Felszólalás adatai

TÁTRAI MIKLÓS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék a közpénzügyek szabályozásának tézisei megalkotásával egy olyan feladatra vállalkozott, amelyre korábban senki, nevezetesen, az elmúlt 15-17 évnek a tapasztalatait figyelembe véve tett javaslatot azoknak a folyamatoknak, azoknak a szabályozási rendszereknek a módosítására, amelyek a parlament, a kormány és a nyilvánosság számára egyaránt feladatokat, lehetőségeket szabnak meg.

Két típusú vélemény, két típusú felszólalás volt az ellenzéki képviselők részéről a közpénzügyi tézisekkel kapcsolatban, részben olyanok, amelyek aktuálpolitikát próbáltak ebbe a változtatási javaslatba, ebbe a változtatási szándékba belevinni, én azt gondolom, hogy ez nem helyes megközelítés, és olyanok, amelyek valóban azokat a problémákat próbálták feltárni és megoldási javaslatokat megfogalmazni, amelyek az elmúlt években felhalmozódtak, konkrét évektől, konkrét kormányzati ciklusoktól függetlenül.

Tisztelt Országgyűlés! Azok a szabályok, amelyek jelenleg az államháztartás egészére, akár a költségvetési törvény megalkotására, akár a költségvetési gazdálkodásra vonatkoznak, 1992-ben, a '90-es évek első felében születtek, az Országgyűlés Házszabálya még régebben született, ezek kisebb módosításokkal ma is az eredeti tartalmat tükrözik. Nem helyes tehát az a megközelítés, amely az elmúlt egy év, két év, néhány év nyakába próbálja varrni azokat a problémákat, amelyek egész egyszerűen abból adódnak, hogy ezek a szabályozások bizonyos értelemben túlhaladottak, ma már látjuk, hogy melyek azok a pontjai, amelyek nem működnek, melyek azok, amelyek változtatásra szorulnak.

Mint ahogy az elmúlt 17 év mindegyik kormányzati ciklusára igaz az, akár baloldali, akár jobboldali kormányok voltak, hogy a választások évében kiugróan magas volt a költségvetési hiány, és a választások utáni második évben volt a legalacsonyabb a költségvetési hiány bármelyik kormányzati ciklusban. Ez azt mutatja, hogy a politikának, bármelyik oldalon, nem volt meg a kellő felelőssége vagy a kellő önmérséklete abban, hogy a költségvetés hiányát megfelelő mederben tartsa.

Ha valamire, akkor éppen erre született már döntés éppen az ez évi költségvetésnek az elfogadása kapcsán, hiszen az Országgyűlés döntött arról, hogy a 2008-as és az azt követő évek költségvetését a kormány már csak úgy terjesztheti az Országgyűlés elé, hogy az elsődleges egyenleg nem lehet negatív. Ez a szabályozás már önmagában garancia arra, hogy az adósságállomány ne növekedjen, hogy az adósságtörlesztésre, illetve a kamatfizetésre fordított kiadásai a költségvetésnek a következő években mérséklődjenek.

Azok a javaslatok, amelyeket a Számvevőszék készített, illetve hadd fogalmazzak úgy, hogy a Számvevőszék foglalt össze - hiszen a tézisekben a Számvevőszék maga is leírja azt, hogy jelenlegi és volt pénzügyminiszterekkel, jegybankelnökökkel, a Közgazdasági Társasággal, szakmai szervezetekkel egyeztetve készültek ezek a javaslatok, tehát egy széles szakmai konszenzus övezi az ebben foglaltakat -, találkoznak a Pénzügyminisztériumnak, illetve a kormánynak a nézeteivel is, nincsen ezek között a javaslatok között olyan, amellyel nehéz lenne azonosulni.

Az előző felszólalásomban, nagyon rövid időm volt, utaltam arra, hogy azok a szabályozási javaslatok, azok a törvényjavaslatok, amelyek hasonló tartalommal készülnek, a következő hetekben az Országgyűlés elé fognak kerülni, néhány héten belül érkezik az a törvényjavaslat, amely az állami vagyonnal kapcsolatos ügyeknek az új szabályozására vonatkozik. És még a tavaszi ülésszakon tervezi a kormány benyújtani azt a törvényjavaslatot, amely a költségvetési törvény benyújtásának és elfogadásának mikéntjére vonatkozik. Ebbe szeretnénk, hogyha az Országgyűlés olyan garanciális szabályokat is beépítene, illetve elfogadna, ami a mindenkori kormánynak, illetve a mindenkori Országgyűlésnek állít fel olyan korlátokat, amelyeket nem lehet majd átlépni. Ezek a korlátok részben kétharmados döntést is igényelnek. Nagyon bízom abban, hogy az ellenzéknek a támogatása ezekhez a módosításokhoz meglesz.

A költségvetési tanács, illetve költségvetési hivatal kérdésében, azt gondolom, hogy van egy pici félreértés. Jelenleg az Állami Számvevőszéknek abban van feladata, az a feladata, hogy a hatályos jogszabályok érvényesülését, betartását vizsgálja, illetve számon kérje, és az Országgyűlést tájékoztassa arról, hogyha bármilyen problémát lát ezzel kapcsolatban.

Az a kormánynak a szándéka, hogy egy olyan testület jöjjön létre, egy olyan kis létszámú, kis apparátusú hivatal jöjjön létre, amelynek az a feladata, hogy bármelyik politikai oldalnak - legyen az a kormány, legyenek azok a kormánypártok vagy legyenek azok az ellenzéki pártok - a javaslatait, amelyek nyilvánosságot kapnak, és a költségvetés kiadási vagy bevételi oldalára érdemi hatással vannak, ezekről egy független, pártatlan szakmai véleményt fogalmazzon meg, és erről a közvéleményt legyen köteles tájékoztatni.

Emlékeznek talán önök is arra, nem olyan régen volt, amikor egy egyébként független intézmény vezetője készíttetett véleményt az egyik ellenzéki pártnak a gazdasági programjáról (Dr. Hargitai János: Surányi!), és ezen óriási felháborodás volt, mert úgy vélték többen, hogy annak az intézménynek nem ez a feladata, viszont nagyon fontos az, éppen azért, hogy a közvélemény pártatlan szakmai tájékoztatást kapjon, hogy ha bármelyik oldal mond olyan javaslatot, amely az adófizetők pénzét igényelné másra költeni vagy több adóbevételt igényelne, a költségvetési egyensúlynak a felborulásához vezetne, erről időben, kellő súllyal a közvélemény tájékoztatva legyen.

Ez tehát egy más feladat, egy más szerep, mint ami jelenleg az Állami Számvevőszéké, de azt gondolom, hogy hozzájárulhat ahhoz, hogy a költségvetéssel és az adófizetéssel kapcsolatos tudatosság a közvéleményben erősödjön, és legyen egyfajta szabályozás arra, egyfajta erkölcsi szabályozás vagy ha tetszik, nyomásgyakorlás, hogy a politika a rövid távú érdekek miatt a hosszú távú céloknak a teljesülését ne veszélyeztesse.

Készül az a törvényjavaslat is - és ez is még ebben az évben minden bizonnyal az Országgyűlés elé kerül -, amely az államháztartási törvény jelentős részének a költségvetési szervek gazdálkodására vonatkozó részeit módosítaná, éppen az elmúlt 10-15 év tapasztalatai alapján más típusú intézmények, más típusú, bizonyos esetekben szigorúbb, bizonyos esetekben lazább szabályok között működhetnének, éppen azért, hogy a rendelkezésre álló források minél hatékonyabban legyenek elkölthetők. Én nagyon bízom abban, hogy ezeket a javaslatokat a felszólaló ellenzéki képviselő urak, illetve frakciótársaik is támogatni fogják.

(12.00)

Herényi frakcióvezető úrnak egy megjegyzésére hadd térjek még ki az inflációval és az ez évi hiánnyal kapcsolatban. Nincsen olyan hatás, nincsen olyan összefüggés, amit a frakcióvezető úr megfogalmazott. Amennyiben magasabb lesz az infláció annál, mint amit a költségvetési törvényjavaslat tartalmaz, amivel a törvény számol, akkor ebből valóban lehetnek bevételi többletek, viszont kiadási többletek is vannak természetesen, elsősorban a nyugdíjak tekintetében, hiszen a nyugdíjasoknál a normál inflációnál egyébként magasabb nyugdíjaskosár árindexének megfelelően kell majd a nyugdíjkorrekciót elvégezni.

Tehát nincs érdeke sem a kormánynak, sem másnak abban, hogy az infláció magasabb legyen annál, mit amit a törvényjavaslat tartalmaz, és nincs ebből költségvetési egyenlegjavító, vagy -rontó hatás. Ez körülbelül semleges eredményt hoz.

Köszönöm szépen.