Készült: 2020.09.20.07:21:07 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 415 2005.09.26. 5:10  412-415

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Igen, az idősek világnapja október 1-je. Épp ebből kiindulva úgy gondoltuk ez év elején, hogy talán kevés az év egy napján emlékezni az idős embertársainkra, éppen ezért a kormány úgy határozott, és az Idősügyi Tanács még ez év elején el is fogadta, hogy októbert az idősek hónapjává nyilvánítja. Nagyon örültem annak év elején, amikor miniszterelnök úr az Idősügyi Tanács előtt járt, és megbeszélték azokat a problémákat, amelyek az időstársadalmat érintik, feszítik. Akkor arra az elhatározásra jutottunk, hogy több szakma képviseletében részt vevő szakemberek dolgozzanak ki egy programot arra nézvést, hogyan is lehet jelenleg a nyugdíjas-társadalom helyzetén javítani.

Szeretném eloszlatni azt a tévképzetet mindenkiből, hogy valakinek rossz a szociális helyzete, hogy valakinek kevés a jövedelme, nem jelenti azt, hogy a nyugdíjrendszerben kell erre orvoslást találni, hiszen a nyugdíjrendszernek megvan a maga nagyon jól definiálható funkciója, mely szerint a nyugdíj a szolgálati idővel és járulékfizetéssel szerzett jog. Innentől kezdve nem gondolom, hogy minden szociális problémát, ami az idős embereket érinti, a nyugdíjrendszeren belül kellene megoldani. Ha jól értettem, képviselő úr sem ezt állította, hogy ott kell megoldani ezeket a problémákat.

Szeretném elmondani a tisztelt Háznak, hogy az időstársadalom életminősége egyáltalán nem mindegy egy társadalom számára, hiszen egy egész társadalom idősekhez való viszonyát is definiálja az, hogy a benne élő idős emberek hogyan érzik magukat. Magyarország esetében több mint 3 millió emberről van szó. Két évvel ezelőtt indítottuk azt a programot, ahol az idősbarát önkormányzatokat egy kitüntetéssel, egy díjjal ismerjük el. Hála istennek, százával jönnek a pályázatok és jobbnál jobb tartalommal, olyannal, amiről évekkel ezelőtt még álmodni sem nagyon mertek a települési önkormányzatok, hogy hányféleképpen segítik az időstársadalmat. Van olyan kis falu, amely a temetőhöz indít minden hónapban buszjáratot, amikor az elhunyt szeretteik sírjait meglátogathatják az emberek. Van olyan falu, amely színházlátogatást szervez, van olyan falu, amelyik üdültetést. De nagyon sok olyan település van, amelyik azt tartja fontosnak, hogy hogyan vonja be a helyi társadalom döntéseibe az idős embereket, hiszen nekik is lehetnek még terveik, hiszen nekik is lehet véleményük arról, hogy mi legyen egy városnak a jövője, hogyan nézzen ki, mik legyenek a hangsúlyos fejlesztési programok.

Az Idősügyi Tanács ez évben alapította meg az Idősekért díjat, éppen azért, hogy elismerhessük azoknak az emberek munkáját, akik sokat tesznek az idősekért. Szeretném hangsúlyozni, itt nem arról van szó, hogy idős emberek idős embereket tüntessenek ki, hanem az idős emberek javaslata alapján kerüljön elismerésre azon emberek tevékenysége, akik sokat tesznek az idős emberekért. Szeretném elmondani azt is, hogy ezen a héten az Idősügyi Tanács meghívására érkezik hazánkba, a jelenlegi Magyarországra a határon túli magyar idősszervezetek delegációja. Erre még példa nem volt ebben a parlamentben az Idősügyi Tanács közel egy évtizedes történelmében. Magam is kértem a kormány minden egyes tagját, hogy októberben aki csak teheti, menjen el az idősszervezetek rendezvényeire.

A miniszterelnök úr délben a napirend előtti felszólalásában említette volt, hogy pénteken tervezi bejelenteni azokat az intézkedéseket, amelyekkel a kormány igyekszik a nyugdíjasok, az idős emberek életét segíteni. Hiszen tényleg sok sérelem érte őket, gondolok itt az értékvesztett nyugdíjakra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), gondolok az özvegyi nyugdíjak rendezésére és egyéb hátramaradotti ellátások rendezésére.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
248 419 2005.09.26. 5:21  416-419

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: A végszóval kezdem: értsük egymást! Nagyon fontos a kormány számára is az, amit a képviselő asszony elmondott. Amit én a legfontosabbnak tartok most már évek óta a parlamentben ezen a szakmai területen is dolgozva, az az, hogy az egész társadalmi tudat egyfajta akadálymentesítésen kell hogy átmenjen. Képviselő asszony pontosan tudja, hogy 15-20 évvel ezelőtt alig lehetett látni fogyatékos embert ebben az országban, mert el voltak dugva. Nagy kastélyokat, kúriákat, majorsági épületeket alakítottak át bentlakásos intézményekké. Pedig hát nem ilyennek kéne lennie a világnak, hiszen így vagyunk sokszínűek.

Magyarországon közel 800 ezer ember él valamilyen fogyatékossággal. Ez azt jelenti, hogy az országnak gyakorlatilag a 8-9 százaléka valamilyen fogyatékossággal él. Azt gondolom én magam is - amit az előbb az idősek ügyében is elmondtam -, hogy az életminőség segítése rendkívül fontos. Sok minden ebben a Házban dől el a jogszabályalkotás vagy a költségvetés megszavazása során. Nagyon fontos, hogy legyenek olyan intézkedéseink, amelyek a különböző fogyatékossági csoportok életminőségét segítik.

Amikor arról beszélünk, hogy nem önmagában akadálymentesítésről van szó, hanem az információkhoz, a tudáshoz való akadálymentes hozzáférés biztosításáról, akkor ez sokkal több annál, mintsem hogy egy gyógyszertár vagy áruház elé rámpát építsünk. Rámpát építeni a legegyszerűbb műszaki feladat, de ez vajmi kevés segítséget nyújt, mondjuk, egy vak ember számára, aki szeretné a maga ügyes-bajos dolgait elintézni egy okmányirodában. Egy vak ember számára az a segítség, ha ott egy hangosbemondó bemondja, hogy neki melyik ablakhoz kell menni. Egy siket embernek hiába mondja be ezt egy hangosbemondó, neki digitális jelzőre van szüksége, hogy meg tudja nézni, ha lehúzta a 12-es sorszámot, akkor a 4-es ablakhoz kell mennie. Nagyon fontos, hogy a közösségi terekben legyenek olyan indukciós hurkok, amelyek segítik az ő hallásukat. Ezek nem horribilis összegek, ezek szemléleti kérdések.

A jelnyelvi tolmácsszolgálatot képviselő asszony is említette. Borzasztó fontosnak tartom, hogy a jelenlegi rendszert továbbfejlesszük, hogy a régiókban megjelenő jelnyelvi tolmácsszolgálat a lehető legszélesebb körben kiterjessze a szolgáltatásait, a bírósági ügyintézéstől kezdve az okmányirodákon keresztül az érdekvédelmen át az oktatásig bezárólag. A kormány erre forrásokat különített el ebben az évben is, reményeink szerint a következő évben is így lesz. Arra, amit az elején elmondtam, szeretnénk forrásokat biztosítani, hogy egyfajta felvilágosító munkával, a társadalmi tudat akadálymentesítésével egyre több emberrel tudjuk megértetni azt, hogy van tennivalónk.

 

(0.20)

Ha csak egy fogyatékos, egy autista ember mindennapjait vesszük figyelembe, akkor neki arra van szüksége, hogy nagyon egyszerű jelrendszer legyen Magyarországon - húzd le a fejed, menjél balra vagy fordulj el jobbra. Hiszen neki erre van szüksége. De ezeket az apró gesztusokat, amelyek ráadásul még nem is igényelnek különösebb anyagi ráfordítást, sem tanulta még meg a magyar társadalom.

Az akadálymentesítés kapcsán elmondhatjuk azt is, hogy ha mi a fogyatékos emberek szemszögéből nézzük az akadálymentesítési programokat, akkor talán nem is gondolunk arra, hogy milyen sok embernek segítünk azzal, ha akadálymentesítünk, legyen ez hangosbemondó, legyen ez digitális kijelző, mert segítünk annak a nagyothalló idős embernek, segítünk annak a látásában ugyan nem fogyatékosnak minősülő, de már meggyengült látású embernek, akinek bemondják a hangosbemondóval, hogy hová kell neki menni. De segíthetünk a kismamának, nemcsak a kerekesszékesnek, aki éppen a gyógyszertárba akar babakocsival felmenni, és fel kell neki tolni. Segíthetünk annak az idős embernek, aki nem tudja 50-60 centiméterre felemelni már a lábát, mondjuk, egy villamosmegállóban.

Tehát nagyon sok feladatunk van. Magam is úgy gondolom, hogy a kormánynak, a koalíció pártjainak itt kell állni az élen, és megmutatni, hogy együtt vagyunk, így, sokan, a fogyatékos embertársainkkal együtt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
250 170 2005.10.03. 2:01  167-170

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselő Asszony! Valóban, a jogsérelmek orvoslása az egyik módja - illetve a társadalom tájékoztatása és a felvilágosítás - annak, hogy különböző fertőzéssel bíró betegeket ne különböztessenek meg. Az esélyegyenlőség előmozdítása elsősorban állami kötelezettség, ezért született az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvény.

Nem olyan rég, néhány hónappal ezelőtt hoztuk létre az Egyenlő Bánásmód Hatóságot. Az az alkotmányi paragrafus, amelyet ön is említett volt, egyértelművé teszi, hogy nem lehet senkit diszkriminálni ebben az országban, ha mondjuk ilyen betegséggel bír. Ezek között szerepel természetesen az egészségügyi állapot is.

A törvény továbbá biztosítja, hogy nemcsak a már meglévő munkaviszony alatt, hanem azt megelőzően sem érhet senkit hátrányos megkülönböztetés egészségi állapota miatt, amennyiben közegészségügyi vélemény igazolja azt, hogy nem áll fenn olyan kizáró ok - ilyen például a fertőzés veszélye -, amely alkalmazását kérdésessé tenné. A jogsérelmet elszenvedő beteg ilyenkor forduljon az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, amely az egyenlő bánásmód követelményének megsértése esetén a jogaiban sértett fél kérelmére vagy a törvényben meghatározott esetekben hivatalból lefolytatja a hatósági eljárást annak megállapítása érdekében, hogy történt-e hátrányos megkülönböztetés.

Amennyiben az eljárás során bebizonyosodik, hogy sérült az egyenlő bánásmód követelménye, úgy a hatóság törvényben meghatározott szankciót alkalmaz. A jogaiban sértett személyek és csoportok védelmében a hatóság élhet közérdekű igényérvényesítési jogával, vagyis munkajogi, személyiségi jogi pert indíthat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 16 2005.10.04. 5:18  13-16

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr!

Nem új keletűek ezek a dolgok, hiszen a nyugdíjas-társadalom és az őket képviselő szervezetek vezetői évek óta mondják. Pontosan tudtuk, hogy igazságot kell szolgáltatni a nyugdíjas-társadalomnak, mert a rendszerváltás előtt megállapított nyugdíjak sajnos értéküket vesztették. A nyugdíjas-társadalom képviselői évek óta mondják a nyugdíjasszlengben csak úgynevezett “rossz évekbenö megállapított nyugdíjak esetében, hogy bizony 1991 és 1996 között a jogszabályi háttér változása miatt nagyon sok nyugdíjas került hátrányos helyzetbe. Hiszen ugyanazon szolgálati idő mellett és ugyanolyan járulékfizetés mellett ugyanabból a szakmából teljesen eltérő nyugdíjat kaptak csak azért, mert valakinek például 1993-ban állapították meg a nyugdíját, másnak pedig 1999-ben.

A nyugdíjas-társadalom képviselői évek óta mondják, hogy bizony, akinek nem állt módjában szolgálati időt szerezni, azok vannak a legnehezebb helyzetben. Tudjuk mindannyian, hogy az ötvenes-hatvanas években a falusi asszonyok nem jártak gyárakba, hivatalokba dolgozni, hanem a gyermeket nevelték, és a ház körüli munkát végezték el, nem tudtak szolgálati időt szerezni. És ha úgy tervezték életüket, hogy majd együtt babusgatják az unokáikat, s ennek ellenére valamelyikük elment, meghalt, akkor nem maradt más jövedelme, csak a házastárs utáni özvegyi nyugdíj. Ők vannak a legnehezebb helyzetben. S persze ott vannak a rokkantak, közel félmillióan, akik fiatalkorukban egyszerűen nem tudtak szolgálati időt szerezni, mert 28-30 évesen megrokkantak, és olyan alacsony rokkantnyugdíjat kapnak, hogy abból szinte alig lehet megélni.

Ahogy ön is említette, képviselő úr, a miniszterelnök ez év elején időt kért az Idősügyi Tanácstól, s egyben felhatalmazta Baráth Gábor urat és személyemet arra, hogy alakítsunk egy szakértői csoportot. Ez a program, amelyről most beszélünk, ez a nyolc lépés tudományosan megalapozott, szakértői gárda által lefektetett program. A nyugdíjasszervezetek vezetői pontosan tudják, hogy nem lehet konténerszámra tolni a pénzt. Pontosan tudják, és azt mondták, hogy állítsunk fel egy prioritássort, kik azok, akiken először kell segíteni, kik azok, akiken másodszor, harmadszor, negyedszer, és így tovább. Nem telhetetlenek és nem elégedetlenek.

Éppen ezért a lépéssorozatot azokkal az idős asszonyokkal kezdjük, akik az úgynevezett 50 százalékos özvegyi nyugdíjat kapják. Közel 200 ezren vannak, és 2006. január 1-jével az 50 százalékos özvegyi nyugdíjat 55 százalékra, a következő évben pedig 60 százalékra fogjuk emelni, természetesen az éves rendes nyugdíjemelésen felül. Második lépésben az 1987 előtt megállapított nyugdíjakat igyekszünk korrigálni. Ahogy említettem, ezek az értékvesztett nyugdíjak; közel 680 ezer ember gondján igyekszünk segíteni.

(9.10)

Ez számukra azt jelenti, hogy átlagban havi 3400 forinttal fognak több nyugdíjat kapni. Ezt követi a ’91-96 között megállapított nyugdíjak korrekciója; majd a ’88-90 között megállapított nyugdíjak korrekciója; és még egyszer a ’92-95 között megállapított nyugdíjak, hiszen ők voltak azok, akik a jogszabályi változások miatt a legeslegrosszabbul jártak. Itt közel 760 ezer ember - 760 ezer ember! - sorsán tudunk javítani.

A sorban a ’97-98-ban megállapított nyugdíjak következnek, és az ötödik évben a rokkantnyugdíjak felülvizsgálata. Az időstársadalom tagjai pontosan tudták, hogy csak egy ilyen lépéssorozat lehet az, ami orvosolni tudja a bajaikat, mert nem lehet egy varázsütésre minden problémát megoldani. Ők kérték ezt az ütemezést, és kérték, hogy ezt törvény garantálja. Éppen ezért a jövő héten elkezdjük a közigazgatási egyeztetést, és az Országgyűlés elé kívánjuk tárni, hogy ebből szülessék egy törvény.

Kérem szépen, az Idősügyi Tanácsban lévő idősszervezetek képviselői ezt kézjegyükkel látták el, és aláírta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. (Felmutat egy papírt. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez azt jelenti, hogy ez egy társadalmi szerződés a miniszterelnök és a nyugdíjas-társadalom között.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
251 152 2005.10.04. 6:00  17-179

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Több ellenzéki képviselő is említette a családtámogatási rendszer átalakítását. Én azért szeretném, ha tiszta képet kapna az Országgyűlés erről az átalakításról.

Szeretném először is elmondani azt, hogy az egységes családtámogatási rendszer kapcsán, amelyet reményeink szerint január 1-jével bevezetünk - hiszen az Országgyűlés tárgyalja ezt a törvényjavaslatot -, egységes családtámogatási rendszert alakítunk ki. Ez azt jelenti, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, a 13. havi családi pótlék és a családi pótlék beépül az egységes családtámogatási rendszerbe.

(13.30)

Szeretném elmondani, kedves barátaim, hogy legalább olyan fontos, ha nem fontosabb a célzás ebben a kérdésben. Megvizsgáltuk, hogy hol élnek a gyerekek. Kérem tisztelettel, ha a magyar társadalom tízmillió lakosát tíz egyenlő jövedelmi decilisre osztjuk, ez azt jelenti, hogy az alsó jövedelmi decilisben él - ezek a legszegényebb családok - az összes gyerek közül 450 ezer gyerek. A legeslegszegényebb második decilisben él 630 ezer gyermek. A harmadikban 340 ezer gyerek. (Dr. Áder János közbeszól.)

Kedves barátaim, ez azt jelenti, hogy a legeslegalacsonyabb három társadalmi-jövedelmi decilisben élő háztartásban él az összes gyermek fele. Tehát ez azt is jelenti… (Dr. Áder János felé fordulva:) - jövedelmi tizednek hívják, János, ezt a decilist, ez egy szociológiai definíció; azért mondom csak el, hogy ön is értse. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) Innentől kezdve, kedves barátaim, az a kérdés, hogy az a családtámogatási rendszer, amelyet át akarunk alakítani, odacéloz-e, ahol a gyerekek élnek, és erre az a válasz, kérem szépen, hogy igen; oda, ahol a legszegényebbek a gyerekek, ahol a legszegényebbek a családok. Ez az egyik dolog.

A másik pedig, szeretném megjegyezni azt, hogy lehet azon vitatkozni, hogy melyik családtámogatási rendszer az igazságosabb. Számunkra, szociáldemokraták számára ez a fajta családtámogatási rendszer az igazságosabb, mert oda adja a támogatást, ahol nagy a szükség. Ha valaki ebben az országban az önök politikájának következtében, ahol adókedvezményekkel ismerték el a gyermeknevelést, ez azt jelentette, hogy a 800 ezer forintos menedzserfizetéssel bíró személy, ha nevel három gyermeket, a gyereke után minden hónapban 53 ezer forint állami támogatást kap. Az a szerencsétlen asszony, aki elveszítette a férjét, és minimálbéren dolgozik takarítónőként egy kultúrházban és nevel három gyermeket, közel 24 ezer forint támogatást kap a gyermekneveléshez.

Szerintünk az az igazságtalan rendszer, ahol a 800 ezer forintos menedzserfizetés mellé 53 ezer forint állami forrás jut, és igazságtalan az a rendszer, ahol három gyereket egyedül nevelő özvegyasszony minimálbéres foglalkoztatás mellett csak 24 ezer forintot kap a gyereknevelésre. (Közbekiáltások az ellenzéki padsorokból.)

Igen, kedves képviselő úr, mert aki egyedül neveli a gyermekét, annak magasabb családi pótlék jár, azért tér el ez a szám. (Dr. Áder János: De a menedzser akkor is megkapja majd a családi pótlékot, ugye? - Az elnök csenget.) Szeretnénk a családtámogatási rendszerben kiemelten preferálni azokat, akik arra kényszerültek, hogy a gyermeküket egyedül nevelik. Ezért az ő juttatásuk magasabb lesz a következő évtől kezdve.

Szeretném azt is elmondani, hogy kiemelten támogatjuk a fogyatékos és tartósan beteg gyermeket nevelő családokat, hiszen a jelenlegi közel 13 ezer forint körüli családi pótlék helyett a következő évben 21 ezer forintos családi pótlékot fog kapni a fogyatékos gyermeket vagy tartósan beteg gyermeket nevelő család. Ha ezt valaki egyedül teszi, akkor az ő családi pótléka 23 ezer forint lesz a jelenlegivel szemben. Szeretném elmondani azt is, hogy a felnőttkorú, súlyosan fogyatékos gyermekek után 18 ezer forintra fog emelkedni a családi pótlék a következő évben.

Szó esett a nyugdíjasokról. Nem szeretném kihagyni ezt a témát, annál is inkább, mert kötött egy társadalmi szerződést az Országos Idősügyi Tanácsban képviselettel bíró szervezetek és a miniszterelnök. Öt évre, 2010-ig nyolc lépésben olyan nyugdíjkorrekciós intézkedési csomagot fogadunk el - reményeink szerint még karácsony előtt - ebben a Házban, amely garantálja minden évben lépésről lépésre azokat a nyugdíjkorrekciókat, amelyek évtizedek óta itt vannak ebben a nyugdíjrendszerben. Így felzárkóztatásra kerülnek az értékvesztett nyugdíjak, amelyeket a rendszerváltás előtt állapítottak meg.

Az úgynevezett rossz években megállapított nyugdíjak - amikor a jogszabályi környezet változott, a ’91-96 között megállapított nyugdíjak - felzárkóztatásra kerülnek; át fogjuk értékelni a rokkantnyugdíjakat, annál is inkább, mert van, aki egész fiatal korában rokkant meg, és nem tudott szolgálati időt szerezni, ezért, ha úgy tetszik, egyfajta prémiumév beszámításával állapítanánk meg a szolgálati idejét, és ez alapján kapná a nyugdíját. Kérem szépen, ezzel az intézkedéssorozattal 2010-ig több mint 130 milliárd forint többletjuttatást fognak kapni a nyugdíjasok.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 127 2005.10.17. 2:10  124-131

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Engedelmet kérek, mivel minden szónak jelentősége van, így szokásomtól eltérően szeretném a választ felolvasni.

Az első kérdésére válaszolva: a nemzeti civil alapprogramot felügyelő minisztériumként biztosítani kell az alapprogram rendelkezésére álló keretösszeg szabályszerű, átlátható felhasználását, ezért ha a pályázatokat elbíráló kollégiumok döntéseivel kapcsolatban a jogszabályba ütközés legkisebb gyanúja is felmerül, annak kivizsgálását kötelességünk elrendelni. Ez történt a közép-magyarországi regionális kollégium és a civil önszerveződés szakmai és területi együttműködés kollégiuma esetében: a kollégiumok döntéseinek egy része a jogszabályokkal ellentétesnek bizonyult, ezért ismételt bírálatra köteleztük mindkét kollégiumot. A két kollégium ismételt döntésének jegyzőkönyve a múlt héten megérkezett a minisztériumba, ezek engedélyeztetési folyamata megkezdődött.

A második kérdésére válaszolva: a minisztérium közigazgatási államtitkára áttekintette a nemzeti civil alapprogram pályázatainak, valamint támogatási döntéseinek jóváhagyási folyamatát. Annak érdekében, hogy az alapprogram támogatásai mielőbb eljussanak a kedvezményezettekhez, elősegítettük ezáltal a jogszabály céljainak megvalósulását és a civil társadalom megerősödését, elrendelte az államtitkár asszony, hogy a pályázati felhívások és a támogatási döntések minisztériumi ellenjegyzésének, jóváhagyásának tizennégy napon belül meg kell történnie.

Ez a határidő magában foglalja az NCA kollégiumai által elfogadott dokumentumok jogszabályi rendelkezések szempontjából történő vizsgálatát, az államháztartási jogszabályoknak megfelelő pénzügyi és jogi ellenjegyzések megtörténtét, valamint a kötelezettségvállaló általi aláírást. A határidő betartása érdekében az államtitkár asszony elrendelte, hogy a minisztérium illetékes szervezeti egységei a fentiekre figyelemmel összehangoltan és szükség esetén soron kívül járjanak el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

A harmadik kérdésre a viszontválaszban válaszolok.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
255 131 2005.10.17. 0:38  124-131

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Asszony! Ön pontosan megfogalmazta: nem a tárca dönt, hanem a kollégiumok, és ez így van helyén, hiszen ez volt a célunk, hogy társadalmasítsuk a döntéseket is. A két kollégium esetében, ahogy említettem, az intézkedések megtörténtek, és szeretném arról is biztosítani a képviselő asszonyt, illetve a civil szervezeteket, hogy a kisebb összegű, a 200-300 ezer forintos szerződéskötések és kifizetések egy részletben fognak megtörténni, erről intézkedtem.

Kérem válaszom elfogadását.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
257 181 2005.10.24. 2:15  178-181

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Gondolom, ez az utolsó mondat költői volt, és nem vár rá választ.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Az időseket ellátó nappali intézmény állami normatív támogatását a hatályos költségvetési törvény szabályozza, mely elszámoláskor arra ad lehetőséget - ahogy ön is említette volt -, hogy az intézmény nyilvántartásában szerepeltesse a 6. és 7. napon ellátott tagok számát is. Ugyanakkor kötelezi az intézményt, hogy az ilyen módon megállapított gondozási napokat ugyanazzal az osztószámmal osszák el, következésképpen az elszámoláskor így a 6. és a 7. napon nyilvántartott taglétszám is beszámít az éves ellátotti létszámba, viszont a támogatási összeg a működési engedélyben szereplő létszám erejéig vehető figyelembe.

Szeretném megemlíteni, hogy ez azt jelenti, hogy a 6., illetve a 7. napig nyitva tartó intézmény a működési engedélyben szereplő létszám után megállapítható teljes támogatási összeg igénybevételére jogosult lehet, míg az 5 napos nyitva tartású intézménynek gyakran visszafizetési kötelezettsége keletkezik abból adódóan, hogy a gondozási napok száma kevesebb, mint ami a tagok száma és az éves normatíva összeszorzásából adódik. Mivel az országban jellemzően 5 napos nyitva tartással működnek a klubok, ezért rájuk nézve alkottuk meg ezeket a szabályokat.

A probléma kialakulása ugyanakkor megelőzhető mindenekelőtt a jogszabályok figyelembevételével. Tudni kell, hogy hány férőhelyen kívánnak működni, hány napon nyújtják a szolgáltatásaikat, és természetesen a tárgyi és a személyi feltételeknek is meg kell felelni, ugyanis a finanszírozást az állam és a fenntartó közösen vállalja. Hangsúlyozni szeretném, közösen vállalja. A fent említett mezőberényi intézmény tudniillik emelt szintű idősotthont működtet, ezen túl működtet idősek klubját, működteti a házi segítségnyújtást és az étkezést is. Ugyanakkor azt is el kell mondjam, állami támogatás mellett egyszeri hozzájárulást kérhet, térítési díjat szedhet, és látni kell jó közgazdász módjára, hogy mennyi a bevétele és mennyi lesz a kiadása, és ennek függvényében ők döntik el, hogy mit fognak működtetni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
259 118 2005.11.02. 4:12  115-120

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ahogy ön is említette, valóban általános tapasztalat az, hogy ahol a társadalmi-gazdasági körülmények, a gazdasági mutatók gyengék, rosszak, ott nagy valószínűséggel a szociális szolgáltatások színvonala is meglehetősen gyengécske, szűkösen vannak jelen az intézmények. Az intézmények finanszírozása abban az esetben, ha nem kizárólagosan állami finanszírozással működik, meglehetősen esetleges.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés

alelnöke foglalja el.)

Ha a jogszabályalkotást vesszük alapul, ez év tavaszán - bizonyára ön is emlékszik rá - a szociális törvényt módosítottuk, és az integrált szolgáltatások kiépülését és a minőségi szolgáltatások elérhetőségét tűztük ki célul. Következésképpen a feladatfinanszírozásra való áttérés azt is jelentette, hogy az alapszolgáltatásokban kedvezőbbé tesszük az egyházi és civil szféra bekapcsolását a szolgáltatásokba.

Az alapszolgáltatási központok az integrált, színvonalas szakmai szolgáltatások nyújtását teszik lehetővé. A többcélú kistérségi társulások kiemelt céljai között szerepel a szociális szolgáltatások nyújtása magasabb színvonalon, minden településen. A szociális törvény jelenlegi módosítása tovább erősíti a megkezdett folyamatokat. Ezt a munkát a Belügyminisztériummal közösen végezzük.

Speciális területi hátrányokat figyelembe vevő támogatási programokat működtet a minisztérium. Engedje meg, hogy néhány példát említsek ezekből az elindított programokból: az egyik a kistérségi szociális felzárkóztató program, amely körülbelül másfél évvel ezelőtt indult el. Egy kormányrendelet szabályozza ennek a programnak a tartalmát. Ez a tartalom meghatározza azokat a hátrányos helyzetű kistérségeket, amelyek kaphatnak állami támogatást.

Szeretném elmondani, hogy ebben az évben társfinanszírozással, amelyet a területfejlesztési tanácsok és a minisztérium közösen finanszíroz, több mint 2,7 milliárd forintot fordíthatunk erre a felzárkóztató programra. Ennek feltétele az, hogy a területfejlesztési tanácsok számára egy fejlesztési tervet kell a kistérségnek kidolgoznia, amely biztosítéka annak, hogy magasabb szintű szolgáltatást szerveznek a kistérségekben. Ahogy említettem, ez a program 50-50 százalékban finanszírozott a területfejlesztési tanácsok, illetve a minisztérium között.

Sikertörténet, azt gondolom, a falugondnoki és a tanyagondnoki szolgálatok működése, szintén a kistérségi szolgáltatásokat hivatott támogatni. Magyarországon 828 ilyen falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgálat működik, amely több annál, mintsem hogy egy falugondnok kapcsolatot tart az ott élő lakossággal. Jellemzően kistelepülésekről van szó, hiszen a 600 lélekszám alatti települések pályázhattak ennek a szolgálatnak a bevezetésére. Itt arról van szó, hogy az iskolába járástól a foglalkoztatáson keresztül, egészségügyi és kulturális feladatokat is elvégeznek ezek a falugondnokok, nem beszélve az idős, magukra maradt emberek mentális segítéséről.

Azért is öröm számunkra, mert a közelmúltban mutathattuk meg az Európai Uniónak, hogy csináljuk mi itt, Magyarországon a falugondnoki és tanyagondnoki szolgálatot. Az Európai Unió a legnagyobb elismeréssel szólt erről az intézményi formáról. Szeretném azt is elmondani, hogy a magyar tapasztalatokat figyelembe véve Székelyföldön három ilyen faluban indítottunk programot, amely, úgy néz ki, eddig rendkívül sikeres.

Meg kell említeni a szociális földprogramot, és meg kell említenünk az élhetőbb faluért programot. Azt hiszem, mindkettő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) a kistérségek szociális szolgáltatásait és ellátásának magasabb színvonalát szolgálja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
260 52 2005.11.03. 7:17  15-377

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Rendszerszerű változásokat tervezünk a szociálpolitikában, és igazságosabb juttatásokat szeretnénk a következő évre. A minisztérium 2006. évi költségvetésében 712 milliárd forint szerepel, és én nagyon örülök annak, hogy ez az összeg az előző évi költségvetési összegnél 150 milliárd forinttal több. Az előző felszólalót hallgatva nagyjából-egészében értem, amit a képviselő úr elmondott, csupán annyit szeretnék hozzátenni, hogy ha egy rendszerbe egy év alatt 150 milliárd forintnál több pénzt rak a költségvetés, akkor arra nem lehet azt mondani, hogy az rosszabb lesz. Megkérdezhetnék, hogy mi az oka ennek a nagyarányú költségvetési részesedésnek. Az, hogy a mi tárcánk koordinálja a kormány szociálpolitikai programját, enyhíti, illetve megoldja a legégetőbb társadalompolitikai problémákat, érvényesíti az emberi méltóság és az egyenlő bánásmód elvét, csökkentve a hátrányokkal élők kirekesztését.

Ha megnézzük ezt a költségvetést, akkor az is látszik, hogy családtámogatásokra és jövedelempótló ellátásokra az összes költségvetési hányad több mint 87 százalékát fordítjuk a következő évben. Igen, a családtámogatási rendszert át akarjuk alakítani, mert az az elv, amelyet mi követünk, átfogó, rendszerszerű változásokat eredményez, éppen azért, hogy a költségvetési forrásokat a korábbinál célzottabban és hatékonyabban juttassa el a családokhoz. Szeretném hangsúlyozni azt az értéket és elvet, amely szerint minden gyermek egyformán fontos számunkra. Ezen túlmenően nagyon fontos szempont az, hogy az egyedülálló szülőket és a fogyatékos gyermekeket nevelőket kiemelten kívánjuk támogatni a következő évtől kezdve.

A családtámogatási rendszer átalakításában a családi pótlékba beépül a 13. havi családi pótlék, a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, illetve az egy- és kétgyermekes családoknál a családi adókedvezmény. Új ellátási formaként jelenik meg a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, amely jellemzően természetbeni ellátási forma, ami állhat egyszeri támogatásból, a gyermekétkeztetés normatív támogatásából, illetve tankönyvtámogatásból. Új elem, hogy a gyermek egyéves korától lehetőség van a teljes munkaidős foglalkoztatásra. Ismeretes, miről van szó: itt a gyes továbbfolyósításáról van szó akkor, hogyha - jellemzően - az édesanya elhelyezkedik a munkaerőpiacon.

Ha összehasonlítjuk a jelenlegi rendszert és az új rendszert, akkor meg kell állapítanunk, hogy a családi pótlék ebben a rendszerben alacsonyabb volt, a következő évben meglehetősen magasabb, mintegy 84 százalékos növekményt eredményez. Alacsony az úgynevezett gyereksegély, az rgyt-arány, a következő költségvetési évben a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény bevezetése a rászorulók számára természetbeni juttatásokat és évi egyszeri pénzbeli kiegészítést is eredményezhet. Viszonylag magas volt eddig az adókedvezmény, szeretném megjegyezni azt, hogy a következő évben is megmarad az adókedvezmény intézménye a három és annál több gyermeket nevelő családoknál. És bizony a jelenlegi rendszerben van egyfajta szegénységi csapda, és azt gondoljuk, hogy a gyes melletti munkavállalás éppen azt eredményezheti, hogy a munkaerőpiacon az édesanyák sokkal nagyobb számban fognak dolgozni, és a gyes megtartása mellett lényegesen több jövedelemmel fognak rendelkezni.

Ha megvizsgáljuk a gyermekek pénzbeni támogatását ezen a rendszeren belül, akkor meg kell állapítani, hogy mintegy 33 milliárd forinttal több jut erre a következő évben, hiszen a 2005-ös költségvetési évben a gyermekek pénzbeni támogatása mintegy 305 milliárd forint volt, ami a következő évben 338 milliárd forintra fog emelkedni. A szülői támogatások esetében mintegy 7 milliárdos többletjuttatás jut a gyesre, és mintegy 5 milliárd forintos többletjuttatás fog jutni a gyedre. Ez azt is jelenti, hogy az összes szülői támogatás mintegy 13 milliárd forinttal lesz több, és hogyha a gyermekek pénzbeni támogatását és a szülői támogatásokat egybevesszük, akkor az a következő évben meghaladja a 46 milliárd forintot.

Át szeretnénk alakítani a segélyezés rendszerét, mégpedig úgy, hogy az alkalmi munkavállalás ideje alatt a segélyt változatlan formában kell folyósítani, marad folyósítva a következő évben, és azt is szeretnénk elérni, hogy ha valaki segélyezett volt, munkavállalás esetén az első három hónap alatt a segélyének az 50 százalékát, további három hónapban pedig a segélyének a 25 százalékát folyósítsák számára.

A következő évben bevezetésre kerülne a családi segélyezés intézménye, ami azt jelenti, hogy a támogatás összege az eltartott családtagok számától függ, nem fix összegű segély, hanem a jogosultsági jövedelemhatárig egészítenénk ki a következő évtől a család tényleges jövedelmét. Ez előreláthatólag 80-100 ezer gyermekes családot érint, több mint 200 ezer gyermeket rendkívül kedvezően.

Engedjék meg, hogy néhány mondat erejéig szóljak az időspolitikáról, a nyugdíjügyekről, hiszen az a nyolc lépés, amelyet ezen a területen tervezünk a következő évben, január 1-jével elindul; mert évtizedes igazságtalanságokat kell orvosolnunk így az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatásában, évtizedes igazságtalanságot kell orvosolnunk az úgynevezett rossz években megállapított nyugdíjak korrekciójában, orvosolnunk kell azokat az intézkedéseket, amelyek éveken keresztül elmaradtak az özvegyi nyugdíjak emelésében. Ez mindösszesen azt is jelenti, hogy a lépéssorozat végén a rokkantsági nyugdíjak átértékelésével és korrekciójával mintegy 2,6 millió ember sorsán tudunk segíteni, és ez azt is jelenti, hogy mintegy 134 milliárd forintos többletjuttatást eredményez az időstársadalom irányába.

Azt gondolom, hogy ezek bátor lépések, ezeket a lépéseket meg kellett tenni, hiszen - ahogy említettem volt - évtizedes elmaradásunk volt ezen a területen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 118 2005.11.07. 2:11  115-122

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Asszony! Köszönöm a lehetőséget.

Először is szeretném leszögezni azt, hogy határozott és gyors döntést hozott az intézkedésekre nézvést a kormányzat, ugyanis ez a visszamenőleges kiegészítő nyugdíjemelés realizálásra kerül néhány napon belül. Szeretném megjegyezni, döntött a kormány arról is, hogy minimum 2500 forint az a kiegészítő nyugdíjemelés, amelyet január 1-jével visszamenőlegesen kell érvényesíteni, és természetesen döntött a kormány arról is, hogy novemberben a jogszabályoknak megfelelően a 13. havi nyugdíjnak ezt az év második felére eső részét is ki kell fizetni.

Szeretném elmondani, hogy a nyugdíjak megállapítása úgy fog történni, hogy legelőször a visszamenőleges emelést fogják végrehajtani, és ehhez képest kerül megállapításra a 13. havi nyugdíj mértéke. Tehát nem előbb a 13. havit az eddigi nyugdíjra vonatkoztatva, hanem így lényegesen jobban járnak a nyugdíjasok.

Szeretném elmondani azt is önnek, hogy a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság és a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság rendelkezett a nyugdíjak kifizetéséről és átutalásáról. Ez praktikusan azt jelenti, hogy november 12-ével aki bankszámlával rendelkezik, már a számláján tudhatja a nyugdíjemelést, illetve 15-ével kezdődően elkezdődik a postai úton való kifizetése.

Szeretném elmondani, hogy a nyugellátási utalványon egyszer szerepelni fog a novemberi nyugdíjemelés, szerepelni fog külön rovaton a januárig történő visszamenőleges különbözet feltüntetése, és külön rovaton fog szerepelni a 13. havi nyugdíj mértéke.

 

(16.20)

Szeretném elmondani azt is, hogy a nyugdíjbiztosítás tájékoztatja az intézkedésekről az érintetteket. Úgy gondolom, ez kötelessége, és ez harmonizál az európai uniós elvárásokkal és tájékoztatásokkal is.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 122 2005.11.07. 1:05  115-122

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nem maradt időm a távfűtéssel kapcsolatos információk elmondására. Szeretném tájékoztatni önt, képviselő úr, hogy a benyújtási határidőt november 15-ig meghosszabbította a kormányzat. Ez azt jelenti praktikusan, hogy a jegyzőknél kell jelentkezni a távfűtési támogatásokért. Ez azt jelenti, hogy fűtési szezonban havi kétezer forint, fűtési szezonon kívül havi ezer forint juttatásban részesülnek a nyugdíjasok. Természetesen később is van lehetőség benyújtani ezt az igényt, ez azt jelenti praktikusan, hogy az elbírálást követő soron következő kifizetésnél természetesen a nyugdíjjal együtt fogják megkapni a nyugdíjasok ezt a támogatást.

A másik dologban pedig igen, jelentem, ma a közigazgatási államtitkári értekezlet elfogadta a törvénytervezetet, és benyújtásra kerül az Országgyűlés elé. Ez azt is jelenti, hogy karácsony előtt ebből törvény van. Azt hiszem, a nyugdíjas-társadalom látja, hogy számíthat a kormányra, és számíthat az államtitkárára.

Köszönöm. (Derültség és taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
262 197 2005.11.07. 1:46  194-198

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Semmi okunk nincs arra, hogy ne szavazzunk erről a törvényről. Semmi nem tud bennünket eltántorítani attól, hogy ne azoknak a családoknak adjunk, akiknek kevesebb van, ne azoknak a családoknak adjunk, amelyekben minden harmadik gyermek szegénynek születik. Semmi nem tántorít el bennünket attól, hogy ne annak a családnak adjunk támogatást mindenki adóforintjából, ahol ha a háztartásfő munkanélküli, garantáltan minden második család szegénynek minősül és minden második gyerek szegény.

Az elmúlt hetekben, hónapokban demonstráltuk, hogy ebben az elhatározásunkban megyünk előre. Nem szűnik meg a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, nem szűnik meg a 13. havi családi pótlék, nem szűnik meg a családi pótlék, nem szűnnek meg a természetbeni juttatások sem, egyszerűen lesz egy egységes családtámogatási rendszer, amely mindenki számára világos, hogy sokkal, de sokkal egyszerűbb, mint az, ami eddig működött. Nem beszélve arról, hogy voltak, akik érdemtelenül jutottak hozzá különböző állami támogatásokhoz, mert mindig tudtak maguknak olyan igazolást hozni, amely jogossá tette őket valamilyen támogatás elnyerésére, míg ha mások 10 forinttal túlléptek egy jövedelemhatárt, soha nem jutottak hozzá a támogatásokhoz.

Azt gondolom, hogy ez a rendszer sokkal, de sokkal igazságosabb, mint az, ami eddig működött, és szeretném megnyugtatni képviselőtársaimat, hogy a családi adókedvezmény intézménye a jövőben is meg fog maradni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. Köszönöm szépen, elnök úr. Szavazzunk! (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
267 2 2005.11.16. 8:28  1-101

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Jó reggelt kívánok! Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya az intézkedéseivel igazságosabbá kívánja tenni a jóléti rendszerek működését, és újra érvényesíteni akarja a szolidaritás értékeit. Az igazságosság és a szolidaritás elvének érvényesítése a kormányzás minden területére vonatkozik, de különös jelentőséggel bír a gyermekes családok, a szegénységben élők és a különböző okok miatt a társadalom segítségére szorulók támogatásában. E kormányzati törekvés és a kezdeményezés eredményeként a tisztelt Ház a közelmúltban alkotta meg azt a törvényt, amely a gyermekneveléshez nyújtott közvetlen családtámogatások igazságosabbá tétele mellett számos más eszközzel is csökkenti a felnövekvő generációk esélykülönbségeit.

A mai nappal a szociális törvény módosítása kapcsán egy olyan újabb törvényjavaslat tárgyalását kezdi meg az Országgyűlés, amely az előzőekben említett célkitűzéseket a szociális ellátások területén is következetesen meg kívánja valósítani.

A szociális törvény jelen módosítási javaslata szerves része és folytatása annak az eredetileg 2002-ben meghirdetett kormányprogramnak, illetve abban megfogalmazottaknak, amely a társadalom legszegényebb rétegeit érintő szociális ellátórendszer megújítását, a pénzbeli szociális ellátások korszerűsítését, a személyes szolgáltatásoknak a valós igényekhez történő hozzáigazítását és a mindezekkel összhangban lévő szociális igazgatás és finanszírozás kialakítását tűzte célul. E célok egyik jelentős része a szociális törvény 2003-as, illetve 2004-es módosításával már megvalósult, ma már a társadalom legrászorultabb csoportjai magasabb összegű szociális ellátásban részesülnek, idetartoznak a súlyosan fogyatékos hozzátartozót ápoló, gondozó személyek, illetve a 2004-es módosítással a 75. életévüket betöltött időskorúak is.

A rendszeres szociális segélyből élők pénzbeli támogatása ez évtől minden esetben személyre szóló beilleszkedési programmal párosul, amely az érintett családok felzárkóztatását elősegítő programokat határozza meg. A kistelepüléseken élők fokozottabb védelme érdekében megtörtént a szociális alapellátás feladatainak a települések nagyságrendjéhez igazodó differenciált szabályozása, és intézkedés történt a szociális igazgatás szakszerűségének és kistérségi szerepének növelésére.

Tisztelt Országgyűlés! A kormánynak a szociális törvény módosítására benyújtott törvényjavaslata, összhangban az eredeti célokkal továbbmegy a már megkezdett úton, és a szociális ellátórendszer újabb részterületeit érintő korszerűsítésekre, átalakításokra fogalmaz meg rendelkezéseket. A törvénymódosítási javaslat alapvetően nem új támogatások bevezetésére irányul, hanem mind a pénzben és természetben nyújtott ellátások, mind a szociális szolgáltatások vonatkozásában a meglévő ellátási formák működésének hatékonyabbá és igazságosabbá tételét szolgáló változásokat tartalmaz.

A pénzben és természetben nyújtott szociális ellátások közül az átalakítás alapvetően két ellátási formát érint: a legjellemzőbb rászorultsági típusú pénzbeli ellátást, a rendszeres szociális segélyt és a természetben nyújtott leggyakoribb támogatási formát, a közgyógyellátást. A szociális védelmi rendszeren belül a segélyezés funkciója a leghátrányosabb helyzetű rétegek részére védelmet nyújtani és az alapvető szükségletük kielégítéséhez anyagi forrásokat biztosítani. Segélyezési rendszerünk egészére jellemző, hogy szűk a támogatottak köre, figyelmen kívül maradnak a családi körülmények, a támogatási összegek elmaradnak a megélhetési kiadásoktól, és mindezek mellett nincs kellő motiváció e státusból való kikerülésre.

A segélyezési rendszer átalakítására irányuló javaslat e hiányosságok, diszfunkciók lehetséges mértékű megszüntetését és egy filozófiájában is új rendszer bevezetését tartalmazza. A javaslat különösen két szempontból jelent merőben újat a korábbinál; egyrészt a segély jogosultsági feltételeiben és a támogatási összegben már figyelembevételre kerül a segélyt kérelmező személy családi körülménye. Ennek eredményeként a rendszeres szociális segély a jövőben a felnőtt korú, jövedelemmel nem rendelkező személy és egész családja részére nyújtott szociális támogatássá alakul át, amely a segély összegét átlagosan mintegy 8-9 ezer forinttal megemeli.

A rendszeres szociális segély családközpontúvá történő átalakítása azt jelenti, hogy a támogatás összege a család meglévő jövedelmét egészíti ki a jogosultsági határig, ami az öregségi nyugdíjminimum 90 százalékára emelkedik. Így a jelenlegi alapvetően fix összegű segély helyett a támogatás kiegészítő jellegű lesz, a legrosszabb szociális helyzetűek részesülnek a legnagyobb segítségben, míg a jövedelemhatárhoz közeledve az ellátás mértéke csökken. Ez a megoldás felszámolja azt a meglévő igazságtalanságot, hogy a jövedelemküszöb közeli élethelyzetben a segély megszerzése vagy elvesztése aránytalanul nagy jövedelemkülönbséget jelent.

A családi típusú segélyezésre történő átállás szükségszerűen maga után vonja a fogyasztási egység bevezetését, vagyis a jövedelmi helyzet és az ehhez kapcsolódó támogatás nem egy főre jutó, hanem a család nagyságától függő fogyasztási szerkezethez igazodóan kerül megállapításra. Fogyasztási egység bevezetése az eltérő taglétszámú családok szociális helyzetének valós összemérését biztosítja, mert figyelembe veszi, hogy a lakásfenntartási, megélhetési kiadások nem egyenes arányban emelkednek a családtagok számának növekedésével, a törvényjavaslat egy igen mérsékelt mérőszám bevezetését célozza meg. A másik lényeges szempont, hogy a segélyezettek munkába állásuk esetén meghatározott időtartamban és mértékben továbbra is jogosultak lesznek a segélyre, ez az intézkedés jelentősen mérsékli a munkavégzéssel szembeni ellenérdekeltséget, és segíti a szegénységi csapdából való kikerülést.

A közgyógyellátás az egészségi és szociális okokból rászorulók részére biztosít a betegségük gyógyítására, kezelésére szükséges egyes gyógyszerekhez és gyógyászati segédeszközökhöz térítésmentes hozzájutást. A rendszer átalakítása olyan módon indokolt, amely javítja a támogatás célzottságát, a rászorultsági elv fokozottabb érvényesülését eredményezi, és takarékos felhasználásra is ösztönöz. A közgyógyellátási rendszer átalakítása a jogosultsági feltételekben nem hoz változást, ugyanakkor a gyógyszerek vonatkozásában lényegesen módosul a támogatás keretében nyújtható szolgáltatás tartalma.

 

(9.10)

A szükségletekhez jobban igazodó felhasználás és a pazarlás megakadályozása érdekében egyéni gyógyszerkeret kerül megállapításra, egyéves szinten meghatározott, de három hónapos időközönként rendelkezésre bocsátott gyógyszerkeret, amely lényegében egy virtuális pénzkeret igénybevételére jogosít. Ez magával vonja az új közgyógyellátási rendszer átalakítását, olyan formában, hogy egy egységes informatikai rendszer kiépítése szükséges.

Mindkét rendszerszerű változás bevezetése fokozatosan, kellő felkészülés és átmeneti idő biztosításával történik. A rendszeres szociális segély összegeinek megállapítására három hónap áll az önkormányzatok rendelkezésére április 1. és június 30. között. Az előzőekben említetteken túl a közüzemi díjtartozás és lakáshitel-hátralék miatt eladósodott családok támogatása is sorra kerül.

Kérem képviselőtársaimat, hogy a törvénytervezetet tárgyalják meg, módosító indítványaikkal pedig segítsék, hogy végleges elfogadása megtörténjék.

Köszönöm szépen a türelmüket és a figyelmüket. Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypárti padsorokban és az MDF részéről.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
268 50 2005.11.21. 3:16  47-52

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Asszony! Az elmúlt évben, februárban én magam is önkéntesként részt vettem a hajléktalan emberek összeírásában, három nap, három éjszaka én magam is jártam az utcát. El kell mondjam önnek, az a 3 ezer ember már csak azért maradt az utcán, mert nem talált magának sehol hajlékot, bár mínusz 18 fok volt akkoriban, és még nappal is 10 fok alatt volt a hőmérséklet.

Sajnos, nagyon sokan élnek utcán, olyan emberek, akik önhibájukon kívül veszítették el a hajlékot a fejük fölül, és sajnos nagyon sokan vannak olyanok, akik azt a normarendszert, amely egy intézményben felállításra kerül, nem tudják elfogadni valamilyen oknál fogva, majdnem a társadalomból való kikerülés határán vannak.

Szeretném megemlíteni az előző kormányok eddigi érdemeit, hiszen nem tegnap kezdődött a történelem, és pontosan látjuk, hogy az intézményrendszer férőhelyei számának növekedésével nem lehet minden problémát megoldani, éppen ezért a figyelmünket elsősorban az utcán élő emberek felé fordítottuk. Az időszakos férőhelyek száma az elmúlt években jelentősen emelkedett; létrehoztuk ebben az évben a 24 órás egészségügyi centrumot; normatívával láttuk el az utcai szociális munkát; és a költségvetési támogatások is az elmúlt években meglehetősen dinamikusan emelkedtek, az átmeneti intézmények normatívái 230 ezer forintról 548 ezer forintra, a nappali ellátó intézetek 143 ezer forintos normatívája pedig 200 ezer forintra emelkedett. Létrehoztuk mind a hét régióban a diszpécserközpontokat, és az országban most már 22 krízisautó került elhelyezésre, elsősorban a diszpécserközpontokhoz telepítve. Ez azt jelenti, hogy bármelyik honfitársunk, aki bajba jutott, körülbelül egy-másfél órán belül biztos, hogy segítséget kaphat a krízisautók rendszerbe állításával.

Említette a képviselő asszony a “befogadó faluö programot, amely meglehetősen nagy nyilvánosságot kapott. Itt tulajdonképpen arra kerestük a választ, hogy a családok átmeneti otthona-e a megoldás vagy egy olyan “befogadó faluö program, ami egyébként nem látszik, hiszen a hajléktalanság egy jelentős része vidéken fogalmazódik meg, viszont a fővárosban jelenik meg, mert nagyon sok személy, nagyon sok ember és családok is a fővárosba utaznak föl, mert itt próbálnak boldogulni a bajba jutást követően.

Szeretném elmondani, hogy a “befogadó faluö programot akár sikerprogramként is említhetnénk, hiszen az ott élő családok közül csak egyetlenegy családdal kellett szerződést bontani. Ennek a “befogadó faluö programnak a középpontjába a közösségfejlesztést állítottuk, ahol magát a települést is egy kicsit rehabilitálni kell, természetesen az ott élő emberekkel együtt és a befogadó programban részt vevő családokkal együtt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 60 2005.11.30. 15:32  59-151

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy munkát végeztünk az elmúlt hét hónapban, hiszen ez év februárjában a miniszterelnök úr az Országos Idősügyi Tanács előtt egy napirend keretében meghallgatta azokat a problémákat, amelyeket most egy csokorba gyűjtve törvénytervezet formájában idehoztunk az Országgyűlés elé.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat azt példázza, hogy az érdekképviseletek által megfogalmazott, saját hosszabb távú tapasztalataik, vizsgálataik eredményei által is alátámasztott kezdeményezések viszonylag rövid távon is célba érhetnek, ha a kormányzat figyel hangjukra, javaslataikra. Februárban - ahogy említettem - az Idősügyi Tanács ülésén hangzott el ugyanis a kérés, kezdeményezés, hogy a kormány vizsgálja meg a nyugdíjak között az elmúlt években, évtizedekben kialakult arányokat, mutassa ki a létrejött aránytalanságokat, torzulásokat, és hozzon intézkedéseket az igazságtalanságok enyhítésére.

Az ülésen részt vevő miniszterelnök a felvetést támogatta, és a feladatot mindjárt ki is adta. A javaslat kimunkálását, egyeztetését és a hivatalos kormányzati munkaszakaszt követően most az év vége felé pedig már törvényjavaslatként tárgyalhatja a tisztelt Ház azt a nyugdíjkorrekciós intézkedéscsomagot, amely jelentőségében, méreteiben, az érintettek számában, költségvetési kihatásában, de talán koncepciózusságában, rendszerszerű felépítésében is az utóbbi egy-másfél évtized egyik kiemelkedő nyugdíjprogramja.

Természetesen ez a program és az azt megalapozó szakmai munka nem előzmények nélkül való, nem is készülhetett másként, mint az utóbbi másfél évtizedben elért eredmények bázisán. Az egyik ilyen előzmény, hogy a Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság jogelődjénél az 1990-es évek elején megkezdődött és azóta is rendszeres a nyugdíjarányok vizsgálata, elemzése reprezentatív tényadatok bázisán, korszerű módszerek alkalmazásával.

Igen fontos előzmény továbbá, és erről néhány mondatot külön is érdemes szólni, az 1992-es első és mindmáig egyetlen nyugdíjkorrekciós intézkedés. Ennek is az szolgált alapjául, hogy kezdtek kibővülni és pontosabbakká válni a nyugdíjak nagysági viszonyairól, arányairól vagy éppen aránytalanságairól szóló ismereteink. Így sikerült 13 éve egyetértésre jutnunk arról, hogy az intézkedésbe kiket indokolt bevonni, a korrekciós emelés mértékei milyen szempontok szerint és mennyire legyenek differenciáltak.

Meg kell mondanom, a helyzet akkor sem volt egyszerű, de az arányrendszert eltorzító tényezők akkor még nem voltak annyira szövevényesek, mint jelenleg. A kívánt hatás elérhető volt egylépéses korrekcióval, amely annál nagyobb mértékű emelést biztosított, minél régebben és minél hosszabb szolgálati idővel ment valaki nyugdíjba. Ma már ennél bonyolultabb a korrekciós struktúra. Az 1992. évi nyugdíjazási évjáratok közül utolsóként az 1988-asra kiterjedő korrekciós intézkedés társadalmi fogadtatása igen kedvező volt, és sokat javított az arányokon. Igen ám, de ezt követően további nehéz évek következtek, súlyos gazdasági recesszióval, a nyugdíjak és a keresetek drámai mértékű értékvesztésével, számos, külön-külön talán az adott időben és helyzetben indokolt, de összességében mégis a nyugdíjarányokat megzavaró nyugdíjrendszerbeli változásokkal. Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ennek negatív tapasztalataiból érdemes is tanulnunk.

Mindezek nyomán azt kellett látnunk, hogy a nyugdíjarányok rendszere ismét sokkal több torzulást, feszültséget tartalmaz, és egyre sürgetőbbé válik egy újabb nyugdíjkorrekciós intézkedés.

És itt kell a mai javaslat újabb igen fontos előzményéről beszélni, nevezetesen a nyugdíjas érdek-képviseleti szervezetek egyre tudatosabb, célirányosabb és szakmailag is egyre magasabb színvonalú tevékenységéről. Mind több az olyan nyugdíjasszervezet, amely maga is végez vizsgálatokat, elemzéseket a nyugdíjarányok témakörében, képet alkot a kialakult helyzetről, súlyoz, megkülönböztetést tesz a fontosabb és kevésbé fontos tények, tényezők között, vagyis értékes nyugdíjszakmai tevékenységet folytat. Ennek során hasznosan együttműködnek az államigazgatási szervekkel, amelyek információkkal, elemzési módszerekkel, a releváns szempontok megfogalmazásával tudnak segíteni, cserébe viszont olyan ismereteket kapnak, amelyekhez csak az érdekképviseletek jutnak közvetlenül. Nevezetesen, a nyugdíjas-társadalomban kialakult nézetekről, értékekről, arról, hogy hogyan látják a leginkább érintettek az intézkedések tényleges hatását, mit tartanak jónak, mit tartanak rossznak.

(11.10)

Vagyis a nyugdíjasszervezetek tudják közvetíteni a döntés-előkészítés számára a kollektív bölcsességet. Alappal bízhatunk abban, hogy a nyugdíjasszervezetek és az állami szervek közötti jó együttműködés eredményeként - ezt nemcsak mi tartjuk jónak, hanem ők is, természetesen - az előttünk fekvő törvényjavaslatban benne van ez a kollektív bölcsesség is.

A nyugdíjas-érdekképviseletek a korrekció kérdését az elmúlt időszakban folyamatosan napirenden tartották, de talán idén látta úgy igazán minden érdekelt fél, hogy elérkezett az ideje egy hatásában, pénzügyi feltételeiben, perspektívájában komolyabb korrekciós intézkedés előkészítésének. Mostanra megtörténtek, illetve befejeződésükhöz közelednek a kormányzati ciklusra célul kitűzött intézkedések. Kifizettük a 19 ezer forintos egyszeri juttatást, újra bevezettük a méltányossági nyugdíjemelést, amelynek keretében körülbelül 430 ezren részesültek külön emelésben. Két lépésben 20-ról 30 százalékosra emeltük a saját jogú nyugellátás mellett folyósított özvegyi nyugdíjak mértékét. S hogy a legjelentősebbet említsem, amelyet az ellenzék is a különösen védendő értékek között említ, bevezettük a 13. havi nyugdíj intézményét. 2006-ban már teljes havi nyugdíj jár az évben tizenharmadszorra is. Az újabb jelentős nyugdíjprogramnak éppen ez a teljessé vált 13. havi nyugdíj nyitja meg a lehetőségét, hiszen a korrekciós intézkedések fedezetigénye szépen beilleszkedik majd az elmúlt négy év évenkénti negyedhavi nyugdíjtöbblete fedezetigényének a helyébe. Ez azt jelenti, hogy ezek az évenkénti rendszeres nyugdíjemelésen felüli többletek nem érnek véget a 13. havi nyugdíj bevezetésével, amely maga is több mint 8 százalékkal emelte feljebb a nyugdíjszínvonalat.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezen a ponton szeretnék néhány fontos elemet kiemelni a nyugdíjkorrekciós javaslat elvi alapjait illetően. Az elsőt félig már ki is mondtam: a korrekció fő mércéje a jogszerzés, vagyis a biztosítási elv. Mindjárt az elején tisztázni szükséges, hogy itt nem a kisnyugdíjak általános, rászorultsági alapon történő emeléséről van szó, arra más eszközök, mint például a már említett méltányossági nyugdíjemelés szolgálnak. Itt a mérce az, hogy kik kapnak és milyen mértékben kisebb nyugdíjat annál, mint ami megilletné őket elért szolgálati idejük és keresetük alapján, természetesen a mai általános nyugdíjszínvonalat figyelembe véve. Kik kapnak csak azért kevesebb nyugdíjat, azonos életúttal rendelkező társukhoz képest, mert amikor nyugdíjba mentek, kedvezőtlenebb volt a gazdasági helyzet, vagy mások voltak a nyugdíjjogszabályok? Ezeket az aránytalanságokat a részletes adatbázisra épülő számítási modellezési munkálatok a megfelelő nyugdíjszakmai ismeretekkel társítva képesek feltárni. Az érintettek körét, az elmaradás mértékét viszonylag pontosan meg lehet így ismerni.

Itt azonban mindjárt kiegészítést kell tenni, nehogy félreértéseket okozzunk, vagy olyan várakozásokat ébresszünk, amelyeknek sem mi, sem más nem tudna eleget tenni. A nyugdíjkorrekciós javaslat mind a 2,7 millió nyugdíjas számára személyenként külön-külön nem tud igazságot tenni; nem túlzunk nagyon, ha azt mondjuk, ahány ember, annyi élethelyzet, ahány ember, annyiféle egyedi sajátosság fejeződik ki a nyugdíj összegében. Sajnos senki nem tudja az összes, személyenként változó, befolyásoló tényező hatását követni akkor, amikor azt igyekszünk megállapítani, kinél, milyen mértékű korrekció lenne igazságos. Mit tudunk akkor alapul venni? A tipikust, az általánost, a tendenciaszerűt, ami többé vagy kevésbé minden érintettre vonatkozik, s amelyet aztán egyedi módon színeznek a csak az adott személyre, nyugdíjasra vonatkozó sajátosságok.

Szeretném azt is kiemelni, hogy a nyolc elemből álló intézkedéssorozat lépéseinek tartalma, sorrendje nem véletlen. Igyekeztünk egy szerves egységet alkotó csomagot megkonstruálni, a lépések sorrendjénél kombináltan alkalmaztuk az elmaradások, az igazságtalanságok mértékének, súlyosságának szempontjait, és nyugdíjasokról lévén szó, talán érthetően az életkori szempontokat, továbbá mindezek mellett - mint arra utaltam is - figyelemmel kellett lenni a költségvetési mozgástérre is.

Ami pedig az egyes lépések konkrét tartalmát illeti, azt elsősorban az határozta meg, hogy a vizsgálatok szerint a kialakult aránytalanságok, ellentmondások két nagy összetevőjét indokolt megkülönböztetni. Az egyik komponenst a nyugdíjazás éve szerinti aránytalanságok képezik, amelyek többé-kevésbé hasonlóan érintettek mindenkit, aki az adott időszakban vonult nyugdíjba. Az egyes lépések korrekciós alapmértékei ezért mindenkire vonatkoznak, akik az adott időszakban mentek nyugdíjba. Csak azért nem hangsúlyozom, hogy e mértékek egy-egy időszakon belül mindenkire egységesek, mert ez alól van egy kivétel, a 2007. évi hármas számú korrekciós lépésben.

Ezt a differenciálást mi is egy kicsit óvatosan kezeltük, mert talán szokatlannak tűnhet, hogy nemek szerint javasoltunk különbséget tenni az 1987-ig bezárólag nyugdíjazottak korrekciós mértékében; bizonyára önök előtt ismeretes, hogy a férfiak számára 3, a nők számára 5 százalékos korrekciót javasoltunk. E különbségtől eltekintve azonban a nyugdíjazási évjáratok szerinti korrekciós alapmértékek egy-egy időszakon belül azonosak, különböző időszakok között viszont differenciáltak, hiszen az elemzések szerint jelentősen eltérő mértékű elmaradásokat kell mérsékelni. A legnagyobb emelést a különösen kedvezőtlen nyugdíjazási feltételekkel jellemezhető 1992-es és 1995-ös évjáratok kapják, összességében 8 százalékot, amelyben költségvetési és egyéb megfontolásokból kétszer 4 százalékos emeléssel 2008-ban és 2009-ben részesülnek.

A korrekció másik fő vezérlő mutatója a megszerzett szolgálati idő. Ez a szempont, szemben a nyugdíjazási évjárat szerinti korrekció általános érvényességével, a nyugdíjasoknak meghatározott kritériumok szerint elhatárolt körére vonatkozik. Az elemzések tanulsága szerint a szolgálati idő szerinti korrekciót azokra indokolt kiterjeszteni, akik viszonylag hosszabb időn át voltak biztosítottak. Ezen a ponton szeretnék a korrekcióval kapcsolatban egy félreértést eloszlatni. A szolgálati idő szerinti korrekció alapmértéken felül jár. Tehát nem a nyugdíjazás éve szerinti alapmérték van differenciálva a szolgálati idő szerint, hanem a mindenkinek járó egységes alapmértéken felül illeti meg az érintetteket a szolgálati idő függvényében a külön emelés.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Külön is szeretnék még a nyolclépéses program két eleméről beszélni, az özvegyi nyugdíjakról és a rokkantsági nyugdíjakról. A nyugdíjkorrekciós intézkedések nagy része a saját jogú nyugdíjakat érinti, és a felhasználandó források döntő része is ezen ellátásokat emeli. Szükségesnek tartottuk ugyanakkor, hogy az özvegyi ellátásoknál is sor kerüljön bizonyos feszültségeket oldó intézkedésekre. A saját jogú ellátások mellett járó özvegyi nyugdíjak 50 százalékos emelésére - bizonyára emlékeznek rá - sor került. Úgy éreztük azonban, gondolnunk kell azokra is, akik idős korukra magukra maradtak, sokan közülük már 75 év felettiek, és nincs saját jogú ellátásuk, a meghalt házastársuk utáni özvegyi nyugdíjból élnek.

A másik téma, amelyet kiemelnék, a rokkantsági nyugdíjak kérdése. Ennek exponálása azért is fontos, mert e tekintetben a beterjesztett törvényjavaslat bizonyos fokig eltér attól a javaslattól, amelyet az Idősügyi Tanács látott. A kormányzati munkaszakaszban ugyanis az a meggyőződés erősödött meg, hogy a rokkantsági nyugdíjak 2010-re előirányzott jelentős mértékű megemelését helyezzük az eredeti javaslatnál tágabb keretbe. Az eredeti elképzelés ugyanis a rokkantsági nyugdíjrendszerben alkalmazott nyugdíjskálák hibáinak, torzításainak kijavításához kapcsolta volna a rokkantsági nyugdíjak korrekcióját. De talán akkor járunk el még helyesebben, ha a korrekció nemcsak ehhez a skálakiigazításhoz kapcsolódik, hanem az egész rokkantsági ellátórendszer átalakításához.

Végezetül szeretnék visszakanyarodni, tisztelt Ház, a beszédem elején elmondott gondolatmenethez, illetve ahhoz a gyakorlathoz, amelyet az Országos Idősügyi Tanács folytatott ez év tavaszán, illetve az év elején. Ugyanis szeretném elmondani azt a tisztelt Háznak, hogy az Idősügyi Tanácsban megfogalmazódott problémák mindegyike itt rögzítésre került. Ez az intézkedéscsomag, amelyről szó van, körülbelül 2,6 millió ember sorsán javít. Ennek összes konzekvenciája, anyagi konzekvenciája mintegy 134 milliárd forint. Pontosan tudták az idősszervezetek képviselői, hogy ezt nem lehet egyetlenegy varázsütéssel megoldani, éppen ezért ez a struktúra, ez az évenkénti lebontás velük egyeztetésben került megfogalmazásra, és így került törvényjavaslat formájában ide az Országgyűlés elé.

(11.20)

Szeretném azt is elmondani a tisztelt Háznak, hogy ezt a lépéssorozatot az Idősügyi Tanácsba delegált minden egyes személy kézjegyével látta el, és ezt követően a Művészetek Palotájában a miniszterelnök is aláírta. Tehát ez egy szerződés az időstársadalom és a miniszterelnök között.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
274 144-148 2005.11.30. 8:40  59-151

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Szeretném megkérdezni, elnök asszony, hogy van-e időkorlátja a reagálásnak.

ELNÖK: Az ésszerűség keretein belül.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Értettem. (Derültség.)

ELNÖK: Köszönöm.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, nagyon szépen köszönöm a vitát mindkét oldal részéről. Néhány dolgot szeretnék megemlíteni összefoglalásként.

Kezdem azzal, hogy ez a munka, amely egy törvényjavaslat formájában idekerült az Országgyűlés elé, egy hét hónapos munka eredménye. Ez alatt a hét hónap alatt biztosítási szakemberek, biztosítási matematikusok, statisztikusok, demográfusok éjt nappallá téve dolgoztak ennek a törvénytervezetnek a kimunkálásán. Szeretném azt is elmondani, hogy az Idősügyi Tanácsban képviselettel rendelkező idősszervezetek minden egyes tagja megkapta azt a módszertani szakmai anyagot, és megkapta azokat a háttérszámításokat, amelyek megalapozták ezen döntéssorozat, illetve törvényjavaslat végleges formáját.

Tehát ez klasszikusan azt is jelenti, hogy a Fideszhez közel álló polgári nyugdíjasok szövetsége szeptember 29-én este a kezébe kapta ezeket a háttértanulmányokat, illetve szakmai számításokat.

(14.00)

Úgyhogy csupán annyit szeretnék ezzel kapcsolatosan elmondani, hogy ott kell keresni ezeket az anyagokat, nem a kormányon kell számon kérni, esetleg a nyugdíjpénztáron kell számon kérni.

Azon az ominózus februári Idősügyi Tanács-ülésen - bátorkodom mondani, hiszen én vagyok az Idősügyi Tanács titkára - négy olyan problémakör fogalmazódott meg, amelyet most törvény formájában idehoztunk az Országgyűlés elé. Miért is? Azért, mert az a javaslat, amely elhangzott ugyan itt napirend előtti hozzászólás formájában, és elhangzott önálló képviselői indítvány formájában, nem jó válasz, nem jó válasz azokra a problémákra, amelyek a mai nyugdíjrendszerben benne vannak. Azért, mert abban olyan automatizmus van, abban a tízezer forintos ominózus megemelésben, amely azt eredményezné, hogy minden probléma, ami jelenleg is benne van a rendszerben, marad, csak éppen egy magasabb szintre emelik ezzel az emeléssel.

Az egyik ilyen probléma volt, az özvegyi nyugdíjakról nagyon sok szó esett. Kedves Barátaim! Szeretném itt és most mindenki számára leszögezni, hogy a 20 százalékos özvegyi nyugdíjak 30 százalékra való emelése 50 százalékos emelést jelent, merthogy a 20 százalék 10 százaléka ugye, mennyi? Akkor tessék fölszorozni! És miről van szó?! Tehát itt mindenki hablatyol összevissza, és azt sem tudják kiszámolni, hogy mennyi az 50 százalékos nyugdíjemelés, egy. (Tóth István: Higgadj már le! - Közbeszólások.)

Kettő: szeretném elmondani, hogy az a 180 ezer ember, aki az 50 százalékos özvegyi nyugdíjban van… (Közbeszólások.) Ez nem stílus, uram! Hát mit képzel magáról?! (Sisák Imre János: Államtitkár úr, a hablatyol az stílus? - Az elnök csenget.) Az 50 százalékos özvegyi nyugdíjak 60 százalékra való emelése 20 százalékos nyugdíjemelést jelent ebben az esetben, amelyet két évben kívánunk megvalósítani, olyan formában, hogy az első évben 55 százalékra, a második évben 60 százalékra emeljük. A költségvetésben benne van ez a tétel. Tehát szeretném azt a tévhitet is eloszlatni, hogy miből lesz majd erre pénz. Benne van a jövő évi költségvetésben, kedves barátaim.

A másik problémakör volt az értékvesztett nyugdíjak ügye. Miről is van szó? Az 1987. december 31. előtt megállapított nyugdíjak felzárkóztatásáról van szó, mert az idő előrehaladtával, a bérek emelkedésével és a később megállapított nyugdíjak bérekhez való igazításával ezek a régen megállapított nyugdíjak eltávolodtak egymástól. És arról van szó, hogy minél tovább él egy ember, akinek régen állapították meg, a rendszerváltás éveiben a nyugdíját, annál nagyobb olló nyílik ki a régen megállapított nyugdíjak és a később megállapított nyugdíjak között. Tehát ez volt a második ilyen probléma, amit orvosolnunk kellett.

A harmadik: a nyugdíjasszlengben úgynevezett rossz évben elmentek nyugdíjáról van szó. Arról van szó, hogy bizonyos években a jogszabályi környezet változása miatt bizonyos személyek rosszul jártak a nyugdíj-megállapítással. Nem azért, mert elcsalták, nem azért, mert rosszul számították ki a nyugdíját, hanem akkor az arra vonatkozó jogszabály alapján megállapított nyugdíjban teljesen eltérő nyugdíjakat kaptak ugyanazon szolgálati idő és ugyanolyan járulékfizetés mellett. Tehát hogyha valakinek 1993-ban állapították meg a nyugdíját, a másiknak meg 2003-ban, több tízezer forint különbség is lehet a nyugdíjak között, csupán csak azért, mert a ’93-ban meglévő jogszabályok alapján számították ki a nyugdíját. Az ebben a rossz évben megállapított nyugdíjaknál az látszott, hogy az 1991. január 1-je és ’96. december 31-e között megállapított nyugdíjaknál rosszul jártak a nyugdíjasok. Amikor elkezdtük megvizsgálni, akkor kiderült, hogy ezen belül is a ’92-95. között megállapított nyugdíjak különösen rosszul jártak. Tehát az ebben az úgynevezett rossz évben megállapított nyugdíjaknál azért eszközlünk egy kétlépéses felzárkóztatást, illetve korrekciót, mert ’91 és ’96 között különösen rosszul jártak azok az emberek, akiknek akkor állapították meg a nyugdíját.

A negyedik problémakör volt a rokkantnyugdíjak ügye. Nézzük végig ezt az intézkedéssorozatot! Nyolc lépés. Az Idősügyi Tanácsban úgy fogalmaztak az idősszervezeteket képviselő személyek, hogy ők pontosan tudják, hogy nem lehet egy varázsütésre minden egyes problémát megoldani. És az ő javaslatuk volt az többek között, hogy lépésről lépésre, évekre lebontva történjék meg ez a korrekció. Sokkal bölcsebbek, azt hiszem, mint némely politikus, mert ők pontosan tudták, hogy ez a lépéssorozat korrekt, pontosan tudták, hogy azokat veszi előre, akik a legnyomorultabb és a legszerencsétlenebb helyzetben vannak, éppen ezért van a 2006-os indításnál az 50 százalékos özvegyi nyugdíj, hiszen nekik a legalacsonyabb a nyugdíjuk. Éppen Béki Gabriella említette volt, hogy talán 40 ezer forint átlag körül van ezeknek az özvegyi nyugdíjaknak az értéke, és ez bizony meglehetősen kevés.

Ezen túlmenően azt is pontosan tudták, hogy a gazdaság teljesítőképességével arányban van ez a lépéssorozat. Tehát akkor vállal nagyobb terhet, amikor reményeink szerint a gazdaság jobban prosperál, mint most. Ám azt is meg kell hogy jegyezzem, én fölöttébb örülök annak, hogy be lehetett vállalni ezt a lépéssorozatot, egy; kettő: és én pontosan tudom, hogy a szegény embernek nem a rossz kormányzati döntés az ellensége, hanem az infláció. Következésképpen, ha ilyen alacsonyan tudjuk tartani az inflációt, és ilyen nyugdíjkorrekciós felzárkóztatási programot tudunk megcsinálni, mint amit elterveztünk a következő öt évben, azt gondolom, lényegesen jobban járnak a nyugdíjas emberek, annál is inkább, mert ők pontosan tudják, hogy ez az intézkedéssorozat a mindenkori januári rendes nyugdíjemelésen túl van. És azt is pontosan tudják, hogy ha a szocialisták kormányon maradnak a liberálisokkal egyetemben, akkor megmarad nekik a 13. havi nyugdíjuk. És pontosan tudják azt is, hogy évről évre, lépésről lépésre végre fogjuk hajtani ezt az intézkedéssorozatot, mert pontosan tudják, hogy számíthatnak a szociálliberális kormányra, és számíthatnak az államtitkárukra is. A Fidesz pedig nem mondott semmi nem olyat, amire nekem reagálnom kéne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 545 2005.12.06. 7:41  528-545

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló törvényjavaslat parlamenti vitájának értékelésem szerint legfőbb eredménye az, hogy ez a nyugdíjprogram minden oldalról támogatást kapott. A szakbizottsági vitákban is csupán egyetlen tartózkodó szavazat született.

Végighallgatva azonban az ügy súlyának megfelelően hosszúra elnyúlt vitát, az a benyomásom, hogy az egységes támogató álláspontot bizonyos oldalakról olyan felhangok kísérték, amelyek méltatlanok a nyugdíjas-társadalommal szemben. Én azonban a tényektől többszörösen elrugaszkodott megállapításokkal - mint például hogy ki vezette be a 13. havi nyugdíjat, ki törölte el és állította vissza a méltányossági nyugdíjemelés intézményét - nem kívánok foglalkozni. Azt gondolom, az érintett képviselők jól tudják, hogy mikor és milyen törvényeket hozott a tisztelt Ház. A nyugdíjasok pedig nem szenvednek memóriazavarban, ők konkrét tapasztalataik révén élik meg a tényeket.

Tisztelt Ház! A vitában lényegében egyetlen konkrét nyugdíjszakmai kérdés merült fel, de örvendetes, hogy jó néhány hozzászólás tágabb aspektusból közelítve a demográfiai öregedés, a generációk közötti egyensúly, a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának stratégiai kérdéseibe ágyazva üdvözölte az Idősügyi Tanács által egyhangúlag támogatott nyugdíjkorrekciós javaslatokat, azok ütemezését. Az özvegyi nyugdíjrendszer ellentmondásait feszegető konkrét szakkérdéseknek - amelyeket Béki Gabriella képviselő asszony vetett fel, és szakmai érveivel valóban nehezen lehet vitatkozni, hiszen biztosítási rendszerről van szó - és a valóban koherens özvegyi rendszernek az elhunyt személy biztosítási teljesítményén kellene alapulnia, és egységes mértékűnek kellene lennie. De az özvegyi rendszerben a mi viszonyaink között még a tiszta biztosítási szempontok mellett is a szolidaritási elvet is kénytelenek vagyunk figyelembe venni, hiszen az 50 százalékos, igen alacsony özvegyi nyugdíjban részesülők túlnyomó többsége nagyon idős, több gyermeket felnevelő nő, aki emiatt más ellátással nem is rendelkezik. Jelezni szeretném, hogy az özvegyi nyugdíjrendszer komplex korszerűsítése még nem fejeződött be, ezt az egységesség irányába folytatnunk kell. Ez azonban a korrekciós csomagon túlmutató kérdés.

Tisztelt Ház! Röviden szeretnék reflektálni a több képviselő által felvetett vitakérdésre is. Sokan számon kérték, hogy miért csak most foglalkozunk a nyugdíjarányok korrekciójával, miért nem tettük ezt meg az elmúlt években, és miért nem valósítjuk meg 2006-ban egy ütemben, miért toljuk át az egyes lépéseket az elkövetkezendő évekre. Éppen erről szólt az előző felszólaló is. Szeretném jelezni, hogy már évek óta elemezzük a nyugdíjakban felhalmozódott belső aránytalanságokat, többféle intézkedési javaslat kidolgozására került már sor korábban is.

Az Országgyűlés az uniós csatlakozási folyamatban a 78/2003. számú országgyűlési határozatában kérte fel a kormányt a nyugdíjak belső aránytalanságait korrigáló javaslatok kidolgozására. A korrekció a legnehezebb szakmai feladat, mert azt egyénekre lebontva nem lehet kivitelezni, az eltérő csoportátlagok pedig elfedik az egyéni aránytalanságokat. Ezek részletes elemzése időigényes, és ebben a kérdésben a legérintettebbekkel, magukkal a nyugdíjas-szervezetekkel, azok képviselőivel, az Idősügyi Tanáccsal is többször egyeztetéseket folytattunk, mert csak konszenzuson alapuló javaslatot kívántunk a tisztelt Ház elé terjeszteni.

 

(19.20)

A másik ok, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormányok eredeti programjának megvalósítására, illetve a többletjuttatások finanszírozhatóságára is tekintettel kellett lennünk. A jelenlegi ciklus alatt az éves nyugdíjemeléseken túl a 20 százalékos özvegyi nyugdíjmérték emelésével, a négyéves ütemezésben végrehajtott 13. havi nyugdíj bevezetésével és a méltányossági nyugdíjemelés visszaállításával évente átlagban mintegy 40 ezer millió forint többletjuttatást nyújtottunk az idős embereknek.

Ezen külön intézkedések 2006. évi forrásszükséglete együtt meghaladja a 200 milliárd forintot. Az intézkedések reális megvalósíthatósága éppen a kifogásolt fokozatos végrehajtásban, azaz az ütemezésben rejlik. 2006-ban a szokásos nyugdíjemelésen túl - hangsúlyozom, a rendes, januári nyugdíjemelésen túl - a korrekció első lépéseként végrehajtandó özvegyi nyugdíjemelés és a 13. havi nyugdíj utolsó részletének növekményével együtt a többletjuttatás évi 50 milliárd forintot tesz ki. Az önök által is ismert feszített költségvetési helyzetben felelőtlenség lenne ennél nagyobb államháztartási többletkiadást vállalni, a több mint 130 milliárd forintos nyugdíjcsomagot 2006-ban egyszerre a költségvetésre hárítani.

Ezért Mátrai Márta képviselő asszony és társai erre vonatkozó indítványát nem tudjuk támogatni. Éppen ezért ütemezzük öt évre a szervesen egymásra épülő korrekciós lépéseket, hogy a megvalósítás forrásoldalról is megalapozott legyen.

Néhányan azt is kifogásolták, hogy túl távoli a 2010-es lépés. Szeretném hangsúlyozni, hogy az e nyolc lépésben érintett rokkantsági nyugdíjasok az előző lépések valamelyikében, a nyugdíjazásuk évétől függően a 2007-2009. években is részesülni fognak korrekciós nyugdíjemelésben, hiszen ezek az emelések minden saját jogú nyugdíjra, így a rokkantsági nyugdíjakra is kiterjednek.

Tisztelt Ház! Megértjük azokat a szándékokat is, amelyek tovább javasolják gazdagítani a nyugdíjkorrekciós lépéseket. Ezt indítványozza Béki Gabriella képviselő asszony is, aki a 2009-re ütemezett 7. és 8. lépést javasolja kiegészíteni a szolgálati idő szerinti differenciált emeléssel is. Egyes csoportoknál a kétszeres szolgálati idő szerinti korrekció újabb aránytalanságot okozna a többi évjárattal szemben. Ezt a mintegy 20 milliárd forintot kitevő javaslatot azért sem tudjuk támogatni, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az 1992-95-ös évjáratok már az előző évben részesülnek a szolgálati idő szerinti korrekcióban, az 1997-98-as évjáratokra pedig már az új, a hosszú szolgálati időt jobban elismerő nyugdíjskála vonatkozott. De ahogyan képviselő asszony kifejtette, azt is megértettem, és azt hiszem, itt egyet is értünk ezzel az indokolással.

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Úgy gondolom, az ötéves nyugdíjkorrekciós program nyugodt szívvel vállalható; az érintett 1,3 millió öregségi, a közel 800 ezer rokkantsági és a mintegy 200 ezer özvegyi nyugdíjasunk számára érdemleges, arányaiban is igazságosabb, összességében a jelenlegi nyugdíjszinten számítva több mint 130 milliárd forint többletnyugdíjat biztosít oly módon, hogy jelentősen tompítja a nyugdíjak igazságtalan belső aránytalanságait.

Kérem, hogy a tisztelt Ház fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm megtisztelő figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
277 557 2005.12.06. 7:59  546-557

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Ígérem, nem leszek nagyon hosszú, annak ellenére, hogy több jó hírrel is szolgálhatok.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Így, hogy vége felé tartunk a vitának, nagy örömömre szolgált, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot pozitívan fogadták. A fontos intézkedéssel kapcsolatban nem merült föl elvi kritika, sőt a javasolt rendszerszerű változások szükségességével még az ellenzéki képviselők is egyetértettek. Ezt támasztja alá, hogy a benyújtott módosító javaslatok elsősorban korrekciós jellegűek voltak, és nem érintették az átalakítás fő irányait. Összesen, ahogy itt a fölsorolásból is lehetett követni, 54 módosító indítvány került benyújtásra.

Egyöntetű véleményként fogalmazódott meg, hogy a rendszeres szociális segély családi segéllyé történő átalakítása igazságosabb támogatási rendszert jelent, mint a jelenlegi, hiszen az érintett családok jövedelmét azonos szintre egészíti ki, és figyelembe veszi az eltartott családtagok számát. A fogyasztási egység korrekcióját több képviselő is kezdeményezte. Ezen javaslatok közül - itt említem meg Csáky képviselő urat is többek között - a kormány elfogadta, hogy a fogyatékos szülők esetében is indokolt a nagyobb mérőszám alkalmazása, hiszen e családokban a megélhetési kiadások, ahogy itt többen említették, lényegesen magasabbak.

A vitában többször felmerült, hogy az új segélyezési rendszerben nyújtott magasabb összegű támogatás nem lesz-e munka ellen ösztönző, amikor mindannyiunk közös érdeke a foglalkoztatás növelése. Meggyőződésem, hogy nem, mert biztos vagyok benne, hogy a segélyből élő, tartósan munkanélküliek többsége, ha találna magának munkát, dolgozna. Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt években többen szerettek volna közmunkát végezni, mint amennyit az önkormányzatok foglalkoztatni tudtak.

(19.40)

A kérdést meg kell fordítani: nem azt kell kérdezni, hogy a segély munka ellen ösztönöz-e vagy sem, hanem azt kell megvizsgálnunk, hogy tudunk-e megfelelő számú munkahelyet teremteni, és mit tehetünk annak érdekében, hogy érdemes legyen dolgozni.

Tisztelt Képviselők! Mint önök is tudják, a hamarosan szavazásra kerülő törvényjavaslat e téren is tartalmaz módosítást az alkalmi munkavállalás idején a segély továbbfolyósítása kapcsán, valamint a beilleszkedési programot kiterjeszti a képzésben való részvételre, aminek célja a foglalkoztatásra történő felkészítés. Itt vissza kell kanyarodnom az idén szeptemberben bevezetett új együttműködési kötelezettséghez, amelynek lényege a segélyezettel együtt kidolgozott beilleszkedési program. Az aktív korúak esetében a segély feltétele minden esetben az együttműködésben való részvétel, amelynek végső célja a munkába helyezés. Ehhez viszont nemcsak pénzbeli támogatás szükséges, hanem sok jól képzett szakember is. Az elkövetkezendő években így nem a pénzbeli ellátások továbbfejlesztésére kell a hangsúlyt helyezni - ez az elmúlt évben, illetve az idén megtörténik -, hanem a szolgáltatásokat, az intézményeket kell megerősíteni, létrehozni, ahol hiányoznak ezek az intézmények, ahol meg működnek, alkalmassá kell tenni őket a feladatok új szemléletű ellátására.

Nemcsak a szociális segélyezésben tudtunk előrelépni, hanem más pénzbeli ellátásoknál is, így az ápolási díjnál. Ennél az ellátásnál még fontosabb, hogy a hozzátartozó otthoni gondozását végző személyek ne csak megélhetésüket biztosító támogatást kapjanak, hanem mentális, fizikális segítséget is. De az sem elhanyagolható, hogy a jövőben azon fogyatékos személy gondozását végző hozzátartozók, akik ezen tevékenységet legalább tíz éve végzik, ha nyugdíjra lesznek jogosultak, nem fogják elveszíteni az ápolási díjukat. Ez utóbbi javaslatot is a képviselők kezdeményezték, amellyel a kormány egyetért.

A törvényjavaslat másik nagy horderejű módosítását, a közgyógyellátás átalakítását szintén szükségesnek tartották a képviselők, hiszen sokuk előtt ismertek a jelenlegi rendszer hibái, működésének diszfunkciói. Az új rendszerre való átállás biztos nem lesz könnyű feladat, de a gyógyszerkeret bevezetése mindenképpen az ellátásban részesülők érdekét szolgálja, hiszen jobban fog igazodni az egyéni szükségletekhez. A közgyógyellátás tekintetében is több módosító indítványt tudunk támogatni. A legjelentősebb az, hogy az önkormányzatok fizetési kötelezettsége jövőre nem emelkedik, nagyságrendileg a jelenlegi szinten marad.

Ellenzéki oldalról megfogalmazódtak olyan javaslatok, amelyek a családi segély és a közgyógyellátás új rendelkezését már január 1-jétől történő bevezetéssel tartották szükségesnek. Ez a kezdeményezés azért nem támogatható, mert mindkét intézkedés bevezetése hosszabb felkészülési időt igényel, amelyet a végrehajtók számára biztosítani kell.

A szociális szolgáltatások átalakítása a társadalmi befogadás kiemelkedően fontos intézményrendszerét teszi hatékonyabbá a társadalmi célok elérésében. A társadalmi összetartozást a hátrányos helyzetű rétegek számára a szociális szolgáltatások rendszere teszi valóságossá. A szolgáltatások szabályozásánál figyelembe vettük a következőket: a helyi szükségletekhez való rugalmas alkalmazkodást, a hozzáférés biztosítását mindenki számára, a foglalkoztathatóság szempontjait, a területi egyenlőtlenségeket, a szolgáltatások többszektorúságát, a fenntartható szolgáltatási háló kialakítását, a lakókörnyezetben való gondozás elsődlegességét, a gondozottak és a segítséget nyújtók érdekeit, az önkormányzati felelősség érvényesülését és a társadalmi, gazdasági feltételek számos dimenzióját.

A szabályozási változások hosszabb távú szakmai, politikai célkitűzések mentén jelentettek előrelépést, összességében elősegítik a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést az ország egész területén minden rászoruló társadalmi csoport számára. A törvény a szociális szolgáltatások biztosításában az önkormányzati felelősséget teszi hangsúlyosabbá. A két legalapvetőbb, az élethez és az emberi méltósághoz való jogot is érintő alapszolgáltatás, az étkeztetés és a házi segítségnyújtás vonatkozásában a törvény megteremti az önkormányzat háttérfelelősségét abban az esetben, ha az önkormányzat nem tudja a szolgáltatásokat nyújtani. Ezzel csökkenni fog az ellátásban nem részesülő, ugyanakkor rászoruló csoportok nagysága.

Az ellátottak védelme érdekében szabályozásra kerül a nem állami, egyházi intézményekben, hogy mely esetekben lehet a gondozási megállapodást felmondani. Az intézményekben dolgozók érdekeit védi a törvény, amikor a közalkalmazottakra vonatkozó vagy előnyösebb foglalkoztatási feltételek érvényesítését írja elő az állami támogatásban részesülő intézmények számára. A törvény lényeges és új eleme az ellátottak szociális intézményen belüli foglalkoztatásának szabályozása. A foglalkoztatás alkalmazkodik az ellátottak képességeihez, felkészít a munkaerő-piaci részvételre. A szabályozásváltozás megerősíti a szociális gondoskodás intézményes formáit, kiemelt figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű térségekben élők ellátására.

Megköszönöm önöknek, hogy módosító javaslataikkal segítették a szociális törvényben szabályozott ellátásoknak a lakosság szükségleteihez még jobban igazodó átalakítását. Kérem a tisztelt Házat, hogy támogassák a kormány törekvéseit, és fogadják el előterjesztését.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
279 175 2005.12.12. 2:20  172-175

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselő Úr! Nagyon szépen köszönöm a kérdését. A gyermekvédelmi szakellátás intézményrendszerének átalakításával a családias jellegű ellátás létrehozása a cél. Ebben az intézményformában a gyerekek maguk is alakíthatják a saját környezetüket, és magam is azt gondolom, a családiasan, otthonosan berendezett és alakítható otthonokban biztonságot adó környezetben élhetnek a gyermekek.

Tekintettel arra, hogy a szakellátásba kerülő gyerekek között, ahogyan ön is említette, tényleg több súlyos problémával bekerülő fiatal van, éppen ezért az ellátást tovább szükséges differenciálni. Eszerint különleges ellátást kell biztosítani a tartósan beteg, illetve fogyatékos és a koruk miatt sajátos szükségletekkel bíró, három év alatti gyermekek számára. Ez a rendelkezés egyébként 2004. január 1-jével lépett hatályba. Ezen túlmenően speciális ellátást kell biztosítani a súlyos pszichés, disszociális tüneteket mutató és a pszichoaktív gyerekek, a szerekkel küzdő gyerekek, illetve fiatalok részére. Ebbéli rendelkezésünk már közel hároméves, hiszen 2003. július 1-jén lépett hatályba.

Megtörtént a különleges, illetve speciális ellátást igénylő gyermekek gondozásához, neveléséhez szükséges intézményrendszer kritériumainak, valamint a speciális és különleges ellátás tartalmának a meghatározása. Az ellátás szükségességének megállapítására jöttek létre a megyei, fővárosi és országos gyermekvédelmi szakbizottságok.

Szeretném azt is elmondani, hogy az ebbéli speciális szükségletű gyermekek gondozását nevelőszülő is elláthatja. A kérdésében megfogalmazott gyermekjogi képviselőknek pedig olyan formában van kiemelt szerepük, hogy minden speciális ellátást igénylő gyermeket kiemelten kell kezelniük. Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy a gyermekeknek ebben az esetben lehetőségük van direkt módon a gyermekjogi képviselőhöz fordulni, és ez minőségi fejlődés az előző rendszerhez képest.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 93 2005.12.13. 2:09  90-102

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Az egyik legnagyobb erőfeszítést igénylő családi kötelezettség teljesítésének, a hozzátartozók ápolásának társadalmi elismertségét a kormány álláspontja szerint is indokolt lenne növelni. Ennek megvalósításához már ez évben hozzákezdtünk. A megtett intézkedés a legnehezebb helyzetben lévő súlyosan fogyatékos, fokozott ápolásra szoruló hozzátartozóit hozza az eddiginél kedvezőbb helyzetbe azzal, hogy esetükben az ápolási díj összege szeptembertől 30 százalékkal emelkedett, ahogy a képviselő asszony is említette.

Mi magunk is úgy gondoljuk azonban, hogy ezzel nem oldottuk meg az ápolási díjban részesülők helyzetének javítását. A kormány álláspontja egyezik az előterjesztők által megfogalmazott javaslattal. Megítélésünk szerint a hozzátartozójuk ápolását végzők, de különösen a fogyatékosok gondozását ellátók számára komplex támogatást kell nyújtani. Ez jelenti egyfelől az ápolási díj rendszerének differenciált továbbfejlesztését, másfelől pedig az ápolási díjat össze kell kapcsolni az intézményes szolgáltatásokkal. Az ápolási díjban részesülő személyeknek a nagyobb anyagi biztonság mellett feladataik ellátásához egyéb támogatásra is szükségük van.

Mindezek miatt az otthoni ápolást esetenként kiváltó, esetenként kiegészítő szerepet játszó szociális alapszolgáltatások további fejlesztésének szándékával is egyetértünk. Különösen fontos feladatot kaphatnak a házi segítségnyújtást végzők, hiszen nemcsak konkrét ápolási feladatok ellátásával, hanem tapasztalataikkal is segíthetik az ápolást végző személyeket, tehát a család nem maradna egyedül ebben a rendkívül nehéz élethelyzetben. Az ápolási díj rendszerének továbbfejlesztése során természetesen érdemes megvizsgálni a külföldi tapasztalatokat is, és ha vannak olyan megoldások, amelyek adaptálhatók a hazai viszonyokra, azokat át kell vennünk.

A kormány tehát az előterjesztő szociális és családügyi bizottsággal egyetértve támogatásra ajánlja az ápolási díj, valamint a hozzátartozóikat otthon ápoló személyeket segítő intézményrendszer továbbfejlesztéséről szóló H/18720. számú országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
280 166 2005.12.13. 5:11  163-166

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A családok támogatása minden politikai erő számára fontos kérdés, mert az e körben hozott intézkedések az ország lakosságának jelentős hányadát érintik, hatása pedig a társadalomnak nemcsak a jelenét, hanem a jövőjét is képes befolyásolni. A pártok részéről tehát érthető a törekvés, hogy a követendő családpolitikájával kapcsolatban igyekezzenek önálló álláspontot képviselni, és az is természetes, hogy az álláspontok esetenként alapvetően különböznek egymástól.

A szociálliberális kormány családpolitikájának célja a következő: feladatunknak tekintjük, hogy a gyermekekre tekintettel egy igazságosabb újraelosztást valósítsunk meg, erősítsük a társadalom alapsejtjeit jelentő családok létbiztonságát, mérsékeljük a gyermekszegénységet, és egyúttal ösztönözzük a gyermekvállalást.

A gyermekneveléssel kapcsolatban felmerülő problémák azonban nem korlátozódnak az anyagi jellegű problémákra. Ezért a családok ellátásának eszközei a pénzbeli ellátásoktól a családsegítés, az oktatás, nevelés eszközén át egy többelemű, egymásra épülő rendszert kell hogy alkossanak. Álláspontunk szerint a családtámogatási rendszerrel kapcsolatos további alapvető követelmény, hogy az ne legyen diszkriminatív, ne növelje az egyenlőtlenségeket a családok között, hanem azt tartsa szem előtt, hogy a gyermekek között nincs különbség attól függően, hogy gazdag vagy szegény családba születtek. A kormányt ezek az elvek vezérelték, amikor elhatározta a családtámogatási rendszer átalakítását, és kidolgozta annak tervét.

A jelenlegi családtámogatási rendszer ugyanis több ponton mutat hiányosságokat: sok esetben az ellátások éppen azokhoz nem jutnak el, akiknek arra a legnagyobb szükségük lenne. Az adókedvezményt csak azok a családok tudják igénybe venni, ahol megfelelő mértékű adóköteles jövedelemmel rendelkeznek. Ezt a helyzetet jól példázza, hogy az adóbevallást benyújtó családok 20 százaléka nem, vagy csak részben tudta érvényesíteni a családi adókedvezményt. az alacsony keresetűek jövedelme pedig sok esetben csak pár száz forinttal haladja meg a gyermekvédelmi támogatásra jogosító értékhatárt, így elesnek ezen ellátásoktól. Ugyanakkor ők az adókedvezményt is legfeljebb csak részben tudják igénybe venni. A rendszeres gyermekvédelmi támogatás jelenlegi rendszere továbbá munka ellen ösztönző is, hiszen ebben a rendszerben gyakorlatilag nem éri meg alacsony bérért munkát vállalni, mert jelentős összegtől, valamint a támogatáshoz kötődő természetbeni juttatásoktól is eleshet a család.

A kormány száz lépés programja keretében ezeket a problémákat akként kívánta orvosolni - és egyben a családtámogatási rendszert átláthatóbbá és igazságosabbá tenni -, hogy az eddig háromelemű, azaz a családi pótlékból, a rendszeres gyermekvédelmi támogatásból és az adókedvezményből álló rendszerből egy, a családi pótlékra építő rendszerré alakította át. A családi pótlék azért vált az átalakítás kiindulópontjává, mert az alanyi jogon mindenkit megillető ellátás képes azt a célkitűzést teljesíteni, miszerint a gyermeknevelést jövedelmi-vagyoni helyzetre tekintet nélkül, egyformán támogatni kell.

A 2006. január 1-jétől átlagban 84 százalékkal megemelt összegű családi pótlék magába olvasztja a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, illetve az egy- és kétgyermekesek adókedvezményét. A családi pótlék összegei - a jelenlegi rendszerhez hasonlóan - a családtípus és a gyermekek száma szerint differenciáltak. Továbbra is magasabb összegű családi pótlékban részesülnek a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő családok. Esetükben az összegek nemcsak a család típusa szerint változnak - egy- vagy kétszülős-e a család -, hanem a felnőttkorú, saját jogon családi pótlékot kapó személyek részére önálló összeg kerül bevezetésre. A három-, illetve többgyermekeseknél, ahol a megemelt összeg nem tudta volna pótolni az adókedvezmény kieső összegét, a családi adókedvezmény évi 6 millió forintos jövedelemhatárig, gyermekenként legfeljebb havi 4 ezer forintos összegben megmarad.

A legszegényebb családok támogatásának kiegészítésére a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szolgál. Ez az ellátás egyrészt a hatályos szabályok szerint a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz kapcsolódó kedvezmények, így többek között a gyermekétkeztetés normatív kedvezménye és a tankönyvtámogatás, valamint évi egyszeri támogatás igénybevételére is jogosít.

A családtámogatási rendszer átalakítása nem magában álló folyamat, azt kiegészíti a szociális ellátások reformja, melynek keretében a családi segélyezés bevezetésével további korrekcióra nyílik lehetőség. A családi segélyezés keretében terveink szerint mintegy 200 ezer gyermekre tekintettel kerülhet a jelenleginél lényegesen magasabb összegű támogatás megállapításra a rászoruló családoknál.

A családtámogatási rendszer átalakítására az Országgyűlés részére benyújtott és a közeljövőben szavazásra kerülő költségvetés 26,4 milliárd forint többletforrást biztosít, így összességében a jövő évben egy lényegesen egyszerűbb támogatási rendszer keretében mintegy - szumma összeget mondok - 32 milliárd forinttal többet fordítunk a gyermeknevelés támogatására, amit biztosan nem fognak az érdekelt családok keserűséggel fogadni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy meg tudtuk ezt lépni.

Végül szeretném elmondani önnek, hogy a fogyasztási egység egy szociológiai módszertani definíció, és semmi másról nincs szó.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 18 2005.12.14. 23:50  15-137

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügy, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A kormány azért dolgozik, hogy Magyarország ne csak szabad, de igazságosabb és biztonságosabb is legyen. Baloldalinak lenni ma azt jelenti, hogy az ember nem törődik bele a társadalmi igazságtalanságokba, nem fogadja el, hogy egy gyermek jövője ne a tehetségén és a szorgalmán, hanem azon múljon, hogy milyen családba született.

2003-ban 85, 2004-ben 88 milliárd forinttal többet fordítottunk a gyermekek közvetlen támogatására. Két év alatt a gyermekes családokhoz 173 milliárd forinttal több támogatás jutott: 2006-ban 338 milliárd forintra emelkedik a gyermekek támogatására fordított összeg nagysága.

Közelítsünk a gyermekekről való gondoskodáshoz úgy, hogy a felelős szülők először arról gondolkodnak, hova fog születni a gyermekük, az alapvető körülmények első eleme ezért a lakás, illetve a lakhatás. Az elmúlt években az állami támogatások legdinamikusabban növekvő elemének a lakástámogatásra fordított kiadások tekinthetők. 2003-ban 87 milliárd, 2004-ben 144 milliárd forinttal több volt e kiadások összege, mint előtte; két év alatt több mint 200 milliárd forinttal több támogatást kaptak a lakásépítők. Intézkedések sora szolgál arra, hogy a közpénzekből végre azok kapjanak segítséget, a gyermeket nevelő családok, a fiatal párok, akik e nélkül nem is gondolhatnának otthonteremtésre.

A kamattámogatások igazságosabbá tétele mellett ezt szolgálja a szociálpolitikai támogatás kétszeresére növelése és megelőlegezése is. 2002 decemberében egy gyermek után 500 ezerre, második és harmadik gyermek után 1,1 millióra emelkedett a lakásépítési kedvezmény összege, amit két gyermek után az állam megelőlegez. 2004 áprilisától egy gyermek után már 800 ezerre, a második és harmadik gyermek után 1,2 millióra emelkedett a támogatás mértéke. 2005. február 1-jétől a szocpoltámogatás összege egy gyermek után 900 ezer, két gyermek után 2,4 millió, három gyermek után 3,8 millió forint, a további gyermekek kedvezménye pedig 200 ezer forint gyermekenként.

Bevezetésre került az úgynevezett félszocpol-támogatás, amelyet használt lakás vásárlása esetén vehetnek igénybe a 35 év alatti fiatal házaspárok, élettársak, valamint a gyermeküket egyedül nevelők: egy gyermek esetén 450 ezer, két gyermek esetén 1,2 millió, három gyerek esetén 1,9 millió forint, minden további gyermek után 100–100 ezer forint jár. Gondolnunk kell azonban azokra is, akik akár anyagi, akár más okból bérelt lakásban élnek; számukra az állam, rászorultsági alapon, a lakbér 30 százalékáig, legfeljebb 7 ezer forintig támogatást nyújt.

(9.20)

Az alacsonyabb jövedelmű, gyermeket nevelő családok esetében ez az összeg havi 14 ezer forint. Az önkormányzatnak legalább ennyit kell a támogatáshoz hozzáadnia, de magasabb összeget is megállapíthat.

A lakhatás biztonságának megőrzése érdekében 2004-ben bevezettük a normatív lakásfenntartási támogatást, amely a legalacsonyabb jövedelműeknél garantálja a lakásfenntartási kiadásokhoz való állami hozzájárulást. A lakhatással összefüggő költségek növekedésének, elsősorban a lakossági gázárak emelkedésének ellensúlyozására 2005. január 1-jétől a lakásfenntartási támogatás jogosultsági feltételeit kedvezőbbé tettük, illetve a támogatás összegét is emeltük. A támogatásra való jogosultság feltételeként az állam által elismert lakáskiadások jövedelmen belüli meghatározásának aránya 25 százalékról 20 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy ha az összes kiadott, rezsire fordított összegek kapcsán ez az arány alacsonyabban kerül megállapításra, akkor természetesen többen részesülnek ebben a támogatásban.

Az adósságkezelési szolgáltatás szabályozása 2003. január 1-jével került bevezetésre a szociális törvényben. A jelenlegi szabályozás szerint a települési önkormányzat adósságkezelési szolgáltatásban részesítheti azt a családot, akinek az adósságok valamelyikénél fennálló tartozása legalább hathavi. A közüzemi számlát megfizetni nem tudók számára kiépül a szolgáltatás megvonásának megelőlegezésére szolgáló jelzőrendszer. A nehéz jövedelmi helyzetű családok számára korlátozott, de folyamatos villamosenergia-fogyasztás biztosítására 2005. január 1-jétől felszerelésre kerülnek az úgynevezett előre fizetős fogyasztásmérő készülékek. A fogyasztási támogatás havi 110 kWh a térítésmentes, ez egy államilag finanszírozott támogatás, ezen belül a család igénye szerint saját költségére vételezhető.

Ha már megvan a lakás, akkor népesítsük be gyerekkel! A gyermekvállalás anyagi terheinek csökkentésére a szülést megelőzően az édesanya gyermekágyi segélyre jogosult, amely a szülési szabadság időtartamára jár. Az ellátás jövedelem alapján kerül meghatározásra, havi átlagos összege 2002-ben még 25 436 forint volt, 2003-ban ez 27 427 forintra emelkedett. Az anyasági támogatás 2003-ban 50 százalékkal nőtt, a nyugdíjminimum 150 százalékában állapították meg, ezt követően 225 százalékra emelkedett. És természetesen a kormány intézkedése volt az is, hogy ikerszülés esetén az eddigi nyugdíjminimum duplájára emelte az ikrek után járó támogatást. A gyes összege 2003-ban 8,4 százalékkal emelkedett, három év alatt összesen 4600 forinttal. 2003-tól pedig már a nagyszülők is jogosulttá váltak arra, hogy a nyugdíjuk mellett, gyermekük helyett ők vegyék igénybe a gyest, lehetővé téve így, hogy a fiatal szülő munkába állhasson.

A kormány a száz lépés program részeként vezeti be a fiatalok életkezdését segítő babakötvényt. A babakötvény már nem csupán a jelen, de a jövő lehetőségeit is javítja. Minden 2005. december 31. után született gyermek számára születése évében az állam 40 ezer forintot utal a gyermek számára nyitott Start-számlára. A rászorultak 7 és 14 éves korukban további 30-30 ezer forint támogatást kapnak. A számlára lehetőségeikhez mérten, de évenként legfeljebb 120 ezer forintot a szülők maguk is elhelyezhetnek. A szülői pluszhozzájárulást a megtakarítás összegéhez igazodó közvetlen támogatás ösztönzi. A támogatás a gyermek számlájára befizetett összeg 10 százaléka, de legfeljebb évi 6 ezer forint. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre jogosult, alacsony jövedelmű családok gyermekeit emelt összegű támogatás illeti meg. Mértéke a szülői befizetés 20 százaléka, legfeljebb évi 12 ezer forint. Az átmeneti vagy tartós nevelésbe vett gyermekek kincstári számlájára, akik egyáltalán nem számíthatnak szüleik támogatására, az állam évente 12 ezer forint támogatást utal át.

A gyerekek nevelésének megkönnyítése érdekében a Medgyessy-kormány első intézkedései között 2002-ben, négy év mulasztását pótolva összesen 20 százalékkal emelte a családi pótlék összegét, a pótlék összege mára közel 40 százalékkal haladja meg a kormányváltás előtti összeget. 2002. július 1-jétől, a szeptemberi iskolakezdés terheinek enyhítésére bevezetésre került a 13. havi családi pótlék. Az ellátás jogosultsági korhatára 2002. szeptember 1. és 2004. szeptember 1. között évente egy-egy évvel kiterjedve, fokozatosan emelkedett 23 évre.

2003-tól ismét létezik a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, amely egy emelt összegű rendszeres támogatási formát jelent a gyámnak kijelölt hozzátartozók részére. Három év alatt havi 4200 forintról gyermekenként 5430 forintra nőtt a rendszeres gyermekvédelmi támogatás összege. A 2003-as évben bevezetésre került az emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatás az adóköteles jövedelemmel nem rendelkező, nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális pénzellátásában vagy időskorúak járadékában részesülő, gyámnak kijelölt hozzátartozók részére, az emelt összegű támogatás mértéke pedig 10 800 forint havonta és természetesen gyermekenként.

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés elleni küzdelemben nagy hangsúlyt kap a napközbeni kisgyermekellátás fejlesztése. A gyermekvédelmi törvény a települési önkormányzatok jogkörévé és kötelező alapfeladatává tette a napközbeni ellátások biztosítását minden gyermek számára. 2005. július 1-jétől kötelező bölcsőde működtetése a 10 ezer főt meghaladó lakosságszámú, gyermekek átmeneti otthonának működtetése a 20 ezer főt meghaladó lakosságszámú, családok átmeneti otthonának működtetése a 30 ezer főt meghaladó lakosságszámú, gyermekjóléti központok működtetése a 40 ezer főt meghaladó lakosságszámú településeken.

A bölcsődei normatíva 2005-ben 25 százalékkal emelkedett. A családi napközik működtetéséhez a 2003. évből biztosított állami költségvetési normatíva hozzájárulása, mely a 2005. évben jelentősen, 50 százalékkal emelkedett, erre az évre ez az összeg 154 ezer forint/ellátott.

A gyermekek nevelésének, a gyermeket nevelő családoknak a támogatása mellett sajnos egy nem ennyire örömteli dologgal is foglalkoznunk kellett az elmúlt három év során, ez pedig a családon belüli erőszak kérdése. Kormányunk komoly lépéseket tett a probléma kezelésére. 2005. január 1-jétől törvény tiltja a gyermekek testi fenyítését, valamint kiterjesztettük a bántalmazott gyerekek és szülők átmeneti gondozási lehetőségeit.

Az Országgyűlés 2003. április 16-án fogadta el a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló határozatot. 2005. április 1-jétől működik az országos kríziskezelő és információs telefonszolgálat. A telefonos szolgálat munkatársai, akik mentálhigiénés szakemberek, jogászok, pszichológusok, szociális munkások, szociálpedagógusok és szociálpolitikusok, azonnali intézkedéseket kezdeményeznek az áldozatok megsegítése érdekében, és szükség esetén gondoskodnak elhelyezésükről is. 2005. november 30-áig a szolgálat megközelítőleg 15 ezer hívást kapott. A működés eddigi szakaszában számos esetben sikerült elhúzódó krízisállapotot megszüntetni, életvezetési problémák esetén segítséget nyújtani, prevencióra irányuló kérdéseket megválaszolni. Ezen túlmenően megvásárlásra került egy, a bántalmazottak befogadására alkalmas titkos, zárt menedékház, melynek működése várhatóan 2006 elején kezdődik meg.

Tisztelt Ház! Sokat tettünk, de mi nem érjük be ennyivel. 2006. január 1-jével kerül bevezetésre, szintén a kormány száz lépés programjának részeként az új családtámogatási rendszer. 1998-2000 között 14 százalékkal csökkent az alacsony jövedelmű, kétgyermekes családok családtámogatása összességében, ugyanebben az időszakban a magas jövedelmű, kétgyermekes családok támogatása 33 százalékkal nőtt. Konkrétan: az alacsony jövedelmű, kétgyermekes családok 15 ezer forintot vesztettek, ehhez képest a magas jövedelműek 34 ezer forinttal jártak jobban. Az a családpolitika, amely az adókedvezményekre épül, a szegényektől elvett, hogy adjon a gazdagoknak, ez a politika számunkra nem követhető.

(9.30)

A kormány e téren határozott lépésekre szánta el magát, amelyek alapvetően változtatják meg a családtámogatás mai rendszerét, átláthatóbbá és igazságosabbá téve azt. Olyan országot akarunk, ahol a társadalom minden családnak egyenlően és igazságosan nyújt támogatást gyermekei felneveléséhez, ahol nem a gazdagok, hanem a nehéz helyzetben lévők kapnak többet a közös kasszából. Olyan országot akarunk, ahol a gyermekvállalás a nők számára nem jelenti munkájuk végleges feladását.

Kialakítottuk a családi segélyezés új rendszerét is, amely biztonságosabb, az eltartottak számát is figyelembe vevő, magasabb ellátást biztosít. Első lépésként közel kétszeresére emeljük a családi pótlék összegét. Az intézkedés révén 1,2 millió gyermekes család több mint 90 százalékánál közel kétszeresére nő a családi pótlék összege. Második lépés, hogy a gyermekeiket egyedül nevelő szülők és a tartósan beteg, fogyatékos gyermeket nevelők emelt összegű családi pótlékot kapnak. 425 ezer gyermek nevelkedik egyedülálló szülőnél, az ő ellátásuk a jelenlegi 6 ezer forintról 12 ezer forintra emelkedik. A 20 ezer súlyosan fogyatékos gyermeket nevelő egyedülálló szülő pedig a jelenlegi 15 700 forinttal szemben 2006. január 1-jétől 23 ezer forint családi pótlékot kap havonta.

Az egy- és kétgyermekes családoknál megszűnik ugyan a családi adókedvezmény, de az új, egységes családi pótlék számukra magasabb összegű ellátást biztosít, mint amennyi a családi pótlékuk és az adókedvezmény együttes összege volt. Az új családi pótlék számukra 3600 forinttal, gyermekenként 1800 forinttal többet, összesen 24 ezer forintot fog biztosítani.

Az egygyermekes családoknál az új családi pótlék havi 2900 forinttal több támogatást biztosít, mint a jelenlegi 5100 forintos családi pótlék és 3000 forintos adókedvezmény együttes összege. A változás közel másfél millió gyermeket érint kedvezően.

Nagyon sokszor a nagycsaládok támogatása képezi a vita tárgyát. A háromgyermekes családoknál a '98-2002 közötti kép még rosszabb volt, mint az alacsony jövedelmű, kétgyermekes családok esetében. '98-2002 között az alacsony jövedelmű, háromgyermekes családok támogatása reálértéken 16 százalékával csökkent, míg a magas jövedelműeké ezzel szemben 94 százalékkal nőtt. Mi ezt a hibát nem akarjuk elkövetni, éppen ezért a Nagycsaládosok Országos Egyesületével kötött megállapodás alapján, az új családtámogatási rendszer bevezetésével az adókedvezmény megszűnése a három- és többgyermekeseket nem érinti, ők a jövőben is havi 4000 forint adókedvezményt érvényesíthetnek, ha jövedelmük nem haladja meg az évi 6 millió forintot - ez azt jelenti, hogy havi 500 ezer forint. Ez az intézkedés mintegy 535 ezer gyermeket érint.

A rendszeres gyermekvédelmi támogatás a pénzbeli ellátásnak a családi pótlékkal történő enyhítése ellenére sem szűnik meg, hanem a nehéz helyzetben élő gyermekek támogatásának átfogó rendszerévé alakul. A gyermekvédelmi kedvezmény új rendszerében továbbra is jogosultak lesznek az alacsony jövedelmű családok gyermekei az ingyentankönyvre, a kedvezményes és ingyenes étkezésre. Az intézkedés várhatóan mintegy 700 ezer főt érint. Azok a szegényebb családok, amelyeknél a korábbi rendszerben a családi pótlék összege mellett a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és esetleg szerény adókedvezmény is járt, csak kivételes jövedelmi viszonyok mellett kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a mai családi pótlék összege kedvezőbb, mint az új családtámogatás összege. Ezen családok számára a törvény átmenetileg biztosítja a rendszeres gyermekvédelmi támogatás és a családi pótlék igénylésével a továbbfolyósítást. Az ellátási jogosultságot a települési önkormányzat jegyzője állapítja meg.

A leginkább rászorultak felzárkóztatását a szociális segélyezési rendszer átalakításával szolgáljuk. Az új családi segélyezés egyaránt és egységesen támogatja majd a legsúlyosabb anyagi gondokkal küzdő családok felnőtt és gyermek tagjait, és járul hozzá a lakhatás költségeihez. Ennek keretében az eltartott gyerekek után külön célzott, a mainál nagyobb anyagi támogatást kaphatnak majd a leginkább rászoruló családok. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülők ezenkívül évi egyszeri támogatásra lesznek jogosultak.

A gyermek egyéves korától az édesanya a gyes százszázalékos összegének megtartása mellett is teljes munkaidős állást vállalhat. A gyes melletti munkavállalás lehetőségének megteremtése nagy jelentőségű lépés, nem avul el az anya szaktudása, megmarad a munkahelye, nem esik ki hosszabb időre a munkából, és ha akarja, természetesen maradhat gyesen is. Ezzel az intézkedéssel megszüntetjük azt a mai méltatlan helyzetet, amelyben a kisgyerekes anyák csak feketén vagy szürkén vállalhatnak munkát.

Olyan országot szeretnénk, amelyben érdemes dolgozni, és érdemes munka mellett gyermeket is vállalni. Mintegy 25 ezer főre tehető az ellátástól eddig eleső édesanyák száma. A teljes munkaidőben munkát vállaló édesanyák munkajövedelmének adóztatása során a gyest - a mai szabályoknak megfelelően - adóterhet nem viselő járandóságként kell figyelembe venni. Azoknál, akik minimálbérért mennek el dolgozni, nem keletkezik adóbefizetési kötelezettség a gyes után, így annak teljes összegét megkapják.

Tisztelt Ház! Talán mindenki, aki itt most engem hallgat, ismeri Ferge Zsuzsát. A Heti Válasz az ez év június 9-ei számában a következő mondattal nyitja a professzor asszonnyal készült interjút: “A Bokros-csomag családpolitikáját élesen bírálta; a mostani, vagyis a kormány 2006. január 1-jével bevezetésre kerülő új családtámogatási rendszerében megfogalmazott elképzeléseket viszont mintha élete műve megkoronázásának tekintené Ferge Zsuzsa.ö

Tisztelt Ház! Szólnom kell még a fogyatékossággal élő gyermekek érdekében tett intézkedésekről is. Az idő rövidsége miatt csak néhány utalást teszek a kormány ez irányú intézkedéseire. A 2006. január 1-jével bevezetésre kerülő új családtámogatási rendszerben a fogyatékos gyermekeket nevelő szülők magasabb támogatásban részesülnek, így a családi pótlék 21 ezer forintra, egyedülálló szülők esetén 23 ezer forintra emelkedik. 2003. január 1-jétől a méltányossági ápolási díj összege 20 százalékkal emelkedett. 2005. szeptember 1-jétől bevezetésre került a fokozott ápolást igénylő, súlyosan fogyatékos személyt gondozók emelt összegű ellátása, melynek összege a mindenkori minimálnyugdíj 130 százaléka.

Az esélyegyenlőség a fogyatékos személyek számára című PHARE-program keretében összesen 49 iskola, egyetem és sportintézmény akadálymentesítésére került sor. A társadalmi integrációt segítő művészeti foglalkozások támogatása pályázattal pedig sokat tettünk a fogyatékos gyermekek társadalmi integrációjának, valamint a fogyatékos és ép gyerekek közös szabadidős művészeti tevékenységének elősegítése érdekében.

Tisztelt Ház! A fogyatékossággal élő gyerekek támogatására, de nem kizárólag számukra nyújtott segítséget az ingyenes tankönyvellátás, az ingyenes és kedvezményes étkezés biztosítása. A kormány már 2002-ben az Országimázs Központ megszüntetésével felszabaduló 4,7 milliárd forintot az iskolai étkeztetés támogatására csoportosította át.

A gyermekéhezés megszüntetése érdekében fokozatosan vált kedvezményessé, illetve egyre szélesedő körben ingyenessé a gyermekétkeztetés. 2003. szeptember 1-jével az óvodai étkezésben részt vevők és rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülők számára ingyenes étkezést kell biztosítani. 2004. január 1-jétől már a bölcsődében ellátott és rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő gyerekek után is igénybe vehető a további 50 százalékos normatív kedvezmény, vagyis számukra is ingyenes az étkezés. Ez a kedvezmény több százezer gyerek szociális biztonságát erősítette. A normatív étkezési támogatásra fordított összeg 2002-ben 20 milliárd forint volt, 2005-ben ez már 25 milliárd forintra tehető.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy még két perc erejéig beszéljek arról, hogy a jogszabályok szerint térítésmentesen kell biztosítani a tankönyvet a tartósan beteg, sajátos nevelési igényű, három- vagy többgyermekes családban élő, az egyedülálló szülő által nevelt, a nagykorú és saját jogán családi pótlékra jogosult és a rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő nappali tagozatos 1-13. évfolyamos diákok számára. 2002-ben 3,5 milliárd forinttal támogatta az állam a tankönyvvásárlást. Összesen 1 millió 256 ezer 399 tanuló részesült tankönyvtámogatásban.

(9.40)

Engedjék meg, hogy felszólalásom végén arra kérjem önöket, hogy Teleki László államtitkár urat a roma gyerekek felzárkóztatására, integrációjára és a romatelep-felszámolásra szánt összegekről, programokról, a közösségi terek, az ifjúsággal kapcsolatos programjainkról pedig Mesterházy Attila államtitkár urat hallgassák meg.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
281 136 2005.12.14. 11:35  15-137

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az elmúlt öt óra is megerősített abban, hogy a kormány jó úton jár a gyermekek biztonsága és igazságossága érdekében tett intézkedésekkel. Mindarról, amit elértünk ebben az országban, az emberek azt gondolják, hogy ez érték, ezt meg fogjuk őrizni - e szellemben fogalmazódott meg az új családtámogatási rendszer is.

Az előző ciklus családtámogatása véleményünk szerint igazságtalan volt, méghozzá azért, mert konzerválta, állandósította a társadalom régóta meglévő igazságtalanságait, például azt, hogy aki szegénynek született, az is marad. Jó példa erre az adókedvezmények rendszere, hiszen nem volt olyan képviselő, aki ezt ne hozta volna szóba. Az ugyanis annak adott többet, akinek eleve több jutott. Könnyű ezt belátni: az adókedvezménnyel az járt jól, akinek magas az adója, az adója pedig annak magas, akinek magas a fizetése.

És mi van azokkal, akik nem vagy csak részben tudták igénybe venni ezeket az adókedvezményeket? Néhányan említették ezt a tételt. Kedves Képviselőtársaim! A magyar társadalomban a gyermektársadalom egyharmadáról van szó. Hiszen a családok közel egyharmada csak részben vagy egyáltalán nem tudta az adókedvezményt igénybe venni. Én azt gondolom, hogy egy ilyen társadalmi berendezkedés, egy ilyen elosztási rendszer igazságtalan.

Szeretnék néhány mondatot szánni az otthonteremtéssel kapcsolatosan felvetett problémákra. Azt kérte Soltész képviselőtársam, hogy adjunk választ arra, hogy miért vertük szét az otthonteremtési támogatást. Szeretném megnyugtatni a képviselő urat, hogy egyáltalán nem verte szét ez a kormány a lakásépítési, otthonteremtési támogatásokat, hanem kigyomlálta a rendszerből azokat a téves és hibás intézkedéseket, amelyekkel mi nem értettünk egyet.

Szeretném elmondani azt is - persze itt a számok bűvöletében mindenfélék elhangzottak -, Áder János képviselőtársam azt említette, hogy 270 ezer család vett fel valamilyen hitelt abban az otthonteremtési támogatási rendszerben, amelyet önök alakítottak ki. Ezt csupán azzal szeretném megtoldani, hogy 270 ezer hitelkérelmet bíráltak el, és ez nem azt jelenti, hogy 270 ezer család kapott abból a támogatási rendszerből, hiszen nem volt ritka az, aki háromszor-négyszer-ötször is felvette azokat a támogatott hiteleket, amelyeket önök állítottak rendszerbe.

Én nem gondolom azt, hogy mindenki adóforintjából olyan otthontámogatási rendszert kellene ebben az országban finanszírozni - mindenki adóforintjából -, akik csupán csak befektetési célzattal vásárolnak ingatlanokat, és a befektetési célzatból gazdagszanak meg.

 

(14.10)

Nagyon büszke vagyok arra, hogy a szociálliberális kormány duplájára emelte a szociálpolitikai támogatást az elmúlt három és fél év alatt: 1,2 millió forintról a kétgyermekes családoknál 2,4 millióra emelte. Nagyon büszke vagyok arra, hogy elindítottuk azt az adócsökkentési programot, amely az áfa csökkentése révén 2006-tól kezdve egy 15 millió forint körüli lakás áránál 600-700 ezer forinttal olcsóbbá tudja tenni a lakás megvásárlásának összegét. Ezek mind olyan pozitív intézkedések, amelyeket néhány héten, néhány hónapon belül az emberek pontosan érzékelni fognak.

Néhány mondatot hadd mondjak, visszakanyarodva a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy az egységes családtámogatási rendszerbe beépül a 13. havi családi pótlék, beépül a rendszeres gyermekvédelmi támogatás, és beépül a családi pótlék összege. Ez azt jelenti, hogy nagyságrendekkel több juttatást fognak kapni a családok január 1-jétől; azt jelenti, hogy ez a kormány kiemelten kívánja támogatni a gyermekét egyedül nevelő szülőket, és kiemelten kívánja támogatni azokat a szülőket, akik tartósan beteg vagy fogyatékos gyermeket gondoznak, ápolnak. Azt gondolom, hogy egy szociálliberális kormány erre büszke lehet, joggal büszke lehet, hogy a legrászorultabbak irányába tesz nagyon komoly intézkedéseket.

Egyszer folytattunk már vitát arról, mi motivált bennünket abban, hogy lehetőség szerint lefelé, a legszegényebb rétegek felé célozzuk a támogatásokat. Elsősorban az, hogy megvizsgálván Magyarországon a jövedelmi viszonyokat, az látszik, hogy a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkező egyharmadban él az összes gyermek fele. Ez azt jelenti számunkra, hogy oda kell a támogatásokat irányítani, ahol a legnagyobb a szükség. Ha a társadalom legalacsonyabb jövedelmű deciliseiben, a három legalacsonyabb jövedelmi decilisében él a gyermekek több mint a fele, akkor az az irány, amelyik céloz, lefelé célozzon, és azokat segítse, akiknek a lehető legnagyobb szükségük van arra; éppen azért, mert a gyermekeknek nem mindegy, hogy milyen körülmények között nőnek fel, nem mindegy a családoknak, hogy az anyagi segítségen túl van-e olyan intézményrendszer, van-e olyan szolgáltatási rendszer, amely segíti őket abban, hogy elsősorban munkajövedelemre tegyenek szert.

Többen beszéltünk a demográfiai helyzetről és a kilátásokról, többek között Harrach Péter képviselőtársam is, Vidorné Szabó Györgyi képviselőtársam is. Igen, erősítenünk kell a gyermekvállalási kedvet, és erősítenünk kell a foglalkoztatást. Éppen ezért a statisztikai adatokat, a foglalkoztatási rátát kell idecitálnom. 57 százalékos foglalkoztatási szintről 60 százalék fölé kell emelkednünk az elkövetkezendő öt-tíz évben, mert ez lesz a legjobb szociálpolitika. Az lesz a legjobb szociálpolitika, ha nem 50 százalék alatti rátával foglalkoztatottak a nők.

Ez nem mond ellent annak, amikor azt kérik számon a kormányon, mivel támogatjuk az anyákat abban, hogy otthon tudjanak maradni a gyerekekkel, mert milyen fontos a gyerekek mentális fejlődése szempontjából, hogy az édesanyával otthon maradjanak. Mi ezt nem vitatjuk, de azt mondjuk, igenis szükség van arra, hogy a munkaerőpiacon legális jövedelemmel rendelkező édesanyák legyenek, mert ez fogja megteremteni nemcsak a család egzisztenciáját, hanem később ez teremti meg majd annak az asszonynak, annak a nőnek a nyugdíját, és ez fogja megteremteni a gyermek boldogulásához az anyagi kondíciókat, nem csak és kizárólag a segélyből élés.

Azt hiszem, azt a megfogalmazást vagy azt az utalást, hogy mi csupán szegénypolitikáról beszélünk, vissza kell utasítanom. Ezek az intézkedések, amelyeket akár a szociális törvény kapcsán, akár a családtámogatás átalakítása kapcsán meghoztunk, éppen abba az irányba mozdulnak el, hogy megérje az embereknek munkát vállalni, de segítsünk nekik abban, hogy ne legyen törés aközött, amikor kiestek a munkaerőpiacról, és csak transzfer jövedelemből éltek, valamilyen társadalmi juttatást kaptak, illetve a munkából eredő jövedelem között, hanem legyen lehetőség arra, hogy néhány hónapig tovább folyósítsuk a társadalmi támogatásokat, annak érdekében, hogy meg tudjanak erősödni, tartósan ott tudjanak maradni a munkaerőpiacon.

Meg nem mondom, de talán Szalay Ferenc képviselőtársam - aki sajnos már nincs itt - hozta szóba az egészséges életmódot és a sportot. Itt egyetlenegy mondatot szeretnék megjegyezni. Nem igaz az, hogy nincs a kormánynak ebben az irányban elképzelése, hogy a gyerekek egészséges életmódját és a sportolás lehetőségeit támogassuk. Jelenleg is futnak olyan pályázataink, amelyek pontosan ezt a célt szolgálják. Ebben az évben 465 millió forint értékben írtunk ki olyan pályázatot, amely az ifjúsági közösségi terek létrehozására és működtetésére teremt lehetőséget a civil szervezeteknek, az intézményeknek és a települési önkormányzatoknak. Ebből az összegből több mint 100 millió forint értékben írtunk ki pályázatot a játszóterek létrehozására, a játszótéri rekonstrukciókra, éppen annak érdekében, hogy a gyerekek szabadidő-eltöltéséhez komoly segítséget nyújtsunk.

A harmadik nagyobb volumenű megjegyzésem - itt szintén majdnem minden felszólaló érintette - a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos, és azokkal a támogatásokkal, amelyeket az elmúlt években évről évre erősítettünk. Ezek közül messze a legbüszkébbek arra lehetünk és vagyunk is, amit a gyermekétkeztetés terén tettünk: két évvel ezelőtt lehetővé tettük az óvodában a rászoruló gyermekek számára az ingyenes, illetve támogatott étkeztetést; két évvel ezelőtt lehetővé tettük azt, hogy ezt kiterjesszük a bölcsődékre, és ettől az évtől kezdve kiterjesztettük az általános iskola alsó négy osztályában azon gyermekek számára, akik rászorultak erre az étkezésre. A települési önkormányzatok polgármesterei tucatjával mondják el, hogy ennek a kormánynak ez volt a legjobb húzása, mert a gyerekek bementek az iskolába, azok is, akik régebben bizony hanyagolták az iskolába járást, éppen azért, mert meleg ételt kapnak.

Nekem, baloldali politikusnak különösen - hogyan mondjam önöknek - fontos az, hogy ebben az országban az elkövetkezendő években ne legyen éhező gyerek, ne legyen ebben az országban egyetlenegy olyan gyerek sem, aki korgó gyomorral megy el az iskolába, de ha mégis így adódott a szerencsétlennek, akkor legalább az iskolában, legalább a nappali intézményben, ahol a napközbeni ellátásáról gondoskodnak, teremtődjék meg a feltétele annak, hogy étkezést kap, ennivalót kap.

Egyszer egy konferencián zárszóként, összefoglaló mondatként azt mondtam, amit itt most megismétlek: én a szegények államtitkára vagyok, az is szeretnék maradni, mindent el is fogok követni ennek érdekében. Azt tudja a magyar társadalom, hogy számíthat a szociálliberális kormányra, és számíthat az államtitkárra is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 66 2005.12.19. 2:23  63-70

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Valóban felvetődött a sajtóban, a médiában az elmúlt héten, elmúlt hetekben ez az ügy, probléma, meglehetősen erősen fokuszáltak rá. Mindenekelőtt szeretnék megnyugtatni mindenkit a tekintetben, egyrészről szeretnék nagyon pontos számokat mondani, mert a munkatársaim még a mai nap folyamán is utánanéztek ezeknek a dolgoknak, másrészről pedig tényleg szeretném megnyugtatni azokat a magyar szülőket, örökbefogadókat és gyámokat, akik már Magyarországon született, Magyarországon tartózkodó gyerekeket nevelnek. A gyermekvédelmi szakszolgálatok mindegyikétől bekértünk ilyen információt, tehát a megyeitől is, fővárositól is. Összesen nem több száz, csak 125 ilyen gyermek tartózkodik Magyarországon.

Igen, ön pontosan jól említette, hogy a 272/2004-es törvény foglalkozik Romániában a kísérő nélküli román állampolgárságú gyermekek repatriálásával. Magyarországon az érintetti kör 43 fő. Ez azt is jelenti, hogy 82 főnek van törvényes gyámja az itt tartózkodó gyermekek közül, tehát ez azt jelenti klasszikusan, hogy annak ellenére, hogy még a kettő között is van egy 43 fős differencia, nekik sem kell attól tartani, hogy Romániába kelljen nekik költözni.

Az elmúlt évben - gyakorlatilag erről az évről, a 2005-ös évről beszélek, hiszen a vége felé járunk - összesen három gyermek esetében történt megkeresés a román állam részéről, és ebből kettő gyermek esetében a szülők kérésének megfelelően, tehát a szülők visszaköltöztek Romániába, vagy mindig is ott éltek, de a gyermeket itt hagyták, ők kérték vissza a gyermeket; és van egy olyan gyermek, akiről nagyon-nagyon jó helyen gondoskodnak, magyar környezetben él, a Szent Ferenc Gyermekvédelmi Intézményben Déván Böjte Csaba gondoskodik róla... (Révész Máriusz: Véletlenül került oda. Semmi közötök hozzá! - Közbekiáltások az MSZP soraiból: Mit kiabálsz? - Nincs köztetek orvos? - Csak most jött ki a rendelőből. - Beteg vagy! - Dr. Csákabonyi Balázs: Elnök úr, utasítsa rendre!) Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
282 70 2005.12.19. 0:38  63-70

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: A minisztériumunk gyermek- és ifjúságvédelmi főosztálya napi kapcsolatban van a román nagykövetséggel és a szegedi konzulátussal, azt a felvilágosítást adták, hogy ők is szeretnének napi kapcsolatot fenntartani, aminek eredményeképpen a Magyarországon élő gyermekeket nem kívánják tendenciózusan hazahívni. Tehát mindenkinek azt tudom üzenni így a tévé képernyőjén keresztül is, hogy nyugodtak lehetnek, és nevelhetik tovább a gyermeküket természetesen magyar környezetben, magyar nyelven, hiszen magyar gyerekekről van szó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 4 2006.01.31. 5:11  1-4

KORÓZS LAJOS, ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Igen, ahogy Csákabonyi Balázs képviselőtársam mondta, elkezdődött a kampány, és természetesen azt a stabil és kiszámítható társadalmi csoportot, amelyet a 60 év fölöttiek társadalma tesz ki, minden politikai erő megcélozta. Nekünk nem volt erre szükségünk. Négy éven keresztül az időstársadalommal napi kapcsolatban voltunk; napi kapcsolatban voltunk, és minden egyes alkalommal meghallgatván véleményüket, mérlegeltünk. Egy felelős politikus előbb számol, azután számol, harmadszor is számol, és majd csak negyedszer mondja azt, hogy igen - vagy talán nem. Mert felelős politikusnak azt is tudni kell vállalni, hogyha valamit nem lehet megcsinálni.

Ilyen kérdés a Fidesz által hangoztatott járulékcsökkentési program, amely mintegy 10 százalékponttal kívánja a járulékalapokat, illetve a nyugdíj- és egészségügyi alapot csökkenteni. Ilyen mérvű felelőtlenséget ebben a Házban az elmúlt 16 évben politikus még ki nem mondott. 650 000 millió forint, ennyi az a mínusz, amely a társadalombiztosítási alapokat megnyirbálná ezzel a járulékcsökkentéssel. Nem értünk vele egyet, nem is fogjuk támogatni.

A másik dolog a 13. és most már a Fidesz szóhasználatában 14. havi nyugdíj. Lehet, hogy ha egy hónappal tovább tartana ez a kampány, akkor már 15. és 16. havi is lenne, ami számomra azért elfogadhatatlan, mert pontosan tudja az a 3,1 millió ember, a nyugdíjasok társadalma, hogy milyen erőfeszítések árán lehetett bevezetni a 13. havi nyugdíjat. Velük egyetértésben határoztuk azt meg, hogy évről évre egy héttel több juttatást kapjanak a nyugdíjasok, mert nem lehet egy varázsütésre bevezetni. Azt gondolom, hogy ez a javaslat veszélyezteti a szociális biztonságot. Nem erősíti, veszélyezteti a szociális biztonságot! Ez az orbáni javaslat veszélyezteti a 11. havi, de még a 10. havi nyugdíj kifizetését is. Ez 170 milliárdos mínuszt jelentene a nyugdíjaskasszának - 170 milliárdosat! (Dr. Kosztolányi Dénes: Ez nem igaz.)

Ahogy elmondta a képviselő úr, igen, össze lehet hasonlítani az orbáni négy évet, és össze lehet hasonlítani a szociálliberális kormány négy évét. Büszkék vagyunk. Büszkék vagyunk a méltányossági nyugdíj bevezetésére, mert több mint félmillió ember sorsán segített. Büszkék vagyunk, hogy azt a 19 ezer forintot pótolni tudtuk az időstársadalomnak, amelyet az Orbán-kormány elvett tőlük. Több mint 50 milliárd forinttal rövidítette meg a nyugdíjas-társadalmat az Orbán-kormány.

(9.10)

Igen, büszke vagyok arra is, hogy az Idősügyi Tanáccsal egyetértésben elfogadtuk azt a 8 lépésről szóló programot, amely választ ad a nyugdíjrendszeren belüli feszültségekre. Azokra a problémákra, amelyeket a nyugdíjas-társadalom megfogalmazott, nem válasz az, hogy mindenkinek egységesen adjunk még egy hónappal több nyugdíjat. Arra nem válasz, hogy a házastársa özvegyi nyugdíjából élő kapjon majd egy hónappal többet, mondjuk, januárban - és akkor mi lesz februárban, márciusban, áprilisban, májusban és még sorolhatnám? Nem válasz az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatására - 680 ezer embert érint az az intézkedés, amelyet megfogalmaztunk, egyetértésben az Idősügyi Tanácssal -; és nem válasz az úgynevezett rossz évben nyugdíjba menteknek, a nyugdíj-megállapítással rosszul járó nyugdíjasoknak az, hogy kapnak esetleg egy hónappal többet. Az a 760 ezer ember, aki pontosan tudja, hogy 1991. január 1-je és 1996. december 31-e között a jogszabályi változások miatt ő rosszul járt a nyugdíj kiszámításánál! És nem válasz a rokkantnyugdíjak kezelésére, ez 540 ezer embert érint.

Kedves Képviselőtársaim! Az Országos Idősügyi Tanács egy felelős testület. Bölcsebb emberek ülnek ott, mint sokan a parlamentben, de ez nem egy olyan nagy dolog persze. Ők azt mondták, hogy ők pontosan tudják, hogy nem lehet egy varázsütésre minden problémát megoldani, ezért menjünk lépésről lépésre. Így született meg az özvegyi nyugdíjak emelése, így született meg az értékvesztett nyugdíjak felzárkóztatásának programja, és így született meg a rossz (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) évben megállapított nyugdíjak korrekciója. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 8 2006.01.31. 4:09  5-8

KORÓZS LAJOS, ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Képviselő Úr! A felvetése kapcsán megjegyzendő az, hogy valóban 1994-ben a civil parlament mint nonprofit szervezet vetette föl annak szükségességét, hogy a civilek napja február 1-je legyen. Ez egy közel tíz évvel ezelőtti kezdeményezése volt a civil parlamentnek, és természetesen az is, hogy a társadalom többségének fölhívja a figyelmét arra, hogy milyen nagy szükség van a civil életre, a civil mozgalomra, azon belül milyen nagy szükség van az önkéntességre, az önkéntes mozgalmakra, hiszen éppen ön is tudja, hogy az év őszén fogadtuk el az önkéntestörvényt, és abból látszik, hogy az önkéntes tevékenységet is mind egészében a civilek végzik.

Az a szakmai terület, amelyben én magam is dolgozom, látom, hogy szinte elláthatatlan lenne - a szociális szféra, a hajléktalanellátás, az idősgondozás, a gyermekekkel való foglalkozás - a civilek nélkül. Végeztünk egy felmérést: ezen tevékenységekkel mindösszesen éves szinten körülbelül 17 millió munkaórát végeznek a civilek önkéntes munkájuk kapcsán, ami rendkívül dicséretes dolog.

A másik az, hogy közel félmillió ember végez önkéntes munkát, és milliós nagyságrendű azok száma, akik valamilyen civil mozgalomban, egyesületben, alapítványban dolgoznak.

(9.20)

Hogy a civilek napját megünnepli-e a magyar társadalom vagy sem, azt gondolom, a civil autonómia joga, dolga legyen, hogy a civilekkel való törődést akár ünneppé teszi. Mi ebbe nagyon nem szeretnénk beleszólni, mert azt gondoljuk, hogy a civil mozgalmak, a civil társadalom fejlődése elvezet oda, hogy fölismerjék, mennyire fontos az, hogy akár egy napon, egy világnapon ők maguk is egy nyilatkozatot tegyenek, fölhívják a figyelmet arra, hogy ők mit végeznek.

A nemzeti civil alapprogram kapcsán meg kell hogy jegyezzem, mi igenis méltóképpen kívánjuk megünnepelni a civilek napját. Annál is inkább, mert a nemzeti civil alapprogramnak, amely egy civil többségű testület, megújítását január-február hónapra terveztük és hajtjuk végre. A január 17-20-a között országszerte megrendezett 12 civil elektori gyűlés megválasztotta a tanács 12 tagját, az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága kettő főt, a minisztériumunk pedig három főt delegált a testületbe. Az új testület tagjai január 27-én ünnepélyes keretek között itt, az Országház Vadásztermében vették át megbízólevelüket, amely január 31-étől, tehát a mai naptól hatályos. A tagok január 27-28-án megtartott döntés-előkészítő konzultációja után február 1-jére hívta össze a miniszter a testület alakuló ülését, ahol megszületnek azok a döntések, amelyek az NCA kollégiumi tagjait újraválasztó elektori gyűlések meghirdetéséhez, lebonyolításához, illetve a tanács működésének szervezeti, személyi feltételeihez szükségesek.

Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ettől méltóbb módon nemigen lehetett volna a civil mozgalmakat, a civil társadalmat megünnepelni, mintsem hogy erre az időpontra időzítjük az új testületek megalakulását, és az új testületek elkezdhetik munkájukat. Február 1-je tehát a civilek napja, megünneplését tehát a legméltóbb esemény biztosítja; az állami és a civil szektor partnerségét, a partnerségi elveket intézményben megvalósító rendszer, a nemzeti civil alapprogram az, amelyik a zászlóshajója, a koronája lehet a civil mozgalomnak az országban.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 208 2006.01.31. 6:17  181-209

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Néhány megjegyzendő gondolatom van, hiszen magam közel másfél éve, lassan két éve aktív részese vagyok annak, ami fogyatékosügyben ebben az országban történik, mivel államtitkári feladatomból adódóan az Országos Fogyatékosügyi Tanács munkájában társelnökként részt veszek.

(17.20)

Azt mondhatom bátran itt az Országgyűlés előtt, hogy ez a program, amely itt elfogadásra kerül, az Országos Fogyatékosügyi Tanácsban szinte százszázalékos támogatottságot kapott. Nem most húztuk elő az asztalfiókból sem az ütemezést, sem a paragrafusokat, sem a mellé rendelt forrásokat, hanem egy nagyon hosszú egyeztetés eredményeképpen született meg ez az előterjesztés.

Szeretném elmondani képviselőtársaimnak, hogy az elmúlt négy év mindegyikében volt a költségvetésben megállapított anyagi forrás az akadálymentesítési programok végrehajtására. Nem mindig feltétlenül a minisztériumi fejezetekben kellett ezt keresni, mert többek között a Fogyatékosok Esélye Közalapítvány volt az, amelyik az akadálymentesítésre szánt forrásokat tervezte, bonyolította a pályáztatást, és támogatta anyagilag azokat a civil szervezeteket, azokat a közösségeket, települési önkormányzatokat, amelyek részt kívántak ebben venni, legyen az akár köztéri akadálymentesítés, legyen az akár épület-akadálymentesítés.

Jelenleg a kormányzati épületek mintegy 60 szá-zaléka akadálymentesített, azt hiszem, hogy ez körülbelül a duplája annak, amit az önkormányzati épületekről elmondani lehet. Igaza van azoknak a képviselőtársainknak, akik említették, Soltész Miklós is, Béki Gabriella is, hogy nagyobb lendületet kell oda szánni, ahol az emberek a mindennapi élet során, az ügyintézésük során kapcsolatba kerülnek valamilyen hivatallal. Ezzel én magam is egyetértek. Én azt gondolom, hogy ez a program nem irreális. Hogyha számba vesszük, előttünk áll lehetőségként mintegy nyolc év, ha minden évben 10-12 százalékot lefaragunk ezekből a hátrányokból, akkor utol tudjuk érni magunkat a nyolc év letelte után.

Szeretném elmondani azt is, hogy nem telt semmittevéssel a 2005-ös év, hiszen több országos testület foglalkozott ezzel az üggyel és problémával, többek között az Országos Érdekegyeztető Tanács esélyegyenlőségi bizottsága, az Országos Fogyatékosügyi Tanács három alkalommal foglalkozott ezzel a témával önálló napirendi pontként.

Ezen túlmenően el kellett végeznünk a felmérést, egy alapos felmérést, az egész országra kiterjedő felmérést, el kellett készítenünk az ütemezést, és le kellett folytatni az egyeztetéseket. Minden egyes nagy fogyatékossági szervezet támogatását bírja ez a program, hangsúlyozom: mindegyik, az autistáktól a mozgássérülteken keresztül, az értelmi sérültek képviselőitől kezdve a látássérültekkel bezárólag.

A tanácsadó testülettel kapcsolatban, amelyet két képviselőtársam is felvetett, szeretnék megnyugtatni mindenkit: nem kerül pénzbe, társadalmi munkában végzik felkérésünkre olyan nagy tekintélyű emberek, mint Farkas Lilla, aki a tanácsadó testület elnöke, Gyulavári Tamás, a szakma kiválósága, Herczog Mária nemkülönben, és azt hiszem, hogy a köztiszteletnek örvendő Majtényi László személyében olyan emberek reprezentálják ezt a tanácsadó testületet, akiknek a véleményére, azt gondolom, függetlenül attól, hogy a program végrehajtásában milyen kormányzati szervek vagy milyen települési önkormányzatok, milyen civil szervezetek vesznek részt, bátran hagyatkozhatnak.

A 2006-os év költségvetésében, képviselőtársaim, a minisztérium fejezetében mintegy 800 millió forint került elkülönítésre, ez az 1-es és 2-es mellékletben megtalálható. De szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy áthúzódó beruházásokként még a 2005-ben meghirdetett európai uniós PHARE-támogatásból több mint egymilliárd, 1,3 milliárd forintos támogatás jutott akadálymentesítésre.

Egy olyan dologgal szeretném zárni a reagálásomat, amely minden képviselőtársamra kell hogy vonatkozzék: segítsenek abban, hogy az egész társadalmat föl tudjuk egy kicsit rázni, hogy az egész társadalom felé tudjuk közvetíteni, hogy igen, a Magyar Országgyűlésben ülő parlamenti képviselők, függetlenül attól, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek, a fogyatékostársadalom pártján állnak, hogy a társadalmi tudat akadálymentesítésében mi legyünk azok, akik az élen járunk.

Hiszen ez az egész akadálymentesítés már nem a fizikai akadálymentesítésről szól, azt hiszem, a miniszter asszony éppen elmondta az expozéjában, hiszen itt sokkal többről van szó, a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításáról, a kultúrához való hozzáférés akadálymentesítéséről, a tudáshoz való hozzáférés akadálymentesítéséről, hogy mindenki számára egyformán könnyű legyen ezekhez hozzáférni. Ha ilyen gondolkodást tudunk továbbítani, ha így gondolkodnak a települési önkormányzatok, ha így gondolkodnak a polgármesterek, akkor azt gondolom, hogy együttes erővel sokkal, de sokkal többre jutunk, mint ameddig eddig jutottunk.

Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt a programot, illetve a törvény módosítását támogassák, és együttes erővel dolgozzunk azon, hogy teljesebb életet élhessenek fogyatékos embertársaink.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 210 2006.01.31. 5:43  209-231

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A mindenkori családpolitikának kiemelt célja, hogy a gyermekekre tekintettel egy igazságosabb újraelosztást valósítson meg, erősítse a társadalom alapsejtjeit jelentő családok létbiztonságát, mérsékelje a gyermekszegénységet, és egyúttal természetesen a gyermekvállalást is ösztönözze.

Az egységes családtámogatás rendszerének kialakítása együtt jár a rendszeres gyermekvédelmi támogatás beépülésével a családi pótlékba. Annak érdekében, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz kötődő egyéb kedvezményeket továbbra is igénybe vehessék a rászoruló gyermekek, 2006. január 1-jével egy új ellátási forma, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény kerül bevezetésre. Ezek természetbeni támogatások, különösen az iskolai gyermekétkeztetés 50 százalékos normatív kedvezménye, a bölcsődei, az óvodai ellátást igénybe vevő gyermekek, az általános iskola első négy osztályában tanuló gyermekek ingyenes étkezése, az iskolai nappali rendszerű oktatásban részt vevők, 1-13. évfolyamosok tankönyvtámogatása, illetve a kollégiumi diákkedvezmény.

A törvényjavaslat a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény módosítását tartalmazza, melynek célja több irányú: egyrészt további pozitív intézkedéseket vezet be a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításának feltételeivel összefüggésben; másrészt a korábban emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesülő kör számára egy új támogatási formát határoz meg kiegészítő gyermekvédelmi támogatás elnevezéssel.

A javaslat a gyermeket nevelő, szociálisan rászoruló családok anyagi terheinek mérséklése érdekében módosítja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szabályozását úgy, hogy a hivatkozott törvényben jogosultsági feltételként megállapított jövedelemküszöböt 10 százalékkal megemeli. Azt hiszem, minden képviselőtársam számára ismeretes, hogy ez az öregségi nyugdíjminimum 100, illetve 110 százaléka volt, ez emelkedne 110 százalékra, illetve 120 százalékra.

A törvényjavaslat tehát továbbra is differenciáltan állapítja meg a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság jövedelmi feltételeit, elismerve és támogatva a gyermeket egyedülállóként gondozó családokat, valamint a tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermeket gondozó szülőknek az átlagostól eltérő élethelyzetét. Figyelembe veszi azt is, hogy a családi pótlék jelentős emelésével többen esnének ki a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény jogosultsági köréből, hiszen emelkedik ezzel az egy főre jutó jövedelemhatár. A javaslattal tehát biztosítható, hogy a rászorult gyermekek természetbeni támogatása továbbra is garantált legyen, és ne essenek ki a gyermekvédelem védőhálójából.

A gyermekek nagyobb szociális biztonságát garantálja, hogy az egyszeri támogatás elnevezésű, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez társuló, a 2006-os évben ötezer forintos összegben megállapított pénzbeli támogatás évente egy alkalommal történő kifizetése helyett a pénzbeli támogatást évente kétszer javasolja folyósítani, július és november hónapokban.

(17.30)

A gyermekvédelmi törvény 2005. december 31-ei, hatályos rendelkezése szerint emelt összegű rendszeres gyermekvédelmi támogatás illeti meg azt az adóköteles jövedelemmel nem rendelkező, tartásra köteles, nyugellátásban, baleseti nyugellátásban, nyugdíjszerű rendszeres szociális pénzellátásban - átmeneti járadék, rokkantsági járadék, azt hiszem, ezt mindannyian tudják - vagy időskorúak járadékában részesülő hozzátartozót, akit a gyámhivatal a gyermek gyámjául rendel. Ennek összege 2005-ben 10 800 forint/gyermek volt. Tekintettel arra, hogy a családtámogatási rendszer átalakításával ezt a támogatást a kirendelt gyámok részben a jelentősen megemelt családi pótlék összegében kapják meg, indokolt, hogy megkülönböztetett figyelmet kapjanak, illetve az átalakítás ne érintse negatívan a mintegy 3 ezer, gyermeket nevelő-gondozó, jellemzően nagyszülői gyámot.

Az előterjesztés egy kibővített jogosultsági kör számára is új támogatási formát határoz meg kiegészítő gyermekvédelmi támogatás elnevezéssel. A javaslat szerint a kiegészítő gyermekvédelmi támogatás havi összege gyermekenként az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 22 százaléka. Emellett a gyámul kirendelt hozzátartozók még évi kétszeri pótlékban is részesülnének. A 2006-ban 7500-7500 forintot kitevő pótlék folyósítására a tárgyév júliusában és novemberében kerülne sor az egyszeri támogatással egyidejűleg.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A javasolt változtatások eredményeképpen a kirendelt gyámi feladatot ellátók is kedvezőbb helyzetbe kerülnek a családtámogatási rendszer átalakítása révén. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság módosított jövedelmi feltételeinek, valamint a kiegészítő gyermekvédelmi támogatás és a pótlék forrását beterveztük a tárca költségvetésébe, azok a 24. fejezet költségvetésében megtalálhatóak. Mindezekre tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot vitassa meg, szóljanak hozzá, és a végén fogadják el.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
284 230 2006.01.31. 0:30  209-231

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon szépen köszönöm mind a három parlamenti bizottságnak az egyhangú támogatást, nagyon szépen köszönöm a Fidesz-frakciónak, köszönöm a Demokrata Fórum frakciójának, a szabad demokratáknak és a szocialistáknak, hogy támogatják az előterjesztést.

További jó munkát kívánok önöknek, és kérem, szavazzák is meg. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 122 2006.02.06. 2:11  119-126

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Az öregségi nyugdíjkorhatárt megelőzően számos lehetőség van nyugdíjba vonulni, ahogy a képviselő asszony is említette. A társadalombiztosítás rendszerében a hosszú szolgálati időhöz kapcsolódóan vagy éppen a nehéz fizikai munkát végzők részesülhetnek ebben a lehetőségben. A társadalombiztosítás rendszerén kívül munkáltatói finanszírozással öt évvel korábban lehet nyugdíjat igénybe venni, egyes foglalkozások esetében pedig 25 év szolgálati idő után - azt hiszem, hogy nagyon sokan tudunk ilyet: bányászok, a művészeti tevékenységet végzők, illetve akik a fegyveres szervezeteknél dolgoznak. Ezek a kedvezmények 40 és 62 éves kor közötti nyugdíjazási életkorokat jelentenek. Amennyiben ehhez a tényleges nyugdíjazási életkorhoz kapcsolódna az özvegyi jogosultság, az diszkriminatív lenne azokkal a biztosítottakkal szemben, akiknek ilyen kedvezmény igénybevételére nincs lehetősége.

Ezeknek a korhatár előtti nyugdíjazási lehetőségeknek az igénybevétele elsődlegesen az egyén döntése, még abban az esetben is, amikor a biztos nyugdíjjal egy bizonytalan munkaerő-piaci helyzetet kíván az egyén elkerülni. Ugyanakkor össztársadalmi érdek a nyugdíjrendszerek megfelelő színvonala és fenntarthatósága érdekében a minél későbbi időpontban történő nyugdíjazás ösztönzése.

Az Európai Unió tagországai nyugdíjrendszereinek összehasonlító elemzése most készül. Az előzetes adatok alapján a demográfiai idősödés szempontjából Magyar-ország helyzete átlagosnak mondható, ugyanakkor a korai nyugdíjazás elterjedtsége, az időskorúak foglalkoztatási helyzete, a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága szempontjából az öt legkedvezőtlenebb ország közé sorolta Magyarországot ez a jelentés.

Tehát azt hiszem, hogy ezen szempontok mindegyikét mérlegelnünk kell a döntésünk meghozatalakor - és majd folytatom.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 126 2006.02.06. 1:19  119-126

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselő Asszony! Pontosan értem, hogy miről tetszik kérdést feltenni, annál is inkább, mert pontosan látom, hogy körülbelül mekkora az érintettek köre ebben a tárgykörben.

Azt gondolom, hogy a nyugdíjas-társadalomnak az a szegmense, amelyet az özvegyek képviselnek, az elmúlt évek politikájával azért többé-kevésbé elégedett lehet. Részben a saját jogú nyugdíjjal rendelkező özvegyek közel 50 százalékos özvegyinyugdíj-emelése, a 20 százalékról 25-re, majd 25-ről 30 százalékra való emelése egy nagyon komoly nyugdíjszínvonal-emelkedést jelentett ebben a társadalmi közegben, és az a nyolc lépéshez kapcsolódó, éppen most, januárban meghozott intézkedés, amely a saját jogú nyugdíjjal nem rendelkezőknél az úgynevezett 50 százalékos özvegyi nyugdíjak 10 százalékkal való emelése - tehát 55 százalékra való emelése, majd a következő évben a 60 százalékra való emelése -, mind-mind ezt a célt szolgálja. Azt gondolom, hogy a magunknak határként szabott 2010-ig a feladatok elvégzésébe természetesen sok minden beleférhet.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
285 174 2006.02.06. 2:28  171-174

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! (Kovács Ferenc közbevetésére:) Kedves Kovács Képviselőtársam! Ezúton tudatom, hogy Sitke település önkormányzata az adósságkezelési programba nem jelentkezett be, tehát önnek itt nem nagyon van lehetősége arra, hogy szóljon. Ellenben képviselőtársamnak az alábbiakban szeretnék válaszolni felvetett kérdésére.

A hátralékok konszolidációs programja, amely az elmúlt években elindult, rendkívül jó sikerekkel zárta az évet, és meg kell hogy fogalmazzam, hogy azok a települési önkormányzatok, amelyek részt vettek az adósságkezelési szolgáltatásban, rendkívül megelégedettek ezzel a programmal. Tekintettel arra, hogy egy modellkísérletről volt szó, a kártyás fogyasztásmérők felszerelése, amely része ennek a programnak, nem került pénzébe a települési önkormányzatoknak, illetve az egész programhoz csak egy 10 százalékos önrészt kellett kifizetni, merthogy a teljes költséget a minisztériumunk pályázati úton juttatta el azokhoz a települési önkormányzatokhoz, amelyek részt vettek ebben a programban.

Nagyon fontos megemlíteni azt, hogy a családok ebben az esetben nem halmozzák föl azokat az adósságokat, amelyek számukra a későbbiekben törleszthetetlenné válnak a nagyságuknál fogva, hiszen itt előre kerül kifizetésre, és előre egy kártyával tudják megvásárolni azt a kontingenst, amit később elfogyaszthatnak, amely évente 1320 kilowattóra mennyiségben határozza meg a fogyasztási egységenkénti felhasználás lehetőségét.

Szeretném azt is elmondani, hogy a programban 31 települési önkormányzat vett részt, és a tárcánk mintegy 190 millió forintot fordított erre a modellkísérletre. Azt is szeretném elmondani, hogy az áramszolgáltató vállalatok, amelyek üdvözölték ezt a kezdeményezést, nagyon aktívan vettek részt ebben a programban, és ők maguk is 70 millió forint erejéig támogatták ezt a projektet, ezt a programot.

Tehát így összesen mintegy 260 millió forintot tudtunk erre a programra szánni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és mintegy 1084 ház-tartás kapott segítséget a részünkről ebben a modellkísérletben.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 8 2006.02.07. 4:37  5-8

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Igen, ez az egységes családtámogatási rendszer több mint másfél millió gyermek sorsán segít. Ha megnézzük azokat a támogatási formákat, amelyek az átalakítás kapcsán realizálódnak, hiszen a törvény kihirdetésre került a múlt év végén, és ez azt is jelenti, hogy a januári támogatásokat februárban folyósítják - ugyanaz a rendszere ennek egyébként, mint a bérek kifizetésének -, ez azt is jelenti, hogy az eddig ebbe a rendszerbe szánt forrásoknál lényegesen több jut a családoknak; 26 800 millió forint az a többletjuttatás, amely ettől az évtől a költségvetési törvénynek megfelelően ezekhez a családokhoz jut el. Ez azt is jelenti, hogy mintegy 84 százalékos növekedés van ezen a rovaton.

Ahogy említette képviselőtársam, mi volt a baj, mi volt a probléma az előző támogatási struktúrával: az egyik az, hogy a családi pótlék meglehetősen értékét veszítette, hiszen a reálértéke az elmúlt években, ez elsősorban a Fidesz-kormány idejére esik, amikor nem emelkedett a családi pótlék, reálértékben majdnem felét elveszítette. A másik az adókedvezmény kérdése, amelyet a jobboldal a zászlajára tűzött. Ugyanakkor megnéztük a statisztikákat, és ezekből az derült ki, hogy a gyermeket nevelő családok 30 százaléka egyáltalán nem tudta igénybe venni a családi adókedvezmény intézményét; éppen azok, akik alacsony jövedelműek voltak, következésképpen nem volt olyan leírható adókedvezmény, amelyet érvényesíteni tudtak volna.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy a legalább három vagy több gyereket nevelő családoknál megmarad a családi adókedvezmény értéke, ahol persze húztunk egy limitet, és azt mondtuk, hogy az évi 6 millió forint az, amelyiknél érvényesíteni lehet, és minden további gyereknél plusz 500 ezer forint, ahol érvényesíteni lehet a családi adókedvezmény intézményét.

A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, amely most érvénybe lépett, a legeslegrászorultabb gyerekek számára nyújt egy biztonságosabb jövőt. Azon túlmenően, hogy évente kétszer többletjuttatást kapnak ezek a családok, ahogy képviselő asszony is említette, júliusban és novemberben, az étkeztetés, azt gondolom, az elmúlt négy év kormányzati ciklusában az egyik legjobb intézkedés volt, hiszen az óvodák, a bölcsődék mellett az általános iskola alsó tagozatán a legrászorultabb gyerekek ingyenesen étkezhetnek. Ennek van olyan hatása is, hogy beviszi és benntartja az iskolarendszerben azokat a gyerekeket, akik régebben bizony elhanyagolták az iskola látogatását. Ez az étkezési támogatási rendszer több mint 300 ezer gyerek sorsán segít. A másik a tankönyvtámogatás, amely közel 700 ezer gyerek mindennapi megélhetésén segít.

Megkérdezte képviselő asszony, hogy miért jobb ez az egységes családtámogatási rendszer. Azért, mert a célzottságban meglehetősen pontosan lehet azt érvényesíteni, hogy az alacsony jövedelműek, a leginkább rászorultak felé célozva lényegesen több segítséget kapjanak a családok. Kiemelten kívánja támogatni azokat a családokat, amelyek fogyatékos, vagy tartósan beteg gyereket nevelnek, kiemelten támogatja ez a családtámogatási rendszer azokat a családokat, ahol arra kényszerültek, hogy egyedül neveljék a gyereküket. És ahogy említette volt képviselő asszony, hiszen a napirend előttiek után éppen ezzel a törvénnyel foglalkozunk, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvénnyel, azokat a nagyszülőket segíti kiemelten, akik gyámként arra kényszerültek, hogy az unokáikat neveljék.

Azt gondolom, egy igazságosabb és sokkal, de sokkal célzottabb családtámogatási rendszert sikerült ezzel az intézkedéssel kialakítani, és ez jó.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
286 58-62 2006.02.07. 6:10  17-62

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt elnök úr, én zárszót szeretnék mondani, hogyha van rá lehetőségem.

ELNÖK: Válaszra van lehetőség.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Válaszra van lehetőség - akkor két megjegyzésem van. Egyrészről nagyon szépen köszönöm az aktív részvételt a vitában, másrészről pedig nagyon szépen köszönöm azokat a segítségeket, amelyeket úgy kaptam meg, hogy egymást kiegészítve, illetve egymás felvetéseire válaszolva gyakorlatilag önök elmondták - többek között Vidorné dr. Szabó Györgyi - a kormány álláspontját a módosító indítványról.

Babák képviselőtársamnak, polgármester úrnak pedig bátran ajánlom a figyelmébe a gázszerelés helyett a kártyás fogyasztásmérők felszerelését és elterjesztését, bevezetését, illetve az adósságszolgálat megszervezését a településén. Hogyha figyelte az elmúlt napokban történteket itt az Országgyűlésben, akkor választ kaphatott arra, hogy hány település milyen sikerrel vezette be az adósságkezelési programot is és a kártyás fogyasztásmérők felszerelését és elterjesztését is.

Köszönöm szépen.

Elnök úr, énhozzám az az információ jutott el, hogy nekem most lehetőségem van zárszót mondani.

ELNÖK: Nem fogom vizsgálni az elmondottak tartalmát, államtitkár úr.

KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A családok mintegy 64 százaléka nevel ma gyermeket Magyarországon, ezért a családok támogatása olyan társadalmat átható kérdés, amelynek alakulása a társadalomnak nemcsak a jelenére, hanem a jövőjére is hatással van. A mindenkori családpolitikának kiemelt célja, hogy a gyermekekre tekintettel egy igazságosabb újraelosztást valósítson meg, erősítse a társadalom alapsejtjeit jelentő családok létbiztonságát, mérsékelje a gyermekszegénységet, és egyúttal a gyermekvállalást is ösztönözze. A kormányt ezek az elvek vezérelték, amikor átalakította a családtámogatási rendszert. Sajnos, az ellenzék nem mindenben osztja ezt a véleményt, álláspontját a bizottságokban lefolytatott viták során és most ismételten kifejtette, mint ahogy hallhattuk az elmúlt egy órában.

Véleményem szerint a kormány a családtámogatási rendszert méltányosabbá, átláthatóbbá tette, mert az eddigi háromelemű rendszerből egy új, jelentősen megemelt összegű családipótlék-rendszert alakított ki. A családi pótlék azért vált az átalakítás kiindulópontjává, mert csak az alanyi jogon mindenkit megillető ellátás képes annak a célkitűzésnek a teljesítésére, miszerint a gyermeknevelést jövedelmi, vagyoni helyzetre tekintet nélkül egyformán támogatni kell.

Ugyanakkor a kormány a rászorultsági elv mentén kiemelt figyelmet fordít és továbbra is támogatja a nehezebb anyagi körülmények között élő családok gyermekeit. A családtámogatási rendszer átalakítása ugyanis nem magában álló folyamat, azt kiegészíti egyrészt a szociális ellátások reformja, melynek keretében a családi segélyezés bevezetésével további korrekcióra nyílik lehetőség. Másrészt a legszegényebb családok támogatásának a kiegészítésére a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szolgál, amely lehetővé teszi, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatáshoz kapcsolódó kedvezményekhez hasonlóan a jogosultsági feltételeket a különböző kedvezmények igénybevételénél ne kelljen külön igazolni, és mindenhol érvényesüljön az egységes szempontrendszer.

A kormány mindig arra törekedett, hogy az átalakítás senkit se érintsen hátrányosan, ezért már a 2006. évi költségvetési törvény módosítása során kezdeményezte a jelen törvényjavaslatban megfogalmazott változásokat. A jelen törvénymódosítás ennek során a gyermeket nevelő, szociálisan rászoruló családok anyagi terheinek a mérséklése érdekében olyan irányban változtatja a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény szabályozását, hogy a hivatkozott törvényben jogosultsági feltételként megállapított jövedelemküszöb emelésére kerüljön - 10 százalékkal - sor, az öregségi nyugdíjminimum 100, illetve 110 százalékáról 110, illetve 120 százalékra. Ezzel biztosítható, hogy ne essenek ki a gyermekek a gyermekvédelmi rendszer védőhálójából, sőt több gyermek szociális biztonsága legyen garantált.

Ugyancsak a gyermekek nagyobb szociális biztonságát garantálja, hogy az egyszeri támogatás elnevezésű rendszeres gyermekvédelmi kedvezményhez társuló, a 2006. évben 5 ezer forintos összegben megállapított pénzbeli támogatás évente egy alkalommal történő kifizetése helyett a pénzbeli támogatást évente kétszer javasolja folyósítani: minden év júliusában, illetve novemberében.

A törvénymódosításban megkülönböztetett figyelmet kap a mintegy 3 ezer gyermeket nevelő-gondozó, jellemzően nagyszülői gyám is, hiszen egy kibővített jogosultsági kör számára új támogatási formát határoz meg kiegészítő gyermekvédelmi támogatás elnevezéssel. A módosítás szerint a kiegészítő gyermekvédelmi támogatás havi összege gyermekenként az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének a 22 százaléka lesz.

Tisztelt Országgyűlés! Véleményem szerint a törvényjavaslat tárgyalása során mindvégig az volt tapasztalható, hogy a tisztelt Országgyűlés mindent el kíván követni azért, hogy az átalakított családtámogatási és gyermekvédelmi rendszer működőképes legyen, és az a családok, a gyermekek érdekét szolgálja. A rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény megállapításának kedvezőbb feltételei, a bevezetésre kerülő kiegészítő gyermekvédelmi támogatás, valamint a hozzájuk kapcsolódó pénzbeli támogatások, pótlékok a kormány álláspontja szerint olyan fontos kérdés, amely mindenképpen prioritást élvez.

Kérem, fogadják el a megtárgyalt törvénymódosítást, amelynek forrása bevezetésre került a 2006-os költségvetés XXIV., ICSSZEM-fejezetébe.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)