Készült: 2020.02.18.15:04:08 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

86. ülésnap (1999.09.10.), 71. felszólalás
Felszólaló Tállai András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 3:58


Felszólalások:  Előző  71  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nehéz a vita végén összefoglalnom ilyen rövid idő alatt, de megpróbálom kiemelni a lényeget, ami a héten történt.

Úgy gondoljuk, helyes és jó döntés volt az időkeret meghatározása és a törvényjavaslat csomagban való tárgyalása. Azért volt jó döntés, mert jogszerű - ezt az alkotmánybírósági döntés igazolja -, ésszerű és praktikus, egymással összefüggő, egymásra épülő törvények módosításáról van szó. Az adók és járulékok funkciója azonos, módosításuk egységes kezelése indokolt és logikus. A 20 órás időkeret elegendő volt, hiszen az ellenzék részéről a vita a legtöbbet arról szólt, hogy mi nem került a törvényjavaslatba, és az miért nem.

Az általános vitának azonban arról kellene szólnia, ami a törvényjavaslatban van, és azok társadalmi hatásairól - erről kevés szó esett. Az ehhez szükséges időkeretet az MSZP vezérszónoka azonnal igazolta, hiszen 8 perccel kevesebbet beszélt, mint amennyit beszélhetett volna, és az elmondottak lényege egyetlenegy üzenet volt: hogy az ülő bika és a sziú törzsfőnök mit csinált, amikor elrabolták a földjeiket. Ezt mondta el az adótörvények vitájánál. (Varga Mihály: Így van!)

Az SZDSZ vezérszónoka sem használta ki az idejét, mert rájött, hogy poénkodni nem tud 25 percen keresztül, ezért néhány perccel előbb befejezte a vezérszónoklatát. Már akkor érezni lehetett, hogy nincsenek igazi érvek a benyújtott törvényjavaslattal szemben, és ezt az egész heti vita, helyesebben a felszólalások teljes mértékben alátámasztották.

A második megállapítás, hogy az ellenzék úgy tesz, mintha az előző kormányzati ciklusban nem lettek volna adótörvények, és ezért a szavai hiteltelenné válnak. Szeretnék felidézni egy mondatot a személyi jövedelemadó törvény 1995. évi változásával kapcsolatban, amelynek az általános indoklása azt mondja, hogy "csökkenteni kell a fogyasztást az országban, meg kell szüntetni a nulla adókulcsot, és biztosítani kell a költségvetés bevételét". Ezt 1995-ben elfogadták a képviselők!

Ennek hatására hoztak egy hatkulcsos adótáblát, amelynek az alsó kulcsa nulláról 20-ra emelkedett, a felső kulcsa pedig soha nem látott mértékű, 48 százalékos volt. Ez az időszak volt az, amikor a vállalkozók, ha 900 ezer forint fölött volt a jövedelmük, fizettek 48 százalék adót, 42,5 százalék tb-járulékot, 10 százalék nyugdíjjárulékot. Ha ezt összeadjuk, akkor többet fizettek, mint amennyit megtermeltek. Ilyen reformot készített akkor az MSZP-SZDSZ-kormány, amit egyébként a képviselők kétharmados többséggel jóvá is hagytak.

Ehhez képest a jelenlegi szja-törvénymódosítást lényegében egyetlen kritika érte, hogy nem történik meg az adósávok valorizálása. Az adókulcsok változatlanságát egyetlen ellenzéki képviselő sem bírálta. A valóság az, hogy nem nő a munkajövedelmek adója, és ami az adótáblát és az adókulcsokat illeti, soha nem volt ilyen egyszerű a személyi jövedelemadó rendszere.

A legnagyobb vitát az áfa-visszaigénylés korlátozása okozta. Ehhez is szeretnék egy mondatot hozzátenni: az 1994. évi törvény, amelyet szintén kétharmaddal fogadtak el önök, azt mondja: "A törvénymódosítás egyik fő célja a visszaigénylés szigorítása, ezért is kulcsfontosságú annak a körülírása, hogy az adóalany mely esetekben kerülhet ténylegesen visszaigénylő pozícióba." Akkor ez elfogadott elv volt, de ma ezt nem tudják elfogadni! (Szalay Gábor közbeszól. - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Végezetül azt szeretném elmondani, hogy a Fidesz...




Felszólalások:  Előző  71  Következő    Ülésnap adatai