Készült: 2019.11.17.23:55:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

205. ülésnap (2005.03.08.), 162. felszólalás
Felszólaló Herényi Károly (MDF)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:27


Felszólalások:  Előző  162  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Fontos törvényt tárgyalunk. Egy ilyen törvény tárgyalásánál néhány kérdést illik és kell tisztázni. Mi a törvény módosításának a célja; mi adja az aktualitását; miért most adták be; miért most foglalkozunk vele; vajon kellően átgondolt-e; vajon a politikai szándékok tiszták-e; ezek a politikai szándékok a törvényhozásban a Ház rendjének megfelelően érvényesülnek-e; valóban a múltat oly mértékben tárja-e fel, hogy a legkevesebb és legkisebb sérüléseket okozza? Valóban oly módon teszi-e ezt meg, hogy a jelenleg működő szolgálatok tevékenységét nem veszélyezteti? Ezek az elsődleges kérdések, amelyeket illik számba venni, ha egy ilyen törvény módosításához nyúlunk.

Ha megnézzük az elmúlt hetek eseményeit, hiszen decemberben jelentette be a nagyobbik kormányzó párt a törvénymódosítási szándékot, akkor azt látjuk, hogy ezekre a kérdésekre a válasz sorjában nem. Ennek a törvénynek, illetve a módosításnak a politikai szándékai a mai napig nem tisztázottak. Ennek a törvénynek a technikai előkészítése a mai napig nem elfogadható, a következményekkel, a törvénymódosítás következményeivel számot vetni igen nehéz, nem tudjuk, hogy mik lesznek a következményei a törvény módosításának, illetve ha ezt a törvényt ilyen formában elfogadja a tisztelt Ház, és az alkotmányt is módosítja.

Igen, tisztázni kell a múltat, de melyik részét? Ez a javaslat melyik részét tisztázza a múltnak? Azt, ami megint a kisembereket, a kiszolgáltatottakat, az egykor meghurcoltakat érinti, és hallgat azokról, akik a rendszert működtették, akik a piramis tetején ültek, akik az információkat kapták, és akik a megbízásokat adták az információk beszerzésére. Ráadásul a törvény nem figyel kellőképpen arra, hogy a jelenleg működő szolgálatok tevékenységét ne veszélyeztesse. Úgy tűnik, mintha ebben az országban, és talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy a volt szocialista országok jó néhányában kettős hatalom működne. Van egy formális hatalom, ami jelenti az Országgyűlést, jelenti a kormányt mint végrehajtó hatalmat, és van egy informális hatalom, az elbocsátott légió, az a több tízezer egykori ügynök és az őket beszervezők, akik időnként hallatják a hangjukat. Időnként jelzik, hogy jelen vannak a közéletben, és ha akarják, akkor a közéleti folyamatokat befolyásolni tudják. Vajon ez a törvény ebben a formában alkalmas-e arra, hogy a kettős hatalom jelenlétét fölszámolja, és az informális hatalom beavatkozó tevékenységétől megvédje az országot és megvédje a formális hatalmat? Lássuk be, hogy ez a törvény ebben a formában erre nem alkalmas!

Hogy van az, hogy a volt szocialista országok néhányában, és most köztük hazánkban is egyidejűleg jelennek meg listák? Egyszerre kerülnek fel az internetre, egyszerre keltenek hatalmas társadalmi feszültséget, egyszerre tesznek fel olyan kérdéseket, amikre a választ csak nagyon kevesen tudják. Mi történt az elmúlt két vagy három hónapban? Mindenféle beazonosíthatatlan listák jelentek meg az interneten, beazonosíthatatlan listák jelentek meg a sajtóban, ártatlan embereket hurcoltak meg minden következmény nélkül.

Tizenöt esztendővel a rendszerváltás után úgy tűnik, hogy ebben az országban jogkövetkezmények nélkül mindent meg lehet tenni. Tizenöt esztendővel a rendszerváltás után itt bajlódunk a múlt feltárásával, és talán azért, hogy a jelen nagyon fontos és égető problémáiról eltereljük a figyelmet, hiszen közben tüntetnek a gazdák, nem tud megállapodni a kormány a gazdákkal, tavalyi követelések nincsenek kifizetve. Közben az Európai Unió tagjai lettünk, és az elmúlt 15 esztendő alatt, amikor is a rendszerváltás idején a rendszerváltó országok élbolyába tartoztunk, az uniós csatlakozás idejére a sereghajtók között találtuk magunkat. És akkor, amikor az aktuális problémákat kellene megoldani, bedob a politika egy gumicsontot, és azt rágjuk, és látjuk, hogy ennek az eredménye meglehetősen kétséges. Az én személyes véleményem az, hogy nincs olyan megoldás, amely minden igényt ki fog elégíteni.

Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? Talán egy olyan törvény elfogadása, amely ezt az egész piramist láthatóvá teszi; a felelősöket megnevezi, de oly módon, hogy lehetőleg a működő szolgálatokat ne hozza bajba. Mindannyian tudják, hogy a rendszerváltó országok egyike a rendszerváltás hajnalán csinált egy olyan tényfeltáró folyamatot, amely valóban a múlt minden részletét igyekezett megismertetni. Azt is tudjuk, hogy annak az országnak a titkosszolgálati szervei azóta is a működésképtelenség határán vannak. Azt is tudjuk, hogy ez milyen veszélyeket rejt és milyen veszélyeket hordoz magában. Ha ezt a törvényt, amelyet kormánypárti képviselők beterjesztettek, elfogadja a tisztelt Ház, van-e jogkövetkezmény? A zavaron, a zűrzavaron kívül van-e jogkövetkezmény? Ebben a formában természetesen nincs. Csak megismerjük a múltat, és utána élünk úgy tovább, ahogy éltünk, és mindenki teszi a dolgát, csak éppen a társadalmi feszültség, a társadalmi igazságtalanság szintje lett magasabb, egyre rosszabbul érezzük magunkat a saját hazánkban, a saját országunkban annak a leple alatt, hogy ismerjük meg a múltat, és közben a felelősök, akik negyven esztendőn keresztül működtettek egy bűnös rendszert, most, a rendszerváltást követően is a politika formálói és alakítói, és ez a törvény nem ad módot arra, hogy az igazi szándék, ami a rendszerváltás szándéka volt, hogy ezek az emberek csúnya szóval kifejezve: a politikacsinálás vagy a közvélemény-alakítás, -formálás vagy a jövőépítés folyamatából zárattassanak ki, hiszen negyven esztendőn keresztül, és én most az akkori politikai elitre gondolok, olyan folyamatnak voltak a részesei, amibe senki nem kényszerítette őket. Olyan folyamatnak voltak a részesei, aminek nemcsak a részesei, hanem a haszonélvezői is voltak.

Amikor a társadalom több mint 90 százaléka elszenvedte negyven esztendő minden nyomorúságát, minden keserűségét, akkor volt néhány százalék, aki az egész rendszert irányította, mozgatta, és ezt megtehette következmények nélkül, hiszen információs és kapcsolati tőketöbblete révén a rendszerváltás urán is döntéshozó helyzetbe és pozícióba került.

Ha törvényt alkotunk, és törvényt módosítunk, akkor először a dolognak ezt a részét kellene tisztába tenni. Akkor először végre meg kellene húzni azt a határt, ami a múlt és a jövő között kell hogy képződjék, ami elválasztja a múltat a jövőtől, hiszen előttem többen mondták: nem lehet úgy jövőt építeni, hogy a múltat nem tettük rendbe és nem rendeztük. Ugyanúgy, ahogy a rendszerváltás idején, amikor egy igazságtételi törvénycsomagot igyekezett a Magyar Demokrata Fórum érvényre juttatni, a cél ez volt, a múlt lezárása, politikai értelemben is. Nem lehet csak a titkosszolgálati részt lezárni. Ha a politikai rész lezáratlan marad, és azt mondjuk, hogy volt egy békés rendszerváltás, és minden mehet úgy tovább, ahogy volt, ez nem igaz, ez hazugság, és ha ezt a törvényt ebben a formában óhajtja a tisztelt Ház elfogadni, akkor egy hazugságra alapuló, az igazság elfedését szolgáló törvényt fog elfogadni.

 

(14.50)

A Magyar Demokrata Fórum számára ez a törvény csak komoly módosításokkal lesz elfogadható. Egyfelől az alkotmányt kell módosítani, és az alkotmánymódosításnak tartalmaznia kell, ha bizonyos tisztségeket betöltők - ilyen a köztársasági elnök, ilyenek a kormány tagjai, a legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Alkotmánybíróság vezetője és az összes parlamenti képviselő - érintettek, ha titkosszolgálati múltjuk van, akkor ilyen hivatalt ne tölthessenek be. És akkor egy nagyot léptünk előre annak érdekében, hogy a múltat lezárjuk, és egy tiszta, vállalható jövőt építsünk.

Beadtunk jó néhány törvénymódosítást a törvényhez is, ezekről nyilván majd a részletes vita során részletesen fogunk szólni. De vannak olyan dolgok, amelyek számunkra nem elfogadhatók. Például a bizottság, amelybe delegálna tagot a kormány is, ez egy szakmai bizottság kellene hogy legyen, amely áttekinti az iratokat, és időnként rendelkezik arról, hogy feloldja a minősítést. Ebbe valóban történészek és olyanok, akik hozzáértők, kerüljenek be, a kormány oda szerintünk ne delegáljon tagokat.

Aztán az anonimitást el kell törölni azok esetében, akik a megbízásokat adták, akik politikai megrendelést adtak ki, és akikhez az információk a csúcson eljutottak. Emlékszem a rendszerváltás idején egy olyan tévéműsorra, amikor felsorolták, hogy kik voltak a megfigyeltek, és arra is emlékszem, hogy az akkori szocialista párti jelöltek között számos olyan volt, aki a megfigyeltekről a jelentéseket kapta. Ezt kellene ennek a törvénynek feloldania.

Ha valóban komolyan vesszük, hogy a kettős hatalmat meg akarjuk szüntetni, annak egyetlenegy módja és lehetősége van: a Fidesz beadott egy ilyen módosító javaslatot, és a Magyar Demokrata Fórum ezt természetesen támogatni fogja, az pedig egy határidőt jelöl meg, a nem hivatalos helyen birtokolt titkosszolgálati iratok beszolgáltatása vonatkozásában, meghatározott időben történő beszolgáltatása ügyében; hiszen addig, amíg ilyen törvényi rendelkezés nincs, illetve ma is van, de nem tartják be, és amíg ennek nincs jogkövetkezménye, addig kiszolgáltatottak vagyunk mindannyian. Önök is tudják, hogy 1990-ben nemcsak iratok tűntek el, és nemcsak iratok tűnhettek el, hanem eltűnhettek üres nyomtatványok is. Önök is tudják, hogy meglehetősen nehéz az iratok keletkezésének az időpontját megállapítani, és ebből az következik, hogy ilyen iratot bárki bármilyen jogkövetkezmény nélkül jelenleg is - a mai jogi háttér figyelembevételével - gyárthat. Politikai ellenfele lejáratására, politikai zavar keltésére, figyelemelterelésre, sok mindenre fel lehet ezt használni.

Egyetlenegy megoldás van: egy adott határidő, beszolgáltatási kötelezettséggel. Aki ezzel nem él, és e határidő után hoz nyilvánosságra iratot, legyen az magánszemély, legyen az sajtóorgánum, legyen az internetes újság, akkor az nagyon komoly következményekkel járó büntető- szankciót kell hogy maga után vonjon.

Befejezésül engedjenek meg annyit, hogy a sokat kritizált Antall-korszak idején, az első ciklus idején - igaz, hogy akkor a miniszterelnök úr már nem élt -, ’94-ben fogadta el az Országgyűlést azt a törvényt, amely ma is hatályban van. Azt is tudják, hogy az még egy más világ volt, hiszen a ciklus elején még másfél esztendeig szovjet csapatok állomásoztak Magyarország területén. Azt is tudják, hogy az első ciklusban több mint háromszáz törvényt kellett az akkori parlamentnek elfogadnia, hogy a többpárti parlamenti demokrácia működésének a jogi feltételeit megteremtse. Azt is tudják, hogy az intézményrendszert is ki kellett az első ciklusban építeni, és ez sikerült. És ilyen megpróbáltatások és ilyen körülmények és viszonyok között az akkori kormány és az akkori országgyűlés tudott egy olyan törvényt alkotni, amely kisebb-nagyobb módosításokkal, de tíz éve működik, és jól működik.

Arra kérem a jelenlegi kormány tagjait, arra kérem a jelenlegi kormánytöbbség tagjait, hogy az elődökhöz méltó módon, illő alázattal, kellő tisztelettel, megfelelő szakmai felkészültséggel és felelősséggel nyúljanak ehhez a kérdéshez, és a törvényjavaslatot vagy vonják vissza és dolgozzák át, vagy az ellenzéki módosító javaslatokat befogadva valóban egy olyan törvényt hozzunk, amely a múltat úgy tárja fel, hogy a társadalmi békétlenséget nem növeli, hogy az esélyegyenlőséget e téren is megteremti, és megnevezi a felelősöket. A megnevezés helyére teszi a dolgokat, és ki fog derülni, hogy ki volt, aki működtette ezt az egész rendszer, ennek lesz jogkövetkezménye, és esetleg kiderül, hogy kik voltak az áldozatok, de ők valóban áldozatok. És mindezt úgy kell megtenni, hogy a jelenlegi szolgálatok működése a későbbiekben ne kerüljön veszélybe. Én ehhez kérek az Országgyűléstől alázatot, felelősséget és odaadást, mert egyébként kár volt ehhez a törvényhez nyúlni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a függetlenek soraiból.)




Felszólalások:  Előző  162  Következő    Ülésnap adatai