Készült: 2020.08.11.21:20:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

275. ülésnap (2005.12.01.), 154. felszólalás
Felszólaló Dr. Nagy Sándor (MSZP)
Beosztás a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 10:59


Felszólalások:  Előző  154  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. NAGY SÁNDOR, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Azzal szeretném kezdeni, amivel Herényi Károly frakcióvezető úr rövid felszólalását befejezte. Normális körülmények között nem kellene köszönetet mondani azért, hogy valamely frakció tagjai itt vannak a vitában, itt most meg kell ezt tennem, mert a Magyar Demokrata Fórum képviselői valóban kitartottak a vita végéig; való igaz, hogy sok kérdésben eltérő nézőpontok, álláspontok, vélemények vannak, de legalább megtiszteltük egymást azzal, hogy odafigyeltünk egymás véleményére, megjegyzéseire.

Őszintén sajnálom, hogy nem így tett a Fidesz, hanem röviden szólva: megfutamodott a vita elől. Megfutamodott a vita elől, nem vállalta a vitát, nem mondott egyetlen érdemi álláspontot a kormány száz lépés programjával kapcsolatban, hanem ahogy többen utaltak rá, itt a reggeli órákban az irónia eszközéhez kívánt nyúlni. Hadd jegyezzem meg azonban, hogy az irónia attól irónia, mert egy valós tényt vagy jelenséget a visszafogott humor hangján szellemesen, intellektuális tartalommal jelenít meg. A Fidesz megszólalásában ezek a kritériumok nem voltak fellelhetők. Ami ebben a legfontosabb, és nem volt fellelhető, hogy semmilyen valós alapja nem volt annak, amire alapozva Sztálin nevét, Rákosi nevét, Kádár János kedvenc szófordulatát, a ’49-es alkotmányt és hasonló dokumentumokat idéztek.

Ha netán a kedves televíziónéző és rádióhallgató nem tudná, akinek esetleg úgy alakult a helyzete, hogy reggeltől mostanáig figyelemmel kísérte a vitát, elmondom, melyik az a kormányt magasztaló és dicsőítő határozati javaslati mondat, amire a Fidesz ezt az álláspontot alapozta. Ez a következőképpen szól: “Az Országgyűlés elfogadja a kormánynak a száz lépés program megvalósításáról szóló beszámolóját.ö Ez az a mondat, amire a Fidesz azt mondta, hogy ilyen öntömjénező, a kormány dicsőségét és heroikus erőfeszítéseit leíró határozati javaslatot nem lehet támogatni, helyette Áder János frakcióvezető úr megfogalmazott egy olyan javaslatot, amely valóban arról szólt, hogy milyen kitűnő, milyen kiváló, milyen nagyszerű ez a kormány - erre mondtuk többen, hogy talán nem kellene azért túlzásokba bocsátkoznia. De még az indokolásra sem áll, amit Áder frakcióvezető úr mondott, illetve néhány fideszes képviselő, mert ha egyáltalán van benne ilyen értelemben értékalapú mondat, akkor az csak arról szól, hogy a kormány nekilátott egy általa igazságosabbnak tartott elosztási rendszer megvalósításának - ez volt a szándéka, ez következik a kormányprogramból -, és azt követően tárgyszerűen felsorolja, hogy mi történt eddig a 110 lépés keretében.

Erre azt mondani tehát, hogy ez alapot teremtett arra, hogy vita ne legyen, de irónia helyett egy alaptalan, bántó gúny hangján szólaljanak meg néhányan, azt gondolom, hogy elfogadhatatlan. Egyébként azt gondolom, hogy ha már másra nem, akkor érdemes lett volna odafigyelni arra, amit Lendvai Ildikó frakcióvezető asszony mondott, abban az értelemben, hogy a szokásos szakmai ágazati szerkezet helyett megpróbálta nagyon különböző korú, élethelyzetű, társadalmi helyzetű emberek személyes példáján megmutatni, hogy a száz lépés program hogyan érinthet konkrétan egy személyt, egy családot. Legalább ezt érdemes lett volna nyomon követni, mert akkor valóban világossá vált volna, hogy itt nem egyszerűen ilyen-olyan egy-egy intézkedésről, hanem végül is tartalmában, hatásában nagyon-nagyon sok ember életét pozitívan befolyásoló intézkedéssorról van szó, mint ahogy - csak zárójelben említem meg - tulajdonképpen az ország településszerkezetére nézve is igaz következtetésként adódik, hogy mondjuk, a vidék helyzetét a mezőgazdaság hét lépése, a családtámogatás, a sürgősségi ellátás javítása, a foglalkoztatási feltételek javítása mind-mind pozitívan érinti.

Azt gondolom, hogy ennek a mai helyzetnek, vagy a Fidesz ilyen módon történő megnyilvánulásának az oka egyszerűen szólva az, amit maga is tud, hogy ezek jó lépések, de nem volt hozzá bátorsága és ereje elismerni, illetve az elmúlt hónapokban azt is megszokhattuk, hogy számos megszólalás tulajdonképpen vagy alaptalan állítást tartalmazott, vagy esetleg éppen a Fidesz saját felelősségét igyekezett elfedni. Így jártunk az áramárüggyel, ahol kiderült, hogy az az állítás, hogy Ausztriában alacsonyabb a háztartási energia ára, mint Magyarországon, egyszerűen nem felel meg a valóságnak, ehelyett az az igazság, hogy a fogyasztói árat nem kis mértékben befolyásoló erőművi ár hatósági szabályozásának intézményét éppen a Fidesz-kormány törölte el, hogy csak két rövid példát említsek. Vagy ugyanez a helyzet, mondjuk, az európai uniós támogatások igénybevételével, amikor is azt lehet konstatálni, hogy a megelőző kormányzati ciklusban sem a tervek kidolgozásában, sem az intézményrendszer felállításában nem történt annyi, ami a most hivatalban lévő kormány dolgát minimálisan megkönnyíthette volna, sőt bizonyos dolgokat nulláról kellett kezdeni.

(15.40)

Nem a véletlen műve, hogy Magyarország volt, amelyik például a SAPARD-kifizetésekhez legutolsóként tudott hozzányúlni, mert a megelőző kormányzati ciklus ebben nem tett semmit. Ilyen körülmények között felemlegetni a jelenlegi kormány felelősségét ezekben az ügyekben, nem tartom korrekt dolognak.

Mit lehet arról mondani, hogy nincs az ország legnagyobb ellenzéki pártjának mondandója, mondjuk, a nyugdíjrendszer korrekciójával kapcsolatos ötéves programról? Miért nem mondanak valamit arról, hogy helyes vagy helytelen, hogy ez az első hivatalban lévő kormány, amelyik a nyugdíjrendszeren belül keletkezett belső igazságtalanságokat az eltérő nyugdíj-megállapítási szabályok miatt korrigálni kívánja, és nem úgy, hogy az alacsonynyugdíjas javára elvesz a magasabb nyugdíjjal rendelkezőtől, mert ez a nyugdíjbiztosítás elvével ellentétes, hanem úgy, hogy költségvetési forrásokat használ ahhoz, összességében 134 milliárd forintot, hogy ez a korrekció öt éven keresztül megvalósuljon? Vagy miért nincs véleménye az ellenzéki pártnak arról, hogy az az adórendszer-változtatás, amiről többek között Élő Norbert képviselőtársam szólt, az valóban hogyan szolgálja a gazdaság és az egyes személyek, egyes szereplők személyes jövedelmi pozícióját, és mennyiben szolgálja az ország, a gazdaság fejlődésének érdekeit? Érthetetlen dolog!

Mint ahogy az is érthetetlen, hogy hamis állításokkal próbálják a családtámogatás alapvetően megváltozó rendszeréről azt elhitetni az érintettekkel, hogy az nekik rosszabb. Igaza van Keller Lászlónak, majd amikor januártól a dolog működni kezd, és az érintettek, a legalacsonyabb jövedelműek látják, hogy a duplájára emelkedett a családi pótlék, akkor majd nem fogják elhinni ezeket a ma még hihetőnek tűnő mondatokat. Majd nem fogják azt sem elhinni, hogy megvonta a kormány a korábban rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülőktől a természetbeni juttatásokat, mert nem igaz, ugyanakkor ezzel van tele az ország. Nem lehet olyan fórumra menni, hogy ezt az embertől meg ne kérdezzék.

Kinek jó az, hogy ideig-óráig becsapunk embereket, emberek kisebb vagy nagyobb csoportját, mellesleg ezzel azt üzenve, hogy titeket be lehet csapni, mert nem tudjátok felfogni, hogy miről van szó. Kinek jó ez a politika? Vagy miért nincs arról véleménye, hogy a fiatalok foglalkoztatását a Start-program segíti, az idősebbekét az úgynevezett Prémium-program segíti, miért nem lehet erről érdemi vitát folytatni, és mondjuk, kiegészíteni egy ilyen programot, hogy ha valakinek erről van mondandója, de ugyanezt mondhatnám a panelprogramról vagy éppenséggel az oktatásügyet érintő kérdésekről, amiről többször és részletekbe menően Szabó Zoltán és Tatai-Tóth András képviselőtársaim is itt szóltak.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt ennek a jelenségnek mélyebb okai is vannak, mintsem hogy erre az egy napra korlátozódna a Fidesznek ez a magatartása. Nem pusztán arról van szó, hogy a száz lépés politikájához nincs érdemi mondandója a legnagyobb ellenzéki pártnak, hanem ha egy picit általánosítunk, akkor azt lehet mondani, hogy a Fidesz viszonya a többpárti demokrácia egyik legfontosabb intézményéhez, az Országgyűléshez - itt a dolognak ez van a mélyén. Ebbe a koncepcióba illeszkedik Orbán Viktor elhíresült mondása, hogy a parlament működik ellenzék nélkül is, és ebbe a koncepcióba illeszkedik az a magatartás is, hogy nem az Országgyűlés a terepe az érdemi politikai vitának, máshol kell elmondani a véleményeket, saját közösségünk előtt kell bejelentéseket tenni, ott legfeljebb nem fognak vitatkozni vele, nem fogják megcáfolni, hogy ha téves vagy hamis adatokat közlünk.

Tehát itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az Országgyűlés komolyságát, méltóságát, tekintélyét következetesen ezzel a magatartással szerintem kétségbe vonja a legnagyobb ellenzéki párt. Ez nagyon nem szerencsés, és tulajdonképpen azt lehet látni, hogy a parlamentet mint intézményt nem szeretik a fiatal demokraták. Maximum szeretnek néha valami kis cirkuszt rendezni körülötte vagy benne, és ha megengedik, erről nekem az jut az eszembe, amit Thomas Beecham, a londoni Royal Filharmonikusok világhírű karmestere mondott egyszer, hogy tudniillik lehet, hogy az angolok nem szeretik a zenét, de imádják a zajt, amivel az jár.

Körülbelül ez a viszony, amit ma itt tapasztalhattunk, amit én egyébként nagyon sajnálatosnak, sőt bizonyos értelemben szánalmasnak is tekintek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  154  Következő    Ülésnap adatai