Készült: 2024.04.26.01:08:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

129. ülésnap (2011.11.04.), 160. felszólalás
Felszólaló Sáringer-Kenyeres Tamás (KDNP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:53


Felszólalások:  Előző  160  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SÁRINGER-KENYERES TAMÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szólóhoz szorosan kapcsolódva én is a mezőgazdasági termékek vonatkozásában szeretném néhány gondolatomat megosztani önökkel. Engem elsősorban a tisztességtelen piaci magatartás fogott meg az előterjesztésben, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy igenis fel kell emelni a szót az ilyen, Magyarországon egyre gyakrabban megjelenő, nem feltétlenül magyar, sokkal inkább külföldi kereskedelmi cégek ellen.

Mire gondolok? A mezőgazdaságban a kormányzatnak alapvető feladata, hogy betartassa, vagy legalább törekedjen arra, hogy nyomon tudja követni a terméket a megtermelés helyétől a fogyasztás helyéig, amennyiben az Magyarországon történik, illetve az európai uniós tagállamokon belül is nyomon követhető a mezőgazdasági termékek útja. Gondoljunk csak a növény- vagy az állatútlevélre, amely pontosan leírja az állat származását, és azt is tartalmazza, hogy hol kerül feldolgozásra.

Az alapgondolat a nyári problémakörhöz tér vissza, ahhoz a problémakörhöz, hogy bizonyos multinacionális cégek olyan vetőmagot szállítottak Magyarországra - ezek az úgynevezett GMO-növények -, amelyek termesztése Magyarországon tiltva van. Tehát olyan piaci magatartást tanúsítottak, amelyről kapásból nehéz megítélni, hogy eleve rosszindulatból született-e vagy a véletlenek összjátéka kapcsán, de hát a multinacionális cégeket ismerve olyan nagyon nagy véletleneket nem feltételezek. A háttérben minimum jó kis piacszerzési magatartás feltételezhető. Anélkül mondom ezt, hogy megnevezném ezeket a cégeket. Tehát úgy jöttek Magyarországra, hogy eladtak bizonyos, Magyarországon termesztésen nem engedélyezett termékeket, majd amikor észlelték a problémát, és megállapították a magyarországi laborokban, hogy valóban szennyezett terméket hoztak ide, akkor egy darabig megpróbáltak ellenállni, majd rájőve arra, hogy milyen negatív marketinget fejtenek ki azzal, ha ez a problémakör a médiák által világgá kürtölhetővé válik, megegyeztek a kormánnyal.

Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy a kormány információim szerint elég keményen fellépett a különböző külföldi országok nagykövetségeinél. Tehát azt lehet mondani, a kormányzat azt a célt szolgálta, amire hivatott, hogy fellépjen a tevékenység ellen, illetve hogy azok a termelők, akiket kár ért ebből a magatartásból kifolyólag, kármentesítve legyenek. Ha jól tudom, mindez megtörtént, vagy éppen folyamatban van különböző nagyságrendben. Úgy hallottam, hogy 360 ezer forint/hektár nagyságrendű kártérítést kapnak ezek a termelők, illetve azok a termelők, akik a pufferzóna kialakítása miatt még kártérítésre jogosultak.

Ebből az következik, hogy a piacot folyamatosan figyelnünk kell, a beszállítókat is nyomon kell követnünk, és nem csak azokat, akik az élelmiszerláncban már a feldolgozott terméket hozzák be, hanem a korábbi szakaszokban is. Ehhez Magyarország meglévő laborbázisa - bár e tekintetben eltérőek a vélemények - megítélésem szerint szerénynek mondható. A kormányzat az elmúlt nyolc esztendőben különböző okok miatt a növényvédelmi hatóságokat, az ÁNTSZ-eket s a többi egy bizonyos szintre állította be, amely szint megítélésünk szerint nem kielégítő ahhoz, hogy a különböző termékek megfelelő vizsgálatban részesülhessenek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tudjuk ezeket Magyarországon vizsgálni, hanem azt szeretném ezzel mondani, még nagyobb szükségünk lenne arra, hogy a bejövő termékeket vizsgálhassuk.

Az előttem szóló Z. Kárpát Dániel felszólalásához is kapcsolódik az, amit elmondok: ha magasabb szinten tudjuk ellenőrizni megfelelő kritériumok mentén, akkor ki tudjuk takarítani a magyar piacra bejövő olyan minősíthetetlen termékeket, amelyek időnként még az állati eleség kategóriájába is nehezen férnek bele, hiszen romlott terméket még a saját háziállatainknak sem szoktunk adni. Lejárt szavatosságú termékekre gondolok, azok átcímkézésére és egyebekre. A beszállítók bizalmi pozícióban vannak a mezőgazdaságban is. Nekünk meg kell bízni abban, hogy az a termék, amit behoznak Magyarországra, megfelelő minőségű.

A következő kérdéskör a növényvédelem magyarországi kérdésköre. Hírhedt vagy híres - nem tudom, negatív fényben hogyan tudom feltüntetni - a paralel import kérdésköre Magyarországon. Különböző lejárt patentű növényvédő szereket hoznak be, ezeket a termékeket átcsomagolják, manipulálják - általában így szoktuk mondani -, és ennek hatására a termék olykor-olykor még a hatóanyagát is elvesztheti, arról nem is beszélve, hogy számunkra esetleg előnytelen vagy negatív szennyeződések is belekerülhetnek.

A multinacionális cégek gyártmányaival kapcsolatban annyit tudok röviden elmondani, hogy a nagy gyártó vállalatoktól - ahol nagyon szigorú a minőség-ellenőrzés - a növényvédő szerek nagyon jól ellenőrzötten jönnek be, engedélyezési procedúrákon mennek végig hazánkban is, és Európában is, a csomagolásaik állandóak, a hamisítók nem tudnak hozzáférni, tehát viszonylag jó minőségben kerülnek be hazánkba. A paralel importból származó termékeknek viszont, amelyek lényegesen olcsóbbak, mint az eredeti termékek, különböző nem európai vagy néha európai országokban történik a kiszerelésük, ahol becsúszhatnak ezek a problémák, hiszen a magyar piacon tártunk fel ilyen növényvédelmi problémát, ahol például az adott növényvédő szer hatóanyaga nem annyi volt, mint amennyi a címkéjén fel volt tüntetve, hanem kevesebb volt benne, mert természetesen nem többet szoktak belerakni. Ennek az ellenőrzése is fontos lenne, és erre is meg kell teremteni az olyan szintű költségvetési hátteret, amely a fogyasztó számára azt a tudatot biztosítja, hogy a magyar piacról eléje kerülő élelmiszer jól ellenőrzött és emberi fogyasztásra minden vonatkozásban alkalmas, azaz csak olyan mennyiségben tartalmaz kémiai anyagot, tartósítószert s a többi, ami megengedett és jelentős egészségkárosítással nem jár.

A természetvédelemmel kapcsolatban is szeretnék egy-két megjegyzést tenni, hisz a költségvetés kapcsán a büntetési tételekről is - hogy kik szabhatják ki, hova szükséges befizetni ezeket az összegeket, mire használhatók fel - rendelkezik a törvénytervezet.

(14.00)

Itt egy érdekes dologra szeretném felhívni a tisztelt képviselőtársaimnak a figyelmét, ez pedig az lenne, hogy a természetvédelem kapcsán egyensúlyt kell találni, egy olyan egyensúlyt kell találni, ami még engedi a mezőgazdaságot működni, nem egymásnak a rovására vannak jelen a vidéken. Hiszen nagyon sok olyan természetvédelmi terület van Magyarországon, szinte azt kell mondjam, hogy túl sok. Nem tudom, hogy annak idején kik voltak azok, akik például a Natura 2000-es területeket kijelölték Magyarország területén, elég nagy ívű karikákat rajzoltak, ami viszont a mezőgazdasági termelésben a termelő számára rendkívüli kötöttségeket jelent.

Nem mondom és nem állítom azt, hogy nem igyekszik a támogatási rendszer pótolni ezeket a kötelezettségekből származó kieséseket, kétségkívül így van, hogy vannak törekvések erre bizonyos mértékben, de a hozzáértésbeli pluszt, a munkába befektetett pluszt azért már nem fedezi, maximum a materiális javaknak a ráfordításában tud kompenzálni. Tehát érdemes lenne áttekinteni, hogy a mai mezőgazdasági területeken, ahol intenzív a mezőgazdaság, tehát folyamatos termelés folyik, ezeken a területeken feltétlenül minden esetben indokolt-e a szigorú védelem. Itt sem azt szeretném állítani vagy sugallni bárkinek is, hogy a természetvédelemre nincs szükség - de, szükség van.

Én magam is kiállok a természetvédelem mellett, és amennyire csak lehet, a védelem biztosítása mellett kardoskodom a többi képviselőtársammal együtt, de vannak bizonyos szintek, amikor már az úgynevezett fenntartható fejlődés vagy egyáltalán a termelés lehetetlenül el bizonyos természetvédelmi, környezetvédelmi szabályozók megléte miatt. Ennek a logikáját olykor-olykor bizony kétségbe lehet vonni, hiszen a mezőgazdaság a szabályos vetésforgó betartásával azért nem egy olyan típusú tevékenység, mint mondjuk, a repülőtér leszállópályája, tehát nem lezárja és lebetonozza a termőterületet, hanem biológiai formában is, élő formában meghagyja, és mint tudjuk, a természet rendkívüli erejénél fogva képes is ezeket a területeket visszahódítani, míg a régi laktanyák területét látjuk, ahol a betont nem szedték föl, ott sajnos még most is ugyanezeket a kihalt földterületeket találjuk.

Tehát rendkívül fontos lenne Magyarországon átvizsgálni azt, hogy szükséges-e ilyen óriási területen, mezőgazdasági területen olyan környezetvédelmi szabályokat alkalmazni, amik nem feltétlenül szükségesek vagy éppen nem logikusak.

Én röviden - vagy elég hosszan - ennyit szerettem volna mondani, és ha van esetleg hozzászólás, akkor majd megpróbálok még reagálni rá. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  160  Következő    Ülésnap adatai