Készült: 2020.03.31.22:31:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

97. ülésnap (1999.11.08.),  23-45. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:35:20


Felszólalások:      23-45  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály 143. § (4) bekezdése értelmében az általános érvényű állásfoglalás ismertetésétől számított 15 napon belül bármely képviselőcsoport kérheti az Országgyűlés döntését az állásfoglalás elutasításáról vagy fenntartásáról.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság csütörtöki ülésén nem született megállapodás az egyes napirendi pontok tárgyalását illetően, ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztem elő.

Az Országgyűlés ülésének napirendjére, a tanácskozás időtartamára, a felszólalási időkeretekre vonatkozó ajánlást kézhez kapták. A benyújtott önálló indítványokról a javaslat függelékében tájékoztattam az Országgyűlést.

A házbizottság csütörtöki ülésén Kuncze Gábor frakcióvezető úr az ORTT 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatban tárgyalási nehézséget jelzett egy kiegészítő anyag hiánya miatt. Ezt az anyagot a hatáskörrel rendelkező bizottság időközben megkapta.

Erre figyelemmel a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja kezdeményezte, hogy az Országgyűlés ma kezdődő ülésén kerüljön sor az ORTT 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/1760. számú, valamint az ORTT 2000. évi költségvetéséről szóló T/1761. számú törvényjavaslat általános vitájára és lehetőség szerinti határozathozatalára. Először ezekről az indítványokról határozunk, majd döntünk a napirendi ajánlásról is.

Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e mai ülésünk napirendjét a T/1760. számú indítvány tárgyalásával és lehetőség szerinti határozathozatalával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítésére irányuló indítványt elfogadta.

 

(15.00)

 

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy kiegészíti-e a mai ülésünk napirendjét a T/1761. számú indítvány tárgyalásával és lehetőség szerinti határozathozatalával. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirend kiegészítésére irányuló indítványt elfogadta. Az indítványok tárgyalására holnap a határozathozatalok sorában utolsóként kerül sor.

Most az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlást teszem fel szavazásra. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem továbbá, hogy a csütörtöki házbizottsági ülésen jelzetteknek megfelelően az MSZP képviselőcsoportja kérésére a holnapi napon két önálló indítvány tárgysorozatba-vételéről is határozni fog az Országgyűlés.

Az elmúlt ülésünkön lezártuk a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslat általános vitáját. Indítványozom a törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak, ezúttal természetesen már géppel! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 247 igen szavazattal, 20 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Ugyancsak az elmúlt ülésünkön zártuk le a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló T/1659. számú törvényjavaslat általános vitáját. Indítványozom a törvényjavaslat részletes vitára bocsátását.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 183 igen szavazattal, 85 nem ellenében, 4 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom továbbá a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról szóló T/1502. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 257 igen szavazattal, 11 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a határozati javaslatot részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirendi ajánlás szerint ezen az ülésen kerül sor a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló, valamint a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatok részletes vitájára.

A Házszabály rendelkezései alapján azt indítványoztam, hogy az állami költségvetés részletes vitáját az Országgyűlés 12 órás, a társadalombiztosítás költségvetését pedig 5 órás időkeretben tárgyalja. Az időkeretek felosztására vonatkozó indítványokat a napirendi javaslat 1. és 2. számú mellékletei tartalmazzák.

A Házszabály 53. § (1) bekezdése értelmében a határozathozatal előtt bármely képviselőcsoport egy tagja háromperces időkeretben felszólalhat. Megkérdezem, hogy kíván-e valaki élni a felszólalási lehetőséggel az állami költségvetés tárgyalása kapcsán. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés nem történt.

Most a határozathozatal következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/1658. számú törvényjavaslat részletes vitája 12 órás időkeretben történjen a napirend 1. számú mellékletében szereplő felosztás szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 241 igen szavazattal, 21 nem ellenében, 9 tartózkodás mellett a törvényjavaslat részletes vitájának időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően most a költségvetési törvényjavaslat részletes vitájának javasolt szerkezetéről határozunk. A napirendi ajánlás 3. számú mellékletében azt indítványoztam, hogy az állami költségvetéshez érkezett módosító javaslatok megtárgyalására a korábbi évek gyakorlatára, illetve az összefüggésekre tekintettel egy szakaszban kerüljön sor. Kérem, hogy aki a módosító javaslatok összevont tárgyalásával egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a módosító javaslatok tárgyalásának összekapcsolását elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérdezem, hogy kíván-e valaki a frakciók részéről felszólalni a Házszabály rendelkezései által biztosított háromperces időkeretben, a társadalombiztosítás költségvetésének ötórás javasolt időkeretével kapcsolatban. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés ezúttal sem történt.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egyetért-e azzal, hogy a T/1659. számú törvényjavaslat részletes vitája ötórás időkeretben történjen, a napirend 2. számú mellékletében szereplő felosztás szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 226 igen szavazattal, 34 nem ellenében, 5 tartózkodás mellett a törvényjavaslat részletes vitájának időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

Az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően most a társadalombiztosítás költségvetése részletes vitájának szerkezetéről határozunk, a 3. számú mellékletben szereplő javaslat szerint. Az indítvány alapján a részletes vitája három szakaszból áll. Aki az indítvánnyal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a részletes vita szerkezetére tett indítványt elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat részletes vitájában az időkeretek egyes vitaszakaszok közötti felhasználásáról a frakciók szabadon rendelkeznek.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti (Folyamatos zaj, moraj.) és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló jelentés és az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. Az előterjesztéseket J/1397. és H/1728. számokon kapták kézhez. (Megkocogtatja a csengőt. - Rövid szünet.)

Mielőtt az előterjesztések tárgyalását megkezdenénk, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az országos kisebbségi önkormányzatok elnökeit, valamint a szervezetek képviseletében megjelenteket, akik az Országgyűlés elnökének meghívására a karzatokról kísérik figyelemmel a tárgyalást. (Taps.)

Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A jövő esztendő nemzetünk számára nemcsak az ezredküszöb átlépését jelenti, hanem államalapító királyunkra és nagy művére történő emlékezésünket is. Szent István intelmeiben máig is sokat idézett módon figyelmezteti fiát, Szent Imre herceget a Magyarországon letelepült kisebbségek értékeire, a hazát gazdagító voltára. Ezek az intelmek soha nem kopnak el. Ezer esztendő után méltatlan utódokként magunknak is számot kell adnunk arról, hogy a ma Magyarországán egy korszakhatárhoz közeledve vajon hogyan gazdálkodunk nagy elődeink örökségével. Ezt célozza a mostani beszámoló is, amelyhez kérem szíves figyelmüket.

 

(15.10)

 

Tisztelt Országgyűlés! A kormány a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényben foglalt kötelezettsége alapján kétévente köteles beszámolni az Országgyűlésnek a hazai kisebbségek helyzetéről. A tisztelt Ház elé terjesztett beszámolóval a magyar kormány 1994 óta másodízben ad átfogó képet az Országgyűlés számára a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről.

A beszámoló az 1997. február-1999. február közötti kétéves időszakot fogja át. Látható tehát, hogy a beszámolási időszak első, mégpedig nagyobbik része az előző kormány hivatali idejére esik, míg nyolc hónap már a jelenlegi kormány működése alatt telt el. A beszámolót azonban úgy készítettük el, hogy a vizsgált időszakot nem szabdaltuk ketté, és nem ragadtuk ki a lezajlott eseményeket a történelmi folytonosságból, hiszen a kisebbségeket érintő folyamatok jól kitapintható, lényegében a kormányváltásoktól független tendenciákat mutatnak.

Tisztelt Ház! A kormányprogram egyértelműen rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban államalkotó tényezőkként élő nemzeti és etnikai kisebbségek számára a kormány az alkotmány szellemében kívánja biztosítani az önazonosságuk és kulturális hagyományaik megőrzéséhez szükséges jogokat. Felfogásunkban a hazai kisebbségek a többség erejét, kultúráját gazdagító, vele sorsközösségben élő népcsoportokként jelennek meg, amelyek ugyanakkor a közös erényekért, a hibákért és a jövőért a többséggel együtt felelősséget viselnek.

Tisztelt Ház! Megállapíthatjuk, hogy a beszámolóban rögzített eredmények elsősorban a kisebbségpolitika konszenzusos jellegéből fakadó folytonosság eredményei, a jelentkező problémák pedig a kisebbségi törvény hatálybalépése óta eltelt hat esztendő során, illetve a kisebbségi önkormányzati rendszer kialakulása óta eltelt négy év alatt fokozatosan mutatkoztak meg.

A beszámoló alapvető célja, hogy pontos adatokkal alátámasztott, átfogó képet adjon a hazai kisebbség népmozgalmi, nyelvi, kulturális és szociális helyzetével kapcsolatos tendenciákról. Ügyeltünk arra, hogy a változásokat ne függetlenítsük az általános hazai társadalmi, gazdasági, politikai változásoktól, illetve azoktól a meghatározó európai folyamatoktól, amelyek lényegesen érintik országunk nemzetközi kapcsolatrendszerét s ezen keresztül a hazai kisebbségeket is.

A beszámoló megállapításaiban messzemenően támaszkodik kormányzati részjelentésekre, szakértői elemzésekre, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának beszámolóira és különösen a kisebbségek véleményére. Mindemellett pedig a beszámoló elkészítését széles körű szakmai egyeztetés előzte meg.

Tisztelt Ház! Mint már említettem, az önök előtt fekvő jelentés előkészítésébe bevontuk a kisebbségek országos önkormányzatait. Ennek során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy előzetesen megfelelő tájékoztatást kapjunk az országos kisebbségi önkormányzatoktól, illetve hogy az előterjesztés-tervezetről kikérjük az érintettek véleményét. Ezáltal az országos kisebbségi önkormányzatok kiemelt lehetőséget kaptak a jelentésre vonatkozó észrevételeik és javaslataik megtételére.

A beszámolási időszakban a kisebbségi ügyet érintően több fontos esemény történt. 1998 nyarán a kormányváltás és az ennek következtében végrehajtott igazgatási struktúraváltás eredményeként a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal felügyelete a korábbinál magasabb szintre, az igazságügyi miniszterhez került. 1998 őszén kisebbségi önkormányzati választásokra került sor, amelyek egyértelműen bizonyították, hogy a többségi társadalom tagjai és a kisebbségekhez tartozó polgárok egyre szélesebb körben igénylik a kisebbségi önkormányzati rendszer nyújtotta előnyöket.

A beszámolási időszak félidejében lépett hatályba az Európa Tanács két kisebbségvédelmi egyezménye, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezmény és a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Mindkét egyezmény megerősíti a kisebbségi érdekérvényesítés mechanizmusát, és széles kereteket biztosít a kisebbségi jogok számára.

A kormány ez év elején elfogadta és benyújtotta az Európa Tanácshoz e két egyezmény végrehajtására vonatkozó országjelentéseket. A jelentések helyszíni ellenőrzésére rövidesen sor kerül. Annyi azonban már most is leszögezhető, hogy a két egyezmény hazai jogunkba emelése nem adott többletfeladatot a magyar kormányok számára, elsősorban az 1993-ban elfogadott kisebbségi törvény, illetve a kapcsolódó jogszabályok által biztosított kisebbségi jogok európai átlagot magasan meghaladó szintje miatt.

Kiemelkedő jelentőségűnek érzem, hogy a parlamenti pártok közös akaratával sikerült megoldanunk a hazai románság önkormányzatának megalakulása körül kialakult szerencsétlen helyzetet, és így ez év október 2-án végül megalakulhatott a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata.

Tisztelt Ház! Külön kell szólnunk a cigányság helyzetéről, mivel ez a kisebbség a legnagyobb létszámú az országban, és helyzete sok tekintetben eltér a többi hazai nemzeti kisebbség helyzetétől. Gondjaik nem elsősorban kulturális és nyelvi eredetűek, hanem esetükben hatványozottan merülnek fel szociális, foglalkoztatási, szakképzési és oktatási problémák. Ez a súlyos társadalmi kérdés összehangolt, komplex megoldásokat, átfogó intézkedéseket igényel.

Más hátrányos helyzetű csoportokhoz hasonlóan, a romák esetében is a megfelelő életkörülmények megteremtése össztársadalmi érdek és feladat. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy a cigányok integrációja, életkörülményeik megváltozása csak hosszabb távú, évtizedes erőfeszítések eredményeként valósulhat meg, amelyhez az Európai Unió támogatására is szükség van.

Hazánk uniós csatlakozása szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hogy megtörtént az 1997-es középtávú roma intézkedéscsomag felülvizsgálata, megszületett az új középtávú program, és működik a program végrehajtását koordinálni hivatott cigányügyi tárcaközi bizottság. Jelenleg a 2000. évre vonatkozó, szaktárcákat érintő akciótervek összeállítása folyik, és megkezdtük a hosszú távú stratégia kidolgozását is.

Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló a tényleges állapotok hiteles ábrázolására törekszik, bemutatja az eredményeket, de a fennálló gondokat is elemzi annak érdekében, hogy a jövő kisebbségpolitikai feladatainak meghatározását elősegítse.

Nem szabad elkendőzni azt, hogy az előző beszámolási időszak óta sem sikerült néhány probléma orvoslása. Az érintettek többsége egyetértésének hiányában sajnos nem kerülhetett olyan törvényi koncepció a kormány asztalára, amelynek alapján megvalósulhatna a magyarországi kisebbségek parlamenti képviselete. Nem született meg a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvénynek az a módosítása sem, amely a kisebbségi önkormányzatok mindennapi munkáját megkönnyítené. Biztató azonban, hogy a munka az Országgyűlés illetékes bizottságában elkezdődött, és a kormányzati, illetve kisebbségi szakértők bevonásával ütemesen folyik.

Tisztelt Ház! Örömmel elmondhatom, hogy a kormány által 1999. június 1-jén elfogadott kétéves beszámoló iránt igen nagy érdeklődés mutatkozik hazai és nemzetközi fórumokon. (Köhög.) Elnézést kérek! (Csige József: A cigaretta!) A beszámoló módszeres terjesztése biztosítani tudja a hazai kisebbségek helyzetében történt változásokról, a kormányzat tevékenységéről, az előttünk álló kisebbségpolitikai feladatokról szóló információk eljuttatását az érintettekhez.

Ez elősegíti a kisebbségekkel való szakszerű foglalkozást, akárcsak a közvélemény tájékoztatását annak érdekében, hogy a hazánkban élő kisebbségekről a közügyek iránt érdeklődő polgárok is minél teljesebb információkhoz juthassanak.

Ennek érdekében a beszámolót, több más fontos, kiegészítő információval együtt, könyv alakban is közzétettük. A reményeink szerinti országgyűlési elfogadást követően szándékunkban áll az anyag angol nyelvű megjelentetése is.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót megvitatni és elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

 

(15.20)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Potápi Árpádnak, az emberi jogi bizottság előadójának, a határozati javaslat előterjesztőjének.

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága a beszámolót 1999. szeptember 21-ei ülésén megvitatta. A bizottság országos kisebbségi önkormányzatok elnökeivel kibővített ülésén az Igazságügyi Minisztériumot dr. Hende Csaba államtitkár úr, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt dr. Doncsev Toso elnök úr képviselte.

Bizottságunk úgy ítélte meg, hogy a beszámoló rendkívül átfogó, jó színvonalon elkészített táblázatokkal, statisztikai adatokkal is alátámasztott. Széles körű egyeztetés után az érdekelt kormányhivatalok, a kisebbségi ombudsman, a helyi és országos kisebbségi önkormányzatok, a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek, kisebbségi kutatóintézetek és szakértők véleményét is figyelembe véve, azokat szervesen beépítve készült el.

Szerkezeti tagolása is megfelelő, a három különálló rész szinte átöleli a teljes kisebbségi kérdéskört, illetve joganyagot.

A bizottsági ülésen a kérdéseket követően különösebb vita nem alakult ki, az országos kisebbségi önkormányzatok képviselői is kifejtették álláspontjukat, néhány apró hiányosságra felhívták a figyelmet, de szintén támogatták a beszámoló plenáris ülés előtti megvitatását.

Végezetül az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót 15 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Borkó Károlynak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 1999. szeptember 21-én tartott ülésén megtárgyalta a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló, J/1397. számon benyújtott beszámolót. A bizottság dr. Doncsev Toso úrnak, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnökének szóbeli kiegészítése, illetve tájékoztatója után tárgyalta meg a jelentést.

A képviselők a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetét megnyugtatónak ítélték. A bizottság tagjai a magyarországi cigány kisebbség helyzete iránt mutattak megkülönböztetett érdeklődést. A vitában elhangzott, hogy a legnagyobb lélekszámú hazai kisebbségnek, a cigány közösségnek a helyzete sok tekintetben más, mint a többi hazai kisebbségé. Gondjaik elsősorban nem nyelvi-kulturális jellegűek, esetükben halmozottan merülnek fel szociális, oktatási, szakképzési, egészségügyi, életmódbeli és foglalkoztatási problémák. Ezek összetett jellegük miatt a kisebbségi jog keretei között nem oldhatók meg, más típusú állami intézkedést is igényelnek. A cigányság társadalmi integrációjához kormányzati, települési és kisebbségi önkormányzati összefogás, a civil szféra összefogása, valamint az érintettek aktív közreműködése szükséges. Az egyéb kisebbségek helyzete jó, lehetőségük van a kultúrájuk ápolására, megőrzésére, fejlesztésére.

A fentiekkel a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak ítélte a jelentést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Ruchti Róbertnek, a kulturális bizottság előadójának.

RUCHTI RÓBERT, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Magyarországon államalkotó tényezők a nemzeti és etnikai kisebbségek. A történelem folyamán több hullámban itt letelepedő, a Kárpát-medencében hazát találó népcsoportok a Szent István-i sokszínűségben rejlő erőt adták ennek az országnak.

Hagyományaik, kultúrájuk, nyelvük a ma Magyarországát ugyanúgy gazdagítják. S hogy ez így legyen továbbra is, rendkívül fontos, hogy nemzetiségeink ápolni, őrizni tudják tradícióikat. Az állam ehhez a megfelelő mozgástér biztosításával, anyagi források rendelkezésre bocsátásával járulhat hozzá.

A hagyományok és értékek óvásának létfontosságú talaja a kultúra területe. Az előttünk fekvő beszámoló előnyei közé tartozik, hogy ebből a szempontból is rendkívül körültekintő és részletes információkkal szolgál. A kisebbségi kultúra biztosításának több jogszabály nyújt hátteret. Ez a körülmény nem csupán lehetőségeket garantál, de a kiszámítható működéshez is hozzájárul. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának létrehozása is ezt a folyamatot erősíti, nagyobb odafigyelést jelent, az ország szellemi és anyagi, kulturális javainak védelmét.

Magyarországon a kisebbség jogosult országos kisebbségi önkormányzat, színház, múzeumi kiállítóhely, közgyűjtemény létrehozására, és ami legalább ilyen fontos, hogy a tevékenységek ellátásához költségvetési támogatást igényelhet. Ma három országos hatáskörű bázismúzeum, 16 kisebb és 41 tájház mutatja be hazánk nemzetiségi kultúrájának tárgyi emlékeit. Elengedhetetlen azoknak a kutatómunkáknak a további támogatása, melyek nem csupán ezen intézmények gyűjteménykincsének gyarapítását szolgálják, hanem a nemzeti kisebbségek identitásának fennmaradásához nyújtanak nélkülözhetetlen kultúrtörténeti segítséget. Az anyanyelvi könyvtári ellátásban sok száz települési intézmény támaszai azok a megyei báziskönyvtárak, melyek további megerősítése e szolgáltató tevékenység kapcsán is indokolt.

A beszámolóból kiderül, hogy a közművelődési intézmények hatékonysága és megítélése a kisebbségi településeken döntően pozitív, amiben nyilván annak is van szerepe, hogy ezeken a helyeken a kisebbségi önkormányzatok aktívan kiveszik a részüket a működtetésből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A közös hazában egymás megbecsülésének egyik legfontosabb támpontja a kölcsönös megismerés. Ennek talán legoldottabb, közvetlenebb színterei azok a dalos, táncos nemzetiségi fesztiválok, melyek üdvözítően egyre nagyobb számban és emelkedettebb színvonalon kerülnek megrendezésre szerte az országban. Vitathatatlan sikereik a legjobb szószólói az ilyen típusú rendezvények kiemelt támogatásának. Az írott és elektronikus médiában való szereplés ugyancsak része, sőt mondhatjuk, kihagyhatatlan szelete a nemzetiségi, etnikai kisebbségi kultúrának. Segítség e területen, hogy az anyanyelvű sajtó dotációban részesül, és a közszolgálati rádió és televízió feladata, hogy biztosítsa a kisebbségi műsorok rendszeres készítését és sugárzását.

A beszámoló röviden szól az elkövetkezendő feladatokról is. Ezek közül a kultúrát leginkább érintő az a szándék, mely a kisebbségi közművelődés, hagyományőrzés és önszerveződés terén elindult kedvező folyamatok továbbvitele érdekében célul tűzi ki mind a forrásbővítést, mind pedig bizonyos jogi és szervezeti feltételek javítását.

A J/1397. számon benyújtott javaslatot a kulturális és sajtóbizottság november 3-ai ülésén megtárgyalta, és a beszámolót egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Tóth Ferencnek, az oktatási bizottság előadójának.

TÓTH FERENC, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az oktatási és tudományos bizottság megtárgyalta a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót az általános vitára való alkalmasság szempontjából. Ez a kisebbségi törvény megszületése óta a második ilyen jellegű beszámoló, melynek elkészítésére a kormányt épp ez a törvény kötelezi. A napirendi pontként szereplő anyag az 1997 februárja és 1999 februárja közötti évek időszakára vonatkozik, így az előző ciklus utolsó harmada mellett az új kormány működésének első félévét is érinti.

 

(15.30)

 

A folytonosság és a változások gyorsasága egyaránt jellemző a helyzetre, a mai állapotból tehát több fontos tény már nem kerülhetett be a tájékoztatóba.

A bizottság ülésén például szóba került, hogy a Magyarországi Románok Országos Kisebbségi Önkormányzatának megalakulása az utóbbi hónapok fejleménye, miután a parlament nagyarányú többséggel lehetővé tette a törvény módosítását, és ezáltal az önkormányzat megválasztását a sajátos helyzetben lévő hazai románság számára is. Vagy másik pozitív folyamatként említhető a Szlovákia és Magyarország közötti ekvivalenciaegyezmény előkészítése ezekben a novemberi napokban, hiszen ha megszületik az egyezmény, az a hazánkban élő szlovákok és a Szlovákiában élő magyarok számára előrelépést jelent majd a diplomák kölcsönös elfogadása révén.

Az oktatási és tudományos bizottság természetesen a beszámoló oktatási vonatkozásait kísérte megkülönböztetett figyelemmel, ezen belül a kistelepüléseken folyó vagy indítható kisebbségi oktatás törvényi garanciáit és gyakorlati problémáit, de szó esett a sajtó és a médián belüli szereplés tényeiről, a kisebbségek saját médiumai létrehozásának esélyeiről is. A bizottság tehát máris vitaalapként kezelte az előterjesztést, és eközben nem választotta el a közelmúlt ügyeit a folyamatban lévőktől, valamint a távlatoktól. A beszámoló által nyújtott komplex áttekintés kellő alapossággal és szépítgetés nélkül tér ki a meghatározó fontosságú részletek mindegyikére.

A bizottság ennek megfelelően egyhangú szavazással találta általános vitára alkalmasnak a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről készült soros beszámolót.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót. Elsőként Schmidt Ferenc képviselő úr következik, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Tabajdi Csaba, a Szocialista Párt részéről.

SCHMIDT FERENC (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Alig akad manapság magyar család, ahol a felmenők között ne lenne felfedezhető három-négy különböző nemzeti közösséghez tartozó ős. Ez a kulturális sokszínűség évszázados jellemzője és egyben Magyarország óriási előnye, melynek tudatos ápolása nemcsak nemzetközi normák által kirótt kötelesség, hanem hosszú távú nemzeti érdek is.

Feladatunk kell hogy legyen annak megismertetése, tudatosítása, hogy a különböző nemzeti, etnikai csoportok milyen módon gazdagították közös kultúránkat, mert csak így válik mindenki előtt világossá, hogy a kisebbségek nem a többség ellenében küzdő csoportok, hanem mint a közös erényekért és hibákért a többséggel együtt felelősséget viselő, vele sorsközösségben élő egyének összessége. Éppen ezért támogatnunk kell a kisebbségi csoportokat identitásuk erősítésében, közös értékeink és a jövőért viselt közös felelősség érzésének tudatosításában.

A kulturális sokszínűséget fenntartani a kulturális autonómia intézményének, a kisebbségi önkormányzatok útján látjuk megvalósíthatónak. A kisebbségi önkormányzatok választják meg kulturális, oktatási és hagyományaik ápolását szolgáló intézmények vezetőit, akiknek legyen beleszólásuk azok működésébe. Természetes, hogy a kulturális autonómia kiépítésének egyik kulcskérdése ezen intézmények finanszírozási kérdése. Az állam a kisebbségek önszerveződését nem csupán megengedi, hanem e kérdésben támogató politikát folytat. Erről tanúskodik a kisebbségi önkormányzatok támogatása mellett a kisebbségi civil szférának nyújtott központi költségvetési támogatás.

A Kisebbségi Közalapítvány és a Cigányokért Közalapítvány működése révén évente közel 800 millió forint jut el a kisebbségi közösségekhez, érdekképviseletekhez, továbbá 80 millió forintos közvetlen támogatást kaptak a bejegyzett kisebbségi civil szervezetek. Itt kell elmondanom azt a tényt is, hogy ezen civil szervezetek a kisebbségi kultúra, oktatás fenntartására kiírt állami pályázatokon a kisebbségi települési önkormányzatokkal és a helyi kisebbségi önkormányzatokkal azonos feltételek mellett vehetnek részt. A Magyarországon élő 13 nemzeti, etnikai kisebbség szórványban él az ország egész területén, hiszen mintegy 1500 településünkön megtalálhatók.

A '90-es évek elejétől a magyar kisebbségpolitika fő törekvése olyan körülmények biztosítása, amelyek közepette az állampolgároknak valóban van lehetőségük a szabad identitás választásra. A kisebbségi közakaratot megjelenítő kisebbségi önkormányzatok célja az asszimilációban viszonylag előrehaladott magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek identitásának megőrzése, a spontán asszimilálódás megállítása és visszafordítása.

A nemzeti, etnikai önazonosság-tudat alakulásában fontos szerep jutott a kisebbségi önkormányzatok megjelenésének és tevékenységének. A felélénkült nemzetiségi helyi közösségi élet aktivizálódását legjobban jellemző adat, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok száma jelentősen emelkedett 1998-ban. A Magyarországon élő nemzeti, etnikai kisebbségekhez tartozó személyeket és közösségeiket megillető alapvető jogokat az alkotmányban, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményében és a kisebbségi törvényben foglaltuk össze.

A kisebbségeket érintő jogalkotással kapcsolatban több évre visszamenő hagyomány, hogy konszenzussal születnek a törvények, illetve az egyéb jogszabályok. Az előző évben egy esetben előfordult, hogy e konszenzus hiánya miatt nem sikerült módosítani a kisebbségi törvényt, valamint az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt az Alkotmánybíróság határozata alapján, miszerint a kisebbségek parlamenti képviseletének megoldatlansága miatt fennálló alkotmányos mulasztást tehát nem sikerült feloldani ezzel.

Ezt kívánjuk most pótolni azzal, hogy az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága egy ad hoc bizottságot hozott létre dr. Hargitai János elnökletével, hogy a hivatkozott törvénymódosításokra vonatkozó törvényjavaslatot elkészítse és jóváhagyásra a parlamentnek benyújtsa.

Remélhetőleg ezúttal több sikerrel, nagyobb megértéssel fogadja a többség a kisebbség érdekeit is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tabajdi Csaba képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Tímár György, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Országos Önkormányzati Vezetők! A magyarországi kisebbségek helyzetéről szóló jelentés kapcsán egyszerre kellene hogy elégedettség töltse el a magyar politikai osztályt, hiszen a közös munkával létrehozott '93-as törvény, amelyet az elmúlt hat évben a kisebbségek a közös tevékenység során a helyi hatalommal, a kormányzati szervekkel együtt megteremtettek, Európában is példaadó modell. Ebben a Házban mondta el Roman Herzog német köztársasági elnök, hogy Európa számára is mérvadó az, amilyen a magyarországi kisebbségi önkormányzati rendszer. Kétségtelenül így van, mindenféle túlzás nélkül. Ma nem találhatunk Európában olyan kidolgozott önkormányzati és kisebbségvédelmi rendszert, amely a szórványban élő kisebbségek számára ilyen fokú kulturális autonómiát biztosítana.

 

(15.40)

 

De ez csak az éremnek az egyik oldala, tisztelt képviselőtársaim, mert ebből a jelentésből talán nem tűnik ki eléggé, hogy az a cél, ami miatt mi létrehoztuk közösen ezt a kisebbségi törvényt, még nagyon messze van a megvalósulástól; nevezetesen, nem sikerült megállítani a magyarországi kisebbségek nyelvvesztését.

A magyarországi kisebbségek asszimilálódása, beolvadása a 24. órában van, és ha ezt a trendet nem sikerül megállítani, akkor néhány évtized múlva pusztán a kisebbségi törvényben találhatunk meg bizonyos népcsoportokat, ott találunk nyelveket védett állapotban; de ezek a nyelvek már nem léteznek többé, legalábbis nem a magyarországi kisebbségek használatában.

Én azt hiszem, hogy efelől, e cél irányából kell tekintenünk a magyarországi kisebbségi gyakorlatot. Rögtön hozzáteszem, hogy Európában egyetlen helyen sikerült megállítani a nyelvi asszimilációt. Ez Nagy-Britanniában történt, Walesben a wales nyelvi törvénnyel, ahol a fiatal nemzedék körében szignifikánsan megnőtt az angol mellett az anyanyelvét, a wales anyanyelvét beszélők aránya is. Jellemző, és itt a kelet-közép-európai vitáinkhoz egy nagyon fontos adalék, hogy egy angol mellett is meg lehetett az anyanyelv pozícióit erősíteni ott, ahol mikrobiológiát is lehet és tanulnak is wales nyelven.

Természetesen a mi nemzeti kisebbségeink legnagyobb problémája éppen az, hogy szétszórtan élnek, szórványban élnek, és amiben adóssága van a magyar kisebbségpolitikának, az éppen az, hogy bármennyire is szép ez a kisebbségi törvény, nem találtuk meg az igazi megoldást a szórványkisebbségek helyzetének kezelésére.

Tisztelt Ház! Ez a beszámoló olyan, amilyen. A kisebbségi ombudsmanok beszámolói tulajdonképpen a dolognak az egyik oldalát mutatják be, hiszen a kisebbségi ombudsman egy sajátos siratófal szerepét tölti be, ezért a magyar kisebbségi gyakorlatról nem nagyon ad igazi, hiteles képet. Ez a beszámoló viszont a másik oldalról kicsit túlságosan szépnek állítja be. Valahol a kettőt kellett volna inkább összegyúrni ahhoz, hogy egy hitelesebb, árnyaltabb képet kapjunk, de mindenesetre rögtön hozzáteszem Hende államtitkár úr számára, hogy az első beszámolót se készítette el a hivatal olyan csoda fényességesen, bár azóta már lett volna lehetőség annak a hibáin okulva egy jobb beszámolót előkészíteni, elkészíteni.

Miért tartom én ezt fontosnak? Ha önök megnézik az Európai Unió legutóbbi jelentésében, a regular reportban a hivatkozási alapokat, azok döntően a kisebbségi ombudsmanoknak a jelentésére építenek és nem a mindenkori magyar kormány anyagára.

Ezért tartom én nagyon fontosnak, hogy ez angol nyelven is megszülessen, de még inkább fontosnak tartanám, hogy legyen végre valami hiteles, se nem kormányzati, se nem ombudsmani, hanem megfelelő szakember tollából elkészített elemzés a magyar önkormányzati modell hat évéről, valamiféle civil szervezet gondozásában; mert erre a magyar országkép és a magyar kisebbségpolitika nemzetközi bemutatása szempontjából nagyon nagy szükség lenne.

Tisztelt Ház! Ez a jelentés nagyon jól tükrözi, hogy a magyar önkormányzati modell életképes, bevált. Egy elemre nem hívja föl kellőképpen a figyelmet: a kisebbségi önkormányzati rendszer itt a 24. órában lévő kisebbségek esetében nagyon komoly vérfrissítéssel járt. Megjelent a magyar kisebbségi közéletben egy teljesen új nemzedék, gondolok különösen a magyarországi németekre. Tehát önmagában véve a kisebbségi törvény elfogadása és az önkormányzati rendszer működtetése egy nagyon nagy fokú ösztönzést jelent a magyarországi kisebbségek számára.

Ami az önkormányzati modellt illeti, sokan mondták a kezdeti hiányosságokat követően, hogy ez a modell nem vált be. Ez a modell bevált, bár messze nem tökéletes, és hogy mennyire bevált, az mutatja, hogy a '98-as választásokon, az önkormányzati választásokon - és ezt a jelentés tartalmazza - 65 százalékkal több helyi kisebbségi önkormányzat jött létre, döntően a cigányság körében.

Ez az önkormányzati modell bevált minden területen, de a cigányság esetében a cigányság problémáira nem tud igazán válaszokat adni. Hiszen a kisebbségi törvény a kulturális és oktatási autonómiát tartalmazza, és nem tartalmazhat, objektíve nem tartalmaz a kisebbségi törvény szociális foglalkoztatási gyógyírokat. Márpedig a magyarországi cigányság számára ez a legnagyobb probléma, és innen is fakad az, hogy a legnagyobb elégedetlenség a cigánybázis részéről a cigány kisebbségi önkormányzatokkal kapcsolatosan van. És maguk az érintett helyi és országos cigány kisebbségi önkormányzatok is érzékelik, hogy nem tudnak igazán megfelelni, hiszen a kisebbségi önkormányzati rendszer eszköztára nem felel meg ennek.

Azok a kiegészítő lépések, amelyekkel ezt a feszültséget némileg próbáltuk enyhíteni, szintén kezdeti cipőben járnak, hiszen a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány vagy a szociális földprogramok, vagy korábban az FM, jelenleg az FVM szociális földprogramjai csak részben tudták ezeket a feszültségeket enyhíteni.

Tisztelt Ház! Kisebbségenként természetesen nagyon eltérő, hogyan töltik meg tartalommal a kisebbségi önkormányzati rendszert. Alapigazság, ami a jelentésben benne van, hogy ott él a helyi kisebbségi önkormányzat, ahol a civil szférára épül rá. Ott, ahol párhuzamosan polgármester szeretne lenni a kisebbségi önkormányzati vezető vagy a testület, ott nem eredményes vagy nagyon ritkán eredményes a helyi kisebbségi önkormányzat. Ott eredményes, ahol a helyi kórusra, a helyi civil szervezetre, a helyi önképzőkörre, a helyi nyelvoktatásra koncentrál, és azt próbálja segíteni.

Ebből a jelentésből én leginkább egy dolgot hiányolok; nevezetesen, hogy a jövő szempontjából meghatározó kisebbségi intézményátadás problémáját nem hangsúlyozza az oktatási terület. Miről van szó? Arról van szó, hogy jelenleg azért ez a magyar kisebbségi önkormányzati rendszer lebeg a levegőben, mert a kisebbségeknek vannak jogai, de nem nagyon van kötelezettségük. Ez egy olyan fokú feszültség, amely magából az egész modellből fakad, ezt az oldhatná, ha a kisebbségek országos önkormányzatai vagy helyi önkormányzatai átvehetnék a kisebbségek intézményeit, tehát fönntartói, gazdái, működtetői lennének a kisebbségi intézményeknek. Erre jó példa Szekszárdon, Tolna megyében a Deutsche Bühne, amelyet a Tolna Megyei Önkormányzat, Szekszárd városa, a német országos önkormányzat, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma összefogva, több gazdaként együttesen működtet - vagy a bajai általános művelődési központ.

Ebbe az irányba kell lépni, és ebben nincs vita kormánypártok, ellenzékiek között, hiszen ekkor fog élettel és tartalommal megtöltődni a kulturális autonómia.

Tisztelt Ház! Ami a jövőt illeti és az oktatási fejkvótát illeti, részben szó volt róla, de nagyon komoly aggodalom az, hogy az oktatási fejkvóta kikerült a kötött felhasználásból a szabad felhasználású kategóriába. Eddig is nagyon sok helyen az oktatásra fordítandó kisebbségi fejkvótát nem arra fordították, és félő, hogy ez a jövőben még inkább elő fog fordulni.

Évek óta megoldatlan probléma a hitélet, amelybe egyetlen kormány sem tud beleszólni. Meg kell mondjam, hogy nagyon sok gond származik abból, hogy bizonyos egyházak, felekezetek és bizonyos püspökök nem mutatnak kellő érzékenységet a magyarországi kisebbségek hitélete iránt. Az ember megérti a lelkészi vagy katolikus papok terén meglévő hiányokat, és hogy nincs elegendő ember az egyházban sem.

 

(15.50)

Ugyanakkor sok helyütt a szándék is hiányzik, holott a kisebbségek önazonossága szempontjából rendkívül fontos, hogy anyanyelvükön keresztelhessék a gyerekeiket, anyanyelven temethessenek és anyanyelvi hitélet legyen. Ebben mi pusztán kérhetjük az autonómia jegyében az egyházakat, és ezúttal is szeretném kérni, mint annyiszor, hiszen nagyon fontos szerepe van az egyháznak, a hitéletnek az önazonosság megőrzésében.

Tisztelt Ház! A finanszírozásról annyit, hogy az a feladatfinanszírozás, az a többcsatornás feladatfinanszírozás végül is bevált, bár sokszor morognak a kisebbségek, hogy miért nem öntjük oda az egész pénzt egy kalapba, minek kell pályázni. Megítélésem szerint ezt a pályázati rendszert kell továbbfejleszteni, segítve, hogy képesek legyenek megtanulni pályázni.

S végezetül a legnagyobb gondnak azt látom, ami az Európai Unió jelentésében is szerepel, hogy a cigánysággal kapcsolatos középtávú programnak - bár dicséretes, hogy ez a kormány is folytatja - ugyanakkor a jövő évi költségvetési feltételei nincsenek biztosítva. Fölhívnám az államtitkár úr figyelmét, rendkívül aggasztónak tartom, hogyha mi, kormánypártiak, ellenzékiek meg tudunk állapodni hat módosító javaslatban, amely nem rendíti meg a magyar költségvetést, egyetlen módosító javaslatot a kormány nem támogat, pedig ezek rendkívül fontos módosító javaslatok lennének és a bizottságban mi egyetértésre jutottunk.

Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy a megtett út kezdete egy olyan folyamatnak, amelyet folytatnunk kell abban a reményben, hogy a magyarországi kisebbségek még megoldatlan kérdései, különösen is a parlamenti képviselet megoldódjék, mert itt többen kormánypárti képviselőtársaim elmondták, hogy államalkotó tényezők, akkor lesznek a magyarországi kisebbségek államalkotó tényezők, ha végre szavazati joggal itt, ebben a parlamentben ők maguk is föl tudnak szólalni. Akkor mondhatjuk majd el, hogy a '93-as kisebbségi törvény megvalósult.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Megadom a szót Tímár György képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar alkotmány nem ismer, nem ismer el semminemű diszkriminációt, és a napirenden lévő törvénnyel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy ember és ember között nincs és nem lehet különbség. Súlyos hiba volna minden modern államtól, amely a XXI. század küszöbén áll, ha polgárait megkülönböztetné, ha első és másodosztályú vagy ötödosztályú kasztokra osztaná a társadalmat. Hála istennek hazánkban az alkotmány és az alkotmány alapján hatályba léptetett valamennyi joganyag egyértelműen leszögezi, hogy minden ember egyenlő. Ezt másképp az alapvető emberi jogok diszkriminációmentes érvényesítésének és érvényesülésének szokták nevezni. Így határozza meg az európai jog, de minden kultúrállam joga is.

Rá kell mutatnom arra a mindannyiunk által jól tudott és közismert tényre, hogy már Szent István is akkor, amikor azt a bizonyos nagy jelentőségű iratát elkészítette, különösen hangsúlyozta, hogy akkor és úgy lesz egy nép, egy országalkotó nép egyre gazdagabb, ha elismeri és befogadja, önálló részeivé fogadja el azokat a mai szóhasználat szerinti kisebbséghez tartozók csoportjait, amelyek a saját etnikumukkal, a saját különleges tudásukkal gazdagítani képesek az egész közösséget.

Amikor ezek a gondolatok sok helyen fórumot kapnak, akkor viszont rá kell mutatnom arra az egyébként a modern viktimológiai tudomány által taglalt kérdéskörre, hogy nem elég az, ha egy többségi csoport, egy országalkotó közösség hajlandó és képes befogadni egyenlő értékűnek az őt színesítő, az életét gazdagító kisebbséget, hanem az is szükséges, hogy az úgynevezett kisebbséghez tartozó emberek a maguk részéről is felismerjék azt, hogy nemcsak jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak, és a maguk részéről is tudatában legyenek annak, hogy ők igenis egy fontos feladatot teljesítenek az egész ország szempontjából, a közösség szempontjából, a többség és a többi kisebbség szempontjából. Nem lehet mindig csak nyitott tenyérrel fordulni a többség felé, együtt is kell munkálkodni, és úgy kell viselkedni, hogy annak tudatában legyenek, hogy ők teljes értékű polgárai a hazának. Azt hiszem, hogy szerencsés helyzetben vagyunk, mert azok, akik az előzőek szerinti kisebbséghez tartozottságon keresztül az egyéni különleges adottságaikkal a közösség értékeit növelik és növelni tudják, emelt fővel állnak a társadalomban, és pontosan ismerik a jogaikon kívül a lehetőségeiket és a kötelezettségeiket. Hiszen ez a biztosíték arra, hogy hazánkban nem lehet semmifajta diszkrimináció, nem lehet semmifajta másod-, harmad-, ötödrendű polgári kaszt.

Rá kell mutatnom, sajnos a történelem bebizonyította, hogy sanda szándékoktól vezettetve sokszor használták föl a kisebbségeket valamilyen egyéni szempont érvényesítésére. Néha van, aki ürügyként használja föl. Ma Magyarországon nekünk a feladatunk elsősorban az, hogy biztosítsuk, hogy garantáljuk, hogy embernek itt hátrányos kasztba soroltsága ne legyen.

Mindaz a folyamat, amely hazánkban jelenleg érvényesül, jó irányba mutat. Ezen az úton célszerű továbbhaladni. Természetes, mindig van tennivaló, folyton és folyvást munkálkodni kell. De ha közösen dolgozunk, közösen dolgozik a többség az egyes kisebbséghez tartozottakkal, akkor egymás kezeit fogva és nem lefogva elérhetjük azt, hogy az európai demokráciákhoz méltó partnerséget talál itt, ebben a Kárpát-medencében mindenki, aki úgy érzi, hogy teljes értékű polgár.

(16.00)

Különösen akkor van ennek jelentősége, amikor az államhatárok lassan virtuálissá válnak. Hiszen az Európai Unióhoz csatlakozás gyakorlatilag azt jelenti, hogy a légiessé váló határok mesterséges akadályai eltűnnek. Tulajdonképpen újfajta értelmet, pozitív értéket, többletértéket fog kapni az, ha valaki egy kisebbséghez tartozással is tud rendelkezni.

Elegendő, azt hiszem, a nyelvtudás, a második, a harmadik nyelv ismeretének, esetlegesen anyanyelvi szintű ismeretének a fontosságát hangsúlyozni; illetőleg nemcsak a fontosságát, hanem a személyi és egyéb előnyeit. Úgy gondolom, szerencsés helyzetben vagyunk, amikor a kormányzat, amelyet mi választottunk kormányzattá, a helyes utat követi.

Fejet hajtok, köszönetként fejet hajtok minden olyan polgár előtt, aki magabiztos, tudatában van a másokkal való azonos értékének, de vállalja a másokkal való azonos teherviselést is.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok, szórványos taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd ifjabb Hegedűs Lóránt, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről.

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Engedjék meg, hogy magam és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében néhány észrevételt fűzzek ehhez a beszámolóhoz.

Elöljáróban azzal szeretném kezdeni, hogy képviselőtársaim, akik előttem szóltak, elmondták már, hogy ennek a beszámolónak is van története, beleillik egy folyamatba, abba a folyamatba, ami a '90-es évek elején, a rendszerváltás után kezdődött el Magyarországon, és amely folyamat rendezni kívánta a kisebbségek helyzetét megfelelő jogi megoldásokkal Magyarországon, illetve rendszeresen képet kívánt adni a nagy nyilvánosság előtt is a helyzetükről.

Azt hiszem, ez a beszámoló valóban illeszkedik ehhez, és azt gondolom, helyesen is tesszük, ha elfogadjuk, magam is emellett kívánok érvelni. Viszont azt gondolom, egyetértve az előttem felszólaló képviselőtársaim közül különösen Tabajdi Csabával, hogy a beszámoló természetesen valamelyest kevésbé problémaérzékenyre sikerült, mint amit ez a helyzet és ez a szituáció, ami a magyarországi kisebbségek helyzetét jelenti és jellemzi Magyarországon, megérdemelt volna. Szóval, szebbnek tűnik a kép, mint amilyen valójában, de azt gondolom, ez ebben a helyzetben nem jelentheti azt, hogy ne fogadjuk el ezt a beszámolót, mert így természetes, hogy igyekszünk, s nyilván egy kormány is igyekszik kidomborítani azokat az eredményeket, amelyek, mint ahogy az előbb rámutattam, nem annyira a problémákat állítják középpontba.

Viszont amikor a parlamentben hiteles eszmecserét kívánunk folytatni arról, milyen ma a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek helyzete, figyelnünk kell azokra a gondokra, amelyek óhatatlanul is, immár évek óta elég komolyan jelen vannak a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek mindennapjaiban.

Tehát ami valójában kimaradt ebből a beszámolóból, és ami hiányzik belőle, az nem olyasmi, amire nem figyelt a kormány, vagy nem vette észre, hanem amit igazán hiányolok, az a komoly elszánás, a lényegi akarat, az igazi döntés meghozatala, ami azt jelentené, hogy próbálunk szembenézni azzal az asszimilációs folyamattal, amely sok esetben már a kisebbségek fennmaradását veszélyezteti Magyarországon; próbálunk szembenézni azzal a súlyos helyzettel, amelyben ma van egy különösen kitüntetett magyarországi kisebbség hazánkban: ez a cigányság.

Azt mondjuk, nem elégszünk meg azzal, hogy próbáljuk lassú lépésekben folytatni a pozitív folyamatokat, hanem belátjuk, hogy szükség van radikális változásra, szükség van egy ténylegesen, alapjaiban átgondolt támogatási rendszer kialakítására, amely nemcsak egyszerűen az anyagi támogatásokban, hanem a hozzáállásban, a példamutatásban és a jogalkotásban is meg kell hogy nyilvánuljon. Tehát ha hiányolok valamit, akkor az a paradigmaváltás, ha úgy tetszik, a szemléletmód váltását, a hozzáállás kérdésének a megváltoztatását hiányolom, amit, még egyszer hangsúlyoznám, nem szemrehányásként mondok, hiszen ez beleillik egy folyamatba, amit itt látunk.

Úgy érzem, ez a folyamat - és ez az adatokból nagyon szépen kitűnik, amiket a beszámolóban láthattunk - nem oda fog elvezetni, amit igazán szeretni kellene ebben az országban, vagyis nem oda fog elvezetni, hogy a kisebbségek prosperálnak, megőrzik az identitásukat, s büszkén mondhatjuk Európa különböző országainak, nálunk a kisebbségek helyzete olyan, hogy valóban mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy meg tudják őrizni azt, ami szerintünk a kultúrájukhoz és a fenntartásukhoz, a fennmaradásukhoz szükséges.

Engedjék meg, hogy néhány konkrét pontot emeljek ki a beszámoló kapcsán azokról a területekről, amelyeken azt érzem, hogy igazából gondokkal nézünk szembe, e gondok mellett nem lehet egyszerűen elmenni, és nem lehet azt mondani, hogy ezek a szokásos problémák sorozatába tartoznak.

Először is magam is az önkormányzati rendszerrel szeretném kezdeni, azzal a kisebbségi önkormányzati rendszerrel, amelyről tudjuk jól, valóban korszakalkotó volt a maga módján ennek a megalkotása a magyar jogrendszerben. Azt hiszem, az idő bebizonyította, hogy működőképes, jó modellről van szó. Természetesen ennek számtalan visszásságát is látjuk, de alapvetően működik, és azt hiszem, nincs okunk szégyenkezni a kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozása miatt Magyarországon.

Tehát e vita kapcsán is szükségesnek tartom leszögezni, hogy Magyarországon pozitív lépés volt az elmúlt években a kisebbségi önkormányzati rendszer létrehozása, megerősítése, tartalommal való megtöltése. És helyes dolog ennek a folytatása. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a másik oldalról az embernek óhatatlanul is kétségei támadnak arra vonatkozóan, milyen erős a kormány elkötelezettsége ezen önkormányzati rendszer fenntartása mellett.

Két szempontot hadd mondjak! Az egyik egy általános szempont. Általában azt látjuk, hogy az autonómiák, az önálló szervezetek, tehát ha úgy tetszik, nem a központi hatalomtól függő szervezetek rendszere ezt a kormányt irritálja, tehát a kormányzati filozófiába nehezen tud beleférni. Ez egy olyan típusú kormányzás, amit látunk, klasszikus etatista központú, úgynevezett konzervatív kormányzás, amely alapvetően a központi függelmeket próbálja erősíteni és nem annyira az autonómiákat, az önkormányzatokat. Ezt látjuk az önkormányzati rendszer általános megítélésében is, amely önkormányzati rendszer most a költségvetési viták kapcsán küzd az autonómiájáért, a szabadságáért, azért a szabadságáért, amely egyébként a rendszerváltás egyik alappillére volt.

Ez az önkormányzati rendszer szolgált analógiául a kisebbségi önkormányzatok létrehozására, tehát az önkormányzati filozófia ugyanaz a kisebbségeknél, mint egyébként az országos önkormányzatoknál. Ha az egyiket támadjuk, és az egyik oldalról kétségbe vonjuk az önkormányzati szabadságot és az önkormányzati autonómiát, óhatatlanul kételyek ébrednek a másik oldalon, hogy ez vajon érvényes-e a másik oldalra; a kisebbségi önkormányzati rendszer autonómiáját az elkövetkezendő időkben valóban úgy fogja megítélni a kormány, mint valami sérthetetlen, autonóm rendszert.

Továbbmenve ezen az úton, láttunk egy szomorú, konkrét példát, ez pedig a fővárosi cigány önkormányzat ügye; a fővárosi romák nem tudták létrehozni azt az intézményt, amely a számukra oly fontos lenne az önkormányzatisághoz. Azt is tudjuk a sajtóhíradásokból és az érintettek beszámolóiból, hogy ez politikai okok miatt nem jött létre. A létrehozáskor az önmagukat az úgynevezett kormányzati oldalhoz vagy kormányzati filozófiához soroló romák képviselői féltek attól, hogy kisebbségben maradnak a megalakuláskor, ezért tették gyakorlatilag lehetetlenné ennek a létrehozását.

Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságában számtalanszor felmerült ez a kérdés, és jó néhányszor megfogalmaztuk - hozzátenném, kormánypárti képviselőtársaimmal együtt, akik ugyancsak egyetértettek ezzel a gondolattal -, hogy ez rendkívül kellemetlen helyzet, hogy úgy mondjam, nagyon komoly árnyék a kisebbségi politikán.

(16.10)

Kívánatos lenne a kormány részéről mindent megtenni azért, hogy ez az önkormányzati autonómia olyan módon teljesedjen ki, hogy ilyen szégyenfoltok ne essenek rajta. Az önkormányzati rendszerrel kapcsolatban tehát - ami, még egyszer szeretném leszögezni, működőképes, jó modell - kételyek ébredtek az elmúlt időszakban, hogy mennyire veszi komolyan ennek a működését a kormány, és mennyire fontos számára ennek a működése.

A másik terület, ahol óhatatlanul is szembe kell néznünk megint csak a problémákkal, ez az oktatási terület és az oktatási rendszer ügye. Látjuk, és itt még egyszer hangsúlyozom a folytonosságot, hiszen ez megint csak minden kormányra jellemző volt a kilencvenes évek elejétől, az első kormányra, az Antall- és Boross-kabinetekre, majd utána a szocialista-liberális Horn-Kuncze-kormányra és a mostani kormányra is jellemző, hogy a lehetőségeihez mérten próbálja növelni a kisebbségi oktatásra fordítandó pénzeket. Ez helyes, és azt hiszem, konszenzusra találhat a parlamenti pártok között ez a törekvés minden körülmények között. Itt is láthatunk azonban olyan jeleket, amelyek kételyeket ébreszthetnek bennünk, hogy valóban milyen mély és mennyire elkötelezett ez a szándék.

Hadd emeljem ki a legnehezebb helyzetben lévő magyarországi kisebbség, a cigányság helyzetét. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a cigányság azért van különleges helyzetben Magyarországon a kisebbségek közül, mert először is messze a legnagyobb létszámú - több mint félmillióan vannak roma származásúak a magyar polgárok között az újabb becslések szerint -, másfelől pedig egy stigmatizált kisebbségről van szó. Tudjuk, a szakirodalomban az számít stigmatizált kisebbségnek, amelyik nem tudja, ha úgy tetszik, letagadni sem azt, hogy egy kisebbséghez tartozik, mert a többség rendszeresen látja, szembesül azokkal a jegyekkel, amelyek világossá teszik az ő hovatartozását; tehát különösen nehéz helyzetben van, nem tud elrejtőzni a többség között. Az tehát, hogy a cigányság irányában milyen lépéseket tesz a kormány, az, ha úgy tetszik, fokmérője a kisebbségpolitikának.

Az oktatási rendszerhez visszakanyarodva, itt azt látjuk, hogy az elmúlt években volt egy olyan törekvés, amely egyedülállóságában Európa-hírre tett szert: ez a Gandhi Gimnázium megszervezése, létrehozása és elindítása volt. Ez ugyancsak politikai konszenzust élvezett a parlamenti pártok között, és az idén azt tapasztaljuk, hogy - egyelőre megmagyarázhatatlan okok miatt - a kormány nem kívánja növelni a Gandhi Gimnázium támogatását. Pedig tudjuk jól, hogy szükség lenne erre; a Gandhi Gimnázium nem befejezett terv - vagy idegen szóval szólva: projekt - Magyarországon, nem beszélhetünk arról, hogy elkészült az az oktatási struktúra, amit annak idején a Gandhi Gimnázium megalapításánál az alapítók célul tűztek ki, hanem egy folyamatról van szó. A költségvetési törvénnyel kapcsolatos vitában fölmerültek ezek a kérdések, és érdemi választ nem kaptunk erre, vajon miért van az, hogy nem növekszik a támogatás - és ezáltal reálértékben természetesen csökkenni fog - az elkövetkezendő évben.

Itt egy olyan modellről van szó, amilyenből egy létrejött Magyarországon, és többre lenne szükség, hiszen a cigányoktatás ma Magyarországon tragikus helyzetben van. Ha megnézzük az adatokat, amelyeket megkaptunk ehhez a beszámolóhoz, de más adatokat is fellapozunk, azt látjuk, hogy drámaian alacsony azon roma fiatalok száma, akik középiskolai végzettséggel rendelkeznek, és a drámainál is alacsonyabb azoknak a száma, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek. És mitől mástól várhatnánk a magyarországi romák helyzetének konszolidálódását, a rendkívül nehéz társadalmi körülmények közül való kitörésüket, ha nem attól, hogy erőfeszítéseket teszünk arra, hogy valóban létrejöjjön egy erős roma középosztály; egy olyan művelt középosztály, amely a saját maga példájával is tud hatni a többiekre, és segíteni tud a kiemelkedésben, példákat tud mutatni arra, hogy lehet romaként sikeresnek lenni ma Magyarországon, lehet elfogadott embernek lenni ebben a társadalomban, és nem kell kitaszítottnak éreznie magát az embernek?

Nos, az oktatási rendszerrel kapcsolatban is fölmerülnek ezek a kételyek, és jó lenne ezekre az aggodalmakra is választ kapnunk.

Harmadrészt szeretném megemlíteni, hogy a kulturális támogatások területén - könyvkiadás, folyóirat, tévé, rádió ügyében - ugyancsak vannak előrelépések, és ezt szintén dicsérően szeretném az első mondatomban aláhúzni, ismét hozzátéve azt, hogy itt is egy folyamatról van szó, ami az elmúlt években rendszeresen folytatódott, hiszen itt is növekedett a támogatások rendszere. És ez így van rendjén, és azt gondolom, ezért dicséret illeti a mostani kormányt is, hogy ez ez ügyben is megtörtént.

Itt is lesznek azonban majd fokmérői a támogatási elkötelezettségnek. Tudjuk jól - hogy megint csak a hazai cigányság speciális problémáit emeljem ki -, tudomásom szerint például Budapesten is kívánnak roma rádiót indítani többen - meglátjuk majd az elkötelezettséget, milyen segítséget kapnak ennek a létrehozásához, ami kulturálisan lényeges mérföldkő lesz az elkövetkezendő időben.

Utoljára szeretném a jogvédelemmel kapcsolatos kérdéskört megemlíteni. Ebben a beszámolóban szerepet kap ez is, bár azt gondolom, igen rövid terjedelemben, és ez talán komolyabb figyelmet érdemelt volna az előttünk lévő anyagban.

Nem hiszem azt, hogy a jogegyenlőség területén ma Magyarországon minden rendben lenne. Valóban, a legmagasabb szintű jogszabályaink elég egyértelműen rendelkeznek a kisebbségek jogairól és egyértelműen rendelkeznek az alapvető emberi jogokról. Azonban nem hiszem azt, hogy a fejlett nyugat-európai demokráciák példája ne arra intene minket, hogy ezeknek a tényleges érvényesülése érdekében rendkívül sok munkára és nagyon komoly támogatásra van szükség; olyan anyagi támogatásokra, olyan programokra, amelyeknek a beindulását, megvalósulását nem nagyon látjuk, vagy nagyon kezdetleges formában tapasztaljuk.

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

A beszámoló említést tesz arról, hogy már évekkel ezelőtt, az előző kormányzati ciklus idején elindult egy program a rendőrségen belül, amelyik próbálta oldani az előítéleteket, és próbálta ezt bevinni a rendőrképzésbe is. Ez egy nagyon helyes, nagyon nemes szándék - de ez mind kevés! A bevezetőmben beszéltem a radikális áttörés hiányáról: például ez az a terület, ahol hiányzik a radikális áttörés. Hol vannak azok a programok, amelyeket kormányzati szinten kell beindítani ahhoz, hogy oldjuk az előítéleteket? Amelyeknek az oktatásban, a képzésben, ha úgy tetszik, a közhivatalokban és a közügyek intézésében minden embernek, aki kapcsolatba kerül a kisebbségekkel, a szemléletét át kell hogy hassa, jelen kell hogy legyen? Hiányoznak ezek az elképzelések, és nem látom igazából a törekvést arra, hogy ezek valóban elinduljanak, hiszen azzal is tisztában kell legyünk, rendszeresen elég komoly jogsértések történnek, amelyeknek szenvedő alanyai valamely magyarországi kisebbségi népcsoporthoz tartozó polgárok Magyarországon - történnek ilyenek. Természetesen tudjuk jól, hogy minden demokráciában előfordul ilyen, tehát önmagában ezért szégyenkeznivalónk nincs. Ha van valamiért szégyenkeznivalónk, az az, hogy hogyan kezeli ezt az állam, hogyan kezeli ezt a kormányzat, hogyan kezelik ezt mindazok, akiknek, ha úgy tetszik, személyes példát kell mutatniuk arra vonatkozóan, hogy nem élhetünk egy olyan demokráciában és nem szeretnénk olyan demokráciát a XXI. században, amelyik megtűr bármiféle kirekesztettséget, akár hallgatólagosan is.

Én tehát hiányolom a jogegyenlőségre és a jogvédelemre vonatkozó konkrét, egyértelmű, határozott programoknak és javaslatoknak a repertoárját ebből a beszámolóból.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, talán az eddig elmondottak is illusztrálják azt, amivel kezdtem, nevezetesen, hogy itt egy olyan beszámolóról van szó, amely folytatja a megkezdett utat, és amely méltó arra, hogy elfogadjuk, de amely beszámoló megkerül bizonyos kérdéseket, és nem vet fel olyan alapproblémákat, amelyek mellett nem mehetünk el kézlegyintéssel, ha a magyarországi kisebbségek helyzetét vizsgáljuk.

Ezen belül is nyilván észrevették, hogy több ízben is használtam a magyarországi romák példáját, mint egy olyan kisebbségét, amelyiken nagyon sok minden bemutatható. Végezetül engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy az eddig felsoroltakon túl azért is különlegesen fontosak számunkra a magyarországi cigánysággal kapcsolatos elképzelések, hiszen amikor az Európai Unió az országjelentését megfogalmazta és problémákat vetett fel Magyarországgal kapcsolatban, az egyik legkomolyabb probléma, amire a figyelmünket felhívták, az a magyarországi romák helyzete. Az az érzésem, itt sokkal több tennivalóra, akarásra és személyes példamutatásra lenne szükség a kormány részéről, hogy ezt az akadályt valóban sikeresen tudjuk venni.

Köszönöm szépen a figyelmüket, tisztelt képviselőtársaim. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Hegedűs Lóránt képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd István József képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

 

(16.20)

 

IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! "Ha ellenállsz, ingerelsz, ha szótlan tűröd, gyávaság, följajdulsz, érzékenyedel, s a néma jaj is vall reád." Ezeket a szavakat egy költő a tiszaeszlári vérvád kapcsán írta le. Azóta is kifejezi minden olyan ember életérzését, akinek nincsen döntési lehetősége - ha ellenáll, az is rossz, ha hallgat, az is.

Hálásak lehetünk a Mindenhatónak, hogy a magyar állam évszázadokon keresztül, amikor független volt, amikor minden idegen befolyástól mentesen tudta saját életét irányítani, igazgatni, képes volt olyan társadalmi életet megvalósítani, olyan államszerkezetet működtetni, fenntartani, melyben a társadalom többsége, sőt, az egész társadalom fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül nemcsak hogy hallgathatott, hanem ha kellett, szólhatott is, az ellenállás jogával is rendelkezett, s évszázadokon keresztül biztosította az egész ország, az egész nemzet életét gazdagító kisebbségek életét.

Ennek alapján és a jelentést áttanulmányozva a Magyar Igazság és Élet Pártja is elfogadásra ajánlja a Magyar Köztársaság területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetéről szóló beszámolót. Mi is köszönetünket fejezzük ki a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalnak a beszámoló elkészítéséért, azért, hogy olyan szakértői anyagokat használt fel, amelyek többek között kisebbségi szervezetektől is származtak, és ezáltal pontos képet adott a képviselők számára a kisebbségek helyzetéről.

Azonban bizonyos pontatlanságokra, úgy érzem, kötelességem felhívni a tisztelt Ház, képviselőtársaim figyelmét.

Az egyik az alapoknál kezdődik, az alapokról van szó, amit az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságban egyszer már említettem. Akkor képviselőtársaim egyik fülén mindez bement, a másikon ki, noha egy olyan dokumentumról volt szó, melyet az Európa Tanácsnak küldött meg a magyar kormány, s mely ugyanúgy tartalmazta a magyarországi kisebbségekre nézve a becsült adatok számszerű rendjét, mint a jelenlegi jelentés. Nem arról van szó, hogy erre nézve a magyar kormánynak ne lenne jogosítványa, nem arról van szó, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja vitatná azt, hogy a kisebbségi szervezetek becsléseket készíthetnének a kisebbséghez tartozó emberek létszámáról. Azonban ha átnézzük a számadatokat, feltétlenül meg kell állapítanunk, hogy legalábbis nem minden egyes kisebbség esetében helytállóak vagy legalábbis reálisak ezek a becslések.

Ezért én úgy érzem, szükséges, hogy felhívjuk a hivatal és a kormány figyelmét is arra, hogy ki kell dolgozni egy olyan rendszert, melyben a reális becslési adatok szerepelnek, és ezenkívül az egyenlő elbánás elvére is felhívnám a kormány figyelmét. Jó lenne, ha a nemzetközi szervezetekhez vagy belföldi szervezetekhez nem pusztán a magyarországi kisebbségek becsült adatai jutnának el, hanem a magyar nemzetpolitika szerves részeként a határon túli magyar kisebbségi szervezetek becsült adatai is. Hiszen ezen becsült adatok a köztudatban nincsenek jelen, a sajtóban nem szerepelnek, nemzetközi fórumokra a magyar kormány mindezt nem juttatja el.

Ugyanakkor lényeges kérdéskör az, ami éppen a többség és a kisebbség viszonyát határozza meg, hiszen a jelentés is tulajdonképpen úgy szól a kisebbségekről, hogy a Magyar Köztársaság területén élő kisebbségek helyzetét taglalja. Ebből a szempontból fontos az az idézet, amit a jelentésből felolvasok: "Az 1997. évet a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa a lokális feszültségek, a konfliktusok évének minősítette, amelyek jellegükben nemegyszer etnikai konfliktusként interpretálódtak a sajtó által." Tudjuk, hogy volt olyan kisebbségi vezető is - Horváth Aladár -, aki kijelentette, hogy ez az év a romák elleni agresszió éve. Ízléstelen lenne, hogyha hosszan sorolnám azokat az eseteket, amelyeket a tömegtájékoztatás elhallgatott, Vértesacsát és Vácot. Csak annyit említek meg: nem állítjuk, soha nem is állítottuk, hogy nem történt agresszió több esetben, többek között azok ellen, akik a roma kisebbséghez tartoznak. Mégis, az ilyen nyilatkozatok feltétlenül az etnikai feszültséget szítják, és lehetetlenné teszik a megbékélés folyamatát felelősségteljesen végbevinni.

Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy szintén a megbékélés folyamatának a hátráltatásában bűnös az a kormányzat, amely az elmúlt években - a Horn-Kuncze-kormányról van szó - csak szavakban pártfogolta a kisebbségeket, csak szavakban kívánta s kívánja most is radikális paradigmaváltásra felhívni a kormány figyelmét. De akkor, amikor lehetősége lett volna cselekedni, akkor az ég egy világon semmit nem tett a roma kisebbség élethelyzetének javításáért. Természetesen nem is tehetett, hiszen olyan pénzügyi, gazdasági politikával, amit folytattak, fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül nyomorították meg a Magyar Köztársaság minden polgárát! Ellenben ha nem ezt a gazdaságpolitikát folytatták volna, talán még lehetőség lett volna arra is, hogy Magyarországon a roma kisebbség helyzetén gazdaságilag, szociálisan is változtassanak.

Még egyetlenegy megjegyzés az előző kormány tevékenységével összefüggésben, ami tulajdonképpen már ennek az utólagos vetülete: dr. Tabajdi Csaba képviselőtársam, nem is burkoltan, hanem nyíltan kritizálta az egyházakat, egyes egyházi vezetőket, akik nem megfelelő empátiával próbálják segíteni a kisebbségek identitásmegőrző tevékenységét. Azt hiszem, hogy ha nem is pontosan idézem, körülbelül ez volt a lényegi mondanivalója. Ezzel kapcsolatosan hadd említsem meg, nyilvánvaló - említette a katolikus egyházat, noha én református lelkész vagyok -, hogy a katolikus egyház a maga hittudományi karára fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül veszi fel a teológushallgatókat. Tehát a kisebbségi identitású teológus, ha elvégzi a teológiai akadémiát, kikerül egy gyülekezetbe, ha valóban lelkiismeretes ember, ha identitása szerint ténylegesen kisebbségi, akkor reménység szerint pártfogolni fogja kisebbségi hívei identitásának megőrzését megfelelő kulturális és vallási programokkal. Lehetetlen, hogy mindazt, amit önök elmulasztottak kormányzati szinten, azt most inszinuált módon az egyházakra próbálják ráhárítani, noha köztudomású, hogy a történelmi egyházak végzik a legdöntőbb szerepet nemcsak a magyar nemzet, hanem a kisebbségek életében is a kulturális és más jellegű identitás, önazonosság megőrzése szempontjából!

Még egyetlenegy döntő momentumra hívnám fel képviselőtársaim figyelmét, ez szintén a megbékélés kérdésköréhez tartozik. Gyakran éppen azért lehetetlen az egymásra találás többségi és kisebbségi szinten, mert amiként a kisebbségi biztos is idézi, a sajtó által több esetet etnikai konfliktusként tálaltak. A sajtó tevékenységére nézve pozitívan említi a jelentés, hogy az emberi méltóság védelmében született jogszabályi rendelkezések médiaügyekben is egyre következetesebben kerülnek érvényesítésre.

Az Országos Rádió és Televízió Testület panaszbizottsága '98 elején példaértékű határozatot hozott egy rádióműsorban elhangzottakkal kapcsolatban. A panaszbizottság megállapította, hogy a műsorszolgáltató súlyosan megsértette a rádiózásról és televíziózásról szóló '96. évi I. törvény rendelkezését, mely szerint "a műsorszolgáltatás nem irányulhat semmilyen kisebbség, sem bármely többség nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére". Mindezzel tökéletesen egyetértünk.

 

(16.30)

Azonban a gyakorlat itt sem egyenértékű, mert miközben egy ilyen határozat már megszületett, és ez nagy örömünkre szolgál - aláhúzom, és még egyszer elmondom, hogy nagy örömünkre szolgál -, aközben éppen a napokban az ORTT Panaszbizottsága gyakorlatilag intézkedési jogkör hiányában küldte vissza azt a panaszt, amit én címeztem nekik, mert az egyik televíziós csatornán, a TV2-n október 6-án, az aradi vértanúkra emlékező napon a hírműsorban, a "Jó estét, Magyarország!"-ban a következő hangzott el: a honvédségnél elhullási arányról beszéltek; arról beszéltek, hogy a nemi betegség aránya nagyobb volt, mint a sebesültek aránya; hogy a harci kedvet a pálinka fokozta, nem a hazafiasság, és hogy az egyik csatát azért nyertük meg, mert az egyik kisdobos kétszer állt sorba pálinkáért, és éppen ezért nem azt mondta, hogy hátra arc, hanem azt mondta, hogy előre. Ha a 1996. évi I. törvény rendelkezését nézem, akkor ebben az esetben itt a többség nyílt megsértése történt. Ebben az esetben az ORTT Panaszbizottsága jogorvoslatot nem tett.

Ilyen konkrét ügyek azok, amelyek többek között joggal sértik a többség érzékenységét, és nem hiszem, hogy sarkallják arra, hogy megfelelő empátiával kezelje a kisebbségi ember sérelmét, noha vannak ilyen sérelmek, és ezeket feltétlenül orvosolni kell, mert ez a jogállam kötelessége. Létszámarányuktól függetlenül Magyarországnak ezt minden esetben meg kell tennie, hiszen tudjuk, hogy ennek milyen konkrét kihatása lehet a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi vagy délvidéki magyarok életére.

Éppen mi csak azt üzenhetjük, azt mondhatjuk minden embertársunknak - legyen az akár többségi, akár kisebbségi -, amit Ady Endre közölt, és ami azóta is a mi szemléletünket feltétlenül tükrözi: "Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, mi, elnyomottak, összetörtek, magyarok és nem magyarok? Meddig lesz még úr a betyárság és pulya had mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz kalitkás seregély-fiók? Bús koldusok Magyarországa, ma se hitünk, se kenyerünk, holnap már minden a miénk lesz, hogyha akarunk, ha merünk."

Köszönöm. (Taps a MIÉP és a Független Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az írásban előre jelentkezett képviselőtársaink közül István József képviselő úr és Turi-Kovács Béla képviselő urak nem tartózkodnak az ülésteremben, hozzászólásra következik Jakab Róbertné képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ha szavalni szeretnék, akkor úgy folytatnám, hogy "hiszen magyar, oláh, szláv bánat mindigre egy bánat marad". Ez is abban a versben van. (Taps az MSZP és a MIÉP soraiban.)

Visszatérve a beszámolóra, ha műfaját tekintve mindösszesen másodszor találkozik a parlamenti képviselő ilyen anyaggal, óhatatlan a késztetés arra, hogy összehasonlítsa az elsővel, a legelsővel. Jómagam is ezt tettem, és az eredmény az volt, hogy első rátekintésre azt mondtam, ez igen, nagyon részletes, mindenre kiterjedő beszámoló, nagyon jó beszámoló, az első kis formátumban, 48 oldalon számol be mellékletek nélkül, ez 153 oldalon, és még hozzájönnek a mellékletek is. Ezt mondtam röviden. Még hozzátettem magamban azt is, hogy mi a jó benne: nagyon jónak tartom, hogy az 1997-98-as évek elemzése benne van, amely valóban a mi kormányzatunk tevékenységének elemzését is tartalmazza, és az akkor elért eredmények is benne vannak. Aki végignézi, végigolvassa, tökéletesen látja, és össze is hasonlíthatja az eredményeket. Ahogy a vicc mondja - tudom, hogy nem viccelődünk most, munkaanyagról van szó, beszámolóról van szó, és azt hiszem, nem ünnepélyes nyilatkozatról, tehát lehetek, hogy úgy mondjam, földhözragadt. Egy kicsit bővebben azt mondhatom, hogy nem egészen jó, azaz nem tökéletes, de gondolom, az államtitkár úr is azt mondaná, hogy tökéletes anyagot senki nem tud a parlament elé tenni.

Mi a bajom vele? Négy jelzővel tudnám minősíteni, de talán erős az a szó, hogy "minősíteni", négy jelzőt választottam magamnak: vannak benne igazán és teljesen felesleges részek; sajnos vannak benne valótlant állító, önmaguknak ellentmondó részek; van benne egy csúsztatás - nagyon nem szeretem ezt a szót, de most használnom kell; és természetesen úgy érzékeltem, hogy hiányoznak a megoldatlanságot feloldani törekvő részek.

Sorra veszem ezeket. Mit tartok feleslegesnek, és mit tartottunk a bizottságon belül is feleslegesnek? Azért is mondom el ezeket - lehet, hogy a képviselőtársaimat untatja ennek a beszámolónak a részletezése -, mert ha a kormány ezt a beszámolót angolul is meg akarja jelentetni, akkor talán odafigyel arra, hogy melyek azok a részek, amelyek nem biztos, hogy tökéletesre sikeredtek. Azt hiszem, felesleges a törvények beidézése, különösképpen a kisebbségi törvény beidézése; felesleges a kisebbségek országgyűlési biztosa jelentésének részletes beidézése; abszolút módon felesleges a nemzetközi egyezmények szövegeinek beidézése nagyon hosszú és sok oldalon keresztül.

Kicsit erősen azt mondtam másodszorra, hogy bizonyos részeken valótlan vagy önmaguknak ellentmondó állítások is vannak. A 66. oldal alsó bekezdése a következőt mondja: "A kisebbségi nyelvi és irodalmi követelmények részletes kidolgozásával, a pedagógus-továbbképzés kötelezővé tételével megnyílt a lehetőség az iskolai nyelvoktatás erősítése előtt." Hadd állítsam azt, hogy nem nyílt meg: a dokumentumok, a kerettantervek ebben a fázisban nem készültek el, nem készülnek; információim szerint - ha nem jók, akkor elnézést kérek - az OKI munkatársait megkerülve külső szakértőkkel dolgoztat az Oktatási Minisztérium, nem lehet tudni, hogy mitől lesz jobb a kerettanterv, ha külső szakértő készíti el. A pedagógus-továbbképzés szervezését, a vizsgakövetelmények megfogalmazását, az érettségi vizsgával kapcsolatos munkálatokat eddig részben szintén egy háttérintézmény, az OKSZI végezte, de megint csak információim szerint ezekben a napokban eresztik szélnek a nemzetiségi részleget ebben a háttérintézményben, és arra próbálják rávenni az ott dolgozó munkatársakat, hogy kht.-t alakítsanak. Valószínűnek tartom, hogy a vezetés nem tudja, hogy ezen a területen soha nem lehetett rentábilisan dolgozni.

Kicsit hasonló ez a tünet ahhoz, ami a tankönyvkiadással kapcsolatos. A tankönyvkiadás helyzetéről ugyancsak azt mondja a beszámoló, hogy "a színvonal emelkedéséhez hozzájárult a versenyhelyzet". Megint csak hadd állítsam azt, hogy nem járult hozzá: pályáztatnak, mert a közbeszerzési törvény szerint pályáztatni kell - mondja az OM, szerény véleményem szerint ez esetben 8 millió alatt nem -, pályáznak a nyomdák, a szerkesztők, a szerkesztőségek, a szerzők. Ez azt jelenti, hogy akkor is pályáztatnak, ha egy nyelvből egyetlenegy iskola van, és egyetlenegy tankönyvet kell megjelentetni. Az eredmény a következő: nem lesznek új tankönyvek, pedig ennek - megint csak a beszámoló szövegét idézem - nem a tárca igyekezetén kellene múljék, mert "törvényi kötelezettség, hogy a tankönyveket biztosítani kell". A kulturális és az oktatási tárca kis pénzére valóban pályázatokat írnak ki a tárcák. De mikor? - kérdezem. A múlt évi költségvetésben a tavalyi év végén elfogadott összegre ebben az évben még nem jelent meg a pályázat. Novembert írunk, képviselőtársaim!

 

(16.40)

 

Úgyhogy jó lenne tudni, hogy is megy ez a támogatás akár az Oktatási Minisztériumból, akár a kulturális minisztériumból.

Az ellentmondás. A 31. oldal a következőt mondja: "A nemzeti etnikai kisebbségek kulturális programjait legnagyobb összeggel a Kisebbségi Közalapítvány támogatja." A 49. oldal: "A kifejezetten kisebbségek kultúrájának támogatását szolgáló pénzeszközök a kulturális tárca szakfőosztályainak kezelésében vannak." Akkor most hol vannak a pénzek? A szakfőtárca kezelésében, úgy tudom, 100 millió forint lesz majd a jövő évre.

Ami a csúsztatást illeti, ezt a csúnya szót, megint csak egy érdekes dolog. A 29. oldal a következőt mondja: "Az 1990-es óvodai neveléshez, iskolai oktatáshoz, kollégiumi ellátáshoz - és most figyeljenek, képviselőtársaim! -, továbbá a nem kisebbségi két tanítási nyelvű, oktatási normatív módon elosztott, központi költségvetési kötelező támogatásán kívül kiegészítő támogatásként összesen - és most jön a hatalmas összeg - 4 milliárd 941 millió forintot biztosított." Képviselőtársaim, ez azért veszélyes, mert ha a kisebbségi pénzeket a nem kisebbségi kéttannyelvű vagy kétnyelvű iskolák normatíváival rakjuk össze, és így kerül ki a közvélemény vagy akár külföld felé, akkor ez bizony - enyhén szólva - csúsztatás. A 2000. évi költségvetésben egyébként ugyanígy szerepel ez a mondat.

Már csak az utolsó maradt hátra, a megoldatlanságok, a megoldatlanságokra való törekvés hiánya. Az 58. oldal kimondja: "A kisebbségi kutatóintézetek működésének anyagi feltételeit '97 végéig az MKM - tehát még az előző kormány - kisebbségi főosztálya biztosította." Azóta ezt a feladatot nem sikerült megnyugtatóan megoldani, pedig - mint tudjuk - egy kisebbség addig él, amíg saját kultúrájának alkotója, és bizony erre a területre egyetlen fillér nincs a következő év költségvetésében.

Egy másik dolog: a Magyar Rádió műsorsugárzási gyakorlata, a kisebbségek anyanyelvükön való rendszeres tájékoztatása törvényben megfogalmazott követelményének megsértését jelenti az ombudsmani jelentés. Ezt a jelenséget továbbra sem sikerült megoldani. Nem tudom, milyen módon próbálja megoldani a kormány.

A következő: 70. oldal. A nyelvi chartát nemcsak aláírtuk, ratifikáltuk és elfogadta a magyar parlament. A charta hat kisebbségi nyelv vonatkozásában vállalta, hogy garantálja, ösztönzi, megengedi vagy bátorítja a kisebbségi nyelvhasználatot. Ugyanilyen sorrendben, ezekkel a szavakkal jelenik meg a beszámolóban is ez a mondat, amely a chartában van, de hogy mit tett a kormány ennek érdekében, arról egy szót sem olvashatunk.

A Gandhi Közalapítvány Gimnázium és Kollégiumról hallottunk SZDSZ-es képviselőtársam hozzászólásában, erre most nem térnék ki. Ugyancsak arról van szó, hogy az ott jelentkező gondokat módosító indítványokkal próbáltuk eligazítani, bizottsági módosítókkal is, sajnos nem sikerült, legalábbis eddig nem sikerült; úgy tudjuk, a kormánynak nincs fogadókészsége.

Befejezve és összegezve: természetesen a beszámolót, kicsit gondolkodva, de arra felé hajlok, hogy el fogom fogadni, bár megvárom majd az államtitkár úr válaszát. Egy biztos, nekem mindenképpen hiányzott a befejezésnél egy olyasfajta befejezés, mint amilyen miénk volt. Nem azért, mert a miénk volt az első, hanem azért, mert azt gyakorlatiasabbnak és konkrétabbnak éreztem. A legelső valahogy így fejeződött be: "Az olcsó és hatékony kormányzati működés feladatainak a kormány csak magukkal a kisebbségekkel együttműködésben és egyetértésben tud megfelelni. Ehhez a kisebbségek és az egész társadalom türelmére, megértésére és nem utolsósorban alkotó részvételére van szükség." (Babák Mihály: Szép szavak!) Ezzel szemben ez a beszámoló a következő mondattal fejeződik be, magyartanárok ne figyeljenek ide: "A kormány támogatja a kisebbségi kulturális autonómia megvalósításának elősegítését." Tehát támogatja valaminek az elősegítését. Azt hiszem, hogy ezt a megfogalmazást meg kellene fontolni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy az írásban előre jelentkezett képviselői felszólalások végéhez értünk, kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Nem kíván.

Megkérdezem Hende Csaba igazságügyi minisztériumi politikai államtitkár urat, hogy most kíván... (Dr. Hende Csaba: Később.) A későbbiekben, jelzi az államtitkár úr.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vitát lezárom. Az országgyűlési határozati javaslat határozathozatalára - tekintettel arra, hogy módosító javaslat nem érkezett - holnap, azaz kedden délután kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Soron következik az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapítása, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/1472. számon, az alkotmányügyi bizottság ajánlását pedig T/1472/119. számon kapták kézhez.

Először megkérdezem az alkotmányügyi bizottságot, hogy kíván-e előadót állítani. (Dr. Csákabonyi Balázs jelzi, hogy nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Kezdeményezem, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve a módosító javaslatokat hat szakaszban tárgyalja meg. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Vidoven Árpád jegyző urat.

Jegyző úr, öné a szó.




Felszólalások:      23-45  Előző      Ülésnap adatai