Készült: 2020.04.05.03:26:06 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2010.10.05.), 86. felszólalás
Felszólaló Dr. Pálinkás József
Beosztás Magyar Tudományos Akadémia elnöke
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 29:53


Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. PÁLINKÁS JÓZSEF, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A Magyar Tudományos Akadémia törvényi kötelezettségének megfelelően elkészítette és az Országgyűléshez 2009 őszén benyújtotta a magyar tudomány helyzetéről és a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról szóló beszámolót. Ennek megtárgyalására az előző parlamenti ciklusban nem került sor. Köszönöm a Háznak, hogy ezt napirendre tűzték. Jól láthatóan egy nagyon erőltetett törvényhozási szakaszban vannak, ezért köszönöm külön, hogy ezt a jelentést napirendre tűzték. Ilyen módon van módom tájékoztatni a tisztelt Házat és az igen tisztelt közvéleményt a magyar tudomány helyzetéről és a Magyar Tudományos Akadémia munkájáról.

A költségvetési vita hamarosan következik, és azt gondolom, hogy jó, ha a döntéshozók ismerik, tudják azt a munkát, amely Magyarországon a tudományos kutatásban, fejlesztésben folyik, és a döntésüket ennek megfelelően fogják meghozni. Ahogyan a jelentés elkészítésekor is, a továbbiakban is a Magyar Tudományos Akadémia pedig arra törekszik, hogy a rendelkezésére álló és a magyar tudomány rendelkezésére álló forrásokat az ország javára a leghatékonyabban használhassa fel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egy ország kutatási, fejlesztési, innovációs rendszerének négy jelentős pillére van. Az első a személyi feltételek, a második az intézményrendszer, a harmadik a felszereltség - szokás ezt gyakran kutatási infrastruktúrának nevezni; magát a szót nem nagyon kedvelem, ezért hadd nevezzem inkább felszereltségnek vagy kutatási berendezéseknek -, a negyedik pedig a finanszírozás. Erről a négyről fogok beszélni, ezen kívül az eredményekről, a hatékonyságról, és ha megengedik, akkor néhány szót a jövőről.

A személyi feltételek. Magyarországon a kutatásban, fejlesztésben foglalkoztatottak száma alacsony. Számmal hadd érzékeltessem ezt: Magyarországon ezer munkavállalóra négy és fél, öt kutató jut. Ez az utóbbi években változik egy kicsit. Az Európai Unió 15 országában ennél jóval magasabb, tíz fölötti. Vannak olyan országok, például Finnország, ahol ez a szám húsz fölötti. Ugyanakkor azt bátran elmondhatjuk, hogy a magyar kutatói állomány minősége még mindig versenyképes. Erre személyes példaként hadd mondjam el azt, hogy az én elnökségem alatt elindított program során - amelyben azt a célt tűztem ki magunk, az Akadémia elé, hogy a legtehetségesebb fiatalok közül amennyit csak lehet, hazahozunk - a beérkezett pályázatok arról győztek meg, hogy kiemelkedő, világszínvonalon kiemelkedő magyar kutatók vannak Magyarországon is, és sajnos sokan külföldön. Kérem, segítsenek abban, hogy mennél több dolgozhasson Magyarországon.

Ugyanakkor nem hallgathatom el azt - és a jelentésben részletesen olvashatnak erről, a jelentést egyébként minden képviselő megkapta; a számoktól megkímélem önöket, akit érdekelnek a részletes adatok, megtalálhatók a jelentésben -, nos, nem hallgathatom el, hogy az utánpótlással komoly gondunk van. Egyrészt egy gond, amely még talán 1990-ből származik, hogy ma az a korosztály, a 40 és 50 közötti kutatók, sokan hiányoznak a rendszerből.

(13.10)

De gondunk van az utánpótlással a felsőoktatásban és a közoktatásban is, a középiskolai képzésben. Nem feladatom az oktatási rendszer részletes elemzése, ugyanakkor e helyről is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a természettudományos és műszaki képzésben jelentős változtatásokra van szükség ahhoz, hogy Magyarország továbbra is versenyképes maradhasson, hiszen a versenyképesség az elkövetkezendő időben biztos, hogy a megfelelő képzettséggel rendelkező alkotómunkára képes értelmiségen is múlik.

Az intézményrendszerről: az intézményrendszerről négy szempontból szeretnék beszélni, egyrészt az irányítás, másrészt maguk a kutatást végző intézmények, így a kutatóintézetek, az egyetemek szempontjából, és néhány dolgot a tendenciákról. A kormányzati irányítás az elmúlt időszakban és a 2007-es, 2008-as évben is, amelyről itt szó van, változott. Az elmúlt időszakban többször változott, ebben az időszakban is változott. Hogy az irányítási rendszer nem stabil, ez nem tesz jót az intézményeknek, nem tesz jót a magyar kutatás-fejlesztésnek. Ma Magyarországon nincs olyan - például Németországgal, Franciaországgal vagy akár Ausztriával összehasonlítható - tudományos adminisztráció, amely azt a szükséges irányítást, amilyen állami irányításra szükség van, megfelelő színvonalon elvégezné. Ez a feladat az új akadémiai törvény szerint - a korábbi is tartalmazta ezt - jelentős részben az Akadémiára háruló közfeladat. Az Akadémia igyekszik e közfeladatainak megfelelni, ehhez azonban szükség van a kormányzati együttműködésre. Remélem, hogy hamarosan kialakítjuk azt a kormányzati-akadémiai együttműködést, amely lehetővé teszi egy eredményes tudományirányítási rendszer megvalósítását, egy eredményes tudományos adminisztráció létrehozását.

A kutatóintézetek jelentős része az akadémiai kutatóhálózat. Ez a kutatóhálózat produkálja a magyarországi tudományos eredmények jelentős részét. Természetesen működnek kormányzati, alapítványi, vállalati kutatóhelyek is. Ezek teljesítménye és ezek elemzése is megtalálható a jelentésben. Magyarországon az egyetemek természetesen, mint minden országban, egyben kutatási műhelyek is, ugyanakkor világosan látniuk kell, hogy a magyarországi felsőoktatási intézmények tudományos produktuma néhány felsőoktatási intézményre korlátozódik, méghozzá nagyon nagy mértékben egybeesik ez azzal, amely felsőoktatási intézményekben, egyetemeken a Magyar Tudományos Akadémia kutatócsoportokat működtet.

Mivel nem mindenki ismeri részletesen az Akadémia felépítését, működését, intézményrendszerét, hadd térjek ki erre két mondatban. A Magyar Tudományos Akadémia egyrészt egy tudós testület, egy köztestület, másrészt működtet egy intézményhálózatot, amelyben természettudományi, társadalomtudományi intézetek működnek, kutatóintézetek, és a Magyar Tudományos Akadémia működtet 72 kutatócsoportot egyetemeken, amelyeknek természetesen nincs meg az az erős oktatási kötelezettsége, amely erős oktatási kötelezettség Magyarországon sokkal magasabb, mint más országokban. Nos, ezen egyetemi kutatócsoportok produktuma, ha a finanszírozásra vagy a létszámra vetítjük, akkor kiemelkedő, és azok az egyetemek járulnak hozzá jelentős mértékben a tudományos produktumhoz, ahol ezek a kutatócsoportok működnek. A 72 kutatócsoportban elért eredmények, azt gondolom, figyelemre méltóak. A hat egyetemet, amely a kutatási eredmények mintegy 80 százalékát, mármint az egyetemen létrehozott kutatási eredmények mintegy 80 százalékát produkálja, a kiadványban megtalálják.

Ugyanakkor látni kell azt, hogy a felsőoktatásban az elmúlt időszakban elindult sokféle fejlesztés. Ezeknek egy része hasznosult, egy része - ha finoman akarok fogalmazni, akkor úgy fogalmazhatok, hogy egy része - célját tévesztette. Elindult sokféle fejlesztés, előbb kutatási kooperációs központoknak nevezték, majd RET-eknek nevezték, regionális egyetemi tudásközpontoknak nevezték, aztán másféle tudásközpontnak nevezték. Ez az egész tendencia azt mutatja, hogy volt egyfajta ad hoc jellege annak, ahogy az egyetemi fejlesztések elindultak, és sajnos ezekben a fejlesztésekben nagyobbrészt épületeket építettek, és nem kutatási berendezéseket vásároltak. Márpedig ahhoz, hogy mi versenyképesek legyünk, kutatási berendezésekre van szükség és nem elsősorban szép épületekre. Szép épületekre is szükség van, hogy a kutatók jól érezzék magukat, de elsősorban műszerekre. Az elmúlt évek tendenciái azt rajzolják ki, hogy a fejlesztések nagyobbrészt az egyetemeken valósultak meg, a kutatóintézetek infrastruktúrája meglehetősen rossz állapotban van, és itt már rátértem a felszereltségre.

Egy számpéldával hadd érzékeltessem! Mindenki tudja, aki ezen a területen valamilyen ismerettel rendelkezik, hogy a műszerek könyv szerinti értéke nem a műszerek használhatóságát tükrözi, mégis valamilyen összefüggés van közöttük. Az Akadémia kutatóintézeteiben a műszerállomány könyv szerinti értéke az eredeti értéknek mindössze 20 százaléka körül van. Mondom még egyszer, ez nem jelenti a használhatóságot, pontosan nem írja le a használhatóságot, de jól mutatja azt, hogy a kutatóinknak sokkal régebbi, sokkal kevésbé használható műszerekkel kell felvenni a versenyt, ezért én a legfontosabbnak az elkövetkezendő időszakban ennek a felszereltségnek a javítását tartom.

A finanszírozásról: közismert és nem most hallják először, hogy a GDP-arányos finanszírozás alacsony. A költségvetési finanszírozás ezen belül arányát tekintve megfelel a Magyarországgal azonos fejlettségű országokban a finanszírozásnak, ugyanakkor a mértéke ennek a finanszírozásnak, az állami költségvetési finanszírozásnak is elmarad a fejlett országok, az Európai Unió országainak költségvetésből történő GDP-arányos finanszírozásától. A vállalkozások kutatási tevékenysége, ráfordításai Magyarországon alacsonyak, ennek több oka van.

Érdemes megemlíteni azt, hogy a vállalkozások esetében is nagyobbrészt a nagyvállalatok finanszíroznak jelentős kutatási programokat. Az finanszírozást úgy célszerű egy országban megállapítani, létrehozni egy olyan finanszírozási rendszert, hogy meglegyen a verseny és a kiszámíthatóságnak egy egyensúlya. Mindenki számára világos, hogy ha nincs verseny, akkor kevésbé hatékony egy ország kutatási-fejlesztési rendszere, de ha nincs kiszámíthatóság, akkor pedig nem működik a rendszer.

Nos, annak létrehozása, hogy az intézményi finanszírozásnak és a versenyfinanszírozásnak egy egyensúlya, egy kiszámítható egyensúlya kialakuljon, ez az elkövetkezendő időszak feladata.

(13.20)

Pillanatnyilag ez az egyensúly nem megfelelő, nagyon nagy mértékben elbillent a pályázati finanszírozás irányába, ráadásul ez a pályázatírás széttagolt.

Tisztelt Ház! Ma Magyarországon, attól félek, hogy a pályáztatók, akik a pályázati ügyeket intézik, plusz a pályázatírók, akik a kutatóknak segítenek megírni az egyébként elég bonyolultra szabott pályázatokat, nos, az ő számuk nagyobb, mint a Magyar Tudományos Akadémián foglalkoztatott kutatók száma. Azt gondolom, hogy ez így nem helyes. A kutatási pályázatokat egyszerűbbé, áttekinthetőbbé kell tenni, és természetesen az operatív programokban fel nem használt pénzek szintén nagy gondot jelentenek a magyar tudományos kutatás és fejlesztés számára.

Mi az, amiről az eredmények tekintetében beszámolhatok? Milyen eredményekről számolhatok be? Itt válasszuk két részre! Az egyiket nevezzük felfedező kutatásoknak; szeretném ezt a szóhasználatot átvenni. A felfedező kutatásokat mindig is azon mértük, hogy mit ad hozzá az emberiség tudásához, mit ad hozzá egy ország tudásához. Ebben, azt gondolom, elfogadhatóan, sőt, ha megengedik - és vádoljanak elfogultsággal -, azt hiszem, hogy jól teljesítünk. A World Economic Forumnak a 2008-as listája szerint egy 134-es mezőnyben a 24. helyen vagyunk, és 2008-ban volt olyan magyar tudományos eredmény, amelyet - kérem, figyeljenek - a világ tíz legjelentősebb, tíz legjelentősebb tudományos eredménye között tartottak számon. Azt gondolom, hogy ez egy jelentős eredmény, és ehhez a jelentős eredményhez hozzátartozik az az odaadó munka, amelyet kutatóink, oktatóink végeznek.

Természetesen föl kell tennünk azt a kérdést is, hogy a célzott kutatásokban mit adunk a gazdaságnak, mit adunk a döntéshozóknak, mit adunk a társadalomnak. A Magyar Tudományos Akadémia számos intézetében fejlesztettek ki olyan eljárásokat logisztikai rendszertől kezdve gyógyszerkutatásokig, amelyek mérhetően jelentős összeggel hozzájárulnak a magyar GDP-hez.

A döntéshozók számára elindítottuk a köztestületi stratégiai programokat, aminek az első kötete el is készült, ez a "Környezeti jövőkép - Környezet- és klímabiztonság". Gondolom, kevés téma van, amely ennél aktuálisabb. Ezen köztestületi programok között van egyébként Magyarország hosszú távú energiastratégiája, a vízgazdálkodás, az élelmiszer-biztonság, a nyugdíj-finanszírozás, a demográfiai folyamatok - erről bizonyára értesültek a tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ebben a kérdésben jelentős munka folyik -, és ehhez tartozik az oktatásügy vagy éppen egy informatikai stratégia.

Azt gondolom, itt aktív párbeszédre van szükség. Erre az aktív párbeszédre mi természetesen hajlandók vagyunk, hiszen ezért van a Magyar Tudományos Akadémia, ezt szabja feladatunkul a törvény. Ma, mielőtt a Parlamentbe jöttem, indult el az a körülbelül tíz kutató, akik segítenek a katasztrófavédelemnek abban, hogy föl tudják mérni a szörnyű tragédiának a következményeit, és elképzeléseket dolgozzanak ki arra, hogy hogyan tudjuk a jövőben hatékonyabban monitorozni, és ha lehet, akkor megelőzni az ahhoz a tragédiához hasonlót, ami Devecser környékén történt.

A célzott kutatásokról annyit mindenképpen el kell még mondanom, hogy a célzott kutatásoknál - amelyeket gyakran összekapcsolnak az innovációval - is mérnünk kell valahogy a hatékonyságot. A felfedező kutatásokban a hatékonyság mérésére bonyolult módszereket találnak ki, erről sokszor hallanak, a cikkek számával, az idézetek számával és különböző indexekkel mérik a hatékonyságot. A felfedező kutatásokban - mint mondtam - a hatékonyság tekintetében nyugodtan állíthatom a magyar parlamentben, hogy a hatékonyság jó. A fejlesztés és innováció tekintetében azonban el kell ismernem, hogy a hatékonyság közepes vagy inkább gyenge. Az innováció azonban gazdasági fogalom, és csak erős gazdaságban lehet erős innováció. Az erős gazdaság és természetesen egy jól működő kutatási-fejlesztési rendszer összefügg egymással, itt is egyensúlyra van szükség, de ahhoz, hogy a magyarországi kutatási eredmények megfelelően hasznosuljanak, erős gazdaságra van szükség.

Az előbb már említettem, hogy az erős gazdaság már csak azért is fontos inspirálója a kutatásoknak, mert ha megnézzük, hogy Magyarországon a különböző méretű vállalatok mennyit költenek kutatásra-fejlesztésre, akkor azt találjuk, hogy ahogy a felsősoktatásban néhány nagy felsőoktatási intézmény adja a kutatási eredmények zömét, ugyanúgy a vállalati kutatásokban néhány nagyvállalat, köztük magyar és nemzetközi nagyvállalat adja a kutatási-fejlesztési ráfordítások és eredmények zömét. Ebben is szükség van egy jelentősebb átalakításra.

A Magyar Tudományos Akadémia egy olyan programot kíván elindítani, amellyel a kis- és közepes vállalatokat hozzásegítjük ahhoz, hogy ők innovációérzékenyebbek legyenek. Ezt a programot az új Széchenyi-terv keretében kívánjuk megvalósítani. A lényege nagyjából az, hogy egy olyan rendszert építünk ki, amelyben akadémiai kutatók hosszabb-rövidebb ideig kisvállalatnál dolgozva egy kis- és közepes vállalatot hozzásegítenek ahhoz, hogy vagy maga innovatív termékeket hozzon létre, vagy megbízható beszállítója legyen nagyvállalatoknak, hiszen látnunk kell, hogy jelentős kutatási eredményeket igazán nagyvállalatokon keresztül tudunk a nagyvilágban megjelentetni.

Végül engedjék meg, hogy szóljak néhány szót a jövőről. Azt gondolom, hogy valamiért itt sokszor szerepel a négyes szám, itt is négy pontban szeretném összefoglalni. Az első a kiemelkedő műhelyek támogatása. Kérem, hogy fogadják el, kérem, hogy gondolják végig, Magyarországon akkor tudunk a kutatás élvonalában maradni néhány helyen, ha a legkiválóbb kutatási műhelyek támogatására koncentrálunk. Ezért indítottuk el a Lendület-programot, amely keretében 2009-ben hat fiatal kutató nyert el 300 milliós támogatást. Ez az euró mostani árfolyama mellett is több mint egymillió euró.

Ők fiatal kutatók, 35 és 45 év közötti kutatók, akik már megmutatták tehetségüket Magyarországon vagy külföldön, nagyobbrészt külföldön, Kaliforniától kezdve Ausztrálián át Kanadáig sorolhatom föl azokat az országokat, ahonnan ezek a fiatal kutatók hazajöttek, és csütörtökön lesz a beszámolójuk, mert természetesen nemcsak lehetőséget biztosítunk számukra, hanem meg is nézzük, hogy ezzel a lehetőséggel hogy éltek. Örülnék neki, ha a parlament eziránt érdeklődő képviselői közül néhányan el tudnának jönni a Magyar Tudományos Akadémiára arra a beszámolóra, ahol bemutatják azt, hogy milyen eredményeket értek el.

(13.30)

Én már természetesen láttam ezeket az eredményeket, ezért nyugodtan mondhatom azt, hogy igen jelentős, kimagasló eredményeket értek el ezek a fiatalok. Azt gondolom, hogy az egész magyar kutatóintézeti hálózat, az egész magyar felsőoktatás megújításának fontos eleme az, hogy a legkiválóbbak számára más országokban szokásos lehetőségekhez mérhető lehetőségeket biztosítsunk. És akkor ők hozzásegítenek minket ahhoz, hogy további lehetőségeket biztosítsunk fiataloknak. Hadd említsem meg, hogy az egyik ilyen fiatal kutató azóta már jelentősebb összegeket nyert el pályázati pénzen, mint amennyiben a Magyar Tudományos Akadémia támogatni tudta.

A kiemelkedő kutatókért a világon mindenütt verseny folyik. Hasonló programot indított nem sokkal ezután az Egyesült Államok, és hasonló verseny folyik egész Európában a kiemelkedő kutatókért. Itt is öröm számunkra az, hogy a European Research Council fiatal kutatói pályázatán a magyar fiatal kutatók jól szerepeltek, ráadásul a kutatási pályázatukat nagyobbrészt itthon valósítják meg. Ez a pályázat ugyanis olyan, hogy választhat, hol szeretné az adott kutatási feladatot megvalósítani. A magyarok közül, azt hiszem, egy nem Magyarországot választotta. Köszönjük nekik, hogy Magyarországot választották.

Második fontos kérdésnek tartom a felfedező kutatások támogatásának növelését. Igen tisztelt képviselő hölgyek és urak, Magyarországon ma az országos tudományos kutatási alapprogram, közismert nevén OTKA mindössze 5,4 milliárd forint támogatást kap. Ez nem elég, ebből még a legkiemelkedőbb - hangsúlyozom, a legkiemelkedőbb - kutatókat sem tudjuk támogatni. Tisztelettel kérem a Magyar Országgyűlést, hogy ezt a tényt vegye figyelembe, és kérem a kormányt is, hogy ezt a tényt vegye figyelembe akkor, amikor a költségvetésről tárgyalnak.

Fontosnak tartom, hogy legyen egy kiszámítható, stabil, átlátható pályázati rendszer. Ez a pályázati rendszer legyen egyszerű. Három fő elemre van szükség: egy a felfedező kutatások támogatására, egy a célzott kutatások támogatására és egy a technológiai támogatásra. Meg kell állapítani ezek arányait, és utána azt a zűrzavart, ami ezekben a kutatásokban megvolt - hogy alapkutatásból, felfedező kutatásból...; azt mondtam, hogy szeretném ezt a fogalmat bevezetni, aztán én is elrontom - megszüntetni. Szóval, ha a felfedező kutatásokra szánt pénzből technológiai fejlesztést támogatunk, vagy a technológiai fejlesztésre szánt pénzből felfedező kutatást támogatunk, akkor csak zűrzavart teremtünk, és azok nyernek majd a pályázati rendszerben, akik, mondjuk azt, nem rendelkeznek túl nagy gátlással ahhoz, hogy bármire pályázzanak ugyanazzal a kutatási témával. Ha ez az átlátható, kiszámítható pályázati rendszer megvalósul, azt gondolom, Magyarországon jelentős mértékben növekedhet a kutatás eredményessége és a kutatók száma is.

Végül azt hangsúlyoznám, ezt már említettem korábban, hogy a magyar kutatás infrastruktúrája meglehetősen rossz állapotban van. Ahhoz, hogy a magyar kutatók versenyképesek legyenek, szükséges egy egyszeri, néhány évig tartó, jelentős beruházás. Ebben is elindult az Akadémián egy jelentős fejlesztés, amellyel az akadémiai kutatóintézeteket az egyetemekhez közelebb hozzuk, és az egyetemek és az akadémiai kutatóintézetek együtt használhatják azokat a nagyon értékes és drága műszereket, amelyeket külön-külön nem tudnának megvenni.

Ennyit szerettem volna elmondani bevezetőként a beszámolóhoz, és ezzel meg is köszönöm tiszteletreméltó figyelmüket.

Köszönöm szépen. (Taps.)




Felszólalások:  Előző  86  Következő    Ülésnap adatai