Készült: 2024.03.28.13:55:40 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

116. ülésnap (2015.11.16.), 250. felszólalás
Felszólaló Dr. Gulyás Gergely (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka előterjesztő nyitóbeszéde
Videó/Felszólalás ideje 9:34


Felszólalások:  Előző  250  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az elnöki munkát késve könnyítettük meg, amikor is egy módosító indítvánnyal azt a világos és a célt egyértelműen kijelölő címet adtuk a javaslatnak, hogy Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről. Amennyiben az Országgyűlés ezt a módosító indítványt támogatja, akkor az utókor egyszerűbben tud tájékozódni a javaslat eredeti céljával kapcsolatosan.

Mindannyian tudjuk azt, hogy az Európai Unió Tanácsa 2015. szeptember 22-én a 2015/1601. tanácsi határozatot fogadta el, amely 120 ezer ember letelepítését, Európában való szétosztását írja elő azonképpen, hogy 2016 szeptemberének végéig kellene az első ütemben 66 ezer ember letelepítéséről gondoskodni, ezt követően a következő egy évben kellene további 54 ezer embert hasonló mechanizmus alapján az Európai Unió tagállamai között szétosztani.

Azt is tudjuk, hogy a nemzeti parlamenteket megkerülve fogadta el az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament ezt a határozatot. Ezáltal elvonták a nemzeti parlamenteknek azt a lehetőségét, hogy a lisszaboni szerződésben biztosított eljárással élve a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezzék. Úgy gondoljuk, hogy ezáltal ez a határozat eljárási értelemben is jogszabálysértő, ez is önmagában elegendő indok arra, hogy az Országgyűlés arra kötelezze a kormányt, hogy a luxemburgi európai uniós bíróság előtt lépjen föl ennek a határozatnak a megsemmisítése érdekében.

Úgy gondoljuk, hogy jogalkotási aktusokat nem lehet nem jogalkotási aktussal felülírni. Úgy gondoljuk, hogy olyan ez, mintha az Európai Unió eljárását a magyar jogra értelmeznénk, mintha egy törvényt rendelettel kívánnánk módosítani. Ez elfogadhatatlan. Ez sért minden uniós alapelvet, és önmagában az is az Európai Unió részéről önleleplező, hogy ennek a mechanizmusnak az általánossá tételét már rendes jogalkotási eljárásban kezdeményezték.

(19.00)

Itt az Országgyűlés nagy többséggel élt is azzal, hogy a szubszidiaritás vizsgálatát kezdeményezte, a Szocialista Párt kivételével ezt valamennyi párt támogatta. Úgy gondolom, ilyen értelemben Magyarországon a kvótával szemben politikai egység jött létre.

Azonban ennél fontosabb, hogy mi a javaslat célja és mi a javaslattevők szándéka. A javaslat célja az, hogy egy olyan mechanizmust alakítson ki, amelyre hivatkozással később a már előterjesztett jogalkotási aktus alapján állandósítva tudja a tagállamok között az Európába érkező bevándorlókat, menekülteket, terroristákat szabadon elosztani. Úgy gondoljuk, hogy ez teljesen elfogadhatatlan. Azt látjuk, hogy az Európai Unió továbbra sem képes arra, hogy a korábban a közösségi jog részévé vált európai uniós egyezményeket betartassa. Így a schengeni egyezmény továbbra is csupán írott szabály, de a gyakorlatban nem érvényesül.

Továbbra is tízezrek áramlanak naponta Európa felé, és ezáltal egy olyan helyzetet idéz elő az Európai Unió, amelyet később maga sem tud kezelni. Ez a javaslat a papíron talán még megáll, de a gyakorlatban, pontosan tudjuk, a valóság próbáját nem fogja kiállni. Semmilyen garancia ma nincs arra, hogy ha ez az áthelyezési mechanizmus megtörténne, akkor vajon mi tartaná az áthelyezetteket abban az országban, amelyet az Európai Unió új hazájuknak kijelöl; ha ők egyszer Svédországot vagy Németországot választották, akkor vajon miért elégednének meg Bulgáriával, Romániával vagy akár a közép-európai államok valamelyikével. Semmilyen garancia nincs arra, hogy ennek a határozatnak a végrehajthatósága a gyakorlatban érvényesülhetne. Meg vagyunk győződve arról, hogy ilyen értelemben egy olyan brüsszeli ötletről van szó, amelyet a gyakorlatba átültetni semmiféleképpen sem lehet.

De ennél is fontosabb kérdés, hogy Magyarország, amikor az alkotmányt elfogadta, teljesen egyértelműen nyilatkozott arról, teljesen egyértelműen foglalta a legmagasabb rendű jogi normába azt, hogy csupán a feltétlenül szükséges hatásköröket ruházza át az Európai Unió intézményeire, méghozzá ezt is abban a formában, hogy ezeket az Európai Unióval közösen gyakorolja.

Úgy gondoljuk, a bevándorlás­politika területén nincs közös uniós politika, egyértelmű, hogy az Európai Unióra ilyen hatáskört senki soha nem ruházott át. Aki pedig azzal kíván érvelni, hogy itt menekültügyről van szó, az alapvető tévedésben van, mert ezeknél a személyeknél senki semmilyen menekültügyi eljárást nem folytatott le. Az áthelyezendő személyek döntően jogellenesen, az Európai Unió közös szabályait semmibe véve, az európai uniós vezetők anarchiának való tapsa közepette érkeztek meg Európa szívébe; választottak maguknak, az állami szuverenitást, az Európai Unió közös szabályait durván megsértve, egy nekik tetsző országot.

Majd miután ezek az országok nem kívánták az Európai Unió közös határvédelmi szabályait érvényesíteni, nem kérték számon azokon e kötelezettség betartását, akik e közösségi jogi kötelezettségeknek nem tettek eleget, most, hogy már bajban vannak, és kezelhetetlenné vált a beáramlás ezekbe az országokba, próbálnak segítséget nyújtani, és próbálnak egy olyan mechanizmust találni, amely nem csupán 120 ezer emberről szól, hanem, mint azt a következő jogalkotási kezdeményezés bizonyítja, általánosságban, hosszú távon osztaná szét az Európába érkezett személyeket az országok között.

Most még csak Olaszországból és Görögországból telepítenének át embereket, de az a javaslat, amely már a szubszidiaritás vizsgálata folytán az Országgyűlés előtt volt, egyértelművé teszi, hogy ennek a célja egy olyan általános mechanizmus kialakítása, amely korlátlanná teszi a bevándorlást, a bevándorlókat pedig, függetlenül attól, hogy ki hogyan viszonyul ehhez a folyamathoz, szétosztja az Európai Unió különböző tagállamai között.

Magyarország ezt elfogadhatatlannak tartja. Elfogadhatatlannak tartjuk az eljárási jogsértést is, elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy erre a döntésre a magyar Országgyűlés megkerülésével került sor. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy valamennyi nemzeti parlamentnek a szubszidiaritás vizsgálatára vonatkozó jogát az eljárás során az Európai Unió elvonta, és úgy gondoljuk, hogy e határozat tartalma pedig nem tartozik az Európai Unió közösségi joga által érintett területre, ezáltal az Európai Uniónak ezen a területen szabályozási jogosítványa nincs.

Továbbra is az a világos üzenetünk, hogy Európa nem tud megbirkózni a korlátlanul ideérkező bevándorlókkal. Az egyetlen megoldás a határok lezárása. Az egyetlen megoldás az, ha nem betarthatatlan közösségi jogot alkotunk, hanem a betartható szabályaink betartását megköveteljük az uniós tagállamoktól. Ha az Európai Unió ezt megteszi, akkor a menekültügyi eljárások lefolytatásával a már itt lévőknél el lehet dönteni, hogy ki az, akinek a menekültstátus jár, ki az, akit a menekültstátus megillet, és ki az, akit pedig ennek hiányában Európa területéről ki kell toloncolni.

Viszont ha ez a helyzet nem változik, és naponta több mint tízezer ember áramlik az Európai Unióba, akkor nem lesz olyan megoldás, amely a belső határok légiessé válása folytán szabad mozgásteret biztosító belső schengeni zónában az országok közötti elosztást végrehajthatóvá teszi, és amely garantálja, hogy egy ilyen döntés, még ha egyébként a közösségi joggal összhangban állna is, végrehajtható lenne.

Röviden összefoglalva az előterjesztők véleményét, ez az országgyűlési döntés, ez a törvény arra kötelezi a kormányt, hogy forduljon a luxemburgi uniós bírósághoz az Európai Unió Tanácsának döntésével szemben, mert ez a kvótákról szóló döntés végrehajthatatlan, értelmetlen, és az Európai Unió közösségi jogával mind eljárási, mind tartalmi értelemben ellentétes és összeegyeztethetetlen. Arra szeretném kérni a képviselőtársaimat, hogy adják meg ezt a támogatást a kormánynak.

Természetesen a kormánytöbbség elegendő önmagában is ahhoz, hogy egy ilyen törvényt elfogadjon, de minél nagyobb támogatás áll egy ilyen döntés mögött egy parlamentáris demokráciában, az jó. Ha az Országgyűlésben tudunk ilyen kérdéseket megvitatni és minél nagyobb többség áll egy ilyen döntés mögött, annál nagyobb a döntés legitimációja, annál erősebb a kormány tárgyalási pozíciója, és annál egyértel­műbb Brüsszel számára és talán a luxemburgi európai uniós bíróság számára is, hogy itt egy egyértelmű kérdésről van szó, amelyet nem lehet másként eldönteni, csak úgy, hogy a nemzeti hatáskörbe tartozó kérdéseket a jövőben is nemzeti hatáskörben kell tartani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  250  Következő    Ülésnap adatai