Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZÁVAY ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! „Megdöbbenéssel figyeljük mind a Soros Alapítvány, mind pedig Soros György személyét az utóbbi időben ért nemtelen támadásokat. A fiatal nemzedék és a szakkollégiumi mozgalom támogatásával aktívan járult hozzá egy szabadabb és nyitottabb szellemi légkör kialakulásához Magyarországon. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szükségük lesz arra az önzetlen támogatásra, amelyet a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen.”

Talán ülnek egypáran azért az önök frakcióiban, akik még emlékeznek ezekre a sorokra. Nem én mondom ezt még véletlenül sem. Gondolom, kitalálhatták: ez a Fiatal Demokraták Szövetségének egy 1992. szeptember 28-ai közleménye.

Önök, kedves képviselőtársaim, és kifejezetten megszólítva önt, Németh képviselő úr, Németh alelnök úr, akik elveik és értékeik feladásával meg következetlenséggel vádolják a Jobbikot, meg azzal, hogy mi szembefordultunk korábbi önmagunkkal, ez a Fidesz vádol minket, ez a Fidesz, önök. Ha van Magyarországon Soros-egyetem, akkor van Magyarországon Soros-párt is, ez a Soros-párt pedig önök. A Fidesz a puszta létét köszönheti Soros Györgynek és a Soros Alapítvány támogatásának.

A tegnapi napirend előtti felszólalásomban már elég világosan megfogalmaztam már, azt hiszem, hogy mit gondol a frakciónk erről a törvényjavaslatról. Most hadd fejtsem ki ezt egy kicsit bővebben is, és hadd tegyek néhány javaslatot arra vonatkozóan is, hogy ezzel kapcsolatban vagy inkább ennek helyében mivel is kellene az Országgyűlésnek foglalkoznia.

(11.10)

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, nem tudom elégszer hangsúlyozni magam sem, hogy a Jobbik gondolkodásától milyen messze áll és milyen messze állt mindig is önökkel ellentétben mindaz, amit Soros György képvisel, amit a Soros Györgyhöz köthető alapítványok és intézmények Magyarországon képviselnek. Mi kifejezetten károsnak tartjuk, és önökkel ellentétben ‑ akik még liberális pártként indultak annak idején ‑ mi mindig is kifejezetten károsnak tar­tottuk az értékeinket aláásó liberalizmust, a gen­der­őrületet, amely a családjainkat támadja, a devianciák kultuszát és a különböző másságok korlátlan tiszteletét. (Kunhalmi Ágnes: Az ön szájából a deviancia!) Ez távol áll tőlünk. De ugyanúgy távol áll tőlünk az a bolsevik típusú hatalomgyakorlás, amit önök itt az elmúlt években meghonosítottak, és amit ennek a javaslatnak a kapcsán is most láthatunk önöktől.

Ameddig erről az ügyről beszélünk, addig sem kell beszélnünk arról, hogy a csőd szélén tántorog az oktatás, romokban van az egészségügy, alacsonyak a bérek, százezrével hagyják el az országot most már nemcsak a fiatalok, hanem már az idősebbek, képzettek és szakképzetlenek egyaránt, azért, mert ezekre az ágazatokra nincsen pénz. Azért nincsen pénz, mert önök, az önök oligarchái, kaszinóbárói, földesurai és mindenféle homályos hátterű, csalárd tanácsadói ezt a pénzt ellopják. Álhírekre van szükség, folyamatos mozgósításra van szükség, arra van szükség, hogy a szavazótábort egyben lehessen tartani, mindig meg lehessen valamivel félemlíteni, mindig kell egy ellenségkép, mindig kell valamire mutogatni, addig sem kell az ország valós problémáival foglalkozni, ez most éppen a CEU. Teljesen mindegy egyébként, hogy kiről beszélünk.

Még egyszer elmondom világosan, nem a CEU mellett állunk ki. Most éppen a CEU az áldozat, legközelebb majd más lesz. Mi azt nem tudjuk elfogadni, hogy önök itt néhány nap alatt ki akarnak csinálni és tönkre akarnak tenni egy nagy múltú, nagy hagyományú intézményt. Bárkivel egyébként ezt innentől kezdve megtehetik, megcsinálhatják.

Egyébként pedig hadd mondjam el, igaza van Hiller képviselő úrnak: még ahhoz is gyávák, hogy azt mondják, hogy erről van szó. Hát akkor mondják ki, hogy ez a bajuk! Ez a bajunk nekünk értékrendileg, mindenféle szempontból, nem kell ez az intézmény. Szánalmas volt látni azt a vergődést, amit önök, beleértve egyébként a miniszterelnöküket is, ezzel a témával kezdtek, ahogy ehhez az egészhez hozzákezdtek. Törvénytelenségről, csalásról meg nem tudom, miről beszéltek. Napokon keresztül nem tudták magukból kiizzadni azt, hogy most tulajdonképpen mi is törvénytelen és mi is a csalás ebben az egész ügyben.

Szánalmas volt látni Németh Szilárd hét végi produkcióját ezzel kapcsolatban (Németh Szilárd István: Fájt, mi?) ‑ igen, igen, önről van szó, képviselő úr (Kunhalmi Ágnes: Mindenkinek fájt!) ‑, akitől az újságírók követelték, hogy a csalásról beszéljen, és mondja már meg, milyen csalásról beszél, ha meg csalásról van tudomása, akkor tegyen feljelentést, ön meg azt magyarázta, hogy nem, ez valamilyen másmilyen csalás, de hogy milyen csalás, az egyébként nem teljesen derült ki. (Németh Szilárd István: Az újságírók nem követelték, hanem a gazdátok!) Szóljon majd hozzá, képviselő úr, szívesen vitatkozok önnel egyébként.

Azt sem tartom elképzelhetetlennek, hadd tegyek egy kis betoldást ebbe a történetbe, mert ez sem állna túlzottan távol önöktől, hogy valójában nemcsak egy hisztériakeltésről és egy figyelemelterelésről van szó, hanem lehet, hogy csak valamilyen kis olcsó zsarolgatásba kezdtek önök a háttérben. Nem felhőtlen az Egyesült Államok és a magyar kormány viszonya, voltak itt olyan történetek, amelyek megterhelték az elmúlt években ezt a kiváló együttműködést, akár a kitiltási ügyek, akár annak a bizonyos étolajgyártó cégnek a 2 milliárdos vesztegetési ügye. Én a magam részéről azt sem tartanám elképzelhetetlennek, hogy igazuk lehet azoknak, akik ezzel kapcsolatban sejtenek valami ügyeskedést az önök részéről, hogy egyszerűen csak megpróbálnak valamilyen engedményt vagy a háttérben valamilyen megállapodást kizsarolni az Egyesült Államoktól.

Ezt az ideológiai háborút, amit önök a CEU ellen folytatnak, vagy csak félig folytatnak, mert valójában ehhez azért teljes bátorságuk nincsen, ezt meg egyébként, és hadd térjek vissza erre egy mondat erejéig, teljesen hiteltelenné teszi az egyébként, hogy a Fidesz teljes vezérkarát annak idején Soros György nevelte ki. Olyat látott már Magyarország, meg látott a világ politikatörténete, hogy vannak bizonyos pártok, amelyek megváltoznak, jobbról balra tolódnak, balról középre, kicsit mérsékeltebbek lesznek, kicsit radikálisabbak, 20-25 év alatt egy párt meg tud változni, de kevés olyan párt van Európában meg a világban, amely úgy változik meg 25 év alatt, hogy közben teljesen változatlan marad a vezérkara, hogy ugyanazok sorosoznak most, akiket annak idején Soros indított el ‑ önök, akiknek az első fénymásolóját a Soros Alapítvány vásárolta.

Az önök szellemi mentora egyébként az a Vásárhelyi Miklós volt, aki Soros magyarországi helytartójaként az ösztöndíjakat kijárta a Fidesz akkori vezetőinek. Arról a Vásárhelyi Miklósról van szó egyébként ‑ egy mondat erejéig hadd térjek ki erre ‑, egy egykori rákosista újságíróról, aki Rákosi terrorját helyeselte, és az egyik szellemi támasza volt neki, a Szabad Nép munkatársa. Csak egy mondat hadd álljon itt tőle, Mindszenty József bíborosról írta ’49. február 6-án a Szabad Népben: „Egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt. A közvélemény, minden jóérzésű ember undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, amelyet Mindszenty testesít meg. Nem hőst, legföljebb nyomorult bűnözőt látnak benne.” Na, ez az ember volt a Fidesz elindítója, ezek azok a szellemi gyökerek, amelyekből egyébként önök táplálkoznak, kedves képviselőtársaim.

Németh Zsolt vagy Németh Szilárd ‑ bocsánat, ide­keverem képviselő urat (Németh Szilárd István: Be­lefér.) ‑ hazugságaival szemben, kedves képviselőtársaim, nem a Jobbik az, amelyik tele van Soros-ügy­nökökkel meg Soros-bérencekkel, meg Soros György nem a Jobbikba rakta be a lábát, hanem a Fidesz az, ahonnan ki se vette egyébként a mai napig sem.

Miniszter úr, államtitkár úr, bárki a kormány részéről, mondják már meg, hogy lehet Kovács Zoltán kormányszóvivő!? Hogy lehet államtitkár? Kamuegyetemen végzett? Nem is kamuegyetemen, hanem hogy mondták? (Közbeszólások a Jobbik soraiból: Fantom!) Fantomegyetem, köszönöm szépen képviselőtársaimnak.

Kósa Lajos ‑ aki egyébként szintén nem végzett el egyetemet, tegyük hozzá zárójelbe, bár ez talán a téma szempontjából lényegtelen ‑ fantomegyetemről beszél. Ha a CEU egy fantomegyetem, akkor Kovács Zoltán egy fantomdoktor, akkor Kovács Zoltán vagy mondjon le a kormányszóvivőségről, ha a kormánynak ez az álláspontja a CEU-ról, vagy pedig adja vissza ezt a fantomdoktoriját. (Burány Sándor: Meg a pénzt!) Nem gondolják, hogy ez a kettő együtt talán nem fér meg egymás mellett?

Vagy ott van Berzétei államtitkár úr esete ‑ rá már kitértünk, de nem lehet elégszer elmondani, ez pontosan mutatja az önök teljes hiteltelenségét ebben az egész történetben ‑, Berzétei Ákos külügyi helyettes államtitkár úrnak önök az évi 4 millió forintos tandíját fizetik a CEU-nak. Jó az a képzés, ami a CEU-n történik? Megfelel ez önöknek? Ez megér a magyar külügynek évi 4 millió forintot? (Közbeszólás a Jobbik soraiból: A magyar államnak.) Meg a magyar államnak? Meddig akarják még Berzétei államtitkár úrnak a 4 milliós tandíját fizetni, miniszter úr? Kíváncsi lennék, ha erre válaszolna. (Megszólal egy mobiltelefon: ‑ Közbeszólások, köztük: Soros telefonál! ‑ Derültség.) Ha csak feleannyi időt fordítanának arra ‑ és higgyék el, mindenkinek sokkal jobb lenne, önöknek is és az önök népszerűségének is ‑, hogy sokkal jobban kormányozzanak, mint ahogy most a magyar parlamentben ezzel az üggyel kelljen foglalkozni! Hozzátéve egyébként, mi nem ezt fogjuk csinálni, efelől megnyugtatom önöket, hanem ha mi fogunk kormányozni, akkor mi az emberek problémáival fogunk foglakozni, és nem ellenségeket fogunk gyártani meg minden bokorban valakit keresni, akire rá lehet ugrani.

Abban egyébként, hogy most egy kicsit szakmai szempontból is megvizsgáljuk ezt a szakmailag nehezen vizsgálható javaslatot, önöknek lehet igazsága, ezt mi magunk sem vonjuk kétségbe, hogy a külföldről finanszírozott intézmények (Megszólal egy mobiltelefon.) ‑ nem az enyém szól (Németh Szilárd István: Telefonod van. ‑ Balog Zolán: Soros keres! ‑ Derültség.), igen, Soros hív (Derültség.) ‑, a külföldről finanszírozott intézmények működésével kapcsolatban lehetne arról beszélni és vitatkozni, de az nem párbeszéd, amit miniszter úr mondott. Miniszter úr most azt mondja az expozéjában, hogy önök nyitottak a párbeszédre úgy, hogy három óva múlva szavazni fogunk erről a javaslatról. Nem tudom, ez milyen párbeszéd az önök megfogalmazásában. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Fideszes párbeszéd!) Ez ilyen fideszes párbeszéd.

Azzal kapcsolatban mi sem gondolkodunk máshogy, lehet ezt a kérdést vizsgálni. Lehetne találni olyan kérdéseket, amelyeket meg lehetne szigorítani. Meg lehetne vizsgálni, hogy a nemzeti érdekkel mennyire összeegyeztethető egy-egy intézmény működése, nem kell feltétlenül felsőoktatási intézményről beszélni, beszélhetünk akár civil szervezetekről is, hiszen a következő hetekben még ez lesz a másik téma, ami uralni fogja, a külföldről finanszírozott civil szervezetek. Beszélhetünk erről is, nézzük meg, hogy hogyan kellene megszigorítani ezt a rendszert!

Megvizsgálhatjuk azt is egyébként ‑ hogy utaljak Toroczkai alelnök úr bejegyzésére, még mielőtt szembeállítanak azzal, amit ő mondott ‑, hogy sérülnek-e nemzetbiztonsági érdekek, mondjuk, egy-egy ilyen intézmény működése kapcsán. Ha nemzetbiztonsági érdekek sérülnek, akkor Németh képviselő úr valószínűleg már előállt volna ezzel, vagy valószínűleg tudnánk róla, hiszen lázasan gyártják az érveket a CEU ellen egyébként is. A Nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként bizonyára lenne a képviselő úrnak erről információja. Erről egyelőre nem hallottunk. (Németh Szilárd István: Nem ez a kérdés. A felsőoktatás a kérdés!) Ezekről a kérdésekről lehetne beszélni, de nem ilyen módon, hogy önök egy-két nap alatt, senkit meg nem kérdezve, senkivel érdemben nem egyeztetve akarnak egy ilyen javaslatot átvinni.

(11.20)

Arról a súlyos felelőtlenségről nem is beszélve, és erre szeretnék még egyszer kitérni, mert ez benne volt már a kormánypárti felszólalók beszédében is, bár elkenve a kérdés lényegét, hogy önök milyen precedenst szolgáltatnak a szomszédos országok magyarellenes erői számára. Ez egy kamu, ezzel jönni, kár, hogy nincsen itt Hoffmann Rózsa vagy Vécsey képviselő úr sem, egyikük sem a kormánypárti szónokok közül, mindegy. Teljesen lényegtelen az, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem éppen Romániában be van-e jegyezve vagy nincsen, nem erről van szó. A CEU-val kapcsolatban sem arról van szó, hogy hol meg hogyan van bejegyezve, önök egy politikai hisztériakeltést végeznek. Ha a magyarellenes erők Romániában akarnak politikai hisztériakeltést végezni, akkor is meg fogják tudni tenni, ha éppen történetesen tudjuk, hogy a Sapientia meg a PKED Romániában van bejegyezve, ez igaz.

Egy olyan alapítvány működteti mind a két intézményt, amelyet gyakorlatilag teljes egészében a magyar állam finanszíroz, a román állam egy banit nem ad hozzá ezeknek az egyetemeknek a működéséhez. Ez is komoly kérdéseket vet fel egyébként a magyar oktatás finanszírozásával kapcsolatban, mi ezt elég sok alkalommal kritizáltuk. Nem biztos, hogy az a jó nemzetpolitikai irányvonal, ha újabb és újabb, a kisebbségeket érintő, egyébként állami feladatokat és finanszírozásokat vállal folyamatosan magára a magyar állam, de mindegy, zárójel bezárva.

Nyugodtan kiállhat valaki Romániában és fölerősítheti azt a hangot, amit Victor Ponta néhány nappal ezelőtt megütött, aki arról beszélt, hogy jaj, de jó ez a magyar szabályozás ‑ ritkán szokta ő Magyarországot egyébként dicsérni, képviselőtársaim ‑, kellene egy ilyet hozni Romániában is, hogy a külföldről finanszírozott, és tök mindegy, hogy hol van bejegyezve… ‑ ne jöjjenek ezzel a kamuval, legyenek kedvesek! Ez egy súlyos felelőtlenség és egy életveszélyes fenyegetése a külhoni magyar intézményeknek, ha önök azért akarnak csak pusztán támadni egy magyarországi felsőoktatási intézményt, mert azt külföldről finanszírozzák.

És akkor most csak Erdélyről beszéltem, arról nem is, hogy milyen helyzet van most Kárpátalján, milyen háborús helyzet van Ukrajnában, hogy ott milyen erős a nacionalizmus és a sovinizmus. Nyilván nemcsak az erdélyi egyetemekről beszélhetünk, hanem beszélhetünk arról, hogy ezzel a hozzáállással és ezzel a példastatuálással önök ugyanúgy veszélybe sodorhatják akár a Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának a működését is.

A felsőoktatással kapcsolatban pedig itt a felsőoktatás minőségéről beszélnek, a versenyhátrányáról meg egyebekről. A magyar felsőoktatás problémáit meg a versenyhátrányát nem úgy kellene megoldani, hogy kicsinálunk egy egyetemet, aki valamiért nem tetszik nekünk vagy éppen politikailag ez az érdekünk. Az a helyzet, kezdjük azzal, hogy a magyar felsőoktatás reálértéken ma körülbelül feleannyi pénzből gazdálkodik, az önök konzervatív, keresztény, nemzeti kormányzása idején, mint amennyit az SZDSZ-es kormányzat oktatási kormányzata annak idején erre fordított. Megalázóan alacsonyak az oktatói bérek, 10-15 éve érdemben nem emelkedtek a hallgatói normatívák, a hallgatói juttatások, nincsen pénz normális működésre, színvonalas oktatásra és kutatásra.

Ezzel kellene kezdeni, államtitkár úr, a felsőoktatás problémáinak az orvoslását (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), valódi kérdésekről, valódi problémákról kellene beszélni és nem pedig álkérdésekkel foglalkozni, vagy azokhoz ilyen módon hozzányúlni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)