Készült: 2020.08.13.20:03:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

81. ülésnap (2011.04.01.), 70. felszólalás
Felszólaló Dr. Zombor Gábor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:55


Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. ZOMBOR GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 52. és 53. pontjához kívánok hozzászólni, melyet - éppen kimegy - Gyenes Géza barátom is érintett az előbb.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészséghez való jog második generációs emberi jog, egyike a szociális jogoknak. Nemzetközi megfogalmazásának jelentősége tehát elsősorban az állami erőforrások felhasználása céljainak kijelölésében, a fokozatosan előrehaladó végrehajtás kötelezettségében és a jog realizálása érdekében történő államközi együttműködésben és állami szerepvállalásban állapítható meg. A belőle következő további normatív követelményeket, az elvárható állami magatartást elsősorban a végrehajtást vizsgáló nemzetközi testületek állásfoglalásai tárják fel.

Ami a felmerülő értelmezési problémákat illeti, az egyik ilyen kérdés az, hogy mennyire különíthető el az egészség az egyén lelki és fizikai állapotát meghatározó egyéb tényezőktől. A választ az Egészségügyi Világszervezet alapokmányának preambuluma adja meg, amikor az egészség fogalmát nem csupán a betegség vagy a gyengeség hiányaként, hanem mint a fizikai, mentális és társadalmi jólét állapotát határozza meg. Ha azonban ilyen szélesen fogjuk fel az egészséghez való jog tartalmát, akkor az könnyen jogi relativitássá válik, hiszen a fizikai, mentális és társadalmi jóléthez való jog a gazdasági, szociális és kulturális jogok foglalata.

Az egészséghez való jog helyett megfelelőbbnek tűnhet az egészségvédelemhez való jogról beszélni, ahogy ezt az Európai Szociális Charta, illetve amint ezt nemzeti szinten több alkotmány is teszi. Az egészségvédelemhez való jog ugyanis az ahhoz szükséges eszközrendszer teljességére utal, amelynek az egészségügyi ellátás csupán egy eleme.

(11.00)

Ezért is gondolom, hogy az alaptörvény koncepciójában megfogalmazott jogokra vonatkozó szabályozás egyébként helyes volt, amellett, hogy az 53. ajánlási pontban megjelent módosító javaslatot támogatom, hiszen az egy erősebb jogosítványt jelent az állampolgároknak.

Az egészséghez való jog tartalmát illetően további problémát jelent, és már az Egészségügyi Világszervezet alapokmánya preambulumának szövege kapcsán felmerült, de a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 12. cikkével kapcsolatban megint megjelenik az egészség elérhető legmagasabb szintjének kérdése, amelyre képviselőtársam is utalt az előbb. A megfogalmazás tartalmának vizsgálata könnyen olyan eredményhez vezethet, hogy az egészséghez való jog ilyen módon történő biztosítása radikális utópiát vagy hamis ígéretet jelent, hiszen valamiféle ideális állapot megteremtését írja elő.

Nyilvánvalóan, hasonlóan a többi szociális jog tartalmának értelmezéséhez, ebben az esetben sem kerülhető el a viszonylagosság hangsúlyozása, az, hogy az egészségi állapotot meghatározó tényezők révén elérhető legmagasabb egészséghez való jogról van szó. A hatályban lévő alkotmányunk a legmagasabb szintű ellátáshoz való jogról beszél, amit láttunk az elmúlt évtizedekben, hogy mennyire tudott teljesülni. Napjainkban még a legfejlettebb államok is súlyos, gyakran fájdalmas kérdésekkel szembesülnek az egészségügyi ellátás területén. Az egyre idősödő lakosság és a tudományos-technikai fejlődés kiváltotta költségrobbanás olyan választási kényszereket produkál, amelyek kapcsán először azokat az elveket kell kidolgozni, amelyeken a helyes megoldás nyugodhat.

Tehát azt a megfogalmazást, miszerint mindenkinek joga van a testi-lelki egészséghez, a fentiek figyelembevételével kell értelmezni. Továbbá ismernünk kell azt a hazai, nemzetközi bírói és alkotmánybírói gyakorlatot, amely az egészséghez való jog teljesülését az állam mindenkori teljesítőképességéhez méri. Ezért is alaptalanok véleményem szerint azok a kritikák, mely szerint az új Alaptörvény visszalépést jelentene az egészségre vonatkozó szabályozásban. A benyújtott módosító javaslat a testi-lelki egészséghez való jog megfogalmazásával megfelel a nemzetközi alkotmányos kritériumoknak. Azonban véleményem szerint néhány kiegészítést még elbírna ez a szabályozás, és néhány olyan elemével, amely az 52. ajánlási pontban van, személyemben is egyetértek.

Rögzíteni kellene az egészségügyi ellátás alapját képező, társadalmi szolidaritáson alapuló, kötelező állami egészségbiztosítási rendszer prioritását. Rögzíteni érdemes az Alaptörvényben az egészségügyi ellátásokhoz való egyenlő hozzáférés lehetőségét mindenki számára. És egy személyes vélemény. Az új Alaptörvény megalkotása történelmi lehetőséget biztosítana számunkra, hogy a magyar társadalom leszámoljon a hálapénz rendszerével, amely a magyar egészségügy megújulásának egyik legnagyobb akadálya, amennyiben az alkotmány rendelkezései a hálapénz elutasításáról bekerülnének az alaptörvénybe.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  70  Következő    Ülésnap adatai