Készült: 2020.03.29.14:51:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (1999.10.20.),  172-363. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 7:19:24


Felszólalások:   1-172   172-363   363-367      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására holnap délután kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása. Az előterjesztést T/1658. számon, az Állami Számvevőszék véleményét T/1658/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1658/4-18., 21., 23. számokon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy a hétfői ülésnapon döntöttünk az előterjesztés 30 órás időkeretben történő tárgyalásáról. Felkérem Világosi Gábor jegyző urat, hogy ismertesse a frakciók rendelkezésére álló mai napi időkeretet.

DR. VILÁGOSI GÁBOR jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A frakciók rendelkezésére álló időkeret a mai napon a következő: Fidesz 139 perc, MSZP 153 perc, Független Kisgazdapárt 63 perc, SZDSZ 47 perc, MDF 38 perc, MIÉP 37 perc, függetlenek 3 perc.

Felhívom a képviselők figyelmét, hogy a fel nem használt idő a következő napra nem vihető át.

ELNÖK: Ügyrendi kérdésben jelentkezett Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz. Tessék, képviselő úr!

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérem tisztelettel, arra kérem önt, hogy mivel reggel óta tart a vita, az ebédelés lehetőségét biztosítsa a képviselőknek (Keller László: Úgy kellett volna a napirendet elfogadni!), rendeljen el annyi szünetet, hogy itt tudjunk maradni és tudjuk folytatni a vitát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az államtitkár úr is itt van!) Az államtitkár úrra is gondoljunk, aki reggel óta itt ül velünk, és hajnalig itt fog ülni. (Keller László: Van egy pénzügyminiszter is!)

ELNÖK: Képviselő úr, a következőképpen döntök: 3 óra 5 perckor folytatjuk a munkánkat.

 

 

(Szünet: 14.45-15.13

Elnök: Gyimóthy Géza

Jegyzők: Vidoven Árpád és dr. Juhászné Lévai Katalin)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Most a képviselői felszólalásokra kerül sor.

Először megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Szabó Sándorné.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásokra visszagondolva, a 2000. évi költségvetés kapcsán egy új fogalommal kellett megismerkednünk. Ezzel az új fogalommal az MSZP gazdagított minket, hiszen ők "alternatív költségvetés"-ről beszéltek. Ez egy olyan műfaj, amellyel az ember eddig nem találkozott, hiszen a költségvetés kimondottan a kormányhoz kötődő tétel. Alternatív költségvetést csak úgy lehet értelmezni - az én felfogásom szerint -, hogy ezzel az MSZP azt mondja, ha ők lennének kormányon, akkor ők ennyivel és ennyivel más költségvetést nyújtottak volna be. Ha ezt az értelmezést nézem, akkor azt kell mondanom, hogy az MSZP ebben az alternatív költségvetésben - ami persze PR-szempontból lehet egy hangzatos kifejezés, valójában csak néhány módosító indítványt jelent - igazán más alternatívákat nem tud mutatni, mint amit ez a költségvetés is megfogalmaz. Ez számomra megnyugtató.

A kormány nyilvánvalóan kiindulhatott és kiindult az 1999. évi költségvetésből, illetve annak teljesüléséből - mert hogy teljesül, ez ma már látszik. Meg fog állni a 4 százalékos növekedés, az államháztartás hiánya a tervezettnek megfelelően 4 százalék vagy esetleg 4 százalékot egy kicsit meghaladó mértékű lesz. Az infláció alakulása a vártnál is kedvezőbb, és ennek megfelelően a reálbérek alakulása és így a nyugdíjak reálértékének alakulása is a vártnál kedvezőbben alakul.

Nyilvánvalóan egy ilyen bázisra lehet építeni a 2000. évi költségvetést, amelyben megcélzunk egy 4-4,5 százalékos növekedést; az államháztartás hiányát tovább kívánjuk mérsékelni 3,5 százalékra, az inflációt - az önök megállapításaival ellentétben - 6 és 7 százalékra kívánjuk leszorítani. Persze ahhoz, hogy ez így legyen, az ellenzéktől sok segítséget nem remélhetünk, mert a parlamenti megszólalásaik is csak inflációs várakozásokat gerjesztenek. Az általunk tervezett inflációnak megfelelően és azzal szinkronban a reálbéreknek 2 százalékos növekedése várható, és ez igaz lesz a nyugdíjak értékének növekedésére is.

Mi az, ami a 2000. évi költségvetésről elmondható? Felfogásunk szerint az, hogy ez nem egy megszorító költségvetés, mint ahogy Szekeres képviselő úr jellemezte, ugyanakkor nem is egy költekező költségvetés; azt lehet erre mondani, hogy ez egy feszes, de teljesíthető költségvetés.

Ha igaz az az állításom, amit mondtam, hogy a magyar gazdaság kilátásait tekintve körülbelül az ellenzéki képviselők is ugyanazt mondják, mint amit a kormánypártiak, akkor érdekes megvizsgálni azt, hogy a költségvetés részleteit illetően mégis miért beszélnek ők másról, mint a kormánypárti képviselők.

Az igazi kérdés az, hogy milyen társadalompolitikai célokat kíván elérni a kormány a költségvetési források elosztása kapcsán. Erre ha röviden akarnék válaszolni, akkor azt mondanám, hogy a Bokros-csomag által előidézett társadalmi deficit mérséklésére törekszünk, immáron a második költségvetési évünkben; ez a folyamat, ugye, a tavalyi év óta folytatódik. Más megfogalmazásban azt gondolom, hogy a középrétegek helyzetén kívánunk érdemben javítani; ezeknek a középrétegeknek a mostoha éve az 1995-ös gazdasági év volt. Ugyanakkor hangsúlyosan erősítjük az esélyegyenlőségre való törekvést is; ezt költségvetési számokkal is alá akarjuk támasztani. Mindezeket a célokat persze a háttérben az motiválja, hogy szeretnénk, és azt gondolom, fogunk is, sikeresen csatlakozni az Európai Unióhoz.

Ha azt vizsgáljuk, hogy ezt a kormányzati filozófiát milyen konkrét költségvetési politikai hangsúlyelhelyezéssel kívánjuk megvalósítani, akkor mindenképp meg kell említeni a családpolitikai támogatási rendszert, ami tovább gazdagodik, az otthonteremtés programját, az agrár- és vidékfejlesztés gyorsítását, a kis- és középvállalkozások versenyképességének növekedését, és amit már említettem, az európai integrációhoz való felkészülési folyamat felgyorsítását.

Ez után a keret után a hátralévő rövid időmben én már csak az önkormányzatokat érintő forrásszabályozásról szólok. Ez eddig is rendkívül sok kritika tárgya volt, és biztosra veszem, hogy a mai nap folyamán is sok ellenzéki képviselő erre visszatér.

Tényként kell rögzítenünk, hogy az önkormányzatok költségvetési kapcsolataikból - és ebbe most mindent beleértek - 8,9 százalékkal több forrással fognak rendelkezni, mint amivel rendelkeztek az 1999. esztendőben. Ez nyilvánvalóan reálérték-növekedést jelent, ha teljesülnek azok az inflációs várakozások, amire mi építettük a költségvetésünket.

Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az önkormányzatokat illetően a személyi jövedelemadó belső szerkezetében jelentős változásokat tervezünk. A személyi jövedelemadó lakóhelyen maradó része 13,3 százalékról 5 százalékra csökken, és ugyanakkor a normatívan elosztásra kerülő rész 25 százalékról 35 százalékra nő. A kérdés az, hogy igaza van-e önöknek, amikor azt állítják, hogy az önkormányzatok önállóságát ezzel sértjük. Nyilvánvalóan önök, akik ezt állítják, is tudják, hogy ez nincs így. Azért nincs így, mert a normatívan juttatott állami hozzájárulások és a személyi jövedelemadó is a továbbiakban is alanyi jogon illeti meg az önkormányzatot; más szóval általában felhasználási kötöttség nélkül kapják ezeket a forrásaikat, és arra fordítják, amire éppen kívánják. Nyilvánvalóan a feladatellátási kötelezettségük persze megvan.

Ha megnézzük azt, hogy Budapest mennyire vesztese ennek a forráselosztásnak - mert nyilvánvalóan erről is szól a napi krónika -, akkor azt mondhatjuk, kétségtelen, hogy ez így van, mert a budapesti források növekménye csak 104,3 százalékos, míg például a községi települések növekménye 114,7 százalékos. De mielőtt valaki elsiratná a fővárost és a módosabb városokat, egy másik mondatot is mondanom kell. Ha azt nézem, hogy a 2000. évben az önkormányzatok, egyes önkormányzati szintek lakos/főre vetítve mennyi forrással rendelkeznek, akkor arról számolhatunk be, hogy egy fővárosi polgárra 83 ezer 860 forint jut, míg egy községi polgárra még ezen elosztás mellett is csak 46 ezer 470 forint, és az egyéb városok, a megyei jogú városok nyilvánvalóan a kettő között helyezkednek el.

 

(15.20)

 

Tehát nem igaz az, hogy önkormányzati jogok sérülnek, csak egyszerűen egy kiegyenlítés történik az önkormányzati szférán belül. Az önkormányzati szférát azért emeltem ki, mert az összes többi prioritás, amit a költségvetés megfogalmaz, az az önkormányzati szférában együtt is megjelenik.

Egyelőre köszönöm megtisztelő figyelmüket. A többi megszólalásom során egy-egy részterületről még részletesebben fogok szólni. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, MSZP; őt követi Koppánné Kertész Margit képviselő asszony.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetési előterjesztésének az egyik kiemelt területével, a családpolitikával foglalkozom a rendelkezésemre álló időben.

Óriási különbség van a kormány és a Szocialista Párt családfogalma között. A Szocialista Párt családfogalma a magyar valóságban létező hús-vér emberek családjait tartalmazza elsősorban, míg a kormány családfogalma - sokszor hallottuk az eltelt 16 hónapban - a kétkeresős, két-három gyermekes, jó jövedelmű, jól adózó, nagyszülőket is magába foglaló családra vonatkozik. Azt a családot, amelyből a legkevesebb van ma Magyarországon, mert ilyen, háromgenerációs és teljes család van a legkevesebb ma Magyarországon. Lehetne ezt - ahogy a kormány teszi - követendő mintaként, példaképként állítani a magyar társadalom elé. Mindent lehet tenni. Csak azt nem túl tisztességes tenni, hogy róluk szólva, őket támogatva a többiről, a többségről megfeledkezni, velük kevéssé törődni.

Igaza van a miniszterelnök úrnak. Az 1998. szeptember 30-án a parlamentben elmondottak alapján valójában két értékrend, két gazdaságpolitika, két társadalompolitika, két különböző gondolkodásmód áll itt egymással szemben. A kormány költségvetés-politikai céljai közt az első helyen a család társadalmi szerepének az erősítése szerepel. A megváltoztatott családtámogatási rendszer egyetlen új elemet sem tartalmaz, minden csak utánérzés, másod-, illetve harmadvetés. Egyenként szeretném a sikerterületként bemutatott és hangoztatott családpolitika elemeiről bebizonyítani: nem az a hatásuk, amit állítanak róla - sőt! Mondandóm nem a magyar családokhoz szól, hanem a kormány és a kormánypártok képviselőihez; a családok tudják, élik azt, amiről beszélek. A kormány, illetve kormánypárti képviselőtársaim szemét szeretném egy kicsit felnyitni a magyar valóságra.

Nézzük a kormány első állítását! 1999-től visszaállították a családi pótlék alanyi jogosultságát, mivel az úgynevezett Bokros-csomag következtében a családi pótlék alapvetően jövedelemfüggő ellátássá, egyfajta szociális segéllyé alakult át. Mi ezzel szemben a valóság? A gyermekneveléshez nyújtott támogatásokat a Bokros-csomag a súlyos gazdasági válság leküzdésének elkerülhetetlen lépéseként alakította át úgy, hogy felülről egy küszöböt vezetett be. A küszöb fölött a gyermekek 6 százaléka maradt ki a családi pótlék rendszeréből. Akkor sem, azóta sem vagyok magam sem túlságosan büszke erre a lépésre, de az üzenete elfogadható volt számunkra: a társadalmi szolidaritás jegyében a rendkívüli terhekből a tehetősebbeknek többet kell vállalniuk.

A 2,2 milliós 18 év alatti korosztályból 150 ezren estek ki a rendszerből felülről. Talán senki sem gondolja komolyan, hogy 2 millió 40 ezer gyermek segélyezett hazánkban, s csak 150 ezer gyermek nem segélyezett. Ha a családi pótlék tehát segély és 94 százalék rászorult, ennél fontosabb érv tehát nincs, mint az értékőrzés, illetve az értéknövelés, pontosan az ő esetükben. De a kormány nem ezt teszi, sőt hagyja tovább elértéktelenedni; változatlan, 1998-as szinten tartja 2000-ben is a családi pótlékot. 133,8 milliárd forintot állít be a költségvetésbe erre a tételre. Eddig 1998-99-ben is már 20 százalékos értékvesztés jellemezte a családi pótlékot, és ez folytatódik jövőre is, hiszen - mint tudjuk - nem emelődik ez az összeg.

A költségvetési törvény általános indoklásában olvasható egy érdekes mondat, amely ellentmond a korábbiaknak. Így szól ez a mondat: "A családi pótlék nem szociális segély, hanem a gyermeknevelés többletköltségeinek az állam részéről történő elismerése, annak kifejezésére, hogy a gyermeknevelés össztársadalmi szempontból érték." A kérdésem csak úgy hangzik: ha így van, miért nem értékőrző?

A kormány második tétele: a gyermekes családok kiemelt támogatására való törekvés a gyermek után járó személyi jövedelemadó-kedvezménnyel is kifejezésre jut. 2000-ben a személyi jövedelemadó-kedvezmény mértéke 30 százalékkal nő. Mi ezzel szemben a valóság? 30 százalék emelést ígér a kormány, de akiknek ad, azoknak sem annyit ad, mint amennyit ígér. Csak az adókedvezmény mértékére igaz ez a 30 százalékos emelkedés. Ha a családi pótlék és az adókedvezmény együttes összegét nézzük - kérem képviselőtársaimat, számoljanak velem együtt! -, egy kétgyermekes család esetében 1999-ben kétszer a családi pótlék összege, 9400 forint, és kétszer az adókedvezmény összege, 3400 forint, ami összesen 12 800 forint. 2000-ben ugyanezek az összegek - tehát kétszer a családi pótlék és kétszer az adókedvezmény - 13 800 forintot tesznek ki. Azaz a gyermeknevelés költségeihez az állam mindössze 7,8 százalékkal többel járul hozzá ott, ahol mind a két elemet, tehát a családi pótlék mellett az adókedvezményt is igénybe tudják venni. Tehát ebben az esetben sincs értékőrzés.

A gyermekes családok 17 százaléka egyáltalán nem tudja, 13 százaléka pedig csak részben tudja igénybe venni az adókedvezményt, vagyis a családok alsó 30 százalékát zárja ki a rendszerből. Éppen ezért az a javaslatunk, hogy az adókedvezmény helyett az alanyi jogon járó családi pótlék költségvetési tételét, a 133,8 milliárd forintot növeljük a családi adókedvezmény várható mértékével, a 48,8 milliárd forinttal. Ez körülbelül 40 százalékos családipótlék-emelést tenne lehetővé. A családi pótlék emelésével azokhoz is eljuthatna a kedvezmény, akik egyébként nem fizetnek adót.

Szeptember 2-án a rádió Krónika című műsorában - ez egy szerda reggeli műsor - Orbán Viktor miniszterelnök úr kapott egy kérdést, hogy mire számíthat egy rokkantnyugdíjas, gyermekét egyedül nevelő anya. A miniszterelnök úr nem volt igazán formában, csak hosszas csönd után tudott válaszolni, és az volt mondandójának a lényege, hogy a családi pótlék a számára is elérhető családtámogatási forma. Tehát a rokkantnyugdíjas, a nyugdíjas, az egyszülős, úgynevezett csonka családok, az alacsony jövedelmű, bár dolgozó, minimálbérrel foglalkoztatott szülők gyermekei is a családi pótlék összegének jelentős emelésével jobb helyzetbe kerülnének. Megmaradhatna az alanyi jogosultság, tehát minden gyermek jogán járna, és teljesülne a "minden gyermek egyenlő" elv is, hiszen nem tenne különbséget gyermek és gyermek közt a szülő jövedelemszintje alapján.

(15.30)

Egy ilyen rendszert tudnánk támogatni. Olyat nem, amely a rosszabb helyzetű családok gyermekeit kizárja az ellátásokból, míg a jobb helyzetű szülők gyermekeit beengedi.

Számunkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a javaslatunk senkinek a helyzetét nem rontja, a magasabb jövedelműeknek is ugyanannyit juttat családi pótlékként, mintha ezt két jogcímen kapnák. Ugyanakkor a családok azon egyharmada is megkapná a gyermekneveléshez nyújtott támogatás összegét, akik az adókedvezményt alig, részben vagy egyáltalán nem tudják igénybe venni. Így például egy kétgyermekes, rokkantnyugdíjas szülőkkel élő család jövedelme az MSZP javaslata szerint havonta 4400 forinttal, évi 52 ezer 800 forinttal lenne több, míg a kormány javaslata szerint egy fillérrel sem. Egygyermekes család esetében, ha nem tudja igénybe venni az adókedvezményt, havi 2200 forintot, évi 26 ezer 400 forint pluszt jelent; kétgyermekes család esetében évi 52 ezer 800 forint pluszt jelent, háromgyermekes család esetében pedig 108 ezer forint pluszt jelent. Azt hiszem, a rászoruló családok költségvetésében ez komoly tétel, és ez a családtámogatási forma így megfelelne a "minden gyermek egyenlő" elvnek is.

A kormány harmadik családtámogatási tétele a gyed. Nem igazából szeretnék időhúzás céljából erről szólni; az előbb már a tb-költségvetés kapcsán is elmondtuk, illetve a gyedtörvény kapcsán is elmondtam, de a jegyzőkönyv számára mégis szükségesnek látom elmondani, hogy a gyed 2000. január 1-jétől való bevezetése körülbelül 100 ezer, két év alatti gyermeket nevelő család számára jelent anyagi segítséget, enyhítve a gyermekvállalás többletterheit.

Mi a valóság? Az ezredforduló Magyarországában ez mást jelent, mint a nyolcvanas évek közepén, amikor először vezetődött be. Akkor egyrészt a teljes foglalkoztatottság körülményei között az igénybe vevők száma is sokkal magasabb volt, mint amit jövőre prognosztizálnak. Másrészt a jövedelemkülönbségek is sokkal kisebbek voltak a keresők között, maximum 3,5-4-szeres volt ez a jövedelemkülönbség. Ma ez - a Tárki adatai alapján tudjuk - 8,1-szeresére nőtt az alsó és a felső decilis között. Igaz ugyan, hogy maximálva lesz a gyed összege, de mégis, a szülő keresete alapján differenciál gyermek és gyermek között. Másrészt táppénzszerű ellátás, de nem járulékból finanszírozott, tehát csak átfut a tb költségvetésén ez a tétel, és minden kereső adóforintjából kerül kifizetésre. Tehát nem oldja meg - még egy plusz gondunk - a gyed letelte után, a gyermek második évének betöltése utáni gondokat, a szülő munkaerőpiacra való visszatérésének gondját sem.

A kormány negyedik családtámogatási tétele: a gyermeknevelési támogatás és a gyes jövedelemkötöttsége is megszűnt. Az indok ugyanaz, mint a korábbiakban a kormány előterjesztésében. Ezzel szemben a valóság az, hogy a gyes összege az összes nyugdíjminimumhoz kötött szociális ellátással egyetemben, a nyugdíjminimum trükkös megállapítása révén, kevésbé emelkedett az idén, mint ahogy az a '97-es nyugdíjtörvény értelmében kellett hogy emelkedjen. A Fidesz vezette kormány bevezette a szociális minimum fogalmát, és ezeket az ellátásokat ehhez viszonyítja.

A kormány ötödik családtámogatási tétele - ehhez szeretném Orbán Viktor '98. szeptember 30-án a parlamentben elmondott beszédét idézni -: "A mi gondolkodásunkban, tisztelt hölgyeim és uram, a család a szülőt, a gyermekeket és a nagyszülőket jelenti. A család minden tagja együtt emelkedik vagy együtt süllyed. Ha úgy tetszik, a család tagjai együtt sírnak és együtt nevetnek." Ezzel szemben a valóság: a jövő évi nyugdíjemelési javaslatban - már az előbbi felszólalásomban is elmondtam - várható, hogy alábecsült a 2000. évre várható infláció és a béremelkedés mértéke, a nyugdíjemelésnél tehát komoly gondok lehetnek, és az idén 50 milliárddal megrövidített nyugdíjas-társadalom jövőre várhatóan 25 milliárd forintos veszteséget kell hogy elkönyveljen.

Mindez hogyan lehetséges? Úgy, hogy a '98-as tények alapján az idén 18,4 százalékkal kellett volna emelni a nyugdíjakat. Jövőre a várhatónál 2 százalékkal alacsonyabb ár- és béremelkedéssel számol a költségvetési beterjesztés. Nem érhetné veszteség a nyugdíjasokat, ha év közben kiderülne, hogy magasabb az infláció és a nettó bérkiáramlás: novemberben kellene korrigálni a nyugdíjemelést a hatályos '97-es nyugdíjtörvény értelmében.

Ez az érv azonban szerintünk gyenge. Miért? Azért, mert egyrészt nem szabad a megélhetési gondokkal küzdő nyugdíjasok hitelezését elfogadnia az államnak egy ma már szinte biztosra vehető utólagos korrekcióig, másrészt félünk, hogy a kormány majd itt is és most is törvényt módosít.

Tehát a nyugdíjasok a kilencvenes évek elején-közepén együtt sírtak a gazdaságilag aktívakkal, az értékvesztés nagy volt, azonban az aktívak nettó bérnövekedését nem követte a nyugdíjak emelése - tehát az együttnevetés kimaradt az életükből.

Tisztelt Képviselőtársaim! A család vállalkozás is, két felnőtt ember szövetsége; vállalkozás a gyermeknevelésre, egymás támogatására, segítésére. Minden családnak joga van egyforma mértékben támogatást igényelni az államtól a társadalmilag hasznosnak ítélt tevékenységhez. A gazdaság fejlődési ütemének függvényében, de a szülők anyagi helyzetétől függetlenül, minden gyermek egyenlőnek születik. A társadalom mesterséges szétszakítása támogatandókra és segélyre kényszerítettekre komoly társadalmi feszültségek forrása lesz hosszabb távon. Ez tán még a polgároknak sem érdeke.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra jelentkezett Révész Máriusz képviselő úr, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselő Asszony! Úgy tűnik, hogy a tények nem zavarják különösebben a felszólalásában. Több valótlanság is elhangzott - most a nyugdíjakat szeretném kiemelni. Ha a statisztikákat megnézzük, 1994 és '98 között a nyugdíjak 17 százalékot vesztettek a reálértékükből. Ez az önök kormányzása alatt volt.

Nézzük meg, hogy az ön által bírált 1999. esztendőben mi történt! 14,3 százalékkal emelkedtek a nyugdíjak, és az infláció 10 százalék körül alakult. Ez azt jelenti, hogy az idei évben nem 50 milliárdot elvettünk a nyugdíjasoktól, hanem a nyugdíjak reálértékét 4,3 százalékkal növeltük. Ehhez nem kell sem közgazdásznak, sem matematikusnak lenni - ez történt. Lehet kevésnek tartani ezt a körülbelül 4 százalékot, de azt kell mondanom, hogy ha minden évben olyan mértékben sikerülne növelni a nyugdíjakat, mint ahogy ez 1999-ben történt, akkor pontosan négy év lenne szükséges ahhoz, hogy azt, amit önök elvettek 1994 és '98 között a nyugdíjasoktól, visszaadjuk nekik.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre kért szót Horváth Zsolt képviselő úr, Fidesz.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, hogy délután ott folytatjuk, ahol délelőtt abbahagytuk, és hiába mondtam el mindent. Az inflációval fenyegetni és azt állítani, hogy az infláció magasabb lesz annál, mint amit terveztünk, pontosan ugyanazt teszik, mint amit egy évvel ezelőtt tettek: akkor azt állították, hogy az idei évre tarthatatlan lesz a 11 százalékos infláció, hogyan lehet ilyen dilettánsan tervezni. Ehhez képest 9 és 10 százalék között várható a megvalósulása.

A következő: ha a jövő évi becslésünk is van ennyire pontos, márpedig mi hisszük, hogy van, akkor amit ön az előbb elmondott, értelmét veszti.

Az pedig, hogy a Fidesz által értelmezett család gondolatát megpróbálja kiforgatni és az ellenkezőjét állítani, mint mondtam, egy valótlan feltételezéssel az infláció alakulására nézve, azt egészen egyszerűen vissza kell utasítanom, képviselő asszony. Én mindig röstellem magam, amikor önnel szemben ilyet kell tennem, de hát állandóan olyanokat állít, amik nem felelnek meg tényszerűen a valóságnak. (Szabó Sándorné: Csak a tényeket! - Varga Mihály: Csak a tényeket!)

Kérem szépen, minden gyermek egyformának születi - mondja ön. Akkor mi volt a Bokros-csomag, mi volt az, ahol önök vonalakat húztak? Miért kellett akkor a családi pótléknak elvenni az alanyi jogúságát? (Szabó Sándorné: A 8 és 30 százalék között nincs különbség?) Úgy látom, a saját farkába harap a kígyó.

Végre egyszer öntsünk tiszta vizet a pohárba! Amit mi mondunk, az az, hogy az öngondoskodást kell mindenekelőtt előrehoznunk, segítenünk. Ön szakember, pontosan tudja, hogy a szegénység nem számolható fel segélyezéssel. Ezt a WHO is megállapította, nemzetközi konferenciákon is elmondták, mégis minden elemében a segélyezéshez kívánnak visszatérni a költségvetésnél. Hát lépjünk már ki belőle! Lépjünk át az öngondoskodás irányába, hogy azok az emberek, akik képesek dolgozni és tudnak dolgozni, jussanak munkához, és az ő családjaik és az őáltaluk nevelt gyermekek jussanak előrébb, egyről a kettőre. (Varga Mihály: Így van!)

(15.40)

Ebből fog előremenni a magyar társadalom, és ekkor fog megtermelődni az a jövedelem, amelyből majd a rászorulókat valóban lehet segélyekkel támogatni. (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Két percre kért szót Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Igaza van Horváth Zsoltnak (Taps a kormánypártok soraiban.), meg igaza van Szabó Sándornénak, minden gyermek egyformának születik, csak nem minden szülő van egyforma helyzetben, és ebből következik a kétféle politika különbsége. Van egy olyan politika, amely azt mondja, hogy minden gyermek egyformának születik, de nem minden szülő van egyforma helyzetben; van olyan szülő, akinek ahhoz, hogy tisztes, sőt jómódú életben élhessen a gyereke, nincs szüksége állami adókedvezményre. Ezért javasoltuk, hogy akinek 3 millió forint felett van az adóalapja, az ne vegye igénybe az adókedvezményt, de ezt önök tegnap elutasították. (Szabó Sándorné: Így van!) Annak a szülőnek is kell az adókedvezmény, akinek 3 millió forint feletti jövedelme van, annak viszont, akinek nincs jövedelme, annak nem jut önöktől támogatás. (Szabó Sándorné: Így van!) Ezt jelenti az önök számára az, hogy minden gyermek egyformán fontos.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót felszólalásra Koppánné dr. Kertész Margit képviselő asszonynak, Független Kisgazdapárt; őt követi Béki Gabriella.

KOPPÁNNÉ DR. KERTÉSZ MARGIT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány 2000. évi költségvetési törvényjavaslatával kapcsolatban az agrártárcával és ezen belül kiemelten a földhivatali szervezettel kívánnék foglalkozni hozzászólásomban.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kimunkálta, hogy feladatai ellátásához mennyi pénzre lenne szükség. A kormány által benyújtott költségvetési javaslat ezen igényeknek csak a töredékét szolgálja, ezáltal az agrártámogatások, a terület- és a vidékfejlesztés támogatása csak minimális szinten valósulhat meg. Úgy érzem, ez a költségvetési javaslat a kormányprogramban meghirdetett EU-hoz történő csatlakozási előkészítést és azokat a programokat is veszélyezteti, amelyek az agrárium, a vidék fejlesztéséhez szükségesek. Ezen túlmenően veszélybe kerülhet az intézményrendszer működőképessége, a feladatok ellátása is.

Tisztelt Ház! Bízom abban, hogy a kormány támogatni fogja a Független Kisgazdapárt kincskereső tevékenységét, oly módon, hogy a pénzek hatékonyabb beszedése révén keletkező többletről kivételesen a költségvetési törvény rendelkezik, és ezáltal lehetővé válik, hogy az év közben keletkező pluszforrások az FVM-tárca támogatási körét növeljék. Ezen kérésünket, igényünket mindenképpen megalapozza az a tény, hogy a pénzforrásokat felderítettük, és szükséges, hogy ezek az összegek a vidékfejlesztésre, a kistelepülések felzárkóztatására fordítódjanak, hiszen enélkül a vidék ellehetetlenül - ezt várjuk a kormánytól. A Kisgazdapárt mint a vidék pártja valójában azt szeretné elérni, hogy a kistelepülésen élők és a városban élők közötti életszínvonal-beli különbségek ne nőjenek tovább, és éppen ennek az egyik lehetősége az agrárágazat jelentős mértékű pénzügyi támogatása.

A jövő évi költségvetési javaslatokkal kapcsolatosan mindenképpen jelezni kívánom mindazokat a pozitívumokat is, amelyek az agrártárca költségvetési fejezetét jellemzik. Változást jelent a fejezet költségvetésében, hogy az elkülönített feladatokkal összhangban külön-külön előirányzaton került megtervezésre a területfejlesztés és a vidékfejlesztés. A keretszámok tartalmazzák a vízgazdálkodási feladatok ellátásához rendelkezésre álló előirányzatokat is. Az agrártámogatások területén továbbra is fennmarad az a szabályozás, hogy a vállalkozások folyó támogatása és a mezőgazdasági alaptevékenységek beruházásai között a kormány indokolt esetben év közben átcsoportosíthat. Azt is fontos kiemelni, hogy az agrártámogatási célelőirányzat 12 milliárd 754,3 millió forinttal nőtt, amelyből 11 milliárd 486,4 millió forint a beruházások támogatását szolgálja.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földhivatalokkal kapcsolatosan a fejezet, az intézményhálózat kiemelkedő feladataként szerepel a tulajdonviszonyok rendezésében való közreműködés. A kormány nem tekinthet el attól a valós helyzettől, és számolnia kell azzal, hogy a földhivatalok közhiteles nyilvántartásukkal ma már fontos szerepet töltenek be az üzleti életben, és mindannyiunk számára fontos, hogy e téren az országban rend legyen. Megértem, és teljesen jogos az az igény, amely többször megfogalmazódott a parlamenti képviselők részéről, akár ellenzéki, akár kormánypárti képviselők részéről, de az állampolgárok részéről is, hogy átlátható tulajdon- és használati viszonyokat kell teremteni ebben az országban. Nem véletlenül került a parlament elé az ez évi jogalkotásban a termőföldről szóló törvény módosítása, amely a használati viszonyok kérdéséről rendelkezik, valamint a földkiadó és földrendező bizottságokról szóló törvény módosítása, amely a tulajdonviszonyok rendezését kívánja elősegíteni.

Mindannyiunk előtt ismert, hogy a miniszter úr az idei évben megtette mindazokat a szükséges intézkedéseket - gondolok itt a pénzügyi és a jogi feltételekre is -, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a lehető legrövidebb időn belül megszűnjenek a földhivatalokkal kapcsolatos negatív megfogalmazások és előítéletek. Nem tudom azonban szó nélkül hagyni azt, hogy a földhivatalnál lévő kollégák átlagosan havi bruttó 50-60 ezer forintért dolgoznak, ugyanakkor a munkájukkal kapcsolatosan jogos az a kormányzati és társadalmi elvárás, hogy gyors, precíz, magas szakmai színvonalú és korrupciómentes ügyintézést végezzenek. Úgy érzem, hogy a földhivatali ügyintézők bérének kérdése teljes áttekintést igényelne a kormány részéről.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az intézmények működési költségeinek biztosításán felül vannak olyan feladatok, amelyeket nem az Európai Unióhoz való csatlakozás állít elénk, hanem a parlament által meghozott magyar jogszabályok betartása igényel. A jövő év nagy kihívása a január 1-jén induló földhasználati nyilvántartás felfektetése, és a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az igényként jelentkező mintegy 575 millió forintos összeg sajnos nem lelhető fel a költségvetési törvényjavaslatban. Itt említeném meg példaként, hogy az uniós csatlakozás elengedhetetlen feltétele a szántóföldi távérzékeléses növénymonitoring-rendszer, amely mintegy 300 millió forintos pluszköltséget jelentene, és szintén nem része a törvényjavaslatnak. És hogy a példák sorát folytassam: az is veszélyezteti a működést, hogy a számítástechnikai eszközök 3-4 évenként amortizálódnak, az autók - amelyek balesetveszélyt jelenthetnek, hiszen a munkavégzés elengedhetetlen feltételei - úgyszintén, vagy azoknak az informatikai rendszereknek, Takaros-programnak a bevezetése és karbantartása, aminek az összes költségigénye több mint 6,5 milliárd forintos pluszterhet jelentene a tárcának a következő évi, a 2000. évi költségvetésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A földhivatalok költségvetése összesen 500 millió forinttal haladja meg az 1999. évit, és ezt a bevételek növeléséből, alapvetően a hiteles tulajdonilap-másolatok díjainak megemeléséből kell előteremteni. Kissé aggályosnak tűnik az a tény, hogy egy tulajdonilap-másolat jelenleg is 1500 forintba kerül, most felmerül ennek a megemelése, ami újabb terhet jelent az állampolgároknak. Megfontolás tárgyává kellene tenni a díjmentesség, a tárgyi és személyi mentesség körének szűkítését vagy ennek a kérdésnek az újragondolását a kormány részéről.

Változatlanul kérném a törvényjavaslatot előterjesztő kormányt: tegyen meg mindent azért, hogy a kormánykoalíció tagjaként a Független Kisgazdapárt által irányított minisztérium a többletbevételekből nagyobb összegeket kapjon, hogy ezáltal a földhivatali intézményrendszer megfelelő módon el tudja végezni az alapvető feladatát. Ezeket az észrevételeket, amelyeket a költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatosan megfogalmaztam hozzászólásomban, kifejezetten előremutató szándékkal tettem. Változatlanul bízom a kormány támogató megértésében, és meggyőződésem, hogy lehetőségeihez mérten végiggondolja az elmondottakat, és segíteni fogja az FVM munkáját az igényelt többletforrás biztosításával.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előbb szabad demokrata és szocialista képviselőtársaink arról beszéltek, hogy minden családnak és minden gyermeknek joga van egyformán részesülni az állami támogatásokból. Minden gyermek egyformának születik, ez így is van, ez az elv helyes és méltánylandó, én csak egyetlenegy dolgot nem értek, bevallom őszintén: az önök soraiból jó néhányan, amikor a VIP-hiteleket felvették, akkor ezt az elvet magukra nézve miért nem tartották ugyanúgy érvényesnek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból. - Folyamatos közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Vincze László képviselő úr kétperces felszólalása következik, Független Kisgazdapárt. Képviselőtársaim, ne kiabáljunk egymásra! (Béki Gabriella: Miért ne?!- Mádai Péter dr. Pósán Lászlónak: Ezt komolyan mondtad? - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.) Tessék!

(15.50)

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Engedjék meg, hogy egy rövid megjegyzést fűzzek az általam nagyra tisztelt képviselőtársam, Koppánné Kertész Margit előadásához. Jómagam is körzeti képviselőként tapasztalom azokat a komoly nehézségeket, amik eddig a földhivatal rendszerének működésében zavarként jelentkeztek. Választási körzetemben a személyes ügyek megkeresésének 50-60 százaléka a földhivatali munkálatokhoz kapcsolódik. Kismilliom-egy kárpótlásos és egyéb tulajdonlási dolog bejegyzése egyáltalán már a kapacitásbeli nehézségekre és gondokra vezethető vissza.

Mindenképpen szükséges lenne a földhivatali munkát bővíteni. Tulajdonképpen önálló és részben önálló földhivatalokat kellene településenként, térségenként létrehozni, ami szintén anyagi kérdés, pénzkérdés. De az sem egy tűrhető állapot, hogy 20-40-50 százalékos fölkészülési, átírási hatékonysággal kell számolni, ezzel a kérdéskörrel nem lehet az EU-ba csatlakozni, hiszen naprakészen kell a munkákat elvégezni. Ehhez egy hatékony, megfizetett földhivatali dolgozói csapatra van szükség. Az ottani bérek 35-40 ezer forint körül mozognak, s nagy felelősséggel kell ezt a munkát végezni.

Mindezekre tekintettel javaslom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a Kertész doktornő által fölvázoltak maximális figyelembevételét és különböző módosításokkal való támogatását.

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Fölszólalásra következik Béki Gabriella képviselő asszony; őt követi Szászfalvi László.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én ennek a költségvetésnek azokkal a részleteivel szeretnék foglalkozni, amik véleményem szerint elsősorban és hangsúlyosan szociális természetűek. Három ilyen kérdést választottam ki. Az egyik a családtámogatások kérdése, a másik a munkanélküliség kezelésének a kérdése, a harmadik pedig a fogyatékos-ellátás, a fogyatékosprogramból adódó feladatok megoldásának a kérdése.

Ami a családtámogatásokat illeti, azt gondolom, hogy örömmel állapíthatjuk meg, hogy ebben a költségvetésben vannak pluszforrások erre a célra. Van egyrészt körülbelül 50 milliárd forintnyi összeg, amit a kormány, amit a Fidesz-kormány adókedvezmény formájában akar eljuttatni a családok egy részéhez, a gyermekek egy részéhez, ahogy miniszter úr, miniszterelnök úr fogalmazni szokott, a tisztességesen dolgozó családok egy részéhez. Van ezenkívül 36 milliárd forint gyedre, amiről éppen tegnap döntött a Ház, még nem a zárószavazás formájában, csak a módosító indítványok tekintetében, hogy újra be kívánja vezetni ezt az ellátást.

Igaz, ha az ember alaposabban megnézi a költségvetést, akkor ez a 36 milliárd forint valójában csak 16 milliárd többlet, hiszen 20 milliárdot a gyes összegéből vett el az előterjesztő, csoportosít át a gyed céljaira. Könnyű belegondolni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha a gyes összegéből, a jelenlegi, körülbelül 48 milliárd forintnyi gyesösszegből 28 milliárd forintot otthagyunk, akkor a jelenleg gyest élvező anyáknak a nagyobbik fele marad abban az ellátásban, amit korábban is kapott, és a kisebbik fele az, amely elmozdul a gyed irányába, hogy egy magasabb színvonalú ellátást kapjon.

A szabad demokraták már az adótörvények módosításakor is benyújtottak jó néhány módosító indítványt. Nagy fájdalommal és csalódottsággal vettük tudomásul, hogy a kormánypárti oldal ezeket a módosító indítványokat nem támogatja. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy sokkal igazságosabb felhasználását kínáljuk ezeknek a forrásoknak, ezeknek a tételeknek akkor, amikor azt mondjuk, hogy az adókedvezményre szánt 50 milliárdot inkább családipótlék-emelésre kellene fordítani, vagy ha már ezt az emelést semmiképpen nem akarja megcsinálni a kormány, akkor legalább kiegészítő családi pótlék juttatására is kellene fordítani, hiszen nyilvánvaló, hogy azok a családok vannak a legelesettebb helyzetben, ahova az adókedvezmény nem jut el. Ami a gyedet illeti, szívesebben látnánk, hogyha a gyes megemelésével szeretne segíteni az anyák helyzetén és az anyák sorsán a kormány.

Ha vesszük ezeket a számokat, akkor közel 60 százalékos emelésre lenne lehetőség ebből a plusz 16 milliárdból, szóval, a jelenlegi 15 ezer forintos ellátást lehetne minden anya számára körülbelül 9000 forinttal megemelni, hogyha nem azt az igazságtalan utat választaná a kormány, hogy differenciál az anyák között, és nagyobb támogatást juttat oda, ahol eleve jobb anyagi körülmények között él a család, az anya és a gyermek. Sajnos, ezeket a javaslatokat kezdettől fogva hiába hozzuk a Ház elé, hiába mondjuk a kormánynak, hogy szerencsésebb lenne ezen az úton járni. Az egy másik koncepció, amivel a Fidesz közelíti ezeket a kérdéseket, következésképp azzal kell szembenéznünk, hogy az elszegényedés, az elnyomorodás bizonyos rétegeknél egyre intenzívebb lesz.

Ez az a pont, ahol rátérnék a második témára, és ez a munkanélküliség kezelésének a kérdése. Miniszterelnök úrtól is, és jó néhány kormánypárti képviselőtől ilyen magasztos szavakat hallunk azzal kapcsolatban, hogy munkához kell juttatni, hogy önerőből kell boldogulni, érvényesülni. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezek a gondolatok a szabad demokratáktól nem idegen gondolatok; ha előveszik azokat a programokat, amiket mi korábban letettünk az asztalra, ezeket a gondolatokat, hogy tudniillik munkajövedelemből kell megélhetéshez jutni, hogy az önerőt mozgósítani kell, ezeket mi is valljuk. Én magam is arról szóltam tegnap is a Házban, hogy szegénységet megszüntetni segélyekkel, segélyezéssel nem lehet.

Ahhoz viszont, hogy fordulat tudjon előállni a munkanélküliek helyzetében, források kellenek. Nem biztos, hogy állami források kellenek, hiszen ez már nem állami gazdaság, hanem a piacgazdaság, nem az állam teremti a munkahelyeket, az állam csak olyan viszonyokat teremt közvetett eszközökkel, hogy munkahelyek keletkezzenek. Ebben van kompetencia az államnak. Ezenkívül lenne kompetenciája az államnak abban is, hogy támogasson munkahelyek létrehozását, támogasson közhasznú munkát, de azt gondolom, hogy itt elkövetkezik egy olyan pont, ami élesen különbözik a szemléletünkben. Mi tiltakozunk az ellen, hogy a segélyhez jutás feltétele legyen a kényszermunka, a meg nem fizetett kényszermunka.

(16.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha végignézik azokat az adatokat, amelyek a költségvetésben szerepelnek, hogy tudniillik a munkanélküliség problémájának a kezelésére milyen források vannak, akkor azt látják, hogy néhány címen van valami csekély mértékű növekedés, például képzésre, átképzésre, mintegy 800 millió forintos összeg - ugye érzik, hogy, mondjuk, egy nullával kisebb nagyságrendű szám ez, mint amire jó esetben szükség lehetne. Vagy foglalkoztatásra, fejlesztésre plusz 1,3 milliárd van a munkanélküli ellátásnál. Néhány ilyen tételt lehet találni a költségvetésben, de a másik oldalon a jövedelempótló támogatás összegét tekintve több mint 7 milliárd forintos csökkentést tervez a kormány azoknak a beharangozott, a parlament által még nem tárgyalt intézkedéseknek a nyomán, amelyekkel az eddigi rendszert - ami gyakorlatilag három évig nyújtott a munkanélküli számára valamilyen szintű állami segítséget, támogatást - háromnegyed évi ellátásra akarja visszavonni.

Mielőtt félreértenének, képviselőtársaim, arról van szó, hogy a munkanélküli-segély csak háromnegyed évig járna, a munkanélküli jövedelempótló pedig, ami két évig járt vagy jár még ma is, megszűnne. S közhasznú munkavállaláshoz kötnék, hogy egyáltalán kapjon valamilyen támogatást az illető, vagy ne. Tennék ezt olyan módon, hogy a közhasznú munka messze nem piaci színvonalon lenne megfizetve, hanem mélyen a piaci színvonal alatt. Szóval, a kiszolgáltatottság végletekig történő kihasználása van előkészítve a Fidesz-kormány által.

A harmadik kérdéskör, amiről nagyon röviden szeretnék beszélni, a fogyatékosügyi programmal kapcsolatos feladatok elindítása, egyáltalán a fogyatékoskérdés kezelése. Abban a programban, amit a múlt alkalommal kezdett tárgyalni a Ház, nem voltak források rendelve a feladatokhoz. Ezt akkor súlyosan kifogásoltam, és módosító indítványt is megfogalmaztam azzal kapcsolatban, hogy legyen a programban valamilyen forrás. Kormányülésen hozott döntés állítólag az, amit a sajtón keresztül tudhattunk meg, hogy 30 milliárd forint van a költségvetésben erre a célra. Megmondom őszintén, nekem ezt a 30 milliárd forintot nem sikerült összeadnom, pedig tényleg nagyon alaposan és hosszan búvárkodtam a kötetben, sőt mi több, a bizottsági ülésen még a Pénzügyminisztérium képviselőjének a segítségét is kértem, hogy adjuk már össze, hol vannak ezek a tételek. A jó szándékú, jóindulatú segítséggel is csak 15 milliárdig tudtunk elszámolni.

Ha azokról a témákról, tételekről szólok, amelyeket én magam megtaláltam a költségvetésben, akkor ezek egyik legjelentősebbike, a mozgáskorlátozottak támogatása például egy forinttal sem kerül megemelésre. Tudom, hogy visszafogott inflációs politika van, szóval hogy legfeljebb 6-7 százalék inflációra lehet számítani, de azt hiszem, mindannyian érezzük, hogy reálérték-csökkenés következik be, ha egy forint emelés se rakódik hozzá ehhez a tételhez.

A vakok személyi járadéka a másik nagy tétel: 3,9 milliárd forint, ami 400 millió forintocskával megemelkedik.

De teljesen érintetlenül és változatlanul marad a fogyatékosszervezetek számára juttatott támogatás. A négy nagy országos fogyatékosszervezetről van szó: az értelmi fogyatékosok az idén is 91 milliót kaptak, s jövőre is ennyire vannak beállítva; a Hallássérültek Országos Szövetsége 116 milliót; a mozgáskorlátozottak egyesületei 101 milliót; a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 137 milliót kapott az idén és a tervezet szerint jövőre is.

Mi több, ha a részletes költségvetést veszik a kezükbe, képviselőtársaim, azt látják, hogy 2001-ben és 2002-ben is ugyanezek a számok szerepelnek benne, szóval mintha szándékosan befagyasztaná a tárca, illetve a pénzügyi kormányzat ezeket az ellátásokat. Teszi mindezt abban az évben, amelyikben hatályba lépett a fogyatékos személyek jogairól, esélyeik egyenlőségének biztosításáról szóló törvény. Hogyan van ez? Verbálisan, frázisokban támogatunk valamit, amihez utána gyakorlatilag nem fűzünk semmiféle konkrét cselekvési programot, intézkedést?

Megmondom őszintén, hogy ezek miatt a kérdések miatt rendkívüli mértékben csalódott vagyok, és semmiképpen nem tudom támogatni ezt a költségvetést.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Szászfalvi László képviselő úrnak, MDF; őt követi Kiss Andor.

SZÁSZFALVI LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 2000. évi központi költségvetési törvényjavaslat két, a Magyar Demokrata Fórum számára nagyon fontos alfejezetéhez, az önkormányzati alrendszerhez, illetve az egyházak támogatásához szeretnék részletesebben hozzászólni.

A Magyar Demokrata Fórum a létrejötte óta elkötelezetten önkormányzatpárti. Az első programunk legelső fejezete részletesen ezzel a területtel foglalkozott, ezzel is jelezve, hogy a magyarországi rendszerváltoztatás sine qua nonja, alapfeltétele az önkormányzati rendszer megteremtése, biztonságos működtetése, működésének kiszámíthatósága.

A Magyar Demokrata Fórum kormányra kerülve ezt meg is valósította, az akkori parlament széles konszenzusával. Hadd mondjam el, ma már szinte nosztalgiával emlegetik az önkormányzatok ezt a kormányzati ciklust, annak ellenére, hogy mégiscsak egy új létrehozásáról volt szó, annak minden lehetőségével és terhével együtt. Létrejött, természetesen az önkormányzatok nagyon komoly helyi erőfeszítésével, munkájával és áldozatával együtt, egy kiszámíthatóan működő, stabil önkormányzati rendszer, amely harmonikusan, ugyanakkor autonóm módon be tudott illeszkedni az egész magyar közigazgatás rendszerébe.

Az akkori kormányzat létrehozta a cél- és címzett támogatások rendszerét, a különböző forrásalapokat, amelyekből alanyi jogosultságon, illetve pályázati úton az önkormányzatok ösztönző és kiegészítő támogatáshoz juthattak. Megindult egy olyan fokú országépítés az önkormányzatok szintjén is, amely, azt gondolom, európai szinten is párját ritkító példaként szolgálhatott mások számára is.

Az 1995. év, a Bokros-csomag finanszírozási törést okozott az önkormányzati rendszerben is, amelyet csak az 1998-as szerény reálérték-növekmény, illetve a '99-es szinten tartás indított el újra felfelé. Ilyen előzmények után és ilyen körülmények között, azt kell mondanom, hogy bár pozitív elmozdulásokat is feltétlenül észre kell vennünk a költségvetés önkormányzati fejezetében, az önkormányzatok 2000. évi helyzetét összességében a stagnálás jellemzi majd. Bár az előttünk fekvő törvényjavaslat nyilvánvalóan törekszik a reálérték megőrzésére, ám ha hosszabb folyamatban helyezzük el a jövő évi tervezett számokat, sőt ha még a hároméves kitekintést is figyelembe vesszük, akkor azt kell látnunk, hogy az önkormányzatok helyzete romlik, mozgástere folyamatosan szűkül, és ezt a folyamatot a Magyar Demokrata Fórum, amely jelentős szerepet játszott az önkormányzati rendszer létrehozásában, nem veheti tudomásul, s még kevésbé támogathatja.

(16.10)

Megállapíthatjuk, hogy az 1994. évet 100-nak véve, reálértéken az önkormányzati támogatások és szja-bevételek 2000-ben várhatóan 75,4 százalékot tesznek ki, vagyis egészen jelentős csökkenést tapasztalunk. Még szomorúbb a helyzet, ha a központi költségvetési szervek 122 százalékra való emelkedésével kell ezt a 75,4 százalékot összehasonlítanunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek után lássuk, melyek az előterjesztett javaslat értékei, amelyeket frakciónk támogat.

Az elmúlt egy esztendő sorozatos katasztrófái, természeti csapásai ellenére úgy érzékeljük, hogy ez a törvényjavaslat törekszik - hangsúlyozom: törekszik - az önkormányzatok támogatása reálértékének megtartására. Nagyon fontos előrelépés a közoktatási normatíva növekménye, hiszen így az intézményfenntartó önkormányzatok helyzete javulhat.

Örömmel üdvözöljük azt, hogy a céltámogatási keret megnőhet, amely ugyan nagyon komoly, előre meghozott döntések útján megterhelt keret - ezt tudjuk mindannyian -, de az ez évi, valóban rendkívül szűk mozgástér után a következő esztendőben ez a mozgástér jelentősen bővülhet.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja számára rendkívül fontos az önkormányzatok közötti kiegyenlítőrendszer működtetése, illetve az önkormányzatok közötti esélyegyenlőség megteremtése. A területi kiegyenlítés állami kötelezettség. Ezért támogatjuk a kormányzat azon szándékát, hogy ezt a területi kiegyenlítő rendszert érvényesítse, sőt - mint ahogy a törvényjavaslatban olvashatjuk - erősítse azt. Ám szeretnénk jelezni azt az aggályunkat, hogy ezt nem más önkormányzatok rovására, illetve mozgásterének szűkítésével gondoljuk megvalósíthatónak, hanem pluszforrás bevonásával kell megteremtenünk.

Ezzel kapcsolatosan olyan módosító indítványt kívánunk előterjeszteni, amely jelentős nagyságrenddel bővítheti az önkormányzatok forrásait. Természetesen egyetértünk a kistelepülések, kis falvak plusz forrástámogatásával is.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Melyek azon önkormányzati területek, amelyeket javítani, finomítani kell a meglévő lehetőségeken belül is? Egyetértve az önhikis rendszer bizonyos fajta szigorításával, mégis fel kell hívnom a figyelmüket arra a tényre, hogy az összes magyar önkormányzat egyharmada forráshiányos helyzetben van. Pártoktól és kormányoktól függetlenül ezen önkormányzatok elsöprő többsége hosszú évek óta van ebben az objektív, önhibájukon kívül hátrányos helyzetben.

Úgy gondolom, hogy ez több, mint figyelmeztető jel. Jóllehet, a költségvetési számok százalékos aránya próbálja követni az életet, a valóságot, ám azt gondolom, hogy ez az egyharmados mérték mégis mindannyiunk számára nagyon komolyan elgondolkodtató, és azt a feladatot jelenti a kormányzat és a Magyar Országgyűlés számára, hogy az egész önhikis rendszert generálisan vizsgáljuk felül, és próbáljuk meg elérni azt az optimális helyzetet, amikor ezek a forráshiányos önkormányzatok nem az év közepén, illetve az év végén kell hogy megtudják: milyen forrásokból, milyen mozgástérrel, milyen lehetőségekkel kell gazdálkodniuk egy egész esztendőn keresztül.

Azt gondolom, hogy mindez a kérdés összefüggésben van az önkormányzati rendszer feladat- és hatáskörének teljes felülvizsgálatával is, és azt gondolom, hogy az ÁSZ-jelentés ezt is megfogalmazza, illetve az ÁSZ elnöke, Kovács Árpád úr szintén megfogalmazta ezt a felszólalásában. Nagyon fontos feladat és minél sürgetőbb feladat lesz, hogy az önkormányzatok feladat- és hatáskörét az egész önhikis rendszerrel párhuzamosan teljes mértékben felül tudjuk vizsgálni, és természetesen az egész önkormányzati finanszírozási rendszert ehhez az új feladat- és hatáskörhöz kell rendelni.

Úgy érezzük, hogy a céltámogatási törvény módosítása - amely részben elfogadható szigorításokat fogalmaz meg - ugyanakkor felveti azt a kérdést is, hogy vajon képesek lesznek-e az önkormányzatok ilyen szigorú feltételrendszer között ezeket a tervezett programjaikat, fejlesztéseiket, beruházásaikat megvalósítani. Úgy gondolom, hogy mindezt a kérdést harmonikusan kell megoldani, feltétlenül szükség van egyfajta szigorításra, ugyanakkor nyilvánvalóan nagyon fontos lenne, hogy az önkormányzatok számára időt adjunk arra, hogy a pályázataikat jó minőségi színvonalon elkészíthessék, rövidítsük a döntési szakaszt, illetve úgy próbáljuk koncentrálni a döntést, hogy ez minden forrást, minden alapot már egyszeri döntésnél figyelembe tudjon venni.

A céltámogatási törvény módosításához módosító javaslatot fogunk beadni, amely az önkormányzatok mozgásterét bővítheti, illetve nem egy olyan kényszerpályát vázol az önkormányzati beruházások elé, hogy azok gyakorlatilag egy-másfél év után kerülhetnek megvalósításra.

Nagyon fontosnak tartjuk és örömmel üdvözöljük, hogy a tegnapi szavazáson a területfejlesztési törvény módosítása során az MDF módosító indítványát az Országgyűlés elfogadta, és az önkormányzati területfejlesztési kistérségi társulások központi állami támogatására vonatkozóan pozitív döntést hoztunk. A Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja a központi költségvetés előterjesztéséhez módosító indítványt kíván beadni, hogy a tegnap elfogadott törvény szellemében a jövő évi költségvetésben konkrét számok formájában is megjelenjen a központi állami támogatás a kistérségi társulások irányában.

Azt gondolom, hogy ez egy olyan fundamentumot, olyan alapot jelent a kistérségi területfejlesztés munkaszervezeteinek létrehozásában és működtetésében, amelyre vonatkozóan eddig óriási hiányokat szenvedtek ezek a kistérségi társulások, és amelynek következtében nem voltak egyenrangú partnerei ezek az önkormányzatok és ezek a kistérségi társulások a területfejlesztés egész intézményrendszerének.

Mindezek figyelembevételével a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja a jövő évi költségvetési törvényjavaslat önkormányzati fejezetét ezen kiigazításokkal, ezen módosító indítványokkal - amelyekre vonatkozóan természetesen kérjük az Országgyűlés, képviselőtársaim támogató szavazatát - a költségvetési javaslatot támogatja.

Mindezek után szeretnék röviden rátérni az egyházak 2000. évi költségvetési hozzájárulási előirányzataira vonatkozó javaslatra, és annak is alfejezetei vonatkozásában szeretném röviden kifejteni frakciónk álláspontját.

Az egyházi közgyűjtemények támogatására vonatkozóan 1999-ben a központi költségvetés 390 millió forinttal járult hozzá ezen közgyűjtemények fenntartásához. A 2000. évi 418,4 millió forintos előirányzat szintén e feladatokat támogatja: az egyházi gyűjtemények gyarapítására, állagmegóvásra, működési kiadásokra biztosít elfogadható, növekvő fedezetet.

Az egyházak nemzetközi tevékenységének támogatására vonatkozóan a '99. évi 50 millió forintos keret helyett a következő évi költségvetésben 60 millió forintot terveztek.

(16.20)

Az előirányzat az egyházak jelentős nemzetközi rendezvényei, szakértői konferenciák, tudományos ülések, találkozók megszervezésére, lebonyolítására, és egyéb nemzetközi tevékenységek támogatására szolgál.

Örömmel üdvözli frakciónk, hogy az ez évi költségvetésben a hitoktatások támogatása, mint köztudomású, újra megjelent 1 milliárd 700 millió forinttal, és a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban a hittanoktatás óraadói díjainak támogatására 1,8 milliárd forint fordítható. Azt gondoljuk, hogy ez az összeg a pedagógusbérek növekedését is fedezni fogja, és támogatja a hittanoktatás minőségi megvalósulását iskolákban és gyülekezetekben egyaránt.

Szeretnék egy olyan ügyről is beszélni, amelyre vonatkozóan viszont frakciónk fenntartással fogadja az előterjesztett javaslatot, amely az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciója, és egyéb beruházások alfejezetben szerepel. Az egyházi fenntartású műemlékek rekonstrukciójára és egyéb beruházások támogatására 1999-ben a központi költségvetés 1,7 milliárd forintot hagyott jóvá. 2000-ben ezen célokra a tervezett költségvetésben csupán 1 milliárd forint fordítható. Az előirányzat az egyházi fenntartású, közfeladatot ellátó intézmények beruházásainak megvalósítását támogatja.

Szeretném jelezni, hogy a frakciónk ezen a téren szeretne egy módosító indítványt benyújtani, hiszen nagyon szeretnénk elérni, hogy a múlt évi összeg ebben az évben is megtervezésre kerülhessen, illetve természetesen inflációkövető legyen, és ezzel is segítsük és támogassuk az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukcióját, az egyházi kezelésben lévő műemlékeket, és azon közcélú feladatokat, amelyeket az egyházi intézmények látnak el.

Az egyházak támogatásának nagyon fontos területe a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésére vonatkozó alfejezet. Az 1991. évi XXXII. törvény végrehajtására a költségvetés 1999-ben 5 milliárd forintot biztosított. A hivatkozott törvény az Apostoli Szentszékkel kötött megállapodás alapján 2011-ig évente egyenletes értékarányos ütemezésben írja elő az ingatlanügyek rendezését. A katolikus egyházi jegyzéket a kormány már elfogadta, a többi egyházi jegyzék elfogadása hamarosan várható. Az elfogadott katolikus jegyzék 45 milliárdos végösszege, és a további egyházi jegyzékek prognosztizált végösszege, a katolikus kerettel együtt mintegy 70 milliárd forint alapján azt kell mondanunk, hogy a 2000-re tervezett szintén 5 milliárdos költségvetési előirányzat nem elegendő a törvényi és a kormány által vállalt szerződéses kötelezettségek végrehajtására.

Ennek érdekében frakciónk - és a reménység szerint mások is kapcsolódnak majd ehhez - szeretne módosító indítvánnyal élni, hogy ezt az ingatlanrendezési keretet 5 milliárd forintról 1 vagy 2 milliárd forinttal 6, illetve 7 milliárd forintra emeljük, hiszen azt gondolom, mindannyiunk érdeke, hogy minél hamarabb rendezésre kerülhessen a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzete. Szeretném megjegyezni, hogy ezen összegek elsöprő többsége nem az egyházakhoz kerül, hanem azon önkormányzatokhoz, amelyek ilyen módon érintettek. Azt gondolom, hogy ilyen szempontból is érdeke az Országgyűlésnek, a kormányzatnak, az önkormányzatoknak, illetve az egyházaknak, hogy mielőbb megnyugtató módon rendezésre kerülhessen a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzete.

Mindezek figyelembevételével és ezen kiigazításokkal, ezen módosító javaslatainkkal együtt a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportja ilyen szempontból is, és az egyházak támogatása alfejezetének tekintetében is támogatja a jövő évi költségvetést.

Kérem a kormányzatot, az államtitkár urat, illetve kérem a képviselőtársaimat is, hogy ezen módosító indítványainkat szíveskedjenek támogatni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Kiss Andor képviselő úrnak, MIÉP; őt követi Fehérvári Tamás.

KISS ANDOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tegnap Rozgonyi Ernő képviselőtársam a MIÉP vezérszónokaként kifogásolta, hogy egy bázisszemléletű költségvetést kapott a tisztelt Ház az előterjesztőtől. Kifogásait ez ügyben elmondta.

Ha a magam részéről ehhez igazodnék, akkor a legszívesebben én is egy bázisszemléletű felszólalást mondanék el. Ez azt jelentené, hogy elővenném a tavalyi felszólalásomat, kiigazítanám belőle az 1999-et 2000-re, illetve bizonyos százalékokat aktualizálnék. Tavaly a felszólalásomban közvetett bevételi forrásokra mutattam rá, hogy a kormány hol tudna bizony pénzt visszanyerni az államháztartásban, nem oly módon, amely konkrétan egy összegben megjelenik akár a kiadási, akár a bevételi oldalon, hanem valami utólagos ráhatással, takarékossággal. Három ilyen témát említettem: az első a vám- és pénzügyőrség volt, a második a címzett és céltámogatások rendszere, a harmadik pedig a környezetvédelem. Frakcióm felkérésére ebben az évben szintén ezt a három témakört vizsgáltam meg, és elmondanám most már nem bázisszemléletű véleményemet róla.

Az első a vám- és pénzügyőrség fejezete. Gyakorlatilag az indoklásban - hasonlóan a tavalyihoz - ugyanazt találjuk: a vám- és pénzügyőrségnek egyre növekvő feladatai vannak, de erre gyakorlatilag ugyanakkora létszám és ugyanakkora bázisszámok állnak a rendelkezésére. A költségvetés részletes fejezeteiben a vám- és pénzügyőrség a Pénzügyminisztériumban szomszédos az Adó- és Pénzügyi Ellenőrző Hivatallal. Összevetettem a számokat; amíg a vám- és pénzügyőrségnél gyakorlatilag még inflációt sem követő költségvetési tételszám-növekedések vannak, akár a személyi, akár a dologi kiadásoknál, gyakorlatilag nulla a felújításra és a beruházásokra fordítható összeg növekedése, ezekkel ellentétben a szomszédban, egy oldallal odébb vagy visszább az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál bizony 10-20-30-40 százalékos növekedéseket találtam.

Mire ez a kivételezés az APEH-nál? Miért mostohagyermeke a költségvetésnek vagy a kormánynak a vám- és pénzügyőrség? Bár nem vagyok közgazdász, de ismereteim szerint ez a két szervezet az, amely a költségvetés legnagyobb befizetője. Mindkettőt egyformán kiemelten kellene talán kezelni. Ezért kérném a kormány tisztelt képviselőjét, hogy ha már a jövő évi költségvetésben nem, de legalább a 2001. éviben szakítson a bázisszemlélettel, és az APEH-hoz hasonlóan kezelje kiemelten a vám- és pénzügyőrséget is.

A másik fejezet, amellyel részletesen foglalkoztam, a környezetvédelem, a Környezetvédelmi Minisztérium fejezete. Mint a környezetvédelmi bizottság tagja, nagyon fontosnak tartom Magyarország környezetvédelmének helyzetét, különösen az előbb vagy utóbb bekövetkező európai uniós csatlakozás miatt. Az ország átvilágítása során kiderült, hogy nagy lemaradásaink vannak a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítésében, a hulladékgazdálkodásban. Van ugyan egy szerencsés területünk, a CO2-emissszió, amely a szocialista nagyipar leépülésével, hála istennek, nem jelent túlzottan nagy gondot, de ismét problémává válhat. E feladatok megoldásához természetesen hozzátartozik a jogharmonizáció is, ahhoz, hogy valamikor majd felkészülten tudjunk esetlegesen belépni az Európai Unióba.

(16.30)

Ehhez az előző ciklusban megszületett a nemzeti környezetvédelmi program, amely évekre lebontva tartalmazza a feladatokat.

A 2000. évi feladatok közül a költségvetés indoklása a következő kettőt tartalmazza kiemelten: a környezetbiztonság és az egészséges környezet feltételeinek javítása; az emberi egészséget károsító, veszélyeztető hatások megelőzése és csökkentése, valamint megszüntetése; a megfelelő életminőséghez szükséges környezeti állapot megőrzése, javítása és helyreállítása. Magamnak a "helyreállítása" szót húztam alá, hiszen ezen a téren nagyon sok teendőnk van. A másik kiemelt feladat a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásban - a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevételével - a víz-, föld-, levegővédelem erősítése, ezen erőforrásokkal való takarékoskodás az értékvédő gazdálkodás területén.

A nemzeti környezetvédelmi program ezen felül 2000-re még a következő feladatokat határozza meg: a versenyképesség javítása környezetkímélő módszerekkel, térségi környezetvédelmi és fejlesztési programok kidolgozása, vízvédelem és környezetkímélő szennyvíztisztítási fejlesztések, hulladékgazdálkodás fejlesztése hulladékkeletkezés megelőzésével, az újrahasznosítással kapcsolatos programok kidolgozása, energiatakarékosság javítása, megújuló energiaforrások fejlesztése, biomassza, napkollektorok. Zárójelben mondanám el, tegnap örömmel vettük tudomásul ellenzéki oldalról is, hogy a napkollektorokra visszaállítja egy módosító indítvány kapcsán a kormány a kedvezményes áfakulcsot. A következő ilyen pont a környezetkímélő közlekedési infrastruktúra fejlesztése, természeti értékek védelme, fenntartható agrártermelési módszerek alkalmazása, például a kemikáliák csökkentése, környezetegészségügy-fejlesztés, környezetbiztonság fejlesztése.

Bizony-bizony, kedves képviselőtársaim, ezek hatalmas feladatokat rónak a kormányzatra, ránk, törvényhozókra az elkövetkezendő évben, években. Ehhez képest a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében gyakorlatilag egy nagyon-nagyon szerény növekedés található a különböző sarokszámoknál.

Az indokolás elején egy kis táblázat található, amely a legfőbb sarokszámokat tartalmazza. Ezt átnézve pozitív és negatív érzéseim voltak. Jelentősen növekedett a személyi juttatások és a dologi kiadások előirányzata, sajnos azonban a beruházási-felújítási előirányzatok nemcsak reálértékben, de gyakran még abszolút értékben is jelentősen csökkentek. Sajnálatosnak tartom, hogy az ezek finanszírozásának pályázati hátterét biztosító Környezetvédelmi Alap céltámogatási kerete 1,6 százalékkal növekszik, ami jelentős mértékben az itt előre jelzett infláció alatt van.

A környezetvédelmi bizottság előtt az utóbbi időben beszámolnak a környezetvédelmi felügyelőségek az ország különböző tájairól, így az ő fejezetrészüket vizsgáltam meg kicsit részletesebben, összevetve azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a bizottságban szereztünk a felügyelőségek beszámolójából. Ezen a területen a személyi juttatások 18,7 százalékkal növekednek. Ez nagyjából megegyezik a Környezetvédelmi Minisztériumhoz tartozó teljes intézményrendszer személyi juttatásainak növekedésével.

A dologi kiadások gyakorlatilag változatlanul maradnak a 2000. évben a felügyelőségeknél, ami viszont kisebb, mint a Környezetvédelmi Minisztérium teljes átlaga, tehát itt gyakorlatilag elvonás történik a felügyelőségektől.

A működési támogatásuk 17,5 százalékkal növekszik, ami örvendetes ténynek mondható. Megismerve a környezetvédelmi felügyelőségek helyzetét, egyre több olyan feladatuk adódik a levegőtisztaság-, vízminőség-, zaj-, rezgésvédelemmel, aminek finanszírozásához valóban elengedhetetlen az inflációnál nagyobb mértékű támogatás.

Szintén az inflációnál nagyobb mértékű támogatásban részesülnek a beruházások. Ezt is fontosnak tartom az előző feladatoknál meghatározott eszközök, berendezések cseréjéhez, korszerűsítéséhez. Viszont a felújításokra nem biztosít a költségvetés a jövő évben nagyobb összeget, tehát a leromlott ingatlan-, épületállományuk a felügyelőségeknek valószínűleg változatlanul megmarad.

A meghallgatások során minden felügyelőség kifogásolta a saját bevételeinek, az alaptevékenységből származó bevételeinek növekedését. A beszámolt felügyelőségek közül szinte egy sem tudta a bevételi előirányzatokat teljesíteni, pedig a jövő évi költségvetésben ez az előirányzat jelentősen, majdnem kétszeresére nő. Milyen veszéllyel jár, ha a felügyelőségek megpróbálják teljesíteni ezt a hatalmas előirányzat-növekedést? Egyre inkább külső cégek megrendelésére fognak vizsgálatokat végezni. Ezek a külső cégek nyilván azok a cégek, amelyek környezetszennyező tevékenységet folytatnak, és a környezetvédelmi felügyelőségeknek pontosan ezen rájuk kényszerített vizsgálatokkal kell majd igazolni azt, hogy a bizonyos cégek végül is mennyire nem környezetszennyezőek.

Ezt a veszélyt jelezném tehát a kormány felé, kérem, itt vizsgálja felül egy kicsit az álláspontját. Ilyen mértékű bevételnövekedést a környezetvédelmi felügyelőségek nem tudnak elviselni.

Egy érdekes sort találtam a fejezetben: a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. támogatása. Először szerepel a költségvetésben jelentős összeggel, és ami miatt itt ellenzéki képviselőtársaim is mosolyognak, itt nyilván a koalíciós belviszály még nem zárult le, hogy eme bizonyos intézmény marad vagy nem marad. Ha marad, akkor reméljük, hatékonyan tudja felhasználni ezt a szép kis összeget; ha nem marad, akkor reméljük, nem fogják elvonni a környezetvédelemtől ezt a pénzt.

Sajnálatos módon a sokat emlegetett Bokros Lajos általi 18 milliárd forint visszacsöpögtetését ebben a költségvetésben sem fedeztem fel, tehát az első Környezetvédelmi Alap félretett 18 milliárd forintjának visszacsepegtetését. Ideje lenne végre ezt a 18 milliárd forintot a környezetvédelemre fordítani.

Nagyjából ezek voltak azok, amelyeket a Környezetvédelmi Minisztériumhoz szerettem volna hozzáfűzni, és - előttem szóló MDF-es képviselőtársamhoz kapcsolódva - az önkormányzatokhoz tennék még egyetlenegy gondolatot hozzá.

Itt, erről a helyről az elmúlt egy évben, fél évben több olyan törvényjavaslathoz szóltam jómagam is hozzá, amely különböző államigazgatási átszervezések révén többletfeladatokat juttatott az önkormányzathoz. Két ilyen konkrétumra egészen biztosan emlékszem: a gépjármű-nyilvántartással kapcsolatos többletfeladatok, illetve a katasztrófavédelemmel kapcsolatos többletfeladatok. Akkor mint vezérszónok mindkettőnél elmondtam, hogy a törvényjavaslatokat csak abban az esetben tudjuk támogatni, ha a kormány megteremti az ehhez szükséges feltételeket. Mindkét esetben határozott "igen" volt a válasz, de ebben a költségvetésben - és ebben szakértőt is megkérdeztem, Lentner Csaba képviselőtársamat - nem véltük felfedezni konkrétan ezen támogatási többleteket. Kérném a kormányt, hogy eme hiányosságát mindenképpen pótolja.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kénytelen vagyok reagálni Kiss Andor képviselőtársam majdnem bázisszemléletű hozzászólására, ugyanis a környezetvédelmi tárca kiadási előirányzata közel 30 százalékkal növekszik. Tehát nincs hátrányos helyzetben, mint esetleg egy-két olyan tárca, amelyik éppen csak az inflációszinten kap többlet pénzügyi forrásokat, így a 29,7 százalékos növekmény elég tisztesnek nevezhető a többi tárcához képest.

(16.40)

Bár nyilvánvaló, hogy az a terhes örökség, amit átvett a környezetvédelmi tárca az utóbbi néhány év vagy évtized hátrányából, nehezen ledolgozható, és mindenki tudja, hogy az EU-csatlakozáshoz környezetvédelmi költségeink igen horribilis mértékűek, éppen ezért ezt egyik évről a másik évre nem lehet fedezni, és nem várható el, hogy teljes egészében megoldjuk, mondjuk, 2000-ben. Azért remélhető, hogy az EU-csatlakozásig - 2003-ig vagy 2005-ig - ezek az ügyek előbbrevitelre kerülnek. Ezenfelül ebből a többletköltségből végül is 177 fő létszámbővítésre is lehetőség van. Hangsúlyozom tehát, hogy nemcsak a pénzügyi, hanem a létszám lehetőségével is tud élni a környezetvédelmi tárca ahhoz, hogy a jövő évi megnövekedett feladatait el tudja látni.

Köszönöm, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Fehérvári Tamás képviselő úrnak, Fidesz; őt követi Takács Imre.

Az elnöklést pedig átadom az alelnök asszonynak. Köszönöm szépen. (Taps.)

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Néhány gondolatot kívánok hozzáfűzni a jövő évi költségvetés sporttal kapcsolatos tételeihez.

Az 1998-ban megalkotott kormányprogram fontos feladatként jelölte meg a magyar társadalom egészségének javítását, önpusztító szenvedélyeinek csökkentését, a fiatalokkal való fokozott törődést, ezért szinte a semmiből létrehozta az Ifjúsági és Sportminisztériumot, amely fontos szerepet kapott és kap az előbb említett célok elérésében. Ehhez azonban új alapokra kellett és kell helyezni a sportot. A folyamatosan adósságokat felhalmozó, megcsontosodott, korszerűtlen sportszervezeteket, az egész hierarchiát meg kell változtatni oly módon, hogy az alkalmassá váljon a piaci viszonyok közti gazdaságos működésre.

Ezen célok elérése nem egyszerű és nem is rövid folyamat. De megtettük az első lépéseket és bízhatunk a következő évben is, hiszen a költségvetésben továbbra is fontos szerepet kap e terület finanszírozása. 1999-hez képest a szakmai koncepció nem változott, az ehhez rendelt költségvetési támogatás azonban növekedett. Továbbra is kiemelt cél a minisztérium szakmai koncepciójában a látványsportok támogatása. Ezen sportágaknál is szükség van azonban a szerkezeti átalakulásra.

A következő évben is folytatódnak a megkezdett szakmai programok. Így tovább bővül és működik a nemzeti atlétikai program, amely fő célja a jó fizikális alapok lerakása és a fiatal nemzedék mozgáskultúrájának fejlesztése. Természetesen a program megvalósításakor széles társadalmi rétegek bevonása szükséges. Ennek és a többi programnak a hatása hosszú távon jelentkezik, de akkor a minőségi sportban is. A következő évben újabb sportági program finanszírozására tesz javaslatot az ISM: ez a kosárlabda-fejlesztési program. Egy olyan sportág hosszú távú szakmai alapelképzelései jelennek meg az erre elkülönített 100 millió forintban, amelynek népszerűsége az egész világon rendkívül nagy és hazánkban is jelentős.

Természetesen ezek a tervek - kiegészülve a már megkezdett labdarúgás-fejlesztési koncepcióval - a felnövekvő fiatal nemzedék képzését tűzték maguk elé. Azok a fiatalok, akik ezekben a programokban szerepelnek, dolgoznak, az adott sportág, de egyben a magyar sport következő évtizedekbeli eredményeket hozó sportolói lehetnek. A hangsúly természetesen az aktív sportoláshoz való hozzászoktatáson van, minél nagyobb tömegek részvételével.

Mint említettem, az ISM és a kormány megtette az első lépéseket a sport struktúrájának megváltoztatása érdekében. Az erre betervezett összegek lehetnének magasabbak is, de ahhoz, hogy lerakjuk a széles és stabil alapokat, elégségesek. Ha például visszatekintünk 1996-ra, láthatjuk, hogy az akkori adatok körülbelül 5 milliárd forintnyi sporttámogatást rögzítettek, ehhez képest imponáló a 2000. év 15 milliárd forintos sportköltségvetése.

A szerkezetváltás, egyben a támogatások felosztásának technikájában is lényegi változást hoztak. Már az év elején meghatározott összegek és pályázati feltételek jelennek meg, és a felhasználás módját is ellenőrizni szükséges. Az elmúlt évben rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott a pályázatok iránt, amely jelzi a holtpontról történő elmozdulást, a sport különböző területeinek fokozott igényeit a költségvetési támogatásokra. Különösen igaz ez az infrastrukturális, a szabadidős és a táboroztatási pályázatok esetén.

Az átrendeződés azonban nemcsak számszerű, hanem tartalmi is. Egyre több a hagyományos, egyre több részvevővel zajló helyi esemény. Ezek mára már beépültek a település szabadidős, kulturális kínálatába. Az ilyen események támogatása több szektorú kell hogy legyen, jelenjen meg a helyi támogatás, a magántámogatás, de alapvető hányadot a költségvetésnek kell vállalnia. Így a 2000. évre tervezett összeget a következő években folyamatosan emelni szükséges.

Jelentős szerepet kap a költségvetés fejezetében a diáksport fejlesztése. Módosító indítványként javasoljuk a tisztelt Háznak azt, hogy az iskolai sport támogatására fordítandó 1400 forint/fő normatív támogatást külön címkézve kapják meg az önkormányzatok. Így növelhető annak a valószínűsége, hogy az erre a területre szánt összeg valóban a célnak megfelelően kerüljön felhasználásra.

Fontos változtatásokra van szükség a diáksport versenysorozatainak rendszerében is. A bajnokságok lebonyolítását pontosabbá, tartalmasabbá, elismertségében színvonalasabbá kell tenni.

2000 az olimpia éve. Az ISM kiemelten kezeli és támogatja az olimpiai felkészülést. Jelentősen növekedtek az előző évihez képest az erre a célra fordítandó összegek, bízva abban, hogy a magyar olimpiai csapat jól szerepel majd Sydneyben a játékokon.

A magyar sportszerető közvélemény a sportot mindig az olimpiákon és a világbajnokságokon elért eredmények alapján értékeli. Ehhez voltunk szoktatva. Természetesen jelentős az elért eredmény, de értékelésünkben feltétlenül nagyobb szerepet kell kapniuk azoknak az eseményeknek, amelyekben nagy tömegek jól értékelhető sportteljesítményt realizáltak. Az elmúlt hét végén például a Margitszigeten 13 800-an futottak örömmel és jókedvvel. Ezeknek vagy az ezekhez hasonló eseményeknek a jelentősége óriási, és szerepük növekedni fog, mint ahogy a támogatásuk is.

Összességében a tervezett jövő évi költségvetési javaslatot, különösen annak a sportra vonatkozó tételeit, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében elfogadásra javaslom.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az eddig elhangzott vita során nagyon sok képviselőtársam megemlítette, hogy a központi költségvetés X. fejezetétől a XXIV. fejezetéig terjedő rész, tehát a miniszterelnökség és a minisztériumok számára biztosított pénzforrás növekménye, valamint az önkormányzatok számára biztosított pénzforrás növekménye között enyhén szólva nincs összhang, hiszen az előbbi jobban nő, mint az utóbbi. Nem is lenne itt baj, ha a minisztériumoknak és a miniszterelnökségnek juttatott pénzforrás egyben jelentősen javítaná a minisztériumi munka hatékonyságát. Magyarul, az értékelemzés szempontjából a funkció/költség viszonyára gondolok. Nem gond az, ha a nevező nő, csak nőjön jobban a számláló; azaz nőjön jobban a minisztériumok munkájának hatékonysága. Sajnos pillanatnyilag ez nem nagyon tapasztalható.

A másik gond az önkormányzatok szempontjából az, hogy az önkormányzatok egyre több feladatot kapnak az elkövetkezendő időben, ugyanakkor a pénzforrás nem nő ennek arányában.

(16.50)

Az igaz, hogy a normatív folyó támogatás az oktatási intézmények számára 80 százalékról 90 százalékra emelkedik, de azonnal tegyük hozzá, tisztelt képviselőtársaim, azt is, hogy a nemrég elfogadott közoktatási törvény olyan pluszfeladatokat jelent az oktatási intézmények számára, amelyek elviszik ezt a növekményt. Várhatóan 30 milliárd forint lesz az a növekmény, ami miatt a 80 százalékról 90 százalékra emelkedik a normatív hozzájárulás, de minden bizonnyal 7,4 milliárd forintba fog kerülni az a pluszfeladat, amelyet a közoktatási törvény az oktatási intézmények számára előír.

A másik gondot az okozza, hogy az szja 5 százalékra csökkentése az önkormányzatok bevételt növelő érdekeltségét egyértelműen csökkenti, és ilyen jelentéktelen összeg településenkénti gyűjtésének igen magas költségigényessége is számottevő.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési politika gazdaságpolitikai feladatai között kiemelt szerepe van a stabilitásnak, az erőforrások allokálásának, elosztásának és a jövedelmek újraelosztásának. A stabilitás olyan növekedési ütemet és gazdasági szerkezetet igényel, amely nem rontja az egyensúlyi helyzetet. Ez megköveteli többek között a nemzetközi fizetési mérleg, ennek részeként a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg kedvező alakulását. Sajnos, a 2000. évi költségvetési törvényjavaslat szóbeli elemzése a folyó fizetési mérleg kapcsán csak a külkereskedelmi mérlegről szól, és az indoklásban egy szó sincs az egyre növekvő és a folyó fizetési mérleget kedvezően befolyásoló turizmusról. Pedig évek óta csupán ezen igen fontos ágazat egyenlege pozitív. Az tény, hogy a következő évben a Gazdasági Minisztérium növeli a turizmus támogatását, de a vendégforgalmat leginkább az infrastruktúra befolyásolja kedvezően.

Köztudott, hogy hazánk legnagyobb gyógyfürdője a hajdúszoboszlói. A vállalkozók az elmúlt évben a világhírű fürdőben több mint 2 milliárd forint fejlesztést valósítottak meg a gyógyturizmus területén, ugyanakkor a 4-es számú főút várost elkerülő szakaszának építésére a következő évben csupán 135 millió forint van a központi költségvetésben. Ezen összeg jelentéktelen voltát bizonyítja az, hogy a nevezett beruházás több mint 6 milliárd forintba kerül. Ugyanakkor a kormány 2002-ig csupán 3,9 milliárd forintot kíván ezen célra felhasználni, így nehezen valósul meg a miniszter úr ígérete, amely szerint a világhírű fürdővárost elkerülő út 2002-ig megépül.

A költségvetési politika igen fontos feladata az erőforrások olyan allokálása, amely kedvező szerkezetváltozást eredményez a nemzetgazdaságban. A turizmus fejlesztése, amely komparatív vagy viszonylagos előnyt jelent számunkra, igen pozitív szerkezetváltozást biztosíthatna hazánknak.

Hadd említsem meg, kedves képviselőtársaim, azt a kivételes esetet, hogy az idegenforgalmi bizottságban az üdülési csekk kapcsán szenzációs összhang alakult ki az ellenzéki és a kormánypárti képviselők között, és sok oldalról bizonyítottuk, hogy ez a turizmust milyen mértékben fejleszti. Jó lenne, ha a Házban és a bizottságokban ez a pozitív hozzáállás más esetekben is előfordulna.

A törvényjavaslat helyesen rögzíti a 4-5 százalékos bruttó hazai termelésnövekedést. Ennek megvan az alapja. Azonban az is igen lényeges közgazdasági követelmény, hogy a növekedésnek elsősorban a termelékenység legyen a forrása. A meg nem alapozott növekedés a tőkeelemek túlkínálatát eredményezi. A törvényjavaslat igen gyors növekedésről szól, ha azonban a túlzott növekedésben az infláció és az árfolyam kikerül a jegybank látóköréből, akkor a pénzerózió felpörög, és azt még nehezebb lesz csökkenteni.

Az eddigi vita során a leginkább kiélezett gondolatsor a 6 százalékos inflációval kapcsolatban hangzott el. Szakmai berkekben köztudott, hogy az inflációt 10 százalék alatt igen nehéz, még egyszer mondom, igen nehéz mérsékelni. Erre a nemzetközi gyakorlat is számtalan példát mutat. Az is közismert, hogy 2000-ben nem tartható az élelmiszer-árufőcsoport nyomott árszínvonala. A KSH adatai alapján egyértelmű az is, hogy hazánkban az összes fogyasztás egyharmadát az élelmiszerek fogyasztása képezi. Most nem szólok azokról a kis jövedelműekről, akiknél ez az arány jóval nagyobb. Ha a gyógyszerárak és az energia várható áralakulását is figyelembe vesszük, akkor biztos, hogy 6 százaléknál nagyobb lesz a jövő évi inflációs ráta. Az viszont igaz, hogy a forintárfolyam csúszóleértékelésének mérséklése az inflációt csökkenti.

Köztudott, hogy a valutaleértékelés hatására az export nő, az import csökken, az idegenforgalom nő, a tőkebehozatal emelkedik, ha azonban a valutaleértékelés mérséklődik, akkor ez kedvezőtlenül hathat az exportra, az idegenforgalomra és a tőkebehozatalra. Ha a kormány 6 százalékos inflációval számol, akkor igen ellentmondásos a 2000. évre tervezett áfanövekmény. Ugyanis jövőre az 1999. évi várható áfánál 10,9 százalékkal magasabb áfabevételre számít a kormány. Ha a kabinetnek a lakások építését szorgalmazó elképzelései valóra válnak, és a lakossági fogyasztás a tervezett 4-5 százalékot eléri, akkor sem lehet 10,9 százalékos áfabevételre számítani 6 százalékos infláció mellett.

Az pedig egészen nevetséges, kedves képviselőtársaim, hogy a törvényjavaslatban van egy olyan kitétel, hogy ha az APEH 2000. - azt hiszem - november 25-éig az szja és az áfa egész évi bevételi kötelezettségének 89 százalékban eleget tesz, akkor 6,6 milliárd forinttal fizethet ki többet személyi juttatás címén. Nézzék meg, képviselőtársaim, az elmúlt éveket. November végére a 89 százalékos bevétel eleve biztosított volt, tehát az APEH már előre kifizetheti a 6,6 milliárd forintos személyi juttatást, ha az elmúlt évek folyamatát veszem figyelembe.

Az adóbevétel nagyságát a már említett növekedés döntően befolyásolja, a növekedés tervezésénél azonban abból kell kiindulni, hogy azt a beruházások határozzák meg. A jelentős beruházásokat azonban nemcsak a kamatláb- és a profitkilátások, hanem egyre inkább a tőzsdén kialakult tendenciák befolyásolják. Sajnos ez egyre kedvezőtlenebb. A beruházások növekedése a keresletet növeli, ez pedig sokszorosító hatása miatt még fokozottabban emeli a nemzeti jövedelmet. Mivel hazánkban nem teljes a foglalkoztatottság és nem teljes a kapacitáskihasználás, ezért nincs inflációs hatása a beruházások növekedésének.

A 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban azonban igen nagy gondot jelent az, hogy a kormány 6 százalékos inflációval számol, és ehhez igazítja a közalkalmazottak, köztisztviselők 8,25 százalékos keresetnövekedését. Ha az infláció magasabb lesz, akkor reálbércsökkenés következhet be; ez visszaveti a fogyasztást és a termelést, ezzel a profitkilátásokat, ezáltal a beruházásokat. Ez lenne a költségvetési törvény legnagyobb öngólja.

 

(Dr. Juhászné Lévai Katalin helyét a jegyzői székben Mádai Péter foglalja el.)

A 2000. évi költségvetési törvényjavaslat legnagyobb gondja talán az, hogy nem jól oldja meg a jövedelem újraelosztását. Közismert, hogy hazánkban milyen jelentős a jövedelemegyenlőtlenségek kialakulása. Igaz, hogy ez az 1980-as években kezdődött meg, de az 1990-es években növekedett. A törvényjavaslat elfeledkezik a szegények egy részéről. Több szakértői vizsgálat igazolja, hogy a személyi jövedelemadóból leírható 1700 forintot, illetve 2100 forintot nem tudják igénybe venni azok a családok, ahol a felnőttek inaktívak, és jövedelmük döntő részét adómentes szociális ellátások képezik.

 

(17.00)

 

E családok száma hazánkban több, mint 270 ezer. A munkanélküli szülőkön kívül az alacsony keresetűek sem tudják teljesen igénybe venni az említett támogatási formát. Egy gyermekét egyedül nevelő, havi 18 229 forintot kereső személy, vagy egyszülős és kétgyermekes család, ahol a havi jövedelem nem haladja meg a 30 260 forintot, éves szinten több ezer forinttal kevesebb mértékű adójóváírást tud érvényesíteni, mint a jobb anyagi helyzetben lévők.

A támogatási formák alanyi jogúvá változása egyértelműen azt jelenti, hogy így kevesebb jut az elesetteknek. Rajtuk segíteni a kormánynak kell. Ezt a keresztény etika is megköveteli.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Hargitai János képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Takács képviselő úr nagy ívűre tervezett, sok állítást tartalmazó megszólalása késztet egy gondolat kifejtésére. Csak arra kívánok reagálni, amit az önkormányzatokkal kapcsolatban mondott.

Ez pontosan az önök kormányára volt jellemző, hiszen az Antall-kormány ideje, mint ahogy ma ezt egy MDF-es megszólaló már el is mondta, az önkormányzatok világában a forrásgazdagság világa volt. Az önök kormányának idejében történt jócskán forráskivonás az önkormányzatok világából. Ennek objektív okai is voltak, én ezt elismerem, tehát nem kívánok demagóg lenni, de a tény ettől még tény marad. Ugyanakkor feladatok pluszban kerültek az önkormányzatokhoz, tehát egy kicsit lehetett azt mondani, hogy az állami költségvetést az önkormányzatok terhére szanálták.

Ha most ezt ennek a kormánynak az idejében megnézzük, akkor azt látjuk, hogy ebben a költségvetésben új feladatként jelentkezik az ezen önkormányzatoknál lévő okmányirodáknak a felállítása, amire címzetten biztosítja a forrásokat ez a költségvetés.

Tehát csak konkrétumokról érdemes beszélni, és nem a múltba gondolni és valamit mondani erről a költségvetésről.

Azt az állítását, amelyik már szintén többször elhangzott és ön megismételte, hogy attól, hogy a személyi jövedelemadó helyben maradó része csak 5 százalék, ettől az önkormányzatok bármiben is kevésbé érdekeltek, ahogy ön fogalmazott, a helyi bevételek beszedésében - ezt egyszerűen nem is értem. Ha ezt kifejtené nekünk, megköszönném. Én el nem tudok képzelni egy olyan polgármestert, akihez bekopogtat valaki, hogy létesítene ott - teszem azt - ezer fő részére munkahelyet, és a polgármester azt mondaná, hogy nem, köszönöm, ebben már nem vagyok érdekelt, mert csak 5 százalék lenne a helyben maradó személyi jövedelemadó. Nem fog olyan észérvet találni, amivel minket meg tudna erről győzni! A személyi jövedelemadó egyébként is központi adó, és egy településre akkor is jár az a személyi jövedelemadó, ha az illető polgár más településen dolgozik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Tehát nincs ilyen összefüggés személyi jövedelemadó-szabályozás tekintetében, mint amit ön itt megfogalmazott.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, sajnos lejárt a kétperces hozzászólási időkeret.

Takács Imre képviselő úr kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Hargitai Úr! Köszönöm a hozzászólását. Az idő rövidsége miatt - hiszen még tízen várnak rajtam kívül hozzászólásra, és nem akarom elvenni az idejüket - hadd olvassak fel egy részt az Állami Számvevőszék jelentéséből: "A forrásszabályozás egyik alappillérének tekinthető átengedett bevételek közül jelenleg meghatározó nagyságrendet a személyi jövedelemadó képvisel. E forrásnak az önkormányzatoknál helyben maradó része az évenkénti folyamatos csökkenés után 2000-ben 5 százalékra apad. Ez a nagyságrend nem alkalmas arra, hogy az önkormányzatok bevételi érdekeltségét növelje, emellett költségigényessége miatt felveti a befolyt jövedelemadó településenkénti gyűjtése szükségességének mérlegelését".

Szívesen átadom ezt a kiegészítő részt, amit a Számvevőszék ezzel kapcsolatban mondott, mert egyértelműen igaz. A Számvevőszéknél olyan kiváló emberek dolgoznak, mint Nagy Ákosné - nem sorolom tovább -, akik, ha valamilyen írást elénk tesznek, annak megvan a megalapozottsága. Ezt nemcsak ezért mondtam el, de azt hiszem, a Számvevőszék is engem igazol.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; majd őt követi Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából.

A képviselő asszonyt illeti a szó.

DR. BODA ILONA (FKGP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A 2000. évi költségvetés általános vitájában a büntetés-végrehajtás költségvetési előirányzatával kívánok foglalkozni pár mondatban, amelyet az 1658. számú törvényjavaslat XIV. fejezetében találunk meg.

A közelmúlt sajnálatos eseményei, nevezetesen az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával a büntetés-végrehajtási intézetekből átmenetileg eltávozottak által elkövetett súlyos bűncselekmények sajnálatos módon arra irányították rá a figyelmet, hogy a büntetés-végrehajtási intézetekben sincs minden a legnagyobb rendben. Most nem kívánok foglalkozni az enyhébb büntetés-végrehajtási szabályok alkalmazásának megváltoztatási szándékával, hiszen köztudomású, hogy előttünk van az a törvényjavaslat, amely részletesen tárgyalja ezt, illetve megfogalmazza a szigorítás elveit. Mindenképpen indokolt azonban, hogy néhány szót szóljunk a költségvetés általános vitájában magának a büntetés-végrehajtásnak a helyzetéről.

A büntetés-végrehajtás célja kettős: egyrészt a társadalom védelme a bűncselekmény elkövetőjével szemben, másrészt magának az elítéltnek a nevelése a társadalomba való visszavezetés célzatával. Kérdés, hogy a büntetés-végrehajtás eme kettős célnak, azoknak a költségvetési feltételeknek a keretei között, amelyet számára a 2000. év lehetőségei kijelölnek, meg tud-e vajon felelni. Az egyetemeken - nemrégen még én magam is ezt tanultam jogtörténeti tanulmányaimban - egyes jogtörténeti tudósok azt a téves elvet vallották, hogy a bűncselekmények maguktól meg fognak szűnni, és nincs szükség büntetés-végrehajtási intézményekre, sőt nincs szükség bíróságokra sem. Eme téves nézeteket azonban az idő nem igazolta. Sajnálatos módon a bűncselekmények száma nemhogy csökkent volna, hanem évről évre emelkedik, fokozatosan kerülnek a bíróságok elé azok a nehéz büntetőügyek, amelyekben megfeszített munkával ítélkeznek a bírók, a büntetés-végrehajtási intézetek pedig egyre inkább túlzsúfoltakká válnak.

Kérdés, hogy ilyen körülmények között a büntetés-végrehajtás generális célja, az általános prevenció, és speciális célja, a társadalomba való újbóli visszavezetés szándéka megvalósulhat-e. Nézetem szerint ugyanis a 2000. év büntetés-végrehajtási célelőirányzatai olyan szűkösek, hogy a legszükségesebb működési kiadásokra is alig-alig biztosítják a feltételeket. A támogatás összegét nézve az 1999. évhez képest a fejezeti előirányzat 23,8 százalékkal ugyan emelkedik, valójában azonban a bv-intézetek működési többlete mindösszesen 558,8 millió forint. A tényleges előirányzat nagyobb része így főként intézményi beruházásokra fordítandó, valamint a hivatásos állományú dolgozókra vonatkozó korkedvezményes nyugellátás miatt a társadalombiztosítás felé hozzájárulásként továbbítandó támogatásból áll. Ez az összeg 1 milliárd 370 millió forintot tesz ki. Így tehát semmiféleképpen nem beszélhetünk arról, hogy magának a büntetés-végrehajtásnak az intézményen belüli helyzete számszakilag javulna.

A tényleges támogatási többlet - beleértve az ezer fő elhelyezésére hivatott előzetesház működési többletét is - a 2 milliárd forint körüli összeget alig haladja meg az 1999. évihez képest, amelyből egyebek mellett meg kell oldani az illetményalap 26 ezer forintról 28 ezer 150 forint összegre való emelését is. Nézetem szerint ezért a jogszabályok változása miatti többletfeladatokra, a szigorodó előírásokra, a személyi állomány egyre romló anyagi és szociális körülményeire, a bv-intézetek műszaki állapotára, a pénzhiány miatt évről évre elmaradó fejlesztésekre és felújításokra, a büntetés-végrehajtás többlettámogatás hiányában az alapvető céljait sem tudja megvalósítani, illetve csak feladatelmaradás mellett lesz képes a jövő évi működését is biztosítani.

(17.10)

A törvényes működés biztosításához nézetem szerint a következőkre volna szükség: mindenekelőtt egy legalább 150 fős állományilétszám-növelésre. Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, és azzal indokolom, hogy a fogvatartotti létszám - amint az köztudomású a legfőbb ügyész jelentéséből is - fokozatosan emelkedik. A büntetés-végrehajtási intézeten belül megjelentek az úgynevezett nehézbűn-elkövetők, vagyis azok, akik szervezett bűnelkövetők, akiknek őrzése fokozott biztonsági feltételekhez kötött. A kedvezmények várható szigorítása az enyhébb végrehajtási szabályok terén azzal jár, hogy a rend és a fegyelem betartatása a személyzet terén bővítés nélkül aligha megvalósítható.

A működési költségeken belül nemcsak az előbb említett személyi kiadások bővítése szükséges, de meglátásom szerint a dologi és a folyó kiadások emelése is. Mivel indokolom ezt? Nevezetesen azzal, hogy a bv az 1999. évet várhatóan jelentős lejárt tartozásállománnyal fogja zárni, az infláció következtében emelkedni fog az elítéltek napi élelmezési normája, és várhatóan csökken a fogva tartottak külső foglalkoztatási lehetősége is, ami az intézményen belüli kiadások emelkedésével, valamint bevételcsökkenéssel jár. Mindez a jelen költségvetési előirányzatban megfogalmazott, a büntetés-végrehajtás céljaival összhangban nem álló jelen költségvetési keretösszeg mindösszesen véleményem és nézetem szerint arra irányítja rá a figyelmet, hogy a büntetés-végrehajtás költségvetési előirányzatait mindenféleképpen emelni szükséges. Ezt diktálja a generális és a speciális prevenció érdeke, azaz az egyén és a társadalom védelme egyaránt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetés hitvallás. A költségvetésben a kormányzat megfogalmazza azokat a prioritásokat, amelyeket fontosnak tart a kormányprogram megvalósítása érdekében. Én hiszem, hogy jogállamban élünk, a jogállam keretei között pedig a rend, a fegyelem fenntartása kiemelt prioritásnak minősül, ezért nézetem és véleményem szerint a bíróságok, a rendőrség iránti közbizalom fenntartása és erősítése, valamint a büntetés-végrehajtás intézményi szerveinek megerősítése olyan kiemelt közfeladat, amely költségvetési többletforrásokat igényel, és amelyek mellett, amelyek hiányában nem mehetünk el szótlanul.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő asszony hozzászólását. Hozzászólásra következik Mécs Imre képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Czerván György képviselő úr, a Fidesz frakciójából. Képviselő urat illeti a szó.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rendkívüli mértékben sajnálatos, hogy ezt a rendkívül fontos témát, az ország költségvetését egy sűrű héten próbálják lezavarni, letudni, a kormány egyetlen tagja van jelen, a Pénzügyminisztérium államtitkára, miközben azt tapasztalhattuk például a washingtoni Capitoliumban, az ottani kongresszusban, hogy szinte egész évben a költségvetéssel foglalkoznak, mert az amerikai polgár elvárja, hogy minden fillérjéről, amit adóba befizet és az állam elkölt, gondoskodjanak, ellenőrizzék; de mondhatnám a német költségvetést, a Bundestag költségvetését, a Német Szövetségi Köztársaság költségvetését, amely olyan részletes, hogy még a honvédelmi miniszter gépkocsivezetőjének a fizetését is tartalmazza. Ez két példa, amelyeknek egyáltalán nem felel meg a magyar költségvetés. Kérdezzük meg tehát, milyennek kellene lennie a magyar védelmi költségvetésnek, hiszen a jövő évi költségvetés kulcsszereppel bír a jelenlegi kormányzati ciklus egészén belül.

A kormánynak módja volt az elmúlt és a jelenlegi pénzügyi év tapasztalatait felmérni. Az euro-atlanti integráció előrehaladottsága, amelyből a NATO-tagság már realitás, egy minden szempontból megalapozott, átlátható, tartalmilag és szerkezetileg koherens költségvetést igényel. A védelmi ágazat költségvetésében jól kitapinthatóan kifejezésre kell jutnia az ország védelmi politikájának, a Magyar Honvédség kormányzati és társadalmi megítélésének, és annak a felelősségnek, amelyet a politikai élet minden tényezője - jelesül a kormány és az Országgyűlés - az ország biztonságáért és védelméért visel.

A költségvetésen és annak megítélésén keresztül, vitájának során nyilvánulhat meg a leginkább a civil kontroll, a fegyveres erők demokratikus polgári ellenőrzése, amelynek hatékony érvényesülése a NATO-ba tartozó demokratikus jogállam elengedhetetlen tényezője. Mindehhez azonban megfelelő tartalmú és szerkezetű költségvetésre volna szükség.

A benyújtott költségvetés nem felel meg e követelményeknek. Az átláthatósága, a közérthetősége még az előző évinél is több kívánnivalót hagy maga után, szinte minden rovata, minden címe magyarázatra szorul. Számtalan ellentmondás feszíti. Ennek alapján nem lehet érdemi vitákat folytatni, ehhez egy sokkal részletesebb, a fő feladatokat, célokat, fejlesztéseket és összefüggéseket bemutató minisztériumi anyagra lenne szükség.

Az egyik legnagyobb gond, hogy a költségvetés szöveges részeiben említés történik néhány kiemelt feladatról - mint például a NATO-orientált fejlesztésekről, a MiG-29-es repülőgépek felújításáról, a gépjárműprogram beindításáról, a KFOR-tevékenységről -, de annak pénzügyi vetületét a költségvetés szerkezetében nem lehet előtalálni. De folytathatom azzal, kedves államtitkár úr, hogy a legfontosabb sarokszámok a törvényjavaslat köteteiben eltérő fogalmazásokkal, összegekkel és viszonyszámokkal jelennek meg. A 189,4 milliárdos HM-előirányzat viszonyítása az elmúlt évihez az egyik helyen 17,3 százalékos növekménnyel, a másik helyen 15,45 százalékos emelkedéssel kerül rögzítésre. Az összvédelmi kiadások egy helyütt 214,3 milliárd forinttal, egy másik helyen 162,6, egy harmadik helyen pedig 157,3 milliárd forinttal szerepelnek. Ez a nyilvánvaló játék a számokkal igencsak elgondolkoztató, mert csak vélelmezni tudjuk, hogy ez az előkészítők munkájának a gyengeségére utaló tényező, vagy pedig félrevezető, esetleg negligáló jelenséggel állunk szemben.

A védelmi ágazat költségvetésének egyik alapvető mutatója annak a számokban kifejezett nagysága, az egész költségvetésen belüli aránya és a felhasználás koncepciózussága, racionalitása és célirányossága.

Pozitívumot is találunk a költségvetésben, ilyen, hogy a saját bevételi kötelezettséget elengedik, a hadigondozás kötelezettsége kivételre kerül a HM-költségvetésből, amelynek eredményeként a költségvetés kiadási oldala teljes mértékben megegyezik a központi támogatással. Szinte ez az egyetlen pozitívum, amit mondhatok. Ugyanakkor rá szeretnék mutatni arra, hogy az utóbbi bizonyos csúsztatásra ad alkalmat, annak hangoztatása ugyanis, hogy a Honvédelmi Minisztérium költségvetése több mint 40 százalékkal magasabb a tavalyinál, pontatlan megállapítás, jelentős túlzásnak tekinthető. A kézzelfogható valóság ezzel szemben az, hogy 1999-ben a Honvédelmi Minisztérium 164,5 milliárd forinttal számolt a kiadásai tekintetében, mivel bevételei teljesülnek, 2000-ben pedig 189,4 milliárddal, vagyis ennyit lehet kiadásokra fordítani, ami nem 40, hanem csak 15,5 százalékos növekedést jelent. Ehhez hozzá szeretném tenni, hogy a költségvetési kiadások alakulásának trendje is érdekes.

 

(17.20)

A költségvetés belső aránytalanságai szembeszökőek. A légierő mint jelentős haderőnem már második éve stagnáló költségvetési támogatást kap, amelynek a következménye nemcsak a pilóták repülési idejének és hadrafoghatóságának a további csökkentése a NATO-harmonizálás helyett, hanem felsejlik a haderőnem visszaszorításának a nem is olyan rejtett szándéka is.

Az a jól látható tény, hogy a HM és a központi szervek működési költségei, ezen belül is a személyi juttatások ismét 50 százalékkal, tavaly még ennél is nagyobbal növekednek, miközben a csapatoknál ez a növekmény sokkalta kisebb, nem magyarázható indirekt külföldi kiküldetésekkel, külügyi szolgálati kiadási körülményekkel és indokokkal. Ha ilyen kiadások tényleg léteznek, tessék külön sorokon feltüntetni, hogy tudja az adófizető állampolgár, mire kívánják költeni a pénzét. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a hadsereg személyi állománya erejét megfeszítve próbál egyensúlyt tartani, de úgy gondolom, hogy ezt nem lehet a végtelenségig kihasználni.

A védelmi költségvetés megítélésének alapvető kérdése, hogy a rendelkezésre bocsátott pénzügyi erőforrások összhangban vannak-e a jelenlegi magyar véderő reális szükségleteivel, s ennek alapján a Magyar Honvédség jellege, nagysága, felkészültsége, felszerelése és főleg képességei milyen mértékben felelnek meg a követelményeknek, amelyek elsősorban a haza védelme, a szövetségi kötelezettségekhez történő hozzájárulás, valamint a béketámogatások részvétele.

Sajnos, ez az összhang nem áll fenn, sőt további romlása várható. Ez annak tudható be, hogy az előző kormányzat idején országgyűlési határozattal beindított átalakítást, amely távlatilag ezen összhang javítását célozta, majd megteremtette volna, az új kormány nem folytatta, emiatt közel két elvesztegetett év áll mögöttünk. Az, hogy közben a Magyar Köztársaságot felvették a NATO-ba, még az előző kormány határozott és eredményes törekvéseinek volt köszönhető. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiban: Úgy van!) Taps... (Egy taps az SZDSZ padsoraiban.) Megy az idő... (Derültség.)

A kormány csak most volt hajlandó szembesülni a Magyar Honvédség tényleges helyzetével, nem kis mértékben NATO-szövetségeseinek alig leplezett és határozott kritikája után, és sebtiben látott neki az úgynevezett stratégiai átvilágításnak. A Honvédelmi Minisztérium ahelyett, hogy az ennek alapját képező katonai stratégia kidolgozásával foglalkozott volna, áldatlan belső presztízsharcokba temetkezett, amelynek sok áldozata volt, elsőként a hadsereg legjobban képzett és világszerte elismert vezetője, Végh vezérezredes.

A beterjesztett, és nagy valószínűséggel elfogadásra kerülő költségvetés nem lesz hosszú életű, mivel ez év végére a kormány által késlekedéssel ugyan, de mégiscsak előkészítésre kerülő haderőreformot csak konszenzussal lehet elfogadni, márpedig ahhoz a védelmi költségvetést jelentős mértékben át kell alakítani. Ez pedig, ez a kényszerű helyzet, ez a konszenzuskényszer lehetőséget fog adni arra, hogy a költségvetést megjavítsuk.

Mindezek alapján nem lehet támogatni ezt a költségvetést, még módosító indítványok esetleges elfogadásával sem. Ezért az SZDSZ a költségvetést, ezt a részét sem fogadja el

Köszönöm a türelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Czerván György képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Juhászné Lévai Katalin, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Képviselő urat illeti a szó.

CZERVÁN GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának a tagjaként a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitájában az agrár-, a vidék- és a területfejlesztéssel kapcsolatos előirányzattal kívánok foglalkozni.

Elöljáróban azonban mint kormánypárti képviselő, néhány momentumot a költségvetés egészéről, néhány makrogazdasági jellemzőt el kell hogy mondjak, hiszen ennek ismeretében és függvényében lehet megítélni valamennyi részterület, így az agrárium helyzetét és lehetőségeit is.

A kedvezőtlen nemzetközi gazdasági helyzet, valamint a folyamatosan bekövetkező elemi károk ellenére a magyar gazdaságot a kiegyensúlyozott és dinamikus növekedés jellemzi. A gazdaság növekedését alapjaiban az exportbővülés, valamint a beruházások növekedése vezérli. A 2000. évi költségvetés kapcsán a kormányzat azt prognosztizálja, hogy a gazdaságot ezután is egy dinamikus fejlődés jellemezheti. A tervezet 4,5 százalékos GDP-, 9-10 százalékos export-, 4-5 százalékos belsőkereslet-növekedéssel számol. A 2000. évre az előző évhez képest mintegy 3 százalékponttal, azaz 6-7 százalékra kívánja a tervezet az inflációt leszorítani, és nem többre.

A költségvetés előkészítésekor a kormányzat a következő kiemelt területekkel számolt: ahogyan az a Fidesz-Magyar Polgári Párt programjában állt, első helyen szerepelteti a kormány-előterjesztés a család társadalmi szerepének erősítését, a gyermekes családok támogatásának növelését. Ehhez szorosan kötődik a lakástámogatás és az otthonteremtés segítése. A kiemelt területek között szerepel még a kis- és középvállalkozások ösztönzése, ezen keresztül új munkahelyek teremtése, valamint a mezőgazdaság-, a vidék- és területfejlesztés is.

Ez utóbbi területről egy kicsit bővebben: jól tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaságban néhány olyan, a nemzetgazdaságban tapasztaltakkal ellentétes folyamat zajlik, amely nagyon veszélyes lehet. Míg a nemzetgazdaság GDP-je 1998-ban 5,1 százalékkal emelkedett, ezzel szemben ez a mutató a mezőgazdaságban, az erdő- és vadgazdálkodásban 1,5 százalékkal csökkent. Ugyanakkor az infláció csökkenése az agráriumnak, a magyar parasztság egyre romló jövedelmezőségi helyzetének jelentős mértékben köszönhető.

Éppen ezért fontos, hogy az 1997. évi, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltak megjelenjenek az előterjesztésben. Az agrártörvény 1. §-a értelmében az Országgyűlésnek biztosítania kell az agrárgazdaság, benne a mezőgazdaság közvetlen céljaira, a vidék lakosságmegtartó képességének erősítésére és megőrzésére, valamint a vidékfejlesztés agrárcélokat szolgáló programjaira az 1998. évi bázishoz viszonyítottan reálértékben legalább a bruttó hazai termék évenkénti növekedési ütemével arányosan növelt összegű támogatást. Röviden, ez az úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség, amely tehát a GDP növekedésével és az inflációs rátával van összefüggésben.

Tisztelt Ház! A következő évre betervezett 4,5 százalékos átlagos GDP-növekedés 6,5 százalékos inflációs ráta figyelembevételével '99-ben 110,6 százalék, a bázis '98-as évhez képest 124,4 százalék, ez az úgynevezett reálérték-tartási kötelezettség. Tehát amikor összehasonlítást végzünk, akkor ezekhez az indexekhez kell nézni az egyes előirányzatokat. Amennyiben az FVM-fejezet összesen előirányzatát megnézzük, tehát az agrárgazdaság, benne a vidék- és területfejlesztés előirányzatait, az intézményi támogatásokkal együtt, akkor '99-hez képest 1,4 százalékponttal, a '98-as bázishoz képest 3,9 százalékponttal haladja meg az előterjesztés az előzőekben ismertetett reálértéket.

A fejezet belső struktúrájából csak az általam legfontosabbnak ítélt sort szeretném kiemelni, mégpedig a beruházások támogatását. Markáns növekedés jelentkezik ezen a soron, hiszen '98-hoz képest 21,6 százalékponttal, '99-hez képest 26,5 százalékponttal nagyobb a 2000. évi előirányzat, és meghaladja a 42,4 milliárd forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék néhány szót szólni az úgynevezett determinációkról, vagyis arról, hogy milyen kötelezettségeket viszünk át egyik évről a másikra. A piacrajutási és a beruházási támogatások determinációja egy évvel ezelőtt megközelítette az 50 milliárd forintot. Ez az összeg jelenleg, bekalkulálva a beruházási támogatás meghosszabbítását és a '98. évi zárszámadási törvényben javasolt átcsoportosítást az ez évi piacrajutási támogatásokhoz, a következő évre áthúzódó elkötelezettségcsökkenést, megközelíti a 30 milliárd forintot. Ez véleményem szerint nagyon kedvező tendencia.

Tisztelt Ház! Végezetül annyit szeretnék még elmondani, hogy valamennyi agráros képviselőtársamhoz hasonlóan én lennék a legboldogabb, ha az agrárfejezet nem 273 milliárdot, hanem ennél lényegesen nagyobb összeget tartalmazhatna. Ez természetes, és ezt vélhetően joggal várnák el más területekkel foglalkozó képviselőtársaim, amikor a saját fejezeteiket vitatják. Biztos vagyok benne, hogy a benyújtott módosító javaslatok igyekeznek pluszforrásokat találni, de legalább ilyen fontos az, hogy a megszavazandó fejezeti sarokszámok a szabályozórendszeren keresztül a lehető leghatékonyabban kerüljenek felhasználásra, és a címzettekhez el is jussanak.

Köszönöm szépen.

(17.30)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Molnár László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. A képviselő asszonyt illeti a szó.

(Dr. Juhászné Lévai Katalin mikrofonja nem szól.)

Kérem a képviselő asszony mikrofonját bekapcsolni! Köszönöm szépen. Most már a mikrofon is az öné, képviselő asszony. (A mikrofon továbbra sem működik.) Azt hiszem, képviselő asszony, most sem működik. (A kijelzőre pillantva:) Most igen, most már nem a jegyző, hanem a párt kiírása látszik a neve alatt. Most az öné a mikrofon is, parancsoljon! (Rövid szünet.) Képviselő asszony, kérem próbálja ki a mikrofonját! (Jelzésre:) Nem működik. Akkor kérem a mozgó mikrofont a képviselő asszonynak! (A képviselő elé hordozható mikrofont helyeznek. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Idő!)

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A költségvetési törvény foglalkoztatáspolitikai aspektusához kívánok néhány észrevételt fűzni, s természetesen arra is utalok majd, hogy ebben a témában milyen módosítást tervez a Szocialista Párt frakciója.

Bevezetésként annyit, hogy a kormány, hűen önmagához, mulasztásos törvénysértést követett el országlása második évében is, hiszen a jogalkotásról szóló törvényben, a közalkalmazotti törvényben, az érdekegyeztetésről szóló törvényekben foglaltakra fittyet hányva, nem ült le tárgyalóasztalhoz a szakszervezetekkel, a munkaadók és a munkavállalók képviselőivel.

Az előző kormányok az elmúlt nyolc évben, tisztelt képviselőtársaim, nem mulasztották el az érdekegyeztetést ezen lényeges kérdésekben, s bár konfliktusos helyzetek voltak bőven, mégsem az egyszerűbb megoldást választották, hanem többszörös konzultációval alakították s formálták a munkabékét.

Az 2000. évi költségvetés - ahogy a kormány nevezi, a legjobb költségvetések egyike - következménye, hogy a növekedés, a pénzügyi deficit a kormány várakozásaihoz képest is kedvezőtlenül alakul, a lakosság reáljövedelme csökken, tovább nőnek az emberek közötti jövedelmi különbségek. A feszültségek is, melyek felhalmozódtak a társadalomban is, megkövetelték volna, hogy komolyan vegye a kormány az érdekegyeztetést.

Ez a kormány önmagát sem veszi komolyan, amikor az általa létrehozott egyeztető fórumokat is mellőzi, mondván, ő tudja mit akar, s tudja azt is, mi jó a társadalomnak. Lózungokban, kinyilatkoztatásokban, magabiztosságban, tekintélyelvűségben nincs hiány a kormányzat háza táján. Azonban a konszenzusra törekvés a politikában, az érdekképviseletekkel való párbeszéd, a kritikai észrevételek hasznosítása biztosan nem rombolta volna a jelenlegi hatalom tekintélyét - sőt!

S most a konkrétumokról. A kormány azt mondja, hogy az infláció 6-7 százalék között lesz jövőre, figyelmen kívül hagyva a gazdaságkutató intézetek 8-10 százalék közötti prognózisát. Erre az alapjában téves és túlzottan optimista várakozásra épülnek a költségvetés számai, így a bérkiáramlás is ehhez igazodik. Ennek a következménye vélhetően az lesz, hogy a bérből és fizetésből élők sokaságának reáljövedelme várhatóan 1-2 százalékkal csökkenni fog.

A törvény kapcsán áttekintettük, hogy a kormány mennyire tesz eleget a bérterhek - programjában meghirdetett - csökkentésének, a 2000-re beígért adóreform megvalósításának, szóval, milyen módon is kedvezményezi a foglakoztatást. Az már biztos, hogy 2000-ben többek között az adórendszer reformja is elmarad. Sőt, az elfogadott adótörvények ismeretében leszögezhetjük, hogy a foglalkoztatás terhei nem csökkennek, hanem emelkednek, miután a kormány a GDP növekedését 4 százalékban, az inflációt 6-7 százalékban, a bruttó bérek növekedését 8,25 százalékban prognosztizálja.

Látható, hogy az adóparaméterek tekintetében nem lesz lényeges változás, kivéve a gyermekek után járó adókedvezmény emelését. Amennyiben a fentiek teljesülnek, a reálbérek az ideivel azonos szinten maradnak, ugyanakkor reálbérveszteség éri azokat, akik az átlagkereset körüli fizetéssel rendelkeznek. S mint tudjuk, ide tartozik a foglalkoztatottak jelentős hányada. Ez a havi 85 ezer forint körüli bruttó keresettel rendelkezők körét érintené, s számukra, ahogy már említettem, 1-2 százalék körüli reálbércsökkenést okozna. Az e kategóriába tartozóknál még a gyermekkedvezmény emelkedése mellett is van tehát reálbércsökkenés. Változatlan adókulcsok esetén is adóteher-növekedésre számíthatnak a havi bruttó 25 ezer forint felett kereső munkavállalók. Az adó- és a járulékbevételek jövő évi irányzatait áttekintve azt láthatjuk, hogy amíg a gazdálkodó szervezetek befizetései jövőre az ideihez viszonyítva csak 96,6 százalékot tesznek ki, addig a lakossági befizetések 115,5 százalékra nőnek. Emelkedik a társadalombiztosítási, a munkavállalói és a munkaadói járulékokból beszedett összegek aránya, növekszik a személyi jövedelemadó-bevétel súlya is.

Amint már említettem, az alacsonyabb keresetűeket a közterhek, például az egészségügyi járulék emelkedése jobban sújtja. A bér- és kereseti viszonyok jellemzésekor elkerülhetetlen, hogy ne beszéljünk a közszférában dolgozók már-már tarthatatlan helyzetéről. Problematikus az egészségügy, gondok vannak a közoktatásban, a kulturális szférában, a közigazgatás, a közrend, a közvédelem területén is. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a közszolgálatban 8,25 százalékos közalkalmazotti és köztisztviselői illetményalap-változást tervez a kormány. Ehhez 5 százalék bértömeget biztosít, s 3 százalékos létszámcsökkentést javasol. Ez a javaslat még a kormány által szándékolt 2,25 százalékos reálkereset-növekedésnek sem felel meg. Az is elfogadhatatlan, hogy az illetményalapok növekményeinek alapját az 1998. december 31-ei állapot szerinti összegek képezik. Ez cinikus, szemfényvesztő felfogása a béremelésnek!

A közszféra jelenlegi helyzetében érdemes emlékeztetni magunkat Armond Hammer szavaira, aki így fogalmaz: aki mogyoróval fizet, majmot kap. A szocialista frakció módosító indítványokkal kívánja korrigálni ezt az elképzelést, 13,5 százalékos illetményalap-emelést fogunk javasolni.

A harmadik észrevételem, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai kiadások csaknem 10 százalékkal emelkednek ugyan, de a Gazdasági Minisztériumnak átadandó összeg gyorsabban emelkedik, mint a közvetlenül a munkanélküliek elhelyezkedését szolgáló támogatásoké. S miután a kormány egyik látványos intézkedése az volt, hogy megszüntette az egységes munkaügyi rendszert, így követhetetlen, átláthatatlan az erre szánt pénzek hasznosulása.

Jelentős gondot okozott számunkra az általános vitára bocsátásnál az a tény, hogy nem ismertük, s ma már azt mondom, hogy bár soha ne is ismerhettük volna meg azt a koncepciót, amely a munkanélküli ellátórendszer szétzilálására irányul. Egy biztos, hogy a kezünkben lévő költségvetést még nem erre alapozták, hanem egy korábbi, talán kevesebb kárt okozó változatra. A kormányzati retorika, miszerint segély helyett esélyt, vagyis munkát kell kínálni, természetesen mindegyik változatban azonos.

Valószínű azonban, hogy e költségvetés számait egy másik kormány fogadta el e tárgykörben, mert ebben nyoma sincs az esélyt adó, a munkanélküliek munkavégzését támogató források bővítésének. Csak figyelmeztetni szeretném tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy előbb vagy utóbb visszaüt az, ha a szavak és a tettek folyamatosan távolodnak egymástól.

A munkanélküli-ellátás és a jövedelempótló támogatás kiadásai 14 százalékkal, 12 milliárd forinttal csökkennek. De a többletet nem csoportosítják át aktív eszközökre, hanem az államháztartás más alrendszereibe, vélhetően az önkormányzatokba pumpálják át, ahol már egyre kevésbé hozható kapcsolatba a munkanélküliség kezelésével ez az összeg. Itt jegyezném meg, hogy ezzel gyakorlatilag lehetetlenné válik a Munkaerő-piaci Alapba befizetett munkaadói és munkavállalói járulékok sorsának a követése.

A gazdálkodást irányító tripartit testület ugyan még létezik, de a gyakorlatban már nincs információja a megváltozott munkaképességűek támogatását szolgáló, az önkormányzatoknak átadott jövedelempótló támogatásra szánt pénzek hasznosulásáról.

(17.40)

Valójában tehát a Munkaerőpiaci Alap szufficitjét vonja el a kormány úgy, hogy nem tartja fontosnak erről még csak szót sem váltani a valóságos befizetőkkel. Ugyancsak két éve változatlan a közmunkákra fordítható összeg, amely még 1998-ban 6 milliárd forint volt, s e kormány ebben az évben is és jövőre is 2 milliárd forintot tervez erre a célra. Bizton állíthatom, hogy ebből az összegből nem lehet kellő számú munkahelyet teremteni, s valószínű, hogy itt sem lesz igaz az a szlogen, hogy mi csak a munkából élőket kívánjuk támogatni. Természetesen egyetértünk azzal a szándékkal, hogy a munkára ösztönző segélyezési rendszer működjön, de elutasítjuk a se segélyt, de esélyt politikáját!

Mert mi lesz a munkanélküliek nagy hányadát kitevő idősebb generációval, az alulképzettekkel, a hátrányos helyzetű térségben élőkkel, a lelkileg, fizikailag is tönkrement emberek százaival? Vizsgálta-e a kormány, hogy a zömében csak szezonálisan szervezhető közmunkák feltételei adottak-e a községi, kisvárosi önkormányzatoknál? Lehetséges, hogy a foglalkoztatási törvény utólag beterjesztett módosításának is csak annyi köze van a valósághoz, mint a miniszterelnök azon állításának, hogy 150 ezerrel nőtt a munkahelyek száma. Erre gondolni sem merek.

Szeretném bejelenteni, hogy a Munkaerő-piaci Alap szufficitje terhére módosító javaslatokat terjesztünk be a közmunkákra - javasoljuk a korábbi 6 milliárd forint visszaállítását -, és a legrosszabb mutatókkal rendelkező megyék számára további támogatásra teszünk majd javaslatot. S mivel én alapvetően optimista ember vagyok, bízom abban, hogy a kormánypárti oldalon is lesznek néhányan, akik az észérvekre odafigyelnek majd, és néhány módosítással lehet javítani a munkavállalók jövő évi esélyeit.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Hozzászólásra következik Molnár László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd T. Asztalos Ildikó képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitája mindig az országban meglévő helyzetről, a következő év gazdaság- és társadalompolitikai célkitűzéseiről szól. Ha a költségvetést egy gondolkodó, előrelátó, jövőt akaró kormány terjeszti a tisztelt Ház és az ország széles nyilvánossága elé, akkor egy ilyen költségvetésnek megalapozott, hosszú távú stratégiai döntéseket is tartalmaznia kell. Ez a költségvetés ilyen szándékú. A most tárgyalt költségvetés három nagyon fontos stratégiai kérdésre helyezi a hangsúlyt:

1. A Magyarországon élő családok helyzetének javítása. 2. Az agrárgazdálkodás felzárkóztatása a közelgő európai uniós tagság figyelembevételével. 3. A magyar mikro-, kis- és középvállalkozói kör erősítése.

Természetesen 10-12 perces előadói lehetőséggel ezeket a témákat csak érintőlegesen kell megközelíteni. De nem is szeretnék az általános vitában minderről szólni, hiszen a frakció vezérszónokai tévé előtt, 30 perces időkerettel megtették ezt.

Főleg a mikro-, kis- és középvállalkozókat érintő kérdésekről, a nyugdíjasok helyzetéről és - ami minden vezérszónok felszólalásából kimaradt - a magyar sportról szeretnék néhány gondolatot felvetni a tisztelt Ház előtt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindhárom téma egyformán fontos, de tekintettel arra, hogy a piacgazdaságban a legfontosabb a vállalkozó, de természetesen a vállalkozó is csak akkor lehet sikeres hazánkban, ha közvetlen környezetében fogyasztásra képes nyugdíjasok és családok veszik körül, tehát van hazai fizetőképes belpiaci kereslet.

A most tárgyalt költségvetés céljával teljesen egyetértek. De felhívnám a kormányzat figyelmét, hogy a beruházások bővülését - ezt még egyszer teszem a nyomaték kedvéért, az oly áhított beruházásokat, kiemelve a termelői beruházásokat - elsősorban a belpiaci kereslet és természetesen, amennyiben lehetőség van rá, az export bővülése vezérli. A magyar költségvetés csak akkor és csakis akkor lesz gazdag, ha a becsületes, adófizető magyar vállalkozók is gazdagodnak; azaz a magyar tulajdonban lévő vállalkozások műszakilag, technológiailag és pénzügyileg is versenyképesek lesznek a hazai és nemzetközi színtéren.

A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés és a munkahely megtartása terén a legnagyobb szerepet a hazai mikro-, kis- és középvállalkozások játsszák. Mi nem megyünk el, nem visszük ki az országból a profitot. Mi itt fizetünk adót, tb-t, és itt fizetjük az egyéb közterheket is. Ezt a helyzetet a mi kormányunk is felismerte. A kormánynak meg kellett tennie az első lépést a vállalkozók felé. Sikerült kiharcolnunk az átalányadózást, és ami a leglényegesebb, a közeljövőben véglegesen elfogadásra kerül a mikro-, kis- és középvállalkozások támogatását rögzítő törvénytervezet.

Itt szeretném megköszönni képviselőtársaimnak azt a segítséget és azt a támogatást, hogy a törvénnyel kapcsolatos módosító javaslatokat sikerült a parlament elé hozni, és elfogadásra is kerültek. Természetesen ezeket az intézkedéseket folytatni kell. Elsősorban az élőmunka terheinek tovább kell csökkenniük. Konkrétan: csökkenteni kell az adókat és a tb-t. De nem úgy, hogy az egyik oldalon látványosan csökkentünk, a másik oldalon pedig ravaszul, burkoltan emelünk az adón vagy a tb-n. Az élőmunkaterhekkel és a tb-vel holnap délután lesz lehetőségem bővebben foglalkozni.

Összefoglalva: a kormánynak még a fizethetőség szintjére kell csökkenteni az elvonásokat; nagyobb mozgásteret hagyni a vállalkozásoknak, hisz ha a vállalkozások mozgástere nagyobb, akkor a kormány a saját mozgásterét bővíti. Egyetértek azokkal a kormánypárti képviselőtársaimmal, akik szerint a megtermelt jövedelem ott van a legjobb helyen, ahol azt létrehozták. Keveslem a vállalkozások támogatására felhasználható 5,5 milliárd forintot.

Kifogásolom, hogy a makrogazdaságban jól kimutathatóan csökkenő inflációt az állampolgárok csak a szerény megtakarításaik utáni kamat leszállításánál érzik. Felhívom a figyelmet, hogy ha a megtakarításokat nem tudjuk optimális szinten tartani, veszélybe kerülhet az államháztartási hiány finanszírozása. A hazai vállalkozások tőkeszegények. A legtöbb vállalkozás likviditási gondokkal küzd. Nincs Magyarországon működő, magyar tulajdonban lévő bank.

Nagyon sajnálom, hogy az ÁPV Rt.-n keresztül még most is jelentős magyar érték kerül a hazai vállalkozók helyett külföldi vállalkozók tulajdonába.

Az ÁPV Rt.-t sajnos komoly költségvetési pénzekkel kell támogatni. Ezeket a pénzeket és az ÁPV Rt. bevételeit kizárólag csak termelő beruházások létrehozására és az ezeket létrehozó vállalkozások és vállalkozók támogatására, ingyenes autópályák építésére s a többi kellene fordítani.

Itt jegyezném meg, hogy a költségvetés elfogadása után kezdeményezni fogom az ÁPV Rt. és a privatizációs gyakorlat parlamenti bizottság általi megvizsgálását. Erős, versenyképes, hazai tulajdonú vállalkozások nélkül nem lehet jól működő, szociálisan érzékeny társadalom. Ahhoz, hogy az erős és versenyképes vállalkozások működjenek, a kormánynak mindent el kell követni, hogy a nyugdíjak megőrizzék értékállóságukat, és tovább kell erősíteni a nyugdíjasok létbiztonságát.

Ha netán 6-7 százaléknál magasabb lesz az infláció, akkor a nyugdíjasoknak garantálni kell, hogy a különbséget egy összegben minden nyugdíjas - hangsúlyozom: minden nyugdíjas - 2000. december 5-éig megkapja. Ennek a garanciavállalásnak törvényben rögzített formában kell megjelennie. Hangsúlyozom, hogy adott esetben önálló képviselői módosító indítványommal fogom ezt kezdeményezni.

Nagyon sajnálom, hogy, mint már említettem, az előbb a költségvetési törvény általános vitájában megszólaló vezérszónokok a sporttal kapcsolatosan nem mondták el észrevételeiket. Először nagyon megijedtem, hogy a költségvetési vita hevében esetleg elkerülték a figyelmemet a vezérszónokok sporttal kapcsolatos észrevételei.

(17.50)

Arra gondoltam, hogy ha sztár képviselőtársaim nem szólalnak meg a magyar sport érdekében, biztos minden rendben van. Természetesen egy sportot szerető kormányzat esetén így is kell hogy legyen. A költségvetési számokat figyelembe véve első látásra van lényeges előrelépés. A sportra felhasználható pénzösszegek nőttek, de véleményem szerint ezek a lehetőségek csak a jelenlegi állapotok konzerválására lesznek elegendőek. Sem a minőségi versenysportok, sem a tömegsportok lehetősége nem fejleszthető a számok tükrében. Nagyon félek, ha 2000-ben, a millennium évében nem sikerül az amatőr, nevelő kisegyesületeket állami költségvetésből megtámogatni, akkor tömegével fognak ezek a kis csapatok, vidéki sportklubok megszűnni.

Figyelmükbe ajánlom például, hogy a törvényben a futballfejlesztési programra csupán 405 millió forint főösszeg található. Véleményem szerint ez a jelenlegi szint tartására is kevés. Felajánlom segítségemet, ha a szaktárca igényli; módosító javaslatokkal még lehetne jelentős összegeket átcsoportosítani a magyar sport fejlődése érdekében.

A költségvetési törvényt elfogadásra javaslom. Köszönöm.

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Boda Ilona képviselő asszony jelezte kétperces hozzászólási igényét, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. A képviselő asszonynak adom meg a szót.

DR. BODA ILONA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két felszólalásban is elhangzott, hogy az ellenzék a szociális párbeszéd hiányával, valamint szociális érzéketlenséggel vádolja a kormányt. Én mindenkinek a véleményét tisztelem, különösen tisztelem a foglalkoztatási bizottságban velem szemben ülő képviselőtársam véleményét - azonban a dolgok természeténél fogva nem osztom azt. Azt gondolom, hogy az általa felvetett szociális érzéketlenség problémája, a közmunkaprogrammal való párhuzamba hozatala kissé eltúlzott, bár ellenzéki szerepkörből osztható álláspont.

Én nem aggódom a közmunkák szervezésének a találékonysága terén az önkormányzatok részéről, hiszen ha arra gondolok, hogy az épített környezetünk tisztántartása és más hasonló célok megvalósítása érdekében is az alacsonyabb szintű munkaerő ily módon való hasznosítása társadalmi hasznossággal bír, akkor azt gondolom, hogy senki nem vádolhat azzal, hogy távol állok a valóságtól. Ha arra gondolok, hogy a munkanélküliek körében, akik valóban dolgozni akarnak, van reális igény arra, hogy az idejüket munkával töltsék, mentálhigiénés állapotuknak is jobban megfelel a munkavégzés, akkor megint csak azt gondolom, hogy nem állok túlságosan távol a valóságtól. Ha arra gondolok, hogy az európai csatlakozás küszöbén minden európai államnak - beleértve például Németországot is - alapvető gondjai vannak a foglalkoztatással, és fő célja a munkahelyteremtés, akkor azt gondolom, hogy megint csak nem állok távol a valóságtól.

Így azt gondolom, hogy a kritikát a tények talaján kell gyakorolni, és azt gondolom, hogy a tények a közmunkaszervezésben reális és értékelhető célok.

Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Fehérvári Tamás képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget. Képviselő úr, öné a szó.

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az előző, sporttal kapcsolatos költségvetési témákhoz, a Molnár képviselőtársam által elmondottakhoz szeretnék hozzászólni. Nagyon sok mindenben egyetértek, és alapjában véve igaza van, hiszen a sportra fordítható összegek mindig kevesek és mindig alacsonyak. Hiszen a sport nagymértékben meghatározza a társadalom közérzetét, jó érzését és a fiatalok fejlődését. Ezért három dologra szeretném felhívni a figyelmét.

Először is elindult egy olyan folyamat, amely a sportban alapvető szerkezetváltozást tesz lehetővé, és ennek már az előző évben is lehetett látni pozitív irányú változásait.

Gyakorlatilag az a cél, hogy olyan sportszervezeteket, akár egyesületeket, akár szakosztályokat, akár más egyéb, sporttal foglalkozó testületeket hozzunk létre, illetve támogassunk, amelyek képesek alkalmazkodni a korszerű piaci viszonyokhoz. Nem megoldás, ha ismét visszatérünk azokhoz az államilag dotált hagyományos rendszerekhez, amelyek a hosszú évtizedek alatt létrehozták ezt a megmerevedett, nehezen alkalmazkodó sporthierarchiát.

A másik dolog a szabadidősporttal kapcsolatos véleménye, amellyel vitatkoznék, hiszen a magyar szabadidősportra, a lakossági sportra soha ennyi pénz nem került állami büdzséből finanszírozásra. A Wesselényi Miklós Közalapítványtól a különböző szabadidősportos támogatásig ezek - ha jól összeszámolom - több mint 1 milliárd forintnyi összeget tesznek ki, ami a 2000. évi költségvetés sporttal foglalkozó részében szerepel.

A harmadik dolog, ami a labdarúgással kapcsolatos, hogy ez a 405 millió forint elég kell hogy legyen a labdarúgás-fejlesztési program folytatására, hiszen ez a diákokról, a gyerekekről szól. Tehát nem a... (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Juhászné Lévai Katalin képviselő asszony kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget. Öné a szó, képviselő asszony.

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon röviden szeretnék reagálni a képviselőtársam kritikájára. Én azt mondtam, valóban fontos az, hogy a tettek mindig megfeleljenek annak, amit a szlogenek szintjén megfogalmazunk, mert ha ez a kettő szétválik, akkor gond van.

Tény, hogy a kormány a költségvetés sarokszámait nem egyeztette az érdekegyeztető fórumokkal. Ez tény, ezt állítottam. A másik tény pedig az, hogy a foglalkoztatási törvény módosításának koncepciója nem volt még akkor ismert, amikor a költségvetés általános vitára bocsátását tárgyalta a bizottság, és az azóta megkapott koncepció alapján is állítom, hogy nincs összhangban a törvényben leírt közmunkaprogram és a munkahelyteremtés, és az a fajta költségvetési szám, amely ezeknek a megvalósítását szolgálja.

Ezek tények, utána lehet nézni, nagyon szívesen el fogom mondani konkrétan is a képviselő asszonynak. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr kért szót. Államtitkár úr!

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Én nem az előzőekben elmondott mondandójára akarok reagálni, arra majd lesz módom a viszontválaszban. Most csak egy felvetésére szeretnék röviden reagálni, amelyet most mondott el a kétperces hozzászólásában. Azt mondta, hogy a kormány nem egyeztette a 2000. évi költségvetés sarokszámait az érdekképviseletekkel. Ez nem igaz. Magam is ott voltam ezeken a megbeszéléseken. Több alkalommal került sor ilyen megbeszélésre mind az adó- és járulékügyekben, mind pedig a költségvetési ügyekben. A legutóbb éppen a hét elején, hétfő délután került sor egy ilyen egyeztetésre, de sor került korábban is, még a költségvetés tárgyalását megelőzően.

Az érdekképviseletek persze elmondták a véleményüket, mi is elmondtuk, hogy mi az álláspontunk. Az Országos Munkaügyi Tanács alapszabálya szerint a Pénzügyminisztérium bonyolítja ezeket a megbeszéléseket, ezekre ebben az esztendőben is sor került. Adó- és járulékügyben még olyan megbeszélésre is sor került, amelyre egyébként sem a kormány, sem a minisztérium nem lett volna köteles. Mi azonban célszerűnek tartottunk egy ilyen megbeszélést összehívni, ezekre a partnerek el is jöttek, írásban letették az asztalra a véleményüket.

Azt kell mondanom, hogy adókérdésekben a minisztérium elkezdett februárban egy munkát, és ha jól emlékszem, valamikor a nyár elején, májusban vagy júniusban leültünk beszélni már egy félig kész koncepcióról is, éppen azért, hogy ne mondhassák azt az érdekképviseletek, hogy kész tények elé lettek állítva.

Tehát még egyszer szeretném cáfolni azt, amit ön mondott, ilyen egyeztetés ugyanis volt, és ilyenre a jövőben is sor kerül. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A kétperces hozzászólási igények sorrendjében először megadom a szót Molnár László képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

MOLNÁR LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Fideszes képviselőtársam észrevételére szeretnék néhány gondolatot kifejteni. Köszönöm a támogatását, mert úgy érzem, hogy a sport támogatására mindannyiunknak nagyon nagy szüksége van, elsősorban a sportnak.

Természetesen tisztában voltam azzal - mert átnéztem a költségvetési törvényt -, hogy ezt a 405 milliót csak a nevelő egyesületeknek, csak a jövő támogatására szánjuk. Egyedül azt kifogásolom, bár természetesen ez a 405 millió forint hatalmas pénzösszeg, de ha figyelembe vesszük, hogy itt közel háromezer kis egyesület támogatásáról van szó, amelyek gyerekeket nevelnek, foglalkoztatják a gyerekeket, akkor úgy érzem, hogy lenne itt még szükség egypár forintra, és lehetne is találni a költségvetésben.

 

(18.00)

Ha esetleg a képviselőtársam partner lesz ehhez, akkor nagyon szívesen adom a nevemet ahhoz, hogy közösen nézzük meg, hátha találunk még a költségvetésben olyan lehetőséget, amit a gyerekek nevelésére, a labdarúgás segítésére tudunk fordítani.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Boda Ilona képviselő asszony kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

DR. BODA ILONA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nagymértékben megkönnyíti a mostani hozzászólásomat az előttem szóló államtitkár úr válasza Lévai Katalin képviselőtársamnak az előbb elhangzott észrevételéhez. Erre csak annyit tudok mondani, hogy a tények makacs dolgok, azokkal nem nagyon érdemes vitatkozni. Az államtitkár úr elmondta a szociális párbeszéd hiányával kapcsolatos reagálását Lévai Katalin igen tisztelt képviselőtársam véleményére. Én továbbra is állítom, hogy szociális érzéketlenség és a közmunkaprogram között semmiféle párhuzam nem vonható, még akkor sem, ha ezt bármennyire szeretnénk is.

A felszólalásom második részében a fideszes képviselőtársamnak a vidékfejlesztés sarokszámait vitató felszólalására kívánnék néhány szóval reagálni. Az ő felszólalásából is az én fülem azt hallotta meg, hogy ő alapjaiban véve partner abban, hogy a kormányzat vidékfejlesztésre nagyobb összeget biztosítson a költségvetésben.

Azt gondolom, hogy minden képviselőnek, aki vidékről jött, tudnia kell azt, hogy mit jelent a vidéki lét, mit jelent az a leszakadottság, amelyben a vidék él, mit jelent a mezőgazdaságból élőknek a mezőgazdaság termelőképességének igen alacsony hatékonysága. Mindezek, valamint az európai uniós csatlakozás azt igényli és azt vindikálja, hogy igenis, a költségvetésből nagyobb összeget juttassunk a vidékfejlesztés céljaira.

Köszönöm. (Szórványos taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót hozzászólásra T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Glattfelder Béla képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő asszony!

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló T/1658. számú törvényjavaslat az adótörvények beterjesztéséhez hasonlóan jól megfogalmazott üzenetekkel kezdődik. Ez kommunikációs stratégiának valószínűleg megfelel, de közelebbről nézve a dolgokat, már nem látunk ilyen rózsaszínűen.

Engedjék meg, hogy kiemeljek egy szlogent ebből a sorból, és az ott leírtakat nézzük meg egy kicsit alaposabban. "Ami igazán fontos, arra sikerült anyagi forrást teremtenünk. A családok támogatása mintegy 13 százalékkal, az otthonteremtés támogatása közel 30 százalékkal, a kis- és középvállalkozások fejlesztése 22,2 százalékkal, a mezőgazdaság-, a vidék- és területfejlesztés 14,4 százalékkal, a honvédelemre fordított támogatási összeg 43,5 százalékkal növekszik." - olvasható az előterjesztés 6. oldalán.

Első látásra egyszerűnek tűnik a dolog, mert triviális az, hogy ami itt nincs felsorolva, az a kormány számára nem fontos, arra nem talált elegendő pénzt - ez nyílt, egyenes beszéd. Mindenki számára világos lehet tehát, hogy nem fontos az ország több mint 3600 településének dolgait intéző önkormányzatok helyzete, hiszen a központi költségvetési szervek kiadásait 18,7 százalékkal kívánja növelni az előterjesztés, míg az önkormányzatokét 8,7 százalékkal.

Ugyancsak nem lényeges a kormány számára az információs rendszerek továbbfejlesztése, pedig az információs társadalom versenyképességünket csak az információs rendszerek kiépítésével tudja fenntartani. De ugyanez a helyzet az egészségüggyel is, és zárójelben jegyzem meg, hogy a tavaly a nagy elánnal beharangozott fókuszált béremelésnek nem lesz második üteme, amely az egészségügyben dolgozók számára némi reményt jelentett. Idén a közszférában 8,25 százalékos béremelés várható, természetesen ez az egészségügyre is vonatkozik. Hozzáteszem, hogy az előterjesztés szerint jövő évben a várható infláció 6 százalék lesz, ezt veszi figyelembe a kiadási előirányzatoknál, a reálnyugdíjak és a reálkeresetek számításánál is.

Jövőre nem lesz fontos az M3-as és a többi autópálya továbbépítése, legalábbis a költségvetésből nem lesz erre lehetőség.

'99-ben az évközi rendkívüli kiadásokat a kormány főként a beruházások visszafogásával kívánta finanszírozni, így számos beruházás a következő évre húzódott át. Ennek ellenére a 2000. év kormányzati beruházásainak támogatása mindössze 7 százalékkal növekszik, pedig az infrastrukturális beruházások a gazdasági növekedést támogatnák, a vállalkozók lehetőségeit bővítenék az elérhetőség igényét biztosítva.

Az is valószínű, hogy az önkormányzatok jelentős része nem lesz képes a beruházásaihoz a támogatásai igényeket megszerezni, hiszen az önrészt nem képes biztosítani. De nyilván ez sem fontos, mert nem sikerült megfelelő mértékű anyagi forrást teremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok beruházásainak ellehetetlenülése sajnos arra az ágazatra is nagyon jelentős hatással lehet, amelyet a gazdaságunk fejlődése szempontjából lényegesnek és kiemelkedően fontosnak tartok. Nagyon sok helyen elhangzott már a turizmus jelentős támogatásának igénye, és mindenki egyetért azzal, hogy a turizmus a gazdaság húzóágazata, nagy szerepe van abban, hogy a fizetési mérleg egyensúlya javuljon. Hozzátehetjük mindehhez azt, hogy a turizmushoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységek által realizált jövedelmi hatás a GDP 9 százalékára becsülhető és mintegy 300 ezer főfoglalkozású munkahelyet biztosít. Teszi ezt úgy, hogy a támogatása a költségvetésből pár milliárd forint.

A turizmus gazdaságélénkítő hatása jelentős lehet a hátrányos helyzetű területeken is, azaz a vidékfejlesztésben is jelentős hangsúlyt kaphat. Például a turizmus több fajtája kapcsolódik a mezőgazdasághoz - amiről előbb szólt képviselőtársnőm -, ezáltal megvalósítja a több lábon állás lehetőségét, segít a hagyományok megőrzésében, felélesztésében, azaz növeli a vidék megtartó erejét.

Magyarországnak jó lehetőségei lennének a turizmusban, gondolok itt például a gyógyturizmusra is, de ennek kihasználása jelentős beruházások megvalósítását igényelné.

A jelenlegi támogatási összeg a nemzeti szintű marketingfeladatok finanszírozását is magába foglalja. Természetesen ebben benne van a kutatás, annak a turisztikai szolgálatnak a fenntartása, amely információs rendszert is jelent, vagy a külföldi turisztikai intézetek finanszírozása, amely nyilván a külföldi kapcsolatokat is jelenti. Ezen túl szükség lenne a beruházások nagyobb mértékű ösztönzésére, a szakmai képzés korszerűsítésére és az infrastruktúra fejlesztésére. És itt nemcsak a fizikai infrastruktúrát, a közlekedési infrastruktúrát gondolom fontosnak, hanem az egyéb kommunikációs infrastruktúrát is, mert a turizmusban ez nagyon fontos dolog.

Ezek elemi feltételek ahhoz, hogy a magyar turizmus versenyképes legyen a világban. Elemi feltétele ez annak, hogy a magyar turizmus nagyobb részt tudjon kihasítani magának a világ turizmusából, az európai turizmusból, de ugyanakkor elemi érdek fűződik ahhoz, hogy ez a rendszer megfelelő színvonalon és megfelelő szinten szolgálja ki az itthon maradó honfitársainkat is.

A turizmus lebonyolítását, szervezését Magyarországon zömmel kis- és középvállalkozások végzik, mondhatnánk azt is, hogy jelentős részük családi vállalkozás, és mindezt teszik az általános közgazdasági feltételek mellett. Ahhoz, hogy a nemrégiben nyilvánosságra hozott célt, hogy ez a turizmus, ez az ágazat nemsokára elérje az 5 milliárd dolláros bevételt, ahhoz bizony ilyen vállalkozói háttér mellett jelentős kormányzati támogatásra van szükség. Természetesen ez a kormányzati támogatás egyrészt a szállodai férőhelyek javítását szolgálja, a gyógyturizmus lehetőségeinek a javítását szolgálhatja, de lényeges kérdés az elérhetési lehetőségek támogatása. Lényeges, hogy ezek a támogatási rendszerben megvalósuljanak.

Az a turisztikai célelőirányzat, amely ma a költségvetésben látható, egyrészt vállalkozói részből tevődik össze, hiszen a turisztikai hozzájárulást például szállodák fizetik be.

Lényeges, hogy ez az ágazat, amely a fizetésimérleg-hiányunkat is jelentős mértékben befolyásolhatja, megkapja az őt megillető támogatási mértéket.

(18.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Most nézzük meg, hogy mit tart fontosnak a kormány, és mi van ebben a költségvetésben preferálva. Elmondtam az előbb képviselőtársaimnak, az első helyen említett dolog a családok támogatása. Erről már nagyon sokan szóltak, ezért erről nem akarok részletesebben beszélni, de lényegesnek tartom rögzíteni, hogy ez a családtámogatási rendszer felerősíti a rossz helyzetben lévő gyermekek méltánytalan helyzetét. Ez a támogatási rendszer gyermekkorban szünteti meg az esélyegyenlőséget, ami nagyon szomorú, és el kell mondani, hogy a leszakadók nagy száma európai uniós csatlakozásunk tekintetében is mindenképpen kétséges.

A második támogatási cél az otthonteremtés. Dicséretes dolog, hogy 2000-ben 30 százalékkal növekszik az erre fordítható összeg, örömünk csak annyiban csökken, hogy például nem világosak a feladat- és hatáskörmegosztások, hogy ki mikor, mire kap pénzt és hogyan, tehát a részletek nem teljesen világosak még e tekintetben. A megvalósítás tekintetében az talán már biztos, hogy az önkormányzatok többletfeladatot kapnak ebből a részből is.

Amiért azonban szóba hoztam ezt a témát az a következő. Magyarországon több mint 600 ezer lakás épült iparosított technológiával. Ezeket közönségesen panellakásként emlegetik, és a hetvenes évek elejétől él ez a rendszer Magyarországon. Ezen lakások nagy része energiapazarló, gépészeti berendezései elhasználódtak, és önkormányzati tulajdonból többnyire magántulajdonba kerültek. Talán mindenki előtt ismeretes, hogy a panellakásokat harminc-ötven év múltán fel kell újítani. A jelenleg ismert támogatási lehetőség nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; talán tudják önök is, hogy mi a helyzet a német panelhitellel.

A panellakásban élők nem képesek önerőből felújítani a lakásaikat, hiszen a két évvel ezelőtti számítások szerint 800 ezer forintra van szükség egy lakás felújításához, és ma nincs realitása annak, hogy ezt a bent lakók önerőből tudják finanszírozni. Ehhez mindenképpen állami szerepvállalásra van szükség, hiszen a panellakásokban élők nagyon sok esetben jövedelmüknek több mint 50 százalékát fordítják a lakás rezsijére. Éppen ezért az otthonteremtés mellett lényeges dolog, hogy a panellakások energiatakarékos felújítására is legyen lehetőség a költségvetésből, megelőzve azt, hogy a panelban élő emberek helyzete lehetetlenné váljon.

A kormánynak, a parlamentnek lényeges feladata az, hogy a demokrácia ne csak korlátokkal létezzen Magyarországon, ne legyen korlátos a demokrácia a gyerekek, az önkormányzatok és a panellakásokban élők esetében sem. Éppen ezért mindenképpen fontosnak tartom, hogy a panellakásokkal kapcsolatban a költségvetés bizonyos állásfoglalást tegyen, bizonyos támogatási lehetőséget adjon ezen lakásokban élőknek. Ezzel természetesen az önkormányzatok dolgát is egy kicsit megkönnyíti, mert bizony az önkormányzatok ezzel a feladattal önmagukban nem tudnak megbirkózni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Mielőtt megadnám a szót Kovács Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából, akit majd Avarkeszi Dezső képviselő úr követ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, tájékoztatom önöket, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 106 perc 55 másodperce, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 112 perc 19 másodperce, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 30 perc 42 másodperce, a Szabad Demokraták Szövetségének 10 perc 41 másodperce, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 19 perc 38 másodperce és a MIÉP képviselőcsoportjának 22 perc 56 másodperce van.

Kovács Ferenc képviselő urat illeti a szó.

KOVÁCS FERENC (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Kedves Hölgyek! Tisztelt Urak! Képviselőtársaim! Egy ország költségvetése, ezen belül pedig egy-egy szakmai csoport költségvetése a többitől nem vonatkoztatható el. Ez igazán a turizmusra, a vendégforgalomra a legérvényesebb. Az 1999. évi gazdasági mutatók, a statisztikai jelentések azt bizonyítják, hogy mint a nálunk szerencsésebb körülmények között élő országokban, így hazánkban is az egyik legerősebb gazdasági tényezővé vált a vendégforgalom, a vendéglátás.

A polgári kormányzat lehetőségeihez képest évről évre növekvő költségvetési támogatást próbál meg biztosítani a magyarországi vendégforgalom támogatási rendszereiben. Ha szigorúan csak a Gazdasági Minisztérium adatai között szereplő számokat tekintjük, már akkor is látható, a korábbi évekhez képest sokkal fajsúlyosabb a támogatás. A költségvetést átolvasva engedjék meg, hogy ismertessek önökkel más minisztériumok költségvetési tételei között is szereplő és közvetlenül a vendégforgalmat, a turizmus szolgáltatásait szorgalmazó támogatásokat.

A 2000. évi költségvetésben például az FMV keretében a vadgazdálkodási tevékenységek támogatására nyújtandó 600 millió forint közvetve az idegenforgalmi bevételek között fog jelentkezni. De ugyanígy elmondható ez például az erdei kisvasutak esetében is, ahol az 1998. évi, a Horn-kormány által biztosított állami támogatásnak majdnem a dupláját biztosítjuk a működésre. Ugyanide sorolható gyakorlatilag az Ifjúsági és Sportminisztérium által a Forma 1 támogatására biztosított pénz, valamint a millenniumi rendezvénysorozat keretén belül felújítandó műemlék épületek sora, amelyek közül külön kiemelném a Budai Várbazár felújítását, amely során egy 500 fős kongresszusi központ kialakítása is megtörténik.

Az ország területét érintő kommunális beruházások, út- és vasútfejlesztések szintén fontosak a turizmus szempontjából is. Nagyon lényeges, hogy a közbiztonságra, a rendőrség és a belügyi szervek megerősítésére nagyon komoly gazdasági, illetve az ország lehetőségeihez képest komolyabb gazdasági erőket próbál összpontosítani a kormányzat.

Fontos hazánk bűnözési helyzetének a javítása. Bár ellenzéki képviselőtársaim szerint a statisztikák kicsit csalhatnak, ennek ellenére büszkén vállalhatjuk, hogy a bűnözés jelentősen csökkent. Itt azért el kell mondanom, hogy aki egy bűncselekmény ártatlan áldozata lesz, azt a nagy statisztikai számok javulása nem nagyon vigasztalja meg. Fontos, hogy hazánkról külföldön olyan kép alakuljon ki, hogy közbiztonság szempontjából Európa egyik legbiztonságosabb államának tekintsenek bennünket. Nem mellékes, hogy ezt mi, magyar állampolgárok is így érezzük.

A kis- és középvállalkozásokról szóló törvénytervezetet a napokban tárgyalja a parlament. Közismert, hogy a nagy turisztikai, vendégforgalmi és kereskedelmi szolgáltatások nagy többsége a kis- és középvállalatok feladata. Ezen vállalkozások versenyképességének növelése érdekében az európai konform minőségbiztosítási és környezetirányítási rendszer támogatására a Gazdasági Minisztérium egyik kiemelt költségvetési eleme szolgál.

A Gazdasági Minisztérium 2000. évi költségvetési támogatási előirányzata 46 milliárd 763,5 millió forint, amely 11,4 százalékkal haladja meg az 1999. évi előirányzatot. Ezen belül közel 3,9 milliárd forinttal - megközelítőleg 14,5 százalékkal - nő a támogatási célprogramok alakulása. Ezek közül kiemelést érdemel - mint már az előbb is említettem - a kis- és középvállalkozások támogatása, amely az 1990. évi forrás duplája. Ennek az összege 7,3 milliárd forint.

A belföldi turizmus fellendülése nélkül azonban elképzelhetetlen e fenti gazdasági ágazat egészséges, dinamikus fejlődése. Nagy örömömre szolgál, hogy tegnap az esti szavazások során a parlament majdnem egyhangúlag támogatta az üdülési csekk összegének megduplázását.

Ugyanígy nagyon fontos tényezőnek tartom a Hannover 2000 Világkiállításon való részvételt. Egy-egy világkiállításon való sikeres megjelenésünk hosszú évekre meghatározhatja a hazánkról kialakított képet. A méltó és rangos szereplés jelentősen növelheti a hazánk iránti érdeklődést, és így közvetlenül is befolyásolhatja a beutazó turizmust.

A turizmusban az állam szerepvállalása elsősorban az alap-infrastrukturális beruházások támogatásában kell hogy jelentkezzen. Fontos az európai uniós csatlakozás előkészítése során gyógyfürdőink fejlesztésének támogatása. Egészen biztosan kijelenthető, hogy a gyógyfürdőkre fordított pénz többszörösen megtérül az ezekhez csatlakozó szolgáltatások adóbefizetési tételeiből.

 

(18.20)

A kihívás nagy, mert a határaink mentén a velünk együtt, egy időben függetlenné vált államok komoly vetélytársaink a gyógyturizmus piacán is. A minőségi vendéglátás, melynek hangsúlyozása egyre erőteljesebb, megkívánja olyan beruházások támogatását vagy akár állami beruházásban lévő szolgáltatások kivitelezését, melyek egy-egy régióra, térségre kiemelkedő hatást gyakorolhatnak. Ilyenek például a regionális repülőterek, kikötők és természetesen az úthálózat fejlesztése.

A turisztikai céltámogatások rendszere a vendégforgalom fejlesztésének fontos politikai eszköze. Jelentősen növekszik a 2000. évi költségvetésben; 1 milliárd 169 millió forinttal több jut rá, mint előző évben. A célelőirányzat 2000. évi felhasználásának fontosabb célkitűzései:

1. A nemzeti marketing- és propagandaminőség fejlesztése, a nonprofit információs tevékenység bővítése, javítása.

2. A turizmus-marketingmunka hatékonyságát megalapozó kutatómunka fejlesztése és támogatása.

3. A nemzetközi piaci megjelenés, a külképviseleti hálózat bővítése, a külföldön végzett marketingtevékenység bővítése, a határainkon túli promóció hatékonyságának növelése.

4. Az ország turisztikai adottságainak jobb kihasználása, a turizmus minőségi fejlesztése.

5. A vendégforgalom fejlesztési stratégiájának megvalósítása érdekében szakmai képzés és az oktatás segítése, mely nélkül elképzelhetetlen a kívánatos minőségi változások elérése.

Ezen célok megvalósítására a 2000. évben 8 milliárd 180 millió forintot biztosít a kormányzat. Jövőre a marketingkeret jelentősen növekszik, amely összefügg az új képviseletek, az izraeli és a spanyolországi kereskedelmi képviselet megnyitásával.

A megszűnő Regionális Idegenforgalmi Bizottságok titkárságainak feladatait a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt. veszi át. A RIB munkaszervezetének finanszírozása a turisztikai célelőirányzatból történik. A rendezvények támogatására és a turisztikai termékek fejlesztésére tervezett összeg 2 milliárd 600 millió forint, mely a millenniummal kapcsolatos turisztikai programkínálat jelentős bővülését, illetve a szolgáltatási kínálat minőségi fejlesztését támogatja.

Az idegenforgalmi bizottság kezdeményezte, hogy a hazánkban működő kastélyszállók a minőségi turizmus szolgálatába álljanak. A kezdeményezés célja, hogy a kastélyokban, a várakban működő szálláshelyek a mai osztályba sorolási rendszer alapján minimum a 3 csillagos besorolást érjék el.

Úgy érzem, el kell mondanom, hogy a folyamatban lévő tárgyalások után fontos és jelentős változás következhet be a hazai kastélyok életében. A franciaországi FIPE egyesület kezdeményezésére remény van a "közép-európai kastélyok útja" elnevezésű nemzetközi kastélyturisztikai program megvalósítására.

A kastélyturizmus fejlesztésére a jelenleg még üres kastélyok magas színvonalú kulturális-idegenforgalmi hasznosításával államilag támogatott, de alapvetően vállalkozói forrásokra épülő, nemzetközileg összehangolt program készült. A koordinátor javaslata alapján Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország venne a programban részt. A program előkészítettsége már az érintett épületek kijelölésénél tart. Nagy remény van rá, hogy még az idén novemberben mind az együttműködési szerződés, mind pedig a beruházási projekt elkezdődhet.

A fenti kastélyszálloda-program mellett egy másik, szintén kastélyokat érintő, európai uniós támogatásban részesülő program is előkészítés alatt áll. A közelmúltban írták alá Brüsszelben az első ilyen támogatást, melynek során, egyelőre csak Magyarország részéről, az Alpok-Adria regionális együttműködés rendszerében működő megyék, tartományok és országok vesznek részt. Ezek a megyék, tartományok és országok jelentős összegű támogatást kapnak az ingatlanok felmérésére és a programok előkészítésére.

Sajnálattal kell megállapítanom azonban, hogy a turizmus talán még soha nem volt gazdasági jelentőségének és erejének megfelelően, kellő hangsúllyal támogatva. Mivel azonban ismerjük hazánk és a költségvetés lehetőségeit, magam, az idegenforgalmi bizottság, és azt hiszem, az egész turizmusszakma nevében azt azért örömmel tapasztalhatjuk és tapasztalom, hogy az Orbán-kormány az előző kormányzatoknál jóval nagyobb költségvetési támogatást biztosít e célra. A feladatunk nekünk, képviselőknek most már az, hogy a jövőben még nagyobb támogatást szerezzünk szakmánknak, és emellett, nem mellékes tényezőként, alkossuk meg a magyarországi turizmustörvényt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Hargitai János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. T. Asztalos Ildikó előbbi megszólalására kívánok reagálni, két állítása kapcsán.

Az egyik: tett egy mesterkélt szembeállítást a tekintetben, hogy mennyi lesz az önkormányzatok forrásbővülése, és ezzel szemben a központi államigazgatás szerveinél milyen számokat látunk.

Én azt gondolom, hogy csak ezeknek a számoknak a felvillantása önmagában semmit nem mond, mert egy kicsit ön úgy kezeli ezzel az önkormányzatokat, mintha nem is az államháztartás részei lennének, nem is az államháztartás egyik alrendszere lennének. Ha a számok mögé néznénk, akkor lehet, hogy ön találna néhány észérvet arra, amivel azt mondja, hogy az önkormányzatok forrásbővülése kevés, a másik oldalon pedig túl sok van, de önmagában csak számokat emlegetni - ezzel ezt nem lehet indokolni.

A másik állítása pedig, amellyel azt sugallta, hogy ennek a kormánynak a 2000. évi költségvetésében sem fontos az infrastruktúrafejlesztés és az autópálya-építés, egyszerűen nem fedi a valóságot, mert ön tudja a legjobban, hogy a tavalyihoz képest 13,5 százalékkal nagyobb forrás áll ebben a költségvetésben rendelkezésre erre. 80 milliárdot tervez a kormány autópálya-, autóút-építésekre, ebből 20 milliárd önálló költségvetési tételként is megjelenik a költségvetésben, a többit pedig a már létrehozott részvénytársaságon keresztül kívánja a kormány finanszírozni.

Az ön szívéhez oly közel álló M3-as autópálya fejlesztése nyilvánvalóan tovább folytatódik a 2000. évben, ugyanígy az M7-es is, elkezdődik a szekszárdi híd építése, és végre történik valami a Mária Valéria híd területén. Egy-két nap múlva pedig a bajai hidat fogja átadni a kormány valamelyik képviselője, mert azt is nyugodtan tekinthetjük egy új és korszerű hídnak. Ez a fejlesztés az önök kormányának idejében kezdődött, és ez a kormány is lendületesen folytatta.

A tényszerűség, azt gondolom, engem igazol. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő asszony.

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! A tavalyi évben az autópályákkal kapcsolatban nem volt beruházási keret a költségvetésben. Ez egy olyan elhalasztott beruházás, amelyet ebben az évben nyilván pótolni lenne szükséges.

Az a 13 százalékos növekmény, amelyről ön beszél, természetesen fontos dolog, és az is, hogy 80 milliárdot kíván a kormány ennek az autópálya-építésnek a finanszírozására fordítani, de köztudott, hogy ebből az a 60 milliárdos rész, amelyet ön is említett, kölcsönfelvétel. Ennek a kondíciói igazából még nem tökéletesen világosak, de annyi már biztos, hogy ez egy kölcsönkonstrukció, ami a megcélzott európai uniós pénzekkel is jelentős terheket fog a költségvetésre hárítani, nemcsak az önök 2002-ig terjedő ciklusában, hanem azon túl is.

Tehát azt gondolom, azt, hogy fontos ennek a kormánynak az autópálya-beruházás, akkor lehetett volna mondani, ha ebben a címkében, amelyet én direkt kiemelten idéztem, felsorolta volna az autópálya-programot, mert azt mondta, hogy ami ebben benne van, azt ő támogatja, azt ő fontosnak tartja, arra pénzt talál. Persze van még több tétel, amely a költségvetésben megvan, de ebben a fontossági sorrendben nincs benne, mert nem kiemelten támogatja a kormány, mert nem kiemelten preferálja. Én pontosan azt a részt próbáltam megközelíteni, hogy melyek azok, amelyek kiemelten preferálandók a véleményem szerint, és ez nem találkozik a kormány jelenlegi elképzelésével.

És az önkormányzatokról csak egy mondatot mondok. Nem akartam újra elkezdeni (Az elnök jelzi az idő leteltét.) az önkormányzatokról szóló...

ELNÖK: Képviselő asszony...

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): ...már untig ismételt dolgokat...

ELNÖK: Sajnos nem tudok önnek lehetőséget biztosítani a továbbiakban.

T. ASZTALOS ILDIKÓ (SZDSZ): Köszönöm.

ELNÖK: Boda Ilona képviselő asszony kért ugyancsak kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Kérem, hogy Kis Zoltán képviselő úr nevét törölni szíveskedjenek, tévedésből került a kétperces hozzászólók sorába.

Képviselő asszony, öné a szó.

 

(18.30)

 

DR. BODA ILONA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ugyancsak T. Asztalos Ildikó nagyra becsült képviselőtársam előbb elhangzott álláspontjának egy szegmens területét kívánom kiemelni a mostani kétperces felszólalásomban. Ez a panelhitel igénybevételének hiánya, illetve kellő kihasználtságának a hiánya. Örülök, hogy van olyan pont, amelyről közösen tudunk nyilatkozni. Én is úgy látom, hogy a panelhitel, amely az 1996. évben nyert megnyitást, valóban nem kellő mértékben nyert kihasználást sem 1998-ig, sem az azóta eltelt időszakban, jóllehet mindnyájunk előtt ismeretes az a tény, hogy a panellakások tetőszigetelési, hőszigetelési és egyéb problémákkal fokozatosan küszködnek, tehát volna mit tenni, lett volna mire használni eddig is az egyébként e célra megnyitott panelhitelt. Bízom abban, hogy az ilyen költségvetési vitában elhangzó felszólalásoknak nemcsak egymás kritizálása és egymás véleménye hibás voltának a keresése a célja, hanem az is célja lehet, hogy a nemes célokra, így például arra, hogy van még kihasználatlan forrás, rámutassunk, és ez az a pont, ahol gyakorlatilag erre rá tudunk mutatni: a panelhitelforrások kihasználatlansága terén.

Ami pedig azt illeti, hogy a lakástámogatás nem lenne kiemelt célja a kormányzatnak, határozottan állítom, hogy ez nem felelhet meg a valóságnak, hiszen - mint az többszörösen elhangzott a mai napon is - a lakástámogatás kiemelt prioritás a költségvetésben.

Köszönöm. (Taps a Független Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár kért lehetőséget hozzászólásra ugyancsak két percben. Államtitkár úr, öné a szó.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt T. Asztalos Ildikó Képviselő Asszony! Szeretnék önnek és az ön frakciójának is válaszolni azokra a felvetéseire, amelyeket már sorozatban ismételnek meg, miszerint jövőre nem lesz autópálya-építés, és nem lesznek úthálózat-fejlesztési programok. Valóban ezek ebben az évben elhúzódtak, és néhány olyan építés nem tudott megindulni, amit már az idén is terveztünk. Ennek előre nem látható okai voltak, például hogy a szerződések módosítására került sor, amelyek szerintünk előnytelenek voltak a magyar államra nézve, másrészt pedig olyan jellegű kötelezettségvállalások történtek az elmúlt években, amelyekről mi úgy gondoltuk, hogy át kell strukturálni.

Csak címszószerűen hadd említsem meg mégis azt a 6-8 legfontosabb építkezést, amely a következő esztendőben el fog indulni, vagy ha nem is indul el, de a többségének az előkészítő munkája meg fog történni. Az M3-as Füzesabony-Polgár közötti építése, hitelből, európai uniós támogatással, költségvetési forrásból; az M7-es felújítása a Balatonaliga-Zamárdi útvonalon, hitelből, uniós támogatással, költségvetési forrásokból; a szekszárdi híd építése; az M0-ás körgyűrű keleti részének építése; az M30-as autópályarész építésének megkezdése, jövőre lesznek az előkészítő munkák, 2001-től pedig megkezdődik az építés; az M5-ös, szintén hitelből, európai uniós támogatással, költségvetési forrásból; az M7-es, az M70-es Zamárdi-Letenye szakaszának építése, amelyre 2002-ig 15,82 milliárd forint van betervezve. Az előkészítő munkák már ebben az évben elkezdődtek, és ez a következő esztendőben folytatódni fog. Végül 2001-től megkezdődnek az M3-as Polgár-Nyíregyháza közötti szakaszának az előkészítő munkái. Tehát 2001-ben az előkészítő munka, 2002-ben pedig már a tényleges kivitelezői munkák is elkezdődhetnek.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hozzászólásra következik Avarkeszi Dezső képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Kurucsai Csaba képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. AVARKESZI DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A hozzászólásomban elsősorban az igazságszolgáltatást, az igazságügyet, valamint az Országgyűlési Biztosok Hivatalát érintő néhány kérdéssel szeretnék foglalkozni. Ezt megelőzően azonban felhívnám a figyelmet egy sajnos évek óta visszatérő és az utóbbi hónapokban egyre gyakrabban előforduló jogalkotási problémára.

Amikor az alkotmányügyi bizottság ülésén bíráltuk azt a bizonyos sok elemből álló törvényjavaslatot, amelyik a bányászattól a béranyaságig terjedő kérdéseket szabályozza, a kormány jelen lévő képviselője azzal érvelt, hogy meg akarják szüntetni azt az évek óta folyó rossz gyakorlatot, hogy mindent a költségvetési törvényben kívánnak módosítani. Ehhez képest most megint sikerült 23 törvény módosítását begyömöszölni ebbe a javaslatba. Ezek egy része természetesen érthető, valóban megvan a logikai kapcsolat számos kérdésben. De nem igazán tudom elfogadni, hogy például a NAT alkalmazását, a köztisztviselő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyait, a Széchenyi-ösztöndíjakat miért a költségvetési törvényben kell szabályozni. Az is meglehetősen furcsa, hogy az Országgyűlés előtt van az új szerencsejáték-törvény elfogadására vonatkozó javaslat, ugyanakkor itt módosítani kívánják a jelenleg hatályos szerencsejáték-törvényt. Úgy érzem, hogy megint nem sikerült előrelépni ebben a kérdésben.

Tisztelt Ház! Ellenzéki oldalról már több képviselőtársamtól elhangzott, hogy az előttünk fekvő javaslat egyszerre bőkezű és szűkmarkú. Bőkezű, amikor a minisztériumok, a kormányzati szervek támogatásáról van szó, és szűkmarkú, amikor a kormánytól független szervezetek, például az önkormányzatok és más hatalmi ágak költségvetésére tesz javaslatot.

Az alkotmányügyi bizottság múlt heti ülésén szót kért Gönczöl Katalin, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. A hivatal fennállása - 4,5 év - óta először fordult elő, hogy ezt kénytelen volt megtenni, kérve a lehetőséget a költségvetéssel kapcsolatos problémái előadására. Miért nem került sor erre eddig? Azért, mert korábban a Pénzügyminisztérium előzetesen mindig konzultált velük arról, hogy mi az a minimális összeg, amely az ország adottságaiból és az ő igényeikből kialakítható módon kompromisszumként a kormány elé terjeszthető. Erre ebben az évben nem került sor. Irányszámokat kaptak; ezek az irányszámok nem konzultációkban születtek, hanem direktívaként. E direktívák szerint csökkenteni kellene a hivatal létszámát, és 13,6 százalékkal csökkenteni kellene a dologi kiadásokra fordítható összegeket.

Tudom, hogy a kormánypártok egy részének vitái voltak, vannak a többi hatalmi ág képviselőivel, ezen belül az állampolgári jogok biztosaival is. Szűklátókörűségre vall azonban az, ha e vitákat működésük ellehetetlenítésével kívánják megoldani.

Szintén önálló hatalmi ág, és az utóbbi hetekben egyre élesedő konfliktusba került a kormánnyal az igazságszolgáltatás. Már második évben van lényeges különbség az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a Pénzügyminisztérium költségvetési javaslata között. Ezt már nem hagyta szó nélkül az Európai Bizottság legújabb országjelentése sem. Szóvá teszi, hogy sem 1998-ban, sem 1999-ben nem javasolt olyan összeget a bíróságok költségvetésére a kormány, mint amennyit az OIT igényelt. Most megközelítőleg hétszer több a bíróságok növekedési igénye, mint azt a kormány indítványozza a parlamentnek a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban.

Az OIT összesen - véleményem szerint igen megalapozottan - 39 milliárd 770,5 millió forintot lát szükségesnek a legalapvetőbb feladatok ellátására. A kormány 29 milliárd 891,7 millió forintot javasol. Nem veszi figyelembe az Országgyűlés által törvényben meghatározott új feladatokat, például a szabálysértési törvény következményeit. Személyi juttatásokra szintén kevesebbet szán a kormány. A legalacsonyabb bírói alapilletményt 1998. július 1-jei hatállyal 160 ezer forintban határozta meg az 1997. évi LXVII. törvény. Ez az összeg változatlan maradt 1999-re is. 2000. január 1-jétől ez az alapilletmény 8,25 százalékkal, 173 ezer 200 forintra nőne. Ennek a fedezetét azonban nem biztosítja teljes mértékben a javaslat; 831,7 millió forint hiányzik. Ezt a bíróságok nem tudják előteremteni. Nem tartalmaz előirányzatot a javaslat a helyi bírák részére javasolt 10 százalékos beosztási pótlékra sem, pedig ezt egy, a Ház által tárgyalt törvényjavaslat előírja. Erre is 510,4 millió forint kellene. Az OIT egyébként magasabb, 12,5 százalékos illetményemelést javasol. Ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben nem nőtt a bírák fizetése, úgy gondolom, ez az igény is jogos. Ez további 530,4 millió forintot igényelne.

 

(18.40)

Tisztelt Országgyűlés! Külön szóltam volna a büntetés-végrehajtás költségvetéséről, Boda Ilona képviselőtársam azonban részletesen elemezte a bv helyzetét. Megállapításai túlnyomó többségével egyetértek, így csak annyit szeretnék elmondani: elfogadhatatlan az, hogy a személyi állomány juttatásait mindössze 5 százalékkal kívánják emelni. Még ha el is fogadnánk azt az inflációs prognózist, amellyel a kormány számol, teljesen nyilvánvaló, hogy a bv-dolgozók jövedelme reálértékben is kevesebb lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy költségvetési törvényjavaslat sok mindent elárul arról a kormányról, amely benyújtotta, igaz ez a jelen javaslatra is. Megmutatja, hogy mennyire veszi komolyan a bűnözés elleni küzdelmet, hiszen nem kívánja megfelelően támogatni sem a bíróságokat, sem a büntetés-végrehajtást, s megmutatja, mit gondol a kormány a többi hatalmi ágról. Úgy tűnik, a miniszterelnök úr nem csupán az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat kívánja kiszárítani, hanem minden olyan demokratikus intézményt, amely ma még független a kormánytól.

Egy ilyen költségvetési javaslatot mi nem kívánunk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Kurucsai Csaba képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

A képviselő urat illeti a szó.

DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gyakran elhangzik érvekben, kifulladó vitákban ultima ratióként, hogy hosszú még az előttünk lévő út, amely Európába vagy inkább az Európai Unióba vezet. Meggyőződésem: ennek az útnak a nehezén már túl vagyunk, és ezt nem kormánypárti kötődésem, hivatali optimizmusom mondatja velem, hanem az elmúlt tíz év elvégzett munkája, és megerősít ebben a 2000. évi költségvetési törvény eddigi szakmai vitája.

Sok nagyszerű érvet hallottam arra vonatkozóan, mely fejezetekben kellene pluszforrásokat biztosítani jobbnál jobb célokra. Úgy vélem, sok olyan fejezet van, ahol a kormányzati és az ellenzéki oldal elégséges forrás esetén közel egyező álláspontot képviselne. A költségvetés tervezete arra figyelmeztet, hogy jelentős feladatok hárulnak hazánkra a reménybeli uniós tagságig.

De nemcsak a számok mentén, hanem a politikai kultúra területén is vannak még teendőink. Kiemelkedően fontosnak, a demokrácia alapintézményének tartom az ellenzék kritikai hangját. Személy szerint csak köszönetemet nyilváníthatnám ki mindazon érvekért, amelyek szakmai megalapozottsággal segítik 2000. évi költségvetésünk szakmaiságát. Ugyanakkor nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy olykor a kritika hangneme, kultúrája nem az európai trendeket tükrözi. Meggyőződésem, hogy a néha tapasztalt súlyos indulatok nem a kritizált költségvetési fejezetet vagy címet, hanem a kritizálót teszik hiteltelenné - és ez is európai üzenet, mert a politikai kultúra is része az európaiságnak, még Paul Valéry szigorú mércéje szerint is.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A továbbiakban felszólalásomban két tárca, a környezetvédelem és a Miniszterelnöki Hivatal Phare-ügyeket intéző hivatala európai uniós csatlakozást érintő költségvetési terveivel szeretnék foglalkozni.

A környezetvédelem területén Magyarország számára stratégiai fontosságú, hogy a jövő század új gazdasági versenyképességi mutatóiban a gazdasági és környezeti értelemben egyaránt fenntartható fejlődési pályán zárkózzon fel az európai uniós átlaghoz. A jövő évi költségvetés feszített, de teljesíthető feladat elé állítja a környezetvédelem költségvetési forrásból történő fejlesztését. A környezetvédelmi fejlesztések több tárcát átfogó jövő évi forrásai jól tükrözik az Európai Unióhoz történő csatlakozásból adódó feladatokat. Az Európai Unióhoz való közelítést célul tűzve Magyarországon elindult a környezetpolitika átfogó reformja. A 2000. évben kiemelt szerepet kapnak az európai uniós csatlakozást elősegítő feladatok. A költségvetési tervezet nagy hangsúlyt helyez a szükséges környezet- és természetvédelmi fejlesztések időarányos megvalósulására. A környezetminőség javításának feltétele a környezetvédelmi célok és eszközök integrálása más ágazati politikákba.

A környezetvédelem nemcsak egy tárca, hanem a fejezetek szakmailag és pénzügyileg összehangolt, közös feladata. Az előkészített nemzeti környezetvédelmi program 2000. évi intézkedési tervében meghatározott környezet- és természetvédelmi fejlesztések forrásait a 150 milliárd forintos központi költségvetés mellett az önkormányzatok és az üzleti szféra is egyre bővülő ütemben biztosítja. A fenntartható fejlődés feltételei nem teremthetők meg kizárólag költségvetési forrásokból. A gazdasági növekedés kedvező feltételeket teremt a környezetvédelmi ráfordítások bővítésére, ezáltal a közvetlen környezetvédelmi fejlesztési célra felhasznált GDP-részarány várhatóan 1,3-1,4 százalék körül alakul.

Az Európai Unió az intézményfejlesztést prioritásként kezeli, ezért fontos a környezetvédelmi hatóság létszámbeli megerősítése. A közösségi vívmányok nemzeti programjában meghatározott jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatok forrásai mintegy 1,5 milliárd forint erejéig biztosítottak a jövő évre. Az Európai Unió környezetvédelmi normáinak mielőbbi elérése gyors ütemű környezetvédelmi beruházásokat igényel. A társfinanszírozás feltételeinek megfelelően jelentős külső előcsatlakozási források bevonása szükséges. Ilyen támogatási eszköz az ISPA, amely az önkormányzatok által megvalósítható közlekedési és környezetvédelmi projektek megvalósításához járul hozzá. Jövőre környezetvédelmi fejlesztésre a Környezetvédelmi Minisztérium fejezeti költségvetésében 11,5 milliárd forint áll majd rendelkezésre ISPA-forrásból.

A földrajzi, társadalmi és gazdasági tényezők eltérő sajátosságai szükségessé teszik a térségi szemlélet következetes alkalmazását a fejlesztések területén is. A 2001. évi költségvetés tervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani az önkormányzatok környezetvédelmi fejlesztései forrásoldalának biztosítására.

A támogatások mértékét a térségi jellemzők, sajátosságok szerint szükséges majd differenciálni. Ennek az érvényesítéséhez ki kell használni a vidékfejlesztési politika, az önkormányzati támogatások, továbbá a gazdaságfejlesztés és a környezetvédelem összehangolásában rejlő lehetőségeket.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Már a kormány megalakulása előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az Európai Unió által a csatlakozási folyamat mérőszámaként kezelt Phare-program hazai felhasználása nem megfelelően haladt. Egyrészt az 1995-97-es nemzeti programokat nem kellő körültekintéssel alakították ki, másrészt az Európai Unió jelentősen megszigorította a feltételeket: egy évvel lerövidítette a végrehajtási határidőt. Az 1998. év végére előre jelzett veszteség júliusban 30-35 millió euró volt, ezért a tárca nélküli miniszter tevékenysége két irányra koncentrált: a futó programok megmentésére és olyan szervezeti változások végigvitelére, amelyek a jövőben hatékonyabb programmenedzseléshez vezetnek.

A Phare-programok jellegzetessége, hogy a pénzügyi memorandum éve szerint kerülnek nyilvántartásra, de az előkészítés gyakran egy évvel korábban elindul, a szerződéskötésre pedig kettő, az 1996-os év programjáig három év áll rendelkezésre, a szerződésekből következő kifizetésekre pedig további egy év. A program megvalósulásáról ezért lehet csak a szerződéskötési határidő után beszélni... (Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár elhagyja az üléstermet.)

ELNÖK: Képviselő úr, kérem egy picit a türelmét, mert az államtitkár úr eltávozott a teremből, és mint előterjesztőnek szükséges, hogy az ülésteremben tartózkodjon. Kérem a türelmét addig, amíg az államtitkár úr visszatér a terembe, addig technikai szünetet rendelek el.

Megragadom az alkalmat, hogy tájékoztassam önöket: a Fidesz frakciójának 92 perc 30 másodperce, a Magyar Szocialista Párt frakciójának 105 perc 18 másodperce, a Független Kisgazdapárt frakciójának - nem figyelembe véve még Kurucsai képviselő úr hozzászólását - 28 perc 51 másodperce van... (Közbeszólások: Megy az óra! - Erkel Tibor: 7 perc 30-kor fejezte be!) Kérném addig megállítani az órát! 8 perc 34 másodperce van a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának 19 perc 38 másodperce, a MIÉP képviselőcsoportjának pedig 22 perc 56 másodperce. (Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár belép az ülésterembe.)

Abszolút tolerálva és megértve az államtitkár urat, ismételten megadom a szót a képviselő úrnak; és engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Gyimóthy alelnök úrnak, azzal, hogy kívánok önöknek a mai napra további nagyon jó vitát.

Képviselő úr, ismételten öné a szó. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiban.)

 

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

(18.50)

 

DR. KURUCSAI CSABA (FKGP): Az 1995. évi programok forrásainak csak 80 százaléka került (Közbeszólás: És 7,30 a hozzászólás...) felhasználásra, mivel az előirányzott szerződéseket nem sikerült 1998. december 31-ig megkötni és az EU-val egyeztetni. A tavaly nyáron előre jelzett veszteségeket csak megfeszített munkával sikerült 21 millió euróra leszorítani.

Előzetes értékelés szerint, hogy a 2000. és az ezt követő évben a hibákat újra ne kövessük el, a szóban forgó veszteségek az alábbiakból tevődtek össze: kb. 12,5 millió euró elvesztése jelentős részben az Európai Unió Bizottsága adminisztrációs számlájára írható, elég, ha csak itt a határátkelős programra hivatkozom; kb. 6,2 millió euró veszteség a magyar szereplők hatékonyabb munkájával minden bizonnyal elkerülhető lett volna, és 2,3 millió euró esetében a felelősség megoszlik.

Összességében továbbra sem a terveknek megfelelően alakult a '96. évi programok helyzete, egy hónappal a szerződéskötési határidő vége előtt az 1996-os források 63 százaléka még lekötetlen volt. Elmondhatjuk, hogy ma, három héttel a határidő után a támogatás döntő részére, több mint 90 százalékára megkötötték a szerződéseket, és azokat a delegáció, illetve Brüsszel jóváhagyta. Így az 1996-os program megvalósult. Továbbra is lekötetlen az 1997-es források 70 százaléka, vagyis mintegy 75 millió euró. Az Európai Unió delegációja november végéig fogadja el ezeket a szerződéseket, vagyis alig több mint egy hónap áll a minisztériumi Phare-irodák rendelkezésére.

A helyzet reális megítélése érdekében megjegyezzük, hogy a Phare-programok végrehajtása hagyományosan nem időarányosan történik, a programok utolsó heteiben, hónapjaiban a szerződések száma, a szerződéskötések száma mindig ugrásszerűen megnő, mint ahogy az most is történt. A tárcák ugyan előkészítették a havi szerződéskötési terveiket, elkészítették ezeket a terveket, ami egyenletes teljesítést mutat, de csak mintegy 10 százalékban tudták különböző okok miatt ezeket a terveket tartani. Az 1998. évi program gyakorlati végrehajtása '99 júniusától indulhatott meg. A '99. évi program aláírása novemberben megtörténik, eredménynek kell elkönyvelnünk, hogy az 1996-97. évi programok lassú előrehaladása ellenére az Unió végül nem csökkentette le a Magyarországnak ítélt idei segélykeretet.

A 2000. évi Phare-program kialakítása nagy erőkkel folyik. Az előkészítés tavasszal elindult, azóta a régiók elkészítették hároméves fejlesztési programjaikat, a regionális fejlesztési programok, illetve az ágazati stratégiák harmonizációja alapján kerül kialakításra az előzetes nemzeti fejlesztési terv. A Phare jövőbeni végrehajthatóságát alapvetően meghatározza annak a költségvetésbe történő betervezése. Az államháztartási törvény értelmében minden esztendő állami költségvetésének tartalmaznia kell a nemzetközi segélyprogramok lebonyolításához kapcsolódó forrásokat és kiadásokat, beleértve a beérkező segélyeket, a költségvetési társfinanszírozást és a programok végrehajtásához kötődő adminisztratív kiadásokat.

Mindezek pontos betervezése négy okból elengedhetetlen. Csak így biztosítható a programok sikeres, zökkenőmentes lebonyolítása, a programokat megalapozó nemzetközi megállapodásokban vállalt kötelezettségeik teljesítése. Enélkül elképzelhetetlen a segélyforrások átlátható, ellenőrizhető kezelése, ami szintén egyértelműen EU-s követelmény. Harmadsorban a költségvetési törvényben szereplő bevételek és kiadási számok alapozhatják meg a programok értékelését, a költség-haszon elemzéseket. És végül, így válnak követhetővé a programokkal járó adminisztrációs terhek, melyek ismerete a segélyprogramok lebonyolítási rendszerének további racionalizálását, az erőforrások hatékonyabb felhasználását, végső soron az abszorpciós képességünk növekedését eredményezhetik.

Tudomásom szerint a Phare-segélyek koordinálásáért felelős tárca nélküli miniszter a 2000. évi költségvetési tervezet előkészítő munkálatai során többször felhívta a pénzügyminiszter úr figyelmét az Európai Unió elvárása szerint teendő fontos módosításokra. Ezeket a javaslatokat a Pénzügyminisztérium nem vette figyelembe, és megkérdőjelezheti a kormány felelősségvállalását a segélyprogramok tervezésében.

Úgy gondolom, hogy a fenti kérdéseket meg lehet, és meg kell oldani a 2000. évi költségvetésben. Ezért kérem, engedjék meg, hogy tisztelt miniszter úrtól megkérdezzem ezúttal: történt-e teljes körű egyeztetés a Phare-programokat koordináló tárca nélküli miniszterrel, a Phare-programok költségvetési tervezésével kapcsolatban a tárcája rendelkezésére álló részletes adatokról?

Másodszor: talált-e a Pénzügyminisztérium olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a programokhoz kötődő hazai EU-források feletti rendelkezés minden programnál egy pénzügyi felelős kezében legyen?

Harmadszor: Sor került-e az FVM-mel, a Gazdasági Minisztériummal hasonló egyeztetésre a 2000. évi ISPA- és SAPARD-programok tervezhetőségéről is?

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Kétperces felszólalásra megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a mondat indított kétperces felszólalásra, amely úgy szólt, hogy ez a költségvetés bőkezű a kormányzati szervekhez, minisztériumokhoz, és szűkmarkú mindenki máshoz. Ha a Külügyminisztériumra gondolok, akkor azt látom, hogy ennek a Külügyminisztériumnak az igazgatási kiadásai 99 százalékon állnak, létszámadatai 98 százalékon állnak a központi számokat illetően, a Budapesten alkalmazottak esetében, de ha a külföldön alkalmazottakat nézzük, akkor is 98,6 százalék az, ami alkalmazható lesz a következő időszakban. És még egyszer mondom: az igazgatási költségek csökkenésével állunk szemben.

Most ez a csökkenés nem reálértéket jelent, hanem tényleges, nominális számokat, reálértékben ez még többet jelent. Én a Magyar Külügyminisztérium munkáját, éppen a mostani országjelentés fényében is a minisztériumok közül az egyik legsikeresebbnek, legjobbnak ítélem, és úgy gondolom, hogy ezen nagyon komoly restrikció ellenére egy év múlva ugyanúgy elmondhatjuk, hogy a Külügyminisztérium az egyik legjobban teljesítő minisztérium lesz a magyar kormányban. Sok mindent lehet erről mondani, ellenzéki oldalról még valószínűleg fogjuk ma hallani a beszélők listáját tekintve, hogy tönkretettük a Külügyminisztérium munkáját és ellehetetlenítettük azt, csak akkor nem lehet azt is elmondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy a kormány saját magához túlságosan bőkezű lenne.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, SZDSZ.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hargitai János képviselő úr a mai nyitó fölszólalását ebben a vitában azzal kezdte, hogy úgy tűnik neki, hogy ugyanúgy látjuk a gazdaság fejlődési lehetőségeit kormánypárti és ellenzéki oldalról, hiszen nincs vita arról, hogy 4-5 százalék körüli növekedési ütem várható. Igen, ebben igaza van. Ez azonban nem a költségvetés eredménye, hanem a költségvetés számára egy adottság.

(19.00)

Ebben is egyetértünk, amivel kapcsolatban legfeljebb annyit kell megjegyeznem, a választások előtt a korábbi kormány pártjai azt mondták, hogy 4-5 százalékos növekedési ütem várható a következő években, a Fidesz pedig 7 százalékos növekedési ütemet ígért az országnak. Elismerik ezek szerint, hogy az előző kormány pártjainak van igaza.

Ez jó helyzet, a gazdaság nincs válságban, mint ebben egyetértünk, sikerült megalapozni az előző négy évben egy kiegyensúlyozott, stabil növekedés lehetőségeit, amikor a kormánynak, mint ezt már sokszor mondtam, nem mínuszok elosztásán kell törnie a fejét, hanem azon, hogy hova fektetheti azokat a pluszokat, amelyek rendelkezésre állnak.

Az igazi gazdaságpolitikai kérdés egy ilyen költségvetési szituációban az, hogyha már a bruttó hazai termék évről évre növekszik, 4-5 százalékos arányban, mit tegyen egy ilyen helyzetben a mindenkori kormány, milyen költségvetési politikát alakítson ki. Ez volt a kérdés már a Horn-kormány '98. évi, utolsó költségvetése összeállításánál is. Ezzel kapcsolatban mind a '98-as költségvetés vitájában, mind néhány hete, a zárszámadási vitában elmondtam a magam véleményét, és ez az a kérdés, amit mind a '99-es, mind a 2000-es költségvetés összeállításánál a Fidesz-kormánynak is meg kellett oldania.

A tegnapi vezérszónoklatában a Fidesz vezérszónoka azt mondta, ez a költségvetés tudatos befektetés a jövőbe. Vajon igaz-e ez? Egy ilyen helyzetben, stabil gazdasági növekedés mellett három lehetősége adódik bármelyik kormánynak. Az egyik lehetőség, hogy folytatja az állam visszahúzódását a jövedelem újraelosztásából, ahogy ezt '94 és '97 között a szocialista-szabaddemokrata kormány tette; évi 2-3 százalékkal, három év alatt 10 százalékkal csökkent a jövedelmek újraelosztása a gazdaságban azért, hogy tágítsa a lakosság és a vállalkozások lehetőségeit, azért, hogy javítsa a versenyképességet, azért, hogy megteremtse az adócsökkentés feltételeit. Ezt alkalmazta a szocialista-szabaddemokrata kormány.

A második lehetőség, egyenletesen növekvő GDP mellett, hogy növekszenek a költségvetés kiadásai, és ezeket mindenekelőtt a jövő megalapozására, felhalmozásra, a vállalkozói beruházások támogatására és központi beruházásokra fordítja. Ezt a lehetőséget a jelenlegi kormány nem választja. Nem választja az első lehetőséget sem, amelyet az előbb említettem, hiszen ha megnézzük az évről évre vonatkozó adatokat, azt látjuk, hogy most is és a 2002-ig terjedő előretekintésben is az újraelosztásnak ez a lendületes csökkenése megállt, évente legfeljebb 1 százalékkal csökken tovább az újraelosztási hányad. Tehát az első lehetőséget, amit az MSZP-SZDSZ-kormány választott, ez a kormány elutasítja.

A második lehetőséget, hogy a növekvő költségvetési kiadásokat - hiszen idén is 2,5 százalékkal növekszik a költségvetési kiadások reálértéke -, az államháztartási kiadásokat felhalmozásra, beruházásra, a jövő megalapozására koncentrálja, ezt is elutasítja. Tessék megnézni a hároméves előretekintés 64. oldalán lévő táblázatot! Azt látják benne, hogy a tőke jellegű támogatásoknál a 2000. évi növekedés csak kompenzálja az 1999. évi 10 százalékos csökkenést, tehát az államháztartás tőke jellegű kiadásai 2000-ben is azon a szinten lesznek, mint '98-ban, miközben a folyó kiadásai évről évre növekednek. Tehát átcsoportosít a tőke jellegű kiadásokról a folyó kiadások javára.

Részletekre bontva arról van szó, amit Asztalos Ildikó mondott, hogy lassultak az infrastrukturális beruházások, leállt az autópálya-építés. Aki figyelt az államtitkár úr válaszára, az észrevehette, hogy a 2000. évi költségvetésből kivétel nélkül olyan építkezéseket sorolt fel, amelyeket 2001-ben előkészítenek, és talán majd 2002-ben elkezdenek. Az államtitkár úr igazolta mindazt, amit Asztalos Ildikó mondott.

A harmadik lehetőség, amit egy kormány csinálhat, a folyó államháztartási kiadások növelése a legkülönfélébb területeken, amelyeken a különböző lobbik és érdekcsoportok ezt kipréselik a kormányból, no nem annyira, mint amennyire az érdekcsoportok szeretnék, de mindenesetre a kormány képtelen arra, hogy ezeket a lobbitörekvéseket olyan mértékben tudja megfékezni, hogy vagy csökkentse az állami újraelosztást, vagy a jövő megalapozására, felhalmozásra, beruházásra koncentrálja a kiadásait. Ez tehát nem tudatos befektetés a jövőbe, ahogy Domokos képviselőtársunk a Fidesz vezérszónokaként mondta, hanem az ellenkezője: sodródás a kialakult helyzetekkel, vagy ahogy Kuncze Gábor mondta a vezérszónoklatában, egyfajta üresjárat, amikor az a lendület, amit az előző négy évben kapott a magyar gazdaság, még tart, még gurul tovább, de új ösztönzést a gazdaság növekedése és megújulása már nem kap.

Ebben a helyzetben persze könnyű arra hivatkozni, ahogy a költségvetés preambuluma teszi, hogy az összegek jelentős részének a felhasználásáról nem a kormány dönt, az államadósság éves kamatterhe több mint 15 százalékot emészt fel. Mint tudjuk, a siófoki Fidesz-frakcióülésen megdöbbenve tapasztalták a fideszes képviselők, hogy bizony 800 milliárd forint kamatkiadás van a költségvetésben. Hogy miért döbbentek meg ezen, ami hosszú-hosszú évek óta így van, azt nem egészen értem. Nyilván a megdöbbenés szó ahhoz kellett, hogy ezzel indokolják a jegybank elnöke elleni támadást, de aki ismeri a költségvetés adatait, az tudja, hogy az a 800 milliárd forint lényegesen kevesebb, mint a korábbi években.

Az államtitkár úr pontosan tudja, hogy a költségvetés nettó kamatkiadásai '94-ben, amikor a jobboldali kormánytól a baloldali kormányhoz, a szocialista-szabaddemokrata koalícióhoz került a kormányzás, még 1 286 millió dollárt tettek ki, '98-ban már csak 934 millió dollárt, tehát a kamatkiadások csökkentek, ezt csak a leértékelés vitte ugyanarra a szintre. És '98-ban, '99-ben, 2000-ben ez ugyanazon a 800 milliárd forintos szinten van, tehát évről évre relatíve csökken a kamatteher, ami a költségvetésben van. Miért? Azért, mert volt egy Bokros-csomag, amelyik csökkentette a hiányt, tehát csökkentette az évről évre növekvő adósságot, és azért, mert volt egy tömeges privatizáció, egy energiaprivatizáció, ami a közös döntésünkkel lehetővé tette, hogy az államadósság csökkenjen.

Tehát ha csak 800 millió dollárt kell kamatterhekre fordítani, azt az MSZP-SZDSZ-kormánynak köszöntheti a jelenlegi kormány, azt a játékteret, amit tőlünk örökölt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagy örülök, hogy nagyívű felszólalása végén Bauer képviselőtársam emlegette ezt a 800 milliárdot, hiszen hogy is vagyunk azokkal a pluszokkal, amelyeket most el lehet osztogatni, amikor 440 milliárdos deficitje van ennek a tisztelt költségvetésnek? (Bauer Tamás rázza a fejét.) Ezt tudjuk elosztogatni, és nem az előző kormány nyakába varrjuk mi... (Bauer Tamás: A növekedés a plusz! - Derültség az MSZP padsoraiban.) Teljesen mindegy, hogy a növekedés mekkora e tekintetben, ha az a helyzet, hogy a költségvetés kénytelen többet költeni, mint amennyit bevesz.

Ha valaki egy deficites költségvetésről azt mondja, hogy a többlet elosztásáról lehet most beszélni, az nem tudja, hogy mit beszél; vagy tudatosan (Bauer Tamás: Micsoda?) zavarja meg a tisztelt hallgatóságot.

Ön azt állította, kedves képviselő úr, hogy ebben a költségvetésben az önök által megtermelt pluszokat lehet szétosztogatni. (Bauer Tamás: Igen!) Ez a költségvetés 440 milliárd mínusszal dolgozik, ezt lehet szétosztogatni! Aki ezt nem érti, azzal nincs mit kezdeni! (Bauer Tamás: Na ne!) De valószínűleg ön azt sem érti, hogy mi soha de soha - sem mi, kereszténydemokraták, sem a Fidesz-vonal - nem állítottuk azt, hogy kormányra kerülésünk esetén 7 százalékos növekedést fogunk csinálni. Ezt önök adták a szánkba (T. Asztalos Ildikó: Nem igaz!), mint ahogy a különféle megdöbbenéseket is önök adták a szánkba.

Mi azt állítottuk, tisztelt képviselőtársam, hogy 7 százalékos növekedésre van szükség ahhoz, hogy (T. Asztalos Ildikó: Képtelenség!) belátható időn belül - értsd: néhány évtizeden keresztül, mondjuk 20 év múlva - utolérjük azt a gazdasági színvonalat, azt a GDP-t (Bauer Tamás felmutat egy kiadványt. - Tóth István: Két éve cipeled?), ami ott van. Igen, én is tudok lobogtatni! (Derültség a kormányzó pártok padsoraiban.) Abban nem az van, hogy az lesz, ha kormányra kerülünk - az van, hogy erre van szükség! Önök még azt sem akarták elhinni, hogy most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) 3 százalék fölé fogunk menni. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!)

Tehát azt gondolom (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy nem lehet épeszű módon ilyen vitát folytatni. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

(19.10)

ELNÖK: Kétperces felszólalásra megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Bauer Képviselő Úr! Én azok közé a kormánypárti képviselők közé tartozom, akik minden esetben elismerik, hogy a Bokros-csomagnak volt racionális magva. Tehát nem kell nekem címezni olyan mondatokat, amikor felhívja a figyelmemet arra, hogy önök helyzetbe hoztak minket, és most még a tehetetlenségünkkel, de az önök helyzetbe hozatala által valamelyest még pörög a helyzet. Ezzel az okfejtéssel természetesen nem értek egyet. Csak arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy én soha nem támadtam egyoldalúan a Bokros-csomagot, mindössze azt mondtam, hogy voltak annak olyan vadhajtásai, amiket nekünk kell most korrigálnunk, és ez a költségvetés is ezt teszi.

Amikor ön üresjáratról beszél, akkor arra szeretné felhívni a figyelmemet, hogy nem biztos, hogy ezt a magyar családok is így ítélik meg, hogy ez egyfajta üresjárat, amit ez a kormány csinál; ha a családtámogatási rendszerünk kiteljesedésére gondol, most a lakástámogatási rendszerünk beindítására és a vidékfejlesztés egyéb programjaira gondol, beleértve az autópályákat.

Egy másik dolog, ami nem a költségvetéshez tartozik: önért aggódó emberként figyelmeztetem arra, hogy akkor, amikor most már a jelenből a múltba visszanéz, azt az előző kormányt már jobb, ha szocialista-polgári liberális kormányként kezdi jellemezni, még ha ön ezzel a fordulattal nem is ért egyet, ami az SZDSZ-en belül bekövetkezett, de én a sajtóból azt látom, hogy itt nemcsak liberális gondolkodásról van szó, hanem valamifajta polgári liberális gondolkodásról, aminek persze mi nyomát sem látjuk, de keressük. Csak mondom: én figyelmeztetem önt arra, nehogy valami baja legyen azzal, hogy rosszul minősíti az SZDSZ-t. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót két percre Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Surján Képviselő Úr! Még nem volt olyan régen a választási kampány, hogy mi vagy akár a választók elfelejtették volna, hogy ki mit ígért a választási kampányban. Úgy gondolom, hogy nem kell folyamatosan emlékeztetni a választókat arra, hogy még tudják, hogy a 7 százalékos gazdasági növekedés igenis a kampány súlyos része volt.

Ugyanígy mondhatnánk a Kisgazdapárt részéről megfogalmazott 1000 kilométernyi autópálya-építést négy év alatt, ami szintén elhangzott a választási kampányban, és az autópálya-építés benne volt a Fidesz választási programjában is. (Varga Mihály: Nem tudtuk, hogy üres a kassza.) Már nagyon sokszor elmondtuk, hogy íme, másfél év eltelt, és még egy méter autópálya sem épült. És sajnos semmi garancia nincs arra, hogy a jövő évben folytatódik, annak ellenére, hogy az államtitkár úr ezt elmondta. Mert az elmúlt évi költségvetésben 3 milliárd forint jelent meg az M3-as autópálya soron. Az ez évi költségvetésben ilyen címen egyetlenegy fillér sincs. (Varga Mihály: Üres a kassza!) Tehát amikor az államtitkár úr elmondja, hogy ezek a beruházások valóban folytatódnak, akkor jó lenne tudnunk, hogy ezek valójában tételesen miért nem jelennek meg a költségvetésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre kért szót Surján László képviselő úr, Fidesz.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Megpróbálom még egyszer és higgadtan elmondani. Igenis, legalább 7 százalékos növekedésben vagyunk érdekeltek, erre törekszünk, gazdasági növekedési pályán akarjuk tartani ezt az országot, aminek legalább 3-4 százalékkal nagyobbnak kell lennie, mint a nyugat-európai növekedésnek, ahhoz, hogy föl tudjunk zárkózni.

Önök ezt vágyálomnak, reménytelen lázálomnak minősítették, mi pedig elérendő célnak tartjuk, mert enélkül az ország felzárkózása elképzelhetetlen. Mindig is ezt mondtuk! Megpróbálták a szánkba ezt mint ígéretet, mint egy év alatt megvalósítható dolgot adni, ezt viszont soha nem állítottuk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Rozgonyi Ernő képviselő úr két percre két szót.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Negyven éven keresztül a termelékenységgel szédelegtünk. Azt ígértük ennek a szerencsétlen magyar népnek, hogy a termelékenységünk olyan nagy ütemben fog nőni, hogy utolérjük ezeket a gaz imperialistákat, az Egyesült Államokat, és még le is hagyjuk őket.

Ugyanúgy, mint most a GDP-növekedés ütemével: ahogy az egyik hazug illúzió volt, és a nép becsapását szolgálta, úgy hazug ez is, több oknál fogva. A GDP növekedése csak akkor ér valamit nekünk, magyaroknak, ha a magyar belső gazdaság legalább olyan ütemben erősödik, legalább középtávon olyan ütemben erősödik, mint a kívülről jött befektetés által tulajdonolt gazdaság. Ha erre az arányra gondot fordítottak volna bármikor is a tisztelt előző kormányok, nem lett volna infláció vagy legalábbis nem ilyen, és holtbiztos, hogy szükségtelen lett volna a Surányi-Bokros-csomag. Ezt szíveskedjenek figyelembe venni! Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Szalai Annamária képviselő asszonynak, Fidesz.

SZALAI ANNAMÁRIA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! Szelídebb területre eveznék át, a kultúra területére.

A Fidesz vezette kormány programjában a kulturális politikát stratégiai jelentőségű területként jelölte meg, hiszen a kultúra elismerése az ország hosszú távú sikereinek záloga. A globalizáció, az információs világ közepette különösen fontos cél kulturális hagyományaink, örökségünk őrzése, kulturális értékeink megmutatása itthon és a határon túl. Feladatunk, hogy mindenki számára megteremtsük a kulturális javakhoz történő hozzáférés lehetőségét, függetlenül attól, ki hol született, milyen családi körülmények közt nevelkedett, honnét származik. Feladatunk olyan körülmények biztosítása, hogy a kulturális értékteremtés, a művészi alkotókedv hozzájáruljon Magyarország sikereihez a harmadik évezred küszöbén. Ehhez szükség volt önálló minisztérium létrehozására illetve olyan költségvetés megalkotására, amely hűen szolgálja kitűzött céljainkat.

A 2000. évre benyújtott költségvetés kiemelten kezeli a családok támogatását, az otthonteremtést, a munkahelyek számának jelentős növelését. De a Fidesz vezette kormánynak sikerült végre elérnie, hogy ne maradványelven részesüljön állami forrásokból a kultúra területe; ne utolsóként kullogjon a polgárok által közösen létrehozott, a sok-sok felelőtlenül előre elköltött összeg miatt a kamatok és adósságok törlesztése után megmaradó, még szétosztható javakért álló sorban.

A tavalyihoz képest 67 százalékkal emelkedett a kulturális tárca költségvetése. Jövőre 15 százalékos a tervezett növekedés. A költségvetésben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma fejezeten túl szinte minden ágazatnál található olyan forrás, amely a kultúra céljait szolgálja. Az idén megkezdődött millenniumi beruházások, felújítások befejeződnek, jelentősen hozzájárulva az elmúlt évezredben elhanyagolt épített örökség megőrzéséhez. 2000-ben mintegy 20 milliárd forintot tervezünk millenniumi célokra, programokra fordítani.

A nemzetkép formálásában kitüntetett szerepe van a kultúrdiplomáciának. Magyarország számos nemzetközi rendezvényen mutatkozott be az idén, és számos programban vesz részt a jövőben is, így csatlakozni kívánunk az Európai Unió Kultúra 2000 elnevezésű programjához. A magyar kulturális jelenlétben kiemelt fontosságú a kulturális intézetek tevékenysége. Az előző kormányzat szélsőségesen liberális kultúrafelfogása ezen intézeteket háttérbe szorította, némelyiket szinte teljesen életképtelenné tette. (Bauer Tamás: Ez nem igaz!)

2000-ben a tárca létrehozza és önálló költségvetési soron nevesíti a kulturális intézetek igazgatóságát, amely a meglévő 15 külföldi magyar intézet üzemeltetése mellett újak létrehozását is tervezi, de bővül a Collegium Hungaricum-hálózat is. A határon túli magyarság kulturális életének támogatása, nemzetközi és anyaországi megismertetése 2000-ben is elsőrendű feladatunk.

Tisztelt Ház! A magyarországi közművelődés hosszú tetszhalál utáni felélesztése idő- és pénzigényes feladat.

(19.20)

Az elmúlt 10-15 évben mintegy 500 kultúrház szűnt meg. Sikerrel indítottuk el idén a művelődési házak revitalizációs programját. Eddig 73 művelődési otthon újraélesztésénél bábáskodhattunk. Jövőre az erre szánt költségvetési keret megduplázódik. A sikeres program 2000-ben a könyvtárakkal bővül. A pedagógusok után immár elindulhat a közművelődési alkalmazottak szakképzése is, ehhez a költségvetés biztosítja a szükséges forrást. A későbbi tervekben szerepel, hogy a szervezett képzésben ne csupán a főállású szakalkalmazottak, hanem a részmunkaidősök is részt vehessenek. A kisebb falvaknak ugyanis sokszor nem áll módjában önálló munkakörben közművelődési szakembert alkalmazni, ugyanakkor ők sem szenvedhetnek hátrányt a gazdagabb településen élő kollégáikkal szemben.

A harmadik évezred küszöbén kemény kihívások érik a világ nemzeteinek kultúráit. A jelen költségvetés alkalmas arra, hogy nemzeti kultúránk kiteljesedhessen, ezért támogatását mindannyiuknak nyugodt szívvel ajánlom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Felszólalásra következik Schvarcz Tibor képviselő úr; őt követi Tóth Imre.

DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Félve merem kimondani, hogy a 2000. év nem lesz az egészségügy éve, mert még számon kérik rajtunk, hogy ezt is mi találtuk ki, és a Fidesz szájába adtuk, holott elhangzottak olyan ígéretek, hogy 2000 már valóban az egészségügy éve lesz. Annak ellenére nem lesz a 2000. év az egészségügy éve, hogy most már nem kell megszorításokról beszélni.

A miniszter úr a társadalombiztosítási költségvetés zárszavában elmondta, hogy mi minden jó és mi minden szép áll rendelkezésre az ágazatban, hiszen vannak már védőoltások, van vérellátás, vannak mentőállomások, és vettünk új mentőautókat. Itt egy nagyon ügyes PR-stratégiát figyelhetünk meg az ágazat vonatkozásában, a meglévő dolgokat, a terveket és a vágyakat nagyon szépen összemossuk, és ezeket úgy állítjuk be, mintha nagyon komoly fejlődést jelentenének az ágazatban. Viszont, ha összehasonlítjuk azzal, ami a tárca költségvetésében látható, ha az az 5 százalék növekedés a tavalyi bázishoz képest még az inflációt sem éri el, akkor láthatjuk, hogy a 2000. év valóban nem lesz az egészségügy éve sem a társadalombiztosítás, sem a tárca költségvetésében.

De vannak kitörési pontok az egészségügyön belül, ilyen a sürgősségi betegellátás, a háziorvosi privatizáció, a rezidensképzés, az európai csatlakozás, és az állami intézetek ügyeleti díjának rendezése. Mindegyiknél egy pici szépséghiba csúszott a propagandába, ugyanis korábban arról volt szó, hogy az ügyeleti díjakat általában rendezik, de lehet, hogy ezt is mi találtuk ki. A rezidensképzésre korábban meghirdetett bruttó 78 ezer forint díja a rezidensnek elolvadt közel a felére vagy alacsonyabb összegre, a háziorvosi privatizációra pedig nem áll rendelkezésre az az összeg, amelyről szó volt. Már csak egy immateriális dologról, a praxisok privatizációjáról beszélünk, ez pedig nem jelent túl sok esetben előrelépést, hiszen a háziorvosok teljes privatizációt szerettek volna, ezzel hitegették őket.

A sürgősségi betegellátás konkrét, lefektetett programját A-Z-ig még mind a mai napig nem látjuk. Lehetne kitörési pont - sajnos erről nincs szó a tárca költségvetésében - a minőségbiztosítás és az egészségügyi informatika is. Tavaly a tárcánál a minőségbiztosításra rendelkezésre álló 300 milliót zárolták, teljesen elvonták. Idén a minőségbiztosításra jóval kevesebbek a pénzek, mint a zárolás alatt voltak. Az egészségügyben nem kellene struktúrát váltani és mindenféle rendeleteket hozni, hogy hogyan szüntessük meg a felesleges aktív ágyakat és alakítsuk krónikus ágyakká. Ha konzekvensen és következetesen betartanánk a minőségbiztosítás elveit az egészségügyben, az meghozná a maga struktúraváltását.

Az informatika vonatkozásában a tárcánál nem körvonalazódik az a pénzösszeg - de megígérték -, ami a 2000. évre való átállást jelentené az egészségügyi intézményeknél. A bankszféra és a kereskedelem már megtette a 2000. évre való átállást. Az egészségügyben rengeteg olyan műszer és berendezés van, amely számítógéppel vezérelt, ezeknek darabonkénti átállítása nagyon rosszul halad, viszont a 2000. évforduló nemsokára elkövetkezik. A Világbank informatikai projektjét hatalomra lépésekor felfüggesztette a Fidesz-kormányzat, majd a mostani költségvetésben eléggé álságosan megemlíti, hogy meg kellene valósítani a menedzsmentet támogató informatikai rendszert. Ezt állították le két évvel ezelőtt. Erre most nagyon kis mértékben adnak forrásokat ebből a szűkös költségvetésből. Ezek lennének a tárca lehetőségei és kitörési pontjai.

A korábban futó programok közül leállították a hagyományos röntgengépparkcserét, a radiológiai és sugárterápiás berendezések cseréjét, az aneszteziális berendezések cseréjét. Ezekre most jóval kisebb összegeket szán a tárca, és a korábban négy évre meghirdetett programok így tizenkét évre is elhúzódhatnak, ami azt jelenti, hogy mire végigfuttatják ezt a programot, addigra az elején lecserélt gépek már nemcsak fizikailag, nemcsak szellemileg, hanem teljesen amortizálódnak.

A Szocialista Párt ennek megfelelően - mivel prioritásként kezeli az egészségügyet - az alternatív költségvetésében beterjeszt egy olyan törvényjavaslatot, ahol pluszösszegeket kíván tenni a hagyományos röntgengéppark cseréjéhez, a sugárterápiás berendezésekhez, az aneszteziához és ahhoz a háziorvosi rendszerhez, amelyet önök kitörési pontként jegyeztek meg, csak sajnos elfelejtették mellé tenni az összegeket. A rezidensképzés mellett - ami ugyan elindult, de kisebb összegekkel - nem látszik a tárca költségvetésében a prevenció; a prevencióra, a mentálhigiénére jelenleg nulla forint áll a tárca rendelkezésére. Lecsökkentették az AIDS-programra szánt összegeket, mintegy 50 százalékkal.

A drogprevencióra fordítandó összegek a tárcánál kisebb összegben szerepelnek, de a kormányzat hagyományosan nagyon ügyesen elrejtette más tárcáknál ezt a pénzt. Mindig ugyanazt a választ adják; ha megkérdezzük, hogy hol van az a pénz a drogprevencióra, azt mondják, hogy több tárcánál, több minisztériumnál megvan. Hasonló a válasz, mint amit Tornyán miniszter úrnak adtak, hogy megvan a vidékfejlesztési pénz, csak több tárcánál szétosztva, össze kell szedni. A drogprevencióra is azt a választ kaptuk, hogy több tárcánál megvan, csak szedjük össze. De akkor kérdezem én, miért nem az egészségügyi tárca keretében szerepel a mentálhigiénés drogprevenció programjánál, az alkoholelvonó programnál ez a pénzösszeg, hiszen ezek összetartozó intézményrendszerek voltak, és szakmailag most is azok.

A tárca költségvetésében ezeket a kitörési pontokat szóban el tudom fogadni, akkor tudnám maradéktalanul támogatni, ha ezekhez a kitörési pontokhoz odatennék azokat az anyagi eszközöket, lehetőségeket, amelyekkel valóban ki lehetne törni ebből a ma már teljesen reménytelen helyzetből, amelyben az egészségügyi tárca van.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi Kálmán András.

TÓTH IMRE (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a költségvetésből elsősorban a területfejlesztési és vidékfejlesztési kérdéshez, az önkormányzatok tárgyköréhez akarok hozzászólni, és mindezt teljesen a költségvetés tükrében.

Elöljáróban egy átfogó felvetéssel élnék: a költségvetés mai szerkezete valójában nem teszi lehetővé, hogy vizsgáljuk és értékeljük a költségvetés térbeli hatásait, hogy az miként hat az országrészek, régiók, egyes településtípusok fejlődésére, társadalmi és gazdasági viszonyaikra. A nagyméretű társadalmi különbségek, az egyes szabályozási különbségek miatt az egységes szabályozás is különbözőképpen érint egy-egy térséget. Az elemzők például kimutatták, hogy az adótábla egy ilyen kis mértékű módosítása is akár milliárdokkal érintheti a különböző régiókat, településeket, településkategóriákat. Így az önkormányzati rendszerben az alanyi jogú támogatások - céltámogatás - alapvetően egyenlőséget biztosító szabályai sem tudnak érvényesülni, ha a szegényebb önkormányzatok a magas saját erő követelménye miatt egyszerűen nem tudják igényüket beterjeszteni.

Az igazságos működéshez a területi hátrányok, az elmaradottság és a magas munkanélküliség miatt kiegyenlítő pénzügyi támogatásokra van szükség. A magam részéről valóban örömmel konstatálom, hogy az önkormányzati fejlesztések kiegyenlítő támogatását szolgáló eszközöknek, a területi kiegyenlítő támogatásoknak, illetve a céljellegű decentralizált támogatásoknak a költségvetésben ez évre már 16 milliárd forinttal növelt összege valójában tovább növekszik.

(19.30)

Ez ugyan a területfejlesztési tanácsban szerzett tapasztalataim szerint közel sem elégséges az igényekhez képest, azonban - bevezetőmre hivatkozva - jelzi a kormány területi felzárkóztatásra való törekvését, szándékait. Az iméntiekkel ellentétben viszont nem tartom elégségesnek a kiegyenlítési törekvés más eszközei esetén a következőket. Melyek ezek megközelítően?

1. Az iparűzési adó önkormányzati bevételt differenciáló hatása tovább érvényesül, holott e téren nem egy-egy ciklus sikeres településfejlesztési politikája, hanem a korábbi évtizedek fővárosra, megyeszékhelyekre, az ipari tengelyekre irányuló koncentrációs és centralizációs politikája érvényesül.

2. A területfejlesztési célelőirányzat 2000-ben nem növekszik. Ez rendkívül sajnálatos, mivel a megyei területfejlesztési tanácsok e keretből kapják gazdaságfejlesztést szolgáló keretüket. Míg tehát az előző, az úgynevezett kiegyenlítési eszközök az igazságosságot célozzák, szolgálják, addig a hátrányos helyzetű megyéket preferáló ezen előirányzat a jövőt szolgálja, szolgálná; hogy a helyi gazdaság fejlesztésével megszüntessék elmaradottságukat, kiegyenlítő pénzekre vannak utalva.

3. Azért is kevés ez a forrás, mert nem látom ezekben a napokban a parlament által feladattal és felelősséggel felruházott régiók forrásait. Az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/98. számú országgyűlési határozat előírta a pénzügyi rendszer továbbfejlesztését és a régiókra is épülő nemzeti fejlesztéspolitika kialakítását. Gondoljunk bele, hogy az európai uniós csatlakozás előestéjén gyakorlatilag már célszerű lett volna a költségvetésben is megjeleníteni a regionális fejlesztések kiadásait. Éppen a napokban hangzott el, hogy az EU-csatlakozás valószínűsítése talán 2003.

Véleményem szerint a költségvetési törvényben szereplő területfejlesztési célelőirányzatból a régiók döntési körébe csak akkor lehet keretet megállapítani, ha jelentősen csökkentjük a megyei területfejlesztési tanácsok kereteit. Ez két szempontból is problémát okoz és aggályos. Az egyik jogos felvetés, hogy a regionális fejlesztési tanácsok létrehozásának indoklásakor hangsúlyoztuk, hogy ez nem jelentheti a megyei területfejlesztési tanácsok döntési körének csorbítását. A másik feszültségpont az lehet, hogy a differenciált decentralizálás miatt egyes megyék kerete oly mértékig csökken, hogy a pályázati rendszer működtetése kérdőjeleződik meg.

A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvény módosításának vitája során jogosan merült fel, hogy a programfinanszírozásnak szerves része kell hogy legyen a kistérségi programok támogatása is - ez az alapsejt. A programok kidolgozása, karbantartása, azok végrehajtásának szervezése a kistérségi önkormányzati területfejlesztési társulások munkaszervezetének létrehozása nélkül egyszerűen nem biztosítható. Ezt a felismerést tükrözi az a tény is, hogy a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvény módosításába beépül az a felhatalmazás, amely szerint a kormány rendeletben szabályozza a kistérségek működési költségeihez való hozzájárulás mértékét és módját is.

A költségvetési törvényjavaslat a területfejlesztési intézményrendszer működési költségvetéséhez való hozzájárulás mértékét bázisszinten tartalmazza, és ez azt jelenti magyarra fordítva, hogy vagy a megyék és régiók támogatását kell jelentősen csökkenteni, vagy ténylegesen érzékelhető támogatást a kistérségek egyszerűen nem kaphatnak.

A vidékfejlesztés költségvetési igényéről néhány gondolat: a SAPARD-program, nagy örömünkre, gyakorlatilag beindult az ország 204 kistérségében - ez az ország 90 százalékát jelenti -, az integrált vidékfejlesztési programok készítésére vonatkozóan. Az ország 3 ezer településén dolgoznak az ott élők azon, hogy közös jövőjüket, fejlesztési stratégiájukat elkészítsék. Idén elkészül valamennyi kistérségben a helyzetfeltárás, de jövőre húzódik át a stratégiai tervezés.

A kistérségekben ki kell alakítani a nonprofit fejlesztési ügynökségeket, melyek a többéves programokat szervezik, lebonyolítják. Az ügynökségek felállításához, a program elkészítéséhez minimálisan cirka egymilliárd szükséges. Ha lesz térségi program, akkor hozzáférhetőek lesznek a hazai és az európai uniós támogatások. Lássunk egyet ebből!

Az Európai Unió mintegy 10 milliárd támogatást ad a SAPARD-program keretei között, de ehhez 4 milliárd forint hazai önrészt, költségvetési támogatást kell biztosítani. Szeretném aláhúzni azt, hogy "kell biztosítani". Ez fogja biztosítani, hogy a befektetők igénybe vehessék a saját 50 százalékos önrészükkel ezt a támogatást. Tehát 4 milliárd forint költségvetési keret megmozgat 10 milliárd forint európai, 14 milliárd forint vállalkozói forrást, összesen tehát 28 milliárdot. Másként fordítom le ezt a gondolatot: 4 milliárd híján 24 milliárdot veszíthetünk vagy veszítünk.

A SAPARD-program azonban csak korlátozott felhasználást biztosít, a mintegy 3-4 célprioritás támogatását. A vidékfejlesztési program azonban komplex tartalommal készül, így megvalósításuk sem lehetséges egymástól elszigetelt akciókkal. Ezért a hazai költségvetésből legalább megyénként 1 milliárd forint nagyságrenddel, azaz közelítően, kerekítve 20 milliárd forinttal kellene elősegíteni, hogy valamennyi kistérség csak elkezdhesse az integrált vidékfejlesztési program megvalósítását.

Az összigény tehát összeadva: 1 milliárd forint a programok elkészítésére, 4 milliárd a SAPARD hazai önrészeként, 20 milliárd forint integrált vidékfejlesztési programok beindításához. Ez összesen 25 milliárd. Ezzel szemben - és ez a lényeg - 3,5 milliárd forint a vidékfejlesztési önálló költségvetési keret, mely nem elegendő még az induláshoz sem. Megyénként ez kevesebb mint 200 millió forint tényleges eredményt hozhat - vagy kerülhet oda.

Tehát 3 ezer település reménykedik abban, hogy vidéken végre beindul egy következetes helyi fejlesztéspolitika. Ez valamennyi képviselőnek - nekem is - érdeke, pártállástól független szempontunk lehet.

Néhány egyéb megközelítés nagyon röviden, távirati stílusban. Meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormányzatnak érdeke - másként fogalmazom: kívánatos -, hogy az egyházak támogatása semmiképpen ne csökkenjen.

Másik megközelítésem: kívánatos, hogy az önkormányzatok állami támogatásának reálértéke megőrzött legyen. Itt egy kiemelést szeretnék tenni az 500 lélek alatti településekre vonatkozóan, nevezetesen, hogy a körjegyzőségekbe való terelésnek ne legyen "préseszköze" az önhikiből való kizárás fenyegetettsége. Úgy ítélem meg kormányzati oldalról, hogy így több mehet el a politikai réven, mint ami megmarad a pénzügyi vámon keresztül.

Végezetül: egyedül úgy tisztességes hozzászólásomban, ha többletigényeinkhez forráselképzeléseinket is, ha másképp nem, elnagyoltan próbáljuk legalábbis hozzáilleszteni. Azon hozzászólókkal egyetértek, akik bizonyos forráslehetőségeket keresve felhívják a figyelmünket a Magyar Nemzeti Bank, a kormány és a parlament viszonyára, ennek ismételt áttekintési szükségletére, például azt megnézve, hogy a belépő külföldi tőke valójában generál-e változást, fejlődést a gazdaságban, vagy anélkül távozik, más spekulációk mentén a térből.

Még egy megközelítésem: egy 25 milliárdos igényt bátorkodtam jelezni a területfejlesztés kapcsán. Évek óta jelzem, és Gansperger úrék felé is eljuttattunk bizonyos információkat, adatokat, hogy a magyar belterületi gázközművagyonnak van Magyarországon egy felméretlen része, amely gyakorlatilag nincs a gázszolgáltatók tulajdonában, azért nem fizettek, és hetedik esztendeje rosszhiszeműen, ellenszolgáltatás nélkül használják. Nem a 60 és a 40 százalék különbségéről beszéltem tehát, hanem egy felméretlen, de fizikálisan létező, 1992. december 31. előtt született gázvagyont hoztam szóba, egyetlen ok folytán, hogy úgy tisztességes, pláne kormányzati oldalról, ha forrásokat próbálunk bemutatni. Szerintem erre a forrásra is szükségünk van.

Ezen korrekciók mentén is támogatom az előterjesztést. Köszönöm képviselőtársaim figyelmét. (Szórványos taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak, MIÉP.

(19.40)

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Folytatva az előző gondolataimat: az a tény, hogy tizenöt éven keresztül a belső és a kívülről jött fejlődési lehetőségeknek a helyes arányaival nem foglalkozott senki, csak a rablóprivatizáció útján és egyéb úton beözönlő külföldi tőkét szolgáltuk ki, mára már teljesen felborult a magyar gazdaság valódi egyensúlya, és nem mutatókra gondolok, hanem a tényekre. Ha mi valóban azt akarjuk, hogy Magyarország fejlődjön, a magyar nép tudjon kikeveredni saját hazájában a megalázottság és kirekesztettség állapotából, hogy itthon is otthon érezhesse magát - és minden tisztességes ember otthon érezhesse magát -, akkor az eddigi tendenciákat sürgősen meg kellene fordítani. Ez azt jelenti, hogy minden erővel a saját belső magyar gazdaság, ha kell, protekcionista módon történő fejlesztésének kell prioritást adni. Sok időnk erre már nincs.

Nagyon jó lenne, ha végre ezt a hatalmon lévő kormány tudomásul venné, és megpróbálná ebben az irányban elmozdítani a tevékenységét. Különben hiába papolnak Európáról reggeltől estig, ott is csak a területünk, a hely, a tér kell és a szolgaszemélyzet, a szolganép. Azt hiszem, ez nem perspektíva!

Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz szeretnék kapcsolódni, amit Tóth Imre képviselő úr elmondott. Teljes mértékben és maximálisan egyetértek azzal, amit elmondott. A források szükségességével is egyetértek, csak azt nem értem, amikor kormánypárti oldalról megfogalmazódik, hogy nem állnak rendelkezésre ezek a források. Van egy ÁPV Rt.-nk, amely jelenleg 3 ezer milliárd forint vagyonnal gazdálkodik. Hogyan lehetséges az, pénzügyminiszter úr, hogy a jövő évi költségvetésbe ebből a 3 ezer milliárd forintos vagyongazdálkodásból egyetlen fillér befizetést sem tud teljesíteni az ÁPV Rt.? Ez mégiscsak furcsa, és jó lenne ezt a kérdést alaposabban és részletesebben megvizsgálni!

Úgy gondolom, a parlamenti pártoknak annak a kivizsgálása is feladata lenne, hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen vagyontömegből egyetlen fillér haszna sem származik a költségvetésnek. Furcsállom azt is, hogy kormánypárti képviselőtársaimnak nem jut eszükbe megkérdezni a saját kormányuktól, tessék szíves megmondani nekünk, hogy miért nem származik ebből a vagyonból a költségvetésnek egyetlenegy fillér haszna sem!

Nem akarok további kincskeresőként mutatkozni, de azért azt is meg kellene vizsgálni, hogy a Postabank reorganizációjára fordított 150 milliárd forintra valóban szükség volt-e. Többször elhangzott részünkről az a javaslat, hogy alakuljon egy parlamenti vizsgálóbizottság, amely megvizsgálja ezt, mert véleményünk szerint legalább 70, de lehet, hogy 80 milliárd forinttal túlkonszolidálták a Postabankot. Itt vannak azok a források, amelyekből azokat a célokat, amelyeket a képviselő úr is elmondott, lehetne finanszírozni!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Rozgonyi Ernő képviselő úrnak.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kovács képviselőtársamnak válaszolnék. Azt, kérem tisztelettel, hogy mekkora a privatizációs vagyon, tíz év alatt senki ezen a világon nem mérte fel! Ezért én nem merném azt mondani, hogy ennyi vagy annyi az Állami Vagyonkezelő vagyona. Fogalmam sincs, hogy mennyi; mint ahogy arra se lehetett mit mondani, amikor Horn Gyula bejelentette, hogy óriási eredmény, 1400 milliárd forint a privatizáció összes bevétele. Igen ám, csak jó lett volna tudni, tisztelt uraim, hogy mekkora vagyon állt e mögött a bevétel mögött! Ez természetesen szól az Antall-kormánynak is, szól önöknek is, mert önök is ellazsáltak négy évet ebben a témában, miközben vidáman privatizáltak, és fogalmuk nem volt, hogy mit privatizálnak, és úgy tűnik, hogy ennek a folytatását sürgetik. Én ezen nem csodálkozom, mert maguk ezt így csinálják. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kálmán András képviselő úrnak, MSZP. (Keller László: Nem neked szólt a kérdés, mert nem te vagy a pénzügyminiszter! - Rozgonyi Ernő: Nem én vagyok a pénzügyminiszter, de véleményem lehet a dologról!) Kint a folyosón kell párbeszédet folytatni, képviselőtársak! Itt most hallgassuk egymást!

DR. KÁLMÁN ANDRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tanulmányozása során - lévén kilencedik éve önkormányzati képviselő - természetesen elsősorban az érdekelt, hogy milyen mozgásteret fog biztosítani a költségvetés az önkormányzatoknak.

Azt már hosszú évek óta megtapasztaltam, hogy a következő év pénzjárásának előrejelzése szeptemberben megkezdődik, és érdemes odafigyelni arra, hogy egy-egy kormány milyen kérdést akar egyszer s mindenkorra megoldani. Az idei nyár vége, kora ősz, a manapság kormányszintre emelt divatos indián nyár fuvallatai a következő üzeneteket sodorták az utamba: az otthonteremtés lehetőségeinek megteremtése, a munkanélküli-ellátás szigorítása, az önkormányzatok közötti különbségek kiegyenlítése. Ezeket olvasgatva megint eszembe jutott az a régi mondás, hogy félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak. Az ajándék megérkezett számomra, de úgy tapasztalom, hogy - az önkormányzati érdekszövetségek véleményét megismerve - szinte minden önkormányzat számára az ajándék egy kicsit nagyra sikerült.

Azt már lassan megszoktuk, hogy az önkormányzatiság szinte minden eddigi kormány számára azt jelentette és azt jelenti, hogy forrás biztosítása nélkül növeli a kötelező feladatokat, és nemcsak azt várja el, hogy ehhez jó képet vágjunk, de azt is, örüljünk annak, hogy megint sikerült az állítólag általunk felvetett és megoldást sürgető feladatot a legjobb helyre telepíteni.

Azt azonban még nem szoktuk meg - és reményeink szerint nem kell megszoknunk -, hogy a rendelkezésünkre álló csekély saját források teljesen elapadnak, és visszakanyarodunk a kiindulási pont elé. Egyetértek azokkal, akik szerint az szja önkormányzatoknál maradó részének drasztikus csökkentése nemcsak alkotmányozási aggályokat vet fel, hogy nem pusztán nem EU-konform, és nemcsak azt jelenti, hogy az önkormányzatok számára a továbbiakban nem teszi lehetővé az infrastrukturális fejlesztések és az EU-pénzek megpályázásához a saját erő biztosítását, hanem az önkormányzatiságot szünteti meg.

Idézem Szalay képviselőtársam bizottsági ülésen elhangzott sommás véleményét: "A kézből etetés intézményesítése messzebbre mutat." Megítélésem szerint az szja ilyen mértékű elvonása már megvalósítja azt a nem titkolt kormányzati törekvést, hogy kiegyenlítse az önkormányzatok közötti különbséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzatok forrásgondjainak ilyen megoldása, a források ilyen formában történő kiegyenlítése megteremti az önkormányzatok esélyegyenlőségét a rossz működésre, és kiiktatja - nemcsak a nevükből - az "ön" szótagot. Jobban szeretném, ha a jövőben is magázódnánk. Az udvarias magázódás visszaállítása érdekében javaslom a kormánynak, fogadja el az ÁSZ elnökének javaslatát, és készüljön el az államháztartás koncepciója. Ne különböző programok üzenetéből, őszi fuvallatokból kelljen megtudunk, hogy milyen ajándékot csomagolnak jövőre. Az idei ajándékot pedig kéretik kicserélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Isépy Tamás képviselő úrnak, Fidesz; őt követi majd Jauernik István.

DR. ISÉPY TAMÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Ebben a késői órában a költségvetés kulturális részéről szeretnék néhány mondatot elmondani, de mindenkit megnyugtatok előre, hogy nem fogok fennkölt mondatokat most itt elzengeni a kultúra fontosságáról és szerepéről.

 

(19.50)

Azért három megjegyzést tennék előre. Jó lenne, ha nem kevernénk össze a civilizáció és a kultúra fogalmát, ahogy az ma szokás. Mert az, hogy én milyen típusú, milyen kivitelű és milyen minőségű karosszékben ülök, civilizációs kérdés. De az, hogy ebben a karosszékben ülve mit olvasok, mit nézek vagy milyen zenét hallgatok, ez a kulturális szféra.

A második megjegyzés elöljáróban: akármennyit prófétálnak és prédikálnak, a globalizáció gazdasági kihívásai elől nem tud senki kitérni, mert a gazdasági törvényszerűségek kérlelhetetlenek és megkerülhetetlenek. Ugyanakkor a kulturális kihívások, értékek elsekélyesítésével és semlegesítésével szemben, a nemzeti hagyományaink odafigyelő érzésével és saját értékeink hatékony érvényesítésével kötelesek vagyunk a harcot felvenni, mert különben valóban beolvadunk egy teljes szürkeségbe és semlegességbe, egy színtelenségbe.

Hogyan kell felvenni a harcot? Ezt Németh László még a világháború alatt megfogalmazta, hogy ki kell egyenesednie a magyarságnak, és sorsa helyére kell szöknie. Hogyan tudja ezt megtenni? Nyilván csak úgy... - mert egy polgári Magyarország elképzelhetetlen egy színvonalas, hatékony és színes kulturális élet nélkül. Az ember kérdezhetné, hogy mi köze ezeknek a mondatoknak a költségvetés kulturális részéhez. Csak annyi, és ez nem közömbös, hogy a kulturális értékek megteremtéséhez és érvényesítéséhez, és mindenhez a személyi és tárgyi feltételek szükségesek.

A személyi feltételek adottak, mert Nobel-díjas tudósaink vannak; Csontváryt végeredményben Belgiumban felfedezték részünkre, most oda is tér vissza egy kiállítással, a Rippl-Rónai-kiállítást már Belgiumból akarják vinni Párizsba, a zenekaraink világsikere önmagában a személyi feltételek adottságát bizonyítja. Sajnos a tárgyi feltételek... - Montecuccoli ugyan a háborúhoz fogalmazta meg, hogy pénz, pénz, pénz kell mindenhez -, a kulturális értékek megteremtéséhez is pénz, pénz és pénz kell.

Mindig számon kérik, hogy hogyan néz ki a költségvetés, és hogyan viszonyul ez a költségvetés a kormányprogramhoz. Nem fogok hosszasan idézni, a kormányprogramhoz csak annyit, hogy "a kormány olyan kulturális politikát valósít meg, amely igényt támaszt az alkotói művek felhasználására és ösztönzi a mecenatúrát". Tehát a kettőt együtt kell elképzelni. Mi történt és mi szerepel a költségvetésben ebben a vonatkozásban? Erről is csak néhány mondatot kiemelnék: "A művelődési házaknak a revitalizációs programjai az elmúlt 10-15 évben köztudomásúan fokozatosan leépültek, körülbelül 400-500 művelődési ház szűnt meg vagy alakult át vendéglátó-ipari intézménnyé." Ezekhez az intézményekhez, ezekhez a művelődési házakhoz kötődtek a színjátszó társulatok, a könyvtárak, a kórusmozgalom, a zenei mozgalmak, a hagyományőrző körök. Az idén, az idei költségvetésben 100 milliós keretet biztosított a kormány erre a revitalizációra, és 73 művelődési ház kezdte meg újraéledve a működését. A 2000. évi költségvetés pedig megduplázza a tavalyi összeget, tehát a nehéz gazdasági körülmények ellenére 200 milliót tud fordítani erre a célra.

Vagy tessenek megnézni a könyvtár-revitalizációs programot, hogy sok kistelepülés önkormányzata már nem vagy csak alig tudta fenntartani a könyvtárakat. Ebben a költségvetésben az önkormányzatoknak juttatott normatív támogatás a könyvtárakra most jelentősen emelkedik. Az előbb említés történt arról, hogy több mint 2 milliárdos támogatással jön létre a kulturális intézetek igazgatósága, amely külföldi ösztöndíjasok elhelyezését és ottani kulturális fejlődését is elő fogja segíteni.

Tisztelt Országgyűlés! Nem lenne teljes a felszólalás... - jobb arról beszélni, amiről eddig még nem beszélt senki; ugyanis a legtöbb támadás a nemzeti kulturális alapprogramot érte, hogy micsoda kormánybefolyás érvényesül, felemeli a főbizottság létszámát, letapossa a kultúrát, és a saját értékeit érvényesíti. Engedjenek meg ezzel kapcsolatban egy nagyon rövid idézetet: "A konzervatív barátaim közül többen kérdezték, miért nem lépek fel hatalmi eszközökkel az irodalmi és művészeti modernizmus ellen. Azért nem, mert ehhez nincs jogom. Valahányszor az állam hatalmi eszközökkel akart beavatkozni irodalmi vagy művészeti vitákba, e kísérleteknek sorsa kudarc lett és nevetségbe fúlt. A kultúrpolitikus közpénzekkel sáfárkodik, nem lehet tudni, milyen lesz a jövő esztétikai értékelése, és ezért nincs joga a saját egyoldalú ízlését az államhatalom eszközeivel másokra ráerőltetni." Ezt Klebelsberg Kunó mondta 1929-ben, és tessenek megnézni, kiket tüntetett ki az akkori, állítólag keresztény kurzus átkával megvert kormány Corvin-lánccal és Corvin-koszorúval. El tetszenek majd csodálkozni a névsoron!

Mit mond a mostani kormányprogram? "A művészetek költségvetési támogatása azonban nem jogosítja fel a kormányzatot arra, hogy beavatkozzon a művészi alkotás folyamatába és a művek értékelésébe." Ugyanakkor szerepel a kormányprogramban: "A kulturális identitás megőrzése határon belül és kívül elsősorban a kormány feladata. Ugyanakkor szükséges rögzíteni, hogy a polgári kormány nem irányítani akarja a kultúrát, hanem lehetőséget teremteni az alkotóknak az alkotásra, a polgároknak a befogadásra." És mit tett a kormány - mert ezt írta le a kormányprogramban -, mit tett az állítólag legyalogolt nemzeti kulturális alapprogramban? Tessenek szívesek lenni megnézni a pályázati támogatások elosztását! Az élet és irodalmon túlmenően az utóbbi időben bányászati kérdésekkel előszeretettel foglalkozó hetilap ettől a nemzeti kulturális alapprogramtól 8 millió forint összegű támogatást kapott, amikor az egészen más irányban elkötelezett Soros György ugyanezt a hetilapot mindössze 5 millió forintra méltatta. Azért senki sem vádolhatja azzal a Beszélőt, hogy az hitbuzgalmi folyóirat lenne, ennek ellenére 5 millió forint összegű támogatásban részesült. Tehát ez az a bizonyos, a kormányprogramban vallott és tettekkel megvalósított szektorsemlegesség.

Mondjak ellentétes példát rá? Tessenek már megnézni a lezajlott frankfurti könyvvásárt. Én nagyon szeretném, ha mindenki azon a véleményen lenne a szektorsemlegesség alapján, hogy Szabó Dezső és Herczeg Ferenc egyformán nagy író volt, Németh László és Márai Sándor is egyformán nagy író volt, és hogy élőket említsek, szerintem Csurka István és Nádas Péter is nagy író, mert mindegyiknek az olvasása olvasói élményt okoz. Ugyanakkor én azt is elhiszem, hogy Dallos György, Konrád György vagy Kertész Imre kétségtelenül nagy írók. De az önök által szolgáltatott ellenpélda az volt, hogy a frankfurti könyvvásár eredeti programjába csak ezek kerültek be. Azzal vádolni a kormányt, hogy a szektorsemlegességet megszüntette, hogy az utolsó pillanatban azért egy kicsit átszabta ezt a frankfurti könyvvásárt, és odakerültek azok is, akiknek már úgy 50-60 ezer példányban megjelent kint külföldön könyve fordításban, és nem szerepelt ezen a frankfurti könyvvásáron...

Tehát röviden, nem kívánva elvenni a szót a még számtalan, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről felszólalásra várótól, ennyit a kulturális programról, ennyit a program szellemi részéről, hogy teljes szektorsemlegességet kíván érvényesíteni, és ennyit a tényleges tetteiről, hogy eddig a nemzeti kulturális alapprogram keretében milyen támogatásokat folyósított.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Hargitai Jánosnak, Fidesz.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Kálmán képviselő úr, az MSZP képviselője az előbb elég hangzatos kijelentésekre ragadtatta magát, és utána elcsomagolt és elment; sajnálom, hogy már nem hallja azt, amit mondanom kell.

A kormányt valami kézből etetéssel vádolta itt az önkormányzati forrásszabályozás kapcsán, az önkormányzatiságot már veszélyeztetve látja, sőt amikor minden érv elfogy, akkor már az alkotmányossági aggályok is felmerülnek. A kérdés az, hogy ez az új rendszer, amelyet az idei évi költségvetés bevezet, annyiban új, hogy 5 százalékra csökkenti a személyi jövedelemadó helyben maradó részét, és a megmaradó 35 százaléknyi részt a közoktatási normatívákon keresztül osztja újra. Veszélyeztet-e ez valami önkormányzatiságot?

(20.00)

Nyilvánvalóan erről szó sincs, ezt a képviselőtársaim is nagyon jól tudják, még ha az ellenkezőjét is állítják, hiszen az új források is alanyi jogon járnak a településeknek, a források nagy részét felhasználási kötöttség nélkül kapja az önkormányzat, ugyanúgy, ahogy egyébként az szja-t is kapta volna. Tehát az önkormányzat mozgáslehetősége önmagában ettől a ténytől, hogy valami más rendben kapják a forrásokat, nem változott.

Azt se felejtsék el a tisztelt képviselőtársaim a túloldalon, hogy mindezek után a forrásátcsoportosítások után egy fővárosi polgárra - csak a nagy számokat mondom - 83 ezer forint jut, egy községi polgárra 46 ezer forint jut, egy kisvárosi polgárra 59 ezer forint, és sorolhatnám tovább a számokat. Ezek se vetnek fel egyébként alkotmányossági aggályokat, de ha valahol keresni akarnék ilyen aggályokat, akkor azt sokkal inkább itt teszem. Látom, értetlenség van a szocialista sorok között. Sajtóhíradásokat is idézhetek, mert ezek a számok ott is megjelentek.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP; őt követi majd Sági József.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerencsés helyzetben vagyok, mert Hargitai képviselő úr kétperces hozzászólása után következem, és így a hozzászólásomban tudok reagálni az általa elmondottakra. Már a mai vita első hozzászólásakor is elmondta Hargitai képviselő úr, hogy nem igazak azok az állítások, hogy az önkormányzatok bevételei csökkennek. Egy PM által készített táblázatra alapozva mondja a képviselőtársunk ezeket a megjegyzéseit.

Az a gond, hogy nem mindig ugyanarról beszélünk. Ön, képviselő úr, ami számokat olvasott, most is egy olyan táblázatból vette, amelyben - ha pontosan megnézi, láthatja - a normatív állami hozzájárulások, támogatások, a személyi jövedelemadó, az iparűzési adó és az illeték szerepelnek. Hadd kérdezzem meg öntől, hogy mit keres ebben a táblázatban az önkormányzatok saját bevétele. Ez is egy jó táblázat, de nem arra szolgál, hogy az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevételeit mutassa be, mert ebben a helyi bevételek is szerepelnek. A helyi bevételekről otthon, az adott önkormányzatban kell majd vitatkozni, hogy az iparűzési adó milyen mértékű lesz. Otthon, az önkormányzatoknál nagyon kemény feladat, hogy éppen biztosítani tudják azt a 22,1 százalékos helyibevétel-növekedést, amely majd lehetővé teszi nekik azt, hogy összességében az a szám, amit ön mond, ez a 9,38 százalékos növekedés megvalósuljon. Tehát ez majd akkor fog megvalósulni, ha az önkormányzatok azokat a kényszerű, szigorú intézkedéseket megteszik, amelyekkel a saját helyi bevételeiket jelentősen meg fogják emelni.

A hozzászólásomban én is az önkormányzati költségvetéssel kapcsolatban szeretném elmondani a gondolataimat. Úgy gondolom, hogy az államháztartás egyik legjelentősebb alrendszeréről van szó, már csak azért is, mert a nagyságrendje is nagyon nagy - 1500 milliárd forint -, és azért is, mert a lakosság, az egyszerű emberek az önkormányzatokon keresztül kerülnek kapcsolatba a költségvetési pénzek nagy részével, jelentős részével, és az önkormányzatokon keresztül érzékelik leginkább azt, hogy az általuk befizetett adók hogyan jönnek vissza, abból mi érinti őket.

Az már szinte hagyomány, hogy a költségvetési törvényjavaslat vitája során mindig kialakul egy számháború. Nem szeretnék ebbe belemenni, de én is mindig belekeveredek ebbe a dologba. Hogy kinek jó ez a számháború, nem tudom, azt viszont tudom, hogy kinek nem jó. Nem jó az önkormányzatoknak, mert ez a számháború nem igazán hoz jó megoldást. Az előző években sem hozott jó megoldást, és nem hiszem, hogy idén ebből a számháborúból valami jó dolog alakulna ki. Azt sem tudom, hogy ezt hogyan lehetne megszüntetni.

Azt viszont pontosan tudom, hogy miért alakul ki ez a számháború. Képviselőtársaim, ennek az az oka, hogy az önkormányzatok finanszírozási rendszere minden évben - amikor mi voltunk kormánypártiak, akkor is folyamatosan előfordult - jelentős tartalmi és formai változáson megy át. Nem lehet összehasonlítani egyik évet a másik évvel, amúgy is bonyolult a rendszer. De ezek a változások, hogy nem ugyanazon a soron szerepel, nem ugyanaz az alapja egyes normatíváknak, ezért szinte összehasonlíthatatlan egyik év a másik évvel, éppen ezért nem kell csodálkozni akkor, amikor az önkormányzati költségvetés bizonyos elemeit kiemelve, más elemeket elhallgatva, bebizonyítják a kormánypárti képviselők, hogy önkormányzati szempontból ez egy jó javaslat.

De ha nem emelünk ki részeket, ha nem hallgatunk el dolgokat, hanem az egészet vizsgáljuk, ha azt vizsgáljuk, hogy az önkormányzatok összességében mennyi pénzt kapnak a központi költségvetésből, akkor úgy gondolom, hogy helyesen járunk el, és ezen a számon érdemes vitázni. Mennyi ez a szám? Ez a költségvetésből kiolvasható, 680 milliárd 699 millió forint a 2000. évi előirányzat. Mennyi ez a pénz? Ez a jogos kérdés! Mennyivel több ez a múlt évinél? Mire elég ez a pénz?

Úgy gondolom, talán meg tudnánk egyezni, ha elfogadnánk a független, azt mondom, szakmailag nagyon korrekt állami számvevőszéki jelentésben leírtakat, amely nagyon korrekt módon, nagyon pontosan számba veszi az elmaradt feladatokat - mert ilyen is van, csak megemlítem a gyed egynegyed éves részét -, az új feladatokat, és akkor elvégzi azt a korrekciót, amely ezen új feladatok forrásbővülését igényli. Ezt a számítást levezetve a Számvevőszék megállapítja - a 3. füzet 9. oldalán, ha valaki vissza akarja ellenőrizni -, hogy a '99. évi korrigált bázishoz a növekmény 6 százalékos. Ha mellé tesszük az infláció mértékét, akkor úgy gondolom, egyértelműen meg kell állapítanunk - mert csak ezt lehet megállapítani az inflációból és ebből a növekményből -, hogy a központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétel reálértéke nem éri el az idei évi szintet.

A másik nagy tétel - szintén a költségvetésből, csak nem a központi költségvetésből, hanem az egészségbiztosítási alapok költségvetéséből kerül az önkormányzatokhoz, az átvett pénz nagyságát illetően -, itt még nagyobb a baj. Megint hadd hívjam segítségül az Állami Számvevőszék jelentését. Idézek belőle - ez ugyanannak a füzetnek a 22. oldalán van -: a Számvevőszék megállapítja, hogy '99-hez képest 5 százalékos a nominális növekmény. A következőt írja két-három sorral lejjebb: az Egészségbiztosítási Alapból átvételre kerülő összeg nemhogy a fejlesztéseket, de a működési kiadások szinten tartását sem teszi lehetővé.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mik ezek a tb-alaptól átvett pénzek? Milyen működéseket finanszíroznak? Ez bizony a háziorvosi ellátást, a járóbeteg-ellátást, a fekvőbeteg-ellátást jelenti. Tehát ezen ellátások színvonalának, az ÁSZ is úgy ítéli meg, még a szinten tartására sem biztosítanak fedezetet.

Éppen ezért úgy gondolom, egyértelmű, hogy a központi költségvetési kapcsolatokból és a társadalombiztosítási alapok költségvetéséből származó önkormányzati bevétel reálértéke a 2000. évben csökken, éppen ezért ez elfogadhatatlan, nemcsak az én számomra, hanem elfogadhatatlan valamennyi önkormányzat számára!

Két - nem jelentéktelen - dolgot szeretnék még ehhez hozzátenni; mind a kettő rontja, ronthatja az önkormányzatok pozícióját. Az egyik az infláció. Őszintén mondom, nagyon szeretném, ha a kormány várakozásának megfelelően alakulna az infláció, mert ha nem úgy alakul, az nemcsak a nyugdíjasoknak, a bérből és fizetésből élőknek, de az önkormányzatoknak is nagyon rossz lesz. Nagyon rossz lesz, mert az önkormányzatok kiadásai az inflációval arányosan nőnek, a bevételei pedig - a saját bevételektől eltekintve - fix összegek. Ha tehát nagyobb az infláció, akkor az önkormányzatok helyzete még rosszabb lesz.

A másik, ami elég jelentős, nagy gond: az, hogy a kormány a javaslat szerint jelentősen beavatkozik az elosztás módjába is. Nem ugyanúgy kerül elosztásra ez a 680 milliárd forint, mint ebben az évben, hanem itt ez a változtatás, a helyben maradó szja miatti változtatás.

(20.10)

Nem vitatom és nem is mondom azt, hogy az idei elosztás jó volt, mert az sem jó, ami ebben az évben volt. De az tény, hogy ha egy reálértékben csökkenő összeget úgy osztok el, hogy bizonyos önkormányzatoknak többet adok, akkor kell hogy legyenek olyan önkormányzatok, amelyeknek a támogatása az átlagosnál nagyobb mértékben csökken. Bólogatást látok, ebben tehát egyetértünk.

Ez itt a nagyon nagy gond! Nem azt vitatjuk, én sem, a szocialista frakció sem azt vitatja, hogy azok az önkormányzatok, amelyek többet kapnak, jogosan kapnak-e többet. Hanem azt vitatjuk, hogy ilyen körülmények között elviselhető-e az, hogy önkormányzatok nagyon jelentős számban - mert ma már lehet látni, hogy nagy számban lesznek ilyen önkormányzatok - reálértékben jelentősen kevesebb összeget fognak kapni 2000-ben, mint amennyit a '99. évben kaptak. Nem véletlen valamennyi önkormányzati érdekszövetségnek a tiltakozása, van, aki hangosabban, van, aki kevésbé hangosan tiltakozik. Nem véletlen, hogy az itt ülő polgármesterek, pártállásukra való tekintet nélkül is aggályukat fejezik ki az önkormányzati költségvetéssel szemben.

A nagy gond tehát az, hogy ezek az önkormányzatok, amelyek kevesebbet fognak kapni, méltánytalanul, érdemtelenül fognak kevesebbet kapni. Mert nagyon jelentős azon önkormányzatok száma, ami a kistelepüléseket érinti, és általában azok fognak kevesebb pénzt kapni, ahol az állandó lakoshoz viszonyítva az óvodai és tanulói létszám alacsony. Úgy gondolom, hogy ez nem jó döntés. Nagyon szeretném, ha kormánypárti képviselőtársaim ezt felülvizsgálnák, felülbírálnák, és ha megoldás lenne. És csak egyetlenegy megoldás lehet: ha a rendszerbe, az önkormányzati szférába többletforrást hozunk be, és azt arra fordítjuk, hogy érdemtelenül ne szenvedjenek hátrányt önkormányzatok.

Éppen ezért, amiatt, amit elmondtam és amit igyekeztem bizonyítani, a költségvetési törvényjavaslat önkormányzati része is elfogadhatatlan a számomra, ezt nagy hiba lenne így megszavazni. És nagyon bízom benne, hogy a kormánypárti képviselők módosító indítványaival valami javulás lesz ebben az ügyben, mert ha nem, az nagyon szomorú évet jelentene az önkormányzatok számára az új évezred első évében.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Én is önkormányzati képviselő voltam, és önkormányzati képviselőként kénytelen voltam elszenvedni, hogy évről évre csökkent az állami támogatások mértéke annál az önkormányzatnál, ahol én dolgoztam. Ez a költségvetés azonban nem erről szól.

Az ön állítását két részre kell bontani. Az az állítás nem felel meg a valóságnak, hogy az önkormányzatok nem kapnak többet, mint az elmúlt évben. Ha jól emlékszem a számokra, 630 milliárd forint volt az önkormányzati támogatások összege a tavalyi évben, idén ez 680 milliárd forintra növekszik, tehát közel 8 százalékos a növekedés, ami meghaladja az infláció mértékét.

A második állítás, amivel foglalkozni kell - és érdemes is ezzel foglalkozni -, az az, hogy az elosztási arányok tekintetében helyes-e az a változás, amit a kormány előterjesztett. Azt gondolom, az a tény, hogy tavaly ezer fölé, mintegy 1100-ra nőtt az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések száma - ami azt jelenti, hogy ezek a települések nem tudják fedezni abból az állami pénzből fedezni az alapvető szolgáltatásaikat, ami közvetlenül hozzájuk érkezik -, önmagáért beszél. Ezen a rendszeren tehát mindenképpen változtatni kell.

Valóban, a településeknek különböző a jövedelemtermelő képessége, és ez a változtatás tulajdonképpen ezt vette figyelembe, erről szól ez a dolog.

Itt azért ellenzéki képviselőtársaim figyelmébe ajánlanám, hogy nem lenne helytelen, ha valamilyen módon koherensen érvelnének. Eddig mindig azt hányták a kormány szemére, hogy érzéketlen a szociális problémák iránt - itt, ebben az esetben pontosan azok a települések jutnak kedvezőbb helyzetbe, ahol sok a munkanélküli, ahol kevés a befolyó személyi jövedelemadó; ez a javaslat ezeknek a kistelepüléseknek jelent pluszforrásokat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Sági József képviselő úr, Fidesz.

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak azért nem jelentkeztem kétperces hozzászólásra, mert mindjárt a képviselő úr után következem. A hozzászólása eszembe juttatta kedvenc diákkori regényemet, Stevensonnak a "Kincses sziget" című regényét, amelyben mindenki kereste a kincset, aztán egymásnak estek, és végül mindenki hoppon maradt. Vagy a "Kincs, ami nincs" című szappanoperát...

ELNÖK: Képviselő úr, tessék feljebb tenni a mikrofont, mert nincs mindenkinek olyan nagy presbiteri hangja, mint nekem. (Derültség.)

SÁGI JÓZSEF (Fidesz): Igen, nagyobb levegőt veszek, és akkor jobb lesz. Jó lesz így? (Szabados Tamás: Nekünk jó!)

Az MSZP-s képviselő úr állításai közül azt mindenképpen vitatnám, hogy valóban minden önkormányzat rosszul járna ezzel a konstrukcióval, ez számszerűen nem igaz, számszerűen pont az ellenkezője igaz. Valóban úgy néz ki, hogy az állandó lakosok számához viszonyítottan kis tanulói létszámmal rendelkező önkormányzatok relatíve rosszabbul járnak, viszont ezt ellensúlyozni kell a Révész Máriusz által felvetett ok miatt, össze kell vetni ezt a kettőt, tehát a jövedelemtermelő képességet is figyelembe kell venni. De nem erről akarok beszélni, én sokkal békésebb vizekre szeretnék evezni, az oktatási témára szeretnék röviden kitérni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden kormány minden alkalommal elmondja azt a jól ismert tételmondatot a költségvetési vita során, hogy: működésének tükre a költségvetésben megbúvó prioritások rendszere.

Így van ez ezúttal is, hiszen a polgári kormányzat tevékenységének bevallott célja a családok életlehetőségeinek jobbítása, amely szándék számtalan paragrafusban ölt testet. Azt az alapvetést, hogy a megtermelt javakból egyre több és több maradjon az emberek, a családok, valamint a megélhetést teremtő vállalkozások kezében, olyan családpolitikai döntések egészítik ki, mint például a gyermekek után járó adókedvezmény összegének 30 százalékos emelése vagy a jövedelemarányos gyermeknevelési támogatásnak, a gyednek a bevezetése.

Külön igaz ez az állítássorozat arra a stratégiai ágazatra, amelyre a polgári kormányzat kiemelt figyelmet fordít: az oktatásügyre. Figyelembe véve, hogy az állami költségvetés összes kiadása 2000-ben 7,8 százalékkal, az oktatásra fordított központi források viszont 12,9 százalékkal emelkednek, egyértelmű az irány: vagyis a kormányprogramban megfogalmazott magas színvonalú, esélyteremtő oktatási rendszer megteremtése - ami, tegyük hozzá azonnal, nem könnyű feladat. Nem könnyű, mert éppen az előző kormányzati ciklusban csökkent jelentős mértékben a pedagógusok reálkeresete, olyannyira, hogy kormányzatunknak csak részben a kereseti elemek átalakításával, részben többletforrások bevonásával sikerült a pedagógusok alapbérét jelentősen emelni. Amíg azonban a szocialista-liberális oktatáspolitika csupán határozott időre szóló keresetnövelési eszközöket alkalmazott, amelynek a következménye az lett, hogy hosszabb távon nem jelentett garantált keresetnövekedést, addig az 1999. szeptember 1-jével bevezetett 1,19 százalékos szakmai szorzó idén is változatlanul hatályban marad. Ez azt jelenti, hogy 2000-ben a pedagógusok garantált alapilletményét ezen szakmai szorzó és az új, 8,25 százalékkal megemelt közalkalmazotti illetménytábla segítségével kell majd kiszámolni.

Hozzászólásomban még két olyan területet érintek, amelyek meglátásom szerint egyaránt szolgálják az esélyegyenlőség megteremtésének és a minőségi munka ösztönzésének az összecsiszolását.

Tudjuk, hogy a közoktatás támogatásának meghatározó része a BM-fejezetben kerül előirányzásra. Azzal, hogy kétszeresére nő a kistelepülések támogatása és közel háromszorosára a napközis foglalkozás támogatása, lehetővé tesszük mindazon intézmények virulens működését, amelyek már eddig is racionálisan és hatékonyan szolgálták településeik érdekeit. Ez a szubvenció azonban összekapcsolódik, össze kell hogy kapcsolódjék annak a korszerű minőségbiztosítási rendszernek a kiépítésével, amelyet a szakma szinte egy emberként támogatott a közoktatási törvény módosításainak vitája során.

 

(20.20)

Mivel a képzés-fejlesztés céljait szolgáló szakmai programok ráfordítása 0,5 milliárd forintról 1,2 milliárd forintra, a minőségi kritériumok javítására szolgáló program előirányzata az idei 0,8 milliárd forintról 1,9 milliárdra növekszik, joggal gondolhatjuk, hogy ezzel újabb lépést teszünk az igényes, világszínvonalú képzési rendszer megmentésének irányába.

Második elemként a középfokú oktatás legdinamikusabban fejlődő szektoráról, a szakképzésről kívánok beszélni. Mindannyiunk számára közismert és elismert tény, hogy a szakképzés kiemelt támogatása elemi érdek az Európai Unióba való csatlakozás idején, előestéjén. Nem mindegy ugyanis, hogy mekkora általános képzettséggel kell fogadnunk a technikai, szakmai kihívásokat. Igenis indokolt tehát az a 2,7 milliárd forintnyi támogatás, amely olyan képzési programok kidolgozását és bevezetését készíti elő, amivel a helyi munkaerő-piaci igényeket kielégíthetjük.

Végezetül még valami: az ellenzéki pártok előszeretettel emlegették abbéli kritikájukat, hogy a kormányzat milyen de milyen sokat költ az önmaga által kreált intézményrendszer finanszírozására. Nos, ha csak az OM igazgatásának költségvetési támogatását nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy az idei évhez képest a támogatás mindössze 5 százalékkal emelkedik, amely infláció alatti növekedést jelöl. A kérdésem már csak az, hogy innen fog a Magyar Szocialista Párt által önkényesen alternatívnak nevezett költségvetés milliárdokat átcsoportosítani? (Közbeszólás az MSZP soraiból: A miniszterelnök úr mondta!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm képviselő úr. Két percre megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, MSZP.

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem használom ki a két percet, csak egy adatot szeretnék Sági József képviselőtársamnak elmondani. Ugyanis ő elmondta azt, hogy október 1-jén micsoda nagyszerű intézményt vezettek be az iskolákban, amennyiben elvették a minőségi bérezést; a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium és Híradásipari Szakközépiskolában valamennyi olyan pedagógusnak, aki minőségi bérezésben részesült, október 1-jével csökkent a nominális bére.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Tóth Imre képviselő úr kért kétperces fölszólalást.

TÓTH IMRE (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az előttem szólók tulajdonképpen bármilyen konkrét megjelenési formáról beszéltek az önkormányzatokra vonatkozóan, arra utaltak, hogy a feladat- és a feltételrendszer jelentős ideje aszinkronban van. Igen, ez egy folyamat, az önkormányzatiság lassan 10. esztendejében egy deformált feladat- és feltételrendszer van. Azért most félretéve politikai megközelítéseket: aki a közigazgatásban az elmúlt 10-15 évben benne volt, az tudja, hogy az előző négy évben, az azt megelőző négy évben is gyakorlatilag ez probléma volt, csak most már nagyobb arányban jelenik meg. Hiszen mindig eljátszottunk azzal a gondolattal, hogy a mindenkori pénzügyminisztert leültetjük, kitesszük az asztalra a normatívát, mellé tesszük a feladat szükségletét, és a többletfeladatnál rámutatunk a hiányra. Egy pénzügyminiszter sem tudta volna állni a sarat.

Igen ám, de mi az, ami ebben bennünket kisegített? 1990 és '94 között gyakorlatilag voltak még pótforrások; például a megyei vagyonátadó bizottságoktól odakerülő vagyonrészek - rendben van. '94 és '98 között még voltak pótforrások, nevezetesen a késleltetett és kissé megcsonkított ÁPV Rt.-s hozadékok. Most '99-et írunk; és most mi marad ennek a kormányzatnak? Semmi! Következésképp törvényszerűen nő az önhikis települések száma. Igen ám, csakhogy meg kellene tanuljunk és el kellene fogadjunk együtt egy új fogalmat is, és én a kormányzat ezen lépésével ezért értek egyet. Nemcsak az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű települések vannak és születtek meg, hanem az önhibájukon kívül előnyös helyzetbe jutott és juttatott települések a nagyobb állami beruházások mentén. Ezért a kiegyenlítés valamilyen technikáját mégiscsak meg kellene közelítenünk.

Köszönöm. (Taps az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, MSZP.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Én ott szeretném folytatni, ahol képviselőtársaim, akár Tóth Imre, akár Jauernik István abbahagyta, az önkormányzatok finanszírozásáról, illetve a területfejlesztésről is néhány gondolatot elmondani. Az azért mégiscsak érdekes és furcsa dolog, hogy a kormánypártokon belül elsősorban a fideszes képviselők amellett érvelnek, hogy az önkormányzatok igenis megkapják a megfelelő finanszírozást a jövő évre, és érdekes módon két másik kormánypárt képviselői pedig - úgy tűnik, ők azok, akik inkább a napi önkormányzati rendszerben részt vesznek - azt mondják, hogy nem biztos azért, hogy minden rendben van ezen a területen, jobban át kellene gondolni a dolgokat, és bizony vannak olyan területek, területfejlesztés az önkormányzati finanszírozásban is, ahol bizony problémák vannak, és többletforrásokra szükség lenne, és ezekről a többletforrásokról én az előbbi kétperces hozzászólásomban szóltam.

Én műszaki ember vagyok, úgyhogy nem nagyon szoktam teorizálni, hanem tételesen megnézni, hogy bizonyos dolgok valójában hogyan hatnak az önkormányzatokra, és ezt két típusú vagy kétféle önkormányzaton szeretném bemutatni.

Az egyik az olyan hátrányos helyzetű, ahol a foglalkoztatással is még ráadásul problémák vannak, ne adj isten, még kicsi is az a település, nézzük meg, hogy őrájuk hogyan hat ez a költségvetési javaslat, és nézzünk meg, mondjuk, egy olyan önkormányzatot, amely gazdagabb, saját forrásai és saját bevételei is vannak, hogyan tud gazdálkodni majd ezekből a költségvetési forrásokból.

Melyek azok a tételek, amelyek az önkormányzatok költségvetésében a legnagyobb tételeket elviszik? Az egyik az intézményrendszer működtetése, a másik a településüzemeltetés, -fenntartás, -karbantartás, és a harmadik ilyen nagy terület a foglalkoztatási problémák kezelése, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség, ez rendkívül jelentős forrásokat von el az önkormányzatoktól.

Az intézményrendszer működtetésében látszólag könnyebb lesz a helyzet a jövő évben, mert a normatívák azok emelkednek, sőt az oktatási normatívák úgymond jelentősebben is emelkednek, mint a korábbi évben. Tehát látszólag könnyebb helyzetbe kerülnek az önkormányzatok, ha nem tudnánk, hogy jelentős forrásokkal járultak hozzá ezen intézmények fenntartásához eddig is ezek az önkormányzatok. Leginkább azt lehet mondani, hogy az állami normatívához még plusz 50-100 százalékot kellett a saját forrásaikból hozzátenni ahhoz, hogy ezeket az intézményeket megfelelőképpen tudják működtetni. Ennek ellenére sem jutott ezekben az önkormányzatokban a különböző taneszközöknek, például az iskolai oktatásban a cseréjére, rendkívül elavult taneszközökkel oktatnak egyes vidéki településeken vidéki iskolákban, és erre nyilvánvalóan nem jutott az elmúlt évben; bár most azt mondjuk, hogy ezekben a normatívákban ez is benne van, de ezeknek az emelkedését ezek a pénzeszközök nem fedezik.

Vagy lehetne néhány szót említeni arról is, hogy a jövő évben ezekből a normatívákból kellene fizetni azt a 8,5 százalékos átlagkereset-növekedést, amire tulajdonképpen csak 5 százalék fedezet van, tehát a 3,5 százalékot vagy létszámleépítéssel, vagy saját forrásokból történő kiegészítésekkel kellene az önkormányzatoknak fedezni.

Tudjuk, hogy a létszámleépítés nem nagyon járható út, mert hiszen nem önkormányzati intézményeknél, hanem például a mentőszolgálatoknál is micsoda problémát okoz ez a 3 százalékos létszámleépítés, de egy olyan kis falusi iskolában, ahol néhány pedagógus tanít csak, ott ez el sem képzelhető, tehát megint csak az önkormányzat saját forrásaira van utalva, hogy a megfelelő béremelést tudja biztosítani.

Nincs idő részletesen beszélni arról, hogy az önhikirendszerben rendkívül hirtelen és radikálisan bekövetkező változásokra az egyes önkormányzatok egyszerűen nem tudnak fölkészülni, és egyszerűen majd azt fogják tapasztalni, hogy a szokásos éves önhikipályázatokat már nem adhatják be azért, mert úgymond nem felelnek meg a feltételeknek.

(20.30)

Nem tudom, hogy ezt a problémát hogyan tudják majd kezelni.

Ugyancsak lehetetlen helyzetet eredményezhet a kistelepüléseken az alapfokú oktatási rendszerben bekövetkezett - szintén hirtelen bekövetkező - változás, amire megint csak nem tudnak az önkormányzatok megfelelőképpen felkészülni.

A településüzemeltetés területéről: kérdezte Hargitai képviselő úr, hol jelent problémát az, hogy a személyi jövedelemadóból nem 15 százalék, hanem csak 5 százalék marad az önkormányzatoknál közvetlenül. Például ott, hogy ezek az önkormányzatok az összes felújítást, infrastrukturális beruházást úgy tudták megvalósítani, hogy pályáztak különböző alapokra, a TFC-re, a CEDA-ra és hasonlókra, ahová mindegyiknél le kell tenni a 20-40 százalékos saját erőt, enélkül nem is tudnak pályázni. Abban a pillanatban, amint ezek a források, például a személyi jövedelemadó-rész saját erőként nem állnak rendelkezésre, még pályázni sem tudnak ezekhez az alapokhoz; nem beszélve arról, hogy ez a saját erő mi minden másra kellene még az önkormányzatoknál.

Képviselőtársam említette, hogy a tenyérből etetés politikája következik majd a jövő évben. Úgy gondolom, például az az 500 millió forint, amivel a belügyminiszter fog rendelkezni - most nem tudjuk, milyen alapon és melyik önkormányzat részesedhet ebből a forrásból -, arról van szó, hogy a kedves önkormányzatok majd kaphatnak ebből a forrásból, akik pedig nem azok, hát valószínűleg nem kaphatnak.

A foglalkoztatás kérdései: úgy gondolom, pontosan azokon a településeken, ahol már eddig is rendkívüli gondot és problémát jelentett az önkormányzatoknak a munkanélküliség, a jövedelempótló támogatás rendszere, amelyhez a saját forrásaikból megint csak hozzá kellett tenni forrásokat, most lesz valami új. Képviselőtársaim itt már elmondták, hogy a közmunkaprogramokra a korábbi években rendelkezésre álló pénzösszegeknek csak egyharmada áll rendelkezésre. Ez a probléma megint csak az önkormányzatok nyakába zúdul, és íme, ez megint olyan példa, amit az önkormányzatok rendkívül nehezen tudnak kezelni.

De nézzük a másik oldalát az önkormányzati rendszernek, azokat az önkormányzatokat, amelyek saját forrásokkal és nagyobb adóerő-képességgel rendelkeznek, mint más önkormányzatok. Maximálisan egyetértek azon képviselőkkel, akik azt hangsúlyozzák, hogy a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására többletforrásokat kell biztosítani. De az is elhangzott már, pontosan Szászfalvi képviselő úr volt az, aki azt a véleményét is kifejtette, hogy rendkívül elhibázott az a politika, amikor ezt a felzárkóztatást más települések kárára akarjuk megvalósítani.

És megint csak itt van az adóerő-képesség kérdése: meggyőződésem, képviselőtársaim, hogy ez alkotmányellenes dolog. Sajnálom, hogy az Alkotmánybíróság tavaly óta a mai napig nem vizsgálta meg ezt a kérdéskört, de én meg vagyok erről a dologról győződve. De ha csak elvi alapon vizsgáljuk meg a kérdést, ezek az önkormányzatok, amelyek nagyobb adóerő-képességgel rendelkeztek, az iparűzési adóbevételük jelentősebb volt a többiekéhez képest, az elmúlt években az innováció centrumai voltak Magyarországon. Rendkívül jelentős állami feladatokat vállaltak át azáltal, hogy az ipari parkoktól kezdve egyéb más fejlesztéseket hajtottak végre ezekből a többletforrásokból, és most ezt akarja elvenni tőlük ez a kormány. Gyakorlatilag úgy akar kiegyenlítést megvalósítani, hogy néhány önkormányzattól, amelyek az innováció élharcosai voltak az elmúlt négy évben, elvon 3-4 milliárd forintot, ezzel akarja a többieket kisegíteni, ami porhintés, és egyszerűen semmilyen alapja nincs ennek a dolognak. Azt lehet vele elérni, hogy akik valamennyit tudtak nyújtani szolgáltatásként és fejlődésként is, és mondjuk, egy-egy térség motorjaivá tudtak válni, most visszasüllyednek egy olyan alacsonyabb szintre, ahol ezeket a programokat nem tudják folytatni.

Még egy dolgot szeretnék elmondani a területfejlesztés kérdéseiről. Itt megint csak a kormány felelőssége van napirenden, mert azt mondtam, hogy az ezektől az önkormányzatoktól elvont forrásokat a kormány semmilyen módon nem pótolja. Példaként említeném, hogy az elmaradott térségek felzárkóztatására az elmúlt három évben Borsod, Szabolcs és Nógrád megyében működött egy integrált szerkezetátalakítási és válságkezelő program, amelynek az eredményei kezdtek megmutatkozni. Tudja mindenki, aki területfejlesztéssel foglalkozik, hogy az ilyen programok általában 10-15 éves, szisztematikus, sziszifuszi munka után hoznak eredményt.

A költségvetésben a kormány ezt a programot nem kívánja folytatni, nem tudjuk, hogy mit akar folytatni, és sajnálatos módon az a felzárkóztatás megszakad ezáltal Borsod megyében, amely minden tekintetben illeszkedett az európai uniós fejlesztési programokhoz. Annak a rendszerét az ottani önkormányzati és gazdasági szereplők gyakorlatilag megtanulták, begyakorolták - ennek most vége szakad. Vagy ha nem szakad vége a dolognak, nem tudjuk, hogyan folytatódik.

Ezek azok a dolgok, amelyek alapján nem tudjuk támogatni a mostani költségvetést, és a Szocialista Párt nem is fogja ezt megszavazni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Tóth István képviselő úrnak, Fidesz.

TÓTH ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Kénytelen vagyok Kovács képviselő úr felszólalására reagálni, ugyanis képviselőtársaihoz hasonlóan csúsztatásokkal teli felszólalásával akar a költségvetésről véleményt nyilvánítani, amikor a polgári kormánynak ezekkel a tanulókra fordított normatíváival most volt lehetősége egyáltalán utánalépni a feladatoknak. Nem tudom, hogy az előző években a szocialista kormány miért inflálta el ugyanezt a normatívát, és miért nem fejlesztette úgy, ahogy most fejleszti az Oktatási Minisztérium?

Ugyanakkor tudok olyan önkormányzatot - igaz, hogy baloldali vagy liberális -, amelyik még a normatívát sem fordította a diákokra, illetve az iskolákra. Elképzelheti, kedves képviselőtársam, milyen állapotok lehetnek ott, ahol ezt a normatívát sem fordították ilyen célra!

Azonfelül ismét felhozza a címzett támogatások egyoldalú odaítélését, de azt elfelejti mondani, hogy a címzett támogatásokhoz önerő szükséges, valamint többéves program. Azonfelül a címzett támogatásokhoz más ellenzéki önkormányzatok visszavonták a pályázatukat, szándékosan, hogy ezzel azt hitessék el, amit önök mondanak, hogy a címzett támogatásra nem kapnak pénzt, holott szándékosan vonták vissza, valamint önerőből szökőkutat meg termálkutat készítenek, ahelyett, hogy iskolát vagy pedig kórházat rekonstruálnának, illetve az állapotukat javítanák. Ez a háttere annak, amit önök kihoznak ebből!

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom a két utóbbi szocialista párti képviselő megszólalása kapcsán - Jauernik képviselőt értem ez alatt és most Kovács képviselő urat -, hogy amit elmondtak, az kétségtelenül lehetett vita alapja köztünk; én azt gondolom, szakmai érvelések voltak azok, amiket hallottam. Ezt nem tudtam volna elmondani Kálmán képviselő úr megszólalásáról.

Kétségtelen, hogy a PM táblázatára már kétszer hivatkoztam. Egy pillanatig sem akartam ezzel azt mondani, hogy ezek az eltérések, amelyek az önkormányzati szintek között vannak, csak a központi költségvetési kapcsolatokból adódnak. Az istentelenül szomorú lenne, ha ezekből adódhatnának ilyen eltérések! Persze, hogy a nagy eltéréseket a helyi forrásszerzés lehetőségének nagyon különböző volta jelenti!

Az egész vita onnan indult, amikor az első megfogalmazás a szocialisták szájából az volt - még a pulpitusról mondta el a képviselő úr -, hogy önmagában az a tény, hogy csak 5 százalék marad a helyben maradó személyi jövedelemadó-rész, az önkormányzatok érdekeltségét csökkenti a helyi forrásszerzésben, és ilyen szempontból indokolatlan lépés. Ebből indult el az a disputa, ami zajlik köztem és önök között, és én mindig azzal érvelek, hogy erre egyszerűen nem lehet ésszerű magyarázatot és indokot találni.

(20.40)

A másik vitapont az a forrásátcsoportosítás, ami történik település és település között. Meggyőződésem szerint ez indokolt. Nyilvánvalóan én a kevésbé tehetős települések nézőpontjából nézem a kérdést, és élem meg a mindennapjaimat, alkotmányos aggályokat pedig meggyőződésem, hogy nem vet fel. Nem hiszem egyébként, hogy a kormánypárti megszólalók között lehet úgy különbséget tenni, hogy a kisgazdák és az MDF-esek érzékenyebbek, és mi kevésbé vagyunk ilyenek. Én sem gondolom azt, hogy ideális az, ami az önkormányzati forrásszabályozás tekintetében van, de jobb, mint a tavalyi. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Borkó Károly képviselő úrnak, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is Kovács képviselőtársam felszólalásához szeretnék kapcsolódni abban a tekintetben, hogy a területfejlesztésre több mint 500 milliárd forintot fordít majd a következő költségvetés.

Az integrált területfejlesztési programnak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye is egyik célterülete volt; azt gondolom azonban, hogy a három év tapasztalatainak mérlegét meg kell vonni. Meg kell nézni, hogy azok a pénzek, amelyek ide kerültek - amelyek egyébként jelentős források voltak -, hogyan hasznosultak. Azt gondolom, hogy ezeknek a pénzeknek a hasznosulása nem minden esetben volt a leghatékonyabb. Meg kell vizsgálni, hogy mennyire hatékonyak ezek a pénzfelhasználások, és utána ismételten lehet dönteni arról, hogy az elkövetkezendőkben ezeknek a kevésbé fejlett régióknak milyen támogatásokat kell odaítélni.

Abbéli aggályukkal kapcsolatban, hogy most 15 százalékról 5, illetve 10 százalékra módosul az szja helyben maradó része, azt szeretném mondani, hogy úgy emlékszem, ennek a helyben maradó adórésznek a mérséklését annak idején éppen az előző kormányzat kezdte el, amikor 25 százalékról 15 százalékra csökkentette a helyben maradó részt. Akkor érdekes módon alkotmányos aggályok nem nagyon merültek fel.

Őszintén sajnálom egyébként, hogy a helyi iparűzési adó koncentrációja illetve közös alapba vonása nem valósult meg, mert úgy gondolom, hogy a valamikori központi ipartelepítések révén nagyon kedvező helyzetbe kerültek bizonyos városok. (Az MSZP padsorai felé fordulva:) Például az ön választókerülete, illetve Tiszaújváros is, amihez, úgy gondolom, a városnak - azon kívül, hogy éppen az volt a fejlesztés célterülete - nem sok köze volt abban az időben, most viszont olyan jelentős bevételekre tesz szert ezekből a pénzekből, hogy nyáron is van lehetősége például műjégpályát fenntartani, ami alapjában véve nagyon kedvező dolog; de el kell menni például Zemplén egyes falvaiba vagy Szabolcs falvaiba (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és meg lehet látni, hogy az önkormányzatok milyen helyzetben vannak. Tehát a területi kiegyenlítésnek mindenképpen van létjogosultsága. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Dr. Veres János: De nem így!)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Veres János képviselő úrnak, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Három dologra szeretnék reagálni. Egyrészt nem valós az az állítás, mely szerint az elmúlt négy évben - '94-98 között - elértéktelenedtek és nem növekedtek a normatívák, amiket az oktatásra fordítottunk.

Azt gondolom, hogy volt két olyan év, amikor helyre kellet hozni azt, ami nem volt a helyén, egyensúlyi és más ügyekben. Nem akarom részletezni, erről sokat vitatkoztunk már. 1998-ra még a régi kormány a régi költségvetésében normatívaemelést fogadott el, ami meg is valósult. (Varga Mihály: Választási osztogatás volt!) Nem, nem, Misi, te is tudod, hogy ez nem így van.

Teljesen nyilvánvaló dolog, hogy amikor a gazdaság teljesítőképessége lehetővé tette, akkor teljesen természetes módon ebbe az irányba nyitás történt, emelésre kerültek a normatívák. (Varga Mihály: Kampánycélból.)

A másik dolog az, hogy nagyon örülök annak, hogy itt elhangzott 500 milliárd forint területfejlesztési pénz. Nincs ennyi a költségvetésben. Szerintem ez egy téves szám. Sok mindent ki lehet mutatni ebből a költségvetésből, de ezt a számot nem. Abban egyetértünk, hogy a hárommegyés programot értékelni kellett volna, csakhogy van egy kormányhatározat, ami kimondja, hogy az FVM-nek június 15-éig be kellett volna terjeszteni a kormány elé az értékelést, szeptember 15-éig be kellett volna terjesztenie a kormány elé a hárommegyés program folytatásának anyagát. Mindez a kormány késlekedése miatt nem következett be, és persze meg lehet azt indokolni, hogy nem került be a költségvetésbe.

Úgy gondolom, hogy a kormány mulasztásáról vagy szándékos hanyagságáról van szó, és ezért nem került be a költségvetésbe most ennek a programnak a folytatása. Szerintem ez tűrhetetlen! Be kell tenni a költségvetésbe, mert valóban folytatni kell. Abban, hogy le kell szűrni a konzekvenciákat és tanulságokat, nincs vita közöttünk, csak ezt sokkal hamarabb meg kellett volna csinálni ahhoz, hogy beépülhessen a 2000. évi költségvetésbe.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre következik Jauernik István képviselő úr, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Olyan sokszor téves számok hangzanak el! Szeretném pontosítani például az szja helyben maradó részével kapcsolatban, amit képviselőtársam elmondott.

Való igaz, hogy az előző kormány ideje alatt az szja helyben maradó részének százalékos értéke csökkent: 25-ről 22-re, 20-ra; '99-ben csökkent 15-re, és 2000-re 5. Ez a százalékos érték.

De a mi időnkben nominálisan soha nem csökkent! Amikor 25 százalék volt, az egy kisebb szja-bevétel 25 százaléka - hatvanegynéhány milliárd - volt, a 22 százalék 78 milliárd volt pontosan, '97-ben, '98-ban már '90 milliárd volt, az önök jóvoltából tavaly a 15 százalék már csak 15 milliárd volt, és 2000-ben az önök javaslata szerint már csak 30 milliárd. Úgy gondolom, hogy ez nagy különbség, amikor a százalékos érték csökken, de nominálisan nem csökken, hanem nem olyan dinamikus mértékben növekszik. Mi csak azt a nagy dinamikát vettük el, de nem nyúltunk hozzá, hogy reálértékében is csökkentettük volna. Úgy gondolom, hogy ezek a számok így pontosak, amiket elmondtak, és javaslom képviselőtársaim figyelmébe.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Borkó Károly képviselő úr következik két percre, Fidesz.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy a keleti régió nagyon sok problémájára megoldást jelentene, ha az autópálya mihamarabb odaérne. Úgy gondolom, hogy az autópálya- és gyorsforgalmiút-hálózatnak az a fejlesztési programja, amit elfogadott a kormány az elkövetkezendő 10 évre, nagyon sokban fogja segíteni annak a területi elmaradásnak a csökkentését, ami ott, a mi tájékunkon, Szabolcs-Szatmár-Beregben és Borsod északi részein jellemző.

Azt gondolom, hogy ezt a kérdést kellene leginkább forszírozni, mert lehetnek akármilyen integrált felzárkóztatási programok, ameddig a nyugati tőke a Tiszáig hajlandó eljönni, mert én látom - gyakran járok arra - az épülő, szépülő tiszaújvárosi ipari parkot, ahol már a nem tudom milyen nyakkendőgyár ki is van írva, hogy óriási mértékű innováció révén nyakkendőket fog ott gyártani; tehát addig, ameddig az autópálya nem ér el minket, ameddig a fejlődés odáig nem halad vagy nem jut, addig lehetnek akármilyen integrált fejlesztési programok, addig az igazán nagy volumenű beruházások nem fognak megvalósulni, mert a nyugati tőke egyszerűen nem hajlandó rozoga, életveszélyes utakon eljönni 350 kilométerre Magyarország fővárosától.

Azt gondolom, hogy ezt kellene forszírozni mindenféle módon, hogy ez mihamarabb elérjen odáig. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Révész Máriusz képviselő úr következik két percre, Fidesz.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetértek több ellenzéki képviselőtársam felszólalásával: több pénz kellene az önkormányzati szektornak. Teljesen egyértelmű, igazuk van. Igazuk van akkor is, amikor azt mondják, hogy több pénz kellene az oktatásnak, igazuk van akkor is, amikor azt mondják, hogy több pénz kellene az egészségügynek, és tulajdonképpen minden egyes területet végig lehetne sorolni.

Ebben igazából nincs vita, csak az a kérdés, hogy honnan. A költségvetésben - már többször elmondtam - van egy olyan tétel, hogy 800 milliárd forintnál többet kell adósságszolgálatra kifizetni. Ha például ez a teher nem lenne - aminek a felhalmozásában minket nem sok felelősség terhel -, akkor azt hiszem, könnyen meg tudnánk oldani ezeket a problémákat. Sajnos, nem tehetjük.

Amire lehetőség van, még egyszer alá szeretném húzni: reálértékben növekszik az önkormányzatok támogatása. Ez elvitathatatlan, meg kell nézni a számokat. Reálértékben növekszik a központi támogatás 630 milliárdról 680 milliárdra. (Jauernik István: Hol olvasod ezt? 648 volt a múlt évben.) Ez az inflációt nézve mindenképpen növekedés, amit egyébként az önök kormányzása alatt nem lehetett elmondani az önkormányzati szektor támogatásáról.

Azt sem vitatták ellenzéki képviselőtársaim, hogy valamiféle jövedelemkiegyenlítésre szükség van az önkormányzatok között, hiszen az mégiscsak abszurd helyzet, hogy 1100 település önhibáján kívül hátrányos helyzetbe kerül, ami azt jelenti, hogy a szükséges alapszolgáltatásokhoz nincs meg a szükséges fedezete.

Ennek a problémának a kezelésére szolgál az a javaslat, amit a kormány előterjesztett. Lehet azt mondani, hogy nem ilyen módon kell kiegyenlíteni az önkormányzatok közötti jövedelemkülönbséget, hanem valamilyen más módon, nem az önkormányzati szektorból, hanem kívülről kellene forrásokat bevonni. Lehet gondolkodni, hogy honnan: az oktatásból vonjunk-e el több pénzt, amivel esetleg meg tudjuk támogatni vagy az egészségügyből. A feladat nem könnyű.

 

(20.50)

Igazából azt gondolom, hogy az a javaslat, amely az önök asztalán fekszik, a kisebb jövedelemtermelő képességű önkormányzatokat hozza előnyösebb helyzetbe, akik szociálisan hátrányos helyzetben vannak. Önök eddig más témákban látszólag mindig ezeknek a településeknek, ezeknek a hátrányosabb helyzetű (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) embereknek az érdekeit védték. Kérem, tegyék ezt most is! (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. 1 perc 41 másodpercre megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

TÓTH IMRE (FKGP): Mindig érzek valami farizeus alapot azokban a megközelítésekben, amikor arról van szó, hogy tudjuk, hogy van tíz elosztható egységünk, és az erősebbek, akik eddig többet kaptak, változatlanul kapják meg ezt az egységet, a gyöngébbeket nagyon akarjuk fejleszteni, csak az istenért nem adunk nekik többet, bár rászorulnának, és ezt elismerjük.

Ez így működik egy családban, egy államban és így tovább; hacsak azt nem feltételezzük, hogy a rendszeren kívül van még forrás, többen utaltunk erre egyéb tekintetben. A másik kérdés, hogy azon településekért azért nem kellene nagyon könnyet hullatnunk, amelyek jelentős munkahelyi fejlesztés alanyai lehettek. Mondjuk meg őszintén, hogy ehhez a forrásokat soha nem azok az érintett települések adták belső forrásból, hanem két fő irányból táplálkoztak. Egyrészt az állam irányából, másrészt akár külföldi, akár belföldi vállalkozói irányból. Mondhatnánk azt, hogy rendben van, de ezek a települések megteremtették azt a vonzó alap-infrastruktúrát, amelyhez jönnek ezek a vállalkozások. Igen ám, csakhogy ha elemezzük az alapozó infrastruktúrákat, ezek több mint 60 százalékban szintén állami forrásból táplálkoznak. Tehát gyakorlatilag egy állam, egy külső rendszer által képezett előnyökből szedik annak forrásait ezek a települések. Azért ezt is látnunk kell, amikor vizsgáljuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Kovács Tibor képviselő úr következik.

KOVÁCS TIBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Borkó Károly képviselő úrnak szeretném azt elmondani, hogy azzal egyetértünk, hogy ha a kormány azt vizsgálta volna, hogy azok az önkormányzatok, amelyeknek többletforrásai voltak... - és itt most ne vitassuk meg azt, hogy ezek a többletforrások miből származnak, mert akkor visszamehetnénk egészen Mátyás királyig, vizsgálva az egyes önkormányzatok lehetőségeit.

Azt kellene megvizsgálni, hogy ezek az önkormányzatok ezeket a forrásokat jó célokra használták-e vagy rosszakra. Ha úgy értékeljük, hogy rosszakra, akkor át kell gondolni az egész helyzetet, és egy másfajta struktúrát kell itt létrehozni. Amennyiben nem erről van szó, akkor hagyni kellene legalább őket, hogy tudjanak fejlődni, és azt az infrastruktúrát, amelyről ön is beszélt, megteremteni ahhoz, hogy egyáltalán remény legyen arra, hogy a kelet-magyarországi régióba is odataláljon a tőke, és ott megtelepedjen. Ezzel a mostani javaslattal azt érjük el, hogy még őket is ellehetetlenítjük, tehát igaz az, hogy mintha a kormány gyakorlatilag arra törekedne, hogy néhány önkormányzatot valójában kiszárítson, hogy ne legyen már olyan jó nekik - itt működik a jó magyar sárgairigység-faktor, hogy neki se legyen jobb, ha a másiknak rossz. Tehát úgy gondolom, hogy ez nem egy szerencsés politika.

Révész képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, nem volt itt az előbb: felsoroltam néhány forráslehetőséget, hogy hogyan, honnan lehetne ehhez forrásokat találni. Elmondtam, hogyan lehetséges, hogy az ÁPV Rt. 3000 milliárd forintos vagyonából egyetlen fillér sem folyik be a magyar költségvetésbe. Meg kellene vizsgálni, hogy a Postabank konszolidációjára fordított 150 milliárd forintra valóban szükség volt-e (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Az ÁSZ már megvizsgálta!), vagy nem lehetett volna esetleg azt, mondjuk, 70-80 milliárd forinttal megoldani. Nem vizsgálta meg senki, képviselő úr!

Javasoltuk (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), hogy alakuljon (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) erre egy parlamenti bizottság, ez nem alakult meg, mert önök ezt nem fogadták el.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Képviselő Úr! A saját frakciótársaiktól veszik el az időt. Lehet a kétpercest hárompercessé minősíteni, de azért hagyjunk a rendes felszólalóknak is lehetőséget.

Két percre kért szót Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Három reagálás; az egyik az, hogy nagyon egyetértek Borkó Károllyal az M3-as fontosságát illetően, csak az a baj, hogy négy éve ez az első olyan költségvetés, amelyben nincs egy fillér sem az M3-as továbbépítésére. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Nincs! M3-as címen továbbépítési forrás nincs. Benne van egy nagy valamiben, amiben nincs kibontva, hogy mennyi az. Nincs garancia a költségvetésben arra, hogy az M3-as építése folytatódik. Tessék megnézni a KHVM fejezetének a részletes táblázatát is! A 20 milliárdban nincs megnevesítve egy fillér sem az M3-asra. Remélem, mire elfogadjuk a költségvetést, lesz.

A következő dolog az, hogy az adósságszolgálat ügyében sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy nekünk ilyen mértékben felróható lenne a dolog, tekintettel arra, hogy csak azért annyi az adósságszolgálat, mert annak idején Magyarországon, az előző kormány időszakában az adósságtehernek jelentős mértékű csökkenése következett be. Ebből következően lehet csak annyi az a (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) teher, amit a mostani kormánynak vállalnia kell. Miután folyamatosság van Magyarországon, azt gondolom, hogy vállalni kell.

Nagyobb probléma, hogy három év után most először nem szerepel ebben a költségvetésben egy fillér sem az ÁPV Rt. bevételeiből adósságtörlesztési kötelezettségként. Ez is hibája ennek a költségvetésnek.

Az utolsó dolog: Révész képviselő úr reálérték-növekedésről beszélt. Ha azt feltételezzük, hogy 6-7 százalék az infláció, amely a kormány prognózisában volt, akkor persze lehet, hogy reálérték-növekedés lesz. De ha megnézzük, hogy mennyit jósolnak azok a független gazdaságkutatók, akik Magyarországon nyilvánosságra hozták a 2000-re vonatkozó prognózisokat, akkor már lehet látni, hogy ez csak nulla százalékos mértékű (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) reálérték-növekedésre ad lehetőséget. Ebből az következik számomra, hogy ez egy vágyálom, de nem realitás. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Köszönöm.

ELNÖK: Varga Mihály államtitkár úr kért szót. Tessék!

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt MSZP-s Képviselő Urak! Engedjék meg, hogy néhány dolgot újra megismételjek. Van olyan képviselő, aki sajnos nem volt itt két órával ezelőtt, és nem hallhatta ezt. Azoknak a számára valamit meg kell ismételnem, ami a vita korábbi szakaszában hangzott el, és úgy látszik, hogy rövid az emlékezet.

Postabankügy: elmondtuk százszor, elmondtuk ezerszer, de most ezeregyedszer is elmondom, hogy a Postabank konszolidációja úgy történik, hogy amennyiben a kétes és rossz kintlévőséget sikerül úgy értékesíteni, hogy az várakozások feletti befizetést eredményez, annak a 90 százaléka a központi költségvetésbe fog visszafolyni. Tehát senkit egy fillér kár nem fog emiatt érni, ez a pénz az adófizetők pénzéhez fog hozzákerülni.

ÁPV Rt. vagyongazdálkodása: Kovács Képviselő Úr! Kérem, hogy üsse fel a költségvetés első kötetét, és akkor megtalálja benne, hogy a vagyongazdálkodásból milyen befizetési kötelezettségei vannak az ÁPV Rt.-nek, én most ezt nem sorolom mind fel. (Közbeszólás: Pedig jó lenne!)

Az infláció kérdése: azt hiszem, hogy abban ma minden közgazdász egyetért, hogy az infláció részben amiatt ilyen magas Magyarországon, mert magasak az inflációs várakozások. De nézzük csak meg, mitől magasak az inflációs várakozások! Azoktól a kijelentésektől, amelyeket önök tesznek, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. (Taps a Fidesz padsoraiból.) Részben önök gerjesztik az inflációt azzal, hogy a kormányprognózis felett általában 2-3 százalékkal húznak egy limitet, és azt mondják, hogy ennyi lesz az infláció. Sajnos ez bizony beépül a szerződésekbe, a bérekbe, a várakozásokba. Azt gondolom, hogy ha felelősen politizálnak, akkor tesznek valamit azért, hogy Magyarországon az infláció kedvezőbb legyen, az ország megítélése jobb legyen.

Az M3-ról még egy mondat: az előbb T. Asztalos Ildikó képviselő asszonynak elmondtam, hogy az idei esztendőben is fizetünk több mint 3 milliárd forintot előkészítő munkára, gondolom a Füzesabony és Polgár közötti szakaszról van szó. Erre az idén is fizettünk, a jövőre is van betervezve európai uniós támogatásból, költségvetésből erre pénz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Kádas Mihály... Bocsánat, még kétperces felszólalásra jelentkezett Veres János képviselő úr, MSZP.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem feltételezzük, hogy az ellenzék szavának oly súlya lenne, hogy ez alapján jelentős mértékben változnának az inflációs mutatószámok. Csak azt mondtam, hogy azok a gazdaságkutató intézetek, amelyek Magyarországon közzétették a 2000. évi prognózisukat, jelentős mértékben... - hiszen ezen a mértékhatáron belül az a bizonyos 2 százalékos különbség, ami megjelenik, jelentősnek ítélhető, eltér a kormányprognózistól. Természetesen örülnénk mindannyian, ha a kormány prognózisa valóra válna, szerintem ebben nincs közöttünk véleménykülönbség. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Két megjegyzés: továbbra is azt mondom, hogy a beterjesztett költségvetésben az M3-as építésének költségei nevesítetten nem jelennek meg, ön sem mondta, hogy hol jelenik meg. Még egyszer mondom, hogy az ÁPV költségvetése ön által hivatkozott 10. mellékletében sajnos ott van még plusz 15 milliárd forint, amelynek az a címe, hogy az egyéb szerződéses kötelezettség, Reorg-Apport Rt. veszteségeinek fedezete, 15 milliárd forint, azaz külön még a 158 milliárd forint, amelyet annak idején megvizsgált a Számvevőszék.

 

(21.00)

Még egy megjegyzés (Varga Mihály: CW Bank!): sajnos olyan ismereteink vannak, hogy ez a bizonyos adósságkezelés nem százszázalékosan állami tulajdonban lévő társaságon keresztül történik. Ebből következően az ön által mondott 9 vagy 10 százalékos garancia nem tudom, hogy teljes mértékben megbízható garancia-e. Sajnos erre nézve sem a költségvetési bizottságban a parlamenti képviselők, sem más formában teljes körű tájékoztatást nem kaptak. Nagyon remélem, hogy a költségvetés elfogadásáig ez a kérdéskör is megfelelőképpen be lesz mutatva számunkra.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra következik Kádas Mihály képviselő úr, Fidesz. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Halljuk!)

KÁDAS MIHÁLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnézést kérek, hogy megszakítom ezt a remek kétperces csatát; talán amíg elmondom, addig gyűjtsenek erőt, és utána újult erővel lehet kezdeni. (Derültség a Fidesz soraiban.)

Engedjék meg, hogy először néhány mondatban reagáljak a költségvetést érintő ellenzéki bírálatokra.

Az ellenzék természetes jogának tartom, hogy bírálja a mindenkori kormány által benyújtott költségvetési javaslatot, feltéve, hogy ezt korrekt módon, a jobbítás szándékával teszi. Van azonban e bírálatokban két olyan tényező, amely azok hitelességét gyengíti, illetve inkább csak politikai kampányfogásként értelmezhető. Az egyik ilyen tényező: az ellenzéki képviselők is jól tudják, hogy az elosztható források szűkösek és végesek. Könnyűszerrel, de még mindig nem könnyelműen el lehetne osztani a jelenleg rendelkezésre álló összeg másfél-kétszeresét is. Reméljük, hogy egyszer ez is eljön, ezt is megérjük, bár nem én személyesen, azt nem remélem, hanem az ország - csakhogy annyi van, amennyi.

Ha azt is hallanánk néha ellenzéki oldalról, hogy a tervezett elosztásban mit tart az ellenzék jónak, általa is támogatandónak, akkor az élesebb kritikát is el lehetne fogadni. Ha azonban csak azt halljuk, hogy minden rossz vagy majdnem minden, azzal egyszerűen nincs mit kezdeni.

A másik ilyen tényezőt szeretném egy irodalmi példával megvilágítani. Móricz Zsigmond Erdély című regényének egyik főhőse, a talán legnagyobb országépítő erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor mondja az uralkodó felelősségéről: "A fejedelem nem álmodhat olyan álmot, amilyet akar, csak olyat, amilyet lehet, sőt, amilyet kell." Ebben a mondatban benne van ellenzékiség és kormánypártiság legfontosabb különbsége. Az ellenzék elképzelhet bármilyen költségvetést, sőt hevenyészett alternatív költségvetést is benyújthat, a felelősség azonban ettől nem válik alternatívvá. A költségvetés egyensúlyáért, az ország, a gazdaság további folyamatos előrehaladásáért a mindenkori kormányzati oldal felel.

Azért hoztam fel ezt az irodalmi példát, mert önök, amikor 1994-98 között jelentősen megnyirbálták az oktatási, szociális, általában jóléti kiadásokat, ilyen kényszerítő körülményekre hivatkoztak. Elfogadom, Hargitai úr is emlegette, hogy esetleg ez bizonyos szempontból szükségszerű volt. Nos, ezek a kényszerítő körülmények, determinációk mára sem szűntek meg, legfeljebb némiképp enyhültek. Az igazi kérdés tehát az, jól használja-e fel a jelenlegi kormány a gazdasági fejlődés adta valamivel nagyobb mozgásteret, hogy úgy növelje az 1994-98 között elszegényített jóléti területek támogatását, hogy közben ne veszélyeztesse a jövőt, hogy ne állhasson elő soha olyan helyzet, amelynek következtében újra megszorító intézkedésekre kell sort keríteni - önök szerint nem, szerintünk igen.

A jóléti kiadások reálértékben szinte kivétel nélkül nőnek. Ezt támadni olyan ellenzéki pártok részéről, amelyeknek kormányzása idején ezeken a területeken folyamatos volt a csökkenés, vagy bizonyos intézmények, például a gyed nem is létezett, felesleges erőlködés. A számok önmagukért beszélnek.

Csak egy-két példa az oktatás területéről. Az oktatáshoz kapcsolódó normatívák átlagos növekedése 22,5 százalék. Az esélyegyenlőség javításában kulcsszerepet játszó kollégiumok normatívája 28,4 százalékkal emelkedik. A jövő évtől 192 millió forinttal működni fog a nemzeti kollégiumi alapítvány szakmai munkájuk segítésére. A tankönyvek áfája 2000-től megszűnik, egyidejűleg a tanulók tankönyvvásárlási támogatása 25 százalékkal nő. Nem fog ez különösebben segíteni a tanulók tankönyvvásárlásában, illetve a rászorultabbaknak? Az 1100 fő alatti lélekszámú kistelepülések óvodai és alsó tagozatos általános iskolai ellátásának támogatása 110 százalékkal nő. Sorolhatnám még a példákat, és nem csak az oktatás területéről.

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Nos, kedves ellenzéki képviselőtársaim, önök azt mondják erre, kevés - miért nem több, nagyobb a támogatás? Ha ez kevés, miért nem tettek önök ehhez a kevéshez az előző ciklus négy éve alatt semmit? Hisz tudjuk, elvettek belőle!

Mi sem állítjuk, hogy ez elég. Reményeink szerint ezek a támogatások a kormányzás további éveiben is stabilan, reálértékben is nőni fognak, miközben megmarad a költségvetés egyensúlya, elfogadható szinten marad az államháztartás hiánya, és a gazdaság is megkapja azt a támogatást, mely fokozhatja teljesítményét, s amely növekvő teljesítmény így a jóléti szférára újra pozitívan hat vissza.

Tisztelt Ház! A kormány jóléti politikája családközpontú, a családokat kívánja jobb helyzetbe hozni, nemcsak a közvetlen családi támogatások révén, de a lakásépítés segítése, az iskoláztatás terheinek csökkentése és a munkahelyteremtés eszközeivel egyaránt. Önök erre is nemet mondanak, amikor nem szavazzák meg a költségvetést.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Gyürk András, a Fidesz részéről.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Többen szóltak már az általános vitában arról, hogy a 2000. évi költségvetési törvénytervezet XII. fejezetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak vajon a kormány milyen forrásokat kíván biztosítani ahhoz, hogy a kitűzött feladatokat - különös tekintettel a mezőgazdaság súlyos, válságos folyamataira - megoldja. Magam is erre keresem a választ.

Mi is az alapvető probléma? Meggyőződésem szerint az, hogy az agrárgazdaságban, a vidéken a nemzetgazdaságétól alapvetően eltérő folyamatok zajlanak. Miközben a nemzetgazdaság egésze 1996-tól növekedési pályára állt, addig a vidék, az agrárgazdaság leépülése az elmúlt időszakban felgyorsult. Ezt bizonyítják az alábbiak is: a nemzetgazdaság GDP-je 1998-ban 5,1 százalékkal emelkedett, ezzel szemben ez a mutató az agrárgazdaságban 1,5 százalékkal csökkent. Ez a folyamat 1999 első félévében felgyorsult.

A kormány rendszeresen dicsekszik az infláció csökkenésével, erről ma is hallhattunk az este folyamán. De ki fizeti meg, és kinek a kárára? Tény, hogy az infláció csökkenése a mezőgazdaságnak, a magyar parasztság egyre romló jövedelmének köszönhető. Ezt bizonyítja az is, hogy míg 1998-ban a nemzetgazdaság fogyasztói árindexe 114,3 százalék volt, a mezőgazdaság árindexe 108,4 százalékon zárt. E tendencia ez év első felében tovább erősödik, hiszen az év első felében a felvásárlási árszínvonal 8,7 százalékkal csökkent, az exportvolumene 14 százalékkal volt alacsonyabb. E folyamaton rontott továbbá az is, hogy a piacra jutási támogatás ez idáig elfogyott, de a beruházásra, fejlesztésre szánt források is elapadtak. Az előbb említettekből az is látszik, hogy az agrárgazdaságban továbbra sincs jövedelem, a jövedelem kiáramlása felgyorsult, ez idáig mintegy ezermilliárd forintos tőkehiány halmozódott fel az ágazatban az elmúlt évek során.

Miért veszélyes ez a negatív folyamat? Mindenekelőtt azért, mert ha ez tartósan fennmarad, úgy veszélyezteti a kiegyensúlyozott növekedést, amelyért az elmúlt években a magyar társadalom, de mindenekelőtt a vidék lakossága komoly áldozatokat hozott. Látható tehát, hogy a mezőgazdaságban rendkívül komoly problémák vannak, az ágazat válságkezelésére, konszolidálására van szükség ahhoz, hogy a további romlást megállítsuk, egyensúlyi helyzetét megteremtsük.

A kialakult kedvezőtlen folyamatok megállítása érdekében mindenekelőtt a 2000. évi költségvetési törvényben kell megalapozni az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben előírt források biztosítását. Súlyos hiba, hogy a kormány e törvénynek megfelelően a mai napig nem terjesztette a parlament elé a középtávú agrárpolitikai programját. Sajnos az ágazatról szóló jelentést is késve nyújtotta be, melynek tapasztalatait már nem lehet érvényesíteni a költségvetési, valamint az adótörvényekben.

Azt sem látjuk a tervezetből, hogy az ágazatba a költségvetésen túlmenően vajon érdemes-e befektetni, enélkül pedig hiányt szenvednek azok az elvárások, amelyek például a jövedelmezőséget, az agrárolló záródását, az exportárbevétel növekedését sürgetik.

A költségvetési tervezet tanulmányozásakor megállapíthatjuk, hogy az elmaradó költségvetési támogatások tartalmaz. Nem látjuk viszont az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben foglaltaknak megfelelő nagyságrendű szerkezeti forrásokat, támogatásokat. Ugyanakkor Torgyán miniszter úr érdekképviseletekkel történt megállapodásának tartalma, annak számszerűsége sem köszön vissza, pedig ez a megállapodás az agrárgazdasági törvényen nyugszik. Ezek után felmerül az emberben kérdés: vajon a kormány komolyan gondolja-e a megállapodást, egyáltalán be akarja-e tartani? A tények ismeretéből úgy tűnik, hogy nem. A megállapodás beruházásra 66 milliárd, piacra jutásra 75 milliárd, míg a termelésre 65 milliárdot szánt.

(21.10)

Ezzel szemben a költségvetési elgondolás szerint beruházásra 42 milliárd, piacra jutásra 59 milliárd, termelési támogatásra pedig 35 milliárd forintot szán. Ez mintegy 64 milliárd forinttal kevesebb a megállapodásban meghatározottnál. Az, hogy az FVM az igényeknél kevesebb forrást miként, milyen hatékonysággal, milyen garanciákkal kívánja felhasználni, sajnos még nem láthatjuk. Ebben az évben például a költségeket csökkentő támogatásoknál, azon belül is a földalapú támogatások esetében a források nem a hatékonyságot, versenyképességet megcélzó módon lettek felhasználva, így senki nem járt jól. Remélem, hogy a következő évben a megállapodásban jelzetteknek megfelelően a kedvezőtlen termőhelyi adottságú termőterületekre is eljut a támogatás, míg a foglalkoztatottakhoz kötődő támogatások is megvalósulnak, hiszen ezek bizonyítottan stabilizáló hatásúak, főként a hátrányos helyzetű térségekben. Ugyanakkor a nem árutermelő családi gazdaságok támogatását a szociális alapból kell finanszírozni.

Célszerű volna megfogalmazni azt is, hogy az értékesítéshez, exporthoz kötődő állat- és növény-egészségügyi vizsgálatokat támogatásban finanszírozza a kormány. Ez EU-konform megoldás lenne, ami csökkentené a költségeket, s vele együtt segítené a piacra jutást is.

Az elmúlt időszakban az FVM vezetése többször hangoztatta a termékpályák piaci szabályozásának fontosságát. Nevezetesen, hogy a mezőgazdaság minden szereplője - a termelő, a feldolgozó, a kereskedő - osztozzon a hasznon. Sokkal nagyobb arányban kellene ebből az alapanyag-előállítónak részesednie. Nagyobb mértékben kell alkalmazni a jövőben az állami felvásárlást annak érdekében, hogy a piaci viszonyok kiegyenlítettek, a felvásárlási árak stabilak, kiszámíthatóak legyenek. A piacszabályozásban azért is növelni kell az állami részvételt - melynek mintegy katalizátorként kell működnie -, hogy a feldolgozói, kereskedői szervezetekkel szemben csökkentsük a termelők kiszolgáltatottságát, védjük a jövedelem biztonságát.

Magam is szóltam a mezőgazdaság általános tőkeszegénységéről, amely ugyancsak a működést lehetetleníti el, ha nem biztosít forrásokat a beruházásokra, technológiai megújulásokra, a versenyképesség biztosítására. Ezért fontos, hogy a megállapodásnak megfelelő beruházási előirányzat jelenjen meg a költségvetésben. Természetesen nem mindegy, hogy ezeket a forrásokat milyen hatékonysággal használjuk fel. Úgy tűnik, a megállapodásban megfogalmazott, az ágazat stabilizációját segítő reorganizációs elgondolások, az állami hitelgaranciák, kamattámogatások, az esetleges hitelelengedések szintén nem találhatók a költségvetés sorai között.

Az utóbbi időben gyakran elhangzottak különféle találgatások az európai csatlakozás ügyében. Úgy gondolom, ha 2002-ben csatlakozunk, ha nem, akkor is elengedhetetlen az ágazat konszolidációja, a technológiai megújulás, a versenyképesség segítése, a jövedelmezőség javítása, a szektorsemlegesség alkotmányos garanciái mellett. Ehhez pedig konszenzussal kiérlelt jó agrárstratégia és több költségvetési forrás kell. Mindezt a kormány által a 2000. évi költségvetési törvénytervezetben előterjesztett agrártámogatási összeg nem tartalmazza. Amennyiben ez nem változik, az ágazat jövedelempozíciója, az agrárgazdaság helyzete, ezáltal a vidék népességmegtartó képessége romlik. Nyilvánvaló az is, hogy a magyar agrárgazdálkodók sikeres uniós csatlakozási esélyei is minimálisra szorulnak vissza.

Mindezek alapján a benyújtott 2000. évi költségvetés agrárfejezete gyökeres átdolgozásra szorul a támogatások mértékének szerkezetét, felhasználási módját és szemléletét illetően. Ebben a formában a költségvetési tervezet elfogadhatatlan számomra. Bízom abban, hogy a szocialista frakció által jobbító szándékkal benyújtott módosításokat a tisztelt Ház elfogadja, és ezáltal sokat javulhat az előttünk lévő törvénytervezet a használhatóság szempontjából.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Vincze László képviselő úr, Független Kisgazdapárt, azonban az a sajnálatos helyzet, hogy a Kisgazdapártnak már nincs ideje. Kérdezem, hogy esetleg fél perc, egy perc, két perc erejéig a Fidesz-Magyar Polgári Párt biztosít-e időt Vincze László képviselő úr számára. (Igen.) Biztosít. Képviselő úré a szó.

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Először is köszönöm a nagylelkű felajánlást. Három vagy négy mondatban elmondom, amit akarok, az előttem szólt képviselőtársam mondandójára reagálván. Nevezetesen, emlékeztetném arra a szomorú tényre, hogy az élelmiszeripar privatizációja kapcsán ezekre a kérdéskörökre akkor nem tetszett odafigyelni, amit most jogos érvként felsorolt, amit nagyon sajnálatosnak tartok, mert az összes gondnak-bajnak talán itt lehet keresni az eredőjét.

Köszönöm a kisegítést, s itt be is fejezem mondanivalómat. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Újabb kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Pásztohy András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

PÁSZTOHY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Az élelmiszeripar privatizációja az 1990-94 közötti MDF-kisgazda kormányzás időszaka alatt történt. Sajnos, az élelmiszeripar és az élelmiszer-kereskedelem egyre inkább a külföldi magántőke kezébe került, amit nem követett a mezőgazdasági termelők pozíciójának a javulása, és nem tudják az érdekeiket kellően érvényesíteni ezekkel a multi cégekkel szemben. Ezért kell az államnak nagyobb szerepet vállalnia a piacszabályozásban és piaci eszközökkel a különböző garanciák megteremtésében.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Borkó Károly képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Pásztohy képviselő úr felszólalásával kapcsolatban szeretném jelezni, hogy a magyar kormány a költségvetés megalkotásánál nagyon súlyos érvként vette figyelembe a mezőgazdaság jelenlegi helyzetét. S ha jól emlékszem, akkor a Honvédelmi Minisztérium után ez a tárca kapta százalékosan a legjelentősebb támogatást. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, ha valaki megnéz egy magyar falut és egy modern nyugat-európai farmergazdaságot, akkor látja, hogy ahhoz a szinthez, amit elérni kívánunk - hogy itt is jó minőségű árut előállító, jól felszerelt, jól gépesített és magas színvonalon gazdálkodó farmergazdaságok alakuljanak ki -, a jelenleginél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Azonban - mint ahogy már számtalanszor elmondták az előttem felszólalók - a rendelkezésünkre álló keret a legjobb szándék ellenére is csak ennyit tesz lehetővé.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Surján László képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg azért akartam hozzászólni, hogy kétségbe vonjam azt az összefüggést, hogy az infláció csökkenése és a mezőgazdaság fejlődése szorosabb összefüggésben áll egymással. Ha ez így lenne, akkor '95-ben, amikor az előző kormány 28 százalékos inflációt volt képes produkálni, akkor nagyon jó helyzetben kellett volna legyen a mezőgazdaság, szemben a mostani 11-10-9,5 százalékkal. (Bauer Tamás: 35 százalék volt az infláció.) Ez nem így van. De 35 százalék alatt sem volt jó helyzetben a mezőgazdaság, de nem is állítottunk ilyenfajta összefüggést, mert ez semmilyen módon nem állja meg a helyét.

A másik, amit mondani szeretnék - ha már Bauer képviselő úr ezt így felém adresszálja -, hogy bizony az az élelmiszer-ipari privatizáció nem az MDF-kisgazda, hanem az MDF-kisgazda-KDNP-kormány alatt zajlott, amelyet én tényszerűen mindenképpen vállalok. Annál is inkább megtehetem ezt, mert az élelmiszeripar privatizációját alapvetően elhibázottnak tartottuk, és ennek akkor is hangot adtunk, először kormányon belül, aztán nyilvánosság előtt is, nem kis feszültséget kavarva az akkori koalícióban. Azt gondolom, hogy a vertikális tulajdonosi szerkezet elrontása alapvető hiba volt, és ennek a levét a mai napig is isszuk, legyen baloldali vagy jobbközép kormánya az országnak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Szintén kétperces hozzászólásra jelentkezett Balczó Zoltán képviselő úr, Magyar Igazság és Élet Pártja.

 

(21.20)

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tulajdonképpen Surján László a lényegét mondotta el annak, amit mondani akartam, hiszen egyik oldalról, amikor itt vitázunk, óhatatlanul felmerül az, főleg akik több ciklus óta ülnek itt a parlamentben, hogy vajon egy adott kormányzat alatt milyen pozitív vagy negatív eredményt értünk el.

Én azt a jogot nem szeretném elvitatni képviselőtől, például Vincze Lászlótól, hogy ő mondjon egy véleményt arról, hogy a mezőgazdaságot érintő módon ebben a vertikumban egy élelmiszer-ipari privatizációnak milyen súlyos és negatív következményei vannak. És ha neki ez a véleménye, azt hiszem, erre nem az a válasz, ha tartalmilag akarunk vitatkozni, hogy a Kisgazdapárt mit csinált valamikor, ezelőtt pár évvel, természetesen ez hozzátartozik; de ma itt, ebben a költségvetési vitában, azt hiszem, minden képviselőnek megvan a joga arra, hogy a maga értékítéletét elmondhassa, attól függetlenül, hogy évekkel ezelőtt, amikor ő nem is volt adott esetben képviselő, vagy képviselő volt, vajon az a párt ebben hogyan vett részt. Úgyhogy teljesen egyetértek mindazzal, amit tulajdonképpen Surján László ennek kapcsán mondott.

És még egy mondatot, hogy miután megszólítottam a képviselőtársat, szívesen átadok időt a Kisgazdapártnak. (Taps az MSZP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Egyelőre ilyen kérés nem érkezett, úgyhogy még mielőtt újabb kétperces hullám indulna el, megadom a szót Gyürk András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt (Taps a Fidesz soraiban.); őt követi majd Herbály Imre, a Magyar Szocialista Párt részéről.

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kérem, hogy szavukat ne felejtsék, és azonnal mód nyílik a kétpercesek folytatására. Addig azonban néhány gondolatot hadd mondjak el a magyar fiatalokat közvetlenül érintő kérdésekről.

Akadt néhány olyan pont a kormányprogram vitájában az elmúlt év tavaszán, amelyen nem talált fogást a már akkor is a szüntelen konfrontációt kereső ellenzék sem. A széles konszenzust teremtő pontok közé tartozott az is, hogy az új kormány elhatározta, önálló minisztérium szintjén kíván foglalkozni az ifjúság és a sport ügyeivel. Sokan sóhajtottak fel politikai hovatartozástól függetlenül, hiszen az ifjúsági ügyek kezelésének a rendszerváltoztatás óta tartó kálváriája ért véget ezzel.

Az új minisztérium ez év elején új alapelveket is megfogalmazott. Párbeszéd és decentralizáció - ezek voltak a kulcsszavak, és még egy fontos tétel: fokozott figyelem a határon túli magyar fiatalok ügyére. A kívülálló számára talán magától értetődőnek tűnhetnek ezek a jelszavak, akik azonban részesei voltak az elmúlt évek ifjúsági közéletének, tudják, hogy a centralizált látszat-érdekegyeztetés fojtogató gyakorlata helyett kellett új elvi alapokat lefektetni és azokat a gyakorlatba is átültetni. A minisztérium határozottan látott ehhez a munkához, s bár a régi, és már új korukban is korszerűtlen struktúrák megnehezítették mozgását, mára sikerült megteremteni egy új ifjúságpolitika kereteit.

A most előttünk fekvő tervezet lehet az első olyan költségvetés, amely már erre az új rendszerre építve szabályozza a finanszírozást. Nekünk, képviselőknek az lehet a feladatunk, hogy a minisztérium által megfogalmazott, alapjaiban egyébiránt senki által sem vitatott fenti elveket kérjük számon a költségvetés Ifjúsági és Sportminisztériumról szóló fejezetén.

Lássuk tehát, lesz-e, lehet-e gyakorlat az elvekből! Nézzük mindenekelőtt a decentralizáció kérdését! A minisztérium az eddigi központosított Budapest-centrikus támogatáselosztás helyett hitet tett a regionalitás fontossága mellett. A gyermek és ifjúsági alapprogrammal rendelkezésre álló mintegy félmilliárd forint túlnyomó része immár nem Budapesten, hanem helyben, 7 régióban kerül szétosztásra, a regionális ifjúsági tanácsok döntései alapján. Emellett folytatódik az idén már elkezdett regionális ifjúsági szolgáltatóiroda-hálózat kialakítása, így segítve helyben is a fiatalok közösségeinek önszerveződését. 70 millió forint szerepel új tételként erre a célra. A decentralizáltság nem egyszerűen az igazságosabb elosztást eredményezi majd, bár ez sem kevés, hanem meggyőződésem szerint a pénz hatékonyabb felhasználását is, hiszen helyben, és nem egy budapesti központban lehet igazán tudni azt, hogy, mondjuk, az alsópáhoki fiatalok közössége érdemes-e a támogatásra.

Vegyük másodjára most a párbeszéd kérdését. Az Ifjúsági és Sportminisztérium stratégiai célként tűzte ki, hogy Magyarországon is létrejöjjön az Európa szinte minden országában működő egységes nemzeti ifjúsági tanács, egy olyan fórum, amely a fiatalok közösségének képviselőjeként a korosztályt érintő minden fontos döntésben a minisztérium partnere lehet. Az is világos azonban, hogy erőszakkal, felülről egy ilyen folyamat nem irányítható, ezért meggyőződésem szerint, az egyetlen lehetséges úton jár a minisztérium akkor, amikor a már létező három nagy ifjúsági ernyőszervezetet egyszerre tekinti partnerének, és működésükhöz egyaránt kiemelt segítséget nyújt. Hogy a három szervezet a jövőben egymásra talál-e, ez már az ő belügyük. A költségvetésben számukra elkülönített 50 millió forint azonban biztosítja, hogy színvonalasan végezzék nélkülözhetetlen feladatukat, amelyekre az elmúlt években központi költségvetési támogatást egyáltalán nem kaptak.

A költségvetés - helyesen - nem részletezi az egyes ernyőszervezeteknek juttatandó összeget, így lehetővé válik, hogy az esetlegesen színvonalcsökkenést eredményező automatizmus helyett mindannyiszor részletes pályázatokkal alátámasztott igények jelentsék a támogatás alapját.

Tisztelt Ház! Végül engedjék meg, hogy szót ejtsek a határon túli magyar fiatalok ügyéről. A kormányprogram elsőként teljesült pontjai között szerepel a Magyar Állandó Értekezlet megalakítása. Néhány hét múlva sor kerül a MÁÉRT újabb ülésére. Kevesebb publicitást kapott, de megkockáztatom, hogy a távolabbi jövőt tekintve hasonló jelentőséggel bír az Ifjúsági és Sportminisztérium támogatásával megalakuló Magyar Ifjúsági Konferencia is. A Magyar Ifjúsági Konferencia idén tavasszal már megtartotta első egyeztető fórumát, a tél folyamán pedig hivatalosan is megalakul. Ezzel megteremtődik az intézményes alap a határon túli és a magyarországi ifjúsági szervezetek közötti kapcsolattartásra. Sok kárpát-medencei magyar fiatal vágya válhat ezzel valósággá, és azt gondolom, kevés fontosabb célt szolgálhatna az a 70 millió forint, amelyet a költségvetés tervezete erre a feladatra elkülönít.

Tisztelt Országgyűlés! Három olyan területet említettem - a párbeszéd, a regionalitás és a határon túli fiatalok ügyét -, amelyek fontossága magától értetődőnek tűnik, de amelyekre eddig szinte egyetlen fillért sem költött a költségvetés. Nagy eredménynek tartom azt, hogy az ifjúsági kormányzat mert gyökeresen szakítani az eddigi rossz gyakorlattal, és az előbbiekben ismertetett alapvető célok megvalósulását segítendő, a költségvetési javaslatba is beépítette elképzeléseit. Tette ezt úgy, hogy eközben elegendő forrás maradt a hagyományos feladatok ellátására is.

Végezetül, remélem, hogy a jó koncepció megvalósulása most már a megfelelő források biztosítása után semmiféle adminisztratív ok miatt nem szenvedhet késedelmet.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Herbály Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd - ha itt van - Fehérvári Tamás. (Jelzésre:) Akkor Ruchti Róbert képviselő úr.

HERBÁLY IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehéz helyzetben van az a képviselő, aki nem a költségvetés számtengeréből közelíti meg ezt a ma napirenden lévő témát.

Nehéz helyzetben van az a képviselő, aki ellenzéki pozícióból igyekszik véleményt formálni egy olyan költségvetési tervezetről, amelyet készítői általában csak dicsérettel illetnek, ráadásul a tisztelt kormánypárti képviselők nem is igazán kíváncsiak a véleményünkre. Vagy ha meghallják, akkor ingerülten reagálnak azokra, pedig jeleznem kell, hogy a mi választókörzeteinkben is élnek kormánypártra szavazó választópolgárok, akiknek a véleményét meghallva igyekszünk mi is következetesen rámutatni a költségvetésben meglévő gondokra.

Egyik képviselőtársam a reménytelenség költségvetésének nevezte a tervezetet.

(21.30)

Én reménykedem abban, hogy a választók, különösen a nyugdíjasok, a többszörösen hátrányos helyzetben lévő leszakadó emberek - fiatalok, munkanélküliek - rájönnek arra, hogy a kormányprogram csak írott malaszt marad számukra. Most már a második költségvetés készül, amelyik nem hozza számukra az ígért felzárkózást. Reménykedem abban, hogy a kormány rádöbben arra, hogy ígéretei és az eddigi költségvetéseiben megfogalmazott javaslatai - mint ahogy a tettei is - nincsenek egymással köszönő viszonyban, és ezért elfogadják a módosító javaslatainkat, alternatív költségvetésünket.

Igen, képviselőtársaim, a költségvetés tárgyalása mindig az igazság pillanata. Ezt mi is elviseltük, önöknek is el kell viselniük. Ekkor szembesülni kell a választási kampány során tett ígéreteinkkel és a kormányprogramban megfogalmazott ígéretekkel.

Miben vártak mást, többet önöktől a választópolgárok? A rövid távú tapasztalatok, az elmúlt évek történései alapján nagyobb támogatást vártak az ár- és belvízvédelem, az útépítés, a karbantartás, a közlekedési, hírközlési és vízügyi tárca vonatkozásában, az Európai Unióra való felkészülés és a saját problémák megoldása érdekében az FVM területén a termelés- és piacszervezés tekintetében, a szaktanácsadás, a hosszú távú gazdaságfejlesztési elképzelések és az ehhez kapcsolódó beruházási fejlesztési támogatások vonatkozásában, a falusi infrastruktúra fejlesztésének aktívabb támogatásában, a Gazdasági Minisztérium vonatkozásában, az elmaradott térségek esélyteremtési támogatásának javulásában, a belső perifériák feltárásában és az idegenforgalom területén - hogy csak egy példát említsek, a műemlékvédelem összhangját elősegítő támogatások mértékének növekedésében.

Ehelyett mit lát az ember? Az eddigi jó támogatások is jelentős mértékben csökkentek. Az útépítések lelassultak vagy megszűntek. Az elmaradott térségek leszakadása folytatódik. A hulladéktárolók, -megsemmisítők vagy -átalakítók körüli parttalan vita folytatódik. A természetvédelem civil és hivatásos szervezetei harcba keveredtek az irányítással. A piac- és termelésszervezés jelei sem mutatkoznak, sajnos a bizalom javítása helyett inkább a klientúra kiépítése folyik.

A költségvetésben a magam részéről - a pártállástól függetlenül meghallgatott pedagógusok, egyéb szakemberek véleményének meghallgatása után - túlzónak tartom a miniszterelnökség országkép-alakításra vonatkozó költségvetési tételét. Félőnek tartják, hogy ez a tétel nem az ország hosszú távú érdekeit szolgáló célra kerül felhasználásra.

Túlzónak tartom és túlzónak tartják a segítőim a titkosszolgálati költségvetést. Elhibázottnak tartjuk több fejezetben a homályosan megfogalmazott költségvetési célokhoz javasolt összegeket, amiről a képviselőtársaim már szóltak. Itt elsősorban az útépítésre és egyebekre vonatkozó tételekre gondolok, amire még kitérek.

Nem tartom jónak, hogy ugyanazon célokra több minisztériumi fejezet is tartalmaz előirányzatokat. Ezzel nehéz helyzetbe hozza azokat az igénybevevőket, alkalmazókat, akik nehezen tudnak eligazodni a költségvetési törvényben.

Nem tartom jónak továbbá, hogy az önkormányzatoknak adott újabb és újabb feladatokhoz a költségvetés, a feladatot adó szerv nem rendel a végrehajtáshoz szükséges pénzeket, és ráadásul nem számol azzal, hogy nem minden önkormányzat rendelkezik megfelelő számú és megfelelő képesítésű szakemberrel, vagy nem minden esetben számol ezzel.

Nem tartom jónak, hogy a leszakadó hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatására nem tűz ki világos programokat a költségvetés, és végül nem tartom helyesnek, hogy az előző ciklus végén kialakult, a kormányzati munkát pártsemlegesen segítő szerveket, szervezeteket, amelyek egyébként hasznos munkát végeznek, végeztek, a kormány nyíltan vagy burkoltan ki akarja szorítani a közigazgatásból.

Ezek után engedjék meg, hogy szelídebb vizekre evezzek, és egy-két, a választókörzetemet közvetlenül érintő költségvetési tételre, illetve inkább annak hiányosságára mutassak rá.

Jónak tartom, hogy a vízkárelhárítás vonatkozásában a Duna, Budapest, a Felső-Tisza-vidék és a Bodrogköz mellett a Közép-Tisza-vidék is jelentős összeget kapott - három év alatt közel 1,5 milliárd forintot - Szolnok város védelmére. Azonban jelezném, hogy a Közép-Tisza-vidék területe Szolnok városon túlmutat, és jelentős veszély fenyegette Tószeget, Tiszajenőt és Tiszavárkonyt is. Illenék a költségvetésben ezeknek a településeknek, az itt élő embereknek a gondjaira is figyelmet fordítani.

A fontosabb beruházási célprogramok között örömmel láttam, hogy a közép-nógrádi regionális és a mátravidéki vízügyi összekötő-vezeték mellett a Kis-Balaton térségi csatornázási és szennyvíztisztítási feladatokra is gondol a költségvetés. Azonban hiányolom, hogy a mi vidékünk legfontosabb vizére, a Tisza-tóra és környékére nem gondol a költségvetés. Csupán jelezném, hogy az egyéb vízminőség-védelemre fordított összegnél fel van sorolva a Velencei-tó, a Fertő-tó, és szívfájdalmamra a kiskörei víztározó van megjelölve, holott a kiskörei víztározó már régóta elfogadottan Tisza-tó néven ismert szakmai körökben.

Az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzatban meg van fogalmazva a fejlesztési előirányzatként a központi bővítő út-, hídrekonstrukció, új út-, hídépítés címszó alatt a 4-es számú főút Szajol és Törökszentmiklós közötti szakaszának négynyomúsítása. Ennek roppant módon örülök, csak nehéz belőle kilátni azt, hogy mennyi jut erre a célra, mert még fel van sorolva legalább három vagy négy út szélesítése, rekonstrukciója, bővítése is.

Hasonló problémára irányítanám a figyelmet a vízkárelhárítás egyéb beruházásai területén, ahol közel 5 milliárd forint van előirányozva, és egy csomó cél, ami mind-mind támogatható. Elismerem, hogy szükség van a Duna-Tisza-közi homokhátsági, a balatoni vízkárelhárításra, a síkvidéki vízrendezésre és így tovább.

(21.40)

De szükség van olyan vízpótló és -elosztó rendszerek építésére is, mint a Jászsági-főcsatorna és a szigetközi jobboldali vízpótlás megoldása. Úgy gondolom azonban, itt is célszerű lenne megjelölni azt az összeget, amit a költségvetés erre a célra egyenként előirányoz a 2000. évben.

Az FVM költségvetésével kapcsolatban csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy véleményem szerint a nemzeti agrárprogramból kiinduló, nemzeti konszenzussal elfogadott agrárstratégia nélkül nem lehet jó semmilyen agrárköltségvetés sem, sem 215 milliárdos, sem 254 milliárdos, sem ennél nagyobb összegű. Izgatottan várom - nem a politikai, hanem a szakmai vonatkozásai miatt - az FVM és a kormány vitájának a végeredményét, amit egyébként a költségvetési tervezet jelez. Úgy gondolom, minden józan gondolkodású, szakmai igénnyel rendelkező ember megfontolja, hogy csomagban hajlandó-e megelőlegezni az FVM-nek egy valamilyen nagy összegű támogatást.

Visszautalva a stratégia és a költségvetési forrás kapcsolatának a fontosságára és a mezőgazdasági bizottság állásfoglalására, ami a Ház előtt még nem szereplő, de a kormány által már benyújtott jelentéshez kapcsolódik, az ágazat EU-csatlakozási feladatait figyelembe véve, most nem számháborút kellene játszani, hanem a hosszú távú, a nemzet érdekei alapján álló célkitűzések kidolgozásán kellene munkálkodni.

Itt, az FVM költségvetési fejezeténél szeretném felhívni a figyelmet azokra a keserű tapasztalatokra, amelyeket az elmúlt évben szereztek a nemrégen a szakmában dolgozók - a régebbiek sajnos már tapasztaltak ilyet -, a belvízre gondolok, és arra a tényre, hogy a vízgazdálkodási társulatok az elmúlt évek viszontagságai nyomán jelentősen leromlottak és a megsemmisülés szélén állnak. Most, hogy az FVM átvette a KHVM-től ezt a feladatot, jó lenne, ha a társulatokra - akár a régiekre, akár valamilyen újra - odafigyelne, és segítené ezeket a társulatokat abban, hogy a tagi hozzájáruláshoz hozzájutva pályázhassanak, és olyan tervezhető folyamatokat indíthassanak el, amelyek az esetleges belvízelvezetéssel megelőzhetnék a már-már katasztrofális állapotokat.

Tisztelt Ház! Én ezt a költségvetést változtatás nélkül nem tudom elfogadásra ajánlani, már csak azért sem, mert a mottó azt mondja: nem elég azt mondani, megteszek minden tőlem telhetőt, amire szükség van, azt színvonalasan meg kell csinálni - hát ez most nem sikerült teljesen. Talán ha elfogadják javaslatainkat, módosító indítványainkat és önök is tesznek ilyeneket, akkor javulhat a végeredmény.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ruchti Róbert képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt (Taps a Fidesz soraiban.); őt követi majd Szabados Tamás, a Magyar Szocialista Párt részéről.

RUCHTI RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy egészségesen fejlődő társadalomban a polgárok jogos igénye az úgynevezett szellemi táplálékhoz jutás, a kultúra elérhetősége. Ahogy nem létezhet állam és társadalom polgárok nélkül, úgy nem létezhet közösség és nemzet sem kultúra nélkül. A jól ismert korábbi felfogás, a maradékelv szerinti elosztás hosszú időn át rendkívül méltánytalan helyzetre ítélte ezt a területet. Ebből az áldatlan állapotból - mondhatni - a nagy ugrás az idei évben következett be. Beigazolódott, hogy a beletörődést az akarat legyőzheti.

1998-ról '99-re soha nem látott mértékben, 67 százalékkal nőtt a kultúrára fordított támogatás összege. Ezek után jövőre, ha csupán a reálértékét őriznénk meg ennek az összegnek, akkor sem érhetné igazán szó a ház elejét. A polgári kormány azonban nagyon is őszintén gondolja, hogy az évtizedes mulasztás csak akkor hozható be, ha évről évre előrébb lépünk ezen a területen. Ezért jövőre a kulturális tárca ez évi támogatási összege 58,4 milliárdról 66,5 milliárdra fog nőni, ami újabb 15 százalékos emelkedést jelent, jóval meghaladva a következő évi becsült, 6-7 százalékos inflációt. Egy polgári államnak egyaránt kell támogatnia mind a kultúra létrehozóit és őrzőit, mind az azt igénybe vevő polgárokat, és a 2000. évi költségvetés komolyan meg kíván felelni ennek az elvárásnak.

Ezek után a kultúra finanszírozásának néhány olyan területéről szeretnék szólni, amelyeket jelentőségük folytán nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ilyen vitában. Mindenekelőtt annak a közgyűjteményi és közművelődési normatívának az alakulását említeném meg, amely a helyi és a megyei önkormányzatokat illeti. Látva a változást, örvendetes, hogy a települések kulturális feladataik ellátását a következő évben az ideinél is nagyobb összegből tudják majd biztosítani. A növekedés mértéke 15 százalékos, ami nem csupán a kiszámítható működést garantálja a helyi művelődési házak és közgyűjtemények, a múzeumok, levéltárak és könyvtárak számára, de az előrelépés, a színvonal-emelkedés lehetőségét is eredményezheti. Ezt a dolgot kedvező körülménynek tekinthetjük nemcsak a kulturális javak hozzáférhetősége, hanem azok minősége szempontjából is. Mindezt azért is értékelem nagyra, mert azt gondolom, igen fontos, hogy a helyi igények a kultúra területén is találkozzanak a helyi finanszírozással.

Ugyancsak a helyi kultúra számára jó hír annak az érdekeltségnövelő támogatásnak az érdemi emelkedése, amelyet a könyvtárak és közművelődési intézmények vehetnek igénybe. A 15 százalékkal megemelt összeg arra hivatott, hogy segítséget nyújtson a könyvtárak állománygyarapításához, illetve a művelődési házak infrastrukturális, technikai, műszaki fejlesztéséhez. Ezek olyan célok, amelyek megvalósulása, mondhatni, közvetlenül befolyásolhatja egy adott szolgáltatás milyenségét, nem egy esetben egy település kulturális esélyeit. Emiatt is nélkülözhetetlen, hogy ez a támogatási forma ne csupán megmaradjon, hanem - mint ahogy a 2000-es költségvetésben - a mértéke növekedjék.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt években az alulfinanszírozás következményeként több száz művelődési ház egyszerűen megszűnt létezni. Az ilyen helyeken a kultúra szó szerint otthontalanná vált, ugyanis a kényszer más funkciót adott ezen intézményeknek. Idén ezeknek a házaknak az újraélesztésére 100 millió forintot költött el a tárca, ennek eredményeként 73 településnek újra van kultúrháza. A kormány azt szeretné, hogy ez a kedvező tendencia folytatódjék, sőt jövőre még több művelődési házba térjen vissza az élet. Ehhez 2000-re a támogatást az idei duplájára, mintegy 200 millióra kívánja emelni.

A helyi kultúra megőrzésének, a közösségi értékek elismerésének szándéka fejeződik ki az önkormányzati zene- és énekkarok támogatásának 16 százalékos emelésében is.

Végezetül én is arra a következő évben induló újjáépítési programra hívnám fel a figyelmet, amely 1 milliárd forintot különít el kifejezetten az épített örökségeink megóvására, felújítására.

Mindezek alapján felelősséggel kijelenthető, hogy a kulturális értékteremtés és -megőrzés finanszírozása kellő súllyal van jelen a következő évi költségvetésben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(21.50)

ELNÖK: Megadom a szót Szabados Tamás képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi Braun Márton... - nincs jelen -, akkor Surján László képviselő úr.

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Néhány kormánypárti képviselőtársam indulatosan meg rezignáltan jegyezte meg, hogy az ellenzék részéről csak kritika van, hogy nincs elismerés, hogy hiteltelen akkor a kritika, ha nincsen elismerés. Én, aki itt négy évig kormánypártiként ültem ezekben a padokban, átéltem azt az érzést, amit önök éreznek. Érzek némi empátiát ezért önök iránt - csak hát van egy nagy dilemma! Megkérdezem önöktől, hogy milyen szempontok alapján lehet bírálni egy kormánypárti platformot, mondjuk, a költségvetés tárgyalásakor. Az önök szándékai alapján? Ez is lehet egy szempont, bár ezt a szándékot nehéz ellenőrizni. Vagy van-e mérhető, olyan mérhető eredmény vagy számsor, ami alapján egzaktan, valóban reálisan lehet bírálni egy költségvetést?

Én azt mondom, hogy lehetne folytatni ezt a találgatást. Marad egyetlenegy szempont, illetve két szempont: az, hogy önök mit ígértek a választásokon, de ennél még egzaktabb, hogy mit írtak le a kormányprogramban. Tehát ne vegyék tőlünk zokon azt, hogy mi számon kérjük az önök ígéretét és leírt vállalásait! Ugyanis ha ezt önök zokon veszik, akkor a saját kormányprogramjukkal mennek szembe. Én ígérem, hogy semmi mást nem fogok ezen a költségvetésen számon kérni, mint azt, amit önök a kormányprogramban leírtak.

Néhány gondolatot szeretnék kifejezetten a közoktatásra koncentrálva megjegyezni. A közoktatásra szánt költségvetést két szempontból vizsgálom. Az egyik a közoktatási törvény nyári módosítása kapcsán keletkezett kötelezettségek, illetve az önkormányzati finanszírozás egészéhez való viszony alapján. Ugyanis az önkormányzat, illetve a közoktatás finanszírozása nem egy önmagáért való valami, hanem valamihez lehet csak mérni: lehet mérni az elmúlt évihez, az elmúlt öt évhez, de lehet mérni a költségvetésen belül való súlyát is.

Első kérdés, illetve első állítás: a közoktatási törvény nyári módosítása többletköltséget jelent 2001-ig folyamatosan a közoktatásban. Ezt a kormány megjelent képviselője az oktatási bizottságban az idén 35 milliárdra teszi, a mi számításunk szerint 50 milliárdra tesszük ezt az összeget, de nincs vita abban egymás között, hogy emelkedni kell a közoktatási törvény módosítása után a közoktatásra fordított összegeknek.

Kérdés: van-e ennyi többletforrás a költségvetésben? Ezt újabb alkérdéssel lehet továbbvinni: emelkedett-e ennek megfelelően a normatíva? És íme, az első dicséret: igen, kedves képviselőtársaim, jelentősen megemelkedtek a közoktatásra fordított normatívák. Van olyan normatíva, amely közel 50 százalékkal - nagyon dicséretes dolog ez! Nekünk is, oktatáspolitikusoknak, szocialista oktatáspolitikusoknak az elmúlt ciklusban ez volt a célunk. De értelmezhető-e ez a jelentős közoktatási normatívaemelkedés önmagában? Nyilvánvaló, kedves képviselőtársaim, hogy két szempontból értékelhető.

Az első kérdés, amit már egyszer feltettem, de utána jött az alkérdés, vagyis a kérdések kérdése az, hogy a normatívák emelkedése valódi pluszforrásként jelenik meg az önkormányzatoknak juttatott költségvetési források között, és akkor sajnos, kedves képviselőtársaim, az előbbi határozott igenemet határozott nemmel kell folytatnom. Mert itt arról van szó, hogy az önkormányzati finanszírozás egésze, bár vitatható, hogy mennyivel - mert ugye, a költségvetési törvény 7,9 százalékról szól, de az ÁSZ csak 6,3 százalékot ismert ebből el -, de ha azt mondjuk, hogy most egy kicsit a kormánypártoknak drukkolva vagy az országnak drukkolva elhiszem, hogy 6 százalék lesz az infláció, akkor azt mondom, hogy az önkormányzati finanszírozás jó inflációkövető, tehát reálértéken marad.

Na de kedves képviselőtársaim, akkor ettől kezdve pontosan hiányzik az a 35-50 milliárd az önkormányzatok költségvetéséből, mert hiába emelkedett a normatíva, de nem emelkedett annyival az önkormányzatok finanszírozása! Tehát egy ördögi körbe kerültünk, és sajnos, ha önök a szívükre teszik a kezüket - és tudom azt, hogy önök között számosan önkormányzati képviselők voltak vagy jelenleg is azok -, akkor tudják, hogy a normatívaemelkedés tényleges javulást az önkormányzatok helyzetében, de még az oktatás finanszírozásában sem jelent. Ugyanis az a nevezetes 15 százalékról 5 százalékra való lecsökkentése a személyi jövedelemadóból átengedett, szabadon felhasználható részből az a 10 százalék, ami azt a normatívaemelkedést befedi. Tehát itt nem arról van szó, hogy emelkedett az önkormányzatok finanszírozása, hanem egy átcsoportosítás jött létre, amelyre, ha most jóindulatú vagyok, és pláne miért ne lennék jóindulatú oktatáspolitikusként, azt mondom, hogy az oktatásnak tett gesztus. Na de! Na de!

Az önkormányzatoknak közben - a költségvetési törvény más fejezetéből ki lehet olvasni - nőnek a feladatai! Nőnek a feladatai a lakástámogatási rendszer módosulásával, nőnek a feladatai a munkanélküli-ellátás változásával, nőnek a feladatai az okmányirodák megszervezésével, és folytathatnám a sort, amelyek további összegeket emésztenek fel, vagy szükségeltetnek az önkormányzati finanszírozásból.

Itt nyilvánvalóan konfliktus keletkezik - mégpedig nem tudom, hogy hogyan feloldható konfliktus - az önkormányzatok intézményfenntartó, intézmény-fenntartási feladatai között. Nem fogja tudni az önkormányzat, hogy melyik ujját harapja. Ha teljesítem a közoktatási törvény előírásait, akkor nem tudom teljesíteni azokat az új plusz feladatokat, amelyeket a törvénymódosítás szintén előír a költségvetési törvényben.

Tehát legyünk reálisak! Örüljünk - együtt örülök önökkel - a normatíva emelkedésének! De ez a normatívaemelkedés semmit nem fog akkor jelenteni, ha az önkormányzati finanszírozás az adott szinten marad a költségvetési törvényben. Ha csak 6,3 százalék, de még ha 7,8, elhiszem, 7,8 százalékkal fog nőni az önkormányzati finanszírozás, akkor sem fognak még nominális értékben sem növekedni az oktatási célra szánt kiadások!

Néhány szót hadd szóljak a bérekről a közszférában. Van egy jó hír. Ez nevezetesen az, hogy egységesen 8,25 százalékban állítja be a költségvetés a közszférában prognosztizált béremeléseket. Ez egy jó hír. Jó hír, mert én a magam részéről mondom, dacára annak, hogy ebben az évben - még '99-ben vagyunk - úgynevezett fókuszált béremelést hajtottak végre a pedagógustársadalomban, most azért vannak ám már ilyen hangok: ha ez volt a fókuszált, mi jön most, ha nem fókuszálnak? Tehát vannak itt már olyan hangok, kedves képviselőtársaim, hogy abban a fókuszált béremelésben több volt azért a csinnadratta, mint a tényleges emelkedés, mert én hoztam azért egy számsort a saját iskolámból, amit már az előbb egy kétpercesben felolvastam, ami arról szól, hogy a minőségi bérezés 3 százalék általános béremelésben való szétterítése nem volt egy sikerült - vagy legalábbis nem volt egy teljesen sikerült - cselekedete a kormánynak.

(22.00)

Nem igazán segített annak sem, aki 3 százalékot kapott, de ezt nem nagyon lehetett megérezni, viszont nominális bércsökkentést jelentett azoknak, akiknek minőségi bérezésben volt részük, és október 1-jén meglátták a fizetési borítékukat. Nagyon szeretném, ha a kormány feladná azt a merev álláspontját, hogy még tárgyalni sem hajlandó a minőségi bérezés további kiterjesztéséről.

Tehát van ez a jó hír, de térjünk vissza ahhoz, hogy egységesen 8,25 százalék. Most jön a két rossz hír, mert a kormányprogramban az van, hogy minden évben reáljövedelem-növekedés lesz az iskolákban.

Kedves Képviselőtársaim! Ezzel már egy kis probléma lesz, mert a költségvetési törvény is úgy fogalmaz, hogy csak 5 százalékot garantál a költségvetés a 8,25 százalékból, és 3,25 százalékot ki kell gazdálkodniuk az intézményeknek, ki kell gazdálkodniuk az önkormányzatoknak, úgynevezett racionálisabb gazdálkodásra kell őket ösztönözni, magyarán szólva bizony itt elbocsátások is kilátásba vannak helyezve.

Véleményem szerint, és ezzel nem vagyok egyedül, ennek a 3,25 százaléknak a kitermelését nem szabad az önkormányzatokra, nem szabad az intézményekre hárítani.

Még egyszer a minőségi munka és a többletmunka elismeréséről. Van egy dolgozókra vetített 1500 forintos - a minőségre, a többletmunkára fordítható - összeg. Azt mondom, meg kellene gondolni, hogy ezt az összeget legalább meg kellene háromszorozni, és akkor valódi jövedelemnövekedés lenne az iskolákban, és ez valódi elismerése lehet a többletmunkának, valódi elismerése lehet a minőségi munkának.

Befejezésül hadd szóljak annak a bizonyos 7 százaléknak a sorsáról. Aki ismeri a közoktatási törvényt, tudja miről beszélek: a közoktatási törvény '96-os módosításában benne volt, mégpedig rigorózusan, hogy a nettó bekerülési költség 3 százalékát pedagógus-továbbképzésre kell fordítani, 2 százalékot térségi feladatokra, 2 százalékot pedig a közoktatás fejlesztésére. Önök '99-ben ezt a 3 plusz 2 plusz 2-t egy egységes 7-be beletuszkolták! Most pedig, 2000-re odáig jutottunk, hogy az Állami Számvevőszék sem volt képes kibogozni, hol a fenében van - bocsánat, ez így hangzott el az oktatási bizottság ülésén -, hova tűnt a 7 százalék, hol keressék ezeket a pénzeket. S akkor a minisztérium képviselője mutogatott, hogy itt, meg itt, meg itt... - így nem lehet költségvetést készíteni! Ha a minisztérium, az ÁSZ nem tudja ezt megtalálni, hogyan tudja ezt, mondjuk, a törvény végrehajtója megtalálni? Ezért nagyon kérjük, hogy ezekre a nagyon fontos feladatokra tessék visszaállítani ezeket az összegeket!

A pedagógus-továbbképzésre egyébként, hadd jelentsem be, mintegy 1 milliárddal kevesebbet fog fordítani a 2000. évben a költségvetés. Ugye önök sem akarják, hogy azt a programot, amely '96-ban elkezdődött, hogy a pedagógus-továbbképzést a minőségbiztosítás egyik legfontosabb elemévé tegyük, visszaszorítsuk? Önök, akik kimondták, nagyon helyesen, hogy a minőségbiztosításra nagy gondot kell fordítani az iskolákban, támadást indítottak a minőségbiztosítás ellen! Támadást indítottak, amikor megszüntették a minőségi bérezést, és csak ezt az egyetlen intézményt, ezt a bizonyos nyolc területi minőségbiztosító intézményt akarják megtartani, és úgy gondolják, hogy ezzel a minőség biztosítva lesz az iskolákban - rosszul gondolják, kedves képviselőtársaim!

Azzal fejezem be, hogy néhány, valóban jobbító szándékú javaslatunkkal szeretnénk jobbá tenni ennek a költségvetésnek az oktatási részét. Szeretnénk, ha ezek közül támogatnák a bérekre vonatkozót, a bejárónormatívát, az 1100 fő alatti települések feltétel nélküli kiegészítő normatívában való részesítését. Ha ezt megteszik, akkor azt mondom, hogy egy lépést teszünk afelé, amit gondolom, önök is igényelnek, hogy az oktatás, általában a magyar költségvetés legyen konszenzus tárgya.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Surján László képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Bazsa György, a Magyar Szocialista Párt részéről.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Már egy kétperces hozzászólásban elmondtam, hogy a Külügyminisztérium költségvetése bizony nem dúskál nagy lehetőségekben.

Szeretnék néhány szót mondani arról, hogy a költségvetési vitára való felkészülés során áttekintettem azokat az elemzéseket, amelyeket az elmúlt hat évben a Külügyminisztérium a költségvetési fejezet indoklásaként adott. Örömmel lehet megállapítani, hogy - legalábbis szavakban - a magyar külpolitika prioritásai folyamatosan jelen voltak, s a költségvetések változó segítséget nyújtottak ezeknek az alapvető nemzeti céloknak a megvalósításához.

A mostani állapotban figyelembe kell venni - többen elmondták már, a bizottsági vitában is előkerült -, hogy ez a durván 33 milliárd forint, amely a rendelkezésünkre áll, kevesebb, mert olyan 2 milliárdos tétel jelent meg határon túli egyetem támogatására, amely eddig nem szerepelt a költségvetésben, külügyminisztériumi vonalon egyáltalán nem.

Igen ám, de ehhez hozzátartozik az is, hogy a Phare-pénzekben is átcsoportosítás jött létre, s egy 5 milliárdos tétel, amely a tavalyi költségvetésben szerepelt, most nem szerepel benne. Következésképpen ez talán az egyik magyarázat arra, hogy a Külügyminisztérium működőképesnek tartja ezt az egyébként létszámleépítést is tartalmazó költségvetési tervet. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy mindezek ellenére a következő évben megvalósul két nagyon fontos dolog: Csíkszeredán és Kassán új főkonzulátus nyílik. Különösen kiemelném, ismerve a romániai helyzetet, hogy az új főkonzulátus bizony jelentős politikai eredmény, amelyben a román kormány pozitív hozzáállása is benne van, a mi részünkről pedig nagyon fegyelmezett munkát kíván, erők átcsoportosítását, adott esetben kevésbé hatékony külképviseletek bezárását is.

Elhangzik az is az ellenzéki oldalról, hogy az európai uniós felkészülés költségvetési forrásai beszűkülni látszanak most, amikor a célegyenesben vagyunk. E tekintetben ugyanakkor éppen a célegyenes jelleg miatti változások következtek be. Nevezetesen: most már nem a Külügyminisztérium az egyetlen lényeges hely, ahol ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, hanem ahhoz, hogy a közösségi vívmányok átvételének nemzeti programja érvényesüljön, a legtöbb tárcának, ha szabad mondani, minden tárcának megvan a maga feladata.

Ezért most megismétlem, hogy valóban feszített, komoly, felelősségteljes munkával, de a Külügyminisztérium teljesíteni fogja a mindnyájunk érdekében vállalt feladatait. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bazsa György képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Balla Mihály, a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről.

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy évvel ezelőtt, az idei költségvetés vitájában mint a felsőoktatásban érintett, ott dolgozó állampolgár, jó érzéssel álltam fenn a szószéken, mert arról tudósított az előterjesztés, hogy a kormányzat a felsőoktatást stratégiai ágazatként kezelve, 26,5 százalékos támogatásnövekedéssel tudja, valóban a jelentőségének megfelelően, a költségvetésben is szerepeltetni.

(22.10)

Azt is elmondom a tényszerűség kedvéért, hogy a gazdasági helyettes államtitkár úr tájékoztatása szerint ez a valóságban 28 százalék lett, tehát ez tényleg szép lépés volt.

Ezzel szemben most, talán ezt is kifejezendő, nem mentem fel oda, mert a felsőoktatás költségvetése mindössze 6,1 százalékkal nő 2000-ben 1999-hez képest. Ha pedig tudjuk, hogy optimális esetben ennyi az infláció, akkor ez reálértékben semmiféle növekedést nem jelent.

Ez nyilvánvalóan kormányzati döntés volt, a kormányzat döntött úgy, hogy miket tekint 2000-ben a nemzetgazdaság, egyáltalán a társadalom különböző területei közül stratégiai vagy kiemelt fontosságú és kiemelten támogatott ágazatnak. Ezek közé - ebből is nyilvánvalóan és láthatóan - a felsőoktatás nem tartozik. Ezt rendkívül szomorúan veszi tudomásul - azt is mondhatom egyébként - maga a tárca is, de mindenképpen és mindenekelőtt maga a felsőoktatás.

Úgy gondoljuk ugyanis, számos formában igazolódott, hogy a magyar felsőoktatás európai színvonalú, Európába tartozó, oda már csak bizonyos formális elemekkel besorolandó ágazata a magyar társadalomnak, és szükséges volna, hogy a kormányzati politika a jelenleginél nagyobb prioritást, ennek következtében nagyobb támogatást biztosítson számára.

Miután ez a kérdés világos volt a tárca számára és az előzetes elképzelések és előterjesztések ennél lényegesen nagyobb igényt fejeztek ki, de ehhez a nagyobb igényhez képest született ez a kormányzati döntés, innentől kezdve ennek a döntésnek már csak sorolni lehet azokat a szomorú következményeit, melyek most, a következő évben a felsőoktatásra várnak.

Az egyes területeket tekintve a hallgatói juttatások ismételten nem nőnek. Nagyon jól hangzott és tudjuk, hogy a maga nemében sikeres volt a tandíj eltörlésének gondolata és gyors gyakorlata is, de az ott nyert 2000 forintos havi támogatás a szó általánosabb értelmében sem tavaly, sem az idén és jövőre sem látszik növekedni, pontosabban nem is növekedik. Ez a 70 ezer forintos éves juttatás és más hallgatói támogatási formák változatlan nominálértéken maradnak, tehát reálértékük nyilvánvalóan és egyértelműen csökken.

Úgy gondoljuk, hogy a társadalom fejlődése mindenképpen indokolná, hogy az esélyteremtés, az egyenlő esély megközelítése a hallgatók nagyobb mértékű támogatásával lehetne többek között elérhető, de ez sajnos most nem fog bekövetkezni. A hallgatói juttatások néhány kisebb tétele persze növekszik, mondjuk a köztársasági ösztöndíj a törvényben lefektetett minimálbér növekedésével nő néhány, úgy 10 százalékkal, de ez csak a hallgatóság 1 százalékát érinti, és igazából nagyon képletes jelentősége van.

A kollégiumi támogatás, a lakhatási támogatás, a tankönyv- és jegyzettámogatások sajnos ugyancsak nem nőnek, és azt gondolom, hogy ez nem segíti elő az esélyegyenlőség megteremtését és annak megvalósulását.

A felsőoktatás tényleges működése szempontjából - a felsőoktatási törvénynek megfelelően - elsődlegesen az úgynevezett képzési és létesítményfenntartási támogatások rendszerében a normatívák a meghatározóak. Ez teszi ki az intézményi támogatások mintegy háromnegyedét, tehát ennek az értéke rendkívül fontos az egész intézményműködtetés szempontjából. Itt a gond az, hogy ez a normatív finanszírozási rendszer, amit mindenki a maga kisebb-nagyobb hibáival együtt is alapjában jónak tart, támogat és továbbfejlesztendőnek is ítél, nem úgy működik, hogy van egy adott normatíva összegszerűen, hallgatónként, szakmától függően iksz vagy ipszilon forint, és ez beszoroztatik azzal a hallgatói létszámmal, amely az egyes intézményekbe felvételt nyerhet és felvételt is nyer, hanem ez az algoritmus csak arra szolgál, hogy van egy keretösszeg és azon belül az egyes intézmények között ennek az algoritmusnak a segítségével osztassék el a pénz. Ez nem igazán normatív finanszírozás. Az volna az igazi normatív finanszírozás, ha a hallgatói létszám növekedésével értelemszerűen ennek a szorzatnak az egyik tagja megnövekedvén a végeredmény is több lenne, nagyobb lenne.

Ez nem következik így be, és mindenképpen az volna a kívánatos a felsőoktatás részéről, de az volna a normatív finanszírozás alapfilozófiája is, hogy növekedjen a hallgatói létszámmal, aminek valamely értékű növekedése bekövetkezik - és ezt társadalmilag is mindenképpen fontosnak tartjuk -, de az intézmények támogatása is. Ezen belül - mert alapjában véve ebből kell fedezni a felsőoktatásban dolgozók bérét - a költségvetési támogatás 5 százalékos növekedése mellett egyéb forrásokból kell azt az összességében 8,25 százalékos általános bérfejlesztést megvalósítani. Nem lesz könnyű, még akkor sem, ha van reményünk arra, hogy a tárca további belső forrásátcsoportosításokkal ehhez az 5 százalékhoz valamit még hozzá fog tudni tenni.

Ez a 8,25 százalék valamivel több ugyan, mint a tervezett infláció, és így valamelyest reálbér-növekedést is jelenthet, de hogy milyen sajátos korlátot jelent és mennyire volt - ha úgy tetszik - taktikus vagy jó az előző kormányzat felsőoktatási törvénymódosítása, most derül ki, amikor a Széchenyi professzori ösztöndíj a maga automatizmusa szerint 16 százalékkal nőne, mert a minimálbér ennyivel nő. De ezt nem bírja a felsőoktatás költségvetése, ezért kényszerű korrekciót tervez a törvénytervezet annak érdekében, hogy ez a mindenki által várt és meg is érdemelt 16 százalékos növekedés itt is csak 8,25 százalékos legyen.

A kollégák ezt meglehetősen keserű szájízzel vették már tudomásul, mert úgy gondolták, hogy ők valamilyen elvi alapon, törvényben biztosított formában megkapnak egy meghatározott összeget, annak évről évre értelemszerű növekedésével, és akkor most jön a kissé kellemetlen hidegzuhany, hogy mégsem annyi, mint amennyit a törvény eredetileg biztosított.

Azt gondolom, hogy legalább ilyen tekintetben, ahol a magyar felsőoktatás krémje kap kiemelt juttatást, ezt a nem túl nagy összeget kormányzati szinten meg kellett volna szavazni és biztosítani.

A képzési és létesítményfenntartási költségek másik nagy részét a dologi kiadások teszik ki. A dologi kiadásoknál az előbb említett kényszerpálya miatt még nominálisan sincs növekedés, ahogy a minisztérium gazdasági helyettes államtitkára ezt több fórumon is exponálta. Tehát egyszerűen nominálisan is szinten marad, ez reálértékben nyilvánvalóan csökkenést jelent, miközben jól tudjuk, hogy annak a számos külföldi felhasznált árunak, terméknek, vegyszernek, könyvnek, folyóiratnak, belföldi energiának mindennél lényegesen nagyobb mértékben nő az ára. Ez messze nem biztosítja, hogy a felsőoktatás lépést tudjon tartani az európai színvonal közelítésével vagy tartásával.

Ezen belül is néhány ponton egyszerűen már fájó a változás. Olyanok következnek be - idézek az államtitkártól -, hogy "például a programfinanszírozás '99-ben 1,3 milliárd volt, ez 2000-re csak 820 millió forint lehet. A kutatási előirányzat 1,2 milliárdról 1 milliárdra csökken. A szakmai könyvek támogatása 200 millióról 170-re csökken. A kiegészítő támogatás az idei 1,1 milliárdról 500 millióra csökken." Olyan fontos tételek ezek a felsőoktatás működése szempontjából, amelyek nagyon szükségesek lennének, legalább a szinten tartásuk, de semmiképpen nem megengedhető módon a csökkentés formájában.

A beruházások tekintetében is az a szomorú helyzet, hogy nominálisan szinten maradunk, miközben belép a világbanki kölcsönnel való finanszírozás is, 1,3 milliárd helyett 4 milliárdot kap így a felsőoktatás, de ennek fejében lecsökken a lágymányosi beruházás 6,8 milliárdja 5,4-re, az egyéb beruházások 3,3-ról 2 milliárdra.

 

(22.20)

Tehát egy pluszforrás belépése ellenére is csak nominális szintentartás következik be, közben a hallgatói létszám még mindig nő egy kicsit - természetesen nőnie kell, nőjön is -, de ha az infrastruktúra nem tudja ezt követni, akkor a képzés minősége, a hallgatók körülményei sínylik ezt meg nagymértékben.

Végül még egy dologról szólnék, a tudományos kutatás egészét meghatározó módon finanszírozó vagy azt a finanszírozást a költségvetésben elnyerő Magyar Tudományos Akadémia támogatásáról. Itt sem lehet javulásról beszélni. Egy ponton rendkívüli mértékben fáj az Akadémia kutatóintézeteiben dolgozó kutatóknak, hogy azt lehet számolni - nyilván ennek van egy bizonyos hibahatára -, hogy körülbelül 40 százalékos bérelmaradásuk van. Ahhoz, hogy ezt az egyetemi bérekhez képest 40 százalékos bérelmaradást csak 20 százalékra csökkentsük, 3,5 milliárd forint kellene. Úgy tűnik, hogy ezzel kapcsolatban igazából semmire sincs most esély.

A mai lapok hozzák a szegedi akadémikusok, tizenegy Széchenyi-díjas akadémikus nyilatkozatát, hogy a kutatás feltételeinek szinten tartásához legalább egy 2,5-3 milliárd forintos külön támogatásra volna szükség. Nincs a költségvetésben sajnos a láthatáron sem ilyen összeg. Sőt az OTKA, amely a magyar tudományosság rendkívül fontos autonóm intézménye, a finanszírozás egyik rendkívül jelentős csatornája, nem növekedik. Annak ellenére, hogy határozott ígéretet hallottunk az elmúlt időszakban több helyről, több alkalommal, hogy jelentős mértékben, 30-40 százalékkal is nőhet, és a kormányzati ciklus végére pedig akár kétszeresére nőhet az egész kutatástámogatás. Itt most egyszerűen nincs támogatásnövekedés! Ennek az lesz a következménye, hogy az OTKA nem tud műszerpályázatot hirdetni, nem tud igazán folyóirat-támogatást biztosítani.

Úgyhogy mindenképpen azon leszünk, hogy módosító javaslatainkkal ezeket a múlt évhez képest - 1999 relációjában mondom a múlt évet - bekövetkező negatív változásokat valamilyen mértékben kompenzáljuk. Szeretnénk, ha a kormánypárti képviselők bizottságunkban és másutt is mellé állnának e javaslatoknak. Meggyőződésünk, hogy ez a szféra olyan szinten dolgozik, hogy erre szüksége van, és talán meg is érdemli.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balla Mihály képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Jakab Róbertné képviselő asszony.

BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Általános vitára készültünk többedmagammal a külügy költségvetésével kapcsolatban, de úgy tapasztaltam, hogy az ellenzéki külügyes képviselők érdeklődése miatt ez csak egyfajta házi beszélgetéssé alakul.

Tehát folytatnám Surján képviselőtársam gondolatmenetét abban a vonatkozásban, hogy több lényegi alapfeladatban jelentősen nő a költségtámogatás a Külügyminisztérium fejezetében. Ilyen példaként említhetjük a szomszédságpolitikát, a határon túl élő magyarokkal való kapcsolattartást. Mivel néhány szomszédos országban pozitív demokratikus változások mennek végbe, és az ottani magyar szervezetek által még egy újabb csatornán keresztül erősíthetjük kapcsolatainkat az adott ország politikai köreivel, ezáltal a bilaterális kapcsolatok mellett a határmenti együttműködéseken keresztül külpolitikai tevékenységünk mögé felsorakoztatható a visegrádi együttműködés, a KEK, az eurorégiós együttműködések és a határon átnyúló gazdasági együttműködéseknek a rendszere is. Tehát hatékonyabb szomszédságpolitikánk, amelybe szervesen beleépül a határon túl élő kisebbségeinkkel való szorosabb kapcsolattartás, egyik fontos elemévé válik integrációs törekvéseinknek.

Tisztelt Ház! A kormányprogram a korábbi évekhez képest aktívabb, hatékonyabb politikát folytat a határon túl élő magyarokkal kapcsolatban. Ennek egyik lényegi momentuma volt, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala integrálódott a Külügyminisztériumba, ezzel is erősítve azt a következetes eltökéltséget, hogy jobb kapcsolatot tartson fel a világban élő magyarok szervezeteivel, különös tekintettel a szomszédos országokban élő kisebbségeinkkel.

A kormányprogram ezzel kapcsolatos részének lényegi eredménye volt az elmúlt évben a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása, amely kiemelten fontos fóruma a magyarság legitim szervezeteinek. Az értekezlet működésében alapvető koordináló szerep jut a HTMH-nak, és ez 2000-ben többlettámogatást jelent a hivatal számára 1999-hez képest. A főbb előirányzatok szerint a HTMH működése 355,2 millió forintban jelentkezne, mintegy 10 százalékos többlettámogatással az előző költségvetéshez képest. Továbbá több kisebbségi kérdéssel foglalkozó tanácskozás, díjak, összességében 143 milliós értékben jelentkeznek a költségvetési tételben. Ezek olyan tételek, amelyek az 1998-as költségvetésben néhol nem is jöttek még szóba.

Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt parlamenti frakciója támogatja a Külügyminisztérium költségvetési tervezetét, amelyben az előbb vázolt feladatok megfelelő működést fenntartó és a többletfeladatokkal arányos többlettámogatást is magukban foglalnak.

Kérem, önök is támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jakab Róbertné képviselő asszonynak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Potápi Árpád a Fidesz részéről.

JAKAB RÓBERTNÉ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt egyhuszad Ház! Higgyék el, számomra mindig öröm a költségvetés köteteit kézbe venni, különösen akkor, ha egy nagyon szép mottó vagy idézet vezeti be a költségvetési számokat. Néhányszor már volt ebben részünk - Bethlen, Bibó és most Churchill. Természetesen ezek kimeríthetetlen források. Valóban azok, és jómagam is szoktam idézni őket.

Tíz évvel ezelőtt, '89-ben - valóban '89-ben -, ha jól tudom, a költségvetési törvény vitája során magam is idéztem Lukács evangéliumát. A következőt mondtam: “Aki hű a kevesen, a sokon is hű az, aki hamis a kevesen, a sokon is hamis az." - nyilván többen ismerik ezt a részét az evangéliumnak. 1989 óta is szeretném mondani, hogy egyfolytában ellenzéki képviselőként viselkedem, tehát a költségvetési törvényt mindig bírálni szoktam. Ne vegyék úgy, hogy most csak azért bírálom, mert itt ülök.

Rátérve erre a szép nagy tortára, amelynek egy egészen kis, a parlamenti képviselők által lehet, hogy elhanyagolható szeletéről fogok beszélni. Azt kell hogy mondjam, hogy a 2500 oldalon terjeszkedő költségvetés valóban meghatározza a jövő évünket, és hogy milyen ez a költségvetés, arról maga a miniszter úr keresett jelzőket. Azt mondta, hogy nem laza a költségvetés. Én sem tartom lazának. Az én szempontomból nézve azonban egy kicsit kuszának és következetlennek tartom.

Most csak egyetlen példát szeretnék felhozni, természetesen bíráló szándékkal, de jobbító szándékkal is. Ha az összegeket és a hozzájuk kapcsolódó indoklások nagyságát nézzük, akkor bizony azok ellentétesen arányosak egymással. Például, az Oktatási Minisztérium nemzetiségi és etnikai feladatokra 200 millió, azaz kettőszázmillió forintot tervez be, szinte egy egész oldalas indoklással. Hadd ne olvassam fel, hogy mi mindent kellene 200 millióból elvégezni vagy véghez vinni az Oktatási Minisztériumnak, illetve azoknak, akik e területen dolgoznak. Ezzel ellentétes példa, ami már tegnap is elhangzott, hogy a miniszterelnökség célelőirányzatának 4 milliárd 363 millió forintja egy mondattal elintéződött - nagyon csúnya magyarsággal.

 

(22.30)

Ami az előkészítést illeti: jómagam tudom, hogy Varga államtitkár úr találkozott a kisebbségi autonómia megtestesítőivel, a hazai országos önkormányzatok vezetőivel. Ők ugyanazt mondják, hogy elég későn, tehát szinte 12 órával a beterjesztés előtt látták a sarokszámokat; a teljes törvényszöveget, mármint a részletes költségvetést nem kapták meg - természetesen valamilyen módon hozzájutottak.

Mennyi is az a tervezett pénz? Azt szeretném javasolni valamennyiüknek, hogy ne próbáljuk összeadni mindazt az összeget, ami ilyenfajta jelzővel szerepel a költségvetésben, hogy kisebbségi, illetve nemzetiségi vagy netán romaprogram, mert akkor gyönyörű nagy szám jön ki, és sajnos - visszatekintve akár az elmúlt tíz évre - általában ezek a számok nem fedik a valóságot.

Még más miatt is mondom, hogy indifferens a szám nagysága. Elsősorban például azért, mert egy évvel ezelőtt is történt egy megállapodás, elfogadtunk egy költségvetést, és alig telt el valamennyi ebből az évből, a 1999. évből - nyilván a kormányzat tudja -, mind a kisebbségi szervezetek, mind az országos önkormányzatok éves költségvetéséből kormányzati hatáskörben megtörtént az elvonás. Zárolásnak tüntették ugyan fel, de tudtommal a zárolást illene feloldani. Amennyiben ez a zárolásfeloldás megtörtént, akkor elnézést kérek, én mindenesetre annyit tapasztaltam, hogy a jövő évi, azaz a 2000. évi tervezetben a '99-es tényszámok már a zárolással csökkentett számokként jelentek meg. Tehát ezekhez képest tényleg van valamifajta támogatási emelkedés, egyébként pedig nincsen ezen a területen.

Kicsit rezignáltan legyinthetnénk erre is, máskor is történt már elvonás, zárolás, máshonnan is vont el pénzt el a kormány, különösen ha feltétlenül szükség volt erre. Egy kicsit azonban fellengzősen megfogalmazva a kérdést, ahogy a kisebbségek is megfogalmazták: jogállamban élünk vagy nem? A költségvetési törvények ugyanis most már jó pár éve így kezdődnek, nyilván mindenki emlékszik a 43. §-ra: az Országgyűlés magának tartja fenn a jogot az előirányzatok év közbeni megváltoztatására a), b), c), d) pontokban, hadd ne soroljam fel, ezek között benne van az a kettő is, amit itt elmondtam.

Amennyiben nem történt meg a feloldás, akkor csak csendesen megkérdezem, hogy miért nem módosítja például a 2000-re készített törvénytervezet akár a '99. évi költségvetési törvényt is, hiszen annyiféle törvényt módosít.

Egy másik területre - kapcsolódva Bazsa György képviselőtársam mondandójához - szeretnék rátérni, és már nem sokáig tartom fel önöket. A tudomány, illetve a kutatás területéről néhány szót, nem általánosságban és nem minden tekintetben, hanem ezt is a kisebbségi költségvetési tételeket tanulmányozva mondom, ezeknél ugyanis ez a két szó általában nem jelenik meg. Lehet, hogy ez új információ önök számára, de tudniuk kell, hogy a kisebbségek kutatóintézeteinek működését semmilyen forrás nem garantálja. Nem az olyan intézetekre gondolok, amelyek a kisebbségeket kutatják, hanem a saját intézményeikre gondolok - ugyanis az előbbiek vannak.

Ilyen módon állhat elő az a helyzet, hogy ma például - a mát valóban így értem, ahogy mondom - a békéscsabai Szlovák Kutató Intézet, amely éppen tízéves, munkáját tekintve önfeladásra készül, úgy tűnik, hogy be fog zárni, másfél éve nem kapott támogatást. Öt hónap telt el azóta, hogy saját ügyében mind az önkormányzat, mind az országos szövetség, sőt az Országgyűlés kisebbségi biztosa levélben megkereste a miniszterelnök urat - május 15. -, választ nem kapott egyetlen feladó sem. Mellékesen jegyzem meg, hogy egyébként egy 1993. április 2-ai kormányhatározatban megfogalmazott kötelezettségről van szó, amit eddig - úgy látszik - nem sikerült a kormánynak végrehajtani. Ez a költségvetés-tervezet semmit nem ígér ezen a területen sem, tehát én nem tudom másként értelmezni, mint hogy elhanyagolhatónak tartja; mindezt, gondolom - az előttem szóló képviselőtársamra is utalva -, a jószomszédsági politika ápolása jegyében. Hadd mondjam azt, hogy no comment.

Utolsó gondolatkörként nézzük meg, mit is tartalmaz számokban ez a tervezet. A kisebbségi szervezetek, országos önkormányzatok működésére nincs többletpénz, szinten tartásukra sem elegendő az, ami most a tervezetben szerepel. Ami igazán elképesztő - valóban elképesztő -, tevékenységre, programokra, amit a közalapítványi összegek tartalmaznak, mínusz 20 százaléknyi a tétel.

Indok: szűkösek a források, amit természetesen mi elhiszünk. De akkor megint csak csendesen kérdezem: hogyan fogja a kormány abból a bizonyos 4 milliárd valamennyiből kommunikálni az ilyen fajta hiányosságokat? Amennyiben a kormánynak van, tudom, hogy van, középtávú intézkedéscsomagja, romaprogramja - tegnap erről egy napirend előtti felszólalás hangzott el -, van koncepciója, van stratégiája, hol van minderre a fedezet a költségvetésben? Vagy hová lett a Román Országos Önkormányzat időarányos juttatásának maradványa? Ez csupán 20,4 millió, de jó lenne tudni, hol van. Vagy milyen szimbolikája van annak, hogy a Kisebbségekért-díj, amely egyébként kevesebb, mint egy évvel ezelőtt volt, tételként a Külügyminisztérium fejezetbe került, oda tehát, ahol egyébként majd minden, a határon túli magyarokról szóló gondoskodás számszerűsítve megtalálható, aminek én magam mindig örülök?

Arról már hadd ne beszéljek, mert magam is szégyellem, hogy ez a költségvetési tervezet a kisebbségek napját december 18-a helyett szeptember 28-ára helyezi. Nyilván nem figyeltek oda. De mondják, kedves kormányzati és kormánypárti képviselők, ha a határon túli magyarsággal történik meg, hogy nem figyelnek oda csak ilyen apróságban, nagyon könnyű ezt lenyelni? Remélem, azt mondják, hogy nem. (Varga Mihály: Nem.)

Mivel idézettel kezdtem, hadd fejezzem be egy idézettel. 1991-ben, még az akkori Csehszlovákiában, volt egy nemzetközi konferencia "Liberalizmus és kollektív jogok" címmel. Ezen elhangzott a következő mondat: "Ha a Fidesz a kisebbségi kérdésre és a nemzetiségi problémákra nem tud gyakorlatibb, a '90-es évtizednek is megfelelő választ adni, akkor nem érdemel történelmi jelentőségű szerepet." - mondta Orbán Viktor.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

(22.40)

 

ELNÖK: Ezzel a Szocialista Párt a felszólalási időkeretét kimerítette, tehát további felszólalásra nincs lehetőség. Lényegében csak a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak van lehetősége arra, hogy mintegy 14 perc 13 másodperc alatt még a véleményét kifejtse, úgyhogy megadom a szót Potápi Árpád képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

POTÁPI ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság tagjaként néhány percben szeretnék a bizottságunkat érintő néhány kérdésben a 2000. évi költségvetés vitájában hozzászólni. A teljesség igénye nélkül szeretnék most csupán pár dologgal foglalkozni.

Ma többször esett szó az Országgyűlési Biztosok Hivataláról. Az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működését a bizottság kezdetektől figyelemmel kíséri. Nagy eredménynek tartom, hogy ez az intézmény a kilencvenes évek közepén létrejött, és azóta egyre növekvő ügyszámmal dolgozik. Meggyőződésem, hogy a demokrácia egyik fokmérőjének is tekinthető az ombudsmani hivatal megléte vagy nemléte.

Tudjuk, hogy számos országban, éppen Magyarországot is például véve, most próbálkoznak ezen intézmény létrehozásával. Mivel nem egy több évtizede működő intézményről van szó, ezért az alakulás nehézségeit és a növekvő munkát figyelembe véve - hisz a polgárok most kezdik felismerni a hivatal jelentőségét - fokozottan támogatni kellene. Bizottságunk kormánypárti és ellenzéki tagjai egyetértenek abban, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatalának működése a korábbi színvonalon nincs biztosítva.

1918-20 óta a magyarság egyharmada Magyarország határain kívül él. Az 1947-ben meghozott párizsi béke több mint negyven évre konzerválta az összmagyarságban a reménytelenséget, hiszen saját kormányaink sem foglalkoztak a határon túli magyarság gondjaival. Az 1998-ban felállt fiatal magyar kormány "A jövő évezred küszöbén" nevű programjában kimondja: "Növelni fogja a határon túli magyarok nemzeti önazonosságának megőrzését célzó anyagi támogatást, és segíti az ezt szolgáló intézményrendszer erősítését." Különös figyelmet kell szentelni az anyanyelvi oktatásnak, fontosnak tartja a magyar közösségek önálló oktatási és képzési rendszerének kiépítését az óvodától az egyetemig, mely segíti a helyi magyar társadalom megújulását és megerősödését, az értelmiségi elit utánpótlásának biztosítását.

Tudjuk, hogy Románia és Magyarország között 1998-ban felgyorsultak a tárgyalások az önálló erdélyi magyar egyetem ügyében. Sajnos, ez az önálló magyar egyetem még nem jöhetett létre. Viszont az idei év őszén megkezdte működését, bizonyítva az erdélyi magyar egyházak és civil szféra erejét, a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem. A 2000. évi költségvetési javaslat szerint a kormány jövőre 2 milliárd forinttal kívánja támogatni a határon túli magyar felsőoktatást. E jelentős összeg talán megoldja az új magyar felsőoktatási intézmények indulásának nehézségeit. Összességében jövőre 85 százalékkal nő a határon túli magyarok támogatása.

Magyarország lakosságának körülbelül 10 százaléka valamely nemzeti kisebbséghez tartozik. Úgy hiszem, közös felelősségünk az, hogy kisebbségi polgártársaink megőrizzék identitásukat, jól érezzék magukat közös hazánkban. Idén 23 százalékkal nőtt, jövőre pedig 19 százalékkal nő a hazai kisebbségek támogatása.

Végezetül kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák a költségvetési törvény elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megadom a szót Márton Attila képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

MÁRTON ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló rövid időben a honvédelemmel kapcsolatos költségvetési számokról szeretnék néhány szót szólni.

Hazánknak a XXI. század küszöbén is szüksége van jól képzett, szervezett, hatékonyan működő, feladatait ellátni tudó, technikailag jól felszerelt, ütőképes hadseregre. Mint tudjuk, az a magyar honvédség, amelyet az előző kormány átadott, sajnos nem mindenben felel meg az előbb elmondottaknak. Az előttünk fekvő költségvetés honvédséggel foglalkozó fejezete komoly lépés a hadseregfejlesztés irányába, és megteremtheti az alapját a később bekövetkező szervezeti átalakításnak, átfogó korszerűsítésnek is.

Néhány konkrétum a tervezetből. A 2000. év honvédelmi költségvetése hűen tükrözi, hogy a kormány eleget tesz a NATO-tagsággal járó elvárásoknak, miszerint folyamatosan és meghatározott mértékben, GDP-arányosan növeli a honvédelemre fordított kiadásokat. Másik nagyon fontos eleme ennek a költségvetésnek, hogy nincs bevételi előirányzat beállítva, a honvédség gazdálkodása és finanszírozása teljes egészében a támogatásokra épül. Ez az első év, amikor az elődök gyakorlatával szakítva a tárca a valóban meglévő és rendelkezésre álló pénzekkel gazdálkodhat.

A jövő évi költségvetésben foglalt számok jelentik azt az alapot, amelyre felépülhet egy átfogó korszerűsítési program, melynek keretében lehetőség nyílik a honvédség járműparkjának cseréjére, ezáltal megvalósulhat az az elmúlt évtizedekben talán soha nem létezett helyzet, hogy a honvédség járműparkja ne csak papíron legyen mutatós, hanem a megfelelő szinten hadra fogható, mozgósítható is legyen. Ez talán az előrelépés egyik legfontosabb állomása, amely ténylegesen is szakít az úgynevezett papírhadsereg gyakorlatával.

Komoly kiadásokkal jár, de talán az egyik legégetőbb feladat védelmi képességünk fenntartása érdekében a MiG-29-es repülőgépek ipari nagyjavításának tervezése, annak költségoldali biztosítása. Mint tudjuk, ezek a gépek ma hazánk legkorszerűbb eszközei közé tartoznak, hadrendben tartásuk még közel egy évtizedig szükséges lesz, így mindenképpen biztosítani kell felújításukat, üzemképességüket.

SZDSZ-es ellenzéki képviselőtársaink visszatérő témája a csak hivatásos és szerződéses állománnyal rendelkező hadsereg kérdése. Kár, hogy kormányzásuk alatt nem tettek hatékonyabb intézkedéseket ennek feltételeinek a megteremtéséért. Így állhatott elő az a helyzet, hogy az elmúlt évek szerződéses katonái néha igen rossz körülmények között voltak elhelyezve, nem tudták őket megfelelő színvonalú felszereléssel ellátni és ellátmányuk sem volt éppen kiemelkedő. Így bizony nehéz vonzóvá tenni a katonai szolgálatot.

A polgári kormány ennek az ellentmondásnak a feloldása érdekében is megtette az első lépést, amikor a költségvetésben a ruházati normákat 8 százalékkal, az étkezési normák összegét 10 százalékkal kívánja emelni. Mindezen túl 200 millió forinttal nő a lakástámogatásokra és építésekre fordítható összeg is.

Általánosságban megállapítható, hogy a 2000. év költségvetési tervezete honvédelmi szempontból lehetővé teszi, hogy a stratégiai átvilágítást követően egy lényegesen kisebb, tartósan finanszírozható, feladatainak végrehajtására alkalmasabb haderőstruktúra kerüljön kialakításra.

Kérem, ezért támogassák ennek a költségvetési tervezetnek az elfogadását. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Egészen pontosan van még 6 perc 48 másodperc, ami a Fidesz-frakció rendelkezésére áll. Megadom a szót Vidoven Árpád képviselő úrnak.

VIDOVEN ÁRPÁD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A NATO-csatlakozást követően az ország valamennyi polgára biztonságban érezhette magát a határaink közvetlen közelében dúló háború ellenére is. A biztonság fenntartására azonban a továbbiakban is áldoznunk kell. A kormány mindannyiunk biztonsága érdekében mindösszesen 214,3 milliárd forintot szándékozik védelmi célokra költeni. Ebből az összegből a Honvédelmi Minisztérium kiadási előirányzatában 189,4 milliárd forint szerepel, amely jelentős mértékben, 27,9 milliárd forinttal, 17,3 százalékkal meghaladja az előző évit.

A fiatal magyar demokrácia történetében először fordul elő, hogy a kiadásokat teljes egészében fedezi a költségvetési támogatás, azaz a Honvédelmi Minisztériumnak nincs bevételi kötelezettsége, melynek teljesítése évről évre komoly problémát okozott a tárcának.

Az előirányzati többletek jelentős részben a NATO-tagságból fakadó feladatok megoldását szolgálják. A békefenntartásban való részvétel, az euro-atlanti kommunikációs feladatok, a katonai képviselői hivatal megerősítése, valamint a külföldi kiképzések, gyakorlatok és a NATO biztonsági, beruházási programjához való hozzájárulás összesen mintegy 9,1 milliárd forintot emészt fel.

A költségvetési tervezet pozitívumaként kell kiemelnünk azt a tényt, hogy a büdzsében eleve betervezésre kerültek például a KFOR-misszióban való szerepvállalásból fakadó kiadások is. A személyi juttatások a járulékokkal együtt 81,4 milliárd forintot tesznek ki, ez 17,4 százalékos növekedés az előző évhez képest.

Miből tevődik ki, mivel függ össze ez a növekedést Egyrészt a szolgálati törvény alapilletménye 26 ezerről 28 150 forintra emelkedik, ez pontosan megfelel a közszférában dolgozók 8,25 százalékos keresetnövekedésének; másrészt a nemzetközi kötelezettségvállalásokból, például a KFOR-misszióból, a PfP-feladatok teljesítéséből vagy a NATO-beosztások betöltéséből származó kiadások emelkedésével függ össze.

(22.50)

Harmadrészt: 2000-ben a szerződéses állomány létszáma mintegy 2800 fővel emelkedik, így mindösszesen 7 ezer szerződéses katonája lesz a Magyar Honvédségnek, ez a hivatásos profi hadsereg irányába tett újabb lépésként értékelendő és üdvözlendő.

Dologi kiadásokra 42 százalékkal többet, 62,8 milliárd forintot irányoz elő a költségvetés. Ezek a kiadási előirányzatok lehetővé teszik a Magyar Honvédség kiegyensúlyozottabb napi tevékenységét, sőt végre lehetőséget adnak az előző kormány által végre nem hajtott fejlesztések megvalósítására is. Végre-valahára elkezdődhet a gépjármű-fejlesztési program is, e célra 4,5 milliárd forint szerepel a költségvetésben, amely összeg 170 darab terepjáró és 91 darab közúti gépjármű beszerzését teszi lehetővé. A jövő katonái tehát már nem az apáik idején sem új Csepeleket használják majd, hanem korszerű, a NATO-szabványoknak is megfelelő teherautókat.

A sorkatonák helyzete az elhelyezés és az ellátás tekintetében is javulni fog a jövő évben. A hivatásos állomány ruházati illetménye 10 ezer forinttal magasabb lesz. A fejezeti költségvetés 10,7 százalékát teszik ki a fejezeti kezelésű előirányzatok, ezek közül a legjelentősebbek a 330 új otthon felépítését lehetővé tevő 1,67 milliárd forint, valamint a lakástámogatásra előirányzott 900 millió forint. Íme, egy ékes bizonyítéka annak, hogy a polgári koalíció kormánya kiemelt figyelmet fordít az otthonteremtés támogatására.

A hivatásos katonák kedvezményes nyugellátásához és a sorállomány társadalombiztosítási kiadásaihoz jövőre 11 milliárd forinttal járul hozzá a HM. 2000-ben befejeződik a Mistral légvédelmirakéta-beszerzés, ez 19,8 millió (Sic!) forint kiadást jelent. A szennyezett területek kármentesítése is folytatódni fog, e célra az idei összeg jóval több mint kétszerese áll rendelkezésre.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam elmondottak is alátámasztják: a kormány által benyújtott költségvetés lehetővé teszi azt, hogy az ország és polgárai előtt álló év feladatait legjobb tudásunk szerint tudjuk elvégezni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Képviselő úr, azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, hogyha csak 3 perc áll rendelkezésére a frakciónak (Derültség.), akkor milyen gyorsan kellett volna elmondania a beszédét? Úgyhogy tisztelet a gyorsíróknak, akik ezt a hihetetlen sebességű (Taps.) felolvasást nyilván pontosan jegyezték.

Balczó Zoltánnak rengeteg ideje van még, úgyhogy egyedüli ellenzéki képviselőként most végre kibontakozhat, és más ellenzéki képviselők bekiabálása nélkül mondhatja el véleményét. (Derültség, taps.)

 

(Vidoven Árpád elfoglalja a jegyzői székét.)

 

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót és a megnyugtató körülmények biztosítását. (Derültség.) Azzal hálálom meg, hogy a 17 percet messze nem fogom kihasználni, és ha képviselőtársam az előbb a tiszteletre méltó kötelességtudattal el nem hadarja ezt a minden szempontból csak pozitív dicshimnusznak tűnő felsorolást a honvédség költségvetéséről, akkor még röviden sem szóltam volna. Néhány saját véleményt azért hadd tegyek hozzá!

A bevezető mondat részben igaz, részben nem. Úgy szólt, hogy: a NATO-nak köszönhetően a határainkon túl dúló háború kapcsán biztonságban érezhettük magunkat. Ez úgy igaz, hogy tekintettel arra, hogy a NATO tagjai lettünk, és az ünnepet követően egy héttel már NATO-tagként kellett közvetve és részben közvetlenül részt vennünk a Jugoszlávia ellen indított háborúban, ezért - mint háborús fél - veszélyeztetett helyzetbe kerültünk, ami nem állt volna elő, ha nem vagyunk a NATO tagjai, ugyanakkor a NATO-védernyő meg tudott védeni minket attól a veszélytől, amibe épp ezért kerültünk. Így pontos talán az első mondat.

Egyébként természetesen örülünk annak, hogy a honvédségi kiadások növekednek. A felsorolásból azért az arányok számomra egy kicsit negatívak voltak; vagyis: teljesen világos, hogy a NATO-kompatibilitás érdekében a költségvetési kiadásokat döntően arra kell fordítani, hogy ennek megfeleljünk. Akik valamennyire is ismerik a Magyar Honvédségnek azt az egyébként leromlott állapotát, beleértve a laktanyákat, az eszközöket, a juttatásokat, az tudja, hogy pontosan egy dolog hiányzik ebből, egy dolgot nem látok: miközben igen, tudomásul véve a NATO-kötelezettséget, meg kell felelni annak, azt nem látjuk, hogy egy igazán erős, a határai megvédésére adott esetben képes nemzeti hadsereg hogyan jön létre. Mert annyit azért tegyünk hozzá a NATO-védőernyőhöz, hogy természetesen - és ez nagyon jó -, ha egy NATO-n kívüli országgal bármi konfliktusunk van, a NATO megvéd, tudok azonban példát mondani arra, hogy két NATO-ország, Törökország és Görögország a GDP-t tekintve a világ fegyverkezésre legtöbbet költő három országa között van, holott mindkettő NATO-ország, és elsősorban az egymással kialakult konfliktus kényszeríti őket a magas honvédelmi kiadásokra.

Tehát miközben mindnyájan úgy gondoljuk, hogy ez az ország a legnagyobb békében fog élni a szomszédaival - de láttuk itt a veszélyes példákat -, párhuzamosan igenis megvan az a feladatunk, hogy a NATO-megfelelés mellett az erre alkalmas honvédséget fel tudjuk készíteni. Megítélésem szerint így talán egy kicsit teljesebb mindaz, amit a honvédségi költségvetés kapcsán el lehet mondani.

Köszönöm a türelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki felszólalni. Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, közel két perc áll a rendelkezésére.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is valóban nagy nyugalommal foghatok bele e rövid mondókámba, hiszen az ellenzék, amely még délelőtt, a tévéidőben tolongott, és szeretett volna minél több mindent, érvet elmondani a költségvetésünk ellen, mostanra, úgy tűnik, kifáradt, és érdektelenné vált számára a vita. Bauer képviselő úr szerencsére hallgatta a rádióközvetítést, és menet közben bejött a terembe, úgyhogy most már az SZDSZ-nek itt van egy képviselője, a szocialisták azonban továbbra sem kíváncsiak a kormányzati képviselők véleményére.

A költségvetés egy olyan fejezetéről szeretnék nagyon röviden szólni, amely a gazdaság egy igen meghatározó szeletét, az idegenforgalmat érinti, és amelynek a 2000. évre tervezett támogatása minden átlagos támogatásnövekedés mértékét messzemenően túlszárnyalja, hiszen a turisztikai célelőirányzat, amely a legjelentősebb tétele az idegenforgalmi vállalkozások és beruházások támogatásának, több mint 35 százalékkal, 6 milliárd forintról 8,18 milliárd forintra fog nőni. Ha ehhez hozzáadom a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében szereplő 4 milliárd 363 millió forintot, amely országképépítésre és kommunikációs feladatokra lesz fordítható, akkor azt mondhatom: ennek döntő hányada újra az idegenforgalmi fejlesztésekre és az országkép építésére fordítódik a következő évben, amivel már 11,5 milliárd forint fölé nő ennek az ágazatnak a támogatása.

Meggyőződésem, hogy ez a kiemelt támogatás meg fogja hozni az eredményét, és ez az ágazat, amely a GDP-nek már most is a 10 százalékát adja, tovább erősödik, ami jelentősen fogja javítani a költségvetés bevételi oldalát. Ezért is alkalmasnak tartom ezt a költségvetést arra, hogy a tőle várt eredményeket, amit a polgári kormány vár, meg fogja hozni a lakosság jó érzésére és a megélhetésének a javítására.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Miután Balczó Zoltán jelezte, hogy nem kíván további véleményt kifejteni a költségvetés kapcsán, másnak pedig már nincs erre lehetősége, ezért a költségvetés általános vitáját elnapolom, a folytatására holnap reggel 8 órai kezdettel kerül sor.

A mai napon is a napirend utáni felszólalásokra kerül még sor, egészen pontosan kettőre. Elsőként megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, ötperces időkeretben.

 

(23.00)




Felszólalások:   1-172   172-363   363-367      Ülésnap adatai