Készült: 2019.11.18.05:47:41 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 80 2014.05.26. 2:02  67-81

SZABÓ SZABOLCS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a szót. Itt az ellenzéki kollégák a probléma lényegét, azt hiszem, már összefoglalták, amivel voltaképpen az Együtt-PM is alapvetően egyetért. Tehát a mi problémánk alapvetően ezzel a módosító javaslattal, hogy a kormány, a kormányzó többség voltaképpen rendeleti úton óhajtja a jövőben meghatározni a minisztériumoknak, illetve a központi hivataloknak a feladatköreit, amivel mi nagyon nem értünk egyet. Másrészt nem nagyon értünk egyet azzal sem, hogy a Miniszterelnökségből minisztériumot csinálnak, hiszen voltaképpen a tükörreferatúrákat intézményesítik ezzel a javaslattal, és voltaképpen azt a kézi vezérlést teszik gördülékenyebbé, amit az elmúlt négy évben is folyamatosan láthattunk.

Másrészt azért én szeretnék ezen túlmenően két kérdést feltenni, mert nem igazából tiszta számunkra, hogy ezeket hogyan gondolják szabályozni. Az első kérdésünk az lenne az előterjesztőhöz, hogy a tárca nélküli miniszterek feladatkiszabási rendszerét egészen pontosan hogyan gondolják megoldani.

(17.30)

Ugyanis ebből a módosító javaslatból az tűnik ki, hogy mostantól kezdve majd a tárca nélküli miniszter a szakminisztériumokhoz is tartozhat, tehát voltaképpen utasítást adhat a közigazgatási államtitkárnak meg a helyettes államtitkárnak, illetve az ő munkáját segítő szervnek, de mi van akkor például, ha a tárca nélküli miniszter ad egy utasítást, meg a szakminiszter ad egy másik utasítást, ami üti egymást. Akkor kockát vetnek, vagy ez hogy lesz egészen pontosan megoldva?

A második kérdésünk az lenne az előterjesztőhöz, hogy a fővárosi, illetve a megyei kormányhivatalok vajon hova fognak tartozni, ugyanis ez sem derült ki számunkra. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 192 2014.06.10. 1:00  167-196

SZABÓ SZABOLCS (független): (Próbálja feltűzni a mikrofonját.) A csíptetés most nem megy, úgyhogy elnézést, a kezemben tartom.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek, Urak! Úgy látom, a jogi érvek nem nagyon hatnak a fideszes képviselőkre, ezért engedjék meg, hogy egy kifejezetten szakmai érvet hozzak fel mint terület- és településfejlesztő geográfus.

Az a helyzet, hogy ha a 23 kerületi lobbinak kiteszik a fővárost, akkor soha az életben ebben a városban nem lehet egységes városfejlesztési koncepciót majd kidolgozni. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának az alapítói meg azok, akik részt vettek ennek a munkájában, forognának a sírjukban, és azt gondolom, hogy forogni is fognak, ha ezt a törvényt elfogadják. Egyszerűen nem lehet majd megvalósítani azokat a városszerkezeti átalakításokat, amire a fővárosnak szüksége van. Úgyhogy én kérem az Együtt-PM nevében, hogy ezt a törvényt ne szavazzák meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 210 2014.06.10. 0:16  201-212

SZABÓ SZABOLCS (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Együtt-PM részéről szakmailag támogathatónak tartjuk ezt a törvényjavaslatot, nagyon örülök, hogy a Fidesz is jórészt támogathatónak tartja, módosító indítvánnyal, azt hiszem, ez a probléma kezelhető.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 224 2014.06.10. 1:14  213-226

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Furcsán érzem most magam, ahogy itt hallgattam a fideszes hozzászóló szavait. Hirtelen nekem a limerick jutott eszembe mint műfaj, hogy az is olyan rövid és frappáns, de annak legalább van tartalma. Annak, hogy folytatjuk, annak nincs. Néhány nappal ezelőtt mondta azt Kövér úr például, hogy egy megfontolt és lassú törvényhozási folyamatra állunk át. Az elmúlt hetekben nem ezt tapasztaljuk. Akkor most folytatjuk vagy nem folytatjuk, vagy hogy folytatjuk?

A másik. Ne haragudjon, képviselő úr, arról volt szó, hogy milyen jó, hogy a miniszter urak a bizottsági ülésen például elmondták, hogy mit fognak csinálni. Én a Kulturális bizottságban vagyok, Dúró Dóra képviselő asszony tudja bizonyítani, még az államtitkárok nevét sem tudta megmondani a meghallgatáson. Arról nem is beszélve, hogy én voltam olyan bátor első hozzászólóként, hogy egy bő tíz percben kérdeztem, erre gyorsan megszavaztatták, hogy ja, három percet lehet csak kérdezni, és stopperrel mérték. Elnézést, erre én igazából nem tudok mit mondani. Azt javaslom önöknek is, hogy azért ezt fontolják meg egy picit alaposabban, és szavazzák meg ezt a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 248 2014.06.30. 8:06  233-274

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ott folytatnám, ahol Hiller képviselő úr abbahagyta. Egyrészt tényleg nagyon furcsa az, hogy milyen módon nyomják át ezt a törvénymódosító javaslatot az Országgyűlésen. Tényleg készségesen elhiszem, hogy ez a házszabálynak megfelel, biztosan így van, de annyira furcsa, hogy az Oktatási bizottság egyrészt nem tárgyalja. Ezen még túl is léphetünk, mert mondjuk, én is ott ülök, és nem vindikálom magamnak a jogot, hogy magamról azt állítsam, hogy én értek a legjobban ehhez, Hiller Istvánról már más a véleményem például, de Ikotity kolléga is ott van, Dúró Dóra is és a kormánypárti képviselők is, például Pósán képviselő úr. Ott mi nem mondhattuk el a véleményünket.

De ez még semmi, a plenáris ülésen úgy vitatkozunk, hogy az összegző módosító javaslat már elkészült, tehát voltaképpen nincs értelme, hogy itt most beszélgetünk. Például, ha valamelyikünk egy olyan javaslatot fogalmaz meg, amire mondjuk, Pósán képviselő úr azt mondja, hogy akár még támogatható is lenne, maximum azt tudja mondani, hogy egyébként háromnegyed kilenc van, de pont ugyanabban a formában fogják elfogadni a kormánypárti képviselők, ahogy azt az összegző módosító javaslatokban lehet olvasni. Szóval, az én demokráciafelfogásommal ez nagyon nem fér össze, és megmondom őszintén, ettől elég rossz kedvem van.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik pedig inkább egy személyes érintettség. Egészen május 5-ig egyetemi adjunktusként dolgoztam, tehát még a mai napig is azt gondolom magamról, hogy egyetemi oktató vagyok, még nem nagyon álltam át arra, hogy országgyűlési képviselőként dolgozom. Az egyetemi intézményeket voltaképpen olyan jó szándékú hülyék működtetik, mint amilyen én is vagyok. Gyakorlatilag minimális fizetésért, erőnket megfeszítve, éjjel-nappal dolgozva, esetenként hajnal kettőkor még például zh-kat javítva működtetjük ezt a rendszert. Tudnék mondani konkrét példákat, nem egyet, amikor a kollégám otthon nyomtatja a zh-kat, mert nincs pénz a felsőoktatásban, gondolom, ezt mindenki tudja, nem kell magyarázni, vagy amikor például az oktató maga vesz tunert a nyomtatójába, vagy amikor hosszasan, heteken keresztül vakarózik azon, hogy hogyan vigye el a hallgatóit terepgyakorlatra, mert egyébként arra nincsen pénz. Ezek után, mondjuk, azt már megszoktuk, hogy meg sem köszönik, hogy az ember mennyit dolgozik, meg a saját pénzét mégis ebbe beleteszi, mert egyetemi forrás nincs, de ezek után, amikor a saját munkahelyének, a saját közösségének a belső szabályait alapvetően érintő változtatásokról van szó, még csak meg sem kérdezik.

Rétvári államtitkár úr mondta, hogy milyen hosszú egyeztetési folyamaton ment végbe ez a törvénymódosító javaslat. Ez tényszerűen nem igaz. Az a felsőoktatási stratégia, amiről a felsőoktatási kerekasztalon szó volt, az nem ez. Ezt azért mindenki tudja. Tudok olyan rektorról, akit a benyújtott törvénymódosító javaslat benyújtását megelőző pénteken hívtak be a minisztériumba, és ott megmutatták neki, hogy ott egyébként ez lesz, ami be fog kerülni az Országgyűlés elé. Én ezt nem tekinteném hosszú egyeztetési folyamatnak. Ez nem volt egyeztetve.

Én is egyébként csak azt tudnám erősen javasolni, amit Hiller képviselő úr felvetett, hogy jó lenne ezt alaposan átbeszélni és egy normális, rendes egyeztetési folyamaton áteresztve benyújtani a Ház elé.

Maradt még időm, úgyhogy néhány konkrétumot is megemlítenék. Egyrészt ami a kancellári rendszert illeti, tényleg nagyon szép a német rendszer ismertetése, bár hozzá kell tenni, hogy én magam is úgy tudom, hogy Németországban tartományi szinten más és más ennek a szabályozása. Általában vagy a szenátus választja ki a kancellárt, vagy a szenátus a tartományi kormány jóváhagyásával, tehát semmiféleképpen nem a szövetségi kormány nevezi ki például a kancellárt, tehát itt azért ez nem teljesen stimmel a német példa említése.

Ha valaki esetleg nem olvasta volna, a lényeget összefoglalnám, hogy a kancellár mire lesz jogosult. Átveszi a gazdasági jogköröket, felelni fog a felsőoktatási intézmény gazdasági, pénzügyi, kontrolling-, számviteli, munkaügyi, jogi, igazgatási, informatikai tevékenységéért, az intézmény vagyongazdálkodásáért, ideértve a műszaki, létesítményhasznosítási, üzemeltetési, logisztikai, szolgáltatási, beszerzési és közbeszerzési ügyeket is. Mivel fog foglalkozni a rektor? Gyakorlatilag semmivel. Voltaképpen még az oktató, kutató státusban lévő emberek javadalmazásában is csak olyan döntési jogköre van a rektornak, hogy egyébként azzal egyet kell értenie a kancellárnak. Gyakorlatilag a rektor nemhogy nem a legerősebb ember vagy a legerősebb pozícióban lévő választott vezetője az egyetemnek, hanem jóformán a takarítónővel lesz egy szinten, ha egy kicsit sarkosan akarnám megfogalmazni. Úgyhogy ez egészen hajmeresztő módon avatkozik be szerintem az egyetemi autonómia kérdésébe.

Dúró Dóra hosszasan beszélt már arról, hogy a MAB-bal kapcsolatban milyen problémák vannak.

(20.50)

Én ezzel abszolút egyet tudok érteni. Ugye, a MAB-bal kapcsolatban felmerült egy nagyon komoly legitimitási probléma. Az nem kezelése a problémának, hogy a Kereskedelmi és Iparkamara delegáltját oda beültetjük, vagy az, hogy az MMA egy delegáltja ül bent. Egyrészt semmi keresnivalójuk ott, másrészt meg nem kezeli azt az alapvető problémát, hogy a kormány nevezi ki a MAB vezetőit, illetve a tagjai nagyobbik részét.

Azt gondolom, hogy a Testnevelési Egyetemmel kapcsolatban is nagyon sok probléma van ebben a törvénymódosító csomagban. Az egy dolog, hogy szakmailag persze az indokolt lehet, hogy szét kell választani ezt a két intézményt, de külön szabályokat egy egyetemre nem kellene vonni, mert megint a gombhoz varrjuk a kabátot. Létre kell hozni egy harmadik kart, és akkor simán lehet önálló a jelenlegi törvényi szabályozás szerint is a Testnevelési Egyetem. Az meg teljesen hajmeresztő, hogy egy tudományos kutatással foglalkozó intézménynek olyan ember lehet a rektora, aki maga egyébként a tudományt nem műveli. Ez teljesen abszurd! Ilyet én, megmondom őszintén, nem láttam még.

Nagyon röviden és tömören, mert lejárt az időm, ezek a legfontosabb kifogásaim a felsőoktatási törvénnyel kapcsolatban. És csak egy gondolatot engedjenek meg a köznevelési törvénnyel kapcsolatban. Létrehozná és létre is fogják hozni a törvénymódosítás után az integrált nyomon követő rendszert, ami önmagában szakmailag még támogathatónak is tűnik, hiszen az tényleg nagyon fontos, hogy főleg a hátrányos helyzetű, speciális nevelési igényű gyerekekről részletesen adatokat gyűjtsenek, az előmenetelükről, a fejlődésükről legyen információ, de az egészen hajmeresztő, hogy nemzetiségi adatokat akarnak nyilvántartani róluk. A szakmai hátterét nagyjából ismerem, hogy a pedagógiai szakszolgálat miért támogatja ezt a javaslatot, de ezt egy nagyon egyszerű módon meg lehet oldani, a beszélt nyelvet kell nyilvántartani, nem pedig a nemzetiséget. Ez a történelmi hagyományok miatt, azt gondolom, hogy egészen veszélyes irány.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 293 2014.11.03. 10:31  278-307

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már ez a második olyan alkalom itt az Országgyűlésben, amikor a szűk szakterületemhez kapcsolódó téma kerül szóba, és én úgy álltam hozzá ehhez a naphoz ma reggel, hogy győzzenek meg a kormány képviselői, hiszen én is alapvetően érdekelt vagyok abban, hogy mind a felsőoktatásban, mind a kutatásban előrelépjen az ország. A Kulturális bizottság ülésén ott volt ma Palkovics államtitkár úr, amikor eljutottunk odáig, hogy a duális szakképzést ő sem gondolja kiterjeszteni a teljes hazai felsőoktatásra, egy viszonylag szűk szegmensben gondolja megvalósíthatónak, onnantól kezdve én magam megnyugodtam, és teljes mellszélességgel ki fogok állni az ő elképzelései mellett; abszolút meggyőzött, meg utána hosszasan beszélgettünk is erről.

Megmondom őszintén, ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban abszolút nem győztek meg a kormánypárti hozzászólók, illetve a kormány képviseletében L. Simon László államtitkár úr. Mint egyetemi oktató, kutató, én egészen komoly problémákat látok ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.

(23.20)

Talán azt mindenki tudja, még az is, aki nem egyetemi oktatással, kutatással foglalkozik, hogy az utóbbi években egy olyan hazai finanszírozási formája van az egyetemi kutatásnak, ami stabilnak, kiszámíthatónak és szakmai értelemben szakszerű elbírálásúnak tekinthető. Ez a bizonyos OTKA, aminek az éves költségvetése az utóbbi években olyan 6-7 milliárd forint körül alakul éves szinten. Ez nagyjából olyan 300-400-500 új pályázat befogadását tette lehetővé minden évben, ezek többéves pályázatok, tehát nagyjából 1000-1200 futó pályázattal vagy projekttel kellett számolni az OTKA keretében az utóbbi években.

Azért említettem azt, hogy ez egy szakmailag kiszámítható, az értékelését tekintve szakszerűnek tekinthető alap volt, mert a hosszú évek, lehet most már azt mondani, hogy évtizedek alatt ? hiszen 1986-ban jött létre az OTKA, és ’91 óta függetlennek tekinthető ? kialakult egy olyan értékelési, bírálati rendszere, amit mindenki elfogadott a szakmán belül. Persze, azt tudjuk nagyon jól, hogy viszonylag kevés pénz volt a rendszerben, ismeri talán a statisztikát államtitkár úr is, hogy körülbelül a pályázatok felét nyilvánították kiválónak, de hát egy nagyobb részükre azt kellett mondani, hogy források hiányában nincsen rá pénz, és akkor ebből mindenféle konteók születtek, hogy csak nagy kapcsolatokkal rendelkező kutatók juthatnak pályázathoz és a többi. De önmagában, ha megvizsgáltuk ezt a rendszert, azt lehet mondani, hogy ez abszolút egy szakmai alapon történő elbíráláson alapult, és inkább csak ilyen városi legendáknak minősültek utólag ezek a bírálatok. És egyébként is itt ugye, többnyire a társadalomtudományok terén voltak ilyen bírálatok, ahol a tudományos teljesítményt viszonylag nehezebb mérni. Ugye, ott nem olyan egyszerűek az indikátorok, mint a természettudományok területén.

Ráadásul az OTKA azért is fontos, mert a kutatói életpálya különböző szakaszainak megfelelő pályázatokat lehetett beadni, kezdő kutatók, már nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező fiatal kutatók, senior kutatók adhattak be pályázatokat, a senior kutatók pályázata révén a PhD-hallgatók juthattak lehetőséghez, lehetett őket foglalkoztatni. Itt Hoffmann Rózsa képviselő asszony említette, hogy milyen nehéz konferenciára jutni a tanársegédeknek. Ugye, ők nem, többnyire legalábbis nem OTKA-pályázatból, hanem senior kutatók OTKA-pályázatából jutottak konferenciára, vagy legfeljebb annyi utasítást, irányelvet kaptak, mint én a tanszékvezetőmtől, hogy fektessek be a saját pénzemből pár milliót, és akkor majd biztos jó nemzetközi kutató lesz belőlem ? de ez csak zárójeles megjegyzés volt.

Szóval, az OTKA ilyen értelemben is fontos volt, hogy a kutatói életpálya különböző szakaszaihoz jól igazodott vagy igazodik, illetve, hogy a különböző tudományterületeket is nagyon jól lefedi, és mint említettem, alapvetően függetlennek tekinthető. Magát az OTKA Bizottságot nemcsak úgy kinevezi a miniszterelnök az OTKA-törvény alapján, hanem a miniszter az MTA elnökével közösen tesz erre javaslatot. Az OTKA Bizottság alelnökeire javaslatot tesz, hogy bevonják az eljárásba a Rektori Konferenciát, a Művészeti Egyetemek Rektori Székét többek között, az MTA-t, utána feláll az OTKA Bizottság, amibe nem csak a kormány delegál tagokat, sőt, a direkt kormánydelegáltak kisebbségben vannak, utána az OTKA bizottsági tagok javaslatára választják ki a szakterületi kollégiumok vezetőit, annak a tagjait, utána épülnek rá a zsűrik. Tehát abszolút azt lehet mondani, hogy független módon, autonóm módon működik. És ez biztosította azt, hogy a szakmán belül alapvetően elfogadottnak tekintett az OTKA bírálati, eljárási rendje. Érdemben ezt komoly kritikák az utóbbi 10-15 évben nem nagyon érték, sőt voltaképpen a kollégák nagy része ezt teljes mértékben szakszerűnek és jónak tartja, én magam is részt vettem pályázóként is, értékelőként is, és teljesen jól működő rendszerként ismertem meg.

Most ehhez képest furcsa ez a törvényjavaslat, amelyik voltaképpen ezt a fajta autonómiát teljes mértékben megszünteti. Több hozzászóló is már említette, hogy ez a bizonyos létrejövő NKFI Hivatal minden, csak nem autonóm valami. Ez egy kormányhivatal, kinevezi a vezetőjét a miniszterelnök anélkül, hogy bárkivel beszélne egyébként, utána nagyon furcsa módon, megmondom őszintén, ezt nem is értem, a törvényjavaslatban az szerepel, hogy az NKFI elnöke az érintett szakterület meghatározó kutatás-fejlesztési műhelyeinek javaslatait figyelembe véve kinevezi a kollégium vezetőit és tagjait. Ha nekem valaki azt megmondja, hogy hogy lehet definiálni azt, hogy meghatározó, mit tekintünk kutatás-fejlesztési műhelynek, és egyébként hányat kell neki megkérdezni, azt egyébként megköszönném, mert egyszerűen ez egy gumiszabály.

Másrészt, mint említettem, az NKFI Hivatal vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki. A korábbi OTKA-törvény szakmai szervezetek javaslatait is figyelembe vette, amikor a szervezet különböző vezetőit kinevezte. Én azt kérném a kormány képviselőitől és a kormánypártoknak a képviselőitől, hogy majd a részletes vita során a bizottságokban támogassák azt a javaslatunkat, amit tervezünk beadni, nevezetesen, hogy legalább a hivatal vezetőjének a kinevezésénél vegyék figyelembe a szakmai szervezeteknek, testületeknek a támogatását, azoknak a testületeknek a támogatását vagy javaslatát, akiket az OTKA Bizottság esetében az OTKA-törvény például korábban előírt.

És lenne egy konkrét kérdésem még. Ugye, a most beterjesztett, a Ház elé beterjesztett következő évi, 2015-ös költségvetési törvényjavaslatban az OTKA részére elvileg szerepel egy több mint hétmilliárdos keret, plusz még az OTKA Irodára pár száz millió forint. Gondolom, ha a törvényt elfogadja a parlament, akkor ez értelmét veszti. Hová lesz átcsoportosítva, az NKFI Alapba vagy nem tudom, hová, ha esetleg erre kaphatnánk konkrét választ.

És egyben azt szeretném majd még kérni, hogy esetleg azon gondolkozzanak még el, hogy az OTKA-nak azt a fajta szellemiségét, azt a szakszerűségét, amit kialakított az utóbbi évtizedekben, hogyan lehetne esetleg átültetni ebbe az új hivatalba. Elsősorban itt azt gondolom, hogy a kollégiumok és a zsűrik kiválasztásában, jelölésében és aztán a döntéshozatali mechanizmusban lehetne talán finomítani.

Azt gondolom egyébként, hogy ha azt a szakszerűséget, azt a hozzáállást lehetne kivetíteni vagy megvalósítani minden kutatás-fejlesztési támogatás esetében, ami az OTKA-nál működött, ami mondjuk, persze csak egypár milliárdos, míg most összességében valami 70 milliárd körüli összegről beszélünk, ha jól emlékszem az NKFI Alap esetében, akkor valószínűleg jól működne a rendszer, és talán ez lenne a pozitív irány. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 80 2014.11.21. 4:24  65-176

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy felolvassam a hozzászólásomat az időre való tekintettel. Először is szögezzük le, hogy a 2015. évi költségvetés tervezete semmi újat nem tartalmaz. Egyértelműen azt az utat folytatja Magyarország jövőre is, amit a második Orbán-kormány elkezdett, vagyis elvesz a szegényektől, és ad a gazdagoknak. Kivéreztetik a köznevelést, a felsőoktatást, az egészségügyet, nyakló nélkül támogatják a stadionépítéseket és a presztízsberuházásokat, ráadásul számtalan új adót vezetnek be, illetve emelik az adótételeket.

Ez a költségvetés nem a magyar társadalom érdekeit szolgálja, ez a költségvetés a fideszes haveri kör érdekeit szolgálja. Másként fogalmazva, azt is mondhatnánk, hogy ez egy lázálomban született költségvetés. Önök mindig azt mondják, hogy egy jól teljesítő Magyarország, egy jobban teljesítő Magyarország képe tárul elénk, miközben csak azt látjuk, hogy a közmunkások, a szegények, éhezők, alultápláltak, iskolázatlanok országának a képe tárul elénk. De önök ezzel nem hajlandóak foglalkozni.

Nézzük meg egy kicsit közelebbről a gyerekek, a szociális kiadások, valamint az oktatás helyzetét! Ha címet kellene adnunk a költségvetésnek ez alapján, akkor körülbelül az út a semmibe vagy az út a szegénységbe és az elmaradottságba címet kellett volna adni ennek a törvényjavaslatnak.

A bevezetőben önök úgy fogalmaznak, hogy a 2015. évi költségvetés megőrzi a kormányzás eddigi eredményeit. Önök tényleg azt akarják megőrizni, hogy minden harmadik gyermek nélkülöz? Ez egyébként a 18 éven aluliaknak a 31,9 százaléka. Valóban meg akarják őrizni azt a kasztrendszert, amit a köznevelésben kialakítottak? Valóban az a cél, hogy a gimnáziumokban tanulók számát csökkentik, a szakiskolákban tanulók számát pedig növelik? Valóban az a cél, hogy csökkentik az egyetemekre és főiskolákra járók számát? Valóban ez a XXI. századi Magyarország, amire itt az európai támogatásokat mi kapjuk?

Az oktatásra fordított kiadások például a GDP arányában csökkennek, erre Schmuck képviselőtársunk is már utalt. A köznevelésre fordított kiadások ezen belül erősen alultervezettnek tekinthetők. Az a pénz, amit a KLIK-nek előirányoztak, egyébként az MNB megállapítása szerint sem lesz elegendő. Mindenféleképpen erre majd jövőre évközben kell pluszforrásokat átcsoportosítani, még akkor is, ha egyébként 2 ezer fővel csökkentik a KLIK-nek a megengedett keretszámot. Ugye, vagy el kell bocsátani embereket, vagy nem tudják a státusukat betölteni. És még akkor sem lesz elegendő ez a pénz, ha a most benyújtott köznevelésitörvény-módosító alapján az önkormányzatokra próbálnak további költségeket áttolni, hiszen ugye, tudjuk nagyon jól, hogy azért nem volt nagyon sok iskolában kréta, meg nem volt flipchart, nem működött a digitális tábla vagy a projektor, mert a KLIK-nek nem volt rá pénze.

A felsőoktatásban egy nagyon szerény emelést irányoztak elő, de hozzá kell tenni, hogy a néhány évvel ezelőtti összeghez képest ez is egy nagyon alacsony összegnek tekinthető, márpedig pénz nélkül nem lesz minőségi oktatás. Minőségi oktatás nélkül nem lesz felzárkózás, így csak azt érik el kormánypárti képviselőtársaim, hogy rosszul képzett, nyelveket nem beszélő, új szakmát megtanulni képtelen emberekkel árasztják el a munkaerőpiacot, akik aztán persze nem találnak munkát, csak közmunkásként tudnak majd dolgozni.

Az önök példaképe egyébként Oroszország, mint ezt megtanultuk már az utóbbi évben, úgyhogy engedjék meg, hogy Lenintől idézzek: tanulni, tanulni, tanulni! ? ucsitszja,ucsitszja, ucsitszja! Legalább neki fogadják ezt el, hogy igaza volt, ha már az ellenzéki képviselőkre nem hallgatnak.

Mi benyújtottunk néhány szimbolikus jellegű módosító javaslatot a felsőoktatásra a KLIK-nek, a Pedagógiai Szakszolgálatnak, a mindennapos testnevelésnek a fejlesztése érdekében tornaterem-építésre irányoztunk elő, a paksi beruházás, az Eximbanknak nyújtott támogatások, a Nemzeti Együttműködési Alap terhére. Bízunk benne, hogy legalább ezeket a szimbolikus javaslatainkat támogatni fogják, az egész költségvetési struktúrával meg számoljanak el a lelkiismeretükkel meg a választóikkal. Ez utóbbival, azt gondolom, hogy nagyobb problémájuk lesz. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
31 240 2014.11.24. 2:03  233-254

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, itt egy érdekes vita volt egy ilyen késői órán, valamikor éjfél körül emlékeim szerint, és tényleg, az ellenzéki frakciók nagyobb része vagy mindegyik ellenzéki frakció alapvetően támogatásáról biztosította ezt a törvényt. Én magam voltam talán az egyetlen, aki alapvetően koncepcionális problémát látott ebben a dologban, elsősorban az OTKA beolvasztása miatt. Én ezt, megmondom őszintén, továbbra is így látom, és nem a független ellenzéki képviselő szól belőlem. Én kutatóként dolgoztam, mielőtt képviselő lettem, és alapvetően úgy ismertem meg az OTKA-t abban résztvevőként is, hogy ez egy szakszerű és jól működő elbírálási rendszerrel működött. A problémája az volt, hogy kevés volt benne a pénz. Ez a törvényjavaslat ezt az alapvető problémát nem oldja meg, egyszerűen csak egy centralizált hivatalba tolja be az alapkutatások finanszírozását.

Azt kellett volna megtenni, erre nyújtottunk is be egyébként törvénymódosító javaslatot, hogy azokat az elemeket, amelyek az OTKA-törvény benne voltak, emeljük át ebbe a törvénybe is, mert nem az a legfontosabb vagy kizárólagos probléma ezzel a törvénnyel, hogy nem írták elő, hogy a kollégiumnál doktori fokozattal rendelkezzen valaki, hanem hogy hogyan állítják fel azokat a kollégiumokat, ki állítja fel kinek a javaslatára, és a többi.

Sajnálatos módon ez egy kézi vezérlésű intéz­mény lesz, ez teljesen egyértelműen kiderül ebből a törvényjavaslatból. Maga a vita meg elég érdekes volt abban a bizottságban, ahova megfi­gyelőként beül­tem. Pálinkás úr felsorolta a módosító javaslatok közül, hogy melyiket támogatja, melyiket nem. Gyorsan csomagban megszavazták, vita nem volt. Ez egy elég furcsa döntési eljárás szerintem.

Köszönöm szépen. (Varju László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 146 2014.11.25. 9:08  135-166

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én slágvortokban mennék végig azokon a pontokon, amiket kifejezetten pozitívnak tartunk ebben a törvényjavaslatban, és néhány problémás ponton, amiket szakértőinkkel egyeztetve kiszúrtunk ebben a törvényjavaslatban. Most az idővel való gazdálkodásra való tekintettel úgy általában a köznevelés rendszerét inkább nem minősíteném, hanem kifejezetten erre a törvénymódosításra koncentrálnék.

Azt kifejezetten pozitívnak tartjuk, hogy az OFI-ból az OH-ba kerülnek át a törvényjavaslat alapján a pedagógiai szakmai szolgáltatások. Úgy látjuk, hogy a jelenlegi körülmények között az OH rendelkezik a legjobb szakmai kompetenciákkal ehhez. Biztos, hogy sokkal jobb kézben van, mintha az OFI-nél vagy ne adj’ isten, mondjuk, a KLIK-nél lenne vagy véletlenül oda kerülne. Legfeljebb arra hívnánk fel a figyelmet ezzel kapcsolatban, hogy az OH-n belül most a projektirodánál a finanszírozásban dolgozó kollégák azok, akik a leginkább értenek ehhez a területhez. Kérdés, hogy mi lesz majd, ha ez a finanszírozás kifut. Mindenféleképpen azt gondolom, hogy meg kell találni majd azokat a forrásokat, hogy ők ott maradhassanak és tovább tudjanak dolgozni. Illetve egy dologra hívnám még fel az előterjesztő figyelmét, mégpedig arra, hogy ha az OH-hoz átkerülnek ezek a feladatok, akkor voltaképpen ez a hivatal törvényességi és szakmai ellenőrzést is nyújt, meg mellette szolgáltatást is. Ez egy picit furcsa helyzetet eredményezhet. Gondolom, szervezetileg szét akarják majd választani az OH-n belül. Lehet, hogy nem feltétlen kell törvényi szinten szabályozni, de erre biztos, hogy majd oda kell figyelni az Oktatási Hivatalon belül.

Felmerült egy olyan probléma is a törvényjavaslat áttanulmányozása során, hogy kicsit túl sok feladat, az említett szolgáltatás, ellenőrzés, tanácsadás, adatgyűjtés kerül egy kézbe. Itt főleg az adatgyűjtés az, ami fölvetheti az adatvédelmi etikai kérdések körét. Ezt már az előző köznevelési törvénymódosítás kapcsán is észrevételeztük. Ha másképp nem, legfeljebb ennek az adatkezelésnek a pontosításával lehet ezen esetleg egy picit segíteni.

A másik ilyen, általunk abszolút pozitívnak tartott dolog az, hogy az EGYMI-ket visszahozzák. Ez egy kifejezetten jó ötlet. Az SNI-s gyerekek ellátásának így abszolút meglesz a szakmai alapja. Legfeljebb ennek kapcsán vetném fel az, hogy a cukorbetegek vagy egyéb más krónikus beteg, de nem SNI-s gyerekek kapcsán merül az fel igazából, hogy ők azok, akik nagyon ellátatlanok maradnak. Ezt csak azért hozom föl, mert az utóbbi hónapokban itt a Házban is már többször felmerült kérdésként, hogy a cukorbetegek és krónikus betegek ellátása hogyan valósul meg. Talán Farkas Gergely képviselőtársam vagy Lukács képviselőtársam volt az, aki ezt fölvetette. Tehát ha már az EGYMI-ket visszahozzuk, ennek kapcsán ezt esetleg tovább lehetne gondolni, és akkor a cukorbetegek ellátásával lehetne egy kicsit bővebben és részletesebben foglalkozni.

S akkor néhány dolog, amit rossznak tartunk, kifogásolhatónak tartunk ebben a törvénymódosító javaslatban. Egyrészt az ökoiskolák plusz finanszírozási lehetőségeinek a törlését nem igazából értjük, főleg azért, mert a klímastratégia kiteljesedésében, társadalmi elfogadottságában, annak a javításában a köznevelésnek nagyon nagy szerepe van, tehát a gyerekeken keresztül már a szülőket is sokkal aktívabban lehetne bevonni ebbe a tevékenységbe. Ezt nem igazán értjük, és kérjük, hogy ezt gondolják meg.

Szóba került itt a Nemzeti Pedagógus Kart érintő paragrafusok módosulása. Ez valóban egy érdekes kérdés, amit Dúró Dóra elnök asszony is fölvetett, hogy voltaképpen egy alacsony, a pedagógustársadalom egészét tekintve alacsony támogatottságú szervezet alkot kódexet. Ha jól emlékszem a számokra, 138 ezer pedagógussal jött létre a Nemzeti Pedagógus Kar, abból tizenötezer-ötszázvalahány kolléga vett részt a nyári választáson, és azt mondta azon a bizonyos meghallgatáson tegnap, amire itt több képviselőtársam is hivatkozott már, Horváth Péter elnök úr, hogy nagyjából háromszáz aktív tagjuk van. Tehát a 138 ezres pedagógustársadalomhoz képest ez egy eléggé pici kollektívának tűnik. Azt egyébként Horváth Péter úr elmondta, ő annak örül ? és én ezt elfogadom teljes mértékben, hogy rendben van -, hogy rendeletben fogják a jövőben meghatározni, hogy ezeket a feladatokat, tehát a Pedagógus Kar tagságának a körét, az országos és területi szervezetek felépítését, működését, feladatait s a többi, én annak örülnék a legjobban, ha rendeletben sem határoznák ezt meg, hanem teljesen rábíznák a Nemzeti Pedagógus Karra, lévén, hogy egyfajta szakszervezetek helyetti érdekvédelmi szervezetnek találták ki, ha jól értelmezem a kormány elképzeléseit. Akkor hagyják, hogy működjön teljesen szabadon, és maga döntse el, hogy hogyan működik, milyen területi és szervezeti felépítésben.

Kiss képviselőtársam már utalt a működtető, fenntartó kifejezések pontosítására. Mi a magunk részéről ezt inkább úgy értelmezzük, hogy a működtetőre most még rávernek pluszköltségeket, mert rájöttek, hogy nem sikerült tökéletesen az előző törvényben ezt meghatározni. Klasszikus példa volt, ami talán már elő is került, hogy a villanykörtét ki cserélje ki, a fenntartó vagy a működtető. Hát ezt pontosítják és verik rá ezeket a költségeket a működtetőkre. Ehhez viszont lehet, hogy pluszforrás kéne nekik.

És a végén említeném meg, amire itt több képviselőtársam is kitért már, a vallási, felekezeti, nemzetiségi iskolákra vonatkozó szegregációt érintő szabályokat. Én úgy látom, hogy itt voltaképpen arról van szó, hogy a Debreceni Ítélőtábla ítéletére reagál a törvényjavaslat. Ha valaki nem tudná, arról van szó, hogy a nyíregyházi Huszár-telepi iskola ügyében jogerős bírósági döntés született, elmarasztalták őket azért, mert szegregált oktatást folytatnak. Tehát ez egy jogerős döntés. Érdekes az egészben az, hogy a miniszter úr tanúként az alperes oldalán szerepelt ebben a perben. Kiadott egy közleményt az EMMI a jogerős ítélet kihirdetése után, hogy meg fogják találni a megfelelő szabályokat, hogy kezeljék ezt a helyzetet. Azt gondolom, hogy ez az, amire akkor gondolhatott az EMMI. Itt a 27. § (5) bekezdés z) pontjáról van szó.

Én megmondom őszintén, nem tudom ezt máshogy értelmezni, mint hogy ezekre az iskolákra speciális szabályokat, speciális feltételeket próbálnak majd meg érvényesíttetni, amit én nem tudok máshogy értelmezni, mint hogy a szegregációnak valamilyen lehetőségét lehetővé tenni, tehát kivételt adnának nekik ezek alól a szabályok alól. Egyébként a perben nyertes felperes is pont ugyanúgy értelmezi, mint ahogy mi.

Megmondom őszintén, én egy picit tartok ettől a módosítástól, ezért inkább azt kérném, ha lehet, akkor ezt majd a részletes vita kapcsán töröljük, és a kormány vonja vissza ezt a javaslatot. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 100 2014.12.01. 2:10  99-105

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt államtitkár úr, Csepel Budapest fontos ipari központja volt a múltban, mára azonban a főváros egyik legszegényebb kerületévé vált. Az egykor majd’ 30 ezer embert foglalkoztató Csepel Művek területén működő utódcégek becslések szerint napjainkban alig 6-8 ezer embert foglalkoztatnak. Minden csepeli, valamint Csepel-szigeti lakos számára fontos lenne, hogy ezen minél hamarabb változtatni tudjunk. Ehhez olyan nagyberuházásokra van szükség, amely a korábbi ipari hasznosítású területek újbóli felvirágoztatását lehetővé teszi, valamint zöldmezős beruházásokat is a kerületbe vonz, nem mellesleg a jelentős átmenő forgalom okozta problémákat is kezelni tudja.

Csepel és az egész Csepel-sziget jövőbeni fejlődésének kulcsa a gerincút megépítése. Csak a lakott területeket elkerülő, nagy kapacitású közúti infrastruktúra képes új lendületet adni Csepelnek. Az 1928 óta működő Csepeli Szabadkikötő, valamint az 1892-ben Csepelre települt Weiss Manfréd Művek, későbbi Csepel Művek még meglévő utódcégei, valamint a többi, jellemzően romos és használaton kívüli csepeli ipari területek csak akkor virágoztathatók fel, ha teljesen kiépül a gerincút, csak akkor teremthetnek az itt működő vagy idetelepülő cégek több ezer új munkahelyet, ha teljesen kiépül az M0-s felé a még meglévő közúti kapcsolat.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mint ön is bizonyára tudja, a csepeli gerincútnak eddig megépült egy Csepelen belüli szakasza, valamint az M0-s és Lórév közötti szakasz, illetve ennek egy szigethalmi ága. Jelen pillanatban tehát van két szakasz, ami között érdemben nincs összeköttetés. Éppen ezért azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy a gerincút építésével kapcsolatban várhatóan mikor születik döntés, várhatóan mikor indul meg a gerincút XXI. kerületi hiányzó részének a kiépítése, mikor adhatjuk át a forgalomnak a hiányzó szakaszt, illetve milyen forrásból kívánják finanszírozni a beruházást.

Köszönöm szépen. Várom szíves válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 104 2014.12.01. 0:53  99-105

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Igen, valóban érdekes választ sikerült adni államtitkár úrnak. Nemrég került nyilvánosságra, hogy az IKOP-on belül milyen forrásokat fognak majd közúti közlekedésfejlesztésre költeni többek között, itt a 75 millió euró feletti beruházásokról van szó, illetve tudjuk azt is nagyon jól, hogy az uniós forráselosztás keretében már a VEKOP-forrás is meghatározásra került, ha jól emlékszem, 290-valahány milliárd forint összegben.

Én megmondom őszintén, nem nagyon tudom elfogadni azt a választ, hogy ez csak és kizárólag fővárosi hatáskör. Ebben igenis van felelőssége a minisztériumnak, és természetesen nem fogadom el a választ. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 271 2014.12.01. 12:07  260-283

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Képvi­selőtársaim! Valóban késő van már, de kétségtelenül fontos ez a törvénymódosító csomag, ami előttünk fekszik. Hiszen, ahogy államtitkár úr is említette, mindannyiunk érdeke, hogy jól működő, megfelelő hatékonysággal működő egészségügy legyen az országban, és képviselő asszony kérésének meg­felelően mi alapvetően úgy készültünk ezzel a hozzászólással, hogy azokra a pontokra világítsunk rá, amikben szerintünk van egy kis probléma, és ha azt megreparáljuk, akkor részünkről is elfogadható törvénymódosító csomagot lehetne létrehozni.

Egyrészt az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védel­méről szóló törvényt módosítaná az előterjesztés 13. §-a, amely értelmében a jövőben a szűrő­vizsgálatot végző egészségügyi szolgáltató a szűrővizsgálaton részt vett emberek személyes és a szűrővizsgálatokra vonat­kozó egészségügyi adatait, valamint a szűrővizsgálat időpontját továbbítja az egészségügyi állam­igazgatási szerv részére.

Számunkra a kérdés igazából csak az ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz az adatok sorsa. A szűrővizsgálatok eredményeinek végső soron a biztosítottak háziorvosánál kellene landolniuk, hiszen akkor van értelme, így lehetne megelőzni a további felesleges vizsgálatokat, illetve a kóros eredmények beépítése is értelemszerűen csak így lehetséges a beteg gondozásába. A biztosított háziorvosának beazo­nosítását, illetve a szűrési adatok továbbítását az egészségbiztosítási szerv, magyarul az OEP tudja végezni, ezért a szűrési adatoknak az államigazgatási szervtől vagy az egészségbiztosítási szervhez kellene kerülnie, amely aztán tudná továbbítani a házi­orvosnak, vagy egy más megoldás esetén az állam­igazgatási szervnek az OEP-től nyolc napon belül ki kellene kérni szerintünk a szűrésen részt vevő háziorvos adatait, és ezek után tudná az adatokat továbbítani a háziorvosnak.

Másrészt a háziorvosnak a szűrővizsgálat eredményét rögzíteni kellene a biztosított betegdoku­mentációjában, hiszen csak így lehet megtenni a szükséges szakmai lépéseket, diagnosztikai és terápiás lépéseket, gondozásba vételt, és a többi. Így lenne értelme a szűrővizsgálatoknak, és a szűrővizsgálatok eredményei is így épülhetnének be a betegekkel kapcsolatos gyógyító-megelőző tevékenységbe.

A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvényt módosítaná az előterjesztés 17. §-a, az I. fejezet „Egészségügyi szolgáltatók” alcím egészülne ki azzal, hogy az Egészségbiztosítási Alap terhére igénybe vett szolgáltatásra a biztosítottól nem lehet térítési díjat kérni. Államtitkár úr erre említette, hogy térben, időben szétválasztanák ezt a tevé­kenységet. Itt számunkra igazából az a kérdés, hogy a finanszírozási szerződéssel rendelkező egész­ségügyi szolgáltató az egyébként rendelkezésre álló, de a finanszírozási szerződéssel le nem kötött szabad kapacitását miként értékesítheti.

Számunkra az a kérdés: jó az, ha ezek a drága diagnosztikai berendezések vagy terápiás eszközök ott állnak kihasználatlanul? A dolgozók, mármint az egészségügyben dolgozók meg nyilván akkor ebben az esetben egy magán-egészségügyi intézményben fognak mellékállást vállalni, ahelyett, hogy térben és időben egyébként magán az intézményen belül választanák szét a tevékenységet, és akkor így gyakorlatilag saját bevételt is tudna a kórház termelni. Miért probléma az, ha saját, tegyük hozzá, javarészt jelentősen alulfinanszírozott intézmé­nyüket juttatnák bevételhez, miközben maguk is többletjövedelmet szereznének? Megmondom őszin­tén, mi azon a párton lennénk, hogy szabályozni kellene igazából ezt a dolgot, és nem tiltani ennyire karakteresen.

Attól félünk ugyanis, hogy ha jelen formájában elfogadják ezt a javaslatot, akkor egyszerűen csak magánintézményekbe fogjuk irányítani azokat a betegeket, akik türelmetlenek, mert hosszú a várólista, de egyébként képesek kifizetni a szolgáltatást. Ráadásul az is egy félelmünk, hogy a jól képzett egészségügyi szakemberek esetleg elvándo­rolnak az állami egészségügyi intézményekből. Ez főleg a közepes és nagyobb városok egészségügyi intézményeiben dolgozóknál lehet érdekes, ahol megjelenhetnek ezek a párhuzamos magán­intéz­mények. Ráadásul a magánszféra az igények növekedésére expanzióval fog minden bizonnyal válaszolni, és egyszerűen magasabb bért fognak tudni fizetni az egészségügyi szakem­bereknek.

(22.00)

Az egész beavatkozás eredménye félelmünk szerint az lesz, hogy az állami intézmények így voltaképpen csak még inkább eladósodnak, meg a szakemberhiányuk nőni fog.

Hogy abszolút pozitívumot is említsek ? itt több képviselőtársam ezt már említette ?, az egészségügyről szóló törvény módosítását jelentené az 54. §, amelyik egyértelműen meghatározza az Országos Mentőszolgálat szerepét az orvosi ügyeletek működtetésében. Ebben abszolút egyetértünk, ez egy olyan szabályozás, aminek itt volt az ideje, és ez jó helyen is avatkozik be a problémába.

Az egészségügyről szóló törvény módosítását jelentené a javaslat 63. §-a: a törvény egy olyan paragrafussal egészülne ki, amely szerint az egészségügyi válsághelyzetek megelőzése érdekében együttműködési kötelezettség terheli az egészségügyi szolgáltatókat. Itt az merül fel kérdésként, hogy ennek formái, szabályozása ? például a kirendelés térbeli, időbeli korlátai, a kivételek, a mentességek, a díjazás, a költségek megtérítése ? mikor és milyen formában fog megvalósulni; itt egy kicsit hiányosnak érezzük a szabályozást.

Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény módosítását jelentené a 68. §, amely szerint az önkormányzatoknak 45 napon belül nyilatkozni kell arról, ha nem akar a praxisjogot megszerezni kívánó orvossal feladatellátási szerződést kötni. Ez volt az, amit az államtitkár úr is említett, hogy eddig korlátlan idő állt erre rendelkezésre. Ettől függetlenül mi annak a pártján lennénk, hogy legyen inkább még rövidebb a szabályozásba most bekerült határidő. Háziorvosokkal konzultáltunk ez ügyben, mi a 30 napos határidőt javasolnánk, ezzel is az ellátatlanság esetleges idejét tudnánk még inkább korlátozni; hiszen az alapellátás megerősítése valóban nagyon fontos, így ezt még inkább tudnánk egy picit javítani.

Szintén ugyanez a paragrafus szabályozná azt, hogy ha az önkormányzat nem nyilatkozik, akkor úgy kell tekinteni, hogy az önkormányzat meg kívánja kötni ezt a feladatellátási szerződést, és itt pedig 90 napon belül meg kell ezt kötni. Szintén hasonló okokból, mint amit az előbb említettem, mi itt egy 60 napos határidőt javasolnánk.

Szintén az önálló orvosi tevékenységről szóló törvény módosítását jelentené a 69. §, amely szerint a feladatellátási szerződés megkötésekor a felmerülő vitás kérdések rendezésében az engedélyezésre jogosult egészségügyi államigazgatási szerv segítséget nyújt. Meglátásunk szerint ez így elég homályos. Ha valóban cél az állami felelősségvállalás erősítése az egészségügyi alapellátás vonatkozásában, akkor az egészségügyi államigazgatási szerv gyakoroljon törvényességi felügyeletet az adott helyzetben, magyarul hozzon döntést, ráadásul akkor a döntés az államigazgatási eljárások szabályai szerint fellebbezhető lesz, és akkor így ez megnyugtatóan rendeződne.

Az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvény módosítását jelentené többek között a 86. §, erre több képviselőtársam már kitért egyébként. Konkrétan a 86. § szerint a területi szervezetek és az országos szervek jogi személyek lennének, a területi szervezeteket és az országos szerveket a törvényszék nem venné nyilvántartásba. Ez a rész nyilvánvalóan azért került be a salátatörvénybe, mert a Magyar Orvosi Kamara több mint tíz éve elfelejtette nyilvántartásba vetetni önmagát és országos szerveit, emiatt sok, jelenleg folyó és már jogerősen lezárt perben az Orvosi Kamara jogképessége nem volt bizonyítható, többek között több mint húszezer orvosi kamarai tag ellen lefolytatott tagdíjelmaradás miatti perben. Ezekben a perekben a Magyar Orvosi Kamarát a vele egyébként évtizedek óta szerződéses kapcsolatban álló ügyvédi iroda képviselte, amely ezzel több millió forint extrabevételhez is jutott, ráadásul úgy, hogy ügyfele voltaképpen nem volt jogképes.

Szintén a kamarák működését érintené a javaslat 87. §-a, amely a kamarai választás szabályait írja elő. Itt a képviselőtársaim említették már, hogy a működőképesség biztosítása miatt fontos, hogy egy picit lazítsanak a szabályokon. Egyrészt a kamarai választás első fordulója az új javaslat szerint érvényes lenne, ha a választásra jogosult kamarai tagok több mint 25 százaléka szavaz, míg eredménytelenség vagy érvénytelenség esetén a második fordulóban nem ír elő érvényességi küszöböt, vagyis a szavazatot leadott tagok számát nem veszi figyelembe, ettől függetlenül érvényes lesz.

Igazából az előző kamarai választásoknak is véleményünk szerint az volt a legfőbb, a legitimációt kérdésessé tevő eleme, hogy a jelenlegi kamarai vezetést és a küldötteket a tagság kevesebb mint 4 százaléka választotta meg. Azt gondoljuk, ez a módosítás igazából súlytalanítja csak a szakmai kamarákat, alacsony legitimitású kamarát hoz létre, pontosabban tart fenn, vagy még inkább alacsonyabb legitimitásúvá teszi őket. Talán inkább valahogy ösztönözni kellene, hogy vegyenek részt a választásokon; nyilván ezt nagyon nehéz elérni, ebben egyetértünk.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló törvény módosítását jelentené a 106. §. Eszerint az állami tulajdonba került vagyon felett az Állami Egészségügyi Ellátó Központ gyakorolja a tulajdonosi jogokat és kötelezettségeket, amint arról itt valóban már több képviselőtársam beszélt. Igazából mi erről azt gondoljuk, hogy önmagában az, hogy a kórházak adósságát a GYEMSZI helyett az újonnan alakult állami ellátó központhoz helyezzük így gyakorlatilag át, az még ugyanannyi marad, és ugyanúgy újra fog termelődni. Úgy gondoljuk, hogy ez inkább pótcselekvés ilyen értelemben, tehát az alapvető problémát nem oldjuk meg azzal, hogy ezeket a jogokat áthelyezzük egy állami központhoz, a finanszírozási problémákat kéne inkább megoldani.

Ezek voltak a legfontosabb észrevételeink és javaslataink, ezekhez kapcsolódóan majd módosítókat is fogunk benyújtani. Azt gondoljuk, ha ezeket a pontokat tudják majd támogatni, akkor mi is tudjuk támogatni az egész törvényjavaslatot. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 166 2014.12.02. 6:49  153-170

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel az elnök asszony is voltaképpen összefoglalta tartalmilag ugyanazt, amit a bizottság előtt elmondott, ezért én is nagyjából ezt tenném meg röviden és tömören.

Annyit tennék még csak hozzá, hogy ha azért valaki figyeli a vitát, akkor a kormánypárti képviselőket meg az elnök asszonyt hallgatva úgy tűnhet, mintha itt minden rendben lenne a médiapiacon, miközben azt kellett hogy tapasztaljuk, hogy azért sikerült jelentős mértékben torzítani a médiapiacot az elmúlt években, a közmédiát meg nézhetetlenné tenni. Megmondom őszintén, én utoljára a Bokor-Hanák szerzőpáros Századunk című sorozatában láttam olyan termelési riportokat meg hírhamisításokat, amelyeket mostanában lehet látni, és ez 2013-ra is igaz volt. Ráadásul nem én mondom, hogy híreket hamisítanak, hanem a bíróság, de ez egy másik kérdés.

Visszatérve: ahogy Novák Előd is mondta, mégiscsak a 2013. év beszámolójánál tartunk, akkor térjünk vissza a 2013. évi beszámolóra, ami egy nagyon érdekes olvasmány, mint ahogy magának a Médiatanácsnak a működése is. Mert miről volt ismert például a 2013-as működése a Médiatanácsnak? Arról például, hogy folyamatosan akadályozták a Klubrádió normális működését. Persze a jogorvoslati eljárásokra hivatkoztak, de aki kicsit is odafigyelt, az pontosan tudta, hogy itt boszorkányüldözésről van szó. Én például nagyon szerettem volna megtudni a bizottsági ülésen is, hogy mennyit költöttek erre az ügyre közpénzből, sikerült-e valakit felelősségre vonni azért, hogy elhúzódott ennyire az ügy, hiszen a Klubrádió például jelentős veszteséget is elszenvedett emiatt, de a jogorvoslatra hivatkozva lepattintották a kérdést. Összességében egyébként 42 hónapig tartott az ORTT döntése után, amíg a szerződést sikerült megkötni.

Persze rádió kapcsán ‑ ha már itt tartunk - nem­csak a Klubrádió frekvenciájával volt probléma; tudható az, hogy miként szorultak háttérbe a vidéki közösségi rádiók, míg ezzel szemben egyre nagyobb teret nyertek a vallási, felekezeti csatornák, amelyek egész hálózatot építettek ki. Arról már nem is beszélve, hogy a megszűnt Neo FM frekvenciáját utólag a Dankó és a Kossuth rádió sugárzására használták föl; ezzel is egyébként a Class FM piaci esélyeit javították, amiről lehet tudni, hogy kinek az érdekeltségébe tartozik. Erre mondta egyébként összességében egy médiaelemző ‑ ami itt történt az utóbbi években és 2013-ban is ‑, hogy egy normális országban örülni kellene annak, hogy a közszolgálati rádiók teret nyernek, csak sajnos Magyarország nem normális ország, és voltaképpen semmi más nem történik, mint a jobboldali érdekeltségű média térnyerése. Ráadásul utólag még a frekvenciadíjakat is sikerült csökkenteni, így voltaképpen az államot egyfajta bevételkiesés is érte.

Az már csak apró finomság a beszámolóban ‑ és ez kevésbé az elnök asszonyt érinti, mint inkább a kormánypárti képviselőket ‑, hogy a Norvég Civil Alap is megjelenik ebben a beszámolóban. Itt a kormány egyes tagjaitól hallottuk elégszer az utóbbi egy-két hónapban, hogy voltaképpen a Norvég Alapból itt valamiféle országellenes szervezkedés történik, meg elherdálják a közjavakat, és a beszámolóban is, ha valaki fellapozza, olvashatja, hogy egyébként például a Médiatanács is kap támogatást. Rá is kérdeztem a bizottsági ülésen, el is mondták, hogy egy médiaszabályozási konferenciát tartottak, teljesen rendben valónak tartják ezt, és én magam is abszolút el tudom ezt a választ fogadni. Értelemszerűen ennek megfelelően a Médiatanács sem a közpénzek elherdálója, ha ezt a részét nézzük a beszámolónak, meg nem az ország ellen szervezkedett nyilván ezen a konferencián. Tehát picit finomabban kellene valószínűleg fogalmazni, amikor a kormány egyértelműen a Norvég Alapból működő civil szervezeteket támadja például.

Végül a beszámoló kapcsán egy dolog járt még folyamatosan a fejemben, nevezetesen: a kiegyensúlyozottság biztosításának követelménye, amire itt Novák képviselőtársam elég hosszasan utalt. Ugye, a médiaszolgáltatásokra vonatkozó tájékoztatási kritériumok törvényi szabályozása szerint a kiegyensúlyozottság biztosítása kiemelt jelentőségű. A hírműsorokra vonatkozóan a beszámoló külön taglalja ezt a problémát.

A közmédiát néha néző és hallgató állampolgárként merült fel bennem a kérdés, hogy ez vajon miként érvényesül a közmédiában. Persze költői a kérdés, a bevezetőben erre már utaltam. Ez legfeljebb azért fájó, mert 70-80 milliárdot költünk egyébként erre, hogy például a közmédiában valamilyen szinten kiegyensúlyozott legyen a tájékoztatás, de ez nem nagyon valósul meg, és a Médiatanács ezt nem is nagyon tudja kierőszakolni vagy megkövetelni például a közmédiától. Persze következmények nélküli ország vagyunk, úgyhogy nagyon már meg sem lepődünk ezen.

A beszámoló is említi ‑ egyébként, ha itt a kiegyensúlyozott tájékoztatásnál tartunk ‑, hogy a megjelenések száma és hossza alapján készítenek statisztikákat, függetlenül a tartalomtól. Tehát ezek az arányok például, amelyeket Novák képviselőtársam hosszasan emlegetett, a megjelenések száma alapján történnek, miközben nyilván sokkal érdekesebb lenne, ha a tartalmat is valahogy vizsgálnánk.

(18.20)

Persze ez alapvetően módszertani kérdés, és ez engem mint társadalomkutatót érdekel, de valószínűleg érdemes lenne esetleg erről valamiféle alapkutatást indítani vagy alkalmazott kutatást indítani, ha már van saját kutatóműhelyük, hogy hogyan lehetne ezt jobban megtenni.

Összességében azt lehet mondani a beszámoló alapján, hogy a Médiatanács ‑ de mondhatjuk úgy is, hogy a mór ‑ megtette kötelességét, de sajnos el nem megy, továbbra is itt marad, továbbra is be van betonozva, továbbra is torzítani fogják a médiapiacot, és továbbra is nézhetetlen közmédiát fognak gyártani a segedelmükkel. Ennek megfelelően értelemszerűen mi nem fogjuk elfogadni ezt a beszámolót az Együtt részéről.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 218 2014.12.03. 10:30  205-234

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Kulturális bizottság ülésén mi ezt már megbeszéltük, hogy majd részletesebben folytatjuk a vitát itt a plenáris ülésen, úgyhogy akkor én is most egy picit részletesebben fejteném ki az Együtt- a Korszakváltók Pártjának a véleményét ezzel a médiatörvénnyel kapcsolatban.

A Ház elé benyújtott törvénymódosítás a kádári korszak trösztösítését idézi. Eszerint önálló szervezetként megszűnne a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Magyar Távirati Iroda, és beolvadnának ebbe a bizonyos Duna Médiaszolgáltató Zrt.-be. Az intézményi önállóság eddig is persze csak látszat volt, föléjük épített a jogalkotó egy klasszikus felügyeleti rendszert a politikai és társadalmi kontrollra hivatott kuratóriummal és közszolgálati tanáccsal. Tehát a tervezet szerint létrejön ez a bizonyos mamutintézmény, ahol az indoklás szerint megszűnik a felesleges párhuzamosság. Ezt az indokot 2011 óta a közmédiában dolgozók két alkalommal már hallhatták; ha ezt a kifejezést meghallják, akkor tudják, hogy ismét a kirúgások korszaka jön. Persze sajnálatos módon mindig azok a kollégák maradnak, akikről kiderül, hogy mondjuk, híreket hamisítanak, vagy éppen, mondjuk, mint a mai nap reggelén azon lamentáltak, hogy a nélkülöző gyermekek azért nem esznek, mert reggel biztosan nem éhesek.

A közmédia, ha becsülné a saját alkalmazottait, akkor persze leülne a szakszervezetekkel, és megtárgyalná a várható létszámleépítéseket, ha már ennyire el akarnak bocsátani embereket ‑ de persze ezt nem fogják megtenni. Üzenet ez minden munkavállalónak: a kormányzat bármikor felülírhatja a munkajogi követelményeket. Ez persze nem újdonság, hiszen hallhattuk már Lázár Jánostól, nem kötelező a Miniszterelnökségen dolgozni, ha nem tetszik a rendszer; úgy látszik, ez a közmédiára is vonatkozik.

A kérdés az, hogy a közmédia közvetlen támogatása ugyan vajon miért nő 80,5 milliárd forintra az idei 77,9 milliárdról a következő évre vonatkozó költségvetési tervezetben, ha egyszer a párhuzamok megszüntetése a fő cél; én még ilyen költségmegtakarítást nem láttam, ami a költségek növekedésével jár.

A következő kérdés, hogy ki fog vajon műsort készíteni majd a jövőben. Mi azt látjuk, hogy ez a törvényjavaslat azt készíti elő, hogy kiszervezzék a műsorgyártást. Itt már erről hallottunk a vezérszónoki hozzászólásokban, pont ugyanez a félelmünk van, és nyilván nem lesz meglepő számunkra, hogyha ezt egészen véletlenül haveri cégek fogják készíteni.

Az MTVA a törvénymódosításnak köszönhetően izmosodik. Eddig nem ő döntött arról, hogy a törvényben meghatározott összegű készpénzt mire költik, ezt a feladatot a Közszolgálati Költségvetési Tanács látta el, ám az előterjesztés szerint a költségvetés felosztásáról ezentúl az MTVA hoz döntést. Amikor az Európai Unió azt várja el, hogy a közmédiában elköltött közpénzeket egy független testület felügyelje, biztosan nem erre gondolt. Az MTVA ráadásul saját jogrendszert is kap ‑ mint ahogy itt erről szintén már hallhattunk ‑, hiszen rá nem vonatkozik majd a szerzői jogi törvény, a munkajogi szabályozás, a vagyonkezelési szabályok, a közbeszerzési törvény, az útdíjtörvény vagy éppen az áfatörvény, legfeljebb csak annyira, hogy meg ne zavarja képességei kibontakoztatásában; lásd hírhamisítás, csalás és a többi, mármint a hírek átértelmezése.

Az, hogy az útdíjtörvény miért került ide, egyszerűen értelmezhetetlen, de erről részletesebben beszélt már Sallai R. Benedek képviselőtársam.

Az MTVA a nemzeti vagyon kezelőjeként a vagyongazdálkodás körében gyakorlatilag bármikor eltekinthet majd a jövőben a nyilvános pályáztatástól. A törvény ennél persze árnyaltabban fogalmaz, de a meghívásos pályáztatás feltételeit sikerült úgy megfogalmazni, hogy azok nagyjából minden esetben alkalmazhatók legyenek.

A közszolgálati médiaszolgáltató vagyona az állam, illetve az alap kezébe kerül. Ismert például, hogy a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéből szinte már mindent kiköltöztettek a Kunigunda utcába ‑ ha én jól tudom, akkor jóformán csak szinkronstúdiók működnek ott ‑, és halljuk már évek óta, hogy tervezik az épületet eladni. Most már csak az kérdés, hogy vajon ki nézte ki magának, melyik oligarcha tervez például szállodát építeni a Bródy Sándor utcába, hogy egy aktuális példát mondjak.

A hatalmas mamutintézmény létrejöttével óhatatlanul felmerül az a kérdés is, hogy mi lesz egyébként az MTI-vel, esetleg neki is el kell-e költözni a Nap-hegy téri épületéből ‑ az sincs egy rossz helyen egyébként, javaslom a haverok figyelmébe ‑, vagy nyilvános pályáztatás nélkül esetleg ezt is majd így sikerül valakinek jól átjátszani.

A törvénymódosítás talán leglátványosabb eleme „A közszolgálati média stratégiai terve és a közszolgálati értékek mérése” című fejezet. A módosítás szerint a közmédia-szolgáltató minden évben stratégiát alkot, ami alapul szolgál a közszolgálati médiaszolgáltatás működéséhez, valamint a közszolgálati médiaszolgáltató és az alap közötti együttműködéshez. A stratégiaalkotásnak ebben a formában legalább két okból egyáltalán nincsen értelme. Mivel a törvény pontosan megmondja, hogy mennyi közpénz áll a közmédia rendelkezésére, ezért nincs az a stratégia, ami ne pont ennyi közpénz elköltését látná kívánatosnak.

A közmédia szabályozásának alapvető hibája az előre rögzített költségvetési keret, mert ez sem nem hatékony, sem a közszolgálati funkciók újragondolására nem ösztönöz, tehát innovációról itt biztosan nem beszélhetünk. A másik ok, ami miatt a stratégiaalkotás szemfényvesztés ebben a formában, az az, hogy nincs következménye, a törvényben rögzített költségvetési támogatás összegét nem befolyásolja ugyanis. Arra sincs ráhatása, hogy a közmédia indítson-e új tartalomszolgáltatást vagy ne indítson, ezt a döntést ugyanis továbbra is a Médiatanács hozza meg.

(19.20)

A stratégia egyetlen helyen kap szerepet, amikor az a bizonyos Közszolgálati Költségvetési Tanács véleményt mond az MTVA által készített költségvetésről, de az MTVA a tanács véleményét figyelmen kívül is hagyhatja, így a stratégia is csak az MTVA tetszése szerint befolyásolja a költségvetési tervezést. Ezért tehát nincs értelme.

Ugyanígy nincs semmilyen következménye a közszolgálati értékmérésnek. A magyar szabályozás már létező szolgáltatások értékelését írná elő, és ez az értékelés eredményéhez semmilyen következményt nem fűz. Önmagában szükségesek lennének ezek, csak úgy kellett volna kidolgozni a törvényt, hogy legyen érdemi következménye, hogy ezeket bevezetik.

Jó lenne tudni azt is, hogy a közmédia jelenlegi vezetője mit is értene közszolgálati érték alatt. Sajnálatos, hogy a stratégiaalkotást és -értékelést is házon belül kell megvalósítani, nyilvános konzultációkról, objektív külső értékelőről egyáltalán nem is esik szó. De hát a NAV-botrány után ezen nem nagyon csodálkozunk, hiszen Vida Ildikó is saját magát vizsgálta körbe, és megállapította, hogy minden rendben van.

Az intézményrendszer átalakítása mellett a törvénymódosítás előkészíti a reklámadó után a következő büntetést is a kereskedelmi szolgáltatók számára. A tervezet szerint a digitális műsorterjesztők, azaz a három nagy szolgáltató, a Digi, a UPC és a Telekom, valamint a MinDig TV és a műholdas terjesztők kötelesek a közmédia két újabb csatornáját, egyrészt a március 15-én induló, bulvárosabbnak beharangozott Petőfi TV-t és a jövő augusztusban kezdődő futballbajnokság küzdelmeit is majd közvetítő sporttelevíziót az alapcsomag részévé tenni. Ez azért is érdekes, mert a Petőfi TV-ről egyelőre az az információ ment ki a sajtónak, hogy az M2 helyén fog sugározni délutánonként, így nem teljesen világos, hogy milyen további két csatornát emleget a javaslat. Az indoklás szerint azért kötelező a köztévéket az első helyekre tenni az alapcsomagban, hogy a néző számára az ő szolgáltatásaik legyenek elsőként elérhetők.

Voltaképpen itt semmi mást nem csinálnak, mint egyszerűen eltolja a kormány a felelősséget magáról, hogy majd tudjon mutogatni a szolgáltatókra: de hát ők nem teszik be az alapcsomagba, mondjuk, az RTL-t, miközben ő kénytelen az alapcsomagba kevés csatornát betenni, hiszen az a lényege az alapcsomagnak, hogy abban kevés csatorna van, a bővebb csomagban, amiért többet fizetnek az emberek, meg több csatorna. Tehát így lefoglalják a helyet az újonnan gründolt csatornákkal, és amikor valaki panaszkodik, hogy már az RTL-t sem látja, csak a köztelevíziókat, amelyekben hírcsalások meg hírhamisítások történnek, akkor a kormány szétteszi a kezét, hogy de hát erről a szolgáltató tehet, miközben majd ez a törvénymódosítás tehet erről. A javaslat tehát újabb kísérlet a médiaszabadság és a szabad verseny korlátozására, hiszen nem engedi, hogy a csatornákat a szolgáltatók saját szempontjaik, nézettségük alapján sorolják be. Felhívom a figyelmet arra is, hogy ezzel a Fidesz az elhallgattatás új módszerét próbálja törvénybe iktatni.

Összességében talán nem meglepetés ezek után, hogy az Együtt képviselői nem fogják megszavazni ezt a törvénymódosítást. Egy módosítót be fogunk nyújtani, ami egy technikai jellegű dolog, egy ponton egy apró változtatást fog tartalmazni, a másik pont pedig azt tartalmazza, hogy az összes pontot vonjuk vissza ebből a törvénymódosításból, így is jelezni kívánjuk, hogy egyáltalán nem értünk egyet ezzel a javaslattal. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 196 2015.02.16. 1:55  195-198

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Az ön kezdeményezésére 2014 decemberében az Országgyűlés módosította az Országgyűlésről szóló törvényt, amelynek eredmé­nyeként kiegészítette azt a közjogi tisztség­viselői igazolványra vonatkozó rendelkezésekkel. Teljes meglepetésünkre most ismét módosító javaslatot nyújtottak be ugyanehhez a törvényhelyhez. Az ön által tavaly ősszel benyújtott eredeti javaslatban is nevesítve volt már néhány közjogi tisztségviselő, az Országgyűlés pedig ennél jóval bővebb, részletes felsorolást fogadott el rájuk nézve.

A mostani törvénymódosító javaslat azonban e taxatív felsorolást kívánja feloldani azzal, hogy a listát a nem túl konkrét, „egyéb törvényben meghatározott személy” kategóriával bővíti. Ráadásul az eredeti őszi javaslat tartalmazott néhány előírást az igazolvány minimális adattartalmára nézve. Ezek azonban az elfogadott szövegbe nem kerültek bele. A jogszabály az igazolvány céljáról hallgat.

Fentiekből következően az alábbi a kérdésem: milyen adattartalommal, milyen célból kell kiállítani a közjogi tisztségviselői igazolványt? Milyen jogok fakadnak az igazolvány birtoklásából, és milyen jogok érvényesíthetők a felmutatásával? Tekintve, hogy az Országgyűlésről szóló törvény egyértelműen kijelöli, hogy közjogi tisztségviselő az Országgyűlés által megválasztott személy, e definíció alapján jól meghatározható azok köre, akik számára igazolvány állítandó ki.

Érthetetlen tehát számomra a jogszabály­módosító javaslat, így további kérdéseim az alábbiak: miért szükséges tételesen definiálni, hogy kinek jár a közjogi tisztségviselői igazolvány, ha törvény alapján egyszer ez egyértelmű? Másrészt, pontosan kiket takar a kodifikálni tervezett „egyéb törvényben meg nem határozott személyek” köre, kik tartozhatnak e kategóriába és mely törvényhelyek alapján? Köszö­nöm, szíves válaszát várom.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
47 196 2015.02.20. 3:47  183-220

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ígérem, nagyon gyors leszek, és mindjárt lesz lehetőség a kétpercesekre. Egyrészt azért sem fogok salátajelleggel hozzászólni, mert Kucsák képviselőtársam elég részletesen elmondta, hogy miről szól ez a törvénymódosító javaslat, Kunhalmi Ágnes meg nagyon részletesen elmondta, van egy olyan érzése az embernek, hogy egyébként egy nem működőre kialakított rendszer bütykölése folyik. Ikotity képviselőtársam azt mondta, hogy toldozgatják-foldozgatják a rendszert, én meg hozzátenném, hogy szerintem ez sufnituning, és akkor a salátamegjegyzéseket ezzel le is zártam. Én inkább néhány fontosabb technikai jellegű észrevételt tennék ehhez a valóban rövid módosító javaslathoz.

Egyrészt az valóban érdekes kérdés, amit Dúró Dóra részletesen feszegetett, mégpedig a június 15-ei határidő. Én abszolút értem azt, amit Kucsák László mond, hogy öt évre előre az önkormányzatoknak. Az újonnan felálló képviselő-testületnek nyilván meg kell ismerni ezt a rendszert, ez alapján kell az új képviselőknek és polgármestereknek döntést hozniuk, de akkor is azt gondolom, abban nagyon nagy igazság van, amit Dúró Dóra mondott, hogy gyakorlatilag a nyár közepén születne erről döntés, mert azt tudjuk jól, hogy a határidőket Magyarországon mindig úgy szokták betartani, hogy az utolsó pillanatra készül el minden. Én is azt javaslom, még egyszer fontolják meg, hogy nem lehetne-e egy kicsit hamarabbra hozni ezt a határidőt, akár úgy is, hogy a kapcsolódó május 31-ei időpontot is egy picit előrébb kell hozni. Ha egyszer már törvényt módosítunk, akkor végül is belefér más határidő módosítása is.

Ami szintén érdekes ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban: ahogy Kucsák László is elmondta, voltaképpen azért van egy nagy érdekesség benne, mert nemcsak a fő szabálytól eltérő önkormányzatoknak kell most nyilatkozniuk, mint eddig, hanem minden önkormányzatnak, ami első ránézésre elég furcsa. Nekem az kicsit nyakatekert érvelésnek tűnik, hogy azért írták elő mindenkinek, nehogy elfelejtsék. Amikor a bizottsági ülésen a tárgysorozatba vételt tárgyaltuk, akkor a tárca képviselője azt mondta, voltaképpen azért van erre szükség, hogy a különböző tárcáknál lévő adatbázisokat összefésüljék. Én akkor visszakérdeztem, hogy milyen adatbázisokról van szó, de a választ nem értettem, és a mai napig is ezen töröm a fejem. Ezért most még egyszer megkérdezném, hogy egészen pontosan milyen adatbázisok összefésüléséről van szó. Ez tényleg érdekelne. Másrészt feltételezem, hogy valamilyen külön eljárási szabályt még kodifikálni kell ehhez a nyilatkozattételhez, feltételezem, rendeleti szinten. Erről lehet-e esetleg már valamit tudni?

Azt is megjegyezném, hogy én ugyan nem vagyok jogász, és a jogi bikkfanyelvet általában nehezen tudom olvasni és értelmezni ‑ ezt különösen nehezen sikerült ‑, de amikor a jogászunk azt mondta, hogy van benne olyan mondat, amit neki tízszer kellett elolvasni, akkor meggyőződtem róla, hogy nem feltétlenül velem van a hiba. Ezért legfeljebb javaslatként megfogalmaznám azt, hogy esetleg egy picit finomítsanak a szövegen, hogy érthetőbb legyen. Erre a módosítók kapcsán lesz még lehetőség. Köszönöm szépen, ilyen rövid lettem volna.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 56 2015.03.03. 10:12  47-72

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Már nagyon sok mindent hallhattunk a népszámlálások történetétől kezdve a teljes termékenységi arányszámig, úgyhogy ha megengedik, én ragaszkodnék inkább konkrétan most direkt ehhez a törvényi szöveghez.

Itt ahhoz, hogy meg lehessen érteni azt, hogy mi a problémám, amit én most mint társadalomkutató tennék fel, tehát tényleg érdeklődő kérdésként vetnék fel néhány kérdést, tehát ahhoz fontos ‑ még egyszer ‑ azt leszögezni, hogy itt gyakorlatilag népszám­lálási adatgyűjtésről van szó, mégpedig amit egy reprezentatív mintán hajtanak végre.

Ha valaki egy kicsit jobban ismeri a népszámlálásoknak meg a mikrocenzusoknak a történetét, akkor tudja, hogy itt 1, illetve 2 százalékos mintaválasztás volt eddig szokás Magyarországon, ezért meglepő így első ránézésre, hogy itt miért 10 százalékos mintaválasztást írna elő ez a törvény.

Az szerepel az előterjesztésben, amit itt L. Simon László is elmondott az előterjesztő részéről, hogy a területi adatgyűjtés miatt van erre szükség, illetve az adatoknak a területi szintű aggregálása és közlése miatt van erre szükség.

Most ez azért érdekes, mert hogyha megnézi az ember a korábbi mikrocenzusoknak az adatait, akkor ott is volt területi szintű adatközlés, nemcsak megyei, illetve regionális, hanem bizonyos adatcsoportok esetében a 176 országos egyéni választókerületre bontva közöltek adatokat, például pont demográfiai adatokat. Ez azért érdekes, mert 176 egyéni választókerület volt a 2006-os népszámlálásnál, most pedig ha megnézzük a járások számát, amire hivatkozik az előterjesztő is, annak a száma jelen évtől 174, tehát gyakorlatilag még az elemszám is nagyjából ugyanaz. Ráadásul még egyébként, hogy ha módszertani szempontból feltételezzük, hogy a teljes adatközlés járási szintű bontása esetében szükség van a minta elemzésére, akkor is számomra az kérdőjeles, hogy miért szükséges ennek a 10 százalékra emelése. Módszertani szempontból ez biztosan nem indokolt, legalábbis én nem látom. Én szívesen hallanék erre valamilyen konkrét módszertani magyarázatot.

Egyébként csak hogy lehessen érteni, hogy nem hasra ütve beszélek, Czibulka Zoltán a 2005-ös mikrocenzus kapcsán a Statisztikai Szemle 84. évfolyama 5-6. számának a 449. oldalán írta azt tartalmilag ‑ nem akarom az egészet felolvasni, de a tartalma ez az ő írásának ‑, hogy a mikrocenzusból, tehát itt a 2005-ösről beszélek, településszintű vagy annál részletesebb népszámlálási adatok nem biztosíthatók, de ennél nagyobb területi egységekre vonatkozóan csak­nem azonos következtetések levonására alkalmas a mikrocenzus, mint a népszámlálás. Tehát települési szintről a nagyobb területi egységekre vonatkoztatva a 2005-ös mikrocenzus is releváns adatokat tudott szolgáltatni 2 százalékos mintavétel mellett.

Bennem azért merült fel ez a kérdés, mert nyilván egy ilyen nagyfokú mintanövelés egyébként a költségeket is jelentősen megnöveli. A 2005-ös mikrocenzus során nagyjából 70 ezer címet és 188-190 ezer személyt kerestek meg. Ezt most jelentősen növelnénk, nagyjából egy olyan 350 ezer címre, illetve úgy nagyjából 950 ezer, 1 millió személyre. Ez automatikusan a költségek jelentős növekedésével jár. A 2005-ös költségvetésből nagyjából egy olyan 560 millió forintot fordítottunk a mikrocenzusra, figyelembe véve az inflációt, illetve a mintának a növekedését, erre a 3-5 milliárd közötti költségre belőhető így első hallásra ennek a mikrocenzusnak a költsége. Ezért érdekes, hogy miért van szükség az ilyen fokú megnövelésére a mintának.

Persze itt a költségek kapcsán lehetne arra esetleg hivatkozni, ahogy itt el is hangzott az egyik hozzászóló részéről, lehetőség van továbbra is - ugyan­úgy, mint a 2011-es népszámlálás esetében ‑ arra, hogy interneten töltse ki valaki ezt a kérdőívet. De azért felhívnám arra a figyelmet, hogyha esetleg valaki nem tudná, hogy a 2011-es népszámlálás során a megkérdezettek 18,6 százaléka töltötte ki az interneten ezt a kérdőívet, tehát kevesebb mint az egyötöde. Az emberek négyötödét, a kicsit több mint a négyötödét meg kellett keresni a kérdezőbiztosnak. Tehát figyelembe véve, hogy a 2011-es népszámlálásban 40 ezer kérdezőbiztosra volt szükség, itt nagyjából egy olyan 4 ezer kérdezőbiztosra lesz szükség. Ezekhez az emberekhez el kell menni, ezt fel kell mérni, és aztán ezeket a papír alapú adatokat fel kell dolgozni.

Azért is problémás szerintem, hogyha ilyen nagy mértékű mintanövelést hajtunk végre, mert nagyon lassú lesz az adatszolgáltatás. Itt az MSZP-s vezérszónok már említette, hogy az előző népszámlálás esetében milyen sokat kellett várni az adatokra; egyszerűen technikai problémája adódott a KSH-nak, nem tudta feldolgozni a beérkezett papír alapú információkat. Hogyha a mintát most megnöveljük 188 ezer személyről 950 ezer személyre, akkor detektálható módon hasonló problémák adódnak. Vagy hogyha mindenféleképpen ragaszkodik hozzá a kormány, akkor pedig teremtse meg annak a feltételeit, hogy a KSH gyorsan szolgáltassa ezeket az adatokat. Hangsúlyozom: ezt mint társadalomkutató mondom, ugyanis rettentően idegesítő volt a 2011-es népszámlálás után, hogy egyszerűen nem jutottunk hozzá gyorsan megfelelő információkhoz, hanem rettentő sokat kellett ahhoz várni, hogy nagyon lassan elkezdjenek szivárogni az információk. Márpedig így nehéz kutatóként, társadalomkutatóként dolgozni.

Ennyit szerettem volna mondani magáról a mintanagyságról, ami számomra kérdésként fogalmazódott meg.

Amit még így érdekességként meg lehet említeni, hogy egyébként érdekes módon az alapsokaságot egy picit máshogy határozza meg a mostani törvényjavaslat, mint amit, mondjuk, az előző mikrocen­zus­hoz elkészített és elfogadott törvényjavaslat megfogalmaz. A menekültek nem szerepelnek taxatíve a mostani javaslatban; még a 2004-es törvényben szerepeltek.

Magába az adatstruktúrába én nem mennék bele, ez már nagyon szakmai kérdés, ráadásul itt a KSH-nak az előző népszámláláshoz is kell igazítania az adatstruktúrát. Legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy van benne két olyan adat, részben a megkérdezett személyekre, részben a lakásokra vonatkozóan, ami felveti bennem azt a kérdést, nem megy-e ellene annak a törvényi szabályozásnak, hogy ne lehessen az adatokat személyhez kötni. Az egyik az, hogy a lakásokkal kapcsolatban a lakcímet be akarják emelni a gyűjtött adatok körébe, a személyeknél pedig a születési időt. A születési időre vonatkozó adatokat az előző mikrocenzusnál úgy vették figyelembe, hogy csak a születési évet és a hónapot kellett megadni. Ha most azt írjuk bele, hogy a születési időt, az azt jelenti, hogy a napot is be kell írni. Innentől kezdve az adatok sokkal könnyebben lesznek köthetőek személyhez.

Gyakorlatilag, ha figyelembe vesszük a teljes adatstruktúrát, ez egyértelműen személyhez köthető lesz. Ez nem biztos, hogy jó megoldás.

Az előterjesztő elmondta azt is, hogy bizonyos kiegészítő adatgyűjtéseket akar a KSH a mikro­cenzussal együtt, egy időben végrehajtani. Én ennek örülök, mert ezt meg is kérdeztem volna, hogy mik lesznek konkrétan ezek a kiegészítő adatgyűjtések. Lehet, hogy érdemes lenne egyébként beleírni magába a törvény szövegébe is, hogy ebből később ne legyen félreértés.

Megmondom őszintén, egy probléma van még, amit én így nem értek, hogy egészen pontosan a Magyar Honvédségnél és a rendvédelmi szervek intézményeiben miért kell kivenni a KSH kezéből a felelősséget.

(12.20)

Úgy fogalmaz ez a javaslat, hogy az intézmény vezetője felelős az adat­gyűjtésért. Ez az előző mikro­cenzushoz megalkotott törvényben nem szerepel. Mi változott, mi indokolja azt, hogy nem a KSH a felelős ebben az esetben?

Érdemben ennyit szerettem volna hozzászólni. S kicsit előjött belőlem a tanár úr, ezért engedjék meg, hogy egy apró fogalmi pontosítást tegyek. Z. Kárpát Dániel többször említette a teljes termékenységi arányszámot, s nyilván az egyszerűség kedvéért, hogy aki kívülről figyeli a közvetítést, az is megértse, úgy mondta el, hogy egy édesanya hány gyereket szül. De ez igazából nem ezt mutatja, hanem azt, hogy az adott év születési gyakorisága mellett egy nő élete folyamán hány gyereket szülne. Ez egy fiktív mutató, ami az évek között is nagyon gyorsan változik. Ez a fiktív mutató nem pont ezt jelenti, de tartalmi értelemben, ha egyszerűen el akarjuk mondani, le lehet így egyszerűsíteni, de azért a teljes termékenységi arányszám egy bonyolultabb mutatószám. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 190 2015.04.13. 5:06  189-200

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Feltárni, megőrizni, gondolkodni, továbblépni. Ez a mottója a Kenedi-bizottság jelentésének, talán mindenki emlékszik rá, Timothy Garton Ash: Az igazsághoz vezető négy út című szövegéből származik. Nem véletlen, hogy ezzel kezdem a mostani beszédemet is, amiben megpróbálom meggyőzni kormánypárti képviselőtársaimat, bár elég kis számban vannak jelen, hogy támogassák ezt az országgyűlési határozati javaslatot.

Az a helyzet ugyanis, hogy a kormánytöbbség nagyon tudatosan sorozatban leszavazza azokat a javaslatokat, amelyeket az ellenzéki képviselők, frakciók benyújtanak az elmúlt években. Nagyon úgy tűnik, hogy nem érdekeltek abban, hogy az állambiztonsági múlt nyilvánosságra kerüljön teljes mértékben. A legfelháborítóbb számomra az egyébként, már nem először ültem az Igazságügyi bizottság ülésén, hogy hozzá sem szólnak a témához, ráadásul elegánsan tartózkodnak a szavazásnál, mintha nem is érdekelné önöket ez a kérdés.

Mindez azért furcsa számomra, mert az Alaptörvénybe, amit önök alkottak a kétharmados többségükkel, voltaképpen az államszocializmus elítélését belevették, ennek ellenére nem hajlandóak az elnyomó rendszer bűneivel és az abban részt vevők, az azt működtetők bűneivel foglalkozni. Mindez azért furcsa számomra, mert a Simicska-Orbán-háború­nak is része lett ez a téma, tehát önök is egyértelműen érdekeltek lennének abban, hogy a megfelelő nyilvánosságot megteremtsük.

Mindez azért érdekes és furcsa számomra, mert önök nagyon harcias antikommunista retorikát folytatnak folyamatosan, miközben a gyakorlat meg azt mutatja, hogy mintha maguk is inkább a kommunista rendszer kiszolgálóit, illetve az abban részt vevőket támogatnák, bújtatnák. Itt az ideje, hogy ezen változtassanak, képviselőtársaim, itt az ideje, hogy tisztázzuk végképp a múltat. Ez hozzátartozik Magyarország múltjához, ezt tisztázni kell.

A Fidesz ennek sajnos tudatosan ellenállt eddig. Ezen kellene most azonnal változtatni. Azt gondolom, hogy minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a múltunkat megismerhessük, és mint említettem, önök is ebben most már érdekeltek, hiszen tapasztalhatták, a saját miniszterelnöküket, Magyarország miniszterelnökét vádolhatták meg, és ő meg nem tudja magát megvédeni azért, merthogy ezek az információk nem nyilvánosak. Gyakorlatilag ezek a sejtetések csak és kizárólag a karaktergyilkosságokhoz használhatók fel.

Mit javaslunk ebben az országgyűlési határozati javaslatban? Egyrészt felszólítaná az Országgyűlés, felhívná az Országgyűlés a kormányt, hogy nyújtson be záros határidőn belül egy olyan törvényt, amely a megfelelő nyilvánosságot biztosítaná. Erre egyébként önök még 2010-ben vállaltak egy kötelezettséget, hogy benyújtják, be fogják nyújtani, de ezt nem tették meg. Mint említettem, az ellenzéki képviselők, frakciók ezt már számtalanszor megtették, azt leszavazták. Várjuk, hogy akkor önök azt az elképzelést nyújtsák be, amit jónak gondolnak, és vitassuk meg, hogy hogyan lehet az állambiztonsági múlt nyilvánosságát szélesebb körűen megteremteni, hiszen azt az összes szakértő elmondja, hogy jelen pillanatban ez egyszerűen nem biztosított.

Másrészt ez az országgyűlési határozati javaslat felhívná arra a kormányt, hogy június 15-ig kezdeményezzen tárgyalásokat Moszkvával, hiszen többek feltételezése szerint, és itt most nem mindenféle bloggerekről beszélünk, hanem például Németh Miklós egykori miniszterelnökről, szóval, egyes feltételezések szerint Moszkvában találhatók magyar állambiztonsági iratok, egészen pontosan Németh Miklós úgy fogalmazott, hogy az egyetlen hiteles ügynöklista Moszkvában található meg. Éppen ezért fontos lenne, hogy erről a kormány tárgyalásokat kezdeményezzen.

Harmadrészt pedig ez az országgyűlési határozati javaslat felhívná a kormányt arra, hogy állítson fel egy olyan tudományos testületet, amely az esetlegesen visszaszerzett és feltételezések szerint Moszkvában megtalálható állambiztonsági iratokat megfelelő módon helyezze el magyar levéltárban, és annak a nyilvánosságáról gondoskodjon.

Azt hiszem, mindenkinek az az érdeke, hogy ezt a határozati javaslatot támogassák. Maga a miniszterelnök mondta itt néhány nappal ezelőtt, hogy ő maga minden olyan javaslatot támogat, ami az egykori megfigyeltek jogait bővíti. Ez a javaslat erre szolgál, úgyhogy kérem, hogy támogassák majd holnap ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 200 2015.04.13. 1:05  189-200

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, jogállam jogalkotója nem állhat a diktatúra iratainak titkossága mellett. Ez egy olyan alapvető elv, ami mellett nem lehet elmenni, úgyhogy én még egyszer határozottan arra kérném a képviselőtársaimat majd, hogy támogassák holnap ezt a határozati javaslatot.

Schiffer úr kiment a vita közben elegánsan, de azért neki meg azt megjegyezném úgy nagyon finoman, hogy én úgy tudtam, hogy Bajnai Gordon válságkezelésre vállalkozott, és nagyon tudatosan tartózkodott a politizálástól, viszont amikor a parlamentbe ide beült a 2014-es választások után, akkor az volt az első dolga, hogy aláírjon egy olyan beterjesztést, egy olyan törvényjavaslatot, amely pont az állambiztonsági múlt nyilvánosságát tette volna lehetővé. Úgyhogy innentől kezdve Schiffer András ‑ azt gondolom ‑ nyitott kapukat dönget.

Köszönöm szépen, és kérem majd, hogy támogassák ezt a javaslatot. (Szelényi Zsuzsanna tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 56 2015.04.28. 15:05  23-82

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár engem Vinnai Győző nem konferált föl három órával ezelőtt, de én is akkor hozzászólnék ehhez a vitához és elmondanám a véleményemet.

Talán mindannyian emlékszünk még arra, amikor néhány hónappal ezelőtt elindult az érdemi szakmai vita a szakképzés átalakításáról, amikor mindannyian olvashattuk azt a bizonyos szakképzési koncepciót, amit itt már több képviselőtársam is említett. Így én is azt gondolom, hogy célszerű ebből kiindulni egy általános vitában, hiszen erre épül az a törvényjavaslat-csomag, amit most tárgyalunk.

Az tény, hogy a szakképzés maga válságban van, azt hiszem, ezt minden hozzászóló elismerte. Én magam is gyerekkorom óta ezt látom, tapasztalom, hallom. Egyébként csak zárójelben megjegyzem, hogy én magam is szakközépiskolába jártam egyébként, és úgy kerültem utána egyetemre, úgy szereztem doktori fokozatot. De ez csak egy ilyen személyes vonulata ennek a dolognak.

Tehát azt mindenki tapasztalhatta, hogy válságban van a hazai szakképzés. Ennek alapvetően az az oka, hogy tönkrementek egyrészt azok a nagyvállalatok, termelőszövetkezetek, amelyek anno még a gyakorlati képzést tudták biztosítani, jelenleg pedig a hazai kis- és középvállalkozások, a multinacionális vállalkozások egyszerűen képtelenek biztosítani olyan kapacitású és minőségű gyakorlati képzési helyet, hogy a gyerekek valóban megfelelő tudást tudjanak szerezni.

Éppen ezért valós az a helyzet, amire többen utaltak már az elmúlt években, beszéltek erről elég hangosan a sajtóban is, hogy nemcsak önmagában az a probléma, hogy nem tudnak helyesen írni esetenként azok a gyerekek, fiatal felnőttek, akik kikerülnek a szakképző iskolákból, hanem egyszerűen a megfelelő szakmai ismeretek birtokában sincsenek.

(13.40)

Tehát önmagában ezzel a részével teljesen rendben van a dolog, hogy egy új struktúrát kell kitalálni, új irányba kell elindítani a hazai szakképzést. Egyébként van is jó néhány olyan iránya ennek a törvénymódosító csomagnak, ami teljesen rendben is van.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát
Móring József Attila váltja fel.)

A probléma másik oka, amire szintén több képviselőtársam is utalt az elmúlt órákban, amióta itt beszélgetünk, és ez a szakmai vitákban is előjött az elmúlt években, hogy a szakiskolákat, a szakközépiskolákat választó gyerekek aránya csökkent. Ha megfigyeljük, tényleg kimutatható, hogy a gimnáziumba járó gyerekek aránya ‑ ha viszonyszámokat nézünk ‑ magasabb, mint 20-30-40 évvel ezelőtt. Azt viszont kifejezetten károsnak tartom, hogy erre már a szakképzési koncepció is mint egyfajta negatívumra utal. Nem hinném, hogy az probléma lenne, hogy a végzős általános iskolások 40 százaléka gimnáziumba megy.

Azt be kell látni, hogy a tudás önmagában érték. Az pedig alapvető statisztikai tény, hogy minél magasabb az iskolai végzettsége valakinek, annál alacsonyabb lesz a munkanélküliségi ráta, annál nagyobb valószínűséggel fog tudni elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Azt gondolom, itt alapesetben nem mennyiségi problémáról van szó, hanem minőségi problémáról. Itt van egy pici nézetkülönbség, de mondhatnám azt is, hogy jelentős nézetkülönbség közöttünk, mert nem azt kell elérni, hogy a gyerekek ‑ akár erőszakot is rákényszerítve a gyerekekre ‑ szakiskolákba, szakközépiskolákba vagy szakgimnáziumokba menjenek, hanem azt kell elérni, hogy aki ezt választja, az megfelelő minőségű képzést kapjon a későbbiekben.

Itt jegyezném meg, hogy már a szakképzési koncepció kapcsán is beszéltünk a Híd-programokról, ami a mai vitában szintén szóba került. Azt gondolom, az jó irány, ahova elindult az előterjesztő, hiszen ha szétválasztjuk a Híd-programot köznevelési és szakképzési Híd-programokra, akkor elérhető az, hogy amikor végez egy gyerek egy Híd-programban szakképző ágon, akkor van valódi végzettsége, amivel esetleg el is tud helyezkedni. Az más kérdés, hogy ezt majd tartalommal hogy sikerül feltölteni, és valóban olyan tudást kap-e, ami a munkaerőpiacon érvényesíthető lesz.

Ami a szakképzési koncepcióval kapcsolatban még marginális kérdés volt, az a tanköteles korhatár kérdése, amire több képviselőtársam is utalt. Csak finoman jelezném, abban a munkaanyagban az szerepelt, hogy azt javasolják a kormánynak, emeljék a tanköteles korhatárt, amivel én magam egyetértek. Persze, Duró Dórának abban az értelemben igaza van, hogy önmagában a korhatár növelése nem old meg semmit, azt megfelelő tartalommal kell feltölteni. De természetesen az sem oldott meg semmit, hogy lecsökkentettük a tanköteles korhatárt. Én magam ismerek olyan gyerekeket, akik 16-17 évesen kipotyogtak a középiskolai képzésből, és esélyük sincs arra, hogy bekerüljenek a munkaerőpiacra. Másrészt én meglehetősen szkeptikus vagyok abban az értelemben, hogy 17 éves gyereket ki fog felvenni ipari üzembe munkásnak. Én ugyan nem vagyok munkáltató, de az egyetemi hallgatóimon is azt látom, hogy 18-19 éves korukban is inkább gyerekek, és egy 17 éves gyereket több száz millió forintos gépekhez nem szokás odaengedni egy üzemben sem. Ilyenkor általában az történik, hogy maguk képzik még tovább a gyereket, tehát voltaképpen nem konkrétan termelőmunkát végez 17 éves korában, amikor bekerül egy üzembe, pont azért is, mert nem kapja meg a megfelelő képzést.

Itt utalnék arra, hogy szokták azt mondani szakemberek ‑ és teljes mértékben igazuk van ‑, a legfontosabb elvárható ismeret egy gyerek esetében az, hogy tudjon helyesen, értelmesen beszélni, magabiztosan tudjon írni és számolni, tudjon számítógépet használni, és beszéljen egy idegen nyelvet, amire Hoffmann Rózsa is utalt a hozzászólásában. A probléma az, hogy ezt jelen pillanatban nem kapják meg, és ezen kellene változtatni. Tehát önmagában már ezzel a szakképzési koncepcióval is összességében voltak problémáim, problémáink.

Ezután megkaptuk ezt a törvényjavaslatot, amelyben, mint említettem, vannak abszolút jó irányok, de vannak benne olyan problémák is, amelyek szerintem nem az előrelépést szolgálják. Jó iránynak tekinthető, hogy a köznevelést és a szakképzést próbálják valamilyen szinten egymásra építeni, bár megmondom őszintén, én azt a fajta átjárhatóságot nem látom biztosítottnak, amiről kormánypárti képviselőtársaim beszélnek. Szövegszerűen persze levezethető belőle ez az átjárhatóság, technikailag azonban sajnálatos módon nincs benne. Lehet, hogy majd a végrehajtási rendeletek kapcsán ez tisztul, de jelen pillanatban ez nem igazán vehető ki belőle.

Jó irány az, hogy a szakiskolákban a 9-11. évfolyamon fokozatosan megszüntetik majd azt a lehetőséget, hogy főiskolai végzettségű pedagógusok tanítsanak. Azt gondolom, hogy ez a minőségjavítás egyik fontos eleme lehet. S némi pozitívumnak érzékelem azt is az eddigiek mellett, hogy szóba került az MPK, a Pedagógus Kar szerepe is. Előírják nekik a törvénymódosító csomagban, hogy egyeztetniük kell majd a szakszervezetekkel. Bár összességében azt gondolom, hogy maga az MPK egy felesleges szervezet. Volt a bizottság előtt is a szervezet vezetője, és különösebb életjelekről nem tudott beszámolni, hogy csinálnának valamit. Szerintem nyugodtan meg lehetne szüntetni.

Mik a gondok? Csak néhányat emelnék ki, aztán a bizottsági ülésen nyilván majd lesz alkalmunk erről részletesebben is vitatkozni. Egyrészt azt gondolom, probléma az, hogy ha ugyanazok a tanárok ugyanolyan módszerekkel, eszköztárral, attitűddel, motiváltsággal tanítanak a szakközépiskolákban, szakiskolákban, szakgimnáziumokban ‑ nevezzük őket akár­hogy ‑, mint eddig, akkor voltaképpen semmi nem fog változni. Innentől kezdve ez sok szempontból inkább pénz kérdése. Egyszerűen szükség van új státusokra, szükség van például arra a forrásra, ami a törvényjavaslatban is szereplő módon a pszichológusok, konduktorok, egyéb segítő szakemberek alkalmazását, alkalmazási feltételeit lehetővé teszi. Ez értelemszerűen költségvetési kérdés, de nem látjuk, hogy a közeljövőben ebben előrelépés lenne.

A szakközépiskola funkciója átkerül a szakgimnáziumokba, ahol az eddigieknél erőteljesebb szakmai alapozást terveznek bevezetni a diákok számára. Megmondom őszintén, nem nagyon értem a törvényben azt, hogy önmagában a Nemzeti alaptantervben szereplő tudásanyagra fordított idő arányát 70 százalékról 60-ra csökkentik az első két évfolyamban. Én ezt ellentétes hatású szabályozásnak látom. Ezt mindenféleképpen érdemes lenne átfogalmazni vagy átgondolni.

Megmondom őszintén, jelen pillanatban nem nagyon látom annak a lehetőségét, hogy a szakgimnáziumokból tömegesen fognak majd a jövőben bekerülni nem kifejezetten felsőfokú szakképzési szakirányokra az egyetemekre a gyerekek, ha elvégzik a szakgimnáziumokat és ott fognak érettségizni. Hiszen azt láthattuk, a „Fokozatváltás a felsőoktatásban” című stratégiából is az derül ki, hogy szigorítani fogjuk, fogja a kormány vagy a kormánypárti többség az egyetemi felvételiket, például azzal, hogy a nyelvvizsgát előírják, és még jó néhány dolog itt szóba került. És azt is előrevetítette a felsőoktatási stratégia, hogy létszámában évről évre csökkenni fog a felvett gyerekek száma, részben nyilván demográfiai okok miatt ‑ ennek lehet magyarázata ‑, de azt gondolom, tudatosan is próbálják szűkíteni a felsőfokú képzésbe felvett gyerekek számát.

Ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor ezek a gyerekek versenyhátrányban lesznek, ők nem fogják megkapni azt a fajta tudást, mint egy főgimnáziumban. Bár szerintem a főgimnázium kifejezés egy picit avíttas, és ahogy Hoffmann Rózsa mondta, félreérthető kifejezés például a normál gimnázium, és furcsa is, mert mit tekintünk normálisnak és nem normálisnak.

(13.50)

Szóval, a lényeg az, én inkább azt látom ebben az intézkedésben, hogy a szakgimnázium átnevezéssel semmi más nem fog történni, csak statisztikailag ki lehet mutatni, hogy a gimnáziumi diákok aránya nem csökken, lévén, hogy névleg ők is gimnáziumba járnak, de egyszerűen nem fogják megkapni ugyanazt a tudást.

Megmondom őszintén, itt nagyon ludasnak érzem az iparkamarát, itt szóba került már az iparkamara és annak vezetője. Nem magukkal a helyi szervezetekkel és azok tagságával van problémám, én is jó kapcsolatban vagyok egyéni képviselőként a választókerületemben működő kamarák tagjaival. Az a probléma, hogy amikor ők mondanak valamit, a saját szervezetük nem veszi azt figyelembe, és a szakmaszerkezeti döntésnek semmi köze nincs ahhoz, amit alsó szinten ők mondanak. Innentől kezdve ez nem működik. Az, ami Parraghék részéről működik, vagdalkozás mindenféle szakmai tartalom nélkül. Azt erősen javasolnám a kormánypárti képviselőknek, hogy próbáljanak egy kicsit eltávolodni ettől, és inkább valódi szakemberekkel próbáljanak beszélni.

Néhány apró megjegyzés még a törvénymódosítás kapcsán: például, ha már a kamara szóba került, a köznevelési törvény módosításának 9. §-a úgy módosítaná a törvényt, hogy a gyerekek személyes adatai kiadhatók lennének a kamaráknak, mondván, hogy majd a szerződéseket meg tudják kötni. Megmondom őszintén, ezt abszolút nem értem. Milyen alapon kezeli a gyerekek adatait a kamara? Neki ehhez semmi köze. Ha bevonják már őket ahhoz, hogy ezek a tanulói szerződések megszülessenek, akkor szervezzen, de ne akarjon adatokat kezelni. Az meg végképp nonszensz, hogy a szakképzési törvényből kiderül, hogy a kamara akarja vizsgáztatni a gyerekeket a 9. évfolyam február első tanításai napja és április utolsó tanítási napja között. Ez teljesen abszurd, a kamara ne vizsgáztasson, neki nem ez a dolga! Az a tanárok dolga, meg utána az őket felügyelő szervezetek dolga.

Én magam azt sem értem például, hogy a szakközépiskolákban a nyelvi előkészítő évfolyamokat miért akarják kifutó jelleggel megszüntetni, és nem világos ezeknek a bizonyos szakképző centrumoknak a létrehozása. Miért ennyi jön létre, miért pont a 2 ezres limittel jön létre? Szóba került itt, hogy a KLIK milyen jól működik, és ez majd jó lesz a szakképző intézetek esetében is. Jelzem, hogy a KLIK nem működik, tehát az félreértés, ha azt jó modellnek tekintjük. Ez sem fog működni ebből a szempontból.

A többi észrevételemet majd a részletes vitában a bizottságban elmondom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 28 2015.06.11. 12:45  15-32

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban elhangzott, hogy nem olyan régen, talán két hónapja szavaztunk erről a törvényjavaslatról, amit most módosítani szeretne a két előterjesztő képviselőtársam. Mi azt akkor megszavaztuk az Együtt részéről, hiszen alapvetően magát a vizes vb-t, hogy a köznyelvben használt változatot használjam, jó, előremutató sportrendezvénynek tartjuk. Még akkor is támogattuk, ha nagyon jól tudtuk azt, amit itt szintén már képviselőtársaim elmondtak, hogy jelentősen előre kellett hoznunk a rendezés idejét, ezért a rendezvény lebonyolításához szükséges beruházásokhoz nagyon speciális, nagyon egyedi szabályokat kellett alkotni. És az ember mindig rossz szájízzel ad felhatalmazást arra természetesen, hogy a normál szakhatósági eljárásrend, közbeszerzési eljárásrend és a többi alól felmentést adjon. De mi teljesen jószándékúan, jóindulatúan azt mondtuk, hogy persze, nagyon fontos a vizes vb, hiszen megvannak a sport hagyományai Magyarországon, ezeknek a sportágaknak a hagyományai Magyarországon. Ez egy kifejezetten nézett, nagy reklámértékű sportrendezvény a világon, talán a harmadik-negyedik legfontosabb és legnézettebb sportrendezvény. Ez Budapestnek, Magyarországnak nagyon fontos lesz, hogy ott lesz a televízióban, mindenhol a világon, ezt tényleg sok százmilliónyi néző fogja nézni.

(9.40)

Éppen ezért azt mondtuk, hogy rendben, még akkor is, ha tényleg ezeket az egyedi szabályokat el kellett fogadnunk, és akkor is, hogyha egyébként mi magunk se hatástanulmányt, se hasznosítási, utóhasznosítási tanulmányt nem láttunk. A probléma ott kezdődik, hogy a költségek szépen elkezdtek növekedni. Tehát amikor a rendezés szóba került, és amikor még erről a törvényjavaslatról eredetileg szavaztunk két hónapja, a Magyar Úszószövetség azt mondta, hogy 23 milliárd forintba fog kerülni, ugye, aztán 25 lett. Szó nem volt arról, hogy ez nettó összeg, ez úgy hangzott el, hogy az 23, majd később 25 milliárd forintba fog kerülni. Ebbe beletartozik az eredeti elképzelés szerint a Dagály területén építendő új uszoda, mindenféle kiegészítő infrastrukturális fejlesztés, például a Hajós Alfréd Uszodának a felújítása, a balatonfüredi területek felújítása, tehát minden olyan költség, ami konkrétan a szervezéshez, a lebonyolításhoz kell.

Majd aztán nem olyan sokkal később, már a törvény elfogadása után Fürjes Balázs, a beruházásért felelős vagy a projektért felelős kormánybiztos ‑ ha jól emlékszem a pozíciójára, a státusára ‑ 30-32 milliárd forintot emlegetett. Majd aztán hirtelen lett belőle 49 milliárd, amiről persze utólag elkezdték azt magyarázni, hogy ez bruttó és nem nettó, a 25 meg nettó volt és nem bruttó, és próbálják ezt egy picit finomítani, de hogyha ezt a bruttósított-nettósított játékot is eljátsszuk, akkor is ez azt jelenti, hogy több mint másfélszeresére nőtt a költség, de egyébként valójában, azt valljuk be őszintén, itt arról van szó, hogy duplájára nőttek a költségek. És akkor persze, ilyenkor az ember mindig elkezd gondolkodni azon, hogy vajon miért növekszik duplájára a költség pár hét alatt, és valóban, ott van a kutya elásva, amit Hiszékeny Dezső képviselőtársam mondott, nem arról van szó, hogy itt néhány helyrajzi szám, néhány ingatlan bekerült. A 44. ponttól a 94. pontig az 1. számú mellékletben megduplázódik azoknak a helyrajzi számoknak a száma vagy darabszáma, amit becsatolnak abba a speciális eljárásrendi körbe, hogy ott gyakorlatilag bármeddig ‑ hiszen hatálya nincs a törvénynek ‑ bármit csinálhatnak, tehát semmi nem vonatkozik rá gyakorlatilag, ami ott korlátozná.

Engem ez azért zavar elsősorban, én terület- és településfejlesztő lennék eredeti végzettségemet tekintve, és nagyon jól tudom, hogy várost nem így fejlesztünk. A városfejlesztés úgy működik, hogy azt átgondoljuk, koncepciót alkotunk, átmegy egy nagyon alapos egyeztetési folyamaton, ennek van társadalmi, szakmai egyeztetési folyamata is, és aztán kezdünk neki. Most úgy építik át a pesti Duna-partot, egyébként nem a Margit hídtól az Árpád hídig, nagyjából a vascipőktől kezdve föl a Hajógyári-sziget északi részéig vagy magasságáig húzódó pesti rakpart, plusz a kicsit attól beljebb húzódó területet, plusz az egész Margitszigetet; kiszámoltattam, mert a helyrajzi számok lekérhetők, térkép készíthető belőle, kiszámoltuk, ez 3 négyzetkilométer terület, amit most hozzátesznek. Ennek egy része víz ‑ a helyrajzi számok meghatározásának a sajátosságai miatt a Duna-meder is benne van ebben a 3 négyzetkilométerben ‑, de ennek még így is több mint a fele szárazföld, tehát Duna-part. Még a Róbert Károly körút egy része is benne van egyébként, csak jelzem, és semmit nem tudunk arról, hogy ott mit akarnak építeni, és voltaképpen bármit megtehetnek.

Ezt jó lett volna először tisztázni, hogy akkor ott mit szeretnének csinálni, és konkrétan nevesítve, ahogy Hiszékeny Dezső mondja, hogy ha bicikliút, akkor írjuk bele, hogy bicikliút. Én nem szeretnék 30 méteres tornyokat látni például a Duna-parton. Megtehetnék ugyanis a mostani törvény alapján, ha valaki úgy kel föl reggel, hogy oda, ott szeretne ugrótornyokat építeni tízméterenként. Tudom, hogy nem fog ilyen történni (Dr. Fónagy János: Akkor miért mondja?), csak az a probléma, hogy mint említettem, a városfejlesztés nem így működik.

Ha idejön valaki Budapestre, az a lényege, hogy a Duna-parti területeket látja, most alapvetően, markánsan átalakíthatják, és erre van ez a 25 milliárd gyakorlatilag. Még híd is lesz állítólag, mint így utólag kiderült, egy gyalogoshíd, de arról se tudunk semmit. Ezekről a fejlesztésekről se hír, se információ, még egy látványterv sincs egyébként, amit szoktak az ilyen beruházásokhoz készíteni. Ezért mondom azt, hogy jó lenne ezt egy picit megfontolni, mert ez nem normális eljárásrend.

Valóban, ahogy itt elhangzott Szilágyi képviselőtársamtól is, a törvénymódosításnak egy másik pontja is egy picit furcsa, hiszen a feladat- és hatáskörök elég érdekes módon keverednek össze ennél a bizonyos cégnél, ahol voltaképpen a végrehajtás, a szervezés nagyon fura módon, meg az ellenőrzés nagyon fura módon keveredik össze, valószínűleg ezt is érdemes lenne tisztázni.

Reagálnék arra is, amit Szilágyi képviselőtársam is szóvá tett, mert ez nem először fordul elő, hogy bejön egy módosító javaslat ‑ a bizottsági ülésen én ezt már megtapasztaltam ‑, ott, helyben nyújtanak be módosító javaslatot például fideszes kollégák, fölsorolnak x darab helyrajzi számot, hogy akkor ez a javaslat, szavazzuk meg, de semmit, még azt se tudjuk, hogy milyen épület van rajta, és amikor megkérdezi az ember, gyakran az a válasz, ja, hát mint előterjesztő én se tudom, tudja, képviselő úr, hogy működik, frakcióálláspontot képviselünk, nekem ezt mondták, hogy terjesszem föl, és ott nézünk és szavazunk úgy dolgokról, hogy nem tudunk róla semmit. Ezért problémás, amikor itt a törvény mellékletében csak simán be vannak téve a helyrajzi számok. Legalább jó lett volna erről külön egyeztetni, hogy ez konkrétan milyen terület, milyen épületeket, milyen területeket érint. Legalább akkor egy térképet csatoljanak a törvény mellékletéhez vagy az indokoláshoz!

Nem olyan bonyolult, csak megmutatnám képviselőtársaimnak (Felmutat egy térképet.), ennyi az egész, amit csatolni kellene egy ilyen esetben, és lehetett volna látni, hogy a vascipőktől föl a Hajógyári-sziget északi részéig. Egy ilyen térképet kellene az ilyen beruházásokhoz minden esetben csatolni, és akkor leesne mindenkinek a tantusz, hogy miért nő duplájára a költségvetése ennek a rendezvénynek. A félreértések elkerülése végett, hangsúlyozom még egyszer, a vizes vb-t abszolút támogatjuk, még azzal sincsen problémám, hogy ezeket a területeket fölújítjuk, rendben, csináljuk, normál eljárásrendben, mert a városfejlesztés, hangsúlyosan, még egyszer, így működik.

A vizes vb megrendezéséhez nem feltétlen szükséges ezeknek a területeknek a felújítása, jelezném. Volt itt Magyarországon például úszó- Eb 2006-ban, ha jól emlékszem, nagyon jól meg tudtuk rendezni enélkül is. Nem kell arra az időt pazarolni, hogy ezeknek a területeknek a rendbetételére még ráhúzzunk egy vagy két évet, hogy ez legyen rendesen átbeszélve. Vagy ha nagyon fontosnak érzik, akkor erről legyen konkrétum, és a módosító javaslat is nagyon-nagyon konkrét legyen. A bicikliút milyen széles, mettől meddig tart, hogy fog az műszakilag kinézni, konkrétan mennyibe fog kerülni? ‑ konkrétan semmit nem tudunk róla. Én legalábbis semmit nem tudok és én nem is hallottam itt a vitában sem erről semmit.

Csak hogy visszautaljak a 2006-os, ha jól emlékszem 2006-ban volt az úszó-Eb, ott emlékszem például, hogy a Combinókkal volt némi probléma az ajtókkal, éppen ezért nem is jártak a Combinók, mondjuk, abban az időszakban, pedig akkor is lehetett volna mondani, hogy kapjanak különleges felmentést a Combinók, mert ez kényelmesebb, meg légkondi van benne. Az ipari csuklós villamosokkal is meg lehetett oldani, és nagyon jól lebonyolítottuk így is az úszó-Eb-t, az úszószövetség ezt nagyon jól megszervezte, és oda tudtak utazni a nézők. Azt gondolom, hogy egyébként ezeknek a rakparti területeknek az ilyen kivételes szabályokkal történő átépítése nélkül is oda fognak jutni a nézők, enélkül is nagyon jól meg lehet rendezni, de mondom, ha szükségét érzik, akkor ezt nevesítsük, nevesítsük pontosan.

Másrészt azt is megjegyezném, hogy azért is zavaró ez, hogy duplájára növekszik a költségvetés, mert Magyarország nem egy gazdag ország, tehát minden forintnak megvan a helye. Most megy a költségvetés vitája, gyakorlatilag néha milliós, százmilliós nagyságrendű tételekről is nagyon gyakran komoly viták vannak, itt meg simán ráteszünk 10 milliárd forintos nagyságrendben a szervezésre valamit, a kivitelezésre valamilyen összeget, és nem tudjuk, hogy ez mire megy el.

Tehát ezzel nagyon óvatosan kellene bánni, és egyébként szintén, amit itt képviselőtársam említett, ez azért is zavaró, mert most már itt olimpiáról beszélnek Magyarországon, a Magyar Olimpiai Bizottságnál, meg egyre inkább halljuk ennek a lecsapódását a politikai pártoknál. Ha ilyen lazán kezelünk költségvetést ‑ költségvetést? ‑, nem is láttunk költségvetést, ha költségeket ilyen lazán kezelünk, ilyen rugalmasan változnak a keretek, akkor az hova fog vajon kifutni?!

(9.50)

Ezzel nagyon óvatosan kell bánni. Ezért kérem, az előterjesztő legyen szíves és nagyon alaposan pontosítsa ebben a javaslatban, hogy az 1. melléklet 44. ponttól 94. pontig tartó része egészen pontosan mit akar jelenteni, és tegyék bele a módosítóba konkrétan, hogy mit akarnak ott építeni. Szerintem ez akkor tiszta, akkor egyértelmű, akkor elfogadható teljes mértékben. Mert egyébként maga a rendezvény, valljuk be őszintén, az eredeti, most hatályban lévő törvényjavaslat alapján is megrendezhető, tehát nem feltétlen kell ezt módosítani.

De ha megteszik azt, hogy ezeknek a feladatoknak a konkrét meghatározása kifejezetten megtörténik, akkor támogatni tudjuk. Ha nem, akkor megmondom őszintén, hogy én nem szeretnék biankó csekket adni arra bárkinek, hogy reggel kitaláljon valamit és azt másnap elkezdje építeni, mert jóformán majdhogynem erről beszélünk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 164-166 2015.06.12. 15:09  153-184

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felsőoktatási stratégiával kezdte majdnem mindenki, az előterjesztő is meg a hozzászólók is. Én nem nagyon ragadnék le ennél, azért, mert gyakorlatilag minden elhangzott ebben a témában, amit már a bizottsági üléseken is számtalanszor átbeszéltünk.

(20.40)

Megmondom őszintén, csak annyit jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, hogy korántsem vagyok annyira elragadtatva ettől a stratégiától, mint államtitkár úr. Kétségtelen, hogy van, magyarul írták, színes, szagos, úgy rendben van, vannak benne jó elemek, de alapvető problémák vannak. A forrásoldal hiányzik belőle, amit Dúró Dóra képviselőtársam is emlegetett, hogy egyértelműen az van benne leírva, hogy ennyi pénz lesz a jövőben is, mint most, szóba se jöhet ennek az emelése. Gyakorlatilag nincs benne arra érdemi válasz, hogy a bérekkel mi lesz, az oktatók fizetésével mi lesz.

Itt azért, aki itt ül a teremben, többségünk meg aki eddig is hozzászólt, a felsőoktatásból jön oktatóként, kutatóként, és tapasztaltuk, hogy katasztrofális a helyzet, és ha ezen nagyon rövid idő alatt nem változtatunk, akkor magától fog a rendszer megbicsaklani, és nagyon komoly minőségromlás fog bekövetkezni. Majd erre a későbbiekben még visszatérnék.

És persze ugyanígy problémás szerintem a duális képzésnek ez a fajta erőltetése, amit az utóbbi egy évben látunk. De mondom, ezzel le is kerekíteném, mert most inkább akkor részletesen erről a törvénymódosításról, ennek néhány eleméről beszélnék. Egyrészt kiemelnék néhány olyan dolgot, ami szerintem jó, és esetleg egy-két apró módosítással még inkább jobbá tehető.

Az egyik, amit itt több képviselőtársam is már emlegetett, ez a bizonyos mesteroktató kategória bevezetése. Ez teljesen rendben van. Nálunk az ELTE-n egyébként a gyakorlati oktató mint kategória eddig is létezett a belső szabályok miatt, és ez teljesen rendben van, hogy ne rendelkezzen vagy nem feltétlen kell minden oktatónak tudományos fokozattal rendelkezni, és főleg a most létrehozott alkalmazott tudományok egyetemén ez tömeges is lehet akár, vagy nagyobb arányban is előfordulhat.

A probléma szerintem az, hogy bérfeszültséget fog okozni az, amit a mellékletben a mesteroktatóhoz mint bért hozzárendeltek, mert ha megnézzük a mostani mesteroktató I., II. fizetési kategóriát ebben a mellékletben, akkor az jön ki, hogy egy olyan ember, aki mesterszakos diplomával rendelkezik meg van 10 éves gyakorlata, többet fog keresni, mint egy adjunktus, aki meg valószínűleg szintén legalább 10 éve ott dolgozik már az egyetemen, mert elég sokáig tart mostanában, amíg bizonyos szakokon megszerzik a kollégák a PhD-jüket, és ráadásul tudományos fokozata van. Szerintem ez bérfeszültséget fog okozni. Ezt mindenféleképpen rendezni kell.

Tehát ha lehetne javasolni, akkor én valahova a tanársegéd meg az adjunktus közé lőném be a bért. Az biztos, hogy nem jó, ha az adjunktusnál többet keres. Ezzel csak hosszú távú feszültségeket fognak a tanszékeken generálni.

Megmondom őszintén, én az alkalmazott tudományok egyeteme kategória bevezetését sem tartom ördögtől valónak, voltaképpen támogathatónak tekinthető. Itt néhány apróság van megint, amit szerintem érdemes lenne megfontolni. Itt egyrészt az elkülönítése az egyetemeknek meg az alkalmazott tudományok egyetemének szerintem nem lett tökéletes, túl szigorú szerintem az egyetemi kategória meghatározása. Az alkalmazott tudományok egyeteme esetében pedig szerintem az a probléma, hogy kötelező szinten elő van nekik írva a duális képzés biztosítása. Ha jól emlékszem, két képzési területen duális képzést kell tartaniuk vagy indítaniuk. Ez azért furcsa, mert amikor először beszéltünk még a felsőoktatási stratégiáról, valamikor október környékén volt talán államtitkár úr a bizottság előtt, akkor én erre direkt rákérdeztem, hogy hogy tervezik ezt a duális képzést. Akkor határozottan azt mondta, hogy ez opcionális, ha a vállalkozások elmennek az egyetemhez, mert ők szeretnének együttműködni az egyetemekkel, akkor legyen meg a jogi keret, hogy ezt elindíthassák, és teljesen rendben is van. Arról volt szó, hogy ez nem lesz általános. Most ebből általános szabályt csinálnak, mert kötelező jelleggel az alkalmazott tudományok egyetemeinek előírják, hogy legyen, tehát nem létezhet olyan, hogy alkalmazott tudományok egyetemén nincs. Innentől kezdve szerintem ez egy túl merev szabály.

Az is rendben van, amire itt Pósán képviselő úr is meg többen is tettek utalást, hogy értelemszerűen azokat a hallgatókat, akik még az osztatlan képzésbe kapcsolódtak be a felsőoktatásban, és még mindig nem szereztek végbizonyítványt, valóban ki kell vezetni az oktatási rendszerből. Az egy másik kérdés, hogy mi történjen azzal a nagyjából 50 ezer emberrel, amire Hiller István utalt, akik nyelvvizsgával nem rendelkeznek.

Én magam nem vagyok elitista, sok mindennel lehet vádolni, de elitista biztos nem vagyok, nekem ezzel kapcsolatban sok vitám volt az ELTE-n belül is, de én magam nem értek egyet azzal, hogy bármiféle felmentést kapjanak azok a diákok meg hallgatók, akik nem tették le a záróvizsgát azért, merthogy nincs nyelvvizsgájuk. Azt gondolom, hogy ez elvárható egy egyetemi végzettséggel rendelkező embertől, hogy beszéljen legalább egy idegen nyelvet, ez nem ördögtől való követelmény. Ráadásul azt gondolom, hogy ez bizonyos értelemben más problémákra utal: vagy lustaságra vagy képességbeli problémákra. Nem véletlenül találták ezt ki szerintem. Tehát én semmiféleképpen nem javasolnám, hogy mentességet adjunk. Lehet erősíteni meg javítani azokon a programokon, amelyek ezt a kérdést rendezik.

Most ami a kancellár meg a konzisztórium rendszerét illeti, a kancelláriarendszerről hosszasan nem beszélnék, mert ezt is sokszor kibeszéltük már. Nem hiszem, hogy különösebben az én véleményemet bárki is meg tudja változtatni meg valószínűleg államtitkár úrét sem. Legfeljebb annyit jegyeznék meg, hogy az a furcsa a mostani törvénymódosításban, hogy az kerül bele, hogy a kancellár képviseli majd az egyetemet. Nekem ez furcsa. Ha egyszer ‑ igaz, hogy csak papíron, mert jogi értelemben már nem igaz ‑ papíron a rektor az első számú vezetője az egyetemnek, akkor a kancellár ne képviselje. Akkor leülnek hétfőnként és eldöntik, hogy ma én képviselem, holnap a kolléga? Nekem ez furcsa. A gazdasági ügyekkel foglalkozzon lehetőleg a kancellár, a rektor meg képviselje az egyetemet. A törvény szó szerinti szövege szerint mégiscsak ő az első számú vezetője.

Ami a konzisztóriumi rendszert illeti, ott már nagyon komoly problémáim vannak. Ha megnézzük az Alaptörvényt, voltaképpen abból is az vezethető le, hogy az egyetem egy autonóm szervezet, amely a kutatás, oktatás módszertanát, tartalmát, illetve a saját szervezeti és működési szabályzatát saját maga számára önállóan meghatározó és működtető rendszer, és az államnak az a feladata, lehetősége, dolga van, hogy a gazdálkodás rendjét szabályok közé szorítsa meg azt ellenőrizze, mármint a gazdálkodást.

Most ehhez képest lesz egy olyan konzisztórium, ami beleszól és valóban lehet azt mondani, hogy vétójogot gyakorol például a középtávú intézményfejlesztési tervnek, a kutatás-fejlesztési, innovációs stratégiának az elfogadásához, kidolgozásához meg a rektori pályázat tartalmához. Mindent lehet mondani, de ebben az esetben szerintem ehhez nincs köze. (Dr. Palkovics László közbeszól.) Én így értelmeztem ezt a törvénymódosítást, hogy egyetértési joguk van ezekben a témakörökben, márpedig ha egyetértési joguk van… (Dúró Dóra: Az, vétójog.) Ezt nem lehet máshogy értelmezni, mert nem ért vele egyet, akkor a szenátus… (Dr. Palkovics László: Rektori pályázatnál nincs semmifajta. ‑ Az elnök csenget.) Akkor majd azt jobban elolvasom.

ELNÖK: Államtitkár úr, van lehetősége arra, hogy szót kérjen és én meg is fogom adni.

SZABÓ SZABOLCS (független): Én így értelmeztem, de akkor majd válaszol, államtitkár úr, és esetleg kiderül, hogy a rektori pályázat tartalmához nincs hozzászólása. De például a kutatás-fejlesztési és innovációs stratégiához mi köze lesz a konzisztóriumnak, azt se értem.

Itt szóba lehet hozni azt is, amit Ikotity képviselőtársam már szóba hozott, hogy volt már korábban egy gazdasági tanács mint intézmény, és ha jól emlékszem, és javítsanak ki, ha rosszul emlékszem, az Alkotmánybíróság ezt annak idején elmeszelte, pont arra hivatkozva egyébként, hogy az önállóságot vagy az autonómiát sérti.

Szóval, szerintem nagyon nagy problémák vannak ezzel a konzisztóriummal, és valóban igaz az, amit Dúró Dóra képviselőtársam említett, hogy semmit nem lehet arról olvasni, hogy egyébként ez a három ember, akit majd minden egyetemen kineveznek a konzisztóriumba, ők milyen kapcsolatokkal, ismeretekkel, információkkal rendelkeznek, milyen háttérrel rendelkeznek. Tehát voltaképpen olyanokat is ki lehet nevezni, akik életükben egyetemen nem jártak.

(20.50)

Persze, az jól néz ki a törvény szövegében, hogy majd kikérik a HÖK-től kezdve a rektoron át mindenkinek a véleményét, de azt láttuk azért az elmúlt években, hogy az egy dolog, hogy kikérik valakinek a véleményét, a kérdés az, hogy azt bárki figyelembe veszi-e. Úgy általában ez kevésbé jellemző, legalábbis az eddigi tapasztalataink szerint.

Aztán szóba került ez a 20 kredit/félév határ, ami bekerül most a rendszerbe. Ez valóban, így első ránézésre, oktatói szemmel nézve is azt lehet mondani, hogy talán túl szigorú. Tehát valóban az egymásra épülés miatt, ha valaki megcsúszik egy tárgyban, és nem tudja a ráépülő tárgyakat fölvenni a következő félévben, akkor két féléves átlagban könnyen a 20 kredit alá lehet kerülni. Talán ez túl merev. Én is azt mondanám, hogy ebben érdemes lenne egy picit kevésbé szigorú szabályokat megállapítani.

Aztán maga a törvényjavaslat hosszasan sorolja azokat a szabályokat, amik mentén majd a bizonyítványok, oklevelek elismerése történni fog a jövőben. Én megmondom őszintén, olyan dolgot nem találtam benne, ami bármilyen szempontból is kifogásolható lenne. Azt gondolom, hogy ez száz százalékban támogatható. Ami még érdekesség ebben a törvényben, ugye, ez valóban az MTMT alkalmazásának a szabályozása. Itt valóban, ha mi magunk is régóta, kvázi a belső szabályok miatt rá vagyunk kényszerítve az MTMT használatára, most az egy dolog, hogy nem valami felhasználóbarát, de egyébként az MTMT önmagában működik és használható. A probléma valóban ott van, hogy ha a tudománymetriát nagyon homogénen, egyformán akarjuk kezelni a különböző tudományterületeken, akkor bizony abból komoly problémák lesznek. Én magam társadalomtudománnyal foglalkoztam vagy foglalkozom ‑ talán még jelen időben mondhatom ‑, és tudom jól azt, hogy az MTMT rosszabbul kezeli a társadalomtudományokat, mint például a természettudományokat. Tehát egyszerűen képtelenség hasonló vagy ugyanolyan tudományos teljesítményt ugyanolyan szinten kimutatni az MTMT-ben. Egyszerűen azért, mert a tudományágaknak vannak bizonyos sajátosságaik, amiket nem lehet visszahozni tökéletesen ebbe a rendszerbe. Az biztos, hogy ezen el kell gondolkodni, de önmagában az, hogy egyébként ennek a használatát e kötelező jelleggel a törvény előírja, azzal önmagában én egyetértek. Ennek a gyakorlati alkalmazását kell majd rendbe tenni.

Esetleg még egy dolog lenne, ami számomra ilyen furcsa, ezt az előbb kihagytam, amikor az intézménystruktúrával kapcsolatban az alkalmazott tudományok egyetemeiről meg az egyetemekről beszéltem, ez a bizonyos közösségi főiskola ‑ nevezzük így ‑ kategóriának a bevezetése. Számomra ez azért érdekes vagy furcsa, mert az a mód, ahogy ezt létrehozzák vagy létre fogják hozni ezekkel a képzési pontokkal a törvény alapján, az az én fogalmaim szerint nem közösségi felsőoktatás. Itt arról van szó, hogy egyszerűen kvázi egy kihelyezett képzés folyik egy településen, mondjuk Ózdon például, amit Dúró Dóra az előbb emlegetett. Tehát erről beszéljünk.

A közösségi főiskola voltaképpen más, azt gondolom, és amikor a felsőoktatási stratégiáról beszéltünk, akkor én arra gondoltam, és azt gondolom, hogy a szövegben is inkább arról lett volna talán szó, hogy mondjuk, az észak-amerikai értelemben vett közösségi felsőoktatási intézmények lesznek. Egyébként lehet, hogy annak több értelme is lenne. De úgy látszik, hogy a minisztériumban végül is ezt a megoldási technikát választották. Feltételezem, ezen változtatni már nem lehet, úgyhogy köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 51 2015.06.16. 8:01  38-89

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor először olvastuk ezt a törvényjavaslatot, mi is elkezdtünk azon gondolkozni, hogy mi lehet vajon a cél. Az a cél, ami egyébként az indokolásban is meg van fogalmazva, hogy az akkreditálás legyen gördülékenyebb, gyorsabb, ne adj’ isten, olcsóbb ‑ majd erre még azért később visszatérnék ‑, teljes mértékben akceptálható, ez rendben van.

(12.40)

A másik, az egy mögöttes cél: azt gondolom ‑ jobbikos képviselőtársam is utalt erre ‑, hogy azért itt a kormányzati centralizáció áll ennek az egésznek a hátterében. Ezzel meg mi nyilvánvalóan nem értünk egyet. Akkor a következő kérdés, hogy jó, akkor abban az első célban egyetértünk, hogy legyen az akkreditáció gördülékenyebb, gyorsabb, olcsóbb, ezt a célt milyen eszközökkel, milyen módszerekkel lehet elérni. Azt kell mondanom, hogy ez a törvényjavaslat nem jó módszer és nem jó eszköz, egyszerűen ez egy rossz megoldás erre a célra.

Ugye, itt már többen az előttem szólók közül megemlítették azt, hogy maga a NAT mint köztestület elég régóta működik már, ugye, nemzetközi szabványoknak megfeleltették a működését, feltártak ezzel kapcsolatban a kétezres években hiányosságokat, ennek megfelelően 2008-ban volt törvénymódosítás, majd ezt követően gyakorlatilag jogot kapott arra a NAT ‑ merthogy megfelel annak az európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az átvilágítás szerint, ami ezt a tevékenységet szabályozza ‑, hogy olyan tanúsítványokat adjon ki, amelyek mindenhol elfogadottak, tehát nem kell minden országban külön-külön akkreditálni. Ráadásul, itt egy előző felszólaló szintén megemlítette az üvegházhatású gázokat, ugye, 2014-ben, tehát tavaly született egy olyan döntés, amelynek következtében a NAT az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban is akkreditációs jogosultságot nyert. Tehát az semmiféleképpen nem igaz, ami kiolvasható ebből a törvényjavaslatból meg az indokolásból, hogy ne felelne meg a működése annak az európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, amire hivatkoznak.

Ugye, itt a fő hivatkozási alap, hogy nem független az Akkreditációs Testület ‑ vagy Akkreditáló Testület, bocsánat, hogy pontosan mondjam a nevét. Én elolvastam ezt a rendelet az európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amire önök hivatkoznak, nem ír elő olyan szabályt, ami azt jelentené, hogy egy akkreditáló testületnek ne lehetne tagja a piaci szereplő, ugyanis nem a köztestület végzi az akkreditálást értelemszerűen. Innentől kezdve ilyen probléma egyszerűen nem lép fel.

Abban én meg nem tudok igazságot tenni, hogy önök azt mondják, hogy az önkormányzatiság elve nem érvényesül, meg az ügyvezető az, aki egyoldalúan dönt vagy befolyásolja a döntéseket, hogy kit vesznek fel a testületi tagok közé, ők meg azt mondják, hogy automatikus. Valószínűleg erre találták fel a tárgyalásos módszert, amikor beszélni kellene, ugyanis amit szintén itt több képviselőtársam emlegetett, amikor mi is elkezdtünk ennek utánanézni meg szakértőkkel beszélni, hogy mi lehet ennek a törvénymódosításnak a hátterében, akkor a szakmai munka közben kaptuk meg mi is a Nemzeti Akkreditáló Testületnek a levelét, amiben ők azt mondják, hogy nem is egyeztettek velük. Jó, persze, erre lehet azt mondani, hogy mivel meg akarják őket szüntetni, ezért nem tartják fontosnak, hogy egyeztessenek velük, de mégiscsak az akkreditálást eddig ők végezték, és ezt nem, mondjuk, a tegnapi napon kezdték, hanem, lehet azt mondani, hogy már évtizedek óta ők végzik. Feltételezem, azért szakmai tapasztalatokkal is elég jelentős mértékben fel vannak vértezve. Úgyhogy valószínűleg ez nem volt tökéletes megoldás, hogy így került a Ház elé ez a törvény.

Akkor mi fog történni? Maga a NAT megszűnik, a vagyona átszáll az államra, és majd innentől kezdve legalábbis az akkreditálást egyébként meg nem határozott, meg nem nevezett, nem körvonalazott valamiféle szerv fogja végezni. Lehet, hogy erről nem ártott volna egy picit akár csak a szóbeli előterjesztésben beszélni, hogy miben gondolkoznak.

A probléma viszont sokkal inkább ott van, hogy értelemszerűen, ha egy új szerv jön létre, akkor először ennek a szervnek kell ‑ csúnya szólva élve ‑ az akkreditálását, az elismertetését elvégezni, és majd csak aztán adhat ki ő maga ilyen tanúsítványokat. Tehát itt lesz egy ilyen két- vagy hároméves, nem tudjuk pontosan, mennyi ideig tartó, de nagyjából két-három éves időszak, amikor magyar szerv nem adhat ki akkreditációt. Ugye, értelemszerűen, amikor a felülvizsgálatokat el kell végezni, akkor vagy nem fogják a magyarországi cégek ezt megcsinálni, vagy külföldre kell nekik menni, ami meg többletforrást igényel, hiszen értelemszerűen, hogyha el kell menni külföldre, és mindent le kell fordíttatni német, francia vagy angol nyelvre, az pénzbe kerül. Itt el lehet menni egy fordítóirodába, ahol hivatalosan fordítanak, hogy mennyi egy oldal lefordíttatása. És itt nem egyoldalas anyagokról beszélünk értelemszerűen. Ezzel a magyar cégek meg versenyhátrányba kerülnek, mert az akkreditációjukat sokkal drágábban tudják megcsináltatni, mint ‑ mondjuk ‑ a jelenlegi helyzetben.

Meg az is benne van a pakliban, hogy esetleg néhányuknak nem is lesz pénze arra, hogy ezt megcsináltassák, és ezért inkább ezt feladják. Mert itt szóba jöhetnek olyan esetek is, amikor itt nem hatalmas tőkeerővel rendelkező cégek akkreditációs eljárásairól beszélünk. Ugye, egyetemek esetében is az fontos lehet például, ha van laborjuk, akkor azt akkreditálják és méréseket végezhessenek például. Nyilván ők ezt aztán végképp nem fogják tudni kigazdálkodni. Most, ha így jobban gondolkozom, nem is nagyon sok akkreditált labor van, például természettudományi karok, mintha Szegeden lenne egy. Még kíváncsi leszek, hogy ezt hogy fogják tudni kigazdálkodni, amikor lejár a tanúsítványuk.

Aztán a következő ilyen érdekes indoklása ennek a törvénymódosításnak az ár kérdése, merthogy nem munkaórában számolnak és hogy drágán ‑ nagyjából ez az előterjesztő megállapítása. A NAT meg erre azt mondja, hogy nekik előírják, hogy ne munkaórában számolja, meg ha összehasonlítják az európai árakat, akkor ők az európai átlagárak alatt vannak. Ezzel nagyon nehéz igazából mit kezdeni. Megint csak azt tudom mondani, hogy egyébként, mivel ezt egy GKM-rendelet határozza meg, ha az ár a probléma, ezt lehetett volna rendezni talán a múltban, de akár még most is, ez nem olyan nagyon-nagyon bonyolult probléma.

Szóval, figyelembe véve ezeket a problémákat és elsősorban azt, hogy maga az akkreditációs folyamat fog Magyarországon megtorpanni, bizonytalan ideig, mert ezt nem tudjuk, ezért mi is azt javasoljuk, hogy ezt, amennyiben van rá lehetőség, inkább vonják vissza. Ezzel előre nem lépünk, az biztos. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 194 2015.06.17. 8:10  181-214

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, vegyes érzelmekkel olvastam, olvastuk ezt az előterjesztést. Főleg az ennek az oka, hogy az ember mindig kicsit kellemetlenül érzi magát akkor, amikor valamilyen kivételes eljárásról, annak a megadásáról beszélünk. Persze ilyenkor mindig érdemes mérlegelni, hogy miért akarunk valamilyen szakhatósági eljárásban vagy akármilyen más eljárásban kivételes szabályokat alkotni.

Ha megnézzük ezt a jelen előterjesztésben szereplő két projektet, akkor azt lehet mondani, hogy a 3-as metró esetében ezt el tudjuk fogadni. Ezt elmondta az előterjesztők egyike is, államtitkár úr is elmondta, többen itt már említették az előzőekben; mindenki által tudott, hogy a 3-as metró elég rossz állapotban van. Nem életveszélyes, de a BKV dolgozói tényleg hősies küzdelmet folytatnak, hogy a mindennapi működést a megfelelő feltételek mentén tudják biztosítani.

Mi egyébként ezért is szerveztünk egy sajtó­nyilvános metróbejárást még egy évvel ezelőtt, hogy ezt egy picit előregördítsük. Akkor egy kicsit nekünk rosszulesett meg személy szerint nekem is, hogy Tarlós István is azzal vádolt meg, hogy hisztériát akarok kelteni, miközben pont azt akartuk bemutatni, hogy szükség van a felújításra, és ez most nem életveszélyes, mert tényleg nagyon sok energiát ráfordítva a BKV-dolgozók megoldják, hogy működőképes legyen. Mi csak azt szerettük volna, hogy kimozdítsuk az ügyet a Lázár-Tarlós-vitából, mert ha visszaemlékszik mindenki, akkor volt ebből egy pici összezördülés, hogy ez uniós forrásból legyen, vagy a főváros finanszírozza. Aztán végül is úgy néz ki, hogy mostanra eljutottunk odáig, hogy a járműbeszerzés vagy -felújítás egy hitelfelvétellel és állami garanciavállalás mellett végül is fővárosi beruházás lesz, és ha jól értem, akkor maga az alagút-felújítás pedig valószínűleg uniós forrásból vagy remélhetőleg részben uniós forrásból fog megvalósulni, hiszen a projektlistára rákerült.

Úgyhogy összességében ez a része számunkra végül is elfogadható, és azt mondjuk, hogy bár nem szeretjük az ilyen kivételes szabályokat, de mivel tényleg ez egy halaszthatatlan dolog, hajrá, ezt támogatjuk. Abban meg erősen bízunk, hogy azok a félelmek, amelyek bennünk is bennünk vannak, meg a sajtóban is lehetett egyébként olvasni az elmúlt napokban, de nyilván értesült erről az ember már korábban, amint itt az LMP-s vezérszónoktól is hallottuk, hogy mintha próbálnának trükközni a pályázatok nyerteseivel, annak a kihirdetésével, hogy kit szeretnének kihozni, hogy ez csak félelem, és bízunk benne, hogy ez teljesen rendben lesz, és lehetőleg a legolcsóbb és legjobb megoldást választják. Nyilván mi is jobban örültünk volna, ha új szerelvényeket vásárolnak már ennyi erővel, mert annyival nem lett volna drágább, de úgy látszik, ez eldőlt.

Ami a másik ügyet illeti, ott már sokkal nagyobb problémáink vannak. Hegedűs Lorántné szerintem nagyon jól összefoglalta a problémának azt a részét, hogy mi a probléma a Nánási út versus mobilgát ügyével kapcsolatban. Azért van rossz érzése az embernek ezzel az előterjesztéssel kapcsolatban, mert mintha egy nem teljes mértékben kibeszélt és nyugvópontra jutott ügyet akarnának ezzel a kivételes eljárásrenddel végképp egy irányba eltolni. Én nem szeretném a vitát nagyon ebbe az irányba még inkább elvinni, de azért azt érzékeli az ember még Csepelről is, hogy a mai napig problémák adódnak abból, hogy nem teljesen sikerült meggyőzni sem a helyi lakosokat, sem a környezetvédő szervezeteket, hogy ez a mobilgát az ideális megoldás. Itt részben természetvédelmi, részben műszaki kérdések merülnek föl folyamatosan, és főleg, amióta a mértékadó árvízszint miatt ezt magasabbra is meg valószínűleg egy picit hosszabbra is kell építeni, ezek a műszaki problémák az uszadékokkal meg fákkal meg mindenféle egyéb dolgokkal nyilván még intenzívebben merülnek föl.

Tehát volt ez a műszaki probléma, a másik meg egy környezetvédelmi probléma, itt szintén elhangzott a fák kérdése, illetve a feltöltés és a partkiegyenlítés kérdése. Nyilván én nem fogok ebben állást foglalni, meg nem is az én dolgom, azt gondolom, hogy ezt eldöntsem, meg valószínűleg nem is a parlament, hanem ezt valószínűleg a helyieknek a Fővárosi Közgyűléssel, a helyi önkormányzattal meg a szakhatóságokkal együttműködve kell megoldani. Kicsit úgy látom, hogy ezt nem sikerült még nyugvópontra helyezni.

Azért furcsa ez az egész kérdés ‑ és ez most nem csak és kizárólag az előterjesztőknek meg az aktuális kormánynak szól ‑, hogy ez évtizedek óta tényleg kérdés. Nagyon meglepő az, hogy hosszú-hosszú évtizedek óta még mindig ott tartunk, hogy abban sem sikerült megállapodni, hogy hogyan történjen meg ez az árvízmentesítés úgy, hogy az mindenki számára megfelelő legyen. Ezért van az emberben különösen rossz érzés, hogy most ilyen kivételes eljárási szabályokkal akarják gyorsítani ezt az egészet, mert először valószínűleg ki kellett volna beszélni alaposan ezt a kérdést, tehát lett volna bőven idő a korábbi mindenkori kormányoknak ezzel foglalkozni.

(17.40)

Ami aztán nagyon furcsa számunkra ‑ erre egyébként szintén az LMP-s vezérszónok, Schmuck Erzsébet utalt ‑, a legfurcsább része ennek az előterjesztésnek a csillaghegyi öblözet árvízvédelmi beruházása kapcsán a régészeti feltárásokra vonatkozó rész. Azért van az emberben egy furcsa érzés, mert nem olyan régen, talán néhány napja beszéltünk megint arról, hogy az autópálya-építések kapcsán is a régészeti feltárások felgyorsítása megtörténik. A régészettel foglalkozók ‑ hát hogy is fogalmazzak finoman? ‑ nagyon rosszul vették, hogy bizonyos értelemben ki akarják őket rakni az autópálya-beruházásokból. Ennek az előterjesztésnek is van egy ilyen áthallása. Nem biztos, hogy örökségvédelmi szempontból ideális, ha a régészeti feltárást gyakorlati értelemben mintha kivonnánk ebből a beruházásból, hiszen úgy van megfogalmazva az egész, hogy jó, jó, lehet feltárni a régi szinteket, meg lehet keresni a különböző épületmaradványokat és egyéb tárgyakat, de az ne zavarja a beruházást. Hát nyilván zavarni fogja, ergo nem nagyon lesz érdemben régészeti feltárás.

Komoly dilemmában vagyunk ezzel az üggyel kapcsolatban, mert a 3-as metró felújítása kapcsán ‑ mint említettem ‑ abszolút semmi kifogásunk nincs, de a csillaghegyi öblözethez kapcsolódó árvízvédelmi beruházás bennünk komoly kételyeket ébreszt, és nem biztos, hogy az az ideális megoldás, ha így gyorsítjuk fel, ilyen szabályok mentén, és úgy próbáljuk ezt megoldani, hogy ez nincs tökéletesen kibeszélve. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 212 2015.06.17. 1:28  181-214

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Csak azért kértem szót, hogy röviden reagáljak arra, amit Bárándy Gergely mondott.

Értelemszerűen senki nem gondolja azt, szerintem a hozzászólók közül sem mondta senki azt, hogy nem kell megoldani a Római-part problémáját. Tehát természetesen, ha már úgy alakult, akkor valahogy ezt rendezni kell. De nyilván az egyik oldalról azért azzal is tisztában kell lenni, hogy ezek az emberek kellett hogy tudják, amikor odaköltöztek vagy ott ilyen beruházóktól vásároltak. Én folyó mellett nőttem föl, az ember körbenéz, és pontosan érzékeli, hogy… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: De nem a Duna volt. ‑ Derültség.) Hát, nem a Duna volt, de minden folyó mellett ez sajnos így működik. Az ember pontosan érzékeli, ha helyiekkel beszélget, vagy egyébként a tulajdoni lapot megnézve pontosan lehet tudni, hogy ez ártér vagy nem ártér.

Ezért mondja az ember azt, hogy amikor ezt a problémát meg akarjuk oldani, és ez egy régi, hosszú évtizedek óta fennálló probléma, akkor furán néz ki, amikor kivételes szabályokat akarunk rá alkotni, merthogy ezt már régen meg kellett volna alkotni. Tehát csak ez a probléma lényege.

Mondom, ami az én személyes problémám volt ezzel az egésszel, különösen a kivételes szabályok között, az a régészeti feltárásoknak a kvázi mellőzése, tehát ez volt az, ami nekem egy kicsit furcsa. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 272 2015.06.17. 11:01  261-274

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Megmondom őszintén, én nagyon szomorú vagyok, két ok miatt. Az egyik, hogy már megint egy olyan előterjesztés van előttünk a plenáris ülésen, ami egy egyedi esetre próbált törvényt módosítani. Tele van most már a magyar jogtár mindenféle kivételekkel, speciális törvényi szabályozásokkal, és azt gondolom, hogy ez nem jó irányba viszi Magyarországot. Például felmerül e kérdés kapcsán, amit néhány képviselőtársam már megemlített ‑ Németh Szilárd említette is nagyon őszintén az expozéjában ‑, hogy ez egy egyedi esetre született módosító javaslat. Vajon felmérte-e valaki, hogy egyáltalán hány alapítvány lehet érintett, amely a törvény hatására bármilyen változást fog elszenvedni?

(20.50)

Azt gondolom, hogy nem, hiszen teljesen egyértelmű, hogy itt egy egyedi esetnek a jogszabály-módosítással történő kezeléséről beszélünk, tehát ez az egyik ok, ami miatt én szomorú vagyok. A másik ok meg nyilván az, hogy csepeliként, mind a ketten Csepelen lakunk, egyikünknek se jó, ha Csepelről ilyen kontextusban megy a vita a Házban, mennyivel jobb lenne, hogyha csak és kizárólag valamilyen pozitív ügy kapcsán beszélnénk.

Itt többen belementek már a részletekbe, én nagyon nem szeretném ezt ismételgetni, pont azért, hogy Csepelről nehogy véletlenül ez maradjon meg azoknak az embereknek az emlékezetében, akik esetleg interneten követik a közvetítést. Világosan elmondták az ellenzéki képviselőtársaim, hogy mi áll ennek az ügynek a hátterében. Általam megfoghatatlan ok miatt a csepeli Fidesz egyfajta kommunista fészeknek tekinti a munkásotthont és ebből adódik ez a probléma, és mivel nem jutottak dűlőre egyéb más megoldásokkal ‑ sajnos a tárgyalás kevésbé tartozott bele ebbe a megoldási eszköztárba ‑, ezért most eljutottunk odáig, hogy egy ilyen egyedi, eseti törvénymódosítás került a Ház elé.

Korábban én már ajánlottam képviselő úrnak, egyébként beszéltem erről pár mondatban Borbély Lénárddal is, hogy én nagyon szívesen beszélgetek és segítek, ha bármilyen ügy van. Ebben az ügyben is fel tudom ajánlani, hogy üljünk le ‑ megpróbálok valamit segíteni, hogyha igényt tartanak rá ‑ a Munkásotthon Alapítvány képviselőivel, és próbáljunk meg valamilyen kompromisszumos megoldást találni, és hagyjuk ezt a törvénymódosítást. Én tudom, hogy ez nem egyszerű folyamat, nagyon bemerevedtek már az álláspontok Csepelen, innen nehéz már visszajönni, ez teljesen egyértelmű, ettől függetlenül én naiv vagyok, és azt gondolom, hogy ha nem is rövid idő alatt, de talán sikerülne egy olyan megoldást találni, ami mindenkinek megfelel, és nem egy ilyen törvénymódosítással próbálják meg erővel rendezni ezt a helyzetet.

Egy dologról beszélnék még egy picit talán részletesebben, magáról a munkásotthonról, mert ha esetleg valaki követi a vitát, akkor nem biztos, hogy teljesen világos számára, hogy egyáltalán mi a probléma lényege. Azt kell tudni a munkásotthonról, amelyik egyébként tényleg, itt talán Szávay képviselőtársam mondta, hogy egy nagyon szép szecessziós, egyébként védett színházteremmel rendelkezik, maga a munkásotthon igazából soha nem volt önkormányzati tulajdonban. Annak idején, még az első világháború után a Szociáldemokrata Párt, különböző szakszervezetek meg állampolgárok, szakszervezeti tagok adományaiból, felajánlásaiból jött létre, kis téglajegyeket is lehetett vásárolni. Ez egy teljesen normális, bevett dolog volt egyébként a szakszervezeti mozgalmak esetében, tehát ez nem egy egyedi csepeli ügy volt, nagyon sokszor a szakszervezetek így teremtették meg maguknak azt a helyet, azt a közösségi teret, ahol összejöveteleket tudtak szervezni, kulturális eseményeket tartottak.

Nagyon érdekes, hogy már az 1920-as évek legelején, amikor a Csepeli Munkásotthon megnyitotta a kapuit, már akkor összerúgta vele a port a csepeli községi vezetés, már akkor próbált birtokon belülre kerülni. Akkor mondjuk, a moziengedély megvonásával meg mindenféle lakáshivatali engedélyezési eljárás bevetésével próbálta saját tulajdonba vonni ezt a munkásotthont, csak éppen a munkások fogták magukat, kivonultak, körbevették élőlánccal, és ezért nem volt ennek eredménye.

Ezt követően fölépített magának Csepel község egy saját kultúrotthont, és ugyan ez már nem létezik, mert lebombázták a második világháborúban, de egyébként a későbbiekben épültek kultúrotthonok, kultúrházak, és a mai napig is egyébként vannak önkormányzati tulajdonban lévő kulturális intézmények. Ezért sem érthető, hogy miért ennyire fontos a városvezetésnek, hogy erőnek erejével ilyen törvényjavaslattal próbálják meg önkormányzati hatáskörbe vonni ezt az intézményt.

Végül még egy picit a történelméről, hogy teljesen lehessen érteni a dolgot. A két világháború között nem sikerült ezt az önkormányzat hatáskörébe vonni, értelemszerűen a második világháború után ilyen kérdés föl se merült, majd ’69-től állami tulajdon lett, és a Csepel Művek lett a kezelője magának a munkásotthonnak. Végül is aztán a rendszerváltozás előtt nem sokkal, 1989-ben a Csepel Művek kommunális vállalata lett voltaképpen, aki a tulajdonos lett, és akkor gondolkoztak azon, hogy hogyan lehetne kezelni azt a helyzetet, amit a változó jogszabályok előidéztek, és ezért született az a megoldás, hogy egy alapítványt hoznak létre. Tíz csepeli cég hozta ezt létre, és bevitték gyakorlatilag tulajdonként az alapítványba a Csepeli Munkásotthont, tehát magát az épületet. Ezt 1992-ben be is jegyezte egyébként a bíróság, és innentől kezdve az alapítvány az üzemeltetője.

Itt van egyfajta szétválás a budapesti szakszervezeti vagy egykori szakszervezeti ilyen kulturális intézményekhez viszonyítva vagy képest, mert volt olyan kulturális intézmény, amelyik az önkormányzatokhoz került, mert a szakszervezetekkel úgy állapodtak meg annak idején, ezt találták jó megoldásnak. Itt speciel az alapítvány tulajdonába került ez a munkásotthon, és voltaképpen azóta maga a munkásotthon betölti a funkcióját. Most persze lehet azon hosszasan vitatkozni, hogy ez milyen színvonalú meg elég program van-e ott, de nem hiszem, hogy a mi feladatunk, meg nem hiszem, hogy a Magyar Országgyűlésnek ezzel kellene foglalkozni, a Csepeli Munkásotthon ellátja a feladatát.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Közhasznú alapítványként olyan feladatokat is ellát valóban, amit a törvény önkormányzati feladatként határoz meg. Egyébként ezt a korábbi városvezetések 2010 előtt el is ismerték, hiszen támogatták a Csepeli Munkásotthon működését, amelyik egyébként a bevételének a nagyobb részét a mai napig is saját bevételből teremti elő, és egy kisebbik része az, amit pályázati forrásból az ilyen területi művelődési intézményeknek kiírt pályázatokon nyer.

Így jutunk el 2010-ig, amikor kialakul ez a bizonyos ellentét a csepeli városvezetés és a munkásotthon között, és innentől kezdve merevednek be teljes mértékben az álláspontok, és ez vezet el oda, hogy valóban, ahogy Bárándy Gergely is említette az előzőekben, voltaképpen eljutott odáig a csepeli városvezetés, hogy még finoman meg is zsarolta a Csepeli Munkásotthont. Én ezt nem tartom jó megoldásnak, azt meg végképp nem tartom jó megoldásnak, hangsúlyozom még egyszer, hogy egy ilyen törvénymódosítással próbálja ezt a képviselő úr kezelni.

Mondom, én még egyszer csak meg tudom azt erősíteni, hogy ha kell és igényt tartanak rá, én nagyon szívesen megpróbálok közvetíteni önök között. Beszéljünk erről, és találjunk olyan megoldást, ami mindenkinek megfelel. Azt nem hinném, hogy egy európai jogállami megoldás, hogy egy ilyen eseti törvénymódosítással próbálják gyakorlatilag rekvirálni a művelődési házat, és így akarnak belenyúlni a vezetés összetételébe, ez biztos, hogy tovább fokozza azt a háborús helyzetet, ami sajnálatos módon a mai napig is a csepeli közéletben benne van.

Azt gondolom, hogy sokkal jobb lenne, hogyha ezt a nagyon merev, nagyon kemény pártalapú megosztottságot megpróbálnánk valahogy szépen lassan finomítani, mert előbb-utóbb sajnálatos módon ez a csepeli közéletnek a végleges leromlásához fog vezetni, és én ezt nagyon szeretném elkerülni, és feltételezem, képviselő úr is partner lesz ebben a jövőben. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 40 2015.06.30. 3:04  21-44

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megpróbálok nagyon rövid és tömör lenni, arra is tekintettel, hogy csak három percem van. Én azt gondolom, hogy két érdemi dolgot lehet egy olimpiai rendezés kapcsán megbeszélnünk. Az egyik, hogy van-e egyáltalán esélyünk arra, hogy megnyerjük ezt a pályázatot, a másik, hogy mennyit hoz, mennyit visz egy ilyen rendezés, magyarul: ennek a költségvetése hogyan nézne ki.

Az, hogy megnyerhető-e ez a pályázat, lehet mellette és ellene is érvelni. Itt hallottuk Ikotity képviselőtársamat, aki eléggé szkeptikus, én inkább az ő véleményét osztom. De inkább azt javasolnám mindenkinek, hogy őszintén egy kávé mellett üljön le sportdiplomatákkal, nem újságírók meg nem tévékamerák előtt, el fogják mondani őszintén a véleményüket, hogy mit gondolnak erről. Ez nem az én dolgom, hogy közvetítsem. Én is egy picit attól félek, hogy nagyon belelovalják magukat egyes politikusok, hogy ez az olimpia már tuti, hogy a miénk ‑ jóformán itt tartunk. Tehát ennél valószínűleg óvatosabban kell ezt megfogalmazni.

A következő kérdés, hogy mennyibe fog ez nekünk kerülni. Megmondom őszintén, én terület- és településfejlesztő szakember lennék eredeti végzettségemet tekintve, én ilyen vezetői összefoglalót még életemben nem nagyon láttam. Megtanultam ezt egyébként, hogy hogyan lehet azt kitapintani, hogy mi mögött van valódi számítás, mi mögött nincs, emögött érezhetően nincs számítás.

Ugye, itt beszél mindenki 1300 oldalas tanulmányról. Hol van az az 1300 oldalas tanulmány? Kértük, nem kaptuk, sőt még le lettünk tolva, hogy egyébként mi biztos úgyse támogatjuk, ezért ide se adják. Arról volt szó, hogy döntés előtt ezt megkapjuk. Hogy hozunk a parlamentben arról döntést, hogy 3000 milliárd forintot mire költünk? Ugyanis ennyi szerepel a vezetői összefoglalókban is, 2844 milliárd, egyrészt a rendezés költségére, másrészt az előrehozott és alapeseti beruházásokra. És ennyit akarnak elkölteni úgy, hogy semmit nem tudunk róla.

Egyébként, ettől függetlenül, én még megengedő lennék, mert azt gondolom, hogy jó, persze elhangzott, hogy milyen fontos a sport, rendben, szervezzük meg, de akkor vállalják a garanciát az egészért. Én ezért adtam egy módosítót ehhez a határozati javaslathoz. Ha annyira biztosak benne, hogy úgyis megépül Csepelen a Galvani híd meg a csepeli-ráckevei HÉV összekötése, vállaljanak rá garanciát, hogy függetlenül attól, hogy megnyerjük-e a pályázatot vagy sem, épüljenek meg ezek a beruházások. Mi történt? A Törvényalkotási bizottság azt mondta, hogy ezt nem támogatja. Tehát nem vállal a kormány garanciát arra, amit a pályázat alapeseti szinten végrehajtandó projektnek gondol. Ezért van az, hogy ez 3000 milliárd forintot jelent, és ezért van nekem elég erőteljes problémám ezzel kapcsolatban.

Úgyhogy ezt jó lenne megfontolni, és először lássuk azt a tanulmányt, majd utána tudunk róla dönteni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból. ‑ Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 28 2015.07.03. 1:46  21-32

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon rövid leszek. Itt már az általános vitában is meg előttem is a két ellenzéki hozzászóló elmondta a probléma lényegét. Bevallom őszintén, nekem mint Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjének elég kellemetlen, hogy erről kell itt tárgyalnunk. Az a helyzet ugyanis, hogy ezt az egész problémát tárgyalásos úton kellett volna megbeszélni.

Én ezt javasolom a kormány képviselőjének is ‑ aki egyébként az előbb nem is kívánt hozzászólni az ügyhöz ‑, hogy majd beszéljenek Németh Szilárddal, hogy milyen tárgyalásokat folytattak ez ügyben. Voltaképpen nem volt tárgyalás, folyamatosan ultimátumokat adtak át, meg zsaroltak, ahelyett, hogy ezt megoldották volna tárgyalásos úton, képviselő úr, mert ‑ a félreértések elkerülése végett- én is azt gondolom, hogy meg kell találni azt a módot, hogy az önkormányzat is valahogy ráhatással lehessen arra, hogy a Munkásotthonban mi folyik. Mi a választási programunkban is azt mondtuk, hogy valamilyen módon az önkormányzat kerüljön birtokon belülre, de nem ilyen módon, nem ilyen törvényalkotással, hanem kompromisszumokkal, és tárgyalásokon kell ezt megbeszélni.

Az elmúlt napokban például ahelyett, hogy az önkormányzat tárgyalásokra törekedett volna, most éppen egy irányított kérdéssel a csepeli lakosokat hívja telefonon. És egyébként lehetett látni, hogy mennyire fel vannak háborodva a csepeliek: két tüntetés is volt az elmúlt másfél hétben, mind a kettőn egyébként több százan voltak jelen.

Tehát én arra biztatnám a kormány képviselőjét, hogy kérje meg Németh Szilárdot, hogy kezdődjön már meg a tárgyalás. Én korábban is felajánlottam a segítségemet, most is felajánlom, ne így oldjuk meg, hanem tárgyalásos úton. Szerintem ez a normális és európai megoldás. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 40 2015.09.28. 1:52  39-42

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az állami média - mert valljuk meg őszintén, közmédiának nehéz lenne nevezni ezt a médiaszolgáltatást - jelentős költségvetési támogatással működik, csak ebben az évben és jövőre is egyébként éves szinten nagyjából 70 milliárd forintos állami támogatásból működik. Meglepve tapasztaltuk azonban, hogy még ez a 70 milliárd forint sem elég az állami média vezetőinek.

Mi magunk egyébként már többször próbáltunk választ kapni az MTVA-tól arra, hogy milyen nézettségi adatokra alapozták meg az új műsorstruktúrájukat, milyen piackutatást végeztek ezzel kapcsolatban, de folyamatosan csak azt kommunikálták velünk, hogy ők értéket közvetítenek, nekik ilyenre nincsen szükségük. Az MTVA sajtóosztálya képes volt még azt is leírni, hogy ezeknek a piaci elemzéseknek egyébként az ő esetükben nincs is semmiféle hasznavehetősége.

Ilyen előzmények után derült ki mindenki számára, hogy az MTVA mégsem képes fenntartani az új műsorstruktúráját, ezért a kormány azt javasolja, hogy nagyjából 47 milliárd forintos adósságát konszolidálja az állam, merthogy súlyos anyagi helyzetbe került az MTVA. A probléma csak az, hogy saját magát sodorta ilyen helyzetbe, mert képtelen fenntartani a működését, még ennyi állami támogatás mellett is. Emellett ráadásul nézhetetlen, részrehajló műsorokat gyártanak, voltaképpen egy fideszes propagandamédia az egész közmédia.

Ezért mi követeljük, hogy ezt az adósságkonszolidációt állítsák le, és egyben kérdezném államtitkár urat, hogy egészen pontosan mi indokolja, hogy ezt az 50 milliárd forintos adósságállományt mi átvállaljuk, és ennyivel támogassuk ezt a pazarló közmédiát. Tisztelettel várom válaszát. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 213 2015.10.05. 2:02  210-223

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Küzdöttem egy kicsit a mikrofonnal, elnézést; úgy látszik, ezt kézben kell most tartanom.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy biztos: a nyugdíjkérdéssel foglalkoznunk kell a parlamentben. Nyilván nem feltétlenül ilyen szűk körben és ennyire leegyszerűsítve, hogy csak és kizárólag a korkedvezményes és/vagy előrehozott nyugdíjakról beszéljünk, mint ami ebben a határozati javaslatban szerepel, de abban, hogy beszélnünk kell, azt gondolom, egyetértünk mindannyian. Ha másért nem, azért, mert ha mostanában az ember leül beszélgetni másokkal, legyen az a kortársa vagy kortársai csoportja, vagy éppen idősebb emberek, akkor a nyugdíjkérdést biztosan mindenki elő fogja hozni vagy azért, mert az emberek nem tudják, hogy egyáltalán lesz-e nyugdíjuk, ha megöregszenek, vagy azért, mert nem tudják, hogy a mostani nyugdíjukat mennyi ideig tudják még megkapni.

Az ugyanis jól látható, hogy a nyugdíjrendszerünk hosszú távon, több évtizedre előre semmiképpen nem tekinthető stabilnak. Folyamatosan öregszik a társadalom, egyre kevesebb ember tart el egyre több embert, és különösen a férfiak esetében, különösen azok körében, akik nehéz fizikai munkát végeznek, ez tényleg nagyon markáns probléma.

Ezért szerveztünk egyébként mi, az Együtt és az Együtt pártalapítványa egy konferenciát ezzel kapcsolatban, ahol az előterjesztő, aki az előbb beszélt, Sneider alelnök úr is ott volt. Már ott elkezdtünk erről vitatkozni, hogy hogyan kellene átalakítani a nyugdíjrendszert. Van erről elképzelésünk, ezt nagyon szívesen elmondanánk itt a parlamentben is. Ezért mindenkit csak bátorítunk arra, hogy ezt is és majd a későbbiekben a hasonló más előterjesztéseket is szavazzuk meg, vitatkozzunk és beszéljünk erről. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
101 249 2015.10.05. 2:13  246-253

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is a részletes vitára utalnék akkor vissza, mert elhangzott ott néhány dolog. Mivel nem vagyok levéltáros, én geográfus vagyok, ekkor erre azt mondtam a helyettes állam­titkár asszonynak is, hogy én készséggel elhiszem, amit mond, de azért utánanézek még egyszer. És akkor valóban utána is néztem még egyszer, és továbbra is van bennem két kérdés igazából.

Az egyik, hogy akárhogy is nézzük - és mondom, több szakértővel beszéltem megint -, nekem ez nagyon úgy tűnik, hogy ez egy szaklevéltár létrehozása, nem az irattári felügyelet átadása, amiről ez a javaslat szól. Az egyik kérdés lenne persze ezzel kapcsolatban, hogy akkor ezt miért nem miniszteri hatáskörben oldjuk meg, de ez egy másik kérdés. Úgy tűnik tehát, hogy ez egy szaklevéltár létrehozása. Amennyiben ez szaklevéltár létrehozása, akkor továbbra is felmerül bennem az a kérdés, amit föltettem a részletes vitában is, hogy akkor ez hogyhogy nem jár költségvetési vonzattal, legalább a jövő évi költségvetési vonzata hogy nincs meg. Hiszen ha létrehozunk egy új levéltárat, még ha fizikailag ugyanott is van, mint ahol eddig tárolták a papírokat, de akkor is biztosítani kell ott a munkavállalókat, kutatószobát, mert egy levéltárban mindig van kutatószoba, tehát valahogy ezt a költségvetésben, legalábbis az én logikám szerint, érvényesíteni kellene a Veritas Intézetnél legalább a jövő évben.

A másik pedig az, hogy megint utánajártunk ennek a társadalmi egyeztetés dolognak, mert sem a KKDSZ, sem a Magyar Levéltárosok Egyesülete nem tud arról, hogy vele egyeztettek volna. A helyettes államtitkár asszony azt mondta, hogy de hát nem is kellett velük, viszont utánanéztem, és az előterjesztői levélben Semjén Zsolt szó szerint azt írja: „a törvényjavaslat az érintett szakmai érdek-képviseleti szervezetekkel egyeztetésre kerül”. Akkor voltaképpen kivel egyeztettek? Vagy akkor most Semjén úr tévedett, amikor ezt leírta, vagy Závogyán Magdolna helyettes államtitkár asszony emlékezett rosszul? Ez továbbra is érdekes, mert nehezményezik igazából ezek az érdek-képviseleti szervezetek, hogy velük senki nem egyeztetett egy szaklevéltár létrehozásáról. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 40 2015.10.12. 1:09  21-42

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen a kormánypártoknak meg a kormánynak joga van olyan minisztériumi struktúrát felállítani a parlamenti többségével, amit szeretne, az ellenzéki pártoknak pedig joga van ahhoz, hogy ezt kritizálják. Mi a magunk részéről ezt eddig is megtettük, meg a jövőben is meg fogjuk tenni. Azt viszont nagyon határozottan gondoljuk, hogy azért, mert két ember nem képes, nem hajlandó egymással dolgozni, nem képesek együttműködni, akkor azt nem az adófizetők pénzéből kell rendezni, nem kell külön minisztériumokat létrehozni, hanem ezt beszéljék meg egymással, lehetőleg egy kávé vagy egy sör mellett. Nem hinném, hogy az adófizetők pénzét arra kellene pazarolni, hogy az ilyen feloldatlan problémákkal még elvigyük a pénzt olyan területekről, amik sokkal fontosabbak lennének - oktatás, egészségügy, hosszasan lehetne ezt sorolni -, úgyhogy összességében csak azt tudom mondani erre a javaslatra, hogy értelemszerűen az Együtt képviselői nem fogják támogatni ezt a törvénymódosítást. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 216 2015.11.02. 5:16  215-226

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném megköszönni az MSZP-s kollégáknak, hogy aláírásukkal támogatták, hogy itt a plenáris ülésen is beszéljünk erről az előterjesztésről, amit a bizottság fideszes többsége nemes egyszerűséggel lesöpört a napirendről. Másrészt pedig szeretném je­lezni, hogy ugyanezt a beszédet ma szó szerint Árpa Levente elmondta a Kossuth téren a Quaestor-károsultaknak egy rendezvényén.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Azért vagyunk ma itt, hogy ismételten felhívjuk a társadalom, a közbeszéd figyelmét arra az ügyre, ami a rendszerváltozás óta eltelt évek legsúlyosabb brókerbotránya, a Quaestor-botrány. Maga a botrány is csak a rendkívül súlyos kormányzati és felügyeleti mulasztások következtében alakulhatott ki, illetve a Fidesz vezető politikusai, kormánytagok is érintettek lehetnek ebben az ügyben, legalábbis ennek a gyanúja felmerül. Számtalan per indult a témában, ennek többsége még ma is folyik.

Sorolhatnánk naphosszat a kínos kérdéseket, például: hogyan engedhette meg a felügyeletet ellátó jegybank, hogy ennyi kötvényt bocsáthasson ki a Quaestor? Hogyan nem vette észre szintén a jegybank, hogy százmilliárdos méretekben csalták ki a pénzt az emberektől a semmi eladásával? Ha a kormányzati vezetőknek értesüléseik voltak a csődről, akkor vajon miért nem tájékoztatták erről a közvéleményt? Hogyan történhetett meg, hogy állami szervek még gyorsan a csőd napján megkapták a pénzüket, amikor magánszemélyek többsége már nem kapta meg; vagy ha igen, akkor bíróság előtt kell magyarázkodniuk emiatt, mialatt a kereskedőház a mai napig megúszta a jogi felelősségre vonást?

Miért nem csinált hetekig semmit a Polt Péter vezette főügyészség az ügyben? Hogyan lehetett egypár napig a Quaestor vezérigazgatója egy addig festőként dolgozó ember, Orgován Béla? Hogyhogy nincs semmilyen jogi és személyi következménye az ügynek a jegybanknál az ügyészségen, a külügyben és úgy általában a kormányban? Tényleg mindenki jogszerűen és szakszerűen tevékenykedett ebben az ügyben? Mostanra kiderült, hogy nemcsak maga a botrány, hanem a botrány kormányzati kezelése és a kormányzat kommunikációja is szó szerint botrányos. Látszólag egy kártalanítási ügyről van szó, de valójában a tét sokkal nagyobb. A kormány és egyben a teljes magyar politikai kultúra megítélése, hitelessége múlhat ezen. Idén tavasszal a botrány csúcspontján a kormány, hogy mentse a menthetőt, azt a politikai ígéretet tette, hogy visszamenőlegesen, a hatályos törvényeket átírva, 30 millió forintig kártalanítani fog minden Quaestor-károsultat. Lehetett szeretni ezt a törvényt, és lehetett nem szeretni.

Mi, az Együtt képviselői nem szavaztuk meg a törvényt, de a kormánytöbbség elfogadta. Akkor megnyugodtak a károsultak, mostanra kiderült, hogy tévesen és csak átmenetileg. Mert közben kiderült, hogy a Fidesz valójában nem akarta teljesíteni, nem akarta betartani saját ígéretét. Úgy írták meg a szóban forgó jogszabályokat, hogy a gyakorlatban lehetetlenné tegye a teljes kártalanítást. Éppen a meg­felelő kormányzati garancia hiányzik belőle. Nehéz elhinni, hogy ez véletlenül történt. Nehéz elhinni, hiszen korábban minden pénzügyi biztosítási alap ‑ értsd ez alatt az OBA-t és a Bevát is, szóval, min­den pénzügyi biztosítási alap ‑ működéséhez meg­adta a szükséges garanciákat az állam, nevezetesen a készfizető kezességvállalást, csak pont a Quaestor-alap esetében nem.

A Fidesz vezetői saját szándékuk elismerése helyett, a megszokott, gyalázatos módon most is hamis kibúvót, ürügyet keresnek. Most éppen a bankok alkotmánybírósági beadványára fogják a késlekedést, holott mindenki tudja, hogy egy ilyen beadványnak nincs halasztó hatálya. Ezt minden jogi fórum meg is erősítette. Nem ez a valódi indok, hanem az, hogy a Fideszben nincs és soha nem is volt valódi szándék a kártalanításra. Így jutottunk el oda, hogy ma jó, ha a teljes kár 30-35 százalékát kifizették a károsultaknak, és nagyon sok olyan károsultnak is egyébként, akinek jóval kevesebb volt a kára, mint 30 millió forint.

Az Együtt által benyújtott törvénymódosító javaslat megadná a megfelelő kormányzati garanciát, a készfizető kezességet, ami a gyakorlatban is lehetővé tenné ezt a bizonyos kártalanítást. Magáért a döntésért a Fidesznek kell vállalnia a politikai és pénzügyi felelősséget. A mi törvénymódosítónk csak egy eszköz erre. A tét nem kicsi: a szavazáson ki fog derülni, hogy a duma és a kormányzati ámítás mellett a Fidesz valójában mit gondol a saját politikai ígéreteiről, a saját politikai hitelességéről. Ahogy Orbán Viktor mondta korábban: ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek. Igen, ezt most látni fogjuk.

Egy esetleges nem válasz azt jelentené, hogy Magyarország továbbra is egy következmények nélküli ország. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 226 2015.11.02. 1:52  215-226

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen, köszönöm a szót, elnök úr, ígérem, hogy nem fogom kihasználni a négy percet, még elég hosszú lesz a mai nap, ami előttünk áll.

Az ellenzéki frakcióknak természetesen köszönöm, hogy támogatják ezt a javaslatot. Itt nyilván nem is elsősorban az én személyes ügyemről, meg nem az Együttnek a személyes ügyéről, hanem a Quaestor-károsultaknak az ügyéről van szó, az ő problémájukkal kell foglalkoznunk.

Annyit jegyeznék csak itt meg Hollik képviselőtársam hozzászólására, hogy mint említettem, az alkotmánybírósági beadványnak halasztó hatálya nincsen, tehát ez nem érdemi hivatkozási alap. Másrészt szerintem az politikailag is kínos egy kicsit, hogy ha egyrészt a politikai hasznát learatják annak, hogy azt mondják, és elhitették tízmillió magyar állampolgárral, hogy itt mindenki meg van mentve, nyugodjon meg mindenki, miközben nem fizették ki ezeknek az embereknek a kárát, és erről egyébként a közvélemény előtt pedig hallgatnak (Gőgös Zoltán: Sőt, hazudnak! ‑ Dr. Legény Zsolt: Hazudnak!), és a magyar lakosság erről nincs is tájékoztatva megfelelő módon. Esetleg, mondjuk, hasonló óriásplakát-kampányba lehetne kezdeni, mint a menekültkérdés kapcsán, és kiírni, hogy „nem fizettük ki a Quaestor-károsultakat”. Ha mondjuk, ezt csinálnák, akkor lenne pariban a dolog, és akkor lehetne arról beszélni, hogy mindenki megfelelő módon tájékoztatva van, és erkölcsileg teljesen elfogadható módon járt el a kormány, mert ugyan megszavazta ezt a törvényt, lehetett tudni előre, hogy ez nem fog működni (Dr. Szakács László: Mi megszavaztuk, csak végre kellene hajtani!), majd aztán utána látványosan nem is működik. A károsultak meg várnak a pénzükre, és ők aztán végképp nem tehetnek erről az egészről ‑ ellentétben az önök haverjaival, akik a Quaestorban matattak, két kézzel könyékig nyúlkálva a pénzeszsákban.

Köszönöm szépen. (Dr. Legény Zsolt: A pénzes bödönben, nem csak a pénzeszsákban!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 84 2015.11.19. 7:45  71-90

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mint ahogy elhangzott, valóban, az előttünk fekvő törvénymódosítás több törvényt is módosítana. Én a fordított sorrendben követném ezt végig, mint ahogy Hoffmann Rózsa képviselőtársam tette, ugyanis az én szemszögemből ez a bizonyos francia-magyar filmegyezmény, illetve a múzeumokat, közgyűjteményeket, könyvtárakat érintő módosítás az, ami különösebben vita tárgyát nem képezheti. Azt gondolom, semmiféle kifogásolnivalónk ezzel kapcsolatban nincs. Voltaképpen egy teljesen életszerű módosításcsomag az, ami ezeket a törvényeket érinti.

Ami az NKA-t érinti, az NKA működésének szabályozását, annak módosítását, ott már sokkal nagyobb problémák vannak, úgyhogy én is inkább itt időznék többet, mint ahogy az ellenzéki képviselőtársaim többsége is tette az előző, lassan már egy órában. A bevezetésben mindenféleképpen célszerű azt tisztázni, hogy annak idején az NKA azért jött létre, hogy biztosítsák a költségvetéstől való függetlenségét a kultúra támogatásának, ezért lett független alap, hogy ne a költségvetési törvény mindenkori vitájánál essen egymásnak a kormánypárt és az ellenzéki pártok, hogy ki mennyi pénzt kapjon a magyar kultúrában.

És egyébként nagyon érdekes, hogy voltaképpen majdhogynem ugyanazok az emberek hozták ezt létre, akik most ezt a módosítást végrehajtatják a kormánnyal. Maga Fekete György büszke nagyon arra, hogy ez voltaképpen hozzá is kötődik valamilyen szinten, hogy annak idején létrejött. És persze, volt mindenféle kritika az elmúlt, mondjuk azt, hogy bő két évtizedben az NKA-val kapcsolatban. Részben folyamatosan panaszkodtak nekem magamnak az elmúlt egy évben is egyébként a pályázók, akik nyertek, hogy a finanszírozás néha lassú, meg nehézkes, s a többi, de ezek technikai részletek, ezek nem a támogatás semlegességét vagy az elfogultságát érintő kritikák voltak. Persze, ezeket mindig lehet javítani, és ez kormányfüggetlen volt, azt hiszem, sok szempontból, hogy ilyen kritikák előfordultak.

És persze, időnként fölmerültek olyan kritikák is, hogy a támogatások terén ilyen-olyan időszakokban előfordultak, mondjuk azt, elfogult döntések, de rendszerszinten, azt gondolom, nem volt probléma az NKA-val. Az úgy működött, ezt nagyjából azért mindenki elismerte, tudták azt, hogy nagyjából milyen szabályok szerint lehet pénzért fordulni, és azon összeg erejéig, ami rendelkezésre állt, azt a magyar kultúra résztvevői megkapták. A jövő évi költségvetésben ez nagyjából 10 milliárd forint, amiről beszélünk. Talán ez még nem hangzott el, 9 milliárd 750 millió, ha jól emlékszem, bár ez nem pontos összeg, mert attól függ, hogy az emberek mennyi lottót vesznek, hiszen onnan töltődik föl maga az alap. Ebben lesz egy nagy változás. Én is úgy értékelem, ahogy ezt Hiller István is mondta, hogy ma van egy nagyjából kiegyensúlyozott döntési pozíció a szakmai kollégiumban, a szakmai szervezetek adják a tagok felét, a felét meg a miniszter delegálja.

Mi lesz a változás? A kétharmada lesz arról az oldalról, mert az egyharmadát adja az MMA, egyharmadát a miniszter, egyharmadát a szakmai testületek. És ezt ők is érzik, maguk ezek a szakmai szervezetek. Kiszivárgott az a bizonyos levél, amit Orbán Viktornak is elküldtek: 18 szakmai szervezet tiltakozott, és itt most nem arról van szó, hogy a balliberális szervezetek itt verik megint az asztalt. A teljes könyves szakma kompletten tiltakozott! Az írókat, költőket lefedő, legkülönbözőbb ideológiai irányba besorolható vagy mások által besorolt szervezetek együttesen tiltakoztak, és még sorolhatnám ezt a sort, hogy melyik az a 18 szervezet, aki kérte, hogy ezt így ne csinálják, mert ez nem jó.

(13.30)

És mi a tiltakozás fő tárgya? Az, hogy mindenki látja, hogy az MMA nem egy független és elfogulatlan testület. Ikotity képviselőtársam is utalt erre a bizonyos alkotmánybírósági határozatra. Teljesen egyértelműen az Alkotmánybíróság mondta ki tavaly nyáron, ha jól emlékszem arra, hogy ez a döntés mikor született, hogy egy baráti társaságból létrehozott köztestület, amelyik nem képes biztosítani a művészeti szabadságot, és nem is fogja soha. És azért nem hozott olyan döntést, hogy ezt fel kell szántani és sóval be kell hinteni az egésznek a helyét, mert hát elismeri, hogy olyan mértékben szabta át a jogszabályokat a kormány, hogy ha ezt hirtelen kivennék, akkor egy olyan űr keletkezne, ami kezelhetetlen lenne. De gyakorlatilag csak erre hivatkozva nem szüntette meg az MMA-t vagy vonta vissza azt a törvényt, ami miatt ezt az MMA-t létrehozták, tehát ez teljesen egyértelmű.

És én nem értek egyet az államtitkár úrral abban, hogy az elmúlt néhány évben az MMA bebizonyította, hogy ez milyen egy integráló szervezet, csak a probléma van velük folyamatosan. És ez jórészt abból adódik, hogy már a vezetője is egy konfrontatív személyiség, aki állandóan úgy nyilatkozik meg, hogy abból nem lehet levezetni azt, hogy ő integráljon, meg az a szervezet, amelyiket ő vezet, integráljon.

És az szerintem nem ér, hogy az nem integrál, aki nem lép be az MMA-ba. Én mondjuk, geográfus vagyok. Ha egyszer kitalálnák, hogy létrehoznak egy jobboldali geográfusok baráti társaságát, majd kitalálná egy kormány, hogy belőlük köztestületet csinál, és azt mondaná, hogy ott osztják a pénzt a földrajzi kutatásokra, és azt mondanám, hogy már elnézést, én nem lépek be, mert semmi közöm hozzá, akkor arra nem érv vagy nem válasz az, hogy én vagyok, aki nem integrál. Hát, aki létrehozta, az tehet róla! Tehát ez elég nagy különbség, azt gondolom, a megközelítésben.

Persze, nyilván lehet, hogy 150 év múlva majd szépen lassan elsimul, mert amikor már többedik generációváltás megy végbe a művészeti életben, akkor ez kisimítható lehet egy idő után. De egyrészt remélem, hogy nem kell ennyit várnunk, amíg ez a fajta probléma megszűnik, mert bízom benne, hogy azért ennél hamarabb lesz kormányváltás, és ezt helyre tudjuk valamilyen szinten tenni, másrészt pedig már az a Magyarország is teljesen más lesz valószínűleg 100-150 év múlva, mint most.

Tehát összefoglalva, én is azt tudom mondani, hogy mi ezt az Együtt részéről egy egyértelmű politikai einstandnak látjuk. Ez a pénzről szól. Hoffmann Rózsa ezt elmondta eléggé egyértelműen és világosan, hogy pénzről szól, néha ez kap, néha az kap. Ha ideológiai alapon megy az osztás, akkor most éppen majd ezek az emberek kapnak. Én azért azt hozzátenném, hogy én nagyon bízom abban, hogy ha például mi az Együtt részéről döntési pozícióba jutunk, akkor fel se merül a részünkről az, hogy bármilyen szinten belenyúlkáljunk a kultúra finanszírozásába. Én a magam részéről az ilyen jellegű támogatásoknál mindig és mindenkor azt fogom mondani, hogy szakemberek döntsenek róla, és úgy, hogy az egyértelműen semleges, pártsemleges, független legyen, és ha művészetekről beszélünk, akkor a művészeti szabadság elvének megfelelően történjen. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 164 2015.11.19. 14:50  153-170

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt a kicsit késői órán én is köszöntök mindenkit a Kulturális bizottság kihelyezett ülésén. Itt vagyunk megint, mint minden ülésszakban az oktatási tárgyú törvények módosításán, bár hozzá kell tenni, hogy azért most ‑ mint ahogy a vitában is ezt lehetett érzékelni ‑ érdemben a felsőoktatásról beszélünk, és valóban itt, ahogy már az előterjesztői hozzászólásban is elhangzott államtitkár úr részéről, arról van szó, hogy a korábban kidolgozott felsőoktatási stratégia részleteinek a törvénybe iktatásáról beszélünk.

Egyébként én nem nagyon gyakran szoktam dicsérni a kormányt, de ezért kétségtelenül megilleti a dicséret államtitkár urat, ezt végighajtotta, van egy stratégia, és ahhoz próbál igazodni. Arra én nem emlékszem, hogy olyan hú, de nagyon nagy egyetértésben lettünk volna minden részletét illetően; valami olyasmiben maradtunk talán a bizottsági ülésen, hogy nagyon örülünk annak, hogy van ilyen felsőoktatási stratégia, az alapvető célkitűzésekkel egyetértünk, a részletszabályokról meg majd akkor, amikor törvénybe iktatják, vitatkozni fogunk, és voltaképpen ezt a vitát folytatjuk most le. Én egyébként nagyon örülnék, ha a közoktatás terén lenne egy ilyen stratégia, és ott folytatnánk ilyen vitákat, de ez már nem az államtitkár úrhoz tartozik természetesen, úgyhogy ez nem is önnek szólt.

És akkor néhány dolgot én is megemlítenék így a felsőoktatást érintő törvénymódosítás kapcsán. Nekem is lenne egy-két javaslatom, meglátásom, amit szerintem meg kellene fontolniuk, meg néhány dolgot én is elmondanék, ami úgy hallható szakmai berkekből ennek a törvénynek a kapcsán.

Egyrészt ami a PhD-képzés szabályozását illeti, voltaképpen ezt a szakma kérte már elég régóta, amennyire én tudom, és amennyire az ismerőseim, barátaim erről engem tájékoztattak, úgyhogy önmagában az, hogy a képzési idő meghosszabbodik, az ilyen szempontból támogatható, támogatandó. Én mint egykori doktoranduszhallgató is azt mondom, hogy egyébként ez nem is ártott volna senkinek. Azon most el lehet vitatkozni, hogy hová kell tenni ezt a bizonyos vizsgát, ami most kiváltja a doktori szigorlatot, azt gondolom, hogy ez ízlés kérdése. Én például azt gondolnám, hogy egy komplex vizsga, ami „tankönyvi tudást”, meg már a kutatásból, a saját kutatásból leszűrt tudást akar valamilyen módon mérni, és aztán ezt valamilyen minősítési fokozaton vagy minősítési rendszeren keresztül értékelni, azt jobb a végére tenni, mint az elejére, de ez ízlésbeli kérdés. Ha így állapodtak meg a rektorokkal, akkor nyilván ez lesz bevezetve; azt gondolom, majd a gyakorlat eldönti néhány éven belül, hogy ez mennyire vált be vagy mennyire nem.

(20.50)

Ott már van némi ellenérzésem vagy van némi kétségem, hogy ilyen gyorsan át lehet-e hajtani a doktori képzést. Voltaképpen a normál esetben ez úgy nézne ki, hogy egy első kétéves képzés, aztán vizsga, és aztán három éve van, hogy megszerezze a fokozatot a delikvens, azzal a bizonyos két halasztási lehetőséggel, amit az államtitkár úr is említett, de azt nyilvánvalóan kérvényezni kell, és a második esetben már különösen méltányolható okra kell hivatkozni, de hogyha a normál esetre gondolunk, ez akkor voltaképpen öt évet jelent. Én javasolnám, hogy ezt vegyék egy picit szabadabbra. Nem kell szerintem nagyon-nagyon megemelni, de ha már csak hat évben gondolkozik az ember, az már egy sokkal nagyobb szabadságot ad, és ezt azért mondom, mert vannak tudományági sajátosságok. Tehát társadalomtudományok esetében például nagyon nehezen lesz betartható ez az öt év, főleg azért, mert nagyon sok tudományág esetében ráadásul egyre inkább felértékelődik a nemzetközi kapcsolatok fontossága, ki kell menni, huzamosabb ideig ott kell tartózkodni, meg kell ismerkedni a szerkesztőbizottsági tagokkal, elnökökkel, mert csak akkor teszik be a cikket a nemzetközi folyóiratba jóformán, ha személyesen is megismerkedik vele az ember először, és azért ez egy lassú, hosszadalmas folyamat. Vannak olyan tudományágak, ahol ez valóban gyorsan lezongorázható, vannak olyan tudományágak, ahol szerintem ez egy picit kevés. Én ezt azért megfontolnám.

Ami a lemorzsolódó hallgatók arányát, illetve a lemorzsolódó hallgatók utáni, mondjuk azt, hogy büntetését illeti az egyetemeknek, erre azt tudom mondani, hogy én nem nagyon értem ezt a 80 százalékos lemorzsolódási arányt, amit itt már emlegettek többször; szerintem itt valami módszertani probléma lehet, ez túlságosan magas arány, én ilyen számot, megmondom őszintén, nem láttam még. Ráadásul itt egy picit össze lett keverve, mert az ösztöndíjas hallgatók esetében nagyon magas azoknak az aránya, akik elvégzik, itt a levelező hallgatók, tegyük idézőjelbe, a költségtérítéses hallgatók azok, ahol inkább jellemzőbb a nagyarányú vagy nagyobb arányú lemorzsolódás, de én a 80 százalékot egy picit soknak tartom. De ezt most tegyük is zárójelbe! Itt a kérdés az, hogy akkor ezt úgy lehet-e megoldani, hogy kvázi megbüntetem akkor az egyetemet, mert azt mondom, hogy ez a doktori iskolának meg a témavezetőnek a felelőssége. De azért lássuk be őszintén, itt azért ez sokkal inkább a hallgatón múlik, és nem is csak önmagában arról van szó, hogy mennyire szorgalmas meg mennyire alkalmas erre, vannak bizonyos élethelyzetek, amelyek megváltoztathatják például az embereknek a jövőbe vetett hitét meg a jövőbeli elképzelésit. Ráadásul akik itt, a teremben ülünk, jórészt már csak olyanok vagyunk, akik egyetemen éltük le a fél életünket, vagy még többet is, azért azt nagyon jól tudjuk, hogy egy ilyen típusú döntésre hogy reagál egy normál intézmény: úgy, hogy megpróbál átrugdosni mindenkit a folyamat végéig, nehogy már félúton elveszítsék a pénzt. Ösztönzés szempontjából szerintem sokkal jobb, hogy ha mondjuk, azt ígérték volna meg, hogy minél alacsonyabb a lemorzsolódás, akkor valami bónuszt kapnak, általában az jobban bejön. Sajnos olyan mamutintézményekről beszélünk, amelyek automatikusan így reagálnak, ezt már többször átéltük a felsőoktatásban, hogy az ilyen típusú büntetések soha nem jöttek be egyébként.

Az új egyetemekkel kapcsolatban itt már elhangzott, azt hiszem, minden, én ezt nem ragoznám. Én csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy én magam egyébként ezért nyújtottam be olyan módosítót még az előző törvénymódosításhoz, amely egy kicsit szigorúbbra vette volna az alkalmazott tudományok egyeteme meghatározását, hogy most ‑ mert tudtam, hogy később ez úgyis szóba kerül ‑ elmondhassam, hogy én már akkor elmondtam, hogy szerintem az, hogy bizonyos főiskolákat, amelyek egyáltalán nem egyetemek, elnevezzük egyetemeknek, pont ugyanaz a probléma, mint a szakközépiskolák szakgimnáziummá átnevezése, hogy az gimnázium lesz így papíron, csak éppen az nem gimnázium; ugyanez a helyzet. Ez egy ilyen nagyon nehéz ügy lesz a végén, ráadásul a piac úgyis beárazza ezeket az intézményeket, azoknak az úgymond egyetemeknek a diplomája kevesebbet fog érni a piacon, ezt tudjuk, és a végzős gimnazisták, érettségizők is pontosan fogják tudni, hogy melyik egyetem az igazi egyetem, meg melyik egyetem az, amelyik nem egyetem. Szerintem ezzel inkább csak sok kellemetlenséget fognak okozni, mert ebből folyamatosan viták lesznek, majd egymást zrikálják egyébként a kollégák, hogy te nem is vagy igazi egyetem, pedig az van odaírva a névjegykártyádra, hogy az vagy. Én ezt nem tartom túl jó iránynak, de ezt eldöntötték, és meg fogják csinálni, beleszólásunk ebbe nagyon már nincs.

Ami a vállalkozói tevékenységet illeti, az valóban nagyon fontos, hogy az egyetemek egyre inkább ebbe álljanak bele. Ez egy régi vita volt a felsőoktatási intézményekben is: először egy picit mindig húzódoztak persze maguk az egyetemek, aztán meg egyes egyetemek elkezdték kérni azt, hogy akkor viszont a szabályozását ennek alakítsák ki rendesen. Persze tudjuk nagyon jól, hogy valóban, ahogy itt elhangzott korábban, Hiller István is utalt erre, mi alapján tud vállalkozni egy egyetem? Van egy humán erőforrása, az, hogy ott vannak tudósok, kutatók, másrészt meg van egy kutató-infrastruktúrája, laborok és a többi, egyéb más műszerek, berendezések. Na most, itt kezdődik az első probléma, hogy azért volt korábban olyan eset, amikor megkapták az egyetemi vezetők, hogy ne kufárkodjanak azokkal az állami pénzekből kialakított laborokkal meg mindenféle állami pénzből vásárolt műszerekkel. Én nagyon örülök annak, hogy most akkor úgy látszik, ez teljesen helyreállt, és akkor most már mondják nekik, hogy tessék kufárkodni, mert mégiscsak a piacról is kellene bevételt szerezni, de azért ez nyilván egy tisztázandó kérdés, amit Hiller István is felvetett. Valóban, az egy jó kérdés, hogy hogyan lehet azt pontosan meghatározni, hogy ha ezeket a mégiscsak elsősorban állami forrásból vásárolt eszközöket, kiépített laborokat felhasználják az egyetemek vállalkozási célra, azt most minek tekintjük. Tehát nem egyértelmű a megfogalmazás, és akkor ez azért lehet csak problémás, mert nyilván mi értelmezhetjük egyféleképpen, de ha mondjuk, az ön utódja esetleg másként értelmezi, akkor lehet, hogy az egyetemek meg egy picit megszorulnak ezen a téren. Úgyhogy lehet, hogy ezt érdemes lenne pontosítani.

Ami a béremelést illeti, nem véletlen lehetett azt hallani, tapasztalni az elmúlt napokban, hogy elég nagy a felzúdulás. Ugyan nem BTK-s vagyok, hanem TTK-s az ELTE-n, de persze hozzám is eljutott már korábban ez a bizonyos levél, amely aztán nyilvánosságra is került, meg értelemszerűen én is beszélek azért kollégákkal, annak ellenére, hogy parlamenti képviselő lettem. Ez bérfeszültséget fog okozni. És a félreértések elkerülése végett nyilván nagyon egyszerű, ilyen populista megoldás lenne, ha azt mondanám, hogy kétszer ennyit kell emelni, és akkor rendben van, csak akkor meg joggal kérdezi meg az államtitkár úr, hogy de miből. Úgyhogy én inkább azt mondanám, hogy ezt a kérdést valószínűleg úgy lehet megoldani, hogy most azonnal be kell avatkozni, és azt látom, hogy meg vannak szorulva, és ami forrás csak van, azt próbálják összelapátolni, és a kancellárokat is erre próbálják terelni, hogy amit csak találnak az egyetemen, azt söpörjék össze, és próbálják meg ilyen célokra használni, de azért valószínűleg hosszabb távon kell valamit mondani arra, hogy mi a kifutás. Tehát az, hogy most 15 meg 5 meg 5 százalékot ráteszek, és eljutok oda a végére, három év múlva, hogy valóban egy adjunktusnak meg egy második ciklusos doktorandusznak, aki a plusz második évet tölti, és van 180 ezer forintnyi ösztöndíja, majdnem ugyanannyi a jövedelme, az tényleg nem normális dolog. Valószínűleg az lehet tehát egy megoldás, hogyha már most elkezdenek azon gondolkodni, és nyilvánosságra hozzák, hogy jó, de mi lesz majd a negyedik meg az ötödik meg a hatodik évben, és hogy lehet ezt a bért olyan szintre hozni, hogy ez a fajta összetorlódás ne legyen benne a rendszerben. És mondom, szándékosan nem arról beszélek, hogy most Ausztriában meg Németországban mennyit keresnek az adjunktusok, mert azzal biztos, hogy nem megyünk közelebb a megoldáshoz, mert soha nem lesz olyan fizetés Magyarországon.

(21.00)

Összefoglalva tehát a felsőoktatást érintő változtatásokról ennyit gondoltam elmondani, kicsit hosszabban, mint ahogy terveztem. Mondom, egy konkrét módosítót nyújtottam be, hogy a komplex vizsga után ne három, hanem négy éve legyen a doktoranduszoknak, hogy a disszertációt beadhassák és megvédhessék.

Ami a közoktatási részét illeti ennek a törvénymódosító csomagnak, egyrészt a pedagógusigazolványokról, diákigazolványokról van szó. Ez voltaképpen egy technikai átvezetés, és ilyen értelemben az ember nagyon kifogásolni nem tudja, azt mondja, hogy persze, rendben van, ezt kell csinálni, át kell vezetni. Különösebben ezenkívül nem is mondanék semmit.

Egy érdekességet találtunk még a törvénymódosításban, az oktatási jogok biztosának a szabályozása kapcsán. A hatályos törvényben most az szerepel, hogy az oktatási jogok biztosa hivatalának feladatait és működési szabályait a miniszter határozza meg, és a módosítás egy picit ezen túlterjeszkedik, hogy a hivatal vezetőjének juttatását és tevékenységének irányítását is a miniszter hatáskörébe utalja. Nyilván én ezt egy picit túlzásnak tartom, kicsit olyan érzést kelt az emberben, hogy valamilyen szinten a szabadságát az oktatási biztosnak egy picit szorítja. Értem, hogy nem szó szerint ez van leírva, csak az embernek ilyen érzése adódik tőle. Éppen ezért ezt a részét én a magam részéről nem támogatom, és maga az Együtt sem fogja támogatni ezeket az apróságokat, amelyek a törvénymódosító csomagban szerepelnek. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 168 2015.11.19. 0:30  153-170

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót. Csak erre az utolsó egy mondatra szeretnék reagálni, hogy az adjunktustól felfelé kötelező a doktori cím. De a legtöbb egyetem belső szabálya úgy szól egyébként, hogy most már tanársegédhez is elvárják. Nem írja elő semmi, de az egyetemek maguk így szabályozzák. Ugye, ez a különbség egy egyetem meg az alkalmazott tudomány egyeteme között. Mert ez a belső logikája az ő működésüknek. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 100 2016.02.15. 3:06  99-105

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár úr! A magyar Országgyűlés 2015 nyarán döntött úgy, hogy támogatja Budapest olimpiai pályázatát. Mindez ‑ ugye tudja talán mindenki ‑ komoly költségvetés kiadással fog járni, ezért ebben a határozati javaslatban is szerepel, hogy a kormánynak felül kell vizsgálni a megrendezéshez szükséges kormányzati fejlesztéseket, illetve koordinálóként kell fellépnie minden, az olimpiához kapcsolódó beruházással kapcsolatban. A szavazáskor ugyan nem ismerhettük a megvalósíthatósági tanulmány részleteit, de a vezetői összefoglalóból már akkor is tudtuk, hogy ez egy nagyjából 3 ezer milliárdos beruházás lesz, és a teljes beruházási költség legnagyobb része ‑ ami nagyjából 1900 milliárd forintot tesz ki ‑ közlekedésfejlesztési beruházás lesz. Már akkor is tudtuk, hogy ebbe a csepeli HÉV is bele fog tartozni, bár a részletek nem voltak világosak. Annyit tudtunk csak, hogy a Közvágóhíd és a Boráros tér közötti szakasz ki lesz váltva, valami más megoldás lesz, és erre 28 milliárd forintot közvetlen beruházási összegként kormányzati forrásból fogunk felhasználni.

Meglepetésként ért minket értelemszerűen most ez a terv, amit a Fővárosi Közgyűlés elé beterjesztettek, hogy villamossá alakítanák a csepeli HÉV-et, ezzel kapcsolatban kérdezném meg egyrészt államtitkár úrtól, hogy valójában támogatja-e a kormány azt, hogy vasútüzemről villamosüzemmé váltson át a HÉV. Egészen pontosan mi várható attól, hogy a Kvassay híd után egy új átkötés épülne, tehát hogy a Csepel felől érkező HÉV-ek egy jobbkanyarral a 2-es villamos végállomásához csatlakoznának. Meglehetősen nagy kérdések merülnek fel bennünk azzal kapcsolatban, hogy milyen járművek fognak ott közlekedni. Mi egyszerűen nem tudjuk máshogy értelmezni azt a bizonyos helyszínkiválasztási javaslatot, ami a főváros elé került, mint hogy ott régi Tatra villamosok fognak közlekedni.

Kérdezném államtitkár úrtól, hogy mi lett az észak-déli regionális gyorsvasút tervével, ami az összes fővárosi fejlesztési dokumentumban szerepel, hiszen ez biztosítaná hosszú távon, hogy nagy kapacitással, elővárosi vasút jelleggel tudjanak a csepeliek bejutni a belvárosba. Hogy lehet tartani majd a villamosüzemmel a menetrendet, a komfortot, ha egyszer régi Tatra villamosokat fognak oda a tervek szerint áttenni? Hogyan fognak elférni ezek a villamosok a Körúton és a pesti Duna-parton? Látjuk azt, hogy a pesti fonódó villamosnál is villamosdugók alakulnak ki, sokkal alacsonyabb járatsűrűség mellett. Nem fog-e dugót okozni az, hogy a kétpercenként induló villamosok a csepeli gyorsforgalmi utat szintben átvágják, hiszen nincs az anyagban szó szintbeli kereszteződésről.

Ezekre a kérdésekre várnám államtitkár úr válaszát és a kormány állásfoglalását, hogy mit terveznek a csepeli HÉV-vel kapcsolatban. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 104 2016.02.15. 0:59  99-105

SZABÓ SZABOLCS (független): Tartok tőle, hogy államtitkár úr nem olvasta azt a helyszín­kiválasztási javaslatot, amit a Fővárosi Közgyűlés elé benyújtottak. Abból egyértelműen csak és kizárólag az olvasható ki, hogy a hosszabb villamosjáratokra igenis Tatra villamost fognak küldeni.

Másrészt én csodálkozom azon, hogy ha például a HÉV a Közvágóhíd és a Boráros tér között kettő perc alatt teszi meg az utat, ugyanezen a szakaszon a 2-es villamos meg öt perc alatt, akkor hogy lenne gyorsabb a villamos a teljes szakaszon. Egyébként nincsenek is lassújelek jelen pillanatban a csepeli HÉV vonalán. Jelzem egyébként, hogy a csepeliek sokkal jobban örülnének annak, ha hasonlóan az összes többi agglomerációs HÉV-hez, itt is azokat a Flirtöket kezdenék el például alkalmazni, amiről most lehet hallani a ráckevei, a gödöllői vagy a szentendrei HÉV esetében, mert ilyen nagy kapacitású közlekedési eszközt szeretnének a csepeliek, és nem villamost, ami áll a dugóban.

Úgyhogy nem fogadom el a választ. Köszönöm szépen. (Taps a függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 60 2016.03.02. 10:48  51-64

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, akik itt vagyunk a Házban, és akik így hozzá is szóltak, egyetértünk abban, hogy a hazai felsőoktatás Magyarország egyik legnagyobb értéke. Többen vagyunk itt, akik ebben éltünk, élünk, ebben dolgoztunk, itt nőttünk fel, itt szocializálódtunk, és tapasztaltuk azt, hogy az a részben kutatási, részben oktatási tevékenység, ami ott folyik, egyrészt nemzetközileg is elismert és kimagasló. Számtalan olyan kutató dolgozik bent a magyar egyetemeken, a felsőoktatási intézményekben, akik tényleg nemzetközi szinten elismertek, jó néhány nagy egyetemünk van, amely a nemzetközi rangsorokban a körülményekhez képest, de azért elég elöl szerepel, általában a 400-500 legismertebb, legfontosabb egyetemek között szerepel. Meg kell említeni azt is természetesen, hogy az a több tízezer kolléga, aki bent dolgozik a felsőoktatásban és az a sok százezer hallgató, aki ‑ fogalmazzunk így - töltekezik a tudással és kezdi el a kutatói pályáját, ha éppen kutató szakon hallgat, ezek az emberek mind nagyon fontos munkát végeznek, és nagyon szorgalmasan próbálják megvalósítani azokat a célokat, amelyek részben az egyetemek, a főiskolák számára fontos célkitűzések, részben nyilván a saját életük, a saját karrierjük számára fontos. Ebben tehát semmiféle vita nincs.

Mi is bent, az ELTE-n - én az ELTE-n vagyok adjunktus - folyamatosan azt hiányoltuk igazából az elmúlt 10-15 évben, amióta én ott bent vagyok, hogy igazából soha nem köszönik meg a munkát. Nem mindig a pénzt hiányolja az ember, és nem mindig a fizetést emlegeti, de az nagyon jólesett volna, ha néha megköszönik az embernek, hogy a hivatástudatának megfelelően az ember tényleg erején felül teljesít, kutat és oktat. Ilyen szempontból én teljes mértékben azzal tudok azonosulni, hogy a magyar felsőoktatásnak legyen napja, és akkor mondjuk, ezen a napon a kollégákat akár külön levélben vagy bármilyen más módon értesítsék arról, hogy elismeri a magyar állam az ő tevékenységüket, és köszöni azt, hogy kutat és oktatási tevékenységgel foglalkozik.

Én most nem akarok abba belemenni, hogy milyen problémák vannak a hazai felsőoktatásban, csak zárójelben jegyezném meg, hogy ez azért lenne fontos, mert nyilván aki a hazai felsőoktatásban benne van, ismeri a belső viszonyokat, az tudja, hogy az utóbbi 5-10 évben eléggé nehéz körülmények vannak mind infrastrukturálisan, mind a bérezést tekintve. Ezt lehetne egy kicsit ezzel például oldani, de nem akarom ebbe az irányba elvinni a vitát. Ezt a vitát lefolytattuk a jó múltkorában, amikor a felsőoktatási dolgozók béremeléséről volt szó. Mondjuk, csak megjegyezném, hogy sajnálatos módon azok a problémák, amelyekre mi utaltunk, hogy elő fognak jönni, azok előjöttek, de mondom, ezt a vitát nem akarom kinyitni.

Visszatérve a lényeghez, önmagában az, hogy a hazai felsőoktatásnak legyen egy napja, amikor a magyar állam valamilyen formában kifejezi az elismerését a hazai felsőoktatásban dolgozók irányába, ez egy nagyon fontos dolog. De ha már itt tartunk, akkor azt fontosnak tartanám, hogy egy ilyen előterjesztés legyen tűpontos. A hazai felsőoktatásban dolgozó kollégákkal szemben is elvárás az, hogy az összes tudományos, módszertani kritériumot tartsák be, minden legyen pontos az ő tevékenységükben.

Ennek az előterjesztésnek az első mondata már nem felel meg ennek a kritériumnak. Félreértés ne essék, én nem akarom semmiféleképpen a Pécsi Tudományegyetemet pellengérre állítani ebben a tekintetben, de ugye, azt tudjuk jól, hogy a Pécsi Tudományegyetem az 1912-ben alapított Erzsébet Egyetem jogutódja. Az az egyetem, ami 1367-ben Nagy Lajos királysága idején létrejött, nem tekinthető ilyen formában semmilyen jogfolytonos intézménynek. Nem tudunk róla sokat, itt történészek vannak többen a teremben, ők nyilván jobban el tudják ezt mondani, én geográfus vagyok, de azt én is tudom, hogy nem nagyon tudunk erről az intézményről érdemben semmit azon kívül, hogy megalapították. Egy-két levéltári forrás van, hogy ott tényleg voltak oktatók, hallgatók nem túl nagy számban, de azt sem tudjuk, hogy meddig működött pontosan. Még a helyét sem lehet pontosan tudni. Ha jól tudom, vitatkoznak a mai napig azon Pécsen, hogy az, amit feltártak nem olyan régen, az‑e az épületmaradvány vagy sem. Tehát még ezt sem lehet pontosan tudni. A Pécsi Tudományegyetem, amely jelen pillanatban Pécsen működik, és valószínűleg most már ott is marad az idők végezetéig, reméljük, a pozsonyi egyetem átköltöztetésével került az első világháború után Pécsre.

Ennek megfelelően szerintem nem jó ez az utalás ebben az előterjesztésben, mert amennyiben azt mondjuk, hogy ez egy kvázi ilyen szellemi folytonossága a hazai felsőoktatásnak, akkor voltaképpen az összes hazai felsőoktatási intézmény szellemi jogelődje, bár ilyen kifejezés nem létezik a jogban, a pécsi egyetem. Utána az előterjesztés többi részében nagyjából az szerintem jól van megfogalmazva, hogy itt a hazai felsőoktatás tradícióit, hagyományait szeretné az állam valamilyen szinten szóba hozni, valamilyen szinten megemlékezni arról, hogy a hazai felsőoktatásnak milyen nagy tradíciói vannak. Hiszen itt el is hangzott az expozéban és a hozzászólásokban, hogy itt a régióban az első öt között jött létre talán ez az intézmény, tehát nem sokkal később a prágai egyetemnél. Tehát ez mindenféleképpen fontos.

(11.30)

De tényleg tekintsük ezt úgy inkább szerintem, hogy a hazai felsőoktatás kezdetei nyúlnak ide vissza és nem a Pécsi Tudományegyetem kezdetei. Mondom még egyszer, én ezzel nem a Pécsi Tudományegyetemet akarom semmiféleképpen bántani. Saját szakmámon belül tudom azt mondani, hogy egy kifejezetten magas színvonalú geográfusképzés folyik ott, olyan nagy geográfusok dolgoztak ott korábban, mint Prinz Gyula vagy Szabó Pál Zoltán, vagy a nemrég meghalt Tóth József. A szakmán belül ezek mind ismert és elismert nevek. Tudjuk azt, hogy a más karokon, más szakterületeken is kifejezetten komoly szakmai és tudományos munka folyik. Tehát önállóan, saját jogán ez egy elismert, fontos egyetem, az egyik legnagyobb, ha a hallgatói létszámát is tekintjük, csak az a probléma szerintem, hogy rossz az első mondat ebben az első előterjesztésben.

Kicsit olyan érzése van az embernek, mintha valahogy megpróbálná ezt így kisajátítani a pécsi egyetem, és ehhez kapna most egy kis mankót. Ezért én sokkal jobban örülnék annak, ha ezt tényleg olyan módon lehetne kiterjeszteni, hogy akkor minden hazai felsőoktatási intézményben úgy valósuljon meg ez a magyar felsőoktatás napja, akár már az első, a 2017-es is, hogy mindenhol legyenek rendezvények, és azokhoz valamilyen szintű forrást is biztosítsanak. Nem kell ehhez szerintem túl nagy összeg.

Amikor például az Eötvös Loránd Tudományegyetem 375 éves volt, a 2011-12-es tanévben emlékeim szerint, akkor is ott emlékérmet osztottak, a logó átmenetileg a fejlécben egy picit ki lett egészítve ezzel az évszámmal s a többi. Ha néhány konferenciát rendeznek meg egy-egy köszönő levelet írnak például az oktatóknak, akkor ez már nagyon jól megoldható. Ezért ezt erősen javasolnám, hogy a források esetében is egy kicsit diverzifikálni kellene talán a többi felsőoktatási intézmény felé. Nyilván ez azért is fontos lenne, mert amikor ilyen emléknapokról meg évfordulókról beszélünk, mindig a nagy tradícióval rendelkező egyetemek kerülnek szóba. Nyilván ilyenkor a pécsi egyetem persze szokott hivatkozni az 1367-es évre, az ELTE mindig az 1635-ös nagyszombati egyetemalapításra, és ezt folytathatnánk sokáig.

De azt se felejtsük el, hogy nagyon sok olyan intézmény van, amelyik sokkal frissebb, sokkal fiatalabb, és azoknak is természetesen megvan a helyük és szerepük a hazai felsőoktatásban. Akkor nyilván, ha ilyen szinten valahogy ki lehetne bővíteni ezt, hogy tényleg forrásokat kapnak és ilyen szinten be vannak vonva ebbe az emléknapba, akkor lehet, hogy ők még inkább úgy éreznék, hogy befogadta őket a tradicionális vagy nagy egyetemi kör. A hétköznapi szóhasználatban mi is szoktuk gyakran használni, az ELTE-sek mindig azt szokták mondani, hogy az ország első egyeteme, a pécsiek és a debreceniek is ugyanezt mondják s a többi, de talán ha ezt így kibővítenénk, akkor lehetne ezt a kicsit elitista megközelítést egy kicsit finomítani. Akkor mindenki úgy érezhetné, dolgozzon akár az ELTE-n, akár Pécsen, akár egy kisebb városban működő főiskolán vagy kihelyezett karon, hogy ő tevékeny, aktív, elismert része a hazai felsőoktatásnak.

Úgyhogy javasolnám, hogy egy kicsit fésüljék meg ezt a szöveget, és innentől kezdve abszolút semmi probléma, sőt támogatható az, hogy a hazai felsőoktatásnak legyen egy ilyen emléknapja. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 261 2016.03.29. 1:29  256-263

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Amikor itt az általánosvita-szakasz volt, akkor én magam is elmondtam, hogy ez egy abszolút támogatható ötlet. Javasoltam akkor, hogy a szövegen egy picit reszelgessünk, meg néhány ötletet így felvetettem, hogy hogyan lehetne esetleg magát ezt az ünnepségfolyamot megtölteni valós tartalommal.

Annak nagyon örülök, hogy amikor ezt tárgyaltuk, akkor a Kulturális bizottság a szövegpontosítás mellé állt, és aztán azt is örömmel vettem, hogy a Törvényalkotási bizottság is elfogadta a Kulturális bizottság módosító javaslatát, sőt ott egy további pontosítást tett, ami nekünk akkor fel se tűnt ott a bizottságban, hogy egy ilyen értelemzavaró összeférhetetlenség alakult ki a szövegben. Úgyhogy így aztán végképp támogatható már maga a szöveg is, nem beszélve a kezdeményezésről.

Én egyébként közben megfuttattam kollégák között, hogy ők mit gondolnak erről meg mit várnának. Az nagyon tetszett volna vagy nagyon tetszett nekik, hogyha kapnának esetleg ők maguk akár elektronikusan, akár levélben valami köszöntésfélét mint egyetemi oktatók egy‑egy ilyen felsőoktatási nap alkalmával. Egykori főnököm még azt is megjegyezte, hogy mivel ő ragjegyeket gyűjt, ezért akár ajánlott küldeményként is szívesen veszi, de hát ez már csak a vicc része, úgyhogy természetesen mi támogatni fogjuk ezt a javaslatot.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 64-68 2016.03.30. 3:19  51-77

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabolcs, és nem Sándor.

ELNÖK: Elnézést kérek.

SZABÓ SZABOLCS (független): Semmi probléma, csak a jegyzőkönyv kedvéért, nehogy megtévesszük, a nem tudom, száz év múlva a jegyzőkönyvet olvasó történészt.

ELNÖK: Még egyszer elnézését kérem.

SZABÓ SZABOLCS (független): Semmi probléma. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nekem is lett volna néhány kérdésem már a bizottságban is, mert megmondom őszintén, nem nagyon értettem a motivációját igazából ennek az előterjesztésnek, de most már kezdem érteni, ahogy itt hallgatom az urakat a kormánypárti padsorokból. Persze, nyilván arról van szó, hogy jött az államtitkár úr, nagyon erősen elkezdte azt mondani, hogy a duális képzés egy nagyon fontos fejlesztési irány, csak éppen nyilván nincs elég hely, ahol ezeket a hallgatókat el lehet helyezni. Ez azért furcsa egyébként, mert az államtitkár úr azt mondta a Kulturális bizottságban, nem is egy alkalommal, többször, hogy a duális képzés akkor indul, hogyha egy vagy több cég kéri azt kifejezetten az adott intézménytől és az adott szakterületre vonatkozóan, márpedig akkor ez feltételezi, hogy akkor ő biztosítja a helyet is a gyakorlati képzéshez. Akkor itt valami nem stimmel.

Azért is volt bennem már eredetileg is egy nagy kérdés, ez inkább már az előterjesztőre vonatkozik, hogy ki készítette vajon ezt a felmérést, amiből ugye az jön ki, hogy itt több mint 10 ezer olyan potenciális fiatal felnőttről beszélünk, aki diákszövetkezetben dolgozik, de az őáltala végzett munka megfelel azoknak a törvényi kritériumoknak, hogy azt egyébként el lehessen fogadni szakmai gyakorlatnak, csak éppen, ahogy itt az előterjesztő el is mondta, a törvényi feltételek olyanok, hogy nem lehet ezt megtenni. Azért merül fel bennem ez a kérdés, hogy vajon ezt ki készítette, mert én tag voltam több diákszövetkezetben is még egyetemi hallgató koromban, jártam rendszeresen be a diákszövetkezetekhez, vállaltam munkát, dolgoztam gyorsétteremben, hűtőházban, szalag mellett, válogattam különböző iratokat, és csoportosítottuk őket iratszám meg ilyen fogyasztóazonosító alapján, a Matáv tudakozójában dolgoztam, és ilyen munkák voltak csak és kizárólag. Megmondom őszintén, sokéves gyakorlatom alapján mondom, ott egy olyan nem volt, ami akkor megfelelt volna bármiféle előírásnak, ami alapján azokat a munkákat el lehetett volna számolni szakmai gyakorlatnak. Én elhiszem, hogy most nagyon megnőtt ezeknek a száma, csak érdekelne, hogy ki készítette, mert ha a diákszövetkezetek adták ezt az információt, akkor nyilván ők azért csinálták, mert szeretnének bevonni még több gyereket, fiatal felnőttet, mert nem akarom gyerekezni; ez nyilván nekik egyfajta lehetőség, ezért érdekelne, hogy ki készítette. Ha ez egy független felmérés, akkor felteszem a kezem, és abszolút nem fogok tiltakozni ez ellen, hogy ezt a lehetőséget számukra biztosítsuk. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 74 2016.03.30. 1:18  51-77

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Csak röviden az államtitkár úrra reagálnék. Persze, ezek szerint egyetértünk, és én nem is azt mondom, hogy a duális képzés rossz vagy nem kell ezt bővíteni. A bizottsági ülésen is elmondtuk, hogy támogatjuk egyébként azt, hogy bizonyos kötöttségek mellett, de a duális képzés teljesedjen ki. Államtitkár úr ezekkel a számokkal voltaképpen pont azt erősítette meg, amit én is mondtam, hogy egyelőre még nincs meg az az elég képzőhely, ami ezt a tömeget kezeli. Nyilván ezt fejleszteni kell s a többi. Bennem csak az a kérdés továbbra is, hogy az iskolaszövetkezetek tudnak‑e ilyen lehetőséget biztosítani.

Farkas Gergely képviselőtársamhoz csatlakozva megjegyezném, hogy valóban, ez egy általános probléma. Én például terület- és településfejlesztő geográfus vagyok, nyilván a mi hallgatóink szakmai gyakorlatát nem lehet diákszövetkezeten keresztül semmiféleképpen megoldani, nyilván az ő esetükben ez fel sem fog merülni. Mi is tapasztaljuk persze, hogy egyre nehezebb megtalálni azokat az intézményeket, ahol el tudjuk helyezni a hallgatókat, belül pedig valóban az intézményeken, tanszékeken, intézetekben ez egy komoly leterhelést okoz, hogy meg kell valahogy oldanunk ezt a problémát. Tehát nyilván ez egy általánosabb probléma a felsőoktatásban, mint a duális képzés. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 40 2016.04.12. 1:23  21-82

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én is csak gondoltam, hogy két percben felhívom kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy olvassák el a századvéges anyagokat, a vs.hu most kezdi ezeket folyamatosan nyilvánosságra hozni. Ugyanis Rogán Antal arra hivatkozott, hogy az emberek kérték azt, hogy ne legyen vasárnapi zárvatartás. (Németh Szilárd István: Maradj már magadnak!) Németh Szilárd nem nyerte meg a választásokat Csepelen, tudom, hogy ez nagyon fáj, de azért hagyja, hogy hadd mondjam végig.

Szóval, visszatérve a lényegre, a Századvég azt is kihozta, hogy egyrészt nem akarnak az emberek stadionépítési programot, nem akarnak trafikokat, nem akarnak fideszes bulvármédiát, Alföldi Róbertet szerették volna a Nemzeti Színház igazgatójának, és nem hiszik, hogy meg lehet élni 47 ezerből. Nyugodtan tessék továbbmenni, és a századvéges anyagok szerint dolgozni. De hát persze tudjuk, hogy miről szól ez az egész. Mindenesetre még annyit hozzátennék, hogy a magam részéről arcpirítónak tartom, hogy a vasárnapi plusz 50 százalékos bérpótlékot elveszik ezektől az emberektől, teljesen hajánál fogva előrángatott indokokra hivatkozva.

Világos, egyértelmű a helyzet, ezzel akarnak menekülni ebből a helyzetből, arra akarják majd rávenni az embereket, hogy még az ellenzékre haragudjanak a kereskedelmi dolgozók. De hát ezt önök veszik el, úgyhogy majd önök fognak ezért megbűnhődni a következő választásokon. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 50 2016.04.12. 1:12  21-82

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Erre már tényleg nehéz mit mondani, bár nem engem szólított meg Répássy úr. (Derültség.), de azért amikor a vita ilyen szintre süllyed le (Zaj. ‑ Az elnök csenget.), akkor nehéz. Én azon lepődtem meg, amikor egyébként a migránskérdésre hivatkoznak az indoklásban. Hogy a kettőt hogy sikerült összehozni? ‑ elég nehezen.

Na de államtitkár úrra akartam igazából reagálni. Nem tudom, olvasta-e a népszavazás konkrét kérdését, amit például az Együtt, az én pártom támogatott. „Egyetért-e ön azzal, hogy az Országgyűlés semmisítse meg a kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló 2014. évi LII. törvényt?” (Bangóné Borbély Ildikó: Így van! El kellett volna olvasni! ‑ Dr. Vas Imre: A római számokat ismerni kéne!) Érdemes lenne elolvasni, a netjogtárban fent van, talán számítógépet ön is tud kezelni. Ha csak a keresőbe beírja, hogy jövedelem, bérpótlék, nem szerepelnek ilyen szavak benne. Ugyanis azt minden magyar állampolgár, aki egy picit a joghoz ért, tudja, hogy a jövedelmeket, bérpótlékokat a munka törvénykönyve szabályozza, a 140. § környékén kell keresni. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Ez a törvény módosítója! ‑ Boldog István: Nem olvastad a törvényt!) Miről beszélünk? Hát hazudnak! (Dr. Répássy Róbert: Ez a törvény módosítója!)

Semmi köze ennek a népszavazási kezdeményezésnek a jövedelmekhez. (Révész Máriusz: Ez a törvény módosítója!) Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 40 2016.04.26. 2:09  21-44

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Jelezném, hogy az Együtt nem fogja támogatni ezt a törvénymódosító javaslatot. Nem önmagában azzal van probléma, hogy valaki hány millió forintot keres.

Egyébként, ha valaki jó munkát végez, azt meg kell fizetni, azt gondolom. Például egy jó pénzügyi szakember a Nemzeti Bank élén akár az 5 millió forintot, akár a 10‑et is megérdemli. Itt az a kérdés, hogy ki milyen munkát végez. Matolcsy György rossz munkát végez. Nemhogy fizetést érdemelne, hanem még neki kellene fizetni, hogy egyáltalán beengedik abba az épületbe, körülbelül ennyit érdemes erről tudni, és egy közgazdász vagy egy közgazda, a szakma ezt pontosan tudja Matolcsy Györgyről, hogy ő nem ért a szakmájához.

Itt ez az ügy tipikus bizonyítéka annak, hogy nem ért a szakmájához. Mi történt? Fogta a főleg a forintárfolyam-változásból adódó számviteli vagy pénzügyi nyereséget, betette magánalapítványokba, az általa gründolt alapítványokba, amiből jórészt az állam működését finanszírozták. Ezt egyébként, ha az elsődleges piacról tették meg, az konkrétan szabályellenes. Most arról nem is beszélve, hogy ez technikai értelemben a bankóprés alkalmazása, amit azért egy magyarországi jellegű vagy a Magyarországra jellemző gazdaságokban nem szokás alkalmazni, sőt kifejezetten károsnak tartják.

Amit Turi-Kovács képviselőtársam mondott, arról a tegnapi nap jutott eszembe, amikor felállt a legfőbb ügyész úr, és azt mondta, hogy az ő feleségét senki ne vádolja meg semmivel, hiszen az ügyészség, amit ő vezet, még nem vádolta meg semmivel. Azért így elképzelem majd, hogy bárki is majd például Matolcsy Györgyöt meg fogja vádolni.

Természetesen nem lesz semmiféle vád, el fogják fektetni az ügyeket, hiába tettünk feljelentést mi is, nem lesz ebből ügy, ezt pontosan tudjuk. Innentől kezdve ez inkább a cinizmus kategória, azt gondolom. Ugyanígy igaz ez, hogy persze jogilag lehet erre hivatkozni, hogy az alapítvány független, és semmi köze Matolcsy Györgyhöz, de hát ő nevezte ki a kurátorokat meg az fb-tagokat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 209 2016.05.02. 5:39  188-298

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha megengedik, akkor én most felteszem a szakértői sapkát, egyrészt én terület- és településfejlesztő vagyok, másrészt az én pártom egyébként sem létezett néhány évvel ezelőttig, ergo ránk biztos nem lehet elsütni, hogy mi bármilyen szinten, akár tervezési szinten, akár lopási szinten részt vettünk ennek az egész folyamatnak a kialakításában.

Másrészt az a helyzet, hogy itt elhangzott az, hogy természetesen úgy gondolják a kormánypárti képviselők, hogy az előző kormány úgyis mindent rosszul csinált, ezért a maguk képére szabták ezt a tervezési ciklust, ergo ha szakmai véleményt mondok, akkor remélem, úgy veszik, hogy tényleg a kormány tevékenységét célzó szakmai kritikát próbálok mondani.

Egyrészt szerintem, amikor az adott tervezési ciklus sikerét vagy a nem sikerességét meg akarjuk ítélni, akkor nem abból kell kiindulni, hogy mennyi pénzt költöttünk el, mert az önmagában semmiféleképpen nem siker. A sikeresség szerintem két kérdés mentén fogható meg. Az első kérdés, felzárkózott-e Magyarország a nyugat-európai országokhoz vagy akár csak az uniós átlaghoz. A második kérdés pedig az, hogy a területi egyenlőtlenségeket sikerült-e mérsékelni. Nagyjából, azt gondolom, ez a két legfontosabb kérdés.

Ha az első kérdést megnézzük, akkor azt lehet mondani, hogy nem sikerült felzárkózni nemcsak a nyugat-európai országokhoz, hanem az Európai Unió átlagához sem. Sőt, ha megnézzük azt, hogy 2004-től, mondjuk, az uniós csatlakozástól kezdve napjainkig hogyan alakult az egy főre jutó magyar GDP és az hogyan alakult a mi térségünkben, akkor azt lehet mondani, hogy ma már nemcsak Csehország és Szlovénia előz meg minket, hanem Szlovákia is, Lengyelország utolért minket, Észtország megelőzött minket, Bulgária, Románia meg olyan ütemben közelít hozzánk, hogy valószínűleg nemsokára ők is lehagynak minket. Az biztos nem állítható, hogy ebből a rettentően nagy forrásból fel tudtunk volna zárkózni. Csak hogy mindenki számára világos legyen, ez nagyjából száz Puskás stadionnyi összeg. Tehát száz új Puskás Stadiont lehetett volna megépíteni abból az összegből, amit elköltöttünk 2004 óta. Ennek a nagyobb része a 2007-13-as időszakra vonatkozik. Ebben nagyjából 5 millió ember tudna egy időben leülni, 5-6 millió ember, ez megint csak az összehasonlítás végett lehet érdekes.

A másik kérdés pedig az, hogy a területi egyenlőtlenségeket sikerült-e bármilyen módon mérsékelni. Az a helyzet, hogy erre Harangozó képviselőtársam már utalt, hogy az Unió húsz legszegényebb régiója között ott van négy magyar. Önmagában ez már egy fontos indikátor. Persze, itt szerintem sokkal fontosabb szempont az, hogy az országon belüli egyenlőtlenségeket sikerült-e vajon mérsékelni, tehát sikerült-e, mondjuk, azt elérni, hogy Budapest vagy tágabban a közép-magyarországi régió és a dél-alföldi régió közeledett-e egymáshoz, mondjuk, az egy főre jutó GDP-t tekintve, az a legegyszerűbb, fejlettséget mutató indikátor. Az a helyzet, hogy erre azt a választ lehet adni, hogy nem sikerült semmiféleképpen közelíteni ezeket a régiókat.

Semmi mást nem lehet ebből tanulságként levonni, mint hogy a területfejlesztés és a területfejlesztési szemlélet csődjét látjuk ebben az egész folyamatban. A félreértések elkerülése végett ez nem a területfejlesztési szakembereknek, nem az én kollégáimnak a csődje, hanem egyszerűen annak a csődje, hogy a politikusok nem voltak hajlandók hallgatni ezekre a szakemberekre. Nagyon alapos és pontos kutatások születtek, pontos adataink vannak. Pontosan meg tudjuk mondani azt, hogy hogyan és miként kellene beavatkozni, hogy egyáltalán javítsunk azon a helyzeten, hogy Magyarországon olyan bődületes nagy területi egyenlőtlenségek vannak, hogy néha úgy érzi az ember, mintha egy másik országba lépne át. A szakmán belül mi ezt a Balassagyarmat-Bé­kés­csaba-tengelyként szoktuk emlegetni, ettől keletre tényleg mintha egy másik országba lépne át az ember. Ebbe kellett volna beavatkozni olyan szemlélettel, hogy közelíteni tudjuk ezeket a térségeket, és ez nem sikerült, ezt be kell vallani. Ez egyébként minden eddigi kormányzat hibája, és nem is csak az önöké egyébként, hogy így most államtitkár úrnak mondjam.

Ami a legérdekesebb, hogy nem tanultak belőle, mert legalább minimális elemei, mondjuk, még az előzőben voltak ennek a területfejlesztési szemléletnek, nem nagy, nagyjából a két Puskás stadionnyi összegnek megfelelő LHH-program, amikor 1 millió ember lakóhelyét célozták meg azzal, hogy legalább dedikált forrásokkal fejlesztik. Na, azt is sikerült voltaképpen leállítani, és semmiféle ilyen szemléletet a mostani 2014-20-as ciklusban nem sikerült beilleszteni.

Röviden, mivel ennyi időm volt, én csak erre hívtam volna fel a figyelmet, lassan ugyanis indul az új ciklus letárgyalása. Azt javasolnám, hogy ezt a földrajzi célzást vegyék majd be a prioritások közé. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

(16.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 194 2016.05.17. 15:10  183-204

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előterjesztők egyikének a nevében Bánki Erik mondta, hogy tudja, hogy a korábbi viták során, hiszen Hiszékeny Dezső itt valóban utalt rá, kétszer már végigbeszéltük ezt a törvényt, majd egy módosítását. Most már a második módosításáról beszélünk. Szóval, Bánki Erik utalt rá, hogy tudja, hogy vannak fenntartásaink, de azért szavazzuk már meg ezt a törvénymódosítást. A hozzászólásom konklúzióját elmondom előre, hogy én továbbra is csak a fenntartásaimat tudom hangoztatni, és azon kevesek közé tartozom itt a Házban, azon kevés 3 százaléka közé a képviselőknek, akik egyébként korábban is nemet nyomtak rá, és nem támogatták ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot és a korábbi módosítóját.

Miért mondtuk ezt korábban is, és miért mondjuk most is ezt nagyon következetesen? Egyrészt azt gondolom, hogy amikor 90 milliárd forintnyi közpénzről van szó… ‑ mert ennyiről van szó, teljesen egyértelműen, mi is folyamatosan követjük a vizes vb költségeit, a jelenlegi állás 90 milliárd forint. Amikor egyébként még csak 62-nél jártunk, akkor a Kulturális bizottság ülésén ott volt Fürjes Balázs, és én megkérdeztem tőle, tud-e garanciát vállalni arra, hogy annál a 62-nél nem nő tovább a költség. Azt mondta, hogy ő nem, ez nem az ő kompetenciája. És ez a törvénymódosítás pont ezt mutatja, hogy folyamatosan pakolnak bele minden dolgot, fűt, fát, virágot, aminek az égvilágon semmi köze az úszó-vb-hez. Egyszerűen arról van szó, hogy most egy füst alatt közpénzből, amit csak lehet, lerendeznek. És akkor természetesen mindenféle közbeszerzési szabály alól, településrendezési, szabályozási eljárási rend alól, régészeti feltárási szabály alól és a többi, minden hatósági szabály alól szépen kivonogatják ezeket a beruházásokat. Éppen ezért teljesen egyértelmű, hogy ez egy támogathatatlan javaslat.

Szóval, nézzük sorban akkor az egyes részleteket! Egyrészt itt van ez a bizonyos 90 milliárd forint. Nem tudom, emlékeznek-e rá a képviselő hölgyek, urak, úgy indultunk, hogy az 1750/2013-as kormányhatározat 14 milliárd forintot tartalmaz. Elő lehet keresni, meg lehet nézni: 14 milliárd forint van benne. Ehhez képest majdnem 90 milliárd forintnál tartunk.

Egyébként nagyon érdekes, mert gyakran arra hivatkoznak, hogy nagyon gyorsan kellett mindent lerendezni, és körmünkre ég a dolog, hiszen 2015-ben előre lett hozva ez a világesemény 2017-re. Csak jelezném, hogy esetleg ismerkedjenek meg az eredeti pályázattal, abban ugyanis azt vállaltuk, hogy abban az épületben, ahol az úszó-vb lesz, 2017-ben mi világversenyt rendezünk. Tehát 2017-re, ha törik, ha szakad, akkor is fel kellett volna építeni, így pályáztunk. És szó nem volt arról 2013. július 19-én, amikor mi megnyertük ezt a pályázatot, illetőleg egészen pontosan a Magyar Úszószövetség a magyar kormány garanciavállalásával beadott pályázata megnyerte a rendezési jogot 2021-re ‑ mondom, úgy, hogy az eredeti pályázat is azt írta, hogy 2017-ben ott ifjúsági vagy junior világbajnokságot fogunk rendezni ‑, szó nem volt arról, hogy ez mindenféle kivételes eljárásrendet fog igényelni.

Csak jelezném, hogy utána 2015-ig már két év rendelkezésre állt. Bőven el lehetett volna végezni az összes szabályozási és szerkezeti terv átgondolt átalakítását; le lehetett volna folytatni a tervezési folyamatokat. A közbeszerzési eljárásokat nagyon szépen, nagyon kényelmesen végig lehetett volna vinni. Az összes fakivágást, mindent a maga normál menetében, a jogszabályoknak megfelelően végig lehetett volna vinni, de ezzel persze nem nagyon foglalkoztak. Valószínűleg sokkal jobban érdekelt itt mindenkit, hogy az a sok tíz milliárd, most már tudjuk, hogy jelen állás szerint 90 milliárd, kinek a zsebébe megy. Tudjuk jól, hogy például Garancsi úr zsebébe. Ő egymaga 36 milliárdos nettó megbízást kapott már eddig.

És nincs még vége ennek az egésznek. Csak jelezném, hogy a szervezés költségei még mindig nincsenek benne. És egyébként ezért teszik most bele ebbe a bizonyos törvénymódosításba, amiről tárgyalunk, hogy nemcsak az úszó-világbajnokság megtartásáról, hanem a szervezéséről is, tehát nemcsak a megrendezéséről, hanem a szervezéséről is szól maga a törvényjavaslat, pont azért, amit Fónagy úr is elmondott, hogy majd a szervezéssel kapcsolatos mindenféle közbeszerzési eljárást is faék egyszerűségre le lehessen egyszerűsíteni, és akkor még egyszerűbben tudnak Garancsi és társai mindenféle megbízáshoz jutni, mert nyilván erről szól a dolog. Nyilván mi sem vagyunk „Hiszékenyek”, ahogy ezt képviselőtársam már viccelődve említette. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Egyébként csak az összehasonlítás kedvéért, hogy 90 milliárd forint mennyibe kerül. Ha összeadjuk, mondjuk, Debrecen, Soroksár meg Csepel éves költségvetését, akkor az jóval kisebb összeg, mint amiről itt beszélünk, és mondjuk, 300 ezer ember él ebben a két kerületben és ebben a nagyvárosban. Ennyi pénzt fognak teljesen feleslegesen elherdálni.

Hozzátenném, nekünk semmi problémánk azzal, hogy úszó-vb-t rendezünk, ezt elmondtuk korábban is. Ez nagyon fontos, tényleg a világ egyik legfontosabb világversenye. Az a 14 milliárd forint, amit eredetileg szántak rá és az 1750/2013. kormányhatározatban szerepelt, bőven elég lett volna arra a bizonyos úszópalotának a felépítésére, az összes többi sallang, önfényezés, voltaképpen lopás. Ezt máshogy nem lehet mondani, hiszen a saját vállalkozásaikat fogják kistafírozni vele. Mondjuk, csak azzal az egyszerű összehasonlítással is lehet érzékeltetni, hogy ez miről szól, hogy folyamatosan ígérik tanuszodák, tornatermek építését.

Az utóbbi években a költségvetésben rendszeresen 3-3 milliárd forintokat irányoznak elő. Egyébként azt se nagyon költik el, mert a legtöbb helyen csak letették az alapkövet, és azóta nem nagyon sikerült előrelépni. Mondjuk, nem olyan régen aztán találtak egy offshore múltú céget, annak gyorsan adtak 1,7 milliárdot ebből, hogy építsen meg hét ilyen tanuszodát. De azért majd kíváncsi leszek, hogy egy ilyen offshore múltú cég ezzel az 1,7 milliárddal mit fog kezdeni. De látszik ebből is, hogy tanuszodára pár milliárdokat szánnak, míg mondjuk, egy úszó-vb-re, teljesen feleslegesen, 90 milliárdot, miközben ez a töredékéből kihozható.

Nagyon érdekes részei vannak még ennek a módosításnak. Például a 2. §-ban korábban Balatonfüred város önkormányzata szerepelt a balatonfüredi beruházások felelőseként. Most onnan kirakják. Kétségtelen, hogy eddig nem volt túlságosan értelmes megoldás, hogy a főváros esetében a főváros nem szerepelt, csak a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő; most teljesen egységesen a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő lesz. Elfogyott a bizalom Balatonfüreddel szemben? Vagy rájöttek, hogy nem jó ez a megoldás, hogy hol így, hol úgy oldják meg? Érdekelne az előterjesztő válasza ezzel kapcsolatban.

Szó volt már a közbeszerzések leegyszerűsítéséről. Egyébként érdekes módon az indokolásban az szerepel, hogy azért félő ez a folyamat, vagy azért kell ezt megváltoztatni, mert félő, hogy ha valaki majd elveszti a közbeszerzési eljárást, akkor megtámadja a megfelelő fellebbviteli fórumokon, és elhúzódik a beruházás. Egyrészt erre említettem az előbb, hogy 2013 óta lehetett tudni, hogy itt 2017-ben versenyt kell rendezni, tehát szerintem egyrészt ez nem érv. Másrészt nagyon fura, hogy ha ettől annyira félnek, akkor miért nem dolgoznak ki olyan közbeszerzési szabályokat, amik generálisan felgyorsítják a rendszert.

Érdekes módon önöket az egyáltalán nem zavarja, hogy a Magyar Táncszínház, most már lassan második éve, ideiglenes helyeken játszik. Kirakták a karmelita kolostorból, mert kell Orbán Viktornak a Várban az a bizonyos palota. Őket elpaterolták, ideiglenes helyeken játszanak, miközben ígéretük volt arra, hogy nagyon záros határidőn belül elkezdik építeni az új Nemzeti Táncszínházat. Majd kiírták a közbeszerzési eljárást, de az nem volt jó, nem érkeztek be megfelelő ajánlatok. Akkor az egészet leállították, majd újra kiírták, és így megy a huzavona összevissza. Senki nem tudja követni, hogy mi lesz velük. Érdekes módon ez nem zavarja a tisztelt kormánypárti képviselő hölgyeket és urakat. Mondjuk, ha úszásról van szó, érdekes módon egyből fontos lesz a közbeszerzési eljárásrend felgyorsítása.

Megmondom őszintén, ugyanilyen kétkedve látom azt is, és ezt korábban is folyamatosan elmondtam, nem tartom jónak azt, hogy ebbe a városba bárki azt épít, amit akar. Olyan szabályokat tettek be, hogy voltaképpen, ha valakinek, például most a kormány egyik tagjának eszébe jutna, hogy ő szeretne építtetni egy tornyot valahol, mondjuk, a Lánchídtól le dél felé, vagy a pesti vagy a budai rakparton, azt megtehetné, mert kormánydöntéssel elvileg ezt meg lehet oldani.

(15.40)

Persze értem én, hogy azért került bele ilyen általános leírással ebbe a szövegbe annak idején, mert fogalmuk se volt, hogy hol akarják megépíteni ezt az óriás ugrótornyot, de közben, én úgy tudom, hogy ez már eldőlt, Fürjes Balázs erről nekünk már egyszer a Kulturális bizottság ülésén beszélt. Akkor miért nem azt vették ki ebből a korábbi törvényből és tették bele a mostani törvénymódosításba, hogy konkrétan hol lesz az az óriás műugró torony?

De nem ezt csinálták. Ugyanúgy benne hagyták ezt a széles körű leírást, ami korábban is szerepelt ebben a törvényben, majd plusz még beletették a Dráva utca és a Carl Lutz rakpart csomópontjának az átépítését, és mint itt hallottuk Hiszékeny Dezsőtől, ráadásul semmi teteje az egésznek, mert ha esetleg egyeztettek volna az önkormányzattal olyan szempontból is, hogy amit kértek, azt átvezette-e az önkormányzat, és ha átvezette, akkor azt kellett volna végrehajtani, akkor megoldódott volna ez a probléma, és nem fárasztják az Országgyűlést, amelyik így is elég leterhelt egyébként. Ugyanis csak jelezném, hogy a városfejlesztés meg a várostervezés nem úgy működik, hogy valaki reggel fölkel, kitalálja, hogy egyébként a szabályozási és szerkezeti tervekbe bele nem illeszthető fejlesztéseket végre akar hajtani, hirtelen bead egy törvénymódosítást, és azt épít, amit akar. Ez úgy szokott működni, hogy azért készülnek közép- és hosszú távú tervek ‑ például szabályozási és szerkezeti tervek ‑, mert van egy koncepciója a városnak, tudja, hogy milyen irányba akar fejlődni, ehhez igazítja a szabályozási és szerkezeti tervét, és értelemszerűen így fog fejlődni a település.

Na most, ha egyik pillanatról a másikra ezt valaki felülről át akarja vágni, és egy teljesen más irányba akarja vinni a beépítést vagy a beépíthetőségi szabályokat, akkor nagyon rossz irányba halad, pont ugyanolyan irányba, mint amikor például Csepel kapcsán valakinek az a roppant jó ötlete támadt, hogy nem kell csepeli HÉV, majd a villamos jó lesz helyette. Ez egyébként az olimpia kapcsán jutott eszükbe, úgy, hogy egyébként évtizedek óta az összes városfejlesztési és közlekedésfejlesztési dokumentum a csepeli HÉV metróvá alakítását és a szentendrei HÉV-vel való összekötését irányozta elő, és megmondta az összes szakember, amikor ezt a fantasztikus ötletet bedobták, hogy semmi értelme, hiszen oda gyorsvasúti közlekedésre van szükség. Senkire nem hallgattak, és a mai napig is terjesztik nagy örömmel, hogy majd Csepelnek jó lesz a villamos, csak éppen a szakemberek folyamatosan mondják, hogy nem lesz jó.

Pont ezért nem jók ezek a típusú, ad hoc szabályváltoztatások, mert nem hatástanulmányokon, nem szakértői egyeztetéseken alapulnak, hanem valaki reggel fölkel és kitalálja, hogy mondjuk, egy tornyot, mélygarázst vagy kutyaólat akar az adott telekre építeni, és voltaképpen megteheti, mert jelen pillanatban, ha például ezt elfogadják, akkor bárki bármit építhet a megjelölt területeken, különösebben még bele se szólhat senki, hogy ott mi fog történni.

Ami a legviccesebb, hogy utána a 15. §-ba beleírják azt, hogy voltaképpen, ha póthelyszínként bármit megjelölnek, akkor pont ugyanilyen szabályok szerint, pont ugyanígy azt építenek, amit akarnak. Tehát például, ha eszükbe jut, hogy Felcsúton vagy Alcsúton pót versenyhelyszín lesz, mert éppen megtehetik, akkor ott azt fognak építeni gyakorlatilag, amit akarnak, és mondjuk, a stadion mellé még felhúznak valami uszodát, vagy nem tudom, ami eszükbe jut, úgy, hogy nem tartják be az alapvető szabályokat, például a település szabályozási és szerkezeti tervét.

Ennek a része az is, amit itt már a képviselőtársaim az előbb feszegettek, hogy folyamatosan bővítgetik azoknak a helyrajzi számoknak a számát az 1. számú mellékletben, amikre vonatkoznak ezek a különleges szabályok, bevonják őket ebbe a fejlesztésbe, ami rettentően homályos, amire korábban sem nagyon kaptunk érdemi választ. Még amikor az első módosítása volt ennek a törvénynek, akkor én rákérdeztem arra, hogy miért szükséges az, hogy már az első módosítással, például a vascipőktől egészen a Mozaik utcáig a pesti rakpartot betették helyrajzi számokkal az 1. számú mellékletbe, hogy mondják már el, hogy konkrétan mit akarnak ott fejleszteni, akkor az volt a fantasztikus válasz erre, hogy fogalmuk sincs, de higgyem el, hogy azért kell beletenni, hogy most lehetőségük legyen azt megtervezni, amit akarnak. Hát, gratulálok, így működik Magyarországon, úgy látszik, a városfejlesztés meg a várostervezés. Most még ráadásul több mint duplájára növelik ezeknek a helyrajzi számoknak a számát, és valóban ezek között szerepel a 4968-as, ami a Ménesi út 12., ahogy ezt Hiszékeny Dezső is az előbb említette. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Úgyhogy összességében csak azt tudom mondani, hogy természetesen mi továbbra se támogatjuk ezt a javaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 200 2016.05.17. 1:41  183-204

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Gyorsan erre akartam reagálni, hogy nincs igazam abban, hogy ennyivel megdrágult a költségvetés. Az a helyzet, hogy amikor 2013. július 19-én megnyertük a pályázatot, a Magyar Úszószövetség, volt egy sajtótájékoztató, ott volt Vígh László kormánybiztos, ott elhangzott szó szerint: 8 milliárd forint lesz az úszópalota. Majd ezután került be az általam már sokszor emlegetett kormányhatározatba a 14 milliárd-párszázmillió forintos program, költséggel pontosan alátámasztva 2016-ig. És mint említettem, 2017-ben az eredeti terv szerint is nekünk már versenyt kellett volna rendezni abban az uszodában. Arra 14 milliárd volt, és az nem mind az uszoda.

Most ehhez képest ott tartunk, hogy maga az uszoda ennél jóval többe kerül, tehát nem 3 milliárdos költségnövekedés van. De még ha csak erről beszélnénk, akkor az rendben is lenne. Mert építsünk egy rendes uszodát, az rendben van. De valóban, az összes többi költség, ami rárakódik, az növeli meg 90 milliárdra ennek az egész projektnek a költségeit, és tényleg követhetetlen, hogy miért, hol és mit építünk. Annyit tudunk csak, hogy semmilyen szabályt nem kell hozzá betartani, aztán majd lesz, ami lesz.

Nyilván, valóban erre hivatkozva mondjuk azt többször, hogy ha itt ilyen szabályok szerint történik a dolog, és itt ilyen költségtúllépés van, akkor mi lenne egy olimpiánál, ami 3 ezer milliárd forintos költségű összességében. Szorozza be mindenki, és kap egy olyan számot, hogy elájul. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 162 2016.05.24. 15:09  147-176

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár lehet, hogy stílszerűbb lennék, ha tisztelt jegyzőkönyvírót mondanék, mert körülbelül egy tucatnyian ülhetünk itt a teremben, tehát túl nagy érdeklődés nincs a téma iránt, ami azért is érdekes, mert egyrészt 3000 milliárd forint elköltéséről beszélünk alsó hangon ‑ arra még visszatérek, hogy lesz ez ennél több is, ha megnyerjük a pályázatot ‑, másrészt jóval több OEVK, magyarul választókerület érintett, s nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, és én azt hittem, hogy legalább az egyéni képviselők itt lesznek, de úgy látszik, hogy őket ez kevésbé érdekli. S az is látszik, hogy inkább az ellenzéki képviselőket érdekli még a kevés számú képviselő közül is, mint a kormánypártiakat.

Az természetesen igaz, és egyet is értek mindazzal, amit az előterjesztő elmondott, hogy maga az olimpia, az olimpiai eszme nagyon fontos. Én magam is és szinte az összes ismerősöm nagyon lelkesen szokott szurkolni mind az olimpián, mind a paralimpián, amióta paralimpiai játékokat is rendeznek négyévente. De egészen más tészta az, amikor arról beszélünk, hogy olimpiát, olimpiai játékokat rendezzen egy ország, hiszen mindenki tudja, hogy ez nagyon sok pénzbe kerül.

Az Együtt kezdettől fogva fenntartásokkal kezelte ezt a projektet, s nemcsak önmagában azért, mert szerintünk az ország gazdasági állapota és jelenlegi infrastrukturális ellátottsági színvonala nem megfelelő egy olimpia rendezéséhez, illetve nagyon sok olyan cél van, ami szerintünk fontosabb az országnak, mint az olimpiai játékok megrendezése, hanem azért is, mert szerintem kezdettől fogva félrekezelte a kormány ezt az ügyet. Folyamatosan ment a mostani napirendi pont kapcsán is annak az előadása a kormánypárti képviselők részéről, hogy ez mennyire nyitott folyamat volt, itt aztán mindenki be volt vonva. Jelzem, hónapokig huzakodtunk a Magyar Olimpiai Bizottsággal, hogy adják ide a tanulmányt. Nem adták ide, azt mondták, hogy nem adják ide, mert szerintük mi nem támogatjuk, tehát nem kapjuk meg. Én magam is többször telefonáltam az Olimpiai Bizottság illetékesének, Pataki Márton kollégám is hosszasan levelezett, beszélt velük személyesen is, mégsem adták oda. Aztán amikor nagy nehezen elértük, hogy Péterfalvi Attila adjon ki egy állásfoglalást arról, hogy a megvalósíthatósági hatástanulmányt márpedig nyilvánosságra kell hozni, akkor tették föl az internetre, de ez hónapokkal azután volt, hogy a parlamentben a döntést már meghozták. Magyarul, úgy született döntés, hogy például én mint országgyűlési képviselő, le voltam arról tiltva, hogy bármilyen módon is belelássak abba, hogy miről szavazunk. Remélem, hogy ezek után komolyan senki sem várta el tőlem, hogy megszavazzam.

Mit tudunk eddig az olimpiáról? Egyrészt azt, hogy a teljes költségvetési tervezet 3000 milliárd forint. Ennek egy része, ahogy Ikotity képviselőtársam is elmondta, úgynevezett szűk értelemben vett vagy nettó költség, ami nagyjából 1000 milliárd forint. Ő azért mondott 780 milliárd körüli összeget, mert az egyes versenyhelyszínek lebontásából utólagosan keletkező anyagok eladásából és más értékesítésből származik majd bevétel, és technikailag ezt ki lehet belőle vonni, de valójában 1000 milliárd forint körül lesz a szűk értelemben vett költség, és 3000 milliárd az alapeseti vagy előrehozott beruházásokkal együtt a költsége ennek az olimpiának. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez harminc új Puskás-stadion költsége, ahol 2 millió ember tudna egy adott pillanatban leülni. Tehát ez egy bődületesen nagy összeg.

A következő, amit tudunk, hogy nincs egyértelmű támogatottsága Magyarországon az olimpiának. Több közvélemény-kutatás is készült az ügyben, s nagyjából úgy néz ki, hogy döntetlen közeli a helyzet, pár százalék ide-oda a támogatók és az ellenzők aránya a közvélemény-kutatások szerint. Éppen ezért mi automatikusan azt gondoltuk, az a logikus megoldás, ha népszavazás van az ügyben. Ha már egyszer el akarunk verni 3000 milliárd forintot alsó hangon, akkor kérdezzük meg azokat, akik ezt a pénzt összeadják, mert ez nem a Holdról fog érkezni, ezt a magyar adófizetőknek kell kicsengetniük. De a kormány erre különösebben nem vevő.

S amit eddig még tudtunk meg tudunk, hogy létrejött az Olimpiai Pályázati Bizottság, illetve megalakult az az Olimpiai Védnökök Testülete, amit majd ezzel a törvénnyel törvényesítenek, amit Schmitt Pál vezet, de erre majd egy kicsit részletesebben is visszatérnék.

Mi történik most? Elénk került ez a bizonyos törvényjavaslat, ami részben úgy csinál, mintha már megnyertük volna a rendezést, és eléggé belemegy a részletek szabályozásába. Ez egy picit fura, de önmagában el tudom fogadni, hogy ezzel is a pályázat hitelességét próbálják bizonyítani. Bár az engem jobban zavar, hogy inkább azt érzem ki belőle, hogy azzal az eljárásrenddel és azokkal a szabályozási elemekkel, amiket beletettek, inkább azt vetíti előre ez a törvényjavaslat, hogy egyrészt a költségek brutálisan meg fognak nőni, másrészt a kivételes eljárási szabályokat már előre rögzítik, ami eléggé meglepő, merthogy még nincs a nyakunkon 2024.

Beszéljünk ezekről a kivételes eljárásokról! Ugyanaz fog történni, mint a vizes vb-nél. Látható módon kivételes építési szabályok gründolását teszi lehetővé ez a törvénymódosítási javaslat. A kormány sajátos építési szabályokat alkothat majd. Ez azért érdekes, mert bőven lenne még idő arra, hogy a rendezési szabályokat, építési szabályokat úgy alakítsák át a szokásos menetrendben, hogy az megfeleljen a városépítészet meg a városrendezés hagyományos feltételrendszerének, de mondom, ugyanaz néz ki ebből az egészből, mint a vizes vb kapcsán, hogy folyamatosan kivételes szabályokat akarnak alkotni, márpedig a városépítés és a városrendezés nem egészen így működik normál körülmények között.

Aztán létrehoznak nagyon sok új testületet. Törvényesítik az Olimpiai Védnökök Testületét, amiről szó szerint azt írják, hogy Magyarországon elismert és közmegbecsülésnek örvendő személyekből álló reprezentatív, egyeztető, véleményező, javaslattevő testület. Ennek a vezetője a NOB magyar tagja. Név szerint nem írták bele a törvénybe, de mivel a NOB-nak egy magyar tagja van, Schmitt Pál, ezért nyilvánvalóan Schmitt Pál lesz a vezetője, akiről azért nehéz lenne azt mondani, hogy közmegbecsülésnek örvendő személy, lévén, saját maga is úgy értékelte, hogy doktori disszertációjának a plagizálása olyan szintű mélyrepülés, hogy le kell mondania.

(18.30)

Ezek után azért egy kicsit fura, hogy közmegbecsülésnek örvendő testület vezetésével fogják így a törvénnyel megbízni. Ezt azért lehet, hogy érdemes lett volna átgondolni. Félreértések elkerülése végett, itt nem arról van szó, hogy az ő sportteljesítményét vonná valaki kétségbe, csak bizonyított mint köztársasági elnök azzal, hogy le kellett neki mondani.

Aztán menjünk tovább! Létrejön egy olimpiai egyeztető fórum, ahol majd az olimpiai bizottság meg a kormány egyeztet egymással. Innentől kezdve ezt olyan komoly testületnek nem venném. Létrehozzák a Budapest 2024 Nonprofit Zrt.-t, amely a pályázatért, a szervezésért meg az utóhasznosításért is felelős lesz. Az az érdekes, hogy fele-fele arányban a főváros meg a Magyar Olimpiai Bizottság lesz ennek a tulajdonosa, miközben a költségeket meg majd a költségvetés fogja állni. Ennek ellenére a főváros meg a MOB lesz a két fő tulajdonos.

Apropó, ha már a költségeknél tartunk, ugye, itt elhangzott, hogy amit lehet, persze majd próbálnak költségvetési forráson kívüli forrásokból megoldani. De teljesen egyértelmű, hogy ez nem nagyon fog menni, ez a megvalósíthatósági tanulmányból is kiderül, hogy itt jórészt közvetlen költségvetési finanszírozásról lesz szó. Ugye, a pályázattal most trükköznek, hogy azt taoforrásokból oldják meg, de az is egyértelműen közpénz, még ha nem is közvetlen költségvetési támogatás, de közpénz. Hiszen olyan adóforintokból képződik, amit nem fizetnek be a kormány engedélyével a költségvetésbe, hanem odaadnak valakinek. Ez teljesen egyértelmű, hogy voltaképpen direkt közpénznek tartható és áttételesen költségvetési pénznek. Nyilván adomány pedig nem nagyon fog menni az olimpia rendezésére, illetve a pályázatra sem.

Egyébként, ha már itt a költségeknél tartunk, többször megütötte a fülemet, hogy mindenféle nyereséges rendezésről beszéltek, itt még valaki mondta is, hogy Barcelona például nyereséges olimpia volt. Csak jelezném, hogy én végigböngészgettem az adatokat. Nagyon nyereséges olimpia nem volt, csak egy-kettő. Ha már az emlegetett Barcelonát nézzük, Barcelonában csak a kapcsolódó infrastrukturális beruházások 5 milliárd euróba kerültek, plusz még egyéb PPP-konstrukcióban 7 milliárdot beletettek, és onnantól kezdődött a rendezés és szervezés költségeinek az összeadása. Szóval, az a helyzet, hogy az olimpiák nem szoktak igazából nyereségesek lenni. Néhány volt, amelyik ezt megközelítette, egy-kettő, amelyik minimálisan átfordult, de azokat mind magánfinanszírozásból valósították meg. Ugye, ez meg nem ilyen lesz, hiszen egyértelmű, hogy közpénzből valósítjuk meg, ez soha az életben nem lesz nyereséges. Ezt mindig így kell átgondolni, amikor beszélünk róla.

Ráadásul gyakran hivatkoznak arra, akik nyereséges rendezést emlegetnek, hogy majd ‑ köz­gazdászok úgy mondják ‑ multiplikátor hatás miatt ebből mennyi bevétel keletkezik, már hogy az ebből termelődő pluszjövedelmekből az emberek elmennek fodrászhoz, étterembe mennek, abból költenek, abból GDP képződik. Csak az a helyzet, hogy ez a pénz nem a Holdról jön, hanem egyébként is elköltenénk, csak éppen másra, és ugyanez a hatás akkor is megvalósulna. Mert például, ha oktatásra költjük, ha például egészségügyre költjük, ha például a vidéki elmaradott térségek felzárkóztatására költjük, akkor az a jövedelem ugyanúgy képződik, csak nem az olimpia rendezése kapcsán, hanem mondjuk, az oktatásban, az egészségügyben vagy a vidéki térségek felzárkóztatásban. Tehát módszertani hiba, ha erre hivatkoznak. Itt maximum a turizmusból származó bevétel az, ami plusznak tekinthető, meg néhány egyéb, viszonylag kisebb tétel. A lényeg az, hogy ez nyereséges biztosan nem lesz.

Aztán nagyon érdekes az, hogy a kormány létrehozza az olimpiai megvalósíthatósági hatóságot, amelyik tulajdont szerezhet az államnak, kisajátíthat, infrastrukturális beruházásokat hajthat végre. A kormány bármire rábökhet, és azt mondhatja, hogy ez egy kiemelt jelentőségű olimpiai ügy, és innentől kezdve pontosan azt a folyamatot készítik elő, amit a vizes vb-n látunk, hogy majd előbb-utóbb eszükbe jut, hogy ja, hát akkor létre kéne hozni egy törvénymódosítást, hogy a közbeszerzési szabályoktól el lehessen térni, akkor gyorsan a Market Zrt.-t meg lehet bízni meghívásos pályázaton, hogy ugyan már építsen meg ezt vagy azt, vagy Mészáros Lőrinc cégét, hogy jaj, kéne egy kisvasutat építeni, akkor gyorsan azt építse meg.

Ennek a talaját készítik elő, gyakorlatilag ez a lenyúlásról meg a zsebek tömködéséről szól. Teljesen egyértelmű. Mert ha komolyan vennék, akkor az összes helyrajzi szám, amit kiemelt olimpiai beruházásként akarnak meghatározni, már ebben a törvényjavaslatban benne lenne. Hiszen elvileg azt lehetne tudni már most is a megvalósíthatósági hatástanulmány alapján, hogy konkrétan milyen beruházásokra van szükség, hol lenne, milyen helyrajzi számon és milyen költségkerettel. De ugye se híre, se hamva ebben a törvényben mindezen információknak.

Ami a legérdekesebb, hogy egyébként a menekültekkel kapcsolatban a szuverenitásunkat nagyon féltő kormány úgy befekszik a NOB-nak ezzel a törvényjavaslattal, hogy csak na. Gyakorlatilag a NOB-nak, a NOB intézményeinek, az eredmény- és időmérő vállalkozásoknak a közteherfizetési kötelezettségeit eltörli, a beutazási feltételeket az olimpia kapcsán nagyon megkönnyíti. És itt most nem a versenyzőkről van szó, mert persze a versenyzők, az edzők, s a többi, hadd jöjjenek, de az itt dolgozók, az itt telephellyel nem rendelkező cégek, akik részt vesznek majd ebben az egész folyamatban, azok is simán, könnyített eljárással bejöhetnek.

Jelentős nyilvános és privát rendezvényt az olimpiák ideje alatt, mármint a nyári olimpia és paralimpia ideje alatt és az azt megelőző és követő egy hétben nem rendezhetnek Magyarországon. Erre kormánygaranciát adnak. Tehát egy privát rendezvény megtiltására hogy adnak kormánygaranciát?

Vagy hogy van az, hogy a NOB marketingérdekeit annyira előtérbe helyezik a kis- és középvállalkozásokkal szemben, hogy gyakorlatilag leradírozzák majd a magyar cégeket minden olyan tevékenységről, ami egy picit is az olimpiához kapcsolódik, még a reklámhirdetési felületeket is ki fogják sajátítani a helyszínek közelében.

Szóval, ez a javaslat egyszerűen abszurd és elfogadhatatlan. Beleillik abba a folyamatba, ahogy a Fidesz nagy sporteseményeket szokott rendeztetni vagy akar rendeztetni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 166 2016.05.24. 1:54  147-176

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Mintha nem egészen figyelt volna, amikor beszéltem. Szó nem volt arról, hogy merjünk kicsik lenni. Én említettem azt, hogy én magam nagyon szurkolok akkor, amikor olimpia van, és hozzáteszem egyébként, hogy egy normális körülmények között megrendezett olimpiának feltétlen híve lennék.

(18.40)

Azért ami példákat említett, azok kicsit sántítanak. Az 1880-as, ’90-es évek környékén Magyar­ország egy dinamikusan fejlődő országnak számított, és a vidék is nagyon dinamikusan fejlődött, a vidéki városok is dinamikusan fejlődtek, szó nem volt arról, hogy Budapesten meg néhány ponton még egy-egy nagy infrastrukturális beruházás volt, hanem húzott a magyar gazdaság. Tehát szó nincs arról. Én mindössze azt mondtam, és ezt tartom a mai napig is, hogy először legyen egy dinamikusan fejlődő ország, aztán majd ha a feltételek megvannak és adottak, akkor lehet rendezni olimpiát, ami egyébként nagyon sok pénzbe kerül. De szerintem most azért a vidéki térségek felzárkóztatása meg még az oktatás, meg az egészségügy fejlesztése talán egy kicsit fontosabb dolog.

Egy dolog közben eszembe jutott. Apróság ugyan, csak megütötte az előterjesztő kapcsán a fülemet, hogy említette Gulyás Gergely, hogy egyébként úgyis Európa következik, és ezért is van nagy esélyünk az olimpia megrendezésére. Én direkt utánanéztem, egy nem hivatalos földrajzi rotációs rendszer van, nem tudom, tudják-e képviselőtársaim, hogy ez nem hivatalos, és a nem hivatalos földrajzi rotációs rendszer szerint egyébként Észak-Amerika jönne. Egyébként direkt megnéztem, a megvalósíthatósági hatástanulmány I. fejezet 18. oldalán ez szerepel is mint egy ellenérv. Ettől függetlenül ettől el lehet térni, csak majd kérem Gulyás Gergelyt, hogy erre ne hivatkozzon, merthogy ez tételesen nem igaz. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 170 2016.05.24. 1:58  147-176

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Én az előttem szóló hozzászólására szeretnék reagálni. Egyrészt én terület- és településfejlesztő vagyok végzettségemet tekintve, és éppen ezért meg­ütötte a fülemet, amikor mondta a képviselő úr, hogy ezt területfejlesztési projektként kell fölfogni. Ter­mészetesen lehet területfejlesztési projektként gon­dol­ni egy ilyen típusú rendezvényre. Sőt, egyetértünk abban, hogy kell is, de a területfejlesztés nem arról szól egyébként, csak jelezném, hogy a legfejlettebb részét az országnak fejlesztjük 3000 milliárd fo­rint­ból. Itt nem stimmel a dolog. Ha terület­fejlesztési projektként akarnánk ezt értékelni, akkor a leg­ke­vés­bé fejlett részébe vinnénk az országnak a sport­ren­dezvényeket. Márpedig nem ez fog történni ebben az esetben, itt nagyon kevés vidéki helyszín lesz csak, és a források nagy része is kifejezetten Bu­da­pestre fog koncentrálódni, tehát a területi egyen­lőt­lenségeket növelni fogja az olimpia, márpedig ha egy beavat­ko­zás­nak ez a hatása, akkor az nem tekint­hető terü­letfejlesztési eszköznek ilyen össze­füg­gésben.

Barcelona esete ilyen szempontból más termé­sze­tesen, hiszen az akkor, amikor olimpiát rendez­tek, nem Spanyolország legfejlettebb része volt, és ezért járult hozzá például, hogy Barcelona fejlődjön, de ez csak egy szakmai megjegyzés volt.

A másik, amit a költségek kapcsán, az úszó-vb, vizes vb költségvetése kapcsán mondott képviselő úr, je­lezném, hogy nézze meg az 1750/2013-as kor­mány­határozatot, tizennégy milliárd pár száz millió forint szerepel benne mint a projekt költségvetése, és eh­hez képest jutottunk el a 90 milliárdig, és egyébként a bevallott közvetlen költségek is negyvenkilenc milliárd valamennyibe kerülnek. Köszönöm szépen.

(18.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 52 2016.05.25. 15:21  39-80

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ahogy itt már elhangzott, talán Pósán László mondta, hogy ennek az oktatási salátatörvénynek a legfajsúlyosabb része a köznevelési törvény. Abszolút egyetértek vele. Ezért ha megengedik, ezzel kezdeném és a leghosszabban erről beszélnék, s ha marad még időm, akkor pár gondolatot elmondanék a többiről is.

Már egy ideje láthatóan próbálják hozzászoktatni a választókat a kormányoldali politikusok, hogy még véletlenül se higgyük el azt, amit a kormány mond. Az oktatás területén különösen hatékony a kormány a kommunikálásban, ahogy azt finoman szokták mondani, én azonban ezt félrevezetésnek és hazudozásnak mondanám. Ugyanis gyakran tapasztalják azt az oktatásban részt vevők, hogy pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit mondanak.

Először is szögezzük le azt, hogy a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett átalakítás megbukott. Ezt nem nagyon lehet finomítani, bár hozzá kell tenni, hogy ez inkább valószínűleg az Orbán-Parragh-ten­gely döntése volt, de államtitkár asszony volt abban a pozícióban, akinek a nevéhez ez végül is kötődött. Abban nincs vita közöttünk, még Hoffmann Rózsával sem, hogy természetesen a közoktatásban a reform bevezetését megelőzően is voltak igen jelentős problémák.

Nyilvánvaló volt, hogy változtatni kell a tanterveken, alapvető szemléletváltozásra van szükség a diákok romló tudása miatt ‑ ezt én magam is tapasztaltam egyetemi oktatóként ‑, finomhangolást igényelt a tankönyvellátás, a pedagóguspálya presztízse mélyrepülésben volt, a kistelepülési iskolák fenntartása és működtetése valóban nagyon problémás volt, ahogy erre Hoffmann Rózsa is utalt, jottányit sem haladt előre a szegregált oktatás felszámolása, és még sorolhatnánk a problémákat. Tehát nem abban volt a hiba, hogy rosszul mérték fel a problémák körét, hanem abban, hogy rossz választ adtak arra, hogy hogyan kellene ezt megoldani.

Amikor ezt a reformot elindították, a hozzáértők világosan elmondták, hogy a kivezető út nem a centralizáció, nem az államosítás, nem a szinte teljesen kötött tanterv, nem a bürokrácia túltolása, nem az, hogy a pedagógusokat automatikusan a ped. I.-be tolják vissza, nem az értelmetlen portfóliókészítés, nem az iskolában töltött idő növelése, nem az állami tankönyvek bevezetése, nem a tanárok munkaterhének növelése, nem az egyházi oktatás helyzetbe hozása, nem az alapítványi és magániskolák ellehetetlenítése, nem a közismereti tárgyak visszaszorítása a szakképzésben. Ebben meg a szakma értett egyet, ennek ellenére pont ezeket valósították meg. Éppen ezért bukott meg ez a rendszer.

(12.30)

Ugye, egyrészt világosan látható volt előre, hogy a fenntartás és a működtetés centralizációja nagyon sok problémát fog okozni. Nekem egy rektor mesélte, hogy ő már az 1980-as években azt tanította az egyetemen jogászként, hogy miért nem működik a végletesen centralizált igazgatás. Ezért nem is érti, hogy a KLIK-et miért így és ebben a formában hozták létre. Persze, önmagában, és itt megint utalnék arra, amit Hoffmann Rózsa mondott, az teljesen igaz, hogy a kistelepülések esetében ez nagy megkönnyebbülést okozott, mármint az, hogy az állam átvette az iskolákat és fenntartóként, működtetőként ezeket irányította, működtette, fenntartotta. Éppen ezért mi soha nem is mondtuk azt, hogy automatikusan az összes iskolát vissza kell adni az önkormányzatoknak meg a korábbi fenntartóknak.

Mi azt mondtuk, hogy a lehetőségét kell annak megadni egy önkormányzatnak, hogy ha szeretné, akkor kaphassa vissza. Ugyanis a kistelepülési iskolák ezzel jól jártak, de a nagyobb, közepes és nagyobb méretű településeken bizony egészen rosszul élték meg a centralizálást. Azt is folyamatosan mondtuk, hogy nem fog működni egy olyan központ, ami több mint 100 ezer embert foglalkoztat, főleg nem Magyarországon, ahol azért az adminisztrációnak nincs meg az a kultúrája, mint aminek lennie kellene. Előre látható volt, hogy késni fognak a szerződések aláírásával, a bérekkel, az utazásiköltség-térítésekkel meg minden más munkaügyi eljárással. Ez be is jött, folyamatosan panaszkodtak meg panaszkodnak a mai napig is a kollégák, hogy mennyire nem működik ez a rendszer.

Azt is előre lehetett látni, hogy nagyjából 2500 intézményt és nagyjából kétszer ennyi feladatellátási helyet nem lehet egy központból irányítani. Tudni lehetett, hogy gond lesz a számlák kifizetésével, az eszközbeszerzéssel, mindennel. És ellentétben azzal, amit Hoffmann Rózsa mond, pont a KLIK által működtetett intézményekben voltak ilyen problémák, és nem az önkormányzatok által fenntartott intézményekben. Hogy egy példát mondjak, Gyöngyöstarján esetében egy KLIK által működtetett intézmény volt. Oda kell menni és szét kell nézni: nem az volt a fő probléma, hogy kikapcsolták az áramot, az már az utolsó lépés volt. Meg kell nézni az épületet, hogy milyen állapotban van. Egyszerűen azért, mert hagyták szétrohadni. És ezért a KLIK volt a felelős.

Ezeket a bírálatokat, amiket itt elmondtam, nem az ellenzéki pártok alap nélküli bírálatának és így nem az Együtt alap nélküli bírálatának kell szerintem tekinteni. Egyrészt Magyarországon is nagyjából a szakmai szervezetek ugyanezt mondják, ugyanebben a regiszterben, ugyanebben a stílusban. Másrészt meg az, hogy milyen problémákat okozott, illetve nem oldott meg ez a reform, egyértelműen kiderül az OECD-jelentésből. Az meg aztán végképp nem kapcsolódik se a magyar ellenzéki pártokhoz, se Soros Györgyhöz; ha esetleg valakinek eszébe jutna a mai vitán Soros Gyuri bácsi nevét előhozni.

Másrészt szögezzük azt le, hogy az elégedetlenség teljesen általánossá vált a közoktatásban, a szülők, tanárok, diákok egyöntetűen tiltakoztak. Ennek volt a jele az, hogy tiltakozó petíciók, levelek születtek, sztrájk szerveződött. Akármennyire is próbálták ezt kommunikációval elfedni, ezek értelemszerűen még a kormány tevékenységére is hatással voltak, hiszen kénytelenek voltak legalábbis kommunikációs szinten visszavonulót fújni. Hiszen azok a kérések vagy követelések, amiket megfogalmaztak ezek alatt a tiltakozó akciók alatt, már olyan problémahalmazt mutattak, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. A gond csak az, hogy ez a megoldási rendszer, amit erre kidolgoztak, nem válaszol érdemben szinte egy problémára sem.

Nézzük akkor az egyes részleteket! Egyrészt most 500 önkormányzattól a működtetést elveszik, és a központi vagy állami működtetési rendszerbe tolják be. Sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy totális államosítás lesz. Voltaképpen, azt gondolom, részletkérdés, hogy ezt hogyan nevezzük, a fő probléma az, hogy azt a fő követelést nem valósították meg, hogy az az önkormányzat, amelyik kéri, kaphassa vissza a működtetés mellé a fenntartást is. Tehát pont az ellenkezőjét valósítják meg annak, mint ami a követelésekben megfogalmazódott. Ezt egyébként nemcsak a pedagógus szakma, hanem például a Magyar Önkormányzatok Szövetsége is felvetette, és azért ott mégiscsak sok száz önkormányzat képviselteti magát.

Másrészt én is rákérdeznék arra, mert nem teljesen világos, hogy a költségekkel mi lesz. Ha én jól értelmezem a törvényjavaslatot, akkor a működtetést átveszi az állami fenntartó, és onnantól kezdve a működtetés költségeit ő fogja állni. Az önkormányzatoktól nem fognak ehhez semmiféle kiegészítést tenni, hanem a KLIK nevén lévő költségvetési sorban szereplő összegből valósítja meg a működtetést. Legalábbis remélem, hogy jól értelmezem, és nem fognak a most még működtető, de a jövőben már nem működtető önkormányzatoktól pénzt levonni. A konkrét kérdésem ezzel kapcsolatban ez lenne, hogy konkrétan hány forint lesz, ami így bekerül a KLIK vagy már nem KLIK költségvetésébe.

Aztán, ha már a KLIK szóba került, ugye, itt elhangzott, hogy hurrá, jaj, de jó, létrejön egy teljesen új rendszer. Megmondom őszintén, én kevésbé vagyok optimista. Még ha jogilag nem is, de gyakorlatilag inkább azt látom ebben, hogy egyfajta szervezeti reszelgetés, átalakítás történik csak. Létrejön 56 KLIK, lesz fölötte egy koordináló szervezet. Ezt nem tekintem érdemi átalakításnak. De a legérdekesebb kérdés az, hogy miért pont 56 ilyen tankerületi központ jön létre, miért nem 57, miért nem 55. Mi volt a módszertan? Kértem már korábban a miniszter urat, hogy lássunk már arról valamit, hogy egy térképen megnézhetnénk-e vagy egy településsoros adatbázist kaphatnánk-e arról, hogy melyik település hová került. Mondom, a konkrét módszertan érdekelne. Kérném államtitkár urat, hogy erről esetleg mondjon valamit, illetve, ha van rá lehetőség, akkor ezt elektronikus formában majd elkérném. Mert sok település vezetője keresett meg az utóbbi hetekben, és olyan dolgokat kérdeztek tőlem, amit ők éreznek a lehatárolásban, amire nem tudtam konkrétan válaszolni, hiszen senki nem tud róla semmit, legalábbis a miniszteren kívül. (Boldog István: Soros Gyuri bácsi nem Magyarországon él.) Soros Gyuri bácsit ne emlegessük annyira, Boldog képviselőtársam. Talán egy picit nyugodjon meg. (Kucsák László: Te hoztad fel.) Házelnök úr, lehetne kérni, hogy ezt egy picit fogjuk vissza?

Másrészt az alaptanterv és a kerettantervek érdemi átalakítása, azt gondolom, nem várható, legfeljebb itt egy gyors reszelgetést hajtanak végre. Ugye, eleve ott kezdődik a dolog, hogy ha ezeken érdemben szeretnének módosítani, akkor annak sokkal hosszabb időt kellene adni. Ez is egy kommunikációs trükk, azt gondolom. Inkább abba az irányba kellene elindulni, amit egyébként az OFI keretein belül annak idején már elkezdtek feszegetni. Át kellene gondolni, hogy kell-e hosszabb általános iskolai képzés, hogyan kellene átalakítani esetleg az alsó középfokú képzést, részben annak a célját is, a módszerét is, a technikáját is, ehhez kapcsolódóan értelemszerűen a tanárképzést is.

Önmagában az, hogy itt-ott egy picit belenyúlnak a rendszerbe, az nem fog megváltoztatni semmit. Itt ezt kifejezetten rendszerszerűen kellene átalakítani. Egyértelmű, hogy a tankönyvhelyzet jottányit sem fog javulni. Itt semmi mást nem kellene csi­nál­ni, azt gondolom, mint hogy az állami tankönyvkényszert el kellene törölni. Ugyanis az nem egy kommunista ármány, hogy képviselőtársam is örüljön, nem Soros Gyuri bácsi ármánya, hogy ezek a tankönyvek nem jók. Beszéljenek pedagógusokkal, világosan elmondják, taníthatatlan, rossz szemléletű, hibáktól hemzsegő tankönyveket sikerült eladni, amiket egyébként törvénytelen módon, részben adminisztratív eszközökkel próbálnak rákényszeríteni mindenkire, míg más tankönyveket kiszorítanak egyértelműen. És a tanszabadság ott kezdődik, hogy ki miből tanít. Ezt meg kár lenne tagadni.

És az összes többi problémára pedig érdemi választ nem nagyon ad a mostani törvényjavaslat sem. Láthatóan erre nem fogékony az államtitkárság sem, az óraterhelés csökkentése, a tanköteles korhatár újbóli megemelése, a mindennapos testnevelés alapfeltételeinek hiányára mit kellene válaszolni. Ezek hiányoznak. Tehát voltaképpen kommunikációsan próbálják a helyzetet kezelni, érdemben semmi nem fog változni.

(12.40)

Ezenkívül valóban szó van itt még a szakképzési törvény módosítgatásáról, nagyon nem mennék bele a részletekbe azért, mert itt a fő probléma szintén ott van, ami nem szerepel ebben a törvénymódosításban, mert nem is törvényi szabályozási kérdés, az pedig kifejezetten a természettudományos tárgyaknak a visszavágása a szakgimnáziumokban, leánykori nevükön a szakközépiskolákban. Itt mondta Hoffmann Rózsa, hogy a világban tájékozódni képes gyerekekre, fiatal felnőttekre van szükség. Földrajzi ismeretek nélkül ez egy picit nehéz lesz, csak jelezném. De ugyanígy más természettudományos tárgyakat is mondanék. Az egy teljesen elfogadható érdemi vita lenne, amit szakmai alapon el lehetne kezdeni, hogy diszciplináris vagy integrált tárgyakra van szükség, ezt hogyan kellene megoldani, de az egésznek az kellene legyen a lényege, hogy a végén, amikor összeadjuk a természettudományos tárgyak heti óraszámát, akkor az legalább szinten maradjon, és ne csökkenjen. Mert ha csökkentjük, azzal csak rosszul járunk, teljesen mindegy, hogy mit körítek mögé még vagy mellé még kommunikációs szempontból.

Másrészt ugye, itt a felsőoktatással kapcsolatban is történik egy kis reszelgetés. Ismételgetni tudom azt, amit én mindig el szoktam mondani, és egyébként ezzel az egyetemi szféra is nagyjából egyetért, hogy az egyetemi autonómiát kivégző kancellár- és konzisztóriumi rendszert megszüntetni kellene és nem reszelgetni. Meg én értem azt, amit a MAB és az ODT, az Országos Doktori Tanács szabályozása kapcsán tesznek, hogy önálló jogi személyiség legyen, bár mondjuk, értelemszerűen azért, ha megnézzük ezt a szabályozást, akkor nagyon sok miniszteri beleszólási lehetőséget ad, úgyhogy összességében azt tudom csak mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot az általam részben alaposabban is kifejtett okok miatt nem fogjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 78 2016.05.25. 1:55  39-80

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mint látom, kezd szemantikai vita kibontakozni. Néhány körrel ezelőtt egyszer már a „rohad” szónak, „rohad egy épület” kifejezésnek volt itt egy ellenzője. A mi környékünkön, ha beázik egy épület, és az armatúrából folyik a víz úgy, hogy egyébként világít a lámpa, és ez így életveszélyes, akkor erre nem szoktak mást használni, csak azt, hogy az az épület szétrohad, és ezt pont így használtam. Az a helyzet, hogy nagyon sok iskola ilyen állapotban van ma, és példaként hoztam föl Gyöngyöstarján kapcsán.

Ugyanez a helyzet a „megbukik egy reform” kifejezésnél. Ha általános elégedetlenség van egy átalakítás után, sztrájk volt, petíciók születtek, tüntetések voltak, akkor nehéz azt mondani, hogy nem bukott meg, merthogy megbukott. Ráadásul, ha elolvassa az ember az OECD jelentését, akkor abból egyértelműen látszik, hogy rossz irányba halad a magyar oktatás, tehát megbukott. Ezt nem lehet máshogy finomítani, nem tudok rá jobb szót. Kitalálhatjuk persze azt, hogy átmenetileg, ideiglenesen sajnálatos módon kerülőútra került, csak nincs értelme. Megbukott. S ezért kellene rendszerszintű változásokat végrehajtani és nem reszelgetni; és ezért használom rendszeresen ezt a reszelgetni kifejezést.

Abban meg egyetértek Vinnai Győzővel, hogy persze, a családból hozott különbségeket csökkentenie kellene a közoktatásnak, csak az a baj, hogy erre képtelen. Nemhogy nem tartja szinten, hanem növeli a családból hozott különbségeket, ezért kellene megváltoztatni alapjaiban.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 110 2016.05.25. 12:04  101-120

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Urak! Úgy látom, csak urak vannak a teremben. A Fidesz által okozott mezőhegyesi válság megoldását törvénnyel kell segíteni, és ezért az Együtt egyetért azzal, hogy ez a törvény az Országgyűlés elé került, bár azt gondoljuk, hogy egy kicsit hiányos és megkésett a javaslat. Itt azért egy zárójeles megjegyzést tennék. Előbb a jobbikos képviselőtársam is utalt már erre, kénytelen leszek néha bírálni a Fideszt ezzel az üggyel kapcsolatban, de értelemszerűen ezért a Föld­művelésügyi Minisztérium meg Simonka úr a felelős.

(16.30)

Speciel a Miniszterelnökség meg Farkas Sándor ebben az ügyben a megítélésünk szerint a jó oldalon áll, akik visszacsinálták azt, amit egyébként a Földművelésügyi Minisztérium meg Simonka úr végre akart hajtani, nevezetesen hogy több körben az állami tulajdonú földeket megpályáztatva, magánszemélyeknek akarták átadni, és így gyakorlatilag megszűnt volna a nagyüzemi termelés ott Mezőhegyesen és környékén.

Az előterjesztő előszavából is kiderült, hogy itt egy több mint 200 éve működő nagyüzemről van szó, erre épült rá maga a település, tehát innentől kezdve ez mind szakmailag, mind politikailag egy teljesen elutasítandó ötlet volt már a kezdettől fogva.

Éppen ezért ami kritikát mondok, ezt most kivételesen ne vegye magára se a Miniszterelnökség, se Farkas úr, mert mint említettem, azt hiszem, hogy ebben az ügyben inkább szövetségesek lennénk, mint ellenfelek. Itt máshol vannak azok, akik ‑ hát nem tudom, hogy hol, mert nekik kellene igazából itt ülni, és nekik kellene vállalni a felelősséget azért, hogy az elmúlt egy-másfél évben, mondjuk, a mezőhegyesi polgármester föl-alá rohangált, és nem tudta, hogy mi lesz a településnek a jövője, meg az ott dolgozó munkavállalók aggódtak azért, hogy mi lesz a jövőjük, és hogy miből fognak megélni, meg egyáltalán azon kellett aggódni, hogy Mezőhegyesnek mi lesz a sorsa. Ha ugyanis ez a visszakozás nem jön létre, akkor igencsak az történt volna, hogy a település lélekszáma még inkább lecsökken, és elég jelentős szegénységbe sodródott volna az a kevés ember, aki ottmarad.

Ennek kapcsán még azt is megjegyezném, hogy ráadásul Farkas úr személyében valószínűleg még a legideálisabb jelöltet találták meg a kormánypárti képviselők közül, ő pontosan tudja, hogy hogyan működik egy nagyüzem, vezet ilyet, ért hozzá, úgyhogy legfeljebb néhány kérdésem lenne majd a hozzászólás kapcsán, ha arra tudna válaszolni, azt megköszönném. Valószínűleg ön tud rá válaszolni inkább, mint az előterjesztő. Zárójel bezárva.

Tehát önmagában azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot behozták, egyetértünk, bár a valódi jogalkotói szándék most csak arra terjed ki, hogy a nagyüzem szétosztogatásához kapcsolódó földosztás során kiosztott földeket most visszavegyék a strómanoktól és másoktól. Éppen ezért mi eleve már hónapok óta azt követeltük végig 2015 és 2016 folyamán, hogy ne menjen végbe teljes mértékben ez a háromszakaszos földbérleti pályázati folyamat, ez ügyben tüntettünk is, a mezőhegyesiek ezt pontosan tudják, hogy mindent megpróbáltunk megtenni Mezőhegyes jövőjéért.

Mindenki pontosan tudhatta már akkor is, hogy ezeket a földeket vissza kell venni. Ősszel már szóba került a mintagazdaság ügye, ami most ebben a törvénycsomagban is szerepel. Így most azért kell majd egyébként kártérítést fizetni a bérlőknek és tulajdonosoknak, akik időközben a pályázattal hozzájutottak ehhez a földhöz, mert a Fidesz mindenféle koncepció nélkül rohant előre, és most így utólag kell adóforintokból visszacsinálni ezt az ügyet.

Az egységes birtokterületen működő mező­hegyesi mintagazdaság tehát jó megoldás, feltéve, ha az állam komolyan veszi a történelmi hagyományokból fakadó üzemeltetői kötelezettségét. A törvényből egyelőre ez még nem olvasható ki tökéletesen. Az igazság az, hogy írtak egy, a cégalapítást rögzítő, polgári jogilag egyébként ebben a formájában nem feltétlenül szükséges bevezetőt, és aztán majd a végén, a záró rendelkezéseknél rendezik a lényeget, ott veszik vissza a földeket.

A földek visszavételénél a benyújtott törvényjavaslat nem tartalmaz összeget a kártérítésre. Ez lenne az első kérdésem, amit feltennék Farkas úrnak, hogy arról tud-e esetleg nyilatkozni, hogy nagyjából ez mennyibe fog kerülni. Kell-e kártérítést fizetni, vagy csak egyszerűen vissza kell adni azt az összeget, amit közben esetleg kifizettek már egyesek?

Nevetséges az a kormányzati kapkodás, hogy a mintagazdaság tartalmi alapjairól szinte semmi nincs a törvényben, és közben a földek ügyében pedig pont a lényeg, az ár hiányzik, mint az előbb említettem.

Milyen tartalmi kérdéseket kellene még rendezni? Egyrészt hogyha nem kizárólagosan a földlopás visszacsinálása lenne a lényeg, akkor el kellene kezdeni azon gondolkodni, hogy hogyan lesz üzemeltetve a vízhálózat. Itt hallhattunk már arról, hogy elkülönült majorságok találhatók Mezőhegyesen és a mezőhegyesi határban, amelyek nincsenek közvetlenül, direktben rákötve a megyei ivóvízellátó rendszerre, hanem egy saját rendszeren vannak, amit a ma még magántulajdonban lévő cég üzemeltet. Kérdezném, hogy ezzel mit terveznek. Miért nem segítik elő például azt a megoldást, hogy a jogutódlás törvényi megalapozásával ez egyszerűen átvihető legyen, és akkor talán nem kerülne több száz millió forintba egy vadiúj ivóvízellátó rendszer kiépítése?

A következő ilyen kérdés, hogy hogyan lesznek kezelve a belterületi utak. Ezek a belterületi utak jelen pillanatban magántulajdonban vannak, tehát nem úgy néz ki, mint egy normál települési külterületi út, ami mondjuk, a közútkarbantartó kezelésében van, hanem az a Ménesbirtok kezelésében van, ő részben a bérlője, részben a tulajdonosa, és ő tartja karban, például a havat ők tolják le, az úthibákat ők javítják ki. Mi lesz ezeknek a sorsa?

Mi lesz a munkavállalókkal, akik ma állandó főállású alkalmazottként vagy idénymunkásként dolgoznak? Miért nem szól a törvény az ő munkahelyük megvédéséről? Miért nem rendelkezik sokkal egy­értelműbben az épített örökség megóvásáról és gyarapításáról a törvény? Erre utalt fideszes képviselőtársam, hogy azért itt nagyon komoly épített örökség található, részben jó állapotban, részben valóban eléggé leromlott állapotban. Főleg a majorságok, külső majorságok esetében vannak nagy problémák.

Tehát az a baj, hogy pont erről a lényegről nincs szó a törvényjavaslatban, hiszen az MNV voltaképpen törvény nélkül is tudna céget alapítani, és akkor nem kellett volna pont a lényeget így kihagyni ebből a törvényből. Voltaképpen garanciát kellene adni inkább hosszú távon arra, hogy Mezőhegyes jövője hogyan fog alakulni.

Egy éve tart már ez a borzalom, amit ‑ mint említettem ‑ a Földművelésügyi Minisztérium és Simonka úr indított. Bő egy év után jutottunk el oda, hogy szerencsére marad a nagyüzemi gazdálkodás Mezőhegyesen, úgy néz ki, hogy tartalmilag talán még meg is próbálják egy picit kibővíteni, bár említettem, hogy azért még ez nem eléggé körvonalazódott, hogy mit is fognak pontosan csinálni. Így voltaképpen azt lehet mondani, hogy feleslegesen telt el egy-másfél év, és azt látjuk egyébként, hogy még el fog telni legalább egy fél év.

És innen adódik a másik kérdés, mégpedig az, hogy mi fog történni most nyáron. Ezzel nálam nyilván jobban tisztában van Farkas úr, hogy ha jól értelmezzük, akkor valamikor az ősszel fogják átvenni ezeket a földeket az új mintagazdaság keretében, viszont voltaképpen a tulajdonjogukat így elvesztik a Ménesbirtoknál. Ki fog aratni, ki fog ott földmunkákat végezni, szóval ki fogja üzemeltetni ezt az egész gazdaságot? Itt egy néhány hónapos lyukat valahogy be kellene tömködni. És ez nem önmagában azért érdekes, ez is egy fontos dolog persze, hogy a határ művelve legyen, hanem ott emberek dolgoznak, azoknak bért kell fizetni, s a többi, s a többi. Tehát ha erre tudna valamit mondani Farkas úr, azt nagyon megköszönném.

Másrészt rákérdeznék arra, hogy ott van a földtulajdonok esetében egy nagyon pici kérdéses rész, ez olyan 300-400 hektár, ami nem állami tulajdonú föld, amit bérelt a Ménesbirtok Zrt., hanem az az ő saját tulajdonukban van. Ez még az egykori állami… (Farkas Sándor közbeszól.) Igen, ez még az állami gazdasági múltból képződött. Ezzel mi lesz?

(16.40)

Ez a jogbiztonság szempontjából lehet egy érdekes kérdés, ezért ennek örülnék, ha erre tudnának valamit mondani.

Úgyhogy összességében azt tudom csak mondani, hogy a törvény idekerülésével alapvetően egyetértünk, voltaképpen még az irányával is. Van benne néhány ilyen bizonytalan tényező, amit ha még egy picit ki tudnának egészíteni, meg tudják oldani ezeket a problémákat, tudnak válaszolni ezekre a kérdésekre, akár lehet azt is mondani, hogy ez egy támogatható irány. Innentől kezdve, azt gondolom, hogy el lehet kezdeni talán majd valamikor azon is dolgozni tényleg Mezőhegyesen is, hogy előrelépjen a település, amit képviselő úr említett, a turizmusban, mezőgazdaságban, egyéb más kapcsolódó tevékenységekben, és megnyugodhat a település vezetése is, hogy végre, így másfél évvel a választások után elkezdhet azzal foglalkozni, ami alapvetően a dolga lenne, hogy a települést irányítsa és a fejlesztési koncepciót javítgassa, és magát a települést tudja fejleszteni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 114 2016.05.25. 0:57  101-120

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm képviselő úr válaszait. Valóban úgy van, ahogy mondta, hogy Mezőhegyes és a gazdaság egyfajta szimbiózisban él, és ebből adódnak a vízellátással és az úttal kapcsolatos furcsaságok. Az utak karbantartásával kapcsolatban az a különlegesség, hogy ezek voltaképpen üzemi utak, ilyen értelemben picit más a jogi státuszuk, mint egy normál útnak. Ha ezt át akarják adni az önkormányzatnak vagy a közútkarbantartónak, akkor annak a minősítését is nyilván majd át kell alakítani.

Úgy gondoltam, hogy dramaturgiailag egy külön kétpercesben teszem fel a legérdekesebb kérdést: hogyan gondolják rendezni azt az ügyet, hogy a magáncég részvényei valahogy átkerüljenek állami tulajdonba, és ez mennyibe fog kerülni? Tehát mi a konstrukció lényege? Számunkra ez nem derült ki a törvénycsomagból. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 77 2016.09.27. 4:50  62-99

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nyilván nagy meglepetést nem fogok okozni azzal, hogy én is úgy kezdem az Együtt tagjaként, az Együtt országgyűlési képviselőjeként, hogy szerintünk a szabadkereskedelem jó. Természetesen itt senki nem arról beszél ilyenkor, hogy be kell dobni a gyeplőt a lovak közé és mindenki szaladjon, amerre akar. Erről szólnak például a szabadkereskedelmi megállapodások, egyezmények, hogy azt megfelelő keretek közé szorítsuk, és lenyesegessük azokat a részeit, azokat a vadhajtásait, amiről azt gondoljuk, hogy káros mellékhatása például a szabad­kereskedelemnek, ha már ez a szó, a kifejezés az előbb elhangzott.

Megmondom őszintén, azért is mindig csodálkozom, amikor valaki nagyon a szabadkereskedelem ellen beszél, mert Magyarország egy nyitott gazdaság, meg kell nézni, hogy az export-import volumene mekkora, az Európai Unió a világkereskedelem legfontosabb szereplője mind az exportot-importot tekintve, tehát teljesen logikusan következik, hogy az a mi lehetőségünk mint legnagyobb szereplője a világkereskedelemnek - ha most az Uniót értem a többes szám alatt -, hogy minél inkább szervesen illeszkedjünk be ebbe a folyamatba, és próbáljunk nyertesként kijönni ebből az egész folyamatból, pont azért, hogy Magyarország egy jobban élhető hely legyen. Azzal együtt természetesen, hogy tudjuk nagyon jól, még egyszer hangsúlyozom, hogy a globalizációnak vannak káros mellékhatásai, az a feladatunk, hogy egy megfelelő szabályozási rendszerben ezt leküzdjük.

Azért is volt érdekes, amit Németh Zsolt elmondott, mert egyébként, amikor mi ilyen témákról beszélgetünk egymás között, gyakorlatilag ugyanebben a regiszterben beszélgetünk, nagyjából mi ezt az álláspontot képviseljük, ilyen alapon mondhatnám, ha ezt a témát nézzük, még párttag is simán lehetne nálunk Németh Zsolt. (Derültség a Fidesz soraiban.) Mi így gondolkozunk a világról.

Azért érdekes a dolog, mert előtte viszont Kósa Lajos szavaiból kiderült, hogy ez nem frakcióálláspont, hanem gyakorlatilag ez egy személyes álláspont vagy meg nem határozható csoportálláspont a frakción belül, ezzel viszont nem nagyon tudunk mit kezdeni. Én azt gondolom, ha már eljutottunk egy ilyen szakaszba, hogy van ez a letárgyalt megál­lapodástervezet, akkor jó lenne, ha arról nemcsak a kormányzatnak lenne egy viszonylag fix álláspontja, amit az előterjesztő elmond - amit, ha én jól veszek ki, akkor a kormány azt mondja, hogy alá kéne ezt írni -, akkor nem ártana, ha a kormánypártoknak, a Fidesz-KDNP-nek is lenne egy határozott álláspontja, mert egyébként nem tudunk mihez viszonyulni.

Nem tudok olyan vitában érdemben részt venni, amikor a velem szemben ülő fél azt mondja, hogy én nem tudom, mi az álláspontom, először meghallgatom, hogy ti mit mondtok, aztán majd utána valamikor valahogy döntünk. Ez akkor képzelhető el, amikor a folyamat elindul, hogy van egy ilyen lehetőség, hogy szabadkereskedelmi megállapodást kell kötni Kanadával, üljünk le, találjuk ki, hogy mik azok a keretek, és hogy milyen álláspontot képviseljen majd az Európai Unió tárgyalója. De amikor már van egy kész tervezet, akkor szerintem ez teljesen értelmetlenné teszi ezt a beszélgetést, hogy nincs álláspont kormányzati oldalon. Innentől kezdve, ha ennyire nem tisztelik meg az ellenzéki frakciókat… - és én tisztelem a többi ellenzéki frakció véleményét, vagy az ellenzéki frakciók véleményét, akkor is, ha nem feltétlenül értek vele egyet, de úgy nagyjából világosan fogalmaztak, megtisztelték a Házat azzal, hogy elmondták, hogy mit gondolnak, főleg itt a Jobbik meg az LMP volt nagyon határozott ezen a téren.

(12.50)

De hát akkor a kormánypártok miért nem tisztelték meg ezzel a Házat? Éppen ezért azt gondolom, nagyon részletes elemzésbe felesleges is belemenni, mert innentől kezdve ennek nincs értelme. A kormánypártok azért kaptak felhatalmazást a választáson, hogy irányítsák az országot, tegyék ezt belátásuk szerint. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 243 2016.11.07. 1:45  232-245

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Az biztos, hogy valamit kezdenünk kell, képviselőtársaim, a vagyonbevallások rendszerével. Ez ugyanis az egyik alapvető problémája annak szerintem, hogy a képviselők megítélése Magyarországon eléggé kedvezőtlen. Mert mit lát egy hétköznapi ember? Hogy vannak, nem azt mondom, hogy mindegyik politikus olyan, hanem hogy vannak olyan politikusok is, akik láthatóan a jövedelmükből meg vagyonukból nem tudnák finanszírozni azt az életszínvonalat, amit élnek. Tehát valami ott nem stimmel. És mivel ezt látja egy hétköznapi ember, ezt sajnos kivetítik mindannyiunkra. Rám is, önökre is, mindenkire. Ezért mondják azt önökre is, rám is napi szinten, hogy korrupt, csaló, s a többi. Ugye, tudjuk, amit megkap az ember napi szinten.

Éppen ezért valamit ezzel kezdenünk kell. Az Együtt szerint az egy jó irány, amit itt a Jobbik az előterjesztésében ír és egyébként civil jogvédő szervezetek nagyon régóta mondanak, hogy elektronikussá kell tenni ezt a bevallási rendszert. Ez egy nagyon fontos vitatéma, szerintem érdemes lenne átbeszélni, hogy a családtagokra miként és hogyan kell ennek a nyilvánosságát kiterjeszteni. És van még sze­rintünk egy nagyon fontos eleme is, adtunk is módosítót, ugyanúgy nem jutott át az Igazságügyi bizottságon, mint ahogy ez a javaslat, hogy egyébként azt a céghálót is be kéne mindenkinek vallani, ami a tulajdonában van. Mert jelen pillanatban egy céget kell mindenkinek beírni, amiben tulajdona van, de a cég tulajdonában lévő céget és így a felépülő céghálót már nem. Így lehetne a legjobban ezt megtenni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 305 2016.11.07. 2:03  298-310

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azért jelentkeztem be így előre, mert kifejezetten egy módosító javaslat kapcsán szerettem volna még egyszer megerősíteni azt, hogy mi mit tartanánk helyesnek. Egy olyan módosításról van szó, ami abszolút nem pártpolitikai színezetű. Nyilván világos mindenki számára, hogy mi mit gondolunk a trafikokról, de most nem erről szeretnék beszélni, hanem van egy olyan eleme ennek az egész törvénynek és az ebből levezetett gyakorlatnak, amin változtatnunk kell, ez pedig a fóliázás. Nyilván mindenki már látott trafikot, láthatta, hogy egységesen ugyanolyan fóliával mindegyik le van zárva. Ugyanis a törvényben taxatíve ez nincs benne, az van benne, hogy csak akkor lehet dohányterméket meglátni, ha az ember belép az üzletbe, de ezt nyilvánvalóan a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt. így értelmezi, ő ezt követeli meg a trafikoktól. A trafikosok erről beszámolnak, hogy ez így történik. Láttam helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvet, ahol felszólították őket, hogy a szerintük nem jó fóliát le kell cserélni egy jó fóliára. Például a lyukacsos fólia szerintük már nem is jó, csak a telibe felragasztott fólia.

Miért lenne fontos, hogy ezt változtatni kellene? Egyszerűen azért, mert az emberélet szempontjából ez nem biztonságos. Voltak ilyen esetek. Ember is halt meg, és olyan is volt, hogy agyba-főbe vertek egy trafikost, és fél óráig ott feküdt, mert nem jött vásárló, kívülről meg az utcán sétálók nem látták, hogy bent sérült van. Szerintünk ezt ki kellene venni a törvényből. Higgyék el, hogy egy pici dobozt 3-4 méteres távolságról nem lehet beazonosítani, nem lehet a márkajelzést látni, ráadásul egységes dobozok lesznek. Most már csak egységes doboz kerülhet forgalomba új termékként, és nemsokára minden egyforma lesz. Végképp semmi értelme nem lesz a fóliázásnak. Az emberélet miatt kérnénk, hogy fontolják meg ezt a módosítást. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 102 2016.11.22. 7:31  91-104

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy készültem, hogy majd egy kicsit hosszabban beszélek, de aztán rájöttem itt a vita során, hogy valószínűleg felesleges, úgyhogy tényleg megpróbálok nagyon röviden beszélni, inkább csak a jegyzőkönyv kedvéért, ha megengedik.

Abban valószínűleg egyetértünk, és szerintem nincs vita közöttünk abban, függetlenül párthovatartozástól, hogy az alapvető cél az, hogy a lehető legolcsóbban jussanak hozzá az emberek a különböző közszolgáltatásokhoz, azzal párhuzamosan, hogy egyébként ez a szolgáltatás legyen stabil, jó minőségű, kiszámítható. Az a problémánk nekünk az Együtt­ben, hogy ez a második láb nincs meg ebben az úgymond rezsiharcban.

Az egész onnan indult, hogy a világpiaci áraknak a csökkenését a kormány szerette volna nagyon intenzíven érvényesíteni a lakossági árakban, a felhasználói árakban. Ez önmagában rendben van, hogyha úgy valósul meg, hogy a szolgáltatónak a profitját kezdem elvonni, és rákényszerítem a szolgáltatót arra, hogy ezt a profitot ő ossza meg a fogyasztóval, engedje át neki azt a nyereséget, amihez azért jutott hozzá, mert a világpiaci árak csökkentek; csak nem ez történt, hanem gyakorlatilag megfektették a szolgáltatókat. Majd aztán ez továbbment, és az energia után jött a kéményseprés, a hulladékgazdálkodás, az ivóvíz-szolgáltatás és a többi. És akkor mit tapasztalt az ember?

A kéményseprést nagyon sok helyen már a katasztrófavédelem által kijelölt kényszerszolgáltató végzi, a hulladékgazdálkodással, -gyűjtéssel, -gaz­dál­kodással foglalkozó cégek a csőd szélén vannak, ott is vannak most már olyan területek, ahol a katasztrófavédelem által kijelölt szolgáltató végzi a tevékenységet, a távfűtőcégek tízmilliárdos kompenzációt kapnak, mert egyébként nem működnének, egyszerűen képtelenség ilyen árak mellett nekik működni. Az állami tulajdonban lévő öt legnagyobb ilyen víz­mű­társaság évi 10 milliárd forintos veszteséget szenved el, az állam ezt is berakja pluszban, mert egyébként a saját tulajdonú cége menne tönkre, mellette meg, ugye, rugdossák ki az embereket, és nincs pénzük, nemcsak a vizeseknek, de a többieknek sincs most már, nincs pénzük karbantartani, nincs pénzük fejleszteni, jórészt hogyha valami uniós pénzt sikerül nekik ehhez összegereblyézni, akkor még fejlesztenek, de saját forrásuk gyakorlatilag érdemi fejlesztésre nincsen. És sajnálatos módon ez a fő problémája a közszolgáltatásoknak jelenleg.

Itt a képviselő asszony már utalt arra, hogy van egy további, nagyon fontos eleme ennek a rendszernek, ami nem valósult meg szerintünk, mégpedig az, hogy differenciáltan csökkenjenek az árak. Én azt gondolom, hogy azt jogosan várja el az ember szociálisan érzékeny állampolgárként, hogy a keveset fogyasztó szegényebbeket próbáljuk meg inkább támogatni, ezért lett volna célszerű egyébként, hogy ‑ mint említettem ‑ stabil, jól működő szolgáltatásokat fenntartani képes módon valósuljon meg a rezsicsökkentés, és lehetőleg szociálisan érzékenyen próbáljuk meg irányítani ezeket a csökkenő közműárakat.

És akkor miről szól voltaképpen ez a mostani javaslat? Elhangzott már, különösebben nem kell erre utalnom, egyszerűen arról van szó, hogy megsértettünk egy uniós irányelvet. Nem szeretném, ha elmennénk abba az irányba, hogy mi küzdünk Brüsszel ellen, mi is Brüsszel vagyunk, mi is az Unió tagjai vagyunk, a mi irányelvünket, saját irányelvünket sértettük meg. Ebből logikusan következett, hogy ha nem engedjük, hogy bizonyos költségelemeket érvényesítsen a szolgáltató, akkor azzal rosszat teszünk.

Mondok egy olyan példát, amin keresztül, remélem, ha valaki nézi esetleg interneten, talán jobban megérti, hogy mi ezzel a probléma. Tételezzük fel, hogy én azt találom ki, hogy csökkentem a sör árát, merthogy azt mindenki szereti, sokfelé lehet kapni, de drága. Mondjuk, én tegnap voltam koncerten, 850 forint volt a sör, természetesen felháborodtam, de nem jövök be azzal, hogy akkor csökkentsük a sör árát azzal, hogy én mondjuk, megtalálom azt az elvet, hogy mondjuk, a sörfőző rézedénynek (Németh Szilárd István közbeszól.) a költségeit nem engedem a szolgáltatónak beleépíteni a sörfőzés költségeibe. (Közbeszólás a Jobbik soraiból.)

Mert mi történne akkor, hogyha én ezt rákényszeríteném egy sörgyárra? Ad 1.: bezárna, mert azt mondja, hogy ő nem fog ezzel foglalkozni, és jelzem: például az áram- és gázszolgáltatók egy jelentős része Magyarországon azt csinálta, hogy vigye az állam az egészet, ő már nem hajlandó vele foglalkozni. A B-verzió szerint pedig azt mondaná a sörgyár, hogy akkor ezt valaki kompenzálja neki, tehát ő legyártja a sört, és elintézi, hogy olcsóbban lehessen kapni a piacon, csak valaki az ő veszteségeit pótolja ki. Itt is ugyanez történik, a közszolgáltatások terén is: az állam pakolja be a pénzt, most már a saját cégeibe jórészt, mint említettem, például az öt nagy állami vízközmű-társaságnál évi 10 milliárdot kell berakni, a távfűtéssel foglalkozó cégeknél tízmilliárdokat kellett eddig már berakni. Ez a fő probléma.

Egyszerűen, ha nem hagyom… ‑ teljesen mindegy, hogy az állami vagy magáncég, ha nem hagyom, hogy bizonyos költségelemeket érvényesítsen az árban, akkor sértem a legalapvetőbb uniós irányelvet, ami, mondom, a mi közös irányelvünk. Éppen ezért lenne fontos az, hogy amikor rezsicsökkentésről, a közszolgáltatások árának, díjtételeinek a csökkentéséről beszélünk, akkor nagyon megfontoltan kell hozzányúlni, mondom még egyszer, azért, mert csökkenteni, amennyire lehet, kell természetesen az árakat, de nem szabad megfektetni a szolgáltatót.

A harmadik pillér pedig, amit, mondom még egyszer, kihangsúlyoznék, talán már vagy harmadszor, hogy a szociális érzékenység felé próbáljunk meg elmozdulni, próbáljunk meg lehetőség szerint a szegényeknek, a kevesebbet fogyasztó alsó középosztálynak, a szegényeknek egy kicsit többet segíteni. Ha Németh Szilárd olyan javaslatot fog benyújtani, amely ezt lehetővé teszi, akkor mi azt nagyon boldogan fogjuk támogatni, ezt tényleg őszintén mondom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 142 2016.11.22. 4:23  131-148

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a bizottsági ülésen már beszélgettünk erről. Halász János ott jórészt azt mondta el, hogy valahogy illik rendezni azon műkincsek sorsát, amelyek a második világháborúban és a kommunista diktatúrában jogtalanul vagy nem tisztázott körülmények között állami tulajdonba kerültek, akkor fogalmazzunk így, magyarul lopással, ahogy ezt államtitkár úr mondta, szerintem is nyugodtan használhatjuk ezt a kifejezést rá. Valóban, voltak perek, ha a tulajdonos ezt tudta megfelelő módon bizonyítani, és egyébként vállalta a hosszú és nem olcsó pert, akkor eljárhatott ez ügyben. A Herczog-per talán közismertebb, de tudjuk, hogy a Sigray család is és még nagyon sokan próbáltak így eljárni. Kinek sikerült, kinek nem.

Valóban, mondom, méltányolható az az indoklás, amit az előterjesztők nevében Halász úr a bizottsági ülésen megtett. Azt gondolom, hogy persze ilyenkor célszerű nagyvonalúan eljárni az államnak, ha máshogy nem, úgy, hogy a családnak kvázi visszakölcsönzi, tartós kölcsönbe adja ezeket a műkincseket. Ennyivel nyugodtan elismerheti, lehet ennyire nagyvonalú az állam, hogy elismerheti azt a tevékenységet, amit ezek a családok az ország építéséért tettek, meg nem mellékesen a magyar kulturális életért, hiszen azt ne felejtsük el, hogy ezek a gyűjtemények Magyarországon a kortárs magyar képzőművészet támogatásáról is szóltak. Legalábbis az esetek egy jelentős részében.

A probléma ott kezdődik, amit fel is vetettem bizottsági ülésen, hogy van‑e garancia arra, hogy csak erre vonatkozik, és ez nem egy általános szabály. Előtte is többször átolvastam, de mondta Halász képviselő úr, hogy persze, ez garancia. Még többször átolvastuk, és megmondom őszintén, a garanciát nem nagyon látjuk benne, erre Szabó képviselő úr is rákérdezett, mert voltaképpen azt írja a törvénymódosító szöveg, hogy különösen méltányolható esetben ezt az eljárást majd lehessen alkalmazni, aminek a részletes szabályait rendeletben fogják megállapítani. Innentől kezdve ezt én nem tekintem garanciának. Félreértés ne essék, én azért gondolom, hogy garanciát kell valahogy ebbe tenni, mert ha ezt nem tesszük bele, akkor joggal merülnek fel ezek a kérdések, amit a képviselő asszony elmondott. (Halász János: Azok azért nem! ‑ Hegedűs Lorántné: De igen!)

Éppen ezért beadtam egy módosítót, amely egy nagyon egyszerű, illetve két toldást tenne hozzá ehhez a módosítóhoz. Szövegszerűen beleírná azt, hogy ez abban az esetben alkalmazható, amikor nem kvázi lopással került az államhoz a műkincs. Azt gondolom, ez egy garancia lenne. Nyilván azt nem állítom, hogy ez a legtökéletesebb kodifikációs remekmű, amit hozzátettünk, lehet ezen még csiszolni, de ezzel is csak arra szerettem volna felhívni a képviselő úr és a kormány képviselőinek a figyelmét, hogy tegyünk bele legalább egy olyan félmondatot, ami ezt tisztázza. Mert ha ez nem kerül bele, akkor, azt gondolom, joggal fogunk félni attól, hogy nemcsak ilyen esetekre fogják használni, hiszen ezt később rendeletben fogják megállapítani, azt meg saját hatáskörben majd a miniszter el fogja dönteni.

Ez azért lenne fontos szerintem, mert akkor megnyugtató módon ez az ügy rendeződik, és nem az van, hogy politikai vircsaft mentén lesz nagyvonalú az állam ezekkel a családokkal. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 18 2016.11.29. 9:15  1-115

DR. SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az elmúlt években mindannyiunknak nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes felek mit gondolnak a magyar közoktatásról, ezen belül, aki az oktatás ügyében született különböző szakmai háttéranyagokat szokta olvasgatni a rendelkezésre álló szabadidejében, az azt is pontosan tudja, hogy az Együtt mit gondol az oktatásról. Ezért született meg még 2013-ban az oktatási fehér könyv, és ezért próbáljuk meg ezt folyamatosan a változó közoktatási, szakképzési viszonyrendszerhez illeszteni. Ha valaki olvassa ezeket az anyagokat, akkor nyilván látja, hogy mi alapvetően mást szeretnénk elérni az oktatásban és más úton. Tehát olyanfajta ellentét van az alapokat tekintve is közöttünk, hogy azt úgysem fogjuk tudni kibékíteni egy ilyen vitanapon.

Ennek az egyik nagyon fontos eleme, hogy van néhány alapelv, amihez mi a végletekig ragaszkodunk. Mi hiszünk a szakmai háttérmunkában, hiszünk a partnerségben, amikor egyenrangú félként és partnerként kezelünk mindenkit, aki az oktatási rendszerben benne van, és azt gondoljuk, hogy az egész oktatási rendszert azért kell jól működővé tenni, mert azt szeretnénk, hogy az legyen jó a gyereknek, a szülőnek a pedagógusnak, a pedagógus munkáját segítő szakembernek, és végső soron nyilván a magyar társadalom és gazdaság fejlődésének az alapjait szolgálja.

(11.00)

Ezt elmondtam a bizottsági meghallgatáson is a múlt héten, amikor Balog Zoltán ott volt a Kulturális bizottságban, hogy én azt példaértékű vagy egy nagyon jól szimbolizáló ügynek tartom a kettőnk közötti különbséget, ami a diákparlamenti ülésen történt, ami egy-másfél hete nagy sajtónyilvánosságot kapott, ami arra épült, hogy egy gyereket lebaltáztak azért, amiért el merte mondani a véleményét, miközben mi meg azt gondoljuk, hogy az a cél, hogy legyen véleménye a gyereknek, és azt akarjuk elérni, hogy legyen véleménye, aztán majd ha van véleménye, akkor lehet vele beszélgetni, meg lehet vele vitatkozni, de ez lenne az első számú cél.

Azt már csak zárójelben jegyzem meg a meghallgatásról, hogy lehet, hogy az is egyfajta fontos cél lenne, hogy mondjuk, az oktatás területét felügyelő miniszter tudja azt, hogy mi a funkcionális analfabetizmus, meg ilyen hasonló alapfogalmakkal legyen tisztában, de ezt a zárójelet most bezárom, mert nincs itt, és ezzel most államtitkár úrral nyilván nem tudunk vitát folytatni.

Úgyhogy a jelenlegi vitában, én azt gondolom, hogy nem is az a cél talán, hogy ilyen nagy strukturális és rendszerszintű gondolkodási különbségekre világítsunk rá, mert azt úgyis tudjuk. Azt gondolom, hogy aki követi a mai vitát interneten vagy majd utólag a sajtóban megjelenő tudósítások alapján, az pontosan tisztában van ezzel. Én néhány olyan dolgot emelnék ki, amiben, azt gondolom, hogy még van lehetősége, hogy egy picit visszalépjen a kormányzat, és szerintem érdemes is lenne ezeket megfontolni, és akkor majd hosszabb távon, ha megvan a kormányváltás, akkor nyilván mi más rendszer szerint elkezdünk kormányozni, de ebben szerintem meg tudnánk állapodni ebben a néhány pontban, amit én felvetnék.

Az egyik a tanköteles korhatárnak a 18 évre emelése. Ezt többen itt az ellenzéki oldalon már említettük, és a félreértések elkerülése végett itt nem egy ilyen ellenzéki szokásos szófordulatról van szó, beszélni kell, mondjuk, Csapó Benővel, a hazai neveléstudomány meghatározó kutatójával. Ez az első mondata, amikor szóba kerül a közoktatás, hogy vissza kell emelni 18 évre a tanköteles korhatárt. Ő ezt mindig mondja, és szerintem ezt érdemes meghallgatni. Hosszabban tudok majd érvelni esetleg, ha máshol ez szóba kerül.

Aztán a másik, amit államtitkár úr is emlegetett, a természettudományos tárgyak helyzete a szakgimnáziumokban. Azt gondolom, hogy ez egy rossz koncepció. Mert lehet arról beszélni ‑ és nemzetközileg erre nagyon sok példa van ‑, hogy ezt komplex tárgyként elkezdik valahol oktatni. De az nem úgy történik meg, hogy egyébként töredékére visszaszorítják az óraszámot.

Tehát szinten kellett volna tartani az óraszámot, sőt, a legtöbb országban még azt is megcsinálták, hogy emeltek rajta egy picit, és aztán kidolgozták a tantervet. Nem novemberi konferencián beszélnek arról, hogy milyen megoldások vannak egy szeptembertől már elindult képzésben ‑ tantervek készülnek, a pedagógusképzésbe ezt átvezetik. Vannak olyan tanárok, akik értenek hozzá, mert jelen pillanatban az működik, hogy egyes iskolákban, ahol a földrajztanár tartja ezt a tárgyat, ő azt tartja, ahol a kémiatanár, ott kémiát tartanak inkább, nincsen semmiféle átmenet. Mondom, ennek megvannak a nemzetközi tapasztalatai, ezt érdemes lenne megnézni, meg időt hagyni rá. Csak idéznék az Európai Bizottság jelentéséből, ami most született meg, gyakran hivatkoznak rá, főleg Rétvári Bence, hogy abban is le van írva egyértelműen, hogy ennek az a nagy veszélye, hogy ezzel a szakgimnáziumokban tanuló gyerekek érettségi lehetőségeit korlátozzuk le, és nagy valószínűséggel a felsőoktatásba való bejutásukat korlátozzuk. Ez le van írva, olvassa el, államtitkár úr, le van írva az Európai Bizottság jelentésében.

A harmadik az alapvető felszereltségi hiányosságok az iskolákban. Persze, lehet hivatkozni itt állandó átszervezésekre, hat éve önök kormányoznak. Én ezt nagyon rosszul veszem, amikor a választókörzetemben megyek ilyen alapítványi iskolai bálokra, és itt ez még mindig egy fontos kérdés, hogy részben azért is vannak ezek a bálok, hogy ott adományokból, meg mindenféle nyereményszelvényekből bevételt képezzenek, mert valamiből a papírt, a radírt meg a tollat meg kell venni. Tehát azért az úgy nem működik hosszú távon, hogy a szülők, rokonok, mindenféle adományozók rendezik ezeket a költségeket. Ez elfogadhatatlan, azt gondolom, egy XXI. századi országban.

A negyedik ilyen terület, amit rendezni kéne nagyon gyorsan szerintem ‑ és itt még visszakozni kellene önöknek ‑, az az alapítványi és magániskolák azon része, amik még megmaradtak. És itt főleg a szakképzésben vannak nagyon rossz helyzetben. Ha valaki nézte, nem tudom, szabadidejében szokta‑e valaki nézegetni a szakmaszerkezeti döntéseket, láthatta, hogy a következő tanévre vonatkozóan szinte teljesen kiszóródnak az alapítványi iskolák. És akkor mi történik majd ezekkel az iskolákkal? Vagy felszámolják őket ‑ az biztos, hogy mindenkinek rossz lesz, ha felszámolja az alapítvány a saját iskoláját ‑, vagy behúzódnak egyházi intézmények alá, amit javasolnak nekik részben.

Ezen lehet vitatkozni ideológiai alapon, ha nekem azt valaki elmagyarázza, hogy szakmailag miért jobb, azt én megköszönném, egyébként meg drágább, mert az adófizetőknek az nyilván többe kerül, mint egy alapítványi iskolának az üzemeltetése. Vagy bemennek az állami fenntartó alá. Azt sem értem meg, hogy szakmailag miért lenne feltétlenül egy törvényszerűség, hogy jobb és megint csak drágább.

Zárójelben megjegyzem, a félreértések elkerülése végett, én pontosan tudom azt, hogy voltak olyan alapítványi iskolák, ahol komoly problémák merültek fel szakmailag, pénzügyileg és a többi. Azok egyedi ügyek, meg kell őket büntetni vagy be kell őket zárni, rendezni kell, de nem az egész szektort kell kivégezni.

Az ötödik a szegregáció kérdése. Ez is köztudott, kötelezettségszegési eljárás van Magyarországgal szem­ben azért, mert roma tanulókat tömegesen szeg­regálnak Magyarországon. És tudom jól, ez nem az elmúlt hat év eredménye, ez nagyon régóta így van, csak hat éve kormányoznak, és hat éve nem tör­tént semmi. Ebben nagyon súlyosan előre kell lépni.

Itt utalnék egy más összefüggésben arra, amit Lázár János mondott az egyházi iskolákkal kapcsolatban. Ugyanis idézném, nem szó szerint, de tartalmilag a váci megyés püspököt, hogy ezért a szegregációért egyéként az egyházi intézmények is elég jelentős mértékben felelősek, és nekik is tenni kellene valamit, úgyhogy nagyon kérem, hogy ezzel kezdjenek végre valamit, és ne tervek szülessenek, hanem érdemben csináljunk valamit.

Én ezt az öt témát javaslom, hogy erről beszéljünk a jövőben, és mondom, a többit meg majd mi megoldjuk rendszerszinten, egy kormányváltás után. Köszönöm szépen a türelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 64 2016.12.08. 14:57  53-70

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most mint geográfus és nem mint politikus szóljak hozzá ehhez a témához, ugyanis alapvetően földrajzi jellegű kérdés maga az óraátállítás, az időzónák rendszere, és ezután jönnek a kapcsolódó mindenféle gazdasági kérdéskörök.

Egyrészt célszerű tisztázni, és mindjárt elmagyarázom, hogy miért, de célszerű tisztázni, hogy ez a javaslat, ha így elfogadnánk, azt jelentené, hogy a kelet-európai időzónába lépnénk át, tehát gyakorlatilag ez egy időzónaváltást előirányzó javaslat. Én egyébként jobban örültem volna, ha ezt egyértelműen meg is fogalmazzák az előterjesztők, mert akkor talán jobban értette volna mindenki, hogy mi van emögött.

Nézzük a részleteket! Ahhoz, hogy meg lehessen érteni ezt az egész problémakört, pár mondat erejéig, de kicsit földrajzórát kell tartanom, mert valószínűleg a többség nem ismeri, ha esetleg valaki hallgatja vagy nézi interneten keresztül a közvetítést.

Tudni kell pár alapfogalmat és pár tényt arról, hogy hogyan működik az időzónák rendszere a Földön. Úgy működik, hogy van egy nulla hosszúsági fok, amitől keletre és nyugatra 7,5-7,5 fok sávban van az úgynevezett koordinált világidő, UTC. Már nem használják azt a greenwichi időt, amire Szávay képviselő úr utalt, tehát ez nem GMT, hanem UTC. Nem magyarázom el a részleteit, hogy miért van az, hogy a szökőmásodperceket hogy kell figyelembe venni, ezért a 60-as évek óta ezt nem használjuk, de a hétköznapi szóhasználatban mint greenwichi időt szokták használni, de ez valójában koordinált világidő, UTC, ez a hivatalos.

Tehát ott van ez a bizonyos UTC. És akkor innentől kezdve mind keleti, mind nyugati irányban 15 fokonként, ahogy csúszkálunk keletre, illetve nyugatra, plusz 1, illetve mínusz 1 órával az időzónák eltolódnak. Ezért van az, hogy ahol például Magyarország fekszik, ez a keleti hosszúság 7 fok 30 perc, illetve 22 fok 30 perc közötti sáv ez az UTC+1. Tehát ez a bizonyos közép-európai idő, amibe mi tartozunk.

De persze aztán ha ránéz a térképre az ember, mit lát? Ezt a bizonyos közép-európai időt nem azok az országok használják kizárólag, akik ebben benne vannak, hanem sokkal inkább kiterjedt, főleg nyugati irányba. Még Spanyolország is ezt használja, pedig ha ránézünk a térképre, mit látunk? Spanyolországnak a legnyugatibb része nagyjából Írországgal van egy hosszúsági fokon, ami UTC-1. Tehát 2 órával arrébb van, mégis az UTC+1-et használja.

Ennek nagyon hosszú történeti előzményei vannak, illetve a 40-es, 50-es, 60-as években bizonyos szakmapolitikai, jórészt gazdaságpolitikai okai vannak annak, hogy nagyon elterjedté vált ez a bizonyos közép-európai idő Európában. Ezért van az, hogy ha ránézünk a térképre, voltaképpen Kelet-Európát leszámítva jóformán Portugália, Írország és az Egyesült Királyság nem használja csak a közép-európai időt, ők az UTC-ben vannak. Próbálkoztak vele, mindegyik ország esetében volt néhány év, amikor kipróbálták, de annyira eltért a napi rutinjuktól, a munkakezdési időtől és a többi, hogy végül is úgy döntöttek, hogy nem maradnak ebben a közép-európai időben. Tehát megállapíthatjuk, hogy Magyarország az UTC+1-ben van, annak is a keleti peremén.

Egyébként zárójelben jegyzem csak meg, hogy aki időzóna peremén van, az mindig bajban van, mert soha nem ideális. Egy időzóna közepén lenni ideális, a peremén kevésbé, de ezek ilyen adottságok, ezzel nem tudunk mit csinálni, az országot nem tudjuk arrébb tolni. A következő kérdés, hogy hogy kerül akkor a csizma az asztalra, mi ez az óraátállítás.

Az óraátállítás azért merül fel, mert van egy alapvető csillagászati adottsága a Földnek: kering a Nap körül, a másik ilyen adottsága meg, hogy van egy tengelyferdesége. Tehát a Napnak van egy látszólagos éves járása, ami azt jelenti, hogy a nappalok és az éjszakák hossza ciklikusan változik. Államtitkár úr már utalt erre: Magyarországon nagyjából durván a nappal hossza a 8 és a 15 óra között változik. Percre pontosan ezt nem lehet megadni, mert a szürkületi időszak viszonylag hosszú Magyarországon. Ebből adódik, hogy van egyébként olyan, hogy tengerészeti napkelte, meg csillagászati napkelte, meg különböző napkelték vannak, de nagyjából azt lehet mondani, hogy a nappal hossza 8 és 15 óra között változik. Innen adódik az óraátállítás ötlete.

(12.40)

Elkezdtek azon gondolkozni, hogy hogyan lehet egy nagyjából olyan szélességen fekvő ország esetében is, mint Magyarország, ahol viszonylag széles spektrumban változik a nappalok-éjszakák hossza ilyen évi ciklikus ütemben, de nem extrém mértékben, tehát nincs olyan, hogy csak nappal van, meg csak éjszaka, mint a sarkkörön túl, hogy lehet hozzáigazítani a szokásainkhoz az időszámítást. Mert ugye mi a fő cél? Az egyes számú fő cél, hogy amikor munkát végzünk, lehetőleg legyen világos. Ez a legalapvetőbb dolog. A következő, hogy lehetőleg a munkába jutás meg a munkából haza jutás időszaka legyen világosban, vagy legalább szürkületben, és van egy negyedik tényező, hogy ugye nyári időszakban a munkavégzés után tudjunk szabadban ‑ tehát nem zárt térben ‑ szalonnát sütni, focizni, gyerekekkel piknikezni, túrázni esetleg még a rendelkezésre álló napsütéses időszakban. Ezért merült föl, hogy esetleg próbáljunk meg játszani azzal, hogy picit az óraátállítással ezeket a tényezőket figyelembe véve hozzáigazítsuk a szokásunkhoz az óra járását.

És itt nagyon fontos megjegyezni tehát, hogy az alap, tehát nincs ilyen a csillagászatban meg a földrajzban, csak hogy mindenki értse, hogy mit mondok, a normál időszámítás a téli, és ehhez képest jött az az ötlet, hogy állítsuk át nyárira. Ezért nincs értelme annak, hogy azt mondjuk, hogy a téli időszámításnak nincs energiamegtakarítása. Persze, hogy nincs, mert az a normál. A megtakarítás nyáron képződik, mert a nyári a nem normál, arra állunk át, és annak van magyarázata, annak van indoka, hogy miért állunk át.

Meg vannak ellenvélemények, hogy miért nincs annak haszna, és mondjuk, energia­meg­takarítása. Ebből adódik tehát az, hogy amit a határozati javaslatban itt lehet olvasni, az egy időzónaváltás, kombinálva azzal, hogy egyébként megszüntetné az óraátállítást.

Na, és akkor nézzük meg, hogy mi lenne ennek egyrészt az előnye, haszna, meg mi a következménye. A következménye a legegyszerűbben, amit mindenki tapasztalna, ha azt megvalósítanánk, amit a Jobbik javasol, akkor ugye az lenne, ami valóban el is hangzott, hogy ugye, mi állandóan az UTC+1-ben lennénk, Ausztria hol az UTC+1-ben, hol az UTC+2-ben, Románia meg, mondjuk, hol az UTC+2-ben, hol az UTC+3-ban. Tehát, amikor határon átmennénk, mindig azon kellene gondolkoznunk, hogy most nyár van, nyári időszámításnak megfelelő időszak van vagy téli időszámításnak megfelelő időszak van, és most előre vagy hátra kell állítanom az órát. Mert hol Ausztriával, hol Romániával lennénk szinkronban.

És ugye ebből adódik az, amit államtitkár úr említett, hogy ez menetrendszerkesztési szempontból nem lenne egy egyszerű dolog. Mert amikor arról be­szé­lünk, hogy ugye, átállítjuk Magyarországon ilyen koordinált formában, európai országokkal együttműködve egy napon, egy időpillanatban az órát éven­te kétszer, akkor az, mondjuk, érint egy darab gyors­vonatot, pontosabban kettőt. Régen ezt Dacia Expressnek hívták, nem tudom, most mi a neve, és min­dig, amikor probléma adódott, akkor Békéscsabán állt 60 percet. Körülbelül ezt az egy vonatot érin­tette.

De ha mi bevezetjük ezt a javaslatot, akkor folyamatosan menetrendi problémák adódnak majd a MÁV-nál, mert egész nap más lesz az idő, mint Ausztriában fél évig, meg egész nap más lesz az idő, mint Romániában fél évig. A menetrendszerkesztőknek gratulálni tudok majd, ha ezt meg tudják oldani, tehát őket azért nehéz feladat elé állítanánk, azért ezt valljuk be. Nem lenne egyszerű dolog.

S akkor nézzük meg az előnyeit, hátrányait! Itt a képviselőtársaim sokat beszéltek róla, nagyon nem kell már részletezni, hogy mi az előnye a nyári időszámításnak. Ezt jelenti ugye nálunk az óraátállítás. Valóban, ez a 120 gigawattóra gyakorlatilag az egyetlen pontosan kiszámítható, számszerűsíthető, hitelesített eredmény, amit ugye a MAVIR ‑ talán mindannyiunk által elfogadhatónak tekintett szakmai szer­vezet ‑ letett az asztalra. Ezen talán kár vitatkozni.

Aztán vannak mindenféle elvi szinten mérhető vagy azonosítható előnyök, például az, hogy munkavégzés után, mondjuk, nyáron, hosszabb ideig van világos, tehát kimehetünk piknikezni, szalonnát sütni, és a többi, este, mondjuk, 9-ig, mert a szürkületet is figyelembe véve 9-ig, negyed 10-ig nyáron világos van többé-kevésbé.

Most nézzük meg a hátrányait! Ugye, szokták emlegetni sokan ezt a bioritmusra gyakorolt hatást. Hát, az a helyzet, hogy konkrét kutatások ezt kevésbé bizonyítják. Én próbáltam utánanézni, orvossal is beszéltem, és nagyon bizonytalan ez a dolog, úgyhogy egyelőre azt gondolom, hogy ilyen karakteresen azt mondani, hogy ennek ilyen nagyon elvágólagos negatív hatása van, ezt nem lehet kijelenteni. Szokták a depresszióra való hajlamot említeni, ámbár, amikor Oroszországban megszűnt, akkor azt kezdték el mondani, hogy az okozott depressziót, hogy eltörölték az óraátállítást. Szóval ez is egy nehezen megfogható dolog.

Elektronikai rendszerekben okozhat-e problémát az óraátállítás? Az Y2K problémáját felvetném: semmi problémát nem okozott az sem, úgyhogy nyilván ez sem okoz.

Úgyhogy itt felmerül aztán a kérdés, hogy jó, de akkor mit lehetne csinálni? Voltaképpen három lehetőségünk van. Vagy maradunk abban az időzónában, ahol most vagyunk, és megtartjuk az óraátállítást és ilyen európai együttműködésben. A második, hogy váltunk egy időzónát, tehát átugrunk a kelet-európai időbe, de megtartjuk az óraátállítást, és akkor nem adódik ez a probléma, hogy fél évig ezzel az országgal, fél évig meg más országgal vagyunk szinkronban. És van a harmadik lehetőség, hogy rávesszük a szövetségeseinket, barátainkat, hogy en bloc szüntessük meg az óraátállítást. Hogy melyiknek van nagyobb racionalitása, azt én nem tudom természetesen megítélni; a szakmai véleményem az egyébként, hogy nekünk a leghasznosabb az lenne, ha így maradnánk, ahogy most vagyunk. Ugyanis ez egy kipróbált rendszer, amihez alkalmazkodik a szokásrendszerünk, és az persze igaz, hogy évente kétszer van egy ilyen felbuzdulás az emberekben, hogy ez milyen kellemetlen, csak ha például ezt a javaslatot valósítjuk meg ‑ zárójelben megjegyzem ‑, akkor állandóan állítgatnunk kell az órát, ha utazunk külföldre, attól függően, hogy keletre vagy nyugatra megyünk.

Másrészt én is olvastam a szállás.hu-nak a közvélemény-kutatását. Ők maguk is odaírják egyébként, hogy nem reprezentatív azért ez a felmérés. Ettől függetlenül nyilván, ha reprezentatív kutatást csinálnánk pár millió forintból, mondjuk, a kormány egy ilyen hatástanulmányt készítene, ehhez valószínűleg nagyon közeli adatok jönnének ki, de ettől függetlenül számszerűen talán nem érdemes hivatkozni egy nem megfelelő módszertannal készült kutatásra.

Úgyhogy összességében én csak azt javasolnám, hogy azért én értem, hogy az egyes pártok miért támogatják ezt, és mondom, én is érzékelem a társadalmi hátterét ennek a dolognak. Lehet erről beszélni, csak akkor a problémát is úgy kell felvetni, hogy az egy valós kérdésként merüljön föl, és valós válaszokat adjunk, és ne próbáljuk meg nem megfelelően megfogalmazni ezt a javaslatot, kicsit elvinni más irányba ezt a beszélgetést. És mondom, akkor az a kérdés, hogy váltsunk-e időzónát, vagy maradjunk itt, ebben az időzónában. És az óraátállításról egymagunk biztos, hogy nem tudunk dönteni, hiszen európai uniós irányelv van. Ez teljesen egyértelmű.

És hogy itt a hátralévő 40 másodpercben csak azért néhány apróságot megjegyeznék, néhány nem megfelelően megfogalmazott mondatban itt is elhangzottak ilyenek, nyilván nem így gondolták képviselőtársaim, de célszerű tisztázni: a nappalok és az éjszakák hossza adott, az óraátállítás se nem növeli az éjszakát, se nem csökkenti, se nem növeli a nappal hosszát, se nem csökkenti. Azzal, hogy a nyári időszámítás lenne fixálva, azzal nem változtatjuk meg a természeti törvényeket, hanem egyszerűen csak az a kérdés, hogy hogyan igazítjuk hozzá az órát a napi szokásainkhoz. Ez egy nagyon fontos kérdés, azt gondolom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 68 2016.12.08. 1:20  53-70

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a szót. Kepli képviselőtársam hozzászólása alapján eszembe jutott, hogy egy dolgot elfelejtettem mondani, ugyanis nagyon gyakran merül fel érvként, hogy azért tartsuk meg a nyári időszámítást, merthogy az óraátállításból ott képződik a haszon, tehát ha azt fixáljuk, akkor teljesen rendben vagyunk. Gondoljon bele mindenki, hogy fixáljuk a nyárit, akkor átlépünk az UTC+2-be, ugyanabba az időzónába, mint Románia van. Akkor a románok vajon miért állítgatják az órát? Azért állítják át, mert függetlenül attól, hogy milyen időzónában van éppen az ember, az óra átállításával ezen a szélességen igazítom hozzá a nappalok, éjszakák hosszához az órát. Tehát itt nem a hosszúság az érdekes, hanem a szélesség. Ezért van az, hogy hiába váltok időzónát, önmagában az a tény megmarad, hogy a nyári és a téli időszámítás váltásával a haszon ott marad, tehát attól függetlenül, hogy átlépünk az UTC+2-be, ez a nyeresége nem vész el az időszámítás váltakozásánál.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
207 249 2017.03.20. 10:31  236-262

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Elég nehéz megszólalni ezek után a beszédek után. Egyrészt becsülöm, hogy a miniszter úr mint előterjesztő felállt, és megmondta világosan, hogy itt szó nincs arról, hogy kommunista diktatúra, s a többi. Itt a Heineken elleni hadjáratról van szó vagy fellépésről, majd mindjárt mondok erről is néhány szót. Mondom, én ezért becsülöm, mert az ilyen, tipikusan egy bizonyos személyhez, egy céghez, egy ügyhöz kötött törvénymódosításoknál mindig ki szokták maguknak kérni a kormánypárti oldalon, hogy miért nevezzük el, mondjuk, lex Heinekennek. Hát, azért, amit a miniszter úr is elmondott. Innentől kezdve ezt nem lehet vitatni.

(19.10)

Azt már sajnálom, hogy egymás között nem beszélték meg a frakción belül, mert egy egészen más regiszterben beszél, mondjuk, Vejkey úr. Lehet, hogy ezt célszerű lett volna tisztázni. Azt meg nem állom meg, nem akarom nagyon ezt elvinni ebbe az irányba, de Vejkey úrnak, képviselő úrnak ma már másodszor adnak olyan szöveget a kezébe, amit nem értem, hogy miért olvassa föl. Ha majd később nyugodtan átolvassa ezeket a szövegeket, akkor rá fog jönni, hogy nagyon-nagyon közel van ez a regiszter, amit ön használ a mai napon, ahhoz, amit Fábri Zoltán „Hannibál tanár úr”-jában lehet hallani a Muray főméltóságú úrtól a Töhötöm-táborban. Szóval, ez egy nagyon-nagyon veszélyes irány. Én nagyra tartom képviselő urat egyébként a munkássága miatt, tényleg kérem, hogy majd ezt fontolja meg.

De visszatérve az eredeti témára: itt sok minden elhangzott, de azért azt szögezzük már le tényszerűen, hogy az önkényuralmi jelképek használata Magyarországon tiltva van. Benne van a büntető törvénykönyvben, azzal a megkötéssel természetesen, hogy amennyiben ez a köznyugalom megzavarására alkalmas, és az áldozatok emberi méltóságát vagy a kegyeleti jogát sérti. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon pontos és jó megfogalmazása annak, hogy hogyan kell viszonyulnunk az önkényuralmi jelképekhez, mert általánosságban bizonyos szimbólumokat betiltani nem nagyon lehet, mert mindig nagyon fontos, hogy milyen tartalom kötődik hozzá. Ráadásul a szimbólumok kialakulása meg annak az alkalmazása olyan, hogy időnként bizonyos szimbólumok vissza-visszatérnek, nem azért, mert kontinuitás van azok között, akik használják, meg aközött, amire használják, hanem egyszerűen kialakult az emberiség történetében egy olyan rendszer, hogy a szimbólumoknak bizonyos esetekben többes jelentéstartalma van. És ez nem valamilyen összeesküvés vagy ármány, hanem egyszerűen az emberek az ilyen vizuális kultúrában így működnek, legyen az csillag, legyen az nyíl vagy akármi más. Tudjuk nagyon jól, hogy például a horogkeresztet is honnan és miként bányászták elő annak idején a náci Németországban, illetve már azt megelőzően is.

Ebből adódik az a probléma, amire itt többen utaltak, de benne van magában az előterjesztés szövegében is, hogy a strasbourgi bíróság és a magyar Alkotmánybíróság döntése nyomán született meg az a törvényi szabályozás, amire én is utaltam az előbb, és amire itt többen már utaltak képviselőtársaim közül is, hogy nem lehet általánosságban betiltani bizonyos szimbólumokat, és ez egy nagyon fontos jogelv. Ezzel megy szembe ez a mostani törvénymódosítás, mert voltaképpen ez egy általános tiltás, azzal a megkötéssel, hogy majd ha valaki esetleg kéri, akkor fordulhat igénnyel a kormány felé, hogy rá mégse vonatkozzon, azt majd megfontolják, és ha egyetértenek vele, akkor igazat adnak neki, ha nem, nem. Meg van fordítva a dolog, tehát a feje tetejére állították ezt az egészet.

És el is jutottunk odáig, hogy akkor tényleg arról van szó alapesetben, hogy itt a Heineken és a Csíki Sör vitájának a leágazódásáról beszélünk. Nem nagyon akarok ezzel hosszasan foglalkozni, itt már elhangzott minden a képviselőtársaimtól. Ennek sokféle olvasata van. Valóban lehet úgy olvasni, hogy a kis magyar székely cég küzd a nagy multi ellen; ennek a narratívának is van bizonyos igazságtartalma. Le lehet fordítani úgy is, hogy a kis magyar székely cég ellopta a nagy nemzetközi cég védjegyét; ennek is van bizonyos igazságtartalma. Aztán Erdélyben olyanokat is pletykálnak, hogy ez a bizonyos cég, ami Csíkszentsimonon működik, és elég nagy részben egy holland cég a tulajdonosa egyébként, szóval pletykálják azt, hogy voltaképpen Fideszhez közeli oligarcha pénze van benne; még az is lehet, hogy ebben is van igazság, tehát fogalmam sincsen. A lényeg az, hogy sokféle narratívája van ennek a történetnek, és az nagyon rossz irányba vezet szerintem, ha a Magyar Országgyűlésben akarunk törvényalkotással beleszólni a két cég vitájába. Azért egy jogállamban mégiscsak azért vannak bíróságok, hogy ha nekik vitájuk van, akkor vonuljanak el a bíróságra, vigyék az ügyvédeiket, érveljenek, és amelyiknek igaza van, akkor az majd győz. Ezt nem nagyon lehet máshogy megoldani.

Itt miniszter úr utalt is rá, hogy de a Heineken például nem úgy akarta megoldani a dolgot, hogy tárgyalással egyezzenek meg. Már nem azért, de a dolog egészen pontosan úgy történt, hogy ráborították az asztalt a Heinekenre. Tehát a kormányzat részéről olyan kommunikációs boom volt azonnal az után a bizonyos romániai bírósági döntés után, amit nehéz máshogy érzékelni. Ahol én felnőttem gyerekként, ha valaki bement a kocsmába, és azzal kezdte, hogy fölrúgta az asztalt, akkor az nem csodálkozott, ha utána megverték. Tehát utána nehéz azt mondani, hogy de én békével jöttem. Ez a fő probléma. Mégiscsak ‑ itt elhangzott többször ‑ a kormány stratégiai partneréről beszélünk. Nem hiszem, hogy ne lehetett volna leülni úgy, hogy elhívják akár a hollandiai igazgatóságnak vagy elnökségnek valamilyen magas rangú beosztottját, elhívják ennek a csíkszentsimoni cégnek valamilyen vezetőjét, és elkezdenek arról beszélni, hogy oldják ezt meg. Mert nyilván ez senkinek nem jó, azt lássuk be. Ez a helyzet, ami kialakult, nem jó sem a csíkszeredai sörgyárnak, ami a Heineken tulajdonában van, nem jó az Igazi Csíki Sör gyártójának sem, nem jó nyilván az ott élő magyaroknak sem, nem jó a Magyarországon élő magyaroknak sem, meg nekünk sem, mert ezzel kell itt foglalkozni, mert igazából ez nem a Magyar Országgyűlés kompetenciája szerintem.

A kormánynak olyan értelemben lenne ebben kompetenciája, hogy segítse megoldódni ezt a problémát vagy segítsen tárgyalni. De szerintem ez sehova nem fog vezetni, ha „védjegyre védjegyüggyel válaszolunk” reakcióval próbáljuk meg kikényszeríteni. Mert mi fog történni? De most ezt komolyan kérdezem. Ha ezt csináljuk sokáig a Heinekennel, akkor mi fog történni? Bezárja a Soproni Sörgyárat, például? Vagy nem tudom, eladja valakinek? Egyáltalán mit gondolnak, hogy hova fog ez így elfutni?

Nehéz erre igazából, azt gondolom, bármit is mondani, és nyilván nem is gondolták végig azok sem, akik beterjesztették ezt a törvényjavaslatot, mert ilyen politikai kampánynak, vagy nem tudom, ilyen kommunikációs fogásnak tök jó, én ezt aláírom, meg föl lehet rá építeni nagyon sok mindent, ami beleilleszkedik a kormánypártok nemzetstratégiai elképzelésébe, és hosszasan folytathatnám. Csak azért ez mégiscsak alapvetően egy gazdasági kérdés, amiből úgy kellene a végén kijönni, hogy abban ne sérüljön meg senki, se az a két cég, meg se a Magyar Országgyűlés, amelyik mondjuk, hogy hoz egy olyan döntést, tételezzük föl, hogy elfogadjuk. Mi lesz a következménye? Garantálni tudom, hogy ezt az Európai Unió nem fogja jóváhagyni, és nem azért, mert ők ármánykodnak, meg ők rosszat akarnak nekünk, hanem egyszerűen nem felel meg azoknak az előírásoknak, amelyek mentén közösen itt Európában működünk. Sajnos ez lesz. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 46 2017.04.04. 5:00  23-88

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Nos, nem mint országgyűlési képviselő, hanem elsősorban mint egyetemi oktató beszélnék. Érdekes módon, vagyunk itt többen a Házban, államtitkár úr, Vinnai úr már beszélt, Pósán úr, ha jól tudom, fog még beszélni, és elsősorban azt gondolom, hogy nekünk kellene ebben a kérdésben úgy meggondolni a cselekedeteinket, hogy átgondoljuk, hogy a mi saját szűk területünknek mi használ, meg mi nem használ.

Elképesztőnek tartom, hogy önök képesek ide kiállni, Pósán úr még nem szólt, de gondolom, hogy mellé fog állni, képesek ide kiállni, és gyakorlatilag olyan dolgot vállalnak fel, amivel, tudom jól, hogy egyébként biztos nem értenek egyet, mert aki egyetemen szocializálódott, az ilyen lépéssel, ilyen törvényjavaslattal nem érthet egyet. Ez teljesen egyértelmű. Valamiért ezt felvállalják. (Moraj a kormánypártok soraiból.) Én államtitkár úr helyében már rég lemondtam volna egyébként, ahelyett, hogy ide behozzák az ön nevével ezt a javaslatot. (Az elnök csenget.)

Ugye, néhány dolgot azért tisztázzunk: egyrészt a kormány valóban sunnyog, mert miközben megy a sorosozás, aközben azt állítják, hogy semmi köze ehhez a történethez, pedig persze, hogy erről szól. Hát, tudunk érteni egy szöveget, amit elolvasunk: erről szól az egész. Meg kell nézni az egész törvénymódosítás lényegét, hogy az EGT-térségen kívüli intézmények esetében, amik ráadásul alapítványi intézmények, ott a munkavállalói engedélyek kiadását hogyan szigorítják, az államközi szerződés meglétét hogy követelik és a többi.

(11.40)

Ha összerakjuk ezeket az elemeket, egy intézmény van, amire ez vonatkozni fog, a CEU, még az Andrássy Egyetemre sem fog érdemben hatást gyakorolni, csak a CEU-ra, kész, pont. Erről szól! Lázár Jánost azért becsültem, amikor a lex Heinekent ide behozta, mert ő azt mondta, hogy emberek, ez van, igen, védjegyre védjegy a válasz. Ő nem beszélt mellé. Tessék ezt ilyen szellemben folytatni, és akkor majd értelmesen tudunk beszélni!

A másik alapvető tény, hogy a CEU is meg a Közép-európai Egyetem is törvényesen és szabályosan működik, ezt mindenki vésse az emlékezetébe. Az, amit feltárt az Oktatási Hivatal jelentése, az adminisztratív pontatlanság. Hiller képviselő úr nagyon jól mondta, és mi ezt tudjuk, akik dolgoztunk, dolgozunk egyetemen, hogy ez egy hétköznapi dolog egy magyar állami egyetemen. Nem ilyenek, sokkal súlyosabbak ‑ meg kell nézni például, hogy amikor az akkreditációs felülvizsgálatok történnek, akkor a magyar doktori iskolák nagy részénél a „feltételesen megfelel” minősítést kapják, mert éppen nincs elég törzstag, nem jó a képzési program, vagy éppen nincs minőségbiztosítási tervük, programjuk. Van olyan doktori iskola, amit egyébként meg is szüntetnek. Soha, senkinek nem jutott eszébe ez alapján azt mondani, hogy szüntessünk meg magyar állami egyetemet.

Én magam vettem részt olyan adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésében az ELTE-n, amikor a végén 40 ezer oldal papírt töltöttünk ki, egy tolókocsival, vagy mivel kellett bevinni az Oktatási Hivatalba. Biztos, hogy egy csomó hibát elkövettünk. Volt is utána hiánypótlási kötelezettség, de nem kaptunk egy törvénymódosítót, hogy akkor az ELTE zárja be a kapukat. Szóval, ezt vésse mindenki az eszébe, hogy a CEU és a Közép-európai Egyetem törvényesen működik.

És akkor mi áll ennek az egésznek a hátterében? Nagyon egyértelműen azonosítható. Néha beszélnek erről, csak mondom, nem vallják be egészen nyilvánosan, hogy ellenségképgyártás folyik ‑ most éppen Soros a patás ördög, most éppen nincsenek migránsok az országban, ahogy önök szokták őket nevezni ‑ valakikkel szemben, mert önök készülnek a következő választásra. Csak az a baj, hogy ezzel a magyar felsőoktatásnak ártanak, és önök ezt tudják, hogy a magyar felsőoktatásnak ártanak. Mert amikor mi majd elmegyünk egy külföldi konferenciára, és ott felállunk, önök megkapják, hogy egyébként miért szavazták ezt meg, de az legyen a személyes ügyük, azt majd lerendezik magukkal, meg azokkal a kollégákkal, akikkel beszélgetni fognak. De minket fognak onnan kinézni, mert ha egy olyan országból megy az ember, ahol egyetemet csak úgy bezárnak, ellehetetlenítenek egyik pillanatról a másikra, ha egy ilyen országból jön az ember egy PhD-fokozattal, akkor azt körberöhögik, semmit nem ér. Az én PhD-fokozatom sem, meg az öné sem, meg az önöké se fog érni semmit. Nem fog számítani! Ha ilyen országból megy egy ember, akkor egyszerűen kinézik onnantól kezdve a kollégák. (Zaj a kormányzó pártok padsoraiból.)

Úgyhogy itt nem kivételes eljárással kellett volna idehozni, hanem kivételes eljárással, kivételes sürgősséggel vissza kellett vonni ezt az egészet. Szégyelljék magukat! (Taps az ellenzéki pártok és a függetlenek padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
214 84 2017.04.19. 10:10  29-105

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, lassan a vita végére érünk, mert nem nagyon van már, aki a kormánypárti oldalról hozzá kívánt szólni. Remélem, meggondolják magukat. Azt nem állom meg, hogy ne jegyezzem meg, hogy az eredeti beterjesztők közül, ha jól látom, a teremben nincs senki. (Dr. Völner Pál: De!) Én eredeti beterjesztőt mondtam. Vitányi képviselő úr ‑ és kiderült, hogy még egymás nevét sem ismerik pontosan a fideszes képviselők ‑ utólag csatlakozott, nyilván azért, mert megkapta a feladatot, de Gulyás Gergely már rég elment, Németh Szilárdot, Kósa Lajost meg nem is láttuk az egész vita folyamán.

(13.00)

Én azért ezen csodálkozom. Nem feltétlenül az ellenzéki képviselőket kell tisztelni, de mondjuk, a választókat, meg ‑ nem tudom én ‑ magát az Országgyűlést mint intézményt, vagy ha mást nem, a Parlamentet mint épületet azért nem ártana megtisztelni azzal, hogy ha az ember beterjesztet egy törvényjavaslatot, akkor lesz szíves, és végigüli a vitát, és mondjuk, el is mondja a véleményét. És ugye, ő utólag csatlakozott, rá hárult ez a feladat.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Egyébként az is érdekes ebben az egész történetben, hogy olyan fantasztikus előkészületek előzték meg a törvényjavaslat benyújtását, hogy Gulyás Gergely mint beterjesztő pár nappal a benyújtás előtt még határozottan állította, hogy na, ő aztán ebben részt nem vett, mikor ugye a 444-en ‑ zárójel, Soros, zárójel bezárva ‑, mikor a 444-en megjelent a törvényjavaslat szövege, és akkor ő elszólta magát, hogy hát, ő abban nem vett részt, aztán utólag kiderült, hogy vagy részt vett, vagy szóltak neki, hogy részt vettél benne, és ő kapta ezt a fantasztikus feladatot, hogy előterjesztőként akkor itt elindítsa a vitát.

Aztán van itt még néhány érdekes történet, például Hollik képviselő úr, ő is csak hozzászólt, majd elment, Hollik képviselő úr például Schmidt Mária fantasztikus, néhány nappal ezelőtti cikkét olvasgatta hosszasan, azt nem mondta ugyan, hogy azt olvassa, ő úgy adta elő, minthogyha a saját hozzászólása lenne, tehát ennyire komolyan vette a parlamenti vitát, hogy felolvasta a Schmidt Mária által írt, egyébként teljesen elképesztő írást; mondjuk, legalább megjegyezhette volna, hogy más szövegét olvassa, de úgy látszik, így folyik itt a vita.

Aztán persze voltak még furcsább elemek ebben a vitában, itt többen kikérték maguknak, hogy hát, itt aztán orosz kapcsolat, hohó, hát, az nincsen, meg itt totókutyáztak, meg elhangzott itt minden. Én vettem a fáradságot, és mivel oroszul nem tudok ‑ bár öt évig tanítottak az általános iskolában, mert akkor még kellett ‑, ezért egy oroszul jól beszélő ismerősömnek odaadtam ezt a Fidesz által benyújtott törvényjavaslatot, meg azt az orosz törvényjavaslatot, amelyből törvény is lett 2012-ben, külföldi ügynökként működő nonprofit szervezetekről szóló törvény, ez az orosz törvény címe. Összehasonlította nekem tételesen. Na most, nem az a helyzet, hogy tartalmi összefüggés van, szó szerinti átvételek vannak benne, szó szerint, preambulum szó szerinti átvétel, a definíciók szó szerint átvéve és a többi. Tehát nem is arról van szó, hogy itt egyszerűen kedvet kaptak Putyintól, hogy egy ilyen törvényt kell hozni, hanem azt a törvényt ide elküldték, és zanzásítva beadták, még arra sem vették a fáradságot, hogy átfogalmazzák, egyszerűen valaki lefordította; nyilván nem Gulyás Gergely, mert az önéletrajzából kiderül, hogy ő nem beszél oroszul, nyilván nem Németh Szilárd, mert az önéletrajzából kiderült, hogy nem tud oroszul, (Dr. Vitányi Istvánnak:) a képviselő úrnak az önéletrajzában sincs benne. Egyedül Kósa Lajosnál van beírva, hogy társalgási szinten beszél, ez azt jelenti, hogy egy bonyolult jogi szöveget nyilván nem ért meg (Közbeszólások és derültség a Jobbik soraiban.), azt, hogy ilyen bonyolult kodifikációs feladatot el tud-e végezni, azt nem tudom (Balla Mihály közbeszól.), de maximum a nyelvismeret alapján róla feltételezhetnénk, de voltaképpen róla sem feltételezem. (Dr. Vinnai Győző közbeszól.)

Tehát valaki ezt elkészítette, valaki lefordította az orosz törvényt, amit önöknek elküldtek a Kremlből, és azt zanzásítva itt beadatták először a három képviselővel, aztán Vitányi képviselő úr csatlakozott hozzájuk. Erre lehet azt mondani, hogy Rákosi Mátyás a tíz ujját megnyalta volna, hogyha így működött volna anno a törvényalkotás, hogy Moszkvából csak így jönnek a szövegek, és, hopp, be is van nyújt­va. Teljesen elképesztő, amit művelnek, és akkor még egy szót nem szóltunk arról, hogy egyébként mi a tartalma, meg mi a következménye ennek a törvényjavaslatnak, amit itt át fognak tolni a parlamenten.

Azért az első kérdést úgy maguknak feltehetnék, még ha nem is így közöttünk, de úgy maguknak: miért tiltakoznak a civil szervezetek kint az utcán (Dr. Vinnai Győző: Melyik? Melyik?), merthogy kimentek a civil szervezetek tagjai molinókkal, ők maguk mentek ki, olyan civil szervezetek, amelyek például romatelepekkel foglalkoznak. Kivitték a saját adataikat, felírták ilyen nagy sárga tablóra, hogy ők mennyi pénzt kapnak, hol dolgoznak, meg hogy mennyi adót fizetnek be. Életükben egyébként egyszer nem politizáltak, olyan kényesen tartották magukat távol, ők is kimentek oda, és azt mondták, hogy azért őket ne piszkálják már. Például ők miért tiltakoznak vajon, ha ezzel a törvényjavaslattal egyébként minden olyan nagyon rendben van? És sorolhatnám, mehetnénk végig az összes civil szervezeten, vajon miért tiltakoznak. Azért, mert ők úgy érzik ‑ teljes joggal egyébként, mert a törvényben taxatíve ez van leírva ‑, hogy őket megbélyegzik: külföldről támogatott szervezet. Többen felvetették, Gulyás Gergely is, hogy miért baj az, hogy külföldről támogatott. Azért, mert mellette sorosoznak, itt is többen elmondták, teljesen logikus, ezzel önök azt üzenik, hogy Soros által külföldről támogatott szervezet, ajjajjaj.

Megmondom őszintén, én úgy nőttem fel, hogy úgy szerettem nézni az Országgyűlésnek az üléseit (Dr. Völner Pál közbeszól.), szerettem hallgatni a vitákat, még úgy érdekelt is valamennyire a politika, mert azt gondoltam, hogy ez egy olyan normális hely, ahol érveket lehet ütköztetni, és akkor majd amelyik jobban érvényesül, az fogja az országot irányítani a következő választás után. Önök nem ezt csinálják. Ellenségképet gyártanak folyamatosan, csak erre az egyre koncentrálnak: legyen egy ellenség, sapka beigazítva, ott az ellenség, arra kell lőni, és se Istent, se embert nem ismernek, csak mennek előre, és csak mondják-mondják-mondják. Ezt csinálták a menekültekkel, kitalálták rájuk a „migráns” szót, mert az olyan jól hangzik, mert a „menekült” kapcsán még eszünkbe jutna, hogy esetleg olyan szegények, mert nekik menekülni kell, nem, migránsok, új szót alkotunk: pfuj, migráns! Csak most már ugye, nincsenek, akkor mi jöjjön? A Soros! Meg aztán majd jönnek sorban a többiek. És akkor mi lesz a vége? Most önök ezt fogják folytatni, amíg politizálnak, hogy mindig lesz ellenfél, akivel szemben lehet a gyűlöletet kelteni meg szítani? Mert ez olyan… Hatalomtechnikai szempontból én megértem, hogy ez olyan marha jó dolog, merthogy a választásokon ezzel lehet eredményt elérni, csak az a probléma, hogy irányítani kéne közben az országot, körbe kell nézni, hogy mi van az országban.

Itt csatolunk vissza a civil szervezetekhez, mert ezek a civil szervezetek olyan feladatot látnak el, amit az önök kormánya nem, közfeladatot látnak el: szegény emberekkel foglalkoznak, hátrányos helyzetű térségekkel foglalkoznak, közösséget építenek, jogvédő tevékenységet folytatnak, sorolhatnám. Olyan feladatot végeznek, amit az államnak kellene ellátnia, csak éppen az állam azt nem vagy csak nagyon részlegesen látja el. És ezért mérgesek marhára, amikor meglátják ezt a törvényjavaslatot, mert úgy érzik, hogy ők próbálnak összeszedni mindenféle támogatást belföldről, külföldről, ahonnan csak tudnak, ahonnan csak kapnak, mert látják a feladatot, azt lelkiismeretesen megszervezik, elvégzik, amennyire tehetségüktől, erejüktől, anyagi forrásuktól telik, és nemhogy a buksijukat nem simogatják meg, mert attól még ők jól vannak, hanem még jól oldalba is rúgják őket. Szóval, azért ezt így nem kellene csinálni, ez nem vezet sehova.

Ezért tiltakoznak a civil szervezetek, ezért mentek ki az utcára ők maguk is, és ezért mondták azt, hogy köszönik, de ők ebből nem nagyon kérnek. Mert egyébként, ha önök arra kíváncsiak, hogy ki mennyi támogatást kapott külföldről, akkor meg kell nézni a nyilvános adatokat, ők teljesen transzparens módon működnek, kényesen ügyelnek arra ugyanis, hogy minden támogatásról beszámoljanak, meg kell nézni. A CÖF-fel kapcsolatban meg egymás között érdeklődjenek már, hogy akkor ők honnan kapnak; ők nem szeretnek erről beszélni, de ezt rendezzék le egymás között! Ráadásul ők más kategóriába tartoznak, mert ők nem is NGO-k, nem nem kormányzati szervezetek, hanem kormányzat által gründolt szervezetek, őket meg hagyjuk ki ebből a történetből, azt rendezzék le máshogy.

Úgyhogy akkor tennék a legjobban, ha egyébként ezt az egészet visszavonnák, akik meg beterjesztették ezt a törvényjavaslatot, azok meg jobb lenne, hogyha magukba szállnának, és gondolkoznának azon, hogy miért okoznak ilyen nagy kárt Magyarországnak, illetve arról gondolkoznának, hogy miért kell Moszkvából átvett törvényeket majdnem szó szerinti fordításban beadni. Köszönöm a szót. (Taps a független képviselők soraiban.)

(Dr. Tiba Istvánt a jegyzői székben
Földi László váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 75 2017.05.02. 3:01  74-80

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látom, megint mi beszélgetünk itt a soroksári rendőrkapitányságról. Nem először, szóban-írásban már különböző alkalmakkor volt erre lehetőségünk. Nem is államtitkár úrnak, inkább képviselőtársaimnak vagy a nézőknek mondanám, hogy mi a háttere az ügynek. Soroksár az egyetlen olyan fővárosi kerület, ahol nincs önálló rendőrkapitányság. Tudni kell azt is, hogy a lakosságszámhoz viszonyítva Soroksár az egyik, bűncselekményekkel leginkább fertőzött terület Budapesten.

Éppen ezért, különösen azután, hogy 2013-ban egy brutális gyilkosság is történt Soroksáron, felmerült, hogy létesüljön egy önálló rendőrkapitányság. Akkor kötött is egy szerződést a kormány és a kerület, és a szerződésben vállaltaknak megfelelően elindult ennek a végrehajtása. A kormány azt vállalta, hogy vállalja a szervezet felállítását és majd a rendőrkapitányság működését, a kerület pedig azt, hogy felépíti az infrastruktúrát, gyakorlatilag magát a rendőrkapitányság épületét.

Sajnálatos módon azonban a történet azt követően, hogy a telket megvásárolta az önkormányzat, és a kiviteli terveket elkészíttette, megakadt. Ennek egy objektív oka van, elfogyott a pénz a soroksári önkormányzatnál. Nem a felelőtlen gazdálkodás miatt, államtitkár úr is nyilván tudja, hogy a soroksári költségvetés a tavalyi évhez képest 1 milliárd forinttal csökkent, 7,7-ről 6,7 milliárdra. Ez a csökkenés több mint 10 százalékos a tavalyi évhez képest. A megtakarításaik is jelentős mértékben eltűntek, mert ahhoz, hogy működtetni tudják a kerületet, a megtakarításaikat fel kellett élniük jórészt.

Innentől kezdve nincs pénzük, hogy ezt a nagyságrendileg 500-600 millió forintos építkezést ki tudják fizetni. Ez ügyben írásban is kérdeztem már miniszter urat egy bő hónappal ezelőtt, hogy nem gondolja-e azt a kormány, hogy ilyen körülmények között mégiscsak központi költségvetési forrás terhére kellene ezt az építkezést megoldani. Akkor azt írta válaszában miniszter úr, hogy a szerződés módosítására nem érkezett igény.

Én ezután megint egyeztettem Soroksár polgármesterével, és ő jelezte, hogy ők nagyon szívesen módosítanának ezen a szerződésen, mert nincsen pénzük, hogy kifizessék. Innentől kezdve, azt gondolom, lehet ezt tekinteni egy hivatalos felvetésnek is. Úgyhogy kérdezném újra államtitkár urat, hogy lát-e lehetőséget arra, hogy a több mint négy éve napirenden lévő és az ön által is támogatott új soroksári rendőrkapitányság épülete a központi költségvetés terhére épüljön meg. Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 79 2017.05.02. 1:03  74-80

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen a választ. Azért néhány dolgot célszerű tisztázni. Ugye, nincs benne az idei költségvetésben sem a soroksári rendőrkapitányság épülete, a kerület költségvetésében. Tehát nem fog épülni, nem indul el az eljárás. Mint említettem, nem egy alkalommal egyeztettem ez ügyben polgármester úrral, az interpelláció szövegét is egyeztettem vele. Így mondja, hogy nem tudja kifizetni a kerület, ezért ők kérnék, rajtam keresztül is kérik, hogy próbáljam meggyőzni a kormányt, hogy vállalják már át a költségeit, mert egyszerűen nincs pénzük.

Egyébként nekem azt is mondta, hogy az utóbbi hónapokban nem tud önökkel kapcsolatot létesíteni. Ezért szívesen felajánlom, hogy segítek megszervezni egy találkozót, és beszéljük már át akár hármasban is, hogy akkor tudják-e ezt támogatni vagy sem. Mert úgy látom, önmagában szakmailag nincs közöttünk vita, hogy kell a rendőrkapitányság. A kérdés az, hogy ki tudja-e valaki fizetni ‑ Soroksár nem, talán a kormány igen. Ezért nem fogadom el a válaszát. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 54 2017.05.04. 10:42  41-58

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvénymódosítás, ami most előttünk fekszik, elég sok vitát váltott ki a szakmában, a legnagyobb ellenérzést a közművelődési rendszer azon átszabása, tervezett átszabása váltotta ki, miszerint a 15 ezer fő alatti településeken kötelező jelleggel, a 15 ezer fő feletti településeken pedig opcionálisan írták volna elő az integrált kulturális intézmények létrehozását, magyarul, a településeken az összes közművelődési intézményt összevonták volna a művelődési házaktól gyakorlatilag a könyvtárakig, ami bizony a szakmai munka jelentős romlását idézhette volna elő a szakemberek szerint, hiszen az intézmények elvesztették volna szakmai önállóságukat, az ott folyó munka így a költségcsökkentés áldozata lett volna.

(Az elnöki széket Jakab István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Végül szerencsére ez a javaslat kikerült ebből a törvénymódosítóból, és az maradt csak benne, hogy a 15 ezer főnél kisebb településeken opcionálisan jöhetnek létre ezek az integrált kulturális intézmények. Amennyiben tehát ez nem kötelező jelleggel jön létre, hanem csak lehetőségként, akkor voltaképpen támogatható ebben a formában, és remélni tudjuk, hogy sem az önkormányzatok, sem a kormány nem fogja feláldozni ezeket az intézményeket a költségcsökkentés oltárán. Ha másért nem, ezért mindenféleképpen érdemes volt hosszasan és alaposan egyeztetniük a szakmai szervezetekkel, megfogadták a véleményüket.

De nézzünk meg néhány olyan dolgot, amit nem fogadtak meg, és még mindig benne van ebben a törvénycsomagban! Ami a könyvtárakat illeti, egyrészt az előterjesztés deklarált szándéka szerint alapkövetelményként meghatározza a nyilvános könyvtárak részvételét a kulturális alapellátás kiterjesztésében, amiről itt az előterjesztő államtitkár úr hosszasan beszélt. A könyvtárak e feladata fontos és üdvözlendő, ugyanakkor ennek konkrét tartalma és az esetleges feladatok és az anyagi és személyi feltételeinek biztosítása csak részben tűnik biztosítva a tervezetben.

Az OSZK Könyvtári Intézetének új feladatokat adna az előterjesztés, többször elhangzott itt már különböző hozzászólóktól, hogy a könyvtári minőségirányítási tevékenység koordinálásáról, képzések szervezéséről, minősített könyvtári cím, illetve könyvtári minőségi díj adományozásának szakmai előkészítéséről van szó, ám itt is hiányzik a források biztosítására vonatkozó rész.

A javaslat a megyei könyvtár elnevezését megyei hatókörű városi könyvtárra módosítja, hangsúlyozva, hogy ezen könyvtártípusok feladatköre a városi könyvtári feladatok mellett megyei hatókörű feladatokat is tartalmaz. Több képviselőtársam utalt már erre, hogy nem teljesen tiszta ez a dolog, voltaképpen ilyen hierarchikus problémákat vethet fel többek között például a kistérségi könyvtárak rendszerével és gyakorlatával kapcsolatban is.

Ami a közművelődési területet illeti, a törvénymódosítási normaszöveg törölni kívánja a jelenleg érvényben lévő 76. § (2) bekezdését, amely kilenc, elég jól megfogalmazott pontban jelölte meg eddig a közművelődés legfontosabb feladatait. E pontok megfogalmazása annak idején magas szintű szakmai műhelyekben történt. Az ezen bekezdések helyébe lépő új szöveg lényegesen szűkebb és szakszerűtlenebb a megítélésünk szerint. Ez a bizonyos új szöveg, amelyben a kulturális alapellátások köre is meg van határozva, nem tudni ugyanakkor, hogy mit ért a tervezet megfogalmazója a kulturális alapú gazdaságfejlesztés alatt, és ezért voltaképpen nem derül ki, hogy mit értenek ez alatt, ezért ezt célszerű lenne vagy elhagyni, magát ezt a „kulturális alapú gazdaságfejlesztés” fogalmat, vagy definiálni kellene, hogy mit értenek alatta.

Változna a 77. § (2) bekezdése, amely így szólna a módosítás után: „A közművelődési intézmény, illetve a közösségi színtér fenntartója, működtetője az állam, települési önkormányzat, nemzetiségi önkormányzat, önkormányzati társulás, valamint közművelődési megállapodás keretében egyház, egyéb szervezet vagy magánszemély lehet.”, magyarul: egyházak és magánszemélyek is lehetnek a jövőben közművelődési intézmények működtetői.

(13.10)

Ez különösen érdekes, ha egy településen, mondjuk, egyedüli intézmény kerül az egyház kezelésébe, akkor vajon hogyan lehet biztosítani a világnézeti semlegességet. Ez a közoktatási intézmények terén egy gyakran előkerülő probléma. Csak hogy egy élő példát mondjak, egy barátom éppen jelezte a napokban, hogy a kislányát nem vették fel a város egyetlen zeneiskolájába, mert a felvételi során megkérdezték az egyházi fenntartású zeneiskolában, hogy meg van-e keresztelve a gyerek, és mikor közölte, hogy nem, akkor közölték vele, hogy akkor viszont nem veszik föl. Így abban a harmincezres városban ő kiesik a zeneiskolai képzésből. Ezt azért célszerű lenne pontosabban szabályozni, hogy ne adódjanak ilyen problémák például a közművelődési intézmények terén.

A törvénymódosítás újraszabályozná a közművelődési intézmények típusait is, amelyek a jogszabályban meghatározott szakmai, személyi és infrastrukturális feltételek megléte esetén létrejöhetnek. Ilyen lehet a művelődési ház, művelődési központ, kulturális központ, többfunkciós közművelődési intézmény ‑ magyarul ámk ‑, népfőiskola, népi kézműves alkotóház, gyerek-, illetve ifjúsági ház, valamint szabadidőközpont. Ez a fajta meghatározás, felsorolási rendszer több szempontból idejétmúlt. A módosítás itt fölöslegesen választaná szét a művelődési és kulturális központ intézménytípust. Törvényi rangra emelné az egyébként már rég szétbontott ámk-kat, tehát a többfunkciós közművelődési intézményeket mint fogalmat, továbbá önálló és egyenrangú intézménytípusnak nyilvánítaná a népfőiskolát és a népi kézműves alkotóházat, amelyek közül az előbbi egy oktatási intézmény, míg az utóbbi egy művészeti intézmény, így semmiképpen sem alkalmasak arra, hogy akár a jelenleg hatályban lévő, akár a módosult szövegben foglaltakat teljesítsék, mármint a 76. § (2) bekezdéséről beszélek.

2017-ben ezenkívül már időszerűtlennek tűnik a gyermek- illetve ifjúsági ház, valamint a szabadidőközpont kategória. Ma már nincs értelme a gyermek- és ifjúsági ház külön tételezésének, hiszen többségük az elmúlt 25 évben megszűnt; a szabadidőközpont pedig mindenhol rekreációs, elsődlegesen sport- és szórakoztató, nem pedig közművelődési intézménytípus.

Első olvasatra szakszerűtlennek tűnik a 78/C. §, amely a többfunkciós intézményben még médiaszolgáltatást, sajtótermék-kiadást, valamint turisztikai információszolgáltatást is kíván működtetni. Első hallásra ezeknek nem sok közük van a közművelődéshez, amit a törvénymódosítás szabályozni kíván.

A módosítás a közművelődési tanács helyett létrehozza a közművelődési kerekasztal intézményét, amelyről képviselőtársaim már hosszasan beszéltek. A kérdés csak az, hogy kikből is fog állni ez a közművelődési kerekasztal, ha voltaképpen a közművelődési tanácsokat eddig sem nagyon sikerült felállítani. Ez az, amiről ha jól értettem, Halász János beszélt, hogy most kialakítják, és aztán majd később részletesen szabályozzák, és kidolgozzák annak a rendszerét, hogy tényleg fel tudják állítani a közművelődési kerekasztalokat. Tehát jelen pillanatban inkább ez egy átnevezés némi technikai reszelgetéssel, és aztán majd később ki lesz dolgozva ennek a háttere, hogy akkor mi is ez pontosan, és kikből fog állni, meg hogyan fog felállni. Lehet, hogy érdemesebb lett volna most ezt megfontolni, hogy ha már átrendezik, akkor mi is ez pontosan, és hogy lehet létrehozni azt a helyzetet, hogy több jöjjön létre, mint a korábbi tanácsból.

Látható tehát, hogy maradt még ebben a törvénymódosításban bőven olyan elem, amit nem sikerült rendesen kidolgozni és megfogalmazni. Annak meg persze örül az ember, hogy a szakmai szervezetek jó néhány tanácsát láthatóan megfogadták a törvény előkészítése során.

Fogunk természetesen beadni módosítókat. A mai napon ez, ha jól tudom, meg is történt, és azokra a területekre vonatkozik, amikre az előbb is már utaltam, majd ezt fontolják meg. Illetve egy plusz egy felvetésként elővenném a Nemzeti Művelődési Intézet ügyét, ami fölmerül ebben a törvénymódosításban is. Azt gondolom, hogy az egy kardinális probléma. Szerintünk a Nemzeti Művelődési Intézetnek a kormányzati közintézményi státuszát vissza kellene állítani. Mi ezt nem nagyon tudjuk máshogy értelmezni, mint amit az MNB alapítványai kapcsán elmondtunk, hogy voltaképpen egy magánalapítványhoz teszünk át közpénzeket.

Mi azt kérnénk, hogy ha már törvénymódosítás van, akkor ezt állítsuk vissza, és akkor, ha azokat a módosításokat még megfontolják, amiket benyújtottunk, meg esetleg átgondolják, hogy a Nemzeti Művelődési Intézetet mégis vissza kellene állítani kormányzati közintézményi státuszba, akkor akár még támogatni is tudnánk az előterjesztést. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 72 2017.05.04. 9:47  59-78

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, itt szóba került gyakorlatilag mindenki által, hogy azért az egyik legkényesebb kérdés a magyar kulturális életben, azt gondolom, a színházigazgatók választása, és nem az elmúlt hét évben, hanem nagyon-nagyon sok évre visszamenőleg. Egyébként, ha most józan fejjel az ember ezt átgondolja, akkor azt lehet rá mondani, hogy igazából tökéletes, jó megoldás erre nincs, és valószínűleg nem is lesz soha, mert ha valaki, mármint egy fenntartó nagyon szeretne kinevezni egy olyan embert igazgatónak, akit ő oda akar rakni, akkor azt oda fogja tenni. Innentől kezdve igazából egyetlen feladata marad mindenkinek: valahogy a fenntartó felelősségi körét próbálja meg egy kicsit jól meghatározni, meg hogy közben váljon mindenki számára egyértelművé: hogyha olyan embert választanak meg színházigazgatónak, aki az adott színházba járó választóknak nem tetszik, akkor majd a következő választáson elzavarják. Körülbelül ez a lényeg, mert politikai felelősséget kell nyilván vállalni aztán a végén mindenkinek.

Éppen ebben az időszakban, amikor a Jordán Tamás-ügy még nem kapott ilyen nagyon nagy visszhangot országosan, csak Szombathelyen volt ennek nagyobb hírértéke még, akkor lent voltam Szombathelyen, vagy egy fél napot ott beszélgettem az igazgató úrral, meg sétáltunk a városban, és megdöbbentő volt az, hogy kettőt nem tudott lépni, és jöttek hozzá folyamatosan az emberek, mondták neki, hogy most halljuk, hogy mi történik itt veled, meg nem akarják a város vezetői, hogy színházigazgató legyél továbbra, nahát, ezekre mi soha többet nem fogunk szavazni. Ez a lényeg végső soron, azt gondolom: ha rossz döntést hoz egy önkormányzat, akkor azért fogja vállalni a felelősséget azáltal, hogy el fogják zavarni a francba. Főleg egy olyan méretű településen, mint Szombathely, teljesen egyértelmű, hogy ennek még ilyen direkt hatása is lehet.

Innentől kezdve az a kérdés merül fel tényleg, hogy mit érdemes meg hogyan érdemes szabályozni törvényben. Azt gondolom, nagyjából az a keretrendszer, ami ezzel a módosítással még további pontosításra szorul, voltaképpen erre alkalmas. Mert mi történik? Van pályázat, beadják a jelentkezők a programjukat, egy bizottság azt véleményezi, valamelyikre azt mondja, hogy szerinte az támogatható, valamelyikre azt mondja, hogy nem támogatható, attól függően, hogy a bizottság erre mit mond. Nyilván a legideálisabb az lenne, hogy akire azt mondja, hogy nem támogatható, azt vonultassuk vissza a pályázattól, mert azt mondta rá a bizottság, hogy nem alkalmas, amelyekre meg azt mondja, hogy alkalmas, azok közül a fenntartó, mondjuk, egy települési önkormányzat képviselő-testülete, válassza ki azt, amelyiket ő szeretne az általa fenntartott intézmény élén látni, és mint említettem az előbb, aztán a választók meg majd a következő önkormányzati választáson eldöntik, hogy ők ezzel egyetértettek vagy sem, mert olyan színházat csinál-e az az igazgató, ami nekik tetszik avagy sem.

Azt gondolom, hogy ennél különösebben, részletesebben a szabályozásba kár is belemenni, mert mondom, úgyse lehet olyan szabályt kidolgozni, ami mindenki számára tökéletesen megfelelő lesz, és úgyse lehet azt kialakítani, hogy olyan rendszer legyen, hogy ne lehessen odaültetni valakit akár politikai megfontolások alapján is, és főleg azért, mert egy nagyon világos szabály benne van ebben az anyagban is: „A vezető munkakör betöltésének feltételeit és a feltételek alól adható felmentés szabályait a kormány rendeletben határozza meg.” Meghatározza, hogy kit mi alól ment fel, és akkor így el van boronálva a dolog, mert csak azt kell elérni, hogy megfelelő szabályok szülessenek a rendeletben, aztán meg aki ezt a felmentést adja, annál már csak lobbizni kell, és akkor el van intézve a dolog. De mondom, ez nem csak az elmúlt hét évre vonatkozik, ez korábban is egy nagyon kényes és kritikus kérdés volt.

Amit itt összességében akarok mondani, nem tudom, az mennyire volt egyértelmű. A probléma az, hogy van egy nagy fokú bizalmatlanság igazából a po­litikával szemben, amikor színházigazgató-vá­lasz­tásról beszélünk. A mostani kormánnyal is, az előzővel meg az azt megelőzővel meg mindegyikkel szemben volt egy ilyenfajta bizalmatlanság, most legfeljebb ez egy kicsit kulminálódott Jordán Tamás ügye miatt.

(14.50)

Éppen ezért nyilván, amikor kiszivárgott az a bizonyos tervezet, akkor mindenki felhorkant. Most azért azt zárójelben megjegyezném, hogy azért ne csináljunk már úgy, mintha akkor ehhez semmi köze nem lenne, mert valaki azt leírta, és leírta, hogy van A- meg B-verzió, és nyilván nem gondolta azt a B‑ről, hogy az teljesen hülyeség, de odaírom mellé, hogy az A mellett mégiscsak legyen valami. Nyilván komolyan gondolták, hogy önöknek az is jó meg az is jó, aztán döntsünk róla majd, hogy mi történik. Csak valószínűleg mivel kiszivárgott, ezért rájöttek, hogy ez már egy kicsit durva lenne, mármint hogy nyílt pályázat nélkül egy meghívásos pályázaton lehessen valakit kinevezni, mert az már teljesen egyértelmű lett volna, hogy onnantól kezdve ráböknek valakire, hogy téged meghívlak, legyél szíves pályázni, és akkor te leszel, akit aztán egyébként mindenféle feltétel alól mentesítek, hiszen kormányrendelettel majd ezt jól meghatározom.

Nyilván ezért visszakoztak ebből, és jött ki voltaképpen, ha magát a törvényjavaslatot nézzük, akkor taxatíve egy olyan szöveg, amire azt lehet mondani, hogy önmagában, mondom, ez rendben van, meg azt is tudjuk, hogy ezeket a fajta pontosításokat, technikai részletezéseket különböző szervezetek elég régóta duruzsolják és mondják, hogy ezt úgy kéne csinálni, egy picit ott még kéne szigorítani, tehát önmagában ez rendben van, csak az a probléma mögötte, hogy van egy ilyen nagy fokú bizalmatlanság, ismerve az előzményeket. Meg az aztán különösen emeli ennek a bizonytalanságnak a fokát, hogy persze, itt most az államtitkár úr felolvassa a kormányrendeletnek a szövegét, holnap reggel felkelnek, és hoznak egy határozatot vagy rendeletet, ami pont az ellenkezője ‑ és akkor mi történik? Mert akkor mi itt örültünk volna, hogy hú, de jó, majd aztán másnap elfogadják, és 24 órával később a Közlönyben olvassuk, hogy éppen akkor most hogy változott meg. Tehát ebben olyan különösebben a jelenlegi légkörben, azt gondolom, felesleges áltatni magunkat, hogy majd akkor mi önmagában azért támogatjuk, mert egyébként bizonyos pontokban a törvénymódosításban a kormány olyan lehetőségeket ad magának, ami révén bármikor az alapvető szabályokat átírhatja, mondjuk, a színházigazgató-választásnál.

Nem olyan régen volt nálunk egy konferencia, az Együtt pártalapítványa rendezte, ott beszéltünk többek között erről a témáról is. Mi ott is világossá tettük, hogy az Együtt nem akar különösebben beleszólni abba és nem akarja nagyon túlszabályozni, hogy az ilyen intézményvezetők választása miként történjen. Egyszerűen azt gondoljuk, hogy az legyen átlátható, transzparens, a minimális szabályokat tartsa be mindenki, legyen az például egy színházigazgató-választásnál az a bizottság, amelyik azt mondja, hogy alkalmas vagy nem alkalmas az a program arra, hogy ez alapján lehessen vezetni egy intézményt. Ha azt mondja, hogy alkalmas, akkor a fenntartó válasszon, és lesz szíves a politikai felelősséget ezért magára venni, és onnantól kezdve viszont senki ne panaszkodjon akkor, amikor, mondjuk, egy önkormányzatot az általa fenntartott intézmény élére választott igazgató miatt vagy éppen a kormány például a Nemzeti Színház igazgatójának a kiválasztása miatt támadja és mondja azt, hogy a saját elvei szerint döntött és rosszul választott ‑ ilyen ez a popszakma.

Sajnos, mondom, ezt jobban, azt gondolom, nem lehet megoldani, legfeljebb némi önmérsékletet kell néha gyakorolni, és akkor talán lehetne egy normális országban élni és normális módon választani színházigazgatókat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 146 2017.05.04. 15:12  135-162

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, itt nagyon belecsúsztunk már az estébe, úgyhogy nem túl valószínű, hogy sokan követik az ülést; jóformán itt a Kulturális bizottság kihelyezett ülését tartjuk megint a plenáris ülésen.

Az elejét nem akarom bő lére ereszteni, mert Hoffmann Rózsa már megelőlegezte, úgyhogy nem kell elmondanom, hogy persze ilyenkor egy ellenzéki politikus, amikor bejön egy oktatási salátatörvény, akkor mindig elmondja, hogy igen, az a helyzet, hogy az elmúlt években láttunk jó néhány ilyen salátatörvényt, mindig az volt a kormánypárti képviselők észrevétele ezzel kapcsolatban, hogy majd ez még jobbá teszi a közoktatást, felsőoktatást meg minden egyéb más területet, amit érint éppen a salátatörvény; ellenzéki képviselők erre mindig azt szokták mondani, hogy speciel óriási nagy káoszt okoztak, és ezekkel a reszelgetésekkel igazából sikerül még mindig mélyebb és mélyebb bugyraiba tolni a káosznak az oktatást. Azt gondolom, hogy ebben megállapodni vagy konszenzust kötni úgysem fogunk, úgyhogy ezt csak rögzíteném tényként, hogy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon nincs rendben, ami a közoktatásban, felsőoktatásban folyik. Azt meg bízzuk a választókra meg az ott tanulókra meg az ott dolgozókra, hogy döntsék el, hogy ez nekik tetszik-e vagy sem.

Nézzük meg akkor igazából az egyes elemeit ennek az oktatási törvénycsomagnak. Kezdjük akkor a felsőoktatást érintő részekkel. Egyrészt az egy nagyon régi problémát kezel és abszolút üdvözlendő, amit az előterjesztésben lehet olvasni, hogy a megfelelő feltételekkel rendelkező tanársegéd kollégákat kötelező legyen előléptetni adjunktussá, ha bizonyos idő óta várakoznak. Nekem speciel ebben pont szerencsém volt, mert a főnököm elég erőteljes volt, és addig verte az asztalt, hogy talán fél éven belül kineveztek, de van olyan kollégám, aki tényleg már 3-4 éve vár, és tényleg méltánytalan. Most nem a fizetésről van szó, persze önmagában ez is fontos, mert ez a bruttó 50-60 ezer forint körüli összeg, ami a tanársegédi és az adjunktusi fizetés között van, azért a viszonylag alacsony felsőoktatási oktatói bérek mellett azért nem elhanyagolható, de azért ez a megbecsültségnek is egy fontos eleme, azt gondolom. Ha egyszer az ember már megszerezte a PhD fokozatát, akkor legyen szíves előléptetni az egyeteme. Úgyhogy ezt én csak támogatni tudom.

Sőt, megmondom őszintén, ebben egy picit határozottabb lennék. Ugye, itt egy 2018. szeptember 1‑jei határidő szerepel a törvényben. Azt gondolom, hogy ez nem az oktatási ciklusokhoz kötődő intézkedés, hanem költségvetési ciklusokhoz illeszkedő intézkedés, tehát ezt január 1-jéhez érdemes kötni, nincs semmi értelme szeptember 1-jéhez, és akkor már ne hátrébb toljuk, hanem előrébb hozzuk, úgyis most lesz a költségvetési törvény tárgyalása, ez nem egy hatalmas összeg. Szerintem nyugodtan előre lehet hozni ezt az intézkedést 2018. január 1-jére. Adtam is be módosítót, remélem, majd támogatják a kormánypárti kollégák is.

Utána aztán, ami a felsőoktatást érinti még, ugye a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre megint egy csomó speciális szabályt hoznak, illetve módosítanak, erről már részletesen beszélt, talán a legrészletesebben Kucsák képviselő úr. Természetesen szakmailag kifogásom ez ellen nincs, legfeljebb már mindig rossz érzéssel veszem elő az ilyen salátatörvényeket, amikor hosszasan mindig a speciális szabályok újabb és újabb elemei jelennek meg a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, mintha ez valami speciális intézmény lenne itt a magyar felsőoktatásban, amit mint ilyen, nem tudom én, gyémántot itt csiszolgatnak, és állandóan kiemelgetik. Szóval, olyan rossz érzése van az embernek. Én az ELTE-ről még egyszer sem láttam, de a Műszaki Egyetemről sem rémlik, hogy külön törvényeket hoznánk, és minden egyes alkalommal benne lenne. Úgyhogy az embernek csak rossz érzése van ezzel kapcsolatban. De mondom, szakmai kifogásom nincs.

Valóban változik a szenátus választásának a szabályozása, bár inkább apróbb technikai pontosítások és részletezések, néhány nem túl lényegi változtatás, azt gondolom. Itt csak zárójelben jegyezném meg, hogy majd ha egyszer eljutunk odáig ‑ ez valószínűleg ránk fog maradni ‑, hogy érdemben átgondoljuk a szenátus összetételét például, meg a hallgatói önkormányzatok szerepét, akkor valószínűleg el kellene azon gondolkodni, hogy abban a formában a hallgatói önkormányzatoknak, ahogy ismerjük őket, van-e helyük például a szenátusban, mert valljuk meg őszintén, hogy ez egy nem jól működő rendszer. Nemrég hoztuk nyilvánosságra az Együtt részéről, hogy mit gondolunk erről. Úgy általában a felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatban mondtuk azt, hogy a Diákhitel2-t eltörölnénk, az első diplomát ingyenessé tennénk, a felsőoktatásban a nyelvi képzést mindenki számára biztosítanánk, és megjegyeztük, hogy egyébként a HÖK-öt ebben a formában megszüntetnénk és kiraknánk a szenátusból. De ez csak ilyen zárójeles megjegyzés volt a részemről.

Aztán van egy érdekes módosítás, ami a felvételi eljárással kapcsolatos fellebbezési rendszert érinti. Értem, hogy változott a közigazgatási eljárás szabályozása, ezt át kell vezetni, tehát ez egy jogtechnikai pontosítás, abszolút értem, de amit akkor gondoltam arról a közigazgatási eljárási szabályváltozásról, azt most látom így a gyakorlatba átültetve, és nagyon rossz érzésem van, amikor olyat olvasok, hogy az elsőfokú döntés a közléssel jogerőssé válik, fellebbezésnek helye nincs, ha valakinek kifogása van, menjen bíróságra. Például a felvételi eljárás nem így nézett ki eddig Magyarországon, és ezt én meglehetősen furának tartottam, de mondom, akkor is, amikor a közigazgatási eljárásról szóló törvény változott meg. Azt értem, hogy ez ennek egy jogtechnikai átvezetése.

Aztán van egy nagyon érdekes változtatás, a 34. § a pedagógusképzés szabályait változtatja meg, és ebben az szerepel, hogy a pedagógus-to­vább­képzés igazgatási jellegű koordinációját a kancellár fogja végezni. Hogy mi a jóisten köze van a kancellárnak a pedagógus-továbbképzéshez, azt nem nagyon értem, de persze értem, mert mi mondtuk az elejétől fogva ‑ tudom, ebben nagyon nem értünk egyet, de hát ilyen a világ ‑, hogy mi a kancellárt meg egyáltalán a kancellári rendszert a felsőoktatási autonómia súlyos korlátozásaként éljük meg.

(20.20)

És aztán láttuk is az elmúlt években, mindig újabb-újabb feladatokat kap a kancellár, mindig újabb-újabb jogai keletkeznek, most már éppen a pedagógus-továbbképzés igazgatás jellegű koordinációja is hozzátartozik, tehát nem számlákat stemplizik, amiről eredetileg volt szó, hogy majd a pénzügyeket rendbe teszi. Ez igazgatás jellegű koordináció. Az én felfogásomban nem egészen a számlák stemplizése, de lehet, hogy nem értünk ebben sem egyet.

Aztán ugye, itt van a köznevelésről szóló törvény módosítása. Nagyon hosszasan erről már nem kell beszélnem, mert a kollégák mindent elmondtak pró és kontra. Érdekes módon most olyan szituáció alakult ki, hogy bizonyos elemekben az ellenzéki képviselőkkel értek egyet, bizonyos elemekben pedig a kormánypárti képviselőkkel értek egyet. Például, amiben én Hoffmann Rózsával egyet tudok érteni, ilyen ritkán fordul elő, az például az, hogy benne van ebben a törvénymódosításban, ha jól emlékszem, a 18. §-ban, hogy ha az adott pedagógus-munkakör nem tölthető be megfelelő végzettségű kollégával, akkor ki lehessen nevezni olyan pedagógust, aki azt záros határidőn belül megszerzi. Csak hogy értse mindenki, aki esetleg hallgat minket, én geográfus vagyok, ergo nem taníthatnék, de ha életbe lép ez a törvény, ha jól értelmezem, elmennék tanítani földrajzot tanítani egy gimnáziumba, és vállalom, hogy x éven belül, azt hiszem, öt éven belül elvégzem kvázi ilyen kiegészítő szakként a pedagógusképzést valamelyik egyetemen, akkor én ott taníthatok geográfusként. És azt gondolom, hogy bizonyos tárgyak esetében ez rendben is van, például a természettudományos tárgyak esetében, amit Hoffmann Rózsa emlegetett, mondjuk, földrajz, biológia, kémia, ez teljes mértékben elfogadható. Zárójelben megjegyzem, annak idején például még, amikor még a Fasori Gimnázium nagyon a világ élvonalában volt, akkor pont azért volt a világ élvonalában, mert ilyen egyetemi oktatók jártak oda, és ott tanítottak kutatóként nagyon sokan.

Az egy másik kérdés, hogy szerintem egy picit bőre van szabva ez a kör, ahol ezt engedélyezi a törvény, mert mondjuk, azt gondolom, hogy a drámapedagógia vagy a táncpedagógia azért egy picit más, mint mondjuk, a biológia vagy a kémia. Tehát az sokkal inkább pedagógiai ismereteket igényel. Tehát lehet, hogy valaki nagyon jó néptáncos, de attól még nem lesz táncpedagógus. Tehát ez egy egészen más kategória. (Dr. Pósán László: És légtornász sem.) És légtornász sem lehet, valóban.

És ugyanez a drámapedagógiáról is a véleményem. A drámapedagógia egy sokkal komolyabb pedagógiai tevékenység, mintsem, hogy én elmagyarázzam, hogy a lemeztektonika, az mi ‑ hogy konkrét példát hozzak.

Amiben az ellenzéki képviselőkkel kell hogy teljes mértékben egyetértsek, az az enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekek oktatását illeti. Ezt is már alaposan körbejárták a kollégák. Nem kell részleteznem, hogy miről szól ez a törvényjavaslat. Én azt gondolom, hogy, azt valóban be kell látni, hogy itt hiány van a megfelelő végzettségű pedagógusokból, ez tény. Azt nem gondolom, hogy hét év kormányzás után akkor arra kell hivatkozni, hogy sajnos, hát ezt örököltük. Mégiscsak eltelt hét év, hét év alatt azért lehetett volna érdemben előrelépni. De mondjuk, tételezzük fel, hogy rájöttek, hogy rosszul csinálták, és most új irányba indulnak el, de akkor látnánk azt, hogy oké, de hogy indul el ez vagy milyen irányba, hogy akkor lenne valami anyag előttünk. De nem, ez egy szabályváltoztatás arra, hogy a meglévő helyzetet hogy lehet reszelgetni és barkácsolással megoldani.

Ez nem ugyanaz a helyzet, mint hogy nem pedagógus végzettségű kutató tart, mondjuk, órát egy gimnáziumban, feltéve, hogy x éven belül megszerzi a pedagógus végzettséget. Mert itt mégiscsak olyan gyerekekről van szó, akikkel nagyon speciális módon kell foglalkozni. És ha nem megfelelő végzettségű ismeretekkel rendelkező kolléga foglalkozik ezekkel a gyerekekkel, akkor egyrészt a gyerek sem fog úgy fejlődni, mint ahogy fejlődhetne, másrészt meg a pedagógusnak is óriási kudarcélmény lesz. Mert azt nekem ne mondja senki, hogy sikeres lesz az ilyen pedagógus. Mert ez nem arról szól, amit a Hoffmann Rózsa emlegetett, hogy jaj, de jó énekelni, üljünk le, és akkor majd elénekeljük a nem tudom, milyen indulót vagy cserkésznótát.

Ehhez képest ez egy összetettebb probléma, úgyhogy ezzel én nagyon nem tudok egyetérteni, és nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen gyógypedagógus-szervezet, érdekvédelmi vagy szakmai szervezet volt, ami így kérte, és azzal az indokolással kérte, ami aztán benne szerepel a törvényjavaslatban. Mert én azt nehezen tudom elképzelni, hogy arra az indokolásra egy szakmai szervezet azt mondta volna, hogy mi ezt kérjük. De ha így van, ki volt az konkrétan? Mert én beszélgetnék velük egyébként nagyon szívesen csak így érdeklődésképpen, hogy ezt ők miként gondolják, mert ne adj isten, még meg is győzhetnek róla, hogy nekik igazuk van.

Aztán, amit még esetleg ki lehetne emelni, az az, hogy valóban az egy jó dolog, hogy az oktatási jogok biztosának a munkaköri leírása, feladatai és mindenféle egyéb más szabályozása megjelenik a törvényben, részletesen, azt gondolom, hogy az oktatási jogok biztosa rendszeresen jön hozzánk a bizottságba, elég jó munkát végzett az elmúlt években, gyakorlatilag ő személyében ‑ mondhatjuk azt ‑ be­vál­tot­ta azt a reményt, amit annak idején fűzött a jogalkotó ahhoz, hogy létrehozta az oktatási jogok biztosa funkciót. Úgyhogy én ezzel teljes mértékben egyetértek.

Az érdekelne, amit külön kiemelt államtitkár úr, hogy „a magyar szakiskolák külföldi tagintézményeket üzemeltethetnek” tartalmú szabályozás honnan ered. Általában, amikor ilyet olvasunk, mindig oda lyukadunk ki a végén, hogy egy konkrét intézménytől jön egy ilyen igény, mert nyitni szeretnének valahol valamilyen tagintézményt. Ez érdekelne, hogy konkrétan ez az igény kitől, honnan jött, ki hol, miért akar ilyen tagintézményt üzemeltetni.

Úgyhogy összefoglalóként azt tudom mondani, hogy egy részével egyetértek, nagyobb részével inkább nem, ennek a törvénycsomagnak. Módosítókat nyújtottam be, emlegettem az adjunktusok előreléptetését, én azt előrehoznám, a gyógypedagógusok esetében azt, hogy enyhe és középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekeket nem gyógypedagógusok is oktathatnak, azt én kivenném ebből, tehát egy elhagyást javasoltunk. Az osztályfőnöki feladatok esetében a törvénymódosításban megjelölt óraszámokat mindkét szám esetében megdupláztuk, szerintünk az osztályfőnökök esetében fontos, hogy jobban elismerjük őket, úgyhogy ezt mi javasoljuk.

És ugye, amiről itt szó volt már több kolléga részéről, hogy ugye, itt az értékelésnél, minősítésnél egy sokkal szigorúbb szabályt használnának, és nem használnák ennyire kiterjedten a tanulási zavarokkal küszködő gyerekek esetében, azt mi nem tartjuk jó iránynak. Elnézést, hogy kicsit túlcsúsztam.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
219 158 2017.05.04. 2:05  135-162

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm szépen. Természetesen pontosan tudom, hogy mi a továbbképzés meg a tanárképzés közötti különbség, lévén, hogy a tanárképzésben részt vettem, a tanártovábbképzésben meg nem, ezért tudom, hogy az mennyiben különbözik a tanárképzéstől.

Egyébként, amit meg a képviselő úr itt elmondott, elég hosszasan kellett neki kifejteni, ami persze kiderül a törvényjavaslatból is, hogy a kancellárnak mi lesz ott a feladata. Erről beszéltem, hogy lassan már mindent ő fog csinálni, és nem erről volt szó az elején, csak jelezném. Arról volt szó, hogy majd stemplizi a számlákat, és már nem erről beszélünk, már nem erről beszélünk, és folyamatosan minden egyes oktatásitörvény-csomagban, amelyben felső­oktatási­törvény-módosítás van, biztos, hogy van va­la­mi garantáltan, végignézhetjük az összeset, ami valamit megint ad a kancellárnak. Lassan eljutunk majd oda, hogy a rektori irodába is be fog költözni. Nyilván ezt nem önöknek mondom, ezt tudják, az első intézkedés lesz a felsőoktatásban, hogy a kancellárokat elzavarjuk. Ő nem része az egyetemi közösségnek, kívülről ültetik a nyakukba, ezért van probléma a kancellárokkal.

A másikat az előbb elfelejtettem mondani. Csak érdekességként jutott eszembe, hogy valóban beleírták a törvénybe a külföldi iskolai kirándulásokat, ez nagyon érdekes. Nekem ötször el kellett olvasnom, és még akkor se volt tiszta, jogásszal kellett egyeztetnem, hogy akkor a határon túli iskolai kirándulás meg a külföldi iskolai kirándulás, ami nyelvtanilag ugyanazt jelenti, jól el van-e különítve a törvényben; végül is addig csűrték-csavarták, hogy azt mondták, hogy igen, de ettől függetlenül nem tűnik túl jónak ez a szabályozás. Lehet, hogy valahogy jobban el kéne különíteni, hogy határon túli magyar területekre irányuló kirándulás és egyéb külföldi iskolai kirándulás, mert egyébként ugyanazt jelenti a kettő, csak mást értenek alatta a törvényben. Egy kicsit elegánsabban lehetett volna ezt megoldani. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 12 2017.09.20. 6:44  1-16

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Én nagyon örülök annak, hogy az Egyesült Államok történelmileg tekintve hetedik tagállamával már ilyen nemzetközi megállapodásunk is lesz. Megnéztem a jogtárat, nem volt ilyen típusú megállapodás semmilyen témában. Azt tudni kell az említett államról, hogy talán a leggazdagabb az egy főre jutó GDP-t tekintve, hetvenvalahány ezer dollár/fő az éves GDP, ez a magyar GDP értékének körülbelül az ötszöröse. Kifejezetten szép állam, a Chesapeake-öböl mentén fekszik Annapolis, több mint száz folyó meg patak torkollik ott bele, nagyon szép, osztrigát lehet halászni, ráadásul a kutatás-fejlesztés az ottani felsőoktatási intézményekben nagyon erős, úgyhogy ezzel nekem abszolút semmi problémám nincs. Mondom, én örülök is neki. Gondoltam, hogy egy kis földrajzi ismertetőt is adok Maryland államról.

A probléma, ugye, nem itt van, azt gondolom. Erre itt utaltak többen is ellenzéki képviselőtársaim, hanem ott, hogy ismerjük ennek előzményeit. Attól az ember nyilván nehezen tekint el. De mivel képviselőtársaim erről beszéltek, nem is húznám ezzel különösebben az időt.

(9.30)

Itt inkább egy dologra hívnám fel a figyelmet, amit, megmondom őszintén, nem nagyon értek, és akkor itt vitatkoznék egy kicsit L. Simon László képviselőtársammal, amikor azt mondta, hogy lám, bebizonyosodott megint, hogy az ellenzéki képviselők hazudtak, hiszen itt a szerződés, és minden rendben van. Úgy szól a nemzeti felsőoktatásról szóló törvénynek az a bizonyos pontja, amit a lex CEU-val beletettek, ez a 76. § (1) bekezdésének a) pontja; hogy értelmezhető legyen, olvasom a szöveget. Ez úgy szól, hogy „Magyarország területén külföldi felsőoktatási intézmény akkor folytathat oklevelet adó képzési tevékenységet, ha - és akkor itt jön az a) pont - magyarországi működésének elvi támogatásáról szóló, Magyarország Kormánya és a külföldi felsőoktatási intézmény székhelye szerinti állam kormánya által kötött - közbevetett mellékmondatként : - föderatív állam esetén, amennyiben a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére nem a központi kormányzat jogosult, annak központi kormányzatával létrejött előzetes megállapodáson alapuló nemzetközi szerződés kötelező hatályát a szerződő felek elismerték.”

Kicsit bonyolult a szöveg, de talán az előzőekből is kiderült, hogy ez arról szól, hogy először meg kell állapodni Washington D. C.-vel, utána Anna­po­lisszal. Ugye, Annapolis Maryland fővárosa, egy 36 ezres kisváros, nem is a legnagyobb város Marylandben. Ez azért érdekes, mert a nemzetközi jogban a megállapodás azt jelenti, hogy ad 1 jegyzéket vált két kormány, és kihirdetik. Ugye, az Egyesült Államok és Magyarország, tehát Washington és Budapest között; direkt megnéztem a jogtárat, vannak is ilyen nemzetközi megállapodások kihirdetve, jegyzékváltáson alapulva, meg vannak olyanok, amikor hosszas tárgyalások után egy papírt aláírnak.

Én föltúrtam a teljes magyar jogtárat, és nem találtam olyan nemzetközi megállapodást, amit Washington és Magyarország felsőoktatási intézmények elismeréséről kötött volna. Lehet, hogy én voltam figyelmetlen. De erre utalt Ikotity képviselőtársam is, hogy ugye volt valami levelezés, amit az amerikai kormány befogadott. Lehet, hogy én nem értek hozzá, de a nemzetközi jogban az a szokás, hogy egy megállapodás akkor megállapodás, ha azt kihirdetik, tehát benne van a jogtárban. De ilyen nincs.

Én ez után szeretnék érdeklődni, hogy nemzetközi jogi szempontból ez így akkor teljesen rendben van-e, hogy egy levelezés alapján kötünk megállapodást. Mert a törvény szövege egyértelmű. Nem azt mondja, hogy Szijjártó úr írjon levelet a kormánynak, meg az amerikai kormány küldjön vissza egy másik levelet, vagy, nem tudom én, forduljon jobbra vagy balra, és ne foglalkozzon vele, hanem megállapodást kell kötni, előtte, amit mondjuk, Marylanddel kötünk, a McDaniel College-dzsal, és nem a másikkal, amit L. Simon László említett.

Tehát akkor ez nem kell? Mert a törvény szövege azt mondja, hogy kötni kell egy megállapodást, a nemzetközi jog szerint azt ki kell hirdetni. Ez most nincs. Akkor mi a helyzet egészen pontosan? Engem csak ez érdekelne, úgyhogy örömmel venném, ha Palkovics államtitkár úr erre válaszolna.

Zárójelben megint csak visszatérnék arra, ha már van még időm, amit L. Simon László emlegetett, hogy az ellenzéki képviselők hazudoztak. Világosan megmondtuk, amikor a lex CEU-t ide behozták, hogy tökéletesen jól látható egyébként, hogy ott egy intézményre lőnek ezzel, nevezetesen a CEU-ra, hiszen olyan feltételrendszert alkottak ebben a törvényben, amelynek a végén az jött ki, hogy voltaképpen egy intézmény nem tudna megfelelni ennek az előírásrendszernek, az meg a CEU.

És ez a szerződés is nagyon jól mutatja, mert tudtuk előre, és mondtuk is, hogy értelemszerűen a McDaniel College meg fog tudni ennek az előírásnak felelni, ha az Egyesült Államok és Maryland jogi kapcsolatrendszerében sikerül valahogy rendet vágni, mert nekik van kampuszuk Westminsterben. Nem is tudom, 150 éve biztosan ott van az a kampusz; lehet, hogy tévedek az időtávot tekintve, de nagyon régóta.

Nyilván azért írták meg így a törvényt, hogy a végén az jöjjön ki, hogy csak a CEU-ra vonatkozzon, de ezt csak a történeti hűség kedvéért mondtam el. Arra a kérdésre várnék választ államtitkár úrtól, amit felvetettem. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 34 2017.10.17. 8:14  21-45

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Meg kell mondanom őszintén, azért a képmutatásnak azt a kirakodóvásárát, amit itt a miniszter úr előadott, már régen láttam. Gondolom, szégyelli is magát, azért ment el, mert feltételezem, egyébként végigülte volna a vitát, ahogy azt illik meg elvárható. De ezt már Bárándy Gergely is szóvá tette, úgyhogy ezt nem is mondanám akkor többet. (Dr. Völner Pál: Nyugtatót szedjél!)

Miért mondom azt, hogy ez a képmutatás kirakodóvására? Egyrészt, gondolom, most már mindenki belátja és nem fog tiltakozni, hogy a lex CEU az a lex CEU, semmi másról nem szólt ez az egész történet, mint a CEU meg Soros megrendszabályozásáról vagy legalábbis az erre irányuló kísérletről. Meg az is nyilvánvaló, hogy messziről bűzlik az egész. Hát, nem véletlen, hogy a Velencei Bizottság is megmondta világosan, hogy mi a probléma ezzel a törvénnyel. Ezt egyedül korrekten idézte is miniszter úr, csak aztán rossz következtetést vont le az egészből, mert megmondta világosan a Velencei Bizottság: barátaim, ezt vagy úgy módosítjátok, hogy visszamenőleges hatálya nincs, és nem írtok elő kötelezettségeket egy már régóta működő intézménynek, vagy ebből bírósági eljárás lesz. Mert egyébként szembemennek mindenféle normával a magyar képviselők, akik itt megszavazták ezt a törvényt.

(11.10)

Ez teljesen egyértelmű, hogy egyszerűen elfogadhatatlan ez a törvény, és ezt mondta ki a Velencei Bizottság. Miért a képmutatás kirakodóvására? Mert ugyanazt játssza el Trócsányi miniszter úr, mint annak idején a médiaszabályozásnál az akkori igazságügyi miniszter, aki kiállt és azt mondta, hogy de hát ez az eleme a médiaszabályozásnak ebből az országból van, a másik eleme abból, a harmadik eleme amabból, tehát ez egy európai normáknak megfelelő törvény. Csak ez olyan, mintha bemennék az állatkertbe, és elkezdenék keresni egy olyan állatot, aminek olyan a feje, mint az oroszláné, a nyaka, mint a zsiráfé, a teste, mint a zebráé, a lába, mint a varacskos disznóé, a farka, mint a babirusszáé ‑ nem tudom, a babirusszának van-e farka, csak szép a neve… (Dr. Bárándy Gergely: Van egy ilyen mese, a „Micsoda madár ez?”!)

Például, igen. De ugye, ilyen állat nincsen, és ilyen médiaszabályozás sincs, hát ilyen felsőoktatásra vonatkozó szigorító törvény sincs, hogy utólag előírok olyan szabályokat, amiket… ‑ éppen reggel fölkelt valaki és kitalálta, hogy az milyen jó lesz. Ez elhangzott, hosszasan már nem szeretném bizonygatni, teljesen egyértelmű, hogy az összes szabály, amit beletettek a lex CEU-ba, csak és kizárólag egy intézményre vonatkozik. Képmutatás kirakodóvásárának 2.0-ás esete!

De ott van a McDaniel College. Jót nevettem a marylandi szerződéskor, amikor itt ment az általános vita, akkor L. Simon László McDonald’s college-nak mondta ‑ itt valószínűleg másra gondolt, zárójel bezárva. Szóval, a McDaniel College esetében velük nem kellett megállapodni semmiben, ott egy feltétel hiányzott, mégpedig az, hogy Maryland állammal meg kell kötni egy szerződést, azt meg ugye, nem a McDaniel College tárgyalta le, az Budapestnek meg a marylandi kormányzónak a dolga.

Zárójeles megjegyzésként én rákérdeztem akkor is arra, amikor a Magyarország és Maryland közötti megállapodás vitája itt ment, hogy egészen pontosan nemzetközi jogilag ez hogy rendeződik. Már csak azért, mert a törvényben az van benne, hogy egy szövetségi állam esetében megállapodást kell kötni a központi kormányzattal. Tehát kellene egy Budapest-Washington közötti megállapodás, és utána lehet megállapodni a tagállammal.

Én végigbogarásztam a magyar jogtárat, nincs kihirdetve megállapodás Washington és Budapest között. Erre én őszintén kíváncsi vagyok, hogy hogy gondolja azt az Igazságügyi Minisztérium, tehát mi az indoklás, hogy ez egy létező megállapodás, ha egyszer nincs kihirdetve. Mert létezik jegyzékváltáson alapuló nemzetközi megállapodás tudomásom szerint, de én nem tudok arról, hogy egyrészt ilyen jegyzékváltás megtörtént, nem ülök ott az Igazságügyi Minisztériumban ‑ biztos megtörtént, ha önök ezt állítják ‑, de hol van ez kihirdetve. Mert egy megállapodás tudtommal csak akkor él, ha az ki van hirdetve, mert egyébként olyan, mintha mi ketten leveleznénk. Tehát zárójelben ezt megkérdezném azért államtitkár úrtól, hogy Washington és Budapest között hol van az a megállapodás, ami alapján tovább tudtak menni már Maryland állammal is. De ez csak egy ilyen zárójeles kis megjegyzés volt.

Az meg a képmutatásnak tényleg a csimborasszója, amikor azzal bizonygatják itt az egyéves határidő-módosítást, hogy hát, majd most lehet tárgyalni, mert úgy néz ki, hogy nem nagyon akartak itt. Tehát ki nem akart tárgyalni? Ha szerettek volna, akkor rég le lenne tárgyalva minden, és megszületett volna a megállapodás. Balog Zoltán elég világosan elmondta tegnap, hogy egyébként nem akar tárgyalni. Tehát erről szól az egész történet, hogy most egy évig lebegjen minden, és bizonytalanságban tartson egy egyetemet, ami a legrosszabb egy egyetem életében. Erre Hiller István már utalt, és én is mint egyetemi oktató, meg tudom ezt erősíteni, hogy egy egyetem életében annál rosszabb nincs, ha úgy akar toborozni hallgatókat, hogy nem tudja megmondani, hogy öt év múlva, mondjuk, létezik-e az adott egyetem. Tehát nyilvánvalóan erre megy ki az egész játék.

Én egyébként ezért nyújtottam be egy kapcsolódó módosítót ehhez az előterjesztéshez, hogy nem egy évvel, hanem ezeregy évvel kell meghosszabbítani ezeket a határidőket, és akkor nincs ilyen bizonytalanság, és bőven van idejük tárgyalgatni, valószínűleg a magyar kormánynak is addig megjön a tárgyalási kedve.

Úgyhogy tényleg erre csak azt lehet mondani, ami itt folyik, hogy mellébeszélés, hamuka, kamu ‑ valahogy így szokott fogalmazni, ha jól emlékszem, a fideszes alelnök, Németh Szilárd ‑, ez folyik itt kérem szépen, mellébeszélnek, miközben teljesen nyilvánvaló az egésznek a célja, és teljesen nyilvánvaló az is, hogy ez az egész határidő-módosítás csak és kizárólag arról szól, hogy a választások utánra kitolják ezt a dolgot, meg most, amikor majd a Velencei Bizottság véleménye alapján jönne a következő lépés az európai uniós eljárásrendben, akkor valami papírt tudjanak lobogtatni, hogy kérem szépen, ez meg van oldva, csak éppen nincs megoldva semmi. Ez a nagy helyzet.

Úgyhogy én is csak azt tudom mondani, hogy a legjobb lenne, ha egyébként ezt az egészet visszavonnák, eltörölnék. Nem kell ezt túl bő lére ereszteni, csak annyit kellene mondani egy ilyen szűk körű sajtótájékoztatón, hogy kedves magyar állampolgárok, kedves magyar egyetemi szféra, elnézést kérünk, bocsánatot kérünk, nem így gondoltuk, nem akartunk mi páros lábbal beleszállni a magyar felsőoktatásba. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy egyébként meg a lemondáson is el kellene gondolkodni, mert azért a magyar felsőoktatásnak ennél nagyobb kárt nehéz lett volna okozni, mint amit itt összehoztak az elmúlt egy évben.

Majd éljék bele magukat egy magyar felsőoktatásban dolgozó kolléga helyébe, aki elmegy egy külföldi konferenciára, és körülbelül ez a fő téma, hogy mi van nálatok az egyetemeken. Gondoljanak bele! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
266 34 2017.12.12. 8:19  21-53

SZABÓ SZABOLCS (független): Köszönöm a szót, elnök úr. (A kijelzőn a függetlenek neve mellett 0 perc áll, majd az óra mínusz irányban indul el. ‑ Derültség.) Igen, ez az unortodox ülésvezetés. (Megtörténik az órabeállítás.) Köszönöm szépen az óra megfelelő beállítását. Hirtelen már kezdtem meglepődni, hogy tényleg mínuszból kezdek.

Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon érdekes volt hallgatni az előttem felszólalókat, sok mindent elmondtak, de azt gondolom, a lényegről igazából nem nagyon volt szó. Staudt Gábor kezdett el arról beszélni, hogy talán mi is lenne itt a lényeg. Igazából nem a képviselőknek mondom, mert ők tudják, csak a kormánypárti oldalon legfeljebb nem beszélnek erről, inkább azoknak mondanám, akik esetleg hallgatják vagy nézik az interneten keresztül az ülést, vagy később a jegyzőkönyveket olvassák erről az ülésről a témával foglalkozó történészek, azt azért tegyük rendbe, hogy az Európai Parlament hivatkozott döntése természetesen nem arról szól, ami itt elhangzott.

Ha valaki egy picit is ismeri az Európai Unió eljárásrendjét, az úgy néz ki, hogy az Európai Parlament elfoglalta a tárgyalási pozícióját, utána majd a Tanáccsal együtt közösen fognak arról dönteni, hogy a dublini egyezmény átalakítása miként és hogyan történjen meg. Egy normális országban ez úgy működik, hogy ennek az eljárásmódnak megfelelően a magyar kormány is kialakítja az álláspontját, és majd azt képviseli ezeken a tárgyalásokon.

Ennek megfelelően, ami itt előttünk fekszik, az jogi értelemben egy teljesen nonszensz dolog, nem érvényes a benne lévő hivatkozás, ami az (1) bekezdésben szerepel. Ettől kezdve teljesen egyértelmű, gondolom, mindenki számára, hogy csak és kizárólag arról szól a dolog, hogy a Fidesz kampányol, és megpróbálja a menekülthelyzetet kimaxolni, ahogy azt mostanában szokták mondani, és lehetőleg az ellenzékre rátolni, hogy milyen nagy gazemberek, bezzeg ők megvédik az országot. Németh Szilárd ezt Csepelen különösen nagy előszeretettel teszi, pedig hát elbukta Csepelen és Soroksáron a választást, ennek ellenére például a Csepeli Hírmondó nevű önkormányzati újságban ‑ amely nem fideszes pártlapként kellene hogy működjön, de úgy működik ‑ rend­sze­resen üzenget nekem, mondván, hogy én 15 ezer bevándorlót akarok betelepíteni. (Németh Szilárd István: Te is megírhatnád benne a véleményed!) Erről szól az egész, miközben ‑ hiába ordibál itt képviselő úr ‑ sajnos az a helyzet, ahogy Staudt Gábor világosan elmondta, hogy önök engedtek be 20 ezer embert pénzért. Akkor miről beszélünk? Tehát jobb lenne, ha csendben meghallgatná mindezt a képvi­selő úr, kicsit magába fordulna.

Innentől kezdve teljesen egyértelmű tehát, hogy nem a lényegről beszélünk. Arról szól ez az egész történet, hogy a Fidesz kampányol és hergeli az embereket, csak és kizárólag annak az érdekében, hogy ne arról beszéljünk, ami az ország jelenlegi helyzetében a legnagyobb probléma. Például ne arról, hogy mi a helyzet a kórházakban, ne arról beszéljünk, hogy az oktatást hogyan sikerült szétverniük. Meg kell nézni a legutóbbi PISA-jelentéseket, ami különösebb kommentárt nem is igényel.

Innentől kezdve az a szöveg, amit itt olvashatunk, nemcsak jogilag billeg, hanem egy moral in­sa­nity, teljesen egyértelmű, hogy erkölcsileg is vállalhatatlan, amit itt leírtak. Tényleg nem akarok abban a szerepben tetszelegni, hogy egy kereszténydemokrata országgyűlési képviselőnek kezdek el mesélni arról, hogy a kereszténység miről szól, de legalább a legfőbb pásztort, aki, feltételezem, az ő értékrendjében mégiscsak egy meghatározó személy, ne akarja megcáfolni.

Hollik képviselő úr hosszasan beszélt arról, hogy mennyire veszélyeztetve van a kultúránk és a vallási identitásunk. Nos, a pápa elég sokszor elmondta már, hogy erre lehetőleg ne hivatkozzon senki, mert ez egyszerűen nem igaz. Meg kell nézni, legutóbb ez év szeptemberében mondta azt, hogy erkölcsileg vállalhatatlan, ha valaki arra hivatkozik a mene­kült­eljárási ügyek kapcsán, hogy azért kell velük szemben bármilyen módon is fellépni, merthogy a kulturális vagy vallási identitásunkat bárki is meg akarja változtatni.

(10.00)

Egészen máshogy közelíti meg például a pápa, de ezt majd rendezzék le egymás között, Hollik képviselő úr meg a pápa; vagy nem tudom, menjen el gyónni, meg ilyen apróságokat tudok neki javasolni. És természetesen ennek az irománynak, amit itt benyújtottak, gyakorlatilag egyik bekezdése sincs rendben. Vagy jogilag abszurd, mint az előbb az eljárásrend kapcsán utaltam rá, vagy morálisan vállalhatatlan dolgokat írnak bele, mint hogy itt bárki is Európa jövőjét, kultúráját meg akarná változtatni. Vagy teljesen abszurd dolgokat állítanak, mint hogy Soros-szervezetek jogköröket vesznek át.

Lassan már azt hiányolom, mint Bronstein képe az 1984-ben, Soros képe is megjelenjen az Országgyűlésben. Mert egyébként teljesen úgy viselkednek. Nem tudom, szokták‑e olvasni az 1984-et. Gyakorlatilag szó szerint azt hajtják végre, amit ott az Angszoc kommunikációs propagandaként bemutat Orwell. Egy nem létező ellenség ellen harcolnak. Lassan majd lehet, hogy eljutunk oda, hogy úgy járunk, mint London, hogy még löveti a párt Budapestet is, mert így lehet fenntartani a félelmet. De reméljük, idáig nem jutnak el.

De az is teljesen abszurd, hogy még azt is beleírják, hogy az emberek népszavazáson kinyilvánított akaratát akarják képviselni. Ugye, az a nagy helyzet, hogy ez egy érvénytelen és eredménytelen népszavazás volt. Azért olyat ritkán láttam egy előterjesztésben, hogy nem létező dologra hivatkoznak. Jogi értelemben sem létező dologra hivatkoznak.

Összefoglalásként én csak azt tudom mondani, hogy egyébként, ha a valóság érdekelné önöket, akkor egyrészt a magyar problémákkal foglalkoznának, másrészt pedig az Európai Unióval együttműködve, az Európai Unió más tagállamaival együttműködve azon dolgoznának, esetleg az ellenzéket is bevonva, hogy a dublini egyezményt hogyan lehet megreformálni, hogy az jól tudjon működni, hogyan lehet a valósághoz a menekültekkel kapcsolatos eljárásrendet megreformálni, hogy ezt a ma már kevésbé divatos szót használjam.

De nem ezt teszik, hanem egyértelmű pártpropaganda céljából megpróbálnak mindenkit lejáratni és egyébként egy teljesen vállalhatatlan katyvasz szöveget adtak be. Az, hogy Németh Szilárd, Balla úr aláírja, az rendben van, ismerjük őket. Azt nem értem, és ezt már más előterjesztések kapcsán is elmondtam egyébként, hogy Gulyás Gergely ezt hogyan vállalja, mert mégiscsak az ország egyik legképzettebb jogásza. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy hogyan tud ő a tükörbe nézni. De ez már legyen az ő problémája. Köszönöm, hogy meghallgattak.