Felszólalás adatai

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. A bölcsőkben folytatott háborúkról ugyancsak a Jobbik képviselői beszélnek a legtöbbet. Úgy látszik, hogy a kormánypártok érdeklődése az eddigiekhez hasonló, hiszen 7, azaz hét fő tartózkodik a munkahelyén a munkaidejének lejárta előtt. Ezt azért a jegyzőkönyv kedvéért szerettem volna leszögezni. (Zaj.)

Fontos kiemelnem azt, hogy itt egy olyan problémáról beszélünk, amiről a tegnapi nap folyamán az ülésnap során azt mondták, hogy majd megoldjuk úgy, hogy majd elég sok munkahely lesz, munkahelyeket szaporítunk, így lesznek gyerekek újra, és Magyarországot újra be lehet népesíteni. Ezt a demagóg és egyszerű állítást szeretném megdönteni a következőkben, ugyanúgy, ahogy az egykulcsos adórendszerrel kapcsolatos felvetést is, amely szerint ez annyira kedvező Magyarország népének. Olyannyira kedvező, hogy 89 százalék rosszabbul jár vele, és nem lehet lényegében a gyermekekre vonatkozó kedvezményeket foganatosítani általa.

A húsz év, a módszerváltás óta eltelt időszak mérlege: 358 ezer magyarral lettünk kevesebben. A házasságkötések száma a felére esett vissza, a válásoké megduplázódott, mindannyian tudjuk. Ahogy azt is, hogy napjainkban minden harmadik gyerek házasságon kívül nő fel, korábban ez csak minden nyolcadikra volt jellemző. A bűnesetek '89-es 200 ezrére ma 400 ezer ilyen eset jut, és a 20 milliárd dolláros államadósságra pedig 225 milliárd. Ez tehát a módszerváltás keserű mérlege, ezt nem lehet pusztán munkahelyteremtéssel feloldani, hiszen a barikád két oldala egyre határozottabban kirajzolódik, az egyik oldalon a nemzetközi futószalagot és tőkét bármi áron, bármilyen eszközzel kiszolgáló erők állnak, a másikon pedig azok, akiket nem lehet megvásárolni semmilyen eszközzel. Ezért fogjuk addig és addig mantrázni önöknek ezt a problémát, amíg végre nem hajlandóak valamit tenni ennek érdekében.

Le kell szögeznünk, a gyermek közkincs, nem hobbi és nem egy büntetőadóval sújtandó valami, mint ahogy az napjainkban tapasztalható. Nem szabadna, hogy szegénységet vállaljon az, aki gyermeket vállal. Nem szabadna, hogy a normális nyitva tartással nem rendelkező kisközösségi intézmények vagy az óvodák hiánya miatt az anyák ne tudjanak visszatérni a munkapiacra, ezért még több óvodát zárjunk be, hiszen nincsen rájuk igény látszólag. És nem szabadna az elhibázott segélyezési politikával a roncstársadalom egy részének a megélhetési gyermekvállalását támogatni.

Ezzel szemben a Jobbik konkrét programmal is rendelkezik, amelynek kifejtése és a probléma megvitatása érdekében ezúton jelentjük be, hogy népesedési vitanapot kezdeményezünk az ország házában. Itt elválik, hogy a bizonyos általam említett barikád melyik oldalán állnak a kormánypárt képviselői és mi magunk is: a nemzetközi tőkét és futószalagot elvtelenül kiszolgálókén, vagy pedig a lokálpatrióta, önvédő magyarokén.

A megoldások közül kiemelve párat: az adózók összevont személyi jövedelemadó-alapját a családban élők számával arányosan csökkentenénk annak érdekében, hogy számítson be a nevelt gyermekek száma, főleg a nevelt dolgozó gyermekek száma a családok kedvezményeibe. A három gyermeket nevelő család lényegében olyan szintű adókedvezményt kellene hogy élvezzen, amely adómentességgel egyenértékű. A szociális kártya rendszerének bevezetéséből továbbra sem tudunk engedni, hiszen muszáj ellenőriznünk azt, hogy a társadalom közpénzekből származó kiadásai milyen célból, kihez és hogyan jutnak, a gyermeknek kiscipő és ruha lesz belőle, vagy pedig a félkarú rablónál landol, és olyan célokat valósítanak meg belőle, amelyek Magyarországon semmilyen társadalmi közcélt nem támogatnak.

Végül a főállású anyasági támogatásokra mindenképpen szükségünk lenne. Főállású anyasági támogatásra pedig az lehetne jogosult, aki gyermeke megszületése előtt már meghatározott idejű munkaviszonnyal rendelkezett, ez pedig a legkisebb gyermek 8 éves koráig járhatna.

Folytathatnám a sort nagyon sokáig, akár a tanyavilág benépesítéséig eljutva, hiszen a magyar föld kérdését sem rendezte még a kormányzat. Az állami földalapnál lévő földtulajdont lehetne ilyen módon is hasznosítani, normális életteret teremtve a nagycsaládosok, a legalább 3-4 gyermeket vállalók számára; és egy normális állami bérlakás-építési rendszerre is szükség lenne, aminek szintén az alapjai sem láthatóak jelen pillanatban.

Ki kell jelentenünk azt, hogy semmilyen háború nem tudta Magyarország lakosságát ilyen szinten csökkenteni, mint az ma tapasztalható. Ki kell mondani azt is, hogy ez nemcsak gazdasági kérdés, nemcsak munkahelyteremtéssel kell megoldani, mert bizony a közoktatásban, amikor kinyitom a történelemtankönyvet, nem azt látom, hogy ezer évvel ezelőtt tönkrevertük egész Európát, hanem a két vereségünk, Augsburg és Merseburg van már a gyerekek előtt is feketével, vastaggal kiemelve, mutatva, hogy magyar, te vesztes vagy, te kicsi vagy, te húzd össze magad. Mi erre mondunk nemet. Ezért mondjuk azt, hogy soha nincs soha, és ezért mondjuk azt, hogy igenis legyen parlamenti vitanap a népesedés kérdéséről.

Addig is, amíg ez nem történik meg, napirend utáni felszólalásaimban hétről hétre kívánom önöket ostromolni népesedési programunk sarokköveivel. (Taps a Jobbik soraiban.)