Készült: 2020.04.04.05:41:54 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

32. ülésnap (2010.10.05.), 106-108. felszólalás
Felszólaló Dr. Kolber István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:18


Felszólalások:  Előző  106 - 108  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is sok szeretettel köszöntök mindenkit, és mindenekelőtt az elnök urat, akit sajnos a pulpitus miatt nem látok.

ELNÖK: Visszaköszönt az elnök úr, én láttam.

DR. KOLBER ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a közvetítést, elnök úr; természetesen majd személyesen is találkozni fogunk.

A Magyar Tudományos Akadémia munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről szóló beszámoló határozati javaslata lakonikus tömörségű, csupán annyit mond, hogy az Országgyűlés a Magyar Tudományos Akadémia 2007-2008. évi munkájáról és a magyar tudomány általános helyzetéről szóló beszámolót elfogadja. Több szót, több figyelmet érdemel a tudomány, a Magyar Tudományos Akadémia tevékenysége ennél a rövid mondatnál, illetőleg mindazon téma, amelyeket helyesen ez a beszámoló tartalmaz, hiszen érinti a kutatás-fejlesztés és az innováció kérdéseit is.

Tévednénk, ha azt gondolnánk, hogy a parlamentnek ez egy kényszerű napirendje, egy kötelező penzuma, és emiatt tárgyaljuk ezt meg; ez sokkal fontosabb. Sokkal lényegesebb a tudomány a politikai döntéshozók közötti párbeszéd szélesítése, a közös munka, az ország fejlődése, fejlesztése szempontjából. A tudomány, az innováció egyáltalán nem egy szlogen, hanem napi húsbavágó kérdése Magyarországnak.

Azt gondolom, ez a jelentés nagyon korrekt, kiterjedt, rengeteg olyan témát érint, ami ugyan túlmutat a Magyar Tudományos Akadémia feladatán és tevékenységén, de mégis így, egészben ad egy átfogó képet a tudomány helyzetéről, az innovációról, a kutatás-fejlesztésről, jó látleletet ad a mai helyzetről, és ahogyan a bizottsági vitában megfogalmazódott, holisztikus látásmódot biztosít. Persze a tudomány, a kutatás-fejlesztés helyzete nagyon sok problémát is takar, lehetnénk kritikusak, mégis azt gondolom, ennek a témának azért van egy emelkedettsége, ünnepélyessége a tudomány jellege és a tudomány társadalomban betöltött szerepe miatt is.

Ez a beszámoló két évről szól, de nyilvánvaló, hogy a tudomány, a kutatás-fejlesztés kérdései azért nem máról holnapra történnek meg, hoznak változásokat, ezek hosszú periódusok, hosszú hullámok. Éppen emiatt nagyon fontos dolog, hogyan nyúl hozzá ezekhez a kérdésekhez a parlament, az Országgyűlés. Én azt gondolom, akkor járunk el helyesen, ha a napi politika, a pártpolitika fölé emeljük ezeket a kérdéseket, ha erősítjük a konszenzusos stratégiaalkotást, a működést, az együttműködést, és ez a parlament inkább egy diskurzus helyszíne, mintsem egy üres politika vita területe legyen.

Itt azért természetesen szeretném azt leszögezni, hogy nem azért nem került be az előző ciklusban a tavasz folyamán a parlament elé ez a napirend, mintha a korábbi parlament vagy éppen a kormány tudományellenes lett volna, hiszen a házbizottságban a napirendek torlódása és a választási ütemezés, időbeosztás miatt tevődött át most az őszi időszakra ez a téma. Azt gondolom, azt el kell ismerni, hogy mindenki fontosnak tartja ezeket a kérdéseket, és egyfajta folyamatosságot - hál' istennek, teszem hozzá - érezni lehet. Bizonyára önök is áttekintették az új Széchenyi-tervvel kapcsolatos vitairatot. Nos, ez a vitairat a TT-stratégiáról, az innovációról több ponton szól, és azt örömmel láttam, hogy nem új stratégiai alapvetést tartalmaz ez az anyag, hanem támaszkodik az eddigiekre, és azt kívánja továbbvinni.

Tehát mindezekben a kérdésekben a parlamentnek meghatározó szerepe van, és az anyag is érinti a korábbi kutatási és innovációs eseti bizottság működését, amelyben a különböző parlamenti frakciók és egyéb tudós személyiségek dolgoztak együtt.

Azt gondolom, ez a bizottság helyes volt, noha Pósán képviselő úr azt vetette fel, hogy nem volt kellő súlya. Azt gondolom, érdemes lenne megfontolnunk, hogy egy ilyen bizottságot hozzunk létre, és adjunk neki a jövőben még nagyobb súlyt, próbáljuk ki, fogjunk ebben a kérdésben össze.

A tudománnyal kapcsolatosan nyilván egy fontos parlamenti feladat a szabályozás kérdése. Nos, azt mondhatjuk, hogy az elmúlt időszakban fontos, meghatározó szabályozás történt Magyarországon, ebben a parlamentben, hiszen 2003-2004-ben az innovációs törvény, az innovációs alapról szóló törvény elfogadása egy új konstrukciót hozott a finanszírozásba, nem beszélve arról, hogy a tavalyi esztendőben a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló törvény az Akadémiával együtt történő közös kidolgozása, majd az Országgyűlés által történő elfogadása történt meg. Tehát ebben a szabályozás kérdésében komoly eredmények születtek az elmúlt időszakban, amelyek, azt gondolom, hosszú távon is időtállóak lehetnek.

Az intézményhálózat kérdése nyilvánvalóan egy nagyon fontos ügy, és ezen belül is a kormányzati irányítás kérdése szívemhez nyilván közel áll, emiatt talán elfogult is vagyok, de egy olyan időszaknak tartom azt, amikor önálló miniszter irányította a kutatás-fejlesztéssel, az innovációval, tudománypolitikával kapcsolatos munkát, a kormányzaton belül ez a kormányzati irányítási rendszer biztosította azt, hogy ez a kérdés nagyobb társadalmi és kormányzati figyelmet kapjon. Én magam is kíváncsian várom az ezzel kapcsolatos folyamatokat, és osztom Hiller Istvánnak azt a véleményét, hogy türelem, még csak négy hónap telt el, de ugyanakkor a másik oldalról azt látom, hogy a mai kormányzati szerkezetben szétforgácsolt a tudománypolitika, az innováció irányítása, a stratégiaalkotás, illetőleg ennek a végrehajtási oldala. Tehát ez nyilván egy nagyon fontos kérdés a hatékonyság szempontjából.

Másik ilyen kérdés az intézményhálózathoz kapcsolódóan a nagyszámú és meglehetősen szétforgácsolt intézményhálózat, amely a források és az emberi erőforrások nagyfokú megosztását is jelenti, amely nyilván akkor válhatna hatékonyabbá, ha koncentrálni tudnánk ezeket az intézményi erőforrásokat, és akkor válhatna hatékonyabbá, hogyha Magyarország a stratégiában ki tudná választani azokat a területeket, ahol nemzetközi mércével mérve is jó eredményeket tud elérni, és ezekre koncentrálnánk az elkövetkező időszakban.

(15.40)

A személyzet, személyi kérdések ügye nyilvánvalóan nagyon fontos, és itt többen érintették képviselőtársaim az oktatással, felsőoktatással való kapcsolatát ennek a kérdésnek. Nyilván akkor tudunk jól képzett kutatókat alkalmazni, ha a felsőoktatás már alapvetően felkészíti ezeket a személyeket. Ebben a kérdésben nyilván rengeteg teendőnk van, de azt is szeretném leszögezni, hogy az elmúlt időszakban természetesen egyáltalán nem volt arról szó, hogy bárki is biztatta volna a jól képzett szakembereket, hogy menjenek el külföldre. Arra igen, hogy menjenek el és jöjjenek vissza, sőt mi több, erre pályázatokat is hirdettünk, amelyek sikeresek voltak. Mint ahogy az a pályázat is sikeres volt, amely a válság kirobbanását követően a kutató-fejlesztő munkahelyek védelmét célozta meg. De a személyzeti kérdéseken belül nyilván a kutatási szabadság, a teljesítmény mérése, ösztönzése, egy pezsgő tudományos, szellemi élet, szemlélet ugyanilyen fontos és jelentős kérdések közé tartozik.

Nyilvánvaló, és nagyon sokan tértek ki erre a kérdésre, hogy a források ügye hogyan alakul, hiszen Magyarország is már - tudvalevő - a GDP 1 százalékát költi a kutatás-fejlesztésre. Az OECD-országtanulmány érintette ezt a dolgot. Sajnos az Európai Unió sem tudta az általa kitűzött 3 százalékos célt általánosan teljesíteni. Azonban, ugyan ez a jelentés 2008-ban lezárult, de azért szeretném önöknek elmondani, hogy 2009-ben jelentős elmozdulás történt, hiszen húsz éve - a KSH jelentése szerint - a legnagyobb forrást fordítottuk kutatás-fejlesztésre, több mint 12 százalékkal nőtt a forrás, és ez megközelíti a 300 milliárd forintot, és a GDP-nek az 1,15 százalékát fordítjuk kutatás-fejlesztésre. Ez egy jelentős lépés; bízom abban, hogy ebben része volt az elmúlt időszakban a koncentráltabb kormányzati irányításnak is, illetőleg annak, hogy a vállalatok egyre nagyobb súlyt fektettek, fektetnek a kutatás-fejlesztésre és az innovációra. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez egy jó bázis és jó alap azon célunk elérésére, hogy a forrásokat tovább növeljük. És itt ismét a Széchenyi-tervre hadd utaljak, amelyik azt mondja, hogy 2015-re 1,5 százalékot kellene elérni a GDP-arányos kutatás-fejlesztési forrásfelhasználásban. Azt gondolom, ez egy reális cél lehet, és ez szintén egy olyan kérdés, amelyik közös érdekünk, a pártokon és a szűk politikai érdekeken túlmutató kérdés, és jó bázis ez az 1,15 százalék.

A források tekintetében elhangzott az, hogy bizonytalanok a források. Azért áll rendelkezésére Magyarországnak stabil vagy hosszú távon kiszámítható forrás. Ilyenek az európai uniós források, ilyen a 6. keretprogram, amely egy központi, brüsszeli, európai kutatás-fejlesztési forrás, és sajnos kevésbé használtuk fel ezeket a lehetőségeket.

Az európai uniós források tekintetében jelentős átcsoportosítást hajtottunk végre éppen a válság kapcsán, és a változtatás iránya éppen a high-tech és az innovációs vállalkozások támogatása volt, ez 111 milliárd forint. Nyilván lehet vitatkozni, hogy ez elegendő-e, nem kell-e több forrást átcsoportosítani, vagy dedikálni újabb területeket, hogy hova menjenek ezek a források, de történtek ilyen lépések.

A másik nagyon fontos kérdés az innovációs alap, amelynek az alapszerű működésére hívnám itt fel a figyelmet. Minden kormány szembenéz azzal a problémával, hogy különböző megszorításokat kell tenni, és ilyenkor bizony a csábítás is erős az alapok tekintetében. Az elmúlt időszakban a korábbi kormányok azt tették, hogy nem véglegesen vonták el ezeket a forrásokat, csupán zárolták, későbbi időszakra halasztották a felhasználás lehetőségét. Ez egy fontos kérdés, mert úgy látom, hogy az elmúlt időszakban viszont végleges elvonás történt. Tehát nagyon fontos az innovációs alap alapszerű működése, illetőleg az alap forrásait biztosító bevételek fenntartása, és természetesen a pályázatok egyszerűsítése, amelynek jó szándékkal, azt gondolom, az előző kormányok is nekifutottak, és néhány területen nyilván eredményeket is értünk el; ugyanakkor sommás ítélet az, hogy minden pályázati konstrukció rossz, hogy ezek nem működnek. Rengeteg gonddal, de működnek, de nyilvánvaló közös érdekünk ezeket tovább javítani és finomítani.

Mint ahogy az is sommás ítélet, hogy itt bizony a kutatás-fejlesztési támogatások nincsenek összehangolva. De szeretném az önök figyelmébe is ajánlani azt a kis kiadványt, amit itt talán május folyamán valamennyi országgyűlési képviselő megkapott (Felmutatja.), hiszen az elmúlt időszakban indítottuk el azt a munkát, amelyik a kutatás-fejlesztéssel és az innovációs támogatásokkal kapcsolatos források összehangolását biztosítják. Aki ebben járatos, tudja, hogy nem egy egyszerű kérdés ezeket összehangolni, kiszűrni a párhuzamosságot. Azt hiszem, dicséretre méltó dolog az, hogy ennek egyáltalán nekiálltunk; ezt nyilvánvalóanan tovább kell folytatni az elkövetkezendő időszakban is.

A források tekintetében nagyon fontos dolog kiemelni a vállalatok kutatás-fejlesztésre fordított forrását. Sőt azt hiszem, túlhangsúlyozzuk az állami források fontosságát és jelentőségét, mert ha mindezen kérdéskör lényegét nézzük, akkor nyilván sem a tudomány, sem a kutatás-fejlesztés és az innováció nem önmagáért van, hanem annak érdekében, hogy a gazdasági kihívásokra tudjunk válaszolni, hogy különböző társadalmi és szociális kihívások megoldásában előre tudjunk jutni. Tehát egy társadalmi hasznossága ennek a kérdésnek mindenképpen van. És nagyon fontos dolog, hogy ezt a tudást pénzzé tudjuk váltani a gazdaságban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és a társadalom ennek alapján tudjon tovább boldogulni. De az ezzel kapcsolatos észrevételemet majd egy következő hozzászólásban szeretném elmondani.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  106 - 108  Következő    Ülésnap adatai