Készült: 2020.08.12.15:17:35 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 22 1998.09.28. 2:56  17-35

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság megtárgyalta a T/161. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot, amely a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény módosításának szabályait tartalmazza.

A vita során három olyan témakört érintett a bizottság, amely részben az országban meglevő általános jelenségeket érint, részben pedig a helyi önkormányzatok feladataihoz kapcsolódik.

A három téma, a három terület a következő volt. Az egyik, az első a káros anyag kibocsátásának a mértéke, amely évről évre növekedik, és különösen a nagyobb városokban, de leginkább a fővárosban okoz egyre k

omolyabb problémákat.

A másik terület, amellyel foglalkozott a bizottság, az ország közúthálózata mentén meglevő földterületek áll

apota, egészen pontosan a földterületek folyamatos karbantartásának a hiánya. Ez oda vezet napjainkban, hogy a vadkender és a parlagfű egyre jobban burjánzik az országban, és hihetetlen mértékben nő az allergiás megbetegedések száma. Rendezetlen a karbantartási munkákkal kapcsolatosan, hogy tulajdonképpen ki az, aki köteles a földterületeket karbantartani.

A harmadik témakör, amellyel a bizottság foglalkozott, a taxiállomásokkal, illetve a taxiközlekedés igénybevételével kapcsolatos kérdések. Örömmel állapítottuk meg, hogy ez ügyben a törvényjavaslat 5. §-a felhatal

mazza a helyi önkormányzatokat rendeletalkotásra. A bizottsági ülésen jelen levő kormányképviselő a felmerült problémákra azt a választ adta, hogy részben a törvényjavaslat, részben pedig a kapcsolódó tárcarendelet, illetve kormányrendelet fogják a későbbiekben szabályozni az ott elhangzott kérdéseket.

Bízva abban, hogy a törvényjavaslat elfogadásra kerül, illetve az ehhez kapcsolódó kormányrendelet, illetve tárcarendelet megszületik, az önkormányzati és rendészeti bizottság egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 28 1998.10.19. 5:42  19-43

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. tö

rvényt az elmúlt években több alkalommal módosította már a parlament. A most benyújtott törvényjavaslat összhangban van a jogrendszerünkben bekövetkezett változásokkal, valamint azokkal a társadalmi, gazdasági változásokkal, amelyek az elmúlt években bekövetkeztek. Ezek közül talán a legfontosabb a tavaszi választás, amelynek eredményeként megalakult a polgári kormány.

Örömmel hallottuk Varga Mihály államtitkár úr expozéjában, hogy a kormányprogrammal összhangban a kormány beterjeszti az első lakásvásárláshoz kapcsolódó kedvezményt. Örülünk annak, hogy a 35. életévét be nem töltött fiatalokat érinti elsősorban ez a kedvezmény, hiszen ők azok, akik még viszonylag szerény anyagi körülmények között alacsony jövedelemmel rendelkeznek, és ők azok, akiknek ebből fakadóan a legnagyobb problémát okozza a lakásvásárlás és a családalapítás. Ez a kedvezmény, amennyiben elfogadásra kerül, számításaink szerint mintegy 60-70 ezer fiatalt érinthet. Ennek a költségvetési kihatása mintegy 2,5 milliárd forint.

Ez a kedvezmény lehetőséget nyújt arra, hogy ezek a fiatalok, akiknek a jövedelmi helyzete viszonylag szerény, lehetőleg hozzájuthassanak első lakásukhoz, és természetesen ez a kedvezmény elsősorban a kis értékű lakások vásárlását biztosítja.

A kedvezmény mellett természetesen szólnunk kell azokról az illetékemelkedésekről, illetéknövelésről, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek. Ilyenek például az államigazgatási eljárásokhoz kapcsolódó illetékek, illetve a bírósági eljáráshoz kapcsolódó illeték.

Az emelésnél általában két célkitűzésnek kell egyidejűleg megvalósulnia; egyrészt annak, hogy a növekedés költségarányos legyen. Az elmúlt években voltak olyan eljárási illetékek, amelyek 1991 óta vagy 1993 óta nem változtak. Mindenképpen szükséges ezek emelése. Természetesen ez az emelés nem lehet akadálya annak, hogy valaki a jogait érvényesítse. Megnyugtató számunkra, hogy külön garanciát biztosít az illetéktörvény, illetve a külön törvények az illetékmentességre, költségmentességre.

A növekedés nemcsak az eljárási illetékeket érinti, hanem a gépjárműszerzési, -átírási illetéket is, amelynek mértéke 25 százalék. Ebből a bevételből a várható növekedés körülbelül 2 milliárd forint, amely számításaink szerint fele-fele arányban oszlik meg az állami költségvetés és az önkormányzatok között. Természetesen a jelenlegi szabályokat nem ez a törvény rögzíti, hanem a költségvetési törvény. Amennyiben ezen módosítás várható, akkor a költségvetési törvény vitája során kell ismét erre a témára visszatérnünk, magyarul arra, hogy az állami költségvetés és az önkormányzatok közötti illetékmegosztás változzon-e és ha igen, milyen arányban.

Végül szeretnék néhány szót szólni arról, hogy a főbb adó- és adó jellegű bevételek között az illeték milyen arányban szerepel - nem éri el a 2 százalékot sem. Évekre visszamenőleg ez az arány általában 1,4-1,7 százalék között mozog. Az 1998. évi várható arány - hasonlóan az 1997. évihez - 1,7 százalék, míg az 1999. évi várható emeléseket követően ez az arány továbbra is 1,7 százalék. Abszolút összegben természetesen ez nem kicsi összeg, hiszen az 1998. évi várható bevétel az illetékeknél mintegy 60 milliárd forint, míg a növekedést figyelembe véve az 1999. évi bevétel az illetékekből 65 milliárd forint körül várható.

Összegezve azokat a változásokat, amelyeket a törvényjavaslat tartalmaz, figyelembe véve államtitkár úr expozéját is, kérjük és javasoljuk a törvénytervezet vitáját és elfogadását. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 34 1998.10.20. 6:22  23-67

BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. számú törvény módosításához benyújtott törvényjavaslat olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek összhangban állnak a kormányprogramban elfogadott és 2000-től bevezetésre kerülő adóreformmal.

Mi az, ami szükségessé és indokolttá teszi az adóreformot? Az előző, MSZP-SZDSZ alkotta kormány által folytatott adópolitikának köszönhetően a magyar munkaadók és munkavállalók által fizetett járulékok és ezenkívül az adók mértéke is Európában a legmagasabbak közé tartoztak. A fokozott elvonások a vállalkozásokat adó- és teljesítmény-visszatartásra ösztönözték, ösztönzik, és a fekete- és szürkegazdaság felé szorítják a gazdaság szereplőit. Ennek egyenes következménye, hogy nem keletkezik elegendő bevétel a polgárokat szolgáló állam kiadásainak fedezetére. Adóreformra, adó- és járulékcsökkentésre van szükség a vállalkozásokat és a jövedelmeket sújtó adónemeknél. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a helyesen végrehajtott adócsökkentéssel növelhetőek az állam bevételei. Ésszerű mértékű adó mellett nem érdemes energiát és időt pazarolni a jövedelem eltitkolására.

A fekete- és szürkegazdaság tetemes mértéke rendkívüli módon torzítja a jövedelmi viszonyokat. Nagyságrendje jelentős, egyes becslések szerint itt termelik a nemzeti össztermék 30-40 százalékát. Veszélyessége nem csupán abban rejlik, hogy nem folyik be utána adó, és ezáltal az állam komoly bevételektől esik el, hanem abban is, hogy eltorzítja az ágazatok, vállalkozások közötti jövedelmezőség arányait. Ebben a helyzetben ugyanis azok a tevékenységek válnak jövedelmezővé, amelyek a szürke- és feketezónában tudnak tevékenykedni, és nem azok, amelyek nemzetgazdasági szempontból fontos, piacképes árukat, szolgáltatásokat, állítanak elő, illetve ilyeneket folytatnak.

 

(10.40)

 

A feketegazdaság napjainkban is erőteljesen fékezi a piaci önszabályozó mechanizmusok érvényre jutását. A feketegazdaság közterheket nem viselő termékei, szolgáltatásai gazdasági ágazatok ellehetetlenüléséhez vezethetnek.

Álláspontunk szerint keményen és határozottan kell fellépni a feketegazdaság és a korrupció ellen. Mérete és folyamatos térnyerése miatt a korrupció és az azzal gyakran összefonódó gazdasági bűnözés mára az egyik legfontosabb törvénytelen vagyonátcsoportosító jelenséggé vált. A túlszámlázások, valamint a fiktív pályáztatások egyik következménye a magasabb adó- és közteher.

Természetesen különbséget kell tennünk a korrupcióval, adócsalással meggazdagodott maffiagazdaság szereplői és a számlát vagy nyugtát nem adó kisiparos, kiskereskedő között. Véleményünk szerint keményen és határozottan, ha kell, a bűnüldözés eszközeivel is a feketegazdaság és a korrupció ellen kell küzdeni. De a szürkegazdaságban, illetve a szürkegazdaság visszaszorításában elsősorban a gazdálkodás feltételeinek javítása és kedvező adópolitika megteremtése lehet eredményes eszköz.

Az adó- és járulékcsökkentés mellett egyszerűsíteni kell az adózással kapcsolatos eljárási szabályokat, az adózókat terhelő adminisztrációs kötelezettségeket is. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy az adóhivatalok újabb és újabb okiratokat követeljenek meg, és saját állásfoglalásaik kiadásaival, amelyek esetenként, megyénként mások és mások, tovább nehezítsék az egységes jogszabály-értelmezést. Az adóhivatal döntéseiről közérthetően és mindenki számára hozzáférhetően kell tájékoztatni a polgárokat.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának az a véleménye, hogy a közteherviselés csak akkor igazságos, ha az adójogszabályok egyértelműek, ha az adóellenőrzés egyenlő mércével mér, ha nem a drákói szigor jellemzi a kisemberekkel és a kisvállalkozókkal szemben az eljárást, miközben cinkosan összekacsint, és túlságosan elnéző a vagyonosokkal, a tehetősekkel szemben. Akkor beszélhetünk közteherviselésről, ha az adóhivatal képes érvényt szerezni mindenkivel szemben a törvényeknek, és az adóbehajtás során eredményesen jár el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat elfogadásával, úgy véljük, újabb lépést teszünk a kormányprogram megvalósításáért. Reméljük, megvalósul az a cél, hogy az adóhivatal mindenkivel szemben egységesen járjon el, és azonos mércével mérjen, megvalósul az a cél, hogy adóbevételek befolynak az azt megillető állami költségvetésbe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 44 1998.11.16. 5:26  31-119

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság november 11-ei ülésén tárgyalta meg a T/325. szám alatt benyújtott, a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot.

A vitában elhangzott szóbeli kiegészítések és a felmerült kérdésekre adott válaszok alapján a bizottság a következő többségi véleményt alakította ki:

A kormányprogrammal összhangban kitűzött gazdaságpolitikai célok visszatükrözik az államháztartás, az állam szerepének újrafogalmazását, amely többek között a jövedelemcentralizáció csökkenésében is megjelenik. Ez a törvényjavaslat az első olyan költségvetési törvényjavaslat, amelyhez a kormány a társadalombiztosítási alapok költségvetését is benyújtotta, eleget téve ezzel az államháztartási törvényben előírt kötelezettségének.

Ezen túlmenően érzékelhetőek azok a változások, amelyek az 1999. évi, illetve már a 2000. évi költségvetési tervezőmunkához kapcsolódnak. Megkezdődött a költségvetés tervezési, jóváhagyási, végrehajtási és elszámolási mechanizmusainak korszerűsítése. Rendkívül fontosnak ítéltük meg ezt, tisztelt Ház, hiszen nemcsak az állami költségvetés, de az önkormányzatok és az önkormányzati intézmények is ez alá a törvény, illetve kormányrendelet hatálya alá tartoznak.

Külön is meg kell említenem a törvényjavaslatnak azt az új elemét, amely az adóerő-képesség alapján mérsékli a települések közötti jövedelemkülönbséget. A jövedelemkülönbség mérséklésére eddig is voltak törekvések, hiszen az elmúlt években a személyi jövedelemadó 29 százalékról 20 százalékra csökkent. Ez azonban nem oldotta meg azt a különbséget, amely a különböző települések, településkategóriák között volt és van.

Az adóerő-képesség vizsgálatára, illetve az iparűzési adó bekapcsolására azért van szükség, mert tudjuk jól, az országban nagyon sok olyan település van, amelynek alacsony volt a személyi jövedelemadó-bevétele, és az szja-kiegészítést akkor is megkapta, ha magas volt az iparűzési adóból származó bevétele. De igaz ennek a fordítottja is, hiszen vannak olyan települések, ahol magas az szja, de jelentős ipar híján nincs vagy alig van iparűzési adója az adott településnek. A bevezetni kívánt új elem együtt kezeli a helyi forrásokat, azaz a személyi jövedelemadót és a beszedhető iparűzési adót.

Az önkormányzatok közötti együttműködés fokozása céljából tovább erősödik a társulások ösztönzése. Ezért 50 százalékkal nő a körjegyzőségek támogatása, és 30 százalékkal nő az oktatásban a társulások támogatására szolgáló külön normatíva. Ezeket a bizottsági véleményeket megerősíti az Állami Számvevőszék megállapítását tartalmazó 1. számú füzet is.

Ami az önkormányzatok működésének feltételrendszerét illeti, különös tekintettel a keresetekre, az általánosnak megfelelő 13 százalékos átlagkereset-növekedéssel számol a költségvetési javaslat. Átlag feletti, 16 százalékos keresetnövekedésben részesülnek a pedagógusok. Az oktatási ágazatban az eredetileg tervezetthez képest 3 százalékos létszámleépítés helyett csak 1 százalékos létszámleépítés lesz.

Az elmúlt három évben 6-7 százalékos létszámcsökkenés már bekövetkezett a közfszérában. Vannak azonban olyan területek - ilyen például a közoktatás is -, ahol természetes módon évi 1 százalékkal csökken a pedagóguslétszám. A tervezett 1 százalékos létszámcsökkentés azt jelenti, hogy nem lesz szükség a pedagógusok létszámának drasztikus leépítésre.

A közbiztonság helyzetének javítását célozza a rendvédelmi szervek támogatásának az átlagos mértéket meghaladó növekedése. Így például a személyi juttatás növekménye 21,5 százalék, amely - a szolgálati törvénnyel összhangban - differenciáltan valósul meg.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottságban elhangzott vélemények alapján az önkormányzati és rendészeti bizottság a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 210 1998.11.18. 11:03  1-217

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hétfőn benyújtott és most megvitatásra kerülő költségvetési törvényjavaslat nem más - ahogyan ezt Szájer József frakcióvezető úr is mondta -, mint a kormányprogram számokban megjelenő lenyomata. A kormányprogram természetesen azokat az alapelveket és azokat az értékeket tartalmazza, amelyek a Fidesz-Magyar Polgári Párt "Szabadság és jólét" címet viselő választási programjában ismertté váltak, és amelyre a választók nagy többsége igennel szavazott.

Programunk élhető életet ígért, amelynek alapja a gazdasági növekedés és stabilitás. Olyan gazdaságpolitikát kívánunk kialakítani és folytatni, amely kiszámítható a gazdasági élet valamennyi szereplője számára. Ennek jegyében a benyújtott költségvetési törvényjavaslat az ez évi várható 14 százalékos inflációval szemben 11 százalékra csökken, és az eddigieknél hatékonyabban segít megőrizni a forint értékállóságát.

Ez a költségvetés nagy hangsúlyt fektet a családok helyzetének javítására, gyarapodására. Ezen a téren nem csökken, hanem nő az állami szerepvállalás. Ez a költségvetés visszaadja a családok számára az elvett biztonságot, ellensúlyozza a gyermekvállalással és -neveléssel kapcsolatos terheket.

Az állam szerepét növelni kell a rend és a polgárok biztonságának fenntartásáért. A nyugodt élethez vissza kell szorítani a bűnözést, amelyhez nem elég szigorítani a törvényeket, de érvényt is kell szerezni a rendnek. A pénzügyminiszter úr expozéjában is elhangzott, hogy a polgári koalíció kormányának a biztonság megteremtése az elsődleges szempont. A biztonság a polgári lét alapfeltétele. Nem tartható tovább az a helyzet, ami az előző kormány működése alatt alakult ki. 1997-ben Magyarországon 514 ezer bűncselekmény vált ismertté, annyi, mint még soha a korábbi években. Ezen belül drámaian, közel 60 százalékkal nőtt a közrend elleni bűncselekmények, csaknem 90 százalékkal a kábítószerrel való visszaélések és 70 százalékkal az okirat-hamisítások száma. Amit pedig a lakosság közvetlenül is érzékelhetett, az a lakásbetörések számának több mint 20 százalékos emelkedése volt.

Az előző kormány működése alatt a bűnözők önbizalma legalább annyival növekedett, amennyivel a magyar polgárok biztonságérzete csökkent. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja olyan költségvetést támogat, amely elegendő pénzügyi forrást biztosít a rendőrségnek és a rendvédelmi szerveknek ahhoz, hogy azok képesek legyenek a családok, a polgárok biztonságát megvédeni, nyugalmukat biztosítani. A költségvetésben jövőre jelentősen, több mint 20 százalékkal emelkedik a hivatásos állomány tagjainak fizetése, és hasonló arányban nő a fejlesztésekre fordítható pénzeszközök nagysága is.

A polgári kormány nemcsak a rend, de a családok kormánya is. Célunk a családi élet biztonságának, a gyermekvállalás kedvező feltételeinek szavatolása, hazánk népességfogyásának megállítása. A népességfogyás természetesen érezteti hatását az iskola falain belül is. A '90-es években folytatódott a tanulólétszám csökkenése, és nőttek a költségvetési szigorítások, az iskolák anyagi helyzete közötti különbségek. Különösen jól érzékelhető ez a kistelepülések iskoláinál. Az adófizető polgár joggal várja el, hogy gyermeke függetlenül az adott település földrajzi és anyagi helyzetétől, a társadalmi felemelkedés esélyét biztosító oktatásban-képzésben részesüljön. Választási programunkban azt ígértük, hogy kiemelten fogjuk támogatni a hátrányos helyzetben lévő kistelepülési iskolákat. Amit ígértünk, az új támogatási formaként meg is jelenik a költségvetésben: 1 milliárd forintot biztosítunk az 1100 főnél kisebb lakosságszámú településeken az óvodai és az első négy évfolyamon az általános iskolai oktatás kiemelt támogatására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kitűzött céljainkat csak akkor érhetjük el, ha ehhez rendelkezésünkre állnak a pénzügyi források. Az állami költségvetés legnagyobb bevételi forrása az adó. Ezért egyetlen adófizető számára sem közömbös, hogy milyen adópolitikát kíván a kormány megvalósítani. A jövő évben célul kitűzött adópolitikát az arányos közteherviselés, a jelenleginél igazságosabb adóterhelés jellemzi. Ennek egyik elemeként jelenik meg már január 1-jétől a gyermekek utáni adókedvezmény, amelynek összege gyermekenként havi 1700 forint az egy- és kétgyermekes családoknál, a három- és többgyermekes családoknál pedig 2300 forint. Ez a javaslat, ha döntés lesz, 1 millió 200 ezer, 1 millió 300 ezer adófizetőt érint.

A személyi jövedelemadó jelenlegi hat kulcsa háromra módosul, és a legfelső adókulcs mérséklődik. A gyermekek utáni adókedvezménnyel azt kívánjuk érzékeltetni, hogy a gyermek fontos a társadalom, a közösség számára is. Évente sok ezer gyermekkel kevesebb születik annál, mint amennyit a családok szeretnének. Bizonyára önök is látták két nappal ezelőtt a televízióban, illetve olvasták a sajtó tudósításait arról a konferenciáról, amely a népességfogyás témájával foglalkozott. Ott hangzott el a kutatók megállapítása, hogy más európai országok népeivel, lakosságával összehasonlítva a magyarok rendkívül családcentrikusak, el sem tudják az életüket képzelni gyermek nélkül, legalább két-három gyermeket szeretne minden fiatal család. Ennek ellenére mégsem születnek meg ebben a vágyott számban a gyermekek. A népességfogyás drámai méreteket öltött, és ha ezt a tendenciát nem tudjuk megfordítani, akkor 2045-ben az ország lakosságának száma 7,5 millióra csökken. A gyermekek után járó adókedvezmény, a családi pótlék és a gyes alanyi jogúvá tétele a családok életfeltételeit javítják. Fideszes képviselőtársaimmal együtt remélem, hogy ezek az intézkedések is hozzájárulnak ahhoz, hogy belátható időn belül megálljon hazánkban a népességcsökkenés.

A személyi jövedelemadó mellett az adóbevételek egy másik jelentős csoportja az általános forgalmi adó. Az adó rendszerében gyökeres változás nem várható 1999-ben, de néhány termék adókulcsa csökkenni fog.

 

(18.20)

 

Így például 12 százalékról 0 százalékra fog csökkenni az alap- és középfokú oktatás tankönyveinek áfája, amely a költségvetésben 1,3-1,4 milliárd forintot jelent; ennyivel kevesebb lesz a családok kiadása 1999-ben. Szintén megszűnik a csecsemőpelenka után fizetett áfa, amely 4-600 millió forint megtakarítást jelent a kisgyermekes családok esetében.

Választási programunknak megfelelően a költségvetés tartalmazza a társadalombiztosítási járulék csökkenését is. Azt ígértük a választóknak, hogy a kormányzati ciklus végére felére csökkentjük a járulékterheket, segítve ezzel elsősorban a kis- és középvállalkozásokat. A munkaadók terhei 7 százalékkal csökkennek, mely százalékpontonként 25 milliárd forintot hagy a gazdaságban. Az így nyert 175 milliárd forintot a vállalkozók használhatják, bővíthetik beruházásaikat és új munkahelyeket teremthetnek.

Tisztelt Országgyűlés! Minden törvény annyit ér, amennyit meg tudunk valósítani belőle. Ahhoz, hogy közös céljaink megvalósuljanak, vagyis érzékelhetően javuljon a családok anyagi helyzete, biztonságban élhessünk, megteremthessük az esélyegyenlőséget az oktatásban, elősegítsük a munkahelyteremtést és ezzel csökkentsük a munkanélküliséget, ezeknek a céloknak a megvalósításához nem elég az adóbevételeket, járulékokat előírni, azokat be is kell szedni. Olyan adóigazgatásra van szükségünk, amely növeli az adó- és járulékbeszedés hatékonyságát. Olyan hivatalt kell működtetni, amely nem nézi tétlenül, hogy az elmúlt évek következtében 240-280 milliárd forintnál tart a be nem hajtott járulékok összege.

Minden tisztességes adófizető joggal várja el, hogy az adóhivatal azonos mércével mérjen, és ne csak az egyéni vállalkozókkal, a bérből és fizetésből élőkkel, a kis- és közepes vállalkozókkal szemben járjon el a törvény teljes szigorával. Ezt várjuk el a kormánytól, valamint azt, hogy a költségvetésben megfogalmazott célkitűzéseket valósítsa meg. Ennek megvalósítása érdekében fogja a munkájában támogatni a kormányt a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 188 1999.02.11. 13:13  187-229

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány T/626. szám alatt benyújtott törvényjavaslata több ponton tervezi módosítani a munka törvénykönyvét, a köztisztviselők, a közalkalmazottak, az igazságügyi alkalmazottak, az ügyészségi szolgálati viszonyról és ügyészségi adatkezeléssel foglalkozók, valamint a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvényt.

Az eddig elhangzottak alapján a különböző bizottsági vitákban és a vezérszónoklatokban eddig tulajdonképpen két ok miatt került sor vitára. Az egyik: vitatták azt, hogy a kormány miért terjeszkedik túl az Alkotmánybíróság határozatában hozott döntésen. A másik: kifogásolták - különösen a Szocialista Párt vezérszónoka említette ezt meg -, hogy úgy került be a törvényjavaslat a tisztelt Ház elé, hogy közben nem született az Érdekegyeztető Tanácsban megállapodás. Ezzel kapcsolatban mondta el Nagy Sándor képviselő úr azt a nagyon kedves anekdotát, amely Deák Ferenc pipázási szokásával függött össze. Az anekdota csattanója az volt, hogy szabad-e pipára rágyújtani. Szabadni szabad, hangzott a válasz, de a tisztességes ember ilyet nem tesz.

Nos, tisztelt képviselő hölgyek és urak, akkor, amikor ezt meghallgattam, elővettem a korábbi parlamenti jegyzőkönyveket, hiszen én magam nem voltam tagja a parlamentnek, és megnéztem, hogy volt-e már erre példa. Hát igen, volt! 1995 tavaszán tárgyalta a parlament éppen a munka törvénykönyvének az aktuális módosítását, és ekkor mind az akkori munkaügyi miniszter asszony, mind a hozzászóló képviselők sajnálattal állapították meg, hogy nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban.

Az egyik felszólaló képviselő hozzászólásában kifejti, hogy ennek ellenére méltányolja azt a kormányzati felelősséget, amely arra irányul, hogy a törvényjavaslat ne rontsa a piacgazdaság kiépülésének esélyeit, álhumánus, a piacgazdaságtól idegen jogintézményekkel. A továbbiakban pedig kifejti, hogy az ÉT-megállapodás hiánya ellenére is helyesli a törvényjavaslatot, mivel a beterjesztett módosításokkal jogilag védettebbé, kiszámíthatóbbá teszik a munka világát, és növelik a jogbiztonságot. Elhangzott mindez akkor, amikor jelentős szigorítások léptek hatályba a Bokros-csomaghoz kapcsolódóan.

Ezzel a rövid példával mindössze azt akartam érzékeltetni, hogy nagyon sajátos akusztikája van azoknak a bírálatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy miért nem született megállapodás az Érdekegyeztető Tanácsban. Természetesen nem jó, hogy ez így van, de szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a benyújtott törvényjavaslatot a munkavállalói oldal elutasította, sőt, tiltakozásul, a részletes vitában nem kívánt részt venni, annak ellenére, hogy a kormányzati oldal az érdemi vita lefolytatását erőteljesen szorgalmazta, és jelezte, hogy az érvek és ellenérvek ismeretében lehetőséget lát a kompromisszumokra.

Végül a tervezetről a konzultációt a kormányzati oldal a munkaadói oldallal folytatta le. A munkaadói oldal többségében támogatta a beterjesztett módosítási javaslatokat. Indoklásként kiemelték, hogy a törvény alkalmazásának tapasztalatai szükségessé teszik a jelenlegi szabályozás változtatását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz, sőt, tulajdonképpen lehetetlen megegyezésre jutni a vitában akkor, ha a vitapartnerek egyike még arra sem hajlandó, hogy leüljön a tárgyalóasztal mellé, és kifejtse álláspontját egy-egy kérdésről, lehetőséget adva ezzel az érdemi vitára. Szerencsére a benyújtott törvénymódosító javaslatnak vannak olyan pontjai, amelyek nem kavartak ilyen nagy vihart sem a bizottsági üléseken, sem a vezérszónoklatokban. Ez pedig nem más, mint az a része a törvényjavaslatnak, amely az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatához fűződik.

Mik is ezek? A munka törvénykönyvének 100. §-a (1) bekezdésében, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 34. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a bíróság megállapítja, hogy a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, akkor a munkavállalót kérelmére - többek között - eredeti munkakörében kell tovább foglalkoztatni.

 

(20.30)

Ez az általános szabály, de ez alól az általános szabály alól mind a munka törvénykönyve, mind a közalkalmazotti törvény kivételt tesz, mégpedig a munkáltató javára. Ez a kivétel úgy szól, hogy az egyébként járó végkielégítés kétszeresének megfizetése mellett a munkáltató kérheti az eredeti munkakörbe történő visszahelyezés mellőzését. Ilyenkor a bíróságnak a munkavállaló ez irányú visszahelyezési kérelmét figyelmen kívül kell hagynia, és a munkáltató kérésének megfelelően kell a továbbfoglalkoztatás tárgyában dönteni. Ezt a szabályozást ítélte alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság, és ezt a törvénysértést szünteti meg a benyújtott törvényjavaslat 13. és 23. §-a.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a bíróságnak lehetősége lesz arra, hogy figyelembe vegye a munkavállaló kérését és érdekeit is. Megszűnik az az egyoldalú és törvénysértő helyzet, hogy a jogellenes felmondás esetén kizárólag a jogtalanul eljáró munkáltató kérését kell figyelembe vennie a bíróságnak. Így ez a módosítás egyértelműen a munkavállalók, a dolgozók érdekeit szolgálja.

Természetesen nemcsak erre irányul a módosítás. A módosítás azt is magában foglalja, hogy abban az esetben, ha a dolgozó vagy a munkáltató kérelmére a bíróság úgy dönt, hogy nem helyezi vissza, illetve a dolgozó nem kíván az eredeti munkakörébe visszatérni, a jelenleginél magasabb kártérítés illeti meg. Az eddigi minimum 1, maximum 6 hónap helyett 2, illetve 12 hónapos átlagkeresettel együtt járó végkielégítést javasol a dolgozónak biztosítani.

Azt, hogy a kormányzati oldal nem hajlandó a párbeszédre, szeretném azzal is megcáfolni, hogy a napokban is zajlanak a tárgyalások, és a KIÉT-tel folytatott eddigi megbeszélések alapján reményeink szerint módosító indítvány formájában bekerül a bizottságok, illetve a tisztelt Ház elé, hogy a 12 havi átlagkereset helyett 18 havi átlagkereset illesse meg a közalkalmazottat.

A benyújtott törvényjavaslat ezen kívül még több ponton kíván módosítást bevezetni a közalkalmazottakra vonatkozóan. Természetesen a teljesség igénye nélkül - nem kívánok ezekkel mind részletesen foglalkozni, egyébként is a részletes vitában kifejtjük majd ezzel kapcsolatos véleményünket - egy dologra azonban szeretném az önök figyelmét felhívni. Ez pedig nem más, mint az a módosítás, amely az ügyelettel kapcsolatos szabályokra irányul. Valamennyiünk előtt ismeretes az a probléma, amely évek óta újra és újra, minden évben visszatér, ez pedig részben az ügyelet, részben az ügyeleti díjak kérdése. Gondot okoz, hogy az egészségügyi ágazat működését szabályozó 1997. évi CIV. törvény nem szabályozza munkajogi szempontból egzakt módon, hogy mi az ügyelet. Jelenleg a munka törvénykönyve sem ismeri az ügyelet jogintézményét. A munka törvénykönyve a rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést szabályozza, és nevesíti azokat az eseteket, amelyek ebbe a körbe tartoznak. Ide tartozik tehát a túlmunkavégzés, a pihenőnapon, a munkaszüneti napon történő munkavégzés és a készenlét. Az ügyelet a felsorolásból hiányzik.

Munkajogilag sosem volt egyértelműen szabályozva az egészségügyi ügyelet. Ez a probléma már a nyolcvanas években felmerült, ekkor a korábbi fix ügyeleti díj helyett tól-ig rendszerben állapították meg az ügyeleti díjakat, és ekkor kerültek át az ágy mellett dolgozó ápolónők fizikai állományba. Ezzel próbálták megoldani a több műszakban dolgozók pótlékát. Ez azonban az orvosok helyzetét még mindig nem oldotta meg, hiszen az orvosok munkaköri kötelezettségként továbbra is a rendes munkaidőt követően, illetve hétvégén ellátták és most is ellátják az ügyeleti szolgálatot. Az ügyeletnek két része van: egyrészt a túlmunka, másrészt a készenlét. A túlmunka elrendelésének viszont a munka törvénykönyve természetesen korlátokat állít. Ilyen korlát például az, hogy a két munkanap között 11, de minimum 8 óra pihenőidőt kell biztosítani, illetve az, hogy két egymást követő napon maximum 4 óra túlmunka lehet. Erre a szabályra hivatkozva több munkáltató, több szervezet pert indított, mivel sérelmezték, hogy nincs meg a 8 óra pihenőidő, hiszen az ügyelet után ismét dolgozni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkabéke fenntartása fontos a munka világának minden területén. Különösen fontos azonban ez az egészségügyi ágazatban, hiszen a betegek gyógyítása, az emberi életek megmentése minden egészségügyi dolgozó legfontosabb célja és feladata. Ehhez pedig a munkavégzés kiszámítható, a szakmai sajátosságokat is figyelembe vevő jogi szabályozására van szükség. Reményeink szerint a beterjesztett törvényjavaslat elfogadásával végre nyugvópontra kerül az ügyelettel és az ügyeleti díjjal kapcsolatos, évek óta zajló viták sorozata. Az elmaradt ügyeleti díjak is végre kifizetésre kerülnek, pontos összegüket nem ismerjük, becsült összege körülbelül 10 és 20 milliárd forint között van.

Ezek után kétségbe vonni a kormánynak azt a jogát, hogy az alkotmánybírósági határozaton túlmenően más módosító javaslatokat is beterjeszthet és be is terjeszt a tisztelt Ház elé, véleményem szerint több, mint elképesztő. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a benyújtott törvényjavaslat megvitatását és elfogadását mind a magam, mind a Fidesz-frakció nevében támogatom.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 32 1999.02.12. 4:23  25-61

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság 1999. február 2-án tárgyalta meg a Balaton kiemelt üdülőkörzet egyes településein az építészeti tevékenység átmeneti szabályozásáról szóló T/717. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjai hosszú, szenvedélyes és meglehetősen kimerítő vitát folytattak a törvényjavaslatról. A vitában tulajdonképpen elsősorban az volt a legnagyobb vitára okot adó kérdés, hogy ez a törvényjavaslat egyáltalán benyújtásra került. Az elhangzottak alapján, meghallgatva az előterjesztőt és a vitában elhangzott ellenérveket, a következő többségi álláspont alakult ki:

A törvényjavaslat benyújtására tulajdonképpen azért került sor, az indokolja és teszi szükségessé, mert az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte azt a körülbelül tízéves miniszteri rendeletet, amely ezt a tárgykört szabályozta. Az Alkotmánybíróság határozatának alapvetése tulajdonképpen nem a miniszteri rendelet szakmai szabályait találta törvénysértőnek, hanem magát azt a tényt, hogy az önkormányzatokra nézve kötelező rendelkezéseket miniszteri rendelet nem, csak törvény szabályozhatja. Ebből a szempontból tehát a bizottság többségi álláspontja az, hogy a törvényjavaslat benyújtása mindenképpen szükséges és indokolt.

A benyújtott törvényjavaslatban a területi hatály nem változik a korábbi szabályokban megfogalmazottakhoz képest, hiszen ugyanarra a 41 településre vonatkozik a szabályozás, mint a korábbi, hatályon kívül helyezett miniszteri rendelet.

A benyújtott törvényjavaslat tartalmilag két kisebb módosítást tartalmaz. Az egyik változás az, hogy a törvényjavaslat nem a belterület növelését, hanem a beépítésre szánt területek kijelölését tiltja meg, ez a változás azonban nem korlátozza az önkormányzatok településrendezési jogosultságát, és nem tiltja a belterületbe vonás lehetőségét, a belterület növelését sem. A másik kisebb változás pedig az, hogy a javaslat nem tiltja az építést, hanem feltételhez köti azt; belterületen a teljes közművesítettséget, külterületen pedig a szőlőművelést szabja meg az építkezés feltételeként.

A törvényjavaslatot az 1999. január 21-én, Siófokon megtartott szakmai konferencián ismertette az előterjesztő, a törvénytervezet szöveges változatát pedig a Balatoni Önkormányzatok Szövetsége elnökének, dr. Balázs Árpádnak is megküldte az előterjesztő.

A vitában ellenérvként hangzott el az is, hogy addig ezt a szabályozást nem szükséges megalkotnunk, amíg egy átfogó és korszerű regionális területrendezési terv el nem készül. A kormányprogram és a jogalkotás tervei szerint az erre vonatkozó törvénytervezetet még ez évben, az I. félévben fogja megtárgyalni a tisztelt Ház, de úgy véltük, hogy addig is, amíg ennek a törvénynek a vitája és elfogadása megtörténik, szükséges a jelenlegi helyzet törvényi szintű szabályozása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzottak alapján az önkormányzati és rendészeti bizottság többsége a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 110 1999.04.12. 20:58  103-143

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán önök is egyetértenek velem akkor, ha azt a kijelentést teszem, hogy Magyarország mérföldkőhöz érkezik akkor, amikor a kormány által benyújtott országgyűlési határozati javaslat alapján ratifikálja a Szociális Chartát. Nem csupán azért, mert az Európai Unió is szorgalmazta már a charta megerősítését, hanem azért is, mert a ratifikációval valóban kétséget kizáróan és visszavonhatatlanul belépünk Európába szociális tekintetben is. Hiszen a charta, annak ellenére, hogy a 60-as évek legelején zárult le szövegezése, mindmáig a világ legfontosabb szociális egyezménye, olyan sztenderdekkel, amelyek meghaladására eddig csupán egyetlen kísérlet született, a módosított Európai Szociális Charta a '90-es évek közepén.

Az Országgyűlés négy bizottsága, az emberi jogi, a külügyi, a foglalkoztatási, valamint az egészségügyi és szociális bizottság megtárgyalta a benyújtott országgyűlési határozatot, és mind a négy bizottság egyhangú szavazással döntött a plenáris ülés elé terjesztésről.

Miközben mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az országhatárainknál milyen súlyos harcok zajlanak - erről a mai napirend előtti felszólalásában a miniszterelnök úr is megemlékezett -, ezektől a napi gondoktól, bármennyire is súlyosak, el kell szakadnunk egy kicsi időre, és figyelembe kell vennünk, hogy egy olyan döntés meghozatala előtt állunk, amely nemcsak a jelenért, hanem a közeli és távolabbi jövőnkért érzett felelősséget tükrözi vissza. Őszintén remélem, hogy nemcsak a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója, hanem valamennyi, a parlamentben dolgozó párt frakciója támogatni fogja a benyújtott országgyűlési határozatot.

Tisztelt Ház! Az, hogy a mai naphoz érkeztünk, természetesen nem volt előzmény nélkül, hiszen a rendszerváltást követően - mint ahogy azt az előbb Kelemen András képviselőtársunk is megemlítette - az Antall-kormány legfontosabb intézkedései közé tartozott, hogy megindítsa hazánkat az Európába vezető úton. Ez az út jogszabályokkal, nemzetközi alapvető emberi jogokat és emellett szociális és gazdasági jogokat védő jogszabályokkal volt és van kikövezve. Mindezek közül kiemelkedik az Európa Tanács 1950. évi Emberi Jogi Egyezményéhez történő csatlakozás is. Ezt követte az országgyűlési határozati javaslatot megelőző lépés, amely az Európai Szociális Charta aláírása volt 1991-ben. Ezt követően folyamatosan zajlottak a charta megerősítését célzó munkálatok, elsősorban az Európai Szociális Charta ratifikálásáért felelős tárcaközi bizottság keretében, a szakminisztériumok és a szociális partnerek bevonásával.

Az első, már a kormány elé került előterjesztés 1998 tavaszán készült el, de részben pénzügyi okokból, részben pedig az akkori parlamenti ciklus végéig megmaradt igen kevés idő miatt az anyag akkor már nem érkezett meg az Országgyűlés elé.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett polgári koalíció kormánya egy igen jól előkészített előterjesztést kapott örökül az előző kabinettől. Ennek ellenére mindenképpen szükségesnek tartottuk ismételten megvizsgálni a charta egyes cikkeiben foglalt jogoknak történő megfelelés problémáit. E munka során azt találtuk, hogy a korábbiakhoz képest egy számottevő ponton más irányba kell elmozdulnunk. A kormány nagyságrenddel olcsóbb megoldást igyekezett választani azzal, hogy a charta úgynevezett kemény magjához vagy kemény jogába tartozó, a társadalombiztosításhoz való jogot megfogalmazó 12. cikk helyett a szintén a kemény joghoz tartozó 13.-at választotta ki, ez pedig az egészségügyi és szociális segítséghez való jog.

Ez a váltás nem csupán azért kiemelkedő jelentőségű, mert az anyagi források nélkül lévő magyar állampolgárok számára garantálja az alapvető egészségügyi és szociális ellátásokat, hanem azért is, mivel a jövőben, ha magyar állampolgár jogszerűen és huzamosabb ideig tartózkodik úgyszólván bármelyik európai országban, akkor őt is megilletik ugyanazok az egészségügyi és szociális ellátások, amelyek az adott állam saját polgárainak járnak. Így két legyet ütünk egy csapásra, nemcsak azt garantáljuk, hogy országunk biztonságos az ide látogató európaiak számára, hanem azt is, hogy a magyar polgárok biztonságosan tölthetik idejüket más európai országokban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük át, hogy tulajdonképpen mi az, amit Magyarországra nézve kötelezőnek kívánunk elvállalni és miért.

Az a kormány álláspontja, hogy érjük el az optimális minimumot. Olyan cikkeket vegyünk tehát át, amelyeknek a magyar rendszer zömében már most megfelel. Azért fontos ez, mert mindenképpen helyes volna elkerülni az olyan országok negatív gyakorlatát, amelyek lehetőségeikhez képest sokat vállaltak, és ebből folyamatosan problémájuk származott és származik. Így tehát a chartában foglalt jogok közül nem választottuk ki mind a 19-et, csupán 12-t. Ezek pedig a következők:

1. cikk, a munkához való jog. Ez a cikk célként határozza meg a teljes foglalkoztatás elérését, hogy a dolgozók szabadon választott foglalkozás alapján biztosíthassák megélhetésüket, és hogy a szerződő felek minden dolgozó számára ingyenesen igénybe vehető foglalkoztatási szolgáltatásokat hozzanak létre, illetve hogy megfelelő szakmai pályaválasztást, képzést, rehabilitációt biztosítsanak.

2. cikk, az igazságos munkafeltételekhez való jog. Ennek biztosítása érdekében a charta ésszerű napi és heti munkaórát ír elő, meg azt, hogy biztosítsák a törvényes ünnepnapokra járó díjazást, a legkevesebb évi kéthetes fizetett szabadságot, illetőleg csökkentett munkaidőt a veszélyes munkafeltételek között dolgozóknak, és megfelelő, a helyi kultúrához illeszkedő módon heti és évi pihenőnapokat.

3. cikk, a biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog. A cikk előírásai szerint az ezen cikket ratifikáló államoknak kötelességük, hogy biztonsági és egészségügyi szabályzatokat adjanak ki, és biztosítsák e szabályzatok ellenőrző intézkedésekkel történő végrehajtását; sőt ezen túlmenően, hogy az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő konzultációkat folytassanak a munkaadói és dolgozói szervezetekkel.

 

(19.40)

 

5. cikk, a szervezetalakítási jog. A szervezetalakítási jog a dolgozók és a munkaadók azon szabadságát biztosítja, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozzanak létre. Az adott cikket ratifikáló szerződő felek vállalják, hogy az országukban hozott helyi törvények semmilyen formában nem csorbítják ezt a szabadságot. Ez alól lehet kivétel a rendőrségnél és a fegyveres testületeknél szolgálatot teljesítők esete.

6. cikk, a kollektív alkuhoz való jog. A kollektív alku az adott cikket ratifikáló államok számára a munkavállalók és munkaadók közötti konzultációk támogatását, a munkaadói és munkavállalói szervezetek közötti önkéntes tárgyalási mechanizmusok és a munkakörülmények kollektív szerződések általi szabályozását és a munkaügyi vitáknak megfelelő érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusokon keresztül történő rendezésének támogatását jelentik a chartában.

8. cikk, a dolgozó nők védelemhez való joga. Az Európai Szociális Charta - miként több más cikk esetében is - itt pozitív és negatív előírásokkal él. A pozitívak a következők: fizetett távollét; megfelelő társadalombiztosítási vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítják, hogy a nők a gyermek születése előtt és után összesen legkevesebb 12 hét szabadságot kapjanak; biztosítják, hogy a gyermeküket szoptató anyák kellő időkedvezményt kapjanak, és ipari tevékenység során szabályozzák a dolgozó nők éjszakai műszakban történő foglalkoztatását. A negatív elemek pedig a következők: a szerződő felek jogtalannak tekintik, ha a munkaadó az anyaság miatti távollét során vagy olyan időpontra mond fel, amikor ez az anyaság miatti távollét során lépne érvénybe, valamint megtiltják nők foglalkoztatását föld alatti bányászatban, illetőleg különösen veszélyes vagy nehéz munkában.

9. cikk, a pályaválasztáshoz szükséges tájékozódáshoz való jog. Ennek gyakorlása érdekében a cikket ratifikáló államok vállalják, hogy szükséges mértékben hoznak létre hátrányos helyzetű személyek számára pályaválasztási és a szakmai fejlődést elősegítő, fiatalok, felnőttek számára egyaránt ingyenes szolgáltatásokat.

11. cikk, az egészség védelméhez való jog. A cikk előírásai szerint a szerződő felek vállalják, hogy felszámolják a nem megfelelő egészségi állapot okait, különféle oktatási lehetőségeket biztosítanak az egészségügyi kérdésekkel kapcsolatos egyéni felelősség növelése érdekében, és végül, de egyáltalán nem utolsósorban erőfeszítéseket tesznek a járványos, fertőző és egyéb betegségek megelőzésére.

13. cikk, a szociális és egészségügyi segítségre való jog. Szemben a 12. cikkel, ez a cikk nem a társadalombiztosításhoz fűződő jogot, hanem a megfelelő erőforrásokkal nem rendelkező polgárok védelmét szolgálja. Ez a szövegrész, amely a megfelelő erőforrásokkal nem rendelkező kitételt jelenti, idézőjelben szerepel a chartában. Az idézőjeles megfogalmazás az Európai Szociális Charta szövegezőinek azt a törekvését tükrözi, hogy a megbélyegző jellegű "szegény" fogalom használatát elkerüljék, ami szociálpolitikai szempontból teljességgel korrekt. Korrekt ugyanakkor az is, hogy a charta előírásai igyekeznek távolságot tartani az elsősorban jótékonyságon, karitativitáson alapuló segítségnyújtástól.

A cikk előírásai szerint biztosítani kell a megfelelő erőforrásokkal nem rendelkezők számára, hogy a szükséges segítségnyújtásban legyen részük betegség esetén; hogy ne veszíthessenek politikai és szociális jogaikból; hogy megfelelő köz- vagy magánszolgáltatások révén mindannyian megkapják a maguk vagy családjuk nélkülözése megszüntetéséhez, enyhítéséhez szükséges segítséget. Az említetteken túlmenően előírja a cikk az eddig említett tartalmi elemek egyenlő alkalmazásának kényszerét a saját és a többi szerződő fél törvényesen területén tartózkodó állampolgárai számára az 1953. évi Európa tanácsi szociális és egészségügyi segítségről szóló egyezménynek megfelelően.

14. cikk, a szociális jóléti szolgáltatásokból való részesülés joga. E jog megvalósulása érdekében a szerződő felek vállalják, hogy a szociális munka révén hozzájárulnak egyének és csoportok jólétéhez, valamint szociális környezetükhöz történő alkalmazkodásához, de azt is vállalják, hogy ösztönzik egyének önkéntes vagy egyéb, például nonprofit szervezetek részvételét eme szolgáltatások működtetésében.

16. cikk, a család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre. Az egyezmény itt a családot a társadalom alapvető egységeként határozza meg, és az ezzel kapcsolatos szükséges intézkedések meghozatalát írja elő; szociális és családi juttatások, egyéb pénzügyi intézkedések, illetőleg a lakásnak a család szükségleteihez igazodó építése, juttatása a fiatal házasok számára. A családnak a társadalom alapvető egységeként történő megfogalmazása bizony okoz értelmezési problémát az ezredforduló végén, hiszen közel 40 év eltelt a szövegezés óta, és azóta az európai országokban a család több új, helyenként egészen sajátos fejlődési, illetve mozgásformákat vett fel. Akárcsak a munkanélküliség megelőzésével kapcsolatosan, itt sem az az elvárás, hogy minden családnak a szükségleteihez igazított lakása legyen, hanem az, hogy az egyes államok értékelhető, színvonalas erőfeszítéseket tegyenek ennek érdekében.

17. cikk, az anyák és gyermekek joga a szociális és gazdasági védelemre. Itt a cél megvalósulását szolgáló szükséges intézkedések megtétele és a megfelelő intézmények, szolgáltatások működtetése az előírás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásom elején már említettem, hogy a 19 cikkből 12-t javasol a benyújtott országgyűlési határozati javaslat megerősíteni. Melyek azok a cikkek, amelyek kimaradnak? Ízelítőül néhány példát hadd említsek meg.

Kimarad a 4. cikk, a tisztes díjazáshoz való jog. Ennek a cikknek az a problémája, hogy a charta ellenőrző mechanizmusa működésének eredményeként évekkel ezelőtt született egy szabály, amely szerint csak azok az országok felelnek meg a tisztes díjazáshoz való jog követelményének, amelyekben a minimálbér eléri vagy meghaladja az átlagbér 68 százalékát. Ennek az előírásnak Magyarország nem felel meg, ennek alatta maradunk. Úgy vélem azonban, hogy a magyar gazdaságnak számottevő - részben éppen kormányunk vállalkozóbarát politikájának várható eredményeként prognosztizált - fejlődése, a GDP-nek az elmúlt évekét meghaladó ütemű várható növekedése egyre közelebb és közelebb visz majd bennünket ahhoz, hogy ezt a 68 százalékos szabályt elérjük, illetve ennek megfeleljünk.

A 12. cikk, a társadalombiztosításhoz való jog. Tekintve, hogy a charta a társadalombiztosítás szintjének folyamatos emelését írja elő, itt a hazai nyugdíjtörvényekben prognosztizált csökkenés miatt még jó néhány évig, évtizedig nem fogunk tudni megfelelni, legalábbis a jelen számítások szerint.

A 19. cikk, a bevándorló munkások és családjuk joga a védelemre és a segítségre. Mind a magyar jogrendszer, mind pedig a munkanélküliség szintjével összefüggő magyar gyakorlat korlátozta a kormányt e cikk parlament elé terjesztésében, de erre ugyanazt mondhatom, mint a 4. cikkel kapcsolatosan. Ahogy az ország gazdasági mutatói javulni fognak az elkövetkezendő esztendők során, úgy elképzelhető, hogy lassan-lassan e cikk előírásainak is meg fogunk felel. Ez tehát egyelőre még nem a mai nap problémája.

Tisztelt Ház! 1961 óta, amikor Torinóban aláírták a Szociális Chartáról szóló egyezményt, a mai időkig a charta négy további dokumentummal egészült ki. Ezek a következők (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): az 1988. évi, a charta rendelkezéseinek bővítését és bizonyos modernizálását szolgáló kiegészítő jegyzőkönyv. Ez négy új jogot épít be hozzávetőleg negyed évszázaddal a charta keletkezését követően. A négy új alapvető rendelkezés közül az első három a munka világára, a negyedik pedig a szociális területre vonatkozik.

(19.50)

A módosító jegyzőkönyvet, mely 1991-ben keletkezett, a charta ellenőrző mechanizmusának hatékonyabbá tétele érdekében fogadták el. Az 1995-ös kollektív panaszjog biztosításáról szóló kiegészítő jegyzőkönyv szintén a charta ellenőrző mechanizmusának hatékonyabbá tétele érdekében született. Az addigi, kizárólag kormányzati munkára és kormányzati felelősségre alapozott jelentéstételi rendszert ezen új jegyzőkönyv kiterjeszti a nonprofit szférára is. A jegyzőkönyv rendelkezéseinek lényege, hogy az egyes tagállamok által ratifikált cikkekről szóló kormányzati jelentések mellé további információk is becsatornázhatók legyenek. Végül a szociális és gazdasági jogokat az eddigi legszélesebb horizontban felmutató módosított új Európai Szociális Charta a maga teljességében egyértelműen a következő évezredben valóra váló fejlemény lesz, amely remélhetőleg akkorra válik valósággá. Így van ez akkor is, ha mint ez reálisan prognosztizálható, esetleg még 1999. év során hatályba lép.

A ratifikálásra nem előterjesztett cikkek tekintetében a kívánatos magyar pozíció hasonló a chartához kapcsolódó most említett további négy dokumentumhoz. Meggyőződésem, hogy van ezek között már most is olyan, amelynek esetleg kis hibával, de megfelelünk. Úgy gondolom, hogy ilyen például a négy új jogot megfogalmazó kiegészítő jegyzőkönyv. Ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy a Európai Szociális Chartának és minden kapcsolódó dokumentumának igen szigorú ellenőrzési mechanizmusa van. Kormányunk különös fontosságot tulajdonít a szavahihető, stabil politikának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és magyar pozíciónak. Ezért úgy találtuk, jussunk túl először a monitormechanizmus nehézségein, tapasztaljuk meg pontosan, hogy mi a teendő egy ilyen nagy volumenű nemzetközi egyezményhez fűződő munkálatok során, és csak ezen tapasztalat birtokában vállaljunk további kötelezettségeket úgy, hogy azokat is maximális mértékben tudjuk majd teljesíteni.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy szavazataikkal támogassák az Európai Szociális Charta megerősítéséről szóló országgyűlési határozatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 48 1999.05.06. 7:41  43-71

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vita során már érintettük azokat a cikkelyeket, amelyeket a jelenlegi országgyűlési határozati javaslat szerint nem kíván ratifikálni a kormány. Ezek között szerepel a képviselőtársam által most megemlített 12. cikkely.

Mi az oka annak, hogy ezt most nem javasoljuk elfogadásra? Nem az elhatározás vagy a szándék hiányzik, hanem a pénzügyi forrás. Alapvetően és eredendően nem igazán az elmúlt évek az okozói a pénzügyi forrás hiányának, hanem tulajdonképpen az az elmúlt 40 év, amely 1990 előtt volt, amikor nem sikerült egy tisztességes, korrekt, mindenki számára, legalábbis a költségvetés számára egy olyan pénzügyi, finanszírozási rendszert kialakítani, amely kiszámítható és biztonságos lett volna.

Ezt követően történt meg úgy-ahogy, nem igazán jól, nem igazán tökéletesen a finanszírozási rendszer valamilyen módon történt átalakítása. 1990 után születtek meg azok a nyugdíjtörvények az előző parlamenti ciklusokban, amelyeknek most hosszú évtizedekig meghatározó szerepük lesz a nyugdíjak finanszírozásában. Ez az egyik fele a történetnek.

A másik pedig: kétségtelen, hogy az előző kormány tárgyalta és felvette a 12. cikkely ratifikálását. De szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy az a kormányülés - ha jók az információim - 1998 februárjában volt. Önök előtt akkor még ott volt a lehetőség, hogy az akkori kormány a májusi választásokig a parlament elé beterjessze ezt a javaslatot. Ez nem történt meg. Ezenkívül rendelkezésükre állt önöknek négy év és 72 százalékos többség ahhoz, hogy a Szociális Chartához történő csatlakozást beterjesszék a tisztelt Ház elé, és kényelmes többségük birtokában ezt el is fogadják. Ez sem történt meg.

A polgári kormány úgy határozott, hogy a Szociális Chartát az 1991-es aláírást követően ratifikálásra beterjeszti a parlament elé. A 12. cikkelynek az elfogadása egyfelől a pénzügyi források hiánya miatt nem lehetséges, másfelől pedig nemcsak arról szól a történet, hogy a chartában milyen kötelező előírások vannak, hanem arról is szól, hogy a nemzetközi munkaügyi szervezet 102. ajánlása miket ír elő.

Képviselőtársaim nálam sokkal jobban és részletesebben ismerik - nyilván előző négyéves munkájukból adódóan is - ezeket az előírásokat. Nemcsak arról szól ez a bizonyos előírás, hogy fenn kell tartani, hanem arról is szól, hogy a színvonalát emelni kell. Nem tudom, hogy ennek az előírásnak, akár egy-két éven belül is hogyan tudna megfelelni a Magyar Köztársaság a jelenlegi finanszírozási rendszer és a jelenlegi törvények mellett.

Teljesen felesleges lenne olyan kötelezettséget felvállalnunk, amelyet nem tudunk teljesíteni. Önök is nagyon jól tudják - hiszen erre már célzott is az előbb az előttem szóló képviselő úr -, hogy nagyon szigorú ellenőrzés követi a csatlakozást, megnézi a független szakértői bizottság, illetve a Szociális Charta bizottsága, hogy a jogi előírások, a jogrend mellett milyen a jogalkalmazás. Nemcsak a jogrend és a kötelező törvényi előírások azok, amelyeket be kell tartanunk, hanem nagyon-nagyon alaposan és nagyon körültekintően figyelembe kell vennünk, hogy az esetjog hogy alakul.

Igaz, hogy a Szociális Chartát 1961-ben írták alá a csatlakozó országok, de azóta eltelt jó néhány évtized, az élet változott, a környezet változott, és a precedensjog alapján nemcsak a jogrendben, a kötelező törvényi előírásokban történtek változások, hanem azoknak az alkalmazásában is.

Abban a háttéranyagban, amiért itt és most külön köszönetemet fejezem ki a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársainak - mert azt gondolom, ebben bizonyára mindenkivel egyetértünk, aki az anyagot elolvasta, hogy egy rendkívül korrekt, nagyon alapos tanulmány ez a háttéranyag -, különböző jogeseteket említenek meg a szerzők, többek között a 12. cikkely alkalmazásával kapcsolatban. Hollandiát említik meg példaként, ahol nem sikerült elérni azt a színvonalat, azt a növekedést, amelyet a 12. cikknek az elfogadásával kötelezően előírnak az alkalmazó, csatlakozó országoknak. Éppen ezért ennek a cikkelynek a beemelése jelen ismereteink és jelen lehetőségeink szerint nem lehetséges.

Az pedig, hogy a 12. cikkelyből emeljük ki az (1) bekezdést, és azt fogadjuk el, alapvetően ellentmond annak a filozófiának, amelyet a kormány az országgyűlési határozati javaslat benyújtása során érvényesített. Nevezetesen, azt a megoldást választotta, hogy egy-egy cikkely teljes egészében kerüljön ratifikálásra. Természetesen lehet más megoldást is választani, hiszen erre is van példa a csatlakozó országok történetében, mint például Lengyelországban, ahol egy-egy cikkelynek egy-egy pontját emelték be. De itt és most az az alapvetése vagy alapfilozófiája a csatlakozási határozati javaslatnak, hogy teljes egészében kerüljenek be és fogadjuk el a különböző cikkelyeket.

 

(13.20)

A 12. cikkely 1. pontja ebben az esetben is megtörné ezt a logikát, kikerülne abból a felépítésből, amit a beterjesztő javasol. Éppen ezért azzal, amit a képviselő úr megemlített - és gondolom, majd a későbbiekben erről ismételten szó lesz -, a magam részéről nem értek egyet.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 54 1999.05.06. 0:50  43-71

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vojnik Mária Képviselő Asszony! Amikor majd kézhez kapja a mai ülésről szóló jegyzőkönyvet, akkor elolvashatja azt, amit most megpróbálok saját magamtól idézve elmondani.

Azzal kezdtem a hozzászólásomat, hogy nem a szándék - a lehetőség hiányzik. Aztán kifejtettem, hogy melyek azok a lehetőségek, amelyeknek hiányában vagyunk; nemcsak a forintális hiányok, hanem azok a korábbi, meg nem hozott döntések vagy meghozott döntések, amelyek ezt a helyzetet kialakították.

Ajánlom szíves figyelmébe, olvassa el majd a parlamenti jegyzőkönyvet. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 45 1999.06.14. 2:44  38-80

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1999. június 8-i ülésén vitatta meg a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításról szóló T/1280. számú törvényjavaslatot. A vitában elhangzott, hogy az elmúlt néhány évtizedben a legsikeresebb népességbarát intézkedés a gyermekgondozási díj bevezetése volt a '80-as években. Ez az intézkedés jelentősen elősegítette azt, hogy a magyar népesség csökkenése nem gyorsult fel, sőt bizonyos népességcsoportokban még nőtt is a gyermekvállalási hajlandóság.

A Bokros-csomag bevezetésének egyik intézkedése volt a gyed megszüntetése. A gyermekgondozási díj megszüntetése is hozzájárult ahhoz, hogy a '90-es évek közepére felgyorsult a népességcsökkenés. Különösen aggasztó a helyzet annak tükrében, hogy bár a 1973-76 közötti években született korosztály szülőképes korba jutott, és népes korosztályról van szó, a népességcsökkenés nem állt meg. Ha ez a tendencia folytatódik, és nem sikerül változást elérnünk, akkor a demográfiai előrejelzések szerint Magyarország lélekszáma 2045-re 7,5 millió főre csökken.

Célunk az, hogy a lakosság fogyását megállítsuk, és minél több olyan magyar állampolgár legyen, aki munkaképes korúvá válva segítheti a magyar gazdaság fejlődését.

Az elhangzott vélemények alapján egyértelmű, hogy a gyed újbóli bevezetéséről szóló törvényjavaslat benyújtása szükséges és indokolt. Tartalmilag és formailag megfelelő, összhangban van a hatályos jogszabályokkal. A javaslat korrekt módon tartalmazza azt a pénzügyi forrást és annak fedezetét, amely szükséges a törvény bevezetéséhez. A bizottság pozitívan fogadta, hogy a jogszabálytervezet figyelemmel van a férfi és női esélyegyenlőségre.

Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a gyermekgondozási díj bevezetésével összefüggő törvénymódosításról szóló törvényjavaslatot egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 85 1999.06.14. 14:26  80-110

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az adózás rendjét szabályozó 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló T/1240. szám alatt benyújtott törvényjavaslat alapvetően a felülellenőrzés szabályait módosítja, és a hozzá kapcsolódó hatályba léptető rendelkezéseket tartalmazza. Emellett felhatalmazza a kormányt arra, hogy az állami adóhatóság által rendszeresített nyomtatványok előállításának, forgalmazásának és értékesítésének rendjét rendeletben szabályozza.

Miben áll, mi a lényege a tervezett módosításnak? A jelenleg hatályos törvény szerint az ellenőrzéssel lezárt időszakot általános szabályként újravizsgálni nem lehet. Az ellenőrzéssel lezárt időszakot ismételten csak a törvényben meghatározott esetekben, kivételes szabályként engedi újra ellenőrizni. Ilyen kivételes szabályt fogalmaz meg a hatályos törvény, amikor kimondja, hogy az APEH, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a korábban lefolytatott ellenőrzés szakszerűségét és törvényességét a helyszínen is ellenőrizheti.

Az ilyen típusú ellenőrzés tartalmát, gyakorlati végrehajtását illetően felülellenőrzést jelent. A hatályos törvény tehát ismeri és szabályozza a hozzá kapcsolódó garanciális szabályokkal együtt a felülellenőrzés intézményét. Így tehát nem új intézményről van szó.

A javaslat a felülellenőrzés lehetőségét terjeszti ki azokra az esetekre, amikor az adóhatóság olyan, az adó megállapítását befolyásoló új tényről, adatról, bizonyítékról szerez tudomást, amely a korábbi, egyébként szakszerű és törvényes ellenőrzéskor nem volt ismert.

Az adóhatóság ellenőrzési jogköre az adókötelezettséget meghatározó valamennyi jogszabály betartására kiterjed. Ebből következően többfajta ellenőrzés van. Az egyes adózóra vonatkozó ellenőrzés azonban egyedi, és mindig az adózó tevékenységéből eredő adókötelezettséghez kapcsolódik. Könnyű tehát belátni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adóhatóság ellenőrzései térben, időben és feladatban egyaránt differenciáltak.

Térbeli differenciáltság alatt értem azt, hogy az adóhatóság az ellenőrzést általános szabályként, a hatáskörébe tartozó ügyekben, de az illetékességi területén folytatja le. Az adózó gazdasági-üzleti kapcsolatai természetszerűleg nem ehhez a rendhez igazodnak. Az időbeli differenciáltság azt jelenti, hogy az adóellenőrzés bevallási időszakok ellenőrzésére terjed ki.

A bevallói típust befolyásolja az adózó költségvetési kapcsolatainak nagysága, amely lehet havi, negyedéves, illetve éves, de a bevallási rend egyes adónemekre vonatkozóan is eltérő; például más az szja, más az áfa. A feladat differenciáltsága alatt pedig azt értem, hogy különböző ellenőrzési feladatokat lehet az egyes adózóknál elvégezni. Ilyen lehet például a célellenőrzés, az adónem-ellenőrzés, de ilyen lehet a költségvetési kapcsolatok átfogó ellenőrzése is.

Az ellenőrzésre történő felkészülés során az adózó bevallása, az adókötelezettséggel kapcsolatos valamennyi adat, információ feldolgozásra kerül. Az adókötelezettségen belül itt különösen az adatszolgáltatási kötelezettségre szeretném felhívni a figyelmüket.

A hatályos törvény szerint nagyon sokan sokféle adatot kötelesek szolgáltatni. Adatot köteles szolgáltatni például a kifizetőhely, a munkáltató, biztosítóintézet, pénzintézet, földhivatal, illetékhivatal - és sorolhatnám tovább.

Életszerű-e, tisztelt képviselőtársaim, ha azt mondjuk, hogy ezek az adatszolgáltatások, nem biztos, hogy teljes körűek, nem biztos, hogy pontosak. Az a véleményem, amit a gyakorlati tapasztalatok is alátámasztanak, hogy a feltételezés életszerű.

És most nézzük meg, honnan is származhatnak új tények, adatok, bizonyítékok! Származhatnak az új tények, adatok, bizonyítékok maguktól az adózóktól. Előfordulhat, hogy az ellenőrzés lezárását követően lel fel új tényeket, bizonylatokat, adatokat, jellemzően akkor, ha számára ez előnyös. A hatályos törvény szerint adatszolgáltatásra kötelezettektől előfordulhat ugyanis, hogy a hibás vagy hiányos adatszolgáltatást pótlólag valamely, már ellenőrzött adózóra küldik meg.

De előfordulhat az új tény, adat, bizonyíték más adóhatóságtól, például a vámhatóságtól, önkormányzati adóhatóságtól, illetve illetékhivataltól érkezhet megkeresés, jelzés az adókötelezettséggel kapcsolatban már leellenőrzött időszakra. De érkezhet más hatóságtól, egyéb szervezettől is, például a fogyasztóvédelmi felügyelőségtől, munkavédelmi felügyelőségtől; és érkezhet közérdekű bejelentésből is.

Engedjék meg, hogy néhány példával illusztráljam az elmondottakat. A hatályos törvény lehetővé teszi, hogy az adóhatóság az önadózási kötelezettség teljesítését a rendelkezésére álló adatok és a benyújtott adóbevallás egybevetésével is ellenőrizheti. Ez az egyszerűsített ellenőrzés. Ezzel a módszerrel gyakran él is az adóhatóság. Előfordulhat azonban, hogy az adatszolgáltatónál - például a kifizetőhelynél, biztosítóintézetnél s a többi, hadd ne soroljam tovább - végzett ellenőrzés összevonandó jövedelmet tár fel a már leellenőrzött magánszeméllyel kapcsolatban.

(18.20)

A jelenlegi szabály szerint az adóhiány megállapítása magánszemélynél már nem lehetséges a leellenőrzöttség ténye miatt.

És most nézzük meg, hogy az áfa esetében mi történik! Az áfa elszámolásának, levonhatóságának alapvető bizonylata a számla, az egyszerűsített számla, illetve a számlát helyettesítő okmány. Az ellenőrzés tapasztalatai szerint ezen a téren számos visszaélés van, cikkek hosszú sorozatát olvashatjuk e körben. 1997-es becsült adatok szerint a bruttó hazai termék egyharmada keletkezett a feketegazdaságban, ennek a szakértők szerint alapvetően az volt az oka - és ma is az az oka -, hogy a gazdasági élet szereplői ki tudják kerülni az adófizetést.

A költségvetés megrövidítésének egyik tipikus esete, amikor a vevő egy termék megvásárlása után visszaigényli a vételárban lévő adót, a számlát viszont nem egyenlíti ki, így az eladó nem tudja befizetni az áfát. Évek óta virágzik a fiktív számlázás, amely alapján áfát igényelnek vissza. Az adóhiány több mint 70 százaléka ebben az adónemben keletkezett 1998-ban. Tipikusnak mondható az a módszer is, amikor az áfa jogosulatlan visszaigénylése céljából csak papíron létező gazdasági ügyleteket bonyolítanak le, például adásvételt, például bérletet, például üzemeltetést, ugyanakkor valóságosnak tüntetik fel, és az adót visszaigénylik. De ugyanilyen tipikus eset az, amikor alanyi adómentes vagy nem áfa-adóalany adózó áfás számlát bocsát ki, ebben az esetben a vevőnél végzett vizsgálat során, ha a számla formailag helyes, nem állapítható meg közvetlenül a mentesség ténye, ezt az alanyi mentes adózónál végzett vizsgálat derítheti ki, a nála végzett későbbi vizsgálat eredménye tehát új tény lehet.

A javaslat a felülellenőrzés kiterjesztésén túlmenően ahhoz kapcsolódó garanciális szabályokat is rögzít, így adózói érdek véleményem szerint nem sérül. Ezek a garanciális elemek a következők: a felülellenőrzést kizárólag az APEH elnöke, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának parancsnoka rendelheti el. Ez a gyakorlat oldaláról véleményem szerint azt jelenti, hogy csak megalapozottan, a törvényi feltételeknek maradéktalanul megfelelő ügyekben indul felülellenőrzés és nem válik általánossá. (Keller László közbeszólása.)

Nem indítható meg a felülellenőrzés akkor, tisztelt Keller képviselőtársam, ha az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat, bizonyíték adóhatóság tudomására jutásától számítva hat hónap eltelt, vagyis az adóhatóság több mint hat hónapja abban a helyzetben van, hogy a felülellenőrzést elrendelhette volna.

A felülellenőrzés eredményeként nem indítható adóigazgatási eljárás, adókülönbözetet, adóhiányt megállapító határozathozatal, ha a felülellenőrzést megalapozó feltételek - az adó megállapítását befolyásoló új tény, adat, illetve bizonyíték - az adóhatóság alkalmazottjának mulasztására, kötelezettségszegésére vezethető vissza. A felülellenőrzés eredményeként intézkedés csak az adóhatóság érdekkörén kívüli okból hozható.

A felülellenőrzés eredményeként akkor sem indítható adóigazgatási eljárás, ha a bíróság az adott ügyben hozott határozatot jogerősen felülvizsgálta, vagy a bírósági felülvizsgálat folyamatban van. A felülvizsgálat tehát nem terjeszkedhet a bírósági eljáráson felül, a bíróság ítélete köti az adóhatóságot.

További garanciális elem, hogy a felülellenőrzés csak azokban az ügyekben alkalmazható, amelyekben a javaslat hatálybalépését követően válnak ismertté az adó megállapítását befolyásoló új tények, adatok, bizonyítékok, azaz nem visszamenőleges hatályú.

A hatályos törvényben is rögzített, és így értelemszerűen a kiterjesztésre is érvényes az a garanciális szabály, hogy ha a felülellenőrzés eredménye hatósági intézkedést tesz szükségessé, úgy azt felügyeleti intézkedésként kell megtenni, amellyel kapcsolatban az adózó jogorvoslati lehetősége fennáll, adózói érdek így nem sérül, végső soron pedig ezekben az esetekben is fennáll a bírósági felülvizsgálat lehetősége.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány nemzetközi példát is bemutassak! Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol a már lezárt ellenőrzés után is van lehetőség az ismételt vizsgálat elrendelésére az adózó hátrányára, nem ismeretlen az eljárás, az ismételt vizsgálathoz természetesen ott is szükség van egy magas beosztású vezető előzetes hozzájárulására. Németországi példa: Németországban a német jogszabályok szerint az adózással kapcsolatos döntésekben adócsalás esetén tíz év, bűncselekménynek nem minősülő adórövidítés esetén öt év a megállapítások megváltoztathatóságának elévülési határideje; az általános elévülési határidőn belül - amely négy év - sor kerülhet az adóhatározat megváltoztatására, ha a határozat meghozatala során nem tiszta eszközöket is igénybe vettek, illetve olyan tények vagy bizonyítékok váltak ismertté, amelyek az adót korrigálják. Svédországi példa: a svéd törvények szerint az adózó hátrányára történő határozatmegváltoztatásra két éven belül kerülhet sor, az adóhatóság azonban az adott pénzügyi év végétől számított hat éven belül jogosult korábbi döntését az adózó hátrányára megváltoztatni, ha az adófizető a bevallásában vagy másként hamis információt adott.

Összefoglalóan tehát, tisztelt Ház, a törvényjavaslatban foglaltakkal a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója egyetért. A felülellenőrzés, a javaslatban leírt kiterjesztése a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét nem sérti, megfelelő garanciális szabályokat tartalmaz, alkalmas eszköz az adóztatás eredményességének fokozására, az adókikerülő magatartás visszaszorítására, a feketegazdaság arányának csökkentésére. Mindezekre tekintettel a törvényjavaslat elfogadását a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója támogatja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 206 1999.06.21. 8:09  197-223

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom az elhangzottak sorrendjében elmondani nagyon röviden azt a néhány gondolatot, amely ezekhez a módosító javaslatokhoz kapcsolódik.

Elsőként Danka Lajos képviselő úr javaslatával kapcsolatban szeretném kifejteni azt a véleményemet, hogy a felülellenőrzési eljárás - ahogy az már az általános vitában is elhangzott - akkor indul el, amikor az adóhatóság tudomására olyan új adat, tény, bizonyíték jut, amely a korábban már lezárt vizsgálat során nem volt birtokában. Akkor, amikor ez az eljárás, ez a felülellenőrzés elindul, nem tudható az adóhatóság részéről, hogy ez milyen széles körű lesz, kizárólag valamilyen adónemre vonatkozik, vagy esetleg érinti a költségvetési támogatásokat is, hiszen egy adózó nemcsak adót fizethet, hanem költségvetési támogatást is kérhet. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a felül-ellenőrzési eljárás szükségessé válik, akkor az természetesen a vizsgálat előrehaladtával az egész folyamatra is kiterjedhet.

A következő módosító indítvány arról szól, hogy az összeghatárt valamilyen módon szabályozni kellene, és százezer forintos összeghatárt tartalmaz Göndör képviselő úr módosító indítványa. Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy amikor az eljárás elindul, akkor nem tudható előre, hogy ennek milyen összegszerű megállapítása lesz, ezért számomra nem értelmezhető ez az indítvány, nem tudom, hogy akkor ez az összeghatár, ez a százezer forint végül is mire vonatkozik. Honnan lehet azt előre tudni, hogy a vizsgálat lefolytatása milyen eredménnyel zárul?

Az elévülési idővel kapcsolatban szeretném felhívni szíves figyelmüket arra, hogy az adózás rendjéről szóló jelenleg hatályos törvény 95. §-ának (1) bekezdése generális szabályként tartalmazza az ötéves elévülési időt valamennyi adómegállapítást eredményező, adózói és adóhatósági eljárásra egyaránt. Maga a jelenleg hatályos törvény nem szabályozza külön-külön fejezetenként ezt az ötéves elévülési időt, hiszen ez egy olyan generális szabály, amely valamennyi eljárási mozzanatra vonatkozik.

 

(23.30)

 

Végül pedig még egy megjegyzés szintén ehhez a javaslathoz, amelyet Göndör képviselő úr nyújtott be az adóhatóság alkalmazottjának fegyelmi felelősségével kapcsolatban. Ezt jelenleg is szabályozza az adózás rendjéről szóló törvénynek a 84. §-a. Ugyanis abban az esetben, ha az adóhatóság megállapítja, hogy a felülellenőrzést megalapozó feltételek az adóhatóság alkalmazottjának fegyelmi felelősségét megalapozó mulasztására, illetve kötelezettségszegésére vezethetők vissza, úgy nem a felülellenőrzés szabályai szerint kell eljárni, hanem az előbb említett 84. § alapján.

Ennek értelmében ugyanis a korábban hozott határozatát az adóhatóság saját hatáskörében eljárva, az adózó terhére történő módosításra felállított egyéves időbeli korlátra tekintet nélkül módosíthatja, ha a határozatot hozó adóhatóság dolgozója a kötelességét büntetőtörvénybe ütköző módon szegte meg úgy, hogy az a határozat meghozatalát befolyásolta, és ezt a bíróság büntetőügyben hozott jogerős ítélete megállapította. A módosító javaslat hivatkozásával ellentétben tehát a korrupcióban érintett adózónak az adózás rendjéről szóló törvény eddig sem nyújtott és a jelen tervezet hatálybalépését követően sem nyújt védelmet.

Végül pedig a már az általános vitában is sűrűn elhangzott vádakkal kapcsolatban, amelyek a közbeszerzésre vonatkoznak, engedjék meg, hogy felhívjam szíves figyelmüket arra, hogy ebben az országban az adózóknak két nagy csoportját különböztethetjük meg a jelenleg hatályos törvények alapján. Az egyik csoportba tartoznak a magánszemélyek.

A magánszemélyek számára a szükséges nyomtatványokat az adóbevallások elkészítéséhez az adóhatóság küldi meg. Ennek a fedezetét, mindazt, ami a nyomtatvány előállításával és postázásával kapcsolatban felmerül, a költségvetés tartalmazza, és ezt természetesen az adóhatóságnak közbeszerzési eljárás keretében szükségtelen lefolytatnia.

A másik nagy csoport pedig azok a nyomtatványok, amelyeket a magánszemélyeken kívüli körbe tartozó adózók használnak fel, mindazok, akiknek adóbevallási kötelességük van. A törvényjavaslat azért nem tartalmazza a közbeszerzésekről szóló 1995. évi XL. törvényre történő utalást, mert a hivatkozott törvény hatálya alá jelenleg kizárólag azon árubeszerzésnek és építési beruházásnak nem minősülő szolgáltatások tartoznak, amelyek során a pályázat nyertese tevékenységét visszterhes szerződés alapján végzi. Tekintettel arra, hogy a térítésköteles nyomtatványokkal kapcsolatos költségeket a költségvetés nem képes megelőlegezni, így a közbeszerzési eljárás ezen feladat megvalósítására visszterhes szerződés hiányában nem írható ki.

Végül pedig még egy megjegyzést szeretnék hozzáfűzni az eddig elmondottakhoz. Többször elhangzott az általános vitában is, és elhangzott most is, hogy jobb lett volna, ha a kormány visszavonja ezt a törvényjavaslatot. Engedjék meg, hogy erre az ajánlatukra azt mondjam, hogy komolytalan, hiszen éppen ellenzéki oldalról hangzott el az a megjegyzés ezzel a felszólítással egyidejűleg, hogy esetleg visszavonja a kormány a javaslatot, ősszel újra megvitatjuk bizottsági üléseken, plenáris üléseken, akkor sem fogjuk megszavazni, még akkor sem, ha tudjuk azt, hogy ha esetleg kormányon lennénk, mi sem tudnánk ennél jobbat beterjeszteni.

Ezek után, úgy gondolom, teljesen szükségtelen lenne a kormánynak ez a lépése, hiszen az önök részéről elhatározott szándék, hogy ezt a törvényt nem fogadják el. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 222 1999.06.21. 2:06  197-223

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Két perc alatt nehéz lesz minden eddigi kétpercesre válaszolni, de igyekszem tőmondatokban.

Tisztelt Danka Lajos képviselőtársam! Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ön ma még itt ül a kormányoldalon, remélem, hogy ez 2002-ig így lesz. Higgye el, hogy elolvastam a benyújtott módosító indítványát! Némi affinitásom van a dologhoz, mert korábbi civil életemben én is dolgoztam, nem az adóhatóságnál, de a megyei tanácsnál mint árszakértő, és sűrűn ellenőriztem különböző gazdálkodó szervezeteket.

Keller képviselő úrnak az a kritikája, hogy nem illik év közben benyújtani adózással kapcsolatos módosító indítványt; én ezt elfogadom, elismerem. Igaza van abban is, hogy késői a benyújtás, sokkal jobb lett volna, hogyha ez korábban megtörténik. Én mégis azt hiszem, hogy sosincs késő. Lehet, hogy csak ősszel fogadjuk el a törvényt, de még akkor is nyerünk vele három hónapot.

Bauer képviselő úr közbeszerzéssel kapcsolatos megjegyzésére annyit hadd jegyezzek meg, hogy az APEH által folytatott jelenlegi gyakorlat 1993-ban alakult ki, ma is változatlan.

Önöknek olyan sokszor aggodalmat okoz az APEH elnökének a személye. Azt kérem önöktől, hogy a kedélyek megnyugtatása érdekében és valamennyiünk nyugodt álma érdekében mégiscsak jobb lenne, hogyha a nyomtatványok gyártását, forgalmazását kormányrendelet szabályozná a jövőben, nem pedig az adóhivatal elnökének eddig folytatott gyakorlata, amelyet az elődök alakítottak ki.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 69 1999.09.06. 3:41  46-104

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1999. augusztus 31-i ülésén tárgyalta meg a T/1501. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot, mely az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosítását tartalmazza.

A bizottság többségének véleménye szerint a javaslat rendkívül fontos, hiszen a következő év vagy évek alapvető gazdasági mozgásait, a gazdaság és a magyar vállalkozói társadalom közérzetét meghatározó jogszabályokat tartalmaz ez a törvényjavaslat. A nemzetgazdaság egészére vonatkozó makroszintű számítások azt jelzik, hogy a kormány stratégiai célkitűzése változatlanul az, hogy 2002-re felkészítse az országot az Európai Unióhoz történő csatlakozásra. Ennek megfelelően egyértelműen megállapítható az, hogy az infláció tervezett csökkenése ennek megfelelően 6-7 százalékra tervezett, a folyó fizetési mérleg hiánya csökken, ugyanakkor ezzel egyidejűleg csökken az államháztartás jövedelemcentralizációja, valamint az újraelosztás mértéke. Az államadósság bruttó hazai termékhez viszonyított aránya 15 év óta először csökken az Európai Pénzügyi Unió által is elfogadhatónak tartott 60 százalék alá.

Ezek a mutatók megközelítik az Európai Unió tagországainak mutatóit, illetve azokat a feltételeket, amelyek Magyarországot a különböző szempontok szerinti elbírálásnál kedvezőbb helyzetbe hozhatják. Úgy gondolja a bizottság kormánypárti többsége, hogy ezek a makroszintű számítások, amelyeket a háttéranyagban valamennyi képviselőtársam megkapott, bemutatják azokat a lehetőségeket, amelyek a törvényjavaslat elfogadása esetén az állami költségvetésre kedvezően hathatnak.

A bemutatott fő prioritások véleményünk szerint összhangban állnak a kormányprogrammal, amelyek közül különösen fontosnak tartjuk a családi elemek erősítését. Így például a keresetarányos gyed bevezetését, a gyermekek után járó adókedvezmény 30 százalékkal történő emelését, valamint az otthonteremtés és lakásépítés kiemelt támogatását.

Természetesen a kormánypárti képviselők is sajnálják, hogy a tervezett adóreform jövőre történő bevezetése elhalasztódik, de ennek egyik feltétele lett volna a ma még 37 jogcímen meglévő adókedvezmények megszüntetése.

Tudomásul vesszük, hogy az elmúlt időszak természeti katasztrófái és a koszovói háború okozta problémák miatt az eredeti elképzelések jövőre nem valósulhatnak meg, csak kisebb kiigazítások, illetve korrekciók kerülnek bevezetésre a törvényjavaslat elfogadása esetén.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a vita során azt a többségi álláspontot alakította ki az elhangzottak alapján, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkalmas az általános vitára.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 57 1999.09.09. 2:56  1-136

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A most benyújtott törvényjavaslat, amelynek a vitája egész héten zajlik, egyik eleme annak a gazdaságpolitikának, amelyről már a tavaszi időszak során döntött az Országgyűlés, amikor a hároméves költségvetési irányelveket elfogadta.

Természetesen az adópolitika, a fiskális politika csak egy eleme lehet a kormány gazdaságpolitikájának. Az adópolitika nem lehet megoldás minden olyan, társadalomban meglévő feszültségre, amelyet természetesen más társadalmi-gazdaságpolitikai célkitűzésekkel és eszközökkel kíván a kormány megoldani.

A benyújtott változtatások a költségvetési irányelvekkel összhangban állnak, és természetesen a következő évi költségvetés bevételi oldalát kívánják megalapozni. A benyújtott javaslat célja az is, hogy megteremtse a különböző elemek összhangját, bár kétségtelen, az elhangzott eddigi viták is azt igazolják, hogy vannak olyan részei ennek a benyújtott törvényjavaslatnak, amelyek egymással látszólag és valóságosan is ellentétben állnak.

Mire gondolok? Ilyen például természetesen az adókijátszás nehezítése, az adózás rendjéről szóló törvény módosítása, ugyanakkor pedig a kisvállalkozások, a közepes méretű vállalkozások támogatása.

 

(11.30)

Az adózás rendjéről benyújtott törvény módosítását, a benyújtott javaslatokat a többi adótörvényhez hasonlóan, az adó- és járulékreform jövő évi elhalasztásának a következményeként a visszafogottság jellemzi. A változtatások döntően a már megkezdett járulékintegráció teljessé tételét szolgálják. Emellett természetesen megjelennek azok az elemek és azok az új szabályozások is, amelyek a kormány által meghirdetett adminisztráció csökkentését szolgálják, továbbá természetesen a bevételi oldal megalapozása céljából elősegítik az adóztatás eredményességének javítását, hiszen számunkra nem lehet közömbös, akár országgyűlési képviselők vagyunk, akár választópolgárok, hogy azok a célok, amelyeket a kormány kitűzött maga elé az elkövetkező 2002. évi választásokig, megvalósuljanak. Ezek a célok pedig csak akkor valósulhatnak meg, ha a költségvetés bevétele teljesül.

Köszönöm a figyelmüket. Délután folytatom. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 79 1999.09.09. 18:23  1-136

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy továbbfolytassam a délelőtt megkezdett beszédemet, és megosszam önökkel azokat a gondolatokat, amelyek az előttünk fekvő törvényjavaslat vitája során részben már elhangzottak, részben pedig még a következőkben kerül rájuk sor.

Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása tulajdonképpen három nagy terület köré csoportosítható. Az egyik a járulékintegrációval összefüggő módosítások, a másik az adóztatás eredményességét befolyásoló, illetve azt biztosító módosítási javaslatok, a harmadik pedig azok a módosítások, amelyek az adminisztráció egyszerűsítését szolgálják. A teljesség igénye nélkül természetesen néhány, általam különösen fontosnak tartott témát szeretnék kiemelni.

Úgy ítélem meg, hogy a járulékintegráció és az ezzel összefüggő szervezeti változások, az eljárási rendben bekövetkező módosulások reformértékű lépések, és a kormány programjában meghirdetett adminisztráció egyszerűsítését szolgálják. A hatásköri különállást rendező szabályok hatályon kívül helyezése mellett a járulékok tekintetében tartalmazott eltérő rendelkezések megváltoznak. Ennek következményeként megváltozik a járulékok elszámolási rendje, a járulékokkal kapcsolatos ügyekben megváltozik a jogorvoslat intézményrendszere, és megszűnnek - ezt különösen fontosnak tartom - az általánostól eltérő bevallási és befizetési határidők.

Új szabályozásként kerül be elfogadása esetén a törvényjavaslatba az, hogy a járulékra az önadózás szabályait kell alkalmazni. Mit jelent ez? Önök előtt nyilván ismert az a szinte mindennaposnak mondható eset, hogy azok a magánszemélyek, akiknek a járulék fizetése meghaladja a pillanatnyilag meghatározott felső határt, eddig nehezen jutottak hozzá túlfizetés esetén a befizetett járulék összegéhez. Ezt kívánja a törvény most oly módon megváltoztatni, hogy év közben a magánszemély nyilatkozatot tehet arra nézve - és ehhez igazolást is csatol -, hogy meghaladja a járulék a törvényben szabályozott felső határt. Ebben az esetben év végén választhat, hogy vagy a foglalkoztatótól kéri a túlfizetett összeg visszautalását, amennyiben a nyilatkozattételt elmulasztja, vagy pedig a jövedelemadó bevallásában kérheti a járulék visszatérítését.

Az integráció emellett megköveteli, hogy természetesen a törvényben szabályozott bevallások, befizetések, a mellékletekben meghatározott mértékekre, a kerekítési szabályokra vonatkozólag, illetve jogcímenként a fizetendő járulékok esedékessége is ennek megfelelően alakuljon.

A javaslat emellett a szervezeti változással összefüggésben újrarendezi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, valamint az Állami Pénztárfelügyelet és az adóhatóság kommunikációs rendjét, valamint pontosítja a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kezelőjének tájékoztatásához való jogát.

Az integráció nem érinti a magánnyugdíjpénztár tagját terhelő tagdíjfizetési kötelezettséget; a pénztárhoz teljesítendő bevallási, befizetési rendet a továbbiakban is a társadalombiztosítási járulékról, illetve a pénztártörvényről szóló törvény rendezi. Ugyanakkor természetesen szigorodás következik be ezekben a szabályokban. Nagyon fontos, annak ismeretében különösen, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átjelentkezett, illetve bejelentkezett magánszemélyek száma még nem végleges, becsült adatok szerint mintegy 1 millió 800 ezer fő, és ez az előzetesen számított létszámot körülbelül 500 ezer fővel meghaladja.

(12.30)

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az eddigieknél határozottabb állami védelmet nyújtson a jövendő nyugellátások fedezetére előírt tagdíjfizetési kötelezettség megsértőivel szemben, a becsületesen fizető pénztártagok javára. Új szabályként jelenik meg: a tagdíjfizetési kötelezettségek ellenőrzése és a kintlévőségek behajtása az állami adóhatóság feladatát fogja képezni. Az állami adóhatóság évente egyszer köteles ellenőrizni valamennyi nyugdíjpénztárat is annak érdekében, hogy meggyőződjön, a pénztárak eleget tesznek mindazon nyilvántartási kötelezettségüknek, melyek alapján képesek valószínűsíteni a hozzájuk érkezett bevallások és befizetések teljességét, illetőleg teljesítik azokat az intézkedési kötelezettségeket, amelyeket a törvény számukra előír.

A pénztárak említett ellenőrzése nem adóvizsgálat, megállapításait nem követi adóigazgatási eljárás, az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet természetesen az adóhatóság a pénztárfelügyelethez továbbítja. A pénztárfelügyelet feladata az, hogy megtegye a pénztárral szemben azokat az intézkedéseket, amelyeket a rá vonatkozó törvény biztosít számára.

A második nagy témakör, amely köré a változások csoportosíthatók, az adóztatás eredményességét javító módosításokat tartalmazzák. Az elmúlt napokban már óriási vitát váltott ki az a törvénymódosító javaslat, amely a kiutalási határidő meghosszabbítását célozza. Miről is van szó tulajdonképpen? Az áfa-visszaigénylés és -visszautalás határidejét kívánja ez a törvény módosítani. Miért van erre szükség? Ahhoz, hogy az adóhatóság eredményesen dolgozzon, a legjobb és a legeredményesebb, legcélravezetőbb megoldás az, ha még a kiutalás előtt ellenőrzi az áfa-visszaigénylés jogosságát.

1998-ban körülbelül 7-8 milliárd forint volt az áfával kapcsolatos olyan bűncselekmény, illetve annak alapos gyanúja, amelynek az összege elérte a 7-8 milliárd forintot. Továbbra is az élen jár a fiktív számlával, illetve a számla nélkül történő forgalmazással való áfacsalás. Akár körmagyarként is említhetnénk ezt a jelenséget, amikor vásárolt számlákkal, fiktív számlákkal, gazdasági eseményt nélkülöző számlák kiállításával kívánnak jogosulatlanul az áfa visszaigényléséhez hozzájutni a vállalkozók. Ez természetesen egy olyan kör, amelynek a működését fokozott figyelemmel kell kísérnie a mindenkori adóellenőrzésnek.

Szeretném önökkel ismertetni azt a megállapítást, ami arról szól, hogy mennyire eredményes a kiutalás előtti visszaigénylések ellenőrzése. A kiutalás előtti ellenőrzésekből az áfa visszatartása volt a legeredményesebb. Az adóhatóság tovább növelte az ellenőrzések számát és arányát. A kiutalás előtti ellenőrzések során visszatartott összeg több mint 77 százaléka, összegszerűségében 17,9 milliárd forint származott az áfából, amelyből a végleges visszatartás, tehát minden jogorvoslati fórumon végigment, végleges, jogerős határozat alapján a visszatartott összeg 16,8 milliárd forint volt 1998-ban.

(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét a jegyzői székben Kocsi László foglalja el.)

Az adóhatóság a zárszámadási időszakban 728 422 darab, visszaigénylést tartalmazó bevallásból 832,9 milliárd forint adóösszeggel 82 710 darab bevallást ellenőrzött, 64 699 darabot iratbetekintéssel, 18 011 darabot pedig adónemvizsgálattal. Nos, hogy ne mondhassák azt az SZDSZ-es képviselők, hogy ez a kormány - vagy a miniszterelnököt ezzel vádolták - termelési jelentése, vagy hogy az MSZP-s képviselők ne mondhassák azt, hogy ez a kormány sikerpropagandájának egy része, felhívom szíves figyelmüket arra, hogy mindaz, amit itt most önökkel ismertettem, az Állami Számvevőszéknek az 1998. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló 3. számú munkafüzetében található.

Visszatérve a 30 és a 45 napos visszaigénylési határidőre, vettem magamnak a fáradságot, és megkerestem a Pénzügyminisztérium munkatársait, valamint megkerestem a Veszprém megyei adóigazgatóság vezetőit, és a következő tájékoztatást kaptam tőlük. Kiket is érint tulajdonképpen hátrányosan ez a tervezett intézkedés? Nos, az adóbevallások 60 százaléka 200 ezer forint alatti visszaigénylést tartalmaz, a visszaigényelt összegek nagysága pedig az összes visszaigényelt összegnek mindössze a 3 százaléka. Azt gondolom, ezek az adatok azt bizonyítják, hogy tulajdonképpen az a kör, amelyet ez hátrányosan érinthet, csakis és kizárólag természetesen azokat érintheti, akik visszaigénylő pozícióban vannak. De az áfaalanyok döntő többsége befizető, tehát őket helyből nem érheti hátrányosan ez az intézkedés.

További szigorításként jelenik meg a törvényjavaslatban, ahogy azt már délelőtt is említette az egyik szocialista képviselő, a bankszámla-bejelentési kötelezettség. Ez a szabályozás azt a célt takarja, hogy az adóalany meghatározott időn belül, az adószám kézhezvételétől számított 15 napon belül nyissa meg a bankszámlát. Eddig ugyanis ilyen kötelező szabály nem volt az adózók számára. A kiutalás, illetve a költségvetési támogatás visszaigénylése is csak abban az esetben történik meg, amennyiben az adóalany a bankszámlaszámát közölte az adóhatósággal. Ameddig ezt nem teszi meg, késedelmes teljesítés esetén, amennyiben az adóhivatal teljesítene késedelmesen, természetesen nem jár a késedelmi kamat az adózó számára.

Az elévülési határidő meghosszabbítása is az újabb kiskapu bezárását jelenti. Miről van szó? Jelenleg a bevallás benyújtása évének decemberétől számít az elévülési határidő. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, ha például az adóalany az 1998. adóévről az adóbevallását 1999 márciusában, áprilisában vagy májusában nyújtja be, a bevallás benyújtásának évétől, azaz 1999. december 31-étől számít az elévülési határidő. Ez azt jelenti, hogy 2004. december 31-én jár le az elévülési határidő. Úgy ítélem meg, ez az idő elég hosszú ahhoz, hogy bárki számára elegendő időt nyújtson arra, hogy az általa jogosnak ítélt támogatás összegére vonatkozó igényét megfelelő időpontban benyújtsa. Lehetőleg ne 2004. december 20-án ébredjen rá arra, hogy számára még visszaigénylésre rendelkezésre áll a határidő! Ezért javasolja a törvény az elévülési határidő hat hónappal történő meghosszabbítását.

Az adminisztráció egyszerűsítése sok ponton módosítja a hatályos törvényt. Természetesen nem kívánom ezt részletesen ismertetni, csak néhány rendelkezésről szólnék. Az egyik a helyi adók befizetésének elszámolási rendjét módosító szabály, hiszen önök előtt ismert az, hogy az önkormányzatok a helyi adókról szóló törvény alapján többféle adónemet vezethetnek be.

 

(12.40)

 

Az adózás rendjéről szóló törvény jelenlegi szabályai szerint összesen két adónemről köteles külön számlát vezetni az önkormányzat, az egyik az iparűzési adó, a másik pedig egy megosztott adó, a gépjárműadó. Ezen kívül az önkormányzatok képviselő-testületei saját döntésük alapján bevezethetik az építményadót, a kommunális adót és az idegenforgalmi adót. Ahhoz, hogy a bevételek átláthatóak, kezelhetőek legyenek, a késedelmi bírságok, mulasztási pótlékok ne az adó összegében összemosva jelenjenek meg, célszerű, ha ezekről adónemenként külön vezeti a számlát az önkormányzat.

További egyszerűsítést jelent a támogatási igény beszámítása a fizetendő adóba. Jelenleg az adózó a bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű adó megfizetésével számolja el. A javaslat szerint az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást nemcsak a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű, hanem más esedékességű adókra is elszámolhatja. Úgy gondolom, ez az adózók számára egy kedvező döntés lesz.

A családi kedvezmény elszámolásáról néhány gondolatot fűznék ahhoz a ma már többször elhangzott megállapításhoz, miszerint a családi kedvezmény sem igazán kedvezmény a családok számára, ez a Fidesz szokásos sikerpropagandájának egy része. A családi kedvezmény elszámolása a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályai szerint történik, természetesen az adózás rendjéről szóló törvény nem ezt szabályozza, hanem az igénybevétel módját. Abban az esetben, ha a házastársak egyike nem veheti igénybe az adókedvezményt, akkor a másik házastárs élhet ezzel a jogával. Az igénybevétel módja háromféle módon történhet: vagy az adóbevallásban, vagy a munkáltatói adómegállapítás során, vagy pedig önellenőrzéssel veheti igénybe a házastárs azt a családi adókedvezményt, amelyet személyi jövedelemadóról szóló törvényben megállapított az Országgyűlés a családok számára.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindazok a javaslatok, amelyeket röviden ismertettem önökkel, valóban igyekeznek a kormányprogramban meghatározott célkitűzéseket megvalósítani; legalábbis azokat a célokat, amelyek az adóztatás eredményességét és az adminisztráció egyszerűsítését jelentik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 85 1999.09.09. 1:37  1-136

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Elnézést kérek, hogy csak most reagálok Balczó képviselő úr megjegyzésére, de egy kicsit késve nyomtam meg a megfelelő gombot.

Képviselő úr, azt gondolom, hogy valami félreértés lehet kettőnk között. Ha egy vállalkozó befizetői pozícióban van, eleve nem érintheti semmilyen módon, sem előnyösen, sem hátrányosan az, hogy az általa visszaigényelt áfa 30 vagy 45 nap múlva érkezik a számlájára, hiszen ha befizet, akkor nem visszaigényel. A visszaigénylők pedig vagy havonta, vagy negyedévente, vagy évente tesznek bevallást. Ez a 200 ezer forintos értékhatár vagy összeghatár, amiről szó van, bevallásonként értendő. A Pénzügyminisztérium munkatársai arról tájékoztattak, hogy éves szinten azoknál a vállalkozóknál, akik ebbe a körbe kerülnek, várhatóan mintegy 90 ezer forint körüli az az összeg, amely a visszautalásnál számottevően szóba jöhet. Ha ezt egy havi visszaigénylőre visszavetítjük, 12 hónappal elosztjuk, ez az összeg olyan csekély, hogy egyszerűen nem okozhat likviditási problémát a vállalkozóknál. Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
89 48 1999.09.29. 7:40  1-75

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1990-es évek elején, miközben az első szabad választások lezajlottak, kiépült a demokratikus jogállam intézményrendszere, eközben a gazdaságban óriási válság volt. Összeomlott a szocialista ipar, sorra dőltek meg a szocialista nagyvállalatok, a KGST mint olyan összeomlott, és azok a hagyományos piacok, amelyek korábban felvevői voltak a magyar termékeknek, megszűntek létezni.

Mindezek következménye volt, hogy 700 ezer ember vált munkanélkülivé. Az ország lakossága ekkor szembesült először a munkanélküliséggel. Hiszen egészen addig legfeljebb kapun belüli munkanélküliségről lehetett olvasni néhány közgazdász cikkében, aki a nyolcvanas években még csak álnéven publikált. Természetesen a munkanélküliség rendkívül fontos feladat, amelyet megfelelő módon kell kezelnünk. A munkanélküliség nemcsak ebből a szempontból nehéz és küzdelmes feladatok elé állítja az országot, hanem azért is nagyon fontos, mert olyan foglalkoztatáspolitikát kell kialakítanunk, amely összhangban áll az Európai Unió tagállamainak foglalkoztatáspolitikai elveivel.

Az utóbbi években a foglalkoztatottság és munkanélküliség elsőrendű politikai problémává vált, nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unión belül is. A Közösség országaiban azt tapasztalták, és 1994-ben Essenben meg is fogalmazták, hogy a kiegyensúlyozott gazdasági fejlődés csupán feltétele a foglalkoztatás növekedésének, de nem oldja meg automatikusan a munkaerőpiacon jelentkező gondokat. A munkaerőpiacon felhalmozódó társadalmi-gazdasági gondok megoldása rendkívül nagy odafigyelést és erőfeszítést igényel a kormányoktól, mind a gazdasági, mind a szociális szabályozás területén.

Ez a felismerés vezetett oda, hogy az Európa Tanács 1997. évi novemberi rendkívüli luxemburgi ülését a foglalkoztatáspolitikának szentelte. A luxemburgi foglalkoztatási csúcsértekezlet a foglalkoztatási irányvonalak kitűzésével és számszerűsített követelmények megfogalmazásával a tagországok foglalkoztatáspolitikájának eddig soha nem tapasztalt mértékű és mélységű koordinációjára tett kísérletet. A tagállamok képviselői által egyhangúan elfogadott irányvonalak olyan közeledési folyamatot kívánnak elősegíteni, amelynek két fő jellemzője a növekvő foglalkoztatási színvonal és a csökkenő munkanélküliségi ráta.

A foglalkoztatási szint jelentős és tartós növelését célzó közösségi irányvonalak négy stratégiai cél, négy pillér mentén 19 konkrét feladatot jelölnek meg. A foglalkoztatási irányvonalak négy alappillére? a foglalkoztathatóság növelése, a vállalkozások fejlesztése, támogatása, a munkaerő-piaci viszonyokhoz való alkalmazkodó képesség elősegítése mind a munkaadóknál, mind a munkavállalóknál egyaránt, valamint az esélyegyenlőség érvényesülésének támogatása. A luxemburgi csúcsértekezleten a fő stratégiai célkitűzések megfogalmazásán túl elfogadásra kerültek az 1998. évi foglalkoztatási irányvonalak.

A tagállamok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy az Európa Tanács 1998. évi júniusi cardiffi ülése előtt megfelelő időben előterjesztik első nemzeti foglalkoztatási akcióterveiket. Az Európa Tanács bécsi ülésén pedig az 1999. évi irányvonalakat kisebb kiegészítéssel elfogadták.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a teljesség igénye nélkül ezek közül az irányvonalak közül egyet-kettőt ismertessek önökkel: a foglalkoztathatóságnak és alkalmazhatóságnak a javítása, ennek érdekében az ifjúsági munkanélküliség kezelése és a tartós munkanélküliség megelőzése; továbbá a passzív munkaerő-piaci intézkedések helyett az aktív intézkedések alkalmazása. Ösztönözni kell a munkanélkülieket arra, hogy keressék és elfogadják a munkába állás vagy az átképzés lehetőségeit.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, hogy ezek az irányvonalak, amelyek ránk nézve ma még nem kötelezőek, de mindenképpen orientálják az előkészületeket, összhangban vannak a kormányprogrammal. Hiszen a munkanélküliség csökkentésének érdekében a polgári koalíció kormánya elsődlegesen aktív eszközöket kíván alkalmazni és támogatni. Tarthatatlannak tartjuk azt a támogatási és segélyezési formát, amely a munkától való távolmaradásra ösztönzi a munkavállalókat.

Ezért támogatjuk a képzési programokat, a pályakezdők munkatapasztalat-szerzését, a munkahelyteremtést - mint ahogy előttem az államtitkár úr is ismertette ezt -, valamint az önfoglalkoztatóvá és vállalkozóvá válást. A gazdasági növekedés mellett e támogatási eszközök és formák is nyilvánvalóan szerepet játszottak abban, hogy jelentősen csökkent a munkanélküliek száma. Míg 1998 januárjában 481 ezer fő volt, addig ez év januárjában 435 ezer fő, és a legfrissebb adatok szerint jelenleg 420 ezer fő a munkanélküliek száma. Ezzel az eredménnyel természetesen még nem lehetünk elégedettek, de a tendenciával igen.

Tisztelt Ház! A foglalkoztatáspolitika területén ebben az évben kezdődött meg a foglalkoztatáspolitikai áttekintés, amelynek eredményeként az EU-bizottság és a magyar kormány illetékesei közös értékelést készítenek. Ez a közös értékelés a csatlakozás várható időpontjáig előre meghatározza azokat a legfontosabb foglalkoztatáspolitikai prioritásokat, eszközöket, feladatokat, amelyek alkalmassá teszik hazánkat az uniós tagságra a foglalkoztatás, a munkaerőpiac területén.

 

(13.30)

 

Meggyőződésem, hogy felkészülésünk ezen a területen is eredményes és sikeres lesz. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 76 1999.10.18. 4:31  49-131

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a többi bizottsághoz hasonlóan megtárgyalta, hosszú, szenvedélyes és alapos vitában megvitatta a 2000. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot.

A vitában elhangzott többségi vélemény szerint a kormány az államháztartási törvényben előírt határidőre benyújtotta a törvényjavaslatot, amely a jövő évi költségvetési számokon túlmenően tartalmazza a szintén az államháztartási törvényben előírt hároméves gazdasági prognózist is.

(17.40)

A költségvetési törvény nemzetgazdasági szintű mutatói szerint a gazdasági növekedés további, az Európai Unió átlagát meghaladó 4-5 százalékos növekedéssel számol, amely megfelel a Magyar Nemzeti Bank gazdasági előrejelzéseinek is. A gazdasági növekedéssel összhangban a gazdasági irányelvekben jóváhagyott inflációcsökkentés trendje tovább folytatódik. Így jövőre várhatóan 6-7 százalék körüli inflációval számolhatunk.

A várható inflációcsökkenés mellett ugyanakkor nő a lakosság vásárlóereje is. A bérek és a nyugdíjak 8,25 százalékos növekedése lehetővé teszi a 2 százalék körüli reálérték-növekedést. A költségvetést közgazdaságilag megalapozottnak tartjuk mind a bevételi, mind a kiadási oldalon, mind pedig a tervezett hiányt illetően. A gazdaságpolitikából, a várható külgazdasági és belgazdasági helyzetből adódóan a bevételek és kiadások nagy valószínűséggel teljesíthetők lesznek. A költségvetés egyik legfontosabb célkitűzése megítélésünk szerint az, hogy a gazdasági növekedés és a munkahelyek bővülése révén az ország hosszú távú érdekei szerint egy virágzó, kedvezőbb helyzetet teremtsünk, és az Európai Unióba minél jobb helyzetből lépjünk be.

A munkaképes korú embereket munkára kívánjuk ösztönözni. Ennek érdekében támogatja a benyújtott javaslat a munkahelyteremtő beruházásokat, a kis- és középvállalkozásokat. A munkanélküliség csökkentésének egyik eszközeként növekedni fog a közösség érdekében helyben, a településeken végzett közmunkák aránya. Meggyőződésünk, a szemléletváltozás a dolgozó, adófizető polgárok igazságérzetével összhangban valósul meg. A munkanélküliség csökkenése, a foglalkoztatottak számának növekedése nemcsak a családok helyzetét javítja, de jótékony hatással lesz a költségvetés bevételi oldalára is, hiszen a kifizetett munkabérek, keresetek után nagyobb összegű személyi jövedelemadó-bevétel várható a költségvetésben. A családok helyzetének javítása érdekében 30 százalékkal nő a gyermekek utáni adókedvezmény, amelyet természetesen azok tudnak igénybe venni, akiknek adóköteles jövedelmük van. A gyermekvállalás, gyermeknevelés terheinek csökkentését szolgálja a gyermekgondozási díj újbóli bevezetése is.

Az önkormányzati alrendszert illetően hosszú évek után a jövő év lesz az első olyan év, amikor reálértékben nő az önkormányzatok részére biztosított állami támogatások összege. A személyi jövedelemadó visszaosztott aránya továbbra is 40 százalék, azonban a helyben maradó megosztási arány változtatása azt a célt szolgálja, hogy a települések közötti jövedelemkülönbségek tovább már ne növekedjenek. Mindez a különbségből adódó összeg pedig az oktatási, szociális és kulturális normatívában kerül az önkormányzatok részére felhasználásra.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Összefoglalva a vitában elhangzottakat, a bizottság többségének véleménye alapján a beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 86 1999.10.21. 1:36  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Szeretnék két gondolatot fűzni az ön által elmondottakhoz.

Az egyik a személyi jövedelemadó és az önkormányzatoknál maradó rész, amit különösen az önök pártjának soraiban emlegetnek oly szívesen, és tesznek szemrehányást a kormánynak, hogy csökkenti az önkormányzatok részére biztosított személyi jövedelemadó mértékét és összegét. Felhívom a figyelmét arra, hogy az az 5 százalék, amiről ön beszél, 40 százalék. Ez nem helyben képződő forrás, hanem átengedett, megosztott adó, 40 százalékot forgat vissza a központi költségvetés az önkormányzatoknak. Ez a tavalyi 38,5 százalékhoz képest arányában is növekedés, abszolút összegében pedig egyértelmű növekedést mutat. Az, hogy a kormány úgy döntött, hogy a saját programjának megvalósítása érdekében az oktatási normatívákat kívánja támogatni és emelni, és a személyi jövedelemadó szabad felhasználású részét 5 százalékra csökkenti, kétségtelen tény.

Egy dologra viszont szeretném felhívni a figyelmét, és szeretném emlékeztetni rá: az önök kormányzásának ideje alatt csökkent ez az 50 százalék 20 százalékra. Akkor önök nem féltették az önkormányzatiságot és a demokráciát. Köszönöm. (Bauer Tamás: Ez nem igaz! Ez az MDF-kormány idején volt! - Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 90 1999.10.21. 0:28  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Pokorni Zoltánnak nincsen saját, önálló, külön programja. Talán elkerülte az ön szíves figyelmét az, hogy Pokorni Zoltán a Magyar Köztársaság kormányának a tagja, oktatási miniszter, így kötelessége azt a választási programot és kormányprogramot megvalósítani, amit a polgári koalíció kormánya kialakított. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 100 1999.10.21. 1:26  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Úr! Két témában szeretnék reagálni arra, amit ön az előbb elmondott. Az egyik az oktatási normatívák, a másik pedig a közhasznú munkák finanszírozása.

Azért, hogy ismét elmondhassam: ez a kormány a saját programját kívánja megvalósítani, és nem Pokorni Zoltán magánelképzeléseit, engedje meg, hogy felolvassam önnek, a normatív támogatásokon belül az óvodák egy főre jutó támogatása 80 ezer forintról 97 ezer forintra emelkedik; az általános iskolák támogatása 83 ezer forintról 100 ezer forintra nő; a középiskolák támogatása pedig 108 ezer forintról 124 ezer 500 forintra emelkedik.

A közhasznú munkák végzésének fedezetére a megyei munkaügyi központok előzetes felmérést készítettek. Ez alapján, az összegyűjtött és előre jelzett igények szerint a költségvetésben több mint 10 milliárd forintot biztosít a közhasznú munkavégzésre a kormány. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Hol?) Ezt pedig megtalálja ön a foglalkoztatást fenntartó és fejlesztő támogatási eszközök között, a Munkaerő-piaci Alap aktív eszközei sorában.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 114 1999.10.21. 1:08  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Jánosi Képviselő Úr! Engedje meg, hogy magamtól idézve válaszoljak az ön által elmondottakra. A személyi jövedelemadó átengedett mértéke, aránya 40 százalék. Az, hogy ezzel a 40 százalékkal mi történik, hogyan oszlik meg a felhasználása, az egy másik történet. Önök folyamatosan, egyvégtében azt magyarázzák, hogy az önkormányzatok 5 százalék személyi jövedelemadót kapnak meg, és a korábbi évekhez képest ez milyen drámai helyzetet jelent.

Én azt gondolom, az oktatási normatívák emelése igenis azt bizonyítja, azt igazolja, hogy számunkra minden gyermek egyformán fontos. Nem kizárólag a gazdag városban élő gyermekeket illeti meg az oktatáshoz való jog, az esélyegyenlőség iskolájának megteremtése, hanem azokat a gyermekeket is, tisztelt képviselő úr, akik például az én választókerületemben nemcsak Veszprémben élnek, hanem Sólyban, Vilonyán vagy Hajmáskéren.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 120 1999.10.21. 2:04  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Szabó Képviselő Úr! Amint ön az előbb elmondott, azok önmagukban is ellenmondó állítások voltak, hiszen egyfelől azzal vádolja a kormányzatot, hogy csökkenti az önkormányzatok önállóságát és a saját bevételt, másfelől pedig azt mondja, hogy az oktatási normatívák szabad felhasználásúak. A két állítás között, úgy gondolom, az a különbség, hogy egyrészt a személyi jövedelemadó nem saját bevétel, hanem átengedett bevétel, ez a központi költségvetés bevétele, amelyről a költségvetési törvény elfogadását követően dönt a parlament, hogy milyen mértékben osztja meg, engedi át az önkormányzatok részére.

A normatív állami hozzájárulás - így az oktatási normatívák is - valóban, ahogy a nevük is mutatja, azt jelentik, hogy ezek egyfelől az állami költségvetés részéről hozzájárulás mértékűek, értékűek, hiszen az önkormányzati törvény elfogadása során is arról szólt a történet, hogy az állami költségvetés nem finanszíroz mindent 100 százalékos mértékben, legalábbis azokat nem, amelyek normatív módon kerülnek az önkormányzatokhoz.

A másik pedig: a normatív állami hozzájárulásnak valóban nem kötött a felhasználása, hiszen az önkormányzat ebből annyit használ fel vagy fordít arra a célra, amire kapta, amennyit a képviselő-testület jónak látnak.

Nos, a tavalyi évben ezt mi láttuk, pontosabban ebben a évben, hiszen a pedagógusbér-emelésre fordítandó összegeket, a bizony nagyon sok helyen központi költségvetésből biztosított normatívákat, amelyeket megítéltünk az önkormányzatoknak, nem erre használták fel az önkormányzatok. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 126 1999.10.21. 0:54  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Veres Képviselő Úr! Egy megjegyzésére kívánok reflektálni. Ön közmunkákat említett, én közhasznú munkákról beszéltem. A közmunkákra biztosított összeg valóban 2 milliárd forint, az a tíz vagy több mint tíz milliárd, amiről én beszéltem, az a közhasznú munkavégzésre fordítódik. (Keller László: Hol van?) Azt is elmondtam, hogy hol van, de még egyszer elmondom, hiszen az ismétlés a tudás anyja. A Munkaerő-piaci Alap rovatában az aktív eszközök, foglalkoztatásfenntartó és fejlesztő támogatási eszközöknél szerepel 22,976 milliárd forint, ebből az előzetes tervek szerint, amelyet a megyei munkaügyi központok mértek fel, biztosítanak az önkormányzatok részére 10,275 milliárd forintot a jövő évben. (Keller László: Hol van ez leírva? - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nincs benne! - Bauer Tamás: A tavalyelőtti költségvetésben!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 161 1999.10.21. 12:45  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A jövő évi költségvetési törvényjavaslat kiemelten kezeli, új szemléletmódban közelíti meg a foglalkoztatás kérdését. A munkanélküliség nemcsak az egyes embereknek, nemcsak a családoknak, hanem az egész országnak is súlyos problémát jelent.

A magyar társadalom a munkanélküliséggel a kilencvenes évek elején, a rendszerváltoztatást követően szembesült először. Miközben az első szabad választást követően kiépült a jogállam demokratikus intézményrendszere, aközben összeomlottak a szocialista iparvállalatok, megszűnt a KGST, amely a szocialista országok hagyományos piaca volt.

Mindezek következtében 1992 végén, 1993 elején 703 ezer fő volt a regisztrált munkanélküliek száma. A különböző kormányok más és más eszközökkel kísérelték meg ezt a drámai helyzetet kezelni. Mi úgy ítéljük meg - és a törvényjavaslat is erre helyezi a hangsúlyt -, hogy a segélyezési politikán túl elsősorban az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeinek bővítésére van szükség. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatnunk, amely ösztönzi az új munkahelyek létrehozását és növeli a foglalkoztatottak számát. Ennek érdekében kiemelten támogatjuk a kis- és középvállalkozásokat, hiszen ezek a vállalkozások a piacgazdaságokban a világon mindenütt sajátos helyet foglalnak el a gazdaság szervezeti rendszerében. Sajátosságaik közé tartozik a magas fokú és gyors alkalmazkodóképesség, a rugalmasság, valamint jelentősen hozzájárulnak a munkaerő foglalkoztatásához.

Magyarországon ma a jelenleg működő mintegy háromnegyed millió vállalkozás 99,8 százaléka a kis- és középvállalkozói szektorhoz tartozik. Ők állítják elő - a vállalkozások, beleértve az egyéni vállalkozókat is - a létrehozott hazai bruttó termék több mint felét, továbbá működtetik a munkahelyek mintegy kétharmadát.

A gazdasági eredmények tekintetében azonban a hazai kisvállalkozások versenyképessége általában ma még elmarad a nemzetközi színvonaltól. Ahhoz, hogy a magyar kisvállalkozások a fejlett piacgazdaságokban működő társaikhoz hasonló mértékben legyenek képesek hozzájárulni a gazdaság növekedéséhez, a foglalkoztatási lehetőségek bővüléséhez, az elkövetkezendő években gazdasági fejlődésüknek fel kell gyorsulnia, amit kormányzati eszközökkel is elő kell segíteni.

A költségvetési törvényben szereplő új célelőirányzatból támogatásra kerülő programok mindazokat a területeket tartalmazzák, amelyekben indokolt a kis- és középvállalkozások versenyhátrányának csökkentése, fejlődésük segítése. Éppen ezért a költségvetés támogatni javasolja a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek javítását, a finanszírozási lehetőségek bővítését, az üzleti finanszírozási rendszer fejlesztését, valamint a vállalkozói kultúra fejlesztését. A támogatások kiadási előirányzata több mint 7 milliárd forint, amely az 1990. évinek több mint kétszerese. A célelőirányzatból nyújtható támogatások formája többek között: vissza nem térítendő támogatások, kamattámogatások, kedvezményes kamatozású és kamatmentes kölcsön.

Szintén az aktív foglalkoztatási célok megvalósítását szolgálja a munkahelyteremtő és munkahelymegőrző támogatások működtetése. A polgári koalíció kormánya a 2000. évben kiemelt feladatnak tartja az új munkahelyek teremtésének támogatását, a gazdasági és foglalkoztatási szerkezet korszerűsítését. Emellett támogatásban részesülnek olyan speciális foglalkoztatási és fejlesztési programok, amelyek kiemelten kezelik az elmaradott régiók, azon belül is a szénbányabezárásokban érintett kistérségek gazdaságának fejlesztését és a foglalkoztatottság növelését. A célok megvalósítására biztosított fedezet 2,6 milliárd forint.

A gazdaságfejlesztési célelőirányzat keretén belül a teljesség igénye nélkül említenék meg néhányat.

 

14.00

Új programként kerül meghirdetésre a hazai beszállítók támogatása érdekében a beszállítóipari beruházási pályázati rendszer. Szintén új programként kerül meghirdetésre a környezetvédelmi ipari beruházási pályázat, mely a magyar környezetvédelmi ipar versenyképességét kívánja javítani, mivel ez az elmúlt években háttérbe szorult. Változatlan célkitűzés a regionális egyenlőtlenségek kiküszöbölése. Ennek érdekében ipari parkok, inkubátorházak és logisztikai beruházások megvalósításának támogatására kerül sor. A tervezett költségvetési támogatás összege több mint 12 milliárd forint.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkahelyteremtés támogatása mellett hangsúlyos helyen jelenik meg az oktatás, képzés, szakképzés rendszere is. Ha megvizsgáljuk a munkanélküliség alakulását, régiónként, ágazatonként, szakmánként más és más adatot kapunk. Az eltérő adatok között egyetlen olyan adatot találunk, mely független a földrajzi fekvéstől, a szakmai ágazatoktól, és ez nem más, mint a képzettség, az iskolázottság hiánya. A munkanélküliek csaknem 40 százaléka legfeljebb nyolc általános iskolai végzettségű. E létszámában is, arányaiban is jelentős népességcsoportnál először azt kellene elérnünk, hogy az általános iskolai tanulmányaikat befejezzék, mert szakképzésben, átképzésben csak ezt követően vehetnek részt. Nemcsak az egyén, de az ország jövője szempontjából sem engedhető meg az, hogy az iskolázatlanság egyik nemzedékről a másikra öröklődjön. Ezért is volt helyes az a döntés, hogy iskolás korú gyermek után a támogatást csak az a szülő veheti igénybe, akinek a gyermeke iskolába jár.

A Munkaerő-piaci Alapban továbbra is rendelkezésre állnak azok a pénzügyi források, amelyek a képzési, átképzési programok lebonyolítását szolgálják. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a munkaerő iránti kereset és kínálat között megfelelő legyen az összhang. Az Országos Munkaügyi Módszertani Központ rövid távú előrejelzései évek óta jelzik a kereset és kínálat eltéréseit, elsősorban a meghatározott képzettségű szakmunkások hiányát. Egy 1997-ben végzett felmérés szerint a megkeresett cégek csaknem 15 százaléka úgy nyilatkozott, hogy munkaerőigényének egy részét hosszabb ideje képtelen kielégíteni. 1998 második felében nemzetgazdasági szinten számítva közel 30 ezer tartósan betöltetlen álláshely volt. A munkaerő iránti kereslet megyénként és régiónként jelentősen különbözik. Éppen ezért a szakképzést, átképzést szervezők felelőssége, hogy olyan oktatást szervezzenek, amelynek befejezése után a munkavállalónak esélye lesz arra, hogy visszatérjen a munka világába, és a képzésére fordított közpénzek eredményesen hasznosuljanak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, de nem utolsósorban szólni kívánok a munkanélküli ellátási rendszer átalakításáról. A kormány célkitűzése, hogy emelkedjen a foglalkoztatottak száma, csökkenjen a munkanélküliség. Ennek érdekében nemcsak a vállalkozásokat, a munkahelyteremtést támogatja, hanem a munkát keresőket is arra ösztönzi, hogy minél előbb vállaljanak munkát, mert ez a családtámogatási és adótámogatási rendszerben is számukra is követhető előnyökkel jár.

A bevezetésre kerülő új rendszer egyik célkitűzése, hogy a munkahelyüket elvesztetteket támogassa, hogy túl tudják élni ezt a nehéz időszakot. A másik célkitűzés az, hogy az állását vesztett embereket ebből a nehéz helyzetből minél előbb visszavezesse a munka világába. Harmadik célkitűzés pedig az, hogy azoknak az embereknek is biztosítsunk munkát, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak a versenyszférában elhelyezkedni. Ezek a célkitűzések egy új alapelvet is magukban foglalnak. Ez pedig úgy szól, hogy a passzivitásra késztető segélyezés helyett közhasznú munkát biztosítsunk. Sajnos, még ma is vannak az országban olyan területek, olyan falvak, ahol ez az egyetlen munkavégzési lehetőség.

Az új ellátási rendszer leglényegesebb eleme, hogy csökken a munkanélküli járadék folyósítási ideje. Természetesen abban az esetben, ha a munkanélkülivé vált dolgozó együttműködik a munkaügyi központokkal, az önkormányzatokkal, abban az esetben hajlandó beiratkozni átképzésre, az átképzési időszak meghosszabbítja a munkanélküli járadék folyósításának idejét. Ezzel egyidejűleg fokozatosan megszűnik a jövedelempótló támogatás rendszere.

A szerződéskötés utolsó napja 2000. április 30. Ez azt jelenti, hogy aki eddig az időpontig bekerült a rendszerbe, az továbbra is megkapja az ellátást. A jövedelempótló támogatási rendszert a közhasznú munkavégzés váltja fel, amelyet az önkormányzatok szerveznek meg a települések igénye szerint. A megyei munkaügyi központok előzetes felmérése alapján, mint ahogy ez ma délelőtt már többször elhangzott, a költségvetés több mint 10 milliárd forintot biztosít a közhasznú munkát végzők számára.

Tisztelt Ház! Az ez évi statisztikai adatok szerint augusztus végéig közel 150 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma. A munkába állók számának örvendetes növekedése bizakodásra ad okot. Reményeink szerint azok a foglalkoztatáspolitikai eszközök, amelyekről a teljesség igénye nélkül szóltam, hozzájárulnak ahhoz, hogy a dolgozni tudó és dolgozni is akaró emberek minél nagyobb számban találjanak maguknak munkát. Ezzel az átalakuló rendszerrel talán sikerül azt a társadalmi feszültséget is csökkenteni, amely a segélyezettek és a munkavállalók között fennáll. A jól-rosszul elosztott segélyeket pedig a munkabér, a kereset váltsa fel! Így javulhat, így gyarapodhat a családok és az egész ország helyzete.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 165 1999.10.21. 1:08  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Csizmár Gábor képviselő Úr! Ahhoz szeretnék egy gondolatot hozzáfűzni, amit ön a nyugdíjakról elmondott. Emlékezzünk vissza arra - én is elég koros vagyok már ehhez, és ön sem sokkal fiatalabb, mint én -, hogy a '90-es évek előtt a nyugdíjak emelésének mértéke jó, ha elérte a 2 százalékot. A '90-es évek után volt olyan szégyenletes év, amikor a nyugdíj emelése fél százalék volt. (Bauer Tamás: Nem igaz!) Volt olyan év, tisztelt képviselőtársaim, amikor a nyugdíjemelést egyszerűen felzabálta az infláció, 28 százalék körüli infláció volt. Most, amikor önök az inflációt emlegetik keserű szájízzel, hogy a jövő évi költségvetés 6-7 százalékos inflációval számol, azt gondolom, önöknél ebben az esetben a savanyú szőlő effektus működik. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 169 1999.10.21. 0:19  1-301

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Keller képviselő úr, ígérem önnek, hogy a hozzászólásaim során igyekszem tárgyszerű lenni, mindenképpen megígérem önnek, hogy nem az önök vitastílusát fogom a jövőben sem követni. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Jánosi György: Ez aztán nagyon frappáns válasz volt!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 368 1999.11.09. 2:55  354-369

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Európai Szociális Charta megerősítéséről hosszú, alapos és elmélyült vitát folytatott tavaszi ülésszakán a parlament. Nagy várakozással tekintünk az Európai Unió szociális jogalkotásának újabb, küszöbön álló fejlődésének irányába. Számunkra azért is különösen érdekes lehet ez, mivel az Unió 1957-es alapító szerződése, a római szerződés, akkor még meglehetősen érintőlegesen, úgyszólván elhanyagolható formában utalt a szociális dimenzió fontosságára. Hosszú időnek, évtizedeknek kellett eltelni, amíg az elmúlt évtizedekben az Európai Unió újabb és újabb számottevő jelentőségű jogszabályokat alkotott, amíg eljutott az amszterdami szerződésig.

Természetesen várhatóak további pozitív fejlemények az Unió szociális jogalkotása terén, de mindenképpen megállapítható a szociális eszme fontossága, azaz a hátrányos megkülönböztetés tilalma; az idősek, a fogyatékossággal élő személyek, a munkanélküliek, a migráns munkások és így tovább, tehát összefoglalóan: a társadalmi kirekesztés által különösen érintett csoportok soha nem voltak annyira a figyelem középpontjában, mint ma.

Tisztelt Képviselőtársaim! A charta ratifikálásával és a kihirdetésről szóló döntéssel a Magyar Köztársaság elindul a szociális Európába vezető úton. Természetesen világos számunkra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkig és azt követően is számos szigorú közgazdasági, makrogazdasági paraméternek kell megfelelnünk. Az is világos azonban, hogy egy virágzó Európa, egy virágzó Magyarország, de semmiféle hosszú távú gazdasági hatékonyság sem lehetséges akkor, ha egy ország polgárai vagy az Európai Unió polgárai nem biztosak saját jövőjükben, idős családtagjaik jövőjében, fogyatékossággal élő embertársaik jövőjében. Ez adja tehát a charta fontosságát, azaz azt, hogy az Európai Szociális Charta második részének 12 cikkéhez történt csatlakozásunkat rövidesen, remélhetőleg néhány esztendő leforgása alatt ki kell egészítenünk, és ki is egészítjük további cikkekhez való csatlakozással, azaz további alapvető szociális jogok garantálásával Magyarország vonatkozásában.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 80 1999.11.30. 2:04  21-159,419-437,440-456

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Higgyék el, valamennyien a Fidesz-frakcióban tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szörnyű érzés az, amikor valaki munkanélkülivé válik. Sőt, azt is higgyék el nekünk, hogy nem kizárólag szakirodalomból ismerjük ezt az érzést, hanem jó néhányan személyesen vagy családtagjaink által átéltük.

Azt is tökéletesen tudjuk, hiszen ismerjük az erre vonatkozó statisztikát, hogy 1990-et követően, '92 végén, '93 elején öltött drámai méreteket a munkanélküliség. Ekkor több mint hétszázezer munkanélküli volt az országban. Az eddig működő kormányok más és más eszközökkel próbálták a munkanélküliséget kezelni. Azt gondolom, azért ülünk különböző frakciókban, és azért dolgozunk különböző pártokban párttagokként vagy szimpatizánsokként, mert egy-egy problémát más és más módon kívánunk kezelni. Én ezt egyáltalán nem találom tragikusnak, nem találom drámainak. Önök úgy vélik, hogy a segélyezés az az eszköz, amellyel kezelni lehet a munkanélküliséget. Mi pedig azt gondoljuk, hogy elsősorban olyan helyzetet kell teremteni, hogy legyen munkahely egyrészt, másrészt pedig a munkavállaló képes legyen olyan tudással rendelkezni, amit aztán a munkaerőpiacon értékesíteni tud.

(11.40)

Nem látom be azt, hogy ez miért olyan katasztrofális helyzet, ha mi azt szeretnénk elérni, hogy az, aki munkanélkülivé válik, minél előbb képes legyen arra, hogy visszakerüljön a munka világába, és ha kell, akkor erre serkentsük azáltal is, hogy nem teremtünk olyan helyzetet, hogy a munkanélküli-segéllyel vagy -járadékkal otthon élni kényelmesebb, mint dolgozni.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 96 1999.11.30. 2:05  21-159,419-437,440-456

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Vojnik Képviselő Asszony! Én olyan szerencsés megyéből jöttem, Veszprém megyéből, ahol jóval az országos átlag alatt van a munkanélküliség. De én nem vonom le ebből azt a messzemenő következtetést, hogy olyan fantasztikusan jó a helyzet, és ezt a képet nem vetítem ki az egész országra, és nem csinálok ebből országos kérdést (Dr. Vojnik Mária: Én igenis azt csinálok belőle!), mint ahogy ön próbálta sugallni szavaival, hogy ha az ön megyéjében olyan rossz a helyzet, ez mindenütt így van.

Szeretném önnek jelezni, hogy a nyugat-dunántúli megyék, így Veszprém megye is, ebből a szempontból szerencsésebbek. Egyébként, visszatérve az előző szocialista képviselők hozzászólásaira, szeretném én is megerősíteni, azt hiszem, talán Filló Pál képviselő úr mondta, hogy mintha nem ugyanarról a törvényről beszélnénk - kétségtelen, nekem is ez a véleményem. Ugyanis az a törvény, amely itt előttünk fekszik, egy szociálpolitikai, foglalkoztatáspolitikai kérdést tárgyal. Amit pedig önök számon kérnek, a munkahelyteremtés, arról bőségesen vitatkoztunk már a költségvetési törvény vitája során.

Én akkor is elmondtam, hogy a kormányprogrammal összhangban, olyan célkitűzéseket tartalmaznak a különböző gazdaságfejlesztési célelőirányzatok, amelyek egyrészt szolgálják a kis- és közepes vállalkozások működőképességének a javítását, erre például 7 milliárd forintot szán a költségvetés, ezen túlmenően a regionális különbségek csökkentésére is vannak különböző célkitűzések, sőt, olyan új programok indulnak, amelyek a korábbi években nem voltak. Ezekre körülbelül 12 milliárdot tartalmaz a jövő évi költségvetés, és én nagyon remélem, hogy ezeket az elképzeléseket szavazataikkal önök is támogatni fogják, hogy valóban munkahelyteremtés valósuljon meg, és csökkenjen a munkanélkülieknek száma.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 116 1999.11.30. 2:05  21-159,419-437,440-456

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársak! Néhány korábban elhangzott hozzászólásra szeretnék reagálni. Toller képviselő azt említette, hogy az önkormányzatok és a közhasznú munkavégzés... - ez nem az ő feladatuk, ha jól emlékszem. A közmunka kormányzati feladat, a közhasznú munkavégzés megszervezése, tisztelt képviselő úr - emlékezetem szerint - 1991 óta az önkormányzatok feladata. Feltehetően azért emlékszem erre, mert ebből voltam körjegyző egy ötfalvas településből álló körjegyzőségen, mint ahogy ön polgármester lett.

Kertész képviselő úr azt mondta, hogy nem differenciál ez a törvény és nem kezeli régiónként a problémát. A régiónkénti eltérések - az előző hozzászólásokból is kiderült - más adatokat mutatnak, más összetételűek a munkanélküliek csoportjai az ország keleti és nyugati felében. Természetesen ez a törvény ezt így nem tudja kezelni; kezelni ezt ott helyben, a megyei munkaügyi központokon, illetve a megyei foglalkoztatási vagy munkaügyi tanácsokon, illetve az önkormányzatokon keresztül lehet, mert az, hogy helyben milyen közhasznú munkavégzést akar és tud megszervezni az önkormányzat, legyen ez már az ő dolga és feladata.

Egyéni képviselő vagyok, és a választókerületemben dolgozó községi polgármesterek egyhangúlag üdvözölték ezt a törvénymódosítást, mert ők azok, akik a saját bőrükön érzik, hogy a falu lakossága miként vélekedik azokról a munkanélküliekről, akiknek szándékában nincsen a kezüket megemelni, a kocsma előtt várják a pénzespostást. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 144 1999.11.30. 2:05  21-159,419-437,440-456

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Korábban jelentkeztem, és más képviselő felszólalására kívántam reflektálni, de most természetesen a Kertész úr által elmondottakra szeretnék reagálni.

Én azon szerencsés képviselők közé tartozom, feltehetően az alelnöki pozíciómból adódóan, aki kézhez kapta Szilágyi Gyula: Kegyelemkenyéren című tanulmányát. Ez egy munkatudományi tanulmány, a Közösen a Jövőért, Munkahelyért Alapítvány gondozásában jelent meg. Az általam elmondottakat nem kizárólag személyes tapasztalataimból, illetve a polgármesterek által elmondottakból, családom és szűkebb-tágabb környezetemben szerzett tapasztalatok alapján mondtam, hanem ez alapján a tanulmány alapján is.

Engedje meg, hogy néhány mondatot idézzek ebből. A tanulmány egyébként Jász-Nagykun-Szolnok megyében készült.

"A vizsgálati csoport 22 százaléka kategorikusan elutasítja a mezőgazdasági alkalmi munkavállalást, sőt, az intézményesített munkaviszonytól is idegenkednek; korcsoport szerint 20-35 év közöttiek, egyedülállóak. Az intézményesített keretek között végzett munka egyáltalán nem áll szándékukban, az önkormányzat által szervezett munkában időnként részt vesznek. A munkaügyi központok által felajánlott képzési lehetőségekkel sem élnek, 'sosem szerettem tanulni' felkiáltással. Szüleik házában laknak, ellátásukról a szülő gondoskodik. Esetükben a jövedelempótló támogatás vagy a rendszeres szociális segély nem segíti a munkaszocializációt. Mentális és kommunikációs képességeik hanyatlanak, munkaerő-piaci integrációjuk reménytelennek tűnik."

Nos, többek között ezek azok a fiatalok, akikről beszéltem, akiknek az egyetlen szórakozás a diszkó és a kocsma. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
103 441 1999.11.30. 9:21  21-159,419-437,440-456

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ezen a késői órán, a viharos és igazán szenvedélyes délelőtti vitát követően talán most sikerül egy kicsit békésebb vizekre eveznünk. A Fidesz-Magyar Polgári Párt választási programjában egyértelműen megfogalmaztuk azt a célkitűzésünket, hogy világosan külön kell választani az állam szolgáltató és hatósági ellenőrző feladatait. Meg fogjuk erősíteni és hatékonyabbá tesszük a munkaügyi felügyeletet, és a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerén belül a valódi szolgáltatást nyújtó tevékenységeket, szervezeteket fogjuk támogatni és fejleszteni.

A jóváhagyott kormányprogram ennek szellemében rögzíti, hogy a kormány érvényesíteni kívánja az állam felelősségét a munkaügyi jogszabályok betartásában. Ennek érdekében átalakítja és megerősíti a munkaügyi felügyeletet. Ha áttekintjük ennek eddigi történetét, bizonyára önök előtt is ismert az a tény, hogy Magyarországon a munkafelügyeletet a munkabiztonsági és munkaügyi ellenőrzést ellátó Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség 1984-től 1997-ig egységes országos szervezetben végezte. 1997-ben a közigazgatás kellően át nem gondolt reformjához kapcsolódó intézkedéssel ezt az országos szervezetet, területi felügyelőségeit a megyei munkaügyi központokhoz csatolták, és vegyes irányítási rendszer jött létre, amelyben a felügyelőségek pénzügyileg a munkaügyi központokhoz tartoznak, ugyanakkor az OMMF gyakorolja a szakmai irányítási és egyes munkáltatói jogokat.

Az 1997-es átszervezést mind a hazai szakemberek, mind a munkáltatók és munkavállalók érdekképviseletei, mind a külföldi szakértők helytelenítették. A lépés nem hozott pozitív eredményt, sőt, a kettősség, az elkülönített szakmai és pénzügyi irányítás, a szakmai érdekkülönbségek több területen zavart, működési problémákat eredményeztek.

Az egységes irányítású hatóság visszaállítását indokolják egyebek között a következők: az EU-konformitás és a nemzetközi tapasztalatok, az ellenőrzési jelleg dominanciájának megjelenése, a jogalkalmazás egységessége és az irányítás egységessége. Az EU-konformitás és a nemzetközi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a munkafelügyeletek között ma nincs olyan az Európai Unió országaiban, amely a munkaügyi központok részeként végezné munkáját. Az Európai Unió Magyarországnak küldött kérdőíve külön hangsúlyozta a munkafelügyelet jogi és szervezeti önállóságának biztosítását. Ez összhangban van a Magyarország által ratifikált 81. és 129. számú nemzetközi munkaügyi egyezményekkel is.

Az EU-vívmányok átvételéről szóló 1998. évi őszi brüsszeli megbeszéléseken az Európai Unió Bizottsága részéről szintén hangsúlyozták az erős és önálló munkafelügyelet fontosságát. Az ellenőrzési jelleg dominanciája érvényesül, ahogy erre már Harrach Péter miniszter úr is kitért délelőtti expozéjában, hiszen a felügyelőségek döntően ellenőrző hatósági tevékenysége élesen elüt a munkaügyi központok munkahelyteremtő, menedzselő, illetve szolgáltató, és a munkanélküliség adminisztratív feladatait kezelő funkciójától. A kétféle arculat egymás mellé rendelése egyiknek sem vált hasznára.

A jogalkalmazás egységessége. - Az ellenőrzést végző felügyelők széles körű mérlegelési joga miatt a felettes szerv részéről az általános szakmai irányítást meghaladó szoros függelmi kontroll szükséges az országosan egységes jogalkalmazáshoz, különös tekintettel az alkalmazható, viszonylag súlyos szankciókra.

Az irányítás egységessége. - Az ellenőrzési jogosítványok letéteményese elsősorban a felügyelő mint hatósági személy, ezért a szakmai irányítási és a munkáltatói jogok szoros egységben történő gyakorlása szükséges az országosan egységes fellépéshez. A közvetlen, centralizált irányítás egyrészt jobban biztosítja a felügyelői függetlenséget, másrészt csökkenti a helyi befolyásolás és összefonódások veszélyeit.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az OMMF megerősítését indokolja az is, hogy jelenleg a hatóság évente az összes hazai munkáltatónak mintegy 5 százalékát tudja ellenőrizni, de ezeknek az ellenőrzéseknek is körülbelül a fele munkabiztonsági, fele munkaügyi tartalmú.

Tisztelt Ház! Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség 1998-ban több mint 24 ezer munkáltatót ellenőrzött. Az ellenőrzések kiterjedtek a feketemunkával kapcsolatos visszaélésekre éppúgy, mint a munkavállalói garanciális jogok ellenőrzésére. A feketemunka ellenőrzése során tapasztalt leggyakoribb szabálytalanság az írásba foglalt munkaszerződés nélküli foglalkoztatás. Az ellenőrzési tapasztalatok alapján megállapítható, hogy minden ötödik munkaügyi jogsértés a munkaszerződés írásba foglalásának elmulasztása.

Szintén e területhez tartozik a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása. Ez a jelenség eltérően alakul az ország keleti, illetve nyugati megyéiben. A nyugati régióban a külföldiek szabálytalan foglalkoztatása csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a keleti megyékben néhány területen vagy a stagnálás, vagy pedig az emelkedés a jellemző. A külföldiek engedély nélküli foglalkoztatásának jelentős vonzereje egyrészt az olcsó munkaerő, amely mind az ellátás, mind a munkakörülmények terén igénytelenebb a hazai munkavállalónál, másrészt az, hogy a rászoruló külföldiek többnyire szorgalmas, megbízható munkaerő hírében állnak.

A jelentős szankciók ellenére még mindig sokan vállalják a kockázatot. Természetesen a feketemunka ellenőrzése mellett sort kerítettek a felügyelők a munkavállalók jogait sértő intézkedésekre is, illetve ezek feltárására. Ezek közé tartozik a munkabér, a munkabér védelme. A munkabér összegével kapcsolatos szabályszegések egyik legjellegzetesebbike az, hogy a munkáltató a januártól esedékes minimálbért, tévedésből - természetesen a maga javára téved - csak februártól kezdődően, a márciusi kifizetésnél alkalmazza.

A munkáltatók egy része a teljesítménybérben foglalkoztatott munkavállalók esetében nem állapítja meg a teljesítménykövetelmény 100 százalékát, vagy úgy állapítja meg, hogy az egyáltalán ne legyen elérhető. Gyakran előforduló szabálytalanság az is, amikor a munkáltatók nem adnak elszámolást a kifizetett járandóságról, vagy nem olyan részletes elszámolást adnak, amelyből ellenőrizni lehetne a kifizetett munkabér, pótlék, egyebek helyességét, a levonások jogcímeit.

Tisztelt Ház! A napról napra növekvő igények és feladatok, egyre több bejelentés, és a munkavállalói panaszok növekedése egyre komolyabb, bonyolultabb feladatok elé állítják a munkaügyi felügyelőség dolgozóit. Úgy gondoljuk, hogy a 2000-ben várható szervezeti átalakítás várhatóan elősegíti, hatékonyabbá, eredményesebbé teszi a munkaügyi felügyelőségek munkáját.

 

(23.40)

Javasoljuk ezért a kormánynak, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel az átszervezést követően munkájukat, és kísérje figyelemmel, hogy milyen eredményre vezetett a szervezeti átalakítás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom abban, hogy mind az MSZP-s, mind az SZDSZ-es képviselők egyetértenek a törvényjavaslatnak legalább ezzel a részével, és szavazataikkal támogatni fogják a törvény elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 460 1999.12.07. 2:06  447-579

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Filló Képviselő Úr! Végtelenül sajnálom, hogy ugyanaz megismétlődik - az eddig elhangzottak alapján legalábbis úgy tűnik -, amit az általános vitában egyszer már lefolytattunk. A benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban olyan dolgokat kérnek számon e törvényen, ami nem a munkahelyteremtést célozza.

Az általános vitában is elmondtuk már, most ismét elmondom. A munkahely-teremtési programot, elképzeléseket nem ennek a törvénynek a célja, feladata megoldani. A munkahelyteremtéssel kapcsolatos elképzeléseket részben tartalmazzák azok a kormányzati elképzelések és már elfogadott törvényjavaslatok, amelyekről korábban már döntött a Ház, részben pedig a költségvetési törvényben is szerepelnek. A különböző programok támogatása több milliárd forint értékű, amelyet megismételni most igazán nem kívánok.

Sáling képviselő úrnak pedig annyit szeretnék válaszolni arra, amit elmondott, hogy a Gazdasági Minisztériumban készül a foglalkoztatáspolitikai stratégiai terv. Igaz, hogy ma Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak, reményeink szerint ez egészen rövid belátható időn belül megtörténik. Az erre való felkészülés természetesen folyamatosan zajlik.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A nemzeti foglalkoztatási akcióterv elkészítése ma még Magyarország számára nem kötelező, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell erre felkészülnünk, és nem kell mindent megtennünk azért, hogy ez minél előbb, a szakmai egyeztetéseket követően, a műhelymunkából kilépve ide kerüljön a tisztelt Ház elé. Remélem, hogy erre hamarosan sor kerül.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 474 1999.12.07. 1:12  447-579

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársak! Szeretnék néhány számot megismertetni önökkel, ami a foglalkoztatást és a foglalkoztathatóságot közvetlenül segítő pénzügyi eszközökről szól.

(21.50)

Ennek az összege 1999-ben 66 milliárd forint volt, a 2000. évben pedig 78,5 milliárd forint lesz. Ezek a pénzügyi források a különböző fejezeteknél találhatók meg, úgymint a Szociális és Családügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány előirányzatai között.

Ennyit arról, hogy a munkahelyteremtésre, illetve a foglalkoztathatóságra milyen pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 554 1999.12.07. 4:00  447-579

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitaszakaszban az ajánlás 53. és 71. számmal jelölt pontjához szeretnék - az előttem szóló képviselő asszonyhoz hasonlóan röviden - néhány kiegészítést, gondolatot fűzni.

Az 53. ajánlási pont alatt szerepel a törvényjavaslat eredeti szövege, amit a bizottságokban is megtárgyaltunk. A törvénynek ez a szakasza arról szól, hogy a települési önkormányzatnak a munkanélküliek számára meg kell szerveznie legalább 30 munkanap időtartamú közhasznú foglalkoztatást. A törvényjavaslat eredeti szövege úgy fogalmaz, hogy rendszeres szociális segélyre jogosultnak nevezi azt, akinek részére a közhasznú foglalkoztatást meg kell szervezni. Ez a megfogalmazás helytelen és pontatlan, hiszen azt, hogy segélyre jogosult-e avagy sem, aki munkanélküli, csak akkor lehet megállapítani, ha egyáltalán az önkormányzathoz fordult segély megállapításáért. Ezt nem mindenki teszi meg, hiszen azok, akik nem is tudnak arról, hogy segélyt kérhetnek, avagy szégyellik a saját nyomorúságos helyzetüket, nem minden esetben fordulnak az önkormányzathoz. Ha az eredeti szöveg megmaradna úgy, ahogy az előterjesztő beterjesztette, abban az esetben valóban megvalósulna az, amivel itt többször megfenyegették már a munkanélkülieket, hogy azt is munkára köteleznék, aki tulajdonképpen nem is fordult segélyért az önkormányzathoz.

A 71. sorszám alatt benyújtott és tárgyalt javaslat azzal a kiegészítéssel kerülne elfogadásra, amennyiben ezzel önök is egyetértenek, hogy a kormányt fel kell hatalmazni arra, hogy a szociális rászorultság megállapításának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg. Erre pedig azért van szükség - még mielőtt ismét azzal vádolnának meg bennünket, hogy a kormányt ezzel is olyan pozícióba kívánjuk hozni, hogy rendeleti úton irányítsa az országot -, ennek az általam benyújtott javaslatnak nem más az oka, minthogy az állami számvevőszéki és az ombudsmani vizsgálatok során többször kifogásként merült fel az, hogy a rászorultság oka, mértéke sehol nincsen egzakt módon szabályozva. Ma már az önkormányzatok mellett - bár kétségtelen, hogy az önkormányzatok a legnagyobb intézményfenntartók, amelyek a különböző szociális ellátást biztosítják a rászoruló emberek számára - különböző alapítványok, magánintézmények és egyházak is ellátnak ilyen feladatokat. Éppen ezért szükségesnek tartjuk, hogy egységes szabály legyen; ne a fenntartó, a tulajdonos ízlésvilága vagy pedig szociális érzékenysége döntse el azt, hogy kit milyen feltételekkel tekint rászorultnak.

Köszönöm a figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 46 2000.04.10. 13:03  33-89

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A politikai demokrácia újjáépítése óta a fiatal magyar demokrácia legtöbb elismertséget szerzett szereplői közé tartoznak a helyi önkormányzatok.

Településeink politikai és közszolgálati intézményei a polgárok többségének bizalmát élvezik. Falvainkban és városainkban mindig könnyebben elérhetjük a politika formálóit, a helyi képviselőket. A szükségleteinket, mindennapi igényeinket szolgáló intézmények, így például az orvosi rendelők, az óvodák, iskolák működése áttekinthetőbb a településen élő polgárok számára, mint az országos szintű, nagy intézményrendszerek működése.

Az ország fejlődése, a gazdasági helyzet javulása is összekapcsolódik a polgárok helyi tapasztalataival. A gazdasági növekedésről, a családok helyzetének javulásáról szóló hírek akkor nyerhetnek megerősítést, ha szűkebb hazánkban, falvainkban, városainkban látjuk, hogy utak, járdák, óvodák, iskolák, kórházak épülnek, és szombatonként megint a házépítők zajától lesznek hangosak utcáink, és reméljük, hogy a környezetünkben több gyermeket nevelő szülők arca egyre kevésbé lesz gondterhelt.

A helyi politika emberközeliségéért és a helyi közszolgáltatások megfelelő színvonaláért nagyon sokan, helyi és országgyűlési képviselők, az ott élő polgárok együtt ajánlják fel különböző önkormányzati alapítványok működéséhez, támogatásához személyi jövedelemadójuk egy százalékát.

Örömmel állapíthatjuk meg tehát, tisztelt képviselőtársaim, hogy önkormányzataink működése, az önkormányzatok és a polgárok kölcsönös együttműködési viszonya a polgári magyar demokrácia egyik sikertörténetének nevezhető.

Az 1992 óta működő címzett és céltámogatási rendszer feladata az, hogy hozzájáruljon a helyi közösségek sikeres működéséhez. Azért született, hogy a helyi közösségek életének minőségét javító programokat támogassa. Címzettjei mindig az adott településen lakó polgárok, ők lesznek ugyanis azok, akik a többmilliós vagy milliárdos beruházás hasznát, előnyeit élvezni fogják.

Tisztelt Képviselőtársaim! A programok támogatására nyújtható állami pénzforrás azonban sajnos mindig kevesebb, mint a nyilvánvalóan jogos igény. Ezzel a gonddal ez idáig minden kormánynak és minden országgyűlési képviselőnek szembesülnie kellett. A forrásokkal szembeni támogatási igények pedig csak jogosak vagy még jogosabbak lehetnek. A döntéseket ez a minősítés vezérli.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Emiatt kap támogatást nyolc olyan beruházás, amely az egyre gyakoribb belvízkárok megelőzése érdekében a belterületi vízrendezést segíti elő. Különösen fontos és sajnos újra aktuális ez a javaslat. Megrázó, drámai képsorokat láthatunk napok óta a televíziók híradásaiban, szívbe markoló történetekről olvashatunk az újságokban olyan emberekről, családokról, akiket a tavalyi év után ismét sújt az árvíz.

Tavaly az árvíz- és belvízkárok elhárítására több tíz milliárd forintot biztosított a központi költségvetés a befizetett adókból. Alig telt el egy év, és ismét súlyos helyzet előtt áll az ország. Az eddig megtett intézkedésekről, a katasztrófaelhárítás pénzügyi forrásairól napirend előtti felszólalásában részletesen szólt Orbán Viktor miniszterelnök úr.

A törvényjavaslatban szereplő önkormányzatok közül különösen Szeged, Tiszabecs, Tószeg éltek, élnek át nehéz pillanatokat, ezért a számukra javasolt támogatás rendkívüli mértékben indokolt.

Szintén a még jogosabb kategóriába tartozik az a kilenc egészségügyi beruházás, döntően kórház-rekonstrukciók, amelyek minőségileg a legelavultabb, a minimális követelményeknek legkevésbé megfelelő intézményekben valósulnak majd meg. Bács-Kiskun, Borsod, Csongrád, Fejér és Somogy megyében a megyei kórház rekonstrukciójára lesz lehetőség a törvényjavaslat elfogadása esetén.

Borsod megye központjának másik egészségügyi intézménye, a Semmelweis Kórház is jelentős forráshoz, több mint 1,7 milliárd forinthoz jut. Közel félmilliárdos támogatáshoz juthat a Veszprém megyei Cholnoky Ferenc Kórház a javaslat által: a támogatással megvalósulhat az A-épület rekonstrukciója, és az intézmény kialakíthatja sürgősségi betegellátó részlegét is.

A Veszprém megyei kórház tavaly nem jutott címzett támogatáshoz. Emiatt sokan azzal támadták a Fideszt, hogy a városi önkormányzat szabad demokrata vezetése miatt bünteti a kormány a várost. Idén jelentős támogatást nyert el a kórház. Most azzal vádolják a Fideszt, hogy a megyei önkormányzat kormánypárti vezetése miatt jut pénzhez a megyei kórház.

Tisztelt Ellenzéki Képviselőtársaim! Ha akarom vemhes, ha akarom, nem? Ha nem jut címzett támogatáshoz a Veszprém megyei kórház, akkor a városvezetést bünteti a Fidesz, ha támogatáshoz jut, akkor pedig a megyei vezetés kormánypárti többségének osztogat? Csak az önök szemléletében válhat ketté a város és a megye támogatása, hiszen mi, akik ott élünk, tudjuk, hogy legtöbben a veszprémi városlakók közül veszik igénybe a gyógyító segítséget, és az egész megye lakosságát is természetesen ellátja az intézmény.

Kiemelésre érdemesnek tartom a kormány Vilonya önkormányzatával kapcsolatos javaslatát. Vilonya önkormányzata 1993-ban nyert el céltámogatást, négy életveszélyessé vált iskolai tantermének újjáépítéséhez. A tanulói létszám folyamatos csökkenése miatt az intézmény tényleges kihasználtsága jelentősen romlott. A település óvodás- és kisiskolás korú gyermekei naponta húsz kilométert kell hogy utazzanak két különböző szomszédos község óvodájába és iskolájába. Az új iskolában a tanulói létszám csökkenése miatt biztosítható az óvodai nevelés, a helyi közösség azt helyben kívánja megoldani.

Valóban elmondhatom azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a falu apraja-nagyja összefogott annak érdekében, hogy ez az intézmény megépüljön. A beruházás 44 millió forintba került, ennek a kicsi településnek az egész éves költségvetése 22 millió forint, ennyit áldozott a falu arra, hogy iskolája és óvodája legyen. Ezért az előterjesztés javasolja, hogy az eredeti beruházási cél óvodai neveléssel és iskolai előkészítő feladattal kibővülhessen. A módosítás nem igényli az iskolaépület átalakítását, és további költségigénye sincs.

A szociális ellátás területén is támogatást tervez az előterjesztés. Ezek a beruházások az időskorúak és a pszichiátriai betegek ápoló-gondozó otthonban történő elhelyezésének mennyiségi és természetesen minőségi fejlesztését is szolgálják.

A közoktatás területén javasolt hat beruházás kiválasztásánál elsőbbséget kaptak a halaszthatatlan rekonstrukciós munkálatok, az egyedi, speciális képzési profillal rendelkező középfokú oktatási intézmények és többfunkciós létesítmények fejlesztései.

A kultúra területén kilenc pályázat kaphat támogatást, ezzel is elismeri a polgári kormány ennek a területnek a fontosságát is.

Mint azt az előbb már említettem, a települések, közösségek igényei jogosak és még jogosabbak. A beruházások csakis szükségesek és még szükségesebbek lehetnek. Az igények politikai megkülönböztetése a Fidesz-Magyar Polgári Párt szerint elfogadhatatlan.

Az önkormányzatok a polgárok többségének bizalmát élvezik. A helyi közösségek mindennapi életének semmi szüksége nincs a mesterségesen szított politikai megosztottságra, a közérdek sérülésére. Településünk polgárai építésről, jövőről, környezetük fejlődéséről nemcsak hallani akarnak, de látni is akarják azt.

 

 

(16.10)

 

A Fidesz számára érthetetlen, hogy a baloldal miért kezdeményezte 1992-ben az önkormányzatok politikai, ideológiai megosztását a baloldali önkormányzatok közösségének megalakításával. A helyi közösségek céljai szempontjából az ilyen típusú megosztást, amely ismét visszatér a régi ideológiai módszerekhez, szükségtelennek tartom.

A Fidesz a kezdetek óta politikamentes szemlélettel viszonyul az önkormányzati finanszírozáshoz. Javaslatai az önkormányzati rendszer erősítését szolgálják. Hosszú évek óta tavaly először nőtt reálértékben az önkormányzatok számára nyújtott költségvetési támogatás.

A helyi önkormányzati képviselők számára szigorú összeférhetetlenségi szabályokat előíró törvényt nemsokára elfogadja a parlament - legalábbis reméljük, hogy ez így történik. Ez a törvény felszámolja a helyi politika összefonódásait, megteremti az esélyt a még tisztább közélet kialakítására településeinken is. Méltánytalannak tartjuk ezért az ellenzék vádjait. Jellemző, hogy a baloldali önkormányzatokhoz való viszonyulás, egyáltalán ez a típusú megosztás nem a támogatási rendszer javításának javaslatával áll elő a törvényjavaslat vitájában és a sajtóban, hanem a szűkös pénzforrások politikai színezetű osztogatásának vádjával.

Ezek a fogalmak: "ellenzéki", "kormánypárti", számunkra ebben a helyzetben teljesen idegenek. Csak azért, hogy a településük fejlődéséért aggódó polgárokat megnyugtassam, az önök fogalmaival válaszolok a vádakra.

A költségvetési törvény ebben a évben 52,3 milliárd forintot biztosít a címzett és céltámogatásokra. Ez a folyó és az új beruházásokat is magában foglalja. Ebből a keretből az előző ciklus kormánypárti és a jelenlegi ciklus ellenzéki vezetésű önkormányzatai 35 beruházásra 17,2 milliárdot, az előző ciklus ellenzéki és a jelenlegi ciklus kormánypárti vezetésű önkormányzatai pedig 23 beruházásra 6,5 milliárd forintot kapnak. Tehát, tisztelt képviselőtársam, 17,2 milliárd áll szemben 6,5 milliárd forinttal.

Budapest tudatos büntetésének vádjával is illetik ezt az előterjesztést. A fővárosi polgárokat szeretném megnyugtatni. A fővárosi önkormányzat ugyanis az előbb említett összegből 6,54 milliárd forinttal részesül folyó beruházásaihoz. A Fidesz képviselőcsoportja a törvényjavaslat elfogadásával olyan igényeket szeretne kielégíteni, amelyek az emberek mindennapi életét széles körben érintik. Örömmel tapasztaljuk, hogy a javaslatban sokan megtalálják azokat a választási programokat, ígéreteket, amelyeket 1998-ban ismertettünk a választókkal.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz-Magyar Polgári Párt a helyi közösségek további erősödése érdekében a javaslat kevésbé átpolitizált szakmai vitáját javasolja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 28 2000.05.04. 5:20  23-51

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság megtárgyalta az Állami Számvevőszék 1999. évi tevékenységéről szóló jelentést, természetesen elsősorban az önkormányzati szférát érintő jelentést és az ezzel kapcsolatos véleményeket vitattuk meg.

A vitában elhangzott, hogy az önkormányzatok körében jelentős differenciálódás indult meg az előző években. Ez elsősorban az önkormányzatok vagyoni helyzetével, hitelfelvevő képességével, az ipar jelenlétével függ össze. A múlt évben ennek kiegyenlítése érdekében a kistelepülések javára bizonyos folyamatok, változások következtek be. Valószínűleg az ország közvéleménye előtt is közismert, hogy egyes nagyvárosok - mint például Budapest, Győr vagy Tiszaújváros - sokszor harmincszor, ötvenszer vagy százszor jobb anyagi helyzetben, jobb anyagi pozícióban voltak, mint a kistelepülések.

 

(11.20)

 

Remélhetőleg a kiegyenlítő rendszer működtetésével sikerül a kistelepülések leszakadását megállítani. Az önkormányzatoknál egyre gyakoribb az a jelenség, hogy vagyonhasznosító, vagyonnal gazdálkodó részvénytársaságokat hoznak létre. Ezzel a képviselő-testület hatásköréből elvonják a döntési ellenőrzési hatáskört. Ezzel megszűnik a helyi képviselők felelőssége is, ugyanakkor a részvénytársaság gazdasági veszteségeiért természetesen az önkormányzatnak mint tulajdonosnak helyt kell állnia. A jogi szabályozás hiányának tudható be ez, éppúgy, mint az is, hogy mind a mai napig tisztázatlan az, hogy a leköszönő testületnek milyen leltárt kell készítenie, hogy hogyan kell átadnia az újonnan megválasztott képviselő-testületnek a rábízott vagyont.

A jelentésben foglaltak alapján megállapítható, hogy a jelzett hibák olyan problémákból adódnak, amelyeket már legalább tíz éve hurcolnak magukkal az önkormányzatok. Ilyen témakör például a forrásmegosztás is, amely a főváros és fővárosi kerületek között 1990 óta folyamatosan napirenden van. Ezen nem segített az 1994. évi törvénymódosítás sem. Szintén a törvényi szabályozás ellentmondásaira vezethető vissza az önkormányzatok tulajdonában lévő, a pártok számára ingyenesen biztosított ingatlanok használata is.

Kritikaként hangzott el, hogy a helyi önkormányzatok vagyonáról a költségvetési beszámolók, a mérlegek nem adnak valós, hiteles tájékoztatást, így nem felelnek meg a hatályos számviteli törvény előírásainak sem. Az önkormányzati beruházások jelentős része állami támogatással valósul meg. A kivitelezés költségeiben ugyanakkor jelentős és indokolatlan eltérések vannak, különösen a szennyvíz-csatornázási beruházásoknál. Éppen ezért célszerű lenne egy méterre vagy egy kilométerre vetítetten olyan normatívákat kidolgozni, amelyek forrás oldalról is szabályozzák a költségeket. Ezzel talán a közpénzek felhasználásának ellenőrzése növelhető lenne, és egyúttal csökkenne a korrupció esélye.

A külső ellenőrzés mellett fokozni kellene a belső ellenőrzés szerepét és színvonalát is. Ennek elősegítését központi költségvetési támogatással lehetne megvalósítani, még akkor is, ha tudjuk, hogy a körjegyzőségek működéséhez biztosított központi költségvetési támogatás nem érte el azt a szerepet és azt az eredményt, amelyet szerettünk volna.

Az önkormányzati szféra pénzügyi-gazdasági ellenőrzése rendkívül fontos, hiszen az önkormányzatok aggregált költségvetése 1500 milliárd forint, amelyből 500 milliárd forint az az összeg, amelyet a központi költségvetés biztosít. Az önkormányzati bizottság úgy ítélte meg, hogy a továbblépés legfontosabb feltétele, hogy jelentős törvényi változtatást kell bevezetnünk. Felhívták a képviselőtársaink a figyelmet arra is, hogy az ezzel kapcsolatos kormányprogram alapján szükséges lenne az önkormányzatok pénzügyi-gazdasági ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani a tisztelt Háznak.

Az önkormányzati bizottság az Állami Számvevőszék jelentését rendkívül magas színvonalúnak, alaposnak, mindenki számára érthetőnek ítélte meg. Ezúton is megköszönjük az Állami Számvevőszék munkatársainak a végzett munkáját, és a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta a bizottság egyhangú szavazásával.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 36 2000.05.04. 2:22  23-51

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttem szólók szinte kivétel nélkül megemlítették az önkormányzatokat és az önkormányzatok ellenőrzésével kapcsolatos megállapításokat. Meggyőződésem, hogy ez nem véletlen, hiszen az önkormányzat az államháztartás egyik igen fajsúlyos, igen jelentős alrendszere, igen tekintélyes, jelentős összeggel részesedik a mindenkori központi költségvetésből.

 

 

(11.50)

 

Ezen túlmenően természetesen valamennyien, akik e hazában lakunk, polgárai vagyunk egyúttal valamelyik önkormányzatnak is. Az ott élők számára egyáltalán nem lehet az közömbös, hogy az önkormányzat, ahol él, ahol lakik, ahol dolgozik, milyen színvonalon működik. Az önkormányzatok működési színvonalát alapvetően az határozza meg, hogy milyen vagyoni, pénzügyi, gazdasági helyzetben élnek, mi az, amivel gazdálkodni tudnak, de ahhoz, hogy ez a gazdálkodás szabályszerű és törvényes legyen, de mindenekelőtt a polgárok számára átláthatóvá váljon, ahhoz természetesen mindenkor szükség van egyfajta kontrollra. Ez lehet akár belső ellenőrzés, lehet bármelyik külső szerv, természetesen olyan külső szerv, amely erre felhatalmazást kapott, hogy végezze el ezeket a feladatokat.

Az Állami Számvevőszék munkatársai igazán nagyon nagy jelentőségű munkát végeznek, de nekem személy szerint az a meggyőződésem, hogy az Állami Számvevőszék feladat- és hatáskörét talán át kellene tekintenünk, és vannak az ellenőrzési munkának olyan fázisai, amelyek más szervhez kerülhetnének. Gondolok itt például Tákiszokra, amelyek a normatívák és a feladatmutatók ellenőrzését az önkormányzatok által átadott költségvetési beszámolók alapján könnyedén ellenőrizhetnék, és ezzel az Állami Számvevőszék szakmai munkára fektethetné minden eddiginél jobban a hangsúlyt.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból. - Jauernik István tapsol.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 173-177 2000.05.23. 3:38  172-181

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Amint arról a helyi és az országos sajtóból is értesülhettünk, a holland királyi haderő 43. gépesített dandárja ez év március 17-e és április 8-a között éleslövészettel egybekötött kiképzési gyakorlata során olyan mértékű környezeti károkat okozott, amelyre korábban még nem volt példa. Gyulafirátót és az érintett többi település sokat tapasztalt polgárai vandál módon letaposott fenyvest, feldúlt kerteket, megrongált utakat találtak a hadgyakorlat után. Erről - mint a térség országgyűlési képviselője - személyesen is meggyőződtem, amikor végigjártam a helyszínt, és elbeszélgettem a helybéliekkel. A 100 milliós kár belátható időn belüli megtérüléséről azonban még nincsenek megnyugtató és biztos információk.

Annak kivizsgálása, hogy a hadgyakorlat előtt a honvédségi térképen gondosan berajzolt útvonalat miért hagyták teljesen figyelmen kívül a holland harckocsik, csak részben adhatna magyarázatot a történtekre. Annak érdekében azonban, hogy a hasonló nemkívánatos események elkerülhetők legyenek, érdemes minderről tágabb összefüggésben is gondolkodni.

Az előző parlamenti ciklusban, 1997 áprilisában az akkori Országgyűlés hozta meg a hazai gyakorló- és lőterek külföldiek által térítés ellenében történő igénybevételéről szóló határozatot, amely egyebek mellett arról is rendelkezett, hogy az egyes gyakorlatokból származó, kiadásokkal csökkentett bevétel mindössze 6 százalékát kaphatják meg az érintett önkormányzatok, további 5 százalékát pedig környezetvédelmi célokra kell fordítani. Ez ténylegesen nem jelent többet egy-egy településnek, mint esetenként néhány tízezer, maximum pár százezer forintot. Ha ezt összevetjük a jelenlegi károk mértékével, de ha csak a normál menetben lezajló hadgyakorlatok által a településeknek okozott kisebb károkkal és egyéb kellemetlenségekkel is, akkor felmerül a kérdés: arányban áll-e a gyakorló- és lőterek bérbeadásából származó haszon az általa okozott károkkal?

 

 

(14.30)

 

Ez a határozat rendelkezik arról is, hogy a külföldiekkel kötött megállapodásokban ki kell kötni a külföldi résztvevők teljes kártérítési felelősségét az általuk okozott károkért, de azt csak remélni lehet, hogy ez minden esetben, így a holland dandár esetében is megtörtént. Mint ahogyan abban is csak reménykedni lehet, hogy a károk pontos és gyors felmérését követően a lehető legrövidebb időn belül sor kerül a teljes körű kártérítésre.

Tisztelt Miniszter Úr! Valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy a NATO-tagsággal a nyilvánvaló előnyök mellett kötelezettségeink is keletkeztek. A Gyulafirátóton és környékén történteknek azonban semmi köze nincs ezekhez, hiszen a hadgyakorlatra kizárólag kétoldalú üzleti megállapodás következtében került sor. Mégis az érintett települések lakóinak egyébként teljesen jogos felháborodása a szövetséges tagállamok hadseregeivel szembeni ellenérzéseket kelthet, amit minden lehetséges módon meg kell előzni. Ennek érdekében is tartom különösen fontosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a mielőbbi kártérítést, a hasonló esetek elkerülése érdekében pedig a vonatkozó jogszabályok és az azok alapján megkötött...

 

ELNÖK: A rendelkezésre álló idő eltelt. Kérem, fejezze be.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): ...megállapodások áttekintését. Tisztelt miniszter úr...

 

ELNÖK: Kérem szépen, fejezze be!

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): ...várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 181 2000.05.23. 0:56  172-181

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel hallgattam válaszát, különösen azt a részét, amely a kárfelmérésekre vonatkozik. Én őszintén remélem, hogy a lehető legrövidebb időn belül sikerül oly módon a kárfelmérést az igazságügyi szakértőnknek megállapítani, hogy mindazoknak a polgároknak, akik a kárt elszenvedték Gyulafirátóton és a környező településeken, a megelégedettségét fogja szolgálni az a kártalanítás, amely az eljárást követi.

Ami pedig a jövőt illeti, én azt kérem a miniszter úrtól, hogy mindazokat a szükséges jogszabályi változásokat, amelyek ennek a példátlan esetnek a megismétlődését megakadályoznák, a tárca a lehető legrövidebb időn belül készítse elő.

A válaszát köszönöm és elfogadom. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 16 2000.05.24. 4:26  1-5,7,9-57

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglakoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság május 16-ai ülésén tárgyalta meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóját.

A vizsgálatok 7 százaléka, azaz 82 vizsgálat volt összefüggésben a munka világával vagy annak részjogosítványaival. A jelentésben is szereplő jogsértő esetek közül külön kiemelte az országgyűlési biztos asszony a munkahely szabad megválasztásához való jogot és a diszkrimináció tilalmát megsértő esetet, amikor is egy adott város önkormányzatának alpolgármestere körlevélben tiltotta meg azt, hogy a végkielégítéssel elbocsátott pedagógusokat ismét alkalmazzák az önkormányzat intézményeiben megüresedett álláshelyekre.

A létszámcsökkentés - megállapítása szerint - nem járhat együtt diszkriminatív, személyre szóló, jogsérelemmel járó megkülönböztetéssel. Mindenkinek egyenlő eséllyel kell indulnia a munkaerőpiacon, bármilyen címen is került ki a munka világából. Az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének érvényesülését a falusi és városi körzeti orvosok vonatkozásában vizsgálták. Ennek eredményeként örömmel hallotta a bizottság, hogy megszűnt a fejkvóta aránytalansága.

A jelentés részletesen foglalkozik a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyával állampolgári, emberi jogi szempontból. A jelentés V. fejezete javaslatot tartalmaz többek között az érintettek járandóságaira, előmeneteli rendszerére, pótlékrendszerére, a túlszolgálat ellentételezésére és a távolléti díj szabályozására.

A vitában több, a versenyszférát érintő észrevétel, javaslat hangzott el. Az atipikus foglalkoztatási formáknál olyan szerződési viszony kialakítását javasolta a képviselő, amely nem teszi tönkre ezt a tevékenységet, amire a társadalomnak nagy szüksége van, hiszen a foglalkoztatottak száma a tíz évvel ezelőttihez képest 1,5 millióval kevesebb. A dolgozók egyre szélesebb körét érinti az a jelenség, amikor a klasszikus munkaviszony vállalkozás típusú formát ölt, miközben minden arra utal, hogy itt vállalkozásról szó sincs. A jogalkotó szándékát kikerülő magatartás felé tolódnak el a dolgok azzal a céllal, hogy megkerüljék az adó- és járulékfizetési kötelezettséget. Több ellenőrzésre jogosult szervezetre, illetve az ellenőrző szervek közötti szorosabb együttműködésre lenne szükség.

Szintén a munkavállalók helyzetét érinti és nehezíti az a gyakorlat is, amelynek során a munkavállalóval olyan biankó szerződéseket íratnak alá - jellemzően nagy világcégek, nagy hatalmú intézetek a gazdaságban -, amelyekben eleve lemondatják a munkavállalókat olyan jogaikról, amelyek egyébként az alkotmány, a törvény szerint megilletik őket. Ilyen például az, amikor a munkavállaló kötelezi magát arra, hogy nem vesz részt a sztrájkban.

Egyre gyakoribb az is, amikor kevesebb embert alkalmaznak annál, mint amennyit az alkalmazott technológia, technika megkíván. Ebben az esetben a túlórát folyamatosan eltitkolják. Ma már vannak olyan gazdasági ágak, ahol nem 40, hanem 46-48 órát dolgoznak az emberek. A bizottság tagjai úgy ítélték meg, hogy a munkavállalók érdekeinek védelmében nagy szükség lenne a versenyszféra erőteljesebb ellenőrzésére.

Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének beszámolóját magas színvonalúnak, a bemutatott konkrét eseteket életszerűnek értékelte, és egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 62 2000.05.24. 4:27  1,3,5-6,9-10,58-77

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság május 17-ei ülésén tárgyalta meg a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóját és az ahhoz fűzött szóbeli kiegészítést.

A vitában felmerült az önkormányzati rendszer és a kisebbségi önkormányzati rendszer közötti kapcsolat kérdésköre. A kisebbségi törvény, de különösen annak hozzáillesztése az önkormányzati törvényhez számos problémát vet fel. A jogalkotókat annak idején, amikor beterjesztették a parlament elé a törvényjavaslatot, nyilvánvalóan az a szándék vezette, hogy törvényes keretek között biztosítsa a kisebbség számára, hogy a helyi közéletben, a helyi közügyekben, saját ügyeik megoldásában tevőlegesen vegyenek részt. A felmerült problémák, ellentmondások elsősorban abból fakadnak, hogy 1993-ban, illetve 1994-ben elmaradt az a szükséges harmonizáció, amely működőképessé tette volna - az önkormányzati törvénnyel összehangolva - a kisebbségekről szóló törvényt. A gyakorlatban igen sűrűn okoz súrlódást annak tisztázatlansága, hogy tulajdonképpen mely közfeladatokat is kell ellátnia a kisebbségi önkormányzatnak, és milyen finanszírozási elvek vagy szabályok érvényesüljenek ezen a téren, mivel a jelenlegi helyzet nem felel meg a közpénzek elköltésével kapcsolatos, általánosan megfogalmazható elveknek és követelményeknek.

A közmunka és a szociális segélyezés területén, a közmunkát érintő új jogszabályok végrehajtása során több helyen gondot okozott a közmunka fogalmának jogi tisztázatlansága. Ennek tudható be, hogy az önkormányzatok időnként olyan munkavégzést is közmunkának minősítenek, amelyek az általános elvárásoknak nem felelnek meg.

A lakásügyek területén súlyos problémát vet fel az önkényes lakásfoglalás kérdése: miközben az önkormányzatoknak törvényes joga tulajdonuk védelme, ugyanakkor a megtett intézkedések nincsenek összhangban a gyámügyi, ifjúságvédelmi szabályokkal. A fővárosban egyre gyakoribb az a jelenség, amely az ingatlanpiac újraosztásához kapcsolódik; a többségi tulajdonosok, kihasználva a roma családok hátrányos helyzetét, nehéz anyagi körülményeit, beköltöztetik őket a kiszemelt társasházba, és ezzel elérik, hogy a környék ingatlanárai pillanatok alatt lecsökkenjenek. Itt a felelősség azokat terheli, akik saját hasznukra, kimondottan anyagi haszonszerzés, az ingatlan teljes tulajdonjogának megszerzése céljából használják ki egy kisebbségi csoport hátrányos, nehéz körülményeit.

Több mint elgondolkodtató annak a szlovák kisebbségi önkormányzatnak az esete, amely azért vált működésképtelenné, mert a polgármester, aki egyben kisebbségi képviselő is, valamint a helyi kisebbségi önkormányzati képviselet vezetője között kibékíthetetlen személyes ellentét alakult ki. Joggal merül fel a kérdés: milyen eszközökkel, módszerekkel különböztethető meg, ismerhető fel, hogy diszkriminációról vagy személyeskedő indulatokról, esetleg ellentétekről van-e szó? Ennek a kérdésnek a tisztázása azért is rendkívül fontos, mert ez a roma kisebbségi önkormányzatok működése során is gyakran előfordul.

Megállapítható, hogy a kisebbségi jogok érvényesülését a hatályos jogszabályok közötti ellentmondások rendkívül megnehezítik. Ennek feloldására tesz az ombudsman komplett, kódexszerű javaslatot, amelynek vitáját és parlamenti elfogadását a bizottság is szükségesnek tartja.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának az 1999. évi tevékenységéről szóló beszámolóját egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak tartotta. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 165 2000.06.13. 2:56  164-169

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Valamennyien jól emlékszünk a kilencvenes évek második felének legnagyobb belpolitikai botrányát kiváltó és a közvéleményt a folyamatban lévő bírósági eljárás miatt még napjainkban is foglalkoztató Tocsik-ügyre. Az ominózus ügy zavaros politikai és pénzügyi vonzatain túl jelentős mértékben járult hozzá a közvélemény felháborodásához, hogy a megfelelő szervezettel rendelkező ÁPV Rt. és az önkormányzatok közé indokolatlan és érthetetlen módon ékelődtek be olyan közvetítők, akik a végzett munka mennyiségéhez és nehézségéhez képest túlzott mértékű díjazásban részesültek.

Mára eljött az idő, hogy a polgári kormányzat rendezze végre a gázközművagyon privatizációja során a Horn-kormány által elkövetett jogtalanságokat, amit egyébként az Alkotmánybíróság és a Legfelsőbb Bíróság is megállapított. A polgári kormány határozott és jogszerű lépések sorozatát tette annak érdekében, hogy az önkormányzatok minél hamarabb juthassanak hozzá az őket megillető kártalanításhoz. A kormány biztosította a pénzügyi hátteret, elkészültek a szükséges gazdasági és pénzügyi felmérések, a szaktárca pedig hozzálátott a rendezésre hivatott törvényjavaslat előkészítéséhez. Látható volt tehát, hogy az elmúlt ciklus gyakorlatával szemben minden szándék és esély megvan a mihamarabbi rendezéshez.

Éppen emiatt tapasztalhattuk döbbenten valamennyien, hogy a Tocsik-ügy szereplőihez hasonló irányultságú politikusok tűnnek fel újra az önkormányzati gázközművagyon kérdésének rendezése során, újra ismerős nevű ügyvédi iroda a közvetítő, amely természetesen szintén sikerdíj fejében hajlandó munkát végezni. Furcsának tartom, hogy miközben számtalan jogi és nem jogi lehetőség áll az önkormányzatok számára annak érdekében, hogy jelezzék a kormány vagy a kormány nevében eljáró szaktárca felé a kérdéssel kapcsolatos felvetéseiket vagy igényeiket, egyes, érdekképviseleti köntös mögé bújó politikusok újra közvetítés címén próbálnak akadályokat emelni a kérdés rendezése elé. Félő, hogy éppen a legérintettebbek, a gázközműveket sokszor saját erővel kiépítő és a kártalanításra leginkább váró kistelepülések és vidéki városok fognak a legrosszabbul járni az időhúzás miatt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Alkalmas-e ön szerint a kormányzat arra, hogy a jogszabályoknak megfelelően mihamarabb rendezze az önkormányzati gázközművagyon kérdéskörét? Mikorra várhatjuk a vonatkozó törvényjavaslat benyújtását, és lát-e lehetőséget arra, hogy a vidéki települések minél előbb hozzájuthassanak jogos járandóságukhoz?

Tisztelt Államtitkár Úr! Várom válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 169 2000.06.13. 0:35  164-169

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Szívből remélem, hogy mindaz, amit elmondott, hamarosan megvalósul, és az éveken át tartó hosszú, botrányokkal tarkított és politikusokat is hírbe hozó botrányos sorozatokat végre lezárhatjuk, és az önkormányzatok megkapják azt az általuk is elfogadott összeget, amely a gázközművagyon privatizációját követően megilleti őket.

A válaszát elfogadom. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 59 2000.09.07. 13:01  1-226

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány, ahogy az már ma is elhangzott több felszólalás során, azt a javaslatot tette az Országos Munkaügyi Tanács szereplői részére, hogy a minimálbér jelenlegi 25 500 forintos összegét 2001. január 1-jétől 40 ezer forintra, 2002. január 1-jétől pedig 50 ezer forintra emeljék fel. A javaslat elfogadása esetén a 40 ezer forintos, illetve 50 ezer forintos minimálbér minden becsületesen, szorgalmasan dolgozó ember számára, függetlenül képzettségétől, lehetővé teszi, hogy önmaga és a családja számára megteremtse a nagyon szerény, de tisztességes, tisztességgel megélhető életkörülményeket.

A kormány már hónapokkal ezelőtt bejelentette ezt a javaslatát; ez a terv, hogy 40 ezer forintra, illetve 50 ezer forintra emelkedjék a minimálbér mértéke, nagy vihart kavart mindkét oldalon: mind a munkáltatók oldaláról, ami viszonylag érthető, mind pedig az érdek-képviseleti szakszervezetek részéről, ami számomra már kevéssé érthető. Ezért most, amikor az Országgyűlés tárgyalja a 2001-2002. évekre javasolt adó-, társadalombiztosítási törvényjavaslatot, majd ezt követően a költségvetési törvényjavaslat is hamarosan beterjesztésre kerül, itt az ideje, képviselőtársaim, hogy mi magunk is feltegyük magunknak azt a kérdést, hogy tudjuk-e támogatni a kormány szándékát, tudjuk-e támogatni azt, hogy a jelenlegi 25 500 forintos minimálbér 40 ezer forintra emelkedjék. Ez az emelkedés 57 százalékot jelent a bruttó mértéket tekintve, míg a nettó összeget tekintve 52 százalék. Forintra lefordítva: a nettó 20 272 forintról nettó 30 800 forintra emelkedne a minimálbér összege, vagyis az az összeg, amelyet a minimálbéren dolgozók kézhez kapnak.

Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy néhány adat, tény felsorolása világosan bizonyítja azt, hogy a jelenlegi minimálbér jóval kisebb munkajövedelmet biztosít, mint amiből szűkösen, de tisztesen meg lehetne élni. Másrészt pedig a minimálbér növekedése az elmúlt tíz évet tekintve jóval elmaradt az átlagkeresetek növekedésétől. A rendelkezésünkre álló KSH-adatok szerint 1999-ben egy kétkeresős, kétgyermekes család létminimuma valamivel több mint 85 ezer forint havonta. Most gondolják meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ebben a családban mind a két kereső dolgozik, és minimálbért keres, akkor milyen kevés az az összeg, amelyet havonta kézhez kapnak: a nettó összeg alig haladja meg a 40 ezer forintot. Ez az összeg nem éri el a családi létminimum felét. Vagyis a legalacsonyabb garantált bér a családtámogatásokkal együtt is ennél a megállapított 85 ezer forintnál jóval kisebb jövedelmet biztosít csupán. Ez pedig egyebek között annak a következménye is, hogy tíz év alatt, míg a nemzetgazdasági átlagkereset hét és félszeresére növekedett, addig a minimálbér összege mindössze alig haladta meg a hatszoros növekedést.

A minimálbér és az átlagkeresetek egymáshoz viszonyított aránya már 1990-ben is alacsony volt, mindössze 35 százalék. Ez az arány az elmúlt tíz évet tekintve sajnos tovább romlott, ma pedig ott tart, hogy csak 29 százaléka a minimálbér az átlagkereseteknek. Az átlagos reálkereset az 1990-es években 15 százalékkal csökkent, a minimálbér reálértéke ugyanakkor pedig 26 százalékkal.

A kormány minimálbér-javaslatához szorosan hozzátartozik a munkáltatók társadalombiztosítási járulékának 2001-2002-re előirányzott 3-3 százalékpontos csökkentése. Ez a munkáltatói köztehermérséklés összességében kompenzálja a minimálbér-növekedés, bérköltség-emelkedés terheit; ez azt jelenti a rendelkezésünkre álló számítások alapján, hogy a munkáltatók terhei 100, illetve 110 milliárd forinttal csökkennek.

Úgy vélem, kevéssé megalapozottak azok az aggályok is, hogy a minimálbér-növelés rontja a nemzetközi versenyképességet. A versenyképesség-romlást a minimálbér-emelés miatt azért nem tartom valószínűnek, mert a külpiacokra termelő vállalkozások többségének a gazdálkodását a minimálbér-emelés kevéssé fogja befolyásolni. Hiszen mindazok az adatok, amelyek a foglalkoztatóknál ebből a célból rendelkezésünkre állnak, azt bizonyítják, hogy ezeknél a cégeknél az átlagkeresetek jóval meghaladják a minimálbér mértékét. A foglalkoztatási költségek relatív csökkenése következik be ezeknél a munkáltatóknál, ugyanakkor pedig elképzeléseiket, foglalkoztatási politikájukat, döntéseiket elsősorban a piaci viszonyok, termelési elképzeléseik és komplex gazdálkodási feltételeik fogják meghatározni.

Nem lesz a minimálbér-növeléssel arányos foglalkoztatási költségnövekedés azoknál a vállalkozásoknál, amelyek most minimálbérrel jelentik be a munkavállalóikat a társadalombiztosításhoz, de a teljesítmények függvényében fizetett mozgóbéreket voltaképpen zsebből fizetik. A bérfizetés e szürkezónája világosabbá válhat. A munkáltatók a magasabb garantált bérért nagyobb teljesítményeket, fegyelmezettebb munkát várhatnak el.

 

(11.20)

 

A munkavállalók pedig tisztán tehetik el azt a jövedelmet, amely után a nyugdíjjárulékot fizetik, amely után az egészségügyi járulékot fizetik, ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik, és természetesen nagyobb mértékben tudják igénybe venni az adókedvezményeket gyermekeik után.

Ahol a tb-járulék csökkentése éppen hogy vagy csak kismértékben alulkompenzálja a minimálbér foglalkoztatási költséget növelő hatását, ott sem kell, tisztelt képviselőtársaim, feltétlenül pesszimista módon azzal számolni, hogy a munkáltatók elsősorban a foglalkoztatás szűkítésével reagálnak majd a minimálbér emelésére. Ha e vállalkozások gazdálkodási feltételei tovább javulnak, ha a termelésüket, szolgáltatásaikat bővíteni tudják - mert a belföldi piacon továbbra is nő a kereslet -, akkor a foglalkoztatási döntéseiket is ezek a tényezők határozhatják meg elsődlegesen.

A kormányzati szervek számításai ismeretében - amely számításokat a képviselőtársaim is kézhez kaptak - várható, hogy a vállalkozásoknak lesz egy olyan köre is, ahol a tb-járulék csökkentése csak részben ellentételezi a minimálbér-emelés bérköltségének hatását. Ebbe a körbe a főként kisebb, hazai piacra termelő vállalkozások tartoznak. Itt szükség van általában - nem csak a tervezett minimálbér növelése miatt - a gazdálkodási feltételek, lehetőségek komplex javítására. Úgy látom, hogy e vállalkozások működési feltételeinek javítását a kormány is fontos feladatának tekinti. Ezt mutatja az a legutóbbi elképzelés is, amely szerint a kormány az adótörvény módosításai között javasolja, hogy az egyébként nyereséges kis- és középvállalkozások tízmillió forint nyereségig ne fizessenek adót, ha azt fejlesztésre és beruházásra fordítják.

A különböző színtereken hónapok óta folyó vitákban elég gyakran felmerül egyes képviselőtársaim részéről is, hogy a tervezett minimálbér-növelés nivellálni fogja a kereseteket, leértékeli a képzett munkát, leértékeli a diplomát. Úgy vélem, hogy ez egy nagyon sommás vélekedés és túlzás. Magyarországon az elmúlt tíz évben a versenyszféra munkaerőpiacán végbement képzettség igen gyors, jelentős mértékű felértékelődése történt meg. Ezt tükrözik a képzettségi szintek és a különböző beosztások szerinti kereseti arányok.

Ugyanakkor a kereseti skála két széle között ma már olyan nagyok a kereseti különbségek, amelyek a kiegyensúlyozott munkaerő-piaci viszonyok érvényesülését is nehezítik. A statisztikai vizsgálatok szerint ma Magyarországon a munkavállalók legalacsonyabb keresetű 10 százalékának az átlagos keresete 4,4-szer kisebb, mint a magas keresetűeket magában foglaló kilencedik tizedbe tartozóké.

A magyarhoz hasonló nyugat-európai differenciáltsági mutatók ugyanakkor 2-2,5-szeres különbségeket mutatnak, és ebben a számításban, tisztelt képviselőtársaim, a legmagasabb kiugró keresetűek jövedelmét nem is vették figyelembe. Azt gondolom, hogy a versenyszféra munkaerőpiacán a javasolt minimálbér-növelés után is alapvetően - ahogy eddig is - a piac fogja alakítani a képzettség szerinti kereseti viszonyokat. Ugyanakkor a minimálbér-növelés az alacsony keresetűeket is közelíteni fogja az átlag feletti szinten keresőkhöz.

A költségvetési szférában a közszolgálati alkalmazottak körében, ezen belül is főleg a közalkalmazotti szektorban az elmúlt évtizednél is hosszabb időszakból örököltük a nivellált kereseti viszonyokat. A nagy közszolgáltatásokat végző költségvetési ágazatokat tekintve a 2001-re tervezett 40 ezer forintos minimálbér önmagában kedvezően fogja érinteni az alacsonyabb képzettségű szakalkalmazottakat főként az egészségügyi és a szociális ágazatban, ahol az ilyen fontos munkát végző szakalkalmazottak nagy számban dolgoznak.

Ugyanakkor a diplomás közalkalmazottak kereseti helyzete is remélhetőleg javulni fog, miután a kormány az illetménytáblákban garantált illetményminimumok 8,75 százalékos növeléséhez, valamint a minimálbérnél alacsonyabb illetmények minimálbérre való kötelező kiegészítésére előirányzott finanszírozási forrásokat biztosít.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2001. évi országos minimálbér összege az Országos Munkaügyi Tanácsban dől el, ott, ahol teljes konszenzusra van szükség. Résztvevői a kormány, az érdekképviseleti szervezetek, valamint a munkáltatók. Nekünk, parlamenti képviselőknek, úgy vélem, hogy itt az a kötelességünk, hogy hozzájáruljunk ezeknek a tárgyalásoknak az eredményességéhez, politikailag támogassuk azt az elképzelést, amely a minimálbér összegét növelni kívánja, segítsük hozzá azokat a családokat, azokat a dolgozókat, akik ma nagyon szerény, nagyon szegény körülmények között élnek, hogy jövőjüket szebbé és boldogabbá tehessük. Ehhez kérem a képviselőtársaim támogatását, bármelyik oldalon is üljenek.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 183 2000.09.07. 19:14  1-226

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap során többször mindkét oldalról, kormánypárti és ellenzéki oldalról elhangzott, hogy kinek mi a véleménye, milyen fenntartásokkal kezeli vagy támogatja a kormány által javasolt minimálbér-emelést. Úgy gondolom - Horváth János képviselőtársamhoz hasonlóan -, az, hogy másként közelítjük meg ezt a javaslatot és másként vélekedünk róla, ez természetes. Nem véletlenül ülünk más-más frakcióban, hiszen az elveink, az ideológiáink, a feladatok megoldásának módszerei mások és mások. Ez - hasonlóan az előttem már elmondott véleményhez - a parlamenti demokrácia velejárója.

Örülök azoknak az elmondott gondolatoknak, amelyeket legszélesebb körben Farkas Imre képviselő úr taglalt, hiszen olyan témaköröket érintett, mint a foglalkoztatottság, a munkanélküliség alakulása, a régiók közötti különbségek alakulása.

Úgy hiszem, hogy ezek a kérdések mind olyan nagyon fontos témákat érintettek, amelyekre nem kétperces viszontválaszban kívántam reagálni, hanem szeretném ismertetni a magam és a Fidesz-frakció álláspontját, és szeretnék egy kicsit áttekintőbb képet bemutatni arról, hogyan alakult a foglalkoztatottság, a munkanélküliség, és ezen belül is milyen feladatokkal kell megbirkóznunk a következő időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy a minimálbér emelésére ezt a javaslatot megtehette a kormány, nyilván nem előzmény nélkül való, hiszen a gazdasági növekedés az, amely lehetővé teszi, hogy ez a javaslat beterjesztésre kerüljön az Országos Munkaügyi Tanácsba.

A gazdasági növekedés örvendetes. 1998-ban 4,9 százalékkal, 1999-ben 4,5 százalékkal és 2000 első felében 6,2 százalékkal nőtt a gazdaság. A gazdasági fejlődés, amit a megélénkülő konjunktúra is elősegített, természetesen a munkaerőpiacon is éreztette hatását, és az elmúlt két év tapasztalatai azt bizonyítják, hogy kedvező tendenciáknak lettünk szemtanúi: nőtt a foglalkoztatottság aránya, és csökkent a munkanélküliség aránya.

 

(15.00)

 

A külföldi tőke, amely hazánkban remélhetőleg hosszú távra talált magának megfelelő kedvező körülményeket, új követelményeket is, új kihívásokat is jelentett a munkavállalók számára. Az új követelményekhez igazodó, modernizálódó vállalkozások és intézmények munkaerő-állományuk jelentős részét kicserélték, és az új tevékenységi struktúrájukhoz igazították. A vállalatok munkaerő-gazdálkodására az évtized közepéig az elbocsátás volt a jellemző, miközben az elbocsátottak egy részét magasabb képzettségű munkavállalókra cserélték.

Az évtized végére a vállalatok megerősödése a munkaerő-kereslet erőteljes növekedését eredményezte, a munkaerő-felvétel meghaladta az elbocsátások számát. 1998-ban még csak 50 ezerrel, de 1999-ben már 114 ezer fővel bővült a foglalkoztatottak száma. 2000-ben a munkaerőpiacon elindult tendenciák, ezek a kedvező folyamatok tovább erősödtek.

A foglalkoztatottak száma a második negyedévben 3 millió 827 ezer fő volt, 22 ezer fővel több, mint a tavalyi év azonos időszakában. A foglalkoztatás bővülése zömmel nem a munkanélküliek újraelhelyezkedésével - és ez probléma -, hanem az inaktívak munkába állásával, döntően az öt fő alatti szolgáltató jellegű kisvállalkozások körében valósult meg. Ezzel a 15-64 éves népességre számolt aktivitási arány az 1997. évi 57,8 százalékról 59,9 százalékra, a foglalkoztatási arány pedig 52,7 százalékról 55,7 százalékra javult. Ennek ellenére továbbra is tény, hogy Magyarország a legalacsonyabb kereső-eltartott aránnyal rendelkező országok közé tartozik Európában, döntően ez az oka a munkabért terhelő nagymértékű társadalombiztosítási elvonásoknak.

A foglalkoztatottság növekedése minden régióban érzékelhető, de ez igencsak kismértékben javított az ország nyugati és keleti felén kialakult különbségeken. A kereső korú népesség több mint fele dolgozik Nyugat- és Közép-Dunántúlon, valamint Közép-Magyarországon, de alig 40 százaléka Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön. Nyugat-Dunántúlon olyan hihetetlenül alacsony a munkanélküliség, amit bizonyára Észak-Magyarország régiója irigykedve néz, teszem hozzá, joggal.

A piacgazdaságra való átmenet befejeztével az évtized második felére jelentősen lefékeződött a foglalkoztatottak főbb szektorok szerinti igen gyors átrendeződésének folyamata, amit a termelő szektorok, mint a mezőgazdaság és ipar súlyának csökkenése és a szolgáltatásban dolgozók arányának növekedése jellemzett. Így az elmúlt két évben a szektorok közötti arányok már csak kismértékben módosultak. 2000 első félévében a foglalkoztatottak többsége, csaknem 60 százaléka a szolgáltatásban, 33,6 százaléka az iparban és 6,7 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott.

Az ágazati szerkezet átalakulása azonban még folytatódik. A leépülő, átalakuló ágazatokban, mint a mezőgazdaság, bányászat, textilipar, még mindig jelentős az elbocsátások száma, míg a modernizálódó autó-, műszer-, mikro-elektrotechnikai iparban, a kereskedelemben és az építőiparban bővült a foglalkoztatottak száma.

A gazdaság átalakulása értelemszerűen megváltoztatta a munkavállalók tudása, képessége iránti igényeket. A munkaerő-kereslet erősen eltolódott a kvalifikált szakmunkások és szellemi munkát végzők irányába. Az új többletmunkahelyek csaknem felét, 48 százalékát szellemi foglalkozások jelentik, mégpedig elsősorban vezetői és diplomát igénylő munkakörökben. Az ország legfejlettebb régióiban fizikai szakmunkásokból már hiány is tapasztalható, így például Győr-Moson-Sopron megyében is.

Az elmúlt két évben a növekvő munkaerő-kereslet nyomán a foglalkoztatottak száma valamennyi képzettségi kategóriában jelentősen, több mint 10 százalékkal emelkedett, kivéve a szakmai végzettséggel nem rendelkező, legfeljebb nyolc általánost végzettek létszámát, amely e rövid idő alatt 17 százalékkal esett vissza.

A bekövetkezett változások nyomán érzékelhetően módosult a foglalkoztatottak életkor szerinti összetétele is. Itt két kedvező változást érdemes kiemelni. Egyfelől a korábbi tendenciák folytatásaként az iskoláztatás kiterjesztése miatt a foglalkoztatottak között tovább csökkent a fiatalok részaránya, másfelől, részben a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése, részben a kedvezményes korai nyugdíjazási lehetőségek megszüntetése, illetve szigorítása következményeként nemcsak megállt, hanem meg is fordult az idősebb dolgozók munkaerőpiacról történő kiszorulása. A foglalkoztatottak több mint fele, 55 százaléka férfi, s az elmúlt két év során ez az arány lényegében nem változott. Ebből az is következik, hogy a nők foglalkoztatottsága hasonló mértékben nőtt, mint a férfiaké. Bár a nők foglalkoztatottsága és aktivitása alacsonyabb a férfiakénál, de ez a különbség nemzetközi összehasonlításban kifejezetten kedvezőnek minősíthető. Természetesen ennek megvannak a történelmi előzményei: a kötelező munkaviszony, valamint a kétkeresős családmodell.

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A munkaerő-piaci feszültségek enyhítésének sok európai országban előtérbe került gyakorlata az adott munkamennyiség több munkavállaló közötti szétosztása. Magyarországon azonban, eltérően az Európai Uniótól, ahol az utóbbi években a foglalkoztatási mutatók javulása zömmel a részmunkaidős foglalkoztatás terjedésének köszönhető, az utóbbi két évben az új munkahelyek túlnyomó többsége normál munkaviszony keretében jött létre.

Magyarországon mindeddig csak kis és óvatos lépések történtek a rugalmasabb foglalkoztatási formák elterjesztése érdekében, amelyek azonban még nem eredményeztek érdemi áttörést. Az úgynevezett atipikus foglalkoztatás meglehetősen marginális szerepét mutatja, hogy 1999-ben a részmunkaidőben, vagyis heti 37 óránál rövidebb munkaidőben foglalkoztatottak aránya mindössze 6,1 százalék volt, határozott idejű munkaszerződés alapján pedig a foglalkoztatottaknak csak 5,2 százaléka dolgozott. Összehasonlításképpen engedjék meg, hogy ismertessem az EU-államokban az átlagot: ott 14,7 százalék, illetve 12,8 százalék - messze vagyunk még ettől, képviselőtársaim.

A munkanélküliség az 1993-as 12,5 százalékos történelmi csúcsot követően folyamatosan csökken. A munkanélküliek száma az elmúlt két évben 333 ezerről 271 ezer főre, a munkanélküliségi ráta pedig 8,3 százalékról 6,6 százalékra mérséklődött, ami európai összehasonlításban viszonylag kedvezőnek tekinthető. A munkaerő-piaci helyzet általános javulása ellenére a munkanélküliség egyes akut problémái, történetesen a regionális, a tartós, az ifjúsági és a roma munkanélküliség csak részlegesen vagy nem a kívánatos mértékben enyhültek.

A tartós munkanélküliségi ráta az egy éve, vagy régebben munkát kereső, gazdaságilag aktív népességhez viszonyított aránya 3,2 százalékra mérséklődött, ami lényegesen jobb az Európai Unió tagállamainak átlagánál. Ugyanakkor a munkanélkülieknek továbbra is közel a fele tartozik ebbe a kategóriába, és a munkanélküliség átlagos időtartama változatlanul közel másfél év. A tartós munkanélküliek túlnyomó többsége olyan többszörösen hátrányos helyzetű munkavállaló, akikre a piac nem tart igényt, s a jelek szerint még gazdasági fellendülés esetén sincs reális esélyük arra, hogy aktív állami beavatkozás nélkül tartós munkahelyet találjanak az elsődleges munkaerőpiacon.

(15.10)

 

Itt is megvan tehát a feladatunk.

Az ifjúsági munkanélküliség kezelésében pozitív fordulatot jelentett, hogy a fiatal munkanélküliek speciális rétegét képező pályakezdők passzív segélyezését felváltotta az aktív munkaerő-piaci eszközökkel történő támogatások rendszere, ami foglalkoztathatóságuk javítását és munkába helyezésüket segíti elő. Részben ennek is köszönhető, hogy a 15-24 éves fiatalok munkanélkülisége két év alatt az átlagosnál valamivel jobban, 2 százalékponttal csökkent, de 12 százalékos munkanélküliségi rátájuk még így is mintegy kétszerese a felnőttekének. Tehát ezen a területen is van feladata a kormánynak és a parlamentnek.

További és csak hosszú távon megoldható problémát jelent a roma kisebbség munkaerő-piaci helyzete. Körükben igen magas az inaktivitás, és egyes becslések szerint csak minden negyedik-ötödik munkavállalási korú romának van tipikusan alkalmi jellegű kereső foglalkozása. A romák munkaerőpiacról történő kiszorulását elsősorban mélységesen alacsony iskolázottságuk és szakképzetlenségük, valamint az a tény magyarázza, hogy nagy hányaduk az ország depressziós övezeteiben és a munkalehetőségekkel nem rendelkező kistelepüléseken, falvakban él.

A domináns nemzetközi tendenciákkal szemben Magyarországon a nők munkanélkülisége kezdettől fogva alacsonyabb a férfiakénál. Az elmúlt két évben a munkanélküliség mindkét nem esetében azonos mértékben csökkent, melynek eredményeként 2000 első felében a férfiak munkanélküliségi rátája 7,3 százalékra, a nőké pedig 5,8 százalékra mérséklődött. A nők kisebb munkanélküliségi mutatója azonban önmagában véve nem tekinthető kedvező munkaerő-piaci helyzetük bizonyítékának, mivel a valódi különbségeket emellett a már bemutatott aktivitási és foglalkoztatási ráták is jellemzik. Az alacsonyabb női munkanélküliség mindenekelőtt alacsonyabb aktivitásukkal is magyarázható, és így esetükben még inkább igaz, hogy a legfontosabb prioritások között a hangsúlyt nem a munkanélküliség csökkentésére, hanem a foglalkoztatási lehetőségek bővítésére kell helyezni.

A kvalifikált munkaerő irányába eltolódó munkaerő-kereslet miatt a munkanélküliek zömét az alacsony iskolai végzettségű, szakképzettség nélküli rétegek jelentik. Míg a foglalkoztatottak fele, addig a munkanélkülieknek csak egynegyede rendelkezik középiskolai vagy felsőfokú végzettséggel. A szakképzetlen, iskolázatlan, halmozottan hátrányos helyzetű munkanélküliek száma egyharmaddal, 44 ezer fővel csökkent, de nem azért, mert elhelyezkedtek. Az adatok sajnos arra utalnak, hogy ez a réteg nem csupán a foglalkoztatottak közül szorult ki, hanem inaktívvá válva magáról a munkaerőpiacról is.

A magyar munkaerőpiac kilencvenes évekbeli fejlődésének talán legkarakterisztikusabb jelensége, hogy a munkanélküliség csökkenése 1998-ig nem a foglalkoztatottság növekedése, hanem a munkaerőpiacról történő tömeges kivonulás miatt, vagyis az inaktivitás igen nagy mértékű növekedése mellett ment végbe. Úgy tűnik, az elmúlt két évben ez a tendencia megfordult. A 15-64 évesek körében az inaktívak száma 1998-2000 között 146 ezer fővel csökkent. A gazdaságilag inaktívak száma jelenleg 2 millió 722 ezer fő, az ennek megfelelő inaktivitási ráta 40 százalék, ami nemzetközi összehasonlításban még mindig igen magas. Ebben közrejátszik a hazai alacsonyabb nyugdíjkorhatár, de jelentős súlya van a továbbtanulás, különösen a felsőfokú képzés örvendetes kiterjesztésének is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a rövid körképpel igyekeztem bemutatni azoknak a már megtett intézkedéseknek a hatását, amelyek örvendetesen elősegítették azt, hogy a foglalkoztatottság növekedjék, a munkanélküliség pedig csökkenjen. Természetesen az elért eredmények mellett igyekeztem bemutatni azokat a feladatköröket is, amelyek megoldása még előttünk áll. Úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a még valóban meglévő problémák nem adnak okot arra, hogy ne fogadjuk el, ne támogassuk azt a javaslatot, amellyel a kormány a minimálbér emelését javasolja az Országos Munkaügyi Tanácsban. Igaz az, hogy erről a döntés nem itt, a Parlament falai között születik, hanem az Országos Munkaügyi Tanácsban; de az is igaz, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez nemcsak a kormány javaslatára van szükség, hanem arra is, hogy mind a munkavállalói oldalt képviselő érdek-képviseleti szakszervezetek, mind pedig a munkáltatói oldal kimondja a boldogító igent.

Kérem ezért önöket, hogy - figyelembe véve mindazokat a még meglévő problémákat és figyelembe véve a ma délelőtt elhangzott javaslatokat - támogassák ezt, és segítsünk abban, hogy azok a családok, amelyek ma igen nehéz körülmények között, szegénységben élnek, a következő évezredben boldogabban és egy kicsit jobb létben léphessék át a változást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 80 2000.10.16. 4:09  41-133

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság október 10-ei ülésén tárgyalta meg a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A vitában meghallgattuk az előterjesztő és az Állami Számvevőszék képviseletében megjelent munkatársak szóbeli kiegészítését is. A kiegészítés és a vitában elhangzottak alapján a többségi vélemény a következők szerint összegezhető.

A törvényjavaslat azt a célkitűzést tartalmazza, hogy a gazdasági teljesítmények, és ezáltal a polgárok jóléte és életszínvonala tekintetében is közeledjék az Európai Unió színvonalához. E stratégia része a versenyképesség javítása, a gyors és kiegyensúlyozott növekedés fenntartása, az uniós csatlakozás előkészítésének folytatása. Az 1999. év és a 2000. év gazdasági mutatói alapján, amikor is a gazdasági növekedés meghaladta a 4 százalékot, illetve ez évben várhatóan meghaladja az 5 százalékot, úgy ítéltük meg, hogy az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott.

A benyújtott törvényjavaslat 2001-re és 2002-re 5-6 százalékos növekedéssel számol, amely az export növekedésén, a beruházás élénkülésén és a belső fogyasztás emelkedésén alapul. A tervezett infláció mértéke 2001-re 5-7, 2002-re pedig 4-6 százalékra lesz csökkenthető, jelenlegi ismereteink és a várható világpiaci és a hazai gazdasági folyamatok figyelembevételével. A törvényjavaslat kiemelten kezeli a családok helyzetének, megélhetési körülményeinek javítását. A személyi jövedelemadóban igénybe vehető adókedvezmény összességében 18 százalékkal növeli a családoknak juttatott támogatást. A családi pótlék összege ugyan nem emelkedik, de továbbra is alanyi jogon megillet minden gyermeket.

Az életszínvonal javítása szempontjából különösen fontos, hogy 2001-re 16-17 százalékos, 2002-re pedig 14 százalék körüli bruttó átlagos keresetemelkedést tartalmaz a törvényjavaslat. A minimálbér kormány által javasolt mértékei, 40, illetve 50 ezer forint elfogadása esetén mérséklődhet az a különbség, amely évek óta emelkedik a közszférában dolgozók és a versenyszférában dolgozók között. A munkahelyteremtést, a foglalkoztatottak számának növelését ösztönzik a Gazdasági Minisztérium fejezetében szereplő célelőirányzatok is.

A számok nyelvén is megjelenik az a koncepció, amely az aktív eszközök alkalmazására helyezi a hangsúlyt a foglalkoztatáspolitikában. A passzív ellátások, a munkanélküli-segély és a különböző jogcímeken folyósított szociális támogatások mellett a következő két évre is az az aktív foglalkoztatáspolitika kap nagyobb hangsúlyt, amely már ebben az évben is éreztette pozitív hatását. A különböző statisztikai kimutatások és a kutatóintézetek részletes beszámolói, elemzései mind azt igazolják, hogy csökkent a munkanélküliség és nőtt a foglalkoztatottak száma.

 

 

(17.00)

 

Tisztelt Ház! Összegezve a bizottság ülésén elhangzottakat: a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjainak többsége a benyújtott 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 4 2000.10.18. 10:06  1-363

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági növekedés és a jólét feltétele az ország polgárainak munkája. A jólét növekedésének első számú feltétele pedig a munkahelyteremtés. Az ország jólétét és a dinamikus gazdasági növekedést fontosnak tartó kormány ennek megfelelően programjával és tetteivel munkahelyek teremtését kell, hogy elősegítse.

A polgári koalíció kormánya már programjában is meghirdette a munkahelyek számának bővítését, az elmúlt két évben pedig ennek a programnak a végrehajtására születtek különböző intézkedések. Az elmúlt két esztendő tapasztalataként megállapíthatjuk, hogy amióta a polgári kormány szabja meg az ország haladásának irányát, a munkanélküliség folyamatosan csökken: míg 1997-ben 8,7 százalék volt, a gazdasági növekedés hatására ez 7 százalékra csökkent 1999-ben.

Idén tovább javult a helyzet Magyarországon; az év első felében a munkanélküliség már csak 6,7 százalék volt, ami jóval kedvezőbb, mint az Európai Unióban, ahol ugyanekkor 8,9 százalékos volt a mutató nagysága. A legfrissebb adatok szerint szeptemberben közel 368 ezer munkanélkülit tartottak nyilván az országban, ami 1100-zal kevesebb, mint az előző hónapban, a felkínált álláshelyek száma pedig megközelítette a 100 ezret.

Örvendetes, hogy a nyilvántartásban szereplő állástalanok száma az ország valamennyi régiójában mérséklődött az egy évvel korábbi állapotokhoz képest. A legnagyobb csökkenés Közép-Dunántúlon következett be; szeptember végén a pályakezdő fiatalok között a munkanélküli nyilvántartásban szereplők száma 7 ezerrel kevesebb volt, mint a tavalyi időszakban. A munkaerőpiac fokozatos élénkülésével, a foglalkoztatottsági helyzet javulásával egyre inkább a "segély helyett munka" elve került előtérbe, a passzív ellátásokat fokozatosan az aktivitásra ösztönző programok váltották fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is emlékeznek rá, hogy tavasz óta a kormányzati szerkezetátalakítás eredményeként a munkaügy már nem a szociálpolitika, hanem a gazdaságpolitika részeként jelenik meg. Ennek a ténynek jelképes üzenete is van. Idén tavasztól a Gazdasági Minisztérium foglalkozik a munkaerőpiac kérdéseivel és a munkahelyteremtés lehetőségeivel. Ez is azt mutatja, hogy a korábbi évek passzív munkanélküliségi politikáját az aktív, a lehetőségeket teremtő foglalkoztatáspolitika váltotta fel.

Ennek egyik fontos eszköze a Munkaerő-piaci Alap, amely különböző feladatokat, célokat valósít meg. Fő feladata a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliség kezelése. Mindezt oly módon teszi, hogy megvalósuljon a kormányprogramban is meghirdetett munkaerő-piaci foglalkoztatáspolitika elsődleges célja, vagyis a munkanélküliek visszakerülése a munka világába.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egy ország a munkanélküliség problémájának enyhítésére, a foglalkoztatás növelésére különböző eszközöket, célokat tűz ki, illetve használ fel. Ez egyik ország számára sem könnyű feladat.

 

(8.10)

 

Az új munkahelyek teremtését, a képzések elősegítését, a munkanélküliek számának csökkentését, a rehabilitációs foglalkoztatás ösztönzését csak az állam hatékony közreműködésével tudjuk megvalósítani.

Örömmel tájékoztatom önöket, hogy a képzésre és foglalkoztatásra előirányzott támogatások a következő két évben jelentős mértékben emelkednek. Az erre fordítható összeg jövőre 43,3 milliárd forintra, míg 2002-ben 50,4 milliárd forintra nő. Plusz forrást jelenthetnek a Phare 2000 programból megpályázható támogatások, amelyek társfinanszírozásához szükséges hazai pénzügyi keretet a Munkaerő-piaci Alap biztosítja.

Összegezve tehát, az aktív támogatások mértékének emelésével terveink szerint jelentős arányeltolódás valósul meg a munkahelyteremtés javára. Erről, illetve a Munkaerő-piaci Alap felhasználásáról szeretnék néhány, általam különösen fontosnak tartott gondolatot elmondani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alap kiadásai évről évre emelkedő tendenciát mutatnak, és ez különösen érvényes a 2001-2002. évre tervezett költségvetésre. A Munkaerő-piaci Alap folyó kiadásainak összege 2001-ben 178,9 milliárd forint, 2002-ben 193,3 milliárd forint lesz, ami jóval meghaladja a 2000. évi eredeti előirányzatot. A közel 200 milliárd forint többlet különböző célokra használható fel. Ezek közül különösen fontos az, amely a foglalkoztatási és képzési támogatásokat, a munkanélküli-ellátásokat - beleértve a jövedelempótló támogatásokat is -, a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatási lehetőségeinek bővítését, valamint a szakképzés tárgyi feltételeinek fejlesztését tűzi ki célul.

Már korábban is nyilvánvalóvá vált, hogy a munkanélküliséggel pusztán a normatív támogatásokon keresztül nem lehet megbirkózni. Olyan módszerek alkalmazására van szükség, amelyek érzékenyek a régiók, kistérségek és meghatározott rétegek munkaerő-piaci problémájára. Ezt felismerve kezdődött a támogatások összegének emelése, de ami ennél még jelentősebb, a munkaerő-piaci programok és szolgáltatások beindítása. Ez utóbbi fontossága abban rejlik, hogy hosszabb távú megoldást kínál a foglalkoztatási problémára. 2000-ben közel harminc ilyen munkaerő-piaci program indításáról számolhatunk be, melyek tartalma általában két-három év, és a teljes költségvetésük három évre vonatkozóan több, mint 3 milliárd forintot tesz ki. 2001-ben 120-130 ezer főre tehető azok száma, akik foglalkoztatási és támogatási képzésben részesülnek. Ez a szám 2002-re várhatóan 130-140 ezer főt jelent. Ezekből az adatokból kiszámítható, hogy az aktív támogatások nélkül az országos munkanélküliség aránya 1,5-2 százalékkal magasabb lenne a jelenleginél.

A pénzeszközök felhasználásáról érdemes tudnunk, hogy döntő részük decentralizáltan történik, ezáltal lehetővé válik, hogy figyelembe vegyék az egyes régiók eltérő fejlettségi szintjét, ebből fakadóan a térségek foglalkoztatási helyzetét, munkaerő-piaci körülményeit. A decentralizálás révén a keleti országrészben elhelyezkedő három hátrányos helyzetű régió például az idei évben a rendelkezésre álló aktív forrás közel kétharmadát kapta. Emellett az elmaradottabb megyék részére egy elkülönített keretet hoznak létre területkiegyenlítő támogatás céljára, amely szintén a megyék kritikus térségeinek fejlesztését hivatott szolgálni.

A foglalkoztatottság növelésének kulcskérdése a munkahelyek számának bővítése. Az ennek megvalósítására szolgáló aktív források egy része most is a Munkaerő-piaci Alapból származik. Kedvező fordulat várható 2001-től, amikor is az alap pénzeszközei kibővülnek az aktív foglalkoztatási célelőirányzat munkahelyteremtést és szerkezetátalakítást szolgáló forrásaival.

Tisztelt Képviselőtársaim! A munkahelyteremtés mellett a másik nagy kiadási tételt a munkanélküli-ellátások jelentik a Munkaerő-piaci Alapból. Ezek összege is jelentősen emelkedik. 2001-ben 48,2 milliárd forint, 2002-ben 50,7 milliárd forint szolgálja ezeket a célokat. A kormány a közcélú foglalkoztatással is a munkanélküliek számát kívánja csökkenteni és ehhez emelkedő támogatást nyújt. Míg 2000-ben ez az összeg kevesebb, mint 3,8 milliárd forint volt, addig 2001-ben több mint 10 milliárd, 2002-ben pedig közel 15 milliárd forint lesz ezekre a célokra. Az alapból kapnak támogatást az önkormányzatok igazgatási többletfeladataik ellátásához is, valamint innen jut forrás az önkormányzatok által ellátott aktív korú foglalkoztatók segélyezéséhez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a néhány gondolattal szerettem volna bemutatni azokat az elképzeléseket és célokat, amelyek a költségvetési törvényjavaslatban megjelennek. Úgy gondolom, valamennyiünk kötelessége és feladata, hogy ezeknek a céloknak a megvalósítását szolgáljuk, hiszen ezzel segíteni tudunk a családok helyzetének javításán és az ország gazdaságának fejlődésén.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 12 2000.12.13. 3:30  1-45

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ülése úgy kezdődött, hogy több mint egyórás ügyrendi vita zajlott abban a tárgykörben, hogy egyáltalán tárgyalja-e a benyújtott törvényjavaslatot a bizottság. Az ellenzéki oldalról elhangzott kifogások arról szóltak, hogy nagyon rövid volt az idő a képviselők számára, amely lehetővé tette volna felkészülésüket a bizottsági vitára. Ehhez képest a vitában elhangzottak alapján meggyőződhettünk arról, hogy ellenzéki képviselőtársaink, de különösen azok a szocialista képviselők, akik részt vettek az Országos Munkaügyi Tanács munkájában is, a kormánypárti képviselőkhöz képest irigylésre méltó felkészültségről tettek tanúbizonyságot.

Az ügyrendi vita végül is azzal zárult, hogy a bizottság mégiscsak napirendjére tűzte a törvényjavaslat vitáját. A törvényjavaslat vitája során a kormánypárti képviselőknek az a véleménye alakult ki, hogy a benyújtott törvényjavaslat szerint országunk, hazánk uniós csatlakozásának egyik feltétele az, hogy azokat az irányelveket átvegye, és a hazai jogviszonyra, a hazai gazdasági szabályokra, a gazdasági élet jelenleg működő rendszeréhez adaptálja, ami lehetővé teszi azt, hogy a csatlakozásunk ezen a téren is megfelelő felkészültségről tegyen tanúbizonyságot.

A benyújtott törvényjavaslatban különösen fontosnak tartottuk azt a szabályt, amely a diszkrimináció tilalmára vonatkozik, szabályozza a férfiak és nők egyenlő bérezését, bevezeti a diszkriminációval kapcsolatban a bizonyítási teher megváltoztatását, továbbá fontosnak tartottuk azt a szabályozást is, amely védi a gyermekes anyák foglalkoztatási helyzetét, ugyanígy a gyermeküket egyedül nevelő apák helyzetét is. Fontos szabálynak tartottuk azt is, hogy a fiatalok foglalkoztatására nézve új szabályozási elvek kerülnek a törvényjavaslat benyújtásával, illetve elfogadásával szabályozásra.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelen levő kormánypárti képviselők ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével, továbbá tekintettel arra, hogy az Országos Munkaügyi Tanácsban a szükséges érdekegyeztetési folyamatot még ez év májusában a Szociális és Családügyi Minisztérium megkezdte, több alkalommal sikerült a munkajogi szakbizottságban különböző engedmények alapján a törvényjavaslat normaszövegét is pontosítani, majd az augusztus 8-ai és 11-ei plenáris ülést követően nyolc pontban megegyezés született; mindezekre tekintettel a beterjesztett törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találtuk. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 28 2000.12.13. 3:17  1-45

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság november 30-án tárgyalta meg a T/3468. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot.

A törvényjavaslat a munka törvénykönyve jogharmonizációs célú módosítását tartalmazza kilenc uniós irányelv átvételével. Az uniós irányelvek átvétele azonban nemcsak a gazdasági szférában dolgozók, hanem a közszférában foglalkoztatott közalkalmazottak és köztisztviselők foglalkoztatási jogviszonyait is érintik. Így a törvényjavaslat módosításokat tartalmaz a munka törvénykönyvén kívül a kapcsolódó törvényekre vonatkozóan is, mely a közalkalmazottak, köztisztviselők jogállását szabályozza, illetve a bírák, igazságügyi alkalmazottak és ügyészek szolgálati viszonyáról szóló törvényt is érintik.

Az irányelvek többsége keret jellegű szabályozás, illetve keret jellegű irányelveket fogalmaz meg, amelyeket a hazai jogrendszerhez, jogalkalmazási és jogalkotási gyakorlathoz kell igazítani. A törvényjavaslat a munkavállalói, munkaadói érdekeken túl figyelembe veszi azt a szempontot is, amely a munkahelyek megőrzését, illetve munkahelyek teremtését tűzi ki célul. Alapelvként ez azt jelenti, hogy egy munkáltató csak olyan feltételekkel tudjon munkavállalókat foglalkoztatni, melynek szabályait a munka törvénykönyve tartalmazza.

A törvényjavaslat érdekegyeztetését májusban a Szociális és Családügyi Minisztérium kezdte meg. Több szakbizottsági ülésre került sor, ahol a normaszöveg az egyeztetés eredményeképpen több helyen is módosult, és több kompromisszum is megszületett, amelyet a Magyar Közlönyben kihirdettek. Megállapodás született a munkaszerződéssel kapcsolatban, a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozóan, vagy például a munkáltatót terhelő tájékoztatási kötelezettségre vonatkozóan is.

A nyitott kérdések ügyében, mint amilyen például a munkaidő vagy pihenőidő megszervezése, a kormányzati oldal kifejezte további egyeztetési szándékát. Ezek a kérdések alapvetően a munkaadói és munkavállalói oldal megállapodásán nyugszanak, ezért a két oldal - tehát a munkaadói és munkavállalói - vállalta, hogy a kétoldalú tárgyalásokat folytatják tovább az újabb megállapodások reményében. A kormány az Országos Munkaügyi Tanács tárgyaló oldalainak, illetve képviselőinek eljuttatott levelében kifejezte azon szándékát, miszerint ha további megegyezés várható a nyitott kérdésekben, akkor a kormány a parlamenti szakban történő megtárgyalása elől sem zárkózik el.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság az elhangzottak alapján azt a többségi véleményt fogalmazta meg, hogy a benyújtott törvényjavaslat alkalmas az általános vitára. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 32 2001.02.13. 4:07  25-51

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 2000. szeptember 19-én tárgyalta meg a gyermekek, a fiatalok és az ifjúság helyzetéről, az életkörülmények alakulásáról és az ezzel kapcsolatosan megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést.

A bizottság örömmel nyugtázta, hogy a jelentés elkészült, és azt is, hogy a parlament tervei között szerepel ennek a jelentésnek a megvitatása a plenáris ülés keretében. Örültünk ennek azért, legalábbis mi, kormánypárti képviselők, hiszen tudjuk, hogy ezt a jelentést 1997-ben is elkészítették, de három bizottsági megtárgyaláson kívül más nem történt ez ügyben.

A benyújtott jelentést több minisztérium, állami szervezet és első ízben civil szervezetek is megtárgyalták és véleményezték. A benyújtott jelentés az Európai Unió tagországaiban alkalmazott tematikára épül, és a 12 fejezet szakterületenként mutatja be az ifjúság és a gyermekek helyzetét.

A benyújtott jelentés kórkép és körkép. A jelentésből megállapíthattuk azt az örvendetes fejlődést, hogy a felsőfokú tanintézetekben tanulók száma és aránya az elmúlt években dinamikusan nő. Ennek természetesen foglalkoztatáspolitikai vonatkozásai is vannak. A piacképes szakma megszerzése jelentősen csökkenti ugyanis a munkanélküliséget, növeli a pályakezdők munkába állásának esélyeit.

A foglalkoztatási bizottság is nagy jelentőségűnek tartja a fiatal pályakezdők munkába állásának esélyeit és lehetőségeit. Éppen ezért a bizottság nyílt napot szervezett a tavalyi évben, április 28-án, amelynek rendkívül nagy érdeklődést kiváltó témája azt bizonyítja, hogy nemcsak a munkavállalók és munkáltatók, hanem mindazok, akik az oktatásban is részt vesznek, sőt a fiatalok civil szervezetei is jelen voltak és a véleményüket elmondták, amelyet, úgy hiszem, a törvényhozási munkában hasznosítani fogunk.

A másik fontos összefüggés a jelentéssel kapcsolatban az, hogy fontosnak tartjuk a Széchenyi-terv elindítását és megvalósítását, amely szintén növeli a fiatalok elhelyezkedési esélyeit.

Az ifjúsági munkanélküliség területén az egyik legnagyobb gondot abban látjuk, hogy rendkívül nagy mértékű a lemorzsolódás a középfokú tanintézetekben. Ez veszélyt jelent az iskolát elhagyó fiatalok és az egész társadalom számára, hiszen képzettség, szakma nélkül kiszorulnak a munkaerőpiacról. Ennek hatása drámai lehet, mivel célpontjaivá válhatnak a kábítószer-kereskedőknek és egy olyan életformának, amely sem nekik, sem családjuknak, sem a társadalomnak nemhogy megoldást nem jelentenek, hanem önpusztító veszélyt teremtenek, amellyel szemben mindnyájunknak fel kell lépnünk. Ez a feladat összehangolt munkát igényel minden minisztériummal, civil szervezettel és természetesen a parlament frakciói között.

A jelentés a jelenlegi helyzetet vázolja fel. Az elért eredmények mellett bemutatja azokat a gondokat, amelyek jelenleg is megvannak a családok életében és a társadalomban. Ezekre közösen kell valamennyiünknek megoldást találnunk, hiszen a gyermekek nem születnek valamilyen párt tagjaként, hanem valamennyi gyermek a legfontosabb és legértékesebb közjó az egész társadalom számára. Ezért nekünk nem közömbös, hogy milyen körülmények között élnek ők és a családok.

A kormánypárti többség a benyújtott jelentést általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 170 2001.02.15. 2:20  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sokadszor hangzott el az a vád a kormánnyal szemben, miszerint nem hajlandó meghallgatni a másik oldal észrevételeit, nem ismeri azoknak a csoportoknak az életét és kívánságait, amelyeknek ügyében törvényjavaslatot nyújt be.

Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy most egy rövid részletet felolvassak az 1995. április 28-án elhangzott miniszteri expozéból. Akkor is a munka törvénykönyvének módosítására került sor, illetve ezt terjesztette be a kormány. Tehát a szöveg a következő:

"A megegyezés hiánya sajnálatos. Az érdekegyeztetést és a megállapodásra való törekvést változatlanul a kormányzati munka nélkülözhetetlen formájának tartom, de a döntés kormányzati felelősségét a kormány senkire át nem háríthatja. Az egyezségelérés érdekében a kormány három alkalommal is különböző kompromisszumokkal terjesztette a törvény tervezetét az Érdekegyeztető Tanács elé. A tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy a munkáltatói és szakszervezeti oldal között éles érdekellentét húzódik, amelyet számos esetben úgy kívánunk feloldani, hogy előre jeleztük, ha a munkaadók és a szakszervezetek meg tudnak állapodni egymással a vitatott kérdésekben, a kormány el fogja fogadni a megállapodásokat. Sajnos, e törekvésünk nem járt sikerrel."

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy önöknek, akik itt ültek az előző kormányzati ciklusban, bizonyára ismerős volt ez a szöveg.

Hasonló volt a kormány, mármint a polgári kormány álláspontja is: ha a két oldal meg tud állapodni egymással a vitatott kérdésekben, azt természetesen elfogadja.

 

 

(14.50)

 

Nem a kormányoldalon múlott, hogy elmaradt a megállapodás, sokkal inkább bizonyos szakszervezeteknek olyan politikai törekvésein, amely kevéssé szolgálja a munkavállalók érdekeit, sokkal inkább egy meghatározott csoport, illetve politikai párt érdekeit szolgálja.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 176 2001.02.15. 0:48  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Bársony Képviselő Úr! Engedje meg, hogy még az előző megjegyzéséhez annyit fűzzek hozzá, hogy bizonyára elkerülte az ön figyelmét az utolsó mondata ennek az idézetnek, ami úgy szólt, hogy sajnos e törekvésünk nem járt sikerrel; vagyis a kormány azt szerette volna, a Horn-Kuncze-kormány, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók valamilyen egyezségre jussanak. Ez nem sikerült, ennek ellenére elkezdődött a munka törvénykönyvének módosításáról szóló törvényjavaslat vitája.

Tehát még egyszer ismétlem: sajnos e törekvésünk nem járt sikerrel.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 206 2001.02.15. 10:56  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaz, hogy most a kétperces viták hosszú folyamata záródott le, de gyanítom, hogy a felszólalásomat követően hasonló időtartamot igénybe vevő kétpercesekre kerül sor.

Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról már számos dolog hangzott ez idáig, a nyári időszakban is és most itt, a Parlament falai között. A különböző társadalmi csoportok szószólói, akár munkavállalói, akár munkaadói érdekekre hivatkozva, igyekeztek megtalálni a számukra leginkább kedvező vagy sok esetben éppen a legkedvezőtlenebb részleteket. Az összefüggéseiből kiragadott félmondatokkal néha tényleg sikerült olyan látszatot kelteni, mintha az új javaslat egyszerre hozná hátrányos helyzetbe a szociális partnereket. Minderről a sajtóban és más fórumokon gyakran késhegyig menő vitákat olvashattunk, hallhattunk.

Mielőtt az egyes kérdésekben állást foglalnék, engedjék meg, hogy csupán a rend kedvéért előrebocsássam: a javaslat egyik vagy másik részletét nem lehet összefüggéseiből kiragadva vizsgálni. A munkajogi szabályozás alapvető célja az összhang megteremtése az egymással ütköző érdekek között. Nem létezik kizárólag kormányzati, munkavállalói vagy munkaadói érdek, de vitathatatlan össznemzeti érdekünk a versenyképesség, a termelékenység növelése vagy a munkahelyek megtartása. Őszintén remélem, hogy legalább ebben a dologban egyetértünk.

Adott esetben ezért fordul elő, hogy a javaslat az egyik területen megszüntet idejétmúlt szabályokat, más területeken pedig újakat teremt. Egy közösségi jogintézmény, tisztelt képviselőtársaim, nem emelhető át automatikusan a magyar jogrendszerbe a magyar jogintézmények érintetlenül hagyásával. Az egyik legfontosabb feladatunk, hogy munkajogi alapfogalmaink azonossá váljanak a közösségi jogban használatosakkal, vagyis hogy megtaláljuk a közös nyelvet.

Ugyanakkor az is lényeges, hogy ez az új fogalomrendszer szervesen illeszkedjen, ne képezzen idegen testet a magyar jogrendszerben. A bírói gyakorlatból ismerjük, hogy a bizonytalanság igen gyakori a munkajogi intézmények tekintetében, így a tervezetnek ezt is ki kell küszöbölnie. A szakszervezetek a javaslatnak a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó részleteit illették leginkább kritikával, mint ahogy most is, mondván, hogy az a munkavállalókra nézve hátrányos.

Emlékeztetni szeretném önöket arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy akik most az új szabályozás ellen nagy hanggal tiltakoznak, bizony igen csendesek akkor, amikor a munka törvénykönyvét messze figyelmen kívül hagyó módon zsigerelnek ki embereket, például a nagy bevásárlóközpontokban. Mint gyakorló háziasszony, tudom, hogy karácsony szentestéjén is este tízig vagy éjfélig voltak nyitva bizonyos üzletközpontok, és ott jellemzően nők dolgoznak, tisztelt képviselő urak.

Mindannyian - akár saját ismeretségi körünkben is - találhatunk ehhez hasonló példát, hogy egyes munkaadók még attól sem riadnak vissza, hogy heti 72 órában foglalkoztassák a munkavállalót.

A javaslat végleg szakít ezzel a tarthatatlan állásponttal, véleményünk szerint a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályozása pedig semmiképpen nem lehet visszalépés, ahogy ezt a szakszervezeti oldal állítja, hiszen az Európai Unió tagországai ezen a téren is mintát mutatnak nekünk. Úgy emlékszem, úgy tudom, hogy valamennyien, minden párt, minden jelen lévő frakció ebbe az irányba törekszik.

A munkaidő fogalmának pontos meghatározása mellett a javaslat pontos meghatározást ad a több műszakos munkarendre, az éjszakai munkára, a pihenőnapra, a készenléti jellegű munkakörre vagy például az idénymunkára.

A törvényjavaslat a hatályos rendelkezésekhez képest jobban hangsúlyozza a munkáltatónak a munkaidő-beosztásra vonatkozó kötelezettségét. E szabályokat az én ismereteim szerint az Országos Munkaügyi Tanács megtárgyalta, és el is fogadta azon egyszerű oknál fogva, hogy a javaslat nem növeli a munkaidőt. A teljes munkaidő továbbra is napi 8 óra marad, a napi pihenőidő pedig legalább 11 óra.

Ismert, hogy a hatályos jogszabályok lehetőséget teremtenek arra, hogy az egyenlőtlen munkaidő-beosztással foglalkoztatott munkavállalók valamely napon 12 óra ledolgozását követően további 8 óra túlmunkát végezzen, azaz egyetlen napon összesen 20 órát töltsön munkában. Ezt a lehetőséget a javaslat most kizárja, és helyette a rendkívüli munkavégzés felső határát 12 órára korlátozza. Mondhatjuk, hogy ez csupán csepp a tengerben, ám megítélésem szerint kiválóan mutatja a szakszervezeti álláspont téves voltát.

A hatályos jogszabályok szerint a munkáltató egy héten akár két alkalommal is elrendelheti a napi 8 órás túlmunkát a rendes napi 8 órás munka mellett. Ha ezt összeadjuk, akkor látható, hogy akár heti 56 órás munkavégzésre is kötelezhető a munkavállaló, azon egyszerű oknál fogva, hogy a hatályos jog külön-külön korlátozza a teljes munkaidő és a túlmunka mértékét. Ezzel szemben a törvénymódosítás olyan szabályozást vezet be, amelyben a kettő együtt nem lehet több heti 48 óránál úgy, hogy abba a készenlétet is bele kell számolni.

Szintén a hatályos szabályok szerint a heti két pihenőnap - rendszerint a szombat és a vasárnap - szükség esetén összevonható egy hónapon belül, az idénymunkánál pedig akár éves szinten is.

A mostani módosítás e hatályos szabályokkal összhangban mondaná ki, hogy a pihenőnapokat legfeljebb egy hónapra összevontan lehet kiadni a felek megállapodása vagy a kollektív szerződés alapján.

Ezentúl a pihenőnapokat összevontan kiadni csak a javaslatban meghatározott feltételek mellett lehet, és akkor is legfeljebb hat hónapig. Ilyen eset lehet a készenléti munkakör, a több műszakos munkarend vagy az idénymunka. A két pihenőnapból csak az egyik vonható össze, mert a javaslat rögzíti, hogy hat munkanap után kötelező egy nap kiadása.

 

(15.30)

 

A pihenőnapok saját érdekükben nem vonhatók össze azoknál, akik egészségkárosító körülmények között dolgoznak. Az összevonási szabály csak a munkavállaló beleegyezésével alkalmazható a gyermekét nevelő nő, illetve a gyermekét egyedül nevelő férfi esetében, a kisgyermek egyéves koráig. Új garanciális szabály, hogy a heti 40 órás pihenőidőt a hatályos szabályokkal ellentétben nem lehet majd összevontan kiadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos szabályként kerül megfogalmazásra a közvetett diszkrimináció fogalmának bevezetése, amit különösen nagy örömmel üdvözlök, hiszen mint a parlamentben dolgozó kevés női képviselők egyike, azt hiszem, csak örömmel fogadhatjuk ezt a benyújtott javaslatot. Közvetett diszkrimináció akkor következik be, amikor a munkáltatói intézkedés nem irányul ugyan látszólag a munkavállaló hátrányos megkülönböztetésére, ezt eddig is tiltotta mind az alkotmány, mind a munka törvénykönyve, azonban mégis hátrányt okoz. Történhet ez például akkor, ha az adott munkavállalói kör túlnyomórészt nőkből, esetleg azonos nemzetiségűekből áll.

Fontosnak tartom megjegyezni azt is, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének a mostani kimondása sajnálatos módon még mindig időszerű. Szeretném ismertetni önökkel azt az adatot, miszerint ma a munkaerő piacán jelen lévő munkavállalók 55 százaléka férfi, 45 százaléka nő. Némi képzavarral azt is mondhatnám, hogy a női munkavállalók képviselik a legnagyobb kisebbséget. Ugyanakkor, ha megnézzük a foglalkoztatottak számára kifizetett béreket a különböző nemzetgazdasági ágazatokban, akkor azt tapasztaljuk, hogy jelentős különbségek vannak a férfi és a női munkavállalók fizetései között. Ez átlagosan mintegy 13 százalék, egészen pontosan 12,9 százalék, de vannak olyan ágazatok, amelyeknél ennek a többszöröse. Például a pénzügyi ágazatban a férfiak keresete 25 százalékkal magasabb, mint a nőké, de a példákat sorolhatnám tovább.

A magam részéről, és őszintén hiszem, hogy minden, a parlamentben dolgozó női képviselőtársam nevében mondhatom, hogy üdvözöljük a közvetett diszkrimináció fogalmának a bevezetését a munka törvénykönyvében. Kérem önöket, hogy ezt a részét támogassák, nemcsak a hozzászólásaikban, hanem a szavazatokban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésünk szerint a benyújtott törvényjavaslat - függetlenül attól, hogy a különböző oldalak nem tudtak egymással dűlőre jutni - számos eleme új és garanciális szabályt biztosít a munkavállalók részére. Ezért azt kérem, lehetőleg indulatoktól mentesen, politikai csata helyett inkább szakmai érveket felsorakoztatva vitassuk meg a benyújtott javaslatot, és kérem, hogy támogassák a kormányt abbéli szándékában, hogy valóban a munkavállalók érdekeit szolgáló törvényjavaslat elfogadásra kerüljön.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 220 2001.02.15. 2:22  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Néhány eddig elhangzott hozzászólásra szeretnék reflektálni. A versenyképességre és a magyar dolgozók átlagkeresetére, amelyre Filló Pál képviselő úr célozott: a magam részéről a versenyképességgel és az alulfizetett magyar munkavállalók helyzetével kapcsolatos megjegyzésével egyetértek. Csak azt nem értem, tisztelt képviselő úr, hogy ugyan a minimálbér emelését akkor mégis miért kifogásolták, hiszen a minimálbér emelése egyrészt az alacsonyan, alulfizetett dolgozók helyzetét javítja, másrészt pedig kikényszeríti a versenyszférában is és a nem versenyszférában is a bérek további emelését. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig az, hogy úgy emlékszem, talán Bársony képviselő úr említette, hogy a benyújtott törvényjavaslat a ki nem fizetett túlórákat fogja lehetővé tenni. Nos, Bársony képviselő úr, több mint 30 éves munkavállalói múlttal a hátam mögött - és aki ma is szoros kapcsolatot tart a kollégáival - tudom önnek mondani, hogy nem kell ehhez ezt a törvényjavaslatot benyújtani, sajnálatos módon 1990 óta működik ez a dolog. Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy ma a munkáltatók, függetlenül a nagyságuktól - szándékosan nem nevezek meg méreteket, nagyságrendeket -, sajnálatos módon úgy vezetik a munkaidő-nyilvántartást, mint az egyszeri vállalkozó: van egy franko meg egy unfranko. Van egy, amelyet az APEH-nek, illetve a munkavédelmi felügyelőnek mutatnak be, és van egy, amelyet a dolgozók és saját maguk közötti elszámoláshoz vezetnek.

Talán a szakszervezeteknek ott helyben ezekkel az ügyekkel kellene foglalkozni, és valóban kiharcolni azt, hogy a munkavállalókat megillető díjazás, illetve a szabadidő megváltása megtörténhessen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 236 2001.02.15. 2:13  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A minimálbérrel kapcsolatban több hozzászólás hangzott el. Én arra szeretném felhívni a képviselő urak figyelmét, hogy az Európai Unió tagországaiban, ahol minimálbér mint ilyen létezik, ott a minimálbér mértéke az átlagkereset 60 százaléka. (Bauer Tamás: Tudjuk.) Örülök annak, hogy Bauer képviselő úr ismeri ezt az adatot; azért ha megengedi, folytatnám.

Tehát ha megnézzük azt, hogy a magyarországi átlagkeresetek hogyan alakultak - sajnos 2000. éves statisztikai adatot nem tudok mondani, mert még nem áll rendelkezésünkre, csak az 1999. évit -, az 85 430 forint. Ha ennek a 60 százalékát egy egyszerű számtani művelettel kiszámítjuk, akkor nagyon könnyen ugyanarra a megállapításra juthat minden képviselőtársam, hogy bizony ez a 40 ezer, illetve 50 ezer forint csak közelíti ezt a 60 százalékos átlagot. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig: Benedek képviselő úr említette, hogy a szocialista frakció mindig is támogatta vagy nem utasította el - hogy pontos legyek, ezt mondta, nem utasította el - a minimálbér emelését. Nos, emlékezetem szerint a téli ülésszakban került sor arra a név szerinti szavazásra, amelyet a szocialista frakció kezdeményezett, amikor is arról volt szó, hogy nem sikerült megállapodásra jutni a minimálbér mértékének emelésében az oldalak között, ezért a kormány kérte azt a felhatalmazást, hogy ennek hiányában ő állapíthassa meg a minimálbért. Javítsanak ki, ha tévedek, de én úgy emlékszem, hogy a szocialista frakció minden képviselője nemmel szavazott ebben a kérdésben.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 254 2001.02.15. 1:30  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azoknak a képviselőtársaimnak szeretnék röviden válaszolni, akik a minimálbérrel és az ezzel kapcsolatos szavazásokat említették meg.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt kérem öntől, legközelebb olvassa már el a parlamenti jegyzőkönyvet. Szó szerint azt mondtam - legalábbis igyekszem szó szerint felidézni -, hogy a téli ülésszakon került sor arra, amikor a kormány benyújtotta azt a javaslatot, hogy felhatalmazást kapjon a minimálbér megállapítására, miután a két oldal ebben nem tudott megállapodni. Ezt mondtam, semmi mást, és erről kért a szocialista frakció név szerinti szavazást, amit egyébként nem szavaztak meg, hanem elutasították ezt a javaslatot. Kérem, hogy majd nézze meg ezt a jegyzőkönyvi bejegyzést.

Sáling képviselő úr örül annak, hogy arra buzdítom a munkavállalókat, hogy legyenek szakszervezeti tagok. Nos, valóban arra buzdítom a munkavállalókat, hogy lépjenek be a szakszervezetekbe, és válasszanak maguknak hiteles vezetőket, akik valóban az ő munkavállalói érdekeiket fogják képviselni, nem pedig saját egyéni érdekeket vagy esetleg valamely politikai párt érdekeit.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 282 2001.02.15. 1:53  147-303

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Az eddig elhangzott felszólalások során többször megemlítésre került a munkaidőkeret, a szakszervezetek szerepe, a kollektív szerződések, miszerint az erre való hivatkozás a törvényben túl sűrűn jelenik meg, törvényi szabályozás kellene, nem pedig a kollektív szerződésekre kell bízni a megállapodásokat.

Ma már többször idéztünk az 1995-ben elhangzott munkaügyi miniszteri expozéból néhány részletet; engedjék meg, hogy még egyet felidézzek ebben a körben. A szocialista képviselők számára bizonyára ismerős lesz az, amit elmondok, de a fideszes képviselőtársaimnak lehet, hogy még újdonság. Tehát ez hangzott el a munkaügyi miniszter expozéjában: "A munkaidőkeretre vonatkozó időtartam megnövelése ugyanis, amelyet a munkáltatói érdekképviseletek az Érdekegyeztető Tanácsban erőteljesen szorgalmaztak, míg a szakszervezetek tartózkodóan fogadtak, általános törekvéseinknek megfelelően kollektívszerződés-kötésre ösztönöz. Ha a munkáltatók részéről erős érdek fűződik a munkaidőkeret szabadabb elosztására, akkor édekeltté válnak a kollektív szerződés megkötésében. Így tehát megnyílik az út a munkahelyi, ágazati kollektív megállapodások körének bővülésére, ami a szakszervezetek régi és jogos elvárása a munkaügyi kapcsolatok jogi szabályozásában."

Ehhez én nem kívánok semmit hozzáfűzni, egyetértek vele. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 479 2001.03.06. 4:27  386-606

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Ígérem, rövid leszek. Az ajánlás 6. pontjához kívánok egy rövid indoklást elmondani. Ahogy azt már előttem Farkas Imre képviselő úr is említette, a hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban új szabályok jelentek meg a benyújtott törvényjavaslatban. A törvényjavaslat meglehetősen széleskörűen szabályozza, hogy milyen tilalmakat állít fel. A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos hátrányosan megkülönböztetni a munkavállalókat nemük, koruk, fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt.

Azért olvastam fel teljes egészében a benyújtott törvényjavaslatot, mert az kicsi kis módosító javaslat, amelyet benyújtottam ehhez, a családi állapotra vonatkozik. Tehát a javaslat értelmében tilos lenne a hátrányos megkülönböztetés a családi állapota miatt. Ezt azért tartom fontosnak most itt elmondani, és remélem, nem sértem meg férfi képviselőtársaimat azzal, hogy elsősorban a nők szempontjából szeretném ezt indokolni - jóllehet a családi állapot természetesen nem kizárólag a nőket érinti -, de mi nők mégis azt tapasztaljuk a munkaerőpiacon, hogy sajátos szemlélettel közelítenek a munkáltatók a nők alkalmazása során.

Véleményem szerint a nők három csoportra oszthatók abból a szempontból, hogy mikor érheti őket hátrányos megkülönböztetés. Ezek közül az egyik az, amikor a nő fiatal, házasságot kötött, s még nincs gyermeke. A következő az, amikor házasságot kötött, és már van gyermeke. A harmadik pedig az, amikor középkorúvá válik. A családi állapottal kapcsolatban gyakran tapasztaljuk azt, hogy a munkáltató egy rövid elbeszélgetés keretében megkérdezi a fiatal nőt vagy a nem annyira fiatal nőt, hogy van-e gyermeke, illetve hogy mikor kíván gyermeket szülni. S ezt követően dönt vagy nem dönt az alkalmazásáról.

A Nőképviseleti Titkárság 1999 óta működteti a zöldszámot, amelyen ingyenes segélyt, illetve jogi tanácsot kérhetnek azok a munkavállalók, akiket különböző okok miatt hátrányos megkülönböztetés ért. Az ismert esetek között gyakran előfordul az, amikor a versenyszférában azzal a feltétellel vették fel a magasan kvalifikált, jól képzett fiatal nőt, hogy szóbeli ígéretet tett arra, miszerint a munkáltató által kívánt időpontig nem szül gyermeket. És amikor ezt az időpontot nem tartotta be, mert mégis előbb született meg a gyermek, mivel a család így látta jónak, helyesnek, akkor minden eszközzel felléptek vele szemben, természetesen nagyon jogszerűen, átszervezésekre hivatkozva, megszüntették azt a munkakört, amit betöltött. Ezért úgy látnám jónak, ha az erre vonatkozó tilalom, a családi állapotra vonatkozó hátrányos megkülönböztetés is nevesítésre kerülne a törvényben.

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 497 2001.03.06. 2:05  386-606

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A Bársony képviselő úr által említett, az ajánlás 19. pontjával kapcsolatban szeretnék annyit mondani, örülök annak, hogy ön is azt mondta, ha valami szakmailag nem megfelelő vagy nem jó, akkor azt közelítsük meg szakmai szempontokból, és vitassuk meg így.

Összesen annyit kívánok ehhez a javaslathoz hozzáfűzni, illetve ahhoz, amit ön elmondott, hogy a foglalkoztatási bizottság mint kijelölt bizottság természetesen a benyújtott módosító indítványok minden pontját megvitatta, ezt a 19. ajánlási javaslatot is. Egyébként a magam részéről nagyon egyetértek azzal, hogy a gyesen lévő, illetve onnan dolgozni visszatérő nőknek ne legyenek problémáik az elhelyezkedéssel, mert talán emlékszik még képviselő úr, az előbb, amikor elmondtam a rövid felszólalásomat, megemlítettem, hogy a nőt akkor éri hátrányos megkülönböztetés, amikor még nincs gyermeke, de házas, vagy már van gyermeke. Tehát ebből a szempontból ez nagyon fontos és egyetértek vele.

De a foglalkoztatási bizottság ülésén a kormány jelen lévő képviselője elmondta azokat a szakmai, illetve jogi kifogásokat, amelyek miatt ezt támogatni nem tudta. Azt gondolom, ha alaposan áttekinti azt, ami a foglalkoztatási bizottság ülésén elhangzott, akkor ennek a korrekciójával talán sikeresen át tudjuk hozni esetleg mint kapcsolódó módosító indítványt.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 521 2001.03.06. 3:07  386-606

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 39., 41. és 43. pontjához szeretnék nagyon röviden hozzászólni. Ezt a módosító javaslatot már érintette korábban Sáling képviselő úr és Farkas képviselő úr is. Örülök annak, hogy azt a módosító javaslatot, amelyet beterjesztettem, Farkas képviselő úr is elfogadhatónak tartja, ha jól emlékszem, kompromisszumos megoldásként támogatni tudja remélhetőleg a szavazás során.

A javaslat a benyújtott munka törvénykönyve módosításának 9. §-ához társul, és a munkavállalónak az átirányítással kapcsolatos munkavégzését és szabályait tartalmazza ez a 9. §. A módosító javaslatom pedig arra vonatkozik, hogy ha a munkavállalónak az eredeti munkaköre helyett más munkakörben kell munkát végeznie, akkor az elvégzett munka után milyen javadalmazás illesse meg. Valóban az eredetileg benyújtott javaslat úgy szólt, hogy távolléti díj illeti meg, ezt én a magam részéről nem helyeseltem, és nem azért nyújtottam be módosító javaslatot, mert a kormány rajtam keresztül kívánja a megváltoztatott álláspontját benyújtani a parlament elé, hanem azért, mert munkavállalói múlttal a hátam mögött én ezt nem találtam méltányosnak.

Igaz, hogy nem voltam soha szakszervezeti funkcionárius, de azt gondolom, hogy a munkavállalói múltam feljogosít talán arra, hogy a kormány ösztönzése nélkül is nyújtsak be módosító javaslatokat. Arról már nem is beszélek, hogy a közelmúltban Sándor László képviselőtársammal együtt vettünk részt Veszprémben egy közös szakszervezeti fórumon, ahol természetesen a megjelent szakszervezeti titkárok nagyon sok észrevételt mondtak el, és az észrevételeik között ez is szerepelt.

Ezzel csak azt kívántam érzékeltetni, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy kormánypárti képviselőnek is lehet olyan gyakorlata és olyan munkavállalói múltja, amely alapján megérti azt, hogy mi az, ami a munkavállalók érdekeit jobban szolgálja. És nem feltétlenül bólogatójánosként - de ez rám történetesen, mivel nő vagyok, nem vonatkozik, talán akkor bólogatójánosnéként (Derültség.) - ülünk itt mint képviselők, azzal együtt természetesen, hogy a kormány koncepciójával, az eredeti módosításokkal egyetértek, még akkor is, ha nekem is vannak a kormány elképzeléseivel szemben módosító javaslataim.

Köszönöm. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 125 2001.03.26. 9:10  106-184

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény most benyújtott módosításáról szóló törvényjavaslat valóban nem hoz gyökeres változást, mint ahogy ez már a bizottsági vélemények során is elhangzott. Ugyanakkor a benyújtott módosítás, a tervezet mégis tartalmaz olyan változtatásokat, amelyeknek a foglalkoztatáspolitikai célokkal összhangban - azt reméljük legalábbis mi, fideszes képviselők - a foglalkoztatásra pozitív hatásuk lesz. A módosítások valóban egyfelől a munkaerő-piaci szervezet irányítási rendszerének hatékonyabbá tételét célozzák, másfelől pedig a munkaerő-piaci helyzet alakulásában 1998 óta tapasztalható kedvező változások miatt - mint ahogy erről már az előbb szólt Takács képviselő úr - új kihívásoknak kell megfelelnünk.

Engedjék meg, hogy egy nagyon rövid visszatekintést tegyek a múltba, hogy válaszoljak azokra a kérdésekre, amelyek a bizottsági vélemények ismertetése során már szintén felvetődtek, így például arra a kérdésre, hogy mi tette szükségessé az irányítási rendszer megváltoztatását. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök közül azok, akik már az előző ciklusban is itt ültek, bizonyára emlékeznek arra a módosításra, amely 1997. január 1-jével lépett hatályba. Ekkor változtatták meg ezt a szervezeti, irányítási rendszert, méghozzá olyan módon, ami gyakorlatilag idegen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és Magyarország által is ratifikált konvenciótól, ellentétes továbbá az Európai Unió tagországaiban folytatott gyakorlattal. Az akkori középirányító szervtől a szervezet irányítási feladatainak döntő részét történetesen az előző parlamenti ciklusban utalták át, helyezték át a minisztérium hatáskörébe. Ezzel a lépéssel akkor a szakértők, sőt, mit ne mondjak, az érdekegyeztető partnerek egy része sem értett egyet. Természetesen a törvény elfogadásra került.

(20.00)

 

Úgy gondoljuk, hogy az akkori kifogások jogosak voltak. Koordinációs zavarok léptek fel, a stratégiai tervező és fejlesztő tevékenység háttérbe szorult, és így a munkaügyi tevékenység egészen más megközelítésben került az akkori szervezet hatáskörébe.

Ezen hiányosságok megszüntetése céljából szeretnénk a módosítással elérni azt, hogy a munkaerő-piaci szervezet ismét kiegészüljön egy országos hatáskörű szervezettel, a foglalkoztatási hivatallal. Ehhez a hivatalhoz kerülnek a jövőben azok a feladatok, amelyek nem igénylik a minisztériumi szintet. Sőt, azt reméljük ettől a változástól, hogy azoknak az energiáknak a vonatkozásában, amelyek a stratégiai kérdésektől eddig elkerültek és a jogalkotásnál jelentek meg, ismét sor kerülhet a kormányzati stratégiai döntések és az operatív feladatok egyértelmű szétválasztására.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, nem játék a szavakkal, amikor a munkaerő-piaci szervezet nevét állami foglalkoztatási szolgálatra változtatjuk. Ezzel is azt kívánjuk hangsúlyozni és jelezni, hogy a szervezetnek szolgáltató jelleget kell öltenie, és szolgáltató jellegű feladatokat kell ellátnia; azt a jelleget tehát, amely a munkanélküliség örvendetes csökkenését és a foglalkoztatottak számának 1998 óta tartó növekedését figyelembe véve egyre inkább meghatározóvá kell váljon mind a munkavállalók, mind a munkaadók igényeinek a kielégítésében. A "segély helyett munkát" elv következetes érvényesítése kapcsán előtérbe kerülnek ugyanis azok a feladatok, amelyek az egyre nagyobb számban rendelkezésre álló munkahelyek gyors betöltésére irányulnak. E célból a jövőben bővíteni kell a szervezet munkáltatókkal való kapcsolati rendszerét, emelni kell a munkaközvetítés, a munkaerő-piaci szolgáltatások színvonalát. Ez utóbbiak személyre szabott jellegének a jövőben nagyobb hangsúlyt kell kapnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szervezeti kérdések mellett, úgy gondolom, nem elhanyagolható a törvénymódosításnak az a másik sarkalatos pontja, amely a foglalkoztatás eddigieknél célzottabb elősegítését kívánja megvalósítani. Valamennyiünk előtt ismert, még akkor is, ha sokan elégedetlenek vagyunk a növekedéssel, hogy a foglalkoztatottak száma is nő, nemcsak a munkanélküliek száma csökken. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a gazdasági növekedés az elkövetkező években e tekintetben további igényeket fog támasztani a munkavállalók irányába. Márpedig megfelelő számú és megfelelő képzettségű munkavállaló híján a gazdaság hiába akar továbbfejlődni, ha nem talál megfelelően képzett munkaerőt.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden ismertessek egy nagyon érdekes kutatási eredményt, amelyet az Európai Képzési Alapítvány végzett; egy nagyon fontos és valamennyiünk számára tanulságos megállapításra jutott. Ez röviden összefoglalva a következőket tartalmazta: Magyarországon a felnőttképzésben a felnőtt lakosság mintegy 6-10 százaléka vesz csak részt. Az európai átlag ugyanakkor 30-50 százalék körül mozog. Ez után az adat után joggal kérdezhetjük meg, hogy mi történik azokkal, akik a középiskola elvégzése után nem folytatják a tanulmányaikat egyetemen vagy főiskolán. Vagy mi történik azokkal, akik csak az általános iskolát végzik el? Az ő létszámuk aránya 30 százalék körüli. Vagy mi lesz azoknak a sorsa, akik elavult szakmunkás végzettséggel rendelkeznek? Ezekre a kérdésekre, úgy gondolom, mindnyájunknak valamilyen választ kell adnunk.

A benyújtott javaslat, e szempontokat is figyelembe véve, új irányba nyit azzal, hogy a munkanélkülieken kívül, akiknek az álláshoz juttatása és kiemelt támogatása továbbra is elsőrendű feladat, lehetővé teszi törvényi szinten két csoport, a fiatalok és a kisgyermekes szülők képzési támogatását. Ez a módosítás két pozitív változást eredményezhet. Egyrészt hozzájárulhat ahhoz, hogy a tanulmányaikat már befejezett, de elhelyezkedni mégsem tudó fiatalok a támogatott munkaerő-piaci képzés segítségével megtalálják az első munkahelyüket, és ne csalódottan, munkanélküliként kezdjék el az életüket. Másrészt segíthet abban, hogy a gyermekszülés, a gyermekgondozás következtében kieső, nem munkában eltöltött évek alatt elévülő szakismeretek, megkopott munkatapasztalatok ne csökkentsék a kisgyermeket nevelő szülők újraelhelyezkedési esélyét.

Ezért nagyon kérem önöket, hogy a törvényjavaslat elfogadásával biztosítsák a fiatal szülőknek, elsősorban az édesanyáknak azt, hogy az otthon töltött évek alatt állami költségen, a munkaügyi központok segítségével új ismereteket szerezhessenek. Ez egyértelműen megnöveli a lehetőségüket a sikeres visszatérésre, munkahelyük megtartására, a munkanélküliség megelőzésére.

Azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy az elmondottak alapján, különös tekintettel a fiatal pályakezdők helyzetére, valamint a gyermeküket nevelő édesanyák otthoni körülményeire, és munkába állásuk esélyeinek a növelése érdekében, a Fidesz-frakcióhoz hasonlóan valamennyien támogassák a törvényjavaslatnak legalább ezt a benyújtott szakaszát.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 129-131 2001.03.26. 2:19  106-184

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Néhány mondattal szeretnék reagálni arra, ami Filló képviselőtársam beszédében elhangzott.

Én szívből sajnálom, hogy a szocialista képviselők a benyújtott törvényjavaslatnak még azt a részét sem tudják, nem kívánják támogatni, mely a gyesen, gyeden lévő fiatal anyák, illetve ápolási díjban részesülők képzési támogatását kívánja megvalósítani. (Béki Gabriella: Nem ezt mondta!) Sajnálom ezt azért is, mert a statisztikák szerint - remélem, hogy önök legalább ezt az egy statisztikát nem vonják kétségbe - mintegy 300 ezer fiatal anya van otthon és neveli a gyermekét. Azt hiszem, vannak adatok, amelyek rendelkezésünkre állnak ezen túl is. Itt van például a munkaerő-piaci helyzetkép, amely 2001 januárjában készült, és gondolom, hogy Filló képviselő úrnak is a rendelkezésére áll, hiszen ő a foglalkoztatási bizottság elnöke. Az itt szereplő adatok azt igazolják, tisztelt képviselő úr, hogy a munkanélküliség folyamatosan csökken, méghozzá nem a bűvös statisztikai adatok alapján, és nem azért, mert valamilyen sanda szándék vezeti már megint a kormányt akkor, amikor egy átszervezést kíván megvalósítani.

Hadd ajánljam minden képviselőtársam figyelmébe, hogy ezek az adatok - részben a KSH adatai, részben pedig az Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ adatai - egyformán ugyanarról szólnak: csökken a munkanélküliség, ugyanakkor nő a foglalkoztatottsági arány. Én elhiszem, hogy ez önöknek nem esik jól, de az a helyzet, hogy '98 óta a kormány (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) következetes gazdaságpolitikájának köszönhetően ezek az adatok így alakultak, és én nagyon remélem, hogy...

 

ELNÖK: Képviselő asszony!

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): ...a még hátralévő időben csak javulni fognak. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 139 2001.03.26. 2:08  106-184

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Takács képviselő úrnak szeretném megemlíteni, hogy amikor a költségvetést tárgyaltuk, a gazdasági növekedés is többször szóba került. Akkor is elmondtuk a vitában, én is elmondtam, hogy önmagában a gazdasági növekedés nem elég ahhoz, hogy ez egyben munkahelyteremtéssel is párosuljon, és nőjön a foglalkoztatottak száma, illetve csökkenjen a munkanélküliség.

Éppen ezért kell olyan programokat megvalósítani, amelyek párosulnak a gazdaságpolitikai elképzelésekkel, és olyan foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseket valósítanak meg, amelyek segítik egyrészt ezeknek az előbb elmondott céloknak a megvalósítását, másrészt pedig az országban a hátrányos helyzetű vagy elmaradott régióknak a felzárkóztatását. Ennek különböző eszközei és módszerei vannak. Nyilván ön előtt is ismeretes többek között például a Munkaerő-piaci Alapban, illetve az ott alkalmazott aktív foglalkoztatási eszközök vagy az Országos Foglalkoztatási Alapnál rendelkezésre álló különböző eszközök, és nem beszélek most a Széchenyi-tervről, amelyben olyan célkitűzések szerepelnek, amelyekhez lehet, hogy szokatlan módon, de most pénzügyi források is rendelődtek, amelyek segítik a munkahelyek teremtését, a beruházások megvalósítását és a foglalkoztatottak számának növelését. Mert abban egyetértünk, képviselő úr, hogy nem elég a munkanélküliséget csökkenteni, hanem a foglalkoztatottak számát is növelni kell. Amennyiben valamennyiünknek ez a célja, akkor én ennek csak örülök, és köszönöm, ha legalább ezeket az elképzeléseinket önök is támogatják. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 143 2001.03.26. 1:38  106-184

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Én a magam részéről azt a korlátot, amit ön az előbb megemlített, nevezetesen hogy a gyermek másfél éves kora után van lehetőség arra, hogy a fiatal szülő részt vegyen valamilyen képzési formában, üdvözlendőnek és kimondottan támogatandónak tartom. Talán azért van kettőnk között ezen a téren nézeteltérés, mert én anya vagyok, ön apa lehet (Derültség az MSZP soraiban. - Dr. Vojnik Mária: Anya nem!), de mint anya, és büszkén mondhatom, mint kétszeres nagymama, úgy gondolom, hogy a gyermeknek másfél éves koráig szüksége van arra, hogy az édesanyja folyamatosan mellette, körülötte legyen - a tapasztalataim legalábbis ezt igazolják.

Az a korlát, ami a heti húsz órát jelenti, ugyanebből a megfontolásból és ugyanebből az elgondolásból származik. A magam részéről ezt teljesen érthetőnek és támogathatónak tartom. Még egyszer mondom, lehetséges, hogy csak azért van közöttünk ebben nézeteltérés, mert ugyan valószínűleg ön is szülő, nemcsak én, de én anya vagyok, és mint anya átéltem azt, amikor a gyermekem ilyen kicsi volt, és látom most, amikor az unokáim ilyen picik, hogy mennyire szükségük van nekik az édesanyjuk testi közelségére.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 167 2001.03.26. 2:13  106-184

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Filló Pál képviselőtársam néhány észrevételére szeretnék akkor konkrétan válaszolni. Valóban, úgy tűnik, legalább abban egyetértünk, hogy a munkanélküliség mint olyan, hihetetlenül rossz mind az egyénnek, mind a családnak, mind a társadalomnak. Ugye, képviselő úr, legalább ebben egyetértünk?

Azt, hogy a munkanélküliséget ki milyen eszközökkel kívánja felszámolni vagy legalábbis csökkenteni, ebben, úgy tűnik, különbség van önök és miközöttünk, mert mi azt gondoljuk, hogy a munkahelyteremtéssel, a munkába állás segítésével, a munkaerőpiacra történő visszajutással lehet a legjobban ezt az egész társadalom számára súlyos problémát megoldani. Mi azt gondoljuk, hogy valóban az a jó megoldás, ha segély helyett munkát biztosítunk az embereknek.

Bár ön nem szereti a számháborút, én sem kívánok itt a munkanélküliek számával és a foglalkoztatottsági rátával foglalkozni, éppen ezért azokat a pénzügyi forrásokat szeretném - legalább kettőt - megemlíteni, amelyeket már a költségvetési törvény tárgyalása során is megvitattunk. Ezek közül az egyik az aktív foglalkoztatási célok támogatása, a másik pedig a gazdaságfejlesztési célelőirányzatok, amelyek összege igen-igen jelentősen növekedett az előző évhez képest, több mint 7 milliárd forinttal.

Azt hiszem, hogy ezek a pénzügyi források pontosan azt a célt szolgálják, hogy a munkahelyteremtéssel, a munkahelybővítéssel igyekezzünk munkát adni az embereknek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 379-381 2001.04.17. 2:27  366-428

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): (Miközben feltűzi a mikrofonját:) Elnézést, a zsinór kicsit összegabalyodott. Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden szeretnék az elhangzottakra reagálni, először arra, amit Béki Gabriella képviselő asszony a 40 éven felüli munkavállalók ügyében elmondott.

Én örülök annak, hogy az SZDSZ képviselő asszonya magáénak érzi ezt a problémát, különösen azért örülök ennek, hiszen éppen ma hangzott el Rogán Antal frakcióvezető-helyettes interpellációjában az a fővárosi probléma, amely szerint diszkriminatív álláshirdetést jelentetett meg az a Budapesti Közlekedési Vállalat, amely a Fővárosi Önkormányzat irányítása alatt működik és tulajdonában áll. Úgyhogy én a magam részéről örülök annak, hogy az SZDSZ-ben is ülnek olyan képviselők, akik helytelenítik az ilyenfajta diszkriminatív megkülönbözetést.

Egyébként hadd hívjam fel a jelen lévő képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a munka törvénykönyvének a zárószavazása éppen ma este történt meg, elfogadtuk azokat a módosításokat, amelyek között többek között szerepel a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a közvetett diszkrimináció tilalma is.

Végül pedig, Göndör képviselő úrnak szeretném megemlíteni, hogy a méltányosság gyakorlása, amelyet az egyik módosító javaslatban megemlítenek, megítélésem szerint államigazgatási hatósági hatáskör, és nem tudok arról, hogy a munkaügyi tanácsok ilyen típusú (Az elnök jelzi az idő leteltét.) hatáskörrel rendelkeznének (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hiszen érdek-képviseleti szervek... Elnézést, elnök úr, de később kezdtem el a mondanivalómat azért, mert...

 

ELNÖK: Képviselő asszony, már 2 perc 18 másodperc az ön kétperces hozzászólása.

 

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): ...nem találtam meg a kanócnak a végét. Köszönöm, hogy méltányolta.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 387 2001.04.17. 2:01  366-428

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretném felhívni Béki Gabriella képviselő asszony figyelmét arra, hogy a jelenlegi szabályok szerint is a különböző képzési, átképzési támogatásokban részt vehetnek nemcsak a 40 évesek, de akár az 50 évesek is - ez az egyik megjegyzésem. Én annak örültem, hogy az SZDSZ-frakcióban van olyan képviselő, aki a diszkriminatív álláshirdetéssel nem ért egyet.

 

 

(21.50)

 

Göndör képviselő úrnak szeretnék még a módosító javaslataival kapcsolatban annyit megjegyezni, hogy az általános vita során már valóban többször szót váltottunk arról, hogy a gyesen, gyeden lévő szülő vajon mennyi időt tölthet a képzés során. Én akkor is azt az álláspontot képviseltem, hogy a gyermeknek egy bizonyos életkorig okvetlenül szüksége van a szülő közelségére, elsősorban az édesanyja közelségére, hiszen a csecsemőnek, a tizen-egynéhány hónapos gyermeknek az anya közelségére van szüksége - ez az egyik.

A másik: azt gondolom, a gyes, a gyed, a gyermeknevelési támogatás és az ápolási díj elsősorban azt célozza, amiről szól, vagyis azt a célt szolgálja, hogy a szülő, az édesanya vagy az édesapa azt a feladatot lássa el, amilyen jogcímen a gyermeknevelési támogatást, a gyermekgondozási díjat, illetve a gyermeknevelési segélyt megkapja. Ennyi a megjegyeznivalóm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 397 2001.04.17. 2:10  366-428

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Farkas Imre képviselőtársam módosító javaslatai közül az egyéni vállalkozó munkanélkülivé válását követő ellátással kapcsolatban szeretnék annyit megjegyezni, hogy a foglalkoztatási bizottság is foglalkozott ezzel a témával, ezek szerint a gazdasági bizottsághoz hasonlóan. Azok a gondolatok és azok a problémák, amelyeket ön itt ismertetett, ezen a bizottsági ülésen is elhangzottak.

Többször végiggondoltuk, hogy vajon milyen megoldás lenne jó vagy megfelelő, hiszen az egyéni vállalkozók valóban meglehetősen nagy kockázattal jelennek meg a piacon, és most nem a munkaerőpiacra gondoltam. De végiggondolva azt, amit a módosító javaslatban benyújtottak, és végighallgatva azt, amit ön most elmondott, nem látom annak a kivitelezhetőségét vagy legalábbis nem érzékeltem ebből a módosító indítványából, hogy mégis hogyan lehet nyomon követni, amikor az egyéni vállalkozó megszünteti a vállalkozását - azért, mert a piac már nem tart igényt arra, amit a vállalkozásában eddig produkált, vagy azért, mert úgy dönt, hogy akkor inkább becsődöl, és a vállalkozást majd a család egyéb tagjai viszik tovább, ő pedig munkanélküli-ellátásban részesül -, mert nem igazán érzékelem azt, hogyan lehet ezt nyomon követni és törvényes és ellenőrizhető keretek között tartani.

 

 

(22.10)

 

 

A másik pedig, hogy a munkavállaló, aki munkaviszonyban áll, fizeti a különböző járulékokat, meg a munkáltató is. Az egyéni vállalkozót ezek a terhek pedig nyilvánvalóan nem terhelik.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 409 2001.04.17. 1:44  366-428

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Farkas Imre képviselőtársam járulékfizetéssel kapcsolatos megjegyzésére szeretnék egy-két gondolattal reagálni. Ha egy egyéni vállalkozó tönkremegy, és "munkanélkülivé válik", akkor ennek több oka lehet. A több ok között egy biztosan szerepel, az, hogy az a szolgáltatás vagy az a termék, amellyel ő a piacon megjelent, drága. Ha járulékfizetés is terheli még ezek után, akkor még kevésbé lesz versenyképes a piacon. Ez az egyik megjegyzésem.

A másik pedig az, hogy ma is ismert az a támogatási forma, amely a vállalkozóvá válást segíti. Én nem tudok arról, hogy törvényi akadálya lenne annak, hogy ha valakinek egy vállalkozása nem hozta meg azt az eredményt, amellyel a saját maga és családja eltartásáról gondoskodni tud és tönkrement, akkor ne vehetné még egyszer igénybe egy másik típusú vállalkozásra, amellyel a piacon megjelenhet, és amellyel tovább folytathatná a vállalkozói létet, nem ugyanazt a tevékenységet, hanem valami mást, amivel esetleg nagyobb eséllyel tud megjelenni a piacon, és folytatni tudja a vállalkozást mint olyat.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 64 2001.04.19. 5:12  51-93

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az önkormányzati és rendészeti bizottság az április 11-ei ülésén tárgyalta és vitatta meg az Állami Számvevőszék 2000. évi tevékenységéről szóló jelentést.

A bizottság tagjai sajnálattal állapították meg, hogy a jelentésben foglaltakkal nem először találkozott a bizottság, hiszen ismételten olyan hiányosságok kerültek megállapításra, amelyek évek óta visszatérő jelenségként mutatkoznak meg az Állami Számvevőszék jelentéseiben. Ilyen hiányosság például az, hogy az önkormányzatok nem vezetik folyamatosan és naprakészen az ingatlan-nyilvántartásokat. Éppen ezért tulajdonképpen megállapíthatatlan, hogy az önkormányzatok ingatlanvagyona, akár a mértékét, akár az értékét illetően, mennyire tükrözi a valós helyzetet.

Hasonlóan évek óta visszatérő probléma az is, hogy a felügyeleti és a belső ellenőrzési rend nem megfelelő. Nemcsak hogy sokszor, sok helyen hiányzik, hanem az is gondot okoz, hogy a képviselő-testületek esetében nagyon sok esetben nem a szándék hiányán bukik meg az ellenőrzés, hanem azon, hogy maguk a képviselő tagok is felkészületlenek, szakmailag nem eléggé értenek ahhoz a feladathoz, amelyet tulajdonképpen a választók akaratából nekik kellene kontrollálni.

Szintén évek óta tartó probléma az, hogy az önkormányzatok feladat- és hatásköre nem került felülvizsgálásra. Az önkormányzati törvény 1990 októberében lépett hatályba, azóta több mint tíz év telt el, és ez idáig még nem vizsgálta meg a parlament, hogy a gyakorlatban megmutatkozott és jelentkezett problémákat végül is hogyan lehetne felülvizsgálni. Jelenleg 133 törvény szabályozza azokat az ellátandó feladatokat, amelyeket az önkormányzatoknak meg kell oldaniuk, ez mintegy 3600 ügyet jelent.

A törvény az önkormányzatok hatáskörében természetesen csak a kötelező feladatokat határozza meg; az önkormányzatok emellett, saját elhatározásukból, önként vállalt feladatokat is ellátnak. Ebből aztán elég érdekes helyzet adódik, mert miközben a kötelező feladatok ellátásának, olykor forráshiányra panaszkodva, nem tudnak eleget tenni az önkormányzatok, az önként vállalt feladataikat megfinanszírozzák.

Ugyancsak az önkormányzati önálló gazdálkodással függ össze az a jelenség, amely arról szól, hogy az önkormányzatoknál működő képviselő-testületek, saját elhatározásukból, szabad dönthetnek arról, hogy az önkormányzat mely gazdasági társaságban vesz részt, illetve milyen gazdasági társaságot alapít. Ebből pedig egy olyan ellentmondás fakad, hogy az önkormányzatok tulajdonában lévő, jellemzően lakossági igényeket kielégítő szolgáltatások kapcsán - ilyen lehet például az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés, a távfűtés vagy a tömegközlekedés - az önkormányzat mint tulajdonos elvárja, hogy a gazdasági társaság nyereséget, illetve osztalékot fizessen, ugyanakkor olyan szolgáltatást is szeretne, amely olcsó, kielégíti a lakossági igényeket.

Természetesen idetartozik az a másik problémakör is, amely ugyancsak ezzel van összefüggésben, miszerint az önkormányzatok az állami pénzforrásokat, a lakosság által befizetett adókat viszik át a versenyszférába, és olykor kockázatos üzleti vállalkozásokba, üzleti befektetésekbe teszik a közpénzeket.

Az önkormányzatok között - most elsősorban a Fővárosi Önkormányzatra és a kerületi önkormányzatokra gondolok természetesen - évek óta vita van a forrásmegosztásról. Ezen is változtatni kellene. Ezenkívül pedig a közbeszerzések és a pénzügyi források zárt rendszerű ellenőrzését is meg kell oldani.

Az önkormányzati és rendészeti bizottság tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag általános vitára tartotta az Állami Számvevőszék jelentését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 70 2001.05.11. 8:05  1-109

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma délelőtt, amikor ez a politikai vitanap elkezdődött, az egyik szocialista képviselő úr azt mondta, hogy ne forduljunk mindig a múltba, ne bolygassuk a múltat, mert az már történelem. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok az emberek, akik a rendszerváltást követően kerültek olyan helyzetbe, amely indokolttá és szükségessé tette ezt a mai vitanapot, feltehetően nem tudják ezt ilyen elegáns távolságtartással nézni, hogy az ő életük az csak puszta történelem, kezeljük ezt így, és ne is foglalkozzunk vele.

A 90-es évek elején, amikor a rendszerváltoztatás bekövetkezett az országban, mélyreható társadalmi és gazdasági változásoknak voltunk szemtanúi. Ekkor történt az, hogy összeomlott az a szocialista nagyipar, amelyet negyven éven keresztül oly lelkesen építettünk - már aki -, és a szocialista nagyipar összeomlásával több mint egymillió, 1 millió 174 ezer munkahely szűnt meg. Ezzel együtt természetesen csökkent a foglalkoztatottak száma, és a társadalom megismerkedett a munkanélküliséggel, mely tömeges méreteket öltött. A gazdaság a piacgazdaságra való átmenet során hatékonyabbá, versenyképesebbé és fejlettebbé vált, ez igaz, de ezt az átalakulást nem kísérte a társadalmi jólétnek a növekedése.

 

 

(13.40)

 

 

Ez az időszak a súlyos gazdasági visszaesés, a magas infláció, az életszínvonal csökkenésének kora volt. A gazdaság átalakulásával a társadalom összetétele is radikálisan megváltozott. Új társadalmi csoportok jelentek meg, mint a hajléktalanok vagy mint a munkanélküliek. Növekedtek a társadalmi egyenlőtlenségek, melyek következményeként új társadalmi gondokkal kellett szembenéznünk. Az előző kormány megszorító intézkedéseinek hatására, melynek bevezetése Bokros Lajos egykori pénzügyminiszter nevéhez fűződik, jelentősen csökkentek a reálkeresetek, és a foglalkoztatottak aránya is ekkor érte el a legalacsonyabb mértéket. Több tízezer család került kiszolgáltatott helyzetbe, vált szegénnyé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szegénység visszaszorítására a nemzetért felelősséget érző polgári kormány minden rendelkezésére álló eszközt igénybe kell hogy vegyen, és igénybe is vesz. Ezek az eszközök számosak, de én talán az egyik legfontosabb eszköznek a munkahelyteremtést, a foglalkoztatás bővítését tartom, hogy minél több munkaképes korú ember találhasson magának munkát.

A polgári kormány következetes gazdaságpolitikájának köszönhetően 1998 óta napjainkig mintegy 200 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma, és ezzel együtt csökkent a regisztrált munkanélküliség 7,8 százalékról 6-6,2 százalékra. A legfrissebb ez évi márciusi adatok szerint ez a tendencia az ország valamennyi földrajzi régiójában érvényesül. De ahhoz, hogy tisztes megélhetést biztosítsunk minden család és minden munkaképes korú ember számára, természetesen nemcsak munkahelyre van szükség, de a tisztes megélhetést biztosító keresetre is.

A foglalkoztatás bővülésével egyidejűleg nőttek a megélhetés alapjául szolgáló kerestek is. Az átlagkeresetek az 1998. évi 67 ezer forintról ez évben várhatóan 100 ezer forint fölé emelkednek. A minimálbér ez évben az 1998. évinek több mint duplájára emelkedett, s ma már az európai arányokhoz közelítve az átlagkereset 40 százalékát teszi ki.

Az aktív foglalkoztatáspolitika eszközeivel kívánjuk érvényre juttatni a "segély helyett munkát" elv érvényesülését. De természetesen nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a munkanélküliség jellege mára jelentősen megváltozott. A tömeges méretű elbocsátások, a több ezer embert foglalkoztató üzemek felszámolásának időszaka, úgy tűnik, lezárult. A munkanélküliség mellett már jelentős munkaerő-kereslet is megjelent. Ez év márciusában például a bejelentett és betöltetlen álláshelyek száma több mint 80 ezer.

A gazdasági növekedés fenntartásának egyik fontos feltétele a megfelelő számú és minőségű munkaerő megléte. A gyorsan átalakuló, modernizálódó gazdaság igényeit az iskolarendszer csak némi késéssel tudja követni, illetve a tanulók szakmaválasztása sem igazodik a piac igényeihez. A szakképzettség nélkül elhelyezkedni akarók helyzete a legnehezebb. A regisztrált munkanélküliek felének nincs semmilyen szakképesítése, ezért van különösen nagy jelentősége a képzési, átképzési, foglalkoztatási támogatásoknak, amelyeknek segítségével évente 100-150 ezer fő részére nyílik meg a lehetőség a munkába állásra.

Nemrégen szavaztunk a foglalkoztatási törvény módosító javaslatairól. A foglalkoztatási törvény jelenlegi módosításának egyik célja, hogy államilag finanszírozott képzést biztosítson a munkanélküli pályakezdő fiataloknak. A másik cél a kisgyermeket nevelő szülők képzésének támogatása, ami elsősorban a nőket, édesanyákat segíti abban, hogy korszerű tudás birtokában találjanak munkát a gyermeknevelés évei után. Ez az intézkedés mintegy 300 ezer embert érint. Az alacsony iskolai képzettséggel rendelkező, ráadásul az öt leghátrányosabb helyzetű megyében élők számára közhasznú és közmunkák szervezésére kerül sor. Ezzel a foglalkoztatási formával becslések szerint havonta 30-35 ezer ember számára biztosíthatunk munkát és jövedelmet.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági növekedés és a jólét megteremtésének feltétele az ország polgárainak és a kormánynak az együttes munkája. A szegénység felszámolásának első számú feltétele pedig a munkahelyteremtés. E cél érdekében kell a polgári kormánynak azt a következetes gazdaságpolitikát tovább folytatnia, amelyet 1998-ban elkezdett. Ezzel reményeink szerint nemcsak megőrizhetjük eddigi eredményeinket, hanem azokat túl is szárnyalhatjuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 153 2001.05.29. 2:07  152-159

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Néhány héttel ezelőtt ismét emberéletet oltott ki egy lövedék. Várpalotán egy 51 éves férfi és 3 éves unokája halt meg, amikor családi házuk udvarán felrobbant egy tüzérségi lőszer, amely a híradások szerint nagy valószínűséggel a hajmáskéri lőtérről származott. A környező települések lakói arról számoltak be, hogy a hulladékfémgyűjtők előszeretettel kutatnak a lőtér területén különböző lövedékek után, amelyeket aztán fémkereskedőknek próbálnak eladni - állítólag nem is kis sikerrel. A lövedékek hazaszállítása és szétszerelése azonban nagyon kockázatos vállalkozás. Ezt bizonyítja nemcsak ez a legutóbbi szerencsétlenség, hanem a három évvel korábbi ösküi tragédia, valamint az 1995-ös várpalotai baleset.

A hajmáskéri lőteret az Osztrák-Magyar Monarchia ideje óta használják katonai célokra, így az eltelt évtizedek vagy évszázad alatt nagy mennyiségű lőszert használtak ezen a területen, és a várpalotaihoz hasonló tragédiák hívják fel újra és újra a figyelmet arra, hogy a lőszermentesítések ellenére még felmérhetetlen a fel nem robbant lövedékek, robbanószerek mennyisége. Ezért aztán bárhol, bármikor előfordulhatnak hasonló tragikus esetek. Különösen akkor, ha a lőtér területére akadálytalanul bejuthat bárki.

Ráadásul az említett lőtér környéki balesetek nem egyedülállóak az országban. Az elmúlt évtizedekben nem telt el olyan év, hogy valahol ne oltott volna ki egy vagy több ártatlan életet egy világháborús bomba vagy gránát; a megnyomorított testekről, tönkretett életekről nem is beszélve.

Kérdezem ezért a miniszter urat, hogy megelőzhetőek-e a várpalotai tragédiához hasonló esetek, vagy tétlen szemlélőként kell beletörődnünk az ilyen balesetekbe. Milyen intézkedéseket lát szükségesnek a tárca annak érdekében, hogy a lehető legkisebb esélyt hagyjuk az emberi felelőtlenségnek és a balszerencsének?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
210 157 2001.05.29. 1:08  152-159

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Úr! Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy a tárca és a lőtér parancsnoka is mindent megtesz azért, hogy a szükséges felvilágosítással szolgáljanak a környékbeli lakosok részére. Hiszen a hajmáskéri lőtér, mely valóban Közép-Európa legnagyobb gyakorló lőtere, az én választókerületemben működik, és egészen Veszprém határáig, Gyulafirátótig húzódik le.

De engedje meg, hogy felhívjam az ön és a tárca egyéb vezetőinek a figyelmét arra, hogy a megelőzés érdekében az eddiginél is nagyobb szükség lenne a felvilágosításra, arra, hogy a gyerekek se kísérletezzenek azzal, hogy különböző, általuk ismeretlen lőszereket hazavisznek, illetve megpróbálnak szétszerelni. Végül pedig megfelelő szankciót kellene alkalmazni azokkal szemben, akik a tiltó szabályok ellenére mégis belépnek a lőtér területére. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 20 2001.05.30. 5:35  1-81

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlési Biztosok! Tisztelt Miniszter Asszony! Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság ez év május 3-án tárgyalta meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosának írásos jelentését és szóbeli kiegészítését. A megbeszélés során - hiszen vitára nem igazán került sor - meghatározott eseteket tárgyaltunk meg. Az országgyűlési biztos asszony tájékoztatta a bizottságot arról, hogy a benyújtott panaszok közül 289 olyan eset volt, amely a munka világához kapcsolódott, ebből 23 eset merítette ki az alkotmánysértéssel kapcsolatos jogos panaszokat.

A vizsgált esetek köre kiterjedt a katonák, tűzszerészek, fogva tartottak, vállalkozók, diákok és a közszolgálatban dolgozók, a média végkielégítésében érintett dolgozók körére, és olyan esetekkel foglalkozott, amelyek a munkához való joggal, a munka szabad megválasztásához való joggal, az egyenlő munkáért egyenlő bér jogával, a végzett munkához viszonyított bérrel, valamint a pihenéshez való joggal összefüggésben merültek fel; ezeket pedig különösen a diszkrimináció tilalmával összefüggésben vizsgálták meg.

Néhány olyan eset is szóba került a bizottsági tárgyalás során, amely szélesebb körben érintette a dolgozókat. Ilyen eset volt az, amikor egy településen a racionalizálás során kétszáz pedagógust elbocsátottak, velük kapcsolatban pedig foglalkoztatási tilalmat rendeltek el. Éppen ez volt a panasz oka, mert az elbocsátott dolgozókat végkielégítéssel küldték el, ezért a munkáltató a végkielégítés visszafizetésének fenyegetésével ijesztgette a munkavállalókat. Ebben az esetben az országgyűlési biztos asszony felvette a kapcsolatot a belügy- és az oktatási miniszterrel, akik 48 órán belül reparálták a helyzetet.

Hasonlóan nagy érdeklődést kiváltó eset volt, amely az "egyenlő munkáért egyenlő bért" diszkrimináció tilalmával foglalkozott. Ez az ÁNTSZ megyei szervezeteiben, a megyei intézetekben okozott törvénysértést, hiszen a kémiai laboratóriumokban dolgozók számára sem az egészségkárosító kockázat, sem a fokozott megterhelés címén nem fizették ki az illetménypótlékot. Az esetre felhívták a figyelmet, sajnos ennek ellenére a különböző megyékben eltérő módon oldották meg ezt a szabálytalanságot, illetve törvénysértő gyakorlatot, és a mai napig nincs egységes megoldás az egész ország területére kiterjedően.

A diszkrimináció nemcsak a felnőtt, nagykorú munkavállalók esetében volt tetten érhető, előfordult ez akkor is, amikor nyári szakmai gyakorlaton foglalkoztattak diákokat, és akiknek az egyik munkahelyen fizettek az elvégzett munkáért bért, a másik munkahelyen pedig nem fizettek. Ezt a vizsgálat eredményesen feltárta, és ennek köszönhetően azok a diákok is megkapták elvégzett munkájukért a bért, akik iskolai tanulmányaikat már befejezték.

A vállalkozás világából is egy példa, amikor a kamara - túlterjeszkedve saját jogkörén - a vállalkozó számára olyan szakmai feltételeket írt elő egy bizonyos vállalkozás gyakorlásához, amelyre csak jogszabályban van egyébként lehetőség. A jogsértést a hivatal kezdeményezésére a gazdasági miniszter rövid úton orvosolta.

Nagy jelentőségűnek tartotta a foglalkoztatási bizottság azt, hogy az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala, valamint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség között együttműködési megállapodás köttetett. Ettől is azt reméljük, hogy a munkavállalók helyzete a jövőt illetően - legalábbis a törvénysértések terén - változni fog a munkavállalók javára.

 

(11.00)

 

A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság az országgyűlési biztos munkáját elismeréssel fogadta, jelentését az általános vitára egyhangú szavazással alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 158 2001.05.30. 5:38  1-14,154-181

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Adatvédelmi Biztos Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság nagy érdeklődéssel és körültekintéssel hallgatta meg, illetve vitatta meg az adatvédelmi biztos hivatalának jelentését, amely mind az önkormányzatok, mind pedig a rendészeti szervek tevékenységével, illetve munkájával foglalkozott, és az erről szóló tapasztalatokat foglalta jelentésbe, illetve ezt vitattuk meg.

Rögtön egy örökzöld témával kezdte a jelentés megtárgyalását az önkormányzati bizottság, ez pedig nem más, mint az önkormányzati vagyongazdálkodással kapcsolatos kérdéskör. A probléma abban gyökerezik, hogy az önkormányzatok vagyonukkal szabadon és önállóan gazdálkodnak, természetesen az önkormányzatiság elvével összhangban - ez nem is probléma. A problémák ott kezdődnek, hogy azok a döntések, amelyek az önkormányzatok vagyonával, gazdálkodásával kapcsolatosak, vajon nyilvánosan szülessenek avagy zárt ülésen, és a zárt ülésen elhangzottak meddig képezhetnek titkot. Ez a kérdéskör bizonyára egészen addig megmarad, amíg az önkormányzati törvényt nem sikerül ebbe az irányba úgy módosítani, hogy az adatvédelmi törvénnyel összhangba kerüljön, és megszülessen végre az a szabályozás, hogy mit tekintünk üzleti titoknak, a zárt ülésen elkészített jegyzőkönyv mikor válhat nyilvánossá, illetve ha jogellenesen rendelte el az önkormányzat a zárt ülést, akkor az ott elkészült jegyzőkönyvnek mi legyen a további sorsa.

Az önkormányzat adatkezelésével kapcsolatos vizsgálatuk a jelentés szerint az összes adatvédelmi vizsgálatnak mintegy 10 százalékát teszi ki, ezen belül pedig az információszabadságot is érintő önkormányzati ügyek száma az összes ügynek körülbelül egynegyede-egyharmada volt.

Szintén megoldásra váró kérdés az, amely az államigazgatási eljárásról szóló törvény szabályaival ütközik. Nevezetesen maga az államigazgatási eljárásról szóló törvény több mint harmincéves, az adatvédelemről szóló törvény természetesen ennél jóval fiatalabb, viszont az államigazgatási eljárásról szóló törvény szabályai szerint az iratbetekintési jog alapján olyan adatokhoz is hozzájutnak arra egyébként jogosult személyek, amelyek már az adatvédelem szabályai szerint személyes adatnak minősülnek, és e tekintetben fokozott védelmet élveznek.

Ugyancsak ehhez kapcsolódó probléma az, hogy mi történjen az önkormányzati képviselők által feltett olyan kérdésekkel, amelyek a közalkalmazottak, köztisztviselők jövedelmével, illetve adózásával kapcsolatban merülnek fel.

 

 

(17.50)

 

Az adatvédelmi biztos véleménye az, hogy ezek szintén személyes adatnak minősülő adatok, amelyeket még az önkormányzati képviselő sem kérhet, illetve ha kér, akkor azt nem kapja meg. Természetesen a meglévő problémákon kívül megvitattuk azokat a változásokat is, amelyeket mind az adatvédelmi biztos úr, mind az önkormányzati és rendészeti bizottság tagjai örvendetes változásként értékelnek. Ezek közül hadd említsem meg azt a szabályt, amely a rendőrségi törvénybe beépült és a köztereken elhelyezett videokamerás megfigyelőrendszerek működésével kapcsolatosak. A szabályok az adatvédelmi biztos javaslatai alapján kerültek megállapításra, ugyanakkor örvendetesnek minősítjük mi is azt, hogy ezekre a megfigyelőrendszerekre egyre több helyen táblák elhelyezésével hívják fel a járókelők figyelmét.

Kedvező tapasztalatról számolt be az adatvédelmi biztos úr és munkatársai akkor, amikor a több megyét érintő rendőrségi vizsgálatokról számoltak be, illetve egy adónyomozó szervezetnél folytattak le az ő megfogalmazása szerint rajtaütésszerű vizsgálatot. E vizsgálatok eredményeként jogsértést nem állapítottak meg.

Tisztelt Ház! Az önkormányzati és rendészeti bizottság köszönettel vette az adatvédelmi biztos úr és munkatársai beszámolóját, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
217 270 2001.06.19. 0:27  267-277

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság egyhangúlag elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot. Örömmel üdvözöl minden olyan benyújtott törvényjavaslatot, amely a nők hátrányos megkülönböztetését kívánja a jövőben megszüntetni.

Elfogadásra javasoljuk a tisztelt Háznak a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
221 30 2001.09.04. 5:20  23-49

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Mindenekelőtt megköszönöm Filló Pál elnök úrnak, hogy most megismerhettük a szocialista képviselők álláspontját, ugyanis ez a bizottsági ülésen nem hangzott el. Remélem, hogy az általános és a részletes vitában még alaposabban megismerjük, hogy miért is nem támogatják a benyújtott törvényjavaslatot.

A kisebbségben maradt kormánypárti képviselők megítélése szerint a benyújtott törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy a hivatásos állomány tagjai részére biztosított előmeneteli rendszer, illetve illetményrendszer tükrözze azt a szándékot, hogy a magyar kormány professzionális és jól fizetett hivatásos hadsereget kíván a jövőben létrehozni, illetve működtetni. Természetesen a bizottság ülésén ezzel kapcsolatban hangzottak el kérdések, hiszen a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjai elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy ezt a célt a benyújtott törvényjavaslat mennyiben szolgálja.

Szeretném röviden ismertetni önökkel és mindazokkal, akik a televízió készülékei előtt ülnek és figyelemmel kísérik a vitánkat, hogy a benyújtott törvényjavaslat alapján hogy is néz ki a jövőben; remélhetőleg a parlamenti vitát követően az ellenzéki képviselők is megszavazzák legalább az illetmény-előmeneteli rendszert, hiszen a sajtóban megjelent különböző tájékoztatásokkal kapcsolatban is felmerültek kérdések. Erre vonatkozóan pedig konkrét válaszokat kaptunk a tárca képviselőjétől.

Engedjék meg, hogy csak három számadatot ismertessek most itt önökkel. Annak a szerződéses katonának, aki nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, az illetménye, a legalacsonyabb kezdő fizetése a törvény elfogadását követően nem lehet kevesebb bruttó 73 440 forintnál, amely nettóban 50 ezer forintot jelent. A tiszthelyettes legalacsonyabb fizetése nem lesz kevesebb 104 ezer forintnál, amely nettóban 60 ezer forint. A legalacsonyabb kezdő tiszti fizetés pedig bruttó 133 ezer forint, mely nettóban a jelenlegi adózási szabályok szerint 80 ezer forintot jelent.

Úgy ítéljük meg, hogy ez az anyagi elismerés gyakorlatilag nemcsak azoknak a követelményeknek felel meg, amelyeket a hivatásos állomány tagjaival szemben elvárhat az ország lakossága, hanem ezzel a törvényjavaslattal a hivatásos állomány tagjai illetménye utoléri más fegyveres szervezetek, testületek hivatásos állományának, illetve a köztisztviselők illetményrendszerét is.

Természetesen kérdésként merült fel az, hogy az illetménybeállás, illetve az ütemezés hogyan éri utol mindazoknak az illetményét, akik a köztisztviselői törvény elfogadását követően már abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy illetményük megemelkedett ez év július 1-jétől.

A válasz a következő volt. Elhatározott szándéka a tárcának, és ezzel kapcsolatban nyújtotta be a javaslatát, amelyet a kormány is támogat, vagyis az, hogy a törvény hatálybalépésének napján, azaz 2002. január 1-jével 70 százalékkal emelkedik az illetménye a hivatásos állomány tagjainak, hiszen a köztisztviselői törvény ebben az évben 40 százalékkal, a következő évben 30 százalékkal emeli a köztisztviselők illetményét. Így megítélésünk szerint ezzel teljesen összhangban lesz a hivatásos állomány tagjainak az illetménye, és nem éri őket e tekintetben hátrány.

A pótlékrendszerrel kapcsolatban a tárca képviselői közölték, hogy a honvédelmi miniszter rendeletben fogja szabályozni azokat a munkaköröket, amelyeknél a pótlékrendszert pontosan és körültekintően szabályozni fogják.

Mindezek alapján - bár kisebbségben maradtunk mint kormánypárti képviselők - mégis úgy gondoljuk, hogy a benyújtott törvényjavaslat időszerű, és mindazokat a követelményeket, elvárásokat tartalmazza, amelyek az illetményrendszerrel kapcsolatban elvárhatók. Általános vitára éppen ezért alkalmasnak tartottuk.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 68 2001.09.06. 2:29  1-84

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Vojnik képviselő Asszony! Az önkormányzatok pénzügyi forrásaival, illetve a finanszírozással kapcsolatban elmondott gondolataira szeretnék reflektálni. Az önkormányzati törvény lassacskán betölti a tizenegyedik életévét, emlékezetem szerint 1990 októberében lépett hatályba. Az azóta eltelt időszak számomra azt bizonyította, különösen a parlamentben elhangzó viták, hogy megérett az önkormányzati törvény arra, hogy felülvizsgáljuk, hiszen gyakorlatilag alig van olyan törvényjavaslat, amely az önkormányzatok feladat- és hatáskörét érinti, amikor ne kerülne újra és újra elő ez a talán most már nyugodtan mondhatom: neuralgikus probléma, hogy soha nincsen összhangban a pénzügyi forrás az önkormányzatokra rótt feladatokkal.

Ezzel kapcsolatban annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy az Állami Számvevőszék, amikor az önkormányzatok gazdálkodását vizsgálja - ez évről évre megtörténik különböző témakörökben, az önkormányzati bizottság tagjaként mindig nagy érdeklődéssel kísérem az erről tartott beszámolót -, az is igen gyakran megállapításra kerül, hogy az önkormányzatok a kötelező feladatrendszeren felül elvállalt, önként vállalt feladatai nagyon sok esetben megnehezítik az önkormányzat gazdálkodását.

Ezzel pusztán arra kívánok célozni, hogy illő lenne felülvizsgálni azt, hogy az önkormányzatok számára előírt kötelező feladatrendszer mennyiben felel meg az önkormányzatok felkészültségének, lehet-e, szabad-e hagyni, hogy önként vállalt feladatokat a kötelező feladatok terhére vállaljanak el. Úgy hiszem, hogy ezeket a következő parlamenti ciklusban a parlamentnek felül kell vizsgálnia (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a tapasztalatok birtokában az önkormányzati törvényt ennek megfelelően módosítania kell.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 97 2001.09.06. 5:08  84-122

BERNÁTH ILDIKÓ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság augusztus 29-ei ülésén tárgyalta meg a T/4644. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot, amely egy törvénycsomag, és négy törvény módosítását javasolja. A benyújtott törvényjavaslat részben az európai közösségi joganyag átvételével kapcsolatos, az európai uniós csatlakozásunkat előkészítő és elősegítő módosításokat tartalmazza, ezzel együtt, illetve ezen túlmenően pedig olyan módosításokat javasol a tervezet, amelyek a kormánypárti képviselők megítélése szerint a munkavállalók érdekeinek védelmét szolgálják.

 

 

(13.50)

 

Ezek közül kettőt különösen jelentősnek és fontosnak tartunk, nevezetesen a bérgarancia alaprész módosításával összefüggő tervezetet, valamint a munkavédelemmel kapcsolatos módosításokat. A bérgarancia alaprészt illető módosítás elfogadása esetén ugyanis megszűnik a felszámolók mérlegelési joga, és lehetővé, pontosabban kötelezővé válik azon munkavállalók részére a bérgarancia alaprészből igényelhető támogatás folyósítása, akik egyébként ez idáig nem jutottak vagy nem juthattak hozzá jogos bér-, illetve végkielégítési összegekhez.

Véleményünk szerint ezek az elképzelések, javaslatok mindenképpen a munkavállalók érdekeit szolgálják, hiszen nemegyszer lehetünk tanúi annak, amikor dolgozók önhibájukon kívül kerültek olyan helyzetbe, hogy a munkahelyük, a cég, amely addig a piacon jelen volt, valamilyen oknál fogva felszámolás alá került. Erről, mint említettem, a munkavállaló nem tehetett, ennek ellenére nem jutott hozzá ahhoz a jogos követeléshez, amely őt a végzett munkája alapján megillette volna. Reméljük, hogy ezzel a módosítással a jövőben ezek a helyzetek elkerülhetőkké válnak, és mindenki megkapja jogos bérigényét, illetve az őt megillető végkielégítést.

A munkavédelmi törvény módosítását illetően rendkívül jelentősnek és támogatandónak tartjuk, hogy a bírság a törvény elfogadását követően telephelyenként is kiszabható lesz. A megyei munkaügyi felügyelőségek vezetőivel folytatott konzultációk során magunk is tapasztalhattuk nemegyszer, hogy ilyen igény merült fel azoknak a munkavédelmi felügyelőknek, főfelügyelőknek a részéről, akik munkájuk során testközelből, mondhatni, nap mint nap találkoznak olyan szabályszegésekkel, amelyek a munkavállalók testi épségét súlyosan veszélyeztetik.

Úgy gondolom - és ez volt a kormánypárti képviselők véleménye is -, hogy a bírság összegének felemelése mindenképpen indokolt, hiszen jó néhány évvel ezelőtt került megállapításra az az összeg, amely jelenleg is hatályos. Nemcsak az eltelt évek inflációs mértékének növekedése teszi ezt indokolttá, hanem megítélésünk szerint a munkavállalók védelmének érdekében is szükséges, hogy olyan összegű bírság kerüljön kiszabásra - természetesen akkor és abban az esetben, ha ez valóban törvénysértő működés következménye -, amely nemcsak a megbírságolt munkáltatónak, hanem a többi munkáltató számára is, ha kell, elrettentő példával szolgáljon. Mindenképpen a dolgozók testi védelmét célozza ez a módosítás. Éppen ezért a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találtuk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 99 2001.09.06. 10:12  84-122

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Akár az előbb megfogalmazott bizottsági véleményt is folytathatnám, hiszen ez a törvényjavaslat, amely most a Ház előtt fekszik, meggyőződésem szerint nemcsak azt a célt szolgálja, hogy a Magyar Köztársaság kellőképpen felkészüljön jogszabályanyagát tekintve is az Európai Unióhoz való csatlakozásra, hanem rendkívüli mértékben védi a munkavállalók érdekeit.

A benyújtott törvényjavaslat több törvény módosítását is tartalmazza. A bizottsági vitákban is elhangzott ezzel kapcsolatban olyan kifogás, hogy miért most kerül módosításra például a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, hiszen erről már a tavaszi ülésszakon tárgyalt és döntött a parlament. Ha visszaemlékeznek a képviselőtársaim az akkor benyújtott törvényjavaslatra és a lefolytatott vitára, a javaslat elsősorban a szervezeti változásokat, a foglalkoztatási hivatal létrehozását, illetve az azzal kapcsolatos működéseket szabályozta. A most benyújtott törvényjavaslat pedig összefüggésben van a másik három törvényjavaslattal; nevezetesen: a bérgarancia alaprészről szóló törvényjavaslattal, a csődeljárásról, felszámolásról, végelszámolásról szóló törvényjavaslattal és a munkavédelemről szóló törvényekkel. Azt gondolom, hogy a foglalkoztatási törvényt célzó módosító javaslatok nem kerülhettek előbb vagy később benyújtásra, mint éppen most, hiszen ez a törvénymódosítási javaslat szorosan összefügg a másik hárommal.

Ennek a javaslatnak az a célja, hogy a jogharmonizáció mellett olyan változásokat javasoljon és reményeink szerint fogadtasson el az Országgyűléssel, amelyek a munkavállalók érdekeit szolgálják. A foglalkoztatási törvény módosításával kapcsolatos javaslatok nem az Európai Unióhoz való csatlakozás időpontjától lépnek hatályba, hanem már 2002. január 1-jétől. A módosítás alkalmassá teszi a foglalkoztatási törvény szabályait abból a célból, hogy olyan támogatásokat fogadhasson az ország, amelyek a különböző foglalkoztatási programok megvalósítását szolgálják. Elsősorban a Munkaerő-piaci Alap és az európai uniós támogatások társfinanszírozásában valósulnának meg ezek az elképzelések.

A Bérgarancia Alapról szóló 1994. évi LXVI. törvényt módosító részek is elsősorban a jogharmonizációval összefüggésben kerülnek benyújtásra, és azokat az irányelveket veszi át, amelyek a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó szabályokat tartalmazzák, egészen pontosan a 80/987. számú EGK- irányelv adaptálásáról van szó.

Mit is takar ez a benyújtott javaslat, mi a célja? Mint ahogy a bizottsági vitákon is elhangzott, a törvényjavaslatnak ez a része egy rendkívül fontos és az eddigi szabályokhoz képest jelentős változást tartalmaz. Egészen pontosan arról van szó, hogy ez idáig a felszámolást végző felszámoló mérlegelési jogkörére volt, illetve van még jelenleg is a törvény elfogadásáig bízva, hogy igénybe veszi-e a bérgarancia alaprészből azt a támogatást, amely lehetővé teszi az egyébként fizetésképtelen gazdálkodó szervezet dolgozói részére a munkabér kifizetését, illetve a végkielégítések kifizetését.

Figyelemmel kísérve és alaposan áttanulmányozva a Munkaerő-piaci Alap éves jelentéseit, azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a kérelmek jelentős részét ugyanaz az állandó felszámolói kör nyújtja be. A felszámolók nagy része sok esetben nem élt, nem él azzal a törvény adta lehetőséggel, eszközzel, amely a munkavállalók jogos igényeinek kielégítését szolgálta. Előfordult nem egy esetben, hogy a felszámoló a felszámolási eljárás jogerős befejezése után nyújtotta be ez irányú kérelmét, ezzel pedig eleve lehetetlenné tette azt, hogy a munkavállalók megkapják jogos járandóságukat, így a dolgozók elestek attól a lehetőségtől, hogy megkapják munkabérüket, illetve az őket megillető végkielégítést.

 

 

(14.00)

 

A javaslat természetesen továbbra is fenntartja azt a megoldást, hogy a bérgarancia-rendszer igénybevételére vonatkozó eljárásban továbbra is a felszámoló járjon el, de a jogosultság fennálltakor ez az eljárás kötelezővé válik, és a kötelezettség elmulasztását immár rendbírság kiszabásával is szankcionálni kívánja a törvényjavaslat.

A javaslat eltörli azt az eddig hatályos szabályt is, miszerint a támogatás nyújtásának feltétele az, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet legalább 12 hónappal a felszámolás megkezdése előtt megkezdje a működését. Ez az igénybevételi lehetőséget nagymértékben korlátozó szabály az irányelvvel sem összeegyezhető. A javaslat szintén hatályon kívül helyezi a Bérgarancia Alapról szóló törvény 6. §-át, amely a támogatás több alkalommal történő nyújtásának lehetőségét a munkavállalók védelmének rovására korlátozza. A bíróság a felszámolást elrendelő végzésében jelöli ki a felszámolót, tehát a munkavállaló bérkövetelése már eleve esedékes. A felszámoló azonban nem feltétlenül a munkavállaló követeléseinek kielégítésével kezdi meg a tevékenységét. Erre az ad lehetőséget, hogy a hivatkozott törvény 2. §-a szerint, ha a felszámoló a bérfizetési napot követő nyolc napon belül nem tudja kielégíteni a munkavállalók bérigényét, pénzügyi támogatás iránti kérelemmel fordulhat a munkaügyi központhoz. Ez a jelenlegi konstrukció azt a gyakorlat által is beigazolódott veszélyt rejti magában, amelyet az előbb már ismertettem részletesen, hogy az adott esetben létfenntartáshoz szükséges jogos munkavállalói igények kielégítése csak jelentős késedelemmel valósulhat meg, ha egyáltalán a felszámoló a támogatás igénybevétele mellett dönt.

Szintén egy pontosításra kerül sor a törvénymódosításnak abban a javaslatában, amely azt pontosítja, hogy kik azok, akik jogosultak a munkaviszonyból származó bérüknek a kifizetésére. A gyakorlatban jogbizonytalanság alakult ki arra vonatkozóan, hogy a felszámolás kezdő időpontjában már megszűnt munkaviszonyokból eredő bértartozásokra is lehet-e igényelni a támogatást. A javaslat ezért egyértelművé teszi az irányelvvel összhangban, hogy ezen munkavállalói igényekre is nyújtandó a támogatás, sőt a gyakorlatban ez a jellemző a felszámolási eljárás megindítása előtt fokozatosan végrehajtott létszámcsökkentések következtében.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az idő korlátozottsága miatt a munkavédelemmel kapcsolatos javaslat ismertetésére most nincs lehetőségem, ezzel együtt az az elképzelés, amely a telephelyenkénti bírság kiszabását teszi lehetővé a törvény elfogadását követően, megítélésünk szerint szintén a munkavállalók érdekeit szolgálja. Kérem önöket is - bármelyik padsorában is üljenek az Országgyűlésnek -, hogy ezeket a javaslatokat szíveskedjenek a vitában és a szavazás során is támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 105 2001.09.06. 2:15  84-122

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Filló Pál képviselő úr hozzászólásához szeretnék elsőként néhány gondolatot elmondani. Köszönöm képviselő úrnak, a foglalkoztatási bizottság elnökének, hogy végre van egy olyan törvényjavaslat, amelyet a Szocialista Párt képviselői is jó szívvel tudnak támogatni. Annál is inkább, mert az Országos Munkaügyi Tanács 2001. június 1-jén tartott ülésén is az ott jelen lévő és szavazattal bíró szakszervezetek is egyetértettek a kormány beterjesztésével. Ritka pillanatnak lehettek az ott ülők tanúi, és lehetünk mi is ennek tanúi. Szívből örülök annak, hogy végre valóban van egy olyan törvényjavaslat, amelyet önök is úgy ítélnek meg, hogy a munkavállalók érdekeit szolgálja.

Göndör képviselő úr figyelmét szeretném felhívni egy kormányhatározatra, amely a 2128/2001. (V.30.) számon megjelent a Határozatok Tárában. Ebben a kormányhatározatban, két pontból áll egyébként, a 2. pont arról szól, hogy meg kell vizsgálni a Munkaerő-piaci Alap bérgarancia alaprészéből juttatott támogatás biztosítási alapon történő működésének, a visszafizetési kötelezettség megszüntetésének a Munkaerő-piaci Alap költségvetésére gyakorolt hatását és az egyéb biztosítékok lehetőségét.

 

 

(14.10)

 

Ennek a határideje - a teljes szöveget idő hiányában nem tudom felolvasni - 2001. december 31-e. Ezzel szerettem volna jelezni képviselő úrnak és a tisztelt Háznak, hogy természetesen folyik egy műhelymunka a tekintetben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy hogyan lehet ezt a feladatot még jobban, még inkább a munkavállalók érdekeit szolgálva megvalósítani.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
223 109 2001.09.06. 2:01  84-122

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Farkas Képviselő Úr! Engedje meg, igazán nem akarom a jelenlévőket száraz számadatokkal untatni, de mégis fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy a Munkaerő-piaci Alap éves jelentései rendre visszatérnek arra a problémára, hogy a felszámolók nem veszik igénybe azt a támogatást, amely a bérgarancia alaprészből igényelhető.

És akkor a számok: 1999-ben például 253 kérelem érkezett, a kérelmek alapján kifizetésre került 212,4 millió forint, és ez az előirányzott összegnek mindössze az egyharmada volt. 2000-ben pedig ezek a számok nem sokat változtak, 226 kérelem érkezett be és 289,4 millió forint került kifizetésre; ez az előző évinél valamivel jobb arányt tükrözött, mert az előirányzott összegnek kevesebb mint a fele volt, körülbelül a 48 százaléka.

Tehát azt gondolom, hogy a munkavállalók érdekét tekintve igenis elő kell írni, kötelezni kell a felszámolót arra, hogy vegye igénybe ezt a támogatási rendszert, hiszen a dolgozó, a munkavállaló önhibáján kívül került olyan helyzetbe, hogy a cége, ahol dolgozott, felszámolás alá került. Be nem látom, hogy miért kellene emiatt hátrányt szenvednie, és miért ne juthatna hozzá az őt jogosan megillető munkabérhez, illetve a végkielégítéshez. A felszámolókkal egyébiránt egyeztetés történt a törvény előkészítése során. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 401 2001.09.25. 2:13  398-416

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Göndör Képviselő Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Valóban, az általános vita során meglehetős alapossággal és részletességgel megvitattuk, hogyan is vélekedünk a benyújtott törvényjavaslatnak e passzusáról, ami a bérgarancia alaprészbe történő visszafizetési kötelezettségről szól.

Engedje meg, tisztelt képviselő úr, hogy felhívjam a figyelmét arra, a jelenleg hatályos törvényi szabályozás szerint amennyiben a felszámolás során bevétel keletkezik, akkor a visszafizetési kötelezettség azonnal esedékessé válik. A módosítás arról szól, hogy a visszafizetési kötelezettség a folyósítást követő 60. nap után válik esedékessé, természetesen abban az esetben, ha van bevétel.

A jelenlegi visszafizetési sorrend, amelyet szintén a hatályos felszámolásról és csődeljárásról szóló törvény szabályoz, úgy szól, hogy első helyen áll a bér, a második a Bérgarancia Alapba történő visszafizetés, az állagmegóvás költségei, a vagyonértékesítés költségei. A módosítást követően az első helyen áll továbbra is természetesen a bér, ezt követi az állagmegóvás, a vagyonértékesítéssel kapcsolatos költségek, majd ezt követi a Bérgarancia Alapba történő visszafizetés.

Úgy gondolom, tisztelt képviselő úr, hogy amennyiben a felszámolásból bevétel keletkezik, abban az esetben természetesen ezt a sorrendet tartjuk reálisnak és a munkavállalók érdekeit mindenképpen szem előtt tartandónak.

A munkavédelemmel foglalkozó munkavállalói képviselő helyzetével kapcsolatban egy másik kétpercesben kívánok reagálni.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
225 405 2001.09.25. 2:13  398-416

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagyon röviden a Farkas képviselő úr által elmondottakra kívánok reagálni. Szeretném felhívni a figyelmét a foglalkoztatási törvénynek arra a szakaszára, amely együttműködési kötelezettséget ír elő mindazok számára, akik munkanélküli-nyilvántartásba kerültek. Ennek az együttműködési kötelezettségnek a mikéntjét, a formáját, hogy ezt hányszor, milyen formában kell a munkanélkülinek igazolnia, hogy megkereste, felkereste az ajánlott munkahelyet, hogy ezt hogyan igazolja, milyen papíron, milyen pecséttel és a többi, azt gondolom, ezt nem törvényi szinten, hanem a gazdasági miniszter által, rendeleti formában lehet és kell szabályozni.

A bírság összegének csökkentésével egyáltalán nem értünk egyet, sőt felhívom a figyelmét arra, hogy a foglalkoztatási bizottságban a szocialista képviselőtársai sem értettek egyet ezzel a javaslattal. Megítélésem szerint az önök által javasolt csökkentés indokolatlanul puhítaná azt a szigort, amellyel itt az elhangzott vita során gyakorlatilag majdnem minden hozzászóló képviselő egyetértett. Nem hiszem, hogy az emberi élet, egy csonkolt láb, vagy egy kar elvesztése forintban kifejezhető, de ha meg lehet ezt előzni, akkor előzzük meg, és ha meg kell büntetni, akkor büntessük meg mindazokat, akik megszegik azokat a szabályokat, amelyek a munkavállalók testi épségét vannak hivatva védeni.

Nem tartom megfelelő indoknak azt, amit ön elmondott, mert nem adható meg a munkavédelmi felügyelőnek az a lehetőség, hogy kétszeresen is mérlegeljen, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) telephelyenként büntet-e, avagy sem, kiszabja-e a 10 milliót, avagy sem. Ezért nem értek egyet az ön által javasoltakkal.

 

 

(21.40)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
226 234 2001.09.26. 11:24  227-241

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz képviselőcsoportja kiemelkedő és fontos kérdésnek tartja a közszférában dolgozók megbecsülését, számukra a megfelelő szakmai karrier biztosítását és a biztos megélhetést nyújtó életpályamodell felvázolását. Ennek érdekében történt meg a köztisztviselői szolgálati viszonyról szóló törvény megalkotása a parlament tavaszi ülésszakán, amely a rendvédelmi szervek, a fegyveres szervek állományának tagjaira is kiterjed, az ő szolgálati viszonyukat is szabályozza.

E felelősség tudatában a Honvédelmi Minisztérium is kidolgozta a katonai szolgálati viszonnyal, a hivatásos és szerződéses katona jogállásával kapcsolatos törvényt. A polgári kormány önálló törvényt dolgozott ki a katonai szolgálatot választókra. Az önálló jogszabály azonban elveiben, felépítésében és jogintézményeiben összhangban áll a közszféra egyéb területein szolgálók életviszonyait szabályozó rendelkezésekkel.

A kormány célja a benyújtott javaslattal az, hogy meggyőzze a katonatársadalom jelenlegi és leendő tagjait arról, hogy szakmájuknak, hivatásuknak van jövője. A törvényjavaslat a hivatásos állomány tagjainak legalább a szolgálati nyugdíjjogosultság eléréséig terjedő, tervezhető, belátható életpályát biztosít. A szerződéses katonák részére alkalmasság esetén biztos előmenetelt kínál, vagyis képzettsége és teljesítménye alapján egyre magasabb beosztásba kerülhet. A szerződés leteltével a katona előre tervezheti kilépését, a polgári életben történő elhelyezkedését. Ezt a visszailleszkedést szolgálja többek között a megemelt összegű leszerelési segély is. Ugyanakkor a javaslat lehetővé teszi, hogy az arra alkalmas szerződéses katonák teljesítményük és szándékuk szerint hivatásos állományba léphessenek.

A kormány eddigi honvédelmi politikájának, különösen a stratégiai felülvizsgálatnak az volt a célja, hogy Magyarországnak olyan hadereje legyen, amely összetételében, felszereltségében és gondolkodásában a NATO-n belül egyenrangú félként tud részt venni a közös munkában.

 

 

(19.10)

 

Öntudatos, önbecsüléssel rendelkező és a közvélemény szemében tekintéllyel bíró honvédségre van szükségünk. A kormány ehhez most megfelelő jogi kereteket és forrást kíván biztosítani.

A törvényjavaslat - a Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztésére vonatkozó országgyűlési és kormányzati döntésekkel összhangban - a korábbitól lényegesen eltérő módon határozza meg a katonai pálya előmeneteli rendjét és előmeneteli lehetőségeit. Ez a katonai pálya egyik legfontosabb tartalmi elemét képezi. A fentiek következtében a polgári kormány ismét megteremti a katonai pálya társadalmi elismertségét és presztízsét.

Az illetményrendszer korszerűsítésének koncepciója azonban szervesen alkalmazkodik a más fegyveres szerveknél már kialakított és az Országgyűlés által már elfogadott szerkezetekhez, de kifejezi és elismeri a katonai szolgálat ezektől eltérő sajátosságait. A hivatásos és a szerződéses állomány évtizedek óta várja az illetmények emelését, az illetményrendszer piaci viszonyokhoz való igazítását. Ahogy Vidoven Árpád képviselőtársam is említette, a magyar katona volt a Varsói Szerződés legrosszabbul fizetett katonája. Sajnos, a NATO-ban is a hátsó sorokban kullog a fizetéseket tekintve. Ezért támogatjuk a polgári kormánynak azt a szándékát, miszerint új előmeneteli és illetményrendszert akar bevezetni, olyat, amely figyelembe veszi a katonák fokozottabb igénybevételét, ezért jelentős és állandó jövedelemnövekedést garantál.

Anélkül, hogy elvesznék a számok tengerében, egy-két adattal szeretném érzékeltetni, hogy mit jelent az illetményrendszer változtatása, hozzáigazítása a más közszférában dolgozók fizetéseihez. Ma egy szerződéses katona kezdő alapilletménye bruttó 46 ezer forint körül mozog. Ez január 1-jétől 75 800 forintra fog emelkedni. Annak a szerződéses katonának, aki nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, a legalacsonyabb kezdő fizetése - a törvény elfogadását követően - nem lehet kevesebb bruttó 73 440 forintnál, ami nettóban 50 ezer forintot jelent. A legalacsonyabb tiszthelyettesi fizetés nem lesz kevesebb 104 ezer forintnál, ami nettóban 60 ezer forint. A legalacsonyabb kezdő tiszti fizetés pedig bruttó 133 ezer forint, mely nettóban - a jelenlegi adózási szabályok szerint - 80 ezer forintot jelent.

Természetesen jogosan merül fel az a kérdés, hogy mi történik a katonák illetményével akkor, amikor a törvény bevezetésre kerül - reményeink szerint január 1-jével -, de eltelik fél év a köztisztviselői törvény elfogadása és a törvény hatálybalépése között. Ezt a kérdést feltettük a honvédelmi tárca illetékes képviselőinek, akiktől a következő választ kaptuk. A rendvédelmi szerveknél, illetve a köztisztviselőknél ez év július 1-jén a különbözet 40 százalékát kapták meg, és januárban további 30 százalékot, tehát a különbözet 70 százalékát kapják meg. A honvédelmi tárca javaslata szerint - amivel a kormány egyetértett - januárban a különbözetnek pontosan a 70 százalékát kapják meg a katonák, így 2002. január 1-jén pontosan ugyanannyival kap többet egy hivatásos katona arányaiban, mint azok, akik a közszférában az idén júliusban már megkapták, illetve januárban megkapják a következő illetményemelést. A további 30 százalék kérdésében a törvény konkrét időpontot határoz meg, vagyis 2003. január 1-jét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési képviselőként különösen a szívemen viselem ennek a törvénynek a sorsát és nemcsak a beterjesztett törvényjavaslatra fordítok nagy figyelmet, hanem azokra a módosító javaslatokra is, amelyeket a következőkben fogunk megtárgyalni a bizottsági üléseken. Teszem ezt azért, mert Veszprémben működik a légierők vezérkara, Szentkirályszabadján a harcihelikopter-bázis. Nagyon sok katona, több százezer katonacsalád él Veszprémben, és sem nekik, sem nekem mint megválasztott országgyűlési képviselőjüknek nem közömbös, hogy hogyan alakul az ő életük, a sorsuk. Az ő életük szempontjából természetesen nagyon fontos kérdés, hogy a katonai pályán dolgozók illetménye hogyan fog felzárkózni a közszolgálat egyéb területein dolgozók béréhez. Ezért is ismertettem azokat az adatokat, amelyekről úgy gondolom, rendkívül fontos, hogy ne csak azok ismerjék meg, akik itt ülnek, hanem azok is, akik a rádióközvetítést hallgatják.

Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság NATO-tagsága ellenére sem takaríthatja meg, hogy ütőképes, modern, hatékony haderőt alakítson ki. A reformokra szükség van, és nemcsak a korszerű haditechnikai eszközök beszerzésében, hanem az illetményrendszer korszerűsítésében is. Ezek révén a tisztek és a tiszthelyettesek karrierje tervezhetővé, előmenetele objektív körülményekhez kötötté válik, és reményeink szerint helyreáll a tisztek és tiszthelyettesek aránya. A Fidesz frakciója mindezért cserében azt várja a magyar hadsereg tisztjeitől és tiszthelyetteseitől, hogy legyenek becsületesek, odaadók, műveltek és szigorúak; szigorúak önmagukkal és az alárendeltjeikkel szemben. Katonáink becsületes helytállását azonban csak akkor várhatjuk el, ha tisztességes feltételeket is biztosítunk a számukra. Ezért született meg ez a törvény. Feladata az, hogy olyan lehetőséget kínáljon, amely után a pályán való elindulás értelme célként kitűzhető legyen fiatal és kevésbé fiatal részére egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslattal egyetértünk. A benyújtott törvényjavaslat időszerű, és válaszokat ad azokra az elvárt reformokra, amelyeket az előzőekben már ismertettem. A törvényjavaslat jó, de nincs olyan törvényjavaslat, ami ne lenne még jobbá tehető. Ezért képviselőtársaimmal néhány módosító javaslatot nyújtottunk be a törvényhez, amely részben a hivatásos katonák végkielégítésével, valamint a repülőhajózók és ejtőernyősök egyszeri juttatásával kapcsolatos módosító javaslatainkat tartalmazza; egészen pontosan, a benyújtott törvényjavaslathoz képest magasabb összegben kívánjuk ezeket a juttatásokat a tárca figyelmébe ajánlani.

Nagyon remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a vezérszónoklatok és az általános vitában elhangzottak alapján nemcsak azokat a módosító indítványokat fogják támogatni, amelyeket saját maguk nyújtottak be, hanem valóban olyan támogatást fog élvezni ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, amely eléri azt a kitűzött célt, hogy a hivatásos és a szerződéses katonák helyzetét a kor követelményeinek és a velük szemben való elvárásnak megfelelően rendezzük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 79 2001.10.16. 2:12  78-85

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány tavaly év végén bejelentette, hogy a szociális partnerek nem tudtak megegyezni a minimálbér összegében, és ezért kénytelen döntést hozni. A polgárok, a munkavállalók érdekeit szem előtt tartva a kormány 40 ezer forintban határozta meg a legkisebb bér összegét. Mindannyian emlékszünk, hogy akkor meggondolatlannak, a gazdaságot, a vállalkozásokat romba döntőnek, az embereket kisemmizőnek nevezték a Magyar Köztársaság kormányát.

Az SZDSZ-es képviselők a megnövekedett bérkiáramlás miatti inflációs hatásról szónokoltak. Az MSZP padsoraiban ülő szakszervezeti vezetők népboldogító gesztusról, valamint több tízezer ember munkahelyének feláldozásáról nyilatkoztak a sajtóban. A legkiszolgáltatottabb rétegeket elbocsátásokkal, több alkalmazotti csoportot pedig megromlott munkahelyi légkörrel fenyegették meg. A dolgozói érdekvédelmet egészen sajátságos módon értelmező szakszervezetek nehezményezték, hogy a kormány fellépett a magyar munkavállalókat éhbérért dolgoztató vagy feketén fizetett embereket alkalmazó vállalkozókkal szemben. Hirtelen az addig adó- és tb-csaló vállalkozók áldozati bárányok lettek csak azért, mert a kormány lépett egyet a bérek felzárkóztatásának irányába.

Azóta megérkeztek az első adatok, felmérések arról, hogy hogyan alakult a foglalkoztatás helyzete, és az eddigi számok - amelyek, mint tudjuk, olyan tények, amelyek makacs dolgok - azt mutatták, hogy nem nőtt a munkanélküliség, nem dőltek romba különböző áldozatok. A szakszervezetek és az ellenzéki pártok eddig is azt tették, amit három és fél éve tettek, szokásos botránypolitizálást folytattak.

Kérdezem, államtitkár úr: mi igazolódott be abból a gazdasági földrengésből, elbocsátási hullámból, azokból a csődhullámokból, amelyekkel hónapokon keresztül riogatták a magyar munkavállalókat? (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 83 2001.10.16. 1:00  78-85

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Államtitkár úr, köszönöm a válaszát. Engedje meg, hogy annyit azért hozzáfűzzek, hogy a kis- és közepes vállalkozásokat illető támogatást szeretnénk a foglalkoztatási bizottság tagjai nevében, illetve a Fidesz-frakció nevében a kormány figyelmébe ajánlani, mégpedig oly módon, hogy a Munkaerő-piaci Alapból az ez évi 1 milliárd támogatási összeget a lehetőségekhez képest ennek sokszorosában állapítsa meg a Munkaerő-piaci Alapot irányító testület. És valóban, azon magyar kis- és közepes vállalkozások számára tegyék lehetővé ennek a támogatási formának az igénybevételét, amelyek elsősorban hazai piacra hazai munkavállalókkal termelnek. Az ő érdekvédelmük legalább olyan fontos, mint a magyar munkavállalóké.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
231 288 2001.10.16. 2:06  285-295

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az indítványozók olyan hangzatos javaslatot terjesztettek elénk, amely valójában egyetlen elemet ragad ki egy összefüggő rendszerből.

Képviselőtársaim előtt is ismert, hogy a közszféra területén hosszú évek óta garantált illetmény-előmeneteli rendszer működik, amelyet parlamenti döntések, illetve törvények szabályoznak. E rendszerekben nemcsak a diplomások, hanem az alacsonyabb képesítési fokozattal, illetve oklevéllel rendelkezők számára is fizetési osztályok, illetve ehhez tartozóan fizetési fokozatok vannak, amelyekhez természetesen garantált illetmény tartozik. A diplomásoknak garantált bérminimumok alkalmazásáról tehát e tekintetben nem kell külön országgyűlési határozatot hozni.

Ami a konkrét mértéket illeti: a közszféra jelentős területein voltaképpen már jövőre, 2002-ben megvalósul - szervesen illeszkedve az új életpálya-előmeneteli rendszerbe - a havi 100 ezer forint körüli, tehát a minimálbér kétszeresének megfelelő induló diplomás illetményszint is. Ugyanez fog megtörténni a honvédségnél is, mint ahogy ez a rendvédelmi szerveknél megtörtént. A bírói és az ügyészi illetmények pedig a köztisztviselőkénél jóval magasabbak.

 

 

(18.50)

 

Természetesen tudjuk, hogy a közalkalmazottak illetményrendszerét is át kell alakítani, e kérdésben a kormányhoz hasonlóan gondolkodnak az érintett szakszervezetek, amint azt a kormánnyal kötött megállapodásban is kifejezésre juttatták. A benyújtott országgyűlési határozat megkötné a kormány kezét abban, hogy a közalkalmazottak kereseti helyzetének a számottevő javítását egy mainál jobb, célravezetőbb illetményrendszer keretei között hajtsa végre.

Az elmondottak alapján a tárgysorozatba-vételt nem javasoljuk és nem támogatjuk. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 101 2001.11.06. 1:34  100-107

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot mind az írott sajtóban, mind a különböző televíziós csatornákon, ahol a tűzoltók anyagi megbecsüléséről, illetve a veszélyességi pótlékról esett szó. Ugyancsak ellentmondásos hírek jelentek meg a tűzoltó-szakszervezetek követeléseivel kapcsolatban. A legutolsó híradások szerint pedig a tűzoltó-szakszervezetek demonstrációt helyeztek kilátásba igényeik elérése érdekében. Ezek azok a tények, amelyekről naponta olvasunk, hallunk.

Engedje meg, államtitkár úr, hogy ezzel kapcsolatban a következő kérdéseket tegyem fel:

Mikor kezdődött a konfliktus, és milyen megoldásokat választott a kormány ezek felszámolására? Minden eszközt igénybe vettek-e az ügy tárgyalásos megoldására? (Bauer Tamás: Igen!) Született-e megállapodás a tűzoltó-szakszervezetekkel? Véleménye szerint megfelelő anyagi elismerésben részesülnek-e a magyar tűzoltók? (Bauer Tamás: Hogyne!) Igazak-e azok a nyilatkozatok, miszerint az új köztisztviselői törvényben foglaltakkal szemben a tűzoltók esetében nem béremelésre, hanem illetménycsökkentésre került sor?

Kérem az államtitkár urat, szíveskedjék válaszolni a kérdésekre.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 105 2001.11.06. 1:01  100-107

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem hiszem, hogy e Ház falai között vagy akár az országban lenne olyan ember, aki kétségbe vonná a veszélyességi pótlék jogosságát, hiszen a tűzoltók abban az esetben, amikor kihívják őket és vonulásra kerül sor, a saját testi épségüket, ha kell, az életüket teszik kockára és veszélyeztetik azért, hogy embertársaik életét, anyagi javait megmentsék.

Úgy gondolom, hogy a veszélyességi pótlék mindenkit megillet abban az esetben, amikor valóban olyan feladatot, olyan munkát lát el, amelyre a hivatása kötelezi. Arra azonban nem kaptam választ, államtitkár úr, hogy a tűzoltók anyagi megbecsülése, a fizetése hogyan alakult.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 72 2001.11.26. 5:23  67-83

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Elnök Asszony! A benyújtott törvényjavaslattal a foglalkoztatási bizottság minden tagja, pártállásra való tekintet nélkül egyetértett, és azt támogatta.

Az alkotmánytól a munka törvénykönyvén át a munkavédelemről szóló törvényig bezárólag valamennyi hatályos jogszabályunk tiltja a hátrányos megkülönböztetést. Ennek ellenére nap mint nap találkozunk a diszkrimináció valamilyen formájával, vagy a nyílt, közvetlen, vagy pedig a közvetett diszkriminációval.

A közvetlen, nyílt diszkriminációról, hátrányos megkülönböztetésről az a munkáltatói intézkedés tesz tanúbizonyságot, amely például kizárólag a nemük alapján alkalmaz eltérő bánásmódot nők és férfiak között. Ennek egyik klasszikus esete az, amikor a munkáltató a férfi dolgozóinak többet fizet ugyanazért a munkáért, mint a pontosan ugyanazt a munkakört ellátó, ugyanazt a munkát elvégző női dolgozónak. Hogy ez mennyire így van, ahhoz elegendő megnézni a KSH évről évre megjelenő különböző statisztikai adatait, illetve a különböző kutatóintézetek felméréseit.

Jelentős különbség mutatkozik a férfiak javára nemcsak a versenyszférában, hanem a közalkalmazotti és a köztisztviselői szférában egyaránt. Ez már csak azért is elgondolkodtató, tisztelt képviselőtársaim, mert a közalkalmazotti körre vonatkozóan olyan illetmény-előmeneteli rendszer működik, amely nem tesz különbséget férfi és női bértételek között. A közalkalmazottak számára az előmeneteli lehetőséget az általuk betöltött munkakörök ellátásához szükséges iskolai végzettség, képesítés, valamint a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő hossza határozza meg. Ugyanez vonatkozik a köztisztviselői besorolásra is.

Ennek ellenére mit bizonyítanak a statisztikai adatok? Sajnálatos módon azt, hogy férfi pedagógus, szociális munkatárs - ha férfi - vagy férfi köztisztviselő illetménye jóval magasabb, mint a nőké. De ne gondoljuk azt, hogy a versenyszférában, ahol a bér szabad alku tárgya, a helyzet ennél jobb vagy rózsásabb. Sajnálatos módon ott is érvényesül a nők hátrányos megkülönböztetése. Vannak olyan ágazatok, ahol akár 25 százalékkal is magasabb a férfiak keresete, mint a nőké.

Készült egy nagyon érdekes felmérés, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal rendelt meg, ez a karrierlehetőségeket firtatta. "Magyarországon a karrierlehetőségeket erősen befolyásolja, hogy férfiről vagy nőről van szó." Ez volt az állítás, amellyel a nők döntő többsége egyetértett, függetlenül attól, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkezik. Az állítással egyetértő nők aránya legmagasabb a felsőfokú iskolai végzettségűek körében volt, itt 50 százalékot ért el, míg a férfiaknak ebben a kategóriában mindössze 25 százaléka értett egyet a megállapítással.

Véleményem szerint ez az adat is azt bizonyítja, hogy milyen kevés a vezető beosztásban dolgozó nők száma, amit viszont a hasonló képesítéssel rendelkező, ámde magasabb vezetői beosztásban dolgozó férfiak egyáltalán nem nehezményeznek.

 

 

(17.30)

 

Engedjék meg, hogy a nőképviseleti titkárságon működő zöld számon elhangzott néhány esettel ismertessem meg önöket. Egy hölgy az Álláskeresőben megjelent hirdetés alapján ment el munkára jelentkezni. Megkérdezték tőle a képzettségét, a végzettségét. Ez eddig helyes. De megkérdezték tőle azt is, van-e kapcsolata, terhes-e vagy a közeljövőben szeretne-e gyermeket. Egyszerűen felháborító, hogy ilyen kérdéseket egyáltalán fel lehet tenni; arról nem is beszélek, hogy egyébként a hölgyet nem vették fel, és ami a legmegdöbbentőbb, hogy ez egy szociális foglalkoztató volt, amely az állást meghirdette.

A sort sajnálatos módon folytathatnám még hosszasan, de az időkorlátok miatt sajnos ezt nem tehetem meg. Annyival szeretném összegezni a mondanivalómat, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem elég a jogszabályokat a parlamentben meghozni, azoknak érvényt is kell tudni szerezni, hiszen egészen addig csak írott malaszt marad. Nagyon remélem, hogy mindazok, akiket hátrányos megkülönböztetés ért akár a felvétel során, akár a munkaviszony megszületését követően, élni fognak a lehetőséggel, és érvényt szereznek jogaiknak. Ehhez kérem majd képviselőtársaim támogatását is.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
241 76 2001.11.26. 2:09  67-83

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Örülök annak, hogy van egy olyan kérdés, illetve az arra fordított vagy elképzelt megoldás, amelyben úgy tűnik, hogy mind a hat párt képviselője egyetért. Én azért emeltem fel szavamat a nők érdekében, mert a parlamentben is jóval kevesebben vagyunk, mint ami a véleményem szerint helyes arány lehetne. Reméljük, hogy 2002-t követően ez az arány is a nők javára változik. Úgy hiszem, ha ez a törvénymódosítás elfogadásra kerül, újabb lépést tettünk abba az irányba, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát kibővítsük, és ennek érvényt szerezzünk.

Hozzáteszem azonban azt, tisztelt képviselő úr, nekem az a személyes véleményem és meggyőződésem, hogy bár volt és most is van lehetőség arra, hogy aki sérelmet szenved, az a bírósághoz forduljon, ennek ellenére ez ma nem gyakorlat. Tulajdonképpen nem is beszélhetünk bírósági gyakorlatról, mert oly kevés a jogesetek száma, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy ma a magyar bíróságnak van valamilyen kialakult gyakorlata ezekben az ügyekben. Mégis azt képzelem vagy azt remélem és azt szeretném, ha azok, akiket ilyen hátrányos megkülönböztetés ért, az érdek-képviseleti szervek támogatásával, azok segítségével pert indítanának, mert egészen addig, amíg nem lesznek tömeges perek, ennek érvényt szerezni nem fogunk tudni. Addig, amíg megfélemlítik a munkavállalót és különböző retorziókkal fenyegetik meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), addig sajnos nagyon nehéz ezekben az esetekben eljárni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
242 276 2001.11.27. 1:36  275-278

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben Veszprém megye több kistelepüléséről kerestek meg polgármesterek, pedagógusok, szülők, elkeseredetten kérdezve, hogy miért nem indul Arany János tehetséggondozó osztály a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban.

Elmondták, hogy az Arany János tehetséggondozó program eddig soha nem tapasztalt lehetőséget biztosított a falujukban élő olyan tehetséges 8. osztályos gyermekeknek, akiknek a körülményei egyébként nem tették volna lehetővé, hogy valaha is a neves gimnáziumban tanulhassanak. A program lehetőséget csillantott meg számukra a diplomához jutásra, a felemelkedésre. Úgy tűnik, ez a lehetőség két év után sajnos bezárult ezek előtt a Veszprém megyei gyerekek előtt.

Kérdezem tehát tisztelt államtitkár úrtól: mi az oka, hogy a nagy múltú, tradicionálisan tehetséges gyermekeket nevelő veszprémi Lovassy László Gimnázium nem indíthat Arany János tehetséggondozó osztályt a következő tanévben. Mi lesz a megye kistelepülésein élő tehetséges, de hátrányos helyzetben lévő gyermekekkel? Végül kérdezem: lát-e lehetőséget arra, hogy a Lovassy László Gimnázium visszatérjen az Arany János tehetséggondozó programba, és hagyományainak megfelelően elősegítse a tehetséges gyermekek továbbtanulását?

Várom államtitkár úr megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiból.)