Felszólalás adatai

KIS PÉTER (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Magyarország európai uniós csatlakozása nemzeti sorskérdés. Ezért óriási a felelőssége a parlamentnek, de kiemelten a kormánynak abban, hogy a csatlakozásra miként készül fel, hogyan segíti a felkészülését a gazdaság szereplőinek, a társadalom egészének. A felkészülési folyamatból egy, talán a legfontosabb ágazatot, az agrárágazatot emelem ki.

Saját tapasztalatom, de azt hiszem, sokunk tapasztalata az, hogy az agrárágazat felkészültségi szintje 14 hónappal a remélt csatlakozás előtt katasztrofális képet mutat. Ezt a helyzetet nehéz lenne a jelenlegi kormány nyakába varrni. Ez a letűnt Orbán-Torgyán-kormány megbocsáthatatlan bűne. Ha ebből a szempontból nézzük a 2002-es áprilisi választások eredményét, a Fidesz által elért második hely túlzottan előkelő helyezésnek tűnik. Sajnos a helyzet megítélését alátámasztó példákat sokáig lehetne sorolni.

Az időkorlát miatt csak egy példát van lehetőségem kiemelni. A csatlakozás fontos kérdése az élelmiszer-biztonságot garantáló minőség-ellenőrzési rendszer kiépítettsége, működése. A rendszerek kiépítését megalapozó rendeletek 1999-ben, sőt már 1997-ben elkészültek és hatályba léptek. Túlzás nélkül állítható, hogy végrehajtásuk jelenleg is a kezdeteknél tart, vagy igazán el sem kezdődött. Például a 17/99. FVM-EüM együttes rendelet előírja, hogy az élelmiszert előállító lánc minden szereplőjének 2001. december 31-ig ki kellett volna építenie a HCCP-rendszerét. 2002. február 8-án az előző munkakörömből adódóan Heves megye egyik településén még arról kellett meggyőznöm a gazdákat, hogy az alapanyag tej az élelmiszerlánc meghatározó része, és hogy az antibiotikummal kezelt tehenek tejét a várakozási idő letelte előtt nem szabad átadni feldolgozásra. Arról meg végképp nem volt fogalmuk, hogy mi a lényege a HCCP-nek. Nem ők tehetnek erről. Ez még nem is lepett meg, de teljes volt a homály e kérdésben a falugazdásznál is.

A példa sajnos általánosítható, pedig a felkészülés sok esetben nem is anyagi kérdés, hanem felvilágosítás, ismeretátadás, meggyőzés, jó szervezés és koordináció.

A fentiek alapján az alábbiakat kérdezem a miniszter úrtól. 1. Felmérte-e már a tárca a felkészültség helyzetét; ha igen, hasonlóak-e az értékelés tapasztalatai? 2. A minisztérium mit kíván tenni a folyamat felgyorsítása érdekében, készülnek-e programok?

Köszönöm a figyelmet, várom a válaszát, miniszter úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)