Készült: 2024.03.28.16:11:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

155. ülésnap (2011.12.16.), 8. felszólalás
Felszólaló Dr. Rétvári Bence (KDNP)
Beosztás közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előttihez hozzászólás
Videó/Felszólalás ideje 5:12


Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni a képviselő asszonyt, hogy a Fidesz-KDNP-frakcióban lévő hölgyek nagyon jó lelkiállapotban vannak, és nem okozott ez számukra akkora törést, mint ön gondolta. (Taps a kormánypártok soraiban.) Nemcsak személyekben, de ettől függetlenül szögezzük le az elején: az alaptételben egyetértünk szerintem, a Fidesz-KDNP-frakciószövetség tagjai és az LMP-frakció tagjai, hogy nyilvánvalóan mindnyájan szeretnénk azt, hogy minél több hölgy üljön itt bent a parlamentben, minél több női képviselő legyen. Ki-ki ezt más megközelítésből nézi, van, aki egy ilyen emancipációs megközelítésből, mi pedig úgy látjuk, hogy egy családnak is a két vezetője egy családapa és egy családanya, egy férfi és egy nő, és ha egy család irányításában a legjobban egy 50 százalékos kvótával lehet előretörni, akkor miért ne lehetne ez így a parlamentben is; tehát a célunk ugyanaz.

Ugyanakkor ha végignézzük, akkor ez inkább, úgy látom, sok országban kulturális kérdés, semmint kvótakérdés, hiszen a legtöbb női képviselővel rendelkező országokban - Svédországban 45 százalék, Hollandiában és Finnországban 40 százalék, Németország 33 százalék - nem a női kvóta eredményezte azt, hogy nagy lett a női képviselők aránya. Vagy akár az önök bizonyos testületeiben sincsen kvóta, a 13 tagú országos választmányukból csak a szóvivő a nő, ha jól tudom. Úgyhogy nehéz jó női kvótarendszert kitalálni, nehéz jó ösztönzőt, akár közjogi, akár egyéb eszközökkel, politikai eszközökkel kitalálni arra, hogy ne érezze ezt senki se erőltetettnek, ugyanakkor a nők számát növelni tudja bármilyen döntéshozatali testületben.

Azt is láthatjuk, hogy a nőknek azért másfajta karrierképe is van, vagy másfajta habitusú munkakörbe szeretnének kerülni. Nem mindenkinek a nők közül az az álma, hogy olyan karriert fusson be akár magáncégnél, akár itt a politikai pályán, ami a vezetésre megy, sokkal inkább fontos sokaknak, hogy gyerekeket neveljenek, otthon legyenek velük, és minél többet foglalkozhassanak a családjukkal. Ez pedig egy antropológiai adottság, ami férfiak és nők között különbség. Az, hogy ez a fajta jövőképük ha van, akkor minél inkább zökkenőmentes legyen, erre sok mindent vezettünk be: "családbarát munkahely" díjat osztunk, a négyórás munkavégzés lehetősége ott van az új családügyi törvényben is, ha a kismamák visszatérnek a munkába.

Ugyanakkor azért van szükség a politikában a nőkre, hiszen ez egyfajta többlet demokratikus legitimáció. A nők úgy tudnak szólni a többi nőhöz a társadalmon belül, hogy sokkal inkább megértik ugyanazt a politikai üzenetet, olyasfajta habitussal, olyasfajta stílusban tudják elővezetni, amire egy férfi sohasem lesz képes, és egy másik nőt az érzelmein vagy más módon sokkal inkább meg tud szólítani egy női politikus, mint egy férfi politikus ezt valaha is tehetné. Sok minden más is van így a parlamentben, ezért vannak benne fiatalabbak, idősek, jogászok vagy kistelepülési képviselők, fővárosi képviselők. Ugyanígy a női képviselőknek is fontos, hogy a társadalom felét ők sokkal inkább egy frekvencián tudják megszólítani, mint a férfi képviselőtársaink.

Ami a közjogi és egyéb szervezetszabályozó eszközöket illeti, az Európai Unión belül azért bőven vegyes a helyzet, hiszen vannak olyan országok - ez az egynegyednél is kisebb kisebbség -, ahol az LMP által javasolt jogszabály-előírás van: Belgium, Franciaország, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Szlovénia; itt van az, amit az LMP szeretne, ez hat ország a 27-ből. 14 országban egyfajta önszabályozás működik, a pártok egy része magán belül döntött el ilyesfajta kvótákat: Ausztria, Ciprus, Csehország, Görögország, Hollandia, Litvánia, Luxemburg, Málta, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Románia, Svédország, Szlovákia és az Unión kívüli országok közül itt Európában még Norvégia és Svájc. És van hét ország - tehát az első kategóriához képest még több is -, ahol semmi ilyesfajta pozitív diszkriminációs közjogi lépés nincs: Bulgária, Dánia, Észtország, Finnország, Írország, Lettország és hazánk.

Ezek közül Finnországban semmifajta ilyen nincs, ahogy említettem is, a maga 40 százalékos arányával az élmezőnyben van, az első öt tagállamban van, hiszen Svédország vezet 45 százalékkal, Izland 43 százalék, Hollandia és Finnország közel azonosan 40 százalék, és ezután következik Norvégia, Belgium, Spanyolország és a többi ország. Ezeknek a jó részében nincsen ilyesfajta kvóta, tehát ez valamelyest egyfajta kulturális kérdés, hogy az adott országon belül milyenek a társadalmi szerepek. Nyilvánvalóan ez egy adott társadalomnak a belső szerkezetéhez, történelméhez igazodik, tehát nem lehet erőszakkal egyik pillanatról a másikra Magyarországon ezeket megváltoztatni.

Ettől függetlenül annak az egyéb lehetőségeiért, hogy bármelyik párt minél több nőt, minél több édesanyát be tudjon juttatni ide a parlamentbe, szerintem nekünk dolgoznunk kell, és a pártunk belső fórumain ilyesfajta (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) belső pozitív döntéseket hoznunk kell, ez közös feladatunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  8  Következő    Ülésnap adatai