Készült: 2021.04.22.21:55:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2001.05.11.), 120. felszólalás
Felszólaló Mécs Imre (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend utáni felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:06


Felszólalások:  Előző  120  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Égbekiáltó a szó eredeti és átvitt értelmében a Szlovákiában élő, közel félmillió magyar katolikus imahadjárata papi hivatásokért, a magyar püspökségért tizenkettedik éve feltörő óhaja, kívánsága, kérése, és az állandó konok és merev elutasítások miatti jajkiáltása. Több ezer magyar hívő járta a nem is képletes keresztutat, élükön az idős Lénárt Károly atyával, aki a keresztet hordozta.

A szlovák katolikus püspöki kar április elején ismét elutasította a magyar hívek jogos kérését, és szóvivőjük úgy indokolta, hogy az ilyen pasztorális engedmények kedveznének a szeparatista tendenciáknak, és politikailag hasznosíthatóak lennének. Továbbá közölte, hogy három szlovák püspök tud magyarul.

Miért szólalok fel a Magyar Országgyűlésben, felvállalva a beavatkozás vádját? Azért, mert a szlovák püspökök politikai érvekkel utasítják el a magyar hívek jogos igényét, amely megfelel a világegyház általános gyakorlatának. A politikai érvekkel politikai érveket kell szembeállítani, hogy kioltassanak. Hívő katolikusként is szólnom kell. A katolikus egyetemest jelent, a keresztény pedig azt, hogy Krisztus követői vagyunk, akinek tanításával szögesen szemben áll a sorozatos elutasító állásfoglalás.

Felszólalok azért is, mert szüleim onnan származnak, nagyszüleim Szlovákia földjében nyugszanak. De azért is, mert közös érdekünk, hogy Szlovákia mielőbb a NATO és az Európai Unió tagja legyen. Erre vonatkozóan e Házban szinte teljes az egyetértés, és ennek jegyében Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban Washingtonban sürgette Szlovákia felvételét a NATO-ba, amint teljesíti a feltételeket, amelyek között első helyen szerepelnek az emberi jogokra, a demokratikus jogállamra vonatkozó tételek.

Megengedhető-e, hogy közel félmillió katolikusnak ne legyen magyar anyanyelvű saját püspöke, hogy ne legyen saját papképzésük, ahol anyanyelvükön készülhetnének fel hivatásuk gyakorlására? Szónoki a kérdés. Sem Krisztus tanítása, sem az egyetemes emberi jogok nem engedik ezt meg, sőt, tiltják. Alapvető érdeke minden államnak, hogy polgárai jól érezzék magukat szülőföldjükön, kötődjenek oda. Vallásukat, amely a legbensőbb emberi szférához tartozik, maradéktalanul és könnyű lélekkel gyakorolhassák.

Kedves szlovák Püspök Urak! Az Európai Unióba igyekszünk, többek között azért, hogy a Kárpát-medencében valamennyien teljesértékűen megélhessük emberi és nemzeti mivoltunkat, ahol minden nép és nemzet egyaránt lesz többségi nemzet és kisebbség, ahol az egymásba ágyazódó önkormányzatok és a regionalitás lesz jellemző, ahol majd kötetlenül lehet utazni, munkát vállalni, ahol a határoknak csak közigazgatási szerepük lesz.

Most ünnepeljük a magyar államiság ezeréves évfordulóját. Ezt az ezer évet nem egyedül éltük meg, hanem együtt több más nemzettel, jelesül a szlovák nemzettel. Közös a múltunk, sokat hatottunk egymásra, közösek a szokásaink, az ételeink, a népdalaink. Tisztelet a szlovák és a magyar népnek és a többi velünk élő nemzetnek, hogy értékes kultúrájukat megőrizték és gazdagították.

A történelmi Magyarországon, amelyre a szlovák nyelv külön szót alkotott, sorozatban kerültek szlovák ajkú püspökök a legmagasabb egyházi stallumokba. Csak a leghíresebbeket említem: Rudnay Sándor, Csernoch János, Serédi Jusztinián hercegprímásokat, akik a második legnagyobb magyar közjogi méltóságot tölthették be, és ez az akkori magyar társadalmat nem irritálta. A kitűnő, egyszerű szlovák parasztcsaládból származó Csernoch hercegprímás akcentussal beszélt magyarul. A katolikus alsópapságban is igen nagy számú kitűnő szlovák pap szolgált az ország egész területén. Anekdotisztikus történet a XIX. század végéről, hogy az esztergomi káptalanban a 22 kanonokból csak egy Tót és egy Német nevű volt magyar, a többi szlovák ajkú.

Vajon mit szólna a mai szlovák társadalom, ha a pozsony-nagyszombati érseki széket sorozatosan magyar ajkú papok töltenék be, mondjuk, egy Nagy Árpád vagy egy Kiss Töhötöm nevű. A kérdés gyermeteg. A magyar hívek azonban ennél nagyságrendekkel kevesebbet kérnek. Azt kérik, hogy legyen saját püspökük.

Kívánom, hogy leküzdve a nascens nacionalizmus gyermekbetegségét, amelytől mi is nagyon sokat szenvedtünk a múlt században, és amiért nagyon keservesen megfizettünk, eljusson a szlovák társadalom és jelesül a katolikus püspöki kar oda, hogy teljes jogú testvéreinek tekintse a magyar ajkú katolikusokat, hogy azoknak ne kelljen keresztjüket tovább cipelniük.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  120  Következő    Ülésnap adatai