Készült: 2020.05.29.20:04:47 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 137 1998.07.03. 5:30  1-199

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az időkeret vészes szorításában távirati stílusban csupán néhány mondat a program államszervezeti, közbiztonsági és törvényhozási fejezetéről.

Annak idején élt és uralkodott egy elmélet, amelyik magabiztos határozottsággal az állam elhalását hirdette, egy másik egy éjjeliőr-szerepre kárhoztatott államot dicsőített. Ezek a merev politikai kategóriák béklyójában gondolkozó elméletek szerencsére kiperegtek az idő rostáján, és a program az új évezred küszöbén egy korlátozott hatáskörű, de feladatainak ellátásában erős, határozott államot akar, amely nem bénítja, hanem felszabadítja a társadalom alkotó erőit, mert a polgárok érdekét szolgáló kormány csak egy ilyen államban és egy új típusú kormányzással tudja biztosítani a polgári öntevékenység feltételeit. Az állam tehát ne legyen láthatatlan, álljon segítően a polgárok mögött és mellett, de ne akarjon eléjük tolakodni, mert akkor elfogja előlük a fényt.

A célul kitűzött polgárosodás elengedhetetlen előfeltételei közé tartoznak a nyugodt, zavartalan életkörülmények és az átlátható jogi környezet. A szabadság elképzelhetetlen rend nélkül - hangzott el az expozéban. Most itt kell ismételten idéznem Franz Josef Strausst, aki azt mondta, hogy a jogállamnak foga kell legyen, hogy odaharaphasson. Ha ma Magyarországon élne, ezt úgy fogalmazná meg, hogy a jogállamnak farkasfoga kell legyen, hogy odaharaphasson, mert itt már erre lenne szükség.

Az ellenzéki felszólalások az álmok és vágyak leltárának minősítették a programot, és hiányolták a konkrétumokat. Nyilván annyira elvakította őket a sok robbantás és lövöldözés, hogy nem tudták elolvasni például a program 57. oldalát. Valóban nincs benne a programban, hogy a Nagy Lajos király útja és a Mogyoródi út melyik sarkán álljon a rendőrjárőr, nincs benne, hogy mennyi étkezési hozzájárulást kapjon és naponta hányszor mosson lábat (Derültség.), mert ez nem tartozik a kormányprogramba. Ugyanakkor nevesítve szerepelnek a programban a számon kérhető, azonnali intézkedést és feladatot tartalmazó részek. Csupán néhány szálat emelek ki: a reagálóképesség fokozása a rendvédelmi szerveknél, a rendvédelmi szervek megerősítése, a folyamatos rendőri jelenlét biztosítása, a rendőrőrsök számának növelése, a bűnüldözést segítő adatbázisok korszerűsítése, a gépjárműpark cseréje.

A közbiztonsági vitanapon már idéztem az országgyűlési biztosok vizsgálati megállapításaiból azt, hogy például az írógéphez, faxhoz szükséges papír hiánycikk, a távközlési lehetőségek szűkösek; a vizsgálatok során olyan járművel is találkoztak, ahol az autó padozatát a lyukak miatt deszka fedte, és gyakori az elhasználódásból fakadó fék- vagy váltóhiba. Hogyan lehet hatékonyságról beszélni és felelősséget érvényesíteni akkor, amikor egy 70 ezer lakosú kerület éjszakai ügyeletének felszereltsége egy darab rendőrautó, valamint két és fél rendőr?!

A korrupcióval kapcsolatban engedjenek meg csupán egy Anatole France idézetet: "A becsületesség éppoly szükséges a szabadsághoz, mint a korrupció a zsarnoksághoz." Jó lenne tudomásul venni, hogy ezen az ingoványos területen is valahogy most már utolsót ütött a zsarnokság órája.

A feladatok közé tartozik az ügyészség kormányfelügyelet alá helyezése. Ne ijedjen meg senki: ez tartalmazza azt a garanciát, hogy a felügyeletet ellátó miniszter csak vádemelésre adhat utasítást, nem adhat utasítást az eljárás megszüntetésére és a vád elejtésére!

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem sok időm maradt a törvényhozásra, pedig elnyűhetetlen témáim közé tartozik a jogalkotás. Erről csak annyit, hogy lehetetlen állapot, hogy mint az őserdei indák, öt és félezernél több jogszabály fonja körül a jogalkotót és a jogalkalmazót, hiszen a leköszönő kormány adós maradt a jogalkotási törvénnyel és a deregulációval, ugyanakkor cserébe hagyta számunkra az igazságügyi reformot, és ez micsoda különbség - mert a feladat ittmaradt!

Befejezésül engedjék meg, hogy elmondjam: a program elfogadásával az ország rálépne a polgári Magyarország felé vezető útra. Szeretnék osztozni Kupa Mihály képviselőtársam reményeiben, hogy az első év sikerei azt fogják eredményezni, hogy 2002-ben, majd 2006-ban az állampolgárok ismét a most hatalomra lépő kormányt segítik bizalmukkal (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiból: Sőt, örökké!), és ki lehet teljesíteni a most megkezdődő munkát.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon és a MIÉP soraiban.)

 

(16.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 6 1998.07.08. 2:50  5-7

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett határozati javaslat tartalmazza a magánvádas büntetőeljárás alapjául szolgáló tényállást, vagyis a feljelentő által sérelmezett nyilatkozatot.

Most a javaslat jogi indokolását - a várható hasonló jellegű ügyekre is kiterjedően - röviden azzal szeretném kiegészíteni, hogy az alkotmány 20. §-ának (2) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. Ennek keretében kötelesek figyelemmel kísérni a közéleti jelenségeket és társadalmi eseményeket, és ezekről nemcsak jogosultak, hanem adott esetben kötelesek is véleményt nyilvánítani.

A képviselőket megillető mentelmi jog úgynevezett felelőtlenségi eleme valójában azt jelenti, hogy a feladat

aik zavartalan, befolyásmentes ellátásához fűződő állami érdek miatt működésükért egyáltalán nem vagy csak igen korlátozott mértékben lehet felelősségre vonni.

 

 

(17.50)

 

 

Az Alkotmánybíróság számtalan határozatában foglalkozott a véleménynyilvánítás szabadságával, s a következetes alkotmánybírósági gyakorlat szerint a szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvá

nítás szabadságának külső korlátai vannak csak. Amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Természetesen a becsületvédelem büntetőjogi eszközei a véleménynyilvánítási szabadságot az emberi méltósághoz való jog és a jó hírnévhez való jog alkotmányos értékeinek védelmében korlátozzák, de ezzel kapcsolatban ki kell térni arra, hogy a közélet egyes szereplői becsületének védelme kevésbé korlátozhatja a véleménynyilvánítási szabadságot, mint a magánszemélyek becsületének a védelme.

Az előadottak alapján a mentelmi bizottság egyha

ngú álláspontja szerint dr. Szájer József képviselő úr nyilatkozata nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátait, és ezért javasolta a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a képviselő úr mentelmi jogát ne függessze fel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 8 1998.07.08. 2:00  7-9

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az adott ügyben a javaslat csupán utal a magánvád tárgyául szolgáló nyilatkozatra, de a tényállás teljessége érdekében csupán néhány mondatot ismertetek a nyilatkozatokból.

A Népszabadság 1998. január 12-ei számában: "Ha igaz az, hogy 1995-ben egy ideig ez a cég vállalta a kormányszóvivői tájékoztatók látvány- és hangtechnikájának megteremtését, amely kapcsolatba hozható bizonyos alvilági személyekkel, akkor a kormánynak ez ügyben illene vizsgálatot indítani." A másik, vád tárgyává tett nyilatkozat a Magyar Hírlap 1998. január 12-ei számában jelent meg. Pokorni Zoltán, a Fidesz frakcióvezetője elmondta: "Az egyik napilap írása szerint a Xénia Láz Egyesület alvilági üzleti körökhöz kapcsolódik." A harmadik nyilatkozat szintén a Magyar Hírlap 1998. január 13-ai számában: "Ha az újságcikk állításainak a fele is beigazolódik, akkor parlamenti vizsgálóbizottság felállítására van szükség, s ez a bizonyos egyesület az MSZP és a bűnözői körök esetleges összefonódásának feltárása érdekében...". Tehát a tényállást a nyilatkozatok pontos idézetével egészíteném ki, és felhívom a figyelmet arra, hogy mindenütt feltételes módban fogalmazódik: "ha", "esetleg", "ha igaz az", "az egyik napilap szerint" és "esetleges összefonódás".

A mentelmi bizottsági jogi álláspontja azonos a dr. Szájer József képviselő úr mentelmi ügyében előado

ttakkal, ezért azt nem kívánom megismételni. Ebben az ügyben a mentelmi bizottság 3 tartózkodó és 8 igen szavazattal olyan határozati javaslatot terjeszt az Országgyűlés elé, hogy Pokorni Zoltán képviselő úr mentelmi jogát ne függessze fel.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 4 1998.09.08. 0:40  2-8

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést megelőzően mindkét képviselőtársunk ügyében megvizsgáltuk az országos választási bizottság által megküldött iratokat. A rendelkezésre álló jegyzőkönyvek, a pártlisták, a megbízás elfogadására, illetőleg az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok és a megbízólevelek alapján megállapítottuk a megbízólevelek szabályszerűségét. A vizsgálat adataira hivatkozással a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság nevében jelentem az Országgyűlésnek, hogy mindkét mandátum szabályszerű és érvényes, és ezért kérem az Országgyűlést, hogy a mandátumokat vita nélkül igazolja.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 52 1998.09.08. 15:10  39-55

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! A rendelkezésre álló 15 perc legfeljebb annak a vizsgálatára elegendő, hogy az országgyűlési biztosok tevékenysége mennyiben és hogyan felel meg a kihordási idő - mert három év nem semmi - és az elfogadottság - hiszen nem volt ellenszavazat - szempontjából dobogós helyre került törvény és a társadalom elvárásainak.

A törvényjavaslat vitájában annak idején számtalan érv és ellenérv hangzott el az intézmény rendeltetéséről, a jogi eszközök puhaságáról és a személyek kiválasztásának szigorúságáról. Sokan aggódva emlegették a szűk hatáskört is, azzal, hogy az országgyűlési biztos tevékenysége valójában csak egy panaszfelvevő és panaszfeldolgozó szerepre korlátozódik. Az aggodalom alaptalannak bizonyult, mert a beszámolóból megállapíthatóan az országgyűlési biztosok a törvényi korlátok által emelt falak között olyan biztonságos otthont teremtettek, ahová bizalommal térhet be az alkotmányos jogaiban megsértett és a hivatalok packázásai miatt reményt vesztett állampolgár.

Ezzel kapcsolatban érdemes áttekinteni a panaszok sokszínűségét, hogy az állítólagos szűk hatáskörben mi mindennel kényszerültek foglalkozni az országgyűlési biztosok. Az adó- és illetékügyektől kezdve, az állampolgársági, büntetés-végrehajtási, egészségbiztosítási, földhivatali, kárpótlási, közüzemi szolgáltatási, lakás-, biztosítási ügyekig bezárólag még a temetkezés területén kialakult kaotikus állapotokkal, sőt azzal is, hogy egy buszjáratot miért szüneteltetnek a hét végén, vagy miért kézbesítik későn a nyugdíjat.

Köztudomású, hogy a jogászi tevékenység egyre inkább szakosodott. Vannak, akik csak büntetőügyekkel, mások a polgári, gazdasági, találmányi, védjegyügyekkel foglalkoznak, és a választott területtől eltérő tájakra be sem merészkednek. Ugyanakkor az országgyűlési biztosoknak otthonosan kell mozogniuk az egész jogi dzsungelben, az alkotmányon kívül ismerniük kell a hatezres számot majdnem elérő teljes joganyagot, és tevékenységük leginkább annak "a madár sem járta" falusi orvosnak a működéséhez hasonlít, akinek a viperamarástól a veszettségig, sőt a noa bor tüneteitől az agyvérzésig minden kórt azonnal fel kell ismernie, és nemcsak vizsgálni kell tudnia az egészségügyi visszásságot, hanem orvoslása érdekében azonnal kezdeményeznie kell az egyedi intézkedést, mert annak elmaradása esetén már csak a gyászjelentést postázhatják a rokonoknak és az ismerősöknek.

A spanyolok "defensor del pueblo"-nak, a nép ügyvédjének nevezik az országgyűlési biztosukat. A beszámolóból megállapíthatóan magyar kollégáik még többet, egy teljes körű ingyenes jogvédő szolgálatot vállaltak fel. A hatáskör hiánya miatt elutasított panasz esetén is részletes jogi felvilágosítást nyújtanak, sőt tanáccsal is szolgálnak. Tehát valójában jogi mentőállomásként, hatékony segélyhelyként működnek. Ennek érzékeltetésére csupán néhány mondat a beszámolóból: "Az egyéb jellegű panaszok nagy része lényegében jogi tanácsadásra irányult. Az állampolgárok jelentős része ingyenes jogsegélyszolgálatnak tekinti az országgyűlési biztosokat és a hivatalt. Például gyakran kérnek felvilágosítást a nyugdíj kiszámításának módjáról, a magánszemélyek közötti szerződés tartalmáról, a kezességvállalásról, vagy arról, hogy hogyan kérhetnek segélyt." Egy másik mondat: "Egyik alapvető feladatunknak tartjuk azt, hogy a hozzánk forduló ügyfeleket kitanítsuk." Azután: "Igyekeztünk részletesen felvilágosítani az ügyfeleket, megjelölve az ide vonatkozó jogszabályokat, a hatáskörrel rendelkező szerveket. Több esetben az adott jogszabályt is megküldtük a kérelmezőknek."

Vannak, akik az átpolitizálástól féltik az országgyűlési biztosokat, holott ez a félelem alaptalan, hiszen még az apolitikus Móra Ferenc is megírta, hogy minden polgár élete a politikán fordul meg, vagyis a politika az élet minden területét áthatja, és nem az emberi verejték, hanem a jó vagy a rossz politika dönti el az emberek sorsát.

 

(12.40)

 

A félelem akkor lenne indokolt, ha a politika helyébe a pártpolitika és a pártérdek lépne, de ilyen sötét, vészes fellegek gomolygását még az égbolt legtávolabbi csücskében sem nagyon észlelik a felkent meteorológusok a műholdas felvételeken. A félelem megalapozottsága esetén még azt is politikának lehetne minősíteni, hogy a beszámoló a társadalmi problémák tükrében mutatja be az átvizsgált panaszokat, és helyesen utal arra, hogy ez informatívnak bizonyul abból a szempontból, hogy melyek az átmeneti társadalomban azok a problémák, amelyek miatt a polgárok felemelik a szavukat.

A tükör valóban megmutatja a társadalmi feszültségek keletkezésének allergikus pontjait, hiszen ezek a problémák főleg a szociális biztonság alapvető feltételei, a jóvátétel, illetve kárpótlás, a piac megteremtése során monopolhelyzetbe került szolgáltatók működése, az egészségügyi és intézményes szociális ellátórendszer, a gyermekek, a diákok állampolgári jogai, a környezetvédelem, a közbiztonság, az áldozatok fokozott védelme területén jelentkeztek. A beszámoló egyébként először foglalkozik kiemelten a gyermekek jogaival és az áldozatok fokozott védelmével.

A törvényjavaslat vitájában többen kifogásolták, hogy az országgyűlési biztos rendelkezésére álló eszközök túlságosan puhák. A beszámoló egyértelműen bizonyítja, hogy ezeket az állítólag puha eszközöket sikerült eléggé keménnyé gyúrni, és a kemény eszközöket ügyesen és hatásosan forgatni. Ebben a témakörben elsőként kell említeni a ténylegesen lefolytatott vizsgálatokat és a vizsgálati módszereket. A beszámoló szerint a felettes szerv vizsgálatra történő felkérésére viszonylag ritkán, csak az esetek 6 százalékában került sor. Ezt a beszámoló azzal indokolja, hogy nem a bizalom hiánya miatt kényszerültünk magunk vizsgálódni. Ezt a gyakorlatot a hozzánk érkezett panaszok előtörténete indokolta. A vizsgált panaszok túlnyomó többsége ugyanis már minden lehetséges fórumot megjárt, orvoslást a panaszos a sérelmére mégsem kapott. Általában nem várható el, hogy pusztán az országgyűlési biztos kérésére bármelyik hatóság felülbírálja saját korábbi álláspontját, és az ügyben újabb vizsgálatot folytasson. Magunknak kellett tehát az alkotmányos visszásság körében kialakult gyanú bizonyítékait megszerezni.

1997-ben 51 alkalommal került sor a széles rétegeket érintő, tömegesen előforduló panaszok átfogó vizsgálatára. Ezek közül kiemelkedő a katonák, a rendőrök emberi jogi helyzetét feltáró, az állampolgárság megszerzésének körülményeit bemutató, a fővárosi kerületek földhivatalának biztonságos és közhiteles nyilvántartást ellenőrző, a kirendelt védők tevékenységét feltáró, a lakáshitelek adósainak és kezeseinek ellehetetlenülését bemutató és egyéb ilyen jellegű vizsgálat.

Az országgyűlési biztosok megfelelően forgatták a nyilvánosság fegyverét is, hiszen megyei látogatásokat végeztek, sajtótájékoztatókat tartottak, és kezdeményezésükre a Magyar Televízió művelődési műsorok stúdiójának gondozásában 1997 júniusától Álompolgár címmel indított adássorozatot az országgyűlési biztosok tevékenységéről.

Megnyugtató adata a beszámolónak az a többször ismételt adat, hogy a vizsgált szervek egyre inkább elfogadják az országgyűlési biztos intézkedéseit. A beszámolóban található részletes táblázat szerint a vizsgálattal érintett szervek 81 százaléka fogadta el az országgyűlési biztos és általános helyettese kezdeményezését és ajánlását.

Az országgyűlési biztosok elismertségét bizonyítják a széles körű társadalmi és szakmai kapcsolatok.

A beszámoló szerint 26 bel- és külföldi konferencián vettek részt és tartottak előadást.

Személyes élmények alapján állíthatom, hogy a világ ombudsmanjai szinte egy nagy családot alkotnak, és ilyen családias jellegű együttélést és együttműködést a mi szakmánkban az ombudsmanokon kívül talán csak a közjegyzőknél és a cégbíráknál lehetett tapasztalni.

Tisztelt Országgyűlés! Ennyi dicsérő mondat után remélhetőleg elviselhető néhány kritikai megjegyzés. A csekély jelentőség miatt csupán 0,65 százalékot kitevő 26 panasz került elutasításra. Nagyon jól tudom, hogy nincs kis vagy nagy alkotmánysértés, csak alkotmánysértés van, de a csekély jelentőség más fogalmi kategória, és a panaszosok érzékenysége ismeretében is bátrabban lehetne élni az elutasításnak ezzel a törvényben biztosított lehetőségével, hiszen nem kell rögtön "ég a ház"-at kiabálni, amikor csak egy mécses lobog a konyhában, és nem kell feltétlenül micsurini módszerrel elefánttá klónozni a bolhát (Derültség.) és nem feltétlenül szükséges túllihegni még az alkotmányos jogok védelmét sem.

Bátrabban lehetne élni az alkotmányos jogok visszásságának ütközése esetén a súlyozás, az arányosítás lehetőségével is. Nyilván nagyon fontos kérdés, hogy a gazdátlanul kóborló vagy pedig csak az olyan eb minősül kóborlónak, amelynek a szökése miatt már csak névleges tulajdonosa van. De a jogkövető és elkötelezetten állatbarát magyar állampolgárt az alkotmány 55. §-ában rögzített személyi biztonságra tekintettel valójában csupán az érdekli, hogy őt vagy a gyerekét se az utcán, se máshol ne harapja meg akár egy törvényesen, akár törvénytelenül kóborló eb.

Nem tárgya ugyan a beszámolónak, az esemény is friss, de én töredelmesen bevallom, hogy az országgyűlési biztosok és a Bács megyei rendőrfőkapitány közötti vitában én többedmagammal a főkapitány úr pártján állok.

A beszámoló többször utal arra, hogy a közbiztonságot panaszosaink nem tartják megfelelőnek, és a beszámoló több esetben elmarasztalja a hatóságokat, főleg a rendőrséget a személyi biztonsághoz való alkotmányos jog érvényesülését elősegítő aktív beavatkozás elmulasztása miatt. Gergényi Péter főkapitány úr nem mulasztott, nem habozott, a magyar állampolgárok személyes biztonsághoz való jogának előtérbe helyezésével megszigorította az ideiglenes tartózkodási engedélyek kiadását, és ha ez esetleg alkotmányjogi visszásságot valósítana meg, akkor a kettő közül vajon melyik a nagyobb súlyú.

Gönczöl Katalin a Magyar Nemzetben megjelent nyilatkozatában azt várja a parlamenti vitától, hogy az növelheti a politikusok és az országos, valamint helyi hatóságok érzékenységét az alapjogok iránt. Az elvárást én azzal szeretném megtoldani, hogy a vita remélhetőleg egyértelmű és határozott igen választ ad arra a kérdésre, vajon kellett vagy kell-e nekünk egyáltalán ombudsman.

A madridi ombudsman-konferencián elfogadott konklúziók egyik pontja magányos farkasnak nevezi az ombudsmant. Én azt szeretném, hogy a magyar ombudsman farkas helyett legyen inkább az ártalmas parlagfüvet és az egyéb alkotmányellenes visszásságot kigyomláló bárány, a magányos jelzőt pedig felejtse el, hiszen a működését az Országgyűlés figyelme és a buzgón panaszkodó állampolgárok teljes bizalma övezi.

A felszólalást azzal szeretném befejezni, hogy köszönet illeti az országgyűlési biztosokat és a hivatal minden dolgozóját a polgárok alkotmányos jogainak széles körű, hatékony védelméért és a gondosan megszerkesztett beszámolóért. A további munkájukhoz sok sikert és változatlanul elkötelezett lelkesedést kívánva a beszámolót a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében őszinte meggyőződéssel elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 212 1998.09.08. 3:10  211-213

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A jövőben várható és remélhetőleg csekély számú mentelmi ügy elbírálásával kapcsolatban már most előre szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy a mentelmi jog csupán a képviselők jogállásáról szóló törvény 4. §-ában rögzített immunitás, az úgynevezett felelőtlenség, illetve az Alkotmánybíróság szóhasználata szerinti felelősségmentesség fogalmi körébe vont cselekmények esetén valósít meg anyagi jogi büntethetőséget kizáró okot. Az 5. § (1) bekezdése szerinti sérthetetlenség azonban csupán eljárásjogi, időleges és feltételes mentességet jelent. Feltételest, mert csak a működő képviselőt illeti; a volt képviselőt még akkor sem, ha a cselekményt a korábbi képviselői megbízatásának időtartama alatt követte el. Eljárásjogit és időlegest, mert csupán a képviselői megbízás időhatárára vonatkozóan jelent eljárásjogi és nem anyagi jogi akadályt, és a képviselői megbízás megszűnése után az elévülési időn belül az eljárás akadálytalanul folytatható.

A beterjesztett határozati javaslat utal arra a kialakult gyakorlatra, hogy a közvádas ügyekben a mentelmi bizottság mindig a mentelmi jog felfüggesztését javasolta - két esetben sikertelenül -, mert az Országgyűlés tekintélye és az érintett képviselő érdeke egyaránt azt kívánja, hogy az ilyen jellegű ügyek a bíróság előtt tisztázódjanak, és a bíróság hozzon jogerős döntést. A mentelmi bizottságnak a mentelmi jog felfüggesztésére vagy fenntartására irányuló javaslata soha nem jelenti a bűnösség vagy az ártatlanság kérdésében történő állásfoglalást, mert ennek elbírálására nem jogosult.

Az adott ügyben a mentelmi bizottság a kialakult gyakorlatot követve a mentelmi jog felfüggesztését javasolja. De külön szeretném kiemelni, hogy az ülésen megjelent képviselő úr kifejezetten és határozottan ugyanezt kérte. Nyilatkozatát azzal indokolta, hogy a terhére rótt cselekményeket nem követte el, az ügyet érintően folyamatban volt polgári perben az ő javára szóló, kedvező jogerős ítélet született, és azt szeretné, ha az ügy elbírálására hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljárásban a legrövidebb időn belül kiderülne a választási kampány időszakára időzítetten ellene indított politikai töltetű durva támadások alaptalansága, és - az ő szóhasználata szerint - kártyavárként összeomlanának a mesterkélt, koholt vádak.

Az előadottak alapján a mentelmi bizottság egyhangúlag meghozott döntéssel javasolja az Országgyűlésnek Várhegyi Attila képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 32 1998.09.29. 25:00  21-48

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ha bárhol és bármikor elhangzik az a szó, hogy ügyészség, akkor szinte azonnal egy előítéletekből, félreértésekből és zavaros elképzelésekből gomolygó, sűrű köd ereszkedik a közjogi tájra. Sokan ebben a tisztánlátást zavaró fénytelenségben indulnak a csatába (Dr. Géczi József Alajos tapsol.), és vaktában kezdenek el lövöldözni a homályos fogalmi célpontra.

Persze, nagyfokú szerénytelenségre vallana annak még a feltételezése is, hogy most idejön valaki, és egy csapásra, egy ágyúlövéssel feloszlatja ezt a sűrű ködöt, hiszen a rendelkezésre álló szűk időkeret legfeljebb arra elegendő, hogy - némi siker reményé

ben - kísérletet tegyek legalább a köd ritkítására. A ritkítási kísérletet a két legnagyobb ködfejlesztő gócnál kell kezdeni. Az egyik az ügyészség közjogi alkotmányos helyzete: kormány, országgyűlés vagy korlátlan függetlenség; a másik: a kormány alá helyezés esetén az igazságügy-miniszter utasítási jogának a terjedelme és az utasítási jog törvényi garanciái. A művelet elvégzéséhez egy kicsit vissza kell menni a múltba, ne ijedjen meg senki, nem egészen a római jogig, csak a múlt század második feléig, a Magyar Királyi Ügyészség megalakulásáig.

A királyi ügyészségr

ől szóló, 1871. évi XXIII. törvénycikket 1871. június 10-én hirdették ki az Országgyűlés két házában, és a királyi ügyészség 1872. január 1-jén kezdte meg a működését. A törvény szerves része volt a kiegyezést követő reformtörekvéseknek, amelyek olyan jogállam kialakítását kívánták, amit Horvát Boldizsár, az akkori igazságügy-miniszter így fogalmazott meg: "A törvény uralmának legfőbb biztosítékai az államhatalom igazságos megosztása, a jól szervezett, józan ellenzék, a nyilvánosság, az erőteljes, a törvények megtartása fölött féltékenyen őrködő közvélemény, a bírói függetlenség és a felelősség."

Az igazságügy-miniszter nem ok nélkül utalt a jó

zan ellenzékre és a felelősségre, mert a reformtörekvések kísérteties hasonlósággal már akkor is az ellenzék ellenállásába ütköztek, és a legádázabb csata a törvényjavaslat nevezetes 5. §-a körül zajlott, amely szerint az ügyészség a bíróságtól független, és közvetlenül az igazságügyi miniszternek van alárendelve. A miniszter tekintetében a közvetlen alárendelés azt jelentette, hogy annak utasításait teljesíteni köteles, sőt, a miniszter a megbízatást egyik vagy másik ügyésztől vissza is vonhatja. Az indoklás rögzíti, hogy az állam érdekeinek védelméről elsősorban a miniszter köteles gondoskodni.

A törvényjavaslat parlamenti vitája a mai képviselők számára is izgalmas és érdekes olvasmány, mert felv

onultak a nagy- és kiságyúk, a torkolattüzek fénye messzire világított, és dübörgött a gyalogság is. Elhangzott, hogy a királyi ügyész nem a kormányt képviseli, hanem az államot. A kormány időről időre, körülmények, pártok alakulása szerint változik, az állam pedig állandóan megmarad. A rút kormánnyal szemben a polgároknak a zaklatás ellen más biztosítékuk alig lehet, mint a miniszteri felelősség, ez pedig, tisztelt Ház, mondta akkor az egyik képviselő, "nagyon gyenge biztosíték" - már akkor is.

Felvonult a jogtudomány is: Finkey Ferenc, a neves jogtudós a tankönyvében nehezményezi az ügyészség igazságügy-miniszternek való alárendelését, mivel az - idézem - "kárára van az igaz

ságszolgáltatásnak, mert lehetővé teszi a politikai befolyás, a pártszempontok érvényesülését a büntető igazságszolgáltatásban". Végül mégis győzött a józan ész, és ez a törvény ténylegesen 1949-ig, jogilag pedig 1953 közepéig - tehát elég tisztes időszakot megélve - zavartalanul működött, sőt, Finkey Ferenc - szilárd álláspontja változatlan fenntartásával - elfogadta a koronaügyészi beiktatást. Bátorkodom megkérdezni, hogy 1872-től 1949-ig, vagyis 77 esztendő alatt vajon melyik ügyészt kergette őrületbe, vagy taszította lelkiismereti válságba valamelyik meggondolatlan igazságügy-miniszteri utasítás. S mondja már meg valaki, hogy repülőrajttal hány ügyészt állított fel a helyéről az igazságügy-miniszter!? (Francz Rezső közbeszól.)

Visinszkijnek és a szovjet alkotmánynak kellett jön

nie ahhoz, hogy a jól működő rendszer megváltozzék. A híres-nevezetes új alkotmány megteremtette a kormánytól független, közvetlenül a parlamentnek alárendelt ügyészség létrehozásának alkotmányos lehetőségeit, és az 1953. évi 13. törvényerejű rendelettel felállított új típusú ügyészségnek a kormánytól, illetve az igazságügy-minisztertől független, a parlamentnek alárendelt szervezetként kellett volna működnie.

 

 

(10.30)

 

Az ügyészség parlamenti alárendeltsége azonban ténylegesen csupán formális jellegű volt. Az egyetlen kapcsolatot a ritkán ülésező parlament előtt néhány éves időközönként elhangzó legfőbb ügyészi beszámolók j

elentették. A valóságban az ügyészségnek annyi köze volt a parlamenthez, hogy a jelenlegi Képviselői Irodaházból irányították ugyan, de ez már csak azért sem jelenthetett igazi országgyűlési kapcsolatot, mert abban az időszakban nem a képviselők tanyáztak a fehér házban, hanem a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság. Az idézőjelbe tett "független ügyészség" az igazságügy-miniszter helyett nagyhatalmú politikai testületeket kapott felügyelőként, amelyek azután nem fukarkodtak az utasítási jog gyakorlásával és a nem tetsző ügyészek gyors felállításával. A "függetlenné vált" akkori ügyészség függetlenségéről krimibe illő rémtörténetek olvashatók az "Iratok az igazságszolgáltatás történetéből" vaskos köteteiben vagy Kahler Frigyes bármelyik tényfeltáró munkájában.

A szocialista fejlődés jegyében egyébként az ügyé

szség lett a törvényesség legfőbb őre is, csak éppen az őrzésre rendelt tárgy szívódott fel a semmibe. 1989-től azután fújdogálni kezdett a rendszerváltozás egyre erősödő szellője, s 1989 januárjában elkészült a Kulcsár Kálmán irányításával kidolgozott alkotmánykoncepció, amely az ügyészség tekintetében három változatot fogalmazott meg. Ezek közül kettő nem érintette volna az ügyészség államjogi helyzetét, a harmadik azonban már az ügyészség kormány alá rendelését tartalmazta. A kerekasztal-tárgyalásoknál még teljes volt az egyetértés az ügyészség alkotmányjogi helyzetének megváltoztatásában és kormány alá helyezésében, de utána az "ej, ráérünk arra még!" jegyében az 1989. évi XXXI. törvénnyel megtörtént alkotmánymódosítás bevezette ugyan az ügyészek párttagságának és politikai tevékenységének a tilalmát, de az ügyészség közjogi állását nem érintette.

Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszony az egyik nyilatkozatában elhangzott szellemes megállapítása sze

rint a rendszerváltozás óta az ügyészség egy lebegő intézmény benyomását keltő közjogi alakzatként működik. Én felvállalom azt a merészséget, hogy inkább a háborgó tengeren a szakszerűség és a politika veszélyes sziklái között manőverező hajóhoz hasonlítsam, s legalább ebben a vitában ismerjük el, hogy a hajótörés elkerülése a hajó szilárdságának, valamint a kapitány ügyességének és hajózási ismereteinek köszönhető. Az Országgyűléshez kötődés a legfőbb ügyészt az interpellálhatósággal valójában politikai szerepvállalásra is kényszerítette, mintha ő és nem a kormány lenne felelős a büntetéspolitikáért. Az időkorlát nem teszi lehetővé, de érdemes lenne tallózgatni a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk és kérdések között, mert még az igazságszolgáltatás működésének a hibáiért is őt tették felelőssé.

1993-ban az akkori kormány kísérletet tett az éssze

rű változtatásra, de ez a kísérlet aknára futott, mert az akkori ellenzék az ügyészség alkotmányos jogállásának megváltoztatását az elvi egyetértés hangoztatása mellett a teljes bírói függetlenség megteremtéséhez kötötte.

A miniszter asszony az expozéban szakmai pontossággal és megalapozott indokolással ismertette az Or

szággyűlés asztalán fekvő három törvényjavaslat szinte minden apró részletét, és az őt követő kormánypárti felszólalókra valójában csak az ismétlés terhét hagyta. Éppen ezért megelégszem a csomópontok és a fontosabb elemek kiemelésével. Ebben a vonatkozásban vállalom még az ismétlés kétes dicsőségét is, hiszen az ismétlés egyes szakértők szerint nemcsak a tudás anyja, hanem a hatásos reklám és a hatékony információátadás alapja is. Soha nem szabad feladni a reményt, hátha a kiemelésekkel és az ismétléssel sikerül legalább rést nyitnom az előre elhatározott "nem"-ből emelt, épített mállékony falon, s a makacsul elzárkózó tudatokba talán még bejuthat a javaslatokkal érintett legfőbb ügyész úrnak a miniszter asszony által már idézett tárgyilagos nyilatkozata.

A tudatnyitogatás közben az állítólag ismét a nagy európai úton közlekedő alkotmányjogászoknak érdemes lenne elgondolkozni azon is, hogy a törvényjavaslatokkal érintett tárgykörben nem lenne-e mégis érdemes követni az általános európai modellt; különösen akkor, ha az tökéletesen egyezik a magyar közjogi hagyományokkal. A törvényjavaslatokkal kapcsolatban egyesek kizárólag az ügyészség kormányfelügyelet alá helyezéséről beszé

lnek, ennek szörnyű veszélyeit ragozgatják. Holott ez a javaslatoknak csupán egy ága, a történet valójában nem erről, hanem az ügyészség közjogi alkotmányos helyzetének rendezéséről, az ügyészség szerepéről és megfelelő helyének a megtalálásáról szól. Ez az ügyészség több mint hét évtizeden keresztül zavartalanul működött már az igazságügy-miniszternek alárendelt állapotban, az igazságügy-miniszter utasítási jogának korlátai nélkül, azután a teljes függetlenség látszatának jegyében az állampárt kemény ökleként, majd feladathalmozással, sőt a büntetéspolitikáért fennálló, valójában politikai felelősség terhével, a legfőbb ügyész interpellálhatóságával az Országgyűlés felügyelete alatti függetlenként, csak éppen nem a klasszikus polgári demokráciák ügyészségének mintájára, vagyis egy kicsit idegen testként lebegve egy közjogi közegben. Tehát végre éppen ideje lenne a megfelelő helyére tenni, és alkotmányjogi helyzetét és szerepét egyértelműen tisztázni.

Miért nem beszélünk tehát azonos hangerővel az a

lkotmány 51. §-ának és az ügyészségi törvény 1. §-ának módosításáról, amely pontosan meghatározza az ügyészség szerepét, és részletesen körülírja a feladatait? Miért nem beszélünk arról, hogy a javaslat tartalmazza az ügyészségi törvényességi felügyelet szűk körét, perindítási lehetőségeit, tehát elvarrja az eddig elvarratlan szálakat? A közjogi helyzet megváltozása esetén a legfőbb ügyészt már valóban nem az Országgyűlés választaná határozott időre, hanem az igazságügy-miniszter előterjesztése alapján a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezné ki, illetőleg mentené fel. De miért nem beszélünk arról, hogy ez a kinevezés határozatlan időre szól, vagyis nem kötődik kormányzati ciklusokhoz, ami a legfőbb ügyész szakmai jellegű állásának kézzelfogható bizonyítéka? Az adott kormánynak nem tetsző legfőbb ügyésztől a törvényjavaslat szerint legalább olyan nehéz megszabadulni, mint a kényszerképzetektől, hiszen felmentésére továbbra is csak akkor van lehetőség, ha neki fel nem róható okból (Sic!) nem tesz eleget a kötelezettségeinek. De ez egy olyan stabilitást biztosít a legfőbb ügyészi megbízatásnak, amelynek eredményeként a legfőbb ügyész változatlanul egy szakmai feladatokat ellátó, a szervezet egységét megőrző ügyészséget vezető, politikasemleges, ugyanakkor sajátos felelősségi körű közjogi méltóság.

És most kóstoljuk meg azt a bizonyos forró kását, az alkotmányjogi helyzet megváltozását, az ügyészség igazságügy-miniszteri irányítás alá helyezését és az igazság

ügy-miniszter utasítási jogát. Ez a kása csak addig forró, amíg messziről nézegetjük és mondogatjuk. Ha viszont belekanalazunk, akkor rögtön kiderül, hogy jé, ez nem is olyan forró; sőt, nyugodtan és nyelvégés nélkül fogyasztható. Aggasztó és sajnálatos tény, hogy a társadalmi átalakulással, a nagyobb szabadsággal, az állampolgárok ellenőrzésének a korábbiaknál jóval kisebb fokával és még egyéb tényezőkkel magyarázhatóan együtt járt a bűnözés jelentős növekedése.

 

 

(10.40)

 

A vitában nem ismétlem meg az erről szóló riasztó statisztikai adatokat, hiszen azok már többször elhan

gzottak a tisztelt Házban, és a közvélemény is ismeri őket.

Az alkotmány 35. §-a szerint a kormány feladata többek között az alkotmányos rend, az állampolgárok jogának védelme. A feladat értelemszerűen magában foglalja a bűnözés visszaszorítását és az eredményes bűnüldözést. Bármilyen kormány ezt a feladatot csak

az eszközrendszer teljes birtokában tudja teljesíteni. A kormány szeretné elszakíthatatlan láncok közé szorítani a bűnözést, és akkor azt tapasztalja, hogy a lánc egyik vége, a rendőrség, a másik vége, a büntetés-végrehajtás a kezében van ugyan, a középső láncszem azonban sehol. Hát tessék ezt a láncot meghúzni!

Az ügyészség a világ minden táján hagyományosan kiemelkedő szerepet tölt be a bűnüldözésben. Jelen van a büntetőeljárás minden szakaszában a nyomozástól, a nyomozásfelügyelettől kezdve a jogerős ítéletig terjedő vádképviseletig. Tehát a kormány felelősség

i körébe tartozó büntetéspolitika elképzelhetetlen az ügyészségnek a végrehajtó hatalomhoz kapcsolása nélkül.

Nem hagyom megválaszolatlanul azt a

kérdést, hogy a kormány talán azért akarja maga alá gyűrni az ügyészséget, mert elégedetlen az ügyészség működésével. Erre határozott nem a válasz! Az ügyészség szakmai munkájával szemben nincs semmi kifogása. Nem hatalmi mámorból, machiavellista tébolyból vagy sanda manipulációs célokból, hanem az állampolgárok fokozott biztonságának és jogainak védelme érdekében kívánja irányítása alá vonni a kormány az ügyészséget. Ugyanis adódhatnak olyan társadalompolitikai helyzetek, amikor egyes bűncselekményfajták fokozott odafigyelést és szigorú elbírálást igényelnek, és az igény a megfelelő szempontok megfogalmazásával és utasítások kiadásával érvényesíthető. Üresen konganak tehát, tisztelt Országgyűlés, a vészjelző tamtamdobok, mert a kormány kizárólag ennek a célnak a megvalósítása érdekében kívánja az ügyészséget az igazságügy-miniszter irányítása alá helyezni.

Az irányítás közvetlen eszköze az igazság

ügy-miniszter által a legfőbb ügyésznek adott utasítás. Ezt az utasítási jogot számtalan, a jogállami követelményeknek megfelelő biztosíték korlátozza; s a kiemelések teljessége érdekében csupán néhány mondatban és leltárszerű szárazsággal ezek a bizonyos korlátok:

Csak a legfőbb ügyésznek adható utasítás, mert a szervezetet változatlanul a legfőbb ügyész vezeti. Az utasítással kapcsolatban köteles kikérni a törvény szerint összeálló tanácsadó testület véleményét. Elvi iránymut

atás csak az ügyész közreműködésével folyó eljárásokban követendő ügyészi tevékenység fő irányaira adható. Az igazságügy-miniszter kivételesen írásban utasítást adhat a legfőbb ügyésznek olyan intézkedésre, amelyet az ügyész mérlegelési jogkörben eljárva tehet. Mindig olyan félelem volt, hogy te jó Isten, nemhogy a negatív utasítási jog sem lesz már kizárva a törvényjavaslatban, de még a pozitív utasítási jog is kizárt, vádemelésre sem adhat utasítást, csak nyomozás elrendelésére, és az adatok birtokában az ügyész dönt a vádemelésről.

Minden utasítást közzé kell tenni. Tessék mondani, melyik kormány vállalja fel öngyilkos szándékkal azt, hogy a l

egfőbb ügyész utána nyilvánosságra hozza, hogy ez az igazságügy-miniszter minek ad neki ilyen teljesíthetetlen utasítást?!

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Hosszasan lehetne még s

orolni a törvényben biztosított garanciákat, amelyek egyértelműen megkérdőjelezik a sajtóban már kifejezésre juttatott ellenzéki gyanakvások és fenntartások megalapozottságát. A gyanú azért is érthetetlen, hiszen már a korábbi kormány is elkészítette a hasonló jellegű, de a jelenleginél kevesebb garanciát tartalmazó törvényjavaslatot.

Remélem, Vastagh Pál képviselőtársam nem veszi személyes megtámadtatásnak, ha idézem igazsá

gügy-miniszter korában elmondott szavait, hogy az állam büntetőjogi igényének érvényesítése is azt követeli meg, hogy az ügyészség kormány alá kerüljön, hiszen ma a végrehajtó hatalomnak nincs befolyása az igazságszolgáltatásra, mert kormány alá helyezése esetén a kormány hatással lehetne arra, hogy az ügyészek milyen ítéletet kérjenek, illetve mikor fellebbezzenek. A közgazdasági egyetemen a "Tárcatükör" című műsorban - amikor arról beszélgettünk, hogy mi legyen az ügyészség alkotmányjogi helyzete - szó szerint az hangzott el, hogy "a büntetőeljárás új rendje szerint ugyanis az ügyész a nyomozás urává válik, utasíthatja a bűnüldöző hatóságokat, a kormány pedig gyakorlatilag elveszítheti minden befolyását a nyomozás felett, ha az ügyészség önálló marad".

Ezek után az ember már csak azt tudja megkérdezni, hogy ami jó volt márciusban, miért nem jó most, szeptemberben. Vajon van olyan kormány, amelyik megérdemli, és van olyan kormány, amelyik nem érdemli meg az ügyészséget (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Van! - Derültség és taps mindkét oldalon.), vagy pedig a mindenkori kormány megérdemli?

Tisztelt Országgyűlés! Eldöntetlen a vita abban a kérdésben, hogy a történelem ismétli vagy nem ismétli önmagát. Feltételezésem szerint a várható vita a történ

elem ismétlődését vallók számára szolgáltat majd bizonyítékokat, hiszen az ügyészség alkotmányos helyzetéről és a miniszter utasítási jogáról kísértetiesen ugyanazok az érvek hangzanak majd el, mint amelyek már elhangzottak az Országgyűlés 1871. május 6-ai ülésén.

Tisztelt Országgyűlés! 1993-ban a törvényjavaslat parlamenti vitájában az egyik ellenzéki felszólaló gúnyos éllel arra hívott fel, hogy veszítsem már el végre a tö

rvényjavaslat elfogadása tekintetében az optimizmusomat, a kormány nevében sürgősen vonjam vissza, és lássam már be végre, hogy kétharmad hiányában ez egy zsákutca, és jobb már az utca elején a táblánál visszafordulni, mint az utca végéről. Akkor is elmondtam, hogy az útjelző tábláknak általában hinni kell. De ennek ellenére megtörténhet, hogy a szorgalmas útépítők éjjel befejezték a munkát, betömték a gödröket, eltakarították az akadályokat, csupán a "zsákutca"-táblát felejtették kint, hiszen az út járható, be lehet hajtani, senki nem esik a gödörbe, és nem ütközik a törmelékhalomba.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottakra tekintettel a Fidesz képviselőcsoportja nevében a törvényjavasla

tokat elfogadásra ajánlom, és változatlanul bízom abban, hogy az ellenzék szintén érdekeltnek érzi magát a bűnüldözés hatékonyságának a növelésében (Vancsik Zoltán: Pontosan!), átértékeli elutasító álláspontját, pártpolitikai szempontok helyett az állampolgárok érdekeit nézi, mert különben csak retorikai szólam marad a hatékony bűnüldözés hangoztatása, ha annak teljes eszköztárát nem biztosítom a feladatra kötelezett mindenkori kormány számára. (Közbeszólás jobbról: Így van!) Tessenek már végre elhinni, hogy a kormányirányítás alá helyezés utcája a garanciák messzemenő biztosításával és az aggályok törmelékének eltávolításával már nem zsákutca, hanem a szabályosan közlekedőket biztonságosan elvezeti az elérni kívánt célhoz!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 143 1998.09.30. 6:10  1-191

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Kedves nyugdíjas kor- és sorstársaim, akik vagy itt a helyszínen, vagy a rádióban és a televízióban kísérnék húsbavágó, érdeklődő figyelemmel a vitát, ha ez a vita valóban arról szólna, mint amit a cím jelez, és akiket már elöljáróban illő tisztelettel szeretnék megkérni arra, hogy lehetőleg ne értékeljék túl a hülyeségemet, és ne becsüljék alá a politikai érzékemet annak a feltételezésével, hogy annak idején kereszténydemokrataként és korom ellenére többedmagammal öngyilkossági szándékkal csatlakoztunk volna a Fidesz képviselőcsoportjához, mintha a Fidesz csak a fiatalokkal törődne, és esküdt ellensége lenne az öregeknek, mintha a nyugdíjasok számát éppen olyan elszántsággal szeretné csökkenteni, mint volt miniszterelnökünk a filozófusokét, és a nyugdíjasokat legszívesebben piros forgalmi lámpánál terelné át a zebrán.

Tisztelt Országgyűlés! A rádió egyik "Parlamenti ütköző" műsorában egy betelefonáló hallgató azzal vádolt vagy dicsért meg, hogy az ügyvédi múltamból származó foglalkozási ártalomként mindent ki tudok magyarázni. A valóságban azonban nem ki-, hanem megmagyarázni szeretném a dolgokat, persze lehet, hogy rossz módszerrel dolgozom, mert egy indulatokra, félreértésekre hangolt környezetben értelmi érvekkel győzködni hiú vállalkozásnak tűnik. De nem szívesen veszteném el az emberi értelembe vetett hitemet, és megkísérlem a lehetetlent.

Ami tehát a tényeket és az adatokat illeti, nem tartom magam jó matematikusnak, de az alapműveleteket és a számok egymáshoz viszonyított arányát azért némileg csak ismerem. Eddig hallottak már statisztikai adatokat és számokat, és a túlterhelés elkerülése érdekében csupán annyit - ez a szám még nem hangzott -, hogy 1989 és 1998 között a nyugdíjaknak a fogyasztói árakhoz viszonyított reálértéke a folyamatos emelések ellenére 23,9 százalékkal csökkent.

 

(12.50)

 

1995-ben 10 százalékkal volt a legnagyobb, nagyságrendben ezt követi az 1996-os 8,9 százalék. S akkor most bedobódik a bűvös szám, a 19 százalékos emelés igénye, ugyanakkor a reálérték-növekedésről szó sem esik. Óhatatlanul az a hajóskapitányról szóló történet jut az ember eszébe, aki a gépházba bekiabálva kérdezi a főgépésztől, hogy "Mennyi?" Mire a főgépész visszakiabálja, hogy "Harminc!" A párbeszéd folytatása közismert: "Mi harminc?" - "Mi mennyi?"

Visszatérve a bűvös számhoz, illő tisztelettel kérdezem, nem a szocialista, hanem a kritikai realizmus jegyében, hogy mikor tetszik jobban járni: ha a 19 százalékos nyugdíjemelés vonzata egy 19 százalékos infláció, vagy ha egy 13 vagy 14 százalékos nyugdíjemelést egy 11 százalékra csökkent infláció kísér? Nem hiszem, hogy a válasz nagyobb szellemi erőfeszítést igényelne.

Orbán Viktor miniszterelnök úr az expozéban pontos számokat ismertetett a kormány szándékáról, milyen nyugdíjemelést tervez és szándékozik megtenni a kormány. Kétségtelenül ez öt órával ezelőtt hangzott el, de jó lenne, ha a vita végén ezek a számok maradnának meg a tudatban, és nem a vitának az itt eddig felgyűlt salakja.

Béki Gabriella is hivatkozott már Kuncze Gábor frakcióvezető úrra, aki azzal a búcsúüzenettel hagyott itt bennünket, hogy a kormány valójában egy fedett módszerrel dolgozik, mert késlekedik a törvényjavaslatok benyújtásával. Erre önkéntelenül felmerül viszont a kérdés, hogy akkor mire tetszik lődözni. Ha nem tetszik ismerni a fedett cél miatt a valóságos célpontot, akkor mire megy a töltény? Ez csak felesleges tüzelés!

Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíj reálértékét folyamatosan csökkentő kormány azzal a módszerrel dolgozott, mint a vert csapatok a visszavonuláskor. Taposóaknákat helyezett el az elhagyni kényszerült terepen, amit nemzetközi egyezmény szerint az elhelyezőnek kellene felszedni, de ezt a veszélyes feladatot ránkhagyta. Igyekszünk felszedni, de azért nem árt az óvatosság, mert ne becsüljük le az ellenfelet! Lesből kibiztosít néhány aknát, s ügyel arra, hogy a durranás lehetőleg messzire szóljon, hiszen a zaj... - tetszenek érzékelni a médiában: a Fidesz megszegi a választási ígéreteit, becsapja a nyugdíjasokat, és egyéb nagy képzelőerőről tanúskodó rémtörténetek. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból.) Ezek majd abbamaradnak, ha el tetszenek mondani a további rémtörténeteket.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány egyértelműen nyilvánosságra hozta a szándékát. Nyilván türelmet szeretnénk kérni, habár Karinthy szerint a türelem rózsát terem, egyebet nem. Folytatásként hozzátehette volna: a türelmetlenség tövist terem, egyebet nem. De azért jó lenne óvakodni a tövisektől, s jó lenne megvárni, hogy a szándék megvalósítása milyen eredménnyel jár.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 2 1998.10.20. 5:30  1-3

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Talán mindannyian egyetértünk abban, hogy az önkormányzati választásokkal helyi szinten is kialakultak az egyértelmű erőviszonyok, s ezzel lezárult politikai életünk egy szakasza, és megkezdődött az új. Ebben az évben az állampolgárok már másodszor szavazhattak valami mellett és nem valami ellen, és csak ismételt köszönet illeti őket a várakozást meghaladó részvételért.

Most mindenki győzelemről beszél, de a számok kérlelhetetlenek. Az eddigi legnagyobb részvételi arány mellett a kormánykoalíció pártjai a szavazatok 40, míg a Szocialista Párt és az SZDSZ 35 százalékát kapta meg. A számokat persze lehet különböző módon csoportosítani, és szabad legyen újból idéznem Churchillt, aki állítólag csak annak a statisztikai adatnak hitt, amit saját maga hamisított.

Tisztelt Országgyűlés! Az új szakasz nyilván új stílust igényel, és ezért időszerű annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hogyan tovább, az eljövendő esztendőkre hogyan képzeljük el a parlamenti és politikai együttélésünket. A felszólalásom csupán egy tétova kísérlet az együttélés szabályai, a kölcsönös elvárások és a magatartási normák tartalmi elemeinek a meghatározására.

Engedjék meg, hogy udvariasságból a Magyar Szocialista Párttal kezdjem. A magatartás tekintetében az első megfogalmazásuk a "konstruktív" volt, amit később a "felelős" jelző váltott fel, holott a kettő valójában azonos, hiszen aki felelősnek érzi magát, az nyilván egyúttal konstruktív is. Ha ezt nem tekintjük üres retorikai szólamnak, és továbbra is hittel vallják, akkor talán most már - még egy érzelmekre és indulatokra hangolt légkörben is - meg lehetne értetni a tudatosan lázított és félrevezetett nyugdíjas kortársaimmal azt az egyszerű (Felzúdulás az MSZP soraiban.) matematikai tényt - a felhördülést mindig nyugtázom, mert akkor valami valóságtartalma volt annak, amit mondtam (Vancsik Zoltán: Na, persze! - Derültség. - Szórványos taps a kormánypártok soraiból.), tehát azt az egyszerű matematikai tényt -, hogy a tervezett 11 százalékos infláció mellett egy átlagban 14 százalékos nyugdíjemelés (Vancsik Zoltán: Az több mint húsz!) vásárlóerőben többet ér, mint egy olyan 20 százalékos, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben ugyanolyan mértékű inflációt eredményezne, tehát még ott sem lennének, ahol az a bizonyos közmondásbeli mádi honpolgár.

Egyszer valahol már hivatkoztam Németh László Szabó Dezsőről írott tanulmányára, ahol azt kifogásolta, hogy az író a megbírált valóságos személy helyére a saját elképzelésének megfelelő kócbabát állít és azt tépdesi. Tehát nyugodtan tessen lövöldözni, de egyetlen kérésünk, hogy akkor a célpont lehetőleg ne a kócbaba, hanem a valóságos baba legyen.

Eddig hangoztatták a bűnüldözés fontosságát, az eljárás hatékonyságának a növelését. Akkor vajon most miért ellenzik a bűnüldözés szempontjából fontos ügyészség kormányfelügyelet alá helyezését (Bauer Tamás: Mert semmi köze hozzá!), amikor az ugyanilyen tartalmú, de kevesebb garanciát tartalmazó javaslatot még saját maguk készítették el? Lehet riogatni a köztisztviselői kart a személycserékkel, lehet ijesztgetni az állampolgárokat a tekintélyuralom veszélyével, pedig nagyon jól tudják, hogy ez szintén csak a kócbabatépkedés látványos mutatványa, mert egy kormány hatékony és felelős működéséhez elengedhetetlen a megfelelő személyek kiválasztása, az erők koncentrálása, és ez ellen mégsem azoknak kellene tiltakozni, akik 1994-ben egy tarvágással felérő teljes tereptisztítást hajtottak végre. (Zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor a kormánypártoktól elvárható, hogy az ellenzék számára maradéktalanul biztosítsák a működési feltételeket, és ne sértődjenek meg, ha az ellenzék a Házszabályban biztosított lehetőségek kihasználásával ezzel borsot tör az orruk alá. Az indulatok helyett tényeket és érveket tartalmazó kritikákra és észrevételekre valóban oda kell figyelni, azokat soha nem szabad előítéletekkel és merev elutasítással fogadni, és mindig feltételezni kell a jobbító szándékot. Tudomásul kellene venni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy az erőviszonyok konszenzuskényszert teremtettek, a kialakult helyzetben nyitottak vagyunk minden ésszerű megoldás elfogadására, viszont elutasítjuk az elvtelen, a konfliktushelyzetet lebegtető kompromisszumokat.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 65 1998.10.26. 3:20  60-74

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgy

űlés! A magam részéről legszívesebben a Gidai Erzsébet képviselőtársunk által előterjesztett módosító javaslatot támogatnám, amely a könyvek áfáját 0 százalékra kívánná csökkenteni, viszont figyelembe kell venni a költségvetés teherbíró képességét, ugyanis ez a könyvkiadók adatai szerint 20 milliárd adóalap lenne, tehát 2 milliárd 400 millió forint lenne az adócsökkenés. Ezért terjesztettük be Sasvári Szilárd képviselőtársammal, hogy csak az általános iskolai és középfokú oktatás tankönyvei kerüljenek át a 12 százalékos áfakulcsból a 0 százalékba, így az éves könyvforgalom adatait figyelembe véve 6 milliárd forint lenne az adóalap, tehát csak 720 millió forint lenne az adócsökkenés.

Ami viszont az EU elvi állásfoglalását illeti, az EU Bizottságnak az áfa összehangolására vonatkozó elvi állásfoglalása szerint a könyveket a 0 százalékos adótételű termékek, illetve szolgáltatások listájára kell felvenni. Tehát ha mi a harmonizáció irányába megyünk, akkor ezt a harmonizációt kellene figyelembe venni. Viszont az állami bevételt, a kulturális szférára kötelezően ráfordítandó állami bevételt azzal lehetne mégis egyensúlyba hozni, hogy ezt kulturális járulékkal terhelném meg.

Csak összehasonlító adatként: az európai uniós országokban, Angliában, Norvégiában, Írországban 0 százalék az áfa. Azt már csak érdekességként mondom, hogy Ghánában és Ugandában is 0 százalékos az áfa... (Varga Mihály: Nincs könyv!) - de az 0 százalékos! Egyébként azt mondja az államtitkár úr, hogy nincs könyv; hát Magyarországon, amióta az áfát bevezették, azóta a kimutatások szerint a könyvkiadás példányszáma évente 10 millióval csökkent, ugyanakkor a könyvek átlagára megnégyszereződött, az 1992. évi 297 forintról 1998 első félévére 1158 forintra növekedett.

Ugyanakkor nem vitás, hogy a könyvek fogyasztói ára Magyarországon még ma sem éri el a nyugat-európai átlag 40 százalékát, viszont az azonos kategóriában dolgozó magyar könyvvásárlók jövedelme a nyugati pályatársak 10 százalékát ha megközelíti. Tehát az áfa ilyen hatással volt a könyvkiadásra.

(18.20)

 

Ami pedig a szomszédos országokat illeti, azért figyelni kellene arra, hogy Romániában, Lengyelországban, Oroszországban is 0 százalékos az áfakulcs. Örömmel tapasztaltam, hogy a gazdasági és a költségvetési bizottság a Sasvári Szilárd képviselőtársam által benyújtott módosító javaslatot támogatta. Bízom benne, hogy ez megjelenik majd a kormány által támogatott javaslatok között is, és legalább az általános és középfokú oktatás célját szolgáló tankönyvek kikerülnek a 12 százalékos áfakulcs alól.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 211 1998.11.04. 1:50  210-214

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A zenei kultúránk hírnevét öregbítő művészeti együttesek közül most csak az 1943-ban Dohnányi Ernő kezdeményezésére alakult Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara jövőjével kapcsolatban szeretnék megfogalmazni egy S. O. S. jelzéssel felérő kérdést.

 

(16.10)

 

A zenekar nagy sikerű szereplője a hazai hangversenyéletnek, és eddig négy kontinens 45 országában növelte a magyar zenekultúra jó hírnevét. Vaskos kötetet tennének ki a zenekar kiváló hangzását és élményt nyújtó művészi teljesítményét méltató bel- és külföldi kritikák. Hosszú lenne felsorolni Dohnányi Ernőtől kezdve Vásáry Tamásig a vezető karmesterek és Klemperertől Abbadóig a világhírű külföldi vendégkarmesterek nevét. A zenekarnak jövőre egy tizenöt fellépésre szóló, rangos angliai és egyhónapos dél-amerikai meghívása van, de kétséges, hogy vajon megéri-e az indulás felemelő pillanatát.

Kérdésem tehát az, hogy a kormány szándéka a holttá nyilvánításra vagy az életben tartásra irányul-e. S az utóbbi esetben hajlandó-e biztosítani a médiatörvény 75. §-ának rendelkezésére, s az Országgyűlés 93/1997-es határozatára figyelemmel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa számára az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges állami támogatást?

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 2 1998.11.10. 5:00  1-5

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Sokan legyintve azt mondják majd, hogy a Nemzeti Színház ügye egy lerágott csont. Hitem szerint azonban ezen a csonton maradt még hús egy makacs színházlátogatónak, aki nem azzal büszkélkedik, hogy látta Lenint, hanem inkább azzal, hogy látta Bajor Gizit és Somlay Artúrt a Karenina Annában, aki élményként megélte a Nemzetiben Németh Antal rendezéseit, vagy a "kis Madách"-ban Várkonyi Zoltán Moliere-sorozatát. És ha a vígszínházi csatáról írhattak egy szörnyen unalmas könyvet, akkor hadd érezzem magam feljogosítva arra, hogy a nemzeti színházi csatáról egy békés hadijelentést mondjak el, hátha a reménytelenség ellenére mégis sikerül elérni egy átmeneti tűzszünetet.

Abban talán mindannyian egyetérthetünk, hogy Shakespeare értett valamit a színházhoz, s ezért írhatta le, hogy "színház az egész világ, és színház benne minden férfi és nő". (Csige József: Színész!) Harmatos naivitásában persze nem gondolhatta, hogy a XX. században a színésszé vált férfiak és nők majd politikusok lesznek, akik nem Szophoklész vagy Moliere veretes mondatait citálják a művészet templomában, hanem a csúszós politikai arénában szellemességbe csomagolt durvaságokat és féligazságokat vagdosnak majd egymás és a nézők fejéhez. Haditechnikai járatlansága miatt arra sem gondolhatott, hogy a színház rejtett taposóaknává válhat, amelynek a kulturális töltete - lesz-e Nemzeti Színház - még egyszerűen hatástalanítható, hiszen lesz, viszont a politikai gyújtású költségvetési töltete folyamatosan robbantgatható, és a repeszek súlyos sérüléseket okozhatnak.

Shakespeare azonban nemcsak értette a szakmát, hanem bölcs is volt. Megelégedett azzal, hogy színház az egész világ, és soha nem mondott olyat, hogy a színház körül forog az egész világ. Ennek a felismerésnek a hiánya eredményezi ebben a lilagőzös vitában a súlyos aránytévesztéseket, és ezért hangozhatnak el hamisítások és féligazságok. Látványos nyilatkozatként lehet olyat mondani, hogy miért sír ez a kormány, amikor csak úgy lazán odadob 20 milliárdot a millenniumi rendezvényekre, mintha az egész ezeréves magyar történelem és annak méltó megünneplése Szent Istvánostól, Mátyásostól, szabadságharcosostól együtt azonos értékű lenne a Nemzeti Színházzal. Mindenki nagyon jól tudja, hogy a több száz milliárdos terhet örökölt költségvetés az eredeti szándéktól eltérően kevesebbet tud költeni a kultúrára, mégsem láttam krokodilkönnyeket hullani azért, hogy a Széchenyi Könyvtár esetleg nem tud könyvet vagy a Szépművészeti Múzeum műtárgyat beszerezni, hogy a magyar zenekultúra hírnevét öregbítő zenekarok napi csatákat folytatnak az életben maradásért.

A mélyvízben lehet kopoltyúzni azon, hogy az egyik helyszín 15,7, a másik 15,2 milliárd forint. De a történetnek nemcsak erről, hanem az egész nemzeti kulturális örökségről és az arányokról kellene szólnia. Miért csak a helyszínről és a költségekről vitáznak? Hiszen még egy svábhegyi helyszínnek is lennének támogatói! És bolond ember az, aki valamire többet költ az indokoltnál és a szükségesnél!

A görögök a színházat nem hiába nevezték templomnak, ahol Thalia papjai és papnői áldoznak. A Nemzeti Színház vitathatatlanul a kulturális örökség szerves része. Több mint egy színház, több mint egy épület: egy templom, egy alkotóműhely, egy elkötelezett, tehetséges társulat, amely védi és őrzi a magyar nyelvet, a nemzeti és a világirodalom drámai hagyományait, amely ízlést fejleszt és nem kiszolgál, és amely nemcsak őrzi, hanem gyarapítja is az örökséget.

Éppen ezért, kedves képviselőtársaim, ne exponáljuk túl a képet, mert még fényt kap. Maradjunk annál, hogy színház ugyan az egész világ, de ne akarjunk abban sem Othellók vagy Jágók, sem Bánkok vagy Biberachok lenni. Legyen végre tűzszünet, a szakmai kérdéseket bízzuk a szakmára, és higgyünk abban, hogy időben áll majd a Nemzeti Színház, időben áll majd az épület és felgördül a függöny.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 128 1998.11.16. 23:30  119-173

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Országgyűlés! Egy pohár vízben lezajlott vihar csak akkor okozhat nyolc napon belül vagy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket, ha valaki a vihar mellé ráadásul még akarattal összeroppantja ezt az üvegpoharat, és utána szándékosan szétszórja az üvegcserepeket, hogy más is beletenyerelhessen. Az ítélőtáblák körüli vihar - elnézést a szentségtörő mondatért - valójában csupán egy pohár vizet kavar fel, viszont egyesek elszántan roppantgatják a poharat, és szórják szét az üvegcserepeket. Pedig a tényállás egyszerű, a kiváltó okok áttekinthetőek, és egy kissé színpadi jelleget öltenek a vihart kísérő mesterséges mennydörgések és villámlások.

A történet valójában a konszenzusos döntéshozatalra felépített alkotmány-előkészítő bizottságban kezdődött, ahol a szabályozási elvekbe nem sikerült beépíteni a vadhajtásai miatt az általános európai gyakorlattól és a magyar közjogi hagyományoktól jelentősen eltérő igazságügyi reform alkotmányba kívánkozó rendelkezéseit. A sikertelenség azonban csak növelte a harci elszántságot, és ami nem sikerült ott, azt a kétharmados többség birtokában erőből átverték az Országgyűlésen, hiszen akkor az erő fitogtatása még dicsőségnek számított, nem úgy, mint most, amikor egy kisebb arányú, többségi akarat érvényesítése is már hatalmi tébolynak minősül. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiból. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Bravó!)

Tisztelt Országgyűlés! Most ne beszéljünk az igazságügyi reformról! Ebben a vitában erre nincs kereseti kérelem, most csupán az ítélőtáblák léte körül zajlik a csata, ami azért is érdekes, mert ez a reform olyan pontja, amelyben szinte teljes volt az egyetértés. Az ítélőtáblák létrehozásának szükségességét a jelenlegi kormánypártok sem vitatták - minden ellenkező híresztelés dacára, ehhez elég a jegyzőkönyveket megnézni -, mert ez megfelelt a magyar közjogi hagyományoknak, és áttekinthetővé, szellősebbé teszi a bírósági fórumrendszert. A vita kizárólag arra korlátozódott, hogy az ítélőtáblák mikor és hol kezdjék meg működésüket.

A vitában annak idején igyekeztünk felhívni a figyelmet arra, hogy okos ember nem épít a negyedik emeletre egy újabb emeletet, amikor a harmadik emeleten még beázik a tető, és az épület szigetelése is hiányos. Tényekkel igyekeztünk igazolni a gyors indulás személyi és tárgyi feltételeinek hiányát, és feltártuk egy meggondolatlan döntés várható, kedvezőtlen hatásait. Az igazságügyi reform lázálmának megkoronázására törekvő akkori elszánt kormánynál azonban az érvek süket fülekre találtak, és lazán átverték az Országgyűlésen az 1997. évi LXIX. törvényt is, amely szerint 1999. január 1-jén Budapesten, Szegeden és Pécsett, 2003. január 1-jén pedig Debrecenben és Győrben kezdi meg működését az ítélőtábla. (Dr. Hack Péter: Legkésőbb!) - Legkésőbb, így van.

Amitől féltünk, bekövetkezett, mert elmaradtak az igazságügyi reform ígért áldásai; sem a korábban megszületett eljárási törvények, sem az új szervezeti törvény nem eredményezett semmiféle érzékelhető javulást az igazságszolgáltatás működésében. A pertartam változatlan maradt, és az ügyhátralék növekedett. A jogkereső állampolgárok mindezért természetesen kit tennének felelőssé? A kormányt - hiszen egy normális állampolgárnak is bajos megmagyarázni, mert nem hajlandó elhinni, hogy a kormánynak semmi köze az igazságszolgáltatáshoz. Az előző kormány a bírói hatalmi ágat korlátlanná tette, a bíróságok igazgatásának központi feladatait a világon egyedülálló összetételű Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el, az OIT elnöke nem interpellálható, csupán évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igazgatási tevékenységéről. Az Igazságügyi Minisztériumnak, tisztelt Országgyűlés, már önálló épülete sincs, társbérletbe kényszerült, és intézményi vonatkozásban legfeljebb a büntetés-végrehajtást felügyeli.

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács létrejöttével tehát a bírói hatalom önigazgatási jellegűvé vált, viszont a kormány változatlanul felelős a törvények végrehajtásáért, és ha nincsenek is külső igazgatási jogosítványai a hatékony igazságszolgáltatás érvényesítésére, mégis felelős az igazságszolgáltatás működőképességének biztosításáért. A felelősség érvényesítésének két közvetett eszközével rendelkezik csupán: a jogalkotással és a költségvetési támogatással.

A három ítélőtábla működésének legkésőbb 1999 januári megkezdéséből származható joghátrányok elhárítása érdekében a kormány lépéskényszerbe került, és még időben benyújtotta az ítélőtáblák működésének elhalasztását is tartalmazó törvényjavaslatot és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot.

 

 

(20.40)

 

A benyújtott törvényjavaslattal és országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban valójában már az országgyűlési vita megkezdése előtt a sajtóban, a médiumokban elhangzott minden érv. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács is megfogalmazta részletes véleményét, és most itt sok újat nem fogunk hallani, és töredelmesen bevallom itt, az Országgyűlés színe előtt, hogy én is ismétlésekre fogok kényszerülni.

Nézzük először a hatályon kívül helyezni kért törvény fenntartása mellett elhangzott és majd most is elhangzó és részben ma már elhangzott érveket!

Az első érv, hogy az ítélőtáblák működésével felgyorsul az ítélkezés, és csökken az ügyhátralék. Bátorkodtam leírni, hogy amióta Einstein megajándékozott minket a relativitás elméletével, azóta az ilyen állítással kapcsolatban okszerűen felmerül a kérdés, hogy vajon mihez képest gyorsítja fel. Ahhoz képest valóban igen, hogy a Legfelsőbb Bíróság azonnal - muszáj vagyok ezt a szót használni - lepasszolja a nála kitűzetlenül és letárgyalatlanul felgyűlt fellebbezési ügyeket az ítélőtábláknak, ahol azok termékeny talajra hullanak, hiszen még nincsenek, nem is lehetnek ügyeik, tehát a megkapott ügyeket azonnal tárgyalhatják. De vajon hová tudják lepasszolni az ügyhátralékokat a megyei bíróságok, a fővárosi bíróság vagy a helyi bíróságok? Holott az állampolgárokat az ügyek itteni elhúzódása érdekli, mert jogvitás ügyeik döntő többsége jogerős ítélettel a fővárosi, illetve a megyei bíróságon befejeződik másodfokon.

A helyzet érzékeltetésére csupán néhány adat, hiszen Solt elnök úrral ugyanabból az adattárból dolgozunk: kiadta az Igazságügyi Minisztérium Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala, akkor nyilván hiteles kiadvány. 1997. év végén polgári perekben a helyi bíróságokon 195 957 érkezéssel és 195 837 befejezéssel szemben 111 998 volt a folyamatban maradt ügyek száma, és ebből 24 167 az egy éven túli pertartam. A gazdasági perekben sem jobb a helyzet, mert az év végére 16 118 ügy maradt folyamatban. Munkaügyi perekben 5183, míg büntetőügyekben 54 115 maradt befejezetlen. A megyei bíróságoknál sem rózsásabb a helyzet, mert a fellebbezett polgári pereknél 7634, míg elsőfokú ügyekben 1663 maradt befejezetlen.

A felsorolt adatokkal kapcsolatban azért szeretném megjegyezni, hogy a hátralékért igazságtalan dolog lenne a helyi és a megyei bíróságokat felelőssé tenni, hiszen az adatok igazolják, hogy az érkezési és a befejezési számok szinte azonosak. Tehát egyáltalán nem dolgoznak rosszul, csak az elmúlt esztendők rájuk nehezedő hátralékával nem tudnak mit kezdeni. A tárgyilagosság érdekében említsük meg azt is, hogy a jogviták elhúzódása nem speciálisan magyar, hanem európai jelenség. A pertartam tekintetében egy nemzetközi összehasonlításban sem állnánk rosszul. És ne higgyen senki abban, hogy egy jogszabályi rendelkezés önmagában felgyorsíthatja az igazságszolgáltatást! Az már csak a kérdést lezáró megjegyzés, hogy az ítélőtáblák működésének megkezdése egyáltalán nem érinti a helyi és megyei bíróságokon felhalmozott ügyhátralékot, tehát üres beszéd az ítélkezés felgyorsulására történő hivatkozás.

A másik érv, hogy a működés azonnali megkezdéséhez maradéktalanul biztosítottak a személyi és a tárgyi feltételek. A személyes feltételek kétségtelenül könnyen biztosíthatók az elnökök, elnökhelyettesek, kollégiumvezetők és a bírák kinevezésével. A baj csak az az itt már többször említett ok, hogy a bírák több mint 90 százalékát az ítélőtáblák, a fővárosi és a megyei bíróságoktól szívják el, és az ördögi kör azzal zárul, hogy ezek a bíróságok követik a jó példát, és ők a helyi bíróságoktól szívják el a jól képzett bírákat. Tehát éppen az állampolgárok ügyeivel közvetlenül foglalkozó bíróságok gyengülnek el és szenvednek el egy kivédhetetlennek tűnő vérveszteséget. A tárgyi feltételek vonatkozásában már szinte kacsalábon forgó kastélyokról szól a történet, a valóság azonban más képet mutat. A három ítélőtábla működésének 1999. január 1-jei kezdése mellett visszatérően elhangzó érvek tehát megalapozatlanok és könnyen cáfolhatóak.

Tisztelt Országgyűlés! Most vegyük sorra a benyújtott javaslatokkal szemben alkotmányossági érvekkel fűszerezett és görögtűzzel kísért támadásokat! A leginkább hangsúlyozott alkotmányossági aggály, hogy a törvényjavaslat - szó szerint idézek -: "meghiúsítja az alkotmánynak és a bírósági szervezeti és igazgatási törvénynek megfelelő bírósági szervezet kialakítását, és ezáltal súlyosan sérti a jogállamiságot". Ezzel kapcsolatban hivatkozás történik az Alkotmánybíróság több, a jogállam értelmezésével és a jogbiztonsággal foglalkozó határozatára.

Tisztelt Országgyűlés! Egy intézmény kialakítása, valamint az intézmény működési helyének és kezdési időpontjának meghatározása azonban két különböző dolog. Ezt az álláspontot igazolja önmagában az a tény, hogy az ítélőtáblákat új bírósági szintként és alkotmányos intézményként a kétharmados többséget igénylő alkotmánymódosítás és az új bírósági szervezeti törvény hozta létre. Ugyanakkor a hol és mikor kérdésének eldöntését ennek a törvénynek a 22. §-a egy egyszerű többséget igénylő külön törvényre bízta, vagyis a két dolgot egyértelműen elválasztotta és elkülönítette egymástól. Ebből értelemszerűen következik, hogy a két dolog közül egyedül az ítélőtáblák létezése minősül alkotmányjogi kérdésnek, a hely és a működés megkezdésének időpontja azonban már nem alkotmányjogi, hanem pusztán technikai kérdés. Erre az utóbbi kérdésre nyilvánvalóan csak a feltételek körültekintő vizsgálata és a vizsgálat során szerzett adatok birtokában adható megnyugtató válasz.

A benyújtott törvényjavaslat egyáltalán nem érinti és nem kérdőjelezi meg az ítélőtáblák létezését, nem akarja, de nem is tudná megváltoztatni az alkotmányt és a bírósági szervezeti törvényt, csupán a helyekre és a kezdési időpontra vonatkozó egyszerű többségű törvényt kívánja hatályon kívül helyezni. Ugyanakkor az országgyűlési határozati javaslat szerint a kormány köteles elvégezni az ítélőtáblák felállításakor elmulasztott vizsgálatot, és a vizsgálat eredményeként 1999. június 30-áig benyújtani a törvényjavaslatot.

A kormány tehát a benyújtott törvényjavaslattal az ítélőtáblákat nem űzi ki az alkotmányból az örök vadászmezőkre, nem fejezi le őket, sőt ellenkezőleg, szűk, 6 hónapos határidőn belül csak azt kívánja tisztázni, hogy hol és mikor kezdhetik meg a törvényalkotási célnak megfelelő hatékony működéseket. Kérdezem, hogy akkor vajon hol van itt az alkotmánysértés. Vajon az esetleges alkotmányossági panasz elbírálása során az Alkotmánybíróság feladata annak a technikai kérdésnek a tisztázása, hogy a létükben nem vitatott ítélőtáblák működéséhez megvannak vagy nincsenek meg a szükséges feltételek? Ez nem alkotmányossági kérdés!

Az alkotmányjogi vitához adalékul szolgál, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosának intézményét az 1989-es alkotmánymódosítás hozta létre, és senki sem fordult az Alkotmánybírósághoz azért, mert az országgyűlési biztosok csak az évek múlva elfogadott 1993-as törvény alapján kezdték meg működésüket, mert a szükséges feltételek csak akkor álltak rendelkezésre.

 

(20.50)

 

A vitában nem lenne szabad megfeledkezni arról sem, hogy 1999. január 1-jei kezdés esetén az ítélőtáblák egy éven keresztül csak bicegve, féloldalasan működhetnének, hiszen az új büntetőeljárási törvény 2000. január 1-jén lép hatályba, és büntetőügyekben csak ettől az időponttól kezdve ítélkezhetnének.

Végül arra a kérdésre is választ kellene adni, hogy nem jelent-e az ország második városa, Debrecen vagy Győr tekintetében alkotmányjogilag megengedhetetlen hátrányos megkülönböztetést a hatályon kívül helyezni kért törvénynek az a rendelkezése, hogy ebben a két városban csak 2003-ban kezdene működni az ítélőtábla. (Dr. Avarkeszi Dezső: 2003-ig! Legkésőbb! - Bauer Tamás: És Miskolccal mi lesz?) - Legkésőbb. Mindig elfelejtem a legkésőbbet, pedig a módosító javaslatomban is legkésőbb szerepel.

Az ítélőtáblák az igazságszolgáltatás vonatkozásában nem lehetnek édes- és mostohagyerekek, és ha öt ítélőtábláról szól a történet és a végleges döntés, akkor azoknak azonos időpontokban kell indulniuk. Ez némi magyarázatot ad, mert mindig ellenérvként történik hivatkozás, hogy két fideszes képviselő benyújtott egy módosító javaslatot. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Három!) - Három. Megpróbáltam feloldani ezt a negatív diszkriminatív megkülönböztetést.

A másik megfogalmazott aggály, hogy a törvényjavaslat a közjogban is elkövethető, joggal való visszaélést valósít meg, mert a halasztást csak olyan megalapozott indokkal lehet alátámasztani, amely vitathatatlanná teszi az intézkedés szükségességét, azt, hogy arra a jogbiztonság érdekében és azzal arányos időtartamban kerül sor. Joggal való visszaélést azonban ténylegesen egy nem kellő körültekintéssel megalkotott és várhatóan hátrányos jogkövetkezményekkel járó jogszabályhoz történő merev ragaszkodás valósítana meg. A kormány nem visszaél, hanem felelőssége tudatában és a jogkereső állampolgárok érdekében él azzal a közvetett eszközként még megmaradt jogával, hogy tisztázza az ítélőtáblák működésének előfeltételeit, és az erre meghatározott hat hónapos határidő nem jelent aránytalanságot. A kormány ezen túlmenően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jogosítványainak tiszteletben tartása mellett, az igazságszolgáltatás gyorsítása céljából messzemenően biztosítja a költségvetési keretet, viszont a szándéka a helyi bíróságok erősítésére irányulna.

Tisztelt Országgyűlés! Hangzatos érvként mindig elhangzik, hogy tíz év munkája dől most itt romokba. Tisztelettel rámutatnék arra, hogy az igazságszolgáltatási reform vadhajtásai egy 1991-ben 231 igen, 1 nem és 19 tartózkodás mellett - pedig az akkori kormánynak nem volt kétharmados többsége - elfogadott bírósági szervezeti törvényt döntöttek romokba akkor, amikor az építkezést felülről kezdte meg, és nem alulról, hanem mintegy vályogfalra óhajtott építeni egy betonépületet! Ez az, amit kifogásoltunk, és nem az ítélőtáblák későbbi szerves beépítését az igazságügyi reformba.

Tisztelt Országgyűlés! A háborgó kedélyek megnyugtatása érdekében már az általános vitában szeretném megemlíteni, hogy a kezdési időpont tekintetében emlegetett határozatlanság és lebegtetés aggályának eloszlatása érdekében a képviselőcsoport támogatásával úgy a törvényjavaslathoz, mint az országgyűlési határozati javaslathoz módosító indítványt nyújtottam be, amely törvényi szintre emeli a törvényjavaslat benyújtási kötelezettségét, és behatárolja a legkésőbbi kezdési időpontot. Kedvezőtlen tapasztalataim ellenére is bízom abban, hogy az alkotmányos intézmény létét veszélyeztető ellenérv kioltását célzó módosító javaslat az önmagát konstruktívnak és felelősnek nevező ellenzék népes táborában is támogatásra talál.

A befejezéshez közeledve, a hitelesség és a belém idegződött tárgyilagosság érdekében egy mondat arról, amit a megalapozottság látszatával lehetne az előterjesztő szemére hányni, hogy ugyan még időben, de késedelemmel nyújtotta be a jogkereső állampolgárok érdekét szolgáló törvényjavaslatot.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a késedelem menthető, hiszen a hivatalban lévő kormányra számtalan súlyos feladat hárult. Több száz milliárdos terhet örökölt, amint kiderült, többek között meg kellett akadályoznia a közpénzek elfolyását, rendeznie kellett a Postabank, a tb-önkormányzatok ügyét, és ez (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) még időben előterjesztett törvényjavaslatként maradt a feladatok között.

Tisztelt Országgyűlés! Jó lenne tudomásul venni már, hogy a háború értelmetlen, nincs kiváltó oka! Az ítélőtáblákat senki sem bántja, Páris almája elgurult, a háborúnak nincs tétje, és nincs szükség sebesültekre. A bíróságok iránti változatlan és őszinte nagyrabecsülésem jegyében szeretném remélni, hogy az Országgyűlés elfogadja a törvényjavaslatot és a határozati javaslatot, és az ekként rendelkezésre álló méltányos határidőben a szorgos munkások az épületen befejezik végre a szigetelést, megszüntetik a tetőbeázásokat, és a feltételek teljesítése után a lakók nyugodtan beköltözhetnek majd a szabaddá vált harmadik emeletre, és végre zavartalanul működhet majd az igazságszolgáltatás négyszintű szervezete.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 132 1998.11.16. 1:00  119-173

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Egy tudat áttörése kétségtelenül nehéz feladat (Derültség az MSZP padsoraiban.); nem tudom, miért nem hatolt át Bauer képviselő úr tudatán. Körülbelül ötször mondtam el, hogy az ítélőtáblák mint alkotmányos intézmények létét senki sem kifogásolja. Bauer képviselő úr a régi vitákban is részt vett ugyanilyen szorgalommal, mint ahogy most, és láthatta, hogy az ítélőtáblák létét senki sem vitatta, még az igazságügyi reform során sem, csak a hol és a mikor kérdésében volt vita.

Többször rámutattam arra - én soha nem szoktam vitába szállni Bauer képviselő úrral közgazdasági kérdésekben, mert azok ellen be vagyok oltva, nyilván a jogi kérdések vonatkozásában nem áll ugyan fenn hasonló helyzet Bauer képviselő úrnál -, azért a jogi disztinkció vonatkozásában engedje már meg, hogy egy az intézmény létét és működésének megkezdését - elég az ombudsmanokra vagy bármelyik más intézményre utalni - külön törvényben is meg lehessen állapítani.

 

 

(21.00)

 

Felállítok egy intézményt, és külön törvényben rendelkezem arról, mikor és hol kezdi meg a működését - ez nem olyan csodabogár! Ennyit kívántam csak válaszolni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 148 1998.11.16. 1:50  119-173

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Legalább a leszálló éjszaka megörvendezteti az embert azzal, hogy Hack képviselő úr felszólalása után szakmai érvekkel lehet vitázni.

Képviselő úr, azt hiszem, egyetért azzal, azért nem rendíthette meg önt sem a fordított építkezésnek az a lihegése, ami az igazságügyi reformot jellemezte. Mert az első mozdulat az volt, hogy nyissz, elvágni azt a vékony szálát, ami egy államgépezeti rendszerben az Alkotmánybíróság által és az Európa Tanács ajánlása által is alkotmányosnak minősített igazgatási szálat jelentette. Tehát mindenről gondolkoztunk, csak arról nem, hogy a jogkereső közönség a jogvitájának a gyors elintézését mikor kaphatja meg. Tehát nem alulról kezdte az építkezést, mert aki felül kezd, az homokra épít. Alul kell kezdeni egy igazságügyi reform építkezését. Megmondtam, hogy ezt eljárási szabályokkal nem lehet eldönteni, ez kétségtelen, de meg kell kísérelni először azt az alapot létrehozni, ahol a működés meglehet és valóban az állampolgárok érdekeit szolgálja.

Ami pedig a kétségek eloszlatását illeti, ugyancsak említettem, hogy a benyújtott módosító javaslat határidőt tartalmaz, nem titkos a határidő, hiszen be van nyújtva a módosító javaslat: 2003-ban egyidejűleg mind az öt ítélőtábla... Legkésőbb - mindig elfelejtem ezt a szót - 2003-ban, mert ez egy méltányos megoldás. Addig valóban alul is megerősödnek és megszilárdulnak annyira az alapok, hogy az ítélőtábla nem fog ráborulni az állampolgárokra. Senki nem kifogásolja az ítélőtáblákat, nem tudom, miért kell nyolcszor vagy tízszer elmondani. Tudom, hogy ismétlés a tudás anyja, de nem kell nyolcszor ismételni valamit.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 164 1998.11.16. 0:10  119-173

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Csak egy rövid viszontkérdés. Az nem zavarta Bauer képviselő urat, hogy a debreceni és a győri ítélőtáblát a korábbi kormány 2003-ra halasztotta? Tehát öt évnél tovább. Ez ugyanaz a kérdés. (Dr. Hack Péter: Nem, nem. - Zaj.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 168 1998.11.16. 1:20  119-173

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az elnök úr figyelmét elkerülte egy mondatom. Ugyanis azt mondtam a felszólalásban, hogy ebben a vitában már előre mindent elmondtak, én sem fogok újat mondani, csak ismétlem önmagamat. Ebben a teremben ketten vagyunk olyan szerencsések, akik egymás fél mondatait bármikor folytatni tudjuk. Én is folytatni tudtam volna az elnök úr bármelyik érvét, és viszont, az elnök úr is folytatni tudta volna bármelyik érvemet.

Ami pedig ezt a bizonyos kormányfelelősséget illeti, nem jól tetszenek érteni! Úgy szól a határozati javaslat, hogy 6 hónapon belül köteles a kormány beterjeszteni a hatályon kívül helyezett törvény helyébe lépő új javaslatot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a legfőbb ügyész bevonásával együtt folytatott vizsgálat eredményeként. A törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslat ezt emeli törvényi szintre, tehát köteles a kormány benyújtani a törvényjavaslatot, és ebben az 1999. június 30. napjáig benyújtandó törvényjavaslatban szerepel legkésőbbi időpontig az öt ítélőtábla egyszerre, egy időben, legkésőbb 2003. január 1-jén történő megkezdése. Így zárt a logikai kör. Miért emelünk ki belőle egy-egy forgácsot, és utána azt mondjuk, hogy az egész fát látom?! Az egész fát tessenek nézni, ez logikai sorrendben így áll össze!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 22 1998.11.17. 1:20  21-23

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én nem szeretném, ha indokolatlan kötözködésnek tekintenék, de a frakcióvezető-helyettesek napirend előtti felszólalási jogával kapcsolatban szeretném felhívni a házvezetés figyelmét egy olyan házszabályi rendelkezés betartására, amely kifejezetten a jelenlegi ellenzék kívánságára került be a Házszabályba, még akkor is, ha ezt ma mindenki illogikusnak tartja.

Én őszintén szólva nagyon örülök, hogy a Szocialista Párt ilyen komoly létszámmal vesz részt a plenáris üléseken (Francz Rezső: Nézz hátra!), és az örömömet az sem lohasztja le, hogy a jelenlét ellenére időnként tartanak attól, hogy esetleg a nyomógombok ráznak, ezért a döntő lélektani pillanatban nem nyomják meg őket. A létszámot azonban nem lehet azzal növelni, hogy a frakcióvezető-helyettes úr napirend előtti felszólalása alkalmával a frakcióvezető úr is mellette ül, ezzel ékes tanújelét adva annak, hogy egyáltalán nincs akadályozva a felszólalásban.

Én tudom, hogy a frakciójuktól egy kicsit távol áll a MIÉP-frakció, de azért abban lehetne követni a példát, hogy amikor Szabó Lukács frakcióvezető-helyettes úr szólásra emelkedett, Csurka István frakcióvezető-helyettes úr azonnal... (Dr. Latorcai János: Frakcióvezető! - Derültség a MIÉP padsoraiból.), illetve frakcióvezető úr azonnal távozott, pedig nyilván kíváncsi lett volna Szabó Lukács felszólalására.

Tehát addig, amíg így szól a Házszabály, igyekezzünk legalább betartani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 211 1998.11.17. 1:20  210-214

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az adott ügyben az Egri Városi Bíróság kérte az Országgyűlés állásfoglalását a Szinyei András ellen bűnsegédként elkövetett törzstőkecsorbítás bűntettének ügyében.

A mentelmi bizottság az 1998. november 11-ei ülésén Szinyei András képviselő urat meghallgatta, aki előadta, hogy tényállási elem hiányában sem követhette volna el a vád tárgyává tett bűncselekményt, mivel annak tényállási eleme, hogy a kft. vezető tisztségviselőjének kell lennie, és az adott időpontban nem volt a kft. vezető tisztségviselője.

A mentelmi bizottság azonban ennek a kérdésnek az elbírálására nem jogosult. Képviselőtársunk kifejezetten kérte mentelmi jogának felfüggesztését. Egyébként a mentelmi bizottság következetes gyakorlata szerint a közvádas ügyekben a mentelmi bizottság minden esetben indítványozza a mentelmi jognak a felfüggesztését, mivel a képviselő érdeke és az Országgyűlés tekintélye ilyen esetben a mentelmi jog felfüggesztését indokolja.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 4 1998.11.24. 5:20  3-5

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Egy hete lezajlottak ugyan az évfordulós ünnepségek, de a késedelmünk még menthető. Ugyanis nemcsak bűn, hanem egyenesen hiba lenne, ha az ország Házában nem emlékeznénk meg egy jelentős történelmi eseményről: Buda és Pest egyesítésének 125. évfordulójáról. Annál inkább, mert maga a gondolat is az ország Házában hangzott el első ízben.

 

(8.40)

 

1848. április 8-án, az utolsó rendi országgyűlésen Házmán Ferenc, Buda város követe vetette fel a Duna két partján fekvő testvérváros egyesítésének ötletét. A két város egyesítéséért buzgólkodó Széchenyi már egy 1829-ben írott levelében Pestet és Budát Magyarország szívének nevezte, és a két várost Honderű néven akarta összeházasítani, de erről Eötvös tréfásan azzal beszélte le, hogy a franciák ezt "honte des rues"-nek, az utcák szégyenének értenék.

Kossuth Lajos az 1840-es évek elején már Budapestért küzdött - mint a nemzet fővárosáért. 1849. június 24-én a forradalmi magyar kormány elrendelte Pest, Buda és Óbuda egyesítését, de Világos megakadályozta a szép tervet. A kiegyezés után az elgondolás megvalósítása is törvényhozási aktussal kezdődött, az 1872. évi XXXVI. törvénycikkel, amely a fővárosi törvényhatóság megalakításáról rendelkezett. Az eredeti jogalkotói szándék abban állt, hogy a méltóságát visszanyert ország olyan közigazgatási központot nyerjen, amely Magyarország művelődésének és az ország államiságának a jelképe is egyben.

Most valójában arról kellene beszélnem, hogy az egyesítést követően a főváros milyen robbanásszerű fejlődésnek indult. Sorolnom kellene a sok-sok épületet, említenem kellene, hogy az 1877-es, 270 ezres lakossági létszám húszévente megduplázódott, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa milyen - ma így mondanánk: infrastrukturális - beruházásokat végzett. De én ebben az ünnepi köszöntőben a tények száraz felsorolása helyett formabontó módon inkább érzelmi oldalról, a kialakult főváros lelkét és hangulatát szeretném megidézni.

Egy országra, egy népre jellemző, hol választja ki a fővárosát. Milánó vagy Torino nyilván gazdagabb és pezsgőbb város, mégis Róma, az örök város Olaszország fővárosa. A német képviselők ugyan nehezen szánták rá magukat a kedves Rajna-parti város, Bonn elhagyására, de mégis megszavazták, hogy vissza, Berlinbe, mert ez a németség igazi fővárosa.

Fülöp király is izgatottan szemlélte az Escorialból álmai fővárosa, Madrid építését. A mi fővárosunkat még a kelták alapították a Krisztus születése előtti évszázadban, és Ak-inknek nevezték, ami bő vizet jelent. A római időkben Aquincum Pannónia tartományi fővárosa volt. A város 1244-ben már királyi aranypecséttel ellátott kiváltságlevelet kapott, és a századok folyamán már volt ez a város királyi székhely, koronázó város, Mátyás alatt kincses város, volt már fürdőváros, bűnös város, 1945-ben ostromlott város, 1956-ban hősi város, és nem véletlen, hogy még az északi megyék lakói is azt mondják egy fővárosi utazás előtt, hogy "felmegyünk" Budapestre, mert itt a "fel" nem földrajzi irányt, hanem értékítéletet jelent.

De beszéljünk inkább a város érzelmi vonzásáról! A Pest-Budai Regélő szerint a Pest szó szláv nyelven kemencét jelent. És aki egyszer megtelepedett a meleg kemence mellett, nehezen is hagyja el. Ne ijedjenek meg, képviselőtársaim, nem egy napilap bűnügyi rovatából, hanem a Nyírségből származott Krúdy Gyulától idézek: "Az elmúlt héten agyonlőtte magát egy úriember Pesten, akinek lakását a fővárosból vidékre kellett volna áttennie. Egy püspöki uradalomban lett volna jószágigazgató." És a vége felé körülbelül azt mondta a vendéglői asztaltársaságnak: "Nem élhetek Pest nélkül."

Tisztelt Országgyűlés! Ennyi fért be az öt percbe. Befejezésül kívánok a szeretett Budapestnek további, ugyancsak felhőtlen, eredményekben még gazdagabb, újabb évfordulókat. Köszönöm a figyelmüket.(Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 307 1998.11.24. 1:40  269-376

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ha már az a sorscsapás érte az itt maradt képviselőtársaimat, hogy egy más vitára várva hozzászólok (Derültség.) a nyugdíjügyekhez is, ahogy itt szétnézek, merem állítani, hogy akár korelnöki tisztségben is hozzászólhatnék ehhez; tehát anélkül, hogy szakmai ismeretekkel rendelkeznék, a kor révén szólok hozzá. A képviselő úr egy anekdotát kezdett mondani, amihez hozzátehetném a gépész anekdotáját, amikor lekiabálnak a gépésznek, hogy "Mennyi? - Harminc! - Mi harminc? - Mi mennyi?"

Szóval a Fidesz megszegte-e a választási ígéretét vagy nem? Megszegte volna akkor, ha a 20 százalékos nyugdíjemelést alkalmazza, azért, mert ennek meglett volna ugyanilyen százalékú inflációs vonzata. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Nyilvánvaló, mert a költségvetés nem bírta volna ki. Ezzel megszegte volna, és ezért nem is állította a választási ígéretében, csak azt, hogy megőrzi a nyugdíj reálértékét. Ennyi volt a választási ígéret! Ha jól vissza tetszenek rá emlékezni, az én tudomásom szerint annak idején a Fidesz nem szavazta meg a nyugdíjreformot; lehet, hogy tévedek, és rosszul mondom, de én úgy tudom, hogy nem szavazta meg. Tehát a Fidesz akkor szegett volna választási ígéretet, ha nem a differenciált nyugdíjat alkalmazza.

Ígérhetett volna 25 százalékos emelést is - milyen jó, milyen szép lányok és szép fiúk vagyunk! Ígérhetett volna 25 százalékot, csak nem biztos, hogy ez a reálérték-emelkedést, a vásárlóerő növekedését is maga után vonta volna! Erről hosszasan lehet beszélgetni, még egyszer mondom, hogy a "mi harminc-mi mennyi" kérdésében megmaradva (A képviselő mikrofonja elhallgat.), és kicsit bebetonozva ebbe a részbe.

Még nem járt le a két percem, de valószínűleg a korra tekintettel csak ennyi járt a két percből. (Derültség. - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 255 1998.12.01. 2:20  254-256

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslat a viszontvád vonatkozásában részletesen tartalmazza a tényállást. A tényállást csupán azzal egészítem ki, hogy a feljelentő magánindítványában megjelölt újságcikkek az adatszolgáltatókra való hivatkozással végül is súlyos, terhelő megállapításokat fogalmaznak meg a Független Kisgazdapártra és elnökére vonatkozóan. Az ügy elbírálása szempontjából ugyan közömbös, de megemlítem, hogy a magánindítvány előterjesztése 1994. március 16-án, a viszontvádé pedig 1997. április 8-án történt.

A mentelmi bizottságban kialakult kisebbségi álláspont szerint a mentelmi jog fenntartásával nem lehet az érintett képviselőt kedvezőbb helyzetbe hozni azzal szemben, aki a feljelentésben foglaltak miatt viszontvádat emel. Az adott esetben a magánvád és a viszontvád kölcsönösséget jelent, és ezért a képviselő érdeke és az Országgyűlés tekintélye egyaránt megkívánja az egységes elbírálást, és ezért a viszontvád nem tekinthető zaklató jellegűnek. A többségi álláspont szerint azonban a magánindítványnak az adatszolgáltatással kapcsolatban az adatszolgáltatókra tett megállapításai büntetőjogi értékelésére irányuló igény a kölcsönösségre hivatkozás ellenére is zaklató jellegűnek minősül. Ezen túlmenően a mentelmi bizottság többsége figyelembe vette azt a lényeges körülményt, hogy a viszontvádló által szolgáltatott, az érintett képviselő szerint a valóságnak nem megfelelő adatok egy széles olvasói réteget lefedő két országos napilapban jelentek meg, míg a magánindítvány nyilvánossága szűk körű, csupán a bírósági eljárásra korlátozódik.

 

(17.30)

 

Az előadottak alapján a mentelmi bizottság 7 igen, 3 nem és 1 tartózkodás mellett azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy dr. Torgyán József országgyűlési képviselő mentelmi jogát ne függessze fel.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 259 1998.12.01. 0:40  258-260

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A javaslat a tényállást részletesen tartalmazza. Kiegészítésként annyit mondanék: a képviselő úr arról tájékoztatta a mentelmi bizottságot, hogy a gépkocsivezető tehermentesítése céljából saját maga vezette a szolgálati gépkocsit, a fáradtsága által okozott pillanatnyi figyelmetlenség okozta a balesetet, a baleset után a sérültet teljes mértékben ellátta, vele jelenleg is tartja a kapcsolatot (Derültség az ellenzéki pártok soraiban.), kárenyhítési kötelezettségének eleget tett, és saját maga is kifejezetten kérte mentelmi jogának felfüggesztését.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 268 1998.12.22. 0:50  267-269

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A legfőbb ügyész úr átirata szerint a nyomozás adatai alapján alapos a gyanúja annak, hogy Bebes István képviselőtársunk 2000 zsák vetőmag-kukorica jogtalanul külföldre szállításának leplezése érdekében elkövette a magánokirat-hamisítás vétségét. A képviselő úr a mentelmi bizottság ülésén előadta, hogy a gyanú teljesen megalapozatlan, és szeretné, ha az ügy a bíróság előtt tisztázódna. Kifejezetten kérte mentelmi joga felfüggesztését.

A mentelmi bizottság - figyelemmel a képviselő úr nyilatkozatára és a közvádas ügyekben folytatott gyakorlatára - egyhangú határozattal javasolja az Országgyűlésnek a mentelmi jog felfüggesztését.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 30 1999.03.01. 14:52  23-47

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! "Talán nemigen érdekli a tisztelt Házat az egész irodalom dolga, hanem kérem, mégis méltóztassanak meghallgatni, amit mondok." Méltóztassanak a sértődést is mellőzni, mert az előzőekben Jókai Mórt idéztem, aki ezzel a kemény mondattal kezdte a felszólalását 1884. február 23-án az Országgyűlésben az első szerzői jogi törvény, az 1884. évi XVI. törvénycikk vitájában, és feltételezhetően szerzői érdekeltsége okán ugyanilyen keménységgel folytatta: "Hányszor olvassuk, hogy nagy hírű írók, költők unokái padlásszobában laknak, nélkülöznek, kollektát kell számokra indítani, míg ellenben kiadóik palotákban, fényben, bőségben élnek. A közönség dicsérettel említi az írók nevét, ezek pedig nyomorban élnek."

A javaslat vitájában Jókai Móron kívül eldördült még néhány nagyágyú, pedig akkor a szerzői jog területe még eléggé korlátozott volt, és a törvény csupán az írói műveket, a zeneműveket, a képzőművészeti alkotásokat, a fényképeket, valamint a föld- és térképeket, a természettudományi, mértani, építészeti és más műszaki rajzokat és ábrákat részesítette szerzői jogi oltalomban. Nagyobb technikai újdonságok évtizedeken keresztül nem okoztak vihart, és az újabb szerzői jogi törvény megalkotására csak 1921-ben került sor, Héj Imre előadó mégis azzal indokolta az előterjesztést, hogy azóta olyan változásokon mentek keresztül hazai viszonyaink, hogy ez a régi törvény már teljesen elavult. Pedig az egyetlen újdonságot a film jelentette, és az 1921. évi LIV. törvénycikk a szerzői jogi védelmet kiterjesztette a mozgófénykép mutatvány alakjában megjelenülő termékre is.

A szerzői jogot érintő technikai fejlődés paradox módon igazán a második világháború alatt és után kezdődött. Teljes vértezetben megjelentek a rádiós és televíziós szervezetek, a különböző hang- és képfelvételek, s ezeket a problémákat a harmadik magyar szerzői jogi törvény, az 1969. évi III. törvény csak átmeneti időre tudta kezelni, és a folyamatosan jelentkező újabb kihívások miatt a törvényt már 1994-ben átfogóan módosítani kellett. Azóta félelmetes gátszakadások történtek, a területet árvízként elöntötte a digitális technika, itt az internet, sugarak pásztázzák a világot, minden sarokból rögzített képek és hangok törnek ránk, tehát elérkezett a cselekvés ideje, és a jog eszközeivel valahogy meg kell oldani az egyre szaporodó problémákat.

A szerzői jog egyébként a polgári jogviszonyok legérzékenyebb területe, hiszen itt a történet nem részvényekről, értékpapírokról, házakról és egyéb materiális vagyontárgyakról, hanem egy kifinomult szellemi tevékenység eredményeként megszülető műalkotásról szól. Az alkotók különleges anyagból gyúrt emberek, egy kicsit a felhők fölötti álomvilágban élnek, gyámoltalanul és egyre védtelenebbül mozognak a létharc számukra idegen és csapdákkal teleszórt földi csatamezőin, és valamiféle védelmet várnak a társadalomtól. Robert Schumann megfogalmazása szerint a művész hivatása fényességet küldeni az emberi szív mélységeibe. A törvényhozók hivatása pedig, hogy megteremtsék az emberi szív mélységébe fényt küldő alkotók, a fény befogadására fogékony polgárok és a kulturális értékeket még megbecsülő társadalom együttes, közös és hatékony védelmét.

Az első lépcsőben vizsgáljuk meg elvi szinten, hogy a törvényalkotó miként teljesíti ezt a hivatásbeli feladatot! Lehet, hogy rossz módszer, mégis mindenkinek melegen ajánlom, hogy egy törvényjavaslat áttanulmányozását az általános indokolásnál kezdje, és csak utána folytassa az egyes paragrafusokkal és a hozzájuk fűzött részletes indokolással. A jogalkotó ugyanis az általános indokolásban fejti ki szabadon és kötetlenül, néha lírai magaslatokba emelkedve a törvény szövegében már száraz jogi normákká merevített valódi jogalkotói szándékot és a megvalósítani kívánt célt.

A törvény általános indokolása egyértelműen fogalmazza meg a szabályozás alapjául szolgáló és az expozéban már részben elhangzott vezérlő elveket. Ezek között hosszabb távon is megfelelő választ kell adni azokra a kihívásokra, amelyeket elsősorban a digitális technika és a távközlés korszerű módszereinek terjedése idéz elő. A jelentősen megváltozott hazai gazdasági és társadalmi helyzethez kell igazítani a szabályozást annak érdekében, hogy az egyensúlyt teremtsen és tartson fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, biztosítva az oktatás, művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás szempontjainak megfelelő érvényesülését. Meg kell őrizni a szerzői jognak a szellemi alkotás ösztönzésében, illetve a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában betöltött szerepét. Gondoskodni kell a szerzői jog megfelelő és minél szélesebb körű érvényesüléséről az egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok közös kezelésének fenntartásával, illetve megerősítésével, valamint a jogsértésekkel szembeni fellépés hatékonyságának fokozásával. Fenn kell tartani szerzői jogi szabályozásunknak a már vállalt nemzetközi kötelezettségekkel való összhangját.

Második lépcsőben vizsgáljuk meg most már gyakorlati szinten, hogy a javaslat megfelel-e az általános indokolásban megfogalmazott vezérlő elveknek! A valójában negyedik átfogó szabályozás szakít a toldozgató-foldozgató jogalkotási módszerrel és a korábbi, meghaladott törvény és a köréje lerakódott, szinte megszámlálhatatlan rendelet hatályon kívül helyezésével egy teljesen új, összefogott törvényt alkot.

A törvényjavaslat elkötelezetten szerzőpárti. A kalózokkal szemben hatékony védelmet nyújt az alkotást létrehozó szerzőknek és az alkotást befogadó közönségnek. A részletek tekintetében a felszólalás szűk időkerete csak arra biztosít lehetőséget, hogy kiemeljek néhány teljesen újszerű, fontos és lényeges változást.

Kezdjük mindjárt a leglényegesebbel, az internettel.

 

(14.30)

 

Annál is inkább, mert ez a fogalom nevesítve a normaszövegben meg sem jelenik, az indokolásban is csupán zárójelbe téve szerepel.

Az 1994-ben módosított 1969. évi III. törvény még dadogva beszélt a sugárzásról, a műholdról. A törvényjavaslat viszont már két és fél oldalon és három hosszú paragrafusban egyértelműen fogalmazza meg a szerzőnek a mű nyilvánossághoz való közvetítése jogát. A jogalkotók szinte perverzitásig fajult szenvedélye, hogy egy jelenséget, egy fogalmat mindig szavakkal igyekeznek pontosan meghatározni, mert a szabályozás érdekében csak így tudják a jogviszonyt megragadni. A jogalkotó ebben a törvényben maradéktalanul ki is éli ezt a szenvedélyt, mert pontosan meghatározza például a sugárzás fogalmát. A sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollevők számára hangoknak, képeknek és hangoknak vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével. Sugárzásnak minősül természetesen a műhold útján történő és a kódolt sugárzás is, valamint az is, ha a sugárzott műsor jeleit a nyilvánossághoz közvetítő szervezet kódolja.

Az internet azonban ennél több és más, mert a sugárzás valójában egytálételes vendéglő, ahol a vendég eszi, nem eszi, mást nem, csak az adott sugárzást kapja. Viszont az internet egy lenyűgözően gazdag étlapú luxusétterem, ahol a vendég tetszése szerint szabadon választ. Ezt a jogalkotó fogalmilag úgy rögzíti, hogy a szerzői jog kiterjed különösen arra az esetre, amikor a művet vezeték útján vagy bármely más eszközzel vagy módon úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. Ezt az egyébként pontos szöveget a részletes indokolás a legfontosabb újdonságnak kijáró tisztelettel még érthetőbben kibontja azzal, hogy valójában nem a nyilvánosság fogalmát igazítja az új technikai fejleményekhez, hanem azt teszi egyértelművé, hogy a műnek a nyilvánosság számára történő közlése megvalósul akkor is, ha a nyilvánosság számára oly módon biztosítják a műhöz való hozzáférést, hogy annak tagjai egyedileg dönthetnek az átvitel, a lehívás idejéről és helyéről.

Újszerű és sok vitára fog okot adni a reprográfiai szabályozás. Az egyes műfajokra vonatkozó rendelkezések között a törvényjavaslat újszerűen szabályozza a számítógépi programalkotást, a szoftvert, és az erre, valamint az adattárra vonatkozó vagyoni jogokat átruházhatóvá teszi. A várható filmtörvényt megelőzően a törvényjavaslat külön fejezetben foglalkozik a filmalkotásokkal és más audiovizuális művekkel. Az indokolás utal arra, hogy a megfilmesítési szerződés a felhasználási szerződés sajátos válfaja, és éppen ezért a hatályos törvénynél részletesebben és árnyaltabban szabályozza a felhasználási jogok, a vagyoni jogok átszállását, és az ellenkező kikötésre is módot ad. A javaslat - főként francia jogi mintákra építve - meghatározza a film előállítójának fogalmát is, és kibővíti a rendező jogait.

A szerzői jogvédelem tárgyai közé újdonságként bevonul a reklámozás céljára megrendelt mű. A törvény ezzel az üzleti élet fontos gyakorlati igényét elégíti ki. A törvényjavaslat a hatályos törvénynél rugalmasabban szabályozza a felhasználási szerződéseket. Külön ki kell emelni a törvénynek azt a rendelkezését, hogy akkor is módosíthatja a bíróság a felhasználási szerződést, ha a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség.

Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy befejezésül Goethe egy szép mondatát idézzem: "A művészet a kimondhatatlan tolmácsa". A mi feladatunk, hogy megfogalmazzuk és törvénybe iktatva kimondjuk azokat a jogi normákat, amelyek hatékony védelmet nyújthatnak a kimondhatatlan tolmácsainak, és ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps. - Bekiabálások a Fidesz padsoraiból: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 327 1999.03.02. 0:54  326-328

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az adott ügyben Szabó Lukács képviselőtársunk tett feljelentést Csurka István képviselőtársunk ellen (Derültség.), és 11 pontban részletezte az általa sérelmezett kijelentéseket.

A határozati javaslatot nem kívánom kiegészíteni. Azt emelném ki, hogy a mentelmi bizottság egyhangú döntéssel azért terjesztett elő a fenntartásra irányuló indítványt, mert álláspontja szerint a képviselők közötti büntetőeljárás lefolytatása az Országgyűlés tekintélyének ártana; rendelkezésre állnak a polgári jogi eszközök. És ezért változatlanul megismétlem a javaslatot, hogy Csurka István országgyűlési képviselő mentelmi jogát az adott ügyben az Országgyűlés ne függessze fel.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 6 1999.03.05. 12:32  1-19

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A közjegyzői testület új időszámítása valójában a most módosítani kívánt 1991. évi XLI. törvénnyel kezdődött. Azért említek új időszámítást, mert a születés tényleges pillanata a messzi múltba nyúlik vissza, hiszen a hiteles helyek hálózata középkori eredetű, Miksa császár pedig már 1514-ben megalkotta az európai közjegyzőség Magna Chartájaként szolgáló közjegyzőségi törvényt.

Nálunk az első modern közjegyzői törvény javaslatát az igazságügy-miniszter 1873. május 3-án nyújtotta be a parlamentbe, és a javaslat elfogadásával született meg az 1875. augusztus 1-jén hatályba lépett 1874. évi XXXV. törvény. A törvény szívósnak és időtállónak bizonyult, hiszen három apróbb módosítással az 1952-ben történt hatályon kívül helyezésig élt és virágzott, habár már 1949. június 14-én erre az ősi intézményre is lecsapott a diktatúra kifent bárdja, a testületet államosították és beolvasztották a bírósági szervezetbe. A rendszerváltoztatás sugarai azonban a megfelelő pillanatban elérték a közjegyzői kart is, és az ellenszavazat, valamint tartózkodás nélkül elfogadott 1991. évi XLI. törvény az új időszámítás kezdeteként visszaállította az intézmény rangját és a korábbi egyértelmű jogállását.

Az ősi mondás szerint a puding próbája mindig az evés. A nyolcéves evés során kiderült, hogy néhány dióhéj maradt a készítményben, egy-két felhasznált anyag is felpuhult, sőt egy kissé meg is romlott, ezért ezeket a további fogyaszthatóság érdekében sürgősen el kell távolítani a pudingból. A módosítás célja valójában ennek a műveletnek a sürgős elvégzése. Az általános vitában tehát nézzük meg ezeket az eltávolításra kerülő dióhéjakat, és vizsgáljuk meg a módosító javaslat legfontosabb rendelkezéseit.

(9.20)

Szakmai közhely, hogy az igazságszolgáltatás világában a közjegyző a bíró és az ügyvéd között helyezkedik el. A jogi szakmák megítélése szempontjából egyesek a legbiztonságosabb, mások pedig a legegyhangúbb jogászi foglalkozásnak tartják. Az első minősítés feltétlenül igaz, hiszen a biológiai törvények kérlelhetetlen érvényesülése eredményeként hagyatéki ügyek mindig voltak, vannak és lesznek. A másik minősítés azonban téves, hiszen a közjegyzők hatásköre lenyűgözően széles, és nemcsak a hagyatéki ügyekre korlátozódik. És ha ez a szélesítés a törvényjavaslat szellemében folytatódna, akkor lassan még a büntetőügyekben is védelmet láthatnak majd el.

A törvény 1. §-ának egy (4) bekezdéssel történő kiegészítése egyértelművé teszi, hogy a közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Az indokolás ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a közjegyzői foglalkozás gyakorlásának szabályai közjogi tartalmúak, a tevékenységformák normatívan előírtak és formalizáltak. Ennek eredményeként a közjegyzői tevékenység nem a közjegyző és az ügyfél közötti polgári jogi jellegű megállapodáson alapul, hanem a törvénynél fogva köteles a törvény szerinti eljárásokat lefolytatni. Éppen ezért a közreműködést csupán a törvényben megjelölt néhány okból tagadhatja meg, szemben az ügyvédi szabad ügyvállalással. Az említett közhatalmi jogosítványok indokolják a zárt szervezetet, valamint a rögzített díjak rendszerét.

Változatlan marad az a rendelkezés, hogy az igazságügy-miniszter állapítja meg a közjegyzői állások számát, és nevezi ki a közjegyzőket. Ez a létszám 1991-ben 218-cal indult, és jelenleg 236-nál tart. Az európai összehasonlító adatok szerint Magyarországon jut a legtöbb lakosra egy-egy közjegyző. Kétségtelen, hogy egyes európai államokban eltérő a közjegyzői hatáskör, viszont ez önmagában nem indokolná az eszkimók és a fókák túlzott aránytalanságát.

A közjegyzők jogállásáról szóló tájékoztató anyag szerint a közhiteles, független, pártatlan jogi szolgáltatás nyújtásához nélkülözhetetlen feltétel a rögzített díjak rendszere. A közjegyzői intézményrendszer hatósági jellege, az állami jogszolgáltatás pártatlanságához fűződő érdek feltétlenül indokolja azt, hogy a közjegyző tevékenységét ne piaci szempontok orientálják. A közjegyzői díj tehát nem lehet szabad megállapodás tárgya, a díjszabást minden közjegyző azonos szabályok alapján állapítja meg, a díj mértéke nem függ attól, hogy az ügyfél hol veszi igénybe a szolgáltatásokat.

Az ezzel kapcsolatban felmerülő vitáknál érdemes idézni az Európai Parlament egy határozatát, amely megállapította, hogy a közjegyző közjogi feladatot lát el az állam felhatalmazása alapján, a latin-római jogi hagyományokon alapuló jogrendszerrel rendelkező országok, az uniós tagállamok nagy része közel hasonló szisztéma alapján működteti a közjegyzői szervezetrendszert az álláshelyek maximáltsága, a díjszabás és a közjegyzői okiratokhoz fűződő joghatások tekintetében. Az Európai Bíróságnak egy adott ügyben hozott határozata pedig megállapította, hogy a közjegyzői tevékenységre korlátozás nélkül érvényes a római szerződés 55. cikkelye, mely a versenykorlátozási tilalom alóli mentességre vonatkozik. Persze kétségtelen, hogy az aránytalanság sokakat bosszant, és miután nem érinti a módosítás a közjegyzői törvénynek az igazságügy-miniszter kinevezésére és a zárt rendszerre vonatkozó rendelkezését, ezért egy módosító javaslatban sikerült egy olyan jogtechnikai megoldást találni, amelyik ezt a merevséget látszólag feloldja.

A törvényjavaslat ésszerűen nyúl hozzá a közjegyzői testület feletti törvényességi felügyelet kérdéséhez, hiszen a hatályos törvény óta a bírósági szervezeti és igazgatási rendben jelentős változások történtek, és ugyancsak a törvényi változás miatt a területi kamarák és az országos kamara köztestületté vált. Ilyen körülmények között eltávolításra ítélt dióhéjként rontotta a puding ízét a kissé zavaros, kettős igazgatási felügyelet, amit a törvényjavaslat most kiemel, és egyértelműen rendezi a törvényességi felügyelet kérdését. A hatályos szabályozás szerint a megyei bíróság elnökének hatáskörébe tartozó feladatok közül egyeseket az igazságügy-miniszter, másokat a közjegyzői önkormányzatok hatáskörébe utal. A hagyatéki és egyéb, nem peres eljárások tekintetében a jogorvoslatok kapcsán a jövőben is érvényesül az igazgatási függőséget nem jelentő bírói kontroll.

Ugyanakkor a törvényjavaslat 5. és 32. §-a egyértelművé teszi, hogy a közjegyzői önkormányzat működése feletti törvényességi felügyeletet az igazságügy-miniszter gyakorolja, a közjegyző eljárásának törvényességét pedig a közjegyző székhelye szerint illetékes megyei bíróság felügyeli.

A törvényjavaslat indokolása szerint a közjegyzői pálya elismertségére és a közjegyzői munka jellegére tekintettel a közjegyzői pálya vonatkozásában is indokolt a magasabb követelményrendszer kialakítása. Éppen ezért csak helyeselni lehet, hogy a javaslat a hatályos szabályozáshoz képest szigorúbb feltételeket állapít meg a közjegyzői kinevezéshez, szigorítja a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokat, magasabb színvonalú és folyamatos szakmai továbbképzési kötelezettséget ír elő, a közjegyzői szolgálat felső korhatárát a bírói szolgálatra vonatkozó szabályokhoz hasonlóan állapítja meg, és a közjegyző fegyelmi vétséget követhet el valójában azzal, ha az országos kamara által a követelményrendszerről és a továbbképzésről kiadott iránymutatást megszegi.

Az előterjesztő tiszteletre méltó igyekezettel szedegette ki a készítményből a dióhéjakat és az idegenné vált anyagokat, viszont ez az igyekezet egyes vonatkozásokban a visszájára fordult, mert a kiszedettek helyébe újakat rakott, és így a puding kissé megint íztelenné vált.

A rendelkezésre álló időkeretben nekem a könnyebb feladat, a sikeresen eltávolított dióhéjak felsorolása jutott; a törvényjavaslatban elhelyezett újabbak beható taglalása az első felvonás, az általános vita további szakaszára és a második felvonásra, a részletes vitára marad, és azokat képviselőtársaim fogják, remélhetőleg ékesszólóan leltározni.

Összefoglalva tehát, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja általánosságban egyetért a törvénymódosítás szükségességével, viszont a részletekben megbújó ördögöt feltétlenül szeretné kiűzni, és ezért csak a beterjesztésre kerülő, az alkotmányügyi bizottság előadója által már említett módosító javaslatokkal együtt tudja a törvényjavaslatot fenntartás nélkül támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 359 1999.03.23. 1:48  358-362

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi bizottság határozati javaslata a szokásosat meghaladó terjedelmű, ezért csupán a tényállás teljessége érdekében egészíteném ki néhány mondattal.

A képviselő úr a mentelmi eljárás megindulásakor a médiumokban ismételten akként nyilatkozott, hogy kérni fogja majd mentelmi joga felfüggesztését, ami természetesen nem kötötte volna sem a mentelmi bizottságot, sem az Országgyűlést. A mentelmi bizottság ülésén már akként nyilatkozott, hogy a magyar parlamentarizmus szempontjából aggályosnak látja, hogy egy ilyen ügyben a bíróság elé lehessen citálni egy ellenzéki képviselőt.

Szeretném felhívni a figyelmet arra a kétségtelen tényre, hogy a képviselő úr az azonnali kérdést tényállási vonatkozásban kizárólag a sajtóban megjelent és szöveghűen idézett hírekre és közleményekre alapította.

Az interpelláló vagy kérdést feltevő képviselőt lehet szeretni vagy nem szeretni. A kérdés megfogalmazását és stílusát pártállástól függően lehet minősíteni és megítélni, de a mentelmi bizottság álláspontja szerint az elmarasztaló minősítés és megítélés nem szolgáltathat okot a mentelmi jog felfüggesztésére, mert az ezzel ellentétes döntés szemben állna az Országgyűlés kilenc év óta követett egyértelmű gyakorlatával, a mentelmi jog fogalmi tartalmával és céljával, éppen ezért javasolta a mentelmi bizottság, hogy Eörsi Mátyás mentelmi jogát az adott esetben ne függessze fel. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 170-172 1999.03.24. 2:30  155-185

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Valóban csak két percre kértem szót, hogy Mécs képviselő úr aggodalmát eloszlassam a szoftverrel kapcsolatban. Nagyon örülnék neki, ha ide figyelne a képviselő úr. A szoftverrel kapcsolatban hadd oszlassam el az aggodalmát.

Mélyen fel tetszene háborodni, ha egy Ybl-díjas építész építményét valaki saját magának megépítené. Ugyanúgy meg tetszene sértődni azért, ha egy műszaki létesítményt valaki magáncélra lemásolna. A 35. §-nak idézzük az egészét. "A magáncélra készített műről másolat" van kivéve. (A képviselő mikrofonja nem szól.) Ki van véve természetesen a szoftver is. A szoftvernek ezen túlmenően megvan a büntetőjogi védelme is. A szoftver, az ilyen.

A reprográfiai készülékről azt tetszett mondani, hogy az európai országok nagy részében be van vezetve. Ne beszéljünk az ártatlanság vélelméről, mert mindenki tudja, hogy itt nem arról van szó.

ELNÖK: Képviselő úr, ne tessék mikrofon nélkül beszélni, mert azt senki nem hallja. (A képviselő hordozható mikrofont kap.)

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Ez nem potenciális bűnöző. Ha a saját műveit fogja lemásolni, akkor nem fizet felhasználási díjat. Kettős a szerzői jogdíj, egyrészt a készülékre, másrészt a rajta történő másolásra. A hangkazettánál ugyanez van. Megveszem a hangkazettát, s lehet, hogy fals hangomon a saját operaáriáimat fogom ráénekelni. Akkor is meg kell fizetnem a kazetta után a szerzői jogdíjat, csak nem kell felhasználási díjat fizetnem, mert nem hozom forgalomba más szerzői jogát megsértve. Ez nem adó! Ez a szerzői jogdíj része. Ez két részből áll, és nem adójellegű.

A másik, amit mondani tetszett, hogy a reprográfiai készülékek körének meghatározására miért kap a kormány felhatalmazást. Van egy módosító javaslatunk, hogy ide is be kell vonni az érdekképviseleti szerveket, mielőtt megállapítja. Nem hatósági jogkörben állapítja meg; versenytörvény van Magyarországon! Ha a szerzői jogdíjat erőhatalommal való visszaéléssel állapítja meg, vagy megsérti a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvényt, meg lehet támadni bíróság előtt. Messzemenő jogorvoslati lehetőség van rá. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 180 1999.03.24. 1:36  155-185

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Engedelmével, Hende Csaba államtitkár úr legyintésére nem tudtam kétpercesezni, mert ebben nem volt semmi mondanivaló, Mécs Imre képviselő úréban volt, csak ezért válaszolnék rá, és részben Kovács Kálmán képviselőtársam felszólalására is.

Amit a szingapúri egyezményről elmondott, abban van igazság, de sajnos az a baj ezzel a szoftverrel, az 59. §-sal, hogy teljes mértékben átvétele az európai joggyakorlatnak. Emlékeznek rá, volt egy nagyon szép japán-amerikai vita a szoftverekkel kapcsolatban, ezt kompromisszumok árán rendezték. Az 59. § a jogharmonizációs kötelezettségnek eleget téve átveszi az európai gyakorlatot.

Ha az európai gyakorlat hátramaradott, akkor mi sajnos egyelőre hátramaradottak vagyunk, de nem előzhetjük meg Európát azzal, hogy a nemzetközi szerződésekkel és az európai irányelvekkel ellentétes jogszabályt alkossunk, ezzel ez az egy hiba. Egyébként az irányzat arra megy el, hogy külön szoftvertörvényt kellene alkotni, ez tökéletesen igaz. Ebbe az irányba megy, és itt kezdődik a mozgás az európai szerzői joggal foglalkozó kereteken belül is, hogy kell egy külön szoftvertörvényt csinálni. De egyelőre ez az európai gyakorlat, ha harmonizálnunk kell vele, akkor csak így tudunk harmonizálni, hogy ez van benne.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 210 1999.03.25. 1:10  197-223

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem csak két percet, mert abba belefér a második részbe tartozó vita. A vita ugyanis a közjegyzői irodák című fejezet teljes megkavarása. Tudomásom szerint, kérem szépen, a lóversenypályán is csak lovak futnak, öszvérek nem. A módosítás teljesen öszvéresíti az irodát. Van már iroda, van székhely, van hivatali helyiség, tehát teljesen megalapozatlan így ennek a feloldása.

Tehát egy kicsit előre jelzem a csatlakozó módosító javaslatunkat, hogy vissza kívánjuk állítani az eredeti törvénynek az irodával kapcsolatos rendelkezését, mert az ésszerű rendelkezés volt. Az, hogy egy adótörvényt és egy adózási kötelezettséget hogyan lehet majd szabályozni, egy más kérdés. De az iroda fogalmát ne keverjük székhely, székhelyen kívüli tevékenységgel. Tehát itt a törvényjavaslat vonatkozásában a csatlakozó módosító indítvány feloldja majd ezt az öszvéresítési igyekezetet.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 216 1999.03.25. 3:20  197-223

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Folytatom ezt a gondolatmenetet. Egyértelműen elfogadott a törvénymódosításnak az a törvény 1. §-át (4) bekezdéssel kiegészítő rendelkezése, hogy a közjegyző a hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez. Az indokolás utal arra, hogy így az úgynevezett ügyfél és a közjegyző között nem jön létre polgári jogi jogviszony, mert ő hatósági tevékenységet lát el. Tehát megbízási jogviszony sem jöhet létre. Ha nincs megbízási jogviszony, akkor nem lehet képviseleti jogviszony sem.

A csatlakozó módosító indítványunkban éppen ezért az eredeti törvény 175. §-át át kívánjuk alakítani úgy, hogy a közjegyző, aki közokiratban foglaltan szerkeszt akármilyen jogügyletet, természetesen utána nem adhatja oda az ügyfélnek a közokiratot, hogy menjen isten hírével és jegyeztesse be a tulajdonjogot vagy jegyeztesse be a céget! Ha hatáskörében jogügyletet szerkeszt közokiratba foglaltan, nyilvánvaló, hogy az abban foglalt jogok és kötelezettségek érvényesítése érdekében megkeresi az illetékes hatóságot. Nem beadványt szerkeszt, ha mint képviselő jár el! Ő egy hatósági jogkört gyakorló személy. Hanem éppen úgy, ahogy az ítéletek alapján megkeresnek földhivatalokat bejegyzésre, vagy az ilyen jogkörrel felruházottak ilyen tevékenység körében járnak el, az ő megkeresésükön alapulhat bármilyen bejegyzés, igenis a közjegyzőket is fel kell jogosítani arra, hogy az általuk szerkesztett és közokiratba foglalt jogügylet érvényesülése iránt a szükséges hatósági intézkedést megtéve megkereséssel forduljanak a bejegyző hatósághoz - de nem képviseleti jogkörben eljárva! És a beadványon fel fogják tüntetni, mint az ügyvédek, hogy képviseli X. Y. közjegyző? Ez nyilván kizárt!

Tehát senki sem akarja a közjegyzőktől a jogosítványokat elvonni. Sőt, csináljanak nyugodtan közokiratba foglalt adásvételi szerződéseket! Viszont azért ne nyilatkozzanak olyat a sajtóban, hogy sokkal biztonságosabb lenne Magyarországon a jogi helyzet, és kevés érvénytelen szerződés lenne akkor, ha ugyanúgy, mint Franciaországban, kizárólag a közjegyzők lennének feljogosítva ingatlanra vonatkozó adásvételi jogügylet elkészítésére! Azért ez nem egészen így van! De nyilvánvalóan, miután ez a hatáskörük és jogosítványuk kiterjed bármilyen jogügylet közokiratba foglalására, megvan a lehetőség arra, hogy nem képviseleti jogkörben, nem megbízás alapján, hanem éppen azért, mert a részükre biztosított hatósági jogkörben eljárva szerkesztenek közokiratot, hogy ennek a hatályosulása iránti lényeges lépéseket meg tudják tenni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
73 8 1999.05.31. 5:24  7-9

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben elhangzott ellenzéki nyilatkozatok ellenére a Fidesz képviselőcsoportja úgy érzi, hogy ha egy misét nem is, de talán egy napirend előtti felszólalást megérdemel a kormány és az ellenzék kapcsolata. Ez a viszony egyetlen parlamenti demokráciában sem felhőtlen. A kormányok a világ minden táján az idők végezetéig kormányozni akarnak, az ellenzék pedig a kormányt lehetőleg azonnal, de legkésőbb a következő választáson szeretné megbuktatni. Azt azonban eddig még senki nem vitatta, hogy a döntés joga a többségé, és a kisebbség többségi leszavazása sehol a világon nem jelenti az ellenzéki jogok durva sárba tiprását.

Állítólag nálunk nagyon elmérgesedett a kormány és az ellenzék viszonya. A viszony megromlása miatti felelősséget az ellenzék - a média tüzérségi támogatásával - igyekszik egyoldalúan a kormányra hárítani. Éppen ezért a tárgyilagosság és az egyensúly helyreállítása érdekében szeretnék felidézni néhány, az ellenzék által gerjesztett vihart, amely úgy megtépázta a csendes ligeteket, hogy az olajfákon már egyetlen, a béke jeleként átnyújtható ép ág sem maradt. (Moraj az MSZP padsoraiból.)

A futballmeccsek hangulatát megidéző ellenzéki hangorkán először a tb-önkormányzatok megszüntetése és a Postabank botránya körül tört ki, de a kormányzati intézkedések egyértelmű támogatottsága ezt a vihart hamar lecsendesítette. Második viharként jött a kormány kinevezési gyakorlata, ahol az ellenzék persze rögtön kivégzéseket emlegetett, pedig a történet egész egyszerűen arról szól, hogy ez a kormány végre legalább megkísérli a sajnálatosan félbemaradt rendszerváltoztatást a befejezéshez közelíteni. És ha már a kárpótlás nem igazán sikeredett, és az igazságtétel is elmaradt, akkor joggal elvárható, hogy ne üljenek a politikai és a gazdasági élet vezető és irányító helyein olyanok, akik közül sokan annak idején pártjukon és szervezeteiken keresztül közvetlenül vagy közvetve közreműködtek a kár okozásában, mert szakértelmük öntömjénezése ellenére esetleg mégiscsak méltatlanok egy polgári társadalom bizalmára. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Azután itt van a rendkívüli ülések erőszakolása, amikor az Alkotmánybíróság szerint a rendkívüli ülés alkotmányjogi funkciója nem a rendszeres ülésezés biztosítása, és a kisebbségi akarat erőszakos érvényesítésére törekvő szándékkal - elnézést a durva szóhasználatért, de Nagy Sándor képviselőtársam szóhasználatával élek - nem a kormány, hanem az ellenzék köpi önmagát szembe. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! Folytathatnám még a felsorolást, de talán ennyi is elég a kialakult helyzet valóságos érzékeltetéséhez. Mindezek ellenére töretlenül bízunk abban, hogy az ellenzék végre kicseréli a választási vereség okozta rövidzárlat miatt tönkrement biztosítékokat, és a helyreállított áramkörben az eljövendő három évben csapkodás helyett a sokszor hangoztatott konstruktivitás és felelősség jegyében megjelennek a kormány által őszinte nyitottsággal várt, jobbító szándékú javaslatok és a megalapozott megfontolást igénylő bírálatok.

Engedjék meg, hogy befejezésül a témával kapcsolatban néhány gondolatért Széchenyihez forduljak, aki a való megközelítéséhez szükséges elmesúrlódások érdekében nagyon fontosnak ítélte az oppozíciót, de ugyanakkor megállapította: "Hanem oly ellenzés, mely a tárgy ismerete előtt határoztatott már el vagy csak kicsinységek körül bíbelődik, soha nem idézheti fel az igazságot, és éle annyira eltompult, hogy lehető későbbi nagy homályokon keresztülvágni többé nem képes." Ugyancsak Széchenyi írja, természetesen a mai ellenzék ismerete nélkül, de látnoki megérzéssel: "Az oppozíció olyan, mint az epe. Kell a test épségéhez egy kevés, de csak igen sok ne... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), s az a kevés is ugyan egészséges legyen."

Indulatok helyett jöjjenek tehát az elmesúrlódáshoz elengedhetetlen érvek, és jöjjön bátran az epe is, csak az a kérés, hogy egészséges legyen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 412 1999.06.01. 0:26  411-413

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az éjszakai órákra tekintettel formabontó módon és a hagyományokkal szakítva nem kívánom szóban kiegészíteni a határozati javaslat részletes indokolását.

Ismétlésként is csupán annyit, a bizottság azt javasolja, hogy az Országgyűlés ne függessze fel Szabó Erika mentelmi jogát. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 124 1999.09.29. 17:34  117-149

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Így egymás között maradva és az alkonyati órák felé közeledve a vita elhúzódásának és ellaposodásának elkerülése érdekében illő és üdvös lenne már elöljáróban tisztázni, hogy a kilenc részből álló törvényjavaslat ügyében miről érdemes és miről nem érdemes beszélni.

Nyilván nem érdemes vitázni arról, hogy kell-e nekünk egyáltalán ítélőtábla vagy nem, mert a kérdés meghaladott, hiszen az alkotmány 45. §-a és az ugyancsak kétharmados bírósági szervezeti törvény egyértelműen és kötelezően rendelkezik az intézmény létrehozásáról, és ugyanezt indokolják és alátámasztják a magyar közjogi hagyományok is.

A hagyományok tisztelete jegyében nem kímélem meg önöket a késői óra ellenére sem egy kis jogtörténeti kalandozástól, de csak röviden. A magyar bírósági szervezeti rendszerben már a XV. század második felétől működött az ítélőtábla, a tabula regia iudicaria. Az 1723. évi 26. törvénycikk szerint "Minden peres ügyet, amelyek bármely országlakót, s akár a királyi fiskust is felperesi vagy alperesi minőségben illetik, a királyi ítélőtáblán ítéljenek meg és határozzanak el." Sőt az 1723. évi 34. törvénycikk még négy kerületi táblát is létesített Nagyszombaton, Kőszegen, Eperjesen és Nagyváradon. Majd 1725-től a tiszántúli kerületi tábla Debrecenben működött, annak érdekében, hogy "A perlekedők költségeiről s az igazság könnyebb elérhetéséről is gondoskodás történjék."

(18.50)

A büntető- és polgári ügyekben kizárólag fellebbezési bíróságként működő királyi ítélőtáblai rendszert az 1890. évi XXV. törvénycikk hozta létre, s az országban 11 királyi ítélőtábla létesült, és ezek között mind az öt jelenlegi táblajelölt szerepelt. Ennyit tehát röviden a múltról.

Most térjünk vissza a jelenbe, ahol már csak arról érdemes vitatkozni az expozéban elhangzottakkal egyezően, hogy mikor és hány ítélőtábla kezdje meg a működését. Teljes mértékben egyet lehet érteni az indoklásnak azzal a megállapításával, hogy az új bírósági szint létesítése javítja az ítélkezés hatékonyságát és szakszerűségét, ugyanakkor kiegyensúlyozottabbá teszi az egyes bírósági szintek munkaterheit. Csökken a helyi bíróságok aránytalanul nagy munkaterhe, a Legfelsőbb Bíróság pedig mentesül a másodfokú ítélkezéssel járó feladatok alól, és így maradéktalanul eleget tud tenni a jogalkalmazás egységesítésével kapcsolatos alkotmányos feladatainak.

A hatáskörök szétterítése azonban nem változtat a bíróságokra érkező jogvitás ügyek hatalmas számán, és önmagában nem is tud megfelelni az ítélkezés időszerűségéhez fűződő elvárásoknak. Ilyenkor szokták azután emlegetni a gyorsítást hozó és mindent egy csapásra megoldó eljárásjogi reformokat. Jogászként messzemenően tisztelem azokat, akik harmatos hittel bizakodnak a jog megváltó szerepében, holott a jog erre a szerepre alkalmatlan. A jó jogszabály utat tud vágni a jogviszonyok sűrűjében, ki tud rakni néhány hasznos útjelző táblát, de képtelen megváltoztatni társadalmi viszonyokat és állampolgári magatartásokat. Lehet szigorúan szankcionálni a perbeli szereplők igazolatlan távolmaradásait, a rosszhiszemű pervitelt, de mihelyt a jogalkotó hozzányúl a határidőkhöz, a jogorvoslati lehetőségek szűkítéséhez vagy egyéb érzékeny pontokhoz - például az egyszerűsítést szolgáló eljárási szabályokhoz -, akkor rögtön jelentkeznek az emberi jogi és alkotmányjogi aggályok, vagyis a mozgástér beszűkül, és a szándék eszköztelenné válik.

A bírói ítélet mindig emberi sorsokat érint, tehát gondosan egyensúlyozni kell a megfontoltság és a gyorsaság szempontjai között. "Ítélj késlekedve, meggondolva" - tanácsolja a Talmud. Szophoklész szerint pedig "a gyors ítélet nem jár biztosan". Idézhetnék még a meggondoltság mellett szóló gondolatokat, de kétségtelen, hogy az időigényes töprengés és tépelődés egy magas szintű szellemi tevékenység, de állítólag a gyorsaság és az időszerűség, a határozottság sem ártalmas az egészségre.

A "mikor" kérdésére adandó válasz szempontjából megfontolást igényel, hogy a gyorsítást szolgáló jogszabályokon kívül az időszerűség folyamatos biztosításához elengedhetetlenül szükséges a magyar perkultúra megváltozása és a jogkövető magatartás jelentős javulása. Őszintén bevallva, a hatáskörök szétterítésétől és a polgári perrendtartásnak a csomagban szereplő módosításától nem sokat lehet várni. Az viszont megalapozatlan, hogy az Agenda 2000 című dokumentum részét képező országvélemény megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás működését nem tartotta minden szinten kielégítőnek. A megállapítás szerint a bíróságok túlterheltek, ennek következtében a bírósági eljárások elhúzódnak. A saját háztáj vizsgálata kétségtelenül nem volt feladata az országvélemény készítőinek, mert ismerve az ottani pertartamokat, a magyar helyzetet sok EU-s ország tekintetében követésre méltó példaként említették volna, ami persze nem jelenti azt, hogy ítélkezési gyorsaságunkkal valamilyen versenyen aranyérmet nyerhetnénk - de például az olasz és a francia gyakorlathoz képest legalább ezüstre érdemesek lennénk.

Tehát időre van szükség ahhoz, hogy a tiszta lappal induláshoz a jelenlegi ügyhátralék feldolgozásra kerüljön, a perkultúra javuljon, a valóban hatékony eljárásjogi szabályok megszülessenek. Ebben teljes mértékben egyet lehet érteni a Magyar Bírói Egyesület véleményével, és a törvényjavaslat benyújtását megelőző hatpárti egyeztetésen a koalíciós pártok kezdési időpontként éppen ezért javasolták 2003. január 1-jét.

Ebben az egy paragrafusból álló törvényjavaslatban megválaszolásra vár még az a kérdés, hogy hány ítélőtábla kezdje meg a működését: egy vagy több. Mindkét válasz logikus érvekkel indokolható. A több mellett szól, hogy az alkotmány ítélőtáblákról beszél, tehát eleve többes számot használ. Az egy tábla - alsó Legfelsőbb Bíróságként vagy Legfelsőbb Bíróság II.-ként - így árván álldogálna magában, fokozná az ország Budapest-centrikusságát, és szembe menne a sokszor hangoztatott térségfejlesztési elvekkel. Az ügyfelek utazási költségei csökkennének.

Az egy ítélőtábla felállítása mellett szóló és az államtitkár úr által említetten már az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnál sem vitatottan, ezek az érvek az előbbieknél megalapozottak. Elég egy pillantást vetni az ügyforgalmi adatokra, hiszen azokból levonható az az egyértelmű következtetés, hogy egy ítélőtábla maradéktalanul el tudja látni a feladatokat, a többi ítélőtábla elég lazán, sőt néha üresen őröl. Ha meg tetszenek nézni a statisztikai adatokat, akkor a pécsi ítélőtábla például egy évben 903 polgári és 429 büntetőüggyel foglalkozna, a szegedi pedig 894 polgári és 494 büntetőüggyel. Magyarország közlekedési helyzete közismerten olyan, hogy szinte bármelyik vidéki városból könnyebb Budapestre utazni, mint egy másik vidéki városba. Egy ítélőtábla személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása egyszerűbb és takarékosabb megoldást jelent, és a korszerű informatika könnyebben megteremthető. Ilyen körülmények között a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a törvényjavaslattal egyezően jelenleg egy ítélőtábla felállítását tartja indokoltnak.

A csomag negyedik részével, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény módosításával kapcsolatban elöljáróban szeretném rögzíteni, hogy jogászként a legmagasabb rendű jogi foglalkozásnak, sőt hivatásnak a bírói munkát, az ítélkezési tevékenységet tartom, hiszen minden ítélet emberi sorsokat érint. Ezért a szakmai felkészültség mellett sok töprengést, pszichológiai tudást, sokoldalúságot és érzékenységet igényel, és éppen ezért messzemenően egyet kell érteni minden olyan törekvéssel, amely a jogállást erősíti és a javadalmazást javítja.

Ártalmas viszont - a kisebbségi vélemény előadásában is szereplő megállapítás - a jogállás olyan presztízs szempontú túlértékelése, hogy elöl haladnak a bírák, utánuk néhány szemeteskocsi, és csak ezt követően ballagnak a többiek. Az előbb használtam az "érzékenység" szót. Most egy kicsit túlérzékenységként kell említenem azt az indokolt panaszt, hogy a bírák az idén nem kaptak kitüntetést és nem kapnak fizetésemelést. Az idén valóban a volt alkotmánybírák kapták meg az állami elismerést, de jó lett volna megnézni a tavalyi listát és tényként tudomásul venni, hogy a bírákra is kiterjed az illetmények 8,5 százalékos emelése.

A törvényjavaslatból külön kiemelném, hogy a jogkereső állampolgárokkal a legközvetlenebb kapcsolatot tartó és a legjobban leterhelt helyi bírósági bírók is beosztási pótlékra jogosultakká válnak, végre egyértelműen rendeződik az országgyűlési vagy önkormányzati képviselőjelöltként fellépő, a képviselővé megválasztott, majd a mandátum lejárta után a pályára visszatérni szándékozó bíró jogi helyzete.

(19.00)

Csak helyeselni lehet, hogy a korábban alkotmánybíróként, illetve központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozó személyek egy évi bírósági vagy ügyészi titkári működés nélkül is bíróvá válhatnak. Indokolt a határozatlan időre szóló kinevezés lehetőségnek tágítása, mert furcsa lenne, hogy a kilenc évet kitöltő alkotmánybírót első alkalommal csak három évre lehetne bírónak kinevezni.

Az indokolásban foglaltakkal egyezően ugyancsak egyet kell érteni azzal, hogy a hatékonyabb bírósági munkaszervezés érdekében, megfelelő törvényi garanciák mellett, a bíró hozzájárulása nélkül is sor kerülhessen a kirendelésre, ha a bírót a megyei bíróság illetékességi területén kívüli szolgálati helyre rendelik ki.

A csomag ötödik részével, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban érdemes lenne, de szükségtelen beszélni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsról. Az előző kormány kétharmados többség birtokában létrehozta az addig is alkotmányos lábakon álló függetlenség látványos biztosítékaként a csupán néhány mediterrán államban működő, a magyar közjogi hagyományoktól teljesen idegen intézményt, és együtt kell vele élnünk. Valójában mi megszüntetni szeretnénk, nem pedig a létszámát emelni. Pedig a szándék indokoltnak látszik a jelenlegi esetben, ugyanis a genetikai tapasztalatok szerint nem jó, ha egy csoporton, egy falun belül csak egymás között házasodnak, mert ez az utódok fokozatos degenerálódásához vehet. Nem ártana tehát a friss vér, még akkor is, ha egyesek azt nem látják kék színűnek, és ezért a tagok számának tervezett növelése célszerű megoldást jelentene.

A tárgyilagosság jegyében azért egy mondat arról, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács jól működik - annak ellenére, hogy a tegnapi napig egy éven keresztül én is tagja voltam -, és maradéktalanul teljesíti a törvényben meghatározott feladatait. A javaslat törvényi rangra emeli a létező és hasznosan működő elnöki értekezletet. De túl sokat és feleslegesen beszéltem erről az ötödik részről, hiszen nem kell jóstehetség annak kimondásához, hogy ellenzéki támogatás nélkül, kétharmad hiányában a csomagnak ebből a részéből nem lesz törvény.

A hatodik részben szereplő, az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló törvény módosításával kapcsolatban csupán annyit, hogy a bírák tehermentesítése és az ítélkezés hatékonyságának fokozása érdekében létrehozza a jogszabályokban meghatározott körben önálló felelősséggel, érdemi, ügydöntő feladatokat ellátó bírósági ügyintéző intézményét, amelyik Európa számos országában eredményesen működik, és az Európa Tanács miniszteri bizottságának ajánlásában is szerepel. Helyeselhető minőségi követelmény, hogy a bírósági ügyintézőnek felsőfokú iskolai végzettséggel kell rendelkeznie, és széles körű feladatai miatt indokoltan munkaköri pótlékra jogosult.

Az ügyészségről, az ügyészi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló törvények módosítását tartalmazó hetedik és nyolcadik résszel kapcsolatban az idő előrehaladottsága miatt csupán annyit, hogy technikai jellegű és helyeselhető rendelkezéseket tartalmaznak.

Végül csupán néhány mondat a H/1473. számú országgyűlési határozati javaslatról.

A javaslat logikusan gyűjti csokorba az igazságügyi reformmal kapcsolatos, megoldásra váró feladatokat. Az igazságszolgáltatás csak az ítéletek eredményes végrehajtása esetén válhat hatékonnyá. Tarthatatlan állapot, hogy jelenleg a bírósági végrehajtók által lefolytatott eljárásoknak csak mintegy egyharmada eredményes. Az állampolgárok joggal elvárják, hogy a végrehajtás gyors és kiszámítható legyen, és ezért kiemelten helyeslést érdemel a bírósági végrehajtásról szóló törvény, az igazságügyi szakértői tevékenységre vonatkozó szabályozás, végül a bíróságok ügyvitelére vonatkozó elavult szabályozás megszabott határidőn belüli felülvizsgálatára és a törvényjavaslatok előterjesztésére irányuló felkérés. Remélhetőleg az eljárások kézzelfogható gyorsítását szolgálja majd a perkímélő módszerek, a polgári jogi jogviták bíróságon kívüli rendezési lehetőségeinek megvizsgálása és a vizsgálat alapján megszülető szabályozás. Nem kevés feladat vár még tehát a kormányra és az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsra az igazságügyi reform végrehajtása érdekében.

Ennyit tehát tíz percnyi dióhéjban a tartalmas csomag egy részéről, azzal a fenyegetéssel, hogy a polgári perrendtartásról és a büntetőeljárásról a következő ülésen a jogalkalmazásban ma is gyakorlatilag tevékenykedő képviselőtársaim mondják majd el a Fidesz álláspontját. Nagyon köszönöm érezhetően lankadó érdeklődésüket. (Derültség és taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 148 1999.09.29. 0:37  117-149

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Csak nagyon röviden: az, hogy hány ítélőtábla legyen és mikor, az nem kétharmados kérdés. (Dr. Avarkeszi Dezső: Nem is beszéltem erről.) Csak a kétharmados részek miatt. (Dr. Avarkeszi Dezső: OIT és Megyei Elnöki Értekezlet!) Az igen, azt megmondtam én is, hogy az egy halálra ítélt része a javaslatnak, arról nem is érdemes beszélni.

De ami a tényekre vonatkozott: résztvevője voltam annak az OIT-tanácsülésnek, amelyen teljes mértékben úgy zajlottak le a dolgok, ahogy Solt Pál elnök úr elmondta.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 2 1999.10.18. 0:38  1-5

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mandátumvizsgáló, összeférhetetlenségi és mentelmi bizottság megvizsgálta a Somogy megye 3. számú választókerületében 1999. október 10-én megtartott időközi országos képviselőválasztás iratait, és egyhangú döntéssel megállapította, hogy a képviselői mandátumot dr. Házas József képviselő úr érvényesen megszerezte. Ezért indítványozzuk, hogy dr. Házas József képviselő úr mandátumát az Országgyűlés vita nélkül igazolja.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 282 1999.10.20. 9:35  172-363

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában a költségvetés kulturális részéről szeretnék néhány mondatot elmondani, de mindenkit megnyugtatok előre, hogy nem fogok fennkölt mondatokat most itt elzengeni a kultúra fontosságáról és szerepéről.

 

(19.50)

Azért három megjegyzést tennék előre. Jó lenne, ha nem kevernénk össze a civilizáció és a kultúra fogalmát, ahogy az ma szokás. Mert az, hogy én milyen típusú, milyen kivitelű és milyen minőségű karosszékben ülök, civilizációs kérdés. De az, hogy ebben a karosszékben ülve mit olvasok, mit nézek vagy milyen zenét hallgatok, ez a kulturális szféra.

A második megjegyzés elöljáróban: akármennyit prófétálnak és prédikálnak, a globalizáció gazdasági kihívásai elől nem tud senki kitérni, mert a gazdasági törvényszerűségek kérlelhetetlenek és megkerülhetetlenek. Ugyanakkor a kulturális kihívások, értékek elsekélyesítésével és semlegesítésével szemben, a nemzeti hagyományaink odafigyelő érzésével és saját értékeink hatékony érvényesítésével kötelesek vagyunk a harcot felvenni, mert különben valóban beolvadunk egy teljes szürkeségbe és semlegességbe, egy színtelenségbe.

Hogyan kell felvenni a harcot? Ezt Németh László még a világháború alatt megfogalmazta, hogy ki kell egyenesednie a magyarságnak, és sorsa helyére kell szöknie. Hogyan tudja ezt megtenni? Nyilván csak úgy... - mert egy polgári Magyarország elképzelhetetlen egy színvonalas, hatékony és színes kulturális élet nélkül. Az ember kérdezhetné, hogy mi köze ezeknek a mondatoknak a költségvetés kulturális részéhez. Csak annyi, és ez nem közömbös, hogy a kulturális értékek megteremtéséhez és érvényesítéséhez, és mindenhez a személyi és tárgyi feltételek szükségesek.

A személyi feltételek adottak, mert Nobel-díjas tudósaink vannak; Csontváryt végeredményben Belgiumban felfedezték részünkre, most oda is tér vissza egy kiállítással, a Rippl-Rónai-kiállítást már Belgiumból akarják vinni Párizsba, a zenekaraink világsikere önmagában a személyi feltételek adottságát bizonyítja. Sajnos a tárgyi feltételek... - Montecuccoli ugyan a háborúhoz fogalmazta meg, hogy pénz, pénz, pénz kell mindenhez -, a kulturális értékek megteremtéséhez is pénz, pénz és pénz kell.

Mindig számon kérik, hogy hogyan néz ki a költségvetés, és hogyan viszonyul ez a költségvetés a kormányprogramhoz. Nem fogok hosszasan idézni, a kormányprogramhoz csak annyit, hogy "a kormány olyan kulturális politikát valósít meg, amely igényt támaszt az alkotói művek felhasználására és ösztönzi a mecenatúrát". Tehát a kettőt együtt kell elképzelni. Mi történt és mi szerepel a költségvetésben ebben a vonatkozásban? Erről is csak néhány mondatot kiemelnék: "A művelődési házaknak a revitalizációs programjai az elmúlt 10-15 évben köztudomásúan fokozatosan leépültek, körülbelül 400-500 művelődési ház szűnt meg vagy alakult át vendéglátó-ipari intézménnyé." Ezekhez az intézményekhez, ezekhez a művelődési házakhoz kötődtek a színjátszó társulatok, a könyvtárak, a kórusmozgalom, a zenei mozgalmak, a hagyományőrző körök. Az idén, az idei költségvetésben 100 milliós keretet biztosított a kormány erre a revitalizációra, és 73 művelődési ház kezdte meg újraéledve a működését. A 2000. évi költségvetés pedig megduplázza a tavalyi összeget, tehát a nehéz gazdasági körülmények ellenére 200 milliót tud fordítani erre a célra.

Vagy tessenek megnézni a könyvtár-revitalizációs programot, hogy sok kistelepülés önkormányzata már nem vagy csak alig tudta fenntartani a könyvtárakat. Ebben a költségvetésben az önkormányzatoknak juttatott normatív támogatás a könyvtárakra most jelentősen emelkedik. Az előbb említés történt arról, hogy több mint 2 milliárdos támogatással jön létre a kulturális intézetek igazgatósága, amely külföldi ösztöndíjasok elhelyezését és ottani kulturális fejlődését is elő fogja segíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Nem lenne teljes a felszólalás... - jobb arról beszélni, amiről eddig még nem beszélt senki; ugyanis a legtöbb támadás a nemzeti kulturális alapprogramot érte, hogy micsoda kormánybefolyás érvényesül, felemeli a főbizottság létszámát, letapossa a kultúrát, és a saját értékeit érvényesíti. Engedjenek meg ezzel kapcsolatban egy nagyon rövid idézetet: "A konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen. Azért nem, mert ehhez nincs jogom. Valahányszor az állam hatalmi eszközökkel akart beavatkozni irodalmi vagy művészeti vitákba, e kísérleteknek sorsa kudarc lett és nevetségbe fúlt. A kultúrpolitikus közpénzekkel sáfárkodik, nem lehet tudni, milyen lesz a jövő esztétikai értékelése, és ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra ráerőltetni." Ezt Klebelsberg Kunó mondta 1929-ben, és tessenek megnézni, kiket tüntetett ki az akkori, állítólag keresztény kurzus átkával megvert kormány Corvin-lánccal és Corvin-koszorúval. El tetszenek majd csodálkozni a névsoron!

Mit mond a mostani kormányprogram? "A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzon a művészi alkotás folyamatába és a művek értékelésébe." Ugyanakkor szerepel a kormányprogramban: "A kulturális identitás megőrzése határon belül és kívül elsősorban a kormány feladata. Ugyanakkor szükséges rögzíteni, hogy a polgári kormány nem irányítani akarja a kultúrát, hanem lehetőséget teremteni az alkotóknak az alkotásra, a polgároknak a befogadásra." És mit tett a kormány - mert ezt írta le a kormányprogramban -, mit tett az állítólag legyalogolt nemzeti kulturális alapprogramban? Tessenek szívesek lenni megnézni a pályázati támogatások elosztását! Az élet és irodalmon túlmenően az utóbbi időben bányászati kérdésekkel előszeretettel foglalkozó hetilap ettől a nemzeti kulturális alapprogramtól 8 millió forint összegű támogatást kapott, amikor az egészen más irányban elkötelezett Soros György ugyanezt a hetilapot mindössze 5 millió forintra méltatta. Azért senki sem vádolhatja azzal a Beszélőt, hogy az hitbuzgalmi folyóirat lenne, ennek ellenére 5 millió forint összegű támogatásban részesült. Tehát ez az a bizonyos, a kormányprogramban vallott és tettekkel megvalósított szektorsemlegesség.

Mondjak ellentétes példát rá? Tessenek már megnézni a lezajlott frankfurti könyvvásárt. Én nagyon szeretném, ha mindenki azon a véleményen lenne a szektorsemlegesség alapján, hogy Szabó Dezső és Herczeg Ferenc egyformán nagy író volt, Németh László és Márai Sándor is egyformán nagy író volt, és hogy élőket említsek, szerintem Csurka István és Nádas Péter is nagy író, mert mindegyiknek az olvasása olvasói élményt okoz. Ugyanakkor én azt is elhiszem, hogy Dallos György, Konrád György vagy Kertész Imre kétségtelenül nagy írók. De az önök által szolgáltatott ellenpélda az volt, hogy a frankfurti könyvvásár eredeti programjába csak ezek kerültek be. Azzal vádolni a kormányt, hogy a szektorsemlegességet megszüntette, hogy az utolsó pillanatban azért egy kicsit átszabta ezt a frankfurti könyvvásárt, és odakerültek azok is, akiknek már úgy 50-60 ezer példányban megjelent kint külföldön könyve fordításban, és nem szerepelt ezen a frankfurti könyvvásáron...

Tehát röviden, nem kívánva elvenni a szót a még számtalan, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről felszólalásra várótól, ennyit a kulturális programról, ennyit a program szellemi részéről, hogy teljes szektorsemlegességet kíván érvényesíteni, és ennyit a tényleges tetteiről, hogy eddig a nemzeti kulturális alapprogram keretében milyen támogatásokat folyósított.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 251 1999.11.11. 1:40  222-254

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett ügyrendi javaslatban van egy leértékelés és egy felértékelés.

A leértékelésen szubjektíven azért csodálkozom, mert volt politikai államtitkár terjeszti elő, és leértékeli a politikai államtitkárok szerepét. A politikai államtitkár bárhol saját személyében helyettesíti a minisztert - még kormányülésen is, ahol ugyan nincs szavazati joga, de teljes helyettesítési jogköre van -, tehát ha a tárca képviseletében ő van jelen, és ezt nem fogadja el valaki a vita lefolytatása feltételeinek beálltaként, az egy kicsit leértékeli.

A másik egy túlértékelés, mert kötelezővé akarja tenni a miniszter személyes jelenlétét az agrárvitában, holott a vita minősége, a felszólaló képviselők mondanivalója nem attól függ, hogy a miniszter jelen van-e a tárgyaláson, vagy nincs jelen.

Azért kérem, hogy az elnök úr ne tegye fel szavazásra a kérdést, mert ez nem ügyrendi javaslat, nincs olyan kötelező házszabály, hogy a miniszter jelen legyen a vita lefolytatásánál, csak azt írja, hogy képviselve legyen. Ha nem lenne képviselve és az államtitkár úr sem lenne itt, akkor valóban lehetne olyan ügyrendi javaslatot előterjeszteni, hogy halassza el a Ház a vitát, mert az előterjesztő tárca nem rendelkezik képviselettel - de ez nem ügyrendi javaslat. Ha nekem valaki megmutatja a Házszabályban, hogy a miniszter távolléte miatt ügyrendi javaslattal lehet kérni a vita elhalasztását, az jogi Nobel-díjra felterjesztésre érdemes.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Nagyon szellemes volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 32 1999.11.29. 1:04  29-61

DR. ISÉPY TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A kulturális és sajtóbizottság természetszerűen a törvényjavaslatnak csak a szerzői jogot érintő részével foglalkozott, s teljes mértékben egyetért az indokolásnak azzal a részével, hogy a szerzői jogról szóló törvény alapján a bitorlás, a szerzői és szomszédos jogok megsértése tényállásának módosításai, valamint egyéb jogszabályok szükségessé tették a büntetőjogi szigorítást is.

Nyilvánvaló, hogy egy ország kulturális életét a szellemi alkotások színvonala jelzi, és a szerzői jogi törvényben biztosított polgári jogvédelmen túlmenően indokolt volt a büntetőjogi jogvédelem kiterjesztése és szigorítása is. Éppen ezért a kulturális bizottság a beterjesztett törvényjavaslatot egyhangú határozattal elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 412 1999.11.30. 2:17  411-413

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslatban foglalt részletes tényállást csak azzal egészíteném ki a tévedések elkerülése céljából, hogy nem nyomozati eljárást folytatnak az érintett képviselő ellen. Nyomozati eljárást nem is lehetne folytatni a mentelmi bizottság döntése nélkül. Az ügyészi átirat kizárólag úgy fogalmaz, és azzal keresi meg az Országgyűlés elnökét, hogy alaposan gyanúsítható csődbűntett elkövetésével.

Az érintett képviselő úr a mentelmi bizottság ülésén megjelent, okirati bizonyítékokkal kívánta igazolni, hogy a terhére rótt gyanú alaptalan. A mentelmi bizottság azonban bizonyítást nem folytathat le, bizonyítékok mérlegelésével tényállást nem állapíthat meg, és nem értékelheti magát a bűncselekményt sem. A képviselő úr az említett okirati bizonyítékokat megküldte közvetlenül a legfőbb ügyész úrnak is, hogy vizsgálja felül a gyanút. Meg is kapta a választ, hogy amennyiben mentelmi joga felfüggesztésre kerülne, a nyomozó hatóság érdemben köteles megvizsgálni a beadványában foglaltakat és a bizonyítékokat.

Tehát az a paradox helyzet, hogy amíg a mentelmi jog felfüggesztésre nem kerül, addig a gyanú lóg a levegőben. Éppen ezért a képviselő érdeke és az Országgyűlés tekintélye kívánja meg a mentelmi jog felfüggesztését, mert különben utána a sajtókampány - amit nehezményezett a képviselő úr - úgy fog folytatódni, hogy lám, a mentelmi joga mögé bújva a büntetőjogi felelősség alól szabadult, az ártatlanságot nem tudta bizonyítani, illetve a vádhatóság nem kerülhetett abba a helyzetbe, hogy a gyanút megalapozza.

Éppen ezért a mentelmi bizottság az úgynevezett közvádas ügyekben folytatott következetes gyakorlata szerint ebben az esetben a képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését javasolja.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 414 1999.11.30. 1:38  413-419

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Ebben az ügyben is részletes tényállást tartalmaz a mentelmi bizottság javaslata. Mindkét oldalról idézett nagy vita alakult a mentelmi bizottságban. Én csak egyre hívnám fel a figyelmet: a többségi és a kisebbségi véleményben is idézett alkotmánybírósági határozat egy korábbi alkotmánybírósági határozatra utalva megerősíti azt az álláspontot, miszerint paternalista hozzáállás büntetőjogi büntetésekkel formálni a közvéleményt és a politikai stílust. Ha a bíróság nem tudja formálni, akkor a mentelmi bizottság, amely sem tényállást nem állapíthat meg, sem büntetőjogi értékelést nem adhat, különösen nem tudja formálni.

Éppen ezért ebben az ügyben - arra is tekintettel, hogy a személyiségi jogok védelme iránt polgári peres eljárás is indult, amiben a vagyoni kártérítési igény is érvényesíthető - úgy ítélte meg a bizottság, hogy a polgári jogi igény érvényesítésén túlmenő, az ügy büntetőjogi értékelésére irányuló törekvés zavarja a képviselői munkát. Ezért az ezekben az ügyekben folytatott gyakorlatnak megfelelően - szintén lehet kritizálni ezt a gyakorlatot - ebben az esetben is azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Csurka István képviselő úr mentelmi jogát ne függessze fel.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 140 1999.12.06. 0:42  39-141

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Valójában nekem nem ügyrendi javaslatom van, csak az elnök úr a vita lezárásakor ismertethetné a frakciókkal - miután holnap két óra tévéidőben megy -, hogy melyik frakciónak mennyi tévé előtti ideje és mennyi tévé utáni ideje maradt.

 

(17.30)

Holnap a költségvetési vita a megváltozott napirend szerint, a napirend előtti felszólalásokat követően, tehát körülbelül 9 órától tart 11-ig, amikor...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 162 1999.12.06. 11:00  155-207

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Itt a csomagban összerakott törvényjavaslatnak csupán a 3. §-ával szeretnék foglalkozni, ahhoz nyújtottam be módosító indítványt, amelyik a Magyar Szabadalmi Hivatal jogállását érinti, és egy kicsit a felszólalási joggal való visszaélés, hogy itt a meggondolatlanul a teremben maradt képviselők türelmét igénybe kell vennem a szöveg terjedelmén túlmenő indokolással.

 

(18.00)

Felszólalásra ihlet az a tény, hogy a Szabadalmi Hivatal jogállásának tervezett megváltoztatása az indoklásban foglaltak ellenére szükségtelen, ellentétes a nemzetközi gyakorlattal és az európai uniós elvárásokkal. Érthetetlenül leértékeli a több mint százéves és eredményes múltra visszatekintő hivatalt.

Éppen ezért kényszerültem egy valójában köztes megoldást tartalmazó, az alkotmányügyi bizottság szinte egyhangú döntésével támogatott és remélhetőleg némi meggondolás után kormányzati támogatásban is részesülő felszólalást tenni - mert akkor még nem alakult ki a kormány végleges álláspontja, és ezért hangzott el az előterjesztő részéről a "nem". Tehát az említett ellentmondások feloldási szándéka az, ami erre a felszólalásra késztet.

A törvényjavaslat valójában a nem minisztériumi jogállású központi közigazgatási szervek továbbfejlesztésének, a közigazgatás korszerűsítésének szándékával többek között a Szabadalmi Hivatalt is országos hatáskörű szervből ágazati miniszter felügyelete alá tartozó központi hivatallá kívánja lefokozni, aminek az eredményeként a Szabadalmi Hivatal országos hatáskörű szerv helyett központi hivatalnak számítana, ami például a jogszabály-előkészítési jogosítványok elvesztését is eredményezné. A kormány által kijelölt miniszter nemcsak felügyelné, hanem irányítaná is a hivatalt. Az elnökét nem a miniszterelnök, hanem a miniszter nevezné ki és mentené fel. Az elnök automatikus besorolása államtitkáriról helyettes államtitkárira változna, hacsak külön kormánydöntéssel nem ítélik oda neki az államtitkári címet és az államtitkári juttatásokat.

Az indokolásban megfogalmazott szándékkal valójában teljesen ellentétes az a tény, hogy például többek között - ígérem, igyekszem rövidre fogni - egyáltalán a központi hivatal közjogi fogalma nem létezik; országos hatáskörű szerv létezik. Például hogy mennyire létezik, ha megnézik a tisztelt képviselőtársaim a törvényjavaslat 4. §-át, amely szintén azt mondja, hogy "a kormány által irányított országos hatáskörű szerv", ezt létező közjogi fogalomként ugyanaz a törvény, amely a 3. §-ból kilöki, a 4. §-ban megtartja. Tehát már ez önmagában egy ellentmondás.

Utána a gondokat súlyosbítja, amint mondtam, hogy nem tisztázott a központi hivatal közjogi fogalma és értelme. Ugyanakkor az országos hatáskörű szerv egy ismert közjogi kategória, és e státushoz számos jogkövetkezmény fűződik például a jogalkotásról szóló törvényben, a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényben. Azokat módosítani kellene ahhoz, hogy központi hivatallá váljon egy országos hatáskörű szerv.

Ha a tisztelt képviselőtársaim megnézik a törvény egyéb rendelkezéseit, soha nem látott és soha nem vett át a Magyar Szabadalmi Hivatal hatósági feladatokat, mert azokat ő látta el. A minisztérium ilyen hatáskörbe tartozó hatósági feladatokat soha nem látott el. Tehát az indoklásban ellentétes, hogy ezzel tehermentesítené a minisztériumot; eddig sem tehermentesítés céljából látta el.

Azután: hogy egy ágazati miniszter - hiszen a Szabadalmi Hivatal tevékenysége mindegyik tárca feladatkörét felöleli... Tehát akkor kinevezek egy ágazati minisztert, holott a Gazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozó hatósági és egyéb feladatokat is ellátott. De ami a Szabadalmi Hivatal eddigi tevékenységét és jogállását illeti, 1896 óta - több mint száz éve - szolgálja a magyar iparjogvédelem ügyét. Most már csak egy rövid történeti visszatekintés: 1920-ig Szabadalmi Hivatalként, 1920-49 között Szabadalmi Bíróságként látta el a feladatait. A tevékenységének a lényege a jogok engedélyezése és nyilvántartása, továbbá a megadott jogokkal kapcsolatos számtalan ügy. A nagyságrendet érzékelteti, hogy 1998-ban 41 193 szabadalmi bejelentés, 5437 nemzeti és 7605 nemzetközi védjegybejelentés érkezett. Az érvényben lévő szabadalmak száma meghaladja a 11 ezret, a lajstromozott hazai és nemzetközi védjegyeké pedig együttesen a 140 ezret. Ez a hatósági munka a bíróságokhoz hasonló függetlenséggel és garanciák mellett folyik.

A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatai ellen államigazgatási úton jogorvoslatnak nincs is helye, mert országos hatáskörű szerv és önálló. Tehát a megváltoztatását csak a bíróságtól lehet és kell kérni. A függetlenségének még a látszatát is hátrányosan érintené, hogy a kormány alá rendelt, de önálló hatáskörrel rendelkező és a kijelölt miniszter által csupán felügyelt országos hatáskörű szervből a miniszter felelősségi körén belül működő központi hivatallá alakulna. A Szabadalmi Hivatal az érintett minisztériumokkal egyetértve képviseli a kormányt a Szellemi Tulajdon Világszervezetében, az Európai Szabadalmi Szervezetben, a Kereskedelmi Világszervezetben, tehát számtalan nemzetközi szervezetben, és a kormány képviselőjeként való fellépésének súlyát csökkentené a hivatal leértékelése.

Az iparjogvédelem legfontosabb nemzetközi dokumentuma az ipari tulajdon oltalmára 1883-ban létesült Párizsi Uniós Egyezmény - amelynek hazánk 1909 óta tagja -, amely külön előírja, hogy központi iparjogvédelmi hatóságot szervezzenek és működtessenek önálló hatáskörrel és független szervként. A Magyar Szabadalmi Hivatal önálló szervként történő működtetése az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak is előfeltétele. Harmonizálni kell, jogharmonizációs kötelezettség van! Ez pont szembemegy a jogharmonizációs kötelezettség teljesítésével, különösen arra tekintettel, hogy az Európai Unió számos dokumentumban elismerően értékelte a Magyar Szabadalmi Hivatal teljesítményét. A csatlakozási tárgyalások iparjogvédelmi tárgyú fordulójáról készült, tehát elég friss jelentésben az Európai Bizottság leszögezte, hogy Magyarország dicséretet érdemel a Magyar Szabadalmi Hivatalban folyó hatósági jogalkalmazó tevékenység minőségéért. Ilyen körülmények között ledegradálni a hatáskört, megszüntetni a függetlenséget, ágazati miniszter alá helyezni, ez teljesen indokolatlan, és ahogy elmondtam, ellentétes az elvárásokkal.

A törvényjavaslat 4. §-ához kapcsolódó megfontolások a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével kapcsolatban, a szabadalmi törvény módosítása nélkül, a miniszteri irányítás alá helyezés hiányában is teljes mértékben érvényesíthetők, ugyanis a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénynek éppen e paragrafusban található módosítása egyformán érintené a kormány által irányított országos hatáskörű szervek és a miniszter felelősségi körén belül működő központi közigazgatási szerv vezetőit. Éppen azért említettem, hogy köztes megoldást tartalmaz a módosító javaslat, mert a kormány irányít, és az elnökét a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. Tehát megvan a kívánt kormányzati felügyelet, de megmarad az önálló hatáskör, amely szinte bíróságként is működteti a Szabadalmi Hivatalt. Hogy tudná ezt megcsinálni a függetlenség sérelmével egy ágazati miniszter felügyelete alá tartozóan?!

A legfontosabb érv az, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal jogállásának hatályos szabályozása bevált; több mint száz éve nem okozott semmilyen zavart a központi közigazgatás működésében. A jelenlegi rendszer tehát működik, sőt jól és eredményesen működik. Tehát a törvényjavaslat indoklása nem szolgáltat érveket e működőképes rendszer megváltoztatása mellett. Úgy tűnik viszont, hogy a változással mindenki rosszul járna: a hivatal és ügyfelei éppúgy, mint a kormányzat.

(18.10)

Tehát valójában ez a felszólalásom az indokoltan csekély érdeklődést tanúsító képviselőtársaimmal szemben az előterjesztő felé szól, hogy azért meg kellene fontolni az elmondott érvek alapján, hogy a módosító javaslat elfogadása ezeknek a jogharmonizációs szempontoknak inkább megfelel, nem sérti a kormány felügyeleti jogkörét, a felügyeleti jogkör gyakorolható anélkül, hogy ágazati miniszter felügyelete alá vonnám és megnyirbálnám a hatáskörét.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 34 1999.12.07. 4:59  29-107

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Formabontó módon én már elöljáróban elismerem, hogy nem sokat értek a költségvetéshez, az államháztartáshoz és a pénzügyekhez, viszont a kulturális elkötelezettségem és ennek jegyében a Révész Máriusz képviselőtársammal együtt benyújtott módosító indítvány az, ami ebben a vitában mégis felszólalásra késztet.

A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvény 75. §-a szerint ugyanis az állam a központi költségvetés Országgyűlés fejezetében a Magyar Rádió Részvénytársaságot a közalapítvány útján, a művészeti együttesek támogatása címén költségvetési támogatásban részesítheti. Ez a feltételes mód természetszerűen arra szokta indítani a pénzügyi kormányzatot, hogy ha akarom, igen, ha akarom nem, és évek hosszú sora óta a Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatása következetesen elmarad.

(9.00)

Tavaly egy, a kormány által ugyan ellenzett, de az Országgyűlés által elfogadott módosító javaslat eredményként megtörtént az áttörés, és egy külön előíráscsoport címszó alatt a Magyar Rádió művészeti együttesei nevesített támogatási összegben részesültek.

A 2000. évi, tehát a most tárgyalt költségvetési javaslat nevesítve szintén mellőzi a hivatkozott támogatás biztosítását, ugyan a fejezeti indokolások első kötetének az I. fejezet 12. címének 1. alcíme tartalmazza a következő utalást: "A kormány felhatalmazást kap, hogy a 10., 12. címek között szükség szerint átcsoportosítson, és amennyiben az előirányzat lehetővé teszi, ezen előirányzatok terhére új előirányzatot is létrehozhat a Magyar Rádió művészeti együtteseinek támogatására."

Elöljáróban mondtam, hogy én nem sokat értek a költségvetéshez, de olyan fejre esett intézménnyel vagy vállalattal nehéz találkozni, amelyik azért takarít meg a költségvetési összegéből, hogy abból utána át lehessen csoportosítani. Tehát így a feltételes mód marad, mert ha marad pénz, akkor adok, ha nem marad, akkor nem adok.

Nyilvánvaló, hogy az európai uniós csatlakozás küszöbén nyomós érdek fűződik ahhoz, hogy a világban milyen országképet sikerül kialakítani önmagunkról, de lényeg az is, hogy milyen lesz a kulturális színvonalunk. A Magyar Rádió művészeti együttesei a magyar kultúra igazi követeiként sikeres fellépéseikkel és bemutatkozásaikkal itthon és külföldön egyaránt eredményesen növelték és növelik az ország hírnevét, és kedvezően alakítják az országképet.

A Magyar Rádió művészeti együttesei közül a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara csak ebben az évben áprilisban Dél-Amerikában, májusban Nagy-Britanniában, októberben Maastrichtban és Brüsszelben, a Magyar Rádió most ötvenéves Énekkara 1999 márciusában Athénban, júniusban Frankfurtban, Kielben, Bonnban, a Magyar Rádió Gyermekkórusa pedig Kassán, Salzburgban, Genfben, Milánóban lépett fel. Megkímélem az Országgyűlést attól, hogy a külföldi lapokban megjelent sajtókritikák dicsérő mondatait itt most felolvassam.

A művészeti együttesek ország-képalakító működésének jövője azonban csak biztos alapokra építhető, és ez indokolja, hogy külön előirányzatként, a múlt évhez hasonlóan meghatározott összegű támogatásban részesüljenek. Ezért nyújtottunk be módosító javaslatot, amelyben teljesen a tavalyi évhez hasonlóan, nem várva meg a feltételes mód teljesítése feltételeinek a bekövetkezését, hanem már átcsoportosítunk ugyanazon fejezeten belül, és bízunk abban, hogy a tavalyi példán megnemesedve a kormány most, ebben az időszakban ezt a módosító indítványt a maga részéről is támogatni fogja, és a tavalyihoz hasonlóan bízom az Országgyűlés szinte egységes támogatásában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 110-112 1999.12.07. 4:24  107-133

DR. ISÉPY TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban sajnálattal kell rögzíteni azt a szomorú tényt, hogy az ellenzéki elszánt és - a sokat hangoztatott konstruktivitással ellentétes - folyamatos golyózápor miatt elmérgesedett politikai légkörben még egy ilyen politikamentes törvényjavaslat általános vitára alkalmassága tekintetében sem jöhetett létre fegyverszünet, s így egyhangú ajánlás helyett a kulturális és sajtóbizottság nevében csak a többségi álláspontot tudom ismertetni. (Szabados Tamás: Én is azt fogom!) Örülök a beszólásnak, mert az a tetten éréssel azonos bizonyíték az egyhangúság ellen.

ELNÖK: Megkérem ellenzéki képviselőtársamat, hogy majd a folyosón...

DR. ISÉPY TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Számomra érthetetlen, hogy a kitüntetések ügye miért kavarhat politikai vihart, hiszen a fogalmi meghatározása is száraz és szikár: érdemekért járó, általában megszabott címmel, jelvénnyel, ranggal s a többi együttjáró társadalmi elismerés, erkölcsi megbecsülés. Legfeljebb La Rochefoucauld egyik szellemes aforizmája adhat némi magyarázatot erre a vitára: "A rendkívüli érdem ismertetőjele az, hogy azok is kénytelenek dicsérni, akik a legjobban irigylik." A törvényjavaslat ugyanis csupán rendet akar vágni a kitüntetések indákkal beszőtt dzsungelében, egységesíti és áttekinthetővé teszi az állami kitüntetési rendszert, a hatalmi ágak megosztásának és az államszerkezet felépítésének figyelembevételével meghatározza, hogy milyen díjat alapíthat és adományozhat a kormány, a miniszterelnök, s a 3. §-ban rögzíti, hogy kik alapíthatnak és adományozhatnak szakmai és helyi jellegű kitüntető címet, díjat, oklevelet, plakettet. A felsorolás széles körű, hiszen szerepel benne a köztársasági elnök és az Országgyűlés elnöke mellett a Magyar Nemzeti Bank, az Alkotmánybíróság, az Állami Számvevőszék, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, a legfőbb ügyész, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a miniszter és a helyi önkormányzat.

Nincs átfedés a díjak között, mert Kossuth- vagy Széchenyi-díj a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a kulturális és művészeti alkotások, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példa értékű, nemzetközileg is elismert eredményekért jár, ugyanakkor a Magyar Corvin-lánc, a Magyar Corvin-koszorú és a Magyar Corvin-díszjelvény nem kötődik egyedi alkotásokhoz és eredményekhez, hanem a magyar tudomány és művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemek elismerésére szolgál, tehát általánosabb megfogalmazású, és tágabb kört érint.

Helyesen rögzíti tehát a törvényjavaslat indokolása, hogy az állami kitüntetés az állam és a társadalom egészének megbecsülését nyilvánosan kifejezésre juttató elismerési forma. Az állami kitüntetések presztízsének megőrzése és erősítése szükségessé teszi, hogy az adományozás gyakorlatában hangsúlyosan és egységesen érvényesüljenek azok a kritériumok, amelyek biztosítják, hogy állami kitüntetésben csak az arra valóban érdemes és méltó személyek részesüljenek.

Összefoglalva, tisztelt Országgyűlés, a kulturális és sajtóbizottság többsége a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja, és az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 122 1999.12.07. 9:52  107-133

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! A "kitüntetés" szó hallatán sokan fanyalogva elhúzzák a szájukat, és kicsinylően legyintenek azzal, hogy az ügy egyáltalán nem lényeges, nem fontos, és kár a tárgyra időt és szót vesztegetni. Elsősorban a fanyalgókat szeretném meggyőzni arról, hogy a materialista felfogással ellentétben alkotó energiát nemcsak anyagi eszközökkel lehet felszabadítani és működtetni, hanem főleg és inkább erkölcsi elismeréssel és megbecsüléssel.

Az erkölcsi megbecsülés egyik látható, lényeges eleme a díj, a kitüntetés és az alkotó munka külsőségesnek látszó, valójában fontos, bensőséges, tartalmilag gazdag, ünnepélyes értékelése. A kitüntetés a társadalomból kiemelkedő alkotó, nagy embereknek járó jutalom. A XIX. századi amerikai filozófus, Emerson megfogalmazása szerint nagy emberek azért vannak, hogy még nagyobbak keletkezhessenek. Napóleon már csak igazán értett a dicsőség és a nagy emberek lélektanához, tőle nyugodtan elfogadható az a megállapítás, hogy a nagy ember meteor, aki ragyog és öntüzében emészti föl magát, hogy bevilágítsa a Földet. Ezek a jelennek és jövőnek példát mutató kitüntetettek valóban a napjaikat, éveiket, sőt teljes életüket fordították és fordítják az alkotó munkára, öntüzükben emésztették és emésztik föl önmagukat, és méltók a dicsőségre.

A kitüntetések rendjét a világon mindenütt törvények szabályozzák, és átadásuk a világ minden táján a közfigyelmet felkeltő ünnepélyes, szinte liturgikus szertartás keretében történő felemelő, fényes esemény.

Tisztelt Országgyűlés! Erről és nem másról szól ez a törvényjavaslat, ami áttekinthetően szabályozni kívánja a kitüntetések rendjét, fajtáit és adományozásuk módját. Ne akarjuk tehát belemagyarázni azt, ami nincs benne, és ne akarjuk félremagyarázni azt, ami egyértelműen benne van! Kezdjük mindjárt a Kossuth- és a Széchenyi-díjjal.

A Kossuth-díjat a magyar törvényhozás 1848. március 15-ének 100 éves évfordulójának méltó megörökítése céljából a magyar alkotó munka jutalmazására az 1948. évi XVIII. törvénycikkel alapította. Az 1948. február 13-án tartott vitában a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség jogelődjének, a Demokrata Néppártnak a képviseletében felszólaló Bálint Sándor, a neves néprajztudós hangsúlyozta, hogy ez a javaslat "abból a szempontból is rendkívül figyelemreméltó, hogy a tudományos munkának, az önálló kutatásnak és a szellemi, gazdasági eredményeknek a jutalmazásával a munkát akarja megtisztelni; azt a munkát, amely a demokráciákban, a demokratikus társadalomban, a demokratikus államban az érdemek szinte egyetlen fokmérője lehet." Bálint Sándor hitt az eljövendő demokráciában, és a hiten túlmenően bízott a díj adományozásának a tárgyilagosságában is: "Meg vagyok arról győződve, hogy a jutalmakat nem a pártkoalíció, hanem az egyetemes nemzeti koalíció szellemében fogják odaítélni."

 

(11.20)

A Kossuth-díjról szóló törvénycikk elfogadása után a Kossuth-díjról és a Széchenyi-díjról szóló, 1990. évi XII. törvény megszületéséig az állami díjakról a magasztosnak kikiáltott szocialista elveket és elvárásokat tükröző öt törvényerejű rendelet, három kormányrendelet és nyolc kormányhatározat rendelkezett. Tehát érthető a kormány szándéka, hogy a rendszerváltoztatás 10. esztendejének végén egységesen kívánja szabályozni a kitüntetések rendjét.

És folytassuk a vitát a legtöbb gondot kiváltó Corvin-láncról és a Corvin-koszorúról szóló rendelkezésekkel!

Tisztelt Országgyűlés! Talán azért mégsem írható a csapongó fantáziám perverzitásának a terhére, hogy a Corvin-láncról és a Corvin-koszorúról nekem valahogy Mátyás király jut az eszembe, akinek az uralkodása alatt sugárzóan egybeforrott magyarság és európaiság, reneszánsz és humanizmus, megalakult a kancellária, Hess András vezetésével megkezdte működését az első magyar nyomda, megíródtak a csodálatos Corvinák, és nemcsak politikailag voltunk nagyhatalom, hanem kultúránk és szellemiségünk csillaga fényesen ragyogott Európa égboltján.

Szerintem talán inkább azok szorulnának Freud és Jung mester tanítványainak gondos ápolására, akiket a Corvin-lánc és a Corvin-koszorú elnevezés, az alapító személye miatt, makacsul és konokul, kizárólag Horthy Miklósra emlékezteti. És akik megfeledkeznek arról, hogy a díjat alapító kormányzó a kitüntetést a szerzett érdemek méltatásául azoknak kívánta adományozni, akik a magyar tudomány, irodalom vagy művészet terén, vagy a magyar nemzeti művelődés fellendítése körül kimagasló érdemeket szereztek, és ezzel kitüntetésre méltóknak bizonyultak, és történelmi ismeretéről és némi államfői bölcsességről tanúskodik a rangos kitüntetés névadójának a megválasztása. Megfeledkeznek arról, hogy az alapítás abban az időszakban történt, amikor a nagy műveltségű Klebersberg Kunó volt a kultuszminiszter, aki nem átallott olyanokat írni és mondani, hogy "konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen - azért nem, mert ehhez nincs jogom".

Megfeledkeznek arról, hogy többek között Corvin-koszorút kapott Molnár Ferenc is, aki nem volt sem a kormányzó, sem a királyság elkötelezett híve, sőt a róla szóló irodalmi anekdota szerint emigráns éveiben azért nem ment el egy New York-i Habsburg-fogadásra, mert attól tartott, hogy: "Bemegyek mint Molnár Ferenc, és kijövök mint Herczeg Ferenc." Irodalmi véleménye persze nem akadályozta meg abban, hogy Herczeg Ferenccel együtt üljön a Corvin-kitüntetetteknek abban a testületében, amely jogosult volt dönteni az eljövendő kitüntetésekre méltók személyéről.

Megfeledkeznek arról, hogy a kitüntetések adományozásánál a tárgyilagosság érvényesült. És talán ma sem kell szégyellnünk a névsorból - az államtitkár úr által már említetteken kívül - például Dohnányi Ernő, Hubay Jenő, Korányi Sándor, Verebély Tibor, Kodály Zoltán, Rudnay Gyula, Reményik Sándor, Surányi Miklós, Bajor Gizi, Márkus Emília és a többiek nevét; sőt lehet, hogy ezzel felháborodást okozok, de még Hóman Bálintért sem kellene szégyenkeznünk, aki ugyan rossz politikus volt, de ugyanakkor kiváló történész, és a díjat az utóbbiért kapta.

Megfeledkeznek arról, hogy a jogilag soha meg nem szüntetett díj felélesztése nem Horthy Miklósnak szóló tisztelgés, nem Horthy-restauráció, hanem a Mátyás király nevét őrző kitüntetési hagyomány indokolt folytatása. A szűk időkeretben tehát ennyit a törvényjavaslatról.

Befejezésül: a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a benyújtott törvényjavaslatot támogatja és elfogadásra ajánlja. Egyúttal bízunk abban, hogy a jelölő bizottságok és az adományozók a jövőben a bőség zavarával küzdenek majd, amikor tárgyilagosan és a társadalom egyetértésével találkozva választják ki a legjobbak közül a legeslegjobbakat, akik alkotómunkájukkal, tudományos működésükkel és önégető szellemi tevékenységükkel kifejezik a nemzet egységét, magyarságunkat és európaiságunkat, a magyar kultúra és tudomány magas szellemi színvonalát, mert a törvény csak így tudja teljesíteni a jogalkotói szándékot, valamint a társadalom jogos igényét és elvárásait.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 8 1999.12.15. 4:28  1-53

DR. ISÉPY TAMÁS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A részletes és megalapozott előadói expozé után engedjék meg, hogy én a kulturális bizottság előadói felszólalását egy olyan szubjektívnek látszó mondattal kezdjem, hogy megrögzött olvasóként nagyon szeretem még az ilyen beszámolók olvasását is, amelyek kézzelfogható tényeket tartalmaznak, adatokkal alátámasztottak, logikusan tagoltak, tehát megfelelnek az olvasmányosság elvárásának is.

Külön szeretném felhívni a figyelmet a beszámoló stílusára, mert általában a tudománnyal foglalkozó írásműveknek az az alapvető betegségük, hogy a szerzők csak azt tekintik tudományos munkának, ami nyakatekert, bonyolult, és csak az ötödik nekifutásra emészthető mondatokat tartalmaz. Ez a beszámoló viszont világos, és ahogy mondani szokták, közérthető adatokat tartalmaz.

A beszámoló - a már említett logikus tagoltság jegyében - a bevezetésben összefoglaló megjegyzéseket tartalmaz a magyar tudomány helyzetéről, a tudomány társadalmi szerepvállalásáról, és a tudománypolitikai reform címszó keretében a finanszírozás és a kutatásszervezés kérdéseiről. Az ezt követő rész szól a Magyar Tudományos Akadémia és az intézményrendszer működéséről, az európai integráció és a tudománypolitika összefüggéseiről, továbbá a magyar tudomány ezredfordulós teljesítőképességéről.

Végül a függelék részletes adatokkal alátámasztva összefoglalja a hazai kutatás feladatait és eredményeit, és ennek keretében kitér a társadalmi-gazdasági célokat közvetlenül és közvetve szolgáló, valamint a társadalomtudományi kutatásokra. Egyébként a társadalomtudományi kutatásokból csak néhány mondatot idéznék, hiszen többször elhangzik a globalizáció gazdasági kihívása, hogy tudunk kulturálisan, az identitás megőrzésével ellenállni a globalizáció kulturális kihívásainak.

Ez a beszámoló a magyar kultúra címszó alatt három vezető feladatkört jelöl meg; az első a múlt máig ívelő ismeretanyagának, a nemzeti kultúra örökségnek az egybegyűjtése - Arany szavával szólva, a felkincselése -, a múlthoz fűződő viszonyunk újrafogalmazása és korszerű értelmezése, s végül az új globális korszakra, az információs társadalom időszakára való felkészülés. Tehát összefoglalja három vezető gondolatban azt, amit a Magyar Tudományos Akadémiának a globalizáció kulturális kihívásával szemben meg kell tennie. A felszólalásomban utalok majd arra, hogy mit tett eddig ennek az érdekében.

Ami a határozati javaslatot illeti, azt az oktatási bizottságnak az előadója részletesen összefoglalta. Én egy házszabályi aggodalmat azért megismétlek; az előadó úr részletesen kitért arra, hogy mit vett át az elfogadásra ajánlott határozati javaslat, és mit nem.

 

(9.20)

Egyelőre azért két határozati javaslat fekszik a Ház előtt, ugyanis a beszámolásra és a jelentésre kötelezett önálló határozati javaslatot is benyújtott. Nem tudom, hogy visszavonta-e vagy nem. Nyilván vissza kell vonni, de egyelőre az egyik a másiknak a módosítása, tehát házszabályilag ezt rendezni kell.

Összefoglalva: a kulturális és sajtóbizottság ugyancsak egyhangú döntéssel, úgy a beszámolót, mint a határozati javaslatot elfogadásra ajánlja az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 10 1999.12.15. 15:09  1-53

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! - és a beszámoló politikai jelentőségét átérző, csekély számú Képviselőtársak! A Magyar Tudományos Akadémiának a magyar tudomány helyzetéről szóló beszámolója vitájában a felszólalónak valójában két dologról kellene beszélnie: a beszámolóról, valamint az oktatási és tudományos bizottság által benyújtott határozati javaslatról.

Viszont elkerülhetetlen, hogy egy-két mondat el ne hangozzék a tudomány fontosságáról, a társadalom életében betöltött tudatformáló szerepéről és - ne féljünk a szótól - a tudomány hasznosságáról. Ezekről fennkölt és magasan szárnyaló mondatokat lehetne itt elmondani, de már elöljáróban szeretném megnyugtatni aggódó képviselőtársaimat, hogy nem a saját alacsonyan szálló nézeteimet fogom közteherré tenni, hanem inkább arra törekszem, hogy a kérdésben járatos bölcsek gondolatai váljanak közkinccsé.

A neves angol filozófus, Francis Bacon megfogalmazása szerint "emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz". Neki nyugodtan elhihetjük, hiszen a tépelődő filozofálás mellett lordkancellár is volt, és így tökéletesen ismerte a hatalom természetét és fogalmi tartalmát.

Az igazi hatalmat valóban az energiák felszabadítása és megszelídítése, a természetnek az emberiség szolgálatába állító átalakítása, a laboratóriumok és tudományos műhelyek hálózata, a kutatóintézetek, az új gyógymódok, a technikai újdonságok, a felfedezések és találmányok, a műszaki és szellemi alkotások jelentik, nem pedig az, amit mi itt politika címszó alatt művelünk, annak ellenére, hogy a társadalmi és gazdasági viszonyokat alapvetően a politika alakítja és határozza meg. A tudomány társadalmi szerepe és fontossága azért jelentős, mert ez a hatalom feltartóztathatatlanul fejlődik, folyamatosan új, ismeretlen területeket hódít meg, szakadatlanul terjeszkedik, és szüntelenül megújul.

Ma már csak tudománytörténeti csodabogárként tartják nyilván az amerikai szabadalmi hivatal igazgatójának száz évvel ezelőtt elhangzott azon nyilatkozatát: "Mindent, amit föl lehetett találni, már föltaláltak." Ugyanebbe a sorba illeszkedik a fizikus Lord Kelvinnek egy 1900-ban elhangzott kijelentése: "A röntgensugár, kérném szépen, egy nagy szélhámosság, ami el fog múlni." De idézhetném még a mégoly híres feltalálónak, Edisonnak egy 1922-es megnyilatkozását is: "Ez a rádió nevű őrület hamarosan elmúlik a múló idővel."

A tudomány hatalma azonban nem ismer kíméletet, és a hivatkozott nyilatkozók most elcsodálkoznának a chipeken, a digitális technikán és egyéb szörnyűségeken.

Az Akadémiát alapító Széchenyi is a tudás hatalmában hitt: "A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma." A tudomány igazi humanizmusát, hasznosságát pedig Kölcsey fogalmazta meg a legegyszerűbben és legtisztábban: "Emberi tudomány legfőbb célja maga az ember."

Rátérve a beszámolóra: a beszámoló bevezetője egyszerre megijeszt és ugyanakkor megnyugtat. A beszámoló ugyanis azzal kezdődik, hogy "A hazai tudomány az ezredfordulón bizonytalan, labilis állapotban van. A kutatói állomány teljesítőképessége erős, képes arra, hogy lépést tartson a világban felgyorsult kutatás-fejlesztéssel, ugyanakkor a kutatási feltételek, a műszerezettség és a finanszírozási körülmények alulfejlettek."

Ugyanakkor a címszó azzal fejeződik be: "A magyar tudomány labilitása nem válságot, nem hanyatlást jelez. A magyar tudomány labilitása abban áll, hogy a kutatói kar színvonala messze felette áll a felszereltség színvonalának, és abban áll, hogy a kutatók és a tudománypolitika művelői érzik, a szellemi versenyképesség nem tartható tovább a kutatási feltételek javítása nélkül."

A megijesztés és megnyugtatás ellentétpárja olyan, amikor valaki azzal kezdi a beszámolót, hogy van egy jó és van egy rossz hírem, és ilyenkor arra kérik, hogy ha lehet, akkor inkább először a jó hírt mondja el. Tehát én is a beszámoló jó híreivel kezdem.

A nemzeti stratégiai kutatások programjának teljesítése folyamatos. A megjelent szintetizáló kötetek száma lassan eléri a 20-at, és sorozatosan megjelennek a stratégiai kérdéseket érintő műhelyelemzések. Csupán néhány cím az eddig megjelent kötetekből: Globalizáció és nemzeti érdek, A demokrácia intézményrendszere Magyarországon; az életminőség tárgykörében: Egészségügy és piacgazdaság; az agráriummal kapcsolatban: Az agrártermelés tudományos alapozása, A magyar agrárgazdaság jelene és kilátásai, és a napokban megkapott legújabb kötet: A magyar nyelv az informatika korában.

Nem tudom, hogy hányan forgatják, pedig a História vagy a Köznevelés mellékleteként rendszeresen megkapjuk a szinte új műfajt teremtő, közéleti, tudományos esszéket tartalmazó Ezredforduló című füzetet, például az 1998 júliusában zárt tartalomjegyzék 683 tanulmányról számolt be. Ugyancsak a jó hírek közé számít, hogy készül a Magyarország az ezredfordulón című könyvsorozat.

A feltételezésekben mindig bőkezű vagyok, és ezért biztosra veszem, hogy képviselőtársaim közül a félelmetes időhiány ellenére sokan forgatják, és a napi munkájukban eredményesen hasznosítják az említett köteteket, és velem együtt érdeklődéssel várják a beszámolóban 2000-re ígért, A magyar tudomány az ezredfordulón című háromkötetes munka megjelenését.

A beszámoló jó hírei közé tartozik, hogy a tudomány társadalmi szerepvállalásában és a tudomány befogadottságának javításában jelentős előrehaladás történt. A Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium munkája rendszeres. A tudományos kérdésekkel foglalkozó politikai akarat határozottabb. A tudomány világkonferenciája az 1999. esztendőben a közérdeklődés figyelmét felkeltő eseménynek bizonyult, és ugyancsak jelentős rendezvény a minden év november 3-án megrendezésre kerülő magyar tudomány napja.

A magyar tudomány nemzetközi megítélése jó, történelmünk legkiválóbb tudósai és tudományos teljesítései a világban ismertek, egyre növekszik a nemzetközi együttműködésben írt publikációk aránya, és - ahogy az elnök úr is említést tett róla - a tudományos kutatás minőségét kifejező idézettség szempontjából a világ országainak sorában az előkelőnek számító 22. helyen állunk.

 

(9.30)

 

A jó hírek után természetesen jöjjenek a rosszak! Idézet a beszámolóból: "Gazdasági lehetőségeinktől messze elmaradóan járultunk hozzá saját kutatóbázisunk fejlődéséhez." Most csak a sajtóban megjelent néhány adat: Japánban, Svédországban és az Egyesült Államokban csaknem tizenegyszer, az OECD-országokban átlagosan hatszor annyit fordítanak egy főre vetítve kutatás-fejlesztésre, mint Magyarországon. Miközben Svédország fejlődése az elmúlt évtizedben lelassult, a kutatás-fejlesztésre fordított hányadot az 1991. évi 2,9 százalékról 3,6 százalékra növelték. Nálunk ez a hányad jelenleg 0,8 százalék körül mozog.

A tudomány társadalmi megbecsülése kétségtelenül növekszik, viszont az anyagi megbecsülés és támogatás nem növekedett ezzel arányosan. Pierre Curie, a francia fizikus találóan jegyezte meg: egyáltalán nem érzem a kitüntetés szükségszerűségét, de nagyon nagy szükségem lenne egy laboratóriumra.

Szerencsés egybeesésnek mondható, hogy a beszámoló vitája csupán néhány nappal követi a Magyar Tudományos Akadémia 1999. évi második rendes közgyűlését. Csak néhány mondatot idéznék az ott elhangzott elnöki expozéból: "A 2000. év nem a magyar tudomány éve lesz." Persze minden elnöki expozéban vannak túlzások, ha én elnök lennék ugyanezeket mondanám, mert csak így lehet a vészriadót megfújni, de kétségtelen, hogy a költségvetésnek a tudományra fordítható számsora nem áll arányban a tudomány társadalmi megbecsülésével.

A beszámoló talán legérdekesebb része az adatokban lenyűgözően gazdag függelék, mert az ebben felsorolt adatok valójában a közvélemény előtt szinte ismeretlenek, mert a médiában általában nagyobb hírértéke van a látszatnak, mint a mélyben meghúzódó és hallgató tényeknek. Vajon hányan tudnak az életminőség javítását szolgáló kutatásokról és eredményekről, amelyek kiterjednek többek között az élelem egészségügyi biztonságára, minőségére, a hazai lakosság egészségügyi helyzetére, az orvosi kutatásokra. A molekuláris biológia és a technológia területén elért kutatások elért eredményeit nem is merem nevesíteni, mert a nyelvtörés mutatványát nem merem vállalni.

Tisztelt Országgyűlés! Most röviden a határozatról; a vita keretében feltétlenül vissza kell tekinteni a korábbi, az 1996-os beszámolót elfogadó határozat egyes pontjaira, amelyből örömmel kell rögzíteni, hogy az 1. és 3. pont teljesült. A zárszóban nyilván választ kapunk arra, ami még nem teljesült, hogy a magyar tudomány helyzetét és lehetőségeit rögzítő részletes elemzés elkészítése az elnöki felszólalásban szerepelt mint befejezett munka, nyilván rövidesen megkapjuk.

Most a határozati javaslat megismétli az Akadémiáról szóló törvény módosítására irányuló igényt, s felkéri a kormányt ennek 2001. június 30-ig történő teljesítésére. A tényálláshoz tartozik, hogy a módosítás előkészítő munkái már az elmúlt ciklus végén megindultak, sőt a bizottsági viták is eredményesen lezajlottak. Ami helyeselhető újdonság a javaslatban: a kormánynak a felkérése bizonyos gazdasági feltételek megteremtésére és a tudományos kutatók bérének a felzárkóztatására.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül: Arany János, akinek volt némi köze az Akadémiához, a Széchenyi emlékezete című nagyívű versében Széchenyi szájába adja a sötét bibliai jóslatot: "Elvész az én népem, elvész - kiálta -, mivelhogy tudomány nélkül való."

Ha Arany János feltámadna, és főtitkári székébe visszaülve szétnézne az országban, akkor ma biztosan nem írná be ezt a két sort a versbe, hanem a szétnézéssel szerzett tapasztalatok birtokában örömmel hirdetné, hogy ez a nép nem vész el, mivelhogy van tudománya, eredményesen működnek a tudományos műhelyek, alkotnak a tudósok, az egy főre eső Nobel-díjasok számához viszonyítva a világon előkelő, dobogós helyen állunk. Ennek a népnek van egy fiatal, dinamikus kormánya, amelyik nemcsak megbecsüli a tudományt és tiszteli tudósait, hanem az időnként felhangzó vészjelzések ellenére, bár most is a gazdasági lehetőségeken túlmenő mértékben támogatja a tudományt, vállalta és vállalja, hogy évenként fokozatosan emelkedve ez a támogatás, a ciklus végére eléri a GDP másfél százalékát - tehát Arany János megnyugodva térhet vissza költőtársai közé az elíziumi mezőkre.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében ezeknek a gondolatoknak a jegyében s azzal a megalapozott bizakodással ajánlom elfogadásra a beszámolót és az országgyűlési határozatot, hogy az esedékes következő beszámoló tele lesz jobbnál jobb hírekkel, kutatási eredményekkel, a fokozódó társadalmi megbecsülés és a növekvő anyagi támogatás dicsérő elismerésével, és még elvétve sem találunk majd benne egyetlen rossz hírt sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 46 1999.12.20. 15:18  37-61

DR. ISÉPY TAMÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én már elöljáróban szeretném kérni képviselőtársaim szíves elnézését a felszólalásom száraz, kissé csapongó távirati stílusáért, de az utolsó pillanatig bíztam abban, hogy az évek óta nyíltan hangoztatott kétirányú elfogultságom miatt az idén másnak jut a felszólalás feladatának - lehet vitatkozni azon, hogy - tiszteletreméltó vagy kétséges szerepe.

Az első elfogultságom az úgynevezett igazságügyi reformmal és az annak keretében létrehozott, pont a tájékoztatást előterjesztő Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal szembeni elutasító álláspont. Meggyőződésem szerint a jelenlegi kormánypártoknak, de a másik oldalon is többeknek az az álláspontjuk, hogy az úgynevezett igazságügyi reform annak idején elkapkodott, elhibázott, kiérleletlen volt, és a függetlenség rosszul értelmezett jelszavával egy kicsit szétzilálta a jól működő bírósági önkormányzati szerveket, létrehozta a világon egyedülálló összetételű Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, annak ellenére, hogy a korábbi igazgatási felügyeleti rendszer az Alkotmánybíróság döntése szerint az alkotmányossági követelményeknek, az Európa Tanács ajánlása szerint pedig az uniós csatlakozási feltételeknek is maradéktalanul megfelelt.

A beszámoló természetesen teljes mértékben egyetért a reformmal, csupán egy mondatot szentel a rendszerváltoztatás után a teljes bírói függetlenséget visszaállító, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1991-es törvényeknek. De azért a beszámolónak ebből a fejezetéből idézném pontosan: "1997-ben a teljes bírósági igazgatás feladatát a minisztériumban három jogi végzettségű szakember látta el!" - felkiáltójel van a mondat után. Én is felkiáltójelet tennék, mert ez magyarul azt jelenti - ez önmagában is bizonyítja -, hogy a bírósági önkormányzati szervek segítségével három ember el tudta látni ezt az állítólag a bírói függetlenséget veszélyeztető igazgatási tevékenységet.

Ezzel a mondattal ezt a témát be is fejezem, mert valóban célszerű lenne, ha a vita az Országos Igazságszolgáltatási Tanács első tájékoztatójáról szólna, és szükségtelenül nem ismételnénk meg az igazságügyi reform változatlan álláspontokat tükröző vitáját. Az 1997-ben elfogadott törvények érvényesek. Ilyenkor szokták mondani, hogy térdre imához, nincs kétharmados többség, ezen változtatni nem lehet, tehát induljunk ki ebből.

A másik elfogultságom pozitív tartalmú. Ez a bíróságok javára szóló elfogultság. A bírói értekezleteken, de azt hiszem, itt, a parlamentben is elmondtam, hogy 40 éves, különösen vidéki ügyvédkedés után már szinte egy élettársi kapcsolat alakul ki ügyvéd és bíró között. Ismerjük egymás nehézségeit, problémáit, lassan már az álmait is, a bíróságot ért sérelem az ügyvéd sérelme is, és ezért a rendszerváltozás után szinte személyes sérelemnek tekintettük, amikor lesztálinistázták azokat a bírákat - a statisztikai adatok szerint a posztkommunista államok közül Magyarországon volt a bírói karban a legkevesebb párttag. Ezek a bírák - különösen polgári szakban - teljes mértékben helyt álltak, a bírói függetlenséget az adott lehetőségek korlátai között, saját egzisztenciájuk sérelme mellett messzemenően érvényesítették. Tehát akkor bajos volt gyerektartási perben panaszt tenni azzal, hogy sztálinista bíró hozta az ítéletet, holott a gyerek apja nyilván nem Sztálin volt annak idején.

Éppen ezért mindig olyan fájó az ember részéről, amikor a hatalmi ágak között vita alakul ki, hogy melyik ág vastagabb, és melyik ág függetlenebb. Mindegyik ág egyformán vastag egy államrendszerben, és egyformán független, ugyanakkor az organikus működés eredményeként szervesen összefüggnek. Tehát az egyik nem lehet függetlenebb a másiknál, és nem lehet vastagabb a másiknál.

Ugyanakkor egy kicsit sérelmes a bírói ítéletek elleni, különösen most a médiában elszaporodott támadássorozat. Egyszer vegyük már tudomásul, hogy nincs abszolút igazság a jogalkalmazásban! Egy hierarchikus igazság van, a jogerős ítélet tartalmazza a jogi igazságot. Kész! Hogy ellentmondóak az ítéletek? Miért ne lehetnének? Százféle igazság van! Ugyan filozófiailag abszolút az igazság, de ha megszavaztatnánk, akkor többféle igazság érvényesülne. Ez az igazság. A bírói ítéletet lehet kritizálni, lehet jogi értelemben vitatni a helyességét, lehet más megoldásokat ajánlani, de indulatból támadni egy bírói ítéletet, ez valahogy összeférhetetlen azzal az igényelt jogkövető magatartással, amit, bízom benne, előbb-utóbb csak el fog érni ez a társadalom is.

 

(Németh Zsolt helyét a jegyzői székben
Herényi Károly foglalja el.)

A harmadik baj az én felszólalásommal, hogy teljes mértékben lelkiismeret-furdalást érzek azért, hogy talán nem lobbiztunk elég eréllyel a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslatunk ügyében. Valahogy a logikával tartom változatlanul ellentétesnek, ha egy törvény normaszövegébe beírom, hogy a helyi bíróságokon a kezdő bírói fizetés 160 ezer forinttal szemben 173 ezer forint, és ez normaszövegben kötelező erővel megjelenik, ugyanakkor a másik oldalon ennek nincs meg a költségvetési fedezete; vagy azt mondom, hogy messzemenően támogatom a helyi bíróságokat, és ezt retorikai szinten hangoztatom, ugyanakkor az a 10 százalékos beosztási pótlék az égvilágon sehol nem jelenik meg a költségvetési törvényben.

Ezek a módosító indítványok be lettek nyújtva, próbálkoztunk, leseperték, tehát kétségtelen, hogy az említett pozitív tartalmú elfogultságom miatt egy kicsit lelkiismeret-furdalást érzek, aminek erősebb szót kellett volna adni, vagy több irányba kellett volna lobbizni, hogy ez a módosító javaslat keresztülmenjen, és valóban, a törvény normaszövegének megfelelően költségvetési fedezete legyen az alapfizetés emelésének, valamint a helyi bíróságok erősítését szolgáló beosztási pótléknak.

 

(17.00)

Tisztelt Országgyűlés! Annak ellenére, hogy létében kezdem itt veszélyeztetni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, tárgyilagosan el kell ismerni, hogy a részletes, az adatokkal bőven alátámasztott, logikus és áttekinthető tájékoztató a legigényesebb elvárásoknak is maradéktalanul megfelel, és így egyértelműen megállapítható, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a törvényben meghatározott igazgatási feladatát hiánytalanul teljesíti és ellátja.

Bár igyekszem megkímélni képviselőtársaimat attól, hogy részletesen ismertessem a tájékoztató számtalan számsorból álló adatait - az igazságügy-miniszter asszony részleteiben is foglalkozott már a beszámolóval -, azért érdekes ebből kiemelni, különösen a bíróságok helyzetére vonatkozó adatsorból, néhány színes adatot. Mert például azért érdekes tudni azt, hogy a bírósági ítélkezésnek mik a számai. Ijesztő adatokat talál, aki ezt megnézi, mert 1998. évben 685 161 ügy érkezett csak a helyi bíróságokhoz - tehát: 685 161! Ha a megyei bírósági adatokat - az elsőfokú és másodfokú adatokat - nézzük, akkor is óriási mennyiségű peres irat érkezik. Nyilvánvalóan ebből következik, hogy most mindenki az időszerűséget nézi, hiszen az időszerűséggel foglalkozik a beszámolónak is számtalan oldala. El is ismeri a beszámoló, hogy 4 százalékkal ugyan magasabb a befejezés a helyi bíróságokon, de így is a befejezetlen ügyek közül az egy éven túli 23,6 százalék, ami a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál - amelyik a legleterheltebb helyi bíróság - 35,4 százalék, a gazdasági ügyeknél pedig 28,1.

Ha ezeket az ijesztő számokat összerakom, akkor valóban igaz az, ami elhangzott az elnöki beszámolóban, hogy egy felhalmozódott hátralékot kénytelen görgetni, mert az ügyek száma nem csökken, az érkező ügyeket már úgy-ahogy be tudják fejezni, 4 százalékkal megnő a hátralék feldolgozottsága is; de nyilvánvalóan egy ekkora görgetett hátralék feldolgozása miatt előállnak ezek a bizonyos késedelmek, amelyek Strasbourgban aztán némi kártérítés formájában is lecsapódnak.

Az ítélkezés időszerűségével kapcsolatban felhívnám a figyelmet a tájékoztató 67. oldalára, amely részletesen ismerteti részben ennek az objektív, részben a szubjektív okait, de ami érdekes, az az, hogy vizsgálatot folytatott az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a két éven túl folyamatban lévő, nagy tárgyi súlyú büntetőügyekben. 123 ilyen ügy tartozott a vizsgálat körébe. Ezek között szerepeltek az 50 millió felettiek - ahol 50 millió felett volt az okozott vagyoni kár - vagy a közélet tisztasága elleni bűncselekmények tartoztak ide.

Három hónapon belül az ügyeknek csak 31,71 százalékában történt intézkedés; 34,15 százalékában egy éven túl. Az első tárgyalás időpontja ezekben az ügyekben: három hónapon belül csupán az ügyek 4,88 százalékában tűztek ki tárgyalást, 60,16 százalékában egy éven túl volt az első tárgyalás kitűzése.

Ezen viszont nyilván el lehet gondolkodni, mert egy már megindult ügy húzódik, mert bonyolult - de hogy nem veszem elő, egy tárgyalást nem tűzök ki benne, legalább a látszat érdekében...! Nyilvánvalóan nem lenne ilyen csúnya ez a kép, hogy egy éven túl tűzök ki első tárgyalást, mert a tárgyalás kitűzése igazán csak egy mechanikus feladat még egy százvádlottas ügyben is, tehát nyilván nem rongálta volna ennyire a képet.

Azért felhívom a figyelmet arra, hogy összefoglalja az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - mégpedig a tájékoztató 70. oldalán - a tervezett intézkedéseket. Tehát nyilván észleli a problémát, és a helyes irányban nyilván meg is akarja tenni az szükséges lépéseket.

Érdekesek a személyi problémák. Csak az érdekesség és a szín kedvéért emelem ki, milyen a nők aránya a bíróságokon. A nők a legfényesebb győzelmet a helyi bíróságokon aratják: ott 1073:370 a győzelmi arány. A megyei bíróságokon már lejjebb adják egy kicsit a győzelmi kvótát: ott 530:343 az eredmény. A Legfelsőbb Bíróságon szoros az eredmény: 44:43, de még mindig a nők javára. Abban nem vagyok biztos, hogy ez rossz lenne, mert ha a női érzékenység és fogékonyság párosul a jogi felkészültséggel, az jót tesz az ügynek, legfeljebb a szülések és egyéb indokolt okok miatti távolmaradások növelhetik az ügyhátralékot, de az ítélkezés színvonalát szerintem egyáltalán nem rongálja, sőt esetenként emeli is.

Az igazságügy-miniszter asszony már kitért arra, hogy megszűnt az elvándorlás. Én csak pontos adatokat emelnék ki a beszámolóból: például azok között, akiket - jogi szakvizsgával - a köztársasági elnök úr az időszak alatt bíróvá nevezett ki, négy kitűnő, egy jeles, tizenöt jó, tíz közepes és hét megfelelt szakvizsga-bizonyítvánnyal rendelkező kezdte meg a pályát.

Miután a vállalt és a megszabott 15 perces idő lejártához közeledek, nem az itt már kétszeresen is alkalmazott kínai udvariasság jegyében, de én a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében is szeretném megköszönni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a valóban részletes és mindenre kiterjedő beszámolót, és mindazoknak szeretnék köszönetet mondani, akik ebben a munkában közreműködtek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 2 2000.01.31. 0:47  2-5

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság nevében jelentem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a bizottság az ülést megelőzően az Országos Választási Bizottság által beküldött iratokat megvizsgálta és megállapította, hogy Sibak András képviselő úr a Veszprém megyei területi lista 6. helyén jelölt képviselőként a dr. Zongor Gábor képviselő úr lemondása folytán megüresedett mandátumot a jogszabályoknak megfelelően érvényesen megszerezte. Ezért a jelentés alapján kérem, hogy az Országgyűlés a mandátumot vita nélkül igazolja.

Köszönöm. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 2 2000.05.02. 1:05  1-9

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság az idézett házszabályi rendelkezésnek megfelelően megvizsgálta az Országos Választási Bizottság által megküldött iratokat, és a rendelkezésre álló jegyzőkönyvek, a megbízás elfogadására, illetőleg az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok és a megbízólevelek alapján megállapította, hogy mindkét megbízólevél szabályszerű. Ezért a vizsgálat adataira hivatkozással jelentem az Országgyűlésnek, hogy Lengyel János úrnak a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei 10. számú választókörzetben, valamint Molnár Albert úrnak a Fejér megyei 2. számú választókörzetben megszerzett országgyűlési képviselői mandátuma érvényes és szabályszerű, és ezért kérem, hogy az Országgyűlés a mandátumokat vita nélkül igazolja. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
152 6 2000.08.23. 5:25  5-6

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A tervezettnél korábbi találkozásunk egy váratlan lehetőséget teremt arra, hogy még az események közelsége miatt az élmény friss melegével mondjak el a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében néhány értékelő gondolatot a millenniumi ünnepekről.

Mert aki jelen volt bármelyik rendezvényen vagy figyelemmel kísérte az eseményeket, annak nyilván feltűnt és rögtön érezte, hogy mintha egy kicsit más, tartalmasabb, közvetlenebb, emberibb és emelkedettebb lett volna most ez az ünnep, mint a korábbiak. Érezni lehetett az ünnep hangulatán az együttünneplés túlcsorduló, felhőtlen örömét, a történelmi hagyományok megelevenedését, az együvé tartozás akolmelegét, a pillanat megejtő varázsát, és nem a petárdák robbanása, a zászló felvonása, a díszszázad fegyelmezett vonulása, a légiparádé, nemcsak a külsőségek, hanem az együttemlékezés, az együttgondolkozás, a hagyományok és a közös történelmi múlt ereje jelentette az ünnep igazi belső fényét és tartalmát.

"Boldog a nép, amely ünnepelhet és arcod fényében járhat, Uram." - írja a zsoltárok könyve, és a nép boldogan és önfeledten ünnepelte szent királyunkat, akit az idén az ortodox egyház is a szentek sorába emelt. A történelem azonban a "szent" mellett a "kegyetlen" jelzőt is ráaggatta államalapító királyunkra. A korszak neves történésze, Györffy György azzal oldja fel ezt a végletes ellentétet, hogy "minden szent ügy következetes megvalósítója szükségszerűn emberi sorsokba ütközik". Szent István egy szent elkötelezettségével hitt a világnézeti és gazdasági rendszerváltozás szükségességében, vállalta a megrázó váltás minden veszélyét, és az elképzelését, az álmát következetesen megvalósította, még akkor is, ha az alkalmazott módszer kegyetlennek látszott. Egy neves történészünk egy mondatban úgy fogalmazta meg történelmünket, hogy "a magyarság viharos történelme nem más, mint a sikeres túlélések, a megismételt honfoglalások és az eredményes újrakezdések láncolata". Vegyük tudomásul, hogy 45 év diktatúra után még most is zajlik az eszmei honfoglalás, hiszen egy szilárd értékrendű polgári Magyarországot akarunk.

Köztársasági elnökünk egy vele folytatott beszélgetésben azt a fogalmat használta, hogy "politikai kereszténység", ahol a kereszténység nyilván nem kirekesztő vallási fogalom, és ennek kibontása nélkül is hivatkozni lehet már arra, hogy ez egy értékrendet fejez ki, amely már Szent István intelmeiben is megfogalmazódik, hiszen "légy türelmes mindenkihez, légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen, légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess".

Az új ezer esztendő sem ígérkezik könnyűnek. Az eszmei rendszerváltozás befejezése és a józan ész értékének visszaállítása mellett szembe kell néznünk a globalizáció kihívásával.

A globalizáció gazdasági törvényeit nem tudjuk megkerülni, viszont fel kell vennünk a küzdelmet a kulturális globalizáció elsekélyesítő hatásával szemben, és ezt csak a Németh László-i gondolat jegyében tehetjük meg sikeresen, vagyis "a magyarságnak ki kell egyenesednie, és sorsa helyére szöknie".

Persze lehet fanyalogva fogadni az ünnepet, lehet leveleket írni a költségek összege iránt tudakozódva, lehet szóviccet faragni a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nevéből, az értékrendek küzdelmével, lehet a polgárháború rémével fenyegetőzni, lehet botrányt provokálni egy nemzeti opera bemutatásakor, de ez az ünnepi hangulat sugárzásában talán még az ünneprontás szintjét sem éri el.

Tisztelt Országgyűlés! A millenniumi ünnepek megerősítették a sorsközösség, a nemzethez tartozás és a néphez kötődés tudatát, és ennek a reménynek a jegyében Babits Mihály felemelő soraival szeretném befejezni felszólalásomat: "Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidől, sokáig ő sem él."

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 94 2000.09.04. 10:22  83-188

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ami másfél év óta Hódmezővásárhelyen történik, azt - egy film címéből véve - az önkormányzatiság diszkrét bájának lehetne nevezni - már nem is a burzsoázia diszkrét bája. Viszont ami erre az ügyre jellemző, az az, hogy olyan szép tömjénfüstös, kenetteljes szavak hangzanak itt el demokráciáról, önkormányzatiságról - ezt sokan mondták már el eddig is -, viszont annál kevesebben ismerik itt a valós tényállást, és még kevesebben olvasták el figyelmesen az Alkotmánybíróság döntését.

Én a tényállással részletesen nem kívánok foglalkozni, mert a határozati javaslat indokolása pontosan rögzíti, csak két tényt emelnék ki. Március 4-én indítja az első fegyelmit egy roppant izgalmas kérdésben: ki fizette a névnapi vacsora költségét? Ez egy borzalmasan nehéz tényállás, le kell tenni a számlát, hogy ki fizette ki. Ezt sikerül is tíz hónap alatt - mert ez ésszerű határidő - két menetben elintézni egy fegyelmi határozattal, amelyeket a bíróság szó nélkül megsemmisít és hatályon kívül helyez.

A május 6-i, roppant bonyolult tényállású fegyelmi ügyben május 10-én hoz felfüggesztő határozatot. Azóta eltelt másfél esztendő.

 

 

(19.00)

 

A fegyelmi határozatot, a fegyelmi eljárást ez az önkormányzat nem tudja, de nem is akarja befejezni. Hogy miért nem akarja befejezni? Számára nagyon kényelmes a választott polgármester alkotmányosnak tartott, határidő nélküli, de legalább a ciklus végéig tartó felfüggesztése. Fura módon ez teljes mértékben alkotmányosnak tűnik, mert ezzel kizárja a polgármesteri teendők gyakorlásából, és még akkor is érvényes ez a felfüggesztés, ha lesz ítélet ebben a polgári perben, amiben - nem tudom - elrendeltek valami statáriális eljárást, hogy már ősszel ítélet lesz. Mert körülbelül jövő őszre lesz jogerős ítélet, ahogy ismerjük a bíróság malmainak őrlését. De ha jövő év végén például hoznak egy olyan ítéletet, csak tessenek már végigjátszani ezt a figurát!

Ugye, ez kétesélyes. Ha megnyeri az önkormányzat, megszüntetik a polgármesteri tisztségét. Ki kell írni a választást a polgármesteri tisztségre. És ha a polgármester indul és megnyeri? Akkor mi van? Akkor a konfliktushelyzet feloldódott? De ha elveszíti az önkormányzat a pert? Vissza kellene mennie a polgármesternek a hivatalába. Vissza tud menni? Nem, mert érvényes a fegyelmi eljárást felfüggesztő határozat. Tessenek már megmondani, hogy ebből a 22-es csapdájából hol van a dicsőséges kimenetel, ami a kisebbségi vélemény során elhangzott!

Hosszasan nem kívánok a sokak által csak felületesen elolvasott alkotmánybírósági határozatból idézni, csak annyit, hogy nem csak az az alkotmányos, ha megindítom az eljárást. Az alkotmányos az, ha be is fejezem. Tessék mondani, talán másfél esztendő alkotmányos?! Ez érdekes kérdés lesz. Mert megállapítja az Alkotmánybíróság azt, hogy önkényesnek, alkotmányellenesnek minősül akkor is, ha ésszerű indok nélkül nem zárja le az általa indított fegyelmi eljárást, még akkor is, ha erre külön előírt határidő nem kötelezi. Ez szó szerinti idézet az Alkotmánybíróság határozatából. Ezek után én nagyon csendesen és illő tisztelettel a következő kérdéseket tenném fel az alkotmányos jogok és az önkormányzatiság igen tisztelt védőinek.

Megkérdezném, hogy a feloszlatáson kívül kinek és milyen alkotmányos eszköze van arra, amellyel az önkormányzatot rá tudja kényszeríteni arra, hogy az 1999. május 6-án elindított, roppant bonyolult tényállású fegyelmi eljárást lezárja. A közigazgatási hivatal nem, mert annak erre nincs hatásköre. Egyébként is a közigazgatási hivatal minden törvényességi észrevételét eddig a testület nemes egyszerűséggel lesöpörte az asztalról, és ezért kellett utána indítványozni a Belügyminisztériumnál ennek az eljárásnak a megindítását. A bíróság nem jöhet számításba a fegyelmi eljárásnál azért, mert ha nem tetszenének tudni, van egy jogerős bírói ítélet, amely azt mondja, hogy a felfüggesztő határozat ellen önálló jogorvoslatnak nincs helye, mert az idő előtti; meg kell várni a fegyelmi határozat meghozatalát. Ez jogilag azért érdekes, mert a fegyelmi határozat kihirdetése megszünteti a felfüggesztést. Ha a fegyelmi határozatot meghozzák, akkor mit támadok már a felfüggesztésen?!

Persze, ez ellen lehetne fordulni, hogyne, felülvizsgálati kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz, ha eljárási szempontból egy perfelfüggesztő végzés ellen külön fellebbezésnek van helye, hát akkor egy ilyen egzisztenciális kérdésben már miért a jóistennek ne lenne fellebbezésnek helye! De nem a ciklus végéig fejeződne be a felülvizsgálati kérelem. A következő ciklus végéig dőlne el, hogy igenis fegyelmi eljárásban felfüggesztő határozat ellen külön eljárásnak van helye. De egyébként a fegyelmi határozat hiányában nem lehet miért bírósághoz fordulni. Tehát a bíróságot, mint eszközt elfelejthetjük. Akkor érdekes módon nem tűnt fel senkinek, hogy az önkormányzat a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti peres eljárást csak tíz hónap után, a feloszlatás kezdeményezéséről döntő kormányhatározat után indította meg. És a jogerős ítélet meghozatala, nem akarok rossz jós lenni, úgy jövő szeptemberre várható.

A polgári per megindításában jelentkező alkotmányos ihlet - mert megindította az eljárást, teljes mértékben eleget tett alkotmányos kötelezettségének - a jóistennek sem terjed ki a fegyelmi eljárás lezárására, ami automatikusan megszüntetné a felfüggesztést, és a polgármester a hivatalába bejárva gyakorolhatná a választott tisztségét. Attól pedig az állítólag alkotmányosan működő testület úgy fél, mint az ördög a tömjénfüsttől. Minden megtörténhet, csak ez a polgármester még egyszer a ciklus végéig be ne tegye a lábát a hivatalába! - mert ez az alkotmányos működés, ez az igazi, minden önkényességtől mentes működés.

Mi van akkor - megkérdezem újból, hogy tudatosuljon a kérdés -, ha ezt a pert a polgármester megnyeri? Aki elolvasta a keresetlevelet, az tudja, hogy az égvilágon semmi nincs a keresetlevélben, csak ami a felfüggesztett fegyelmi eljárásban szerepel: a korábbi névnapja... - valamint az, hogy sértegeti őket, és hogy feltörte a zárat. Ez a kereseti tényállás. Mi lesz akkor, ha megnyeri a pert? Ismételten mondom: nem tud bemenni a hivatalába, nem tudja gyakorolni a választott tisztségét, mert érvényes a fegyelmi határozat, a felfüggesztés. Tessenek már majd megmondani válaszban, mert nyilván kétpercesezni lehet rá, hogy mi az az alkotmányos eszköz, amely az önök kezében van arra, hogy az önkormányzatot rákényszerítse ennek az alkotmányellenes állapotnak a megszüntetésére!

Nem tűnt fel senkinek az alkotmányos működés tekintetében, hogy a testület folyamatosan határidőket hosszabbít. Mindenben, a fegyelmiben! És tetszenek tudni, hogy miért húzódik a polgármesteri tisztség felfüggesztése iránti eljárás? Mert valóban már márciusban hozhatott volna ítéletet a bíróság. Az ebédszünetben tíz tanút állítottunk elő, és amikor már az esti órákban végre befejeződik a tárgyalás, bizonyítási indítvány előterjesztésére határidő engedélyezését kéri. Nem az alperes, kérem! A felperes. Nem fűződik érdeke ehhez a perhez. Nem fűződik érdeke, hogy mikor fejeződik be a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per. Neki egyhez fűződik érdeke: a fegyelmi felfüggesztés fenntartásához. Önök ezt tetszenek támogatni, hogy ez igen, ez teljes mértékben alkotmányos.

Összefoglalva - mert már az idő sajnos nagyon telik -: az előterjesztésre nemmel szavazók, tessenek nekem elhinni, az általuk féltett demokráciának és az önkormányzatiságnak adnak akaratlanul egy jó nagy pofont, mert ezzel hatékonyan bebetonozzák és tartósítják ezt az állapotot, hogy történhet Hódmezővásárhelyen bármi, a fegyelmi határozat érvényes lesz az idők végezetéig, és csak majd amikor 2002-ben az új ciklusban történik a választás, visszatérhetünk rá, hogy mi is van ezzel a fegyelmi határozattal.

Ebben a ciklusban eddig 26 tisztességes önkormányzattal találkoztunk, ahol vagy a polgármester a testülettel együtt mondott le, vagy a testület mondott le, és ezzel feloldotta azt a konfliktust, ami az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az önkormányzati munkát zavarja. Mind a 25-ben már lezajlott a választás, és megoldódott a konfliktus. Tessenek megmondani, vajon Hódmezővásárhely számára is nem lenne ez az alkotmányos, tisztességes és becsületes út!? Hogy a polgárok, akik őket megbízták, ugyanezek a polgárok döntsék el, kinek akarnak bizalmat adni: azoknak, akiknek a tevékenysége március 4-étől a polgármester lejáratására irányul, vagy fordítva. (Közbeszólás a MIÉP padsoraiból: Jól beszélsz!) Vállalni kell a kockázatot. Harangszóval ünnepelnék őket, mint hősöket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy megszabadították a polgármestertől. Nem vállalják? Vajon miért?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 104 2000.09.04. 1:42  83-188

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Én csak röviden, a félreértések elkerülése céljából szólnék. Jelenleg szünetel az ügyvédi tevékenységem, tehát nem Rapcsák András védelmében bátorkodtam ezeket elmondani, hanem a demokrácia és az önkormányzatiság védelmében, amellyel kapcsolatban azzal kezdtem, hogy itt olyan szép szavak hangzottak el. Nagyon vártam bölcs, tudós, önkormányzati tapasztalattal rendelkező képviselőtársaimtól, hogy végre megtudom, hogy mi az az eszköz, amely még kínálkozik. Talán akkor az eszközhöz még hozzá kell tenni, hogy meg tetszenek akadályozni, hogy majd az önkormányzat további bizonyítási indítványt terjesszen elő.

Tessenek már megérteni, hogy nem érdeke a per befejezése! A per megoldja a konfliktust, amikor majd befejeződik? Megoldja? Kétesélyes! Vagy az önkormányzat nyeri meg, vagy a polgármester nyeri meg. Ha az önkormányzat nyeri meg, megszűnik a polgármesteri tisztség, polgármestert kell választani. Mi az akadálya annak, hogy Rapcsák András elinduljon a polgármester-választáson? Mi van akkor, ha megint megválasztják ezt a bűnös polgármestert? Akkor mi történik? Akkor megoldódott a konfliktushelyzet? Hiszen ugyanez a testület marad. Ha Rapcsák András megnyeri a pert, akkor vissza tud menni a polgármesteri hivatalba? Nem, mert a felfüggesztés érvényes. Tessenek már majd végre szólni erről, várom azt a felszólalást, amely a sötét agyamba bevilágít (Derültség a Fidesz soraiban.), hogy milyen alkotmányos eszköz van ennek a konfliktusnak a megoldására a feloszlatáson kívül. Díjazni fogom, ha kitalálnak valamilyen eszközt erre. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 116 2000.09.04. 1:16  83-188

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Valójában csak egy perc lesz belőle. Az egyik: alkotmányos jog megindítani egy fegyelmi eljárást. Alkotmányos jog egy felfüggesztő határozatot meghozni. Alkotmánysértő ezt ésszerű határidőn belül be nem fejezni. Ennyit a kérdésről.

A másik kérdés, hogy a mentelmi jogot nem függesztette fel egy ilyen jellegű ügyben. Tessenek nyugodtak lenni, a polgári perben, a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti perben meghallgatták ezt a bizonyos családfakutatót. A vallomásából néhány idézet: "Arról nem tudok nyilatkozni, hogy alperes tudta-e, hogy munkaidőben végzem a kutatást, és hogy hivatali gépkocsival megyek-e." Azt mondja: "Magánfelkérés volt." Tehát megcáfolta a kisebb súlyú vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény gyanúját a meghallgatott tanú.

Nagyon jó, az Országgyűlés bölcsessége, hogy nem függesztette fel egy kiélezett politikai vitában a mentelmi jogot, nagyon jól tette; mint ahogy nem függesztette fel a múlt ciklusban Kovács Pál mentelmi jogát vagy Alföldi Albert mentelmi jogát. Nagyon jól tette az Országgyűlés mind a három ügyben, hogy nem függesztette fel. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 314 2000.09.05. 0:51  313-315

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A képviselőtársaim számára írásban is kézbesített határozati javaslat szerint a mentelmi bizottság egyhangú döntéssel javasolja az Országgyűlésnek, hogy Burány Sándor képviselőtársunk mentelmi jogát ne függessze fel.

Az indokolás az, hogy az általa megfogalmazott vélemény kétségtelenül elég súlyos kijelentést tartalmaz, viszont az az Országgyűlésben interpelláció keretében hangzott el, tehát nem lépte túl a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos korlátait. A kialakult gyakorlatnak megfelelően ezért döntött úgy a mentelmi bizottság, egyhangúlag, hogy a mentelmi jog felfüggesztését nem javasolja.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 300 2000.09.06. 2:15  297-365

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Egyszer én már nyilatkoztam arról, hogy a falra hányt borsóban vagyok exportképes, de most megpróbálom belföldi forgalomban értékesíteni ezt a hiányzó tevékenységemet.

Nem tudom, miért kellene egy önkormányzati ügyekben járatos képviselőnek ismertetni például az Alkotmánybíróság döntését. Nem azt mondja, hogy tessék bizonyítási eljárást lefolytatni. Azt mondja: "Az Országgyűlést illeti meg a képviselő-testület jogkörei alkotmányellenes, önkényes gyakorlásának, az alkotmányellenes működés egyedi, esetenkénti megállapításának a joga."

Meg kell nézni a tényeket! Igaz-e az, hogy 1999. május 6-tól egy egyáltalán nem bonyolult tényállású fegyelmi eljárásban elrendeli a fegyelmi eljárást, a felfüggesztést és másfél éve ezt nem zárja le. Ha ez alkotmányos, akkor jó. Mit kell ezen bizonyítani? Ez adott tény, ezt nem vitatja senki. Másfél éve nincs fegyelmi eljárás lezárva.

Azt mondják, hogy a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per oldja meg a konfliktust. Elmondom - igazán becsületemre fogadom, utoljára -, nem oldja meg a konfliktust, kétesélyes, vitás a per. De nyilván képviselőtársam tökéletesen ismeri az ezzel kapcsolatos bírói gyakorlatot, hogy mikor került sor polgármesteri tisztség megszüntetésére; ahhoz legalább egy fegyelmi határozatot vagy egy fegyelmi vétséget kell produkálni. Neki érdeke a fegyelmi eljárás függőben tartása, annak ellenére, hogy abban nem tud elmozdítást kimondani, maximum egyet tudott kimondani, 10 százalékos bércsökkentést, azt is a bíróság hatályon kívül helyezte.

A polgármesteri tisztség megszüntetése iránti per nem oldja meg a konfliktust, kétesélyes. Megnyerheti a polgármester. Mi történik, ha megnyeri? Tudja gyakorolni a polgármesteri tisztségét? Nem, mert a fegyelmi, a felfüggesztés érvényes. És tessék megmondani nekem, ki a jó isten tudja rákényszeríteni az önkormányzatot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ennek az alkotmányellenes állapotnak a megszüntetésére! Senki. Ha egy ilyen eszközt tetszik mondani, akkor a Nobel-díjas felterjesztést meg tudom ígérni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 304 2000.09.06. 1:51  297-365

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nem vagyok arra kíváncsi, hogy miért januárban adta be, én arra vagyok kíváncsi, hogy ez alkotmányosan ésszerű határidőnek számít-e vagy nem. Márciusban indultak meg az eljárások a polgármester ellen. Nekem nem arról kell dönteni, hogy miért csak akkor adta be, hanem hogy - az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően - alkotmányos-e a késedelem vagy nem alkotmányos, erre a kérdésre kell válaszolni, nem a miértekre. Nem tényeket kell itt vizsgálni, meg kell állapítani, hogy alkotmánysértő-e egy tevékenység vagy nem alkotmánysértő, önkényes-e vagy nem önkényes. Nem a miértet kell keresni, hogy miért akkor szállta meg az ihlet, ki kíváncsi rá.

Alkotmányos jogával él, amikor megindítja a fegyelmit? Alkotmányos jogával él akkor is, amikor felfüggeszti. Alkotmányos jogával él akkor is, amikor megindítja a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti eljárást, senki nem vitatja ebben a Házban. Azt vitatjuk, hogy az az alkotmánysértő, hogy nem fejezi be ezeket.

Én egyáltalán nem rovom fel a testületnek azt, hogy ő viszont a Csongrád Megyei Főügyészség Nyomozóhivatala ellen tesz elfogultsági kifogást, mert mit tesz isten, megszüntette az eljárásokat a húsz feljelentésből, mert az nem négy, hanem húsz, de közömbös a ténykérdés szempontjából, hogy húsz vagy négy. Ő viszont az ellen tesz elfogultsági kifogást. Az nem baj? De én nem kérdezem, hogy miért tett elfogultsági kifogást, mint ahogy azt sem kérdezem, hogy Rapcsák András miért tett elfogultsági kifogást, közömbös az ügy elbírálása szempontjából. Itt az a kérdés, hogy a konfliktus feloldható-e más módon, mint az önkormányzat feloszlatásával vagy nem. Erre keressük a választ. Ha van rá válasz, én köszönettel fogadom. (Dr. Horváth Zsolt tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 310 2000.09.06. 1:21  297-365

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Igazán meg fogom fogadni, hogy nem szólok már többet, mert az imádkozást megfelelő helyen kell lefolytatni.

Tudom, hogy Bauer képviselő úr nemcsak sokat szólal fel, hanem sokat is olvas. Ezért kötelező olvasmányként ajánlom a figyelmébe a magyar alkotmányt. A magyar alkotmány ugyanis tartalmazza az önkormányzat feloszlatásának ezt a lehetőségét. Ha meg tetszik nekem mutatni, hogy az Országgyűlés feloszlatására hol van lehetőség, akkor díjazom ennek az "elszólásomnak" az észlelését. Mert ha van ilyen, akkor a képviselő úrnak azonnal elő kellene állnia ezzel az indítvánnyal, mert valóban, a szabad demokraták álláspontja szerint a háromhetes ülésezés, a kuratórium és egyebek oly mértékben sértik, nem tudom, hogy az alkotmányt-e, mert az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy az alkotmányt nem, de nyilván valamit sértenek, tehát akkor indítványozni kellene az Országgyűlés feloszlatását. Itt viszont a Belügyminisztérium, illetve a kormány az alkotmányos jogával élt, mert ez az alkotmányban van benne.

Én azt hiszem, ezt felesleges volt elmondani, ezt nagyon jól tudja a képviselő úr. Ez nyilván ugyanolyan elszólása volt, mint amit nekem tulajdonít, hogy elszólás volt, miszerint ezen az alapon az Országgyűlés is feloszlatható lenne; majd ha az alkotmányt kiegészítjük ezzel, kétharmaddal, mert nyilván majd hozzá tetszenek járulni a kétharmados törvények számának a szaporításához.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 342 2000.09.06. 1:51  297-365

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Engedelemmel, nyilván a vacsoraidő közeledtének köszönhető az, hogy már az olvasott szövegre sem emlékszünk. Ezért az alkotmánybírósági véleménynyilvánító határozatból csak egy mondat, mert Fenyvessy képviselő úr ezt vitatta, de ez benne van sajnos a szövegben; úgy szól, hogy "önkényes és alkotmányellenes, ha ésszerű indok nélkül nem zárja le késedelem nélkül az általa indított fegyelmi eljárást" - akkor, ha erre külön előírt határidő nem is kötelezi.

Tehát megállapítja az Alkotmánybíróság: önkényes és alkotmányellenes, ha nem zárja le. Másfél éve nem zárta le. Most akkor meg tetszik majd magyarázni, hogy miért alkotmányellenes...

A kétpercest felhasználom arra, hogy egy ügyrendi javaslatot is tegyek igen tisztelt elnök úrnak. Ez egy részletes vita. Itt eddig már ismételjük az általános vitában elmondottakat. Két módosító javaslat van. Az egyik Lamperth Mónika képviselőtársunké, aki azt mondja, hogy rendeljenek el kötelező vizsgálatot, és addig ne tárgyaljon az Országgyűlés. Erről eddig itt most már a kétpercesekben és a hozzászólásokban egy büdös árva szó sem hangzik el.

Az már megszokott parlamenti módszer, hogy egymás mellett elbeszélünk, és a gondolatok nem találkoznak még az űrben sem, de hogy a módosító javaslat mellett is elbeszéljünk egy részletes vitában, az viszont már Házszabályba ütközik. Tehát a módosító javaslatokról beszéljünk a továbbiakban! Én nagyon kérem az elnök urat a Házszabályra hivatkozással, hogy vonja meg a szót attól, aki az általános vitában elmondottakat kívánja megismételni, ahelyett, hogy a módosító javaslat tartalmi részéhez szólna hozzá.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 360 2000.09.06. 2:48  297-365

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ígérem, hogy utolsó felszólalásom lesz. Elöljáróban sajnálattal kell közölnöm Fenyvessy képviselőtársammal, hogy amennyiben szavazati jogom lenne a Nobel-díj odaítélésénél, nem érdemelné ki ezzel a módosító javaslattal a szavazatomat. Elsősorban azért nem, mert a módosító javaslat tartósítani kíván egy alkotmányellenes és önkényes állapotot. A másfél éves felfüggesztéshez még hozzáad egy időpontot - ez az egyik.

A másik: még gyakorló ügyvéd képviselőtársam, az enyém szünetel, de nagyon jól ismerem a bíróság működését. Nem a bíróság mulasztása miatt nem tud befejeződni egy éven belül ez a per. Minden bíró ki van tűzve 3-4 hónapra előre, tehát nem tudja tárgyalni a pert. Tehát ennek a jogerős befejezése - ezt kár magyarázni ügyvédeknek - körülbelül egy esztendő - a jogerős befejezése.

Ami a leglényegesebb ebből a szempontból, hogy végig tetszett zongorázni a polgármesteri tisztség megszüntetése iránti pernek a lehetséges befejezési módjait. De miért nem tetszik azt megmagyarázni, hogy miért januárban indítja meg? Gondolom, nagyon jól tetszik ismerni ezeknek a pereknek a bírói gyakorlatát. A közigazgatási kollégium határozataiban számtalan az ilyen nagyon szigorú bírói gyakorlat - legalább kell egy-két fegyelmit produkálni vagy egy-két gazdasági visszaélést. Nem tetszik érdekesnek találni, hogy nem kérte az önkormányzat ebben a perben a polgármesteri állásból való felfüggesztést? Mert a bíróság felfüggeszthetné a per jogerős befejezéséig, de ilyen kérelem sincs, nem is függesztette fel a bíróság.

Miben érdekelt az önkormányzati testület? A fegyelmi felfüggesztésben érdekelt. Valóban azt tetszik mondani, hogy 30 napon belül be kell fejeznie? Nézzük már meg ezt a variációt! Megnyeri a polgármester a pert jogerősen, nem függesztik fel a tisztségéből. Akkor 30 napon belül be kell fejezni ezt a fegyelmit. Ugyanezzel a testületi összeállítással 20 napon belül indítanak ellene egy újabb fegyelmit és felfüggesztik. Azt az új törvény szerint 30 napon belül be kell fejezni, de 30 naponként indíthat egy új fegyelmit.

Tessenek már elolvasni ezt az alkotmánybírósági ítéletet pontosan! Azt mondja, hogy az önkormányzati testületnek és a polgármesternek kell együttműködnie, ez a zavartalanság feltétele. (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Együtt tud működni ugyanazzal a testülettel? Nem. Elveszti a pert a polgármester? Polgármester-választást kell tartani. Ha újból megválasztják, akkor mi van? Ugyanezzel a testülettel? Megoldódott a konfliktus? Nem.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 379 2000.09.26. 2:15  378-380

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az ügy fokozott közérdeklődést kiváltó jellegére tekintettel a mentelmi bizottság a szokottat meghaladó mértékű hosszúsággal indokolta az álláspont és a javaslat megtételénél irányító szempontokat.

Általánosságban csupán annyit tennék hozzá - miután a részletes indokolást nem kívánom kiegészíteni -, hogy a mentelmi ügyek elbírálásánál általában két homlokegyenest ellenkező szempont ütközik. Az egyik az, hogy bármilyen ügyben bárkit kiadni a mentelmi jog felfüggesztésével; a másik pedig: soha senkit, csak a testünkön keresztül.

 

(19.10)

 

Tehát nyilvánvalóan a mentelmi bizottság igyekezett egy mérsékelt és méltányos gyakorlatot kialakítani, amit az Országgyűlés méltányolt és elfogadott, hiszen az eddig letárgyalt 48 ügyből összesen kettőben tért el a mentelmi bizottság javaslatától, és az a kettő sem magánvádas ügy volt, hanem közvádas ügy volt, ahol a mentelmi bizottság a mentelmi jog felfüggesztését javasolta, és az Országgyűlés ezzel ellentétesen szavazott.

Ezek a javaslatok is tükrözik az eddigi gyakorlatot, és külön felhívnám a figyelmet arra, hogy magánvádas ügyben nem mentesül a felelősség alól az érintett képviselő, hiszen a személyiségi jog sérelme esetén a polgári per vagyoni és erkölcsi elégtételt tud szolgáltatni. Közvádas ügyekben pedig a mandátum megszűnése után az eljárás folytatható, ha a cselekmény nem évült el. Ezek alapján egyszerre terjeszteném elő a négy ügyben a mentelmi bizottság javaslatát, mert eltérő szavazati arányban mind a négy ügyben nem javasolja a mentelmi jog felfüggesztését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 2-4 2000.10.17. 6:17  1-6

DR.  ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Nyolcszor csendült fel a magyar Himnusz a távoli Ausztráliában, nyolcszor kúszott fel a magyar zászló az árboc csúcsára. Majd kialudt a láng, hazatértek a sportolók, de az ünneplés még ma is tart, s a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség illőnek és üdvösnek tartja, hogy legalább egy napirend előtti felszólalás erejéig csatlakozzunk az ünneplőkhöz, és innen az ország házából köszöntsük a küzdelmek győzteseit és érmeseit.

Mielőtt tehát elszántan egymásnak esnénk ebben a költségvetési vitában, idézzük fel a lassan múlttá váló, még friss tegnapi jelent, és térjünk vissza öt percre Sydneybe. Emlékezzünk arra, hogy mennyire emberi és megható volt például Nagy Tímea öröme, akinek a dobogón is a gyermeke, a család járt az eszében; vagy ahogy Kovács Ágnes mintha Platón gondolatát követte volna, hogy akár egy csöpp medencébe pottyanunk bele, akár az óceán közepébe, mindenképpen úsznunk kell, amikor ő aztán igazán úszott, és az utolsó 20-30 méteren egy vesztesnek látszó helyzetből tudott győztesként célba nyúlni; vagy ahogy Csollány Szilveszter elkápráztatott a gyűrűn; ahogy a kajakosok és a kenusok túlléptek a várakozás idegtépő izgalmán; ahogy a vízipólósok dobálták a gólokat, akik az elmúlt 24 évben is a legjobbak voltak, de most már érmük is van róla; vagy ahogy újraéljük a női párbajtőrözők és a kézilabdás lányok görög sorstragédiáját, hiszen az egyetlen találaton múló döntőbe jutáshoz vagy a hat gólos előny utáni rövidzárlathoz hasonló tragédiákat csak a görögök írtak a Krisztus előtti időszakban.

Nehéz szabadulni az Antonio Samaranch által elismerően minden idők legjobbjának nevezett olimpia csodálatos élményeinek hatása alól, ahol 199 ország 11 035 versenyzője 300 sportágban mérte össze az erejét, a tudását és a felkészültségét, de már itt a nyakunkon a 2004-es athéni olimpia, és időben hozzá kell kezdeni a tanulságok levonásához, az értékeléshez és néhány gondolat megfogalmazásához.

Elsőként talán érdemes felvetni azt a kérdést, hogy vajon mit jelentettek és jelentenek sportolóink és a sportsikereink az ország számára. Talán nem térek el a tárgytól annak megemlítésével, hogy egy neves amerikai társadalomtudós szerint a XIX. és a XX. század után a XXI. század is a nacionalizmus százada lesz. Azért abban talán megegyezhetünk, hogy a nemzeti öntudat, sőt még a nemzeti büszkeség is nem sovinizmus, nem rasszizmus, hanem a nacionalizmus egészséges megnyilvánulása, hiszen csak ennek birtokában és erre támaszkodva szállhatunk szembe a szellemi globalizáció elszürkítő sodrásával. S ezért volt jó látni aranyérmeseink meghatott arcát és az önkéntelenül kicsorduló könnyeit, az általuk kézbe szorított nemzeti zászlót a Himnusz alatt, mert észlelhető volt annak őszinte átélése, hogy a dicsőséget nemcsak saját maguknak, hanem annak az országnak szerezték, amelyiknek a népéhez tartoznak, annak az életerejét és szívósságát bizonyítják a győzelmükkel.

Nyilván azzal is egyetértünk, hogy az olimpiai érmek kedvezően alakítják egy ország megítélését. Sokan eljátszottak az eredmények statisztikájával, s láttam egy olyan kimutatást például, hogy amennyiben az egy lakosra jutó aranyérmeket számoljuk, akkor Magyarország és Hollandia holtversenyben a hatodik helyen állna.

Sokan és sokat beszélnek és írnak arról, hogy a sport elembertelenedett és elüzletiesedett. Kétségtelen, hogy Montecuccoli annak idején a háborúval kapcsolatban megfogalmazott követelményrendszere, hogy három dolog szükséges a háborúhoz: pénz, pénz, pénz, ma már a kultúrára, a tudományra, a sportra és minden emberi vállalkozásra érvényes. A pályák fenntartásához, a sportolási lehetőségek biztosításához, a versenyeken való részvételhez valóban pénz, pénz, pénz és pénz szükséges, a rekordok eléréséhez pedig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) sok-sok edzés, munka és áldozat. És ma már nemcsak a minőségi élsport, de a szabadidősport is (Az elnök ismét csenget.) elképzelhetetlen az anyagi feltételek biztosítása nélkül.

Fel kellene figyelni arra, hogy a sorköteles fiataloknak (Az elnök ismét csenget.) majdnem a fele alkalmatlan a katonai szolgálatra, és csökken a sportolók száma. Valahogy egyre kevesebben akarják megfogadni Széchenyi intelmét: bizonyosan testére, és így egész személyére nézve tökéletesebb ember az, aki több gimnasztikai ügyességgel bír.

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül én abban a reményben szeretném zárni a sportolók ismételt köszöntését, hogy a rövidesen tárgyalásra kerülő sporttörvény mindannyiunk egyetértésével találkozik, és a minket terhelő felelősség jegyében mindent megteszünk azért, hogy a megszülető törvény...

 

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr...

 

DR.  ISÉPY TAMÁS (Fidesz): ...hatékonyan szolgálja a magyar sport jövőjét, és alapozza meg az újabb sikereket, hogy 2004-ben Athénben (Az elnök ismét csenget.) még bőségesebben hulljon ránk az aranyeső, és még előbbre kerüljünk a népek nemes versenyében.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 395 2000.10.17. 0:44  394-396

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! Részben az idő előrehaladottságára, részben pedig arra a szerencsés helyzetre tekintettel, hogy képviselőtársaim az ügyet a média jóvoltából tökéletesen ismerik, hiszen minden médiából és minden vízcsapból napokon keresztül ez az ügy folyt, járuljanak hozzá ahhoz, hogy elnöki és előadói tisztségemet csupán azzal teljesítsem, hogy szóban megismételjem az írásbeli előterjesztést, amely szerint a mentelmi bizottság egyhangú határozattal az érintett képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését javasolja. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 78 2000.11.08. 10:37  75-90

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvényjavaslattal módosítani kívánt 1996. évi XXVI. számú törvény 1996-os általános vitájában, egy szép téli, februári napon egy kis kirándulásra hívtam meg képviselőtársaimat. Kicsit elkalandoztunk a több ezer éves, a tulajdonnal és a kölcsönnel egyidős zálogjog történetében, az Ószövetségtől kezdve a görögökön át a rómaiakig, a fiduciáig, a pignusig, a hipotékáig, majd nem mellőzve a középkort, III. Károly törvénykönyvét, a XIX. század végének és a XX. század idejének felgyorsult jogalkotásán keresztül jutottunk el a Ptk. akkori, teljes egyetértéssel találkozó és az elvárásoknak megfelelő módosításáig.

A múlt helyett azonban most a jövőbe mutató jelennel szeretnék foglalkozni a rendelkezésre álló szűk 10 percben. Elöljáróban ismételten szeretném felhívni a figyelmet a hitelélet zavartalanságához elengedhetetlenül szükséges zálogjogi szabályozás fontosságára, még akkor is, ha egyesek szerint ez a Ptk. legunalmasabb része. Szeretném továbbá megemlíteni, hogy felgyorsult világunkban nem veszélyezteti a jogbiztonságot, ha a jogalkotó a "puding próbája az evés" jegyében, a jogalkalmazási tapasztalatok birtokában és a szabályozási igény ismeretében, a továbbfejlesztés és a tökéletesítés érdekében módosít és változtat egy nem sokkal korábban elfogadott törvényen.

A most előttünk fekvő törvényjavaslatnak is ez az egyértelmű, a preambulumban bevallott célja, s az általános indokolásból csupán egy mondat: "A javaslat mindenekelőtt megtartja, ugyanakkor azonban polgári jogunk tradicionális elemeihez jobban illeszkedő, valamint a jogalkalmazás értelmezési gondjait is enyhítő formában továbbfejleszti az érintett intézményekre vonatkozó szabályozást." Ha egy kicsit morbid metaforával akarnám érzékeltetni ezt a jogalkotási helyzetet, akkor azt mondanám, hogy a korábbi törvény egy sikeres műtétet hajtott végre a Ptk. zálogjog nevű testrészén. A beteg valójában gyógyultan távozott, de később újabb komplikációk támadtak, és még az is kiderült, hogy a betegben maradt néhány műtéti segédeszköz - tehát elkerülhetetlen az újabb műtét.

Az időkeret szűkösségére történő ismételt hivatkozással azzal folytatom, hogy szinte csak távirati stílusban tudom érzékeltetni és kiemelni a törvényalkotói célt megvalósító, az újításokat és továbbfejlesztéseket tartalmazó rendelkezéseket.

Elsőként azt emelném ki, hogy a javaslat a szerkesztési mód vonatkozásában, az áttekinthetőség és követhetőség érdekében visszatér ugyan megújított formában a Ptk. korábbi szabályozási struktúrájához, mindenekelőtt a zálogjog közös és e körben általános szabályait rögzíti, s ezt követően állapítja meg a zálogtárgyak egyes típusaira vonatkozó eltérő, sajátos szabályokat, de ugyanakkor alapvető, az intézmény egészének lényegét hordozó szabályai tekintetében nem tartalmaz érdemi változtatást. A zálogjog szabályozásának ugyanis egységes egésznek kell lennie, de nem abban az értelemben, hogy az elzálogosítás aktusára minden vagyontárgy tekintetében ugyanolyan vagy ugyanolyan jellegű szabályok vonatkozzanak, hanem abban, hogy logikailag egységes, önmagában is zárt rendszert alkosson, és ezáltal alkalmas legyen arra, hogy a jogalkalmazás során is egységes, a jogszabályokból viszonylagos egyértelműséggel levezethető joggyakorlat alakulhasson ki. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ingók, ingatlanok, jogok és követelések elzálogosítása nem történhet egy minden részletében azonos szabályozás mentén; ami a gyakorlat profán nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy nem csaphatom ugyanúgy a zaciba a hétvégi telkemet vagy a Mariska nénivel szemben fennálló követelésemet, amint ezt az aranyórámmal megtehetem, ha van.

Éppen ezért fenntartás nélkül helyeselhető az előbb említett szerkezeti és részben tartalmi változás. A korábbi és a jelenlegi szabályozás összehasonlításából azonnal és egyértelműen megállapítható, hogy a javaslat szerinti megoldás logikailag mennyivel zártabb és áttekinthetőbb, hiszen a "közös szabályok" alcím alatt szerepel az általános rendelkezések mellett a zálogjog tárgya, keletkezése, érvényesítése és megszűnése, a "zálogjog dolgokon" alcím alatt a jelzálogjog és a kézizálogjog, és külön-külön alcímet kap a "vagyont terhelő zálogjog", a "zálogjog a jogon és követelésen", végül az "önálló zálogjog". Tehát a javaslat megszünteti a korábbi szétszórtságot.

Külön említést és kiemelést érdemel a jelenlegi szabályozással szemben - az államtitkár úr által is említett - a bírósági végrehajtás mellőzésével történő kielégítési lehetőségek szélesítése azzal, hogy a felek már a kielégítési jog megnyílta előtt is megállapodhatnak a zálogtárgy közös értékesítésében.

 

(12.50)

 

Ennek érdekében a javaslat szélesíti a kielégítésre feljogosítottak körét azzal, hogy minden hitelintézetet a záloghitelezéssel üzletszerűen foglalkozó szervezetek körébe sorol, továbbá az árverés szervezésével üzletszerűen foglalkozó személyek mellett a felszámolók és az önálló bírósági végrehajtók számára is lehetővé teszi, hogy megbízást kaphassanak a zálogtárgyak értékesítésére. Ugyanakkor ezzel összefüggésben erősíti a garanciális szabályokat, és a megállapodás kötelező tartalmi kellékévé teszi a legalacsonyabb eladási ár, illetve számítási módja meghatározását.

Említést érdemel, hogy a javaslat pontosítja a zálogtárgy fogalmát, és egyszerűsíti a fogalom használatát azzal, hogy zálogtárgy alatt minden birtokba vehető dolgot és átruházható jogot vagy követelést ért, és a zálogtárgy kifejezést csak abban a körben használja, ahol az adott rendelkezés bármely elzálogosítható vagyontárgy tekintetében alkalmazásra kerülhet. A jövő szempontjából a követelések tekintetében a javaslat kiterjeszt, a tárgyak vonatkozásában pedig értelemszerűen szűkít, mert a jövőben keletkezhető követelésre is lehet zálogjogot alapítani, viszont jövőben megszerzett dologra nem, mert ez valójában a jelzálogjognál és a kézizálognál egyaránt megvalósíthatatlan.

A javaslat újítása, hogy egész tulajdoni illetőségre ingóságnál is alapítható jelzálogjog, illetőségére, már az illetőség illetőségére azonban természetszerűen nem. A javaslat egyértelművé teszi, hogy pénz és értékpapír nem lehet jelzálogjog tárgya. Ugyancsak egyértelműsíti, hogy ingatlant kizárólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jelzálogjog útján lehet elzálogosítani, ugyanakkor a vagyont terhelő zálogjog tárgya lehet a vagyon részeként, viszont nem élvezhet kielégítési elsőbbséget az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett zálogjogosultakkal szemben. A javaslat kiterjeszti a jelzálogjoggal terhelt ingók fogalmára is a kereskedelmi forgalomban jóhiszemű tulajdonszerzéssel történő hivatkozás lehetőségét.

A korábbi törvénynek sok vitát kavart újítása volt az úgynevezett lebegő zálogjog bevezetése, ahol a követelés biztosítékául a jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság vagyona vagy annak meghatározott része is szolgálhat, a vagyont alkotó egyes dolgok és jogok meghatározása nélkül. A jelenleg érvényben lévő rendelkezés szerint az ilyen vagyont terhelő zálogjog a kielégítési jog megnyíltával a zálogjogosult által a zálogkötelezetthez intézett írásbeli nyilatkozatban meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá alakul át. Így csak abban a vonatkozásban kellett belenyúlni a szabályozásba, hogy mi történjék a kielégítési elsőbbséggel, a vagyont terhelő zálogjog keletkezése, majd annak meghatározott vagyontárgyakat terhelő zálogjoggá (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) alakulása közötti időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi fért bele a tíz percbe. Befejezésül szeretném kifejezni azt a reményemet, hogy ez a műtét sikeresebb lesz az előbbinél, és sok szerencsét kívánva ehhez a barangoláshoz, hogy ez a törvény a hitel, a pénz és a kölcsön világában járkáljon, a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében javaslom a képviselőtársaimnak a törvényjavaslat elfogadását, és köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 14 2000.12.19. 4:45  13-14

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Már elöljáróban szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy a több, hozzászólásra is ihlető, realista helyzetjelentést követően, s a közelgő karácsony jegyében nem kívánok idealista, hamisan csengő és szóvirágoktól illatozó békeszózatot tartani, és még azt is ígérhetem, hogy a tömjénfüst se fogja facsarni az érzékeny orrukat. Sőt, irracionális elszántságomban még arra is készülök, hogy a politikáról is legfeljebb csak érintőlegesen essék szó, pedig az apolitikus Móra Ferenc is keményen figyelmeztet arra, hogy minden polgár élete a politikán fordul meg. S ha mindenkinek fontos volna az, hogy ki beszél, és mit beszél az ő nevében, akkor kiderülne, hogy az országoknak nincs végzete, az országoknak csak jó vagy rossz politikájuk van.

Először ennél a "ki beszél, és mit beszél"-nél szeretnék megállni egy gondolat erejéig. A ki vonatkozásában nyilvánvalóan közös és azonos a választók és a választottak felelőssége. A mit beszél, sőt a mit csinál tekintetében azonban már kizárólag a miénk a felelősség, és ez a felelősség mérhető. Időszerű lenne időnként szembenézni a közvélemény-kutatás lesújtó adataival, sőt nem ártana némi önvizsgálat, de kísérletet kellene tenni egy kis - idézőjelben mondom - "kimagyarázkodásra" is. Valahogy jobban kellene tudatosítani a közvéleményben, hogy a parlament nemcsak a politikai csaták színtere, hanem egy kicsit színpad is, ahol a résztvevők jól vagy rosszul szerepet is játszanak, s az általuk elmondott szövegek nem nagyon kapnának magas irodalmi díjat.

De valójában nem is annyira a stílussal, mint inkább a megértéssel van a baj. Azzal, hogy nincs azonosság, sőt gyakran félelmetes az eltérés a jelentést hordozó szavak fogalmi tartalmának a megértésében és értelmezésében. Az eszmeileg máig befejezetlen rendszerváltoztatás miatt sokszor mást értünk a haza, a nemzet, a nép, a szabadság, a hűség, a becsület fogalmán, ezért eltérően értékeljük a múltat, és eltérő a jövőképünk is. A konfliktusaink gyakran nem is politikaiak, hanem inkább jelentéstaniak, és a viták valójában a két eltérő társadalmi értékrend ütközései.

De hogyan tovább? Azt ne várjuk semmiképpen, hogy a kormány és az ellenzék egyik napról a másikra egymás nyakába borul, és majd forrón szeretni kezdi egymást. Azt viszont elvárják tőlünk, hogy a sokszor hangoztatott konstruktivitás és az egyéb kulcsszavak fogalmi tartalmát a valóságnak megfelelően értelmezzük. Növekedjék a türelem, csökkenjen a sárdobálás sebessége, és az ország érdeke a párt érdeke elé kerüljön, nehogy 2002-re elfogyjanak az urnáig elfáradni hajlandó választópolgárok.

Vajon van-e erre remény? A formabontó napirend előtti felszólalást - a Fidesz nevében a minket néző vagy nem néző minden magyar állampolgárnak kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és boldog új évezredet kívánva - Babits Mihály Karácsonyi énekének a reményt felvillantó utolsó három sorával szeretném befejezni: "Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat. / Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk / törékeny játékunkat, a reményt."

Köszönöm év végi megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok, az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 2 2001.02.12. 0:51  1-5

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály rendelkezésének megfelelően a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság megvizsgálta az Országos Választási Bizottság által megküldött iratokat, közöttük a jegyzőkönyvet, a pártlistát, a megbízás elfogadására, illetőleg az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatot, a megbízólevelet, s megállapította, hogy a megbízólevél szabályszerű.

A vizsgálat adataira hivatkozva a mentelmi bizottság nevében jelentem az Országgyűlésnek, hogy a mandátum szabályszerű és érvényes, ezért kérem az Országgyűlést, hogy a mandátumot vita nélkül igazolja.

Köszönöm. (Taps a Kisgazdapárt és a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 154 2001.02.14. 10:35  147-273

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Már elöljáróban szeretném megnyugtatni az ülésteremben maradt nem nagy számú képviselőtársamat, hogy a rendelkezésre álló tíz percet nem fogom hitbéli elkötelezettségem nyilvános megvallására felhasználni, mert ez a hely valóban nem erre a célra való, hanem a vita jellegének megfelelően inkább néhány gondolatot szeretnék felvetni a vallás, a vallásszabadság és az egyház fogalmi tartalmáról; a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele közötti összefüggésről. Végül szeretnék kísérletet tenni annak a fortélyos félelemnek az eloszlatására, amit a törvényjavaslattal kapcsolatban a vallásszabadság veszélyeztetésének indokolatlan és alaptalan gyanúja igazgat.

A fogalmi tisztázásokkal és meghatározásokkal röviden végezhetünk, hiszen a lelkiismereti, gondolati és vallásszabadság tartalmi elemeit az alkotmány, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény, az Alkotmánybíróság több határozata, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya részletesen és egyértelműen körülírja.

Az is egyértelműnek tekinthető, hogy hazai jogunk egyháznak az azonos hitelveket követők vallásuk gyakorlása céljából létrehozott, önkormányzattal rendelkező közösségét nevezi. A vallás fogalmi meghatározása és pontos tartalmi körülírása kétségtelenül már nehezebb feladat, de feltételezésem szerint abban mindannyian egyetérthetünk, hogy vallásnak csak olyan világnézet minősülhet, amely természetfelettire irányuló hitelvekkel rendelkezik, hiszen minden vallás alapja egy természetfeletti lénybe vetett hit - legyen az Jehova, Jézus Krisztus, Allah, Buddha, Mohamed vagy bárki más -, és nem minősül alkotmányellenesnek az az elvárás sem, ha a tanok a valóság egészére irányulnak, és az erkölcsöt, valamint az emberi méltóságot nem sértő magatartás-követelmények az emberi személyiség egészét átfogják.

A fogalmi elemek tisztázása érdekében választ igényel az a döntő kérdés is, hogy van-e összefüggés a vallásszabadság és az egyházak nyilvántartásba vétele között; és a vallásszabadságot korlátozza-e az egyházkénti nyilvántartásba vétel hiánya vagy nem.

 

(15.50)

 

Az Alkotmánybíróság határozatainak fényében a két kérdésre egyértelműen a "nincs" és a "nem" a helyes válasz. Az Alkotmánybíróság 8/1993. számú határozata szerint ugyanis a közösségi vallásgyakorlás szabadsága nincs kötve semmilyen szervezeti formához. A másokkal együttesen történő vallásgyakorlásnak az alkotmányban biztosított joga mindenkit megillet, arra való tekintet nélkül, hogy az együttes vallásgyakorlás jogilag szabályozott szervezeti keretek között vagy anélkül történik-e.

A 4/1993. számú alkotmánybírósági határozat pedig rögzíti, hogy az alkotmányból csak a vallásgyakorlás olyan korlátozásának tilalma következik, amely kizárólag a vallásos meggyőződésre, illetve a vallásgyakorlásra vonatkozik. Nincs azonban akadálya annak - ami már idézetként elhangzott -, hogy a jogalkotó a vallás és az egyházak sajátosságait figyelembe véve alkossa meg azokat a jogszabályokat, amelyek a vallásszabadság alapvető jogát érvényre juttatják.

A fogalmi kérdések tisztázása után próbáljuk tárgyilagosan megvizsgálni azt, hogy valóban szükség van-e erre a törvénymódosításra vagy nem, a pontosítás fogalmi tartalma azonos-e a szigorítással vagy nem, és a törvénymódosítással a kormány valóban egy szörnyű merényletre készülne-e a lelkiismereti és vallásszabadság ellen. Olcsó dolog lenne a törvénymódosítás szükségességét azzal indokolni, hogy ismerjük a három szocialista képviselőtársunk által benyújtott törvénymódosító javaslatot, amely elemeiben részben hasonló a kormány által most benyújtottal.

Ennek az indítványnak az indokolása egyébként teljesen hivatkozik arra, hogy a módosítani kívánt törvény valóban a rendszerváltozást megalapozó rendkívüli fontosságú törvények közé tartozik. Az Európai Unió parlamentjének, valamint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének állásfoglalása és ajánlása sem tartalmaz jogharmonizációs kötelezettséget. A vallási, ezoterikus vagy spirituális csoportok illegális tevékenysége ellen inkább a meglévő jogi eszközök hatékonyabb bevetését javasolja, viszont az előzőekben már hivatkozott törvénymódosító javaslat és az indokolásának az a mondata, hogy "szükséges az is, hogy a törvényhozás a jogalkalmazás segítségére legyen, ha ezt a tapasztalatok racionálisan indokolják", ez önmagában helyesen utal a törvénymódosítás szükségességére.

A módosítani kívánt törvénynek a 8. § (2) bekezdése szerint "egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható", vagyis a vallási tevékenység fogalmat használja, de semmiféle utalást nem tartalmaz a vallási jelleg egyetlen elemére sem, és ezért a hatékony jogalkalmazáshoz elengedhetetlen ennek a hiányosságnak a pótlása és valamilyen kapaszkodónak a teremtése a jogalkalmazó számára.

A törvényjavaslat a vitatott és a vallásszabadság sérelmét gyanító módosítása valójában csupán az egyházak nyilvántartásba vételére vonatkozó szabályainak az alkalmazását kísérli meg pontosítani a vallás meghatározásával. A módosítás szerint ugyanis vallásnak olyan világnézet minősül, amely a természetfelettit említi, tanai a valóság egészére irányulnak, az erkölcsöt és az emberi méltóságot nem sértő sajátos magatartás-követelményekkel az emberi személyiség egészét átfogja.

A pontosítást tartalmazó módosítást indokolja, hogy a sokat említett globalizáció nemcsak a gazdasági életet gyűri maga alá, hanem igényt tart az áruként és fogyasztóként egyaránt komoly értéket jelentő ember teljességére; a szellemi életet is alá akarja rendelni az uniformizáló üzleti érdekeknek. A szellemi uralom megszerzése érdekében különféle vallási jellegűnek nevezett közösségeket hoz létre, és a gondolatszabadság változatlan védelme mellett, az ilyen jellegű szervezetek egyházi minősítésének kiszűrése érdekében a jogalkalmazó számára egyértelművé, de legalább alkalmazhatóvá kell tenni a vallás, a vallási jelleg fogalmának tartalmi elemeit.

A nagy francia filozófus, Jacques Maritain írja egyik tanulmányában: "Az ember két irányban él: Istennel szemben és az emberek közt. Mint polgár, boldogulni akar, mint lélek, üdvözülni. Mint boldogulni akaró, az állam tagja, mint üdvözülni akaró, az egyházé."

Az Istennel szemben élő és üdvözülni kívánó állampolgár joggal igényli, hogy közösségi vallásgyakorlását az állam jogi eszközeivel védett egyház tagjaként gyakorolja, és csak valódi vallási közösségek minősüljenek állami bejegyzéssel, jogi személyiséggel rendelkező egyháznak.

A törvénymódosítás alapján sincs tehát semmi akadálya annak, hogy "az Isten meghalt!" tételt hirdető ateisták - mint egy negatív istenhitnek minősíthető közösség tagjai - szabadon hirdessék meggyőződésüket, a Nietzsche tiszteletére rendezett összejöveteleiken akár tábortüzet gyújtsanak, azt körültáncolják, akármilyen hőfokú vízben megmerítkezzenek, viszont azért talán mégsem tekinthető hátrányos megkülönböztetésnek, ha egyházként nem veszik őket nyilvántartásba, mert táncolni és fürödni nyilvántartásba vétel nélkül is szabadon lehet a véleményük és gondolataik megvallásával.

Tisztelt Képviselőtársaim! Borúlátó jóslatok hangzottak el a törvényjavaslat elfogadása tárgyában. Én a borúlátó jóslatok ellenére, jól tájékozott optimistaként mégsem vagyok pesszimista; nem azon a tévhiten alapul ez az optimizmusom, mintha azt hinném, hogy sikerült önöket meggyőzni, ez szerénytelenség lenne, de hiszem azt, hogy azért mégiscsak a gyermekcipőből kinőtt demokráciánknak egy értékes nagykorúsági megnyilvánulása lenne, ha konszenzusra tudnánk jutni ennek a törvényjavaslatnak az ügyében.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Ifj. Hegedűs Loránt és dr. Fodor Gábor tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 162 2001.02.14. 2:30  147-273

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szeretném, ha a vita ugyanilyen emelkedett színvonalon folyna, mint ami Donáth képviselő úr felszólalását jellemezte; persze az elméleti okfejtése mellett nagyon örültem volna, ha gyakorlatilag megjelölte volna azokat a pontokat, amelyekben a törvény vallásszabadságot veszélyeztető szigorítását érezte a bőrén.

Ami azokat az említéseket illeti, amelyek az én felszólalásomra utaltak: nem egy sorban, nem egy rangban említettem Jézus Krisztust Buddhával vagy Mohameddel, hanem egymás után soroltam fel. Most folytathatnánk elméleti vitát a szimbólumok, jelképek jelentőségéről, de egy hitelv szempontjából úgy Buddha, mint Mohamed egy transzcendentális lény, ezt ismerjük be. Tehát nem egy sorban említettem és nem egy rangban.

A másik pedig: megnyugtatom Donáth képviselő urat - ő jobban ismeri a vallások egyformaságát és különbözőségét szimbólumrendszerben -, én már voltam keresztapa görögkeleti keresztelőn, megirigyeltem; a gyereket júliusban nemcsak megszórták keresztvízzel, olyan szépen megfürdették, megmártották a keresztelőkútban, hogy irigylésre méltó volt. Tehát ez nem ettől függ.

Azt szeretném, ha valaki megmagyarázná végül, hogy hol veszélyezteti a vallásszabadságot, a gondolatszabadságot és a lelkiismereti szabadságot, ha valamelyik vallási közösséget, legyen az vallási közösség is, nem veszik nyilvántartásba egyháznak.

Donáth képviselő úr idézte Nietzschét. Én hadd idézzek csak egy mondatot a Jean-Franç ois Reveltől, aki mégiscsak egy nagyon jó politológus volt, könyvei mind bestsellerként jelentek meg, van egy nagyon jó könyve az öngyilkos demokráciáról. Azt mondja, nagyon szép ez a demokrácia, tényleg nem találtak ki jobbat, de az öngyilkosság abban van, amikor a szabadságjogok félreértésével a védekező intézmény rendszerétől megfosztja önmagát, és hagyja, hogy szétessék. Tehát azért hogy ez a védekezés egy globalizálódó szellemi áradattal szemben ne illessen meg egy államot! Alkotmánybírósági szűrőkön átment lehetőségként, hogy ő döntse el, hogy egyházként mit vesz nyilvántartásba, miután nem előfeltétele a vallásgyakorlásnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 178 2001.02.14. 2:31  147-273

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Őszintén megmondom, hogy fáradok a meggyőzésben, de mégis kísérletet teszek rá, miután Fodor Gáborral már régen fennáll az egyházi vitánk, korábban is az Alkotmánybíróság döntött a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése ügyében, hiszen a 4/1993. számú határozat azzal kapcsolatos. De csak egypár dolog:

Miután ő feltette a kérdést, hogy vajon nem a hatalmi arrogancia jele-e - nem így fogalmazott pontosan -, hogy a kormány mindenáron keresztül akarja verni, és hatalmi fitogtatás, én megfordítom a kérdést: vajon nem csak a testünkön keresztül kétharmados törvény? Mert mi igenis ragaszkodunk ahhoz, hogy az ellenzék erejét azzal mutatjuk meg, hogy nem beszélünk konszenzusról, hanem egyszerűen nemet mondunk minden kétharmados törvényre, még akkor is, ha logikus, akkor is, ha nem.

A másik: engedjenek már meg csak egy nagyon rövid idézetet: "Szükséges az is, hogy a törvényhozás a jogalkalmazás segítségére legyen, ha ezt a tapasztalatok racionálisan indokolják." Továbbá: "Szükség van arra is, hogy a valóban vallási célból létesülő közösség nyerjen egyházi bejegyzést." Továbbá: "Az erre irányuló alábbi módosítások az 1990. évi IV. törvény sarkalatos elveinek keretei között maradva segítik a jogalkalmazás munkáját."

Az idézetek a Donáth László, Kiss Gábor és Kósáné Kovács Magda által benyújtott törvényjavaslat indokolásából származnak. Valóban egyetértek vele, akkor racionálisan indokolják. Tessék már a jogalkalmazótól megkérdezni, hogy hogyan tömi be azt a lyukat, hogy a vallási fogalomnak egyetlen támpontja sincs. Hogy alkalmazza, ha nem kap rá támpontot?

Idézhetnék osztrák törvényből, amelyik azért megközelítően meghatározza a vallási jelleget, és végül az Alkotmánybíróságnak éppen abban az ügyünkben kimondott döntéséből, hogy az állam mind az egyesülési jog, mind más alkotmányos jogok alapján létrejött szervezetek és közösségek jogi személlyé válásának feltételeit, az illető szervezet vagy közösség sajátosságának megfelelően, eltérően is szabályozhatja.

Tessék mondani, csak akkor ünnepelhetem én az általam meghatározott vallás transzcendenciális szimbólumát, ha jogi személy vagyok? Jogi személyesség nélkül is érvényesül egy vallásszabadság. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 381 2001.03.06. 1:02  380-382

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Országgyűlés! A határozati javaslat részletesen tartalmazza a tényállást és az indokolást. Ahhoz hozzátenni csak annyit szeretnék, hogy a bizottság javaslata utal arra, hogy polgári per hatékonyabb elégtételi lehetőséget biztosítana a magánvádló számára. Ezzel élt is, és ebben a polgári perben a mentelmi bizottság tudomása szerint 60 millió forint összegű nem vagyoni kártérítést is érvényesített.

Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy ezen túlmenően a büntetőjogi értékelésre irányuló törekvés zaklató jellegű, és zavarná az érintett képviselő munkáját, ezért a 10 igen szavazat és 2 tartózkodás mellett meghozott döntés nem javasolja a mentelmi jog felfüggesztését.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 360 2001.03.27. 1:05  359-361

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Ha bárhol és bármikor elhangzik az intézmény neve, hogy magyar közszolgálati televízió, abban a percben felforrósodik a hangulat, és a viták hangneme általában mélységesen alulmúlja a társadalmilag elvárható stílust.

 

 

(21.40)

 

 

Az adott mentelmi ügyben is a közszolgálati televíziót érinti és annak alelnöknőjét a magánvád tárgyává tett nyilatkozat, amely kétségtelenül nélkülözi a visszafogottság erényét, de nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányos határát, ezért a mentelmi bizottság 8:4 arányban azt javasolja az Országgyűlésnek, hogy Csurka István mentelmi jogát az adott ügyben ne függessze fel.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 2 2001.04.17. 1:04  1-4

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság a Házszabály 7. §-ában rögzített kötelezettség alapján az ülést megelőzően tartott ülésén megvizsgálta a Pest megye 14. számú egyéni választókerületében március 25-én és április 8-án megtartott időközi választásnak a választási bizottság által megküldött iratait, és az iratok, valamint az iratoknál elfekvő összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozat, a megbízólevelek alapján megállapította a megbízólevél szabályszerűségét.

A vizsgálat adataira hivatkozva a mentelmi bizottság nevében jelentem az Országgyűlésnek, hogy a mandátum szabályszerű és érvényes, ezért kérem, hogy az Országgyűlés a mandátumot vita nélkül igazolja. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 6 2001.06.12. 5:23  5-8

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszta szívből szeretném, ha az állandóan fölöttünk gomolygó és szükségtelen viharokat okozó sötét felhők az elkövetkező percekben oszlani kezdenének, az ég egy kicsit kiderülne, és a kitisztult égbolt alatt néhány békés gondolatot cserélhetnénk a most zárult sikeres idei könyvhétről és az olvasás évéről. Márai szerint az olvasás a lélek lélegzetvétele. Vegyünk tehát most egy tiszta, mély lélegzetet, és fogalmazzuk meg a könyv előtt tisztelgő gondolatainkat!

Bizonyára illetlen dolog az ünneplést ünneprontó statisztikai adatokkal kezdeni, de meggyőződésem szerint éppen ezek az adatok hangsúlyozzák és emelik ki a könyvnapok és az olvasás évének a jelentőségét. A régi sztenderd szerinti könyvolvasók aránya az 1985-ös 64 százalékról 2000-ben 49 százalékra, az úgynevezett rendszeres, havi átlagban egy könyvet olvasók aránya pedig 19-ről 12 százalékra csökkent. Baj van tehát a társadalmi méretű olvasási kultúrával, és drámaian terjed a funkcionális analfabétizmus.

A vészjelzésekkel szemben azonban itt és most szeretném megfogalmazni a "Ne féljetek!" bibliai üzenetét, és ehhez indokolásként felsorolok néhány megnyugtató érvet is. Nem elhanyagolható adat ugyanis, hogy egy alig tízmilliós országban évente tízezerféle-fajta könyv lát napvilágot, és tavaly a tankönyvekkel együtt több mint 38,6 milliárd forintért vettek könyvet, és hogy a magyar irodalom mértéktartó írói, Márai, Esterházy és még említhetnék jó néhányat, a bestseller-szerzőket megelőzve a könyvvásárlási listák tartós éllovasai.

Az sem elhanyagolható tény, hogy a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése az idén 72. alkalommal szervezi meg az ünnepi könyvhetet. 1929 óta, a gazdasági és agrárválság, az országot romba döntő világháború, nyilasdúlás, orosz megszállás, Rákosi-terror és az Esterházy Péter megfogalmazása szerinti softkommunizmus, a gazdasági és tulajdonszerkezet hihetetlenül rapid átalakulása ellenére az ünnepi könyvhét szilárdan áll, akár egy nemzeti intézmény, mint az Operaház vagy a Zeneakadémia.

Számomra és remélhetőleg mindannyiunk számára a legtisztább örömöt és bizakodást a politikának az az egyértelmű felismerése jelenti, hogy a tudásalapú és értékközpontú társadalom megteremtésének igénye elválaszthatatlanul összekapcsolódik az olvasás alapú tudás megszerzésével.

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése angol példán alapuló javaslatára a kormány április 3-án úgy döntött, hogy az ideitől a jövő évi könyvhétig terjedő időszakot az olvasás évének nyilvánítja, és az egész nemzetet, az egész magyar anyanyelvi közösséget megmozgató rendezvényeket nemcsak személyes részvétellel, hanem jelentős összegekkel is támogatja, és ezzel megerősíti az olvasás rangjának a visszaszerzését.

Ugyancsak biztató jel az otthonok csendjében, a metróban, a villamosokon, a vonatokon könyv fölé hajló emberek látványa. Olvasó emberként vallom és hiszem, hogy a "Háború és béké"-t vagy a "Szent Péter esernyőjé"-t lehet ugyan interneten is olvasni, de azt valahogy nem lehet kézbe venni, nem lehet beszívni a könyv illatát, nem lehet aláhúzni, nem lehet jegyzetelni, és elmarad az olvasás közvetlen élménye. Ne féljetek tehát, mert annak idején épp így féltek a kódexírók a könyvnyomtatástól, a nyomdák a sokszorosítástól, a fénymásolattól, a színházak a filmtől, a film a televíziótól. Végül a félelmek feloldódtak, és a válságok szép csendesen kimúltak.

A könyvhét és az olvasás éve előtt tisztelgő gondolataimat Babits Mihálynak ebben a Házban már egyszer idézett négy sorával szeretném befejezni: "Óh ne mondjátok azt, hogy a Könyv ma nem kell, / hogy a Könyvnél több az Élet és az Ember: / mert a Könyv is Élet, és él, mint az ember - / így él: emberben könyv, s a Könyvben az Ember."

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
215 374-376 2001.06.12. 0:41  373-377

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Ebben az ügyben a forgatókönyv teljesen azonos az előbbi üggyel, a sértett egyszerre tett feljelentést becsületsértés miatt, tehát magánindítvánnyal és hamis vád miatt. A magánindítványos ügyet az Országgyűlés már megtárgyalta, nem függesztette fel a mentelmi jogot, a hamis vádban az ügyészség pedig megtagadta a nyomozást, becsületsértésnek minősítette...

 

ELNÖK: A másik kézzel tessék gesztikulálni!

 

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: ...és ezért került újból az ügy az Országgyűlés elé. Tehát a korábbi javaslattal egyezően javasoljuk, hogy az adott ügyben az érintett képviselő mentelmi jogát az Országgyűlés ne függessze fel. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes! - Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 335 2001.06.19. 3:09  334-338

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A mentelmi bizottság által írásban benyújtott határozati javaslat a tényállás, a jogi álláspont tekintetében részletes, és ezért csupán az érintett képviselő várható felszólalásának a tartalmára tekintettel engedjék meg - mert annyira ködös, misztikus a mentelmi jog fogalmi tartalma -, hogy néhány mondatot mondjak erről.

Amit sikertelenül próbáltunk néhány érintett képviselő vonatkozásában is elmondani, hogy sem a mentelmi bizottság, sem az Országgyűlés nem igazságügyi intézmény, nem rendőrség, nem ügyészség, nem bíróság; nem nyomoz, nem tud megszüntetni eljárást, és a mentelmi bizottság javaslata és az Országgyűlés döntése, ha felfüggeszti a mentelmi jogot, nem azonos a bűnösséggel, ha nem függeszti fel, ez nem azonos az ártatlansággal. Számtalan mentelmi ügyben előfordult, hogy a gyanú nem bizonyult megalapozottnak, a vádiratig sem jutott el a nyomozás, hanem megszüntették az eljárást.

Tehát azt kell csak vizsgálnia a mentelmi bizottságnak, hogy az adott ügy nem zavarja-e az érintett képviselő közjogi tevékenységét, nem célzatosan egy ellene irányuló, szükségtelen eljárás. Ezen túlmenően vizsgálni kell az Országgyűlés tekintélyét. Szíves engedelmükkel: az Országgyűlés tekintélye nem áll olyan magas fokon, hogy megkockáztatnánk, hogy az itt ülő képviselők törvényen felül állnak, rendelkeznek az első éjszaka jogától kezdve mindenféle különböző kiváltsággal - nem! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A képviselők nem büntethetetlenek. Ha a gyanú árnyéka rájuk vetül, akkor el kell vállalni azt. Nem neki kell tisztáznia magát a gyanú alól, az ártatlanság vélelme továbbra is megilleti. A nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek kell bebizonyítania a vádat, csak akkor tud vádiratot benyújtani, és csak akkor indul meg az eljárás.

Éppen ezért ezeknek, a mentelmi jog fogalmi tartalmának az ismerete jegyében döntött úgy a mentelmi bizottság, hogy ebben az ügyben, a közvádas ügyek gyakorlatához hasonlóan, 1 nem és 1 tartózkodó szavazattal, tehát döntően, 10 szavazatos többséggel az érintett képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését javasolja, ami - ismételten mondom - nem jelenti azt, hogy megállapítja a bűnösségét, sőt kívánja a mentelmi bizottság, hogy ez a nyomozati eljárás megszüntetéssel végződjön, de nem tudja meghozni a határozatot. (Szórványos taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
224 2 2001.09.24. 0:38  1-5

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A megyei választási bizottság által megküldött iratok, a rendelkezésre álló jegyzőkönyv, a megbízás elfogadására és az összeférhetetlenség kizárására, illetve hiányára vonatkozató nyilatkozat alapján a mentelmi bizottság megállapította, hogy a Fejér megyei területi választókerületben megszerzett mandátummal kapcsolatos megbízólevél szabályszerű, a mandátum érvényes, és ezért kérem, hogy az Országgyűlés a mandátumot vita nélkül igazolja.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
232 72 2001.10.17. 10:52  69-83

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én úgy érzem, hogy nem kell csodálatraméltó jóstehetség annak a megjövendöléséhez, hogy az elkövetkezendő percekben minden igyekezetem ellenére nem fogok senkit lázas izgalomba hozni, sőt még az érdeklődés felkeltése és szinten tartása is komoly erőfeszítést igényel majd, pedig jó lenne, ha egy rövid időre még a képernyőre tapadók is nemcsak a parlament zajos botrányaira figyelnének, hanem azokra az unalmasnak tűnő, ihletett percekre és órákra is, amikor komoly viták folynak és jelentős törvények születnek. Most éppen ezért az ígért erőfeszítést az egyébként oxigénhiányt okozó bonyolult jogi nyelvezet helyett igyekszem majd az egyszerűségre és a közérthetőségre összpontosítani.

Minden nagyképűség nélkül most ugyanis ilyen ihletett perceknek és óráknak - ha igaz - nézünk elébe, hiszen a sokat hangoztatott tudásalapú társadalom kiépítését is szolgáló jelentős törvényjavaslat vitáját kezdjük meg.

 

(16.00)

 

Mindjárt elöljáróban a teljes egyetértés jegyében szeretném idézni a törvényjavaslat általános indokolásának bevezető mondatát: "Az információs társadalom kiépülése jövendőnk záloga, Magyarország versenyképességének kulcsfontosságú tényezője." Ma már el sem tudnánk képzelni az életünket telefonkönyvek, lexikonok, szótárak, internetes adatbankok vagy számítógépes lemezekről lehívott információk nélkül, viszont ezeknek az adattáraknak az előállítása számottevő emberi, műszaki és pénzügyi ráfordításokat igényel, és ezek magas szintű és hatékony jogi védelem hiányában elmaradnának.

Ne alakoskodjunk, és a kultúra világában se legyünk álszemérmesek! A szerzői jog ugyanis kezdettől fogva a kulturális ipar, mai szóval: a tudásipar befektetéseinek a védelmét célozza. Ne feledjük, hogy a világ első szerzői jogi törvénye Stuart Anna 1790. évi Statútuma a könyvkiadók érdekében, az ő ráfordításaik védelmére született! A szerzői jognak tehát már a bölcsőjét is azok az üzleti vállalkozások ringatták, amelyek a műveket a közönséghez eljuttatták. Csak azután ébredhetett történelmi álmából a szerzői öntudat, amely a szerző személyiségét próbálta meg a védelem középpontjába helyezni. Előbb szolgálta tehát a szerzői jog a műveket terjesztő vállalkozások üzleti érdekeit, s csak utóbb vált - ahogy Kant minősítette - a legszemélyesebb joggá, a ius personalissimusszá. Nem volt ez másként hazánkban sem, hiszen az 1875-ben fogant első szerzői jogi szabályaink is a kereskedelmi törvénykönyvbe illeszkedtek, és a kiadói ügyletek feltételeit rendezték.

Ezzel a rövid visszatekintéssel nem mentegetni, hanem indokolni kívántam, hogy a benyújtott törvényjavaslat szemérmesen egyáltalán nem rejtegeti, hogy a fő rendeltetése a befektetésvédelem. Az adatbázisok másolása ugyanis olcsó mulatság, míg az előállításuk drága szórakozás. Tehát az előállítók jogi védelmének megteremtése elengedhetetlen. Hogyan teljesíti a törvényjavaslat a kívánt jogalkotói célt? Akként, hogy a szerzői jogról szóló törvényben a szerzői jogi védelem tárgyai közé beemeli a gyűjteményes műnek minősülő adatbázist, és a szerzői jogi védelemben részesülő tevékenységek felsorolását kiegészíti az adatbázis-előállítók teljesítményeivel. Ezen túlmenően meghatározza az adatbázis két feltételt rögzítő fogalmát akként, hogy a törvény alkalmazásában adatbázis: önálló művek, adatok vagy egyéb tartalmi elemek valamely rendszer vagy módszer szerint elrendezett gyűjteménye, ez az első feltétel; a második feltétel: amelynek tartalmi elemeihez számítástechnikai eszközökkel vagy bármely más módon egyedileg hozzá lehet férni.

Képviselőtársaimat és az esetleg elszántan még figyelni tudó hallgatókat nem szeretném az előbb általam már említett oxigénhiányos légtérbe terelni, de mégsem hagyhatom említés nélkül azt az éles logikai felépítést és finom jogi fogalmazást, amely szerzői jogi vonatkozásban a gyűjteményt teszi a legszélesebb fogalommá. Vagyis gyűjtemény a gyűjteményes mű és a gyűjteményes műnek egyébként nem minősülő adatbázis is. Tehát minden adatbázis és minden gyűjteményes mű gyűjtemény, viszont nem minden gyűjtemény gyűjteményes mű vagy adatbázis. Az adatbázis egyébként állhat önálló művekből, azaz önálló irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokból éppúgy, mint más elemekből, illetve mindezek összetételéből.

Bármilyen bonyolultnak látszik, mégis nagyon szeretném érzékeltetni azt a jogi különbségtételt - s ezért külön is szeretném felhívni a figyelmet arra -, hogy más és más az adatbázis szerzői jogi és külön jogi védelmének a tárgya, illetve tartalma. A szerzői jog az adatbázis egyéni, eredeti jellegű elrendezését, az adatbázis struktúráját védi, az adatbázis mint gyűjteményes mű egészére vonatkozik. Ugyanakkor a 11/A. fejezet szerinti úgynevezett sui generis védelem tárgya pedig a jelentős ráfordítást tükröző adatbázis-előállítói teljesítmény.

Az adatbázisnak ugyanis valójában négyféle jogi státusa lehet, és külön ki kell hangsúlyozni, hogy ha nem számít gyűjteményes műnek, akkor az adatbázis előállítóját csak akkor illeti meg ez a bizonyos 15 éves sui generis védelmi jog, ha az adatbázis tartalmának a megszerzése, ellenőrzése vagy megjelenítése jelentős ráfordítást igényelt, és a védelem alapján csakis ilyen esetben szükséges az előállító hozzájárulása ahhoz, hogy az adatbázis tartalmának egészét vagy jelentős részét kimásolják és újrahasznosítsák.

Az adatbázis-előállítók jogainak ez a 15 évre szóló különleges védelme tehát kifejezetten a ráfordítások és a befektetések védelme. Ez a védelem megállna a saját lábán is, hiszen az eddigiekből egyértelmű, hogy az adatbázisok előállítói védelmet élvezhetnek olyan adatbázisokon is, amelyek gyűjteményes műként egyébként nem tartoznak szerzői jogi védelem alá, és védett lehet az olyan adatbázis is, amelynek tartalmi elemei között egyetlen szerzői mű sem található. A törvényjavaslat érthetően és indokoltan a szerzői joghoz kapcsolódó, de nem szomszédos jogi kategóriaként szabályozza az adatbázis-előállítók külön jogi védelmét. Jelentős vita előzte meg tudomásom szerint a jogi megoldás megválasztását, és csak dicsérni lehet, hogy a változást kikényszerítő fejleményekre jogalkotásunk nem a szabályozás rendszerének, dogmatikájának és terminológiájának felforgatásával, ötletszerű újításokkal válaszolt, hanem inkább az alkalmazkodó konzervativizmus jegyében a hagyományos kategóriák felhasználásával és a tartalmuk gazdagításával.

Többen észrevették, hogy a felszólalásban egyaránt használtam az adattár és az adatbázis fogalmát. A most módosítani kívánt, tehát az eredeti szerzői jogi törvény az adattár megnevezést használja, ami ténylegesen inkább fedi a fogalomtartalmat. Az embernek a bázisról inkább a légi vagy a flottabázis jut az eszébe, de a részletes indokolásban kifejtettekre tekintettel kényszeredetten tudomásul kell vennünk, hogy az érintett szakmai szervezetek - az informatika nyelve egy bonyolult nyelvezet - egyöntetűen ezt a szóhasználatot ítélték pontosabbnak.

Tisztelt Országgyűlés! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok mindenről kellene beszélni, de megszólalt már a csengő is, mert ennyi fért bele a tíz percbe. S ha már méltatlanul ilyen kevés időt szánunk ennek a törvénynek, akkor befejezésül engedjék meg utolsó mondatként, hogy "a tudás hatalom". Akkor is az, sőt talán akkor még inkább, ha adattárba, illetve adatbázisba rendezik, s ezt a hatalmat mindannyian (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nyugodt szívvel építgethetjük és oltalmazhatjuk, ezért a Fidesz nevében elfogadásra ajánlom a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 6 2001.11.05. 5:13  5-8

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! A tudásalapú társadalom mellett hittel elkötelezett és a polgári Magyarország jövőjét tudatosan építő Fidesz-Magyar Polgári Párt nem mehet el (Közbeszólások az MSZP soraiból: Éljen! Úgy van!) - köszönöm az egyetértést - szó nélkül a magyar tudomány napja mellett.

Az idén a megszólalást különösen indokolja, hogy a mai napon kezdődött az Akadémia közgyűlése, de még fontosabb indok az OECD által készített országfelmérést számszerűsítő Financial Times által közölt felmérés és közlemény, hogy Magyarország az előkelő hatodik helyet foglalja el a tudásalapú társadalom megvalósításának esélyes országai között, és rangsorban csupán Svájc, Svédország, az USA, Írország és Hollandia előzi meg. (Taps a kormánypárti padsorokból.) Meggyőződésem szerint - és remélhetőleg ez a taps ezt nem cáfolja - a tudomány és a kultúra világa az, ahol átléphetnénk az egyre mélyülő és elválasztó politikai árkot, ahol beidegzett előítéletektől függetlenül örülhetnénk a kedvező hírnek.

Ugyanakkor nem válhatunk elégedetté és elbizakodottá, sőt a helyezésnek ösztönző erővé kellene válnia a további feladatok teljesítésére. Bacon megfogalmazása szerint az emberi tudás és hatalom egy és ugyanaz. Most sorolhatnám a magyar tudomány kimagasló teljesítményeit, Nobel-díjasaink számát, hivatkozhatnék arra, hogy a tudományos kutatás minőségét kifejező idézettség szempontjából a világ országainak sorában szintén előkelő helyen állunk, hogy 1999-ben nálunk tartották a tudomány világkonferenciáját; idézhetném Széchenyit, aki szerint a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma, de én most inkább a stratégiában jártas Napóleont említeném, aki szerint a lehetőségek nélkül a képességek nem sokat érnek.

A tudás elmélyítése idő- és költségigényes tevékenység. A jövő, az ígéretes XXI. század szempontjából tehát az eddig elért és nem vitás eredmények mellett a döntő feladat a lehetőségek további bővítése, ami a megtervezett és kiszámítható, biztonságot nyújtó anyagi támogatás, a versenyképes tudáshoz való hozzáférés esélyegyenlőségének szélesítése, a tehetséggondozás, és tovább sorolhatnám az egyéb apró feladatokat.

A tudomány napja alkalmából innen, az Országgyűlés ülésterméből szeretném köszönteni a Fidesz-Magyar Polgári Párt és - nem tudom, reményeim szerint - mindannyiunk nevében tudósainkat, a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének résztvevőit, és újabb értéket termelő tudományos eredményeket kívánva szeretném biztosítani őket arról, hogy a politika teljes mértékben átérzi a saját felelősségét.

Az eddigi eredményeket igazoló számok ellenére tudjuk, és a Fidesz "A jövő elkezdődött" programjában egyértelműen meg is fogalmazza, hogy növelnünk kell a kutatásra és fejlesztésre fordítható összeget, mert ez nemcsak a gazdaság versenyképességének, hanem az ország emelkedésének a kulcsa.

 

 

(14.20)

 

Szeretnénk, ha ez az arány a jövőben elérné a GDP 2 százalékát. Szeretnénk folyamatosan növelni a Széchenyi-terv kutatási-fejlesztési és innovációs programjának már most is jelentős költségvetési tételeit, a külföldi szabadalmaztatás támogatásával a külföldön megadott magyar szabadalmak számát. Az iskolában megteremtenénk a nyelvvizsga ingyenessé tételét, és sorolhatnám a további feladatokat, de bízunk abban, hogy 2002-től a választók újból elnyert bizalmából folytathatjuk a tudásalapú társadalom és a polgári Magyarország kialakításáért eddig végzett eredményes munkánkat, és maradéktalanul megvalósíthatjuk a tudomány világát érintő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) további jelentős terveinket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 342-344 2001.11.06. 6:48  339-348

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Keményen!) A többségi indítvány ilyen időigényes ismertetése után eléggé el nem ítélhető vállalkozás, ha valaki ebben a későre hajló órában számokkal merészeli zavarni töpörödő figyelmű képviselőtársait. (Derültség.)

Az ügy megítélhetősége érdekében azonban mégis kénytelen vagyok megemlíteni, hogy 1990 óta az Országgyűlés mentelmi bizottsága közvádas ügyben mindössze két esetben nem javasolta az érintett képviselő mentelmi jogának... (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból: Két fideszes! - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Miután olyan szép türelemmel tetszettek végighallgatni a többségi álláspontot, gondolom, a kisebbségi is méltó erre a meghallgatásra. (Folyamatos zaj.) Egyébként mindkét ügy csekély jelentőségű és egyértelműen zaklató jellegű volt.

Bismarck kancellárnak tulajdonítják azt a mondást, hogy csak az ökör következetes. Ezt a szellemességet azonban ő is csak politikusként engedte meg magának, mert közhivatalnokként azt szerette, ha a döntéshozók azonos tényállású és jogi megítélésű ügyekben azonos tartalmú döntést hoznak.

A következetes gyakorlattal szakítani kívánó többségi álláspont képviselőit nyilván nem az ökörség vállalásának az elutasítása, hanem egyértelműen a politikai szándék motiválja, amely ugyan még érthető és indokolható, a logikátlanság azonban elfogadhatatlan. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

A többségi álláspont képviselői az eddigiek során, ahogy a többségi vélemény ismertetésében elhangzott, interpellációkkal, kérdésekkel és minden igénybe vehető parlamenti eszközzel hivatkoztak a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumban elkövetett súlyos visszaélésekre, és a megszólalásaikra kapott elutasító válaszokat valótlannak minősítették. (Derültség az MSZP padsoraiból.) A mentelmi jog felfüggesztésével most két legyet üthetnének egy csapásra: az érintett képviselő elítélésével bizonyíthatnák az aggályaikat és az igazukat, viszont félnek attól, hogy képviselőtársuk esetleges felmentése súlyos csapást és kockázatot jelentene a számukra. Ezt a kockázatot (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: A kormánynak!) nem vállalják, hanem az eljárás lefolytatásának időleges megakadályozásával szinten szeretnék tartani a program híján fegyverükké vált mocskolódást. (Taps a Fidesz padsoraiból, közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)

Tisztelt Országgyűlés! A logikátlanság másik bizonyítéka, hogy a nyári napsütés nyilván kedvezőtlenül hatott a megfontolásukra, mert az Országgyűlés június 19-ei ülésnapján még 267 igen, 9 nem szavazattal és 33 tartózkodás mellett Szabadi Béla mentelmi jogát az Országgyűlés felfüggesztette, és a mentelmi bizottságban 10 igen, 1 nem szavazat és 1 tartózkodás volt a válasz. Ugyanakkor az október 30-ai mentelmi bizottsági ülésen (Sasvári Szilárd: Huzatot kaptak!) az MSZP és az SZDSZ már a mentelmi jog felfüggesztése ellen szavazott, és a kisgazda képviselő nem szavazata pedig bizonyítékul szolgált a médiában már többször elhangzott Medgyessy-Torgyán-paktum gyanújára. (Derültség, taps a Fidesz padsoraiból, közbeszólások ugyanonnan: Úgy van! - Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Általános zaj, közbeszólások. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

 

 

(21.00)

 

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Csöndet kérnék!

 

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben a nem szavazat az érintett képviselő védelmében a büntetőeljárás megakadályozására irányulna, akkor a logikátlanság még ordítóbb, hiszen az említett korábbi ügyben már sor került a mentelmi jog felfüggesztésére, és a jelenlegi ügyben hozott határozat csak azt eredményezhetné, hogy három kis kupaccal kevesebb kerülne fel a szekérre, de az eljárás folytatódna, sőt mivel a sértetlenségi, mentelmi jog csak időleges, a mandátum lejártára tekintettel fél év múlva a mentelmi jog megszűnik, és az eljárás akadálya önmagában elhárul.

Amit a többségi vélemény előadója a szavazatok indokaként felhozott, hogy a többség elutasította a legfőbb ügyész úr meghallgatására irányuló indítványt, ezzel kapcsolatban csak az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy egy irodalmi körben nem szokták Tolsztojt megidézni, hogy magyarázza el a Háború és békét, mert számukra az érthetetlen. (Nagy zaj. - Kovács Kálmán: Mese minden ügyészségi papír! - Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) El kell olvasni, el kellett olvasni a legfőbb ügyész indítványát, az elég magyarázattal szolgál. (Folyamatos zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Az előadottak alapján tehát a mentelmi bizottság kisebbségben maradt képviselői nevében azt kérem, hogy egy kicsit fontolják meg a döntésüket, emelkedjenek felül a politikai előítéleteiken, és az Országgyűlés tekintélye, valamint az érintett képviselő érdekében az adott ügyben a mentelmi jog felfüggesztésével hárítsák el az eljárás lefolytatásának akadályát, mert ez egyértelműsítené, hogy a képviselői megbízatás nem büntethetőséget kizáró ok, és csak a büntetőeljárás lefolytatása deríthet fényt a valóságra.

Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
239 48 2001.11.09. 3:43  47-61

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztés rövid lesz, és a rövidség remélhetőleg hozzájárul majd a törvényjavaslat egyhangú elfogadásához.

Most már a harmadik ciklust töltjük itt a parlamentben, és megállapíthatjuk, hogy a jogrendünk és különösen a saját házunk tája, tehát az Országgyűlés egy kicsit nincs felkészülve a politikai abszurditásokra. Most a képviselői jogállási törvény, valamint a Házszabály módosítására irányuló javaslat egy-egy aknát kíván felszedni. A mostani ciklus kezdő időpontjában fordult elő, hogy néhány képviselő késedelmesen nyújtotta be a záró vagyonnyilatkozatot. Ennek a szankciónak a szabályozása végrehajthatatlannak minősült, ugyanis késedelmi kamatot kellett megállapítani, és a késedelmi kamat mértéke a jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része, az alapja a vagyonnyilatkozatban megállapított vagyonérték. Ennek a baja csak az volt, hogy a képviselői vagyonnyilatkozatban nincs vagyonérték, tehát néhány napos késedelemnél szakértőt kellett volna igénybe venni a jegybanki alapkamat figyelembevételével a kamat kiszámításához, amit egy év után lehetett volna érvényesíteni - ez nyilvánvalóan mutatja ennek a törvényjavaslatnak a végrehajthatatlanságát.

A mentelmi bizottság akkor az ügyrendi bizottsághoz fordult azzal, hogy mit csináljunk. Többe kerül a leves, mint a hús, ha szakértőt kell kirendelni a vagyonérték megállapítására 10-15 napos mulasztás miatt. Az ügyrendi bizottság azt válaszolta, hogy feloldhatatlan a koherenciazavar, törvénymódosításra van szükség. Tehát ez az indoka a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely leegyszerűsíti: addig nem kapja meg a jogállási törvény és a tiszteletdíjról szóló törvény alapján a lejárt mandátumú képviselő a tiszteletdíját, amíg be nem nyújtja a vagyonnyilatkozatot. Kész, le van egyszerűsítve, nem kell nem létező vagyonérték alapján kamatot számítani.

Ugyanez vonatkozik a Házszabályra is: ott is a mentelmi bizottság kénytelen volt az ügyrendi bizottsághoz fordulni, ugyanis nem lehetett a vagyonnyilatkozattal kapcsolatos eljárás miatti panaszok ügyében lefolytatni az eljárást, olyan ellentmondás volt a jogállási törvény és a Házszabály rendelkezései között. A mentelmi bizottság hat pontban foglalta össze az aggályait, és kért választ az ügyrendi bizottságtól, amelyik a Házszabály értelmezésére jogosult. Azt válaszolta rá az ügyrendi bizottság, hogy módosítani kell a Házszabályt.

Tehát most a képviselők asztalán fekvő törvényjavaslat úgy a jogállási törvénynek, mint a Házszabálynak ezeket a rendelkezéseit kívánja értelmezhetővé tenni. Persze, az egész Házszabály és az egész törvényjavaslat módosításra szorulna, de egyelőre meg kell elégednünk azzal, hogy a kétharmad ennek a taposóaknának a felszedéséhez jött össze, és ezért kérem a két javaslatnak, úgy a törvényjavaslatnak, mint a Házszabály módosítására irányuló javaslatnak az elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 2 2001.12.11. 5:06  1-2

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A szegények New York-i, városszéli temetőjéből tegnap hazaérkeztek Barankovics István hamvai, és csütörtökön a magyar föld véglegesen magába zárja hűséges fiát. Szeretném remélni, hogy nemcsak számunkra, kereszténydemokrata képviselők, hanem a némi történelmi emlékezettel rendelkező minden magyar állampolgár számára fontos és indokolt, hogy ezekben a napokban legalább néhány méltató szó hangozzék el ezek között a falak között arról a politikusról, aki a kibontakozó terror nyomasztó hajnalán innen merte hangos szóval hirdetni, hogy a demokráciát nem lehet antidemokratikus eszközökkel megvalósítani. (Dr. Takács Imre: Így van!) Milyen lekicsinylő ajkbiggyesztéssel fogadhatták a másik oldalon annak idején az ilyen megfogalmazásokat: "a mi ideológiánk a kereszténység nagy gondolkodóinak szellemi befolyása alatt áll; ragaszkodunk az emberi személy szabadságához, elutasítjuk a totalizmust, valljuk a pártok szabadságát, saját pártunkban annak belső szabadságát is; hívei vagyunk minden vonalon a törvény uralmának".

1947 augusztusában bátorság kellett annak a megfogalmazásához, hogy: "Programunk a legbiztosabb és a legszélesebb emberi jog, a legteljesebb szociális igazságosság és a legnagyobb szabadság a természetfelettiség többletében, és célunk a szabad magyarok független országa." Vagy túl a világháborún, az ország szovjet megszállásának viszonyai között bátorság kellett a külpolitikai prioritások olyan megjelöléséhez, hogy először a puszta létezés érdeke, másodszor a független államiság biztosítása, harmadszor - '47-ben! - a határokon túl élő magyarság emberi és nemzeti jogainak biztosítása, és negyedszer pedig a belső jobb lét külső feltételeinek megkeresése.

Nyilván lesznek olyanok, akik fanyalogva beszélnek majd valamifajta újratemetésről. Lelkük rajta, hiszen Barankovics Istvánt nem Keletre kergették ki vagy hurcolták el, a hamvakat nem kellett az idegen földben összekaparni, mint Bethlen Istvánét, nem kellett a váci rabtemető nyomtalan sírjai között rábukkanni, mint az éhen halasztott Hóman Bálintra, nem kellett az arccal lefelé eltemetettek közül a sírgödörből kiásni, mint az 1956-os áldozatokat; az ő eltemetett hamvai csendesen pihentek idegen földben, és várták a hazatérés emelkedett pillanatát.

"Emigrációba nem megy az ember, hanem kényszerítik." - írja a naplójában. Rákosi fenyegetésére egyértelmű választ ad: "Tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom." És a becsületet választó döntés miatt 1949. február 2-án az ország elhagyására kényszerült.

A barát Szőnyi Zsuzsához intézett levelében említi, hogy már 1945 után megfogalmazta egy politikustársa: "Aki ebben a korban politizál, annak tisztában kell lennie azzal, hogy azt az akasztófa árnyékában teszi." A szó valódi értelmében nem volt politikusalkat, az akasztófa árnyékában mégis vállalta a lehetetlennek látszó feladatot, és egy hihetetlenül rövid választási kampány eredményeként valójában az ő irányításával zajlott le, a várható kommunista terror fenyegető mennydörgései között a magyar polgárság és a megvalósulni vágyó magyar demokrácia utolsó látványos lázadása. Az 1947. augusztus 31-ei választást ugyan a kékcédulák segítségével a Magyar Kommunista Párt nyerte meg, de a választás igazi nyertese a Barankovics István vezette Demokrata Néppárt volt, a tisztán szerzett 16,4 százalékkal.

A mai napon itt, az ország Házában őszinte tisztelettel adózunk Barankovics István emlékének, és az ő példája nyomán hisszük és valljuk, hogy a kereszténydemokrácia hatékonyan jelen van, és a jövőben is jelen lesz a magyar közéletben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok, az MSZP- és a MIÉP-frakció soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 375 2001.12.11. 1:23  374-378

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Csak két mondatot mondanék a törvényjavaslatról, amely igyekszik legalább az egyik, többször emlegetett taposóaknát a vagyonnyilatkozatok értelmezése miatt kiszedni a képviselők jogállásáról szóló törvényből. Hogy mennyire abszurd az egész jogállási törvény és a Házszabály, azt jellemzi az a kérés, amit az előterjesztő most önökhöz intéz: tessenek szíves lenni nemmel szavazni a támogatott módosító sorra!

Annak érdekében, hogy jó legyen a törvényjavaslat, kiemeltünk két módosító javaslatot a módosító javaslatok közül, amelyek alkalmazhatóvá teszik a törvényt. Azt kérem, hogy az előterjesztő által támogatott módosítójavaslat-sorra nemmel szavazzanak, képviselőtársaim, ugyanakkor Tóth Andrásnak az ajánlás 1. pontja alatti módosító javaslatára, valamint az alkotmány- és igazságügyi bizottságnak a kiegészítő ajánlás 5. pontja alatti kapcsolódó módosító javaslatára igennel kérem a szavazatot.

Köszönöm szépen.

 

(19.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 278 2001.12.18. 1:06  230-299

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Remélem, utolsó felszólaló leszek. Nem szeretném a vitát a humor irányába terelni, de egy történettől nem tudom önöket megfosztani, kicsit csatlakozva Varga képviselő úr felszólalásához. Ügyvédkedésem során volt egy ügyfelem; veterán özvegyként tartották nyilván, aki veterán özvegyi nyugdíjat kapott, mert részt vett az 1947-es kékcédulás választásokon. De sajnos a hatodik kanyar után lecsúszott a teherautóról, és a hetedik helyen már nem tudta felhasználni a kékcédulát.

 

 

(16.50)

 

Utána az volt a panasza az özvegynek, hogy kicsi a nyugdíj. Persze, hogy kicsi volt, mert tíz volt a kvóta arra a teherautóra (Horn Gábor: Felvette a pénzt érte!), tíz helyen már nem tudott leszavazni.

Nagyon szívesen jelölnénk a választási bizottságba Ries Istvánt, aki ki akarta vizsgálni a '47-es választási csalásokat. (Zaj az MSZP padsoraiból.) Tudjuk, mi lett a vége. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 310 2001.12.18. 1:01  309-313

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A tényállást a határozati javaslat részletesen tartalmazza, ezt nem kívánom ismételni.

Állítólag Bismarcknak tulajdonítják azt a mondást, hogy csak az ökör következetes, de a joggyakorlatban azért illik következetesnek maradni, és miután közvádas ügyről van szó, ezért ebben az ügyben is a mentelmi bizottság egyhangú szavazattal az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztését indítványozza, annak ellenére, hogy az ügy valóban kisebb súlyú.

Kétségtelenül, a színlelt szerződés ellenére a képviselő kezéhez pénz nem tapad. Nagyobb odafigyeléssel és nagyobb gondossággal elkerülhető lett volna a cselekmény. De ez nem változtat a cselekmény közvádas jellegén és a felfüggesztésre irányuló indítvány indokoltságán.

Köszönöm a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 324 2001.12.18. 1:48  323-325

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlésnek ez az első összeférhetetlenségi ügye, és elöljáróban egy ellentmondást szeretnék eloszlatni. Ugyanis a határozati javaslat egyértelmű: a jogállási törvény 15. § (3) bekezdésébe ütköző összeférhetetlenségi okkal kapcsolatban nem állapít meg összeférhetetlenséget, az indokolás hiányosan ismétli meg a határozati részt, mert azt mondja, hogy összeférhetetlenség nem áll fenn. A többi összeférhetetlenségi okot nem vizsgálta sem a háromtagú, kisorsolt vizsgálóbizottság, sem a mentelmi bizottság. Tehát itt az ügy kizárólag arra a jogállási törvény 15. §-ában meghatározott összeférhetetlenségi okra vonatkozik, hogy a keretmegállapodás megkötésénél képviselői minőségében megszerzett információt nem használt fel.

A határozati javaslat részletesen ismerteti a vizsgálóbizottság határozati javaslatának tervezetét, ami felsorolja, amit mindnyájan ismerünk: a Házszabálynak és a jogállási törvénynek az ismert hiányosságait, ami az iratbeszerzésre, az üzleti titok feltárására vonatkozik. Tehát ennek figyelembevételével változatlanul az a javaslat, hogy nem állapítható meg összeférhetetlenség, nem áll fenn a jogállási törvény 15. §-ában meghatározott összeférhetetlenségi ok.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
252 26 2002.02.26. 1:36  25-29

DR. ISÉPY TAMÁS, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Országgyűlés! A bizottság rendkívüli ülésen megvizsgálta a választási bizottság által beküldött iratokat. Megállapította, hogy a területi lista 3. helyéről a jelölés szabályszerűen megtörtént, a nyilatkozatok úgy a mandátum elfogadásával, mint az összeférhetetlenséggel kapcsolatban rendelkezésre állnak, és ezért egyhangúlag javasolja az Országgyűlésnek, hogy Fejes Ferenc képviselőtársunk mandátumát vita nélkül igazolja.

A mentelmi bizottságnak állást kellett foglalnia egy látszólag ügyrendi, viszont a mandátum igazolásával összefüggő kérdésben, ugyanis a mandátumigazolás előtt álló képviselőtársunk napirend utáni felszólalási igényt jelentett be, viszont a mandátuma igazolása most fog történni az Országgyűlés döntésével. A napirend utáni felszólalási igényt elvileg az ülés megkezdése előtt egy órával kell bejelenteni, így a logika szabályai szerint ez a bejelentés érvénytelen. Így a mai napon a napirend utáni felszólalás joga képviselőtársunkat még a mandátum igazolása esetén sem illetné meg.

Köszönöm a figyelmüket.