Készült: 2024.04.19.20:29:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2005.06.01.), 16. felszólalás
Felszólaló Pokorni Zoltán (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:00


Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

POKORNI ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Egy órája kezdtük el a vitanapot, melynek az a célja, hogy lássuk, mit teljesített az elmúlt három esztendőben a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány az oktatás, az egészségügy, a szociális, a kulturális terület, az önkormányzatok, az ifjúság, a környezetvédelem terén.

(10.00)

Ellenzéki felszólaló eddig nem szólalt fel, a kormány számolt be az eddigi munkájáról, illetve a kormánypártok értékelték a helyzetet, de már megtudtuk, hogy az ellenzék kritikája elrugaszkodik a tényektől, rosszindulatú, alantas. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Hagyjuk ezt; azt gondolom, ezek a kiszólások, örökké az ellenzékkel foglalkozó kormányzati, kormánypárti reflexek önmagukat minősítik.

Egy ilyen vitanapnak dolga és lehetősége, hogy pontonként sorra vegye, mi teljesült mindabból a tervből, amire önök megbízatást kaptak három évvel ezelőtt, aminek a teljesítésére szegődtek, amire a választók bizalmát kérték. Elmondják majd kollégáim, képviselőtársaim, hogy mi az, amit hiányolunk, hol van a tízezer kollégiumi hely; hol van az olcsóbb diákhitel; hol van a mindenkinek járó ingyenes tankönyv, ingyenes étkezés; hol van az ingyenes utazás; hol van a nyolcvan rendőrőrs; hol van a filmeseknek ígért 8 milliárd, amiből csak 3,3 maradt; hol van a költségvetés egy százalékát kitevő, ifjúságra, kultúrára fordítandó pénz; hol van a sport területén a GDP egy százalékára vonatkozó ígéret - reálértékben a 2002-es összeg alig 60 százalékát sem éri el az idén sportra fordított összeg.

Nyilván ez fontos, hogy sorra vegyük, mennyi pénzt költöttek önök egy-egy fontos területre, mennyit ígértek, mekkora itt a különbség, milyen ígéretekkel vesztegették meg a választókat három évvel ezelőtt, és ezekből az ígéretekből mi az, ami nem teljesült. Nyilván lesznek méltányos képviselőtársaim, akik elmondják azt is, mi az, ami teljesült, üsse kő, történtek itt az elmúlt három évben nyilván értelmes dolgok is.

De egy ilyen vitanap, gyakorlatilag a kormányzati ciklus vége felé járva, alkalmas talán arra is, hogy felüssük a fejünket, a sok apró kockakő meredt bámulása után megnézzük azt is, hova vezet ez az út, mi végre ez az egész, hova jutunk.

 

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Emlékezetes talán önöknek, mostanában is még érettségi tétel Kazinczy Ferenc: “Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, / Szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.ö Hogy kell-e önöknek szántani és vetni, ezt az agrárium területén dolgozók majd elmondják, hogy ezzel hogyan is állunk (Derültség és taps a Fidesz soraiban.), de egy bizonyos: nem elég jót akarni, azt jól is kell csinálni.

Jól - sok értelemben. Itt a parlamentben általában a jogászi, alkotmányossági szempontok jönnek elő; ez a minimum, amit egy kormánytól, kormánypártoktól elvárhatunk, hogy azt a jót, amit szeretne, alkotmányos értelemben is jól tegye, megfeleljen az alaptörvény szellemének, betűjének. Nos, e tekintetben mutatkoznak problémák, nem ártana kicsit szerényebben, kicsit óvatosabban, visszafogottabban nyilatkozni itt a három év elteltével. Arató képviselő úr nagyon határozottan hirdetett itt programot; azt gondolom, a visszafogottság dicséretes emberi erény, szükség van erre az oktatás területén.

Jól abban az értelemben is, hogy mik azok a hosszú távú célok, amiket ezek a területek szolgálnak. Két héttel ezelőtt a Gyurcsány-kormány, a Medgyessy-kormány teljesítményét alapvetően gazdaságpolitikai szempontból értékeltük, javult-e vagy romlott az ország állapota, a gazdaság állapota. Azt láttuk, hogy naponta tízmilliárd forinttal nő a jövő felélése, az eladósodottság mértéke, naponta 120 ember veszíti el a munkáját, most már 3 százalék alatt van a gazdasági növekedés. Lefelé hajló, romló mutatókat látunk. Most az a feladatunk, hogy megnézzük, hogyan állunk nem a szűken vett gazdaságpolitikával, hanem a társadalmi tőke, az emberi tőke tekintetében. Ez az, ami talán összeköti az egészségügyet, a kultúra területét, az oktatás területét, a környezetvédelmet, ifjúságot, sportot.

Számos mutató van, amivel ezt értékelni és mérni szokták egy országban, hogyan élnek, hogyan élik fel önmagukat az emberek, hogy mennyire egész, mennyire boldog, kiteljesítő az életük. Ezeket a mutatókat szakemberek majd sorolják, mennyi az önpusztító viselkedés Magyarországon, hányan fordulnak az alkohol, kábítószerek, pótszerek felé, mennyi ideig élnek a magyar emberek, egybevetve más, boldogabb, nyugodtabb sorsú nemzetekkel. E tekintetben Magyarországon nem javult, hanem bizony romlott, továbbra is romlott a helyzet az elmúlt három évben.

Csökkent az az emberi és társadalmi tőke, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, nem lehet sikeres a gazdasága sem. Önök itt emlékeztettek a '98 és 2002 közötti időszakra, és való igaz, akkor a sok apróbb, kisebb-nagyobb ágazatpolitikák mellett egy meghatározó törekvésünk volt, többek között a 2000. év, a magyar millenniumra való méltó megemlékezés, hogy mindazt, amit az 1000 esztendő, 1100 esztendő magyarsága jelent, azt valamilyen módon aktivizáljuk, az ebben rejlő energiaforrást a mai Magyarország számára láthatóvá és érzékelhetővé tegyük. Önök akkor ezt visszaforduló, poros magyarkodásnak tekintették, de ma már jól látszik, hogy erre az energiára, a nemzeti identitásra szüksége van a XXI. századi magyar társadalomnak.

E tekintetben bizony elégedetlenek vagyunk a Megyessy-Gyurcsány-kormány kultúrpolitikájával, ahol a nemzeti örökség gyakorlatilag elveszett, az erre fordított források tizedére-huszadára csökkentek; elégedetlenek vagyunk, és igen kritikusan szemléljük a Medgyessy- és Gyurcsány-kormány oktatáspolitikáját, amelyik elfelejti, hogy nem egyedüli feladata az elszigetelt egyes ember, az individuum lehetőségeinek, képességeinek növelése, kiteljesítése, hanem legalább ilyen feladata a közösség kulturális újrateremtése.

 

(10.10)

15 évvel ezelőtt, a rendszerváltozás hajnalán Magyarország azzal az igénnyel lépett föl, hogy jogállamot kell építeni. Ma azt gondolom, 15 év elteltével, a célt pontosabban meg tudjuk fogalmazni, egy kultúrállamot kell építeni. A jog a bizalmatlanság eszköze és a bizalmatlanság műfaja, abból indul ki, hogy az emberek megsértik, megszegik-e a szabályokat. Durva eszköz ahhoz, túlságosan durva eszköz ahhoz, hogy az életünk finomabb, de meghatározó viszonyait pontosan szabályozza és beállítsa, ennek a kultúra az eszköze. A kultúra a bizalom műfaja, ez az, ami összeköt bennünket, ez az, ami meg tudja teremteni azt a társadalmi erőt, társadalmi tőkét, ami nélkül nem lehet sikeres egy ország, egy nemzet. Lehet élni természetesen e nélkül a bizalom nélkül is, de rossz. Lassú, pazarló, drága egy ilyen gazdaság és egy ilyen társadalom.

Ezt a kulturális tőkét, ezt a társadalmi tőkét az elmúlt három évben az önök kormánya számos kisebb-nagyobb, egyébként rokonszenvvel is figyelhető intézkedése ellenére, de alapvetően nem növelte, hanem fölélte, nem erősítette, hanem csökkentette. Nőtt a bizalmatlanság, nőtt a különbség, nőtt a széthúzás gazdagok és szegények, városon és falun élők, fiatalok és idősebbek vagy akár más-más meggyőződésűek, a politika iránt más-más elkötelezettségűek között.

Azoknak az ágazatpolitikáknak, amiket itt ma önök milliókat, milliárdokat sorolva igazolni akarnak, végső soron az a célja, hogy a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek, beleértve a határon túliakat is, ezt a képességét, az összefogásra való képességét, az egymás iránt érzett bizalmát erősítse, és ne gyengítse. Föl lehet sorolni számos kisebb programot, lehet sorolni a milliókat és a milliárdokat, de ha nem jól és nem jó cél irányába használják ezeket föl, akkor mindez csak üres fecsegés. Kazinczyt idéztük az elején “Szólj, s ki vagy, elmondom. - Ne tovább! ismerlek egészen. / Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.ö Akárhány milliárdot, akárhány paragrafust idéznek, ha annak a célja nem ezt az irányt követi, akkor mindaz csak üres fecsegés marad, nem jól és nem jó irányba fölhasznált összegekről van szó. Önmagában az nem érdem, hogy egy kormány sok pénzt költ. Milyen célra, milyen értékeket erősítve teszi azt meg - ez minősíti az eltelt három évet.

Ne felejtsük el, Magyarország most, 2005-ben az európai uniós tagsága egy éve után gyökeresen új helyzetben van. Sokan azt, amiről mi itt beszélünk, az összetartozásra való képességet, az identitást, az azonosságtudatot afféle XX. századi, XIX. századi, múltbéli dolognak tekintik. Ne felejtsék el, a XXI. századba lépett Európai Uniónak egy új helyzettel kell szembesülnie. Gyakorlatilag most szembesül azzal a legtöbb európai ország, s köztük Magyarország is, hogy a nemzetállamoknak nincs, gyakorlatilag nincs hatósági, állami eszközük, hogy állampolgárait otthon tartsa. Nincs vámintézkedés, nincs határátkelés.

Természetesen ma még a nyelvi korlátok, sőt a nyugat-európai országok szűkkeblűsége munkaerőpiacukat zárva tartja, de egy-két év, egy-két évtized, és azzal szembesülünk, ha nem teszünk valamit, hogy a legjobbjaink, a gyerekeink, a legtehetségesebb fiataljaink elmennek; máshol nemcsak több pénzt, de több lehetőséget, sikeresebb életet, erősebb közösséget, egy jövőorientáltabb boldogabb világot keresve elhagyják ezt az országot. Nincs eszközünk, hogy itt fogjuk őket. Nincs más eszközünk, csak az összetartozás képességének, erejének a kialakítása, “az a gyémánt-szeretetet, / Mi a szívekre veretettö, ennek a megerősítése.

A nemzeti kultúra, az oktatás, az ifjúságpolitika, ennek az eszközei, a sport ezt a célt kell szolgálják. Nem lesz, lehet itt beszélni a nyugdíjak emeléséről, 10-20 év múlva nem lesz, aki majd kifizesse, megtermelje az önök nyugdíját. Ha ezt a képességét a nemzetünknek nem tudjuk megerősíteni, és nem erre az irányra fordítjuk a figyelmünket, amikor a társadalmi tőkét, a humán tőkét, az emberi erőforrásra fordított programokat számba vesszük, akkor Magyarország itt a XXI. század elején mérhetetlen felelőtlenül viselkedik. Nem a XIX. századról, nem a XVIII. századról, Kazinczy idejéről van szó. A jövőnkről van szó, hogy erős, összefogásra képes és önmagát kulturálisan is megújítani képes ország lesz-e itt, ezen a helyen, vagy pedig szétesik, és valóban csak lakosságról, állampolgárokról és adófizetőkről költségvetési tételeket látunk-e magunk előtt.

Ez az, amit érdemes meggyőződésünk szerint ma számba venni. E tekintetben mi úgy ítéljük meg, hogy az elmúlt három év nem jól és nem jót cselekedett; nem kétségbe vonva egyes miniszterek, államtitkárok, sőt egyes képviselők jó szándékát. De mint tudják, a pokolba vezető út is ezzel a bizonyos jó szándékkal van kikövezve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  16  Következő    Ülésnap adatai