Felszólalás adatai

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Amikor a frakcióvezető úr szólásra emelkedett, azt gondoltam, hogy egy nyolc évtizeddel ezelőtti tragikus eseményről, Magyarország megcsonkításáról és ennek mai kezeléséről lesz szó. Arról, hogy nyolcvan éve hordozza a magyar nemzet ezt a mély sebet és arról, hogy nyolc évtizede keressük a választ, hogyan éljünk együtt ezzel a keserű emlékkel; s ami talán még ennél is fontosabb, hogy hogyan éljünk együtt Trianon realitásaival. Azt gondoltam, hogy a frakcióvezető úr ezt nem napi politikai aktualitásokra fogja felhasználni, mert ennek itt és most ma nincs helye. Én ezt az alkalmat nem is erre szeretném felhasználni, de van néhány dolog, amire sajnos kénytelen vagyok válaszolni, mert nem felelnek meg a valóságnak.

Semmiféle háttértárgyalást nem folytattam Peter Weisszel, a szlovák parlament külügyi bizottságának akkori elnökével, hanem pártközi kapcsolatokról tárgyaltunk. Ezt ő is megerősítette egy interjújában és én is megerősítettem. Azt gondoltam, hogy ez a dolog már lezajlott. Ő akkor lépett ki a pártjából és szakított azzal, éppen nacionalista politikája miatt. Ha Peter Weisszel beszéltem volna a kedvezménytörvényről, akkor csakis annak eredményes végrehajtásáról beszélhettem volna, de nem ez volt a mi találkozásunk témája.

Medgyessy Péter kijelentését is előszeretettel ferdítik el. Ő azt mondta a választások éjszakáján is, és azóta is, hogy közjogi értelemben tíz és fél millió magyar állampolgár - a megfogalmazás nagyon fontos: magyar állampolgár - miniszterelnöke, aki az alkotmány értelmében felelősséget érez és vállal a határainkon túl élő magyarokért is.

Hogy hányadik pont egy kormányprogramban egy kérdés, az nem a fontosságát jelzi, kell egyfajta logikai sorrend, mert nem lehet minden fontos kérdés egymás mellett az első pontban, mert akkor a programot széltében kellene írni és nem hosszában.

Az pedig, hogy mi itthonról bírálnánk határon túli magyar politikusokat, nem felel meg a valóságnak, frakcióvezető úr; a fordítottja inkább, hogy egyes határon túli magyar politikusok teljesen értelmetlen és a határon túli magyarságra nézve káros módon bíráltak egyes magyarországi pártokat, avatkoztak bele a magyarországi választási kampányba, és ezzel rossz szolgálatot tettek saját közösségüknek, amit egyébként ugyanannak a pártnak a hivatalos vezetői hangsúlyoztak is.

Nos, nézzük az emlékezést, mert ennek van itt a helye. Franz Vranitzky egy interjúkötetében mondta - és ez számunkra is tanulságos -, hogy Ausztriának az egykori Habsburg Birodalom széthullása után meg kellett tanulnia kicsinek lenni. Ausztria ezt megtanulta, és ezzel függ össze Ausztria sikere. Nekünk is meg kellett tanulni akkorának lenni, amekkorák vagyunk, s hogy ez kicsi vagy közepes, ebből a szempontból mellékes; és le kellett vonnunk azt a tanulságot, hogy gyarapítani nem az ország területét kell, mert az beláthatatlan következményekkel járna, hanem az ország értékeit, az ország teljesítményét kell gyarapítani.

Az évforduló a tanulságok felidézésére is szolgál, arra, hogy a nemzetiségek jogainak tiszteletben tartása elengedhetetlen az ország stabilitása és az ország nemzetközi kapcsolatrendszere szempontjából.

(9.20)

És tanulság az is, hogy sérelmi politika helyett a mai realitások figyelembevételére kell helyezni a hangsúlyt. Mert a mozgástér gondos felmérése, utolsó milliméterig történő kihasználása és lehetőség szerinti tágítása alapvető nemzeti érdek.

A realitás az, tisztelt Ház - amit valamennyien jól tudunk, és a frakcióvezető úr is beszélt róla -, hogy a magyar nemzet egyharmada a határainkon túl él. Az ő támogatásuk alkotmányos kötelessége minden magyar kormánynak, hogy identitásukat megőrizzék, hogy jogaik érvényesüljenek, és a szülőföldjükön boldoguljanak. Ezt csak együtt, a szomszédainkkal együtt tudjuk biztosítani.

Realitás az is, hogy a nemzet újraegyesítésére békés módon egyetlenegy lehetőség kínálkozik: az európai integráció. Ezért érdekünk, és a magyar külpolitika alapvető céljai között kell hogy szerepeljen a szomszédok európai integrációjának a támogatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez Trianon legfőbb tanulsága.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)