Készült: 2024.03.28.11:35:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

130. ülésnap (2011.11.07.),  210-246. felszólalás
Felszólalás oka Összevont általános és részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:20:49


Felszólalások:   208-210   210-246   246      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, jegyző úr.

Tisztelt Országgyűlés! Először a támogatott javaslatokról szavazunk a külön szavazásra kért indítványok kivételével. Ezek elfogadása kizárja az ajánlás 27., 31. és 32. pontjait.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 317 igen szavazattal, 16 nem ellenében, tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a külön szavazásra kért javaslatok határozathozatala következik.

A második kiegészítő ajánlás 2. pontjában a fenntartható fejlődés bizottsága, a kiegészítő ajánlás 3. pontjában pedig a mezőgazdasági bizottság a 6. §-ban a törvény 24/B. § (4) bekezdésében szereplő bejelentési kötelezettség nyelvtani módosítását kezdeményezi.

(20.10)

A két javaslat alternatív tartalmú. Először a második kiegészítő ajánlás 2. pontjáról döntünk. Az előterjesztő támogatja, de a Jobbik kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 98 igen szavazattal, 231 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 3. pontjáról szavazunk, amelyről az MSZP indítványozta a külön szavazást. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 325 igen szavazattal, 5 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

Most a külön szavazásra kért, a kiegészítő ajánlás 4. pontjában szereplő támogatott javaslatról és annak - egymás mellett is elfogadható - alternatíváiról döntünk.

A kiegészítő ajánlás 4. pontjában a mezőgazdasági bizottság a 6. §-ban a törvény 24/C. § (4) bekezdésének, a 7. §-ban a 42/C. § (3), (4) és (7) bekezdéseinek módosítását, illetve új bekezdéssel történő kiegészítését javasolja.

Az ajánlás 30. pontjában Gőgös Zoltán és mások a 7. §-ban a 42/C. § (7) bekezdésének módosításával alternatív változtatást javasolnak az ebrendészeti hozzájárulás összegének felhasználási szabályára.

A kiegészítő ajánlás 18. pontjában Kiss Sándor és Gyenes Géza a veszélyes eb után fizetendő hozzájárulás mértékét határozzák meg a támogatott javaslathoz képest alternatív módon.

Először az ajánlás 30. pontjáról döntünk. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 50 igen szavazattal, 281 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 18. pontjáról döntünk a Jobbik kérésének megfelelően. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 57 igen szavazattal, 237 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 4. pontjában a mezőgazdasági bizottság javaslatát teszem fel szavazásra. Az előterjesztő támogatja, de az MSZP kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 273 igen szavazattal, 59 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

Most az LMP képviselőcsoportja által külön szavazásra kért, az ajánlás 6., 9. és 36. pontjaiban szereplő támogatott javaslatsorról határozunk. Ebben Sáringer-Kenyeres Tamás és Font Sándor a szőrméjükért tenyésztett fajok tartására vonatkozó külön szabályok módosítását kezdeményezik. Az előterjesztő támogatja, de az LMP kérésére külön szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 284 igen szavazattal, 47 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági állásfoglalásra és a frakciókérésre figyelemmel további indítványokról is döntenünk kell.

Az ajánlás 10. pontjában Bödecs Barna és mások a 6. §-ban a törvény 24/A. § (4) bekezdésének módosításával a veszélyes eb tartására irányuló kizárási szabályt terjesztenek elő. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 57 igen szavazattal, 273 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 14. pontjában Gőgös Zoltán és mások a 6. §-ban a törvényt a kutyaviadalok tilalmának szabályozásával kívánják kiegészíteni. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 97 igen szavazattal, 232 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 15. pontjában Láng Zsolt és Szekó József a 7. §-ban a törvény 42/A. § (1) bekezdésének kiegészítésével azt javasolják, hogy a kutyák elektronikus azonosítóval történő megjelölésének szabályait külön jogszabály állapítsa meg. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 49 igen szavazattal, 279 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 19. pontjában Turi-Kovács Béla a 7. §-ban a törvény 42/C. § (1) és (3) bekezdésének módosítását, valamint új bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Ebben megemeli a kötelező ebrendészeti hozzájárulás mértékét, és javaslatot tesz a differenciált megállapítására is. A bizottságok támogatják.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 69 igen szavazattal, 262 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 25. pontjában Bödecs Barna és Egyed Zsolt a 7. §-ban a törvény 42/C. § (4) bekezdés a) pontjának módosításával azt javasolják, hogy a terelőkutyák után se kelljen ebrendészeti hozzájárulást fizetni. A bizottságok nem támogatják.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 58 igen szavazattal, 233 nem ellenében, 37 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 26. pontjában Szabó Rebeka a 7. §-ban a törvény 42/C. § (4) bekezdés d) pontjában az ebrendészeti hozzájárulás beszedése alóli kizárási szabályt módosítja. Az LMP kérésére szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 51 igen szavazattal, 279 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

A kiegészítő ajánlás 15. pontjában Göndör István a 7. §-ban a törvény 42/C. § (4) bekezdés d) pontjának nyelvtani módosítását, valamint e) pontjának tartalmi változtatását kezdeményezi. Ez utóbbiban azt javasolja, hogy az ivartalanítottan örökbefogadott eb után se lehessen ebrendészeti hozzájárulást szedni. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 38 igen szavazattal, 288 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 28. pontjában Bödecs Barna és Egyed Zsolt a 7. §-ban a törvény 42/C. § (4) bekezdésének kiegészítésével további mentességet terjesztenek elő a minimálbért el nem érő nyugdíjjal rendelkezők részére. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 58 igen szavazattal, 228 nem ellenében, 35 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

(20.20)

Az ajánlás 33. pontjában Gőgös Zoltán és mások a 9. §-ban a törvény 45. § (1) bekezdésének módosításával további feltételt terjesztenek elő az állat életének fájdalom nélküli kioltásához. Ennek alternatívája szerepel a kiegészítő ajánlás 19. pontjában, amelyet Kiss Sándor és Gyenes Géza terjesztettek elő.

Először a 33. pontról döntünk. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 34 igen szavazattal, 276 nem ellenében és 14 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Most a kiegészítő ajánlás 19. pontját teszem fel szavazásra a Jobbik kérése alapján. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 57 igen szavazattal, 269 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

A kiegészítő ajánlás 20. pontjában Szili Katalin a 9. §-ban a törvény 45/A. §-át új bekezdéssel egészíti ki. Ebben azt javasolja, hogy az ellenőrzésbe további szervezeteket is bevonjanak a hatóságok. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 95 igen szavazattal, 228 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra jövő heti ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíjmutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat együttes és összevont általános és részletes vitája, valamint a határozathozatalok. A gazdasági bizottság önálló indítványait T/4831. és T/4832. számokon kapták kézhez a képviselők. A benyújtott módosító javaslatokról a bizottságok elkészítették ajánlásukat, amely T/4831/8. és T/4832/26. számon a hálózaton elérhető.

Megadom a szót Rogán Antal bizottsági elnök úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben. Öné a szó, elnök úr.

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy itt erre ösztönöznek, megpróbálok érdemben rövid lenni az előterjesztés során.

Két törvényjavaslat összevont általános vitájáról, illetve részletes vitájáról beszélünk most. Mind a kettő értelemszerűen a magyarországi bankrendszer, pénzügyi intézményrendszer szabályozásával kapcsolatos kérdéskör. Azt kell mondjam önöknek, hogy mind a kettő bizonyos értelemben komoly előrelépés, bár az egyik technikai módosításokat foglal magában, a másik azonban akár reformértékűnek is nevezhető.

Mindenképpen reformértékű az a szabályozás, ami az Országgyűlés elé kerül a THM-ek, illetve a kamatplafonra vonatkozó szabályozás tekintetében és a referenciakamatokra vonatkozó szabályozás tekintetében. Itt azt szeretném elmondani, hogy természetesen ilyen szabályozás létezik már hosszú ideje a legtöbb nyugat-európai országban, sőt a közép-európai országok egy jelentős részében is, azonban ez a szabályozás Magyarországon hiányzott az elmúlt években.

A hiányát láthattuk is, ez vezetett oda, hogy a magyarországi devizahitelek terhei jobban megterhelték a magyarországi háztartásokat, mint mondjuk, a lengyel vagy éppenséggel a cseh háztartások túlnyomó többségét. Lengyelországban és Csehországban is már 2006-2007-ben előkészítették a referenciakamatra vonatkozó szabályozást vagy éppen a THM-plafonra vonatkozó szabályozásokat. Sokféle példa létezik Nyugat-Európában, ezek közül, azt gondolom, igazából egyiket sem vettük át, részben elemeket és logikákat emeltünk át.

Ma olvastam a sajtóban, hogy Nyugat-Európából másoltuk ezt a szabályozást. Ez nem így van, ugyanis gyakorlatilag egyetlen európai uniós tagállamban sem létezik olyan szabályozás, amelyik például a THM-plafont a jegybanki alapkamat mértékéhez köti. Ehhez képest mi kifejezetten ezt választottuk ki. Azt gondolom, hogy ez kedvezőbb a magyar háztartások számára, hiszen Magyarországon az alapkamat egy mozgó pályát mutat, és a mozgó alapkamat esetén botor dolog lenne fix számot beiktatni, miközben egy esetleges jegybanki alapkamat-csökkenés értelemszerűen ezeket a határokat is lefelé viszi.

Azt gondolom, hogy a 30 százalékos THM-szabályozás, ami 6 százalékos alapkamat plusz 24 százalékpont, Magyarországon indokolt. Ez a szabályozás nagyjából az éven belüli hitelek szabályozása tekintetében megoldható. Sokféle hiteltermék létezett itt a 24 százalékos THM-től a 64 százalékosig bezárólag. Azt gondolom, hogy az általunk megalkotott szabályozás az alsó középértékhez próbál igazodni, viszont a legelterjedtebb THM-ek sajnos a magasabb kategóriában voltak. Ez azt jelenti, hogy ha a szabályozás életbe lép 2012 januárjától, a rövid távú éven belüli hitelek piacán jelentős kamatcsökkenés várható.

Ezt szerintem az is indokolja, hogy ugyanazok a pénzintézetek, amelyek Magyarországon lényegesen magasabb THM-et hirdettek meg, például a velünk szomszédos országokban ugyanezeket a termékeket alacsonyabb THM-mel hirdették meg, illetve tették közzé. Ebből is látszik, hogy itt a szabályozásnak tényleg érdemben van mozgástere.

Mi azt gondoljuk, hogy érdemes ezt a szabályozást a polgári jogi viszonyokra is kiterjeszteni. Ennyiben tehát kimondja a szabályozás azt, hogy magánszemély és magánszemély között nyújtott kölcsön esetében csak akkor lehet kölcsönről beszélni, ha az a 30 százalékos THM-érték alatt marad. Ha azt túllépi, akkor értelemszerűen ez már az uzsora kategóriájába tartozik, és másféle büntetőjogi szankciókkal is szembe kell néznie annak, aki mondjuk, ilyen feltételekkel ad kölcsönt ismerősének, barátjának vagy pláne családtagjának.

A 30 százalékos THM-szabályozás alól két kivételre tettünk javaslatot. Az egyik az áruhitelek témaköre, a másik a hitelkártyatermékek. Mind a két esetben 50 százalék fölötti általános THM volt jellemző Magyarországon. Ugyanakkor tekintettel arra, hogy ezek valóban rövid időszakra vonatkozó, egyszeri aktusok, itt hiba lenne a 30 százalékos THM, valószínűleg például az áruhitelek piacát tönkretenné. Ebből a szempontból itt a 45 százalékos THM-et - legalábbis a jelenlegi alapkamat mellett - tűztük ki célul.

Ezt a kört a módosító indítványok köréből előterjesztőként a bizottság már előre jelezte, hogy elfogadja a kézi záloghitelekre vonatkozó költségvetési bizottsági javaslatot. A kézi záloghitelek tekintetében is elfogadjuk azt, hogy ez a 45 százalékos THM szabályozása alá tartozzon.

A referenciakamat-szabályozás tekintetében, azt gondolom, egy nagyon erőteljes érdemi előrelépés, hogy gyakorlatilag meg kell adni a jövőben a pénzintézet termékének azt a referenciakamatát, amihez igazítja egyébként az általa nyújtott hitel kamatozását. Itt a kamatmarzsot gyakorlatilag változtatni nem tudja, amire módja, lehetősége van, hogy akkor változik a kamat, ha a referenciakamat is módosul. Jelzem, hogy ha ez a szabályozás lett volna érvényben Magyarországon, akkor az előző esztendőkben, főleg amikor a legmagasabb volt a növekedés, tehát 2010 szeptembere előtt - hiszen 2010 októberétől gyakorlatilag lekorlátoztuk az egyoldalú kamatmódosítás lehetőségét - lényegesen kevésbé tudtak volna emelkedni például a svájci frankban nominált magyarországi jelzáloghitelek kamatai, mert nem tudtak volna olyan mértékben a kamatmarzsra költséget áthárítani, mint ahogy azt megtehették a 2010 szeptembere előtt érvényben lévő szabályozás alapján.

A másik jó példa, hogy nyilvánvalóan a forinthiteleknél sem tudna bekövetkezni az, amit a bankok az elmúlt két hónapban próbáltak csinálni, ha a referenciakamat-szabályozás érvényben lenne már. 2012 januárjától erre érdemben nem lesz lehetőség.

Nagyon fontosnak tartom, és itt szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a Ház elé került szabályozási javaslat ugyan azt mondja, hogy csak az új hitelekre kell alkalmazni a referenciakamat-szabályozást, de kötelezően előírja a bankok számára, hogy május 31-éig bezárólag minden jelenlegi hiteles számára is fel kell kínálni a lehetőséget a referenciakamat alapú termékre való áttérésre.

Több olyan módosítót láttam, ami kiterjesztette volna ezt a május 31-ét hátrébb. Én nem javasolnám, mert az a bankok számára ad lehetőséget. Kérem képviselőtársaimat, hogy olyan módosítókat ne nyújtsanak be, ami a május 31-éből június 30-át meg december 31-ét csinál. Az azt jelenti, hogy akkor a bankok tovább húzhatják az időt azzal, hogy fölajánljanak referenciakamat alapú terméket, tehát tovább szedhetik adott esetben a magasabb kamatot. Abban az esetben viszont, ha marad a május 31-e, akkor gyakorlatilag 5 hónap alatt lehetőség van arra, hogy a magyarországi ezzel kapcsolatos hitelállomány egy jelentős része, amennyiben az ügyfél is így dönt, át tud térni referenciakamat alapú szabályozásra.

Azt gondolom, hogy ez az ügyfelek túlnyomó többségének érdeke, azért tesszük ezt mégis a szabad választás körébe, mert el tudom képzelni, hogy vannak olyan hiteltermékek, ahol ennek mégsem örülnének az ügyfelek.

(20.30)

Például pont bizonyos svájci frank alapú hiteltermékek esetében, amiket később vettek fel, tehát nem 2008 decembere előtt, ott nem vagyok benne biztos, hogy ez éppen kedvezőbb helyzetet teremtene. Ezért gondolom azt, hogy mindenkinél meg kell teremteni a szabad választás és döntés lehetőségét. Ezért fogalmaz így a törvényjavaslat. De ez ugyanakkor a bankok számára valójában előírja a kötelezettséget, hogy minden hitelterméknél fel kell ajánlani a referenciakamat alapú termékre való áttérés lehetőségét, méghozzá öt hónapon belül, 2012 januárjától 2010. május 31-ig bezárólag. Ezért kérem még egyszer, ha lehet, hogy ne próbálják meg ezt a határidőt kifelé tolni. Ez a magyar pénzintézeti szektornak kedvezőbb lenne, ugyanakkor azt gondolom, az ügyfeleknek a rövidebb határidő a jobb.

Tisztelt Képviselőtársaim! A másik elénk került szabályozási javaslat a végtörlesztésre, illetve a KHR-re vonatkozóan tartalmaz pontosításokat. A KHR-re vonatkozó pontosításokra nem térnék ki nagyon részletesen, ezek gyakorlatilag technikai jellegűek. A végtörlesztés esetében viszont ugyanazt tesszük, mint amit eddig is tettünk, hogy azokat a felmerült akadályokat, amelyek most már egyértelművé válnak az elmúlt két hónap banki gyakorlata alapján, próbáljuk elhárítani. Tehát minden akadályt el akarunk hárítani a végtörlesztés elől az ügyfelek számára. Ezek az akadályok rendszerint abból adódnak, hogy jó néhány olyan banki hiteltermék van, ahol azt gondolnánk, hogy normális esetben így hitelt nem lehetett volna adni - de mégis. Erre volt a legjobb példa a devizahitel esete, ahol nem gondoltuk volna, hogy van árfolyamkockázat, de kiderült, hogy a magyar banki gyakorlatban a devizahitel valójában egy devizahitelnek álcázott devizaalapú hitel, semmi köze a valódi devizahitelhez, tehát az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli. Ezt a legutóbbi döntésünkkel megtettük.

Ugyanez a helyzet sajnos Magyarországon a lakáslízingek túlnyomó többsége esetében is. Nem mindegyiknél, de a túlnyomó többségnél igaz az, hogy a papíron nyílt végű lízing valójában nem az, mert az a helyzet, hogy az ügyféllel párhuzamosan aláírattak egy olyan banki kötelezettségvállalási nyilatkozatot, ami ezt gyakorlatilag lakáshitellé varázsolta, és innentől kezdve az a lakáslízing nem más, mint egy hitelhelyettesítő termék, amire ugyanúgy vonatkozik az árfolyamkockázat, és mivel kvázi lakáshitel, ezért azt gondoljuk, érdemes rá kiterjeszteni a végtörlesztés lehetőségét.

Ugyanez a helyzet abban az esetben, ami megint csak egy nem túlságosan életszerű példa: elvileg egy banknak az lett volna a kötelessége, hogy ha hitelt adott egy telekre, ahová egy ház épült, ne csak a telekre jegyezze be a jelzálogot, hanem a megépült házra is. Mint kiderült, a bankok túlnyomó többsége ezt lustaságból elmulasztotta, ma viszont arra próbálja felhasználni ezt, hogy ezzel a végtörlesztést gátolja meg ezen lakóingatlanok esetében. Nyilvánvaló, hogy ezt az akadályt is el kívánjuk hárítani.

Harmadik példa egy klasszikus eset: társasház épül. A társasháznál valamilyen oknál fogva a magyar bírósági eljárás, a papírok hiánya miatt az elmúlt két-három évben elmaradt a társasházi bejegyzés, ennélfogva nem jegyeztetett be a jelzálog, a bank ennek ellenére értelemszerűen szedi a kamatot és a törlesztőrészletet, és arra hivatkozik, mivel jelzálog nincs, nem lehet végtörleszteni. Azt gondolom, ez a bank hibája ebben a formában, mert neki az lett volna a kötelessége, hogy fél éven belül elérje, hogy megtörténjen a társasházzá alakítás, vagy utána mondja fel a hitelszerződést. Persze nem ezt tette. Azt gondoljuk, hogy ilyen esetben is el kell hárítani a végtörlesztés elől az akadályt, és ezt is megteszi ez az ominózus törvényjavaslat.

Egy nyitott kérdés maradt, tisztelt képviselőtársaim, s ez gyakorlatilag az a kérdéskör, hogy mi van akkor, ha valaki egy üdülőben lakik. Ilyen esetek vannak, életszerűek is, de ugyanakkor ezzel rengeteg visszaélési lehetőség is van. Ezen a téren sajnos ma nem érkezett be olyan szabályozási javaslat módosító indítvány formájában, amit jó szívvel tudnék támogatni. A teljes kiterjesztést azért nem tudom, mert az akkor kiterjesztené a végtörlesztés lehetőségét egy olyan körre, amire korábban nem állt szándékunkban, például a második hitel esetére, amikor valaki a lakása mellé az üdülőjére is felvett hitelt és ott próbál végtörleszteni. Az talán egy lehetőség lett volna, ha idekötjük azt, hogy ha valaki ott lakik életvitelszerűen, tehát rendelkezik bejegyzett állandó lakcímmel, viszont ennek a nyilvántartási kötelezettségei Magyarországon nem tökéletesek. Ezt a problémát technikailag nem sikerült megoldanunk. MSZP-s képviselőtársaimnak azt a javaslatát, amely csak úgy általában kiterjesztette volna az üdülőkre, én jó szívvel nem támogatnám, mert ez sokkal szélesebbre nyitná a kaput, mint amit az előbbiekben említeni szándékoztam. Tehát ezt a technikai problémát megoldani jó javaslattal őszintén szólva nem sikerült.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából ezek azok az érdemi esetek, amelyekre az elénk került szabályozás vonatkozik. Most nem térnék ki arra, hogy mi volt a múltban, hanem azt nézzük, hogy ez a szabályozás, főleg a referenciakamat, a THM-szabályozás nagyon komoly lehetőségeket nyit a jövőben. Lehetőségeket abban a formában, hogy tisztességes magatartásra, viselkedésre kényszeríti a magyarországi bankokat, és szerintem a tisztességes magatartás mindenkinek jó. Jó a bankoknak, mert a tisztességes viselkedés keretei között lehet, de csak tisztességes mértékű profitot realizálni. És jó az ügyfeleknek, mert kiszámítható viszonyokkal találkoznak. Amennyiben az Országgyűlés ezeket a szabályozásokat elfogadja, meggyőződésem szerint 2012 januárjától a pénzintézeti hitelnyújtás, a pénzintézeti termékek magyarországi megjelenése lényegesen szabályozottabbá, ezáltal az ügyfelek számára kiszámíthatóbbá válik.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági állásfoglalások ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Szijjártó Péter képviselő úrnak, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

SZIJJÁRTÓ PÉTER, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki és költségvetési bizottság a mai napon mind a két, Rogán elnök úr által előterjesztett indítványt megtárgyalta, és azokat támogatásra javasolta, mégpedig az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos törvények módosításáról szóló indítványt egyhangú támogatással, míg a kölcsönök kamataira és a teljes hiteldíjmutató korlátozására vonatkozó jogszabálytervezetet 1 tartózkodással támogatta, illetve tartotta általános vitára alkalmasnak.

Az otthonvédelmi intézkedésekkel kapcsolatos törvények módosításáról szóló vita során a bizottságban elhangzott, hogy amikor a kormány bejelentette az otthonvédelmi akciótervet, akkor bejelentésre került az is, hogy létrejött az otthonvédelmi monitoringbizottság, amelynek feladatául azt szabta a kormány, hogy folyamatosan figyelje a bankszektor viselkedését, többek között a végtörlesztésekkel, illetve a többi, a kormány által bejelentett intézkedéssel kapcsolatban, és ha olyan egyedi eseteket tapasztal ez a bizottság, amelyből fakadóan szabályozási módosítással kell elhárítani akadályokat a végtörlesztés, illetve más, az otthonvédelmi akcióterv intézkedéseinek útjából, akkor ezekre a szabályozási módosításokra javaslatot kell tennie. Ez meg is történt. Az otthonvédelmi monitoringbizottság folyamatosan tesz jelentést a kormánynak a bankpiacon tapasztalható magatartási formákról, illetve azokról az akadályokról, amelyeket el kell hárítani a végtörlesztés sikeressége érdekében.

A bizottsági ülésen elhangzott, ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy a lakáslízing eszközével élő családok számára is lehetővé tegye a végtörlesztést, illetve abba a szándékba is illeszkedik, amely úgy szól, hogy a bankok pluszköltségeket ne számíthassanak fel a végtörlesztés esetén, így a tartozásigazolások kiadása esetében is az ingyenességet és a határidőhöz kötést is előírja a jogszabály, mint ahogy a kombinált termékek, tehát a lakás-takarékpénztári megtakarítással, illetve az életbiztosítással kombinált hitelkonstrukciók esetében is lehetővé teszi a végtörlesztést, ugyanakkor a használatbavételi engedéllyel még nem rendelkező lakóingatlanokra felvett kölcsönök körére is kiterjeszti a végtörlesztés lehetőségét, és pontosításokat tartalmaz az illetékszabályokkal kapcsolatban.

A másik, a kölcsönök kamataira vonatkozó törvényjavaslat kapcsán a bizottságban kifejezetten pozitívan értékeltük, hogy a jogszabály korlátot állít a kölcsönök után felszámítható kamatok és egyéb költségek elé, valamint átláthatóbbá teszi a jelzáloghitelek árazását. Támogatta a bizottság azt is, hogy a magánszemélyek egymás közötti ügyleteiben, illetve a pénzintézetek által nyújtott hitelek esetében is a jegybanki alapkamat fölött maximum 24 százalékponttal lehet megállapítani a kölcsön, illetve a hitel kamatát. S azt is támogattuk, hogy az új jelzáloghitelek nyújtásánál a pénzügyi intézménynek a kamatot vagy a referencia-kamatlábhoz kell kötnie, vagy hosszabb időre, legalább három évre rögzítenie kell, és a kiszámíthatóság érdekében, ha új kamatperiódust kíván indítani a bank, akkor erről az ügyfelet legalább 90 nappal korábban tájékoztatni kell annak érdekében, hogy az ügyfél eldönthesse, akar-e változtatni, vagy szeretne maradni az adott konstrukcióban.

(20.40)

A bizottsági ülésen az is elhangzott, hogy szocialista képviselőtársaink alapvetően támogathatónak és jó irányúnak találták ezt a javaslatot, ugyanakkor jelezték azt, hogy módosító indítványokat fognak benyújtani még a mai nap folyamán, a szavazás előtt.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Zsolt képviselő úrnak, a fogyasztóvédelmi bizottság előadójának. Öné a szó.

SZABÓ ZSOLT, a fogyasztóvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fogyasztóvédelmi bizottság a mai ülésén mindkét törvénytervezetet megtárgyalta, mindkettőt vitára alkalmasnak találta. Az otthonvédelmi törvénytervezettel kapcsolatosan 15 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett, míg a másik jogszabály esetében 18 igen szavazattal fogadtuk el a javaslatot, a törvénytervezetet.

Szeretném kiemelni, hogy nem ez az első és nem az utolsó törvénytervezet, ami elénk kerül, hiszen egy hiányt kell orvosolnunk. Ha a jogszabály alkotójának szándéka átkerülne tudatilag mind a pénzintézetekhez, mind pedig a különböző kapcsolódó szervezetekhez, akkor ilyen jogszabály-módosításokra nem lenne szükség. Mindaddig, amíg a probléma fennáll, akár a devizahitelesek esetében, akár pedig a pénzintézetek kamatterhelése, uzsorakamat témakörében, addig ilyen jogszabályalkotásra szükség van. A bizottsági ülésen kiemelésre került egyrészről a devizában nyújtott, kölcsönként működő lízingek kérdésköre, illetve azok a kiterjesztések, amelyek általánosságban valamennyi hitelezőre érvényesek, és nem egyedileg értékelve, általánosságban mindenkinek jelentenek előnyt és könnyebbséget. Ezek pontosítások, amik most megtörténnek.

Ellenzéki oldalról felmerült a jogszabályalkotás sebessége, valamint annak igénye, hogy milyen tartalommal és milyen javaslatokkal segítették a korábbiakban ezt elő. Én a magam részéről annyit szeretnék ehhez hozzátenni, hogy a jogszabályalkotás sebessége a körültekintésen múlik és azon, hogy megfelelő környezettanulmánnyal és a pénzintézetek reakciójának folyamatos figyelemmel kísérésével nekünk folyamatosan a módosításokkal követnünk kell az általuk tett lépéseket. Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg eltérő piaci igények vannak a pénzintézeti oldalon, és nem sikerül konszenzusra lépni, mindaddig, amíg devizában folyósított hitelek vannak a magyar gazdasági életben, addig szükség van ilyen jogszabályalkotásra.

Kérem a tisztelt Házat, hogy a bizottsági döntésnek megfelelően támogassa mindkét jogszabálytervezetet, és fogadja el azt a mai napon.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Tamás Barnabásnak, az ifjúsági bizottság előadójának, 5 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

TAMÁS BARNABÁS, az ifjúsági, szociális, családügyi és lakhatási bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kölcsönök kamatai és a teljes hiteldíjmutató korlátozása, valamint az átlátható árazás biztosítása érdekében az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta a bizottság, amely korlátot állít a kölcsönök után felszámítható kamatok meghatározása, a költségek felszámítása során. A bizottsági indítvány kimondja, hogy a magánszemélyek egymás közötti ügyleteiben alkalmazott kamat, valamint a pénzügyi intézmények hiteleinél a fogyasztó által fizetendő kamatot és egyéb költségeket is tartalmazó teljes hiteldíjmutató nem haladhatja meg a törvénymódosításban meghatározott értéket.

Éppen ezért több olyan tartalma van a törvényjavaslatnak, amely támogatható. Az indítvány szerint a jelzálogszerződés megkötésekor a pénzügyi intézményeknek, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kamatváltozást az alábbi módszerek egyikével kell meghatároznia: vagy referencia-kamatlábhoz kell kötni, vagy a kamat mértékét a kölcsönszerződésben meghatározott legalább 3-5 vagy 10 éves kamatperiódusok alatt rögzíteni kell. Éppen ezért a bizottság szinte egyöntetűen foglalt állást, és 22 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta és javasolja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Ennek során frakciónként 30 perces, a független képviselőknek pedig összesen 10 perces időkeret áll rendelkezésükre. Kérem, hogy a Házszabálytól való eltérés keretében elfogadott időkeretekre figyelemmel felszólalási szándékukat gombnyomással jelezzék.

Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Elsőként megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából.

TÓBIÁS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő két törvényjavaslat úgy másfél évet késett. És igazándiból, még mielőtt a törvényjavaslatról szeretnék szólni, azért engedjék meg, hogy az elmúlt napok egyik bejelentésére utaljak, amikor Matolcsy György miniszter úr bejelentette, hogy egyetlenegy intézkedés sem fog történni a következő hetekben, ami nem a Bankszövetséggel közösen van kialakítva. Ez számomra azt jelzi, hogy a gazdasági függetlenségi háború véget ért Magyarországon, a kormány is belátta, hogy nem lehet más megoldás, miután a sajátjai kimerültek és kiürültek, mint hogy leüljenek és megnézzék, hogy mi van még azon a piacon, ahol a szakma vagy esetleg olyan ellenzéki javaslatok vannak, amelyeket, mondjuk úgy, ildomos legalább vita tárgyává tenni.

Így sikerült, ugye, a referenciakamat kérdése is. Általunk került pontosan T/4431. számon, tisztelt Babák képviselőtársamnak is mondom, ha nem emlékezne rá, akkor felhívnám a figyelmét, hogy ez a javaslat már pontosan megfogalmazta a végtörlesztésekkel szemben, ahol a vitában többször elmondtuk, hogy nehéz olyan javaslatot tenni egy olyan társadalmi csoportnak, amely a legkiszolgáltatottabb egyrészt a gazdaságpolitikát tekintve, másrészt a bankok gyakorlatát tekintve, hogy egy szűk rétegnek ad lehetőséget. Ez a szűk réteg, amelynek megtakarítása van, az lesz képes csak viszonyulni pozitív értelemben ehhez a végtörlesztéshez. Mindenki, aki ebben az értelemben ma képtelen megtakarításokkal rendelkezni, és mégis egyik adósságból a másikba esik minden hónapba, ezek számára a referenciakamat nyújtana egy átfogó, széles körű megoldást, amely nemcsak azt biztosítaná, hogy kiszámítható és tervezhető a havi törlesztőrészlet, hanem, mondjuk úgy, a pénzügyi rendszer stabilitását sem veszélyeztette volna.

Mielőtt még nagyok sok véleményük lenne tisztelt képviselőtársaimnak, azért elmondanám, hogy ma Magyarország az elmúlt hetekben, hát, finoman fogalmazva, nem igazán azt a pozitív listát futja be a nemzetközi gazdasági mutatók tekintetében a világban, amire tisztelt kormánypárti képviselőtársaim örömmel szoktak hivatkozni. Hiszen Európa egyik legkockázatosabb országa vagyunk ma, és nem feltétlenül az egyéb objektív tényezőknek köszönhetően, hanem sokkal inkább annak az érzületnek, amit a kormány sugallt eddig. Bízom abban, hogy a most benyújtott javaslat már azt üzeni, hogy ők is értik, hogy csak olyan megoldás, ami egyoldalúan az önök számára üdvözítő, amelyről kiderült az elmúlt egy évben, hogy érdemi megoldásokat nem hozott, az már nem járható út.

A referenciakamat és a végtörlesztés esetében érdekes, hogy a végtörlesztés kiterjesztését önök a devizaalapú lízingszerződések esetében most éppen lehetővé teszik. Néhány nappal ezelőtt, azt hiszem, a miniszter úr a gazdasági bizottság ülésén még úgy fogalmazott, hogy otthont kívánnak megmenteni, nem otthont kívánnak eladni, és ehhez képest most Rogán képviselőtársamtól örömmel hallom, hogy az MSZP által az elmúlt hetekben felvetett, sőt több ellenzéki képviselőtársam által felvetett, a devizaalapú lízingszerződésekre is legyen kiterjesztve a végtörlesztés, ez megtörtént. Ellenben, mivelhogy a végtörlesztés egy szűk lehetőséget hordoz magában, ezért sokkal kézenfekvőbb lett volna, ha a referenciakamatot kötik a lízingszerződésekhez, mert abban a pillanatban ők is részesei lehettek volna egy kiszámíthatóbb és tervezhetőbb havi törlesztőrészletnek.

(20.50)

Azt mondja az előterjesztő, hogy a szabad választás lehetősége majd megadatik a tisztelt ügyfeleknek. Szeretném mondani, hogy a jóhiszeműség ebben az ügyben, azt hiszem, már meghaladta a korát. Ha ezt a gazdasági bizottság elnöke elfogadja tőlünk, akkor... - bár látom, nem nagyon érdekli, hogy milyen vita zajlik, de meg is értem, mert az ellenzéki pártoknak egyetlenegy módosítóját sem fogadták be, egyetlenegy sem kapta meg az egyharmadot, úgyhogy játszhatnánk akár színházat is, hogy mi elmondjuk feleslegesen, önök csendben meghallgatják, majd a végén szavazunk és mindenki hazamegy. Csak akkor szeretném megkérdezni, hogy miért kellett ilyen fontos időkeretben este 9 órakor erről a törvényjavaslatról beszélni - ha esetleg az előterjesztő még hátha meggondolná magát.

Szóval, a szabad választás lehetőségénél önök azt mondják, hogy minden ügyfélnek meg kell adni 2012 májusáig a lehetőséget, hogy a bankok által elküldött referenciakamat számítását választják-e, vagy sem. Én a következőt nem értem, tisztelt képviselőtársaim. Ha ezt a törvényt önök ma elfogadják, és értjük, hogy az informatikai rendszer átállása a bankoknál általában ilyenkor szokott életbe lépni, ilyenkor időt kérnek arra, hogy felkészüljenek, akkor miért nem lehet 2012. január 1-jével életbe léptetni ezt a jogszabályt, hogy 2012. január 1-jével küldjék meg a bankok az ügyfeleknek a referenciakamat számítása alapján a lehetőségét, amiről ők dönthetnének. Miért kell várni ehhez májusig? Ha érdemi a segítség, ha önök hatékony, gyors segítséget szeretnének, akkor abszolút nem értem, hogy miért kell a következő fél évet még ezzel eltölteni. (Babák Mihály: Volt rá 4 évetek!)

A bizottsági elnök úr felvetette az üdülők, üdülési ingatlanok vagy társüdülők kérdéskörét. Teljesen igaza van. Nagyon nehéz megfogalmazni azt a kategóriát, amely kellőképpen tág, de semmiféleképpen nem ad lehetőséget olyan típusú igénybevételre, ahol kockázatot vállal az állam és a pénzintézet, ahol az egyén ezen csak nyerni tud. Csak szeretném tájékoztatni önöket, hogy körülbelül közel 10 ezer olyan lakóingatlan van Magyarországon, amelyek sajátos módon üdülőterületen üdülőingatlan-besorolással bírnak. Nem állítjuk azt, hogy az a javaslat, amit benyújtottunk, a legprecízebben határolta volna le azt a területet, azt az ingatlankört, azt a lakóingatlan-tulajdonosi kört, akik alanyai lehetnének ennek a törvényjavaslatnak, de akkor szeretném mondani, hiszen az előbb éppen képviselőtársam mondta, hogy még további javaslatokra van szükség, hogy akkor gondolják végig, hogy ebben a kérdéskörben hogyan lehet a szabályozást úgy alakítani, hogy azok is érintettjei lehessenek.

Végezetül a kérdés kapcsán, ami előttünk hever, van még négy olyan terület, amiről nem ejtettünk szót, de mivel megígérték önök... - és tudják, az úgy van, hogyha valamit megígérnek, akkor önök mindig tartják a szavukat, ezt már tudjuk. Kártalanítási, hitelezési, árverési és a behajtási gyakorlat szabályozása teljes mértékben elmarad. Szeretném mondani önöknek, hogy miközben mi itt erről tárgyalunk, ugyanúgy van mind a mai napig árverés, ugyanúgy van végrehajtás, kilakoltatás Magyarországon.

Azt felejtsék el, hogy azért, mert önök hoztak egy passzust, innentől kezdve ez nem működik, mivel a végrehajtási törvény, amelyet egy éve - sőt az előző kormány még elő is készített - önök nem nyújtottak be, a szabályozási rész elmaradt, tehát ebből adódóan minden olyan kérdés zömében... - sőt a KHR-t nem is akarom szóba hozni, hogy az igazándiból a jövőre szól, de a jelenen, a meglévő problémákon abszolút nem segít. Hogy mást ne mondjak: hogyan és miképpen lehet lekerülni erről az ominózus központi hitelinformációs rendszerről? Ugye, ismerik a viccet, de nem szeretném most ebben a késői órában önöket ezzel fárasztani, de azért mégiscsak jó lenne elérni azt a helyzetet, hogy ha valaki rendezi önerejéből, családi erőből az adósságait, akkor miért nem tud 5 évig lekerülni erről a rendszerről. Miért marad büntetve a következő 4 évvel, ha egy éven belül ezt rendezi?

Azt szeretnénk tehát mondani önöknek, hogy addig, amíg ez a javaslat számunkra is támogatandó - hiszen minden olyan felvetésünk, javaslatunk szerepel benne, amelyet az elmúlt félévben megfogalmaztunk -, ezzel együtt azon társadalmi csoportoknak, akik ma a legnehezebb helyzetben vannak, ez sem segít. Ez azoknak segít, akik a fizetőképességükkel még jelen tudnak lenni a mai finanszírozási, hitelezési rendszerben.

Azoknak, akik ebből kikerültek, csak a Nemzeti Eszközkezelő nyújthat érdemi segítséget, ami most benyújtásra került. Meg is lepődtem, hogy miért nem tárgyalja akár már ma ezt a kormány, hacsak nem azért, amit eddig láttunk belőle, hogy ez nem az állami bérlakásprogram gesztorszervezete lesz. Ez sokkal kevesebb és szűkebb mezőben fog tudni érdemi segítséget adni, miközben nagyon sokszor mondtuk el e Házban, hogy az elmúlt egy évben 124 ezerrel nőtt a 90 napon túl lévő köztartozásokkal rendelkező tulajdonosok, állampolgárok száma. Nekik már, amiről ma itt beszélünk, ez sem nyújt érdemi segítséget. Számukra már csak a Nemzeti Eszközkezelő lesz, amennyiben az nem azzal a konstrukcióval és szabályrendszerrel jön létre, mint ahogy a benyújtott törvényjavaslatban szerepelt.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Zsigó Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is néhány gondolatot mondjak e törvényjavaslatok kapcsán, természetesen nem húzva senki idejét e késői órán.

Csak néhány lényeges momentumot megemlítve: mindannyian tudjuk, hogy milyen témáról, miről beszélünk, volt már alkalmunk vitanapon is megvitatni ezt a kérdést az Országgyűlésben. Mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amelybe családok ezrei-tízezrei kerültek az elmúlt évek során, amely gyakorlatilag arról szól, hogy 2003 és 2010 között nagyon sokan, sok család, sok magyar ember adósodott el devizában, elsősorban svájci frank alapú kölcsönt felvéve.

Mi ennek a következménye? Azt is ismerjük, azt is kibeszéltük a politikai vitanapon: az a felelőtlen kormányzati politika, ami az elmúlt 8 évet jellemezte, ami azzal kezdődött, hogy lebontották az államilag támogatott forinthitelezési rendszert, ennek következtében jöhetett létre az a helyzet, amellyel a 2010-es kormányváltáskor már szembesültünk, ami azt jelentette, hogy az állam óriási mértékű eladósodottsága mellett mindannyian tudtuk, hogy a legnagyobb feladatunk az lesz, hogy azokon a családokon, akik devizában adósodtak el és akik semmilyen segítségre nem számíthattak az elmúlt esztendőkben, az ő helyzetükön megpróbáljunk segíteni.

Éppen ezért a kormánynak, az új parlamentnek és az új kormánynak az első intézkedései között is már a devizahitellel rendelkezők megsegítése szerepelt, hiszen bevezettük, elrendeltük a kilakoltatási moratóriumot, amelyet többször is meghosszabbított az Országgyűlés, ezzel is segítve a legelesettebb családokat, a legelesettebb adósokat.

2010 júliusában gyakorlatilag megtiltottuk a devizaalapú jelzáloghitelezést Magyarországon, és októberben fogadtuk el azt a több pontból álló javaslatot, amelynek fő célja - és ezek az intézkedések valóban az előző kormányra vártak volna -, hogy megkönnyítse a törlesztést a még fizetni tudó lakáshiteleseknek. Ez a jogszabálycsomag szigorú szabályokat tartalmazott a bankokkal szemben az ügyfelek megsegítése érdekében.

A nyári parlamenti ülésezés végéig megszülettek azok a jogszabályok, amelyek az otthonvédelmi akcióterv megvalósításához szükségesek. Ennek részeként a kormány megteremtette annak lehetőségét, hogy a veszélybe került devizahitelesek rögzített árfolyamon törleszthessék a hiteleiket. A programban részt vevő hitelesek számára a svájci frank árfolyamát 180, az euróét 250, a japán jenét pedig 2 forintban rögzítettük. 2011 szeptemberében döntöttünk a rögzített árfolyamon történő egyösszegű végtörlesztés lehetőségéről is.

Tisztelt Országgyűlés! A rövid felsorolásból is kiderül, hogy az ország teljesítőképessége, lehetősége szerint megpróbáltunk segíteni azokon a bajba jutott devizahiteleseken, akik meglehetősen nehéz, néhol reménytelen helyzetbe kerültek az elmúlt 8 esztendőben.

Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetek-hónapok tapasztalatai, a hozzánk érkezett visszajelzések azt tették szükségessé, hogy a végtörlesztéssel kapcsolatos törvényeket változtassuk, módosítsuk.

(21.00)

Ilyen módosításnak, pontosításnak, kiterjesztésnek vagyunk most is a tanúi.

A ma tárgyalt javaslataink célja egyrészt, hogy korlátot állítson a kölcsönök után felszámítandó kamatok, költségek elé. Ez megteremti végre annak a lehetőségét, hogy kiszámítható, hosszabb időre rögzített kamatperiódus ismeretében történhessen a hiteltörlesztés, illetve valóban adjon valamilyen mozgásteret a hiteleiket törlesztőknek. A hamarosan meghozott döntések eredményeképp kiterjesztjük a végtörlesztés lehetőségét a lakáscélú pénzügyi lízingügyletekre és a kombinált hiteltermékekre is. Lehetővé tesszük azt is, hogy az érintett hitelfelvevők a fennálló tartozásukról, valamint a végtörlesztés várható összegéről díjmentesen, három munkanapon belül tájékoztatást kaphassanak a hitelintézetektől.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági tárgyaláskor, illetve a mai napirend elfogadásánál a Házszabálytól való eltéréskor kiderült, hogy a most tárgyalt javaslatokat szinte majdnem a parlament egésze támogatja. Én azt remélem, hogy ez majd a gomb megnyomásakor, a szavazáskor is ki fog derülni.

Többször hallottuk abban a vitában is, most az előttem szólóknál is, hogy a most napirenden lévő javaslatok késve érkeztek az Országgyűlés elé, és ebben egyet is értünk. Ha 2003 és 2010 között az akkori kormányok is kiálltak volna a magyar emberek érdekei mellett, ha ők is megvédték volna őket, és világos szabályokat alkottak volna a tisztességtelen banki magatartás megregulázására, akkor valószínűleg ma nem ekkora problémával küzdenénk, ma nem lennének ilyen nehéz helyzetben az adósok, ma nem lenne ilyen nehéz dolga a parlamentnek.

Mindenesetre tisztelettel kérem önöket, hogy támogassák az előttünk lévő javaslatokat, ezzel is segítve a nehéz helyzetben lévő devizahiteleseknek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Sneider Tamás képviselő úr a Jobbik-képviselőcsoportból. Öné a szó.

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már Zsigó képviselő úr egy történeti visszatekintést adott, akkor azért azt mindenképp állapítsuk meg, hogy sikertörténetnek nem nevezhető az elmúlt másfél év abból a szempontból, hogy a Fidesz a választási kampány idején azzal kampányolt, és azt próbálta elhitetni a lakossággal, hogy felkészült a kormányzásra, hiszen volt 8 éve arra, hogy felkészüljön ellenzékiként, majd amikor mégis megkapták a kormányrudat, és felállt az új kormány, mégis azt az egyetlenegy mondatot nem tudták betenni a végrehajtási törvénybe, ami akkor megakadályozhatta volna családok százainak a kilakoltatását.

A Bajnai-kormány ugyebár egy moratóriumot hirdetett, ami, azt hiszem, pontosan április 30-áig szólt, majd a választás után ez a moratórium lejárt, és nem történt semmilyen intézkedés ebben a tekintetben. Akkor történt, amikor a Jobbik képviselői, gyakorlatilag a Jobbik egész frakciója kivonult egy ötgyermekes család kilakoltatásához, ahol 60 állig felfegyverzett, páncélozott rendőr törte rá az ötgyerekes családra a házat, és így hajították ki a nagymamával együtt ezt a családot. Csak halkan jegyzem meg, hogy még azóta is van képviselőtársunk, aki koholt vád alapján még bíróságra jár, azért, mert akkor segíteni próbálta ezt a családot, illetve megegyezést próbált létrehozni az akkori úgymond vevő és a kilakoltatottak között, ami sikerült is volna, ha egyébként az a rendőrhadsereg nem érkezik meg.

Nos, ez tehát a történet elejéhez tartozik, csak hogy lássuk jól, hogy az, ami eddig történt, egyáltalán nem nevezhető sikerpropagandának vagy sikertörténetnek, és ráadásul, ha a számok tekintetében nézzük, bizony itt a végtörlesztést is maximum 60 ezer ember fogja igénybe venni, 60 ezer szerződésről fog szólni, legalábbis úgy néz ki jelen pillanatban, miközben rengeteg ember került rabszolgahelyzetbe, hiszen talán ez a legpontosabb definíciója annak, hogyha valaki, mondjuk, viszonylag jól kereső személyként 30 évesen, fiatalon már az elkövetkező 30 évre el van adósodva, oly mértékben, hogy gyakorlatilag soha nem mehet egy komolyabb nyári szabadságra, mert nem teheti meg, és majd 60 évesen letelik a devizahitel-adóssága, de ha közben természetesen bármilyen baj éri, ne adj' isten, egészségromlás vagy bármi ilyesmi történik, akkor egyszerűen hajléktalanná fog válni. Jelen pillanatban ez a helyzet, és ez jelenleg még a devizahitelesek 90-95 százalékát érinti, tehát még az 5-10 százalékán sem sikerült eddig segíteni.

Nos, egy hónappal ezelőtt az uzsorával kapcsolatos törvényjavaslat kapcsán már beadtunk egy pontosan erre hajazó javaslatot, legalábbis a kamat szempontjából, hiszen akkor kértük, hogy határozzuk meg pontosan, mi az uzsora fogalma, úgymond a bíróságoknak is adjunk iránymutatást, hogy mi, jogalkotók mit tartunk uzsorának, mert az uzsorával kapcsolatos törvény gyakorlatilag igen tágan fogalmaz ebben a tekintetben, pontosan úgy szól, idézem: "Aki más rászorult helyzetét kihasználva olyan különösen aránytalan mértékű ellenszolgáltatást tartalmazó megállapodást köt, amelynek teljesítése a megállapodás kötelezettjét, illetve annak hozzátartozóját, adott esetben eltartott személyt súlyos vagy további nélkülözésnek teszi ki, bűntettet követ el."

Most nyilvánvalóan ebbe nagyon sok minden belefér, a bírói szabadság lehetősége, hogy mit tartanak adott esetben rendkívül aránytalan mértékű kamatnak vagy tartozáskövetelésnek. Mi akkor mondtuk, és természetesen már felbuzdulva Orbán Viktor kijelentésén, hogy határozzuk meg 30 százalékban ezt a kamatmértéket. Akkor az volt a válasz, hogy ez egyelőre nem időszerű, nem kell ezt meglépni, s lám, négy hét telt el, és elénk került ez a törvényjavaslat.

Nos, természetesen, ahogyan már itt elhangzott, és azt hiszem, ezt minden párt el fogja mondani, hogy a törvényjavaslat támogatása egyértelmű mindenki számára, de látni kell, hogy vannak azért olyan kérdések, amelyek gyakorlatilag még egyáltalán nem tisztázódtak. Mindenképp el kell mondani, hogy ha másfél évig, mondjuk, egy ilyen törvénytervezet nem került elénk, azt nem pótolhatja az, hogy most gyakorlatilag a benyújtás után néhány óra alatt kell döntenünk erről a törvényről. Teljesen jogos az a felvetés, hogy miközben talán szombaton benyújtották, ma már tárgyalnunk kell, egyben általános, részletes vita van, már szavazni is fogunk róla, hogy adott esetben bizony számos probléma felvetődhet. Ugye, épp Rogán Antal képviselő úr jelezte az egyik problémát, ami egyelőre nincsen megoldva. Talán ha egy kicsit több időt adnak, egy icipicit, néhány nappal több időt adnak a képviselőknek, adott esetben a szakértőknek, hogy kidolgozzák a megfelelő javaslatokat, akkor nem kellene, mondjuk, majd megint két hét múlva előhozni ugyanezt a törvényjavaslatot is, mint ahogyan egyébként már nagyon sok esetben ez megtörtént.

Ha a bankoknál tartunk, még feltétlenül egyetlenegy gondolat: valóban megdöbbentő volt azt tapasztalni, hogy akár Erdélyben is ugyanaz a magyar bank, amelyik Erdélyben jó pár fiókkal rendelkezik - most hadd ne mondjak nevet -, feleakkora kamatokat kér ugyanolyan ügyletek tekintetében. Hogyan lehet azt megtenni, hogy gyakorlatilag egy hasonló helyzetű országban ugyanolyan típusú ügylet feleannyi kamattal működik? És mondom, egy magyar bankról van szó, jelentős részben magyar tulajdonú, illetve pontosabban: magyar menedzsmenttel rendelkező bankról van szó. Egyértelmű, hogy 500 milliárd forintos nyereséggel zárták éveken keresztül a bankok a különböző éveket a szocialista kormányzás idején egyébként, tehát igenis felelősséggel tartoznak a jelenlegi adósság rendezésében.

Mindenképpen el kell mondanom, nem értünk egyet azzal, hogy a bankok felé a Fidesz úgymond nyitott, és egyre puhább javaslatokat kíván majd a következőkben elénk terjeszteni, hiszen erről szól az, hogy a Bankszövetséggel állandóan konzultálni kívánnak.

(21.10)

Azzal még egyetértünk, hogy konzultálni kívánnak, de ha nem fog történni hathatós lépés, és nem mentik meg még azt a körülbelül 900 ezer vagy 1 millió hitelest, akit az a veszély fenyeget, mint mondtam, hogy akár egy egészségromlás esetén vagy bármilyen családi tragédia esetén tönkremegy a helyzetük, akkor itt az elkövetkező időszakban tömegével fognak jönni olyan esetek, amikre egyébként az eszközkezelőt továbbra is fent kell tartani. Ugye az eszközkezelő is most lett benyújtva, és csak egyetlenegy mondatban hadd említsem, hogy arról szól, az az egyik indoklása, hogy valószínűleg csak rövid ideig kell fenntartani ezt az eszközkezelő társaságot.

Kérem szépen, azért ne felejtsük el, hogy a jelenlegi szabályozás alapján két és fél év múlva alaphangon 15 százalékkal fognak megemelkedni a hitelek törlesztőrészletei; egyelőre ezt fektették le önök azzal, hogy akkor megváltoznak 2014-ben ezek a mutatók. Tehát magyarul: két és fél év múlva, ki tudja, megint milyen problémával fog természetesen már valószínűleg egy új kormányzat találkozni. Nyilvánvalóan azért, hogy ez ne történhessen meg, igenis a bankokat továbbra is határozottan rá kell szorítani arra, hogy továbbra is tegyenek lépéseket, és vállalják be azokat a kockázatokat, amelyeket ők maguk egyáltalán nem mértek fel. Erről már számos alkalommal volt szó itt a parlament falai között, úgyhogy azt már külön nem szeretném elmondani.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Aradszki András képviselő úr, a KDNP-képviselőcsoportból. Öné a szó.

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A szocialista és a jobbikos képviselők miatt kénytelen vagyok rögzíteni, hogy 2011. november 7-ét írunk, ami azért fontos (Dr. Józsa István: Ünnepi beszédet mondasz? - Derültség. - Az elnök csenget.), ami azért fontos, hogy tudják, közel öt vagy hat évre maradtak el ők attól, hogy ezt a kérdéskört átfogóan rendezzék. Ma ugyanis nem dübörög a gazdaság, nem száguld a pannon puma, és semmi olyasmi dolog nincs az életünkben, ami biztosítaná azt, hogy nagyon szakszerűen, előremutatóan, a jó gazda gondosságával megvédjük a magyar polgárokat a devizahitelek átkától. (Dr. Simon Gábor: Ez így is van. - További közbeszólások az MSZP soraiból.)

Ehhez képest a Fidesz-KDNP parlamenti képviselői és a kormány folyamatosan vizsgálja annak a lehetőségét, hogyan lehet a devizahitelek rabságából kimenekíteni a polgárok többségét, illetve azokat, akik ettől szenvednek. Az egyik ilyen eszköz volt a devizaárfolyamok rögzítése, majd ezt követően a végtörlesztés bevezetése. Természetesen a banki világ, a banki kondíciók sokkal színesebbek, sokkal kiszámíthatatlanabbak ezáltal, ezért mindig, folyamatosan javítani kell azokat az esélyeket, amelyek ahhoz kellenek, hogy minél többen tudjanak élni a kedvezményekkel, illetve a végtörlesztés lehetőségével.

Az előterjesztés jelen pillanatban azt szabályozza, hogy a lakáslízingesek, a pénzügyi lízingesek részére is biztosítani kívánja a végtörlesztés lehetőségét; pontos szabályozását adja a központi hitelinformációs rendszernek, és az előterjesztés másik részében fixálja a legmagasabb mértékű kamat összegét. Mindez természetesen azt jelenti, hogy tisztul a kép: a banki kölcsönök kiszámíthatóbbá válnak, és a kölcsönfelvételek esetében kevesebb kockázat terheli majd a kölcsönfelvevő adósokat.

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a Fidesz-KDNP lépésről lépésre, megfontoltan próbálja rendezni ezt a devizarabságot, amely célokat kiválóan szolgálja az előterjesztés mind a kettő része, ezért a Kereszténydemokrata Néppárt nevében elfogadásra javasolom a törvénytervezeteket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra következik Burány Sándor képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem lehet szó nélkül elmenni az előző hozzászólás mellett. Hagyján, hogy a képviselőtársam november 7-én a Fidesz padsoraiban mit kíván megünnepelni, ezt most tegyük zárójelbe, hanem azért azokat a szavakat jól jegyezzék meg, amikor arról beszélt, hogy most nem dübörög a gazdaság. A képviselő úr fején találta a szöget, nagyon nem. Menjen csak ki tankolni bármelyik benzinkútra, rögtön meglátja, hogy mennyire nem dübörög a gazdaság! Nézze meg a hírek között, hogy mennyibe kerül most egy svájci frank: azt fogja tapasztalni, hogy valamivel 250 forint alatt jár, ha itt este nem történt valami tragikus dolog közben. Ha megnézi az euró árfolyamát, akkor 305 forint környékén járt ezen a napon. Hát nagyon nem dübörög ez a gazdaság!

Emlékeztetném a képviselő urat, ha már így a dátumba ennyire szerelmes, hogy mi volt a kormányváltás idején 2010. áprilisában, májusában. Nos, a kormányváltás idején, 2010-ben a svájci frank kevesebb mint 180 forintba került, képviselő úr, a benzin és a gázolaj ára jóval olcsóbb volt, mint most, és egyébként a gazdaság nagyobb növekedést mutatott, mint amire jövőre lesz kilátásunk, ha az elemzőknek lesz igazuk. Képviselő úr, november 7-én ezt tartotta fontosnak megosztani az Országgyűléssel? Engem nem győzött meg vele.

Köszönöm szépen a figyelmét. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Vágó Gábor képviselő úr, LMP. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nem kívánok a múlttal foglalkozni, se itt a szocialista örökséggel, ami most november 7-éhez kapcsolódik, se pedig azzal a - hogy úgy mondjam - bénázással, amit itt a Fidesz és a KDNP együtt megtett a hitelválság kapcsán, hiszen képviselőtársaimmal itt az ellenzéki padsorokból már szinte a legeleje óta, ennek a parlamentnek a megalakulása óta folyamatosan felhoztuk a devizahitelesek problémáját; egy év kellett ahhoz, hogy felismerjék, hogy ez valóban probléma. Aradszki úr eléggé eufemizálva mondta azt, hogy lépésről lépésre haladnak. Hát, én ezt totyogásnak hívnám inkább, nem lépésről lépésre haladásnak, hiszen nem történik valódi előrelépés a probléma megoldásában.

És most azt szeretném vázolni, hogy milyen további lehetőségek vannak itt a devizahiteles-válság megoldása kapcsán. Egyrészt látni kell azt, hogy az eddigi megoldások miért elégtelenek: úgy gondoljuk, hogy a végtörlesztés csupán a hitelesek 6-7 százalékára vonatkozóan tud megoldást nyújtani, ami - fogalmazzunk úgy - több mint kevés, és közben látni kell, hogy a probléma hogyan súlyosbodik. Egy kis zárójelbe tennénk be azt, hogy a Fidesz gazdaság- és társadalompolitikájának köszönhetően a szociális olló folyamatosan kinyílik. Itt a hitelválság kapcsán nagyon szépen látszik, hogy az elmúlt egy és egynegyed év alatt huszonkettő, azaz 22 százalékkal nőtt meg azok aránya, akik nem képesek fizetni a hiteleiket, és 90 napon túli tartozással rendelkeznek, azaz az önök ténykedése alatt egyötödével nőtt a legsúlyosabban érintettek száma a hitelválság kapcsán, miközben érdemi intézkedések ezen csoport számára nem történtek az önök ténykedései alatt.

Most bejött az eszközkezelő ötlete, ami - csak így finoman szólva - egy eszköztelen eszközkezelő lesz, hisz a kezében csupán annyi forint van, ami párezer családnak tud csak megoldást nyújtani. Miközben - már említettem - itt az úgynevezett BAR-listások száma nőttön-nő, aközben ennek a társadalmi csoportnak, akiknek valóban szüksége volna a segítségre, akik valóban a szakadék szélén állnak, akik valóban nemhogy nincsenek ki a vízből, hanem folyamatosan levegőért kapálóznak, na, számukra nem nyújt megoldást sem az eddig bejelentett intézkedéscsomag, sem ez a mostani javaslat.

(21.20)

A mostani javaslat egy szépészeti tevékenység, egyrészt technikai ráncfelvarrásnak is tekinthető, másrészről azért van egy érdemi része, ez pedig a kamatkorlátozás. Ezt a kamatkorlátozást az LMP már egy éve sürgeti, de minden egyes ellenzéki párt tett be ez irányú javaslatot. Mi mondjuk, annak jobban örültünk volna, hogyha a bankközi kamathoz kötik, és odaraknak egy plusz 4-5 százalékos sávot, amiben lehetséges volna a kamatszabályozás. De már ez is öröm, hiszen a képviselőtársaim már említették azt, hogy azért vannak olyan pénzintézetek, és a mai napig mennek a reklámjai ezeknek a pénzintézeteknek a televízióban, amik kvázi uzsorakölcsönt nyújtanak, hiszen rövid lejáratú hitelért olyan magas kamatokat kérnek, amit senki nem tud utána kifizetni. Ezért úgy gondoljuk, hogy valóban azon emberek számára van szükség itt a törvényalkotásnak megoldást adni, akik a legrosszabb helyzetben vannak. Ezt eddig a kormányzó többség elutasította, nem vette figyelembe.

Milyen lehetőségeink vannak? Egyrészt a védett számla bevezetése, ez azon emberek számára nyújthat megoldást, akiknek a kis járandóságára, a fizetésére, amiért eléggé keményen megdolgoznak, ezeknek a fizetésére a bankok ráteszik a kezüket, és sem a rezsire, sem az élelmezésre, sem a gyermekek iskoláztatására már nem marad pénz. Ezért azt gondoljuk, hogy szükséges egy olyan védett számla bevezetése, amely a bankoktól óvná meg ezen emberek számláit, és az alapvető életszükségletek biztosításához szükséges összegeket megtartaná ezeknél a családoknál. Enélkül nem tudjuk a szociális katasztrófát megelőzni, ami - mint említettem - nőttön-nő. A legutóbbi egynegyed évben 12 százalékkal nőtt a fizetésképtelen adósok száma, ami, hogyha a tendencia folyamatosan nő, látszik, hogy ez egy exponenciálisan növekvő trend, akkor egy még súlyosabb szociális katasztrófával kell szembenéznünk. A védett számla az egyik megoldás azért, hogy ne kerüljenek kilátástalan helyzetbe ezek a családok.

A másik jó megoldás a magáncsőd intézményének bevezetése volna, amire már fideszes képviselőtársaim is ellenzékben, amikor még ott ültek, tettek javaslatot, de ugyanúgy a szocialista képviselőtársaim is benyújtották már ezt a törvényjavaslatot, de az LMP is tett ez irányú határozati javaslatot. Hogyha ezt a javaslatot nem nyújtja be a kormányzat, vagy nem fogadja el az ellenzéki javaslatokat, akkor azt lehet látni, hogy nagyon sok ember kerül tökéletesen reménytelen helyzetbe. Ezt a reménytelenséget oldaná föl a magáncsőd intézménye, amely azt jelentené, hogy volna fény az alagút végén, hogyha hosszú távon, ha kemény munkával is, akkor is ki lehetne jönni ebből a hitelválságból, ami személyes szinten is nagyon nagy válságot jelent, és családokat is tehet tönkre, de van kiút.

Na már most, hogyha ezt a kiutat nem biztosítjuk itt a sok százezer, tényleg sanyarú sorsban lévő ember számára, akkor itt nagyon súlyos társadalmi katasztrófa következhet be. Most nem akarok olyan hírekkel is példálózni, mint amikor explicit kimondták, a szomszédok elmondták, hogy itt az öngyilkosságok mögött az volt, hogy nem tudták a hiteleiket fizetni. Ez még inkább halmozódni fog, hogyha ezeket a szociális jellegű javaslatokat, mint a védett számla vagy mint a magáncsőd intézményének bevezetése, nem teszi meg a kormányzat. Enélkül kevés az a tett, amit most itt leteszünk az asztalra.

A másik dolog ezzel kapcsolatban, amit mindenféleképpen fontos elmondani, a kormányzat és a bankok viszonyának a folyamatos változása. Először, még tavaly ez idő tájban, emlékszem, sűrűn ment a zárt ajtók mögötti tárgyalás a kormányzat és a Bankszövetség között, majd pedig előálltak egy nesze semmi, fogd meg jól javaslatcsomaggal, ami egyértelmű, hogy a Bankszövetség szája íze szerint született. Majd a gazdasági szabadságharc egyik nagy csatájaként nekirontott a kormányzat a bankoknak, ami a lehető legrosszabb lehetőség volt, hiszen nem azt választotta, hogy szoros gyeplőre fogja a bankrendszert, és például ilyen kamatszabályozásokkal a hitelválság tovább-burjánzását akadályozta volna meg, hanem egyszerűen levette a sápot a bankokról, és azt mondta, hogy akkor nektek kell most a számlát állni, ahelyett, hogy érdemi, hosszú távú megoldásokban gondolkodtak volna.

Most pedig a kormányzat egyszerűen bedobja a gyeplőt a lovak közé, és azt mondja a Bankszövetségnek, hogy ezentúl az lesz itt a hitelválság kapcsán, amit ti mondotok. Hát ez nagyon rossz megoldás lehet. Az LMP szerint csakis az nyújthat megoldást, hogyha mind az állam, mind a bankok, mind pedig a hiteleseket védő érdekvédelmi szervezetek együtt ülnek le tárgyalni, és együtt találják meg a megoldásokat. Mert ameddig csak az állam meg a Bankszövetség tárgyal, akkor valószínűleg ennek a két szereplőnek jó lesz, és akkor a hitelesek meg így-úgy járnak. Ameddig a három szereplő nem együtt ül le, és nem együtt határoz el egy olyan hosszú távon is működőképes megoldási struktúrát, amelyet tényleg mindenki követni fog, addig csak az lesz, hogy a Bankszövetség sértve érzi magát, merthogy a kormányzat az ő feje fölött hoz döntéseket. Addig az lesz, hogy a kormányzat azt mondja, hogy a bankok rablók, és valójában a hitelezés az országban leáll, és a hitelesek valóban nem kapnak érdemi megoldásokat.

Arra hívom föl a tisztelt Ház figyelmét, hogy fokuszáljunk a szociálisan leginkább hátrányos helyzetbe került hitelesekre, számukra is nyújtsunk megoldást, nem csupán a legjobban élő 6-7-8-10 százalék számára, mint amit a végtörlesztés nyújt. Valamint abban kérem a tisztelt Ház figyelmét - és főként azok figyelmét, akik a Bankszövetséggel tárgyalásokban vannak, voltak vagy lesznek -, hogy a hiteleseket védő szervezeteket is ugyanúgy vonják be ezekbe a tárgyalásokba, hiszen a hitelesek nélkül nincs úgymond hiteles megoldás.

Azt gondoljuk, csak az lehet jó megoldás, hogyha hosszú távon meghatározunk egy keretrendszert, és abban utána nincsenek kilengések, nincs olyan, hogy egyszer a kormányzat ezt mondja, utána két hét múlva annak a tökéletesen ellenkezőjét mondja, és ezek a hatások utána kioltják egymást, hanem egyezzünk meg, és a kiszámíthatóságot garantáló olyan egyezmény szülessen, amibe a hiteleseket is ugyanúgy beleveszik.

Ezért arra kérem a tisztelt Házat, hogy gondoljuk tovább ezeket a lépéseket, ne álljunk meg itt, ezek - mint eddig - félmegoldások, hanem akkor valódi megoldást tudjunk nyújtani annak a több mint 800 ezer embernek, akik a végtörlesztést nem tudják igénybe venni.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Román István képviselő úr, Fidesz-képviselőcsoport. Megadom a szót.

ROMÁN ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A javaslatom az lenne, hogy a végtörlesztéssel kapcsolatosan egyelőre ne menjünk bele semmiféle számháborúba. December 31-éig van arra lehetőség, hogy az ügyfelek benyújtsák kérelmüket a bankok irányába, és természetesen, hogyha december 31-én lejár ez a határidő, akkor ki kell majd értékelni azt a helyzetet, ki kell értékelni azt az állapotot, és annak megfelelően kell meghozni azokat a döntéseket, amelyek segítségével további lépéseket tehetünk, és továbbmehetünk azon az úton, amelyen másfél évvel ezelőtt elindultunk, vagyis hogy a devizahiteleseknek segítséget nyújtsunk.

Még egy véleményt, hogyha megengednek itt előzetesen. Elhangzott többféle javaslat, hogy kell-e tárgyalni a Bankszövetséggel vagy nem kell tárgyalni. A gazdasági bizottság első előkészítő ülésén a Bankszövetség képviselője vendég volt, tehát a gazdasági bizottságban részt vevő pártok képviselői abból az alkalomból tárgyalhattak és elmondhatták a véleményüket, illetve meghallgathatták azt, hogy milyen vélemények, javaslatok hangzottak ott el.

A gazdasági bizottság tagjaként nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy egy bizottsági előterjesztésről van jelen esetben szó, ami azt jelenti, hogy nagyrészt konszenzuálisan sikerült kialakítani a legfőbb irányokat, és sikerült egy olyan javaslatot letenni a bizottságnak az asztalra, amit magának a bizottságnak a nagy része is támogatott. Valamint a mai parlamenti ülésen a Házszabálytól történő eltérést is támogatták képviselőtársaink. Három független képviselőtársunk kivételével a parlament valamennyi jelen lévő képviselője gombot nyomott, és azt mondta, hogy Házszabálytól eltéréssel tárgyaljunk ezekről a kérdésekről.

(21.30)

Amit szintén nagyon fontosnak tartok elmondani, az a benyújtott módosító javaslatokhoz kapcsolódik. Több módosító javaslat érkezett, amelyet a bizottsági ülésen viszont már nem tudtunk több esetben támogatni. Úgy tűnt, mintha az MSZP egy kicsit felszabadult volna abból a nyomásból, amiben korábban volt, és ehhez a kérdéshez módosító javaslatok tömegét nyújtotta be.

A probléma igazából az volt, hogy voltak olyan módosító javaslatok, amelyek a határidőre vonatkoztak, és bizonyos esetben nem azt segítették volna, hogy minél hamarabb áttérhessenek a referenciaalapú kamatozásra, hanem ennek a határidejét tolták volna ki, tehát nem az ügyfeleknek segített volna. Illetve más esetben pedig olyan módosító javaslatot nyújtottak be, ahol olyan lehetetlen határidőt kívántak szabni, ami nem biztosít arra elegendő időt, hogy megtörténjen az informatikai átállás és a teljes felkészülés az új rendszerre való átállásra. Volt olyan javaslatuk is, ami pedig gyakorlatilag az áruhitelezést tette volna lehetetlenné azáltal, hogy olyan kereteket szabott volna meg hozzá, amilyen keretek között áruhitelt nyújtani már abszolút nem érdemes.

Javaslom, hogy nézzük meg azt is, milyen az a szabályozási rendszer, amin akkor változtattunk. Tóbiás képviselőtársunk is elmondta, hogy másfél éves csúszásban vagyunk. Csak arra hívnám fel a figyelmét, hogy számháborúba ne menjünk bele, hogy ki mekkora csúszásban van, nyolcévesben, negyvenévesben, másfélévesben. Azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy ezekre a problémákra sikerül megoldást találni.

Milyen is volt az a szabályozási környezet, ami körbevett bennünket itt? Szabályozási környezet igazából nem volt. A bankok tulajdonképpen a hitelszerződésekkel kapcsolatosan azt tehettek meg, amit akartak. Ha úgy gondolták, hogy kamatot emelnek, akkor kamatot emeltek, ha úgy gondolták, hogy az apró betűs részeket megerősítik, akkor olyan feltételeket szabtak, ami nem nyújtott semmiféle védettséget az ügyfeleknek és az állampolgároknak. Ha ezt a jogok és a kötelezettségek irányából próbáljuk megnézni, akkor azt láthatjuk, hogy igazából az ügyfeleknek jogaik nem nagyon voltak, jogában állt fizetni és jogában állt hallgatni, viszont rengeteg kötelezettség volt, ami terhelte.

A tartalom tekintetében a THM-re és a referenciakamatra szeretném felhívni a figyelmet. Mind a kettő a szabályozásnak az a része, amely megfelelő mederben és kordában fogja tartani a hitelszerződéseket a továbbiakban. Ráadásul sikerült egy olyan megoldást is megtalálni, aminek a segítségével azokat a hitelszerződéseket is, amelyek jelenleg meg vannak kötve és folyamatban vannak, át lehet alakítani, és azokon az ügyfeleken is lehet segíteni, akik korábban vettek fel hitelt, nem pedig a későbbiekben tervezik ezt.

Zárásképpen engedjék meg ezek után a gondolatok után, hogy Aradszki András képviselőtársamhoz kapcsolódva én is arra hívjam fel a figyelmet, hogy ebben a kérdésben olyan megoldás nem létezik, amit egyetlen lépésben meghozva megoldódnak ezek a problémák. Azt gondolom, hogy sok-sok lépésre van ebben a tekintetben szükség, néha bölcs lépésekre, néha pedig vakmerő lépésekre. Én azt gondolom, hogy az elmúlt másfél évben mind a kettőre volt példa, és azt gondolom, hogy a továbbiakban szintén várható, hogy ezeket a lépéseket, amelyek szükségesek lesznek, a lehető leghatározottabban akár az Országgyűlés, akár a Fidesz-frakció, vagy akár bizottság kezdeményezésére mi meg fogjuk hozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Nemény András képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elsőként hadd kezdjem azzal, hogy remélem, hogy Aradszki képviselő úr hozzászólásával a kötelező "nyolcévezést" letudtuk, és talán tudunk most már magáról a törvényről beszélni.

Román István képviselőtársamnak arra a felvetésére pedig, hogy felszabadult az MSZP-frakció, és ezért nyújtott be több módosító javaslatot, azt tudnám reagálni, hogy nem felszabadultunk, hanem az alapjavaslatot, ha úgy tetszik, ennek a törvényjavaslatnak a prototípusát mi terjesztettük be először a gazdasági bizottság elé, amely sajnos nem került elfogadásra és nem került támogatásra. Ezt a javaslatot több mint egy hónappal ezelőtt terjesztettük be, egészen pontosan szeptember 26-án. A címe az volt, hogy a lakossági hitelkamatoknak a referenciakamatokhoz történő rögzítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról. A házelnök a mai ülésnap elején jelentette be, hogy nem került tárgysorozatba-vételre.

Ebben a javaslatban az szerepelt, hogy a hitel- és kölcsönszerződés kamatát a referencia-kamatláb és a kamatfelár összegében kell meghatározni. Az így meghatározott kamat nem módosítható egyoldalúan, és nem haladhatja meg a referencia jellegű kamatláb 3 százalékponttal növelt értékét. Továbbá szerepelt az is, hogy a hatálybalépéskor nem teljesített szerződésekre is alkalmazni kell, azzal, hogy a szerződés módosításáért a pénzügyi intézmény a hiteladóssal szemben nem érvényesíthet költséget. És hogy teljes legyen a kép, belekerült még az is, hogy a pénzügyi szervezet pedig a közjegyzői költséget levonhatja a különadóból.

A mi javaslatunk célja egy kicsit más volt, mint az önök javaslatáé, hiszen mi ezt a rögzített árfolyamon való végtörlesztés helyett szerettük volna benyújtani. Egy olyan lehetőséget akartunk teremteni, amely nemcsak a jobb anyagi helyzetben lévőknek teremt lehetőséget, nemcsak ők tudják igénybe venni, hanem mindenki igénybe tudja venni. Hiszen az már világosan látszik, és többektől el is hangzott, hogy a végtörlesztést csak a megtakarítással rendelkezők tudják igénybe venni, és azóta tudjuk azt is, hogy számolhatnak azzal a lehetőséggel, hogy az adóhatóság majd érdeklődik tőlük, hogy mi is volt a megtakarításuk eredete. Ha a miniszterelnök szóképét akarnánk elővenni -, aki, ugye, azt mondta, hogy ilyenkor előkerülnek a cihából a pénzek -, akkor mondhatjuk úgy is, fogalmazhatunk úgy is, hogy az adóhatóság majd megkérdezi, hogy hogyan is kerültek oda, abba a cihába, és ez bizony meglehetősen kellemetlen tud lenni, és rossz szájízt tud adni az egész törvényjavaslatnak.

A mi javaslatunk az igazságosság mezsgyéjén indult el. Azt gondoltuk, hogy egy olyan javaslatot kell kidolgoznunk, ahol a bankoknak csökken a nyeresége, de nem az ügyfeleik veszteségét kell viselniük, hanem a saját telhetetlenségüknek, vagy ha úgy tetszik, mohóságuknak szabnánk gátat. Hiszen, ahogy többször elhangzott, indokolatlan kamatemelések voltak, és ezek nemcsak a múltban, nemcsak a közelmúltban, hanem az egészen közelmúltban, a végtörlesztés óta is így voltak, ezt maga az előterjesztő is elismerte. A javaslatunk nemcsak a jövőre nézve volt egy javaslat, hanem minden folyamatban lévő szerződésre is vonatkozott volna. És igen, a mi elképzelésünk egy kötelező módosítást jelentene, míg a mostani javaslatban ez csak egy egyszeri felajánlott lehetőség, de természetesen ezt mi is úgy értelmeztük, hogy amennyiben az ügyfélnek ez kedvezőbb. Senki sem akarná még rosszabb helyzetbe hozni az ügyfeleket.

Talán a legfontosabb az, hogy a mi javaslatunk az eddigi befizetésekre is vonatkozott volna, hiszen csak így lehetne a végtörlesztésnek valódi alternatívája. Egy olyan megoldást kerestünk tehát, amely méltányos azokkal szemben is, akik nem vettek fel hitelt, hiszen ha a végtörlesztésről szóló törvény elbukik az Európai Bíróságon - és félő, hogy ez meg fog történni -, akkor valamennyi magyar állampolgár meg fogja fizetni ennek az árát. Ezért tehát elmondható, hogy a mi javaslatunk kiszámítható, tervezhető, hosszú távú megoldás lenne, amely még igazságos is.

Az önök mostani javaslata csak részben tartalmazza ezt, és azt is legyengítve. Ha két szóban akarnánk megfogalmazni, akkor azt mondhatnánk az önök szóhasználatával, hogy lenyúlták, ámde legyengítették a mi javaslatunkat. Az, hogy lenyúlták és használják, minket egyáltalán nem zavar, hiszen számtalanszor előfordult már, hogy zárószavazás előtti módosító javaslatban hozták be a mi javaslatunkat. Azt gondolom, hogy előbb-utóbb talán önök is belátják, hogy nem szégyen ellenzéki javaslatokat is megtámogatni, nem feltétlenül kell a saját magukéivá tenni úgy, hogy fideszes javaslatként kerüljenek be, de mi még ennek is tudunk örülni.

Az azonban, hogy legyengítették, kifejezetten zavar minket. A semminél persze így is több, és nyilván támogatni fogjuk, hiszen a hitelesek érdekében még így is egy jobb javaslat, mint ami eddig volt, de épp ezért terjesztettünk be módosító javaslatokat, amiket szeretnénk, ha támogatnának, bár sok illúziónk nincs, hiszen a bizottságban nem tették ezt. Hárompontos módosító javaslatunk volt, amit talán itt is érdemes elmondani, és azt gondolom, hogy támogatásra érdemes. Talán még megfontolják a szavazás előtt.

Az egyik az, hogy a törvény a kihirdetést követő nap lépjen hatályba, ne csak január 1-jén. Semmi nem indokolja, hogy csak január 1-jén lépjen hatályba. Ha segíteni akarunk, akkor tegyük azt minél előbb.

A másik javaslatunk az volt, hogy az új szabályok vonatkozzanak azokra a szerződésekre is, ahol a hátralévő futamidő nem haladja meg az egy évet. Miért tennénk különbséget és kivételt szerződés és szerződés között?

A harmadik javaslatunk pedig az, hogy a kamatváltozás szabályait mi kiterjesztetnénk a lakóingatlanra vonatkozó pénzügyi lízingszerződésekre is, hiszen így lesz következetes a javaslat, így lesz teljes a kép. Így nem kell újra visszakerülnie a Házba. Talán ez csak elkerülte az önök figyelmét.

Kérjük, hogy fontolják meg még egyszer, és támogassák ezeket a javaslatainkat jó szívvel, így akkor mi is támogatni fogjuk a végső szavazáson a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Z. Kárpát Dániel képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.

(21.40)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő javaslat természeténél fogva támogatandó, nagyon sokszor elmondtuk, még többször el fogjuk. Ha öt vagy tíz hitelesen segít egy olyan javaslat, ami előttünk fekszik, természetszerű, hogy azt támogatásunkról kell biztosítanunk. Ugyanakkor itt olyan idézeteket kell hogy előhozzak az előttem szóló fideszes képviselők szájából, amelyek egyszerűen elképesztenek.

Hallottam ilyesmit, hogy önök a devizahitelek átka ellen küzdenek. De hát adódik a kérdés, én teljesen tisztán látom, hogy mi történt a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok alatt. De hát hol voltak akkor a fideszes beadványok özönei, alternatív törvényjavaslatok, olyan módosító javaslatok, amelyek mentették volna a helyzetet?

Egyszerűen úgy érzem magam, mintha az előző ciklusok során ez a probléma nem létezett volna. Az, hogy az MSZP nem vett volna igazából tudomást, engem nem lep meg olyannyira, főleg annak ismeretében, hogy mondjuk, a GVH 2006-ban figyelmeztette az akkori kormányzatot, hogy igen súlyos probléma és baj lesz a devizahitelezésből, törvénykezési szinten lépni kellene azonnal, mert különben nemzetgazdasági szinten is mérhetőek lesznek ennek a kárai. Nem történt semmi. A PSZÁF erőtlen felkiáltásainak hatására sem történt semmi. Most mégis azt kell hogy halljam, hogy a devizahitelek átka ellen küzd ez a mostani kormányzat, de hát azt kell hogy mondjuk, hogy akkor sem erőltette meg magát túlzottan. Nem tudom, hogy a nyolc év ellenzéki lét alatt hány olyan törvényjavaslatot nyújtottak be, amely ezt a helyzetet legalább csillapította volna, ha nem is a megoldás felé vitte volna el. Én nem találtam ezeknek nyomát. Kérem, ha nincs így, javítsanak ki. Állítom, hogy nem fognak tudni kijavítani sajnálatos módon. Bárcsak ne lenne igazam!

Azt is látni kell, hogy amikor azt mondják, hogy megfontoltan haladnak, akkor adódik a kérdés, hogy merre, hiszen eltelt másfél év, ebből a leginkább kritikus az első év. Nekem nem is azzal van bajom, ami most előttünk fekszik, ezt támogatni kell, egyértelmű. Az első évvel van bajom, amikor lényegében semmi nem történt a devizahitelesek érdekében, még annyi sem, hogy a szűk károsulti rétegeket egyesével megfogva, PR-szerűen elkezdett volna a kormány segíteni, erről szól a végtörlesztés lehetősége, később a referenciakamat, most pedig az előttünk fekvő lehetőségek is.

Tehát legalábbis figyelmeztető kell hogy legyen az, hogy egy évig nem sikerült létrehozni mondjuk egy nemzeti eszközkezelőt. Miért nem? A mai napig nem tudta a kormánypárti fideszes vagy KDNP-s politikus megindokolni azt, hogy azt az eszközkezelőt, ami állítólag széles tömegeket mentett volna meg, miért nem lehetett a kormányzásuk vagy a stafétabot átvételét követő első három hónapban létrehozni. Egyetlen épeszű indokolást sem kaptunk erre nézve. Egyszerűen arra kell hogy következtessünk, hogy a nyolc év során nem sikerült az alternatív javaslatokat kidolgozni, most pedig improvizálnak, kapkodnak, és sajnálatos módon PR-szerűen, PR-szagúan nyújtják be az újabb és újabb javaslatokat, amitket aztán persze javítgatunk és kozmetikázunk.

Látható viszont az is, hogy itt ezek a megoldási ágak, amelyekről beszélünk, maximum a károsultak 5, nagyon optimista becslések esetén 10 százalékán segíthetnek. Tehát nagyon rossz politika az, hogy nem veszünk tudomást arról a durván egymillió emberről, akik mindenféle könnyítési lehetőség alól kiesnek. Rajtuk nem segít a források nélküli Nemzeti Eszközkezelő, hiszen az a pár milliárd forint, amit odarendeltek, mindannyian nagyon jól tudjuk ebben a teremben, hogy lényegében semmire sem elég. Tehát jelen pillanatban egy olyan helyzetről beszélhetünk, ahol kilakoltatási kvóta alapján a kvótába esők mennek a híd alá, a többség, a károsultak többsége pedig azért imádkozik, hogy kvótán kívül maradjon.

Tehát látható, hogy szó sincs arról, hogy önök senkit nem hagynak az út szélén. Attól félünk, hogy most az útilapu is felég az út szélén, nem marad ott semmi, csak a sivár pusztaság, és nem tudjuk, hogy mi lesz azzal a több százezer emberrel, akik károsultként kiben kell hogy bízzanak. Nyilván nem fognak a korábbi szocialista kormányokban, hiszen azok tevőlegesen járultak hozzá a jelenlegi helyzet kialakulásához. De azt is látni fogják ezek az emberek, hogy a mostani kormányban talán még a szándék is megvan, de a képesség nincs meg benne azon irányban, hogy bármit is javítson a mostani helyzeten. Pár, szűk károsulti csoport javára igen, valóban, vannak eredmények, ezek viszont nagyon későn jöttek, nagyon kevés embert érintenek. Kicsit olyan ez, mint a lakhatás támogatása, az úgynevezett szocpol visszavezetése, ami szintén az önök tervei szerint csak 3-5 ezer embert érint, miközben érinthetne százezret is.

Tehát vannak jó irányok, kellene melléjük forrásokat, lehetőségeket rendelni, ezek viszont sajnos nem történnek meg. Az eszközkezelőről már szóltam egypár szót, hogy miért használhatatlan jelen formájában, de mégis az a veszély ötlik fel bennünk vagy az vetül fel bennünk, hogy valamiért a kormány visszafogja magát ezekben a kérdésekben.

Előttem van a Napi Gazdaság jelen száma, ami azt taglalja, hogy a kormány azért nem rukkol elő új végtörlesztési javaslattal, mert ezért cserébe majd nem minősítik le a forintot, és inkább megvárja a kormányzat a Bankszövetség javaslatait. Tehát egy olyan paktum rémképe van előttünk, amelynek értelmében a sötét irodákban a kormányzat képviselői lepaktáltak a bankrendszerrel. Ez egyébként korábban is fellelhető volt, hiszen nagyon hangzatos bejelentések után nagyon gyorsan visszavettek a lendületből, miután eltelt pár nap, és nyilvánvalóan tárgyaltak az érdekeltek egy részével.

Mi sokkal inkább arra szeretnénk biztatni a kormányzatot, hogy a károsultakat védő szervezetekkel, a civilekkel és azokkal az érdekvédőkkel tárgyaljanak, akik látják a probléma egész spektrumát, és valódi megoldási javaslatokat tudnak felsorolni.

Egy ilyen megoldási javaslat lenne, mondjuk, a résztörlesztés esete a végtörlesztés mellé, tehát azok is tudjanak kedvezményes árfolyamon törleszteni, levegőhöz jutni, akiknek nincs meg, nem áll rendelkezésre az egész tartozás összege, de egy része ott van, és igenis valamit kezdeni kellene azzal is, hogy ők is levegőhöz juthassanak.

A magyar vállalkozásokra kiterjesztett lehetőségek szintúgy levegőhöz juttathatnák a teljes magyar gazdaságot, hiszen látni kell - nem én mondom, nemcsak én mondom, hanem nagyon sok nemzetközi kutatóintézet is -, hogy Magyarországon azért nem lehet a belső gazdaságot dinamizálni, beindítani, azért nem tud az felpörögni, mert az egész magyar lakosság a törlesztések tengerében fuldoklik, ily módon pedig nem képzelhető el semmiféle gazdasági fellendülés.

Sokszor mondják azt, hogy miért várható el a bankoktól, hogy nagyobb terheket vállaljanak. Én erre azt tudom mondani, azért, mert az utóbbi 21 évben hét bankkonszolidációra került sor Magyarországon. Én tudom, hogy a többségéért nem a Fidesz-KDNP a felelős, de azt is tudom, hogy ezen hét bankkonszolidáció során több száz, több ezer milliárdos tételek kerültek közvetlenül vagy közvetve a bankszférának azon tagjaihoz is, amelyek visszaéltek folytatólagosan a bizalmunkkal. Teljes mértékben elvárható, hogy részt vegyenek a kármentésben, sokkal jobban, mint az önök javaslatai szerint. Azt is látni kell, hogy bármilyen intézkedést hoztak eddig a bankokkal látszólag szemben, azok egyáltalán nem tépték fel a parkettát, nem zárták be az irodákat, nem mentek el Magyarországról, nagyon is jó terep ez nekik, nagyon is jól érzik itt magukat, nem is most jöttek, hanem a korábbi takarékszövetkezeti láncra és a korábbi pénzintézetekre telepedtek rá. Nagyon jó vadászterületet találtak Magyarországon, és itt is akarnak maradni.

A Jobbik nem ellensége a tisztességes profitnak, a tisztességes bankoknak sem, szükség van tisztességes pénzügyi rendszerre Magyarországon. Épp ezért hozzuk elő a javaslatainkat újra és újra, hogy minden károsulti csoportot meg tudjunk és meg lehessen védeni.

Felháborítónak tartjuk azt, hogy amíg egy eszközkezelő-koncepció mellett 3, 5 vagy 6 milliárd forint látható, addig csak a jövő évi költségvetésben 1150 milliárdból törlesztünk államadósságot. A két szám aránya mutatja azt, hogy milyen súllyal esnek latba ezek a területek az önök szemében. Ezen szeretnénk változtatni, fenntartva azt az állításunkat, hogy a jelenlegi helyzet megoldásához csak a hitelek forintosítása vezethet el, az, hogyha felvételkori árfolyamon átíratjuk a devizás szerződéseket forintszerződésekre, csak ily módon képzelhető el az egyoldalú szerződésmódosítások áthárításának a megszüntetése, és az, hogy az összes tehertételt, amit indokolatlanul hárítottak az emberekre, igenis a kereskedelmi bankrendszer fizesse meg és ne más.

Ezt követően lehet arról beszélni, hogy otthonteremtésre van szükség Magyarországon a kivándorlással szemben, és egy olyan megoldási csomagra, ami a hitelkárosultak teljes körét érinti. Nem lehet hozzáállás az önök részéről az, hogy PR-szerűen kiragadunk egy-egy károsulti csoportot, mondjuk, 2-3 havonta, természetesen olyan eszközökkel, amelyeket a Bankszövetség megenged önök számára, aztán megvárjuk, hogy elteljen ez a ciklus, és majd a nagy robbanást a következőre hagyjuk. Ez nem lehet hozzáállás egy felelősen gondolkodó nemzeti kormány számára, ezért kérem, hogy értékeljék át minden tekintetben eddigi hozzáállásukat ezen kérdéshez.

Konstruktivitásunk jegyében természetesen támogatni fogjuk az előttünk fekvő javaslatot, hiszen ez segít egy nagyon szűk rétegen, mi ezt a nagyon szűk réteget Magyarország fontos rétegének tartjuk, és támogatni kívánjuk őket, de igenis kérjük és követeljük, hogy a károsultak teljes körén, teljes spektrumán lehessen érzékeltetni azt, amit most ezen a szűk körön, tehát végre segítsünk meg és támogassunk mindenkit ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Kétperces felszólalásra megadom a szót Vágó Gábornak, az LMP-képviselőcsoport tagjának. Öné a szó.

VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Z. Kárpát Dániel képviselőtársam fölhozta itt az otthonvédelmi csomag kapcsán az eszközkezelő és egyéb megoldási javaslatok kérdését. Jómagam, járva az országot, vidéket, folyamatosan azzal találkozom, hogy... (Moraj a Fidesz padsoraiban.) Arra is megyek majd, a Nyírségbe. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Folyamatosan azzal találkozom, hogy lépten-nyomon ki vannak rakva a nagy plakátok, hogy otthonvédelmi akcióterv; megy a televízióban a reklám, hogy a kormányzat megvédi az önök lakását, lakhatást biztosít a kormányzat. Jómagam föltettem már egy azonnali kérdést és egy írásbeli kérdést is a tekintetben, hogy valójában mennyit költ a kormány ezen csomag kommunikációjára, és mennyit költ az érdemi intézkedésekre.

(21.50)

Nagyon úgy tűnik nekem, hogy több a külcsín, mint a belbecs. Amikor az egész eszközkezelőbe összesen kétmilliárd forintot költ a kormány, akkor több százmillió forint megy el a kommunikációra, az több, mint parasztvakítás.

Önök nem érdemi lépéseket tesznek, hanem úgy csinálnak, mintha. Mintha valóban beindulna ez az otthonvédelmi terv, miközben a kommunikációra mennek, peregnek a milliók, de a valódi megoldásra továbbra is hiányoznak a források. Tényleg azt kérem, gondolják át, hogy valóban a kommunikációra vagy az érdemi tevékenységre szeretnék fordítani az adófizetők pénzét.

Köszönöm a szót. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Szűcs Erika képviselő asszony, a függetlenek képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

SZŰCS ERIKA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció véleménye szerint (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypártok soraiból: Micsoda? - Nincs ilyen frakció. - Független vagy.) a regnáló kormányt komoly felelősség terheli amiatt, hogy a kormányváltáskor érvényes 180 forint körüli svájcifrank-árfolyam és 265 forint körüli euróárfolyam ma 30-40 százalékkal magasabb, és ennek megfelelően magasabbak a törlesztőrészletek is.

Másfél év alatt háromszor sikerült a forintot bedönteniük, kezdve a Kósa-Szijjártó-duó produkciójával, és mostanra elérték azt, hogy a nemzeti valuta gyengélkedése bizony tartósnak tűnik. Tragikus gazdaságpolitikai intézkedéseikkel tetézték ezt a bajt, mert a fizetési nehézségek másik fő oka, a munkanélküliség nem csökkent. Sőt, most már önök is hűtik az egyébként egymillió munkahely ígéretével felkorbácsolt várakozásokat, és megpróbálják bemagyarázni a magyar társadalomnak, hogy az évi 3-4 hónapig tartó, zömmel 4 órás és alacsony bérű közmunkaprogram munkahelyteremtés, és nem is ígérnek mást, mert nem ígérhetnek, márpedig ez nem elfogadható és nem fenntartható.

És ez még mind kevés, mert a kialakult helyzetnek van még egy harmadik komponense is, mégpedig az, hogy önök az egykulcsos adórendszerrel 2011-ben elérték azt, hogy a 300 ezer forint és az alatt keresők tényleges jövedelemcsökkenést kellett hogy elszenvedjenek, és sajnálatos módon a beterjesztett adótörvények alapján arra lehet következtetni, hogy az átlagbér és az alatta keresők adóterhei 2012-ben tovább fognak növekedni.

Ez a három fő komponens az igazi oka a fizetési nehézségeknek, és ilyen körülmények között nem lehet azon csodálkozni, hogy gyorsuló ütemben nő a fizetési nehézségekkel küzdő hiteladósok száma. A kormány cselekvési kényszerhelyzetbe került, és először az árfolyamgát, majd a végtörlesztés lett a válasza erre a helyzetre, de megfelelő szakmai előkészítés és egyeztetés nélkül. Így aztán hétről hétre találkozunk pontosító, korrigáló vagy újabb és újabb kérdéseket szabályozó törvényjavaslatokkal. Ezeknek egy része mindenképpen támogatható, hiszen ahogy Rogán képviselőtársunk mondta az expozéjában, a banki tisztességes viselkedés szabályait fektetik le, de azért látni kell, hogy a banki viselkedés okozta problémák nem azonos súlyúak a korábban említett gazdaságpolitikai gondokkal, és kiéleződésük is elsősorban azokra az okokra vezethető vissza, amit megpróbáltam az elején vázolni.

Ezért azt gondolom, hogy az otthonvédelem és a végtörlesztés cizellálása bizony kevés. Egy normális gazdaságpolitikára, egy stabil és a jelenleginél jóval alacsonyabb árfolyamot eredményező politikára, a foglalkoztatás bővítésére és egy olyan adópolitikára volna szükség a probléma igazi kezeléséhez, amely nem veszi el a középrétegektől az eddig biztosnak tűnő jövedelmet, nem csökkenti a keresetüket és így a hiteltörlesztésre fordítható forrásaikat.

Sajnos, a beterjesztett adótörvények és a 2012-es költségvetés számai nem azt mutatják, hogy ebbe az irányba keresik a kitörést, hanem az otthonvédelmi törvény bizonyos részleteinek a módosításával és javításával. A most beterjesztett törvények közül a 4831-es a végtörlesztés kiterjesztését jelenti újabb adóscsoportokra. Önmagában a segítséghez és fizetési könnyítéshez való hozzáférés szélesítése egy pozitív dolog, különösen a végtörlesztéssel kapcsolatos eddigi adatok fényében. Sajnos azonban összességében a végtörlesztés keveseknek jelent könnyítést, fizetési nyereséget, sokaknak viszont és köztük hitellel nem is rendelkező állampolgároknak sokba fog kerülni. Az ország pénzügyi megítélését drámaian befolyásolja a végtörlesztés elképzelése, és nem tudom, hogy hány törvényjavaslat fog még elénk kerülni, amelyekhez a kormányzat azt a reményt fűzi, hogy jogszabályokkal majd meg lehet állítani a pénzügyi csőd felé sodródást.

Félreértés ne essék, semmi gondunk nincs azzal, hogy akinek módja van teljesíteni a végtörlesztési feltételeket, az fizetési könnyítést kap. Az a gondunk, hogy a végtörlesztés lejtőre lökte a forintot, azaz úgy kell nagyobb áldozatot, terhet vállalni egy egész országnak, például a gyengülő forint árfolyamának a következményeit elviselve, hogy az adósok többsége nem kap segítséget és könnyítést a fizetési nehézségei ellenére.

Ezért nem fogadható el, és nem elegendő a végtörlesztés cizellálása. Sokba kerül mindenkinek, de keveseket ér el, még a kiterjesztési rendelkezések ellenére is. Ahogy a korábbiakban említettem, egy normális gazdaságpolitikára van szükség, ebben a szakmai tárgykörben pedig talán érdemes lett volna még két hetet várni, hátha a kormányzat, a hiteladósok és a pénzügyi szféra együttes munkájával egy valóban széles kört elérő, de az ország pénzügyi stabilitását meg nem ingató megoldás születhetett volna. Egy ilyenre várunk, és azt szívesen támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a függetlenek soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Simon Gábor képviselő úr, MSZP. Öné a szó.

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A mostanság oly kedvelt késői órán három dologhoz szeretnék hozzászólni: a beterjesztés módjáról, tartalmáról és az ellenzéki javaslatok átvételéről szeretnék néhány kedves és önök számára minden bizonnyal felejthetetlen gondolatot megosztani a Házzal.

Az első megjegyzésem arra vonatkozik, és ez korábban már a devizahitelekkel kapcsolatos problémák esetén, amikor a problémák kezelését célzó javaslatokat megvitattuk, akkor is előfordult, hogy a Házszabály 97. §-ának (2) bekezdése azt mondja, hogy a törvényjavaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadás esetén várható társadalmi és lehetőleg számszerűsített, becsült gazdasági hatásokat, viszont azt látjuk, hogy sem ez, sem a korábbi devizaalapú hitelezés kapcsán előállt problémákkal foglalkozó előterjesztések kapcsán ez nem történt meg.

Ha ez megtörtént volna, tehát léteztek volna azok a hatástanulmányok, amiknek kapcsán meg lehetett volna becsülni, hogy egy-egy előterjesztés milyen kört érint, az adott körnek milyen problémáját oldja meg, ez mennyibe kerül, hova kell még támogatást nyújtani, akkor talán egyszerűbb lett volna ez az egész helyzet. Talán nem került volna arra sor, hogy rövid időn belül immáron harmadszor kell ugyanazt az előterjesztést módosítani. Talán nem került volna arra sor, hogy elmondhatjuk ismételten: azok, akik egyébként ezt a problémát belülről ismerik, tehát nem egy ilyen távolságból szemlélik, mint ahogy ezt itt, a parlamentben megteszik képviselőtársaim, azoknak vannak javaslataik a megoldásra és a probléma kezelésére is. Ezek a devizahiteleseket képviselő érdekképviseletek, civil szervezetek, szakmai szervezetek. Az ő véleményük nem tud bekerülni ezekbe a javaslatokba. Én igazán az önök számára, az előterjesztő számára javasolnám, hogy néha ne csak a Bankszövetséggel, hanem azokkal is konzultáljon, akik egyébként elszenvedői ennek a helyzetnek, mondjuk úgy, hogy az ügyfeleket is legyenek kedvesek néha megkérdezni, hogy ők hogy élik meg ezeket a dolgokat.

Azáltal, hogy nincs hatástanulmány, kerülünk ebbe a helyzetbe, hogy itt a késői órán egy-egy újra és újra előkerülő kontrollt, ha úgy tetszik, finomítást végzünk el egy előterjesztésen. Úgy gondolom, szerencsésebb volna, talán itt egy korábbi hozzászólásra utalva, hogy sok-sok segítséget adtak - nem sok-sok segítséget kell adni, hanem egy megfelelő minőségűt, akkor talán erre is sor került volna.

(22.00)

A tartalmáról is szeretnék szólni. A frakciómban minden képviselőtársam elmondta, hogy támogatjuk a javaslatot. Támogatjuk azzal együtt is, amit az előbb már említettem, hogy ez a harmadik változata a végtörlesztést bevezető szabályozásnak. Egyetértünk ezzel az előterjesztéssel, mert egyfelől javítja a hitelesek helyzetét, másfelől kiszámítható, tervezhető helyzetet okoz, harmadrészt pedig azért is, mert alapvetően tőlünk származnak a javaslatok, magyarán szólva a szocialista frakció által korábban benyújtott és önök által el nem fogadott javaslatokat veszik át. Ezzel egyetértünk. Egyetértünk, mint ahogy azt előttem szóló képviselőtársam is említette, a referenciakamatra vonatkozó, vagy akár más javaslattal is.

De azt tudniuk kell, hogy ez a javaslat továbbra sem ad választ azon devizahiteles-problémában meglévő családok sorsára, akik nem tudnak a végtörlesztéssel élni. Szeretnénk tudni, hogy önök szerint melyik az az eszköz, amelyik ezt meg fogja oldani. Tudom, holnap tárgyalni fogjuk a Nemzeti Eszközkezelő ügyét azzal a 3 milliárd forinttal. De önök is pontosan tudják, hogy sem a 3 milliárd forintos eszközkezelő, sem az ócsai lakópark igazából nem fog megoldást kínálni annak a több százezer vagy milliós nagyságrendben érintett ügyfélkörnek, annak a sok-sok családnak, akik ezt a problémát elszenvedik.

A tartalomnál egy dolgot szeretnék szóba hozni, ha már így exponálódott az üdülő kérdése. Önök pontosan tudják, hiszen nagyon sok avatott önkormányzati szakértő, szakember, képviselő, tisztségviselő ül a padsoraikban, hogy vannak övezeti besorolások, ahol nem lehet más címen lakhatási feltételt biztosítani, csak üdülő módján. Bejelentett lakcímmel rendelkezők életvitelszerűen élnek ezekben az ingatlanokban. A mi szándékunk az volt, hogy rajtuk is segítsünk. Úgy látom, mintha ezt kiemelték volna, és külön szavazásra teszik. Csak az a kérdés, hogy ezt meg fogják támogatni vagy le fogják szavazni. Jó lenne, ha ezt eldöntenék. Ebből nem politikát kell építeni, hanem támogatást. Ha nem így kerül ide a Ház elé ez a kérdéskör, hanem egy normál ügymenetben tárgyaljuk, akkor kapcsolódó módosítóval minden javításra érdemes előterjesztést vagy módosítást lehetett volna korrigálni, finomítani. Ehelyett most az történik, hogy valamilyen politikai szándékból vagy meg fogják támogatni, vagy látványosan le fogják szavazni ezt a kérdést. Ez élénken érdekelne bennünket.

Ami pedig az ellenzéki javaslatok átvételéről szól: komoly fejlődést látunk ezen a téren, és emelem a kalapom önök előtt, hiszen eljutottak oda, hogy most már nem önmagában csak leszavazzák az ellenzéki javaslatokat, hanem át is emelik. Ezért tisztelettel kérem, mondják meg, hol van az a postaláda, ahova zárt borítékban be kell dobni az ellenzéki javaslatokat, ami aztán azt követően kormánypárti kezdeményezésként visszajöhet ide a Házhoz. Állítom önöknek, hogy meg fogjuk tenni. Mondják meg, hogy Rogán úr postaládájába vagy hova kell bedobni ezeket a javaslatokat, mert szeretnénk bedobni a magáncsőd intézményére tett javaslatunkat, hozzák vissza, adják a nevüket hozzá, bármelyikük tegye hozzá a saját nevét, és biztosan fogjuk támogatni. És tegyenek olyan javaslatot, amely az állami bérlakásprogram elindítását szolgálja. Ha idehozzák, azt is fogjuk támogatni, csak kérem önöket, mondják meg, melyik az a postaláda, ahova az ellenzéki javaslatokat be kell dobni, hogy önök visszahozhassák kormánypárti javaslatként.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Lenhardt Balázs képviselő úr, Jobbik-képviselőcsoport. Megadom a szót.

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): A jelen előterjesztéssel az a problémánk, hogy 2001-ben kezdődött ez az egész válság, amikor hagyták, és a Fidesz-kormány elfogadta a hitelpiacokról és pénzintézetekről szóló törvénynek azt a módosítását, amely lehetővé tette, hogy a bankok egyoldalúan módosítsák azokat a feltételeket, ami például a kamat, a díjak, a költségek, illetve minden olyan egyéb, amit rá tudtak terhelni a szerencsétlen hitelfelvevőre. Ez volt az ősbűn, és ezt kellene rendbe tenni, de sajnálatos módon még mindig ott szerepelhet a Hpt. törvény 143. §-ában ez a kitétel. És ugyan volt már többszöri mentőcsomag, amikor arról beszéltek, hogy megmentik a devizahiteleseket, de úgy tűnik, banki nyomásra ezt még egyetlenegyszer sem sikerült oly mértékben módosítani, hogy egyszer s mindenkorra kikerüljön ez a törvényből. Ez példátlan és elfogadhatatlan. Lehet itt kis lépésekben haladni, de ez az egész probléma akkora, hogy egyszer s mindenkorra meg kellene oldani.

Ehhez a most 30 százalék körüli THM-en rögzített alap nem megfelelő megoldás. Ehhez sokkal nagyobb bátorságot kellene tanúsítani, és ki kéne zárni a banki nyomást, és azt a fajta befolyást, amit minden pénzintézeti törvény kapcsán a Bankszövetség illetékesei kifejtenek önökre. Példátlan az, amilyen nyíltsággal Matolcsy György a múlt héten bejelentette - és ezt megerősítette Patai Mihály, a Bankszövetség főtitkára -, hogy gyakorlatilag a Bankszövetség fogja kidolgozni az új bankmentő csomagot. El is ismerik! Tehát nem a magyar kormány, hanem az érdekelt bankok. És meg is nevezte azt a hat bankot, amelyeknek a képviselője lesz a felelős, és vezérigazgatói szinten tákolják majd össze a megoldást a devizahitelesek javára. Sajnos van egy sejtésünk, hogy milyen megoldás lesz, és kinek fog kedvezni az újabb bankmentő csomag, amit maguk a bankok állítanak össze. Eddig is úgy nézett ki, hogy a Bankszövetség képviselője hozta be az elmúlt húsz évben és tette le a kormány asztalára azt a csomagot és azokat a törvényjavaslatokat, amiket a parlament utána engedelmes bárányként megszavazott, és csak nyomkodták itt a gombot.

Mi azt szeretnénk, ha nemcsak bankkonszolidációk lennének, hanem végre egyszer megpróbálnánk ténylegesen megsegíteni a magyar embereket, és kihúzni az adósságcsapdából, ami elborítja őket, és nem képesek önállóan megbirkózni vele. Ez a probléma, kedves képviselőtársaim. És elszomorít az a cinizmus, amit az alkotmányügyi bizottságban például Répássy Róbert rendszeresen elővezet, hogy amikor benyújtjuk a tényleges javaslatokat, amivel tudnánk segíteni a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő olyan devizahiteleseken, akiknek már nincs más megoldás, akkor megvonják a vállukat, és azt mondják, hogy ez a javaslat jogszabály-szerkesztési okokból nem megfelelő. Nem nyújtanak be másikat, csak gátlástalanul azt mondják, hogy sajnálják, nem tehetnek semmit. Ez a pofátlanság teteje, és tényleg elképesztő, hogy ilyen megtörténhet. (Zaj a kormánypárti oldalon.) Sajnos ez történt számtalan esetben az elmúlt időszakban, amikor megpróbáltunk a devizahitelesek problémáin érdemben segíteni és változtatni például olyan törvényjavaslattal, amely az első, tavaly augusztusban beterjesztett úgynevezett nyolcpontos Rogán-csomagnak is a része volt, hogy akiknek már elárverezik az ingatlanát és kilakoltatják, azok legalább kapják meg az esélyt a nulláról való újrakezdésre, hogy ne kelljen hetedíziglen is cipelni a terheket, és utána ne követelhessék tőle még akkor is, ha már elvesztette a jelzálog tárgyát képező ingatlanát.

Nagyon gyakran hallani olyan példákat, hogy menekülési értéken árverezi el a bank, majd utána a teljes összeget követeli - pár százezer forinttal csökkentve - a szerencsétlen kiszolgáltatott adóstól. Érdekes módon ez nem került be az első Rogán-csomagba se, és sajnálatos módon ugyanígy leszavazták, amikor a Jobbik előterjesztette. S nem látjuk a kormányzati aktivitást a tekintetben, hogy ezekre megoldással állna elő. A THM-plafont lehet kapirgálni, sokkal indokoltabb lenne a 30 százalék alatti kikötött ár, aminek szintén vonatkoznia kellene a vállalkozásokra, amelyek ugyanígy áldozatai a jelenlegi hitelezési viszonyoknak, és annak a hitelezési aszálynak, ami által nem jutnak tőkéhez, mert nem forog pénz a magyar gazdaságban.

(22.10)

Ezzel nem segítjük meg őket, még akkor sem, ha nyilván a jelenlegi helyzethez képest előrelépést jelent, hogy legalább valamiféle törvényi szabályozás által meghúzzuk azt a kamatplafont, ami nem engedi, hogy a Provident nevű cég 437 százalékos kamattal nyújtson személyi hitelt. Az kellene, hogy merjenek továbbterjeszkedni ennél, és ne a bankügyi lobbi határozza meg megint azokat a kereteket, amelyen belül a Fidesz-kormányzat el tudja képzelni a saját lépéseinek hatékonyságát. Ha bankkonszolidáció történhetett hat ízben, akkor egyszer segítsék ki végre a lakosságot is abból a tűrhetetlen és tarthatatlan állapotból, ami az elmúlt évtized következménye, és amiben a kedves Fidesz-képviselőknek is bőven benne van a kezük a 2001. decemberi szavazással sajnos.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Rogán Antal elnök urat, kíván-e élni a 10 perces előterjesztői zárszó jogával. (Jelzésre:) Igen, megadom a szót, elnök úr.

ROGÁN ANTAL, a gazdasági és informatikai bizottság elnöke: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom sokáig rabolni a tisztelt Ház idejét ezen a késői órán, de azért néhány dologra mindenképpen szeretnék reagálni. Hát egyrészt ismét szomorúan kellett konstatálnom, hogy a hozzászólások időkeretéből legalább a háromnegyede nem az előttünk fekvő törvényjavaslatok konkrét tárgyával és témájával foglalkozott, de hát ez már csak így szokott lenni.

Viszont, ami a konkrét módosításokat illeti, néhány apróságra hadd hívjam fel a figyelmet. Egyrészt nem teljes egészében értem MSZP-s képviselőtársaimnak azt a hatalmas igyekezetét, amellyel a kormány által behozott szabályokat úgymond még szigorítani is igyekeznének, miközben 2010 előtt, amikor kormányoztak, úgy momentán nem csináltak semmit. Tehát mind MSZP-s képviselőtársaimnál, mind a függetlenek soraiban található Demokratikus Koalíciónál hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy náluk 2010 előtt összességében mindössze annyira futotta a bankokkal kapcsolatban, hogy sikerült egy etikai kódexet elfogadtatni, és az éven belüli személyi hitelek esetében az akkori 200 százalékos THM fölötti szabályozást nagy gálánsan le tudták hozni 65 százalékra. Ezt sikerült elérniük összességében szabályozásként. Ez összességében semmi. Az etikai kódex pedig senkire nem volt kötelező, ami azt illeti, tisztelt képviselőtársaim.

Nekünk kellett meglépni mindent, kivétel nélkül 2010 szeptemberét követően. Nekünk kellett bevezetni az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos tilalmat, a kamatemelés tilalmát, nekünk kellett meglépni a devizahiteleseknél az árfolyamra, a törlesztéses középárfolyamra vonatkozó rendelkezéseket. Gyakorlatilag minden érdemi lépést, ami a devizahitelesek érdekében született, 2010 szeptemberétől ez a parlament ennek a kormánykoalíciónak az előterjesztése alapján hozott meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Másik oldalról azt is jelzem, hogy MSZP-s képviselőtársaim itt egy kicsit átestek a ló túloldalára, tehát sikerült olyan módosítókat is beadniuk, amelyek éppenséggel rontottak volna 2012-ben a banki ügyfelek helyzetén, ha azokat érdemben elfogadjuk. Miközben itt az előbb Tóbiás képviselőtársam nagy lendülettel arról beszélt - bár már nincs jelen, hozzászólása után távozott a teremből -, hogy miként lehetne azt elérni, hogy a bankok már 2012 januárjától mindenkinek fölajánlják a referenciakamat alapú termékeket, aközben képviselőtársai olyan módosítót nyújtottak be, amely a május 31-ei határidőt kitolta volna június 30-ra. Tehát plusz egy hónapot, sőt egy másik módosítóban plusz fél évet adtak volna a bankoknak. Egészen mást adtak be, mint amiről itt egyébként érdemben beszéltek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt kell mondjam, hogy a vitában elhangzottak szerintem semmilyen új érvet nem jelentettek, azokat a módosító indítványokat, amelyeket a bizottság támogatott, előterjesztőként támogatni fogjuk. A Fidesz képviselőcsoportja viszont azt a módosító indítványt, és ezért kértük ki, amit az MSZP képviselőcsoportja tett az üdülők és társas üdülők vonatkozásában, támogatni fogja. Azért fogjuk támogatni, mert jobb megoldás nem született. Ugyan ez egy kaput szélesre nyit, de csak a végtörlesztés esetében, ezért azt gondolom, ez a módosító indítvány végül is elfogadható. Így annak ellenére, hogy előterjesztőként nem támogattuk, a Fidesz képviselőcsoportja viszont a szavazás során támogatni fogja.

Ezek figyelembevételével kérném önöket, hogy az előterjesztő által támogatott módosító indítványokat, illetve ezt az egyet támogatni szíveskedjenek; az összes többi esetében természetesen mindenki maga hozza meg a döntést. De azt gondolom, ez a szabályozás végeredményként arra mindenképpen érett, hogy az Országgyűlés egésze támogassa. Így őszintén remélem, hogy amikor a végszavazáshoz érünk, akkor minden jelen lévő képviselőtársam, mind az ellenzékiek, mind a kormánypártiak igen szavazatukkal támogatni tudják majd.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a szavazások következnek. Először a T/4831. számú előterjesztés módosító javaslatainak határozathozatalára és a zárószavazásra kerül sor.

Az ajánlás 4. pontja nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást, de a Fidesz kért szavazást.

Az ajánlás 1., 2. és 3. pontjait, valamint az 5-10. pontjait az előterjesztő bizottság támogatja, így ezekről egy döntéssel szavazunk. Kérdezem önöket, elfogadják-e a támogatott indítványokat.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 253 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz kérése alapján most az ajánlás 4. pontjáról döntünk. Ebben Simon Gábor és mások a 21. § (5) bekezdésében a Htp. 200/B. § (8) bekezdése b) pontjának módosításával a lakóingatlan fogalmát kiterjesztik az üdülőkre is. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 234 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 22 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elfogadta.

Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4831. számú törvényjavaslatot a megszavazott módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 253 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 7 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most a T/4832. számú előterjesztés módosító javaslatainak határozathozatalára és zárószavazására kerül sor. Ennek során nem döntünk az ajánlás 1., 5., 6., 11., 12., 13., 14., 15., 20., 23., 25. és 26. pontjairól, mert azok nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást. Az ajánlás 3., 4., 10., 16., 19., 21., 22., 24. és 27. pontjai szintén nem kapták meg a szükséges bizottsági támogatást, de ezekről a frakciók szavazást kértek.

Tájékoztatom önöket, hogy az előterjesztő az ajánlás 2., 7., 8., 9., 17. és 18. pontjait támogatja. Ezek közül az MSZP külön szavazást kért a 17. pontról. Most tehát a támogatott javaslatokról döntünk, a külön szavazásra kért indítvány kivételével. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezeket. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 263 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül a támogatott módosító javaslatokat elfogadta.

Most a külön szavazásra kért indítványról döntünk. Az ajánlás 17. pontjában Szekeres Imre és Nemény András nyelvtani módosítást javasolnak az 5. §-ban a hitelintézeti törvény 234/G. §-ában. Az előterjesztő támogatja, de az MSZP kérésére külön szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 262 igen szavazattal, 1 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elfogadta.

(22.20)

A frakciókérések alapján további indítványokról is döntenünk kell. Az ajánlás 3. pontjában Baráth Zsolt és mások az 1. § (3) bekezdésének elhagyását javasolják. Az alaprendelkezés a polgári törvénykönyv 689. §-ában a rendelkezések alkalmazását csak a hatálybalépést követően megkötött szerződésekre rendeli alkalmazni. A javaslat elfogadása kizárja a 4. pontot. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 34 igen szavazattal, 230 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Most az ajánlás 4. pontjában szintén Baráth Zsolt és mások javaslatáról döntünk. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 30 igen szavazattal, 235 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 10. pontjában Szekeres Imre és Nemény András a 4. §-ban a hitelintézeti törvény 210/B. §-ának módosításával a kamatváltozás szabályait kiterjesztik a pénzügyi lízingszerződésekre is. A javaslat összefügg a 19. ponttal, így ezekről együtt döntünk. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 40 igen szavazattal, 225 nem ellenében, tartózkodás nélkül a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 16. pontjában Ertsey Katalin és Vágó Gábor a 4. §-ban a hitelintézeti törvény 210/V. §-át új rendelkezéssel egészítik ki. Ebben a referenciakamaton felüli kamatlábat 5 százalékpontban kívánják korlátozni. Az LMP kérésére szavazunk.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 48 igen szavazattal, 216 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 21. pontjában Szekeres Imre és Nemény Zsolt a 6. §-ban a törvény 234/H. § (1) bekezdése felvezető szövegét módosítják. A 27. pontban pedig a hatálybalépést a kihirdetést követő napban kívánják megállapítani. A két javaslat összefügg, ezért ezekről együtt döntünk. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 16 igen szavazattal, 223 nem ellenében, 26 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 22. pontjában Szekeres Imre és Nemény András a 6. §-ban a törvény 234/H. § (1) bekezdésének módosításával azt kezdeményezik, hogy a kamatváltozási szabályok kiterjedjenek azokra a szerződésekre is, amelyek futamidejéből 1 évnél rövidebb idő van hátra. Az MSZP kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 15 igen szavazattal, 223 nem ellenében, 25 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Az ajánlás 24. pontjában Baráth Zsolt és mások a 6. §-ban a törvény 234/H. § (1) bekezdése felvezető szövegében határidőt módosítanak. A Jobbik kérésére szavazunk. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 29 igen szavazattal, 234 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a módosító javaslatot elutasította.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról történő határozathozatal végére értünk. Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a T/4832. számú törvényjavaslatot a megszavazott módosításokkal. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 266 igen szavazattal, 1 ellenszavazat mellett, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztő bizottság indítványozta, hogy az Országgyűlés elnöke az imént elfogadott két törvény sürgős kihirdetését kérje a köztársasági elnöktől. Kérdezem önöket, hozzájárulnak-e ehhez. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a sürgős kihirdetési kérelmet 265 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most bizottsági tagcserére tett javaslatról döntünk. Az Országgyűlés elnöke személyi javaslatot terjesztett elő H/4880. számon. Ebben azt kezdeményezi, hogy a nemzeti összetartozás bizottságába Szabó Vilmos urat válassza meg bizottsági taggá az Országgyűlés. Kérdezem önöket, elfogadják-e ezt a javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a személyi javaslatot 263 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta. Az Országgyűlés és a magam nevében az új bizottsági tagnak munkájához sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatali eljárásunk végére értünk. Munkánk folytatása előtt kétperces szünetet rendelek el. (Rövid szünet. - A szünetben számos képviselő hagyja el a termet.)

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)




Felszólalások:   208-210   210-246   246      Ülésnap adatai