Felszólalás adatai

ELNÖK: Ismételten kérem valamennyi képviselőtársamat, hogy a Házszabálynak a hozzászólás időtartamára vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul tartsák be. Frakcióvezető úrnak a Házszabály 51. § (5) bekezdése alapján személyes érintettség okán adtam szót, amelynek értelmében önnek kétperces hozzászólásra volt lehetősége, és kifejezetten a személyes érintettség okán. Erre ismételten felhívom a figyelmüket.

Szintén napirend előtti hozzászólásra kért lehetőséget Csurka István frakcióvezető úr, a MIÉP képviselőcsoportjából: "Az államszervezet fertőzöttsége" címmel. Frakcióvezető úr, önt illeti a szó.

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A külvárosi sarokpresszóban történt kivégzés az államszervezet öröklött fertőzöttségét robbantotta napvilágra. Mint a forró magma, úgy fortyog az egykori ávós, pártfunkcionárius, pufajkás szovjet állam, azaz a megolvadt bűn, a bolsevizmus, a legsötétebb erők közös energiáival gázolgó szövetség még a mai államban is.

Alekszander Szolzsenyicin írta le a Gulág-szigetcsoportban, hogy a Csekában már 1919-ben divattá vált a váltságdíjért való kiengedés, és egy ízben magának a nagy büntető Feliksz Edmundovics Dzerdzsinszkijnek is a törvényszék előtti tanúskodással - hamissal persze - kellett kimentenie, ideiglenesen, lepénzelt csekistáit, akik 5, 10 vagy éppen 600 ezer rubelért hagytak futni moszkvai kereskedőket, sipistákat, ártatlanokat és bűnösöket. Feliksz Edmundovics sikere pedig azért volt ideiglenes, mert Sztálin később valamennyiüket kivégeztette vagy a Gulágra küldte.

Mindenesetre elmondhatjuk, hogy a megvesztegethetőségnek ez a foka a kommunisták előtti magyar államszervezetben, akár a Horthy-félében, akár a császári és királyiban - K. und K. -, nem is szólva a csendőrségről, ismeretlen volt. Az, hogy a börtönparancsnok, a gazdasági vezető, a felhajtó - most már sosem tudjuk meg, mennyiért - hajlandó naponta kiengedni a sok évre elítélt veszélyes bűnözőt, aki így szabad emberként, csupán börtönben alvási kötelezettség mellett folytathatja tevékenységét, az államszervezet olyan fokú szennyezettségére utal, amitől elborzad az ember. Minden csak pénzkérdés? S ehhez még akad bíró is, aki - mivel az elébe tett papírokon az ügylet szabályszerű és csak a sorok közül mosolyog a korrupció - kiállítja és kiadja az engedélyt, és akit a legfőbb bíróság elnöke megvéd. Ez már sok!

Az esetet teljeskörűen, minden elágazására figyelve fel kell göngyölíteni, mert nyilvánvalóan nem egyedi esetről van szó, hanem gyakorlatról! Tudja meg mindenki, milyen előélet után, milyen párt ajánlásával, milyen iskolák és bizonyítványok után, milyen előmeneteli lépcsőn került a felelős a bűnelkövetés helyzetébe! Kik támogatták és kik álltak vele kapcsolatban?

Tavaly az Amnesty International és hazai fiókja lefolytatott egy vizsgálatot, megállapítván, hogy tarthatatlanul rosszak a magyar börtönviszonyok. A vizsgálathoz csatlakozott az ombudsmani hivatal. Tökéletesen igazuk van: nagyon rosszak.

(9.20)

Még valamit szeretnék ehhez az egészhez hozzátenni. Ez nagyon hasonlít valamihez: a privatizációhoz. Nem gondolják talán, hogy Döcher úr - szerencsétlen, akit kivégeztek - privatizált magának öt évet? Mert ez történt. Ötéves ítéletét privatizálta saját presszójában letöltendő szabadságvesztésre, és folytatta üzelmeit bírói segédlettel. Mennyire hasonlít ez, kérem szépen, bizonyos privatizációs eljárásokhoz, amelyekről kiderül, hogy törvényesek, etikailag ugyan egy kicsit sárosak, és nincs mit tenni!? Kíváncsiak vagyunk, hogy ebben az ügyben mennyire lesz erős és határozott a kormány, mert itt most egy nagy eset van véletlenszerűen felszínre hozva. Itt most meg lehet ragadni és át lehet világítani az egész rendszert, amely így működik. Így nem működhet, ez az állam, ahol ilyesmi előfordulhat, és ahol ezt a bíróság még megpróbálja elrejteni, alkalmatlan arra, hogy Európába menjen!

Kérem, hogy ne ezt a szerencsétlen gyilkossági esetet tekintsék, hanem az igazságszolgáltatás privatizálásának kérdését is tekintsék át ezen bűnügy alkalmával. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki hozzászólni. (Dr. Dávid Ibolya jelzésére:) Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak. Miniszter asszony, önt illeti a szó.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg nekem, hogy a feltételezések és az értékelések helyett azokról a tényekről és adatokról tájékoztassam önt és az Országgyűlést, amelyeket ebben a pillanatban az igazságügyi tárca felelős minisztereként most elmondhatok. Teljesen jogos a társadalom felháborodása, és teljesen jogos a társadalom értékítélete, hiszen jogosan várja el, hogy többet ilyen vagy hasonló eset ne történjék meg. Ugyanakkor teljesen mindegy a magyar társadalom szempontjából, hogy ez a gyakorlat - legyen az bírói, vagy a büntetés-végrehajtás mulasztásából eredő - jogszabály-módosítást igényel vagy pedig a belső rendelkezések módosítását. Egy a lényeg, és ebben a célban egyetértek önnel, hogy ilyen és hasonló eset többet ne fordulhasson elő.

Pontosan ez indokolta azt, hogy azonnali eljárást kezdeményeztem a büntetés-végrehajtásnál a teljes tényállás felderítésére, a felelősök megnevezésére beosztásra, rendre, rangra tekintet nélkül. Ez az eljárás vezetett el oda, hogy az országos parancsnok felfüggesztette beosztásából az intézeti parancsnokot, a gazdasági vezetőt, az ügyintézőt és a büntetés-végrehajtási osztályvezetőt is.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezt meghaladóan intézkedtünk, hogy az összes ilyen enyhébb végrehajtási szabály alkalmazása felülvizsgálásra kerüljön egyenként minden olyan esetben, különös tekintettel arra, ahol egy személyt helyeztek ki munkára a büntetés-végrehajtás berkein belül. Az előzetes vizsgálataink szerint a szerződés megkötésekor a büntetés-végrehajtási intézet legalábbis hanyagul vizsgálta Döcher bűncselekményeit, előéletét és bűnözői kapcsolatait, valamint a Fruzsina Bt.-ben, illetőleg a bt.-ben kültag White Power Kft. tulajdonosait, hiszen ezek között szerepelt - ahogy ön is állította - maga az elítélt is, Döcher elítélt.

Bizonyos, hogy a Döcher György ügyében hozott büntetés-végrehajtási bírói döntések nincsenek összhangban az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása kapcsán kialakult bírói gyakorlattal és magával a jogszabályhely céljával, hiszen itt egy szervezett bűnözésben részt vevő személyről volt szó, egy veszélyes bűnözőről. Ezt az álláspontomat akkor is fenntartom az üggyel kapcsolatban, hogy ha a bírói vezetők megnyilatkozásai ezzel ellentétes tartalmúak. Megerősít engem ebben az a tény is, hogy a büntetés-végrehajtási intézet nemleges véleménye, az elsőfokú bírói döntés ellen benyújtott ügyészi fellebbezés, de mindenekelőtt az a törvényi követelmény, amely így szól, hogy "valamennyi körülmény szigorú bírói megvizsgálását teszi kötelezővé", azt jelenti számomra, hogy nem elég hivatkozni arra, hogy a hat hónap alapján lehetőség van rá. Itt egy nagyon komoly bírói mérlegelésre van szükség, és minden bírói mérlegelés bizony bírói felelősséggel is jár.

Tisztelt Képviselőtársam! Csak egy mondatot szeretnénk idézni abból az ítéletből, amely lehetővé tette az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását: "A bíróság egyetért azzal a védői érveléssel is, hogy az elítélt valóban törvénytisztelő életmódot folytat, illetőleg megfelelő az életmódja is."

Tisztelt Képviselőtársaim! Végignézve azokat a joggyakorlati problémákat, amelyekre a bírósági határozatok adnak választ - a joggyakorlatot ugyanis befolyásolják a bírósági határozatok -, az alábbi bírósági határozatokat találtuk: "A szabadságvesztésben eltöltött időbe az előzetes letartóztatás idejét be kell számítani. Ha az előzetes letartóztatás régebben történt, az újabb foganatba vétel óta folyamatosan töltött büntetés tartama pedig még rövid, ez alatt megszerzett ismeretanyag nem minden esetben elégséges a megalapozott döntéshez." A következő, egy újabb bh.: "Enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának engedélyezése során elsődlegesen a büntetés céljának a biztosítása a meghatározó, emellett igen nagy jelentősége van az elítélt büntetés-végrehajtás alatt tanúsított magatartásának, valamint az elítélt személyi és családi körülményeinek. Az elítélt személyiségén és a szabadságvesztés végrehajtása alatt tanúsított magatartásán túlmenően vizsgálni kell, hogy mennyiben szolgálja ez a rendelkezés az elítéltnek a szabadulás után a társadalomba beilleszkedését, azt, hogy tartózkodjon újabb bűncselekmények elkövetésétől."

Tisztelt Képviselőtársaim! Biztosíthatom képviselőtársaimat és a frakcióvezető urat arról, hogy az Igazságügyi Minisztérium a tényállás és a felelősség felderítése érdekében mindent megtesz az elkövetkező napokban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Ugyancsak napirend előtti hozzászólásra jelentkezett Csapody Miklós frakcióvezető-helyettes úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, "Hazánk jószomszédi politikája" címmel. Frakcióvezető-helyettes úr, önt illeti szó.