Készült: 2021.12.01.09:39:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

173. ülésnap (2008.11.06.), 155. felszólalás
Felszólaló Keller László (MSZP)
Beosztás pénzügyminisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 25:56


Felszólalások:  Előző  155  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A 2009. évi költségvetési törvényjavaslat általános vitájának végén szeretném a kormány nevében összefoglalni a vitát és a vita tanulságait.

Mint azt Veres János pénzügyminiszter úr is kihangsúlyozta a törvényjavaslat expozéjában, a jövő évi költségvetés parlamenti megvitatására nem a szokványos körülmények között kerül sor. Az elmúlt egy-másfél hónapban gyökeresen megváltoztak a világgazdasági körülmények, és ennek következtében megváltoztak Magyarország fejlődésének, makrogazdasági pályájának reális lehetőségei is. A kialakult helyzetben a kormánypárt elnöke, a köztársaság miniszterelnöke nemzeti csúcsot kezdeményezett, amelynek legfőbb üzenete az volt, hogy a világválság hazai hatásainak kivédésére vagy legalábbis mérséklésére csak nemzeti összefogással van lehetőség. Tulajdonos és alkalmazott, diák és nyugdíjas, vállalkozó és köztisztviselő, gazdasági érdekképviselet és szakszervezet, tudományos testület és civil mozgalom, pénzintézet és köztestület, és még mindazok, akik e felsorolásból kimaradtak, mind-mind együtt kell hogy működjenek annak érdekében, hogy hazánk a lehető legkevésbé legyen vesztese vagy pláne áldozata a világon végigsöprő gazdasági, pénzügyi válságnak.

Minden ellenkező megítélés ellenére úgy gondolom, hogy a nemzeti csúcs üzenete többé-kevésbé tudatosult a parlamenti pártok képviselőiben. Felismerni vélem annak jeleit, hogy a közös felelősség keretein belül egy kicsivel kevesebb a megosztó pártoskodás, egy kicsivel kevesebb az éles szembenállás, és egy kicsivel több a közös gondolkodás készsége. Mindemellett persze éles vitákat is folytattunk, és sajnos nem is csak mindig a törvényjavaslatról.

Így utólag visszatekintve, a törvényjavaslat általános vitájának keretein belül, különösen a második napon, amikor a vezérszónoklatok hangoztak el, meglepően sok politikai kinyilatkoztatás, esetenként a politikai hecclapok vezércikkeit idéző megjegyzések vették el az időt a tárgyszerű vitától. Csak néhány gyöngyszemet szeretnék említeni.

Varga Mihály vezérszónoklatában azt mondta: "A konvergenciaprogramot kétszer dobta vissza az EU Bizottsága. A 2006-ban készített program hibás, rossz szerkezetű." Ezzel ellentétben a Bizottság a 2006-ban készített konvergenciaprogramot egyértelműen elfogadta, az arról készített jelentések vizsgálatakor megerősítette a magyar kormányt az abban foglalt szándékok továbbvitelében, egyben rögzítette és pozitívnak ítélte az addig a végrehajtásban elért eredményeket. Ezt azért tette, mert a magyar kormány 2006 második félévétől kezdve pontosan azt kezdte csinálni, amit a pártatlannak mondható nemzetközi szakmai közvélemény már valóban régebben is mondott, tudniillik kiigazítás kell a gazdaság stabilizálásához, csak erre építhető a további növekedés.

Vagy egy másik Varga Mihály-gyöngyszem: "A költségvetési törvényjavaslat egy szimpla megszorító csomag, amely fűnyíróelv alapján 150 milliárd forintos megszorítást tartalmaz a helyi önkormányzatoknál." (Babák Mihály: Igaz!)

(16.40)

Képviselő Úr! A helyi önkormányzatoknál a bérkiadás pont annyival lesz kevesebb, mint a tizenharmadik havi juttatás és a jövő évi béremelkedés elmaradása, a szociális segélyek kifizetése pedig a nyugdíjminimum növekedésének elmaradásához igazodik.

Még egy Varga Mihálytól: 170 milliárd forintos megszorítás a nyugdíj- és egészségbiztosítási kasszánál. Tudni kell azt, és ezt elmondtuk többször a vitában, hogy a kiadáscsökkentés egy jelentős része a makrogazdasági paraméter változásából ered, elsősorban a nyugdíjkiadásoknál. Az első változatban szereplő 5,6 százalékos jövő évi nyugdíjemelési mérték, figyelemmel a megváltozott gazdasági környezet alapján módosult makrogazdasági paraméterekre, 3,1 százalékra csökkent, 4,5 százalékos fogyasztói árnövekedés és 1,6 százalékos nettó átlagkereset-növekedés számtani átlagaként. A nyugdíjemelés 2009. évi mértéke változásának hatása mintegy 72 milliárd forint kiadáscsökkentést jelent. A kiadáscsökkentés további meghatározó része a tizenharmadik havi bér kifizetésének felfüggesztésével, valamint a tizenharmadik havi nyugdíjjal összefüggő intézkedésekkel kapcsolatos. Nem sorolom tovább a gyöngyszemeket.

Az összefoglalóm során hadd reagáljak olyan elemre, amely, bár nem tartozik közvetlenül a tárgyalt törvényjavaslathoz, mégis izgalmas és fontos részét jelentheti a politikai közbeszédnek. Az egyik legfontosabb ilyen a jelenlegi gazdasági helyzet okainak félremagyarázása. Az alaphangot természetesen a Fidesz vezérszónoka adta meg, aki a rendelkezésére álló harminc percből huszonöt percet annak a politikai tézisnek szentelt, hogy a kialakult helyzetért az MSZP és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a felelős, mintha körülöttünk a világban nem történt volna semmi. Beszélt aztán az egészségügyi reformról, amit - mint ismert - az ő pártja akadályozott meg, meg az önkormányzati reformról, amit szintén, és nagyon hatásosan montírozott egymásra különböző idősíkokat, például a nyugdíjak vásárlóereje kapcsán. Beszédének és azt követően a jobboldali ellenzék minden megszólalásának az volt a fő eleme, hogy az a csúnya szocialista kormány már megint elvon, már megint kizsigerel, már megint leépít, ráadásul a GDP sem nő, hanem 1 százalékkal csökken, és ugyebár, ez megint a Gyurcsány-kormány eddigi hatéves gazdaságpolitikájának a következménye.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha a GDP növekedési üteme csak és kizárólag a kormány gazdaságpolitikájától függ, akkor nézzük az adatokat, és viszonyítsuk magunkat ahhoz az országcsoporthoz, amely az Unión belül a legfejlettebb, és amelynek gazdasági-társadalmi szintjét a felzárkózással magunk is el kívánjuk érni; az úgynevezett EU-15-ökhöz való viszonyításról van szó.

Elismerően kell nyilatkoznom a gazdaság növekedéséről a Fidesz kormányzásának négy éve alatt, hiszen a GDP éves növekedési üteme átlagosan 1,8 százalékkal volt magasabb, mint az EU-15 tagállamaiban. Megjegyzem, ezek az országok meghatározó szerepet játszanak Magyarország külpiaci kapcsolataiban és ebből következően fejlődési lehetőségeiben is. Mivel pedig ez a plusz 1,8 százalékos növekedési többlet Magyarország felzárkózását szolgálta, s mivel önök szerint ez kizárólag a Fidesz-kormány gazdaságpolitikájának a következménye, akkor az elismerés jogos, tisztelt képviselőtársaim.

Megnéztem ugyanakkor a 2002 és 2006 közötti MSZP-SZDSZ-kormány hasonló adatait is. Úgy látszik, ez a korábbi trend a kormányváltás után nemcsak folytatódott, hanem fel is erősödött, mivel 2002 és 2006 között a magyar GDP szintén gyorsabban nőtt, mint a legfejlettebb tradicionális EU-tagországok GDP-je. Igaz, ebben a periódusban Magyarország átlagos növekedési előnye már nem 1,8 százalék volt, hanem ennek egyharmadával több. Ebben a periódusban a magyar GDP átlagosan 2,3 százalékkal gyorsabban nőtt, mint az EU-15 átlaga. Az előbbi logikának megfelelően ez az eredmény megint csak és kizárólag a magyar kormány, ez esetben a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok gazdaságpolitikájának az eredménye.

Ugye, látják, tisztelt képviselőtársaim, hogy az a felszínes propagandalogika, amit a jobboldal használ, a tények ismeretében úgy omlik össze, mint egy kártyavár? (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Ugye, látják, hogy alaptalan és félrevezető dolog céltudatosan kiválasztott, a politikai zsákmányszerzés szolgálatába állított, így-úgy-amúgy csoportosított és félremagyarázott, összefüggéseiből kiragadott makrogazdasági adatokból azt a következtetést levonni, hogy a politikai vetélytárs gazdaságilag dilettáns, hozzá nem értő, alkalmatlan?

És a kormány gazdaságpolitikájának megítélésekor nem csak a GDP alakulását tudnám felhozni példának. A válság begyűrűzését az állampapírpiac, a forint árfolyama és a tőzsdeindex alakulása jelezte nekünk, csupa olyan dolog, amivel az önök által sokat kárhoztatott Gyurcsány-kormány korábbi éveiben nem volt különösebb gond. Az állampapírok piaca normálisan működött, a forint kisebb ingadozásokkal mindig erős volt, a tőzsdeindex pedig olyan magas volt, hogy az elemzők nem találtak szavakat.

Amikor mindez megváltozott, a kormány gazdaságpolitikájában nem volt olyan fordulat, ami ezt indokolta volna. A konvergenciaprogram sikeres végrehajtásában nem volt változás. A nyár folyamán kidolgozott, szakértőkkel egyeztetett, minden szempont alapján hosszában és keresztben átvilágított költségvetési koncepció akkor még megalapozottan tartalmazhatott 3 százalékos növekedést és 2,4 százalékos reálbér-növekedést. Változatlan külpiaci feltételek mellett a kormány gazdaságpolitikája, amelyet most az új változat kapcsán önök, ellenzéki képviselők a problémák okának, sőt egyedüli okának próbálnak feltüntetni, nos, ez a gazdaságpolitika úgy vitte volna növekedési pályára az országot, változatlan külpiaci feltételek mellett úgy léptünk volna közelebb az euró bevezetéséhez, hogy nemcsak hogy nem kellett volna a 2006-2007-es kiigazítási intézkedésekhez hasonló lépéseket tennünk, hanem éppen ellenkezőleg, közösen képviselt elveink alapján valamelyest csökkenthettük volna az adóterhelést is. (Dr. Ángyán József: Blöff!)

Ennek ellenére a költségvetés jelenlegi változatának vitája során egyes ellenzéki képviselők úgy tesznek, mintha az elmúlt két hónapban semmi lényeges nem történt volna a körülöttünk lévő világban. A jobboldali ellenzék önös politikai érdekből, félrevezető módon azt próbálja elhitetni az országgal, hogy nem a nemzetközi válság, hanem a kormány gazdaságpolitikája miatt kell megszorító intézkedéseket tennünk.

Tisztelt Képviselőtársaim! A valóság mindig bonyolultabb, mint egy politikai reklámbeszéd, mint egy politikai szózat. Önök sokat beszéltek a törvényjavaslat kapcsán a hitelességről. Ennek kapcsán szeretnék hangot adni egy általános tézisnek. Szerintem nem lehet hiteles az a párt, amely a közgazdasági összefüggéseket szándékosan és tudatosan elhallgatja, amely a szakmailag javarészt tájékozatlan vagy hiszékeny választópolgárra hangolja a maga gazdaságpolitikai elemzését, amely a valóság bonyolult rendszeréből mindig csak a maga számára hasznos, egyoldalú és ezért félrevezető, hamis részigazságokat mondja meg. (Dr. Ángyán József: Az őszödi beszéd!)

Igazat adnak nekem, tisztelt képviselőtársaim? Nos, úgy látom, hogy igazat adnak. És tudják, mire alapozom ezt az utóbbi gondolatot? Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére! Igen, úgy, ahogy ezt kitalálták! (Zaj a Fidesz padsoraiban. - Dr. Ángyán József: És azóta? - Dr. Katona Béla: Kiabálnak a képviselők, az elnök úr meg hallgat!) Igen, arra az elhíresült és sokat hivatkozott beszédre, amelyet önök a 2009. évi költségvetési törvényjavaslat vitájában és ismételten, újra meg újra előhoztak, és természetesen hamisan hoztak elő. Ha valamelyikük is venné a fáradságot, és figyelmesen elolvasná ezt a beszédet, akkor megértené, hogy Gyurcsány Ferenc lehallgatott beszédének (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ki hallgatta le?) akkor az volt az egyik legfontosabb üzenete, hogy hazudtunk, mert nem mondtuk el a teljes igazságot (Dr. Ángyán József: Sőt, az ellenkezőjét!); hazudtunk, mert azt a látszatot keltettük, mintha a választások után minden mehetne változatlanul tovább, pedig tudtuk, vagy legalábbis sejtettük, de csak kevésszer és halkan mondtuk (Dr. Ángyán József: Egyáltalán nem mondtátok!), hogy ez nem így van; kevésszer mondtuk, hogy a korábbi szociális intézkedéseknek és növekedésnek ára van, mégpedig a magas államháztartási hiány, ami tarthatatlan.

(16.50)

És a beszéd azt üzente az MSZP-nek, de végső soron az akkori koalíciós partnernek és a többi politikai pártnak és az ország lakosságának, hogy ez így nem mehet tovább. Azt üzente, hogy aki igazat akar mondani, annak a teljes igazságot kell kimondania, és nem azt mondta - mint ahogy ezt az önök propagandája két év óta próbálja belemagyarázni -, hogy hazudjunk, hazudjunk tovább.

Az őszödi beszéd üzenete az volt, hogy véget kell vetni nemcsak a hazugságoknak, hanem a féligazságoknak is. Mi, szocialisták - és úgy gondolom, hogy ezt az akkori kormánykoalíció jogán a liberálisok nevében is mondhatom - azt a következtetést vontuk le ebből a beszédből, hogy csak az az igazság, ami annak minden oldalát, minden összefüggését lefedi és figyelembe veszi.

Mi értettük és követtük és megvalósítottuk ennek a beszédnek az üzenetét. (Halász János: Azóta is hazudtok.) A politikai jobboldal pedig - az ország legnagyobb sajnálatára és végső soron kárára (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Hihetetlen.), igen, képviselő urak, Magyarország kárára - pont ezzel ellenkező következtetést vont le az őszödi beszédből. (Dr. Ángyán József: Szerecsenmosdató.) Nevezetesen azt, hogy ha a szocialista miniszterelnök az övéi között azt mondta, hogy hazudtak, akkor most szabad a vásár: ha ők hazugok, akkor mi, akik velük szemben állunk, legyünk mi az igazak. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Akkor mi egyszer és mindörökre a nemzet igazmondóinak tüntetjük fel magunkat, gondolta a jobboldal. És ha mi - mármint a jobboldal - a napot zöldnek és a füvet sárgának mondjuk, és az egész összegründolt propagandagépezetünk is ezt szajkózza, akkor a mi el- és lekötelezett jobboldali híveink is el fogják ezt nekünk hinni.

Hát így van, kedves képviselőtársaim. A politikai jobboldal propagandistái két év óta úgy vélik, hogy az őszödi beszéd üzenetének hamis interpretációjára, erre az egy tézisre fel lehet építeni a négyéves ellenzékiség politikai üzeneteit, minden politikai attakját a kormány ellen. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Önök azt gondolják, hogy a kormány szakpolitikai törvényjavaslatait a parlamenti demokráciákban elfogadott szakmai alapú vita helyett is ezzel az őszödi beszéd hamis interpretációjára épülő univerzális politikai kábítószerrel le lehet söpörni. Ideje lenne, tisztelt jobboldali képviselőtársaim, hogy felébredjenek ebből a politikai ön- és közámításból, mert előbb-utóbb a választók rájönnek - remélem, hogy előbb -, hogy mennyire félrevezették őket. (Jakab István: Reméljük mi is.)

Az általános vita során az ellenzéki kritikák többször és hosszasan boncolgatták azt a kérdést, hogy 2008 őszén a kormány hány változatban és milyen eljárásrendben adott be költségvetést. (Dr. Ángyán József: Tragikomédia.) Nem tartom korrekt álláspontnak, hogy az ellenzéki képviselők úgy tesznek, mint akik nem látják, hogy mi zajlik körülöttünk a világban, hogy úgy tesznek, mintha mély, andalító délutáni álmukból felriadva kellene rácsodálkozniuk arra, hogy a kormány az ennyiedik meg annyiadik változatot adta be a költségvetés pontosítására.

Úgy gondolom, a felelős politikusi magatartás az, hogy amint észleljük a változtatás kényszerét, amint egyértelművé válik számunkra, hogy a tegnap vagy az egy héttel ezelőtt reálisnak és megalapozottnak vélt és vállalt költségvetési koncepciót elmosta a nemzetközi pénzügyi válság vihara, akkor azonnal cselekszünk és módosítsunk. A gyors cselekvésért és a megfelelő reagálásért a kormány természetesen nem vár elismerést az ellenzéktől, de azt el lehet várni, hogy az ellenzéki képviselők ne a parlamenti irományszám kérdésével, hanem az ország fejlődésével kapcsolatos álláspontjukat fejtsék ki a parlamenti vitában.

A kormány, figyelembe véve a legfejlettebb országokat is megrendítő pénzügyi válság körülményeit, és azt követően, hogy a kárminimalizálás hazai és nemzetközi feltételeit saját hatáskörében megteremtette, olyan költségvetést nyújtott be a parlamentnek, amely alkalmazkodik a külső és belső kényszerekkel terhelt makrogazdasági lehetőségekhez. Az elkerülhetetlen kényszerintézkedések következtében javasolt és vállalható makrogazdasági pálya sokkal visszafogottabb, mint azt korábban bármikor gondoltuk volna.

Természetesen mindannyiunknak az a legfájdalmasabb, hogy a külső szorítás nem tesz lehetővé gazdasági növekedést, a GDP a reális számítás alapján 2009-ben egy százalékkal csökkenni fog. Az infláció tovább csökken, de csak 4,5 százalékra. Számításaink szerint a reálbér 2,7 százalékos csökkenése a háztartások fogyasztását 3 százalékot meghaladóan fogja csökkenteni. A beruházások kényszerű visszaesése nem éri el az 1 százalékot, de emellett hangsúlyoznom kell, hogy az európai uniós források felhasználásával megvalósuló fejlesztések visszafogását nem tartjuk lehetségesnek. Hiszünk a fejlesztő állam szerepében, és a feszített helyzet ellenére, vagy éppen stratégiai elkötelezettségünk okán a fejlesztések hazai forrásait mindenképpen biztosítani fogjuk, és ennek alapján az úgynevezett EU-s fejlesztéseknek nem lehet akadálya.

A külső kényszerek káros hatását minimalizálandó, az eredetileg tervezettnél erőteljesebben csökkentjük az államháztartás hiányát. Ha programunkat sikerül megvalósítanunk, akkor 2009-ben a hiány csak 2,6 százalék lesz, ami megfelel a maastrichti kritériumoknak, és ezzel közelebb is vezeti Magyarországot az euró bevezetéséhez.

2009. évi költségvetésünk középpontjában a pénzpiaci stabilitás helyreállítása és a munkahelyek megvédése áll. Az elmúlt három napban számos kritikát és javaslatot kaptunk a költségvetéssel kapcsolatban, gondolom, ezek közül több olyan is van, amely a kormány számára elfogadható, részben vagy egészben beépíthető a költségvetésbe. Valóban nagyon kemény kritikákat kaptunk, de egyvalami mégis figyelemre méltó. A lehetséges, a pénzügyi szakkifejezéssel konzervatívnak nevezett, vállalható makropálya imént hivatkozott fő számait a parlamenti pártok nem vitatták. Nem értettek egyet az arányokkal, vitatták az egyes intézkedések célszerűségét, hatását, esetleg szükségességét is, de a fő számok fájdalmas realitását nem vitatták. Tudom, hogy a kormányoldal is, valamint a politikai ellenzék is gyorsabb növekedést, hatékonyabb felzárkózást, kisebb hiányt, nagyobb jólétet és nagyobb szociális biztonságot akar Magyarországnak. Különböző úton, különböző hangsúlyokkal és prioritásokkal, de mindannyian ezt akarjuk.

A 2009. évi költségvetés fő tervezési számai - kényszerből - mégsem erről szólnak, mivel a kialakult nemzetközi válság begyűrűző hatásai Magyarországot is kizökkentették a korábban tervezett egyensúlyi növekedési pályáról. A makropálya számainak kényszerű tudomásulvétele a lezajlott vita során talán azt üzeni, hogy jobboldaliak, liberálisok és baloldaliak egyaránt megpróbálunk a realitások keretein belül maradni, és az ország számára a lehető legoptimálisabb költségvetési koncepciót összeállítani. Ha ez tényleg így van, ahogyan én most ezt látni vélem, akkor elmondhatjuk, hogy a parlament többsége megértette a nemzeti csúcs üzenetét.

A költségvetés általános vitájában többek részéről felmerült az a kritika, hogy a kormány az elkerülhetetlen megszorítások során úgymond fűnyíróelvet alkalmazott volna, ahogy azt Varga Mihály vezérszónoklatában mondta. Szerintem az ezt hangoztató képviselők még életükben nem láttak fűnyírót. A fűnyíró tudniillik mindent egyformára vág, közgazdasági összefüggésekben pedig ez a kifejezés azt jelenti, hogy mindenből egyformán levágunk, mondjuk, öt százalékot. A 2009-es költségvetés tervezeténél ez nincsen így, ez a kritika nem állja meg a helyét.

Szeretném hangsúlyozni, hogy még a kényszerek közepette is igyekeztünk megvédeni a legelesettebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat a megszorító intézkedések hatása alól. És hasonlóan differenciáltan nyúltunk a fejlesztésekre, a stratégiai építkezésekre fordítandó összegekhez és az uniós források igénybevételéhez a hazai részt minden körülmények között biztosítjuk. Ez csak két tény, de két nagyon fontos tény azok közül, amelyek cáfolják a fűnyíróelv formájában megnyilvánuló kritika megalapozottságát.

A költségvetés kapcsán liberális képviselőtársaink a globális kapitalizmus jelenlegi válságának okairól próbálták elterelni a figyelmet. Amikor azonban a fennálló világrend éppen recseg-ropog, amikor éppenséggel minden állam nagy áldozatokat vállal annak érdekében, hogy a társadalom tagjai és a gazdaság szereplői a lehető legkisebb áldozatokkal ússzák meg a rendszerben keletkezett buborékok kipukkadását, akkor talán mégsem kellene a mundér becsületének védelmében az államot egy letűnt kor szocializmusával azonosítani, és a piaci logika korlátlanságában keletkezett feszültségek kiigazítása helyett a szocializmus visszatérésével, sőt a demokrácia megingásával riogatni a kedves nagyérdeműt, a hallgatóságot.

Liberális képviselőtársaink figyelmébe ajánlom például az International Herald Tribune hétfői számának cikkét, amelyben egy volt amerikai pénzügyminiszter éppenséggel óv a költségvetési vakmerőség és a fiskális szigor, a munka és a tőke, a szabad kereskedelem és az állami protekcionizmus hamis dichotómái közötti megtévesztő választás kényszerétől.

(17.00)

A jelenlegi válság kihívásai és kezelésének tapasztalatai minden bizonnyal közelebb viszik majd a világot egy, a jelenleginél élhetőbb, biztonságosabb és kiegyensúlyozottabb piacgazdaság modelljéhez. Magyarország, amely a világ GDP-jének mindössze 2,5 ezrelékét termeli meg, kényszerűen alkalmazkodik a kialakuló új rendhez, de nemzeti érdekeinket képviselve és tapasztalatainkat felhasználva veszünk részt annak kialakításában. A korábbi dogmákat és szélsőséges alternatívákat pedig felejtsük el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A törvényjavaslat beterjesztésekor Veres János pénzügyminiszter úr bemutatta, hogy a kormány milyen okok, szempontok és megfontolások alapján milyen gazdasági, költségvetési koncepciót javasol elfogadni az Országgyűlésnek 2009-re. A döntés a parlament kezében van. Közös felelősségünk, hogy a kényszerítő körülmények közepette is hazánk számára a lehető leghatékonyabb, legkisebb áldozattal járó és a lehető legnagyobb eredményt hozó megoldást fogadjuk el. A kormány és a mögötte álló szocialista frakció nevében ismételten arra szólítok fel minden törvényhozót, mindenkit, aki eltérő politikai küldetéssel ugyan, de a Magyar Köztársaságnak és a Magyar Köztársaság állampolgárainak érdekét szolgálandó ül ebben a teremben, hogy a helyzet komolyságához és felelősségéhez méltó emelkedettséggel járuljon hozzá a 2009. évi költségvetés és majd holnaptól kezdve az azt megalapozó törvények elfogadásához.

Elnök Úr! Köszönöm a szót. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Kovács Zoltán: Csak egy szó hiányzott nagyon! - Jakab István: De az nagyon!)




Felszólalások:  Előző  155  Következő    Ülésnap adatai