Készült: 2020.04.10.03:53:02 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
2 64 2010.05.17. 9:55  1-95

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok átszervezése kapcsán néhány gondolatban kifejtsem a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontját.

A biztonság igénye az egyik legalapvetőbb emberi szükséglet. A Jobbik éppen ezért, a javítás szándékától vezérelve támogatja a nemzetbiztonsági szervek reformját, de nem támogatja a jelenlegi elavult, hibát hibára halmozó, a gátlástalanul törvénysértő működés továbbélését biztosító, reformnak álcázott hatalomátmentést.

(A jegyzői székben Nyakó Istvánt Göndör István
váltja fel.)

A Jobbik a nemzetbiztonsági szervek reformjára vonatkozó részletes elképzeléseit már a programjában is kifejtette. Véleményünk szerint az 1990 óta bekövetkezett változások, a megváltozott szerkezetű és súlyozású biztonsági kockázatok, az új kihívások, veszélyforrások, valamint az átrendeződött világhatalmi struktúra és az ezzel együtt járó új tendenciák sokkal racionálisabb, feladatorientáltabb, gyorsabb reagálású és gazdaságosabb nemzetbiztonsági szervezetrendszert igényelnek.

Egy nemzet biztonságának a kollektív biztonsági szervezetekkel való együttműködéseken túl alapvető feltétele a megfelelő nemzeti önvédelem. Ezt a szempontrendszert a nemzetbiztonság területén mindig fokozottan érvényesíteni kell, hiszen ennek hiánya a nemzeti szuverenitást is veszélyezteti. Jelenlegi állapotukban a nemzetbiztonsági szolgálatok széttagolt működése nem felel meg a társadalom vele szemben támasztott követelményeinek. Az átfedések, a felesleges párhuzamosságok, a gyors és rugalmas reagálást gátló működés a teljes nemzetbiztonsági rendszer felülvizsgálatát és sürgős aktualizálását igénylik, így a nemzetbiztonsági szolgálatok strukturális átalakítása elengedhetetlen feladat.

Napjainkban a nemzetbiztonsági szolgálatok szerepe fontos kérdéssé vált. Amíg ugyanis Nyugaton - de mostanra már a környező országokban is - a titkosszolgálatok a nemzet érdekeit valóban veszélyeztető cselekményekre, jelenségekre koncentrálnak, addig nálunk a nemzetbiztonsági szolgálatok nehezen indokolható bűnügyi tárgyú nyomozásokat folytatnak ellenzéki politikusok, másként gondolkodó fiatalok és a fennálló politikai rezsimre bármely okból veszélyt jelentők ellen.

(17.30)

A beszerzett adatokat politikai háttéralkukra, zsarolásokra használják fel, amelynek egyetlen célja a politikai hatalmat kézben tartók továbbélésének biztosítása és az ellenzéki erők szétbomlasztása.

A nemzetbiztonsági szolgálatok működése tele van törvénytelenséggel, ráadásul semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni, működésük csillagászati összegekbe kerül, és működésüket visszaélések, zsarolások sorozata jellemzi. A titkosszolgálatok működése jelenleg is hatalmas költségeket emészt fel. Fajlagos költségeit tekintve Európa egyik legdrágább rendszere a mienk. Az irányítás-felügyelet további aprózódása a költségeket növeli, s ezzel arányosan a hatékonyságot csökkenti, megnehezíti és ellehetetleníti a szervek közötti kapcsolódást és információcserét, ami egyébként napjainkban sem működik megfelelően.

Gondoljunk bele, minden szervnek saját ellátó-kiszolgáló rendszere és immár külön minisztériumi irányító rendszere lesz. Kíváncsian várjuk, az új kormány hogyan szándékozik majd véget vetni annak a gyalázatos gyakorlatnak, hogy a szolgálatok a korábbiakban nem segítették, hanem gáncsolták egymás munkáját, nem osztottak meg egymással - legtöbbször szakmai féltékenységből - műveleti információkat, miközben ezt a nemzetbiztonságról szóló törvény számukra kötelezővé teszi.

Napjainkban térdig járunk politikai bűnözők által vezényelt visszaélésekben, milliárdos mutyikban. Szinte minden napra jut egy-egy, szocialista politikusok nevéhez köthető, milliós összegű visszaélés napvilágra kerülése. A szolgálatok némák. Egyetlen ügyben sem tettek hozzá semmit a felderítések sikeréhez. A szolgálatok csak és kizárólag olyan ügyekben exponálták magukat, amelyek a szocialista politikusok szempontjából politikai előnyöket biztosítottak.

Napjainkban a Nemzetbiztonsági Hivatal működésének egyik legfontosabb jellemzője lett, hogy megfeleljen a jelenleg hatalmon lévő politikai elit által számára meghatározott követelményeknek, amely szerint az egyik legfontosabb feladat a Magyar Köztársaság egyik törvényesen bejegyzett és működő pártja, valamint a vele szimpatizáló szervezetek, egyesületek és magánszemélyek elleni fellépés, működésük és ezáltal létezésük ellehetetlenítése.

Emellett a szolgálatok működési tevékenységét hangos botrányok kísérték és kísérik. Hetente törnek felszínre újabb és újabb, nemzetbiztonsági szálat tartalmazó botrányok, szinte naponta vesznek őrizetbe nemzetbiztonsági védelem alatt álló cégek vezető tisztségviselőit. Több olyan eset is történt, ahol magát a nemzetbiztonsági kapcsolattartásért felelős személyt vették őrizetbe.

Csak néhány példa az utóbbi időben menetrendszerűen kipattanó, százmilliós korrupciós ügyek, panamák közül: Malév-eladás, a BKV ügyei, a MÁV- és a földhivatali ügyek. Mi a közös bennük? Ezen nagy állami cégek mind-mind nemzetbiztonsági védelem alatt állnak. De ne feledkezzünk meg az államháztartásnak szintén több száz milliós kárt okozó nonprofit társadalmi szervezetek, alapítványok körül játszott kétes tevékenységéről sem a szolgálatoknak!

Az eddigi, területi alapú szervezetrendszert fel kell számolni, és egy hatékonyabb, funkcionális alapon szerveződő szervezeti struktúrát kell kialakítani. Ennek során a jelenlegi, elaprózott titkosszolgálati szervezetrendszert egységes szerkezetű, feladatorientált felépítésű nemzetbiztonsági szolgálatoknak kell felváltaniuk. Szükséges, hogy a politikai felügyeleti és irányító szerv önálló miniszter legyen. Ez a feladatokból adódik, hiszen a szolgálatok létének célja, hogy a legmagasabb szintet a szükséges és kért információkkal ellássák.

A Jobbik elképzelései szerint egységes polgári titkosszolgálatra van szükség. Napjainkban az NBH egy teljesen ellenőrizhetetlen, önkényesen működő szervezetté vált. Az alapfeladataitól eltér a jelenlegi működése. Olyan feladatköröket lát el, amelyek teljesen idegenek egy modern polgári nemzetbiztonsági szolgálattól. A diszfunkcionális működés mára már meghatározóvá vált a szervezet életében, és az ötvenes évek szovjet biztonsági szolgálatára emlékeztet működésében, módszereiben, személyi állományában és a törvényességhez való viszonyában is.

A szervezet napi gyakorlati haszna a nemzet számára gyakorlatilag a nullával egyenlő. Erre a szervezetre nincs szüksége Magyarországnak. A jelenlegi NBH megreformálása vállalhatatlan feladat, és nincs is szükség egy ilyen, kevés sikerrel biztató kísérletre. Az NBH-t meg kell szüntetni, nem csak átnevezni. Feladatkörét és az arra szakmailag, erkölcsileg alkalmas dolgozói létszámot be kell integrálni az új, egységes polgári titkosszolgálatba. Napjainkban a határok leomlásával, a szabad mozgás és tartózkodás jogának általánossá válásával, az elkövetői csoportok nemzetközivé válásával amúgy is teljesen felesleges a területi alapon megkülönböztetett titkosszolgálatok működtetése. Minden komolyabb bűnözői csoportnak van külföldi tagja és kapcsolatrendszere, ezért egységesen jól működő, funkcionálisan tagolt polgári titkosszolgálatra van szükség.

A Jobbik elképzelései szerint egységes katonai titokszolgálatra van szükség. Magyarország NATO-tagsága, illetve az ország nemzetközi válságkezelő, illetőleg humanitárius akciókban való részvétele kapcsán az ország külpolitikai mozgástere, biztonságpolitikai tevékenységi köre és felelőssége a korábbiakhoz képest jelentősen kibővült. Napjainkban ugyan a közvetlen katonai veszélyeztetettség jelentősen csökkent, de a folyamatosan bővülő nemzetközi szerepvállalás következtében újszerű biztonsági kihívásokkal kell számolni. A katonai nemzetbiztonság területén is egységes szolgálatoknak indokolt létrejönni.

Véget kell vetni tehát a szolgálatok jelenlegi visszás működésének, a törvényes rendet védelmező, valódi nemzetbiztonsági szolgálatokra lenne szüksége az országnak. A szolgáltató állam, illetve a szolgáltató kormány feladata az állampolgárai számára a mindenkori és belátható kockázatoknak megfelelő szolgáltatás nyújtására képes nemzetbiztonsági szolgálatok működtetése. Éppen ezért prognosztizálható, hogy a tervezett átalakításokban sajnos nem látjuk biztosítva ezen szükséges kritériumok megoldását.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 162 2010.05.21. 13:43  105-175

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem nem kitölteni az időkeretet, mert nagyon sok mindent elmondtak már előttem, én inkább egy kicsit tematizálnám az elhangzottakat. Az merült fel bennem néhány LMP-s és MSZP-s felszólalást meghallgatva, hogy igazából nem is egy országban élhetünk, de természetesen el kell választani a törvényjavaslat két részét, a három csapást és a szigorításokat a holokauszttagadás, illetve új néven a nemzetiszocialista rendszerek és a kommunista rendszerek bűneinek tagadásától.

Répássy képviselőtársam többször elmondta, az ő szájából többször elhangzott, itt egy salátatörvényről van szó, tehát hogy össze van kötve a kettő. Én ezt egyébként is felírtam magamnak, hogy elmondjam. Szó szerint azt mondta talán képviselőtársam, hogy ezt hívják árukapcsolásnak. Ez valóban így van, és nagyon sajnáljuk, hogy ez így történt, mert ha nem egy ilyen árukapcsolással jött volna ide ez a javaslat, akkor nekünk is könnyebb lenne ebben állást foglalnunk, hiszen így almát és körtét kell egy csomagban összehasonlítani. Ezért is történhet meg az, hogy egy-két LMP-s felszólalóval ahhoz képest, hogy a javaslatnak melyik részével foglalkozott, egyet tudunk érteni, vagy adott esetben teljes mértékben egyet nem érteni.

Miért mondtam azt, hogy nem egy országban élünk? Amikor az MSZP programját elolvastam, boldog lettem, hogy milyen jó országban élünk: a gazdaság fejlődik, a közbiztonsággal minden rendben van, kilábaltunk a válságból. Komolyan mondom, egy idilli, már-már utópisztikus világ képe rajzolódott elém. De mi is jártuk a fórumokat! Bár én is szerencsés helyzetben vagyok, hiszen Németh Zoltán képviselőtársamhoz hasonlóan én is Budafok-Tétényben lakom, és ott a közbiztonság kiemelkedően jó, de nagyon sok vidéki fórumra is elhívtak, ahol nekem is volt alkalmam szembenézni az ottani problémákkal, illetve az ottani körülményeket megszemlélve arra az álláspontra jutni, hogy a szigorításra igenis szükség van. A Jobbik-frakcióból ezt szerintem senki nem vitatta. A törvényjavaslatnak ebben a részében valóban célja a szigorítás, és ezt becsülendőnek és támogatandónak tartjuk, de úgy gondoljuk, ha ezt nem követik egyéb, akár a büntető törvénykönyvet érintő, akár más jogterületen kívüli intézkedések, akkor ez elég kevés lesz, és nem fogja elérni azt a komplex problémamegoldást, amit elvár a magyar társadalom, és amit a szavazók elvárnak.

Itt is számtalan büntető anyagi és eljárásjogi szabály módosítására lenne szükség. Nagyon remélem, hogy ez csak az első lépés, amit a Fidesz-frakció képviselői beterjesztettek. Miért gondolom ezt? A jelenlegi rendszer is lehetőséget ad szigorúbb büntetések kiszabására. A kérdés az, hogy ez miért nem képvisel visszatartó erőt, mert azt látjuk, hogy probléma van. Ezt kár tagadni, itt csak a megoldás mikéntjéről vitatkozunk.

(20.40)

Azt én nem tudom elfogadni, hogy itt ilyen mediálással, drámaszakkörökkel a vidéken lehetne valamiféle előrehaladást elérni. Erre az elmúlt húsz évben már számtalan lehetőség kínálkozott. Azt hiszem, hogy az elköltött milliárdok is azt szemléltetik, hogy ez gyakorlatilag egy tévút, egy zsákutca, és csak a problémákat mélyítette, nem a megoldás irányába indult el a dolog.

Többen említették azt is, hogy a büntetőjogban mindig felmerül az a kérdés, hogy a büntetések elkerülhetetlensége, tehát a kilátásba helyezett büntetés bekövetkezése és elkerülhetetlensége határozza meg az elrettentő erőt, vagy az, hogy milyen szigorúan büntetünk bizonyos tényállásokat. Véleményem szerint mind a kettő. Tehát bizonyos tényállásokat bizony komoly büntetésekkel kell fenyegetni, de természetesen a felderítési mutatók, itt akár a szabálysértésre is utalok, hogy ezeknek a szabálysértési értékeknek a módosítása mind-mind előrevihet abban, hogy egy megfelelő közbiztonságot teremtsünk az országban.

Nem foglalkozik a javaslat - és én később várni fogom, hogy beterjesztjük adott esetben a büntető törvénykönyvhöz is - azzal a kitétellel vagy azzal az irányvonallal, hogy akit manapság nem végrehajtandó börtönbüntetésre ítélnek, az gyakorlatilag ezt nem is érzi büntetésnek, csak egy felfüggesztettet kaptam, élek tovább, mint Marci Hevesen, ahogy szokták mondani. Ez lehet, hogy egy jogkövető állampolgárnak a lelkét bántja, de nyilván azok a bűnelkövetői csoportok, akikre, mondjuk, két év felfüggesztettet kirovunk, gyakorlatilag úgy fogják érezni, hogy megtehették, és semmiféle szankció nem következett be. Tehát abba az irányba kellene elmozdulni, hogy a legcsekélyebb bűnelkövetők is valamiféle olyan szankcióra számíthassanak, ami számukra komoly jogsérelmet jelent, amit ők szankcióként és büntetésként élnek meg; erre már gyakorlatilag itt példákat hallhattunk, akár a kényszermunka bevezetése adott esetben a közérdekű munka helyett.

Mi csak wellnessbörtönöknek szoktuk nevezni azokat az intézményeket, ahol ma a fogva tartás folyik. Az is elképesztő, hogy több mint 8 ezer forint, 8-9 ezer forint körül van tudomásom szerint az az összeg, amit egy rab napi eltartására fordítunk. Ráadásul a magánbörtönök intézménye még jobban felkavarta ezt az állóvizet, hiszen olyan minőségi körülmények vannak a fogva tartottak számára, amik elképesztőek. Legutóbb Szabolcsból hallottam olyan történeteket, hogy a bekerülő bűnelkövetők gyakorlatilag még csempét se láttak, és ott a hifi-tévétől a felszerelt konditeremig minden jóval meg vannak áldva, és emellett az árvízkárosult régiókban nincs elég ember, hogy a zsákokat pakolja, eközben jól fűtött börtönökben lötyögnek a bűnelkövetők az adófizetők pénzéből.

Szintén üdvözlendő a felső határ emelése. Én azt hiszem, kimondhatom azt, hogy a középmértéknek, tehát az irányadó középmértéknek az újra bevezetése is egy nagyon jó irány, hiszen nem engedi elpuhulni - ha szabad így fogalmaznom - a jogalkalmazást. Emellett azonban én megfontolnám az alsó határnak is bizonyos szempontból a megemelését, hiszen ez egy olyan kötelezettséget ró a bíróra, hogy bizonyos esetekben ez alá nem mehet, így pont azoknak a kisebb súlyú bűncselekményeknek, a társadalmat a leginkább irritáló bűncselekményeknek az elkövetőit tudjuk megfelelő módon szankcionálni, amik a köznyugalmat leginkább zavarják.

Én is megnéztem egy statisztikát. Amikor a javaslat visszaeső erőszakos bűnelkövetőkről beszél, szerintem nagyon szűken határozza meg ezt a kört, tehát szűk az a kör, aki ebbe beleesik mint elkövető. 2009. augusztus és szeptember között mindösszesen öt ilyen elkövetési magatartásra derült fény a statisztikák szerint. Természetesen nem mondom azt, hogy az irányvonal nem tartható, de ahogy mondtam, az alsó határ emelését is hozzá kellene venni a javaslatban.

Azt is nehezményezzük, nehezményezem, hogy nem mozdultunk el abba az irányba, hogy a felfüggesztésnek mint lehetőségnek szűkebb körben való alkalmazását bevigyük a büntető törvénykönyvbe, hiszen ha le lehet rövidíteni a büntetést, illetve egy felfüggesztettel meg lehet úszni, akkor adott esetben nem értük el a kellő hatást.

A kényszermunkáról már beszéltem, a börtönviszonyokról beszéltem. Az is egy alapvető kritérium, hogy hogy élik meg a börtönéveket az elkövetők. Ehhez kapcsolódik, hogy azt szeretnénk, ha azokat a költségeket, amiket az államnak a büntetőeljárással okozott az elkövető, megtérítené vagy ledolgozná a börtönben. Ehhez kapcsolódna a teljes kár megtérítésének a kötelezettsége is, ami nem évülne el. De ez nemcsak a kisebb bűnelkövetésekre, hanem a fehérgalléros bűnözők által elkövetett visszaélésekre, korrupciókra is igaz. Magyarországon az a kialakult gyakorlat, hogy lopni csak sokat érdemes, hiszen többmilliárdos sikkasztás, hűtlen kezelés, korrupciós ügyek kapcsán is néhány év felfüggesztettel és pár százezer vagy pár millió forint pénzbüntetéssel meg lehet úszni. Ez a társadalom igazságérzetét borzasztóan irritálja.

Ha egyenes szándékkal követte el a bűnelkövető a bűncselekményt, akkor javasolni fogjuk, hogy ki kell zárni őt - ahogy azt Volner képviselőtársam említette - a közösségi forrásokból. A megélhetési bűnözést mint kifejezést egyszer és mindenkorra száműzni kell a büntetőjogból és a társadalomból is. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ez egyáltalán bevezetésre kerülhetett.

Van egy-két javaslatunk - ebbe részletesen nem mennék bele -, hogy alapvetően a közbiztonság megoldása még milyen módszerekkel működhet. A büntetőjogon kívül számos terület létezik, akár a szociális és családtámogatási rendszer átalakítása, a közmunkaprogramok vagy a szociális kártya bevezetése. Fontos szempont, hogy ma Magyarországon, illetve a jövő Magyarországán csak az kapjon bármilyen támogatást, illetve készpénzbeli támogatást, aki ezért megdolgozott.

Nagyon röviden a javaslat másik részéről, a nemzetiszocialista és kommunista rendszerek bűneinek tagadásáról is szólnék. Itt nagyon sok minden elhangzott. Mi eleve tiltakoztunk, amikor ez felmerült holokauszttagadás formájában, hiszen továbbra is fenntartjuk azt a véleményünket, hogy ez a szólás szabadságába ütközik. A büntetőjog mint ultima ratio kell hogy szerepeljen a jogrendben. Az, hogy Sólyom László ezt aláírta, véleményem szerint - ahogy Balczó képviselőtársam is mondta - még nem tekinthető zsinórmértéknek. Azt hiszem, itt az alakuló ülésen láthattuk, hogy Sólyom László is a kettős mércét, ha úgy adódik, előszeretettel alkalmazza.

Nagyon sajnáljuk - és ezt még egyszer ki kell hangsúlyoznom - egyrészt, hogy ez a törvénymódosítás a tudományos kutatásoknak is gátat szab. Attól még, hogy a holokauszttagadás törvényi tényállásának a bevezetése alkotmányellenes volt, ha hozzávesszük a nemzetiszocialista rendszerek bűneinek, illetve a kommunizmus bűneinek tagadását, ez egy szebb forma vagy egy finomítása a dolognak, de attól még ugyanúgy alkotmányellenes, és áldozat és áldozat közt különbséget tesz. Elég, ha mondjuk, a délvidéki mészárlásra, a magyarok lemészárlására gondolunk, akkor ezek szerint ők kevesebbet értek ez alapján. Mi úgy gondoljuk, hogy abszolút kategóriák nem léteznek, illetve keresztény emberként csak az Istent tartjuk ilyennek. Ez a törvény viszont továbbra is megtartja, hogy különbséget tesz ember és ember között.

Végezetül azt a sajnálatomat szeretném kifejezni, amit már többen megtettek, hogy a Fidesz nem volt elég bátor ahhoz, hogy egyszerűen csak visszavonja, és kivegye a Btk.-ból ezt a törvényi tényállást, ahogy az gyakorlatilag helyes lenne, vagy a jogállamiság mércéjének megfelelne. Ez igaz, egy finomítása, és örülünk neki, hogy belevették a kommunizmus bűneit is, de ez roppant kevés, véleményünk szerint továbbra is alkotmánysértő.

Itt elhangzott, nem is tudom már, melyik képviselőtársam szájából, hogy úgyis valaki az Alkotmánybírósághoz fog fordulni. Mi már a holokauszttagadás törvényi tényállása kapcsán elkészítettük ezt a beadványt. Azért nem adtuk még be, mert bíztunk benne, hogy a Fidesz úgy, ahogy van, ki fogja venni az egész tényállást a büntető törvénykönyvből. Nyilván ezek után majd el kell gondolkoznunk azon, hogy az új tényállás kapcsán is az Alkotmánybírósághoz fordulunk-e. Ez nyilván a jövő zenéje és az elnökségnek a döntése lesz, én ezt nem szeretném megelőlegezni. Viszont meg szeretném köszönni, hogy meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 57 2010.05.25. 15:03  42-84

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A javaslat egyrészt egy új törvény megalkotását irányozza elő, másrészt több ponton módosítja a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvényt.

Elöljáróban meg kívánom jegyezni, nincs tudomásunk arról, hogy a törvényalkotás előkészítése során bármilyen szakmai egyeztetés is zajlott volna akár az állami szférában, akár egyéb szervezetekkel, így félő, hogy a javaslat mindenfajta szakmai előkészítés nélkül, egyik pillanatról a másikra bukkant fel, és kapkodva, rohamléptekben, a megfelelő egyeztetés hiányában szeretné elfogadtatni az előterjesztő.

A preambulum emelkedett szövegezésében megfogalmazott elérendő célok dicséretesek, azonban látni kell, hogy a központi közigazgatás működésében komoly problémák adódnak, ha például a célként megjelölt demokratikus működésnek kellene érvényesülnie benne. A törvényjavaslatban foglalt konkrét szabályozás egyébként a preambulumban említettektől meglehetősen távol áll.

Az általános indokolás is a kritikai álláspontot erősíti, amikor kimondja, hogy a közszolgálat lényegi eleme, hogy a jogviszony létrejötte nem egymás mellé rendelt felek kötöttségtől mentes egyeztetésének és megállapodásának tárgya és eredménye, hanem az állam egyoldalú aktusa, éppen ezért értelmetlen a preambulumban szereplő emelkedett fogalmak megemlítése a közszolgálatiság témájával összefüggésben.

Szakítva az eddigi gyakorlattal, a törvényjavaslat a jogállás kérdésében immáron szabályozni kívánja a központi közigazgatásban dolgozó, felsőfokú végzettséggel rendelkező tisztségviselők, ügykezelők helyzetét is, szemben az eddig hatályos szabállyal, amely egy másik törvényben csak az állami vezetőkre kiterjedően állapította meg a jogállási kitételeket a központi közigazgatás szervezetén belül. Jelenleg az állami vezetőkkel kapcsolatos részletszabályokat a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény tartalmazza. A törvényjavaslat azonban e törvényről és a vele kapcsolatos viszonyáról egyetlen sort sem tartalmaz. Javasoljuk, hogy az azonos szférába tartozó központi közigazgatásban foglalkoztatottak jogállása egyidejűleg és egyetlen jogszabályban kerüljön rendezésre, hiszen a törvényjavaslat elfogadásával a témában már három különböző jogszabály szabályoz törvényi szinten egyazon kérdésben, egymástól elkülönítve, jogilag szétdarabolva.

A javaslat bevezető rendelkezései között nem ártott volna egy konkrét értelmező rendelkezést adni arra, ki is a kormánytisztviselő, mivel ez csak a jogszabály további szövegezéséből, indirekt módon derül ki. Nem világos ugyanis, hogy például egy frakció alkalmazásában álló köztisztviselők is kormánytisztviselők lesznek-e, egyáltalán, ha minden parlamenti köztisztviselő kormánytisztviselő lesz, akkor ez a megnevezés miképpen fér össze a hatalmi ágak elválasztásával. Bár a javaslatból kiviláglik, hogy a benne foglaltak hatálya az Országgyűlés Hivatalára nem terjed ki, de ezt külön, expressis verbis kimondva is rögzíteni szükséges.

A törvényjavaslat háttérjogszabálya a köztisztviselői törvény. A javaslat bevezető rendelkezései között kimondja, hogy az általa nem szabályozott kérdésekben a köztisztviselői törvény szabályai az irányadóak. Ezzel azt a jogalkotási káoszt valósítja meg, hogy egy személyi kör egyfajta jogviszonyát két külön törvény fogja szabályozni, amelyeket az érintetteknek maradéktalanul ismerniük kell. Kérdés, hogy a köztisztviselői törvény módosításával nem ért volna-e célt az előterjesztő, hogy egy teljesen új törvény megalkotását tűzte ki célul.

A törvény 2. §-a rendetlenül sorolja az egyes rendelkezéseket, a Ktv.-hez kapcsolódó helyzetet, egyéb személyi körökre való alkalmazhatóság kérdéseit. Megjegyzem ismét, hogy a Ktv. módosítása, akár egy külön fejezetben rendezve a központi szervek tisztviselőivel kapcsolatos kérdéseket, talán szerencsésebb megoldás lett volna, különösen azért, mert a javaslat majdnem minden második szakaszában visszautal a Ktv. adott szakaszára, bekezdésére. Igaz ugyan, hogy a Ktv. nem csak a központi közigazgatásban dolgozók jogállásának kérdéseit tárgyalja, azonban a központi és egyéb szint elválasztása nem jelenik meg olyan szinten, hogy a törvényjavaslat szabályozná a jogállás egyéb alapvetéseit is a központi szervek dolgozóira nézve, hiszen azok már a Ktv.-ben megtalálhatóak.

A tervezet általános indoklása szerint a cél egy koherens közszolgálati szabályozás kialakítása, ettől azonban a javaslat normaszövege igen távol került. A javaslatban szereplő számos kereszthivatkozás, utaló szabály jelentősen meg fogja nehezíteni a jogalkalmazást.

A törvényjavaslat 4. §-ának (1) bekezdése a Ktv. 7. §-ának (2) bekezdését ismétli meg. A javaslatban számos helyen bukkan fel más hasonló probléma, de ezek részletezésével nem tölteném az időt.

A javaslat 4. §-a túl szűken határozza meg a munkakörhöz kötött elismert nyelvtudást. E szűkítő szabályozás uniós jogba is ütközik, mert a megadott három nyelvet pozitívan diszkriminálja az EU többi hivatalos nyelvéhez képest. Az EU-s szabályoknak megfelelőbb lenne az olyan megoldás, amely szerint az Unió bármely hivatalos nyelvéből tett nyelvvizsga elfogadható lenne, mivel e három nyelv pozitív diszkriminációja semmilyen indokkal nem támasztható alá megfelelően. Bár ez a szabály a jelenleg hatályos Ktv.-ben is így szerepel, most itt a lehetőség a korrigálásra, az egyenlő elbánás elveinek érvényesítésére.

Érthetetlen számunkra, hogy a törvényjavaslat szerint a központi szerveknél dolgozó személyek jogviszonya bármikor indokolás nélkül megszüntethető, tehát egyik napról a másikra bárki utcára tehető, mindenféle indokolási kötelezettség nélkül. Ez nem védi a munkavállalók érdekeit. A jelenleg hatályos köztisztviselői törvény szerint felmentéssel való jogviszony-megszüntetés csak bizonyos esetekben, például átszervezés vagy a köztisztviselő alkalmatlansága esetén következhet be, és azt indokolni is kell. A köztisztviselői törvény szerint ugyanis az indoklásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, és a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű volt. Amennyiben a felmentési okok és az indoklási kötelezettség a központi közigazgatás dolgozóinak helyzetére nézve nem kötelező, a javaslat a munkajogi alapelvekkel helyezkedik szembe, és becsületesen dolgozó emberek érdekeinek védelmét teszi lehetetlenné.

A központi közigazgatásban dolgozót bármikor eltávolíthatják, ha például kiderül róla, hogy a szíve nem a kormánypárthoz húz. Azt nem is vizsgálják, hogy milyen színvonalon dolgozik, hanem a politikai, erkölcsi és egyéb meggyőződése miatt egyszerűen felmondanak neki, mert ehhez a jogszabály megteremti a megfelelő lehetőségeket. Könyveket lehetne megtölteni azokkal a közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése miatt indított munkaügyi perekkel, ahol végül is a dolgozónak adott igazat a bíróság az önkényes, valótlan okkal történő felmondás esetében.

(18.20)

Az általános indokolás szerint a javaslat egyik célja a jogviszony-megszüntetés feltételeinek rugalmassá és takarékossá tétele, másfelől a felkészítő munkaerő megnyeréséhez szükséges eszközök biztosítása. Azzal, hogy a megszüntetés kapcsán alkotmánysértő módon próbálnak takarékoskodni, nem igazán nyerhető meg felkészült munkaerő, így az általános indokolás a törvényszövegezéssel vajmi kevés összefüggést mutat.

A részletes indokolás is igen szűkszavúan foglalkozik a problémával, a négy szakasznak összevontan mindössze háromsornyi magyarázatot szentel. E megszüntetési szabály bevezetése önkényes munkáltatói döntésekre ad lehetőséget, amely az alkotmányba, a munka törvénykönyvébe és a köztisztviselői törvénybe ütközik.

Összevetve ezen szöveget a preambulummal, azt elvárni, hogy a központi közigazgatás demokratikusan működjön és a közjót szolgálja, de dolgozójának védelme teljes mértékben hiányzik, igencsak irreális. E megoldás annál is inkább meglepő, mivel a tervezetben a későbbiekben azt olvashatjuk, hogy szolgálati jogviszonnyal összefüggő vitás kérdések esetén érdekegyeztető fórum működik. Amennyiben van egy olyan fórum, amely felső szinten védi a dolgozói érdekeket, elképzelhetetlen, hogy az alapvető munkajogi védelmet a törvény ne teremtse meg.

A vegyes rendelkezések között került szabályozásra, hogy a jogellenesen eltávolított munkavállalókat a munka törvénykönyvében foglaltakhoz képest is csak korlátozással lehet visszavenni. Ez a szabály pontosan arról szól, amit a törvény ki akarna zárni. Mivel ha politikai okból valakit jogellenesen bocsátanak el, akkor a munka törvénykönyve szabályaival ellentétben csak az itt meghatározott okok fennállása esetén kell visszavenni munkakörébe, tehát ha azt szeretné a vezetőség elérni, hogy ne is lehessen, akkor jóformán a visszavételét kizárhatja. A munkavállalók védelme ezzel teljesen megszűnne, a javaslat a munkáltatói önkény időszakát hozza el a közszférában, a kormánypárt ezzel kívánja megteremteni a jogalapot a nem megbízható emberek eltakarítására. Ez maga a kegyencrendszer manifesztációja.

Meg kell említeni a költségtakarékosság preambulumban kimondott elvével szemben a jogszabályban deklarált azon pénzszórási lehetőséget, amelyet a főtanácsadói, tanácsadói munkakörök változatlanul, a jövőre nézve is létező létesítése takar. Az ilyen pozícióban levő ember fizetése egyenlő egy főosztályvezetőével vagy főosztályvezető-helyettesével, tekintet nélkül arra, hogy hány éves közigazgatási szakmai gyakorlata van. Ezen állások tipikusan a kormánytagok ismerősi, baráti körének pénzhez jutását célozzák, akár csak névleges munkavégzés mellett. Azon túl, hogy a kiválasztás is önkényesen, egy emberen múlik, ezek az állások bérfeszültséget keletkeztethetnek olyan szakmailag felkészült, rátermett, több évtizedet ledolgozó köztisztviselőkkel szemben, akiknek a fő elvük tényleg a pártsemlegesség. Ehhez képest pártkatonák pénzhez juttatását és a költségnövelést célozza ismételten a törvényjavaslat.

A megoldás még inkább tetten érhető a miniszterelnök tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó feladat ellátására alkalmazott politikai főtanácsadók, tanácsadók esetében. Mivel ezek az állások az e személyeket alkalmazó vezetőkhöz tapadnak, a vezetők megbízatásának megszűnése esetén természetesen megszűnnek. Azonban nemcsak úgy, a törvény erejénél fogva, hanem végkielégítéssel. Amennyiben a munkakörök valóban pusztán politikai alapon álló megbízatások, szakítani kell azzal a hagyománnyal, hogy e személyek a közigazgatási struktúrába kerüljenek beépítésre. Túl kellene végre lépni azon, hogy a korrupció melegágyát jelentő baráti társaságok közigazgatásba történő bebetonozása legyen egy miniszter fő célja, a valódi, értékes szakmai munkavégzés helyett.

Végezetül a Jobbik frakciójának jogi álláspontja szerint a törvény hatálybalépésének időpontjával is alapvető gondok adódnak. A javaslat szerint a törvény a kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba, mindenféle érdemi, átmeneti rendelkezések nélkül. A javaslatban szereplő átmeneti rendelkezések deklarálják, hogy a törvény hatálybalépésével a jogviszonyok átalakulnak, és erről az érintetteket tájékoztatni kell. Ugyanez a helyzet a felmondások esetében is, a hatálybalépést követően közölt felmondásra már az új jogszabályok alkalmazandóak. És minderre a jogalkalmazóknak, személyzeti vezetőknek mindössze három napjuk lesz.

Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy a jogalkotási törvény 12. §-ának (3) bekezdése értelmében a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre. A hatálybalépésre nyitva álló csupán háromnapos időszak felveti annak az alkotmányos elvnek a sérelmét, amely szerint a jogszabály hatálybalépését megelőzően kellő időt kell hagyni a jogszabály alkalmazására történő felkészüléshez.

Az Alkotmánybíróság működése során több jogszabályt semmisített már meg amiatt, hogy a kellő felkészülési idő elmaradt. Javasolom a tisztelt előterjesztőknek az Alkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatának áttanulmányozását, miszerint mit jelent a kellő felkészülési idő és ennek elmaradása a jogszabályok hatályosulására nézve.

A fentiek alapján, bár a törvényjavaslatban nevesített célokkal egyetértünk, az egyetértés a célok szintjén meg is áll. A javaslatot jelen formájában - pongyola szakmai megfogalmazása és az alapvető jogi aggályok miatt - a Jobbik frakciója nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 392 2010.06.15. 6:40  355-413

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ígérem, hogy a tizenöt percet nem fogom kihasználni. Úgy érzem, hogy egy-két dologra mindenképpen reagálnom, reagálnunk kell.

Többek közt az oktatási rendszer gyalázatos helyzete okozta azt, hogy jómagam is a Jobbikhoz csatlakoztam, és úgy éreztük, hogy a szebb magyar jövő megteremtésének reményében valamit el kell indítani. Nagyon örülünk neki, hogy a Fidesz bevezeti vagy visszavezeti ezeket az intézkedéseket, ugyanis ez az egész rendszer, amit az utóbbi években bevezettek, alapjában véve elhibázott, bármit is mond Hiller úr. Nagyon örülök neki..., illetve mondtam volna, hogy itt van, de hátranézek, és már nincs itt. Remélem, hogy visszajön, és meghallgatja a válaszokat azokra a felvetésekre, amiket ő maga tett.

Azt mondta a volt miniszter úr, hogy ők a gyermekek szemszögéből nézik a dolgokat, és hogy a gyermek szempontja a legfontosabb. Úgy gondoljuk, hogy a gyermekek nem ok nélküli dicséretet, hanem egy olyan értékrendszert szeretnének megtanulni, amely alapján eligazodhatnak majd a későbbi életben, a későbbi világban. Pont ez a rendszer vezetett oda, hogy egy teljesen értéksemleges világ felé haladunk, ahol a jónak és a rossznak gyakorlatilag elmoshatók a határai, nehezen meghatározható ettől kezdve, hogy mit tekintünk pozitívnak és mit tekintünk negatívnak, hiszen mindent egy masszába gyúrunk, nem teszünk különbséget adott esetben a gyermekek és az oktatók között. Tehát az értéksemleges világot - erről már volt egy vita a tisztelt Házban - messzemenőlegesen elutasítjuk, és ezért minden eszközzel harcba fogunk szállni.

Ami mindig is működött, s nemcsak több évtizeden keresztül, hanem jóval korábban is, azt úgymond a modern elvek alapján felborítjuk, felborította az MSZP-SZDSZ vezetésű kormányzat, és úgy gondolták, hogy majd létrehoznak valamit, ami tökéletes lesz, a fennkölt, haladó elveknek megfelelő. Csak az a gond - jelezzük -, hogy ez összeomlott, ez nem működik. A visszajelzések és a személyes tapasztalatok nem ezt bizonyítják. Önök, az MSZP-SZDSZ-kormányzat - hál' istennek az SZDSZ már nem tagja a parlamentnek - egy elefántcsonttoronyból, rózsadombi luxusvilláikból kitalálták, hogy mi az a rendszer, ami vidéken működik, mit kellene megvalósítani, csak az a gond, hogy erről semmiféle visszajelzést nem kaptak, vagy továbbmegyek: ez a rombolás - mert nem lehet másként bélyegezni - szerintünk nem volt véletlen. Szerintünk nemcsak egy elhibázott lépés volt, ebben tudatosságot feltételezünk. Én ezt ki merem mondani, bármennyire is fáj ezt végighallgatnia az egy maradék MSZP-s képviselőnek itt a teremben - de ő legalább állja a sarat ebben a tekintetben -, tehát ez egy tudatos rombolás eredménye, és külföldi liberális barátaik az ezeknek a rendszereknek az igazolására kialakított mindenféle tesztekkel azt fogják kihozni, hogy persze, milyen jól működik, persze, ez milyen jó. Azt hiszem, hogy a jelen belpolitikai helyzetben a tapasztalatokat értékelve kell ezt megítélnünk, és nem holmi különféle angolszász vagy egyéb tesztek alapján, amiket Hiller úr is említett.

Az jutott eszembe a túl nagy gyerekszeretet kapcsán, hogy ez önmagában azért sem kategória, mert a büntető törvénykönyvben is vannak olyan tényállások, amelyek a túlzott gyerekszeretetet büntetik. Ezt egyébként SZDSZ-es politikusok elég gyakran gyakorolták, közülük többet el is ítéltek ez ügyben. Tehát ha csak a gyermekek szeretetét rakjuk a céltáblára, akkor még tévútra is tévedhet a gondolkozásunk.

Osztolykán képviselőtársamnak egy reagálást hadd tegyek. Úgy érzem, hogy az egész esélyegyenlőségi témát - és ez többször is felmerült bennem - félreértelmezik, hiszen az esélyegyenlőség nem arról szól, hogy azokat, akik adott esetben komolyabb teljesítményre képesek, visszahúzzuk, és egy masszát képezzünk akár a felnőttekből, akár a gyermekekből, és gyakorlatilag egy értéksemleges, elbutított társadalmat hozzunk létre. Ez nem esélyegyenlőség. Az esélyegyenlőség az, amikor megadhatjuk a lehetőséget azoknak is, akik gyengébben teljesítenek, hogy olyan felzárkóztató osztályokban tanulhassanak, ahol nem éri őket állandó kudarc, és nem hordozzák majd magukban egy életen át a sikertelenségeket. Pont az okozza, amit már nem emlékszem, melyik képviselőtársam vetett fel, ha adott esetben felsőbb évfolyamokba engedik ezeket a gyermekeket, mert biztos, hogy az életben nem tudják ledolgozni azokat a hátrányokat, amiket az első években felhalmoztak, és ők fogják hibáztatni a rendszert, amiért nem volt képes őket egy megfelelő szintre felhozni.

Zárógondolatként azt is el kell mondanom, úgy érezzük - most már nem reagálnék a rend, erkölcs, hazára; felírtam magamnak, de azt hiszem, ezt már tisztáztuk, és sokan elmondták előttem -, hogy ez az objektív értékelésmentes világ talán azért is lehet olyan kedves az MSZP-nek, mert így egy kicsit a saját politikusi tevékenységüket is el tudják kendőzni. Azt hiszem, hogy amikor az emberek bemennek a szavazófülkébe, akkor értékelnek is, értékelik azt, amit a gyermekeik kaptak, és önöknek el kell fogadni, hogy ez az értékelés idevezetett, és hagyják dolgozni azokat, akik jó irányban haladnak.

Jelen pillanatban ez a beterjesztés támogatható a Jobbik által. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
15 396 2010.06.15. 0:31  355-413

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, inkább egy 10 másodperces reagálás lesz. Hogyha azt hallom, hogy a rend, erkölcs, haza egy félelmetes fogalom, és itt az LMP részéről adott esetben erre nem hallok egy elhatárolódást, akkor igen, értékmentes világot vizionálok az LMP nyilatkozata alapján, hiszen hogyha valaki nem a rend, erkölcs és haza talaján áll, akkor nem tudom, hogy mire számíthatunk tőle.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 28 2010.06.29. 8:45  17-95

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az új Ptk.-nak az előző kormányzati ciklus alatti elfogadása, illetve végkifejlete megmutatja azt, hogyan nem szabad törvényt alkotni, főleg nem egy ilyen nagy horderejű, gyakorlatilag a civil jog alkotmányaként szereplő törvényt.

Itt már nagyon sok mindent elmondtak előttem. Én azért még néhány dologra kitérnék, mert itt a legfontosabb momentum nem is az, hogyan nem lépett hatályba vagy hogyan húzódott el az idő, hála istennek, és hogyan történhetett meg az, hogy nem léphetett életbe ez a törvény. De látni kell, hogy az 1998-ban elinduló munkának még korábbra húzódik vissza az előzménye, tehát már '89-ben döntés született arról, hogy egy új Ptk.-t, egy új polgári törvénykönyvet kell alkotni, és kiváló jogtudósok kapták meg azt a lehetőséget, hogy részt vegyenek ennek a munkának az előkészítésében. Azt kell mondjam, hogy ez példaértékű volt, és példaértékű volt az is, ahogy ciklusokon áthúzódva ők tudták végezni a dolgukat, egészen 2007 szeptemberéig.

Én itt megemlítenék két nevet, hogy az utókornak újra felemlítésre kerüljenek, megköszönve mintegy a munkájukat. A polgári jogi kodifikációs főbizottság, illetve a polgári jogi kodifikációs szerkesztőbizottság végezte ezt a hatalmas munkát, amelynek Harmathy Attila professzor úr volt 1999-ig a vezetője, és amikor őt alkotmánybíróvá választották, akkor vette át Vékás Lajos professzor ezt a szerepet.

Nekem volt szerencsém az ELTE jogi karán, amikor még odajártam, nyomon követni valamilyen formában ezt a munkát, hiszen tudtuk, hogy azok a professzorok dolgoznak ezen, akik minket is tanítanak - jómagam is többször vizsgáztam Harmathy professzornál -, és érezhettük a visszajelzéseket, nyilván politikamentesen, de a szakma krémje ott tanított az egyetemen, illetve több jogi karon is az országban, tehát érezhettük azt, hogy milyenek a visszajelzések, és a szakmának, a gyakorló jogászoknak, és azt kell mondjam, hogy a jogéletnek a legnagyobb képviselői és jogtudósai hogyan élik meg ezt a folyamatot, illetve azt a részét, amikor gyakorlatilag a munkájukat sárba tiporták.

Elkészült ugyanis a szerkesztőbizottsági tervezet 2006-ban, mintegy vázlata ennek a munkának, aminek a tervezetét - akkor még együttműködve a minisztériummal - közzé is tették, és elindulhatott egy társadalmi vita, egy társadalmi egyeztetés, nagyon helyesen, erről a munkáról. És a szerkesztőbizottság arra készült, hogy 2007 végére a beérkezett javaslatok alapján kijavítva, kiegészítve egy újabb tervezetet, egy második verziót, ha szabad így fogalmazni, tesz le a szakma asztalára, hogy tovább folytatódhasson ez a munka.

És akkor történt, azt kell mondjam, az egész jogásztársadalmat - mert benne voltam, és mondhatom ezt, hogy az egész hozzáértő jogásztársadalmat - felkavaró és politikai nézettől függetlenül felkavaró... - hiszen nem lehet azt mondani, hogy itt jobboldali jogászokról van szó, egyáltalán, én nem találkoztam ezzel a megkötéssel, kiváló jogászok vannak, meg rossz jogászok vannak, adott esetben a minisztériumban is lehetnek jó jogászok, rossz jogászok, de a szakmának a legnagyobb képviselői, akik az ország legtöbb jogi karán tanítanak, vagy azt kell mondjam, hogy minden jogi karán tanítanak, ők, azt hiszem, mérvadóak ebben a kérdésben.

Szeretném megemlíteni annak a miniszternek is, Takács Albertnek a nevét, akihez ez a szégyen kötődik, hiszen felelősként őt tudjuk megnevezni, 2007-ben ő volt az, aki magához vonta ezt a munkát, és elindult az az ámokfutás azzal a tervezettel, amin majdnem tíz évet dolgoztak a szakma legnagyobbjai. Még azt hiszem, hogy Gadó Gábor szakállamtitkár nevét kell itt felvetni, hogy a szégyenlistán ő is szerepeljen, ha szabad ezt itt elmondani. (Dr. Vitányi István és dr. Salamon László: Helyes!) Minél többször konkrét felelősöket nevezünk meg, annál közelebb juthatunk ahhoz, hogy megmaradjanak ezek az emberek, akiket nem hiszem, hogy a legnagyobb jogászok közt fog az utókor megemlíteni.

Átdolgozták ezt a tervezetet, amire már a Legfelsőbb Bíróság is aggályait fejezte ki, az egész szakma felhördült. És itt felírtam magamnak, amit az MSZP vezérszónoka elmondott, hogy ezek a szakértők, a jogászok, jogprofesszorok, akik segítették ezt a munkát, ez kényszersegítség volt, hiszen nem tehettek mást, amikor látták, hogy feltúrták, felborították azt a koherenciát, amit ők megálmodtak, nem tehettek mást, mint megpróbáltak segíteni, hogy egy kicsit ezt a rombolást minimalizálják, egyfajta kármentést - ha szabad itt a jogi kifejezéseknél maradnom, egyfajta kármentést - eszközöltek. És akkor készült el az a szakértői javaslat 2008-ban, amit a Magyar Tudományos Akadémián Vékás Lajos professzor vezetésével bemutattak, próbálták ezt a rombolást csökkenteni.

És itt hallhattunk szintén az MSZP vezérszónokától arra vonatkozó kifejtéseket, hogy meddig tartott ennek a vitája. Én ezt inkább szégyenként írtam föl vagy jegyeztem fel magamnak, hogy az 1200 szakaszból álló új polgári jogi alkotmánynak a vitája 14 óráig sem tartott összességében, amikor ezt elkezdték.

(10.20)

Tehát egy tízéves munkát 14 óra alatt minősített a parlament, a parlamenti többség akkori képviselői. Azt hiszem, ez már önmagában szégyen. Úgy érzem, hogy itt az egész kormányzásnak vagy az elmúlt ciklusnak a csúsztatásait hallhattuk, vagy egy tökéletes példája volt, ami a vezérszónoklatban szerepelt, hiszen számos olyan példát tártak elénk, amelyek önmagában valóban kiváló és nagyszerű jogújítások, de ezt nem ők találták ki. Ez az alaptervezetben szerepelt, ez a tízéves munkának az eredménye volt. Mi az egyetemen is már akkor tanulhattuk azokat a jogintézményeket, amelyek majd bevezetésre kerülnek. Nem is ezekkel lett volna a baj, hanem az, hogy ezeket megtartva, de a minisztérium saját álláspontját és a politikai nézeteit ebbe a koncepcióba belecsempészve az egész törvénytervezetet feltúrták, felborították, és a gyakorlati életben alkalmazhatatlanná tették. Úgyhogy azt hiszem, ezeket felemlegetni túlzás, és pozitív tapasztalatként és pozitív eredményként csúsztatás és hazugság az MSZP-SZDSZ-kormányzatnak tulajdonítani.

Ennélfogva azt kell mondjam, hogy az egész szakmának az elismerését ki fogja vívni, és hangsúlyozom újra, hogy politikai beállítottságtól mentesen, hogy ez az új Ptk. nem lép hatályba. Én azt sem mondom, hogy nem lehet visszamenni az alapokhoz, hogy a munkát nem lehet visszaadni azoknak a kiváló professzoroknak, akik ezt megkezdték, vagy adott esetben nyilván kibővíteni ezt a kört, és megkeresni azokat a jogászokat, akik ezt a munkát tovább tudják vinni.

(Móring József Attila elfoglalja a jegyzői széket.)

Én azt kérném a parlamenti többséget birtokló Fidesz-KDNP-koalíciótól, hogy azok alapján, amiket itt tőlük hallhattunk a vezérszónoklatokban és a hozzászólásokban, adják vissza ezt a munkát a jogászok legnagyobb képviselőinek, a legkiválóbb jogtudósoknak, hogy ők fejezhessék be, és a végén egy valódi egyeztetés, egy valódi társadalmi vita keretében valódi, méltó, új polgári törvénykönyv léphessen életbe.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 38 2010.06.29. 0:35  17-95

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Nem fogom kihasználni a két percet, csak reagálni szeretnék az előttem szóló MSZP-s képviselőre. Ha ez úgy történt, hogy elkészült ez a tervezet, és utána már csak finomítani kellett vagy az eldöntendő kérdésekre pontot tenni, akkor viszont önök csodálatos módon elérték azt, hogy a szakma által elismert tervezetet - amin tíz évig dolgoztak - egy tollvonással úgy átalakították, hogy az egész szakma felhördült. Ehhez csak gratulálni tudok.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 327 2010.07.12. 5:52  318-342

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előrebocsátom, hogy a Jobbik-frakció támogatja ezt a törvénymódosítást, de felhívnánk a figyelmet egy-két apróságra, egy-két apró hibára, amivel - korrigálva - talán még tökéletesebbé tehetjük majd ezt a javaslatot. A törvényjavaslat - ahogy az előttem szólóktól hallhattuk - arra lett kitalálva, hogy egyes nagyobb horderejű katasztrófahelyzetekben, rendkívüli esetekben megfelelő humán erőforrás álljon rendelkezésre, és ezt két részről: a rendvédelemben és a honvédelemben, illetve felsőoktatásban tanuló diákok köréből próbálja elérni a jogalkotó.

Itt tennék egy fontos különbségtételt, ugyanis a rendvédelmi felsőoktatási intézményekben tanuló diákok nem tartoznak a hivatásos állományba. Tehát fontos megjegyezni azt, hogy nekik intézkedési jogosultságuk nincsen, nem is lehet. Ugyanez nem igaz a honvédelmi felsőoktatásra, ahol az ott tanuló hallgatók ugyanolyan hivatásos honvédnek minősülnek, tehát jogaik és kötelezettségeik is ez alapján alakulnak.

Miért fontos ez a különbségtétel, miért szeretnénk kiemelni? A Hft. 25. § (5) bekezdését módosító 2. § így szólna: "Szakmai gyakorlat teljesítése során az ösztöndíjas hallgató önálló hatósági jogkör gyakorlása nélkül, felügyelet mellett a fegyveres szerv tevékenységére vonatkozó eljárási szabályok szerint köteles a fegyveres szerv szolgálati feladatainak végrehajtásában közreműködni, jogosult bármely cselekménynél jelen lenni, intézkedésben részt venni, részfeladatokat önállóan végrehajtani."

A mondat első és második fele kisebb inkoherenciát mutat, hiszen aláhúznám az "intézkedésekben részt venni" meghatározást. Ezt nem nagyon tudjuk hogyan értelmezni, lévén az előbb elmondottak alapján a rendészeti felsőoktatásban, rendvédelmi felsőoktatásban tanulók nem vehetnek részt az intézkedésben, nekik ilyen jogkörük nincs. Ezt nem érezzük túl kibontottnak ebben a tárgykörben, maximum mint egy hatósági tanú lehet jelen. Ez jelen pillanatban a járőrözéseknél felbukkan, amikor egy-egy rendőr mellett a felsőoktatásban tanulók vesznek részt, de ők nem vehetnek részt az intézkedésekben.

Ennél is érdekesebb az a kitétel, hogy a nem hivatásos diák őr funkcióban őrzési feladatokat is elláthat. Szintén nem értjük, hogy ez hogy fog megvalósulni, vagy mit tud tenni abban az esetben ez a felsőoktatási hallgató, ha mondjuk, olyan cselekményeket észlel, hogy valaki fosztogatást végez, nem tud megfelelően eljárni, legfeljebb értesíteni tudja a megfelelő fegyveres szerveket, ez adott esetben nem lehet elégséges, tehát a funkcióját nem biztos, hogy el tudja látni. Ennek is a kibontása indokolt lenne. Illetve még egy apróság, illetve apróságnak tűnő dolog ezzel kapcsolatban, hogy a törvény úgy szólna, hogy ezeket a katasztrófaelhárításban részt vevőket naponta az illetményalap 5,8 százaléka illeti meg mint katasztrófavédelmi pótlék. Ez nagyjából alig több mint 2000 forintos juttatást jelent, nem egy vészesen nagy összeg. Főleg nem, ha összehasonlítjuk azzal, hogy a hivatásos állomány ennél jóval nagyobb pótlékra tarthat igényt, vagyis pontosan náluk ugyanennek az illetményalapnak 2,1 százaléka óránként az az összeg, amit ők kapnak. Mi egy kicsit indokolatlannak tartjuk, hogy egy olyan helyzetben, amikor ugyanúgy - ha szabad így fogalmazni - vásárra viszik a bőrüket azok a diákok és nyilván azok a hivatásos állományú tagjai is a honvédelmi vagy rendvédelmi szerveknek, akkor egy ilyen nagy arányú különbségtétel a juttatásban szerintünk nem indokolt.

(22.30)

Illetőleg nem lenne hátrányos, hogyha a jövőben átgondolnák a törvénymódosítást benyújtók, hogy adott esetben új szabályozást kellene majd elkészíteni. Tudom, hogy most a gyorsaság indokolta, hogy a már meglévő törvényt módosítsuk, de elég arra gondolnunk, hogy amit itt felsoroltam, ebből is látszik, hogy két különböző állományviszonyt próbálunk szabályozni egy törvényben; ami - hangsúlyozom - eddig is így volt, csak ha megmaradnak ezek az átfedések, illetve át nem fedések, akkor nem fogunk tisztán látni, és talán néhol a szabályozás sem éri el a célját. Ennek ellenére nagy örömmel támogatjuk természetesen, tehát az irányvonal jó, csak kérnénk, hogy akkor a jogi kereteket is megfelelően tisztázzuk ehhez.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 20-22 2010.09.13. 5:38  20-24

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Most, hogy benne vagyunk az önkormányzati kampányban...

ELNÖK: Képviselő úr, egy pillanat! Arra kérem képviselőtársaimat, hogy miután az ülés folytatódik, a lehető legnagyobb figyelemmel forduljanak a következő felszólaló iránt. Köszönöm szépen. Parancsoljon!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): És az időt, tisztelt elnök úr, ha visszaállítaná! (Megtörténik.) Köszönöm szépen.

Most, hogy benne vagyunk az önkormányzati kampányban, ismételten szembetűnik, milyen súlyos hiányosságokat, ha tetszik, bűnöket halmozott fel az elmúlt húsz év az önkormányzatok vonatkozásában. Lassan eljutunk a végállomásig, mert az önkormányzatiság jelenlegi rendszere az összeomlás szélére került. Az önkormányzatok nem kapnak kellő forrást a feladataik ellátásához, kötelező állami feladatokat oktrojálnak rájuk, a szükséges források biztosítása nélkül. A Jobbik tavasszal már az Alkotmánybírósághoz is fordult annak érdekében, hogy a testület állapítsa meg: a 2010. évi költségvetés alkotmányellenes, hiszen nem biztosít az önkormányzatok számára megfelelő fedezetet az átadott kötelező feladatok ellátására.

A kérdés aktualitását az adja, hogy a most folyó kampányban olyan ígéretek hangoznak el, amelyeknek közük sincs a valósághoz, vagyis egyrészről betarthatatlanok, másrészről alkalmasak a választópolgárok átverésére. Sajnos, nem jelent majd megoldást, ha a választások után narancsba borul az ország, hiszen az önkormányzatokban egy eredmény biztosan be fog következni: a felelősség elkendőzésére ezek után már nem kerülhet sor. Az önkormányzatokat az elmúlt húsz év arra kényszerítette, hogy feléljék vagyonukat, eladják ingatlanállományukat, ráadásul ezek a felélések hemzsegtek a korrupciótól, hatalmas veszteséget okozva nemcsak az önkormányzatoknak, hanem a nemzeti vagyonnak is, hiszen az önkormányzatok vagyona a nemzet vagyona, amelyet megloptak, elherdáltak. Az önkormányzatok jelentős része eladósodott, ráadásul svájci frankban, aminek az árfolyama - köszönhetően a felelőtlen fideszes kijelentéseknek - soha nem látott mértékben elszaladt. A helyzet mára már reménytelenné vált.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Nem lehet azonban elhallgatni a korábbi rendszer bűneit sem. Az egyes pályázati rendszerekben a hitelt saját bevételként lehetett feltüntetni, így rákényszerítve az önkormányzatokat a magas hitelek felvételére. Ráadásul, ha az igényelt támogatásból nem remélt összegek kerültek átutalásra, a beruházás finanszírozásához újabb előre nem kalkulálható hitelek felvételével tudtak csak menekülni az önkormányzatok. Ehhez párosult, hogy a költségeket jó néhány esetben alultervezték, és ezzel a szerződésmódosítások újabb költségnövekedésekkel jártak. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy jó néhány település nem a teherbíró képességének megfelelő méretű beruházást indított el. Érdeklődve várjuk a konkrétumokat: milyen intézkedésekkel kívánja a forradalmi kormány ezt a tömeges csődközeli helyzetet orvosolni.

Sajnos, az elmúlt húsz év önkormányzati csődjének zászlóshajója volt Budapest, élén a mindenért, vagy akarom mondani: semmiért sem felelős főpolgármesterrel, Demszky Gáborral. Budapesten a liberális klientúra és az itt ragadt kommunista utódpárt hatalomhoz ragaszkodó képviselőivel a vállalkozó jellegű önkormányzati modellt kívánták megvalósítani úgy, hogy erre sem gazdaságilag, sem személyileg nem voltak felkészülve. Személyi képességeik még egy háztartás vezetésére sem teszik őket alkalmassá. Budapest az összeomlás szélére került, korrupció, nihil és csőd uralkodik mindenütt. Mára már csak egyetlen ember maradt Budapesten, a Fidesz főpolgármester-jelöltjének személyében, aki elragadtatással nyilatkozik régi elvtársáról, jelenlegi barátjáról, Demszky Gáborról. (Németh Szilárd: Ne beszélj már hülyeségeket!) Emberileg értékelhető a ragaszkodás, budapesti polgárként azonban mélyen elkeserít.

Radikális változásra van szükség, amire csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha a Jobbik meghatározó befolyással tud bírni az eseményekre. Minden jóindulatunk ellenére sem tudunk azonban optimistán tekinteni a jövőbe, hiszen a Fidesz főpolgármester-jelöltje többször kiállt Demszky Gábor, a Budapestet tönkretevő szélsőségesen liberális főpolgármester mellett. A Fidesz-jelölt azt nyilatkozta a köztévében: nem hisz benne, hogy Demszky Gábor valaha is a kasszába nyúlt volna, vagy erre adott volna utasítást. De hallhattuk tőle azt is, hogy Budapest sokszínű kultúrája Demszky Gábor elévülhetetlen érdemei közé tartozik. Ehhez képest szinte az összes fővárosi tulajdonú cég működése kapcsán bűnügyi nyomozás folyik. Lehetetlen, hogy az elmúlt húsz év fővárosi felelőse, Demszky Gábor megússza a börtönbüntetést és a komoly elszámoltatást.

Engedjék meg, hogy egy személyes, a Jobbikot érintő példát kiemeljek a káoszból. A mai nap híre, hogy az egyik standunkat egy késsel felfegyverzett támadó a Moszkva téren megtámadta, és komoly, 500 ezer forintos kárt okozott. Ezek szerint ez a rend fővárosa.

Tisztelettel kérem a kormányt, hogy a jövőben ismertesse, október 3-a után mit kíván tenni az önkormányzati rendszer stabilitásának megőrzésére.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 30 2010.11.02. 3:15  29-35

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! 2010. október 4-én történelmi jelentőségű ítélet született. E napon a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével kimondta, hogy a 2009. július 4-én megtartott Erzsébet téri békés ülődemonstrációt a rendőrség jogellenesen oszlatta fel. Ez az ítélet az elmúlt egy év során jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése miatt elmarasztalt személyek részére megnyitotta a perújítás és a kártérítési perek indításának a lehetőségét, mivel, ha a tüntetés feloszlatása jogellenes volt, akkor a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértése nem volt elkövethető a füvön ülés egyszerű, békés magatartásával.

Tudomásunk szerint vannak azonban olyan bírák, akik a felsőbb bíróság ítéletét semmibe véve, azt egyszerűen figyelmen kívül hagyva hoznak döntéseket, és állapítanak meg felelősséget olyan magatartásért, amelynek elkövethetőségét ezen ítélet eleve kizárja. Mivel a bíróságot az adott szabálysértésért való felelősség fennállásának előkérdéseként ezen ítélet köti, e magatartás számomra érthetetlen, és szakmaisága erőteljesen megkérdőjelezhető. E bírók azon túl, hogy nem veszik figyelembe egy felsőbb bíróság ítéletét, a bírósági eljárások szabályait is súlyosan és visszatérően megsértik, és ezzel a törvényben deklarált jogok érvényesülését is akadályozzák.

Az ítélet megszületését követően két nappal később egy szabálysértési tárgyaláson az egyik bíró nem engedett például jegyzeteket készíteni az ügyről, majd ezt követően két nappal egy másik tárgyaláson a sajtó képviselőjének, aki a sajtóigazolványát a tárgyalás kezdetén bemutatta, megtiltotta a felvételkészítést. Amikor felhívták az említett bíró figyelmét arra, hogy ezzel törvényt sért, és a sajtószabadságot korlátozza, válaszul a kollégát ugyancsak jogellenesen kiküldte a teremből. Ezzel a sajtószabadságon túl az eljárás alá vont személy tisztességes eljáráshoz és nyilvános tárgyaláshoz való jogát is sértette, amely jogot pedig alaptörvényünk, az alkotmány deklarálja.

Tisztelt Államtitkár Úr! Titokban, a nyilvánosság jogsértő módon történő kizárásával zajlanak 2010-ben bírósági tárgyalások. Természetesen nem azért fordulok önhöz, mert azt várnám el, hogy valamiféle ráhatást gyakoroljon a bíróság munkájára. Tisztában vagyok a jogi háttérrel, a hatalmi ágak elválasztása a jogi egyetemen első évfolyamos tananyag, mint ahogy az is, hogy az alkotmányos szabályokat tiszteletben kell tartani.

(14.10)

Ön szerint a bíróságok jogszerűen jártak el? A fenti ügyek kapcsán kérdezem azt is, hogy terveznek-e változtatást azon kérdésben, hogy az a jelenleg lex imperfectaként működő és szankció nélküli büntetőeljárási követelmény, miszerint az eljárási jogokat mindenkinek tiszteletben kell tartania (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), hogyan érvényesülhet majd a jövőben, és mi lesz majd a további jogsértések következménye.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 34 2010.11.02. 1:03  29-35

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Azért furcsállom a válaszát, hiszen önök mindig mintegy forradalmi kormányként lépnek föl, a népakaratra hivatkoznak, és fogják ezt a mai napon is több esetben tenni.

Azt hiszem, itt olyan eljárások zajlottak, zajlanak, amelyek egyértelműen egy felsőbb bíróság döntésével ellentétes gyakorlatot valósítanak meg. Azt hiszem, hogyha népakaratról beszélünk, akkor ez ugyanúgy benne volt az önök programjában, hogy akár a 2006-os események kapcsán felülvizsgálatot és elszámoltatást ígértek, de elvárnánk azt is, hogyha kell, akkor a kétharmados felhatalmazottságuk birtokában törvényileg tegyék lehetővé azt, hogy nyilvánvaló jogsértések ne történhessenek meg 2010-ben Magyarországon, mert ha ezt engedik, akkor egy olyan kiskaput nyitnak, vagy a saját logikájukat gyakorlatilag megkérdőjelezik (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), és azt az álláspontot, amit ma ki fognak fejteni... (Az elnök csengővel jelzi a hozzászólási idő leteltét.)

Nem fogadom el a válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 161 2010.11.03. 14:46  154-164

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az jutott eszembe felvezetőként, hogy mindig egy diszkrét bája van annak, amikor az MSZP a jogállamot és annak a sérelmeit siratja, de mindenesetre, ha erre a törvényjavaslatra tekintünk, először is egy átfogó képként látni kell, amit már itt nagyon sokan elmondtak előttem, hogy a rendőrséget három részre veszi, vagy három szervezet alá rendeli ezt a munkát.

Megmaradna egyrészről első pontként az az általános rendőri munka vagy az általános rendőrségi feladatok abban a szervezetrendszerben, amit ma rendőrségként ismerünk. Létrejönne, illetve már létrejött a terrorelhárítási szerv vagy központ, most nevezzük akármelyik elnevezésén, amivel kapcsolatban még vissza fogok térni, és ami elég sok aggályt felvetett, nem ismételném meg azokat, amelyek előttem elhangzottak. Felállítják ezt a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervet, más néven nemzeti védelmi szolgálatot, aminek a célja még önmagában üdvözlendő is lehetne akár, hogy egy egységes belső elhárítás jöjjön létre, mert jelen pillanatban eléggé széttagolt ez a szervrendszer, amely a belső elhárítását végzi a rendvédelmi szerveknek. Az már egy kicsit érdekesebb kérdés, hogy ezt milyen módon tágítják a rendőrség tartományán kívülre. Ez már felvethet bizonyos aggályokat, de maradjunk az alapkoncepciónál.

Tehát egy átláthatóbb rendszer önmagában üdvözlendő lehet, de attól félünk, attól tartunk, hogy ez a hatalomkoncentráció a visszaélésekre is megteremtheti a lehetőséget, és egyúttal annak is táptalaja lehet, hogy ezután egy kézben, egy fennhatóság alatt lehet mindenkit ellenőrizni, és adott esetben megfélemlíteni. Tehát itt nagyon nagy várakozással, hadd ne mondjam, hogy túl nagy illúzióval nem, de mégis várakozással tekintünk a jövőbe, hogy ez milyen formában fog megvalósulni, hogy az átláthatóság, avagy a jogállamiság kereteinek a szétfeszítését fogja-e jelenteni.

Itt többször szó volt a megbízhatósági vizsgálatról, emellett nem szeretnék elmenni, viszont előtte el szeretném mondani, hogy mi, jobbikosok, és a Jobbik többször felvetette a csendőrség felállításának szükségességét. Ezt a honlapunkon már a választási kampányban, az országgyűlési választási kampányban egy kidolgozott anyagként el is készítettük, és közszemlére tettük, elérhetővé tettük mindenki számára.

(16.20)

Nagyon hiányoljuk, hogy ebben az átalakításban - én nem várom el a kormánytól, hogy csendőrség néven, mert bár számtalan esetben megtermékenyítőleg hatottak az elképzeléseink, de mégsem gondolom, hogy ilyen formában, bár megtehetnék, hogy csendőrség néven egy külön szervezetrendszert felállítanak - legalább valami hasonlót, az emberek valódi problémáira koncentráló és a látható bűnözést, és nem csak a nem lévő, lappangó terroristáink üldözését tűzné a zászlajára. Ezt sajnos nem találjuk. Akár ebben a rendszerben is egy negyedik egységként még kiegészíthető lenne, vagy tulajdonképpen a rendőrség mellett, ahogy az számos nyugati országban megvalósult, integrálható lenne a csendőrség intézménye. Ennek ellenére nagyon bízunk benne, hogy a jövőben, amikor eltelik nemcsak két hét, hanem két év is, és a különböző bűnözési statisztikák nem javulnak, a kormány talál elgondolkozik azon, hogy nem a nem létező terroristák után kellene vadászni.

A megbízhatósági vizsgálatra térve: itt óriási probléma nemcsak az, hogy itt a köztisztviselőkre is kiterjeszti ezt a vizsgálatot a törvény, itt különféle nyugati példákkal dobálózott a Fidesz vezérszónoka is, és az indokolásban is ezt olvashatjuk a törvénytervezetnél. Felmerült bennem, hogy ki számára legyenek megbízhatóak ezek az emberek, és mi az a mérce, ami alapján megbízhatóságról beszélünk. Nagyon félő, hogy itt a szubjektív mérce, a szubjektív értékítélet, a politikai álláspontok is bele fognak kerülni mint szempont ennek az elbírálásába, és nem csak a korrupció és egyéb bűncselekmények azok, amik terítékre fognak kerülni és amiket üldözni fognak.

Bár nem szeretek saját példával dobálózni, de nagyon jó példa, ami a nemzetbiztonsági átvilágítások kapcsán a személyemmel kapcsolatban is megtörténhetett. Különféle elhárításokkal, mármint a felelősség elhárításával mindenki által fel nem vállalva egy helyzetet, el lehetett jutni odáig, hogy gyakorlatilag a felelősök önmagukat meg nem nevezve engem, aki életemben egy szabálysértést sem követtem el, gyakorlatilag nemzetbiztonsági kockázatnak minősíthetett, azt kell mondjam, hogy most már a fideszes vezetésű bizottság is, és ezek utána jogállamnak egy hozzáfűznivalója sem volt az egész történethez. Zseniális módon mindezt Balajti Lászlóra próbálta a Fidesz-többség rátaksálni, az ő aláírása alatt próbálta ezt a történetet véghezvinni, és mindenki úgy csinált a Belügyminisztériumtól kezdve a nemzetbiztonsági bizottságig, mintha itt valamiféle eljárásjogi kérdésről lenne szó, és ezeket a feladatokat vagy funkciókat egymásra mutogatással meg lehetne oldani.

Ha a megbízhatósági vizsgálatok ugyanígy fognak zajlani a jövőben, és rendőröket ugyanilyen módon fognak vegzálni azért, mert mondjuk, szimpatizálnak egy másik párttal vagy egy mozgalommal, és nem nyíltan teszik ezt, ezáltal őket kirúgják, és a jogállam ilyen mértékben fogja tudni megvédeni őket, mint a parlamenti képviselőket, akiknek az érdekérvényesítő képességük jóval magasabb kellene hogy legyen és a jogállami garanciák egy országgyűlési képviselő védelme, meghurcoltatása révén erősebben kellene hogy működjenek, akkor a félelmeim elég komolyak. S ahogy mondtam, ez nemcsak a rendőrségen belül, hanem a köztisztviselői, közhivatalnoki karra is kiterjeszthető lesz, tehát állandó rettegésben kell majd a munkakörnyezetüket tölteni. Azt hiszem, ha ezt tapasztaljuk, fel fogjuk emelni ez ellen a hangunkat, de hát miért ne tapasztalnánk ezt, ha eddig is minden megtehető volt ebben a tárgykörben.

(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

De hogy ne csak feltétlenül rossz dolgokat emeljek ki, mert itt egy átfogó törvénycsomagról lenne szó: egyrészt az jónak tűnik, hogy az ügyészségről szóló törvény 3. § (17) bekezdése a) és b) pontjával kiegészítve az ügyészi óvás lehetőségét bevezeti a megbízhatósági vizsgálatoknál a törvény, csak nincs kellően körbehatárolva, hogy milyen esetekben van fenntartva ez a lehetőség az ügyész számára. Én felvetném annak a megfontolását is, hogy mikor legyen kötelező ezt az óvást benyújtani az ügyészségnek, annál is inkább, mint ahogy az előbb elmondottakban, vagy akár utalva az új titoktörvényre, tehát az új minősített adatokról szóló törvényre is, ahol gyakorlatilag a bíróságok is csak egy korlátozott jogkört kapnak ezek felülvizsgálatára. Tehát az ügyészségnek igenis olyan jogköröket kellene biztosítani, hogy bizonyos esetekben ne legyen más lehetőségük, bizonyos törvénysértések vagy bizonyos együttállás esetén nekik igenis be kelljen nyújtani az óvást, és ne legyen lehetőségük a mérlegelésre.

Ahogy mondtam, hogy kiemeljek pozitív példákat is: a salátatörvényben a közúti közlekedésről szóló törvény is módosításra kerül, az 1988. évi I. törvény. Itt a szolgálati feladatok teljesítése kapcsán keletkezett bírságok eddigi gyakorlatát változtatja meg. Eddig azok a rendőrök vagy fedett nyomozók, akik egy figyelést vagy egyéb műveletet hajtottak végre, és emiatt megbírságolták őket, eddig fegyelmi eljárásokat és pénzbírságokat vehettek a nyakukba. Ez nyilván egy olyan körülmény, ami nem volt méltányos azokkal az emberekkel szemben, akik ezt a munkát végezték. Ez a szakmának egy rég megoldatlan feladata, tehát üdvözlendő, hogy ez megoldódik. Viszont én továbbmennék, mert ez még a kisebb gond, hogy a fedett egységeknél milyen problémák merülnek föl. Többször amikor mentőkkel és tűzoltókkal találkoztunk, ők is elmondták, hogy számos esetben, amikor akár megkülönböztető jelzést használnak, és olyan károkozás történik vagy karambolok történnek, amiért ők nem felelősek, tehát nem megállapítható a felelősségük, ezt is gyakran az ő bérükből vonják le, és gyakorlatilag ezt rajtuk próbálják behajtani. Felhívnám a törvényalkotók figyelmét, hogy ne felejtsük itt el ezeket - főleg a mentőkre és a tűzoltókra gondolok - a szerveket, és ne az egyébként is mérhetetlen módon alulfizetett tűzoltókon próbáljuk behajtani ezeket a károkat. Nagyon örülnék, ha a törvényalkotás ebbe az irányba is elmenne.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Végül, amit megint csak többen elmondtak, de nem állhatom meg, hogy újra meg ne ismételjem: az egész terrorista veszély kapcsán, ami az Amerikai Egyesült Államokból indult el, és akár az iraki háború háttereként és minden egyéb beavatkozás kapcsán felmerült, egyfajta gumiszabályként, mindenkire lesújtási alapként, úgy tűnik, hogy ez Magyarországon is gyakorlattá fog válni. Ezt elképesztően veszélyesnek tartjuk, főleg azért, mert a Gyurcsány-korszakban megtapasztaltuk, milyen az, ha embereket üldöznek a politikai véleményük miatt. Attól tartunk, hogy terroristák hiányában ez újra csak a nemzeti érzelmű hazafiak, mozgalmak vagy bárki, aki a kormánnyal vagy az aktuális hatalommal szembemegy, az ellen sújthat le. S az, hogy bírósági engedély nélkül gyakorlatilag az igazságügyért felelős miniszteri engedéllyel folytathatók ezek a megfigyelések, ezek a titkos információgyűjtések, ezek elképesztő gyakorlatot indíthatnak be. Nyugat-Európában nincs arra példa, hogy rendőri egységeknek ily jogot adnának.

Továbbmegyek: Nyugat-Európában amíg nincs megindult büntetőeljárás, addig eleve nem lehet a titkos információgyűjtés eszközével élni. Tehát már a jelenlegi törvényi szabályozás is - ha szabad így fogalmazni - jóval diktatórikusabb, mint Nyugaton. De továbbmegyek, itt van az ukrán példa, ahogy a nyugati demokráciákhoz elkezdett felzárkózni - sajnos Magyarország még nem -, átvette ezeket a szabályozásokat, úgyhogy ebben negatív értelemben megint csak az élen fogunk járni. Kiemelném azt is, hogy itt a részletes szabályokat, ahogy eddig is, nagyon rossz gyakorlat szerint kormányrendelet állapította meg.

(16.30)

Tehát jelen pillanatig is, ha egy bíróság által engedélyezett megfigyelés vagy titkos információgyűjtés zajlott, hogy azt milyen formában végezzük vagy végezhetik a szervek, egy kormányrendeletben határozza meg a magyar jog, ami elképesztő, azt kell hogy mondjam, annál is inkább, mert ez a 23/2006-os BM-rendelet gyakorlatilag titkos, senki számára nem megismerhető.

Tehát amíg arról beszélünk, hogy ahol alkotmányos alapjog és valamiféle bírósági kontroll még most is érvényesül - és a jövőben ez egyre kevésbé lesz, sajnos -, ott is a részletszabályokat egy titkos belügyminisztériumi rendelet állapítja meg, addig azt hiszem, az irányvonal tekintetében, hogy rossz felé haladunk, nem lehet kétségünk. Tehát mindazonáltal, hogy egy-két részletszabályt üdvözölni is tudunk, az, amerre elindult a kormány, mindenképpen megfontolandó itthon Magyarországon és Európában egyaránt. Én azt kérem, hogy ne tegyék, forduljanak vissza, amíg tehetik, bár tudom, hogy pusztába kiáltott szó marad. De a nemzetbiztonsági átvilágítások helyzete, amit velünk csináltak, egyszer, biztos vagyok benne, hogy nyilvánosságra fog kerülni, legkésőbb a Jobbik kormányra kerülésénél, és mindenki el fogja nyerni azt a jogállamhoz méltó büntetését, ami jár neki. Mi fiatalok vagyunk, van időnk, hogy kivárjuk ezt az időt. Azon fogunk dolgozni, hogy ez megtörténjen, de addig is azt kívánom, hogy ne aludjon nyugodtan az, aki részt vesz a jogállam ily formában való lebontásában.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 214 2010.11.18. 7:31  1-287

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot szeretnék a költségvetési vitában a nemzetbiztonsági rendszerről, a szolgálatokról ejteni.

Itt már sokszor szó esett a Terrorelhárítási Központról, a rendvédelemről, és egyébként sokszor szóba jön ez a téma. Én abból a megközelítésből szeretném ezt tálalni, hogy azok a jelenleg működő szolgálatok, amelyek a kormányzati átalakításuk folytán különböző helyekre kerültek, így az Információs Hivatal a Külügyminisztérium alá, egymáshoz viszonyítva milyen aránytalanságokat szenvedhetnek, ugyanis meggyőződésünk, hogy sajnos nem azokat az elveket látjuk, amelyek a kiegyensúlyozott és hatékony munkavégzés irányába hatnának, amihez egy módosító indítványt is benyújtottam.

Véleményem szerint az Információs Hivatal, annak ellenére, hogy a leghatékonyabb és a legjobb szakmai munkát végzi, túl kevés összegben részesül, nem tudja ellátni kellően azokat a feladatokat, amelyeket számára a nemzetbiztonsági törvény nevesít. Ezért fogom kezdeményezni azt, hogy mind a személyi, mind a dologi kiadásoknál magasabb tételek kerüljenek biztosításra az Információs Hivatal részére, annál is inkább, mert itt mindig a terrorveszélyre hivatkozunk, számtalanszor elmondják a kormány és a kormánypárti képviselők, hogy azért van szükség ezekre a kezdeményezésekre és átalakításokra, de elfelejtjük azt, hogy mégis az Információs Hivatal az, amelyik leginkább külföldre dolgozik, tehát azt a feladatot, azt a funkciót, amit a terrorelhárítás címszó alatt el lehetne végezni, ők tudnák a leghatékonyabban megtenni.

Ne gondolják, tisztelt képviselőtársaim, hogy a terrorizmus ellen, már hogyha van ilyen - mert mi, jobbikosok és a Jobbik képviselőcsoportja ezt is számtalanszor felvetettük, hogy azon kívül, hogy megszállóként részt veszünk Afganisztánban egy elnyomó hadműveletben, Magyarországon terrorveszély nincs -, de ha van is ilyen, vagy ezzel dobálózunk, akkor ennek az elhárítására külföldön van a legnagyobb lehetőség. Azok a magyarországi ügynökök a külföldi felderítő tevékenység által és ott megfogva a probléma gyökerét, az információkat továbbítva az anyaország felé, tudnak hatékonyan eljárni, és mondjuk, azokat a behatásokat vagy eszközöket a határon már le tudják kapcsolni.

Mit látunk ennek ellenére? Mérhetetlenül megerősítjük a belföldi terrorelhárítást, vagy ilyen címszó alatt létrehozunk Terrorelhárítási Központot, majd itt ezerszámra lesznek különböző elhárítási feladattal foglalkozó rendőrök és ügynökök, csak azt nem tudom, honnan fogják kitalálni, hogy hol szeretne valaki éppen robbantani, kábítószert vagy egyéb eszközöket behozni. Azt gondolom, majd egymást kerülgetik, és médiumokat vesznek igénybe. Külföldi hírszerzés nélkül, azt hiszem, belátható, hogy ez teljességgel kivitelezhetetlen. Annál is inkább, mert látjuk az utóbbi időszak eseményeiből is, mert Laborc urat most már eljárás alá vonták, gyanúsítottként hallgatták ki, és azokat a visszaéléseket, amelyeket - akár itt a klasszikus témaként felhozható jobbikosok nemzetbiztonsági átvilágítása kapcsán is - megengedett magának, most már klasszikusan visszatérve a Rákosi-rendszerheza a csak AVH-ként emlegetett Alkotmányvédelmi Hivatal, nem hiszem, hogy oda kellene pumpálni a pénzeket, ahol ezek megtörténhetnek. Nagyon várjuk, hogy például Balajti Lászlót is mielőbb menesszék, akiről a kormánypárti képviselők, a jelenleg regnáló fideszesek a Bajnai általi kinevezésénél elmondták, hogy ne is nagyon melegedjen meg a székében, mert az lesz az első, hogy őt eltávolítják. Nos, ez még nem valósult meg, úgy látszik, a forradalom Balajti Lászlót továbbra sem söpörte el, pedig egy forradalomban ez azért szokás lehet.

Tehát összegezve a történetet: átláthatatlan lesz mind a finanszírozás szempontjából, mind az egyéb strukturális viszonyok között az a rendszer, amit itt a titkosszolgálatok vagy nemzetbiztonság alatt értünk. A politikai szereplők megfigyelésére, megfélemlítésére készülnek, illetve veszik át azokat a rendszereket, amelyek eddig úgymond "jól működtek". Azt, hogy jól működtek, idézőjelben mondom, egy forradalmi rendszerben Szilvásy Péternek (sic!) és a különböző szereplőknek már nagyon régen börtönben kellene ülniük azokért, amiket elkövettek, és nyilván megvannak az információk, hogy ezeket meg is lehetne tenni. Sajnos, a Belügyminisztérium és az illetékes bizottság kevésbé lép ebben az ügyben. Tehát itt az aggályok megint csak megfogalmazódnak, hogy miért onnan vonjuk el a pénzt, ahol működőképes struktúrák lehetnek.

Engedjék meg, hogy itt azért felhozzam azt a gyakorlatot, amit itt terrorelhárítás címszóval folytatnak. Lehetett hallani, milyen kiváló módon, talán egy autókereskedő vagy autótolvaj bandát füleltek le, talán ez volt az egyik nagy esemény, amit itt a TEK-hez kötöttek. Most el kell árulnom, kedves képviselőtársaim, hogy a metódus, amit követ a Terrorelhárítási Központ, az nem más, mint például megkeresi a Nemzeti Nyomozó Irodát - s erre az államtitkár úr, remélem is, ha már jelen van, válaszolni tud -, kikéri azokat az ügyeket, amelyek végső stádiumban vannak, tehát a végső megoldás előtt állnak, gyakorlatilag csak a rajtaütés hiányzik, elviszi magával, és úgy állítja be, mintha néhány nap alatt ők oldották volna meg ezt az ügyet, és erre felsőbb utasításra joguk van. Nem gondoljuk, hogy ez lenne az a szép, új világ, amiben élni szeretnénk, és természetesen ez méltánytalan a többi rendőri szervvel vagy titkosszolgálati szervvel szemben is.

Itt hallottuk, hogy január 1-jétől a puding próbája az evés. Mi nagyon szkeptikusok vagyunk ezzel az új rendszerrel kapcsolatban, és meglátjuk, ez az életünkre, akár a politikusok életére is milyen behatással fog rendelkezni, mert attól tartok, hogy fog, és ezt nyilván szóvá fogjuk tenni.

Egy zárógondolatként, összegezve a történetet: azt is kérdezhetném itt a kormány jelen lévő képviselőitől, hogy ugyanúgy az Információs Hivatal ilyetén való támogatásával vagy az ilyen alacsony szinten való támogatásával akkor a külföldi hírszerzést is ugyanolyan módon kívánják-e megoldani a jövőben, ahogyan az oszlatásokat, tehát külföldi rendőrökkel és ügynökökkel. Nem hiszem, hogy ez lenne a járható út.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 218 2010.11.18. 1:20  1-287

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár úr itt az utolsó mondatot ragadta ki nyilván, mint egy végső konklúziót. Természetesen a felszólalásom lényege nem erre vonatkozott, hanem az Információs Hivatal támogatására, tehát ez már csak egy zárógondolat volt. De természetesen köszönöm a hozzáfűznivalóját, és reméljük, hogy ez így is lesz.

Viszont ami miatt kétperces hozzászólást kértem, az az, hogy nagyon helyesen azt mondta, hogy a megelőzés a legfontosabb a terrorelhárításban. Erre mondtam én, hogy nem a belső, a határainkon belülre irányuló elhárításra kellene koncentrálni, ahogy ezt a Terrorelhárítási Központ teszi, hanem pont a megelőzésre. Tehát azokat a kezdeményezéseket kellene felderíteni, amelyek a határainkon kívülről indulnak, mert nem gondolom azt, hogy a terroristaveszély a határainkon belülről érkezne; gondolom, ezt az államtitkár úr sem fogja megerősíteni. Tehát pont az Információs Hivatal költségvetésének növelése és a hatékonyabbá tétele a különböző szolgálatokkal szemben vagy a nagyobb támogatása teremtené meg azt, hogy ott tudjuk ezeket a problémákat feltárni, ahol keletkeznek, és Magyarország területén vagy a magyar határokat elérve már csak a végső beavatkozásra kerülhessen sor.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 175 2010.11.22. 3:35  174-182

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány mondatban - az ügy fontosságára való tekintettel - indokolni szeretném, hogy miért lenne fontos, és miért kérjük a támogatásukat a tárgysorozatba-vételhez.

Köztudott, hogy a rendszerváltás után - vagy rendszerváltásnak nevezett folyamat után - elmaradt a régi rendszer, a diktatúra működtetőinek nemcsak hogy a felelősségre vonása, hanem az úgymond demokrácia rendszeréből való kizárása, illetve abból a rendszerből, hogy ők működtetői és a közélet formálói lehessenek.

Húsz év késésben vagyunk ezzel kapcsolatban. Húsz év nagy idő, de most se késő ezt megtenni, most se késő egy megfelelő lusztrációs törvénnyel a diktatúra kiszolgálóit a közéletből kizárni. Ezt meg tudták tenni Lengyelországban, meg tudták tenni a cseheknél, a szlovákoknál, ahogy tudjuk, az ügynöklistákat rögtön nyilvánosságra hozták. Ebbe már nem mennék bele, hogy mi ebben, tehát az ügynöklisták területén is óriási lemaradásban vagyunk, ez se történt meg. Reméljük, hogy itt a lusztrációs törvénnyel egy folyamat el tud indulni.

Szükségesnek tartom kiemelni, hogy amit beterjesztettünk, és aminek a tárgysorozatba-vételét kérjük, ez az alkotmánymódosítás a kereteit teremtené meg annak, hogy lehetőség legyen a részletes szabályainak a kidolgozására. Tudjuk, hogy számtalan törvénymódosításra, és akár alsóbb szintű jogszabályoknak a módosítására vagy megalkotására lehet szükség ahhoz, hogy áttekintsük ezt a hatalmas feladatot, és hatékonyan elvégezzük azt, amit itt a keleti blokkban már sokan megtettek előttünk.

Néhány mondatban azért kiemelném, hogy mit szeretnénk vagy mik azok a minimumkövetelmények, amelyek alapján az elmúlt rendszer, a diktatúra haszonélvezőit és működtetőit ki szeretnénk zárni a közéletből. Tehát aki 1990. május 21-ét megelőzően állami vezető, az egykori állampárt vezető tisztségviselője vagy az erőszakszervezetek vezető beosztású tisztje volt, az többek között politikai tevékenységet ne folytathasson, állami vezető ne lehessen, vezető beosztású kormánytisztviselő, közalkalmazott vagy köztisztviselő ne lehessen, rendvédelmi szerveknél vezető beosztású tisztséget ne tölthessen be, és bírósági és ügyészségi vezető se lehessen.

Emellett még természetesen megfogalmaztunk egyéb kritériumokat az önkormányzatoknál betölthető tisztségekről, illetve önkormányzati és állami cégeknél betölthető tisztségekről, vezető tisztségekről is. Nagyon szeretnénk, hogy bármilyen formában, de induljon meg a társadalmi vita, kerüljön tárgysorozatba-vételre ez az alkotmánymódosítási javaslatunk, és kezdjük meg az érdemi vitát.

(17.10)

Készek vagyunk szigorítani is ezeken a szabályokon. Készek vagyunk bármiféle megoldásra, hogy végre az elmúlt húsz év lemaradását és bűnét bepótolva a diktatúra működtetőit kizárjuk a közéletből. Ehhez kérjük a támogatásukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 181 2010.11.22. 0:54  174-182

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ahogy Schiffer képviselőtársam elmondta, itt egyfajta viszonyulási pontként is felfogható ez a lusztrációs törvényhez. Szeretnénk, és ezt még egyszer hangsúlyoznám, ha érdemi vita folyna róla, hajlandóak vagyunk természetesen módosítani ezen a feltételrendszeren, nyilván az újítás irányába nem szeretnénk, de folyjon egy érdemi vita, ha kell, akkor forduljunk a társadalomhoz, forduljunk az emberekhez, kérdezzük meg őket, ők hogyan viszonyulnak ehhez a témához. Ezt elvárják önöktől az önök szavazói. Kérem, feleljenek meg ennek az elvárásnak, és a forradalom, a kétharmados forradalom éreztesse a hatását abban is, hogy a rendszerváltást tényleg beteljesítjük.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 24 2010.11.23. 15:00  17-83

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én egy kicsit ellenkező előjellel fogok megemlékezni a javaslatról vagy azokról a pontokról, amit MSZP-s képviselőtársam megtett.

Az valóban helyes és előremutató, hogy itt koherenciazavarokat vagy olyan módosításokat átvezetünk, amelyek eddig nem vagy csak részlegesen történtek meg. Természetesen ezt támogatni tudjuk és előremozdítónak tartjuk, de már tegnap az alkotmányügyi bizottság ülésén is elmondtuk, hogy a részletes aggályainkat, legyen az anyagi vagy eljárásjogi, ki fogjuk fejteni itt az ülésen. Ezt szeretném most megtenni, egyben felhívva a kormány képviselőit, hogy merítsenek ebből erőt, és bár nem szokás, de a módosítóinkat esetleg fontolják meg, hogy befogadják vagy támogatják, illetőleg a jövőre nézve kiindulópontként talán tekinthetnek rá.

(9.10)

Elhangzott Bárándy Gergely képviselőtársamtól, hogy mennyi mindent megtart ez az előttünk fekvő T/1673. számú javaslat a régebbi novellákból vagy az előző kormány büntetőjogi szemléletéből; én ezt nem feltétlenül tartom jónak minden esetben. Itt felmerült a szabadságvesztés végrehajtásának részbeni felfüggesztése és ennek intézménye, ami - jól tudjuk - 2010. május 1-jével él, tehát egy új jogintézményről van szó, és ez a törvény, ez az előttünk fekvő javaslat ezt gyakorlatilag átvezeti a törvényeken, ahol ez nem történt meg.

Nekem ezzel az a problémám, a Jobbik-frakciónak ezzel az lehet a problémája, hogy mi felülvizsgáltuk volna az egész intézmény jogosságát; úgy érezzük, hogy ez egy liberalizálódási gyakorlat a büntetési gyakorlatban, amit már oly sokszor megfogalmaztunk, hogy nem jó iránynak tartunk. Megértem, hogy Bárándy képviselőtársam mint védőügyvéd, nyilván abba az irányba próbálja vinni a dolgokat, hogy adott esetben az ügyfeleinek kisebb vagy rövidebb büntetés nézzen ki, de mi azért az elharapózó közbiztonsági helyzetre való tekintettel ezt újragondoltuk volna. Így is egy börtön esetén fele idő után jó magaviseletért szabadulhat az elkövető; nyilván ez az arány a magasabb vagy súlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatokban változhat, de úgy érezzük, hogy a társadalom felfogásában és megítélésben már az is egy visszás gyakorlat, amit mi jogászként meg tudunk fogalmazni, hogy mondjuk, jó magaviseletért rövidebb időtartamnál miért szabadul az elkövető. Ez a társadalomban úgy ül le, hogy valakinek a felét kell leülnie annak a büntetésnek, és utána már ki is jöhet. Ez - kiegészítve a véleményünk szerint egyébként is enyhe büntetőjogi gyakorlattal - arra az eredményre vezethet, hogy az embereknek megdől a jogba és a büntetőjogba vetett bizalma.

Itt ebben valamiféle pozitív változást jelent a ciklus elején elfogadott középmérték bevezetése, ami ellen az MSZP szintén tiltakozott annak idején; ezek alapján már meg tudom érteni, hogy miért, de mi azt is támogattuk. A büntetéseknek legyen elrettentő ereje, ami nem csak abban áll, illetve az egyik része az, tudom, itt mindig azt szokták válaszolni erre, hogy az elkövető tudja, vagy magas százalékban számíthasson arra, hogy ő megbüntetésre kerül, és a büntetést nem tudja elkerülni, de ha egy enyhe büntetést nem tud elkerülni, akkor megint csak nem értük el a megfelelő büntetőjogi célt.

A másik, számunkra üdvözlendő történet a lakhelyelhagyási tilalom és a házi őrizet megszegésének anyagi jogi szankcionálása, illetve fogolyszökésként való minősítése. Eddig is egy elég érdekes gyakorlat volt, hogy ha valaki megszegi ezeket a szabályokat, akkor azt kell mondanom, hogy gyakorlatilag csak az előzetes letartóztatását rendelik el. Ezt mi kevésnek érezzük, hiszen ha az a büntetési tétel nem nő azzal, amit rá kiszabnak, akkor oda juthatunk, hogy már a börtönből való szökés vagy a fogolyszökés büntethetőségét is megkérdőjelezhetnénk, hiszen ha elkapják, akkor ugyanúgy csak a börtönbe kerül vissza, tehát ha megnyitjuk a gondolkozásnak ezt az irányát, akkor az errefelé vezethet. Mi egyébként elgondolkoznánk azon, hogy ez az egy évig terjedő vétség miatti büntetés még talán kevés is, de az irány jó, és az anyagi jogi szankcióval sújtás megnyitja a lehetőséget, hogy később ezen módosíthassunk.

Üdvözöljük a tanúk személyi adatainak zártan kezelését, azt az eljárást, hogy ezt kérelemre kötelességük megtenni a hatóságoknak, nem mérlegelésüktől függ; azt hiszem - ahogy említették előttem képviselőtársaim -, hogy ez egy alkotmánybírósági határozat kapcsán kerül itt bele a javaslatba. Ezt nagyon helyesnek és követendőnek tartjuk, ez számtalan esetben visszaélésre adhatott lehetőséget; ez talán egy kicsit jobban bezárja ezeket a kiskapukat.

Újra előkerül a megbízhatósági vizsgálat és ennek körülményei: kifejtettük súlyos aggályainkat ezzel kapcsolatban, amikor ez a javaslat a tisztelt Ház elé került. Úgy gondoljuk, hogy az, hogy szabálysértéseket és bűncselekményeket is el lehet követni ezeknek a vizsgálatoknak a folyamán, nem feltétlenül viszi előre azt, illetve az lenne a célja, én látom - vagy nem merek mást feltételezni -, hogy a rendőrséget és a különböző hatóságokat megtisztítsuk azoktól az elemektől, akik nem odavalóak. Attól félek, hogy ez alkalmas lehet a vegzálásra, alkalmas lehet arra, hogy a politikai vagy más meggyőződésük miatt kormány által odatartozónak nem ítélt elemeket a rendőrségből vagy a kormánytisztviselői karból eltávolítsák, tehát nagyon várjuk ennek a gyakorlatát, illetve nagyon várjuk - ezt idézőjelben használom -, oda fogunk figyelni, és fel fogjuk hívni a kormány képviselőinek figyelmét, ha ez visszaélésszerűen fog zajlani, és kivizsgálásokat fogunk kérni ebben az ügyben, de ennek a megbízhatósági vizsgálatnak a tényét továbbra is elutasítjuk.

Üdvözlendőnek tartjuk az új hatóanyagok beemelését a kábítószerek körébe, természetesen az egész büntetőjogi gyakorlatot szintén. A magasabb felderítési arányok és azon kívül, hogy a fogyasztást is büntetik a jogszabályok, de még inkább ráfókuszálva akár a száz Ecstasy-tablettára, ami már itt előttünk elhangzott: igenis, száz Ecstasy-tabletta véleményem szerint komoly mennyiségnek minősül, amit ugyanúgy üldözni kell, és legfőképpen a terjesztés, a kereskedelem és a szervezett bűnözés minden formája ellen még hatékonyabb fellépést sürgetünk. Azt tapasztaljuk, hogy ezek a körök gyakran a rendőrség számára ismertek, csak nem rendelkeznek kellő bizonyítékkal, vagy valahogy, valamilyen oknál fogva mégse történik meg ezeknek a felderítése; ezt szorgalmazzuk a közállapotok helyreállítása miatt.

A külföldi ítéletek érvényének elismerése szintén egy előremutató jogharmonizáció, tehát ezt támogatni tudjuk; azt is, hogy a büntetett előélet, tehát a priuszok lekérdezése kapcsán immár az EU-tagállamok bíróságainak magyar állampolgárok ellen hozott ítéleteit is le fogják kérni a hatóságok. Egy globalizálódó világban előremutatást jelenthet, hogy Európában felgyorsult a bűnözés, és határokon átlép, és már egy könnyű folyamat, ahogy a jogkövető embereknek, úgy a bűnözőknek talán még inkább. Ez arrafelé mutat, hogy a bűnesetek mindenhol szankcionálhatóak legyenek, és a többi hatóság számára ezek ismertek és priorálhatóak legyenek.

Üdvözöljük azt is, hogy kiegészül a hivatalos személy fogalma a választottbíróval, ez egy előremutató kezdeményezés, de nagyon hiányoljuk azt, amit egyébként Gyenes Géza képviselőtársam önálló törvénymódosító javaslatként is beterjesztett T/1688. számon, és ezt többször elmondtuk, hogy a közfeladatot ellátó személyek körébe még mindig nem kerültek be a szociális dolgozók, az egészségügyi dolgozók és a gyermekvédelmi dolgozók. Azt hiszem, ez egy sürgető problémája lenne a magyar közállapotoknak, hogy ezt megoldjuk, egy kicsit magasabb védelmet adjunk azoknak az embereknek, akik egyébként is, sajnos elég alacsony anyagi elismertség mellett, ki kell mondani, hogy gyakran az életüket kockáztatva látják el közfeladataikat. Azt hiszem, hogy ez majdnem hogy csak egy gesztus lenne, de természetesen talán megkönnyíthetik azoknak az embereknek a munkakörülményeiket, akiket ez érint, és talán egy minimális elrettentő erővel érhet fel az ellenük elkövetett bűncselekmények szempontjából.

Ami talán az egyik legaggályosabb, ezt hagytam a végére, bár vannak pozitív vetületei is, ez a titkos adatszerzés lehetőségeinek kibővítése, ami egyrészről üdvözlendő lehet, hogy a vesztegetés, a környezetkárosítás, a természetkárosítás vagy akár a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése esetén is bevethetőek ezek az eszközök. Ez egy pozitív irányvonal lehet ezeknél az eseteknél, amit itt felsoroltam, a három évig terjedő alakzatok esetén igénybe vehetőek, viszont engem nagyon meglepett - és egy kicsit kongatnám a vészharangot -, és maga a javaslat részletes indokolása sem tér ki arra, illetve nagyvonalúan hallgat arról, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése esetén, ráadásul büntetési tételtől függetlenül, lehetővé tenné a titkos adatgyűjtés, titkos információszerzés lehetőségét.

(9.20)

Ez engem elképesztő módon meglep, és félelemmel tölt el, hogy ennyire kiterjesztjük, gumijogszabállyá tesszük a titkos adatszerzést, hiszen a lelkiismereti szabadság megsértése egy annyira tág kategória, kiegészülve a vallásszabadság megsértésével, amellyel kapcsolatban szerintem alkotmányossági aggályokat és jogállami garanciákat sért az, hogy ebben az esetben, ráadásul hangsúlyozom, büntetési tételtől függetlenül megnyitjuk azt a lehetőséget, hogy titkos adatszerzést lehessen folytatni. Nem is nagyon értem, ezt milyen módon vagy mi indokolta. Nagyon kérem majd az államtitkár urat, erre válaszoljon valamilyen formában. Nem hiszem, hogy európai gyakorlat erre sűrűn rendelkezésre áll.

Itt el lehet mondani, hogy ugyanezen sorban szerepel a kitartottság és a hivatali visszaélés büntetése is, ezt természetesen üdvözöljük. Főleg a hivatali visszaélésről, vesztegetésről már volt szó, de a kitartottság egyéb bűncselekményeket is felvet, pont itt a prostitúciót és a hozzá kapcsolódó bűncselekményeket. Tehát itt abszolút üdvözlendő ennek a titkos adatszerzésnek a kiterjesztése, de újra csak hangsúlyozom, nem értem, hogy a lelkiismereti és a vallásszabadság hogyan kerül ide.

Nagyon remélem, hogy azok a jogvédő szervezetek, amelyek néha irányítottan vagy - hogyan mondjam - csak bizonyos fajta jogsértésekre voltak tekintettel, és csak akkor ütötték félre a vészharangot, ez ellen is fel fognak lépni, mert azt első lépésnek tartjuk egy olyan orwelli világ felé, amikor bárkinek a bejelentésére bárkit meggyanúsítunk azzal, hogy ő a lelkiismereti vagy vallásszabadság megsértésével gyanúsítható, és ezek után a titkos adatszerzés minden lehetősége rendelkezésre áll, készletre gyűjtési lehetősége. De ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban sem, hogy az így beszerzett adatok felhasználása, hiába próbáljuk törvényileg körbehatárolni, elég kétséges, és ezek megsemmisítését vagy nem ahhoz a célhoz kötöttségét megteszik-e, vagy ezek az adatok olyan helyre kerülnek, és később oly módon kerülnek felhasználásra, ami az alkotmányosság kereteibe semmiképpen nem fér bele. Ezt láttuk a Nemzetbiztonsági Hivatalnál vagy most már az Alkotmányvédelmi Hivatalnál. Ez ellen egyébként több eljárás is folyik. Laborc főigazgatót már gyanúsítottként hallgatták ki, remélhetőleg itt ez egy tényfeltáró folyamatként csak tovább fog menni.

Én tehát óva intek attól, hogy ilyen 8 év után ennyire kiterjesszük ezeket a határokat, s megteremtsük azt, hogy továbbra is ez a gyakorlat nemcsak hogy folytatódhasson, hanem a törvényi lehetősége meglegyen annak, hogy készletre, mondvacsinált indokkal adatokat gyűjthessünk magyar állampolgárokról, és azokat bármilyen formában, politikai vagy egyéb eszközök gyanánt felhasználhassuk, úgyhogy ettől óva intünk.

Várom majd az államtitkár úr indokolását, ha már ez kimaradt a részletes indokolásból a javaslat kapcsán. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 28 2010.11.23. 1:50  17-83

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor is egy kis kiegészítéssel élnék, hogyha Bárándy Gergely képviselőtársamnak ez a célja, amivel egyébként egyetértek, hogy az öt tonna heroint büntessük erőteljesebben. Akkor be kell nyújtani egy módosító javaslatot, és a jelenlegi tételeket ki kell tolni az ilyen komoly mennyiség esetén, tehát ne az öt tonnát nemesítsük le a száz Ecstasy-tablettához vagy arra a mostani szintjére, és azt még vigyük lejjebb, hanem akkor az öt tonna heroinnál ezt a büntetési tételt nyugodtan meg lehet emelni. Tehát ha ezzel ön egyetért, akkor ez egy jó irány lehet.

Az elmúlt ciklusokban azt tapasztaltuk, azt tapasztalták az emberek, hogy a közbiztonság helyzete egyre rosszabb lett, egyre tarthatatlanabb lett, azt kell mondani, hogy az ország egyes részein a jogállam megszűnt, az állam kivonult létezni. Ezek után az emberek elképzelését és véleményét tolmácsoltam, hogy azzal, hogy a liberalizálás irányába toljuk a büntetőjogi gyakorlat, vagy amellett érvelünk, nem teljesen megfelelő. Természetesen nem a büntetőjogi védelmet ellátó kollégákat ostoroztam ezzel, viszont óva intek attól, hogy a tévénézők ezt a következtetést vonják le. Nagyon örülök, hogy Bárándy Gergely képviselőtársam ezt megcáfolta, és a jövőben tőle is láthatunk több Btk.-módosító javaslatot, amelyekkel a súlyosabb büntetési tételek irányába próbálja a büntetőjogot elvinni, hogy a közbiztonságot megteremthessük.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 38 2010.11.23. 1:47  17-83

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon meglep, hogy az MSZP képviselőjétől hallom, hogy a büntetőjog a társadalom problémáira nem megoldás. Hát, 2006 után nem ezt láttuk! Egy elcsalt, elhazudott választás után a büntetőjog minden legális és illegális eszközét, a hatalmi nyomásgyakorlás minden eszközét és a titkosszolgálatokat igénybe vették ahhoz, hogy embereket a politikai véleményük miatt megfélemlítsenek, fizikálisan bántalmazzanak, a szemüket kilőjék, és ezután majdhogynem Horn Gyula-i arroganciával, a "na és?" megfogalmazásában álltak az egész témához. Ott valahogy nem aggódtak az emberi jogokért és a társadalom problémáinak büntetőjogi és hatalmi kezelése miatt.

Viszont ami miatt kétperces nyomtam, államtitkár úrtól szeretném kérdezni, mert ez kimaradt. A legfőbb kérdésem az lett volna, amit az indokolásban sem találtam, hogy mi az oka annak, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság is bekerül a titkos adatszerzés körébe. Azt értem, amit elmondott, higgye el, hogy az ügyészség nyomozati jogköre a korrupcióval kapcsolatban fontos és szükséges, természetesen mi is a korrupció visszaszorítását szeretnénk elérni bármi áron. Ehhez a titkos adatszerzést sem tartjuk ördögtől valónak. Viszont a lelkiismereti és vallásszabadság esetén, talán a 32. §-ban, ha jól emlékszem, ha államtitkár úr közben kinyitja a javaslatot, ezt túlzónak és a jogállamiság garanciarendszerét feszegetőnek érzem. Úgyhogy erre várnám válaszát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
51 80 2010.11.23. 0:23  17-83

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid leszek. Arra szeretném, amit többször kérdeztem itt, az államtitkár úrtól vagy valakitől megkapni a választ, hogy itt a titkos adatgyűjtés körébe a lelkiismereti és vallásszabadság megsértése miért kerülhetett bele. Most vagy később, de szeretném jelezni, hogy az indokolásból kimaradt, és szeretném tudni az okát.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 68 2011.02.28. 2:53  67-73

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Már sokszor volt téma a négy jobbikos képviselő C típusú nemzetbiztonsági átvilágítása. Az aktualitást most az adja, hogy nyilvánosságra kerültek a szakvélemények, amelyek alapján kockázatosnak tekintenek engem és másik három társamat. Aki elolvassa, annak számára teljesen világossá válhat, hogy valójában hogyan születhettek ezek a szakvélemények. Valaki megírta az ítéletet, és az ÁVH-nak valószínűleg csak az indokolás megírása volt a feladata. Ez sem nagy gond, gondolhatták, hiszen 2031-ig úgyis titkos lesz, akkor meg kit fog már érdekelni a dolog. A közvéleményhez tehát nem jut el, az érintettek nem beszélhetnek róla, a politika meg majd falaz. Falaz Bajnai Gordon emberének, Balajti Lászlónak, az ÁVH főigazgatójának. Az ördögi kör ezzel be is zárult.

De szerencsére az adatvédelmi biztos eljárásának köszönhetően nyilvánosak lettek ezek a szakvélemények. Értem én, hogy nagyon kínos ez. Az én esetemben öt bővített mondattal oldja meg az indoklás feladatát az ÁVH, csupa feltételezések, egyetlen konkrétum az, hogy a Magyar Gárda Egyesület alapító tagja voltam. Ehhez aztán komoly titkosszolgálati munkára volt szükség, erre valóban kellett hatvan nap, hogy rájöjjenek az operatív tisztek. Azt rója fel nekem, hogy részt vettem a Magyar Gárda Egyesület eszmeiségének kialakításában. Valóban ezt tettem. A gond csak az, hogy ezt törvényesnek találta és bejegyezte a független magyar bíróság. És mi volt ez az eszmeiség? Az ifjúság számára hagyományőrző programok szervezése. Ez a nemzetbiztonsági kockázat! Tiszta szívből gratulálok annak, aki ezt leírta.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja ön roppant kellemetlennek, sőt szakmai öngólnak, hogy például Endrésik Zsolt képviselőtársam esetében úgy szerepel hivatkozásként, kockázati tényezőként a Magyar Gárda-tagság, hogy valójában soha nem volt a Magyar Gárda tagja. Ennyire magas szakmai színvonalon működik a többi titkosszolgálat is? Talán ezért lehet az is, hogy a cigánygyilkosságok ügyében véletlenül azután hagyták abba az elkövetők megfigyelését, hogy azok fegyvert vásároltak? A D209-es Medgyessy és a pufajkás Horn Gyula nem képeztek nemzetbiztonsági kockázatot. Ha önök azt mondják, hogy ez helyénvaló, a törvényeknek megfelel, és minket, jobbikosokat annak tekintenek, akkor ne köztársaságnak, hanem népköztársaságnak nevezzék azt, amiben élünk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja, hogy végre forradalmi változásokra lenne szükség a szolgálatoknál is? És mire számíthatok egy megismételt C típusú átvilágítás kapcsán? A következőkben esetleg azt találják majd ki, hogy atombombát fabrikálok otthon? Mert az eddigiek valóságtartalmát tekintve még ezt is el tudom képzelni.

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 72 2011.02.28. 1:03  67-73

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Itt akkor a helyére kell tenni a dolgokat, mert az alapításkori eszmeiséget a független magyar bíróság elfogadta, bejegyezte.

És önök elkövették azt a hibát, hogy a szakvéleményben azt írták le, hogy az alapításkori tevékenységem miatt minősítettek nemzetbiztonsági kockázatnak, tehát abszurd, jogilag is abszurd, amit mond, államtitkár úr. Ráadásul Endrésik Zsolt esetében is, aki nem is volt a Magyar Gárda tagja, se az Egyesületnek, se a Mozgalomnak, szerepel az, hogy a tagja volt. Tehát akkor ez most hogyan van? Ez megint a szolgálatok hatalmas hozzáértését támasztja alá.

Még egy apró megjegyzést ehhez. Önöknek fogalmuk nincs, hogy miről beszélnek. Nem hallgattak le, nem hajtottak végre titkosszolgálati módszereket a C típusú átvilágításom alatt, hanem csak a Gárda-egyesületi tagságomra alapították a dolgot. Tehát honnan tudja ön azt, és miért válaszolja azt, hogy utána kivel tartottam kapcsolatot? Erre vonatkozó vizsgálatok nem történtek, úgyhogy a válaszát természetesen nem tudom elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 76 2011.03.24. 12:01  1-147

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt a feladatot vállaltam magamra, hogy nemzetbiztonsági szempontból néhány kitételt vagy megfogalmazást szeretnék az alaptörvény-tervezettel kapcsolatban tenni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Pont te?) Igen, pont én, mondja itt fideszes képviselőtársam, és pont azért én, mert engem minősített nemzetbiztonsági kockázatnak - azt kell mondanom - ez a kormányzat, de erre később szeretnék kitérni, de nem ez lesz a fő motívuma, hanem hogy mit hiányolunk ebből a dologból.

Egyébként onnan indulnék, hogy mi a nemzetbiztonság vagy a nemzet biztonsága és túlélése szempontjából nem ezt a szűk kategóriát ismerjük, amit ma a törvények ebbe sorolnak, hanem úgy gondoljuk, hogy akár a termőföldünk vagy a vízkincsük védelme, akár az a demográfiai csapda, amibe belekerültünk, ugyanúgy a nemzet létét, annak biztonságát és továbbélését kockáztatja. Természetesen én nem ezekről a témákról szeretnék beszélni, de a Jobbik felfogásában és alkotmányfelfogásában ezt kiterjesztőbben is értelmeznénk.

Szerepel az alaptörvény-tervezetben, hogy a megalkotói tagadják a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák alatt elkövetett bűnök elévülését. Ez nagyon szép és jó, tetszetős megfogalmazás, csak arra lennék kíváncsi, hogy mi következik mindebből, lesz-e ennek valamiféle következménye. Úgy gondolom, hogy ez jó eséllyel megmarad a szép szavak szintjén, ugyanúgy, ahogy a Szent Korona-tan vagy a történelmi alkotmányunkra való utalás beemelése, hiszen ha így lenne, akkor Biszku Béla és társai, és nagyon sok kommunista bűnös nagyon gyorsan börtönben találná magát. Nagyon reméljük, hogy ez lesz az az irány, bár szkeptikusak vagyunk, hiszen itt a kormányzó pártok megmutatták többször, hogy nekik a rendszerváltozás nem a múlt és a kommunista diktatúra bűneivel való szembenézést, hanem azok bűneinek elfedését, személyi és ideológiai állományának továbbélését szeretné biztosítani.

Hogy mire alapozom mindezt? - mert tudom, hogy ezek kemény szavak. Csak mi, csak a Jobbik több olyan törvényjavaslatot terjesztett a tisztelt Ház elé, amit vagy már a bizottságokban elgáncsoltak, vagy napirendre, vagy tárgysorozatba se vettek a fideszes-KDNP-s képviselők. Ilyen volt például a lusztrációs törvény, amire gyalázat, hogy egyáltalán húsz évet kellett volna várni így is, ha elfogadásra kerül, de azok után, hogy gyakorlatilag meg se tudtuk tárgyalni, tehát nem kívánta a jelenlegi többség a volt állampárti vezetőket, a diktatúra kiszolgálóit, az önkény kiszolgálóit és a diktatúra gépezetének fenntartóit és működtetőit kizárni a közéletből semmilyen formában, és még azt a lehetőséget se kaptuk meg, hogy legalább módosító javaslatokkal szétbombázzák, és egy kicsit, hogy mondjam, könnyedebbé tegyék az átállást - amit mi természetesen nem szerettünk volna -, teljes elutasítást szenvedett ez a törvényjavaslatunk.

Ugyanígy a kommunista nyugdíjak ügyében is, tehát nem elég, hogy nem tiltjuk őket ki a közéletből, nem büntetjük meg őket, elismerjük azt, hogy amit tettek, az helyénvaló volt, hiszen egy-két szóban elmondott dorgálás kivételével semmilyen büntetésben nem részesülnek, hanem még a több százezer forintos kiemelt nyugdíjukat is megtarthatják. Azt hiszem, azzal, hogy ebben az alaptörvényben sem találkozunk ezzel - és Szilágyi képviselőtársam elmondta a tegnapi nap folyamán, hogy itt akár az szt-tisztek beemeléséről is beszélhetünk, mármint hogy a kitiltásukról a közéletből -, ez sem fog megvalósulni, úgy tűnik.

Ha már erről a témáról beszéltünk, ügynöklisták. Pont ezért Tasó képviselőtársam itt gunyoroskodni próbál (Tasó László: Nem én voltam!), de jobb lenne, ha a fideszesek magukba néznének, és felmérnék azt, hogy a diktatúrának azok a működtetői, amit elmondtam, ugyanígy itt ülnek önök között elég nagy létszámban, komoly kormányzati pozíciókban (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mutassál egyet!), sőt amikor kiderül az szt-tisztek listája, akkor semmiféle konzekvenciát nem vonnak le. És ezek az emberek, ezek az emberek minősítenek engem - 28 évesen egyébként - nemzetbiztonsági kockázatnak, tehát azt hiszem, hogy ez több mint komikus, de ahogy mondtam, nem a személyes szálakra szeretnék kitérni.

Szerepel a tervezetben, hogy a címer és a zászló történelmileg kialakult más formák szerint is alkalmazható. Ez szintén egy jó dolog, csak jogilag nem elég taxatíve, és ha az elmúlt időszak eseményeire gondolunk, amikor a magyar rendőrség, a demokráciának a rendőrsége gyakran az itt is látható pajzsot az oroszlánokkal, az Árpád-kori pajzsot minősítette önkényuralmi jelképnek, mert azt fekete mellényeken látta, azt hiszem, akkor itt a kaotikus zavar és a diktatúrához való közelségünk nem is húsz év, hanem talán meg se haladtuk a rendszerváltás korát.

Szerepel még a tervezetben - ezt inkább jogászként egyfajta finomságként írtam fel magamnak -, hogy alapvető állampolgári jog más állampolgárnak is adható törvények alapján. Itt azt nem értem igazából, hogy miért nem emberi jogokról beszélünk. Az állampolgári jogokba akár a szavazati jog is beletartozhat, tehát számomra ez nem volt egyértelmű és nem volt elég üzembiztos, hogy akkor később egy alacsonyabb rangú vagy a jogi hierarchiában alacsonyabban lévő törvénnyel gyakorlatilag itt komoly, állampolgársággal felérő jogokat tudunk majd megadni olyan embereknek, akik nem a magyar államnak a polgárai, és ez alapján akár ez nemzetbiztonsági kérdés is lehet.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szólva az alaptörvény szűkszavúan, de megemlíti, hogy Magyarország függetlenségét, törvényes védelmét kell ellátniuk, és Magyarország érdekeinek érvényesítése lenne a feladatuk. Erre egészen egyszerűen alkalmatlanok jelen pillanatban a szolgálatok, nem is gondolom, hogy ez rövid időn belül változna. Hány olyan esetet tudnak önök mondani, amikor ügynököt fogtak, külföldi állam ügynökét fogták el Magyarországon? Azt kell mondjam, hogy jelenleg műveleti területnek használják hazánkat a különböző országok titkosszolgálatai és egyéb szervei, és egyébként a szakmai közéletben a közröhej tárgyával egyenlő Magyarország ebben a tekintetben. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a magyarországi cégeknél elhelyezett, különböző titkosszolgálatoknál dolgozott ügynökökkel kapcsolatban micsoda botrányok robbantak ki az utóbbi időben; itt legfőképpen persze a Gyurcsány-rezsimre gondolok, de attól tartok, hogy ezeknél az ügynököknél, akik ott elég gyakran egyébként saját zsebükre dolgoznak a híradások szerint és az ügyészség eljárása szerint, semmiféle revízió vagy semmiféle szigorítása nem történt meg a rendszernek.

Azért, hogy egy pozitív dolgot is mondjak itt az alaptörvénnyel kapcsolatban: szerepel benne, hogy titkosszolgálati eszközök és módszerek sarkalatos törvényben szabályozandók. Ez azért lehet egy fontos előrelépés, mert eddig egy titkos kormányrendelet szólt a módszerekről, tehát amíg a vázat megfelelően alátámasztott, kétharmados törvényekkel próbálták megteremteni, addig a konkrét kivitelezés módszerei egy, egyébként a nyilvánosság számára el nem érhető kormányrendeletben voltak szabályozva, ami, azt hiszem, súlyos jogállami garanciák ellen hatott. Ennek azért örültem, hogy megtaláltam az alaptörvényben, a megvalósulását is szeretnénk látni.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az adatvédelmi biztos a felszólalásában és a képviselők számára eljutatott levelében megfogalmazta azt, hogy aggályosnak tartja, hogy jelen pillanatban... - illetve hozzáteszem, én már azt is aggályosnak tartom, hogy a titoktörvény, tehát a minősített adatokról szóló törvény MSZP-Fidesz közös módosítása gyakorlatilag a titkosításokat nagyon komoly mértékben szigorította, szinte lehetetlenné teszi a már minősített adatok nyilvánosságra kerülését; de meghagyta a jogot, hogy az adatvédelmi biztos - és sajnos már csak az adatvédelmi biztos - bírósághoz forduljon ezeknek az adatoknak a felülvizsgálatára. Ha egyrészt egy általános biztosra szűkítjük a jelenlegi szisztémát, akkor a túlterheltség okán se feltétlenül lesz lehetőség arra, hogy az eddigi kontrollt vagy azt az eddigi minimálisra szorított kontrollt gyakorolhassák, illetőleg ha jelen pillanatban ez az alaptörvény elfogadásra kerül, ameddig azokat a törvényeket nem módosítják - például a minősített adatokról szóló törvényt -, addig egészen egyszerűen senki nem teheti meg ezt a felülvizsgálatot, hogy a bírósághoz forduljon ezért a felülvizsgálatért, ami azt hiszem, hogy abszurd.

És annak a következményei pedig, hogy milyen módon módosítják ezt a törvényt, azt hiszem, még egy előttünk álló probléma, vagy ez lehet egy pozitív és negatív irány. Sajnos, az elmúlt idők tapasztalatából én megint csak hajlamos vagyok arra, hogy szkeptikus legyek ebben a kérdésben; és pont azért egyébként, mert - itt még a maradék rövid időmben emlékeztetnék arra, és ez szintén a kommunista múlt elföldelésére irányult - gyakorlatilag azokat a mágnesszalagokat az Orbán-kormány egy rendelettel újra, ha szabad így fogalmaznom, titkosította, elhelyezte Balajti Lászlónál, az AVH-nál, az Alkotmányvédelmi Hivatalnál, annak a pincéjében.

(13.10)

És a kommunikáció a sajtóban az volt, hogy majd év végén - az idei év végén - készül egy kiváló új törvény, amely mindenki számára lehetővé teszi, hogy ezekbe betekinthessen. Ráadásul még ezek széthordását is megvalósíthatja, hiszen mindenki hazaviheti majd az eredeti dokumentumokat - egyébként ez is abszurd -, amik róla keletkeztek, akár ügynöki, akár megfigyelt minőségben. A kommunikációban ez jelent meg, hogy milyen kiváló lesz - jelenleg nincs bent, de talán pont Rétvári államtitkár úr mondta el, hogy ez egy nagyon kiváló törvény lesz -, és mindenkinek itt eljön a Kánaán, és az ügynöklisták végre nyilvánosságra kerülnek. Csak éppen arról feledkeztek el beszélni, hogy jelen pillanatban viszont elfogadták azt a kormányrendeletet, ami tökéletesen ezzel ellentétes. Tehát azt hiszem, arra a törvényre is egy darabig várnunk kell, vagy nagyon remélem, hogy nem, de szintén nagyon kíváncsi leszek, hogy év végén ez beterjesztésre kerül-e, amiben végre előrébb jutunk a kommunista rendszer kiszolgálóinak megismeréséhez, és talán a megbüntetéséhez is.

Úgyhogy összegezve egy mondatban: egy kitételtől eltekintve, amit itt elmondtam a titkosszolgálati módszerek sarkalatos törvényben való szabályozásáról, úgy érzem, úgy érezzük, hogy ez csak a jelenlegi állapotot tartja fent, előrelépést nem nagyon tartalmaz. Azt kell mondanom, hogy az az egy reményünk marad, hogy talán visszafelé nem fogunk lépni, és ezt a nem tökéletes rendszert legalább tovább nem rombolja, és a nemzet valódi biztonságát nem fogja abszolút nullára vagy negatív szintre vinni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 68 2011.04.01. 7:59  19-181

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én először is az ajánlás 69. pontjához szeretnék hozzászólni, amelyben Apáti István és Szávay István képviselőtársammal együtt teszünk újabb, úgy tűnik, hogy sikertelen kísérletet arra, hogy a kommunista múlt működtetőit és az elnyomó gépezet rendszerében keletkezett dokumentumokat mindenki számára az Alaptörvényben biztosítottan megismerhetővé tegyük.

(10.50)

Szeretném kérni ehhez jelen állapotban is mindenkinek, minden képviselőtársam támogatását.

Elmondtuk a bizottság előtt is és többször, amikor hasonló tárgyú törvényjavaslatokat nyújtottunk be, hogy ameddig a '90 előtti múltat, a kommunista múltat, a kommunista diktatúrát nem zárjuk le, és azokat a személyeket, akik ezt működtették, ha nem is a megbüntetés különböző fázisairól beszélünk, de legalább a megismerés különböző fázisait mindenki számára elérhetővé kell tenni. Gondolok itt arra, hogy mindenki meg kell ismerje azokat az információgyűjtő személyeket és a titkos dokumentumokat, amelyeket jelen pillanatban, ha akár a mágnesszalagokra gondolunk, az Orbán-kormány legújabb rendeletével újra csak elrejtettek az Alkotmányvédelmi Hivatal pincéjébe. Nagyon várjuk egyébként azt a törvénymódosítást, amit Rétvári Bence államtitkár úr beígért, hogy egy év múlva majd itt eljön a Kánaán, és mindenki megismerhet mindent. Szkeptikus vagyok ezzel kapcsolatban, annál is inkább, mert ezt az alaptörvény-módosításunkat úgy, ahogy van, az alkotmányügyi bizottságnak az egyharmada sem támogatta. Tehát azt hiszem, sajnos ez a forgatókönyv valósul meg, amit itt már több ízben láttunk.

Ehhez egyébként egy kapcsolódó módosító javaslatot is tervezek benyújtani, ami nem lenne más, mint a közéletből... - a lusztrációs törvényekhez hasonlóan, amit szintén már benyújtottunk többször, sajnos nem került napirendre vételre. Ezt egyébként a T/2627/101. számú ajánláshoz tervezzük benyújtani, és arról szólna, hogy a közéletből zárnánk ki azokat a személyeket, akik annak idején, hogy pontos legyek, az állami vezetők, egykori állampárt vezető tisztségviselői, bármely erőszakszervezet vezető beosztású tisztjei, illetve szigorúan titkos, tehát szt-állományú tisztjei voltak. Nem tudom, hogy ez miért olyan félelmetes gondolat a Fidesz-KDNP-nek, hogy ezt mindig félresöpörték, én nagyon kérem önöket, legyenek tekintettel arra, hogy az utódainknak is felelősséggel fogunk tartozni, és minden képviselő felelősséggel tartozik azért, hogy egyrészt ezt húsz évig nem sikerült rendezni ezt a helyzetet. Erre lehet azt is mondani, ha húsz évig nem rendeztük, akkor miért kell ezt már bolygatni. Ez egy nagyon átlátszó érvelés, lévén, hogy az a gyalázat, hogy eddig ez nem történt meg, és '90-ben nem ezzel kezdtük, vagy hogy azóta a cseheknél, a lengyeleknél vagy akár Szlovákiában számos ilyen törvény született, még a legkönnyedebb törvények is legalább a közreműködő személyek listáját nyilvánosságra hozták, így kizárva azt, hogy bármiféle zsarolhatóság vagy későbbi beépülésük az államhatalomba kizárható legyen.

Azt hiszem, ennek remek példája itt a mellettünk éppen, hála istennek, nem ülő frakció; azt hiszem, az ideális létszámuk pont annyi, amennyien itt megjelentek ebben a vitában, és reméljük, hogy 2014-től ez az ideális állapot be fog állni. De ehhez kell az önök hatékonyabb közreműködése is, nem hiszem, hogy egy pozitív dolog, hogy Gyurcsány Ferenccel kell találkoznunk még mindig a Magyar Országgyűlésben. Tehát a forradalmat várjuk, hogy itt a világtörténelemben, azt hiszem, egyedülálló forradalom, amit a Fidesz-KDNP végrehajtott... - hogy miért egyedülálló? Azért, mert én a történelmet jól ismerem, de olyat még nem láttam, hogy egy forradalomban még börtönbe sem vagy elszámoltatás alá sem kerülnek a bukott rezsim vezetői, hanem tovább az Országgyűlésben üldögélhetnek. Merem remélni, hogy ez csak az igazságszolgáltatás lassú malmainak az oka, és önöknek megvan már arra a stratégiájuk, hogy Gyurcsány Ferencet mielőbb börtönben láthassuk, és a választóik felé is ezt a kívánalmat, amiért nagyon sokan önökre szavaztak, hogy az elszámoltatást hatékonyan és megalkuvásmentesen véghezviszik, ennek a jeleit is látni fogjuk, és megindulunk ezen az úton.

Sajnos, ezek a módosítók és kapcsolódó módosítók, amiket nagyon szeretném, ha támogatna a tisztelt Ház, pont abba az irányba hatnának, ha támogatnák őket, hogy ezzel a volt kommunista múlttal szembenézhessünk, és többet senki a demokratikus közéletben ne lehessen megmondóember a diktatúra működtetői közül. Tudom, hogy ez áldozatokkal járna az önök soraiban is, de azt hiszem, hogy ezt a kis áldozatot, azt a néhány embert, erre - hogy mondjam - az utókor nagyrabecsülése és elismerése oltárán meg kellene tenni, és azt hiszem, hogy ezzel egy hősies tettet hajtanának végre, hogy úgy mondjam, igazi forradalmi tettet.

A következő a 95. ajánlási pont, amihez hozzá szeretnék szólni, ezt Gyüre Csaba és Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam nyújtotta be. Ez arra irányulna, hogy bármely állampolgár fordulhasson az Alkotmánybírósághoz, ami jelen pillanatban a demokráciának egy erős bástyája, hogy ezt bárki megteheti. Bár tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság néha lassan és nagy leterheltséggel működött, most tervbe van véve a testület létszámának emelése. Ezért nem is értjük, hogy egy létszámemelés mellett miért csökkentjük le az ügyszámokat... - most jó esetben csak az országgyűlési képviselőknek, de az alaptervezetben még annak sem, csak az országgyűlési képviselők egynegyedének. Ezzel is a választási kampányukban tett ígéretüket beváltanák, hogy csak a Fidesz, mert csak a Fidesznek van jelen pillanatban ekkora frakciója, hogy ezt megtehesse. Tehát nem értjük, hogy az állampolgároknak miért nem lehet megadni azt a lehetőséget, hogy ők is, ha úgy gondolják, hogy valamelyik törvény vagy bármely jogszabály az alkotmánnyal ellentétes, akkor igenis éljenek azzal a jogukkal, hogy egy kibővített és lehetőleg gyorsabban működő Alkotmánybírósághoz forduljanak. Kérem, ezt fontolják meg, és támogassák ezt a módosító javaslatunkat.

Illetőleg záró gondolatként: nagyon szeretnénk - bár ez többször elhangzik, és el is fog hangzani tőlünk -, ha egyfajta népszavazás lenne az alkotmányról. Itt sokan, nekem is pont tegnap egy lakossági fórumot tartva elmondták, hogy nehéz szavazni egy egész csomagról, de azt is látni kell, hogy nem azért kérjük, hogy az embereket lehetetlen döntések elé állítsuk, hanem ez egy visszajelzés azzal kapcsolatban is, hogy hányan mennek el szavazni, hányan érzik ezt fontos dolognak, hogy véleményt nyilvánítsanak akármilyen formában az alkotmányról. Én nagyon szeretném látni, hogy a 8 millió állampolgárból mennyien mennek el, adják le szavazatukat, és hogy ez végeredményben milyen eredményt ad. Ez szerintem önöknek a legitimáció szempontjából is nagyon fontos lehet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 154 2011.04.18. 3:51  135-161

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én az ajánlás 9. és 11. pontjához szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. A 9. pont tekintetében, amelyet Dúró Dóra és Szilágyi képviselőtársam terjesztett elő, már hallhattuk az indokolást, hogy miért szeretnénk, ha ezt a tisztelt Ház támogatná. Itt a lusztrációs törvényről vagy egyfajta lusztrációs törvénynek az alkotmányba, az alaptörvénybe való beemeléséről lenne szó. Hallhattuk, hogy ezt már megtették a környező országokban nagyon sok helyen, a cseheknél, a lengyeleknél, bizonyos törvényi szabályozások születtek a szlovákoknál. Nagyon sajnáljuk, hogy nálunk ez idáig semmiféle törvényi vagy kielégítő szabályozás nem született erre.

Hozzáteszem, hogy a bizottsági ülésen, az alkotmányügyi bizottság ülésén mindig elhangzik, hogy ez nagyon jó, nagyon szép, csak nem most van itt az ideje, vagy éppen nem pont abban a törvényben van a helye, amit éppen előterjesztünk, ha nem alkotmánymódosítást terjesztünk elő, akkor azért nem jó, ha azt terjesztünk elő, akkor éppen azért nem. Azt hiszem, ahhoz, hogy valódi rendszerváltást véghezvihessünk így húsz évvel a rendszerváltásnak mondott események után, mindenképpen szükség van nemcsak a lusztrációs vagy egy lusztrációhoz hasonló törvénynek a beemelésére, hanem az ajánlás 11. pontjában az általam beadott ügynöklisták nyilvánosságára is. Ezt Gulyás Gergely képviselőtársam is szintén nagy bólogatással jelezte a bizottságban, de mit ad Isten, már megint nem az alkotmányban vagy az alaptörvényben van a helye - mondta ő. Megtesszük azt a szívességet, hogy előterjesztjük ezt többször (Lázár János: Nyilvánosságra kell hozni.), és minden olyan módot meg fogunk ragadni, hogy ezek nyilvánosságra kerüljenek. Legalább hadd ismerjük meg, kik és mit tettek, és hadd ismerhesse meg mindenki, aki ezzel szembesülni kíván, és ne legyenek zsarolhatóak azok az emberek, és a közéletből tűnjenek el végre, akik ebben részt vettek.

Ez annál is inkább igaz, mert azt tapasztalhattuk, hogy a szép ígéretek ellenére pont az Orbán-kormány 285/2010-es rendelete titkosította kvázi újra ezeket a mágnesszalagokat, ügynöklistákat, elhelyezve az AVH, az Alkotmányvédelmi Hivatal pincéjében, a jól ismert Balajti László felügyelete mellett. És emellett hallhattuk a szép kormányzati szlogeneket, hogy 2011 őszén, pont talán Rétvári államtitkár úr nyilatkozott, hogy egy olyan szupertörvénnyel állnak elő, amely a teljes nyilvánosságot megteremti, ezzel volt tele a sajtó, de azt elfelejtették, hogy az a kormányrendelet, amit meghoztak, a 285/2010-es kormányrendelet, pont ennek az ellenkezőjét tette lehetővé. Mindig arról kell beszélni, amit éppen tapasztalunk, hogy a szép jövő mit tartogat, azt egyrészt nem tudjuk, de növekvő szkepticizmussal fordulunk felé.

Kérjük tehát, hogy ezeket a javaslatokat feltétlenül támogassák, mint ahogy az önökre szavazó választópolgárok az elszámoltatással együtt végre azt is elvárnák, hogy ne csak nevében legyenek forradalmi kormány, hanem végre az ügynöklistákat is hozzák nyilvánosságra, számoltassák el az elmúlt húsz év bűnöseit, és tudhassuk meg, hogy '90 előtt ki, miért és hogyan szolgálta ki az elmúlt rendszer diktatúráját.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 84-86 2011.06.20. 2:22  83-92

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Meglepő lesz, elfogadom a választ... (Taps és derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) - vagyis a válaszadó személyét.

ELNÖK: A képviselő úr elfogadja a választ. Megadom a szót.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Illetve a válaszadó személyét egyelőre. (Kőszegi Zoltán közbeszól.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön nyilván megszokta, hogy a Jobbik időről időre kérdéseket tesz fel a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren tapasztalható áldatlan állapotok miatt. Őszintén remélem, hogy a válaszát követően történni is fog valami, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy a felügyelete alá tartozó hatóság vélhetően olyan mulasztásban van, amely veszélyeztetheti a repülőtérre érkezők és onnan távozók biztonságát.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, dr. Völner Pál a 2011. március végén kelt levelében elismerte, hogy a Liszt Ferenc Repülőtér előtt lévő közutaknak látszó tárgyak valójában csupán olyan magánutak, amelyeknek nem történt meg a közforgalom számára való megnyitása, és nem is rendelkeznek forgalomszervezési tervvel.

Azt hiszem, hogy a fekete-afrikai viszonyokat idézi, hogy Magyarország egyetlen nemzetközi repülőterén a repülőtéri utakra, gyalogos-átkelőhelyekre nincs hatósági használatbavételi engedély. Márpedig a repülőtér nem egy eldugott zsákutca, valakinek csak fel kellett volna tűnnie, hogy az utakon, amelyeken például minisztériumi gépjárművek is közlekednek, nincs használatbavételi engedély. Még súlyosabb a helyzet azóta, hogy önök, tudva a Budapest Airport visszaéléseiről és gátlástalan multiszemléletéről, a közelmúltban eladták a maradék 25 százalékos állami részesedést. Nem kellett volna előbb felülvizsgálni a 2005-ös privatizációt és a jogi helyzetet rendezni?

A gazdagok kormánya nem tesz mást, mint szentesíti a szocialisták által korrupciógyanúsan levezényelt reptér-privatizációt, eladják azt is, ami megmaradt, és még arra sem figyelnek, hogy legalább annak a több millió embernek a biztonságát garantálják, akik Magyarország repterét igénybe veszik.

Kérdezem tehát az államtitkár úrtól: milyen intézkedést kíván tenni annak érdekében, hogy megóvják az utazók biztonságát? Eurokonformnak és szabályosnak tartja-e, hogy nemcsak a repülőtér, hanem az odavezető utak is külföldi tulajdonba kerültek? Illetve elgondolkodtak-e a 2005-ös privatizációs szerződések felülvizsgálatán?

Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 90 2011.06.20. 0:58  83-92

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Engem nagyon elszomorít, hogy úgy történt meg a privatizáció, hogy ezeket a viszonyokat nem rendezték. És nem válaszolt arra a kérdésre, hogy akkor ezek után bármiféle felelősségre vonása megtörténik-e azoknak, akik ezt annak idején, 2005-ben eladták, és ebben a formában adták el. Véleményem szerint elfogadhatatlan, hogy akkor így a jövőben már közutak, de jelen pillanatban magánutak külföldi kézbe kerüljenek; és egyébként az meg végképp, hogy ez eddig, ennyi évtizeden keresztül senkinek nem tűnt fel.

Ráadásul napi szinten intézkednek ott a rendőrök, gyakran pont a Budapest Airport érdekeit, gazdasági érdekeit kiszolgálva, és ezáltal a káosz fenntartását elősegítve. Budapesten már többször próbáltunk a közgyűlésben tiszta helyzetet teremteni, de kérnénk a minisztériumot, hogy segítsen ebben, lévén ez egy olyan állatorvosi ló, amely kapcsán nem szeretnénk, ha megint csak és kizárólag a multicég és a multitőke nyerészkedhetne.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 12 2011.06.29. 11:33  1-35

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk levő határozati javaslat több szempontból is érdekes, sok szempontból előremutató, de számtalan olyan körülményt tartalmaz, amivel kapcsolatban várjuk majd a fejleményeket. Én ezekre térnék rá. Bizonyos szempontból könnyű dolgom van, mert nagyon sok minden elhangzott itt előttem, de azért még talán lesz egy-két dolog, amit fel tudok vetni.

A határozati javaslat 2014. május 31-ig teljes rekonstrukciót ír elő a kormány számára, ennek a megszervezését írja elő, és ezzel párhuzamosan az Országgyűlés Hivatala vagyonkezelésébe adná át a teret, és a kormány kiköltözését is meg kellene oldani, illetve a végrehajtó hatalom Országházban levő szerveinek a kiköltöztetését. Növekedne a tér, a Kossuth tér parkfelülete, ez önmagában, azt hiszem, egy olyan dolog, amivel nehéz vitatkozni, mi is azon a zöldgondolaton vagyunk, hogy Budapest élhetetlen, minél több zöldfelületre van szükség. És egyébként a Jobbik volt az, amely már a Budapest-programjában és egyébként az országgyűlési választási programjában is többször elmondta, hogy minél több közlekedési eszköz föld alá vitelével és pont itt, amit hallottam Pálffy Istvántól, akár a villamosnak, hogyha már mélygarázst építünk, a föld alá vitelével megvalósuló plusz zöldterület nyerése pont az, amit mi oly sokszor elmondtunk.

(9.40)

Tehát ebből a szempontból akár bizakodó is lehetek, hogy újra meghallgatták egy-két javaslatunkat, vagy hogy mondjam, ugyanarra a kedvező végkövetkeztetésre jutottunk. Illetve az is üdvözlendő, amit itt Burány Sándor képviselőtársam nem emelt ki - gondolom, miért nem -, az '56-os sortűz emlékének is áldozatot kíván állítani az országgyűlési határozat, illetve kéri a kormányt, hogy intézkedjen egy emlékmű felállításáról. Értem én, hogy az MSZMP utódpártjának ez miért fájó pont, viszont a magyar nemzet számára egy olyan régen várt dolog, és a megvalósítására nem húsz évet kellett volna várnunk, de úgy tűnik, hogy ez is előremutat. Abban csak reménykedni tudunk, hogy az emlékmű méltó lesz, mert láttunk itt már olyan '56-os emlékműveket, amelyeket akár vaskefeként emlegettek, ami sok minden volt, csak nem méltó annak a célnak, amit meg szerettek volna örökíteni. Tehát itt is azt várjuk, hogy ez is megfelelő módon legyen végrehajtva.

A '44-es arculatnak is örülünk, bár itt még nem látjuk, hogy melyek azok a végső fejlemények, amelyek irányába itt el fog menni a tér, lévén, hogy itt az arculaton - legalábbis amikor elolvastam ezt a határozati javaslatot - inkább egyfajta utóérzést vagy a hangulat modern formában való helyreállítását értettem, tehát nem azt, amit szintén MSZP-s képviselőtársam, hogy itt teljes restauráció készül, és József Attilának a szobrát is el kívánja távolítani bárki is, de nagyon jó apropó volt, hogy megint itt fasisztázzanak, nácizzanak, és minden olyan dologgal megvádolják az akkori magyar államot, a '44 előtti magyar államot, amitől azt hiszem, nagyon távol állt, sőt a térségben egyedüliként állt ellen a megszállásig azoknak a törekvéseknek; akár a zsidók deportálását Horthy Miklós volt, aki megakadályozta Budapestről, egyedül a régióban, tehát ha Horthy Miklóst nevezzük fasisztának és háborús bűnösnek, akkor azt hiszem, olyan messze vagyunk az igazságtól, mintha Gyurcsány Ferencet a nemzet felemelőjének és megmentőjének neveznénk.

Viszont amire nyomatékosan fel szeretném hívni a figyelmet, az, hogy Károlyi Mihály szobra nem a Kossuth térre való, és bízunk benne, hogy a határozati javaslatban a '44-es arculat és a már meglévő képzőművészeti alkotásoknak az újragondolása és adott esetben a méltó helyére való átvitele megtörténik; Károlyi Mihály esetében a szoborparkot fogja jelenteni Budapest és Érd határában, ahol végre kommunista eszmetársaival együtt lehet, hazatérhet, méltó helyén megnyugodhat a kommunista szoborpark valamelyik szegletében, ott is vélhetően valamelyik kieső zug lenne méltó a számára.

Azt hiszem, Károlyi Mihály megítélése a Jobbik számára mindig is egyértelműen a minősített hazaárulót jelentette. Nem szeretnék ideológiai vitákba belemenni, de fel szeretném hívni a figyelmet, hogy amennyiben Károlyi Mihály szobra maradna, akkor a leghatározottabban ellen fogunk állni, és felemeljük a szavunkat. Ha már csak annyit elérünk az egész tér átalakításával, hogy Károlyi Mihály szobra méltó helyre és nem beöntésre, hanem a szoborparkba kerül, akkor azt mondom, hogy már tettünk valamit, és már akkor a kormányzat legalább valamit megvalósított újra egyrészt a Jobbik programjából meg abból a programból vagy azokból az elvárásokból, amiket a saját szavazói is támasztanak feléjük, csak ebből nem mindig látják a teljes megvalósítást.

Félelmünk az is - bár itt elhangzott többször -, hogy nem látjuk a konkrét terveket arra vonatkozóan, hogy lesz-e akár kormányzati negyed vagy milyen nagyságrendű beruházások várhatóak itt a végrehajtó hatalom elhelyezésénél. Itt Balsai István képviselőtársam elmondta, hogy nem látja azt, hogy erre mik a tervek. Ezt egyrészről előterjesztőként nem kell látnia, viszont elég érdekes, hogy erről akkor őt se tájékoztatták vagy a beterjesztőket se tájékoztatták. Én azt nem tudom elképzelni - vádoljanak bár naivitással -, hogy Orbán Viktornak például ne lennének tervei arra vonatkozóan, hogy a végrehajtó hatalmat és jómagát hova szeretné áttelepíteni, tehát nem hiszem, hogy amikor ő olvassa ezt a határozati javaslatot, ő is egyet felugrik, hogy hoppá, akkor hova fogunk menni, ha elfogadja az Országgyűlés ezt a javaslatot.

Tehát biztos, hogy vannak tervek, biztos, hogy erre konkrét értékbecslések vagy valamiféle költségbecslések történtek, csak ezeket sajnos még nem láthatjuk, és nyilván Répássy államtitkár úr erre fog valamit reagálni. Nagyon szeretném, ha valami foszlányokat is, de tudhatnánk arról, hogy mi készül, mert számtalanszor láttuk, hogy a beterjesztett tervek és a megvalósulás elég nagy mértékben el tud térni egymástól. Tehát itt is valamiféle iránymutatást - hogy nyugodt szívvel támogathassuk ezt a projektet - azért elvártunk volna, vagy akkor fogalmazhatok így is, hogy a saját beterjesztőtársaikhoz és kormánypárti képviselőikhez is az a méltó, ha legalább ők tudják, hogy mi az, amit előmozdítanak a saját előterjesztésükkel. Szerintem ennyi tiszteletet adjanak meg saját képviselőiknek is.

Tehát a kezdeményezést alapvetően jónak tartjuk, a rendezés iránya is jó, ami a vagyonkezelést illeti, illetve a zöldterületek növelését. Ahogy elmondtam, Károlyi Mihály szobrát egyfajta fő és sarkalatos pontnak tekintjük ebben a történetben, hogy eltávolítására és ne két utcával odébb tételére kerüljön sor, hanem ahogy mondtam, a kommunista szoborparkba. Ha ebben valamiféle vita mutatkozik közöttünk... - itt nem hiszem, hogy az MSZMP utódpártjának a véleményét különösebben ki kellene kérnünk, hiszen az övéket tudjuk, itt elmondták, hogy minden, ami '44 előtt volt, az bűnös, és ami utána volt, az a nemzet felemelkedését szolgálta.

Hát, azt hiszem, ebben megoszlanak véleményeink, viszont ha Károlyi megítélésében a parlament józanul gondolkodó frakciói között bármiféle vita van, akkor inkább folytassuk le később ezt az ideológiai vitát, de mindenképpen arrafelé haladjunk, hogy azok a rendezések - akár közterület-elnevezések, akár szoboráthelyezések - folytatódhassanak, amelyekre egyébként akár a Széchenyi tér esetében kiváló példát láttunk, és nagyon örültünk neki, hogy ez megvalósult. A Jobbik volt az, amelyik már itt az Országgyűlésben is kezdeményezte határozati javaslatban - jómagam is aláírója voltam ennek -, hogy a Roosevelt teret Széchenyi térré nevezzük át, mint az az ember, akinek a legtöbb kötődése van, nemcsak a híd, a Tudományos Akadémia, de egyébként is Budapest és Magyarország fejlődéséhez és különösen a mostani Széchenyi térhez.

A Széll Kálmán teret is nagyon nagy örömmel fogadtuk, volt a városvezetés olyan bátor, hogy szembement az eddigi, úgy tűnik, nem megalapozott félelmekkel, hogy ha a Moszkva teret átnevezzük, akkor itt lesz a világvége, és az oroszok elzárják a gázcsapokat; természetesen ez nem történt meg. Bízom benne, hogy ez azért is történhetett, mert a Fővárosi Közgyűlésben és a parlamentben is a Jobbik sok felszólalásában és beterjesztett indítványában ezt megerősítette, és ezeket a tarthatatlan állapotokat szócsőként elmondva végül is megoldatta a kormányzó többség is. Vagy akár említhetném akkor Wass Albertnek a szerepét is, akiről most már közterület került elnevezésre, illetve szobrot is sikerült a fővárosnak állítani, szintén a Jobbik kezdeményezésére, ami a Wass Albert teret illeti.

Tehát ezeket a folyamatokat nagyon szeretnénk, ha itt az Országgyűlésben előmozdíthatnánk, és itt a Kossuth tér rendezése során is előtérbe kerülhetne. És egyébként - bár tudom, hogy erről még lesz itt szó - iránymutatás akár a Széll Kálmán tér abban a tekintetben is, hogy nem kell félni attól, hogy akár a Szabadság téren is változásokat hozzunk, és itt nemcsak a tér elnevezéséről beszélek, hiszen kevesebben tudják, hogy a '48-49-es eseményeknek állít emléket a Szabadság tér, tehát nem a felszabadulásnak. Viszont az ereklyés országzászlót minél előbb vissza kellene állítani, és ugyanúgy, ahogy a Moszkva térből nem volt probléma, nem hiszem, hogy egy szovjet emlékmű áthelyezéséből gond lenne, vagy ha probléma lenne, akkor ezeket a gondokat és problémákat fel kell vállalni, hiszen ezért vagyunk, és húsz év után végre valakinek ezeket meg kellene oldani.

Tehát összegzésképpen: a múltat nem végképp eltörölni, hanem amit lehet és ami dicső, azt helyreállítani kell, a '45 utáni események kapcsán inkább az elszámoltatásra kellene közösen ráfeküdni, viszont a '44 előtti arculat visszaállítását vagy modern formában való visszaállítását maximálisan támogatni tudjuk.

(9.50)

De még egyszer és az utolsó szó jogán is hangsúlyozzuk, hogy a támogatásunkat és a későbbi mindenféle hozzáállásunkat - azt hiszem, hogy a frakciótársaim nevében is mondhatom - a Károlyi Mihály szobrával való bánásmód fogja meghatározni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 272 2011.07.04. 5:00  259-301

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Igyekszem rövidre fogni a késői óra indokán. Talán egy dologról nem esett szó, bár itt sok mindent elmondtak előttem képviselőtársaim: az Károlyi Mihály szobra. Ez azért volt fontos, és azért szeretnénk, ha a jegyzőkönyvbe mindannyiszor belekerülne, mert többször hallhattunk arra olyan félígéreteket a Fidesz képviselőitől itt az Országgyűlésben és a bizottságokban is, hogy a '44-es arculat vagy egy hasonló arculat visszaállításával megoldódik ez a probléma, amit felvetettünk (Dr. Rétvári Bence: '44 előtti.), vagy az azelőtti arculat visszaállításával, és eltűnik onnan Károlyi Mihály szobra.

Ez egy régi probléma, és egy nemzetárulónak nincs helye, azt hiszem, most már az alkotmányos főterünkön. (Taps a Jobbik soraiban.) Azt hiszem, hogy erre, amikor a felszólalást az általános vitában megtettem, nagyon sok Fidesz-KDNP-s képviselőtársam is bólogatott, azt hiszem, hogy ez nem egy olyan felvállalhatatlan politikai programpont, akár a Fidesz-KDNP részére sem. Ezek a félígéretek bizalommal töltenek el, hogy a probléma megoldásra is fog kerülni, nemcsak passzírozzuk itt azt a bizonyos dolgot, hitegetjük a jobbikos képviselőket, és a végén a megvalósítási tervekben újra az szerepel majd, hogy dacára az előterjesztésnek, ott maradt Károlyi Mihály szobra.

Ezt szeretnénk elkerülni, ezért szeretnénk többször hangsúlyozni, hogy egy nagyon kiváló intézmény, a Szoborpark már üzemel erre a feladatra, és ahogy az előterjesztésben is olvashatjuk, a méltó helyre kerülhetnek azok a képzőművészeti alkotások, amelyeknek nem a Kossuth tér a rendeltetési helyük. Úgy gondoljuk, hogy Károlyi Mihály szobrának a legliberálisabb felfogásunk alapján is a Szoborparkban lenne a helye Budapest határában. Kérem, hogy ezt mint körülményt, mindenképpen fontolják meg, és ezeket a félígéreteket tartassák be, illetőleg a végső látványterveknél és a kivitelezésnél vegyék figyelembe.

Még talán egy apróságra hívnám fel a figyelmet, és ezt is talán a jegyzőkönyv kedvéért. Az alkotmányügyi bizottságban elhangzott, mert kérdésként tettük fel, amit itt már olvashattunk az ajánlásban is, hogy ha a kormányzati gépjárművek parkolásáról beszélünk, akkor az egyéb állami szervekhez vagy akár az országgyűlési képviselőkhöz köthető gépjárművek parkolását hol tudják megoldani. Azt a választ kaptuk, hogy az országgyűlési képviselő is tulajdonképpen a kormányzat részét képezi. (Derültség.) Ez egy kicsit furcsaság, és ezt akár Novák Előd képviselőtársamnak is jelezhetem, hogy akkor tulajdonképpen ő is kormányon van. Tehát ez egy vicces jogértelmezés volt szerintem a Fidesz részéről, a Fidesz-KDNP-többség részéről.

Azt kérem - mert gondolom, hogy csak valamiféle félreértés lehet a megfogalmazásban -, ezt vagy helyre kellett volna tenni, nyilván a módosítók befogadása már valószínűleg nem fog megtörténni, de a jövőben gondoljanak arra, hogy ez a kiváló mélygarázs ne csak a kormányzati gépjárművek elhelyezését, hanem egyéb állami funkciókhoz csatlakozó elhelyezéseket is megoldjon.

Ezzel együtt és a végére érve ezeket a javaslatokat szeretnénk, ha a jövőben figyelembe venné a kormányzat, és azt szeretnénk, ha a jövőben azért emellett valamiféle költségbecslést és valamiféle kivitelezési tervet is láthatnánk. Elmondtam az általános vitában is, hogy azt nem tudjuk elfogadni, hogy semmiféle terv nincs arra, hogy a kormányzat, a végrehajtó hatalom hova fog költözni. Ha nincs, akkor nagyon csalódnék, hogy Orbán Viktor az előterjesztésből értesülne arról, hogy pakolnia kellene. Nem hiszem, hogy ez lenne a Fideszen belüli metódus, ennél - ahogy látjuk - sokkal keményebben és kötöttebben működik a frakció munkája. Azt azért elvárnánk, hogy ezekről a tervekről, bár tudom, hogy ez most már falra hányt borsó, de valamiféle tájékoztatást kapjunk a jövőben.

De, és akkor zárszóként ezt is tehetném, hogy ha már annyit elérünk, hogy Károlyi Mihály szobra elkerül innen, és a Szoborparkban kerül méltó elhelyezésre, akkor már nem ültünk itt hiába, és ezt az előterjesztést sem készítette el a Fidesz-KDNP hiába. Reméljük, hogy ez lesz az az út, amit járni fogunk, és ehhez kérünk sok erőt, kitartást, és bármiféle segítséget ehhez megadunk, ha önöknek egy kis radikális támogatásra lenne szükségük.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 2 2011.09.20. 5:09  1-4

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt időszakban számtalan ellentmondásos, baljós jövőkép jelent meg a készülő önkormányzati törvénnyel kapcsolatban. Mivel úgy érezzük, hogy ezekkel kapcsolatban a társadalmi vitát a kormányzat kikerüli, az ellenzéki pártok véleményére gyakorlatilag nem kíváncsiak, ezért egy napirend előtti felszólalásban vagyok kénytelen néhány aggodalmunkat megosztani ezzel kapcsolatban.

A fókuszpontba azért Budapestet teszem, hiszen itt alakultak ki a legvéresebb fideszes belharcok, már-már háborús viszonyok, és főleg itt az önkormányzati törvény koncepciója felszínre hozta azokat a rég elhibázott, a rendszerben meglévő problémákat, amelyek jelen állapotban akár Budapest egységét is veszélyeztethetik, és megvan az esélye annak, hogy a helyi kiskirályok oltárán Budapest egysége és amit a magyarok fővárosának nevezünk, az feláldozhatónak látszik a Fidesz által. Olyan hangok is felmerültek, hogy akár Budapest kimaradhatna ebből az önkormányzati törvényből, és később kerülne szabályozásra. Ennek természetesen nem látnánk az indokát. Nyilván erre is valamiféle megerősítést vagy cáfolatot várnánk. Eddig ezzel kapcsolatban is ellentmondásos hírek jelentek meg.

Úgy érezzük, hogy az egész önkormányzati törvény a Fidesz és annak vezetői, helyi kiskirályai érdekeihez van szabva, és emögött a megyék vagy akár a főváros érdeke eltörpül. Nem látjuk, hogy végre egy egységes feladattérkép kerülne meghatározásra, ahol az állami, megyei, helyi önkormányzati feladatok meghatározásra kerülnek, és ezekhez a megfelelő forrásokat is odarendeljük. Amiket viszont helyette itt a koncepcióban fellebbentettek, az nem más, mint az önkormányzatok ellehetetlenítése és akár vidéken a kisebb településeknek a végső tönkretétele.

Ahogy említettem, Budapesten annál kaotikusabb a helyzet, hogy a Budapesti Önkormányzatok Szövetsége és a főváros vezetése már oly nyíltsággal esik egymásnak, ami egészen egyszerűen érthetetlen, főleg annak tükrében, hogy a választópolgárok vélhetően azért szavaztak nagy számban a Fidesz-KDNP jelöltjeire, hogy béke legyen fővárosi viszonylatban is, hogy a kerületek és a főváros jól együtt tudjanak működni, és egy esetleges új törvény koncepciója kapcsán az együttműködésé és a hatékonyságé legyen a fő szerep, ne a véres harcoké és a kiskirályok tündökléséé. Mire gondolok? Itt olyan területeket szeretnének a kerületek maguknál tartani, mint például a parkoltatás vagy akár a közterület-felügyelet, vagy a parkoltatáshoz és a közterület-felügyelethez a kerékbilincselés kérdése is odatartozhat. Ez mindig súlyos, zavaros, korrupcióval terhelt terület, ahol 23 kiskirályságra nyilván nehezebb odafigyelni, a kontroll és a korrupciómentes működés sokkal nehezebben tartható fenn, mint egy egységes fővárosi működés esetén. De akár említhetném a közútkezelést, a közösségi közlekedést vagy akár a közművek, közműszolgáltatások kérdését is, amit nyilván nem lehet kerületenként megoldani, és jelenleg ezt az abszurd, a főváros és a kerületek viszonylatában megosztott rendszert ezeken a területeken mindenképpen fel kellene számolni.

Nem tudom, a kormányzat az olyan kijelentésekkel tud-e azonosulni, hogy Budapest gyakorlatilag 23 település egysége. Én úgy tudtam, hogy a magyarok fővárosa - javítsanak ki a jelen lévő kormánypárti képviselők és a kormány képviselői. És azokat a feltételezéseket és felmerült híreket is abszurdnak tartjuk, hogy a 23 polgármester automatikusan legyen tagja az egyébként is lecsökkentett létszámú Fővárosi Közgyűlésnek. Ez egyrészt a demokrácia megcsúfolását is jelentené, hiszen aki nem tud polgármestert adni, a rá leadott szavazat annyit is ér, hiszen egy-két képviselőnél többet akkor sem tud bejuttatni egy formáció, ha adott esetben közel 20 százalékot elért.

Tehát úgy látjuk, hogy a jelenlegi helyzet sokkal tragikusabb irányba tart, mint amit elvártunk volna. Úgy látjuk, hogy nem egy egységes Budapest és egy elfogadható működés, hanem a teljes káosz, a kiskirályságok megerősödése felé halad a kormány. Nagyon szeretnénk, ha ezeknek a törekvéseknek gátat szabnának, és egy olyan önkormányzati törvény jönne be ide a Ház elé, ami működőképes, a jövőbe mutat, és mindenképpen kiállja a demokrácia próbáját is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 172 2011.09.26. 2:08  171-174

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt időszakban a sajtóban is megjelent az a polémia, amely arról szólt, hogy a miniszter úr nem adta meg támogató nyilatkozatát ahhoz a budapesti fővárosi pályázathoz, amely 120 milliárd forintos összegben pályázott volna az Európai Unióhoz elektromosjármű-beszerzések témakörben.

A pályázat 96 új villamos és 93 troli beszerzését célozta volna, majdnem egészében európai uniós támogatásból, tehát szinte ingyen juthattunk volna ezekhez az eszközökhöz. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a hozzájárulás és a támogató nyilatkozat hiányában egyesek és így miniszter úr is Demszky Gábor útjára lépnek, akinek a 4-es metróvonalnál és a 4-es metró építésénél megtapasztalt logikája volt, hogy ami ingyen van, az nem kell a büszke magyarnak.

A késlekedés annál is inkább érthetetlen, mivel Budapest közösségi közlekedése olyan állapotban van, hogy szinte gyakorlatilag életveszély ezzel utazni, több olyan metrószerelvény van, amelyet úgy kellett kivonni a forgalomból, hogy több mint negyven éve rótták az utakat. Ez azt jelenti, hogy a hatvanas évek közepén, végén gyártották ezeket a szerelvényeket.

Nem tudom, tisztelt államtitkár úr tudja-e, hogy a BKV villamos és troli járművei közel 400 millió utast szállítanak évente, tehát ezen utasok minőségi utazásához és gyakran a közvetlen életveszélytől való megkímélésük érdekében is előremutatna, ha ezt a támogató nyilatkozatot megadnák. Úgy gondoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési miniszter a fejlesztések támogatásában és nem akadályozásában érdekelt.

A kérdésem az lenne, hogy ki lesz a felelős, ha Budapest elesik ettől a 100 milliárd forintos forrástól, ki fogja azt mondani a választópolgároknak, hogy felelősen meghozta ezt a döntést, és nem adta meg a hozzájáruló nyilatkozatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 405 2011.09.26. 3:58  392-421

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az 5. ajánlási ponthoz fogok én is hozzászólni, igyekszem rövid lenni, hiszen az előttem szólók nagyon sok mindent elmondtak ezzel kapcsolatban.

Ami számomra nehezen érthető, hogy Répássy Róbert államtitkár úr miért fogalmazott úgy a bizottsági ülésen, hogy ez az egész pályaalkalmassági vizsgálat egy igen-nem kategória, holott a törvényben a rangsor kifejezést is ki szeretnék húzni. Tehát nyilvánvalóan a pályaalkalmassági vizsgálatnak, ahogyan Gaudi képviselőtársam is utalt rá, valamiféle rangsor felállításához is iránymutatólag kellene hatnia, a pályázók kvalitásait, a pályára való alkalmasságát, ahogyan az a nevéből is következik, kellene megállapítania. Jelen esetben viszont azt látjuk, hogy a minisztérium részéről ezt egy igen-nem kérdéssé degradálják, és amennyiben ez nincs meg, akkor a kinevezés úgysem fog megtörténni.

De kérdezem én: ha valakiről kinevezés előtt derül ki, hogy teljesen alkalmatlan a pályára, akkor akik ezeket a meghallgatásokat lefolytatták és végigvitték, véleményem szerint ők is legalább annyira alkalmatlanok, hiszen nem észlelték ezt a körülményt. Tehát ezt az egész pályaalkalmassági vizsgálatrendszert illene komolyabban venni, vagy amennyiben ez nem kellően körülhatárolt, és nem kellő mélységben tárja fel a jelentkezők alkalmasságát, akkor el kellene azon gondolkodni, hogy ezt újra szabályozzuk, akár törvényben vagy egyéb más módon, hiszen ez lehet az a fórum, amelyben a jelentkezők kvalitásait vagy akár a magasabb álláshelyekre jelentkező pályázók kvalitásait is meg lehetne mérni, ahol akár, ahogyan Gaudi képviselőtársam azt szintén nagyon jól elmondta, a múltban elkövetett hibákat vagy olykor-olykor talán még a büntetőjogi kategóriát is súroló, de korábban fel nem tárt eseteket és ítélkezési gyakorlatot is felül lehetne vizsgálni. Itt egy olyan lehetőséggel kellene önöknek élniük, ami itt az elmúlt évek, és azt kell mondanom, évtizedek gyakorlatához képest előremozdíthatná a bírói kar hitelességét és a társadalmi megbecsültségét.

Tehát a kérdésem az, amire nem tudom, fogok-e itt valakitől választ kapni, de nagyon szeretnék: akkor komoly dolog-e ez a pályaalkalmassági vizsgálat, vagy egy gittegyletszerű történet, aminek meg kell lennie, aztán ha ez csak az utolsó pillanatban érkezik be, akkor az sem probléma? Ha viszont komoly, akkor vegyük komolyan, mert azt hiszem, ez szintén arra adhat indokot, hogy az ilyen döntéseknek a közvélemény és az ellenzék által a politikai előkészítettség és a politika által befolyásoltság látszatát fogják kelteni, hiszen ha nem a pályára való alkalmasság dönt, akkor mi más? Akkor nyilván itt is a politika jelenik meg, amit nem feltételezek, de ezt ne rakjuk a kirakatba, és ne tegyünk úgy, minthogyha más okok is közrejátszatnának egy bíró kinevezésénél.

Azt az érvelést sem tudjuk elfogadni, hogy ez egy hónappal elhúzná a folyamatokat, hiszen amennyiben ezeknek a vizsgálatoknak nincs meg a megfelelő szakértői hátterük, vagy nincs elég szakértő, akkor ezt biztosítsa az állam, hogy ezek gyorsan végigfuthassanak. Nem hiszem, hogy itt egy bíró kinevezésénél az, hogy rövidebb határidőket szabunk, és egy olyan rendkívüli körülmény áll fenn, amit egyébként a kormányzat maga okozott, hiszen tudnia kellett volna, hogy ez a helyzet elő fog állni, ezeket azzal tetézzük, hogy hibás döntések és adott esetben hibás vagy nem kellően megalapozott kinevezések születhetnek meg.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 409 2011.09.26. 1:10  392-421

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Ez természetes, és jól is van ez így, ahogy a törvényben le van írva, csak akkor azt kérdezzük, hogy ebben az esetben, amikor S. O. S., gyorstalpalóval kerülnek kinevezésre az új bírók a kialakult helyzet miatt, akkor miért vesszük ki a bírósági tanács kezéből azt a lehetőséget, hogy a pályaalkalmassági vizsgálat eredményeként sorrendet állítsanak föl, és a pályaalkalmassági vizsgálat eredményét figyelembe vehessék a sorrend felállítása és a jelentkezők alkalmasságának elbírálása során.

Én nem azt vonom kétségbe, hogy itt politikai befolyásoltságú döntések születnek, de ezt az eszközt miért vesszük ki a bírósági tanács kezéből? Ezzel mintegy meggyengítjük az ő mérlegelési kompetenciájukat, és egy pluszszempontot kiveszünk a mérlegelési körből.

Mi ezt az egyet róttuk föl, és ha önök ugyanígy gondolják, mint mi, akkor ezt az 5-ös módosító javaslatot nyugodtan befogadhatják.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 415 2011.09.26. 3:03  392-421

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én nagyon röviden egy újabb abszurdisztáni történésre hívnám fel a figyelmet, ami szintén az alkotmányügyi bizottság ülésén történt.

(22.10)

A 2. ajánlási pontról beszélek egyébként, ezt elfelejtettem jelezni az elején, amelyben a módosító javaslat arra irányul, hogy az időszerűség kifejezés helyett ésszerű időn belül való befejezés kerüljön bele a törvény szövegébe, ami egy olyan pontosítás, amely nyelvtaninak is tűnhet, de véleményünk szerint az időszerűség nyelvtani és jogi kifejezés nem ide illő, tehát a módosítás megalapozott. A szintén jelen lévő Répássy Róbert államtitkár úr, amikor meghallgatta az ellenzék felvetéseit ezzel kapcsolatban, annyit tudott mondani, hogy rendben van, ő ezt támogatni is tudja, de akkor mi lesz a törvény címével, mert akkor az egész történet emiatt szerinte borul.

Ez érzékelteti azt, hogy amennyiben feltárunk egy hibát, akkor a fő probléma az, hogy a címben ez milyen formában kerülhet átvezetésre, és ami először támogathatónak tűnt, az hirtelen lesöprésre került a bizottság előtt, és elintézték annyival, hogy ez a fantasztikus probléma megoldhatatlan ott és akkor. Nem hiszem, hogy csak ez lenne a probléma, hogy a cím módosításával ne lehetne valóban korszerűbbé, szakmailag és nyelvtanilag érthetőbbé és helyesebbé tenni a törvényjavaslatot. Azt szeretnénk, már itt több képviselőtársam utalt rá, hogy ha zárószavazás előtti módosító javaslatban mindent el lehet intézni, akkor legalább azokat a felvetéseket, amelyek az ellenzék részéről érkeznek, és a bizottságban szemmel láthatóan elnyerik a bizottság kormánypárti tagjainak támogatását is, tehát érzékelik a problémát, valóban látják, hogy ez egy olyan probléma, amit ki kellene javítani, de, ahogy szokták mondani, a mundér védelmének érdekében nem fogadják be ezeket a módosító javaslatokat, illetőleg még azt sem teszik meg, ami néhol meg szokott történni, hogy ugyanazt beterjesztik saját néven vagy esetleg minimális változtatással.

Azt kérem, hogy minél jobb, minél helyesebb jogszabályok megalkotásának okán ezeket a javaslatokat vegyék figyelembe, és valamilyen módon, van önöknek arra ezer trükkjük, ahogy ezt láttuk a mai nap folyamán, hogy milyen módon lehet még az utolsó pillanatban is nemhogy egy módosítást végigvinni, hanem akár teljesen már törvényhelyeket is átalakítani, ezeket tegyék meg. És alkossunk olyan jogszabályokat, amelyekre közösen büszkék lehetünk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 227 2011.10.03. 5:30  218-267

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is annak mindenképpen örülünk, hogy az uzsora-bűncselekményekkel kiemelten kíván foglalkozni a kormány, és hogy e tárgyban előterjesztésről vitatkozhatunk, és vélhetően, ha nem is túl sokat, de szigorodni fog a törvényi szabályozás.

Először az ajánlás 1. és 2. pontjához szeretnék hozzászólni. A célt, ami itt az 1. és 2. pontoknál megfogalmazódott, természetesen támogatni tudjuk, azt, hogy terjesztődjön ki a büntetés köre arra is - ahogy Bárándy képviselőtársam mondta -, az alaki bűncselekmények esetére is. Viszont felhívnám a figyelmet, hogy pont itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ami miatt az uzsorás bűncselekmények nagyon nehezen büntethetők, és a látenciája talán az egyik legmagasabb a bűncselekmények között. Ezt onnan is meg lehetne világítani, hogy nem tudom, uzsorás bűncselekmények miatt eddig ítéltek-e el egyáltalán - biztosan volt erre példa, de nem tömegesen, és hogy súlyos büntetéssel nem, az egészen biztosan - elkövetőket. Viszont a törvényi tényállást még így is túl bonyolultnak és túl összetettnek érzem, lévén, hogy ennek a megvalósítása, és ami e mögött van, a bizonyítása emiatt túl nehézkes lesz.

Ebben az 1. és 2. pontban is látszik, hogy mennyiféle módon lehet ezt értelmezni, mennyiféleképpen lehet finomítani ennek a megfogalmazását. Mi egészen egyszerűen tennénk ezekkel: aki uzsorásszerződést köt - kezdődhetne így akár a tényállás, hogyha hatékonyan szeretnénk eljárni, és az uzsorásszerződés mibenlétét meg lehetne határozni akár a Btk.-ban is pontosabban vagy körülhatároltabban. De mindenesetre ez a mostani meghatározás, törvényi tényállás sajnos a gyakorlatban csak nagyon kevés esetben fog elítéléseket eredményezni az uzsorás bűncselekményekkel kapcsolatban, és akkor is alacsony büntetési tételek fognak kiszabásra kerülni. Esetleg visszaesői vagy többszörös visszaesői alakzatban vagy halmazatban egyéb bűncselekményekkel emelkedhetnek ezek a büntetési tételek. De azt tudjuk, hogy amíg valaki eljut oda, hogy többször büntetik ezzel a cselekménnyel, az gyakorlatilag szinte lehetetlen helyzetet teremt, hiszen nem hiszem, hogy egy ilyen bonyolult, sok tényállásból összetevődő büntetőjogi tényállást - hogy mondjam - művészet kimeríteni, illetve kimeríteni nem, de az ügyészeknek nagyon nehéz lesz bizonyítani, és mint tudjuk, hogyha nem sikerül, akkor az gyakorlatilag felmentéshez vagy enyhébb büntetésekhez vezethet.

Ezért javasoltuk, hogy ha már bizonyítási nehézségek adódnak vagy vélhetően a bírósági eljárások előtt ilyenekre sor kerülhet, akkor legalább a büntetési tételt emeljük fel. És itt áttérnék az ajánlás 3. és 4. pontjára, ahol pont amiatt kértük, hogy legyen ez egy picikét súlyosabb, amire lehet, hogy azzal vádolnak majd minket, hogy túlságosan büntető szemléletűek vagyunk, de ha már ennyire körmönfontan - ahogy mondottam volt - fogalmazzuk meg ezt a tényállást, legalább, hogyha valaki kimeríti, akkor egy erőteljesebb büntetést kelljen elszenvednie. Emlékeztetnék, hogy például a rablás tényállása is 2-8 évig büntetendő, pedig lehet, hogy csak egy apróbb értékre követik el a bűnelkövetők.

(18.50)

A 4. ajánlási pontban azt kezdeményeztük Gaudi-Nagy és Gyüre képviselőtársaimmal, hogy 2-től 8 évig legyen ennek a minősített alakzata büntethető, illetőleg a kvantifikált fenyegetés esetén lenne ez 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés, ami elsőre persze erősnek tűnhet, de azt hiszem, ezekben az esetekben, amikor valaki már eljut oda, hogy élet és testi épség elleni fenyegetést alkalmaz, akkor azzal számolnia kelljen, hogy súlyosabb büntetéssel is fenyegeti őt a törvény.

Természetesen a hivatalos személyként való elkövetés szintén indokolja, hogy erősebb, illetve kiemeltebb figyelmet szenteljünk neki. Erre vonatkozik ugyanezen pont 2/c pontja, és itt természetesen a feljelentés elmulasztása is bűncselekmény lenne, hiszen aki hivatalos személyként ilyen uzsorás bűncselekményekről kap tájékoztatást, és nem teszi meg a feljelentést, az véleményünk szerint a társadalomra kiemelkedően veszélyes tényállás lehet.

Az 5. pontban, ahogyan elmondtam, azt támogatni tudjuk, hogy a hivatalos személyként való elkövetés kerüljön be a minősített esetek közé, és a többi ponthoz majd a következő vitaszakaszban kívánok hozzászólni.

Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 233 2011.10.03. 1:54  218-267

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azért néhány mondat erejéig megvédeném a javaslatunkat.

Lévén, hogy itt tulajdonképpen, ha már a testi kényszerrel és egy kvantifikált fenyegetéssel állunk szemben, ez gyakorlatilag egy maffiarendszerű uzsorás hálózat. A tapasztalatok alapján ez az, ami beigazolódni látszik. Ebben az esetben úgy gondoljuk, hogy egy külön törvényi tényállás, ami lehet, hogy súlyosnak tűnik, de természetesen kapcsolódó módosítóval ezt lehetne finomítani, de azért mi tartanánk magunkat ahhoz, hogy kellő elrettentő erővel bírhat.

Nem szeretnénk, ha itt más bűncselekményeket kellene keresni vagy a halmazat részleges megoldásához nyúlni, hiszen a halmazatnál két enyhébb bűncselekmény esetén nem jöhet ki 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztés, tehát ha két darab 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt valósít meg az elkövető, az halmazatban is talán négy és fél év, amit ki lehet szabni, tehát jóval alatta maradunk.

Azt szeretnénk, ha az elrettentő erő ezzel is megteremtődne, hogy a törvényi tényállás ismeretében tudja azt, hogy ha uzsorás bűncselekményt követ el, és ilyen súlyos fenyegetéssel szerzi meg a javakat vagy próbál a részletekhez hozzájutni, behajtani a kintlévőségeit, akkor egy nagyon súlyos büntetéssel is fenyegesse őt a jogrendszer, ami talán a jövendő uzsorásokat is elrettentheti attól, hogy ilyen cselekményeket egyébként a legtöbbször maffia módon, tehát bűnszervezetben, bűnszövetségben kövessenek el, így egyébként rettegésben tartva az egész lakókörnyezetüket vagy adott esetben egész régiókat is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
115 257 2011.10.03. 2:03  218-267

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azért is biztatnám a kormánypárti képviselőket és a kormányt ennek a megfontolására, hiszen kiváló adóbevétel is lehet. Tudjuk, hogy hatalmas vagyonok halmozódtak fel különböző bűncselekményekkel kapcsolatban, legyen az akár az uzsorázás, amely ennek lehet egy mintapéldánya. Úgy gondoljuk, hogy ha valami hasonló irányt meg tudunk célozni, és ha ezt esetleg más formában kell, vagy az az aggályuk, hogy ez házszabályellenes lenne - egyébként hozzáteszem, hogy nagyon sok dolgot minősített már a bizottság házszabályszerűnek, aminek nem túl sok köze volt a Házszabályhoz, de ezt most halkan jegyezném meg, zárójel bezárva -, de ha ezt az irányt tudják támogatni, és egyéb módon el tudjuk érni azt, hogy ezeket az embereket bizony egy vagyonosodási vizsgálat alá lehessen venni, akkor az nem elhanyagolható összegű bevételt is okoz a költségvetésnek, ráadásul azokat az embereket, akiket az uzsorásoktól így megkímélünk, vissza tudjuk vezetni a valódi fogyasztás világába, tehát azokat a pénzeket akkor egy megfelelő módon, akár szociális kártyán a helyi boltban tudnák elkölteni.

A 9. ajánlási pontnál szintén arra biztatnám önöket, hogy a soron kívüli eljárások sorába vegyék be az uzsorás bűncselekmények tárgyában történő eljárást, annál is inkább, hiszen ez egy olyan kiemelt ügy, amit - már hál' istennek, a miniszterelnök úr is elmondta - kiemelten üldözni kell, és a bűnüldözés egy kiemelt feladatának tekinti, hogy az uzsorásokkal szemben fellépjen, akkor nagyon kérjük, hogy ne legyenek restek, és ezt a bíróságoknak is tegyük egy megfelelő mércévé, eljárási figyelmet jobban szenteljünk neki, és járjanak el bizony soron kívül, és szülessenek meg minél előbb a megfelelő, eléggé súlyos és kellően súlyos ítéletek.

Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
118 36 2011.10.11. 16:42  21-165

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Paczolay Elnök Úr! Itt hallhattuk, Lamperth Mónika felszólalásában egy kicsit elkalandoztak a gondolatai, az MSZMP utódpártjának képviselőjétől kicsit erős volt (Dr. Bárándy Gergely: Jaj, de olcsójános vagy te!), amikor itt diktatúrát és minden egyebet... (Gulyás Gergely tapsol.) Lehet ezen nevetni, képviselő asszony, de ezek tények. Én nem szeretnék leragadni ezeknél a Lamperth Mónika által megfogalmazott - hogy mondjam - kitágító fogalmaknál és elkalandozásoknál. Mi erről a törvényről szeretnénk beszélni kisebb kitekintésekkel, amik feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy megérthessük, illetve a Jobbik álláspontját bemutathassuk. Ahogy elnök úr mondta, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársammal együtt fogjuk megtenni.

Először is, mindenekelőtt el kell mondani azt, hogy az eddigi országgyűlési gyakorlathoz képest annak mindenképpen örülünk, hogy erre a törvényjavaslatra kellő idő állt rendelkezésre, hogy azt megfelelően véleményezhessük, szakértőinkkel átnézhessük, illetőleg a javaslatainkat már előzetesen is eljuttathassuk a bizottság részére. Ezen javaslatoknak jó része, hála istennek, befogadásra is került, és már szerepel abban a törvénytervezetben, ami itt előttünk fekszik az asztalon.

Tehát ez egy üdvözlendő és a jövőben - azt hiszem, az egész frakció nevében mondhatom - követendő példa lehetne, és azt kérjük, hogy nemcsak sarkalatos törvények esetében, de egyéb jogszabályok esetében is ezt a lehetőséget kapja meg az ellenzék, hogy kellő ideje legyen a felkészülésre.

Először is néhány koncepcionális kérdést szeretnék elővezetni, és ez nem más, mint távolról indulva a nyelvezete és az utaló szabályok ebben a jogszabályban, lévén, és ez a sok előkészítés azt is láttatja, hogy egyrészről jogászok készítették, hála istennek, másrészről viszont a nehéz jogi nyelvezet benne maradt ebben a törvénytervezetben. Persze tudom, hogy ez egyrészről jó, mert a pontosságot megalapozhatja, viszont azoknak az állampolgároknak, akik szeretnének valamiféle jogvédelmet vagy jogértelmezést keresni, lehet, hogy könnyebb lenne, hogyha egyszerűbb és egyébként hasonló pontosságú nyelvezettel találkoznának. Természetesen ezeket is a javaslatainkban megfogalmaztuk, de hát tudom, nincsenek illúzióim, hogy az egész törvényjavaslat átírása nem történhetett meg.

Viszont azt szeretnénk, és azt azért elmondtuk, hogy az a sok utaló szabály oly mértékben módosításra kerülne vagy került volna, hogy legalább az alaptörvényt ne kelljen folyamatosan az embernek az egyik kezében tartani, a másikban meg az Alkotmánybíróságról szóló törvényt, hogy az értelmezhető legyen. Ez véleményem szerint még néhol a jogászoknak is nehézséget okozhat, de az egyszerű jogértelmező és jogkereső embernek ez megnehezíti a dolgát, de hát lehet, hogy ez csak Tiborc panasza marad, de mindenképpen fontosnak tartottuk elmondani.

Itt több szó is elhangzott arról, hogy mik azok az újítások, amik megjelennek ebben a törvényjavaslatban. Itt az alkotmányjogi panasszal kapcsolatban mi is üdvözölni tudjuk azt, hogy ez egyrészt kiterjesztett jogvédelmet biztosíthat az alaptörvényben megfogalmazott jogok védelmében, egyfajta szuperbírósággá alakítva az Alkotmánybíróságot, egyúttal teljes mértékben átalakítva a szerepét, a döntési jogköreit. A jövőben ez új feladatokat is szab természetesen a testületre, amelyre komoly feladat vár, hogy megfeleljen január 1-jétől ennek a feladatnak. Ezt Paczolay Péter elnök úr is elismerte, hogy gőzerővel dolgoznak azon, hogy ezeknek az új feladatoknak meg tudjanak felelni. Én nem irigylem őket, mert ez egyrészről olyan ügyszámbővülést fog okozni, ami lehet, hogy infrastrukturális vagy költségvetési keretek bővítését is igényli, de mindenesetre nagyon kíváncsiak leszünk, hogy milyen formában tud a gyakorlatnak megfelelni a testület és a háttérkiszolgáló hivatala január 1-jétől, amire nagyon rövid idő van, nyilván, felkészülni.

Az, hogy alaptörvény-ellenes jogszabályok alkalmazásának esetében a testülethez lehet fordulni, akár bírói döntés, akár anélkül következik be, ahogy mondtam, ez egyrészről fel fogja bővíteni az ügyeket, és ne legyenek illúzióink, hogy egyfajta ilyen végső fokként, tehát ahogy mondtam, egy szuperbíróságként fog funkcionálni.

(11.30)

Tudjuk, hogy a jogásztársadalom és az ügyvédek is nagyon gyakran fognak élni ezzel az eszközzel, biztatva az ügyfeleiket adott esetben olyan esetekben is, amikor erre talán nem lenne lehetőség vagy nem teljesen jogos. Ez is az ügyek számát fogja növelni, de biztos lesznek olyan esetek, amikor állampolgárokat a valódi jogsértésektől ezzel meg tudunk óvni, tehát ezt mindenképpen üdvözölni lehet.

A bírói döntések valamilyen formában való felülvizsgálata egy olyan út, amire nem árt, ha rálépünk; itt akár említhetném a 2006-os eseményeket is, ami alapvetően ingatta meg a bíróságokba vagy bizonyos bírókba vetett hitet. Bizony az állampolgárokban megvan az az elvárás, hogy olyan bírói döntéseket, amiket nagyon sérelmeznek, és átfutott esetleg a fellebbezési fórumokon is, valamilyen úton-módon meg lehessen támadni, és valamiféle jogorvoslatot lehessen kapni ezekben az ügyekben; ha más nem, akkor ahogy a törvénytervezetben az lefektetésre került, az alaptörvényben biztosított jogok védelmében ez mindenképpen szükséges.

Az viszont eléggé félő, és kiszámíthatatlanná teszi a rendszert, hogy nincsenek továbbra sem határidők. Ez eddig is eléggé aggasztó volt, és az ügyeknek a több évre elhúzódását, akár néhol az évtizedet megközelítő elhúzódását eredményezte, de ez egy olyan kvázi szuperbíróság esetén, ahová egyedi ügyekben fognak az állampolgárok mintegy legfelsőbb fokhoz - ha szabad így fogalmaznom - fordulni, ez már eléggé félelmetesen hangzik, hogy ezeket a határidőket csak úgymond az ésszerűség közé szeretnénk beszorítani.

Azt tudjuk, hogy még a konkrét határidőket sem szokták általában sajnos a leterheltség miatt a bíróságok betartani, ha viszont nem is szabunk akármilyen hosszú vagy akármilyen nevesített határidőt, akkor ebből nyilvánvalóan sokkal könnyebben ki tudnak csúszni. Az, hogy, mondjuk, egy Alkotmánybíróság esetében mennyi az ésszerű határidő, vagy mennyi az ésszerű határidő egy elsőfokú bíróság esetén, nyilvánvalóan változhat vagy különböző időintervallumok közé tehető, de nem lepődnék meg, ha az Alkotmánybíróság esetében az eddigi gyakorlatot figyelembe véve ez jóval hosszabb határidőként, akár több évben mérhető határidőként vonulna be a joggyakorlatba, ami szerintem viszont ezzel a törvénnyel és az alaptörvénynek a szellemiségével is ellentétes lenne ebben a formában. Tehát ezt mindenféleképpen el kellene kerülni, és valamit tenni kellene, hogy ez konkretizálásra kerüljön.

Elhangzott az is, hogy a még nem jogerős döntések ellen is az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni, amennyiben közvetlenül és súlyosan sérül valakinek az alaptörvényben biztosított joga. Ez szintén üdvözölhető dolognak tűnhet, azonban ha ezt kiegészítjük azzal, hogy a határidők nincsenek lefektetve, illetőleg egy másik körülménnyel, hogy itt mindig szubjektív mérlegelésnek a kérdése, hogy mi a közvetlenül és súlyosan sérülésnek a meghatározása - ez valószínűleg ott a hivatalban vagy jobb esetben maguknak az alkotmánybíróknak a közreműködésével kerül előzetesen eldöntésre -, ezt nem látjuk kellően tisztázottnak, tehát erre is valamiféle szabályozás kellene, és kíváncsi leszek, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni.

Itt akár a főtitkári szűrésre és elutasításra gondolhatunk, ami szintén egy nagy kérdőjel: ez valóban csak technikai megoldásokra fog szorítkozni, vagy adott esetben hol lesz az a határ, ahol ez már egy politikai döntés - a politikait most az alkotmánybírókra vonatkozót értem, tehát akkor így fogalmazok, ahol érdemi jogi döntés szükségeltetik -, tehát az ne a főtitkári szinten szűrődjön ki. És mi van abban az esetben, ha elutasításra kerülnek olyan ügyek, amelyekben mondjuk, érdemi döntést kellett volna hozni?

Egy apró észrevétel, de talán fontos lehet, hogy nem találtam itt az utalást arra - azonkívül, hogy tudjuk, hogy erről van szó -, hogy itt sarkalatos törvényről van szó, tehát ez a törvény szövegezésében... (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Akkor ezek szerint benne van, Répássy államtitkár úr majd meg fogja mutatni, de én ezt hangsúlyosabban, hogy mondjam, belevenném, akár a törvény címébe is, hiszen azt hiszem, ez szintén megkönnyíti azoknak az állampolgároknak a dolgát, akik szeretnék értelmezni egy kicsit az egész jogrendszerünket és annak a felépítését. Nem baj, ha ez közérthetőbben és könnyebben megtalálhatóan szerepel benne.

Végül a fő aggályokra szeretnék rátérni, ami nekünk is a legnagyobb fájdalmunk, ezt Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam már megemlítette. Ez nem más, mint az utólagos normakontroll leszűkítése. Természetesen tudom, hogy ez az alaptörvényből táplálkozik, egyébként ott is tiltakoztunk, tehát az alaptörvény vitájában is elmondtuk, hogy ez bizony nem egy járható út, hogy az országgyűlési képviselők esetében 25 százalékra csökkentjük azoknak a számát, akik ezzel élhetnek. Már önmagában az sem lett volna tökéletes megoldás, ha országgyűlési képviselőkre szűkítjük ezt a kört, hiszen meg kellene adni ezt a lehetőséget bármely állampolgárnak. Egy komoly jogvédelmi eszköz volt az actio popularis intézménye, ami ilyen formában országgyűlési képviselőket sem illet meg, akiknek a törvények elfogadása és az alaptörvénnyel való összhangjuk fölötti őrködés lenne a céljuk. Ez különösen elkeserít minket, de erre lehet azt mondani, hogy ez már az alaptörvény vitájában és annak elfogadásakor eldőlt.

Viszont az, hogy jelenleg 1600 ügy van folyamatban, illetve beadás alatt, sok esetben még az érdemi feldolgozás sem kezdődött meg, és 2012. január 1-jén a törvényjavaslat ezeket lenullázná, vagy ahogy Gaudi képviselőtársam fogalmazott, a kukába dobná, jogállami garanciák szempontjából is elfogadhatatlan, lévén, hogy ebből az 1600 ügyből vannak olyanok, amelyeket bizony el kellene bírálni, és bizony már nagyon sok éve húzódnak. Az állampolgárok, az azt beadó szervezetek vagy akár parlamenti képviselők, vagy képviselőcsoportok nagyon várták volna, hogy kardinális, a jogállamiságba és a demokráciába vetett hitet megalapozó kérdések az Alkotmánybíróság által elbírálásra kerüljenek. Értem azt, hogy a jelenlegi kormányzatnak ez néhány esetben akár fájó is lehet, és új törvényeket kellett volna alkotni, ha az Alkotmánybíróság ezeket megsemmisíti, de ezt fel kellene vállalni, hiszen enélkül bizony megint a jogállamba vetett hit egy kicsit megbillenni látszik.

A bizottsági ülésen megkérdeztem Paczolay elnök urat, hogy van-e valami terv rá, hogy a maradék időben, ebben a néhány hónapban milyen ütemezés szerint és milyen módon szeretnék elbírálni a felgyülemlett ügyeket, van-e egyáltalán olyan felgyorsított ügymenet, hogy azok, amelyek valóban fajsúlyos ügynek tűnnek, legalább elbírálásra kerüljenek. Erre nyilván január 1-jéig választ kaphatunk, de én nagyon kérem az Alkotmánybíróságot, hogy legalább a fajsúlyos vagy komolyabb ügyekben valamiféle döntésre jussanak január 1-jéig, mert tudjuk, hogy amelyik ügyben ez nem sikerül, azt már csak alkotmányjogi panaszként lehet benyújtani, ami azt feltételezi, hogy itt valakinek vagy el kell követnie, vagy végig kell vinnie azokat a bírósági eljárásokat, hogy ezt megtehesse, vagy kell keresni egy olyan sérelmet szenvedett embert, akinek a nevében be lehet adni. Én ezt nem tartom méltónak, és nem tartom méltó lezárásának az eddigi folyamatoknak és az eddigi törvényeknek.

Ezeket összefoglalva egy módosító indítványt fogunk beadni annak érdekében, hogy ki tudjuk küszöbölni ezt a véleményem szerint súlyosan jogszabálysértő eljárást. Úgy gondoljuk, az senkinek nem fájna - ha már az alaptörvénybe ez a szabályozás került be -, hogy az eddig beadott és esetleg 2011. december 31-ig beadásra kerülő ügyek viszonylatában az Alkotmánybíróság vagy eldöntené, hogy egyáltalán nem kíván foglalkozni azokkal az ügyekkel, mert esetleg a beadvány oly mértékben nem megalapozott, vagy amelyekkel érdemben lehet és kell foglalkozni, végigvinnék ezeket a folyamatokat, és hathatós döntéseket hoznának. Azt hiszem, ezek az áthúzódások kisebb problémával járnának.

(11.40)

Természetesen a módosítónkban meg fogjuk fogalmazni azt is, hogy nem tartjuk ördögtől való gondolatnak, hogy ezeket át kelljen dolgozni 2012. január 1-jétől, amikor hatályba lép az új alaptörvény, és azoknak a rendelkezéseknek megfelelő ütközéseket ki kelljen mutatni és ki kelljen dolgozni. Erre szerintem felhívásra vagy akár önként is azok, akik beadták ezeket az ügyeket, hajlandóak és képesek lesznek, de nagyon kérem a tisztelt kormánytöbbségtől, hogy ezt a lehetőséget ne vegyék el a beadványozóktól, ne vegyék el az ellenzéktől, vagy akár ne vegyék el önmaguktól se, hiszen nagyon sok ügyet, amit még nem bíráltak el, önök adtak be az utóbbi évtizedben vagy az utóbbi években, és véleményem szerint ezekben is jó lenne, ha döntések születhetnének, és úgy vághatnánk neki az új alaptörvénynek és az új Alkotmánybíróságról szóló törvénynek, hogy nem egy olyan múltat hagyunk magunk után, ami nincs lezárva, hanem a jó gazda gondosságával lezárjuk közösen ezeket az ügyeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 125 2011.10.17. 1:50  124-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor létrejött tavaly szeptemberben a Terrorelhárítási Központ, a Jobbik már akkor jelezte, hogy terroristák híján egy jól fizetett munkanélküli magánhadsereget hoz létre önmaga szórakoztatására az Orbán-kormány.

Pintér Sándor belügyminiszter úr az alkotmányügyi bizottság ülésén feltett kérdésemre, hogy miért is kell nekünk Terrorelhárítási Központ, ha terroristáink nincsenek, azt válaszolta mosolyogva, hogy az, hogy nincsenek Magyarországon terroristák, azt bizonyítja, hogy jól működik a TEK.

A cigánybűnözéstől sújtott vidék valósága, hogy naponta verhetnek halálra különös kegyetlenséggel idős, kiszolgáltatott embereket, anélkül, hogy a TEK vagy a rendőrség bármit is tenne. De ha nagy csinnadrattával egy színpadias elfogást kell végrehajtani, akkor rögtön előkerülnek a TEK Michelin-figurái, és lesújtanak. Lesújtanak a közrend fenntartásában önként segédkező állampolgárokra, kirángatják az otthonukból és leteperik a maffiózók szomszédait, mert eltévesztették a házszámot, és az utóbbi időben már a zombik ellen harcoló olyan veszélyes terroristáktól is megvédik hazánkat, mint Brad Pitt. (Derültség a Jobbik padsoraiból.)

Sikerült tehát a TEK-nek önmagát egy anti-országimázs központtá felfejleszteni, amely eddig csak itthon munkálkodott nagy sikerrel az Orbán-kormány lejáratásán, de Brad Pitt filmkellékfegyvereinek a lefoglalásával már kilépett a nemzetközi porondra, és már az egész magyar nemzetből csinál hülyét szerte a világban. A legújabb hírek szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda már tervezi Brad Pitt kihallgatását is.

Kérdezem ezért az államtitkár urat, hogy meddig tart még a TEK ámokfutása, és mi kell még ahhoz, hogy a kormány a valódi bűnözőknek üzenjen hadat a hollywoodi filmipar helyett. Várom válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 129 2011.10.17. 0:51  124-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tehát akkor megbizonyosodhattunk róla, hogy Brad Pitt valószínűleg tényleg terrorista lesz, de akkor megvárjuk természetesen az igazságszolgáltatási szervek munkáját.

Nem reagált, államtitkár úr, a lakcímtévesztésekre és hasonlókra, amiket elég gyakran hallunk, és szintén belpolitikai vitát és kavart okoznak a Terrorelhárítási Központtal kapcsolatban. De ha már terroristákat szeretnének fogni, akkor nagyon javasoljuk a Balsai-jelentés alapján, hogy Gyurcsány Ferencre hasonló módszerekkel küldjék ki a TEK-et, gyűjtsék be, állítsák az igazságszolgáltatás elé, és ott szeretnénk ezeket a markos Michelin-figurákat bevetésben látni. És azt hiszem, mindenki legnagyobb örömére szolgálna, ha Gyurcsány Ferencet is legalább ebben a kedves elbánásban részesítenék, és utána az egész ország jobban járna ezáltal.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 320 2011.10.17. 9:01  221-419

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy nehezen csak kivártam, itt a kétperces háborúban elvérezni látszanak a normál időkeretben felszólalni kívánó képviselők, úgyhogy elég sok minden elhangzott itt, a téma egyfajta összefoglalását vagy kiegészítését mindenképpen meg szeretném tenni, természetesen nem elfeledve, hogy itt a szabálysértésekről szóló törvényről beszélünk, de bizonyos kiterjesztő értelmezésre és az ebből következő okok feltárására azonban mindenképpen szükség lehet.

Ahogy a részletes indoklást elolvastam a törvényjavaslatban, feltűnt, maguk az előterjesztők is elismerik azt, hogy tudják, hogy nem lesz ez egy tökéletes megoldás, illetőleg az eddigi gyakorlat sem vált be teljesen, hiszen az első szakaszban azt olvassuk, hogy az eddigi pénzbírságokra hivatkoznak. Hozzátenném, ha már itt dogmatikai vitába bonyolódunk, a szövegben helytelenül pénzbüntetés szerepel a pénzbírság helyett. Ez nyilván egy elírás, de erre külön módosítót, az indoklás részére nyilván nem fogunk benyújtani, hanem ezt inkább jelezném, ha az előterjesztők idefigyelnek - most kevésbé. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mondjad!) -, talán módosítani lehet azt, hogy a pénzbüntetés helyett pénzbírság kerüljön be. Apró dogmatikai különbség, de ha már pontosan akarunk jogszabályt alkotni, akkor ez kerüljön így bele.

Tehát a részletes indoklásban az előterjesztők csoportja elismeri, hogy ezek eddig is nehezen voltak behajthatóak, és alig szolgáltak visszatartó erővel, már azoknál az önkormányzatoknál, ahol ez bevezetésre került rendeleti úton, és ez alapján mégis azt kérik, hogy egy erősebb szabálysértési tényállásban megjelenő és a bíróságok által is elbírálandó tényállásként kerüljön bele a szabálysértési törvénybe, váljon szabálysértéssé, és 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal, illetve elzárással lehessen sújtani.

Itt felmerült bennem, hogy ha felemeljük a büntetési tételeket, akkor ez mit fog megoldani, vagy az előterjesztők ezt hogy gondolták, ha néhány mondaton belül önmaguk is ellentétbe kerülnek a saját javaslatukkal. Az egyik részről azt mondják, hogy ez eddig sem jelentett megoldást, másrészről pedig a szigorítás, a büntetési összeg emelésével talán ez kiutat jelenthet. Ezt nem teljesen értem, hogy miért, talán nagyobb visszatartó erőre gondolhatnak, ami a Jobbiktól nem áll távol, hogy a büntetéseket emeljük, de ebben az esetben, mivel hajléktalan személyekről van szó, én is hajlok afelé, nyilván a behajthatóság szinte lehetetlen lesz, a visszatartó ereje pedig minimális, hiszen legfeljebb egy fűtött börtöncellába kerülnek az így megbírságolt vagy elzárásra ítélt hajléktalanok, ami számukra valóban nem egy túl nagy visszatartó erő, ezt azért az indoklásban fel kellene oldani.

Viszont a budapesti helyzetről néhány szót talán érdemes ejteni, hiszen itt már megtörtént az, hogy a Fővárosi Közgyűlés rendeletével egy szigorúbb szabályozást vezetett be a hajléktalanok tekintetében, legfőképpen az aluljárókra és a főváros koncentráltabb belvárosi kerületeire koncentrálva ezt a problémát, aminek az lett az eredménye, hogy valóban ezekről a forgalmas részekről eltűntek a hajléktalanok, hozzáteszem, csak átmenetileg, hiszen ahogy az ellenőrzés egyre gyengébbé vált, vagy fogalmazzunk úgy, ahogy a különböző ellenőrzésre hivatott csoportok összes egységeit nem oda vezényelték, hanem elkezdték végezni a feladataikat, tehát nagyobb területeket próbáltak ellenőrizni, ezáltal természetesen lecsökkent a felügyelet szintje az aluljárókban, tehát visszaszivárogtak a hajléktalanok, és ahogy ez a folyamat egyre folytatódni fog, nyilván a többiek is megérkeznek utánuk, és a probléma visszaáll ugyanoda, ahonnan elindultunk. Itt egyébként, bár elhangzott sokszor, és erre szerettem volna kitérni én is, hogy alapvetően nem rendészeti kérdésről van szó, de ennek az ellenőrzése viszont rendészeti kérdés, hogy kellő számban álljon közterület-felügyelő vagy akár rendőr rendelkezésre ezeknek a felügyeletére, vagy továbbmegyek, akár a programunkban a Budapest-őrség felállítását is pont hasonló esetekre szorgalmaztuk, de maradnék ennél a törvényjavaslatnál.

A másik probléma az volt, hogy eltűntek, ahogy mondtam, az aluljárókból, de megjelentek a környező közterületeken, a parkokban, a hajléktalanok ellepték ezeket a részeket, amelyek nyilván az ott lakó polgárok életviszonyait viszont rontották, nem azt mondom, hogy az aluljárók nem tehermentesültek egy kicsit, viszont megtörténhetett az, hogy például Vérmező kapcsán a rendőrkapitány adott ki egy olyan javaslatot az ott élő lakóknak, hogy miután lemegy a nap, inkább kerüljék el a Vérmezőt, ami szerintem elég abszurd, hogy ezt a rendőrségnek kell kijelentenie, hogy a parkokban való áthaladás néhol egy véres mulatság lehet naplemente után.

Tudom, hogy rendőrhiány van, de azért legalább a látszatra kellene ügyelni ebben a tekintetben. Hogy most már nincs rendőrhiány, ezt Kontrát államtitkár úrtól megtudhattuk, akkor úgy fogalmazok, hogy a látható rendőröket várnánk az utcára, tehát elhiszem, hogy létszámban próbáltak megoldani valamit papíron, de szeretnénk, hogy ez a közterületeken is minél látványosabb legyen, és a polgárok találkozhatnának is ezzel. Ezek a problémák, amelyek Budapesten megjelentek, vélhetően minden nagyvárosban elő fognak kerülni, ezekre fel kell készülni, és amikor egy ilyen szabálysértési javaslatot elfogadunk és módosítunk, akkor annak a következményeivel is számolni kell.

Itt már elhangzott többször a büntető szemlélet, hogy csak kizárólagosan a büntető szemlélet megjelenésének is a problémája. Valóban, addig nem fog semmi sem történni, ahogy azt egyébként már a Budapest-programunkban is elmondtuk, hogy ameddig nem adjuk meg a lehetőséget arra, hogy válasszanak egy jobb életet, egy munkával megspékelt életet, és a munkával vezessük ki őket a hajléktalanság világából, addig tulajdonképpen nem tudunk mit követelni tőlük. Ha ezt viszont megteremtjük, akkor természetesen azt mondom, hogy a legkeményebb szigorral kell fellépni, könyörületet nem tűrve azok irányában, akik úgy érzik, hogy kívül érzik magukat a társadalom normáin, és ezt megtehetik. Ha ezt viszont megteszik, akkor viszont a társadalom jóindulatára, különböző juttatásaira és ellátórendszereire ne tartsanak igényt.

(20.50)

Tehát ezek azok a problémák, amik ezzel kapcsolatban nemcsak hogy felmerülnek, hanem már a gyakorlatban is Budapesten megmutatkoztak.

Én azt kérem, hogy ezzel párhuzamosan gondolják végig, mert értem én, hogy az elzárás egy jó dolog lehet, de ott is felmerül egyébként, hogy hova, hiszen a börtönök elképesztő mértékben, több száz százalékos mértékben túltelítettek, egyébként legtöbb esetben Budapesten vagy a Budapest-környéki büntetés-végrehajtási intézmények. Tehát itt még ez is egy külön probléma lehet, de ezek a problémák mindenhol meg fognak jelenni, és a megfelelő háttérintézmények kidolgozása nélkül odavezethetnek, hogy csak elmélyítik ezt a válságot. De természetesen ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem kell valamit lépni, csak szeretnénk, hogy ha a jövő héten vagy a jövő hét után azzal a javaslattal, hogyha már ebben a szabálysértési törvénytervezetben nem jelent meg, akkor előállnának az ellátórendszer feljavításával, illetve az alternatívák megteremtésével, mert enélkül azok az ellenzéki aggályok, amiket itt megfogalmaztunk, sajnos valóra válnak, és ez a bumeráng visszafelé is elsülhet.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 338 2011.10.17. 1:54  221-419

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Bár nem kenyerem a kétperces hozzászólás, de itt most más lehetőség nem kínálkozott. Azt azért világossá szeretném tenni, hogy az LMP-hez vagy az MSZP-hez képest a Jobbik kicsit más állásponton van. Mi a kétpilléres megoldásnak bár az egyik pillérét elfogadjuk, ami ez, tehát hogy szigorítani kell ezeket az életformákat, azt, hogy a különböző közterületeken elkövetett rendbontás, szabálysértés elkövetőit bizony felelősségre kell vonni, csak azt szeretnénk, hogy ne fogcsikorgatva kelljen megszavazni ezt a törvényjavaslatot.

A képviselőtársaim benyújtottak módosító indítványt, hogyha azt el tudnák fogadni, vagy bármiféle garanciát látnánk arra, hogy megindul az a folyamat, ami az ellátórendszert fejleszti, akkor nem egy egy pilléren álló koncepciót kellene támogatnunk fogcsikorgatva. Mert természetesen azt, hogy keményebb fellépés legyen a rend érdekében, mi nem fogjuk leszavazni vagy nem fogunk ennek gátat szabni, de nagyon szeretnénk, hogyha megteremtődne annak a lehetősége, hogyha ez nem egy kényszer lenne, hanem valaminek a kezdete, amihez a második pillért is oda tudjuk építeni közösen.

Ezt csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy itt az elhangzott érvek és vitapontok kapcsán nehogy az az összkép alakulhasson ki esetleg még a tévénézőkben vagy internetnézőkben, hogy mi ezt az egészet elutasítjuk. Csupán ez az egyik pillér, amit meg kell teremteni, a következő pillért vagy pilléreket hozzá kellene rakni, és ne kényszerítsenek minket olyan helyzetbe, amit már néhányszor megtettek, hogy úgymond fogcsikorgatva kelljen támogatnunk egy törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 211 2011.10.18. 2:32  192-324

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ha már itt megosztva ismertetjük a kisebbségi véleményt, akkor én a Jobbik képviselőinek véleményét szeretném néhány mondatban összegezni. Elhangzott a részünkről, hogy itt ez az alkotmánymódosítás azért is aggályos - és látszik, hogy nagyon gyors munkával készült el, hiszen már a saját szövegezésével is ellentétes -, hiszen az 1. §-ban lehetőségként fogalmazza meg ezt a vagyonátadást, tehát utat enged annak, amit már korábban is elmondtunk, hogy ha abban a formában valósul meg, ahogy korábban a megyei közgyűlések elnökei azt aláírták, akkor az különböző büntetőjogi kategóriákat is kimeríthet; gondolok itt akár a hűtlen kezelésre vagy a hivatali visszaélésre.

Azonban ha egyet lapozunk, akkor ugyanennek a szakasznak a részletes indokolásában már a szövegezés egyfajta felhatalmazást ad az alkotmány által, hogy törvényekkel, törvényhozás útján elvegyék ezeket az intézményeket a különböző megyei önkormányzatoktól. Tehát amíg az egyik egy lehetőség, addig a másik egy oktrojálás, tehát ha adja, ha nem, akkor meg lehet teremteni azt a törvényi környezetet, hogy igenis elvegyük tőle. Ezt természetesen ki kellene küszöbölni vagy valamiféle iránymutatást adni arra - ha már itt egy alkotmánymódosításról beszélünk -, hogy melyik az a cél, amit a kormányzat követni kíván. Valószínűleg a durvább, és a freudi elszólás az alkotmánymódosítás indokolásában jelenhet meg.

Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársam részéről elhangzott, hogy ez az alkotmánymódosítás egyébként a január 1-jétől hatályba lépő új alaptörvénynek a kijelölt szabályaival és zsinórmértékével is ellentétes, tehát egy furcsa helyzet áll elő: egy még nem hatályos, de január 1-jétől hatályba lépő törvényt kerül meg, és a szellemiségével megy szembe egy olyan alkotmánymódosítás, ami erre a néhány hónapra szeretne bizonyos többletjogosultságokat a kormánynak a kezébe adni. Úgyhogy nagyon sok vélemény elhangzott, ezeknek a részletes kifejtését a frakciónk az általános időkeretben fogja megtenni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 231 2011.10.18. 13:05  192-324

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tovább szeretném folytatni, legfőképpen a formáljog és egy kicsit a politikai kitekintés origójából.

Répássy államtitkár úr az alkotmányügyi bizottság ülésén azt mondta, hogy arra, ami most történik, egy '90-ből vett vagy a rendszerváltás korából vett példával is élhetünk, amikor a tulajdonjog rendszereit átrendezték, a privatizációra gondolva ezzel. Én ezt azért éreztem rossz példának - és a párhuzam adott, csak ezt negatív szempontból szeretném kihangsúlyozni -, hiszen már 1990-ben sem történtek egyrészt legitim módon a dolgok, vagy legalábbis csak a formáljognak a legitimációja alatt.

Eleve a privatizáció, és az, hogy nem reprivatizáció valósult meg, már ez is egy olyan tulajdonjogviszonyba való beavatkozást vagy a kommunista rendszer bűneinek nem a helyreállítását, hanem tovább fokozását vetítette előre - és most már húsz év tapasztalatából látjuk, hogy mi lett ennek az eredménye - , hogy elveszett az egész nemzeti vagyon. Míg az államadósság a tízszeresére nőtt, addig gyakorlatilag a horribilis méretű állami vagyonok, amik a nemzet vagyonai voltak, eltűntek. Ez az a '90-ben végbement rendszerváltás, amit nem szeretnénk példaként ebben az esetben említeni, mert ha ezek a vagyonok is így fognak eltűnni, amiket most a megyei önkormányzatoktól a kormányzat elvesz, akkor nagyon szomorúak leszünk, és egyrészt ennek a politikai felelősségét is majd később viselnie kell remélhetően a kormányzatnak és a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának.

Annak idején felvetettük azt a kérdést, amikor először szóba került a megyei önkormányzatok vagyonának megfelelő ellentételezés nélküli átadása a kormányzat, az állam számára, hogy itt bizony felmerülhet a hűtlen kezelés és a hivatali visszaélés bűncselekménye, és azokban az esetekben kilátásba helyeztük, hogy meg fogjuk tenni, a Jobbik meg fogja tenni a megfelelő büntető feljelentéseket. Akkor a médiában és a különböző fórumokon arról harsogtak, hogy ezek feltételezések, itt nincs szó arról, hogy a hatályos törvényeknek ne felelnének meg ezek a vagyonátadások, erre joguk van a megyéknek, erre joguk van a megyei vezetőknek. Utána, lám-lám, egyik pillanatról a másikra azzal szembesülünk, hogy valóban kell egy alkotmánymódosítás, tehát valóban nem felelt meg a formáljognak sem az, amit önök elterveztek, és valóban utólag próbálnak valamiféle szentesítést nyerni az itt elkövetett cselekedetekre.

Tehát már itt eleve tetten érhető az a dilettantizmus, amivel önök hozzáálltak a témához, hiszen ezek úgy mentek be a testületek, a megyei közgyűlések elé, hogy tulajdonképpen a megyei vezetőknek és az önök fideszes-KDNP-s többségének fogalma nem volt róla, hogy mik a kormányzati elképzelések. Fogalmuk nem volt róla, hogy tulajdonképpen a kormányzat mit is szeretne ezekkel a vagyonelemekkel, pláne nem arról, hogy ennek mi lesz a kifutása az ellátás és az ellátottak tekintetében. Ezt meg tudom erősíteni abból a szempontból is, hiszen budapesti elnökként a Fővárosi Közgyűlésnek jelen voltam azon az ülésén, amikor ezt az előterjesztést beterjesztették, és bizony-bizony azzal kellett megint csak szembesülnünk, hogy totálisan, teljes mértékben fogalma nem volt sajnos a fővárosi vezetésnek, hogy itt miről is van szó.

Az ellenzéki kérdésekre, hogy milyen garanciák vagy milyen jövőkép várható, semmit nem tudtak mondani, csak azt, hogy hallották ők, hogy készül valamiféle törvény ennek a legalizálására, illetőleg majd ki fog derülni, hogy Orbán Viktor és kormánya mit szeretne, de őket erről nem tájékoztatták.

(21.00)

A Fővárosi Közgyűlésben egyébként sikerült annyit elérnünk, bár természetesen nemmel szavaztak képviselőink erre a javaslatra, de annyit legalább sikerült elérnünk, hogy úgy került elfogadásra ez a javaslat, hogy akkor írhatja alá a főpolgármester, ha megszületnek az erre vonatkozó törvények, és utána még ezt be kell hozni a Fővárosi Közgyűlés elé a végső aláírás előtt. Ez is a Jobbik frakciójának köszönhető, legalább a főváros, Budapest élen járt abban, hogy legalább a jognak, a megfelelő hatályos jognak a keretében maradjunk.

És ahogy beterjesztették ezeket a törvényjavaslatokat és a bizottsági viták elindultak, azt tapasztaltuk, Szabó Erika államtitkár asszony elmondta a bizottság ülésén - ez így hangzott el -, hogy erre az egészre azért van szükség, mert Orbán Viktor kötött egy szerződést, és utána tulajdonképpen most módosítani kell az egész jogrendszert és az alkotmányt, hogy ennek a szerződésnek, amit október 3-án Orbán Viktor és a megyei vezetők megkötöttek, megfeleljen. Erre mondtam én, hogy akkor egy normális jogállamban a miniszterelnöknek a törvényeknek megfelelő szerződéseket és minden egyéb jognyilatkozatokat kellene tennie, nem elindulnia akármerre, mint a vak lónak, és akkor utána majd felépítjük előtte az utat, akármerre is megy. Tehát azért a jogállamnak vannak keretei, amit talán be kellene tartani.

Egyébként hozzáteszem, hogy ugyanez a Szabó Erika asszony itt már a plenáris ülésen azt is vitatta, hogy ez egy szerződés lenne. Ez nem is egy szerződés volt, a bizottsági ülésen még szerződés volt, itt már a kormány tulajdonképpen nem is szerződést kötött, bár ott látjuk a miniszterelnök aláírását ezeken a dokumentumokon, amelyeket mi is megkaptunk. Egyszerűen nem értem, hogy akkor ez micsoda. Sőt, az is elhangzott itt néhány órával ezelőtt ugyancsak Szabó Erika államtitkár asszony részéről, hogy a kormány nem is köthet szerződést.

Várom, hogy ha még két órát itt leszünk, akkor már az is fölmerül, hogy van-e kormány Magyarországon, egyáltalán van-e regnáló hatalom, mert ahogy a dolgok menetét látom, tulajdonképpen ez lesz a következő lépés. Azt hiszem, egyre jobban próbálják magyarázni a magyarázhatatlant, és beleviszik önmagukat is olyan extrém jogi szituációkba, amelyekből kijönni elég nehéz, azt kell mondjam, hogy nem is lehet. És ezen az sem segít, hogy az ellenzéket vádolják azzal, hogy itt mindenféle hecckampányokat találunk ki, és az önök hótiszta, szűztiszta szándékait megpróbáljuk elferdíteni.

A budapesti példánál maradva: azért nem működnek például a kórházak, mert nem adnak rá kellő pénzt, és az agglomerációból ide járó, gyógyulni vágyó betegeket senki nem fizeti meg. Például Pest megye, már nem is tudom, hogy milyen állapotban van, de ameddig nem volt ilyen állapotban, addig sem fizette ki azokat az ellátási kereteket, amelyeket Pest megyei lakosoknak a fővárosi intézmények nyújtottak. És sajnos azok a tervek is napvilágra kerültek, Szócska Miklós nyilatkozott többször ez ügyben, hogy itt majd bizony nagyon profin felszerelt kórházak lesznek, bizonyos központi kórházak. De mi lesz a többivel? Nekem nagyon úgy tűnt, hogy bezárás és ingatlaneladások, bár ezt önök természetesen tagadják, de ezek merültek fel az államtitkár úr korábbi nyilatkozataiból, és ha a folyamatokat nézzük, akkor azok is elhangzottak, vagy olyan érvek is elhangzottak, hogy majd akkor abból lehetne finanszírozni, tehát a bezárt kórházakból és az ingatlaneladásokból a megmaradt kórházakat.

Hát azt hiszem, ez nem egy járható út, és ettől óva inteném a Fidesz-kormányzatot, bár az önkormányzatokban általában eljátsszák ezeket a sablonokat, egy jónak tűnő előterjesztést beterjesztenek elég gyakran, és amikor az teljesen máshogy sül el, és az ellenzéki aggályok valósulnak meg, akkor azt mondják, hogy változott a gazdasági helyzet, mégsem úgy gondoltuk, bárki hibás volt, csak önök nem, akik ezt előterjesztették.

De hogy az alkotmánymódosításról is néhány jogdogmatikai kritikával éljek, amit ide beterjesztettek az 1. §-ban, az alkotmánymódosítás, az úgy szól, hogy a helyi önkormányzati tulajdonnak az állam vagy helyi önkormányzat részére történő ingyenes átadásáról törvény rendelkezhet. Tehát ebben az általunk is kifogásolt jogi felhatalmazottság hiányát próbálják kiküszöbölni, egy lehetőséget próbálnak teremteni az önkormányzati vezetőknek, megyei vezetőknek arra, hogy ezeket az ingatlanokat vagy egyéb vagyontárgyakat ingyenesen, térítésmentesen átadhassák az államnak. Ez egy általunk egyébként kifogásolt irány, de legalább egy lehetőséget teremt, a lehetőségét teremti meg annak, hogy ha a megyék úgy gondolják, hogy ezekkel élni kívánnak, akkor döntsenek vagy dönthessenek úgy, hogy átadják, anélkül, hogy hűtlen kezelést vagy egyéb bűncselekményeket követnének el.

De az indokolásnak az 1. §-a viszont úgy szól - idézem ezt is, mert muszáj -: törvény helyi önkormányzati vagyonnak ellenérték nélküli átadására rendelje el más helyi önkormányzat, illetve az állam részére. Ezt teszi lehetővé. Ez viszont nem egy felhatalmazás, illetve felhatalmazás, de az államnak arra, hogy ő a megyéktől, ha akarják, ha nem adni ezeket az ingatlanokat, vagyonelemeket, ő elvehesse. Tehát valószínűleg a valódi jogalkotói szándék az indokolásban mutatkozik meg, tehát nem egy opciót ad a megyéknek, hogy vagy adják vagy nem ezeket az ingatlanokat, hanem tulajdonképpen elveszik tőlük, államosítják, mert ezt tartalmazza az indokolás része.

És ahogy látjuk, és a megyei vezetők, fideszes megyei vezetők nagy számban aláírták ezeket az átadási szerződéseket, bizony-bizony ez így utólag igazolja azt, hogy a kormányzatnak valóban ez volt a szándéka, nem csupán egy mentőövet próbált nyújtani, hogy aki megszorult és amelyik megye át szeretné adni ezeket a vagyonokat, az tehesse meg, legyen rá lehetősége a hatályos alkotmányos szabályozás szerint, hogy ezt így, ilyen formában kivitelezze, hanem tulajdonképpen, mint ahogy a viccben oly sokszor hallottuk, az állam a megyék javát akarja, csak ők meg lehet, hogy nem akarják odaadni, illetve a megyei vezetőjük, fideszes vezetőjük akarhatja ezt legfeljebb.

Ezek viszont olyan - és ezt jeleztem az alkotmányügyi bizottságban is - jogalkotási problémák, visszásságok, amelyeket azért ki kellett volna küszöbölni, bár láttunk ennél cifrábbakat is, minthogy a normaszöveg és az indokolás nemhogy értelmezésre szorul, de jogilag bizonyos szempontból köszönő viszonyban sincs egymással, vagy legalábbis könnyen bele lehet kötni.

És feltenném a kérdést, vagy továbbvinném a gondolatmenetet, hogy mi lesz akkor a következő, amit a kormány kitalál, mert ha ezen az elven és ezen a síkon maradunk, akkor ezután tulajdonképpen a devizahitelesek ingatlanát vagy bármilyen hitellel terhelt ingatlant elvehet a tulajdonosától, még ha mondjuk, egy tízmillió forintos ingatlanon egymillió forint hitel is van, hiszen a Magyarországon levő ingatlanok végül is átvitt értelemben a magyar nemzet részét képezik. Ha valakinek van például egy földdarabja, akkor az az anyaföldet... - és főleg a következő és 2012. január 1-jétől hatályba lépő alaptörvényünk kapcsán, ami a Szent Korona-tant már beemeli, könnyen lehet arra hivatkozni, hogy a Szent Korona-tan értelmében bizony-bizony minden föld a magyar nemzet tulajdona. Ezt mi el is fogadjuk, de akkor a kormánynak akár ezen logika alapján lehet az a következő lépése, hogy nemcsak az önkormányzati tulajdon-viszonyokba, hanem továbbmenve, a magán-tulajdonviszonyokba is be kíván avatkozni.

Tehát ezen jogi aggályok és a felsorakoztatott egyéb érvek alapján mi semmiképpen nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, és arra kérjük önöket, hogy fontolják meg, ha kell, akkor beszéljenek a miniszterelnök úrral, tárják elé az itt felhozott jogi aggályokat, ő is jogászember, talán meg fogja érteni, és elfogadja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 285 2011.10.24. 5:51  248-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem valóban az 1. ajánlási ponthoz kapcsolódni, mégpedig egy-két jogi aggályomat, aggályunkat szeretném elmondani.

Itt sok szó esik önkormányzatokról, önkormányzati vagyonokról, hogy ez jó lesz-e vagy rossz lesz-e, hogy az ellátottak, és mondjuk, az orvosok viszonylatában milyen helyzetet teremt majd ez az alkotmánymódosítás. Viszont én felhívtam a figyelmet, és emiatt is született ez a módosító javaslat, hogy az alkotmánymódosítás szövegezése és annak indokolása ellentétben áll egymással, és ez az, amit mi súlyosan sérelmeztünk, hogy a valódi szándékokat egy indokolás elejtett félszavából kell megtudnunk. Mert itt nem arról van szó, hogy az önkormányzatoknak megadják a lehetőséget, hogy amennyiben ők nem tudják fenntartani ezeket az intézményeket, akkor átadhassák, amennyiben ők úgy gondolják, hogy akár egy helyi népszavazással vagy egy közgyűlési döntéssel megteszik azt, hogy az állam részére rendelkezésre bocsátják megfelelő ellentételezés fejében, és átadják ezt állami használatba, állami kezelésbe és állami tulajdonba, akkor ezt megtehessék, hanem továbbmegy ez az alkotmánymódosítás.

Szintén szeretném még egyszer az indokolást idézni, amely úgy szól, hogy a javaslat lehetővé teszi, hogy a törvény a helyi önkormányzati vagyonnak ellenérték nélküli átadását rendelje el más helyi önkormányzat, illetve az állam részére. Így szól az 1. §-hoz rendelt indokolás, ami nem azt jelenti, ahogy azt hangsúlyoztuk, hogy egy lehetőséget adunk, hogy átadhassák, és a hűtlen kezelésnek és egyéb bűncselekménynek az elkövetése alól felmentést adunk azoknak a megyei önkormányzatoknak és azoknak a megyei elnököknek, akik ezzel élnek, hanem olyan törvényeket lehet majd a jövőben ezen alkotmánymódosítás alapján alkotni, amelyekkel el lehet venni azoktól is ezeket a javakat - és ráadásul ingyenesen -, akik nem akarják adni. Akik úgy gondolják, hogy a helyi közösség tudja azt az intézményt, azt a kórházat üzemeltetni, azoknak sem lesz más lehetőségük, mert önök ez alapján a felhatalmazás alapján tudnak majd egy olyan törvényt hozni, hogy egyszerűen elvehetik ezeket a javakat. Ilyet utoljára a kommunizmusban láttunk, amikor az állam úgy gondolta, hogy ha valamire szemet vet, akkor elveheti azt. Amikor esetleg az ávó úgy gondolta, hogy valamelyik ingatlanra szemet vethet, elvette azt. Ugyanez a mentalitás tükröződik ebből a törvényjavaslatból, és ahogy elmondtam, ez legfőképpen az indokolásból derül ki.

Tehát visszautasítom azt, amikor önök azt mondják, hogy a jobb ellátás és szent, magasztos elvek alapján jár el a kormányzat és jár el a miniszterelnök, amikor aláírja ezeket a szerződéseket. Itt, mondjuk ki, egy oktrojálásnak az előkészítésével állunk szemben, és ráadásul nemcsak az állam részére, hanem más önkormányzat részére is az indokolás szerint megnyílik ez a lehetőség. Ezt az ellentmondást senki nem tudta feloldani, ezért kellett ezt a módosító javaslatot benyújtanunk.

De nagyon szeretném, ha valaki végre, akár a jelen lévő államtitkár asszony vagy bárki a Fidesz-KDNP-frakcióból ezt megmagyarázná nekem, hogy miért nem elég a lehetőség. Miért nem elég annak a lehetősége, hogy ezeket az ingatlanokat és eszközöket átadhassa az a megyei önkormányzat adott esetben - bár ez sem egy teljesen korrekt dolog - a nem megfelelő ellentételezésért, és így felmentve akár, mondjuk, a hűtlen kezelés bűncselekménye alól? Miért nem elég ez? Miért mennek el odáig, hogy ezen túl majd azt is megpróbálják elvenni, amit az a helyi közösség nem akar odaadni? Erre nagyon szeretnék egy választ kapni (Babák Mihály közbeszól.), mert eddig ezt az ellentmondást senki nem oldotta föl, és amíg ez nem kerül feloldásra, addig ez az egész vita mindenféle szép, magasztos, populista elvek alapján nem arról a jogszabályról szól, nem arról az alkotmánymódosításról szól, amit beterjesztettek, és amelynek az indokolását önök írták le, és amely indoklás - ahogy mondtam - köszönő viszonyban sincs a szép jogelvekkel.

Hogyan fogják önök azt megmagyarázni, hogy ha utána születik egy törvény - valószínűleg erre mondhatják azt, hogy nem fog, és itt méltányos törvények fognak születni, de ha ezen felhatalmazás alapján születhet egy olyan törvény -, ami lehetővé teszi, hogy bármely önkormányzattól bármely vagyonelemet ingyenesen, ellenszolgáltatás nélkül elvegyenek, akár később, vagy akár a jelen ciklusban olyan önkormányzatoktól is, amelyeknek nem fideszes többségű a vezetése, nincs többségük a közgyűlésben?

(20.40)

Ezen felhatalmazás alapján azt is megtehetik, hogy azon önkormányzattól, ahol nem fideszes vezetés van, elvesznek vagyonelemeket, és odaadják a szomszédos önkormányzatnak, ahol - teszem azt - fideszes vezetés van. Ezt megtehetik ezen indokolás alapján. Hiába mutogatnak, el kellene olvasni a jogszabályokat, és értelmezni azt, amit leírtak. Lehet itt szép, hangzatos szlogeneket felhozni, de kérem, hogy ezt az ellentmondást valaki magyarázza meg nekünk, mert egyébként nem tudunk a következő lépcsőre továbblépni, és minden vita parttalan lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 289 2011.10.24. 1:49  248-293

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Választ nem kaptam, de azért, ha már megszólíttattam: itt arról van szó, hogy nem lehetőséget kapnak, a lehetőséggel nem is lenne semmi baj. Még persze úgy sem, hogy nagyon sok esetben, amikor egy megyei közgyűlés vagy egy helyi önkormányzat egyébként demokratikusan megválasztott közössége nem feltétlenül a választási programját hajtja végre, de attól az még egy legitim döntés, hiszen a közgyűlés többségével hozta.

De azt, hogy ez nem lehetőségként marad fenn, hanem egyfajta erőt adunk az államnak, hogy ő ezt elvegye, ha akarja a helyi közösség, ha nem, ezzel van óriási probléma, és ezért kellene ezt az alkotmánymódosítást jogilag egyértelművé és közérthetőbbé tenni. Ezért mondtam, hogy ebben az indokolásban és ebben a törvénymódosításban az szerepel - és lecsupaszítva a jog puszta nyelvére -, meg lehet azt tenni, hogy A község vagyonát elvesszük, és akár B községnek is, és nem csak az állam részére odaadhatjuk. (Dr. Hargitai János: Vagy az államtól B községnek.) Vagy az államtól B községnek, és ez egy óriási probléma, mert nem lehetőséget adunk a helyi közösségeknek, hogy átadják ezeket a vagyonelemeket, hanem minden esetben megteremti az állam a lehetőséget, hogy elvegye.

Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy ennek a különbségét megértsék. Ha viszont nem ez a cél, akkor viszont egyértelművé kell tenni ebben az alkotmánymódosításban, és egyértelművé kell tenni az indokolásban is, hogy mire megy ki a játék. Ha ezt egyértelművé teszik, és ha valóban lehetőségként marad fönn, akkor nem hiszem, hogy bárkinek bármi problémája lehet vele, illetőleg nem ezeket a problémákat fogjuk felvetni, hanem akkor valóban azokról lehet beszélni, amit önök itt meg is említettek. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 240 2011.10.28. 5:00  1-253

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot a rendvédelem, a nemzetbiztonság tárgykörében szeretnék itt a költségvetéssel kapcsolatban elmondani. A közbiztonság kérdése klasszikusan nem csak pénz. Itt a költségvetés, amely előttünk van, mégis elég vázlatos ebben a tárgykörben. Például szeretnénk látni, hogy mitől lesz rend, a rendőrségnek juttatott kereteket pontosan ki és milyen formában fogja megkapni. Úgy gondoljuk, hogy az eltelt másfél év jó bizonyítéka annak, hogy sajnos nem sikerült a beígért rendet elhozni, sőt számos területen romlottak a statisztikák és a magyar lakosság biztonságérzete is. Emellett a törvényhozás színterén sem teremtődnek meg azok a lehetőségek, amelyek pénz nélkül is biztosítanák ezt a szektort. Gondolhatok itt arra, hogy nagy nehezen születik uzsoraszabályozás vagy uzsorások elleni szabályozás, de ez sajnos elég gyenge. A büntethetőség 12 éves korhatárra való leszállítását önök folyamatosan elutasították. Úgy gondoljuk, hogy akármennyi pénzt adhatunk rendvédelemre, hogy ha olyan viszonyokat látunk, hogy rendőröket verhetnek félholtra, és a rendőrök mögött nem áll kellően a politikai akarat és a jogállam, addig mire számíthatnak azok az állampolgárok, akik nem az egyenruhára és a törvényekre való felesküdéssel és fegyverrel próbálják a rendet fenntartani, ha a rend őreit is ilyen csúnya módon elintézik? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy még az önvédelem jogától is megfosztották törvényileg a magyar állampolgárokat.

De néhány gondolat a nemzetbiztonság tárgyköréről. Ez egy olyan terület, bármennyire is furcsa, ahol elegendő pénz állna rendelkezésre, csak nem megfelelő helyre van ez átcsoportosítva, illetve nem megfelelő szervezetek kapják a rendelkezésre álló összegeket. Itt gondolok legfőképpen a Terrorelhárítási Központra, amelyre lehet azt mondani, hogy ez egy állandóan felmerülő téma, viszont az utóbbi időben sajnos azt kell látnunk, hogy azok az aggályok és kritikák, amelyeket megfogalmaztunk ezzel kapcsolatban, és egyébként a költségvetésben felmerülő több mint 10 milliárd forintos költségvetés, amelyet a Terrorelhárítási Központ kap, nemcsak horribilis, de azt kell mondjam, hogy egyszerűen vicces is, hiszen semmilyen olyan látható és hatékony tevékenységet nem tudnak felmutatni, amivel a nemzetet és annak biztonságát előrevinnék. Még azok a látszatintézkedések is, amelyek arra hivatottak, hogy az ő - idézőjelben - "jó hírnevüket" és a létezésüket beigazolják és megalapozzák, azok is elég csúnyán szoktak elsülni. Emlékeztetnék itt az eltévesztett házszámok esetére vagy akár Brad Pitt kellékfegyvereinek lefoglalására. Körülbelül erre költünk 10 milliárd forintot. Nem hiszem, hogy a magyar nemzetgazdaság ilyen jól áll, hogy ezt megtehessük; ráadásul ennek a jogi háttere is teljesen tisztázatlan, hiszen a Terrorelhárítási Központ számtalan olyan hatáskörrel rendelkezik, gondolok itt a külföldi-belföldi hírszerzésre és a külföldi-belföldi elhárításra, a miniszterelnök, a köztársasági elnök védelmére, amely mintegy behatol a többi nemzetbiztonsági szerv hatáskörébe, elvonja tőle, részben elvonja tőle a funkciókat, másrészt viszont eléri azt a helyzetet, hogy tulajdonképpen nehéz kibogozni, hogy ki miért felelős, és egy balul sikerült akcióért kinek kell vállalnia a felelősséget.

Nem hiszem, hogy ez a rend hiányába hat, és nem hiszem, hogy olyan költségvetési gazdálkodást teremtene meg, amely ezt a területet előrevinné. Egyébként hozzáteszem, hogy számszerűsítsek újra, a nemzetbiztonsági, civil nemzetbiztonságra szánt összegek 25 százalékát elviszi ez a munka nélküli szervezet. Tehát ezt mindenképpen fel kellene számolni. A rendőrséggel kapcsolatban pedig nem nagyon tudunk addig részletekbe bocsátkozni, amíg nem látjuk azokat a számokat, hogy a kormányzat pontosan mit szeretne ezen a területen. Addig marad nekünk a hollywoodi filmek világa, a magyar kormánynak meg Nyugaton és a világsajtóban a közröhej ezen a területen. Szerintem ezen változtatni kellene, szerintem nem állunk olyan jól, hogy 10 milliárd forintot - hogy a miniszterelnök úr szavait idézzem - bohócügyi államtitkárságokra és bohócügyi központokra költsünk el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
126 244 2011.10.28. 0:25  1-253

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Képviselőtársam, akkor félreértett engem. Én nem a rendőrségre szánt összegeket tartottam teljesen fölöslegesnek, hanem arra a Terrorelhárítási Központra, amelynek ön sem tud olyan tevékenységét mondani, ami a nemzetbiztonság javát szolgálná, és az ilyen komikus, szánalmas akciókon kívül bármit, akár ha uzsorásokra lecsapott volna, és kellően helyre tette volna a helyzetet.

Tehát félreértett, én ezt a TEK-re értettem. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 126 2011.11.02. 2:58  125-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Napjainkban a világon mindenhol kiemelt biztonsági kockázatként kezelik a repülésbiztonság kérdését. A Liszt Ferenc Repülőtér vonatkozásában az elhibázott és törvénytelen privatizációval kapcsolatosan már sokszor felemelte a hangját a Jobbik, több feljelentést is tettünk az ügyben. Engedjék meg, hogy most újabb visszásságokra hívjam fel a figyelmet, kiemelve a biztonsági kockázatát a jelenlegi helyzetnek.

Különösen nyugtalanító, hogy információink szerint az utóbbi időben jelentősen megnőtt a repülőtéren feketén foglalkoztatott munkavállalók száma. Létszámuk a légikikötőben ideiglenesen, illetve állandóan a dolgozók körében eléri a háromezer és ötezer főt. Egy részük minimálbéren van bejelentve, és ezen felül feketén kapják jövedelmüket, de előfordul esetenként a tisztán feketén történő alkalmazás is. Egészen abszurd állapotokat tükröz és nemzetbiztonsági kockázatokat sejtet, hogy gyakran nem áll rendelkezésre pontos információ arra vonatkozólag, hogy mely személyek állnak ténylegesen alkalmazásban. E jelenség a Budapest Airport privatizációját követően vált bevett gyakorlattá. Megemlíthetném a privatizáció áldásos eredményeként azt is, hogy a magyar repülőtéri dolgozók sztrájkolása közben török, görög, német, gyakran magyarul nem is értő sztrájktörőket hozott a reptér multi tulajdonosa.

Meg kell említeni, hogy a tervezett munkaügyi ellenőrzésekről az érintett cégek előre tudomást szereznek, ami jórészt annak is köszönhető, hogy a hatóságok a Budapest Airport Zrt.-től kérik meg a belépési engedélyeket. Szóvá kell tennem azt is, hogy aggasztóan sok azon kirívó, gyakran, illetőleg legtöbbször eltitkolt esetek száma, amelyek kis híján tragédiába torkolltak. Ha tisztán szeretnének látni a témában, elég lenne a tisztelt minisztériumnak bekérnie 2005-től egészen napjainkig a Nemzeti Közlekedési Hatóságtól a repülésbiztonságot veszélyeztető állapot megszüntetésére felszólító első- és másodfokú határozatokat. Javasolom, hogy koncentráljanak a következő témára: tűzoltóautók, üzemeltetési hiányosságok, védelmi terv hiánya, kényszerhelyzeti terv alkalmazhatatlansága.

Tisztelt Államtitkár Úr! Meglátásom szerint a repülőtéren uralkodó állapotok súlyos repülésbiztonsági kockázatot rejtenek. Kérdezem önt, érdekli-e a kormányt, hogy az egyetlen nemzetközi repülőterünkön tömegesen foglalkoztatnak feketén munkavállalókat, illetve napi szinten szegik meg a munkaügyi törvények rendelkezéseit. Ha igen, mit kívánnak tenni a probléma mielőbbi megoldása érdekében?

Várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 130 2011.11.02. 1:05  125-131

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszát természetesen nem tudom elfogadni, hiszen akkor ezek alapján az egy teljesen bevett, és úgymond fehérmunkáltatás, hogy az ott dolgozók a bérük felét zsebbe kapják, ugyan be vannak jelentve, igaz, nem akkora összegre, amennyiért éppen dolgoznak. Illetőleg azt sem értem, hogy ha felsorolta, hogy ennyi szabálytalanságot észleltek, és gondolom, összehasonlították az azelőtti gyakorlattal, amikor a privatizáció még nem történt meg, ezek az állapotok csak egyre rosszabbá váltak, ráadásul azt kell mondjam, hogy még ezenfelül is a tényhelyzet eltér attól, vagy sokkal rosszabb, mint amit elmondott. Én úgy értem, hogy a politikai akarat akkor csak arra tevődik ki, hogy a különböző szervekre áthárítják ezt a felelősséget, és nem hajlandóak, nem képesek semmit tenni érdemben, hogy a repülésbiztonság és az ott dolgozók helyzete, pláne a privatizációs helyzet rendezése (Az elnök csenget.) végre megtörténjen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 126 2011.11.03. 15:02  21-127

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kivárva itt a kétperces hozzászólások és az egyéb hozzászólások hadát, azért elég sok tapasztalattal gazdagodtam jómagam is. Elég furcsa volt hallani, hogy az MSZP attól féltette az országot, és azzal vádolta meg a kormányzó pártokat, hogy itt az elmúlt 60-70 évet el akarják törölni, vissza akarják forgatni az idő kerekét. Mi meg azt mondjuk, hogy bárcsak ezt tennék, és az elmúlt 60-70 évnek a végére érhetnénk, és egy szisztematikus elszámoltatás után lezárhatnánk ezt a korszakot. Azt nem értem a kormány részéről, hogy ezt miért kell tagadni, hogy esetleg van egy ilyen törekvés. Úgy gondolom, hogy nem lenne baj, hogyha lenne.

A Horthy-korszakos párhuzamokat meg csak egy MSZP-s hisztinek véljük itt. Nagyon sok dolog sokkal jobban működött akár a Horthy-korszakban, mint az azt követő időszakban, és sokkal demokratikusabban is működött, akármennyire furcsán is hangozhat MSZP-s képviselőtársaimnak.

Elhangzott itt többször az is, hogy miből gondoljuk azt, hogy előre kitervelt módon a bíróságokra a kormányzat szeretné rátenni a kezét. Kérték többször kormánypárti képviselőtársaink, hogy erre példákat mondjunk. Nekem az jutott eszembe, amikor ezeket hallottam, hogy elég példa erre, amit az utóbbi időben a WikiLeaksen keresztül hallottunk, amikor miniszterelnök úr több ízben elismerte, hogy egyrészről ne a szavait, hanem a tetteit nézzük jelen pillanatban, és így próbáljuk megítélni ezt a törvényjavaslatot is, az abban leírtakat és az abban esetlegesen kinyitásra kerülő kiskapukat próbáljuk bírálni és erre felhívni a figyelmet, nem a szép politikai hangzatos szlogenekre - természetesen valahol ez is az ellenzék dolga -, illetve még a fülembe csengenek, a WikiLeaks alapján szintén lehet emlékezni szintén miniszterelnök úrnak azon szavaira, hogy ha lehetősége van, akkor leszámol ellenfeleivel, ellenségeivel. Próbáljuk majd ezeket a javaslatokat és egyébként a többi törvényjavaslatot is ilyen módon is egy kicsit megvizsgálni, hogy lehetnek-e benne olyan kiskapuk, amiket esetleg erre az orbáni elszólásra, kiszólásra felfedhetnek. Ezt bocsássák meg nekünk, próbálunk Orbán Viktor szavai szerint viszonyulni ezekhez a kérdéskörökhöz.

Elhangzott itt többször, hogy a törvényjavaslatnak az elő nem készítését vagy a nem kellő társadalmi vitát kritizálta az ellenzék. Ahogy azt elmondtuk az Alkotmánybíróságról szóló törvényjavaslat vitájában, örültünk neki, hogy lehetőség volt megfelelő módon beleszólni az előkészítésbe, megfelelő módon előterjeszteni a javaslatainkat, azt itt ennél a törvényjavaslatnál nem tehettük meg. Ezt el kell mondanunk, hogy az a társadalmi, politikai és szakmai egyeztetés igenis elmaradt, amit itt nagyon jogosan és okkal róttak fel a kormányzatnak vagy tulajdonképpen akárkinek, aki készítette ezt a törvényjavaslatot, de most nevezzük a kormányzatnak, amely a nevén viseli, illetve a miniszter úr, aki beterjesztette.

Azok után azt látjuk, hogy önök itt eljátsszák a demokratát, mintha nem értenék, hogy tulajdonképpen szakmailag miről is beszélünk, mik azok a problémák, amik itt felmerültek, és szép jogelvek, hangzatos, patetikus szavak és jobbító szándék mögé rejtik a valódi akaratot, ami ebből a törvényjavaslatból sajnos kitűnik.

(13.50)

Bocsássák meg nekünk azt is, hogyha a lehetőségekre felhívjuk a figyelmet, és az elmúlt időszak és a történelem tanulságai szerint megpróbáljuk elmondani, hogy mik azok a kockázatok, amik benne rejlenek. Ez nem jelenti azt természetesen, hogy ez száz százalékig meg fog valósulni, de mint tudjuk, hogy amire lehetőség volt az utóbbi időben, azzal éltek is a kormányzatok, sajnos nem mindig jól, sőt a legtöbb esetben negatív irányban.

Bárándy Gergely képviselőtársam itt kultúrkampffal vádolta meg a kormányzatot. Még ez sem lenne feltétlenül baj véleményem szerint, hogyha itt valóban egy olyan irányba ható radikális változást szeretnének elérni, ami az emberek javát szolgálja. Az alkotmányügyi bizottság ülésén korábban elmondtam, hogy amennyiben a közjó érdekében születnek azok a lépések, amelyek egy kormányzatnak esetleg bővítik a hatáskörét, bővítik a hatékonyságát, és ez a kétharmados felhatalmazottság és ez a hatékonyságnövelés arrafelé hat, hogy olyan társadalmi csoportokkal, akik eddig, mondjuk, a társadalmon kívül helyezték magukat, vagy akár olyan nemzetközi körökkel, akik a vérét szívták Magyarországnak, felvegyék a harcot, hogyha ez a célja, akkor ez üdvözlendő, és nem is fogunk ez ellen ágálni. De úgy látjuk, hogy az elmúlt másfél év egyelőre nem ezt a tanúbizonyságát tette a folyamatoknak. Úgy érezzük, hogy azoknak a csoportoknak mentek neki, akik védtelenek voltak, akár itt a korkedvezményes nyugdíjak esetében is, és a pénzpiacnak, a bankoknak még mindig megvolt az a kiskapujuk, hogy kimeneküljenek ezekből a helyzetekből.

Tehát amennyiben önök a közjót fogják szolgálni, és a mérhető adatok, és itt akár a demográfiára is gondolhatok, nem az ellenkezőjét bizonyítják, hogy egy év alatt 10 százalékkal csökkent sajnos a születések száma, mert ez egy objektív megítélése lehet a kormányzat tevékenységének, addig nem tudunk toleránsak lenni az ilyen hatalomterjesztő vagy hatalmukat kiterjesztő tevékenységükkel szemben. Én elmondtam annak idején azt is, hogy amennyiben a ciklus végére olyan demográfiai és gazdasági pályára áll az ország, akkor természetesen én szívesen visszavonom ezeket a szavaimat, és meg fogom követni önöket, hogy valóban megérte ilyen fokú hatalomkoncentrációt kiépíteni, mert ez a nemzet ügyét szolgálta. De jelen pillanatban sajnos úgy látjuk, hogy nem erre mennek a dolgok.

Elhangzott, hogy az ésszerű időn belül való befejezése az ügyeknek az egy olyan szentséges elv, ami ez alapján a törvényjavaslat alapján meg fog valósulni. Erre semmiféle garanciarendszert nem látunk, és a többi ellenzéki párt sem látott, ezzel a Jobbik nem volt egyedül ebben a formában. Az is fájó, ahogy azt hallhattuk, itt egy kis polémia is kialakult, hogy valódi gazdája nincsen a javaslatnak. Azért az, hogy a miniszter úr eljött volna - hogyha már ő futtatja a nevén ezt a javaslatot - egy sarkalatos törvénynél, az, azt hiszem, hogy ildomos lett volna, illetve én sem tudom szó nélkül hagyni, hogy a Fidesz vezérszónoka tulajdonképpen felolvasta az általános indokolásban foglaltakat. Ennél azért többet várnánk egy kormányzó frakciótól, illetve a vezérszónokoktól.

De hogy néhány konkrét szakmai pontra is kitérjek, hiszen az a vita hangzik el vagy az a vád hangzik el gyakran, hogy ezt kevésbé tesszük: miért gondoljuk tehát, hogy rátelepedik vagy rátelepedhet a politika az egész bírói rendszerre a törvényjavaslat alapján, és hogy egy ügyészséghez hasonló rendszer, már abban a tekintetben, hogy a kormányzati viszonyához képest az ügyészséghez hasonló rendszer jöhet létre?

Amennyiben létrejön az országos bírói hivatal, és annak elnöke olyan jogokat kap, hogy el fogja dönteni, hogy kit terjeszt fel a köztársasági elnökhöz a bírói kinevezésekre, ráadásul ebben a sorrend vonatkozásában is korlátlan jogosítványa lesz, tehát az előzetesen a szakmai berkekben kialakult véleményt félreteheti, és tulajdonképpen a listán akárkit előre sorolhat, ez nem hiszem, hogy a szakmai kinevezéseket erősítené, ráadásul úgy, hogy az országos bírói tanácsnak vétójoga vagy bármiféle egyéb kontrolljoga nincs ebben a rendszerben. Természetesen egy indokolt véleményt meg fognak ők kapni, amit, köszönik szépen, majd magukévá tesznek, de mást nem tudnak tenni.

Ahogy láttuk - és ez is többször elhangzott -, sajnos a köztársasági elnök úr nem a kontrollszerepéről tett tanúbizonyságot, és nem arról, hogy bármikor is következetesen kiállt volna valami mellett, ami nem egyezett volna a kormányzati akarattal. Tehát azt nem várhatjuk, hogy bírói kinevezéseket majd a köztársasági elnök fog megakasztani vagy visszadobni azért, mert itt a sorrend vagy a pályaalkalmassági vizsgálatok esetleg mást mutatnak, vagy egy alkalmasabb jelölt is akadhatott volna arra a posztra.

Ameddig az elnök, tehát az országos bírói hivatal elnöke fogja kiírni a pályázatokat, ő bírálja el, tulajdonképpen azt is megteheti, hogy a megüresedő helyre nem írja ki ezeket a pályázatokat, ez szintén egy elég visszás helyzet. Hiszen a ki nem írással vagy a ki nem írás lehetőségének egy évre való kitolásával vagy ennek az engedélyezésével tulajdonképpen korlátlanul lehet sakkozni majd ezekkel a kinevezésekkel, akár fenn lehet tartani, vagy megvan a lehetőség, akkor így fogalmazok, hogy fenntartsanak bírói helyeket addig, amíg adott esetben, tudom, erre azt lehet mondani, egy alkalmas jelölt nem érkezik. Itt az "alkalmas" az számtalan, akár politikai mércével is mérhető, vagy legalábbis nem kizárt ez alapján a javaslat alapján. Természetesen ez az áthelyezések viszonylatában is meglesz ez a jog, tehát a bírók gyakorlatilag ki lesznek szolgáltatva egy embernek, az országos bírói hivatal elnökének.

Arról nem is beszélve, hogy a bíróságok viszonylatában a gazdasági befolyása az elnöknek is meglesz, lehetősége lesz rá, hogy a költségvetéseket is, és ahogy említettem, az álláshelyeket is módosíthassa vagy ráhatással bírhasson. Ez már az adott bíróságoknak a függetlenségébe való beavatkozást jelenti, akár úgy is, hogy ez a bírói rendszeren belül történik meg.

A normatív utasításadási jogról is beszéltünk, elhangzott többször. Ez is egy elég furcsa kitétel, ha a függetlenségről beszélünk, főleg azért, mert nemcsak a bírói rendszer, hanem magának a bírónak és a bíróságoknak, a bírósági egységeknek is függetleneknek kellene lenniük.

(Göndör Istvánt a jegyzői székben Nyakó István
váltja fel.)

Eljáró bíróság kijelölése kiemelt ügyekben. Úgy gondoltuk, hogy ez csak az ügyészségnél merülhetett fel. Megmondom őszintén, arra számítottunk, hogy itt meg is áll a kormányzat, a törekvések itt megelégszenek azzal, hogy az ügyész kiemelt ügyekben ott emel vádat, természetesen a leterheltségre hivatkozva, ahol ő szeretne. De az, hogy ez már a bíróságok szintjén is megvalósulhat, és tulajdonképpen tovább tágulhat az a kör, ahol a bírók kiválasztásánál felmerülhet akár a politikai döntéseknek a belevitele ebbe a folyamatba, ez aggasztó lehet. Illetve azt sem tartjuk túlságosan - hogy mondjam - az egyenlő pályák, egyenlő esélyek megteremtésének, hogy itt a kinevezési feltételek a kilenc évre kinevezett országos bírói hivatal elnökénél csak a kinevezéskor kell hogy fennálljanak. Tehát hogyha bírókat küldtünk 62 évesen nyugdíjba, akkor nem tudjuk, hogy miért lehet itt is kivételt tenni egy ráadásul nagyon leterhelt főbírónál, aki valószínűleg legalább akkora munkateherrel bír.

Említettem már, hogy az országos bírói tanács gyakorlatilag egy bábszervezetként kerül felállításra, amelynek valódi ráhatása, valódi kontrollszerepe a folyamatokra nem lesz. Ez félő, hogy megint csak egy ilyen patyomkinszervezetként vagy -tanácsként kerül felállításra. Legalább itt meg kellett volna teremteni, legalább a bírói rendszeren vagy a bírói szervezetrendszeren belül jó lett volna megteremteni annak az esélyét, hogy valaki vagy valakik kontrollt gyakorolhassanak bizonyos döntések fölött - ez sem sikerült.

A végére azt írtam fel magamnak, hogy ez a vita, ami itt kibontakozott, hogy azért ne ágáljon az MSZP és a többi ellenzéki párt - mondjuk, az MSZP esetében ez még igaz is lehet, mert ők is számtalan pozícióba a saját pártembereiket rakták -, ezek után azért ne hozzuk fel ezeket az érveket, mert ez már a múltban megtörtént, akkor hát a Fidesznek is szabad.

(14.00)

Ezzel az érvrendszerrel nem tudunk azonosulni, nem tudjuk megérteni, nemcsak azért, mert mi hál' istennek kimaradtunk ebből az elmúlt húszéves, elég gaz játékból, ami a zsákmányszerzéssel kapcsolatban megtörtént, de azt is hozhatnám példának ezek alapján, hogy ha Gyurcsány Ferencet elítélik netalántán, mert lopott mint miniszterelnök, vagy hivatali visszaélést követett el, akkor másnap Orbán Viktor is felhatalmazva érzi magát, hogy neki is lehet? (Dr. Gyüre Csaba nevet.) Ne menjünk be ebbe az utcába, mert akkor önök majd föl fognak állni itt a parlamentben, és elmondják, hogy igen, ha Gyurcsánynak lehetett, akkor Orbán Viktornak nem lehet. Kérem, hogy ezt a zsákutcát kerüljék el, és próbáljuk meg ezt a rendszert a közjó érdekében megreformálni. Nehéz lesz módosító javaslatokkal, de igyekszünk kísérletet tenni rá.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 176 2011.11.03. 11:04  127-177

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ígérem, a 15 percet nem fogom kitölteni, viszont egy-két dolog megütötte a fülemet, és szeretnék rá reagálni, ezért a két percen túl fog nyúlni, ezért kértem a rendes felszólalás idejét.

Ismételten nagyon sok minden elhangzott, én kihasználnám a lehetőséget, ha már Polt Péter legfőbb ügyész úr itt van köztünk, akkor reagálok egy-két dologra.

A törvényjavaslatnak szintén egy alap-kiindulópontja volt az egyeztetés kellő hiánya. Sokkal jobban örültünk volna, ahogyan azt ma már egyszer elmondtam, ahogyan az Alkotmánybíróságról szóló törvénynél megvolt a lehetőségünk, hogy időben benyújtsuk azokat a javaslatainkat, amelyek végül a tervezet részét képezhették, s véleményem szerint ezek a javaslatok jobbá, dogmatikailag bizonyos pontokon kifinomultabbá tették a javaslatot, ezt ebben az esetben is nagyon szívesen megtettük volna, nem pedig a végső fázisban ilyen rohammunkával kellene itt elmondani a javaslatainkat.

Itt kibontakozott egy vita, ami már a bíróságoknál ugyanúgy megmutatkozott, hogy a politika hol érhető tetten, milyen mértékben érhető tetten. Az ellenzék nyilván azzal vádolja a kormányzatot, hogy olyan törvényeket szeretne hozni, ahol a hatalmát növelni tudja, ahol a saját embereit pozícióba tudja hozni, és nyilván a kormánypártok ezt maguktól elhárítva azt mondják, bár a lehetőség ezen törvények alapján adott, vagy kinyílik valamilyen szempontból, de miért feltételezzük azt, hogy ezzel élnének is, illetőleg miért feltételezi az ellenzék azt, hogy ebből az következhet, hogy visszaélések lesznek, vagy a politikamentesség, a függetlenség kockára fog kerülni.

Itt is el szeretném mondani, hogy ennek a végső próbája az eredmények eljövetele, az eredmények bekövetkezése lesz, és ez lehet akár a közvélemény által megítélhető módon, számtalan esetben a sajtóban is megjelenő ügyeken keresztül, lévén, hogy itt sok mindenről elvitatkozhatunk, hogy mi a független és mi nem, de az emberek látni fogják, hogy adott ügyek kapcsán valaminek az eltussolása vagy politikai boszorkányüldözés folyik, vagy más esetben azok a személyek, akiket bár kikiáltottak pártembernek, de függetlenül el tudnak járni, és olyan döntésekben tudnak közreműködni, amelyek a közjót elősegítik, illetőleg a közvélekedésnek megfelelnek. Véleményem szerint ezért nem feltétlenül az a fontos, bár ez is egy nagyon kardinális tényező, hogy a jogok milyen irányba mozdulnak, hanem hogyan tudnak ezzel élni.

Itt újra elmondanám: amennyiben lesz elszámoltatás, amennyiben az elmúlt 8 év és kiterjesztve az elmúlt 20 évre, vagy most már több mint 20 év bűnösei bíróság elé kerülnek, elnyerik méltó büntetésüket, olyan büntetést nyernek el, ami a közvárakozásoknak is megfelelő, vagy a társadalom igazságérzetét is ki tudja elégíteni, akkor nem hiszem, hogy bárki - mondjuk, a 8 évet illetően talán az MSZP kivételével - fel fogja róni önöknek, hogy az ügyészség nem megfelelően jár el, illetve a bíróság nem megfelelő döntéseket hoz. Ameddig viszont azt látjuk, hogy sajnos, bár nyilván el lehet mondani, hogy pont amiatt, mert lassan haladnak ezek a bírósági eljárások, akár Gyurcsány Ferenc ügyében, és sajnálatos, hogy Sukoró ügyében is eddig kellett várni, de nem csak a sukorói eset a legkardinálisabb, mert ahogyan láttuk, akár a terrorcselekmény gyanúja is fennállhat. Nagyon örültünk volna, ha előbb már az ügyészség által megindítva, a terrorvádak Gyurcsány Ferenc ellen elhangzanak, és a vádemelésre sor kerül, és minél előbb dönthettünk volna a mentelmi joga kiadásáról, de ugyanúgy ez nemcsak Gyurcsány Ferencre igaz, hanem azokra a bűnösökre is, akik az elmúlt 8 évben a köz számára látható módon, a jog számára is értékelhető módon bűncselekményeket, adott esetben akár terrorcselekményeket és hazaárulásokat is elkövettek. Nos, ha ezek hamarabb megindulnak, és még nagyobb számban kerülnek lefolytatásra, akkor ez előreviheti a dolgokat. Tehát egyrészről ezt kérjük, hogy ezek ne merüljenek feledésbe. Tudom, hogy több eljárás van rendőri vezetők ellen is, nagyon várjuk, hogy ennek valamiféle eredménye legyen. Tudom, ennek jó része a katonai ügyészségen van, bár most, jelen pillanatban az előtt állunk, hogy a katonai ügyészség is beszervezésre kerül, tehát ezt ugyancsak lehet a legfőbb ügyész úr jelenlétében is elmondanom.

Viszont még egy dolgot el kell mondanom, nem tudom megkerülni, mert ez is egy eklatáns esete lehet annak, és kérem a legfőbb ügyész urat, a jövőben próbáljon az ügyészség erre figyelni; ez pont egy jobbikos ügy, ami nagyon kellemetlen ügy, lévén politikai szereplők között hangzott el. Balázs József kontra Juhász Oszkár ügyére gondolok, amelyben Balázs József fideszes országgyűlési képviselő megfenyegette Juhász Oszkár jobbikos polgármesterjelöltünket, azóta polgármesterünket, Gyöngyöspata polgármesterét, és ebben az ügyben, úgy érzem, az az indokolás, amit az ügyészség kiadott, nem feltétlenül fedi a társadalmi igazságérzetet. Itt egy fél mondatot idéznék belőle. A fenyegetésre utalva - írja az ügyészség, amelyben elutasította a feljelentést, amit a jobbikos polgármester, Juhász Oszkár tett -, hogy a beszélgetésben feltételesen felvetett intézkedés vagy annak elmulasztása a jövőre vonatkozik, ez a tény pedig eleve kizárja az elkövetési magatartás megállapíthatóságát. Magyarul, mivel a jövőben bekövetkező eseménnyel fenyegette meg a fideszes országgyűlési képviselő a jobbikos polgármesterjelöltet, ezért nem követhetett el fenyegetést. Nem kell jogásznak lenni, hogy ez egy könnyen belátható dolog lenne, hogy a múltban nem lehet fenyegetni, tehát a források elzárását tegnap, tegnapelőtt vagy a múlt évben kilátásba helyezni abszurd, és szembemegy nemcsak a joggal, hanem az emberek igazságérzetével is.

Amíg ilyen ügyek lehetnek, az emberek és a jogászok ezt tapasztalják, addig fognak elgondolkodni azon, hogy esetleg valami probléma lehet az ilyen elutasító határozatokkal.

(17.00)

Ilyenkor természetesen beindulnak azok a bizonyos agytekervények, és elkezdenek azon gondolkodni, hogy mi lehet ennek az oka. Én nem feltételezek természetesen semmit, de arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy maga az ügyészség fogja - és ez a bíróságra és minden szervre igaz, vagy akár megválasztott bármiféle tisztségviselőre - a saját renoméját, a saját függetlenségébe vetett bizalmat és a társadalom közmegbecsülését kivívni. Ameddig ilyen és hasonló esetek történhetnek meg - remélem, hogy ez nem lesz gyakorlat -, addig elgondolkodnak, de akkor is elgondolkodnának, hogyha semmiféle pártpolitikai kapcsolat sehol nem merülne fel, mert az emberek már csak ilyenek, abból tudnak főzni, amit látnak, s ha látnak egy számukra igazságtalannak tűnő helyzetet, és egyébként jogilag sem megalapozott helyzetet, akkor elkezdenek gondolkodni, hogy mi lehet ennek a hátterében, kinek az érdekét szolgálhatja.

Hogyha ilyet nem látnak, hogyha azt látják, ahogy az előző éra végén elvittek MSZP-s regnáló politikusokat bilincsben - akár neveket is mondhatnék, de nagyjából mindenki tudja, hogy kikről van szó -, akkor bizony, ez az ügyészségbe vetett hitet emelte, hiszen azt látták az emberek, hogy egy még hatalmon lévő kormányzat klientúrájának embereit is ugyanúgy az ügyészség vád alá vonja, ugyanúgy letartóztatásra kerülnek, mint bármely más, akár ellenzéki, akár politikus, akár hétköznapi emberek, és azt hiszem, hogy ez egy olyan körülmény volt, amely a független magyar ügyészséget erősítette. Természetesen nem azt mondom, arra van szükség, hogy az ügyészség kormánypárti képviselőket találomra vonjon vád alá, mert ez fogja a függetlenségét megalapozni - nyilván ez a vicc kategóriája -, viszont olyan esetekben, amikor a közvélekedés és a jogi tényállás is megalapozott, akkor bizony-bizony az ügyészségtől is elvárjuk azt a kemény fellépést, amit minden más esetben, mert ez fog odavezetni, hogy a függetlenségnek nemcsak a látszatát, hanem a valódi függetlenséget és a valódi hitet az emberek részéről a független igazságszolgáltatásban és a független ügyészségben meg lehet teremteni.

Hogyha ezt elértük, akkor senki, higgyék el - persze minden ellenzéki párt nevében nem beszélhetek, mert itt azért megtapasztalhattunk az elmúlt időszakban egy-két dolgot, de a Jobbik nevében mondhatom -, hogy ha ezt fogjuk tapasztalni, akkor fel sem fog bennünk merülni, hogy az az ember, aki egy bizonyos pozíciót elfoglal, honnan jött, vagy adott esetben milyen politikai múltja van. Hogyha azt látjuk, hogy az igazságot, a jogszabályokat és Magyarország gyarapodását segítik elő ezek a döntések és az igazságszolgáltatás, akkor minden megelégedéssel fogjuk szemlélni ezt a folyamatot, és csak annyit fogunk mondani, hogy hajrá, így tovább - mármint a bűnösök megbüntetésében -, de addig engedtessék meg, hogy kritikai éllel bíráljuk ezeket a javaslatokat.

Ezek lettek volna azok, amikre reagálni szerettem volna, és nagyon örülök, hogy legfőbb ügyész úr végigvárta a vitát, és az elhúzódó folyamatokban az utolsó felszólalásokat is megvárta. Ehhez a munkához kívánok kitartást és a függetlenség és a jogállami elvek következetes véghezvitelét.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 183 2011.11.04. 9:21  1-202

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslatnak ahhoz a részéhez szeretnék hozzászólni, amely a fogyasztói árkiegészítésekről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény mellékletét szeretné megváltoztatni. Számomra elképesztően megdöbbentő volt, amikor azt láttam, hogy ezt a törvényhelyet ilyen formában szeretné módosítani a kormányzat, ez ugyanis egy 16 milliárd forintos elvonásról szól a közösségi közlekedésből, ami egyrészt egy hatalmas összeg, másrészt amikor megnéztem az indokolásban, mi az, ami miatt a kormány úgy gondolja, hogy ez egy tartható terv - annak ellenére, hogy korábban minden fórumon arról beszéltek, hogy pluszösszegeket kell a közösségi közlekedés számára biztosítani -, meglepetten vettem tudomásul az indokolást, amit fel is olvasok: "A Széll Kálmán-terv szerint a közösségi közlekedés hatékonyságának javítása érdekében 2012-től olyan új intézkedések bevezetésére kerül sor, amelyek a költségvetési támogatási igények mérséklődésével járnak. A közösségi közlekedés hatékonyságának javítása lehetővé teszi, hogy a közösségi közlekedési vállalatok támogatására már kisebb összeget fordítson a költségvetés" - vagyis 16 milliárd forintos elvonást.

Ez számomra azért érthetetlen és megmagyarázhatatlan, mert nem látjuk ezeket az intézkedéseket, nem látjuk, hogy mi az, amivel 2012. január 1-jétől hatékonyabb lesz a rendszer, mi az, amit megtettek ahhoz, hogy ezt a 16 milliárdot úgy lehessen elvenni, hogy közben azt ne érezzék meg azok az emberek, akik a közösségi közlekedést akár Budapesten, akár vidéken igénybe veszik. Sajnálatos módon azt kell mondjam, hogy semmit, tehát ezek a tendenciák jegy- és bérletár-emelkedéssel fognak járni, az emberekkel fizettetik meg a rossz gazdaságpolitikájuk árát. Emlékeztetnék arra - egy statisztikai adat -, hogy csak Budapesten a tömegközlekedésben évente közel 1 milliárd utazás történik. Azt hiszem ez egy olyan komoly szám, amire oda kellene figyelni. Ez azt jelenti, hogy ennyiszer tesszük nehezebbé a budapesti és a Budapestre utazó polgárok életét, ha a közösségi közlekedésből úgy vonunk el pénzeket, hogy cinikus módon azt a magyarázatot adjuk, itt nem lesz semmiféle változás, hiszen a rendszer jobb lesz, és ezt meg se fogja érezni. Nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy ezt konkrétumok nélkül mégis hogy gondolták.

Hozzá kell tennem, hogy ezzel párhuzamosan olyan fideszes beadványt is találtunk, amely közösségi közlekedési adót vezetne be. Ennek a legnagyobb vesztesei szintén a budapesti vállalkozások lennének. Itt is azt látjuk az ígéretek ellenére, hogy a budapesti közösségi közlekedést - s ez igaz a vidéki városokra is, de természetesen Budapest a nagy vesztes ezekben az esetekben, hiszen neki van legjobban eladósodva a közösségi közlekedése - nemhogy bármiféle állami szerepvállalással segítenék, hanem még a maradék összegekből is elvonnak, ráadásul ezek az összegek évek óta nem emelkedtek.

Annál is fájóbb a közösségi közlekedési adó felvetése a fideszes fővárosi önkormányzati és országgyűlési képviselők által, mert ez a cégek korrigált nettó árbevételének az 1 százalékát vonná el efféle sarcként, vagyis még azt se vennék figyelembe, hogy melyik cégek veszteségesek és melyek nyereségesek, gyakorlatilag mindenkitől az iparűzési adó felének megfelelő összeget még pluszban elvennének. Hozzáteszem, amikor mi a fővárosban ugyanezt javasoltuk, de a fővárosi tulajdonban álló, gyakran elképesztően gazdaságtalan és pazarló gazdálkodást folytató cégeknél - náluk a mérlegfőösszeg 1 százalékának a befizetését írtuk volna elő -, ott az volt az érv, hogy ezt nem lehet kivitelezni, mert a törvényeknek nem felel meg. Most pedig, amikor a magánszektort kell megsarcolni, akkor a fideszes országgyűlési és fővárosi önkormányzati képviselők érdekes módon úgy gondolják, hogy ez igenis kivitelezhető, sőt, egyetlen üdvös útja annak, hogy megmentsük a közösségi közlekedést. De legalább ezzel párhuzamosan ne tennék azt, hogy ezt a plusz 16 milliárdot elvonják. Nem is értem, hogy ezt mivel tudják magyarázni, mert ami az indokolásban szerepel, az több mint közröhej.

Emlékeztetnék arra, hogy még azzal is elgáncsolták a közösségi közlekedést, s legfőképpen szintén a budapestieket, hogy Fellegi miniszter úr minden erejével azon volt, hogy a 120 milliárd forintos pályázathoz, amivel gyakorlatilag önrész nélkül tudtunk volna EU-pénzen villamos- és trolibuszeszközöket beszerezni, nem adta meg a támogató nyilatkozatot, s akkor ezek után azt kell látnunk, hogy még azok az összegek is csökkennek, amivel önök támogatnák a közösségi közlekedést, ami így valóban tömegközlekedéssé fog válni, és nem tudunk elindulni abba az irányba, hogy valamiféle minőségi váltást elérjünk ezen a területen.

Azt is el kell mondani - hogy maradjon meg ebben a körben az utókornak -, nagyon úgy tűnik, hogy ezáltal a közösségi közlekedés privatizációját készíti elő az állam, a jelenlegi kormányzat. Többször láttuk már ezt a módszert, hogy veszteségessé tesznek cégeket akár úgy, hogy alkalmatlan vezetőket tesznek egy cég élére, akár úgy, hogy a megfelelő kereteket és költségvetési számokat nem biztosítják hozzá, és ezzel majd el lehet érni azt, hogy a kiszervezéseket és a privatizációt meg tudják magyarázni. Jelen pillanatban pont a BKV buszüzletágának a privatizálása előtt állunk, és attól tartok, már nem vagyunk messze attól, hogy a MÁV, a Volán vagy más ágazatok privatizációját is bejelentse a kormány.

Egyébként Orbán Viktor is burkoltan utalt már arra, hogy vannak olyan területek, ahonnan ki kell vonulnia az államnak, s a szakértők megegyeztek abban, hogy abban a környezetben, ahogy ő ezt használta, ez a közösségi közlekedést is érintheti. Budapesten meg erre az események teljesen felfednek. S akkor természetesen jöhetnek majd az először talán fél évig, egy évig olcsóbb szolgáltatások, de utána a monopolhelyzetbe kerülő szolgáltatók az árakat természetesen fel fogják verni, a minőséget meg csökkenteni fogják, ráadásul a fekete- és szürkegazdaság fel fog lendülni. Bár Cséfalvay államtitkár úrral volt arról egy vitánk, hogy mi a fekete- és mi a szürkegazdaság, de nehogy félreértse, úgy fogalmazok, ezeknél a cégeknél az a minimum, hogy minimálbéren foglalkoztatnak például buszvezetőket, és a maradékot különböző módon adják oda. Tehát az állam adóbevételektől is nagy számban el fog esni.

Nem hiszem, hogy ez lenne az az út, amelyen el kellene indulni, nem hiszem, hogy a közösségi közlekedés az, ahonnan az elvonásoknak meg kellene történnie. Nagyon sok olyan terület van, ahol ezt meg lehet tenni - erre költségvetési módosító javaslatokat is benyújtottunk -, de ezt ne a közösségi közlekedésből tegyék. Inkább segítsenek, hogy ez a probléma országszerte, valamint Budapesten is megoldódjon, mert a felsorolt példák alapján jelen pillanatban úgy látjuk, hogy a kormányzat kifejezetten a budapesti embereknek üzent hadat, a fővárosban élő emberek nemhogy másodsorba taszítódnak, hanem olyan lehetőségektől is megfosztásra kerülnek, amikkel akár EU-s pénzeken élni tudnának. Amikor önök a kerületeket és a fővárost is ilyen nagy arányban bevették, amikor narancsossá vált az egész főváros, akkor arra hivatkoztak, hogy ezáltal a kormányzat és az önkormányzatok milyen jól együtt tudnak majd dolgozni. Nem ezt látjuk, hanem azt, hogy fideszes belharcok és háborúk vannak, s ez azt fogja eredményezni, hogy még az eddigi szinten sem fog működni sem a főváros, sem annak közösségi közlekedése.

Azt kérem tehát - egyébként majd egy módosító indítványt is benyújtunk ehhez -, hogy támogassák, ne ez legyen az a szektor, ahol elkezdik a megvonásokat. Tartsák be a kormányzati és a kormányprogramjukban tett ígéreteiket, pluszforrásokat adjanak erre a területre, és ne elvonjanak onnan.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 193 2011.11.07. 8:55  188-200

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én némileg szeretném árnyalni ezt a képet, ami itt kialakult ezzel a megállapodással kapcsolatban, és néhány mondatban néhány szakmai érvet felvonultatni ezzel kapcsolatban.

Itt ugyanis, bár egy nehezen értelmezhető nemzetközi megállapodásösszességről van szó, tulajdonképpen arról döntünk, hogy a légi irányítás mily mértékben maradjon magyar kézben, és milyen formában teszünk eleget az európai uniós kötelezettségünknek, itt ugyanis lehet, illetve van is lehetőségünk a mérlegelésre, illetve az adott lehetőségek legoptimálisabb megválasztására.

Úgy érezzük, hogy a légügy és a légi forgalom egyébként is egy kicsit mostoha terület lett az utóbbi időben. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a Budapest Airport Zrt. esetében júniusban az állam már sajnálatosan teljesen kiszállt az egyetlen nemzetközi repülőterünkből. Tette ezt annak ellenére, hogy a kormányzat többször a kampányban és egyébként még ez év közepén is elmondta, hogy a repteret, egyetlen nemzetközi repülőterünket stratégiai és nemzeti célnak tartja, hogy vissza kell valamilyen módon szerezni a külföldi tulajdonosoktól. Ennek ellenére a maradék üzletrészt is kiárulta a kormány. Azóta sem kaptunk erre magyarázatot. Jelen pillanatban csak annyi a kérdés, hogy a kanadai, angol, spanyol, majd német tulajdonosok után francia vagy kínai kézbe kerülhet-e a repülőterünk. Nekünk sajnos már a partvonalról kell néznünk ezt a folyamatot.

Nem sokkal jobb a helyzet a Malévnál sem, ahol a hurráoptimizmus ellenére, hogy sikerült az oroszoktól részben visszavásárolni a légitársaságunkat, nem látunk semmiféle változást. Milliárdokat öl bele a kormány, de úgy, hogy ráadásul a kisebbségi tulajdonos számtalan kardinális kérdésben döntő befolyással bír a cég ügyeire, és a kormányzat itt is csak nézi, hogy talán eljön egy jobb idő, egy külföldi vagy egy akármilyen befektető, hogy a magyar légitársaságot meg tudja menteni. Ez sem éppen egy követendő irány.

Egy utolsó kincsünk maradt a légügyben, ez a magyar légtér, a magyar légi irányítás hatósági kérdése, annak ellenőrzésével együtt. Jól tudjuk, hogy a HungaroControl Zrt. végzi azt a feladatot 2001 óta 100 százalékos állami tulajdonban lévő cégként, amely ezt eddig hatósági feladatként ellátta, hozzáteszem, komoly, többmilliárdos bevételt is hozva ezzel az államnak. Tehát nem lehet azt mondani, hogy itt egy pénznyelő ágazatról van szó, ráadásul nemcsak gazdaságilag, hanem nemzetbiztonságilag, nemzetstratégiailag is egy nagyon fontos területről beszélünk.

(18.40)

Elég egyébként itt is arra emlékezni, hogy amikor az izraeli kémrepülőgépek átrepültek és berepültek hazánk légterébe, tulajdonképpen akkora csönd volt, és visszhang nélkül maradt, illetve a Jobbik volt az, amely egyedül hatásosan felemelte a szavát, illetve megfelelő számonkérést kért. Itt elég, hogyha arra emlékeztetek, hogy igaz, az akkori légügyi főigazgató elmozdításra került, de tudomásunk szerint ma a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyelete alatt készülő légiközlekedési védelmi stratégia előkészítésében, kidolgozásában projektvezetőként vesz részt. Amennyiben ezt természetesen meg lehet cáfolni, akkor kérjük ennek a cáfolatát a tisztelt kormányzattól.

De hogy rátérjek a konkrét javaslatra: az Európai Parlament és a Tanács léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló rendeletének 9/A. cikke az, amit Fónagy képviselőtársam, államtitkár úr is emlegetett, hogy ennek a kötelezettségünknek kell eleget tenni, ami igaz is, azonban 2012. december 4-ig kell ezt a funkcionális légtérblokkot megteremtenünk. Viszont amellett, hogy ez kötelező, tudomásom szerint lehetőségünk van ezt egy fokozott együttműködéssel megtenni a környező légterekkel, illetőleg egy közös, integrált szolgáltató létrehozásával. Tehát több lehetőséget jelölt meg ez az európai norma.

Most mi gyakorlatilag jelen megállapodással kilépünk a közép-európai légiforgalmi szolgáltatókról szóló '97-es megállapodásból, és korábbi partnereinkkel - az olaszokat kivéve - létrehozzuk a közép-európai funkcionális légtérblokk-megállapodást.

Ami a problémánk ezzel kapcsolatban, hogy tavasszal, amikor először a parlament elé került ez a javaslat, akkor a Jobbik sem szavazott ez ellen, próbáltuk megadni a lehetőségét annak, hogy mi lesz ebből a gyakorlatban. Viszont úgy érezzük, hogy ez a megelőlegezett bizalom elszállni látszik, ha már légügyi példánál vagyunk, hiszen azóta sem sikerül tisztázni néhány olyan fontos kérdést a légtérblokk-megállapodással kapcsolatban, amelyek például az alábbiak lennének:

Készült-e tavasz óta hatástanulmány arról, hogy a magyar részvétel milyen előnyökkel fog járni a jelenlegi helyzethez képest? Növekszik-e Magyarország bevétele az átrepülési díjakból? Tudjuk, hogy ez most közel 10 milliárd forintra taksálható bevétel, tudomásom szerint ennyi bevételt jelent évente. Több munkahelyet teremt-e ez a megállapodás, vagy adott esetben létszámleépítéseket hoz? Nemzetbiztonsági szempontból stabilabb lesz-e a magyar légtér, avagy nem? Számíthatunk-e a jövőben hasonló incidensekre, mint amik itt felmerültek? Hol lesz a központja - ez nagyon fontos kérdés - ennek a légtérblokknak? Számíthatunk-e arra, vagy mik a tervek azzal kapcsolatban, hogy ez a központ hol kerül felállításra? Elképzelhető vagy felmerült-e Budapest központként, vagy a legesélyesebbként Ausztria, Bécs fogja elvinni ezt a prímet? Illetve milyen képzettséggel rendelkező emberek fognak majd dolgozni, és a képzésük hogyan lesz megoldott?

Azt hiszem, ezek olyan kérdések, amiket tavasz óta illett volna tisztázni, hogyha akkor elindultunk egy úton, amit ezzel a törvényjavaslattal szeretnénk beteljesíteni. A korábbi együttműködés megszüntetése és a következő megállapodás hatályba léptetése előtt ezekre a kérdésekre nagyon szeretné a Jobbik, hogyha választ tudnának adni, annál is inkább, mivel a válaszok és ez a téma nemcsak hogy a közvélemény előtt, hanem azt hiszem, még a parlamenti pártok padsoraiban sem egészen tiszta, hogy valójában ezzel az egyezménnyel milyen irányba indulunk el.

Mi nem szeretnénk, hogyha a függetlenségünkről oly módon mondanánk le újra itt az Európai Unióval kapcsolatban, hogy lehetőségünk lenne valamennyivel tágítani azok a kereteket, amiket az Európai Unió számunkra meghatározott, és csak akkor tudunk jó szívvel csatlakozni, vagy csak olyan szavazatot tudunk adni ehhez az egész megállapodássorozathoz, amennyiben látjuk, hogy ez Magyarország szuverenitását elősegíti, és a lehetőségeket maximálisan, legalább az EU keretei között kihasználtuk.

Amíg ezekre a kérdésekre, amiket itt feltettem, nem kapunk kielégítő választ, addig sajnos nem tudjuk támogatni ezt a megállapodáscsomagot. Nagyon szeretnénk, hogyha a jövőben akár közérthetőbben, akár részletesebb szakmai és társadalmi vita keretében - mert én úgy tudom, hogy itt a szakma sem lett kellően bevonva ennek az előkészítésébe, illetve számtalan esetben megfogalmazták a kritikájukat - ezek megtörténnének, és úgy hozhatnánk nyugodt szívvel egy döntést, hogy megtettük azt, amit meg lehetett Magyarország szuverenitásának megtartása érdekében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
130 197 2011.11.07. 1:24  188-200

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Akkor egy-két kiegészítést nekem is tennem kell. Nem a gépek mennyiségéről beszéltem, tehát nyilván a jövőben nem fog több vagy kevesebb repülőgép attól átrepülni, hogy milyen a jogi szabályozás, illetőleg lehet ennek is szerepe, de nyilván nem erről van szó. Annak viszont igen, hogy ha ennyire előre járunk ezekben a folyamatokban, akkor szeretném látni, hogy a pénzek elosztását milyen módon kívánják megoldani, illetőleg mit tudnak arra mondani, hogy gyakorlatilag nincs már nemzetközi repülőterünk, nagyon jó központot építünk, de nincs nemzetközi repülőterünk, ami állami tulajdonban lenne, már résztulajdonban sem. A Malév gyakorlatilag haldoklik, és a kormányzat annak érdekében semmit nem tesz, hogy ennek a hatékonyságát és a valódi problémáját megoldja.

Én azt mondom, hogy a légi irányítás kérdése - és nemcsak én mondom, hanem a szakma is, higgye el, amit meg kellene hallgatni - igenis kardinális kérdés, ha azokra a konkrét kérdésekre, amiket, higgye el, nem én, hanem a szakma már feltett önöknek, nem találjuk meg a választ, vagy önök még nem tudták megadni a választ, akkor nem hiszem, hogy itt ebben a fórumban, itt a parlament előtt ilyenekről kellene vitatkozni.

Az viszont, ha eddig nem történt meg, akkor engedtessék meg, hogy szóvá tesszük, elmondjuk a véleményünket, és aggályainkat fejezzük ki. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 36 2011.11.08. 15:00  21-50

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elég sok vélemény elhangzott a megelőző vitában. Azt előre szeretném bocsátani, ahogy azt hallhattuk a bizottsági szavazások alapján is, hogy a Jobbik nem tudja támogatni ebben a formában ezt a törvényjavaslatot, tehát nem tudjuk támogatni a két meglévő katonai nemzetbiztonsági szolgálat összevonását egy egységes katonai nemzetbiztonsági szolgálat keretében. Az erre vonatkozó érveimet szeretném a Jobbik nevében előadni.

Először is, itt hallhattuk, hogy már korábban is felmerült az összevonás kérdése, korábban is volt már arról szól hogy valamilyen formában össze kell vonni a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat, akár ebbe bevonva a civil polgári titkosszolgálatokat is. Emlékeztetnék arra, hogy Szilvásy György részéről is az előző ciklusban elhangzott egy elég extrémnek tűnő ötlet. Ő a Miniszterelnöki Hivatalban szerette volna tudni az összes titkosszolgálatot. Szerencsére ez annak idején nem valósult meg, annál is inkább, mert az elmúlt időszak eseményeiből hallhattuk, hogy Szilvásy Györgyöt jelen pillanatban néhány elég súlyos dologgal vádolják e tárgykörben. Ez az összevonási terv annak idején részben a katonai ellenálláson bukott meg.

De nézzük meg pontosan, hogy milyen körülmények között miket csinálnak pontosan ezek a hivatalok, amiket most össze kívánnak vonni. Először is a Katonai Biztonsági Hivatalra térnék ki, és emlékeztetnék, hogy még az sem tisztázott, hogy annak idején a romagyilkosságok néven elhíresült gyilkosságsorozatban milyen szerepet töltöttek be. Szeretnénk, ha egy összevonás előtt legalább ez a szerep tisztázásra kerülne, vagy valamiféle felelősségre vonás történne az ügyben. Úgy érezzük, hogy mintha mind a két kormányzatnak érdeke lenne, hogy ezekről a témákról ne beszéljen. Arra is emlékeztetnék, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal volt az, amely az előző szocialista kormányzatok alatt már nagyarányú létszámcsökkentésen esett át, illetve a forráskivonások fajsúlyosan érintették ezt a területet is. Sajnálatos módon itt már egy megcsonkított hivatallal állunk szemben.

A további átszervezések kimondottan is további létszámleépítéseket eredményeznek. Az meg, hogy ez mennyiben fogja a hatékonyságot növelni, egy fikció, egy vízió, amit jelen pillanatban nemcsak hogy nem látunk, hanem semmi olyan konkrétumot nem ismerünk, ami erre megfelelő bizakodási alapot nyújthatna nekünk. Azért sem tartom megfelelőnek az átszervezést, mert minden átszervezés azzal jár, hogy azokat a munkatársakat, akik ezeknél a szolgálatoknál dolgoznak, egyfajta pánik- vagy sokkhangulatban éri. Ezalatt sem tudják a feladatukat végezni, ezalatt sem tudják megfelelően ellátni Magyarország és a hadsereg védelmét. Tudjuk, hogy akinek a munkafeltételei akár anyagi, akár pszichés téren nem biztosítottak, az nem tud megfelelő munkát végezni, és egy átszervezés, létszámleépítés lebegtetése tökéletesen alkalmas arra, hogy ilyen rossz munkakörülményt teremtsen ezeknél a hivataloknál.

Továbbmenve a Katonai Felderítő Hivatalra, el kell mondani, és ez többször elhangzott itt az előttem szólók szájából is, hogy a hivatal önállóságának megőrzése igenis kimondható, össznemzeti érdek. A magyar nemzet ellen tett merényletnek tartjuk ebben a formában a Katonai Felderítő Hivatal megszüntetését. Egy önálló katonai hírszerzésre mindenképpen szükség van. Úgy érezzük, hogy azok az érvek, amik itt elhangzottak, nem támasztják alá azt, hogy miért kellene ezt a jól működő rendszert megszüntetni, a pénzügyi érveket egyszerűen nem tudjuk elfogadni. A párhuzamosságok pedig csak látszólagosak, erre egy kicsit később ki is fogok térni.

Elég, ha laikusok számára azt megemlítem, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal legfőképpen belföldön végez tevékenységet. A feladata az elhárítás, ilyen formában elhárító tisztek dolgoznak benne. Nagyjábóli létszámát 200-300 főre becsülhetjük, természetesen miniszterelnök úr majd nyilvános adatokat tud erre mondani, bár nyilván tudom, hogy nem minden adat nyilvános ebben a tárgykörben. Jelen pillanatban a költségvetésben körülbelül 2 milliárd forint előirányzatot találunk. A Katonai Felderítő Hivatal leginkább külföldön végzi tevékenységét, a hírszerzés a tevékenysége. Itt köznyelvi hasonlattal a kémek azok, akik itt dolgoznak. Ennek magasabb a létszáma, 700 és 1000 fő közé tehető, szintén majd elmondják a megfelelő hivatalos létszámokat. Tudom, hogy elhangzott a két szervezet vonatkozásában egy körülbelül 1000 fős létszám, egyébként ez már önmagában megalázó, hogyha valóban ilyen alacsony már most is ezekben a szervezetekben.

(9.40)

Jelenleg 8 milliárd forint áll rendelkezésre, és természetesen ezt is lehet cáfolni, de szakmai körökből hallottunk olyan híreket, hogy a végső elvárás vagy a végső eredmény akár az új katonai nemzetbiztonsági szolgálatnál az ötszáz főre való leépítés is lehet.

Természetesen lehet ezeket a tényeket cáfolni, de az, hogy 2012. január 1-jétől kívánják ezt megvalósítani, elég elkapkodottnak tűnik, erre egy jóval komolyabb felkészülési idő kellene. Ráadásul, mint tudjuk, csapataink harcban állnak a NATO keretében külföldön is, amit mi egyébként többször elmondtunk, hogy ezen változtatni kellene, túl sok katonánk harcol idegen érdekek miatt külföldön, de jelen pillanatban, amíg ott vannak, addig az ő megóvásukra nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, akár úgy is, hogy nem bocsátkozunk olyan átalakításokba, ami az ő biztonságukat veszélyeztetheti.

A hírszerző szervezet beolvasztása egy belbiztonsági feladatokat ellátó nemzetbiztonsági szervezetbe véleményünk szerint nem indokolható, ez színvonalvesztést fog okozni, ahogy azt már elmondtam. Gondolják meg, és erre honvédelmi miniszter úr valami választ adjon nekem, mi garantálja azt, hogy ennek a két tevékenységnek, a hírszerzésnek és a felderítésnek az összevonása nem fogja azt eredményezni, hogy a hírszerző tevékenység háttérbe fog szorulni, és szép lassan egyfajta elhalásnak és szakmai hanyatlásnak lesz kitéve, főleg úgy, hogy a két terület egészen más szakmai képzettséget és felkészítést igényel. Ráadásul úgy, hogy azt látjuk, hogy a jelenlegi kormányzat csak a politikai ellenfelek elleni harcra rendezkedett be, és nagyon félünk, hogy az olyan, valóban a magyar nemzetbiztonságot megvédő érdekek, amik kevésbé látványosak, kevésbé lehet előadni a közvélemény felé, háttérbe szorulhatnának.

Meg is tudom indokolni, mert látom, hogy miniszter úr kérdően tekint rám. Amikor létrejött a Terrorelhárítási Központ, és a jelenlegi költségvetése pont annyi, mint ennek a két hivatalnak, akkor valljuk be és mondjuk ki őszintén, hogy az egész katonai hírszerzést valahol háttérbe szorították, azt kell mondjam, halálra ítélték. Ez a törvényjavaslat százszázalékosan ezt támasztja alá, hiszen a Terrorelhárítási Központ feladata közt szerepel a terrorelhárítás, hozzáteszem, úgy, hogy Magyarországon nem túl sok terroristával találkozhatunk. Persze tudom, Pintér Sándor belügyminiszter úr erre azt válaszolná, hogy lám-lám, azért nincsenek terroristák, mert kiválóan működik a TEK, és megvéd minket. Pont a Katonai Felderítő Hivatal az, amely valójában a terroristákat el tudná kapni, illetve a terrorista tevékenységet külföldön fel tudná tárni. Nem a TEK lesz az, ami ebben valódi tevékenységet tudna végezni. De hát azt miniszter úr is el kell hogy ismerje, hogy a TEK sokkal nagyobb infrastruktúrával és politikai támogatással rendelkezik, mint ezek a szervezetek. Hozzáteszem, hogy ez csak ilyen Patyomkin-faluként működik, és valójában azokat a pénzeket is, akár az Információs Hivatalhoz, akár a Katonai Felderítő Hivatalhoz kellene átcsoportosítani, amit jelen pillanatban az ablakon dobálunk ki a TEK-nél és a TEK-be fordított költségvetési pénzek formájában.

Tehát nem látjuk azokat a szakmai érveket, amelyek alátámasztanák ezt az összevonást. Inkább akkor kérjük meg együtt miniszterelnök urat, hogy adja fel ezt a hamis TEK-koncepciót, és a TEK-től vonjunk el pénzeket, azzal is előrébb mennénk, hogyha egyébként itt mindenki elismeri, hogy például a Katonai Felderítő Hivatal jól működött és a feladatát jól ellátta az utóbbi időben.

Tehát adott egy szervezet, a TEK, aminek a működése nulla és a közröhej tárgya, itt már többször felszólaltunk ebben a tárgykörben, nem ismételném meg, tehát körülbelül Brad Pitt kellékfegyverei lefoglalásával tud foglalatoskodni, és van egy másik szervezet, amely valóban érdemi tevékenységet végez külföldön. Most ezt próbáljuk visszaszorítani és összevonni, mert tudjuk, hogy ezeknek az összevonásoknak általában mi szokott lenni a végeredménye.

Elhangzott, és nekem is meg kell említenem, és erre is várnék miniszter úrtól egy választ vagy egy megnyugtató okfejtést, hogy azok a nagyon komoly értékű ingatlanok, amelyek jelen pillanatban a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal tulajdonában állnak, és ahogy szintén elhangzott, vélhetően az összevonások után ezekre már nem vagy nem ilyen formában lesz szükség, eladásra kerülnek-e, és ezek a bevételek kihez kerülnek. Miniszter urat kérem, hogy erre egy nyílt, őszinte és egyenes választ adjon, lesz-e ingatlaneladás vagy nem, és amennyiben lesz, az kinek lesz a felelőssége, és mi indokolja. Azt ne mondja, kérem, hogy a gazdasági ésszerűség, mert számtalan olyan helyet tudunk mondani, ahonnan pénzt el lehet venni, és ezeket az ingatlanokat és ezt a szervezetrendszert ne kelljen leépíteni.

Arra is szeretnék választ kapni, hogy mi a terv a külsős cégek foglalkoztatásával, lévén, hogy az utóbbi időben többször a sajtóban is megjelent - egyébként legfőképpen az előző kormányzathoz köthető módon - a külsős cégek alkalmazása. Erre is egy megnyugtató választ szeretnénk várni, hogy indultak-e vizsgálatok itt a külsős cégekkel kapcsolatban, és a jövőben nem úgy próbálják-e majd megoldani az összevonás és a létszámcsökkentés problémakörét, hogy adott esetben több külsős céget szeretnének bevonni a működésbe. Véleményünk szerint ez a valódi nemzetbiztonsági kockázat, hogyha ebbe az irányba elindulunk. Erre vonatkozóan nagyon kíváncsiak lennénk a kormányzat és a miniszter úr terveire.

Összességében tehát ezen indokok alapján nem tudjuk ebben a formában támogatni ezt az összevonást, nem tudjuk elfogadni azt a kis magyar valóságot, hogy egy hatékonyan működő szervezetet azért kell egy másik, egyébként teljesen más vagy másfajta feladatot ellátó szervezettel, illetve hivatallal összevonni, hogy az majd még hatékonyabban működhessen. Ha ennek nincsenek meg a megfelelő feltételei, akkor ezt szerintünk nem lehet megtenni. Vagy kezdjük ott, hogy a jelenleg nem hatékonyan vagy közpénzrabló módon működő szervezeteket próbáljuk meg megreformálni, nem kis magyar nyomorúságos módon próbáljuk az egyébként magyar viszonylatok között jót még jobbá tenni, először a roncsszervezeteket kellene megszüntetni.

Tudom, hogy a TEK egy olyan terület, ami miniszter úr hatáskörén kívül áll, és tudom jól, hogy a vita keretein is kívül áll, viszont ha jelen pillanatban a feladatok és hatáskörök kitisztításáról beszélünk, márpedig miniszter úr ezt fogalmazta meg, akkor viszont beszélni kell róla, mert amíg van egy ilyen bábszervezet, ami álságosan, kimondottan, de szakmailag nem végzi a valódi terrorelhárítás feladatait, a valódi nemzetbiztonsági védelmet, és idejön egy javaslat, amiben nem látjuk a garanciáját, hogy a jövőben az a szervezet, amely ezt ellátta, megfelelően tud működni, addig igenis idevonatkozó kérdés, annál is inkább, mint ahogy mondtam, mert a költségvetések összehasonlítása nagyon erős aránytalanságokat mutat.

Kérem tehát miniszter urat, hogy próbáljon meg megnyugtatni minket a felvetett szakmai érvekkel kapcsolatban, és azokra a kérdésekre a válaszokat tegye meg, amiket itt feltettünk, főleg itt az ingatlanok és a külsős cégek viszonylatában, illetve várjuk még azokat a kiegészítő szakmai érveket, amik a gazdaságosságon túl és a hatékonyság szép, semmivel sem bizonyított szlogenein túl bármivel alátámasztják, hogy ez a rendszer jobban, hatékonyabban, és a Magyar Honvédség és a magyar nemzetbiztonság ügyét eredményesebben szolgálva tud működni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 118 2011.11.08. 15:07  51-138

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak kijártuk... Az előttünk lévő törvényjavaslat névlegesen a polgárőrségről és a polgárőri tevékenység szabályairól szól, ez az elnevezés első hallásra szépnek is tűnhet, és azt gondolhatnánk, hogy itt elsősorban a polgárőri tevékenységet kívánja a kormány szabályozni, azoknak az embereknek kívánja az életét és tevékenységét könnyebbé tenni, akik a polgárőri tevékenységet végzik, az ő számukra szeretne tárgyi és személyi könnyítéseket eszközölni.

Ennek a törvényjavaslatnak a valódi címe azonban, ahogyan ez itt többször is elhangzott, az lehetne, hogy hogyan lehetetlenítsük el az olyan kezdeményezéseket, amelyek a közbiztonság megteremtése érdekében bármilyen olyan formában fellépnek, amiről úgy gondolják, hogy a kormány hatásköréből kilóg, illetve el kell mondani, hogy a Magyar Gárda és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület egyértelműen az oka annak, hogy ez megalkotásra került, minden más lehet szép indok vagy szép magyarázat, de nem tudjuk elfogadni.

Miért mondom mindezt? Itt talán Babák képviselőtársam, aki már nincs a teremben, vagy nem látom, felhorkant, amikor ezeket elmondtuk, és lex Gárdának neveztük az egész törvényjavaslatot. Nos, maga a törvény indokolása, az általános és részletes indokolása ad erre részletes magyarázatot, és bebizonyítja azt, hogy itt miért nem a közrend és a közbiztonság javításában érdekelt a kormány. Ezt annak ellenére idézném az általános indokolásból, hogy ez már megtörtént itt fideszes képviselőtársam részéről, aki a saját felszólalásában szintén az általános indokolást idézte. Hozzáteszem, az általános indokolásnak mindig az a célja, hogy a törvényalkotás fő motívumát megfogja, tehát ezt fő helyen szerepeltetni nem hiszem, hogy azt jelenti, hogy a kormány céljai ettől eltérnének.

"A legutóbbi országgyűlési képviselő-választásokat nem sokkal megelőzően olyan új, polgárőrségként bejegyzett szerveződések jelentek meg Magyarországon, amelyek ugyan a közbiztonság romlásának megakadályozását és megelőzését tűzték ki célul, működésük ugyanakkor e célokkal ellentétes hatást váltott ki, hiszen a közbiztonság növelése helyett eszkalálták a társadalmi feszültségek következményeit." És itt jön az egyik kedvenc részem: "Mivel a polgárőrszervezetek az egyesülési jogról szóló törvény hatálya alatt tevékenykedve szabadon alakíthatók, az ezzel kapcsolatos visszaélések megelőzése a jelenlegi szabályozás mellett nem biztosított maradéktalanul."

Magyarul: a jelenlegi szabályozás azért nem biztosítja a kormányzat célkitűzéseit, annak ellenére, hogy ezek a szervezetek, ezek a szerveződések nem követtek el semmilyen bűncselekményt, a hatályos Btk.-t nem szegték meg, mert túl nagy szabadság adatik az állampolgároknak, hogy polgárőr-egyesületeket hozzanak létre, és a közrend fenntartásában részt vegyenek. Ha eddig valamiféle probléma, szabálysértés vagy bűncselekmény felmerült ezeknél az egyesületeknél, akkor miért nem azok alapján a törvényhelyek alapján jártak el, és a törvényt miért nem azok alapján tartották be, miért kell ez alapján egy új szabályozást hozni? Érezzük, itt nem másról van szó, mint a politikának megint egy olyan közegbe való behatolásáról, ahol annak semmi keresnivalója nincsen.

És egy újabb idézet az általános indokolásból: "Az új szabályrendszer képes legyen megakadályozni a polgárőri tevékenység leple alatt folytatott jogellenes tevékenységeket, illetve az egyesülési joggal történő egyéb visszaéléseket." Ezt miért a polgárőrtörvénynek kell megakadályoznia? Szintén azt tudom mondani, hogy van egy Btk.-nk és egy szabálysértési törvényünk, amelynek ezt meg kellene tennie. Nem hiszem, hogy erre a polgárőrségről szóló törvény lenne hivatott, az meg egészen abszurd, hogy itt arról szó nincs, vagy nem említik meg, hogy az ügyészség és a bíróság feladata lenne, hogy a hatályos törvények alapján eljárjon. Egyébként ezáltal önök beismerik azt is, hogy eddig az egyesületek, így a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület tevékenysége is megfelelt a törvényeknek, lévén, akkor nem kellett volna ezeket a törvénymódosításokat eszközölni. Tehát amikor a belügyminiszter úr is arról beszélt annak idején, hogy el kell járni és fel fognak lépni a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben - egyébként a bíróság megváltoztatta ezeket a rendőri intézkedéseket -, akkor bizony a belügyminiszter úr és a rendőrség nem tartotta be a hatályos jogszabályokat, mondhatnám azt is, hogy fittyet hányt ezekre.

Még egy mondat az általános indokolásból, ami esetleg érdekes lehet: "A kötelező tagság az egyesülési jog korlátozását jelenti - ezt elismerik önök is, köszönjük szépen -, azonban az alapjog-korlátozás során vizsgálandó szükségességi, arányossági tesztnek a törvényjavaslat megfelel." Mennyiben és hogyan felel meg? Véleményünk szerint ez sok minden, csak nem a szükségességi és arányossági tesztnek való megfelelés, hogy önök úgy gondolják, hogy egyébként már a Btk.-ban is az új törvényi tényállás, ami a közbiztonsági tevékenység jogellenes szervezése... - ez önmagában közröhej, és itt is várnék nemzetközi példát, hol valósult meg, hogy az állampolgárokat azzal szeretnék büntetni, vagy azt a tevékenységüket szeretnék büntetni, hogy ők a saját pénzükből, a saját energiájukból a közbiztonság fenntartása érdekében tevékenykednek. Ennyit arról, hogy miért született ez a törvényjavaslat.

Akkor nézzük is meg egy kicsit részletesebben! Az előterjesztő elismerten és beismerten nem fejleszteni, javítani akar a polgárőri tevékenység feltételrendszerein, hanem szűkíteni, elvonni és diktatórikus eszközökkel centralizálni.

(12.30)

Ezzel gyakorlatilag egy saját, kormány közeli magánhadsereget kíván létrehozni, amelynek minimális létszámát meg is határozza 50 ezer főben. A történelemben nem olyan régen volt már ilyen társadalmi szerveződésre példa. Ez a szervezet a jelenlegi törvényjavaslat szelleméhez hasonlóan működött. Éppen ezért sajnálattal kell megállapítanunk és kimondanunk, hogy ez a törvényjavaslat megteremti az alapjait egy Fidesz közeli munkásőrség létrehozásának. Ez egy veszélyes tendencia, hiszen a centralizálással egy olyan párthoz köthető militáns szervezet alakulhat ki, amely a későbbiekben biztonsági kockázatot jelenthet a demokratikus pártok és a demokrácia számára. (Felzúdulás a Fidesz soraiban.) Ráadásul az előterjesztő pont ezen célok ellen fellépve kívánja a saját arcképére formálni és a hozzá köthető polgárőrséget létrehozni.

A Gárda elleni fellépést ebben az eszközrendszerben paravánként is kívánja használni egy saját magánhadsereg megteremtése érdekében. Az előterjesztőnek a Gárda-jelenség kapcsán a valódi társadalmi problémákkal kéne szembenézni, azzal, hogy az előterjesztő személyesen ígérte meg, hogy két hét alatt rendet tesz, de ezen ígéretéből semmit nem tudott megvalósítani. Az embereket leginkább érintő, irritáló bűncselekmények száma soha nem látott magaslatokba szökött. A rendőrség szakmai munkája mélyponton van, akármennyire is cáfolják ezt állandóan itt a parlamentben a kormány képviselői. A rendészeti szervek társadalmi elismertsége, az egyes foglalkozási ágakat összevetve, messze leszakadt, a legutolsó helyek egyikén található.

Úgy vélem, hogy belügyminiszter úrnak bőven lenne feladata és restanciája a közrend, közbiztonság területén, és inkább ezen feladataira kellene koncentrálnia. Az ország jelentős részét közbiztonságilag magára hagyták, az emberek félnek kimenni az utcára, mert kirabolják őket, félnek elhagyni otthonaikat, mert távollétükben betörnek, nem vetnek földjeikbe, mert a terményt ellopják. És ön, illetve a kormány ahelyett, hogy ezek ellen a jelenségek ellen valóban fellépne, az elkövetőket üldözné, azokat kívánja büntetni, akik a magára hagyott vidék lakosságának segíteni akarnak.

A kormányzati szándékokat jól példázza, hogy a közbiztonság felszámolását követően az önkormányzati rendszert is felszámolják a 2 ezer főnél kisebb lélekszámú településeken. Se rendőr, se hivatal; még mielőtt államtitkár úr kiegészítene, önkormányzati hivatalok nem lesznek az új önkormányzati törvénytervezet alapján a 2 ezer főnél kisebb lélekszámú településeken. Az állam kivonul a vidék Magyarországáról, teljesen magára hagyva azt. Ez nagyon súlyos helyzethez fog vezetni. Önök felett ítéletet a történelem fog mondani. Az önök nevét sokszor és sok helyen fogják ismételni, a betört lakásokba belépve, a megvert hozzátartozókat orvoshoz kísérve, a lepusztult, lerabolt termőföldeket keserűen végigjárva és az erőszakos halált halt hozzátartozójukat siratva.

A polgárőr-egyesületek tekintetében az előterjesztés úgy rendelkezik, hogy a polgárőr-egyesület alapfeladatait akkor kezdheti meg, illetve végezheti, ha a működési területén illetékes megyei, fővárosi főkapitányságokkal írásbeli együttműködési megállapodást kötött, valamint ha az Országos Polgárőr Szövetség tagja. Ezek szerint teljesen indokolatlanul szűkíti a polgárőrszervezetek létrejöttének lehetőségét. Ugyanis a rendőrség irányában semmilyen szempontrendszer nincs meghatározva, hogy a polgárőr-egyesületekkel milyen feltételek mellett lehet vagy kell együttműködni. Ezt a gyakorlat fogja kialakítani, bizonyos egyesületek kapnak majd engedélyt a működésre, más egyesületek pedig nem. Különösen diszkriminatívnak tartjuk azt, hogy ezeket a megállapodásokat megalakulásukat követően közvetlenül kell megkötniük az egyesületeknek, amikor még lehetőségük sincs arra, vagy lehetőségük sem volt arra, hogy bizonyítsák működésük társadalmi hasznosságát.

Hogyan lehet megállapodást kötni vagy egy megállapodást elutasítani, ha a szervezet a működését még meg sem kezdte? Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a rendőrség minden egyes polgárőrszervezettel alakulását követően kössön ideiglenes jelleggel, maximum egy évre megállapodást, amely annak lejártával meghosszabbítható vagy felülvizsgálható, felmondható lehet. Ez szükséges azért is, mert a (2) bekezdés 4. pontja a polgárőrszervezet polgárőr jellegére utaló adatot külön nyilvántartási adatként rendeli nyilvántartásba venni. A polgárőr-egyesület viszont csak akkor lesz polgárőr-egyesület, ha együttműködési megállapodást kötött a rendőrséggel. A rendőrség viszont csak bejegyzett polgárőr-egyesülettel köthet megállapodást. Ez egy logikai ellentmondás, aminek feloldására valamit tenni kéne a törvénytervezetben.

A területi polgárőrszövetségek az előterjesztés szerint a polgárőr-egyesületek szövetségei. Hasznosnak tartanánk, hogy a területi polgárőrszövetségek is kötelesek legyenek együttműködési megállapodást kötni a területileg illetékes megyei rendőr-főkapitánysággal. Ez a megállapodás garanciát teremthetne arra, hogy a közrend, a közbiztonság érdekében működő társadalmi szervezetek összehangoltan végezzék társadalmilag hasznos tevékenységüket.

A törvénytervezet az országos polgárőrszervezetekre vonatkozó rendelkezései különösen diszkriminatívak, szinte kizárják azt, hogy új országos polgárőrszövetség jöjjön létre. A területi polgárőrszövetség csak megyei hatáskörrel végezheti munkáját, ez a törvényben kimondásra kerül. Országos polgárőrszövetségként viszont csak olyan polgárőrszövetség jegyezhető be, amely legalább három éve országosan szervezi a polgárőr-egyesületek tevékenységét. A megyei polgárőrszövetségek, mint említettem, csak megyén belül működhetnek, nincs lehetőségük országos hatáskörben eljárni. Már csak azért sem, mert az illegális polgárőr-tevékenységet a törvény büntetni rendeli. Ráadásul a törvénytervezet legutolsó bekezdésében egyértelműsíti a szándékát, amely szerint, ha a 3664/2011. nyilvántartási számon nyilvántartott Országos Polgárőr Szövetség vállalja, hogy ellátja a jelen törvényben előírt országos polgárőrszövetség feladatait, úgy a jelenlegi Országos Polgárőr Szövetség lesz az új országos polgárőrszövetség.

Ez ugye, egy róka fogta csuka, egyszer kisbetűvel, egyszer nagybetűvel feltüntetve a törvényben. Ezért mondtam azt, hogy itt az a kormányzati szándék egyértelműen fellelhető, hogy egy kiválasztott szervezettel, az Országos Polgárőr Szövetséggel kívánnak létrehozni egy együttműködést, illetve megbízni a különböző feladatokkal. Ami egyfajta nemhogy autonómia, hanem, ha szabad így fogalmaznom, piaci egyeduralkodáshoz vezet, úgy, hogy később sem jöhetnek létre, bár a törvény szövegéből ez levezethető lenne, de az indokolást és a tényeket összevetve a jövőben sem jöhetnek létre országos polgárőrszövetségek.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a törvény szövege elméletben lehetőséget adhat erre, mármint arra, hogy új polgárőrségek létrejöjjenek, de sajnos ez nem fog létrejönni, és taxatíve a feltételeknek nem fog tudni egy új polgárőrszervezet sem megfelelni. Ez véleményünk szerint nem autonómia és a jogok bővítése, hanem éppen elég komoly szűkítést jelent. Hozzátéve, látom, hogy a végéhez közeledik az időm, valószínűleg kérni fogok még egy felszólalási lehetőséget, de most ezt a felszólalást azzal lezárva, hogy ezeknek a feltételeknek egyelőre, úgy tűnik, nem fog megfelelni egy országos szervezet sem. És innen szeretném folytatni a következőkben.

Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
131 132 2011.11.08. 12:40  51-138

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Akkor némileg még kiegészítve az elhangzottakat, itt fideszes képviselőtársaink - igyekszem röviden, hogyha már itt az idejük... (Babák Mihály egy képviselőtársára mutatva: Én nem szóltam, ő szólt!) Jó, akkor majd kiderül, hogy ki szólt. De a lényeg az, hogy többször elhangzott a Fidesz részéről, hogy itt a jogoknak a bővítésével állunk szemben. Ez részben igaz is, ezzel nem is lenne probléma, tehát valóban olyan jogkörbővítéseket kapnak a polgárőrök, amelyek akár még üdvözlendők is lehetnének, és amelyeket akár támogathatnánk is (Dr. Kontrát Károly: Támogassátok!), akár a közterületi kameráknak a megfigyelése, akár pluszjogosultságok.

Viszont az, hogy a már meglévő polgárőrségnek bővítjük a jogait, az mit sem feledtet azzal kapcsolatban, hogy nem engednek újakat megalakulni, és ez az óriási problémánk. Tehát nem egy olyan taxatív szabályozást hoznak fel, ami lehetővé teszi, hogy ha valaki megfelel bizonyos kritériumoknak, akkor ő bizony polgárőr-egyesületként működhessen, és megkaphassa azokat a kiegészített jogokat, amiket a törvény ebben a tervezetben megadni kíván; gyakorlatilag nem lesz erre lehetőség, mert ahhoz, hogy valaki polgárőr-egyesületként létrejöjjön és alapfeladatait elláthassa, tehát egy egyesület és egy polgárőr-egyesület az alapfeladatainak létrehozására jön létre. Hozzáteszem, hogyha nem így lenne, akkor talán a bíróság nyilvántartásba se venné, hogyha nem tud megfelelni az alapfeladatainak. Viszont az alapfeladatainak csak úgy felelhet meg, hogyha már van valamelyik megyei rendőr-főkapitánysággal együttműködési megállapodása és tagja az Országos Polgárőr Szövetségnek. De ők csak akkor fognak vele szóba állni, hogyha már polgárőr-egyesületként be van jegyezve.

Tehát ezt valahogy oldjuk fel ezt, illetve tudom, hogy nem feltétlenül akarják feloldani, de legalább próbáljon meg az államtitkár úr valamilyen választ adni erre, hogy a jövőben a törvényeket betartva hogy tud majd új polgárőrség alakulni, és miért zárják azt ki, hogy akár új országos polgárőrszövetségek jöjjenek létre vagy egyéb olyan szűkítéseket ne tartalmazzon a törvény, hogy azok az állampolgárok, akik betartják a törvényeket és szeretnének jogkövetők lenni, ne ebbe a kényszer szülte rendszerbe legyenek beirányítva, és ne az Országos Polgárőr Szövetségtől és a megyei rendőr-főkapitányságoktól függjenek.

(13.10)

Hozzáteszem, hogy jobb lenne egyébként, és véleményem szerint a törvény tudatosan nem a helyi rendőrséggel köt megállapodást, ez egy álságos indok szerintem, hogy nem jogképesek vagy nem szerződésképesek, valami ilyesmit írnak a törvényjavaslatban, hogy ezért kell a megyei rendőr-főkapitányságokkal kötni ezeket az együttműködési megállapodásokat. Önök szerintem azt szeretnék kizárni, hogy nehogy valaki helyben együttműködési szerződést tudjon kötni, nyilván a rendőrség szervezete megyei szinten könnyebben kézben tartható az országos rendőri vezetők és a kormányzat szempontjából is. Itt is, ha szabad így mondanom, kilóg a lóláb, és nem egy valódi autonómia felé mozdul el a tervezet. Ezért mondtam - lehet ránk haragudni -, hogy ez azt fogja elősegíteni, hogy egy párthadsereg alakul ki, hiszen önök fogják eldönteni, hogy kivel kötnek együttműködési megállapodást a rendőrségen keresztül, ráadásul dupla kontrollal, hiszen még az Országos Polgárőr Szövetségben is tagnak kell lennie. Önök fogják eldönteni - és netalántán felkészülnek arra is -, hogy ha helyben sok olyan ember lép be egy már meglévő polgárőr-egyesületbe, aki önöknek valamiféle megfontolásból nem tetszik, akkor azzal majd felmondják az együttműködési megállapodást, és ettől kezdve nincs együttműködési megállapodás, tehát nem végezhetik azt a tevékenységet, amit helyben addig megtettek. Ezért mondjuk, hogy ez megnyitja, ha szabad így fogalmaznom, az önkénynek a lehetőségét, ami még talán az alkotmányba vagy az önök által elfogadott alaptörvénybe is beleütközik. Hiszen az autonóm egyesülés szabadsága alapján hozunk létre egy egyesületet és egy szervezetrendszert, függetlenül attól, hogy milyen állami kontrollal látjuk el azt a fajta egyesületet vagy azt a fajta tevékenységet, de attól még az autonómiát és az önszerveződést kell alapvető egységnek tekinteni; akkor nevezzük ezt kamaráknak, mondjuk, polgárőrkamaráknak, vagy a kormányzat, a rendőrség egy segédcsapatának, de ne autonóm szervezeteknek, mert ezt a törvényjavaslatból egyáltalán nem lehet kiolvasni, és ez nem valósul meg.

Valóban jogos kérdés, hogy ha 50 ezer fő alá csökken az Országos Polgárőr Szövetség létszáma, akkor mi van, tehát erre is egy választ várnánk. Akkor majd módosítják a törvényt, hogy legyen 40 ezer fő? Úgy érzem, hogy itt is a nyertesekhez keresték a pályázatot, mint annyiszor máskor, megnézték, hogy milyen kritériumoknak felel meg jelen pillanatban az a rendszer, amit fenntartani és bebetonozni szeretnének, és oda húztak egy határvonalat. Egyébként hozzáteszem, hogy - kis túlzással - lassan már ennyi katona meg rendőr se lesz az országban, 50 ezer, tudom, hogy a jelenlegi létszámuk efölött áll, de ha a tendenciákat követjük, akkor tulajdonképpen lassan az egész rendvédelem nem fog megfelelni ennek a kritériumnak. De ha már az önök által felállított rendszerről és ezekről a jogszabályokról beszélünk, akkor engedje meg, hogy jogilag is néhány megjegyzést tegyek tételesen.

Ha már közfeladatot ellátó személynek nevezzük őket, márpedig ez is egy jogos előrelépés lehet, akkor kérem az államtitkár urat, gondolkozzanak el azon, hogy ha ilyen szigorú körülményeknek kell megfelelni, akkor miért ne rendelkezhetnének korlátozott hatósági jogkörrel a polgárőrök, mert jelen törvény szelleméből akár ez is kiolvasható lenne. Ha már ezeknek a feltételeknek megfelelnek, miért nem adunk nekik lehetőséget arra, hogy igazoltathassanak, járműt, csomagot átvizsgáljanak bizonyos esetekben? Ha már önök elindultak egy ilyen szigorúbb szabályozás irányába, akkor legalább annak az 50 ezer embernek, akik jelenleg bent vannak, és akik vélhetően helyben tevékenykednek és tényleg dolgozni szeretnének, adjunk pluszjogosítványokat. Egy gázspray-t azért elég gyengének érzünk, főleg hogy a vidék valóságába elindul polgárőrünk egy gázspray-vel felszerelve majd, hogy a terménytolvajokat megakadályozza, amikor az elmúlt példák alapján most már a rendőröket is elég gyakran félholtra verik sajnos, lásd az érdi incidenst a környékünkön, tehát sajnos a rendőrök sem tudják felfegyverezve sem megakadályozni. Ide kellene talán a Terrorelhárítási Központot is bevetni, mert ez mindenhol elsüthető, úgy tűnik.

Viszont azt is megfontolandónak tartjuk, hogy a 18. § (1) bekezdésében szabályozott bűncselekmény elkövetésekor tetten ért személyt indokolt esetben megbilincselhesse a polgárőr, tehát egy bilinccsel is el lehetne látni. Megint csak elmondhatnám azt, hogy hogyan fogja ő visszatartani azt az általában markos legényekből álló bandát, amely mondjuk, éppen egy fél erdőt vágott ki, egy gázspray-vel meg józan elhatározással, és a belügyminiszter intelmeivel és támogatásával a háta mögött - ez kevés lesz abban az életszituációban.

Akár megfontolásra lehetne javasolni, ha önöknél van a közmunkaprogramoknak a rendszere, és egy kicsit kitekintő javaslat, de miért is ne, hogy az, aki már bejegyzett polgárőr, és közmegelégedésre végzi a tevékenységét, miért ne kaphasson akár a közmunkarendszer keretében valamiféle díjazást is ezért, ha ő egyébként munkanélküli. Tehát én ezt megfontolnám, hogy a kettőt kössük össze, szerintem a közrendet és sok embernek az átmeneti megélhetését is lehetne ezáltal biztosítani, és az anyagi fedezetek megvannak erre a közmunkaprogram keretében.

Még egy kis nyalánkság itt a vége felé: az ügyészség felügyeli az egyesületeket, a társadalmi szervezeteket és így a polgárőrséget is, viszont itt egy - remélem - megfogalmazásbeli pontatlanságot találunk a törvényjavaslat 27. §-ának (2) és (3) bekezdésében, ami így szól: "Ha az ügyész problémát észlel, bírósághoz fordul, és a bíróság a kereset alapján a társadalmi szervezetet eltiltja a további tevékenységtől." Azért engedtessék meg, jó lenne beleírni, hogy eltilthatja, vagy valamiféle bizonyítást folytat le, vagy bármi más eljárást végigvisz, mert ebből taxatíve dogmatikailag az következik, hogy ha az ügyész megteszi ezt a keresetet, akkor a bíróságnak nincs más lehetősége, mint a szervezetet eltiltani. Ezt egy kicsit a bírói függetlenségbe való beavatkozásnak tartjuk ebben a fogalmazásban, tehát kérem, hogy ezt pontosítsuk, mert ha nem kerül pontosításra, akkor nyilván azt vagyunk kénytelenek feltételezni, hogy tulajdonképpen egy BM-utasítás történik a bíróságok felé, burkoltan vagy a jog nyelvén, de az államtitkár úr nyilván el fogja mondani, hogy mit is jelent ez a passzus.

Illetve még egy a végére: 2013. január 1-jétől adja meg a pénzügyi támogatás lehetőségét a kormányzat. Ez azért is furcsa, mert bevezetünk egy törvényt, nagyon gyorsan, mert nagy a gond, mert itt csúnya, gonosz emberek a közbiztonságot próbálják saját maguktól, szabályozatlan keretek között fenntartani, ámde a hatályos jogszabályokat nem megsértve, mert akkor el lehetne járni egyéb rendelkezések alapján is ellenük, és ezért gyorsan el kell fogadni ezt a törvényt - de akkor miért nem 2012. január 1-jétől biztosítják azokat a fedezeteket, amelyeket itt beígérnek? Ez akár lehet a fényvisszaverő mellény, a ruházat vagy egyéb, a törvényjavaslatban leírt pénzügyi támogatás. Nem korrekt az - és azt hiszem, hogy itt a valódi szándékok megint tetten érhetőek -, hogy ukáz van, törvényjavaslat van, pénz meg majd lesz valamikor, 2013-ban vagy akármikor később, hiszen most tartunk a 2012-es költségvetés vitájánál, most kellene beépíteni, és nem hiszem, hogy a megemelt BM- és rendőrségi költségvetési támogatások között ne lenne lehetőség arra, hogy ezeket az összegeket kigazdálkodják.

Tehát ezeket összegezve nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, de szeretném kiemelni, amit már elmondtam, hogy ha pusztán az lenne a cél, hogy a polgárőrség eszközrendszerét bővítjük - amelyben egyébként egy-két javaslat, ami előttünk áll, előremutató lehet -, akkor a legjobb szívvel támogatnánk. De így, hogy az eszközrendszer bővül, viszont az ehhez az eszközrendszerhez hozzáférő emberek csoportja leszűkül, új polgárőr-egyesületek alakítása tulajdonképpen teljesen ellehetetlenül, és a már meglévők is a kormányzati önkénynek, a döntési önkénynek lesznek kiszolgáltatva, egyébként a mindenkori kormányzati döntésnek lesznek kiszolgáltatva, így nem tudjuk támogatni. Ez nem azt fogja eredményezni, hogy valóban olyan emberek álljanak polgárőrnek, akik szeretnének valamit tenni a helyi közbiztonság előmozdítására, hanem ezzel bizony el fogják lehetetleníteni a már meglévőket is, lehet, hogy ezekkel a vizsgálatokkal, lehet, hogy azokkal az állandó ellenőrzésekkel, hogy éppen ki milyen szervezetnek lesz a jövőben tagja, vagy az állandó felügyelettel. Egyébként hozzáteszem, hogy nem tudom, 50 ezer embert hogyan fognak ellenőrizni, akkor valószínűleg az Alkotmányvédelmi Hivatalnak vagy a rendőrség erre specializálódott egységeinek is növelni kellene a számát, mert gondolom, hogy önök mindenkinek a körmére szeretnének nézni.

(13.20)

Tehát ezekkel, így összefoglalva, sajnos nem tudjuk támogatni. Várjuk azt, hogy a kormány megfontolja, és a valódi célok, a valódi autonóm önigazgatás jegyében, a közbiztonság valódi rendbetétele érdekében fog cselekedni, és alakítja át úgy ezt a törvényjavaslatot, hogy ennek megfelelő legyen.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 136 2011.11.14. 1:55  135-142

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az utóbbi időszak jelentős politikai híre volt, hogy nyomozást rendelt el a Fővárosi Főügyészség a Vízművek és a Csatornázási Művek 1997-es privatizációjával kapcsolatban. A hűtlen kezelés gyanúja miatt folyó eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda gazdaságvédelmi főosztálya végzi.

Demszky Gábor akkori főpolgármester nagyon jó üzletnek nevezte a Fővárosi Vízművek részvényei 25 százalékának eladását 1997 áprilisában, és ugyanerre a kaptafára, hasonló jogi környezettel történt meg a Csatornázási Művek esetében is a fővárosi privatizáció.

(15.50)

A Fővárosi Főügyészség megállapítása szerint bűncselekmény gyanújára utaló adatok merültek fel az iratok áttanulmányozása után. Az ügyek kivizsgálására nyomozást rendeltek el, mondta Skoda Gabriella, a Fővárosi Főügyészség szóvivője.

Információink szerint a fenti privatizációs szerződések jogi előkészítésében és lebonyolításában a Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda és Martonyi János, jelenlegi külügyminiszter is részt vett. Ezek után, bár tudjuk, hogy ilyen esetekben a jogi felelősségre vonás, még ha büntetőeljárás indul is, egy ügyvéddel és egy ügyvédi irodával szemben nehézkes lehet; viszont meg szeretném kérdezni, hogy a politikai felelősséget levonják-e ezekből az ügyekből, és ha a büntetőeljárás adott esetben valamilyen eredményt is mutat, akkor lesz-e politikai felelőse ennek az egész ügynek, és Martonyi János külügyminiszter ténykedését ezekben az ügyekben vizsgálja-e a kormány és a miniszterelnök úr.

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 140 2011.11.14. 0:57  135-142

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Mivel a büntetőeljárás még nem tart olyan fázisban, hogy meg tudjuk állapítani, hogy alaki, tartalmi vagy milyen okok vezettek oda, hogy megindult ez a nyomozás, ezért ezt még korainak tartanám. De arra mindenképpen fel szeretném hívni a figyelmet: annak ellenére, hogy természetesen a két fél közt kell egy akarategységnek létrejönnie, de nagyon jól tudjuk, hogy az ügyvédi irodák és a jogi segítség néhol akár a kiskapuk megtalálását... - ezeknek a kiskapuknak a törvényes szintig vagy azon túli tágításában nagyon nagy segítséget szoktak adni.

Azt is tudjuk, hogy az elmúlt húsz év és a privatizáció története csak olyan ügyektől hemzseg, ahol jól felkészült nemzetközi jogi irodák valahogy, valamilyen módon, néha a megfelelő jogszabályok mögé bújva, néha azon túlterjeszkedve kiárusították az országot, és ezért gondoljuk, hogy a politikai felelősségről is beszélni kell, mert az emberek ezt várják önöktől is, higgye el.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 357 2011.11.14. 5:40  352-365

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden az ajánlás 2. és 3. pontjához szeretnék hozzászólni. A 2. pont tekintetében rá szeretnék arra mutatni, ahogy egyébként azt Juhász Ferenc is megjelölte, amikor a rendőrség terrorizmust elhárító szervével való együttműködést jelölte meg az új katonai nemzetbiztonsági szolgálat egyik feladatként, hogy a terrorizmusellenes küzdelem párhuzamosságként jelenik meg több szervezetnél.

Ez azért is félő, és azért is aggályos, mert itt meghallgathattuk miniszter úrtól még az általános vitában, hogy alapvetően az összevonás a profiltisztítást jelenti, abba az irányba szeretnénk elindulni, hogy egy tisztább helyzet teremtődjön meg. (Dr. Hende Csaba közbeszólására:) A miniszter úr ezt cáfolja, de a lényeg az, hogy amikor a TEK megalakult, és megalakították, akkor véleményünk szerint már jól működő szolgálatokat ítéltek sajnos halálra, hiszen minden fegyvert, paripát a TEK számára tettek elérhetővé. Azt viszont a miniszter úr is elismerte, hogy irigyli azt a felszereltséget, ami a TEK-nek van és azt a kiváló felkészültséget. (Dr. Hende Csaba: Azt igen.) Igen, akkor legalább valamiben egyetértünk.

Mi viszont úgy gondoljuk, hogy a TEK nem végzi jól a feladatát, illetve amit látunk, ami látható az ő feladatából, az világméretű közröhej tárgya, és gyakorlatilag más szervektől való átvétele az ügyeknek és a babérok learatása, de számos esetben még ez sem sikerül nekik. Tehát azt hiszem, hogy az már eleve egy kifejező körülmény, hogy önmagában a Terrorelhárítási Központ ugyanakkora pénzből gazdálkodhat, mint amennyiből eddig a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal együttesen. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatnál jelen pillanatban rendelkezésre állnak ezen a két soron meglévő és a jövőben összegzett pénzügyi fedezetek, viszont félő, és ameddig nem látjuk annak a megerősítését, hogy ez valóban hatékonyabbá fog válni... - miniszter úr ezt is többször elmondta, hogy ez egy hatékonyabb rendszer lesz, azt nem tudjuk, hogy mitől lenne hatékonyabb, egyelőre csak arról hallottunk: biztos, hogy létszámleépítések lesznek.

Attól is nagyon félünk, hogy a két különböző feladat, amit ezek a szervek végeztek, tehát a Katonai Biztonsági Hivatal és a Katonai Felderítő Hivatal, az összevonás után valamiféle sérelmet fog szenvedni. Nyilván meghallgathatjuk majd a miniszter úrtól, hogy ez nem így lesz, de engedtessék meg, hogy szkeptikusak legyünk ezzel kapcsolatban, lévén, hogy a Katonai Felderítő Hivatalt egy jól működő szervezetnek tartjuk, és szeretnénk, ha a jövőben is megmaradna a hatékonysága. A Katonai Biztonsági Hivatalnál már nem vagyunk ennyire derűlátóak, de nagyon bízunk benne, hogy az összevonások után is legalább a jelenlegi szintet fenn tudják tartani. Már ezt is kérdésesnek tartjuk, és hogy hatékonyabban fognak működni, az meg tulajdonképpen szinte csodaszámba menne, lévén, hogy jövő évtől, ha kevesebb emberrel kell dolgozniuk, akkor nem hiszem, hogy ugyanazt a szintet el tudják érni.

Továbbmenve a 3. pontra, nem értjük, hogy itt is, a katonaságnál is a kifogástalan életvitel ellenőrzése mit fog jelenteni. Ezt már elmondtuk a rendőri szerveknél is, hogy ez egyfajta vegzálásban fog megjelenni véleményünk szerint az állomány felé, illetve adott esetben a politikai leszámolásoknak is a terepe lehet. Nem gondoljuk, hogy kidolgozatlanul egy ilyen jogintézményt be kellene vezetni, vagy amennyiben ez kidolgozott, akkor nyilván el lehet rejteni a valódi célokat a különböző jogi megfogalmazások mögött. Sajnos, sokszor és sok esetben már így is visszaélésszerűen használták azt a hatalmat, ami a vezetőkre ráruháztatott. Ezt több esetben szintén meg lehetett tapasztalni.

Úgyhogy ezeket összevetve nem látjuk, hogy pozitív irányba mozdulnának ezekkel az összevonásokkal, a hatékonyság és főleg nem a jövőbeli titkosszolgálati munkának a megvalósulása. Nagyon bízunk benne, hogy egyszer rá fog jönni a kormányzat is, hogy a TEK-re költött összegeket jobb helyen is elkölthetnénk a költségvetésben. Hatékonyabb helyeken is elkölthetnénk, lehet akár ez a Katonai Felderítő Hivatal is vagy akár a Katonai Biztonsági Hivatal, de azt nem szeretnénk, ha ebbe az irányba mennénk tovább, és csak egy kiemelt szervezet lenne, aki minden segítséget, támogatást megkap, és ezzel egyébként nap mint nap, ahogy a sajtóból értesülhetünk róla, vissza is él.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 363 2011.11.14. 3:39  352-365

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Az ajánlás 7. pontjához szeretnék hozzászólni. Felmerült már korábban is, hogy mi lesz az ingatlanállománnyal, lesznek-e ingatlaneladások. Ez minket azért érdekel különösképpen, mert nyilván ezek az ingatlanok akár az állam tulajdonában és az adott szervek kezelésében vannak, akár az adott szervek tulajdonában - ha van ilyen -, közvetlenül a nemzet vagyonát, az állam vagyonát képezik, és nem szeretnénk, ha összevonások leple alatt működésre vagy bármi másra fordítanánk az ingatlaneladásokból felszabaduló összegeket. Hosszú távon nem így kell szerintünk megteremteni a honvédségnek és a katonai nemzetbiztonsági szolgálatnak sem a különböző anyagi fedezeteit.

(0.20)

Szeretnénk, ha az állam és a költségvetés megfelelő összegeket biztosítana ezeknek a feladatoknak az ellátására. Az nem egy megfelelő és járható út, ha itt mindenféle, egyébként az eddigi húsz év bűnös gyakorlatát folytatva, bármit is el fogunk adni ezekből az egyébként néhol nagyon értékes ingatlanokból. Természetesen nem állítjuk azt, hogy így lesz, de ha mégis megvalósulna, akkor nagyon fogjuk sajnálni, hogy így alakultak a dolgok, és szóvá is fogjuk tenni.

Ezért már most előrebocsátjuk, hogy ezt nem tartjuk járható útnak. Több esetben a hírek most is arról szóltak, hogy bár nem a honvédségnél, de titkosszolgálati szerveknél felmerült az, hogy már a rezsiköltségeket, a vízdíjat se tudják fizetni, és akkor mi lehet még a háttérben, amiről nem szólnak a hírek.

Egyébként is már a trianoni szerződés által ránk oktrojált létszám alá csökkentettük békeidőben a hadsereget, tulajdonképpen már egy báb az, amit a honvédségként megnevezünk, nem hiszem, hogy bármilyen honvédelmi célra - egy-két misszióban való részvétel kivételével - alkalmas lenne.

Természetesen tudom, hogy ez egy megörökölt állapot, nagyon nehéz egy régi-új kormányon számon kérni azt, hogy ilyen állapotba került az egész honvédség, és tulajdonképpen Magyarország kiszolgáltatott és a honvédelemre képtelen, mert bármennyire is erős szavak ezek, ezt ki kell mondani. Tulajdonképpen abban bízunk, és ezt egyébként miniszterelnök úr is többször elmondta, hogy a mi honvédelmi stratégiánk az, hogy egy erős rendszerben, a NATO rendszerében képzeljük el a honvédelmet, oda tagozódunk be, aztán majd ha valami történik, akkor ez, mintegy olcsóbb megoldásként, majd számunkra is elhozza a védelmet és az üdvösséget.

Nem jó út ez, és az ingatlanállományt pedig kifejezetten féltjük, és nagyon kérjük jelen felszólalásban is miniszter urat, hogy ne adjanak el ingatlanokat, és ne így próbálják biztosítani az egyébként is - tudom - szűkös büdzsét, de higgye el, hogy ez csak a leépülés felé és a pillanatnyi túlélés felé vezet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 369-371 2011.11.14. 6:22  366-379

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Remélem, hogy jó pontot fogok mondani, mert nagyon átalakítottuk a rendszert. Először is szeretnék az 1. és a 2. pontokhoz hozzászólni.

Az 1. pont tekintetében azt a tendenciát láthatjuk - illetve elég sok pontnál, amit Ágh Péter képviselőtársam jegyez -, hogy az Országos Polgárőr Szövetséget ezután Nemzeti Polgárőr Szövetségnek kívánják hívni. Ezzel nem is lenne probléma, de hozzáteszem, jó lett volna a törvényjavaslat benyújtásakor tisztázni, hogy milyen elnevezéssel, milyen dogmatikában kívánjuk ezt létrehozni, talán lett volna rá idő a minisztériumban, illetve a kormány ülésein megvitatni. Nem gondolom, hogy Ágh Péter ezt saját kútfőből eszelte ki, nyilván később jöttek rá, hogy ez egy jobb elnevezés lehet, és jobban utal arra, amit már jeleztünk, hogy nem több országos polgárőr szövetség megalakulására lesz lehetőség, abban az esetben sem, ha a horribilis 50 ezres számot és az ez alapján gyakorlatilag teljesíthetetlen kritériumrendszert még egy szerveződés elérné, hanem tulajdonképpen önkéntességen alapuló, vagy annak látszó, az egyesületekhez formálisan igazodni kívánó rendszert próbálnak ebben a törvényben megalkotni, amely egyébként nem ezt fogja eredményezni, hanem a kormányzat és a jelen törvény fogja meghatározni, hogy ki és milyen formában végezhet polgárőr-tevékenységet. Az országos szintet egész egyszerűen kijelölik és - nevezzük így - bizonyos hatósági tevékenységet is fog végezni a szövetség; itt a különböző igazolványok kiállítására gondolok.

Németh Zsolt képviselőtársam a 2. ajánlási pontnál megfogalmazta, ki kellene egészíteni a törvényt azzal, hogy ki nem lehet tagja a polgárőrszervezeteknek. Indokolt lehet belevenni, hogy a munkásőrség tagjai, az ÁVO, az ÁVH volt emberei, III/III-asok és az államrendőrségnek egy bizonyos szinten felüli tagjai ne lehessenek polgárőrök. Már többször elmondtuk, hogy a közéletből a volt kommunista vezetők kitiltását kértük a lusztrációs törvényekkel, amit a fideszes többség sajnos nem kívánt tárgyalni. Akkor viszont a polgárőrszervezeteknél teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy az új rendszerben a polgárőrség vezetői és tagjai közül legalább azok legyenek kizárva, akik a munkásőrség tagjai és vezetői voltak. Azt hiszem, abszurd is lenne, ha ez megtörténhetne.

Többször elmondtuk, és a 3. pont is arra utal, itt nem arról van szó, hogy megteremtjük a feltételeit, illetve bizonyos részletszabályokban lehet arra hivatkozni - s tudom, hogy a kormányzat ezt fogja tenni -, hogy pluszjogosítványokat kapnak a polgárőrök. Ez igaz is, de az a nagyobb kérdés, hogy ki lehet ezután polgárőr. Az általános vitában azt is elmondtam, hogy a Magyar Gárda és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület elleni célzott fellépést látjuk ebben a törvényjavaslatban. De túllőnek a célon, mert nemcsak ezt fogják elérni, hanem azt is, hogy egyéb állampolgárok és szervezetek, amelyek szerettek volna a közbiztonságért hatékonyan fellépni és szabadidejükben ezért tenni, gyakorlatilag kiszorításra kerülnek az új rendszerből, ha szabad így fogalmazni, a nemzeti együttműködés polgárőr rendszeréből.

Ez annál is igazabb, mivel több módosítót is megfogalmaztunk arra vonatkozóan, hogy ne csak a megyei, fővárosi, illetve az Országos Rendőr-főkapitánysággal lehessen együttműködési szerződést kötni. Ez sokkal indokoltabb lehet a helyi rendőrségekkel, hiszen a helyi rendőrség tudja, melyik szerveződés végez hatékony munkát, ismeri annak létszámbeli összetételét és egyéb viszonyokat is. Tehát ennek a kizárása is arra utalhat, hogy a politikát megpróbálják a kívántnál sokkal jobban belevinni a polgárőrségek megalakításába és engedélyezésébe, illetve később majd az együttműködési szerződések esetleges felmondásába. Nem lehet majd ezeknek a kritériumoknak megfelelni, illetve csak akkor lehet, ha a kormányzat a rendőrségen keresztül ezt megengedi.

Hozzáteszem, hogy a 24., ugyancsak Ágh Péter képviselő által beadott módosító javaslat szintén egy kormányzati célt fogalmazhat meg, amikor is megtudhatjuk, hogy egy településen két polgárőrség tulajdonképpen nem is működhet, mert ha több egyesület nyújtana be tagfelvételi kérelmet az Országos Polgárőr Szövetséghez, akkor a feltételeknek jobban megfelelő és a szükséges eszközökkel jobban felszerelt polgárőrszervezetet lehet felvenni. Ez megint azt bizonyítja, hogy nem egy autonóm, minél szélesebb körben megalakulni... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérhetek még egy percet, elnök úr?

ELNÖK: Fejezze be, képviselő úr.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tehát nem ezt vetíti előre, hanem azt, hogy mindenhol csak egy jól meghatározott és jól ellenőrzött polgárőrség jöhessen létre.

Köszönöm szépen, majd a következőkben folytatom. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 375 2011.11.14. 6:09  366-379

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is tovább szeretném méltatni Ágh Péter emberfeletti teljesítményét, bár legalább akkor megjelenhetett volna, hogy ezt megtehessük neki is, és személyesen elmondhassuk kiváló véleményünket.

A 66. ponthoz szeretnék hozzászólni - illetve a 67. ponthoz is -, mert itt elhangzott Juhász képviselőtársam részéről, hogy valóban, itt az egész rendszert megváltoztatják, és köztestületekké próbálják átalakítani. Ez ebben a formában már köszönő viszonyban sem lesz az önkéntesség elvén álló egyesületi formával, és a törvénytervezet már nem is leplezi a szándékot. A 66. pontnál Ágh Péter módosítója úgy szól: a Nemzeti Polgárőr Szövetség a Fővárosi Bíróság által 3664/2001. megyei nyilvántartási számon és országos nyilvántartási azonosító számon nyilvántartott Országos Polgárőr Szövetségből alakul meg. Pont. Tehát, hogy ők ezt akarják vagy nem akarják, vagy mi az elképzelésük róla, az tulajdonképpen a kormányt nem érdekli, ez a kormány hozzáállásáról és az elképzeléseiről sokat elárul. Legalább az alaptervezetben leírták azt, hogy amennyiben a jelenlegi Országos Polgárőr Szövetség vállalja azt, és a legfelsőbb szerve úgy dönt, hogy átalakul a törvényben meghatározott Országos Polgárőr Szövetséggé, amelyből ez alapján csak egy lehet, akkor ezt megteheti. Ez is önmagában egy visszás dolog, ahogy azt jeleztük, hogy ezt így, ebben a formában csak nekik teszik lehetővé. De itt még legalább a jogszabályok megtartásának a formális látszata megvolt.

Ezek után ebben a módosításban, amelyben - hát ne legyenek illúzióink; nyilván a minisztérium keze van benne, és ott születhetett, és Ágh Péter csak jegyzi ezt a módosítót - azt találjuk, hogy ha akar, ha nem, az Országos Polgárőr Szövetségből márpedig nemzeti polgárőrszövetség lesz köztestületi formában. Ráadásul meghatározzák, hogy majd ezután a 60. napon kötelesek alapító közgyűlést is összehívni és a megfelelő ügyintéző szerveket megválasztani. Nehéz ehhez mit hozzátenni. Nem kellett volna ennyire félni a Magyar Gárdától és a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettől, hogy ezt az egész működő rendszert, a polgárőrség rendszerét felborítsák. Az előző felszólalásomban már jeleztem, hogy itt már az sem lesz, hogy egy településen esetleg több polgárőr-egyesület működhessen, még abban a formában sem, hogyha az egyébként "róka fogta csuka" kritériumoknak megfelelnek, hiszen ahhoz, hogy működhessenek, együttműködési szerződést kell kötni megyei és országos szinten a rendőrséggel, illetve az Országos Polgárőr Szövetségnek - vagy most már az új javaslat alapján nemzeti polgárőrszövetségnek - is a tagjai kell hogy legyenek. De ha ezt nem teszik meg, akkor egyébként nem is jegyzik be őket, de bejegyezni csak akkor jegyzik, hogyha már az együttműködési megállapodást megkötötték, és tagjai az országos szervezetnek.

Tehát abszurd ez a rendszer. Azzal, hogy köztestületté teszik, tulajdonképpen még tisztábban és egyértelműbben fogalmazzák meg a kormány valódi céljait, csak akkor nem tudom, hogy ezek után miért hívjuk egy autonóm dolognak ezt a polgárőrséget. A tenni akaró polgárok egy dolgot tehetnek meg, ezek után vagy hívják a rendőrséget, amely vagy kijön, vagy nem, jobb esetben kijön, rosszabb esetben nem, és hogyha még esetleg valami érdemi feladatot el is végeznek, akkor az még jobb. De az, hogy valaki a közrend fenntartása érdekében saját energiát és pénzt áldozzon, és ennek a lehetőségeit megteremtse, tulajdonképpen egy nem létező kategória lesz a jövőben.

(0.50)

Nemcsak azért, mert ha ezt önkéntesen teszi, akkor most már a Btk. meg fogja büntetni, bűncselekménnyé minősítették ezt a kategóriát, hanem azért sem, mert abba az egy, kormány által meghatározott, illetve a rendőrségen keresztül engedélyezett polgárőr - most már nem is tudom, minek hívjam, nevezzük így - egyesületbe léphet be, és ha őt oda nem veszik fel, mert mondjuk, nem tetszik a haja színe, vagy mondjuk, kék szeme van és nem barna, akkor tulajdonképpen nem tehet semmit. Kirekesztjük azokat a honfitársainkat, akik itt valóban jó szándékkal, pénzüket és idejüket nem kímélve szerettek volna tenni a közrendért, és még az a lehetőség sem adatik meg, hogy esetleg ők azon a településen egy másik polgárőrséget hozzanak létre.

Nem hiszem, hogy Európában bárhol máshol így, ebben a formában megvalósult ez a rendszer. Úgy tűnik, hogy azok az aggodalmak, amelyeket itt meghatároztunk korábban, hogy a Fidesz mintegy magánhadsereggé szeretné a polgárőrséget silányítani, az meg fog valósulni, és Ágh Péter módosító javaslataiból azt látjuk, hogy itt még a saját első körben beterjesztett törvényjavaslatukhoz képest is öles léptekkel haladnak előre. Tulajdonképpen nem tudom, hogy mi lesz a következő lépés, talán beolvasztják az egészet a rendőrségbe, és az elnevezés is az lesz, nem tudom, de nagyon várjuk már, és - hogy mondjam - az is egy tisztább viszonyt teremtene (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mondjuk azt, hogy nincs az egészre szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 170 2011.11.18. 12:24  1-197

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretném egy kicsit visszaterelni a vitát a konkrétumokra. Az önkormányzati törvény koncepciójával kapcsolatban először is közrendvédelmi témákkal szeretnék kezdeni, és utána egy kicsit a főváros felé kanyarodnék.

Az önkormányzatoknál kimondásra kerül mint kötelező ellátandó feladat, hogy közre kell működniük a település közbiztonságának biztosításában, ami egy jó és előremutató dolog lehet, és ezt támogatnánk mi is, bár úgy érezzük, hogy a kiegészítő pontokkal együtt ez arra igyekszik a dolgokat elvinni, mintha a rendőrség szerepét egy kicsit próbálnánk háttérbe szorítani, illetőleg felkészülne a kormány a törvényi szabályozással is arra, hogy ha bizonyos helyeken nem tudják a közbiztonságot fenntartani, akkor azt lehessen az önkormányzatok számlájára is írni.

Megtaláljuk a törvénytervezet 16. §-ában, hogy a helyi önkormányzat a helyi közbiztonság fenntartására létrehozhat szervezeteket. Ezt külön törvényben kívánja majd a kormányzat szabályozni, hogy milyen kényszerítő eszközökkel ruházza fel ezeket a szervezeteket. Az is egy üdvözlendő téma lehet, hogy a kormányzat megadja ebben a törvényjavaslatban azt a jogot, hogy ilyen szervezetek létrejöhessenek, de itt is az előzőeket szeretném megismételni, hogy félünk attól, hogy ha valahol nem lesz közbiztonság, közrend - egyébként ahogy látni fogjuk, a szabálysértésekről szóló törvényjavaslatban is kimondásra kerül egy-két kacifántos dolog, amelyben elismeri a kormányzat, hogy bizony, bizony, főleg a kistelepüléseken óriási problémák vannak -, akkor ezt majd a jövőben ennek a törvénynek az elfogadásával az önkormányzatok számlájára lehet írni. Hiszen, ha nekik is kötelező feladatuk az ebben való közreműködés, akkor nyilvánvalóan, ha nem működik, akkor ez az ő felelősségük is lesz. Ez egyébként ellentmond annak az általános kormányzati propagandának, hogy a közrendet és a közbiztonságot csak és kizárólag az állam tartsa fenn. Úgy látjuk, hogy ezáltal némi felelősséget azért hárítani igyekeznek.

Főváros és kerületek. A fővárost érintő részek elég kidolgozatlanok ebben a rendelettervezetben. Ez egyébként a BM-mel való előzetes egyeztetések alapján is kiderült. Amint láttuk a médiában is, elég elkeseredett fideszes belharcokról tett tanúbizonyságot a főváros kontra kerületek, úgy, hogy gyakorlatilag mindenhol narancsos vezetés van, ezért is érthetetlen ez a hozzáállás. Úgy érzem, és ezzel nem vagyok egyedül, hogy Budapest egy kicsit mostohagyermeke lett a kormányzatnak. Valamit szerettek volna leírni, legfőképpen a jelenlegi helyzetet konzerválni. Azokat a strukturális hibákat, amik a jelenlegi rendszerben megvannak, nem nagyon javítják ki, sőt bizonyos helyeken még átláthatatlanabbá teszik.

Eleve felmerül az a kérdés, hogy ha kihagyjuk a főpolgármester-választás módját, ezt lehet arra fogni, hogy majd lesz egy választási törvény, amiben meghatározzuk, de azért egy fontos legitimitási tényező, hogy a főpolgármestert milyen módon választják. Ugyanis a közvetett választás esetében fölmerül az, hogy ezzel a főváros is meggyengül, hiszen ha a vezetőjének a legitimitása kisebb, kevesebb, ő csak egy kinevezett főbürokrata, akkor az általa irányított intézményeknek is kisebb lesz a tekintélyük és az érdekérvényesítő képességük. Ezt is ebbe bele kellett volna tenni.

Hogy mitől lesz hatékonyabb ez a rendszer, azt nem nagyon látjuk. Egy egységes feladattérkép a főváros és a kerületek viszonylatában szintén nem készült el. Erre azért már időt kellett volna szakítani, és talán jobban ki kellett volna kérni a főváros, és a fővárosi, akár fideszes vagy ellenzéki képviselők és szakértők véleményét is.

Utalnék egy-két anomáliára, ami a törvénytervezetben megmarad, akár a közútkezelés kérdésére, ami köztudottan sokkal gazdaságtalanabbul végezhető el úgy, hogy azt a főváros is és a kerületek is végzik. Ráadásul az örök probléma, a parkoltatás egy olyan új elemmel bővül a törvényjavaslatban, ami egyébként az alaptervezetben nem ebben a formában szerepelt. Most a Fővárosi Önkormányzat feladatáról beszélek. Egy ilyen részt találunk, illetve ezt a módosítást találjuk az előző koncepciókhoz képest is, hogy a főváros kormányrendeletben meghatározott területén fogja a Fővárosi Közgyűlés gyakorolni a parkoltatás jogait. Itt zárójelben szerepel a belváros, ami nyilván egy tág tényező, tehát ezt el kell dönteni, hogy tulajdonképpen mi tartozik a belvárosi régióba. Ez számomra elég érthetetlen, hiszen itt majd kormányrendeleteket kívánnak hozni a tárgykörben egyrészt, hogy mi az a belváros, mi tartozik a belváros fogalmi körébe, illetve hogy kik fognak parkoltatást végezni, és milyen területen. Ez egy elég érdekes körülmény. Ezzel most találkozhatunk, korábban - ahogy említettem - nem volt benne.

De, ahogy azt jeleztük annak idején az egyeztetések nyomán, nem értjük azt sem, hogy a kerületi önkormányzat feladatánál szerepel, nagyon helyesen, a közreműködés a helyi közbiztonság fenntartásában, ahogy az általános részben is szerepelt, illetve külön közterület-felügyeleti hatáskört is kapnak a kerületek, ami szintén egy jó, és a jelenlegi állapotnak megfelelő irány lehet, viszont a fővárosnál, a Fővárosi Önkormányzatnál ez hiányzik, nincs benne. Ezt jeleztük is a minisztériumnak, azt mondták, hogy jogos a felvetés, sajnos ez nem került bele a koncepcióba. Félő, hogy tulajdonképpen a fővárosra kiterjedő egységes fővárosi közterület-felügyelet ezek alapján nem működhet, ha tartjuk magunkat dogmatikusan ezekhez a szabályokhoz.

Továbbmenve a problémákon, találtunk azért egy előremutató pontot is, hogy ne csak a bírálat, hanem némi dicséret is felmerüljön. Jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy a kerületek viszonylatában felmerül a kistermelők, őstermelők számára biztosítandó árusítási lehetőség. Ez egy nagyon régi elmaradása egyébként minden kormányzatnak, hogy megteremtse annak a lehetőségét, hogy a városban lakó polgárok is hozzájussanak azokhoz a friss, vidéki őstermelők által gyártott, termelt élelmiszerekhez, amelyek kikapcsolva a multi- és egyéb kereskedelmi láncokat, mindenki javára, a városlakóknak kedvező áron és frissen, az őstermelőknek meg szintén megfelelő megélhetést biztosítva eljuthatnak. Itt már csak az a kérdés, hogy ez mennyire marad a szlogenek szintjén, és mennyire lesz kidolgozva. Nagyon bízom benne, hogy a felvetést konkrét tettek is fogják követni, és az alapelv kifejtésre kerül, és később ezt valóban a helyi önkormányzatok végig fogják vinni.

Találunk a törvénytervezetben egy másik passzust, ami eddig idegen volt az önkormányzati törvénytől. Itt a helyi önkormányzati képviselői megbízatás keletkezésére és megszűnésére gondolok. A méltatlanság intézménye az, ami szerintem egy új elemként itt átgondolandó vagy pontosabban szabályozandó lehet. Hiszen jól tudjuk, hogy jelen pillanatban is, ha valakit a közügyektől például eltiltanak, akkor ez tulajdonképpen a méltatlansággal ér fel, és az adott embernek meg kell szakítani a bíróság döntése alapján azokat a megbízatásait, illetve le kell mondania azokról a megbízatásairól, amikkel rendelkezett, illetve újakat az eltiltás tartama alatt természetesen nem vállalhat. De ez a méltatlanság egy túl tág kategóriának tűnik számomra, számunkra, ami néhol talán alapot adhat a visszaélésekre is, és talán a politika túlságosan megjelenhet ebben, de, ahogy mondtam, ez idővel fog kiderülni.

Illetve az összeférhetetlenségnél egy visszatérő paranoiáját láthatjuk a kormányzatnak. Nem gondoltam volna, hogy itt is feltűnik a régi szlogen, hogy aki a bíróság által feloszlatott egyesület működésében részt vesz. Hogy ennek már az önkormányzati törvényben is meg kell jelennie, abszurd, hogy ez tulajdonképpen hogyan kerül ide. Nyilvánvalóan kimondható, hogy ez a Magyar Gárda és egyéb olyan, egyébként bűncselekményt, törvénytelenséget el nem követő szervezeteknek és azok vélt tagjainak kizárására irányul.

(15.30)

Ami annál is érdekesebb, lévén, hogy a bírósági döntések is kimondták, hogy csak több feltétel együttes fennállása esetét minősítette a bíróság jogszabálysértőnek. Fel lehetne sorolni: alakzat, egyenruha, vezényszavak, foglyul ejtett tömeg. Tehát értelmetlen ezt összeférhetetlenségi okként behozni, hiszen maga a bírósági döntés is kimondta, ami a Magyar Gárda Egyesület és a mozgalom kapcsán született, hogy az abban részt vevő személyeknek egyébként az egyesülési és egyéb jogait nem érinti a döntés. Azért ez egy jogi nonszensz, kis paranoia, ami itt bejön.

Talán arra is kellene némi magyarázatot adni, bár itt a rendeletben szereplő másik pontban, nevezetesen, a kirívóan közösségellenes magatartások tiltására és tiltásának 50 ezer forintig terjedő bírságolására való felhatalmazása az önkormányzatoknak szintén lehet egy pozitív fegyver azoknak az önkormányzatoknak a kezében, amelyek a közrend, közbiztonság fenntartása érdekében tevékenykednek. De, ahogy láttuk, lehet - és ez a rendőrség gyakorlatát is végigkísérte - a visszaélések alapja, és szintén az olyan, akár politikai vagy teljesen más, de olyan megmozdulások, tevékenységek, amelyek az ott regnáló önkormányzati hatalomnak szúrják a szemét... - akkor ennek alapján akár betiltásra is kerülhetnek. Nagyon félek, hogy itt nem a pozitívabb jogalkalmazás irányába fog elindulni néhány önkormányzat, hanem ez is visszaélésekre adhat okot. Természetesen erre lehet azt mondani, hogy nem így lesz, de a kiskapukat azért jobb lenne, ha bezárnánk, még mielőtt valami olyasmi történne, amit nem kívánnánk. És ha önök tagadják, akkor nyilván önök sem kívánják.

Nagyjából ennyit szerettem volna elmondani, és nagyon várjuk azt, hogy a főváros és a kerületek viszonylatában mi lesz a kormányzat szerepe, mi lesz a kormányzat elképzelése. Még jobban bele akar-e avatkozni, mert itt már ugye, rendeleteket is láttunk, rendeletalkotási jogkört is fenntart magának a kormány, amit itt az előbb elmondtam. Tehát várjuk a végeredményt, várjuk azt, hogy a fideszes belharcoknak mi lesz az eredménye Budapest vonatkozásában, és merre indul el a fővárosunk, és annak hogyan alakul majd a jövője.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 174 2011.11.18. 0:46  1-197

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ez akkor egy egyértelmű beszéd, amit itt hallottunk polgármester úrtól, mert akkor ön azt mondja, hogy a Fővárosi Önkormányzat közterület-felügyeletet ne lásson el. Amikor ezt kiolvassuk a törvényből, akkor jól olvassuk ki, hogy ez volt a cél. Ezzel alátámasztotta, amit én mondtam. Illetőleg itt a parkoltatásnál azt mivel magyarázzák, hogy a belvárosban viszont a főváros fogja ez alapján végezni, és ráadásul kormányrendeletben jelölik ki azt, hogy melyek ezek a területek. Akkor kérem, olvassa el a 29. §-ban majd a hivatkozott j) pontot, és utána meglehet, hogy folytatjuk a vitát, csak már nem lesz időnk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 216 2011.11.18. 30:01  197-287

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénytervezetre nem mondhatja a kormány, hogy egy megörökölt örökség lenne, hiszen ez egy új, a Belügyminisztérium által most kidolgozott, elénk terjesztett, új koncepciókat felvonultató, teljesen átfogó szabályozást ad. Látom, Kontrát államtitkár úr is bólogat, remélem, nem ez lesz az egyetlen dolog, amiben egyetértünk. De a lényeg az, hogy korábban számtalan esetben hallottuk azt - és erre ki is fogok térni -, hogy bizonyos tényállások, bizonyos büntetendő, üldözendő cselekmények esetében nem volt még idő ezeknek a kigyomlálására, nem volt idő egy egységes koncepció létrehozására, és ezért ne is várjuk el a kormányzattól, illetve a Belügyminisztériumtól, hogy mindent a helyére rakjanak. Vártuk, hogy eljön ez az alkalom, amikor megláthatjuk, hogyan is gondolja a Belügyminisztérium az új szabálysértési törvényt.

Gyakran elhangzik az ellenzék részéről - és ezt a Jobbik is el szokta mondani -, hogy túlságosan a statisztikai szemlélet az, ami eluralkodni látszik a rendőrség berkeiben. Hozzáteszem, hogy ez egy árnyalatnyit azért javult az elmúlt időszakban, egy árnyalatnyit, mert az MSZP-kormányzat alatt élte ez azért a virágkorát, amikor tényleg a rendőrségen belül csak és kizárólag az volt a fontos, hogy hogyan lehet statisztikailag egy jó mutatót kihozni, és elmondani azt, hogy bizony-bizony itt a közbiztonság nagy és tartós, miközben az állampolgárok és egyébként a közbiztonsági érzet sem támasztotta ezt alá.

Nagyon érdekes, mert gyakran megkaptuk, hogy a Fidesz-kormányzat nem a statisztikai szemléletre épít, mégis találok az általános indokolásban egy olyan részt, ami talán ezt támaszthatja alá, ami így szól: a vagyon elleni bűncselekményeknél, illetve tulajdon elleni szabálysértéseknél az értékhatár 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik. Ez nagyságrendileg csökkenti a bűncselekmények számát.

Ez valóban így van, de a pátosz, hogy csökkennek a bűncselekmények, nem azt jelenti, hogy kevesebb olyan cselekményt követnének el, ami eddig esetleg a bűncselekmények körébe tartozott, az most majd szabálysértés lesz, de lehet, hogy ezt majd lehet úgy kommunikálni, hogy megint csak a bűncselekmények száma csökkent, de azok a cselekmények nem szűntek meg, amelyek kiindulópontjai lennének a szabályozásnak.

Aztán még egy érdekesség az általános indokolásból, mert ott azért találhatunk egyet s mást, két dolog miatt is. Egyrészről itt elhangzott többször, hogy emelkednek a bírságok, illetve mi úgy gondoljuk, hogy ez nem feltétlenül rossz minden esetben, az viszont már rossz, hogy a bírságolási szemlélet nagyon sok szervnél olyan mértékeket ölt, ami tulajdonképpen egyfajta kvótajelleggel meghatározza, hogy a rendőrségnek vagy a NAV-nak mennyit és milyen tárgykörökben kell bírságolnia.

Több esetben jómagam is, amikor találkoztam különböző, akár érdekvédelmi szervezetekkel vagy szakszervezetekkel a rendvédelem területéről, elmondták, hogy bizony úgy indítják útnak őket, hogy meghatározzák az elöljárók, hogy mennyit, hogyan és milyen módon kell bírságolni. Teszik ezt azért, mert be van tervezve egy bírságösszeg, ami még hagyján, de gyakran ezek a bírságösszegek a működéshez is szükségesek az adott szervnél. Lehet persze azzal machinálni, hogy ezek hova folynak be, hogy egy központi számlára folynak be, de a visszaosztásnál azért úgy tudom, ez egyfajta szempont lehet. És valóban, higgyék el, bár ebben már Kontrát államtitkár úrral nem értünk egyet, úgy tűnik, de azok a rendőrök vagy egyéb rendvédelmi szervnél dolgozó emberek nyilván nem hazudtak, amikor ezeket elmondták, és konkrét életszituációkat felidéztek. Tehát ezt viszont el kellene kerülni.

És találok egy másik mondatot az általános indokolásban, ez is annyira szép, hogy kénytelen vagyok pontosan idézni: az általános szabálysértési hatóság a jegyző helyett állami szerv, járási hivatal lesz.

Ez már önmagában kérdéseket vethet fel, lévén, hogy járási hivatal még nincs, majd 2013-ban kerül felállításra, addig... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Igen, biztos, legalábbis a törvénytervezet szerint, reméljük, hogy egy kicsit előbb is lehet. Ezen lehet vitatkozni, véleményem szerint nem baj az, ha bizonyos tárgykörökben a jegyző jár el, ha ő egy jó jegyző, egy megfelelően kinevezett jegyző, akkor ő a helyi viszonyoknak jó ismerője lesz, és bizonyos kisebb szankcionálások nem árt, ha közelebb vannak az emberekhez.

Viszont folytatva ezt a mondatot, azt hiszem, hogy egy elég árulkodó gondolatnak lehetünk tanúi: figyelemmel azonban arra, hogy a kistelepülések közbiztonsági helyzete halaszthatatlan intézkedéseket követel, a 2012. április 15-ei hatálybalépés és a járási hivatalok felállta között e jogkör átkerül a kormányhivatalhoz azzal, hogy a kormányhivatal dolgozója a leendő járások székhelyére kiutazva gyakorolja azt.

Ez azért meglepő, mert itt a kormányzat elismeri, hogy a vidék közbiztonsága tulajdonképpen még mindig romokban van. Ezt jelenti ez a mondat. Elismétlem megint, államtitkár úrnak: a kistelepülések közbiztonsági helyzete halaszthatatlan intézkedéseket követel. Hát, nem két hét telt el, hanem lassan már két év is, és mégis ilyen mondatokkal kell találkoznunk; ez egy kicsit visszás. Mi tudjuk, hogy ez van, de legalább önök ne írják le, mert ha utána tagadják, akkor ez elég furcsa helyzeteket tud generálni. Azt szeretnénk, ha végre ezáltal vagy ennek a meggátolására tennének valamit, és a jövőben nem kellene hasonló kijelentésekkel találkozni.

De továbbhaladva a törvénytervezetre, elhangzott, hogy a javaslat egybevonja a büntetések és intézkedések részt, így az egyes szabálysértéseknél nincs feltüntetve a büntetés vagy intézkedés, illetve annak mértéke sem, erre a törvény elején foglalt általános rész ad iránymutatást. Ennek is elhangzott számos pozitív oldala. Én azt a kérdést tenném fel ezzel kapcsolatban, hogy mi lesz az egységes jogalkalmazással. Értem én, hogy a bírói mérlegelés fontos dolog, és számtalan esetben jobban szankcionálni lehet egy elkövetési módot, de valamit tenni kellene abba az irányba, hogy ez egységesüljön, és ne alakuljon ki bíróságonként, országrészenként szabálysértési hatóságonként; mert ki fog alakulni egy gyakorlat, hogy ott azért a cselekményért mit adnak, és milyen büntetési nemet és milyen büntetési tételt szabnak ki. Ez semmiképpen nem arrafelé mutat, hogy az ország minden vidékén hasonló módon működjön a jogalkalmazás; lehet, hogy nem is kell. Ha viszont nem kell, és az országnak bizonyos részeiben bizonyos cselekményeket súlyosabban kell szankcionálni, akkor ennek is valamiféle keretet azért illene adni.

Az, hogy a pénzbüntetés átváltható közérdekű munkára és hogy le lehet dolgozni a pénzbírságot, az még önmagában nem ördögtől való. Sőt, tulajdonképpen még üdvözlendő is lehet, várjuk, a gyakorlatban hogyan fog ez megvalósulni. Nem baj, ha megvan ez a lehetőségük az állampolgároknak, valóban, a jelenlegi szabályozáshoz képest ez lehet egy modernebb elmozdulási alap, nyilván a gyakorlatot majd át kell tekinteni, de ez még önmagában, ahogy az MSZP elmondta: azzal azért nem értünk egyet, hogy teljes mértékben ördögtől való lenne.

(17.40)

A visszaesést is kezeli a javaslat, ami eddig nem volt, tehát ez is újdonság a szabálysértések körében. Itt egy kérdés merülhet csak fel, mert önmagában ez sem vészes dolog, hogy ha azt mondjuk, hogy aki elkövet több szabálysértést, az magasabb büntetőjogi szankcióval, büntetőtétellel legyen büntethető. Itt azért elgondolkodnék azon esetleg a Belügyminisztérium és a kormányzat helyében, hogy ezt nem kellene-e az azonos vagy hasonló cselekményekre korlátozni. Beleeshet egyébként jogkövető állampolgár is, hogy elkövet különböző, egymástól független két-három szabálysértést, és utána máris egy esetleg komolyabb szankcióval kell szembenéznie. Itt egyfajta behatárolása ennek a körnek véleményem és véleményünk szerint azért elvárható lenne. Tudom, hogy erre lehet azt mondani, hogy majd az élet eldönti, hogy merrefelé indulnak el a joggyakorlatban ezek a dolgok, de legalább ezt gondolják át, és valami keretet adjanak neki.

A területi hatály kiterjesztése szintén érdekes kérdés. Ha a kisebb fokú, társadalomra veszélyes cselekedetekről beszélünk, nem feltétlenül minden esetben indokolt szerintem a határon túl vagy a Magyar Köztársaság határain túli elkövetést megbüntetni. Itt akár gondolhatok arra - mi már csak ilyenek vagyunk, bocsássák meg nekünk -, hogy valaki ezek szerint a Magyar Gárda egyenruhájában külföldön tűnik fel, azért itt lehet felelősségre vonni. Ez is egy kicsit visszás. Persze lehet rá azt mondani, hogy itt nem ezekről az esetekről van szó, de a szabálysértést nem feltétlenül érzem minden esetben olyan kategóriának, amit magyar állampolgár elkövető esetén a világon mindenhol üldözni kellene. Itt esetleg egy pontosítás is indokolt lenne, hogy ezt mely szabálysértésekre korlátozná a törvényalkotó.

Az nem baj, hogy az összes szabálysértést - hogy maradjak a pozitív megjegyzéseknél - törvény szabályozza. Jobban átláthatóvá teszi, a jogkövető magatartást elősegíti, ha ez egy csokorban található, jelen pillanatban kormányrendeletekben, önkormányzati rendeletekben nagyon széttagolt, gyakran valóban átláthatatlan rendszerrel találkozik a jogkövető állampolgár, meg természetesen a nem jogkövetők is, bár általában ők még jobban felvilágosultak a jogaikkal kapcsolatban. De ez még üdvözlendő is lehet.

Viszont ami már kérdéseket vet fel. A hatóságok felelősségi köre csökken, a mulasztások esetén semmiféle szankció nincs. Ellenben az eljárás alá vont személy helyzete nem kerül megkönnyítésre. Például ha meghosszabbított ügyintézési határidő is eredménytelenül telik el, nem történik semmi, viszont az eljárás alá vont személy nem kérheti az ügy áttételét a lakóhelye szerint illetékes hatósághoz, így utazgatnia kell, mert a hatóságnak például az elkövetés helyén kényelmesebb eljárni.

Itt azért illene biztosítani azt, hogy igenis, ha nem jár el az a hatóság megfelelő határidőben, akkor igenis történjen valami, adott esetben szűnjön meg az eljárás. Kötelezzük vagy szorítsuk rá a hatóságokat, hogy a határidőket és az egyéb kötelezettségeiket be kelljen tartaniuk, mert ez a túlzott liberalizmus a hatósági hozzáállás részéről nem vezet jó irányba. A hatályos törvény számos rendelkezését kritika nélkül veszi át, és ezzel javításra sem tesz kísérletet. Itt a hatóságnak kedvező hatásköri szabályokra gondolhatunk, vagy olyan tényállásokra - erre utaltam és ki fogok még térni -, hogy feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvétel vagy közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése. Erre mondtam azt, hogy ezek bent hagyása és ezek megerősítése már egyértelműen a Fidesz-kormányzat felelőssége, még akkor is, ha ezeknek néhol a kiindulópontjai már az előző kormányzat idejére tehetőek, de hát a Fidesz-kormány ezeket tovább erősítette, és egységes szabálysértési törvényben is vissza kívánja hozni.

A szabálysértési tényállások megfogalmazása gyakran eléggé pongyola, azt kell mondjam. Ha az indokolást hívjuk segítségül mintegy kisegítő szabályként, akkor ott azt találjuk, hogy az indokolás tulajdonképpen hiányos sablonszöveg, ez nem fog megfelelő módon segítséget nyújtani a jogalkalmazó szerveknek vagy akár a jogkövető állampolgároknak. Azért elvárható lenne, hogy egy ilyen szabálysértési csomagnál taxatíve tételesen hosszabb és részletesebb indokolást fűzzenek hozzá. Tudom, hogy ez már valószínűleg nem fog megtörténni, de legalább hangozzon el, hiszen ebből is lehetnek még később jogalkalmazási problémák.

Bizonyos tényállások - valljuk be -, ha szabad így fogalmazni, lobbitevékenység nyomán kerültek be, kerülnek be a törvénybe. Itt akár a hajléktalanok utcán lakásának tilalma vagy a másik kedvencünk, a polgárőr-tevékenységgel kapcsolatos szabálysértés is megemlíthető. Legfőképpen ha a polgárőr-tevékenységgel kapcsolatos szabálysértésre gondolunk, ez véleményem szerint nem egy jogos, valóban közbiztonsági kérdésre adandó válasz, hanem a kormányzatnak az a politikája, amit már oly sokszor elmondtunk, amely a közrendért tenni akaró embereket ellehetetleníteni törekszik; egyébként ezt a polgárőrtörvény vitájában is elmondtam. A szabálysértési törvény továbbviszi ezt a rossz gyakorlatot, és a nevükre veszik ezeket a szabályokat.

Számos eljárási alapelvet nem tartalmaz a törvényjavaslat vagy a büntetőeljárás szerint irányadó alapelveket nem veszi figyelembe. Itt felhívhatnám a figyelmet arra, is, hogy a gépjárművezető távollétében kiszabható bírság érdekes fordulat, és mint tudjuk, ez a törvényjavaslat ezzel a felelősségi rendszernek is ellentmond. Lévén itt már az objektív felelősség kategóriájáról beszélünk, ami egy kicsit más, mint amit önök itt elképzeltek bírság címen. Hiányzik a törvényjavaslatból - ez jogalkotási kérdés, de komoly problémákat is felvethet -, hogy számos eljárási cselekménynél nem került meghatározásra, hogy lehet-e, és ha lehet, milyen módon lehet fellebbezni, milyen jogorvoslatra van lehetőség. Ez legfőképpen egyesítés, elkülönítés, áttétel kérdése, lefoglalás, költségviselés - nem értjük, hogy itt egyéb szabályokra próbálnak utalni, vagy fel sem merült a törvényjavaslat megalkotóiban, hogy itt indokolt lenne feltenni a kérdést, hogy miért nem lehet fellebbezni.

Az alkotmánybírósági törvény vitájában elmondtuk, hogy azt, hogy csupán ésszerű határidőt határozunk meg az Alkotmánybíróság eljárására, az számos problémát fel fog vetni. Számos problémát fel fog vetni, hiszen nem lehet arra hivatkozni még akár az Alkotmánybíróság esetében sem, hogy majd ők ahogy gondolják, befejezik ezeket ez eljárásokat, főleg nem úgy, hogy szuperbírósággá fejlesztettük az Alkotmánybíróságot; ami nem feltétlenül baj, hiszen a bírók létszáma is megnőtt. Viszont képzeljék el azt az esetet, mivel itt a jelen lévő szabálysértési törvényben a perújítás szabályaival kapcsolatban ha valaki elkövet egy szabálysértést, ezután alkotmányjogi panaszt nyújt be, ő azt 3-4 év múlva megnyeri - mert nem tudom, hogy az ésszerű határidő mennyi az Alkotmánybíróságnál, vannak 10 éve húzódó ügyek, tehát sajnos a jelenlegi gyakorlatot kiterjesztve ez is lehetséges -, akkor utána nem tud már perújítással élni, hiszen annak behatárolt határideje van, és tulajdonképpen egy számára megítélt és jogos ügyben nem tud semmit sem tenni a korábbi szabálysértési elítélésével. Tehát ez az egyéves nyitva állási határidő a perújításnál komoly alaptörvényi aggályokat vagy egyéb jogi aggályokat is felvethet. Ennek az átgondolását erősen megfontolásra javasoljuk a kormányzatnak.

Az elzárással is büntethető szabálysértéseknél feltűnik a sok régi dzsoli dzsokerünk: közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzése, feloszlatott társadalmi szervezetben, tevékenységében való részvétel. Nem gondoljuk, hogy ezek lennének azok a tevékenységek, amiket a súlyosabb szabálysértések között kellene kezelni.

(17.50)

Erre is el lehet mondani, a kormányzat annyi ígérete ellenére - hogy itt majd egy új szabálysértési törvénnyel kigyomlálja ezeket a gazokat a jogszabályok közül - sajnos úgy tűnik, hogy önöknek minden fontos, csak az nem, hogy végre azokat az embereket is a közbiztonsági tevékenység közelébe engedjék, akik ezt önként a szabadidejükben meg szeretnék tenni.

Ha már szabálysértési törvény, és ha már a büntetőeljárási törvénnyel és a Btk.-val kapcsolatos módosító javaslatainkat oly szorgosan leszavazzák az alkotmányügyi bizottságban, akkor felmerülhet az a kérdés, hogy legalább a szabálysértések esetében miért ne vihetnénk le tizenkét évre a büntethetőség korhatárát. Erre egy módosító javaslatot is be fogunk nyújtani. Itt lehetőség lenne kitapasztalni ennek a korhatárcsökkentésnek a valódi hatásait. Arra meg, kérem, ne hivatkozzanak, hogy ez a jogállammal ellentétes lenne, mert például Svájcban is nagyon alacsonyan húzták meg, tíz év alatt, ha jól emlékszem, illetve számos európai gyakorlat arra utal, hogy már tizenkét éves vagy annál fiatalabb korban is büntethetővé nyilvánítanak bizonyos esetekben állampolgárokat.

A feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételről már beszéltem. Ennek mindenképpen a törlését fogjuk javasolni, mert nem gondoljuk, hogy itt lenne a helye.

Mint ahogy átveszik a Gyurcsány-kormány lex március 15-eként elhíresült rendelkezését is. Ez nem más, mint a rendvédelmi szerv vagy vámszerv hivatásos állományú tagja jogszerű intézkedésével szembeni engedetlenség. Ezt szabálysértésként határozta meg még a Gyurcsány-kormány. Azt sem értjük, hogy ha ez annak idején annyi kritikát kapott, akkor miért kellett benne hagyni ebben a tervezetben. Itt lenne az idő a megváltoztatására, annál is inkább, mert ez is egy olyan szabálysértési tényállás, amely belekerülve a törvénybe annak idején megtámadásra került a Jobbik által, de sajnos több mint valószínű, hogy január 1-jével az Alkotmánybíróságról szóló törvény miatt ez is a kukában fog landolni, és semmiféle lehetőség nem lesz ezután, hogy ez kikerüljön a törvényjavaslatból, illetve a hatályos törvényekből. Jó lett volna ezt a helyzetet legalább itt rendezni, illetve ha már felvállalják, akkor nyilván nemcsak benne marad, hanem a saját kormányzati hatáskörükben rakták bele az új törvénybe.

Szintén hajlamosak vagyunk magunkra venni, hogy amiért az elmúlt eseményekben akár a Magyar Gárda, polgárőrség kapcsán vagy egyéb olyan esetekben, ahol a rendőrség egy szabályos rendezvénnyel vagy szabályos tevékenységgel kapcsolatban politikai beavatkozást várva nem tudott mit tenni, nem tudott eljárni, kitágította a saját cselekvési körét. Ezt látjuk a törvényjavaslatban ott, amikor a magánterületeknek a közforgalom elől el nem zárt részét is a közterület hatálya alá vonja. Jól tudjuk, hogy ezt azok az események generálták, amikor egy magánterületen történő összejövetel vagy rendezvény kapcsán a rendőrség nem tudott eljárni. Hozzáteszem, annak ellenére szerették volna vegzálni az ott megjelent állampolgárokat, hogy ezek az események magánterületen zajlottak, és bűncselekményt nem valósítottak meg. De azáltal, hogy közterületté nyilvánítják az ilyen részeket, próbálják a saját hatáskörüket növelni. Hozzáteszem, az egy érdekes kérdés, hogy például a ferihegyi reptér esetében, ahol az odavezető utaknak vagy közvetlenül a reptér mellett lévő utaknak még nem történt meg az átadása a közforgalom számára, nem járnak el ilyen gyorsan és nem próbálják rendezni a helyzetet. Viszont ha a Magyar Gárdáról vagy egyéb szervezetekről van szó, akkor a szabálysértési törvényt is felhasználják.

Javasolni fogunk egy új tényállási elemet, a lejárt szavatosságú termékek értékesítés céljából a vásárlók részére hozzáférhetővé tételét, amit már nagyon régen be kellett volna vezetni. Gondolom, hogy ez azért nem történt meg, mert erre ebben az esetben nem gondoltak. Az elmúlt napok eseményei is bebizonyították, hogy ezt legalább szabálysértésként, de inkább Btk.-tényállásként kellene szabályozni, lévén, hogy több olyan eset is történt, amikor ez nagyon komoly veszélyekkel járt, és nagy mennyiségben jogkövetkezmény nélkül tudtak lejárt szavatosságú élelmiszert forgalomba hozni.

Már volt szó arról, milyen jó, hogy a hatóságnak nagyobb szabadsága van az eljárások helyének kiválasztásában. Mi azt szeretnénk, hogy ebbe az eljárás alá volt személynek is legyen nagyobb beleszólása. Erre is majd egy módosító javaslatot fogunk benyújtani. Azt szeretnénk, hogy ne a hatóság kényelmi szempontjai, hanem a szabálysértési eljárás alá vont személyek életének a megkönnyítése, illetve ha már a hatóság elé kell járulniuk, akkor ennek az olajozottabbá tétele és akár a termelésből való kiesésük minimálisra szorítása legyen a cél. Szerintem ez is egy támogatható javaslat lesz.

Szeretnénk azt is, hogy a hatóságnak hivatalból - mert itt egy elég pongyola megfogalmazást találunk - ne csak akkor kelljen figyelembe vennie minden személyi körülményt, ha az egyébként rendelkezésre áll, hanem legyen kötelezettsége, hogy azt figyelembe vegye. Itt is megmaradna egy kiskapu, hogy ha a hatóság nem megfelelően jár el és nem gyűjt be minden információt, akkor takarózhat azzal, hogy ő csak a rendelkezésre álló szabályok alapján járt el.

Ahogy elmondtam, a perújítási határidők kitolása egészen biztosan szükséges lenne. Kérem a kormányzattól, hogy ezt ne kerüljék meg. Ez akár években való megváltoztatást is jelenthet, vagy egy alkotmányjogi panasznál az annak lezárulásához való kötést. Ezzel a jogállamilag elfogadhatatlan helyzeteket tudnánk kiküszöbölni.

Sok szó esett a közmunkáról is. Azt szeretnénk, ha megpróbálnának a végzettségnek és képzettségnek megfelelő munkát adni a közmunkára ítélteknek. Tudom, hogy ez nem minden esetben működhet, de hogy a közmunka ne csak büntetés, hanem a köz javára végzett hasznos tevékenység is legyen, erre legalább törekedni kellene, és a társadalmilag hasznos munka körülményeit meg kellene teremteni.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Találkozunk egy olyan szabályozással is, amit szintén a Btk.-ból, vagy az új Btk.-Be. módosításokban szokhattunk meg a kormánytól. Ez a 48 órán belül elfogott elkövetőnek a tettenérésre vonatkozó szabályai. Nem gondoljuk, hogy jó irány lenne, hogy ha valakit nem a helyszínen fognak el, hanem 48 órán belül, akkor az ugyanúgy tettenérésnek számíthasson. Véleményünk szerint ez is felvet néhány jogállami garanciát.

S ha már figyelembe vesszük azt a tényt, hogy valaki volt-e büntetve, és erről nyilvántartást vezetünk: megoszlanak a vélemények, mert egy szabálysértési eljárás alatt állás és az erről való adattovábbítás véleményem szerint nem indokolt, és nem kellene így, ebben a formában külön nyilvántartást vezetni még az egyébként nem is jogerős eljárásokról. De ha már ilyet teszünk, akkor a büntetés kiszabásánál figyelembe kellene venni azt is, hogy ha valaki nem áll szabálysértési eljárás alatt, illetőleg nem is állt az alatt. Ez lehetne egy enyhítő körülmény.

Azt meg végképp nehezen értjük, hogy ha két év a releváns határidő, akkor miért három évig kezelik ezeket az adatokat. Erre is be fogunk majd nyújtani egy módosító javaslatot, mert ha már nincs relevanciája ezeknek az adatoknak, akkor a hatóság részéről ezeket nem indokolt tovább kezelni. Ezt meg kellene szüntetni, és törölni kellene ezeket az adatokat.

(18.00)

Összefoglalva: tehát annak ellenére, hogy támogatható kezdeményezések is vannak a törvényjavaslatban, sajnálatos módon azért nem fogjuk tudni támogatni, mert benne maradtak azok a tényállási elemek is, amelyeket súlyosan kifogásolunk, amelyeket a Jobbik a különböző nemzeti oldalhoz köthető szervezetek, vagy akár ezekhez nem is köthető, de például a jogkövető állampolgárok közrendvédelmi tevékenységét korlátozó tényállásokat nem tudjuk felvállalni, ehhez nem tudjuk a nevünket adni. Ez nem az az út, amivel rendet lehet teremteni, mert a jogszabályoknak mindig a társadalmi békét, a valódi problémák feltárását kell elősegíteniük, nem meghatározott csoportok megbüntetését politikai szándék, indok alapján, mintegy elfödve azt a tehetetlenséget, amit egyébként a kormány itt, az általános indokolásban is megfogalmazott, hogy a vidék és főleg a kistelepülések közbiztonsága halaszthatatlan intézkedéseket igényel.

Valóban így van, romokban hever. Kezdjék el ezt a munkát, ne csak a szabálysértések körében, hanem vonják be az egyéb jogi lehetőségeket is. Várják a vidéki emberek, higgyék el, hogy rend legyen, és a kormányzat megkezdje végre a munkáját ezen a területen is.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 215 2011.11.21. 1:50  196-292

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Már a vitában is egyértelművé tettük, hogy a fő problémánk a javaslattal nem az, hogy lehetőséget nyújt arra, hogy a megszorult megyék a vagyonukat átadják az államnak. Átadják olyan formában, hogy büntetőeljárások tömkelege ne indulhasson el a megyei vezetők, illetve a megyei közgyűlések ellen. Ezzel még nem is lenne baj. Mert ha egy megyei közgyűlés úgy dönt, hogy át kívánja adni ezeket a vagyonelemeket, ámbár tegye, lehet, hogy a következő választáson persze a megye lakói máshogy fognak politikai ítéletet mondani, de jogilag ezt megteheti.

Az viszont, hogy a törvényjavaslat indokolása és a taxatív törvényi szabályozása eltér... - és most már tudjuk, hogy olyan formában tér el, hogy önök oktrojálni szeretnék a megyékre, tehát azok a megyék, amelyek tudnák működtetni az intézményeket, ők sem dönthetnek úgy, hogy megtartják ezeket, mert bizony az állam jön és elveszi. Elveszi, és a jövőben megnyitjuk azt a lehetőséget, hogy más célra, más önkormányzatoktól - nem csak megyei önkormányzatoktól - intézményeket és egyéb vagyontárgyakat vegyen el az állam. Ez, nem hiszem - annak ellenére, hogy az alkotmánymódosítással megpróbálják legalizálni -,s hogy jogos lenne, megfelelne az eddigi jogfejlődésnek, önök megerőszakolják az alkotmányt, és megerőszakolják azokat a megyéket, azokat az önkormányzatokat, amelyek fenn tudnák tartani ezeket az intézményeket, de a jövőben önök, illetve az állam úgy fogja gondolni, hogy elveszi tőlük, és elveszi a megyei, illetve a helyi közösségektől.

Ne tegyék, a lehetőséget meg lehet adni, de oktrojálni nem szabad! Ez nem helyes út. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 217 2011.12.05. 2:00  214-222

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is arra szeretném buzdítani önöket, hogy támogassák a tárgysorozatba-vételét ennek a nagyon fontos alaptörvény-módosításnak.

Ahogy az alkotmányügyi bizottságon is elhangzott, és az ottani tapasztalatok alapján tudom mondani, nem jó az, hogyha eljárásjogi szabályok és eljárásjogi indokok mögé bújnak.

(17.40)

Mi nem szeretnénk mást, mint beszélni erről a témáról, és egy olyan döntést hozni, amelyben társadalmi konszenzus van, amelyet itt a Ház előtt meg tudunk vitatni, de ennek csak egy módja van: hogy tárgysorozatba veszik, tárgysorozatba vesszük ezt a javaslatot, utána napirendre vesszük, és itt a Ház előtt megvitatjuk. Nem elfogadható, hogy mindenféle álérvekkel, kibúvókkal megpróbálják a múlt rendszer bűnöseit a közéletben benntartani. Hogyha sikerült még itt a keleti blokkban is a többi országnak megoldania, és húsz évet kellett várnunk arra, hogy egy ilyen törvény elfogadásra kerüljön, akkor legalább most ne legyenek restek, és támogassák ezt a javaslatot.

Hangsúlyozni szeretném még egyszer, hogy itt nem arról van szó, hogy ez lenne a végleges javaslat, ki kell alakítani azokat a formákat, azokat a módozatokat, amelyek mindenkinek megfelelnek; nyilván a volt kommunista vezetőknek nem fog megfelelni, de ez a célunk. Kérem, ne bújjanak az eljárásjogi érvek mögé, és születhessen meg Magyarországon is az a lusztrációs törvény, amelyre büszkék lehetünk, és amelyre, higgyék el, az önök szavazói is már több mint húsz éve rendületlenül várnak. Legyenek bátrak, és azt szeretnénk, ha nem csak szavakban tennének úgy, mint ha óriások lennének, ne a szavak döntsenek, döntsenek a tettek és döntsenek a szavazatok. Kérem, szavazzanak igennel!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 392 2011.12.06. 2:01  217-462

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fideszes képviselőtársaimnak reagálva: sajnos itt a politikai szlogenek és a tények néha fedik egymást, hiszen elég, ha arra emlékeztetek, hogy itt önök között is, a főváros és az önök képviselői között is, például Kósa Lajos között óriási vita volt, hogy akkor a főváros egy megye vagy egy település.

Ez azért nem gondolom, hogy ne lenne konkrét kérdés, és azt sem gondolom, hogy ne lenne egy fontos kérdés, lévén kicsit még érdekes is, hogy Kósa Lajos terjeszti be ezt az indítványt, illetve azóta módosította, de amennyiben természetesen a főváros nem települési önkormányzat, hanem területi önkormányzat, akkor Debrecen lenne a legnagyobb magyar város.

Érezhetjük, hogy ennyire kidogozott a javaslat, illetve ennyire sikerült a saját fideszes képviselőikkel és fideszes prominenseikkel megértetni, hogy ha Kósa Lajos tollából egy ilyen módosító javaslat elhangozhat, arra egyébként Tarlós István reagálhat, és utána egyfajta látványos kiegyezés vagy jogi konszenzus következik, akkor azt hiszem, ezen nem dolgoztak kellően. Vagy ha a minisztérium kellően kidolgozta, akkor meg nem volt kellő frakció- és civil egyeztetés. Nem tudom, hogy egy ilyen dolog hogy történhet meg, és amíg ilyeneket találunk a törvényben - és a módosítók között egyébként mind a két Kósa-féle módosító javaslat szerepel, nemcsak Kósa Lajos által aláírva, tehát nem arról van szó, hogy a Lajos kitalált valamit és beadta, hanem ezt többen aláírták a Fidesz-frakcióból, 174. és 177. számon egyébként most is fent van -, addig ezeket tisztázni kellene. Azt hiszem, nem egy utolsó kérdés, hogy Budapest vagy Debrecen lesz-e a legnagyobb városunk.

Egy kicsit komikusnak tűnhet, de higgyék el, hogy inkább tragikus. Ezért mondjuk azt, hogy ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonni, át kellene dolgozni, és az ilyen és hasonló javaslatokat ki kellene belőle venni, hogy legalább közröhej tárgyává ne tegyék önmagukat és a kormányukat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 54 2011.12.14. 7:11  3-56

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először kísérletet teszek egy-két olyan pontnak a kiemelésére, amiben remélhetőleg a minisztérium támogatását is el tudjuk nyerni. Aztán lesz egy-két olyan, amiben nyilván kevesebb illúziónk van, de azért a történelmi hűség kedvéért el kell mondani.

A 167. ponttal kezdeném, amelyben egy nagyon egyszerű dolgot szeretnénk, hogyha szabályozásra kerülne: a közérdekű munkánál ez nem más, mint hogy a végzettségének és a képzettségének a figyelembevételével az adott személyeknél legyen egyfajta szűrő az, hogy ő milyen ismeretekkel, milyen képzettséggel bír. Ez nyilván csak figyelembevételt jelent. Tudjuk jól, hogy bizonyos esetekben erre nincsen mód és lehetőség, de legalább törvényi szinten adjuk meg azt a lehetőséget, hogy megfelelő munkával és megfelelő hasznos munkával járulhassanak hozzá a közérdekű munka végrehajtása során azok az emberek, akik ezt végzik, a társadalmi javak gyarapításához. Nem gondoljuk, hogy ez egy támogathatatlan pont lenne.

Az már egy kicsit fájdalmasabb, hogy a honvédelmi bizottságban és az alkotmányügyi bizottságban a képviselők egyharmada sem támogatta, tehát itt vélhetően a minisztérium támogatása kell ahhoz, hogy ez bekerüljön. Ez nem egy túl nagy dolog, de előrelépést jelentene a javaslat jelenlegi szövegéhez képest.

Gaudi képviselőtársam a hároméves perújításról beszélt, én ezt nem ismételném meg. Ez egy fontos jogállami garancia lenne.

(10.10)

Legalább ezeknek a technikai módosítóknak vagy a javaslat szövegét dogmatikailag jobbá és helyesebbé tevő módosító javaslatok elfogadásával mutathatnának egy olyan konstruktív hozzáállást, ami feledtetné bizonyos más kérdésekben azt a politikai színezetet, amit itt a szabálysértési törvénybe szeretnének belevinni. Hogy ajánlási pontokra lebontsam, ez majd a 187,. 188., 189. és a 190. pontnál fog megjelenni.

Miért is mondom ezt? Mert az általános vitában elhangzott, hogy ezt a szabálysértési törvényjavaslatot a jelenlegi kormányzat terjeszti elő. Eddig lehetett arra hivatkozni, hogy a problémák és a hibák nem kerültek még kijavításra, amik megöröklésre kerültek az előző kormányzatoktól, arra kevés idő volt, hogy tökéletessé és koherenssé váljanak. Nos, ebben az esetben nyilván - mivel új javaslatról van szó - erre már nem lehet hivatkozni. És bár túl sok illúziónk nem volt, de azért bíztunk benne, hogy azok, az említett pontokban megfogalmazottak - a közbiztonsági tevékenység jogosulatlan végzésére gondolok, illetve a feloszlatott társadalmi szervezet tevékenységében való részvételre - vagy kikerülnek ebből a javaslatból, vagy nem ilyen formában szerepelnek, ezáltal átvéve egyébként a Gyurcsány-Bajnai-kormányzat súlyos örökségét, sőt számtalan esetben továbbvive.

Jogi abszurditás az, ahogy ez elfogadásra került, és ebbe az új szabálysértési törvénybe megpróbálják beletuszkolni; eleve már nagyon sok vitát szült az, hogy közbiztonsági tevékenységet hogyan lehet úgy jogosulatlanul végezni, hogy közben más szabálysértést vagy bűncselekményt ne valósítson meg az illető. Értjük mi a törekvést, és itt legfőképpen a Magyar Gárda és egyéb polgárőrszervezetekről van szó; hozzáteszem, ez már nemcsak a Magyar Gárda kérdése, hanem a jövőben létrejövő olyan polgárőrségeké is, amelyek szerették volna megfelelően és a törvényeket betartva végezni a tevékenységüket, de igaz ez olyan jogkövető állampolgárokra is, akik bármilyen olyan tevékenységet szeretnének végezni lakókörnyezetükben, amelyben a közrend fenntartását szeretnék elősegíteni. Ezt most ezen törvényhelyek alapján akkor sem tehetik, ha egyébként más szabálysértést vagy bűncselekményt nem valósítanak meg.

Hiszen önmagában ami büntetendő vagy büntetésre kerül, az a közrend, közbiztonság fenntartására irányuló tevékenység, amelyre valaki nincs feljogosítva. Tehát egyértelmű, hogy semmilyen más szabálysértés vagy bűncselekmény nem kerül elkövetésre, csupán az, hogy egyéb jogszabályban nincs meg annak az adott személynek a felhatalmazása arra, hogy egy kicsit jobbá és biztonságosabbá próbálja tenni saját vagy mások lakókörnyezetét, ez már külön szabálysértési tényállásként jelenik meg.

Ráadásul ami még ennél is komikusabb, hogy itt ezen tevékenység látszata is, nem tudom, hogyan fog elbírálásra kerülni, ha valaki kitesz egy táblát a lakókörnyezetében, hogy vigyázz, rabló és betörő, mert az itt lakók vigyáznak egymásra, és amennyiben betörsz, akkor értesítik a rendőrséget, és visszatartanak, amíg a rendőrség kiér; akkor ez is lehet egy, a közbiztonság látszatát fenntartó tevékenység, pedig minden jogszabálynak megfelel, de lehet, hogy ezen tényállás alapján akár az ilyen személyek elítélésre kerülhetnek. Tehát nagyon kérem, hogy a 187. és a 188. javaslat támogatásával kerüljön ki ez a szabálysértési törvényjavaslatból.

A 189. és 190. javaslat a már oly sokszor átrágott lex Gárdának tekinthető. Itt is az a problémánk, hogy ha valaki önmagában egy feloszlatott társadalmi szervezetben vesz részt, erre korábban is megvoltak a megfelelő szankciók, amiket a törvények és a különböző jogszabály alapján eljáró bíróságok be tudtak tartatni. Nem gondoljuk, hogy ezt szabálysértési és bűncselekményi szintre kellene emelni. Ennek semmi helye itt, a szabálysértések között; ha egyébként ezzel a tevékenységgel elkövetnek más, súlyosabb bűncselekményeket vagy szabálysértéseket, akkor aszerint lesz majd büntethető az elkövető. Pont ez lenne a lényege, hogy bizonyos tényállásokat ne helyezzünk a többi fölé, és túlzott szankcióval egy részmagatartást ne sújtsunk.

Itt a jogállamiság koherenciáját nem sikerült megvalósítani. Bízunk benne, hogy a jövőben ez még kiküszöbölésre kerül.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 72 2011.12.14. 15:52  57-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 20. pontjával szeretném kezdeni. Ha már az ajánlási pontok között szerepelnek olyanok, amelyek alapvetően alakítanák át az egész rendszert, akkor nyilván az általánosságot nem lehet megkerülni a részletes vita során sem.

Mire is gondolunk? Elhangzott itt már több részről, hogy van egy nagy ellentmondás a Kövér László által benyújtottak és a kormányzat által benyújtott törvénytervezet között. Én úgy gondolom, erre azért is fontos rávilágítani, mert ha kormányzati berkekben, illetve a Fidesz vezető politikusai között... - mert tudom, hogy Kövér László a Ház elnöke, és ilyenformán nem tartozik a kormányzathoz, de azt is tudjuk, hogy a Fidesz egy meghatározó embere, a Fidesz egy erős embere, aki annak idején jómaga is titkosszolgálati miniszterként felügyelte ezt a területet. Emiatt jó arra figyelni, hogy valamiféle konfliktusnak lennie kell a kormányzaton, a kormánypártokon belül is, hiszen ha Kövér László ennyire nyíltan módosító javaslatokkal próbálja a törvényjavaslatnak a lényegét - egyébként hozzáteszem, nagyon helyesen - megváltoztatni, akkor itt bizony még a Fideszen belül sem történtek meg azok az egyeztetések, amelyeknek egy ilyen fajsúlyos törvényjavaslat esetén meg kellene történniük. Arról nem is beszélve, ha még ott sem jutottak zöld ágra, ha a nemzeti együttműködés rendszere még a Fideszen belül sem működik, akkor hogy várjuk el azt, hogy civil szervezetekkel, a szakmával, különböző rendészeti szervekkel vagy érdekképviseletekkel, ad absurdum az egyéb politikai pártokkal egyeztessenek. Úgy tűnik, ezt nem tették meg, és ennek a jövőben súlyos következményei lehetnek.

Azt nem tudom, hogy mi lesz a sorsa ezeknek a módosító javaslatoknak, lévén, hogy például a honvédelmi bizottság esetében jól láthatjuk, hogy a 20. ajánlási pontot nem támogatta, viszont a nemzetbiztonsági bizottság meg támogatta. Itt a nemzeti együttműködés Fideszen belüli rendszere egy komoly széthúzásának lehetünk tanúi, ami megint csak arra utalhat, hogy bizony-bizony jó lett volna ezeket a vitákat először házon belül megejteni, jó lett volna legalább a Fideszen belül eldönteni, hogy mit is akarnak önök, merrefelé indulnak a fideszes narancsforradalmi rendszer kialakításában. Gondolom, és ne legyenek illúzióink, hogy amikor Kövér László ezeket a javaslatokat megtette, megfelelő indoka volt, és megfelelő szakmai háttér birtokában tette.

(11.00)

Annál is inkább, mert a 20. ajánlási pontnál a nemzeti információs és bűnügyi elemző központot kivenné a nemzetbiztonsági szolgálatok köréből; ugye, érezzük, ez nem egy apró technikai módosítást jelent, annál is inkább, mert a törvényjavaslat olvasása és a módosító javaslatok olvasása alapján sem derül ki, és itt az indokolás szép, hangzatos szlogenjei mellett nem tudhatjuk meg, hogy valóban mi a tervezet célja, mi indokolja, hogy ezt be kellett hozni, és ilyen formában kellett behozni. Nyilván itt el lehet mondani, hogy a terrorveszély egyre nő, fokozódik a helyzet a világban, ezt 1990 előtt is nagyon sokszor elmondták, csak mi ezt nem érzékeljük ebben a formában. Ebben a formában, hogy ily módon kellene koncentrálni az erőket, és ráadásul nemcsak a kormányzat fennhatósága alatt, hanem egy minisztérium, a Belügyminisztérium kezében, tehát itt nemcsak arról van szó, hogy mi tartozik a kormányzathoz, vagy mit felügyel a kormányzat, hanem ez egyfajta minisztériumokon belüli, mondhatnám, harc; nem tudjuk, mi van a háttérben, de mindenesetre a Belügyminisztérium szempontjából hatalomkoncentrációt jelent.

Amit viszont nehéz megmagyarázni ezek alapján, és tulajdonképpen a törvényjavaslatok, amelyeket itt más tárgykörben is benyújtanak, gondolok itt arra, hogy tegnap, amikor rendkívüli gyorsasággal össze kellett hívni az alkotmányügyi bizottság ülését, ott arról döntöttünk, hogy az "átmeneti rendelkezések" nincs az alaptörvényben, vagy a nem is olyan régen elfogadott, bíróságokról és ügyészségekről szóló törvények kapcsán, hanem ezekben az átmeneti rendelkezésekben, mintegy bizottsági módosító javaslatként beterjesztve most azt próbálják majd lenyomni a Ház torkán, hogy a legfőbb ügyész, illetve az Országos Bírósági Hivatal vezetője dönthesse el, hogy bizonyos ügyekben hol emel vádat, illetve melyik bíróság előtt kerül az eljárás lefolytatásra. Erre természetesen lehet hivatkozásként elmondani azt, hogy ez csak az ügyek meggyorsítása, illetőleg a felgyülemlett ügyhátralékok ledolgozása miatt történik, jól érzékeljük, hogy annak a lehetősége, hogy ezt másra használják, ugyanúgy benne van a pakliban, mint ennél a törvényjavaslatnál. Semmiképp nem tudjuk azt támogatni, mert ez kifelé bizony egy kiépülő diktatúra előszele, ezt lehet tagadni, de egy ellenzéki párt képviselőjeként erről beszélni kell, mert a jövőben ennek a jeleit bizony látni fogjuk, ahogyan egyébként ez más tárgykörökben is megmutatkozott.

A fő probléma az, hogy a nemzetbiztonsági szervek - és lehet itt mindenféle bűnüldözési célzatot felhozni - soha nem a legfőbb fellépői voltak a szervezett bűnözés elleni harcnak, illetve lehet azt mondani, hogy ők felderítést végeznek, de a legtöbb esetben vegyük tudomásul, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok, de legyenek bármelyik által begyűjtött információk, a legtöbb esetben a büntetőeljárás folyamán nem felhasználhatóak, vagy nem oly mértékben használhatóak fel, ahogyan a szakmát kevésbé értő vagy egy állampolgár által elképzelt módon ezek megtörténhetnének. Tehát nem jó indok az, hogy itt ez a szervezett bűnözés elleni vagy bármilyen bűnüldöző csoportok általi fellépést szolgálja. A nemzetbiztonsági szolgálatok és szervek legfőbb célja, hogy a kormányzat számára megfelelő információkat biztosítsanak bizonyos folyamatokról, bizonyos esetekben a magyar nemzetet veszélyeztető folyamatokról és eseményekről, ami önmagában még nem is probléma, de ha ezen továbblépünk, és a kormányzat kezébe túl nagy hatalmat adunk, túl kevés rálátással, mert valljuk be, az, hogy a nemzetbiztonsági bizottság alá van rendelve, az vajmi kevés kontrollt jelent. Azt persze el lehet mondani, hogy a kormányzat kontrollal bír ezek fölött a szervek fölött, de ez az ellenzéknek vagy bárkinek, aki nem kormányzati pozícióban ül, vajmi keveset jelent. Nyilván nem tehetünk mást, elfogadjuk azokat a beszámolókat, amelyek a törvényesség megtartására irányulnak, de nem tudjuk, még milyen információk és hogyan gyűlnek össze. Elég egyébként az elmúlt időszaknak azokra a büntetőeljárásaira gondolni, amelyekben vezető MSZP-s politikusok, akár titkosszolgálati vezetők ellen emeltek vádat, és elhangzottak bizony olyan ismeretek is, hogy itt az előző ciklusban Orbán Viktort is lehallgatták, és kinek, milyen laptopján hogyan találtak felvételeket.

Azt hiszem, ezeket a folyamatokat nem úgy kellene továbbvinni, hogy aki kormányon van, az nyilvánvalóan megteheti, és belehallgathat mindenki telefonbeszélgetésébe, nem jogi felhatalmazottság által, hanem - idézőjelben -"kíváncsiságból"; ezeket az adatokat nyilván nem lehet majd felhasználni, de arra viszont nagyon jók, hogy ezen információk birtokában mindenkit a Nagy Testvér figyelme alá vegyenek, és nem hiszem, hogy ez egy demokráciában, egy jogállamban cél lehet. Ez egyébként kormányzattól független, bárki lenne kormányon, nem hiszem, hogy ez egy jó út, főleg nem az ellenzék és a politika ily formában való megfigyelése, ahogyan az előző ciklusban történt. Nincsenek illúzióim, bár reménykedhetünk benne, hogy máshogy van, de jelen pillanatban ez nem az átláthatóságot növeli, és nem jó egy ilyen rendszert erősíteni.

Egyébként, márpedig itt továbbhaladva szintén Kövér házelnök úrnak a 24. ajánlási pontban megfogalmazott módosítójára, amelyben, a 24. pontban ő egyébként a NIBEK kormányzati tájékoztató jellegét is csorbítaná. Ez azért is érdekes, mert az még valamilyen formában érthető lenne, ha a kormányzatot szeretné minél jobb információk birtokába juttatni, persze, csak olyan formában, hogy az ne az állampolgárok személyes vagy az ellenzék megfigyelését jelentse, hanem bizonyos folyamatok, akár külföldi folyamatok monitorozását. Ennek ellenére nagyon kíváncsi lennék, mi áll ennek a hátterében, hogy Kövér László továbbmegy, és az együttműködő szervek tekintetében tenné ezt fő tevékenységgé. Megfontolandó egyébként, és remélhetőleg támogatni is fogják ezt a javaslatot.

A 25. ajánlási pont viszont rávilágít arra, amit itt már szintén nagyon sokan az ellenzék soraiból elmondtunk, hogy mi szükség van arra - itt egy kicsit vitatkoznék akár a többi ellenzéki párttal is -, hogy a BM keretei között egy ilyen jelentős, hatalmas hatalomkoncentráció álljon be, mi szükség van arra, hogy most már az Információs Hivatalt is bevegyük ebbe a körbe. Lehet azt mondani, hogy azért, mert titkosszolgálati tevékenységet végez, de mivel alapvetően ez külföldre történik, és az Információs Hivatal információim szerint elég jól működik, nem gondolom, hogy azon kívül, hogy a Külügyminisztériumon keresztül a kormányzat alá be van szervezve, tovább kellene menni, és be kellene rakni a BM-es nagy csomagba az Információs Hivatalt is. Nyilván itt is komoly és hathatós egyeztetések előzték meg ezt a javaslatot, lévén, hogy a 25. pontot is Kövér László jegyzi, aki szintén nem szeretné, ha ez ebben a formában valósulna meg. Itt tényleg nem értem, miért kell Pintér Sándor és a Belügyminisztérium alá mindent beszervezni, semmi olyan indokot nem látunk, ami ezt a szuper hatalomkoncentrációt meg tudná magyarázni, annál is inkább, mert mi történt - ez is egy kérdés lehet az államtitkár úrhoz - a ciklus eleje óta, ami indokolttá teszi, hogy az Információs Hivatal ide bejöjjön, és egy újabb nemzetbiztonsági szervet hozzunk létre a NIBEK személyében. Nem értem, hogy mi változott. Tudtommal azért a nemzetközi helyzet annyit nem fokozódott, van már egy kiváló TEK-ünk, amely nagyon jó hadműveleteket végre tud hajtani, tehát semmit, semmilyen indokot nem látok, ami ezt megfelelően alátámasztaná.

Maradva az ajánlási pontoknál, most a szintén Kövér László által előterjesztett 42. pontnál, azt sem tartjuk megfelelőnek, hogy itt az informatikai rendszerek, bár látszatgaranciákkal, de összekapcsolásra kerülnek, és tulajdonképpen kontroll nélkül vagy alkotmányos, megfelelő kontroll nélkül az információk átjárhatnak, felhasználhatóvá tehetők.

(11.10)

Illetve itt is hozzátenném, hogy a legtöbb esetben nem büntetőeljárások bizonyítására vagy elősegítésére, hanem csupán a megfigyelésnek és az információbeszerzésnek a puszta mivoltában lesznek ezek felhasználhatóak, mert ha ezek az intézkedések azt eredményeznék, hogy a szervezett bűnözéssel hipp-hopp le tudnak számolni, akkor azt mondanám, hogy ám legyen, de nem erre fognak vezetni, mert tudjuk jól, hogy ezek az információk és ezek az adatok nem ezt fogják szolgálni - bárcsak ezt szolgálnák, hozzáteszem, egyébként ez az átláthatóságot is némileg erősítené. Tehát erre is várnánk egy választ, hogy miért kell ez a közvetlen informatikai kapcsolat, és miért nem elég az - ahogy azt Kövér László házelnök úr a módosító javaslatában megfogalmazta -, hogy adatot igényelhetnek ezekből a rendszerekből. Tehát ha ez a NIBEK valóban arra szolgálna, amit önök mondanak, hogy egyfajta elemző központként működne, akkor bekérné a megfelelő adatokat, elkészítené az elemzést, továbbítaná a kormányzatnak vagy a minisztériumnak, és megoldódott a probléma. A közvetlen informatikai kapcsolat ennél sokkal előrébb hat és sokkal veszélyesebb, és indokolttá tette természetesen - és azért itt kitűnik a koherenciazavar -, hogy önmagában a NIBEK-et is nemzetbiztonsági szervként tüntessék fel a törvényben, ezáltal is le lehet leplezni ezt a törekvést.

Tehát első körben erre kérnénk a válaszokat, és szeretnénk ellenzéki képviselőként tisztán látni abban, hogy miért nem sikerült ezt házon belül lerendezni. Persze tudom én, erre lehet azt mondani, hogy nagyon jó, ha demokratikus módon megbeszéljük és átbeszéljük a különböző javaslatokat, és ez örömteli is, hogy Kövér László felvállalta ezeket a súlyos módosító javaslatokat, persze az még jobb lett volna, ha a vitában részt vesz, és ezeket meg tudja indokolni, ezeket ugyanúgy el tudta volna helyettem mondani, de akkor megtesszük mi helyette is. De azért az elvárható lenne, és higgyék el, kifelé is egyfajta kormányzati vagy Fideszen belüli koherenciazavart jelez, ha ilyen fajsúlyos kérdésekben nem tudtak már előre megállapodni. Bizonyára voltak egyeztetések, önök úgy gondolták, hogy jöjjön be a Ház elé, és akkor keményen valamerre billenni fog a mérlegnek a serpenyője. Mi meg kíváncsian várjuk ellenzékiként, hogy merre fog ez megtörténni, és a részletesebb indokolásokat is meg fogjuk tenni, de mindenképpen erre szerettük volna, szerettem volna felhívni a figyelmet.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 90 2011.12.14. 2:00  57-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Itt a nagy kérdés az, hogy ki a bűnöző, tehát hogy dogmatikailag kit tekintünk bűnözőnek. Hogyha erre azt mondja, hogy természetesen a jogszabályokban le van írva, hogy ki a bűnöző, akkor ezeket a jogszabályokat oly mértékben lehet bővíteni szabálysértési és büntetőjogi tényállásokkal, és oly mértékben el lehet mosni a határokat, hogy egy idő után tulajdonképpen mindenki bűnözőnek tekintendő vagy tekinthető, akit önök úgy gondolnak; erre utaltam itt akár a közrendvédelmi tevékenység látszatával. Tehát hogy ezt ki követi el, vagy hogy milyen módon, erre senki nem tudott választ adni. Az előző példát nem szeretném megismételni, de elmosódnak ezek a határok. Tehát ki a bűnöző?

Illetőleg itt a kontroll szerepére annyit reagálnék, hogy ön azt mondta, hogy a kontroll megvan. Az kevés, hogy a különböző... - a nemzetbiztonsági bizottság vagy esetleg a honvédelmi és rendészeti bizottság kontrollt gyakorolni nem tud egy ilyen mamutszervezeten. Vagy az, hogy beadunk egy-két írásbeli kérdést, szóbeli kérdést vagy interpellációt, ez nem kontroll. Hogyha magában a szervezetrendszerben nem foglaltatik benne a megfelelő hatékony kontroll, a törvényeknek való megfelelés és a törvényeknek a betartatása, akkor nem beszélhetünk, csak egy látszatkontrollról. Egyébként '90 előtt a Kádár-rendszerben is egy olyan Patyomkin-módon létrehozták a rendszert, hogy kifelé azt lehetett mutatni a Nyugatnak vagy az itt élőknek, hogy tulajdonképpen minden rendben van, mert mindenhol megvan a kontroll, miközben tudtuk, hogy nem így van, és számos országból lehetne még példát hozni.

Tehát az kevés kontroll, hogyha a parlament alá van rendelve. Ez természetesen jó és elvárható alkotmányos követelmény. De az, hogy a valódi, mindennapi tevékenységükre bárki megfelelő módon rálásson, és a kormányon kívül bárki törvényességi kontrollt tudjon gyakorolni, ez, azt hiszem, ebből a szempontból és így kizárt.

Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 94 2011.12.14. 2:06  57-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Ameddig ezekben a bizottságokban kormánypárti többség van, addig hogyan várjuk el azt, hogy megfelelő kontrollt gyakoroljanak? Arra, hogy egy interpellációt beadunk, lehet bármit válaszolni - arról is a kormánypárti többség dönt, és mindegy, hogy ez kétharmad vagy 50 százalék plusz egy. Tehát ebben a formában, és látjuk, hogy a nemzeti együttműködés fideszes rendszere azért minden formában összezár; emlékeztetnék arra az ügyészségi állásfoglalásra, hogy nem fenyegetés az, ha egy fideszes országgyűlési képviselő jövőbeni joghátrányokat helyez kilátásba. Tehát azzal megfenyegetheti, hogy tegnap meg fogja verni vagy elzárja a csapokat, de hogyha a jövőre teszi, az nem fenyegetés.

Tehát amíg ilyen döntéseket látunk, addig megkérdőjelezzük, igen, hogy a rendszer jól működik. Igen, mert nem működik jól. (Dr. Kontrát Károly: Jól működik!) Nem működik jól. Mert ameddig például egy ilyen jogértelmezésre senki nem mondja azt akár a politika színterén, hogy ez nincs jól, hiszen jogászként tudjuk, hogy fenyegetni csak a jövőre nézve lehet, mert a múltban ez nyilván elég nehéz lenne, és hogyha ezt valaki a jövőre nézve teszi, akkor azt mondani, hogy az nem fenyegetés, ez, azt hiszem, abszurd, és több ilyen esettel is szemben fogunk állni és szembe kell nézni.

Hogyha ezt látjuk, a gyakorlatban mást látunk, mint amit önök mondanak, akkor nyilván szóvá kell tennünk. Azoktól a bizottságoktól elvárni a kontrollt, ahol önök vannak többségben, azt hiszem, hogy lehet, vagy a formáljognak lehet, hogy megfelel, de egyébként semmiképpen nem. Ahogy a fővárosban egyébként egy-két bizottságban meg lehetett tenni, miért nem lehetett akkor itt a nemzetbiztonsági bizottságnál vagy akár a rendészeti bizottságnál többséget adni az ellenzéknek? Az kontroll lenne. Születhetnek ma olyan döntések, amik elmarasztalják a jogszabályok alapján a különböző szerveket, de így, hogy vágóhídszerűen jönnek be a jogszabályok a bizottságokba, és bármi van, leszavazzák vagy megszavazzák, hát így nem lehet!

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 120 2011.12.14. 7:41  57-126

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Gaudi képviselőtársam által átadott stafétát hadd vigyem egy kicsit tovább.

Visszatérnék az ajánlás 4. pontjához, amelyben arra tesz Mirkóczki Ádám képviselőtársam javaslatot, hogy az itt megfogalmazott megbízhatósági vizsgálat során is kelljen a nyomozási bíró jóváhagyása bizonyos események rögzítéséhez és dokumentálásához az eddigi ügyészségi helyett. Itt az "ügyészség által" szófordulat kerülne kicserélésre nyomozási bíróra. Véleményünk szerint az, hogy ez egy erősebb kontrollt jelent, nem lehet kérdés. Ha a bíróságokat ellátjuk nagyobb eszközállománnyal, és a bírósági átalakítások azt ígérik, hogy az ügyszámhátralékot le tudják dolgozni, akkor utána talán a nyomozási bírók is el tudják látni ezt a pluszfeladatot, főleg annak a tükrében, hogy ez a legtöbb esetben egy rutinos nyomozási bírónak csak egy gyors csuklómozdulatot jelent, viszont arra megfelelő, hogy a kontrollt a rendőrség és az egyéb szervek fölött fenntartsa, és ne tudjanak megindulni olyan irányba, ami esetleg nemkívánatos.

A következő a 44. ajánlási pont lenne, amihez még gyorsan hozzá szeretnék szólni. A 44. ajánlási pontban szintén Mirkóczki Ádám és Németh Zsolt képviselőtársam beterjesztéséről van szó. Többször szó esett arról - és a kétperces viták egyik alappontja volt a kontroll, az ellenőrizhetőség -, az államtitkár úr azt mondta, hogy megfelelő kontrollal bír a törvényjavaslat. Ez a törvényhely pont arra hívja fel a figyelmet, hogy a hozzáférés ezekhez az adatokhoz, illetve a felvilágosításkérés kinek a számára lehetőség. A NIBEK-nél dolgozó személyek esetében ez nem nagy kérdés, hiszen ők hozzáférnek, az egy másik kérdés, ebbe ne menjünk bele, hogy tudják-e vagy mire tudják olyan módon használni, ami a törvényeknek nem felel meg. Azt is megértjük, hogy az illetékes miniszter is bele tud tekinteni.

A módosító azt célozná, hogy csak a miniszter kerüljön megnevezésre, és ne az a szófordulat legyen, hogy a miniszter által vezetett minisztérium kijelölt munkatársa, hiszen ez megint oly mértékben bővítheti ezt a kört, ami beláthatatlanná teszi adott esetben - nem a minisztériumnak, de legalábbis külső ellenzéki képviselőként - ezt a kontrollt. Illetőleg mit értenek a más szerv alatt? - ha még erre az államtitkár úr majd tud válaszolni. Gondolom, a nemzetbiztonsági bizottság ideértendő - és a bíróság ideértendő-e? Ez egy konkrét kérdés lenne, hogy ha viszont ideértendő, akkor miért nem így fogalmazták meg a törvényjavaslatot, tehát itt szerepel-e a bíróság.

A Gaudi-Nagy Tamás által említett 65. ajánlási pontnál én is néhány jogi, dogmatikai aggályt szeretnék felvetni. Arról már volt szó - és erről is vitatkoztunk -, hogy ki a bűnöző. Az a gond, hogy az ilyen módosítások pont ezt a határt mossák el - amit elmondtam korábban is -, hiszen ha valaki attól lesz bűnöző, hogy az arcát eltakarja, vagy még erről sincs szó, hanem olyan módon vesz részt egy nyilvános rendezvényen, hogy nem alkalmas az öltözéke az ő azonosítására, akkor ő már a hatályos szabály szerint bűnözőnek tekinthető, hiszen elköveti ezt a szabálysértési alakzatot. Ezt azért nem értjük, mert akkor esetleg egy magasra húzott sál vagy garbó is teljesen ártatlanul ebbe a kategóriába eshet, ami egyrészről félő, másrészről viszont, ha ezek a személyek elkövetnek valamit, akkor a rendőrség miért nem igazoltatja őket. Az igazoltatás alapján nyilván mindegy, hogy ki hogyan próbálja takarni, szándékosan, ami talán a rosszabb módozat, bár ebben is lehetnek ártatlanabb dolgok, vagy akár a ruházkodásánál fogva, egy rendőrségi kamera által nem beazonosítható módon egy ilyen rendezvényen való részvétel alatt elkövetheti ezt a cselekményt. Tehát ez nem jó, őket ne tekintsük bűnözőknek.

Továbbmenve, azt se értem, hogy a 2012. április 15-ei új szabálysértési törvény hatálybalépése és jelen javaslatnak már most a szabálysértési törvénybe való beiktatása közötti időszakban mi történhet, tehát mi az, ami miatt ezt most végig kell vinni, és mi az, ami az önök elképzelése alapján április 15-éig nem várhat. Esetleg lesz egy március 15-e vagy különböző nagyobb tavaszi rendezvények? Értem én, csak ez egy kicsit átlátszó, és legalább az eljárásjogi kifutását megadhatták volna ennek az egésznek, attól függetlenül, hogy az egész ebben a formában elutasítandó, már az is, ahogy mondtam, hogy bűnözőnek tekintendő az államtitkár úr érvelése szerint az, aki ezt a szabálysértést akár jó szándékkal vagy nem tudva megvalósítja.

Tehát ezek az aggályok mindenképpen arra engednek következtetni, hogy már megint nem egy előre megtervezett jogalkotási folyamattal állunk szemben, hanem ötleteléssel, és amikor megjön egy ötlet, akkor megpróbáljuk rögtön átvinni a hatályos jogszabályokon, és utána majd az április 15-én hatályba lépő szabálysértési törvénybe is beiktatni. Ezekre várnám a választ, ha esetleg az államtitkár úr megtisztel minket.

Tehát a kontrollnak a szerepében a bíróság mennyiben játszik szerepet, és ez milyen módon kerül meghatározásra? És annál a törvényhelynél, amit említettem, miért nem szerepel? Illetőleg a 65. ajánlási pont kapcsán azért arra mindenképpen várnék egy választ, hogy ha a bűnöző kifejezés dogmatikájáról beszéltünk, akkor miért nem elég az, hogy a rendőrség igazoltatja azokat, akiket gyanúsnak tart, vagy valamiféle bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésén ér tetten, miért kell már azt is a szabálysértés körébe vonni, ha valakit mondjuk, egy távoli rendőrségi kamerával nem tud a rendőrség beazonosítani. Itt ráadásul nem is csak arról van szó, hogy egy sportrendezvényen - mert azon is el lehetne vitatkozni, hogy aki egy sportrendezvényre belép, és vállalja annak az ódiumát, hogy egy igazoltatáson és adott esetben egy kamerás megfigyelésen esik át, ez milyen formában jó, hogy így belekerül -, hanem egy nyilvános rendezvényen, higgye el, államtitkár úr, úgy is sokan elkövethetik ezt a szabálysértési tényállást, hogy tulajdonképpen semmi törvénybe ütközőt nem szeretnének tenni, és a lehető legjobb szándékkal, törvénytisztelő állampolgárként érkeznek, és úgy is szeretnének onnan eltávozni. Erre kérem a válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban. - Szórványos taps az LMP soraiban.)

(12.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 100 2011.12.30. 8:03  97-103

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, ha már záróvitára sor kerülhet, hogy itt a zárószavazás előtti módosítókkal kapcsolatban kifogásoljuk azt az eljárásrendet, hogy salátatörvény jellegűre duzzasztották ezt a víziközmű-szolgáltatókról szóló javaslatot, amit - ahogy Bödecs képviselőtársam is elmondta - még támogatni is tudtunk volna, viszont nekem úgy tűnik, hogy év végén behoztak mindent, ami még maradt, vagy koherenciazavarként nem ebben a törvényben, hanem egyébként itt az év végi jogalkotásban felmerült, és úgy gondolták, hogy itt még sikerül ezeket kiiktatni. Amivel még önmagában nem is lenne baj... - illetve dehogynem, már önmagában ez is probléma. De az még nagyobb probléma, hogy bizonyos esetekben nemcsak technikai módosításokra kerül sor, hanem olyan érdemi, esetleg új jogintézmények bevezetésére, amelyeket azért illett volna legalább egy vitának, egy arra az adott tárgykörre vonatkozó vitának megelőznie.

De hogy mire is gondolunk? Az nem meglepő, hogy zárószavazás előtti módosító indítványban például az Országgyűlés elnökének a javadalmazását rendezik. Igaz, hogy csak egy technikai módosítás; erre ráfoghatjuk azt, hogy valahová be kellett suvasztani. Megértjük, hogy ez technikai pontosítás, de elegánsnak akkor sem tekinthetjük. De az, hogy nem tudom, milyen háttérlobbi-érdekeket - és ez természetesen csak feltételezés, gondolom, nem így van - kiszolgáló javaslatokat is látunk, ami például a játékkaszinókban továbbra is lehetővé tenné a dohányzást, ezt a bizottsági ülésen Papcsák képviselőtársam azzal magyarázta, hogy bizonyos koncessziós szerződéseknek való állami megfelelés a célja ennek a rendelkezésnek. Viszont ebben az esetben elvártuk volna vagy elvárható lett volna, hogy az indokolásban ezt részletesen kifejtik, hogy milyen jogszabályokra hivatkozással milyen szerződések mondják ezt ki, az államnak miért van erre szüksége, esetleg milyen joghátrányokkal kellene számolni, ha a nemdohányzók védelméről szóló, egyébként a Jobbik által is részben támogatott törvényjavaslatot megfelelően átültetik január 1-jétől, és nincsenek kivételek, és sehol nem lehet majd zárt térben dohányozni a jövőben. Ezt valamilyen úton-módon sikerült a játékkaszinókat üzemeltetőknek felülírni. Ez azért is fájó, mert jó lett volna ezt annak idején, amikor ezt a törvényt tárgyaltuk, világossá tenni, hogy ilyen célzatok vannak, és lesznek olyanok, akik egyenlőbbek lesznek az egyenlőknél.

Aztán teljesen új jogintézményt vezet be egy másik zárószavazás előtti módosító javaslat - természetesen formálisan ez is bizottsági javaslatként jött be -, amely egészen egyszerűen a katasztrófa-egészségügyi ellátást vezeti bele az egészségügyről szóló törvénybe és így a magyar jogrendbe is, főleg azért, mert a kormány majd ezek alapján felhatalmazást kap, hogy rendeletben meghatározza ennek a részletszabályait. És ez azért is érdekes, mert úgy beszélünk itt egészségügyi válsághelyzet idején lefolytatandó eljárásról, illetve beálló változásokról és a kormányt, illetve a minisztert terhelő kötelezettségekről, hogy ezt a lehetőséget a különleges jogrendre egyébként nyitva álló szabályoktól függetlenül adja meg majd a jövőben ez a törvényi felhatalmazás. És nekem nagyon úgy tűnik, hogy itt nem lehet másról szó - és amikor a bizottságban erről szó volt, akkor kormánypárti cáfolat híján úgy kell vennünk, hogy ezt valamilyen szempontból nem tudták cáfolni -, mint hogy itt az orvosok, illetve a rezidensek és a kormányzat között kialakult konfliktushelyzetre készülnek fel, ha az a jövőben oly mértékben eldurvulna, hogy ha valóban a 2500 felmondás, illetve letétbe helyezett diploma okán gyakorlatilag 2500 orvos kiesik az egészségügyből, akkor bevezetve egy ilyen különleges helyzetet, a katasztrófa-egészségügyi ellátást, mégis munkára lehessen bírni az így kieső vagy munkát vállalni nem kívánó rezidenseket, illetve orvosokat. Ez azért nem jó megoldás, azért nem jó út, hiszen ezáltal csak egy tüneti kezelését adnák a problémának, bár a hírekből lehetett hallani, úgy tűnik, valamiféle megállapodás vagy pluszpénz kerül az orvosokhoz és a rezidensekhez. Bár itt még a részletszabályok nem kidolgozottak vagy legalábbis a közvélemény számára nem tudhatók, de úgy tűnik, hogy előremeneküléssel a kormányzat mindenre felkészül, és gyakorlatilag egy különleges jogrendhez hasonló helyzetet vagy egy egészségügyi - ahogy önök fogalmaznak -, katasztrófa-egészségügyi helyzetet és ellátást is prognosztizálnak a jövőben. Ezt is jó lett volna egy részletesebb szakmai vita keretében kitárgyalni akármilyen módon, nem az alkotmányügyi bizottság előtt ezt jogászokkal megszavaztatni, illetve meg nem szavaztatni, ami az ellenzéket illeti; ez így elég nehéz, és legfeljebb jogi szempontból tudtuk elbírálni ezt a javaslatot; azt, hogy az egészségügyre ez pontosan milyen kihatással lesz, természetesen mi, jogászok nehezen tudjuk megbecsülni.

Viszont ami előremutató lehet ebben, bár elég érdekes, hogy az egészségügyről szóló törvény módosításával egy zárószavazás előtti módosítóban jelenik meg, az a GMO-mentesség igazolásának a bevezetése. Ezt még támogatni is lehetne, ha legalább annyit megtettek volna, hogy ezt különszedik, és a szavazásoknál is lehetőségünk lett volna arra, hogy ezt külön támogathassuk, ráadásul még ha egy picivel több idő lett volna, hogy szakpolitikusaink jobban elmélyedjenek benne, illetve megnézzék, hogy buktatókat nem helyeztek-e el ebben a módosításban, akkor még nyugodtabb szívvel vagy még nagyobb megelégedéssel támogathatnánk ezt is.

Már az idő fogytával arra ki se térnék, hogy itt gyakorlatilag a pénzügyi szektort is érintő zárószavazás előtti módosító javaslat benyújtására is sor került. Ez megint csak egy olyan kedvezmény, amit megkapnak a bankok. Egy hosszabb vitát kellett volna ebben a tárgykörben is generálni. Én azt se tartom jó iránynak, hogy először egy különadóval sújtjuk őket, és utána ezeken rést ütünk bármilyen apróbb vagy nagyobb kedvezményekkel. Ez mind-mind talán egy olyan háttérpaktumnak is a része lehet, amiről nem tudunk vagy nincs tudomásunk, és ez se azt az irányt segíti elő, hogy átlátható legyen a törvényhozás, és megfelelő módon az ellenzék is fel tudjon készülni ezekre a zárószavazás előtti módosítókra és az érdemi törvényjavaslatokat módosító szabályokra. Úgyhogy reméljük, hogy a jövőben ez a gyakorlat megszűnik, és nagyon kérjük, hogy az új évet kezdjék önök is egy korrektebb és átláthatóbb jogalkotással.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 110 2011.12.30. 4:03  103-111

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szeretnék én is egy szempontrendszert behozni, hogy talán támogatásra bírjam önöket Szilágyi György képviselőtársam módosító javaslatával kapcsolatban, ami a képviselőtársaim által itt már elmondott korlátlan enyhítést és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények bevitelét jelenti.

A korlátlan enyhítésről csak egy kiegészítést szeretnék tenni. Gaudi képviselőtársam elmondta, hogy dogmatikailag miért helytelen itt megfogalmazni, és önöktől is számtalan esetben, akár az alkotmányügyi bizottságban, a minisztérium részéről is el szokott hangozni, hogy amit egy helyen már szabályoztunk, ugyanazt egy másik törvényhely miért szabályozza. Ebben az esetben is ezt önöknek gyakorlatilag meg kellene fontolniuk, annál is inkább, mert ezáltal egy dologról talán elfeledkeztek, hogy a társadalmi igazságérzet, ami egy nagyon fontos szempontrendszer a kommunista bűnösök megbüntetésében, mit fog szólni akkor, ha valamiféle büntetést ugyan kiszabnak ezekre a bűnelkövetőkre, akár emberiesség elleni vagy nagyon súlyos bűncselekményekkel kapcsolatban, viszont a korlátlan enyhítéssel olyan nevetséges büntetéseket fognak kapni, ami tulajdonképpen a társadalom számára azt is kérdésessé teszi, hogy miért kezdtük el az igazságtételt, ha a mérleg másik serpenyője, a büntetés minimálisra lesz szabva, ráadásul a bírói mérlegelésnek is olyan nagy teret fogunk engedni, ami jelen esetben talán nem indokolt.

A korlátlan enyhítés azt jelenti, hogy bármilyen súlyos bűncselekmény elkövetése esetén bármilyen enyhe, illetve a legenyhébb büntetés is kiszabható, olyan emberek viszonylatában, akik koruk vagy egészségi állapotuk folytán egyébként is mint kommunista bűnelkövetők, valószínűleg idősek, és sok esetben számos betegséget nyilván fel tudnak mutatni akár úgy, hogy koruk miatt valóban ezekkel küszködnek, vagy nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon számos betegség kimutatásához nem kell túl nagy ügyesség. Úgyhogy mi attól tartunk, hogy bár elindul ez a számonkérés, de ha el is jut a büntetés szakba, és a bíróságok ki fognak szabni büntetéseket, ezek olyan minimálisak lesznek, ami társadalmi közröhej tárgya lehet. Azt fogják mondani, hogy lám-lám, megint egy törvényt hoztunk, de annak betartatása és végül a büntetések kiszabása kapcsán nem mentünk előre vagy alig jutott előre a társadalmi igazságtétel, és az emberek megint azt fogják érezni, hogy az igazság és a jog egyre messzebb kerül egymástól. Természetesen bár ne így lenne, bár kellően súlyos ítéletek születnének a független magyar bíróságokon, de azáltal, hogy önök ezt a lehetőséget benne hagyják a törvényben, megteremtik a lehetőségét annak, ami egyébként is - és itt csatlakoznék Gaudi képviselőtársamhoz - sajnos él a bíróságok gyakorlatában, még akkor is, ha most nagyon sok bírót nyugdíjba küldenek, hogy nem fognak élni azokkal a kellően súlyos büntetésekkel, amelyekkel élniük kellene azoknak a bűncselekményeknek az üldözése kapcsán, amit önök egyébként nagyon helyesen ebben a törvénymódosításban büntetni rendelnek.

Nagyon kérem tehát önöket, fontolják meg, hogy Szilágyi György képviselőtársam javaslatát megszavazzák, és ha nem is tökéletessé, de tegyük így hatékonnyá és a bíróságok számára egyértelműen vagy egyértelműbben alkalmazhatóvá ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 58 2012.02.14. 12:41  23-67

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sok minden elhangzott az előzőekben; szeretném némileg megismételve, némileg egy-két új aspektust behozva megvilágítani röviden a témát.

Azt hiszem, az tény, hogy az elmúlt időszakban - és az elmúlt időszakot meglehetősen kiterjesztve kell értelmezni - volt egy olyan felfogás, akár közfelfogás is, de az állami szervek részéről bizonyosan egy ilyen beállítás, amire a politika csak ráerősített, hogy akinek fegyvere van, az militarista, megátalkodott ember; aki fegyvert szeretne szerezni, az nyilván tömeggyilkolási és egyéb, potenciálisan tömeggyilkos célokra szeretné azt használni, és egyfajta megkülönböztetést, egyfajta lesújtó véleményt tükrözött akár a média is azok irányában vagy azokkal szemben, akik akár vadász-, akár sportcélokra lőfegyvert tartottak. Ezt lehet természetesen tagadni, de elég olyan sportlövőkkel, vadászokkal beszélni, akik részletesebben és mélyebben benne vannak a témában, vagy akár a híradásokat megnézni, és ezt a szemléletet beigazolva láthatjuk. Ahogy mondtam, ezt a politika és legfőképpen a liberális politika csak megerősítette az utóbbi időszakban. Az elmúlt időszakban természetesen olyan vicces külföldi nyilatkozatok is napvilágot láttak, mint például Ján Slotának a nyilatkozata, miszerint néhány magyar vadász el tudná foglalni vagy vissza tudná foglalni a Felvidéket. Azt hiszem, ez a vicc kategóriája, de ez is rámutat arra, hogy milyen szemlélettel, akár riogatási szemlélettel is bírnak egyesek akár határainkon kívül is. Ez volt tehát a magyar valóság.

Emellett a szabadság hazájának nevezett Amerikában éppen ellenkező gyakorlat és ellenkező szemlélet honosodott meg több száz év alatt. Ott a fegyvert és a fegyvertartást a szabadság és a szabadságjogok legfőbb zálogának tartják. Ott fel sem merült sohasem, hogy egy szabad amerikai állampolgár ne tarthatna fegyvert, és ne védhetné meg a javait. Mégsem mondjuk azt, hogy Amerikában bármiféle gond lenne a demokráciafelfogással; illetve ha mondjuk, akkor bizonyára nem e miatt a felfogásuk miatt. És egyébként nem gondolom, hogy emiatt ott összeomlott volna a társadalom, hogy egyébként nagy mennyiségű fegyver van kint.

Nagyon jó - és megint egy jogi aspektus -, hogy az alaptörvényben alapvető jogként lett a jogos védelem szabályozva. Ez üdvözlendő, egy szép szlogen. Csak sajnos - és itt van a kérdés, és ennek a törvénynek is erre kellene vagy még inkább erre kellene választ találnia - nem tudjuk, hogy ez pontosan mit jelent. Nem tudjuk - és ezt egyébként büntetőjogász-professzorok is elmondták, a médiában találgatások sora hangzott el -, hogy tulajdonképpen a jövőben a joggyakorlat, a jogalkalmazás hogyan fogja ezt a kategóriát alkalmazni. Nagyon örülünk neki, hogy ez bevezetésre került, de az azért már érzékelhető, hogy ez jóval szűkebb kategória lesz annál, mint az korábban az új alaptörvény bevezetése kapcsán néhány médiumban vagy akár jogászok részéről is megjelent. Tudniillik elhangzott, hogy itt akár az arányosság követelménye is bizonyos esetekben mellőzésre kerülhet, és a jogos védelem egy valóban indokolt mértékben kibővítésre kerülhet. De sajnos a joggyakorlatban ezt még nem látjuk megvalósulni.

Tudom, hogy a Btk.-módosítás lehetőséget teremt arra, és a jogos védelem esetét szintén kicsit tágítja, hogy nem kell kitérni például a jogtalan támadás elől; ez természetesen az előző évek gyakorlatához képest nagy előrelépés, de azért még mindig nem az a cél, amit el lehetne érni vagy amit a magyar közállapotok indokolnak. Illetve a megelőző jogos védelmi eszköz bevezetése is egy olyan cél, vagy olyan, a Btk.-ban szabályozott jogállási elem, ami jó irányba tett lépés. De szintén, és ezt nemcsak én, hanem jogprofesszorok, jogi egyetemen tanító tanárok elmondták, hogy ezt egyelőre fából vaskarikának érzi a szakma, hiszen nehezen értelmezhető, hogy akkor - ahogy mondtam - ez a jogos védelem pontosan mire és hogyan fog vonatkozni a gyakorlatban.

Én úgy gondolom, ez a törvény részben ezekre a kérdésekre, illetve a mentalitásváltásra feltétlenül választ kíván adni. Államtitkár úr nagyon helyesen elmondta, és egyébként jó is volt hallgatni - hogy ne mindig csak a kritika kemény szavával éljünk -, hogy valóban, és ez többször elhangzott a mi frakciónkban is, nemcsak most, hanem korábban is, hogy nem a jogosan tartott fegyverekkel követik el a legtöbb bűncselekményt. Nem csak amiatt, mert számtalan vizsgán keresztül kell esnie, aki ezt megkapja, és általában lövészegyletben, lövészegyesületben, vadásztársaságokban az egymásra figyelés is megvalósul, tudják azok a körök, hogy kik azok, akiknél fegyver van, egymásra is jobban oda tudnak figyelni, az állam is nyilvántartja; ez az egyik fele, az emberi fele a dolognak.

A másik fele, hogy bűnüldözési szempontból is nyomon követhetők ezek a fegyverek. Még akkor is, ha esetleg valakitől ezt ellopják, valaki ezt esetleg eladja vagy átadja, akkor is a nyomozó hatóságok nagyon gyorsan utána tudnak járni, hogy milyen módon került ki a jogos tulajdonos vagy birtokos birtokából ez a fegyver, és amennyiben neki része volt ebben az átadásban, ahogy a bűnüldözést ismerem, nagyon gyorsan rá fognak jönni, ki fogják ezt deríteni, és erre egyébként a Btk.-szabályok nagyon szigorú szankciót is adnak, úgyhogy megfelelő büntetést is meg fog kapni hozzá. Tehát ezt jó volt hallani, és ennek örülünk.

Amit viszont szeretnénk, és ez akár itt - ahogy Zagyva képviselőtársam is elmondta - a fegyvertartásnál, fegyverviselésnél is megvalósulhat, hogy kerüljön bele a törvénybe - és ez legfőképpen az otthonvédelem esetére vonatkozik, s nem feltétlenül erről a törvényről beszélek, hanem akár a Btk.-ról, a magyar jogrendszerről -, hogy bizony az otthon védelmét minden eszközzel erősítsük meg. Ez akár lehet lőfegyverrel való megvédése is. Tudom, hogy ez szigorú szabályozást igényel, és komoly téma, ahol nyilván a liberálisok is fel fognak hördülni, és azt fogják mondani, hogy itt van a világ vége.

(11.30)

Bebizonyosodott, és megint csak az amerikai példát tudom mondani, hogy ha megvan az esélye annak, hogy abban a lakásban, vagy abban a házban, vagy Amerikában azon a tanyán, vagy magyar viszonyok között is az elhagyatottabb tanyavilágban akár fegyver is lehet, és ezt a fegyvert önvédelmi célra, a saját területére betolakodó ellen fel is használhatja az ott élő, akkor bizony ez kellő elrettentő erőt fog adni, bizony azok a bűnözők kétszer is meg fogják gondolni, hogy oda bemennek-e. Úgy gondoljuk, hogy ez a minimum, amit meg kellene adni a magyar társadalomnak, és ebben az esetben bizony az arányosság követelményét sem tartjuk elvárhatónak. Aki bemegy, és aki tolvajlási, rablási, sok esetben a gyilkolási, ha nem is egyenes, de eshetőleges emberölési szándékkal bemegy, akkor számoljon azzal, hogy az életét is otthagyhatja. És bizony, lesznek olyan esetek, amik bejárják a magyar sajtót, amik a jogi társadalmat esetleg megosztják, amik a bírói jogalkalmazást egyfajta gyakorlat kialakítására késztetik, de ezek az esetek elvezetnek oda, hogy a bűnözők is megismerjék, és ehhez a média nyilvánossága nem is árt, hanem használ, hogy bizony a magántulajdont és az otthont mindenkinek tisztelnie kell, tiszteletben kell tartani, és ezek olyan értékek, amelyeket a magyar állam és a magyar jogalkotók is elsődlegesnek tartanak.

Emellett természetesen fontos téma, itt elhangzott többször, a vadászoknak - és itt akár a lőszertöltés is egy olyan előrelépés, amit szintén jómagam is többször hallottam - ez megkönnyíti az életét. A vadászat, annak ellenére - és itt megint egy mentalitásbeli dolog van -, bár jómagam nem vadászok, és tulajdonképpen a sporton túl ennek egy komoly vadgazdálkodási szerepe is van, hiszen azok a sportvadászok, akik ezt folytatják, szabályozott keretek között folytatják, hozzájárulnak a vadgazdálkodáshoz, hiszen nem arról van szó, hogy ezt bármilyen korlátok nélkül lehetne tenni, ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy fennmaradjon a megfelelő vadlétszám, és egyébként sok esetben a termőföldek egyensúlya is, és a terményt megóvják. Tehát ez önmagában nem csak sportkérdés, bár sokan ezt sportként űzik, hozzáteszem, ők meg is fizetik általában az árát, ami szintén a vadgazdálkodásba, jó esetben a vadgazdálkodásba fordítódik vissza a vadászegyesületek által. Tehát ez egy zárt és komplex rendszer, amit nem kell ellenségként tekinteni, és egy olyan rendszer, amelynek véleményem szerint meg kell adni a bizalmat.

Az már szintén egy másik kérdés, és itt megint államtitkár úrhoz fordulok, hogy a vadorzók ellen viszont kérjük a komolyabb fellépést, hiszen számtalan esetben azt is elmondják a vadászok, hogy az olyan illegális vadászati tevékenység, ami sajnos sok esetben akár becslések szerint az 50 százalékát is elérheti a legális vadászati kvótáknak, nagymértékben károsítja a vadállományt, nagymértékben és sok esetben megvalósítja a Btk. állatkínzás bűncselekményét is, de a nehéz feltárhatósága miatt és a jogi szabályozás miatt még nem kellően hatékonyan üldözhető. Ezekre, bár tudom, hogy történtek lépések, de azt kérem, hogy próbáljunk meg, vagy próbáljon meg a Belügyminisztérium, illetve a kormány olyan szabályozást alkotni, ami kellő eszközt ad akár a vadőrök vagy a vidék biztonságát fenntartók kezébe, és a törvény legkeményebb szigorával lépjünk föl azok ellen az emberek ellen, akik a vadállományt és a vidék biztonságát is dézsmálják, és egyébként a Btk.-ba ütköző cselekményeket követnek el.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel együtt, és a jövőbe vetett hittel, hogy talán elindul valami, természetesen mederben tartva, de itt elindul valami a lőfegyvertartás ügyében, kérjük azt, hogy ne álljanak meg ezen az úton, és azokat az egyébként bátornak tűnő lépéseket, amelyek viszont még dogmatikailag kidolgozásra várnak, a jogi szakma várja, hogy ezek kellően kitöltésre kerüljenek, tegyék meg, ne maradjanak ezek meg a szólamok szintjén, hanem a valódi jogeseteknek és a valódi jogalkalmazásnak is nyújtsunk lehetőséget, és ezáltal a magyar jogkövető állampolgárok védelmére is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 64 2012.02.14. 1:43  23-67

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Államtitkár úr egy kicsit félreértett engem. Nem állami szervekről vagy nem feltétlenül az engedélyeket kiadó állami szervekről beszéltem, hanem legfőképpen egyébként a médiáról, az elmúlt húsz év liberális felfogásáról vagy nagyon sok liberális párt hozzáállásáról, illetve az előző kormányzatoknak a médiában és egyébként a közgondolkodást alakítani kívánó hozzáállásáról. Tehát itt nem arról van szó, hogy az állami szervek ne tartanák be a törvényt, én ilyet nem hallottam természetesen, és hogyha egyébként rendelkezésre állnak az engedélyek, akkor ne adnák ki, viszont az ezeket a szabályokat alkotó kormányzatokban, illetve legfőképpen a médiában van egy ilyenfajta sugalmazás.

(11.40)

Ezt nekem maguk a lőfegyverrel rendelkező sportlövők, vadászok mondták, és ezt meg tudom erősíteni.

A másik az új Btk. Köszönjük szépen. Meg is kaptuk a felkérést Répássy államtitkár úrtól, dolgozunk rajta, jómagam a Jobbik jogi kabinetének elnökeként kézbe fogtam ezt a munkát, amelyben az új Btk.-hoz javaslatokat fogunk átadni. Természetesen örülünk neki, hogy kikérik a véleményünket. Annak még inkább fogunk örülni, ha ezt figyelembe is veszik és beépítik az új Btk.-ba, de ez nyilván a jövő zenéje. De ami tőlünk telik, a javaslatok megfogalmazása és kidolgozása során el fogjuk végezni ezt a munkát, a Belügyminisztérium asztalára le fogjuk tenni, és bízunk benne, hogy amikor az új Btk.-ról fogunk vitatkozni, akkor viszontláthatjuk ezeket a tervezetben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 322 2012.02.20. 6:39  321-327

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hittem, gyorsabban sorra kerül ez a napirendi javaslat, de akkor kicsit megfáradva, de törve nem, a 7. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, az Endrésik Zsolt és Zagyva György Gyula képviselőtársam által beterjesztettekhez.

Már az általános vitában is elmondtuk, hogy szükséges lenne, azon túl, hogy látunk előremutató fejlődéseket a törvényjavaslatban, főként ami akár a törvényjavaslat szemléletét illeti, az eddigi lőfegyverellenes vagy a lőfegyvertartókat megbélyegző szemléletet talán felváltja egy modernebb, klasszikusabb és szerencsésebb történelmi fejlődésű országoknál bevett gyakorlat, és talán eljutunk oda is egyszer, ami Nyugaton vagy még inkább a tengerentúlon természetes, hogy az önvédelem és az önvédelemhez néhol társuló, akár fegyverrel történő önvédelem joga alkotmányos alapjog lesz. A 7. módosító javaslat erre próbál egy lehetőséget teremteni, amely a birtokvédelmi lőfegyver kategóriáját vezetné be.

Ennek a lényege az lenne, hogy egy új dogmatikai kategóriát vezetnénk be, ami egyébként a későbbiekben még kidolgozható, vagy nyitottak vagyunk minden egyéb megoldásra. Itt egyébként a későbbiekben olyan kategóriákat is ide lehet érteni, amelyek akár riasztófegyverek, vagy különböző egyéb, nem feltétlenül az élet kioltására alkalmas fegyvereket jelentenek.

(21.50)

Azt se felejtsük el, hogy itt nem feltétlenül arról van szó, hogy nyakló nélkül szeretnénk felfegyverezni minden állampolgárt. Nyilván itt is a feltételeknek meg kellene felelni, a megfelelő jártasságot és a megfelelő engedélyeket be kellene szerezni, viszont ezzel kaput nyitnánk afelé, hogy ahogy említettem, egy új dogmatikai kategóriát vezessünk be, a birtokvédelmi lőfegyvert. Ezt ki kellene egészíteni, és a jövőben a birtok- és a tulajdonvédelem tágításával vagy a jogszabályok módosításával abba az irányba el kellene vinni, hogy az állampolgárok olyan szituációkban, amikor őket az állam nem védi meg, képesek és jogosak legyenek saját maguk és értékeik megvédésére. Az új Btk.-koncepcióra is gondolhatok, amelyben számtalan - a számtalantól persze még messze vagyunk -, illetve néhány újítást látunk erre vonatkozóan, amikor is fel fogja állítani vagy a tervek szerint felállítja azt a vélelmet az új Btk., hogy bizonyos esetekben, bizonyos támadások esetében élet ellen is irányuló támadásnak minősíti ezeket, amelyeknél így az arányosság követelménye kikapcsolásra kerülhet. Természetesen mi azt szeretnénk, ha ez a kategória például az otthonvédelem esetén, már ami az arányosságot illeti, még inkább a védekező és a jogtalanul megtámadott oldalára állna, de természetesen már az új Btk.-koncepcióban felvázolt javaslatot is szeretnénk üdvözölni. De pont amiatt, mert a kormányzat ezt már a tervezetben, az új Btk.-tervezetben is megfogalmazta, ezért lenne szükséges itt, ebben a lőfegyvertörvényben is szabályozni azokat a módszereket, akár a birtokvédelmi lőfegyverét, amellyel ezt a jövőben bevezetendő törvényi szabályozást ki tudjuk tölteni tartalommal. Hiszen ha már ezt a vélelmet állítjuk fel, hogy bizonyos támadások a megtámadott életére törnek vagy az életére is veszélyt jelenthetnek, akkor a megfelelő védelmi lehetőségeket is mellé kellene tenni, meg kellene adni a megtámadottnak azt, hogy ezzel arányosan tudjon védekezni. Hiszen gondoljunk csak arra, hogy egy megtámadott idős ember vagy egy csoportosan megtámadott, otthonában megtámadott idős ember nem tudja úgymond kihasználni az új Btk.-koncepció véletlenül hatályba lépő rendelkezéseit, hiszen egészen egyszerűen ha nem adunk a kezébe olyan védelmi eszközt, amivel ezt megteheti, nem lesz módja arra, hogy bármilyen módon vagy így az új szabályok alapján rendelkezésre álló arányossági vagy aránytalansági, ha szabad így fogalmaznom, követelményeknek megfeleljen, hiszen a fizikális adottságai ezt nem teszik lehetővé, és még akkor sem feltétlenül van ez így, ha ő valamiféle olyan háztartásban vagy a ház körül fellelhető eszközzel fegyverzi fel magát, amellyel lehet, hogy a túlerőben lévő támadókkal szemben még így is alul marad.

Úgyhogy ezért kérnénk azt, hogy fontolják meg a birtokvédelmi lőfegyver kategóriájának bevezetését, a megfelelő körbebástyázását. Itt természetesen kapcsolódó módosító javaslatok benyújtására vagy a szabályozás újragondolására később is sor kerülhet, folyjon erről egy érdemi vita.

Azt szeretnénk, ha ennek következtében végre minden ember hatékonyan és a jog által is melléjük állva megvédhetné magát, és nem kellene attól tartaniuk, hogy hiába van meg a jogi lehetőségünk, még mindig túlzottan sok mérlegeléssel és túl kevés eszközzel bebiztosítva tudják ezt ellátni, illetve megvédeni magukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 152 2012.02.27. 2:04  151-154

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A magyar vidéket és a mezőgazdasági termelőket jelenleg leginkább foglalkoztató téma az állami tulajdonú földek hosszú távú haszonbérbe adása. A birtokpolitikai irányelvek és a pályázati kiírás alapján a fő célkitűzés a családi gazdaságok megerősítése, illetve az állattenyésztés ösztönzése.

Már a pályázati kiírások megjelenésekor felmerültek olyan félelmek, hogy ezek a célkitűzések nem teljesülnek a gyakorlatban. A pályázati csomag - közeli hozzátartozókkal együtt - 1200 hektárban maximalizálta a földbirtokméretet, holott a törvény szerint az egy magánszemély tulajdonában lévő birtoktest maximum 300 hektár lehet. Informálisan birtokunkba jutott eredmények alapján a feltételezések nem voltak alaptalanok. A nagybirtokosok sok helyen felosztották a művelésük alatt álló területeket, hogy beleférjenek az 1200 hektáros korlátozásba. Sokan már előre terjesztették, illetve kérkedtek vele, hogy a pályázat csak formalitás, mások el se induljanak rajta.

A pályázati kiírásban megszerezhető pontok majdnem fele a leadandó üzleti terv alapján került kiosztásra, a pontozást azonban nem kell megindokolni. Szintén komolyan sérelmezik a gazdák, hogy az elutasító határozaton nem szerepel, hány pontot kaptak, s a győztes mennyi pontot kapott.

Az elmúlt hetekben vette kezdetét a szerződések aláírása a nyertesekkel, és nagy médiafelhajtást kapott az a gazda, aki két és fél hektár földterületet vehetett bérbe. Vajon a több száz hektáros szerződések is hasonló módon kerülnek-e aláírásra?

Kérdezem emellett a miniszter urat: mikor fog megvalósulni az átlátható mezőgazdasági pályázatok rendszere, amikor valóban mindenki megtudhatja, hány pontot kapott, illetve hogy a győztesek milyen pontszámmal zártak?

Miért csak szavakban támogatói önök a valódi kis- és középgazdáknak, meddig kell még arra várni, hogy megfelelően átlátható legyen a rendszer, és ne az döntsön, ki kinek a szomszédja, illetve a jó ismerőse?

Köszönöm szépen. Várom válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 299 2012.02.28. 20:05  288-304

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, lelőve a slusszpoént, hogy a Jobbik is támogatni fogja ennek a jelentésnek az elfogadását, de természetesen számtalan aggályunkról vagy a jövőbe mutató változtatási javaslatainkról, avagy dicséretünkről és megelégedésünkről fogok beszélni.

Itt az MSZP-s képviselőtársam felvezette, és többször volt róla szó, hogy mi az a környezet, amelyben megalakult a Független Rendészeti Panasztestület. Mi egy kicsit máshogy emlékezünk erre, és máshogy emlékezünk arra, hogy miért volt feltétlenül szükséges ennek a létrehozása. A civil kontroll szerepe többször elhangzott, ezt Kontrát államtitkár úr is elmondta. Úgy gondoljuk, hogy bár mindent megtesz a panasztestület, de ennek a civil kontrollnak saját akaratán kívül nem tud megfelelően megfelelni, hiszen kifelé, például nyugati országok felé vagy a világ országai felé kiválóan el lehet adni azt - ha szabad ilyen kifejezéssel élnem -, hogy van egy független testületünk, amely a fegyveres szervek, például a rendőrség fölött kontrollal bír, de az előttem szólók is kiemelték, hogy ha azért a jogköröket részletesen megnézzük, akkor bizony ennyire nem lehetünk derűlátóak.

A 2006-os események után maga a szocialista kormányzat is érezte, hogy valamit lépnie kell, valamit tennie kell, mert oly mértékben megingott a bizalom egyrészt a politikában, a rendőri szervekben és legfőképpen a szocialista kormányzatban, hogy egy kvázi független szerv felállítását kezdeményezte, már amennyire lehet független egy szerv az őt létrehozó és egyébként sok visszaélést elkövető - akár 2006-ban, akár később - szocialista kormányzattól, de ha ez nem lett volna elég, az eszköztárat nem adta meg hozzá. Tehát olybá tűnik így utólag, hogy nem volt ennek más célja, mint megmutatni azt, hogy bizony-bizony itt a demokrácia legfőbb letéteményese a szocialista kormányzat és Magyarország, de felmerül a gyanú, hogy ezek a hatáskörök, amelyeket nem kapott meg a testület, bizony nemhogy egyfajta jogalkotói hiányosságból, hanem szándékosan maradtak el, szándékosan lettek olyan szűkre szabva, hogy ne lehessen ezekkel élni, nehogy létrejöjjön egy valódi olyan testület, amely a rendészeti szerveket ellenőrizni tudja.

(21.00)

Számos esetben tapasztaltuk, a testület is tapasztalhatta, hogy a rendőri szervek nem tekintik őket egyenjogú félnek, megkérdőjelezik bizonyos jogosítványaikat, de más jogosítványaik eleve nincsenek, és nem lett nekik megadva. A testület feladat- és hatásköre üdvözlendő lehet, és örülünk neki, hogy legalább kezdeményezés szintjén ez felmerült, de ahogy mondtam, annak a kontrollnak nem tud jelenleg megfelelni, de reméljük, hogy a jövőben - és a javaslatok is erre utaltak, amiket megfogalmaztak - erre lehetőség lesz.

A legtöbb olyan eljárásjogi problémáról és eszköz hiányáról már szó esett, amelyek gátolják a testület megfelelő munkavégzését. Ilyen például a konkrét panaszbeadványokhoz való kötöttség, ami érthetetlen egy olyan testületnél, amely jogsértéseket vizsgál. Tehát ha ilyeneket tapasztal, hogy akár mondjuk, egy gyülekezési jog esetében, olyan egyéneknél is megállapítja, akik esetleg nem éltek panasszal, akkor vagy tehessen hivatalból feljelentést, vagy ad absurdum értesíthesse ezeket a személyeket.

És továbbhaladva ezen a szálon: itt egy nagyon fontos kulcskérdés, hogy az alapjogsérelmekre koncentrál a testület, és arra, hogy a rendőri intézkedések, mulasztások vagy intézkedéseknek a hiánya alapjogsértést megvalósít-e, ez jól is lehet így, viszont amennyiben megállapítja - és figyelmeztetnék arra, hogy itt komoly jogászok megállapítanak egy alapjogsérelmet -, akkor abban az esetben, az az eljárás, ami beindul, az majdnem hogy komikusnak tekinthető, hiszen azt az állásfoglalást az ORFK vezetőjének, az országos rendőrfőkapitánynak kell továbbítaniuk, aki az alap-panaszbeadványról mintegy csak figyelembe véve a testület álláspontját, hoz egy döntést, amelyet természetesen indokolnia kell, és bírósághoz lehet fordulni ezután, viszont ha már egy alapjog megsértésre került, vagy legalábbis van egy függetlennek mondott testület, amely ezt megállapította, akkor ennél erősebb jogosítványok hozzárendelése lenne indokolt, ráadásul a bírósági eljárásban ez az állásfoglalás csak felhasználható. Tehát mindenhol egyfajta opciós jogként szerepel, hogy ezt az állásfoglalást figyelembe vegyék. Ezt én nem nevezném a legerősebb civil kontrollnak.

Egyébként bizottságban is elmondtam - és némileg félreértésre kerültek a szavaim -, amikor arról beszélünk, hogy a testület mennyire tud függetlenedni a politikától, hogy mennyire tud független módon eljárni, akkor egyrészt a hatáskörökre, jogkörökre gondolunk, másrészt gondolunk arra, hogy a testület tagjait megfelelő eljárásokban - persze tudom, amit a parlament választott, már rá lehet fogni, hogy a politika belemászik, viszont ez legkevésbé sem maga a testület irányába tett kritika. Bár számtalan esetben - és ez főleg a 2010-es bizottság tagjai személyében történő részleges csere előtti állapotra elmondható, hogy bizony nem mindig éreztük azt, és erre visszaigazoltak a bírósági döntések, és számtalan olyan döntést láttam magam is, melyet a testület elutasított, és a bíróság utána helyben hagyott, tehát ezeket azért közelíteni kellene egymáshoz. De azt az erőfeszítést, amit a testület elvégzett, és amilyen irányba elindult az évek során, mindenképpen üdvözölni kell. Tehát a függetlenség bírálatát legfőképpen a rendszernek, a kialakult jogi kereteknek szánjuk, és kevésbé a testületnek, bár bizonyos esetekben ez is felmerül.

Volt itt szó a szabályozatlan kapcsolatokról, ami nagyon fájó, itt a rendőrség és a testület viszonylatában, és erre mondtuk, hogy amíg egy ilyen testületnek tulajdonképpen a jogköreit meghatározza az, hogy milyen viszonyban tud lenni az aktuális rendőri vezetőkkel, akik persze természetesen az aktuális politikai vezetőkhöz némileg köthetőek vagy némileg kiszolgáltatottak nekik - persze lehet azt mondani, hogy a rendőrség teljesen független, de tudjuk, hogy ez illúzió marad -, és erre is azt mondom, hogy ez is a testület jogait csorbítja, hiszen nem hiszem, hogy jó, ha már civil kontrollról beszélünk, hogy tulajdonképpen egyfajta jó viszonyon alapul, hogy az állásfoglalások milyen mértékben kerülnek elfogadásra.

Kicsit abszurd eset volt, és ezt is több hozzászóló elmondta előttem, hogy az ORFK álláspontja szerint, amiben egyrészt lehet némi igazság, de a végkimenetelét illetően elég tragikus, hogy a testület nem a Ket. alapján folytatja az eljárását, ezt részben a saját ügyrendje, részben a rendőrségi törvény szabályozza, és például a rendőrök nyilatkozattétele a testület megkeresése alapján csupán egyfajta ilyen önkéntes jelleggel vagy a rendőrség által kimondottan nem kötelező jelleggel jelenik meg, amit a rendőri jogsértésnél a rendőrnek a kötelező meghallgatása vagy a jelen lévő rendőröknek a kötelező meghallgatása nélkül, azt hiszem, egészen egyszerűen nehéz elképzelni vagy nehéz megfelelő vizsgálatot lefolytatni.

Egyébként Gaudi képviselőtársam - aki nem tud jelen lenni a vitában, de tolmácsolom egy gondolatát ezzel kapcsolatban - elmondta, hogy ha már jelenleg egy ilyen rendezetlen viszony van, akkor jó lett volna, ha Hatala József rendőrfőkapitány úr eljön a szakbizottság ülésére, és esetleg számot ad arról, hogy ezeket az állásfoglalásokat ő miért és milyen módon utasította vissza vagy fogadta el, annál is inkább, ahogy említettem, hogy itt alapjogsérelmekről van szó, tehát itt nem arról beszélünk, hogy csip-csup ügyekben vagy csip-csup jogok sérültek volna.

Itt elhangzott a 2010-es év statisztikája, ami számomra nehezen érthető, és muszáj még egyszer felidéznem, hogy a helyt adások száma 3 százalékra lecsökkent, a részbeni helyt adások száma ebből 11 százalék. Ezt nem nagyon értjük, hogy miért, és arra nem készült külön statisztika, hogy a kormányváltás előtti időszakra mennyi esik, és a kormányváltás utáni időszakra mennyi esik. Ez nagyon érdekelne minket, lévén, hogy a tendenciákat ebből még nem lehet kikövetkeztetni, viszont a 2009-es évben jobb volt ennél az arányszám, tehát csak remélni merem, hogy nem a Fidesz-KDNP-kormányzat alatt romlott le ez az arány, és hogy a jövőben ez nem ilyen százalékon marad, hanem emelkedni fog. Tehát a rendőrség beépíti a joggyakorlatába a testület állásfoglalásait, és el is fogadja azokat.

Üdvözöljük, hogy 2011-ben újraindult ez az országjárás Juhász Imre elnök úr és a bizottság részvételével, amelynek egyértelmű célja, hogy a rendőri állományt megismertesse a testülettel, és kialakíthassanak egy megfelelő kapcsolatot. Visszajelzések alapján egyébként nem egységes a fogadtatása a testületnek, és úgy gondolom, hogy ebben is talán az országos rendőri vezetőknek vagy a Belügyminisztériumnak a hathatósabb támogatása szükségeltetne. Bár hozzáteszem, hogy ez is már egy üdvözlendő dolog, hogy egyáltalán ez a kapcsolat létrejött.

A hivatalbóli eljárás hiányáról már esett szó. Itt még szeretnék hozzátenni annyit, ami a gyakorlatban számtalan esetben problémaként merült fel, és ezt is tisztázni kellene, hogy a bizottsághoz benyújtott panasz, amire nyolc nap van, akkor most kvázi első fokként értelmezhető-e vagy az első fórum, ahol megvizsgálásra kerül a panaszbeadvány, mert sajnos hallottunk olyan eseteket is, amellyel kvázi úgy értelmezték, hogy a benyújtott panasz már egy első fokként került meghatározásra, és természetesen nem mindegy, hogy a jogsértett állampolgároknak mennyi idejük van, hiszen akkor a nyolc nap kiemelten hátrányos az ő szempontjukból, illetőleg, hogy milyen szervekhez fordulhatnak még, és azok a szervek el fogják-e utasítani arra hivatkozással a beadványokat, hogy már a testületnél eljárás van folyamatban.

Tehát ezt is mindenképpen szükséges lenne tisztázni, illetve a hivatalbóli eljárásnak, ahogy az egyébként már említésre került, akár azt a kvázi hivatalbóli módját is meg lehetne teremteni, ha a rendőrség folyamatosan tájékoztatást adna akár a rendezvényekről a testület részére, és így ők akár szúrópróbaszerűen, akár, ha megvan a kapacitás, akkor a nagyobb rendezvényeken megjelenve monitorozni tudnák, és a megfelelő civil kontrollt valóban el tudnák látni.

(21.10)

A bizonyítási eszközök hiányáról is nagyon sok szó esett, és itt nemcsak a rendőrök meghallgatására, hanem egyéb bizonyítási eszközökre is gondolhatunk, iratbetekintés és sorolhatnám, amit ha nem kap meg a testület, akkor tulajdonképpen miről is tud dönteni. Úgy nehéz egy megfelelő döntést meghozni, hogy az egyik fél ettől elzárkózik, ráadásul az elzárkózásra a rendőrök részéről az ORFK adja az iránymutatást, hogy a rendőröknek nem kötelességük megjelenni és nyilatkozatot tenni a testület előtt.

A panaszbenyújtás határidejéről szintén sok szó esett. Itt kiemelnék egy olyan területet, amiről még nem esett szó. Mindenképpen tisztázni kellene, és főleg a 8 nap miatt, hogy az igazolási kérelmek benyújtása hogyan és milyen módon lehetséges, hiszen ebben az esetben - és ezt elnök úr a bizottság előtt is elmondta - létrejöhet egy olyan eset, hogy a Független Rendészeti Panasztestület elbírálja, hiszen helyt ad annak, hogy határidőben benyújtottnak tekinti a panaszt, és utána az ORFK, illetve az országos rendőrfőkapitány félreteszi, illetve azt mondja, hogy ez elkésett, és nem foglalkoznak vele. Tehát ez sem egy megfelelő eljárás.

Hiányzik a visszacsatolás a testület, a rendőrség és egyéb hatóságok között. A rendőrfőkapitánynak kell őket tájékoztatni arról, hogy hogyan döntött, viszont egy későbbi bírósági döntést a testület már csak - hogy úgy mondjam - nyomozó munka vagy a panaszos segítségével ismerheti meg, és ez szintén nem azt segíti elő, hogy mindenki komolyan vegye a testületet, illetőleg minden véleményt vagy minden végső döntést be tudjanak építeni a joggyakorlatba.

Összefoglalva tehát azt szeretnénk, és ha erről a koncepcióról döntünk, márpedig véleményem szerint kellene, és helye van egy olyan testületnek, amely valódi civil kontrollt lát el, akkor fel kell számolnunk ezt az állapotot, és azokat a jogokat meg kell adni a testületnek, amit a saját beszámolójában egyébként nagyon helyesen és részletesen kifejtett. Külön köszönet egyébként itt a testület felé azért a bátorságért, mert azt hiszem, hogy most már ezt is bátorságnak kell nevezni, hogy részletesen és szinte mindenre kiterjedően megfogalmazta azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyeket vélhetően a kormányzat meg is fog fogadni, és ezáltal egy kicsit előreléphetünk.

Persze tudom, és itt számos esetben akár az iratbetekintésnél a Be. megfelelő passzusaira hivatkoztak a rendőri szervek, hogy amíg a jogrendszer koherenciája nem alakul ki, addig nagyon nehéz lesz ezeket a jogokat biztosítani. Tehát nemcsak arról van szó, hogy egy törvénybe bele kell írni, tudom, tehát ha ez lenne a válasz vagy esetleg a Belügyminisztérium részéről ez lenne a hivatkozás, hogy ezt részletesen és több törvényt érintően kell átdolgozni, akkor nyilván ezt is meg lehet tenni, és a jogi vagy a fülkeforradalmat ki lehet terjeszteni erre a testületre is, és több jogszabályt is nyugodtan meg lehet változtatni.

Tehát én a szocialistákat se magasztalnám az egekbe a testület létrehozásáért, tehát ezt azért fontos még egyszer leszögezni, nem alapvetően az ő nagylelkűségük volt, ami a testületet létrehozta, hanem inkább egy politikai trükk. De természetesen az, hogy létrejött, az teret adhat annak, hogy a jövőben egy jól működő testületet hozzunk létre, teret adhat annak, hogy egy kevés hatáskörrel létrejött testületet kibővítsünk. Egyébként a testület saját kérése alapján, tehát nem fogalmaztunk meg olyan jogi módosításokat, amit a testület önmaga ne kért volna, és azt szeretnénk, ha ennek akár olyan szerepe is lehetne, bár tudom, hogy ez egyfajta utópia, de az egész rendőrségi jogalkalmazásnak és olyan gyakorlatoknak, mint ami akár a műveleti területek nagy számban, illetve hosszú időtartamban való fenntartását jelentette. Jól láttuk, hogy a Gyurcsány-kormánynak ez egy bevett gyakorlata volt, hogyha valahonnan ki akarta szorítani a tömegeket, illetőleg egy féléves fokozott ellenőrzés országos szinten, ahogy olvasható volt kritikaként, azt hiszem, hogy ez is abszurd.

Tehát ilyen eszközökkel a rendőrség nem élhet. Nem egyes embereknek, illetőleg nem meghatározható embereknek a jogát sérti, viszont komoly alapjogsérelem, és a gyülekezési joghoz való jogot komolyan korlátozza. Tehát nem szeretnénk, ha a jövőben errefelé indulnánk el. Szükséges lenne egyébként, bármennyire is nőnek a statisztikák, már ami a beadott panaszokat illeti, egy felvilágosító kampány indítása, hiszen még úgy gondolom, hogy az állampolgárok annak ellenére, hogy bizonyos esetekben a testülethez fordulnak, de számos más esetben, amikor például egy bűncselekmény helyszínére kihívják a rendőrt, és nem megfelelő tevékenységet végez, vagy olyan mulasztást követ el, ahol bizony, az alapjogok is sérülhetnek, ott lehetőség lenne a testülethez való fordulásra, ezt számos esetben sajnos nem ismerik az emberek. Tehát arra is kérhetnénk a kormányzatot, illetve aki ebben illetékesnek érzi magát, hogy egyfajta promóciót is lehetne a testület mögé tenni, és ezzel párhuzamosan nagyon szeretném, ha a már említett jogokat is megkapnák.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 94 2012.03.13. 2:01  21-139

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt a mentalitást, ami itt érződik és szerintem nagyon helytelen, szeretném helyre tenni, hogy a BKV és a fővárosi közösségi közlekedés ügye az csak a főváros ügye, és a vidéknek és az országnak vajmi kevés köze van ehhez. Ez helytelen irány.

(12.30)

Hogyha Budapesten leáll a közösségi közlekedés, akkor azt az egész ország meg fogja érezni, sőt, továbbmegyek: valószínűleg az egy országos csődhelyzethez vezethet, az egész magyar gazdaságot veszélyezteti. Ezért kellene ezt kiemelt ügyként kezelni.

Sajnálatos módon ezeket az egymásra utalgatásokat vagy a fideszes belharcokat se értjük, lévén, hogy önök vannak többségben a Fővárosi Közgyűlésben. Tehát hogyha most ebben a szituációban, sajnos nem valószínű, hogy az elkövetkező ciklusokban sokszor lesz ilyen kegyelmi pillanat, hogy a fővárosban és a kormányon is vegytiszta módon ugyanazok az erők ülnek, akkor ezt később se sikerül majd megoldani. Ezt valamilyen módon kezelni kell, és nem úgy, ahogy egyébként megpróbálták, hogy a fővárosban elindultak, hogy a BKV mellé, ahol egyébként sokáig otthagyták Kocsis Istvánt, aki, jól tudjuk, nem az elkötelezett jobboldaliságáról híres - hála istennek, már nincsen ott -, emellett (Dr. Józsa István: Ne mondj ilyet!) létrehozták a BKK-t mint párhuzamos szervezetet, és odarakták az önök embereit.

Tehát tulajdonképpen párhuzamosságokat keletkeztettek, és még plusz jó pár milliárd forint ilyen formában egy feneketlen kútba bele lett öntve. Tehát nem értjük, hogy ezt miért nem lehet egy racionális elv mentén megoldani, és igenis nemcsak a fővárosnak, hanem az államnak is részt kell ebben vállalni, természetesen úgy, hogy a korrupciót, a lopást és minden egyebet örökre száműzzük a rendszerből, de tudomásul kell venni, hogy bizony közpénzt kell rakni a közösségi közlekedésbe, máshogy nem megy, sehol a világon egyébként.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 86 2012.03.20. 7:30  47-89

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon röviden szeretnék néhány gondolatot elmondani, ami részben elhangzott, részben kimaradt a vita során. Én is úgy gondolom, hogy az egész törvényt egészében kell áttekinteni, és nyilván tudom, hogy minden szakaszt nem nyit meg ez a módosítás, és nagyon sokszor elhangzott előttem - egyébként nagyon helyesen -, hogy önmagában az az eljárás is, ami előtt állunk, nemtelen, hiszen a bizottsági ülésen hallhattunk, illetve az ott lévő, a kormányt képviselő, minisztert képviselő államtitkár asszonytól hallottuk, hogy egy felszólító levél érkezett, aminek kapcsán villámgyorsan ezt a módosítást végig kell nyomni, meg kell tenni.

Az egy dolog, hogy nem láttuk ezt a felszólító levelet, tulajdonképpen a tartalma olyannyira nem is érdekel minket - ahogy ezt Gaudi képviselőtársam elmondta -, viszont ez a sietség és ez a mód, hogy azt sem tudjuk, hogy mi az elvárás, és nem tudjuk kritizálni vagy legalább elutasítani sem tudjuk, nem tudjuk azt, hogy amit most a Fidesz beterjesztett, megoldja-e ezt a problémát, vagy nem; az biztos, hogy a közérdekű adatok nyilvánosságának problémáját nem oldja meg, de lehet, hogy még az EU felé sem lesz elégséges. Legalább a képviselőknek ezeket az adatokat meg kellett volna adni, illetőleg nagyon érdekes, hogy pont a hatóság elnökének a vagyonnyilatkozata nem nyilvános. Legalább ezt meg kellett volna teremteni, ha már az egész törvényjavaslatnak ez lenne a célja, és az információs önrendelkezési jogról és az adatok nyilvánosságáról szól, akkor abszurdnak tartjuk, hogy elvárunk egy vagyonnyilatkozatot, ami azután nem lesz nyilvános, és csak a jelen szabályzat alapján - és ezt a törvény sem módosítja - a miniszterelnök és a köztársasági elnök által megismerhető; és egyébként a későbbiekben az eljárás lezárulását követően ez törlésre is kerül. Ez jól példázza azt, hogy milyen módon állnak önök a közérdekű adatokhoz. Legalább ha elvárunk egy vagyonnyilatkozatot, akkor annak a társadalmi kontrollját is meg kellene teremteni.

Én is meg szeretném védeni Jóri Andrást és a tevékenységét. Lehet vagy legalábbis jó lett volna beszélni arról, hogy mi volt az, ami önöknek szemet szúrt. Mindenkinek nyilván meglehet ezzel kapcsolatban az elképzelése. Én számtalan olyan esetre emlékszem, amikor politikától függetlenül kiállt azokért a törvényben meghatározott jogokért, amelyek akár ellenzéki képviselőket vagy akár a kormánynak nem tetsző szervezeteket vagy akár egyéneket megillettek, és fel is lépett ezekért. Úgy gondolom, ez nem lépte túl, jogállamban nem lett volna szabad túllépnie azt az ingerküszöböt, ami miatt őt el kellett volna távolítani. Nem értjük, és értetlenül állunk az előtt, hogy még ezek az oly apró - nevezzük így - ellenszegülések is ezt a hatást váltották ki önökből. Ez nagyon sajnálatos, és a jövőre nézve tragikus kifejletet is hordoz magában. De összefoglalva és mindezzel együtt, és egyébként államtitkár úr szavaira is reagálva, amelyben azt mondja, hogy az új Ptk. koncepciója lévén még csak egy javaslat és nem lépett hatályba, még módosulhat és bármilyen javaslat beemelésére sor kerülhet, az viszont mindenképpen beszédes, hogy az átláthatóságra és az üvegzsebre vonatkozó rész kikerült, vagy hogy önök már a javaslatba sem találták fontosnak ezt belevenni. Ez lehet egyébként egy jogalkotási hiba vagy egy félrenézése a dolgoknak, de sajnos az elmúlt időszakban azt kellett látnunk, hogy bizony-bizony az ilyen kihagyások - főleg úgy, hogy azért elég sok fázison keresztülmegy egy törvényjavaslat, ami benyújtásra kerül - nem véletlenek, és megfelelő okai vannak. Csak gondoljanak arra egyébként, hogy mi lesz, ha nem önök lesznek kormányon, vagy az önkormányzatokban, bizonyos önkormányzatokban nem önök fogják a többséget alkotni: önöknek sem fog jólesni, hogy bizonyos adatokhoz nem férnek hozzá. És egyébként hozzáteszem, hogy még a megfelelő törvényi szabályozás alapján is minden módon ellehetetlenítették azok, akiknek vaj volt a fülük mögött, a megfelelő tisztánlátást, és még így is perek sorozatát kellett végigvinni azoknak, akik az őket illető vagy nyilvános adatokhoz hozzá akartak férni.

Arról nem is beszélve, hogy számtalan esetben még az is előfordult, és a gyakorlathoz ez is hozzátartozik, hogy bírósági kötelezés után, mondjuk, egy bonyolultabb szerződésnek vagy egy több szerződésből álló kötelmi viszonynak csak bizonyos részleteit adták oda akár a médiának, akár az azt igénylő állampolgároknak, és ennek egyébként ebben a formában semmi szankciója nem volt. Tehát itt azért, ha már új Btk.-t alkotunk és új szabálysértési törvényt alkotunk, akkor ezt is bele kellene kellő súllyal venni, mert jelen pillanatban valóban következmények nélküli ország vagyunk.

És ahogy nem vették bele az Országgyűlés bizottsága előtti megjelenési kötelezettséget, ugyanúgy ezek is hiányoznak a törvényből, és nincsen illúziónk - ahogy elmondtam -, hogy ha eddig meg tudták tenni, megfelelő törvényi szabályozás mellett, hogy bizonyos adatokat nem bocsátottak rendelkezésre, akkor törvényi felhatalmazás hiányában erre tulajdonképpen bátorítják a saját képviselőiket, polgármestereiket, illetve a jövőben azokat, akik nem az önök soraiból kerülnek ki, és ezzel vissza akarnak élni.

Zárszóként: nagyon szeretnénk, ha végre akár a Ptk.-ban, akár a Btk.-ban, de ebben a törvényben mindenképpen megteremtenék azt, amire ez a törvény való, és szeretnénk, ha egyébként azok a levelezések, az EU és Magyarország között folyó tárgyalások és felszólítgatások és üzengetések is nyilvánosak lennének, hiszen parlamenti képviselőként nem lehet úgy megfelelően véleményt nyilvánítani egy kérdésben, ha nem látjuk a háttérleveleket, a háttérelvárásokat, és ezek után természetesen önök csodálkoznak azon, ha mi arra szólítjuk fel önöket, hogy az EU egész mérlegét vizsgálják felül, mert így ebben a formában nem tartjuk sem átláthatónak, sem demokratikusnak, sem a magyar nép érdekében állónak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 134 2012.03.20. 15:07  109-183

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A szabálysértési törvény nem is olyan régen lezajlott vitájában számos olyan elemet elmondtunk, amit most részben újra fel kell eleveníteni, részben ki kell egészíteni néhány újdonsággal, és ahol lehet, egy-két pozitív véleményt is meg fogok fogalmazni.

Ha megnézzük az előttünk fekvő salátatörvény indokolását, már ott lehet érzékelni egyfajta ellentmondást ahhoz képest, amit itt hallhattunk az új szabálysértési törvény tavaly év végén lefolyt vitájában a kormányzat részéről, lévén, hogy megfogalmazásra került, hogy egy egységes kódexben gondolkozik a kormányzat, egy egységes új szabálysértési kódex megalkotása a célja, amelyből mindenki megtudhatja, melyek azok a szabálysértések, amelyeket büntetni fognak, és azért, hogy jogkövető magatartást folytassanak, a szabálysértések körében szeretnének a teljességre törekedni. Ez rendben is van így, de úgy tűnik, hogy mégis elég sok tényállást eltoltak az ágazati törvények felé, s ezt az általános indokolásban is elismerik, ami egy kicsit széttagolja a rendszert. Bár azt elismerik, hogy egy kvázi trichotóm rendszere alakul ki így a magyar büntetőjognak. Hozzáteszem, erről is jó lett volna egy átfogóbb vitát folytatni, főleg ha a büntető törvénykönyvhöz hozzányúlunk. Egyébként az sem feltétlenül helyes, hogy először a szabálysértési törvénykönyvet alkották újra és csak utána a büntető törvénykönyvet, lévén, hogy azért minden jogállamban a büntető törvénykönyv az elsődleges forrása a büntetőjognak, és az adja meg az állam büntetőpolitikájának az irányát. Tehát célszerűbb lett volna először egy új büntető törvénykönyvet megalkotni, és nem csak toldozgatni-foltozgatni a régi, '78-as büntető törvénykönyvet, s egy társadalmi és szakmai vita után, ahol meghatároztuk, hogy milyen rendszerben gondolkozik a kormányzat, netán a szakma, ezt követően lehetett volna erre felépíteni a büntető törvénykönyvet, a szabálysértési kódexet, illetve ezután azt, ami ezekből kimaradt, az ágazati törvényekben alkalmazható szankciókat.

Itt megtaláljuk - az általános indokolás is kitér rá - a társadalomra veszélyesség fogalmát. Amikor március 9-én eljuttattuk a Jobbik javaslatait a minisztérium részére - ami, gondolom, meg is érkezett, és Répássy államtitkár úr vezetésével elindult a feldolgozása; reméljük, hogy ezt figyelembe is veszik a végső javaslat kidolgozásakor -, jeleztük, hogy a társadalomra veszélyesség alapvetően egy régi, ha szabad így fogalmaznom, egy kicsit bolsevik szagú megfogalmazás, ez Nyugaton nem egy egyértelműen használt kategória ebben a formában. Látom, hogy Kontrát államtitkár úr egy kicsit rázza a fejét. De meg lehet nézni, hogy a bírósági gyakorlatban hányszor fogadják el azt, amikor védőügyvédek a társadalomra veszélyesség hiányára hivatkoznak. A bíróság ezt tulajdonképpen elengedi a füle mellett, és mindig megpróbál az adott tényálláshoz - egyébként a legtöbb esetben helyesen - ragaszkodni. Viszont vannak olyan esetek, amikor ez eddig alkalmazható lett volna, de nem alkalmazták. Egyfajta bábjáték ennek a benntartása. De azt hiszem, hogy ezt a vitát nem itt fogjuk lefolytatni, hanem a büntető törvénykönyv vitájánál. Hozzáteszem, amennyiben itt beemelésre kerül, akkor a büntető törvénykönyv vitájában, az önök meggyőzése után esetleg - mert gondolom, hogy meg tudjuk győzni önöket, ahogy ez mindig is sikerülni szokott - ezt is módosítani kell. De természetesen fenntartjuk a véleményünket, hogy ez nem feltétlenül jó, és nem feltétlenül egy modern európai irányt jelöl.

Megemlítésre kerül az egyébként már korábban bevezetett és itt többször említett 20 ezer forintról 50 ezer forintra emelése a szabálysértési értékhatárnak. Akkor is elmondtuk, hogy ezt egy elhibázott lépésnek tartjuk, sok esetben már a 20 ezer forint is túl magas. Annál is inkább így van ez, mert ma Magyarországon 50 ezer forintból nem lehet megélni, bár önök többször is elmondták, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni, de akkor ehhez az 50 ezer forintot hozzátéve egy hasonló összegről beszélünk.

(16.40)

Ez azt jelenti, hogyha tulajdonképpen valakitől ellopják vagy olyan kár éri, ami önök szerint a havi megélhetését veszélyezteti, akkor ez még csak szabálysértés marad. Azt hiszem, ezek a dolgok nincsenek arányban, hiszen a 47 500 forint számszakilag kisebb, mint az 50 000, nem éri el ezt a kategóriát. Azt hiszem, ezt át kellene gondolni, és félek attól, hogy egy kicsit a statisztikákban majd ez is esetleg jobban megjelenik, hogy kevesebb bűncselekményt követtek el. Ez részben annak lesz köszönhető, hogy felemelték ezt a határt, persze, hozzátéve azt is, hogy számos esetben azért kaptam olyan visszajelzést is, hogy az előző kormányzathoz képest némileg visszaesett a statisztikai szemlélet. Azért pozitív visszajelzések is jönnek a rendőri szervek részéről, hogy ne mindig csak és kizárólag rosszat mondjunk, de ennek a megemelése, úgy érzem, egy kicsit a statisztikai szemlélet irányába hat, mert el lehet még mondani, hogy a bűncselekmények száma csökken, miközben csak arról beszélünk, hogy egy törvénymódosítással magát a kritériumrendszert módosítottuk.

Nem értem vagy kicsit viccesnek tartom az általános indokolásban azt a megfogalmazást, amely a katasztrófavédelmi törvény 2012. január 1-jei hatálybalépésére utal. Mire is gondolok? Ezt az egy mondatot szeretném idézni, úgy szól az általános indokolás: "Az alaptörvény azonos időpontban történt hatálybalépésére figyelemmel, ezzel egy időben a jogrendszer egyéb elemei is nagy arányban cserélődtek ki, ezért a katasztrófavédelmi törvény rendelkezései jelentősen megváltozott szabályozási környezetben léptek hatályba." Ezt azért nem értem, mivel a katasztrófavédelmi törvényt 2011-ben fogadtuk el, ráadásul nem is az év elején, és önök számíthattak arra, hogy egy új alaptörvény lesz. Továbbmegyek: számíthattak arra, vagy remélhetőleg nagyjából volt valamiféle fogalmuk arról, hogy ez az alaptörvény milyen szöveggel fog hatályba lépni, tehát ezt úgy feltüntetni... Bár értem, hogy itt, mondjuk, a Belügyminisztérium tervezetéről beszélünk, az alaptörvényt pedig nem ott dolgozták ki, de a kormányon belül ennyi egyeztetést és egyetértést elvárnánk, hogy ne írjanak le az általános indokolásban olyat, hogy önök által az alaptörvény és azáltal a bevezetett változások egyébként a tavaly év végén elfogadott törvénnyel kapcsolatban olyan meglepetésként érték, hogy most, így 2012. év első részében rögtön módosítani kell. Én ezt egy kicsit komikusnak tartom, de természetesen ez az önök dolga.

De egy nagyon örömteli dolgot is kiemelek, kicsit továbbvive a fonalat. Azt, hogy az önkéntes tűzoltóság és az önkéntes tűzoltó-egyesületek támogatását, illetve technikai eszközökért, egyébként a katasztrófavédelmi rendszer átszervezése során feleslegessé váló technikai eszközökért való ingyenes pályázat útján az ingyenes támogatását lehetővé teszik, ez egy jó irány, egy nagyon jó irány. Azért örülök neki, hogy az önkéntes tűzoltóságot, az önkéntes tűzoltó-egyesületeket egyébként is említik, mert ez lehet egy olyan kitörési pont, amely Nyugaton - elég egyébként csak osztrák példára utalni - olyan társadalmi kohéziót is alkotott, legfőként a XXI. század közepétől, a második világháború után, amely egyes elemzések szerint az osztrák társadalom összetartását teremtette meg. Lehet, hogy sokak számára meglepő adat, de Ausztriában 50 ezres, de van olyan példa, hogy 60 ezres városig csak önkéntes tűzoltóságok működnek, tehát olyan értelemben nincs hivatásos tűzoltóság, ahogy nálunk van, és ennek nemcsak az az előnye, hogy olcsóbban üzemeltethető a rendszer, hanem az ebben részt vevő állampolgárok, a helyben lakó polgárok nemcsak hogy jobban megismerik egymást, hanem a közösségért érzett felelősségük és a közösség összetartó ereje is nagyban növekszik. Ott tulajdonképpen minden huszadik állampolgár önkéntes tűzoltóként teljesít szolgálatot. Tehát valahogyan arra bátorítanám a kormányt, itt Kontrát államtitkár úron keresztül a kormányt, hogy az önkéntes tűzoltó-egyesületek szerepét még hangsúlyosabban próbálják meg felértékelni, és ez pont nem az a terület, amit anyagiakkal lehetne indokolni. Nagyon örülök neki, hogy a tervezetben legalább megemlítésre kerül, de ennek a vonalán sokkal messzemenőbb eredményeket is el tudunk érni.

Amit viszont nem nagyon értek, és ezzel kapcsolatban módosítót is be fogunk nyújtani - itt a 21. §-ról beszélek -, hogy az elkobzás bevezetése a Ket.-be, ebben a formában, hogyan gondolták, hogy kivitelezhető, illetve mi volt a koncepció. Attól tartok, nem túl mély, lévén, hogy a Ket.-ben eddig nem szerepelt az elkobzás, bírság lehetett, de az elkobzás nem szerepelt. Természetesen nem ördögtől való, hogy ezt belevegyük, ez akár egy jó irány is lehet, viszont azt, hogy ezt egy az egyben a büntető törvénykönyv fogalomrendszerével és meghatározásával tesszük, úgy, hogy emellett a részletszabályokat miniszteri rendelet körébe utaljuk, annak meghatározására egy később elfogadandó miniszteri rendeletben ad majd a törvény felhatalmazást, ezt veszélyesnek tartom. Veszélyesnek tartom, mert nem ugyanaz a kategória, lévén, hogy az elkobzásnál az egyik alkotmányos alapjog, a tulajdonhoz való jog sérül, amit sok esetben, mint például a büntetőügyekben, amelyeket itt látunk, mondjuk, közszereplők az érintettek, sokkal hatékonyabban lehetne alkalmazni, de az legfőképpen a büntetőjog, netalántán a szabálysértési jog terepe, de a közigazgatási eljárásoknál én ebben a formában túl erősnek érzem. Túl erősnek érzem és túl kidolgozatlannak, egy ilyen rendszerben nem tudjuk, nem láthatjuk előre, hogy az a miniszteri rendelet mit fog tartalmazni, és egyáltalán azt sem látjuk, hogy adott esetben itt, idézve a javaslatot, egy jogsértés befejezését követően a dolog elszállítása céljából használt eszközt, mondjuk, egy gépjárművet ebben a formában túlzónak tartjuk vagy tartom elkobozni. A büntetőjog esetében ennek helye van, és gyakrabban is kellene alkalmazni. Mondjuk, ha valaki lop vagy rabol vagy egyéb bűncselekményeket elkövet, és ehhez gépjárművet használ, azt igenis, kobozzák el. De itt, a Ket. keretei között, a közigazgatási eljárásban, ami a legenyhébb szankciókat jelenti általánosságban, ezt kidolgozatlannak és legalábbis nem kellően szabályozottnak tartom, amit minimum úgy kellett volna idehozni, hogy kicsit dogmatikailag átdolgozzák a büntető törvénykönyvben foglaltakhoz képest. Azzal önmagában még nem is lenne gond, ahogyan azt egyébként a javaslat tartalmazza, hogy mondjuk, olyan tárgyakat, amelyek birtoklása jogszabályba ütközik, elkoboznak, ebben semmi vita nincs köztünk, de ameddig nem látjuk ezeknek a részletszabályait, és miniszteri rendeletben kívánják önök szabályozni, addig véleményem szerint ez a törvényjavaslat nem állná ki az Alkotmánybíróság próbáját. Nem tudunk odafordulni, tehát ez csak egy ilyen elméleti vita lehet, de nagyon jó lenne, ha a jövőben ilyen esetről az elfogadás esetén hallani fogunk, akkor bátorítani fogjuk az elszenvedő felet, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz. Sajnos az új forradalmi rendszerben ezt országgyűlési képviselőként nem tudom és nem tudja a Jobbik frakció sem megtenni.

Tehát nagyjából ezekben foglalhatnám össze azokat a kifogásokat, amelyeket tulajdonképpen még sokáig lehetne sorolni, hiszen, amint mondtam, salátatörvényről van szó, nagyon sok törvényhelyet módosít ez a törvény, olyanokat is, amelyek nem feltétlenül idetartoznak. Fenntartom a véleményemet, hogy egy kicsit fordítva ülünk a lovon, illetve a kormányzat fordítva ül a lovon, mert úgy kell belemennünk büntetőjogi elvekbe, büntető jogdogmatikai okfejtésekbe, hogy a büntetőjogi kódex, az új büntetőjogi kódex koncepciója már lezárult a társadalmi vitával, de tulajdonképpen még be sem került a Ház elé. Ez így nem méltó, ez így kidolgozatlan, ezért nagyon szeretném kérni, hogy a jövőben kellő megalapozottsággal hozzák be ezeket a törvényeket.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

(16.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 140 2012.03.20. 2:03  109-183

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Harangozó képviselőtársamnak mondanám: nem tisztem megvédeni a kormányzatot, de ebben az esetben nem félek attól, hogy széthordanák ezeket az eszközöket. Valahogy el kell indulni azon az úton a jelen körülmények között, hogy az önkéntes tűzoltóságokat és az önkéntes tűzoltó-egyesületeket támogatni, bátorítani tudjuk. Természetesen tudom, hogy az osztrák példa nagyon hosszú idő alatt valósul meg, de azért itt akár ellenzéki képviselőként azt a rendszert és annak a folyamatnak a nyomon követését meg kell tudnunk tenni, hogy ezek az eszközök valóban olyan eszközök, amelyek már nem szükségesek, vagy amelyeket új eszközökkel pótoltak a katasztrófavédelemnél, illetve a tűzoltóságnál, és megfelelően ellenőrizhető, hogy jó helyre kerüljenek.

Véleményem szerint jó helyre kerülnek, és hogyha ezeket leselejtezik, ezeket az eszközöket értékesítik vagy egyéb módon kivonják vagy elherdálják, az lenne a veszélyesebb folyamat. Ennek a gyakorlatban úgy kell megvalósulnia, hogy olyan eszközöket, amelyek már adott esetben használatra egy hivatásos tűzoltóságnál nem megfelelők, tudomásom szerint egy önkéntes tűzoltó-egyesületnél még felhasználhatók, és teljesen más szabályzatok alapján és más módokon ott még megfelelően, az állampolgárok szempontjából a legjobb módon felhasználhatók. Tehát kövessük nyomon ezeket a folyamatokat, én nem tartok ettől. Lehet, hogy ez az előző kormányzati ciklusokból beidegződött gondolkodás, de itt, ebben az esetben én látom azokat a garanciákat, amikkel nyomon lehet követni ezt a folyamatot. Jómagunk is ezt fogjuk tenni, és hogyha azt látjuk, hogy nem megfelelő helyre kerülnek ezek az eszközök vagy nem megfelelően használják az egyesületek, akkor fel fogunk ez ellen lépni.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 142 2012.03.26. 1:57  141-144

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Köztudott, hogy a Magyar Honvédség sajnos régóta forráshiánnyal küzd, ami már-már lassan a működőképességét is veszélyeztetheti. Az elmúlt időszakban értesülhettünk arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium 88 ingatlan eladásával próbálja a kiesett hiányt pótolni, ezek közt csapatpihenők, balatoni üdülők, helyőrségi klub, laktanyák, fővárosi irodaház és Duna-parti telkek is találhatók. Az értékesítési folyamatot már az első negyedévben megkezdték, amellyel a HM EI Zrt. lett megbízva.

A HM komoly működési gondokkal küzdhet, ha ezt a megoldást választja, hiszen a jelenlegi nyomott ingatlanpiaci árak és az ebből befolyó reális haszon mértéke véleményünk szerint nincs arányban az ingatlanok valós értékével. Az lenne a kérdésem, miniszter úr, hogy mi indokolja ezeknek az ingatlanoknak az eladását, mire fog a bevétel elsődlegesen elköltésre kerülni. Annál is inkább kérdezném ezt, mivel úgy gondoljuk, hogy az nem megfelelő válasz erre, hogy a Honvédség jelenlegi működőképessége ilyen szinten, ahogy eddig működött, fenntartható, hiszen ezt önmagában alacsonynak tartjuk, és még ebben az esetben sem megoldás hosszú távon az, hogy ingatlaneladásokkal, ahogy fogalmaztam a címben, a családi ezüst eladásával próbálják meg ezeket a költségvetésben ütött réseket betömni. Olyan megoldásokat kellene találni és a kormánynak arra kellene lehetőséget teremteni, hogy valójában növelje a költségvetését a honvédségnek, és ne 88 ingatlan eladásával kellene egyébként sajnálatos módon működésre költeni ezeket a költségeket.

Úgyhogy kérdezem ezért a miniszter urat, hogy mit kívánnak tenni, és mire kívánják költeni ezt az összeget. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 209-211 2012.03.26. 5:13  192-214

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem szeretném megismételni az előttem szólókat, és igyekszem rövid lenni. Az már elhangzott, és mindig így szokott lenni, vagy legalábbis a legtöbb esetben úgy van, hogy a cél üdvözlendő lehet, amit kitűznek, az nagyon sok esetben támogatható, de az elfogadás körülményei mindig egy kicsit előrevetítik, hogy önöknek valami gyorsabban kell vagy sürgősebb, és a kitűzött célok mögött más motiváció is megbújhat. Ez az, amit én ebben az esetben nem látok, de szerintem ellenzéki képviselőtársaim is így vannak vele. Nem látjuk, mi az, ami miatt a szokásos törvényhozási menetrendtől el kell térni, mi az, ami miatt bevállalják, hogy ilyen gyorsan és sok esetben hibásan terjesztenek ide törvényjavaslatokat, ahogy elhangzott, megkerülve a minisztériumot, és megkerülve azokat a kodifikációs folyamatokat, amelyek egy megfelelő törvényjavaslat idehozatalát tennék lehetővé. (Nagy zaj.)

A 2011. évi LXXXIX. törvénnyel hozták be... - elnök úr egy kis fegyelmezést kérek, a saját hangomat sem hallom, így nehéz beszélni.

ELNÖK: Teljesen igaza van a képviselő úrnak. Megkérem a frakcióvezetőket, hogy biztosítsák a felszólalás zavartalan elhangzását. Megkérem képviselőtársaimat, hogy legyenek szívesek visszafogni magukat, üljenek le - rövidesen úgyis szavazás következik -, hogy képviselő úr zavartalanul mondhassa a mondókáját. Az idejébe az én felszólalásom természetesen nem számít bele.

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Lehet, hogy az a javaslat célja, hogy az országgyűlési őrség létjogosultságát bizonyítsa. Lehet, hogy ez még sikerülni is fog, ha sikerül végigmondanom. De a viccet félretéve: nagyon jó lett volna látni, ahogy mondtam, hogy a valódi cél a 2011. évi LXXXIX. törvénynél a kiemelt jelentőségű eljárások megteremtése mind a Be.-ben, mind a Pp.-ben. Már önmagában furcsa volt, hogy ezt csomagban kezelték, tehát a büntetőjog és a polgári jog területén is egyszerre, egy csomagban hozták be ezeket a módosításokat. Azt azért elvártuk volna, hogy legalább a Fideszen vagy a kormánypártokon belül munkacsoportok ezt külön-külön kidolgozzák, hiszen nem lehet a büntetőjogot és a polgári jogot egy kaptafára ráhúzni.

A 2011. évi LXXXIX. törvényt kívánja Papcsák képviselőtársunk rapid, gyors jelleggel módosítani. Most lesz bizottsági ülésünk, az alkotmányügyi bizottságnak össze kell ülnie, mert Horváth Zsolt fideszes képviselőtársunk tollából egy módosító javaslat érkezett. Nem vagyunk naivak, és azt kell gondolnunk, hogy ez a módosító javaslat azokat a koherenciazavarokat hivatott módosítani, kiküszöbölni, amelyek az egyébként előttünk lévő Papcsák-Vas-féle javaslatból kimaradtak, vagy nem megfelelően kerültek átvezetésre. Tehát egy lóhalálában történő törvényhozást látunk, ami félő, mert akkor a jövőben bármi, ami most kimarad és a következő bizottsági ülésen nem tudjuk elfogadni, vagy kimarad ebből a módosításból, vagy majd újra módosítani kell ezt a törvényt. De ha más törvényeknél is, ha meghonosodik ez az eljárási rend, akkor ezt fogjuk látni a gyakorlatban.

Összefoglalva: nem örülünk annak, hogy egy jogintézménynél ilyen súlyos jogdogmatikai módosításokat hajtunk végre. A cél természetesen üdvözlendő, de ahogy elmondtuk, ezek hibát rejtenek magukban, és a hibán túl olyan háttér-motivációk lehetnek, amelyek később találgatásokra adhatnak indokot. Csak javasolni tudom önöknek, azzal önmagukat is megvédenék, ha nem ilyen módon hoznák be. De ha már így teszik, akkor néhány hetet várhatnának, amíg ezek a módosítások végigmennek, és akkor meglenne a lehetőség arra, hogy a módosító javaslatokat vagy a kapcsolódó módosító javaslatokat se lóhalálában kelljen benyújtani, és a törvények megfelelő módon szülessenek meg. Tudom, hogy ez falra hányt borsó, de újabb intő jel lehet önök felé, hogy hogyan és milyen módon kellene a törvényeket meghozni.

Ettől függetlenül az iránnyal, ahogy már mondtam, egyet tudunk érteni. De kérem, vagy inkább könyörgöm, hogy a jövőben ezt ne így, ne önálló képviselői indítványokkal tegyék meg, mert önmagukat járatják le ezzel.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 28 2012.03.27. 5:06  21-77

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kisebbségi véleményeknél én is felsorolásszerűen szeretném elmondani, hogy mik azok, amelyek elhangoztak és fontosak lehetnek és kifejtésre kerülnek majd a vitában.

Felmerült, hogy szükség van-e egyáltalán ebben a formában erre a szabályozásra, lévén, hogy a Házszabály és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény megfelelő módosításával is el lehetett volna érni ezt az eredményt. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy nem az országgyűlési őrség elrejtése vagy minél nagyobb jogszabályi környezetbe helyezése volt-e a cél. Nyilván erre is magyarázatot kaphatunk majd, illetve a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül.

Elmondanék néhány negatívumot, ami felmerült a bizottsági ülésen. Továbbra sincs semmiféle jogkövetkezménye egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt való meg nem jelenésnek. Ez egyébként az új Btk. koncepciójából is kimaradt, tehát különösen fájó, hogy itt sincs semmiféle szankcionálás. Nem értettük, és kisebbségi véleményként el kell mondani, hogy ha 30 napon belül írásban lehet válaszolni egy interpellációra, akkor mi értelme van ennek a műfajnak, hiszen a kormány és az illetékes miniszter így is 6 nappal előbb megkapja a kérdést írásban. Ha ez nem elég a felkészülésre, akkor komoly aggodalmaink vannak a szakértelemmel kapcsolatban néhol.

A háznagy szerepét egyértelműen politikai funkcionáriusként kell értelmezünk, és nyilvánvalóan politikai döntés lesz az ő kinevezése. Nem szeretnénk, ha ez később a szakmai értékek rovására menne.

Néhány pozitívumot is szeretnék felsorolni, mert azok is hangoztak el a bizottság előtt. Ilyen például a frakcióalakítási jog szigorítása. Egyetértettünk abban, illetve megfogalmazódott a bizottságban az a vélemény, ami nem tért el a többségi véleménytől, hogy ez a szabályozás így jó, és a választópolgárok egyfajta átverése, ha túl nagy átjárhatóság alakul ki a megszerzett mandátumok - ha azok pártlistán kerültek megszerzésre - egy későbbi új párt- vagy frakcióalakítás esetén.

Előrelépés tapasztalható az álláshalmozás területén. Merjük remélni, hogy ez a Jobbiknak is köszönhető. Részletesen ki fogjuk fejteni, hogy miért nem tartjuk viszont elégségesnek és miért tartjuk még csiszolhatónak azt a szabályozást, ami ide bekerült elénk.

Az, hogy a bizottsági ülésekről való hiányzások valamilyen formában szankcionálásra kerülnek, ezt is előremutatónak és régóta elvártnak tartjuk.

Felsorolnék még egy-két dolgot, ami szintén elhangzott a bizottság előtt, azok közül, ami hiányzik a törvényből, és nagyon fontos lenne, hogy belekerüljenek. Nyilván majd módosító indítványok is meg fognak jelenni ebben a tárgykörben.

Nem tartjuk jónak, hogy továbbra is gyakorlat maradhat a helyettesítés a bizottsági üléseken, ez továbbra is megteremti annak a lehetőségét, hogy úgy lehessen szavazni valaki helyett, hogy nincs ott. Nincs meg a megfelelő visszatartó erő és a megfelelő többség biztosítására vonatkozó erő, hogy személyesen jelen legyenek a képviselők. Ez véleményünk szerint a népképviselet egyfajta megcsúfolása, hiszen a képviselőket azért küldték ide, hogy főállásban vagy legfőbb tevékenységként ellássák a feladatukat úgy a plenáris, mint a bizottsági üléseken. Mindenképpen tisztább helyzetet teremtene, s egyébként a képviselők felkészülését és a bizottsági munkában való aktív részvételét is megteremtené, ha a helyettesítés intézményét eltörölnénk.

Régi vágyunk volt, hogy a visszahívhatóság valamilyen módon, akár egy megelőző társadalmi vitával kiegészítve - tudom, hogy ezen már túl vagyunk, de ez lett volna talán a megfelelő módja - ebbe a törvénybe is bekerülhetett volna, vagy legalább ez irányban valamiféle lépéseket tett volna a kormányzat, illetve a beterjesztő. Úgy érezzük, hogy ezek nélkül csak részsikereket értünk el. A bizottságban is megfogalmaztuk ezeket a kritikákat.

Nagyon reméljük, hogy ez a javaslat még módosítható lesz, még esetleg befogadnak olyan javaslatokat, amelyek előremutatóak. Ha már itt vita volt az egyeztetések elmaradását vagy bizonyos ellenzéki pártoknak abban való részvételi szándékát illetően, akkor legalább abban ne legyen vita, hogy itt a plenáris ülésen ezt alaposan beszéljük át, és fogadják be a józan módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 102-104 2012.03.27. 0:08  95-109

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Ne hozzon kellemetlen helyzetbe! (Derültség.)

ELNÖK: Egyből felébredt!

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Tehát elmondtuk az általános vitában, és részben idekapcsolódik, hogy Papcsák képviselőtársam érvrendszerével részben egyet tudunk érteni, és önmagában az, hogy a kódexnek egy bizonyos részét a joggyakorlat, akár a gyakorló ügyvédeknek a munkája alapján olyan esetkörökben, amikor ez indokolt lehet, nyilván lehet módosítani, hiszen ez az Országgyűlés feladata.

Az egy másik dolog - és ez az, ami mindig kérdésként merül fel -, hogy itt mi az az oly mértékben sürgető tényező, ami nem engedi meg azt, hogy jövő héten folytassuk le, mondjuk, a részletes vitát, mert tegnap külön bizottsági ülést kellett összehívni. Én nem látom ebben az esetben ezt az időszűkét. Nem látom ebben az esetben, hogy mi az, ami miatt ezt most, ebben a pillanatban, ezen a héten végig kell nyomni a törvényhozás rendszerén. De egyébként szakmailag fel tudunk hozni egyéb pontokat vagy kiegészítendőket is, de engedtessék meg, hogy ellenzéki képviselőként mindig próbáljunk egy kicsit a dolgok mögé tekinteni, és feltegyük azt a kérdést, hogy: miért a túlzott sietség? És lehet, hogy ez megátalkodott dolog, de mindenhol némi háttérmotivációt vélünk felfedezni, és erre próbálunk rájönni, hogy legalábbis a tévénézőknek vagy a választópolgároknak felhívjuk a figyelmét, hogy itt bizony nem feltétlenül indokolt az ily mértékben felgyorsított eljárás.

Elmondtuk, és itt újra csak ki szeretném emelni, főleg a 2. ajánlási pont alapján, Horváth Zsolt képviselőtársam módosító indítványai kapcsán, hogy jól látszik, hogy ez tulajdonképpen egyfajta koherenciazavart küszöböl ki az alapjavaslathoz képest. Tehát hogyha önök a megfelelő egyeztetéseket elvégezték volna, úgy érzem, ezt ki lehetett volna szűrni. Ki lehetett volna szűrni, hogyha kellőképpen előkészítik ezt a javaslatot. Ezért is fájó, hogy a saját minisztériumi struktúrájukban vagy a saját frakcióegyeztetéseikben nem kellően futtatták végig, amire természetesen lehet azt mondani, hogy egy képviselőnek vagy a képviselőknek joga, hogy beterjesszenek egy módosító javaslatot, vonatkozzon az akár a polgári perrendtartásra, és utána természetesen ugyanazon frakcióba tartozó képviselőknek joga van ahhoz, hogy ehhez módosító javaslatokat nyújtsanak be. Csak a probléma az, hogy ezzel azt a látszatot keltik, hogy egyfajta, ahogy mondtam, rohamtörvényhozásban vannak, és a háttéregyeztetéseket legalább a saját frakciójukon belül lefolytassák. És ezek legfőképpen egyébként szakmai egyeztetések, tehát képviselőtársam, Horváth képviselőtársam módosító javaslatai nem nevezhetők oly mértékben érdemi javaslatoknak, inkább csak kiegészítik vagy dogmatikájában kiegészítik a javaslatot, hogy azok majd pontosan kerüljenek kodifikálásra.

Azt gondolom, hogy ezeket a háttérmunkákat meg lehetne spórolni, és akkor nem okozna ellenzékben ilyen kellemetlen vagy kellemetlennek vélt perceket önök felé, hogy számon kérjük, hogy miért nem tették meg ezt az egyeztetést. Tehát ezt a motivációt mindenképpen el kellett mondani.

Maga a cél természetesen: Lamperth képviselőtársammal itt talán annyiban vitatkoznék, hogy ő azt mondta, hogy az állampolgárok. Természetesen, bár itt legfőképpen külföldi állampolgárokról van szó, persze EU-s állampolgárokat érthetünk ez alatt, tehát az állampolgár szót ebben a környezetben használhatjuk, de a legtöbb esetben, amikor állampolgárokról beszélünk, akkor a parlament munkáját nyomon követő tévénézőkre vagy a nyilvánosságot nyomon követő nézők kapcsán nyilván magyar állampolgárokra gondolunk, tehát ezt fontos kiegészíteni.

És nyilván az is elfogadható, hogyha valaki már perbe bocsátkozott - nem arról van szó, hogy teljesen eltűnt -, tud arról, hogy eljárás indult ellene vagy beperelték, akkor sok esetben perelhúzó magatartást vagy rosszhiszemű pervitelt fog folytatni, és ennek gátat kell szabni. De erre is lehetne egy átfogóbb szabályozást adni. Illetőleg ha már itt vagyunk, és megnyitották ezeket a törvényhelyeket, és ilyen formában bejött ez a módosítás, persze hozzáteszem halkan, hogy ki fog derülni hosszú távon, hogy még mi az, amit kihagytak vagy kihagytunk - itt a parlamentre vonatkoztatva -, és vissza kell-e esetleg még hozni módosításokra, de a lényeg az, hogy a kis lépést is értékelni kell, hogyha jó irányba indul el. Persze a gyakorlatban lehetnek olyan, most előre nem látott esetkörök, amik miatt ez a visszájára sülhet el, de ezt mindenképpen a gyakorlat tükrében kell szemlélni.

Ami viszont a 4. ajánlási pontot, Schiffer András képviselőtársam javaslatát illeti, amit szintén tegnap az alkotmányügyi bizottságban volt szerencsénk kitárgyalni: nagyon örülök, hogy Papcsák képviselőtársam úgy nyilatkozott, hogy egy esetleges kapcsolódó módosító indítvány alapján az internetes közzétételre vonatkozó részt befogadhatónak tartják. Ennek azért örülök, mert tegnap a bizottsági ülésen is elmondtam, elmondtuk, hogy ha már megnyitásra kerülnek ezek a szakaszok, akkor legalább engedjék meg önök is, hogy az egyébként jó javaslatok, tehát Schiffer András javaslatára a hirdetmények interneten való közzététele... Szerintem nehéz azt mondani, főleg gyakorló jogászoknak nehéz azt mondani, hogy ez nem jó, hiszen a hirdetményi kézbesítésnek az lenne a célja, hogy esélyt adjunk, hogy elérjük azt a peres felet, akit más módon nem tudott elérni a bíróság. Márpedig valóban, és itt akár az előző törvényjavaslat általános vitájában is szó volt erről, megváltoztak a technikai eszközök, megváltozott a világ. És a mai viszonylatokban egyszerűen nem várható el az, vagy nem tudom, ebből statisztika készült-e, hogy hány esetben vezetett eredményre ez a régifajta hirdetményi kézbesítés, hogy kifüggesztik a bíróság hirdetőtáblájára. Szerintem ez minimális százalékban volt eredményes, de ez nagyban meghaladottá vált, és a honlaprendszerek erre lehetőséget biztosítanak.

Vagy hogyha nem, akár - persze tudom, hogy ez már egy nagyobb lépés előre - létre lehet hozni egy olyan központi honlapot, ahol ezek megjeleníthetőek. Ez nyilván nem fog túl nagy összegbe kerülni, viszont főleg olyan módon, ha ezt kereshetővé tesszük, vagy bekerül az internetes keresők rendszerébe, akkor könnyedén, akár külföldről is le lehet azt ellenőrizni, hogy ilyen hirdetményi kézbesítés közzétételre került-e, és ezzel a magánszemélyek és a gazdálkodó szervezetek dolgát is megkönnyítjük, amennyiben ők jóhiszeműek. Hogy ha nem jóhiszeműek, akkor természetesen ennek a következményeit viselniük kell.

Tehát ennek nagyon tudok örülni. Ezt valóban egy olyan javaslatnak gondoljuk, ami előreviszi a jogalkalmazást és a joggyakorlatot. És nagyon remélem, hogy ez nem fog elsikkadni vagy leszavazásra kerülni majd a végszavazás fázisában, tehát hogy ez végig tud menni a rendszeren. Ezt nyilván csak azért tettem hozzá, mert sok mindent láttunk már e tárgykörben.

Tehát összefoglalva: azzal mi is egyetértünk, hogy lehet abban egy kettős szabályozás, hogy újra meg kelljen győződni arról, a bizottsági ülésen is volt erről szó, hogy - csak hogy lássák, hogy mi is meggyőzhetőek vagyunk - az egy kettős megbizonyosodás is lehetne, hiszen a bíróságnak meg kell győződnie arról, hogy már nem volt elérhető a megfelelő lakcímen. Tehát ezt nem feltétlenül kellene újra a kötelességévé tenni, hogyha egyébként ezt bizonyítható módon megtette. Tehát ebben a formában, én úgy gondolom, hogy ezt át lehet lépni.

(14.30)

Viszont összességében, és főleg akkor, hogyha ez a hirdetményi kézbesítéses történet, internetes kézbesítési javaslat befogadásra kerül - vagy részben ezek a részek egy kapcsolódó módosítóval befogadásra kerülnek -, azt hiszem, nyugodt szívvel tudjuk mi is támogatni a javaslatot olyan formában, hogy úgy érezzük, valamit, még ha kicsi lépést is, de előre tudtunk haladni abban az irányban, hogy a Pp.-ben némi, ha nem is túl nagy reformot végig tudtunk vinni, és egy kicsit az internetes társadalom korához méltóvá és naprakésszé tudjuk tenni a bírósági rendszert és a hirdetményi kézbesítést is.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 116 2012.03.27. 5:58  109-166

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ebben a körben az ajánlás 24. és 28. pontjaihoz szeretnék hozzászólni.

A 24. ajánlási pontban Gaudi és Z. Kárpát képviselőtársaim terjesztettek elő egy módosító javaslatot. Az a téma, amit ők érintenek, már többször felmerült, de mind ez idáig nem kaptunk tökéletesen megnyugtató válaszokat arra, hogy ez rendeződni fog. Az ő javaslatuk arról szól, hogy a foglalkoztató mely szabálysértések esetén nem kívánja foglalkoztatni az adott elkövetőt közérdekű munkára. A kérdést természetesen úgy is fel lehet tenni, a jövőben megjelölésre kerül-e, hogy ki milyen szabálysértést követett el, és ehhez képest lesz-e valamiféle hozzápasszintása azoknak a helyeknek, ahol ő közérdekű munkát vagy egyéb munkát végezhet. Ez azért lenne fontos - és lehet, hogy megnyugtató választ kapok államtitkár úrtól, hogy erre már gondoltak, vagy hogy erre lesz valamiféle szabályozás -, mert úgy gondoljuk, hogy egy tulajdon elleni szabálysértés elkövetőjét, például azt, aki lopott, nem lenne jó olyan közérdekű munkán alkalmazni, vagy legalábbis a foglalkoztatóknak meg kellene adni a lehetőséget, hogy éljenek a visszautasítással, ahol olyan emberek közelébe kerülhetnek, hogy még egyszer elkövethetik azt, amit egyszer már elkövettek. Ebben valamiféle konszenzusra kellene jutni. Egyébként a 24. ajánlási pontnál az indokolás ezt tartalmazza, és csak megerősítőleg szeretném erre felhívni a figyelmet.

Ami viszont érdekes, és biztos, hogy ha ebben az állapotban kerül elfogadásra a 28. ajánlási pont, akkor a jövőben újra csak annak lehetünk szemtanúi, hogy a rendőrség és egyéb jogalkalmazó szervek - de az utóbbi időben ez inkább a rendőrségre volt jellemző - nem megfelelően fogják alkalmazni az egyébként sem teljesen érthető jogszabályt. Mire gondolok? Az egyenruha-viselésre. Normális és méltányolható az a törekvés, hogy a törvényjavaslat a rendvédelmi szervek, a honvédség rendszeresített egyenruháját és jelvényét nem engedi használni, sőt, ezt minden országban büntetik. Ezt tehát nem nóvumként éljük meg. Viszont hogy ezt a kitételt ezeknek az egyenruháknak a megtévesztésre alkalmas utánzatára is kiterjesztik, a jövőben a jogalkalmazás szempontjából hagy némi kivetnivalót véleményem szerint. Nincs meghatározva, hogy mi az a megtévesztésre alkalmas utánzat.

Kérdem én, hogy egy terepszínű ruha megtévesztésre alkalmas utánzat-e. A vidék valóságát ismerők tudják, hogy mezőgazdasági munkákat is nagyon gyakran terepszínű ruhában végeznek, vagy azért, mert ehhez jutottak hozzá, vagy azért, mert ideális viselet. Tehát az a kérdés, hogy ha valaki alul-felül terepmintás öltözetben dolgozik kint a mezőn, akkor ő ezzel a honvédség egyenruhájának megtévesztésre alkalmas utánzatát viseli-e, és ez alapján eljárás alá vonható-e. Hiába tűnik ez triviálisnak vagy egyszerű kérdésnek, nagyon jól láttuk, hogy a rendőrség, de néhol még a bíróságok is a fennálló jogszabályokat számtalan esetben nem tudták jól értelmezni és megfelelően használni, vagy talán nem is akarták. Ilyen kiskapukat nem szabad hagynunk!

A törvényalkotóknak véleményem szerint az a felelősségük, hogy a lehető legzártabban, legkörülhatárolhatóbban határozzanak meg egy tényállást, az ellenzéknek meg nyilván az a feladata, ha olyat észlel a kormányzat részéről, hogy gumijogszabályokat vagy értelmezési nehézségeket fognak látni a kormány alá rendelt szervek, akkor erre felhívja a figyelmet. Nos, ennél a módosító javaslatnál, amit Balla Gergő képviselőtársam terjesztett be, nagyon is fennáll annak a veszélye, hogy a valódi szabályozandó érdeken kívül olyan esetek is eljárás alá kerülnek, amelyek egyáltalán nem indokoltak, de legfőképpen nem veszélyesek a társadalomra, ezáltal a társadalom igazságérzetét is sérteni fogják, ad absurdum módosítani kell újra a szabálysértési törvényt.

Ezért kérem, hogy ezt fontolják meg. Bár a bizottságban ezt sajnos nem támogatták a kormánypárti képviselők, de a kormányzat talán újragondolja a véleményét a jogalkalmazás tekintetében, és egy előremutatóbb jogalkalmazást és jogalkotást fog mutatni a jövőben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
175 146 2012.03.27. 2:02  109-166

DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Nem kívántam itt a tevékeny megbánásról szóló vitába belefolyni, de akkor kénytelen leszek, mert én se értem, államtitkár úr, azt kell mondjam, csatlakozva ellenzéki képviselőtársaimhoz, hiszen abszurd és dogmatikailag is magyarázhatatlan, hogy ha a bűncselekményeknél... - javítson ki, hogyha rosszul tudom, az állam a büntetőjogi igénye, hogy ez megbüntetésre kerüljön, mindig erősebb. Közvádas bűncselekményeknél minél magasabb tétellel fenyegetett egy tényállás, annál inkább az állam és a társadalom rendjét veszélyeztető, tehát a megbüntetése annál fontosabb az állam számára. Ha a szabálysértéseket emellé tesszük, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy a tevékeny megbánást miért kell kivenni.

(15.30)

Ráadásul ez egy nagyon fontos kitétel, amivel, ha nem lenne benne a tevékeny megbánás fogalomkörében, akkor tulajdonképpen még egyet is lehetne érteni: "a sértett által elfogadott módon és mértékben". Tehát ez azt jelenti, hogy a sértett is úgy nyilatkozik, hogy ő megfelelő elégtételt kapott - hogy milyen módon, ennek nyilván sok formája létezik, és a gyakorlat is számtalan formáját alakította ki ennek -, tulajdonképpen a sértett sem kívánja már a megbünt