Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Hölgyek és Urak! A 29. politikai vitanapon vagyunk túl ebben a ciklusban, és akinek még volt maradék illúziója a mai nap reggelén arról, hogy egy politikai vitanapot fel lehet arra használni, hogy kormány és ellenzék között közös ügyeink intézésében valamifajta konszenzus vagy annak a látszata megteremthető, az a vitanap során, de különösen a vita vége felé, Mátrai Márta képviselőtársam hozzászólása után újra csak szegényebb lehetett egy illúzióval.

Végignézve mindazokat a témákat, amiket képviselőtársaim a politikai vitanap kezdeményezésekor az Országgyűlés elé igyekeztek hozni, hogy mit tett a Medgyessy-Gyurcsány-kormány három év alatt az oktatás, az egészségügy, a szociálpolitika, az ifjúságpolitika és a kulturális politika területén, a vitanap kezdetén a kormány nyilatkozatában a tárcavezetők, illetve a politikai államtitkárok röviden összefoglalták mindazokat a megtett lépéseket és kezdeményezéseket, amelyek jellemezték az elmúlt három évben a működésünket, amelyeket talán egy mondatba összefoglalhatnánk a méltányosság, az igazságosság, a társadalmi szolidaritás felé tett szocialista, szociáldemokrata, liberális kormány lépéseiként is.

Kormánypárti képviselőtársaim ezeket alátámasztották számokkal, érvekkel, tényekkel, nem tagadva azokat a nehézségeket sem, amelyekkel meg kellett küzdenünk nemcsak a kormányváltás pillanatában, hanem azzal a gazdasági környezettel, amelytől nem szakadhatunk el, ha reálisan nézzük meg, a saját lehetőségeinket és a tennivalónkat is ebbe ágyazzuk bele.

Voltak olyan ellenzéki képviselőtársaim, akik a méltányosság igényével indították hozzászólásukat, és voltak olyanok, akik természetesen egy már szerencsére a parlamentből kikopott párt annak idején tett képviselői megjegyzését hozták vissza - legalábbis szellemükben -, miszerint ez a szakmázás, amit mi itt művelünk, hogy egészségpolitikáról, szociálpolitikáról, családtámogatásról beszélünk, az valamifajta bolsevik csökevény. De az ember ne tagadja meg magát, azért a szakpolitikáknál mégiscsak helyes, ha mi a szakmapolitikák alapvető premisszáira is támaszkodni tudunk.

Mik azok a hozzászólások, amelyek különösen érdekesek vagy reakcióra érdemesek voltak, azokon túl, amelyekre kormánypárti képviselők már válaszoltak? Az egyik a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezérszónokának, Pokorni úrnak irodalmi idézetekkel is megerősített hozzászólása, amelyik igazából a politikai vitanap végén, ellenzéki képviselőtársaim hozzászólása után különösen aktuálisnak tűnik: nékem is üres fecsegőt fest az üres fecsegés.

Rengeteg felesleges, a realitásokat nélkülöző megszólalás volt ma a parlamentben (Dr. Mátrai Márta: Tények!), és ezért úgy gondolom, hogy az erőforrásainkat nemesebb ügyekre is fordíthattuk volna; mert hiszen Pokorni úr azt mondta, hogy a humán tőke, a kulturális tőke az a társadalmi erő, amit talán a közös jövőnk építésében mozgósítani tudunk. Őszintén sajnálom, hogy egyetlen javaslat sem hangzott el képviselőtársaim részéről, az ellenzéki padsorokból, amelyik ezt a tőkét erősítette volna a jövőre nézve.

Csáky képviselő úr foglalta össze az egészségügyi, népegészségügyi programban véleménye szerint megtett vagy elhalasztott, elszalasztott lépéseket. Azt gondolom, hogy ezekről érdemes tartalmi vitákat folytatni természetesen, hiszen a képviselő úr hozzászólása nem nélkülözte a tárgyszerűséget, ez egy üdítő színfolt volt a mai napon. Ám volt néhány olyan tény, amelyet ha nem is rótt fel nekünk, de amit megtettünk már, és amit nem vett figyelembe a hozzászólásában. Azt gondolom, hogy például az egészségügyi szakdolgozók kamarájának megalapítása, a béremelések üteme és mértéke, azok a lépések, amelyek a konszolidáció, a gyógyszerkassza vagy az egészségügyi intézmények működésének feltételei javítását szolgálták, azok nagyon drága, nagyon sok közösségi forrást igénylő lépések voltak, és ezeket nemhogy nem kell szégyellni, de talán közös győzelemnek is mondhatjuk, hiszen legtöbbször az ellenzéki képviselők is hozzájárultak a politikai vitákban, hogy ezeket a döntéseket meghozhassuk.

Őszinte csalódással éltem meg Harrach Péter képviselőtársam hozzászólását, aki visszatért ahhoz a régi hagyományához, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány nyugdíjasoknak nyújtott, nekik jogosan járó juttatásait újra szociális típusú szavazatvásárlásoknak minősítette. Milyen rövid út vezet a panelprolik támogatása, a szavazatszerzés, a munkástagozatokon keresztül a szociális típusú szavazatvásárlásokig! És itt visszatértek magukhoz, képviselőtársaim, mert a vita hevében elfogyott a kultúrmáz, amivel leöntötték ezt az eléggé ájtatos szövegét, és visszajutottak oda, hogy amit mi adtunk, ami a nyugdíjasoknak járt, amit önök elvettek, amikor törvénytelenül változtatták meg (Dr. Mátrai Márta: Ez nem igaz! - Göndör István: Így van!) a nyugdíjak folyósításának mértékét (Dr. Mátrai Márta: Mert ez hazugság! Ez nem igaz!), amikor a nagyobb jövedelműek nyugdíjából fizették ki az alacsonyabb nyugdíjúaknak járó nyugdíjemelést. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) Emiatt veszítettek átlagosan 19 ezer forintot a nyugdíjasok. Tudja, képviselő asszony, hogy mit hagytak ránk? Negyvenezer elintézetlen (Dr. Mátrai Márta: 320 milliárd forint!) szociálissegély-kérelmet, amit szerencsére Nyul képviselőtársam gyorsan kiigazított, hogy visszahoztuk a méltányossági nyugdíjrendszer intézményét.

Ha a képviselő asszony nem tudja, akkor három év után én elmondom, hogy azért visszaállítottuk az özvegyi nyugdíj rendszerét is. Mi erre nagyon büszkék vagyunk, ezt megérdemlik tisztes munkában megőszült, idős hozzátartozóink, barátaink és ismerőseink. És lehet, hogy mi szavaztuk meg, aki mellettünk szavazott, jól tette, és nemhogy nem szégyelljük, hanem azt gondolom, szégyellje magát az, aki ezt szociális alapú szavazatvásárlásnak minősíti. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! - Taps ugyanonnan.)

Ami pedig a családtámogatásokat illeti: nem tettünk mást, csak visszaállítottuk annak a mindig is vallott elvnek a megvalósítását, hogy nekünk minden gyermek egyformán fontos, és lépésenként visszaállítjuk ezt az esélyegyenlőséget, mert önök úgy változtatták meg a családi támogatások rendszerét - nem beszélve most néhány ilyen keresztelőről -, hogy akinek többet keres a szülője, az többet ér, képviselő úr. Mert a magas keresetű képviselő gyereke többet ért, mert több adókedvezményt lehetett utána igénybe venni.

(14.10)

És a szegény ember gyereke kevesebbet ért, mert neki nem volt igénybe vehető adókedvezménye. Ez egy világnyi különbség köztünk, és ezt a különbséget mi büszkén vállaljuk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

És azt mondja a képviselő úr, hogy azért az nem helyes dolog, hogy mi nem adjuk ingyen a tankönyvet, miközben azt mondjuk, hogy ingyen adjuk a tankönyvet, mert a képviselő úr kiszámolta, hogy 11 ezer forintos a tankönyvcsomag (Sisák Imre János: 12 600 forint.), és mi ebből csak hétezer forintot juttatunk. Tudja, képviselő úr, mennyivel több ez a hétezer forintnyi juttatás? Hétezer forinttal, mert önök semennyit sem adtak! (Taps a kormánypárti padsorokban.) És én azt gondolom, hogy erre is nagyon büszkék vagyunk.

Ahogy büszkék vagyunk arra, hogy az egészségügyi ellátórendszer talpon maradt, mert istenuccse! hogy önök alatt ránk omlott volna. Ezért kellett a gyógyszerkasszába a kormányváltást követő száz napon belül beletenni több mint százmilliárd forintot. Hát azt mondja Sisák képviselő úr, hogy az MDF-esek persze hogy nem szavazták meg - ő erre büszke. (Sisák Imre János: Nem mondtam ilyet!) Én meg arra, hogy megszavaztuk. Ez nagyon helyes. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Az MDF ugyanis ezt nem szavazta meg, képviselő úr, ezt rendszeresen el szokták mondani.

Ahogy mi nem igazán büszkék vagyunk az egészségügyi dolgozók átlagos és a közalkalmazottak 50 százalékos béremelésére, hanem azt mondjuk, hogy elkerülhetetlen és halaszthatatlan volt, mert anélkül ez a szakma már nem lenne művelhető. (Sisák Imre János: És a hűségjutalommal mi van?) Engedelmével, képviselő úr, azt mondta a képviselő úr a hozzászólásában, hogy vannak megtett intézkedéseink, amelyeket elkerülhetetlenül meg kellett tenni, és voltak olyan intézkedéseink, amelyeket a választási programban ígértünk, és nagyon örül, hogy nem tettük meg - de, szó szerint azt mondta a képviselő úr, olvassa vissza magát a jegyzőkönyvben, hogy na de az ígéret szép szó. És ugyan Sisák képviselő úr azt mondta a hozzászólásában, hogy isten ments, hogy megadtuk volna az egészségügyi dolgozóknak, az ápolóknak a hűségjutalmat, de hogy jövünk mi ahhoz, hogy nem adtuk meg. (Sisák Imre János: Ez hazugság! Ilyet nem mondtam, ez hazugság. Nem is beszéltem róla.) Azt mondta, hogy ígéret szép szó. Tessék elolvasni saját magát a jegyzőkönyvben, én ugyanis jegyzeteltem. (Dr. Szabó Zoltán: Ő viszont nem tudja, mit beszél. - Sisák Imre János: Hazudik!)

Hogy a közoktatásban és a közkultúrához való hozzáférésben ugyancsak tett a kormány lépéseket az esélyegyenlőség és a méltányosság nevében, azt gondolom, erre is büszkék lehetünk.

Sok dolgot nem tudtunk még megtenni, erre való a kormány száz lépés programja. Mi előkészítünk egy olyan lépéssorozatot, amelyben igazságosabb, méltányosabb szolgáltatások és hozzáférések lesznek a közszolgáltatásokban, a közteherviselés erősödni fog, és azok vállalnak nagyobb terhet, akik ezt most is megtehetnék, de nem teszik, és azoknak fogunk többet juttatni, akik az élet boldogabbik részéből ma még csak kevesebbet élvezhetnek. Ezért még sok vitanapon fogjuk egymást győzködni. Őszintén remélem, hogy ellenzéki képviselőtársaim részéről ha nem is több méltányosságot, de legalább több tárgyszerűséget a jövőben majd remélhetünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)