Készült: 2020.04.05.15:56:41 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 28 2015.05.11. 2:51  25-28

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Természetes, mondhatni menetrendszerű, hogy minden brutális gyilkosság után napirendre kerül a halálbüntetés visszaállításának kérdése. Nem kell sokáig keresgélni azokat, akik visszaállítanák a halálbüntetést, elég csak beszélgetni azokkal az emberekkel, akiknek a városában ilyen szörnyű bűncselekmény történt.

Tisztelt Képviselő Úr! A napirend előtti felszólalásra a kormány nevében lehet válaszolni, ezért szeretném önt tárgyilagosan tájékoztatni arról, hogy a kormány nem tárgyalt olyan előterjesztést, amely a halálbüntetés visszaállítására vonatkozna. A kormány azonban minden olyan kérdéssel foglalkozik, amely az embereket foglalkoztatja. Demokráciában nincsenek tabuk, bármiről lehet vitatkozni. Ennek szellemében szeretném önt és az Országgyűlést tájékoztatni, hogy az igazságügyi miniszter ellenez minden, az életet érintő visszafordíthatatlan döntést. Ennek megfelelően ellenzi a halálbüntetést.

Személyes meggyőződésem szerint a valóban életfogytig tartó szabadságvesztés rosszabb, mint a halálbüntetés. Ajánlom figyelmükbe Bátyi Zoltán és Arató László könyvét, amelynek címe: „Életfogytiglan ‑ Az apró kortyokban fogyasztott halál”. A könyvben egy életfogytiglanra ítélt rab így beszél: „Már eddig is többször eszembe jutott, jobban jártam volna, ha felakasztanak, ugyanis az életfogytiglani börtön nem büntetés, hanem megtorlás, sokkal keményebb, mint a halálbüntetés.” Legyünk igazságosak, a szerzőpáros könyve inkább az életfogytiglan ellen szól, azonban kevés embert lehetne meggyőzni arról, hogy a halálbüntetés hiányában még a tényleges életfogytiglani büntetést is töröljük el. Ellenkezőleg, a kormány kitart a tényleges életfogytiglan mellett (Mirkóczki Ádám: Több tízezer forint!), minden fórumon meg fogjuk védeni a legsúlyosabb büntetést. Ha a strasbourgi bíróság még mindig nem tartja kielégítőnek az életfogytiglan szabályozását, akkor más megoldással fogjuk biztosítani, hogy a kegyetlen gyilkosok soha többé ne szabaduljanak.

(14.00)

Azoknak a politikusoknak, akik most hangosan tiltakoztak a halálbüntetés ellen, sőt magának a gondolatnak a felvetése ellen is tiltakoztak, én személyesen azt tanácsolom, hogy ha valóban tenni akarnak a halálbüntetés ellen, akkor menjenek az Amerikai Egyesült Államok nagykövetsége elé, és tiltakozzanak ott, mert ott valóban van halálbüntetés. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dr. Schiffer András: Mi már mentünk! ‑ Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 22 2015.05.12. 19:52  21-58

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt másfél évtizedben a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló egységes európai igazságügyi térség fenntartásában és fejlődésében mérföldkőnek számító európai uniós jogi aktusok születtek. A közelmúltban sor került az európai öröklési jogi rendelet megalkotására is, amely uniós szinten egységesen szabályozza az öröklési viszonyok nemzetközi magán- és eljárási jogi alapkérdéseit. A rendelet 2015. augusztus 17-től lesz közvetlenül alkalmazandó Dánia, az Egyesült Királyság és Írország kivételével az Európai Unió valamennyi tagállamában, így hazánkban is. A rendelet jelentős változásokat hoz minden magyar jogalkalmazó szerv számára. Mostanáig a magyar jogalkalmazóknak csupán a magyar belső jog nemzetközi öröklési tárgyú szabályait, valamint az öröklési viszonyokat érintő nemzetközi szerződéseinket kellett ismerniük. Ez azonban megváltozik, ugyanis idén augusztus közepétől ezeket a rendelkezéseket felváltják a rendelet szabályai.

Milyen újításokat vezet be a rendelet? Az európai polgárok számára a külföldi hagyatéki vagyonnal kapcsolatos jogaik érvényre juttatása jelenleg számos nehézséggel jár, mivel az öröklési ügyek tekintetében a más államban hozott határozatok vagy ott kiállított közokiratok szabad forgalma javarészt hiányzik. Ennek következtében ma az örökösök arra kényszerülnek, hogy az ugyanazon örökhagyó utáni öröklés tekintetében is minden olyan államban, ahol hagyatéki vagyon maradt, külön eljárást kezdeményezzenek a hagyatékhoz való hozzájutás érdekében.

A rendeletnek köszönhetően azonban ez a helyzet 2015. augusztus 17-től megváltozik. Ezt követően az öröklés tekintetében elegendő lesz egyetlen tagállamban lefolytatni a hagyatéki eljárást, és az eljárás eredményeként született határozat vagy egyéb okirat birtokában valamennyi tagállamban fekvő hagyatékhoz hozzá lehet majd jutni újabb hagyatéki eljárás lefolytatása nélkül. Ez jelentős mértékben megkönnyíti majd az európai polgárok örökléssel összefüggő jogainak érvényesítését, sőt számottevő idő- és költségmegtakarítást is eredményez.

A rendelet alapján mind a joghatóságot, mind az alkalmazandó anyagi öröklési jogot fő szabályként az örökhagyó halálakori szokásos tartózkodási helye határozza majd meg. A rendelet egyik meghatározó rendező elve a hagyaték egységének elve, amelynek értelmében az eljárást lefolytató fórum joghatósága kiterjed az örökhagyó teljes hagyatékára, ideértve a más tagállamokban fellelhető akár ingó, akár ingatlan hagyatékot is. A külföldi eljárás eredményeként hozott határozat vagy akár a rendelet által létrehozott új jogintézmény, az európai öröklési bizonyítvány birtokában az örökös hozzájuthat majd az őt megillető magyarországi vagyontárgyhoz, legyen az magyarországi bankszámlán lévő pénzösszeg vagy akár magyarországi ingatlan. Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a külföldi hatóság által a külföldi jog szerint hozott határozat vagy a kiállított európai öröklési bizonyítvány alapján olyan idegen dologi jogot kérnek bejegyezni a magyar nyilvántartásba, amely a magyar jogban ismeretlen.

Az ilyen helyzetek orvoslására vezeti be a rendelet az úgynevezett adaptációt. Ennek lényege, hogy az ismeretlen dologi jogot a vagyontárgy fekvés helye szerinti tagállam jogában létező, az eredetihez legközelebb álló dologi joghoz kell igazítani, illetve a hozzá legközelebb álló dologi jognak kell megfeleltetni. Annak érdekében, hogy hazánk is eleget tegyen a megfeleltetési kötelezettségnek, a javaslat bevezeti az úgynevezett megfeleltetési nemperes eljárást. Ezen eljárást a nyilvántartást vezető szerv kezdeményezi, amelynek eljárása során a megfeleltetés szükségessége felmerült, vagyis amely szervnél az idegen dologi jogot tartalmazó külföldi okiratot bejegyzés céljából benyújtották. A magyar bíróság hozza majd meg azt a határozatot, amely a külföldi dologi jog magyar jogban ismert dologi jognak való megfeleltetéséről szól, és a bírósági határozatban szereplő dologi jog kerül majd bejegyzésre a hazai nyilvántartásba.

A módosítás meghatározza, hogy milyen eljárásrendet kell követniük a magyar közjegyzőknek a nemzetközivé váló hagyatéki eljárások során, hogy a másik uniós tagállamban öröklési ügyben hozott határozat, közjegyzői okirat hazai végrehajtása érdekében milyen eljárást kell lefolytatni, illetve hogy a földhivataloknak milyen speciális eljárási szabályokat kell alkalmazniuk az európai öröklési bizonyítvány birtokában igényt érvényesíteni kívánó ügyfelek ingatlan-nyilvántartási ügyeiben.

A törvényjavaslat ennek megfelelően több törvényt is módosít, legnagyobbrészt a hagyatéki eljárásról szóló törvényt. Ez utóbbi átfogó módosítására kerül sor annak érdekében, hogy ha az öröklési ügy lefolytatására a rendelet szerint magyar közjegyzőnek van joghatósága, úgy a hagyaték átadása a külföldi elemmel nem bíró hagyatéki ügyekhez hasonlóan minél gyorsabban és gördülékenyebben megtörténhessen.

A rendelet alkalmazását követően a magyar közjegyzőknek is több esetben kell majd lefolytatniuk olyan hagyatéki eljárást, amelyben az örökhagyó vagyona nagyrészt külföldön található. Az ilyen esetek kezelésére a törvényjavaslat a külföldi hagyatéki vagyonra vonatkozó rendelkezéseket iktat a hagyatéki eljárási törvénybe. A külföldi igényérvényesítés, például külföldi hagyatéki vagyon felkutatása, biztosítása megkönnyítése érdekében a törvényjavaslat bevezet egy új jogintézményt, a hagyatéki eljárási igazolást. Ez az okirat azoknak az öröklésben érdekelteknek nyújthat segítséget, akik valamely külföldi vagyontárgy meglétét és hagyatékhoz tartozását kívánják igazolni, ám ahhoz, hogy például a külföldi pénzintézet részükre felvilágosítást, tájékoztatást nyújtson, valamilyen módon igazolniuk kell, hogy az örökhagyó hagyatékával összefüggésben eljárás van folyamatban, és ebben az eljárásban érintettek.

A törvényjavaslat emellett az európai öröklési bizonyítvány kapcsán, a magyar hagyatéki eljárás sajátosságait szem előtt tartva épít be a hagyatéki eljárási törvénybe az európai öröklési bizonyítvány kiállítása iránti kérelemre, a bizonyítvány kiállítására, valamint a rendelet előírta jogorvoslati jogra vonatkozó, a hazai jogalkalmazást segítő kiegészítő szabályokat. A javaslat részét képezi továbbá az úgynevezett bécsi vételi egyezményhez tett magyar nyilatkozat visszavonása is. A bécsi vételi egyezmény az áruk nemzetközi adásvételére egységes szabályozást teremtő egyezmény, amelyhez a világ szinte valamennyi, a kereskedelmi életben jelentős állama csatlakozott. Ma már nincs olyan magyar belső jogi rendelkezés, amely az adásvételi szerződésekre általánosságban kötelező írásbeliséget írna elő, ezért a nyilatkozat fenntartásának immár nincs meg a jogalapja. A nyilatkozat fenntartása, a belső joggal való összhang hiánya jogbizonytalanságot okoz, a magyar cégekkel kötött nemzetközi adásvételi szerződésekkel kapcsolatban növeli a jogi kockázatokat, költségeket. A nyilatkozat visszavonása ezáltal nemcsak tiszta jogi helyzetet eredményezne, hanem hozzájárulhat a magyar cégek versenyképességének növekedéséhez is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy áttérjek a törvényjavaslatnak az igazságügyi tárgyú törvénymódosításokat magába foglaló részére, és röviden áttekintést adjak azok főbb tartalmi elemeiről. A polgári perrendtartás elektronikus kommunikációra vonatkozó rendelkezése alapján 2013. január 1-jétől mód van arra, hogy a törvényszék első fokú hatáskörébe tartozó perekben a felek, illetve a képviselőik elektronikus úton tartsák a kapcsolatot a bírósággal. Ebben az esetben, amennyiben a felek, illetve képviselőik a polgári perben az elektronikus kapcsolattartás útját választják, a bíróságnak is elektronikus úton kell kapcsolatot tartania a felekkel.

(10.10)

A törvényjavaslat ezért 2015. július 1-jétől kizárólag lehetőségként írja elő az elektronikus kapcsolattartást mind a jogi képviselővel, mind a jogi képviselő nélkül eljáró felek tekintetében. A törvényjavaslat módosító rendelkezései következtében azonban immáron nemcsak a törvényszékek és a járásbíróságok előtt folyó elsőfokú ügyekben lesz lehetőség az elektronikus kommunikáció igénybevételére, hanem a polgári per minden szakaszában, ideértve a perorvoslati eljárásokat is.

A törvényjavaslat annak érdekében, hogy a bíróságoknak, illetve a polgári perben részt vevő feleknek elegendő idő álljon rendelkezésre az elektronikus kapcsolattartás kötelező alkalmazásához való felkészülésre, 2016. január 1. napjától tenné kötelezővé az elektronikus kommunikációt, ideértve a bíróságok egymás közötti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő kapcsolattartását is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat jelentős újítást hoz a közjegyzői tevékenységek szabályozásában is. A javaslat kimondja, hogy a közjegyzői eljárások többségéhez hasonlóan a közjegyzőkről szóló törvényben szabályozott közjegyzői tevékenységek ‑ így például a közjegyzői okirat szerkesztése, okirat vagy pénz bizalmi őrzése is ‑ nemperes eljárásoknak minősülnek, megteremtve ezzel az összhangot a bírói gyakorlatban és a jogirodalomban tükröződő ez irányú felfogással.

Kiemelt helyet foglal el ezen eljárások között az okirat-szerkesztési eljárás, amely a törvényjavaslat értelmében a jövőben kérelemre indul, annak érdekében, hogy erősítse az ügyfelek irányában az eljárás hatósági jellegét, valamint lehetővé tegye annak bizonyítását, hogy a közjegyző és az ügyfél közötti eljárási, azaz közjogi jogviszony mikor és milyen tartalommal jött létre. A formális kérelem bevezetése lehetővé teszi az eljárás lezárásának rendezését is arra az esetre, ha az nem a kérelem teljesítésével, azaz az okirat elkészítésével vagy a közreműködés megtagadásával végződik.

A közjegyzőkről szóló törvényben szabályozott eljárásokban a fő szabály az, hogy az ügyfél szabadon választhat közjegyzőt, aki azonban az illetékességi területén kívül nem járhat el. Ezt a megengedő szabályozást néhány ponton szigorítani indokolt. E célból a törvényjavaslat kizárja az alávetés illetékességét valamennyi közjegyzői eljárás tekintetében, azaz a jövőben az ügyfelek a közjegyző illetékességét megállapodásukkal nem köthetik ki. Elő kell segíteni továbbá a devizahiteles ügyekben is tapasztalt, a fogyasztóknak meghatározott közjegyzőhöz való irányításában megtestesülő kedvezőtlen gyakorlat kiküszöbölését, ami a fogyasztói hitelek kapcsán igénybevett közjegyzői közreműködés szigorúbb szabályozásával érhető el.

A fairbank-törvény célja a fogyasztók hatékony védelmének megteremtése volt, amit jelen törvénymódosítás azzal támogat, hogy a fairbank-törvény hatálya alá tartozó jogügyletek esetén fő szabályként írja elő az adós lakóhelye, tartózkodási helye szerinti közjegyző illetékességét. Azokban az esetekben, ahol a jogügylet tárgya vagy biztosítéka ingatlan, vagylagosan az ingatlan fekvése szerinti közjegyző is eljárhat. Ez jelentős mértékben hozzájárul ahhoz is, hogy a közjegyzők fairbank-törvénnyel összefüggő okirat-szerkesztési tevékenységét hatékonyabban lehessen kamarai ellenőrzés alá vonni, ami elősegíti az egységes jogalkalmazást és a fogyasztók érdekeinek teljes körű védelmét.

Ahhoz, hogy a javasolt illetékességi szabályok betartása biztosított legyen, a törvényjavaslat megsértésük esetére szankcióként kimondja, hogy az illetékességi szabályok megsértésével készült közjegyzői okirat nem minősül közokiratnak.

Megújulnak a közjegyzői iroda átalakulására vonatkozó szabályok is, lehetővé téve, hogy ha a közjegyző szolgálati jogviszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésével vagy felmentéssel megszűnik, a meglévő irodai infrastruktúra felhasználásával vállalkozási tevékenységet folytathasson tovább. Ennek érdekében a közjegyzői iroda korlátolt felelősségű társasággá alakulhat, több közjegyző tagságával működtetett közjegyzői irodából pedig a szolgálati jogviszony megszűnésével érintett tag kiválásával korlátolt felelősségű társaság jöhet létre.

A törvényjavaslat az előbb elmondottakon túl több igazságügyi jogállási törvényt is módosít. E változtatások célja a magyar igazságszolgáltatás magas színvonalú, az országosan egységes, kiszámítható és időszerű működéséhez szükséges jogi keretek további pontosítása.

Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény tekintetében a törvényjavaslat számos olyan kisebb pontosítást tartalmaz, amely az igazságügyi alkalmazottak foglalkoztatását, munkaszervezését segíti elő. Emellett a bírósági fogalmazók és bírósági titkárok részére és ezzel párhuzamosan az ügyészségi fogalmazók és alügyészek részére 10 százalékos mértékű munkaköri pótlékot vezet be 2015. július 1-jétől. A bíróságok bővülő feladataira és szolgáltatásaira tekintettel a bírósági fogalmazókra és a bírósági titkárokra háruló feladatok is egyre növekednek, így az e feladatkörben foglalkoztatottak megemelt díjazásra, munkaköri pótlékra lesznek a törvényjavaslat elfogadásával jogosultak.

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény vonatkozásában a törvényjavaslat az Országos Bírósági Hivatal elnökének kezdeményezésére több sarkalatos rendelkezést is módosít, amelyek szintén az igazságszolgáltatás működését teszik kiszámíthatóbbá, időszerűbbé. E körben újraszabályozza a katonai bírói kinevezés feltételeit, bővíti a katonai bírói álláshelyre kinevezhetők körét azokkal, akik rendelkeznek a Magyar Honvédség által kiállított egészségügyi, fizikai és pszichikai alkalmassági igazolással. A módosítással a törvényjavaslat az Alaptörvénynek megfelelően biztosítja a pályázók egyenjogúságát, a katonai bírói álláshelyek betöltését, valamint a hivatásos állomány okszerű és indokolt kihasználását.

A törvényjavaslat kiegészíti a bírói álláspályázatoknál a pályázati rangsor kialakításánál figyelembe veendő szempontokat, illetve a bírói vizsgálat eljárási határidejét, részletszabályait is pontosítja. Megteremti továbbá az Országos Bírósági Hivatalba, valamint a minisztériumba beosztott bírák bírói vizsgálatának lehetőségét, ami a méltányos és egyenlő elbírálás lehetőségét biztosítaná valamennyi bíró számára.

A törvényjavaslat elhárítja az akadályt a határozott időre kinevezett bíróknak az igazságügyért felelős miniszter által vezetett minisztériumba történő beosztása elől. Emellett figyelemmel kell lenni a bírói életpálya átalakulására is: egyre több olyan, határozott időre kinevezett bíró van, aki nem a klasszikus bírósági fogalmazó-bírósági titkár-bíró pályát bejárva jutott el a sikeres bírói pályázatig, hanem titkári kinevezése, illetve bírói pályázata előtt más területeken szerzett tapasztalatokat, például ügyvédként vagy a közigazgatásban, amely többlettudás szintén jól hasznosítható a jogszabály-előkészítési munka során.

Mindezekre tekintettel indokolatlan fenntartani a jelenlegi szabályozás szerinti, határozott és határozatlan időre kinevezett bírák közötti különbségtételt. Az előbbiek mellett a törvényjavaslat a kirendelés szabályait akként módosítja, hogy a bírósági vezető hozzátartozóját az Országos Bírósági Hivatal elnöke a vezetői kinevezés idejére szólóan más bíróságra kirendelheti. E módosítás gyakorlati problémát orvosol, célja, hogy a bírósági vezető és hozzátartozója vonatkozásában az együttalkalmazási tilalomként jelentkező összeférhetetlenségi ok megszüntetésre kerülhessen.

Végezetül az ügyészségi törvény módosításáról ejtenék néhány szót. A törvényjavaslat az ügyészség számára az ügy jellegétől függetlenül biztosítja az elektronikus kommunikáció megvalósításához szükséges szabályozott elektronikus ügyintézési szolgáltatások nyújtását vagy azok igénybevételének lehetőségét, ezzel megkönnyítve az ügyészséggel való kapcsolattartást és gyorsítva az ügyészség eredményes eljárását.

Az elektronikus ügyintézés további lényeges eleme a különböző elektronikus űrlapok használata és más, elektronikusan beküldhető egyéb beadványok fogadásának kialakítása, amelyek a kommunikációt átláthatóbbá, egyszerűbbé és gyorsabbá teszik. Az ügyészséggel szolgálati viszonyban nem álló állampolgárok vagy ügyfelek számára az elektronikus űrlapok használata ugyanakkor természetesen nem kötelező előírás, hanem lehetőség, választásuk szerint a jelenleg rendelkezésre álló kommunikációs csatornákat és formákat továbbra is használhatják.

(10.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ismertettem a törvényjavaslatot, amely néhány ponton sarkalatos rendelkezéseket tartalmaz, sarkalatos törvények módosítását célozza. Kérem, vegyék figyelembe a törvényjavaslat vitája és végül a határozathozatal során, hogy mindezeket a pontosításokat az igazságszolgáltatás szervei kezdeményezték, illetve az igazságszolgáltatás szerveivel együttműködve alakította ki az Igazságügyi Minisztérium. Amennyiben természetesen további részletes egyeztetésekre van szükség a sarkalatos pontok elfogadása érdekében, akkor ezeknek az igazságszolgáltatási szerveknek a bevonásával az Igazságügyi Minisztérium készen áll a frakciókkal való egyeztetésre.

Ajánlom a törvényjavaslatot a tisztelt képviselők figyelmébe, kérve a támogatásukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 36 2015.05.12. 15:08  21-58

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert úgy gondolom, hogy néhány félreértést tisztázni kell, vagy legalábbis igyekszem eloszlatni néhány félreértést.

Először is: Schiffer frakcióvezető úr bizonyára tudja ‑ már tájékozódtam, hogy Bárándy képviselő úr nem értesült róla ‑, hogy május 5-én mind az öt parlamenti frakció vezetőjének én magam írtam az Igazságügyi Minisztérium nevében egy levelet, amelyben külön felhívtam a figyelmet arra, hogy milyen rendelkezések sarkalatosak a törvényben, és leírtam, hogy ezeknek mi az indoka, illetve ki kezdeményezte. A levél végén kifejezetten az volt a felvetésem, hogy várjuk a frakciók visszajelzését, és hogy kezdeményeznek-e egyeztetést az ügyben. Ilyen nem érkezett vissza. Nyilván ennek oka lehetett az információ áramlásának némi hiányossága, de mondjuk, Schiffer frakcióvezető úr, gondolom, személyesen megkapta ezt a levelet. (Dr. Schiffer András bólint.) Elfogadom, hogy ennek ellenére sem támogatják a törvényjavaslatot, de egyeztetést kezdeményeztünk a javaslat sarkalatos rendelkezései tekintetében.

Egyébként a rendelkezések ‑ most tényleg csak az időkímélés miatt nem akarok végigmenni a sarkalatos rendelkezéseken ‑ nem pontosan úgy vannak, ahogy Schiffer frakcióvezető úr idézte, mert nem a törvény 22. és 23. §-aiban, csak a 22. §-ában vannak valóban érdemi módosítások ‑ (Dr. Schiffer András közbeszólására:) lehet, hogy ön tudja jobban, de ami igazán érdemi, az a 22. §-ban van, mert a 23. § már másra vonatkozik ‑, amelyeknek kivétel nélkül mindegyikét az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezte.

Ebből még persze nem következik, hogy önöknek ezt kellene támogatni, mint ahogy az se következik ebből, hogy önöknek kellene támogatni az igazságszolgáltatás jobb működését. Igaz? Tehát nem biztos, hogy mindannyian ugyanazért a célért vagyunk itt az Országgyűlésben. Énszerintem az Országos Bírósági Hivatal elnökének a kezdeményezése kifejezetten a bíróságok munkáját, vagy ha úgy tetszik, az igazságszolgáltatást könnyítő javaslat. Nem akarom a feszültséget gerjeszteni, már azon túl, hogy önök azt mondták, hogy akkor sem szavazzák meg, bármi van benne, meg bármilyen egyeztetés lenne az ügyben, ezen már nem akarok nagyon változtatni, én csak jelzem, hogy nem az Igazságügyi Minisztériumnak vagy a kormánynak fog fájni, ha nem szavazzák meg ezeket a rendelkezéseket, hanem az igazságszolgáltatásnak fog fájni. Egyrészt. (Varju László: A zsarolás…) Amennyiben önöknek fontos az igazságszolgáltatás működése, és van egy javaslat, ami alapján jobban működhetne az igazságszolgáltatás, és önök ezt nem szavazzák meg, és én erre felhívom a figyelmet, hát, tekintse zsarolásnak. Én azt tudom mondani, hogy nem jutott eszünkbe az, hogy önök nem magát a javaslatot szemlélik, nem a javaslat sarkalatos rendelkezéseinek az értékelését végzik el, hanem bizonyos politikai, vagy ha úgy tetszik, szakpolitikai feltételekhez kötik ennek a megszavazását.

(11.30)

Értettük, megértettük ezt, de nyilván ettől még a törvényjavaslatot a kormány nem fogja visszavonni, mert úgy gondoljuk, hogy az Országos Bírósági Hivatal kezdeményezése egyébként az Igazságügyi Minisztérium és a kormány által támogatható. Bízom benne, hogy ezt a bizottsági üléseken, tehát ahol a részletes vitát le fogjuk folytatni, akár az OBH képviselőjével is meg lehet vitatni, hogy miért tartják fontosnak ezeket a rendelkezéseket. Tehát szerintem van arra módunk, hogy részleteiben megtárgyaljuk a javaslatokat.

Van néhány tévedés, amire itt szeretnék utalni. Először is Schiffer frakcióvezető úr hosszasan fejtegette, hogy milyen veszélyt jelenthet az igazságszolgáltatás függetlenségére, ha beosztott titkár vagy akár bíróságról érkezett kolléga úgymond utasításokat kap az igazságügyi minisztertől. Szeretném önt tájékoztatni, hogy elég hosszú ideje létezik a magyar közigazgatásban a beosztott bíró és a beosztott ügyész intézménye, mégsem merült eddig fel, hogy azért, mert valaki beosztott bíróként vagy beosztott ügyészként dolgozott a minisztériumban, utána kétségbe vonható az ő bírói függetlensége.

Tehát nem tudom, mitől gondolja azt, hogy egy titkárra nézve az ő függetlenségével kapcsolatban kételyek merülnek fel, miközben a beosztott bíró akár egy évtizedig dolgozhat a minisztériumban ‑ volt is és van is erre példa ‑, utána visszamegy bíráskodni, és azt fogják mondani, hogy ejnye, neki már korábban X. Y. miniszter adott utasításokat. Nemcsak Magyarországon létezik ilyen modell, más országokban is van beosztott bíró és beosztott ügyész. Nyilván megvan ennek a korlátja, tehát semmiféle politikai állásfoglalás nem várható, pontosabban: kifejezetten tiltott az ilyen bírótól vagy ügyésztől, ezért általában az ilyen bírók és ügyészek nem szoktak olyan nyilatkozatokat kiadni, akármilyen beosztásban is lennének a minisztériumban ‑ tehát vezető beosztásban ‑, nem adnak olyan nyilatkozatokat, amelyből bármiféle politikai következtetés kiolvasható. De számos más korlátja is van ennek, például állami vezetők nem lehetnek, tehát mondjuk, egy beosztott bíró vagy egy beosztott ügyész nem lehet helyettes államtitkár sem; de zárójelben jegyzem meg: miniszteri biztos lehet, van is ilyen miniszteri biztos, aki beosztott ügyész.

Tehát szerintem ez egy kicsit félrevezeti a gondolkodásunkat, ha azt gondoljuk, hogy az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bírák, ügyészek feltétlenül átpolitizálttá vagy politikailag involválttá válnak azáltal, hogy ők ott dolgoznak. Ezért kérem, hogy ezt fontolják meg még egyszer. Semmi összefüggés nincs a bírói előmenetel és a bírói értékelés, valamint az Igazságügyi Minisztériumban végzett szakmai tevékenység között. Semmilyen összefüggés nincs! Ezt szerintem több kormány gyakorlata igazolja. Voltak olyan bírák, akik egyes kormányok alatt dolgoztak, később visszatértek bíráskodni, és nem merült fel, legalábbis nem tudok olyan esetről, hogy felmerült volna az ő függetlenségükkel kapcsolatos probléma. Mindenesetre kifejezetten segíti az Igazságügyi Minisztérium munkáját.

Schiffer frakcióvezető úr, ha megengedi, hogy kitérjek arra a két nagyon fontos, egyébként tényleg nem először hangoztatott feltételükre, hogy milyen feltételek elfogadása esetén hajlandóak támogatni a bírósági jogállási törvény módosítását vagy a bírósági szervezeti törvényt: az egyik az automatikus ügyelosztás kérdése. Nem volt még rá módunk, hogy erről beszéljünk, de létezik automatikus ügyelosztás. Automatikus szignálás van, gyakorlatilag van egy elnöki utasítás, amely elnöki utasítás alapján automatikus szignálás történik. Tehát abban önnek igaza van, Schiffer frakcióvezető úr, hogy sem most, sem az elmúlt 25 évben nem volt beleírva a törvénybe, de ez az elnöki utasítás alapján így működött. Megjegyzem: nem véletlen, hogy nem a törvényen alapul, mert azért az automatikus szignálás azt jelentené, hogy az ügyeket darabra mérnék, tehát egy nagyon bonyolult ügy is egy érkezésnek számítana meg egy egyszerűbb ügy is, és elképzelhető, hogy véletlenül vagy az automatikus szignálás következtében olyan bíróhoz kerülne, aki már egyébként nagyon leterhelt. Tehát szerintem ilyen merev módon az automatikus szignálást nem szabad fenntartani, nekem ez az álláspontom, de nyilván majd ha egyszer erről is fogunk vitázni, akkor érdemes ezen elgondolkodni, mert káoszhoz vezethet az, ha véletlenül a legnehezebb ügyek mindig ugyanarra a bíróra esnek; gondoljunk csak arra, hogy egy kisebb bíróságon, ahol kevesebb bíró van, ez milyen problémát okoz.

Volt még itt számos felvetés, én ezeket igyekszem megválaszolni, és azért most válaszolom meg, hogy ‑ ahogyan mondtam ‑ néhány félreértést tisztázzunk.

A határozott időre kinevezett bíró kapcsán korábban a törvény azt mondta, hogy a határozott időre kinevezett bírónak legalább 18 hónap aktív, ítélkezésben eltöltött idővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy értékelni lehessen. Tehát korábban sem az volt a feltétel, hogy a három évet teljes egészében ítélkezési gyakorlattal kellett eltöltenie; ennek egyébként tipikusan egy, a kismamákat védő oka volt: az, hogy amiatt, hogy gyermeket vállalnak fiatal, kezdő bírók, ne essenek ki az előmenetel lehetőségéből.

Jelenleg egyébként az OBT szabályzata alapján megállapítják azt, hogy hány letárgyalt ügyének, letárgyalt aktájának kell lenni ahhoz, hogy értékelni tudják. Magyarul: az Országos Bírói Tanács már úgy értelmezte a hatályos törvényeket, hogy csak a letárgyalt ügyek száma alapján lehet értékelni. Ezért nyilván azt, aki ezt nem tudja produkálni, aki nem tud ennyi letárgyalt ügyet teljesíteni, nem fogják tudni értékelni. Tehát ezen a szabályon nem kíván változtatni a jelenlegi törvénytervezet.

A titkár beosztásával kapcsolatban volt közöttünk nem elég kulturált, bekiabálásos vita. A titkárnál az OBH-ban… ‑ ugye, nem csak az Igazságügyi Minisztériumban, az Országos Bírósági Hivatalban is vannak beosztott titkárok vagy beosztott bírók, és az OBH-ban vagy az IM-ben eltöltött idő pluszpontot jelent a pályázati értékelésnél. Tehát nem valamifajta bírói értékelést vagy a munkájának az értékelését jelenti, hanem egyfajta kompetenciaként számítják, ugyanúgy, mint ha PhD-ja lenne vagy más… (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Azért, feltételezve, hogy ennek az az oka, hogy úgy gondolják: a bírósági igazgatási szervezetben eltöltött gyakorlatnak is van egyfajta értéke, vagy akár az Igazságügyi Minisztériumban kodifikációban eltöltött gyakorlatnak ‑ mert, ugye, itt kodifikációról van szó ‑ van egyfajta értéke. (Dr. Gyüre Csaba közbeszól.) Nem jelent ez kizáró vagy akár kizárólagos előnyt, hanem pluszpontot jelent úgy, ahogyan más kompetenciák, tehát a nyelvvizsga, a PhD és a többi. Ezért szól így jelenleg a rendelet. Nyilván a titkár és a bíró… ‑ erről nem is akarok már szót ejteni, hiszen tudják, hogy amikor beosztják őket, akkor természetesen ítélkezési gyakorlatot nem folytathat a törvény szerint, ez kizárt.

Volt még itt egy-két dolog. Az elektronikus kommunikációval kapcsolatban a kormány nemrégiben fogadott el egy határozatot, amelyben megállapította, hogy valóban közel hatéves késedelem történt az elektronikus kommunikáció bevezetésében. Tehát ebben az értelemben egyetértünk a helyzetértékeléssel, tehát egyetértünk azzal, hogy hogyan jutottunk idáig, de önök félreértik, mert a kormány éppen most akarja lezárni végre ennek a késedelemnek a korszakát, és további halasztási határidőt nem engedne már ez a törvény. Egyébként az OBH javaslata még további, december 31-éig szóló halasztást kért volna, azonban az elmúlt hat év miatt ezt a halasztást most már nem lehet megadni.

Ügyviteli vizsga ‑ ilyen kérdéseket is felvetett Bárándy képviselő úr. A bírósági fogalmazók a mai napig is bírósági ügyvitelből vizsgáznak, az része a bírósági fogalmazói képzésnek, tehát ebben nincs semmi probléma, hogy a bíróknak az ügyvitelhez érteni kell ‑ ez a fogalmazói képzés része. Egyébként, ha előtte esetleg igazságügyi alkalmazott és ügyintéző volt, akkor nyilván ügyintézőként már külön vizsgázhatott ebből, és akkor nem kell neki a fogalmazóképzés keretében ebből vizsgázni, tehát van egy felmentési lehetőség, de azt szögezzük le, hogy ügyviteli vizsga van most is.

(11.40)

Na most, azt hiszem, ennyit jó néhány felvetésről. Még egy felvetésre szeretnék reagálni, hogy miért egy törvényjavaslatba kerültek ezek a kérdések. Ez valóban felvethető, hiszen akár lehetne külön törvényekben is szabályozni. Azonban a bírósági törvény és az ügyészségi törvény módosítási része nem olyan súlyú, nem olyan terjedelmű, bizonyos értelemben az ügyészségi része különösen technikainak tekinthető, ezért úgy gondolta a tárca, hogy egy igazságügyi csomagot képez, ezért az Országgyűlés elé egy igazságügyi törvényjavaslatot terjeszt. Tehát egyes igazságügyi törvények vannak összekötve ebben a javaslatban, és ez szerintünk egyébként segíti a jogalkalmazást, azért segíti, mert egyszerre léphetnek hatályba vagy közel azonos feltételekkel léphetnek hatályba olyan rendelkezések, amelyek egyébként egymásra tekintettel vannak. Tehát ez nem egy tipikus saláta. A salátatörvényekre az jellemző, hogy laza vagy semmilyen kapcsolat nincsen az összefűzött törvényjavaslatok között. Itt kifejezetten az igazságügyi tárgyú rendelkezések összefüggnek. Az európai uniós rendelkezés végrehajtásának, átültetésének pedig nagyon közeleg a határideje, tehát egy szoros határidő miatt szükséges, hogy az Országgyűlés mindezeket elfogadja.

Én még egyszer megjegyzem, hogy készen állunk a kétharmados részekről való egyeztetésre, bár a legjobb egyeztetés, ha az Igazságügyi bizottságban az OBH elnökét például meghallgatja a bizottság, és megtudjuk tőle, hogy miért javasolják ezeket a javaslatokat. Ezek után mégis kérem, hogy fontolják meg a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 40 2015.05.12. 2:15  21-58

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, én javaslom, hogy tényleg vitassuk meg majd a részletes vita során ezeket a rendelkezéseket, hiszen most egy általános vitában vagyunk. Vitassuk meg, hogy például az Országos Bírósági Hivatal miért javasolja ezeket a módosításokat.

Ami a minisztériumba beosztott titkár problémáját illeti, én nem értem, hogy ha bírót be lehet osztani a minisztériumba, és ha a bíró beosztásával kapcsolatban nincs fenntartás, hiszen mondom, ez nem egy új intézmény, hanem hosszú ideje létező intézmény, akkor nem pontosan értem, hogy ezt miért kifogásolják, hogy a bírósági titkárt is be lehessen osztani a minisztériumba. Ráadásul ma már a titkár lehet, hogy egy idős, sok munkatapasztalattal rendelkező személy. Hiszen tudjuk jól, hogy ha mondjuk, valakinek már van szakvizsgája, akkor nem fogalmazóként kezdi, hanem titkárként kezdi, aki például jelentkezik a bíróságra, és mondjuk, egy 10 vagy 15 éves szakmai gyakorlat után bírósági titkárként dolgozik a bíróságon, gyakorlatilag ítélkezési feladatokat ellátó bírósági titkárok is vannak ma már, ők rendelkezhetnek olyan szakmai tapasztalattal például azon a szakterületen, ahol titkárként ítélkezési feladatokat láttak el, amire szükség lehet a minisztériumban. Hogy egy példát mondjak, a szabálysértési ügyekben. Közismert, hogy szabálysértési ügyekben bírósági titkárok járnak el, vagy legalábbis a legtöbb szabálysértési ügyben bírósági titkárok járnak el. Szerintem ez például elég ok arra, hogy titkárokat lehessen beosztani a minisztériumba. Ráadásul a titkárokra is végül is ugyanazok a politikamentességet biztosító szabályok vonatkoznak, amiket mondtam az előbb, tehát ők sem tehetnek politikai nyilatkozatokat, politikai tevékenységet nem végezhetnek. A titkár is nem bíró, de nagyon erős a politikamentes kötelezettsége a titkári jogállásnak.

Ezért kérem, hogy támogassák, legalábbis fontolják meg ezt a rendelkezést. Nem érzem olyan veszélyesnek, mint amiről itt szóltak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 44 2015.05.12. 2:15  21-58

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Schiffer frakcióvezető urat szeretném meggyőzni arról, hogy nem ördögtől való az, hogy olyan jogászokból lesznek bírák, akik nem a bírók táskáját cipelték, mielőtt kinevezik őket. (Dr. Schiffer András: Hanem a miniszterét! - De­rültség a Jobbik soraiból.) Egyébként vannak olyan országok, az angolszász jogrendszerek, ahol hosszú ügyvédi pálya után, a jogi pálya csúcsán valaki bíró lesz. (Dr. Schiffer András: Képviselőből is lehet alkotmánybíró!) De kifejezetten kívánatos lenne, hogy a rendkívül belterjes magyar igazságszolgáltatás, a rendkívül belterjes magyar bírósági szervezet végre néhány százalékban ‑ szerintem most valószínűleg 1-2 százalék lehet ennek az aránya ‑ olyan bírákból is álljon, akiknek nemcsak a fogalmazói vagy a titkári tapasztalatok jutottak. Ez nem azt jelenti egyébként, hogy a bírói kinevezésnek a szakmai feltételeit nem kell teljesíteni.

(11.50)

Ez nem azt jelenti, hogy valaki egyébként a bírói kinevezéshez szükséges kompetenciák nélkül kinevezhető bírónak. Tehát én nem azt mondom, hogy egyből valaki üljön át (Dr. Schiffer András közbeszól.), mondjuk, egy köztisztviselői munkahelyről. Megjegyzem, megfontolandónak tartom, hogy egyes speciális bírói tevékenységre mégiscsak lehessen viszonylag gyorsan kinevezni ‑ már úgy értem, rövid felkészülés után kinevezni ‑ olyan személyeket, akik például közigazgatási jártassággal rendelkeznek, mondjuk, ilyen a közigazgatási bíráskodás. A közigazgatási bírónál semmi akadálya annak, hogy valaki beosztottként akármilyen minőségben dolgozott már minisztériumban. Tehát szerintem nem lehet a bírói jogállású személyekről teljesen homogén masszaként beszélni.

Ráadásul én hiszek abban, hogy ha egy bíró letette az esküt és kinevezte a köztársasági elnök, akkor képes pártatlan ítélkezést folytatni. Ha ebben nem hinnénk, akkor nagy baj lenne, mert az azt jelentené, hogy nem várhatnánk el a bíróktól a pártatlan ítélkezést. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 58 2015.05.12. 9:25  21-58

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Igen. Köszönöm a szót. Szinte örülök annak, hogy Schiffer képviselő úr után kaphatok szót, mert azzal zárta a kétperces felszólalását: önöknek az a szándéka, hogy lehessen az is bíró, aki a miniszter táskáját cipeli.

Kedves Képviselő Úr! Nagyon sajnálom, de higgye el, ez most is így van. Ugyanis a bírói jogállásról szóló törvény 4. § (1) bekezdés f)-b) pontja szerint az lehet bíró, aki többek között kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként, központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott legalább egy évig. Felolvasom az egész szakaszt, hogy világos legyen: „Magyarországon bíróvá az a 30. életévét betöltött személy nevezhető ki, aki a) magyar állampolgár, b) nem áll cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt, c) egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, d) a jogi szakvizsgát letette, e) vállalja, hogy e törvény rendelkezéseinek megfelelően vagyonnyilatkozatot tesz.”

Majd utána jön a lényeg: „f) legalább 1 évig bírósági titkárként, alügyészként, ügyvédként, közjegyzőként, jogtanácsosként dolgozott, vagy kormánytisztviselőként, illetve köztisztviselőként központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott, vagy korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként működött, vagy nemzetközi szervezetnél vagy az Európai Unió valamely szervénél ítélkezett, vagy az igazságszolgáltatással összefüggő tevékenységet folytatott, és a pályaalkalmassági vizsgálat eredménye alapján a bírói hivatás gyakorlására alkalmas.”

Na most, ezek után, hogy most már mind a ketten tudjuk, hogy köztisztviselőkből is lehet bíró, azért mondom, hogy mind a ketten, mert én is most néztem meg a törvényt, tehát nem akarom önöket oktatni, miért kell félniük a bírósági titkár beosztásától? Miért kell attól félni, és miért kell azt gondolni, hogy a bírósági titkár majd átpolitizálódik, ha feketén fehéren az van leírva, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, aki legalább egy évig volt köztisztviselő, és egyébként megfelel a bírói kinevezés többi feltételének? Akkor lehet belőle bíró, szerintem ez így normális, ha köztisztviselőként vagy kormánytisztviselőként, vagy általában jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. Tehát adott esetben, ha más szervnél nem köztisztviselői munkaviszonyban, de jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozik valaki, akkor abból lehet bíró. Tehát elvileg - hang­súlyozom: elvileg ‑ szélesre nyitott a bíróvá válás kapuja ‑ elvileg. De gyakorlatilag tudjuk, hogy kiket neveznek ki bíróvá.

Amikor kineveznek bíróvá, akkor mindannyiunk felelőssége benne van abban, hogy belterjessé válik a bíróság, mert amikor már a kinevezésre sor kerül, a pontokból, a meghallgatásból, a pályázati elbírálásból az fog kiderülni, hogy végül is csak az lehet bíró, aki a bírók táskáját hordozta. Na most, ezen a rendszeren kellene szerintem közösen változtatnunk. Igaza van, hogy ebben részletkérdés, hogy a minisztériumba beoszthatnak-e titkárokat, de különösen ezek után, hogy köztisztviselőből is lehet bíró, legalább ne tekintsük már a minisztériumba beosztott titkárt valamifajta politikai veszélyforrásként.

Tehát most tényleg, őszintén kérdezem, ha egy olyan emberből lehet bíró, aki 20 vagy akár 5 évig dolgozott minisztériumban köztisztviselőként, akkor miért baj az, hogy egyébként 1-2 évig dolgozott valaki titkárként, és ezután kinevezhetik. Ugye, beszéltünk arról, hogy a beosztott bírónak mi a jogállása. A beosztott bíróra a mostani szabályok szerint is, ez a Bt. 60. §-ában található, a következő szabályok vonatkoznak: „A bírót a minisztériumba a jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy egyéb igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat ellátása céljából be lehet osztani. A minisztériumba beosztott bíró megtartja bírói tisztségét, de nem ítélkezhet. Javadalmazására a bíróra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Határozott időre kinevezett bíró a minisztériumba nem osztható be.” Ez az, amin változtatni kívánunk.

A minisztériumba beosztott bíró felett a munkáltatói jogkört az igazságügyért felelős miniszter gyakorolja. A bíró köteles a vezetői intézkedéseket, utasításokat teljesíteni, érvényesülésüket elősegíteni.” Ez a jelenleg hatályos szabály. És valószínűleg nem néztem a régi bírói jogállási törvényeket, de hasonló szabályok voltak eddig is. Tehát nem újdonság az, hogy bírókat beosztanak minisztériumba. Egy esküt tett, a törvényeknek alárendelt, lelkiismeretesen dolgozó ember különbséget tud tenni aközött, hogy most éppen bírói munkát, ítélkezési tevékenységet végez, vagy pedig más szakmai feladatot lát el bírói háttérrel, bírói jogállással.

Tehát sajnos a lényeg abban van, amit önök úgy fogalmaztak meg, hogy az elmúlt öt év után, meg azok után, ami 2011-12-ben történt, azok után önök ilyen meg olyan feltételezéssel élnek. Én ezt elfogadom és tudomásul veszem. Csak azt kérem, hogy ezt a gyanakvást vagy bizalmatlanságot ne keverjük össze a dolgok, szabályok objektív vizsgálatával. Mert ha feketén fehéren le vannak írva a szabályok, és ezek a szabályok évek óta, sőt évtizedek óta működnek, akkor ezek mögött a rendelkezések mögött nem érdemes bizalmatlanságot keresni vagy bizalmi problémákat felvetni.

Ami meg az egyeztetést illeti, nagyon sajnálom, ha félreértették a levelet, amit írtunk. Természetesen az a szándékunk, hogy bármikor rendelkezésre állunk egy ötpárti egyeztetésre. Azonban ez a vita most jó volt arra, hogy legalább lássuk azt, hogy mely rendelkezések ellen van kifogásuk. Persze, ha hamarabb megkaptuk volna írásban az észrevételeket, akkor tudtuk volna. Mindegy, szerintem talán ebből a vitából, illetve a benyújtandó módosító javaslatokból kiderül, hogy az önök számára melyik az a sarkalatos rendelkezés, ami nem fogadható el. Ha van ilyen, természetesen az Igazságügyi Minisztérium meg fogja fontolni, hogy elfogadja az önök módosítását. Mert ha ezeket a rendelkezéseket csak részlegesen fogadja el az Országgyűlés, szerintem már akkor is többet tesz, mintha teljesen elutasítja a sarkalatos rendelkezéseket.

Tehát azt akarom mondani önnek, biztatnám önöket arra, hogy természetesen még rendelkezésre áll módosító javaslat benyújtására határidő. Ha önök úgy gondolják, hogy egyes ilyen sarkalatos rendelkezéseket hagyjunk el a törvényből, akkor annak érdekében, hogy meglegyen a konszenzus, szerintem erre nyitott lesz a kormány. Nyilván nem tudom ezt most minden javaslatra mondani, de kérem, jelöljék meg módosító formájában vagy írásban, észrevétel formájában, hogy mi az, amivel nem értenek egyet. És akkor innen már érdemes tárgyalnunk. Ez a törvény nem olyan törvény, aminél teljes körű, ötpárti egyeztetésre szükség lett volna, hiszen ennek csak egyetlen szakasza tartalmaz kétharmados rendelkezéseket. Igaz, hogy több pontból áll ez az egyetlen szakasz. Ha ebben a szakaszban vannak az önök számára elfogadható rendelkezések, akkor haladjunk így, és próbáljuk meg elfogadni.

Ha magukra vették és sértésnek tartják azt, hogy az igazságszolgáltatás működésének elősegítésében mintha nem lenne közös az eltökéltségünk, elnézést kérek, ha ezt feltételezném, viszont azt kérem, hogy tényleg a törvényjavaslatot magát nézzék, és ne valamifajta más politikai szempontokkal próbálják ezt alátámasztani vagy elutasítani. Inkább azt javaslom, nézzük meg, hogy ez használ az igazságszolgáltatásnak, tényleg értelmes rendelkezésekről van-e szó. Amennyiben önök támogathatónak tartják, akkor ezt örömmel fogjuk venni.

Megjegyzem, nem dől össze a világ, ha nem szavazzák meg a kétharmados rendelkezéseket, látják, hogy a törvényjavaslat 99 százaléka nem kétharmados; tehát nem dől össze a világ. Pusztán arról van szó, hogy az Országos Bírósági Hivatal egyébként az Igazságügyi Minisztérium egyetértésével úgy gondolja, hogy ezek a rendelkezések javíthatnak az igazságszolgáltatás működésén.

Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 60 2015.05.12. 19:30  59-74

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2012-ben az új büntető törvénykönyv megalkotásával egy átfogó büntető igazságszolgáltatási reform vette kezdetét. E folyamat második állomásaként 2013-ban elfogadásra került a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvény, amely 2015. január 1-jétől váltotta fel a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendeletet.

Az új büntetés-végrehajtási kódex a társadalom, az emberek védelme érdekében a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt helyez az elítéltek nevelésére, a társadalomba való újbóli beilleszkedés elősegítésére. Ennek érdekében 2015. április 1-jével egy új jogintézménnyel, a reintegrációs őrizettel bővült a büntetés-végrehajtási szervezet eszköztára, amelynek révén a társadalmi visszailleszkedés lépcsőzetesen valósulhat meg, tekintettel arra, hogy a teljes szabadságelvonás és a felelős önálló életvezetés közé belép egy, az állami szervek által felügyelt életszakasz, amely legfeljebb hat hónapig tarthat.

Nagymértékben szolgálja a reszocializációt, hogy ebben az időszakban az elítélt biztosíthatja önálló megélhetését, munkát kereshet és vállalhat, tanulmányokat folytathat, újraalakíthatja és erősítheti családi, társadalmi kapcsolatait. Így nagyban csökken annak a veszélye, hogy az elítélt visszaessen. Emellett vitathatatlan előnye a reintegrációs őrizetnek, hogy a büntetés-végrehajtási intézmények leterheltségét is csökkenti, anélkül azonban, hogy az elítélt elkerülje méltó büntetését.

Az önök előtt fekvő törvényjavaslat elsődleges célja, hogy ezen új jogintézménnyel szorosan összefüggő törvényi szabályokkal a teljes összhangot megteremtse, a rendszer megfelelő és eredményes működéséhez szükséges feltételeket biztosítsa. Ugyanakkor a javaslat megalkotásának hátterében meghúzódó másik ok legalább ilyen lényegesnek tekinthető. A már említett büntető igazságszolgáltatási reform keretében széles körű konzultáció kezdődött a jogalkalmazó szervekkel, amelynek keretében a joggyakorlat részéről észlelt problémák megoldására is javaslatok születtek.

A törvényjavaslat törekszik az igazságszolgáltatás résztvevői által tett észrevételek alapján a jogértelmezési nehézségek kiküszöbölésére, az eljárások gyorsítását és a hatékonyság fokozását szolgáló módosítások átvezetésére.

Végül nem elhanyagolható feladata jelen törvényjavaslatnak, hogy a nemzetközi kötelezettségeinknek való megfelelést, valamint az uniós joggal való maradéktalan összhangot biztosítsa, és ennek érdekében elvégezze a szükséges változtatásokat a hatályos büntetőjogi tárgyú törvényeken.

(12.50)

Először a büntető törvénykönyvet érintő főbb módosító rendelkezéseket szeretném bemutatni önöknek.

A büntető törvénykönyvnek a fogolyszökést szankcionáló tényállása a reintegrációs őrizethez kapcsolódóan kiegészül. Az új szabályozás szerint fogolyszökést követ el az is, aki a reintegrációs őrizet tartama alatt a számára kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet vagy a számára meghatározott, napirend szerinti tartózkodási helyet a reintegrációs őrizet szabályainak megszegésével abból a célból hagyja el, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát. Világossá kell tenni az elítélt számára, hogy a reintegráció nem kegy, nem is kegyelem, hanem a büntetés-végrehajtás része, és a szabályaival való szembehelyezkedés szigorú következményekkel jár.

A joggyakorlatban problémát okozott a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesőkre, valamint a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezéseknek a halmazati büntetés kiszabásának szabályaival történő egyidejű alkalmazása. A törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a különös, a többszörös, az erőszakos többszörös visszaesőkre és a bűnszervezetben történő elkövetésre vonatkozó rendelkezések, ha ezek feltételei az adott bűncselekmény vonatkozásában fennállnak, a bűnhalmazat szabályainak alkalmazását megelőzik.

A Btk. hatályos rendelkezései csak a végrehajtandó szabadságvesztés büntetés tekintetében szabályozzák az ítélet kihirdetését követő utólagos bírósági mentesítést. Figyelemmel arra, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés büntetés próbaidejének tartama akár öt év is lehet, és ennyi idő alatt az elítélt tanúsíthat olyan magatartást, amelynek alapján a bírósági mentesítése indokolt lehet akkor is, ha előzetes mentesítésben nem részesült, a módosítás megteremti annak jogszabályi hátterét, hogy felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén lehetőség legyen az előzetes bírósági mentesítés mellett az utólagos bírósági mentesítésre is.

A törvényjavaslat kiegészíti és pontosítja a korrupciós bűncselekmények tényállását. Így a korrupciós bűncselekmények üldözése terén érvényesítendő zéró tolerancia jegyében a hivatalos személyek számára a vesztegetés feljelentésének elmulasztása immár valamennyi ‑ és nem csak a legsúlyosabb -korrup­ciós bűncselekmények esetében büntetendővé válik. A korrupciós bűncselekményeknél kiemelkedően magas a látencia, így a felderítési hatékonyság növelése érdekében a módosítás értelmében a befolyás vásárlása és a befolyással üzérkedés tekintetében is lehetőség lesz a korlátlan enyhítésre. Ez nagyban fogja segíteni azt a célt, hogy a korrupció miatt a nagyhalak se maradjanak büntetlenül. (Dr. Staudt Gábor: Kíváncsi leszek!)

A tiltott szerencsejáték szervezése körében manapság egyre gyakoribb az online szerencsejáték informatikai eszköz, hírközlő berendezés rendelkezésre bocsátása útján történő hozzáférhetővé tétele. Mivel a jelenleg hatályos szabályozás alapján e tevékenység legfeljebb bűnsegélyként értékelhető, a módosítással bevezetésre kerülő szigorítás kiterjeszti a tiltott szerencsejáték szervezése tényállásának sui generis elkövetési magatartását az eszköz rendelkezésre bocsátására is.

A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek tekintetében új életpályamodellt alakít ki, amelynek egyik újdonsága, hogy a rendfokozat szerepe a hatálybalépést követően jelentősen megváltozik. A rendfokozatokat érintő új előmeneteli rendszer kiépítéséhez kapcsolódóan szükség volt a Btk. kiegészítésére és kisebb módosítására is.

A törvényjavaslat megteremti az érték-egybe­foglalás átfogó büntetőjogi szabályozását, igazodva a szabálysértésekről szóló törvény rendelkezéseihez. Az érték-egybefoglalás szabályait a tulajdon elleni szabálysértések mellett a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésére, az iparjogvédelmi jogok megsértésére, a rossz minőségű termék forgalomba hozatalára és versenytárs utánzására, valamint vámszabálysértésekre is kiterjeszti. Ez a szigorítás azt jelenti, hogy ha valaki több ilyen jellegű szabálysértést követ el, de ezek elkövetési összértéke meghaladja a bűncselekményi értékhatárt, akkor immár nem szabálysértés, hanem bűncselekmény miatt kell felelnie.

A büntetőeljárásról szóló törvényt érintő változtatások közül a következőket érdemes kiemelni. Az utóbbi időben a kábítószer-kereskedelem és a terrorcselekmények finanszírozása tekintetében is egyre inkább érvényesül az a tendencia, hogy a cselekményeket a világháló felhasználásával, internetes úton hajtják végre. E jogellenes magatartásokkal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele kényszerintézkedésnek az elektronikus adathoz való hozzáférés ideiglenes megakadályozásával történő elrendelését lehetővé tevő rendelkezést a javaslat kiegészíti az említett bűncselekményekkel. Tekintettel arra, hogy a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajthatóságának kérdése rendszeres problémát okoz a bírói gyakorlatban, a törvényjavaslat egyértelműen törvényi szinten rendezi a büntetőeljárás során kiszabott rendbírság elévülési szabályait.

A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv szerint az előzetes letartóztatást megalapozó iratokat a vádemelést megelőzően nemcsak a kényszerintézkedés elrendelésekor, hanem annak meghosszabbításakor is a terhelt és a védő rendelkezésére kell bocsátani abban az esetben, ha az előzetes letartóztatás tárgyában hozott legutóbbi bírói döntést követően a kényszerintézkedés szempontjából jelentőséggel bíró, az újabb ügyészi indítványt megalapozó bármilyen irat keletkezett. E követelménynek való megfelelés érdekében módosítja a törvényjavaslat a Be. hatályos szabályait.

A törvényjavaslat az előbbieken túl további pontosításokat, illetve technikai jellegű módosításokat is eszközöl a büntetőeljárási törvényben.

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló törvényben a reintegrációs őrizettel kapcsolatos több módosításra, kiegészítésre is sor kerül a törvényjavaslat alapján. A javaslat a reintegrációs őrizet során lefolytatandó büntetés-végrehajtási bírói eljárásokra az általánostól eltérő illetékességi szabályokat határoz meg. Ennek oka, hogy a reintegrációs őrizet hatálya alatt álló elítélt a számára kijelölt lakásban tartózkodik, amelyet csak meghatározott célból hagyhat el, ezért az illetékességet a lakás elhelyezkedésére kell alapítani.

Rögzíti a javaslat, hogy a büntetés-végrehajtási pártfogó felügyelő a reintegrációs őrizettel kapcsolatos magatartási szabályok ellenőrzésében is részt vesz. A törvényjavaslat értelmében a büntetés-végrehajtási pártfogó kezelheti a végrehajtásra kijelölendő lakás felmérése, a környezettanulmány elkészítése, valamint az ellenőrzés során a birtokába jutott személyes adatokat.

Jelenleg a büntetés-végrehajtási kódex a jogkövetkezmények tekintetében nem számol azzal a lehetőséggel, ha a reintegrációs őrizet elrendelését kizáró ok a kijelölt lakás tekintetében utóbb következne be. Tekintettel arra, hogy ezen ok bekövetkezése kívül eshet az elítélt magatartása által befolyásolható körülményeken, ezért lehetőséget biztosít a szabályozás arra, hogy a reintegrációs őrizet végrehajtási helyeként új lakás kijelölésére sor kerülhessen.

A módosítás egyértelművé teszi azt, hogy a büntetés-végrehajtási bíró abban az esetben, ha úgy dönt, hogy az elítéltet nem engedi feltételes szabadságra, ezzel egyidejűleg megszüntetni a reintegrációs őrizetet.

A törvényjavaslat a tájékoztatási irányelvnek való teljes megfelelés érdekében pontosan meghatározza a tájékoztatás tartalmát, illetve egyértelműen kijelöli a tájékoztatással érintettek körét.

Nem indokolt, hogy a büntetés-végrehajtási bíró a bírósági felülvizsgálati eljárás során meghallgatás alapján döntsön a bírósági felülvizsgálati kérelem elkésettség, törvény által kizártság vagy nem jogosulttól származás miatti elutasításáról, hiszen ilyen esetekben önmagában a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható a hiányosság.

Az iratok alapján való eljárás lehetősége mellett a törvényjavaslat ‑ a büntetés-végrehajtási bírók ügyterhére figyelemmel ‑ annak is megteremti a jogszabályi hátterét, hogy ilyen ügyekben a bírósági titkárok is eljárhassanak.

A büntetés-végrehajtási kódex hatályos szabályozásából olyan értelmezés is levezethető, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére szóló felhívásokat a többszörös visszaesők, valamint az öt évig vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek esetében soron kívül kell kibocsátani, de nem kell az elítélteket a szabadságvesztés soron kívüli időpontban történő megkezdésre felhívnia.

(13.00)

E félreértés megszüntetése érdekében a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a többszörös visszaesők, valamint az ötévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítéltek esetében a büntetés letöltése megkezdésének is minél előbb meg kell történnie.

Egyes bv-intézetek vallási részleget működtetnek, amelynek törvényi alapjait szükséges megteremteni. Ezzel egyidejűleg annak kimondása is indokolt, hogy a többi speciális részleghez hasonlóan a végrehajtási fokozattól függetlenül együttesen kerülhetnek az elítéltek elhelyezésre, továbbá a befogadási és fogvatartási bizottság feladatai között is meg kell jeleníteni az ezzel kapcsolatos feladatokat.

A javaslat meghatározza a vallási részlegre helyezés feltételeit, illetve az ilyen elhelyezés megszüntetésének az esetköreit. A gyakorlatban többször előfordul, hogy a rendőrség elfogatóparancs alapján elfogott elzárásra ítéltet, szabálysértési elzárással sújtott elkövetőt szándékozik az elzárás vagy szabálysértési elzárás letöltésére hivatali munkaidőn kívül bv-intézetbe előállítani vagy elővezetni, ez azonban meghiúsul, mert a bv-intézet a jelzett személyeket a jelenlegi szabályozás szerint hivatali időn kívül nem fogadhatja be. A törvényjavaslat orvosolja ezt a problémát.

Ugyancsak a gyakorlat részéről érkező visszajelzések alapján megállapítható, hogy olykor nehézséget okoz a kódex azon rendelkezése, amely szerint a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az előzetes letartóztatás végrehajtása vonatkozásában az ügyész gyakorolja a rendelkezési jogot. A tapasztalatok alapján egyes esetekben célszerű lenne e jogot a nyomozó hatóságra átruházni. A javaslat e lehetőséget is megteremti.

A törvényjavaslat az elítéltek tartáshoz való hozzájárulásával kapcsolatos változtatásokat hajt végre. Az oktatásban való részvétel iránti motivációt korlátozza annak előírása, hogy az ösztöndíjból a tartáshoz hozzá kell járulnia a fiatalkorúnak, éppen ezért a javaslat kimondja, hogy a fiatalkorú a tartására fordított költségekhez csak akkor köteles hozzájárulni, ha munkáltatásban vesz részt vagy rendszeres pénzellátással rendelkezik. A tartáshoz való hozzájárulás elszámolása esetén problémát okoz, hogy a fogva tartottak egy része nem 8 órában, hanem részmunkaidőben dolgozik, ezért a jogbiztonság érdekében az alapmunkadíjat és a tartási költséghez való hozzájárulás összegének csökkentését törvényi szinten kell rendezni.

A javaslat által előirányzott, technikai szempontú, illetve az egységes jogértelmezést segítő egyéb módosításokat terjedelmi korlátok miatt nem részletezném. E helyütt csak annyit kívánok megjegyezni, hogy e javítások a jogalkalmazók bevonásával, a gyakorlati igények maximális kielégítése céljából kerültek kidolgozásra.

Végül: a törvényjavaslat egyéb törvényeken is végrehajt kisebb korrekciókat. A jogszabályok koherenciájának biztosítása érdekében módosítja a javaslat a büntetés-végrehajtási szervezetről szóló törvényt, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényt. A Btk. korrupciós bűncselekményekkel foglalkozó rendelkezéseinek módosítása tette indokolttá a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsoló törvénymódosításokról szóló törvényben, továbbá az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényben szereplő hivatkozások pontosítását.

A szabálysértési jogsegélyről szóló törvény mellékleteinek módosítását részben a szabálysértésekről szóló törvény időközben bekövetkező változásai, részben pedig az az igény indokolta, hogy a szabálysértési jogsegély a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése szabálysértés, valamint az iparjogvédelmi jogok megsértése szabálysértés tekintetében is alkalmazható legyen.

Tekintettel arra, hogy a javaslat megvalósítja az érték-egybefoglalás átfogó büntetőjogi szabályozását, szükségessé vált a szabálysértésekről szóló törvény egyes tényállásainak az érték-egybefoglalást elrendelő szabállyal való kiegészítése is.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A főbb módosítások rövid bemutatása alapján reményeim szerint az önök számára is láthatóvá vált, hogy a gyakorlat részéről érkező visszajelzések alapján megalkotott törvényjavaslat a jogalkalmazók munkáját hatékonyan képes segíteni. A javaslatban tervezett változtatások ‑ szolgálják azok akár a belső joganyag koherenciáját, fejlődését vagy akár a nemzetközi jognak való megfelelést, esetleg a szigorítást ‑ egytől egyig fontos szerepet játszanak abban, hogy a büntetőjogi rendszerünk eredményesebben, gyorsabban és egységesebben tudjon működni.

Tekintettel arra, hogy a jogszabályok, különösen pedig a nagyobb terjedelmű kódexek előnyei és hátrányai, esetleges hiányosságai csak a hatálybalépés utáni gyakorlati tapasztalatok fényében vizsgálhatók, az igazságszolgáltatás részvevőinek észrevételeit a jogalkotónak mindig figyelemmel kell kísérnie.

Jelen törvényjavaslat számos rendelkezése ezen észrevételek megvitatásának és az érintettekkel történő közös munkának az eredménye. Emellett hasonlóan széles körű konzultációt követően kerültek be a javaslatba az új jogintézményekkel, így elsősorban a reintegrációs őrizettel összefüggő rendelkezések, továbbá a nemzetközi kötelezettségeink teljesítését szolgáló szabályok is.

A nyitóbeszédem elején kiemelt törekvések a jogrendszer gördülékenyebb működését szolgálják, e célok pedig csak a törvényjavaslat elfogadása útján érhetők el. Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Elnök úr, köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 74 2015.05.12. 7:45  59-74

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Mélyen a hatása alatt állok Szilágyi képviselő úr utolsó felszólalásának, ezért azzal kezdem, hogy ha a Jobbik a korrupció ellen akar harcolni, és úgy gondolja, hogy véget kell vetni a következmények nélküli országnak, akkor mondassa le Kovács Béla európai parlamenti képviselőjüket, aki nem egyenesen korrupció vádjába keveredett, hanem a haza elárulásának vádjával gyanúsítja őt (Dr. Lukács László György: Az ártatlanság vélelme?) Magyarország ügyészsége. Látom, megvédik azt a képviselőjüket, látom, megvédik, és itt ebben az Országgyűlésben is büszkén kiállnak a mellett az ember mellett, akiről a magyar vádhatóság azt állítja ‑ meglehetősen kitartóan és immáron az Európai Parlament közvéleménye előtt ‑, hogy elárulta többek között az Európai Uniót. Ez persze lehet, hogy az önök számára nem lenne bűn, azonban nem utolsó szempont az, hogy milyen motivációból tette ezt. Hátha esetleg a motivációt így mutathatnám be (Ujjai összeérintésével a pénzre utal.), hogy mivel motiválhatják az ilyen képviselőket.

Nos, tisztelt Ház, mielőtt komolyan vennénk a Jobbik harcát a bűnözés és a korrupció ellen, előtte azért mégiscsak azt szeretném önöknek javasolni, hogy az előterjesztésre térjünk vissza, hiszen nagyon sok minden elhangzott, aminek vajmi kevés köze volt az előterjesztéshez. (Szilágyi György: Ennyi volt a visszavágás?) Természetesen köszönöm mindazoknak, akik az előterjesztést támogatásukról biztosították, hiszen ez a javaslat, ahogyan elmondtam, számos ponton a jogalkalmazók észrevételeit tartalmazza. A jogalkalmazók kérték, hogy javítsák a jogalkotók ezeket a jogszabályokat.

A büntetés-végrehajtással kapcsolatban azt kell hogy mondjam, hogy számos félinformáció hangzott el. Többek között szó volt itt arról, hogy a vallási részlegek hogyan működnének. Nos, természetesen bármely vallási közösség kezdeményezheti ilyen vallási részleg létrehozását, és a Büntetés-végre­hajtás Országos Parancsnokságával megállapodva működtethet ilyen vallási részleget. Eddig is volt már ilyen megállapodás, de ennek törvényi alapja, jogi szabályozása hiányzott, és jelenleg is a fokozattólfüggetlenül történik a drogprevenciós, gyógyító terápiás, pszichoszociális részlegen az elhelyezés. Tehát nem kér mást a kormány ebben a törvényjavaslatban, mint hogy a hasonló terápiás részlegek mellé most már a vallási részlegek is bekerülhessenek a törvénybe.

Ami az egyeztetésekkel kapcsolatos kérdést illeti, az egyeztetések megtörténtek a legfőbb ügyésszel, a Legfőbb Ügyészséggel, az Országos Bírósági Hivatallal. A Rendvédelmi Karral valóban nem történt egyeztetés, legalábbis a Belügyminisztériumtól nem kaptunk ilyen tájékoztatást, azonban a mi megállapításunk szerint ez nem jogállási törvény, hanem a büntető jogszabályok olyan pontokon módosulnak, amelyeket a Rendvédelmi Karnak ugyanúgy, mint mondjuk, az állampolgároknak végre kell hajtaniuk. Tehát, mondjuk, a büntető törvénykönyv módosítását is vagy a büntetés-végrehajtási törvényeknek a módosítását is a büntetés-végrehajtással kell elsősorban egyeztetni.

Ebben az esetben azért is furcsa lenne, mert maga a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága javasolta a legtöbb módosítást, tehát tulajdonképpen a Rendvédelmi Karnak a büntetés-végre­hajtási véleménye a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságától megérkezett. Tehát azt kell hogy mondjam, hogy az Igazságügyi Minisztérium álláspontja szerint nem a rendvédelmi szolgálatban állók jogállását érinti ez a törvényjavaslat, ezért nem volt szükség a Rendvédelmi Karral egyeztetni. Ez a mi álláspontunk.

Természetesen ezt lehet vitatni, azonban magukkal az érintettekkel, tehát a rendvédelmi szervezeteket irányító büntetés-végrehaj­tással vagy a Belügyminisztériummal természetesen folyamatos egyez­tetés történt a javaslat során.

Nem szeretném itt hosszasan a halmazati büntetéssel kapcsolatos problémákat felsorolni. Volt egy alkotmánybírósági határozat is a halmazati büntetés szabályozásában az úgynevezett három csapással összefüggésben, ezért szükséges az, hogy most megteremtsük az összhangot az összes halmazati szabályra vonatkozóan.

Volt egy felvetés, amely a büntetés-végrehajtás során lévő munkavégzésre vonatkozott, illetve azzal kapcsolatos fizetett szabadságra. Ez egyrészt nemzetközi előírás, hogy természetesen a büntetés-végrehajtás keretein belül is a munkajog, a munkavégzés alapvető szabályai érvényesüljenek, másrészt pedig az, hogy szabadságra megy valaki a munkavégzés közben, az nem azt jelenti, hogy a büntetés-végrehajtási intézetből távozik szabadságra, csak azt, hogy nem dolgozik. Tehát ezt így kell értelmezni. Egy kicsit félrevezető volt az az állítás, hogy a büntetés-végrehajtási intézetből távozik szabadságra. Természetesen vannak olyan lehetőségek, amelyek kifejezetten jutalomként vagy a reszocializációs célokat szolgálva a kimaradás vagy egy rövid tartamú eltávozás lehetőségét biztosítják az elítéltek számára. Ez egyébként valóban része annak a reintegrációs programnak, amit ilyenkor egy elítélt esetén folytatnak.

Azt nem egészen értem, hogy ha a Jobbik felszólalója azt mondta, hogy egyébként egyetértenek a reintegrációs őrizettel ‑ ami hat hónapig a szabadságvesztés helyett a házi őrizethez hasonló körülmények között zajlik ‑, akkor a rövid távú eltávozással mi a problémájuk.

(14.30)

Hogyha egyetértenek azzal, hogy vannak olyan szempontok, ami alapján akár hat hónapra is házi őrizetbe távozhat valaki, akkor természetesen hétvégi vagy egy rövid távú eltávozásra is lehetőséget kell biztosítani. Ezekkel az eszközökkel tudják a nevelők a büntetés-végrehajtásban fegyelmezni és motiválni az elítélteket. Ezek nagyon fontos eszközök.

Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen mindazoknak a felszólalóknak a felszólalását, akik a javaslathoz támogatólag viszonyultak. Köszönöm az egyéb észrevételeket is, és örülök annak, hogy elbeszélgethettünk a korrupcióról. Bár ez nem volt tárgya a törvényjavaslatnak, mégis köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 4 2015.05.26. 5:03  1-4

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Az ön által megjelölt napirend előtti felszólalás témájával kapcsolatban, mivel azt a mai napon juttatta el az Országgyűléshez, csak szóban tudtunk érdeklődni a Központi Nyomozó Főügyészségen, és nyilván a Központi Nyomozó Főügyészség a folyamatban lévő nyomozásról nem ad felvilágosítást. Azt azonban elmondhatták, hiszen ez már nyilvánosságra is került, hogy jelenleg is folyamatban van Simon Gábor ügyében költségvetési csalás miatt a nyomozás, azt június 14-ig a Központi Nyomozó Főügyészség meghosszabbította. Tehát nem került sor a nyomozás lezárására, másfél éve tart a nyomozás. A Nyomozó Főügyészség még azt is közölte, hogy az ügyben a közismert nemzetközi vagy külföldi szálak miatt nemzetközi megkereséseket kellett foganatosítania, és ez időigényes tevékenység, ezért húzódik a nyomozás.

Amit általában mondott, túlmutatva a Simon Gábor-ügyön, kicsit értetlenül fogadom, hiszen nem világos, hogy a kormánynak vagy az igazságszolgáltatásnak címezte a mondanivalóját. Magyarországon az igazságszolgáltatás független, az ügyészség független, a bíróságok függetlenek. (Dr. Schiffer András: A rendőrség?) Ha ön azt tapasztalja, hogy a 2002 és 2010 közötti ügyekben az igazságszolgáltatás nem elég gyorsan vagy nem kellő döntéseket hozott, azt semmiképpen sem a kormányon lehet számon kérni.

(13.10)

Megjegyzem, hogy egy jogállamban az igazságszolgáltatáson sem lehet számon kérni azt, hogy milyen döntéseket hozott.

Ha jól értem önt, azt kéri számon a kormányon, hogy miért nem befolyásolja az igazságszolgáltatás működését. Ez az eddigi nyilatkozataival szöges ellentétben állna, hiszen eddig azzal vádolta a kormányt, hogy befolyása alá akarja az igazságszolgáltatást vonni. Ezek az ügyek sajnos azt mutatják, sajnos azt a valóságot mutatják, hogy az igazságszolgáltatás, köszöni szépen, független (Dr. Schiffer András: Honnan van a pénz?), és az igazságszolgáltatás nem kér sem a kormánypártok, sem az ellenzéki pártok javaslataiból és elvárásaiból; az igazságszolgáltatás dolgozik, ahogyan tud. (Dr. Schiffer András: Honnan ered ez a pénz?)

Azokban az ügyekben, amelyekben önök törvényjavaslatot nyújtottak be, ezekben az ügyekben, természetesen ön is tudja, hogy már az elkövetett vagy potenciálisan elkövetett bűncselekmények vagy vélhetően elkövetett bűncselekmények után nyújtották be ezeket a jogszabály-módosításokat, így ezeknek már nem lehet hatása ezekre az eljárásokra.

Azt azonban szeretném leszögezni, hogy a kormány és a kormánypártok érdekeltek az elszámoltatásban. Úgy gondoljuk, hogy mind a 2002-2010 közötti gyanús ügyeket vagy akár a most, jelenleg zajló büntetőeljárásokat is nagy figyelemmel kíséri a politika, nagy figyelemmel kísérik a kormánypártok is. Azt várjuk az igazságszolgáltatástól, hogy pártatlanul, függetlenül és hatékonyan bírálják el ezeket az ügyeket. Természetesen nem vagyunk elégedettek az igazságszolgáltatás eddigi eljárásaival, ez azonban nem biztos, hogy az igazságszolgáltatás hibája. Az igazságszolgáltatás számára rendelkezésre álló nyomozati eszközök, törvényes eszközök egy alkotmányos jogállamban korlátozottak, ezek az alkotmányos jogállam szabályai szerint ráadásul megfelelő ellenpontozással, ellensúlyozással, a védelem oldalán megfelelő ellensúlyozással próbálják csak a valóságot kideríteni; tehát a nyomozás nem inkvizíció, ahol nincs joga védekezni a gyanúsítottnak. (Dr. Schiffer András: A pénz eredetét kellene kideríteni.)

Például egyes városi legendák szerint, abban az ön által említett konkrét ügyben is azzal védekezik a gyanúsított, hogy nem tesz vallomást, nem fogja ő megmondani a nyomozó hatóságnak, hogy honnan származik ez a külföldön parkoltatott pénz. Ha a nyomozó hatóság nem tud erre fényt deríteni, akkor valóban nem fogja tudni a sokak által elvárt eredményt produkálni. Ez azonban egy jogállami eljárás, és ezt a jogállami eljárást a kormány tiszteletben tartja. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 60 2015.05.26. 4:08  57-63

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Valóban, többször lefolytattuk már ezt a vitát vagy ehhez hasonló vitát az Országgyűlésben, egyrészt korábbi büntetőtörvénykönyv-módosítások során, valamint az új büntető törvénykönyv vitája során és legutoljára az önök által javasolt büntetőjogi módosítások vitája során is. Az álláspontunk nem változott.

Az interpellációjában feltett kérdésre, miszerint mi a méltó büntetése egy aljas gyilkosnak, csak egyféleképpen lehet válaszolni: a lehető legsúlyosabb büntetés. Azonban nem azért vagyunk itt, hogy törvénykezzünk, hanem azért, hogy törvényeket hozzunk. Sajnos még sokan képviselőtársaim közül is összekeverik a törvényhozást a törvénykezéssel.

Az ön által felsorolt súlyos, embertelen bűncselekményeket a kormány is elítéli, de csak bizakodhatunk abban, hogy az igazságszolgáltatás valóban a legsúlyosabb büntetést fogja kiszabni a gyilkosokra.

A tényleges életfogytiglan 1999-es bevezetése előtt az évente elkövetett emberölések száma meghaladta a 200-at, majd fokozatosan, több éven át közel a felére csökkent. Jelenleg évente átlagosan 130-140 emberölést követnek el Magyarországon, amiből egy is borzalmas tragédia. De ezek az adatok nem igazolják az ön állítását, amely szerint nincs visszatartó ereje a Magyarországon kiszabható legsúlyosabb büntetésnek.

A magyar büntetőjog hagyományosan megkülönbözteti a felnőtt korú és a fiatal felnőtt korú elkövetőket. Ez utóbbiak alatt a 18 és 21 év közötti elkövetőket értjük. Már az 1878-as Csemegi-kódex is csak 20 éves kor felett tette lehetővé a fő büntetés kiszabását. A Csemegi-kódex szerint 12 és 16 éves kor között fiatalkorúnak tekintették az elkövetőt, 16 és 20 év között pedig fiatal felnőtt korúnak, tehát még jobban differenciált az akkori büntetőjog. Szeretném hangsúlyozni, hogy a XIX. századi büntetőjogról beszélünk, ami jobban megkülönböztette az elkövetőket az életkoruk alapján.

Tisztelt Képviselő Úr! Mindezek mellett szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a büntető törvénykönyv a határozott idejű szabadságvesztés általános maximumát 15-ről 20 évre emelte, illetve a bűnszervezetben, különös vagy többszörös visszaesőként történő elkövetés, vagy halmazati, esetleg összbüntetés esetén 20 évről 25 évre emelkedett a határozott idejű szabadságvesztés felső határa, ami már a fiatal felnőtt elkövetőkre is vonatkozik. Így álláspontunk szerint ez megfelelő keretet biztosít a súlyos bűncselekmény elkövetése esetén kellően szigorú büntetés kiszabására.

Tehát még egyszer szeretném megismételni, hogy az elmúlt öt évben bekövetkezett büntetőjogi változások, az új büntető törvénykönyv megemelte a határozott ideig tartó szabadságvesztés maximumát; öt évvel többet lehet kiszabni, a súlyos bűncselekményeket, így a minősített emberöléseket és más, halmazatban álló bűncselekményeket elkövetőkre súlyos büntetést lehet kiszabni.

Természetesen az ön javaslatát változatlanul meg fogjuk fontolni minden esetben, amikor benyújtja, azonban szeretném felhívni a figyelmét, hogy a konkrét bűncselekményekben nem nekünk van jogunk törvénykezni, ez a bíróság dolga. Köszönöm. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 102 2015.05.26. 4:00  99-105

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretném tájékoztatni a képviselőtársaimat, mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, hogy a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának, korábbi nevén Szabadalmi Hivatalnak a vezetősége nagyjából egy évtizede változatlan.

Amint azt a képviselő úr írásbeli kérdésére 2015. január 27-én már leírtuk, az SZTNH által nyújtott közszolgáltatások, valamint az intézményközi megállapodásokon alapuló nemzetközi együttműködések száma bővült az elmúlt években. Ezzel szemben a hivatal létszáma a 2012-es évhez képest több mint 10 százalékkal csökkent.

Így szükségessé vált új munkaszervezés bevezetése, és sor került a HIPAvilon Kft.-nek mint százszázalékos állami tulajdonú társaságnak az SZTNH munkájába való bevonására. A szingapúri hivatal részére végzett tevékenység teljesítése során az SZTNH csak részfeladatok ellátása tekintetében vonja be a HIPAvilon Nonprofit Kft.-t. Az SZTNH 2012 áprilisában vette át a HIPAvilon Kft.-t, és az együttműködés jogi hátteréről a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvény, valamint a Hamisítás Elleni Nemzeti Testületről szóló kormányrendelet rendelkezik. Az SZTNH tehát kizárólag ezen jogszabályokban meghatározott feladatokban működhet együtt a HIPAvilon Kft.-vel, mint azt írásbeli válaszunkban is jeleztük önnek, képviselő úr.

A szingapúri szellemi tulajdonvédelmi hivatallal megkötött együttműködési megállapodás teljesítésére is ezek a jogszabályok az irányadók, ezért értelmezhetetlen számunkra a képviselő úr azon kérdése, miszerint milyen törvényi feltételek hiányában láthatná el a HIPAvilon Kft. a további feladatokat, hiszen az előbb említett jogszabályon alapul a HIPAvilon Kft. működése.

(16.10)

A szingapúri szerződésből befolyó díj sorsával kapcsolatban tájékoztatom, hogy az egyrészt a költségekre fordíttatik, másrészt az SZTNH oldalán nyereségként realizálódik, tehát állami bevétel. A szingapúri hivatal részére végzett minden feladat után az SZTNH és rajta keresztül az állami költségvetés részesül bevételben. A megrendelések a szingapúri hivataltól az SZTNH-hoz érkeznek meg, teljesíteni is az SZTNH teljesít a szingapúri hivatal felé szakmai ellenőrzés után, vele kizárólag az SZTNH áll kapcsolatban.

A HIPAvilon Kft. a magyar állam százszázalékos tulajdonában áll, ahogy az a nyilvános cégjegyzékből is ellenőrizhető. A vagyon felett a magyar államot megillető tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket az SZTNH a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel kötött megbízási szerződésen alapuló meghatalmazással gyakorolja, illetve teljesíti. Fel kívánom hívni a figyelmét arra is, hogy a HIPAvilon Nonprofit Kft. nonprofit szervezet, a társaság eredménye nem osztható fel, tehát nem kerülhet ilyen úton sem magánzsebekbe.

Az Állami Számvevőszék és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal rendszeresen ellenőrzi az SZTNH-t. A 2014-es ÁSZ-ellenőrzés megállapításai az Igazságügyi Minisztérium előtt még nem ismertek, de bízunk benne, hogy az eddigi évekhez hasonlóan megnyugtató eredménye lesz az Állami Számvevőszék ellenőrzésének.

Tisztelt Képviselő Úr! Tehát arra kérem, hogy a politikai vádjait tegye félre. Az SZTNH ‑ vagy korábbi nevén Szabadalmi Hivatal ‑ vezetői ugyanazok, akiket még az önök kormánya idején neveztek ki. Szakmai megelégedéssel végzik a munkájukat, ezért mind a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetése, mind pedig az Igazságügyi Minisztérium személyi döntéseként egyetértett az SZTNH elnökének kinevezésével. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
75 312 2015.05.26. 0:35  305-313

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi miniszté­riumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm a támogatásukat, és még annyit tennék hozzá Bangóné képviselő asszony felszólalásához: a kormány pedig reméli, hogy az Országgyűlés biztosítani fogja a költségvetési forrást a bíróságnak, hiszen nem a kormánynak kell biztosítania az új bíróság megépítésének a költségvetési fedezetét, hanem az Országgyűlésnek. Természetesen erre majd a kormány, egyeztetve az Országos Bírósági Hivatallal, javaslatot fog tenni.

Elnök úr, köszönöm a hozzászólásokat, és köszönöm a türelmüket is. Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 4 2015.05.27. 5:07  1-4

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm a felszólalását, mert ez lehetővé teszi számomra, hogy erről a nagyon fontos kérdésről, nagyon fontos törvényjavaslatról itt, az Országgyűlés napirend előtti felszólalásai között is szót ejthessünk.

Több mint 20 évvel ezelőtt, 1994-ben lépett hatályba a bírósági végrehajtás szervezetének korszerűsítését célzó törvény, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény. A végrehajtási törvény hozta létre az önálló bírósági végrehajtói intézményt mint a bírósági végrehajtás általános szervezeti formáját. Az új szervezeti struktúrában a bírósági végrehajtói szervezet elkülönült a bírósági szervezettől, a végrehajtói szervezet feletti felügyeleti jogkört pedig az igazságügyért felelős miniszter kapta meg.

A végrehajtás szervezetével kapcsolatos igazgatási jellegű feladatok ellátása céljából létrehozták a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamarát. A kamara feladata volt egyrészt, hogy képviselje és védje tagjai, azaz a végrehajtók, végrehajtó-helyettesek és végrehajtójelöltek érdekeit, másrészt, hogy ellássa a végrehajtással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott, elsősorban igazgatási jellegű feladatokat. A bírósági végrehajtás szervezetét érintő megalapozott kritikák miatt a kormány célul tűzte ki a bírósági végrehajtás szervezetének reformját.

A végrehajtási törvény 2014. év végi módosítása megteremtette a lehetőséget arra, hogy az igazságügyi miniszter miniszteri biztost nevezzen ki a kamara felügyeletére, és a kinevezésére tavaly decemberben sor is került. Annak érdekében került sor kinevezésére, hogy pontos és hiteles képet kaphassunk a szervezet működéséről. A miniszteri biztos munkájának eredményére is támaszkodva az Igazságügyi Minisztérium kidolgozta a szervezet megújítására vonatkozó koncepciót, majd május 20-án benyújtotta az Országgyűlésnek a koncepció megvalósítását célzó törvényjavaslatot.

A javaslat alapján, annak országgyűlési elfogadása esetén a végrehajtással kapcsolatos, jogszabályban meghatározott közfeladatokat a jövőben is egy, a végrehajtóból, végrehajtó-helyettesekből álló jog személy, a kar, a végrehajtói kar fogja ellátni, azonban e jogi személy szervezeti felépítését a kamarára vonatkozó szabályokhoz képest a javaslat jelentősen módosítja. A végrehajtáshoz kapcsolódó közfeladatok ellátása ugyanis a javaslat alapján közvetlen állami felügyelet alá kerül, hogy azokat a kar azon szervezeti egysége útján lássa el, amelynek vezetőjét az igazságügyért felelős miniszter fogja kinevezni.

Biztosítani kívánjuk azt is, hogy a kamara felállítása óta felhalmozódott vagyon, a jogalkotói célnak megfelelően, a végrehajtással kapcsolatos közfeladatok ellátása érdekében hasznosuljon, ezért a javaslat alapján a kamara vagyona a karra száll át, és a vagyonnal a jövőben a törvény keretei között a miniszter által kinevezett vezető irányítása alatt álló szervezeti egység jogosult majd rendelkezni. Jóllehet a végrehajtási törvény egy 2012-es módosítása óta az egyetemi jogi végzettség megszerzése kinevezési feltétel, a végrehajtói karon belül még mindig jelentős azok aránya, akik nem rendelkeznek jogi diplomával. A végrehajtási eljárásra vonatkozó szabályozás komplexitása, bonyolultsága miatt a végrehajtási eljárások lefolytatásához széles körű jogi ismeretekre van szükség.

(8.10)

Ezért a javaslat minden végrehajtó számára kötelezővé teszi a jogi egyetemi végzettség megszerzését 2022-ig, és azt is, hogy a jogi diploma megszerzéséig tartó átmeneti időszakban jogi végzettségű alkalmazottat foglalkoztassanak. Mivel a végrehajtó-helyettesek önállóan jogosultak a végrehajtó nevében végrehajtási cselekmény foganatosítására, esetükben is indokolt e magasabb követelményt kinevezési feltételként támasztani, ezért a javaslat a végrehajtó-helyettesek esetében középiskolai végzettség helyett egyetemi jogi végzettséget ír elő a kinevezés feltételeként.

A képviselő úr ismertette a javaslat legfontosabb elemeit, és természetesen lesz még rá alkalmunk, hogy az Országgyűlésben részletesen beszéljünk erről a törvényjavaslatról, azonban a legfontosabbnak azt tartom, hogy a bírósági végrehajtással kapcsolatban megingott közbizalom és így a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatással szemben megingott közbizalom helyreálljon. Ennek érdekében az előttünk fekvő törvényjavaslat, az Országgyűlés asztalán fekvő törvényjavaslat megerősíti majd azokat az intézményeket, amelyekkel a közbizalmat is meg tudjuk erősíteni.

Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 76 2015.05.29. 4:43  1-144

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Staudt Képviselő Úr! Eredetileg arra készültem, hogy egy hosszabb felszólalásban beszélek az igazságszolgáltatás költségvetéséről, de mivel a képviselő úr most érintette ezt a témát, úgy gondolom, az a helyes, ha most beszéljük meg, legalább akkor azok vannak jelen, akiket érdekel is ez a téma.

A bíróságok költségvetési támogatása 2010-ben - amely még a 2009-ben elfogadott költségvetési törvény alapján került meghatározásra - 64 milliárd 915 millió forint volt. Ez a 2016-os költségvetésben 90 milliárd 529 millió forint. Tehát öt év alatt közel egyharmadával nőtt a bíróságok költségvetése. Ebben az évben is, tehát a folyamatban lévő költségvetési évben is 87 milliárd forint a bíróságok költségvetési támogatása. 2010-ben 46 milliárd forint volt a személyi juttatásokra fordítható összeg, 2016-ban ez 53 milliárd forint, tehát a személyi juttatások is - igaz, valószínűleg a létszám emelkedésével párhuzamosan - növekedtek a bírósági fejezet költségvetésében.

Nagyon jelentős különbség van a dologi kiadások tekintetében is. 2010-ben még 10 milliárd forint volt a bírósági fejezet dologi kiadása, amelyek között nyilván a beruházásokat is feltüntették; azért gondolom, mert ebben az évben már külön feltüntetésre kerül egyes beruházás. A 10 milliárdhoz képest a 2016-os költségvetési törvény tervezetében több mint 15 milliárd forint a bírósági fejezet dologi kiadása.

Az ügyészségi fejezet költségvetési számait is érdemes összehasonlítani. 2010-ben 28 milliárd 448 millió forint volt az ügyészség költségvetési támogatása. Ez 2016-ban 39 milliárd 779 millió forint, tehát majdnem 10 milliárd forinttal több az ügyészség támogatása; itt meg is haladja az egyharmados növekedést a támogatásnövekedés öt év távlatában. Itt is jelentős egyébként a személyi juttatások növekedése, és ugyanígy a dologi kiadásoké is.

Tehát azt kell mondjam, hogy az ön által elmondott, egyébként valós tények, amelyek az igazságszolgáltatásban dolgozók bérhelyzetét jellemzik, a bírósági költségvetés és az igazságszolgáltatás egészének költségvetéséből nem feltétlenül következnek. Tehát inkább azt mondanám, hogy miközben nőtt a bíróság és az ügyészség személyi állománya, ezzel együtt nem nőtt olyan mértékben az igazságszolgáltatásban dolgozók jövedelme. Hozzáteszem, hogy jelenleg éppen az Országgyűlés előtt van egy törvényjavaslat, amely július 1-jétől emeli az igazságügyi alkalmazottak illetményét - elsősorban a fogalmazói és a titkári béreket - 10 százalékkal; erre emlékszünk, mert együtt vitattuk meg ezt a törvényjavaslatot.

Tehát azt hiszem, hogy az Országgyűlés egyre többet fordít az igazságszolgáltatásra, és emellett, hogy egyre több pénzt fordít az igazságszolgáltatásra, természetesen az igazságszolgáltatás beruházási összegei is nőttek. Több bírósági épület felújítása, sőt akár új bírósági épület építése is folyamatban van. Ez 2010 előtt nem volt jellemző. 2010 előtt legalább 4-5 éven keresztül azzal szenvedett az igazságszolgáltatás, hogy csak nagyon kis bíróságokat tudtak felújítani, mert olyan kis bírósági épületekre jutott felújítási összeg, most pedig már kifejezetten nagy, több ezer vagy akár tízezres nagyságrendű állampolgárt ellátó bíróságok felújítására is pénzt biztosít a költségvetés.

Tehát azt kérem, hogy ezzel együtt értékeljék az igazságszolgáltatás költségvetését. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 110 2015.05.29. 3:18  1-144

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Nem kívánom két percnél hosszabb ideig igénybe venni a képviselőcsoport idejét és az önök türelmét.

Tisztelt Képviselő Úr! Nincs közöttünk vita abban, hogy az igazságszolgáltatás még akár több támogatást is kaphatna az Országgyűléstől a költségvetési törvényben, én csak arra hívtam fel a figyelmet - és ezt tartom, tartom magamat ehhez az állásponthoz -, hogy jelentősen nőtt az elmúlt öt évben az igazságszolgáltatás költségvetése, és valóban úgy van, hogy ezzel együtt természetesen a feladatai és a feladathoz rendelt létszám is, tehát a személyzete is nőtt.

(17.00)

Ezzel együtt is azt gondolom, előrelépés történt az igazságszolgáltatás területén. Ahogyan a korábbi felszólalásomban is mondtam, beruházásra is van most már pénz, nyilván megfelelő prioritást határoz meg a bírósági szervezet, hogy milyen beruházásokat kell megvalósítani. Így hosszú ideje felújításra váró helyi bíróságok kaphatnak támogatást felújításra, beruházásra. Tehát egy jelentős többletköltség van.

Ami a bírói béreket és azok összehasonlítását illeti, kétségtelenül igaz a képviselő úr által felidézett összehasonlítás, ami az Európai Unió egyes tagállamainak bírói béreit hasonlítja össze, azonban célszerű összehasonlítani a magyarországi bérekkel a bírói béreket. Célszerű összehasonlítani a közigazgatásban dolgozó jogászok és kifejezetten jogi végzettséghez kötött munkakörökben dolgozó jogászok, nem általában a jogászok, hanem jogi végzettséghez kötött munkakörökben dolgozó jogászok bérét a bírói bérekkel. Valamint arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy amikor 2010-ben kormányra kerültünk és elfogadtuk az egykulcsos adórendszert, akkor többek között éppen azoknak a bíráknak a bérét növelte nettó értékben, tehát a nettó keresetüket jelentősen növelte az egykulcsos adórendszerre való áttérés.

Tehát miközben ezek az ön által felidézett számsorok a bruttó béreket hasonlítják össze az Európai Unióban, vagy legalábbis a bruttó béreket veszik alapul, és ebből úgy tekintetnek a bírói bérekre, mintha nem történt volna előrelépés az elmúlt években, azt javaslom az országgyűlési képviselőknek, hogy vegyék figyelembe a nettó bérnövekedést a bírói bérek körében.

Tehát még egyszer, nem amellett érveltem, hogy ne emeljük a bírói béreket, hanem amellett szerettem volna indokokat felsorakoztatni, hogy miért tartalmaz a jelenlegi költségvetés például a bíróságok részére több mint 90 milliárd forintos támogatást, miért tartalmaz az ügyészség részére több mint 38 milliárdos támogatást, és ezen belül hogyan oszlanak meg a költségek és az ország ráfordításai az igazságszolgáltatásra. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét Mirkóczki Ádám váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 132 2015.05.29. 5:52  1-144

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Nem szeretném az egész napi vitát lezárni, mert majd fog szót kapni, gondolom, az előterjesztő, én csak a legutóbbi felszólalásokra szeretnék reagálni, amelyek egyébként az egész vitát az MSZP részéről meghatározták. Ez nagyjából úgy írható le, amit itt most Demeter Mária is előadott (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Márta!), Demeter Márta, elnézést kérek, előadott, hogy az ellenzéki képviselők folyamatosan járnak az emberek között, beszélgetnek velük, ezért ők jobban ismerik a valóságot, mint a kormány, azaz mint a választott képviselőik. (Heringes Anita: Nem választottak meg titeket az elmúlt három választáson! - Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök csenget.)

Tehát: azért vagyunk ebben az Országgyűlésben, mert mindannyiunkat megválasztottak a választópolgárok, és nyilván olyan arányban választottak meg, hogy most történetesen ezek a képviselők kormányoznak, önök pedig ellenzékben vannak. De ezt a gőgös hozzáállást, amit önök itt előadnak, hogy önök tudják a valóságot, mert önök bezzeg beszélgetnek az emberekkel, a kormánypárti képviselők, akiknek egyébként vannak választókerületeik és vannak választópolgárok, akik rájuk szavaztak, azok persze nem tudják a valóságot.

Kérem, nagyon kérem, hogy csak a saját - hogy mondjam - saját sikereik érdekében próbáljanak változtatni ezen a magatartáson. Higgyék el, hogy mi is járunk az emberek között, az országgyűlési képviselőink, akiknek megvan a választókerülete, ők is beszélgetnek az emberekkel, mi is az emberek problémájával foglalkozunk, és a kormány is az emberek problémájával foglalkozik, ezért ezt a fajta hozzáállást nem tudom jó szívvel elfogadni.

Értem én, hogy politikailag ez most egy hasznos mondat, de azért egy kicsit forduljon már magába az MSZP. Először is pillanatnyilag a jelenlegi népszerűségi mutatóik nem indokolják ezt a gőgös magatartást, másrészt, amit már Bangóné képviselő asszonynak is el akartam mondani, de inkább csatlakoztam Tasó államtitkár úrhoz, és az általa elmondottakat elégségesnek tartottam, de amit az utca és a kormány viszonyáról mondott Bangóné képviselő asszony, és kicsit Demeter képviselő asszony is ezt most megismételte; kérem szépen, vannak itt néhányan ebben a teremben, de az Országgyűlésben még többen, akik voltak itt 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban is országgyűlési képviselők. Akkor, amikor a Magyar Szocialista Párt kormányzott, akkor itt kint ordítoztak az emberek, hogy Gyurcsány takarodj!, és azt mondták, hogy önöknek abba kell hagyniuk a kormányzást. Egyébként nem hallgattak az emberekre, hanem négy évig húzták, és négy évig nem voltak hajlandóak átadni a hatalmat.

Hozzáteszem, hogy egy demokráciában, bár fontosak a tüntetések és fontos az emberek véleménye is, sőt, csak az emberek véleménye fontos, ezzel együtt is azt gondolom, egy demokráciában teljesen természetes, hogy sokféle vélemény van, vannak, akik tüntetnek egy kormány ellen, és vannak, akik egyetértenek a kormánnyal, de ezeket a véleményeket a választásokon fogják megmérni.

Megint csak azt tudom mondani, hogy nagyon kérem, az önbecsapásuk miatt mondom, hogy ne csapják be önmagukat azzal, hogy azért, mert a kormány ellen tiltakoznak, az majd önöknek jó lesz, és önöknek emelkedik ettől a népszerűsége. Képzeljék el, hogy ez nem így működik. Ez nem így működik! Erről a Jobbik tudna mesélni, hogy nem úgy működik ám, hogy attól, hogy önök bujtogatják az embereket, attól éppen majd önökre fognak szavazni. Ez egy eléggé - hogy mondjam - világos üzenete annak a bizonyos három választásnak, amiről az előbb Heringes képviselő asszony beszélt. (Heringes Anita: Három időközi választást buktatok! - Az elnök csenget.) Önök is buktak egy időközit, mert nem önök nyerték azt, tehát hagyjuk már ezeket az összehasonlításokat, hiszen a választópolgárok mindig abban a pillanatban döntenek, amikor éppen őket az urnához hívják, és egy évvel ezelőtt voltak az általános országgyűlési választások, és három év múlva lesznek az országgyűlési választások.

Nagyon kérem önöket még egyszer, csak azért, hogy ne csapják be magukat azzal, hogy önök bezzeg ismerik az emberek véleményét, mi meg nem ismerjük. Ismerjük az emberek véleményét, tételezzük fel egymásról, hogy ismerjük azt, hogy mit akarnak az emberek, tételezzük föl azt, hogy egy demokráciában az ország egy bonyolult, több érdekből álló képlet, több érdeket kell az Országgyűlésnek figyelembe vennie, és amikor az egyik költségvetési tételt megszavazzuk, akkor természetesen tudjuk, hogy más költségvetési tételekre is figyelemmel kell lennünk. Tehát miközben az egyik ágazatnak pénzt adunk, közben tudjuk, hogy a másiknak is kellene adnunk, de valahogy el kell osztani nyilván az ország rendelkezésére álló forrásokat. És ezt jól vagy rosszul a kormány a benyújtott törvénytervezetben javasolja az Országgyűlésnek, hogy ilyen arányokban osszuk szét.

Tehát én még egyszer arra kérem a képviselőtársaimat, beleértve magamat és magunkat is, hogy mindannyian őrizzük meg a higgadtságunkat, mégis alapvetően egy költségvetési törvényről vitatkozunk, és nincs semmi értelme annak, hogy durvaságokat vágjunk egymás fejéhez.

(18.20)

Azt meg természetesnek tartom, hogy a képviselők a maguk nézőpontjából nézik a költségvetési törvényeket, elég sok költségvetési vitán vettem már rész. Nyilván mindenkinek vannak olyan ágazatok, amelyekre szívesen adna több pénzt, és higgyék el, a kormányban is sok olyan képviselő ül, vagy a kormánypártokban is, akik szeretnének több pénzt adni egyes ágazatokra, de azt hiszem, hogy a kormány elvégezte ezt a mérlegelést, a kormány az Országgyűlésnek azt javasolja, hogy a benyújtott törvénytervezetet fogadja el.

Ennyiben kívántam, elnök úr, reagálni a felszólalásokra, de nyilván nem az enyém az előterjesztő nevében az utolsó szó. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 337-339 2015.06.08. 10:00  328-340

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Bocsánat, elnök úr, azt szeretném kérdezni, hogy ez a zárszó vagy hozzászóljak a vitához.

ELNÖK: Ez már a zárszó, nincsen más.

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek képviselőtársaimtól, eredetileg előttük szerettem volna szólni, de így alakult, nem rajtam múlott, hogy Bárándy képviselő úr elmondta a bizottsági véleményt, majd utána egyből szót kapott, ha visszaemlékszik. (Dr. Bárándy Gergely: Visszaemlékszem.)

De ezt a vitát már lefolytattuk többször, én a Bárándy képviselő úr által felvetettekre egy dolgot szeretnék a figyelmükbe ajánlani, hogy az én tudásom szerint, vagy a büntető törvénykönyvet megvizsgálva mi a különbség a tiltott szerencsejáték szervezésére való felhívás és a tiltott szerencsejáték szervezésének előkészülete és annak büntetőjogi megítélése között.

Megvizsgálva a büntető törvénykönyvet, nem pontosan az a dogmatikai szabály, amit Bárándy képviselő úr elmondott, pontosabban: az csak az egyik fele. Tehát kétségtelenül igaz, hogy az előkészületi magatartást általában enyhébben bünteti a büntető törvénykönyv. Általában egy büntetési tétellel alacsonyabban bünteti. Igen ám, de abban az esetben mindig úgy szól a büntető törvénykönyv, hogy ‑ kérem, ellenőrizze le, én is az elmúlt percekben megtettem, az a szakasz úgy szól ‑ aki az adott bűncselekményre irányuló előkészületet követ el, annak ilyen és ilyen a büntetése. És amikor a büntető törvénykönyv egy-egy előkészületi magatartást, egy-egy, az előkészület fogalomkörébe illeszkedő magatartást külön sui generis bűncselekménnyé nyilvánít, akkor nem feltétlen az a helyzet, hogy alacsonyabb vagy enyhébb büntetési tétellel bünteti, hanem általában azonos büntetési tétellel. Sőt az is előfordul, hogy maga a felhívás, egy bűncselekmény elkövetésére való felhívás vagy valamilyen más, mondjuk úgy, hogy fogalmilag előkészületi cselekmény akár még súlyosabban is büntethető aszerint, hogy… (Dr. Bárándy Gergely: Melyiknél?) Van ilyen, tehát például a gyermekpornográfia körében van ilyen bűncselekmény, ahol a gyermekpornográf felvétel megszerzése vagy gyermekpornográf filmben való részvételre való felhívás, szereplőként való felhívás ugyanazzal a büntetési tétellel fenyegetett.

Tehát ez a magatartás, a tiltott szerencsejáték szervezésére való felhívás nem azonos a tiltott szerencsejáték bűncselekmény előkészületével, hanem ki van emelve egy előkészületi magatartás. Nemcsak egy van kiemelve, hanem valóban egy bűnsegédi magatartás, sőt két bűnsegédi magatartás is kiemelésre kerül. A TAB javaslatában van az eszköz biztosítása, és egyébként még más bűnsegédi magatartás már eddig is büntetendő volt azonos büntetési tétellel.

(22.10)

Tehát összefoglalva: nem akarok hosszasan belebonyolódni ebbe a témába, de itt nem az történik, hogy a törvényhozó az előkészületet kompletten büntetendővé nyilvánítja, hanem egyes előkészületi magatartásokat, illetve egyes bűnsegédi magatartásokat sui generis, önálló tényállásként büntet. (Dr. Bárándy Gergely: Ez nem sui generis, ez a tényállásban van benne!) De, mert a tényálláson belül külön pontokba van szedve, ezt is ellenőrizze, képviselő úr! De szerintem ez egy olyan vita, ami, mondjuk, egy büntetőjogi szemináriumon érdekes vita lehet, én nem tartom valószínűnek, hogy az Országgyűlés számára ez túlságosan izgalmas. Szerintem ellenőrizze le! Ahol az előkészületet nevesíti a törvény, tehát ahol kifejezetten nevesíti, ott így írja a törvény, hogy az előkészület büntetendő, nem pedig felsorolja vagy az előkészületi cselekmények közül kiemel egyes elkövetési magatartásokat.

Tisztelt Ház! Nem is erről akartam beszélni elsősorban, hanem szerettem volna jelezni, hogy számos módosító javaslat érkezett a képviselők részéről, és ezekről el szerettem volna mondani, hogy miért nem tudjuk támogatni. Nem egy képviselői módosító indítvány utalt rá, Szilágyi képviselő úr is a 20. életév helyett a 18. évüket betöltött személyekkel szemben tenné lehetővé az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának lehetőségét.

Én hivatkoztam arra, hogy a magyar büntetőjog különbséget tesz a felnőtt korú és a fiatal felnőtt korú elkövetők között, tehát nem olyan mértékű a differenciálás, mint a Csemegi-kódexben, mert a Csemegi-kódex kifejezetten tulajdonképpen három elkövetői kategóriát állapított meg: a fiatalkorú, a fiatal felnőtt és a felnőtt korú elkövetőket. Nálunk most már nem ennyire differenciáltak az elkövetők, hanem a bírói gyakorlat alakította ki a 18 és 21 év közötti fiatal felnőtt korúaknak ezt az eltérő büntetését. Ebben az a gondolkodás van benne, hogy a 20. életévét be nem töltött személyt mégiscsak a büntetőjog úgy kezeli, mint akinek nem indokolt a társadalomból való végleges izolációja, amennyiben olyan bűncselekményt követ el, ami miatt egy felnőtt korú egyébként életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélhető, tehát a fiatal felnőtt korúval szemben határozott idejű büntetés szabható ki.

Nem volt elfogadható az a módosító indítvány sem, amelyik a vallási részlegbe helyezés lehetőségét a büntetésüket fegyház fokozatban töltők számára nem biztosítaná. Azon túl, hogy a módosítás diszkriminatív megkülönböztetést alkalmazna az elítéltek között a vallásgyakorlás tekintetében, nem állna összhangban a többi speciális részlegre vonatkozó szabályozással sem, hiszen valamennyi ilyen részlegnél biztosított, hogy az elítéltek végrehajtási fokozattól függetlenül együttesen kerüljenek elhelyezésre.

Több olyan képviselői módosító indítvány is érkezett, amely Alaptörvénybe és hatályos rendelkezésekbe ütköző javaslatot fogalmazott meg, vagy pedig olyan rendelkezések elhagyását kezdeményezték, amelyek már hosszú évek óta szolgálják hatékonyan a büntetés-végrehajtás működését. Ezért nem volt támogatható az az indítvány, amely a dolgozó elítéltek számára biztosított fizetett szabadságot eltörölné, ahogy az az indítvány sem, amely az elítélt számára adható jutalmak köréből törölni kívánta a kimaradást és az eltávozást.

Szeretném ismét megemlíteni önöknek, vagy legalábbis a vita végén lezárásul szeretném önöknek a javaslat fő rendelkezéseit és fő irányait megismételni. Elsősorban a 2015. április 1-jével bevezetésre került reintegrációs őrizet hatékony és eredményes működéséhez szükséges feltételeket biztosítja a törvényjavaslat, de világossá kívánja tenni az elítélt számára, hogy a reintegráció a büntetés-végrehajtás része és a szabályaival való szembehelyezkedés szigorú következményekkel jár. Az ennek tudatosítását szolgáló új szabályozás szerint fogolyszökést követ el az, aki a reintegrációs őrizet szabályait abból a célból, hogy a szabadságvesztés végrehajtása alól kivonja magát, súlyosan megszegi.

A másik fontos célja a törvényjavaslatnak, hogy a jogalkalmazók által tett észrevételek alapján az eljárások gyorsítását és a hatékonyság fokozását szolgáló változtatásokat az érintett törvényeken átvezesse. E körbe sorolhatóak a büntetés-végrehajtási bíró bírósági felülvizsgálati eljárását könnyítő rendelkezések a garanciák maximális megőrzése mellett. Szintén a hatékonyságot fokozzák azok az új rendelkezések, amelyek megteremtik annak a lehetőségét, hogy bizonyos körben az ügyész a nyomozó hatóságra ruházza át a rendelkezési jogot, illetve amelyek alapján az elzárásra ítélt egyes esetekben hivatali időn túl is befogadható lesz a büntetés-végrehajtási intézetbe.

A javaslat néhány ponton a kormány szigorú büntetőpolitikáját erősíti, azt valósítja meg, kibővíti újabb eszközökkel. Így a javaslat alapján a korrupciós bűncselekmények üldözése terén érvényesítendő zéró tolerancia jegyében a vesztegetés feljelentésének elmulasztása valamennyi korrupciós bűncselekmény esetében büntetendővé válik.

Az előbb már említettem a tiltott szerencsejáték szervezésére vonatkozó újabb elkövetési magatartások büntetését, illetve a javaslat a kábítószer-kereskedelem és a terrorizmus finanszírozása terén is újabb lépéseket tesz, hiszen itt egyre inkább érvényesül az a tendencia, hogy a cselekményeket a világháló felhasználásával követik el.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek után arra kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek szavazataikkal. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 353 2015.06.08. 5:34  340-353

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat elsődleges célja a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaira irányadó szabályok pontosítása, korrekciója. Amint arra a törvényjavaslat általános vitája során többen is rámutattak, a versenytörvényben végrehajtandó módosítások elsődlegesen technikai jellegűek. Noha kritikaként fogalmazódott meg a versenytörvény gyakori módosítása, jelen esetben éppen pozitívumként értékelendő, hogy a versenytörvény alkalmazásának gyakorlata folyamatos értékelés alatt áll, és ha a versenyfelügyeleti eljárások kapcsán szükségesnek mutatkozik a szabályok pontosítása, akkor ezt a kormány kész kezdeményezni az eljárások eredményességének elősegítése érdekében.

A viták során a törvényjavaslat egyes rendelkezéseiről több ellenzéki képviselőcsoport is támogatólag nyilatkozott, üdvözölve, hogy a jövőben a versenyfelügyeleti eljárásokban is mód nyílik annak a hatósági ellenőrzések során már követett megoldásnak az alkalmazására, hogy az első esetben előforduló jogsértés esetén meghatározott kivételekkel a bírság megfizetésére kötelezett helyett a kis- és középvállalkozások figyelmeztetésben részesüljenek.

A mezőgazdasági szektor sajátosságait tükröző, e téren kedvezőbb szabályokat érvényre juttató, a Gazdasági Versenyhivatal eljárására vonatkozó rendelkezések a szakmaközi törvényből átkerülnek a versenytörvénybe és a módosított, 2015. szeptember 1-jétől alkalmazandó szabályozás a korábbinál egyértelműbben tartalmazza, hogy a mezőgazdasági termékekre vonatkozó speciális rendelkezések csak akkor irányadóak, ha nem kerülnek alkalmazásra az uniós versenyjogi szabályok.

A Jobbik képviselőcsoportja részéről javaslat fogalmazódott meg, indítványozták, hogy a közbeszerzési törvény olyan módon egészüljön ki egy új bekezdéssel, hogy ha a közbeszerzésekért vagy európai uniós források felhasználásáért felelős miniszter a közbeszerzési eljárásokhoz, illetve az európai uniós források felhasználásához kapcsolódóan jogsértést észlel, vagy alapos okkal feltételezi annak megtörténtét ‑ mármint a jogsértés megtörténtét ‑, akkor ne egyszerűen jogosult legyen a Gazdasági Versenyhivatalnak átadni az érintett közbeszerzési szerződés, illetve szerződésmódosítás ellenőrzése révén rendelkezésre álló bármely adatot, mint ahogyan a javaslat tartalmazza, hanem erre köteles is legyen.

Ez a javaslat nem támogatható, mivel a közbeszerzési törvény törvényjavaslat szerinti módosításának célja adatvédelmi jellegű, azt kívánja biztosítani, hogy a közbeszerzésekért vagy az európai uniós források felhasználásáért felelős miniszternek az adatvédelmi rendelkezések tiszteletben tartásával, azokkal összhangban legyen lehetősége a rendelkezésre álló adatok Gazdasági Versenyhivatal részére történő átadására. Megjegyzendő, hogy a közbeszerzési törvény más oldalról biztosítja a jogsértőkkel szembeni fellépést, illetve a büntető törvénykönyv bűncselekménynek minősíti a versenyt korlátozó megállapodást közbeszerzési és koncessziós eljárásban.

A Gazdasági bizottság részéről három módosítási javaslat fogalmazódott meg, amelyek közül az egyik nyelvtani pontosítás. A másik, az előterjesztő által is támogatott módosító javaslat azt célozza, hogy az iratbetekintési jog sem közvetlenül, sem közvetett módon ne korlátozódjék, és az iratbetekintési jogukkal élni kívánóknak csak akkor kelljen a közigazgatási hatósági eljárás irataiban lévő személyes és védett adatok megismerhetetlenné tételéért, valamint az ilyen módon kivonatolt iratokról való másolat készítéséért költségtérítést fizetniük, ha a személyes és védett adatok megtekinthetetlenné tételével kivonatolt iratról az iratbetekintési jogával élő személy részére másolat is készül.

A Gazdasági bizottság harmadik módosító javaslata az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló törvény 2015. május 5-ei módosításához kapcsolódóan kívánta rendezni azt a kérdést, hogy a 2015. május 5. előtt hatályos rendelkezések megsértése esetén mely hatóság jogosult eljárni. E módosító javaslatot nem, helyette viszont a Törvényalkotási bizottságnak a jogalkotási követelményekkel összhangban lévő módosító javaslatát támogatja az előterjesztő, mivel célszerű, hogy a rendelkezés ne a felhatalmazó rendelkezések között, hanem átmeneti rendelkezésként szerepeljen az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletről szóló törvényben.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat az állampolgárok és a versenyjogi előírásokat betartó vállalkozások érdekeit szolgálja, pontosítja a Gazdasági Versenyhivatal eljárásaira vonatkozó szabályozást, elősegítve a versenyhatósági fellépés hatékonyságát, a tisztességes verseny védelmét. Ajánlom ezért a törvényjavaslatot elfogadásra, kérve ehhez támogatásukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 26 2015.06.10. 18:18  23-78

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselő Urak! Képviselőtársaim! A bankok ügyfeleire vonatkozó állami adósmentő eszköztárat a május 20-án önálló képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslat egy olyan új jogintézménnyel egészíti ki, amely az adósságcsapdában lévő magánszemélyek és családok számára csődvédelmet biztosítva segíti elő fizetőképességük helyreállítását, egyben adósságuk rendezését.

Ez a jogintézmény, az úgynevezett magáncsődeljárás, amit leginkább úgy érdemes felfogni, hogy a fizetésképtelen magánszemélyek számára állami felügyelet mellett állapít meg rendezett jogi kereteket arra, hogy ne legyenek kitéve a hitelezők versenyén és a követelésbehajtás logikáján alapuló, azonnali vagyon- és jövedelemelvonással járó behajtási eljárásoknak, hanem egy második esélyt kapjanak az adósságcsapdából történő kikerülésre. A törvényjavaslat előnye mindenekelőtt az, hogy az adós ‑ a végrehajtás tűrése helyett ‑ a hitelezőivel kölcsönös előnyökkel járó megállapodást tud kötni, és ennélfogva adósságai rendezését többéves időszakra, könnyített feltételekkel tudja teljesíteni.

A csődvédelem időszaka alatt az adós vagyoni és jövedelmi helyzetétől függően és a felhalmozott adósság mértékét figyelembe véve kerülnek megállapításra az adósságtörlesztés feltételei, és ezeket vagy megállapodásba, illetve egyezségbe, vagy pedig bírósági határozatba foglalják.

Miért fontos a csődvédelem jogi kereteinek törvényi megteremtése? Elsősorban azért, mert anélkül azok a hiteladósok, akik jelentős fizetési késedelemben vannak, és esetleg többfelé eladósodtak, olyan azonnali végrehajtási és kényszerértékesítési eljárásoknak lennének kitéve, ahol már nem lenne jogszabályban biztosított lehetőségük a törlesztési feltételek újratárgyalására. És még ha egyik vagy másik hitelezőjük erre hajlana is, bármikor ki lennének téve annak, hogy az egyéb hitelezők által kezdeményezett behajtási cselekmények elveszik az esélyt az életvezetésük adósság nélküli újrakezdésére.

(9.40)

Magáncsődeljárás hiányában nemcsak a jelzáloghitelek, hanem az egyéb fogyasztási hitelek, közműtartozások miatt az eladósodás rövid időn belül a lakóingatlanra és minden értékes vagyontárgyra végrehajtáshoz vezethet, nemcsak az adósnál, hanem az adós, adóstárs fizetési képessége hiányában a kezesek, illetve a zálogkötelezettek tekintetében is.

Ha a többfelé eladósodott családok nem kapnak csődvédelmet, akkor például a közműtartozások behajtása miatt a jelzáloghitelező pénzügyi intézmény is felmondja a hitelszerződést, és akár a lakóingatlan is kényszerértékesítésre kerülhet, ezt követően pedig a lakóingatlanból történő kilakoltatásnak nincs semmilyen jogi akadálya.

Magáncsőd-szabályozás hiányában a vagyonukon felül túladósodott háztartások nemcsak a lakóingatlant és minden értékes vagyontárgyat elveszítenének a végrehajtási eljárások során, hanem még ezt követően akár évtizedekig is ki lennének téve a behajtási kísérleteknek a még ki nem fizetett adósságaik miatt, mert a végrehajtási eljárásokat az időleges behajthatatlanság csak szünetelteti, de nem szünteti meg.

Mi a magáncsődeljárás előnye? A magáncsődeljárás olyan adósságrendezésre irányuló eljárás, amelynek célja az adósi és hitelezői motivációk, érdekek közötti viszonylagos egyensúly megteremtésével a hitelezői igényeknek az adós vagyonából és jövedelméből történő rendezése olyan módon, hogy nemcsak a követelések adóssal szemben történő érvényesítése, hanem az adósok rehabilitálása is reális célként tűzhető ki.

Mi motiválhatja a hitelezőket a magáncsődeljárásban való aktív részvételre? Elsősorban az, hogy a drága, hosszadalmas és sokszor eredménytelen behajtási eljárás helyett rövidebb időn belül kiszámítható mértékű megtérüléshez jutnak. A magáncsődeljárás alatt az adósok fizetési fegyelmét az eljárási szabályok és az állami felügyelet biztosítja. Ennek következtében a hitelezőknek nem kell csalárd jövedelem- és vagyonelvonástól tartaniuk, mert az ilyen cselekményektől visszatartja az adósokat az a tény, hogy azonnal kiesnek a csődvédelemből, és hosszú időre kizárják magukat az újabb magáncsőd-kezdeményezés lehetőségéből.

A magáncsődeljárás szabályait fegyelmezetten betartó, az eljárásban részt vevő felekkel becsületesen együttműködő, az egyezségben vagy bírósági határozatban megállapított adósságtörlesztési kötelezettséget rendszeresen teljesítő adós a több évig tartó eljárás befejezésével bírósági határozattal mentesül a fennmaradó tartozásai alól, amennyiben jövedelméből és vagyonából az egyezségben vagy az egyezség hiányában a bírósági törlesztési határozatban meghatározott mértékben rendezni tudta az adósságát.

Magáncsődeljárást csak az adós kezdeményezhet, saját döntésétől függ, vállalja-e az eljárásból fakadó előnyöket, kötöttségeket.

A törvényjavaslat a bíróságon kívüli és a bírósági eljárásra egyaránt lehetőséget ad. A sikeres bíróságon kívüli adósságrendezés feleslegessé teszi a felek számára a költségesebb és kötöttebb bírósági eljárást.

A törvényjavaslat az adóst és hitelezőit először a bírósági eljáráson kívüli eljárásba tereli annak érdekében, hogy rugalmasabb, kötetlenebb és költségtakarékos formában kíséreljenek meg megállapodást létrehozni. A bíróságon kívüli szakaszban az adós és hitelezői megállapodnak a fizetéskönnyítő megoldásokról, az adós hitelszerződését átstrukturálhatják, megállapodnak a tartozások megfizetéséhez szükséges vagyonértékesítésben és a bevétel hitelezők közötti szétosztásában. A megállapodás megkötésével jelentősen kedvezőbb fizetési ütemezést kaphat az adós, igazodva a törlesztési képességéhez.

A megállapodás folytán mentesülhet az adós a késedelmi kamat és egyéb járulékok megfizetése alól, sőt részbeni tartozáselengedésben is részesülhet. Az állam szerepe ezekben az esetekben az, hogy az ideiglenes csődvédelmet biztosítja. Az erre kijelölt kormányzati szerv, a családi csődvédelmi szolgálat ellenőrzi, hogy az adós megfelel-e az eljárás­kezdeményezés feltételeinek. Ezt követően az úgynevezett főhitelező, azaz az adós lakhatását biztosító ingatlan első helyi záloghitelezője koordinálásával és aktív közreműködésével történik meg a konszenzus kimunkálása arra nézve, hogy az adós milyen részletes feltételekkel rendezi a felhalmozott adósságait.

A bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás állami regisztrálásra kerül, de bírósági jóváhagyás nem szükséges a megállapodás érvényes létrejöttéhez.

A sikertelen bíróságon kívüli egyezkedés esetén, vagy ha nincs olyan főhitelező, aki képes lenne a bíróságon kívüli egyezségi tárgyalások koordinálására, megindul a bírósági adósságrendezési eljárás. Az adósságrendezés ez esetben bírósági polgári nemperes eljárás keretében történik, elsősorban egyezségkötéssel, egyezségkötés hiányában a törvényben meghatározott követelményeket érvényesítő bírósági határozattal.

Annak érdekében, hogy a bíróságnál ne keletkezzen olyan jelentős adminisztratív munkateher, ami nem közvetlenül az érdemi jogi kérdések eldöntésével függ össze, továbbá az eljárások gyorsítása érdekében fizetésképtelenségi szakértőket foglalkoztató kormányzati szerv, a családi csődvédelmi szolgálat vizsgálja meg előzetesen a magáncsődeljárás kezdeményezésekor a jogszabályi feltételek fennállását.

A családi csődvédelmi szolgálat központi és helyi szervei a már meglévő kormányzati intézményrendszeren belül új szervezeti egységként jönnek létre.

A bírósági adósságrendezés elrendelését követően a családi csődvédelmi szolgálattól kirendelt fizetésképtelenségi szakértő, azaz a családi vagyonfelügyelő látja el az adós gazdálkodásának, adósságtörlesztési teendőinek felügyeletét, támogatja az adóst az eljárási kötelezettségei és jogai gyakorlásában. A családi vagyonfelügyelő feladata hasonlít a vállalkozói csődeljárásokban közreműködő vagyonfelügyelőhöz, hiszen az eljáró bíróság számára döntés-előkészítést végez és a bírósági döntések végrehajtását felügyeli.

A bírósági adósságrendezési eljárás is elsősorban az egyezségkötést célozza, még akkor is, ha bíróságon kívül korábban nem jött létre az adós és hitelezői között a megállapodás. Az egyezségkötés a jelzálog-hitelezés biztonságosságához fűződő szempontokat tiszteletben tartja, ugyanakkor az adós számára méltányos fizetéskönnyítéseket tartalmazhat. Teljes hitelezői konszenzus itt már nem szükséges, de az eljárás mindegyik hitelezői csoport számára biztosítja az érdemi beleszólást az egyezség tartalmába.

Ha az egyezség tartalma és létrehozatalának rendje a jogszabályi feltételeknek megfelel, a bíróság azt jóváhagyja. Ha az adós az egyezséget végrehajtja, nem kell többé számolnia azzal, hogy megindul vagy újraindul ellene a végrehajtás. Ha ez az egyezség a bírósági szakaszban sem jön létre, a bíróság dönt az adósságok törlesztésének módjáról és részletes feltételeiről. Ez a bírósági határozat nemcsak az adós törlesztési kötelezettségét szabja meg, hanem az adós és családja elemi létfenntartása szempontjából nélkülözhető vagyontárgyak értékesítését és az értékesítésből származó bevétel hitelezők közötti felosztását is elrendeli. A fegyelmezett adósságtörlesztési szakasz lejártát követően az adóst a bíróság a fennmaradó adósságai megfizetése alól mentesíti.

A fentiekből látható, hogy a bírósági adósságrendezés a kötöttségek mellett számos előnnyel is járhat az adós számára. Ennek ára azonban az, hogy az adós együttműködik a családi vagyonfelügyelővel, a hitelezőkkel és a mellette kötelezettségvállalóként belépő zálogkötelezettel, valamint kezesekkel, továbbá maradéktalanul betartja az egyezséget vagy a bíróság adósságtörlesztés tárgyában hozott határozatát.

Mind az egyezségkötés, mind az adósságtörlesztés időszakában a jogalkotó a méltánylást érdemlő, váratlanul bekövetkező rendkívüli körülmények esetén, az adós védelmét szem előtt tartva, kivételes jelleggel lehetőséget ad az egyezségmódosításra vagy az adósságtörlesztő végzés adós javára történő megváltoztatására. Ha viszont az adós az eljárás időtartama alatt nagy összegű rendkívüli pénzbevételhez vagy vagyonjuttatáshoz jut, köteles ezt az adósságrendezésre fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Érdemes felsorolni, hogy milyen adósvédő, családvédő és otthonvédő megoldásokat tartalmaz az előttünk fekvő törvényjavaslat.

A magáncsődeljárás alatt az adós a létfenntartásához, a lakhatásához minimálisan szükséges pénzkerettel a vagyonfelügyelő ellenőrzése mellett, de önállóan gazdálkodik. Mindezzel kedvezőbb helyzetbe kerül, mint ha a végrehajtási eljárás alatt lenne.

A magáncsődeljárás még a jelentősebb tartozásállománnyal rendelkező családok számára is nagyobb lehetőséget biztosít a méltányolható mértékű és értékű lakóingatlanok megtartására, mint ha nem vennének részt az adósságrendezési eljárásban.

(9.50)

Ennek feltétele azonban sok esetben a többi értékesebb vagyontárgy értékesítése és az előírt mértékű rendszeres törlesztési képesség vállalása. A törvényalkotó a lehetőségek keretei között elősegíti az adós és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozó lakhatásának megtartását, de ennek feltétele a törlesztési kötelezettség további vállalása.

Itt említem meg, hogy a kormány a napokban hozott olyan döntést, amely szerint a rászoruló adósok az adósságrendezési eljárás alatt meghatározott időtartamra állami törlesztési támogatásban részesülhetnek. Ennek részletes feltételeit a törvény kihirdetésével együtt megjelenő kormányrendelet fogja tartalmazni.

Hiszünk abban, hogy az állami törlesztési támogatás sok családnak ad majd olyan tartós pénzügyi segítséget, amellyel kiegészül a törlesztési képességük, és így nem kerül sor a lakóingatlanok értékesítésére. A törlesztési támogatásra történő utalás módosító javaslattal kerülhet majd a törvényjavaslatba.

Érdemes felsorolni, hogy az adóst megillető csődvédelem mire terjedhet ki. A csődvédelem értelmében az adós és a vele egyetemlegesen kötelezettek ellen, ha ez utóbbiak az eljárásban az adós mellett részt vesznek, végrehajtás, zálogtárgy kényszerértékesítése nem kezdeményezhető, nem indítható. Az adós ellen az adósságrendezési eljárás kezdeményezésekor már folyamatban lévő végrehajtás, kényszerértékesítés felfüggesztésre kerül, és a végrehajtást kérő, mint minden hitelező az adósságrendezési eljárásban, érvényesíti követelését, és annak keretei között kap megtérülést. Az adós a magáncsődeljárás alatt részleges fizetési moratóriumot kap a felhalmozott tartozások törlesztésére, a folyamatosan esedékessé váló, de a mostaninál alacsonyabb mértékű havi törlesztést azonban fizetnie kell.

Az adós számára a lakóingatlanával összefüggő felhalmozott hiteltartozások tőkerészleteinek megfizetésére a jelzáloghitelező haladékot adhat. A haladék alatt az adós a többi hitelezői számára teljesíti a neki járó kifizetéseket, majd ezeket a kötelezettségeket letudva fizeti meg a jelzáloghitelező számára a tartozásait a biztosított értékig. Ha az adós az adósságrendezési egyezséget vagy a bírósági határozatot betartotta, az afeletti tartozások alól a bíróság mentesíti, a mentesített összeget tehát később nem lehet követelni.

Az adósságrendezés, az ezzel járó csődvédelem és az eljárás időtartama fő szabály szerint legfeljebb öt év, de ezt kivételes esetekben meg lehet hosszabbítani, továbbá az átstrukturált hitelszerződések futamideje ezen túlnyúlhat. A kormány szintén a napokban döntött arról, hogy a „Nemzeti eszközkezelő” program feltételeit módosítani kell annak érdekében, hogy abba többen be tudjanak lépni, például olyan okból, hogy nem rendelkeznek már olyan mértékű rendszeres jövedelemmel, ami biztosítani tudná az adósságrendezésben elvárt törlesztési képességet. Esetükben a minimális mértékű bérletidíj-fizetés tűzhető ki reális célként, de élhetnek a visszavásárlási lehetőséggel is. Ennek határidejét a tervek szerint benyújtásra kerülő újabb módosító javaslat meghosszabbítaná.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az imént megpróbáltam ismertetni, hogy a magáncsődeljárással tulajdonképpen az állam olyan jogi kereteket teremt, amellyel úgy védi az eladósodott magánszemélyt és rajta keresztül a családokat, hogy közben a köz- és magánhitelezők jogos érdekeit, továbbá a pénzügyi intézményrendszer stabilitásához és jelzáloghitelezés biztonságához fűződő érdekeket is érvényesíti.

A jogalkotónak ugyanis szem előtt kell tartania, hogy semmiképpen sem célszerű olyan szabályokat bevezetni, amely akár rövid, akár hosszabb távon a társadalom fizetési fegyelmét és készségét hátrányosan befolyásolná. A fentiekre tekintettel a törvényjavaslat parlamenti megtárgyalása kapcsán azt kell szem előtt tartani, hogy egyensúlyban legyenek az adós érdekeit védő és a hitelezők méltányolható érdekeit is figyelembe vevő szabályok. Olyan magáncsődtörvény megalkotása tudja tehát elérni az optimális hatást, amely szem előtt tartja a nemzetgazdasági, pénzügyi stabilitást, a közműszolgáltatások, illetve a társasház-üzemeltetés finanszírozhatóságának fenntartását, valamint a köztartozások befizetéséhez fűződő állami érdeket.

A fentiekre tekintettel most olyan törvényt kell alkotni, ami első lépcsőben a lakóingatlannal rendelkező hiteladósokra fókuszál, és a későbbi években fokozatosan terjeszti ki az eljárásba való belépés lehetőségét a többi lakossági csoportra is. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a természetes személyek adósságrendezéséről szóló, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselői által beterjesztett törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 160 2015.06.10. 3:42  143-168

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ismét szeretném megerősíteni, hogy a kormány nem tárgyalta a tárgybeli előterjesztést. Általában egyébként a kormány nem szokott állást foglalni az Országgyűlés működésére vonatkozó szabályokról.

Ezért képviselőként szeretném elmondani önöknek, hogy aki a Holdról jött, vagy nem volt 2010 előtt országgyűlési képviselő, annak szeméből bizonyára könnyeket fakasztott Bárándy Gergely hozzászólása és azok a mondatok, amelyek a gyermekéhezést vetették össze a képviselői juttatásokkal; esetleg azt feltételezik, hogy amikor ők voltak itt parlamenti többségben, akkor biztosan másként volt az országgyűlési képviselők juttatása. Nos, tisztelt Ház, talán éppen ketten Bárándy Gergellyel vagyunk a teremben azok, akik részt vettünk a legutolsó képviselői jogállást szabályozó törvény vitájában, tehát még az országgyűlési törvény előtt a 2006-2010 közötti ciklusban. Akkor egy bizonyos Göndör István, aki a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője volt, terjesztette elő önálló képviselői indítványban az országgyűlési képviselők jogállásáról és tiszteletdíjáról szóló szabályokat elszámolás nélküli költségtérítéssel, elszámolás nélküli szállásköltség-térítéssel és egymillió forintot meghaladó képviselői jövedelemmel.

(15.50)

Ezek voltak a Magyar Szocialista Párt akkori szociális érzékenységének a bizonyítékai. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy felháborító az az álszent nyilatkozat, amit itt Bárándy Gergely tett, úgyhogy így értékeljék nyugodtan az MSZP hozzáállását ehhez a törvényhez. Tehát amikor ők megtehették, amikor ők kormányon voltak, akkor nem így néztek ki a képviselői juttatások, hanem körülbelül 20-30 százalékkal több elszámolás nélküli jövedelmet kaptak az országgyűlési képviselők.

Ezen változtatott az országgyűlési törvény, ezen változtatott az, hogy az országgyűlési képviselőknek most már semmiféle elszámolás nélküli jövedelme nincsen, hanem csak adózott jövedelme van, és természetbeni juttatások vannak az országgyűlési képviselőknek. Természetbeni juttatásként kapnak benzinkártyát, valamint a szállásuk esetében is kizárólag az Országgyűlés Hivatala köti meg a bérleti szerződést a lakásukra. Tehát abban az időben, amikor az MSZP ült itt az Országgyűlésben többségében, akkor egészen más szabályok voltak az országgyűlési képviselőkre, ezért nagyon helyesen tette annak idején 2012-ben az Országgyűlés, hogy megváltoztatta ezeket a szabályokat.

Tehát kérem nyugodtan a nemzetiségi bizottságot is, hogy mérsékelt valóságkritikaként fogadják el Bárándy Gergely MSZP-től jött kritikáját, és természetesen, akik már itt voltunk a parlamentben korábban is, azok pontosan tisztában vagyunk azzal, hogy mik voltak a korábbi juttatásaink. Az országgyűlési képviselők egyébként érzékelik azt a különbséget, hogy mit jelentenek a mostani juttatások. A munkafeltételeik jelentősen javultak az országgyűlési képviselőknek, tehát a munkafeltételeik jelentősen javultak, a jövedelmük azonban egyáltalán nem javult, hanem inkább csökkent a korábbi időszakhoz képest. Természetesen a nemzetiségi szószólóknak az a munkafeltétel, ami eddig az országgyűlési képviselőknek megadatott, csak a jövőben adatik meg a nemzetiségi szószólóknak azzal, hogy ők is ugyanolyan infrastrukturális juttatást kapnak.

Tehát kedves képviselőtársaim, egy percig ne vegyék komolyan az MSZP véleményét ebben az ügyben. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 172 2015.06.10. 1:12  169-172

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Szerencsétlenségére végighallgattam a hozzászólását, a napirend utáni hozzászólását, ezért engedje meg, hogy néhány szóval kommentáljam. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Egy kis irónia!)

Tisztelt Képviselő Úr! Ön nagyobb bajban van annál, hogy viccelődjön itt az Országgyűlés ülésén. Nem vall túl egyenes jellemre, hogy egy jelen nem lévő országgyűlési képviselőhöz intéz egy felszólalást, és többször megsérti őt. (Moraj és közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Ülés van! Nincs a munkahelyén!)

Tisztelt Képviselő Úr! Azt gondolom, hogy ha a képviselő úrnak szeretne valamit elmondani, akkor nyilván azt megteheti, merthogy az, amit itt elmondott, nyilván nem közérdekű bejelentés volt az ön részéről, hanem valami személyes vitája van a képviselő úrral. Ami egyébként nem baj, hogy a nyilvánosság előtt folytat le személyes vitát, csak helyesebb lenne, hogyha akkor mondaná el, amikor itt van a képviselő úr.

Ellenben a napirend utáni felszólalását felhasználhatta volna arra, amire utaltam, hogy ‑ hát, hogy is mondjam csak ‑ az elmúlt napokban önnek több oka van a magyarázatra, arra, hogy magyarázatot adjon bizonyos ügyekben. Talán itt az Országgyűlés ülésén, mivel itt hangzottak el önnel kapcsolatban elég kemény, súlyos bírálatok, azt gondolom, hogy itt megtehette volna napirend után, hogy ezekről beszámol nekünk, ha már végighallgattuk önt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgatott. (Sallai R. Benedek: Mi is köszönjük az értékes gondolatokat!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 28 2015.06.12. 3:52  1-29

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Az igazságügy-miniszter úr lényegében válaszolt a legtöbb felmerült kérdésre. Én élvezettel figyeltem az ellenzéki pártok egymás közötti vitáját, de azt nem kívánom különösebben kommentálni.

Csak megerősíteni tudom a zárszóban az igazságügy-miniszter úr által elmondott két szempontot, ami egy igazságügyi kormányzatot vezérel a bírósági végrehajtás ügyében. Ez a két szempont a hatékonyság és az empátia. Egyszerre kell garantálni azt, hogy a bírósági végrehajtás hatékony legyen, hiszen a bírósági végrehajtó részben a jogerős bírói ítéleteken alapuló, részben pedig a végrehajtható okiratokon alapuló, további jogvitára már lehetőséget nem adó ügyekben hajtja végre az igazságszolgáltatás döntéseit, az igazságszolgáltatás határozatait. Tehát a végrehajtó nem tesz mást, mint a jogállam utolsó eszközeként végrehajtja a jogállam által alkotott határozatokat.

Ezzel együtt persze a végrehajtónak a végrehajtást elszenvedők iránt törvényes empátiával kell rendelkeznie, tehát a végrehajtás alá vont személyek törvényben biztosított jogait maradéktalanul tiszteletben kell tartania, és mindezt fegyelmezetten és etikusan kell végrehajtania. Bármelyik igazságügy-miniszter, bármelyik kormány azzal a dilemmával találja magát szemben, hogy akármilyen végrehajtási szervezetet hozunk létre, a végrehajtói szervezettel szemben ‑ legyen az állami vagy legyen az önálló bírósági végrehajtói szervezet ‑ minden esetben elsősorban a hatékonyság számon kérhető, de természetesen az empátia is számon kérhető. Ezt a két szempontot igyekszik a törvényjavaslat összeegyeztetni azzal, hogy az önálló bírósági végrehajtó továbbra is hatékony eszköze a határozatok végrehajtásának. Egy hatékony bírósági végrehajtói szervezet van a kezünkben, de a hatékonyság mellé az állami felügyeletet erősíteni szükséges, és az állami felügyelet megerősítését szolgálja ez az új törvényjavaslat.

A tisztelt Ház természetesen fog még találkozni a bírósági végrehajtásra vonatkozó további javaslatainkkal is, mert mi is úgy gondoljuk, hogy a bírósági végrehajtás rendbetételének csak az egyik, és talán nem is a legfontosabb része a szervezeti rész, és ezen túlmenően még nyilván vannak fontos területei a bírósági végrehajtásnak, amin változtatni kíván a kormány. Amennyiben a képviselőcsoportok igényt tartanak rá és részt kívánnak venni ebben a folyamatban, akkor továbbra is tájékoztatni fogjuk őket, és bevonjuk őket ebbe a jogalkotásba. (Dr. Bárándy Gergely: Nem tájékoztatásra, hanem egyeztetésre van szükség, államtitkár úr!) Ezentúl természetesen úgy fogjuk megfogalmazni a meghívókat, hogy senki ne érezze úgy, hogy nem szólhat bele a jogalkotási folyamatba. Az Igazságügyi Minisztérium nyitottságát, a jogalkotásban való nyitását mutatja ez a kezdeményezés. Bízom benne, hogy nem félreértik, hanem jól megértik ezt a szándékot.

Köszönöm szépen a kormány nevében a támogatásukat, és kérem az országgyűlési képviselőket, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 30 2015.06.12. 14:23  29-60

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:Köszönöm a szót, elnök úr.Tisztelt Ház!Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kiemelt célkitűzése a gyermekek és az ifjúság védelme. A kormány gyermek- és ifjúságpolitikájának alapja, hogy minden gyermek egyformán számít. A társadalom jövője a jelenben épül, ezért a gyermek- és ifjúságpolitika fontos feladata a gyermekek egészséges testi és lelki fejlődésének biztosítása, a gyermeke védelmének hatékony megszervezése, veszélyeztetettségük megelőzése. Ennek egyik eszköze lehet a büntetőjog.

A gyermekek védelme megerősítésének szükségessége napjainkban fokozottan jelentkező igény, ezért a kormány az elmúlt években számos lépést tett ennek előmozdítására. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium 2011 decemberében állította fel a gyermekbarát igazságszolgáltatásért munkacsoportot a Belügyminisztérium és az Emberi Erőforrások Minisztériuma részvételével. A munkacsoport feladata volt, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósítása érdekében konzultációt folytasson az érintett civil szervezetekkel, és a megbeszélések eredményeképpen előkészítse a szükséges törvénymódosításokat. A kormány 2012-ben meghirdette a gyermekbarát igazságszolgáltatás évét, de az ezzel összefüggő tevékenység 2013-ban is folytatódott.

A munkacsoport működésének eredményeként született két gyermekbarát igazságszolgáltatási törvénycsomag. A gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXII. törvény a polgári és büntető anyagi és eljárásjog területén tartalmazott olyan módosításokat, amelyek előmozdították az igazságszolgáltatás gyermekbaráttá formálását, vagyis egy olyan igazságszolgáltatási rendszer kialakulását, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését. A második törvénycsomag az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV. törvény. A csomag hangsúlyos eleme volt a gyermek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosításával a megelőző pártfogás új jogintézményként történő bevezetése. A törvénycsomag a gyermekekre az interneten leselkedő veszélyek elleni fellépés jogi szabályozási eszközeinek meghatározását is célozta.

E többéves folyamat folytatásaként értékelhető a törvényjavaslat szerinti nemzetközi egyezmény kihirdetése is. Az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága 2007. július 13-án fogadta el a gyermekek szexuális kizsákmányolás és szexuális zaklatás elleni védelméről szóló lanzarotei egyezményt, amelyet eddig 47 tagállam írt alá és 36 tagállam ratifikált. Magyarország 2010. november 29-én csatlakozott az aláíró államok sorához. Az egyezmény rendelkezéseinek hazai jogba való átültetése azonban hosszas törvényalkotási munkát, többek között az új büntető törvénykönyv megalkotását igényelte. Ezen jogalkotási munka eredményei vezettek el oda, hogy hazánk jogrendszere jelen állapotában a törvényjavaslatban foglalt kisebb terjedelmű módosítások után képes eleget tenni az egyezmény által támasztott nemzetközi követelményeknek. Így az egyezmény kihirdetésének a továbbiakban már nincs jogi akadálya, ezért azt az állampolgárok jogait és kötelezettségeit közvetlenül érintő rendelkezéseire tekintettel törvénnyel szükséges kihirdetni és beemelni a hazai jogrendszerbe.

Az egyezmény a gyermekek szexuális kizsákmányolásának és szexuális zaklatásának megelőzése és leküzdése, valamint a gyermekkorú áldozatok jogainak védelme érdekében részletesen meghatározza azoknak a különböző visszaéléseknek a fogalmát, amelyeket a részes államoknak a büntetőjog eszközeivel üldözniük kell. Ezen felül előírja az e körbe tartozó cselekmények elkövetésének megelőzése, a gyermekek veszélyeztetettségének időben való észlelése, továbbá az áldozattá vált gyermekek segítése érdekében az államok által biztosítandó szolgáltatásokat. Az egyezmény alapján a részes államoknak a gyermekekkel foglalkozó személyek képzésébe, alkalmazási követelményeibe olyan megelőző mechanizmusokat kell beépíteniük, amelyekkel kiszűrhetők a potenciális bántalmazó személyek a gyermekkel foglalkozó szakmákból. Az egyezmény rendezi továbbá a bűncselekmények elkövetőire vonatkozó adatok gyűjtésének és államok közötti továbbításának szabályait a gyermekek hatékony védelmének határokon átívelő biztosítása érdekében.

A részes államok mindegyikének szükséges kijelölnie azon központi szervet, amely az egyezménnyel érintett bűncselekmények elkövetőinek adatait és DNS-mintáját tárolja, valamint nemzetközi együttműködés keretében más államok részére továbbítja is. Hazánkban e feladatokat a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, valamint a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet látja majd el.

(10.10)

Az egyezmény rendelkezéseinek való megfelelés kapcsán az új büntető törvénykönyv elfogadása jelentette az igazi áttörést. A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvénynek a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekre, valamint a gyermekek érdekét sértő és család elleni bűncselekményekre vonatkozó rendelkezései már a lanzarotei egyezménynek, továbbá az e tárgykört érintő európai uniós szabályozásnak megfelelően kerültek kialakításra. Az egyezmény rendelkezéseivel összhangban az új büntető törvénykönyv lehetővé tette a nemi szabadság elleni bűncselekmény elkövetőinek eltiltását az olyan foglalkozás gyakorlásától, amelynek keretében gyermekkorú vagy fiatalkorú személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végezné, vagy gyermekkorú személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyba kerülne.

Az új büntető törvénykönyv rendelkezéseihez kapcsolódóan a gyermekek védelmének fokozottabb érvényre juttatása végett egész gyermekvédelmi törvénymódosítás-csomag került kidolgozásra. Ennek eredményeként született meg a már fentebb is hivatkozott, az egyes törvényeknek a gyermekek védelme érdekében történő módosításáról szóló 2013. évi CCXLV törvény. Ennek keretében módosultak többek között a munka törvénykönyvének, a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvénynek, a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénynek és a bűnügyi nyilvántartás rendszeréről szóló törvénynek a szabályai. A jogállást szabályozó törvényekben szigorításra kerültek a foglalkoztatási feltételek, kizárva a 18. életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végző munkáltatóknál való jogviszony létesítését a törvényekben felsorolt bűncselekmények elkövetői számára.

Az egyezmény azt a kötelezettséget rója a részes államokra, hogy hatásos, arányos és elrettentő szankciókkal büntessék az egyezménnyel összhangban meghatározott bűncselekményeket, ilyen szankciónak számít az egyezmény szerint különösen a szabadságvesztéssel járó büntetés. Magyarországon az egyezmény tárgykörébe tartozó bűncselekmények szabadságvesztéssel fenyegetettsége 3 évnél kezdődik és a bűncselekmény súlyosságára, az elkövető és áldozat kapcsolatára, illetve a gyermek életkorára tekintettel akár 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés kiszabására is lehetőséget ad a büntető törvénykönyv. Az egyezmény 30. cikk (2) bekezdésére és ehhez kapcsolódóan a 35. cikk (1) bekezdés b) pontjára és (2) bekezdésére tekintettel fontos megemlíteni a rendőrség nyomozó hatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról szóló 32/2011. november 18-ai KIM-rendeletet, amely kötelezővé tette Magyarországon a büntetőeljárásban használatos gyermekmeghallgató szobák kialakítását.

Jelenleg országosan 26 gyermekmeghallgató szoba van. A gyermekmeghallgató szobák kialakítása egyértelműen pozitívan értékelhető lépés, ami hozzájárul a rendőrség és a teljes igazságszolgáltatás jó értelemben vett tudatformálásához, így közvetetten is szolgálja a gyermekek érdekeit. A rendelet további hatásaként kiemelendő, hogy az Országos Bírósági Hivatal minden hét főnél nagyobb létszámú bírósági épületben gyermekmeghallgató szoba kialakítását kezdeményezte a tavalyi évben. Szintén fontos az az egyezményben támasztott követelmény, a soron kívül lefolytatandó eljárás követelménye, amelynek a magyar büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény maradéktalan megfelelést biztosít az olyan esetekben, ha a bűncselekményt kiskorú sértett sérelmére követték el, és a kiskorú sértett érdeke a büntetőeljárás mielőbbi befejezését indokolja.

2014 végén kiemelkedő jelentőségű, az egyezmény előírásain is túlmutató rendelkezés került a büntető törvénykönyvbe, amely el nem évülő bűncselekménnyé minősítette a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények közül az 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekményeket, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévet nem töltötte be. Ezt kiegészíti a büntető törvénykönyv azon rendelkezése, miszerint ha az erős felindulásban elkövetett emberölés, a 3 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő szándékos súlyos testi sértés, az emberrablás, az emberkereskedelem, a személyi szabadság megsértése, illetve a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét még nem töltötte be, akkor az elévülés határidejébe nem számít be az a tartam, amíg a sértett a 18. életévét be nem tölti vagy be nem töltötte volna. Ezekkel a speciális elévülési szabályokkal a jogalkotó a lehető legszigorúbban határozta meg az egyezmény által előírt nagykorúság betöltését követő elegendő idő előírását, így igyekezve növelni a potenciális elkövetők bűncselekménytől való elrettentését.

Az egyezménynek való megfelelés nem csupán büntetőjogi, hanem számos büntetőjogon kívüli, főként gyermekvédelmi kérdést is érint. A gyermekvédelmi ágazatban az egyezmény rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek és egyes kapcsolódó törvényeknek a nevelőszülői jogviszony és a speciális ellátás átalakításával összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCV. törvénnyel történt meg a vonatkozó követelményeknek a gyermekvédelmi törvénybe való átültetése. Ennek keretében bevezetésre került a gyermek bántalmazása, elhanyagolása miatt jelzést tevő intézmény, személy adatainak zártan történő kezelése, elősegítendő a gyermekvédelmi jelzőrendszer hatékonyságának fokozását, a gyermekbántalmazási esetek időben való felismerése és az azonnali beavatkozás megtétele végett. A gyermek bántalmazásának felismerése és megszüntetése érdekében egységes elvek és módszertan került kidolgozásra az ágazatban dolgozó szakemberek részére.

Az új büntető törvénykönyv és a hozzá kapcsolódó jogszabály-módosítások hatálybalépésével tehát megteremtődtek az egyezmény hazai jogba való átültetését lehetővé tevő legfontosabb alapok. Ennek következtében az egyezmény kihirdetése már csak a javaslatban foglalt kisebb módosításokat tesz szükségessé a nemzetközi követelményekkel való teljes összhang biztosítása végett.

Ennek keretében a törvényjavaslat a büntető törvénykönyvnek a foglalkozástól eltiltásra vonatkozó szabályait kiterjeszti a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményre is, amely így alkalmazható lesz olyan esetekben is, amikor az egyezmény szerint egy gyermeket szexuális tevékenységek végignézésére kényszerítenek, továbbá alkalmazható lesz minden olyan esetben, amikor az elkövető a gyermek testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti.

A törvényjavaslat módosítja emellett a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény rendelkezéseit, előírva a büntetőeljárás alá vont személy DNS-profiljának nyilvántartását a szexuális erőszak, a prostitúció elősegítése, valamint a szeméremsértés bűncselekmények esetére is, melyek büntetési tétele csak a 3 évi szabadságvesztést éri el, jellegükből fakadóan azonban szükséges, hogy ezen kötelezettség hatálya alá tartozzanak.

Az elmondottak alapján az elmúlt évek jogalkotási eredményei, a törvényjavaslatban foglalt módosításokkal kiegészülve, maradéktalanul biztosítják a nemzetközi követelményekkel való összhangot, így a gyermekek védelmének fokozottabb érvényre juttatása érdekében egy újabb fontos lépésként sor kerülhet az egyezmény kihirdetésére.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjenek. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 60 2015.06.12. 3:23  29-60

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden hozzászóló támogatta a törvényjavaslat elfogadását, tehát ez nyilvánvalóan egy olyan nemzetközi egyezmény, aminek a kihirdetésével mindannyian egyetértünk.

Az a vita, ami kibontakozott, azt gondolom, részben meghaladja az egyezmény kihirdetését, részben nyilván további lépéseket, részben jogalkotási, részben pedig végrehajtási intézkedéseket vet fel, de elsősorban most a törvényhozásban ülünk, és a jogalkotási részéről kell megközelítenünk. Ezért tényleg nem szeretnék senkivel sem vitába szállni, hiszen alapvetően mindenki támogatóan állt a javaslathoz.

Egye dologról szeretnék beszélni, ami megütötte a fülemet, és kénytelen vagyok ezzel ellentétes álláspontot képviselni, mégpedig Szelényi Zsuzsa képviselő asszony azt a kifejezést használta, hogy mindez csak, amit most itt teszünk ‑ tehát a jogalkotás ‑ egy technikai minimum. Ezt a kifejezést használta.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azt szeretném mondani, hogy hosszasan sorolhatnám azokat a büntetőjogi intézkedéseket, büntetőjogi változásokat, és részben ennek a törvényjavaslatnak is tárgya egy büntetőjogi szigorítás, amit nem szoktak technikai minimumnak tekinteni. A büntetőjog ‑ ahogy szokták mondani ‑ ultima ratio, tehát végül is a legkeményebb módon lép fel a gyermekbántalmazás ellen a törvényhozás, a legkeményebb eszközzel él, azzal az eszközzel, amit egyébként tényleg kivételesen tud és szabad csak alkalmazni egy államnak, ezért minden olyan büntetőjogi megoldás, amely a lanzerotei egyezményből következik vagy akár attól függetlenül is az elmúlt években bekövetkezett, minden ilyen büntetőjogi megoldás az egy kemény, határozott fellépés a gyermekbántalmazás ellen. Mert természetesen önnek, önöknek teljesen igazuk van abban, hogy a legjobb lenne megelőzni a gyermekbántalmazást és általában az erőszakot.

(12.00)

Ebben teljesen igaza van, de mindannyian tudjuk, hogy a megelőzés egyik módja éppen a szigorú büntetés, a megelőzés egyik módja az, hogy el kell rettenteni az elkövetőket attól, hogy ilyen bűncselekményeket elkövessenek. Mert osztom azok véleményét, akik ezt a típusú bűncselekményt, a gyermekek bántalmazását, különösen szexuális bántalmazását egy undorító bűncselekménynek tekintik, kegyetlen bűncselekménynek tekintik, ezzel szemben bizony elrettentő eszközökre is szükség van. Tehát én nem azt állítom, hogy ez az egyetlen, hanem ez ultima ratióként kell hogy szerepeljen a jogállam eszköztárában.

Tehát nem hiszem, hogy csak egy technikai törvényjavaslatról tárgyalunk, azt gondolom, hogy nagyon is komoly érdemi lépés az, amit most teszünk a gyermekek bántalmazása, szexuális kizsákmányolása ellen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 228 2015.06.17. 1:30  225-260

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Arról kívánom önöket tájékoztatni, hogy a kormány még nem tárgyalta az országgyűlési határozati javaslatot, így nem tudok kormányálláspontot önökkel közölni. Azt viszont szeretném előrebocsátani, hogy mivel az országgyűlési határozati javaslat a kormányt kérné fel bizonyos cselekményekre, bizonyos tevékenységre, ezért a kormány ennek a felkérésnek minden bizonnyal eleget fog tenni, és végre fogja hajtani az Országgyűlés által rábízott feladatot.

Annyit engedjenek meg még itt az ülésteremben körülnézve: kicsit sajnálatosnak tartom, hogy az úgynevezett Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselői nem kíváncsiak ‑ így maga Gyurcsány Ferenc sem ‑ a róluk szóló országgyűlési határozatra. Rövidesen ki fog derülni, hogy vannak-e még az MSZP-ben gyurcsányisták, akik készek megvédeni egykori pártelnöküket, annak ellenére, hogy tönkretette az MSZP-t, és most is azon fáradozik, hogy új pártja legyen a baloldal vezető ereje. Rövidesen meg fogjuk hallgatni az MSZP véleményét. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 126 2015.06.23. 1:19  115-154

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék egy megjegyzést tenni Józsa képviselő úr felszólalásához, nem is ahhoz, amit az Állami Számvevőszék jelentéséből idézett, hanem a tények kedvéért szeretném megemlíteni.

Józsa képviselő úr a bíróság alulfinanszírozott állapotáról beszélt. 2010-ben 65 milliárd forint volt a bíróságok költségvetési támogatása, ez 2016-ban a ma délelőtt elfogadott költségvetési törvény értelmében több mint 90 milliárd forint. Tehát öt év alatt több mint egyharmadával nőtt a bíróságok finanszírozása, és még a 2015. évről ’16-ra is 3 milliárd forinttal nőtt.

Én csak azt szerettem volna ebből elmondani, hogy bárkitől elfogadható ez a kritika, de a 2010-ben kormányon lévő erők szájából meglehetősen visszás arra hivatkozni, hogy a bíróságok alulfinanszírozottak. Képzeljék el, hogy akkor mennyire alulfinanszírozott lehetett a bírósági fejezet költségvetése, ha egyharmadával kevesebb volt akkor a költségvetési támogatás. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 158 2015.06.29. 0:40  153-162

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A törvényjavaslatot ma 17 óra 45 perctől, tehát egy és egynegyed óra múlva tárgyalja a Törvényalkotási bizottság, illetve az elfogadott napirendünk alapján a holnapi napon délután tárgyalja a parlament plenáris ülése. Javaslom, hogy a kérdéseit akkor beszéljük meg, hiszen két percben ezekre a kérdésekre nem lehet válaszolni, de részletesen fogom önt tájékoztatni vagy az érdeklődő képviselőket is az igazságügyi miniszter elő­terjesztéséről.

Kérem a megértését, hogy ne azonnali kérdés formájában tárgyaljuk meg ezt a törvényjavaslatot, hiszen az Országgyűlés napirendjére vette a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
91 162 2015.06.29. 0:15  153-162

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, ön azt kérdezi az Igaz­ságügyi Minisztérium parlamenti állam­titkárától, hogy egyetért-e az igazságügyi miniszter által be­nyújtott törvényjavaslattal. (Dr. Rétvári Bence: Furfangos kérdés.) A kérdésére határozottan igennel tudok válaszolni. Köszönöm szépen. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 198 2015.06.30. 5:28  197-207

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! 1995-ben alakult meg az Európai Közjogi Központ, amely 2007-ben nemzetközi jogi értelemben szerződéskötési jogalanyisággal rendelkező nemzetközi szervezetté alakulva már Európai Közjogi Szervezet néven folytatta az 1995-ben megkezdett munkáját.

A központ jogutódjának számító Európai Közjogi Szervezet célja a nemzeti jogrendszerekkel, összehasonlító és európai közjoggal, emberi jogokkal, környezetvédelmi joggal és demokratikus intézményekkel kapcsolatos ismeretanyag és jogi tudás fejlesztése és terjesztése. Ennek keretében képzési programokat szervez, tanulmányokat készít, tanácsadói tevékenységet végez és részt vesz a hasonló jellegű és tárgyban kapcsolódó nemzetközi intézmények munkájában. Ezenfelül a harmadik világbeli országokban és a fejlődő demokráciákban is segíti a demokratikus átalakulást, segít a közjogi szervezetrendszer felépítésében és megteremtésében.

A görög kezdeményezésre létrejött szervezet 17 éves működése során számos témában végzett elemző és jogi összehasonlító munkákat az intézmények kialakítása, az oktatás átszervezése és a környezetvédelmi szabályozás terén, úgy a mediterrán államokban, mint a Balkán, Afrika, valamint Ázsia számos országában.

(17.50)

A szervezet alapokmányát már tíz ország erősítette meg, így az uniós tagállamok közül Görögország, Ciprus, Olaszország, Románia, ezen felül Szerbia, Moldova, Örményország, Grúzia, Bosznia-Hercegovina és Albánia. Az államokon kívül tagja az igazgatóságnak az Európa Tanács és az Európai Unió Bizottsága. A részes országok és a nemzetközi szervezetek képviselői mellett számtalan intézmény és állami szerv, így egyetemek, bíróságok és más hatóságok, minisztériumok, korrupcióellenes intézmények is részt vesznek a szervezet működésében. A szervezet célja ismeretek létrehozása és terjesztése a tágan értelmezett közjog területén ‑ ideértve többek között a nemzeti, az összehasonlító és az európai jogot, az emberi jogokat, a környezetvédelmi jogot is ‑, valamint az európai értékek közjogon keresztül történő előmozdítása világszerte.

Ennek érdekében a szervezet tudományos, kutatási, oktatási, képzési, nevelési, intézményépítő és egyéb tevékenységet szervez és támogat, továbbá segítséget nyújt az Európában és világszerte működő demokratikus intézményeknek. A szervezet előmozdítja az együttműködést más nemzetközi intézményekkel, szervezetekkel, testületekkel, különösen az Egyesült Nemzetek rendszerén belül működő szervezetekkel. A szervezet kapcsolatokat létesíthet más intézményekkel és programokkal, ideértve az egyetemeket, kutatóközpontokat, minisztériumokat, önkormányzatokat, parlamenteket, bíróságokat is. Tehát fokozottan előmozdítja az intézményközi és nemzetközi együttműködést.

Kiemelendő, hogy a csatlakozással Magyarországnak nem keletkezik pénzügyi kötelezettsége a szervezet felé, mert ilyen kötelezettség csak a külön részvételi megállapodás aláírásával merülne fel, amelyet Magyarország egyelőre nem szándékozik aláírni. Ez egyben azt is jelenti, hogy addig hazánknak szavazati joga sem lesz a szervezet intézményeiben, és csak megfigyelőként vesz részt az üléseken és a közgyűlésen. Ez a megfigyelői státus azonban kiváló alkalmat jelent arra, hogy Magyarország megvizsgálhassa, érdemes lesz-e a részvételi megállapodás megkötésével vállalni, hogy anyagilag is támogatja a szervezet munkáját, az abban történő komolyabb szerepvállalás érdekében.

A csatlakozás törvényi szintű megerősítésére a hatályos nemzetközi szerződéskötési rend alapján azért van szükség, mert a csatlakozással elfogadandó egyezmény a tartalmát tekintve törvényhozási tárgykörbe tartozik. A kihirdetendő egyezmény ugyanis meghatározza a szervezet jogállását, a szervezet teljes körű nemzetközi jogi személyiséggel, valamint a feladatainak gyakorlásához és céljai teljesítéséhez szükséges jogképességgel rendelkezik. Tevékenységét, irányítását és személyi állományát politikai megfontolástól mentesen alakítja ki. A szervezet a rá vonatkozó, az ENSZ szervezetéhez hasonló diplomáciai mentességet is élvez. A törvényjavaslat ezenfelül rendelkezik a szervezet alapvető belső működési szabályairól is.

Tisztelt Ház! Kérem önöket, hogy a T/5290. számú törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 208 2015.06.30. 15:14  207-244

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Négy évvel ezelőtt terjesztette az Országgyűlés elé a kormány az információs önrendelkezési jogról szóló törvény tervezetét.

Az akkori jogalkotás célja három forrásból fakadt. Elsőként említendő ezek közül a nem sokkal korábban elfogadott Alaptörvényben alapvető jogként rögzített jogok, azaz a személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő jog tartalmi, intézményi és szervezeti garanciáinak megállapítása. Másodsorban: fontos célja volt az uniós jogi előírásoknak való megfelelés, az uniós jogfejlődés naprakész nyomon követése. Harmadrészt, az akkori törvényjavaslat a korábban több törvényben elhelyezkedő előírások egybefoglalásával, azoknak a megváltozott életviszonyokhoz és jogi környezethez való igazításával a joggyakorlatban felmerült problémák, hiányosságok megoldását is szolgálta.

Négy év elteltével megállapíthatjuk, hogy ezen alapvető törekvések tekintetében a törvény kiállta az idő próbáját. A személyes adatok kezelése terén a magyar szabályozás továbbra is kiemelkedően magas szintű védelmet biztosít az érintettek részére. Ezt a védelmet a sarkalatos szabályozással létrehozott Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a gyakorlatban is következetesen és magas színvonalon biztosítja. Hasonlóképp a bíróságok is az alapjogok messzemenőkig való tiszteletben tartásával és érvényesítésével járnak el a személyes adatot vagy közérdekű adatot érintő ügyekben.

Ami pedig a szabályozást illeti, talán elengedő csak arra utalnom, hogy 2012-ben a magyar jogrendszer megújításával kapcsolatos viták feszült, félreértésektől és félreértelmezésektől sem mentes időszakában a Velencei Bizottság a törvényről készített átfogó véleményében arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a törvény a maga egészében összhangban áll mind az európai, mind a nemzetközi adatvédelmi sztenderdekkel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után a bevezető szavak után, kérem, engedjék meg, hogy rátérjek arra, mi a jelenleg önök előtt fekvő törvényjavaslat indoka, miért szükséges annak az Országgyűlés által még a mostani ülésszakban való megtárgyalása. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény átfogó felülvizsgálatának még nem jött el az ideje. Egyrészt, mivel a törvény a magyar jogrendszer szilárd és jól működő elemének bizonyult, másrészt, mivel ezt az átfogó áttekintést és módosítást az uniós jog fejleményei várhatóan belátható időn belül elkerülhetetlenné teszik.

Mindezen körülmények között is kötelezettsége a jogszabály-előkészítőnek, így kiemelten az igazságügyi tárcának, hogy a jogfejlődés legújabb eredményeit és az életviszonyok változásait, valamint a jogalkalmazási tapasztalatokat figyelemmel kísérje.

(18.10)

A törvényjavaslat öt különböző szabályozási cél és indok alapján kerül előterjesztésre. Elsőként: a jogalkotásnak teljesíteni kell azokat a kötelezettségeket, amelyeket rá nézve az Alkotmánybíróságnak az Alaptörvény rendelkezéseinek tartalmát kibontó, azokból jogalkotási követelményeket levezető határozatai írnak elő. Másodsorban, a személyes adatok védelme terén indokolt alkalmazni azokat az innovatív megoldásokat, amelyek az érintettek jogainak védelmét a hatályos szabályozáshoz képest is nagyobb mértékben tudják garantálni.

Harmadrészt: célszerű biztosítani a személyes adatot kezelő szervezetek részére azon lehetőségeket, amelyek a személyes adatok védelmének teljes biztosítása mellett nyújtanak módot a fejlett informatikai megoldások és nemzetközivé vált jogviszonyok által szükségessé tett adatkezelési műveletek lefolytatására. Negyedikként társul mindehhez az a jogalkalmazói tapasztalat, amelyet az Adatvédelmi Hatóság működésének három és fél évében összegyűjtött, és amely a törvényi előírások kismértékű módosítását indokolja. Végezetül a törvényjavaslat figyelembe veszi azokat a közérdekű adatok megismerésével kapcsolatban a joggyakorlatban felmerült kérdéseket, amelyek a részletesebb szabályozás igényét támasztják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként említettem az alkotmánybírósági határozatnak való megfelelés szükségességét. Az Alkotmánybíróság ez év februári döntése azt a kötelezettséget rótta az Országgyűlésre, hogy a közérdekű, illetve a közérdekből nyilvános adat minősítése esetén biztosítsa, hogy e nyilvánosságkorlátozással szemben a közérdekű adatok megismeréséhez való alapvető jogot közvetlenül az adatminősítés tartalmi felülvizsgálatát jelentő eljárás útján érvényesíteni lehessen.

Az Alkotmánybíróság által elvárt szabályozásnak garantálnia kell, hogy a közügyek megismerésének és megvitatásának szabadságát a visszaélésszerű minősítés ne gátolhassa, de egyidejűleg azt is, hogy a minősítéssel védett alapvető érdekek ‑ így Magyarország alkotmányos rendje, külső és belső biztonsága ‑ ne kerüljenek veszélybe.

A megfelelő szabályozási modell kidolgozása érdekében az Igazságügyi Minisztérium egyeztetéseket folytatott a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal. Ezen egyeztetések eredményeként a megalkotandó szabályozás a hatályos törvényben már létező eljárást, a titokfelügyeleti hatósági eljárást veszi alapul, annak feltételeit és rendjét alakítja át, bővíti ki akként, hogy a minősítés közvetlen és független felülvizsgálatát lehetővé tegye.

Ezt a kontrollfunkciót a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, illetve a határozatainak felülvizsgálatára jogosult bíróságok a hatályos előírások alapján is gyakorolhatják ugyan, ám erre csak a hatóság saját kezdeményezésére kerülhet sor. A törvényjavaslat alapvető újdonsága tehát az, hogy a közérdekű adat kiadására irányuló per szabályait kiegészíti.

Ha az adatigénylő valamely közérdekű adathoz azért nem kapott hozzáférést, mert az egyben minősített adat is, a közérdekű adat megismerése iránt indított perben a bíróság kötelezően kezdeményezi a hatóság titokfelügyeleti hatósági eljárásának megindítását.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a törvényjavaslat szerint, eljárásának eredményétől függően jogsértés esetén a minősítőt a minősített adat minősítési szintjének, illetve érvényességi idejének a jogszabályoknak megfelelő megváltoztatására vagy a minősítés megszüntetésére hívja fel, ha pedig a minősítés jogszerűnek bizonyult, ennek tényét állapítja meg.

A kérdés súlya és az alkotmánybírósági döntésnek való mielőbbi megfelelés indokolja, hogy az új szabályozás elfogadásáról az Országgyűlés még ebben az ülésszakban döntést hozzon, és az a törvény kihirdetését követően a lehető leghamarabb hatályba is lépjen.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a magyar jogban már azelőtt törekszik megalkotni az adatvédelmi incidensek nyilvántartására vonatkozó szabályokat, mielőtt azok a közeljövőben megalkotásra kerülő új, európai uniós adatvédelmi követelmények között uniós jogi kötelezettségként is megjelennek. Ezen szabályok az adatkezelő kötelezettségévé teszik, hogy a személyes adatok jogellenes kezelésének vagy feldolgozásának, az adatvédelmi incidensnek a bekövetkeztét regisztrálja, függetlenül attól, hogy az incidens szándékos vagy gondatlan magatartás vagy külső körülmény hatására következik-e be. E nyilvántartás célja, hogy egyrészt az incidensek bekövetkeztéről, azok hatásairól az adatkezelő, az érintett kérelmére tájékoztatást adjon, továbbá hogy az adatkezelőnek az adatvédelmi incidensekkel kapcsolatos tevékenységét a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ellenőrizhesse, és szükség esetén a további adatvédelmi incidensek megelőzése érdekében javaslatokkal élhessen.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat a magyar jogban is meghonosítja az Európai Unió több országában is sikerrel alkalmazott, úgynevezett kötelező szervezeti szabályozás jogintézményét. E jogi eszköz az adatkezelők számára lehetővé teszi személyes adatoknak a külföldre történő továbbítását abban az esetben is, ha harmadik ország egésze tekintetében a személyes adatok kellő szintű védelme nem állapítható meg.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak célja a jogalkalmazói tapasztalatokból fakadó módosítási igények kezelése is. Ezen tapasztalatok közül a kormány kiemelt jelentőséget tulajdonít a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által jelzett javaslatoknak, különösen azoknak, amelyek az alapjogok hatékonyabb védelmének elősegítését szolgálják. Ennek megfelelően a törvényjavaslat több ponton módosítja a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által folytatott eljárások szabályait, annak érdekében, hogy tágabb mozgásteret és differenciáltabb eszköztárat biztosítson a jogsértésekkel szembeni fellépéshez.

Ezen módosítások közül kiemelendő, hogy a hatóság a jövőben a jogsértés súlyához és a jogsértőnek a jogsértéssel kapcsolatos magatartásához az eddigieknél még jobban igazodó jogkövetkezmények alkalmazására lesz jogosult. Így az enyhe fokú és az adatkezelő által orvosolt jogsértések esetén a javaslat lehetővé teszi, hogy a hatóság csupán a jogsértés tényét állapítsa meg, a súlyos jogsértések esetén azonban a jövőben a hatóság az eddigi, legfeljebb 10 millió forintos bírság helyett akár 20 millió forintos bírságot is kiszabhat.

Tisztelt Ház! A jogalkalmazói tapasztalatok nemcsak az alapvető jog jogosultjai részéről, hanem azok kötelezettje oldalán is felmerülnek és azok a jogalkotó által szintúgy megfontolandóak. A közérdekű és a közérdekből nyilvános adatok megismeréséhez és terjesztéséhez fűződő alapvető jog kötelezettjei közfeladatot ellátó szervek.

Az információszabadság érvényesülésének egyik garanciája a közérdekű adat megismerése iránti igény benyújtásának lehetősége. A hatályos törvényi rendelkezések részletesen tartalmazzák ezen igény benyújtásának és teljesítésének feltételeit. A jogalkalmazási tapasztalatok azonban rámutattak, hogy egyes esetekben a hatályos rendelkezések nem kellően rugalmasak, így az adatkezelőre olyan többletterheket rónak, amelyek mind alapfeladataik ellátását, mind a közérdekű adatok megismerése iránti igények maradéktalan teljesítését akadályozhatják.

Ezért a közérdekűadat-igénylések egyes eseteiben, amelyek olyan adatokra vonatkoznak, amelyek vitathatatlanul közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatoknak minősülnek és azok az adatkezelők kezelésében vannak, az igény teljesítése azonban túlmutat egy egyszerű műveleten, például az adatokat tartalmazó adathordozóról történő másolatot kell készíteni, ezekre nézve a javaslat előírásokat tartalmaz.

Idesorolhatók még olyan igénylések, amelyek során pusztán annak megállapítása és az adatkezelő részéről érdemi munkaerőforrás ráfordítását igényli, hogy az igényelt adatok rendelkezésre állnak-e és azok közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatként megismerhetőek-e. Azon igénylések is idetartoznak, amelyek megfelelő teljesítéséhez nagyszámú adathordozó vagy adatbázis áttekintése és a kért adatok összegyűjtése szükséges.

Mindezekre tekintettel a javaslat a hatályos szabályokat kiegészítve egyrészt az adatigénylés teljesítésére vonatkozó határidőt egy alkalommal 15 nappal meghosszabbíthatóvá teszi, másrészt lehetővé teszi, hogy az adatigénylés teljesítését az adatkezelő ilyen esetekben az ezzel kapcsolatban felmerült költségek előzetes megtérítésének feltételeihez kösse.

(18.20)

A javaslat továbbá ‑ az adatkezelők szükségtelen többletterheit megelőzendő ‑ lehetővé teszi, hogy az adatkezelő az azonos adatigénylőtől származó és azonos adatkörre vonatkozó ismételt egy éven belüli adatigénylés teljesítésének kötelezettsége alól mentesüljön.

Az Európai Unió jogából fakadó kötelezettség, hogy ha valamely tagállamhoz a birtokában lévő, valamely uniós intézménytől származó dokumentum megismerése iránt bárki kérelmet nyújt be, az a tagállam, amelyhez a kérelmet benyújtották, köteles az érintett uniós intézménnyel konzultálni. A törvényjavaslat ezért megteremti ezen kötelezettség teljesítésének a közérdekű adatigénylés keretébe illeszkedő részletszabályait.

Tisztelt Ház! A panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény módosítása a nem azonosítható személy által tett panaszok és bejelentések kezelésének rendjét egységesíti, átdolgozva és egyértelművé téve az ezzel kapcsolatos szabályokat.

A szerzői jogról szóló törvény módosítása, a szerző személyéhez fűződő jogai és a közérdekű adatnak minősülő mű megismeréséhez fűződő közérdek közötti egyensúly törvényi biztosítása érdekében meghatározza az ezen speciális esetre vonatkozó eljárási szabályokat. Itt szeretném felhívni figyelmüket a hatályos törvény 27. § (2) bekezdés h) pontjára, amely szerint a közérdekű adatok megismerése a szellemi tulajdonhoz fűződő jogra tekintettel most is korlátozható.

A bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló törvény módosítása jogtechnikai jellegű, a területszervezési változásoknak a törvényi szabályokba való átvezetését szolgálja.

Tisztelt Ház! Egyrészt kérem önöket, hogy támogassák a törvényjavaslatot, másrészt pedig kérem önöket, hogy a vita során a törvényjavaslathoz kapcsolódó észrevételeiket tárgyilagosan osszák meg velünk, ezt követően pedig a módosító javaslatokról is szívesen nyilatkozom, mint ahogyan a bizottsági ülés során is tettem. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 226-228 2015.06.30. 10:31  207-244

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Rendes felszólalásra jelentkeztem, gondolom, hogy akkor ennek megfelelő időkeretben fogok szólni.

ELNÖK: Igen. Tessék!

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Kifejezetten azért jelentkeztem, vállalva azt is, hogy lehet, hogy így hosszabb lesz a vita, mert szeretnék önöknek válaszolni a többé-kevésbé tárgyilagos hozzászólásaikra, nem csak a zárszóban. Ezért azokat a kritikákat, amiket elmondtak, nagyjából csoportosítva szeretném megválaszolni.

Részben Schmuck Erzsébet is érintette a döntés-előkészítő adatokkal kapcsolatos módosításokat. Schmuck Erzsébet képviselő asszonynak szeretném a figyelmét arra is felhívni, amit kritikaként fogalmazott meg a javaslattal szemben, tudniillik, hogy most is az adatkezelő határozza meg, hogy mi is a döntés-előkészítő irat. Tehát valóban, amikor egy adatigényléssel fordulnak az állami szervhez, akkor az állami szerv jelezheti, nyilatkozhat úgy, hogy ez egy döntés-előkészítő irat. Csakhogy ezt az állítását bíróság előtt meg kell tudni védenie. Nyilvánvalóan most is, a hatályos törvény szerint is a döntés-előkészítő irattal kapcsolatban kifogásolhatja az adatigénylő, hogy valótlan ez az állítás, és ha ezt nem tudja megvédeni az adatkezelő, akkor nyilvánvalóan ki kell adni ezt az adatot. Nem is értem ezt a kritikát, mert ez a hatályos szabályozás kritikája, nem a törvényjavaslaté.

A hatályos szabályozásból is levezethető az az értelmezés, hogy ha egy adat két döntéshez is szükséges, és csak az egyik döntés született meg, akkor a törvényi fő szabály a másik döntés tekintetében is alkalmazható. Ez csak egy egyértelműsítő módosítás, ami az újabb döntésre vonatkozik. Nyilvánvalóan nem minden adat szolgálja a döntés megalapozását, sem egy, sem több döntés megalapozását, a jövőbeli döntést, amelyhez kötődik az adat, az adatkezelőnek meg kell tudni jelölni, és akár bíróság előtt meg kell tudni védeni ezt az álláspontját.

Több kritika érte az adatigénylésért fizetendő költségtérítést. Tisztelt Képviselőtársaim! A munkaerőforrás igénybevételének felszámítása csak annak aránytalan mértéke esetén lesz lehetséges. Tehát az aránytalan mértékű költség megtérítésére kötelezhető az adatigénylő, és ebben az esetben is érvényesül a fő szabály. Tehát az aránytalan mértéket az adatkezelőnek kell bizonyítania, ahogy eddig is minden elemet a költségtérítés indokoltsága tekintetében. Tehát amikor most, jelenleg költségtérítést számítanak fel, akkor ezt is meg kell tudnia védeni bíróság előtt az adatkezelőnek.

Az, hogy valóban aránytalan munkaerő-ráfordításról van-e szó és hogy ennek mi a valós igénye, szintén bírósági vita esetén le kell tudni vezetnie az adatbirtokosnak, az adatkezelőnek, ahogy naponta polgári perek százaiban is a bíróság dönt a költség valós tartalmáról. Az anonimizálás, kitakarás adott esetben jelentős és komoly felkészültséget igénylő munka lehet, egyes dokumentumok minden oldalán szerepel több személyes adat. Az adatok előkeresésének munkaerőigénye nem bagatellizálható, az adatigénylések sokszor évekkel korábbi adatokra vonatkoznak.

Az elektronizálás érdekében a kormány rendkívül sokat tett, az ügyiratok elektronikus kézbesítése és az adatbázisok elektronizálása tekintetében, de a még mindig papír alapú vagy a korábbiakban így keletkezett, tehát papír alapú dokumentumok tekintetében is el kell járnia az adatkezelőnek, adott esetben a papír alapú adatokat is ki kell gyűjtenie. Tehát nem lehet pusztán csak az elektronizálással megoldani az adatigénylés teljesítését. Ne felejtsük el azt sem, hogy az adatigénylések nemcsak a legnagyobb állami intézményeket érinthetik, hanem valóban az önkormányzatokat is, amelyeknek meg jóval kevesebb erőforrásuk van erre a feladatra.

Szeretnék kitérni a szerzői művel kapcsolatos kritikájukra. Először is, az adatigénylőnek természetesen és a szerzői mű szerzőjének is vannak jogai. Ezek összhangjának a biztosítása a jogalkotó célja. Erre a hatályos törvény is utal, hogy a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok alapján a közérdekű adatigénylés korlátozható. A közérdekű adat nyilvánossága nem sérül. A javaslat szerint az adat megismerhető lesz. Tehát a szerzői mű is megismerhető lesz, arról az adatigénylő be is számolhat a nyilvánosság előtt. A szerzőnek joga van a név feltüntetéséhez, az idézés szabályainak betartásához, a mű egységének védelméhez. A másolat kiadása esetén nem annak a veszélye áll fenn, hogy az eredeti szerző még másnak is eladná a közpénzből készült tanulmányt, hanem hogy a tanulmány más által kerülne gazdasági célú felhasználásra. Ezért védi a szerzői művet a szerzői jogi törvény.

Az anonim és ismételt adatigénylések ügyében is kritikák hangzottak el, a legutolsó kritika éppen Schmuck Erzsébet jegyző asszonytól. Schmuck Erzsébet jegyző asszony azt mondta, mintegy ‑ hogy is mondjam csak ‑ nagy meglepetést keltő módon, hogy nem kell megválaszolni a javaslat elfogadása után az anonim adatkérést. Kinek kellene megválaszolni az anonim adatkérést? Kinek küldjék el a választ, ha az adatkérés anonim?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adatigénylő egyes minimális adatainak megadása eddig is szükségszerű volt, hiszen valakinek valamely elérhetőségére meg kell küldeni az igényelt adatokat. Az EU tagállamainak többségében is ugyanez a szabályozás, legalább a nevet és az elérhetőséget meg kell adni. Még inkább elengedhetetlen az adatigénylő adatainak kezelése, ha költségtérítés megfizetése szükséges. Az adatigénylővel való kooperációhoz, tehát például a pontosításhoz, az adatigény pontosításához vagy a határidő meghosszabbításához elengedhetetlen ez, és a jogorvoslattal sem tud élni, aki nem adott meg nevet és elérhetőséget. Csak nevet és elérhetőségi adatot követel meg a szabályozás és semmi mást. Az ismételt adatigénylésre csak akkor nem kell választ adni, ha az azonos igénylőtől származik. Ezért is szükséges egyébként az adatok megadása. Ha a korábbi adatigénylést az adatkezelő elutasította, azzal szemben az adatigénylő bírósághoz fordulhatott. Ilyen esetekben sem indokolt a minden tekintetben azonos adatigénylés ismételt kezelése.

(19.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! A titokfelügyeleti eljárással kapcsolatban is fogalmazódtak meg kritikák. A legfőbb kritika tulajdonképpen úgy foglalható össze, hogy nem szünteti meg az Alkotmánybíróság által feltárt mulasztást a javaslat.

Ezzel szemben az álláspontunk az, hogy a javaslat elfogadása esetén a kötelező, független intézmény általi tartalmi felülvizsgálat biztosított lesz a javaslat szerinti szabályozási modellben. Azon szervek fognak eljárni, amelyeknek a legtöbb tapasztalatuk van ebben, mármint a minősítésben, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság, valamint a bíróság.

Egyéb alkotmányossági kifogásokat én nehezen tudok értelmezni, ha nem jelölik meg azt, hogy önök szerint az Alaptörvény mely pontja sérülne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül arra hívom fel a figyelmet ‑ ezt egyébként a bizottsági ülésen is megtettem ‑, hogy a közérdekűadat-igénylés a jövőben is kettős kontroll alatt áll, egyrészt a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz lehet fordulni panaszokkal, amennyiben a közérdekű adatok igénylése során az adatigénylő úgy ítéli meg, hogy neki sérülnek az információszabadsághoz fűződő jogai, és ennél még erősebb talán, hogy ugyanígy a bírósághoz fordulhatnak. Tehát a törvényjavaslat semmilyen változást nem hoz abban a rendben, hogy a közérdekű adatokat kezelő szerv és az adatigénylő közötti jogvitát végül is a bíróság fogja feloldani, és a bíróság kötelezheti a közérdekű adatot birtokló szervezetet arra, hogy kiadja ezeket a közérdekű adatokat.

Képviselőtársaim, az nem jelenti a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jog csorbulását, ha húszezer oldalas adatigények ‑ mert ilyenek is előfordulnak ‑ vagy olyan adatigények, amelyeknek a kigyűjtése kétheti munkába kerül, legalább egy részét meg kell téríteni. Nem igaz az, hogy a javaslat szerint ez egy szolgáltatás megtérítése lenne, bár megjegyzem, hogy a közigazgatási szolgáltatások megtérítése egy általános gyakorlat az államigazgatásban.

Ezzel kívántam röviden válaszolni a vitában elhangzott érvekre. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 244 2015.06.30. 8:06  207-244

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy többé-kevésbé, inkább többé, mint kevésbé tárgyilagos vitát tudtunk folytatni erről a törvényjavaslatról. Igyekszem, hogy most sem a politikai vágyaikra válaszoljak, de azért egy mondatot hadd mondhassak.

Józsa képviselő úrral teljesen egyetértek abban, hogy például az állami szervek által megrendelt szerzői művek a közjót szolgálják, ezért az lenne célszerű, hogy ezeket a szerzői műveket meg lehessen ismerni. De éppen az önök kormányzásának egyik kirívó példája volt bizonyos Ron Werbernek a tanulmánya, amit először egyébként a döntés-előkészítő iratra való hivatkozással nem adtak ki, utána pedig ellenzéki képviselőnek, többek között jómagamnak is betekintést engedélyeztek ebbe a szerzői műbe. Tehát önök pontosan úgy jártak el, amit (Dr. Staudt Gábor: Mint ti!) most kifogásolt, és amit egyébként a hatályos szabályozásból le lehet vezetni. Valóban én is kifogásoltam annak idején, de a hatályos szabályozás is az, hogy a szerzői műveknek van bizonyos védettsége, bizonyos része nem ismerhető meg.

Visszatérve azokra a kritikákra, amelyeket hallottam, még néhány szóban szeretnék ezekre válaszolni. Először is önök úgy fogalmaztak, hogy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő joggal szemben csak egy másik alapvető jog védelme állítható, és csak ez alapján lehetne korlátozni a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. De, kedves képviselőtársaim, most is vannak korlátozások a törvényben! Most is azt mondja a törvény, hogy például a döntés-előkészítő irat nem ismerhető meg. Most is azt mondja a törvény, hogy például a fénymásolásért fizetni kell. Tehát most is vannak olyan korlátozások (Dr. Bárándy Gergely: Az sem biztos, hogy alkotmányos!), amelyek egyébként közvetlenül nem vezethetők vissza, mondjuk, egy másik alapvető jogra, de mondjuk úgy, hogy a józan észre legalább visszavezethető az, hogy a fénymásolás költségét fizetni kell. (Dr. Józsa István: Digitális korban?) A digitalizálásról is van véleményem, és ennek a vitának egy nagyon fontos eleme, hogy amikor mi közérdekű adatokról és egyáltalán adatokról beszélünk és a törvény adatokról beszél, akkor ‑ ezt pontosítsuk ‑ önök meg iratokról beszélnek általában.

Az irat és az adat nem ugyanaz. A törvény szerint nem az irat nyilvános, persze ideértve azt az esetet, amikor az egész irat közérdekű adat, akkor természetesen maga az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet. Pont az a lényege ennek az egész problémának, hogy a közigazgatás iratokkal, aktákkal, ügyekkel dolgozik, az adatigénylő pedig egy bizonyos adatot vagy több adatot kér ki. Ezért az iratokból ki kell választani a közérdekű adatot, vagy abból ki kell gyűjteni a közérdekű adatot. Az irat automatikusan nem lehet nyilvános. Természetesen, mondom, előállhat az a helyzet, hogy az egész irat nyilvános, de nem mindig ez a helyzet, és egy komoly munkaerő-igényes munka során kell megállapítani, hogy az iratból mi az, ami közérdekű adat, és pontosan hogyan kell teljesíteni az adatigénylő kérését.

Nagyon egyszerű lenne a helyzet, amit többen ajánlgattak. Nagyon egyszerű lenne a helyzet, ha azt mondaná a törvény, hogy bizonyos állami szervek iratait, egyszerűen fogalmazva, egy az egyben nyilvánosságra kell hozni, fel kell tenni a honlapra.

(20.20)

Vannak ilyen iratok, tehát vannak ilyen iratok, amelyeket nyilvánosságra kell hozni, és van is ilyen, úgynevezett különleges közzétételi kötelezettség vagy közzétételi listák vannak, ahol nyilvánosságra kell hozni bizonyos szerződéseket vagy a szerződések alapvető adatait. Tehát ezt a hatályos törvény ismeri, de mégis, a valós helyzet az, hogy az irat és az adat nem esik egybe, ezért kell az adattal dolgozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közöttünk fennálló vita ellenére is változatlanul az az álláspontunk, amit itt Tuzson Bence képviselő úr eléggé plasztikusan kifejtett, hogy ahogyan eddig is, úgy a jövőben is a közérdekűadat-igényléssel kapcsolatos vita, tehát az az alapvető kérdés, hogy vajon köteles-e kiadni az állami szerv az adatot, vagy az adatigénylő kérelmét teljesíteni kell-e vagy sem, hogyha ebben úgy érzi az adatigénylő, hogy korlátozzák a közérdekű információhoz fűződő jogát, akkor természetesen bírósághoz mehet, vagy előtte igénybe veheti az adatvédelmi hivatalnak a közbenjárását vagy eljárását. Nem lehet tehát másként megoldani, ez egy olyan konfliktus, ami mindig is okozhat jogvitákat, és erre a jogvitára a fennálló szabályokat inkább bővíti ez a törvény, hiszen a titokfelügyeleti eljárás tekintetében megteremt egy újabb jogorvoslati lehetőséget vagy egy újabb hatékony jogorvoslati lehetőséget arra, hogy végül is hozzáférhessen az állampolgár az őt valóban megillető közérdekű adatokhoz.

Tehát nem változik az alapvető rend, az alapvető rend szerint a közérdekű adatokat ki kell adni, de ennek az előállítása, a közérdekűadat-igénylés teljesítése igazgatási költségekkel jár, ezeknek az igazgatási költségeknek egy részét kívánja megtéríttetni ez a javaslat, úgy, ahogyan egyébként eddig is fizetnie kellett egy részét az adatigénylőnek. És nyilván sohasem lesz olyan közérdekűadat-igénylés, amelyben viszonylag egyszerűen teljesíthető az adatigénylő kérése, és azért pénzt kérnének. Tehát hogyha például elektronikusan megvan az adat, akkor elektronikusan nem fognak érte kérni költségtérítést.

A törvényjavaslat felhatalmazza a kormányt, hogy hozzon egy ilyen kormányrendeletet, amely ezeket a költségeket meghatározza, tehát nem lesz abban a helyzetben az adatigénylő, hogy ne ismerné, milyen költségeket lehet vele szemben érvényesíteni. Ezt a kormányrendeletet ‑ ahogyan Tuzson Bence elmondta ‑ alkotmánybírósági kontrollnak lehet alávetni, és természetesen ennek a kormányrendeletnek az alkalmazása is okot adhat bírósághoz fordulásra, bírósági kontrollra vagy az Adatvédelmi Hatóság közbenjárására.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat vitája során megint csak szeretnék hivatkozni arra, hogy az alaptörvényünk szerint a törvényekről, a jogszabályokról azt kell feltételezni, hogy azok jóhiszemű és a józan észnek megfelelő, erkölcsös célt szolgálnak ‑ kérem, hogy vegyék figyelembe ezt. Engem a vita nem ingatott meg abban, hogy ez a törvényjavaslat erkölcsös célokat szolgál, és alapvetően jóhiszemű a kormány, amikor a törvényjavaslatot önök elé terjesztette. Kérem, támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 121 2015.09.03. 2:08  118-125

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi miniszté­riumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! A képviselő úr írásban is feltette már ezeket a kérdéseit, és erre augusztus 13-án az igazságügyi miniszter úr válaszolt.

Most is csak arról tudom önt tájékoztatni, hogy a kormány mindent megtett annak érdekében, hogy a károsultak mihamarabbi kártalanításához a törvény erejénél fogva biztosítson megoldást a helyzet rendezésére. A Fidesz-KDNP-frakció által előterjesztett törvényjavaslatot önhöz hasonlóan szinte az egész Ház megszavazta. Ezen törvény értel­mében a Quaestor-károsultak kárrendezési alapja jogi személy, annak irányítását a törvény rendel­kezése értelmében a Befektetővédelmi Alap igaz­gatósága látja el. A Quaestor-alap független, önálló szervezet, amely nem kötődik a kormány­zathoz. A Igazságügyi Minisztérium nem rendelkezik befo­lyással arra, hogy a törvény rendelkezéseinek végrehajtása milyen módon történjen meg.

Tájékoztatni kívánom továbbá önt arról, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény alapján az MNB független szervezet, nem kérhet és nem fogadhat el utasítást a kormánytól. Kizárólagosan jogosult továbbá a pénzügyi közvetítőrendszer felü­gye­letének ellátására. Hangsúlyozom, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak és a kormánynak sincs közvetlen ráhatása az MNB hatósági felügyeleti tevékenységére.

Felhívom továbbá a figyelmét arra is, hogy az Alaptörvény 7. cikk (1) bekezdése alapján az országgyűlési képviselő nemcsak a miniszterhez, hanem az MNB elnökéhez is kérdést intézhet a feladatkörébe tartozó bármilyen ügyben, így lehetőség nyílik a Magyar Nemzeti Bank elnökének közvetlenül is feltennie a kérdéseit.

A BEVA által történő kifizetés az erre jogosult kifizető szervezet, hitelintézet közreműködésével történik. A Quaestor-alap igazgatóságának döntése alapján a kárrendezésben az OTP Bank Nyrt. működik kifizetőhelyként, amelyet a károsultak személyesen kereshetnek fel. A kárrendezés pedig tudvalévő, hogy folyamatban van.

Ennyiben kívántam önt tájékoztatni a kérdésére. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 125 2015.09.03. 0:47  118-125

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi miniszté­riumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Igyekeztem önnek pontosan felsorolni azokat a szervezeteket, akiknek végre kell hajtani ezt a törvényt. Felsoroltam, hogy pontosan milyen eljárási rendben kell végrehajtani, és azt is elmondtam, hogy a törvény végrehajtásában az Igazságügyi Minisztérium vagy akár a kormány nem tud közreműködni, mert ezek a szervezetek a kormánytól független szervezetek.

Tehát önnek teljesen igaza van abban, amikor számon kéri a törvények végrehajtását, de a kormányon nem lehet azt számon kérni, hogy ezt a törvényt nem hajtja végre, mert nem a kormány a felelős a törvény végrehajtásáért. Az természetesen helyes, hogy itt, az Országgyűlésben is megerősítjük, hogy ez egy érvényes törvény, mindaddig, amíg az Alkotmánybíróság nem döntött, addig a törvényt végre kell hajtani. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 12 2015.09.04. 5:10  9-12

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! Köszönöm, hogy lehetőséget ad arra, hogy a családi csődvédelemről itt az Országgyűlés ülésén újból szót ejtsünk. A természetes személyek adósságrendezési eljárásának, azaz a magáncsődeljárásnak a lényege, hogy az adós és a hitelezők érdekeinek összehangolásával állami felügyelet mellett valósuljon meg az adósságok rendezése oly módon, hogy annak eredménye az adós adósságcsapdából történő kikerülése. A magáncsődeljárás azoknak nyújt segítséget, akik fizetésképtelen helyzetben vannak. Magáncsődvédelmet az olyan adós kezdeményezhet, akinek vagyona, a törlesztésre fordítható jövedelme nem elégséges a felhalmozott adósságával kapcsolatos törlesztési kötelezettségek teljesítésére.

A magáncsődvédelem alatt úgy történik meg az adósságok rendezése, hogy az adós fizetési képességének helyreállítása a cél. A magáncsődeljárást szabályozó törvény lépcsőzetesen és fokozatosan terjeszti ki a csődvédelem lehetőségét az egyes lakossági csoportokra. Elsőbbséget élveznek azok a hiteladósok, akiknek a lakóingatlana csődvédelem nélkül kényszerértékesítésre kerülhetne.

A fizetésképtelenségi szakértőnek minősülő családi vagyonfelügyelőnek kulcsszerepe van az adósságrendezési eljárások sikeres lefolytatásában. A családi vagyonfelügyelők a családi csődvédelmi szolgálattal jogviszonyban álló pártatlan személyek. A családi csődvédelmi szolgálat központi szerve az Igazságügyi Hivatal szervezeti egysége. A családi csődvédelmi szolgálat területi szervei a fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti egységei. Az állami családi csődvédelmi szolgálat által ellátott tevékenység az adós számára ingyenes.

(9.30)

A családi vagyonfelügyelő szerepe elsősorban döntés-előkészítő, és ellenőrzi a bíróság határozatainak végrehajtását. Az egyezséget a bíróság hagyja jóvá, hiszen érdemi jogi döntés születik, amit be kell tartani az adósnak és a hitelezőnek egyaránt. A bírósági adósságrendezési eljárás alatt az adós, adóstárs gazdálkodása a családi vagyonfelügyelő felügyelete, ellenőrzése alatt áll.

Fontos arra is rámutatni, hogy a csődvédelem nem lehet visszaélésszerű, és az eljárás alatt sem lehet a csődvédelemmel csalárd módon visszaélni. A magáncsődeljárás első lépcsőjeként bíróságon kívüli adósságrendezési eljárás került kialakításra. Az eljárást a fő hitelezőnél kell kezdeményezni, végrehajtási rendeletben meghatározott nyomtatvány útján.

A bíróságon kívüli adósságrendezés kezdeményezésétől az adóst előzetes csődvédelem illeti meg. Az előzetes csődvédelem hatálya az adósságrendezés kezdeményezésekor áll be, nem indulhat tehát az adós ellen végrehajtás, a folyamatban lévő végrehajtás szünetel. Az adós kötelezettsége, hogy vagyonát, jövedelmét az adósságrendezés céljára tartsa rendelkezésre, újabb kötelezettségeket ne vállaljon, a vagyonát ne terhelje meg, ne értékesítse, és ne vonja el a hitelezői igények fedezetét.

A bíróságon kívüli adósságrendezési eljárás akkor sikeres, ha az adós és hitelezői között a bíróságon kívüli adósságrendezési megállapodás létrejött. Ha azonban nem jött létre bíróságon kívül a hitelezőkkel megállapodás, az eljárás átfordul bírósági adósságrendezési eljárásba, amely egy polgári nemperes eljárás.

A bírósági adósságrendezési eljárás célja ugyancsak az egyezség létrehozatala az adós és a hitelező között arról, hogy milyen újratárgyalt feltételekkel, fizetési könnyítésekkel történik meg az adósságok rendezése. Az egyezségi tárgyalásokat az adós mellé kirendelt családi vagyonfelügyelő szervezi.

A hitelezők és az adós között létrejött egyezséget a családi vagyonfelügyelő küldi meg jóváhagyásra a bíróságnak. A bírósági adósságrendezési eljárás csak akkor zárulhat mentesítéssel, ha az adós teljesítette a bíróságnak az adósságrendezés módjairól, ütemezéséről és a hitelezők minimális megtérülési igényéről hozott határozatát.

Az adósságrendezési eljárás sikeres befejezését a bíróság mentesítő határozata jelenti. A bíróságon kívüli és a bírósági adósságrendezési eljárások hatálya alatt álló személyek adatairól adósságrendezési nyilvántartás került kialakításra, amely olyan központi közhiteles hatósági nyilvántartás, amely az adósságrendezési eljárással összefüggő alapvető információkat tartalmazza. A nyilvántartást az Igazságügyi Hivatal vezeti.

Tájékoztatom egyúttal a tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvény szeptember 1-jei hatálybalépésével egyidejűleg megszülettek az annak végrehajtását szolgáló rendeleti szintű szabályok is.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 76 2015.09.04. 2:58  21-76

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita egyetlen hozzászólójára nem akarok reagálni, az MSZP vezérszónokára, mert az ő felszólalásából csak egy dolog derült ki: nekik nem a bevándorlókkal van bajuk, hanem a kormánnyal van bajuk. (Moraj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az üzenete ennek a törvénynek? Ismerik azt a jelenséget, hogy néha nagyon bonyolult szabályokat egyszerű üzenetben, egyszerű mondatokban, jelzőtáblákon fogalmaznak meg, ilyenek például a közlekedési jelzőtáblák. Nos, kedves képviselőtársaim, ennek a törvénynek az az üzenete, hogy ha be akarsz jönni Magyarországra, akkor kopogtass az ajtón. Semmi mást nem kérünk - igaz, kicsit nyomatékosan - a Magyarországra jövő külföldiektől, mint hogy az ajtón kopogtassanak, ha be akarjak jönni. Ez így jogszerű, így udvarias, ez felel meg az európai szokásoknak, és ez felel meg a nemzetközi jognak, beleértve a menekültügyi konvenciókat is.

Tisztelt Ház! A törvény elfogadása garantálja Magyarország déli határainak és az Európai Unió határainak védelmét, garantálja, hogy az illegális bevándorlás visszaszorítható legyen, garantálja, hogy a legális határátlépés, beleértve a jogi oltalom alatt álló menekültek befogadását, törvényes rendben történjen.

(13.00)

Másként fogalmazva: a kormány célja, hogy a kialakult bevándorlási válsághelyzetben a jog erejével rendet tegyen, az Európai Unióba igyekvő illegális bevándorlókat, akiknek csak egy kis része valódi menekült, rákényszerítse a törvények betartására.

Tisztelt Ház! A törvény elfogadásával a műszaki határzár mellett, annak támogatására kiépül a jogi határzár is, rendezetté, szabályozottá válik Magyarország és az Európai Unió külső határainak átlépése, gyorsabbá válik a menekültügyi eljárás, és határozottabbá válik az idegenrendészeti eljárás. Alkotmányosan, Magyarország Alaptörvényével teljes összhangban, a magyar választók iránti teljes felelősséggel cselekszik az, aki megszavazza ezt a törvényt, mert ne felejtsék el, hogy mindenekelőtt a magyar választóknak tartozunk felelősséggel, akik azért küldtek ide bennünket a törvényhozásba, hogy védjük meg őket, garantáljuk a biztonságukat.

Bölcsességet kívánok önöknek az előttünk álló szavazáshoz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 130 2015.09.04. 0:33  127-143

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném jelezni a tisztelt Háznak és az előterjesztő képviselőknek, hogy a kormányra vonatkozó határozati pont, felszólítás tekintetében a kormány egyetért az országgyűlési határozati javaslatban foglaltakkal, és azt végre fogja hajtani, amennyiben az Országgyűlés elfogadja az országgyűlési határozatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 140 2015.09.21. 2:07  137-144

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Örülök, hogy immáron harmadszor válaszolhatok önnek ugyanabban a kérdésben, de természetesen köszönöm, hogy napirenden tartja ezt a kérdést.

Mint ahogyan az az ön számára is világos, az úgy­nevezett Quaestor-törvény végrehajtása a Befek­tetővédelmi Alap és az úgynevezett Quaestor Alap feladata és kötelessége. A törvény értelmében a Quaestor-károsultak kárrendezési alapja jogi személy, annak irányítását a törvény rendelkezése értelmében a Befektetővédelmi Alap igazgatósága látja el. A Quaestor Alap független, önálló szervezet, amely nem kötődik a kormányhoz. Az Igazságügyi Minisztérium sem rendelkezik befolyással arra, hogy a törvény rendelkezéseinek végrehajtása milyen módon történjen meg.

Tájékoztatni kívánom önt arról is, hogy a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény alapján az MNB független szervezet, és kizárólagosan jogosult a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletének ellátására. Hangsúlyozom, hogy a kormánynak és így az Igazságügyi Minisztériumnak nincs a Magyar Nemzeti Bank felett hatósági jogköre.

A képviselő úr egyébként a Magyar Nemzeti Bank elnökéhez is kérdést intézhet ‑ sajnálom, hogy Burány képviselő úr mással foglalkozott az imént -, és a Magyar Nemzeti Bank elnökét megkérdezheti természetesen a Quaestor-törvény végrehajtásával kapcsolatos MNB-műveletekről.

A BEVA által történő kifizetés az erre jogosult kifizető szervezet, hitelintézet közreműködésével történik. A Quaestor Alap igazgatóságának döntése alapján a kárrendezésben az OTP Bank Nyrt. működik kifizetőhelyként, amelyet a károsultak személyesen kereshetnek fel.

A kárrendezés pedig a törvény értelmében folyamatban van. Kérem, hogy közösen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) szólítsuk fel ezeket a szervezeteket a törvény végrehajtására. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 144 2015.09.21. 0:54  137-144

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisz­tériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ami a nyilvánossághoz fordulást illeti, szerintem az Országgyűlés nyilvánossága elég komoly, egy sajtótájékoztatónál is nagyobb nyilvánosság, tehát itt most megismétlem önnek, hogy az Országgyűlés a kormánypártok javaslatára elfogadta a törvényt, a törvény érvényes, a törvény végrehajtásáért az általam előbb említett szervezetek a felelősek, a törvényt nekik kell végrehajtani.

Természetesen állunk rendelkezésre minden­kinek a törvények értelmének megvilá­gításában, de úgy gondolom, ennél többet nem modhatok el, mint hogy különösen a Quaestor Kárrendezési Alapnak és a Befektetővédelmi Alapnak kellene végrehajtani a törvényt. Amennyiben nem hajtják végre a törvényt, akkor valóban törvénysértést követnek el, függet­lenül attól, hogy mire hivatkozva nem hajtják végre a törvényt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 101 2015.09.22. 3:43  98-135

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Előterjesztő Képviselőtársaim! A polgári perrendtartás 326. § (13) bekezdése határozza meg, hogy a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló kormányrendelet alapján indult közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti eljárásokban mely bíróság jogosult eljárni.

A (13) bekezdéshez képest kivételszabályt tartalmazó új, 2015. évi CXL. törvénnyel beiktatott (14) bekezdés a tranzitzónában benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felülvizsgálati eljárások lefolytatására a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét állapította meg annak érdekében, hogy a migrációs hullámmal leginkább érintett szerb-magyar határ közelében kerüljön sor az elbírálásra, az ügyek nagy számára tekintettel.

(14.10)

A törvényjavaslat a polgári perrendtartás 326. § (14) bekezdését kívánja módosítani, tekintettel arra, hogy megváltozott a migrációs nyomás kiterjedése, és érinti már a horvát határszakaszt is.

A javaslat szándéka, hogy a munkateher több bíróság között osztódjon szét, valamint az elbírálás helye lehetőség szerint jobban igazodjon a kérelmező lehetséges tartózkodási helyéhez.

A fő szabály alól három megyét kíván kivenni a javaslat, Baranya, Zala és Somogy megyét, és e három megyét két közigazgatási és munkaügyi bíróság között osztja el. Zala és Somogy megyét a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz sorolja, Baranya megyét a pécsihez. Ugyanakkor Somogy megye tekintetében további kivételt tesz a javaslat az arányosabb ügyelosztás érdekében, és így a Somogy megyei Barcsot a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz sorolja.

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényt is módosítani kívánja a javaslat. A migrációs helyzet alakulására tekintettel a kormány elrendelte a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Baranya megye, Somogy megye, Zala megye és Vas megye területére is. A büntetőeljárási törvény hatályos, néhány hete elfogadott szabályai alapján azonban a határzárral kapcsolatban elkövethető bűncselekmények elbírálására jelenleg kizárólag a Szegedi Járásbíróság, illetve a Szegedi Törvényszék illetékes, függetlenül attól, hogy azt hol követték el. A válsághelyzettel érintett megyék tekintetében a Szegedi Járásbíróság és Törvényszék kizárólagos illetékességének a fenntartása a nagy távolságok és a végrehajtás hatékonyságának csökkenése miatt nem indokolt, ezért a javaslat tartalmazza az eljárások lefolytatására alkalmas bíróságok kijelölését. Az új szabályok alapján Somogy megyében - Barcs környékének a kivételével -, illetve Zala megyében a Zalaegerszegi Járásbíróság, illetve Törvényszék, Baranya megyében - idevéve Somogy megyéből a Barcs környéki területet is - pedig a Pécsi Járásbíróság, illetve Törvényszék lesz illetékes. A máshol elkövetett bűncselekmények esetében továbbra is a Szegedi Járásbíróság és Törvényszék lesz az illetékes.

Tisztelt Ház! A kormány egyetért a törvényjavaslattal, kérem önöket is, hogy támogassák a törvény elfogadását. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 113 2015.09.22. 6:28  98-135

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szándékosan szerettem volna végighallgatni az összes vezérszónoki felszólalást, és szeretnék néhány félreértést tisztázni, pedig jogszabályokhoz értő képviselőtársaim vesznek részt a vitában. Ezért szeretnék néhány dolgot tisztázni, mert azt gondolom, hogy így teljesen félrevezető a vita.

Először is, azt közösen tudjuk, hogy nem általában a határ illegális átlépése a bűncselekmény, hanem a határzár átlépése, a határzár megrongálása, átlépése vagy megkerülése a bűncselekmény. Tehát mindazok a spekulációk, amelyek arra vonatkoznak, hogy hol nem fog tudni érvényesülni ez a jogszabály, abból a téves feltevésből indulnak ki, hogy azokon a határszakaszokon is határzár fog születni.

A szlovén-magyar határ schengeni belső határ, ezért kizárt, hogy arra határzárat lehessen építeni. (Dr. Schiffer András közbeszól.) A horvát, a szerb és a román, ezek mind nem schengeni belső határok, különösen a szerb, ami nem is az Európai Unió határa, tehát a határzár itt felépíthető, és a határzárral kapcsolatos bűncselekmények így csak a horvát, a szerb és a román határszakaszon (Dr. Staudt Gábor: Ukrán!) - esetleg az ukrán határszakaszon, valóban - követhetők el. De ahogyan mondtam, ez a határzár építésével függ össze, a határzár fizikai elhelyezkedésével függ össze.

Másodszor: a kizárólagos illetékesség, az tudniillik, hogy ez a törvény kizárólagos illetékességet teremt meg ezekre a büntetőeljárásokra, az egyébként egy bevett gyakorlat. Most az, hogy kizárólagos illetékességet eddig csak Budapest székhelyű bíróságoknak rendeltünk el, tehát a törvények Budapest székhelyű bíróságokat jelöltek ki kizárólagosan illetékes bíróságoknak, az nem azt jelenti egyébként, hogy más bíróságokat ne lehetne kizárólagos illetékességgel felruházni. Tehát ez a megoldás bevett illetékességi szabály, a kizárólagos illetékesség, a büntetőeljárásban és más eljárásokban, akár közigazgatási eljárásban vagy polgári perben is van ilyen illetékesség.

Tehát ebben sem értem, hogy miért gondolják azt, hogy itt valamifajta rendkívüli szabály alkalmazására kerül sor. Való igaz, hogy ezek a bíróságok a várható bűncselekmények elkövetésének a helyéhez legközelebb eső bíróságok, de hát ez a lényege az egész kizárólagos illetékességnek, hogy azt a bíróságot kell kijelölni, amelyhez a legkönnyebben odavihető, az elé állítható az elkövető, ott biztosítható nyilván a vád és a védelem minden szempontból.

Végezetül egy nagyon fontos kérdés, kedves képviselőtársaim. Azt kell mondjam, hogy sajnosebben az ülésteremben, és ráadásul Bárándy Gergelytől, akiről én sosem vontam kétségbe, hogy a büntetőeljárási szakmához ért, hiszen ezt tanítja is, ezért az anyanyelv használatával kapcsolatos teljes tévedés az, amit itt előadott, és egyébként a Klubrádiótól sajnos az Országgyűlés ülésterméig mindenki azt a hazugságot hangoztatja, hogy ezekben az eljárásokban nem lehet használni a saját anyanyelvet.

Tisztelt Képviselőtársaim! A büntetőeljárási törvény 9. §-a, ami az általános szabályokat állapítja meg, anyanyelv használata címén, azt mondja: „A büntetőeljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit sem érhet hátrány. A büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét, törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben regionális vagy nemzetiségi nyelvét, vagy ha a magyar nyelvet nem ismeri, az általa ismertként megjelölt más nyelvet használhatja. Annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetőleg a hivatalos iratot kibocsátotta. Ha a törvény eltérően nem rendelkezik, a kézbesítendő iratot nem kell lefordítani, ha erről az érintett kifejezetten lemond.”

Tehát ezt az általános szabályt kell alkalmazni a határzár megsértésével kapcsolatos összes büntetőeljárásban is. Tehát semmiféle olyan jogsérelem nem éri a terhelteket ezekben az eljárásokban, ami egyébként egy általános büntetőeljárásban velük szemben elvárható lenne. Azaz, ha ő lemond arról, hogy számára az általa értett nyelven kézbesítsék az iratot, abban az esetben lehet mellőzni csak az irat lefordítását.

Tehát még egyszer, nagyon határozottan szeretném elmondani az összes ügyvédnek, aki mindenféle petíciókat ír alá, hogy minimum téves állítás az, hogy ezekben az eljárásokban az anyanyelv használatának az alapelve sérül. Nem sérül, a büntetőeljárásban végig ragaszkodhatnak az anyanyelvükhöz. És ha ott vannak az ügyvédek - ugyanis ezekben az eljárásokban ráadásul előírja a büntetőeljárási törvény, hogy ezekben az eljárásokban kötelező a védelem, tehát az a védő, aki ott jelen van, nyilván felvilágosítja a terheltet arról, hogy ő ragaszkodhat az anyanyelvéhez. Feltételezem, hogy megteszi. Gondolom, ha ez eddig nem sikerült, akkor az ügyvédi kamara majd ezt megfelelő továbbképzéssel az ügyvédek tudomására hozza.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, kérem, hogy itt azok, akik értenek a büntetőeljárási törvényhez, legalább ők ne használják már ezt az érvet. Sok szempontból eltér ez az eljárás az általános szabályoktól, ezt nem vitatom, ez egy különleges eljárás, de ebben a tekintetben, a büntetőeljárás alapelvei tekintetében nincs semmilyen eltérés. Szükség esetén nyilván egy strasbourgi eljárásban, ha odajut egy ilyen ügy, akkor majd a fair eljárás szabályait be kell mutatnunk. Magyarországnak be kell mutatnia azt, hogy milyen szabályokat tart be Magyarország. Így például az anyanyelv használatának a feltételei, az anyanyelvhez való ragaszkodás ebben a büntetőeljárásban végig érvényesülnek. Köszönöm szépen a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 125 2015.09.22. 2:19  98-135

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Szilágyi képviselő úr helyesen idézte a genfi egyezmény vonatkozó rendelkezéseit. Őszintén szólva, arra gondoltam, hogy tulajdonképpen, ha a nyáron közzétett kormányzati tájékoztató plakátokra a genfi egyezmény megfelelő szabályait írtuk volna fel, akkor senki nem kifogásolhatta volna, mert a genfi egyezmény is azt mondja, hogy be kell tartani a fogadó ország törvényeit.

De a másik pont, amelyre hivatkozott, miszerint a genfi egyezmény szerint a szerződő államok az országba való jogellenes belépésük vagy tartózkodásuk miatt nem sújthatják büntetéssel azokat a menekülteket, akik közvetlenül olyan területről érkeznek, ahol életük vagy szabadságuk veszélyeztetve volt, és akik engedély nélkül lépnek be a területre, illetőleg tartózkodnak ott, feltéve hogy haladéktalanul jelentkeznek a hatóságoknál, és kellőképpen megindokolják jogellenes belépésüket, illetőleg jelenlétüket. Erről is egy óriási vita van. Mindenféle remek jogvédők azt mondják, hogy Szerbiából mindenki úgy jön be, ahogy akar. Nagyjából ez az álláspontjuk, hogy szerintük a drótvágó használata kifejezetten a genfi egyezménnyel összeegyeztethető. Ezt állítják egyébként a Helsinki Bizottság nagy tudású jogászai is.

Nyilvánvaló, hogy horvát vonatkozásban szó sem lehet arról, hogy Horvátországból bárki bárhonnan bejöhet, hiszen Horvátország az Unió tagja, és egyelőre még senki nem tekintette Horvátországot nem biztonságos országnak. Szerbia tekintetében az Európai Unió ugyan különbséget tesz a biztonságos származási országok és biztonságos harmadik országok szempontjából, de biztonságos származási országnak tekinti Szerbiát az Európai Unió több tagállama, azaz onnan nem fogad be menekültet. Az megint más kérdés, hogy tranzitországként biztonságos-e. A magyar kormány határozott álláspontja, hogy biztonságos ország Szerbia ebből a szempontból. Egyébként a menekültügyi eljárásban csak vélelem, megdönthető vélelem az, hogy ő biztonságos országból menekült, amennyiben a menedékkérő vagy egyáltalán a terhelt bizonyítja, hogy az élete közvetlen veszélyben volt Szerbiában, akkor természetesen hivatkozhat a genfi egyezményre. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 137 2015.09.22. 12:19  136-147

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Reményeim szerint most egy olyan törvényjavaslat következik, amelyben nagyobb egyetértés mutatkozik majd.

Abban véleményem szerint sem jogtudományi, sem laikus értelemben nincs vita, hogy a bűncselekmények megbontják egy társadalom harmóniáját. A büntető anyagi jogban általában olyan közösségellenes magatartások pönalizálására kerül sor, amelyek vagy a közösség, vagy az egyén ellen elkövetett olyan cselekményt valósítanak meg, amely rombolja a közösséget.

Emellett nem szabad elsiklani az áldozattá vált személyek szempontjai mellett sem. Ők ezekben az esetekben megfogalmazhatnak olyan igényt a közösséggel és annak intézményesült szervezeteivel szemben, hogy amennyiben azok nem tudták őket megvédeni, akkor legalább utólag segítsenek nekik az elszenvedett bűncselekmény következményeinek enyhítésében.

Magyarország Alaptörvénye leginkább az áldozatsegítéshez kapcsolódó részében, a II. cikkben így rendelkezik: az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A bűncselekmény sokféle sérelmet okoz. Sérülhet a tulajdon, a testi épség, a jó hírnév és az ember számos egyéb értéke, de legfőképpen sérül az, ami az élet után a legfontosabb, az emberi méltóság. Segíteni ennek helyreállításában, ez az áldozatsegítés és a tágabb értelemben vett igazságszolgáltatás feladata. Az áldozatok segítése és védelme interdiszciplináris terület, többféle terület együttes fejlesztését feltételezi.

Hazánk élen jár, mondhatni, nagyhatalom az áldozatsegítő rendszerét tekintve Európában. A 2011-es magyar elnökségi ciklus alatt hazánk aktív részvételével fogadták el a Budapest Roadmapet, a sértettek jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló 2011. június 10-i tanácsi állásfoglalást. Ez az ütemterv fontos állomás volt a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása felé vezető úton.

Az áldozatok rendelkezésére álló áldozatsegítő szolgáltatásaink széles spektruma áll rendelkezésre, és a többi tagállam legjobb rendszereit és gyakorlatát ötvözi. Élen járunk például az áldozatsegítő vonal tekintetében is. A hívások száma négy éve, a vonal beindítása óta folyamatosan emelkedik. Érdemes megjegyezni, hogy míg hazánkban a 24 órán keresztül díjmentesen hívható áldozatsegítő vonal pályázati források bevonásával 2011 óta működik, addig például a szintén fejlett áldozatsegítő rendszerrel rendelkező Franciaországban a hatóságok csak az idei év elején, a párizsi terrorista-támadások kapcsán hoztak létre hasonló áldozatsegítő vonalat.

Hazánkban az áldozatok segítésére vonatkozó szabályokat a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény tartalmazza. Az áldozatsegítésről szóló törvény megalkotására a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló 2001. március 15-i 2001/220/IB tanácsi kerethatározat és az Európai Unió Tanácsának a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló 2004/80/EK irányelv rendelkezéseinek hazai átültetése miatt került sor. Az említett kerethatározatot 2012-ben felváltotta az irányelv. Az irányelv által érintett főbb jogterületek a büntető eljárásjog és az áldozatsegítési jog. A szakemberek számára világos volt, hogy a hatályos perrendtartásunk és áldozatsegítési jogszabályaink nagyrészt már most megfelelnek az irányelvben foglaltaknak, ennek ellenére látszott, hogy az Igazságügyi Minisztériumra a 2014-ben kezdődött kormányzati ciklusban a büntető eljárásjog és a sui generis áldozatsegítés terén további feladatok várnak az irányelv rendelkezésének átültetése kapcsán.

Ugyan az áldozatsegítésre vonatkozó hatályos jogszabályi rendelkezések több ponton megfelelnek az irányelvben lefektetett rendelkezéseknek, illetve bizonyos tekintetben meg is haladják azokat, valóban vannak az irányelvnek olyan előírásai is, amelyek megfelelő átültetése csupán a hatályos szabályozás módosításával érhető el. Az irányelv átültetése kapcsán elvégzendő jogalkotói munka ugyanakkor remek lehetőséget biztosított arra, hogy meg lehessen valósítani az egyes érintett jogterületek és az ágazati jogszabályokban megjelenő gyakorlati megoldások összhangját is. Ilyen az általam már korábban említett és a gyakorlatban működő áldozatsegítő vonal mellett az irányelv által megkövetelt pszichológiai, érzelmi segítségnyújtás esete is. Talán nem kell külön magyarázni, hogy egy önhibáján kívül bűncselekmény áldozatává vált személy, különösen akkor, ha akár a bűncselekmény jellege, akár saját személyes körülményei folytán különösen sérülékeny áldozatnak számít, milyen mértékű lelki megrázkódtatást szenved el.

Alapvető jelentőséggel bír az, hogy az áldozatokkal kapcsolatba kerülő személyek ennek megfelelően viszonyuljanak a hozzájuk segítségért forduló áldozatokhoz, illetve legyen arra lehetőség, hogy a fizikai sérüléseken túl az elszenvedett lelki sebek gyógyítása is szerepet kapjon. Ehhez nem feltétlenül kell szakpszichológusi végzettség, elég megfelelő emberséggel és tapintattal viszonyulni az áldozatokhoz. Emellett természetesen fontos az, hogy maga a pszichológusi segítség is hozzáférhető legyen az áldozatok részére. Magyarországon szintén pályázati források felhasználásával a megyék nagy részében már jelenleg is hozzáférhető ez a szolgáltatás, ugyanakkor az irányelv átültetése kapcsán végzett jogalkotói munkával kerül be az érzelmi segítségnyújtás a normaszöveg szintjén is a jogszabályi környezetbe.

Az irányelv az áldozatok számára nyújtott állami támogatás, segítség mellett érdemben a sértettek büntetőeljárással összefüggő tájékozottságát kívánja előmozdítani, a sértetteknek a büntetőeljárásban betöltött szerepét hangsúlyosabbá tenni. Az áldozatsegítés témája nagyon fontos társadalmi üzenetet hordoz, büntetőeljárási szempontból azt, hogy a tisztességes eljárást kiterjesztjük a sértettre, a sértett eljárási jogaira is. A rendszerváltáskor a terheltet védő eljárási garanciák erősödtek meg, a XX. század önkényuralmai ugyanis ezeket felszámolták vagy meggyengítették. Vérbírók, besúgók és titkosrendőrök garmadája gondoskodott arról évtizedeken át, hogy bárki alaptalanul vádlott és elítélt lehessen. Ilyen előzmények után érthető módon prioritás lett, hogy a jogállam az ártatlanság vélelmének érvényt szerezzen, és garanciák rendszerét építse köré mindannyiunk védelmében. Így azonban a büntető anyagi és eljárásjogunk egyoldalúan elkövető-központúvá vált. A szigor szükséges, de nem elégséges feltétele a nagyobb cél megvalósulásának, az igazságszolgáltatás iránti közbizalom megerősítésének.

(16.00)

A szigor vagy inkább következetesség a bűncselekmények elkövetőivel szemben indokolt. De keveset ér, ha nem párosul a sértettek és áldozatok iránti gondoskodással. Az áldozatsegítés megjeleníti azt a társadalmi szolidaritást, amelyre legalább olyan igény van, mint a büntetőjogi következetességre.

Az áldozatsegítésben dolgozó szakembereken túl szólni kell a büntetőeljárásban dolgozó szakemberek tágabb köréhez is. Rendőrök, ügyészek, bírók, ügyvédek, ők is biztosan találkoznak az áldozattal és a sértettel, de az ő feladatuk mégis inkább az elkövetők kilétének felderítésére és felelősségre vonására irányul. Nekik azt szeretnénk üzenni, hogy ne felejtsék el: a büntetőeljárás kevésbé látható, de mégis igazi főszereplője a sértett, az áldozat. A büntetőeljárás értük is, nem csak az elvont igazságszolgáltatás mint társadalmi érdek kedvéért van. Különösen fontos ez a szemléletváltás annak tükrében, hogy az irányelv rendelkezései a hatályos büntetőeljárási szabályokhoz képest több eljárási mozzanatban és fokozott módon kívánnak részvételt biztosítani a bűncselekmény áldozatává vált személyeknek a büntetőeljárás valamennyi szakaszában.

Fontos figyelemmel lennünk a következő szempontra. Az irányelvnek büntető eljárásjogi szemszögből nem terminológiailag, hanem tartalmilag kell megfelelnünk, márpedig a büntetőeljárási törvény sértetti fogalma általában megfelel az irányelv áldozat fogalmának.

A terminológiában bekövetkező gyökeres váltás felborítaná a büntetőeljárásról szóló törvény dogmatikai rendszerét, és ezért kontra­produktív volna. Ezért az egységes büntetőeljárási áldozati státus megalkotása helyett a hatályos jog inkább a procedurális megoldás talaján áll, a sértetti és áldozati jogállás az egyes eljárási szakaszokban és cselekményekből biztosított jogokból áll össze. Az irányelv rendelkezéseinek átültetése érdekében átvilágítottuk a büntető eljárásjogunkat, megvizsgáltuk, hogy az eljárási cselekményeknél ki, mire jogosult, és ezek a jogosultságok megfelelnek-e az irányelv követelményeinek.

Azokban az esetekben, ahol a bűncselekmény áldozatává vált személy, rendelkezzen bármely eljárásjogi státussal, a hatályos büntetőeljárási rendelkezések alapján nem rendelkezett valamennyi, az irányelv által megkövetelt eljárási jogosultsággal, a vonatkozó rendelkezéseket kiegészítettük, így biztosítva az áldozatoknak a korábbinál erőteljesebb és személyre szabott büntetőeljárási részvételt.

A fentiek értelmében az irányelv által megkövetelt módosításokat kívánja az előterjesztés átültetni a magyar jogrendszerbe. Az irányelv 27. cikkének (1) bekezdése alapján a nemzeti jogba való átültetés határideje 2015. november 16-án jár le. Ez a határidő azonban nem azt jelenti, hogy e dátumig kell elfogadni a vonatkozó módosításokat, de talán erre még lehetőségünk is lesz.

Az irányelv értelmében a tagállamoknak közölniük kell az Európai Bizottsággal az irányelv átültetésének megtörténtét, és az ennek érdekében elvégzett jogszabályalkotással kapcsolatos adatokat. Mivel e közlést a törvényjavaslat és a vonatkozó végrehajtási szabályok megalkotását és elfogadását követően lehet megtenni, indokolt a javaslat mielőbbi megtárgyalása, hogy Magyarország a közlési kötelezettségének is határidőben eleget tehessen.

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy megosszak önökkel egy gondolatot, azon túl, amit a törvényjavaslat indoklásaként elmondtam. Álláspontom szerint az áldozatvédelemben a jogi igazság kézen fogja a társadalmi igazságosságot és az együttérzést. Segít elmozdulnunk az elvont felől az emberi felé. Az igazságszolgáltatás egyik fő feladata a szolidaritás vállalása a bűncselekmény áldozataival.

Ajánlom ezért a törvényjavaslatot tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, kérve a támogatásukat. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 147 2015.09.22. 0:44  136-147

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr! Tisztelt Ház! Csak röviden szeretnék köszönetet mondani képviselőtársaimnak a törvényjavaslat támogatásáért. Úgy gondolom, hogy mindazokat a szempontokat, amelyek a büntetőeljárásban az áldozatok nagyobb védelmét, az áldozatok és a sértettek szerepét kívánják erősíteni, az új büntetőeljárási törvényben figyelembe fogjuk venni, és remélem, hogy majd közösen tudjuk megalkotni ezeket a szabályokat.

Mindenesetre köszönöm a támogatásukat, és kérem, hogy majd a szavazásnál is támogassák a most előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 149 2015.09.22. 17:06  148-161

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ismét köszönöm a szót. Az Országgyűlés által most tárgyalandó T/6134. számú törvényjavaslat alapvetően két irányban kívánja megváltoztatni a biometrikus adatok levételének, nyilvántartásának, kezelésének, illetve a büntetés-végre­hajtás során történő felhasználásának hatályos szabályait. Ezenkívül európai uniós jogharmonizációs célú, illetve a jogalkalmazói tapasztalatok miatt felmerült módosítási igények miatt is változtatna a törvényjavaslat a bűnügyi nyilvántartás hatályos szabályozásán.

A legfontosabbnak tekinthető célja a törvényjavaslatnak a bűnügyi nyilvántartási rendszer részét képező DNS-profil-nyilvántartás megújításával kapcsolatos módosítás, amelyhez járulékosan az ujjnyomatok nyilvántartására vonatkozó szabályok kisebb fokú kiigazítása is társul. Az új mintavételi rendben a minta, illetve az abból képzett bio­metrikus adat nyilvántartási szempontból a személyhez kötődne, és nem az adott büntetőeljáráshoz. Ez alapján olyan mintavételi protokoll kialakítását tartalmazza a törvényjavaslat, amely révén elérhető, hogy ha egy személlyel kapcsolatban a nyilvántartásban már szerepel az új szabályoknak megfelelő DNS-profil, akkor az esetlegesen lefolytatandó újabb büntetőeljárásban ne legyen szükség ismételt mintavételre.

A törvényjavaslat adatbiztonsági szempontok miatt, illetve a későbbi azonosítás megbízhatóságának biztosítása érdekében olyan esetekben teszi lehetővé a későbbi mintavétel mellőzését, ha a nyilvántartásban már legalább két DNS-profil szerepel az érintettől. Az ujj- és tenyérnyomatok esetében pedig az új eljárásrend azt biztosítaná, hogy egy személytől levett valamennyi ilyen biometrikus adat megőrizhető legyen a bűnügyi nyilvántartási rendszerben mindaddig, amíg egyébként az érintett személy bűnügyi adatai is a nyilvántartásban szerepelnek. Ez a lépés növelheti a daktiloszkópiai adatok alapján végzendő, később szükségessé váló személyazonosítás hatékonyságát.

A törvényjavaslat által végrehajtott módosítást követően a biometrikus adatokkal kapcsolatos azonosító kódok a bűnügyi nyilvántartási rendszerben a személyazonosító adatok és fényképek nyilvántartásának adattartalmává válnak, amely sokkal hatékonyabb és átláthatóbb adatkezelést eredményez. Ezen túlmenően az adatkezelés terén hatékonyabb, költségkímélőbb és alacsonyabb munkaterhet eredményező nyilvántartás kialakítása érhető el azzal, hogy a törvényjavaslat ésszerűsíti a mintavételi eljárást, a biometrikus adatokkal kapcsolatos adatkezelést és adatigénylést is.

A törvényjavaslat másik átfogó célja a büntetés-végrehajtás során az elítéltek vagy egyéb jogcímen fogva tartottak befogadása során az érintettek személyi azonosításának a modernizálása. A büntetés-végrehajtási intézetbe kerülő személyek azonosítása terén a büntetés-végrehajtási szervezet nem kellően hatékony eszközökkel rendelkezik a személyazonosság megállapítása során.

Az utóbbi évek jelentős informatikai fejlesztései és a teljesen megújult büntetés-végrehajtási joganyag ellenére sem zárható ki a bérrabság lehetősége, tehát az, hogy a ténylegesen elítélt vagy kényszerintézkedéssel sújtott személy helyett más töltse le a kiszabott büntetést, személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedést.

Ez a tény negatívan befolyásolhatja a hatékony büntetés-végrehajtást. Jelenleg a szükséges intézkedéseket a kétes személyazonosságú befogadottak esetén az illetékes rendőri szervtől kell kérni, amely jelentős többletmunka-ráfordítást jelent mind a büntetés-végrehajtási szervezetnél, mind pedig a rendőrségnél. Ez a többletmunka a törvényjavaslatban foglaltak megvalósulásával szinte teljesen kiküszöbölhető lenne.

A törvényjavaslat alapjaiban alakítaná át a büntetés-végrehajtási intézetekben a befogadás során az elítéltek személyazonosításával kapcsolatos eljárást. A módosítás egyik célja, hogy elkerülhetővé váljon a felesleges ujjnyomatvétel a személyazonosítás során.

A bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény rendelkezése alapján a büntetés-végrehajtási szervezetnek kizárólag hiánypótlásként kellene mintavételt végeznie, akkor tehát, ha a büntetőeljárás során nem kellett levenni az érintett mintáit. Ez alapján jelenleg 4 ezernél is több személy esetében nem lenne szükséges mintavétel. A felesleges mintavételek kizárásával mentesíteni lehet a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetet is a felesleges szakértői munka elvégzésétől.

Ennek megfelelően arról rendelkezik a törvényjavaslat, hogy minden befogadott elítélt esetén el kell végezni az ujjnyomat révén történő személyazonosítást egy egyszerű és gyors eljárást biztosító megoldással. Ennek érdekében a büntetés-végrehajtási intézetekben olyan elektronikus berendezések, azaz ujjnyomat-leolvasó készülékek rendszerbe állítására van szükség, amelyek segítségével elektronikus úton csekély idő alatt lehetőség nyílik az érintett ujjnyomatának a szakértői intézet által vezetett bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásában kezelt daktiloszkópiai adatokkal való összehasonlítására. Ha a szakértői intézet arról tájékoztatja a büntetés-végrehajtási intézetet, hogy nem volt eredményes az összehasonlítás, akkor a törvényjavaslat további lehetőséget biztosít a büntetés-végrehajtás részére annak érdekében, hogy a különböző, a személyazonosítást lehetővé tevő állami nyilvántartásokból történő adatlekérdezés révén az érintett kétséges személyazonosságát tisztázni tudja.

A javasolt módosítások elfogadása esetén továbbá ellenőrizhetővé válna a befogadandó által bemutatott okmány száma, érvényessége. Emellett lekérdezhetővé válna a befogadás alapjául szolgáló iratokban vagy a bemutatott okmányokban szereplő személy fényképe, amelyet össze lehet vetni a személyi nyilvántartásokban szereplő fényképekkel, ezzel szinte teljesen kizárva az úgynevezett bérrabságot. A két átfogó módosítási törekvés célja tehát a költségvetési források hatékony felhasználása és a nyomozó hatóság, az ügyészség, a büntetés-végrehajtási szervezet, illetve a biometrikus adatokat elemző és nyilvántartó szerv munkaterhének a csökkentése.

A törvényjavaslat révén a jogalkalmazó szervek becslései szerint évente a bevezetést követő második évtől a jelenlegihez képest 20-30 millió forinttal kellene kevesebbet költeni a DNS-profil megállapításához kapcsolódó mintavételi folyamatokra. A becslések alapján hosszú távon akár évi 40-50 millió forintos költségcsökkentés is lehetővé válna.

A becsült számítások alapján a módosítások révén a nyilvántartási feladatokat ellátó szakértői intézet által évente elemzett és nyilvántartásba vett minták mennyisége 4-6 százalékkal, vagyis évente 4 ezer ujjnyomattal, illetve 2-3 ezer, később akár 4-5 ezer DNS-profillal lenne csökkenthető.

(17.00)

Figyelembe véve a szakértői intézetek leterheltségét és az ebből adódó ügytorlódásokat, ez jelentős mértékű ügytehercsökkenést eredményezne.

Jelentős, bár költségvetési szempontból kevéssé számszerűsíthető hatás mutatható ki az eljáró szervek adminisztratív terheinek csökkentése terén. Ez a hatás mind a mintákat levevő szervek, mind a biometrikus mintákat elemző, illetve nyilvántartó szervek esetében érvényesülne a törvényjavaslat elfogadása esetén. A fentebb jelzett, jelentős mennyiségű felesleges mintavétel szabályozási szinten történő kizárása nemcsak a mintavételek elvégzéséhez kapcsolódó munkavégzést csökkentené, hanem a mintavételekhez kapcsolódó belső munkafolyamatokkal járó adminisztratív terhek is mérsékelhetőek lennének.

Konkrét adatként említhető, hogy egy fogvatartott esetében a mintavételi eljárás teljes tartama 20-25 perc, a minták továbbítása további jelentős személyi és dologi ráfordítást jelent. A 2013-ban történt befogadások során az ujj- és tenyérnyomat levétele mintegy 1667 óra tényleges munkát igényelt, ami nem foglalja magában a kapcsolódó további feladatokkal töltött munkaidőt. Mivel a módosítások révén csökkenne a terhelti minták nyilvántartási célú feldolgozására fordítandó idő, a szakértőknek több idejük maradhatna a folyamatban lévő egyéb ügyek, így elsősorban a büntetőeljárások során a nyomozó hatóságok és az ügyészség szakértői támogatásának gyorsabb ellátására. Mindez a szakértői kapacitás jobb kihasználása révén jelentős mértékben járulna hozzá a bűnüldözés eredményességének növeléséhez. A jelenlegi eljárásrend ugyanis komoly munkaterhelést okoz, és az ebből adódó feldolgozatlan minták tömege a büntetőeljárások időszerűségét és eredményességét is sok esetben veszélyezteti.

A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának kezelésében lévő bűnügyi nyilvántartási rendszer adatainak új logika szerinti kezelése lehetővé tenné, hogy a nyilvántartási rendszer a közhitelesség, valamint az adattakarékosság elveinek is maximálisan eleget téve hatékonyabb, költségkímélőbb és munkateher-csökkentő módon működjön. A bűnügyi nyilvántartási rendszernek a törvényjavaslatban megjelenő módon történő felépítése jelentősen hatékonyabb és átláthatóbb adatkezelést eredményezne, és a szükséges mértékre csökkentené az egyes eljáró szerveknek a bűnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatokhoz való hozzáférését.

A jelenlegihez képest a bűnügyi nyilvántartó szerv és a szakértői intézet között egyszerűbb, rugalmasabb és megbízhatóbb kommunikáció lenne kialakítható. A bűnügyi nyilvántartási rendszer új logika alapján történő működésével a bűnügyi nyilvántartó szerv a mintavételi kötelezettségét is vizsgálni tudná, és egyértelmű, az adott személyre vonatkozó naprakész információval tudna szolgálni a szakértői intézet részére a nyilvántartási státus kapcsán.

A bűnügyi nyilvántartási rendszer adatkezelési logikája és bővített adattartalma egyben a szakértői intézet kezelésében lévő nyilvántartásokban tárolt adatok valóságát, naprakészségét erősítő változás is lenne, amelynek eredményeként a nemzetközi bűnügyi adatcsere terén is az elvárásoknak teljes mértékben megfelelő, magasabb színvonalú hazai feladatellátás is biztosítható lenne, javítva mindezzel a nemzetközi bűnügyi együttműködésben való hazai részvételt.

Mint a bevezetőmben említettem, a törvényjavaslat az előbbi átfogó célokon kívül jogharmonizációs célú módosításokat is tartalmaz. A bűnügyi nyilvántartási rendszerrel kapcsolatos jogharmonizációs célú módosítások egyrészt biztosítják a bűnügyi nyilvántartásból származó információk tagállamok közötti cseréjének megszervezéséről és azok tartalmáról szóló tanácsi kerethatározatnak való jobb megfelelést.

A kerethatározat 6. cikkének (2) és (3) bekezdése, ezeknek a bekezdéseknek a teljes és hézagmentes átültetése nem teljesült, a törvényjavaslat ezt kívánja pótolni. Az új szabályok az európai uniós polgárok számára megteremtik a rájuk vonatkozó bűnügyi nyilvántartási adatok rugalmasabb kérelmezési lehetőségét az állampolgárságuk szerinti tagállamtól eltérő EU-tagállamokban is.

A törvényjavaslat másik módosítása, amelyet az EU-joganyagnak való megfelelés tett szükségessé, a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv 10. cikkének (3) bekezdéséhez kötődik. Az irányelv 10. cikke a gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények ismételt elkövetésének elkerülése érdekében előírja a tagállamok számára, hogy tegyék lehetővé, hogy a munkáltató tájékozódni tudjon arról, hogy az alkalmazni kívánt személyt nem ítélték-e el ilyen bűncselekmény elkövetéséért, vagy nem áll-e a kiskorúakkal való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó tevékenység gyakorlásától való eltiltás hatálya alatt.

Az irányelv 10. cikke (3) bekezdésének létezik olyan értelmezése, ami alapján ilyen irányú információcserét az európai bűnügyi nyilvántartási információs rendszeren keresztül kell végezni. A hatályos magyar szabályozás értelmében az európai bűnügyi nyilvántartási információs rendszeren keresztül valamely tagállam illetékes hatóságától érkező adatigénylésre a bűnügyi nyilvántartásban kezelt adatok csak büntetőeljárás céljából adhatók át. A büntetőeljárástól eltérő célból, mint amilyen az irányelv szerint a munkáltató tájékoztatása, adat kizárólag az érintett személy írásbeli kérésére, írásbeli hozzájárulásával továbbítható, és kizárólag az érintett személy részére, azaz az európai bűnügyi nyilvántartási információs rendszeren keresztül nem.

Az Európai Bizottság a tárgybeli irányelvnek való megfelelést szolgáló tagállami jogszabályi rendelkezések vizsgálata során problémásnak találta az irányelv 10. cikkének (3) bekezdése és a magyar jogszabályi rendelkezések közötti összhangot, ezért a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény olyan irányú módosítása vált indokolttá, amely a büntetőeljárástól eltérő célból érkező kérelmek közül kizárólag az irányelvre hivatkozva érkezett kérelmek tekintetében teszi lehetővé az európai bűnügyi nyilvántartási információs rendszeren keresztüli adattovábbítást. Ilyen kérelem esetén kizárólag az irányelv hatálya alá tartozó bűncselekmények miatti korábbi elítélésekről szolgáltatható adat a megkereső tagállamnak.

A törvényjavaslat szerinti módosítás elfogadását követően tehát, ha a bűnügyi nyilvántartó szervhez olyan kérelem érkezik, amelynek célja a gyermekekkel való közvetlen és rendszeres kapcsolattartással járó szakmai vagy szervezett önkéntes tevékenység folytatásával összefüggő munkáltatói információkérés, akkor a magyar hatóság elektronikus úton, azaz az európai bűnügyi nyilvántartási információs rendszeren keresztül fog választ adni.

A törvényjavaslat a rendszerszintű átalakítások mellett tartalmaz még a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvénnyel kapcsolatban több, a jogalkalmazói tapasztalatok miatt szükségessé váló módosítást is. Így megemlíthető az a probléma, ami a külföldi ítélet érvényének elismerése esetén a külföldi bíróság által kiszabott szankcióra vonatkozó végrehajtási adatokkal kapcsolatos. Ezek az adatok a hazai bűnügyi nyilvántartási rendszer adattartalmát képezik, azonban sok esetben különböző okok miatt nem küldik meg azokat a bűnügyi nyilvántartó szervnek. Ez pedig hiányos adattartalmat jelent, és megnehezíti a nyilvántartási idő szabályszerű kiszámítását. Ennek következményeként adott esetben az érintett részére a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállítása jelentős problémákat okoz, bizonyos esetekben lehetetlenné válik. A törvényjavaslat célja ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölése, amelynek révén az érintett polgárok esetében a hatósági erkölcsi bizonyítvány kiadásával kapcsolatos hatósági döntés gyorsabban, jogalkalmazási nehézséget elkerülve születhet meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A főbb módosítások rövid bemutatása alapján reményeim szerint az önök számára is láthatóvá vált, hogy a törvénymódosítás sokkal hatékonyabb és átláthatóbb adatkezelést eredményez, amellyel egy hatékonyabb, költségkímélőbb és alacsonyabb munkaterhelést eredményező nyilvántartás kialakítása érhető el, amivel egy kisebb részterületen jelentős mértékben elősegíthető a bűnüldözés eredményességének növelése, a bűnüldöző szervek munkájának racionalizáltabbá tétele.

Ezért kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 159 2015.09.22. 1:57  148-161

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Nem kívánom hosszasan rabolni az idejüket, de éreztem Bárándy képviselő úr hozzászólásából, hogy egy fontos információ számára a költségek biztosításának a kérdése, és gondoltam, hogy még mielőtt lezárjuk a vitát, előtte szeretném tisztázni a helyzetet.

Tehát azok a szervezetek, amelyeket a törvény érint, azok a szervezetek mind a Belügyminisztérium felügyelete vagy irányítása alá tartoznak, és ez az előterjesztés az Igazságügyi Minisztérium előterjesztése. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy a Belügyminisztérium ne tudna erről az előterjesztésről, sőt a közigazgatási egyeztetés során részben kezdeményezője volt a törvényjavaslat benyújtásának, részben pedig egyet is értett a törvényjavaslattal. Tehát én azt feltételezem, hogy mivel - ahogy ön is mondta, képviselő úr - megfelelő hatásvizsgálat vagy költségigények feltérképezése sorra került a jogszabály-előkészítés során, és a Belügyminisztérium egyetért ezzel az indítvánnyal, ezért azt feltételezem, hogy a Belügyminisztérium költségvetésében biztosítható lesz ez az összeg.

Az való igaz, hogy ez nem túl nagy összeg, de azt ne felejtse el, hogy ez csak az egyik indoka a törvényjavaslatnak. A másik indoka: nyilván azok a magánszemélyek vagy elkövetők vagy potenciális elkövetők, akik a nyilvántartásban szerepelnek, nekik szükségtelen a személyes adatoknak vagy biometrikus adatoknak a megismétlése, azoknak az újragyártása, ez is egy fontos szempont.

Tehát itt két szempont találkozik, valóban részben költségcsökkentésből vagy munkateher-csök­ken­tésből, részben pedig a személyes adatokkal való - hogy mondjam - jobb gazdálkodás, a személyes adatok jobb védelme indokolja a törvényjavaslatot.

Kérem, hogy mind a két szempontot vegye figyelembe. Köszönöm a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 161 2015.09.22. 0:20  148-161

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, csak annyit kívánok elmondani, azt kiegészítve, amit az előbb a felszólalásomban elmondtam, hogy köszönöm a támogatásokat, és kérem, fontolják meg a törvényjavaslat támogatását. Kérem, hogy szavazataikkal is támogassák majd az Országgyűlésben az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 160 2015.09.28. 2:12  155-164

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Ön is tisztában van azzal, hogy a Nemzeti Választási Iroda a kormánytól független szervezet.

(14.10)

Ezzel együtt is az Igazságügyi Minisztérium, készülve az ön kérdésére, megkérdezte a Nemzeti Választási Iroda kollégáitól, hogy mi történt ebben a konkrét ügyben. Megjegyzem, hogy ön is a Nemzeti Választási Irodához fordulhat, hiszen az országgyűlési képviselők a kérdéseikre felvilágosítást kaphatnak, amennyiben az a munkájukkal összefüggő kérdés.

A Nemzeti Választási Iroda válaszaiból az én összegzésem - mármint a válaszok értékeléséből - az, hogy a Nemzeti Választási Iroda törvényes eljárást bonyolított le, kizárólag műszaki és biztonsági szempontokat tartott szem előtt, amikor az érintett nyomdát megbízta. Valóban úgy van, ahogy ön mondja, hogy a 218/2011. X. 19-ei kormányrendelet könnyített beszerzési eljárás lehetőségét biztosítja a Nemzeti Választási Irodának, illetve a közbeszerzésekről szóló 2011. évi CVIII. törvény alapján az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának határozata alapján kerül sor a nem nyílt eljárás szabályainak alkalmazására. Kétségtelenül igaz, és ezt ön sem vonta kétségbe, hogy a szavazólapok hamisítás elleni védelemmel történő ellátásához az országnak alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeke fűződik. A szavazólapok előállítása során biztonsági elemeket kellett alkalmazni, és az ezekre vonatkozó információkat javasolt volt legalább nemzeti „titkos” minősítéssel ellátni. Ezt tudtam ilyen rövid idő alatt megállapítani az egyébként nem az Igazságügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó állami szerv esetén. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 164 2015.09.28. 1:06  155-164

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Úr! Nem volt olyan bonyolult kitalálni, hogy mit akar kérdezni, mert ön egyszerűen csak felmondta a Magyar Nemzet szeptember 21-ei cikkében foglaltakat, így természetesen a cikk állításairól, az abban foglalt állításokról kértünk tájékoztatást a Nemzeti Választási Irodától.

Más esetben egyébként is ugyanígy járunk el, tehát mivel az ellenzéki képviselők nem szokták megmondani azt, hogy mit akarnak kérdezni a kormánytól, ezért találgatunk. (Szilágyi György: Pont eltaláltad!) Azt gondoltuk, hogy ennek a nemrégiben megjelent cikknek az állításait olvassa el, olvassa ránk - mondjuk így.

De még egyszer szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy a Nemzeti Választási Iroda a választási eljárásról szóló törvény alapján a kormánytól független, a Nemzeti Választási Iroda autonóm államigazgatási szerv; egyébként egy országgyűlési képviselőnek van joga ahhoz, hogy egy autonóm államigazgatási szervhez is kérdéseket intézzen írásban, erre ön meg fogja kapni a válaszokat. Kérem, tájékozódjon a Nemzeti Választási Irodánál. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 16 2015.09.29. 3:50  13-16

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Úr! A kormánynak címzett vádaskodását visszautasítom. A kormány minden bűncselekményt elítél, és a felelősök szigorú megbüntetését, felelősségre vonását kívánja a kormány is. A kormány az elmúlt időszakban kiemelten kezelte a brókerbotrányt és következményeit, számos olyan példa nélküli és azonnali intézkedést hozott, amely segítséget nyújt a károsultaknak. A kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy a pénzügyi közvetítőrendszerben való bizalom helyreálljon, és az ilyen jellegű visszaélések és csalássorozatok a jövőben ne ismétlődhessenek meg.

2015. július közepén indult a Quaestor-törvény szerinti kötvénykárrendezésnek a Befektető-védelmi Alapot terhelő kártalanítási rész kifizetése. A BEVA a Quaestor-károsultak kárrendezési alapja útján a hiányzó kötvények miatti pénzkövetelést fizeti ki a károsultaknak, egyenként 20 ezer euróig, körülbelül 6 millió forintig. Ez közel 32 ezer ügyfélnek összesen 88 milliárd forint kifizetést jelenti. A 100 ezer euróig ‑ 30 millió forintig ‑ fennmaradó összeg további kifizetésére hasonló, közel 100 milliárd forintos nagyságrendben jelenleg zajlik egy alkotmánybírósági eljárás, amelynek lezárulta után kerülhet sor a kifizetésre.

A pénzügyi közvetítőrendszer fokozottabb ellenőrzése és felügyelete érdekében az Országgyűlés június 24-én elfogadta az egyes törvényeknek a pénzügyi közvetítőrendszer fejlesztésének előmozdítása érdekében történő módosításáról szóló törvényt, ezáltal orvosolhatóak lesznek azok a problémák, amelyek lehetővé tették azt, hogy a befektetési szektor egyes szereplői megtévesszék mind ügyfeleiket, mind pedig a felügyelő hatóságot. Az intézkedések közé sorolhatóak ‑ a teljesség igénye nélkül ‑ a fokozottabb és hatékonyabb ellenőrzés biztosítása, ezzel párhuzamosan a felügyelet számára megfelelő ellenőrzési eszközök biztosítása, a könyvvizsgálati tevékenység szigorítása. A kormány az elszámoltatás és a károsultak védelme érdekében érdemi és hatékony intézkedéseket foganatosított, és a jövőben is minden eszközével azon lesz, hogy ilyen visszaélések ne történjenek.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön is pontosan tudja, hogy az ügyben folyamatban van a büntetőeljárás. Hiszen az ügyészség meghosszabbította a nyomozás határidejét, ez azt jelenti, hogy nem zárult le a nyomozás, a mai napig is tart a felelősségre vonás első lépése, a büntetőjogi felelősség nyomozás során való megállapítása. A nyomozás következtében a nyomozó hatóság el fogja dönteni, hogy ki ellen él vádemelési javaslattal, és a vádemelési javaslatot követően az ügyészség vádat fog emelni azok ellen, akik ezt a pénzügyi bűncselekményt elkövették.

Tehát ismételten csak azt tudom mondani, hogy a megalapozatlan vádaskodását visszautasítom. A kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy ennek a pénzügyi bűncselekmény-sorozatnak a károsultjai megkapják az őket illető kártérítéseket, és mindent elkövet a kormány, természetesen a végrehajtó hatalom hatáskörében mindent elkövet a kormány azért, hogy ez a nyomozás sikeres legyen. A nyomozást egyébként természetesen a független ügyészség felügyeli, majd ezt követően az ügyészség dönt a vádemelésről.

Kérem önt is és kérem mindegyik országgyűlési képviselőt, hogy az ügyészség döntését várják meg, ezután pedig a bíróságon a sor. A felelősségre vonás tehát folyamatban van, kérem a károsultakat is, hogy figyeljék az eseményeket. Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 30 2015.09.29. 0:13  23-46

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselők! A kormány támogatja a törvényjavaslatot, és kérem én is, hogy az Országgyűlés szavazza meg a zárószavazás során. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 237 2015.10.05. 3:34  234-242

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Most szeretnék a vitában elhangzottakra reagálni, tekintettel arra, hogy a képviselőcsoportok, a képviselők támogatták a törvényjavaslat elfogadását.

Az irányelv részben büntető eljárásjogi, részben pedig áldozatsegítő szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz, szélesebb szabályozási körrel bír, mint a közvetlen elődjének számító és az általa felváltott, a büntetőeljárásban a sértett jogállásáról szóló tanácsi kerethatározat.

Már a két közösségi norma címéből is látszik, hogy az áldozatsegítés témája milyen tartalmi fejlődésen ment keresztül. A korábbi kerethatározat a sértett számára igyekezett minimumjogosultságokat biztosítani a büntetőeljárásban, az irányelv pedig részint ezeket az eljárási jogokat tágítja, részint pedig a szűkebb értelemben vett áldozatsegítés mint új szabályozási terület számára állapít meg minimumszabályokat.

A törvényjavaslat az irányelvben foglaltaknak megfelelően úgy módosítja a büntetőeljárásról szóló törvény rendelkezéseit, hogy az szélesebb részvételi és nyilatkozattételi jogot biztosítson a bűncselekmény áldozatává vált személyeknek.

A törvényjavaslat büntetőeljárással kapcsolatos fontosabb rendelkezései azt hivatottak biztosítani, hogy a korábbinál szélesebb részvételi jogok, valamint a rászorultság esetén járó, az áldozatsegítő szolgáltatás keretében nyújtott jogi segítségnyújtás már a büntetőeljárás bírósági szakaszát megelőzően is az áldozatok, azaz a sértettek rendelkezésére álljon.

(18.00)

A törvényjavaslat biztosítja azon irányelvi rendelkezés hazai alkalmazását is, amelynek értelmében a sértettet, amennyiben ez nem veszélyezteti az elkövető érdekeit, az elkövető szabadon bocsátásáról, kérelmére, értesíteni kell. Emellett további jelentős újítás, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyek részére a büntetőeljárásban eljáró hatóság, illetve a bíróság egyszerű és közérthető formában köteles megadni a szükséges tájékoztatást. A tájékoztatás mellett a sértett védelmét és eljárási szerepét hivatottak biztosítani a törvényjavaslat azon módosításai, amelyek értelmében az eljárási cselekmények lebonyolítása során törekedni kell arra, hogy a sértettek és az elkövetők szükségtelenül ne találkozzanak egymással.

Az áldozatsegítésre vonatkozó szabályokkal kapcsolatban a törvényjavaslat lehetőséget biztosított arra, hogy az áldozatsegítő szolgáltatási formák között a szerkezeti és fogalmi összhangot megteremthessük. Emellett törvényi szintű rendelkezésekben lehetett rögzíteni az olyan jogintézmények létét, amelyeket a gyakorlat az utóbbi években már kimunkált, például a 24 órás telefonos vagy érzelmi segítségnyújtás.

A vita során kiderült, hogy képviselőtársaim a törvényjavaslattal elérni kívánt célokkal egyetértenek, előterjesztőként ezt örömmel üdvözöljük, és mivel a törvényjavaslattal kapcsolatban tartalmi módosító javaslat nem érkezett, így az összegző módosító javaslat alapján csupán egy szövegpontosító jellegű, jogszabályszerkesztéssel kapcsolatos módosítást kell végrehajtani.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném tehát megköszönni képviselőtársaimnak a támogatásukat, és kérem önöket, hogy a törvényjavaslatot a zárószavazás során támogassák. Köszönöm, elnök úr, a szót. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 241 2015.10.05. 2:53  234-242

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Képviselőtársam, nem azért szólalok föl, mert olyan kedves szavakkal dicsért engem, sőt mifelénk azt mondják, hogy az nem használ, ha a politikai ellenfeled dicsér meg.

(18.10)

De azért nem hiszem, hogy az Igazságügyi Minisztérium vezetése egyet tudna érteni teljes mértékben önnel, mert az áldozatok segítése során csak egy kárenyhítésre van mód. Tehát nem lehet teljes egészében a bűncselekménnyel okozott károkat az elkövetők helyett megfizetni. Tehát egyszerűen nincs ennyi pénze természetesen a költségvetésnek sem.

Másrészt nem kellene elszakadnunk attól a felelősségi elvtől, hogy aki bűncselekményével kárt okozott a sértettnek, legyen az személyi kár vagy legyen az dologi kár, ezt neki kell, tehát a bűncselekmény elkövetőjének kell megtérítenie. Vannak persze olyan esetek, amikor segíteni kell az áldozatokat, és egyfajta előleget, egyfajta kárenyhítést fizet számukra az állam, de ez nem lesz sosem teljes körű.

Tehát nem javaslom, hogy abba az irányba próbálja befolyásolni az Igazságügyi Minisztériumot, mert az Igazságügyi Minisztérium se lesz abban partner, hogy a kártérítést… (Dr. Staudt Gábor: Kielégítési sorrend.) Nem lehet sorrendet sem, ez a törvény előtti egyenlőséget sértené. Tehát a törvény előtti egyenlőséget sértené az, hogy valaki esetleg nagyobb arányban részesül a kártérítésből, tehát a kárenyhítése nagyobb arányú, mint más. Gondoljunk bele, hogy milyen visszaélésekhez vezetne vagy egyáltalán csak méltánytalan döntésekhez vezetne, hogyha eltérő lenne a kielégítési arány, vagy egyes károkat nagyobb mértékben térít meg az állam vagy nagyobb mértékben fedezi az állam, más károkat pedig kevésbé.

Nem lehet különbséget tenni a sértettek között. Egyetlen szempontból lehet, a rászorultság szempontjából lehet különbséget tenni, mert az, aki rászorul arra, hogy az állam támogassa őt az áldozattá válása után, és az áldozat segítését az állam lássa el, ahhoz a meghatározott szociális és egyéb személyi körülményeknek kell rendelkezésre állnia. Nyilvánvaló, hogy másként éli meg, mondjuk, egy egzisztenciálisan jobb körülmények között élő sértett azt, hogy kirabolták, mint az, akinek esetleg minden vagyonát elvitték.

Tehát kérem a megértését, és valószínű, hogy az Igazságügyi Minisztérium álláspontja nem fog változni ebben a kérdésben. Köszönöm, elnök úr, a szót. (Dr. Vas Imre tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 245 2015.10.05. 2:26  242-246

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr, a szót. Ismét csak röviden szeretném felidézni a törvényjavaslat előterjesztésének célját, hiszen a vita során kiderült, hogy az országgyűlési képviselők nagy többsége egyetért a törvényjavaslattal.

Mint az az általános vita során is elhangzott, a törvényjavaslat hatékonyabb és átláthatóbb adatkezelést eredményez, amellyel egyrészt egy költségkímélőbb, másrészt alacsonyabb munkaterhelést ered­ményező nyilvántartás kialakítása érhető el, amely jelentős mértékben elősegíti a bűnüldözés ered­ményességének a növekedését, a bűnüldöző szervek munkájának a racionálisabbá tételét.

A törvényjavaslat két irányban kívánja módosítani az eddigi hatályos szabályokat. Egyrészt a biometrikus adatok levételének, nyilvántartásának, kezelésének, másrészt a büntetés-végrehajtás során történő felhasználásnak a szabályait kívánja módosítani. Ezenkívül más uniós jogharmonizációs célú a javaslat, illetve a jogalkalmazói tapasztalatok miatt felmerült módosítási igények miatt is változtatna a törvényjavaslat a bűnügyi nyilvántartási törvény rendelkezésein.

Az első komplex módosítási irány, amely a legfontosabb része a törvényjavaslatnak, a bűnügyi nyilvántartási rendszer részét képező DNS-profil-nyilvántartás megújításával kapcsolatos módosítás, amelyhez járulékosan az ujjnyomatok nyilvántartására vonatkozó szabályok kisebb fokú kiigazítása is társul.

A törvényjavaslat másik átfogó célja a büntetés-végrehajtás során az elítéltek, egyéb jogcímen fogva tartottak befogadása során az érintettek személyazonosításának a modernizálása, amely mentesíti a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézetet is a felesleges szakértői munkák elvégzésétől. Tehát költségvetési források hatékonyabb felhasználása a cél, valamint a munkaterhek csökkentése és nem utolsósorban természetesen az érintett magánszemélyek személyiségi jogainak nagyobb védelme.

Végezetül tehát szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak a törvényjavaslat támogatását. Kérem, hogy a javaslat zárószavazása során is fejezzék ki a támogatásukat. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Dr. Vas Imre és dr. Hoppál Péter tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 133 2015.10.06. 5:19  132-145

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Köszönöm a türelmüket. Én magam már több órája vártam a felszólalásra, de elnézést kérek, itt hirtelen véget ért az előző napirendi pont.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország vonatkozásában 1992. november 5-én lépett hatályba az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt egyezmény. Az emberi jogi egyezmény jelenleg 14 hatályban lévő jegyzőkönyvvel rendelkezik. A 2012. évi brightoni konferencián elfogadott nyilatkozat az Emberi Jogok Európai Bírósága ügyterhének csökkentése kapcsán feladatként jelölte meg egy további, az egyezmény módosítását igénylő kérdésekre vonatkozó jegyzőkönyv előkészítését. Így került napirendre az egyezményt módosító 15. jegyzőkönyv megalkotása, amelynek célja és lényege tehát a bíróság munkájának hatékonyabbá tétele.

Az egyezmény érvényesülésének alapkonstrukciója változatlan. A jegyzőkönyv is megerősíti, hogy elsősorban a szerződő államok kötelezettsége az egyezményben foglalt jogok és kötelezettségek érvényesítése, és ebben a jogok tartalmát és korlátozhatóságát illetően bizonyos mérlegelési joggal is rendelkeznek. A bíróság tehát kontrollt és kiegészítő jellegű jogvédelmet nyújt, ami azt jelenti, hogy a kérelmező csak akkor fordulhat Strasbourghoz, ha a hazai jogorvoslatokat kimerítette, a szerződő államoknak ugyanakkor kötelességük, hogy hatékony hazai jogorvoslatokat biztosítsanak a nemzeti jogon belül.

Az egyes újonnan szabályozott tárgykörök a következők. A legutóbbi módosítás a bírák hivatalviselési idejét a korábbi hat évvel szemben kilenc évben állapította meg, ugyanakkor eltörölte azt, hogy ismételten megválaszthatók a bírák. A mostani 15. jegyzőkönyv a választhatósági életkor felső határát a 65. életévben állapítja meg. A hatályos szabályok szerint 70 éves korban a bíró mandátuma megszűnik. Csak egy zárójeles megjegyzés: nem tudom, emlékeznek-e még azokra a hosszú vitákra, amikor arról vitatkoztunk, hogy vajon lehet-e csökkenteni a magyar bírák szolgálati idejének felső korhatárát. Nos, az Emberi Jogi Bíróságon ez most következik be. (Dr. Gyüre Csaba: Nem, éppen hogy növelték.)

Az eljárási rendet illetően a jelenlegi szabályok alapján a bíróság első fokon eljáró kamarájának joga van ahhoz, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben, amennyiben az egyezmény vagy a kapcsolódó jegyzőkönyvek értelmezésében lényeges új kérdés merült fel, vagy egy korábban hozott határozattal ellentétes megítélés formálódik, akkor döntési hatáskörét átadja a nagykamarának, így a kérelem elbírálása felgyorsulhat, mert a kétfokozatú eljárásból egy fok kimarad. Ennek viszont jelenleg korlátot szab az, hogy a felek ellenzése esetén a kamara nem élhet ezzel a jogával.

(18.30)

A 15. jegyzőkönyv ezt a korlátozó lehetőséget eltörli. A kérelmezők az egyezmény hatályos szabályai alapján a hazai jogorvoslatok kimerítése után, a jogerős végső határozat kézbesítésétől számított hat hónapon belül fordulhatnak a bírósághoz. Az információs technológia és a kommunikációs eszközök fejlődése következtében a 15. jegyzőkönyv ezt a határidőt négy hónapra csökkenti.

Az ügymenetet segíti egy további módosítás is. Jelenleg a bíróság az előterjesztett egyéni kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, amennyiben úgy találja, hogy a kérelmező nem szenvedett jelentős hátrányt, kivéve, ha az egyezményben és az ehhez kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott emberi jogok tiszteletben tartása a kérelem érdemének vizsgálatát teszik szükségessé. Viszont az is kitétel most, hogy ezen az alapon egyetlen ügy sem utasítható el, amit hazai bíróság nem vizsgált meg megfelelően. Ez utóbbi kitételt a 15. jegyzőkönyv eltörli, és így kiküszöböli azt, hogy a bíróság az egyébként érdemében jelentéktelen és jelentős hátrányt nem okozó üggyel akkor is foglalkozzon, ha a hazai eljárás pusztán formai okokból nem volt kielégítő.

A csatlakozás célja, hogy a bíróság megnövekedett ügyterhét csökkentse. Ugyancsak fontos cél a strasbourgi eljárások felgyorsítása. A 15. jegyzőkönyvet az Európa Tanács 47 tagállama közül 41 tagállam írta alá, közülük 21 ratifikálta. Magyarország részéről július elején történt meg az aláírás, ez alkalommal az Európa Tanács főtitkárhelyettese méltatta a magyar csatlakozást. A törvényjavaslat a jegyzőkönyv kihirdetésével annak a belső jogrendbe történő beillesztését szolgálja.

Mindezek alapján kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 139 2015.10.06. 0:52  132-145

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr, és elnézést kérek, hogy a vezérszónoki körben megzavarom a vezérszónokokat. Helyesbíteni szeretnék, valóban, ahogy Hoffmann képviselő asszony elmondta, a korhatár a jelölés legkésőbbi korhatárára vonatkozik. Tehát 65 év alattinak kell lenni a jelöltnek ahhoz, hogy megválasszák. Ez azt jelenti, hogy nyilván a mandátuma hosszabb lehet, mint 65 év.

Megjegyzem, hogy ezzel paralel a magyar alkotmánybírákra vonatkozó szabályozás, hiszen a magyar alkotmánybírák is akár 70. életévükön túl is bíráskodhatnak, amennyiben korábban választották meg őket. Tehát itt is egy hasonló szabályozásra kerül sor. Ennyiben kívántam utalni a magyar vitákra. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 145 2015.10.06. 3:49  132-145

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Csak röviden szeretnék reagálni, hiszen már felszólaltam.

Gyüre képviselőtársamnak szeretném elmondani, hogy szerintem nem helyes az a párhuzam, amit ön vont a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság bírái és a magyar bírók, magyar bírósági szervezetben dolgozó bírák között, mert nem az ő jogállásukkal lehet párhuzamot vonni, hanem az alkotmánybírák jogállásával. Ugyanis a rendes bíróság tagjait az Alaptörvény értelmében legkorábban a 30. életévük betöltése után lehet kinevezni, és egy hároméves periódus után határozatlan időre kerülnek kinevezésre. Itt pedig egy olyam mandátumról beszélünk, ami kifejezetten egy meghatározott, 9 éves időszakra vonatkozik. Tehát nagy különbség van a karrier, az ezt az életpályát, élethivatást választó bírák és az ilyen bírói testületekbe jelölt bírák között, hiszen ezekben, mint például a luxembourgi európai uniós bíróság vagy az Emberi Jogi Bíróság vagy akár a hágai Nemzetközi Büntető Bíróság tagjait meghatározott időtartamra, 6, 9 évre választják vagy pontosabban jelölik.

(19.00)

Ezzel szemben a rendes bíróknak, ha nem követ el hibát, hogy így mondjam, ha nem hibázik olyan módon, hogy az a jogállását is veszélyeztetné, akkor a 30 éves kortól egészen a nyugdíjkorhatár betöltéséig lehetősége van a bírói tevékenységet végezni. Tehát az egészen más helyzet, a rendes bírák hivatali ideje az elmozdíthatatlanságuk miatt, hiszen őket, ahogyan mondtam, nem meghatározott időre jelölik, és más dolog az ilyen bírói testületeknek a bírói mandátuma.

Elnézést, hogy félreérthető volt, amit mondtam, azért is helyesbítettem, hogy a belpolitikai vitáinknál a strasbourgi példa inkább az Alkotmánybírósággal vethető össze, hiszen az alkotmánybírósági törvény szerint minimum 45 éves életkorban választható alkotmánybíróvá valaki, és legfeljebb 70. életévéig választható. Ott kezdődtek a vitáink, amikor úgy döntött az Országgyűlés, hogy nem szűnik meg a 70. életévével a mandátuma az alkotmánybírónak, hanem kitölti a 12 éves mandátumát. Hasonló a szabályozás a strasbourgi bíróságon is, csak ott, ahogyan az előbb megbeszéltük, 65. életévéig kell őt jelölni, és kitöltheti a 9 éves mandátumát. Tehát ezzel lehet inkább párhuzamot vonni, és nem a rendes bírákkal. Mint ahogyan mondtam, az ott egy élethivatásszerűen… És nagyon helyes, minden ország alkalmazza, hogy van egy felső korhatár, a bírói felső korhatár. Nem akarom ideidézni az egész vitát, de hoztunk példákat 60 éves, 65 éves vagy akár 70 éves korhatárról is, tehát mindenféle korhatár van, és végül úgy döntött az Országgyűlés, hogy 70 évről 65 évre csökken fokozatosan a bírói felső korhatár.

Elnök úr, köszönöm szépen a törvényjavaslat támogatását, és kérem, hogy a szavazás során is szavazatukkal támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 18 2015.10.21. 8:17  1-32

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Igazságszolgáltatási Vezetők! A mai napon az igazságszolgáltatás szereplőinek, közreműködőinek a beszámolóit hallgatjuk meg, én mégis úgy gondoltam, hogy itt, a Kúria elnökének beszámolója során szeretném elmondani, amit általában az igazságszolgáltatással kapcsolatban fontosnak tartok.

Szeretnék idézni Magyarország Alaptörvényéből két mondatot, ami köré a felszólalásomat építem. Az első mondat, mely szerint ‑ az Alaptörvény 25. cikk (1) bekezdése szerint ‑ a legfőbb bírósági szerv a Kúria. Tehát a Kúria mint a bíróságok vezető szerve, vezető fő bíróság szerepel az Alaptörvényben.

A 26. cikk (1) bekezdés szerint „A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. A bírákat tisztségükből csak sarkalatos törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és nem folytathatnak politikai tevékenységet.” ‑ eddig az Alaptörvény idézetei.

(9.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig néhány, a nyugalom megzavarására alkalmas mondatot fogok idézni.

Október 2-án a Magyar Szocialista Párt korábbi elnöke, Gyurcsány Ferenc a következő szavakkal kommentálta az úgynevezett Sukoró-ügyben született (Gőgös Zoltán: Jó régen volt már.) elsőfokú bírósági ítéletet. Az MTI-ből idézek: „Gyurcsány Ferenc a történtek miatt azt mondta, szót kíván emelni a Magyar Köztársaságért, amelyet szerinte Orbán Viktor, Polt Péter, Kovacsics Gábor eljáró ügyész, Handó Tünde és az ítélkező bíró, Somogyváriné Csendes Mária megbecstelenített.” Az ellenzéki politikus az említetteknek azt üzente, ne számítsanak nyugodt nyugdíjas évekre, mert tettük nem fog következmények nélkül maradni. „A hatalom bukását követően kinyitjuk az aktákat, és akkor a mai vádlók­ból vádlottak lesznek, és tisztességes eljárásban bizonyítják majd bűnösségüket.” ‑ fogalmazott Gyurcsány Ferenc. (Dr. Staudt Gábor: Gyurcsánynak lesz nyugdíjas éve?)

De szeretném azért ideidézni egy közöttünk ülő képviselőtársunk mondatait is 2012 januárjából. Szintén egy MTI-hír: „A Magyar Bírói Egyesület a leghatározottabban visszautasítja az MSZP-s Bárándy Gergely pénteki közleményében foglaltakat, amelyben a politikus későbbi retorziókkal, pozícióból történő elmozdítással és számonkéréssel fenyegeti Magyarország független bíráit. A szocialista politikus úgy fogalmazott, az Orbán-kormány bukása után az MSZP minden erejét, befolyását és tudását latba veti majd azért, hogy a független intézmények élére és vezetőségébe delegált pártkomisszárokat eltávolítsa posztjukról, bármeddig is tartson hivatalosan mandátumuk (Dr. Harangozó Tamás és Gőgös Zoltán tapsol.), aki pedig közülük bizonyíthatóan politikai megrendelések alapján végzi munkáját, nem kerülheti el a felelősségre vonást.” (Gőgös Zoltán: Ez így helyes! ‑ Dr. Harangozó Tamás: Így is van!)

A Magyar Bírói Egyesület szombati közleményében erre reagálva azt írta: „A magyar demokrácia több mint 20 éve alatt példátlan eset, hogy egy országgyűlési képviselő, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács volt tagja az igazságszolgáltatás védelmének ürügyén a törvény erejénél fogva független bírákat politikai komisszároknak nevezzen és számonkéréssel fenyegesse meg.” A Magyar Bírói Egyesület egyúttal felhívta az országgyűlési képviselőket, utasítsák vissza Bárándy Gergely nyilatkozatát, és szólítsák fel, hogy tartózkodjon a bírói függetlenséget sértő és a bírói karral szemben hangulatkeltő megnyilvánulásoktól.

Tisztelt Ház! Ezek az idézetek bizonyítják, hogy 2010-ben a választók döntése alapján hivatalából távozott kormány politikusai folyamatosan fenyegetik a magyar igazságszolgáltatást, mivel hozzátartozik a legitimációjukhoz, tehát az MSZP és a volt kormánypártok legitimációjához hozzátartozik az ügyészség és a bíróság függetlenségének kétségbe vonása. Ennek az álláspontnak az a lényege, hogy nem ők voltak korruptak, csak az igazságszolgáltatás pártos velük szemben. Ezért fenyegetik a bíróságot, és ezért vonják kétségbe a függetlenségüket.

Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt szerint csak az a bíróság független, amely neki kedvező ítéletet hoz. Harangozó Tamás erre jó példát mutatott az imént. A Kúria dicséretébe szépen azért beletette azt a kritikáját, amellyel már egy picit kétségbe vonta a Kúria függetlenségét, és ha legközelebb megint olyan döntést hoz a Kúria, amely nekik nem tetszik (Gőgös Zoltán közbeszól. ‑ Az elnök csenget.), akkor még jobban kétségbe fogja vonni a Kúria függetlenségét.

Tisztelt Ház! Legyen itt világos mindenki számára, a Magyar Szocialista Párt csak azért dicséri a Kúriát, hogy hitelesebbnek tűnjön az a kritikája, amit majd az Országos Bírósági Hivatalról és a Legfőbb Ügyészségről fog mondani. Tehát szó sincs itt arról, hogy a Legfőbb Ügyészség vagy az OBH munkáját és a Kúria munkáját eltérően ítélné meg. Az igazságszolgáltatás egészét az a szemlélet hatja át, mármint az MSZP véleményében az a szemlélet hatja át, hogy amelyik ítélet nekik nem tetszik, akkor az a bíró biztos pártos volt, nem volt független.

Tisztelt Ház! Az a gondolat, mely szerint egy volt politikus, egy volt hatalomgyakorló kétségbe vonja az igazságszolgáltatás függetlenségét csak azért, mert elszámoltatják, ez a politikus, aki ilyen nézeteket vall, nem demokrata. Mondjuk ki nyugodtan, hogy a demokráciához, a demokratikus politizáláshoz hozzátartozik az elszámoltathatóság, a politikusok elszámoltathatósága az egyik legfontosabb kulcsa a demokratikus politizálásnak.

Ezért mindegy, hogy most szocialistának vagy demokratának állítja magát egy politikus, mindegy, hogy milyen logót tűz a párt zászlajára, azzal kezdődik a demokrácia tisztelete, hogy nem fenyegetünk meg bírákat, nem fenyegetünk meg hivatalban lévő, különösen velünk szemben eljárást folytató ügyészeket és bírákat, ugyanis egy politikusnak az a dolga, hogy ezekben az eljárásokban természetesen a saját védelmét alkotmányos keretek között maximálisan képviselje, de ezt meghaladóan semmiféle fenyegetés nem fogalmazható meg.

Megint csak szeretném leszögezni azt, hogy a bírói ítéletek nem kritizálhatatlanok. Nem lehet azt mondani, hogy a bíró igazsága egy abszolút igazság. Bármikor meg lehet tenni azt, hogy valaki véleményt fejt ki a bírói döntésről. De a bíró fenyegetése tilos, tilos a bírákat fenyegetni. Ezt mondom Bárándy Gergelynek is, és mondom természetesen Gyurcsány Ferencnek is, ha itt lenne és szemébe nézne a bíró­sági vezetőknek, és úgy mondaná el azt a fenyege­tését, amit egy sajtótájékoztatón el mert mondani. (Dr. Staudt Gábor: Elmondaná itt is.)

Tisztelt Ház! Ezek után jó munkát kívánok önöknek és bölcsességet kívánok. Nemcsak a Kúria, hanem természetesen az Országos Bírósági Hivatal és a legfőbb ügyész beszámolójának az elfogadását javaslom önöknek. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti sorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 28 2015.10.21. 1:24  1-32

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bárándy Képviselő Úr! Én nem hiszem, hogy ön nem tud különbséget tenni a bírói döntések kritikája és a bírók fenyegetése között, mert amiről én beszéltem, az a bírók fenyegetése, és ez sem önnek, sem Gyurcsány Ferencnek nem megengedhető. Demokrata nem fenyegeti a bírókat, akármilyen a meggyőződése, akármilyen okból is gondolja azt, hogy egy bíró, ahogy ön fogalmazott, pártutasításra cselekedett, persze ehhez némi bizonyítékot kellene azért szolgáltatni (Gőgös Zoltán: Majd meglesz az is!), hogy ki volt az, aki utasította azt a bírót (Gőgös Zoltán: Előbb-utóbb kiderül.), aki ön szerint pártutasításra cselekedett, mert ez valóban bűncselekmény. Csak az a baj, hogy önök elfelejtették bizonyítani ezeket az állításaikat.

Tisztelt Ház! Egyként Gyurcsány Ferenc október 2-ai és az ön 2012-es fenyegetéseit már államtitkárként is visszautasítottam, és megnyugtatom, hogy magánemberként is megtenném.

Tisztelt Képviselő Úr! Végül arról, hogy ön itt a termet belengő békét megbontónak tekintette az én felszólalásomat, és azt mondta, hogy ostoba politikai mocskolódás az, ami történt. Tisztelt képviselő úr, az ostoba politikai mocskolódás majd ezután fog következni, amikor önök az OBH beszámolójáról és a legfőbb ügyész beszámolójáról fognak beszélni, akkor majd elkezdődik az ostoba politikai mocskolódás mindenki füle hallatára és szeme láttára. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 47 2015.10.21. 2:04  33-67

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem szót, mert amit Bárándy Gergely megjósolt, az be is következett: azt mondta, ostoba politikai mocskolódás hangzik el itt a Ház falai között. Én akkor azt mondtam neki, hogy majd most fog következni ezután, és valóban Varju László szavait nem tudom másként minősíteni, csak úgy, ahogyan Bárándy Gergely minősítette: ostoba politikai mocskolódásnak. És abban a helyzetben van az Országos Bírósági Hivatal elnöke, hogy az alkotmány szerint nem tud válaszolni önnek ezekre a vádjaira.

Viszont azt a tévedését, ami már, azt gondolom, égbekiáltó, hogy a bírósági igazgatást összekeveri az igazságszolgáltatással, az ítélkezéssel, talán jó lenne, ha helyretennénk. Tehát a bírósági igazgatás nem felelős azért, hogy az ön párttársát elítélték. Érti, Varju képviselő úr? Tehát hogy elítélték az ön párttársát, azért nem a bírósági igazgatás a felelős. Elsősorban az a felelős, aki elkövette a bűncselekményt, és másodsorban persze az igazságszolgáltatás, aki elítélte őt.

Handó Tünde elnök asszonynak semmi köze nincs ahhoz, hogy Tátrai úr és a többi ‑ itt inkább nem nevezem meg őket, hogy mit gondolok róluk, ön azt mondta, hogy volt állami vezetők ‑ állami vezető milyen büntetéseket kaptak. A bírósági igazgatásnak ebbe semmi beleszólása nincsen, akármit is mondanak, akárhogy fenyegetik a bírókat. Ettől még egyébként az önök korrupciója, amit maguk mögött hagytak 2010-ben, égbekiáltó, és nem fognak tudni azzal a korrupció vádja alól menekülni, hogy a bírákat fenyegetik, meg kétségbe vonják az összes bírói ítéletet, amely itt önökkel kapcsolatban születik.

Megjegyzem, nem elég ítélet születik ezekben az ügyekben (Taps a kormánypártok soraiban, dr. Schiffer András is tapsol.), ezt itt már jó néhányan számon kérték, hogy ezekben az ügyekben az elszámoltatás meglehetősen lassan halad, de a kormánypártok ezt is tiszteletben tartják, tiszteletben tartják azt, hogy az igazságszolgáltatás malmai lassan őrölnek. A többit majd egy rendes felszólalásban kívánnám elmondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban, dr. Schiffer András is tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 57 2015.10.21. 9:51  33-67

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom kitölteni a teljes, rendelkezésre álló időt, mert alapvetően már a vitában felszólaltam, viszont csak egy mondattal visszatérve Varju László mondataira, azt le kell hogy szögezzük, itt az Országgyűlésben nem árt azonnal tisztázni, hogy a bíróságok az ítélkezési gyakorlatukról nem kötelesek beszámolni az Országgyűlésnek. Ez a függetlenség lényege.

Ami itt történik: a Kúria elnöke meghatározott körben hozott, tehát a jogegység biztosítása érdekében és az önkormányzati rendeletek felülvizsgálata érdekében folytatott tevékenységéről köteles beszámolni, az Országos Bírósági Hivatal az igazgatási tevékenységéről, a Legfőbb Ügyészség esetén meg, mondanom sem kell, hogy nem a bírói ítéletekről fog beszámolni a legfőbb ügyészség. Tehát az ítélkezésről nem kötelesek a bírók beszámolni, éppen ezért alkotmányellenes, kedves Varju képviselő úr, hogy a bírók ítéleteit itt az Országgyűlésben kéri számon akármelyik bírósági vezetőn.

Ettől függetlenül lehet véleményük a bírói ítéletekről, szerintem ez megengedett, különösen, mondjuk, magának a vádlottnak lehet róla véleménye, ez természetes, és ha a vádlott egy politikus, akkor akár hangoztathatja is ezt a véleményét, de én elmondtam, hogy ennek is van bizonyos korlátja. Ön egy úgynevezett demokratikus pártnak a tagja: az a korlátja, hogy nem lehet fenyegetni a bírókat, például, ez egy nagyon fontos, demokratikus korlát.

De visszatérve az Országos Bírósági Hivatal elnökének beszámolójához, én arra a körülményre szeretném felhívni a figyelmet, amit itt egyébként Schiffer képviselő úr és mások is érintettek, hogy az Országos Bírósági Hivatal elnökének igazgatási tevékenysége felett milyen kontrollmechanizmus működik. Elnézést kérek, elnök asszony, nem az ön tevékenységéről fogok beszélni, hanem a kontrollról fogok beszélni, arról, hogy az Országos Bírói Tanács az Alaptörvény szerint is és a bírósági szervezeti törvény szerint is nagyon markáns felügyeleti jogot gyakorol. Az Alaptörvény kifejezetten így fogalmaz, hogy az OBH felügyeleti szerve az Országos Bírói Tanács. Az Országos Bírói Tanács egyébként az előbb itt Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr által vitatott, minden személyi kérdésben, minden olyan személyi kérdésben, ahol az OBH elnöke vagy a Kúria elnöke el akar térni a pályázati sorrendtől, az Országos Bírói Tanácsnak az egyetértési joga kell hozzá, tehát gyakorlatilag vétójoga van ezekben az ügyekben.

Amíg én az Országos Bírói Tanács ülésén hivatali kötelességként részt vettem, addig emlékezetem szerint az volt a gyakorlat ‑ de valószínűleg ezt az OBH elnöke is megerősíti ‑, hogy minden ilyen esetben, amikor a pályázati rangsortól el akarnak térni, természetesen azt meg kell indokolniuk. Ja, hogy ezt nem nyilvánosan teszik, és nem az Országgyűlés előtt teszik, ez azért van, mert ezek személyi pályázatok, és ezeknél a személyi pályázatoknál az igazgatási jogkör felügyelője, az Országos Bírói Tanács meghallgatja a teljes indokolást, hogy miért akarnak eltérni ettől a rangsortól.

(11.50)

Tehát egy indokolt javaslatot visz oda az Országos Bírósági Hivatal elnöke, és ezt az Országos Bírói Tanács jóváhagyja vagy nem hagyja jóvá. Ebben az esetben lehet csak a pályázati rangsortól eltérni. Ez tehát egy törvényesen szabályozott, sarkalatos törvényben szabályozott rend.

Még egy mondat az Országos Bírósági Hivatal felügyeleti szervéről, az OBT-ről. Nem kapott túl nagy nyilvánosságot a magyar sajtóban, meg sehol sem, semmilyen sajtóban, hogy az Országos Bírói Tanácsot ez év júniusában teljes jogú tagjává választotta az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata. Amikor 2011-ben az OIT megszűnt, Magyarország attól kezdve, tehát 2012. január 1-jétől csak megfigyelő státusú tagja volt az európai igazságszolgáltatási tanácsok szervezetének, de ez év, 2015 júniusában teljes jogú tagságot nyert. Nagyon tanulságos, hogy milyen országok rendelkeznek csak megfigyelői tagsággal ebben a szervezetben ‑ még egyszer mondom, az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózatáról van szó -: Ausztria, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Németország, Luxemburg, és még EU-n kívüli országok is, többek között Norvégia, de ide sorolom még Svédországot is. Ezeknek az országoknak csak megfigyelői tagsága van ebben a testületben. Ez egy közvetett bizonyíték, amit elmondtam önöknek, de egy nagyon fontos szempont, hogy a magyar Országos Bírói Tanácsot teljes jogú tagnak tekintik azok között az igazságszolgáltatási tanácsok között, amelyek rendelkeznek mindazokkal a törvényes, alkotmányos jogosítványokkal, amelyek a bírói igazgatásban való részvételüket biztosítják, és a függetlenségük sem vonható kétségbe. Azt gondolom, érdemes volt erről itt néhány szót az Országgyűlésben megemlíteni, mert amikor meg Magyarország csak megfigyelői státust nyert ebben a szervezetben, akkor persze az óriási hír volt, és az mintegy a bírói szervezet függetlensége csorbulásának a bizonyítékaként talán még itt a parlamentben is elhangzott.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy az Országos Bírósági Hivatal ‑ elnézést kérek elnök asszonytól, hogy nem a bírósági igazgatás napi sikereiről szeretnék beszélni, hanem arról szeretnék beszélni, hogy a Bírósági Hivatal ‑ igazgatási tevékenysége és annak a felügyelete, annak a kontrollja teljes mértékben megvalósul, teljes mértékben transzparens. Minden személyi döntéshez a bírói testületek egyetértési joga kell, mert annak a bírói tanácsa ért egyet a döntéssel, ahova pályázatot nyújtottak be, ha pedig a pályázattól el akarnak térni, akkor ‑ mint mondtam ‑ az Országos Bírói Tanácsnak, tehát egy másik bírói testületnek az egyetértési joga jellemzi ezt a döntési folyamatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy megjegyzést szeretnék tenni, pontosabban egy témához szeretnék hozzászólni, ez pedig Gyüre Csaba képviselő úrnak egy fejtegetése volt, aki kétségbe vonta annak a bírónak a szakmai integritását ‑ mondjuk így ‑, aki minisztériumba beosztott bíró volt. Ő felemlegette ezt a vitánkat, ami egyébként egy korábbi vitánk volt. Nos, tisztelt képviselőtársaim, megnéztem az eddigi főbírók életrajzát. Solt Pál elnök úr, akinek a függetlenségével kapcsolatban eddig még nem merült fel kétség, a hetvenes években a Pénzügyminisztérium munkatársa volt, a nyolcvanas évektől lett bíró. Solt Pál a pályáját korábban a bírói szervezetben kezdte, és ez a kis kitérő nyilván nem vonja kétségbe az ő függetlenségét. Baka András ‑ aki, mint tudjuk, nem volt bíró ‑ 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselője, majd az akkori kormány jelölte a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság bírájának, és amikor ez meghosszabbításra került, akkor is a kormány javaslatára hosszabbították meg. Ez a strasbourgi bírói pályája alapozta meg a későbbi LB-elnökké választását. Magyarul, azt akartam mondani, hogy még olyan is akad a legfőbb bírók között, aki országgyűlési képviselő volt. Darák Péter elnök úr ‑ elnézést kérek elnök úrtól, de nyilván ő is tudja ‑ az Igazságügyi Minisztériumban beosztott bíróként tevékenykedett, egy évig a polgári jogi kodifikációban vett részt.

Nagyon kérem Gyüre képviselő urat, hogy mindezekre a szempontokra ne alapozza azt, hogy a bírák előmenetele, szakmai integritása bármilyen módon kétségbe vonható. Nagyon nagy segítséget jelentenek a beosztott bírók az Igazságügyi Minisztériumban bármelyik kormány számára. Teljesen egyértelmű, hogy Magyarországon, de egyébként számos más európai országban is van olyan gyakorlat, hogy minisztériumba osztanak be bírókat. Amikor lefolytattuk ezt a vitát, Gyüre képviselő úr, akkor még azt is elmondtam önnek, hogy a bírói jogállásról szóló törvény a pályázati feltételek között szerepelteti azt többek között, hogy valaki közigazgatási munkahelyen töltött el joggyakorlatot. Magyarul, aki korábban a közigazgatásban dolgozott és ott jogi munkát végzett, az a törvény szerint teljesen alkalmas a bírói tisztség betöltésére. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 65 2015.10.21. 2:07  33-67

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Önnek teljesen igaza van, leszámítva azt, hogy Varju László név szerint is Handó Tündét említette az előbb, és valami vádakat emlegetett.

Nos, tisztelt Varju László képviselő úr! Tehát ön azt mondta az előbb, hogy tisztességes embereket becstelenítettek meg ezek az ön által név szerint felsorolt igazságszolgáltatási szereplők, olyan tisztességes embereket, mint például Tátrai úr és Császy úr. Hát, engedje meg, hogy én kétségbe vonjam ezeknek az uraknak a tisztességét. Tehát felőlem védheti őket, hiszen ahogy mondtam, az ön párttársai vagy volt párttársai, most már ez is mindegy, de hadd vonjam már kétségbe a tisztességüket! Az más kérdés, hogy van‑e büntetőjogi felelősségük, és ezt majd a bíróság fogja eldönteni.

Tisztelt Képviselő Úr! Az ügyek áthelyezésével kapcsolatban: ugye, ön is azt várja el a bíróságtól vagy a Bírósági Hivataltól, hogy a hatályos, érvényes törvényeket végrehajtsák. Amíg az volt a törvény, az volt az érvényes törvény, hogy bizonyos feltételek esetén az eljáró bíróságot ki lehetett, sőt ki kellett jelölni bizonyos esetekben, addig végrehajtották ezek az igazságszolgáltatási szereplők a törvényeket. Amikor a törvény megváltozott, például az alkotmánybírósági döntés következtében, és egyébként az Országgyűlés döntése következtében, amikor megváltozott a törvény, akkor már nem ez alapján jelölték ki az eljáró bíróságot, hanem egy egészen más szabály alapján.

Ön tévedésben van, és javaslom, hogy az ügyvéd urakkal beszéljen, akik védik ezt a két tisztességes embert, hogy nem Handó Tünde döntése alapján járt el a Sukoró-ügyben a bíróság. Az egy későbbi döntés alapján történt. De mindegy, nem akarom ezt idehozni, tehát nem szeretném, ha a Sukoró-ügyet megbeszélnénk, de ez egy teljes tévedés. Tehát az ügyek áthelyezésének a gyakorlata azzal befejeződött, hogy az Országgyűlés megszüntette ezt az alaptörvényi és bírósági szervezeti törvényi rendelkezést. Utána már egészen más szabályok alapján, törvényes szabályok alapján jártak el a bíróságok.

Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 26 2015.10.22. 12:22  1-52

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Elnök Úr és Képviselőtársaim! Magyarország Alaptörvénye E) cikkének (2) és (3) bekezdéséből szeretnék idézni, amely meghatározza a Fidesz ‑ Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportjának hozzáállását és álláspontját ebben az ügyben.

Az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése így hangzik: „Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján ‑ az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig ‑ az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.” Ugyanezen cikk (3) bekezdése pedig úgy szól: „Az Európai Unió joga ‑ a (2) bekezdés keretei között ‑ megállapíthat általánosan kötelező magatartási szabályt.”

Álláspontunk szerint a szóban forgó bizottsági javaslat azért nem támogatható, mert ezzel Magyarország kormánya megsértené az Alaptörvény E) cikkének (2) bekezdését. Tudniillik az természetesen igaz, hogy az Európai Unió joga kötelező magatartási szabályt állapíthat meg, amelyet a magyar állampolgárok és a magyar intézmények mindegyike köteles betartani, de csak az előbb említett Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése keretei között, annak megfelelő jog­zabály lehet kötelező magatartási szabály Magyar­országon. Azaz, hogy egyszerűsítsem a helyzetet: meg kell felelni annak a szempontnak, hogy csak az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékű legyen ez a beavatkozás a magyar szuverenitásba, másrészt pedig azt a szempontot mindvégig fenn kell tartanunk, hogy Magyarország nem mondott le a szuverenitásáról, amikor az Európai Unió jogszabályát magára nézve elfogadja, hanem az Alaptörvényből eredő egyes hatásköröket a többi tagállammal közösen, az európai intézmények útján gyakorolja.

Tehát ha mindennek a szempontrendszernek megfelelne ez a jogszabály, akkor akár támogatható is lenne, függetlenül attól, hogy mit gondolunk róla. Tartalmilag sem értünk egyet a megoldással, erről beszélt Kósa Lajos frakcióvezetőnk, hogy tartalmi okokból miért utasítjuk el az úgynevezett kvótaszabályozást, de álláspontunk szerint az Alaptörvénnyel is ellentétes ez a megoldás.

Az Európai ügyek bizottságának álláspontja szerint ‑ szó szerint így szól az indoklás ‑ az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikk (2) bekezdésének e) pontja az áthelyezési válságmechanizmus létrehozására vonatkozóan nem megfelelő jogalap. Az Unió fellépését elsősorban az EU működéséről szóló szerződés 352. cikke alapján lehetne biztosítani. Nos, szeretném ezt az indoklást alátámasztani a frakciónk részéről is.

Az Európai Bizottság javaslatának, ami lényegében az úgynevezett dublini rendelet módosítása, a jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 78. cikk (2) bekezdés e) pontja, amely úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg egy közös európai menekültügyi rendszer létrehozására, beleértve a menedékjog vagy kiegészítő védelem iránti kérelem elbírálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó kritériumok és eljárások szabályait. Ez a rendelkezés egyben az úgynevezett dublini rendelet jogalapja is.

A módosítás, tehát amelyet az Európai Bizottság javasol, a dublini rendelet szabályaitól való állandó eltérést irányoz elő, az úgynevezett válsághelyzet fogalmának és az áthelyezési válságmechanizmus bevezetésével, azonban ennek létrehozására az EU működéséről szóló szerződés 78. cikke nem ad felhatalmazást. Az uniós jogalkotó kizárólag az EU működéséről szóló szerződés egyes cikkeiben meghatározott célból és az ott rögzített eljárási rendben hozhat jogszabályokat, figyelemmel a lisszaboni szerződés céljaira és rendelkezéseire, különösen az EU alapító szerződése 5. cikkének (2) bekezdésére, amely szerint az Unió kizárólag a tagállamok által a szerződésekben ráruházott hatáskörök határain belül jár el. Egy ilyen új jogintézményt az EU működéséről szóló szerződés 352. cikkében foglalt eljárás keretében lehetne csak létrehozni.

Nos, az Európai ügyek bizottsága álláspontjának indokai között a következő indok, hogy a javaslatban foglalt 33/A. cikk (1) bekezdése az Európai Bizottságot a válságmechanizmus meghatározására és aktivizálására vonatkozóan kizárólagos hatáskörrel ruházza fel, ugyanakkor az EU működéséről szóló szerződés 78. cikk (3) bekezdése szükséghelyzet esetén a Tanács számára biztosítja a hatáskört.

A rendelettervezet bevezeti a válsághelyzet fogalmát, amelynek kezelésére az Európai Bizottságot hatalmazza fel a Tanáccsal ellentétben, ugyanakkor nélkülözi a válsághelyzetnek az EU működési szerződés 78. cikk (3) bekezdésében foglalt szükséghelyzettől történő elhatárolását. Lényegében ugyanazt a jelenséget két jogi eljárásban lehetne kezelni. Ennek megfelelően a javaslat a válsághelyzettől nem megkülönböztethető szükséghelyzet esetén a Tanácsot megillető hatáskört ruházná az Európai Bizottságra állandó jelleggel. Ez ellentétes lenne az EU alapító szerződése 13. cikk (2) bekezdésével, mely szerint az egyes intézmények a szerződésekben rájuk ruházott hatáskörök határain belül az ott meghatározott eljárások, feltételek és célok érdekében tevékenykedhetnek. Vagyis a javaslat a Bizottság javára elvonná a Tanács hatáskörét. Külön indokolt felvetni a szükségesség elemét, amivel az EU működéséről szóló szerződés 78. cikk (3) bekezdése már tartalmaz intézkedési lehetőséget a migrációs válsághelyzet idejére. Nem indokolható, hogy mi szükség van egy újabb mechanizmusra, különösen úgy, hogy a tagállamok képviselőiből álló Tanácstól a Bizottsághoz kerülnének át a jogkörök.

A határozati javaslatban az indokok között a következő, amelyet az Európai ügyek bizottságának álláspontjaként határoz meg a javaslat indoka, az, hogy az Európai Bizottság hatáskörgyakorlására vonatkozó felhatalmazás túllép az EU működéséről szóló szerződés 290. cikkében foglalt korlátozáson.

(10.20)

Ezzel egy lényegében automatikus, az érintett tagállammal, illetve tagállamokkal való egyeztetést mellőző, központosított eljárásrend lépne hatályba, amely nélkülözné a Tanács érdemi részvételét. A rendelettervezet felhatalmazná az Európai Bizottságot, hogy a végrehajtás érdekében felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, például a válsághelyzet megállapításáról, az áthelyezési mechanizmus alkalmazásáról, az intézkedések meghozataláról, beleértve az áthelyezendő személyek kvóták szerinti elosztását. Ezek a hatáskörök túllépnek az EU működési szerződés 290. cikkében foglalt korlátozáson, amely szerint a felhatalmazáson alapuló jogalkotás a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit egészíthetik ki, illetve módosíthatják.

Végezetül az Európai ügyek bizottsága az indokai között kimondja, hogy az Európai Bizottság nem igazolja kielégítő módon, hogy a javaslat alapján az áthelyezési válságmechanizmus esetleges alkalmazása az EU működési szerződés 78. cikk (3) bekezdése szerinti szükséghelyzet esetén hozott intézkedésekhez képest hatékonyabb eljárást eredményezne, illetve többletértékkel járna. A javaslat azt sem indokolja kellően, hogy annak előterjesztése milyen okból volt szükséges, figyelemmel a 604/2013/EU rendelet folyamatban lévő és várhatóan 2016-ban lezáruló átfogó értékelésére. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmüket, hogy az állam- és kormányfők az Európai Tanács keretében a migrációs válsághelyzettel szembesülve döntöttek arról, hogy a dublini rendszert felül kell vizsgálni, tekintve, hogy nem volt képes adekvát megoldásokat adni az elmúlt hónapokban kialakult helyzetre.

Az új felülvizsgálati rendszerre vonatkozó javaslatát viszont még nem terjesztette elő a Bizottság. Egyes jelzések szerint ez csak jövőre várható. Kétséges tehát annak indokoltsága, hogy az általános felülvizsgálattól külön és hamarabb kellene tárgyalni a javaslat lényegét jelentő állandó relokációs mechanizmust. Mindezek alapján tehát visszatérve a Fidesz képviselőcsoportjának érveire, jogi álláspontjára, egyértelműen megállapítható, hogy azért sértené a Bizottság javaslata Magyarország Alaptörvényét, Magyarország szuverenitását, mert teljesen világos, hogy minden olyan hatáskör, amely nem az alapító szerződéseknek felel meg, nem az EU működési szerződésének felel meg, amellyel lényegében az Európai Unió intézményei túlterjeszkednek a hatáskörükön, túllépnek a hatáskörükön, az szükségszerűen sérti valamely tagállam szuverenitását. Így most ebben az esetben a mi szuverenitásunkat sérti az, hogy az Európai Unió intézményei többletjogokat akarnak maguknak, több hatáskört vindikálnak maguknak annál, mint amire Magyarország Alaptörvényében mi, magyarok felhatalmazást adtunk.

Tehát arra kérem önöket, hogy azért támogassák, többek között azért támogassák az Európai ügyek bizottságának javaslatát, amellett, hogy a kvótarendszert önmagában is egy értelmetlen és rossz döntésnek tartjuk, azért is támogassák, mert az Európai Bizottság javaslata sérti Magyarország szuverenitását, sérti az Alaptörvényben meghatározott, Magyarország és az Európai Unió közötti együttműködésre vonatkozó szabályokat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 4 2015.11.05. 6:56  1-14

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony és Államtitkár Urak! Képviselőtársaim!

Az előttünk fekvő törvényjavaslat újabb lépés a bírósági eljárások gyorsítása és a hatékony igazságszolgáltatás felé. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 2010-ben kitűzött célja egyértelműen az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelése volt, az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartása mellett. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az igazságszolgáltatás hatékonysága a jogállam garanciája, és hatékony igazságszolgáltatás nélkül nem lehet jogállamról beszélni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint ahogyan azt államtitkár úr is ismertette, elsősorban a polgári perrendtartás módosítására irányul, ennek pedig két alapvető oka van. A kormány ez év május 7-én határozatot hozott, mégpedig 1295/2015. számú határozatában arról, hogy a kötelező elektronikus kapcsolattartás infrastrukturális feltételeinek biztosítása, a bíróságok által egészen 2015. december 31-ig megteremtése szükséges, tehát a bíróságoknak is szükséges felkészülniük az elektronikus kapcsolattartás feltételeire. Mindezért szükség van a polgári perrendtartás módosítására.

A másik fontos oka ennek a törvénymódosításnak, hogy a 2015. évi LXXI. törvény 18. §-ával az Országgyűlés módosította a polgári perrendtartást, amely szerint 2016. január 1. napját követően kötelező az elektronikus kapcsolattartás a polgári perekben jogi képviselővel eljáró személyek, valamint gazdálkodó szervezetek esetén.

(9.20)

Az Országgyűlés úgy döntött, hogy a természetes személyek esetében továbbra sem lesz kötelező az elektronikus kapcsolattartás abban az esetben, ha nincs jogi képviselője a perben.

Az előttünk fekvő törvénymódosítás lényeges elemei, amiért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslatot és kéri annak támogatását, a következők. Kötelezővé válik az elektronikus pereskedés a jogi képviselővel eljáró felek és a gazdálkodó szervezetek számára. A szervezeti és jogi képviselő azonosítása a jelenleg elérhető, a feleket képviselő természetes személyekhez tartozó úgynevezett ügyfélkapus azonosítás útján történik, és ezen azonosítást követően az ügyfélkapun át történik a perben a digitalizált iratok kézbesítése. A közigazgatási szervek esetén a szervet képviselő személy helyett lehetséges a szerv úgynevezett hivatali kapuján is az elektronikus kapcsolattartás a közigazgatási perekben. Azon polgári és közigazgatási perekben, ahol az ügyész mint a fél jogait gyakorló jogalany jár el, köteles lesz az elektronikus úton való kapcsolattartásra.

Az elektronikusan kapcsolatot tartó számára kötelező lesz a papír alapú okiratok digitalizálása és megőrzése. A bíróság öt nap alatt lesz köteles a papír alapon érkezett beadványokat digitalizálni. Az ügyfélkapura vagy hivatali kapura küldött küldeményhez kézbesítési vélelem is kapcsolódik, amely azonban megdönthető vélelem. A keresetlevelet és egyéb beadványt a kézbesítési rendszer által biztonsággal és sérülésmentesen befogadható méretű csomagokban kell benyújtani, és több darabból álló e-irat­csomag esetén az utolsó részlethez kapott befogadás igazolásával a megadott időpontban kell a keresetlevelet, illetve beadványt a bírósághoz megérkezettnek tekinteni.

Néhány kivételes esetben az elektronikus kézbesítés nem lesz kötelező: a közigazgatási perben az iratok első kézbesítése az alperes részére, bizonyítási eljárásban az okirat papír alapú bemutatása, jogi kép­viselővel eljáró fél esetén választási lehetősége van a félnek arra vonatkozóan, hogy a jogi képviselő megbízását visszavonja és ezt bejelentse a bíróság felé. A 26/2015. Ab-határozat mulasztásos alkotmányellenességet állapított meg, és felhívta a jogalkotót annak kiküszöbölésére, hogy az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló eljárásban a kérelem elutasítása esetén a bíróság alakszerű határozattal, végzéssel döntsön. A módosítást is ez a törvényjavaslat tartalmazza és egyértelműen rendezi.

A törvényjavaslat, mint ahogy államtitkár úr is részletesen bemutatta, szabályozza az úgynevezett távmeghallgatás polgári perbeli szabályait. Ez is egy jelentős gyorsító intézmény a polgári perben.

A törvényjavaslat rögzíti, hogy a közhatalom gyakorlása során okozott személyiségijog-sértés miatti sérelemdíj megfizetése iránt indított perek a törvényszék hatáskörébe tartoznak a jövőben.

Tisztelt Ház! Ezenkívül néhány más jogszabály is része ennek a törvénymódosításnak. A közjegyzői szolgáltatások folyamatos ellátásának biztosítása érdekében indokolt a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény kiegészítése, amely lehetővé teszi, hogy az eljárás lefolytatására a jogszabály alapján illetékes közjegyző akadályoztatása esetén a területi közjegyzői kamara elnöke kijelölhesse az eljárást helyette lefolytató közjegyzőt. A közjegyzőknek ma már nagyon komoly szerepük van az igazságszolgáltatásban a jogvita nélküli eljárásokban.

A polgári perrendtartásnak az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályai miatt szükséges a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló 2006. évi LIII. törvény módosítása is.

Végül a polgári perrendtartásnak az elektronikus kommunikációra vonatkozó szabályai miatt szükséges továbbá a fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény módosítása is.

Tisztelt Ház! Mindezen indokok alapján jó szívvel ajánlom önöknek a törvényjavaslat elfogadását. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 56 2015.11.05. 2:47  53-74

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Ahogyan Kovács Zoltán államtitkár úr is ismertette, egy alkotmánybírósági döntés következtében szükséges módosítani az önkormányzati törvényt. Megjegyzem, hogy nem a dolog lényegét illetően, tehát nem a jogintézmény, a Kovács államtitkár úr által elmondott kijelölési eljárás lényegét érinti ez a módosítás, hanem egy, egyébként a valóságban gyakorolt véleménynyilvánítási jogot írna elő a törvény. Ezzel pótoljuk azokat az alkotmányos követelményeket, amelyek hiányoztak a törvényből.

De szeretném nagyon hangsúlyozni, nyilvánvaló, hogy a következő felszólalók között lesz olyan, aki magát a kijelölést is vitatni fogja. Vitatni fogja azt, hogy ez a megoldás megfelelne‑e az alkotmányosságnak, azonban az Alkotmánybíróság erről egyértelműen véleményt mondott. Tehát alkotmányos, és az önkormányzati chartával is összeegyeztethető az az módszer, hogy a kormányhivatalok vezetője fogja kijelölni az egy csoportba tartozó önkormányzatokat.

Miért van erre szükség? Azért van erre szükség, mert itt az önkormányzatoknak nem kizárólag a saját működésük biztosításának a kereteire jönnek létre ezek a hivatalok, hanem nagyon fontos, alapvető jogokat, állampolgári jogokat biztosítanak, tehát amikor nem jön létre egy ilyen közös hivatal, akkor elmulasztják az önkormányzatok az állampolgárok kiszolgálását, az állampolgárokkal kapcsolatos közigazgatási feladataikat.

Tehát ezért engedi az Alkotmánybíróság, ezért engedi az alkotmány ezt a végső megoldást, hogy tudniillik a kormánymegbízottak jelöljék ki az egy közös hivatalhoz tartozó településeket, valamint hozzák létre ezeket a hivatalokat.

Tehát még egyszer szeretném leszögezni, hogy nem magát ezt a kijelölési lehetőséget vitatta az Alkotmánybíróság, hanem egy véleményezési jog előírásra kerül a törvényben, amelyre egyébként a gyakorlatban eddig is sor került. Tehát remélem, hogy ennek megfelelően fogják önök is támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 4 2015.11.19. 3:32  1-30

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz ‑ Magyar Polgári Szövetség támogatja a törvényjavaslatot, és erre kéri az Országgyűlést is.

Szeretném leszögezni, hogy a módosítás jórészt technikai pontosításokat tartalmaz, de mivel garanciális kérdést érint, a választójog gyakorlását érinti, ezért valóban nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Szeretném önöket emlékeztetni arra, hogy az új magyar Alaptörvény és az új polgári törvénykönyv alapvetően megváltoztatta a választójoggal nem rendelkező személyek szabályozását, a választójogból való kizárás szabályait.

Korábban a gondnokság alá helyezett személy automatikusan kizárásra került a választójogból, míg az új polgári törvénykönyv, valamint az Alaptörvény úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak kifejezetten döntenie kell abban a kérdésben, hogy a választójogból kizár-e valakit a cselekvőképesség korlátozása miatt. Tehát úgynevezett ügycsoportokra nézve dönt a bíróság a korlátozás mértékéről, és a bíróságnak ötévente felül kell vizsgálnia azt a kérdést, hogy valaki rendelkezik-e választójoggal. Ez jelentős előrelépés a korábbi, mint ahogy mondtam, automatikus kizáráshoz, ami ráadásul nem volt ilyen időközönkénti felülvizsgálat alá vetve. Most mind a dolog érdeméről, tehát a választójog gyakorlásának érdeméről dönt a bíróság, mind pedig a legalább ötéves felülvizsgálat biztosított.

Ugyanez a helyzet egyébként a szabadságvesztésüket töltő elítéltek esetében is. Korábban önmagában ez a tény, hogy valaki a szabadságvesztését töltötte, lehetetlenné tette választójogának gyakorlását. Most már a bíróság kifejezetten a közügyektől eltiltással fejezi ki azt, hogy valaki a választójogát nem gyakorolhatja, illetve természetesen lehetnek fizikai akadályok, ilyen például maga a szabadságvesztés végrehajtásának időtartama.

Tisztelt Ház! Tehát érzékeny kérdést érint, de nem ezeken az anyagi jogi rendelkezéseken változtat a most előttünk fekvő törvényjavaslat, hanem a választó­joggal nem rendelkezők nyilvántartását, a gond­nokoltak nyilvántartását próbálja sokkal jobban alkalmazhatóvá tenni, hiszen a Nemzeti Választási Irodának naprakészen információval kell rendelkezni erről azért, hogy joghatályosan lehessen azt tisztázni, hogy kinek van választójoga és kinek nincsen egy adott pillanatban.

Gondoljunk csak arra, hogy nemcsak a választásokon, hanem népszavazás kezdeményezése során is felmerülhet ez a kérdés. Tehát nem arról van szó, hogy most a következő választásoknak dolgozunk, hanem igenis, egy aktuális kérdést próbál az Országgyűlés ezen a módon orvosolni. Ezért javaslom a tisztelt Háznak, hogy támogassák a kormány törvényjavaslatát. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 16 2015.11.19. 2:06  1-30

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy választójogi vitát folytatunk le, miközben egy nagyon szűk választási eljárásról, egy technikai kérdésről van szó. De azért két megjegyzést engedjen meg Mesterházy képviselő úr és Gúr Nándor is! A választási földrajz, vagyis a választókerületek határainak meghatározása megítélésem szerint az ellenzéknek kedvezett. Ugyanis 2010-ben kétharmados többséget szerzett a jelenlegi kormánykoalíció úgy, hogy 2010-ben két egyéni körzetet tudott megnyerni 176-ból a jelenlegi ellenzék, míg 2014-ben 106 egyéni körzetből 10 egyéni mandátumot szerzett a Szocialista Párt. Érdemes lenne végiggondolni önöknek, hogy vajon a 2010-ben érvényes régi választójogi rendszer vagy az új választási rendszer kedvezett-e önöknek, azaz az ellenzéknek. Tehát ez egy alapvető tévedés, én mindenütt vitatkozom ezzel az állásponttal.

A másik ilyen megjegyzésem: azt mondta Mesterházy Attila, borzasztó, hogy a győztesnek 6 mandátummal több lett a választási rendszer miatt. Nos, a görög választási rendszerben 50 mandátumot kap a győztes. Tehát a győztest úgy kompenzálják, akár 0,1 százalékos különbség esetén is, hogy a kormányozhatóság érdekében több mint 50 mandátumot kap a győztes.

(9.40)

Tehát visszatérve a választójogból kizártak kérdéséhez, az új Alaptörvény, a polgári törvénykönyv és a büntető törvénykönyv mind-mind több jogot adott vissza a polgároknak, hiszen a választójogból való kizárás kizárólag bírósági, konkrét bírósági határozat alapján lehetséges, nem pedig automatikusan történik. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 24 2015.11.19. 2:55  1-30

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Elnök úr, én maximálisan tiszteletben tartom az ön ülésvezetését, de tekintettel arra, hogy Gúr Nándor 11 percet kapott arra, hogy a napirend tárgyával össze nem függő kérdésben (Gúr Nándor: Abszolút összefüggő.) ki­fejtse a véleményét, ezért legalább egy rövid választ engedjen meg nekem. (Mesterházy Attila: Igyál egy kávét!)

Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Szeretném önöknek a figyelmét arra felhívni, a teremben egyéb­ként a Magyar Szocialista Párt két korábbi elnöke is ül, történelmi pillanat, mondhatnánk, és a Szocia­lista Párt vezetői komolyan gondolják, hogy azért veszítették el kétszer egymás után a választásokat, mert számukra nem kedvezett a választójogi törvény. Csak azt nem tudják megmagyarázni, hogy 2010-ben is ugyanilyen arányban veszítették el, meg 2014-ben is ugyanilyen arányban veszítették el a választásokat. És mindaddig, amíg nem értik meg, hogy nem azért veszítették el a választásokat, mert a választójogi törvény változott, hanem azért, mert nem támogatja az önök politikáját a választók többsége, addig önök nem fognak erről a 10 százalékos mélypontról fel­emelkedni. De ez nem az én dolgom, csak azt sze­ret­ném kérni önöktől, hogy ne vádoljanak bennünket a választójogi törvény módosításával, mikor kétszer egymás után, két különböző választási rendszerben is alulmaradtak a választásokon, és kétszer egymás után, négy év különbséggel is majdnem ugyanazok az eredmények megismétlődtek.

Ami pedig azokat az érveiket illeti, már az előbb elmondtam, nem szívesen ismétlem önmagamat, de ha Mesterházy Attila nem hisz nekem, akkor inkább nézze meg az eredményeket, de nem hiszek olyan gerrymanderingben, ami úgy működne, hogy a kita­lálója, aki bevezeti ezt a választási földrajzot, kedve­zőtlenebb választási eredményt ér el, mint a korábbi választáson. Tehát azért mondtam önnek, hogy gon­dolkodjanak el azon, hogy miért van az, hogy 2010-ben 176 körzetből összesen 2-ben tudott nyerni a Szocialista Párt, míg 2014-ben 10 körzetben nyer­tek. Nyilvánvaló, hogy téves az az álláspontjuk, hogy ez a választási földrajz következménye. A választási aránytalanságra jó példa, hogy a 2010-es válasz­tásokon volt olyan Pest megyei település, ahol 70 ezer szavazattal lehetett választásokat nyerni, és volt olyan választókerület, például Veszprém megyében, ahol csak 26 ezerrel. Tehát elég nagy különbségek voltak, ezért kellett megváltoztatni a választóke­rületeket.

És még egyszer, nagyon szívesen meghallgatom minden kifogásukat az új választójogi rendszerrel kapcsolatban, csak azt az egy kérdést tegyék már fel önmaguknak: az hogy lehet, hogy az önök által igazságosnak tartott 2010-es választási rendszerben ugyanúgy elveszítették a választásokat, mint 2014-ben? Nem lehet, hogy a hiba önökben van? Köszö­nöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kor­mány­pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 6 2015.12.02. 1:22  1-16

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban nem nagy terjedelmű törvényjavaslatot tárgyal az Országgyűlés, és azt kell mondanom, hogy a szűk szakmai szempontokon túl az indokolja, hogy az Országgyűlés foglalkozzon a kérdéssel, hogy ebben a problémában, amit Gulyás Gergely képviselő úr, alelnök úr elmondott a törvényjavaslat indokaként, ebben a jogi helyzetben értelmezéssel, azaz jogalkalmazással már nem lehet feloldani az ellentmondást. Álláspontunk szerint ezért jogalkotásra van szükség.

A Fidesz ‑ Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében támogatom a törvényjavaslatot, hiszen az értékelésünk egybeesik az előterjesztők értékelésével. A megsemmisítés és a hatályon kívül helyezés intézményét pontosítani kell, egyértelműsíteni kell, valamint természetesen a perbeli jogképesség szabályainak a javaslatban foglalt módosítása is indokolt.

Mindez segíti a jogalkalmazást, segíti az egységes bírói joggyakorlatot, ezért természetesen a polgárok számára is könnyebbé és egyértelművé teszi a jogaik gyakorlását. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 44 2015.12.14. 2:10  39-50

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két percben valószínűleg nehéz összefoglalni azt a közel egyórás vitát, amit az Igazságügyi bizottságban folytattunk erről az ügyről.

Annyit tudok mondani önöknek, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja azért nem támogatja a törvényjavaslat tárgysorozatba vételét, mert az több gondot okoz, mint amennyit megold. A Staudt képviselő úr által ismertetett javaslat gyengesége, hogy valójában egy olyan magatartást akar büntetlenné tenni, ami egy szándékos magatartás, egy szándékos, mondjuk úgy, a károkozónak vagy inkább a támadónak sérülést okozó magatartás. A büntető törvénykönyv, amelyet az Országgyűlés 2012-ben elfogadott, részletesen tartalmazza a jogos védelemre vonatkozó szabályokat, ezek körében van lehetőség az előzetes jogos védelemre vagy megelőző jogos védelemre, de olyan körülmények között van erre lehetőség, amennyiben ez a védekező eszköz nem okoz halált, tehát nem az élet kioltására alkalmas eszköz. Tehát lehet védekezni a jogtalan támadás ellen.

Mint ahogy ismert önök előtt, az elfogadott új büntető törvénykönyvben míg a személy elleni támadás esetén kifejezetten a törvény megfordítja a bizonyítási terhet, és bizonyos esetekben a vádemelés során kellene a vádlónak azt bizonyítania, hogy a védekező nem volt életveszélyben, ebben az esetben itt a javait védi a megtámadott személy, ebben az esetben viszont az egy alapvető szabály, hogy a támadónak a halálát nem okozhatja a védekező eszköz. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Ebben egyezett meg az Országgyűlés többsége 2012-ben. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 213 2015.12.14. 5:05  210-225

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság ma esti ülésén hosszú vita után ‑ amely nem tükrözi a végeredményt ‑ 27 igen szavazattal, 2 tartózkodással és nulla nem szavazattal támogatta a törvényjavaslat összegző módosító indítványát, tehát a leendő törvényjavaslat ellenszavazat nélküli támogatást kapott a Törvényalkotási bizottságban. Azért mondom, hogy ez az eredmény nem mutatja feltétlenül a vita hosszúságát, mert alapvetően az ellenzéki képviselői módosító indítványokról folyt hosszasan a vita. Mégis azt gondolom, az én dolgom nem az, hogy az ellenzék módosító indítványait kritizáljam, hanem az, hogy a bizottság többsége által támogatott törvényjavaslat legfontosabb elemeit kiemeljem. Gondolom, hogy a kisebbségi álláspont bemutatói majd ismertetni fogják az ellenzéki módosító javaslatokat.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat indoklásából szeretnék olyan indokokat felhozni, amelyek miatt a törvényjavaslatot ilyen nagy arányban támogatta a bizottság. Először is az eredeti, az Alkotmánybíróság által felülvizsgált törvényjavaslathoz képest kell most módosításokat elfogadnunk, amely így a hatályba nem lépett törvényt nemcsak jogszerűvé vagy alkotmányossá, hanem meggyőződésünk szerint igazságosabbá is teszi. A törvényjavaslat indoklása is hivatkozik az Alkotmánybíróság határozatára, amelyből néhány szempontot azért ismertetek, mert nemcsak a törvényjavaslat épül ezekre az alkotmánybírósági szempontokra vagy alkotmánybírósági elvekre, hanem azt hiszem, hogy hosszú távon is érdemes megfontolni ezeket a szempontokat.

Szeretném leszögezni ‑ ahogy a törvényjavaslat indoklása is tartalmazza ‑, hogy a törvényhozás alapvetően méltányosságot gyakorol azokkal szemben, akik kárrendezésre jogosultak, merthogy a kárrendezésnek természetesen nem az lenne az egyedüli és kizárólagos módja, hogy az Országgyűlés egy külön speciális törvényt alkot a Quaestor-károsultakra. Tehát az Országgyűlés méltányosságot gyakorol. Az Alkotmánybíróság ezt úgy fogalmazza meg, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazhat a törvényhozó, a jogalkotó a károsultak egy csoportjával szemben. Tehát amikor arról beszélünk, hogy az Országgyűlés milyen törvényt alkot, akkor végül is induljunk ki abból, hogy ez egy méltányos és pozitív diszkrimináción alapuló kárrendezés.

(20.20)

Ehhez képest érdemes utána arról vitatkozni, hogy milyen összegeket vesz figyelembe a törvényhozás, és milyen költségeket ír le a kárrendezésből vagy milyen költségeket számoltat el a kárrendezés során.

Nagyon fontos az Alkotmánybíróságnak az a mondata, ami a káronszerzés tilalmát írja elő ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Azt mondja az Alkotmánybíróság ‑ hogy nagyon leegyszerűsítsem a káron­szerzés tilalmának jogi fogalmát ‑, hogy nem kerülhet jobb helyzetbe egy károsult azáltal, hogy az Országgyűlés törvényben rendezi az ő kártérítését, hanem csak olyan helyzetbe kerülhet, ami egyébként egy kártérítési perben vagy egy kártérítési követelés során járna neki. Tehát nem kerülhet jobb helyzetbe, nem lehet olyan jövedelmeket itt realizálni, ami egyébként se illetné meg károsultat. Ezért a törvény most benyújtott változata, tehát az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott változata bizony az elszámolást írja elő az ügyfelekkel, tehát el kell az ügyfeleknek számolniuk, mindazokkal az összegekkel csökkenteni kell a kártérítés vagy pontosabban a kárrendezés összegét, amit ők jövedelemként már megszereztek a befektetéseikre.

Nem akarom hosszan húzni az időt, hiszen 5 percben még a kisebbségi vélemény előadására is lehetőség van. Tisztelt Ház! Tehát a Törvényalkotási bizottság ezért nagy többséggel támogatta ezt a méltányos, pozitív diszkrimináción alapuló kárrendezésről szóló törvényt, amely megoldja a Quaestor-károsultak döntő részének a kárrendezését. Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 309 2016.02.29. 0:14  304-317

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság rövid vita után egyhangú határozattal támogatásra javasolja a törvényjavaslatot, támogatta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 50 2016.03.17. 1:09  21-72

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bárándy Képviselő Úr! Ön vastag bőrről, jó szocialista példákról beszélt, és közben Hollik képviselőtársamat azzal vádolta, hogy fiatal kora ellenére már vastag bőrt növesztett.

Ekkor én valóban közbeszóltam, és azt mondtam, hogy ön mellett ül egy országgyűlési képviselő, aki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, közbeszerzési ügyben elkövetett vesztegetés vádjával áll a bíróság előtt. (Dr. Bárándy Gergely: Jóféle koncepciós eljárás!)

Természetesen őt is megilleti az ártatlanság vélelme, de ön itt egy fiatal képviselőtársunkat, meg az összes többi országgyűlési képviselőt mindenféle korrupcióval vádolja, miközben ön mellett ül egy szocialista képviselő, akit ön jó példaként említett, jó példaként állított elénk, és őellene folyik egy büntetőeljárás.

Én kívánom képviselőtársunknak, hogy védje meg magát a bíróságon. De azt tudom mondani önnek, Bárándy képviselő úr, hogy több szerénység, Bárándy elvtárs!

Köszönöm szépen a szót. (Moraj az MSZP padsoraiból. - Dr. Bárándy Gergely: Ez gyenge volt… - Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 115 2016.03.17. 0:53  102-119

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Egy dologban egyetértek Gúr Nándor képviselő úrral, hogy bizonyára a szocialisták úgy gondolják, hogy 30 éven belül nem kerülnek kormányra. Mert amennyiben az önök által említett borzalmas 30 éves titkosítást esetleg meg akarják változtatni, ahhoz nem kell mást tenniük, mint többségbe kerülni az Országgyűlésben, és megváltoztatni a törvényeket.

Ugyanis itt nem minősített adatról van szó, szó sincs minősített adatról, hanem egyszerűen arról az egyébként más döntés-előkészítő iratokra vonatkozó korlátozásról van szó, amely szerint nem nyilvánosak ezek az adatok, de nem minősített adatokról van szó.

Ez egy alapvető tévedés. Nem is beszélve arról a 30 évről, amiről beszélt Gúr Nándor. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 92 2016.03.30. 13:50  89-104

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Régóta várt törvényjavaslat fekszik a tisztelt Ház asztalán. A törvényjavaslat preambuluma némileg formabontó módon részletes indokát adja annak, hogy miért van szükség egy új szakértői törvényre. Szeretném idézni a törvényjavaslat preambulumának utolsó két bekezdését. „Az említett minőségi változásokat követően elégtelen reakciók, az igazságügyi szakértői működéssel összefüggésben felmerült aggályok, valamint a kamarai rendszer működésének a közelmúltban előtérbe került problémái elvezettek az igazságügyi szakértésbe és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom megrendüléséhez. Mindezekre tekintettel az Országgyűlés az igazságügyi szakértői tevékenység és az igazságügyi szakértői szervezet megújítása, valamint az igazságügyi szakértésbe és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítése céljából a következő törvényt alkotja” ‑ szól a jövőbeni törvény preambulumának utolsó két bekezdése. Tehát a törvény célja a preambulum szerint a szakértői tevékenység, valamint a szakértői szervezet megújítása, továbbá az igazságügyi szakértésbe és az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom erősítése.

Az igazságszolgáltatás hatékonysága mellett az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom a jogállam lényege, kulcskérdése. Ha a polgárok nem bízhatnak az igazságszolgáltatásban, akkor megrendül a hitük a jogállam intézményrendszerében. A törvényjavaslat kettős célt szolgál tehát: a szakértői tevékenység megújítása jelentősen növelheti az igazságszolgáltatás hatékonyságát, egyúttal erősítheti az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat. Végső soron az előttünk fekvő törvény, törvényjavaslat hozzájárul a jogállamiság, a jog uralmának erősödéséhez. Márpedig, hadd idézzem ide az Alaptörvény B) cikkének (1) bekezdését: „Magyarország független, demokratikus jogállam.” Ezért minden olyan törvényjavaslat, amely a jogállam erősítését célozza meg, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja által támogatandó.

A törvényjavaslat legfontosabb újításait szeretném kiemelni, melyeket a képviselőcsoportunk üdvözöl. Ezeknek az újításoknak a célja, államtitkár úr is megfogalmazta az újítások célját, én szeretném úgy megfogalmazni, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység szakmai és etikai színvonalának emelése a cél a törvényjavaslat újításaival. A törvényjavaslat újításai közül szeretném a következőket kiemelni.

Mindenekelőtt a törvény önmagában egy új szerkezet, egy új kerete az igazságügyi szakértői tevékenységének, egységes normaszövegben szabályozza az eddig két törvényben szereplő jogi tárgyat, hiszen mind a szakértői tevékenység, mind pedig a szakértői tevékenység szakmai keretei, azaz a kamarára vonatkozó szabályok egy törvényben kerülnek elhelyezésre.

(13.30)

Ennél is nagyobb jelentőségű újítások a következők. Mindenekelőtt a törvényjavaslat nagy hangsúlyt fektet a bürokráciacsökkentésre, az eljárási ha­tár­idők észszerű mértékű csökkentésére.

A javaslat részletesen szabályoz néhány, az igazságügyi szakértői tevékenység megkezdéséhez szükséges kötelezettséget. Azt kell hogy mondjam, hogy a törvényjavaslat újraszabályozza az igazságügyi szakértővé válás feltételeit, eljárását és formai-tartalmi követelményeit. A rendszeres és elektronikus statisz­ti­kaiadat-szolgáltatás bevezetése jelentős előrelépés, hiszen a szakértői tevékenység annyira szerteágazó, hogy sem a szakértőket kirendelő szervezetek, így el­sősorban a bíróságok, sem pedig az igazságügyi tárca nincs teljes mértékben tudatában a szakértői tevékenység szé­les kiterjedésének, hogyha nem rendelkezik megfelelő statisztikai adatokkal. Ezért szükséges egy ilyen statisztikaiadat-szolgáltatás bevezetése.

A szakvélemény tartalmára vonatkozó előírásokat is tartalmazza a törvényjavaslat, tehát olyan elemeket állapít meg a törvényjavaslat, olyan kötelező tartalmi elemeket, amelyek ugyan eddig szétszórtan egyes eljárási szabályokban, a bírósági eljárásra vonatkozó szabályokban, jogszabályban szerepeltek, de most ezek a követelmények egységesen kerülnek megállapításra. Kimondásra kerül az a szakma számára és az elmélet számára is egyértelmű szabály, viszont a gyakorlatban nem teljesen érvényesülő szabály, hogy tudniillik a szakvéleményben jogkérdésben nem lehet állást foglalni. Higgyék el, tisztelt képviselőtársaim, hogy a legtöbb vita a bíróságokon a szakértői véleménnyel kapcsolatban abból a helyzetből alakul ki, hogy vitatják a felek, hogy a szakvélemény jogkérdésben vagy ténykérdésben foglalt állást, és végül is nagyon sok esetben perdöntő lehet ennek a megítélése. Tehát nagyon fontos az a szabály, hogy jogkérdésben nem nyilváníthat véleményt a szakértő.

A magánszakértői vélemény intézményének meghatározása, annak a kereteinek a kimondása, megállapítása, valamint annak nyomatékosítása, hogy a megbízás alapján eljáró szakértő a függetlenség és a pártatlanság elvének megfelelően köteles eljárni, ez is egy újdonsága a törvényjavaslatnak, de azt hiszem, nagyon fontos újdonság a magánszakértői vélemény készítésének etikai és szakmai feltételei.

A javaslat erős tartalmi eleme az úgynevezett minőségbiztosítási követelmények, én az előbb azt mond­tam, hogy az igazságügyi szakértői tevékenység szakmai színvonalának emelését célzó követelmények megállapítása. Így az igazságügyi szakértő még a névjegyzékbe vételi kérelem benyújtása előtt köteles részt venni a miniszter által a részére szervezett jogi ismeretek oktatásán, és jogi vizsgát köteles tenni.

A kötelező szakértőjelölti idő előírása vagy egy kötelező ügyszám előírása a szakértői névjegyzékbe vétel előtt mindenképpen erősíti azt a szakmaiságot, ami a törvényjavaslat egyik célja.

A kötelező szakértőjelölti működéssel az igazságügyi szakértők szakmai önkormányzati szervének régóta hangsúlyozott igénye is megvalósul, tudniillik, hogy a szakmai szervezetnek legyen beleszólása abba, hogy kit vesz fel a sorai közé. Tehát a szakértőjelölti működés egy kicsit hasonlít más kamarák felvételi eljárásaihoz.

A javaslat újítása, hogy az igazságügyi szakértő eljárása rendszeresen értékelésre kerül. Ezt a kamara által felállított szakmai testület fogja végezni. Az értékelés eredményeként az igazságügyi szakértő al­kal­matlan, alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kaphat, amely nyilvános adat lesz a szakértő te­kintetében, így annak következménye természetesen a kirendelő hatóságok számára is egyértelmű. Abban az esetben, hogy ha ezt az értékelést korrektül fogja tudni elvégezni ez a szakmai testület, akkor valóságos képet kapnak a kirendelő hatóságok, bíróságok arról, hogy a szakértőtől milyen színvonalú szakvélemény várható el. A javaslat újításai között természetesen mi is üdvözöljük a szervezeti újításokat, így a jelenlegi széttagolt kamarai rendszer helyett egy egységes kamarai rendszer kerül bevezetésre. Az egységes kamarai rendszer meggyőződésünk szerint erősebb szakmai szervezet, mint a jelenlegi szakmai szervezet.

Új elemként jelennek meg a szakmai tagozatok. Ezek a szakmai tagozatok olyan szakterületek igazságügyi szakértőit foglalják magukba, amelyek az Igazságügyi Minisztérium rendeletében meghatározott egyes szakterületek szerint csoportosuló szakértőket fogják össze. Ez egy önkormányzattal rendelkező szervezet, tehát nemcsak az egész egységes kamarának, hanem a szakmai tagozatoknak is bizonyos belső önkormányzatisága lesz a jövőben. Az úgynevezett módszertani levél kiadása, amire ugyan eddig is lehetőség volt, de nagyon kevés példa akadt rá, hatékonyabbá válhat az új szabályok életbe lépésével. Ezek a módszertani levelek orientálhatják, kizárólag szakmai szempontból, a szakértőket a szakvélemény kialakítása során. A kamara finanszírozási problémáinak és egyben a kamara által ellátott közfeladatok finanszírozásának a garanciája az úgynevezett kamarai költségátalány bevezetése, amelyről fontos megállapítani, hogy nem része a szakértő bevételének, így ezzel kapcsolatban természetesen adózási kötelezettsége sincs a szakértőnek.

A javaslatban, ahogy az előbb beszéltünk a szakmai színvonal emeléséről, az etikai színvonal emelésére is nagy hangsúlyt helyez az előterjesztő. A javaslatban az etikai felelősség helyett a fegyelmi felelősség intézménye kerül elsődlegesen szabályozásra. A fegyelmi eljárásban garanciális elemekkel körülbástyázott eljárás keretében állapíthatják meg a jövőben a szakértők fegyelmi felelősségét. Új elemként jelenik meg a bejelentő részvétele ebben az eljárásban. A bejelentő az a személy, aki az igazságügyi szakértővel szemben a fegyelmi felelősség megállapítását kezdeményezi, és ennek érdekében részt vehet az eljárásban. Természetesen a szakértőt számos garanciális szabály védi az alaptalan kezdeményezésekkel szemben, így természetesen a jogorvoslat lehetősége is biztosított ebben az eljárásban. Ettől egyébként elkülönül egy lehetséges etikai szabályozás megállapítása, tehát a fegyelmi felelősség mellett bizonyos etikai minimumkövetelmények is megállapításra kerülhetnek a szakmai önszabályozás jegyében.

Végezetül erősödik a törvényességi felügyelet az Igazságügyi Szakértői Kamara felett. Szeretném leszögezni, itt számos félreértés adódik azzal kapcsolatban, hogy sohasem a szakértői tevékenység tekintetében merül föl a törvényességi felügyelet igénye, hanem csak a kamara tevékenységével, a szakmai szervezet tevékenységével kapcsolatban kell hogy felmerüljön, hiszen a szakértői tevékenység törvényességi felügyeletét nem gyakorolhatja a végrehajtó hatalom. A kamara törvényességi felügyeletét viszont igenis a végrehajtó hatalomnak kell ellátnia, és így a kormány az igazságügyi miniszter útján ellátja ezt a feladatot. A törvényességi felügyelet tehát erősödik.

Bevezetésre kerül a főtitkár intézménye. Az intézmény bevezetésének a célja a kamara gazdálkodása feletti állami kontroll erősítése és a hatékonyabb működés elősegítése azáltal, hogy a miniszter által jóváhagyott, de a kamara elnöke által alkalmazott személy lehet majd a jövőben a főtitkár.

(13.40)

Tisztelt Ház! Összességében ennyiben kívántam bemutatni a törvényjavaslat újításait és indokoltságát. A képviselőcsoportunk nevében támogatásra javasolom a törvényjavaslatot, ahogyan mondtam, régóta várt törvényjavaslat ez a Ház asztalán. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 24 2016.04.12. 5:09  21-82

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Törvényalkotási bizottság a tegnap esti ülésén ellenszavazat nélkül, 2 tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslat elfogadását és az egységes összegző javaslatot.

Az előterjesztő a vitában a törvényjavaslat indoklásaként elmondta, hogy a népszavazással azonos jogi hatást váltana ki a törvényjavaslat, azaz a 2015. március 14-ei állapot, tehát a népszavazással támadott törvény hatálybalépése előtti jogi helyzet jön létre, ha az Országgyűlés elfogadja a törvényt. Ennek viszont feltétele, hogy az Országgyűlés módosítás nélkül fogadja el a törvényjavaslatot, és helyezze hatályon kívül a hatályban lévő kiskereskedelmi tevé­kenységre vonatkozó szabályokat.

A vita elsősorban politikai természetű volt, illetve a módosító javaslatokról folyt a vita, hiszen részletes vitát is folytatott a Törvényalkotási bizottság. A politika természetű vita során a Magyar Szocialista Párt képviselői kifejtették, hogy álláspontjuk szerint a törvényjavaslattal a kormány meg kívánja akadályozni, hogy a kérdésben népszavazás kerülhessen kiírásra. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!) Erre a kormánypárti képviselők tájékoztatták a Magyar Szocialista Párt képviselőit, hogy a törvényjavaslat elfogadása nem zárja ki, hogy egy újabb népszavazást kezdeményezzenek, viszont akkor már a jogi helyzet a jelenleg elfogadott törvény szerint fog alakulni, azaz a vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény hatályon kívül kerül.

A politikai vita másik eleme az volt, hogy vajon mi lenne ebben az ügyben a baloldali nézőpont, szempontok, a baloldaliság mit diktálna a részt vevő pártoknak. A Törvényalkotási bizottság kormánypárti tagjainak az az álláspontja, hogy a Magyar Szocialista Párt nem baloldali értékeket képvisel (Felzúdulás, közbeszólások az MSZP soraiban.), amikor vasárnapi munkavégzésre akarja kényszeríteni a kereskedelmi dolgozókat. (Balla György: Azt se tudjátok, mi az! Gőzötök sincs róla! ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Miről? ‑ Közbeszólások az MSZP padsoraiból. ‑ Az elnök csenget.)

Ezt a Törvényalkotási bizottságban hasonló hevességgel utasították vissza a Szocialista Párt képviselői, és Bárándy Gergely alelnök úr tájékoztatta a bizottságot, hogy pártjának mainstreamje azon az állásponton van, hogy ez egy baloldali álláspont. Azért volt ezt kénytelen megjegyezni, mert például Szanyi Tibor, az MSZP európai parlamenti képvi­selője ellenkező állásponton van, és erre hivatkoztak néhányan a vitában. (Tukacs István: Ez a Törvényalkotási bizottság szakmai álláspontja.) Tehát a Törvényalkotási bizottságban folyó politikai vita (Közbeszólások az MSZP soraiból. ‑ Az elnök csenget.) ‑ bármennyire nem tetszik önöknek, de a Törvényalkotási bizottságban politikai vita is folyt a törvényjavaslatról (Tukacs István: Vajon miért? ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Szanyi Tiborral?) ‑, tehát a politikai vita elsősorban a baloldaliság és a népszavazás kérdéseiről folyt.

A Törvényalkotási bizottságban a módosító javaslatokat is megtárgyalták a képviselők, és a módosító javaslatokról a következő álláspont alakult ki. Egyetlen módosító javaslatot sem támogatott a Törvényalkotási bizottság többsége, elsősorban azért, ami itt is elhangzott már, hogy a törvényjavaslattal az eredeti állapotot kell helyreállítani, tehát a bérpótlékokra vonatkozó döntés csak egy jövőbeli döntéssel lehetséges. Jelen pillanatban ahhoz, hogy a 2015. március 14-ei állapot helyreálljon, a hatályos törvényt teljes egészében hatályon kívül kell helyezni, beleértve egyébként a megemelt bérpótlékokat is.

Szeretném megjegyezni ‑ döntsék el, hogy ez politikai vagy jogi vita volt ‑, hogy a Magyar Szocialista Párt népszavazási kérdésének sikere esetén három évre befagyasztotta volna a népszavazás eredménye a bérpótlékot, azaz 50 százalékos vasárnapi bérpótlékot tartalmazott a Szocialista Párt népszavazási kérdésének elfogadása. Ezt egyébként a bizottságban helyet foglaló szocialista képviselők vitatták, hogy ez lett volna az eredménye, de a bizottságban mind a kormány álláspontja, mind pedig a kormánypárti képviselők álláspontja ez volt.

Ki szeretnék még térni a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontjára, akik elsősorban a törvényjavaslat indoklásával nem értettek egyet, és fenntartották azt az álláspontjukat, hogy a vasárnapi munkavégzés tilalma helyes döntés volt. Ezért ezt tartózkodásukkal jelezték.

Ez után a vita után fogadta el a Törvényalkotási bizottság az állásfoglalását. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 48 2016.04.12. 1:40  21-82

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miközben Gúr Nándor képviselő úr 15 percen keresztül ostorozta a kormányt és a törvényjavaslatot, közben mondott egy nagyon érdekes dolgot. Azt mondta, hogy vissza kellene vonni ezt a törvényjavaslatot.

Gúr Nándor tehát azt mondja, hogy a szocialisták népszavazási kezdeményezésével azonos eredményű törvényjavaslatot vissza kellene vonni. Fel kell tenni ezt a kérdést, hogy vajon ki hazudik akkor ebben az ügyben. Folyton hazugsággal vádol Gúr Nándor másokat, miközben ezek szerint a szavai szerint nem támogatja azt a törvényjavaslatot, amire egyébként népszavazást kezdeményeztek, amivel egyenértékű népszavazást kezdeményeztek.

(11.30)

Tehát, tisztelt Ház, néhány óra múlva, vagy talán egy óra múlva eljön az igazság pillanata, hogy a Szocialista Párt vajon megszavazza-e az Országgyűlésben azt a törvényjavaslatot, amely egyébként az általuk kezdeményezett népszavazással azonos helyzetet fog előidézni.

Nem akarom folytatni itt a személyeskedést, amibe belekezdett Gúr Nándor, de ha már hazugnak nevezte a kormányoldalt vagy jó néhányunkat, tisztelt képviselőtársaim, Gúr Nándor, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője, az 1980-as évek végén Borsod-Abaúj-Zemplén megye utolsó első titkára volt a Kommunista Ifjúsági Szövetségben. (Moraj és derültség a Fidesz és a Jobbik soraiból.) Erről az Országgyűlés honlapján megtalálható életrajza szerint annyit állít, annyit vall be, hogy: tagja voltam az ifjúsági mozgalomnak. Hát akkor mindenki eldöntheti, hogy hol itt a hazugság, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 20 2016.04.13. 5:57  17-50

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt előrebocsátom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

A következőkben kétféle vita fog kibontakozni: az egyik a versengő népszavazási kezdeményezésekről fog szólni, a másik pedig a politikai profilozásról fog szólni. Ez utóbbiról, tudniillik, hogy valaki a profilja alapján melyik párthoz tartozik vagy melyik párt érdekében lép fel, én nem szeretnék állást foglalni, megteszik ezt majd az utánam következők.

Tisztelt Ház! A versengő népszavazási kérdések miatt elméletben és néha gyakorlatban is a konku­ráló jogok problémájának a helyzetébe kerül a népszavazást kezdeményező, hiszen mindaddig, amíg a népszavazási kezdeményezésével azért nem élhet, mert másvalaki élt a népszavazási kezdeményezés jogával, addig az ő joga hátrébb sorolandó.

A probléma gyökere a benyújtási moratórium miatt áll fenn, amiatt jön létre ez a probléma, amit az államtitkár úr is részletesen bemutatott, hogy egy benyújtási moratóriumot tartalmaz a törvény; egyéb­ként eltérően szabályoz a jelenleg hatályos törvény a korábbi népszavazási törvényhez képest. Mivel ez a probléma gyökere, tehát a konkuráló jogok, a versengő népszavazási kérdésekben konkuráló jogok ügyében a legfontosabb kérdés a benyújtási moratórium kezdő időpontja, ezért indokolt a kezdő időpont későbbi meghatározása az eljárásban, így az azonos tárgyú kérdésekben a párhuzamos aláírásgyűjtés megengedése. Erre tett javaslatot a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda. Ezáltal az azonos tárgyú kérdések között nem a benyújtás sorrendje döntene, hanem az aláírásgyűjtés gyorsasága és sikeressége, így biztosítható a nagyobb társadalmi támogatottsággal rendelkező kezdeményezés primátusa. Ebből következik, hogy az előbb említett konkuráló jogok problémája akként fog eldőlni, hogy melyik népszavazási kezdeményezés mellé áll több aláíró, több kezdeményező állampolgár.

A fentieknek megfelelő, legészszerűbb időpont a párhuzamos aláírásgyűjtés megengedése esetén az aláírások ellenőrzéséről hozott jogerős NVB-ha­tá­ro­zat. Ez azt teszi lehetővé, hogy az azonos tárgyú népszavazási kezdeményezések aláírásgyűjtése párhuzamosan történhetne, a moratórium tehát a kérdés benyújtása helyett a megfelelő számú aláírások meglétéről hozott, jogerős nemzeti választási bizottsági határozattal állna be. Ebben az esetben szükséges annak meghatározása, hogy a Nemzeti Választási Bizott­ság mikor dönt az azonos tárgykörről. Legcélszerűbb, ha ezt a döntést már a kérdés hitelesítésekor meghozza.

(10.10)

Az azonos tárgyú kezdeményezések közül az elsőként hitelesített kérdés kezdeményezőjét ‑ mivel első benyújtóként az azonos tárgykör megléte formailag kizárt ‑ a későbbi azonos tárgyú kérdések hitelesítése esetén személyes értesítés alapján tájékoztatni szükséges, hiszen további kérdések hitelesítése esetén a kezdeményezések egymással versengenek. A választópolgárok tájékoztatása céljából szükséges a valasztas.hu oldalon az azonos tárgyú kezdeményezésekről táblázat, nyilvántartás vezetése.

Emellett természetesen szabályozni kell a párhu­zamos aláírásgyűjtés megengedése esetén a morató­rium beállásakor a folyamatban lévő kezdeményezé­sek sorsát, amelyek több esetben is előállhatnak, ha az új szabályozást bevezetjük. Erre nem kívánok rész­letesen kitérni, erről beszélt államtitkár úr is, és egyébként a törvényjavaslat is részletesen tartalmazza.

Tehát a legfontosabb kérdés, a legfontosabb jogi probléma, amit ebben a helyzetben meg kell oldanunk, hogy a versengő népszavazási kérdésekben mindazok az állampolgárok, akik kezdeményeznek, élnek a népszavazás kezdeményezéséhez való jogukkal, ezek az állampolgárok, mindaddig, amíg az elsőbbség kérdése jogerősen el nem dől, addig gyűjthessenek aláírásokat.

Az persze egy érdekes és gyakorlati problémát fog okozni, hogy az azonos tárgyúnak minősített népszavazási kezdeményezésekre, amelyek azonban nem feltétlenül azonos szövegezésű népszavazási kezdeményezések, a választópolgárok hogyan fognak reagálni, ha azt tapasztalják, hogy ugyanabban a tárgy­ban több népszavazási kezdeményezésre is gyűj­tenek aláírást. De mivel nem kizárt, hogy több népszavazási kezdeményezést is támogassanak a választópolgárok, ezért az ő szempontjukból ebben a kérdésben nem kell már az elején állást foglalniuk, majd csak akkor, ha végül a Nemzeti Választási Bizottság jogerősíti a népszavazási kezdeményezést.

Tisztelt Ház! Tehát álláspontunk szerint a kormány javaslata egy korrekt és a gyakorlatban nemegyszer előforduló problémát, és nemcsak a közelmúltban, hanem a régmúltban előforduló problémát is orvosló javaslat. Bízom benne, hogy a Házban meglesz az ehhez szükséges minősített többség. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 46 2016.04.13. 2:07  17-50

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek mindenkitől amiatt, hogy egyébként másokhoz hasonlóan hangosan figyelmeztettem a felszólalókat, hogy térjenek a tárgyra. De nem ezért kértem szót alapvetően (Szilágyi György közbeszól. ‑ Az elnök csenget.), hanem természetesen fontos kérdés annak megvitatása, hogy a választási iratokat melyik nyomda nyomtatja. Az azonban vitán felül áll, hogy mind a választási, mind a népszavazási iratok érzékeny, személyes adatokat tartalmaznak, továbbá a választási jog tisztasága is indokolja az óvatosságot. A Dúró Dóra által és egyébként Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr által is kifogásolt megoldásnak, amely szerint csak a Nemzeti Választási Iroda által hitelesített íveken lehet gyűjteni az aláírásokat, a kezdeményezéseket, egyébként a törvényjavaslat indoklása részletes indokát adja, ugyanis csak így lehet garantálni azt, hogy a személyes adatok mind a Nemzeti Választási Irodához visszakerülnek. Tehát az összes gyűjtőívvel el kell számolnia a népszavazás kezdeményezőinek.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet: a választási vagy a népszavazási iratokkal kapcsolatos nyomdai közbeszerzések nem tartoznak az igazságügyi miniszter hatáskörébe, tehát mindaz, amikor Dúró Dóra számonkérte az előbb az igazságügyi miniszteren azt, hogy miért ilyen vagy olyan közbeszerzések születtek, az egy alapvető tévedés, mert még csak nem is a kormány hatáskörébe tartozik a választási iratokkal kapcsolatos nyomdai közbeszerzés, hanem a Nemzeti Választási Iroda hatáskörébe tartozik. A Nemzeti Választási Irodát pedig legfeljebb írásban tudja kérdezni a képviselő asszony, hogy miért azt a céget választották ki a közbeszerzésen. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 50 2016.04.27. 6:40  47-80

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a törvényjavaslat elfogadását.

A tegnapi napon a Belügyminisztériumban sor került egy tájékoztató egyeztetésre a belügyminiszter úr és a Magyar Államkincstár elnökének részvételével. Ezen egyébként a parlamenti frakcióval rendelkező pártok közül négy volt jelen, a kormánypártok, a Jobbik és az LMP képviselőcsoportja képviseltette magát. Ezen a tegnapi egyeztetésen is elhangzottak azok az indokok, amelyek miatt a kormány benyújtotta a törvényjavaslatot.

Nagyon fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a törvényjavaslat célja egy olyan biztonságos és kellő információt szolgáltató általános informatikai rendszer működtetése, egy általános informatikai segítség megadása az önkormányzatok számára, amellyel részben az önkormányzatok szolgáltatásokat tudnak igénybe venni, részben pedig természetesen az ott nyilvántartott és kötelezően nyilvántartott adatok az állam számára az állami pénzügyi ellenőrzés lehetőségét megteremtik.

A tegnapi egyeztetésen is elhangzott, hogy bizonyos aggályok vagy félelmek merültek fel az önkormányzatokban, hogy itt valamilyen, az ő jogaikat sértő vagy esetleg az ő jogaikat érintő változtatásról lenne szó. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy az önkormányzati törvény 114. §-a, amely most a törvényjavaslat következtében módosulna, tehát a hatályos 114. § is tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy az önkormányzat, a helyi önkormányzat informatikai rendszert működtet, amely a folyamatos állami pénz­ügyi ellenőrzés eszközeként is szolgál. Tehát jelenleg a hatályos szabályok szerint is egy informatikai rend­szert kell működtetni az önkormányzatnak, amelyen keresztül az ott nyilvántartott adatok a pénzügyi állami ellenőrzés eszközeként szolgálnak.

Tehát semmilyen új ellenőrzésről, pénzügyi ellenőrzésről, új, az önkormányzatok jogköreit érintő, azt sértő, különösen sértő informatikai adattárról nincs szó. Ez egy olyan adattár lesz, amelyben valóban akár a pénzügyi állami ellenőrzés is megvalósulhat ezen az adattáron keresztül.

Miért fontos ezt az adattárat létrehozni, és miért fontos egységesíteni az egész országban? Azért fontos, mert az állami pénzügyi ellenőrzés egy folyamatos tevékenység, és nyilván folyamatosan figyelemmel követi az Államkincstár saját támogatásainak a felhasználását, részben pedig az önkormányzatok pénzügyi helyzetét figyelemmel kíséri. Ez egyébként törvényből adódó kötelezettsége, tehát semmi olyan új ellenőrzési lehetőséget ezzel sem az Államkincstár, sem más állami szerv nem kap. Hiszen, ahogy mondtam, a törvényben most is szerepel, hogy ez egy lehetőség a pénzügyi állami ellenőrzés eszközeként.

Tisztelt Ház! Úgy gondolom, azok a félelmek, amelyek részben a sajtóban, részben a tegnapi napon az egyeztetésen is megfogalmazódtak, egy félreértésből adódnak. Abból a félreértésből adódnak, hogy itt ez a törvényjavaslat, ahogy mondtam, egy új ellenőrzést teremtene meg vagy egy új ellenőrzési jogkört vezetne be. Szó sincs új ellenőrzési jogkörről. Egy, már a törvényben, az önkormányzati törvényben most is létező állami pénzügyi ellenőrzési jogkört egységesít, és azt egy informatikai támogatással biztosítja az önkormányzatok és az Államkincstár számára.

Tisztelt Ház! Tehát azok után, hogy éppen az elmúlt napokban meglehetősen sokat vitatkoztunk a közpénzek átláthatóságáról és a közérdekű adatok nyilvánosságáról, úgy gondolom, senkinek nem lehet az ellen kifogása, hogy a helyi önkormányzatok egyébként közérdekű adatnak minősülő pénzügyi adatai egy, az állami szervek számára is átlátható informatikai rendszerben kerülnek tárolásra. Azért kívántam erre rámutatni, mert úgy gondolom, részben nem értek annyira az informatikai hátteréhez ennek a törvényjavaslatnak, részben pedig leginkább a kérdőjelek vagy a kételyek az önkormányzati jogokkal kapcsolatban fogalmazódtak meg.

Még egy apróságra szeretnék rámutatni, a tegnapi napon az egyeztetésen is szó volt erről, hogy egyes álláspontok szerint felmerül, hogy a törvényjavaslat vagy annak egy része sarkalatos rendelkezéseket tartalmazna. Azt tudni kell, hogy a törvény módosításával érintett 114. § most sem sarkalatos része a törvénynek. Ahogyan mondtam, a 114. § jelenlegi szabályai már tartalmazzák azt a bizonyos pénzügyi állami ellenőrzésre való utalást, ami, ahogyan elmondtam, nem bővül, nem kerül át más állami szerv hatáskörébe, tehát nincs a törvénynek olyan rendelkezése, ami bármilyen szempontból a sarkalatosságot felvetné.

A kormány nem is sarkalatos törvényként nyújtotta be, és egyetlenegy részben egy sarkalatossági záradékot érint a törvényjavaslat, de azt kell mondjam, az teljesen technikai, ami abban a módosításban szerepel, és egyébként az sem sarkalatos módosítás. Tehát a kormány, megfontolva a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium álláspontját, úgy ítéli meg, hogy a törvényjavaslat nem sarkalatos. Ezt a magam részéről én is alá tudom támasztani az előbb elmondott érvekkel. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

(12.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 64 2016.04.27. 5:29  47-80

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a vita elején a felszólalásomban igyekeztem megelőlegezni vagy megelőzni azokat a véleményeket, amelyek szerintem egy tévedésen alapulnak, tehát azon alapulnak, hogy nincsenek tisztában képviselőtársaim a törvény, az önkormányzati törvény hatályos 114. §-ának a rendelkezéseivel, ezért ezt, ha nem haragszanak, fel fogom olvasni, és akkor ezek után beszéljük meg szerintem, hogy vajon ez a törvényjavaslat sérti-e az önkormányzatok jogait. Nem tudom visszaidézni, de nagyon ‑ hogy mondjam? ‑ sok képi felszólalás hangzott el arról, hogy hogyan akarja a kormánytöbbség ezzel a javaslattal már megint szegény önkormányzatokat rövid pórázon tartani.

Kérem, hallgassák meg, hogy most hogy szól a 114. §, amely az önkormányzati törvény hatályos szövege: „A helyi önkormányzat a pénzügyi, ügyviteli, ügyintézési és egyéb alapvető feladatok egységes szabályok szerinti elvégzését, átláthatóságát biztosító, az állami informatikai rendszerrel összekapcsolható informatikai rendszert működtet, mely a folyamatos pénzügyi állami ellenőrzés eszközeként is szolgál. A rendszerben kötelezően nyilvántartandó adatok körét jogszabály határozza meg.” Ez szó szerint megegyezik az előttünk fekvő törvényjavaslat által javasolt 114. § (1) bekezdésével.

Tehát nincs szó új ellenőrzésről és új adatok bekéréséről, nincs szó semmiféle, az önkormányzatokra új kötelezettséget rovó szabályról. Amiről itt ez a törvényjavaslat szól, az nem más, mint hogy az Országgyűlés, ha elfogadja ezt a törvényt, akkor kijelöl egy országosan egységes informatikai rendszert, amihez csatlakoznia kell az önkormányzatoknak, és abban tartják nyilván az adatokat. De még egyszer mondom, az adatok közzétételére vonatkozó kötelezettség, az adatok állami pénzügyi ellenőrzés céljából való nyilvántartása és az állami informatikai rendszerrel való összekötése már most is a hatályos szabályok része, ezért én végképp nem értem ezt a kritikát. Nyilván nem tudok másra gondolni, mint hogy akik ezt a kormány szemére vetették, azok nem ismerik a 114. § jelenlegi hatályos szövegét.

Összefoglalva tehát, igen, részben fenntartom azt az állításomat, hogy ezeknek az adatoknak a nagy része közérdekű adat. Nem tudom megítélni ebben a pillanatban, hogy minden adat közérdekű-e, ugyanis a hatályos szabály úgy szól, hogy „a rendszerben kötelezően nyilvántartandó adatok körét jogszabály határozza meg”. Biztos az én tudatlanságom, de én nem találkoztam ezzel a jogszabállyal, tehát valószínűleg még nem vagy legalábbis egy része lehet eddig jogszabályban szabályozott. Nyilván innentől kezdve ennek a rendszernek az lenne az újítása, hogy pontosan meghatározza majd egy kormányrendelet azt, hogy milyen adatokat kell közzétenni, nyilván ezek egységesek lesznek minden önkormányzatnál, és naprakészek lesznek. Tehát ez nagyon fontos, hogy a naprakész pénzügyi ellenőrzést fogja tudni, a folyamatában történő ellenőrzést fogja tudni elősegíteni ez az adattár. De még egyszer hangsúlyozom, hogy ez nem új szabály, ez a hatályos jog része is, legfeljebb eddig nem működött elég hatékonyan, és nem volt ennyire ‑ hogy is mondjam csak ‑ az érintett önkormányzatok számára világos, hogy milyen adatokat kellene közzétenni.

Egyébként pedig amit Staudt képviselő úr javasolt, hogy persze, más állami szerveknél is ugyanezt kellene megtenni, én feltételezem, hogy van ilyen, nem értek hozzá teljesen, de az Államkincstárnak nyilván vannak olyan informatikai rendszerei, amelyekben bizonyos adatokat azoknál az állami szerveknél, akiknek kifizetést teljesít az Államkincstár, ott nyomon tudja követni az Államkincstár ezeknek a pénzeknek a mozgását.

(13.40)

Egyébként nyitottak vagyunk arra, tehát szerintem semmi akadálya. Ez valószínűleg egy informatikai fejlesztés kérdése, hogy akit az Államkincstár támogat vagy akinek pénzt utal, annak a pénzügyi adatait, legalábbis erre a felhasználásra vonatkozó adatait egységes rendszerben tegye közzé. Hangsúlyozom, ez még nem a közérdekű adat kategóriája. A közérdekű adatokról szóló törvényünk, az információszabadságról szóló törvényünk egyébként meghatároz bizonyos különleges közzétételi kötelezettségeket. Ha megnéznek egy kormányzati honlapot és a minisztérium honlapját, akkor vannak is ilyen adatok, de bármilyen állami szervnél vannak különleges közzétételi kötelezettségek. Ezek megint csak nem teljes körűek, hanem csak az egyes jogszabályokban megállapított adatfajták.

Summa summarum, az a kritika, hogy ezáltal az önkormányzati jogok csorbulnának, vagy most jött el az a pillanat, hogy most aztán vége mindennek, mert már innentől kezdve már rövid póráz lesz, ez egy teljes tévedés, a hatályos önkormányzati törvény ismeretének a hiányából adódó tévedés. Köszönöm szépen a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 84 2016.04.27. 8:38  81-96

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az imént figyelemmel kísérte államtitkár úr előadói nyitóbeszédét, az nyilván tisztában van azzal, hogy nem ez a törvényjavaslat vezeti be 2016. július 1-jétől az elektronikus pereskedést. Ezt már egy korábbi törvény döntése alapján az Országgyűlés elrendelte, így az előttünk fekvő törvényjavaslatnak nem az a tárgya, hogy lesz-e 2016. július 1-jétől elektronikus pereskedés, bár kétségtelenül igaz, hogy teljes körben, széles körben július 1-jétől fog bekövetkezni az a fordulat az eljárásokban, amelyet hosszú évek előkészítő munkája után mind az Országgyűlés, mind az érintett jogalkalmazók, a bíróságok és az ügyvédek is folyamatosan figyelemmel kísértek, és folyamatosan készültek fel erre a fordulatra, mégpedig arra, hogy az eljárásban szükséges iratokat bizonyos esetekben kötelezően elektronikus úton kell majd benyújtaniuk. Sőt, a törvényjavaslatból kiderül, hogy egyes ese­tek­ben kötelező elektronikus nyomtatványokat, elek­tronikus blankettákat kell majd használni. Mindez, ahogy mondtam, nem ettől a törvénytől válik kötelezővé július 1-jétől, ezért bízom benne, a vita most nem arról fog szólni, hogy miért térünk át július 1-jé­től az elektronikus ügyintézésre.

A törvényjavaslat nem tesz mást, mint hogy az időközben felmerült észrevételeket még azelőtt pontosítja, azelőtt átvezeti, azelőtt módosítja, mielőtt július 1-jétől az éles üzem beindul az elektronikus ügyintézésben. Tehát a törvényjavaslat célja kifejezetten az, hogy a július 1-jén mindenképpen bekövetkező elektronikus eljárást az ügyfelek számára, a felhasználók számára, az állami szervek számára, tehát az eljárás minden szereplője számára könnyebben igénybe vehetővé és ‑ ahogy mondani szokták ‑ felhasználóbaráttá tegye; így mondják ezt az informatika nyelvén. Tehát mindazokat kérem, akik úgy gondolják, hogy a július 1-jén meginduló elektronikus eljárásban szeretnék, hogy az ügyfelek és az állami szervek, azaz a felhasználók rugalmasan és az éles üzem szempontjából minél jobban tudják gyakorolni a jogaikat, támogassák a törvényjavaslatot, mert ezzel az ügyfeleket, a bíróságokat és az ügyvédeket, a jogi képviselőket támogatják abban, hogy a július 1-jén mindenképpen bekövetkező elektronikus eljárást igénybe tudják venni, és ahogy mondtam, bizonyos esetekben kötelező is igénybe venni.

Én magam mondtam, hogy nem ennek a törvénynek a tárgya az elektronikus eljárás bevezetése, mégis azt gondolom, újból meg kell erősítenünk azt, hogy az elektronikus eljárásnak számos előnye van. Bár kétségtelenül igényel némi felkészültséget, de nem több felkészültséget, mint bármilyen számítógép-felhasználónak a felkészültségét, vagy azt kell mond­jam, hogy egy minimális informatikai felkészültséget természetesen igényel az eljárás szereplőitől, mégis számos előnnyel bír az elektronikus eljárás. Mindenekelőtt gyorsítja az eljárásokat, gyorsítja a bírósági eljárást. Amikor tehát arról gondolkodunk, hogy hogyan lehet felhasználóbarátabbá tenni az elektronikus eljárást, akkor lebegjen a szemünk előtt az a szempont, hogy a cél elsősorban az eljárás gyorsítása.

Másrészt nyilván megbízhatóvá is teszi, hiszen a törvényjavaslatban foglalt eszközök, részben jogi, részben informatikai eszközök tulajdonképpen a felhasználók, az eljárás szereplőinek az azonosítását segítik, garantálják, hogy csak az arra jogosulttól származó iratok érkezhessenek be az állami szervekhez, és azokat ilyen minőségben, ilyen súllyal vegyék figyelembe az állami szervek. Például aki a keresetlevelet benyújtja, annak joga volt-e arra, hogy benyújtsa a keresetlevelet. Ezért szükséges az, hogy a törvényeink előírják, hogyan kell ezeket a biztonsági kapukat megalkotni.

Azt gondolom tehát, hogy az elektronikus eljárás számos előnye mellett szükséges az egyébként már sokszori határidővel elhalasztott felkészülési idő. Kétségtelen, hogy aki eddig nem foglalkozott ezzel a problémával, annak a számára mindegy, hogy mennyi időt hagyott eddig az Országgyűlés, aki pedig felkészült az elektronikus eljárásokra, annak meg bőven elegendő időt adott az Országgyűlés, hogy rá tudjon hangolódni az elektronikus eljárásokra. Kétségtelenül igaz, hogy minimális felkészülés vagy adott esetben egy kis tanulás nélkül nem nagyon lehet igénybe venni ezeket az elektronikus szolgáltatásokat.

(14.20)

És mivel ez kötelező, ezért rá is kényszerülnek az eljárás szereplői, hogy megtanulják, hogy hogyan kell kezelni ezeket az elektronikus felületeket. Kétségtelenül előállhat egy olyan helyzet, hogy maga az informatikai rendszer vagy maga az eljárás informatikai része nem tökéletes, de azt gondolom, hogy ha ilyen helyzet áll elő, akkor nem feltétlenül kell törvényt módosítani, nem kell szaladni a törvényhozáshoz. Ez a törvényjavaslat, amit itt most benyújtottunk, kellő kereteket ad arra, hogy módosítani tudják magát az eszközt, azt az informatikai rendszert, amelyen keresztül ez az elektronikus kapcsolattartás zajlik. Tehát nagy előnye ennek a törvényjavaslatnak, hogy nem kell nekünk bármilyen felmerült probléma esetén törvényt módosítani ahhoz, hogy ettől még működőképes legyen az informatikai rendszer.

Tisztelt Ház! Én a magam részéről nem akarom tovább húzni az időt. Természetesen az érintettek biztos nagy izgalommal várják ezt a 2016. július 1-jei időpontot, mert ahogyan mondtam, innentől kezdve élesben elkezdődik ez az elektronikus eljárás. Számos eljárás már most is elektronikusan zajlik. Azt kell mondjam, itt csak egy újabb körre, egy újabb személyi körre, újabb felhasználói körre terjed ki majd az elektronikus eljárás.

Tehát nem arról van szó, hogy most kellene valakinek először szembesülnie az elektronikus eljárással, számos eljárási típusban már működik az elektronikus eljárás. Ilyen például a cégbírósági eljárás, ahol például az elektronikus nyomtatványokat is ismerik már a felhasználók. Tehát semmilyen újdonságot nem okoz azoknak, akik már találkoztak ilyen informatikai rendszerekkel. Természetesen azoknak, akiknek ez teljesen új kötelezettséget jelent, azoknak, ahogyan mondtam, a július 1-jéig terjedő időben még érdemes megtanulni, hogy hogyan kell ezeket a rend­szereket alkalmazni.

Tisztelt Ház! Azt javaslom és azt kérem, hogy tá­mo­gassák a törvényjavaslatot. Nem a kormány kedvéért, hanem az elektronikus ügyintézés, az elektronikus eljárás résztvevőinek a minél hatékonyabb és minél ügyfélbarátabb kiszolgálása érdekében támogassák az előttünk fekvő módosításokat. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 212 2016.05.09. 2:14  209-220

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt előterjesztő Képviselő Úr! Nem érdektelen, ezért szeretném ismertetni, hogy melyek azok a Ház működésére vonatkozó országgyűlési törvénybeli rendelkezések, amelyeket a Jobbik a törvényjavaslatával ki akar iktatni az Országgyűlés házszabályaiból. Ez pedig az országgyűlési törvény 24. § (1) bekezdés második, harmadik és negyedik mondata. Ezek így szólnak: „Nem hozható létre vizsgálóbizottság egyedi jogi felelősség megállapítására, továbbá olyan ügyben, amely az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, illetve az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Nem terjedhet ki a vizsgálat olyan ügyre, amely a döntés előkészítésének szakaszában van. Nem terjedhet ki a vizsgálat továbbá olyan ügy megvizsgálására, amely folyamatban lévő büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.”

Önmagában elég lett volna, ha ezt csak felolvasom, és megint csak nyomatékosítom, hogy a Jobbik azt szeretné, ha vizsgálóbizottságot lehetne felállítani, még egyszer mondom, egyedi jogi felelősség megállapítására, olyan ügyben, amely az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik (Dr. Staudt Gábor: Igen.), olyan ügyben, amely az Állami Számvevőszék hatáskörébe tartozik vagy az önkormányzatok hatáskörébe tartozik, továbbá olyan ügyben, amely büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.

Nos, tisztelt Ház, nem kell nagyon bizonyítanom, hogy mindez a hatalommegosztás Alaptörvénybe foglalt elvével alapvetően ellentétes. A Jobbik nagyon szellemesen meghagyta azt a hivatkozást a 24. § (1) bekezdéséből, amely az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésére hivatkozik, ahol is a hatalommegosztás elvét mondja ki az Alaptörvény. De nyilván, ha a Jobbik javaslatát elfogadnánk, akkor mindez az Országgyűlés tekintetében semmivé foszlana, semmi jelentősége nem lenne innentől kezdve a hatalommegosztás elvének, hiszen az Országgyűlés átvenné az előbb említett alkotmányos szervek feladatkörét. Ezért nem támogatható a javaslat. Köszönöm szépen.

(17.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 40 2016.05.10. 13:42  35-48

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára majdnem három évvel ezelőtt tárgyalt az Országgyűlés alaptörvény-módosítást, 2013 szeptemberében fogadta el az Országgyűlés az Alaptörvény ötödik módosítását. Az Alaptörvény legutolsó módosításával az alaptörvény-módosítást kezdeményező kormány az Alaptörvénnyel kapcsolatos alkotmányjogi viták végére kívánt pontot tenni. Ez a most előttünk fekvő alaptörvény-módosítás merőben más helyzetet próbál kezelni, ezt a most előttünk fekvő alkotmánymódosítást, alkotmánymódosítási igényt, hogy úgy mondjam, az élet hozta.

Nem tudom azonban megállni, hogy szóvá ne tegyem, a Magyar Szocialista Párt ismét nem vesz részt abban a törvényalkotási folyamatban, ami az ország polgárainak biztonságát, az ország jogrendjét hivatott garantálni. Ismét távol marad az alkotmányozástól azért, hogy utána megvádolhassa politikai ellenfeleit azzal, hogy nem vehettek részt az ellenzéki pártok az Alaptörvény módosításának megalkotásában. (Balla György: Szégyen!) Ezt tapasztaltuk korábban is, hiszen éveken át bírálták az Alaptörvény elfogadásának folyamatát, miközben saját szabad akaratukból hozott döntéssel maradtak távol az Alaptörvény megalkotásától. De ez a mostani magatartásuk azért is felelőtlen, mert a téma, ahogyan mondtam, a téma nem alkotmányjogi alapvetően, hanem az élet, a biztonság, az emberek biztonsága hozta elénk ezt az ügyet.

Tisztelt Ház! A 2015-ös esztendő súlyos és nehéz tapasztalatokat hozott az Európai Unió számára. A migránsáradat rávilágított, hogy a határok védelmét biztosító jogszabályok nem érvényesülnek, a tömeges bevándorlás esetén a schengeni egyezményben rögzített jogos biztonsági igények teljesíthetetlenek, a határőrizet majdnem tehetetlenül áll az erőszakos határátlépéssel szemben. Magyarország Kormánya és Orbán Viktor miniszterelnök már több mint egy éve felhívta a figyelmet a menekültválság következményeire, és számos intézkedést tett, hogy az ország a schengeni határok védelmében vállalt kötelezettségeit teljesítse.

(12.40)

Emiatt számtalan nemtelen támadás érte akkor a magyar politikát, miközben többségében egyetértettek azzal, mára pedig több a követője, mint ellenzője a magyar intézkedéseknek. Magyarország iránytű volt a menekültválság kezelésében, és reméljük, hogy a biztonsági feltételek kiépítésével hatékony védelmet tudunk kialakítani az Európai Unió belső rendjének megőrzése érdekében.

Az európai politikusok egy része nem értette meg a migrációs válság valódi természetét, a helyzetet lebecsülte, a veszélyeket alulértékelte. Mindezek mellett nem lett európai szinten megfogalmazva az a biztonsági követelmény sem, ami lehetőséget adott volna a védekezésre a beözönlő bevándorlók közül az ellenséges szándékú személyek kiszűrésére. A migrációs válság mára az egyes országokban a hétköznapok biztonságának kérdésévé emelkedett. Arról van szó, hogy mindazok a szabadságjogok, amelyeket az Európai Unió a polgárai számára megteremtett, továbbra is életünk része maradhat‑e, vagy ‑ ahogy azt a franciaországi, belgiumi, németországi események mutatják ‑ a migráció következtében a félelem és szokásaink megváltoztatása életünk részévé válik.

Lassan megtanuljuk, hogy a szabadság mit sem ér, ha ehhez félelem és rettegés járul. Ha egy társadalomban a biztonság iránti bizalom csökken, akkor intézkedéseket kell tenni annak helyreállítása érdekében. Az már létező tapasztalat, hogy az európai életforma ellenségei olyan harcosokat is elrejtenek a bevándorlók között, akik életformánkat, a társadalom békéjét, együttműködésünk eddigi kereteit, tekintet nélkül kialakult értékeinkre, tudatosan le akarják rombolni. Ez egy teljesen új és váratlan helyzet. A sokasodó európai tapasztalatok azt mutatják, hogy ezeket a kockázatokat minden országnak előrelátó módon kell kezelni, azt megelőzni vagy inkább lehetetlenné tenni.

A kormány és a kormányzó pártok bejelentették, hogy a terrorfenyegetés veszélye miatt törvényes fel­hatalmazást kérnek az ország védelméhez. Ha van még természetes kérés, ami a törvények szellemének megfelel, akkor ezek között a legelső, hogy a kormány az Országgyűlés támogatását kéri az ország biztonságának védelme érdekében. Az is a kormány felelőssége, hogy a legtöbb ismeret birtokában milyen lépéseket lát szükségesnek a társadalom békéjének biztosítása érdekében. Az Országgyűlés arra kapott felhatalmazást a választópolgároktól, hogy felismerje a kockázatokat, az ország védelmét és biztonságát a törvényalkotás eszközeivel garantálja, és azt a legmegfelelőbb jogi formában kifejezésre juttassa. Ha a jogalkotói feladat az Alaptörvény módosítása, akkor úgy; ha ez egy felhatalmazó ren­del­kezés a kormány számára a veszélyhelyzetben történő eljáráshoz, akkor pedig azzal támogassa az ország önvédelmét.

A magyar emberek óriási többsége, már majdnem kétmillió ember az aláírásával támogatta a kor­mány azon kezdeményezését, hogy az ország, az or­szág lakóinak biztonsága védelmében szigorításokat vezessen be a bevándorlás szabályozásában. Ennek a felelős gondolkodásnak és társadalmi összefogásnak része az a szükséges előrelátás, ami az előttünk fekvő törvényjavaslatban is jelentkezik.

Az előttünk lévő javaslat nem tűr halasztást. Lehet idegenkedni attól, hogy a kormány milyen fel­ha­talmazást kap, amivel az azonnali terror­fenye­ge­tettséget elhárítani lesz képes, de a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség részéről elfogadhatatlannak tart­juk, hogy az ellenzék a kifogások keresésével a terror­fenyegetés elhárítását akarja megakadályozni, felál­dozva az emberek, a családok és az ország biz­tonságát. Általánosságban is elmondható, hogy az ellenzéki pártok obstrukciós tevékenysége végig­kísérte a migrációt, és szinte természetes, hogy most sincs készség a közös cselekvésre.

Az európai események Párizsban vagy Kölnben azt mutatják, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nincs idő az abszurd felvetésekre, ilyenkor hatékony és gyors intézkedésre van szükség, mint amelyhez most az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán szük­séges a képviselők támogatása. Francia­or­szág­ban a balliberális kormányzat is szigorú intéz­kedéseket veze­tett be a terrortámadások után, amelyek ve­szélyhelyzetben korlátozzák az alapjogok egy részét, és ezzel a szabadságszerető polgárok nagy többsége is egyetértett. Azt még nem tudjuk, hogy a sza­bad­ságjogok teljessége és a teljes biztonság egymás mellett kiteljesedhetnek‑e, de úgy tűnik, hogy ve­szély­helyzetben az alapjogok szükséges és arányos korlátozása indokolt lehet.

A biztonság olykor elsőbbséget élvez, előbb­revaló a szabadságjogok teljes körének érvénye­sülésével szemben. 2011 után az Amerikai Egyesült Államok is hatékony jogalkotási lépésként bevezette a hazafias jogalkotási törvényben a belső terrorizmus fogalmát. Ebben nem külföldi terrorveszélyről, hanem kockázatként már hosszú ideje a polgárokkal együtt élő személyekről van szó. Az eltelt időszakban lett belőle egy szabadságtörvény, mára számos ren­del­kezése nem került meghosszabbításra, de alap­vé­delmi stratégiaként megtartották a különleges jog­köröket.

A megváltozott biztonsági környezet meg­köve­teli a jogrendi válaszokat a szükségesség és arányos­ság követelményeinek betartásával. Az Alaptör­vény­hez kapcsolódó sarkalatos törvényekről folytatott vita során számosan érveltek amellett, hogy szük­ségtelen az Alaptörvény módosítása, mert minden fenyegetésre van felhatalmazó rendelkezés. Kérem, figyel­mesen olvassák el, hogy a különleges jogrend, annak egyetlen rendelkezése sem tartalmaz felha­talmazást az országot ért belső terrortámadás ese­tére. A terrorizmus elleni küzdelemben nincs teljes biztonság, de nincs érvünk az ellen, hogy törekedni kell rá. A terrorveszélyhelyzet Alaptörvénybe ikta­tásával ez a törekvés ölt testet. Ehhez nem kérünk százszázalékos bizalmat, hanem a lehető legtöbb bizal­mat az ország javára.

Tisztelt Ház! A terrorveszélyhelyzet Alaptör­vénybe iktatásának nyilvánvaló kulcskérdése a bizalom; nevezetesen, hogy a kormány megítélésén múlik a veszélyhelyzet megállapítása és a szükséges intézkedések elrendelése. Ez azért természetes, mert más nem is rendelkezhet mindazokkal az infor­má­ciókkal, amelyekkel a terrorveszélyhelyzet fenye­ge­tését mérlegelni tudják. Nincs az országban más olyan intézmény, hivatal, amely elégséges infor­mációval bír egy ilyen típusú veszély jellegéről. Ezen a bizalmi elven folyik a vita, mert amíg a kormányzó többség joggal bízik a kormány mérlegelő­ké­pes­ségében, addig az ellenfelek, ahogy eddig is tették, gyakran vonják kétségbe a kormányzat intézkedéseit. Sokszor az a hivatkozási alap, hogy már máskor is csalódtak.

Amikor a kormány a terrorveszélyhelyzet elhárí­tá­sához bizalmat kér, természetes módon benne van ebben a bizalmatlanság is, mert a bizalom jelen­té­sében is mindig hordoz egy csekély bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot. Másként a bizalomnak semmi értelme nem lenne. Az Alaptörvény módosítása során ennek az észszerű ténynek az elfogadásáról is szavaznak, nevezetesen arról, hogy elhiszik‑e önök, hogy semmiféle előrelátással nem jelezhetők előre a jövőbeni események. Így kénytelenek ráhagyatkozni veszély esetén azokra, akik ismerik a veszély ter­mészetét. Ez a jóváhagyás mindenkinek előnyös, ám nem a pártpolitikai szempontból jelentkező értékek védelmét szolgálja, hanem az ország biztonságát.

Az előttünk fekvő javaslat egy kivételes eset, ami­kor a szokásos kormány‑ellenzék érdek­ta­golt­ság­ból ki kellene lépni, akármilyen is a jelenlegi parla­men­ti viszony természete. A bizalom és a bizal­matlanság lehet okkal létező és lehet indokolatlan is. A terrorveszélyhelyzet esetén adott felhatalmazás egy szükségszerű bizalom, egy arra vonatkozó bi­zalom, hogy az erőszak nem része a politikai küzde­lem­nek, az erőszak kizárólag az országot fenyegető veszé­lyek elhárítására szolgálhat. A magyar társa­da­lom­nak már újkori történetében is van tanulság arról, hogy a politikai kérdésekben alkalmazott állami erőszak a társadalom részéről elutasításra talál, és megvonja a bizalmat a hatalommal visszaélő politikai erőtől, miként azt 2006 októbere nyomán is tette.

A terrorveszélyhelyzet nem a pártküzdelmek ré­sze, hanem az országvédelem eszköze. Az Alaptör­vény módosítását megelőző egyeztetések sem a vál­toz­tatások közjogi problémáiról szóltak, hanem a felek közötti bizalom minőségéről. Kérdezhetném, hogy az ellenzék miért is bízna meg az éppen kor­mány­zó erőkben. Azért, mert mindig a kormányzó erők felelőssége az ország védelme, akkor is, ha a politikai ellenfelek ezt nem különösebben méltá­nyolják.

(12.50)

Magyarország nem állhat feltartott kézzel a terrorizmus fenyegetése előtt. A holnap biztonsága a ma előrelátási képességén alapul, és sokan ma ugyanúgy kételkednek, ahogyan egy éve a népvándorlási kockázatokat is alábecsülték. A kormány elkötelezett annak érdekében, hogy minden eszközzel meg kell akadályozni a terrorveszélyhelyzet kialakulását, és mindent meg kell tenni a magyar emberek, a magyar családok, a közrend és a közbiztonság védelmében. Akkor lennénk a legboldogabbak, ha az új cikkely alkalmazására soha nem kerülne sor, mint ahogy a különleges jogrend egyes elemeinek alkalmazása szerencsére eddig még nem volt életünk része.

A helyzetről való gondolkodás és megfelelő jogi helyzet megteremtése a felelős kormányzás része, és a kérdést majd azoknak is felteszik, akik akadályozzák, hogy a magyar állam ilyen vészhelyzet esetén meg tudja védeni az ország lakosainak biztonságát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket és kérem, hogy támogassák az Alaptörvény módosítását, valamint az ahhoz kapcsolódó törvénymódosításokat. Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 4 2016.05.12. 8:17  1-148

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Vendégeink! A következő néhány percben a jövő évi költségvetés egyik fontos területéről, a harmadik hatalmi ágról, az igazságszolgáltatásról szeretnék beszélni. A költségvetésről általánosságban elmondható, hogy a kormány javaslata minden szakterületnek előrelépést jelent, igaz ez az igazságszolgáltatásra is, az igazságszolgáltatásban is jövőre tudnak fejleszteni, tudnak újabb célokat megvalósítani, és ami ennél is fontosabb, hogy az igazságszolgáltatás immáron 2010 óta tartó költségvetési támogatási növekedési üteme változatlan, sőt annál még erőteljesebb lesz a következő évben.

Egy kis emlékeztetőt szeretnék önöknek tartani, hogyan is alakult a bíróságok költségvetése az elmúlt években. 2010-ben 70,4 milliárd forint volt összesen a bírósági fejezet költségvetése, ez utána minden évben emelkedett, 2016-ra már 92,7 milliárd a költségvetési fejezet támogatása. Tehát minden évben nemcsak nominálértékben, hanem reálértékben is nőtt az igazságszolgáltatás költségvetése.

Nézzük a jövő évi költségvetést! Ismert, hogy a bíróságok szervezetéről szóló törvény szerint az Országos Bírósági Hivatal elnöke önállóan készítheti el a jövő évi költségvetés tervezetét, és ezt a kormány változtatás nélkül terjesztette ide az Országgyűlés elé. Az ez évi 92 milliárdhoz képest 109 milliárd forint az igazságszolgáltatás szervei közül a bíróság költségvetési javaslata, a 109 milliárd forinton belül 107 milliárd forint támogatással számol az igazságszolgáltatás, ami azt jelenti, hogy 2010-hez képest több mint 50 százalékkal nőne az igazságszolgáltatás költségvetése az elmúlt hét, pontosabban hat ‑ attól függ, hogy honnan számoljuk, hat költségvetési esztendőben ‑, tehát 50 százalékos növekedést érne el az igazságszolgáltatás költségvetése. Ennyit a számokról.

Mi van a számok mögött? A számok mögött, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az Európai Unió úgynevezett igazságügyi eredménytáblát készít minden évben a tagállamok igazságszolgáltatásairól, és ebben az igazságügyi eredménytáblában ‑ nem állíthatjuk azt, hogy ez az egyetlen fokmérője az igazságszolgáltatás teljesítményének, sőt azt kell mondanom, hogy néha félrevezetne, ha csak az Európai Bizottság szemüvegén keresztül néznénk az igazságszolgáltatást, de mégis szeretném önöknek azt a jó hírt elmondani, hogy ‑ újabb helyekkel lépett előre a magyar igazságszolgáltatás megítélése. Különböző mutatói vannak az igazságszolgáltatás mérőszámainak. Azt kell mondanom, hogy most már az európai uniós tagállamok első egyharmadában teljesít a magyar igazságszolgáltatás.

Itt szeretném leszögezni, hogy egy tekintetben évek óta jelentős lemaradást mutat a bírósági költségvetés, és ez nem más, mint a bírói illetmények ügye. A bírói illetmények a költségvetési törvény részeként, az úgynevezett bírói alapilletményként kerülnek meghatározásra. A bírói alapilletmény 2012 óta változatlan, összege 391 600 forint. Ehhez képest az előttünk lévő költségvetés, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által javasolt költségvetési tervezet egy jelentős előrelépést tartalmaz; más számítási módot, más alapot kíván a bírói illetményalap fókuszába helyezni, de a lényeg az, hogy egy jelentős előrelépés történhetne a bírósági illetmények tekintetében is. Itt szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy amennyiben a tisztelt Ház elfogadja az Országos Bírósági Hivatal elnökének javaslatát, akkor viszont néhány módosítást kell végrehajtani a törvényben.

Először is, a törvényjavaslat 63. §-a, annak is az (1) és a (2) bekezdése határozza meg azt az előbb említett bírói illetményalapot, amely egyelőre változatlanul a 2012-es összegben jelöli meg a bírói illetményalapot, tehát amennyiben az Országgyűlés elfogadja a többletjuttatást, a többlettámogatást az illetményalap növeléséhez, akkor nem hagyhatjuk változatlanul az illetményalapot. Az illetményalapra vonatkozó szabály pedig, ahogy mondtam, a 63. §-ban külön található.

Még egy fontos megjegyzésem van ezzel kapcsolatban: a javaslat tartalmazza az ügyészség költségvetését is. Az ügyészség költségvetése, ahogyan a bíróságoké, folyamatosan növekvő költségvetési támogatást mutat. Az ügyészség költségvetése közel 40 milliárd forintos költségvetési tétel, de az ügyészség költségvetésébe nem tervezték a bírói illetménnyel eddig automatikusan együtt járó ügyészi illetmény emelkedését. Tehát ha a tisztelt Országgyűlés úgy dönt, hogy a bírói illetményalap emelését elhatározza, akkor ehhez az alkotmányos szokásainknak megfelelően az ügyészségi illetményalapot, az ügyészi illetményalapot is emelni kell, hiszen nem cél az, hogy az igazságszolgáltatás két alapvető szervezetének a szereplői eltérő illetménnyel rendelkeznek.

(8.10)

Még egy apróság: az Országos Bírósági Hivatal elnöke az illetményemelésnek, az illetmény számításának egy új módjára szeretne áttérni, ez pedig a nemzetgazdasági átlagkeresethez, pontosabban annak kétszereséhez kötné a bírói illetményalapot.

Az én személyes véleményem az, hogy tekintettel arra, hogy ez mindenképpen sarkalatostörvény-módosítást igényelne, ezért nem célszerű ezt a megoldást választani. Ha az Országgyűlés úgy dönt, hogy nagyobb támogatásban részesíti a bíróságokat, az őket megillető támogatást megemeli, és ebben a bérjellegű támogatásokat is megemeli, akkor elegendő az előbb már említett 63. §-ban szereplő bírói illetményalapot emelni. Lehet az illetményalap számítására akár azt a módszert is használni, amit az Országos Bírósági Hivatal elnöke javasol, mégis nem tartom szerencsésnek, hogy áttérjünk egy új illetményszámításra, ami az illetménytábla, az illetményrendszer megváltoztatását eredményezné. Ehelyett sokkal egyszerűbb az illetményalap emelését választani.

Tisztelt Ház! Tehát még egyszer szeretném leszögezni, hogy a kormány javaslata szerint jövőre az igazságszolgáltatás is léphet előre egyet, és ha a javaslatot elfogadják, akkor nem is kis lépést fog tenni az igazságszolgáltatás, hanem egy jelentős lépést tesz az igazságszolgáltatás. Ezért kérem az önök támogatását a törvényjavaslathoz. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 214 2016.05.23. 2:11  209-222

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Asszony! Az Eurostat adatai szerint az Alaptörvény hatálybalépésének évében a bérszakadék a nemek között Magyarországon több mint 18 százalékos volt. Ezért valószínű, hogy nehezen bizonyítható az az összefüggés, hogy az Alaptörvény hatálybalépése vagy az Alaptörvény szövegezése összefüggésben lenne az Alaptörvény előtti bérszakadékkal. Tehát teljesen téves az az álláspont, hogy az Alaptörvény ne rendelkezne pontosan és korszerűen a nemek közötti különbségek tilalmáról. Így az Alaptörvény XV. cikkének (1) és (2) bekezdése általános érvénnyel tartalmazza a diszkrimináció tilalmát és a nemek közötti egyenjogúság követelményét.

Ezen túlmenően, de akár ennek az alaptörvényi rendelkezésnek a kibontásáról is rendelkezik az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, annak is egészen pontosan a 21. §-a, amely kimondja az egyenlő bánásmód követelményének megsértését abban az esetben, hogyha a munkavállalóval szemben a munkáltató közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a neme alapján vagy más személyes tulajdonságok alapján.

Tehát mind az Alaptörvény, mind pedig az egyenlő bánásmódról szóló törvény tiltja a nemek közötti különbségtételt a munkavállalók között, azon túl, hogy természetesen nem függ össze az Alaptörvény hatálybalépésével a bérkülönbség, a bérszakadék a nemek között. Ezért nem támogatjuk a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 246 2016.05.23. 2:12  243-252

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán szoktam idézni a Jobbik közleményeiből, most ezt fogom tenni, mégpedig a 2015. november 20-ai közleményük címe így szól: „A népszavazás lenne a kvótarendszer legitim elutasításának módja.” A közlemény úgy zárul, hogy „ha a Fidesz valóban nemzeti ügyként kezelné a bevándorlási kvótákat, és nem félne konfrontálódni a nyugat-európai bevándorláspárti testvérpártjaival és elvtársaival, akkor a magyar emberek népszavazáson mondhatnának nemet a brüsszeli diktátumokra”. Így szól a Jobbik közleménye. (Közbeszólások a Jobbik soraiból. ‑ Apáti István: És mit mondtatok ti? ‑ Szilágyi György: És most 2016 májusának vége van.) Örülök ennek, hogy ebben egyetértünk.

Tehát, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, az egész frakciónk nevében, a képviselőcsoportunk nevében szeretném kérni, hogy támogassák a népszavazást, amely az önök álláspontja szerint is a kvótarendszer legitim elutasításának módja, támogassák a népszavazást azért, hogy ne féljenek konfrontálódni a nyugat-európai bevándorláspárti politikusokkal, és támogassák a népszavazást azért, hogy a magyar emberek népszavazáson mondhassanak nemet a brüsszeli diktátumokra.

Még azt is írja ez a közlemény, hogy „ha a kormányfő a magyar emberek akaratát valóban és reprezentatív módon kérné ki, akkor a Jobbik mint legerősebb ellenzéki erő javaslatának megfelelően népszavazásra bocsátaná a kérdést”. (Apáti István: Kósát idézd! ‑ Szilágyi György: Azóta eltelt fél év. 2016. május vége van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Két perc elég kevés arra, hogy bemutassam, hogy önöknek hogyan változik az álláspontjuk, elég gyakran változik ebben a kérdésben; egy a lényeg: hogy sohasem értenek egyet a kormány javaslatával, ez az egyetlen szempont. (Szilágyi György: Fél év telt el.) Próbálják meg, hogy most hátha egyetértenek. Amit 2015 novemberében javasoltak, az most megvalósulhat, és sorra kerülhet a népszavazás. Támogassák a népszavazást! Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 18 2016.05.30. 5:18  17-20

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz):Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Majdnem pontosan tíz évvel ezelőtt, 2006. május 26-án fordulóponthoz érkezett a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarország. Úgy is mondhatjuk, hogy 2006. május 26-án bekövetkezett a demokratikus Magyarország egyik legsötétebb pillanata, amikor Gyurcsány Ferenc röviddel a választási győzelme után a győztes kormányzópárt frakcióülésén titokban egy súlyos beszédet mondott. A beszédből számos mondat idézhető, már ami egyáltalán a Parlament falai között elhangozhat, és nagyon sok olyan mondatot idéznek ebből a beszédből, amelyekre jellemző, hogy bennük Gyurcsány Ferenc beismerte: hazugsággal nyerték meg a 2006. évi általános országgyűlési választásokat.

Gyurcsány Ferenc mondatai súlyosan kopogtak az akkori zárt frakcióülés résztvevőinek füle hallatára. Azt mondta Gyurcsány Ferenc, hogy „Amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük. Úgy őriztük a titkot, hogy miközben tudtuk, és ti is tudtátok, hogy ha el fog jönni a választási győzelem, utána nagyon neki kell állni, hogy soha ilyen problémánk nem volt.” Azt is mondta Gyurcsány Ferenc a saját kormányzásáról, hogy „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni, nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet, teljesen világos volt, hogy amit mondtunk, az nem igaz.” (Dr. Staudt Gábor: Ez rátok is igaz!) „És közben nem csináltunk semmit négy évig. Semmit!” ‑ mondja Gyurcsány Ferenc. (Novák Előd: Ti meg hat!) „Majdnem beledöglöttem,” ‑ mond­ja ‑ „hogy másfél évig úgy kellett tenni, minthogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este.”

Tisztelt Ház! Ezek az idézetek jócskán folytathatók, önök emlékeznek ezekre a mondatokra.

Mi is történt tehát 2006 május végén? Az történt, hogy egy zárt frakcióülésen, titokban az akkori pártelnök-miniszterelnök elismerte, hogy a választókat megtévesztették, a választókat hazugsággal bírták rá arra, hogy a kormányzó pártot támogassák, és utána a kormánypárt frakciója előtt arra biztatta a frakciót, hogy most már jöjjenek elő az igazsággal. Ezt az utolsó elemet tekinti Gyurcsány Ferenc a mai napig is az igazságnak, ezért nevezi ő igazságbeszédnek azt a beszédet, amelyben egyébként a hazugságokkal elcsalt választást ismerte el.

Tisztelt Ház! A beszéd még hónapokig nem került nyilvánosságra. Csak szeptemberben került nyilvánosságra, ami után zavargások, a köztársasági elnök megnyilatkozása és felszólítása, majd néhány héttel később Gyurcsány Ferenc kierőszakolt bizalmi szavazása következett itt az Országgyűlésben. Mindezzel a magatartással végig ragaszkodott ahhoz a hatalomhoz, amelyet saját maga által is elismerten hazugsággal szerzett.

Tisztelt Ház! Gyurcsány Ferenc persze mondott ebben a beszédében olyan mondatokat is, amelyek azért nem voltak igazak, mert a következő tíz év bebizonyította, hogy mennyire hazudik a szónok. Többek között Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy „és egyszer meg nagyon csöndben elmegyek”. Tudjuk jól, hogy nem ment el, azóta is a baloldal meghatározó politikusa, és a baloldalon próbálja a maga politikai ripacskodását ráerőltetni a többi baloldali pártra, ezzel a politikai ripacskodással próbál szavazatokat szerezni. Miközben a határon túli magyarokat nem engedte állampolgársághoz jutni, miközben a határon túli magyarokat nem engedte befogadni a magyar nemzetbe, miközben a határon túli magyarok ellen uszította a magyar választókat, aközben láttuk, hogy a bevándorlás támogatásában odáig jutott, hogy maga is migránsokat fogadott be a házába. Ez szép dolog lenne, ha nem ismernénk az előzményeket, nem ismernénk, hogyan viszonyult a magyar nemzet tagjaival szemben. Amikor megtehette volna, hogy miniszterelnökként segít nekik, akkor nem segített.

Tisztelt Ház! A 2010‑es választásokon súlyos árat fizetett ezért Gyurcsány Ferenc és a Magyar Szocialista Párt. Azóta ellenzékben mint főnixmadár megpróbál újból feltámadni. A választók azonban bölcsek, 2014-ben sem díjazták ezt a feltámadási kísérletet, és ahogy elnézem a közvélemény-kutatási eredményeket, egyelőre a főnixmadárnak nem sikerült feltámadnia, és nem ment el csendben, ahogyan ígérte. Köszönöm szépen a szót, tisztelt Ház. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 256 2016.06.06. 5:54  255-264

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm, elnök úr, a szót. És köszönöm a türelmüket, tisztelt képviselőtársaim. Éppen az imént tárgyalta az Országgyűlés Törvényalkotási bizottsága azt az előterjesztést, amelyet szeretnénk ismertetni önökkel.

Mind az öt képviselőcsoport vezetője közösen nyújtotta be a törvényjavaslatot, amely a 2000. évi CXXX. törvény módosítására irányul. A 2000. évi CXXX. törvényt szokás semmisségi törvénynek is nevezni. Megjegyzem, nem is ez az egyetlen semmisségi törvény a jogrendünkben. Ez a törvény azonban az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról szól.

(18.30)

A 2000. évi CXXX. törvény alapján, a törvény erejénél fogva semmisek azok az ítéletek, amelyeket az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban alkottak, egyértelműen koncepciós perekként hajtották végre az akkori megtorlást. A törvény erejénél fogva semmisek ezek az eljárások, a törvényben foglalt tényállások miatt kiszabott büntetések és eljárások semmisek. Azonban a semmisségről az igazolás kérelemre történik, és mindeddig, tehát a jelenlegi hatályos szabályok szerint ezt az elsőfokú bíróságnál lehet kérvényezni, tehát annál a bíróságnál, amely meghozta akkor, 1956 után az utólag semmissé nyilvánított ítéleteket. Tehát kérelem alapján történik az igazolás kiállítása. Ez azonban meglehetősen körülményes és hosszadalmas eljárás, hiszen nem nélkülözi a jogorvoslatot sem ez az eljárás. Tehát miközben már egy törvény semmissé nyilvánította ezeket a pereket és ezeket az elítéléseket, közben maga az igazolásról szóló, az igazolásnak a kiadására szolgáló eljárás többfokú eljárás.

Ezért a frakcióvezetők által benyújtott ‑ és azt mondom, hogy szimbolikus időpontban, szimbolikus törvényhez benyújtott ‑ módosító indítvány szeretné megszüntetni ezt az értelmetlen többfokú eljárást, egyfokúvá tenni, és egyből a Kúria hatáskörébe utalná ez az előttünk fekvő törvényjavaslat a semmisségről szóló igazolást, hiszen úgyis a Kúria mondaná ki a végső szót, ő döntene ezekben a kérdésekben utolsó fokon. Így most egyből a Kúria elé kerülhetnek ezek az ügyek. Ráadásul, ha van ilyen folyamatban lévő eljárás, még az is a Kúria elé kerülne, és a Kúria tudna így dönteni. Mindezzel felgyorsulna természetesen az a folyamat, amelyben már így is több évtizedes mulasztásban van a jogállam, hiszen korrigálni kell ezeket a jogsértő elítéléseket.

Ez a törvény megoldja azt a problémát is, hogy kiszélesíti a kezdeményezők körét, tehát nem egyszerűen egyfokúvá teszi az eljárást, hanem szélesebb körben kezdeményezhetik a jövőben a semmisség igazolását. Eddig a hozzátartozók csak az elítélt halála után tudtak kérni ilyen igazolást, most már a hozzátartozók is még az elítélt életében kezdeményezhetik, azon túl, hogy természetesen maga az elítélt vagy a védője, vagy az ügyész is kezdeményezheti ennek az igazolásnak a kiadását.

Úgy gondolom, hogy a törvényjavaslat azon túl, hogy egy technikainak tűnő módosítás, mégis ‑ legalábbis a törvényhozás szempontjából ‑ pontot tesz a végére ennek a semmisségi eljárásnak, hiszen most már semmi akadálya nincsen annak, hogy szélesebb körben kiadják az igazolásokat. Eddig sajnos azt mutatta a statisztika, hogy sokkal több személyt érintett maga a semmissé nyilvánítás, tehát sokkal több személyt ítéltek el utólag semmissé nyilvánított eljárásban, mint ahányan kérelmezték a semmisségi igazolást. Ezért célszerű, hogy minél szélesebb körben megnyíljon a lehetőség, hogy nagyon egyszerűen fogalmazzak, papírjuk is legyen az elítélteknek vagy az elítéltek hozzátartozóinak, hogy őket törvénytelenül ítélték el egy 1956-os megtorló eljárásban.

Ezzel az Országgyűlés fejet hajt egyébként azok előtt az áldozatok előtt, akiket az 1956 utáni kommunista diktatúra igazságszolgáltatása megtorló eljárások keretében elítélt, hiszen most már utólag, sok-sok évtizeddel később egyértelműen kimondhatjuk, hogy ezek koncepciós eljárások voltak, ezek az elítéltek nem bűnösök, hanem éppen áldozatai voltak a kommunista rezsimnek. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy fogadja el a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 264 2016.06.06. 0:44  255-264

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretném megköszönni a képviselőcsoportok vezetőinek a kezdeményezést, hiszen a törvényjavaslat elég ritka módon egy ötpárti törvényjavaslat, amely így ‑ ahogyan mondtam ‑ szimbolikus időpontban, szimbolikus témában tud egy törvényhozási segítséget adni azoknak, akiknek még a jogállam adhat elégtételt azután, hogy törvénytelenül ítélték el őket.

Köszönöm szépen a Kereszténydemokrata Néppártnak is az itt ismertetett támogatást, és minden képviselőtársamat arra kérek, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 73 2016.06.07. 2:02  70-83

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az Igazságügyi bizottság többségi álláspontja szerint, amely alapján elutasította a képviselő asszony indítványának tárgysorozatba vételét, a jelenleg hatályos választójogi törvény demokratikusabb és igazságosabb, mint a korábban hatályos választójogi törvény. 2010-ben a jelenlegi kormánypártok a korábbi választási törvény alapján kétharmados többséget szereztek, és 2014-ben is, az új választási törvény alapján is kétharmados többséget szereztek, miközben 2010-ben 176 egyéni választókerületből összesen 2-ben tudott ellenzéki képviselő nyerni, az új választójogi törvényben 106 egyéni választókerületből pedig 10 egyéni választókerületben nyertek ellenzéki pártok. (Nagy zaj az ellenzéki padsorokban.)

Mi lehetne demokratikusabb és igazságosabb, mint hogy az ellenzéki pártok több egyéni választókerületet tudtak megszerezni az új választójogi rendszerben, mint a korábbiban, miközben a kormánypártok parlamenti aránya nem változott? Tehát ebből is látszik, hogy nem a választójogi törvény miatt szereztek a kormánypártok kétharmados többséget, hiszen mind a két választójogi rendszerben kétharmados többséget szereztek. És nem a választójogi törvény miatt, hanem a választók szabad akaratából kerültek többségbe és ellenzékbe a jelenlegi pártok.

Ami pedig a választójogi törvény vagy a választási eljárás egyéb technikáit illeti, például a külképviseleteken való szavazás évtizedek óta változatlan szabályait rögzíti a jelenleg hatályos választójogi törvény is. Tehát a külképviseleteken pontosan ugyan­úgy lehet szavazni ma, ahogyan korábban szavaztak a választópolgárok. (Dúró Dóra: Kicsit többen élnek külföldön.) Ezért nem támogatta az Igazságügyi bizottság többsége a javaslatot.

(15.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 87 2016.06.07. 2:13  84-97

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Asszony! A kormánypártok olyannyira egyetértenek az isztambuli egyezménnyel, hogy 2014. március 14-én Magyarország nevében Magyarország kormánya írta alá az isztambuli egyezményt. Tehát ez a kormány írta alá az isztambuli egyezményt, és teljes mértékben egyetért az isztambuli egyezménnyel.

Amiről ön előterjesztést nyújtott be, az az isztambuli egyezmény ratifikációja, azaz az Országgyűlés általi elfogadása, amelynek előfeltétele, hogy bizonyos magyar jogszabályokat hozzáigazítson az isztambuli egyezményben vállalt kötelezettségekhez. Ez egyébként döntő részben megtörtént már, tehát Magyarország döntő részben, döntő hányadában megfelel az isztambuli egyezményben előírt követelményeknek.

Ne felejtsék el, hogy az elmúlt években fogadott el az Országgyűlés például a hozzátartozók közötti erőszakról büntetőjogi tényállást vagy más, a családon belüli erőszak jelenségeire reagáló jogszabályokat, azonban a kormány előkészíti az isztambuli egyezmény ratifikációjához szükséges jogszabály-módosításokat. Az, amit ön javasol, egy olyan látszatmegoldás lenne, amellyel az Országgyűlés úgy ratifikálná az isztambuli egyezményt, hogy az isztambuli egyezményben vállalt kötelezettségeket még nem tudja teljesíteni az ország.

(15.40)

Ezért szükség van arra, hogy előbb a kormány jogszabályok formájában előkészítse e kötelezettségek vállalását az Országgyűlés számára, vagy akár alacsonyabb szintű jogszabályokban a kormány megalkossa ezeket, és ezek után semmi akadálya a ratifikációnak. Megjegyzem, hogy az elmúlt két évben, hiszen két év telt el azóta, hogy a kormány aláírta, csak néhány tagállam tudta még ratifikálni az isztambuli egyezményt, számos tagállam még nem. Örülünk annak, hogy Magyarország élen jár az isztambuli egyezményben vállalt kötelezettségek végrehajtásában, viszont korainak tartjuk még az ön javaslatának elfogadását. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 115 2016.06.07. 2:25  108-119

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Politikatörténeti eseményeknek lehettünk az elmúlt percekben tanúi. (Bangóné Borbély Ildikó: Lesz még néhány ilyen!) Egyrészt a Jobbik volt országgyűlési képviselője, aki még a Jobbiktól is szélsőségesebb politikai állásponton helyezkedik el, üdvözölte a javaslatot, majd utána az állampárt jogutódjának egykori elnöke üdvözölte másikként ezt a javaslatot. (Dr. Bárándy Gergely: Ne már, 11-szer már elmondtam ugyanezt!) Ez a szimbiózis, ahogyan egy szélsőjobboldali politikus és ahogy az állampárt jogutódjának volt elnöke egymásra találtak Schiffer András javaslatában, ez mindent elmond erről a javaslatról, és mindent elmond arról, hogy milyen sanda politikai szándékok vannak e mögött a javaslat mögött. (Dúró Dóra: Mi van benne?) És a képmutatás magasiskolája volt, amit különösen Mesterházy Attila az előbb előadott, de hát mindenki a saját lelkiismeretével kell hogy elszámoljon.

Ami magát a törvényjavaslatot illeti, tisztelt Ház, mondanom sem kell, hogy meglehetősen megkésett a rendszerváltás után 26 évvel lusztrációs törvényt az Országgyűlésben előterjeszteni. Az Országgyűlés Igazságügyi bizottságában többségi álláspont szerint a javaslat valószínűleg nem felelne meg a mai alkotmányos mércének. Ez nem azt jelenti egyébként, hogy közvetlenül a rendszerváltás után esetleg ne lett volna esélye annak, hogy egy ilyen lusztrációs törvény az Alkotmánybíróság mércéjén vagy akár az emberi jogi bíróság mércéjén átmenjen. De ma már, 26 évvel a rendszerváltás után, azok után, hogy az egykori állampárt jogutódja intézményesült a demokráciában, az, hogy az MSZMP egykori jogutódja a parlamenti választásokon indult, sőt kormányzó párt volt, ezek után azt mondani, hogy az MSZMP alkalmazottjait ki kellene zárni bizonyos funkciókból, azt gondolom, hogy ez képtelenség, hiszen az MSZP, mindegy már, hogy ez kinek tetszik, kinek nem, nekem olyan nagyon nem tetszik, de valójában a demokrácia résztvevőjévé vált.

Ezek után azt mondani, hogy azért, mert valaki az MSZP jogelődjének az alkalmazásában vagy valamilyen módon hozzá kapcsolódóan részt vett, az ne vehessen részt a demokratikus közéletben, ezt Schiffer András, aki kiváló jogász, maga is tudja, hogy az Alkotmánybíróságon nem tudná megvédeni ezt a javaslatot. Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 123 2016.06.07. 2:24  120-131

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Igazságügyi bizottság ülésén Vadai képviselő asszony képviselte az előterjesztőket, és a bizottság ülésén elmondtam, most is megismétlem, hogy abban a súlyos ügyben, amelyre hivatkozva fel akarják állítani ezt a vizsgálóbizottságot, két súlyos hibát lehet elkövetni: az egyik, ha közömbösséget mutat az Országgyűlés ebben az ügyben, a másik, hogyha általánosít ebben az ügyben. És ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés az utóbbi hibát követi el: súlyosan általánosító a vizsgálóbizottsági kezdeményezés. Már a javaslat címe is úgy szól, hogy a versenysportban uralkodó morális deficit miatt kellene létrehozni ezt a bizottságot, illetve a sportvezetésben uralkodó morális deficit miatt kellene létrehozni. Én visszautasítom, bár egyiknek sem vagyok tagja, sem a versenysportban, sem a vezetésében nem játszom szerepet, hogy a magyar versenysportban morális deficit uralkodna.

(16.30)

Ez a javaslat a kollektív bűnösség talaján áll, ennek a javaslatnak az a kiindulópontja, hogy valamifajta kollektív bűnt követtek volna el a versenysport művelői, a versenysport trénerei, a versenysport legkiválóbbjai.

Tisztelt Ház! Sosem fogunk olyan javaslatot támogatni, amely megbélyegez több tízezer sportolót vagy akár csak több ezer sportvezetőt azon az alapon, hogy néhányan tényleg súlyos bűncselekményt követtek el a gyerekek ellen. Nagyon kérem önöket, hogy ne menjenek tovább ezen az úton. Valóban úgy van, ahogy Vadai Ágnes mondja, mindenki beszélgethet mostanában szülőkkel, akik azon gondolkodnak, hogy ilyen előzmények után merjék-e a gyerekeiket uszodába vinni, merjék-e a gyerekeiket edzésre járatni.

Én azt kérem, hogy a bűnösöket állítsuk bíróság elé ‑ egyébként egy részük már állt is a bíróság előtt ‑, akik pedig nem tehetnek arról, hogy mások ilyen bűncselekményt követtek el, azok ne szenvedjenek, és különösen a gyerekek ne szenvedjenek az olyan politikai akcióktól, mint amit ez a vizsgálóbizottsági kezdeményezés jelent. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 74 2016.09.13. 12:11  71-84

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak és Hölgyek! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarország jogrendszerének megújítása, amely 2011-ben az új Alaptörvény elfogadásával kezdődött, újabb fontos állomásához érkezett. Az igazságszolgáltatást meghatározó nagy törvények, így a bíróságok szervezetéről és a bírák jogállásáról szóló törvények, az ügyészségről szóló törvények, továbbá az új büntető törvénykönyv, valamint az új polgári törvénykönyv elfogadása után most a polgári eljárás, a polgári perrendtartás megújítására kerül sor.

Mi a jelentősége az előttünk fekvő törvényjavaslatnak? A javaslat szakmai, tudományos jelentőségéről az előterjesztő miniszter úr részletesen beszélt, én a javaslat jogpolitikai, vagy ha úgy tetszik, társadalompolitikai jelentőségéről szeretnék beszélni. Az előttünk fekvő javaslat elfogadása esetén jelentősen hozzájárulhat az igazságszolgáltatás hatékonyságához, az igazságszolgáltatás hatékonysága ugyanis a jogállamiság kulcsa, hatékony igazságszolgáltatás nélkül nem működik ugyanis a jogállam.

Könnyen belátható, hogy jól működő igazságszolgáltatás nélkül megrendül a polgárok hite a jogállamban, sőt magában az államban is és annak intézményeiben. Az, aki nem találja meg az igazát a bíróságon, vagy végeláthatatlan eljárásokban képes csak jogait érvényesíteni, úgy érzi, hogy a közösség, amelynek része, cserben hagyta őt. Nem túlzás azt állítani, hogy a jó polgári eljárási törvény szoros összefüggést mutat a demokrácia állapotával, a polgárok elégedettségével a demokrácia intézményeivel szemben.

Magyarország Alaptörvénye mindenkinek garantálja, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Szintén tartalmazza az Alaptörvény, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. Az előttünk fekvő javaslat maradéktalanul megfelel ezeknek az alkotmányos elvárásoknak, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja üdvözli és támogatja a javaslatot.

Mely újításokra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét és a közvélemény figyelmét, amelyeket részben természetesen a miniszter úr is ismertetett, azonban úgy gondolom, hogy ebből a szempontból, az igazságszolgáltatás hatékonysága szempontjából, tehát az eljárás gyorsítása szempontjából ki kell emelni ezeket az új megoldásokat. Fontos célkitűzés, hogy úgy alakítsuk át, úgy alakítsuk ki mind az elsőfokú, mind a perorvoslati eljárások és különleges perek szabályait, hogy az minden jogkereső számára, akár jogi képviselővel jár el, akár anélkül, egyaránt biztosítsák a hatékony per feltételeit. Ennek az egyik legfontosabb eszköze, ahogyan a miniszter úr is ismertette, a koncentrált per vagy a perkoncentráció, aminek az a lényege, tisztelt Ház, hogy a bírót olyan helyzetbe kell hozni, az eljárási törvénynek olyan szabályokat kell lefektetnie, hogy a bíró lehetőség szerint egy érdemi tárgyaláson dönthessen a polgárok elé vitt ügyében.

Tehát még egyszer hangsúlyozom, a jelentősége az az új szabályoknak, hogy persze, megfelelő írásbeli és akár szóbeli előkészítés után, de végső soron egy tárgyaláson eldőlhessen az ügy fő kérdése, az ítélet megszülethessen. Ennek érdekében a javaslat bevezeti az úgynevezett osztott perszerkezetet, amely mindenekelőtt a felektől nagyobb közreműködést, nagyobb felelősséget követel meg, hiszen ebben a perszerkezetben súlya van annak, ha valaki mulaszt, súlya van annak, ha valaki nem kellő időben terjeszti elő a kérelmeit. A döntés viszont így, a felek által előadott pozíciók alapján már gyorsabban megszülethet, éppen ezért a javaslat csak szűk körben teszi lehetővé az előzetes nyilatkozatoktól, az előzetes rögzült álláspontoktól való eltérést.

Ennek érdekében tartalmaz a javaslat számos útmutatást is, hogy így mondjam - mondjuk, a törvény szempontjából természetesen az útmutatás egyet jelent a jogi kötelezettséggel -, tehát számos útmutatást is tartalmaz arra, hogy mi legyen a keresetlevélben, illetőleg mi legyen az ellenkérelemben. Ezek a beadványok azokban az esetekben, ha nem jogi képviselővel járnak el a felek, akkor formanyomtatványon kerülhetnek majd benyújtásra, ami nagy jelentőségű, hiszen világossá teszi a bíró számára és a felek számára is a per tárgyát, azt, hogy miről kell döntenie a bíróságnak az eljárás során.

Jelentős szabály, jelentős változtatás, hogy a nem védekező alperessel szemben tárgyalás nélkül, írásban kibocsátható a bírósági meghagyás, akár, ahogy mondtam, tárgyalás nélkül, tehát egy korábbi szakaszban kibocsátható a bírósági meghagyás. Ebben az esetben a per viszonylag hamar véget ér. Tételezzük fel, hogy mindez annak bekövetkezte után fog hatásos lenni vagy hatékony lenni, hogy az alperes valóban értesült a vele szembeni perről.

Keresetváltoztatás, viszontkereset-előterjesztés, ahogyan mondtam, korlátozott, szűk körben megengedhető lesz ezekben a perekben.

(13.20)

Ahogyan a miniszter úr is említette, a bíró aktívabb szerepet fog játszani a perben, a bírót aktívabb szerepre készteti az új eljárási törvény. A bíró részben segíti is a feleket abban, hogy a per tárgyát, a döntés, az ítélet meghozatalának szempontjából lényeges körülményeket feltárják, részben természetesen nemcsak egy tájékoztató funkciója van a bírónak, hanem saját maga számára, önmaga számára is egyértelművé teszi az eldöntendő kérdéseket. És természetesen a bíró abban is segít, hogy azon az első érdemi tárgyaláson vajon a feleknek mit kell előadnia, mit kell bizonyítania, milyen eljárási cselekményeket kell ahhoz végeznie, hogy a bírót döntési helyzetbe hozzák.

Az eljárás minden szereplőjétől aktívabb magatartást és felelősségteljesebb magatartást követel meg az új eljárás, ez azonban, mondhatnám, természetszerű, hiszen azt kell feltételeznünk, hogy az eljárásban mindenki abban érdekelt, hogy az ítélet megszülessen. Nem indulhat ki a törvényhozó abból, hogy vannak az eljárásnak olyan szereplői, akik nem érdekeltek az érdemi döntés meghozatalában, legyen az peres fél, legyen az az eljárás más résztvevője, vagy akár legyen az maga a bíró.

Tehát nem indulhatunk ki abból, eleve jóhiszeműen kell hogy hozzáálljunk ehhez az eljárási törvényhez, jóhiszemű eljárást várunk el mindenkitől, hiszen, mondjuk úgy, hogy a deviancia nem lehet főszabály, vagy mondjuk úgy, hogy ez a rosszhiszeműség nem lehet főszabály, nem lehet, hogy abból induljon ki a törvényhozó.

A törvényjavaslat az alapelvek szintjén jelentős üzeneteket hordoz, hogy így mondjam, tehát a törvényjavaslatnak az alapelvek között olyan üzenetei találhatók, amelyek az egész eljárás szempontjából meghatározó jelentőségűek, tehát amelyek áthatják az egész eljárást. Az előbb már említett fokozott felelősség idetartozik. A miniszter úr is említette az igazmondási kötelezettség előírását, amely nyilván értelemszerűen használható alapelv, hiszen nem lehet teljes igazmondási kötelezettséget, saját érdekei ellenére senkit nem lehet nyilatkozatra kényszeríteni. A bírói aktivitás is idetartozik, az előbb említett alapelvek közé, ezt nem is kívánom részletezni, hiszen erről már az előbb beszéltem.

Tisztelt Ház! A legfontosabb újítások ezenkívül még természetesen az eljárás minden szakaszában megtalálhatók, akár az általános hatáskör telepítése a törvényszékhez, akár a járásbírósági hatáskörök, mondjuk úgy, hogy kivételessé válása; ezek mind olyan intézkedései az új törvényjavaslatnak, amelyek az eljárás hatékonyságát és végül is a bírósági eljárás mielőbbi, észszerű határidőn belül való megszületését biztosítják.

Nagy jelentősége van az új bizonyítási szabályoknak is, ahogyan az előbb a miniszter úr is ismertette a szakértői bizonyítás koncepcionális megújításának új szabályait. A szakértői bizonyítás sokszor a rákfenéje ezeknek az eljárásoknak, maga az eljárások elhúzódása nagyon sok esetben a szakértői bizonyítás nehézkes vagy egyes esetekben rosszhiszemű vitelének a következménye.

Újítása a törvényjavaslatnak - de azt gondolom, hogy ha valaki figyelte az elmúlt évek jogalkotását, akkor már nem lehet teljesen új - a kollektív igényérvényesítés, hiszen a kollektív igényérvényesítéssel régóta próbálkozik a rendszerváltás utáni jogalkotás. A kollektív igényérvényesítés ebben az esetben a köz­ér­dekből indított perek és a társult perlés formájában került a törvényjavaslatba, ezek elsősorban a gyengébb felet védik, mondjuk úgy, hogy a fo­gyasztó­védelmi szempontokból, fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos jogvitákban, illetőleg a munkaügyi perekben alkalmazhatók leginkább ezek a megújított eljárási modellek.

Tisztelt Ház! Tehát meggyőződésünk, hogy az előttünk fekvő új polgári eljárásjogi törvény, új polgári perrendtartás teljes mértékben megfelel az alkotmányos előírásoknak, az Alaptörvény betűinek és szellemiségének, és egy korszerű, új polgári perben tudja segíteni az állampolgárok jogérvényesítését, amely az általam előbb mondott módon hozzájárul a jogállamiság erősítéséhez. Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm, elnök úr, a szót. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 88 2016.09.13. 10:05  85-100

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja támogatja a T/11232. számú törvényjavaslatot, amely az európai uniós és a nemzetközi bűnügyi együttműködést szabályozó törvények, valamint egyes büntetőjogi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szól.

A törvényjavaslat terjedelmében és tartalmában is jelentős módosításcsomagot tartalmaz, mégpedig módosítja a bírósági végrehajtásról szóló törvényt, a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, a büntetőeljárásról szóló törvényt, a büntető törvénykönyvet, az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvényt és nem utolsósorban a büntetések végrehajtásáról szóló törvényt.

A törvénymódosításokat összekapcsoló szempont a jogharmonizáció, az Európai Unió jogának való megfelelés. A törvényjavaslat számos rendelkezése közül egy, megítélésem szerint nagy jelentőségű módosítással szeretnék foglalkozni, ez pedig a büntető törvénykönyv módosítása, azon belül is a törvényjavaslat 54. §-ában foglalt módosítások, amelyek módosítják a büntető törvénykönyv 332. §-át, amely a közösség elleni uszítás bűncselekményét tartalmazza.

(15.20)

Meg kell mondjam, hogy amikor a törvényjavaslatot a kezembe vettem és a tartalmát megismertem, akkor meglepetéssel és örömmel értesültem arról, hogy a törvényjavaslat módosítja a Btk. 332. §-át. A meglepetésemet az okozta, hogy - ahogyan az indoklás is tartalmazza - már 2010. november 28-ig meg kellett volna felelni annak a kerethatározatnak, amely miatt most a Btk. 332. §-a módosításra kerül, tehát miközben az Országgyűlés az új büntető törvénykönyvet megalkotta, elvileg már ismert volt ez a kerethatározat, mégis nem érzek e miatt a mulasztás miatt felelősséget, tekintettel arra, hogy eddig mind a büntetőjogászok, mind az alkotmányjogászok körében meglehetősen egyöntetű konszenzus volt abban, hogy a magyar alkotmányjogi felfogás nem teszi lehetővé, hogy a közösség elleni uszítás bűncselekmény körében az erőszak közvetlen veszélyére való uszításon kívül a gyűlöletre való uszítás is a tényállás része legyen.

Ahogy a törvényjavaslat indoklása is tartalmazza, gyakorlatilag két évtizedes alkotmánybírósági gyakorlatról van szó, amely taláros testület hosszú időn át kimunkálta a gyűlöletre uszításnak és általában a gyűlölet-bűncselekményeknek a magyar büntetőjog szempontjából az alkotmányossági mércéjét. Tartalmazza az indoklás azt a bizonyos elvet, a clear and present dangerre vonatkozó szabályt, amelyet a magyar Alkotmánybíróság átvett. Ez a szabály nem tette lehetővé, hogy az eddigi évek során a büntető törvénykönyvet úgy módosítsuk, hogy a gyűlöletre uszítás az erőszak közvetlen fenyegetését, az erőszak közvetlen bekövetkezésének a lehetőségét meghaladóan is büntethesse az úgynevezett gyűlölet-bűncselekményeket.

A meglepetésem tehát abból adódik, hogy bár úgy tűnt, erre nem lesz lehetőségünk, mégis tekintsük úgy, hogy ez egy jogalkotási kísérlet, aminek a részesei vagyunk, hiszen ha az Alkotmánybíróság következetesen tartaná magát ehhez az elvhez, akkor mindenesetre megfontolná az Alkotmánybíróság a javaslatnak az ilyen értelmű kiterjesztését. Így az előterjesztés egyébként egy szép példáját mutatja annak, hogy az európai uniós jog néha felülír évtizedes alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált jogelveket is.

Amikor azt mondtam, hogy nemcsak a meglepetésemet, hanem az örömömet is szeretném kifejezni, akkor a magam részéről üdvözölni tudom azt, hogy a kormány javaslata túllép egy elméleti és gyakorlati problémán, és megkísérli a gyűlölet-bűn­cse­lek­mények körének a tágítását. Tehát lényegében a gyűlöletbeszéd büntetőjogi kezelésének, büntetőjogi üldözésének a tágításáról van szó. Ezt örömmel üdvözlöm, mert - ahogy helyesen hivatkozik rá a törvényjavaslat indoklása - az Alaptörvény negyedik módosítása sokak értelmezése szerint megteremti azt az alkotmányos alapot, hogy az Alkotmánybíróság újból megfontolja a korábbi álláspontját, hiszen az Alaptörvény negyedik módosítása egyértelművé tette, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem sértheti mások emberi méltósághoz fűződő jogát.

Itt van az első olyan lehetőség, ha elfogadjuk ezt a törvényt, amellyel lehetővé tesszük, hogy az Alkotmánybíróság akár konkrét, akár általános, tehát absztrakt normakontroll formájában megváltoztathassa azt a két évtizedes felfogását, amely szerint a büntetőjogi védettség vagy a büntetőjogi fenyegetettség nem terjedhet ki arra az esetre, amikor az erőszak közvetlen veszélye még nem áll fenn egy szituációban, hanem pusztán gyűlöletre uszít a véleménynyilvánítás.

A javaslatban megfogalmazott büntetőjogi technika persze nem önmagában a gyűlöletre való uszítást, hanem annak a közrend vagy a köznyugalom megzavarására alkalmas módon való elkövetését büntetné, tehát egy olyan többlet tényállási elem található ebben a javaslatban, amely egyszersmind könnyebben értelmezhetővé, másrészt alkotmányosan is megalapozottabbá teheti ezt a tényállást.

Összefoglalva úgy gondolom, hogy ebben a büntetőjogi tárgyú jogharmonizációs csomagban megbújik egy olyan javaslat, amely a gyűlöletbeszéd elleni fellépés újabb lehetőségét adja meg, a gyűlöletbeszéd elleni fellépéshez ad újabb eszközt a jogalkalmazók számára. Ahogy már elmondtam, ez viszont azt is feltételezi, hogy mind a bírói gyakorlatnak, mind - ha esetleg elé kerül - az alkotmánybírósági gyakorlatnak meg kell változnia ebben a tekintetben, tehát önmagában az uniós jogharmonizáció valószínűleg nem lesz elég ok arra, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztassa az álláspontját, de úgy gondolom - ahogy az előbb említettem -, hogy az Alaptörvény hatályos rendelkezései, az új Alaptörvény és annak módosításai lehetővé teszik, hogy az Alkotmánybíróság is fellépjen és lehetővé tegye a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépést.

Tisztelt Ház! Tehát azon túl, hogy a törvényjavaslat számos technikai szükségszerű módosítást tartalmaz az európai uniós jognak való megfelelés indoka miatt, ezek mellett egy nagyon jelentős, elvi jelentőségű Btk.-módosítást is tartalmaz, ez a Btk.-módosítás pedig, ahogy mondtam, reményeim szerint ki fogja állni az alkotmányosság próbáját. Csak másodlagos kérdés, hogy ezzel az uniós jognak való megfelelést is teljesítjük, valójában a gyűlöletbeszéd elleni hatékonyabb fellépés lehetősége is benne van ebben a törvényjavaslatban.

Már csak ezért is tisztelettel ajánlom figyelmükbe és kérem a javaslat elfogadását. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 94 2016.09.13. 2:10  85-100

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Staudt Képviselő Úr! Nem a kötekedés kedvéért mondom, de ön félreértette, pontosabban, csak az egyik felét hallotta meg az én érveimnek. Én azt mondtam, hogy magam is meglepődtem azon, hogy egy uniós jogharmonizáció apropóján, egy piloteljárás miatt kerül ez a Btk.-módosítás ide, a Ház elé. De azt is mondtam, hogy megítélésem szerint az Alaptörvény negyedik módosítása óta, az Alaptörvény hatályos szövege szerint egy újfajta felfogásra van lehetőség, tehát arra van lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság megváltoztassa a felfogását a gyűlöletbeszéd büntetőjogi tényállásával. Mondhatnám, mindegy is, hogy miért került most ez elénk, de valójában megér egy próbát, egy kísérletet, hogy a bíróságok, a büntetőbíróság és az Alkotmánybíróság megváltoztatja-e a gyakorlatát ‑ egyrészt.

Másrészt pedig el kell hogy szomorítsam, mert a magyar bíróságokra nagyon komoly befolyást gyakorol az Európai Unió joga, mert az Európai Unió jogát közvetlenül lehet a magyar bíróságok előtt alkalmazni, sőt van egy úgynevezett előzetes döntéshozatali eljárás, amelyben a magyar bíróság a luxemburgi bírósághoz fordulhat és megkérdezi tőle, hogy az előtte lévő ügyben vajon hogyan kell alkalmazni az uniós jogot. Tehát azt akartam ezzel mondani, hogy bármennyire is szeretjük vagy nem szeretjük, az uniós jognak sokkal nagyobb a hatása annál, mint ahogyan azt képzeljük, az uniós csatlakozásunk és különösen a lisszaboni szerződés óta ennek közvetlen hatása van a magyar állampolgárok életére.

Ami szokatlan, az a büntetőjogba való belo­pózás, de ritka is általában a büntetőjogi tárgyú uniós jogi normák… - tehát a kötelezően alkalmazandó jogi normák között ritka is a bűnügyi, büntetőjogi tárgyú (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), inkább polgári jogi tárgyúak vannak. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 260 2016.10.10. 5:15  259-278

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Törvényalkotási bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A Törvényalkotási bizottság október 6-án tárgyalta meg a H/12180. számú országgyűlési határozati javaslatot. A bizottsági vita során a bizottság részletesen megtárgyalta a Fenntartható fejlődés bizottságának módosító indítványát, illetve az abban foglaltakat, valamint megtárgyalta a bizottság kormánypárti tagjainak a módosító javaslatát.

A módosító indítványok tekintetében a kormánypárti módosító javaslat egyrészt pontosította az országgyűlési határozati javaslat felvezető részét azzal, hogy világossá tette azt, hogy az Országgyűlés egy határozott álláspontot alakítson ki a kérdésben. Másrészt viszont a többségi álláspont az volt, hogy az Országgyűlésnek érdemi döntést a megállapodás ratifikálása során kell meghoznia, tehát akkor kell érdemben a megállapodásról döntenie, amikor a megállapodás teljes szövege, teljes tartalma ismert, és az is ismert, hogy milyen körülmények között fogadta el az Európai Unió, és az Európai Unió Tanácsának, az Unió Tanácsának tagjai milyen körülmények között fogadták el, milyen feltételekkel fogadták el ezt a megállapodást. Nagyon fontos tehát az ebben a kérdésben, hogy a ratifikáció egy érdemi döntés lesz, mondhatnám, hogy nem egy automatikus, szokásos vita.

Emellett a bizottság többségi álláspontja az volt, hogy szükséges rendelkezni az országgyűlési határozatban az ideiglenes alkalmazás kérdéséről is, azért, mert a tervek szerint a megállapodás aláírásával még a ratifikáció előtt az ideiglenes alkalmazására kerülne sor, bizonyos feltételekkel, bizonyos megszorításokkal ideiglenesen alkalmazásra kerülhetne a megállapodás. Ezért a bizottság kormánypárti többsége azt javasolta, hogy az ideiglenes alkalmazást Magyarország tekintetében, tehát a tagállami hatáskörben megállapított rendelkezések tekintetében ne hagyja jóvá az Országgyűlés, ez ugyanis gyengítené azt a döntést, amely a ratifikáció érdemi megfontolására vonatkozik.

Összefoglalva: a vita elsősorban akörül folyt, hogy egyáltalán hogyan döntsön az Országgyűlés a megállapodásról, mikor döntsön a megállapodásról, és hogy az ideiglenes alkalmazásnak mik legyenek a körülményei és feltételei.

Ahogyan mondtam, itt többségi álláspont született, mégpedig a Törvényalkotási bizottság a módosító indítványát 24 igen, 7 tartózkodás és 1 nem mellett fogadta el. Ebből már előre lehetett vetíteni, hogy az összegző módosító javaslat is többségi határozattal fog megszületni, de szeretném jelenteni az Országgyűlésnek, hogy 1 ellenszavazat mellett, 9 tartózkodással és 22 igen szavazattal fogadta el az összegző módosító javaslatot a bizottság. Ebből arra következtethetünk, hogy a bizottság tagjai közül egyébként csak a liberális álláspontot kifejtő Fodor Gábor volt azon az állásponton, hogy el kell utasítani a módosított határozati javaslatot, a bizottság többsége támogatta ezt az összegző módosító javaslatot, míg 9-en tartózkodtak, azaz nem szavaztak ellene.

Tisztelt Ház! Nem akarom hosszúra nyújtani a vitát, gondolom, most itt meg fogják ismételni a felek az álláspontjukat. Azt tudom azonban mondani, hogy egy határozott igénye volt a többségi állásponton lévő képviselőknek, hogy az a bizonyos ratifikáció egy érdemi döntés legyen, és ne egy puszta automatizmus, egy puszta formalitás. Ennek szellemében javasoljuk az Országgyűlésnek a határozat elfogadását. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 76 2016.10.11. 19:52  73-87

DR. RÉPÁSSY RÓBERT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Előterjesztők! Az előttünk fekvő törvényjavaslatok tárgyalása előtt szeretném idézni Magyarország Alaptörvényét. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.

Ez a két alaptörvényi rendelkezés olyan zsinórmértékül szolgál a közigazgatási eljárásokban is és természetesen más hatósági eljárásokban is, amely minden állampolgár számára, mindenki számára biztosítja Magyarországon, hogy az ügyében tisztességesen fognak eljárni. Az előttünk fekvő két törvényjavaslat teljes mértékben megfelel Magyarország alaptörvényi rendelkezéseinek, ezért a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja nevében támogatom a törvényjavaslatok elfogadását.

Tisztelt Ház! A közigazgatási eljárás, a közigazgatási perrendtartás, a közigazgatási bíráskodás összefüggő fogalmak, de önálló törvényhozási tárgyak, önálló törvényekben szabályozza ezeket a kérdéseket az Országgyűlés. Szeretném előrebocsátani, hogy a közigazgatási bíróság szervezete nem része a most tárgyalt napirendnek. Igaz, a közigazgatási bíráskodás kérdése szorosan összefügg az előttünk lévő törvényhozási tárgyakkal, de a közigazgatási bíróság szervezetére vonatkozó esetleges módosításokról a kormány jelen pillanatban politikai egyeztetést folytat az Országgyűlésben képviselettel rendelkező frakciókkal. Mégis, annak ellenére, hogy a közigazgatási bíróság szervezete nem része a most tárgyalt napirendnek, gyanítom, hogy a politikai vita erről fog szólni; erről fog szólni közöttünk, elsősorban a közigazgatási bíróság szervezetéről.

De ki kell hogy ábrándítsam önöket, mert az a legsúlyosabb vád, amely a közigazgatási bíráskodással kapcsolatban elhangzik ebben a Házban, vagy máshol is elhangzott, egy tévedésen alapul, ugyanis a közigazgatási bíróság hatásköri kérdései, hogy mely ügyek, akár politikailag érzékeny ügyek tartoznak a közigazgatási bíróság vagy más bíróság elé, ezek a kérdések nem sarkalatos törvény által szabályozott kérdések, tehát nem része a közigazgatási bíróság szervezetéről szóló vitának az, hogy milyen kérdések, milyen ügyek tartoznak a közigazgatási bíróság elé. Lehet ezen vitatkozni, de ez nem a közigazgatási bíróság szervezetéről szóló törvény szabályozási tárgya, vagy nem ennek a törvénynek a szabályozási tárgya.

Tisztelt Ház! Aki figyelmesen végighallgatta az igazságügyi miniszter expozéját, annak számára nem kétséges, hogy a jogállamiságot erősítő, a közigazgatási ügyek bírói felülvizsgálatát szélesítő törvénytervezetek fekszenek előttünk. A tisztelt Házban az elmúlt években többször hallottuk a jó állam kifejezést, amely a jó közigazgatással együtt egy jogállami sztenderd, egy olyan jogállamisági kritérium, amelynek a modern jogállamok általában mindannyian alávetik magukat. Tehát a jó közigazgatás ‑ a polgárok érdekében végzett professzionális tevékenységként és demokratikus kontroll alatt álló tevékenységként ‑ a jogállamiság része. Ebből a szempontból vizsgálom az előttünk fekvő törvényjavaslatokat.

Tisztelt Ház! A közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvény tervezetében szeretném kiemelni azokat az új megoldásokat, amelyek az előbb említett jó állam, jó közigazgatás és jogállamiság erősítését garantálják. Ráadásul az általános közigazgatási eljárásról szóló törvény olyan szabályokat foglal magába, amelyek minden eljárásban közösek. Éppen ezért garanciális jelentősége van annak, hogy az általános szabályoktól való eltérés lehetősége sokkal szűkebb lesz a jövőben, mint a hatályos szabályok szerint jelenleg. Tehát a törvény koncepciója egy olyan szabályozás, amelyben az általános garanciák a legtöbb eljárásban, sőt szinte kivétel nélkül minden eljárásban érvényesülnek, és csak olyan kivételes feltételek állhatnak elő, amelyekben egyszerűbb megoldásokat lehet alkalmazni. De az általános eljárási garanciák minden közigazgatási eljárásra vonatkoznak majd.

Ennek eredményeképpen rövidebb, egyszerűbb és végrehajthatóbb törvényi szabályozás a most előttünk fekvő törvényjavaslat. Itt mindenekelőtt szólnom kell a miniszter úr által is említett sommás eljárásról. A sommás eljárás lényege, hogy ha a kérelem benyújtásakor minden, a döntéshez szükséges bizonyíték rendelkezésre áll, a hatóságnak azonnal, de legkésőbb 8 napon belül döntést kell hoznia. Nyilván sejthetjük, hogy nem minden esetben áll elő ez a helyzet, de amennyiben a hatóság számára egyértelmű a tényállás, amennyiben a döntéshez szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak, akkor nem használható ki a maximális ügyintézési határidő. Ilyen esetekben a lehető leggyorsabb döntésre kell törekedni, hiszen mind a közigazgatásnak, mind pedig az ügyfélnek ez a jogos érdeke.

Az ügyfél nyilatkozatának szerepe, súlya a jövőben meg fog növekedni. Bizonyos esetekben az ügyfél nyilatkozata ‑ a nyilatkozattal ellentétes bizonyítékok hiányában ‑ elsődleges bizonyítási eszközzé válhat. Sokszor csodáljuk azokat az országokat, ahol a nyilatkozati elv olyan erős, hogy mindaddig nem is lehet más tényeket megállapítani, amíg meg nem döntik az ügyfél nyilatkozatát. Néhány angolszász országban ezekre alapozva akár hatósági ügyeket intéznek el, tehát az ügyfél nyilatkozata elsődleges. Talán nem ilyen mértékben lesz abszolút a jövőben az ügyfél nyilatkozata, de erősödni fog az ügyfél nyilatkozata mint elsődleges bizonyíték.

A következő kiemelendő pont a hatóságok együttműködésének megerősítése. A tervezet a hatóságok együttműködését ösztönző szabályokat állapít meg. Az úgynevezett kapcsolódó eljárás a hatóságok együttműködésének újfajta, nevesített módja, amely egyes, egymásra épülő ügyek sorozatában az ügyfelek jobb kiszolgálását, tehermentesítését szolgálja.

(14.20)

Ismerjük azt a jelenséget, hogy számos esetben a közigazgatást megkereső ügyfelek nem értik, hogy ha már minden résztvevő jelen van az eljárásban, minden adottság rendelkezésre áll, akkor vajon miért nem lehet az ő több ügyét, összefüggő ügyeit elintézni. Ez a tervezet biztosítja ezt a lehetőséget, sőt sugallja azt, hogy a kapcsolódó, egymásra épülő ügyeket kapcsolódó eljárásban kell elintézni.

A miniszter úr is kiemelte az ügyintézési határidő újraszabályozását. Itt csak meg szeretném erősíteni, hogy az évtizedeken át szinte belénk sulykolt 30 napos általános ügyintézési határidővel szemben ma már 21 napos az általános ügyintézési határidő. Azonban tényleg nem csökkenthető tovább ez az ügyintézési határidő. Ehhez képest egy, mondjuk úgy, hogy abszolút határidőt állapít meg a törvényjavaslat, amikor 60 napban jelöli meg azt az időpontot, amelyen belül mindenképpen el kell intézni az ügyfél ügyét.

A gyermekekre, fogyatékossággal élő személyekre és a nem teljes cselekvőképességű személyekre vonatkozó szabályok jelentősen bővülnek, és az eddiginél erőteljesebb hangsúlyt kapnak a törvényben.

A hatóság döntései közül kiemelném az úgynevezett egyszerűsített döntések körének kiszélesítését. Minden ilyen egyszerűsített döntés azt a célt szolgálja, hogy mind a közigazgatás, mind az ügyfél hamarabb intézhesse el az ügyét, hamarabb jusson hozzá az ügyfél a közigazgatási szolgáltatáshoz. Ennek az egyszerűsített döntésnek természetesen a feltételeit a törvény írja elő, garanciális okokból.

Szeretném kiemelni a miniszter úr által is hosszasan elemzett jogorvoslati rendszer átalakítását. A tervezet alapvető hangsúlyváltozást tartalmaz, és főszabállyá teszi a bírósághoz való közvetlen fordulás lehetőségét, kizárva ezzel egyébként a közigazgatási eljárásban a fellebbezést; kivételes esetekben tenné lehetővé a perlést megelőzően a fellebbezést.

Tehát szeretném hangsúlyozni, és ezért állítottam azt, hogy aki végighallgatta figyelmesen az expozét és ismeri az előterjesztést, az tapasztalhatja, hogy a javaslat szerint általánossá válik a bírósági felülvizsgálat.

Tehát a független, törvény által felállított, pártatlan bíróság a végrehajtó hatalom törvényességi ellenőrzését fogja elvégezni ezekben az ügyekben, és ez egy általános lehetőség innentől kezdve az ügyfelek számára. Nagyon kivételes esetben lehet kizárni a bírósági felülvizsgálatot. Tényleg, az egyetemen csak néhány példát tudnak tanítani a joghallgatóknak, és ezekben a kizárt bírósági felülvizsgálat lehetőségétől előre elzárt ügyekben is az alkotmányos garanciák érvényesülnek.

A bírói jogorvoslat tehát jelentősen szélesedik, továbbá biztosítja a törvényjavaslat, hogy a döntés ellen benyújtott keresetlevél alapján maga a döntést hozó hatóság azt érdemben megvizsgálja, és maga orvosolja a törvénysértő döntést. Tehát miközben arra törekszik a törvényjavaslat, sőt kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a főszabály a hatósági közigazgatási eljárásokban a jövőben az, hogy nincs fellebbezés, hanem egyből bírósághoz lehet fordulni, miközben ez a főszabály, közben lehetővé teszi, sőt biztosítja a törvény, hogy a hatóság maga orvosolja a döntést. Ha úgy gondolja a keresetlevél alapján, a bírósághoz forduló ügyfél beadványa alapján úgy gondolja a közigazgatási szerv, hogy jogos a keresetlevél, jogos az ügyfél kifogása, akkor nem szükséges megvárni a bírósági eljárást, hanem maga orvosolhatja a törvénysértést.

Tisztelt Ház! Áttérve a közigazgatási perrendtartás kérdéseire, szeretném kiemelni én is a legfontosabb újításokat. Ahogy már említettem, a legfontosabb újítás maga a bírói út kiszélesítése a közigazgatási jogvita úgynevezett generálklauzulájának meghatározásán keresztül. Ez a generálklauzula fogja meghatározni azt, hogy egy hézagmentes jogvédelem valósulhat meg a közigazgatási ügyekben. Tehát nincs olyan ügy, amelyben valamilyen jogorvoslati lehetőség vagy felülvizsgálat ne állna rendelkezésre, legyen az közigazgatási szerv által vagy legyen az a bírói fórum által igénybe vehető vagy bírói fórumhoz fordulás mint igénybe vehető lehetőség.

A javaslatnak egy jelentős újítása, hogy mivel a közigazgatási ügyek meglehetősen bonyolultak, és mivel általánossá válik a bírósághoz fordulás lehetősége, ezért az ügyek súlya, bonyolultsága és gyakorisága szerint szükséges megosztani az elsőfokú hatásköröket a közigazgatási bíróságok között.

Még egyszer szeretném itt újból leszögezni, hátha valaki elfelejtette, amit mondtam, hogy a hatáskörök kérdése, tehát mindaz, hogy mi tartozik a közigazgatási bíróság elé, nem a sarkalatos törvény tárgya. A sarkalatos törvény a bírói, bírósági szervezettel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Tehát a hatáskörök elosztása, elsőfokú hatáskörök szétosztása a közigazgatási bíróságok között a szakmai specializáció szerint fog megtörténni. Ezek mellett is a javaslat előrevetíti a közigazgatási felső bíróság létesítését. Ennek az oka kizárólag szakmai; kizárólag szakmai, és kizárólag a bírói szervezet által is támogatott lépése ennek a törvényjavaslatnak, pontosabban a törvényjavaslat jogorvoslati fórumrendszerének. A közigazgatási felső bíróság létesítése ugyanis azt az igényt elégíti ki, hogy speciális szakértelmet igénylő ügyek egy magasabb bírói fórumhoz tartozzanak. Ezt a speciális szakértelmet és az ügyek bonyolultságát támasztja alá, illetve inkább ezt szolgálja, ennek a lenyomata a törvényben a tanácsban való eljárás elsődlegessége is.

Annyi megjegyzést hadd tegyek, hogy persze azon érdemes elgondolkodni, hogy bizonyos bonyolultabb ügyek akár a polgári jogban, akár a büntetőjogban szintén bírói tanács elé való ügyek. Érdemes majd egyszer elgondolkodni az ügyek arányosításán. Nem lenne szerencsés, ha a közigazgatási eljárásban általánossá váló tanácsban való eljárás nem érvényesülne olyan polgári vagy büntetőügyekben, ahol szintén indokolt lehet a tanácsban való eljárás. Most nem akarok belemenni, mert nem ennek a törvénynek a tárgya, hogy egy polgári ügyben vagy egy büntetőügyben is mennyi előnnyel járhatna, ha azt a bíróságok tanácsban tárgyalnák.

Tisztelt Ház! Még egy vagy két újítás, amiről szeretnék beszélni: a megváltoztatási jogkör erősítése. A közigazgatási bíróság a jövőben nagyobb mértékben változtathatja meg ‑ sőt, egyáltalán, hogy megváltoztathatja, önmagában az, hogy megváltoztathatja a jogszabálysértő közigazgatási döntést, mindez idáig kivételes volt a közigazgatási perben. A jövőben ez, nem azt mondom, hogy általános lesz, de nagyobb lehetőséget kap a bíró arra, hogy megváltoztassa a jogszabálysértő közigazgatási döntést, elősegítve ezzel a jogvita mielőbbi és végleges rendezését. Ne felejtsük el, itt az ügyfél érdeke az, hogy amennyiben a bíró meg tudja hozni a döntést, akkor kevésbé legyünk érzékenyek a bírói hatalmi ág és a végrehajtó hatalom elválasztásának szempontjaira; a bíró hozza meg azt a döntést, amely törvényes, és az ügyfél érdekében áll.

A jogorvoslati rendszer átalakításáról már beszéltünk. Itt annyit szeretnék megjegyezni, hogy az elsőfokú közigazgatási per teljesíti a jogorvoslathoz való alkotmányos jog összes kritériumát, valamint a független és pártatlan elbírálás követelményét is. Tehát az az újítás, hogy általános lesz a közigazgatási bírósághoz fordulás lehetősége, egyszerre garantálja a jogorvoslathoz való jog érvényesülését és a független és pártatlan elbírálás követelményét is.

(14.30)

Önmagában ez a lehetőség több alkotmányos jogot is garantál az ügyfelek számára.

A perorvoslatok ‑ tehát a bírói ítélettel szembeni jogorvoslat, mondjuk így egyszerűen ‑ köre viszont szűkíthető, annak nincsen alkotmányos alapja, hogy a bírói döntést még további bírói fórumon lehessen támadni.

Speciális kérdés a felülvizsgálat, amely továbbra is a Kúria hatáskörébe tartozna, hiszen a Kúria alapvetően a jogegység és az ítélkezési gyakorlat őre, hogy így mondjam. Ezért a Kúria akkor fogadhatja be a felülvizsgálati kérelmet, ha az ügy érdemére kiható jogszabálysértés vizsgálata a Kúria közzétett ítélkezési gyakorlatától vagy jogegységi határozatától eltérő ítéleti rendelkezés, vagy az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárásának szükségessége miatt indokolt.

Tisztelt Ház! Még egy utolsó mondat: az önkormányzati rendeletalkotással kapcsolatos normakontroll-eljárások szabályai a jövőben a perrendtartásban kerülnek elhelyezésre, ami számos, eljárást lassító eljárásjogi hiányosságot is megszüntet.

Tisztelt Ház! Összefoglalva tehát az álláspontunkat: a két törvényjavaslat azért támogatható, mert növeli az alkotmányos garanciák körét, bővíti a bírói felülvizsgálat lehetőségét a közigazgatásban, és meggyőződésünk, hogy a jó közigazgatás az a törvényes közigazgatás, a jó közigazgatás az, amit minél szélesebb bírói kontroll ellenőriz. Ezért kérem önöktől, hogy fogadják el a két törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 321 2016.11.07. 8:15:24  318-331

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy jelentőségű alkotmánymódosítás előtt állunk. Engedjék meg nekem azt a véleményem hangoztatását, hogy vagy holnap, amikor ez napirendre kerül, vagy később, de meggyőződésem, hogy az Országgyűlés módosítani fogja Magyarország Alaptörvényét, ezért fontosnak tartom, hogy mindazokat a pontokat, amelyeket az összegző módosító javaslat érint, részletesebben is ismertethessem.

Az összegző módosító javaslat érinti azt a Nemzeti hitvallásban szereplő mondatot, mely szerint valljuk, hogy a történeti alkotmányban gyökerező alkotmányos önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. Ezzel a mondattal egészülne ki az Alaptörvény Nemzeti hitvallása. Egészen pontosan a Törvényalkotási bizottság immáron módosítani javasolja, némileg pontosítva, ezt a mondatot: „Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége.” Így szólna tehát az Alaptörvény új preambulumába illesztett mondat, amennyiben a tisztelt Ház a holnapi napon ‑ vagy később ‑ elfogadja.

Miért tartom kiemelkedő jelentőségűnek ezt a mondatot? Először jelenik meg jogilag deklarált formában az alkotmányos önazonosság, az alkotmányos identitás fogalma az Alaptörvényben, és először jelenik meg a magyar jogrendszerben ez a fogalom, noha ez a fogalom természetesen létezik, és azt kell mondjam, hogy ez a fogalom régóta része a jogtudatnak. Mégis helyes lenne, ha az Országgyűlés az Alaptörvénybe illesztené az alkotmányos identitás, az alkotmányos önazonosság megfogalmazását.

Ennek a fogalomnak az a jelentősége, hogy az Alaptörvény így majd utal arra, hogy minden államnak, minden nemzetnek van egy alkotmányos identitása, egy alkotmányos önazonossága. S mivel a magyar állam alapvetően történeti alkotmányon nyugszik, alapvetően történeti alkotmány határozza meg a magyar államiságot, ezért egyértelmű, hogy a magyar alkotmányos identitás is ebben a történeti alkotmányunkban gyökerezik. Az alkotmányos identitás fogalma ‑ mint jól tudják azok, akik figyelemmel kísérték vagy olvastak azokról a vitákról, amelyek Nyugat-Európában zajlanak az alkotmányos identitásról ‑ nagyon sokszor a nyugat-európai alkotmánybíróságok érvelésében jelenik meg, és bizony nemegyszer az Európai Unió jogával vagy az európai uniós kötelezettségekkel szemben.

Természetesen önmagában is megáll az alkotmányos identitás mint egy történelmi fogalom vagy mint egy jogtörténeti fogalom, de az alkotmányos identitásnak ilyen módon az Unió jogával való szembeállítása nem a magyar alkotmányjogban, hanem ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ egyes nyugat-európai alkotmánybíróságok gyakorlatában azt jelenti, hogy immáron Nyugat-Európában is elismerésre kerül, hogy az Európai Unió vagy annak jogrendszere, joga nem írhatja felül az Unió tagállamainak alkotmányos önazonosságát.

Nagy jelentőségű ez a mondat, ha bekerül az Alaptörvénybe. Erre mondhatják azt néhányan, hogy ha nem kerül be az Alaptörvénybe, akkor is igaz ez a mondat. Itt mégis többről van szó. Nemcsak arról van szó, hogy az alkotmányos önazonosságot megemlítené az Alaptörvény, hanem előírja, hogy ennek az önazonosságnak a védelmezése az állam alapvető kötelessége. Akik úgy gondolják, hogy a magyar történeti alkotmánynak van egy általa hordozott üzenete ‑ amit nevezzünk most alkotmányos önazonosságnak ‑, azok holnap szavazzanak igennel erre az alaptörvény-módosításra. Mindazok a képviselők, akik hisznek abban, hogy a történeti alkotmány egyfajta utat jelölt ki Magyarország számára, azok legyenek bátrak, és az Alaptörvény módosítását megszavazni ne féljenek.

Ugyanilyen nagy jelentőségű egyébként az összegző módosító javaslat 2. pontja által érintett új szöveg is, amely az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdése helyébe lépne. Ugyanis itt az Európai Unió és Magyarország viszonyáról rendelkezik az Alaptörvény már jelenleg is hatályos szövegében, de megint csak nagyon fontos aláhúzni azt, hogy hogyan fogja fel a szuverenitás kérdését a magyar Alaptörvény. A magyar Alaptörvény abból az elméleti alapból indul ki, hogy Magyarország nem mondott le a szuverenitásáról, amikor belépett az Európai Unióba, hanem ‑ ahogy az Alaptörvényünk fogalmaz ‑ az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja.

Tehát a szuverenitásról való lemondás helyett közös szuverenitásról vagy közös hatáskörgyakorlásról van szó. Azt gondolom, ez egy olyan modern, a nemzetek Európája eszméjét valló tagállamok számára is kijelölhető út, amely nem áll ellentétben az Európai Unió alapszerződéseivel, nem áll ellentétben az Európai Unió jogával, mégis egy szuverén tagállam által jól definiált mondat, egy olyan mondat, amely kijelöli azt, hogy mi a viszonyunk az Európai Unióval.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A harmadik módosító javaslat által érintett cikk is nagy jelentőségű, ez ugyanis az idegen állampolgárok Magyarország területén való életét, azaz letelepedését szabályozza. Ismert ‑ ahogy Vas Imre bizottsági előadó is ismertette ‑, hogy itt a Jobbik javaslatára a törvény sarkalatos törvénnyé minősítésére kerül sor, tehát a Jobbik egyik javaslatát a bizottság magáévá tette, és azt javasolja, az Alaptörvény írja elő, hogy a szabad mozgás és tartózkodás jogával ren­delkező személyek kivételével mindazok, akik Magyarország területén egyedi kérelem alapján akarnak tartózkodni, ezek a kérelem elbírálására és előterjesztésére vonatkozó szabályok immáron sarkalatos törvénybe kerüljenek. Ugyanígy a menedékjog biztosításának alapvető szabályait is sarkalatos törvény határozná meg.

Tisztelt Ház! Vas Imre utalt azokra a politikai nyilatkozatokra, amelyek alapján joggal hihette bárki ebben az országban ‑ nemcsak itt ülő parlamenti képviselők, hanem bármely választópolgár hihette ‑, hogy a népszavazáson feltett kérdésnek és az arra adott válaszoknak megfelelően akár a Szocialista Párt, akár a Jobbik képviselői hozzá fognak járulni ehhez az alaptörvény-módosításhoz.

(21.00)

Ezen túl én igyekeztem meggyőzni önöket arról, hogy olyan jelentőségű kérdésekről van szó, amelyek az Alaptörvénybe kívánkoznak, és amelyek megfelelnek a több mint 3 millió választópolgár akaratának, de megfelelnek meggyőződésem szerint az Országgyűlés alkotmányozó többségének is. Meggyőződésem, hogy az Országgyűlésben az alkotmányozó többségnél jóval nagyobb számban vannak olyan képviselők, akik egyetértenek ezekkel a javaslatokkal. Akik azt gondolják, hogy az alkotmányos identitásunkat az Alaptörvény részévé kell tenni, az alkotmányos identitásunk alapján az állam kötelezettségét elő kell írnia az Alaptörvénynek; akik azt gondolják, hogy az Európai Unióval kapcsolatos viszonyunk Alaptörvényben való megfogalmazása, annak pontosítása szükséges; akik azt gondolják, hogy mind a Magyarországon való letelepedésnek, mind pedig a menedékjog megadásának kérdését sarkalatos törvényben kell szabályozni, ezek a képviselők ma több mint kétharmadát teszik ki az Országgyűlésnek.

Mi akkor a probléma, tisztelt képviselőtársaink? Nos, az a probléma, hogy egy gusztustalan árukapcsolással néhányan úgy gondolják, hogy azt sem szavazzák meg, amivel egyetértenek. Lelkük rajta; nyil­ván a jobbikos képviselők megmagyarázzák a választóik előtt, hogy miért nem szavazták meg azt az alkotmánymódosítást, amivel egyébként egyetértenek, amely szinte szó szerint tartalmazza azokat a gondolatokat, azokat az elveket, amivel ők egyetértenek.

Én azt hiszem, az a felelősségteljes magatartás az Országgyűlésben, hogy amivel egyetértek, arra igennel szavazok, amivel nem értek egyet, arra nemmel szavazok. Ha önök nemmel szavaznak erre az alkotmánymódosításra, azzal magyarázkodásra kényszerülnek, hogy vajon miért utasítanak el egy olyan alkotmánymódosítást, amivel egyetértenek. De, még egyszer mondom, lelkük rajta, ez legyen az önök problémája. Azonban Magyarország választói ennél többet érdemelnek, mint hogy a Jobbik kisded játékaival próbálja elodázni ennek az alkotmánymódosításnak a sorsát. Meggyőződésem, hogy egyszer majd a Jobbik meg fogja szavazni ezt az alkotmánymódosítást, vagy akár azt sem tartom kizártnak, hogy azok meg fogják szavazni, akik amúgy egyetértenek ezekkel a mondatokkal.

Tehát, tisztelt Ház, egyszer egy egészen más összefüggésben hangzott el a bölcs mondat, hogy az alkotmány nem játék. Én is azt gondolom, hogy az alkotmány nem játék. Azok, akik az alkotmánymódosítást zsarolásra használják, a tűzzel játszanak. De hát, mivel nem ez lenne az első ilyen eset, ezért már semmin sem lehet csodálkozni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Aki tehát egyetért az előbb általam elmondott módosításokkal, az nyugodtan megszavazhatja holnap az Alaptörvény módosítását. Nincs abban semmi olyan, tisztelt képviselőtársaim, ami miatt nemmel kéne szavazniuk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)