Készült: 2020.09.19.16:02:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

99. ülésnap (1999.11.10.),  1-169. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita megkezdése
Felszólalás ideje 5:32:13


Felszólalások:   1   1-169   170-312      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm valamennyi jelen lévő képviselőtársamat, a kormány már jelen lévő képviselőjét is és természetesen mindenkit, aki figyelemmel kíséri mai ülésnapunkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 18. ülésnapját ezzel megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1658. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1658/457. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, hogy kívánnak előadót állítani. (Keller László: Nem!) Nem kívánnak előadót állítani.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy hétfői ülésnapunkon döntöttünk arról, hogy a részletes vitában a módosító javaslatokat a korábbi évek gyakorlatának megfelelően egy szakaszban tárgyaljuk. Felhívom figyelmüket, hogy az ajánlás 1. és 744. pontjában szereplő indítványokra azonban nem nyílik meg a vita, mert a Házszabály 120. § (3) bekezdése alapján a fejezetenkénti összegekre, a főösszegekre, a hiány és a többlet mértékére csak a költségvetési bizottság nyújthat be módosító javaslatot. Szerepel azonban a részletes vitában az ajánlás harmadik kötetében lévő valamennyi módosító javaslat, mert előterjesztői csak annak első - a főösszegre vonatkozó - elemét vonták vissza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretre vonatkozó javaslatot a napirend melléklete tartalmazza.

Megnyitom a részletes vitát. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót: elsőként Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az általános vitát lezártuk, és több mint ezer, különböző helyekre szóló módosító indítvány érkezett, legalábbis ezer részt érintenek a módosító indítványok. Ebből a Fidesz parlamenti frakciója csak kevesebb, mint százat jegyez; ezek a módosítók néhány ponton kívánnak eltérni a kormány véleményétől. Alapvetően a Fidesz-Magyar Polgári Párt ezt a gazdaságpolitikát és a legfontosabb kérdéseket - ezen belül a családok támogatásának költségvetésben is megjelenő lehetőségeit és a munkahelyek teremtésére való ösztönzés gazdaságpolitikájának konkrét megnyilvánulásait - továbbra is támogatja.

A Fidesz képviselői számos módosító indítványt jegyeztek, ezeknek egy része koalíciós indítvány, amelyet Csúcs László képviselőtársammal és Font Sándor képviselőtársammal, a Kisgazdapárt és az MDF képviselőivel nyújtottunk be. Ezek több célt is szolgálnak, azon túlmenően, hogy például az egyházak támogatását a törvényi szabályozásnak megfelelően emelni kívánja; de olyan korrekciókat is megfogalmaznak, amelyet az Állami Számvevőszék fogalmazott meg a költségvetéshez fűzött jelentésében; ezek részben számszaki, részben eljárásbeli korrekciók. Itt hadd köszönjem meg újból az Állami Számvevőszék munkáját; ezeket az észrevételeket zömében - immár a törvényjavaslat jobbítása érdekében - be kívánjuk építeni a költségvetési törvénybe.

A Fidesz képviselői számos olyan módosító indítványt fogalmaztak meg, amely a vidékfejlesztés és az agrárgazdaság tekintetében kíván a kormánynak több lehetőséget adni, hiszen mindannyiunk célja az, hogy az európai uniós csatlakozás kapcsán erős agrárgazdaság legyen Magyarországon, olyan agrárgazdaság, amely joggal számíthat az uniós támogatásokra. Ennek érdekében mintegy 10 milliárd forinttal növelni kívánjuk a garanciavállalásból fakadó pénzügyi lehetőségeket, és mintegy 5 milliárd forinttal átcsoportosítást javasoltunk a piacrajutási támogatás helyett a beruházási támogatásra. Ezeknek a részleteiről Farkas Sándor képviselőtársam fog beszélni.

A Fidesz az otthonteremtés, a lakástámogatás, a lakásépítések növekedését az egyik legfontosabb gazdaságpolitikai célnak tartja, több oknál fogva is. Várkonyi András képviselőtársam ezért nyújtott be indítványt, amely 400 ezer forintos összeghatárról 500 ezer forintra emelné az áfa-visszatérítés lehetőségét, ezzel segítve az otthonteremtés, a lakások számának növekedését. Ezáltal segítené azt a folyamatot is, ami már elindult ebben az évben, amely alapvetően a számlafegyelem irányába hat, vagyis a szürke- és feketegazdaság visszaszorítását, az adózási lehetőségek bővülését fogalmazza meg. Mindannyian tudjuk, hogy a lakásépítések, otthonteremtések tekintetében sajnos még mindig elég magas az illegális gazdasági tevékenység részaránya, és közös érdekünk, hogy ez csökkenjen. Ez a többlettámogatás, ami számlákhoz van kötve, arra is lehetőséget nyit, hogy itt a számlaadáson keresztül az adózási fegyelem javuljon.

 

(8.10)

Ezen túlmenően természetesen bízunk abban, hogy a lakásépítések folytatódnak, amit a kormány a költségvetésen belül rendkívüli mértékben támogat, hiszen mintegy 30 százalékkal nőnek azok az állami források - és számos új támogatási lehetőség is megnyílt -, amelyek az otthonteremtés támogatását szolgálják.

Mindannyian észleljük - ellenzéki képviselőtársaim is számos módosító indítványt nyújtottak be ez ügyben, és mi a Fidesz-frakció részéről is több ilyet nyújtottunk be - a három megyés úgynevezett felzárkóztatási program lehetőségeit az elkövetkezendőkben. Mi tovább folytatjuk a konzultációkat a kormánnyal, és a részletes vita folyamán csatlakozó módosító indítványt kívánunk benyújtani ebben a témakörben, mert mindannyiunk közös érdeke, hogy a regionális politika - amely az Európai Unióban is központi jelentőséggel bír - érvényesüljön hazánkban, tehát azok a térségek, kistérségek, amelyek leszakadóban vagy igen jelentős gazdasági elmaradásban vannak, felzárkózhassanak azokhoz a fejlett régiókhoz és centrumokhoz, amelyek eddig is a magyar gazdaságnak rendkívül jelentős és dinamikusan fejlődő részét képezték.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita kezdetén örömmel nyugtázhatom, hogy a kormány gazdaságpolitikája a módosító indítványok benyújtása után is kiállta a viták kereszttüzét. Az általunk benyújtott módosító indítványok a jobbítását szolgálják egy olyan gazdaságpolitikának, amely révén jövőre több munkahelyet és magasabb jövedelmet remélhetnek a magyar polgárok.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, Csúcs László képviselő úr kétperces hozzászólásra kért lehetőséget - de nincs a teremben. (Dr. Turi-Kovács Béla: Téves volt a gombnyomás.) Téves volt a gombnyomás.

Ez esetben a Szocialista Párt képviselőcsoportjából Szabó Sándorné képviselő asszony következik. Öné a szó, képviselő asszony.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A huszadik század utolsó évének költségvetése kapcsán a családokat érintő témában szeretnék néhány szót szólni, e témában kívánom kifejteni a részletes vitában az MSZP álláspontját.

A mi értelmezésünk szerint a családok a nyugdíjasokat, a gazdaságilag aktívakat és a gyermekeket egyaránt jelentik. Századunk őszülő évszázadnak is nevezhető, hiszen világtendencia az átlagéletkor növekedése. 1999-ben, az idősek nemzetközi évében különösen visszatetsző az a sajátos nyugdíjemelési mód, amely az idén 50 milliárd forinttal rövidítette meg hazánk majd' harmadnyi lakosságát, a nyugdíjas-társadalmat. A kormány propagandakampánya ellenére a nyugdíjasok, akikről szó van, tudják, érzik, észrevették ezt a nyugdíjfizetések alkalmával.

A kormánynak a '97-es törvényt szegő magatartása jövőre más gondot is felvet, mégpedig azt, hogy a kormány prognózisa a várható bérnövekedést és a várható árnövekedést, inflációt illetően alultervezett, emiatt a kormány 8 százalékos nyugdíjemelést tervez 2000-re. Számításaink alapján azonban ez körülbelül 3,5 százalékkal - 3,2 százalékkal - több lesz, tehát ennyivel nagyobb mértékben kellene emelni a nyugdíjakat január 1-jétől. A nyugdíjasokhoz hasonlóan minket, szocialistákat sem nyugtat meg az, hogy a törvény előírja, novemberben korrigálni kell a nyugdíjemelést, ha számításaik nem bizonyulnak reálisnak. Mi határozottan állítjuk - már most is látható -, hogy több lesz a bérkiáramlás, magasabb lesz az infláció. Ha viszont több lesz, akkor a korrekcióra is szükség lesz. De miért a nyugdíjasok hitelezzenek a kormánynak, akik amúgy is komoly megélhetési gondokkal küzdenek? Miért utólag kellene korrigálni a nyugdíjakat, ha már előre látható, hogy ez bekövetkezik? Ezért mi az alternatív költségvetési javaslati csomagunkban erre 25 milliárd forintot pluszforrásként megjelöltünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A leendő nyugdíjasokat is érinti a másik módosító javaslatunk, amely a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat emelné a kormány szerinti 6 százalékról 8 százalékra. Ez a magán-nyugdíjpénztári tagoknak 70 ezer forintot jelentene pluszban, amit a kormány elvesz tőlük. A nyugdíjrendszer iránti bizalom helyreállításának fontos eszközét látjuk a 8 százalékos tagdíjfizetés lehetővé tételében. E két javaslatunk összességében 48 milliárd forintot jelent a jelenlegi és a majdani nyugdíjasok számára pluszban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőtársaim a "polgár" szó mellett talán a "családbarát" kifejezést használták a legtöbbet. Ha családbarát a kormány, akkor ez gyermekbarátságot kell hogy jelentsen. Mifelénk a "család" a "gyermek" szinonimájaként is ismert. Minden gyermeknek joga van - különösen a gazdaság fejlődésének időszakában, tehát nem csődközeli helyzetben - alanyi jogon értékőrző ellátáshoz jutni; olyan ellátáshoz, amely nem a szülők anyagi helyzete alapján támogatja a gyermeket, hanem a szülők anyagi helyzetétől függetlenül. Az alternatív költségvetési javaslatban ezért nem értünk egyet az adóból leírható gyermekkedvezménnyel, mert kirekeszti ebből az ellátásból azokat, akiknek nincs annyi adójuk, mint amennyit igénybe vehetnének, vagy egyáltalán nem fizetnek adót.

(8.20)

Sokszor hallottuk: a kormány azokat a családokat akarja támogatással segíteni, amelyek értékteremtő munkát végeznek, jól adóznak, ami a Fidesz-magyarban azt jelenti: magas jövedelem után adóznak. Mi, szocialisták az átlag feletti jövedelmű családok mellett azonban látjuk a közel félmillió egyszülős családot is, a több mint százezer rokkantnyugdíjas, nyugdíjas szülős gyermekes családot is, a minimálbéren foglalkoztatott szülős családokkal együtt; és akkor még nem szóltunk az önhibájukon kívül munkanélkülivé lett családokról. Értékrendünknek az felelne meg, s ha velem számolnak, akkor a magyar gyermekes családok többségének is: 3800 forintról 6000 forintra kellene emelni a családi pótlékot, így nem esne ki a családtámogatási rendszerből senki sem, az a közel 40 százalék sem, amely a kormány gyermekek után járó adókedvezményét nem tudja igénybe venni. Az adókedvezmény összegét mi a családi pótlék emelésére fordítanánk.

Egy, az ártatlan gyermeki létet csodásan kifejező versidézettel hadd fejezzem be gondolataimat, tisztelt képviselőtársaim. Vegyék úgy, a kormány láthatárán kívül rekedt gyermekek kérik, illetve mondják ezt: "Megszülettünk, itt vagyunk, egyikünk sem kérte, kérve kérünk, szép jelen, meg ne büntess érte!"

Remélem, kormánypárti képviselőtársaim is értik és megértik e sorokat, és támogatják a családi pótlék jelentős emelését az adókedvezmény helyett. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását. Hozzászólásra következik Csúcs László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Wekler Ferenc képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. CSÚCS LÁSZLÓ (FKGP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Úgy vélem, nem okozok meglepetést azzal, ha bejelentem: a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat XII. fejezetével, azaz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetésével kívánok részletesebben foglalkozni. Mondandóm a költségvetés bevételi összefüggései miatt megkerülhetetlenül érinti a törvényjavaslat 1. számú mellékletének XXII., Pénzügyminisztérium fejezet 19. címének, 20. és 21. címének több alcímét, ami praktikusan a társaságiadó-, a vám- és importbefizetés, az áfa-, a fogyasztásiadó- és jövedékiadó-, valamint az szja-bevételek szükséges, illetőleg lehetséges változtatásáról szól.

Amint az ma már a nagyközönség előtt is ismeretes, az agrár-, vidék- és területfejlesztési célok megvalósítására és támogatására a központi költségvetés az ideihez viszonyítva 2000-re az inflációt jelentősen meghaladó többletet biztosít. Az előterjesztett törvényjavaslat szerint az e célokra fordítható források 14,4 százalékkal magasabbak az előző évi előirányzatnál - legalábbis így indult a költségvetési törvényjavaslat, mint látni fogjuk, de ez időközben már módosult a terhünkre. A kormány álláspontja szerint a megemelt összegű támogatások lehetőséget teremtenek az agrárágazat nehéz helyzetéből való kilábalására, a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek javítására, az esélyegyenlőség megteremtésére és a vidék lakosságmegtartó képességének növelésére. Mindez tehát a költségvetési javaslatot előterjesztő kormány álláspontja, ez azonban a tárca és frakcióm álláspontjával nem teljes mértékben találkozik - sőt nagymértékben nem találkozik. Ma már azt is tudjuk, hogy az adótörvények időközbeni módosulása miatt a kormány saját előterjesztésével sem azonosul teljes mértékben. Időközben ugyanis a költségvetési bizottság módosító javaslattal kezdeményezte, hogy a fejezet kiadási összege az eredetileg megjelölt - kereken - 262,4 milliárdhoz képest hozzávetőleg 3 milliárddal csökkenjen.

Mindezek ismeretében bölcs előrelátásnak minősíthető az a záradék, amit az FVM 2000. évi költségvetéséhez fűzött a tárca minisztere a következő szavakkal, idézem: "A fejezeti szöveges indoklás és mellékletei a kormány által beterjesztett költségvetési előirányzatokon alapulnak, és így nem tartalmazhatják az FVM fejezet által benyújtott többlettámogatási igények számszaki adatait és azok szakmai alátámasztását és forrásait. Az FVM a többlettámogatásra vonatkozó igényét kifejezetten fenntartja."

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelent értékelve és a jövő évre kitekintve nyugtalanság tapasztalható az ágazat támogatási helyzetének megítélésében. Rohamléptekkel közeledve az uniós csatlakozás felé, egyre markánsabban fogalmazódik meg az a vélemény: ha az ágazat a kormány által meghirdetett prioritás jegyében, avagy annak ellenére sem kap feladatarányos támogatást, akkor törvényszerű, hogy az uniós csatlakozás kárvallottja lesz, ez pedig évtizedekre hátrányosan határozza meg az ágazat és az egész vidék-Magyarország sorsát. Ez az aggodalom úgyszólván a Ház minden szegletében megfogalmazódott, de nyilván a Házon kívül is, talán a legélesebben az érdek-képviseleti szervek részéről. Ebben a helyzetben nem véletlen, hogy alig van még egy olyan ágazat, amelynek támogatási előirányzatát oly sokan és oly nagy mértékben kívánják módosítani a lehetséges források növelésének szándékával. Frakcióm is ezt teszi, midőn a lehetséges források felmutatásával, végrehajtható tartalommal kívánja kitölteni azt az ígérvényt, hogy az agrár- és vidékfejlesztés támogatása a kormány által megjelölt prioritások egyike legyen.

Mindezek kapcsán még egy dolgot szeretnék kiemelni, szoros összefüggésben az eddig elmondottakkal. Tudjuk, hogy mind a mai napig nem történt meg a közpénzből finanszírozott feladatok teljes körű áttekintése abból a szempontból, hogy mit kell az adófizetők pénzéből fenntartanunk, azt is milyen kontroll mellett, és mi az, amire nem szabad közpénzeket áldozni, mert az esetleg a közszférán kívül is ellátható az elvárható hatékonysággal. Mindez az ígért, de ez ideig még nem teljesült költségvetési reform, aminek hiánya egyre nyomasztóbb gond.

Tisztelt Képviselőtársaim! Joggal kérdezhetik, hogy a költségvetési és más reformok, például az adóreform elmaradását miért teszem szóvá most, a jövő évi költségvetés részletes vitájában. Nos, ennek egyetlen oka az, hogy az úgynevezett nulla bázisú költségvetés kidolgozásának hiányában a tárcák között az FVM is a kárvallottak egyike, hiszen a törvényben meghatározott feladataihoz képest súlyosan alulfinanszírozott, még akkor is, ha a jövő évre prognosztizált inflációt jelentősen meghaladó támogatásról szól a jelenleg hatályos törvényjavaslat szövege. És ez esetben nem pusztán arról van szó, hogy még az eredetileg a kormány által megajánlott 262,4 milliárdot sem kapja meg a tárca, hanem a legnagyobb gond a közel 100 milliárdos jogos, szükséges többlettámogatási igény merev elutasítása.

Mielőtt azonban ennek részletezésébe bocsátkoznék, engedtessék meg, hogy megjegyezzem: számunkra kétszeres hátrányt jelent az adótörvények módosulása miatti több milliárdos elvonás a kiadási főösszegből. Egyszer, mondhatni, "demokratikusan" sújtott bennünket - a "demokratikusan" szó itt nyilván idézőjelbe téve értendő -, más ágazatokhoz hasonlóan, a fűnyíróelv szerinti elvonás; másfelől címzetten is megkaptuk a számlát a gázolaj jövedékiadó-visszatérítésének növelésével keletkező bevételi veszteség erejéig. A menet közbeni elvonások, pontosabban az annak megfelelő módosító javaslatok a piacrajutási támogatás összegét több mint 500 millióval csökkentik, az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás összegét pedig majd 2 milliárd forinttal csökkentik. A teljesség igénye nélkül exponált elvonási tételekről pedig azt kell tudnunk, hogy a piacrajutási támogatás a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek külpiaci értékesítésének támogatásához, az előre nem kiszámítható piaci problémák kezeléséhez, a piaci helyzet stabilizálásához, valamint az agrártermékek piacra jutását elősegítő egyéb intézkedésekhez szükséges forrásokat tartalmazzák. Nem kis jelentőségű ügyről van szó, aminek a támogatási előirányzatát a kormány csökkenteni javasolja.

A másik tétel, tehát az agrártermelés költségeit csökkentő támogatás pedig elsősorban jövedelemkiegészítési és termelésorientáló célra kerül felhasználásra.

 

(8.30)

 

A szóban forgó támogatások további nagy jelentőségű funkcióit most nem részletezve - a szakmai közönség egyébként is ezt szerintem jól ismeri -, úgy vélem, hogy ezen előirányzatok javasolt megkurtítása további magyarázatot talán nem is igényel. Legfeljebb annyit, hogy ez esetben a tényleges forintveszteség mellett elvileg is súlyosan kifogásolható a módosítás tartalma, mert olyan területeket érint, amely területek támogatáscsökkentése elviekben sem védhető. A szóvá tett előirányzat-csökkentő javaslatok is azt igazolják, hogy a jövő évi költségvetés, benne az FVM költségvetése nem a valós feladatok számbavételével és annak megfelelő finanszírozással teljesül. Ez pedig komoly gond.

Frakcióm ezen szeretne változtatni módosító javaslataival, mégpedig annak szellemében, hogy a tárca finanszírozása feleljen meg a kormányprogramban körvonalazottaknak, egyúttal a tárca feladatát meghatározó törvényi előírásoknak is. Ennek elérése érdekében ma már a legnagyobb önmérsékletet gyakoroljuk. Ez tételesen a következőket jelenti:

1. Bár számunkra, mint jeleztem, meglehetősen méltánytalan, de módosító javaslatainkban mégsem érvényesítjük a már többször említett adócsökkentés FVM-mel szembeni elszámolását.

2. Tudomásul vesszük, hogy a tárca saját bevétele beszámításra kerül a támogatási előirányzatban.

3. Elfogadjuk, hogy a tárca ügykörét érintő adó- és vámkedvezmények, valamint állami kezességvállalások, ha közvetve is, de javítják az ágazat gazdasági működési feltételeit.

Mindezek figyelembevételével és ellenében indítványozzuk, hogy koalíciós partnereink támogassák azt a 93,3 milliárd forintos támogatásnövelő csomagunkat, amelyet a költségvetési bizottság november 4-én egy sajnálatos ügyrendi javaslat miatt érdemben ugyan nem tárgyalt meg, de a következő bizottsági héten változatlan tartalommal tárgyalni fogja úgynevezett kapcsolódó módosító javaslatok formájában. Megjegyzem, a most tárgyalásba vett ajánlási forgatókönyvet összeállítók szakszerű és igen korrekt munkáját dicséri, hogy a Csatári József és képviselőtársai által benyújtott T/1658/22. számú módosító javaslatot hiánytalanul szerepeltetik az ajánlás első részének harmadik kötetében, amint ezt elöljáróban említette az elnök asszony is, és köszönöm, hogy erre a képviselőtársaim figyelmét külön is felhívta.

Persze ismerjük a módosító javaslatunkkal szemben felhozott szakmai érveket is. Nevezetesen azt, hogy a tárca javára szóló kiadások növelése forrás oldalról kellően nem megalapozott, azaz a kiadások javasolt növelése egyenlő a költségvetés 395,6 milliárd forintos hiányának drasztikus emelésével. Ezt mi nem így látjuk, és ellenérdekeltek vagyunk az államháztartás hiányának akár csak egy forinttal történő megemelésében is.

Rugalmas tárgyalási álláspontunk igazolására engedtessék meg, hogy közbevetőleg a következő tényeket ismertessem. Ma már belátás és fogadókészség hiányában nem erőltetünk koalíciós partnereinkre olyan lehetséges forrásteremtést, amely érintheti a koalíciós szerződést, például a kormányzati struktúra átalakításával. Nagy önfegyelemmel azt sem szorgalmazzuk, hogy a vidékfejlesztés párhuzamos, esetenként többszörösen párhuzamos feladatellátását és finanszírozását vizsgáljuk felül. Bár mindez időszerű, ésszerű és főként költségkímélő lenne, de mi türelemmel megvárjuk a lépésváltás lehetséges idejét és módját koalíciós helyzetünkből fakadóan. Visszalépünk a monetáris szféra esetleges tartalékainak korábban indítványozott átfésülésétől is, csakúgy, mint a jövő évi 6-7 százalékos fogyasztóiár-növekedés vitatható tételéből keletkező többletbevétel kisajátításától. A tervezettnél várhatóan magasabb inflációból keletkező többletbevételt jó szívvel engedjük át az arra leginkább rászoruló nyugdíjasoknak a nyugdíjak reálértékének megőrzése, illetve növelése céljából. Ők biztos, hogy nem lehetnek a hibás vagy legalábbis meglehetősen aggályos tervezés kárvallottjai.

Amiből viszont nem engedhetünk - és erről szólnak a benyújtott módosító javaslataink -, az a be nem hajtott köztartások mintegy 800 milliárdos tömege, pontosabban annak ésszerű határok között történő számításba vétele a növelt összegű kiadásainkat megalapozó forrás oldalon. Nem fogadható el sem pénzügyi, sem morális okok miatt, hogy az államot jogerősen megillető százmilliárdokról reklamálásunk és ismételt reklamálásunk ellenére sem kapunk érdemi elszámolást. A költségvetési törvényjavaslat előterjesztője ezt a tételt ugyanis nem részletezi sem a számszaki, sem a szöveges részben, a szóvá tett hátralékok ügyét a legnagyobb homály fedi. Ezen a ponton az Állami Számvevőszék vizsgálata is, ha úgy tetszik, elakadt, vagy legalábbis a következő tények megállapításáig jutott. A költségvetéshez benyújtott véleményében azt olvashatjuk, hogy a prognózis az áfa tekintetében számszerűsítve nem tartalmaz az adóhatósági munka javulásából származó többletbevételt - a legnagyobb adótételről van szó! A fogyasztási és jövedéki adók tekintetében külön tényezőként nem számol adóbeszedési eredményjavulással. Az szja tekintetében a jövő évi előirányzat 14 milliárd forint adóbeszedési eredményjavulásból származó többletvétellel ugyan számol, ellenben az állami adóhatóság fellépése és a törvények szigorításának hatásaként várható adózási fegyelem javulásával az előirányzat meghatározásánál nem számoltak. Tehát összességében: meghatározó pilléreket jelentő központi adók tekintetében a kintlévőségek beszedéséből keletkező lehetséges és szükséges többletforrás nem jelenik meg a költségvetési törvényjavaslat sem szöveges, sem számszaki részében.

Úgy vélem, hogy a Számvevőszék véleményéből az előbbiekben kiemeltek az álláspontunkat teljes mértékben alátámasztják, azt nevezetesen, hogy több száz milliárdról nincs elszámolás a törvényjavaslatban.

A frakcióm tehát azzal számol, hogy a költségvetési támogatásában és funkciójában egyaránt megerősített APEH - csak emlékeztetőül jelzem, hogy közel 60 milliárdos előirányzatból gazdálkodhat jövőre az APEH, a támogatás növekedése meghaladja a 14 milliárdot az idei évhez képest -, tehát ez az APEH, amely igencsak megerősödött, a felügyeletét ellátó pénzügyminiszter szigorú és folyamatos számon kérése kíséretében úgy csökkenti a kintlevőségek elfogadhatatlan tömegét, hogy az a forrás oldalon alátámasztja a tárca, az FVM javára megfogalmazott többlettámogatási igényt.

Mindezek ismeretében nem mondjuk azt, hogy az FVM jövő évi költségvetése ügyében tovább nem hátrálunk, mert nincs hová, hanem azt kell mondanunk, hogy a jövő évi költségvetés XII. fejezetét érintő többlettámogatási igényünk érvényesítésében tovább nem hátrálhatunk, mert az a vidék, az ország elemi érdekének feladását jelentené. Ebben pedig a kormánypárti partnereink sem lehetnek érdekeltek.

Emlékeztetőül megjegyzem, mint ahogy ezt már néhányszor megtettem, mi mindannyian azért ülünk e díszes házban, hogy munkálkodjunk Magyarország sorsának jobbra fordításán. Kérem, hogy ennek szellemében tegyük dolgunkat most is; támogassák frakciónk módosító javaslatait, amelyekben a vidék Magyarországának talpra állítását célozzuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az FKGP padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra következik Göndör István képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Még két percet sem kérek, de most aktuális a mondandóm.

Csúcs Lászlót szeretném tisztelettel kérni arra, hogy a képviselőtársaimmal együtt benyújtott módosító indítványunkkal foglalkozzanak. A javaslatunk összecseng az ön indítványával; azt kezdeményezzük, hogy az APEH-nél a behajtási követelményeket tegyük magasabbra, és az anyagi ösztönzést ehhez kapcsoljuk. Sajnos nincs más hasonló módosító indítvány!

Kérem, hogy foglalkozzanak vele, és ha lehet, kapcsolódó módosító indítvánnyal ezt pontosítsuk tovább. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Orosz Sándor képviselő úr jelezte ugyancsak kétperces hozzászólási szándékát. Képviselő úr!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Megköszönöm Mádi és Csúcs képviselőtársaim őszinte hozzászólását. Szeretném nagyon határozottan lefordítani a tolvajnyelvet kevésbé ismerők számára is, ami itt zajlott eddig.

 

(8.40)

Kiderült, hogy eldöntetlen koalíciós vita zajlik. Ez az eldöntetlen koalíciós vita sajnos megint a mezőgazdaságot és az agrárgazdaságot érinti, legalábbis olyan értelemben, hogy a felszínen most erről vitatkoznak. Ebből pedig a gazdák okkal, joggal számolhatnak azzal, hogy mindenre fog jutni pénz, csak rájuk nem.

Csúcs László képviselőtársam egyértelműen leszögezte, hogy 413 milliárdról szó nincs. Megjegyzem: korábban sem volt szó, legfeljebb szavakban. Ilyen költségvetési javaslatot nem látunk a Ház előtt. Ahogy szokás mondani: ez a lufi bizony elszállt.

Azt gondolom, hogy egyértelművé vált - és alapvetően ez alapján kell megítélni a kisgazda javaslatokat is -, hogy nem a gazdák és a gazdálkodók pénze, pozíciója, finanszírozási lehetősége az, ami motiválja a képviselőtársaimat, amikor benyújtják ezt a 93,3 milliárdos javaslatot, hanem pusztán a tárca finanszírozása. Hiszen az agrártámogatások elmaradnak a törvényesen előírttól is, és elmaradnak százalékos növekedésüket illetően attól a százaléktól is, amivel egyébként a tárca pénzei növekednek. Ha maguknak akarnak pénzt szerezni, arra természetesen más utat is lehetne választani.

Azt gondolom, hogy a hozzászólásokból azonban kisütött az a felelősség, amit észre kell venni, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás bizony szegény, elszegényedő vidékkel nem fog menni. Ha tényleg felelősen így gondolják, hogy ez elkerülendő, akkor javaslom, hogy a Magyar Szocialista Párt (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 47 milliárdos javaslatát támogassák ebben a tárgyban.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Mádi László képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, képviselő asszony. Megszoktuk már, hogy egy kicsit rövid az emlékezet, hiszen az előző kormány időszakából a koalíciós feszültségeket az emberek jócskán érzékelhették, és az MSZP és az SZDSZ között bizony hétről hétre, hónapról hónapra eléggé erős feszültségek kerültek napvilágra. Mi egymás között természetesen egyeztettünk, és nyilvánvalóan különböző pártokról van szó, tehát szakmai vita van ebben a kérdésben. (Csige József: Ezt politikának hívják!)

De azért hadd jegyezzem meg, hogy a korábbi agrár- és vidékfejlesztési támogatásokhoz képest jelentős előrelépés történt az elmúlt időszakban, amit, azt gondolom, kimutathatóan lehet bizonyítani. Ez a jövő évi költségvetés is mintegy 14,2 százalékos támogatásnövekedést jelent ebben az ágazatban. Eddig is kezeltük a problémákat, a jövőben is szeretnénk, reméljük, ebben az ellenzék konstruktív lesz.

Ebben a reményben köszönöm felszólalásukat.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Wekler Ferenc képviselő úr, alelnöktársam, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Ékes József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. WEKLER FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A szabad demokraták módosító javaslatai közül egy fontos csomaggal szeretnék foglalkozni, ez pedig az önkormányzatokat érintő módosítójavaslat-sorunk.

Szeretném elöljáróban leszögezni, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége 72 milliárd forinttal többet kíván juttatni az önkormányzatoknak a következő évben, mint ahogy azt a kormány előterjesztése tartalmazza. Ehhez mindjárt azt is hozzá kell tennem, hogy reálértékben a kormány-előterjesztés a tavalyi évhez képest nulla százalék emelkedést javasol, annak ellenére, hogy év közben és a költségvetésben is újabb feladatok hárulnak a magyar településekre, önkormányzatokra.

A Szabad Demokraták Szövetsége úgy kíván többet juttatni az önkormányzatoknak, hogy nem tesz különbséget a különböző településtípusok között. Minden településnek, a legkisebbtől a legnagyobbig többletforrásokra van szüksége, hogy a saját maga által felvállalt feladatokat és a törvény által kötelezővé tett feladatokat el tudja látni a következő időszakban.

Nem értünk egyet azzal a politikával, amely a költségvetési vita során a Házban is hangot kapott, amely egymással szembe próbálja, kívánja állítani a magyarországi településeket, mondván, hogy Magyarországon vannak gazdag és vannak szegény önkormányzatok, és a szegényeket úgy lehet kisegíteni a bajból, ha a gazdagoktól elvonjuk a forrásokat, és ezeket a szegények számára szétosztjuk.

Magyarországon nincs egy tucat település, amely gazdagnak mondható, ezek vidéki kisvárosok. A feladatellátást és a feladatok kötelező voltát figyelembe véve a főváros sem mondható gazdagnak, és a magyar települések döntő része rossz helyzetben van. Legfeljebb azt lehet mondani, hogy vannak szegény és vannak még szegényebb települések Magyarországon, és ahhoz, hogy ellássák a feladataikat, pénzre van szükség.

Természetesen azt is elfogadtuk volna, amit a Fidesz vezette kormánykoalíció programja felvet, hogy egy finanszírozási reformra van szükség az önkormányzatok területén, és ebben az esetben természetesen nem kényszerültünk volna arra, hogy tételesen felsoroljuk azokat az összegeket, amivel többre van szükség.

Az elvvel egyetértünk, hogy amennyiben egy település saját forrásaiból be tudja szedni a működéséhez szükséges összegeket, akkor azt nem muszáj központi költségvetési forrásokból támogatni. A baj csak az, hogy az önkormányzati törvényt, az alkotmányt és sok más törvényt is módosítani kellene ahhoz, hogy ezt az elvet érvényesítsük, és nem elegáns az a technika, amit a kormány most már másodízben vállal, hogy költségvetésben olyan szabálymódosításokat vezet be, amelyek eldöntéséhez minimum kétharmados törvényekre lenne szükség. Ilyen jellegű módosító javaslatunk is van, erről majd részletesebben beszélnék a felsorolás kapcsán.

Módosító javaslataink kiterjednek a panellakások energiatakarékos rendszerének kialakításától a bölcsődei ellátás bevezetéséig, illetve az ehhez szükséges források biztosítására - 1 milliárd 39 millió forint -; a víziközműveken, szennyvízelvezetésen, vízbázisvédelmen keresztül a lakossági víz-, lakossági közműfejlesztésen, kompátkelőhelyeken, lakossági, települési folyékony hulladék ártalmatlanításán keresztül, a városok és települések címzett támogatáshoz való hozzájutásán át a személyi jövedelemadó helyben maradó részének emeléséig. Ez a legnagyobb tétel a költségvetési módosító javaslataink közül.

Azt javasoljuk, hogy jövőre a személyi jövedelemadó 15 százaléka maradjon helyben, és 2002-ig ez az arány emelkedjen föl 35 százalékra Magyarországon. Ezzel párhuzamosan egyetértünk viszont a kormány azon javaslatával, amely megemelni szándékozik a normatívákat. Tehát nem úgy kívánjuk a személyi jövedelemadó helyben maradó részét emelni, hogy közben csökkentjük a normatív támogatást. Megvan a forrás a költségvetésen belül, és ezt a módosító indítványaink tartalmazzák, hogy honnan kívánjuk a pluszforrásokat erre a célra előteremteni.

Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a tavalyi költségvetés kapcsán önkormányzatok az Alkotmánybírósághoz fordultak azért, mert nem kapták meg a törvény értelmében nekik járó normatív támogatást. Ugyanez történik idén, az idei költségvetésben. Tavaly Martfű városa fordult Alkotmánybírósághoz, az idén is, a sajtóból értesülhettünk róla, több önkormányzat Alkotmánybírósághoz fog fordulni azért, mert a kormány különbséget kíván tenni az egyes, iskolába járó gyerekek között: más normatív támogatást kíván juttatni egy Budaörsön lakó gyereknek, mint az ország más részén lakó gyereknek.

Azt gondoljuk, és ebben biztosak vagyunk, hogy ez pillanatnyilag nem felel meg a magyar törvényeknek, minimum a kétharmados önkormányzati törvény módosítására lett volna szükség ahhoz, hogy ezt a rendszert bevezessék, és meg kellett volna vitatni egy teljes finanszírozási reform keretében, hogy erre lehetőség van-e vagy sem. Én azt gondolom, hogy ez az út nem járható.

Mi azt akarjuk, hogy az önkormányzatok működőképessége megmaradjon. Ehhez, amennyiben a kormány elszánja magát egy önkormányzati finanszírozási reform bevezetésére, a szakmai segítségünket felajánljuk, az elmúlt évek tapasztalatait és az összegyűjtött anyagot ehhez természetesen rendelkezésre bocsátjuk.

Én azt szeretném, ha a következő évben a költségvetés előtt történne meg ennek a rendszernek az áttekintése, hogy milyen feladatokat kell ellátni az önkormányzatoknak, és ehhez kapcsolódóan megtörténne a finanszírozási reform, amely alapvetően arra kell hogy alapuljon, hogy az önkormányzatok saját bevételei nőjenek, és itt a Házban ne osztogatással kelljen a forrásokat biztosítani minden évben.

Még egyszer megismétlem: a Szabad Demokraták Szövetsége 72 milliárd forinttal többet kíván juttatni az önkormányzatoknak, mint a kormány.

Egy más témájú módosító javaslatról is szeretnék három mondatot elmondani. Benyújtottam egy módosító javaslatot 856 millió forint erejéig, arra a célra, hogy a hadiárvák egyszeri, 50 ezer forintos juttatását megkaphassák azok is, akik a negyvenes években nem jutottak hadiárva-ellátáshoz. '93 óta ez a parlament képtelen megoldani ezt a problémát.

(8.50)

Megkerestem az ország összes jegyzőjét. Az összes jegyző 75 százaléka visszaírt a levelemre. 15 ezer embert érint ez a kérdés. Tizenötezerszer 50 ezer forintra van szükség, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz, hogy idős emberek megnyugodjanak, és ne érezzék azt, hogy negatív módon megkülönböztetve bánik velük a Magyar Országgyűlés. Kérem, hogy mérlegeljék ennek a tételnek a megszavazását. Természetesen benyújtottam az ehhez szükséges törvényjavaslatot is, amit eddig kétszer utasított vissza a parlament.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák a szabad demokraták módosító javaslatait, amelyekkel az önkormányzatok számára több pénzt kívánnak juttatni a következő évi költségvetésben.

Elnök asszony, köszönöm a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Ékes József képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP frakciójából.

Képviselő úr, öné a szó.

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hasonlóképpen, mint az előttem felszólaló, az önkormányzatok szabadon felhasználható személyi jövedelemadó-visszajuttatásával kapcsolatban kívánok egy-két gondolatot elmondani.

Gémesi György és az MDF frakció közösen adott be módosító indítványt, amely tulajdonképpen 5 százalékról 7,5 százalékra emelné, azaz 15 milliárd forinttal növelné az önkormányzatok szabadon felhasználható keretét.

Szomorúan tapasztaltuk és tapasztaljuk - főleg kisvárosok, 35 ezres városok esetén -, hogy az általános adóerő-képesség számításánál sajnos nem vesznek olyan dolgokat figyelembe, ahol egy kisváros valóban egy adott térség munkaerő-felszívó képességével rendelkezik. Adott esetben egy kisváros rendelkezik, mondjuk, egy 500 ágyas kórházzal, ezt a kórházat mindenképpen működtetni kell, és ez a kórház adott esetben az egész térség egészségügyi helyzetét próbálja megoldani, valamint mellette megyei feladatokat is ellát.

Nem veszi figyelembe az adóerő-képesség számítása azt, hogy egy ilyen kisváros adott esetben egy térség sportolási, kulturális lehetőségét biztosítja, valamint nem veszi figyelembe azt sem, hogy adott esetben egy ilyen kisváros, mondjuk, a legnagyobb összefüggő környezetvédelmi problémával küszködik.

Azt sem veszi figyelembe az adóerő-képesség számítása, hogy a hagyományos munkakultúrájú környezetvédelmi ártalmakból, alábányászott területekből vagy pontosan a vízbázisok fertőzéséből adódó nitrátnövekedés miatt ezen települések sokkal nagyobb kiadási hányaddal kell hogy rendelkezzenek, és ahhoz, hogy valóban megfelelőképpen tudjanak pályázni különböző cél-, címzett támogatásokra, valóban önerővel is kellene rendelkezniük.

De sajnos pontosan ezek miatt, és az 5 százalékos, szabadon felhasználható keret miatt ezek az önkormányzatok teljes egészében ellehetetlenülnek. Nemhogy gazdagabbá válnak, hanem sokkal szegényebbé fognak válni, mert nem fogják tudni végrehajtani adott esetben vízbázis-megvalósítási problémáikat, csatornázási problémáikat vagy adott esetben környezetvédelmi kárelhárítási problémáikat.

Számos olyan önkormányzatot tudok fölsorolni - így Gödöllő, Ajka esetében is -, ahol az adóerő-képesség számításából egyfajta veszteség származik az önkormányzatnál; ha jól tudom, Gödöllő esetében közel 60 millió forint, Ajka esetében 16,4 millió forint. Ahhoz, hogy valóban és konkrétan együtt lehessen vizsgálni ezeket a kérdéseket egy településnél, és a személyi jövedelemadó-visszajuttatást annak mértékében megállapítani, nagymértékben figyelemmel kellene kísérni a munkaerő helyzetét és adott esetben a munkanélküliség növekedését is.

Az adóerő-képesség számításánál általában a '97-98-as állapotot veszi figyelembe, nem veszi figyelembe azt, hogy milyen tendenciák következnek be adott településnél: adott esetben bányabezárások, több száz fős munkanélküliség megteremtődése, innentől fogva a szociális problémák növekedése. Tehát valóban kérnénk mindenképpen, és az MDF frakciója ki is hangsúlyozta a költségvetés egyeztetésénél, hogy a szabadon felhasználható 5 százalék kevés azon önkormányzatok számára, amelyek valóban olyan problémákkal küszködnek, amelyeket az adóerőképesség-számítás abszolút nem vesz figyelembe.

Ezért az MDF frakciója markánsan megpróbálta és megpróbálja módosító indítvánnyal is megfogalmazni, hogy valóban minimum 7,5 százalék szükségeltetik ahhoz, hogy e települések ne lehetetlenüljenek el, hanem legalább a szintet fenn tudják tartani. Sorra lehetne venni egyébként azt, hogy óvodákat, bölcsődéket, iskolákat zárnánk be, de elnézést, attól város egy város, ha ezekkel az intézményekkel rendelkezik, azokat megpróbálja legalább minimális szinten működtetni, és ahhoz, hogy ezeket valóban tudja működtetni, az önkormányzatnak mindenképpen többletjövedelemre van szüksége.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Balczó Zoltán képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; öt követi majd Balsay István képviselő, úr a Fidesz frakciójából. A képviselő urat illeti a szó.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! A költségvetés egy fejezetéhez szeretnék most hozzászólni, nevezetesen a XXXIII. fejezethez, mely a Magyar Tudományos Akadémia költségvetését jelenti, s amelyhez Lentner Csaba képviselőtársammal közösen módosító indítványokat nyújtottunk be.

Természetesen ez a fejezet nem csupán a szorosan vett Akadémia pénzügyi forrásaival foglalkozik, hanem valamennyi akadémiai kutatóintézménnyel, a támogatott kutatóhelyek központilag kezelt feladataival, a kutatási alapprogrammal, tehát széles kört ölel föl, csak az elnevezés az, hogy a Magyar Tudományos Akadémia fejezetében szerepel valamennyi erre vonatkozó előirányzat.

Említésre méltó egybeesés, hogy a múlt héten került sor - a bizottsági költségvetési vitával egyidejűleg - a Magyar Tudományos Akadémiára kihelyezett ülésen a beszámoló megvitatására, annak a beszámolónak a megvitatására, amit a magyar tudomány helyzetéről a törvényi kötelezettségnek megfelelően az Akadémia elkészített a '97-98. évekről.

Nos, sok tekintetben lehetnek eltérő vélemények. Tudjuk, hogy a tudományszervezet és a kutatóbázis reformja nem fejeződött be, tovább kell folytatni. Abban viszont egyértelműen közös vélemény alakult ki, hogy a magyar tudósok, kutatók, fejlesztők és oktatók a mostoha körülmények ellenére is jelentős mértékben járultak hozzá az ország szellemi potenciáljának növekedéséhez, ami alapja annak az országépítő programnak, amelyet ez a kormányzat is vállalt.

Nekünk, képviselőknek az a feladatunk, hogy a feltételeket teremtsük meg ehhez a munkához. Úgy gondoltam a kormányprogram ismeretében, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja a következő években ehhez a fejezethez nem kell hogy módosító indítványt nyújtson be, hiszen a kormány deklarálta ennek a területnek a kiemelt fontosságát, sőt, túlment egy deklaráción: 1,5 százalékban jelölte meg a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva azon közvetett és közvetlen pénzügyi eszközök mértékét, amelyek 2002-ben rendelkezésre fognak állni a kutatásra és fejlesztésre. Nos, azt hiszem, hogy ez a 1,5 százalék reális cél.

Ha megnézzük az OECD-országok hasonló mutatószámát, ez 2,3-3 százalék között van. Ha figyelembe vesszük, hogy hazánkhoz hasonló népességű, de GDP tekintetében jóval felettünk álló országokról is szó van, akkor jelen esetben az azonos százalék is lényesen kisebb, a kutatásra fordítható eszközöket jelent.

Ugyanakkor természetesen abban a tekintetben, hogy egy ország a saját erejéhez képest mit fordít kutatásra-fejlesztésre, ez a szám mértékadó. Nos, ha megnézzük azt, hogy milyen növekedés következett be, egyelőre az 1 százalékot sem értük ebben a tekintetben, és természetesen ha nemcsak az 1996-os mélypontot vesszük alapul, amikor 0,68 százalék volt a kutatás és fejlesztés részesedése, hanem megnézzük, hogy '91-92-ben 1,07-1,08 százalék volt, akkor természetesen más felfogásban azt mondjuk, hogy a '90-es évek elejének ráfordításait még nem sikerült elérni 1999-ben.

 

(9.00)

 

Tehát ezeket az adatokat nézve kétségessé válik, bár változatlanul bízunk, hogy vajon két költségvetés alatt hogyan növekszik ez az érték 1,5 százalékra. Persze tudom azt, hogy a közvetett és közvetlen támogatások együtt értendők, vagyis a 1,5 százalék nemcsak a költségvetési összegeket jelenti, hanem a vállalkozási szférának a kutatásra fordított összegeit is. Ebben a tekintetben is megvannak azonban az államnak a feladatai, hogy a középvállalkozások ereje elérje azt, hogy valóban a kutatásoknak felhasználói és finanszírozói legyenek. Igen nagy feladat a multinacionális cégek előretörésével és térfoglalásával azt elérni, megfelelő közgazdasági szabályozókkal, hogy ezek a cégek ne kizárólag a saját külföldi kutatóbázisukra támaszkodjanak, amikor ez a hazai fejlesztésekhez is rendelkezésre áll. Erre külföldön is megvan a gyakorlat, hogy milyen módon, milyen eszközökkel lehet biztosítani, hogy egy-egy ország elérje a hazai saját kutatóbázisának az ilyen irányú felhasználását.

Ha a konkrét előirányzatokat nézzük számszerűen, láthatjuk, hogy a jelölt területen a kiadási előirányzat 5,1 százalékkal nő mindössze. A költségvetési támogatás 9,2 százalék növekedést jelöl, és egy nagyon lényeges terület, a kutatási alapprogramok mindössze 6,2 százalékkal növekednek. Így merül fel a kérdés, hogy ha ez a jövő évi lépték, akkor vajon hogyan teljesül a kormányprogramban jelölt 1,5 százalék, hiszen az előbb említett szerkezeti okok miatt egyértelmű, hogy ehhez alapvető állami hozzájárulás-növekedésre van szükség.

Mindezekre való tekintettel nyújtottuk be Lentner Csaba képviselőtársammal azokat a módosító indítványokat, amelyekkel 3,5 milliárddal kívánjuk növelni a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek a kiadásait, méghozzá 20 százalékos kiadásnövekedést biztosítva, beleértve dologi, infrastrukturális és személyi jellegű felhasználást is, valamint az előbb említett OTKA pályázati előirányzatait, amit nagyon fontosnak tartunk, 620 millió forinttal kívánjuk megnövelni. Ehhez forrásként két változatot adtunk. Az egyikben a Nemzeti Banknak és a pénzintézeti nyereségadóknak szerény 1,5, illetve 2 milliárdos növelését jelöltük meg, míg egy másik javaslatunkban a meglehetősen rugalmas, és az előző évek tapasztalatai alapján, mondhatjuk, alultervezett személyi jövedelemadót kívánjuk 3,5 milliárddal megnövelni, ami reális.

Arra kérjük az Országgyűlést, hogy támogassa ezeket a módosító indítványokat, például az oktatási és tudományos bizottságban lezajlott vita alapján, ahol ebben a tekintetben közös vélemény alakult ki, és jelenleg kidolgozás alatt van egy bizottsági közös módosító indítvány ezen a nyomvonalon. Én azt kérem, hogy ha valamennyien elfogadjuk, amit pártállástól függetlenül mondtunk, hogy a magyar tudomány és kutatás milyen motorja és hajtóereje kell hogy legyen a nemzetépítő, országépítő programnak, akkor kérem azt, hogy az ezen a területen ténylegesen az Országgyűlés elé kerülő javaslatokat is támogassák. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Bazsa György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Valóban van a magyar társadalmi életnek néhány olyan területe, sajnos csak néhány, ahol pártpolitikától, pártállástól függetlenül egyet tudunk érteni. Ilyen a magyar tudomány helyzetének megítélése, úgy általában a magyar tudomány támogatásának szükségessége, nagyobb mértékű támogatásának szükségessége, és ezen belül vagy ezzel összefüggésben a felsőoktatásban folytatott kutatások támogatása is.

Balczó képviselőtársam elmondotta, hogy az oktatási bizottságban mi valóban dűlőre tudtunk jutni a tekintetben, hogy szükség van a támogatás növelésére annak érdekében, hogy a kormányprogramban is meghirdetett 1,5 százalékos GDP-hányadot a tudományos kutatás támogatása elérje. Erre az előterjesztett javaslat nem tesz kísérletet sem, hiszen majdnem hogy a nominális növekedés is csak szimbolikus, a reálérték-növekedés pedig nincs meg.

A legaggasztóbb ebben egyébként az én felfogásom szerint az, hogy az elmúlt héten, a magyar tudomány napján a miniszterelnök úr az Akadémián már úgy fogalmazott, hogy az 1,5 százalékos GDP-hányadot nem 2002-re, hanem középtávon fogjuk csak elérni. És a középtáv a magyar szóhasználatban nem két évet jelent. Innentől kezdve rendkívül aggályos a magyar tudomány amúgy nemzetközileg is és itthon a társadalomban is elismert teljesítménye és ennek a háttere. Mi is benyújtottunk módosító javaslatokat, mind az OTKA keretének növelésére, amelyre egyébként tavaly nyáron az OTKA nagy, több száz fős fórumán az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára 4 milliárdot ígért, de ettől most messze vagyunk, mert csak 3 alatt maradtunk, mind a kutatók bérének emelésére, mind az OM keretében a felsőoktatási kutatások támogatására.

Én is azt szeretném, ha ezeket a javaslatokat pártállástól függetlenül támogatná majd az Országgyűlés. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Kovács Tibor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ékes József képviselő úr elég részletesen szólt az adóerő-képesség számítása körüli anomáliákról, egy dologról azonban, úgy gondolom, ő sem szólt.

Rendkívül fontos kérdésről van szó, mégpedig arról, hogy az adóerő-képesség számítása becsült adatokon alapul, ami természetesen nem lenne baj akkor, ha lenne utólagos korrekcióra lehetőség. De ez az egyedüli olyan adójogszabály ma Magyarországon, amikor nincs utólagos korrekcióra lehetőség, és ez rendkívüli mértékben sújthatja az önkormányzatokat. Erre van is példa már ebben az évben jó néhány településen, ahol pontatlan számításon alapuló adóerő-képesség miatt rendkívül jelentős, tízmilliós nagyságrendű forrást vontak el az önkormányzattól, és utólag ennek a korrekciójára úgymond most, legalábbis a Pénzügyminisztérium álláspontja szerint, nincs lehetőség. Erre vonatkozóan adtunk mi be a képviselőtársaimmal módosító indítványt, amely ezt az anomáliát megszüntetné.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák módosító indítványainkat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lentner Csaba képviselő úr kért kétperces hozzászólási lehetőséget, a MIÉP képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy gondolat erejéig visszatérve a magyar tudomány helyzetére, módosító indítványunk alátámasztására hadd mondjak el néhány meghökkentő adatot.

1991 és 1998 között az egyetemi felsőoktatási hallgatók létszáma 2,5-szeresére nőtt. Ezen túl mintegy 4,5 ezer PhD-hallgató képzése is megkezdődött az egyetemeken. Ugyanakkor a költségvetés oktatási kiadásai a GDP százalékában mérve 1991-ről, amikor 6,3 százalék volt, 1998-ra lecsökkentek 4,8 százalékra. Tehát érzékelhető ez a drasztikus visszaesés. A K+F tevékenységben, tehát a kutatás-fejlesztési tevékenységben a foglalkoztatottak létszáma nyolc év alatt 3 ezer fővel csökkent.

Tehát ezek az adatok azt jelzik, hogy a magyar tudomány területén sürgős és hatékony érdemi intézkedéseket kell megtenni. Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Csige József képviselő úr kért ugyancsak két percre lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, valóban meg kell állapítanunk, hogy vannak a költségvetési vitában is, és az országot érintő más kérdésekben is olyan részterületek, ahol az egyébként nagyon különböző politikai programmal és célokkal működő pártok, képviselők jól együtt tudnak működni.

Az oktatási és tudományos bizottság valóban, úgyszólván egyhangúan, sőt hasonló közelítésben tárgyalta a Tudományos Akadémia, a kutatók bérének problémakörét, ahogyan ez itt már elhangzott. Úgy látjuk, hogy ez a terület a gazdasági fejlődéshez képest is elmaradott támogatásban részesül, szükséges ezen változtatni, és nemcsak szükséges, hanem ebben a szakaszban immár lehetséges is.

(9.10)

A támogatás növelésének külön hangsúlyt ad az a tény, hogy az egyetemi és főiskolai oktatók bérének relatíve szerencsésebb alakulása mellett jelentősen elmaradt a kutatók bérének növekedése, ezzel a tudomány területén egy új feszültség, mégpedig számottevő feszültség keletkezett, amely nem csökkenthető úgy, hogy az oktatók bérét csökkentsük - nyilvánvalóan további növelésre lenne szükség -, ezért a kutatás területén dolgozók bérének rendezése múlhatatlanul szükséges.

Itt nem kell és gondolom, nem is lehet demagóg nagy ívű programokat előtálalni, földön kell járni, reálisan szemlélni, összegezni, összevetni és változtatni. Ez a program, erre teszünk mi is javaslatot, és ezért támogatunk minden olyan javaslatot, amely ennek a területnek a rendbetételén dolgozik.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Balsay István képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Csabai Lászlóné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A köztársaság 2000. évi költségvetésének három csomagjához, fejezetéhez kívánok hozzászólni, a területfejlesztéshez, a lakásépítéshez, az otthonteremtéshez, valamint az önkormányzatokkal kapcsolatosan itt elhangzott véleményekhez.

A területfejlesztés átfogó kategória, amely magában foglalja a vidékfejlesztést, a településfejlesztés összehangolt rendszerét, a turizmus fejlesztését és az agráriummal összefüggő néhány kérdéskört is; több tudományág határán terül el. Ebben a költségvetésben, nem erőltetett módon összeszámoltuk, hogy mekkora összeg jut egy bővebb értelmű területfejlesztés, a nemzet fejlesztésének az ügyére; 550 milliárdot meghaladó nagyságrend, amely nem kis összeg az ország költségvetésének ebben az állapotában.

Ezzel a törvénnyel, a költségvetési törvénnyel egyidejűleg folyik a területfejlesztési törvény továbbfejlesztése, kormányrendeletek kiadása. Folyik és a parlament előtt van az épített környezet védelméről szóló törvény, és készül egy átfogó fejlesztési terv, amelyet az Európai Unió is bemutatásra vár, és mi is.

Az a célunk a módosító javaslatokkal, hogy a gazdasági felemelkedés és a társadalmi felemelkedés összeegyeztethető módon, összeegyeztetett módon történjen meg az ország teljes területén. Az Európai Unióban az a stratégia látható és alakult ki, amelyet mi szeretnénk elkerülni, hogy alacsony infláció és magas termelékenység mellett magas munkanélküliséggel valósítják meg a programjaikat.

Az a törekvésünk, hogy az ország különböző területein megmutatkozó egyenetlenségek mérséklődjenek. Ezen egyenlőtlenségek mérséklésének az állam által, a kormány és a parlament által befolyásolt eszközei felett van rendelkezési jogunk e törvény keretei között. Szükséges, hogy ezek a módosító javaslatok olyan fejlődési irányt indítsanak el, amely a magántőke, a külföldi és hazai beruházások ösztönzését is maga után hozza. Ezek közül kiemelkednek a módosító javaslatokban azok az indítványok, amelyek a három kelet-magyarországi régiónak kiemelt támogatást biztosítanak, részt vesznek a Phare 2000 programjában, a többi régiónak is megadják a lehetőséget, hogy programozással és intézményfejlesztéssel az előcsatlakozásban képesek legyenek felkészülni egy bürokratikus, rendkívül pontos, prioritássorrendet betartó, prioritást betartó rendszerhez csatlakozni.

Egy holland parlamenti delegációval való tárgyalás után határozott véleményünk az, hogy az Európai Unióban levő országoknak és az Európai Uniónak is mások a prioritásai. Mások ezen országok régióinak is a prioritásai. Ha mi Magyarországon a decentralizálás és a koncentrálás jegyében nem tudunk értelmes programokat kidolgozni és ezeket az ország prioritásaival egyeztetni, akkor nem számíthatunk sikerre.

Módosító javaslataink azt a célt szolgálják, hogy arányosan, az ország minden régiójában - és nagyon fontos, hogy a kistérségek működéséhez a módosító javaslatok további összegeket biztosítanak - legyen lehetséges olyan programokat elkészíteni, amelyek projektekből, tervekből épülnek fel, amelyek megvalósíthatók, és joggal pályázhatnak uniós és hazai költségvetési forrásokra.

A módosító javaslatok közül kiemelkedik az, amelynek célja, hogy autópálya, Duna-hidak építésére az előző kormányzati ciklusból visszamaradt tartozások, valamint kötelezettségek pótlására, új építésre tisztán 20 milliárd forint álljon rendelkezésre. Ezt a módosítást úgy kell végrehajtanunk a parlamenti elfogadást követően, hogy ne legyen a meglevő úthálózat és hídállomány romlásának előidézője.

Lényeges módosító javaslatok növelik a turizmus lehetőségeit. Ezek a lehetőségek akkor bontakoznak ki igazán, ha a Phare 2000 vagy az előző Phare-programokból a falusi turizmust és az ettől elváló turizmusfejlesztési lehetőségeket helyben támogatják, és ezekből a forrásokból a regionális fejlesztési tanácsokban immár helyet kapó regionális idegenforgalmi bizottságok is összedolgoznak, és így megkétszerezhetik, megháromszorozhatják azokat a forrásokat - mint ahogy jó példát láthattunk Dél-Dunántúlon és a dél-alföldi régiókban -, amelyek ennek a nagyon fontos és sok munkaalkalomra lehetőséget biztosító területet illetik.

Lényegesnek tartom a módosító javaslatok közül azokat a területeket, amely az otthonhoz jutás lehetőségeit bővítik. Nekem személyesen örömet okozott a miniszterelnök úr ma reggeli nyilatkozata, amely a szociálpolitikai támogatással függött össze. A Fidesz-Magyar Polgári Pártnak az a célja, hogy az elindult rendszereket és az új bővítés lehetőségeit összehangolja; ehhez szükséges a decentralizáció jegyében az önkormányzatok bevonása. Azért az önkormányzatok bevonása, mert ők ismerik legjobban a helyi viszonyokat, ők tudják, hogy hol új építéssel, hol bővítéssel, hol pedig a felújítással lehet az otthonteremtést igazán támogatni.

Támogatjuk az áfa-visszaigénylés megtartását is oly módon, hogy valóban a fekete- és a szürkegazdaság határán mozgó fejlesztések, bővítések átforduljanak, és a magyar gazdaság motorjává váljon az otthonteremtés és a lakásépítés.

Az önkormányzati rendszer finanszírozására vonatkozó javaslatokat a Fidesz-Magyar Polgári Párt megkülönböztetett figyelemmel kíséri. Itt a vitában is elhangzott néhány észrevétel. El kell mondanom, hogy azokat a javaslatokat tudjuk támogatni, amelyek a forrásszabályozásban és különösen a személyi jövedelemadóban meglevő nagyságrendi különbségeket figyelembe veszik. Itt egy sávos rendszerről van szó, ahogy ezt az általános vitában is elmondtam, a főváros, a nagyvárosok, a képviselőtársam által említett kisvárosok és a falvak ügyét külön kell vizsgálnunk. Csak úgy marad működőképes az önkormányzati rendszer - a 3176, hiszen újabb és újabb önkormányzatok jönnek létre az amúgy is széttagozódott magyar önkormányzati rendszerben -, ha az 1100 fő alatti települések is meg tudják tartani intézményrendszerüket.

Örömmel tölt el az, hogy a szabad demokraták képviselője itt a parlamentben is elkötelezte magát arra, amit a kormány rendeletben és határozatban fogadott el, hogy szükséges a közigazgatás, az önkormányzati rendszer teljes áttekintése és ezt 2000 végéig a parlament elé kell terjeszteni. A feladatokat, a hatásköröket és a finanszírozást egyszerre kell áttekintenünk. Módosító javaslatainkkal szeretnénk elősegíteni, hogy ezek a célok megvalósuljanak. Kérem a parlament támogatását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(9.20)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kovács Tibor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy amit Balsay képviselőtársam előttem elmondott, az eléggé ellentmondásos volt, több dolog miatt is. Tudjuk azt, hogy az elmúlt években a leghátrányosabb helyzetű megyék felzárkóztatása érdekében különböző programok indultak el. Erre többlettámogatások is jutottak ezekben a térségekben. Ezek a többlettámogatások ebben a mostani költségvetésben nem jelennek meg és nem is tudjuk azt, hogy a kormánynak mi a szándéka e tekintetben. Erre vonatkozóan, hogy ezek a programok folytatódhassanak, mi, a szocialista frakció képviselői adtunk be módosító indítványokat.

Arról is beszélt a képviselő úr, hogy a gyorsforgalmi utak fejlesztése milyen rendkívül fontos. Tudjuk, hogy az ez évi költségvetésben például az M3-as autópálya fejlesztésére el volt különítve 3 milliárd forint, mégsem épült egyetlenegy méter autópálya sem. Úgy gondolom, valamivel több garanciát kellene kapjon a térség is meg az ott élő állampolgárok is, hogy nemcsak beszélünk bizonyos dolgokról, hanem azok valójában meg is valósulnak.

Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A mellék- és bekötőutak fejlesztésére az előző kormányzati ciklusban külön alapot különítettünk el, mert rendkívül fontos ezen úthálózatoknak is a helyreállítása, mert ezek mára már használhatatlan állapotba kerültek. Erre vonatkozóan sincs ebben a költségvetésben semmi elkülönített forrás. Mi erre vonatkozóan is adtunk be javaslatot.

Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a módosító indítványainkat támogassák. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétpercest kér Balsay képviselő úr? (Balsay István bólint.) Képviselő úr, kérem, hogy a jövőben azt a gombot nyomja majd meg.

Két percre megadom a szót Balsay István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Én a jövő évi költségvetésről, annak módosító javaslatairól beszéltem. A képviselő úr felhívta a figyelmet arra, hogy az előző időszakban mi történt és milyen költségvetési fejezeteket támogatott az előző kormány. Egyes területeken épp ezt akarjuk elkerülni, azt a gyakorlatot, amely a Diósgyőri Gépgyárnak 46 milliárd forintot adott területfejlesztési és szerkezetátalakítási programokból, amelyből a térség keveset látott, utána egy forintért átadta ezt egy szomszédos ország vállalkozójának. El akarjuk kerülni azt, hogy a Phare-CBC-ben, tehát a határ menti együttműködésben az előző években csak a 30 százalékot tudta igénybe venni a Magyar Köztársaság különböző programok alapján, és ez az ország nyugati felére koncentrálódott. Mi szeretnénk, ha a Phare 2000-be azok az országrészek is belekapcsolódnának, amiért épp ön szót emelt.

Ezen túlmenően szeretnénk pótolni három kelet-magyarországi régió fejlődési lemaradását, és épp arról beszéltem három témacsoportban, hogyan lehetséges úgy a gyorsforgalmi utak, autópályák és Duna-hidak építését felgyorsítani, hogy ne az előző kormány áfa-, hitel- és egyéb kötelezettségeit tartalmazza ez a költségvetés. Ezért Mádi László képviselőtársam 7,2 milliárd forintos bővítést tett ebbe a módosítójavaslat-csomagba, épp azoknak a céloknak az érdekében, amiről ön és én is beszéltem, de eltérő gyakorlattal, határozottabban, ahol kell, a decentralizálás eszközeivel, ahol kell, mind a programkoncentrálással, mind a forráskoncentrálással. Ez a célunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak két percre megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Egy kissé vissza szeretnék kanyarodni ahhoz a témához, amelyről az imént Csige József képviselőtársam szólt, és folytatni az ő gondolatmenetét. Hiszen egy elkülönülő, de gondolatilag ehhez kapcsolódó módosítóindítvány-csomag nem csupán az oktatás sorsáról, hanem az oktatásban és bővebben a köz szolgálatában dolgozók bérezéséről is szólt.

Benyújtottunk két módosítóindítvány-csomagot, amelyben a közalkalmazottak bértábláját 19 százalékkal kívánjuk megemelni, egy másik módosítóindítvány-csomagban pedig a köztisztviselők bérének emelésére tettünk javaslatot. Indokolásul elmondanám, hogy a közszféra és a versenyszféra közötti bérarányok sajnos egyre távolodnak egymástól, és a köz alkalmazottai között is vannak különösen hátrányos helyzetű csoportok. Ma az egészségügyben dolgozók átlagos nominálkeresete 38 ezer forint, a szociális ellátásban dolgozók pedig átlag 30 ezer nettó jövedelemhez jutnak. Úgy ítéljük meg, hogy ez a megalázóan alacsony kereset nem emelkedik kellő mértékben a benyújtott költségvetési tervezetben. Ezért olyan forrásokat igyekeztünk keresni, amelyek a mögötte lévő bértömeget is megnövelik, hiszen önmagában a minimális bérek megemelése nem elegendő ahhoz, hogy a köz szolgáinak bérhelyzete javuljon.

Ezért mindazokat, akik az oktatásért, a művelődésért, az egészségügyért, a szociális ellátásért és a köztisztviselők munkájának minőségéért felelősséget éreznek, arra kérem, hogy támogassák módosító indítványunkat. Még ezzel sem fogjuk elérni azt, hogy a köz szolgálatában dolgozók ugyanolyan helyzetbe kerüljenek, mint a versenyszférában dolgozók, de valamit a különbségen enyhíteni tudunk.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Csabai Lászlóné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Turi-Kovács Béla képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Ezekben a napokban minden helyi és megyei önkormányzat lázasan számol, és rendre azt tapasztalja, hogy kevesebb a várható bevétel, mint ami a törvény által számukra előírt feladatokhoz szükséges. Joggal fogalmazódik meg a kérdés: rombolni akarjuk azt az önkormányzatiságot, amit 1990-ben többpárti konszenzussal létrehoztunk, amire eddig olyan büszkék voltunk itthon és külföldön egyaránt?

Az önkormányzatok tisztában vannak az ország helyzetével, az 1996 óta elindult és ma is tartó dinamikus gazdasági fejlődés eredményeivel - és természetesen a gondokkal is. Az önkormányzati szövetségek nem fogalmaztak meg lehetetlen és teljesíthetetlen - mint például a mezőgazdaság 413 milliárd forintja - követeléseket. Az önkormányzati szövetségek kérése, jogos igénye közel van a Magyar Szocialista Párt alternatív költségvetési javaslatában a 18. számon Burány-Kovács által jegyzett módosítással, mely 36 milliárd forinttal javasol többet minden önkormányzat számára a városban, a fővárosban és a falvakban egyaránt.

Ha a kormány, a parlament és természetesen a parlamentben lévő nagy számú önkormányzati vezető, az úgynevezett önkormányzati lobbi támogatni fogja ezt a javaslatot, akkor biztosítható lenne, hogy a tanárok, orvosok, szociális munkások megkapják a 8,25 százalékos béremelést. Akkor nem kellene szükségből óvodát és iskolát bezárni. Akkor el lehetne mozdítani a legalább 1995-ös és '96-os szintre a most teljesen alacsony szinten lévő lakásépítést. Akkor ki fogják tudni majd fizetni az intézmények a gázszámlát, ami várhatóan január 1-jétől 6 százalékkal fog emelkedni, és erre a költségvetési számítás ma egyetlen fillért sem számol. Akkor talán jutna valamennyi pénz arra a többletfeladatra, melyet a közelmúltban elfogadott törvény értelmében a külterületi utak és művek karbantartására az önkormányzatoknak kell majd fordítani. Ebben az esetben nem kellene arról beszélni, hogy a 2000-es költségvetés a konfliktusok önkormányzatokra való telepítésének költségvetése.

Az előző felszólalásokban a Kisgazdapárt, az SZDSZ, az MDF azt nyilatkozta, hogy támogatja az önkormányzatok támogatását. A Fidesz-képviselők is támogatják ezt a folyosón. Én optimista vagyok és őszintén remélem, hogy nemcsak a folyosón fogják támogatni, hanem a gombot is meg fogják majd nyomni erre a törvénymódosításra.

Három kisebb jelentőségű, de mégis nagyon fontos, a Szocialista Párt által beterjesztett módosító indítványra szeretném felhívni az államtitkár úr és a képviselők figyelmét.

Az első: a T/1658/400. számon kezdeményeztem, hogy az önkormányzatok lakástámogatása a 16,5 milliárd forint helyett 20,6 milliárd forint legyen.

(9.30)

Ez nem igényel többletforrást, mindössze a PM költségvetéséből az önkormányzatokhoz telepít át többletet. A kormány javaslata erre a célra mindössze 5,8 százalékos, infláció alatti növekedéssel számol, az újságban pedig ma már 17 millióról beszélünk. El kell gondolkodni, hogyan lehet ezzel megvalósítani a kormány lakásépítés növelésére vonatkozó programját.

A kormány új lakáskoncepciója szerint - egyébként az én véleményem szerint sok szempontból helyesen - a lakásigénylő akkor kaphat támogatást, ha az önkormányzat a támogatási összeg 25-30 százalékát biztosítja. Ha csinálunk egy modellszámítást - természetesen én nyíregyházi példákat tudok felhozni -, ez azt jelenti, hogy eddig évente 60-80 millió forintot fordítottunk a lakásépítés támogatására és 120-130 millió forintot lakhatási támogatásra. Ez azt jelentette, hogy körülbelül 200 fiatal házasnak tudtunk 300-500 ezer forintos támogatást adni. Ha csak ennyi a növekedés, mint amennyit most a költségvetési törvény tartalmaz, akkor szeretném megkérdezni, hogy mivel lesz jobb a helyzet a jelenleginél. Előfordulhat akkor olyan helyzet, hogy egy fiatal házas azért nem kapja meg majd a támogatást, mert az önkormányzat nem fogja tudni a 30 százalékos önkormányzati erőt a támogatáshoz biztosítani? Akkor előfordulhat az, hogy ez nem a családtámogatás szerves, pozitív eleme lesz, hanem a kormány PR-programjának a része, és a feszültségek önkormányzatra telepítésének újabb eleme? Remélem, hogy nem ez fog bekövetkezni!

A második téma: a T/1658/206. módosító indítványban a nagyvárosok tömegközlekedésének rekonstrukciójára 2,9 milliárd forintot javasoltunk. Indokaink: a kormány jogosan és támogatandóan nem engedi a viteldíj növekedését 6 százaléknál magasabb összegben megállapítani. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztésre, a felújításra, de még a karbantartásra sem lesz elég pénz, mert a béreket természetesen a buszvezetőknek is emelni kell, és természetesen az üzemanyag 6 százaléknál jobban fog a következő évben emelkedni. A buszok állapota olyan, hogy a jelenlegi állomány 25-40 százalékát a következő években ki kell selejtezni, mert környezetszennyezőek és balesetveszélyesek. A környezetvédelem, melyről olyan sokat beszéltek a képviselők a kampányban, ott kezdődik, hogy nem füstölnek a buszok a sűrűn lakott városi utcákban. Úgy tűnik, hogy az 1996-ban elindult tömegközlekedés-korszerűsítési program leáll - én remélem, hogy nem ez fog bekövetkezni. Végül, amennyiben e terület nem kap kellő állami támogatást, ismét a feszültségek önkormányzatokhoz telepítésének esetével találjuk majd szemben magunkat.

A harmadik: a T/1658/151. számon jegyeztem azt a módosító indítványomat, mely a tokaji út, a 38-as számú út felüljárója munkáinak megkezdéséhez 100 millió forintot javasol. Azért ilyen keveset, mert látom a költségvetésben, hogy Debrecen, Kaposvár és Miskolc elkerülő útjait tervezi a kormány. Tudom, hogy ezek fideszes települések, és valószínűleg valamivel kedvesebbek, mint Nyíregyháza, Nyírtelek vagy Tokaj lakossága. Azért javaslom mégis, hogy a parlament fogadja be - ha csak jelképes összeggel is - ezt a nélkülözhetetlen, a számítások tömege által bizonyított, balesetveszélyes, évente egy emberéletet követelő felüljárót (Sic!), mely megszünteti a vasút-közút szintbeli kereszteződést, mert ezzel segít, hogy a kormány egy jelenleg hiteles tagja hiteles is maradjon. Katona Kálmán miniszter úr a választási kampányban azt ígérte, hogy 2000-re elkészül Nyíregyházán a felüljáró, mert ez a fejlesztés szükséges. A miniszter urat én eddig szavahihető embernek ismertem, és kérem a tisztelt képviselőket, tegyenek arról, hogy szavahihető is maradjon.

Végül egy ellentmondásra szeretném felhívni a jelenlévők tisztelt figyelmét. A 291., a 292. és a 293. számon jegyzett módosító indítvány az önkormányzatok településüzemeltetési támogatására fogalmaz meg módosító javaslatokat. Az indítvány érdekessége az, hogy míg a 291. javaslat 2,7 milliárd forint növekedést, a 292. javaslat 1,2 milliárd forint csökkentést, a 293. javaslat 0,8 milliárd forint csökkentést tartalmaz. Valamennyit támogatja a kormány, és valamennyit támogatja valamennyi parlamenti bizottság. Őszintén remélem, hogy ennek nem az lesz a vége, hogy a növekedés elmarad, és a csökkentés pedig megmarad.

Tisztelt Képviselők! Tisztelettel kérem önöket, hogy az önkormányzatokat érintő módosító indítványainkat, a Magyar Szocialista Párt alternatív költségvetésének e témára vonatkozó részét támogatni szíveskedjenek. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő asszony hozzászólását. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Balsay István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Polgármester Asszony! A viták egy szakaszában kigyűjtöttük az önkormányzati előirányzatok alakulását, amely a normatív állami hozzájárulást és a személyi jövedelemadó összegét tartalmazza mind a 3174 önkormányzatnak az 1999. évi és a 2000. évi tervezetben. Ebben azt látom - és ennek örülök -, hogy Nyíregyháza megyei jogú város 668 millió 875 ezer forinttal kap többet e két érték összeadásával, mint az előző évben.

Azt is természetesnek tartom, hogy vannak olyan települések, ahol épp az előző kormányzati ciklusban elindított adóerőképesség-vizsgálat alapján ezeket a bevételeket ki kell egészíteni egy nagyobb helyi bevétellel, például helyi iparűzésiadó-bevétellel. Itt az értéket is növelte az előterjesztés, immár 2 ezreléknyi bevétele lehet; meggondolandó, hogy ezt egy település alkalmazza-e, hogy az a telepített ipar versenyképes maradjon.

Örömmel tölt el az, hogy ebben a költségvetésben szerepel már a nagyvárosok tömegközlekedésének javítása. Arra én nem gondoltam, hogy itt a települések saját költségvetési forrásainak a bevonása nélkül lehetne megoldást találni, de az előző évekhez képest ez a 2,9 milliárd forint olyan nagyvárosoknak, ahol villamosközlekedés, koncentrált személyi forgalom van, biztosan lehetőséget ad.

A lakásügyekben pedig az önkormányzatoknak rendeletben kell szabályozniuk majd törvényi keretek között, hogy mit szándékoznak fejleszteni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire dilettáns módon próbálják megoldani azt az általunk is fontosnak tartott feladatot, hogy legyen valami kiegyenlítési rendszere a költségvetésben. Amikor a kormány benyújtotta a törvényjavaslatát, elfelejtette elolvasni az 1990. évi törvényt a helyi önkormányzatokról. Abban ugyanis szó szerint az van, hogy "a kötelezően ellátandó önkormányzati feladat- és hatáskörök meghatározásával egyidejűleg az Országgyűlés biztosítja az ellátásukhoz szükséges anyagi feltételeket". Vagy egy másik megfogalmazásban: "A központi költségvetésben meghatározott összeg felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül, közvetlenül megilleti a helyi önkormányzatokat, illetőleg a törvény által meghatározott körben a feladatot ellátó önkormányzatot."

Nos, a jövő évi költségvetési törvényjavaslat szerint lesznek olyan önkormányzatok - amire már Wekler képviselőtársam is utalt, például Budaörs -, amelyeknél egyetlen fillér személyi jövedelemadó nem marad, sőt az elvonás érinti a költségvetési törvényben meghatározott normatívákat is. A 16 fajta jogcímből akár 14 jogcímen kapott támogatást megvonhatnak a helyi önkormányzattól. Ez például Budaörsön azt jelenti, hogy 706 millió forint normatív állami hozzájárulás és normatív részesedésű, átengedett személyi jövedelemadó illeti meg a várost, ebből 622 millió forintot vonnak el - vagyis a kötelezően ellátandó feladatokhoz egyetlenegy fillér normatív támogatást nem akar adni a kormányzati többség. Nincsenek tekintettel a kötelező feladatokra, a város regionális szerepére és infrastrukturális ellátottságára. És nem egyedül Budaörs fog így járni a kormány jóvoltából!

Ezen el kell gondolkodni, képviselőtársak! Nem lehet, hogy így szembemenjenek a helyi önkormányzatokról szóló törvénnyel! (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

 

(9.40)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Mielőtt tisztelt Keller képviselőtársam nagyon izgalomba jönne, és olyan dolgokat mondana, amiket később esetleg megbán, hadd mondjam el, itt van előttem egy táblázat, hogy az előző négy évben hogyan alakult az önkormányzatok támogatása.

1995-ben - amikor ön még nem volt államtitkár, de képviselőként már szavazott az önkormányzati költségvetésről - reálértékben több mint 10 százalékos csökkenés történt az önkormányzati szférában, tehát 10 százalékkal kevesebb közfeladatot tudtak ellátni az önkormányzatok. 1996-ban 15,5 százalékos volt ez a csökkenés, amikor ön talán már államtitkár volt... (Keller László: Még nem!) - még mindig nem volt államtitkár. 1997-ben - amikor viszont már államtitkár volt - szintén csökkent reálértékben az önkormányzatok támogatása. Ilyen értelemben tehát a közelmúlt tekintetében nem lenne szabad ilyen feledékenynek lenni.

A jövő évben reálértékben növekedést várunk az önkormányzatok tekintetében, és tényleg történik egyfajta területi kiegyenlítés, amit a Szocialista Párt korábban támogatott, ezért nehezen tudom értelmezni a mostani álláspontjukat. Lamperth Mónika 1997-ben itt a parlamentben mondta el a kiegyenlítést illetően a támogató beszédét. S azt is látni kell, hogy a községek - ahol a területi kiegyenlítés tekintetében van előrelépni való - jövőre mintegy 14,65 százalékkal kapnak többet, mint az idén. Azt gondolom, talán Keller képviselőtársam is elismeri, hogy ez komoly előrelépés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a kétpercesek hosszú sora következik.

Elsőként Takács Imre képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Mádi képviselőtársammal sokszor egyetértek a vitában, de most nem, mert a Számvevőszék anyagában az utolsó oldalak egyikén olvashatja, hogy az önkormányzatok támogatásának reálértéke nem nő a következő évben.

De nem is erről szeretnék szólni. Korábban már szó volt arról, hogy Katona Kálmán miniszter úr szavahihetőségét ne kérdőjelezze meg a 2000. évi költségvetés. A múlt év szeptember 22-én interpelláltam miniszter úrhoz, és megígérte, hogy a 4-es számú főút Hajdúszoboszlót elkerülő szakasza 2002-ben megépül. Az út megépítése majdnem 7 milliárd forintba kerül. A következő évi költségvetésben 135 millió forint van beállítva erre a célra. Az útra eddig 1997-től - amikor a módosító javaslatom alapján bekerült a kiemelt jelentőségű beruházások közé az út megépítése - összesen 760 millió forint került be. Ha azt nézem, a kormány a prognózisa alapján 2002-ig csak 3,9 milliárd forintot szán az út építésére, akkor nem tudom, hogy miniszter úr ígérete 2002-ig teljesül-e, amikor, még egyszer mondom, több mint 6 milliárd forintba kerül az út megépítése.

Nem akarom ragozni, hogy az Európai Unió is előírja a városokat elkerülő utak megépítését, és a többi, és a többi. De azért azt is hozzá kell ehhez tenni, hogy Szoboszló ilyen szempontból kiemelt hely, világhírű fürdőváros, és a csend ugyanúgy gyógyít, mint a gyógyvíz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Tállai András képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az önkormányzati témakörhöz szeretnék még hozzászólni, mert olyan érzésem van, mintha itt csak nagyvárosi képviselők lennének, mintha csak Nyíregyháza, Budaörs, Budapest vagy Tiszaújváros lenne itt, és csak nekik lehetne gondjuk, bajuk, sérelmük. Én egy olyan Borsod megyei térségnek vagyok a képviselője, ahol 27 település van, és a 27 település között egyetlen város van, Mezőkövesd. Ezeknek a településeknek ez a változás igen-igen nagy pozitívumot jelent. A 27 településből mindössze egyetlen településen csökken az állami normatíva. Ennek az az oka, hogy azon a 2000 fős településen, Bükkábrányban egy ezer főt foglalkoztató bánya működik, és ennek a bányának az iparűzésiadó-bevétele olyan magas, hogy ezen a településen csökken a normatíva.

A többi 26 település érdekes most a számunkra. A 26 település közül csak néhányban nő 10-15 százalék között az állami támogatás mértéke, több mint húsz településen 15 százalék fölött, néhány településen pedig 20 százalékkal nő az állami normatíva, különösen azokon a településeken, ahol feladatot látnak el, ahol általános iskolát, óvodát üzemeltetnek. Én találkoztam ezeknek a településeknek a polgármestereivel, és ők nem kértek engem arra, hogy a parlamentben azt mondjam, ez bizony nekik hátrányos, hanem épp arra kértek, mondjam el, hogy ők örülnek ennek a változásnak, amire már nagyon régóta vártak, hiszen 1991 óta, amióta működik a helyi adózás rendszere, az csak igazságtalanságot szült, s az évek alatt egyre nőtt a feszültség a települések között.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra adok lehetőséget Kertész István képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, valahogyan Janus-arcú a Fidesz álláspontja és állásfoglalása ezekkel a vidékkiegyenlítő kasszákkal kapcsolatosan. Egyetértek azzal, amit Tállai képviselőtársam mondott, a kistelepüléseken valóban így csapódnak le a dolgok. De azt vajon megkérdezte-e Tállai képviselőtársam annak a 26 településnek a polgármestereitől, hogy a lakásépítési rendszer tervezett átalakításával kapcsolatosan mi a véleményük?

6-700 ezer forint lakásépítési támogatás mellett lehet igénybe venni a tervezett állami támogatást. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 220 önkormányzatából eddig egyetlenegy sem tudott akkora lakásépítési támogatást adni polgárainak, amely igénybe vehetővé tenné ezt a most megemelt keretrendszert. Én úgy gondolom, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kistelepüléseiben a lakásépítés abszolút el fog lehetetlenülni. Aki nem él 1999. december 31-ig a szociálpolitikai kedvezmény igénybevételi lehetőségével, nem indítja be lakásépítési szándékát, az egy jó darabig bizony lemondhat róla, mert a települési önkormányzat nem fogja tudni támogatni 6-700 ezer forintos nagyságrenddel lakásépítési törekvését.

Azzal is számolni kell, hogy vannak olyan helyek, ahol nem a minőség, nem a nagyobb, korszerűbb megoldás, hanem egyáltalán a megoldás keresése az alapvető fontosságú. Nemcsak ott lehet keresni a megoldást, ahol kicsi a probléma, hanem ott is kell megoldást keresni és találni, ahol súlyos lakásépítési támogatási problémák vannak, és jövedelem híján a lakosság saját erőből nem fogja tudni megoldani a problémáit.

Eddig 60-70 százalékos támogatási összeg volt igénybe vehető a valamilyen formájú lakásépítési rendszer keretében. A kistelepüléseken ez most le fog csökkenni, és ez senkinek nem lehet érdeke.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra adok lehetőséget Arnóth Sándor képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy érdeklődéssel hallgatom ezt az önkormányzati vitát, hiszen magam is elég régi önkormányzati ember vagyok, már a többedik ciklust csináltam végig az önkormányzatokkal megyei és helyi szinten. (Dr. Kis Zoltán: Te is kommunista voltál?) Azt kell mondanom, hogy Janus-arc valóban van - de ez a másik oldalra jellemző.

Takács képviselőtársam beszélt Hajdúszoboszló problémáiról. Én a Sárrét - amely a Hajdúsággal szomszédos tájegység - képviselője vagyok. Ott is élnek emberek. Ott kis falvak vannak. A nevében is benne van, hogy a "sár rétje", ahol olyanok a földek, hogy augusztusban már a vakondok is csak káromkodva tud elmenni a földben. Igen nehéz az életünk - de egyetlenegy polgármester sem panaszkodott erre a rendszerre! Sőt, el kell mondanom, hogy a Takács képviselő úr körzetéhez tartozó polgármesterek is az én segítségemet kérik, mert Takács úr nem foglalkozik velük. (Derültség az ellenzéki oldalon.) Tehát jó lenne szétnézni a saját portán, mielőtt itt ütjük-vágjuk a dolgot!

Sajnos ilyen az élet, hölgyeim és uraim! Szét kell nézni a világban, és nemcsak csapkodni összevissza az asztalt! (Mozgás és zaj az ellenzéki oldalon.)

(9.50)

A másik dolog, amit szeretnék mondani, hogy a polgármesterek ugyancsak nem panaszkodnak a költségvetésnek azon részei miatt, amelyek kétségtelenül javítják a pozíciójukat. Az talán gondot okozhat egyik-másik helyen, hogyha címkézetten érkeznek a pénzek, de azok a pénzek kamatostul ott vannak - kamatostul ott vannak! -, és jól ki vannak stafírozva; ahhoz képest, amit önök adtak, hölgyeim és uraim, nagyon jól!

Még egy gondolatot szeretnék hozzátenni a dologhoz: Püspökladány város szakértői önkormányzattal rendelkezett '94-től '98-ig, tökéletesen el is adósították a várost, ahogy illik, 100 millió fölött van pillanatnyilag az adósság. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Még azt szeretném mondani, hogy sem támogatást...

ELNÖK: Képviselő úr...! (Szabados Tamás: Majd a következő kétpercesben!)

ARNÓTH SÁNDOR (Fidesz): ...sem másféle segítséget nem kaptunk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt, Sanyi! - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos nem tudok önnek lehetőséget adni arra, hogy tovább szóljon, és kivételt sem tudok teremteni, hiszen a kétperces hozzászólás az két percig tart, képviselőtársaim.

Karakas János képviselő úr kap ugyancsak két percre lehetőséget, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Kedves Mádi Úr! Amikor ön és többek is az elmúlt időszakra hivatkoztak, nekem a vezetőváltás kapcsán a három boríték jutott az eszembe. Az első úgy szól, hogy: "Bíráld elődöd munkáját!"; a másik borítékban az van, hogy: "Szervezz át!"; a harmadikban az, hogy: "Írjál három levelet!" Úgy érzem, hogy mivel most már a Fidesz és a kormányzó koalíció második évi teljes költségvetését tárgyaljuk, a múltba tekintésnek igazából nincs sok alapja, most már lassanként a harmadik boríték felé menetelnek, tehát inkább azzal kellene foglalkozni, hogy mi lesz a jövő, hogyan kellene azt megalapozni.

Még egy gondolat. Tény és való, élnek emberek városon, élnek emberek vidéken, valahol mindannyiuk boldogulására is gondolni kell, és például amikor én fővárosi, peremvárosi képviselőként azért harcolok, hogy a fővárosban igazságosabb legyen a peremkerületek számára a forrásmegosztás, nehéz helyzetbe kerülök, amikor más oldalról viszont csökkennek a főváros bevételei, ami kevesebb lehetőséget teremt arra, hogy esetleg egy igazságosabb forrásmegosztást lehessen teremteni, tehát azért ezekre is gondolni kell.

Úgy érzem, hogy ezeknek a vitáknak megvan az alapja és megvan az értelme, viszont valahol egy egészséges kompromisszumot kellene teremteni, amit jelenleg igazából nem érzek ki ebből a költségvetésből. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tardos Márton képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

TARDOS MÁRTON (SZDSZ): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Nagyon rövid leszek. A képviselő urak és hölgyek, úgy veszem észre, összetévesztik a dolgokat: nem lehet egy olyan időszakot összehasonlítani egy növekedési időszakkal, amikor szükségszerűségből a megszorítás volt napirenden.

A második dolog, amit mondani szeretnék: nem azon vitatkozunk, hogy jó lenne-e a kisközségeknek pénzt adni vagy nem lenne jó. A kérdés az, hogy az önkormányzatok közötti jövedelemelosztással vagy pedig az egész költségvetés arányainak a megváltoztatásával kell-e erre a kérdésre pozitív választ adni. Ennek jegyében kellene vitatkozni, és nem negatív megjegyzéseket tenni egymásra. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Francz Rezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem először kapom majd valószínűleg azt a választ, hogy úgy látszik, a képviselő úr más költségvetést olvas - mert erre már volt példa. Ugyanis az előttem szóló kormánypárti képviselők dicshimnuszokat zengenek a megnövekvő normatív támogatásokról. Nekem ezzel csak egy gondom van: abban a választókörzetben, ahol megtiszteltek engem a bizalmukkal az állampolgárok, 45 önkormányzat van két várossal, az egyiket egy térségi kórház ellátása sújtja, a másikat a maga intézményrendszere, amelyben például van egyetlen intézmény, ahol a normatív támogatás 10 millió forintot meghaladó mértékben csökken. Erre én nem mondhatom azt - ellenzékiként pláne nem -, hogy milyen jó nektek!

Egyébként az előző négy évben megduplázódott az önkormányzat nominálértéken számolt támogatása a mi városunkban. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) A másik városban pedig a kórházban elhitték azt, hogy a négyszeresére fog emelkedni az orvosok, illetve az egészségügyi dolgozók fizetése - mint kiderült, az a bányászbékától lejjebb maradt, mert a sugaras irányítással a kedvencebb tárcák kerülnek előtérbe, a politikai oldal meg bizonyos PR-munkák sokkal fontosabbak, mintsem a ráció.

Bátorkodtam benyújtani egy módosító javaslatot is a helyi önkormányzatok normatív támogatására vonatkozóan. A 3. számú mellékletben a fogyatékos tanulók diákotthoni ellátására vonatkozó normatív támogatást, könyörgök, miért csökkentik az előző évi 420 ezer forintról?! Alkottak egy újat, amely szerint lecsökken 250 ezer forintra.

No hát ezekről a dolgokról nem beszélnek! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Ezek önök, uraim! Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Lentner Csaba képviselő úrnak adom meg ugyancsak két percre a lehetőséget a hozzászólásra, a MIÉP képviselőcsoportjából.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok finanszírozásáról szólva az állami szerepvállalás, az állami támogatás elengedhetetlen, főleg ott, azokon a településeken, ahol nincs számottevő ipar, amelyek elmaradt térségek. Azonban azoknál az önkormányzatoknál, ahol jelentős ipar van, ahol nemzetközi cégek telepedtek le az adott önkormányzat területén, ugyanakkor ezek az önkormányzatok nem szednek helyi adót és az állami támogatásra ácsingóznak, ezek feszültséget keletkeztetnek a költségvetésben, és ezt a problémát, ezt a feszültséget mindenképp át kellene hidalni.

Az 1501-es adótörvénycsomagnál Font Sándor képviselő úrral egymástól függetlenül beadtunk egy indítványt, hogy a helyi önkormányzatok a helyi adók bevezetésére ne jogosultak, hanem kötelezettek legyenek; tehát ott, ahol igenis van forrás, ott be kelljen szedni az adót. Mert ha a helyi adók rendszerét nem gondolja végig a kormányzat, akkor azzal a problémával találjuk szembe magunkat, hogy az önkormányzatok eladják a vagyonukat, és ezt a privatizációs bevételt folyó működési kiadásokra használják fel, tehát megtörténik az a vagyonfelélés, ami a központi költségvetés, illetve a kormányzat szintjén az elmúlt 8-9 évben bekövetkezett. Igenis, az önkormányzatok finanszírozási rendszerét úgy lehet megoldani, hogyha egy igazságos arány szerinti helyiadórendszert teremtünk!

A másik probléma, amire fel szeretném hívni a figyelmet, az elosztás. Az téveszme, hogy nem elegendőek a normatív támogatások! A Fővárosi Önkormányzatnál 12 milliárd az a számított működésiforrás-hiány '99-re, amit a Fővárosi Önkormányzat nem ad át a kerületeknek, ugyanakkor az állami támogatásból megkapja a szükséges mértékű forrásokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) A probléma itt van!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Perlaki Jenő képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az előző kétperces hozzászólásokat hallgatva rendkívüli módon tetszett az az idegenkedés, amit az MSZP részéről érzékelek az elmúlt négy évvel kapcsolatban. Úgy néz ki, mintha kellemetlenné válnának az emlékek - és azok is: valóban kellemetlenek ezek az emlékek! És ez arra a gondolatra indít engem, hogy valóban komolyan kellene venni azt, amit Lentner képviselőtársam is mondott, hogy a fejéről a talpára kellene állítani a helyi önkormányzatok finanszírozási rendszerét.

A fővárosról is esett szó, olyan összefüggésben, hogy szegény főváros nem jár olyan jól, mint a kisebb települések, és hogy talán kevesebb pénze marad a forrásmegosztásra. A forrásmegosztás valóban egy igen-igen súlyos kérdés. Ha valaki nem tudná, hogy mekkora a súlya, annak elmondom: az egész országban az önkormányzatokban elköltött pénznek a 15 százaléka az, ami a kerületeket illeti, ez tehát egy elég nagy összeg, és nagyjából 30 százalék ez az arány a főváros egészét tekintve, a kerületekkel együtt. Ebben a rendszerben a főváros évről évre megkárosítja a kerületeket, '99-ben valóban 12 milliárdot mutat ki önmaga a főváros. Ezzel szemben még a saját működéséből is kivon 22 milliárdot, és még maradnak egyéb forrásai, hiszen egy ilyen nagy önkormányzat jelentős mértékben hitelképes, és az önkormányzatok jövőbeni finanszírozásánál a nemzetközi tapasztalatok a hiteleket is számba veszik.

 

(10.00)

Azt javaslom, hogy a reformra koncentráljunk majd (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), dolgozzuk fel az emlékeinket, és dolgozzunk együtt a reformok (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.) megvalósításán. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt további kétperces hozzászólásra megadnám a lehetőséget, tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy a Fidesznek jelenleg 28 perc 23 másodperce, a Magyar Szocialista Pártnak 24 perc 36 másodperce, a Független Kisgazdapártnak 14 perc 21 másodperce, a Szabad Demokraták Szövetségének 17 perc 28 másodperce, a Magyar Demokrata Fórumnak 18 perc 47 másodperce és a MIÉP képviselőcsoportjának 10 perc 22 másodperce van a részletes vitából.

Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából Takács Imre képviselő úrnak. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Azt hiszem, a Ház azért van, hogy itt igazat mondjunk. Szeretném megemlíteni, hogy köszönöm Arnóth képviselőtársamnak, amit mondott, köszönöm neki, hogy elismeri, Szoboszlóért sokat teszek a 4-es út elkerülő szakasza kapcsán. Azok a képviselőtársaim, akik itt voltak az előző ciklusban is és most is, tudják, hogy ez így van. De azért hozzá szeretném tenni, hogy nem vagdalózásra és valótlanságok állítására való a Ház.

Hadd hozzak csak pár példát az én választókörzetemből. Sárándon az általános iskola, Derecskén a Kaba-Derecske közötti út megépítése. Menjen el a polgármester úrhoz, a lakossághoz, kérdezze meg, hogy mit tettünk a polgármester úrral együtt ennek érdekében! Hajdúbagoson iskolaépítés. Menjen el a lakossághoz, kérdezze meg! Hajdúszováton iskolabővítés. Sorolhatnám a tizenegy települést mindet. Ha tud olvasni, akkor olvassa a Hajdú-Bihari Naplót, és nézze meg, hány fogadóórát tartok hetente, és nézze meg azt, hogy hány fórumot tartok hetente!

Én most nem mondom, hogy voltam az ön körzetében, Földesen, mert illetlenség lenne, nem mondom, hogy a földesi általános iskolások mit mondtak. Én is el szoktam az ön körzetébe járni, de erről én nem beszélek.

Tehát jó lenne, ha a Házban a valóságot mondanánk, és aki írni, olvasni tud, a megyei lapot olvassa el, nézze meg, hogy hány helyen jár a képviselő és hány helyen veszi fel a panaszokat. Köszönöm szépen. (Francz Rezső tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a képviselőtársaimat, hogy az általam elmondott időintervallumok, amelyek még visszavannak, természetesen a televízióközvetítés idejére vonatkoznak.

Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Balla György képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A "mi mennyi" kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Hallottuk azt, hogy nominálértékben az önkormányzatok támogatása hogyan növekedett az elmúlt időben. Én is szeretném, ha ebben a házban tények és igaz dolgok hangoznának el, ezért a következőt vagyok kénytelen elmondani.

Az elmúlt ciklusban három év alatt Szolnok városában a központi intézkedések kapcsán és a normatívák összefüggésében 1,2 milliárd forint forráshiány keletkezett. Ezek után az a bizonyos szabadon felhasználható forrás, amelyről önök olyan szívesen beszélnek, az a szabad lehetőség az önkormányzatok számára, semmi mást nem jelentett, mint azt, hogy szabadon eldönthették, melyik banktól vegyenek fel hitelt ahhoz, hogy pedagógusbéreket tudjanak finanszírozni, hogy az egészségügyi ellátást tudják finanszírozni, hogy az idősekről tudjanak gondoskodni. Ezek az igazi tények, tisztelt képviselő úr!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csabai Lászlóné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

CSABAI LÁSZLÓNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak azért szólok, mert személyes megtámadtatásnak éreztem néhány gondolatot. Tállai képviselőtársam bizonyára nem hallgatta végig vagy nem értette meg az én mondandómat. Én nem az elosztás módjáról, hanem az önkormányzatoknak juttatott pénzek összegszerűségéről beszéltem, és ettől kezdve nem lényeges, hogy melyik nagyváros, melyik kisváros. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy most már legendaszámba megy a nyíregyházi önkormányzatnak juttatott 668 millió többlettámogatás. A mi számaink szerint egyelőre 398 millió forint ez a többlettámogatás, és a jelenlegi tákiszos adatok nem teszik lehetővé, hogy megtudjuk, mennyi is végeredményben az önkormányzatok valós többlettámogatása. Erre egyébként csak tavaly és idén volt példa, mert az előző években a költségvetési koncepció elkészítésekor már mindig valós számok álltak az önkormányzatok rendelkezésére. Most két lehetőség van: vagy a saját számainkat alkalmazzuk, vagy az önök által mondott számot, amely, remélem, hogy igaz lesz, de nem tudom bizonyítani.

A harmadik gondolat pedig, hogy mindent lehet mondani, lehet vitatkozni mindenről. Egy dolog biztos: az önkormányzatok támogatása a GDP-hez viszonyítva továbbra is csökken - ezt az ÁSZ anyaga is megmutatja az önök számára -, miközben az állami támogatás, a minisztériumok támogatása jelentősen nő. Azt gondolom, hogy ezt senki nem fogja vitatni. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólási igény nincs a képviselőtársaim részéről, megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kovács Kálmán képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem ígérhetem, hogy olyan fejezetről fogok beszélni, amely ilyen lázas érdeklődést fog kiváltani. Úgy tűnt az eddigiekből, hogy a polgármesterek, valamint a helyi képviselő-testületek tagjai többségben vannak jelenleg itt a tisztelt Házban. Attól félek, hogy a környezetvédelem iránt érdeklődők kisebbségben vannak. Ennek ellenére a XVI. fejezethez, tehát a környezet- és természetvédelemhez szeretnék szólni, minthogy szilárd meggyőződésem, semmivel nem kevésbé fontos kérdés, mint amiről most bőséggel különböző települések felemlegetésével szó esett.

A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésére vonatkozó törvényjavaslat a környezet- és természetvédelem előirányzataira vonatkozó fejezetében döntően az uniós csatlakozás követelményeinek kíván megfelelni. Nézetem szerint azonban ezzel párhuzamosan és az előbbinek nem ellentmondva, meg kell feleljen az előirányzat a nemzeti környezetvédelmi program időarányos részének, a környezetvédelmi intézkedési tervnek is.

A kormányzati elképzelések szerint a környezetvédelemre fordított 1999-es közel 200 milliárd forint körüli keretet mintegy 50 milliárd forinttal haladja meg a jövő évi finanszírozási összeg. A felkészülésre fordított környezetvédelmi kiadások mértéke és ütemezése alapján megállapítható, hogy a központi költségvetés, a gazdasági szereplők és az önkormányzatok feladatmegoldó finanszírozásával 2002-re nagy biztonsággal elérheti a csatlakozás feltételeit megalapozó célkitűzéseket. 1997-től felismerhető viszont az a tendencia, hogy a környezeti problémák megoldásának finanszírozásában az állami szerepvállalás a volumen növekedése mellett is fokozatosan csökken. Amíg az 1999. évi intézkedési tervben a költségvetési előirányzat aránya még 70 százalék volt, addig 2000-re ez 61 százalékra módosul. Ez a folyamat tételesen megjelenik az intézkedési terv egyes fejezeteiben is.

A gazdasági növekedés és ezzel párhuzamosan a gazdaság szereplőinek fokozott részvétele a környezet- és természetvédelem finanszírozásában bizonyítja, hogy a kettős célkitűzésnek, melyet fentebb már vázoltam, eleget lehet tenni. Azok a módosító indítványok, amelyeket részben a költségvetési bizottság terjesztett elő, részben pedig támogatásáról biztosított, a most vázolt célkitűzéseknek kívánnak megfelelni, és ezeket döntő mértékben a Független Kisgazdapárt is támogatja.

Összességében megállapítható, hogy a jelen költségvetés környezetvédelmi ráfordításainak nagysága és szerkezete kielégíti mind a nemzeti program, mind az Unióba való belépés felzárkózásának 2000. évre jutó költségigényét, és elegendő biztosíték mutatkozik a hátralévő időszak feladatainak ellátásra is.

Tisztelt Ház! Ez a tény olyan, amit külön ki kell emelni, mert mindkét kívánalom megvalósításának feltétele, hogy a csatlakozási támogatások realizálhatósága érdekében a szaktárca fokozott, sőt kiemelkedően meghatározó módon kell hogy biztosítsa a feltételrendszert, ennek hiányában ugyanis a költségvetés egyoldalú lesz.

Ahogy azt az Országgyűlés által elfogadott nemzeti környezetvédelmi program is tartalmazta, a legnagyobb adósságaink a hulladékgazdálkodás, a szennyvíztisztítás és a levegőminőség javítása terén vannak. Az uniós értékelés két területet emelt ki: a hulladékgazdálkodás, valamit a szennyvíztisztítás kérdéskörét. Meg kell azonban jegyezni, hogy számunkra azonos fontosságú, és így is kell kezelni a levegőminőség javítását.

Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy nézetem szerint a nemzeti környezetvédelmi program megvalósítása semmilyen módon nem kerülhet hátrányos helyzetbe az uniós csatlakozás követelményeivel szemben, annál is inkább nem, mert ezek nem mondanak egymásnak ellent, inkább egymást kiegészítik.

(10.10)

Tény azonban, hogy a hulladékgazdálkodásnál tapasztalható a legtöbb hiányosság. Remélhetőleg még az idén a parlament elé kerül az erről szóló törvénytervezet, ugyanakkor továbbra is megoldatlan a hulladékokkal kapcsolatos egységes és átfogó országos helyzetkép bemutatása, az adat- és információrendszer kiépítése. A hulladékkataszter és a Phare-program keretében tervezett átfogó felméréssel a feladat megoldása megkezdődött, de ezt folytatni kell, és rövid időn belül be is kell fejezni.

A helyzet lényeges javítása érdekében az összehangolt kormányintézkedések mellett az önkormányzatok, a gazdálkodók és a lakosság áldozatvállalásaira is feltétlenül szükség van. Szólni kell azonban arról, hogy az áldozatvállalásnak határai, éspedig gazdaságilag és társadalmilag behatárolt végpontjai vannak. Azok az önkormányzatok, vagy éppen a lakosság, amelyek az elmúlt időszakban elszegényedtek, önálló gazdasági forrásokkal nem rendelkeznek, képtelenek a pályázatoknál az önrészt biztosítani. Ennek a megoldását mi most nem tudtuk felfedezni a költségvetésben, ez pedig olyan hiányosság, amely a programok megvalósításánál lényeges akadály lehet.

A jelen költségvetés kiadási előirányzata a környezetvédelmi tárcánál közel 59 milliárd forint. Ennek az összegnek mintegy 36 százaléka központi költségvetési támogatás, míg a fennmaradó rész bevételi jellegű. Kedvező azonban a bevételi jellegnél az, hogy mintegy 35 százalékát Phare- és ISPA-támogatások teszik ki; míg a Phare-támogatásokról a tisztelt Ház már igen sokat hallott, azt hiszem, az ISPA-támogatásról kevesebbet.

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nos, annyit azért mindenképpen el kell mondani, hogy az előcsatlakozási támogatások alapjaiban ez egy új program, olyan előcsatlakozási támogatási eszköz, amely követelményrendszerében, működési mechanizmusában, monitoringrendszerében az uniós tagállamok kohéziós alapjával azonos. Ez tehát nem program, hanem projektorientált támogatási forma, e támogatások egyedi, nagy léptékű környezetvédelmi és közlekedési, infrastrukturális beruházási projektek ráfordításait egészíti ki.

Ki kell tehát mondani, hogy a költségvetés feltételezi és egyben követelményként támasztja, hogy a tárca a megfelelő projektek elkészítésében, azok érvényesítésében hatékonyan közreműködjön. Azt jelenti ez, hogy nagyon nehezen vagy sehogy sem lehet igénybe venni olyan programokat, megvalósítani olyan projekteket, amelyeknél a tárca közreműködése elmaradna. Ez tehát nem mellőzhető.

Mivel az ISPA az összes közkiadásoknak maximum 75 százalékára terjed ki, kivételes esetekben az uniós Bizottság ezt az arányt felemelheti 85 százalékra, sőt előzetes tanulmányok és műszaki segítségnyújtás esetén akár 100 százalékra is, ezért általában elengedhetetlen viszont a társfinanszírozás. A nézetünk ebben a tekintetben változatlanul az, hogy a társfinanszírozás feltételeinek biztosítékai most nem látszanak kellő mértékben ebben a költségvetésben. A kormány által korábban hozott határozatok ugyan garantálják a hazai társfinanszírozást, azonban a felvevők felé a szakminisztériumoknak szabályozni kell a hozzájutás és felhasználás mértékét.

Összességében tehát azt örömmel tapasztaltuk, hogy a pénzügyi kormányzat a környezet- és természetvédelem, valamint a Honvédelmi Minisztérium esetében, úgy tűnik, hogy eltérni látszik attól a bázisszemlélettől, amely a kedvezőbb, jobb költségvetés megalkotásának az akadálya. Ezen a területen a feladatok megvalósításához szükséges költségvetési eszközök biztosítása helyenként már prioritást kapott.

Számunkra annál sajnálatosabb, hogy míg a törvényjavaslat XVI. fejezetében erre valamelyest legalább módot talált a pénzügyi kormányzat, nem nyert teret viszont a szemléletváltás, mondjuk, a XII. fejezetben az FVM esetében, de mondjuk, a XX. fejezetben az Oktatási Minisztérium, vagy akár a XXI. fejezetben az Egészségügyi Minisztérium esetében. Pedig erre a szemléletváltásra a mi nézetünk szerint feltétlenül szükség van.

Ha tehát közöttünk viták vannak, mert kétségtelenül vannak viták - amelyek persze a koalíciót, ezt nyomatékkal szeretném kihangsúlyozni, semmilyen formában nem érintik -, de azt mégis meg kell mondanom, hogy ezek a viták elsősorban szakmai jellegű viták. A mi nézetünk... (Dr. Lamperth Mónika közbeszólása.) - örömmel hallom, hogy a hátam mögött többen megnyugodtak. Tehát a mi nézetünk szerint a szemléletváltásra egyértelműen, feltétlenül szükség van, arra a szemléletváltásra, amelyre a következő költségvetésben már számítunk.

A Független Kisgazdapárt nézete szerint tehát az előrelépés megtörtént, ennek az előrelépésnek a következőkben a következő tárcákra is ki kell terjednie.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kovács Kálmán képviselő úrnak, SZDSZ. (Dr. Szili Katalin: Elnök úr! Kétperces!) Igen, Szili Katalin - de nem jelent meg a neve a monitoron. Tessék!

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Sajnos nem, mert igazoltan távol lévő vagyok!

ELNÖK: Igen, tessék, Szili Katalin képviselő asszony! Elnézést, Kovács úr!

DR. SZILI KATALIN (MSZP): (Hangosítás nélkül.) Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Feltehetően a helycsere volt az oka annak, hogy a nevem nem jelent meg. (Dr. Turi-Kovács Béla: Nem kellett volna lejönni!)

ELNÖK: Időnként arra is szükség van, képviselő asszony. Tessék!

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen... Nem jó a mikrofonom sem!

ELNÖK: Kérem a technikusokat, hogy kapcsolják be Szili Katalin képviselő asszony gépét! (Megtörténik.)

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon röviden. Lehet, hogy igaza van Turi-Kovács képviselőtársamnak, nem kellett volna lejönnöm a helyemre, de azt hiszem, hogy szükséges három megjegyzést hozzáfűzni az általa elmondottakhoz, ahhoz a részletes vitában elhangzott mondandójához, ami alapvetően az általános vitában elhangzottaknak is maximálisan megfelel, hiszen a képviselő úr egyetlen utalást nem tett arra, hogy mely módosító indítványokról beszél. Így hát engedje meg, hogy magam is általánosságban fűzzek három megjegyzést az ön által elmondottakhoz.

Az egyik a jogalkotás. Valóban, az Európai Unió is megállapította az országjelentésében, hogy a hulladékgazdálkodás területén a jogalkotásban rendkívül szükséges az előrelépés. Sajnálattal láttam, hogy feltehetően ebben a félévben már nem fog a parlament elé kerülni a hulladékgazdálkodási törvény.

A másik megjegyzésem az intézkedési tervről szól. Mindannyian tudjuk, hogy a nemzeti környezetvédelmi programnak megfelelő intézkedési tervet, éppen azért, hogy szeptember 30-ig a költségvetésben meg tudjon jelenni, április 30-áig kellene a kormányzatnak jóváhagyni a következő évre vonatkozóan. Ez év április 30-áig ezt a kormányzat nem hagyta jóvá, sőt tudomásom szerint ma is csak tervezetként szerepel, nincs kormány által jóváhagyott intézkedési terv. Ez olyan, mint a hűség: mindenki beszél róla, de még senki sem látta.

Szeretném felhívni a figyelmet az Európai Uniónak arra a megjegyzésére, miszerint különösen fontosnak találja, hogy a költségvetés előírásai az intézkedési programnak megfelelően tükröződjenek a költségvetésben. Túl azon, hogy feltétlenül szükséges, hogy az infrastruktúrában és a beruházásokban előrelépés jelenjen meg, de azt hozzá kell tennem - és itt egy korrekciót szükséges megtenni a képviselő úr által elmondottakhoz -, hogy az, ami plusz a költségvetésben megjelenik, az ISPA-támogatásnak köszönhető.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, és köszönöm, hogy a képviselő asszony látatlanul betartotta a kétperces időkeretet. A jegyző úrnak és hölgynek jelzem, hogy 1 perc 50 másodpercet vonunk le az MSZP időkeretéből. Két percre megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Egyetlenegy témához szeretnék hozzászólni - mivel ön sem a részletes vitához, tehát módosító indítványhoz szólt hozzá - a jogalkotásban való lemaradás kapcsán.

Én igazából azt sajnálom, és nemcsak az önök kormánya, hanem visszamenőleg az összes többi kormány, évtizedekre visszamehetünk, úgy gazdálkodott bizonyos dolgokkal - itt gondolok a talajra, a levegőre, és ami legszörnyűbb, a hulladékkal -, hogy eközben erre nem volt törvény.

Tehát amikor azt mondja ön, hogy nem jöttünk ide a törvénnyel, akkor én azt mondom, hogy önöknek rendkívül sok idejük volt rá. Olyan ember volt a tárca élén, mint ön és a miniszter úr, aki szakmailag, én azt gondolom, ért hozzá, ezt el lehet mondani, mégsem tudták négy év alatt megtenni. Eközben szeméthegyek jöttek létre az ország különböző részein, veszélyeztetve a vízbázist és veszélyeztetve az ott élő embereknek az egészségét.

Úgyhogy azt gondolom, hogy szemrehányást a környezetvédelem területén, én legalábbis nyugodtan ki merem jelenteni, nem tehetünk ilyen téren egymásnak, mert önök sem tettek meg ezért mindent. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most következik Kovács Kálmán képviselő úr, SZDSZ. Tessék!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabad demokraták módosító javaslatai gyakorlatilag három területre terjednek ki.

Egyrészt, ahogy azt Wekler Ferenc képviselőtársam már elmondta, az önkormányzatok támogatását szeretnénk kiigazítani, a kormány tervezési hibáját, és ezért 72 milliárd forintos többletet kívánunk adni különböző formában az önkormányzatoknak feladatuk ellátása érdekében.

A második terület az infrastruktúra fejlesztése, ahol mintegy 40 milliárd forintnyi forrást kívánunk erre a területre átcsoportosítani.

A harmadik nagy terület az a szociális csomag, amellyel a nehéz helyzetben lévőkön kívánunk elsősorban segíteni, tehát a nehéz helyzetben lévőknél is szeretnénk, ha a gyermekvállalás nem okozna ellehetetlenülést, ha a fogyatékos, hátrányos helyzetű embereknek is jutna valami a költségvetésből.

(10.20)

Nos, az infrastruktúrára visszatérve, azt gondolom, hogy a rendszerváltás egyik fő gondolata és fő érdeme volt, hogy felismerte, hogy a jólét megteremtésének igazi akadálya, az egyik gazdasági értelemben vett igazi akadálya a infrastruktúra hiánya. Hiszen mi a fő probléma országszerte? A statisztikai kimutatások ellenére a munkanélküliség magas aránya, a munkahelyek hiánya országszerte. A vidék fejlesztése, a megtartóerő biztosítása az egyik fő feladat.

A gondok felszámolása nem a meglévő források újraelosztásával történhet - ez meggyőződésünk -, hanem a források bővítésével - ezt szolgálja az önkormányzati csomag - és új források megteremtésével, a források bővülésének megteremtésével. Ezt szolgálja az infrastruktúra-csomag.

Az elmúlt időszakban - ma már erre utaltam -, '90 és '94 között, tehát az első választási ciklusban például a közúti közlekedés területén 2 százalékkal meghaladta a közlekedési beruházások aránya a nemzetgazdaságit. A rákövetkező időszakban, tehát az előző kormányzati ciklusban már 22 százalékos növekmény volt. És ez nagyon fontos! Ennyivel meghaladta a nemzetgazdasági szintet, tehát felismerés történt.

Ehhez képest, ha ránézünk a kormány tervezetére és megvizsgáljuk, láthatjuk - mert a kormány benyújtotta - akár 2002-ig is, tehát a teljes ciklusra vonatkozó tervezést, akkor például a közúti közlekedési tevékenységnél azt látjuk, hogy '98-ban, az utolsó békeévben, 148 milliárd volt, '99-ben 124 milliárd a tervezett, 2000-ben 134 milliárd és 2001-ben 148 milliárd. Tehát még nominálisan is csak 2001-ben éri el a '98-ban megvalósult közúti közlekedési tevékenységre fordított összegeket. Ez, az inflációt figyelembe véve, 25 százalékos csökkenés. Ennyit tehát arról, hogy mi a szavak és a tettek közötti különbség!

Ezért szeretnénk ezen a trenden változtatni. Mert ugyanebben az időszakban - például csak '98 és '99 között - csak a benzin üzemanyagból befolyó többletadó több mint 100 milliárd forint volt. Ehhez képest 23 milliárddal kevesebbet költöttünk közutainkra.

Nos, ezért a módosító csomagunk a következő elemekből áll: a fejlesztés területén az árvízre és a szennyvízkérdésekre plusz 4 milliárdot, a közúti, vasúti, és egyéb közlekedési feladatokra plusz 24 milliárdot, a cél-, címzett támogatásokra 2 milliárdot szeretnénk adni.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az árvízkárok kérdésében a Felső-Tisza vidékére, a Bodrog vidékére több forrás jusson. Az időjárás most lehetővé teszi, hogy elvégezzük azokat a fejlesztéseket, amelyek a következő vagy soron következő árvizek esetén megvédik a térséget, ezért a Felső-Tisza vidékére 1,2 milliárdot, a Bodrogközre és egyéb vízvédelmi létesítmények fejlesztésére 0,9 milliárdot javaslunk.

A vízminőség és a felszíni, felszín alatti vízminőségünk védelme érdekében javasoljuk, hogy növekedjenek ezek a források, hiszen a tavalyi értéket sem érik el, és ezért csak az inflációnövekedést kalkuláltuk be. Ez a csatornafejlesztésben 1,2 milliárdot, a Balaton és egyéb vízfelületeink és vízbázisunk védelmében 400 millió forint többletet jelent. Szeretném itt megjegyezni, hogy én személy szerint nagy megütközéssel láttam, hogy a Fidesz egyik, a kormányzat által is támogatott módosításában például a csatornaberuházásból vesz el több száz millió forintot, a kiemelt városokban. Tessék megnézni, képviselőtársaim, a kiemelt városok szennyvízkezelési programjából tetszettek elvenni! Ezt megdöbbentőnek tartom! Kérem, hogy ezt még a szavazásig tekintsék át.

A közlekedési területen a járműpark korszerűsítése mind a vasút, mind a Volán területén, azt hiszem, nem igényel különösebb indoklást. Értékében elmarad '98-hoz képest - '98-hoz képest! - a jövő évi terv, még nominálisan is, ezért ennek helyreállítását javasoljuk. Ez 4,3 milliárd.

A közutaknál - és ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni -, kedves képviselőtársaim, javaslom, hogy a gyorsított autópálya-program esetén nézzék meg, hány kilométer épül. Nulla! Nulla! És ezt többször megkaptuk a parlamentben, hogy azért módosítja a kormány az autópálya-programot, hogy gyorsabb, hatékonyabb építést tegyen lehetővé. Szóval, nulla kilométer készült, és ha a mai újságokat elolvassuk, akkor azt is látjuk, hogy a sokszor beígért, mára már elvégzendő M7-es felújítása még az idén meg sem lett hirdetve, mert újabb - most éppen talajvizsgálati - feladatokat kívánnak elvégezni a kormány részéről. Az mindenesetre valóban sokkal olcsóbb, mint elkezdeni végre ezt a beruházást.

Szóval, ha megnézzük a többi nagy közutas beruházást, a kiemelteket - mint a Székesfehérvárt elkerülő, Miskolcot elkerülő, 6-os út, 74-es út, Zalaegerszeget elkerülő, 10-es út beruházása -, azt látjuk, hogy mindegyik beruházás szerepelt már egy kivételével a '97 végén elfogadott költségvetésben, és egyik sem lesz még csak be sem indítva. Hiszen aki ért egy kicsit is a szakmához, tisztelt volt államtitkár úr, az tudja, hogy 100 millió forintos ráköltés például a Székesfehérvárt elkerülőre vagy a miskolcira semmi mást nem jelent, csak azt, hogy további tervezési költségeket adunk el.

Mikor indulnak ezek a beruházások? Tessék megnézni a kormány által kiadott anyagot! 2002-re jelennek meg a milliárdos összegek, addig csak 100 millió; magyarul: majd a kormány utolsó esztendejében. Akkor éppen két és félszeresre nőnek ezen utak fejlesztési költségei.

Ezért azt javalljuk, hogy ebből legalább kettő érdemben induljon el, és a továbbiaknál is gyorsuljon fel a munka. A Székesfehérvárt elkerülőre 600 milliót, a Miskolcot elkerülőre 400 milliót, a 6-os útra - ami európai folyosó, és miniszteri ígéret is van rá -, 1 milliárd forintot, a zalaegerszegi elkerülő útra plusz 400 milliót, és a 10-es útra, amire az M1 autópálya díjasítása miatt nyilvánvalóan rendkívül nagy terhek hárulnak, további 900 millió forintot javaslunk.

Több képviselőtársam említette, hogy több forrás megy a gyorsforgalmi utakra. Szeretném elmondani, hogy nettóban is kevesebb! Tessék megnézni, hogy hány kilométer épült az elmúlt négy évben! Segítek: 165 kilométernyi út épült - autópálya vagy autóút - Magyarországon. Most nullánál tartunk! Nem hiszem, hogy csak 20 milliárd forintnyi kell; ez még a projekt beindításához is kevés.

A korszerű fuvarozásra - mint a kombinált fuvarozás, a logisztika és a kikötők - is javaslunk összegeket, hiszen európai formában kívánjuk az úthálózatunkat fejleszteni; és a cél-, címzett támogatásra 2 milliárdot. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: nem öncélú ez a fejlesztés!

Tessék elhinni nekem, hogy azokon a vidéki településeken, ahol nincs csatorna, vagy amit nem lehet jól megközelíteni közúton, nem lesz munkahely! Éppen a környezet védelmében hangzottak el nagyon fontos megállapítások. Igen, nagyon helyesen, engedélyt sem kapnak a szolgáltatásra azokon a településeken, ahol a szennyvízkezelést vagy -elvezetést nem tudják megoldani.

Hogyan akarjuk, hogy a településen legyen legalább egy ipari tevékenység vagy szolgáltatás, ha nincs megoldva a szennyvízprobléma, vagy ha nem lehet a közúti közlekedési feltételeket biztosítani?! Ezért erre szeretnénk forrást adni. Honnan? Nos, azt a bizonyos 40 milliárdot az infrastruktúrában: az ÁPV Rt.-től 25 milliárdot kívánunk elvenni, a Miniszterelnöki Hivataltól 11 milliárdot, tehát semmivel sem növeljük a költségvetés belső kiadásait, csak átcsoportosítunk, és a kormányképjavítás 4,4 milliárdját kívánjuk felhasználni - ugyan ezzel a 40 milliárddal nem tudjuk a gondokat megoldani.

Bogár államtitkár úr a miniszterelnök úr nevében azt válaszolta nekem, amikor a 4,4 milliárdos kormánykép-javítási programot megkérdőjeleztem, azt mondta: én is beláthatom, hogy olyan sok a tennivaló, hogy nem hiszi, hogy én ne látnám be, hogy 4,4 milliárd nem lesz elég.

Valóban nem lesz elég, de talán egy kicsit javíthat, ha jobb célra használjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, MDF.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja több, általunk fontosnak tartott fejezethez nyújtott be módosító indítványt, így az önkormányzati fejezethez, a tudomány és oktatás területének támogatásához, a Magyarok Világszövetsége költségvetési előirányzatához, a területfejlesztés terén a kistérségi társulások működési támogatása céljából, a köztestületi önkéntes tűzoltóságok támogatása, illetve az egyházi ingatlanok rendezése költségvetési támogatása összefüggésében is.

(10.30)

Most e két utóbbi területhez szeretnék röviden hozzászólni, az ajánlás 12., illetve 14. pontja alatt szereplő módosító indítványainkkal kapcsolatosan, amelyek összefüggésben vannak az ajánlás 835., illetve 278., 424. és 836. pontjával. Ezen módosító indítványokat Font Sándor képviselőtársammal nyújtottuk be, és e módosító indítványaink lényege az, hogy a köztestületi önkéntes tűzoltóságok támogatását normatív alapra javasoljuk helyezni.

A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény jogi lehetőséget teremtett az úgynevezett köztestületi önkéntes tűzoltóságok létrehozására, természetesen szigorú személyi és tárgyi feltételeket támasztva. Ezek a köztestületi önkéntes tűzoltóságok majd ugyanolyan feladatot látnak el, szigorú jogszabályi feltételeknek megfelelve, mint az önkormányzati hivatásos tűzoltóságok. E törvényi lehetőséggel élve, és a belügyminisztériumi szigorú procedúrát is végigjárva, mára már 33 ilyen köztestületi önkéntes tűzoltóság jött létre, körülbelül 700 ezer magyar állampolgár személyét és tulajdonát védve. A Belügyminisztériumtól ellátandó területkijelölést kaptak teljes felelősséggel, éjjel-nappali ügyeleti rendszerrel működnek, sok esetben a műszaki mentést is magas fokon biztosítva, főállású tűzoltókként dolgoznak ők is, ám illetményük jóval alacsonyabb, mint hivatásos társaiké.

A jelenlegi helyzetben nem kiszámítható e hiánypótló tűzoltóságok működése, illetve finanszírozása. Nem tervezhető a feladatellátás, illetve csak és kizárólag az önkormányzatok nagy áldozatvállalásával. A feladat ellátásával nem arányos a finanszírozás, és így esélyegyenlőségről sem tudunk beszélni. Természetesen tudjuk, hogy egy optimális helyzetig való eljutáshoz három alaptörvény összhangjának megteremtése szükséges, tudniillik az önkormányzati, a tűzvédelmi és a mindenkori költségvetési törvényé. Szükséges, hogy a katasztrófavédelmi főigazgatóság felállása után az egész tűzvédelmi feladatrendszert és intézményrendszert felülvizsgálják.

De addig is, míg ezek a lépések megtörténhetnek, szükséges, feltétlenül fontos, méltányos és kicsiny erőfeszítést igénylő feladatunk, hogy a meglévő forrásokat minimális mértékben, a módosító indítványunk szerint 100 millió forinttal emeljük meg, és azt normatív módon juttassuk el a köztestületi önkéntes tűzoltóságokhoz, illetve az önkormányzatokhoz. Ez a leheletnyi módosító szándék, javaslat esélyt teremtene, jobb és arányosabb forráselosztást eredményezne, és nem utolsósorban a jobb hangulatot és a tűzoltóegységet is szolgálhatná ezen a rendkívül fontos területen. Minimális erőfeszítéssel nyugvópontra helyezhetnénk a területet addig, amíg az átfogó szakmai felülvizsgálat, és ezáltal az említett alaptörvények összhangja is megtörténhetne.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák ez irányú módosító indítványainkat, illetve a pontosított kapcsolódó módosító indítványainkat.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik módosító indítványunk, amelynek szükségességét most röviden indokolni szeretném, az ajánlás 720. pontja alatt szerepel, mely összefügg a 615. és a 641. pontokkal. Lényege, célja, hogy a törvényjavaslatban a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére előterjesztett 5 milliárdos költségvetési előirányzatot 2 milliárddal, azaz 7 milliárdra javasoljuk emelni. A kormány az 1046/1999. számú határozatával elfogadta a Magyar Katolikus Egyház 2011-ig rendezendő ingatlanjainak jegyzékét. A többi egyház hasonló ingatlanrendezési jegyzékének elfogadása folyamatban van. A jegyzékekben szereplő adatok alapján a 2011-ig rendezendő ingatlanügyek költségvetési vonzata, 1999-es árakon kerekítve a következők szerint alakul.

Magyar Katolikus Egyház 45,2 milliárd forint; Magyarországi Református Egyház 8,7 milliárd forint; Magyarországi Evangélikus Egyház 5 milliárd forint; Mazsihisz 2,2 milliárd forint, Budai Szerb Ortodox Egyházmegye 555,4 millió forint; Magyarországi Baptista Egyház 148 millió forint; Magyarországi Unitárius Egyház 60 millió forint - összesen tehát 61,9 milliárd forint.

Egyházi ingatlanrendezési célokra az állami költségvetés 1992-ben 1 milliárd, 1993-ban 3 milliárd, 1994-től kezdődően 1998-ig évi 4 milliárd forintot, 1999-ben majd 5 milliárd forintot irányzott elő. A gyakorlat során kialakult évi 4 milliárd forintos költségvetési keretek terhére a mindenkori kormányok előzetes kötelezettségeket vállaltak. Mindezen adatok figyelembevételével, 1999-es árakon számolva, az ingatlanügyek 2011-ig történő rendezéséhez éves bontásban a következő költségvetési előirányzatok lennének szükségesek; évi egyenletes értékarányos ütemezés esetén, ahogyan a jelenlegi hatályos törvény rendelkezik: 2000-ben 9 milliárd forint, 2001-ben 7 milliárd forint, 2002 és 2011 között pedig évi 5,2 milliárd forintra lenne szükség.

Ezen adatokkal kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a jelenleg hatályos törvény szerint a kártalanítást úgy kell meghatározni, hogy az ingatlan használójának a megfelelő elhelyezése biztosított legyen. Ezekből az adatokból egyértelműen kiderül, hogy a hatályos törvények és megállapodások alapján szükséges a javaslatban szereplő keretet jelentős mértékben emelni, a mi módosító indítványunk szerint legalább 2 milliárd forinttal, tehát 5 milliárd forintról 7 milliárd forintra.

Végül, de nem utolsósorban rendkívül fontos szempont az is, azt gondolom, amit alá kell húznunk, hogy legalábbis meghatározó és döntő többsége ennek a keretösszegnek az önkormányzatok bevételi oldalát is jelentősen növeli, hiszen ezen keretösszeg jelentős részét az önkormányzatok kapják meg. A kormánynak, az egyházaknak és az önkormányzatoknak tehát közös érdeke ez az ügy, és ezért kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy szíveskedjenek támogatni ez irányú módosító indítványunkat is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magda képviselő asszonynak, MSZP.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szászfalvi László képviselőtársam az egyházak kártalanításáról beszélt, az általa mondottakkal én egyetértek.

Azt azonban feltétlenül szükségesnek tartom hozzáfűzni, hogy nem csupán a kárt szenvedett szervezetekre kell gondolni, hanem azokra az emberekre is, akiket elsodort a történelem, azoknak a hozzátartozóira, akik az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak körébe tartoznak, és akiknek a kárpótlásáról a költségvetési tervezet nem rendelkezik.

A tavalyi évben az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak hozzátartozói egy 30 ezer forintos összegű kárpótlást kaptak. Ezt a kárpótlási összeget méltatlanul alacsonynak találták, nem véletlenül küldték vissza ezt az összeget oly sokan, még olyanok is, akiknek egyébként ez a 30 ezer forint is számított volna a háztartási költségvetésében.

Szakmai szempontból én azt az önálló törvényjavaslatot tartom jónak, amelyet a szabad demokraták hónapokkal ezelőtt benyújtottak, és amelyet a Ház tárgysorozatba sem vett. Amit tehát a költségvetési törvényhez be tudtunk nyújtani, az nem más, mint kétségbeesett kísérlet arra, hogy a kárpótlási folyamatot folytassuk, és hogy a kormány részéről elhangzó homályos ígéreteket megpróbáljuk valóra váltani. Tervezetünk szerint a következő naptári évben az életüktől és szabadságuktól jogtalanul megfosztottak hozzátartozói további 50 ezer forintot kapnának, azzal az igénnyel természetesen, hogy ezzel a kárpótlási folyamat véglegesen még mindig nem zárul le.

(10.40)

Kérem képviselőtársaimat, gondolják végig: az emberi életnek nincsen ára. De azoknak a gesztusoknak, amelyeket a parlament tenni tud, emberi és politikai értéke feltétlenül lehet. Ezért kérem, hogy az indítványunkat támogassák.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Gidai Erzsébet képviselő asszonynak, MIÉP.

DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának nevében több módosító javaslatot nyújtottam be, ezek közül szeretném a legfontosabbakat kiemelni.

Abból indulok ki, hogy közismert: az államháztartás a legnagyobb jövedelemelosztó rendszerekhez tartozik Magyarországon, és ezen belül is a központi költségvetés, tehát a háttérben meghúzódó kormányzat felelős a magyar családok életminőségének alakulásáért. Elfogadva és egyetértve azzal, hogy a családok életminőségének javításánál a gyermekek helyzetét javító intézkedéseket tartalmaz a költségvetés, ezt támogattuk is, nem tudjuk viszont elfogadni, hogy a másik kiszolgáltatott korosztály, a nyugdíjasok életminőségében jelentős változást nem terveznek.

Tisztában vagyunk azzal a helyzettel, hogy amit a korábbi kormányzat nem valósított meg, azt egy vagy két év alatt nem lehet helyrehozni, hiszen 1994 és '98 között csupán ígéretek hangzottak el, és valójában a nyugdíjak reálértéke közel 25 százalékkal csökkent. Az a fajta ellenérv, hogy a társadalombiztosítási alapok nem elegendőek egy jelentősebb nyugdíjváltoztatásra, azért nem fogadható el, mert hiszen nemzetközileg is közismert, hogy ha a társadalombiztosítási források nem elegendőek, vagy netalántán annak jelentős részét korábban korrupcióval megtűzdelve kiemelték a nyugdíj-biztosítási kasszából, akkor egyrészt felelősségre vonást kell végrehajtani, másrészt pedig ezeket a forrásokat a központi költségvetésbe befizetett adókból kell biztosítani. Mert egyszerűen tarthatatlan, hogy ma Magyarországon a nyugdíjasok több mint 60 százaléka él 40 ezer forint alatti nyugdíjból, ami közismerten még arra sem elegendő, hogy a havi minimális rezsiköltséget, gyógyszerfogyasztást vagy élelmiszer-fogyasztást fedezni, finanszírozni tudják.

Ezért javaslatunkban az szerepel, hogy a költségvetésből mintegy 25 milliárd forinttal emeljék meg a nyugdíjalapokat, és ebből minimálisan rendezni, emelni lehetne a nyugdíjakat, részben teljesíteni azokat az elmaradt ígéreteket, amelyek nem valósultak meg, és javítani lehetne a nyugdíjasok életminőségén.

Ugyanakkor javasoltuk azt is, hogy a pártállamból itt maradt alacsony szintű egyenlősdi elvet a nyugdíjasoknál szüntessék meg, és sokkal differenciáltabban kapják meg a nyugdíjakat, mégpedig a megérdemelt elv alapján. Tehát ehhez erőteljesebben be kellene számítani a munkában eltöltött időt, az iskolai végzettséget és természetesen az egy élet során elvégzett munka minőségét is.

Javasoltuk továbbá, hogy ezekből a forrásokból a nyugdíjak minimumösszegét emeljék fel a mindenkor aktuális minimálbér összegére, amely ha 2000-ben 25 ezer forint lesz, akkor 25 ezer forinttól kezdődjön, ez legyen a minimális nyugdíj, és ettől kezdve szükséges rendezni a nyugdíjakat, biztosítani a tisztességes megélhetési formát és lehetőségeket is a Magyarországon közel hárommillió főt kitevő nyugdíjas réteg számára.

Hol a forrás? - kérdezhetnénk, hiszen mindig ez a legfontosabb megalapozási kérdések egyike. Ha áttekintjük, akkor a módosító javaslatainkban található az is, hogy a költségvetés utolsó fejezetében, amely az adósságról szól, és a kiegészítő fejezetben, amely az adósság törlesztéséről szól, továbbra is bennmaradt olyan összeg, amelynek mi a kivételét javasoljuk a költségvetésből. Ma már egyértelműen igazolt, hogy ez a piszkos pénz megjelenése - ezt már több alkalommal hangsúlyoztuk -, mégpedig benne maradt továbbra is a költségvetés utolsó fejezetében. Az adósságcsere 1997-ben; minden valószínűség szerint a képviselőket is megvezették akkor, amikor elfogadtatták és törvényesítették ezt az adósságcserét, és bekerült ez a közel kétezer milliárd forint a költségvetésbe mint devizahitel, aktuális piaci kamatozású devizahitel, amelynek a terheit, a kamattörlesztését és magát a hiteltörlesztést is a 2000. évi költségvetés ugyanúgy, mint '97-től minden évben a költségvetés viselte. Tehát gyakorlatilag nem történt más, mint ma már igazolt, hogy a Magyar Nemzeti Banknak olyan veszteségeit finanszírozták meg, amely veszteség gyakorlatilag beblöffölt számadatokra épül, amely veszteség gyakorlatilag abból keletkezett, hogy a Magyar Nemzeti Banknak olyan pénzügyletei voltak a CW Bank, az arany fedezetlen eladása következtében, a fedezetlenül, behajthatatlanul kihelyezett hitelek sora következtében, a pénzátmosásokban nyújtott segítés következtében, amely veszteség gyakorlatilag most az adófizető családokat terheli, holott ezzel szemben a felelős személyeket már régen bíróság előtt is felelősségre kellett volna vonni. És ezt a forráskiáramlást a költségvetésből azonnal le kellett volna már az elmúlt évben is állítani.

Ha ilyen szempontból tekintjük át - hiszen a végzett vizsgálatok is azt igazolják, hogy a bekerült adósságcsere mögött nincs tényleges olyan forrás, amely ezt indokolná, és a Magyar Nemzeti Bank veszteségeit megfizeti a költségvetés, ebből adódóan nem kerül forrás olyan fontos területek megfinanszírozására, mint a nyugdíjak rendezése, a felsőoktatás, vagy általában az oktatás finanszírozása, vagy az egészségügy finanszírozása, ha ilyen szempontból tekintjük át -, és kiemeljük ezeket a pénzeket, amelyeket javasoltunk kivenni egy költségvetés-módosítással a költségvetés kiadási oldaláról, akkor közel 500 milliárd forint keletkezne, amelyet ezen tételeknek a finanszírozására, életminőséget javító intézkedések költségvetési fedezetének biztosítására lehetne felhasználni. Márpedig egy kormányzatnak nem lehet más feladata, mint kizárólag a saját népességének, nemzetének életminőségét kell hogy javítsa, és ezekre a forrásokat kötelező megteremteni.

Ebből kiindulva, vagy ezt folytatva javasoltuk továbbá, hogy ezeket a forrásokat felhasználva a felsőoktatásban a bérhelyzetet azonnal, vagy ha lehetséges, a 2000. évben javítani szükséges. Tehát módosító indítványunkban szerepel, hogy a felsőoktatásban dolgozók bérének emelését legalább 1,5-2 milliárd forinttal finanszírozza meg a költségvetés, amelyre szintén megtalálhatók a források a költségvetésben. Ha ezt el tudjuk érni, akkor a felsőoktatásban - ahol különösen a pályakezdők, a tanársegédek és adjunktusoknak a bére kritikán aluli, szégyenteljesen alacsony - legalább arra futná ebből a forrásból, hogy a tanársegédek, adjunktusok bérét megemeljék, és majd később, egy költségvetési forrás átcsoportosításával - amennyiben ez a fajta, utolsó fejezetben szereplő piszkos pénz kikerül onnan - lehetőség van docensek, professzorok fizetésének a javítására is.

Amennyiben ez nem történik meg, akkor a felsőoktatás - ahol már elindult egy olyan kontraszelekció, hogy kiöregednek az ott tanító tanár kollégák - majd nem lesz vonzó, hogy ott helyezkedjenek el pályakezdő szakemberek. Ezért nagyon komoly veszélye van annak, hogy ennek következtében a felsőoktatás minősége is leromlik az elkövetkező években, ha erre nem figyelünk oda.

Végezetül módosító javaslataink között szerepel az is, hogy a Magyarok Világszövetségének - amely ma Magyarországon a legnagyobb civil szervezet - a 2000. évi költségvetését mintegy 50 millió forinttal emelje meg a kormányzat, hiszen ez az egyetlen és legnagyobb olyan civil szervezet, amely az összmagyarság kérdésének, sorskérdéseinek a megoldását felvállalta, és amely szervezet az elcsatolt területeinken élő magyarság sorskérdéseinek a megoldásáért is küzd, és összetartó erő a világ összmagyarságának a megtartása érdekében.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatainkat támogassák, és majd a vitában elfogadásra kerüljenek. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindössze annyit tennék hozzá, hogy valóban rendkívül fontos a jelenleg nyugdíjkorban levők ellátása, de ezt egy mondattal hadd intézzem el, mert már nagyon sokat beszéltünk róla, hogy a '98-as év jó gazdasági alapokat teremtett ahhoz, hogy '99-ben, az akkor hatályos nyugdíjtörvény szerint tisztességes nyugdíjemelést hajtson végre a kormány.

 

(10.50)

Ez nem történt meg, de most azt szeretném, hogy beszéljünk arról is, hogy mi lesz azzal a nemzedékkel, aki majd nyugdíjba megy. Tettünk olyan módosító javaslatot a 35. számú ajánlási pontban, ahol tisztelettel azt kezdeményezzük a kormánynál, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagoknál állítsuk helyre a törvényben lévő eredeti 8 százalékos tagdíjat. Azt gondolom, hogy azt a több mint egymillió polgárt és nem polgárt, aki döntött arról, hogy az öngondoskodásban részt akar vállalni, nem lehet becsapni. Ők kötöttek egy szerződést, amikor elkezdték ezt a folyamatot.

Kérem az államtitkár urat, gondolják végig, hogy ezt az indítványt is támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, bár sokszor elmondtuk, de a rend kedvéért megint el kell mondani, hogy 1994 és '98 között, tisztelt képviselő asszony, az "együtt sír, együtt nevet" elv érvényesült, azaz az aktív keresetnövekedés ütemét követte a nyugdíjemelés lehetősége, és ezen belül 1997-98-ban a nyugdíjak reálértéke növekedett, mégpedig a bérekénél is jobban növekedett. Ez ténykérdés.

Másodszor: a törvényt, a nyugdíjbiztosítás logikáját most idén sértették meg a differenciált nyugdíjemeléssel, a nyugdíjasok által várt mérték csökkentésével, mert a nyugdíjaknak a szolgálati idővel és a befizetett járulékkal arányosnak kell lenni. Ez a nyugdíjemelésre is érvényes.

És végül: a Szocialista Párt tett nyugdíjemelésre javaslatot, hogy több jusson nyugdíjemelésre, benne van a javaslatunkban, hogy 25 milliárd forinttal szánunk többet (Varga Mihály: Elnök úr!) nyugdíjemelésre, mint a kormány. Ez összességében (Varga Mihály: Elnök úr! Ez másik törvény! Nem a tb!) a tervezettnél 3 százalékkal nagyobb nyugdíjemelést jelent, mert irreálisan alacsonynak gondoljuk, különösképpen a nyugdíjasfogyasztást (Varga Mihály: Ez a költségvetési törvény, nem a tb!) tekintve azt az inflációs mértéket, amelyet a kormány figyelembe vett a tervezésnél.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr, és engedjék meg azt a megjegyzést, hogy délután lesz a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai, ne keverjük össze a két törvényjavaslatot (Keller László: Nem lett összekeverve! - Közbeszólások: Nem keverte össze!), tehát lehetőleg most a 2000. évi költségvetésről beszéljünk!

Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz. Előtte ismertetem a frakciók rendelkezésére álló tévés időkeretet: a Fidesznek 26 perc, az MSZP-nek 15 perc 13 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 5 perc 3 másodperc, a Szabad Demokraták Szövetségének 7 perc 36 másodperc, az MDF-nek kerek 10 perc, a MIÉP-nek 1 perc 18 másodperc. Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PAP JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés kapcsán a 43. számú módosító javaslatomról kívánok beszélni, amely négy pontban is szerepel az előttünk lévő jelentésben. A módosító javaslat lényege, hogy a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárcánál egy új jogcímcsoportot kívánok létrehozni, mégpedig a szigetközi mellékágak rehabilitációja címmel. Erre a címre mintegy 205 millió forintot kívánok nevesíteni. Ez a keret tulajdonképpen három helyről jönne össze: 50 millió forint a KHVM fejezeti tartalékából, 35 millió forint a környezetvédelmi tárca hasonló címéből és mintegy 120 millió forint az elmúlt évben megszavazott, szigetközi térség kárainak mérsékléséből.

Joggal merülhet föl önökben a kérdés, hogy miért csoportosítok át abból a keretből, amit tavaly nagy nehézségek árán sikerült megszavazni a szigetközi károk mérséklésére. Ismert, hogy az azért történt, mert a tavalyi évben kimaradt ez a fejezet, és célszerű volt ezt létrehozni és a mai nap is fenntartani. A nevesítés azonban, úgy gondolom, hogy önmagában nem elegendő. A Szigetközben ugyanis hosszú évtizedek óta megindult a környezet állapotának a romlása. A folyamat lassítására, esetleg annak megfordítására a korábbi kormányok, az az érzésem, nem tettek mindent. A helyzetet súlyosbította, mint tudjuk, a Duna elterelése, amely a beindult degradációs folyamatokat fölgyorsította. Erről a területről a központi költségvetés még hosszú ideig nem vonulhat ki, egyrészt azért, mert rendkívül nagy beruházásokra van szükség a helyreállításokig. Másrészt ha a Duna vize hosszú távon megosztásra kerül, akkor tudomásul kell venni, hogy a mesterséges vízellátórendszer folyamatosan több száz millió forintos terhet ró minden év költségvetésére.

Tisztelt Képviselőtársaim! A beruházásokra, anyagi segítségnyújtásra szükség van, mert a Szigetköz alatt található ivóvízbázis stratégiai jellegű nemcsak a helyi lakosság, de hosszabb távon az ország polgárai nagy része számára is. Ezt a vízkincset pedig meg kell védeni egyrészt a megfelelő vízutánpótlás biztosításával, másrészt pedig a vízbázist veszélyeztető szennyező források megszüntetésével. Az ivóvízbázis védelme mellett rendkívül fontos, hogy a táj természeti értékeit a további sorvadástól megóvjuk, a helyreállítható károkat szüntessük meg, a helyi polgárok életét nehezítő, zavaró tényezőket szűrjük ki, szüntessük meg. Az elmondottak látszólag ellentmondanak a módosításnak, mivel a kármérséklésre elkülönített keretből is szeretnék átcsoportosítani az új címre, a mellékágak rehabilitálására.

Alaphelyzetben, azt hiszem, a szigetközi kár mérséklése cím is elégséges lenne, de sajnos az élet, a gyakorlat mást mutat. A gyakorlat pedig azt bizonyítja, hogy változtatni kell. Miért? Azért, mert az illetékes tárca, jelen esetben a környezetvédelmi, az e célra biztosított keretből, amely 275 millió forint volt az idén, csupán csak 177 millió forintot költött a kármérséklésre, míg a fönnmaradó 100 millió forintot más célra fordította. Ez pedig számomra elfogadhatatlan. Erre mondhatnánk azt is, hogy várhatóan majd a következő évben jobb lesz, sajnos az előjelek a beterjesztett javaslat alapján nem ezt mutatják.

Mindjárt az elején sérelmezem azt, hogy a keretet maga a környezetvédelmi tárca megrövidítené, a tervezet szerint mintegy 35 millió forinttal, a fejezeti tartalékba való átsorolással. Számomra ez teljesen elfogadhatatlan, mert amikor a térségbe az indokolt keretnek csak a töredéke jut, akkor a környezetvédelemért felelős tárca miért vesz mégis el ebből a keretből? Véleményem szerint ez így nem helyes. Másrészt a költségvetési törvény indoklásában a megmaradó összeget is kiemelten olyan célokra kívánja fordítani, mint a monitorozás, a nagy számú vízmintavétel és elemzés, amit eddig is kellett volna végezni, ami alapján mára több évtized óta konkrét tervekkel kellene rendelkezni és nem a ma meglévő célt átformálni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is tudni kell, hogy ezzel a módosítással nemhogy csökken a térség kárainak mérséklésére fordítható összeg, hanem mintegy 50 millió forinttal megnő a KHVM tartalékkeretéből történő átcsoportosítás után. Azonkívül azt is látni kell, elsősorban szakmailag, hogy a mellékágak rehabilitációja az egyik kulcskérdés a szigetközi károk mérséklésénél. Ha ez a folyamat elkezdődik és megfelelő ütemben folyik, akkor ennek a tevékenységnek köszönhetően javítható a vízbázis visszapótlódása, javul a mezőgazdasági termelés biztonsága, az egész táj állapota, a növény- és az állatvilág életkörülményei.

Tisztelt Képviselőtársaim! E módosító kapcsán ismét fölhívom a figyelmüket egy számomra nem szimpatikus jelenségre. Miről van szó? Néhány szocialista képviselőtársam mindent megtesz azért, hogy a kormánypárti képviselők és az ellenzéki polgármester vezette városok között feszültséget indukáljon és azt fönntartsa. A Szigetköz kapcsán el kell mondanom, hogy a tavalyi szavazás során a térségben élő nevezett képviselők és az egész Szocialista Párt nem szavazták meg, hogy a szigetközi károk mérséklésére keretet különítsünk el, a kármentés számukra nem volt fontos. Nem érdekük ezek szerint, hogy ne keletkezzenek visszafordítható károk? Ha igen, akkor miért nem adnak be önök ehhez módosító javaslatokat? De ha ezt nem teszik meg, akkor miért nem támogatják a helyi képviselő javaslatait? Nem a probléma megoldása talán a fontos önöknek, nem az ügyek lerendezése, hanem a hangulatkeltés? Azt gondolom, sokkal hasznosabb, ha egy problémáért teszünk, és megpróbáljuk közösen megoldani. Ha valami, akkor a környezetvédelem egy ilyen terület. Erről néhány szót a város kórháza és az elkerülő út kapcsán is kívánok még szólni, mivel önök ezt megtették napirend előtt, aggódva a városért. Én is aggódom, és szeretném, ha ebben önök nemcsak aggódnának, hanem tennének is, mint ahogy tehettek volna már korábban is.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a benyújtott módosító javaslataimat támogatni szíveskedjenek. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Föltennék egy kérdést, hogy milyen egy jó módosító indítvány költségvetési témában? Megítélésem szerint olyan, amely gondol a jövendő EU-csatlakozásra, illetve a meglevő társadalmi igazságtalanságokat próbálja kiegyenlíteni.

(11.00)

Megítélésem szerint a Kovács László és Burány Sándor nevével fémjelzett alternatív MSZP-s, szocialista módosító csomag ennek a feltételnek eleget tesz. Miért? Azért, mert forrást teremt a nyugdíjak rendezésére, forrást teremt az oktatásra, a családok esélyegyenlőségének megteremtésére azzal, hogy a családi pótlék gyermekkedvezménnyel való megemelésére tesz javaslatot, és kiemel három fő területet: az egyik az önkormányzat, a másik az egészségügy, a harmadik az agrárium kérdése. Ez utóbbival szeretnék foglalkozni elsősorban.

Tudom azt, hogy rendkívül nehéz pluszforrásokat teremteni, rendkívül nehéz a nemzetgazdaság jelenlegi helyzetében támogatási lehetőségeket találni. Miért? Mindannyian tudjuk, hogy tíz év kellett ahhoz, hogy a rendszerváltás által elszenvedett és megélt gazdaságiteljesítmény-visszaesést korrigáljuk, és napjainkra érhettük el az 1989-90. évi szintet. Ugyanez az agrárgazdaságnál még rosszabb, mert jelenleg sem érte el még az agrárgazdaság az 1989. évi teljesítményszintet, sőt az 1990. évinek is csak a 70 százalékán áll. Mindenféleképpen foglalkozni kell, és pluszforrást kell adni az agrárgazdaságnak azért is, mert az EU-joganyag több tízezer oldalának fele csak a mezőgazdasággal foglalkozik. Azért kell még pluszforrásokat adni a mezőgazdaságnak, az agráriumnak, a vidéknek, mert valahol ezt egy egységnek kell tekinteni úgy, mint ahogy az EU-ban van, vagyis nemcsak egyszerű agrártermelésről van szó, hanem szó van a vidékről mint tájról, és szó van arról, hogy egy plusz megélhetési forrást is lehet teremteni ezek kiaknázásával.

Az a 47 milliárdos csomag, amelyet a Szocialista Párt ebben javasol, csak részben tesz eleget, hiszen ennél kétszer-háromszor többre lenne szükség, de tudjuk azt, hogy ennyire képes jelenleg a nemzetgazdaság. Persze azzal a fideszes véleménnyel nem érthetünk egyet, amelyik úgy szólt, hogy ha ilyen nehéz helyzetben van a nemzetgazdaság, akkor meg kell értenie az agráriumnak is, több áldozatvállalásra van szükség az agráriumban, hiszen az előbb említett számok miatt ez az agrárium már igen sok áldozatot, ez a vidék nagyon sok áldozatot hozott a rendszerváltásért, és azért, hogy jelenleg ebbe a gazdasági helyzetbe kerülhessen az ország. Ebben a 47 milliárdban milyen címeket neveztünk meg? Elsősorban fejlesztést, piacra jutási támogatást, illetve termelői közvetlen támogatásokat. Ezekkel szeretnénk segíteni a vidéket, az agrártermelést.

Szeretnék még egy szót szólni arról, hogy miért is lenne szükség az EU-csatlakozáson túl ennek a plusztámogatásnak a megadására. Túl azon, hogy az agrár-érdekképviseleti szervezetek, az agrártermelők összefogása egységesen követel tőlünk nagyobb támogatottságot, úgy érzem, nekünk is felelősséget kell vállalnunk. Ha ezt a lépést nem tesszük meg, akkor ez a nemzetgazdaság egészére és az ország minden lakosára kihatással lehet, hiszen azzal, hogy az elmúlt két évben szinte nem változtak a felvásárlási árak, a piaci árak, olyan helyzetbe kerültek az agrártermelők, ami már-már padlóra küldheti őket, és ha összeomlik a nemzetgazdaság, összeomlik az EU-csatlakozási esély is. Sőt, van egy másik dolog, ami szinte mindannyiunkat érint: most sok városinak jó a viszonylag olcsó élelmiszer, viszont ha összeomlik az agrárgazdaság, az olyan hirtelen inflációt, illetve élelmiszerár-emelkedést okozhat, ami, úgy érzem, egyikünknek sem lehet érdeke.

Jól tudjuk, hogy igazából ennek a javaslatnak - amit mi beadtunk - az elfogadása nem tőlünk függ, hiszen a koalícióé a kormányzati felelősség, de bízunk benne, hogy ezt a támogatottságot akár erre a 47 milliárdra is meg fogjuk kapni a koalíció részéről is.

Még egy területről szeretnék szólni, amit bár a mezőgazdasági bizottságban elbíráltak, de nagyon helyesen - mivel ez majd később a fejezeteket érintő - más bizottságban nem bíráltak el: ez egy 55 milliárdos garanciavállalási csomag, amely elősegíthetné a termelői konszolidációt. Már most szeretném felhívni a figyelmet ennek fontosságára, mert mindez az előbb említett 47 milliárdon túl segíthetné az agrártermelők és a vidék esélyhez jutását ahhoz, hogy immáron egyenjogú polgárként juthassanak ők is az EU-ba.

Arra kérném ismételten kormánypárti képviselőtársaimat és az államtitkár urat, hogy vegye figyelembe ezeknek az indítványoknak a hatását és ezeknek a nagyságrendjét, és támogassa a kormány. Mi a magunk részéről ígérhetjük azt, hogy ha kormánypárti részről olyan felkarolható indítvány lesz, amelyik hasonló a mi csomagunkhoz, akkor mi ezt a gesztust természetesen meg fogjuk adni, és nem azzal a céllal, hogy koalíciós feszültséget teremtsünk, hanem azzal, hogy segítsük egy-egy adott terület felzárkózását, segítsük valahol a társadalmi igazságosság érvényesülését.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Egy perc húsz másodpercre megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Ház! A közbiztonságról, a közalkalmazottak bérrendezéséről szeretnék szólni. A rendőri állomány elmaradt készenléti díjának megfizetése komoly problémákat vet fel a belügyi dolgozók körében, ezért Balczó Zoltán képviselőtársammal új alcím megnyitásával arra tettünk javaslatot, hogy a 2000. költségvetési évben az 5,2 milliárd forintos bérfizetés ne a folyó rendőri kifizetések terhére történjen meg, hanem a PM-fejezet egyébként is rugalmas, minden bizonnyal túlteljesíthető fedezete mellett. Úgy ítéljük meg, hogy ezzel az elmaradt készenléti díjaknak a folyó bérelőirányzatokból történő kiegyenlítése a rendőrség válságának további mélyülését nem fogja kiváltani. Fontosnak ítéljük meg a rendőrök munkájának megfelelő anyagi elismerését.

Ugyanakkor egy másik módosító indítványomban pedig az igazságügyi szakértői kamarának a fejezeten belüli átcsoportosítását úgy kívánom megoldani, hogy az Igazságügyi Minisztériumból egy szerény, 30 millió forintos összeggel az igazságügyi szakértői intézetek beruházási támogatásait segítsük. Kérem a képviselőtársakat, hogy támogassák ezeket az indítványokat.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak kétperces hozzászólásra, MSZP

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban csak egy nagyon rövid reagálást szeretnék tenni, hiszen Karakas János képviselőtársam nagyon röviden szólt az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkról, illetve az ezzel kapcsolatos agrárkérdésekről. Az általános vitában elmondtam, hogy olyan dolgot halasztott el a kormány ezzel a költségvetéssel, amire valószínű, hogy még egyszer vagy nagyon sokszor nem lesz lehetőség. Tudjuk, hogy egyre inkább közeledünk az európai uniós csatlakozáshoz, és ha tagjai leszünk az Európai Uniónak, akkor ott már meghatározott szabályok szerint történik az agrárágazat fejlesztése. Most még lehetőség lett volna arra, hogy a nemzeti költségvetésünkből egy kicsit bővebben juttassunk ennek az ágazatnak, de úgy tűnik, hogy a kormány ezt a lehetőséget elszalasztotta.

Ha már csak azt nézzük, hogy két évvel ezelőtt elfogadott, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény szerint is közel 9-10 milliárd forinttal több járna ennek az ágazatnak, azt már nem is merem mellé tenni, hogy néhány hónappal ezelőtt a felelős kormány felelős minisztere aláírt egy egyezséget a legfontosabb érdekképviseleti szervekkel. Gyakorlatilag ebből az egyezségből semmi nincs betartva, gyakorlatilag ennek a hátterét nem követi a költségvetés, nem biztosítja azokat a feltételeket, amelyeket aláírt a felelős miniszter.

Ezt csupán azért szerettem volna elmondani, mert ez is hozzátartozik a költségvetéshez, és ez is hozzátartozik azokhoz a problémákhoz, amelyekről Karakas János az előbbiekben beszélt. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Két percre megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak, Fidesz.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök annak, hogy szocialista képviselőtársaim ilyen éleslátással veszik tudomásul azt, hogy mit szalasztottak el az elmúlt négyéves kormányzási ciklusukban, és elmondták - az ő elmondásukra, nem másra hagyatkozom, nem a politikai nyilatkozatokra, hanem az ő személyes nyilatkozatukra -, hogy a négy év alatt mit nem tudtak a saját kormányukon keresztülverni.

(11.10)

Éppen ezért szeretném elmondani nekik, ez a kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az európai uniós csatlakozásra felkészüljünk, és az Európai Unió tagjaivá váljunk, természetesen a költségvetés megfelelő korlátainak a betartása mellett. Nekik volt egy olyan lehetőségük, amivel nem éltek. Nem hiszem, hogy ma ezt a polgári kormányon kellene számon kérniük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót két percre Francz Rezső képviselő úrnak, MSZP.

FRANCZ REZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon sok választópolgárban merül fel a kérdés, hogy állandóan az adófizetők pénzét és az agráriumra fordított támogatásokat vesszük előtérbe. Teljesen egyértelmű, hogy a kormány fékezi a tömegközlekedésben az indokolt költségek emelkedését, például a bérletek árának emelését, vagy az energiaszolgáltatás díjtételeit igyekszik visszaszorítani.

Ilyen törekvés az agráriumban nincs, nem szükséges, mert túlkínálat van a piacon. Ezzel ellentétben a támogatás szükséges. Miért? Az elmúlt években azt tapasztaltuk, hogy a mezőgazdasági termelvényeknél a termelői árak nem növekedtek; az ipari árak igen, az input árak igen. Azon senki nem vitatkozik, hogy a gázolaj, a növényvédőszer, a műtrágya, az alkatrész árai hogy emelkednek, így a mezőgazdasági termelések és a mezőgazdasági termelvények értékesítési árainak az alacsony volta miatt nincs nyereség az agráriumban.

Az előző négy évben is probléma volt ez, de szeretném megjegyezni, hogy 1994-ben 33 milliárd forint volt az agrárium költségvetési támogatása, és ezt az előző négy év kormányzata - nincs mit szégyenkezni - tisztességesen feltornászta, amennyire lehetett. Ahhoz képest, hogy 413 milliárd, hogy mit ígértek a választási és a kormányprogramban, elvárható lenne, hogy megfelelő támogatás jusson azoknak, annak a vidéknek, amely egyértelműen rászorul. Tárgyalni fogjuk még a héten az agrárgazdaság és a vidék helyzetét. Tehát erre a támogatásra joga van, rászorul, mert a hátán viseli az infláció csökkentésének a terhét. Nem lehet arra a rétegre lőcsölni ezt a dolgot, mert vidéken az agráriummal foglalkozó embereknek is meg kell élni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kékkői Zoltán képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, normális felszólalásra. 5 perc 3 másodperc áll rendelkezésére. Tessék!

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslat Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot érintő módosító javaslatainak részletes vitájához szeretnék hozzászólni. Ezen belül is az első kötet 336-365. és a harmadik kötet 381/1-362/1. számú módosító javaslatokat érintem. Ezek csak az általunk benyújtott módosító javaslatok egy részét érintik.

Az első kötetben lévő, a mezőgazdaságot érintő módosító javaslatok között igen sok az egymásnak ellentmondó javaslat. Az MSZP-s képviselők által benyújtott módosító javaslatok a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium igazgatásának költségvetését, a szakigazgatási intézmények költségvetését, az Európai Unióhoz való csatlakozás nemzeti programjának költségét csökkenti, ugyanakkor a piacra jutás támogatásának megtérülése című részt és az agrártermelés költségeit csökkentő támogatást növeli. Az SZDSZ részéről pedig éppen ellentétes módosító javaslatokat nyújtottak be. Vessük csak össze például a 348. és a 349. , vagy a 360. és a 364. számon benyújtott módosító javaslatokat.

A Független Kisgazdapárt által benyújtott - mint már említettem, a harmadik kötetben ismertetett - módosító javaslatok logikailag összefüggőek és szerintünk megalapozottak. Ezek mintegy 93 milliárd forint többletlehetőséget biztosítanak az FVM számára.

A 338/1. számú módosító javaslat növeli az első kötet 12/2/4 kiadási előirányzatát 4 milliárd forinttal. Ennek a növelésnek a lényege a kis- és családi vállalkozások megerősítése, az agrárigazgatási rendszer teljes körű kialakítása érdekében a falugazdász-hálózat növelése ezer fővel. Erre azért is van nagy szükség, mert a működő mezőgazdasági vállalkozások 71 százaléka egyéni vállalkozás, s ezek a vállalkozók igénylik a falugazdászok által nyújtott szolgáltatásokat. Jelenleg egy falugazdászra sok helyen 10-15 település jut.

A 344/1. számú módosító javaslat növeli a 12/10/2/42 kiadási előirányzatát 2 milliárd forinttal. Ennek szükségességét az idei és az előző év természeti katasztrófái indokolják. Szükséges a vízgazdálkodás technikai feltételeit is javítani.

A 344/2. számú módosító javaslat növeli a 12/10/2/43 kiadási előirányzatát 2,2 milliárd forinttal. Ez a többlet az agráregyetemeken folyó ágazati kutató-fejlesztő tevékenységekre, gazdálkodást segítő szaktanácsadási tevékenységekre kell, valamint tanüzemek, tangazdaságok fejlesztésére kerülne.

A 351/1. számú módosító javaslat növeli a 12/10/4/1/1 kiadási előirányzatát 20,8 milliárd forinttal. Erre a nagy összegre azért van szükség, hogy az építési beruházások megfelelő színvonalon valósuljanak meg, és folytatódjon a fiatal agrárvállalkozások és az új típusú szövetkezetek beruházásának támogatása.

A 352/1. számú módosító javaslat növeli a 12/10/4/10/1 kiadási előirányzatot 9,9 milliárd forinttal. Ez az összeg a kiemelt jelentőségű területfejlesztési programok központi keretének biztosítása érdekében és a leghátrányosabb helyzetű megye felzárkóztatásának elősegítése céljából szükséges.

A 352/2. számú módosító javaslat növeli a 12/10/4/10/13 kiadási előirányzatot 5,5 milliárd forinttal. A kistérségek felkészítéséhez van szükség erre a többletre, ugyanis a SAPARD-program végrehajtásából adódó feladatokra állandó nonprofit kistérségi ügynökségeket kell létrehozni.

A 352/3. számú módosító javaslat növeli a 12/10/4/10/4 kiadási előirányzatát 8 milliárd forinttal, a kidolgozott stratégiai programok, projektek keretében a mezőgazdasági energiatermelés, valamint a logisztikai képzési intézményrendszer fejlesztésére.

A 357/1. számú módosító javaslat növeli a 12/11/1 kiadási előirányzatát 15,6 milliárd forinttal. Ez a többlet a piacra jutás támogatásán belül az évenként jelentkező termelési feszültségek levezetésére, az exporttámogatások megfelelő szintű érvényesítésére és a termelés minőségének javítására szükséges.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Solymosi József képviselő úrnak, MSZP.

DR. SOLYMOSI JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kékkői Zoltán hozzászólásához kapcsolódva csupán két számot szeretnék megemlíteni. Az egyik úgy hangzik, hogy az elmúlt évhez viszonyítva a közvetlen termelői támogatások 14 százalékkal növekednek. Ebből az összegből kellene fedezni a termelési támogatásokat, a beruházási, fejlesztési támogatásokat és a piacra jutási támogatásokat, mindazoknak a hátrányoknak a lefaragását, amelyek az európai uniós csatlakozásunk során nagy gondot és problémát jelentenek. Ugyanakkor a másik oldalon az FVM működési kiadásai pedig 28 százalékkal növekednek. Azt hiszem, a két szám arányán érdemes elgondolkodni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy költségvetés összeállítása mindig értékválasztás kérdése. Amikor ellenzéki képviselők megfogalmazzák a maguk módosító csomagját, abban is értékválasztás fejeződik ki, hogy koncepcionálisan, politikai szempontból mit tartanak fontosnak, mit tartanak kiemelkedően támogatandó célnak.

(11.20)

A szabad demokraták három ilyen célt tűztek ki akkor, amikor módosító indítványaikat megfogalmazták: egyrészt a helyben jelentkező feladatok ellátásához kívánunk több forrást biztosítani, erről beszélt részletesen Wekler Ferenc képviselőtársaim; másrészt a jövőbe tekintve az infrastruktúra fejlesztésére szeretnénk több pénzt biztosítani, erről részletesen Kovács Kálmán képviselőtársam szólt; a harmadik cél pedig a hátrányokkal küszködők fokozottabb megsegítése. Én erről szeretnék röviden beszélni, hangsúlyozva, hogy a szűkös időkeret miatt nem térhetek ki a gyermekvállalással kapcsolatos kérdésekre, a Ház falai között már sokszor elmondtuk, hogy inkább a családi pótlék megemelését és inkább a gyes, a gyermekgondozási segély megemelését javasoltuk volna - sajnos a kormány nem ezt az utat járja.

Amiről most részletesebben szeretnék szólni, az a fogyatékosügyet érinti, egészen pontosan azt figyeltük, azt vizsgáljuk, hogy a fogyatékosügyi törvényből fakadó feladatok végrehajtásához milyen forrásokat biztosít a kormány a 2000. évi költségvetésben. Sajnálatos módon meg kellett állapítanunk, hogy a kormány jobbára szavakban támogatja a fogyatékosügyet, szavakban szól arról, hogy a fogyatékostörvény végrehajtását fontosnak tartja, de ez a 2000. évi költségvetés az ehhez szükséges forrásokat nem tartalmazza, nem tartalmazza időarányosan az első évben megoldandó feladatokhoz szükséges pénzmennyiséget.

Néhány konkrét témáról szeretnék hosszabban szólni. Két olyan téma van, amelyhez milliárdos nagyságrendű módosító indítványt nyújtottunk be, jelzés értékű lenne, ha ezeket a módosító indítványokat a tisztelt Ház elfogadja.

Az egyik ilyen terület a lakóotthonok kiépítésének a feladata. Jól tudom, hogy 2010-ig ír elő határidőt a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségükről szóló törvény, de ha nem kezdjük el kellő léptékben előkészíteni és megoldani ezeket a feladatokat, akkor egészen bizonyos, hogy 2010-re nem tudjuk befejezni. A jelenlegi költségvetés-tervezet 200, azaz kétszáz millió forintot tartalmaz arra, hogy kiépítésre kerüljenek ilyen lakóotthonok. 200 millió forint az előterjesztő szerint is legfeljebb tíz ilyen lakóotthon kiépítésére elegendő pénz, amelyben körülbelül száz ember helyezhető el.

Tisztelt képviselőtársaim, ha körülbelül 20 ezer olyan fogyatékkal élő ember él ma Magyarországon, akinek a lakóotthonos elhelyezése nagyon indokolt lenne annak érdekében, hogy az életkörülményeiket javítsuk, hogy tulajdonképpen segítsük megélni számukra azt az önálló életvitelre való alkalmasságot, amire képesek, akkor könnyű kiszámolni, hogy így bizony száz esztendő kellene ahhoz, hogy ilyen költségvetési, finanszírozási feltételek mellett ennyi embernek kiépítsük a lakóotthonokat. Következésképp úgy éreztük, hogy itt egy léptékváltásra van szükség, mi 3,8 milliárd forint pluszt javaslunk erre a célra, ebből véleményem szerint körülbelül 160 lakóotthon lenne kialakítható 1600-2000 ember számára. Ha ezt a tempót tartanánk évenként, akkor körülbelül elvégezhető lenne a feladat.

A másik milliárdos nagyságrendű javaslatunk az akadálymentes közlekedés fejlesztésével kapcsolatos, erre a törvénytervezet 180 millió forintot tartalmaz. Mindannyian tudjuk, hogy egy busz több mint 30 millió forintba kerül, következésképp ebből az összegből összesen 6 darab busz lenne vásárolható, ami észrevehetetlen mennyiség a közlekedésben, következésképp itt is egy léptékkel nagyobb nagyságrendben kellene gondolkodni ahhoz, hogy ezen a területen érzékelhető legyen a változás.

Módosító indítványt fogalmaztunk meg a mozgáskorlátozottak támogatási összegének növelése érdekében is, hiszen itt egy forint emelést nem tervez a kormány - legalább a tervezett infláció mértékében indokoltnak tartanánk megemelni ezt az összeget.

Ugyancsak egy forinttal nem emeli a tervezet a négy nagy országos fogyatékosszervezet, -szövetség költségvetését. Azt gondolom, hogy ez példátlan, ez tarthatatlan, pont abban az évben, amikor a fogyatékostörvény már hatályba lépett, amikor az első olyan költségvetést tervezzük, amelyben a feladatokra már valóban biztosítani kellene forrásokat. A négy nagy fogyatékosszervezet: a vakok, a hallássérültek, a mozgáskorlátozottak és az értelmi fogyatékosok országos szervezetei '90 óta minden évben legalább az infláció arányában megemelt pénzt kaptak, erre a célra a legsúlyosabb válságévben is, amikor a megszorításokat el kellett szenvednünk, biztosítottunk forrást. Semmivel nem magyarázható, hogy 2000-ben egy forinttal nem emelkedik ez a támogatási összeg. Nem magyarázat az, hogy létrejött a fogyatékostanács, hiszen a fogyatékostanács nem elvesz a meglévő feladatokból, hanem ellenkezőleg: egyfajta lendületet ad ezen feladatok végrehajtásához.

Sajnos, az időm rendkívül rövid, úgymond le is telt. Azt gondolom, a szavazásnál fog kiderülni, hogy képviselőtársaim, a kormánypárti képviselők valóban csak szavakban tartják-e fontosnak a fogyatékosügy kezelését vagy tettekben is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. A Független Kisgazdapárt és a MIÉP mellett a szabad demokrata frakció időkerete is kimerült. Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint 800 módosító indítvány, javaslat érkezett a költségvetéshez, ennek csak kicsi, pici töredékét támogatta a kormány, és a szakbizottságok is egyöntetűen csak kevés módosító javaslat mellé álltak. A viták után a legtöbb képviselő új lehetőséget keres, vagy igyekszik megtalálni azt a közös nevezőt, amely mentén ő is csatlakozni tud más, hasonló tartalmú és célú javaslatok megfogalmazásához és megszavazásához. Én is átfogalmaztam korábbi módosító javaslataimat, és kormánypárti képviselőként nagy fegyelemmel, maximális mértékben figyelembe vettem a forráshiányra hivatkozó kormányzati ellenérveket.

Az egyik legnagyobb véleménykülönbség köztem és a kormányt képviselő költségvetési szakértők között a magyar tudományos élet költségvetési támogatásának kérdésében van. Egyetértek a délelőtti vita során megszólaló Balczó Zoltán, Bazsa György, Lentner Csaba vagy éppen Csige József képviselőtársam megnyilatkozásával, hiszen a Magyar Demokrata Fórum azonos állásponton van, mint az ellenzéki képviselők, de az oktatási és tudományos bizottság ülésén tapasztalni kellett, hogy teljes mértékben azonosultak a Fidesz és Kisgazdapárt képviselői is azzal, hogy mindenképpen jóval magasabb szinten és nagyobb összeggel kell támogatni a magyar tudományos élet költségvetését.

Ugyanúgy el tudom mondani azokat az érveket, megállapításokat, amelyek az elmúlt napokban, hónapokban elhangzottak, hogy az akadémiai kutatók bérelmaradása az egyetemi kutatók béréhez képest is 40 százalékos, hogy egyre több nemzetközi hírű kutató megy külföldre, és vonja ki ily módon szellemi tőkéjét a magyar gazdaságból. Egyre mostohábbak a kutatások tárgyi feltételei, és egyre kevesebb a lehetőség tudományos szakfolyóiratok beszerzésére vagy cseréjére, az értékesebb műszerek karbantartására és korszerűsítésére. A kutatás és fejlesztés mai nagyobb támogatása nélkül a jövőben országunk még a közepesen fejlett országok tudományos teljesítményét sem lesz majd képes megközelíteni, azaz országunknak a jövőben le kell mondania az új termékek és új eljárások révén elérhető magasabb jövedelmekről.

 

(11.30)

 

Ha a több év alatt kialakult helyzet orvoslására a jövő évben már nincs lehetőség, legalább az országos tudományos kutatási alapprogramokra szánt támogatások növekedjenek jobban az eredetileg tervezettnél. Ez egyöntetű véleménye az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottságának, és ilyen értelmű csatolt módosító javaslatunk is lesz.

A közoktatás területén a kistelepülések iskolái vannak a legnehezebb helyzetben. A gondot felismerte a kormány, és az elmúlt évben előrelépés történt az 1100 főnél kisebb településeken lévő iskolák megmentése és fenntartása érdekében. Sajnos, a veszélyeztetett iskolák köre ennél szélesebb, azaz a településeknél általában hozzávetőleg az 1500 fős lélekszám az a határ, amely fölött már nem kell szembenézniük az iskoláknak a mindennapos létbizonytalansággal és a megszüntetés veszélyével. Csatlakozó módosító indítvány révén kívánjuk elérni az 1500 főnél kisebb települések iskoláinak fokozottabb állami támogatását és fennmaradását, és ezzel a véleménnyel is egyetért az oktatási bizottság.

Két közérdeket szolgáló alapítvány költségvetési támogatása érdekében is csatlakozó módosító indítványt nyújtok be. A Közoktatási Modernizációs Alapítványnak a korszerű pedagógiai módszerek kidolgozásában és a gyakorlatba történő átültetésében, a pedagógusok továbbképzésében betöltött szerepe csak akkor őrizhető meg, ha legalább a jövő évben várható inflációt ellentételező összeggel megnöveljük a korábbi támogatást.

A "Házat, Hazát" Alapítvány önerős munkavégzésen és előtakarékoskodáson alapul, a fiatal családok házépítő mozgalmát működteti. Véleményünk szerint egy megújuló lakáspolitika nem hagyhatja ki a számításból sem a családok munkavégzési hajlandóságát, sem a hagyományosnál olcsóbb, könnyűszerkezetes építési technológiákat. Ez az alapítvány egy már évtizedek óta működő, az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában államilag is segített házépítő mozgalom hazai átültetésére vállalkozott. Ezek az országok tudják, hogy nem olyan gazdagok, hogy ne vegyék igénybe ezt a lakáspolitikai eszközt.

Kérem a képviselőtársaimat, támogassanak módosító javaslataim elfogadásában. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MDF és a MIÉP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Csapody Miklós képviselő úrnak, MDF.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Két percben csak annyit mondhatok és azzal kezdem mindenekelőtt, hogy volt egy örvendetes kör a vita korábbi szakaszában, ahol ellenzék és kormánypártok között egyetértés volt a tudomány és a kutatás-fejlesztés támogatásának szükségességében. Ezért tehát a Magyar Demokrata Fórum frakciója, tekintet nélkül arra, hogy az e tárgyban, tehát a XXXIII. fejezettel kapcsolatosan honnan érkezett javaslatok vannak az előterjesztésben, ezeket mind támogatni fogja. Ugyanis nem az a baj, hiszen az igaz, hogy a szürkeállomány és a magyar tudományosság bázisának pótolhatatlanságát olyan sokan hangsúlyozzák, hanem az a baj, hogy még csak meg sem kezdődött a tudományos intézményrendszer átalakítása. Az csak látszólagos indok a 60 milliárd forintos rendkívül alacsony támogatásra, hogy ez egy nagy munka, amit nagyon nehéz végigvinni, azonban azt tapasztaljuk, hogy az elmúlt időben sem kezdődött meg ennek a rendszernek az átalakítása.

Tehát egyrészt helyes és igaz az, hogy nem a magyar tudományt vagy a tudományosságot, a kutatás-fejlesztést kell általában finanszírozni, persze kell bizonyos prioritásokat megállapítani, azonban ezeket meg kell állapítani. És például egyet máris mondok: a hazai műszaki-természettudományos felsőoktatás anyagi, műszerezettségi helyzetében - mondhatják, hogy hazabeszélek, budapesti Műegyetem, de nem -, ebben a szférában oly mértékben leromlottak az állapotok, hogy ha a bizonyos nagyrendszeri átalakításokig valami itt nem történik, és csak ez a szomorúan szégyenletes 60 milliárd marad, akkor a magyar tudomány helyzetéről csupán monológokat mondhatunk és sirámokat hallhatunk.

Tehát azzal fejezem be, elnök úr, amivel elkezdtem, hogy a XXXIII. fejezet módosító indítványait az MDF támogatni fogja. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP, négyperces időkeretben.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséhez a Magyar Szocialista Párt beterjesztett egy alternatív koncepciót. Ennek egy része az egészségügyi ellátás javítását szolgáló módosító indítványokat tartalmazza, érinti az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetését, és érinti a 3. számú mellékletben az önkormányzatoknak nyújtott normatív támogatásokat.

A Szocialista Párt módosító indítványai mellett az én módosító indítványaim is szerepelnek még az eszközfejlesztési programok, az AIDS-program, a mentálhigiénés program és a háziorvosi és fogorvosi praxisok fejlesztése ügyében az 586-599. ajánlási pontok között hét pontban.

A rendelkezésemre álló rendkívül rövid időben csak részlegesen tudom indokolni ezeknek a benyújtott módosító indítványoknak a szükségességét. Az önkormányzatokat a következő évi költségvetésben a kormány tervezett intézkedései nem hozzák könnyű helyzetbe. De a tulajdonos önkormányzatokat, amelyeknek gondoskodniuk kell az egészségügyi intézményeik működőképességéről, a következő évben a kormány gyakorlatilag teljesen magára hagyja. Hogy ez a szándék nem véletlen, azt a korábbi hónapokban elejtett kormányzati megjegyzések alaposan alátámasztják. Ha a tulajdonosok nem tudják ellátni alapvető feladataikat, amelyek az intézmények fejlesztésével, a műszerek pótlásával és korszerűsítésével kapcsolatosak, a kormány véleménye szerint a tulajdonosok adják vissza tulajdonukat az államnak. Mi azonban azt gondoljuk, hogy van más út is.

Az önkormányzatokat mint tulajdonosokat nemcsak felelőssé, hanem képessé is kell tenni feladataik ellátására. Ezért javasolja a Magyar Szocialista Párt az úgynevezett egészségügyi normatíva bevezetését, mely ebben az évben mintegy tízmilliárd forintnyi többletforráshoz juttathatja az önkormányzatokat. Mondhatják a képviselőtársaim, hogy ez igen kevés pénz. Mégis azt mondom, hogy ez lehet egy első lépés e feladat teljesítéséhez.

A másik ilyen nagy fejezet az ágazat eszköz- és műszerparkjának a fejlesztéséhez kapcsolódik. Kedves képviselőtársaim, nem beszélhetünk a hozzáférés egyenlőségéről, esélyegyenlőségéről akkor, ha az egyik állampolgárnak az ellátásakor korszerű, míg másoknak egy leselejtezésre megérett eszköz áll rendelkezésére a gyógyulásához. Ezért, képviselőtársaim, három olyan megkezdett kormányprogram folytatását kérjük számon a kormánytól, és a módosító indítványainkkal ajánlunk többletforrást ennek teljesítéséhez, melyet egyébként a kormány is fontosnak tart, és amelynek a rendelkezésre álló forrása nagyságrendekkel marad alul a szükséglethez képest.

Remélem, a kormány támogatni fogja a javaslatunkat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Az MSZP ideje is lejárt. Az MDF-nek van 2 perc 35 másodperce, és a Fidesznek 18 perc 30 másodperce. Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, hogy csalódott vagyok. Azért vagyok csalódott, mert nagy várakozással vártam a mai részletes vitát, amelyben - ezt jogosan várhattam el - a Magyar Szocialista Párt meg fogja majd indokolni az általa benyújtott és elnevezett alternatív költségvetési koncepciót, amelyet egyébként írásban összvissz másfél oldalon indokolt meg. Tehát arra lehetett számítani, hogy majd a részletes vitában kifejtik, hogy itt miről is van szó.

(11.40)

Bevallom őszintén, hogy csalódás ért. De emögött én azt látom, hogy igazából a Szocialista Párt beismerte azt, hogy ő sem képes ennél jobb költségvetést készíteni. Hiszen ha jobb költségvetést tudott volna készíteni, akkor nem csak a költségvetés egy töredékére adott volna be módosító javaslatot, és nem csak egy-egy részterületet illetően, lényegében minimális összegekkel, ami az egész költségvetést illeti.

Bevallom őszintén, én úgy látom, hogy ha egy középiskolában, egy közgazdasági szakközépiskolában egy tanuló egy ötórás dolgozatban azt a feladatot kapja, hogy előtte van egy költségvetés, és készítsen egy alternatív költségvetést, valószínű, hogy jobban megfelelt volna ennek a kihívásnak, mint a Szocialista Párt. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Pap János tapsol.)

Az a véleményem, hogy jogos a beismerésük, hiszen az ő módosító javaslatuk tele van ellentmondásokkal; többek között ilyennel, hogy növeli a költségvetés hiányát, aztán növelné az inflációt, aztán csökkentené az adóterhelést, de mellé növelné az adóbevételt. De mindenképpen elismerték azt is, többek között az indoklásban írják, hogy most már ők is minden gyermek utána megadnák a családi pótlékot, de annak forrását nem nevezik meg.

Bevallom őszintén, a rövid idő miatt már csak egy dolgot mondanék el. Ma reggel a televízióban Varga Mihály és Szekeres Imre hevesen vitatkoztak. Én már akkor tudtam, hogy Szekeres Imre ma a vitán nem lesz itt, Varga Mihály itt van. Hát ez az önök hozzáállása a magyar állam költségvetéséhez! (Dr. Wiener György: Itt kell lennie, mert előírás, hogy itt legyen!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kérem, mindenki őrizze meg a hidegvérét, mintha az angol parlamentben lennénk! (Derültség. - Dr. Hack Péter: Csak úgy? - Dr. Kökény Mihály: Ott van aztán igazán zsivaj!)

Most megadom a szót Farkas Sándor képviselő úrnak. Tessék!

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az agrár-, vidék- és területfejlesztést érintő költségvetési fejezetről és annak a módosításairól tárgyalunk, úgy gondolom, egy alapvető gondolatot meg kell erősíteni, ez pedig a következő: az 1999. évi főösszegnél jelentősen többet biztosít a költségvetés a 2000. évi agrártámogatásokra és fejezetre. Ez az előirányzat egyrészt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetet érintő közvetlen agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat, másrészt pedig az egyéb kormányzati szerepvállalást foglalja magában.

Az agrár-, vidék- és területfejlesztési célok megvalósítására és támogatására a központi költségvetés az 1999. évihez viszonyítva 2000-re az inflációnál jóval magasabb többletet biztosít. Az e célokra fordítható források 14,4 százalékkal magasabbak az előző évi előirányzatoknál.

A támogatások lehetőséget teremtenek az agrárágazat jelenlegi nehéz helyzetéből való kilábalásra. Az agrárgazdasági támogatások révén, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltaknak megfelelően mód nyílik arra, hogy a mezőgazdasági termelés versenyképességének és piaci feltételeinek a javítása megtörténhessen, a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtésére, a jövedelemszerzés ösztönzésére és a vidék lakosságmegtartó képességének fokozására is irányuljon.

Az imént említett sokrétű feladat a piacrajutási és intervenciós támogatásokkal, a mezőgazdaság finanszírozását szolgáló hitelek kamattámogatásával, állami kezességvállalással, a mezőgazdasági termelés versenyképességének, termelékenységének, jövedelemtermelő képességének támogatásán keresztül valósul meg. A fejlesztések, a termelő, feldolgozó és értékesítési szerződések létrejöttének segítése is fontos eleme a költségvetésnek.

A feladatok sokaságából is látszik, hogy az elkövetkezendő években az agrárgazdaság költségvetésének összeállítása, megtervezése különösen összetett feladat, mert egyszerre kell eredményesen szolgálni a rövid távú és a távlati versenyképesség erősítését, illetve a strukturális alkalmazkodás követelményeit. Mindezt azzal az igénnyel kell megtenni, hogy a leendő támogatási formákkal ne távolodjunk, hanem - mint az előbb is elhangzott - közeledjünk az Európai Unióban tartósnak ígérkező megoldásokhoz. A 2000. évi költségvetés legfontosabb célja nemcsak az, hogy ágazati, hanem hogy társadalmi igényt is szolgáljon.

Nagyon fontos két, illetve több módosítás hangzott el a részletes vita során is, de én ebből két gondolatot emelnék ki, ami, úgy gondolom, az ágazat szempontjából meghatározó, és ezáltal a holtpontról kibillenthetővé válna. Az egyik nagyon fontos kérdés az agrárfinanszírozás kérdése, mivel tudjuk, és köztudomású, hogy az agrárágazatot az elmúlt évben jelentős elemi károk sújtották, a mezőgazdasági termelői árak stagnáltak, a jövedelemtermelő képesség mérséklődött, és ennek következtében a mezőgazdasági termelők egy részénél fizetési nehézségek merültek fel.

Különösen azoknál a termelőknél vannak likviditási gondok, ahol az éven belüli hitelek prolongálásra kerültek, és a tőkepótló hitelfizetési kötelezettség is jelentkezik.

Az agrárágazatok likviditási helyzetének javítása, fizetési nehézségeinek áthidalása érdekében az a javaslat fogalmazódott meg többünkben, hogy a mezőgazdasági termelők esetében a tőkepótló hitelek törlesztését érdemi módon például három évvel meg lehetne hosszabbítani. A javaslat azonban úgy kíván a mezőgazdasági termelők helyzetén javítani, hogy figyelembe veszi a költségvetés teherbíró képességét, a pénzügyi rendszer érvényesülésének lényegi feltételét, a beváltott garancia állammal szembeni kötelezettségét.

Természetesen ezek a kérdések némileg bonyolultak, de ugyanakkor az ágazat legfontosabb szereplőinek, az ágazat szereplőinek komoly lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket az átmeneti időszakokat áthidalják.

Ezenkívül nagyon fontos kérdés a mezőgazdaság beruházási támogatása, mivel meghatározó az, hogy a következő éveket egyáltalán hogyan kezdje az agrárágazat. Eljutottunk odáig... - jelen pillanatban odakint esik az eső, és úgy gondolom, hogy ez az elvetett gabonára nagyon jó hatással van; nem gondolom, tudom. Éppen ezért a kemény munka eredményeként, amellyel a termelők ezt az évet befejezték, illetve a 2000. évet kezdték - ha az országot járjuk, tapasztalhatjuk - nagyon jó minőségű vetések kerültek elvetésre, szép állomány van, ehhez pedig megfelelő beruházásra, megfelelő fejlesztésre van szükség.

Éppen ezért a mezőgazdasági beruházások értéke évenként jelentős eltéréseket mutat az utóbbi évtizedben. A legalacsonyabb az 1992. és a '93. évben volt: 10, illetve 16 milliárd forint, majd emelkedni kezdett, de így is csak 1995-ben érte el az 1980-as évek szintjét. Az évtized elején elmaradt beruházásokat mind a mai napig nem sikerült igazán pótolnia az ágazatnak.

A múlt évben, 1998-ban összesen 98 milliárd forint értékű beruházás jött létre, szemben a '97-es 62 milliárd forinttal. Ez azonban kiugró értékénél fogva komoly determinációt is jelentett az idei évre vonatkozóan. Így az 1999. évi 85 milliárdos beruházási érték, amely eleve 13 milliárd forinttal kevesebb az előző évinél, elsősorban az ültetvénytelepítési és építési beruházások terén hozott elmaradást, hiszen az ültetvénytelepítésnél a korszerűsítés - ugye, tudjuk, a léalma, az étkezési alma és a korszerű szőlőfajták elengedhetetlen fejlesztésének a kérdéskörét -, az épületállománynál viszont a felújítás, átalakítás, pótlás igénye jelentkezik fokozottan.

A mezőgazdasági géppark műszaki állománya a felmérések szerint jelentős mértékben elöregedett. Azt hiszem, hogy aki országúton közlekedik, sajnos, mindenki tapasztalja azt, hogy igen rozoga, rossz műszaki állapotú gépekkel találkozik, ami komoly közlekedési gondokat és veszélyeket is rejt magában. Tehát nem kell a közútról letérni, így is láthatóak ezek a gondok.

Tudni kell azt, hogy az európai uniós csatlakozásnak megfelelően szakmai követelmény az, hogy olyan megfelelő gépparkkal, műszaki háttérrel rendelkezzünk, ami megfelelő energiatakarékossággal, megfelelő pontossággal, precizitással kell hogy működjön, illetve alkalmazkodjon, gondolok itt a növényvédelemben működő és használatos gépek precíziós beállítására is. Ezek a gépek jelen pillanatban kaphatók az országban, de meg kell mondani őszintén, hogy nagyon kevés termelő, nagyon kevés gazdálkodó él és tud élni azzal a lehetőséggel, hogy ezekhez a gépekhez, műszaki berendezésekhez hozzájuthasson.

Éppen ezért a módosító indítványunkban a beruházás támogatására nagyobb összeget kívánunk fordítani a kerethatárokon belül, és ezek a támogatások, úgy gondolom, ha megfelelő ellenőrzéssel, megfelelő célirányzással, megfelelő módon azokhoz a termelőkhöz, felhasználókhoz fognak kerülni, akkor az ágazat jövőjében komoly lehetőséget, a kibontakozás lehetőségét fogja maga elé vetíteni.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy a benyújtott módosító indítványokat támogassák.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. 2 perc 35 másodperces időkeretben megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Demokrata Fórum nevében benyújtottunk egy olyan módosító indítványt, amely a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa 30 millió forintos működési keretének növelésére irányul. Azért tettük ezt - és szeretnénk, ha képviselőtársaink támogatásukról biztosítanának ebben -, mert a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának az idei évre 275 millió forint volt megállapítva.

A zárolások következtében azonban az idei évben 245 millió fog érvényesülni. A kormány pedig ezt a csökkentett összeget, ezt a 245 millió forintot tervezi a 2000. évre is a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának.

Tudjuk azonban, hogy a bor a tegnapi zárószavazás következtében jövedéki termék lesz a 2000. évtől. Ebben a jövedéki termékkörben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsára külön, törvényi szinten kötelezetten előírt feladatot testálunk. Többek között olyat, mint a pincekönyv hitelesítése, a származási bizonylatok hitelesítése és egyéb pótlólagos feladatok.

Úgy gondoljuk, hogy ha törvényi szinten pótlólagos feladattal látjuk el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát, akkor nemhogy elvonni kell 30 millió forintot, hanem az idei évhez képest még növelni kellene.

Mégis, a szigorú költségvetést tudomásul véve, az indítványunk arra irányul, hogy legalább az idei évre tervezett összeget jövőre is kapják meg, és ez, mint említettem, 30 millió forint növekmény. Az eredeti indítványunkban a forrásoldalt meg szeretnénk változtatni kapcsolódó módosító indítványunkkal, egy célszerűbb forrásoldalt megtalálva, de a végcélt ugyanígy teljesítve. Szeretnénk, ha képviselőtársaink is támogatnák ezt. Természetesen ez a támogatási kérés nem öncélú, hiszen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyik hírvivője és letéteményese a magyar bor jó híre elterjesztésének, ezáltal országképünk javításának.

Arra kérem képviselőtársaimat, hogy ezt támogassák. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Perlaki Jenő képviselő úr, Fidesz. Tessék!

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mondandómban a Belügyminisztériummal, a rendőrséggel és az önkormányzatokkal kívánok foglalkozni. Mielőtt rátérek a konkrétumokra, el szeretném mondani, hogy az ilyenfajta költségvetési viták, mint aminek ma részesei vagyunk, a matematikában is ismert fogalomhoz kapcsolódnak; a játékelmélet az úgynevezett zérusértékű játékokkal kapcsolja össze. Ez azt jelenti, hogy bizonyos játékokban csak egymástól nyerhetik el a pénzt a résztvevők.

Az analógia persze úgy működik, hogy itt a költségvetés területei működnek hasonlóan. Ha tehát, mondjuk, az infrastruktúrát akarjuk erősebben támogatni, akkor esetleg el kell vennünk a szociálpolitikából. Ilyen cél persze nincs, ezt csak példaképpen mondtam el. (Csige József: A kincskeresők lelnek pénzt.)

Most tehát alapvetően azt szeretném kifejezni, hogy ezeket a forrásokat, amelyeket a költségvetés tervezete beállított, bővíteni nem célszerű. Egy túlfeszített költségvetés nem állná ki éppen az ellenzék kritikáját. Ahhoz, hogy biztonságosan gazdálkodhassunk, a tervezett bevételekkel kell számolni, és azt gondolom, hogy a költségvetés négy fő prioritását: a családok kiemelt támogatását, a lakáshoz jutás támogatását, a vállalkozások fejlődésének támogatását és a honvédelem kiemelt fejlesztését nem kérdőjelezhetjük meg. Persze, jó lenne sokkal nagyobb méretű növekedést elérni valamennyi területen.

Számos módosító indítványt olvastam a szocialista képviselők részéről, amelyek a Belügyminisztérium fejezetét érintik, különösen annak központi igazgatását. A Belügyminisztérium fejezet kiadási előirányzata 222,3 milliárd forint, mely 38,6 milliárd forinttal, 21 százalékkal több, mint a '99. évi előirányzat. Ezen belül a működési kiadások 22 százalékkal emelkednek, a bevételek 77 százalékkal, a támogatások 16 százalékkal.

A rend- és közbiztonság összkiadásai 12 százalékkal haladják meg a '99. évi előirányzatot. A bevétel 9,6 milliárd forintról 21,5 milliárd forintra emelkedik. A többlet tartalmazza az általános illetményfejlesztést. Mintegy 8,3 milliárd forint többlettámogatás szolgálja a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai kedvezményes nyugellátásából fakadó társadalombiztosítási befizetési kötelezettség teljesítését. A további növekmény a terület bővülő feladatainak ellátását teszi lehetővé. Melyek ezek a területek?

Folytatható a szervezett bűnözés elleni harc és az ehhez eszközül szolgáló technikai korszerűsítés - azt hiszem, nem kérdőjelezhetjük meg. Újabb szakaszához érkezett az okmánycsalád fejlesztését célzó program. Ennek keretében megújul a személyazonosító igazolvány; 152 körzetközponti településen létesül okmányiroda és a korszerűbb, biztonságosabb okmányok ellenőrzését okmányleolvasó eszközök segítik.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás előkészítő munkálatai körébe sorolható az ez évben meginduló határregisztrációs rendszer kiépítése. Ugyancsak az európai elvárásokhoz való felzárkózás szándékával valósul meg a vegyi elhárításhoz, műszaki mentéshez szükséges eszközök beszerzése, ami a katasztrófaelhárítási tevékenységet fogja segíteni, és ebben az évben, amikor katasztrófák sújtották Magyarországot is, ezt ugyancsak természetesnek kell vennünk. Aki tehát azt gondolja, hogy a Belügyminisztérium költségvetési tételei pazarlóak, téves úton jár.

Most a területhez tartozó egyik részterületet szeretném említeni: az otthonteremtéssel kapcsolatos kiadásokat. Az államháztartás lakásépítést finanszírozó forrásai is bővülnek; a szociálpolitikai és az adó-visszatérítési támogatás hatékonysága növelése érdekében átalakulnak. Nagyon röviden csak annyit szeretnék erről elmondani, hogy ahhoz, hogy a magyar társadalom jövőképe pozitívabb legyen annál, mint amilyen ma - akár a közszféra dolgozóinak magánéletét tekintve is, hogy hogyan tud egy rendőr, egy pedagógus, egy egészségügyi dolgozó lakáshoz jutni -, ahhoz is az kell, hogy az otthonteremtés feltételeit javítsuk, de mivel az önkormányzatoknak kell majd elvégezni ezt a feladatot, ennélfogva az önkormányzatok igazgatási kiadásai is növekszenek, sőt, a tákiszoknak is, a területi államigazgatási információs szolgálatnak is bővülnek a feladatai, éppen ezért szükséges, hogy a bevételei is bővüljenek.

Az idő korlátozott volta miatt csak néhány mondatot szeretnék mondani arról, hogy találtam egy rendkívül nagy aránytalanságot a rendőrség finanszírozásában, mégpedig azt, hogy a 100 lakosra jutó rendőrök száma és ezzel arányosan a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság bevételei is aránytalanul kisebbek, mint az országos átlag, és feleannyi forrás, feleannyi rendőr jut 100 lakosra itt, mint Budapesten, holott az agglomeráció hasonlóan kiemelkedő nagyságú bűnözéssel, bűncselekményszámmal áll szemben. Éppen ezért az ide irányuló átcsoportosításokat kérem, hogy támogassa a tisztelt Országgyűlés.

Most szeretnék rákanyarodni az önkormányzati kérdésekre, de olyan sok van még a mondanivalómból, hogy nagyon röviden kell most szólnom.

(12.00)

A fővárost gyakran érintjük, de nagyon-nagyon vázlatosan, itt az Országgyűlésben, és ez az egy perc sem elegendő arra, hogy nagyon mélyen megvilágítsam, mi is itt a helyzet.

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanatra! Folytathatja tovább! A televíziós időkeret letelik ugyan, de nyilván önök a legerősebb frakció, így folytathatja tovább, úgyhogy nem kell abbahagynia. Tessék!

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Akkor, ha szabad, én egy szélesebb ívben fogom ezt most megközelíteni. (Csige József: Semmi gond!)

Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati törvény létrehozásakor úgy jártak el az elődeink, hogy szinte egy feketedoboznak tekintették a főváros gazdálkodását. Hiszen nagyon nehéz létrehozni egy olyan rendszert az állami költségvetésben, amely a részletekre kiterjedően megállapítja, hogy egy ilyen speciális, úgynevezett kétszintű önkormányzatban hogyan kell a forrásokat elosztani. Ez volt az egyik nagy baj, és ezt a feladatot az akkori elődök, talán idő hiányában, nem oldották meg.

A másik probléma az volt, hogy a rendszerváltozást követően az önkormányzatok finanszírozásába beszámolták a privatizációs bevételeket. Ilyenek voltak, és elhanyagolni sem lehetett ezeket; és az sem volt egész pontosan kiszámolva, hogy a forrásszükségletnek megfelelő-e ez a mennyiség, vagy pedig nem megfelelő. A két pontatlanság folytán az önkormányzati törvény akkor úgy szólt, hogy a kerületek többségének egyetértésével állapítsák meg a forrásmegosztási rendeletben, hogy hogyan oszlik meg a pénz a különböző feladatokra a főváros és a kerület között.

Az történt, hogy az első években a kerületek többsége egyetértett azzal a javaslattal, amely az asztalon feküdt, de maradt egy rész - és éppen ezek lettek a kárvallottak -, akik kisebbségben maradtak, és rosszabb pozícióba kerültek ezáltal. Ez úgy történt, hogy egyes kerületeknek magas privatizációs bevételeik voltak és magas helyiadó-bevételekhez jutottak, másoknak pedig alacsony hasonló bevételek jutottak. A fővárosi forrásmegosztás viszont úgy működött, hogy szétterített a feladatok arányában valamennyi pénzt; de a feladatok támogatása soha nem érte el a tényleges szükségleteket. Tehát az a kerület, amely nem tudott hozzápótolni a saját forrásaiból a fővárosi forrásmegosztás támogatásaihoz, nehéz helyzetbe került. Mi is történt ezekkel a kerületekkel?

Az történt, hogy nem tudtak annyit beruházni, nem tudtak, nem mertek például adókedvezményeket nyújtani a letelepülő iparnak, és hamarabb kezdődött meg az intézményracionalizálás. Sajnos éppen a XX. kerület - amelynek a polgármestere voltam - volt kénytelen először elkezdeni az intézményracionalizálást, de utána is nagyon pontosan ki kellett számítanunk, hogy mennyi pénzt szánhatunk az intézményhálózatra, és olyan megszorításokat kellett alkalmazni e miatt a téves forrásmegosztás miatt, amelyek nagyon megnehezítették, szégyellnivalóan megnehezítették az ott dolgozó pedagógusok munkakörülményeit; például sokkal kevesebb forrást adhattunk a különórák finanszírozására. Tehát azt gondolom, van egy határa a megszorításnak és a racionalizálásnak, amely után már olyan viszonyok alakulnak ki, amelyek nem indokolhatók meg, legalábbis a fővároson belül, vagy akár a vidéki városokkal való összehasonlításban. Ez a hatása lett ennek a rossz forrásmegosztásnak.

Most én nem értem pontosan, hogy most a tévének van vége (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.), az én beszédemnek van vége, vagy az időkeretemnek van vége. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiban: A figyelemnek! - Közben abbamaradt, lekevertek!)

ELNÖK: Képviselő úr! Az élet folyamatosan megy tovább, csak a tévéközvetítés ért véget, de közben a rádióhallgatók figyelemmel kísérik. Tessék nyugodtan folytatni! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Mindezt azért mondtam el, mert idén 12 milliárdot vont ki a kerületek költségvetéséből a főváros, és ezt a főváros, maga a Főpolgármesteri Hivatal számította ki. Ugyanakkor a főváros összes költségvetése óriási tartalékokat képvisel.

Tehát akkor, amikor olyan módosító indítványokat nyújtottunk be, Juharos Róbert és jómagam, amelyek a forrásmegosztás problémáját igyekszenek feloldani, akkor ennek az anomáliának a kiküszöbölésére irányult a tevékenységünk. Az egyik javaslat azt mondja, hogy 50, illetve 45 százalékot kötelezően kapjanak meg a kerületek az osztozásnál, a másik javaslat pedig azt írja le, hogy a 26. §-ban - amelyben a költségvetési rendelet, az állami költségvetés arról beszél, hogy az önkormányzati törvényt be kell tartania a fővárosnak, vagyis hogy érvényes rá az önkormányzati törvény 64. § (1) bekezdése - ezt az egy mondatot bővítsük még néhány mondattal. Hiszen az Ötv. kitételét, amit az előbb mondtam, amely előírja azt, hogy a ténylegesen ellátott feladatok arányában részesedjen a főváros és a kerületek az összes bevételből, ki kell egészíteni, mivel az elmúlt kilenc évben ez nem valósult meg, és hiába volt a törvény betűje, mégsem valósulhatott meg. Tehát le kell írni, hogy ez ténylegesen egy kiegészítő jellegű mechanizmus lehet kizárólag, más nem lehet.

Azt gondolom, pontot kell tenni ennek a több éve húzódó törvénysértésnek a végére.

Köszönöm a figyelmüket. Ezzel befejeztem. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én Tállai képviselő úrra szeretnék reagálni, sajnálom, hogy most sincs a teremben. Feltehetően emiatt fordult elő, hogy a tévéidőben azt a nyilatkozatot tette, amit tett, vagy lehet, hogy nem ugyanabban a teremben ülünk.

Csak szeretném felidézni, hogy a szocialista frakció képviselői beszéltek a nyugdíjproblémáról, az önkormányzatokat érintő kérdésekről, a családtámogatás rendszeréről, az agrártámogatás rendszeréről, az egészségügy problémáira adandó válaszainkról, az oktatás, a közalkalmazottak kérdéséről, és az a módosító csomag, amelyről szót váltottunk, több mint száz indítványt tartalmaz, amit ő úgy minősített, hogy egy középiskolai dolgozatban is kevés lenne.

Az ő helyében én is ezt mondanám, mert erre egyetlenegy válasz és reakció nem érkezett a kormánypártok soraiból, sajnos, és mi nem a múltról, nem '94-ről, '95-ről, '96-ról beszéltünk, hanem a jelenről, a jelen feltételeiről, az adottságokról és a jövőről.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is arra szerettem volna reagálni már korábban, amit Tállai képviselő úr elmondott, de az időkeretek miatt sajnos erre csak most van mód és lehetőség.

A képviselő úr elmondta, hogy választókörzetének polgármesterei és önkormányzatai mennyire elégedettek azzal a normatívaemeléssel, illetve finanszírozásváltozással, amely a jelenlegi költségvetésben benne van. Természetes dolog az, hogy a normatívaemelkedés önmagában nyilván egy pozitív dolog, tehát természetes, hogy ennek örülnek a polgármesterek és az önkormányzatok.

De szerettem volna a képviselő úrtól megkérdezni, ha itt lenne a teremben, ő ugyanis - csak a rádióhallgatóknak mondom - bejött a terembe, közölte, hogy nincs itt Szekeres Imre, majd ő is elment, nyilvánvalóan halaszthatatlan közfeladatait ellátni... (Közbeszólás az MSZP soraiban: Keresi a Szekerest!) - vagy esetleg keresi Szekeres Imre urat. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) De neki szerettem volna azt elmondani, hogy örülnek-e az önkormányzatok annak, hogy a foglalkoztatás rendszere oly mértékben megváltozik, ami gyakorlatilag kezelhetetlen helyzeteket eredményez az önkormányzatokban. (Bauer Tamás tapsol.) Valóban örülnek-e annak az önkormányzatok, hogy az infrastrukturális beruházásokra és fejlesztésekre nem lesz mód (Mádi László: Nem találom a Szekerest! Nincs sehol!) a következő évben? Valóban ennek is örülnek-e az önkormányzatok? Örülnek-e annak, hogy az oktatási normatívák ugyan emelkednek, de ebben nincs benne az eszközök felújítása és fejlesztése, cseréje?

 

(12.10)

Ezeken a településeken, amelyeken többek között a képviselő úr is képviselő, 30-40 éves oktatási eszközökkel tanítanak az iskolákban, ezeknek a cseréjére a jövő évben sem kerül sor. De lehetne sorolni gyakorlatilag végtelenül azokat a problémákat, amelyre ez a jelenlegi költségvetés semmilyen megoldást nem nyújt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Képviselő Úr! Annyit azért mind a két oldalról engedjenek meg, hogy az egyszerű embereket, akik a rádiót hallgatják jelenleg, nem érdekli, hogy ki van bent a teremben, ki nincs a teremben. Úgyhogy lehetőleg a 2000. évi költségvetésről és lehetőleg az ajánlási pontokról kellene beszélni. Jogosnak ítéltem meg, ez egy visszavágás volt, de mindkét oldal felé mondom, hogy az embereket általában, a homo hungaricust nemigen érdekli, hogy ki van a teremben vagy ki nincs a teremben.

Még két percre szót kért Keller László képviselő úr, MSZP. Tessék!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Örülök annak, hogy Perlaki képviselőtársam szóba hozta a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság támogatása bővítésének szükségességét, ugyanis e tárgykörben nagyon sok fideszes képviselő módosító javaslatot nyújtott be. Magam is a többlettámogatást kezdeményeztem a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság számára, hiszen ezzel több éven keresztül próbálkoztunk - sikertelen volt a felzárkóztatási kísérletünk. Márpedig Pest megye felzárkóztatása e tekintetben tovább nem halasztható, hiszen ha megnézzük a megyei népességi és hivatásos rendőri állományi adatokat, akkor megállapíthatjuk, hogy a legrosszabbul ellátott megye Pest megye. Egy hivatásos rendőrre 501 fő jut, miközben más megyékben ez az arány 350-450 fő között mozog. A fővárosban ez egyébként 251, ezért is örülök annak, hogy Perlaki képviselőtársam fővárosiként szólt Pest megyéről. De hogyha a rendőrség '99. évi lélekszámarányos költségvetésének megyénkénti megoszlását nézzük, az hasonló aránytalanságokat mutat. Az egy lakosra jutó költségvetési forrás 4,4 millió forint/fő, míg máshol 5,7-6,6 körül mozog.

A két módosító javaslat között az a különbség, tisztelt képviselőtársak, mármint a fideszes képviselők és az én javaslatom között, hogy én nem gondolom, hogy Pest megyét úgy kell felzárkóztatni, hogy közben az ORFK támogatását szűkítjük. Azt gondolom, hogy más forrásokat kell erre találni. És figyelemmel voltam az Állami Számvevőszék jelentésére, amely éppen megállapította azt, hogy a Pénzügyminisztérium fejezetében a garanciavállalások között 700 millió forint került úgy feltüntetésre, ami nincs megalapozva. Én azt gondolom, hogy ebből kell Pest megye rendőr-főkapitányságát felzárkóztatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Wiener György képviselő úrnak, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tállai András képviselőtársam megjegyzésére reagálnék én is. Valóban igaza van abban, hogy egy képviselőcsoport nem képes olyan terjedelmű dokumentumot előállítani, mint egy hatalmas államapparátust mozgató kormány. Felhívnám azonban a figyelmét arra, hogy nem az alapvető költségvetési számokat kívánta a Szocialista Párt alternatív költségvetési javaslata megváltoztatni. A kiadás és a bevétel főösszegét, a hiány mértékét változatlanul hagyta, jelentős átcsoportosításokat hajt viszont végre. Ezek nem makroökonómiai összefüggéseket változtatnak, hanem társadalompolitikai prioritásokat jeleznek, például a családi pótlék esetében, például a nyugdíjak esetében, például az önkormányzatok esetében. Csökkentést javasol olyan területeken, mint a miniszterelnökség, a polgári titkosszolgálatok vagy az országképépítés előirányzatai.

Azért nem bírálja a Szocialista Párt alapjaiban a makroökonómiai összefüggéseket, mert végül is a kormány - bevallva-bevallatlanul - azon a növekedési pályán halad, azt a növekedési pályát fogadja el reálisnak, amelyet még 1997-98-ban Medgyessy Péter pénzügyminiszter vezetése alatt a magyar gazdaságirányítás kidolgozott. Ennek következtében ezekkel a kérdéskörökkel nincs vitánk. Ahol vitánk van - mint már jeleztem -, a prioritások, a társadalompolitikai összefüggések rendszere; például az előbb már jelzett önkormányzatok tartoznak ebbe a körbe.

Ki kellene használni, tisztelt képviselőtársam, azt a lehetőséget, hogy körülbelül 4-4,5 százalékos gazdasági növekedés reális 1999-hez viszonyítva 2000-re. Ilyen feltételek mellett kellene a társadalmi körülményeket azok számára javítani, akik a korábbi időszakokban valóban igen nagy mértékben az egész rendszerváltó folyamatnak, és nemcsak a '94-98 közötti időszaknak vesztesei voltak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy Wiener képviselő úr teljesen alátámasztotta megállapításaimat, amikor azt mondta, hogy nem az alapvető célkitűzéseket és nem a makroszámokat vitatják. Ugyanakkor jelezte, hogy a társadalompolitikai prioritásokban nem értünk egyet. Hármat említett - én kezdem a nyugdíjakkal.

A nyugdíjak tekintetében az önök javaslata azt tartalmazza, hogy 25 milliárddal meg kell emelni, több nyugdíjemelést kell adni a nyugdíjasoknak. Ez a kérdés - szeretném emlékeztetni önöket erre -, nem kezeli azt, amit az elmúlt év őszén mondtak a költségvetési vitában, ami az előző évi nyugdíjakat illeti. Tudniillik ha azt is kezelné és most még ugyanezt a relatív növekedést tudnák biztosítani, akkor azt gondolom, hogy olyan mértékű költségvetési hiánynövekedést kellene prognosztizálni, amit önök sem vállaltak föl. A másik kérdés pedig, hogy ugyanakkor, amikor növelnék a nyugdíjak kiadását, akkor a nyugdíjalapból azzal, hogy a magánnyugdíjpénztárakba befizetendő összeget 6 százalékról 8 százalékra emelnék meg, onnan pedig elvesznek, és erre azt mondják, hogy ez finanszírozza a költségvetési hiányt - ez súlyos szakmai hiba!

Ami az önkormányzatokat illeti, elismerem, hogy az előterjesztés tartalmaz 36,5 milliárdot. Ezt szeretném lefordítani a családokra. Ez azt jelenti, hogy egy fő Magyarországon 3650 forinttal kapna többet önök szerint. Ez egy kétgyermekes családban 1216 forint/fő többletet jelentene, és erre a következőt írják: ennek fedezni kell, hogy több pénz jusson az iskoláknak, a kórházaknak, a rendelőintézeteknek, több pénz jusson szociális támogatásra, útépítésre, közművesítésre. De uraim! 36,5 milliárdból, havi 1216 forintból?! Ezt nem gondolják komolyan! És akkor még nem beszéltem a családi pótlékról, de még biztos lesz rá lehetőségem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre újra szót kért Wiener György képviselő úr, MSZP.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tállai képviselőtársam a Fidesz szokásához híven egy főre vetít bizonyos összegeket. Megtették ezt már korábban a választási kampány idején, megteszi a képviselő úr most is. Mindenki világosan tudja, hogy nem lehet egy főre vetíteni például iskolai, például kórházi kiadásokat, hiszen szerencsére a társadalom egésze nem beteg, nem mindenkinek kell egyszerre a kórházat igénybe vennie, nem minden egyes személy, hanem csak meghatározott időben, életkorban jár iskolába, legyen szó akár közoktatásról, akár felsőoktatásról. Ennek következtében ezek a vetítések így nem megalapozottak.

Ami azt a megjegyzését illeti, hogy hozzászólásommal alátámasztottam az ő álláspontját, én nem azt mondtam, hogy mi a Fidesz gazdaságpolitikai koncepciójával értünk egyet. Azt mondtam, hogy a Fidesz a választási programjában kifejtett elképzeléseivel ellentétben arra kényszerült, hogy kormányzati tevékenysége során azon a növekedési pályán haladjon tovább, ami reális, lemondjon a 7 százalékos álmokról, elismerje, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány által jelzett 4-5 százalékos gazdasági növekedés az, ami reális és egyben a lehetőségek felső határa, miként ezt a 2000-2002-es időszakra vonatkozó irányelvek vitatásakor már kifejtettük, és maga az alapvető dokumentum, amelyet a pénzügyminiszter úr írt alá, is jelzett.

Nagyon szűk a mozgástér, ez a mozgástér viszont megegyezik azzal, amit nagyon pontosan, nagyon precízen még 1995-98-ban az előző kormány felvázolt. Mivel nem lehet erről az útról letérni, és a kormány valójában ezen az úton halad a legfőbb összefüggéseket tekintve, ezért állítottam azt, hogy a makro-összefüggésekben nincs közöttünk vita.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Én ehhez a Tállai-Wiener vitához egyetlenegy pontot szeretnék hozzátenni. Abban egyetértek Wiener Györggyel, hogy a növekedés ütemét, fő irányát tekintve a Fidesz-kormány valóban azt folytatja, amit a Bokros-csomag talaján a szocialista-szabaddemokrata koalíció elkezdett. Ez igaz.

 

(12.20)

Az azonban már nem mindegy, hogy folytatódik-e az állami újraelosztás visszaszorításának az a folyamata, amit mi '95 és '98 között elkezdtünk, vagy lelassul és megáll. Ez is egy makroökonómiai összefüggés! Sajnos ebben a Fidesz-kormány már nem azt folytatja, ami '95 és '97 között elindult, hanem ennek a választás évében való lelassulását. Én erről a zárszámadási vitában meg az általános vitában beszéltem. Miután ez módosító javaslatokkal nem fejezhető ki, ezért itt a részletes vitában sokat nem lehet róla beszélni - de azért ezt is el lehet rontani, ezt ne felejtsük el!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Azt hiszem, hogy nem teljesen felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a mostani kormánykoalíció a Bokros-csomag elképzeléseinek a folytatója. Azt hiszem, elég belegondolni az elmúlt időszaknak a különböző döntéseibe a családpolitikától kezdve sok egyéb területen.

Ugyanakkor én nagy érdeklődéssel és meglepődve hallottam, hogy e bizonyos gazdasági folyamatok megítélésében azonosan ítéli meg a helyzetet a kormány, a kormánypártok, illetve az ellenzék.

Én egész félévben azt hallottam, hogy mennyire irreálisak a kormánynak a különböző gazdaságpolitikai célkitűzései erre az évre vonatkozóan, az inflációs célkitűzés megvalósíthatatlanságától kezdve a gazdasági növekedés irreális voltáig. Emlékezni kell, a tavalyi költségvetés vitájában a képviselőtársaink rendre ezzel ostromolták a kormánypártokat, illetve a kormányt, hogy ezek az elképzelések tarthatatlanok. Most én úgy látom, hogy ezek a célkitűzések, amit erre az évre megfogalmazott a költségvetés, a különböző nehéz helyzetek ellenére tarthatóak lesznek.

Úgyhogy egyáltalán nincs arról szó, hogy bármiféle módon is azonosan ítélnénk meg a helyzetet. Az a helyzet, ami idén a gazdaságban előállt, az önök véleménye szerint egy évvel ezelőtt elképzelhetetlen és tarthatatlan volt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Hack Péter képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 41. és 113. pontjában benyújtott indítványaimról kívánok szólni. Kóródi Mária képviselő asszonnyal együtt a bíróságok költségvetését kívánjuk módosítani.

Szeretném leszögezni, hogy az igazságszolgáltatás színvonala, a bíróságok működésének színvonala nem a bírák helyzetét érinti, hanem minden olyan polgár helyzetét, aki évente a bíróságokon akármilyen címen megfordul. Több millió állampolgár tanúként vagy polgári perben peres félként kénytelen a bíróságokon megfordulni. A bíróságok működésének színvonala azonban még nem éri el az Európai Unióban szokásos színvonalat. A bíróságok több évtizedes, 1945 és '90 között felhalmozódó elmaradását az elmúlt tíz év fejlesztési lépései sem tudták behozni. Ezért nagyon sok teendője van a mostani kormányzatnak is, hogy a költségvetésen keresztül támogassa a bíróságok magas szintű, gyors és hatékony munkáját.

A mai délelőtti vitában több fideszes hozzászóló emlékeztetett arra, hogy egészen más gazdasági körülmények között a korábbi kormánypártok képviselői milyen álláspontot képviseltek. Én szeretném a fideszes képviselőtársaimat is emlékeztetni arra, hogy az 1997. évi LXVII. törvény vitájában a Fidesz vezérszónoka, Áder János arra hivatkozott, hogy mostantól a parlament kezében van az a kérdés, hogy a bíróságok működési színvonala növekszik-e vagy sem. A költségvetésben, illetőleg a bírói szervezeti törvényben évente kell meghatározni azt az összeget, amely a bírói fizetések és ennek összefüggésében a bírósági dolgozók fizetésének alapját jelenti.

A kormányzat ebben az évben sem teljesíti az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kéréseit, nem adja meg a szükséges forrásokat a bírósági munka színvonalának emeléséhez. Ezt azért tartom különösen sajnálatosnak, mert az elmúlt hetekben miniszterek, illetve maga a miniszterelnök úr is - megítélésem szerint polgári demokráciákban nem megengedett és nem megszokott módon - kritizálták a bíróságokat. Az én álláspontom szerint a kormánynak, a végrehajtó hatalomnak és a törvényhozó hatalomnak, a parlamentnek a költségvetésen keresztül van lehetősége - és nem újságnyilatkozatok vagy sajtókampányok útján - befolyásolni a bíróságok működését.

Akkor lehet számon kérni valamit, hogyha ennek a feltételeit megteremtjük. Ez a költségvetés pedig nem teremti meg annak a feltételét, hogy a következő évben a kívánatos mértékben növekedjen a bíróságok működésének színvonala.

Ezt azért is fontosnak tartom, mert aki reálisan szemléli a bíróságok elmaradását, az tudja, hogy 1990-hez képest húszéves távlatban volt reálisan elvárható az, hogy a bíróságok az európai színvonalat elérjék úgy a számítógépes ellátottságban, mint az épületek ellátottságában, illetőleg a bírók mellett működő technikai személyzet létszámában. Tudnunk kell, hogy Magyarországon az egy bíróra jutó kisegítő személyzet létszáma messze alatta marad az európai országok átlagának. Egy bíró a munkaidejének 60 százalékát olyan munkával kénytelen tölteni, ami nem bírói képzettséget igénylő munka.

Ezeken a helyzeteken az elmúlt másfél évben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, az újonnan felállított legfőbb igazságszolgáltatási szerv próbál segíteni. A Tanácsnak a költségvetéssel kapcsolatos álláspontját sem a tavalyi évben, sem az idei évben a kormány nem fogadta el, nem támogatta.

Hozzátartozik, hogy ezt még kormánypárti képviselők is felvetették indítványaikban, így Isépy Tamás is, illetőleg az MSZP részéről Avarkeszi Dezső is erre vonatkozóan indítványokat nyújtott be. Sajnálatosan a kormány nem a bíróságok költségvetését növelő, hanem az azt csökkentő költségvetési bizottsági indítványt támogatja egyedül ebben a körben.

Én ezért arra kérem a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ha valóban azt szeretnék - és nemcsak a sajtónyilatkozatok szintjén -, hogy a bíróságok a jövőben színvonalasabban tevékenykedjenek, gyorsabban, hatékonyabban lássák el az igazságszolgáltatási feladatukat, akkor ennek a minimális feltételeit egyáltalán nem eltúlzott, szakmailag minden tekintetben megalapozott feltételeit teremtsék meg, és így támogassák azt az SZDSZ-es módosító indítványt, amit Kóródi Máriával együtt a bírósági fizetések emelésére és a bíróságok költségvetési fejezetének növelésére benyújtottunk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Kovács Ferenc, a Fidesz képviselője; őt Jánosi György, az MSZP képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Hölgyek! Tisztelt Urak! Képviselőtársaim! Jelenleg a világ három gazdaságilag legerősebb ágazata első helyen a hadiipar, a második helyen a vegyipar, a harmadikon pedig a turizmus. Én most itt az idegenforgalmi bizottság nevében szeretnék a költségvetési vitához hozzászólni, mégpedig azért, mert a harmadik évezredre azt jósolják a prognózisok, hogy a turizmus, a vendéglátás lesz a világ legerősebb gazdasági ágazata.

Sajnálatos tény, hogy hazánkban államilag támogatott vagy állam által frekventált és valamilyen garanciá-lással lebonyolított szállodaipari és vendéglátó-ipari beruházás körülbelül húsz éve történt - ez az emlékezetes osztrák hitelből épült szállodák sora -, és ma a magyarországi szállodák többsége gyakorlatilag a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején a vadászati világkiállítás kapcsán felépült vasbeton csodákra alapozódik; ma is ezekben található a szállodai kapacitás 50-60 százaléka.

Az ágazatot támogató állami pénzek elsősorban azoknak a fejlesztéseknek a támogatásában kell hogy megnyilvánuljanak, amelyek a turisztikai vonzerőt erősítik. A turizmus magában nyereséges és jövedelmező ágazatnak tekinthető, és az is kell hogy maradjon.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hazánk első élményfürdőjének avatásán jelen lehettem. A sárvári Termál Szállodában épült, száz négyzetméteres vízfelületű élményfürdő beruházási költsége 50 millió forint feletti volt. Ha ezt a számot például csak a hazai gyógyfürdők felújításában veszem viszonyítási alapnak, akkor bizony elmondható, hogy a Gazdasági Minisztérium idei támogatási keretében rendelkezésre álló 7,1 milliárdnyi forint bizony igen kevés. A hazánkkal szomszédos országokban szinte valamennyi jelentősebb fürdő már ezzel a XXI. századi technikai felszereltséggel rendelkezik. A hazai gyógyfürdők száma és ezek minősége megkívánná egy, az FVM által benyújtott nagyságú támogatás igényét is akár.

A polgári kormányzat büszkén mondhatja el magáról, hogy a demokratikus átalakulás óta működő kormányok közül talán a legtöbbet teszi a főváros fejlődéséért, fejlesztéséért.

 

(12.30)

A dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr kanadai útján aláírt befektetői megállapodás alapján az expótelkeken létrejövő szállodaipari, kongresszusi központi és nemzeti színházi beruházás nagyléptékű fejlődését hozhatja a fővárosnak; turisztikai vonzerejének növekedése mellett hatása a szolgáltatásokon keresztül valamennyi budapesti polgár részére jelentős életszínvonal-beli javulást is hozhat. A turizmus, a vendéglátás az az ágazata a gazdaságnak, melyet nem lehet elvonatkoztatni a többi gazdasági ágazattól. Itt valósítható meg a legkedvezőbb áron a más ágazatokban megtermelt áruk értékesítése, eladása.

Nagyon fontos a belföldi turizmus szerepének erősítése. Képviselőtársaim, köszönöm önöknek azt, hogy a parlamentben majdnem egyhangúlag támogattuk az üdülésicsekk-rendszer pénzügyi keretének emelését. Az üdülési csekk meghatározó szerepet vállalhat nemcsak a belföldi turizmus erősítésében, hanem a szociálpolitikában is. A polgári kormányzat állampolgári jognak tekinti a szabadsághoz, a pihenéshez való jogot, és ezért támogatjuk mi, kormánypárti képviselők is az üdülési csekk minél szélesebb körű használatát. Az üdülésicsekk-rendszer lényege, hogy pótolja azt az űrt, ami a szociálturizmus, a szakszervezeti üdültetési rendszer kiesése után keletkezett.

A vállalatok, a vállalkozók dolgozóik részére januártól 20 ezer/fő üdülési támogatást biztosíthatnak. E támogatás lényeges pontja, hogy kizárólag belföldi szolgáltatások igénybevételére jogosít fel. A munkáltatóknak, akik e rendszer keretén belül támogatják dolgozóik üdülését, a fenti összegkeret után nem kell adót és egyéb személyi bérköltségeket fizetni. Az elfogadóhelyeknek hivatalos számlával kell igazolniuk a szolgáltatások igénybevételét, így a gazdaságkutató számításai szerint az állam adóbevételei messze meghaladják azt az összeget, mely a járulékok kiesésével keletkezik; jelentős a szerepe a turizmus, a vendégforgalom feketegazdaságának kifehérítésében. A rendszeren belül gyakorlatilag az ötcsillagos szállodától a falusi szobakiadókig teljes a kínálat, a hazai vendégágy-kapacitás bármelyik szegmense igénybe vehető. Nem elhanyagolható az a szempont sem, hogy az ország területén nyaraló honfitársaink az üdülésre szánt pénzt itthon költik el. Remélem, hogy a parlamenti hivatal és a minisztérium dolgozói is részesülhetnek majd ebben a támogatási rendszerben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetésben megjelenő tételek, támogatások, bár több fejezete más-más tárcánál jelenik meg, bevételben a turizmus, a vendéglátás kasszájában fognak megjelenni. Engedjék meg, hogy egypár példát kiemeljek: itt van például az ISM által több száz millió forinttal támogatott Forma-1-es versenyre fordított összeg; de említhetném a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium költségvetési tételei közül a vadászatot, a vadgazdálkodást támogató fejezetet, vagy például az erdei kisvasutak majdnem duplájára emelkedő támogatását; de bátran ide sorolható az Oktatási Minisztérium oktatásra fordított pénzének többsége is.

A közbiztonságra fordított összegek is közvetve a turizmus céljait szolgálják. Sajnálatos, hogy a gazdaság jelenlegi lehetőségei nem engedik meg még nagyobb támogatás lehetőségét, pedig nagyon fontos a közbiztonság; az, hogy hazánkról az a kép maradjon meg azokban az emberekben, akik hozzánk látogatnak, hogy Magyarország jó közbiztonsággal rendelkező ország.

A turizmus, a vendéglátás az egész világon, így hazánkban is többségében a nagy szállodaláncok mellett elsősorban kis- és középvállalkozásokra épít. Nagyon fontos, hogy a kis- és középvállalkozásokról szóló törvényt tegnap elfogadta a parlament. A Gazdasági Minisztérium 2000. évi kiemelt támogatási tétele a kis- és középvállalkozások támogatása. Nagyon fontos - nemcsak a szálloda- és vendéglátóipar szempontjából - a kis- és középvállalkozások megerősödése; hosszú távon az e vállalkozások által nyújtott szolgáltatások fogják alkalmazni hazánkban is, mint az egész világon az egyre kevesebb dolgozót foglalkoztató nagyiparból felszabaduló munkaerőt.

Egyre több szó esik a minőségi turizmus fejlesztéséről. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a négy-ötcsillagos szállodák foglaltsága majdnem duplája a két-háromcsillagos szállodák foglaltságának. Ez is bizonyítja, hogy csak az a cél lehet előttünk, hogy a minőségi turizmust fejlesszük. Fontos szerepet játszhatnak ebben a már működő, illetve a tervezett kastélyszállodák.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném ismertetni önökkel, hogy a jövő év első felében elindulhat egy nagyszabású "Közép-európai kastélyutak" című program. E kulturális és idegenforgalmi vállalkozás a négy visegrádi országot érinti: Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország egy egységes, az Európai Unió fejlesztési alapja által támogatott beruházási programon keresztül hasznosítja - hazánkban a kincstári vagyonkezelő tulajdonában lévő - tíz-tíz kastélyépületét. Valamennyi országban önálló vállalatként működnek majd az e program által felújított házak, és egy egységes értékesítési rendszeren keresztül történik meg majd a programhoz csatlakozó kastélyok szolgáltatásainak értékesítése.

A legmagasabb igényeket kielégítő négy-ötcsillagos szállodai hálózat alakul majd ki a négy érintett országban. Reményeink szerint hazánkban az alábbi kastélyépületek csatlakoznak az első körben a fenti programhoz: a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély, a dégi Festetics-kastély, a fóti Károlyi-kastély, a keszthelyi Festetics-kastély, a gödöllői Grassalkovich-kastély, a fertődi Esterházy-kastély; a további kastélyok kiválasztása folyamatban van. 1999. december 4-5-én Prágában befektetői és együttműködési tervezetet előkészítő konferencia lesz ebben a témakörben; reményeink szerint itt már a végső együttműködés megfogalmazása is megtörténik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos tény, hogy a harmadik évezredben úgy indul hazánkban e gazdasági ágazat, hogy nincs önálló törvénye. A mai napig minisztertanácsi és kormányrendeletek szabályozzák e szakma működését. 1989-ben Hágában Magyarország is csatlakozott ahhoz az európai egyezményhez, melyben vállalta, hogy öt éven belül megalkotja a Magyar Köztársaság parlamentje az önálló turizmustörvényt. Sajnos az elmúlt tíz évben az eddigi parlamenteknek erre nem volt valamilyen okból ideje. Remélem, hogy a 2001. gazdasági évet már egy nagy szakmai és politikai konszenzuson nyugvó turizmustörvénnyel köszönthetjük. Kérem, ennek megalkotására legyenek konstruktív, segítő partnereink, pártszínektől függetlenül.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Jánosi György, az MSZP képviselője; őt Pósán László, a Fidesz képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció által a közoktatás, a felsőoktatás és a tudományos kutatás területéhez benyújtott módosító indítványainkról szeretnék szólni.

Az általános vitában már világossá tettük: úgy látjuk, hogy e területeken lényeges többletforrásokkal nem számolhatnak a jövő évben az érintett intézmények. Ha nem változik a helyzet, úgy gondolom, a közoktatási, felsőoktatási és tudományos kutatóintézetek komoly konfliktusok és megoldhatatlan problémák forrásvidékévé válhatnak.

A közoktatás terén sok szó esett a normatívák átlagosan 20 százalékos emeléséről. Most is el kell mondanunk azonban, hogy az ehhez szükséges 31 milliárd forintot abból a pénzből adja vissza a költségvetés az iskoláknak, amit elvett az önkormányzatoktól azzal, hogy radikálisan csökkentette a szabad felhasználású forrásaikat. Így igazán lényeges többletforrás ebből nem keletkezik, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok és a közoktatási intézmények nagyjából ugyanazzal a költségvetési kerettel gazdálkodhatnak jövőre, amivel ebben az évben számoltak és terveztek.

Komoly konfliktust jelenthet ez, hiszen így nem biztosított az a 8,25 százalékos béremelés sem, amit a költségvetési törvény a közalkalmazotti körben és a pedagógusok számára is biztosít. Az azonban már egészen biztos, hogy nem lesznek többletforrások önkormányzati szinten az ez évben módosított közoktatási törvény többletfeladatainak végrehajtásához, ez ugyanis a legszerényebb becslések szerint 20 milliárdos többletforrást igényelne, amelyek híján az iskolák törvényt fognak sérteni, mert források hiányában nem fogják tudni ezeket a többletfeladatokat vállalni.

 

(12.40)

Nem fogják tudni elindítani a felzárkóztató évfolyamokat az általános iskola kezdő szakaszában, a szakmunkásképzésben, nem fognak tudni szabadidő-szervezőt beállítani minden háromszáz főt meghaladó oktatási intézményben. Talán még súlyosabb probléma, hogy kellő források hiányában jövőre nem tudunk továbblépni a ma már elviselhetetlenül nagy társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklése terén. Ehhez kapcsolódnak a legfontosabb közoktatási módosító indítványaink.

Az 572. számú ajánlási pontban egy nemzeti tehetséggondozó program elindítását javasoljuk a közoktatás terén. Mindannyian tudjuk, a felsőoktatásban működik ilyen közalapítvány, a korábbi kormány időszakában elindult ez. Ha azonban a közoktatás terén nem figyelünk oda a tehetséggondozásra, nem szabadítunk fel ehhez forrásokat, akkor előbb-utóbb a felsőoktatásban sajnos nem lesz kin segíteni. Szeretnénk 2,5 milliárdos alappal elindítani ezt a programot, amely a pedagógustársadalom segítségével a legtehetségesebb, de rossz anyagi körülmények közül jövő gyerekek útját egyengetné az oktatás rendszerében.

Ide kapcsolódik az is, hogy szeretnénk a középfokú oktatás terére kiterjeszteni az úgynevezett bejárónormatívát, amely eddig csak az általános iskola terén működött. Szeretnénk egy olyan elkülönített forrást létrehozni a költségvetésben, amelyből támogatni lehet azokat az önkormányzatokat, amelyek olyan középfokú oktatási intézményeket tartanak fenn, amelyek az önkormányzat területén kívülről is fogadnak gyerekeket, az ő oktatásukról is gondoskodnak. Fontos elem lehet ez abból a szempontból is, hogy elejét vegyük annak a folyamatnak, amelynek keretében tömegesen kívánják átadni az önkormányzatok középfokú oktatási intézményeiket a megyei közgyűlések számára. Fontosnak tartjuk - még mindig az esélyegyenlőtlenségek mérséklésénél tartva - azt is, hogy javítsuk a kollégiumok finanszírozási pozícióit, erősítsük meg, ha úgy tetszik, állítsuk vissza a kollégiumi diákétkeztetés támogatását.

Fontosnak tartjuk azokat a módosító indítványainkat is, amelyek a pedagógustársadalom erkölcsi és anyagi megbecsülésének irányába mutatnak. Elfogadhatatlannak tartjuk azt a 8,25 százalékos béremelést, amiről korábban már beszéltem. Ez ugyanis azt jelentheti, hogy a következő évben reálértékben csökkenni fog a pedagógusok keresete, hiszen ezzel a béremeléssel sokan átlépik az 1 millió 200 ezer forintos éves jövedelemhatárt, és elesnek a közalkalmazotti adókedvezménytől. Minimum 12-13 százalékos béremelésre lenne szükség véleményünk szerint ahhoz, hogy folytatódhassék legalább az az 1-2 százalékos reálkereset-növekedés, ami az elmúlt két évben elindult. Tudjuk, hogy ez kevés, ez alapján nem lehet teljesíteni azokat az ígéreteket sem, amelyek a kormányprogramban megfogalmazódtak, és amelyek a pedagógusjövedelmek felzárkóztatását irányozzák elő.

A felsőoktatás terén is elsősorban az esélyegyenlőtlenségek mérséklését célzó módosító indítványainkra szeretném felhívni a figyelmet. Alapvető kérdésnek tartjuk, hogy a hallgatói juttatások körét bővítsük a következő évben. Alapvetőnek tartjuk, hogy a 70 ezer forintos hallgatói normatívát legalább 75 ezer forintra emeljük. Ez ugyanis lehetővé tenné a hallgatói önkormányzatok számára azt, hogy emeltebb szintű, ugyanakkor differenciáltabb szociális ösztöndíjrendszerrel segítsék azokat a hallgatókat, akiknek elviselhetetlenül nagy anyagi terhet jelent a felsőoktatásban való részvétel.

Ehhez kapcsolódva fontosnak tartjuk a jegyzetvásárlási támogatás bővítését is, a hallgatónkénti 7 ezer forintos összeget szeretnénk 10 ezer forintra emelni. Végül ebben a körben rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy végre normatív támogatást kapjanak a hallgatói közösségek a közösségi, kulturális munkájukhoz. Olyan közösségformáló szervezetek működnek ugyanis a felsőoktatásban, amelyek döntő jelentőségűek lehetnek a jövő értelmiségének formálásának.

Fontosnak tartjuk a felsőoktatási intézmények pozícióinak javítását is, elsősorban a tudományos kutatások támogatása terén. Ezen a ponton ugyanis az ez évihez képest nominálértékben csökkenteni kívánja a törvény a jövő évi támogatásokat. Fontosnak tartjuk, hogy itt egy 1 milliárd forintos összeggel próbáljuk bővíteni a kutatástámogatást, hiszen a felsőoktatási intézmények - ebben mindannyian egyetértünk - nemcsak az oktatás, hanem a tudományos kutatás bázisaiként is működnek.

Végül a tudományos kutatóintézetekről; a délelőtti vitában már érintettük ezt a kérdést. Alapvetőnek tartjuk az OTKA forrásainak bővítését egy félmilliárdos tétellel, mert ezzel teszünk egy lépést ismét afelé, hogy a ciklus végére a nemzeti jövedelem másfél százalékos arányában részesüljön a kutatás, az ígéreteknek megfelelően. Fontosnak tartjuk a kutatói bérek felzárkóztatását is, hiszen itt 40 százalékos lemaradás figyelhető meg a felsőoktatásban dolgozók béréhez viszonyítva.

Az innováció, a tudományos kutatás támogatása a szocialista frakció szerint nemcsak azért fontos, hogy megőrizzük európai elismertségünket ezen a téren. Úgy látjuk, hogy gazdasági növekedésünk szempontjából ez a terület az egyik első számú tartalékká lépett elő. A fejlesztési innováció ugyanis gazdasági mozgósító erővel rendelkezik, a további gazdasági növekedést alapozhatja meg az országban. Ezért is fontosak számunkra ezek a módosító indítványok.

Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassa majd ezeket. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lotz Károly úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! A délelőtti vitához, illetve Jánosi Györgyhöz kapcsolódva szeretném elmondani, s majd holnap részletesebben indokolni is azokat a módosító indítványokat, amelyek a tudományos kutatással és a műszaki fejlesztéssel kapcsolatosak. Úgy látom, félreértésen alapulhat egyrészt miniszterelnök úrnak az a legutóbbi kijelentése, hogy előbb alakítsuk át a magyar tudomány szerkezetét és majd utána lehet támogatni.

Óriási veszteség akár egy évnek a kiesése is. Az, hogy a következő esztendőben nominálisan is csökken a költségvetésnek a tudományos kutatásra, fejlesztésre szánt összege, megítélésem szerint elfogadhatatlan, és iszonyatosan nehéz helyzetbe fogja hozni 2001-2002 után a tudományos felzárkózást.

Másrészt ugyanez az elv tapasztalható a műszaki fejlesztés területén. Ezzel kapcsolatban is nyújtottam be módosító indítványt, hiszen itt azt látjuk, hogy az úgynevezett 5. kutatási program, amely az Európai Unió legfontosabb kutatási programja, ahol Magyarország végre teljes jogú tag, az egyetlen terület, ahol már bent vagyunk az Unióban... - az ehhez szükséges magyar hozzájárulást viszont ez a költségvetés elveszi a Műszaki Fejlesztési Alapból. Tehát tulajdonképpen úgy támogatjuk a Műszaki Fejlesztési Alapot, hogy levonjuk belőle az európai uniós hozzájárulás összegét. Megítélésem szerint ez megengedhetetlen. Ezen múlik a magyar kutatás-fejlesztés, műszaki fejlesztés jövője, hogy az állam milyen mértékben veszi komolyan és milyen mértékben támogatja. Amennyiben ezt megrövidítjük, akkor - különösebben nagy szavak nélkül - valóban a magyar jövő elől vesszük el a lehetőségeket. Szerintem ez megengedhetetlen!

Erre vonatkozóan kérem, hogy támogassák módosító indítványaimat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Pósán László, a Fidesz képviselője; őt Horn Gábor, az SZDSZ képviselője követi.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A 2000. évi költségvetés részletes vitájában a határon túli magyar kisebbségek támogatásának kérdéséhez kívánok hozzászólni.

A kormányprogram azt a célt tűzte maga elé, hogy elősegítse a környező országokban élő magyarság szülőföldön maradását, gyarapodását, s ennek érdekében növeli a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megőrzését célzó anyagi támogatást, és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer erősítését. A nemzetpolitikai elvek mellett hosszabb távon társadalmi és gazdasági érdekeink is erre ösztönöznek. Kétségtelen, hogy a magyar gazdaság figyelemre méltó növekedést ért el az Európai Unió piacain, és reméljük, hogy ennek mértéke a jövőben még tovább nőhet, de előbb-utóbb elérjük azt a határértéket, amit már nem nagyon fogunk tudni tovább bővíteni.

(12.50)

Gazdaságunk számára a további növekedés lehetőségét a magyar kisebbségek által lakott környező országok piacainak befektetési lehetőségei kínálhatják, ahol - éppen az ott élő magyarságnak köszönhetően - minden versenytársunknál kedvezőbb helyzeti előnnyel rendelkezünk. Ehhez azonban szükség van arra, hogy a kisebbségi magyar közösségek rendelkezzenek jól képzett szakemberekkel, akikre olyan életképes magyar-magyar kapcsolatokat lehet építeni, amelyek egyúttal - természetesen a kölcsönös érdekek alapján - az országok közötti kapcsolatokat is erősítik.

Több mint fél évszázaddal ezelőtt már Teleki Pál kimutatta, hogy a Kárpát-medence különböző tájegységei gazdasági értelemben szerves egységet alkotnak. A trianoni határok ezt mesterségesen - és tegyük hozzá: brutálisan - megszüntették, de most, amikor Európa az integráció útján halad, elemi érdekünk az összetartozó régiók együttműködése, amelyben nagyon fontos szerepet játszhatnak a határon túli magyarok. A hazai gazdaság szereplői ezt jól tudják, hiszen nem véletlen, hogy a szomszédos országokban az elmúlt évek során már megjelentek a magyar befektetők is. Talán az sem véletlen, hogy a legjelentősebb magyar tőkeexport a felkészült magyar szakemberekkel még leginkább rendelkező Románia irányába történt.

Egy kormánynak és kormányzó pártnak nemcsak négyéves ciklusban kell gondolkodnia, hanem az ország fejlődését hosszabb távon meghatározó lépésekben is. Erre vonatkozik a kormányprogramnak az a megfogalmazása, amely a természetes földrajzi, gazdasági és történelmi tájegységek szerepének növeléséről szól.

A határon túli magyarság erőteljesebb támogatása terén az Orbán-kormány már ebben az esztendőben is jelentős lépéseket tett. Az Illyés Közalapítvány támogatását az 1998. évi 506 millióról 801 millióra emelte, továbbá a kisebbségi magyar felsőoktatás és szakképzés támogatására létrehozta az Apáczai Közalapítványt. Ezek az alapítványok a kultúra és az oktatás támogatása révén igyekeznek elősegíteni a határon túli magyarság szülőföldön maradását és szakmai felkészültségének erősítését. Tekintettel arra, hogy a környező országok jelenleg sem mutatnak komolyabb hajlandóságot a kisebbségi jogok maradéktalan biztosítására, nekünk már most, amíg lépéselőnyünket e téren a nagy világcégekkel szemben még biztosítani tudjuk, tekintettel kell lennünk országunk és az egész magyarság távolabbi jövőjének a megalapozására, elemi érdekünk tehát a határon túli magyarság fejlődésének az előmozdítása.

A költségvetésben elkülönített 2 milliárd forint a határon túli magyar felsőoktatás, az erdélyi magyar egyetem támogatására ezt a célt szolgálja. Az eredményes regionális politikára épülhet ugyanis a kiegyensúlyozott szomszédságpolitika, amely a térség egészének integrációját segítheti elő. Konkrétan ennek az előmozdítása a feladata az új Kézfogás Közalapítványnak, amelynek profilváltása - a kormányprogrammal összhangban - a gazdaságfejlesztési támogatások hatékonyabb felhasználását célozza. A határon túli magyar vállalkozásokat nem a vissza nem térítendő támogatásokkal kívánja erősíteni - ahogyan ez korábban volt -, amikor ellenőrizhetetlen volt a pénzfelhasználás, hanem azt a saját felelősséget is igénylő formát választotta, hogy a hitelfelvételek megkönnyítése érdekében a kamatok fizetéséhez nyújt támogatást.

A 2000. évi költségvetésben a határon túli magyar kisebbségeknek nyújtandó támogatás - a lehetőségekhez mérten - a kormányprogramban vázolt elveket igyekszik megvalósítani, ami a magyar gazdaság hosszú távú fejlődése szempontjából is igen lényeges elem. Mindezt az összmagyarság érdekében tett, a jövőben megtérülő befektetésnek tekintjük, amely a magyarság egésze gyarapodásának lehetőségét is jelenti.

Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a költségvetés külügyi fejezetében e célra megfogalmazott rovatokat támogatni szíveskedjék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Horn Gábor helyett Kovács Kálmánnak, az SZDSZ képviselőjének adom meg a szót; őt Lenártek András, a Fidesz képviselője követi.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Én összesen egyetlenegy kérdéskört szeretnék ismételten kiemelni a részletes vita kertében, ez pedig tulajdonképpen a kormányzati elosztási szándékokra utal, erre szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni.

A költségvetési bizottság a törvényjavaslat jelentős módosítását szavazta meg a kormány - gondolom - előterjesztése, kérése alapján, hiszen az indoklásban az szerepel, hogy a biztosítási adó elmaradása, be nem vezetése miatt forráskorrekció történik: kevesebb forrás áll rendelkezésre, ennek megfelelően az előirányzatok összegét csökkenteni kell. Ez a forráskorrekció nem úgy zajlott le, bár az ajánlás 2. pontja szerinti módosítás indoklása, ami T/1658/451. szám alatt szerepel, arra utal, azt sugalmazza, hogy egy fűnyíróelvvel gyakorlatilag egységesen történik meg ennek a forráshiánynak a telepítése; valójában azonban nem, sőt kitapintható a kormányzati szándék, hogy melyek azok a területek a kormányzat számára, amelyektől egy ilyen forráshiány esetén sem kíván elvenni pénzösszegeket, s melyek azok, amelyektől igen.

Szeretnék kiemelni néhány olyan területet, amely kapcsán mi, szabad demokraták sérelmesnek tartjuk, hogy éppen ezekről a területekről kell jelentős összeget elvenni. Az egyik ilyen - már korábban is említettük - a beruházások területe. Amikor általában 0,3 százaléknyi, tehát 100 millió forint esetén 300 ezer forintnyi elvételről beszélünk, akkor ezen módosító javaslat keretében például a postai épületrekonstrukció 425 milliós előirányzatából 90 milliót vesz el a javaslat, tehát éppenséggel 20 százalékot - még egyszer mondom: egy olyan bevételkiesés miatt, ami az adótörvények szavazásakor nem egészen 0,5 százaléknyi hiányt okozott a költségvetésben. De hozzáfűzhetném, hogy ugyanilyen módon meglepetés számunkra, hogy a kisebbségi önkormányzatok működése és támogatása területéről szintén ilyen mértékű az elvétel, hiszen a 0,3 százalék helyett valamivel több mint 5 százalékos az elvétel, a Belügyminisztérium helyi kisebbségi önkormányzatok általános támogatása rovatáról majdnem 50 milliót vesz el a javaslat.

Ugyanígy, de még súlyosabbnak ítéljük meg, hogy miközben itt egyértelműen elhangzottak pozitív álláspontok is a kormányzat részéről a bíróságok és az ügyészségek vonatkozásában, bizony ezen a téren sem tükrözik a számok az itt elhangzott szavakat, hiszen jóllehet az ügyészség területéről való elvétel nagyjából megfelel a fűnyíróelv szerinti elvételnek, a bíróságok esetében azonban az igazságszolgáltatás beruházásait, ami 2,8 milliárdra volt tervezve, 161 millió forinttal csökkenti, tehát nagyon lényeges mértékben csökkenti, messze túl a fűnyíróelv vagy a kényszerpálya adta mértéken.

Azt gondolom, képviselőtársaim egy részét megdöbbentette, amikor azt jeleztem, csodálkozom, hogy a környezetvédelem, a szennyvízkezelés és az egészséges ivóvíz micsoda nagy kormányzati propagandát kapott az ülésteremben, amikor megint csak ezen kényszerelvétel - még egyszer mondom: 0,3 százalékos átlagos elvétel - úgy realizálódott, hogy a kiemelt városok szennyvízkezelésétől, ahol 1 milliárd 578 millió forint volt, 125 millió forintot vesz el a kormány, tehát majdnem 10 százalékot. Akkor valóban hol vannak a prioritások, ott vannak-e, ahol az ebben a teremben elhangzott: az infrastruktúrán, a környezetvédelmen, ahogy a kormányképviselők mondták, az igazságszolgáltatás intézményrendszerén, a kisebbségi kérdéseken, az önkormányzatok támogatásában? Mi úgy ítéljük meg, hogy nem.

Kérem képviselőtársaimat, hogy amikor az összefoglaló jelentés 2. pontjában felsorolt vagy beadott módosításról fognak szavazni, tekintsék át, hogy valóban nincsenek-e becsapva, nem arról szól-e az indoklás, hogy becsapták önöket; úgy tűnik, hogy egy forráshiány egyenletes elosztásáról beszél a kormány, de ehelyett bizony új arányokat teremt a költségvetésben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

(Dr. Szabó Erika helyét a jegyzői székben
Németh Zsolt foglalja el.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Lenártek András úrnak, a Fidesz képviselőjének; őt Pál Béla, az MSZP képviselője követi.

LENÁRTEK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A délelőtti felszólalásokban, valamint megyei fórumokon szocialista képviselőtársaim gyakran hangoztatják, hogy a kormány nem fordít kellő figyelmet a 2000-es költségvetésben az elmaradott térségek, megyék fejlesztésére.

(13.00)

Először is általánosságban szeretném leszögezni azt, hogy a területfejlesztés alatt véleményem szerint célszerűbb egy átfogó értelmezést érteni, amelybe beletartozik a hagyományos gazdaság- és vidékfejlesztésen kívül az infrastruktúra-fejlesztés is. Csak így lehet összehasonlítani ugyanis az egyes évek ez irányú tevékenységét. Így amikor arról beszélünk, hogy az elmaradott térségek fejlesztésére található-e a 2000. évi költségvetésben tétel, a válasz az, hogy természetesen igen.

Vegyük például Borsod megye esetét! A költségvetésben szerepel az, hogy az M3-as továbbépítésének állami támogatásos része 20 milliárd forint. A Miskolcot elkerülő út a beruházási ütemnek megfelelően 450 millió forinttal szerepel. Tudvalevő az is, hogy az észak-magyarországi régió a Phare 2000-es program keretében a Phare-forrásokon túl a területfejlesztési célelőirányzatból, illetve a privatizációs bevételből 20 százalékos kormányzati forrást fog kapni a fejlesztési programok megvalósítására. Ezenkívül indul a megyében is, bizonyos kistérségeknél a SAPARD-program, amelyhez a hazai forrásokat is az előző két forrásból tervezi elkülöníteni a költségvetés. Tehát nincs arról szó, hogy nem kívánnánk támogatni a vidékfejlesztést.

A szocialista képviselőtársaim egy módosító indítványt nyújtottak be, és biztatnak minket arra, hogy támogassuk ezt, amely három megye fejlesztésének többlettámogatásokkal történő biztosítását irányozná elő. Erről a módosító indítványról szeretnék pár gondolatot mondani. Elsősorban azt, hogy mi azt gondoljuk, ez a módosító indítvány több szempontból nem célszerű, például ha arra gondolok, hogy keretátcsoportosítás történik bizonyos minisztériumokból a megyék felé, akkor elképzelhető, hogy az ilyen százalékos normatív módon történő forrásbiztosítás mellett, bizonyos szakmai hiányosságok miatt a pénzeszközök nem biztos, hogy a megfelelő helyre kerülnek, így a kormány eredeti elképzelése, programja sérülhet. A kormány-megye közötti ellentét nem mostani, nem most kitalált dolog, régebbi keletű, és szerintem a jövőben is meglesz.

Ugyanakkor fennáll a vidék-vidék közötti ellentét is abban, hogy miként ítéljük meg azt, hogy melyik az elmaradott térség, és melyik nem az. Vannak ugyanis az országban olyan térségek, ahol bár a megyei GDP magas, mégis vannak benne kisebb térségek, ahol legalább olyan rossz a helyzet, mint egy elmaradott megye bizonyos térségeiben. Tehát nem biztos, hogy az a legobjektívebb, ha okvetlenül erre a három megyére tesszük rá a "legelmaradottabb" jelzőt.

Végül pedig azt is szeretném a szocialista képviselőtársaimnak a figyelmébe ajánlani, hogy az egyes megyéknek elkészült a feladatterve, amely kapcsolódna ezekhez a programokhoz. Amikor arról szól a módosító indítvány, hogy 8, 7 és 3 százalékos tárcánkénti bontással kéne biztosítani a három megye esetében forrásokat, tudomásom szerint például Borsodban nincs olyan terve a fejlesztési tanácsnak, hogy sportlétesítményekre is pályáztasson, holott pedig a módosító szerint a Sportminisztériumra is biztosítana forrásokat.

Éppen ezért e probléma feloldására a 222. számú módosító indítványt nyújtottuk be, amelynek a célja egyrészt az, hogy az előző évek gyakorlatától eltérően kiterjesztő hatású és egzaktabb megjelenítésű lenne az, hogy az elmaradott térségek fejlesztésén mit óhajtunk érteni. A módosító indítványunk azt javasolná, hogy az egy főre eső GDP országos átlagának 70 százaléka alatti megyék esetén történne meg különleges támogatás. Ez az 1997-es évjárat adatai szerint Borsod-Abaúj-Zemplén, Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Somogy megyét érintené. Ezzel a módosítóval nem a megyéket jelölnénk meg célzott területként, hanem egzakt számot beiktatva lehetővé tennénk azt, hogy ez a lista akár évenként is rugalmasan változhasson, bővülhessen, cserélődhessen, az aktuális GDP változás függvényében.

A módosító indítványunk másik része az lenne, hogy a megyén belüli kistérségi különbségeket is valahogy próbálja orvosolja, mégpedig úgy, hogy felhatalmaznánk, illetve az országgyűlési javaslatunk szerint felhatalmazná a kormányt arra, hogy prioritási rangsort állítson a kistérségek között, ami a gyakorlatban jelenthetné azt, mondjuk, hogy az egyes kistérségek csak bizonyos támogatási források esetében pályázhatnának, vagy egyes kistérségből vállalkozók, illetve lehetne olyan megoldás is, hogy bizonyos, tehát a jobb kistérségek esetében maximalizálni lehetne azt a mértéket, ami az azon belüli vállalkozások esetében elnyerhető lenne. Kérem a képviselőtársaimat, hogy a módosító javaslatunkat fogadják el.

Egy másik módosító javaslatot is szeretnék a figyelmükbe ajánlani. Mint ahogy az önök számára is ismert, az 1998-99. év természeti katasztrófái nem kímélték országunkat és a világ más tájait. A médiákból arról is tájékozódhattunk, hogy a katasztrófák megszüntetésében a hatósági áldozatvállalásokon kívül jelentős szerepet vállaltak a civil szervezetek is. Közülük is kiemelkedett a miskolci speciális mentőalakulat, a világhírűvé vált Lehoczky Lászlóval és Mancs nevű kutyájával. A képviselőtársaimmal, Kádas Mihállyal és Halász Jánossal ezért módosító indítványt nyújtottunk be, amely a katasztrófavédelemre csoportosítana át pénzeszközöket. Tudni kell, hogy ma még a lelkesedés mellett viszonylag gyenge technikai felszereltséggel rendelkeznek ezen szervezetek. Az is tény, hogy az elmúlt években, amikor még a médiák nem láttak bennük üzletet, akkor is végezték ezt a fontos tevékenységet segítve a rendőrség munkáját személyek és tárgyak keresésében, vagy a tűzoltóságnak, vízi rendészetnek a mentési munkákban.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy támogassák a módosító indítványokat. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Pál Béla úrnak, az MSZP képviselőjének; őt Bajor Tibor, az MSZP képviselője követi.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista képviselőtársaim közül a mai délelőtt folyamán már többen részletesen, szakmailag megalapozottan szóltak a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciójának alternatív költségvetési koncepciójáról, amelyet a családok támogatása, a szociális jóléti és kulturális kiadások, a nyugdíjak értékállóságának biztosítása, az önkormányzatok, az egészségügy és a mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében fogalmaztunk meg. Tettük ezt azért, hogy a 2000. évi költségvetés ne csak az állam, a központi állami intézmények, hanem az állampolgárok helyzetének, életkörülményeinek javítását, életszínvonalának növekedését szolgálja mindazokból a bevételekből, amelyek az adófizető állampolgárok pénzéből folynak be az államkasszába.

Mivel a képviselőtársaim alaposan indokolták javaslataikat, én most csak egyetlen területről szólnék, a kulturális területre beadott módosító javaslatainkról. Az e területet érintő módosító javaslataink három problémakörben foglalhatók össze.

(13.10)

Az egyik módosítójavaslat-csomag a közművelődési, közgyűjteményi intézmények dolgozóinak az életkörülményeit érinti. Ezek azok a módosító javaslataink, amelyek arra irányulnak, hogy kerüljön sor a közalkalmazotti, köztisztviselői bértábla emelésére, hiszen ez az e területen dolgozókat is érinti, akiknek a bérátlaga messze elmarad a magyarországi átlagbértől is.

A másik ilyen terület az önkormányzatok szférája, ahol is az önkormányzatokat szeretnénk jobb helyzetbe hozni közművelődési és közgyűjteményi feladataik ellátása során.

A harmadik terület pedig azoknak a kulturális intézményeknek a helyzete, amelyekkel kapcsolatban úgy ítéltük meg, hogy módosító javaslataink jobb körülményeket teremtenek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kultúra egy nagyon sajátos terület, hiszen az emberi létet, az emberiség fejlődését végigkíséri, nemzetek felemelkedését biztosíthatja, és ha egy ország nem fordít elég gondot a saját széles értelemben vett kultúrájára, biztosan megalapozza hosszú távon a lecsúszását, mint ahogy erre a történelem már számos példát adott.

Bár szóban mindenki elismeri a kultúra és a kulturális terület fontosságát, az ezt elismerő szavak túlsúlyban vannak a tettekkel szemben. Hiszen a mindenkori állami költségvetés, gyakran kormányoktól függetlenül, nagyon ritkán sorolja a kiemelten támogatandó területekhez a kultúrát, hiszen mindig van fontosabb terület, jobb esetben az ország gazdasági, pénzügyi helyzetének a stabilizálása, mint ahogy ez történt az előző kormány idején, és rosszabb esetben a Miniszterelnöki Hivatal, a központi államigazgatási szervezetek költségeinek növelése, az állam, és nem a polgárainak a gazdagítása, mint ahogy ez történik most, az Orbán-Torgyán-kormány idején.

Teszik ezt akkor is, ha mindannyian tudjuk, nagyon könnyen és nagyon gyorsan meg lehet szüntetni kulturális intézmények finanszírozását, nagyon könnyen meg lehet szüntetni kulturális értékeket, be lehet záratni intézményeket rövid távon. De hosszú évekbe telik mindezeknek az újrateremtése, hosszú évekbe telik mindazoknak a mulasztásoknak a pótlása, amelyeket ma a kultúra területén elkövetünk, és hosszú évtizedek kellenek ahhoz, hogy pótoljuk azt a hiányt, azt a kárt, amit ma a kultúrának okozunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hat konkrét módosító javaslatunk mellett szeretnék érvelni, amelyeket a 2000. évi költségvetési törvény tervezetéhez nyújtottunk be, és amelyek azt szolgálják, hogy szakítsunk a kultúra maradványelven történő finanszírozásával. Tavaly az Orbán-Torgyán-kormány elhalasztotta a döntést az 1997 novemberében, a magyar parlament által több mint kétharmados többséggel megalkotott kulturális alaptörvény számos rendelkezésében.

Ebben az évben pedig úgy módosítja az alaptörvény számos pontját, előzetes érdekegyeztetés nélkül, hogy nem e törvényben előírt módon, hanem csökkentett mértékben tervezi azokat az összegeket, amelyeket a közvetlen állami feladatok ellátására, a közművelődési és a közgyűjteményi feladatok finanszírozására szán. Ezzel két dolgot szolgál. Egyrészt abból a sajátos számháborúból, amit az Orbán-Torgyán-kormány folyamatosan folytat - hol a pedagógusok, hol a nyugdíjasok, hol az egészségügyi dolgozók, és egyáltalán mondhatom azt, hogy a tényekkel szemben, ebből a sajátos számháborúból -, kijön egy csodálatos nyelvújítási ötlettel, amely azt jelenti, hogy bevezeti a csökkenő ütemű növekedés fogalmát.

Ilyen csökkenő ütemű növekedést javasol akkor, amikor a közvetlen állami feladatok ellátásáról, közművelődési és közgyűjteményi feladatfinanszírozásról van szó, és ilyen csökkenő ütemű növekedés valósul meg akkor, amikor az e területen dolgozók továbbképzésére, szakképzésére szánt összegekről van szó. Ez utóbbi esetben a törvényben előírt 4 százalékkal szemben 1,5 százalékos mértékben, az előbbi, általam említett esetben pedig közel 1,5 milliárd forinttal kevesebb összegben, mint amit az alaptörvény előír. Ezzel még egy dolgot erősít: tovább rontja a kulturális szféra helyzetét és az önkormányzatok kultúrasegítő tevékenységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szegény jó miniszterelnök úrnak - Orbán Viktor miniszterelnök úrra gondolok - az utóbbi időben sokat kell magyarázkodnia. Nem a dakota, hanem a magyar szólásmondás szerint: rájár a rúd ezen a területen. Én sokszor nagyon sajnálom, mert általában azokat a szólásait, azokat a mondatait idézik, amelyek félreérthetőek. Én most egy olyat szeretnék idézni, amelyik egyáltalán nem félreérthető, sőt, kiállta az idő próbáját. Orbán Viktor a Somogyi Hírlap 1995. május 15-ei számában azt nyilatkozta, hogy régi ötlet, hogy a nehézséget az önkormányzatokra hárítják a kormányról.

Én azt gondolom, hogy a kormány most sem tesz mást, mint ezt a régi ötletet eleveníti fel újra. Mi a törvény szerinti mértékben kívánjuk támogatni, és nem e régi ötlet szellemében a közművelődési és a közgyűjteményi feladatfinanszírozást. Azt az 1 milliárd 132 millió forintot, amelyet e törvény módosításával elvonni kívánnak e szférától, valamint azt a 282,5 millió forintot, amelyet a képzési támogatástól kívánnak elvonni, vissza kívánjuk adni e területnek.

A másik módosító indítványunk, amelyet pedig T/351. számon nyújtottunk be, azt a javaslatunkat erősíti, amellyel a szakmai szervezetek is egyetértenek, hogy állítsuk vissza a kormánytól függetlenül működő, szakmailag szuverén Nemzeti Kulturális Alap intézményeit, legyen továbbra is a miniszteri keret 10 százalék, amelyről a miniszter önállóan rendelkezik a Nemzeti Kulturális Alapba befolyt összegeknél, valamint a bizottság létszámának továbbra is jelentős és meghatározó részét a szakmai szervezetek delegálják, ne történjen meg az a módosítás, amelyet a jelenlegi törvénytervezet tartalmaz, hogy a felét a miniszter delegálja, a másik felét pedig a szakmai szervezetek. Tesszük ezt azért, mert mindenkori kormánytól függetlenül is hiszünk abban, hogy a szakmai szervezetek által delegáltak és a szakmai szervezetek véleménye sokkal fontosabb és bölcsebb lehet adott esetben, mint egy miniszter véleménye.

A T/348. számon benyújtott módosító indítványunk a helyi önkormányzatok fenntartásában működő hivatásos zenekarok és énekkarok támogatását növelné 400 millió forintra.

A T/344. számon benyújtott módosító indítványunk pedig az önkormányzatok fenntartásában működő színházak támogatását növelné a törvényben tervezett 3 százalékos keret, 91 millió forint helyett 8,25 százalékra, amely 178 millió forintot jelentene. Ez egy-egy vidéki színház esetében néhány millió forintot jelent csak, és annak a lehetőségét teremti meg, hogy itt is lehetőség legyen a kormány által javasolt 8,25 százalékos béremelkedés megvalósítására.

Még két területről szólnék nagyon röviden. Az egyik módosító indítványunk T/347. számon a rádió zenei együtteseinek a támogatását jelenítené meg a költségvetési törvényben. Azt gondolom, nem kell különösebben indokolni képviselőtársaimnak, hogy akár határainkon belül és határainkon túl milyen nagy elismertségnek örvendenek a rádió zenei együttesei. Ezért kérem, támogassák ezt a módosító indítványt.

A másik indítványunk pedig arra vonatkozik, hogy a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete, amely az elmúlt két évben, a mi kormányunk alatt sem kapott az inflációnak megfelelő mértékű költségvetési támogatásnövelést, ebben az évben egy igen szerény, 10 százalékos támogatásemelésben részesülhessen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-Torgyán-kormány programjának nemzeti kulturális örökség fejezetében ez a mondat található: "A kulturális politika stratégiai jelentőségű, elismerése az ország hosszú távú sikerének a záloga." Én úgy gondolom, hogy ezzel a mondattal, tartalmával ellenzéki képviselőként is egyet kell értenünk.

Akkor, amikor az általános vitában elmondtuk a kulturális fejezet támogatandó pontjait is, mert hiszen vannak ilyenek is, akkor most hadd kérjem önöktől azt, hogy ezeket a területeket, amelyekről most szóltam, és amelyekre módosító indítványokat nyújtottunk be, mert úgy gondoljuk, hogy e területek viszont lemaradásban vannak az ígéretekhez képest, ezeket a módosító javaslatokat, annál is inkább, mivel ezt a szakmai szervezetek is támogatják, kérem képviselőtársaimat, hogy velünk együtt, közösen támogassák.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Bajor Tibor úrnak, az MSZP képviselőjének; őt Balogh László, az MSZP képviselője követi.

 

(13.20)

BAJOR TIBOR (MSZP): Tisztelt Ház! Elnök Úr! Az 1970-es szabolcsi nagy árvíz óta katasztrófákkal és katasztrófaveszélyekkel ennyire sűrűn megtűzdelt év még nem volt. A bajban kiderült: hiányzik a jól felszerelt, központilag irányítható védekező csapat, hiányzik a költségek biztos, azonnali fedezete és hiányzik a pontos információ. Pártoktól és katasztrófáktól függetlenül az európai uniós jogharmonizáció is szükségessé teszi a halaszthatatlan lépéseket.

A kormánykoalíció programjában ez olvasható "A polgárokat szolgáló állam" fejezetben: "A polgárokkal egyetértésben a kormány megerősíti a rendvédelmi szerveket, megteremti az eredményes fellépéshez szükséges infrastrukturális és pénzügyi feltételeket, elsőbbséget ad azoknak a fejlesztési feladatoknak, amelyek az informatikával, a híradástechnikával, az egységes belügyi vezetékes és vezeték nélküli beszéd- és adathálózatok létrehozásával kapcsolatosak. A rendvédelmi szervek felkészülnek az Európai Unió rendészeti rendszereihez történő csatlakozásra."

A terv szép - mi lett belőle? 1998-ban örökölt költségvetésből dolgozott a jelenlegi kormány - ez minden kormányváltáskor így van. 1999-ben a költségvetésben hiába keressük a kormányprogram megvalósítását. Sőt, az 1999-re tervezett beruházások nagy része végleg elmaradt, mivel a 2000. évi költségvetés tervezetében nem szerepelnek az ár- és belvízre való hivatkozással meg nem valósult tavalyi beruházások.

Úgy látom, a jelenlegi kormány egyre jobban hasonlít a polgári forradalom után restaurált angol királyi házhoz - a katasztrófavédelem területén semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Továbbra sincs fedezet a katasztrófaelhárításra, vagyis a költségvetésben nem szerepel a katasztrófavédelmi alap; megjegyzem, az ellenzék egyik alapvető feltétele volt ez a katasztrófatörvény kétharmados megszavazásához. A biztosítási adó, amely állítólag fedezetet nyújtott volna az alapra, eléggé cinikus javaslat volt. Csak az kaphat állami segélyt katasztrófa esetén, aki biztosított, de aki biztosít, az fizessen adót, amiből majd az állam segélyezheti. Erre mondják, hogy ügyes: önök megígérik, mi kifizetjük.

Az 1999. évi LXXIV. törvény előírása szerint a tűzoltóság, illetve a polgári védelem cím 2000. január 1-jei összevonásával Belügyminisztérium országos katasztrófavédelmi főigazgatóság néven működik tovább. Az országos katasztrófavédelmi főigazgatóság mint központi szerv és annak területi szervei ellátják a hivatásos állami tűzoltóság, valamint a polgári védelmi szervezetek jogszabályban meghatározott feladatait. Az intézmény területi szervekre tagozódik, tagjai hivatásos állományúak, köztisztviselők és közalkalmazottak. A területi szervek a megyei igazgatóságok, amelyek alárendeltségében helyi szervként polgári védelmi kirendeltségek működnek. Az intézmények tervezett költségvetése 6 milliárd 4,5 millió forint kiadási előirányzatot tartalmaz, amelyet 158,5 millió forint bevétel, illetve 5 milliárd 846 millió forint központi támogatás finanszíroz.

A költségvetésben 1999-ben 6 milliárd 359 millió forint központi támogatást kapott a tűzoltóság és a polgári védelem. Tehát összegszerűen ebben az évben kevesebb pénz jut a polgári védelemre. A csökkentett költséget ráadásul terheli a '99. évről áthúzódó körülbelül 700 millió forint, amely az igazgatóság létrehozásának elsődleges költségeit fedezte volna. Mivel 2000. január 1-jével megszűnik a Tűzoltóság Országos Parancsnoksága és a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága, ezért október 1-jével a polgári alkalmazottakat és november 1-jével a hivatásos állományt írásban értesíteni kellett volna az áthelyezésekről vagy a munkahelyek megszűnéséről. Ez nem történt meg. Gondolom, a szakszervezeteknek is lesz némi véleményük.

2000-ben Phare-támogatási lehetőség a költségvetésben erre a célra nem szerepel. A NATO katasztrófavédelmi együttműködés nem tartozik a katasztrófa-főigazgatóság feladatai közé. Vajon miért nem?

Az európai integrációs feladatok között szerepel az úgynevezett 112-es és 118-as információs hálózat kiépítése. Ezen a címen egyetlen fillér sincs tervezve. Pedig az 1999-es katasztrófahelyzet egyik legnagyobb tanulsága az, hogy vészhelyzetben először a Matáv-, majd a mobiltelefon-hálózatok túlterheltsége miatt az információcsere több órán keresztül is szünetelhet.

A jelenlegi terv, hogy a tűzoltóság és a polgári védelem telefonközpontosai a jövőben a rendőrség telefonközpontjában dolgoznak, ez nem egységes bevetésirányítási rendszer, hanem túlzsúfolt telefonközpont. Hogy ez a rendőrségnek jó, az biztos - de másnak nem.

Végezetül az 1999. november 8-i, az ellenzék szócsövének egyáltalán nem mondható Magyar Nemzetből idézek. Az írás címe: Nincs döntés az új vezetőkről. "A tűzoltók és polgári védelmisek frigyével kapcsolatban vannak, akik szerint megszűnnek a hatásköri párhuzamosságok, növekszik majd a katasztrófaelhárítás hatékonysága. Az ellenzők tábora szerint félő, hogy az új szervezet a mostaninál kevesebb költségvetési támogatást kap, ami majd a munka rovására mehet." Ez a félelem beigazolódik: a tervezetben kevesebb összegről van szó. "Fel kell állítani a katasztrófavédelmi főigazgatóságot. Egyelőre több minden nem ismert. Így például, hogy milyen felállásban dolgoznak majd az új szervezet állományába tartozók, de még azt sem tudni, hogy ki irányítja majd az új főigazgatóságot. 2000. január 1-jével az igazgatóságnak működni kéne. Azt, hogy az új szervezet felállítása mennyi pénzbe kerül, a miniszteri biztos nem tudta megmondani. A zökkenőmentes januári átálláshoz már el kellett volna kezdeni az ügyeleti informatikai rendszerek tervezését, telepítését. A miniszteri biztos szerint enélkül az új főigazgatóság csak papíron létezik. A tűzoltóság és a polgári védelem összevonása során akár 20 százalékos létszámcsökkenéssel is lehet majd számolni."

Tisztelt Ház! A benyújtott módosító indítványaimmal ezeken a problémákon igyekeztem volna segíteni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem a frakciók rendelkezésére álló időkeretet: a Fidesz 2 perc 52 másodperccel rendelkezik, az SZDSZ 3 perc 40 másodperccel, a Független Kisgazdapárt 19 perccel, az MDF 14 perccel, a MIÉP 14 perccel, a Szocialista Párt pedig 2 perc 47 másodperccel.

Az előre jelentkezettek közül már csak szocialista képviselők vannak a listámon. Megkérdezem Balogh László képviselő urat, hogy kíván-e felszólalni 2 perc 47 másodperces időkeretben. (Jelzésre:) Igen.

Megadom a szót Balogh képviselő úrnak.

DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A mondanivalómban a Burány-Kovács-féle módosító indítványoknak az önkormányzatokra vonatkozó részei mellett szeretnék érvelni.

Az egyik dolog, amit kiemelnék, hogy az szja 5 százalékos helyben hagyása látszólag számtani kérdés, pedig nemcsak az, hanem politikai kérdés is. Én azt mondom, hogy ha és amennyiben nem kerül elegendő pénz helyben az önkormányzatok részére, és ott nem lehet a helyi sajátosságoknak megfelelő döntést hozni, akkor ez a helyi társadalom leértékelődését is jelenti. Ezért természetesen amellett érvelek, hogy az szja helyben maradó része növekedhessék az előbb említett indítványok szerint.

A másik dolog, amit meg szeretnék említeni, az az, hogy a korábbi ciklusok tapasztalatai és a mostani tapasztalatok is azt mutatják, hogy van az önkormányzati rendszernek néhány olyan vonása, amely mindenképpen módosításra szorul.

Ilyen kérdés az, hogy a magyar önkormányzati rendszer elaprózódott. A 3200 önkormányzat fele ezer lakos alatti. Ezeknek a kistelepüléseknek jelentős része nem önfenntartó, a népesség elöregedett, nincs munkahely, nincs adóalany, így bevételük sincs. Az ott lakók általában hátrányos helyzetűek. Ezért ide támogatást kell biztosítani. Ez bizony sokba kerül, át kellene tehát gondolni az önkormányzati rendszert ebből a szempontból is.

Az azonban egyáltalán nem komoly átgondolásra utal, hogy a tervezet szerint a kétszáz lakos alatti települések a korábbihoz képest hátrányos helyzetbe kerülnek, merthogy az eddigi 2 millió forintos állami támogatás esetükben 1 millió forintra csökken. Ezért mindenképpen támogatandónak tartom a 342. és a 388. módosító indítványokat.

Tisztelt Ház! Még egy gondolat, ez pedig az, hogy arra a legalább 40 milliárd forintra, amelyet a 351-es módosító indítvány az önkormányzati szférába juttatna, mindenképpen szükség van. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ebben nekünk, országgyűlési képviselőknek is felelősségünk van, hiszen szakmai törvényeket fogadunk el, amelyek feladatokat határoznak meg, ugyanakkor költségvetést fogadunk el, amelyben pedig nem akarjuk megadni az ehhez szükséges pénzeket. Ezért támogatom ezt a csomagot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(13.30)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megkérdezem, ki kíván még felszólalni a részletes vitában - a mai nap folyamán természetesen. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Ezért a részletes vitát elnapolom; a folytatására és lezárására a holnapi napon kerül sor. (Dr. Pap János: Kiváló a költségvetés, én mondom!)

Tisztelt Országgyűlés! 15 óráig szünetet rendelek el (Varga Mihály: Nem 14 óráig?), akkor a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak részletes vitája következik - 15 óráig. Az előre meghirdetett és megszavazott napirend értelmében a délutáni munka 15 órakor kezdődik. (Varga Mihály: Félórás szünet van a napirendben!) Miután a képviselőtársaink erre számítanak, nyilván akkorra fognak bejönni.

A főtitkár úr azt javasolja, hogy tegyünk kísérletet - amennyiben az államtitkár úr is egyetért ezzel -, hogy ha 14 órára össze lehet szedni az előre bejelentkezett felszólalókat, az érintetteket, akkor megpróbáljuk 14 órakor elkezdeni, de az elfogadott napirend szerint 15 órakor kerülne erre sor. Én 14 órára visszajövök, és amennyiben itt vannak az érintettek, akkor elkezdjük a vitát, amennyiben nem, akkor 15 órában állapodunk meg. Államtitkár úr?

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor csak azt javasolnám, hogy megkönnyítendő a munka folytatását, az elnök úr közölje, hogy ki az első három vagy négy hozzászóló, hogy azok számíthassanak arra, hogy ők kezdik 14 órakor a tb költségvetésének a hozzászólásait.

ELNÖK: Az első három hozzászóló nevét természetesen szívesen kihirdetem - és utána megadom a szót Lamperth Mónikának is -: Selmeczi Gabriella, Keller László, Csáky András az első három előre jelentkező.

Lamperth Mónika ügyrendi felszólalásra kért lehetőséget.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg az ügyrendi javaslatom egy picit megkésettnek tűnik, mert előbb kellett volna azt a javaslatot megtenni - mielőtt az elnök úr elnapolta a vitát -, hogy tekintettel arra, hogy egyes kormánypárti, illetve egy ellenzéki, a MIÉP-frakció nem használta ki a rendelkezésére álló időkeretet, de azt gondolom, a költségvetésben lett volna még mondanivalónk egymásnak, ügyrendi szavazás formájában az eredeti időkeretet kitöltendő, folyhatna a költségvetési vita mintegy megkötés nélkül.

Egyébiránt pedig mi azt javasoljuk, hogy a társadalombiztosítás 15 órától kezdődjön, mert valóban úgy van, ahogy az elnök úr mondta; azok a képviselőtársaink, akik ennek a szakkérdésnek a szakértői, erre az időpontra készültek, akkor fognak idejönni a vitára. Mi azt gondoltuk, hogy a költségvetés van olyan fontos, hogy a kormánypárti frakciók is kitöltik a rendelkezésükre álló időkeretet, és így készültünk erre a mai vitára. (Varga Mihály: Az SZDSZ sem töltötte ki!)

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Az első javaslata a képviselő asszonynak sajnos megkésett, az általános vitát elnapoltam, holnap folytatjuk. Egyébként nehéz lett volna a javaslatnak eleget tenni, mert a Ház szavazott az időkeretekről, és ezeket felborítani beláthatatlan következményekkel járt volna.

A második javaslat megegyezik az én javaslatommal, de az államtitkár úr azt mondja, mindegy; akkor maradok az eredeti javaslatomnál, és 15 órakor folytatja a parlament a munkáját a társadalombiztosítás kérdésköréről.

Jó étvágyat kívánok a képviselőtársaimnak!

 

(Szünet: 13.34-15.07

Elnök: dr. Szili Katalin

Jegyző: Németh Zsolt)




Felszólalások:   1   1-169   170-312      Ülésnap adatai