Felszólalás adatai

Ezzel szemben ugye a jelenlegi tendencia a román közigazgatás átalakításával kapcsolatban épp ellentétes, nem abba az irányba megy, mint a skótok, mint a spanyolok, mint a finnek vagy mint a dél-tiroliak, hanem épp azzal ellentétesen: a többségi magyarlakta megyéket igyekszik három különböző régióba sorolni, és ezáltal az ottani magyar többséget kisebbséggé tenni ezekben a közigazgatási egységekben. Márpedig az egyértelmű szabály, Magyarország is aláírta és Románia is aláírta azt az Európa tanácsi dokumentumot, amely egyértelművé teszi, hogy nem lehet közigazgatási átalakításokat lefolytatni anélkül, hogy ezeknek a területeknek, ezeknek az önkormányzatoknak előtte ki ne kérnék a véleményét. Ha tehát elindul bármilyen folyamat, az az érintettek, az érintett önkormányzatok véleményének kikérése után indulhat el.

Márpedig ez az 53 kilométeres egységes lánc, egységes menetoszlop, egységes nagy székely menetelés megmutatta, hogy átfogóan ezeknek a megyéknek, az ott helyben lakóknak ez nem érdeke, ez nem az ott, azokban a megyékben élő magyar és nem magyar helyi lakosoknak az érdeke, hanem ez egyértelműen csak bukaresti vagy román politikai érdek, de semmiképpen nem az azokban a megyékben lakóknak az érdeke.

Bízunk benne, hogy a többség, a helyben lakó többség véleményét megismeri a román közvélemény is. Nagyon helyes volt az, ami számunkra talán feltűnő volt, hogy a táblák jó része románul volt ezen a menetelésen, egy kis része angolul is, nem csak magyarul, tehát pontosan a bukaresti döntéshozókat akarták meggyőzni arról, hogy fogadják el, hiszen az egész ott élő lakosságnak, közösségnek, magyaroknak és románoknak egyaránt előnyös lenne egy ilyen autonóm terület, az valószínűleg gazdasági fellendülést is hozna Romániának ezen földrajzi részén.

Magyarország számára, a magyar kormány számára alkotmányos kötelesség ebben a kérdésben mindig megszólalni, megvédeni azt, ami már egyszer létezett, hiszen 1968-ig, amíg Ceauşescu fel nem számolta, addig magyar autonóm tartomány működött Marosvásárhely székhellyel, tehát nem is újat kérünk, hanem valami olyasmit, ami már egyszer létezett. Az alaptörvényünk azt írja, hogy minden magyar politikai erőnek, anyaországi polgárnak feladata, hogy felelősséget viseljünk a határainkon kívül élő magyarok sorsáért, elősegítsük közösségeik fennmaradását és fejlődését, támogassuk magyarságuk megőrzésére irányuló törekvéseiket, támogassuk egyéni és közösségi jogaik érvényesítését - itt jön az autonómia -, majd a következő fordulatban: támogassuk közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat.

Ugyanakkor ilyesfajta vállalásokat nemcsak az alaptörvényünk tartalmaz, hanem, mint arról már sokszor beszéltünk, nemzetközi egyezmények is. A nemzeti kisebbségek védelméről szóló 1995-ös egyezmény - amelynek szintén Románia is tagja - azt írja elő az országoknak, hogy tartózkodjanak minden olyan közigazgatási átszabástól, ami a területeken az arányokat megváltoztatná a nemzetiségek tekintetében.

Szintén így fogalmaz az emberi jogok európai egyezményének nemcsak a bevezető része, amelyet a képviselő úr említett, hanem egy jegyzőkönyve is, amely a kisebbségek számára helyi autonóm közigazgatást és különleges státust javasol a részes államoknak. Szintén az Európa Tanács parlamenti közgyűlése úgy fogalmaz egy 2003-as dokumentumában, hogy az autonóm régió kialakítása a konfliktusok megoldásának ösztönző forrása, és ott, ahol számottevőek ezek a nemzetiségek, ahol régóta élnek - ezt a kettő fordulatot írja -, ott a központi kormányzatnak ezt megértéssel és támogatással kell fogadnia. Ugyanígy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikk (3) bekezdése, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikk (1) bekezdése és a román-magyar alapszerződés is úgy fogalmaz, hogy ezeket az irányokat, ezeket az autonómiatörekvéseket a két országnak megértéssel kell fogadnia. A magyar kormány mindig is támogatni fogja a közösségi autonómiát Erdélyben.

Köszönöm szépen. (Taps. - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Védhatalomként!)