Készült: 2020.08.12.14:34:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

85. ülésnap (1999.09.09.), 79. felszólalás
Felszólaló Bernáth Ildikó (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 18:23


Felszólalások:  Előző  79  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy továbbfolytassam a délelőtt megkezdett beszédemet, és megosszam önökkel azokat a gondolatokat, amelyek az előttünk fekvő törvényjavaslat vitája során részben már elhangzottak, részben pedig még a következőkben kerül rájuk sor.

Az adózás rendjéről szóló törvény módosítása tulajdonképpen három nagy terület köré csoportosítható. Az egyik a járulékintegrációval összefüggő módosítások, a másik az adóztatás eredményességét befolyásoló, illetve azt biztosító módosítási javaslatok, a harmadik pedig azok a módosítások, amelyek az adminisztráció egyszerűsítését szolgálják. A teljesség igénye nélkül természetesen néhány, általam különösen fontosnak tartott témát szeretnék kiemelni.

Úgy ítélem meg, hogy a járulékintegráció és az ezzel összefüggő szervezeti változások, az eljárási rendben bekövetkező módosulások reformértékű lépések, és a kormány programjában meghirdetett adminisztráció egyszerűsítését szolgálják. A hatásköri különállást rendező szabályok hatályon kívül helyezése mellett a járulékok tekintetében tartalmazott eltérő rendelkezések megváltoznak. Ennek következményeként megváltozik a járulékok elszámolási rendje, a járulékokkal kapcsolatos ügyekben megváltozik a jogorvoslat intézményrendszere, és megszűnnek - ezt különösen fontosnak tartom - az általánostól eltérő bevallási és befizetési határidők.

Új szabályozásként kerül be elfogadása esetén a törvényjavaslatba az, hogy a járulékra az önadózás szabályait kell alkalmazni. Mit jelent ez? Önök előtt nyilván ismert az a szinte mindennaposnak mondható eset, hogy azok a magánszemélyek, akiknek a járulék fizetése meghaladja a pillanatnyilag meghatározott felső határt, eddig nehezen jutottak hozzá túlfizetés esetén a befizetett járulék összegéhez. Ezt kívánja a törvény most oly módon megváltoztatni, hogy év közben a magánszemély nyilatkozatot tehet arra nézve - és ehhez igazolást is csatol -, hogy meghaladja a járulék a törvényben szabályozott felső határt. Ebben az esetben év végén választhat, hogy vagy a foglalkoztatótól kéri a túlfizetett összeg visszautalását, amennyiben a nyilatkozattételt elmulasztja, vagy pedig a jövedelemadó bevallásában kérheti a járulék visszatérítését.

Az integráció emellett megköveteli, hogy természetesen a törvényben szabályozott bevallások, befizetések, a mellékletekben meghatározott mértékekre, a kerekítési szabályokra vonatkozólag, illetve jogcímenként a fizetendő járulékok esedékessége is ennek megfelelően alakuljon.

A javaslat emellett a szervezeti változással összefüggésben újrarendezi az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, valamint az Állami Pénztárfelügyelet és az adóhatóság kommunikációs rendjét, valamint pontosítja a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kezelőjének tájékoztatásához való jogát.

Az integráció nem érinti a magánnyugdíjpénztár tagját terhelő tagdíjfizetési kötelezettséget; a pénztárhoz teljesítendő bevallási, befizetési rendet a továbbiakban is a társadalombiztosítási járulékról, illetve a pénztártörvényről szóló törvény rendezi. Ugyanakkor természetesen szigorodás következik be ezekben a szabályokban. Nagyon fontos, annak ismeretében különösen, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átjelentkezett, illetve bejelentkezett magánszemélyek száma még nem végleges, becsült adatok szerint mintegy 1 millió 800 ezer fő, és ez az előzetesen számított létszámot körülbelül 500 ezer fővel meghaladja.

(12.30)

Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az eddigieknél határozottabb állami védelmet nyújtson a jövendő nyugellátások fedezetére előírt tagdíjfizetési kötelezettség megsértőivel szemben, a becsületesen fizető pénztártagok javára. Új szabályként jelenik meg: a tagdíjfizetési kötelezettségek ellenőrzése és a kintlévőségek behajtása az állami adóhatóság feladatát fogja képezni. Az állami adóhatóság évente egyszer köteles ellenőrizni valamennyi nyugdíjpénztárat is annak érdekében, hogy meggyőződjön, a pénztárak eleget tesznek mindazon nyilvántartási kötelezettségüknek, melyek alapján képesek valószínűsíteni a hozzájuk érkezett bevallások és befizetések teljességét, illetőleg teljesítik azokat az intézkedési kötelezettségeket, amelyeket a törvény számukra előír.

A pénztárak említett ellenőrzése nem adóvizsgálat, megállapításait nem követi adóigazgatási eljárás, az ellenőrzésről készített jegyzőkönyvet természetesen az adóhatóság a pénztárfelügyelethez továbbítja. A pénztárfelügyelet feladata az, hogy megtegye a pénztárral szemben azokat az intézkedéseket, amelyeket a rá vonatkozó törvény biztosít számára.

A második nagy témakör, amely köré a változások csoportosíthatók, az adóztatás eredményességét javító módosításokat tartalmazzák. Az elmúlt napokban már óriási vitát váltott ki az a törvénymódosító javaslat, amely a kiutalási határidő meghosszabbítását célozza. Miről is van szó tulajdonképpen? Az áfa-visszaigénylés és -visszautalás határidejét kívánja ez a törvény módosítani. Miért van erre szükség? Ahhoz, hogy az adóhatóság eredményesen dolgozzon, a legjobb és a legeredményesebb, legcélravezetőbb megoldás az, ha még a kiutalás előtt ellenőrzi az áfa-visszaigénylés jogosságát.

1998-ban körülbelül 7-8 milliárd forint volt az áfával kapcsolatos olyan bűncselekmény, illetve annak alapos gyanúja, amelynek az összege elérte a 7-8 milliárd forintot. Továbbra is az élen jár a fiktív számlával, illetve a számla nélkül történő forgalmazással való áfacsalás. Akár körmagyarként is említhetnénk ezt a jelenséget, amikor vásárolt számlákkal, fiktív számlákkal, gazdasági eseményt nélkülöző számlák kiállításával kívánnak jogosulatlanul az áfa visszaigényléséhez hozzájutni a vállalkozók. Ez természetesen egy olyan kör, amelynek a működését fokozott figyelemmel kell kísérnie a mindenkori adóellenőrzésnek.

Szeretném önökkel ismertetni azt a megállapítást, ami arról szól, hogy mennyire eredményes a kiutalás előtti visszaigénylések ellenőrzése. A kiutalás előtti ellenőrzésekből az áfa visszatartása volt a legeredményesebb. Az adóhatóság tovább növelte az ellenőrzések számát és arányát. A kiutalás előtti ellenőrzések során visszatartott összeg több mint 77 százaléka, összegszerűségében 17,9 milliárd forint származott az áfából, amelyből a végleges visszatartás, tehát minden jogorvoslati fórumon végigment, végleges, jogerős határozat alapján a visszatartott összeg 16,8 milliárd forint volt 1998-ban.

(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét a jegyzői székben Kocsi László foglalja el.)

Az adóhatóság a zárszámadási időszakban 728 422 darab, visszaigénylést tartalmazó bevallásból 832,9 milliárd forint adóösszeggel 82 710 darab bevallást ellenőrzött, 64 699 darabot iratbetekintéssel, 18 011 darabot pedig adónemvizsgálattal. Nos, hogy ne mondhassák azt az SZDSZ-es képviselők, hogy ez a kormány - vagy a miniszterelnököt ezzel vádolták - termelési jelentése, vagy hogy az MSZP-s képviselők ne mondhassák azt, hogy ez a kormány sikerpropagandájának egy része, felhívom szíves figyelmüket arra, hogy mindaz, amit itt most önökkel ismertettem, az Állami Számvevőszéknek az 1998. évi költségvetés végrehajtásának ellenőrzéséről szóló 3. számú munkafüzetében található.

Visszatérve a 30 és a 45 napos visszaigénylési határidőre, vettem magamnak a fáradságot, és megkerestem a Pénzügyminisztérium munkatársait, valamint megkerestem a Veszprém megyei adóigazgatóság vezetőit, és a következő tájékoztatást kaptam tőlük. Kiket is érint tulajdonképpen hátrányosan ez a tervezett intézkedés? Nos, az adóbevallások 60 százaléka 200 ezer forint alatti visszaigénylést tartalmaz, a visszaigényelt összegek nagysága pedig az összes visszaigényelt összegnek mindössze a 3 százaléka. Azt gondolom, ezek az adatok azt bizonyítják, hogy tulajdonképpen az a kör, amelyet ez hátrányosan érinthet, csakis és kizárólag természetesen azokat érintheti, akik visszaigénylő pozícióban vannak. De az áfaalanyok döntő többsége befizető, tehát őket helyből nem érheti hátrányosan ez az intézkedés.

További szigorításként jelenik meg a törvényjavaslatban, ahogy azt már délelőtt is említette az egyik szocialista képviselő, a bankszámla-bejelentési kötelezettség. Ez a szabályozás azt a célt takarja, hogy az adóalany meghatározott időn belül, az adószám kézhezvételétől számított 15 napon belül nyissa meg a bankszámlát. Eddig ugyanis ilyen kötelező szabály nem volt az adózók számára. A kiutalás, illetve a költségvetési támogatás visszaigénylése is csak abban az esetben történik meg, amennyiben az adóalany a bankszámlaszámát közölte az adóhatósággal. Ameddig ezt nem teszi meg, késedelmes teljesítés esetén, amennyiben az adóhivatal teljesítene késedelmesen, természetesen nem jár a késedelmi kamat az adózó számára.

Az elévülési határidő meghosszabbítása is az újabb kiskapu bezárását jelenti. Miről van szó? Jelenleg a bevallás benyújtása évének decemberétől számít az elévülési határidő. Ez azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, ha például az adóalany az 1998. adóévről az adóbevallását 1999 márciusában, áprilisában vagy májusában nyújtja be, a bevallás benyújtásának évétől, azaz 1999. december 31-étől számít az elévülési határidő. Ez azt jelenti, hogy 2004. december 31-én jár le az elévülési határidő. Úgy ítélem meg, ez az idő elég hosszú ahhoz, hogy bárki számára elegendő időt nyújtson arra, hogy az általa jogosnak ítélt támogatás összegére vonatkozó igényét megfelelő időpontban benyújtsa. Lehetőleg ne 2004. december 20-án ébredjen rá arra, hogy számára még visszaigénylésre rendelkezésre áll a határidő! Ezért javasolja a törvény az elévülési határidő hat hónappal történő meghosszabbítását.

Az adminisztráció egyszerűsítése sok ponton módosítja a hatályos törvényt. Természetesen nem kívánom ezt részletesen ismertetni, csak néhány rendelkezésről szólnék. Az egyik a helyi adók befizetésének elszámolási rendjét módosító szabály, hiszen önök előtt ismert az, hogy az önkormányzatok a helyi adókról szóló törvény alapján többféle adónemet vezethetnek be.

 

(12.40)

 

Az adózás rendjéről szóló törvény jelenlegi szabályai szerint összesen két adónemről köteles külön számlát vezetni az önkormányzat, az egyik az iparűzési adó, a másik pedig egy megosztott adó, a gépjárműadó. Ezen kívül az önkormányzatok képviselő-testületei saját döntésük alapján bevezethetik az építményadót, a kommunális adót és az idegenforgalmi adót. Ahhoz, hogy a bevételek átláthatóak, kezelhetőek legyenek, a késedelmi bírságok, mulasztási pótlékok ne az adó összegében összemosva jelenjenek meg, célszerű, ha ezekről adónemenként külön vezeti a számlát az önkormányzat.

További egyszerűsítést jelent a támogatási igény beszámítása a fizetendő adóba. Jelenleg az adózó a bevallásában rendelkezhet arról, hogy az igényelt költségvetési támogatást az adóhatóság a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű adó megfizetésével számolja el. A javaslat szerint az adóhatóság az adózó rendelkezése alapján a támogatást nemcsak a támogatás esedékessége napjával azonos határidejű, hanem más esedékességű adókra is elszámolhatja. Úgy gondolom, ez az adózók számára egy kedvező döntés lesz.

A családi kedvezmény elszámolásáról néhány gondolatot fűznék ahhoz a ma már többször elhangzott megállapításhoz, miszerint a családi kedvezmény sem igazán kedvezmény a családok számára, ez a Fidesz szokásos sikerpropagandájának egy része. A családi kedvezmény elszámolása a személyi jövedelemadóról szóló törvény szabályai szerint történik, természetesen az adózás rendjéről szóló törvény nem ezt szabályozza, hanem az igénybevétel módját. Abban az esetben, ha a házastársak egyike nem veheti igénybe az adókedvezményt, akkor a másik házastárs élhet ezzel a jogával. Az igénybevétel módja háromféle módon történhet: vagy az adóbevallásban, vagy a munkáltatói adómegállapítás során, vagy pedig önellenőrzéssel veheti igénybe a házastárs azt a családi adókedvezményt, amelyet személyi jövedelemadóról szóló törvényben megállapított az Országgyűlés a családok számára.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy mindazok a javaslatok, amelyeket röviden ismertettem önökkel, valóban igyekeznek a kormányprogramban meghatározott célkitűzéseket megvalósítani; legalábbis azokat a célokat, amelyek az adóztatás eredményességét és az adminisztráció egyszerűsítését jelentik.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  79  Következő    Ülésnap adatai