Készült: 2020.02.25.16:21:04 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 42 1998.09.15. 14:00  15-71

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoport nevében: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy azt az előttem szólók már elmondták, a Ház asztalán fekvő törvénycsomag - az 1997. évi költségvetés zárszámadása és a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés - rendkívül kényes helyzet elé állította a kormányzó frakciókat, a Fidesz-Magyar Polgári Pártot. Az államháztartási törvény előírásai nem kezelik, nem kezelhetik a mindenkori politikai felállást. Ezért fordulhat elő a jelenlegi helyzet. Az 1997. évi költségvetés tervezése, végrehajtása és beszámolási felelőssége is az előző kormányt terheli. A fejezeti szintű elszámolásokat még a távozó kormány miniszterei jegyezték. A törvényjavaslaton csak azért szerepel Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr neve, mert az államháztartási törvény 56. §-a értelmében a zárszámadás beterjesztésének határideje a lejárt költségvetési évet követő nyolcadik hónap.

Az új polgári kormány közvetítő szerepet vállal a múlt és a jövő költségvetése között. Olyan helyzet ez, amikor a váltófutásban egy olyan futó kerül a csapatba, akit a régiek nem szeretnek, de a váltóbotot mégis neki kell átadni.

Ami az előterjesztés tartalmát illeti, fontos tanulságokkal szolgál az Állami Számvevőszék nagyon alapos, szakmailag is rendkívül igényes jelentése. Mindenekelőtt szeretném megköszönni - talán mondhatom, az egész parlament nevében - a Számvevőszék jelen lévő képviselőjének és munkatársainak, és természetesen a Pénzügyminisztérium apparátusának a törvényjavaslat előkészítésében végzett munkájukat.

A kérdés tartalmi részét több szempontból szükséges megközelíteni. Hogyan alakultak a nemzetgazdasági folyamatok az elmúlt években? Milyen pénzügyi-költségvetési politikát folytatott az MSZP-SZDSZ-kormány, és az milyen hatásokat eredményezett? Megfelel-e a törvényességi kritériumoknak az 1997. évi költségvetés megvalósulása és a zárszámadási beszámoló? Milyen következtetés, tanulság vonható le az új kormány számára?

"A gazdaságban dinamikus, de harmonikus növekedési folyamat bontakozott ki" - kezdődik a törvény általános indoklása. Ezt a reálisan optimista megállapítást elfogadjuk. Valóban nőtt a GDP mintegy 4-4,5 százalékkal, nőtt az export és a beruházások volumene is. Csökkent a munkanélküliség mértéke, és a tervezetten belül maradt az infláció a 18,3 százalékos mértékkel. De erről, gondolom, a volt kormánypárti képviselőtársaim még szólnak.

A kérdés: mit érezhettek ebből a magyar családok, a munkanélküliek, a beteg emberek, a diákok, a nyugdíjasok, a kis- és közepes vállalkozások, s az önkormányzatok? Erre a kérdésre a polgárok már válaszoltak. Évente egy kisváros lakosságával csökken a népesség. A gyermekvállalás nagyrészt a lakáspolitika, a gyermek pedig a szociálpolitika eszközévé vált. A legtöbb szülőt a napról napra való megélhetés gondjai nyomasztják: hogyan fizetem ki az áram-, víz- és a gázszámlát, tudom-e tartozásaimat törleszteni, lesz-e elég pénz a tankönyvekre, felszerelésekre, iskolatáskára?

1997-ben a regisztrált munkanélküliek száma százalékban kifejezve valóban csökkent. De a foglalkoztatottak összlétszáma továbbra sem emelkedik. Ez azt jelenti, hogy a megszűnt és a létesült munkahelyek száma közel azonos. Az egészségügy helyzetét csak az ismerheti, aki benne él, aki gyógyít, s akit gyógyítanak. A kórházakat fenyegető csőd, alulfizetett, de elhivatott dolgozók, kiszolgáltatott, de reményüket nem vesztett betegek jellemzik a mai egészségügyet.

Az elmúlt évben az oktatásban sem sikerült előrelépni. A pedagógusok bérének lemaradása a versenyszférához képest tovább fokozódott. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények állaga, felszereltsége a helyi önkormányzatok gazdasági lehetőségeinek függvénye, ami azt jelenti, hogy a karbantartási munkákra sem jutott elegendő fedezet. A pályázati lehetőségekkel ingerelt iskolák többsége hoppon maradt. Vannak olyan kistelepülések, ahol már az Internettel ismerkedhetnek az általános iskolás diákok, és olyanok is, ahol még csak Commodore-gépek vannak. A szerencsésebbek hozzájutottak egy-két darab használt személyi számítógéphez, és ezeken sajátíthatják el az informatika alapjait.

 

 

(10.50)

 

Ez az elosztási rendszer nem teremtett egyenlő feltételeket az oktatásban. A kisnyugdíjasok még nem felejtették el a félszázalékos, ahogy ők mondják, a 100 forintos nyugdíjemelést. Vajon hol volt akkor a kormánypárti képviselők nyugdíjból élők iránt érzett felelőssége? A nyugdíjasok már régóta tudják, mit jelent a százalékban kifejezett nyugdíjemelés és az ezzel együtt járó, a százalékban már ki sem fejezhető élelmiszer-, energia- és gyógyszeráremelés. Sajnos, az idős emberek is rosszabb életkörülményeket tapasztalhattak az elmúlt években.

A kis- és középvállalkozások fejlődésének fontosságát hangsúlyozza a törvénytervezet indoklása. Ezen vállalkozói réteg szerepvállalását nem ismerte fel a múlt kormányzása. Ugyanakkor az igazán ösztönző szabályozók és hozzáférhető támogatások ellenére a tíz főnél kevesebb létszámmal működő vállalkozásoknál nőtt a foglalkoztatás. A kiskereskedők helyzete aggasztó. Hiszen jó részük képtelen a multinacionális nagykereskedelmi cégekkel versenyezni. Emiatt az elmúlt évben forgalmuk 1 százalékkal kevesebb az 1996. évinél. Visszatérve az eredeti kérdéshez: mit éreztek a kedvező makroszintű gazdasági folyamatokból a mikrovállalkozások? Azt kell mondanom, semmit. Ők nem exportra termelnek, nem figyelik a statisztikai jelentéseket, csak tisztességesen szeretnének élni, megélni.

Néhány gondolatot az önkormányzatok gazdálkodásáról. Az önkormányzatok feladata a polgárok életkörülményeinek javítása, komfortérzetük növelése. Az önkormányzatok választóik szolgálatában kell hogy végezzék munkájukat, konkrét, kötelezően ellátandó feladataikat az állam határozza meg. Az ehhez szükséges források nagy részét központilag szabályozott bevételek alkotják; 1997-ben előirányzati szinten 64,7 százalékát, a teljesítési adatok alapján már csak 55,3 százalékát jelentette ez a forrás. Az előterjesztés határozottan kijelenti, hogy a helyi önkormányzatok az előző évekhez hasonlóan továbbra is működőképesek maradtak. Ezután - mintegy dicséretképpen - megfogalmazza, hogy minden képviselő-testülettől nehéz, komoly és felelősségteljes döntések meghozatalát követelte a működőképesség.

Arról azonban nem szól az indoklás, hogy ez mibe került az önkormányzatoknak; hogy felélték a mobilizálható vagyonuk jelentős részét, eladták részvényeiket, nap mint nap konfliktusra vannak kényszerítve a közalkalmazottakkal és a köztisztviselőkkel. Lehetetlen ilyen helyzetben közmegelégedésre irányítani a falvakat, a városokat. A forráshiányos önkormányzatok száma 1997-ben közel ezer volt. Számuk az eddigi finanszírozási rend következményeként 1998-ban várhatóan nőni fog. A megsegítésükre felhasznált költségvetési összeg 6,8 milliárd forint, ami az önkormányzati költségvetés 0,7 százalékát jelentette.

Ezekkel a számokkal nem azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a leköszönt szocialista-liberális kormányzat hogyan kezelte az önkormányzatokat, de azt mindenképpen, hogy a jelenlegi önkormányzati finanszírozási rendszer jelentős változtatásra szorul. De úgy is fogalmazhatnék, hogy egy jelenlegi miniszter gondolatát idézzem - remélem, elnézi ezt nekem -: "Ketyeg az önkormányzati pénzügyi bomba."

Ez a néhány példa érzékelteti, hogy milyen következményei lehetnek egy olyan újraelosztási politikának, amit Bokros-csomaggal indítanak, több tíz milliárdba kerülő bankkonszolidációval, felelőtlen privatizációval folytatnak, és sikerpropagandával fejeznek be.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék jelentéséből szeretnék rávilágítani néhány, a kormányt terhelő hiányosságra, mulasztásra. A költségvetés végrehajtásának szabályozása laza. Indokolatlanul nagy mozgásteret ad a végrehajtóknak. Az intézmények előirányzat-módosításai 100 milliárd forintot tettek ki, amit gyakorlatilag kivontak a parlament döntési hatásköréből. A módosításokra elsősorban a bevételek alultervezése miatt került sor. Ennek következménye a kiadási előirányzatok növelése, amit az adott intézmény által meghatározott többletfeladatok ellátása eredményez. Az évek óta kialakult gyakorlat azt jelenti, hogy a bevételek alultervezésével túlságosan szabad mozgásteret kaptak az intézmények. Az elvárható cél, hogy a gazdálkodók feszes bevételi tervet készítsenek, nem érvényesül. A nagyságrend - 100 milliárd forint - megköveteli, hogy a törvényt szigorítani kell.

A törvényjavaslat általános indoklása részleteiben nem mutatja be a központi költségvetés 78,8 milliárd forint összegű előirányzat-maradványának tartalmát. Ez azért helytelen, mert nem érzékelhető, hogy maradványt milyen kötelezettségek terhelik, mennyi az az összeg, ami az előző év feladatvállalását terheli, és mennyi az, ami a következő év finanszírozását segítheti. Még egyszer hangsúlyozom: 78,8 milliárd forintról van szó!

Nem teljesítette a Horn-kormány az államháztartási törvény 124. § 2. pontjában előírt kötelezettségét, ami ugyanazon törvény 116. §-ában felsorolt mérlegek tartalmának részletes szabályozását írja elő. Elmulasztotta az előző kormány az államháztartási törvény 112. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat teljesíteni, ami szerint tájékoztatni kell az Országgyűlést a helyi önkormányzatok, a társadalombiztosítási és az elkülönített állami pénzalapok adósságáról. Nem tudni, hogy ezek a hiányosságok hanyagságból vagy tudatosságból erednek. Nem szeretném felsorolni az állami számvevőszéki jelentés részletesen és alaposan megfogalmazott javaslatait, hiszen a 49 pont önmagáért beszél.

A probléma nem csupán az, hogy az MSZP-SZDSZ vezette kormány törvénysértések sokaságát követte el - bár ez sem kis vétek -, hanem az, hogy így a zárszámadás, a gazdálkodás áttekinthetetlen, átláthatatlan, és a gazdálkodó, a kormány felelőssége eltűnik. Az önmaga szerint történelmi értékű Horn-kormány politikai értelemben vett felelősségrevonása már megtörtént. Az, hogy most ellenzéki pozícióból kell véleményt alkotniuk, nem az 1997. évi zárszámadási kötelezettségük következménye, de a rossz költségvetés következménye helyességét mindenképpen alátámasztja.

A sokat emlegetett Postabank esete juttatta eszembe a következő hasonlatot: A magyar állam költségvetése legyen egy olyan gazdasági társaság, amelynek alapítói, tagjai a magyar családok, ügyvezetése a kormány, felügyelőbizottsága az Országgyűlés, könyvvizsgálója az Állami Számvevőszék. Távirati stílusban így foglalhatnám össze a kialakult helyzetet: az 1998. május 24-i közgyűlés menesztette az ügyvezetést, leváltotta a felügyelőbizottságot, elfogadta a könyvvizsgáló jelentését. Az új menedzsment 1998. július 8-án átvette a társaság irányítását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypártok, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója tanulni fog a múltból. A hibákat nem takargatni kell, hanem feltárni, azokkal szembenézni és kiküszöbölni. A múltat végképp eltörölni a zárszámadási törvény elfogadásával sem lehet (Derültség az MSZP padsoraiban.), de egy ígéretesebb jövő előtt kaput nyitni célunk és kötelességünk. Csupán ezért fogjuk megszavazni a törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 64 1998.09.15. 2:10  15-71

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Olyan érzésem volt a vita során, különösen amikor egyes volt kormánypárti képviselőket hallgattam, mintha egy rosszul sikerült termelési tanácskozáson vettem volna részt. Százalékok hangzottak el, a bérszínvonal-növekedés, a bértömeg-növekedés, a termelékenység növekedése, a hatékonyság növelése. Teljesen olyan érzésem volt, hogy ha tovább tart, a végén kitüntetések átadása fog történni. Az ellenzéki képviselők mindenről beszéltek, csak a lényegről nem. Arról nem beszéltek, hogy a társadalom milyen rétegeinek tett jót az elmúlt évi költségvetés. Nem véletlen, hogy ez a rész kimaradt a beszámolójukból. Nem akarom ismételni önmagam. A vezérszónoklatban elmondtam, hogy a különféle rétegeket hogyan érintette az 1997. évi költségvetés végrehajtása.

Még egy gondolat, amit Bauer képviselőtársam mondott el, miszerint nagy öröm, hogy megvan a pénz, és megvan a vagyon - szerinte. Véleményem szerint nem olyan egyszerű kérdés, hogy egy zárszámadást úgy tekintsünk, hogy kimondjuk, hogy megvan a pénz, és megvan a vagyon. A pénzt csak nyilvánvalóan e törvény keretén belül csak addig lehet vizsgálni, amíg költségvetési körön belül marad. Amikor onnan kikerül, ez már nem vizsgálható - lásd állami vállalatok, bankprivatizáció, és hadd ne folytassam.

Az utolsó gondolatom ahhoz fűződik, hogy megvan a vagyon. Én nem így látom. Véleményem szerint a kormányzat arra ösztökélte az önkormányzatokat, amit ő maga is cselekedett: add el a vagyonodat, éld fel a vagyonodat, és élj abból! Mi más indokolja azt, hogy az elmúlt évben duplájára emelkedett az önkormányzatok vagyoneladása, és ebből kellett magukat fenntartani? Ha egy hasonlattal kellene élnem: az ország vagyoni állapota körülbelül olyan, mint egy hámozott léggömb.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 138 1998.10.02. 6:30  1-207

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tisztem, és nem is kívánom vitatni a "Jövedelmek - közterhek - érdekegyeztetés '99" című politikai vitanap létrejöttének szükségességét, jelentőségét és eredményességét.

Azonban el kell mondanom, hogy az elmúlt kormányzás bokros teendői bizonyára nyomasztották a honatyákat, hiszen sem bizottsági meghallgatásokat, sem parlamenti vitanapokat nem kezdeményeztek ilyen gyakorisággal, pontosítva: kétnaponta.

Szeretnék reagálni az MSZP vezérszónoka, illetve a Nagy Sándor képviselő úr által még a vita elején elmondottakra, ami szerint a Fidesz hiányos jelenlétét bírálták. Ezt a mai politikai vitanapot 79 szocialista képviselő kezdeményezte. A matematikát önöknek kellene gyakorolni, meg kellett volna számolni, hogy a nap folyamán hány képviselő jelent meg; az aláírók közel fele jelent meg a mai politikai vitanapon. Valószínű, hogy időközben ezek a képviselők meggondolták, vagy nem is tartották olyan fontosnak ezt a napot, mint ahogy önök ezt sejtetik.

Erről a hozzáállásról és az önök nyugdíjemelésről alkotott véleményéről az a mondás jut eszembe, hogy: "Fogjuk meg, és vigyétek!" (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ha-ha!) Ha arra gondolok, hogy a Házszabály értelmében minden képviselő ülésszakonként legfeljebb két politikai vitanap megtartására irányuló indítványt támogathat, úgy gondolom, lesz még lehetőségük az agilis és kezdeményező képviselőknek. De talán "október 18. doktor úr" orvosolja majd ezeket a panaszokat.

Ami a témát illeti, úgy gondolom, húsbavágó kérdés. Az, hogy ki miből, mennyiből és hogyan él, létünk alapvető eleme. A legfontosabb kérdés, képesek vagyunk-e arra, hogy szükségleteink, igényszintünk csak reális mértékben haladják meg jövedelmünket, legyen miért dolgozni, élni. Miért fontos, hogy így legyen? Ha az emberek előtt nincs valóságos, elérhető cél, abból a társadalom számára haszontalan és káros tevékenység származik. Erre két ellentétes példát szeretnék elmondani.

A jövedelemmel nem rendelkezők, a meglévő munkát, munkahelyet is kerülők csoportja választja a bűnözést, a csavargás, a betörés, a lopás válik életelemükké. Céltalanul léteznek, és mivel morális értelemben is leépülnek, önmaguk számára is "élvezhetetlenné" válnak.

A másik példa közismert és még kártékonyabb, mint az előző. Ha valaki olyan magas jövedelemhez jut, például havi 8,8 millió forinthoz, hogy elveszti józan ítélőképességét, érzéketlen a környezetére, számára nincs elérhetetlen, minden döntését helyesnek hiszi, és mindenkit a kezében tart, az ilyen emberek okoznak 110 milliárd forint hiányt a Postabanknak, és ugyanannyi vagy még több kárt az adófizető polgároknak. (Zaj.)

Erre szeretnék elmondani egy másik példát, csak azért, hogy kifejezzem, hogy másféle bankárok, másféle emberek is vannak, és vannak másként gondolkodók a jövedelem megszerzését illetően. A Magyar Hitelbank 1995 márciusában kinevezett vezérigazgatója azt kérte, hogy juttatását a pénzintézet eredménye és fejlődése alapján állapítsák meg, havi keresete a minimálbér legyen. A szerződésről a következőket mondta: "Úgy gondolom, így tisztességes. Ha a bank belebukik az én tevékenységembe, és alkalmazottak százainak mondanak fel, a vezetők ne tegyenek zsebre milliókat. Remélem, hogy ez nem következik be, sőt, ennek ellenkezőjére törekszem. Nemcsak azért, mert saját anyagi létem függ a pénzintézet helyzetétől, hanem azért is, mert teljesíteni akarom a kitűzött célt, meg akarom menteni a bankot." Ma Járai Zsigmond, a Magyar Hitelbank volt vezérigazgatója Magyarország pénzügyminisztere, és gondolkodása azóta sem változott.

Még néhány szót szeretnék szólni a minimálbér rendszeréről, ami Magyarországon 1988-ban jött létre. Néhány gondolat: miért hátrányos a jelenlegi minimálbér rendszere? Először a munkavállalók szemszögéből: azért, mert kiszolgáltatottá teszi a dolgozót egyrészt a láthatatlan, úgynevezett zsebes bérkiegészítések miatt, ami egy rosszul működő vállalkozásnál esetlegessé válhat. Másrészt keresőképtelenség esetén csak az előző évi bejelentett jövedelme után kap táppénzt, nem is beszélve arról, ha véglegesen munkaképtelenné válik.

A minimálbér - mint a biztosítási szolgáltatások alapjául szolgáló összeg - igazságtalan; az egyéni és tagi viszonyban lévő vállalkozók számára az állam által elvárt szja, társadalombiztosítás, munkaadói és szakképzési járulék, tehát a közteher összegét fejezi ki. Ez az úgynevezett békén hagyás ára. A tényleges jövedelemnek az esetek többségében azonban semmi köze nincs a bejelentett minimálbérhez. Az elmúlt években ez a rendszer teljesen elfogadottá vált mind a hatóságok, mind a vállalkozók részéről is. Mintha törvényesítve lenne ez a köztudottan hamis állapot.

Az alacsony minimálbér nem serkenti a munkanélkülit sem. Amíg a munkanélküli-járadékban vagy a jövedelempótló támogatásban részesülő csak két-háromezer forinttal kap kevesebbet annál, mint aki napi nyolc órában minimálbérért vagy alig többért dolgozik, ne várjuk tőle, hogy munkáért fog rohangálni.

Én úgy gondolom, hogy a kormányprogramban megjelölt járulékcsökkentések arra ösztönzik majd a vállalkozókat, hogy legyen vége az alkalmazottak méltatlan kihasználásának. Ezt a folyamatot a kormány programjában szeretné folytatni, és ehhez számít a tisztességes vállalkozók partnerségére is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 26 1998.10.20. 4:20  23-67

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a T/163. számon benyújtott, az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A módosítási javaslat közepes terjedelmű, néhány nagy csomópont köré rendezhető.

Az első módosítási ok, hogy 1999. január 1-jétől az állami adóhatóság fogja beszedni a társadalombiztosítási járulékokat.

A második csomag az adókötelezettségek egyszerűsítését, illetve az igazgatási költségek csökkentését célzó módosítások. Ez alapvetően a bevallási rendszer egyszerűsítését, a nem kellően hasznos adatszolgáltatások elhagyását jelenti.

A harmadik módosítási cél az adóhatóság információs rendszerének javítása. E körben az adóazonosító jel használatát általánosabb körben lehet kikényszeríteni, hiszen a korábbiaktól eltérően annak súlyosabb következményei lehetnek, lesznek, ha a rendelkezésre álló adóazonosító jelet az adózó nem használja.

A negyedik változtatási csoport technikai jellegű, néhány olyan szövegpontosítás, módosítás, ami feloldja a jogalkalmazási nehézségeket.

A bizottsági tagok a következő súlyponti kérdéseket fogalmazták meg:

Milyen elgondolása van a pénzügyi tárcának az adóbeszedés centralizálását illetően az adóreformmal összefüggésben? Mely más országokban jellemző, hogy a polgári jogi elvet átviszik az adójogba? Melyek azok a lépések, amelyektől a költségvetés többletbevételt remél a társadalombiztosítási járulékbeszedés APEH-nek történő átadásával? Adatvédelmi szempontból törvényes-e a társadalombiztosítási és az adóügyi nyilvántartási rendszer egy szervezetbe való integrálása? A szervezeti átalakulás mennyi pénzbe fog kerülni?

 

(10.20)

 

A kormány képviselője a következő válaszokat adta a felmerült kérdésekre:

A Pénzügyminisztérium részéről nincs olyan centralizációs törekvés, ami a helyi adókat és az illetékeket egy szervezetbe utalná.

Az adózás rendjéről szóló törvénybe alapelvként bekerül a rendeltetésszerű joggyakorlás fogalma, ami a polgári joggyakorlatban használatos. Ehhez hasonló megoldást a német és az osztrák törvényekben is találunk. Ennek indokoltságát egy ellenzéki képviselő erősen vitatta, de erről rövidesen kisebbségi véleményt hallhatunk.

Az adó- és tb-járulék egységes beszedése 1999-ben mindössze egy cégtáblaátfestést fog jelenteni - ugyanazon ügyintézők ugyanazon helyen ugyanazt végzik. Három fontos dolog mégis történik: együttes és hatékonyabb adó- és járulékbehajtás, átfogóbb és szélesebb körű ellenőrzés és a 2000. évtől bevezetendő adó- és járulékreform szervezeti előkészítése.

Adatvédelmi, alkotmányossági aggályok nem lehetnek, hiszen a törvény szövege az adatvédelmi biztossal egyeztetésre került. A taj-számot kizárólag a járulékigazgatóság használhatja a járulékkötelezettség nyilvántartására. A járulékok beszedése a jövőben az adóazonosító számok alkalmazásával történne. A taj-számot az ellátásokkal kapcsolatosan egészségügyi adatok kezelésére lehetne használni. Az alkotmányossági korlát mindenekelőtt figyelembe van véve.

Összességében, figyelemmel arra, hogy a kormányprogram jelentősebb változásokat csak a 2000. évtől tervez, csak olyan módosításokra kerül sor, amelyek beilleszthetők a középtávú elképzelésekbe, összhangban állnak az adóbeszedés hatékonyságának növelésével és az adminisztrációs terhek és a szabályozás egyszerűsítésével.

A bizottság 17 igen, 9 nem, 2 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 67 1998.10.26. 3:30  60-74

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is reagálnék arra az ellenzéki bírálatra, hogy a kormánypárti képviselők kevésszer szólnak és röviden. Én is folytatni fogom ezt a sort, röviden fogok szólni, de megpróbálok velősen, mert véleményem szerint egy módosító javaslat hatékonyságát nem az jelzi, hogy milyen hosszasan indokoljuk, hanem más. Ugyanúgy, mint ahogy egy futballmérkőzésen sem az számít, hogy hány bedobás van, azt ki végzi el, hanem az, hogy ki rúgja a gólokat.

Én a 7. pont kapcsán szeretnék szólni, amely már eddig is nagy vitát váltott ki a tisztelt Házban. A módosító javaslatban a kormányzati szándék az, hogy a gázközművek és a villamos közművek általános forgalmiadó-mentességét megszünteti. Az indoklásban az szerepel, hogy így válik egységessé a közműfejlesztési hozzájárulások áfakötelessége. Véleményünk szerint ez az elgondolás nem helyes, hiszen az egységesítést más szempontból is meg lehet közelíteni: nem áfáztatni kell, hanem be kell vonni ebbe a körbe más közműveket is, és azokat is áfamentessé kell tenni. Ezért a módosító javaslatunk lényege - amelyet Horváth Zsolt képviselőtársammal adtam be -, hogy ebből a törvénymódosításból kerüljön ki ez a szakasz, és ezáltal maradjon meg a gázközművek, illetve a villamosenergia-közműfejlesztések áfamentessége.

Az indokok közül csak egyet szeretnék elmondani. Ez az intézkedés elsősorban azokat a településeket sújtaná, amelyek infrastrukturálisan egyébként is elmaradottak. Szeretném még azt is hozzátenni, hogy a módosító javaslatot a költségvetési bizottság támogatta, ellentétben azzal, ami előttünk áll, hogy egyharmada sem támogatta. Ez tehát valótlan, és már megindult ennek a módosítása.

A másik pedig a 9. számú javaslat, amely kapcsán szeretnék még szólni, és amelyet szintén Horváth Zsolt képviselőtársammal nyújtottam be. Ez pedig ennek az áfamentességnek a kibővítése olyan értelemben, hogy a szennyvízcsatorna-hálózat építési-beruházási költségeihez a lakosság által befizetett hozzájárulás is váljon áfamentessé.

Hangsúlyozom, hogy itt csak a lakosság által befizetett hozzájárulásról lenne szó. Ehhez kérnénk a kormányzat és a képviselőtársaink támogatását.

Itt indoklásként annyit szeretnék elmondani, hogy közismert, mennyi településen indult meg a szennyvízhálózat kiépítése, és hogy milyen nehézségekkel küzdenek, mire a több milliárdos forrást elő tudják teremteni. Indokolatlan annak fennmaradása, hogy a lakossági hozzájárulások áfakötelesek legyenek, hiszen egyébként is nehéz helyzetben vannak ezek az önkormányzatok, a polgármesterek, akiknek az a feladatuk, hogy a lakosságot meggyőzzék arról, hogy saját pénzükből járuljanak hozzá ehhez a beruházáshoz. Ha ezt további 25 százalékkal sújtjuk, akkor még kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek ezek az önkormányzatok és ezeknek a településeknek a lakói.

Ismételten kérem a kormányzatot, illetve a képviselőtársaimat, támogassák a módosító javaslatunkat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 30 1998.10.27. 4:30  25-67

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta a T/276. számon benyújtott, a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A személyi jövedelemadóztatásban a legfontosabb feladatokat a kormány programjában megfogalmazott társadalompolitikai és gazdaságpolitikai célok határozzák meg. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az adómértéket, adótáblát, adójóváírást érintő, adóterhelést stabilizáló, mérséklő változtatásokat a családi terhek egyenletesebb elosztását eredményező, ugyanakkor a gazdasági fejlődést elősegítő kedvező pénzügyi-gazdálkodási feltételrendszer megteremtését biztosító megoldásokkal összhangban kell megteremteni.

Az adókötelezettségek teljesítésének a személyi jövedelemadóztatásban kialakult működő rendjére alapozva azt kell elérni, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka társadalmi költségei, egyszerűsödjék az adminisztráció, és mindezek eredményeként a javuló teljesítményekre is alapozhatóan valósulhat meg a terhek csökkentése.

 

 

(9.10)

 

A bizottságban erőteljes politikai felhangoktól sem mentes, közel két óráig tartó vita alakult ki a törvényjavaslat tartalmáról és annak várható társadalmi következményeiről. A megfogalmazott kérdések és vélemények az alábbi témák szerint csoportosíthatók:

Az adójóváírás csökkenése, illetve az 1 millió forintos jövedelemhatár feletti megszűnése milyen hatásokat eredményez? A javaslat kezeli-e azt az országgyűlési határozatot, amely kimondja, hogy a nyugdíjtörvény kedvezőtlen változása miatti 1 százalékos járulékteher-növekményt az 1999. évi személyi jövedelemadó törvényben kompenzálni szükséges. Az adóalap kiszélesítése milyen többletbevételt jelenthet az állami költségvetés számára?

Az egymással szemben álló véleményekből kitűnt, hogy az ellenzéki képviselők számára nehezen vagy egyáltalán nem fogadható el az a cél, hogy a gyermekkedvezmény bevezetésével az össz családi terhek csökkenjenek. Néhány nemmel szavazó képviselőtársam megfogalmazta, érthetetlen, hogy a létminimumon vagy az alatt élők jövedelmei miért kerülnek megadóztatásra, elfeledkezve arról, hogy a minimálbér és a létminimum nem azonos fogalmak és arról is, hogy a 0 százalékos adókulcs megszűnését 1995-ben éppen ők szavazták meg, és 20 százalékban határozták meg az adókulcs alsó határát, különbséget téve a bér- és egyéb jövedelmek között.

Különböztek a vélemények abban is, hogy a módosító javaslat átstrukturálja-e az egyes társadalmi rétegek jövedelmi helyzetét, vagy megerősíti, javítja azokat, különösképpen a legtöbb terhet viselő gyermekes családok helyzetét. Egységes nézet alakult ki arról, hogy a törvényjavaslat mintegy rávezető, ráközelítő csomag, ami jól szolgálja a 2000. évben bevezetendő adóreformokat.

Összességében a javaslat a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének érzékelhető javításáról, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg. A családpolitikai intézkedéssorozat első elemeként jelzés a társadalom felé, hogy a polgári kormány nem elsősorban jövedelemtípusokban, hanem polgárokban és családokban gondolkodik. A javaslat szerint enyhül az adótábla progresszivitása, az adósávok száma, és a legfelső kulcs mérséklődik. A bérjövedelem után érvényesíthető adójóváírás csökken. A javaslat több, a jogalkalmazást segítő, illetve jogharmonizációs célú módosítást is tartalmaz.

A költségvetési és pénzügyi bizottság 17 igen, 10 nem és 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 45 1998.11.02. 21:10  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is elnézést kell kérnünk, amiért kedden nem tudtunk válaszolni a felvetésekre, ezt most megpróbáljuk pótolni. Szeretném elmondani, hogy bár testben nem voltunk itt a vitában, de lélekben mindenképpen. (Felzúdulás az MSZP soraiban. - Kóródi Mária: Ó! Fordítsuk meg a dolgot!)

Hozzászólásom első részében olyan javasolt törvényi változásokra hívom fel a figyelmet, amelyek eddig a vitában nem kaptak megfelelő súlyt. Az első részben fogalmakról és értelmező rendelkezésekről szeretnék szólni. Bekerült a törvénybe a szokásos piaci ármeghatározás fogalma, amit eddig a társasági adótörvényben szabályoztak, és a személyi jövedelemadó-törvény erre utalt vissza. Nevesítetten három módszert jelöl meg a személyi jövedelemadó törvény, az összehasonlító árak, a viszonteladói árak és a költségjövedelem módszerét. A következő ilyen változás, hogy a jövőben a végkielégítés nem lesz a bérjövedelem része. Az is változás lesz, hogy az ösztöndíjba bele kell érteni a jövőben - s ez '99. január 1-jétől lesz hatályos, ha elfogadjuk - a tankönyv- és a jegyzettámogatást. Új fogalomként jelenik meg a beruházási költség fogalma, amelynek a vállalkozói osztalékalap számításánál lesz külön jelentősége, hiszen kedvező módon csökkenti majd a vállalkozói osztalékalapot a beruházási költség.

A következő ilyen kör az adókötelezettségekre vonatkozó általános szabályok. Ebből egyetlenegy dolgot emelnék ki: egyértelmű lesz a külföldi pénznemben keletkezett bevétel számításának módja, minden esetben a megelőző hónap 15. napján érvényes devizaárfolyamon kell majd a számítást elvégezni.

Az adóalap meghatározásánál kezdeményezett változások a következők, ebből is az önálló tevékenységből származó jövedelem esetén: az erdőhasznosításból származó bevételt a jövőben csökkenti az erdészeti hatóság elkülönített számlájára befizetett összeg 100 százaléka - eddig 80 százalékát lehetett csak levonni.

Fontos változás, hogy az egyéb jövedelem kategória két pontosított bevétellel is bővül. Az adórendszer a jogalkotók és a jogalkalmazók állandó párharca. Humorosan kifejezve ez egy macska-egér viadalhoz hasonlítható, ahol a doromboló háziállat életeleme a zsákmány megszerzése, de a kiszemelt mindig talál egy egérutat. Rossz hír a fürge és ügyes rágcsálóknak, hogy néhány lyukat ne keressenek. De konkrétan miről is van szó? Az összevonandó és az ingó és ingatlan vagyon értékesítéséből származó jövedelem adóztatása eltérő. Míg az előzőt az adótábla szerint, az utóbbit kedvezőbben, csak 20 százalékkal kell adózni. Természetes, hogy mindenki a kevesebb adót választja, ezért a lineárisan adózó kategóriába próbálja besuvasztani azt is, ami a törvényalkotók szándéka szerint ennek nem felel meg.

Példaként mondanék egy esetet: 1000 hektár földvételi jogot biztosítok egy kft.-nek 2002. évre, amit szerződésben rögzítek. Ezért én kapok 10 millió forintot. Eddig megtehettem, hogy ezt ingatlanértékesítésnek minősítsem, és 20 százalékkal adózzam; mindezt úgy, hogy a föld tulajdona és hasznosítása nálam maradt, tehát bérbe adhattam, és tovább műveltem. Arról nem is beszélek, hogy adott esetben ugyanez a kft. nem él ezzel a vételi jogával, és így szereztem egy olyan jövedelmet, amit 20 százalékkal adóztam le, nem vontam össze az egyéb jövedelmemmel, tehát adott esetben több millió forintot is megtakarítottam. A jövőben ez nem lesz lehetséges, mert a törvényjavaslat egyértelművé teszi, hogy a jog visszterhes alapítása, átengedése, megszüntetése, gyakorlásának átengedése egyéb jövedelem, ami azt jelenti, hogy az összevonandó adóalap részét képezi, és az adótábla szerint fog adózni.

A másik fontos változást az értékpapír szokásos piaci értékénél kedvezőbb áron történő jegyzése és vételi jogának gyakorlása idézte elő. Ez azt jelenti, hogy eddig nem volt jövedelem, ha egy társaság, mondjuk, öt évre előre meghatározott áron biztosított részvényjegyzési jogot vagy -vásárlási jogot a jótevőjének. Példaként: ha egy részvényt 1000 forintért jelöltek meg a szerződésben, ugyanakkor annak a részvénynek a szokásos piaci értéke ezt már jóval meghaladta, legyen a példa szerint 4 ezer forint, és ebben a szerződésben kikötötték, hogy az 1000 forintos áron akár több év múlva is élhet ezzel a jogával. Ugyanakkor pedig ugyanannak az értékpapírnak a forgalmi értéke, a piaci értéke tovább emelkedett. A szabályozás ezt a lehetőséget megszünteti, és azt mondja, hogy azon a napon, amikor a jogosult ezzel a lehetőséggel él, ez adóköteles jövedelemmé válik, és nem az osztalék alapján, hanem összevontan kell adóznia. Ez a rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha bárki számára azonos feltételeket biztosítanak az ügylet megvalósítására.

A továbbiakban az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezményekről szeretnék szólni. A befektetési adóhitel 30 százalékról 20 százalékra csökken, de maximum évi 200 ezer forint lesz. További fontos értelmezés, amely szerint az ideiglenes adókedvezményt csak akkor lehet igénybe venni, ha a hitelre történő vásárlás esetén annak visszafizetése megtörtént. Az adókedvezmény azonban meghatározott feltétel teljesülése esetén nem érvényesíthető. Abban az esetben, ha a befektetési alap eszközértékében az állampapírok részaránya a nyílt végű alapoknál 35 százalékot, a zártaknál pedig a 20 százalékot meghaladja, akkor az efölötti összegre az adókedvezményt nem lehet igénybe venni. Nem folytatható az a hátrányos gyakorlat, hogy az állam által kibocsátott ugyanazon értékpapírokra kamatot és adókedvezményt is biztosít az államháztartás. További korlátozás, hogy nem vehető igénybe csökkentő tételként az osztalék és az árfolyamnyereség adója.

 

(17.20)

 

Az adóelőleg-fizetés szabályai az új adótáblához igazodnak.

S akkor néhány, az egyéni vállalkozókat érintő jó hír, kedvező változás:

A jövőben az adóelőleg megállapításánál az egyéni vállalkozók is figyelembe vehetik az önkéntes és a magánnyugdíjpénztárakba befizetett összeg kedvezményét és természetesen a családi kedvezményt is.

A második - amit már említettem is - az, hogy a beruházási költség a jövőben csökkenti az osztalékalapot. Ez annyit jelent, hogy egy épületberuházásnál, ha az év végén nem kerül üzembehelyezésre, az addig felmerült költségeket a vállalkozói osztalékalapjából a vállalkozó levonhatja, ugyanakkor ha elkészül ez a beruházás és tárgyi eszközzé válik, akkor meg kell növelnie, de a csökkentés - mármint tárgyi eszközként - az értékcsökkenés nélküli összegre vonatkozóan természetesen fennmarad.

A tőkejövedelmekről néhány szót: az osztalékból származó jövedelem lesz tehát a jövőben a jegyzett tőke dolgozói üzletrész formájában történő emelése. Itt az adó mértéke 35 százalék lesz. Az árfolyamnyereség csökkenthető járulékos költséggel, ami az értékpapír-forgalmazóknak fizetett jutalékot jelenti.

Nagyon kedvező változás történik a vegyes jövedelmeknél, hiszen az ingatlan-bérbeadók a jövőben nem összevontan kell hogy adózzanak, hanem 20 százalékkal, hiszen a bérbeadás nem munka, hanem tőkejövedelem, ezért az adóztatása is így alakul.

Egyéb változásként említem meg azt, hogy a harmonizációs rendszer bevezetése a személyi jövedelemadó törvényt sem kerüli el, s az ipari termékjegyzéket a vámtarifaszám fogja felváltani.

Az adómentes bevételek köréből kiemelnék egy tételt, amit az 1. számú melléklet szabályoz: a ruházati termék helyett új fogalom lép majd életbe, a munkaruházati termék, ami azt jelenti, hogy a jövőben csak olyan munkaruházati termék lesz adómentes, amit törvényben biztosítanak, vagy törvény által kiadott, a törvényben szabályozott jogszabály írja majd elő. Ez lényeges szigorítás, hiszen a gyakorlat szerint eddig a vállalkozók többségének az volt a lényeg, hogy az üzletekből olyan ITJ-számú ruhát vásároljon, amely a személyi jövedelemadó törvény mellékletében megtalálható, és ezzel azt adómentessé tette. A jövőben ez teljes egészében megszűnik.

Az adminisztráció csökkentéséhez csak két gondolat. Ugyan nem a személyi jövedelemadó törvény szabályozza, hanem az áfatörvény, de meg kell említeni, hogy a jövőben nem kell adóbevallást beadni, csak évente egyszer annak a vállalkozónak, akinek a 3 millió forintot nem haladja meg az éves tényleges bevétele.

A másik pedig az, hogy megszűnik az egyéni vállalkozók azon kötelezettsége, hogy a pénztárkönyvben vagy a naplófőkönyvben a következő hónap 10-éig be kell jegyezni a bizonylatokat, illetve megszűnik az a kötelezettsége is, hogy negyedév végén zárást végezzen. Itt a törvény egyértelműen vissza fog hivatkozni az adózás rendjéről szóló törvényre, amelyben adóbevallási és adófizetési határidők vannak, és a jövőben erre kell egyértelműen figyelemmel lenni.

A továbbiakban néhány, az általános vitában elhangzott véleményre szeretnék reagálni.

Az ellenzéki képviselők megnyilvánulása alapján részükről egyértelmű a törvényjavaslat elvetése. A felsorakoztatott érvek viszont egymásnak ellentmondóak. Úgy érezzük, előbb született meg a döntés arról, hogy nem fogják a törvényt elfogadni, és csak azt követően álltak össze az érvek, hogy igazából miért is nem.

A bizottságok részéről megfogalmazott kisebbségi véleményben elhangzott a következő: "A kormánynak joga egyes csoportoknak előnyöket és hátrányokat biztosítani". Az érvelésben azonban mégis hosszasan bírálják a kormánynak ezt a szándékát.

Súlyos hibaként említik, hogy a javaslat jövedelemnagyságtól teszi függővé az alkalmazotti kedvezmény igénybevételét. Ehhez három megjegyzést szeretnék tenni. Az első megjegyzésem az, hogy az elmúlt ciklusban az 1995. évi szja-törvény elfogadásakor még támogatták ezt a tisztelt ellenzéki képviselők, hiszen az akkori törvény kimondja, hogy az adójóváírást az veheti igénybe, akinek az összjövedelme az 500 ezer forintot nem haladja meg. Úgy látszik, akkor ez nem volt súlyos hiba; olyannyira, hogy 1996-ban az új szerkezetben megjelenő törvényben arányosítani kellett a bér- és az egyéb jövedelmeket, és csak bonyolult számítással lehetett ezt érvényesíteni. Tehát már akkor is volt szándék az alkalmazotti kedvezmény szűkítésére és korlátozására. Azt az időszakot az adótanácsadók, de mindenki, aki adóbevallást készített, rémálomnak tekintik.

A második megjegyzésem: hamis az a beállítás, miszerint hatalmas hátrányok érik az 1 millió forint feletti jövedelmi kategóriában lévőket. A számok nem ezt bizonyítják. A jelenleg hatályos adótábla alapján az 1 millió 1 forintos jövedelem adóterhe 310 ezer forint, amiből ha levonjuk az adójóváírást, az 50 ezer 400 forintot, akkor adóteherként marad 259 ezer 600 forint. 1999-ben a benyújtott adótábla szerint ugyanezen jövedelem adóterhe 260 ezer forint, és itt nem veszünk figyelembe adójóváírást. A különbség tehát 400 forint/év - összesen havi 33 forint! Ez az úgynevezett kedvezőtlen hatás az 1 millió 100 ezer forintos jövedelmeknél éri el a csúcsot, ekkor lesz 1400 forint éves szinten - hangsúlyozom, éves szinten! 1 millió 170 ezer forintos jövedelemnél újra csökken, afölött pedig teljesen megszűnik. Úgy látszik, hogy a hatásvizsgálatnál nem vették figyelembe azok a képviselők, akik ezt állítják, hogy az adókulcsok csökkenése korrigálja az adójóváírás megszűnését. Tehát ez az állítás helyes - csak nem igaz.

Végül egy harmadik megjegyzés ugyanehhez a témához. Van egy ma is hatályban lévő törvény, amely durvább beavatkozás a családok tehervállalásába. Ez a családi pótlékról szóló törvény, amely kimondja, hogy ha a havi egy főre jutó nettó jövedelem meghaladja a 24 ezer forintot, akkor a családi pótlék 50 százaléka jár, 26 ezer forint felett pedig elvész. Mit jelent ez a két eltartóból és a két eltartottból álló családmodellnél? Azt jelenti, képviselőtársaim, hogy ha a szorgalmas férj vagy a főnöke tetszését elnyerő csinos feleség év közben váratlan jutalmat kap, akkor számíthat arra, hogy jövőre elvész a gyermekenkénti 4200 forintos családi pótlék, ami éves szinten 100 ezer 800 forintot jelent, és nem 36 ezer forintot.

 

 

(17.30)

 

Még egyszer kimondom: 100 800 forintot jelent! Tisztelt hölgyeim és uraim, ez a diszkrimináció! Ezért fogunk mi változtatni ezen a jövőben.

A következő állítás az ellenzéki képviselők részéről, hogy a gyermekkedvezmény törvénybe való beépítésével "nem szerencsés az adórendszert összekeverni a szociálpolitikai eszközrendszerrel." Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a gyermekes család, amely az adórendszer keretében támogatást kap, az szociálisan rászorult; sarkítva azt jelenti, hogy akinek gyermeke van, az hátrányos helyzetű. Többek között az ilyen gondolkodásnak a következménye az, hogy Magyarország népessége egy kisváros lakosságával fogy. Ezen a ponton tér el alapvetően a mi gondolkodásunk az önökétől.

A családi kedvezmény azonban nemcsak a jövedelem utáni adójóváírással, hanem az egyéb jövedelmek után fizetett adónál is igénybe vehető. A vitában elhangzott véleményekből azt a következtetést lehet levonni, mintha a törvényjavaslatot elvető képviselők erről megfeledkeztek volna. Az viszont tény, hogy az illegális, úgynevezett zsebes jövedelmek után nincs kedvezmény.

Azt sem ismerték fel az elutasítást favorizáló képviselők, hogy ez az új, nem a jövedelem nagyságától függő adókedvezmény arra serkenti a kiszolgáltatott munkaerőt, hogy ha van láthatatlan jövedelme, azt tegye, tetesse láthatóvá, mert megéri. Kifizetődő lesz, ha a tényleges keresetet vetik papírra, ezzel felértékelődik az alacsonyabb, de valóságos jövedelem azzal, hogy abból gyermekenként a kedvezmény teljes összegét igénybe veheti.

Ennek a folyamatnak mind társadalmi, mind gazdasági értelemben pozitív következményei lesznek. A mi gondolkodásunk lényege nem az, hogy egy rossz állapotot tartósítsunk, hanem az, hogy olyan változásokat indítsunk el, aminek nyertesei azok, akik tesznek, tenni akarnak családjuk és saját sorsuk jobbra fordulásáért; akik hasznos polgárai akarnak lenni az országnak, akik arra törekednek, hogy az élet piacán eladják munkaerejüket, tudásukat, szorgalmukat, tehetségüket, és ezért cserébe boldogulást és jólétet kapnak. Az adótörvényekkel - és hangsúlyozom: az adótörvényekkel! - nem erősítjük azoknak a társadalmi rétegeknek a pozícióját, akiknek a gyermekvállalás csak a megélhetés zálogát jelenti, és akiknek a segély felvételének a napja egybeesik a fizetés napjával. Ezt a valós problémát nem az adópolitikának, hanem valóban a szociálpolitikának kell kezelni.

Néhány gondolatot szeretnék még elmondani a családtámogatás rendszeréről. Teljesen úgy éreztem, amikor elolvastam a képviselő urak hozzászólását, mintha egyetlen családtámogatási forma létezne, és ez pedig a családi pótlék. Véleményünk szerint a jövő évben a családtámogatási rendszernek egy része lesz csak a jövedelemtől független juttatás, ez a családi pótlék; a másik része azonban jövedelemtől függő lesz. Ebben helyet kap az adótörvénybe beépített családi kedvezmény is, továbbá a rászorultsági alapon járó, a szociális ellátásról szóló törvényben meghatározott juttatások. Ez a koncepció a Szociális és Családügyi Minisztérium által a napokban beterjesztett családok támogatásáról szóló törvényjavaslatból is egyértelműen kitűnik.

Nem valós az a beállítás, miszerint a családi pótlék az egyetlen igazságos és követendő támogatási forma. Az értelmezésnél véleményem szerint gondot okoz az, hogy az új és a régi fogalmak, meghatározások értelme még nem tisztult le. A családi pótlék helyett majd meg kell szoknunk, hogy nevelési ellátás van, de igazából én ezt nem is így hívnám, hanem gyermekpótléknak; tehát családi pótlék helyett gyermekpótléknak. Ez tehát nem jövedelem- és nem családfüggő: a gyermekpótlék alanya a megszületett gyermek.

A szóhasználatban gyermekkedvezménynek nevezett támogatás az adótörvény megfogalmazásában - hangsúlyozom, helyesen - családi támogatás. Itt már érvényesül a család szerepe, hiszen az optimális családoknál a szülő teremti meg a létfenntartás feltételeit. Való igaz, a családi támogatással csak az élhet, aki dolgozik és jövedelemhez jut.

Egy kétgyermekes családban, ha a férj és feleség jövedelme eléri egyenként a 21 250 forintot - és hangsúlyozom, ez várhatóan a jövő évi minimálbér alatt lesz -, akkor teljes összegben élhetnek a kedvezménnyel. Tehát a kedvezmény alanya a család, de tárgya a gyermek.

Végezetül szeretném bejelenteni, hogy a Fidesz frakciója érdemben két módosító indítványt kíván benyújtani. Az egyiknek a lényege - amelyet a Magyar Demokrata Fórum frakciójával közösen fogunk benyújtani -, hogy a családi kedvezmény megosztható lesz. Hangsúlyozom, itt egyébként valószínűleg félreértés is van, hiszen a családi kedvezmény most is megosztható, és nemcsak olyan értelemben osztható meg, hogy vagy az egyik házastárs, vagy a másik veheti csak igénybe, tehát a mostani javaslatban is az van, hogy az egyik gyermek után a férj veheti igénybe, a másik gyermek után a feleség veheti igénybe a kedvezményt. Ezt mi tovább szeretnénk pontosítani azzal, hogy itt töredéket is lehessen majd igénybe venni, tehát adott jövedelemnél, amennyiben nem tudja igénybe venni a magasabb változattal számolva két gyermek után a 3400 forintot, akkor a maradékot a másik házastárs tudja igénybe venni.

A másik módosító indítvány pedig arra vonatkozik, hogy az adójóváírás csökkentése ne legyen ilyen ütemű. Itt a módosító javaslatnál figyelembe fogjuk venni azt a hármas elvet, amelyet kér tőlünk a kormányzat, hogy a költségvetés bevétele ne csökkenjen, hogy maradjon a három kulcs, és hogy minden jövedelem adóköteles legyen. Ennek szellemében fogjuk benyújtani a módosító indítványunkat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 51 1998.11.02. 1:40  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én az előző felszólaláshoz tennék hozzá néhány gondolatot.

Azt senki nem állította, hogy ez a törvény jó adótörvény, mert véleményünk szerint nem is volt jó személyi jövedelemadó törvény, meg nem is hiszem, hogy lesz. Kétféle törvény létezik: van egy jó meg egy rossz, de a jó nem lehet adótörvény. Tehát mi nem állítjuk, nem mondjuk ki, hogy ez jó törvény. Mi érveket sorakoztattunk fel, hogy mi hogy látunk kérdéseket.

Az alkalmazotti kedvezményről pedig csak annyit, hogy a vitában egy ellenzéki képviselő azt mondta: "Az alkalmazotti kedvezmény nem azért lett kitalálva és bevezetve, hogy a gyermekkedvezményt finanszírozza - most jön a lényeg -, hanem azért, hogy az arányosság megmaradjon az adózóknál a vállalkozókkal szemben is, akik a bérből és fizetésből élőkkel ellentétben az életvitelükhöz szükséges jövedelmük egy részét le tudják írni." Itt van a probléma! Tudniillik mi nem tudunk elfogadni bérjövedelmet és nem bérjövedelmet; csak jövedelmet tudunk elfogadni, és annak egyfajta adóztatási feltételt kell biztosítani. Azt viszont elfogadjuk, hogy ma ez a helyzet még nem teremtődött meg.

A másik pedig az arányos közteherviselés elve, amit azzal kívánunk megvalósítani, hogy minden jövedelem adózni fog.

A gyermekvédelmi támogatáshoz csak egy mondatot: elmondtam a hozzászólásomban, hogy amikor a rászorultsági alapon való támogatásról beszéltem, akkor kimondottan a gyermekvédelmi támogatásra gondoltam.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 55 1998.11.02. 1:40  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valamit tisztázni kell: a vállalkozóknál, egyéni vállalkozóknál - most a társaságokról nyilvánvalóan nem is beszélek - nem jövedelem van, hanem bevétel, vállalkozói bevétel. A vállalkozói bevételével szembeállítja a költségeit, és a kettő különbsége eredményezi a jövedelmet. Tehát nem igaz az, amit Farkas képviselőtársam elmondott, hogy ezt a kérdést így kell megközelíteni. Ne keverjük össze a vállalkozók bevételét az alkalmazott jövedelmével, a bérével! Az egyértelműen teljes összegében adóköteles, és ez nem is fog változni!

A másik kérdés, hogy nem ez az alapvető probléma. Az alapvető probléma az - és ezt mindannyian tudjuk -, hogy a vállalkozók nagy része nem a valóságos jövedelmen jelenti be az alkalmazottjait, és sajnos, saját magát sem.

 

 

(17.50)

 

Ha másra nem jó ez a családi kedvezmény, csak arra, hogy - még egyszer elmondom - tegye, tetesse legálissá a jövedelmét azért, hogy még jobban járjon azzal, hogy a családi kedvezményt igénybe tudja venni, akkor mi már tettünk egy lépést annak az irányába, hogy meg akarjuk szüntetni azt az állapotot, hogy a vállalkozóknál és a kiszolgáltatott alkalmazottaiknál nem a valóságos jövedelem van bejelentve. Önök nem tettek ez ellen semmit, hanem legalizálták. Azt mondták, elfogadjuk, hogy így van, és jöjjön az adójóváírás, mert így fogjuk közelíteni egymáshoz a vállalkozói jövedelmeket és az alkalmazotti jövedelmeket. Nem helyes!

Ez az adótörvény pontosan abba az irányba indul el, hogy igenis érje meg abban a jövedelmi sávban is bevallani és megfizetni utána járulékot, mert jön hozzá a családi kedvezmény. Köszönöm. (Taps az Fidesz és az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 63 1998.11.02. 2:10  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Francz képviselő úrnak most már két hozzászólására is tudok így reagálni. (Derültség.)

Az első az volt, amikor ezeket a szavakat használta: fatális tévedés, fals folyamatok. Ez a fatális tévedés! Nem tudom, mi abban a fals... - amit ön mond, hogy úgy akarja beállítani a vállalkozók terheit a minimálbérrel kapcsolatosan, mintha azok az egészségügyi hozzájárulás emelkedésével növekedtek volna. Tessék kiszámolni, hogy az 1999. január 1-jétől várhatóan érvényes 22 600 forintos minimálbér után az új, csökkentett terhekkel mennyit fizet egy vállalkozó! Tessék beleadni azt is, hogy 2100-ról 3600 forintra emelkedik az egészségügyi hozzájárulás. (Francz Rezső közbeszól.) Ne tessék elkezdeni, mert kevesebb járulékot fizet így a vállalkozó '99-ben, mint 1998-ban! Igaz, hogy minimálissal, de ami a legfontosabb: kevesebbet fizet. Mi ebben a fals folyamat? Eddig minden évben megszokták a vállalkozók, hogy ha emelkedik a minimálbér, azzal együtt a havi járulékterhe egy egyéni vállalkozónak 1000-1500-2000 forinttal több volt. Most nehezen hiszik azt el, hogy nem kell többet fizetniük. És mi erre alapozzuk azt, hogy igenis elindul az a folyamat, hogy a kevesebb teherrel több jövedelmet fognak majd bevallani.

Az előbb azt tetszett mondani, hogy baj, hogy milyen sok költséget elszámolnak a vállalkozók, most pedig azt tetszett mondani, hogy nem csalók a vállalkozók. Az egyik felszólalás üti a másikat. (Francz Rezső: Ez nem csalás! Ez lehetőség!) Senki nem mondta, hogy a vállalkozók csalnak. Az, hogy sok költséget számolnak el, tessék elhinni, hogy nem az adótörvény hibája! Ennél szigorúbb adótörvény ebben az országban már nem kell! Másban van a probléma. És higgyék el, hogy azon a területen is megkezdtük azt, hogy valóságos helyzet legyen.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 77 1998.11.02. 2:10  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előző hozzászóló, Katona úr gondolataihoz szeretnék néhány mondatot hozzáfűzni... (Bauer Tamás és T. Asztalos Ildikó: Kovács!) - Kovács, elnézést. Tehát érthetetlen az a bejelentése, ami szerint a személyi jövedelemadó törvény 49/C. §-ának módosítása hátrányos a vállalkozókra. Tessék szíves megmondani, mi abban a hátrányos, ha valaki egy komoly épületberuházásba kezd, több millió forintot rákölt, ugyanakkor más tevékenységet is végez, és a tevékenységéből eredménye képződik, és a beruházási költséget a vállalkozói osztalékalapjából levonhatja. Mi ebben a hátrányos? Valószínűleg a képviselő úr nem értelmezte ezeket a változásokat, mert való igaz, hogy amikor elkészül a tárgyi eszköz, ezzel meg kell növelni, de ugyanúgy csökkentheti, de akkor már mint tárgyi eszköz és nem beruházási költség, az amortizációval csökkentett részével ugyanúgy csökkenthető a vállalkozói osztalék - ez az egyik.

A másik: azt sem értettem, amikor arra tért ki, hogy az ingatlanadózás mellett a földbérbeadás miért nem 20 százalékkal adózik, hiszen az 20 százalékkal adózik, tehát a törvényben benne van, pontosan az ingatlan szó került be újra. Az is igaz, hogy az van a törvényben, hogy a földterület, de ha szorosan vagy szó szerint értelmezzük, akkor viszont a nem földterület ingatlan, tehát annak a bérbeadása is a 20 százalékos adókörbe tartozik.

A harmadik gondolat pedig az emelt adózással, tehát a részvényszerzéssel, jegyzett tőke emelésével kapcsolatos értékpapírszerzéssel függ össze, hogy miért 35 százalék az adó. Itt csak annyit szeretnék elmondani - azon túl, amit ő is elmondott -, mi úgy véljük, hogy ez az élőmunkából származik, tehát itt igazából munkajövedelem létezik. A másik, hogy az osztalék adója a tag számára is a 20 százalékos korláton túl, ha azt nem tudja igénybe venni, 35 százalék, tehát itt szinkronban van a két százalék.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 81 1998.11.02. 2:20  43-82

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bauer képviselő úr felszólalására nagyon nehéz lesz két percben reagálni, ezért csak néhány gondolatra próbálok meg reagálni.

Az egyértelműen érződik az önök felszólalásaiból, hogy a volt kormánypártok között sincs egységes gondolkodás abban, hogy az adópolitikának mi a szerepe. Bauer képviselő úr azt hangsúlyozza, hogy ők szociális meggondolásból értettek egyet azzal, hogy a legalacsonyabb jövedelmek az adópolitikán keresztül ne adózzanak. Ugyanakkor a szocialista képviselők pedig azt kérik rajtunk számon, hogy miért keveredik az adópolitika és a szociálpolitika. Bauer képviselő úr a végén is ráerősített, hogy igenis ő vagy a szabaddemokraták úgy gondolják, hogy az adópolitika és a szociálpolitika teljesen összemosható. (Bauer Tamás: Nem úgy gondolom! Nem ezt mondtam!) Hát mi nem így gondolkodunk! (Bauer Tamás: Én sem!) Ez az egyik.

A másik az, hogy gyengíti a foglalkoztatást. Úgy gondolom, aki ismeri az alkalmazottak helyzetét és gondolkodását, és aki azt mondja, hogy van egy bejelentett jövedelmem, és mellé a zsebembe raknak még - csak egy számot mondok - ötezer forintot, az igenis ragaszkodni fog ahhoz a jövedelméhez, de az is mindig ott fog benne motoszkálni, és ezt számon fogja kérni a munkáltatójától, hogy miért nem adja meg neki azt a lehetőséget, amit a másik cégnél - mert ott valóságosan bejelentik a dolgozót - igénybe tud venni, ő pedig nem tudja igénybe venni. Úgy gondolom, ez elindít olyan folyamatokat, amelyek kedvezőek lesznek.

Csak egy mondattal: nem értek egyet avval, hogy a személyi jövedelemadó a munkáltatót terhelő adó. Nem a munkáltatót terhelő adó, hanem a munkavállalót terhelő adó!

A diszkriminációt pedig nem arra használtam, hogy önök 1995-ben az adójóváírást 500 ezer forint jövedelemig (Bauer Tamás: Én sem ezt mondtam!) határozták meg, hanem akkor alkalmaztam, amikor azt mondtam, hogy az egy főre jutó nettó 26 ezer forintos jövedelemhatárnál megvonják a családi pótlékot, és ön ezeket az embereket magas jövedelműeknek mondja. Meg kell őket kérdezni, hogy aki, mondjuk, száz forint miatt maradt le évi százezer forintról (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), az ő családja magas jövedelmű-e!

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 298 1998.11.04. 2:00  275-341

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Keller képviselőtársam hozzászólása invitált arra, hogy néhány gondolatot én is hozzátegyek, s erősítsem a kormánypárt érveit.

Tehát egyértelműen kiderül, hogy teljesen másként gondolkodunk. Amikor Keller képviselő úr azt mondja, hogy vagy alkalmazotti kedvezmény, vagy gyermekkedvezmény, a kettőt teljesen összemossa. (Keller László: Alkalmazotti!) Ez egyszerűen elképesztő! (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Csúsztatás!) Tehát azt gondolni, hogy egy kategória az alkalmazotti kedvezmény és a családi kedvezmény, ez elképesztő logika! (Kuncze Gábor: Tényleg!) Tehát a gyermekkedvezményt a családok kapják, azok a családok, akiknek többletterhük van a gyermeknevelés kapcsán. Az alkalmazotti kedvezmény pedig egy jövedelemkategória, amihez önök 20 százalék és havi 4 200 forintos jóváírást, adókedvezményt adtak - és erre önök nagyon büszkék!

Havonta 4 200-ról 3 ezer forintra csökken az adójóváírás mértéke, ez jelentős csökkenés, és arrafelé tendál a logika, hogy előbb-utóbb meg fog szűnni a bér és a nem bér jellegű jövedelem közötti különbség. Ez a helyes irány, nem pedig az, hogy a különbségeket úgy tartósítjuk, hogy a bérjövedelemre adunk alkalmazotti kedvezményt, a többivel pedig majd lesz valami. Tehát teljesen más a logikája!

Hogy 16 százalék: a százaléknak itt nincs jelentősége, tudniillik ez csak az alacsony jövedelmekre igaz, és néhány száz forintot jelent. A lényeg az, hogy a maximum marad 3 ezer forint - és nem 4 200 -, és 1 millió forintos határ fölött pedig megszűnik. Tehát nem igaz az, amit Keller képviselő mond, hogy mi úgy gondolkodunk, hogy próbálunk visszamenni a 20 százalékra - ez nem igaz!

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 304 1998.11.04. 2:10  275-341

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Bízom benne, hogy Farkas képviselőtársam részéről csak elszólás volt, hogy a családi kedvezményt gyermekes kedvezménynek hívta. Meg kell kérdezni azokat a családokat, akik ezt igénybe veszik, hogy ők is ilyen "gyermekesen" gondolkodnak-e erről.

A másik: egyszerűen érthetetlen az a felfogás, ha az adórendszerben családi kedvezményt biztosítunk a gyermekek után, azt miért nevezik szociális juttatásnak. Érthetetlen! Milyen logika szerint gondolják, hogy az a család szociálisan rászorult, ahol gyermek van? Ennek a logikának ez a lényege, ha kisarkítom. Tehát rászorult az a család, akinek gyermeke van, aki gyermeket nevel. Ez a gondolkodás nem igaz!

Nem tudja igénybe venni a gyermekkedvezményt... A javasolt módosításban az áll, hogy a férj is és a feleség is - ha két gyermekük van - külön-külön igénybe tudják venni a gyermekkedvezményt. Két gyermek esetén egyet a feleség, egyet a férj vesz igénybe. Ezzel szűkül az a jövedelmi kategória, ahol ez a kedvezmény nem vehető igénybe. Módosító javaslatunknak - amit egyébként a kormány is támogat - az a lényege, hogy azok a családok is igénybe tudják venni majd a gyermekkedvezményt, ahol töredék összeg marad fenn, mert különben olyan alacsony a jövedelme, hogy valóban nem tudná igénybe venni. Ebben az esetben a házastársa, illetve az eltartótársa is igénybe tudja venni év végén az adóbevallásában, tehát meg lehet osztani. 21 250 forintos jövedelemnél már igénybe lehet venni a gyermekkedvezményt. Ez az egyik.

A másik: ha valaki nem kap bérfejlesztést, az nem adókategória. Azt nem az adótörvénynek kell kezelni, hogy valaki nem kap bérfejlesztést! Nem is tudom, hogy ez hogy kerül ide.

Az időm letelt - köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 312 1998.11.04. 2:00  275-341

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolatot szeretnék elmondani, bár ezt az általános vitában is elmondtam már, de sajnos újra el kell mondanom.

Az a nagy probléma, hogy önök összekeverik a bevételt a jövedelemmel! Tudniillik egy vállalkozónak bevétele van, és a bevétel után csak akkor adózunk, amikor már levontuk a költséget. A kettő közötti különbség a jövedelem, és az képezi az adó alapját. Ezt önök sajnos nem tudják, legalábbis a véleményük alapján úgy tűnik. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) Az alkalmazott, a munkaviszonyban álló pedig bért, jövedelmet kap, és annak teljes összege képezi az adó alapját. (Varga Mihály: Úgy van!) Ez a probléma, hogy most sem értik meg, és akkor sem értették meg, amikor azt mondták, hogy állítsuk szembe a bérből élőket a vállalkozókkal, és adjunk nekik adókedvezményt azzal a jelszóval, hogy ők nem tudnak költséget elszámolni. Ez egyszerűen nevetséges! Ha legalább mással lenne megindokolva az alkalmazotti kedvezmény, akkor elfogadnám. De hogy ezzel van megindokolva, hogy ők nem tudnak költséget elszámolni, ez egyszerűen elképesztő! Ez az egyik.

A másik, hogy egészen biztosan rosszul számol Farkas képviselő úr, amikor 10 százalékot emleget. Javaslom, ha lesz időnk, üljünk le, és nézzük meg, itt van kiszámolva nálam forintban a minimálbér változása az új adótáblával és a 10 százalékos adójóváírással. Az tény, hogy bruttó összegben többel nő a minimálbér, mint ahogy nettó, tehát az, amit a dolgozó megkap. Kisebb ez a szám, mint ami bruttó összegben hozzá lesz téve a 19 500-hoz, hiszen várhatóan 22 600 lesz. De hogy növekedés van, azt higgye el képviselőtársam, és ezt számokkal tudom bizonyítani! (Keller László: Kétezer forinttal!) Tehát nem igaz az, amit ön mond.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 318 1998.11.04. 2:10  275-341

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Két percre sem lesz szükségem, de egyszerűen nem tudom megengedni magamnak, hogy ne válaszoljak Francz képviselő úr felvetéseire. Még egyszer elmondom: egy kategóriába hozni azt, hogy valaki egyéni vállalkozó és azt a magánszemélyt - aki a munka törvénykönyve vagy bármely törvény alapján egy jogviszonyt létesít a munkáltatójával és ezért bért kap - összehasonlítani azzal a vállalkozóval, aki szolgáltat, aki terméket állít elő, akinek több 10, 100 milliós bevétele lehet, és azt mondani, hogy akkor ennek a kategóriának, aki alkalmazott, aki a munka törvénykönyve alapján végzi a munkáját heti megszabott órakeretben, akinek mindent leszabályoznak, hogy hogyan kell végezni - ezt összehasonlítani a vállalkozással, ez számomra furcsa.

Francz képviselő úr másik nagy tévedése pedig a következő. Való igaz, hogy az adójóváírás 20-ról 10-re csökken, ez 10 százalék. De elfelejti azt, hogy az alacsony jövedelműek eddig nem tudták igénybe venni azt a kedvezményüket, hogy a nyugdíjjárulékuk után 25 százalék kedvezmény jár. A képviselő úr ezt kihagyta a számításából, ezért százalékban ugyan igaz, de abszolút összegben nem igaz, amit ön mond. Tudniillik - elnézést kérek, hogy újra a minimálbért emlegetem - a minimálbérnél azáltal, hogy bekerül az adózó körbe, még plusz 452 forint kedvezményt tud igénybe venni, és végül is így kevesebb lesz az adója. Tény, hogy így is marad.

Ami a koncepciót illeti, valóban nem vagyunk egy oldalon ebben a kérdésben. Amikor mi kimondjuk, hogy minden jövedelem adózzon, az most nagyon-nagyon fájó. Ezt a bizottsági ülésen úgy mondtam, hogy ez egy tűszúrás, ami abban a pillanatban, mikor beadják, fáj, de olyan gyógyító anyagokat tartalmaz, ami aztán meggyógyít bennünket.

Köszönöm, a két perc letelt. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
28 108 1998.11.16. 4:40  31-119

TÁLLAI ANDRÁS, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A számvevőszéki bizottság megtárgyalta a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot és az Állami Számvevőszék véleményét. A bizottsági ülésen érdemi vita nem alakult ki. A képviselők részéről konszolidált, de egymásnak ellentmondó vélemények hangzottak el.

A Pénzügyminisztérium az előterjesztő képviseletében ismertette, hogy a törvényjavaslat három fő részből tevődik össze: egy normatív szabályozási részből, az eljárási szabályokat tartalmazó részből, illetve a költségvetés megalapozását szolgáló törvénymódosításokból. Az Állami Számvevőszék javaslatait részben elfogadhatónak, a törvényben realizálhatónak tekinti a minisztérium.

Az Állami Számvevőszék képviselője egy elvi dilemmát hangsúlyozott, ami szerint rendkívül nagy szakmai kihívást jelent számukra ez a feladat, de ennek évről évre mind magasabb színvonalon sikerül megfelelniük. Fontos megállapítás, hogy ez a feladat még az egypártrendszerben került a számvevőszéki törvénybe, ami alapján jelenleg is dolgoznak. Szerencsés lenne, ha a jövőben ezzel a kérdéssel nem kellene foglalkozniuk a számvevőknek.

Nagy a veszélye annak, hogy amikor véleményt mondanak a mindenkori kormány költségvetési javaslatáról, óhatatlanul is belesodródnak gazdaságpolitikai kérdésekbe, ami nem lehet a legfőbb ellenőrző szerv kompetenciája. A szabályozás újragondolását az uniós tagállamok gyakorlata is indokolja.

Megfogalmazódott továbbá, hogy ellenőrzési szempontból is számos pozitív átalakulás történik a költségvetési javaslatban. Többek között az, hogy a kormány az Országgyűlés bölcsességére bízza a támogatások odaítélését. Fontos feladatként és nem kritikaként elhangzott, hogy az 1999. évi pénzügyi terv még nem nevezhető reformköltségvetésnek.

A kormánypárti képviselők által elmondott véleményekből kitűnt, hogy a kormány folytatja programjának valóra váltását. A bevételi és kiadási oldal megalapozott, teljesíthető, ugyanakkor feszes, a kedvezőtlen gazdasági folyamatokra is felkészült. Jól érzékelhetők a prioritások, amelyeket a polgárok többsége elfogad és helyesnek tart. Ki mondhat nemet a családok támogatására, a közbiztonság, az oktatás feltételeinek javítására, a kis- és középvállalkozások helyzetbe hozására? Sajnos, vannak ilyenek! Nem lehet azt mondani, hogy ők az ellenzék, hiszen ez nem igaz. Van olyan ellenzéki párt, amelyik nem mond nemet ezekre a célokra. A nemmel szavazók azok, akik elvesztették hatalmukat, akik politikusként és nem családapaként, állampolgárként vagy vállalkozóként mondják a nemet. Ők kénytelenek nemet mondani. Mindezt teszik azért, hogy politikusok maradhassanak.

Néhány, a költségvetés tervezését nehezítő körülményre szeretnék figyelmet fordítani, mindezt nem a teljesség igényével, számok nélkül. Az első: az idő rövidsége, hiszen mindössze négy hónap állt rendelkezésre a javaslat benyújtására.

A második: a polgári kormány által örökölt körülmények, például a nyugdíjreform negatív költségvetési kihatása, a társadalombiztosítási alapok hiánya, a Horn-Kuncze-kormány által tudott, de a nyilvánosság előtt eltitkolt banki szponzorálások - aminek a lényege a közpénzek magánszférába való átjátszása volt -, a nem számszerűsített, gigantomániás beruházási ígérvények - lásd Nemzeti Színház, metróépítés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen minden párt elismerését és köszönetét fejezte ki az Állami Számvevőszék vezetőjének és munkatársainak a lelkiismeretes, alapos, szakszerű és gyors munkáért.

 

 

(18.50)

 

 

Az elismerésnek - bízom benne, hogy képviselőtársaim egyetértésével - az Országgyűlés nevében is el kell hangoznia. A bizottság az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatot 9 igen, 5 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 297 1998.11.17. 10:10  214-316

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazából a vita végén már nem akarok nagyon komoly elméleti levezetéseket elmondani. Néhány egyszerű gondolatot tennék a vitához, ami remélem, hogy nem vált ki komoly vitaszándékot a képviselő urakból, hiszen úgy gondolom, egyet fognak velem érteni.

Az első dolog, hogy nagyon nehéz helyzetben volt az új kormány, amikor elkészítette a kormányprogramját, hiszen nem ismerhette azt az állapotot, amit az előző kormánytól átvett. Már az előző felszólalásomban is elmondtam, s úgy gondolom, hogy a Házban is elhangzott már, jó néhányszor elhangzottak azok a körülmények, azok a nehézségek, amelyek ismerete nélkül készült el a kormányprogram.

Egy olyan kormányprogram készült el, amely koncepciójában teljesen mást jelent a társadalom számára, a polgárok számára.

 

(21.50)

 

A kormányprogram leképezése az 1999. évi költségvetés, amelynek elkészítésére még négy hónapja sem volt az új kormányzatnak. Tudjuk, az eredeti törvények szerint még kevesebb ideje lett volna, hogy elkészítse. Úgy gondolom - ahogy ezt önök mondták -, eljött az igazság órája, és ezt fenyegetésnek szánták. Úgy gondolom, valóban eljött az igazság órája. Két szempontból is. Egyrészt abból a szempontból, hogy egyértelműen érezhető, látható az 1999. évi költségvetési törvényjavaslatból, hogy amit a kormány ígért, azt valóra fogja váltani, és úgy, ahogy mondtam, a költségvetésben igazából azt a programot, amelyet a polgárok ez év tavaszán elfogadtak és megszavaztak, azt fogjuk nekik visszaadni, számokban.

Eljött az igazság órája abban az értelemben is, hogy önök is megtudhatják, mi történt az elmúlt négy évben, mert meggyőződésem, hogy nemhogy önök, képviselők nem tudták ezt, hanem a lemondott, leköszönt kormány sem tudta. Nem hiszem, hogy tudott arról, milyen károkat okozott a bankszférában és ezáltal a polgároknak, s folytathatnám újra a sort, aminek a következménye természetesen megjelenik a költségvetésben.

Néhány gondolatot arról, amit a vita során már eddig hallottam. Azt hiszem, az természetes, hogy önök elsősorban azt hangsúlyozzák, mi az, ami nincs benne ebben a költségvetésben, hiszen úgy gondolom, ez a feladatuk. Az is természetes, hogy mi azt mondjuk el, mi az, ami benne van. Azt azonban tudni kell, azt mindig könnyebb elmondani, ami kimaradt, mert az mindig több lesz, az eddig is több volt, és ezután is több lesz, ami kimarad egy költségvetésből, ugyanúgy, mint a családi kasszából. Hiszen gyermekünknek hiába veszünk számítógépet, egy-két hét múlva vagy egy hónap múlva már azért könyörög, miért nincs még internet. Tehát mindig, ami nem történik meg, arról sokkal könnyebb beszélni.

Aztán hallottam olyan megfogalmazásokat, hogy vesztesek és nyertesek vannak a költségvetés szempontjából - érdekes volt a fejtegetés. Az egyik vezérszónok mondta abból a pártból, amely részéről már nincs itt senki. Elkezdte sorolni a társadalmi rétegeket, hogy kik a vesztesek. Igazából, ha valaki odafigyelt, akkor rájött, hogy a végén az egész társadalmat vesztesnek kiáltotta ki.

Én úgy gondolom, a "vesztesek" és "nyertesek" kategória nem a költségvetés kérdése. Vesztesek és nyertesek, mondjuk, a választásoknál vannak - de hát önök ezt nagyon jól tudják. Vagy mondjuk, a sportban lehetnek vesztesek és nyertesek. Meggyőződésem ugyanis, hogy nincs olyan társadalmi réteg, amelynek rosszabb lesz '99-ben, mint volt '98-ban. Azt a kritikát viszont el kell fogadni az önök részéről - de ez csak az önök részéről kritika -, hogy lesznek olyan társadalmi csoportok, amelyek igenis prioritást, előnyt élveznek, és ez a társadalmi csoport, ez a társadalmi réteg az, amelyik családot nevel, gyermeket vállal, hiszen neki van többletköltsége.

A vesztesek között sorolta fel képviselőtársam a pedagógusokat, a közalkalmazottakat, és azon keresztül levezette, hogy az egész önkormányzati szféra, lényegében mindenki vesztese lesz ennek a költségvetésnek. Még egyszer hangsúlyozom, véleményem szerint ez nem így van.

Néhány gondolat a nyugdíjasokkal kapcsolatban... A nyugdíjasokkal kapcsolatban például az hangzott el, hogy ennek a nyugdíjemelésnek az lesz a következménye, hogy a nyugdíjasréteg újra jelentkezik majd az önkormányzatoknál, szociális segélyeket fog majd kérni, s ezáltal az önkormányzatnak több lesz a kiadása, és így még rosszabb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok. A frakcióvezető úr valószínűleg nem ismeri igazából a kisnyugdíjasok gondolatvilágát, hiszen nem a nyugdíjasok rétege az, amelyik az önkormányzatnál kopogtat, hogy szociális segélyt kérjen. Az a réteg, amelyik ezért kopog - és nemcsak kopog, hanem szó szerint üvölt -, az még nem érte el a nyugdíjkorhatárt. Ez az egyik része.

A másik része, hogy ez a nyugdíjemelési javaslat, amely a költségvetési törvényben van, pontosan azt a réteget hozza kedvezőbb helyzetbe, amely rászorulna erre a szociális segélyre. Tehát ez a megállapítás sem helyes véleményem szerint.

Ami az önkormányzatokat illeti, a mai napon kaptuk meg az Állami Számvevőszék jelentését, nem sok idő volt vele foglalkozni, néhány dolgot azonban szeretnék belőle kiemelni. Az egyik: megállapítja az Állami Számvevőszék, hogy a finanszírozási rendszer lényegében nem változik, tehát marad a normativitás megfelelő súlya, ami, azt gondolom, az idő rövidsége miatt nem is változhatott meg, hiszen terveink szerint a következő, a 2000. évtől indulna majd el.

A másik pedig, hogy megállapítja az Állami Számvevőszék jelentése, hogy az önkormányzatok pénzügyi kondíciója nem romlik. Úgy gondolom, ezzel a megállapítással egyet kell értenünk, hiszen ebben a helyzetben az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeit nem lehetett javítani. Szeretnék azonban hangsúlyozni és kiemelni egy mondatot, amely a következőképpen szól: "A kormány az 1999. évi forrásszabályozás alapkövetelményeként a normativitás erősítését, a társulásos feladatmegoldások ösztönzésének fokozását, a területi kiegyenlítés, illetve az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség erősítését, a beruházások támogatásának fokozását tűzte ki célul." Úgy gondolom, ez nagyon karakteres megállapítás, és egyet kell értenünk a Számvevőszék megállapításával.

Szeretnék egy dolgot kiemelni az önkormányzatok esélyegyenlőségének erősítésével kapcsolatosan. Én Mezőkövesden lettem egyéni képviselő; Mezőkövesd város 18 ezer lakosú, ugyanúgy, mint 50 kilométerre mellette Tiszaújváros, amelynek közel 20 ezer lakosa van. Mezőkövesd város önkormányzatának költségvetése 1,6 milliárd forint volt 1998-ban, ebből forráshiány 240 millió forint. Az ugyanolyan lakosú, 50 kilométerre lévő Tiszaújváros költségvetése 9,6 milliárd forint volt, amely aztán milliárdokkal még emelkedik. Úgy gondolom, igazságtalan ez az elosztási rendszer, és ez a költségvetési törvényjavaslat elindult abban az irányban, hogy ezt az esélyegyenlőtlenséget csökkentse, és igazán komoly változás kell hogy történjék az elkövetkezendő években.

Az önkormányzatokkal kapcsolatosan még egy megjegyzésem lenne. Nem igazak azok a kijelentések, amelyek szerint a közalkalmazottak és a köztisztviselők nem kapnak béremelést - tudniillik ez terjed közöttük. Nem tudjuk, miért. (Dr. Nagy Sándor: Mi tudjuk! - Zaj az MSZP padsoraiban.) Megszokták az eddigi béremelési formát, hogy évről évre 10 vagy 12 százalékkal, mikor mennyivel, emelkedik az illetményalap, és hihetetlen az, hogy úgy is növekedhet a bér, ha nem az illetményalap, hanem a szorzó változik. S ez a lehetőség kínálkozik a béremelésre, illetve erre lesz lehetőség az elkövetkezendő évben.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 309 1998.11.17. 2:00  214-316

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Három dologra szeretnék reagálni konkrétan.

Az egyik, hogy vettem a kezembe A/4-es papírt, és kiszámoltam, és most is állítom amit mondtam: tehát aki 1999-ben 22 600 forint összegű minimálbért fog kapni, az nettó összegben többet fog kapni, mint 1998-ban. Azt mondtam, hogy nem lesz olyan réteg, amely rosszabbul jár, mint 1998-ban. És ez igaz! Az is igaz, hogy a minimálbér bruttó értéke 16 százalékkal emelkedik, a nettó kifizetés ettől jóval kevesebb összegben - ez is igaz.

A másik: a nyugdíjak emelése. Ez sem igaz, hogy nem emelkednek azok az ellátások az öregséginyugdíj-alapon... Igenis emelkednek, csak nem olyan mértékben emelkednek, hanem 12 százalékkal, az inflációt meghaladó mértékben emelkednek. Tehát erre a rétegre is igaz az, amit mondtam, hogy nem lesznek rosszabb helyzetben, mint 1998-ban.

 

 

(22.10)

 

És a harmadik dolog: a gyermeknevelés és az alkalmazotti, illetve a gyermekkedvezmény. Önök a személyi jövedelemadó törvény vitája során hangsúlyozták és azt sulykolták, hogy mi az alkalmazotti kedvezményt átalakítjuk gyermekkedvezménnyé. Ez elhangzott, ezt nem lehet letagadni, ezt bizonyára önök is elismerik.

Most visszakérdezek, s megkérdezem önöktől: az alkalmazotti kedvezményből kaptak-e azok a nyugdíjasok, rokkantnyugdíjasok, akik gyermeket neveltek, akik gyermekgondozási segélyt kaptak? Tehát akik ebből éltek, kaptak-e abból, amire önök azt mondják, hogy abból lett a gyermekkedvezmény - akkor ki jár rosszabbul? Egy tény: az, akinek nincsen adója, nem fogja tudni igénybe venni az alkalmazotti kedvezményt.

De ez a kijelentés így nem igaz, hogy ők rosszabbul járnak azért, mert a gyermekkedvezményt nem tudják igénybe venni. És eddig igénybe vették az alkalmazotti kedvezményt? Tehát erre a rétegre is igaz az, amit mondok, hogy igenis ők sem járnak rosszabbul, mint 1998-ban, mert valamelyik ellátásuk emelkedni fog.

Köszönöm szépen. (Varga Mihály: Tudni kell számolni! - Dr. Nagy Sándor: Ez így van! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 315 1998.11.17. 1:50  214-316

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Azt hiszem, a csúsztatást nem én követtem el, hanem ön, képviselőtársam, mert újra azt hangoztatta, hogy elvesz, és nem ad. Ez nem igaz! Itt nem arról van szó, hogy valakitől elvesz, tudniillik többet fog kapni. Vitatkozni azon lehet, hogy mennyivel kap többet. Tessék kiszámolni! Az A/4-es lapot mondta Nagy Sándor képviselő úr - elő kell venni az A/4-es lapot! Igenis többet fog kapni, mint 1998-ban!

Hogy én módosító javaslatot adtam be, az tényszerű. A következők miatt adtam be módosító javaslatot: elfogadom azt az álláspontot, amely szerint az adójóváírás először csökken, aztán az adórendszerben még jobban csökken majd. Azon vitatkoztunk a kormánnyal, hogy ennek az üteme milyen legyen, tudniillik azon, hogy 4200 forintról 3000 forintra csökken a maximális mérték, nem vitatkoztunk, csak azon, hogy a 30 ezer forint alatti jövedelműeknél ez a csökkenés milyen mérvű legyen. Még egyszer hangsúlyozom: nem igaz az, hogy a kormány elvesz! Nem elvesz, hanem ad. Tudniillik ha most melléteszem azt, hogy 6 százalékkal csökken a társadalombiztosítási járulék, 1 százalékkal a munkaadói járulék és igaz, hogy 1500 forinttal az egészségügyi hozzájárulás, akkor az, aki a minimálbér után fizeti a járulékot, az új, emelt minimálbér után is kevesebb járulékot fizet, mint az előző évben. Tehát az alkalmazott is kap, igaz, hogy nem olyan mértékben, mint amilyen mértékben bruttó összegben megemelkedik a bére, de többet kap, és ugyanakkor a vállalkozó is kap.

Gondolkodjon el az a vállalkozó, aki majd nem fizet több járulékot '99-től a minimálbér kapcsán, hogy azt az összeget hová, kire fordítja. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 161 1998.11.30. 2:10  39-697

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Megdöbbenéssel hallgattam Szekeres képviselő úr szavait. Késő éjszakai órákról beszél a költségvetési bizottság elnöke; azokról a késő éjszakai órákról, amikor a bizottság ülésezik, de az elnök úr rendszerint nincs ott a késő éjszakai órákban. Akkor sem volt ott, mikor a bizottság ezt tárgyalta. (Derültség a Fidesz soraiban.) Az elnök úr még nem méltatta a bizottságunkat annyira, hogy kettő óránál tovább tartózkodjon velünk. Mert ha méltatta volna, akkor az este kilenc órára nem mondaná, hogy késő éjszaka, tudniillik a költségvetési bizottság rendszerint ekkor és ez után is ülésezik, volt, mikor még éjfél után is ülésezett. Ezt nyilván az elnök úr nem tudhatja, ezért beszél úgy, hogy késő éjszaka.

A szavairól egy másik, jelenleg nem hazánkban tartózkodó volt bankvezető szavai jutnak eszembe. Mikor a Postabankról beszél, ő azt a szót használta, hogy "nem volt saram". Ezt a szót használta Princz Gábor, amikor értékelte a Postabank tevékenységét, amikor értékelte a százmilliárdos hiányt. Nem jutott más szó eszébe erről, csak az, hogy "nem volt saram". Tisztelt Képviselőtársaim! Azt is elmondta Princz Gábor a Magyar Rádiónak, azzal, hogy nem volt sara, úgy gondolja, hogy ezzel tisztában volt a bank ügyeivel, és egyébként is ennek a banknak a felügyelőbizottságában és az igazgatótanácsában olyan emberek ültek, akik biztosították őt arról, hogy neki ne legyen sara.

Ami pedig a Postabank ügyét illeti - mivel már nem sok időm van a két percből -, egy mondattal: inkább örülni kellene annak, hogy a Postabank dolga így fog rendeződni, és a '99. évi költségvetést Postabank-ügy nélkül tudjuk elkezdeni, és ha majd problémák lesznek a '99-es költségvetéssel, mi nem fogjuk azt mondani, hogy ez azért történt, mert még a Postabank ügyeit tologatjuk magunk előtt. Igenis, mi tiszta vizet öntünk a pohárba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és így kezdjük el a '99. évi költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Vancsik Zoltán: A tükör előtt mondogasd!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 179 1998.11.30. 2:00  39-697

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két percben nem tudom felvenni a versenyt a Postabankkal kapcsolatos szakmai vitában. (Dr. Pető Iván: Akkor kevesebb legyen! - Szabados Tamás: Tíz percben!) Azt azonban el kell mondanom: amikor elmondtam, hogy mi történt a költségvetési bizottság ülésén, akkor nem a bizottságot bíráltam, hanem azt a módszert bírálom, amely szerint nem mondanak el véleményt a bizottsági ülésen, sőt, mi több, kivonulnak, elvonulnak a bizottsági ülésről. Azt követően egy ellenzéki képviselő visszajön, mert az ugyan érdekli az ellenzéki képviselőket, hogy mi történik a bizottsági ülésen - ez így történt, mert Bauer képviselő úr visszajött. Az érveket nem mondják el a bizottsági ülésen a tisztelt ellenzéki képviselők, hanem egy új stílust vezetnek be, amely szerint a költségvetési bizottságban meg nem történt dolgokat vitassuk meg a plenáris ülésen. (Moraj az ellenzéki padsorokban.) Ezt a módszert nem tartjuk helyesnek. Ott, a bizottsági ülésen kell elmondani ezeket az érveket, és nem azt, hogy mikor és honnan jön be ez az előterjesztés. Valószínű, hogy a Postabank több száz milliárdos hiánya nem a folyosóról jött be - ez tény -, hanem máshonnan. (Dr. Pető Iván: Arról mesélj! - Vancsik Zoltán: Simicska!) Erről viszont nagyon keveset beszélnek önök.

Ami pedig Szekeres képviselő úr hozzászólását illeti - hogy ezen a napon hat óráig volt a bizottsági ülésen -, ezt elfogadom. Azt azonban tudni kell, hogy mindez azért történt, mert Keller képviselő úr, alelnök úr nem volt jelen, tehát kénytelen volt elnökként vezetni az ülést (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Csige József: Gyerekes dolog ez!). Azt is elismerem, hogy valószínűleg ez volt az egyetlenegy bizottsági ülés, amikor két óránál többet volt a bizottsági ülésen. Azt viszont már tapasztaltam, hogy amikor a költségvetési bizottság előadója volt, akkor tíz percben olyanokat mondott a tisztelt Ház és a televízió nyilvánossága előtt, amelynek tizedrésze hangzott el a bizottsági ülésen, és ő lényegében személy szerint nem is formált véleményt a költségvetésről.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 211 1998.11.30. 2:00  39-697

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Figyelemmel kísérve a több mint egyórás vitát, ami a Postabank-témát illeti, úgy gondolom, az utóbbi néhány percben nagy fordulat következett be a vitában, hiszen a vita úgy kezdődött, hogy kezdtük magunkat szégyellni, hogy milyen dolgokat hoztunk össze a Postabankkal kapcsolatosan. Tudniillik az a hiány igazából nem is hiány, mert a céltartalék igazából nem is hiányzik. Igaz, hogy a hitel ki lett fizetve - vagy megtérül, vagy nem térül meg -, de már úgy éreztük, hogy igazából mi vagyunk a felelősek, hogy ezt idehoztuk az Országgyűlés elé.

Úgy gondolom, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, a számok nem változtak, amit ismertünk, a tények nem változtak, amit már a médiából, a sajtóból megismertünk. Annyi változott, hogy hitelesebben, hitelesen hallhattuk a tényeket, azokat az elhangzott milliárdokat, amit már mindannyian ismertünk, és egy csapásra megváltozott az ellenzéki képviselők hozzáállása. Ezek a felszólalások, amik a pénzügyminiszter után következtek, már nem vitatták, hogy milyen nagyságú ez a veszteség, hanem csak azt vitatták, hogy ilyen módon kell-e azt rendezni. Ilyen módon kell-e azt rendezni, hogy a '99. évi költségvetés tárgyalásakor '98-ra visszamenőleg kell-e ezt a témát behozni.

Igazából egyetlenegy javaslat, ellenjavaslat hangzott el, mégpedig az, hogy ezt nem így kellett volna megoldani. Ezt több órán, napon keresztül kellett volna tárgyalni, szinte egy önálló törvénybe foglalni. Nem is tudom, mi lett volna a neve, talán a Postabank vesztesége, vagy nem tudom, mi lett volna ennek a törvénynek a neve. Pótköltségvetést kellett volna benyújtani, de ez már a vitának nem az érdemi része.

Nagyon örülünk neki, hogy a polgári kormány olyan megoldást talál, ami gyors, szakszerű és hiteles, és úgy gondoljuk, hogy az állampolgárok és az ország javát fogja szolgálni ez a megoldás. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 109 1998.12.07. 2:10  39-165

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy a napirend tartalmához már nem sok újat lehet hozzátenni. Amikor beléptem a terembe, meglepődéssel hallottam, hogy egy szocialista párti képviselő a Kereszténydemokrata Néppárt politikusának az érveit használta a vitában, ami számomra megdöbbentő, mert azt eddig is tudtuk, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt keresi a szövetségeseit, de hogy azt az MSZP-ben és az SZDSZ-ben fogja megtalálni, azt hiszem, az mindannyiunk számára meglepetés.

Azért mondom ezt, mert ez a politikus asszony a mai Népszabadságban nyilatkozott, és amit ellenzéki képviselőtársam elmondott, e mellé hozzáteszem azt is, hogy mint mondott másról: "Ezek a bírálatok egybecsengenek az MSZP és az SZDSZ által megfogalmazott bírálatokkal. - Mire a válasz: Nem hiszem, hogy ez probléma volna. Ha a pápai enciklikákat összehasonlítjuk akár a liberalizmussal, akár a baloldali értékekkel, meg lehet állapítani, hogy a kereszténység és a liberalizmus között is van ugyan kapcsolódási pont, de lényegesen több a közös elem a baloldali értékrenddel." Így már értem, hogy miért hivatkozik képviselőtársam erre a politikus asszonyra.

 

(18.40)

 

Az más kérdés, hogy gondolom, nemcsak én lepődöm meg ezen, amikor így érvel.

Még maradt fél percem, hadd reagáljak dr. Takács Imre képviselőtársam felszólalására. Azt tudni kell, hogy Takács tanár úr Hajdúszoboszlón a középiskolában a tanárom volt, és akkor - bevallom őszintén - nem mertem neki soha nemet mondani. 20 év után eljött az idő, hogy a parlamentben egyszer nemet tudjak neki mondani. (Taps a Fidesz soraiból.) Azt gondolom, tanár úr, hogy a Bokros-csomagnál nem a kilenc részletre kellett volna nemet mondani, hanem az összesre. A végszavazásnál kellett volna nemet mondani, akkor most a kedves tanár úr nem ellenzéki politikusként ülne velem szemben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hanem könnyen lehet, hogy kormánypártiként.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 63 1999.05.05. 1:42  45-66

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Alapvetően az előttem szóló képviselőre szeretnék reagálni, mert elhangzott egy olyan mondata, amely mélyen sért néhány ezer embert, néhány ezer könyvvizsgálót.

Szó szerint azt mondta, hogy nincs Magyarországon szakképzett, alkalmazható könyvvizsgáló. Ezt én mint bejegyzett és gyakorló könyvvizsgáló, kikérem magamnak! (Nagyiványi Zoltán: Nem! Félreérthető!) Megkérem a képviselő urat, hogy ilyet ne mondjon legközelebb a magyar parlamentben! Tudniillik azt az ötezer embert sérti, akinek igenis megvan a szakmai gyakorlata és tapasztalata.

A képviselő úrnak inkább azon a törvénymódosításon kellene elgondolkodnia, amely szerint 1991-ben a számviteli törvény szabályozta, hogy majd kinek lesz szüksége könyvvizsgálóra; kimondta, hogy minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozásnak könyvvizsgáló szükséges. Majd önök az utolsó pillanatban egy törvénymódosítással ezt a korlátot csak az 50 millió forint árbevétel fölötti cégekre terjesztették ki. Tudomásom szerint - bár nem tudom, hogy ezt a javaslatot ön megszavazta-e - ez idézte elő azt a helyzetet, hogy most az ötezer könyvvizsgálóból mindössze ezernek vagy ezerötszáznak van állandó megbízása.

Tehát úgy gondolom, nem azzal van probléma, hogy a könyvvizsgálók nem szakképzettek, hanem a meglévő szabályozással szemben merülnek fel nagyon súlyos problémák, amelyeket majd ez a parlament, bízván a jövő évi törvénymódosításban, megpróbál korrigálni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 97 1999.05.05. 2:18  96-102

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én a 8. számmal jelzett módosító javaslatot szeretném indokolni, amit én nyújtottam be. Ennek az a lényege, hogy az 1998. évben első ízben központi támogatásban részesült önkormányzatoknak a beruházás megkezdésének határideje ne 12 hónap legyen, hanem az további egy évvel bővüljön, így 24 hónap álljon az önkormányzatok rendelkezésére abban a tekintetben, hogy a beruházásaikat megkezdjék.

A törvényjavaslat 18 hónapot javasolt eredetileg, én szeretném, ha ez újabb 6 hónappal megnövekedne. Örömmel láttam, hogy mind a négy bizottság, az önkormányzati, a költségvetési, a gazdasági és az egészségügyi bizottság is támogatta ezt, illetve az előterjesztő is egyetértett vele, így valószínűleg benne lesz a kormány által támogatott módosítási javaslatokban.

Mindannyian tudjuk, ennek mi a lényege. Az önkormányzatoknak az 1998-ban elnyert cél- és címzett támogatásaikhoz - elsősorban a szennyvízberuházások tekintetében - sajnos nem áll rendelkezésre a teljes finanszírozási összeg, ezt alapvetően a Környezetvédelmi Alap, illetve a Környezetvédelmi Alap célelőirányzatának finanszírozási nehézségei indokolják.

(15.50)

Ezért ez az újabb egyéves határidő, amely egyébként eredeti esetben ez év júniusában járna le, újabb egy évvel bővül, és 2000 júniusára fog kitolódni. Vélhetően ennyi idő elegendő lesz ezeknek az önkormányzatoknak arra, hogy a teljes finanszírozási összeget tudják biztosítani a beruházásaikhoz. Számszerűsítve egyébként ez címzett támogatás tekintetében 117 önkormányzatot érinthet, céltámogatás tekintetében pedig 389-et. Ebből szennyvízberuházásra pályázott 238 önkormányzat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 58 1999.05.07. 1:55  1-167

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vitához annyiban szeretnék hozzájárulni, hogy itt elhangzanak kijelentések a '99. évi költségvetés teljesítésére vonatkozóan, s ezek a kijelentések alapozzák meg a 2000-2002-es költségvetési irányelvek kritikáját.

(12.10)

Én két tényszerű dologra szeretném felhívni a figyelmet. Amikor az ellenzék megírt beszédekről beszél, szónokol, én azt gondolom, az önök részéről is baj van, hogy mikor írják a beszédeket és milyen információk alapján.

Szeretnék visszatérni a '99. évi költségvetéshez. Önök rendszerint említik az elmaradt áfabevételeket. Szeretném önöket tájékoztatni, való igaz, hogy az első negyedévi adatok alapján kedvezőtlen helyzet alakult ki. Azonban ha önök ismerik az első négy hónap adatait - amihez egyébként nem nehéz hozzájutni, mert ugyanabból az újságból kiolvasható, amelyet Szekeres Imre említett -, ott a következő van: április utolsó két napjában 14 milliárd forint áfabevétel folyt be, összesen 296 milliárd az első négy hónapi áfabevétel, ami a tervezettek 30,1 százalékát jelenti. Való igaz - és lehet mérlegelni, hogy ez súlyos probléma vagy nem súlyos probléma -, 3,2 százalékkal még mindig elmarad az áfabevétel a költségvetési tervhez viszonyítva. Ez egy 10 milliárd forint körüli összeg.

Azt gondolom, ez az összeg nem ad alapot arra, hogy az ellenzék ilyen hevesen bírálja a költségvetésnek ezt az irányszámát, és azt gondolom, hogy mikor visszahivatkozik információkra, akkor legyen naprakészebb és tényszerűbb.

A másik tényszerű megállapításomat egy következő hozzászólásomban szeretném elmondani. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 78 1999.05.07. 2:11  1-167

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. A szigorú tekintetek ellenére két percre mégis szót kaptam. Röviden szeretnék reagálni az adóreformmal, adókoncepcióval kapcsolatban elhangzott kijelentésekre, megjegyzésekre.

Először is szeretném leszögezni, hogy itt nem adóreform vitája folyik, hanem a költségvetés irányelveinek a vitája. Azt hiszem, természetes dolog, hogy a "reform" szón vitatkozunk. Úgy gondolom, az ellenzék részéről azt a megjegyzést, hogy ez nem reform, el kell fogadnunk. Ha nagyobb horderejű változásokra készülnénk, akkor azt a megjegyzést kapnánk, hogy ez egy rossz reform.

Véleményem szerint a reform kérdése olyan, hogy kit miben érint az adótörvény. Valakinek az egy reform, ha mondjuk, a ráeső kulcsszázalék jelentős mértékben csökken, és semmi mást nem tettünk, csak egy számot változtattunk meg az adott adótörvényben. Ugyanakkor pedig, ha a teljes adórendszert átalakítjuk, van olyan, akinek az sem elegendő reform. Tehát arról magáról, hogy reform vagy nem reform, azt hiszem, sokat lehet vitatkozni.

Azt gondolom, hogy koncepcionálisan azt kell keresnünk, hogy a kormányprogramban foglaltak megtalálhatók-e ebben az irányelvben. Megtalálható-e, hogy a családi kedvezmény erősödik, a családi kedvezmény, a gyermekek adókedvezménye növekszik? A válasz: igen. Megtalálható-e az a koncepció, elképzelés, hogy egyszerűbb, átláthatóbb adórendszert alakítsunk ki? Erre a válasz, úgy gondolom, hogy szintén igen.

Ami az adóterhelést és a személyi jövedelemadót illeti, sajnálatos dolog, hogy az ellenzéki képviselők számára az adóreform vitája az adótáblák, az adókulcsok bírálatát jelenti. Azt gondolom, hogy koncepcionális szinten alapvetően az adóterhelésről lehet szó, és ha az adóterhelés összegét vizsgáljuk, a rendelkezésre álló információk alapján azt is ki kell jelentenünk, hogy az élőmunka-terhelés az adók és a járulékok tekintetében is csökkenni fog.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
70 124-126 1999.05.07. 6:39  1-167

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy a mondandóm első részében a vita során bennem felgyülemlett véleményeket, érzéseket mondjam el. Azt gondolom, hogy egy nagyon újszerű vitáról van szó. Érzékelhető, hogy igazából még a tapasztalt képviselők sem tudnak mit kezdeni ezzel a mai nappal, hiszen a parlament életében először folyik vita a költségvetés irányelveiről. Ebben az értelemben mindenképpen reform értékű a mai nap.

Miről is van szó? Azt gondolom, nincs másról szó, mint arról, hogy folytatódik a kormányprogram megvalósulása. Annak a kormányprogramnak, amiről egyszer már szavazott a Ház - és nem meglepő, ha bejelentem, hogy ezt az ellenzéki képviselők elutasították. Azt gondolom, ez természetes is, hiszen ezt a kormányprogramot a polgári koalíció kormánya alkotta meg, és nem annak elődje, a szocialista többség. A mai napon sok mindenről esett szó ennek szellemében: az MNB elnökének tevékenységéről, annak bírálatáról, a kormányzati döntésekről, annak hatásairól - természetesen csak negatív értelemben -, a Bokros-csomag megdicsőüléséről, az egészségügyi reform ellentmondásairól, a '99. évi költségvetési tervszámok nem teljesüléséről - ami itt elhangzott, az mind-mind negatív dolog volt. Olyan érzés alakult ki bennem, hogy ami ebben az irányelvben benne van, az minden rossz, de ami az ellenzéki képviselők által kimaradt, az minden jó lenne. Természetes, hogy ez nem így van, hiszen nincs olyan peches kártyás, aki ha leül kártyázni, minden partit elveszt - pedig önök ezt akarják sugallni felénk.

Megértem, hogy nehéz helyzetben vannak, hiszen hogyan lehet tényszerűen bírálni egy prognózist, amelyik három évre szól. Ezt csak olyan jelzőkkel lehet illetni, hogy alaptalan, optimista, vágyálmok gyűjteménye.

Tisztelt ellenzéki Képviselőtársaim! Ez az előterjesztés semmivel nem alaptalanabb, mint az önök riogatása a társadalom kettéosztottságáról, az elégedetlenségről, a beígért sztrájkhullámról. Semmivel sem optimistább, mint önöknek az a reménye, hogy ezzel a politizálással majdan választást lehet nyerni, olyan politizálással, amely a tények elhallgatásáról, elferdítéséről, kritikák örökös és állandó megfogalmazásáról szól. (Varga Mihály: Úgy van!)

Itt említeném meg Takács képviselőtársamnak - büszkén mondom: középiskolában volt tanáromnak - a mai napon egy kétperces hozzászólásában elmondott mondatát, aki azt mondta, hogy a tényekkel szemben beszélni nem nekünk, mármint az ellenzéknek, hanem önöknek, mármint a kormánypártnak veszélyes. Én a tanár úrnak maximálisan igazat adok, csak megfordítom ezt az állítást. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéknek a tényekkel szemben bármit lehet mondani, bármit lehet állítani, és mindezt teheti veszélytelenül, és ami a legfontosabb: felelősség nélkül. Ez az ellenzéki politizálás lényege. (Kuncze Gábor: Ezt négy évig csináltátok! - Taps a kormánypárti padsorokban. - Varga Mihály: Jól beszél!) Köszönöm szépen, hogy ez az ellenzéki képviselők tetszését is elnyerte.

De lássuk a tényeket, amiben talán egyetértünk. A magyar gazdaság hosszú távú, stabil növekedési pályára állt (Kuncze Gábor: Mikor? - Moraj.), a bruttó hazai termék nő. A költségvetés hiánya fokozatosan csökken. (Kuncze Gábor: Mikor?! - Horn Gábor: Hogyan? - Moraj.)

Elnök úr, kérem szépen, hogy tegyen rendet a teremben!

ELNÖK: Igen... Arra kérem mindkét oldalt, hogy próbáljon középütt, így ezen a... (Derültség. - Horn Gábor: Középen nincs senki! Az elnök úr pártja már elment!)

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Az állami újraelosztás és a jövedelem-központosítás mértéke csökken (Dr. Nagy Sándor: Gratulálok!), az infláció, a fogyasztói áremelés mértéke meggyőzően és folyamatosan csökken, immár 10 százalék alatt van. A 2000-2002. évi költségvetés irányelve ezen tények, gazdasági mutatók alapján készült. Ezen mutatókból kiindulva nem lehet, nem szabad pesszimista, stagnálást jelentő prognózist készíteni. (Kuncze Gábor: Nana!) Még akkor sem, ha a nemzetközi és a hazai környezetünk változása több olyan negatív elemet hordoz, így a Délkelet-Ázsiában, Latin-Amerikában, Oroszországban lezajló gazdasági válság (Horn Gábor: Ez pesszimista, ezt nem szabad!), amely megrengette a befektetők bizalmát az egész kelet-közép-európai térség iránt. Lelassult az Európai Unióban a gazdasági növekedés, hazánkat rendkívüli, évszázados rekordokat megdöntő havazás, árvíz és belvíz sújtotta. (Kuncze Gábor: Ezt a rekordot is ti csináltátok?)

A kedvezőtlen külső feltételek sem okoznak azonban a gazdaságban lényeges megtorpanást. A pozitív folyamatok is folytatódnak. A kormány gazdasági programjának megfelelően növelni kívánja a magyar vállalatok nemzetközi versenyképességét, amely ösztönzően hat a gyors exportnövekedés fennmaradására, amelyhez egyaránt hozzájárulnak a Magyarországon működő nemzetközi vállalatok és az egyre erősödő belföldi kis- és középvállalatok. Ösztönözni kívánja a magyarországi tőkebefektetést, de nemcsak a külföldiek, hanem a belföldiek számára is. Az adóterhelés és a bürokrácia csökkentésével növelni kívánja a versenyképességet.

A közép- és hosszú távú célkitűzés változatlanul az, hogy Magyarország a jól képzett és innovatív hazai munkaerőre támaszkodva vegyen részt a nemzetközi munkamegosztásban. Az export mellett a gyors gazdasági növekedés a belföldi felhasználás bővülésére is alapul majd. A következő három évben évi 8-12 százalékos beruházásbővülést és 3-5 százalékos lakossági fogyasztásbővülést tervezünk. A lakosság fogyasztásbővülése pedig a reálbérek és a nyugdíjak évi 2-3 százalékos növekedése mellett valósul meg. A gazdasági növekedés értelme az, hogy a családok életszínvonalát javítani lehessen, a reálbéreket fokozatosan növelni tudjuk.

 

(15.20)

 

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési irányelvek megfogalmazzák azokat a gazdasági mutatókat és azt az eszközrendszert, amelynek teljesülése esetén megvalósul a polgári kormány programja, amely mindnyájunk jólétét és boldogulását fogja jelenteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Felzúdulás az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Kuncze Gábor: MSZMP KB 1980!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 32 1999.09.07. 14:33  29-43

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mádi László képviselőtársam már szólt arról a gazdasági környezetről, amely a mai magyar gazdaságot jellemzi, és az előttünk lévő törvényjavaslat várható társadalmi és gazdasági hatásairól. Hozzászólásomban a személyi jövedelemadó törvény és az áfa-törvény változásáról, annak céljáról és azok várható következményeiről szeretnék részletesebben szólni. Úgy gondolom, ez a két törvény váltja ki a Házban a legnagyobb vitát.

A személyi jövedelemadó törvénnyel kezdem, hiszen ez érinti a legtöbb családot, a jövedelemmel rendelkező tisztes magyar polgárt. Amikor a változásokat elemezzük, vissza kell térni az előző évhez, hiszen az egy évvel ezelőtti változásokkal alapoztuk meg a polgári kormány által elérni kívánt célokat. Az első és legfontosabb ezek közül a családi adókedvezmény bevezetése, melynek célja a gyermeket nevelő eltartók terheinek csökkentése. Ez a legközvetlenebb és leghatékonyabb támogatási forma, hiszen a munkabér kifizetésének napján hozzájut a gyermeket nevelő család. Ennek összege a tervezett 30 százalékos emeléssel egy gyermek esetén évi 26 400 forint, két gyermek esetén 52 800 forint, három gyermek esetén 108 ezer forint, és minden további gyermek estén évi 36 ezer forinttal nő.

A gyermekek után járó adókedvezmény bevezetését és annak évről évre történő emelését mi, kormánypárti politikusok egységesen elfogadjuk és támogatjuk, hiszen közel másfél millió gyermeket nevelő család helyzetén javítunk ezzel. Tesszük ezt úgy, hogy nem szűnnek meg más kedvezmények, és nem változik az adóterhelés egyetlen jövedelmi rétegben sem. Az szja jelenlegi rendszere több mint 20 adókedvezménnyel túl sok támogatni kívánt célt vállal magára, azonban a kedvezmények hatékonysága nem azok körétől és számától függ.

A családi adókedvezménnyel 48,8 milliárd forinttal jut több a gyermekeink taníttatására, ruházkodására. A reform olyan folyamatokat jelent, amelyeket később nem lehet visszafordítani. A családi adókedvezmény bevezetése, annak erősítése ilyen lépés. Nincs az a politikai erő, amely ezt képes lenne megszüntetni, bár tudom, hogy a parlamentben az MSZP és az SZDSZ padsoraiban sokan vannak ilyenek, a társadalomban azonban annál kevesebben.

Az adókedvezmény juttatása az abban részesülőnek adócsökkentést jelent. Az adócsökkenés mértéke az egyén szempontjából annak függvénye, hogy milyen összegű jövedelemmel párosul. Az átlag és az attól alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők tekintetében a több tízezer forintos családi adókedvezmény jelentős és nagyarányú adóterhelés-csökkenést jelent. Ennek megítélését azonban az érintett családokra kell bízni, és nem a családi adókedvezmény eltörlését szorgalmazó ellenzéki képviselőkre.

Ez a típusú adókedvezmény valóban nem egyszeri alkalomra szól, mert a családok életét végigkíséri mindaddig, amíg gyermekük eltartott korban van. Tehát el kell fogadnunk az erre vonatkozó kritikákat azért, mert az új kormány valóban nem egyszeri, hanem folyamatos és jelentős adóterhelés-csökkenést biztosít a társadalom élő sejtjei, a jövedelemmel rendelkező családok számára.

Az adójóváírás 1 millió forintos jövedelemnél való megállítása hátrányos helyzetbe hozhatja a 900 ezer és az 1 millió forint közötti jövedelemmel rendelkezőket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja a koalíciós partnerekkel keresi azt a megoldást, amely az ebbe a jövedelmi rétegbe esők számára is nettó jövedelemnövekedést fog jelenteni. A gazdaságpolitikai célok, a stabilitás és a jogbiztonság követelménye indokolja az adókedvezmények megtartását, illetve továbbfejlesztését. Az átalakítások mindegyike az adóztatás egyszerűsítését célozza, ugyanakkor növeli a kedvezmény hatékonyságát.

A hatályos szabályozás szerint az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések három jogcímen történhetnek meg: saját befizetés, munkáltatói tagdíjfizetés és támogatói adomány formájában. Mindhárom jogcímen történő befizetés után a magánszemély adókedvezményt érvényesíthetett. A módosítás szerint nem számít majd bevételnek, vagyis adómentes jövedelem a munkáltatói tagdíjbefizetés a minimálbér 115 százalékáig.

 

(9.50)

A kedvezmények egységesítése, a munkáltatói tagdíjfizetés adómentessé tétele azt szolgálja, hogy az öngondoskodási céllal történő megtakarítások növekedjenek.

Az adóztatásnak az adózó által is érezhető egyszerűsítése a kormányzat fontos célkitűzése. Ez indokolja az adminisztrációs terhek, az adóbevallások számának csökkentésére tett javaslatokat.

Az átalányadózást választhatók köre lényegesen bővül. A jövőben bármely tevékenységet végző egyéni vállalkozó választhatja ezt az adózási formát, amely kizárólag csak bevételi nyilvántartás kötelezettségét jelenti. Ebben az esetben nem kell tételes könyvelést vezetni, könyvelőt, adótanácsadót fizetni. Leszűkülnek a vállalkozó számára azok a hibázási lehetőségek, amelyek az adóhatóság figyelmét az irányába terelnék. Az erre fordított időt, energiát és költséget a vállalkozásában kamatoztathatja.

Összességében a személyi jövedelemadó törvény tekintetében kétségtelen, hogy kisebb léptékű változások történnek a tervezettnél, azonban a módosítási javaslatok mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások vonatkozásában kedvezően hatnak. Teljesülnek az államháztartás egyensúlyát biztosító, a közfeladatok ellátását finanszírozó bevételi források. A gyermeket nevelők adókedvezményének növelése azon családtámogatási program megvalósításának fontos eleme, amely a társadalom teljes egyetértésével és támogatásával történik.

Az adókulcsok és az adótábla változatlansága a kiszámíthatóságot erősítik, az adminisztrációs terhek csökkentése az egyszerűsítési törekvéseknek megfelel, megfelelnek azoknak a céloknak, amelyek az egyéni vállalkozások működési feltételeinek javítását szolgálják.

Az általános forgalmiadó-törvény változásai összhangban vannak az szja-törvény kapcsán hangsúlyozott egyszerűsítési, könnyítési törekvésekkel.

Az előterjesztésben foglalt módosítások nem érintik a végső fogyasztó terheit. Nem növekszik az élelmiszereket, az energiát, a gyógyszert fogyasztók és a közlekedési szolgáltatást igénybe vevők terhe, nem lesz inflációgerjesztő hatása, és nem szakítja ketté a társadalmat. Az áremelést nem lehet az áfaterhek növelésével indokolni, mint azt hallhattuk a volt kormánypártok adószakértőitől.

A változások három célt szolgálnak: egyrészt a törvény alkalmazása során időről időre felmerülő értelmezési problémákat oldja fel, másrészt csökkenti az áfaalanyok bevallási kötelezettségét és az ezzel járó adminisztrációt, harmadrészt változtatja a visszaigénylés feltételrendszerét.

Az éves bevallók bevételi összeghatárának 8 millió forintra történő emelésével újabb 110 ezer vállalkozó mentesül az évközi bevallás benyújtási kötelezettsége alól. Ez a változás nemcsak könyvvezetési könnyítést jelent, hiszen az adó megfizetése a bevallás benyújtásával párosul, hanem likviditási kedvezményt is, hiszen csak a tárgyévet követő február 15-éig kell ebben az esetben az adót megfizetni. Az érintett vállalkozások nagy többsége ebbe a kategóriába tartozik. Az egyéni vállalkozóknál ez az összeg 7,4 milliárd forint, a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságoknál évi 6,1 milliárd forintot jelent.

Az éves bevallók körének bővítése az adóalanyok többségét kedvezően érinti. A jövőben azonban azoknak, akik elérik a 8 millió forintos bevételt, át kell térni a havi, illetve negyedéves bevallásra. Ez a változás joghézagot szüntet meg, hiszen a hatályos törvény nem kötelezi az adózót az évközi bevallásra akkor sem, ha adott esetben már jelentős, akár több tíz milliós fizetendő áfája gyűlt fel. Az áfa-visszaigénylés feltételeinek változása azt a célt szolgálja, hogy a jogtalan és a törvénytelen visszaigényléseknek gátat szabjon.

Mindazon túl, hogy az adóhatóság évről évre hatékonyabban végzi ez irányú ellenőrzéseit, a növekvő bevallások száma és a visszaigényelt összeg még eredményesebb munkát kíván. Ez egyrészt a bevallások számának csökkentésével és az ellenőrzésre rendelkezésre álló idő növelésével lehetséges. A változások azonban nem érinthetik azokat a mikro-, kis- és közepes vállalkozásokat, amelyek fejlesztéseik vagy tárgyi eszköz vásárlása vagy beruházás miatt kerülnek visszaigénylő pozícióba. Nem okozhat hátrányt azoknak sem, akik nulla vagy 12 százalékos áfakulcsú terméket állítanak elő vagy szolgáltatást végeznek, így különösen az exportra termelők vagy a közlekedési szolgáltatást végzők. Ez a vállalkozói kör vélhetően állandó visszaigénylő, ezért az általuk a szállítóknak megfizetett áfa a rendszer sajátosságaiból adódóan tevékenységük finanszírozását szolgálja. Ezért támogatjuk azt az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatban megfogalmazott változást, hogy esetükben a gyakorított visszaigénylés lehetősége megmaradjon, és azt, hogy a kiutalási határidő 45 napra történő emelése csak a 200 ezer forint feletti összegekre vonatkozzon.

Elfogadjuk azt a módosítást, amely csak a pénzügyileg rendezett számla esetében teszi lehetővé az áfa kiutalását. Ez a rendelkezés vélhetően kedvezőbb helyzetbe hozza a kis- és közepes vállalkozókat, akik a piacon beszerzéseik tekintetében nem tudnak hosszú, 60-90 napos fizetési határidőt érvényesíteni, míg az értékesítéseik tekintetében - különösen, ha nagy gazdasági erejű cégek beszállítói - kénytelenek azt elfogadni.

A módosítás a pénzforgalmi szemlélet irányába hat. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a levonási jog ezzel a korlátozással sem csorbul, ami azt jelenti, hogy a fizetendő adójából a beszerzéseken lévő áfa levonható, azzal a befizetendő összeg pénzügyi teljesítés nélkül is csökkenthető.

Az áfatörvény változásai a visszaigénylések korlátozásával alapvetően a szürke, tehát az adószámmal és bankszámlával rendelkező, de azt valós teljesítés nélküli, fiktív számlázásokkal leginkább a közpénzt saját hasznukra igénylő csalóknak üzen hadat. A hadüzenet nem a tisztességes, becsületes vállalkozásoknak szól.

A jövedéki adó 1998. január 1-jén bevezetett rendszere az Európai Unió ajánlásaival alapvetően összhangban van. A hátralévő jogharmonizáció ebbe a keretbe illeszthető. Így tartalmazza a javaslat 2000. augusztus 1-jei hatályba léptetéssel a bor jövedéki körbe vonását, ami elsődlegesen a borpiacon kialakult adóelkerülések, borhamisítások visszaszorítását célozza. A bor jövedéki körbe való bevonása a szakma csaknem teljes támogatottságát élvezi. Az adó mértéke - 10 forint/liter - kiváltja a jelenlegi 11 százalékos mértékű fogyasztási adót, ami a minőségi borok tekintetében csökkentést jelent.

A biztosítási adó bevezetése mellett szólnak érvek és ellenérvek is. Forgalmi jellegű adózás területén nemzetközileg elterjedt a biztosítások adóztatása, oly módon, hogy a biztosítási adó önálló adónemet képez.

Adómentes a jövedelemadó-kedvezményt élvező élet-, nyugdíj- és baleset-biztosítás. A kedvezményes 2,5 százalékos kulcs vonatkozik a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás díjára, minden más nem adómentes biztosítástípusra a normál 5 százalékos kulcs vonatkozna. Az adó bevezetését a biztosítási szolgáltatásnak az áfakörből való mentesítése is indokolja. A 2000. április 1-jétől vagy azt követően történő életbelépését kormánypárti politikai konszenzus esetén tartjuk realitásnak.

A járulékrendszer változásai, a bevallási és a befizetési rend egyszerűsítése a táppénz-finanszírozás módosulására vonatkoznak. Az elmúlt évi változások fontos eleme, hogy az állami adóhatóság feladatává vált a járulékbeszedés. Ez lehetővé teszi az egységes járulék-, adóbevallási és folyószámlarendszer kialakítását. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Megszűnik a havi járulékbevallási kötelezettség, a kifizetők és a munkáltatók a többi adókötelezettséggel azonos módon havonta, negyedévente vagy évente egyszer, egy nyomtatványon (Elnök: Képviselő úr!) tesznek eleget.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslatban lévő további változások indokoltságát, azok célszerűségét a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja az általános vita további szakaszában fogja kifejteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 30 1999.09.08. 2:06  1-163

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Áfatémában szeretnék reagálni. Eddig két bírálat hangzott el az áfatörvény változásával kapcsolatosan. Egy-egy elemét emelik ki természetesen az ellenzéki képviselők, és nem rendszerben tekintik az áfatörvény változásait, illetve magának az áfatörvénynek a lényegét.

Úgy gondolom, ha sokat fogom hallgatni ellenzéki képviselőtársaimat, akkor arra fogok gondolni, hogy a magyar vállalkozások finanszírozását egyetlenegy kérdés oldja meg, az pedig az áfa-visszaigénylés, az áfa-visszautalás kérdése. A figyelmet teljesen ebbe az irányba terelik, sugallva azt az érzést, ami néhány vállalkozóban megvan, hogy ha ő áfát fizet, akkor az azt jelenti, hogy neki visszajár. Önök teljesen ebben a szellemben közelítik meg ezt a törvényi módosítást.

De szeretném felhívni a figyelmüket, hogy rosszul emlékeznek, és elfelejtenek dolgokat. Elfelejtették többek között azt a törvényi változást, amit 1994-ben 1995. január 1-jétől önök fogadtak el, önök szavaztak meg, önök találtak ki. Az pedig arról szól, hogy áfát nem lehet visszaigényelni csak annak a vállalkozónak, akinek az árbevétele eléri a 2 millió forintot; azon túl nem lehet visszaigényelni csak annak a tárgyieszköz-beszerzőnek, akinek a tárgyieszköz-beszerzésén lévő áfa a 100 ezer forintot elérte. Tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ezt önök szavazták meg 1995. január 1-jétől. Tehát akkor a szigorítással, korlátozással egyetértettek, természetesen most nem értenek vele egyet.

Francz képviselő úr, azt hiszem, félreérti a változás lényegét, amely azt sugallja, hogy csak azt az áfát lehet kiutalni, amelyet pénzügyileg teljesítenek. Ezek szerint ön egyetért azzal, hogy azok a multinacionális cégek, amelyek nem fizetik meg a kis- és középvállalkozónak majd csak öt vagy hat hónap múlva a beszállítói számláját, azt az áfát visszaigényeljék. Úgy gondolom, egyet kell értsünk, hogy ez a mechanizmus így nem helyes.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 36 1999.09.08. 1:26  1-163

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Francz képviselő úrnak újra reagálnom kell. Meggyőződésem, hogy mi egy dudát fogunk a kezünkben, csak Francz képviselő úr azt a végét fújja, ami nem szól... (Derültség az ellenzéki padsorokban. - Szabados Tamás: Az nem is szólhat!) Tudniillik két dolgot elismer. Elismeri azt, hogy a nagy cégek visszaigénylik azt az áfát, amit nem fizettek meg a beszállítóinak. Tehát ezt elismeri. Azt is elismeri, hogy a kisbeszállítók nem kapják meg a számlájuk ellenértékét. Tehát ebben teljesen azonos a véleményünk. Utána vált a gondolatmenetében, és az állami költségvetés szempontjából ítéli meg, hogy de hát az állami költségvetés ahhoz a bevételhez hozzájutott.

Mi ezzel a változással azt is szorgalmaznánk többek között, hogy ezek a kisvállalkozók ne legyenek ennyire kiszolgáltatva a nagy gazdasági erejű cégeknek, és csak akkor igényelhessék vissza az áfát, ha kiegyenlítették a számlát a kisvállalkozónak. És ez a pénzforgalmi szemlélet irányába hat, ami egyébként az áfa szempontjából teljesen elfogadható, mert nem reális az a dolog, hogy valaki árut, szolgáltatást vesz igénybe nagy összegben - több millió forintos számlákon vagy tárgyi eszköz vásárlása esetén is -, és ugyanakkor az áfáját már rég visszaigényelte, de az állami költségvetés számára ez nem érkezett meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
84 86 1999.09.08. 0:47  1-163

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném befejezésképpen hangsúlyozni: az áfa-visszaigénylések célja alapvetően az, hogy a törvénytelen visszaigényléseknek gátat szabjunk. Azonkívül nem hangzott el a vitában az sem, hogy az áfatörvény módosítása a vállalkozók alapvető áfalevonási jogát nem fogja korlátozni. És az sem, hogy azok a vállalkozók, akik beruháznak, fejlesztenek és ezért keletkezik visszaigényelhető áfájuk, azok bevételi korlát nélkül visszaigényelhetik az áfájukat. És azoknak sem korlátozza a levonási jogát, akik tevékenységükből adódóan folyamatosan visszaigénylő pozícióban vannak, rájuk ez a korlátozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) nem fog vonatkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(12.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 5 1999.09.09. 16:18  1-136

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon folytatódik a vita az adó- és járuléktörvény módosításával kapcsolatban, ami várhatóan több mint hét órán át fog tartani. Én elsőként a személyi jövedelemadó törvényről szeretnék néhány gondolatot elmondani.

Személyi jövedelemadó törvény 1988-tól létezik Magyarországon és éli a maga életét. Funkciójánál fogva, ami a jövedelmek arányos adóztatását jelenti, természetes, hogy a legtöbb bírálatot és a kritikát kapja, elsősorban a jövedelemmel rendelkező magánszemélyektől. Ez, azt hiszem, természetes is, hiszen ez az az adótörvény, amely közvetlenül hatással van az életünkre.

Ami a változásokat illeti, a kormány nem tervez radikális változást a személyi jövedelemadó törvény 2000. évi módosítását illetően. A törvénymódosítás legfőbb szempontja a stabilitás és a jogbiztonság erősítése. E szempontok szem előtt tartásával lehet a négy főbb pontban csoportosítható változásokat összefoglalni, melyek a következők: a családok helyzetének javítása, az egyéni vállalkozók működési feltételeinek javítása, az egyes adókedvezmények feltételrendszerének átalakítása, az adminisztrációs terhek mérséklése, egyszerűsítés.

Elsőként tehát a családok helyzetének javításáról, ezen belül a családi kedvezményről, az adótábláról és az adójóváírásról. A gyermekes családok helyzetének javítására és az államháztartás bevételi igényének teljesítésére vonatkozó együttes követelményt szolgálja az adótábla és az adójóváírás változatlansága, valamint a családi kedvezmény növelése. Az adókulcs továbbra is 400 ezer forintig 20 százalék, 400 ezer és 1 millió forint között 30 százalék, 1 millió 1 forinttól 40 százalék. Az adójóváírás a bérjövedelem 10 százaléka, de legfeljebb havi 3000, évi 36 ezer forint, és 1 millió forint feletti jövedelem esetén ez nem vehető igénybe.

Családi kedvezmény. A családi kedvezmény a rendelkezésre álló források alapján mintegy 30 százalékkal nő. Ennek alapján a javaslat az adókedvezmény összegére a következő: egy- és kétgyermekes családok esetén az 1999. évi mérték 1700 forint, amely a 2000. évtől 2200 forintra fog nőni, ez havi 500 forintos növekedést jelent. Három- és többgyermekes családok esetén 2300 forintról 3000 forintra növekszik a mérték, amelynek havi mértéke 700 forint/fő. Fogyatékos gyermek után a kedvezmény mértéke nő, 2600 forintról 3400 forintra, a növekedés 800 forint havonta. A családi adókedvezmény keretében az 1999. évben körülbelül 1 millió 116 ezer család csökkenti az adóját 36,2 milliárd forint értékben. Ez az összeg a növekedés következtében a 2000. évben várhatóan 48,8 milliárd forint lesz.

A családi adókedvezmény teljes érvényesítése esetén az érintett magánszemélyeknek a következő nagyságú jövedelme mentesül az adó alól; másképp fogalmazva, mekkora az a jövedelem, amelynek adótábla szerint számított adója megegyezik a levonható családi adókedvezménnyel: egy gyermek esetében 26 400 forint évente, ez 132 000 forint adómentes jövedelmet jelent; két gyermek esetén 52 800 forint/év, ez 264 000 forint adómentes jövedelmet jelent; míg háromgyermekes család esetén 108 000 forint, ami több mint 493 000 forintot jelent évente. A családi adókedvezmény jövő évre tervezett 30 százalékos emelése messze meghaladja a fogyasztói árak prognosztizált növekedését, így a gyermekes családok részére ezen formában juttatott támogatás reálértékének jelentős emelkedésére kerülhet sor.

Ami az adótáblát és az adójóváírást illeti, az adótábla és az adójóváírás változatlanul hagyásával az átlagkeresetek 8,7 százalékos növekedését alapul véve 866 milliárd forint pénzforgalmi adóbevétellel lehet számolni, amely 96 milliárd forinttal több az 1999. évi várhatónál.

Az adókulcsok és az adótábla változatlansága kiszámíthatóságot, stabilitást jelent az adózóknak. Az alsó, 20 százalékos adókulcs évek óta változatlan, míg a felső, 40 százalékos mérték soha nem volt ilyen alacsony.

 

(9.10)

 

A progresszív, az egyre növekvő kulcsú adóztatás azt jelenti, hogy az elért jövedelemmel új sávba lépek és magasabb kulccsal adózom. Az adókulcsok és az adósávok változatlansága az új sávba lépők számára is reáljövedelem-növekedést biztosít, hiszen magasabb kulccsal csak a többletjövedelme adózik.

Az adójóváírás 1 millió forintos jövedelemnél való megállítása azonban valóban hátrányos helyzetbe hozhatja a 900 ezer és az 1 millió forint közötti jövedelemmel rendelkezőket. A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja - a koalíciós partnerekkel közösen - keresi azt a megoldást, ami az ebbe a jövedelmi rétegbe esők számára is nettó jövedelemnövekedést fog jelenteni.

Szeretnék rátérni az egyéni vállalkozók működési feltételeinek javítását célzó változtatásokra.

Az első témakör az átalányadó. Az átalányadózás rendszere új elemekkel bővül. Változatlan marad a tételes átalányadózás, s lényegében változatlan marad a tevékenységi alapú átalányadózás szabályrendszere is. Ez utóbbi esetben változást jelent, hogy a választást jogosító értékhatár 3,5 millió forintról 4 millió forintra nő. Kizárólag kiskereskedelmi tevékenységet végzők esetében a választás összeghatára változatlanul 15 millió forint. A választás lehetősége kiterjed a kezdő egyéni vállalkozókra, és e körben a 4 millió forint az alanyi áfamentesség határa, amely ebben az esetben kötelezően választandó.

Feltehetően a kedvezően fogadott változások közé tartozik, hogy tevékenységtől függetlenül minden olyan vállalkozó választhatja az átalányadózást, akinek nincs munkaviszonya, vagyis főállású egyéni vállalkozó, az áfatörvény szabályai szerint az abban előírt 4 millió forintos feltételeknek megfelelve az alanyi adómentességet alkalmazza. Az új szabályozás következtében az átalányadózók száma várhatóan jelentősen megemelkedik, és a hatályos szabályok szerint az átalányadózást választók száma - ami jelenleg 27 ezer fő, az egyéni vállalkozók 7 százaléka - a számítások szerint két-háromszorosára fog nőni.

Az új rendelkezések között kell megemlíteni azt a fontos garanciális szabályt, amely szerint az átalányadózásból való kikerülést követően négy adóévben - amely az egyéni vállalkozó döntésén vagy jogosultságának megszűnésén alapulhat - nincs lehetőség az átalányadózás ismételt választására. Az új átalányadózói körre - akik nem termék-előállítást vagy meghatározott szolgáltatást végeznek - az elismert költség 30 százalék, azaz 70 százalék az átalányadó alapjául szolgáló jövedelem. A 30 százalékos költséghányad fedezetet nyújt a társadalombiztosítási járulékra, illetve elismer - más önálló tevékenységet végzőkhöz hasonlóan - mintegy 10 százalék átalányköltséget.

Meghatározott termék-előállítást vagy szolgáltatást végzőknél az elismert költség változatlanul 80 százalék, a kereskedőknél 87 százalék, illetve 93 százalék marad. A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozóknál - tehát a nyugdíjasoknál - az elismert költség minden esetben kisebb, mivel nekik nem a 33 százalékos társadalombiztosítási járulékot, hanem csak 5 százalék baleseti járulékot kell fizetniük.

A vállalkozási tevékenységet elősegítő egyéb változások. Nagyon fontos változás, hogy a tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozók és mezőgazdasági őstermelők számára a gyorsított értékcsökkenési leírás összeghatára 100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik. Fontos változás, hogy a számítógéppel végzett pénztárkönyvi, naplófőkönyvi elszámolás esetén nem kell az adatokat manuálisan pénztárkönyvbe átvezetni. Ennek vélhetően a könyvelőirodák fognak nagyon örülni. Elegendő a géppel feldolgozott adatokat a törvényben előírt módon nyomtatott formában megőrizni.

Az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény alapján az egyéni vállalkozó elhalálozása esetén özvegye, örököse, illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője a kamarának történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást. Ekkor a vállalkozás folyamatosnak tekintendő, s ez esetben az özvegy, az örökös, illetve a törvényes képviselő minősül egyéni vállalkozónak. Az elhunyt, illetve cselekvőképességét elvesztő személy által elszámolt vállalkozói kivét az adóévi vállalkozói adóalap, illetve a vállalkozói osztalékalap adójának megállapításánál figyelembe vehető. E változás egy korábbi fontos joghézagot old meg.

A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló törvény módosításához kapcsolódva a betegség első negyven naptári napjára fizetett saját táppénz összege költségként érvényesíthető.

Szeretnék áttérni az egyes adókedvezmények feltételrendszerének átalakításáról szóló változásokra. A gazdaságpolitikai célok, a stabilitás és a jogbiztonság követelménye indokolja az adókedvezmények megtartását, illetve továbbfejlesztését. Az átalakítások mindegyike az adóztatás egyszerűsítését célozza, ugyanakkor növeli a kedvezmények hatékonyságát.

Az önkéntes pénztári befizetések kedvezményéről szeretnék néhány gondolatot elmondani. A hatályos szabályozás szerint az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári befizetések három jogcímen történhetnek meg: saját befizetés, munkáltatói tagdíjbefizetés, valamint támogatói adomány formájában. Mindhárom jogcímen történő befizetés után a magánszemély adókedvezményt érvényesíthet. Az új szabályozás szerint a magánszemélynél csak a támogatói adomány lenne adóköteles jövedelem, és erre, valamint a saját befizetésekre vonatkozna az adókedvezmény.

Az önkéntes kölcsönös kiegészítő nyugdíjpénztári befizetéseknek a jelenlegi 50, illetőleg a kiegészítő egészségbiztosítási pénztári, valamint az önsegélyező pénztári befizetések 25-25 százalékos kedvezményének mértéke helyett egységesen 30 százalékos mérték lenne. Ez 100 ezer, illetve a 2020. január 1-je előtt öregségi nyugdíjkorhatárt elérők esetében 130 ezer forintos adókedvezményi felső határ megtartását jelentené.

Az egységes kedvezményi mértéket az indokolja, hogy a felsorolt megtakarítások mindegyike az öngondoskodást szolgálja. A mérték változása az önkéntes kölcsönös egészségpénztári és önsegélyező pénztári befizetések esetén emelkedést, a nyugdíjpénztári befizetés esetén csökkenést jelent. A mérték csökkentésének az az indoka, hogy a legmagasabb adókulcs - 40 százalék - alacsonyabb a kedvezmény 1999-ben még érvényesülő 50 százalékos mértékénél. Ez azt eredményezte, hogy a központi költségvetés támogatást nyújtott e megtakarításokhoz még a legmagasabb adókulccsal adózók számára is. Minden magánszemélyre kiterjedő támogatás az intézményrendszer kiépítésének időszakában indokolt volt, de ma már szükségtelen. Az adókedvezmény tehát alacsonyabb mérték mellett is ösztönzést jelent a megtakarítások növelésére, mivel a magánszemélyeknek ugyanakkora adóelőnyért többet kell a kiegészítő nyugdíjpénztárakba befizetniük.

A módosítás szerint nem számít bevételnek - vagyis adómentes jövedelem - a munkáltatói tagdíjfizetés. Ennek összege a minimálbér 115 százalékáig terjedhet. Így a 2000. évtől ez után az adókedvezmény már értelmetlen lenne.

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj kiegészítéseként a tagdíjalap 10 százalékáig terjedően a befizetett összeg utáni adókedvezmény a jelenlegi 50 százalékról 30 százalékra csökken, hasonlóan az önkéntes nyugdíjpénztári befizetésekhez.

Néhány szót hadd mondjak az adminisztrációs terhek csökkentéséről. Fontos szempont az adóztatás egyszerűsítése, amelyhez hozzátartozik az adóbevallásra kötelezettek számának csökkentése. Ezt célozzák a törvény következő tervezett változásai: a vagyonátruházásból származó bevételt csak akkor kell bevallani, ha abból jövedelem keletkezik. Megállapíthatja a munkáltató, a vállalkozás az alkalmazottak adóját akkor is, ha a magánszemély a végkielégítésből származó jövedelmét évek között megosztja. A vetélkedőkön, versenyeken nyert jutalmak után a kifizetőknek kell az adót megfizetni, a díjazottaknak, a nyerteseknek ezzel összefüggésben nem lesz adókötelezettségük.

Ha a munkáltató kiküldetési rendelvény alapján - a törvény szerint - normával fizeti ki a gépkocsi-költségtérítést a magánszemélyeknek, akkor azt nem kell bevallani, ha pedig többet fizet, akkor is alkalmazható - egyéb feltételek fennállása esetén - a munkáltatói elszámolás.

(9.20)

Az üzemanyag-többletfelhasználásra vonatkozó büntetőadó a jövőben nem lesz.

A törvényjavaslat az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem adómentes értékhatárának 100 ezer forintról 200 ezer forintra való felemelését kezdeményezi.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében a személyi jövedelemadó törvény tekintetében kétségtelen, hogy kisebb léptékű változások történnek a tervezettől. Azonban a módosítási javaslatok mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások tekintetében kedvezően hatnak. Teljesülnek az államháztartás egyensúlyát biztosító, a közfeladatok ellátását finanszírozó bevételi források. A gyermeket nevelők adókedvezményének növelése azon családtámogatási program megvalósításának fontos eleme, amely a társadalom egyetértésével és támogatásával történik.

Az adókulcsok és az adótábla változatlansága a kiszámíthatóságot erősíti. Az adminisztrációs terhek csökkentése, az egyszerűsítési törekvések megfelelnek azoknak a céloknak, amelyek az egyéni vállalkozások működési feltételeinek javítását szolgálják.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 11 1999.09.09. 1:57  1-136

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Göndör képviselőtársamnak szeretném azt elmondani, hogy amikor mi azt javasoltuk, hogy még tovább egyszerűsödjenek az adókulcsok és térjünk át alapvetően a lineáris adóztatásra, tehát alapvetően az egykulcsú adóztatásra, amely az adózók nagy részét jelentette volna és 5-10 százalék adózó kerülhetett volna a felső kulcsba, akkor önök itt az Országgyűlésben rendszerint napirend előtti hozzászólásban ezt bírálták, előre kifogásolták.

Önök azt kérték tőlünk, hogy ez a rendszer, az adótábla és az adókulcsok változatlanul maradjanak. Most pedig, amikor változatlanul maradnak, azt bírálják, hogy miért maradnak változatlanul, és azt próbálják bebizonyítani, hogy azzal, hogy valaki új adósávba esik, lényegében jövedelemcsökkenés következik be. Ezt én szeretném megcáfolni, hiszen a progresszív adózás, amelyet egyébként önök támogattak - hiszen az elmúlt négy év során volt olyan, hogy hat adósáv és adókulcs volt a személyi jövedelemadó rendszerében -, azt jelenti, hogy aki többletjövedelemhez jut, az magasabb adókulccsal fog adózni, de csak a többletjövedelmét illetően.

A többletjövedelem mértéke változó lehet. Egy 9 százalékos bérfejlesztésnél lehet, hogy csak 1 százalék esik ebbe a magasabb kulcsba, lehet, hogy 4 százalék, lehet, hogy 5 százalék. Azonban egy kétségtelen: az, hogy ebben az esetben is reáljövedelem-növekedés következik be ennél az adózónál. Tehát az a bírálat, amelyet önök hangsúlyozni fognak a mai nap során, azt gondolom, ebben a tekintetben alaptalan. (Bauer Tamás közbeszólása.)

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 21 1999.09.09. 2:09  1-136

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miután Bauer képviselő úr név szerint is megemlített a hozzászólásában, úgy érzem, hogy reagálnom kell az elmondottakra - ez egyébként megtisztelő a számomra.

Úgy gondolom, hogy először is vissza kell utasítanom azt, amit mondott, mert a hozzászólásomban nem ezt mondtam. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy két csúsztatás van abban, amit ő mond. Az egyik: feltételezi, hogy valakinek nem változik a jövedelme, aminek nincs realitása. Tehát a bérnövekedés, azt gondolom, természetes dolog, és várhatóan a jövedelemhez jutók nagy részét, lényegében mindenkit érinteni fog, és ő ilyen értelemben beszélt arról az adóterhelésről - tehát ez nem fedi a valóságot. A másik pedig: egy olyan rétegről beszélt, amelyik majd át fog csúszni a következő jövedelmi sávba.

Szeretném elmondani, hogy várhatóan ezeknek a jövedelemhez jutóknak az aránya körülbelül 5 százalék, ha a több mint 4 milliós számot tekintjük, és a jövedelemhez jutók 90-95 százaléka alapvetően ugyanabban a jövedelmi sávban fog majd adózni, mindamellett, hogy még bérnövekményhez is fog jutni, tehát, még egyszer elmondom, alapvetően reáljövedelem-növekedése lesz.

Szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét arra, hogy valószínűleg az elmúlt ciklusban ezeket a hozzászólásait nem mondta el, pedig elmondhatta volna. És mutatnám neki azt az adótáblát, amit ők kreáltak (Felmutatja.) a '95-96. évben. Ebben hat adókulcs és hat adósáv van. Kérdezem én, hogy akkor hány jövedelemhez jutót érintett az a változás, hogy a következő, magasabb adókulcsba csúszott át. Úgy gondolom, hogy a progresszív adózásban természetes: ha valaki többet keres, akkor többet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) fog adózni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
86 71 1999.09.10. 3:58  1-122

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz a vita végén összefoglalnom ilyen rövid idő alatt, de megpróbálom kiemelni a lényeget, ami a héten történt.

Úgy gondoljuk, helyes és jó döntés volt az időkeret meghatározása és a törvényjavaslat csomagban való tárgyalása. Azért volt jó döntés, mert jogszerű - ezt az alkotmánybírósági döntés igazolja -, ésszerű és praktikus, egymással összefüggő, egymásra épülő törvények módosításáról van szó. Az adók és járulékok funkciója azonos, módosításuk egységes kezelése indokolt és logikus. A 20 órás időkeret elegendő volt, hiszen az ellenzék részéről a vita a legtöbbet arról szólt, hogy mi nem került a törvényjavaslatba, és az miért nem.

Az általános vitának azonban arról kellene szólnia, ami a törvényjavaslatban van, és azok társadalmi hatásairól - erről kevés szó esett. Az ehhez szükséges időkeretet az MSZP vezérszónoka azonnal igazolta, hiszen 8 perccel kevesebbet beszélt, mint amennyit beszélhetett volna, és az elmondottak lényege egyetlenegy üzenet volt: hogy az ülő bika és a sziú törzsfőnök mit csinált, amikor elrabolták a földjeiket. Ezt mondta el az adótörvények vitájánál. (Varga Mihály: Így van!)

Az SZDSZ vezérszónoka sem használta ki az idejét, mert rájött, hogy poénkodni nem tud 25 percen keresztül, ezért néhány perccel előbb befejezte a vezérszónoklatát. Már akkor érezni lehetett, hogy nincsenek igazi érvek a benyújtott törvényjavaslattal szemben, és ezt az egész heti vita, helyesebben a felszólalások teljes mértékben alátámasztották.

A második megállapítás, hogy az ellenzék úgy tesz, mintha az előző kormányzati ciklusban nem lettek volna adótörvények, és ezért a szavai hiteltelenné válnak. Szeretnék felidézni egy mondatot a személyi jövedelemadó törvény 1995. évi változásával kapcsolatban, amelynek az általános indoklása azt mondja, hogy "csökkenteni kell a fogyasztást az országban, meg kell szüntetni a nulla adókulcsot, és biztosítani kell a költségvetés bevételét". Ezt 1995-ben elfogadták a képviselők!

Ennek hatására hoztak egy hatkulcsos adótáblát, amelynek az alsó kulcsa nulláról 20-ra emelkedett, a felső kulcsa pedig soha nem látott mértékű, 48 százalékos volt. Ez az időszak volt az, amikor a vállalkozók, ha 900 ezer forint fölött volt a jövedelmük, fizettek 48 százalék adót, 42,5 százalék tb-járulékot, 10 százalék nyugdíjjárulékot. Ha ezt összeadjuk, akkor többet fizettek, mint amennyit megtermeltek. Ilyen reformot készített akkor az MSZP-SZDSZ-kormány, amit egyébként a képviselők kétharmados többséggel jóvá is hagytak.

Ehhez képest a jelenlegi szja-törvénymódosítást lényegében egyetlen kritika érte, hogy nem történik meg az adósávok valorizálása. Az adókulcsok változatlanságát egyetlen ellenzéki képviselő sem bírálta. A valóság az, hogy nem nő a munkajövedelmek adója, és ami az adótáblát és az adókulcsokat illeti, soha nem volt ilyen egyszerű a személyi jövedelemadó rendszere.

A legnagyobb vitát az áfa-visszaigénylés korlátozása okozta. Ehhez is szeretnék egy mondatot hozzátenni: az 1994. évi törvény, amelyet szintén kétharmaddal fogadtak el önök, azt mondja: "A törvénymódosítás egyik fő célja a visszaigénylés szigorítása, ezért is kulcsfontosságú annak a körülírása, hogy az adóalany mely esetekben kerülhet ténylegesen visszaigénylő pozícióba." Akkor ez elfogadott elv volt, de ma ezt nem tudják elfogadni! (Szalay Gábor közbeszól. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Végezetül azt szeretném elmondani, hogy a Fidesz...

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 12 1999.09.30. 0:18  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt szeretném kérni, hogy legyen szíves, a nem szavazatokat is számolja meg az előző ügyrendi kérdésben! (Zaj. - Közbekiáltások: Nem lehet! - Kovács Kálmán: Nem lehet. Akkor gépi szavazást kell kérni. - Csige József: Szabadnap lesz akkor! - Zaj.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 40 1999.09.30. 2:07  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselők figyelmét, ami az adócsökkentést illeti, elkerüli a törvényjavaslat 80. §-a, amely a személyi jövedelemadó-törvény 40. §-át módosítja, amely a családi kedvezményről szól.

Ebben az van, hogy 2000. évtől egy és két eltartott esetében a kedvezmény mértéke 2200 forint/fő, három gyermek esetén pedig 3000 forint/fő lesz. Ismert, hogy ez már ebben az évben is hatályos, kisebb összeggel. Tehát aki erre azt mondja, hogy ez nem adócsökkentés, akkor nem tudom, mire gondol. Egyébként ez a kedvezmény államháztartás szintjén közel 50 milliárd forintot jelent a rendszerben, mégpedig úgy, hogy emellett semmilyen más adókedvezmény nem szűnt meg, tehát ez az érintett családoknak, amely közel 1 millió 200 ezer család Magyarországon, egyértelműen adócsökkentést jelent.

Ha önök úgy gondolják, hogy két gyermek esetén 52 800 forint adókedvezmény nem adócsökkentés, akkor el kell menni egy ilyen családhoz, és megkérdezni tőlük, hogy ez számukra adócsökkentés-e. Valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy igen, ez adócsökkentés. Azt lehet vitatni, hogy ez egyszerű és nagy arányú-e. Én erre azt mondom - kapcsolódva Horváth képviselőtársamhoz -, ez egy folyamatos és jelentős adócsökkentés. Való igaz, hogy ezt csak azok tudják igénybe venni, akik jövedelemmel rendelkeznek, és ezáltal nyilván fizetendő adójuk van.

Úgy gondolom, hogy ez olyan jelentős változás az adórendszerben, amelyet nincs az a politikai erő, amely vissza tudna fordítani, el tudná venni ezektől a családoktól. Azt gondolom, hogy ezt figyelmen kívül hagyni, és adóterhelésről beszélni és nem azokról a családokról, akiket ez közvetlenül érint, ez mellébeszélés.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 62 1999.09.30. 2:10  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Félek, hogy annyi megszólítást kaptam, hogy két percben nem fogok tudni mindegyikre reagálni.

Kiemelnék egy témakört, és ez a családi adókedvezménynek a témaköre. Elhangzott, hogy a családok egyharmada nem tudja ezt igénybe venni. Ez a szám valószínűleg nem helyes. Ugyanis a mi információink szerint 80-85 százaléka a családoknak az adókedvezményt igénybe tudja venni. Én azt gondolom, hogy ezt az 1 200 000 családot a társadalom egyes szegmensének nevezni erőteljes csúsztatás, de mindenesetre elárulja, hogy önök hogyan gondolkodnak a családokról. Hogyha önök tudtak volna az elmúlt ciklusban olyan döntést hozni, amely a családok több mint 80 százalékának jó, akkor azt gondolom, hogy büszkék lehettek volna arra a döntésükre. De az önök döntései sajnos, éppen ellenkezőleg hatottak, pontosan a családok több mint kétharmadának volt negatív, rossz a döntés. De nem akarom újra fölhozni a Bokros-csomagot.

A másik kérdés pedig, hogy maga a családtámogatási rendszer. Jól érzékelhető, hogy mi egy olyan háromelemű rendszert dolgozunk ki, amelynek az egyik eleme a családi pótlék, illetve iskoláztatási támogatás, amely nem jövedelemfüggő, tehát alanyi jogon jár.

(10.40)

A másik eleme viszont jövedelemfüggő, tehát egyrészt a családi adókedvezmény, és azok akik a családi adókedvezményt nem tudják igénybe venni, azok fognak részesülni a szociális ellátásokban, hiszen náluk az egy főre jutó jövedelem olyan kevés, hogy ezekben az ellátásokban fognak tudni részesülni.

Ami pedig azt illeti, hogy önök a részletes vitából általános vitát gerjesztettek, számomra azt veti föl, hogy valószínűleg önök az adótörvényekről általában tudnak és szeretnek beszélni, de konkrét módosító javaslatuk a törvényjavaslathoz nincsen, ezért inkább szeretnek adóterhelésről, erről-arról beszélni. A módosító javaslataik nagy része egyébként mind olyan jellegű, hogy a beterjesztett javaslatot vonja vissza a kormány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ehhez nem kell nagy ötlet, uraim. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 152-154 1999.09.30. 2:11  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Még az előző két felszólalásra szeretnék reagálni. Megmondom őszintén, újra elolvastam a mai nap napirendjét, és abban az áll, hogy az adókra, járulékokra és az egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/1501. számú törvényjavaslat részletes vitája - de akármikor odafigyelek, mindig arra döbbenek rá, hogy itt igazából nem ez történik, hanem egy általános vitának a folytatása. Valószínűleg az ellenzék ezzel akarja bizonyítani, hogy a húsz óra nem volt elég.

Ha megengedik, akkor én most valójában visszaterelném a részletes vitára ezt a napirendet. Elszántan szólt hozzá két ellenzéki képviselő úr - Mécs Imre és Pál Béla úr is - a családi adókedvezmény rendszeréhez. Volt most egy kis időm, és áttekintettem, hogy a két képviselő úr milyen módosító javaslatokat nyújtott be az adott témát illetően. Be kell vallanom, hogy egyik képviselő úrnál sem találtam olyat, ami a családtámogatási rendszerrel foglalkozna. Így Mécs Imre többek között benyújtott olyat, hogy a 100 ezer forint helyett a minimálbér ötszörösére kell majd emelni az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak kedvezményösszegét. Benyújtott olyat, hogy 40 százalékra kell ezt a kedvezmény emelni, aztán benyújtott olyat, hogy a "kettő" helyett "két eltartott" esetére kell vonatkoztatni. Pál Béla következő javaslata például arról szól, hogy a közcélú adomány kormány által támogatott javaslatát vegye ki a törvényjavaslat. (Csige József: Ez melyik vitaszakasz?) Uraim! Ezek a módosító javaslatok, erről tessenek beszélni, ez a mai napnak a témája. De Pál Béla úr foglalkozott még azzal is, hogy mit tegyen mondjuk, egy ingatlant bérbe adó vagy egy falusi vendéglátó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezek nem a családi támogatási rendszerről szólnak, uraim!

ELNÖK: Képviselő Úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) Erről tessenek beszélni, amiket benyújtottak módosító javaslatokat!

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 179 1999.09.30. 7:09  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani azoknak a módosító javaslatoknak a lényegét, amelyet a Fidesz képviselőcsoportja kezdeményezett és nyújtott be. Szeretném előre jelezni, hogy módosító javaslataink túlnyomó többsége kormány által támogatott formában került benyújtásra, azonban vannak olyanok is, amelyek majd kapcsolódó módosító javaslattal kerülnek korrigálásra. Ezeknek a javaslatoknak egyik része technikai jellegű értelmezési gondokat, problémákat old meg, másik része viszont tartalmi jellegű, és a benyújtott törvényjavaslatot változtatja.

Az ajánlás 3. pontjában a folyamatos teljesítés fogalma kerül meghatározásra az áfatörvényben. Azt gondolom, hogy ez már régi igénye a szakmának, hogy ez valóra váljon és teljesüljön. Azonban valószínűleg tévedésből, a folyamatos teljesítés fogalmába a "termék" szó is belekerült. Kezdeményeztük, hogy ez kerüljön ki belőle. Így egyértelművé fog válni, hogy a szolgáltatáson túl csak az újság és a folyóirat előfizetése értendő bele a folyamatos teljesítés fogalmába.

Az ajánlás 8. pontjában egy joghézagot szeretnénk rendezni, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha valaki éves bevalló lesz, de a fizetendő adója eléri az 1 millió forintot, akkor át kell térnie a havi bevallásra mindazon túl, hogy egyébként nem éri el a 8 millió forintot, és az árbevétel alapján éves bevallónak kellene lennie. A jelenleg hatályos szabályozás, amely 3 millió forintnál mondja ki, hogy évente kell teljesíteni az áfabevallást, azonban azt nem mondja ki, hogy abban az esetben, ha jelentős összegű fizetendő áfája gyűlik fel az adott vállalkozónak, akkor át kell térnie a havi vagy a negyedéves bevallásra. Így előfordulhat az az eset, hogy valaki akár több száz millió forint fizetendő áfát is, hogy úgy mondjam, tartalékol, és amelyet majd csak az éves bevallással együtt a következő évet követően február 15-én kell megfizetnie. A módosító javaslatunk ezt fogja megváltoztatni.

A 15. számú előterjesztés lényege, hogy ez a bizonyos 4 millió forintos bevételi határ, amelynek elérése esetén válik csak jogosulttá az adóalany az áfa-visszaigénylésre, kezdő vállalkozás esetében időarányosan legyen értendő. Tehát ha év közben kezdi meg az adott adóalany a vállalkozást - akár egyéni vállalkozás vagy társaság -, akkor neki a 4 millió forintot arányosan kelljen számolnia.

A 19. számú módosító javaslatunk lényege - és ez alapvetően érdemi -, hogy az eredeti előterjesztés azt mondja ki, hogy egy vállalkozó csak akkor kérheti vissza az APEH-től az általános forgalmi adót, ha legalább három hónapig visszaigénylő pozícióban van, és ezt mi két hónapra szeretnénk változtatni. Az előterjesztő a bizottsági ülésen támogatta e módosító javaslatot.

A következő a 21. számú módosító javaslat, amely alapvető szigorítást hoz be a megszűnő vállalkozások esetén az áfa-visszaigénylésre vonatkozóan. Ezt ugyan a bizottsági üléseken nem támogatta az előterjesztő, de vélhetően kompromisszum árán egy más százalékkal fog kapcsolódó módosító javaslatként bekerülni, amely vélhetően 30 százalék lesz, illetve kedvezményes szolgáltatás esetén még kisebb lesz a százalék összege, és ez is a támogatandó között lesz.

A következő egy nagyon-nagyon fontos változás, a 24. Bár látszólag technikai jellegű, azonban azt gondolom, hogy érdemi. Arról van szó, hogy a törvényjavaslat szerint abban az esetben lehet áfát visszaigényelni, ha annak az ellenértékét pénzügyileg teljesítették. Azonban az eredeti előterjesztés nem tartalmazta azt, hogy ha egy adott teljesítést csak részben fizetnek ki, tehát mondjuk, ha egy vállalkozó vásárol egy járművet 5 millió forintos beszerzési áron, de abból csak a felét fizette ki, akkor az eredeti javaslat szerint annak az áfáját nem igényelhette volna vissza. E módosító javaslat kimondja, hogy akkor is visszaigényelheti ezt az áfát, ha pénzügyileg azt csak részben egyenlítette ki. Tehát, azt gondolom, hogy ez a lízingbe adó és vevő cégeknek nagyon fontos módosító javaslat.

Végül még két módosító javaslatot emelnék ki, bár nem az áfatörvénnyel kapcsolatos, hanem az adózás rendjéről szóló törvényben van, azonban úgy gondolom, hogy alapvetően az áfatörvényhez kapcsolódik. Az eredeti javaslat szerint abban az esetben, ha 200 000 forint felett van az áfa-visszaigénylés összege, akkor 45 napra terjed ki a kiutalási határidő. Ezt módosító javaslatunkkal 300 000 forintra szeretnénk felemelni. Azonban szeretném jelezni, hogy kapcsolódó módosító javaslatunkkal még tovább szeretnénk emelni ezt az összeget 500 000 forintra, és így alapvetően azokat a vállalkozókat emeljük ki ebből a körből, akiket az előttem szóló képviselő úr is említett, a kisvállalkozókat és a mikrovállalkozókat. Tehát náluk marad a 30 napos kiutalási határidő az áfa-visszaigénylés tekintetében.

Végül még az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat egy módosítását szeretném elmondani. Ez talán az egyik legfontosabb változás, ami azt tartalmazza, hogy az eredeti szabályozás abban a tekintetben marad, hogy a vállalkozók visszaigénylő pozícióba kerülnek azáltal, ha a termékértékesítésükön, illetve a szolgáltatásnyújtásukon lévő áfa kedvezményes kulcsú, ugyanakkor a beszerzéseiken lévő áfa normál kulcsú. Kérhetik, hogy havi, illetve negyedéves bevallók legyenek abban az esetben is, ha egyébként az árbevételük alapján éves bevallók lennének. Nagyon-nagyon fontos és hangsúlyozni kívánt változás.

Ezentúl azok az egyéni vállalkozók is kérhetik, akik szintén egyébként csak évente egyszer adhatnának be adóbevallást, de tudják, hogy ők majd beruházni fognak, tárgyi eszközt vásárolnak, vagy más irányú fejlesztést végeznek, szintén kérhetik az adóhatóságtól az áfájuk visszaigénylése szempontjából, hogy havonta vagy negyedévente nyújtsanak be áfabevallást. Ezáltal, úgy gondoljuk, hogy a kis-, közép- és mikrovállalkozói kör e korlátozások alól kikerül. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 183 1999.09.30. 2:08  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Én nagyon bízom abban, hogy Keller képviselő úrral csak szakmai értelemben nem értünk egyet. Tehát nem értem, hogy miért kéri, hogy a 8. számú módosító javaslatunkat vonjuk vissza. Semmi másról nem szól, csak arról, hogy a hatályos szabályozás azt mondja, hogyha valakinek az árbevétele 3 millió forint alatt van áfával együtt, akkor éves bevallást ad be. Van egy vállalkozó, aki ez alá tartozik. Ugyanakkor pedig ezzel tisztában van, hogy ő éves bevalló, és ezért olyan tevékenységet kezd el végezni, hogy jelentős árbevételt ér el, és azáltal jelentős áfafizetési kötelezettsége halmozódik föl. Tehát példaként mondtam, hogy elképzelhető egy olyan vállalkozás, hogy éves bevallói körben van most a hatályos törvény szerint, ugyanakkor a tevékenységét átviszi ebbe, mondjuk, az új vállalkozásba, vagy egy ilyen tartalékolt vállalkozásba, több százmillió forintos bevételt ér el, a fizetendő áfája is egész magas összeg lehet, ugyanakkor pedig rá a hatályos szabályozás szerint az vonatkozik, hogy továbbra is éves bevallást kell benyújtania.

Úgy gondolom, hogy ez az áfatörvény szellemével nincs összhangban. Tehát ez a módosítás mindössze csak azt mondja, hogy egyébként a normál szabályozás szerint is hogyha valakinek a fizetendő áfája az egymillió forintot eléri, neki a havi bevallásra át kell térnie. Semmi mást nem mond ki, hogy ez a szabály azokra is vonatkozzék, akik egyébként a törvény szerint éves bevallást kellene hogy benyújtsanak. Tehát én azt gondolom, hogy egy szempontból lehet ezt bírálni, de azért az igazságosság is azt mondatja velünk, hogy ezt a szabályozást meg kell tenni.

A másik pedig: a 45 napra vonatkozóan én azt gondolom, hogy abban egyetértünk, hogy ki kell szűrni azokat a vállalkozásokat, amelyek áfacsalásokból élnek és üzletágnak tekintik az áfa-visszaigénylést. Azonban azt is tudjuk, hogy ezek profi módon végzik ezt, több céget bevonva, teljesítmény nélküli számlázásokat, fiktív számlázásokat végezve. Ennek a felgöngyölítésére több, nagyobb lehetőséget kell adnunk az adóhatóságnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezt szorgalmazza ez a változás. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 305 1999.09.30. 2:07  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ember azt gondolná, hogy ha valamit már egyszer megvitattunk, megbeszéltünk, s attól függetlenül, hogy abban egyetértünk, vagy nem értünk egyet, akkor azt a vitát talán le lehet zárni.

Én újfent és újfent megdöbbenve hallom, először bizottsági ülésen az általános vitánál, aztán a parlamentben az általános vitánál, aztán a bizottsági ülésen a módosító javaslatoknál, most az Országgyűlésben a részletes vitánál, hogy az ellenzéknek nincs más mondanivalója, csak egyes-egyedül a családi adókedvezményt tudja bírálni és ostorozni. Én azt gondolom, már a mai napon is elmondtam ezzel kapcsolatos érveimet.

Ami a személyi jövedelemadó rendszerét illeti, meggyőződésem - és itt kapcsolódnék államtitkár úrhoz -, hogy amit önök állítanak, az hiteltelen és következetlen. Tehát azt mondani erre a személyi jövedelemadó-rendszerre, hogy a három kulccsal és ezekkel az adósávokkal ez rossz, és ezen változtatni kell, én azt gondolom, hogy ez teljesen alaptalan az önök részéről, hiszen az elmúlt ciklusban volt olyan év, amikor a személyi jövedelemadó rendszere hat adókulcsból állt, és hat adósáv volt az adórendszerben. Akkor önöket az nem foglalkoztatta, hogy hányan lépnek át, és milyen jövedelem-, reáljövedelem-csökkenés következik be.

Most, amikor összesen két adósáv van, és összesen két jövedelmi réteget érinthet nagyon kis számban ez a változás, akkor nyilván ezt most problémaként hozzák föl. Ez számomra azt jelzi, hogy önöknek alapvetően nincsen problémája, mert ezzel a támadással vélhetően a jövedelemszerző embereket, tisztességes jövedelemszerző embereket nem tudják fölingerelni. Mert azok az emberek elfogadják, és azt mondják, inkább adózzak a magasabb kulccsal, és kerüljek magasabb adókulcsba, hiszen én tudomásul veszem azt, hogy ha magasabb a jövedelmem, azután nekem magasabb adót kell fizetnem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 315 1999.09.30. 2:17  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselő úr engem is kétperces hozzászólásra invitált, amikor ilyen szavakat mondott, hogy semmi nem vált valóra, nem teljesült az adócsökkentés. (Varga Mihály közbeszól.) Azt gondolom, hogy alaposabban el kellene olvasni az adótörvényt, az előző évit is és a 2000. évre beterjesztett törvényjavaslatot is. És különösen azt a részét, ami a családi adókedvezményekről szól. Én tehát elfogadom azt, hogy önökkel ezt a vitát most már tényleg egyenként kell - hogy így mondjam - megvívni, mert lényegében az elmúlt hetekben, de mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évben erről szólt a koncepcionális vita.

Keller úr emleget családokat, akik nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt. Azt javaslom önnek, hogy azokkal a családokkal is beszéljen, akik viszont igénybe tudják ezt venni, és amely családoknak ez többletforrás, és ezt vissza tudják forgatni - szakmai nyelven szólva - a gyermekükbe: a taníttatásukba, a ruházkodásukba.

Egy kétgyermekes család - ahol mindkét eltartó keres, de elég, ha csak az egyik keres - 52 800 forintot tud erre a célra fordítani. Azt gondolom, hogy ez két dolgot is teljesít: egyrészt a kormányprogramban meghatározottakat, ami a családtámogatást jelenti, másrészt pedig az adócsökkentés kérdését is.

Amit önök mondanak, hogy töröljük el a családi adókedvezmény intézményét, nem más, mint az, hogy vonjuk el azoktól az emberektől a jövedelmet, központosítsuk, akik lényegében az országot eltartják, és megtermelik a javakat, utána osszuk vissza azoknak, akik ebben nem tudnak részt venni. És kizárólag ezt az egy módszert ismerik! Ezzel mi nem tudunk egyetérteni. Mert ma már elmondtam - de valószínűleg többször is el fogom mondani -, hogy a családtámogatási rendszernek alapvetően három eleme van: a családi pótlék, a családi adókedvezmény és a szociális ellátások.

Köszönöm, letelt az időm, de majd még folytatom. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 325 1999.09.30. 2:16  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vojnik képviselő asszony hozzászólására szeretnék még reagálni visszamenőleg, ha kapok lehetőséget.

Teljes mértékben együttérzek a képviselő asszonnyal és azokkal, akik Szabolcs megyében élnek, és alacsony jövedelmük van. Tisztában vagyok vele, hogy az országban vannak olyan régiók, ahol sajnos, ezzel a problémával meg kell küzdeni. Én borsodi képviselő vagyok, tehát jól ismerem ezt a gondot és problémát.

Ugyanakkor szeretném felhívni a képviselő asszony figyelmét, hogy a két beadott módosító javaslata egyáltalán nincs összefüggésben, sőt, ellentmondásban van azzal, amikor azt fejtegeti, hogy a megyéjében milyen alacsonyak a jövedelmek. Tudniillik ön a 161. számú módosító javaslatában azt javasolja, hogy a kiegészítő nyugdíjpénztáraknál és az egészségpénztáraknál 50 százalékos mértékű legyen az adókedvezmény összege. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ön nagyobb adókedvezményt javasol, mint most a jelenlegi legfelsőbb adókulcs, ami 40 százalék.

Azon túl, hogy ha nyilván ilyen jól ismeri a megyékben élők jövedelmi helyzetét, tudnia kell, hogy 200 ezer forint adó ezekhez a jövedelmekhez nem párosul, mint amit ön elmondott. Tehát egyszerűen nem értem, hogy míg az egyik esetben arról beszél, milyen alacsonyak a jövedelmek, a másik esetben pedig azt mondja, minél magasabb adókedvezményt lehessen igénybe venni. Tehát nincs összefüggés a kettő között.

A következő módosító javaslata pedig a családi adókedvezmény eltörlésére vonatkozik. Azt úgy hozta összefüggésbe, hogy a megyében élők közül csak kevesen tudják igénybe venni. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint 35 ezer forint bruttó jövedelemnél igénybe vehető két gyermekre a családi adókedvezmény, számolja ki, képviselő asszony. Valljuk be őszintén, ma egy kezdő pedagógus bére körülbelül ennyi. Nagyon kevés az a kezdő pedagógus, aki mondjuk egyedül neveli a két gyermekét. Tehát már egy kezdő pedagógus is igénybe tudja venni, de sajnos, tovább nem tudom folytatni. Köszönöm szépen.

 

(19.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 380 1999.09.30. 1:05  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én Bakonyi képviselőtársam utolsó mondataira szeretnék reagálni, mert úgy érzem, hogy ő áll hadilábon a számokkal. De valószínűleg nemcsak a számokkal, mert úgy éreztem, mintha a vitában egy kicsit túlhajszolta volna magát az ellenérvekkel kapcsolatosan, és ezért a számokkal igen komoly gondjai vannak.

Tehát a 8 milliót meg kellene szorozni 80-nal, az 640 millió, és ha azt átlagosan megszorozzuk 6 hónappal, az 3,8 milliárd. A 6 hónapot azért jelzem, mert a biztosítási adó bevezetése 2000. április 1-jétől lenne esedékes, ami nyilvánvalóan azt jelentené, hogy bizonyos biztosítási díjakat előre fizetnének, esetleg félévre előre, de valószínűleg egy évre előre is megfizetnék. Ezért jön ki ez a 3,2 milliárdos szám. Tehát amikor Bakonyi Tibor érvel és számokat hoz fel, akkor vagy hozzon magával számológépet, vagy előtte szorozza ki, és akkor el fogjuk fogadni az érveit.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 394 1999.09.30. 6:35  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy egy kicsit mélyebben kell ebben a kérdésben közösen együtt gondolkodnunk, hiszen egy olyan hálátlan örökségről van szó, amelyet önök hagytak ránk ebben a kérdésben, és ami mindenképpen megérdemel néhány szót.

Teljesen egyetértek Bauer képviselő úrral abban, hogy ennek a kérdésnek több vetülete van. Amit ő mond, csak az egyik része, hogy mi van a megkötött szerződésekkel. Úgy gondolom, hogy amikor önök elfogadták ezt a magánnyugdíjakról szóló törvényt, akkor elfogadták annak általános indoklását is, amelyben a következő áll: "A tőkefedezeti magánnyugdíjpénztárak létrehozásának célja az állam újraelosztó szerepének csökkentése. A kötelező és az önként vállalt előgondoskodás fokozatos megteremtésével a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy hatékonyabban működő, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembevevő nyugdíjrendszer kialakítása a cél." Még egyszer hangsúlyozom: fokozatos. Tehát a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével.

Sajnos, az önök bűvészmutatványa, ha úgy tetszik, nem sikerült. Azért nem sikerült - és én azt elfogadom, hogy nagyon nehéz volt -, mert önöknek körülbelül azt kellett megoldaniuk, hogy bekötött szemmel egy mérleg mindkét oldalára azonos súlyt helyezzenek. Önök e törvény elfogadásával vállalták, de a mutatvány nem sikerült, mert a mérleg egyik nyelvébe súlyosabb tömeg került, és ezáltal sajnos egyelőre így áll a mérleg. Ezt a mérleget kell nekünk helyrehoznunk.

Miről is beszélek? Arról, hogy nyilvánvalóan rossz hatástanulmányok alapján döntött az akkori parlament, amikor elfogadta a belépők várható számát arra vonatkozóan, hogy hány fő fog 1998-ban és 1999-ben belépni. Információim szerint összességében 1 millió 200 ezer pénztártagot reméltek, vártak 1999. augusztus 31-ére. Hála istennek ez a szám 2 millió fölé lépett. Azonban a rendszer indításakor belépők száma is többszáz ezerrel több volt, mint amit önök reméltek. Ez mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy a járulékok kiesése 1998-ban az eredeti tervek szerint 20 milliárd forint volt, a tény azonban már 28,8 milliárd forintra növekedett. Tehát már az első évben, mintegy 9 milliárd forinttal számolták el ezzel a nagyon nehéz bűvészmutatvánnyal a költségvetés terheit.

Ez 1999-re és 2000-re tovább folytatódott. 1999-ben például az eredeti tervek szerint csak 42,6 milliárd forint lett volna, a költségvetési terv szerint azonban már 70 milliárd forint hárult az állami költségvetésre a járulékterhek kiesése miatt. Nem is beszélve a 2000. évről, ahol abban az esetben, ha 8 százalék a pénztári tagdíj mértéke, akkor 96 milliárd forint hárulna ebben az értelemben az állami költségvetésre. Ha e számokat összeadjuk, azt gondolom, hogy egy olyan jelentős tételről, összegről van szó, amelyet a mostani felelős kormánynak és a parlamentnek mindenképpen kezelnie kell, mert itt nemcsak azokról van szó, akik átlépnek a magánnyugdíjpénztárakba, hanem azokról is, akik nem tudnak átlépni, vagy már eleve nyugdíjasok, tehát a nyugdíjalapból van finanszírozva a nyugdíjuk.

Amikor felelősen kell döntenünk ebben a kérdésben, az ő érdekeit is figyelembe kell venni, és ők többen vannak 2 milliónál. Ami pedig a jogbizonytalanságot illeti, azt gondolom, hogy ez erős csúsztatás. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ebben a kérdésben nincs jogbizonytalanság, mint az, hogy éppen az ilyen politikai figyelmeztetések ellenére nemhogy csökkent volna a magánnyugdíjpénztárba belépők száma, hanem igen jelentősen emelkedett. Így például augusztus hónapban több mint 300 ezer ember lépett át.

Ha annyira féltek volna attól, hogy ez a kormányzat a magánnyugdíjpénztáraknak gátat vet, akkor bizonyára nem léptek volna át. Tehát szerződésszegésről ebben az értelemben semmiképpen nem beszélhetünk, hiszen a pénztári tagsági díj csökkentése törvényszerű, jogszerű és előre kiszámítható.

Arra vonatkozóan, hogy mennyire károsodnak a pénztártagok, szeretném elmondani, hogy egy pénztártag akkor kap viszontszolgáltatást, ha legalább 15 évig tagja a pénztárnak, de ez a minimum év.

 

(21.50)

 

Természetes dolog, hogy egy fiatalkorú, 20-30 éves, aki belép, vélhetően 40 évig lesz a pénztárnak tagja. Ez azt fogja jelenteni, hogy egy átmeneti időszakban, tehát egy-két év alatt, vagy három év alatt ez a kieső 1-2 százalék az ő befektetéséhez viszonyítva, ha úgy tetszik, egy igen minimális, jelentéktelen összeg, és bármennyire is riogatják önök ezeket az embereket, hogy az állam ezzel megcsorbítja őket, én úgy gondolom, hogy ők pontosan azáltal, hogy hányan lépnek át ebbe a magán-nyugdíjpénztári, tőkefedezeti rendszerbe, épp az ellenkezőjét bizonyították.

Tehát alaptalanok azok a vádaskodások, amelyek a kormányt, illetve a képviselőket érik ebben a kérdésben. Valóban egy sajátságos helyzetről van szó, mert egy önök által teremtett helyzetet kell a jelenlegi kormányzatnak megoldania. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 400 1999.09.30. 2:06  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr! Szeretnék először is tisztázni valamit. Én a hálátlan örökségre nem önmagában a nyugdíjreformot mondtam és értettem, hanem azt értettem - ahogy elmondtam -, hogy egy olyan mérleget kellett önöknek felállítani, aminek az egyik serpenyőjébe nem tudták, hogy mi fog belekerülni, de ugyanakkor pedig a nyugdíjalap finanszírozhatóságát fönt kellett tartani. Nyilvánvalón elfogadom önöktől, hogy ezt 1997-ben nem tudták megítélni. Elfogadom. De akkor legalább lennének korrektek abban a kérdésben, és mondanák azt, hogy nem tudtuk akkor, valóban, ezt most már lehet látni, ez a következménye.

Ami a számokat illeti pedig a következő a helyzet. 1998-ban stimmelünk, 8,8 milliárd forinttal van elszámolva. 1999-ben 7 százalékos tagdíjmértékkel számolva a terv akkor 42,6 milliárd forint volt. Most a tény - nem 7 százalékkal -, 6 százalékos tagdíjjal 60 milliárd forint. A különbség 17,4 milliárd forint. Ezt valahonnan elő kell teremteni, mert a nyugdíjakat ki kell fizetni.

2000-re vonatkozóan a terv, az eredeti terv 8 százalékkal 59,5 milliárd forint. A terv. A valóság 8 százalékkal számolva 96 milliárd forint lenne. De most nyilván, hogy a költségvetésben csak 6 százalékkal került megtervezésre 69 milliárd forint. A különbség 36,5 milliárd forint. Ez 3 év alatt 62,7 milliárd forint. Ennyi hiányzik a nyugdíjalapból.

Igen is önök nagyon kiállnak a nyugdíjasok mellett - és ugyanúgy mi is -, mikor azt mondjuk, hogy ezt az összeget elő kell teremteni, és a nyugdíjalapot nem lehet hiányként megtervezni, és a nyugdíjakat igen is ki kell fizetni a nyugdíjasoknak. Ezért felelünk mi is. És azért is, hogy a magánnyugdíjpénztárak is működjenek. És a magánnyugdíjpénztárak működése továbbra is biztosított. Nem tervez a kormányzat ebben semmilyennemű változást.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
90 406 1999.09.30. 2:06  1-427

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azzal kezdem, hogy újra fölolvasok: "A járulékbevételeknek a mai rendszerben évek óta megállíthatatlannak tűnő erodálása miatt folyamatosan szembe kell nézni a tervezettet meghaladó hiánnyal és a kiadási oldal feszültségeivel. A kormányzati felelősség miatt a társadalombiztosítási alapok állandósult krónikus válsághelyzete nem fogadható el. Az alapok kiadásainak, illetve hiányának dinamikus növekedése az ország gazdasági és társadalmi fejlődését veszélyezteti."

Amit fölolvastam, ezt önök a parlamentben általános indoklásként 1996. november 16-án fogadták el az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény elfogadása kapcsán. Akkor ugye volt kormányzati felelősség, most nincs kormányzati felelősség, mert azt mondja Bauer képviselő úr, hogy ugyan mi közünk van nekünk ahhoz, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjakat ki kell fizetni. Hát arra elő kell teremteni a pénzt! Igen ám, akkor úgy gondolták, hogy meg kell oldani a válsághelyzetet azzal, hogy az egészségügyi hozzájárulást be kell vezetni. Akkor volt az önök részéről felelősség, most természetesen nincs felelősség. Mondjuk meg, hogy mit jelent ez hosszú távon a polgároknak, a magánnyugdíjpénztár-tagoknak!

Képviselő úr! Önök 1997-ben azt nem tudták megmondani, hogy mit fog jelenteni ez az országnak, mit fog jelenteni ez az államháztartásnak. Akkor most ön azt gondolja, hogy mondjuk meg az embereknek... Nagyon jól tudják ezek az emberek, hogy mit fog jelenteni ez a változás. Az ég világon semmit. Mert ha 40 évig fizetem a tagdíjat, és a 40 évből az első 2 évben 7 százalék helyett 6-ot fizetek, az első évben 7 százalék helyett 6-ot, majd a második évben 8 százalék helyett 6-ot, és utána még fizetem 38 évig a 8 százalékot, akkor ez számukra..., tisztában vannak vele, hogy mit fog jelenteni. Önöknek valamiért ez sérelmes, és úgy próbálják beállítani, hogy az az érintetteknek a sérelme. Nem, nem, ez csak az önök sérelme.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 78 1999.10.22. 8:59  1-193

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház a mai napon lezárja a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A vita leginkább általános, az egész országot érintő kérdésekről szólt, és ez így természetes. Felszólalásomban ezzel szemben - mint a dél-borsodi térség egyéni országgyűlési képviselője - arról szeretnék szólni, hogy mit jelent, mit jelenthet Mezőkövesdnek és térségének az előttünk lévő költségvetési törvényjavaslat.

Az egész körzetet érintő kérdéssel kezdeném. Nagy örömünkre szolgál, hogy az M3-as autópálya továbbépítése elkezdődik, s végre eléri Borsod megyét. A 62 kilométeres szakaszból mintegy 40 kilométer a dél-borsodi települések között fog elhaladni. Mindazon túl, hogy közvetlenül milyen előnyt jelent az itt élőknek a gyors, biztonságos közlekedés, azt is jelenti, hogy bekerülünk az ország, talán egész Európa vérkeringésébe és ezzel olyan lehetőség teremtődik meg régiónk számára, amiről évtizedek óta csak álmodozunk.

Régóta tervezett beruházás valósul meg a mezőségi kistérségben azáltal, hogy a Szentistván-Négyes közötti összekötő út első szakaszának építése több mint 30 millió forintos állami támogatással elkezdődik. A jövő évben pályázni szeretnénk a második ütem megvalósítására is.

Pozitívan értékelem, hogy a javaslat a központi, nagy volumenű építési beruházások mellett a kistelepülések infrastrukturális fejlesztését segítő forrásokat is tartalmaz. Bízom abban, hogy Mezőkövesd várost és az autópályát összekötő, a települést tehermentesítő utak tervei mielőbb elkészülnek, és összhangban az autópálya-beruházással, annak megvalósítása mielőbb megkezdődhet.

 

(A jegyzői széket Herényi Károly foglalja el.)

Most néhány, a választókörzetet érintő egyéb problémákról, feladatokról szólnék. A júniusi és a júliusi özönvízszerű esőzések a bükkaljai településeken komoly károkat okoztak. A vízelvezetést biztosító patakok, árkok, berendezések tisztítása, karbantartása évtizedek óta elmaradt. Az ott élő emberek természetes óhaja, hogy ezek rendbetétele megtörténjen. A vízügyi és árvízvédelmi címben tervezett, a vízügyi igazgatóságok számára évközi többletforrásként biztosított előirányzatból vélhetően megoldódnak ezek a problémák, és nagyobb vihar esetén a családoknak nem kell attól tartaniuk, hogy veszélybe kerülhet lakásuk és elveszthetik egzisztenciájukat.

A szennyvíz-beruházási programban szinte minden dél-borsodi önkormányzat érintett. Az Emőd és Tiszavalk környéki községek elnyert céltámogatás birtokában, de környezetvédelmi célelőirányzat-támogatás hiányában nem tudják elkezdeni a beruházást. A Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében a Környezetvédelmi Alap célfeladatokból felhalmozási célra 20 milliárd 359 millió forintot tartalmaz a törvényjavaslat. Az előző évek ígérvényei súlyosan terhelik ezt az előirányzatot is. Reményeim szerint azonban a jövő évben lehetőség nyílik arra, hogy a céltámogatásban már részesült, de el nem kezdett programok megvalósítására is sor kerülhet.

Több településen, így Szomolyán, Vattán, Tibolddarócon és környékén eddig sikertelenül pályáztak a tervezett szennyvízberuházások céltámogatására. Mezőkövesden a tervek készülnek, és jövőre kerül sor a pályázat benyújtására. Céltámogatás elnyerésére csak azoknak a társulásoknak van esélyük, amelyek műszakilag és pénzügyileg is megalapozott üzleti tervet készítenek, és a beruházás szükségességét a lakossággal is elfogadtatják.

Nagy vitát váltott ki a Házban az önkormányzatok finanszírozásának kérdésköre. A számok tükrében szeretném bemutatni, hogy mit jelent ez a térség 27 települése számára. Az szja helyben maradó részének 5 százalékra való csökkentése, az oktatási normatívák jelentős emelése összességében húsz település számára jelent többletforrást. Azok a kis falvak, ahol nincs sem iskola, sem óvoda, lényegében változatlan pozícióban maradnak. Számukra az okozhat nehézséget, ha a társönkormányzat - amely ellátja a település tanulóinak oktatását - többletköltségekre vagy például az iskola épületének felújítására, korszerűsítésére hivatkozva magasabb térítést kér a kiszolgáltatott önkormányzattól. Erre nincs forrása az iskolát nem működtető önkormányzatnak. Véleményem szerint a jövő évben törvényben kell szabályozni, hogy milyen feltételekkel milyen összegű térítést kérhet a feladatot ellátó önkormányzat.

Ha összességében tekintem az érintett települések finanszírozását - tehát számításba veszem a normatívák emelését és az szja helyben maradó részének csökkentését -, akkor látható, hogy egyetlen önkormányzat kerül rosszabb pozícióba. Ennek az az oka, hogy a 2000 lelkes Bükkábrány közigazgatási területén üzemel egy 900 főt foglalkoztató felszíni bánya, és az ebből befolyó iparűzésiadó-bevétel összege akkora, mint a környező településeké együttvéve. Ismerve a polgármesterek véleményét mondhatom, hogy választókörzetem minden polgármestere, a normatív támogatások csökkenésének ellenére szívesen cserélne bükkábrányi kollégájával.

Ami a többi önkormányzatot illeti, mindössze két településen nőtt csak 10 százalék alatti összeggel a normatív támogatás. Az összes többi esetében - ez 24 önkormányzatot jelent - a támogatás összege ennél magasabb; nyolc település esetén 10-15 százalék közötti, 14 település esetén 15-20 százalék közötti, míg két önkormányzat esetében 20 százalék fölötti.

Amikor az elmúlt hét során tájékoztattam az önkormányzati vezetőket az új finanszírozási rendszer településeket érintő konkrét számairól, elmondták, hogy a médiában megjelent híradások és az általam elmondottak között óriási az ellentmondás.

 

(11.20)

 

De biztosítottak arról, hogy ők, a települések felelős vezetői, akik nem a pártokat, hanem a település lakosságát szolgálják, a tényeknek és a számoknak hisznek, és azok a kormányzat igazát támasztják alá. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Bauer Tamás: Vastapsot! Fel kell állni!) Köszönöm szépen.

A polgári kormány nemcsak ígéri a kiegyenlítést, a felzárkózást a kistelepüléseknek, tesz is érte. Azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy a több év, évtized alatt felgyülemlett ellentmondásokat nem lehet egy év alatt kiigazítani. Azonban azt nem lehet elvitatni, hogy a polgári koalíció - felvállalva annak feszültségeit is - programja szellemében megkezdte egy jobb, igazságosabb önkormányzati finanszírozási rendszer megvalósítását.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott néhány példával kívántam érzékeltetni az összefüggést a kistérségekre váró feladatok és a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban rejlő lehetőségek között. Ennek szellemében természetesen számtalan megoldásra váró helyi problémát, elképzelést lehetne sorolni, amit kezelni tud az előttünk levő költségvetési törvényjavaslat, és olyat is, amit nem tud valóra váltani.

Összességében a 2000. évi költségvetési törvényjavaslat azon a megkezdett úton halad, amelynek irányát, nyomvonalát a kormányprogram jelölte ki. Ez az út göröngyös és egyenetlen, akadályokkal és lassítókkal van megnehezítve. De a jármű, amelyben jelképesen Magyarország lakossága, a magyar nép van, halad, Európa felé halad. Ez a költségvetési javaslat azon családok számára, amelyek munkával, tisztességgel és becsületesen szeretnének boldogulni, megteremti, biztosítja ehhez a feltételeket. Ez a költségvetés nem gerjeszt feszültséget, nem különböztet meg családot családtól, gyermeket gyermektől. Csak egyetlen követelményt támaszt: legyél hasznos önmagad, családod és a társadalom számára, tudd, hogy mit szeretnél elérni, valóra váltani, és ahhoz add hozzá tudásodat, szorgalmadat, tehetségedet!

Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés a reális lehetőségek és a megfontolt előrelépések költségvetése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Sasvári Szilárd: Bravó!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 46 1999.11.10. 1:57  1-169

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az önkormányzati témakörhöz szeretnék még hozzászólni, mert olyan érzésem van, mintha itt csak nagyvárosi képviselők lennének, mintha csak Nyíregyháza, Budaörs, Budapest vagy Tiszaújváros lenne itt, és csak nekik lehetne gondjuk, bajuk, sérelmük. Én egy olyan Borsod megyei térségnek vagyok a képviselője, ahol 27 település van, és a 27 település között egyetlen város van, Mezőkövesd. Ezeknek a településeknek ez a változás igen-igen nagy pozitívumot jelent. A 27 településből mindössze egyetlen településen csökken az állami normatíva. Ennek az az oka, hogy azon a 2000 fős településen, Bükkábrányban egy ezer főt foglalkoztató bánya működik, és ennek a bányának az iparűzésiadó-bevétele olyan magas, hogy ezen a településen csökken a normatíva.

A többi 26 település érdekes most a számunkra. A 26 település közül csak néhányban nő 10-15 százalék között az állami támogatás mértéke, több mint húsz településen 15 százalék fölött, néhány településen pedig 20 százalékkal nő az állami normatíva, különösen azokon a településeken, ahol feladatot látnak el, ahol általános iskolát, óvodát üzemeltetnek. Én találkoztam ezeknek a településeknek a polgármestereivel, és ők nem kértek engem arra, hogy a parlamentben azt mondjam, ez bizony nekik hátrányos, hanem épp arra kértek, mondjam el, hogy ők örülnek ennek a változásnak, amire már nagyon régóta vártak, hiszen 1991 óta, amióta működik a helyi adózás rendszere, az csak igazságtalanságot szült, s az évek alatt egyre nőtt a feszültség a települések között.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 118 1999.11.10. 2:12  1-169

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bevallom őszintén, hogy csalódott vagyok. Azért vagyok csalódott, mert nagy várakozással vártam a mai részletes vitát, amelyben - ezt jogosan várhattam el - a Magyar Szocialista Párt meg fogja majd indokolni az általa benyújtott és elnevezett alternatív költségvetési koncepciót, amelyet egyébként írásban összvissz másfél oldalon indokolt meg. Tehát arra lehetett számítani, hogy majd a részletes vitában kifejtik, hogy itt miről is van szó.

(11.40)

Bevallom őszintén, hogy csalódás ért. De emögött én azt látom, hogy igazából a Szocialista Párt beismerte azt, hogy ő sem képes ennél jobb költségvetést készíteni. Hiszen ha jobb költségvetést tudott volna készíteni, akkor nem csak a költségvetés egy töredékére adott volna be módosító javaslatot, és nem csak egy-egy részterületet illetően, lényegében minimális összegekkel, ami az egész költségvetést illeti.

Bevallom őszintén, én úgy látom, hogy ha egy középiskolában, egy közgazdasági szakközépiskolában egy tanuló egy ötórás dolgozatban azt a feladatot kapja, hogy előtte van egy költségvetés, és készítsen egy alternatív költségvetést, valószínű, hogy jobban megfelelt volna ennek a kihívásnak, mint a Szocialista Párt. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Pap János tapsol.)

Az a véleményem, hogy jogos a beismerésük, hiszen az ő módosító javaslatuk tele van ellentmondásokkal; többek között ilyennel, hogy növeli a költségvetés hiányát, aztán növelné az inflációt, aztán csökkentené az adóterhelést, de mellé növelné az adóbevételt. De mindenképpen elismerték azt is, többek között az indoklásban írják, hogy most már ők is minden gyermek utána megadnák a családi pótlékot, de annak forrását nem nevezik meg.

Bevallom őszintén, a rövid idő miatt már csak egy dolgot mondanék el. Ma reggel a televízióban Varga Mihály és Szekeres Imre hevesen vitatkoztak. Én már akkor tudtam, hogy Szekeres Imre ma a vitán nem lesz itt, Varga Mihály itt van. Hát ez az önök hozzáállása a magyar állam költségvetéséhez! (Dr. Wiener György: Itt kell lennie, mert előírás, hogy itt legyen!) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
99 138 1999.11.10. 1:59  1-169

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy Wiener képviselő úr teljesen alátámasztotta megállapításaimat, amikor azt mondta, hogy nem az alapvető célkitűzéseket és nem a makroszámokat vitatják. Ugyanakkor jelezte, hogy a társadalompolitikai prioritásokban nem értünk egyet. Hármat említett - én kezdem a nyugdíjakkal.

A nyugdíjak tekintetében az önök javaslata azt tartalmazza, hogy 25 milliárddal meg kell emelni, több nyugdíjemelést kell adni a nyugdíjasoknak. Ez a kérdés - szeretném emlékeztetni önöket erre -, nem kezeli azt, amit az elmúlt év őszén mondtak a költségvetési vitában, ami az előző évi nyugdíjakat illeti. Tudniillik ha azt is kezelné és most még ugyanezt a relatív növekedést tudnák biztosítani, akkor azt gondolom, hogy olyan mértékű költségvetési hiánynövekedést kellene prognosztizálni, amit önök sem vállaltak föl. A másik kérdés pedig, hogy ugyanakkor, amikor növelnék a nyugdíjak kiadását, akkor a nyugdíjalapból azzal, hogy a magánnyugdíjpénztárakba befizetendő összeget 6 százalékról 8 százalékra emelnék meg, onnan pedig elvesznek, és erre azt mondják, hogy ez finanszírozza a költségvetési hiányt - ez súlyos szakmai hiba!

Ami az önkormányzatokat illeti, elismerem, hogy az előterjesztés tartalmaz 36,5 milliárdot. Ezt szeretném lefordítani a családokra. Ez azt jelenti, hogy egy fő Magyarországon 3650 forinttal kapna többet önök szerint. Ez egy kétgyermekes családban 1216 forint/fő többletet jelentene, és erre a következőt írják: ennek fedezni kell, hogy több pénz jusson az iskoláknak, a kórházaknak, a rendelőintézeteknek, több pénz jusson szociális támogatásra, útépítésre, közművesítésre. De uraim! 36,5 milliárdból, havi 1216 forintból?! Ezt nem gondolják komolyan! És akkor még nem beszéltem a családi pótlékról, de még biztos lesz rá lehetőségem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 164 2000.01.31. 2:08  31-211

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelve a vitát, amit egyébként nagyon élvezek, megmondom őszintén, hogy eddig csak az ellenzéki oldalról hangzottak el olyanok, hogy fogadóórán ezt vagy ezt mondták, vagy fórumon ezt vagy azt mondták. (Keller László közbeszól.)

Én is elmondanék egy apró kis történetet. Én a polgármesterekkel találkoztam a választókörzetemben, közel húsz polgármesterrel, és igen részletesen kitárgyaltuk a törvényjavaslatot. Egy érdekessége volt annak a vitának: egyetlen olyan polgármester volt, aki fogorvosként érintett volt a kérdésben, és nem szólalt meg, olyannyira, hogy már a többi polgármester kérte, hogy most már mondjon véleményt, mert hogy lehet az, hogy őt érinti, és ő nem mond véleményt.

Mindenki tudta ennek az okát, tudniillik ez a polgármester MSZP-s színekben indult és nyerte meg azon a településen a választást. Ezt a polgármestert önök, képviselőtársaim, olyan helyzetbe hozták, hogy dicsérnie kellett a Fidesz-kormány előterjesztését, bár hozzáteszem, hogy ő is elégedetlen volt vele, hiszen azt mondta, hogy nem tökéletes, de mindenképpen egy első lépés, és ez a rendszer így mindenképpen működőképes lesz. Tehát ő MSZP-s polgármesterként ezen a gyűlésen a többiek kívánságára, kérésére dicsérte a kormány előterjesztését, és azt mondta, hogy igen, ez egy jó lépés. (Keller László: Ez egy sokszínű párt!)

Ugyanakkor pedig - ő ezt már nem tette hozzá, én hozzátettem - előrelépés arra, hogy még jobb legyen ez a törvény, azért nem történik, mert tisztelt képviselőtársaim a kétharmados törvénynek a megszavazását, a módosító javaslatokat elutasítják, és így egyszerűen nem teszik lehetővé azt, hogy ez a törvény még jobb legyen, és erre mondja ő azt, hogy tökéletes legyen. No, az önök politikai társát ilyen helyzetbe hozták.

De nem lehet önöktől azt várni, hogy segítsék ennek a kormánynak ilyen értelemben a munkáját, hiszen gondoljunk bele, önök nem támogatták a gyedet, nem támogatták a tandíjnak az eltörlését (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem támogatták a családi pótlék kiterjesztését! (Dr. Kökény Mihály: És kik fizetik meg a gyed árát?) Nem csoda ezek után, hogy így állnak hozzá!

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 32 2000.02.07. 2:53  29-117

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság február 2-i ülésén tárgyalta az ifjúsági és sportbizottság T/2157. számon benyújtott, az 1996. évi CXXVI. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslatát. A törvényjavaslat lehetővé teszi az adózó magánszemélyek számára, hogy a törvény kihirdetésének napjától 2002-ig, tehát három évig az adója egy százalékát a Budapest Sportcsarnok újjáépítésére felajánlja. Az önzetlen, nemes gondolatot hatpárti együttműködés, illetve együttgondolkodás előzte meg a tragikus esemény megtörténte után néhány nappal.

1999. december 15-én olyan reggelre ébredtünk, amit talán soha nem fogunk elfelejteni. Megdöbbenten hallottuk, láttuk a híradásokat: ég a Budapest Sportcsarnok. A megrendülést tovább fokozta Budapest főpolgármesterének bejelentése; miközben a lángok egyre magasabbra csaptak, kinyilvánította: a főváros nem tud részt venni az újjáépítésben. A jóérzésű emberek többségét az együttérzés, a segítség, a felajánlás gondolata foglalkoztatta.

A költségvetési és pénzügyi bizottság tagjai is egyöntetűen, megértéssel fogadták a törvényjavaslatot, elfogadták annak nemes és üdvös célját. A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.

Annak, hogy a költségvetési bizottság nem konszenzussal támogatta a törvénytervezetet - mint ahogy azt a hatpárti tárgyalások alapján gondolni lehetett -, az az oka, hogy több képviselő nem ezt az eszközt tartja a leghatékonyabb segítségnek, míg mások a civil szervezeteknek járó pénzösszeg csökkenése miatt aggódtak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország kulturális és sportközpontja a tűz martalékává lett. A kár összege több tízmilliárd forint, aminek előteremtésére a kormány ígéretet tett, de az új évezrednek is megfelelő színvonalú épület, jelkép felépítéséhez mindannyiunknak hozzá kell járulnia. A költségvetési és pénzügyi bizottság tagjainak többsége véleménye alapján kérem, támogassák a törvényjavaslat elfogadását, annak reményében, hogy a felajánlások nagy száma és az összeg olyan erkölcsi alapot teremt országunk számára, hogy a romok helyén újra álljon egy mindannyiunk számára feledhetetlen sport- és kulturális élményt nyújtó impozáns épület.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 80 2000.02.07. 2:10  29-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, hogy nem tudom, miről folyik a vita. Valószínűleg már rég nem a törvényjavaslatról, hanem valami egész másról. De ami a lényeg, hogy kibújt a szög a zsákból: most már Göndör képviselő úr elmondta, hogy ők módosító javaslatot szeretnének ehhez benyújtani, és amiatt szeretnék benyújtani, mert a 2. §-t nem tudják értelmezni. (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!)

Javaslom Göndör képviselő úrnak és a Szocialista Párt azon tagjainak, akik ezt támogatják, hogy olvassák el ezt a törvény (Felmutatja.), a '96-os törvényt. Ebben benne van a rendelkező nyilatkozat fogalma, mégpedig az, hogy mikor lehet rendelkező nyilatkozatot benyújtani és mire vonatkozóan. Szó szerinti idézés nélkül én elmondom, hogy adóévre lehet benyújtani, akkor, amikor már valaki megfizette az adóját. Tehát a rendelkező nyilatkozat egy adóévre vonatkozik, és egy adóévre vonatkozóan pedig csak az adóévet követően lehet benyújtani rendelkező nyilatkozatot. Ez a rendelkező nyilatkozat, ha a 2000. évre nyilatkozik valaki, az csak az 1999. évi adóévre vonatkozhat, azzal a feltétellel, hogy megfizette az adóját.

Ebben a '96. évi CXXVI. törvényben ez ragyogóan benne van, ebből kiértelmezhető, hogyha valaki ezt ki akarja értelmezni. (Mádai Péter: Nem tanultál magyarul?!) Hogy önök ezt miért nem akarják ebből kivenni, azt én nem tudom.

Viszont megkérdezem önöket, miért van az, hogy a hatpárti egyeztető tárgyaláson a sportbizottság tagjai részt vettek, illetve néhányan részt vettek közülük, és a költségvetési bizottsági ülésen is éppen az önök képviselője, a sportbizottsági tag állt ki emellett. Szeretném megkérdezni önöket, hogy miért hallgatnak most ezek a képviselők. Mondják meg, hogy mi történt időközben a Szocialista Pártban! Esetleg hatalmi harc kezdődött el? Mert kérdezem én, hogy mi van a sportbizottság elnökével, aki aláírta ezt a javaslatot, miért nincs ő most itt az Országgyűlésben?! Miért nem szólalnak meg a sportlobbi képviselői? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Uraim, itt valami másról folyik a vita!

 

(16.40)

Nagyon sajnáljuk, hogy ennek ez a törvény is áldozata lesz valószínűleg. (Keller László: A Fidesszel foglalkozzál!)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 88 2000.02.07. 1:28  29-117

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Azt gondolom, hogy felesleges tovább vitatkoznunk. Egészen bizonyos, hogy a Szocialista Párton belül sincs egyetértés ebben a kérdésben, és ezt most próbálják itt megvitatni olyan formában, hogy azok szólnak hozzá, akik ellenzik e törvényjavaslat mielőbbi elfogadását, akik pedig támogatják, azok hallgatnak, látom az arcokon.

Keller képviselő úr, megköszönöm, hogy felolvasott a '96. évi CXXVI. törvényből. Teljes egészében alátámasztotta azt, amit én állítottam. (Keller László: Nem támasztottam alá!) Tudniillik az ön által felolvasott törvény azt mondja, hogy míg valaki a '96. évi jövedelmének adójáról csak az azt követő évben nyilatkozik, a rendelkező nyilatkozat maga viszont csak '97-ben történhet meg. Én ugyanezt mondtam, hogy ez van a törvényjavaslatban, hogy 2000-ben lehet megtenni. (Keller László: Csak nem ez van leírva!) Tehát köszönöm, hogy alátámasztotta. Egyébként javaslom önnek, hogy az 1. §-t is olvassa el hozzá, én ezzel nem kívánom untatni a többieket.

Ami pedig a módosító javaslatot illeti, két módosító javaslat egészen bizonyosan már benn van. Mindkettőnek az aláírója Csizmár Gábor úr, akit nagy tisztelettel köszöntök, de ne haragudjon, úgy emlékszem, hogy a vita során nem hagyta el az üléstermet, ami azt jelzi számomra, hogy már a vita megkezdése előtt benyújtotta a módosító javaslatot. Innentől kezdve nincs miről beszélnünk, uraim! (Bauer Tamás: De miért?)

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 77 2000.03.21. 2:04  76-83

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben a számlanyomtatványok használatával kapcsolatosan elhangzott információk jogosan nyugtalanítják a vállalkozókat. Az áfatörvény 13. § (1) bekezdésének 16. pontja tartalmazza a számla kötelező adattartalmát. Az elmúlt évek során a törvény megengedte a magyar szabvány szerinti nyomtatvány használatát is. A téves értelmezést, a félreértést és az emiatt kialakult helyzetet alapvetően ez okozta, ugyanis a magyar szabvány nem határozta meg a számla tartalmát.

1999. január 1-jétől a törvény nem nevesíti az MSZ szerinti nyomtatványt, csak kötelező adattartalmat ír elő, ugyanakkor egy pénzügyminiszteri rendelet lehetővé teszi a régi nyomtatványok 1999. december 31-ig történő használatát. Sajnos, a nyomtatványforgalmazók nem követték vagy nem értelmezték a jogszabályváltozást, és ennek következménye lett a jelenlegi kaotikus helyzet. Az a vállalkozó, aki az előírásoknak megfelelő számlát kívánt a vevőinek, ügyfeleinek kiállítani, nem tudta megtenni, mert a kereskedelemben nem lehetett beszerezni. A kialakult helyzet ártatlan vesztese a vásárló, aki a számlát elfogadja, és gyanútlanul lekönyveli, hiszen egy áfaellenőrzés során jön rá, hogy a bizonylat nem felel meg a törvényi előírásoknak. Ezt még egy kezdő, de jóindulatú revizor is jogszerűen megállapítja. A helyzet orvoslására nem fogadható el az az álláspont, hogy utólag lehessen rávezetni a számlákra a hiányzó adatokat, mert ez nem megoldást, hanem anarchiát, fejetlenséget eredményezne.

Tisztelt Államtitkár Úr! A vállalkozók körében kialakult bizonytalanság megszüntetése érdekében kérdezem, lát-e lehetőséget arra, hogy az új adattartalmú számla bevezetésének időpontját újra elhalasszuk. Véleményem szerint erre mindenképpen szükség van, független attól, hogy kik és mikor hibáztak, annak érdekében, hogy a nyomtatványforgalmazóknak és a számlakibocsátóknak legyen lehetőségük a törvény szerinti számla beszerzésére.

A bizonytalanság megszüntetése gyors intézkedést követel. Kérdezem az államtitkár urat, hogy számíthatunk-e erre. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 81 2000.03.21. 1:05  76-83

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm a válaszát. Úgy gondolom, hogy a válasz megnyugtató és egyben példa értékű is. Megnyugtató a vállalkozói kör számára, hiszen ha jól értem, június 30-áig nem kell félniük attól, ha esetleg régi nyomtatványt alkalmaztak a számlázás során, annak következménye lehet rájuk nézve. Megnyugtató a forgalmazóknak is, hiszen vélhetően június 30-áig most már valóban fel tudnak készülni erre az új törvényi előírásra, és mindenképpen megnyugtató az adóhatóságnak, hiszen nem kell eldöntenie, hogy kell vagy éppen nem kell méltányosságot gyakorolnia egy esetleges ellenőrzés során.

Ugyanakkor válaszát mindenképpen példa értékűnek tekintem, hiszen bizonyítja, hogy a pénzügyi kormányzat problémaorientáltan áll egy adott kérdéshez, és a megoldást keresi, nem pedig azt vizsgálja, hogy ki és mikor, hogyan hibázott. Tehát azt gondolom, hogy a választ mindenképpen elfogadom, és megnyugtatónak tartom a vállalkozói kör számára is, ugyanakkor példa értékűnek is. (Bauer Tamás: Csak bátran!)

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 32 2000.05.03. 4:28  23-47

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ülésén - ellentétben a gazdasági bizottságéval - nem alakult ki érdemi vita, igazából csak néhány nézeteltérésről, véleménykülönbségről tudok beszámolni. A költségvetési bizottságban összesen két képviselő fejtette ki a véleményét, egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő.

Amiben nem volt vita, az a számviteli törvény fontossága, a számviteli törvény elmúlt időszakban betöltött szerepe, a számviteli törvény célja és feladata, valamint alapvetően abban sem volt vita, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat szakmailag megalapozott, illetve a szakmában alapvetően elfogadott.

Szóba került természetesen a nemzeti sztenderd szerepe, illetve annak hiánya és nemzetközi összehasonlítása, hogy miért van arra szükség. A bizottság egyik tagja így fogalmazott: a sztenderdeket illetően a törvényjavaslat úgy fogalmaz, hogy ezt kormányrendeletnek kell szabályoznia, kormányrendeletnek kell kimondania a sztenderdek kialakításának szükségességét, elkezdését, illetve majdan ennek befejezését is. Információim szerint ez többéves munkát igényel. Amennyiben Magyarországon a sztenderdek bevezetése vállalható, illetve elfogadottá válik társadalmi, jogi szempontból is, akkor lesz majd arra lehetőség, hogy ez a részletes számviteli törvény lényegében kerettörvényként működjön tovább, mert a nemzetközi példák, gyakorlatok erre nagyon eltérőek. A számviteli törvényjavaslat mindenképpen megfelel az Európai Unió 4. és 7. számú irányelvének, azzal szemben a törvény semmilyen részletezettségben nem szabályoz.

Ami közös témája volt a két képviselőnek, tehát a kormánypárti és az ellenzéki képviselőnek, az az egyszeres és kettős könyvvitel problémaköre. Abban alapvetően egyetértettünk, hogy az uniós elvárásoknak megfelelve az egyszeres könyvvitel tekintetében - a korlátlan jogi felelősséggel bíró gazdasági társaságoknál meg kell szüntetni. Nézeteltérés, illetve véleménykülönbség abban volt, hogy a 2006. január 1-jére meghatározott határidő elegendő-e, illetve tovább tolható, vagy inkább szűkíthető. Azt gondolom, hogy erről még a parlamentben lesz alkalmunk vitázni. Az ellenzéki képviselő úr a bizottsági ülésen felvetett egy esetleges sajátos megoldási lehetőséget, hogy az egyszeres könyvvitel tekintetében esetleges specialitást, sajátosságot lehetne bevezetni. Példaként azt mondta, hogy amikor 1998. január 1-jén át kellett volna térni arra a gyakorlatra, hogy minden kettős könyvvitelt vezető vállalkozónak könyvvizsgálóval kell hitelesíteni a beszámolóját, ő a '97-es törvényi változást hozta fel példaként, hogy ez milyen sikeres volt - ezt ajánlotta a figyelmünkbe.

A társasági adó és a számviteli törvény kapcsolatáról mindkét oldal kifejtette, hogy szerencsésebb lett volna, hogy ha a parlament egyszerre tudja tárgyalni a társasági adótörvény változását, illetve az előttünk lévő számviteli törvényt, hiszen ennek a két törvénynek van egymással igazán szoros kapcsolata, különösen a költségleírások, az adóalap-csökkentés, illetve -növelés tekintetében lett volna ez szerencsés.

Végezetül szeretném elmondani, hogy a társasági adóval kapcsolatban a Pénzügyminisztérium képviselője, dr. Nagy Gábor úr a következőt mondta a bizottsági ülésen: "Nyilvánvalóan számunkra is az lenne a megnyugtató, ha ezek a korrekciós tételek csökkennének, hiszen magát a számviteli szabályok betartását erőteljesen befolyásolja az, hogy milyen az adótörvényi megítélés, gondolok itt az amortizációra is, de a céltartalékképzésre, értékvesztés-elszámolásra, tehát mindazokra, amelyek a megbízható, valós képet befolyásolják."

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési és pénzügyi bizottság ülésén 20 fő volt jelen - 20 szavazat -, és mind a 20 szavazat támogatta, általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 36 2000.05.03. 15:07  23-47

TÁLLAI ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelettel köszöntöm a karzaton helyet foglaló érdeklődőket is.

A mai napon a tisztelt Ház az újraszerkesztett, egységes számviteli törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. A parlament eddigi gyakorlata azt mutatja, hogy ezen törvény bármikori tárgyalása nem járt politikai viharokkal, a vélemények, a javaslatok szakmai szempontúak voltak, teljes egészében az érintettek, a mintegy 330 ezer gazdasági társaság és a magyar számviteli szabályozás érdekében történtek. Nagyon bízom abban, hogy képviselőtársaim is úgy látják, hogy ezen a bölcs gyakorlaton nem szükséges változtatnunk.

Az utóbbi években napirenden lévő kérdés az Európai Unió és a magyar jog harmonizálásának kérdése. Ebben hazánk kötelezettséget vállal többek között arra, hogy a jogszabályok közelítése ki kell hogy terjedjen különösen a vámjog, a társasági jog, a bankjog, a vállalati számvitel, az adózás, a pénzügyi szolgáltatások területére. Kiterjed továbbá a magyarországi számviteli rendszerre, az európai szabályokkal való harmonizálására is. A számviteli szakemberek és a törvényalkotók munkáját az elmúlt évtizedben az ennek való megfelelés jellemezte.

A harmonizáció megvalósítása érdekében figyelemmel kell lenni az Európai Közösség fontosabb irányelveire, így az 1978. évben kiadott 4. számú irányelvre, amely az éves beszámolóról és az 1983-ban készült 7. számú irányelvre, ami a konszolidált beszámolóról készült.

Az 1991. évi XVIII. számú számviteli törvény elfogadásával és a sajátosságokat figyelembe vevő kormányrendeletek kiadásával, amiből jelenleg 18 darab van, a harmonizáció elkezdődött. A magyar számviteli társadalom folyamatosan követte a törvény hatásait, gazdasági és pénzügyi rendszerünk változásait. Ennek eredménye, hogy szinte évente bővítésre, változtatásra volt szükség, hiszen a gyakorlatban felmerült problémákra, hiányosságokra, kihívásokra a szabályozásnak reagálni kellett. Ennek következménye, hogy sokak szerint a törvény elvesztette keret jellegét.

A vita tárgya azonban nem a törvény szakmai értelmezésében, elfogadtatásában van, hanem abban, hogy a nemzeti számviteli sztenderdek bevezetése hogyan, mikor történjen, azok milyen szintű szabályként jelenjenek meg, és annak kapcsolata hogyan történjen a számviteli törvénnyel. Ez előrevetíti a következő évek feladatát.

A számviteli törvény nyolcéves működése során bizonyította, hogy a számvitel nem azonos csupán a könyveléssel, a beszámoló a mérlegleadással, a megbízható, valós összkép pedig a számok két, eszköz-forrás oldali egyezőségével.

A végtermék, a beszámoló nem a cégbíróságnak vagy az adóhatóságnak készül, hanem a piac szereplőinek, az üzleti partnereknek, a vevőknek, a szállítóknak, a hitelezőknek, a tulajdonosoknak. Még ma is jellemző azonban az a vállalkozási szemlélet, hogy legyen sok veszteség, mert akkor nem kell adót fizetni. Ez egyfajta egysíkú gondolkodás, ami hosszabb távon tönkreteheti a vállalkozást, hiszen a csalódás akkor jön, amikor külső forrást szeretne igénybe venni az adott vállalkozó a fejlesztéséhez, és cége minősítését a közzétett beszámoló alapján a remélt hitelező elvégzi. Sokan ekkor értik meg, mi is a jelentősége a megbízható, valós összkép kialakításának a vállalkozás vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetéről.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem tartalmaz koncepcionális szemléletváltást, de mégis sok új elemet hordoz magában. A javaslatba beépítésre kerültek a gazdaság fejlődésével, a tulajdonosi szemlélet erősödésével járó új feladatok, a gyakorlatból szerzett tapasztalati elemek. A megbízható, valós összkép kialakítása továbbra is fő cél marad. Ehhez nyújtanak segítséget az értelmező rendelkezésben helyet kapott új fogalmak, ami teljesen új eleme a szabályozásnak, hiszen közel 60, eddig le nem írt értelmezés került a törvényjavaslatba.

Néhány, általam fontosabbnak tartott változás a következő:

A vállalkozások egymás közötti kapcsolata megítélése szempontjából nagyon lényeges, hogy egyik vállalkozás a másik vállalkozással milyen érdekeltségi kapcsolatban van, arra milyen befolyással bír. Ezért fontos az anyavállalat, a leányvállalat, a közös vezetésű vállalkozás, a társult vállalkozók, az egyéb részesedési viszonyban lévő vállalkozók, a konszolidálásokba bevont vállalkozás, a kapcsolt vállalkozás, a közvetlen irányítást biztosító befolyás fogalmát tisztázni.

Lényeges tartalmi változás, hogy a jövőben társult, illetve kapcsolt vállalkozásnak minősül, aki más gazdasági társaságban legalább 20 százalék szavazattal közvetlenül vagy közvetve rendelkezik. Ez az arány eddig 25 százalék volt.

A számviteli irányelvek nagyon lényeges információnak tartják és külön kérik a mérlegben bemutatni a kapcsolt vállalkozásban lévő részesedést, adott kölcsönt, a követelést, a rövid és hosszú lejáratú kötelezettséget, az eredménykimutatásban a kapott részesedést, a befektetésből származó bevételeket, az osztalékot, a kapott és a fizetett kamatokat. A társaságok egymás közötti kapcsolatainak gyakorisága, azok nagysága a gazdaság tulajdonosi szerkezetéről ad megfelelő képet.

Különös jelentőséggel bír a külföldi tulajdonú befektetések egymás közötti kapcsolatának volumene. Nagy horderejű változás, hogy a jövőben az üzleti év fogalma nem jelenti automatikusan a naptári évet, de általában ekkor sem lehet több, mint 12 hónap. Ehhez igazodik az adóév terjedelme is. Ezen lehetőség csak a külföldi székhelyű vállalkozást, illetve a külföldi tulajdonú anyavállalatot illetné meg.

Fontos új fogalom, ami egyértelművé teszi, hogy az ellenőrzés és önellenőrzés esetén mikor kell a beszámolót újra közzétenni.

 

 

(10.40)

 

 

A javaslat ezt a saját tőke változásának 20 százaléka esetén teszi kötelezővé, ezt nevezzük a valós képet lényegesen befolyásoló hibának. A gazdasági műveletek értelmezését segíti a közvetített szolgáltatás, a beruházás, különösen a felújítás, a karbantartás fogalmának meghatározása. A gyakorlatban előforduló cégvásárlások követelték meg a negatív üzleti vagy cégérték fogalmának a meghatározását.

Részletes a szabályozás az értékpapírok számviteli elszámolása, nyilvántartása, a gazdasági életben egyre növekvő pénzpiaci műveletek előfordulása esetére is. Sok szakmai vita, eltérő értelmezés eredménye a részletes értelmező rendelkezések gyűjteménye, amely kiindulópontja lehet a nemzeti számviteli sztenderdek kialakításának is. A vállalkozó a beszámoló elkészítésével zárja le az üzleti évet. Az annak elkészítését meghatározó számviteli alapelvek lényegi tartalma nem változik. Előírásai és részletezettsége a vállalkozás nagyságától függ. Az egyszerűsített éves beszámolót készíthetők körét három mutató határozza meg, amelyből kettő változatlan marad: a mérlegfőösszeg a 150 milliót, az éves nettó árbevétel a 300 milliót, az átlagosan foglalkoztattak száma pedig az 50 főt ne haladja meg. Ez utóbbi mutatószám eddig 100 fő volt.

Egyszerűsített beszámolót az a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, érthetőbben: betéti és közkereseti társaság készíthet, amelyiknek az éves nettó árbevétele az 50 millió forintot nem haladja meg. Ez a szabályozás változatlan. Azonban lényeges változás, hogy ezt csak 2005. december 31-éig engedi meg a javaslat.

Az EU számvitele nem ismeri az egyszeres könyvvitel fogalmát. Ennek az elvárásnak tesz eleget a javaslat, amikor a gazdasági társaságok tekintetében kimondja, hogy meg kell szüntetni az egyszeres könyvvitelt. Ezt a változást azok a szakemberek, akik jelenlegi formájában, tartalmában elkészítik az egyszerűsített beszámolót, egyértelműen támogatják. A megbízható, valós összkép kialakítása érdekében ez olyan többletmunkát igényel a pénzforgalmi szemlélet miatt, amely a könyvvezetés mellett jelentős terhet ró ezen szakemberekre.

Ma már bonyolultabb egy bt. beszámolóját elkészíteni, mint egy kft.-ét. Ez a változás mintegy 90-95 ezer vállalkozást érinthet. Az öt év haladék véleményem szerint nagyon sok, meggondolandó lehet annak rövidítése.

A letétbe helyezés és a közzététel szabályai a javaslat szerint lerövidülnek április 30-ára, május 31. helyett; míg a konszolidálásba bevont vállalkozások esetében szeptember 30. helyett június 30. lehet a határidő. Ez a változás a megfelelő létszámú és felkészültségű, számviteli, könyvelői létszámmal, alkalmazottal bíró vállalkozások tekintetében nem okozhat problémát. Azonban a külső céggel, személlyel, megbízás alapján könyveltető kisebb vállalkozásoknál, a munkák torlódása, az egyéb, adózással kapcsolatos határidők betartása miatt - éppen az alapos és körültekintő munka elvégzése, a megbízható, valós összkép betartása érdekében - ez aggályos lehet. Javaslom az eredeti határidők megfontolását.

Fontos, pozitív eleme a javaslatnak a számviteli szolgáltatás fogalmának a meghatározása. Számviteli szolgáltatást a jövőben az végezhet, aki vagy könyvviteli szolgáltatást végezhet, vagy könyvvizsgálói tevékenységre jogosult, ez utóbbit külön törvény szabályozza. Könyvviteli szolgáltatás végzésére az jogosult, aki mérlegképes könyvelői képesítéssel rendelkezik, s a javaslat szerinti feltételeknek megfelel, amit kormányrendelet fog meghatározni.

A javaslat mentesíti az 5 millió forint árbevétel alatti vállalkozásokat a fenti kötelezettségtől. Ez a szabály véleményem szerint olyan könnyítést ad az érintett körnek, ami nem indokolt. Hiszen továbbra is megengedi azok számára a számviteli szolgáltatás nyújtását, akik nem rendelkeznek megfelelő képesítéssel. A könyvvizsgálat szerepe, a könyvvizsgáló felelőssége a jelentés tartalmának meghatározásával növekedni fog. A könyvvizsgálatba bevont társaságok szabályai nem bővülnek, de nem is szűkülnek. Az 50 millió forintos árbevételi határ megmarad.

A könyvvezetés, de különösen a bizonylatolás terén szigorításokat tartalmaz a javaslat. A bizonylatok tekintetében új dolog a könyvviteli számlákra való hivatkozás, a kontírozás és a nyilvántartásokban történő rögzítés időpontjának és igazolásának megjelölése, továbbá az egyszerűsített számlán az aláírás megkövetelése. A bizonylatok megőrzése tekintetében új elem, hogy azokat nyolc évig olvasható formában kell megőrizni.

Az Országos Számviteli Bizottság feladata, működése nem változik. Tagjai közé a jövőben a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete is delegálhatna. Véleményem szerint az OSZB-nek a jövőben nagyobb szerepet kell vállalnia, különösen a számviteli sztenderdek kidolgozása kapcsán. Ezért a bizottság működését, feladatát részletesebben lenne szükséges szabályozni.

A javaslat, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, felhatalmazást ad a kormánynak egyes részterületek rendeletben történő szabályozására: a már említett könyvviteli szolgáltatás feltételrendszerének kialakítása mellett a nemzeti számviteli sztenderdek kidolgozásának, készítésének feltételeit, a sztenderdek elfogadásának, bevezetésének, hatályba léptetésének követelményeit illetően. A nemzeti számviteli sztenderdek olyan szabályok, módszerek, eljárások, amelyek kötelező erejét társadalmi elfogadottságuk biztosítja, amelyek az adott szakterület meghatározó, a szakma által önként vállalt és elfogadott feladatokat, kötelezettségeket, módszereket tartalmaznák, és amelyeket a felhasználók és a szakterületen kívül állók is elfogadnak.

A javaslat kellően alapos abban a tekintetben, hogy megfelelő alapot és támogatást adjon a számviteli szakemberek számára a nemzeti számviteli sztenderdek megalkotására, s azok elfogadtatására.

A számviteli törvény legszorosabb kapcsolata a társasági adótörvénnyel van, bár kétségtelen, hogy mindkettőnek más és más a funkciója, és egymás nélkül is betölthetik szerepüket. A költségelszámolás, az adóalap meghatározása szempontjából szerencsésebb lett volna a két törvényjavaslat egyszerre történő tárgyalása, hiszen így nem látható pontosan, hogy a javaslat milyen hatással van a költségvetési kapcsolatokra. Az adóalapot érintő változások nagy része kiegyenlíti egymást. Azok a vállalkozások, amelyek élni tudnak az értékvesztés, az ingatlanok tekintetében a terven felüli értékcsökkenés vagy a kötelezettségek miatti céltartalékképzés lehetőségével, átmenetileg eredménycsökkentő hatásban részesülnek. Minden vállalkozás számára kedvező változás, hogy 30 ezer forintról 50 ezer forintra nő az egy összegben elszámolható eszközök egyedi beszerzési értéke.

Tisztelt Képviselőtársaim! A számviteli szabályozás célja, hogy a beszámoló megbízható és valós összképet adjon a gazdálkodó vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetéről. A beszámoló a piac szereplői, a tulajdonosok, a befektetők, a hitelezők számára készül, éppen ezért a megbízható, valós összkép biztosítását elősegítő szabályok erősödtek meg, több esetben az irányelvektől való korábbi eltérések megszüntetése érdekében is.

A törvény 2001. január 1-jei zökkenőmentes bevezetéséig a végrehajtókat, a könyvelőket fel kell készíteni a változásokra. Ehhez kívánok minden kedves kollégámnak kellő erőt, egészséget és kitartást, képviselőtársaimnak pedig a törvény alapos kidolgozásához eredményes munkát!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 132 2000.05.24. 2:09  123-153

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tardos képviselő úr hozzászólását nagy figyelemmel követtem, és bevallom őszintén, nem egy érdekes dolgot mondott el a hozzászólásában. Én két dolgot emelnék ki, egyrészt azt mondta, hogy nem volt kellően végiggondolt a törvényjavaslat benyújtása, másrészt pedig az előkészítés nem volt megfelelő.

Azt gondolom, hogy ez a megállapítás nem állja meg a helyét, hiszen az Országos Számviteli Bizottság 1999 szeptemberétől 2000 márciusáig 12-szer ülésezett, és a végén a március 16-ai ülésén egyhangúlag támogatta a törvényjavaslat benyújtását. Hozzáteszem, hogy az Országos Számviteli Bizottságban a Könyvvizsgálói Kamara delegáltatja magát, a bizottság tagjainak egyharmadát ők adják. Azon túl a kamarával is folyamatos egyeztetés történt, kezemben van az a levél, amelyet a Könyvvizsgálói Kamara elnöke küldött át a Pénzügyminisztériumba, amely lényeges változtatást a törvényjavaslaton nem igényelt. Az más kérdés, hogy a konkrét törvényjavaslat benyújtása után a Könyvvizsgálói Kamara szakmai bizottsága lényeges módosításokat kezdeményez a törvényjavaslatban.

Én örömmel veszem azt a kezdeményezést, amelyet Tardos úr fölvet, hogy egyeztessünk ebben a kérdésben, hogy konszenzus alakuljon ki a parlamentben, hiszen 1992 óta ötször módosult a számviteli törvény, és minden esetben a parlament konszenzussal fogadta el a számviteli törvény módosítását. Én nagyon bízom benne, hogy az ez évi módosítás kapcsán is sikerül ezt a konszenzust kialakítani. Mi ebben partnerek vagyunk, azonban azt fogjuk kérni az ellenzéki képviselőktől, hogy legyenek mérsékeltek, és azt értsék meg, hogy számos módosító javaslat elfogadása esetén veszélybe kerülhet a törvényjavaslat elfogadása.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 142 2000.05.24. 1:26  123-153

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Bevallom őszintén, úgy éreztem magam az utóbbi egy-két-három percben, mintha szombat este a Heti hetes adását nézném (Varga Mihály: Rosszabb!), mert tíz percet kellett várni arra, hogy Molnár László igazából mit is szeretne. Én gratulálok neki a karikatúrához, de szeretném vele közölni, hogy itt a számviteli törvény vitája folyik.

Azonkívül sajnálom, de kormánypárti kollégám figyelmét fel kell hívnom arra, hogy valószínűleg nem olvasta el a 2517. számú törvényjavaslatot. Szívesen leülök vele, és ha megmutatja nekem azt a részt, amelyről ő itt hosszasan beszélt, amely kötelezővé teszi a mérlegképes könyvelők egyesületi regisztrációját, akkor, megmondom őszintén, én is csinálok neki egy ilyen karikatúrát, tudniillik a törvényjavaslatban ez nincs benne, de jó néhány más dolog sincs benne, amit ő elmondott.

Azt gondolom, képviselő úr, hogy máskor azt a törvényjavaslatot kell átadni véleményezésre valakiknek, amely a parlamenthez benyújtásra került, és nem azt, amiről feltételezzük, hogy majd benyújtásra fog kerülni. Tehát nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam azt a törvényjavaslatot látta vagy olvasta, amely nem került a parlament elé, így aztán igen komoly ellentmondásokba keveredett, és ez sajnos az egész felszólalását is minősíti.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 50 2000.09.04. 5:12  47-83

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság augusztus 30-án megtárgyalta az előterjesztést, a törvényjavaslatot. Több mint három órán át vitatkozott a bizottság, és úgy gondolom, komoly tanulságokkal szolgált a vita. (Bauer Tamás: Bizony, bizony!)

Két dolgot emelnék ki, ami a vitát jellemzi. Az egyik az, hogy általában a többség, tehát a kormánypártiak, akik végül is általános vitára alkalmasnak találták a törvényjavaslatot, általában szakmai érveket mondtak, ugyanakkor pedig az ellenzéki képviselők általában politikai érveket sorakoztattak fel. (Derültség az MSZP soraiban.)

A másik fontos tanulsága volt a dolognak, hogy olyan kényelmes helyzetben voltak a kormánypárti, a többségi képviselők, hogy elég volt talán a törvényjavaslatot ismertetni, ugyanakkor pedig általában a kisebbségi véleményt elmondók olyan dolgokat fogalmaztak meg, amelyek nincsenek a törvényjavaslatban, tehát amit hiányoltak vagy éppen nem találtak a törvényjavaslatban. Én elfogadom, hogy nagyon-nagyon sok ilyen dolog van, de ez a törvényjavaslatok egyik gyengéje. Hogy ezt alátámasszam, szeretnék a bizottság jegyzőkönyvéből felolvasni, ezt nem más mondta, mint a bizottság szocialista elnöke, Szekeres Imre: "Még egyszer mondom, nem a tartalmáról beszélek, nem azért tartom általános vitára alkalmatlannak, mert ilyen vagy olyan megoldásokat tartalmaz, hanem amilyen módon ez a kérdés a költségvetési bizottság elé került." (Keller László: A többségi véleményről beszélj!) Uraim, egyértelmű a dolog! A bizottság ellenzéki elnöke nem a törvényjavaslat tartalmát bírálja, hanem valami mást, azt, hogy milyen módon - majd talán egyszer ki fog derülni. (Kuncze Gábor: Mesélj! - Bauer Tamás: Ott is kiderült!)

Miért mondhatta ezt a bizottság elnöke, hogy a tartalmával nincsen problémája? (Bauer Tamás: Ezt nem mondta!) Azért mondhatta, mert megismerte a törvényjavaslatot és abban alapvetően három dolgot fedezett fel. Az egyik legfontosabb az volt, hogy nem talált a törvényjavaslatban olyan részleteket, amelyek a társadalom egy-egy csoportját összességében hátrányba hoznák, annál többet találhatott olyat, és ezért mondta azt, ami a társadalmi csoportoknak, rétegeknek, vállalkozóknak, családoknak kedvező. Lássuk, mik ezek!

A törvényjavaslatot alapvetően három módon lehet jellemezni. Az első, hogy megfelel a külső és belső jogharmonizációnak, a külső jogharmonizáció természetesen az európai uniós elvárásoknak. Több helyen találhatunk a törvényjavaslatban ilyen tartalmú megfogalmazásokat. A másik, amit már az államtitkár úr is elmondott: vélhetően a számviteli törvény holnapi elfogadása azt eredményezte, hogy több adótörvényt, gazdasági törvényt kellett terjedelmesen módosítani, így a társaságiadó-törvényt, a személyi jövedelemadó-törvényt és az adózás rendjéről szóló törvényt. Egyébként a törvényjavaslat terjedelmét alapvetően ez indokolja. A harmadik kérdés pedig az, hogy alapvetően csökken az elvonás a nemzetgazdaságban. Ezt az bizonyítja, hogy a 2001. évben 40 százalék alá fog kerülni a GDP-arányos elvonás, és így több mint 200 milliárd forinttal kevesebb lesz az elvonás az elkövetkezendő évben, 1,3 százalékkal fog arányosan csökkenni. (Bauer Tamás: Ne viccelj!) Ugyanez a folyamat fog 2002-ben is bekövetkezni.

A törvényjavaslat talán legjelentősebb változása a személyi jövedelemadózás terén mutatkozik, hiszen láthatjuk, tapasztaljuk, hogy a személyi jövedelemadó-törvény tekintetében csak pozitív változás lesz: az adósávok változtatása, a családi adókedvezmény növelése, az egyéni vállalkozások tekintetében az adókedvezmények, a vállalkozási adó meg nem fizetése; és ugyanez érződik a társaságok tekintetében is, hiszen jelentős könnyítések, egyszerűsítések lesznek az adótörvényben, de talán ami a legfontosabb, hogy jelentős adókedvezmények lesznek. Ezek közül csak egyetlenegyet szeretnék kiemelni, ami a bizottsági ülésen is elhangzott, és ma a miniszterelnök úr is megerősítette (Keller László közbeszól.), szeretném kiemelni, hogy a Ház elé fog kerülni az a javaslat (Keller László: Miről beszélsz?), ami a 10 millió forint alatti nyereségű cégeknek beruházási kedvezményt fog adni, és így mintegy 50 milliárddal fogja javítani a kisvállalkozások helyzetét.

Összességében megértem az ellenzéki képviselőket, én ezt a költségvetési bizottsági ülést úgy tudnám jellemezni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a kormánypártok részéről a győzelmet nem kell megmagyarázni. (Taps a kormánypártok soraiból. - Derültség az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 22 2000.09.06. 9:04  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszteri expozé elhangzásával és a frakciók vezérszónokainak felszólalásával a tisztelt Ház megkezdte a 2001. és a 2002. évre vonatkozó adó- és járuléktörvény-javaslat vitáját. Az elkövetkezendő három napban 21 és fél óra alatt kell megvitatni a magyar társadalom, a családok, a vállalkozók jelentős részét érintő gazdasági kérdéseket.

Az eddig elhangzott bizottsági és frakcióvélemények alapján nem kétséges, hogy vita lesz a kormánypártiak és az ellenzék között. A javaslat tartalmi részét nehéz vitatni, hiszen jórészt pozitív változásokat hoz a családok, a vállalkozások életében. Persze a mértéket, a sávokat, a kulcsokat, az összegeket, egyáltalán az elvonás tényét mindig lehet és kell is bírálni, kritizálni, vitatni. A szándékot, a folyamatot azonban, amit a polgári kormány követ, már annál nehezebb vitatni.

Senki sem vonhatja kétségbe a gyermeket nevelő családok segítésének szándékát, a vállalkozók adó- és járulékterheinek csökkentését, a munka- és tőkejövedelmek adóterheinek közelítését, az adminisztrációs, a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségek egyszerűsítését, az adó- és járulékrendszer integrációját, összevonását. Ezeknek a célkitűzéseknek kell megfelelnie a kormány által az elmúlt két évre, 1999-re és a 2000. évre, illetve most egyszerre a 2001. és a 2002. évre vonatkozó adó- és járuléktörvényeknek.

Ezek után rátérnék a tényekre. A hozzászólásomban mindössze négy kérdéskört szeretnék érinteni.

Az első ilyen:

Az ígéret: csökkenteni kell a jövedelemelvonás mértékét, több maradjon annál, aki megtermeli a javakat. Makrogazdasági szinten az elvonás mértéke a bruttó nemzeti termék 40 százaléka alá kell hogy kerüljön.

A tények: a 2000. évben a bruttó hazai érték 41,7 százalékát vonta el az államháztartás. 2001-re ez a szám 39,5 százalékra, 2002-ben pedig 37,9 százalékra csökken. A növekvő magyar gazdaság bevételeiből 2001-ben 2,2 százalékponttal, 2002-ben 3,8 százalékponttal több jut a családi háztartásoknak, és ennyivel több fordítható a vállalkozások fejlesztésére.

 

(9.30)

 

Két év múlva a megtermelt értéknek már több mint 62 százaléka marad azok zsebében, akik ezt létrehozzák.

A második ígéret: csökkentjük a személyi jövedelemadó-terheket, megteremtjük a családi adózás feltételeit, jelentős adókedvezményt biztosítunk a gyermeket nevelő családoknak, hogy azt taníttatásukra, étkeztetésükre, ruházkodásukra lehessen fordítani.

A tények: egy háromgyermekes család a jövő évtől akár havi 30 ezer, éves szinten 300 ezer forint adókedvezményben részesülhet. De jelentős a támogatás az egy- és kétgyermekes családoknak is. Egy gyermek esetében havonta 3 ezer forint, két gyermek esetében havonta 8 ezer forint, éves szinten 96 ezer forint az adótámogatás összege. Ma egy két gyermeket nevelő család havonta 17 400 forintot kap az államtól a gyermek nevelésére.

Az eltartotti kedvezményt adómentes jövedelemhatár megjelölésével biztosítja a törvényjavaslat. Az adókedvezményt az eltartók bármelyike igénybe veheti, az eltartók között az megosztható, év végén a maradék összeg a bevallásban érvényesíthető. Jelentős lépés ez a családi adózás irányába.

A harmadik ígéret: az élőmunka terheinek fokozatos csökkentése, a járulékelkerülő magatartás mérséklése, a különböző jövedelemtípusok vonatkozásában az arányosabb közteherviselés megvalósítása.

A tények: ennek lényeges lépése, hogy a járulékalap és az adóalap a lehető legteljesebb mértékben egységesítésre került, a járulékok a jövedelmek egyre szélesebb körére terjednek ki, valamint megvalósult az adó- és járulékbeszedés egy szervezethez, az adóhatósághoz való telepítése. 1999-ben a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége jelentősen, mintegy 6 százalékponttal csökkent.

Ennek eredményeképpen mintegy 115 milliárd forinttal növekedett a foglalkoztatóknál maradó, fejlesztésekre fordítható összeg.

Az intézkedéssel is összefüggésben 1998-hoz viszonyítva 1999-ben nemzetgazdasági szinten csaknem 1 százalékkal emelkedett az alkalmazásban állók létszáma. 2000-ben a tervezett prioritásokra tekintettel nem volt mód a foglalkoztatók élőmunkaköltségeinek további csökkentésére. A 2001. és a 2002. évben - figyelemmel a gazdaság eredményeire - azzal számolunk, hogy tovább csökken a foglalkoztatók társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettsége.

A kormány javaslata szerint 2001-ben a mai 33 százalék járulékteher 30 százalékra, 2002-ben pedig 27 százalékra csökken. Ez 2001-ben a foglalkoztatók terheit mintegy 110 milliárd forinttal, 2002-ben pedig 123 milliárd forinttal mérsékli. A társadalombiztosítási bevételekből finanszírozott ellátások fedezetének biztosítása érdekében egyidejűleg sor kerül a tételes egészségügyi hozzájárulás minimális mértékű emelésére. Így a tételes egészségügyi hozzájárulás 2001-ben a mai 3900 forintról 4200-ra, 2002-ben pedig 4500 forintra növekszik. A két intézkedés együttes hatására a foglalkoztatók járulékterhelése ténylegesen a 2001. évben mintegy 100 milliárd forinttal, 2002-ben pedig mintegy 110 milliárd forinttal csökken.

A negyedik ígéret: javítjuk a hazai kis- és középvállalkozások működési feltételeit, adókönnyítéssel enyhítünk a pénzügyi forráshiányukon.

A tények: a kis- és középvállalkozások fejlődésének elősegítése, a meglévő forrásaik beruházási célú felhasználásának ösztönzése érdekében adókedvezményt érvényesíthetnek a 2001. december 31-ét követően megkötött szerződés szerint igénybe vett beruházási hitelre fizetett kamat alapján. A beruházási hitelre vonatkozó adókedvezmény az adóévben fizetett kamat 20 százaléka, illetve ez kiemelt térségben és vállalkozási övezetben eléri a 40 százalékot.

100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik azon tárgyi eszközök értéke, amelyeknél a számviteli törvényben meghatározott terv szerint értékcsökkenés lenne érvényesíthető. Az elvégzett számítások szerint ezen módosítás a gazdálkodó szervezeteknél közel 24 milliárd forintos, a pénzügyi tevékenységet folytatóknál mintegy 3,4 milliárd forintos adóalap-kiesést eredményez; ennek a társaságiadó-vonzata, amely az említett gazdálkodóknál marad, mintegy 4 milliárd forint.

Engedjék meg, hadd mondjam el a legfontosabb változást: a jövőben az 50 főt vagy annál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozó és gazdasági társaság nem kell hogy megfizesse a 18 százalékos vállalkozási, illetve társasági adót abban az esetben, ha azt a saját vállalkozásának a fejlesztésére fogja költeni. Ez a változás közel 50 milliárd forinttal javítja a mikro- és kisvállalkozások helyzetét. Azt gondolom, hogy ez jelentős előrelépés a vállalkozások segítése érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! A sort folytathatnám, de ezt a megtisztelő feladatot, amely arról szól, hogyan és milyen intézkedések hatásaként lesz jobb az ország polgárainak a következő évezredben, átadom frakcióbeli képviselőtársaimnak.

Végezetül megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 28 2000.09.06. 2:08  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem volt abban kétségem, hogy ellenzéki képviselőtársam olyanokat fog mondani, ami nem fedi a valóságot. (Varga Mihály: Megszoktuk.) Kijelentette, hogy semmi kedvezmény nincs ebben a törvénycsomagban a kis- és közepes vállalkozóknak.

Tisztelt Képviselőtársam! Figyelmébe ajánlom ugyanannak a tájékoztatónak a 11. számú mellékletét. Valószínű, hogy nem sikerült kellőképpen átolvasni, ezért engedje meg, hogy - ami a két percbe belefér - néhány konkrét tételt mondjak, hogy milyen kedvezményben is részesülnek a kis- és közepes vállalkozók az elkövetkezendő években.

 

 

(9.50)

 

Például az értékvesztés elszámolása kapcsán azzal, hogy nem kell megnövelniük az adóalapot a készletek, értékpapírok és befektetések elszámolása után, mintegy 3,8 milliárd forinttal javul a pozíciójuk a társasági adó vonatkozásában. Az értékcsökkenés kapcsán kettős kedvezmény is van. Egyrészt 30 ezer forintról 50 ezer forintra emelkedik az azonnal elszámolható eszközök értéke. Ez 3,6 milliárd forinttal hozza kedvezőbb helyzetbe a gazdasági társaságokat. Ugyanez a kis értékű eszközök vonatkozásában, ahol 100 ezer forintról 200 ezer forintra emelkedik a két év alatt elszámolható összeg, ez 2,2 milliárd forinttal hozza kedvezőbb helyzetbe a kisvállalkozásokat. Újra megemlítem a beruházási hitelek után érvényesített kamatkedvezményt, amely a társasági adóalapot fogja csökkenteni, ez évente mintegy 2,1 milliárd forinttal fogja kedvezőbb helyzetbe hozni a kisvállalkozásokat.

De folytathatnám a könnyítések sorát azzal, hogy a jövőben a 8 millió forint alatti árbevételű társaságok, vállalkozók is negyedévente tudják visszaigényelni az áfájukat. Folytathatnám azzal, hogy jelentős könnyítést kapnak a könyvvezetés kapcsán. Képviselő úr, legyen szíves gondolja át a mondandóját és korrigáljon!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 74 2000.09.06. 1:58  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A képviselő asszony felszólalása invitált arra, hogy megnyomjam a kétperces gombot, tudniillik tele volt a mondandója tényszerű igazságtalanságokkal. (Dr. Veres János: Tényszerű igazságtalanság! - Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt add össze! - Keller László tapsol. - Varga Mihály: Várd meg a végét!) Tehát a tényeket ferdítette el, és erre rögtön mondanék bizonyítékokat.

Az első bizonyíték, amit szeretnék elmondani: nem szerencsés, ha informális úton közvélemény-kutatási adatokból szerzünk információkat a családtámogatásról és az sem szerencsés, hogy a KSH-tól. (Derültség az MSZP padsoraiból.) A közvélemény-kutatásra megvannak a megfelelő módszerek és a megfelelő technikák. Nem a családtámogatásról kell beszerezni...

Én elmondom önnek a tényeket. (Keller László: Halljuk! - Szabó Sándorné: Kérem az adatokat!) 1 millió 270 ezer családból az elmúlt évben 1 millió 100 ezer család vette igénybe a családtámogatást, a családi adókedvezményt. (Dr. Veres János: Ez nem igaz! - Varga Mihály: Ez fáj nektek!) A kormány, illetve a költségvetés az elmúlt évre 36 milliárd forintot tervezett családtámogatásra, a mai napi kimutatás szerint, amely valóban még nem végleges, ebből 33 milliárd forintot vettek igénybe. Tehát úgy gondolom, ezek a tények igazolják, hogy a képviselő asszony helytelen számokat mondott.

De mondok önnek mást, szintén statisztikai adatokra hivatkozva. A többgyerekes családokra vonatkozóan, ha a képviselő asszonyt jól értettem, azt mondta, hogy a három- és többgyermekes családoknak tizenvalahány százaléka veszi igénybe. A képviselő asszonnyal közlöm, és ezek tényszámok, hogy közel 50 százalékuk, de jelzem, nem végleges a feldolgozás. (Szabó Sándorné: Teljesen végleges!) Arra kérem a képviselő asszonyt, hogy amikor számokra hivatkozik, lehetőleg hivatalos információk alapján mondja, mert az ön hozzászólása a közvéleményt teljes egészében félrevezette. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 96 2000.09.06. 2:07  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Számomra világos és kristálytiszta az a logika, amit a szemben ülő ellenzéki képviselők akarnak nekünk elmondani. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Na végre!) Béki Gabriella azt mondja, hogy nem kellenek adókedvezmények, el kell törölni az adókulcsokat. Mindenki adózzon annyit, amennyit, majd miután bejön az adó, akkor azt mi visszaosztjuk azoknak, akik nem dolgoznak; akik lehet, hogy nem is akarnak dolgozni, annak a 10 százaléknak osszuk vissza, adjuk vissza családi pótlék formájában!

 

 

(12.00)

 

De kérdezem én: mit tettek önök a családi pótlékkal az elmúlt néhány év alatt? (Bauer Tamás: Emeltük! - Béki Gabriella: Emeltük! Jelentősen, kétszer!) Azt tették a családi pótlékkal, hogy jövedelemhez kötötték, és például egy pedagógus házaspár a családi pótlékot nem tudta igénybe venni, mert önök azt mondták rá, hogy ők egy gazdag család. (Béki Gabriella: Ez nem így van!) Ez így van, kérem szépen, erre számok vannak, adatok vannak, és ez így történt. (Béki Gabriella közbeszólása.) Tehát nem fogadható el az az álláspont.

Egyszerűen elképesztő, hogy nem értékelik a családi adókedvezményt, hiszen csak egy számot mondok: lehet, és való igaz, hogy a családi pótlék az elmúlt két évben nem emelkedett, ez mintegy 20 százalékos pozícióromlást jelent, egy kétgyermekes családban ez havi 2000 forint, igaz; és most mellétesszük a családi adókedvezményt. Az elkövetkezendő évben a kétgyermekes családi adókedvezmény 8000 forint lesz havonta. Ez pontosan négyszer annyi, mint amennyit önök adtak volna a családi pótlékhoz. Eddig egy kétgyermekes család kapott 9400 forintot havonta, a jövő évtől 17 400 forintot fog kapni, dupla annyit, mint amennyit önök adtak volna. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Így van!) Érthetetlen számunkra, hogy miért...

És hogy nem tudják igénybe venni? Kedves Képviselő Asszony! Egy családban, ha egy család havonta 50 ezer forint bruttó keresetet megkeres, 40 ezer forint lesz a minimálbér, 10 ezer forintot kell hozzákeresnie a másik eltartónak, és igénybe fogja tudni venni a teljes adókedvezményt. (Béki Gabriella közbeszólása.) Ön miért nem tudja ezt elfogadni? (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Jól van, Bandi! - Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 120 2000.09.06. 2:10  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt néhány percben olyan érzésem támadt, mintha ebben az országban senki nem dolgozna, itt mindenki munka nélkül van, itt mindenki rászorult, itt mindenki azt várja, hogy a postás kivigye neki az SZDSZ és az MSZP által felemelt családi pótlékot. (Varga Mihály: MSZP-jövőkép! - Derültség a Fidesz soraiban.)

Szeretném elmondani, hogy ebben az országban nem így van. Nem így van, tetszenek tudni. Szintén KSH-adatra hivatkozom, amely a képviselő asszonynál is megvan. Lapozza fel a 33. oldalt: munkaerőhelyzet Magyarországon. Az első félévi munkanélküliségi ráta tavaly 7,2 százalékról 6,6 százalékra csökkent. Magyarországon a munkanélküliség - aki nem jut jövedelemhez - mindössze 6,6 százalék. Elég baj, és még elég magas most is. Az elmúlt félévben 21 ezerrel több munkahely létesült, és 21 ezerrel dolgoznak többen.

Ami pedig a kereseteket illeti, szintén tessenek már elolvasni a keresetekre vonatkozóan a 37. oldalt. Tessék megnézni azt, hogy Magyarországon január és június hónapban mennyi volt az átlagkereset: 86 300 forint. Tessék megnézni azt, hogy jövőre mennyi lesz az átlagkereset: több, mint 90 ezer forint lesz.

Uraim! Miről beszélnek önök? Kikről beszélnek önök? (Bauer Tamás: Hölgyeim és Uraim!) Elnézést, természetesen, hölgyeim és uraim. (Sasvári Szilárd: Magadról beszélsz?) Tehát kikről beszélnek?

Azt gondolom, hogy mivel az 1999. évben volt először családi adókedvezmény, valóban várjuk meg a végleges adatokat és értékeljük. Higgyék el, hogy ebben az országban sokkal többen vannak azok, akik örülnek ennek a rendszernek, és nem az önök által privilegizált családi pótléknak, amiért semmit nem kell tenni, hanem otthon meg kell várni a postást. Jó néhány ilyen embert ismerek a lakókörzetemben, aki így gondolkodik, mint önök. De higgyék el, sokkal többen vannak azok, akik helyesnek és jogosnak tartják, hogy munkához és jövedelemhez kötjük a családi adókedvezményt, és ezt emeljük magasabbra. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 134 2000.09.06. 2:12  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Tanár Úr! Itt most az adó- és járuléktörvényről van szó, és kimondottan a családi adókedvezményről vitázunk.

Tanár Úr! Az adókedvezményt a bruttó keresetekből kell igénybe venni, és nem a nettóból. (Varga Mihály közbeszól.) Megértem a tanár urat, hogy ezt félreértette, hiszen amikor még engem tanított a szocialista politikai gazdaságtanra, akkor még nem volt bruttó és nem volt nettó - erről ennyit. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Egyébként az a tantárgy már meg is szűnt, most az a neve, hogy közgazdaságtan.

A következő kérdés: kedves Szabóné képviselőtársunk bemutatta, hogy milyenek az átlagjövedelmek az oktatásban, a szociális ágazatban. Nagyon örülök neki, mert ezekkel a számokkal - a 72 900-zal az oktatásban és a szociális ágazatban - azt bizonyította, hogy ott is igénybe tudják majd venni az adókedvezményt a következő évi kereseteikből.

Képviselőtársaim alapvetően a munkanélküliségről, az alacsony keresetről beszélnek. Réges-régen nem a témáról beszélnek. Teljesen behoznak ide olyan elemeket, amelyeket talán majd a költségvetési vita során lenne ildomos elmondani. A munkanélküliségnek és a családi adókedvezménynek ilyen összefüggése nincsen. A munkanélküliséget csökkenteni szükséges, más eszközökkel, beruházásokkal.

Tessék megnézni a másik adótörvényt, a társaságiadó-törvényt, de az egyéni vállalkozói törvényt is, hogy ebben a javaslatban mi áll! Beruházási adókedvezményeket kapnak a vállalkozók azért, hogy munkahelyet teremtsenek. (Keller László közbeszól.) Az alacsony kereset súlyos probléma. Tessék megnézni, hogy mit javaslunk mi! Azt javasoljuk, hogy emeljük a minimálbért, de tessék azt is meghallgatni, hogy mit mondanak erre önök. Fanyalognak a minimálbérre, mert ilyen feszültséget, olyan feszültséget okoz.

Akkor tessenek megmondani, hogy igazából mi is a megoldás, ha ezeket a megoldásokat, az adókedvezményt (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a minimálbér-emelést nem tudják elfogadni. (Szórványos derültség az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 166 2000.09.06. 1:43  19-225

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy az elmúlt percben Keller úr felszólalásából kiderült minden a parlamentben. (Derültség az MSZP soraiban.) Arról van szó, uraim, hogy önöket abszolút nem érdekli, hogy mi vetődik föl ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban; önök formákról, törvénytelenségekről, Házszabály megszegéséről beszélnek, és nem arról, ami ennek a dolognak a tartalma: arról, hogy a kis- és középvállalkozók valószínűleg koalíciós módosító javaslat következtében... - ami egyébként teljesen törvényszerű és házszabályszerű, és erre lesz lehetősége Keller úrnak elmondani a véleményét a részletes vitában, de ha gondolja, most is elmondhatja és el is mondta.

Keller úr az elmúlt egy percben azt mondta, egyszer azt mondta, az ilyen megkülönböztetést nem támogatja, utána pedig azt mondta, szó sincs arról, hogy ő a kis- és közepes vállalkozásokat ne támogatná. Keller úr, el kell dönteni, hogy mit szeretne: támogatja, ha a kisvállalkozások beruházási adókedvezményt kapnak vagy nem támogatja?

Itt félrevezetni a közvéleményt, megpróbálni a képviselőket, hogy úgy mondjam, sarokba szorítani, hogy micsoda törvénytelenség készül itt - szó sincs erről! Volt egy folyamatos tárgyalás a kormánnyal; a törvényjavaslat benyújtásáig nem dőlt el, hogy ez milyen formában, milyen összegben, kiket érintően kerül a tisztelt Ház elé; az általános vita kezdetére lényegében egyértelművé vált, és erről beszélt a kedves képviselőtársam.

Keller úr, ebben semmi törvénytelenség nincsen! Látszik, hogy ön csak azt keresi, hogy mibe tudjon belekötni, és nem pedig azt, hogy hogyan tudja támogatni a kisvállalkozókat. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
157 82 2000.09.08. 9:18  1-103

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon még a Fidesz frakciója egy törvényjavaslatról nem szólalt meg, és az az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat, ezt a hiányosságunkat szeretném pótolni az elkövetkező néhány percben.

Meglepő vagy sem, mindenesetre tényként megállapítható, hogy a hatályos adótörvényeink közül a legrégebben elfogadott, eljárásjogi szabályokat tartalmazó, az adózás rendjéről szóló törvény. Kétségtelen tény persze emellett az is, hogy a törvény tízéves története során számtalan módosításon esett át, amelynek eredményeként helyenként már csak nyomokban hasonlít régi önmagára.

A módosítások nem voltak öncélúak. Szükségessé tette őket egyrészt a számtalan gyermekbetegségben szenvedő anyagi-adójogi háttér állandó változása, másrészt - és azt hiszem, ez volt a döntő - az átalakuló gazdasági környezet. Elegendő az adózók számának látványos növekedésére gondolnunk, amelyet nyilvánvalóan nem lehet figyelmen kívül hagyni az adóztatás technikájának szabályozásakor.

Az eljárásjogi szabályoknak alapvetően két elvárásnak kell megfelelniük, amelyek az esetek egy részében az érdekek szöges ellentétben állását eredményezik. Az egyik teljesítendő elvárás olyan eljárási szabályok alkotása, amelyek biztosítják az adóhatóság számára az adók beszedéséhez szükséges eszközöket. Minden szabály annyit ér, amennyit sikerül belőle betartani. Az egyes adótörvények előírásai akkor kelnek életre, ha nyilvánvaló mindenki számára, hogy teljesítésük szükség esetén kikényszeríthető.

A másik, nem kevésbé fontos követelmény az eljárásjogi normákkal szemben, hogy az adózók számára olyan szabályozási környezetet alakítsanak ki, amely a kötelezettségek körét a lehető legszűkebben határozza meg, csak a legszükségesebb mértékben engedi meg az állami beavatkozást az adózó magánviszonyaiba, és a jogállamiság követelményeinek megfelelően biztosítja az adózói jogok érvényesítését.

A feladat tehát nem egyszerű. Olyan játékszabályokat kell alkotni az adójogviszony résztvevői számára, amelyek egyensúlyt teremtenek az adóhatósági és az adózói jogok és kötelezettségek között. A hatályos adóeljárási törvénnyel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy ha nem is tökéletes, alapelemeiben megfelel a kor, a gazdaság és a szabályozási környezet által támasztott követelményeknek. Stabil az adóhatósági szervezetrendszer, és az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy az eljárási szabályok a gyakorlatban megállják a helyüket.

Az elmúlt években, leszámítva az adó- és járulékbeszedési rendszer szükségszerű integrációját, az eljárási szabályok alapvető elemeiben nem is történt változás. Ez a tendencia mindenképpen kedvező, hiszen az állandó jogszabályi környezet megkönnyíti a jogalkalmazást. Az adózás rendjéről szóló törvénynek az előttünk álló módosítása is ezt a tendenciát követi. Ha figyelmesen végigolvassuk a normaszöveget, megállapíthatjuk, hogy az adózás és az adóztatás feltételrendszereit alapjaiban nem érinti.

Felmerülhet persze a kérdés, hogy ha jelentősebb módosítást nem tartalmaz az előterjesztés, akkor érdemes-e hozzányúlni a törvényhez. Erre azt válaszolhatom, hogy nemcsak érdemes, hanem helyenként elkerülhetetlen is. Nem szabad ugyanis elfeledkezni arról, hogy az eljárásjog követő jog, azaz mindig igazodnia kell az anyagi jogszabályok változásaihoz, lehetővé kell tenni az ott biztosított jogok érvényesítését, a kötelezettségek teljesítését.

A szabályozási szükségszerűséget jelen esetben az új számviteli törvény testesíti meg, amely lehetővé teszi az egyes külföldi adózók számára, hogy a naptári évtől eltérő üzleti évet válasszanak, és annak megfelelően vezessék könyveiket. Ennek kapcsán lehetővé kell tenni az adózás rendjében a naptári évtől eltérő üzleti évet választók számára az üzleti évükhöz igazodó bevallást, illetőleg befizetést, hiszen számukra nem értelmezhetőek az eddig szabályozott határidők.

Szerencsés megoldást választ egyébként a javaslat, mert az idevonatkozó szabályok döntő részét külön mellékletben szabályozza. Ez segíti az eligazodást a szabályok között, és nem okoz zavart azon adózók esetében, akikre egyébként nem vonatkoznak az új előírások. Az adózási gyakorlat időről időre felszínre hoz olyan problémákat, kérdéseket, amelyekről kiderül, hogy a hatályos szabályok alapján nem oldhatók meg, mert vagy nincsenek is idevonatkozó előírások, vagy azok hiányosak, vagy egyszerűen nem lehet teljesíteni azokat.

Ilyen szabályozási hiányosság mutatkozik a munkáltatói, illetőleg a kifizetői adólevonásokkal kapcsolatban. Ugyanis a törvény nem rendelkezik arról, hogy mi a teendő, ha maga a munkáltató vagy a kifizető tárja fel az adólevonásnál elkövetett hibáját. Ugyan most is van lehetőség önellenőrzésre, de az olyannyira bonyolult, hogy inkább nem élnek vele az érintettek, ezzel vállalva azt, hogy egy adóhatósági ellenőrzésnél súlyos jogkövetkezményekkel kell számolniuk. E hiányosságot kívánja most pótolni a javaslat, részletes szabályokat alkotva az önkorrekcióra olyan formában, hogy a hiba orvoslásában a munkáltató és a kifizető is érdekelt legyen, s különösebb nehézség nélkül azt teljesíthesse is.

Találhatunk a javaslatban olyan módosításokat is, amelyekre lehet, hogy először csak legyintünk, azonban jobban végiggondolva rájövünk, hogy a mindennapokban milyen nagy segítséget jelenthet a változás. Évek óta folyik a vita például arról, hogy az adóbevallást az adózón, adott esetben a törvényes képviselőjén kívül más is aláírhatja-e. Bárkivel előfordulhat, hogy a bevallási időszakban külföldön van, beteg, vagy bármely más ok miatt nem tudja aláírni bevallását. Mivel a törvény kifejezetten nem rendelkezett arról, hogy a meghatalmazott is aláírhatja a bevallást, az adóhatóság ragaszkodott az adózó saját kezű aláírásához.

Ezen változtat most a javaslat, és kimondja, hogy az adóhatósági nyomtatványokat - tehát nemcsak a bevallást, hanem bármely más adóhatóság által rendszeresített nyomtatványt -, akár a bejelentkezésre vagy például az önellenőrzésre az adózó képviselője, meghatalmazottja is aláírhatja. Az adózók nagy többsége évente egyszer kerül kapcsolatba az adóhatósággal, akkor, amikor a bevallást benyújtja. Az adóhatóság a bevallási időszakokban lehetőségeihez mérten megkönnyíti a saját munkáját is, megpróbál segítséget nyújtani a nyomtatványok kitöltéséhez.

Sajnos azonban, a hibás bevallások számából kitűnően a tájékoztató munka vajmi kevés eredményt hoz. Ésszerű törekvés ilyen helyzetben az adózáshoz értő szakemberek szélesebb körű bevonása az adózási folyamatba. Erre tesz kísérletet a javaslat azzal, hogy nevesítetten lehetővé teszi az adótanácsadók, adószakértők számára az adóbevallások ellenjegyzését. A bevallás hibájáért a szabály szerint az adótanácsadó, illetőleg az adószakértő felel, amely előírás érdekeltté teszi az adózót is abban, hogy szakemberhez forduljon.

Végezetül engedjék meg, hogy egy olyan szabályra hívjam fel a figyelmet, amely az egyéni vállalkozók vállalkozási érdekeit védi. A hatályos szabályok szerint az egyéni vállalkozó bírság- vagy pótléktartozását csak akkor mérsékelheti az adóhatóság, ha annak megfizetése az adózó megélhetését veszélyezteti. Előfordulhat, hogy a teljesítés ugyan nem veszélyezteti a megélhetést, azonban a vállalkozás csődbe megy miatta, ami viszont a törvény alapján nem lehet szempont az adóhatósági méltányosság gyakorlása során. E visszás helyzetet oldja fel a javaslat, amikor a vállalkozás gazdasági tevékenységének ellehetetlenülését is méltányolható körülményként említi, és erre tekintettel lehetővé teszi a tartozás elengedését.

Összességében a véleményem az, hogy az adózás rendjének előterjesztett módosítása támogatható, mert egyrészt következetesen eleget tesz más jogszabályok által diktált jogalkotási kényszernek, másrészt kisimítja a még meglévő kisebb szabályozási egyenlőtlenségeket, rugalmassá téve ezzel az adóeljárást.

Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kérem, hogy támogassák az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 381 2000.09.26. 2:52  380-412

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvényt az Országgyűlés ez év májusában módosította. A július 1-jén hatályba lépő szabályozás módosította a vámmentes útiholmi meghatározását, ami azt jelentette, hogy a belföldön állandó lakhellyel rendelkező természetes személyek által a külföldi utazások időtartamára személyes használatra vagy hivatásuk gyakorlására magukkal vitt és visszahozott, illetve 24 órát meghaladó külföldi tartózkodás során vásárolt használati tárgy külön rendeletben meghatározott mennyiségig vámmentes. Kivétel ez alól a tartós fogyasztási cikk és a jövedéki törvény hatálya alá tartozó termék.

A szabályozás szigorítását az indokolja, hogy a keleti és déli határokon kialakult az úgynevezett üzletszerű cigaretta- és alkoholbehozatal. A Vám- és Pénzügyőrség számításai szerint ez több milliárd forint bevételkiesést jelent az államháztartásnak. Ennek a szabályozásnak azonban az lett a következménye, hogy a tisztességes állampolgárok százezrei egyetlen szál cigarettát, illetve egyetlen korty szeszes italt sem hozhattak át a határon büntetlenül. Bár a módosítás célja, a feketegazdaság elleni harc támogatandó, azonban annak áldozatai nem lehetnek azok az ártatlan, becsületes magyar turisták, akik 2 liter bor, 1 liter égetett szeszes ital és egy doboz cigaretta társaságában térnek haza hosszú külföldi pihenésükből.

A rövid törvényjavaslat ezt az ellentmondást kívánja feloldani. Egyrészt lehetővé teszi, hogy a jövedéki termék is lehet vámmentes útiholmi. Rossz hír az olajcsempészeknek, hogy külön kormányrendelet gondoskodik arról, hogy az ásványolajterméket, így a benzint és a gázolajat nem lehet vámmentes útiholmiként az országba hozni. Szigorítás lenne azonban - és ez a szesz- és cigarettacsempészeknek hadüzenet -, hogy naponta csak egy alkalommal értelmezhető a vámmentesség, ezáltal törvényi szinten megteremtődik a feltétele annak, hogy az üzletszerűen dohány- és szeszcsempészetet folytatók ellen a hatóság az eddiginél eredményesebben és hatékonyabban fellépjen.

A törvény elfogadásával mentesítünk több millió magyar állampolgárt a felesleges bosszúságtól, tortúrától, ami az országhatáron várna rá. Ennek fenntartása senkinek nem lehet célja.

Végezetül szeretném megköszönni a parlament minden frakciójának támogatását, hogy példás gyorsasággal az Országgyűlés elé kerülhetett a törvényjavaslat. Azzal, hogy nem nyújtottak be módosító javaslatot, elősegítik annak a mai napon való elfogadását, és a kihirdetés napján való hatályba lépését.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és az utazók nagy tábora nevében pedig kérem az igen gomb használatát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 411 2000.09.26. 1:15  380-412

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Remélem, a jelenlévők többsége azt kívánja, hogy térjünk vissza a törvényjavaslathoz, és szavazzunk róla. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Helyes!) A tartalmával nem kívánok foglalkozni, ami itt pro és kontra elhangzott, azt gondolom, az érvek, ellenérvek csatáztak. Azt szűrtem le, hogy a benyújtott javaslatom jó, és az Országgyűlésnek el kell fogadnia.

Azonban a tanulságokat le kell vonni, le kell vonniuk a kormánypártoknak. Való igaz, hogy a több száz oldalas, több ezer oldalas törvényjavaslatokat pontosabban át kell nézni, alaposabban tanulmányozni kell, és ha hibát látunk benne, annak a módosítását kezdeményeznünk kell.

Azonban az ellenzéknek is van ebből tanulnivalója. Mivel az ellenzék májusban a törvényjavaslathoz, ehhez a passzushoz semminemű módosító javaslatot nem nyújtott be, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ők ezt a helyzetet akarták előidézni, de számukra is van tanulság.

Végezetül hadd mondjam el, az én véleményem szerint, ha valaki hibázik, az hibás. Azonban ha valaki nem ismeri el a hibáját, és azon nem próbál változtatni, az már bűnös.

Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 16 2000.09.28. 2:05  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen sajátságos helyzetben vagyunk a részletes vita kapcsán, tudniillik a szocialista képviselők kezdik egyrészt dicsérni, másrészt bírálni a kormánypárti képviselők módosító javaslatait.

Ennek egyrészt valószínűleg az lehet az oka, hogy ők nem tudtak olyat benyújtani, amely mellett ki kellett volna állni. Elsősorban arra gondolok, amit Keller képviselőtársam elmondott, hogy a társasági adóhoz a Szocialista Párt képviselőcsoportja lényegében azon túl, hogy kezdeményezte, a hitelek kamatkedvezménye már a 2001. évben is igénybe vehető legyen, más módosító javaslatot nem tudott benyújtani.

Azt pedig egyértelműen kijelentem, hogy a miniszterelnök úr szeptember 4-én igazat mondott. És azt is kijelentem, hogy Keller László szeptember 28-án nem mondott igazat. (Keller László: Na! - Varga Mihály: Kérjen bocsánatot!) Ezt a következőkkel támasztom alá. Magyarországon 770 ezer kisvállalkozás van, amelyeket elviekben érinthet ez az adókedvezmény. Abban az esetben, ha ezt a kedvezményt minden kisvállalkozó igénybe tudja venni, bizony 70-80 milliárd forint adókedvezmény, forrás maradhat a kisvállalkozók zsebében. Nyilvánvalóan nagyon nehéz kiszámítani azt, hogy mely kisvállalkozók élhetnek, fognak élni ezzel a lehetőséggel. Ezért kerültek elő, modellszámítás alapján, különféle variációk. Ez indokolja azt, hogy a kormány, a Pénzügyminisztérium számítása szerint 32 milliárd forint lehet ez a kedvezmény, amelyet a kisvállalkozók minimálisan igénybe tudnak venni.

Úgy ítélem meg, ez jelentős, nagy horderejű kedvezmény a mikro- és kisvállalkozások számára, és ők ezzel a lehetőéggel élni fognak. Megköszönöm Keller képviselő úrnak, hogy a módosító javaslatunk mellett érvelt végül is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 28 2000.09.28. 2:01  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy ez a koalíciós módosító javaslat mindenképpen nagyon jó megoldás, illetve azt mondom, jó megoldás. Azt lehet vitatni, hogy ez nagyon jó megoldás, jó megoldás vagy rossz megoldás. Amikor egy módosító javaslattal az adótörvényben 50 fő alatti vállalkozásoknak - ha úgy tetszik - adókedvezményt biztosítunk, és ezáltal a fejlesztéseit mentesítjük az adófizetés alól, illetve pluszforrásokat teremtünk a fejlesztéseihez, azt vitatni, hogy ez rossz, azt gondolom, ezt nem lehet (Keller László: Nem ezt mondtam!)

 

 

(9.00)

 

Azonban azt lehet vitatni - elfogadom -, hogy miért nem lehet továbbterjeszteni a nagyobb létszámúra, miért nem lehet nagyobb kedvezményt adni. A következő évi költségvetésben erre ennyi lehetőség van.

Kovács képviselő úr teljesen félreérti az elmondottakat, azt gondolom. Itt arról van szó, hogy a nyereséges vállalkozások tudják ezt igénybe venni. Nyilván nem minden vállalkozás nyereséges, és való igaz, hogy nem minden nyereséges vállalkozás tudja teljes összegben igénybe venni ezt a kedvezményt.

Ami pedig Keller úr érvelését illeti, teljesen mindegy, hogy egy vállalkozónál azt mondjuk, hogy a bevételét csökkentheti, az adóalapját csökkentheti, adókedvezményt adunk neki, a végeredmény egy és ugyanaz: nem fizeti meg az adót, abban az esetben természetesen, ha fejlesztésre fordítja. Én egyetértek azzal, hogy keressünk jobb megoldást. Mi úgy látjuk, hogy ez a módosító javaslat a legjobb megoldás most, ez az, ami szakmailag is elfogadott, hiszen így nem a veszteségét csökkentjük egy vállalkozónak, hanem azokat támogatjuk, akik fejleszteni kívánnak, és akik eredményesen, nyereségesen tevékenykednek.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 44 2000.09.28. 2:03  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Számomra megnyugtató ez a vita, azért megnyugtató, mert mindenféle érvvel próbálják támadni az ellenzéki képviselők ezt a módosító csomagot, de igazából nem tudnak vele mit kezdeni. Az érvelés egyrészt abból adódik, hogy félreértik a módosító javaslatot, vagy nem olvasták teljesen végig.

Engedjék meg, hogy azt az érvet visszaverjem, amely szerint a 2001. évben ez nem jelent forrást a vállalkozóknak. Tessék megnézni az ajánlás 104. sorszáma alatt a módosító javaslat egyik részét, amely azt mondja, hogy "a vállalkozók 2001. január 1-jétől június 30-áig terjedő időszakra esedékes adóelőlegének, ha havi bevalló, 150 ezer forint feletti, ha negyedévi, akkor pedig a 450 ezer forintot meghaladó részét köteles megfizetni". Ugyanerre vonatkozik, figyelmükbe ajánlom az ajánlás 106. sorszáma alatt lévő módosító indítványt, amely azt mondja ki, hogy 2001. július 1-jétől 2002. június 30-áig az adóelőleg fizetése kapcsán hogyan kell ezt az adókedvezményt figyelembe venni. Tehát ez az érvelés egyszerűen nem igaz.

Az pedig, hogy egy demokratikus parlamentben a kormány szándékát mutatja az előterjesztésben, hogy mit szeretne: Kovács úr, egy demokratikus parlamentben képviselőknek, képviselőcsoportoknak koalíciós vagy ellenzéki képviselőknek joguk van benyújtani módosító javaslatot, és ha ezt a módosító javaslatot a parlament többsége elfogadja, hatályba fog lépni. Nagyon bízom benne, hogy ezzel a módosító csomaggal is ez fog történni.

Ami pedig azt a megjegyzést illeti, hogy hosszú távra kell adókedvezményt adni: szeretném ellenzéki képviselőtársam figyelmét felhívni, hogy ez a kedvezmény nem csak a jövő évre épül be az adótörvényekbe, ezt a kedvezményt majd folyamatosan igénybe lehet venni.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 74 2000.09.28. 2:06  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy a társasházak problematikájában teljesen egyformán gondolkodunk ellenzéki és kormánypárti képviselők. Ezt jelzi az a módosító javaslatom, amelyik a 67. sorszámot viseli, amely ugyan még a tartalmi elemeit nem tudja a módosító javaslataimnak, hiszen utolsó pillanatban került beadásra. Azonban szeretném elmondani azt, hogy teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy a társasházaknak az ingatlanhasznosításból és az egyéb bevételeiből származó jövedelmét csak az általános 20 százalékos adó terhelje, s azt követően, ha azt a társasház üzemeltetésére, illetve felújítására fordítják, akkor külön adó ne terhelje.

Vélhetően kapcsolódó módosító javaslat formájában a parlament elé fog kerülni az a javaslat frakciónk részéről, amelynek az a lényege, hogy ha nem osztják ki ezeket a jövedelmeket a társasház tagjai részére, akkor nem fogja terhelni ez a 40 százalékos adó. Tehát senkinek nem lehet a célja az, hogy a megtakarított pénzeket - csak azért, mert azt üzemeltetésre nem tudta elkölteni - külön 40 százalékos adó terhelje.

Úgyhogy én megköszönöm a képviselőknek ezt a jelzését, és megígérem a Fidesz frakciója nevében is, hogy mi ezeket támogatni fogjuk, illetve keressük azt a megoldást, hogy ez a 40 százalékos adó semmiképpen ne terhelje.

 

(10.10)

 

Hiszen ahogy el is hangzott mind az MDF, mind a MIÉP képviselői, az MSZP részéről is, nem lehet célunk az, hogy ezt külön adó terhelje.

Még egy dolgot szeretnék mondani, hogy van az előterjesztésben egy olyan rész, amely egyszerűsíti egyébként a társasházak bevallását, hiszen a jövőben az ingatlanhasznosításból származó bevételt a társasházak le fogják tudni adózni, és nem kell külön adóbevallást tenni a társasház tagjainak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 78 2000.09.28. 2:06  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a helyreigazítást, tudniillik Kovács képviselőtársunk nem a tárgykörről beszélt, ez meggyőződésem; valószínűleg délután nem ér rá, amikor majd a jövedéki törvénynek lesz a tárgyalása.

És köszönöm az aggódást is, hogy a kormánypárti javaslatokkal foglakozik, amelyek őszerinte majd visszavonásra kerülnek. Szeretném megnyugtatni képviselőtársamat, hogy a sportberuházásról szóló javaslatom valóban visszavonásra kerül (Derültség az MSZP soraiban.), ugyanakkor pedig kapcsolódó módosító javaslattal az Országgyűlés elé fog kerülni és a kisvállalkozói csomagnak lesz a része, ami azt fogja jelenteni, hogy különféle sporteszközök, -beruházások adókedvezményben fognak részesülni, tehát ilyen értelemben a kezdeményezés nem fog elhalni.

Az viszont már megdöbbentő, hogy azért aggódik, mert a társadalombiztosítási járulék 3 százalékkal csökkentésre kerül. Ha képviselő úr megnézte volna a saját frakciója módosító javaslatait, akkor láthatta volna, hogy az MSZP frakciója kezdeményezi, hogy ne csökkenjen 3 százalékkal a társadalombiztosítási járulék se 2001-ben, se 2002-ben. Önök kezdeményezik ezt, képviselőtársam, nem pedig a kormánypártiak. A kormánypártiak gondolkodnak azon, hogy ne 3 százalékkal csökkenjen a társadalombiztosítási járulék, hanem esetleg kevesebbel, annak fejében, hogy a nyugdíjakat így plusz 3 százalékkal tudjuk emelni. Az önök javaslatában az áll, hogy ne csökkenjen a társadalombiztosítási járulék (Dr. Veres János: Nem igaz! Valótlan!), de nem mondja meg, hogy azt a nyugdíjemelésre kell fordítani. Tehát itt valami alapvető félreértésről van szó.

Azontúl megnyugtatom önöket, csökkenni fog a társadalombiztosítási járulék is és a nyugdíjak is többel fognak emelkedni, mint azt önök mondták. (Dr. Veres János: Valótlan!) Mert az önök első javaslatai 8 százalékról, 9 százalékról szólnak (Dr. Veres János: Ilyen javaslat nincs!), közlöm önökkel, hogy mire elfogadjuk az adótörvényeket és a költségvetési törvényeket, a nyugdíjak 10,3 százalékkal fognak növekedni. (Közbeszólás az MSZP soraiból. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 84 2000.09.28. 2:01  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit Keller képviselőtársam mond a bizonytalanságról: azt gondolom, ez nem a országban és a kormánypárti padsorokban jellemző, hanem inkább önöknél. (Derültség az MSZP padsoraiból.)

Mindez azért van, mert önök nem akarják elfogadni azt, hogy a Magyar Köztársaság kormánya az olaj, illetve az üzemanyag áremelését úgy kezelte le, ami Európában szinte példátlan, hogy egyetlen autó, egyetlen jármű nem ment ki az utcára, egyetlenegy tüntetés, egyetlenegy plakát nem volt az üzemanyagár-emelés ellen, pedig láthatjuk, hogy ez milyen nemzetközi problémákat, feszültségeket váltott ki. Lehet, hogy ez fáj önöknek.

Közlöm önökkel, hogy ez a megállapodás létrejött a fuvarozók és a Magyar Köztársaság kormánya között, mégpedig szeptember 16-án került aláírásra, Nógrádi László miniszter úr írta alá. Annak a 2. pontjában a Magyar Köztársaság kormánya kijelenti, hogy addig nem fogja emelni az üzemanyag jövedéki adójának a mértékét, amíg a nyersolaj negyedévi átlagára 25 dollár/hordó felett van. Tehát ha önöknek nem elegendő az a megállapodás, amelyet egy miniszter aláír a fuvarozókkal, akkor azt gondolom, ez nem jó. (Dr. Veres János: Törvényes...)

És hogy a parlament vitájába ez milyen módon fog bekerülni: megnyugtatom önöket, hogy ez törvényes formában, házszabályszerűen fog a Ház elé kerülni. A jelenleg benyújtott módosító javaslatok között tudniillik valóban nincsen olyan, amelyik ezt kezelné, tehát a nyersolaj hordónkénti árával, illetve az adóemelés feltételeivel most semmilyen módosító javaslat nem foglalkozik. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Csak mi...) Ennek ellenére, mire a parlament meghozza a döntését, elénk fog kerülni az a módosító javaslat, amelyben ezt a megállapodást a kormány teljesíteni fogja. (Keller László: Hol a javaslat?) És ezt, kérem, fogadják el! (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 98 2000.09.28. 2:06  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Vártam volna a választ az MSZP padsoraiból, de nem érkezett, így eddigi kérdéseimet én is megtoldom néhánnyal.

Engedjék meg, hogy beszéljek egy módosító javaslatról, ami ugyan nem kormánypárti, de bevallom őszintén, hogy nagyon megnyerte a tetszésemet. Ez pedig a 41-es számot viseli. Göndör István képviselőtársunk nyújtotta be egy személyben, nem csomagként. Maga az a tény, hogy ez teljesen ellentétes azzal, amit az MSZP képviselőcsoportja képvisel az adótörvények vitájában, ez az önök belső ügye. Azonban az, hogy a tisztelt képviselőtársunk elfogadja a Fidesznek, a kormánypártoknak azt az elképzelését, hogy a családi adókedvezményeket kell növelni, és a családi adókedvezménnyel kell támogatni a gyermeket nevelő családokat, ezt teljes egészében alátámasztja. A képviselő úr a módosító javaslatában a családi adókedvezmény növelését próbálja elősegíteni, mégpedig úgy, hogy egy eltartott esetében majdnem duplájára, 80 ezer forintra, két eltartott esetében 140 ezer forintra emelné, és három eltartott esetében egy kisebb csökkenést javasol.

A módosító javaslatnak az az érdekessége, hogy szerintem mind szakmailag, mind családpolitikai szempontból teljesen el van hibázva.

(10.50)

 

Tudniillik azt mondja, hogy az, akinek egy gyermeke van - ahol egy eltartott van -, magasabb támogatást kapjon, kapjon 6600 forintot havonta, akinek viszont már két gyermeke van, ne kapjon gyermekenként 6600 forintot, csak 5800 forintot fejenként, és ez, amikor három gyermek lesz, újra ugorjon fel egy magasabb összegre, 7500 forint fölé.

Egyrészt azt üdvözlöm, hogy támogatja az elképzelésünket a családi adókedvezményre vonatkozóan, azonban annak belső tartalmát illetően, hogy az egy gyerekre magasabbat, a két eltartottra kevesebbet, majd a háromra újra többet, nem értem a logikát. Szívesen venném a magyarázatukat. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 104 2000.09.28. 1:39  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, de újra vissza kell térnem Göndör úr felszólalására, mert olyan sok dolgot hordott ott össze, hogy kénytelen vagyok rá reagálni.

Ami az aktualitást jelenti, az az olimpia. Képviselő úr, egyszerűen nem értem, hogy mit kifogásol. Azt mondja, hogy hazajönnek az olimpikonok és adózni fognak. Tessék elolvasni a hatályban lévő adótörvényt! Azt mondja, hogy adómentes juttatásban részesülnek azok, akik az olimpián érmet szereznek, ezen senki nem változtat, de ha fellapozza az ajánlást, akkor a figyelmébe ajánlom a 336. számmal jelzettet, ezt az ajánlást én jegyzem, amelynek az a lényege, hogy a jövőben ne csak az érmet szerzők, hanem a 4-6. helyen végzett olimpikonok is adómentes juttatásban részesüljenek.

 

 

(11.00)

 

Közlöm a képviselő úrral, hogy a kormány ezt a javaslatot támogatni fogja - igaz, hogy egy kicsit kiegészítésre szorul. (Derültség az MSZP soraiban. - Keller László: Hol van a kormány támogatása?) Egyszerűen az a bejelentés az olimpia idején, hogy hazajönnek az olimpikonok, és ezután már adózni fognak, egyszerűen képtelenség, mert a tényeknek nem felel meg. Nagyon-nagyon sajnálom, hogy a képviselő úr ebből a kérdésből így készült föl. Egyébként pedig az előző módosító javaslatát - még egyszer mondom - nagyon nagyra tartom, tehát inkább oda kellene visszatérni.

Ami viszont közös öröm lehet, és ha már az olimpiáról van szó, nem tudom, ki tudja - sajnos mi nem láthattuk a televízióban (Csige József: Már mondtam!) -, a kézilabdás hölgyek megverték Ausztriát, és így egy góllal továbbjutottak. Ha olimpiáról van szó, inkább erről beszéljünk, és ne azokról a badarságokról, amiket Göndör képviselő úr mondott. (Font Sándor: Hurrá! - Taps a Fidesz padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 118 2000.09.28. 2:11  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Érthetetlenek számomra azok a számok, amiket Szabóné képviselőtársunk mondott el, a következők miatt. Magyarországon a családok száma 1 millió 270 ezer, és ebből családi adókedvezményt igénybe vett 1 millió 65 ezer, ez 83 százalék. Persze, erre lehet mondani, hogy sok, lehet mondani, hogy kevés. Semmiképpen nem jön ki az, amit a kedves képviselő asszony mondott, amely szerint ő 600 ezer családról beszélt, amelyik nem tud hozzáférni ehhez a családi adókedvezményhez.

Azokra a példákra, amiket elmondott, nyugdíjascsaládban gyermeket nevelők, illetve a gyesen lévők: ne felejtsék el, hogy ott van még egy házastárs, egy másik eltartó, akinek ugyanúgy lehet jövedelme, és van is jövedelme, mert a számok azt mutatják. Ha ez nem lenne igaz, akkor nem jönne ki az a statisztika, hogy 33 milliárd forint adókedvezményt vettek igénybe 1999-ben.

Való igaz, hogy a 83 százalék elgondolkodtató, és mi ezen szeretnénk és fogunk is javítani. A javítás módja pedig az, hogy 2001-től 40 ezer forintra szeretnénk emelni a minimálbért, 2002-től pedig 50 ezer forintra. Ez azt fogja jelenteni, hogy ha egy családban egy házastárs a kereső, és csak a minimálbért fogja keresni, minimálbér jövedelmet fog szerezni, akkor is kis híján elegendő lesz, hogy a két gyermekére igénybe vegye a családi adókedvezményt. Ez az összeg 2002-ben szinte teljes összeg lesz.

Meggyőződésem, hogy ha ugyanezeket a számokat elő fogjuk venni jövőre, akkor nem 83 százalék, hanem sokkal magasabb lesz ez az arányszám, és ez is a célunk. Azt nem várhatják el, hogy egy-két év alatt egy teljes rendszert, egy gondolkodást át tudunk fordítani. Ez egy folyamat, aminek a vége véleményünk szerint az lesz, hogy azok, akik munkát kívánnak vállalni, jövedelemhez tudnak jutni, szeretnének dolgozni és a gyermeküket úgy eltartani, ők mindenképpen kedvező pozícióba kerülnek, ha alacsonyabb lesz a jövedelmük, akkor is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 144 2000.09.28. 2:08  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Úgy látom, hogy közel négyórás vita alapján azt kell mondanunk, hogy számunkra az ellenzék a módosító javaslataikkal sem a személyi jövedelemadó törvény vonatkozásában, sem a társaságiadó-törvény vonatkozásában nem tudott olyan alternatívát elénk tenni, amin komolyan el kellene gondolkodni, hogy az a társadalom számára megfelelő és jó.

Az MSZP javaslata lényegében egy dologról szól: növeljük az adósávokat, csökkentsük az adót, emeljük az adójóváírást, szüntessük meg a társadalombiztosítási járulék csökkentési folyamatát, a családi adókedvezményt lényegében tegyük családi pótlékká. Tehát egy értelmezhető, egyirányú vonala van, mégpedig az, hogy nincs alternatívája, csak egy van, hogy az, amit a Fidesz ad, nem jó, azt mi vonjunk el. Nem mondja meg azonban, hogy minek a terhére.

Az MSZP módosítócsomagja mintegy 100 milliárd forint bevételkiesést jelentene a költségvetés számára. Nincs alternatíva mellette, hogy ezt miből lehet előteremteni, hogy milyen kiadások maradjanak el. 100 milliárd forint 8 százalékos nyugdíjjárulék-emelést jelent és közel 100 kilométer autópályát megépítését. De lehetne azt is mondani, hogy a tervezett béremelések maradjanak el.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy mind az előterjesztés, mind pedig a kormánypártok által beadott módosító javaslatok korrigálják azokat az elképzeléseket, az előterjesztés azon esetleges gyengéit, ami a járuléktörvényben nem volt benne. De semmiképpen nem támogatandó az a folyamat, amely azt mondja, hogy adjunk, csökkentsünk, azt a kedvezményt pedig vonjuk el, amit mi szeretnénk adni a vállalkozóknak.

Különösen igaz ez a vállalkozásokra vonatkozóan, hiszen az egyéni vállalkozók esetében sem az szja-törvényhez, sem pedig a társaságiadó-törvényhez semmilyen olyan konkrét elképzelése nincs az ellenzéknek, ami, hogy úgy mondjam, elfogadható lenne. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 195 2000.09.28. 2:14  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót és az együttműködést, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elég ellentmondásos, amit az ellenzéki képviselők erre a módosító csomagra fölhoznak. Egyszer azt mondják, hogy igazából ez nem is kedvezmény, nem is támogatás, igazából ezt egy szűk csoport kapja. Az a szűk csoport 770 ezer vállalkozást jelent, aki elviekben ezt a támogatást igénybe fogja tudni venni.

Szándékosan Keller képviselő úr mindig arra hegyezi ki a hozzászólását, hogy ezt csak 2002-től lehet majd igénybe venni. Képviselő úr, nem így van! Én nem tudom, hányszor kell elmondani. Ha a képviselő úrnak lenne ideje, kimennénk a folyosóra, és akkor értelmeznénk ezt a módosító javaslatot, ha lenne türelme rá.

Nem szabad eldönteni otthon, hogy mit fogok mondani, meg kell hallgatni a másikat. Ha egyszer benne van a módosító javaslatban, hogy az adóelőleg-fizetésnél ezt figyelembe lehet venni 2001. január 1-jétől, akkor azt tessék már tudomásul venni. Ha az 50 fő fölötti vállalkozások száma 770 ezer Magyarországon, akkor azt is tessék figyelembe venni, és úgy tessék az érveket használni!

Arról lehet vitatkozni, hogy csak az 50 fő alattiakat, a 10 millió elegendő-e vagy sok, de azt a tényt elvitatni nem lehet, hogy ezzel a csomaggal egyértelműen a kisvállalkozásokat kívánjuk támogatni. Természetesen azokat a kisvállalkozásokat, akik a vállalkozásaikat képesek eredményesen, nyereségesen működtetni. Persze lehet olyan javaslatokat is a tisztelt Országgyűlés elé hozni, hogy csökkentsük ezt, csökkentsük azt, csökkentsük amazt. Világos, egyértelmű a célzat, azzal a javaslattal is azt lehet elérni, hogy kedvezőbb helyzetbe hozzuk a vállalkozásokat, magyarul: a veszteségeket csökkentjük.

Ugyanaz, mint a családi adókedvezménynél: aki jövedelemhez jut, az részesül adókedvezményben, aki nyereséget termel és fejleszt, beruház - egyébként a vállalkozások nagy többsége ezt önként is megteszi, adókedvezmény nélkül is -, annak kívánunk ezzel kedvezményt biztosítani. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 209 2000.09.28. 2:11  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kuncze Képviselő Úr! Tóth András nem kisgazda, hanem a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a tagja, bár el tudom képzelni, hogy az SZDSZ a kormánypártokban szívesebben látná a kisgazdákat. (Sic!)

Amit Pál Béla képviselőtársunk mondott, azt nem értem, komolyan, beszéljünk róla. Mit jelent az, hogy azért nem lehet igénybe venni ezt az adókedvezményt, mert valakinek 15 millió forint az árbevétele? Az adókedvezmény nem az árbevételhez kötött, hanem ahhoz kötött, ahogy mondtam, nyereséget termel-e, és azt fejlesztésre vissza tudja-e fordítani.

Tehát tényleg nem értem, hogy az az érdekképviseleti szerv, amely önt tájékoztatta erről, mi ennek a lényege, miért mondja ezt. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy csak a tízmillió... Semmi máshoz nincs kötve, csak ahhoz van kötve, hogy mennyi a vállalkozásnak a létszáma, és a másik két feltételnek kell érvényesülni: nyereséget kell termelnie, és fejlesztenie kell. De nem hiszem, hogy annyira újdonság az önök számára, hogy milyen kedvezményeket kell adni a társas vállalkozásoknak.

Ugyanazon adótörvény, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, beruházási adókedvezmények és térségi egyéb adókedvezmények címén, több mint két oldalon sorolja fel, hogy milyen kedvezmények léteznek. Tessék ezeket átnézni, hogy ebben a törvényben, amelyet önök hoztak meg, milyen kedvezményekről van szó. Szintén beruházási kedvezményekről van szó. Csak az a nagy különbség, hogy önök egymilliárd forintos beruházásról beszéltek akkor, tízmilliárd forintos beruházásról beszéltek, hárommilliárd forintos beruházásról beszéltek, 500 fő alkalmazottat foglalkoztató cégekről beszéltek, és nem beszéltek soha a kisvállalkozásokról, a közepes vállalkozásokról. Mi ebben a probléma, hogy mi most azt mondjuk, hogy igen, valami alapján meg kell különböztetni kicsit és közepest, mi azt mondtuk, hogy a létszám alapján tudjuk megkülönböztetni. Tessék elmondani, mi a különbség akkor!? (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Önök a társaságiadó-törvényben ugyanolyan beruházási adókedvezményt biztosítottak, mint most mi ugyanabban a törvényben a kisvállalkozásoknak. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 231 2000.09.28. 2:06  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd térjek vissza két percben az előző felszólalásokra. Kezdeném Vojnik Máriával. Azt mondta méltatlan az a vita, amely arról szól, hogy szeretnénk 10,3 százalékkal emelni a nyugdíjakat. Ez érthetetlen számomra. Véleményem szerint az volt a méltatlan, amikor önök vitatkoztak arról, hogyan adjanak 0,5 százalék emelést a nyugdíjasoknak, hogyan tudják '94-98 között csökkenteni a nyugdíjak reálértékét. Az az érvelés pedig, hogy az MSZP 9,5-et tudott elképzelni a nyugdíjasoknak, a Fidesz pedig 10,3-at tud adni és megjelöli ennek a forrását, ez elég szegényes. Azt javasolnám a képviselő asszonynak, hogy ilyenkor azt kell mondani, hogy a Fidesz túljárt az eszünkön, beismerjük, alámondtunk; a Fidesz kitalálja, hogyan tudja 10 százalék fölött emelni a nyugdíjakat.

Az az érvelés pedig, hogy nem terjesztették be, képviselő asszony...! Tessék átnézni a Házszabályt, milyen megfelelő eszközök vannak arra, hogy az Országgyűlés tárgyaljon és elfogadjon módosító javaslatokat, nagy horderejű vagy kisebb horderejű törvénymódosításokat. Higgye el, hogy megtalálja a módját, a frakció egyébként meg is találta. A 268-as kapcsolódó módosító javaslatot, amelyet Horváth János és Steinerné Vasvári Éva nyújtott be éppen ennek kapcsán, legyen szíves átnézni, és látni fogja, hogy van az Országgyűlés előtt ilyen javaslat.

Az meg aztán teljesen elképesztő, hogy az egészségügyi hozzájárulásról néhány év elteltével teljesen fordítva gondolkodnak a tisztelt képviselő hölgyek és urak. Hiszen még 1996-ban azt mondták, hogy a társadalombiztosítási alapok krónikus helyzete indokolja azt, hogy egy fix összegű hozzájárulást ki kell találni, most pedig lám, néhány év elteltével azt mondják: nem, nem, erről szó sem lehet, ezt el kell felejteni, itt most valami másnak kell következni.

Mivel az időm lejárt, ezért nem folytatom.

 

(13.50)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 251 2000.09.28. 2:11  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek, hogy meg fogom ismételni azt, amit délelőtt mondtam, de a probléma is és a hozzászólás lényege is ugyanaz volt. Arról van szó, hogy miért nincs az Országgyűlés előtt az a jövedéki törvényt módosító javaslat, amely szerint az elkövetkezendő időszakban bizonyos feltételek fennállása esetén lehetséges csak a jövedéki adó mértékét emelni az üzemanyagok vonatkozásában.

Elhangzott ma már, hogy a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtási határideje megelőzte azt a megállapodást, amely a Magyar Köztársaság kormányának minisztere és a fuvarozók érdekképviseleti szervei között létrejött.

 

(14.30)

 

Ennek a 2. pontja ezt valóban kimondja. Azonban ez 2001. január 1-jére fog vonatkozni. Ma szeptember 28-a van. Keller képviselőtársam is nagyon jól tudja, hogy vannak törvényszerű, jogszerű, házszabályszerű eszközök arra vonatkozóan, hogy ezt az Országgyűlés a novemberi végszavazásnál, illetve a három hét múlva esedékes módosító, kapcsolódó módosító javaslatok szavazásánál hogyan fogja jogszerűen, törvényszerűen ide hozni önök elé.

Önnek pedig az a félelme, hogy nem tud arról véleményt mondani, hogy mi lesz akkor, ha nem emelkedik az üzemanyagok jövedéki adója, egyszerűen elképesztő! Ön mondja, hogy saját javaslatuk van! Akkor mondja el a saját javaslatukról a véleményét! Erről csak azt lehet elmondani, hogy támogatja ezt a dolgot vagy nem támogatja, részben támogatja, milyen elképzelése van arra vonatkozóan, hogy a 20 milliárdos bevételkiesést hogyan finanszírozzuk. Nem olyan nehéz kérdés ez, képviselő úr, hogy erről ne lehessen véleményt mondani! Hogy egy magyar kormány megállapodást köt a fuvarozókkal arra vonatkozóan, hogy nem fog emelkedni a jövedéki adó, csak akkor, ha bizonyos feltételek fennállnak, hogy ez milyen hatással van az adótörvényekre, a költségvetésre, tessék szíves elmondani most a véleményét! Tudja nagyon jól, hogy miről van szó! (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 269 2000.09.28. 2:07  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én Veres úrnak csak annyit szeretnék mondani: lehet, hogy ön azt szeretné, hogy január 1-jétől dráguljon (Derültség az MSZP soraiban.) a jövedékiadó-tétel emelése miatt az üzemanyag, de közlöm önnel, bármilyen csűrés-csavarást folytatnak itt, bármit kitalálnak, hogy így nem jön, meg úgy nincs előttünk, itt fog lenni, és önnek joga lesz arról véleményt mondani és szavazni is. Higgye el! (Keller László: Mikor mondhatok véleményt?)

Ami pedig Keller úr felszólalását illeti, én szeretném kiemelni valóban ezt a 278. számú módosító javaslatot, amely nagyon-nagyon fontos és nagyon nagy horderejű módosító javaslat. A következőről van szó. Arról van szó, hogy azokról a családokról, akik nem tudják az adókedvezményt igénybe venni, az év végén az adóhatóság egy kimutatást készít, azt átadja a Családügyi Minisztériumnak, majd a Családügyi Minisztérium nyilván posta útján vagy számlára utalva odaadja azoknak a családoknak, akik nem részesültek adókedvezményben, tehát azoknak, akik nem dolgoztak egész évben, nem mentek be a munkahelyükre, nem kaptak jövedelmet és a többi. Természetesen azok is benne vannak, akik dolgoztak, de nem volt annyi jövedelmük, illetve adójuk, hogy ezt a kedvezményt igénybe vegyék. Mit is jelent ez? Ez az égvilágon semmi mást nem jelent, mint a családi adókedvezmény megszüntetését.

De uraim, tisztelt képviselőtársaim, ha önök ezt akarják, akkor ezt kell leírni a módosító javaslatban! Mint ahogy tette az SZDSZ korrektül, az SZDSZ azt mondja, szűnjön meg a családi adókedvezmény, 80 milliárdot kiveszünk a családok zsebéből, már ami az adókedvezményt illeti. Sokkal korrektebb eljárás, ha megmondjuk: nincs adókedvezmény. Ki kell állni a társadalom elé, és azt kell mondani 1 millió 65 ezer családnak, hogy uraim, ha rajtunk múlna, mi megszavaznánk azt, hogy ne legyen családi adókedvezmény, csak egy forma legyen, a családi pótlék. Bizonyára tetszeni fog a családoknak, de higgyék el, hogy a családi pótlék ösztönző hatása meg sem közelíti azt, amit a családi adókedvezménnyel mi el tudunk érni. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 287 2000.09.28. 2:07  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kovács Képviselő Úr! Nagyon téved, amikor ezeket a számokat emlegeti. Fel kellene készülni egy ilyen vitára, és meg kellene nézni annak hatását, hogy a beadott módosító javaslatoknak mi az ára.

Tehát: 125 milliárd forintot jelent önöknél csak az adótábla-módosítás, amikor 0-tól 1 millió 500 ezer forintig 20 százalék adót kell fizetni. Ez a módosítás; illetve még a kis mellékek hozzá, adójóváírással kapcsolatos szigorítás, és a többi. Azon túl még 80 milliárd forint elvonást jelent a családi adókedvezmény. Ez már összesen 200 milliárd. (Kovács Kálmán: A családoknál ez nem így jelentkezik, az egyiket kapja, a másikat fizeti!) Azon túl, amit a családi pótlék emelésére fordítanak, az nem 80 milliárd, amit a családoktól most elvesznek adókedvezmény címén, hanem jóval több. Tehát azt is valakinek állnia kell. Ez így összesen csak a személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása kapcsán közel 200 milliárd forint.

De a másik módosítási csomagjuk, ami viszont a társasági adóra vonatkozik, összesen 120 milliárd forint. Összességében több mint 300 milliárd forint hiányt okoznának, majdnem annyit, mint amennyi a költségvetési tervben van, annyi hiányt okoznának az önök felelőtlen módosító javaslatai! (Kovács Kálmán: Ha minden számot csak összead...) Ennek egyetlenegy célja van - valószínű, ha Demszky Gábor itt ülne a parlamentben, akkor ő írta volna alá ezt a módosító javaslatot -, egyetlenegy célja van, hogy önök politikailag színre tudjanak lépni, hogy mi vagyunk a nemzet megváltói!

Kérem szépen, ezt a 300 milliárd forintot tessék megmondani, hogy honnan vegyük el! Emeljük a hiányt? Ehhez önök nagyon értenek! De ezt csinálják önök, mi nem fogjuk! Vegyük el a nyugdíjasoktól? Kitől vegyük el? Tessenek megmondani, kitől! Ne építsünk autópályát? Ön annyira kedveli az autópályát, szereti építeni, épített is, mondja meg, hogy honnan vegyük el a 300 milliárd forintot! (Dr. Veres János: Térj a tárgyra!)

Ha megmondja a képviselő úr, hogy honnan teremtsük elő a 300 milliárd forintot, komolyan mondom, hogy tárgyalhatunk erről a módosító javaslatról, és én is el fogok gondolkodni azon személy szerint, hogy támogassam-e. De amíg nem mondja meg ennek a forrását, nem mondja meg, hogy kitől vegyük el ezt, addig nem. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Keller László: De nem nyújtotta be a kormány a költségvetést időben!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 335 2000.09.28. 2:02  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Veres Képviselő Úr! Ezt a vitát az elmúlt év során lefolytattuk az áfa-visszaigénylés, az áfatörvény módosítása kapcsán.

A képviselő úr arról felejtett el beszélni, hogy ez milyen vállalkozói kört érinthet. Mert azt a vállalkozói kört ezt a szabályozás nem érinti, akik tárgyi eszközt szereznek be, fejlesztenek és beruháznak, és jellemzően egy vállalkozásra az áfa-visszaigénylés akkor igaz, és akkor szükséges neki, amikor beruház, fejleszt, és növeli a vállalkozását.

Egyébként abban egyetértünk; hiszen tavaly a kormány eredeti javaslata három hónapról szólt, és módosító javaslat kapcsán lett két hónap, viszont meg kell vizsgálni azt, hogy mely vállalkozásoknál jellemző ez. Nyilvánvalóan olyan vállalkozásoknál, amelyek olyan tevékenységet végeznek, ahol egyrészt vagy exporttevékenységet folytatnak, vagy magának a tevékenységünket az áfakulcsa kedvezményezett, tehát 12 százalékos áfakulccsal szolgáltatnak. Ez leginkább éppen a fuvarozók tekintetében áll fönt. Tehát ott valóban jogos ez a követelmény.

Ugyanakkor pedig más vállalkozások tekintetében ez leginkább akkor igaz, ha eleve veszteséget termelnek, tehát ha beszerzéseik meghaladják az értékesítéseiket. És ezek a vállalkozások vannak jóval többen. Ilyen tekintetben rájuk ez nem vonatkozik.

Azt gondolom, hogy ez a szabályozás azzal, hogy két egymást követő hónapot meg kell várni, nem sújtja olyan szinten a vállalkozókat, hogy most szükség lenne módosításra, hiszen nekik még emellett meg kell felelni egy árbevételi követelménynek is, és csak akkor válnak jogosulttá az áfa visszaigénylésére. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 339 2000.09.28. 10:53  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselőtársam utolsó mondataihoz nincs mit hozzáfűzni (Keller László: Nem is lehet!), hiszen egyetlenegy olyan csomagot nyújtottak be az Országgyűlés elé, ami 14 pontból áll, és nem hiszem, hogy erre a 14 pontos módosító javaslatra ne lett volna elegendő idejük abban a több mint 160 percben. Egyébként ezt - úgy gondolom - meg is tették.

De mit is lehet ahhoz az adó- és járuléktörvény-javaslathoz benyújtani, aminek egyértelmű célja az, hogy segítse a családokat, segítse a kis- és közepes vállalkozásokat?

Maga az előterjesztés is erről szól. Hiszen ami a családokat illeti: mindannyian tudjuk, hogy jelentős adókedvezmény-bővülést fog jelenteni azoknak a családoknak, akik gyermeket nevelnek, akik jövedelemmel rendelkeznek, akiknek van munkájuk, és azoknak természetesen legfőképpen, akik akarnak is dolgozni.

Jelentős előrelépés lesz az elkövetkezendő évben - ha a minimálbér növekedése valóra fog válni, a 40 ezer forintos, illetve az azt követő évben az 50 ezer forintos minimálbér valóság lesz -, hogy a legalacsonyabb jövedelműek is teljes mértékben igénybe fogják tudni venni a családi adókedvezményt.

 

(16.30)

 

Tehát az az irány, amelyre a polgári kormány törekszik az adótörvénycsomaggal is, illetve a koalíciós képviselőtársak a módosító javaslataikkal, az egyértelmű. Az a cél, hogy támogassuk a családokat, és úgy támogassuk a családokat, hogy ugyanakkor teljesítményre ösztönözzük, orientáljuk őket. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!) Ezt nem lehet egy év alatt, nem lehet két év alatt megvalósítani, ehhez nyilván több évre van szükség, és ezt az irányt kritizálják erősen tisztelt képviselőtársaink. Megértem őket, hiszen egy ellenzéknek mindig bírálnia kell, nem mondhatja azt, hogy ez a támogatási irány helyes.

Hogy miért nem az érveiket hallhattuk? Ez örök vita közöttünk. Ezt nemcsak az adó-, járuléktörvénynél fogjuk hallani, hanem valószínűleg a költségvetési törvény tárgyalása során is; és minden egyes alkalommal elmondják kedves képviselőtársaim, hogy ők ezzel nem értenek egyet.

A módosítások másik iránya a kis- és középvállalkozások segítése. A vita során elmondtam, hogy a társaságiadó-törvényben, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, jelentős beruházási adókedvezmények kerültek meghatározásra. Tessék fellapozni - önök fogadták el -, kinek kedveznek ezek az adótörvények, ezek a beruházási adókedvezmények. Ugyanúgy adókedvezményt adtak abban a törvényben önök is, mondhatnám azt, hogy a nagy multinacionális cégeknek, és tesszük most ezt a kis- és középvállalkozásoknál, amelyek alkalmazotti létszáma 50 fő alatt van, illetve nyereségesek, és azt beruházásra, fejlesztésre fordítják. Ennek a maximális összege 10 millió forint, tehát ez 1,8 millió forint adómegtakarítást jelent. Ez elviekben több mint 700 ezer vállalkozást érinthet. Érintheti azt, amelyiknek 300 ezer forint bevétele van, és érintheti azt is, amelyiknek 300 millió forint bevétele van. Mi tehát széles rétegnek adunk kedvezményt, és szeretnénk ezzel azt elérni, hogy ezek a vállalkozások ezekből a forrásokból munkahelyet teremtsenek, visszaforgassák fejlesztésre a meglévő forrásaikat, illetve hogy fejlesztésre ki tudják egészíteni a külső és a belső pénzforrásaikat. Ez a kedvezmény, ha a 10 millió forintos adóalapot igénybe tudja venni, 1,8 millió forint, ami azt jelenti, hogy egy 10 milliós beruházáshoz 1,8 millió forintot kap a kormánytól, az államtól az adott vállalkozó.

Hallhattuk, hogy ez az irány nem helyes. Önök szerint az a helyes irány, amikor 1 milliárd forintos esetre van beruházási kedvezmény, csak az 500 főt foglalkoztató cégekre van kedvezmény - mi ezt nem tartjuk helyesnek. Azt mondjuk, hogy adjunk a kicsiknek is, hiszen a magyar gazdaságot alapvetően a kisvállalkozások viszik.

Ami pedig a módosító javaslatokat illeti: valóban vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk. Azt látom, hogy többnyire egyetértünk. Abban nem értünk egyet, hogy melyek a lehetőségek. Nyilván a kormány mögött álló képviselők felelőssége az, hogy mennyit tudnak elosztani és azt mire tudják elosztani. Az adó-, járuléktörvény vitájának tényleges sajátossága, hogy itt lényegében csak az államháztartás bevételeinek a szűkítése, faragása van a kezünkben eszközként. Itt nem kell megmondania a javaslattevőnek azt, hogy ha adócsökkentést szeretne elérni, akkor azt milyen áron szeretné elérni. Ebben kedves képviselőtársaink nyilvánvalóan éllovasok, hiszen nincs mellette az a felelősségük, hogy megmondják, egy 100 milliárdos módosítócsomag igazából mibe is kerül és a társadalom mely rétegét hozza hátrányos helyzetbe. Ezt most nem kell itt megmondani. Nekünk viszont gondolnunk kell erre, és ezért vállalni kell a felelősséget, és nyilvánvalóan olyan módosító javaslatokat kell beadnunk, amelyeknek megtaláljuk az ellenpárját is; megtaláljuk azt, hogy ezt miből, hogyan fogjuk tudni kigazdálkodni. Mert önök azt nem mondták el - csak mindig azt hangsúlyozták, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulást szeretnék csökkenteni, amit egyébként önök találtak ki -, azt elfelejtették hozzátenni, hogy a módosítócsomagban benne van az a javaslatuk, amikor sem 2001-re, sem 2002-re nem akarják csökkenteni a társadalombiztosítási járulékot, tehát a jelenlegi szinten próbálják... (Dr. Vojnik Mária és dr. Veres János ingatja a fejét.) Tessenek megkeresni, azt hiszem, 238-as a sorszáma! Ezt sem a képviselő asszony, sem egyetlenegy képviselő nem indokolta meg, hogy ezt miért teszik, mindig csak a pozitív elemeit mondták el a módosító javaslataiknak.

Tételesen végig lehet rajtuk menni; egyértelműen politikai célzatú javaslatok. Egyértelműen azt szeretnék velük mondani, hogy: ha erről mi dönthetnénk, akkor még többet szeretnénk adni. Mi is szeretnénk még többet adni! Igen, szeretnénk változtatni az adótáblát; szeretnénk az adókulcsokat változtatni; szeretnénk még több családi adókedvezményt adni és még nagyobb minimálbért szeretnénk adni; és a kisvállalkozóknak pedig nem 10 millió forintos határnál, hanem esetleg 20-nál vagy még magasabb összegnél meghatározni az adókedvezmény mértékét.

A mi felelősségünk az, hogy tudjuk, hol a határ, tudjuk, hogy mit milyen áron teszünk. Nem szeretnénk, ha a jövő évi költségvetés tárgyalásánál arról kellene vitáznunk, hogy a benyújtott törvényjavaslatot hol csorbítjuk, hol fogunk elvenni, milyen társadalmi rétegtől veszünk el. A nyugdíjasoktól? - kérdezem én. Vagy tessenek megmondani, az autópálya-építéstől? Vagy honnan vegyünk el, az egészségügytől? Az oktatástól? Nem hiszem, hogy olyan lehetőségeink vannak, amelyek nagy mozgásteret biztosítanának.

Természetesen a fantáziával egy adótörvény módosítása kapcsán senkinek nem lehet gondja, problémája. Egyértelmű a cél: mindenkinek az a célja, hogy minél kevesebb "jusson" - idézőjelben - az államnak, de a legfőbb cél az, hogy a polgárok zsebében minél több maradjon. Itt valóban közös a célunk. A mi felelősségünk annyival több, hogy nekünk tudni kell azt, ez mibe kerül és mibe nem.

A Szocialista Párt módosítócsomagja 100 milliárd forint bevételkiesést jelent az államháztartásnak, és akkor még csak az adótörvény változtatására gondolok; s akkor még nem beszéltünk a társadalombiztosítási járulék azon hatásáról, hogy két év alatt közel 300 milliárd forintot vesz ki a vállalkozások zsebéből. Ugyanakkor pedig hallhatjuk azokat a hangzatos szólamokat, hogy így vagy úgy szeretnénk támogatni mi is a kisvállalkozásokat. Tessenek megmondani, hogy ebben a módosító javaslatban milyen olyan módosítás van... Egyet valóban elismerek, az előbb hallhattuk, hogy azoknak a veszteséges vállalkozásoknak az áfáját ne két hónap múlva adjuk vissza, hanem egy hónap múlva - valóban van benne egy módosító javaslat, elnézést kérek! (Dr. Veres János: Ilyen nem hangzott el!) De talán nem tetszenek azt mondani, hogy az a módosító javaslat, amikor azt mondják, hogy a következő évben ne csökkentsük a társadalombiztosítási járulékot egyetlen százalékkal sem, az vállalkozáspárti?! Biztosan nem tetszenek ezt mondani, ugye? (Dr. Veres János: Miről beszél?) Mert ez így nem igaz. Tehát nagyon érdekes dolog ez...

Ami az áfa kulcsának a változtatását illeti, teljes felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot. Tudniillik arról nem beszélnek, hogy amely termékek és szolgáltatások most 12 százalékos áfakörben vannak, az Európai Unióban kötelezettséget vállaltunk arra, legfőképpen az energiaszektorban, hogy normál kulcsba fogjuk tenni őket. Tehát ez most azt jelenti, hogy 12-ről levinnék 10 százalékra, ami elvileg azt jelentené, hogy kevesebbet kellene fizetnünk a vízért, a gázért, a villanyért, azt azonban nem teszik hozzá, hogy amikor levisszük kevesebbre, amikor belépünk az Unióba vagy azt megelőzően, akkor már vissza kell tennünk a normál kulcsba, ami most 25 százalék - vélhetőleg ez is csökkenni fog -, ez milyen jelentős emelkedést fog majd ugyanennek a polgárnak jelenteni. Persze most lehet azt mondani, hogy most 12-ről 10-re, mert most ellenzéki pozícióban vagyunk, és az nekünk nem kerül semmibe, hogy leírjuk a papírra, nem kerül semmibe, hogy belemondjuk a tévé nyilvánosságába, hogy ez lenne a helyes út. Igen, ez lenne a helyes út, de ennek a következményeit is fel kell vállalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hasznos volt a mai vita; az valóban érzékelhető, hogy közös célunk van. Az a közös célunk, hogy az ország lakosságának megteremtsük azokat a feltételeket, hogy jobban éljen. Abban azonban, hogy ezt milyen formában és milyen eszközökkel teremtjük meg, sem a felelősségünk nem egyforma, sem pedig a gondolkodásmódunk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 343 2000.09.28. 2:16  1-349

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller képviselő úr, kihasználva az utolsó percet is, azt próbálta bizonygatni, hogy nem sikerült nekünk, kormánypártiaknak meggyőzni őket arról, hogy a beterjesztett törvényjavaslat, illetve a módosító javaslatok pozitív változást hoznak. Képviselőtársam, azt hiszem, ebben téved! De azt azért el kell mondanom, hogy nem is az volt a célunk, hogy önöket meggyőzzük, mert önöket, ebben egészen bizonyos vagyok, nem lehet meggyőzni. Ha önöknek nem tetszik, hogy 700 ezer vállalkozó miért kap adókedvezményt, ha beruház, ha ez önöknek nem tetszik (Keller László: Ne csúsztass!), akkor nyilvánvalóan képtelenség önöket meggyőzni. (Dr. Veres János: Ne csúsztass!) Vagy amikor arról beszélünk, hogy a családi adókedvezmény hogyan növekszik, akkor erre önök azt mondják, hogy ez nem támogatható (Keller László: Ne csúsztass!), vagy amikor a minimálbér növeléséről beszélünk, akkor is azt mondják, hogy önök ezt elutasítják ezért meg ezért, meg azért (Keller László: Nem utasítottuk el! - Dr. Veres János: Ilyen nem hangzott el!), akkor nem próbálkozhatunk azzal, hogy mi önöket meggyőzzük arról az irányról, amelyet a polgári kormány követ.

De valószínűleg önöknek nem is feladatuk, hogy ezt megértsék. Az lenne a feladatuk, hogy bizonyítsák, hogyan lehet másképpen. Tessenek megnézni azokat a módosító javaslatokat - visszatérnék ehhez -, amelyeket be tetszettek adni! Hol tér el az az irány, hol tér el az attól, amit a polgári kormány az elmúlt években kialakított? Semmilyen új ötletük nincs! Azt sem merik kimondani, hogy a családi adókedvezményt megszüntetjük, ha ez rajtunk múlna. Hanem helyette különféle módosítókkal jönnek, hogy kapja meg valaki az adókedvezményt, de aki nem kapja meg, az pedig várja meg a postást, mert a különbséget ki fogja neki postázni. Milyen megoldás ez, milyen gondolkodás ez?! Aki a családi adókedvezményről így gondolkodik, hogy ha nem kapja meg valaki, az majd megkapja az adóhatóságon keresztül, akkor nyilvánvalóan nem lehet őt meggyőzni sohasem arról, hogy az az irány, amelyet a kormányunk és mi is akarunk, egy helyes irány. (Dr. Vojnik Mária: Kiegészítő családipótléktámogatásnak fogják hívni 2002-ben!) De reméljük, hogy az ország lakossága ezzel nem így van.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
163 46 2000.10.16. 10:01  41-133

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tiszteletem a kormány jelen levő tagjainak. Tisztelt országgyűlési Képviselőtársaim!

A költségvetési bizottság az elmúlt héten megtárgyalta az előttünk levő törvényjavaslatot, és a törvényjavaslat terjedelméhez méltóan hosszasan, kellő szakmaisággal és még több politikai töltettel vitatkoztunk több órán keresztül az előttünk levő költségvetési törvényjavaslatról.

Szeretném előrebocsátani a végeredményt: a bizottság a szavazás során 17 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta az előttünk levő törvényjavaslatot. A vitában a kormány álláspontját Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr, az Állami Számvevőszék véleményét pedig Kovács Árpád mondta el. A vita leginkább nem a törvényjavaslat tartalmáról - bár arról is -, hanem inkább az eljárási részéről szólt.

Szeretném ismertetni ebben a kérdésben a bizottság tagjai többségének álláspontját. Az Országgyűlés a beterjesztett 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban kezdeményezte az államháztartási törvény módosítását, amely megalapozza a több év költségvetését tartalmazó törvényjavaslat jóváhagyását, továbbá e törvényjavaslat tartalmazza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését is. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a törvényjavaslat, illetve a törvény normaszövegében a szabályok két évre és az államháztartás mind a négy alrendszerére szólnak, viszont a bevételi, kiadási és támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként és alrendszerenként kerülnek jóváhagyásra.

Megmarad tehát az éves pénzügyi gazdálkodás, a költségvetési előirányzatok évek és alrendszerek között változatlanul nem átjárhatók pénzügyi értelemben; továbbá a beszámolásra is megmarad az évenkénti kötelezettség. Amennyiben a többéves költségvetésben a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt kiigazításra van szükség, annak eszköze a parlament hatáskörének csorbítása nélkül az államháztartási törvényben szabályozott módon történhet: költségvetési törvénymódosítás, pótköltségvetés.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat eredményének tekinthető, hogy a gazdaság szereplői számára két évre előre lehet rögzíteni a gazdálkodás kereteit. A jogszabályi környezet kiszámíthatóbbá válik, segítve a hosszabb távon való gondolkodást. A stabil makrofeltételek és az adótörvények lehetővé teszik az államháztartás forrásainak megbízható számbavételét.

Szeretném jelezni, hogy mi volt a bizottságban a többség véleménye a költségvetési törvényjavaslat makrofeltételeiről. A középtávú gazdaságpolitika alapvető célja, hogy Magyarország a gazdasági teljesítmények és ezáltal a polgárok jóléte, életszínvonala tekintetében is fokozatosan közeledjék az Európai Unióhoz. A stratégia része a versenyképesség-javítás, a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés fenntartása, az uniós csatlakozás előkészítése. Olyan időszak elé nézünk, amikor az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott. A gazdaság erős, a növekedés már két éve meghaladja a 4 százalékot, sőt idén 5 százalék felett alakul, és a következő két évre is 5-6 százalékos GDP-bővüléssel kalkulálhatunk. A hazai növekedés továbbra is export- és beruházásorientált marad, összetevői ugyanakkor némileg módosulnak.

A 2001-2002-es időszakban a világkereskedelem bővülési ütemét lényegesen meghaladó mértékben, a számítások szerint 10 százalék körüli ütemben emelkedik az export és import volumene. Az EU-csatlakozáshoz kapcsolódóan a beruházások fellendülésének hatásaként mintegy 12-14 százalékos importnövekedés és némileg alacsonyabb exportvolumen valószínűsíthető. Ez azonban az 5 százalékos GDP-növekedés mellett nem veszélyezteti a külső egyensúlyt.

A következő évek költségvetésének egyik fő kérdése az infláció mértéke. Az éves átlagos infláció az 1999. évi 10 százalékról 2000-re az olajársokk miatt csak 9 százalék körülire, majd az olajárak feltételezett részbeni visszarendeződése után 2001-re 5-7 százalékra, 2002-re 4-6 százalékra csökkenthető. A számítások az infláció középértékeire épültek.

A kedvező makrogazdasági feltételek fenntartása és a magyar gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése az elmúlt évekhez hasonlóan megköveteli az államháztartás GDP-arányos hiányának további csökkentését, a kormány döntése szerint 2001-ben 3,4 százalékot, míg 2002-ben 3,2 százalékot tenne ki.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a bizottság tagjainak többsége milyen prioritásokat emelt ki a 2001-es és 2002-es költségvetés kapcsán.

 

(12.40)

 

A 2001. és 2002. évi költségvetés üzenetét röviden talán abban lehetne tömöríteni, hogy a kiegyensúlyozott fejlődés, a köztehercsökkentés és a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulás, a tudás alapú társadalom, a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználás hordozója ez a költségvetés. Mindez egy olyan gazdasági és költségvetési politikát feltételez, amely keretet teremt arra, hogy több pénz jusson a fogyasztásra, a beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, a gyermekes családok terheinek csökkentésére és a lakásépítési kedv ösztönzésére. A költségvetési politika kedvezményezett területei: a családpolitika, a nemzeti fejlesztési program, amely a Széchenyi-terv alapján valósul meg, az agrár- és vidékfejlesztés, a tudás alapú társadalom emberi erőforrásainak fejlesztési céljai, az EU-integrációval kapcsolatos feladatok és pénzügyi hatások, valamint az életszínvonal-emelés.

Tovább folytatódik az 1999-ben megkezdődött új, komplex családtámogatási rendszer fejlesztése. Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély, az anyasági támogatás és a gyermekvédelmi támogatás évenkénti emelését az öregségi nyugdíjminimumhoz kapcsolódó törvényi kötöttség garantálja. A rászoruló családok számára a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kiterjesztése jelent kiegészítő támogatást. A gyermekgondozási díj a gyermek nevelése miatt kieső kereset részleges kompenzálását szolgálja. Bár a családi pótlék mértéke nem változik, de a családtámogatás mégis emelkedik több mint 18 százalékkal, mert a családi támogatások rendszerén belül fontos, egyre erősödő elem a gyermekek után igénybe vehető személyi jövedelemadó-kedvezmény, amely jelentősen emelkedik, és az elkövetkezendő évben meghaladja a 80 milliárd forintot. A családpolitika megvalósításának fontos eszköze az otthonteremtési támogatások rendszere, amely emellett a gazdaság fejlődését és a társadalmi különbségek mérséklését szolgálja. A már említett Széchenyi-tervben, a költségvetési törvényjavaslatban 290 milliárd fog rendelkezésre állni.

Szeretném kiemelni, hogy az agrár- és vidékfejlesztés céljaira az előző évihez képest a folyó áras GDP-növekedés ütemét jelentősen meghaladó támogatás biztosítható. Az agrár- és vidékfejlesztés forrásai bővülnek: 2000-ben a támogatás 135,9 milliárd forint, 2001-ben 189,3 milliárd forint. Ezekben az években az agrárfejezet forrásaiban szerepel az agrárkezesség forrása is.

Az életszínvonal javítására is jelentős források állnak a költségvetési törvényjavaslatban. A következő években az Európai Unió országaiban jellemző arányokhoz történő fokozatos felzárkóztatását szolgálja a minimálbér 40 ezer, illetve 2002-ben 50 ezer forintra történő emelése. A köztisztviselők előmeneteli rendszerének közszolgálati életpályává történő alakításával, számos új jogintézmény bevezetésével kiemelt juttatásokban részesülnek, az életszínvonal-javulás érezhetővé válik. Jelentős előrelépés lesz majd az alacsony közalkalmazotti bérek felzárkóztatása terén. A költségvetési szféra területén 2001-ben 8,75, 2002-ben pedig 7,75 százalékos általános bruttó keresetnövekedés valósulhat meg. Az egyes közalkalmazotti foglalkoztatási csoportokban, ágazatokban kiemelt bér-, illetménynövelés is megvalósulhat. Ily módon a költségvetési szféra egészében a keresetek, az egy főre jutó személyi juttatási előirányzatok átlagos növekedésének tervezett mértéke 2001-ben 16-17 százalék, 2002-ben pedig 14 százalék körüli lesz.

A helyi önkormányzatok szabályozása is két évre szól, ami nem azt jelenti, hogy a törvény az önkormányzatokat is kétéves költségvetés elfogadására kötelezné, viszont megteremti ennek lehetőségét. Az önkormányzatok 2001-ben 12,4 százalékkal, 2002-ben pedig 10,5 százalékkal több forrással fognak tudni gazdálkodni.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném újra kiemelni, hogy a költségvetési bizottság többsége a költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy az elkövetkezendő napokban ezt vitassuk meg, és jobbító szándékaikra pedig vevők leszünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
185 109-111 2001.02.12. 3:59  104-111

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! (A mikrofon nincs bekapcsolva.)

 

ELNÖK: Kérném, hogy az államtitkár úr gépét kapcsolják be! Köszönöm.

 

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: A Magyar Fejlesztési Bank mint a Limpex-csoport és így az Aranyfácán Konzervgyár Kft. tulajdonosa, a konzervgyár többéves veszteséges gazdálkodását követően határozott a kft. bezárása mellett. Az MFB pénzügyi befektetőként vette át a konzervgyár tulajdonosi jogait. Az MFB a Limpex-csoport működésének fenntartását, a konzervgyárak fennmaradását szolgálandó jelentős összegű tőkét juttatott a csoportba tartozó társaságoknak, amely tőke azonban a legtöbb esetben csak a tűzoltást szolgálta, a napi gondokat enyhítette. A gyárak jelentős összegű veszteségeket halmoztak fel, amely veszteség pótlása a tulajdonos, az MFB feladata volt.

A konzervipar általános válsága a hatvani Aranyfácán Konzervgyár Kft.-t is elérte. A felvevőpiac összeomlása, az értékesítési csatornák bedugulása meghatározta a kft. sorsát. A kialakított és elindított reorganizációs programok a piaci válság elmélyülése és a megfelelő szakmai irányítás hiányának következtében nem hoztak áttörést, a veszteséges gazdálkodás nem szűnt meg. Ebben a helyzetben egy tőkeerős szakmai befektető segítségére lett volna szükség, azonban megfelelő ajánlat mind ez ideig nem érkezett a társaságra.

Az MFB-nek piaci szempontból nem érdeke az Aranyfácán Konzervgyár bezárása.

 

 

(19.50)

 

A bank - mint fejlesztési bank - a termelési kultúra a foglalkoztatottság fenntartásában érdekelt, azonban mint pénzügyi befektetőnek felelősséget kell éreznie az általa befektetett tőke megtérülésére, a veszteség minimalizálására, a nyereséges működés alapjainak megteremtésére.

A jelenlegi helyzetben a bank ezeket az alapvető feltételeket nem látja megvalósíthatónak. A működtetés fenntartása már eddig is több száz millió forint veszteséget okozott banknak, amely veszteséget tovább nem tudja felvállalni, a megfelelő szintű működtetést egyedül nem tudja biztosítani. Természetesen a gyár bezárása miatt elbocsátott dolgozók minden járandóságukat megkapják. Az MFB már megkezdte egy munkaügyi program kidolgozását.

Az MFB a legkedvezőbb megoldást keresi a gyár helyzetére, nem zárkózik el a gyár vagy annak eszközei esetleges értékesítésétől sem, ha az új befektető biztosítani tudja a pénzügyi szempontból minimálisan elvárható szempontok érvényesülését. A bank jelenleg is vizsgál egy vételi ajánlatot, amelynek megvalósulása esetén egy termelői és beszállítói háttérrel rendelkező befektető vásárolná meg a gyárat. Egy esetleges szakmai befektető belépése garanciát jelenthetne a gyár további folyamatos működtetésére, a beszállítók helyzetének stabilitására, a dolgozók foglalkoztatásának folyamatosságára. Ennek pénzügyi feltételeit azonban már az új tulajdonosnak kell megteremteni. Az MFB mint állami tulajdonú hitelintézet, csak olyan eszköz- vagy intézményértékesítéseket fogadhat el, ahol biztosítottnak látja a későbbi működés pénzügyi és egyéb feltételeit.

A Magyar Fejlesztési Bank tehát még nem hozott végleges és visszafordíthatatlan döntést. Éppen e helyzet nehézségéből és érzékenységéből adódóan a végső döntésre még néhány napot várni kell. A bank a legkisebb fájdalommal járó és egy megoldást jelentő határozatot kíván hozni, és erről a képviselő urat és a közvéleményt a döntés meghozatala után maradéktalanul tájékoztatni fogja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 129 2001.02.13. 4:15  126-132

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön az interpellációjában alapvetően három kérdéssel foglalkozott, azzal, hogy magasabb lett az infláció a vártnál, a többletbevételek rendezésére tesz néhány javaslatot, és a pótköltségvetés iránti óhaját fejezte ki a képviselő úr.

Nézzük az ön által felvetett kérdésekre a választ sorban! Az infláció mértéke a tervezett 6,3 százalék helyett valóban 9,8 százalék lett. Tudni kell ugyanakkor, hogy az eurózónában hazánk az egyetlen olyan ország, ahol csökkent a pénzromlás mértéke.

 

(14.10)

 

Van olyan ország, például Írország, ahol a tervezett 3 százalék helyett kétszerese, 6 százalék lett az infláció. Az Unió országaiban míg 1999-ben 1,5 százalék, addig 2000-ben 2,8 százalék lett az infláció mértéke, tehát az ön szavaival élve megkétszereződött. Ennek nyilván komoly külgazdasági okai vannak, így elsősorban a nyersolaj árának drasztikus emelkedése, hiszen az olaj hordónkénti ára eddig még soha nem szökött 38 dollárra, különösen nem ilyen vágtató tempóban. A közös európai pénz, az euró a költségvetés tervezésének időszakában még erősebb volt, mint a dollár. Az elmúlt évi mélyrepülésének köszönhetően azonban volt olyan időszak, amikor egy dollárért lényegesen több eurót kellett adni.

Harmadik okként az élelmiszerárak jelentős emelkedését említeném. Ennek viszont részben nemzetgazdasági okai vannak, hiszen az árvíz, a belvíz, az aszály megszüntette a mezőgazdaságban megjelenő túlkínálatot, aminek egyenes következménye, hogy a felvásárlási árak emelkednek. Erre a mezőgazdaságnak jelenlegi állapotában nagyon nagy szüksége volt, de a többletkiadásokat sajnos nekünk, fogyasztóknak kellett megfizetni.

Ezekért az előre nem látható, nem tervezhető nemzetközi folyamatokért természetesen a mindenkori kormányzatnak kell a kockázatot és a felelősséget vállalnia. Már megszoktuk azt is, hogy megértést, semleges gazdasági megítélést az ellenzéktől nem kapunk, nem kaphatunk. Az azonban már véleményem szerint enyhe túlzás, hogy azt kérik tőlünk, hogy a többletforrásokat az MSZP valóra nem váltott ígéreteire fordítsuk.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön interpellációjában így fogalmaz: vissza lehetne adni, lehetne építeni, lehetett volna fordítani. Ön valószínűleg a Horn-kormány idejéből hozta magával gondolatait, hiszen szavai lelkiismeret-furdalásról árulkodnak; megjegyzem: van miért. A polgári kormány mondatai kijelentőek. Megőrizzük és emeljük a nyugdíjak reálértékét, ezért emelkedtek novemberben 3 százalékkal a nyugdíjak, és várhatóan további egyszeri korrekcióra is számíthatnak a nyugdíjasok. Az elmúlt két évben a nyugdíjak vásárlóértéke nőtt, és talán először nem a nyugdíjasoknak kellett áldozatot hozni azért, mert az országot nem várt gazdasági vagy természeti katasztrófák érték. A költségvetés 42 milliárdot fordít erre a célra. A kormány elhatározása, hogy a tényleges infláció és a gazdasági növekedés 50 százalékának megfelelő összegben nőjenek a jövedelmek, mert így biztosítható a keresetek vásárlóértékének növelése. Ennek érdekében újabb 46 milliárdot kapott az egészségügy, a szociális és az oktatási ágazat.

Tisztelt Képviselő Úr! Ön pótköltségvetés iránti nosztalgiát fejez ki a felszólalásában. Megjegyzem önnek, ezt akkor szokás készíteni, ha a tervezett kiadások nem teljesíthetőek, ezért megszigorító intézkedésekre van szükség. Itt azonban nem erről van szó. Képviselő úr, ígérem önnek, hogy a kormány az államháztartási törvény betartásával, az Országgyűlés döntésével teremti meg a többletjuttatások felhasználásának lehetőségét.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
186 159 2001.02.13. 3:55  156-162

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mint ahogy ön is kezdte az interpellációját, egy parlamenti albizottság vizsgálta a CW AG Banknál kialakult helyzetet, aminek éppen ön is tagja volt, tehát elég jól informált ebben a kérdésben. Ez az albizottság a gazdasági bizottság elé, illetve más bizottságok elé terjesztette jelentését, amit a parlament éppen ezen az ülésszakon, pénteken fog megtárgyalni, nyilvánvalóan ön jelen lesz ennél a napirendi pontnál, és el fogja mondani a véleményét, illetve meg fogja tenni a javaslatait.

Ön az interpellációjában sok vélt, valós vagy valótlan gazdasági ügyletről, veszteségekről beszélt, engedje meg, hogy ezekre én tételesen ne reagáljak. Abban egyet kell értenünk, nem kívánom, hogy a dolgok elébe menjünk, hiszen az Országgyűlés fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, és meg fogja hozni a határozatot a megfelelő időben. Azonban azt valóban el kell mondanom, a jelentést megismerve, hogy a rossz hitelek és befektetések túlnyomó része valóban megtörtént, és az leginkább az 1995 előtti időszakra terjed. A veszteség megítélésében van különbség, hiszen ez a jelentés a veszteséget mintegy 90 milliárd forintra becsüli.

A hitelezési veszteségek realizálása az 1995-öt követő időszakban történt meg, annak kapcsán, hogy a CW AG portfólió-tisztítás, majd végelszámolás során a rossz követeléseket eladta, vagy az adósokkal megállapodva adósságmérséklést hajtott végre. A pénzügyminiszter részéről ezt a folyamatot érte kritika az elmúlt évben, ennek következményeként sor került az érintett vezetők jutalmának megvonására, és mint ismeretes, a miniszter úr a vezérigazgató végkielégítése kapcsán is rosszallását fejezte ki. A miniszter úr, mint tulajdonos, ennyit tehetett. De amint tudjuk, ismerjük egyes személyeknek a véleményét ezzel kapcsolatban, úgy ítélték meg, hogy ez a tevékenysége a pénzügyminiszter úrnak mélyen sérti a Magyar Nemzeti Banknak a függetlenségét, amivel természetesen mi alapvetően nem értünk egyet. A végelszámolás befejezése kapcsán ismét lehetőség nyílik majd arra, hogy áttekintsük a portfólió-leépítés folyamatának célszerűségét és szabályosságát, és ezt követően lehet majd dönteni a felelősség kérdéséről.

Ami pedig a Nemzeti Bank függetlenségét illeti, mi úgy ítéljük meg, hogy a Nemzeti Bank függetlensége mind személyi, mind intézményi kérdések tekintetében, mind pedig a pénzügyek tekintetében biztosított. Való igaz azonban, hogy a készülő jegybanktörvény olyan javaslatot fog majd hozni a tisztelt Ház elé, amely meg fogja engedni, ha a tisztelt Ház többsége támogatja, hogy az Állami Számvevőszék a Magyar Nemzeti Bank tekintetében is végezhet majd elemzést, illetve vizsgálhatja, ellenőrizheti a költséggazdálkodást. Mi úgy ítéljük meg, hogy a nemzeti gyakorlatnak megfelelően és az EU-s normákkal összhangban a monetáris politikai döntések teljesen függetlenül, önállóan születhettek meg ebben az országban.

Ami pedig az MNB költséggazdálkodását és a leányszervezetekben folyó kereskedelmi banki üzleti tevékenységet illeti, ilyen mértékű függetlensége természetesen nem lehet a Magyar Nemzeti Banknak, hiszen ezt, mint ahogy láthatjuk is, az Országgyűlés megfelelő bizottságai, szervei ellenőrzik, ez történik most, a napokban is. Én kívánom, hogy ezt a munkát pénteken közösen folytassuk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 100 2001.02.15. 1:15  97-115

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szeretném összefoglalni a kormány álláspontját a törvényjavaslatról. A kormány örömmel üdvözli, hogy az Országgyűlés elé kerül a tervezet, és azt különösen, hogy a számvevőszéki bizottságban teljes konszenzus alakult ki a törvényjavaslat támogatásáról, illetve megítéléséről. A kormány megtárgyalta a javaslatot, és elfogadja azokat az érveket, amelyeket a számvevőszéki bizottság indoklásként felhozott a törvényjavaslat tekintetében.

A téma aktualitását egyébként az adja, hogy az Állami Számvevőszék felkérést kapott az új brüsszeli NATO-központ beruházásának ellenőrzésére, és a kormány úgy ítéli meg, hogy ez az Állami Számvevőszék munkájának az elismerése, ez növeli a Számvevőszék nemzetközi tekintélyét, és ezen keresztül a Magyar Köztársaság presztízsének növekedéséhez is hozzájárulhat.

Arra kérjük az Országgyűlést, hogy tárgyalja meg, és a végszavazásnál fogadja el ezt a törvényjavaslatot. Tehát a kormány támogatja a törvényjavaslatot. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
189 6 2001.02.16. 2:54  3-115

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretném kihasználni a tíz percet, hiszen az érdemi vitában a kormány nevében nem kívánok részt venni, leginkább csak a kormány véleményét szeretném elmondani a jelentéstervezetről, illetve az országgyűlési határozati javaslattal kapcsolatban.

Üdvözöljük az albizottság munkáját; úgy ítéljük meg, hogy nagyon fontos tevékenységet végzett el az elmúlt 13 hónapban. Az albizottság munkája kellően részletes és alapos volt, alaposan megvizsgálta a Magyar Nemzeti Bank kereskedelmi tevékenységét az elmúlt időszakban; alaposan feltárta azokat a hiányosságokat, ellentmondásokat, amelyek az elmúlt évtizedben jellemzőek voltak a Magyar Nemzeti Bank ez irányú tevékenységére. Úgy ítéljük meg, hogy a következtetések levonása is helyes, és itt elsősorban az Országgyűlés határozati javaslatának 3. pontját emelném ki, amely - természetesen amennyiben az Országgyűlés elfogadja a javaslatot - kimondja: "Felkéri a kormányt, hogy a vizsgálatból leszűrt tapasztalatok alapján a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény, valamint a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szükséges módosítását készítse elő, különös tekintettel a banküzem menetére, az adatszolgáltatásra, a felelősségi kérdés újraszabályozására, az egyszemélyi felelősség feloldására vonatkozóan."

(9.20)

 

Tisztelettel tájékoztatom az Országgyűlést, hogy a tervezet ezen pontjával kapcsolatosan a munkálatok megkezdődtek, és a törvényjavaslatok a közeljövőben az Országgyűlés elé fognak kerülni, amit kérünk, hogy az Országgyűlés majd tárgyaljon meg. Egyben, ha más eredménye nincs ennek a jelentésnek, ez feltétlenül nagyon fontos és alapos eredmény kell hogy legyen, hiszen ezzel az Országgyűlés olyan törvényjavaslatokat fog tudni megtárgyalni, amelyeknek a megtárgyalása már évek óta kívánatos. Egyben reményünket fejezzük ki a tekintetben, hogy végre lezárul egy olyan nemkívánatos szakasz, egy olyan káros folyamat az országban, amely a bankok ez irányú tevékenységét illeti, és bízunk abban, hogy a jelentés elfogadásával egy fontos szakasznak vethetünk véget az országban.

Kérjük az Országgyűlés tagjait, a képviselőket, tárgyalják meg a jelentést, és megfelelő módon mondják el erről a véleményüket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)