Készült: 2020.02.27.00:08:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

90. ülésnap (1999.09.30.), 394. felszólalás
Felszólaló Tállai András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:35


Felszólalások:  Előző  394  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, hogy egy kicsit mélyebben kell ebben a kérdésben közösen együtt gondolkodnunk, hiszen egy olyan hálátlan örökségről van szó, amelyet önök hagytak ránk ebben a kérdésben, és ami mindenképpen megérdemel néhány szót.

Teljesen egyetértek Bauer képviselő úrral abban, hogy ennek a kérdésnek több vetülete van. Amit ő mond, csak az egyik része, hogy mi van a megkötött szerződésekkel. Úgy gondolom, hogy amikor önök elfogadták ezt a magánnyugdíjakról szóló törvényt, akkor elfogadták annak általános indoklását is, amelyben a következő áll: "A tőkefedezeti magánnyugdíjpénztárak létrehozásának célja az állam újraelosztó szerepének csökkentése. A kötelező és az önként vállalt előgondoskodás fokozatos megteremtésével a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével egy hatékonyabban működő, az egyéni érdekeltséget jobban figyelembevevő nyugdíjrendszer kialakítása a cél." Még egyszer hangsúlyozom: fokozatos. Tehát a felosztó-kirovó rendszerű nyugdíjrendszerre háruló terhek fokozatos, hosszú távú csökkentésével.

Sajnos, az önök bűvészmutatványa, ha úgy tetszik, nem sikerült. Azért nem sikerült - és én azt elfogadom, hogy nagyon nehéz volt -, mert önöknek körülbelül azt kellett megoldaniuk, hogy bekötött szemmel egy mérleg mindkét oldalára azonos súlyt helyezzenek. Önök e törvény elfogadásával vállalták, de a mutatvány nem sikerült, mert a mérleg egyik nyelvébe súlyosabb tömeg került, és ezáltal sajnos egyelőre így áll a mérleg. Ezt a mérleget kell nekünk helyrehoznunk.

Miről is beszélek? Arról, hogy nyilvánvalóan rossz hatástanulmányok alapján döntött az akkori parlament, amikor elfogadta a belépők várható számát arra vonatkozóan, hogy hány fő fog 1998-ban és 1999-ben belépni. Információim szerint összességében 1 millió 200 ezer pénztártagot reméltek, vártak 1999. augusztus 31-ére. Hála istennek ez a szám 2 millió fölé lépett. Azonban a rendszer indításakor belépők száma is többszáz ezerrel több volt, mint amit önök reméltek. Ez mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy a járulékok kiesése 1998-ban az eredeti tervek szerint 20 milliárd forint volt, a tény azonban már 28,8 milliárd forintra növekedett. Tehát már az első évben, mintegy 9 milliárd forinttal számolták el ezzel a nagyon nehéz bűvészmutatvánnyal a költségvetés terheit.

Ez 1999-re és 2000-re tovább folytatódott. 1999-ben például az eredeti tervek szerint csak 42,6 milliárd forint lett volna, a költségvetési terv szerint azonban már 70 milliárd forint hárult az állami költségvetésre a járulékterhek kiesése miatt. Nem is beszélve a 2000. évről, ahol abban az esetben, ha 8 százalék a pénztári tagdíj mértéke, akkor 96 milliárd forint hárulna ebben az értelemben az állami költségvetésre. Ha e számokat összeadjuk, azt gondolom, hogy egy olyan jelentős tételről, összegről van szó, amelyet a mostani felelős kormánynak és a parlamentnek mindenképpen kezelnie kell, mert itt nemcsak azokról van szó, akik átlépnek a magánnyugdíjpénztárakba, hanem azokról is, akik nem tudnak átlépni, vagy már eleve nyugdíjasok, tehát a nyugdíjalapból van finanszírozva a nyugdíjuk.

Amikor felelősen kell döntenünk ebben a kérdésben, az ő érdekeit is figyelembe kell venni, és ők többen vannak 2 milliónál. Ami pedig a jogbizonytalanságot illeti, azt gondolom, hogy ez erős csúsztatás. Mi sem bizonyítja jobban, hogy ebben a kérdésben nincs jogbizonytalanság, mint az, hogy éppen az ilyen politikai figyelmeztetések ellenére nemhogy csökkent volna a magánnyugdíjpénztárba belépők száma, hanem igen jelentősen emelkedett. Így például augusztus hónapban több mint 300 ezer ember lépett át.

Ha annyira féltek volna attól, hogy ez a kormányzat a magánnyugdíjpénztáraknak gátat vet, akkor bizonyára nem léptek volna át. Tehát szerződésszegésről ebben az értelemben semmiképpen nem beszélhetünk, hiszen a pénztári tagsági díj csökkentése törvényszerű, jogszerű és előre kiszámítható.

Arra vonatkozóan, hogy mennyire károsodnak a pénztártagok, szeretném elmondani, hogy egy pénztártag akkor kap viszontszolgáltatást, ha legalább 15 évig tagja a pénztárnak, de ez a minimum év.

 

(21.50)

 

Természetes dolog, hogy egy fiatalkorú, 20-30 éves, aki belép, vélhetően 40 évig lesz a pénztárnak tagja. Ez azt fogja jelenteni, hogy egy átmeneti időszakban, tehát egy-két év alatt, vagy három év alatt ez a kieső 1-2 százalék az ő befektetéséhez viszonyítva, ha úgy tetszik, egy igen minimális, jelentéktelen összeg, és bármennyire is riogatják önök ezeket az embereket, hogy az állam ezzel megcsorbítja őket, én úgy gondolom, hogy ők pontosan azáltal, hogy hányan lépnek át ebbe a magán-nyugdíjpénztári, tőkefedezeti rendszerbe, épp az ellenkezőjét bizonyították.

Tehát alaptalanok azok a vádaskodások, amelyek a kormányt, illetve a képviselőket érik ebben a kérdésben. Valóban egy sajátságos helyzetről van szó, mert egy önök által teremtett helyzetet kell a jelenlegi kormányzatnak megoldania. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  394  Következő    Ülésnap adatai