Készült: 2021.12.04.11:33:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

173. ülésnap (2008.11.06.), 157. felszólalás
Felszólaló Dr. Hiller István (MSZP)
Beosztás oktatási és kulturális miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 23:42


Felszólalások:  Előző  157  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HILLER ISTVÁN oktatási és kulturális miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első magyar előadó-művészetről szóló törvény javaslata fekszik önök előtt; egy olyan törvény javaslata, amely már az előkészületi munka során sajátos és egyedi, ugyanakkor hiszem és remélem, hogy nem példa nélküli a későbbiekben.

Ezt a törvényt a benyújtó Oktatási és Kulturális Minisztérium a szakma képviselőivel együtt alkotta, nem egyszerűen egyeztette, hanem a szó eredeti és valós értelmében együtt hozta létre. A törvény, a benne lévő gondolatok, a megfogalmazott jogszabályok tartalmi része több mint kétéves történetre nyúlnak vissza, amikor is 2006 októberében egy olyan kezdeményezés látott napvilágot, hogy a magyar színházművészet jelesei és szervezetei együtt az Oktatási és Kulturális Minisztériummal fogalmazzák meg azokat a gondolatokat, amelyeket törvénybe, a magyar törvényhozás által elfogadott jogszabályba érdemes és fontos belefoglalni.

Így aztán 2006. november 30-án volt az első megbeszélés, amely akkor még a színházakra és kimondottan a színházakra vonatkozott. Ezen valamennyi tárcaszínház, valamennyi önkormányzati kő-, báb- és szabadtéri színház, illetve a legjelentősebb független színházi műhelyek képviselői, vezetői vettek részt.

Lehetett érzékelni, hogy úgy a felmerült gondolatok, mint azok a szervezetek, így a MASZK Országos Színészegyesület, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, a Magyar Bábművész Testület, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Színház- és Filmművészeti Egyetem, a Magyar Színházi Társaság, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége képes és akar közös irányban gondolkodni az állam, illetve a kormányzat képviselőivel, hogy akkor a magyarországi színházművészetet biztosabb, átláthatóbb és kiszámítható keretek közé tegye. Ez a folyamat, amely 2006. november 30-án indult, egy több állomásból álló, mintegy kétéves teljes folyamattá nőtte ki magát, amely mára azt eredményezte, hogy nemcsak a színház, hanem a színházi, táncos és zenei szakma egésze képviselteti magát gondolataival és nyilvánvalóan a gondolatok mellett azokkal a paragrafusokkal, amelyeknek összessége az előadó-művészetről szóló törvényt alkotja.

Az első gondolatok, az első irány 2007. január 31-ig azt hozta, hogy a legkülönbözőbb testületek és szervezetek, így a Magyar Színházi Társaság, az Alternatív és Független Színházak Szövetsége, a Szabadtéri Színházak Szövetsége, a Drámaírói Kerekasztal, a Színházi Dolgozók Szakszervezete és mások eljuttatták véleményüket írásban, és ezt a Magyar Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága először 2007. április 3-án tárgyalta meg. A későbbiekben, még ugyanezen év áprilisában, illetve júniusában több megbeszélés, szakmai, szakmapolitikai megbeszélés zajlott. Ennek eredményeként az Oktatási és Kulturális Minisztérium 2007. október 1-jén adta át a terület reprezentatív szakmai és érdekvédelmi szervezeteinek a törvény koncepcióját.

Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselő Urak! Most tartunk tehát ott, hogy ez az előbb említett közös munka egy olyan eredményt hozott, hogy a törvény koncepcióját már közösen a kulturális politikával foglalkozók és a kulturális élet szereplői együtt alkották. Ezután egy több hónapon keresztül zajló megbeszélés, egyeztetés és vita, összesen több mint száz hozzászólóval, véleménnyel oda vezetett, hogy 2008 szeptemberében, a magyar dráma napján, szeptember 21-én átadásra került egy törvénytervezet 16 szakmai szervezet képviselőjének, amely tervezet véleményezése megtörtént.

A véleményezés eredményeként néhány héttel ezelőtt, 2008. október 14-én 16 színházi, zenei és táncművészeti szervezet vezetője szándéknyilatkozatot írt alá, amely szándéknyilatkozat a törvényjavaslat megtárgyalását és egy majdani törvény megalkotását jónak, szükségesnek és előrevivőnek mondta ki.

(17.10)

Ez a dokumentum arról beszél, hogy a majdani jogszabály, a majdani törvény átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi a finanszírozást, elismeri a munkajogi téren az előadó-művészeti munkavégzés sajátosságait és segíti a minőségi kultúraközvetítést.

A törvényjavaslat megalkotásának durván két éve alatt csaknem kétszáz írásos vélemény került az Oktatási és Kulturális Minisztériumba, ennek feldolgozása, értékelése és egyeztetése zajlott, több mint ötven egyeztetés, amelyben különböző véleményt képviselő szervezetek és testületek mondták el vélekedésüket.

A teljes egészhez érdemes megemlíteni, hogy 2008 szeptemberében az alakulóban lévő Magyar Teátrumi Társaság jelentkezett, ennek nyolc vidéki színház tagja, hogy az elképzelést, az elképzelés meghatározott és lényegi pontját nem támogatja. 2008. szeptember 25-én a Teátrumi Társaság nyílt levélben jelezte fenntartásait, majd szeptember 30-án egy egyeztetés után javaslattal állt elő, ezen javaslat meghatározó részeit a későbbi egyeztetések során figyelembe vettük. Természetesen hozzátartozik a valósághoz, hogy ez a mai nap, 2008. november 6-a előtt kevesebb mint két hónappal történt; az azt megelőző két évben, amíg az egyeztetés szakmailag, szakmai körökben, illetve a teljes nyilvánosság előtt zajlott, semmilyen ilyen vélemény nem hangzott el, ilyen írás nem született.

Tisztelt Képviselő Asszony és Képviselő Urak! Az előadó-művészetről szóló törvény leglényegesebb alapelvei az egységesség és sokféleség, az átláthatóság és kiszámíthatóság, az átjárhatóság, a minőség és a mennyiség egyensúlyán nyugszanak. Egységesség és sokféleség, mert egységesen kezeli a különböző formában, különböző fenntartóval működő szervezeteket, valamint támogatja a régi és az új együttélését, a hagyományos és a struktúrán kívüli kezdeményezések egyenrangúságát.

Jellemzi ezt a javaslatot az átláthatóság és a kiszámíthatóság, mert az állami források kiszámíthatóbbá válnak, ezzel együtt a másik oldalon átláthatónak és ellenőrizhetőnek kell lennie, így biztosítható, hogy ténylegesen azon célok megvalósítására fordítsák ezeket a forrásokat, amelyre a jogalkotó szánta.

Jellemzi az átjárhatóság, mert lehetőséget biztosít a fejlődésre, a változásra, az előrelépésre. Kellő harmónia uralkodik benne mennyiség és minőség tekintetében, a teljesítményt honorálja, de nem csupán mennyiségi mutatók alapján, hiszen nem hagyja figyelmen kívül a művészeti értékeket sem.

A szabályozási kör részletesen szabályozza az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásba vételét, besorolását, a besoroláson alapuló támogatások rendszerét. Megállapítja az előadó-művészeti szervezetekben foglalkoztatottakra vonatkozó speciális munkajogi szabályokat. Meghatározza a törvény céljainak megvalósításához kapcsolódó hatósági feladatokat, a feladatellátás szervezeti szabályzatait, más tekintetben az előadó-művészeti szervezetek nyilvántartásba vételét, besorolását.

Az előadó-művészeti irodánál - némiképpen hasonlatos a filmirodához a filmipar, filmművészet tekintetében -, a benyújtott adatok alapján a színházakat és a táncegyütteseket öt, a zenekarokat és énekkarokat két-két kategóriába sorolja. A nyilvántartásba vétel nem kötelező, azaz nem feltétele az előadó-művészeti tevékenység folytatásának. A nyilvántartásba vétel alapfeltétele a központi költségvetési hozzájárulás igénybevételének.

A színházak nyilvántartása, besorolása, mint említettem, öt kategóriában, az előírt előadásszámot teljesítő színházak, a balett-, táncegyüttesek központi költségvetési támogatásának elosztása a fenntartói támogatás arányában történik, a harmadik köztes kategória az első kategóriánál alacsonyabb előadásszám esetén lép életbe, a negyedik kategóriába kerülnek a szabadtéri, valamint máshová nem sorolt, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségi színházak, az ötödik kategóriába a magánszínházak, független színházi, mozgásszínházi műhelyek és nonprofit színházi vállalkozások.

A zenekarok és énekkarok nyilvántartása, besorolása, valamint ezen alapuló támogatása megfelelő módon kerül szabályozásra, hasonlóképpen két kategóriában, a speciális foglalkoztatási szabályok pedig hosszú, több mint másfél évtized után kellőképpen a szakmával egyeztetett megoldást kínálnak.

Módosulnak bizonyos jogszabályok, amelyek a társaságiadó-kedvezményt, illetve az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulást, az ekho kérdéseit érintik és illetik.

Fontos elmondani, hogy a színházi törvénynek indult jogszabálytervezet vitája, véleményegyüttese során az előadó-művészet gyakorlatilag minden szervezete és területe csatlakozott ahhoz a munkához, amely az előbb látható és hallható elvek és gondolatkörök alapján indult ki. A szakmával együttesen tanulmányoztuk és értékeltük a német nyelvterület hasonló jogszabályait németországi, ausztriai példákon, illetve a német ajkú Svájc példáján. Áttekintettük Franciaország, Belgium, Izrael, Dánia hasonló vagy ehhez fogható jogszabályait, és a leginkább munkajogi kérdéseket szabályozó román színházi törvényt is elemeztük. Az Amerikai Egyesült Államok bizonyos példáit, más tekintetben azt a mentalitást, amely művészeti tanácsok révén megvalósul, szintén elemeztük.

Ennek eredményeként joggal és biztonsággal állíthatom, hogy az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvényjavaslat nem egyszerűen csak eddig meg nem oldott problémák együttesét kezeli egyetértésben és együttműködésben az előadó-művészeti területek szervezeteivel, hanem olyan szabályozásokat, olyan kereteket is hoz, amely a jövő tekintetében ezen művészeti ág, ágak fejlődését egyértelműen és világosan elősegíti.

Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Az elmúlt mintegy két év munkája eredményeként olyan közös nyilatkozat, olyan egyértelmű véleménykinyilvánítás történt, amely a törvény egészére, azon törvény gondolataira, amely önök előtt fekszik, szakmai és művészeti véleményt is tartalmaz. Kérem, engedjék meg, hogy az első magyar előadó-művészeti törvény expozéjában ezen véleményt teljes egészében ismertessem.

"Kétévnyi egyeztetés és intenzív szakmai munka után elkészült az előadó-művészeti törvényjavaslat. Az előadóművészek és az előadó-művészeti szervezetek fontosnak tartják a törvény megszületését, hiszen az tisztább helyzetet teremt a finanszírozásban, átláthatóvá és kiszámíthatóvá teszi azt, munkajogi kérdésekben elismeri a munkavégzés sajátosságait, segíti a közszolgálatiságot, a minőségi kultúraközvetítést.

Magyarország történetében most először fordul elő, hogy létrejön az előadó-művészeti törvény, amely részleteiben ugyan még továbbgondolható, de szükségességét senki nem vitatja. A törvény a szakmai érvrendszer érvényesítésével, a minőség és a hatókör figyelembevételével védené a magyarországi előadó-művészetek, a színház-, tánc- és zeneművészet művelését, intézményrendszerének stabilizálását, fejlesztését.

(17.20)

Figyelembe veszi és védi a magyar színházi struktúra nemzeti sajátosságait, ugyanakkor kinyitja kapuit olyan formációk előtt is, amelyek jelenleg a rendszer perifériáján mozognak, hiszen a független együttesek, befogadó színházak is igényt tarthatnak a törvény által garantált biztonságos működési feltételekre. A törvény elfogadása véleményünk szerint növelné a szakmai biztonságérzetet, s a színházat szerető többmilliós magyar közönség érdekeit szolgálja. Az aláíró szakmai szervezetek fontosnak tartják azt, hogy a törvényjavaslatról szakmapolitikai konszenzus szülessen, mert ezzel megteremtődhetnek a törvény végrehajtásának hosszú távú feltételei és garanciái is.

A tervezet az előadó-művészeti területek javaslataival és vitáinak eredményeként született. Bízunk benne, hogy ezt a politikai döntéshozók is figyelembe veszik, amikor elfogadásáról szavaznak."

Az aláírók: a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társasága, a Magyar Színházi Társaság, a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége, a Vidéki Színházak Igazgatóinak Egyesülete, a MASZK Országos Színész Egyesület, a Független Színházak Szövetsége, a Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesülete, a Magyar Bábművészek Szövetsége, a Budapesti Színigazgatók Egyesülete, a Színházi Dramaturgok Céhe, a Magyar Színházrendezői Testület, a Magyar Táncművészek Szövetsége, az Assitej Magyar Központja, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége, a Színházi Kritikusok Céhe és a Magyar Zenei Tanács. Kiemelkedő művészek és alkotók, így név szerint nevezve Zsámbéki Gábor és Fischer Iván írásban biztosította a törvényjavaslat és az elgondolás támogatását.

Hasonlóképpen a készülő előadó-művészeti törvényről a következőt gondolják a magyar színházművészeti élet kimagasló személyiségei:

"Úgy gondoljuk, hogy a készülő előadó-művészeti törvény biztonságos kereteket teremt a kiemelkedő hagyományokkal rendelkező, nagy társadalmi jelentőségű magyarországi színházművészet számára, ezért támogatjuk annak megszületését." Alföldi Róbert, Balázsovits Lajos, Balikó Tamás, Bálint András, Bán Teodóra, Csizmadia Tibor (Halász János: Név szerinti szavazás van?!), Frank Ildikó, Gyüdi Sándor, Halasi Imre (Halász János: Igen!), Harsányi Sulyom László (Halász János: Igen!), Horányi László (Halász János: Igen!), Jordán Tamás (Halász János: Tartózkodik!), Kerényi Miklós Gábor, Léner Péter, Mácsai Pál, Magács László (Halász János: Nincs jelen!), Márta István (Halász János: Nincs jelen! - Tatai-Tóth András közbeszól. - Tóth Gyula: Gusztustalan!), Marton László, Meczner János, Megyeri László, Novák János, Puskás Tamás, Salamon Suba László, Smuk Imre, Szabó György, Szirtes Tamás, Szögi Csaba, Szűcs Miklós, Tasnádi Csaba, Vass Lajos.

Tisztelt Ház! Az elhangzott nevek a magyar kultúra, a jelen magyar színházművészetének és előadó-művészetének kiemelkedő képviselői, életművek állnak mindegyik mögött, ellentétben néhányakkal, akik nem bírják ezen nevek felolvasásának nyugodt rendjét. Mindenesetre az, amit a magyar előadó-művészeti szakma képvisel, és amit az előttünk fekvő első magyar előadó-művészeti törvény javasol, a magyar kultúra, a magyar művészet, a magyar előadó-művészet számára hasznos.

Arra kérem a képviselő asszonyokat és képviselő urakat, hogy a vita során jobbítsák szándékukkal, hozzászólásaikkal és véleményükkel ezt a javaslatot. Arra kérem önöket, hogy a magyar művészeti élet számos kiválóságának és sok-sok szervezetének kérését, javaslatát fogadják meg. Konszenzust akarnak és javasolnak, kérnek a Magyar Országgyűléstől, mint ahogy az felolvasásra került. Biztos, hogy olyan törvényjavaslat nem született még, amelyet jobbítani ne lehetne. A törvényjavaslat elfogadását és a Magyar Országgyűlésnek azt a lehetőségét, hogy megalkossa az első előadó-művészetről szóló törvényt hazánkban, sem kihagyni, sem negligálni nem érdemes, sőt káros. Ennek ellenében azt jobbítani, javaslattal egy olyan végeredményhez juttatni, amelyet különböző politikai gondolkodással rendelkező képviselők és frakciók jó szívvel a magyar színházi élet, a magyar előadó-művészet iránti elkötelezettséggel elfogadhatnak, pedig érdemes.

Én azzal ajánlom az önök figyelmébe ezt a törvényjavaslatot, hogy véleményük és gondolataik az elkövetkező napokban és hetekben az országunk történetében az első előadó-művészeti törvényjavaslatról szólnak. Javaslom, hogy alkossunk közösen egy olyan törvényt, amelynek egyébként a financiális feltételei adottak, amelyet kihasználni érdemes, és amely hosszú távon is nem egyszerűen szabályozza, hanem inspirálja a magyar művészeti, a magyar előadó-művészeti világot. Kérem tehát, hogy az előbb említett szakmai szervezetek, testületek és személyek egyetértésével készített és általam most benyújtott előadó-művészeti törvényt támogassák, jobbítsák, pártfogolják, majd fogadják el.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  157  Következő    Ülésnap adatai