Készült: 2020.04.05.09:42:42 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

74. ülésnap (1999.06.01.),  23-49. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 1:33:10


Felszólalások:   19-23   23-49   50-52      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/1176. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/1176/1-5. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Őry Csaba államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint 30 perces időkeretben. Tessék!

DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A 30 perc sok idő, azt gondolom, hogy nem lesz szükség ennyire (Megszólal egy rádiótelefon az ülésteremben.), rövidebb felszólalás...

ELNÖK: Kérem, hogy a rádiótelefonokat kapcsolják ki, és kint telefonáljanak! Aki még egyszer bekapcsolja, és látom, hogy itt telefonál, azt kiküldöm a teremből! (Taps a Fidesz, az FKGP és az MDF padsoraiban.)

Tessék, folytassa, államtitkár úr!

DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! A polgári szolgálatot tíz éve vezették be Magyarországon olyan állampolgárok számára, akik lelkiismereti meggyőződésük miatt nem vállalják a katonai szolgálatot. E jogintézménnyel kapcsolatos legfontosabb szabályokat két éve immár törvény tartalmazza.

Az 1997. évi XXI. törvény hatálybalépése óta eltelt másfél év elég hosszú idő ahhoz, hogy rendelkezéseinek gyakorlati érvényesülését megvizsgáljuk. A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a törvény szabályainak túlnyomó többsége alapvetően megfelel a polgári szolgálat rendeltetésének.

 

(10.00)

A szabályok megfelelő jogi keretet biztosítanak arra, hogy a honvédelmi kötelezettségüket e szolgálati formában teljesítő állampolgárok a társadalom számára hasznos munkát végezzenek, ezért az önök előtt lévő törvényjavaslat az 1997. évi XXI. törvény szabályozási elvein nem változtat. A módosításban részben a törvény hatálybalépése után bekövetkezett jogszabályi változások miatt van szükség, másrészt a gyakorlati tapasztalatok alapján egyes esetekben pontosítani, egyértelműbbé kell tenni a törvény szabályait.

Néhány olyan módosítást is tartalmaz a javaslat, mely a hatályos szabályozáshoz képest tartalmi változást jelent. Ez utóbbiak a törvénynek a foglalkoztató szervezetekkel, a polgári szolgálat teljesítésével, a fegyelmi eljárással kapcsolatos rendelkezéseit érinti. Az a célunk, hogy a polgári szolgálatosokat valóban csak olyan szervezetek foglalkoztassák, melyek részükre a társadalom szempontjából hasznos munkát tudnak biztosítani. A jövőben ezért a polgári szolgálatot teljesítőket foglalkoztató szervezeteket nem a Szociális és Családügyi Minisztérium, hanem a megyei, fővárosi munkaügyi központok veszik nyilvántartásba, ugyanis helyi szinten jobban eldönthető, hogy a polgári szolgálatost foglalkoztatni kívánó szervezet megfelel-e a törvény előírásainak.

Nagyobb lehetőséget kívánunk biztosítani a polgári szolgálatosok foglalkoztatásában azoknak a nonprofit szervezeteknek, melyek közfeladatot látnak el. E javaslat, összhangban a közhasznú szervezetekről szóló törvényi szabályozással, biztosítja a polgári szolgálatot teljesítő személyek foglalkoztatását közhasznú szervezetek, valamint az e szervezeti körbe nem tartozó olyan alapítványok, társadalmi szervezetek számára, melyek normatív állami hozzájárulásban részesülnek.

A javaslat megszünteti a polgári szolgálatra jogosult előzetes írásbeli hozzájárulását a tűzoltóság szerveinél történő foglalkoztatáshoz, továbbá ugyancsak írásbeli hozzájárulás nélkül lehetővé teszi a polgári szolgálat teljesítését a polgári védelem szerveinél is. Ennek az az indoka, hogy a szervezeteket ugyan hivatásos állományú személyek irányítják, azonban azok a tevékenységek, melyeket a polgári szolgálatot teljesítő személyek el fognak látni, alapvetően polgári és nem katonai tevékenységek.

A javaslat kibővíti azoknak a tevékenységeknek a körét, melyekkel a polgári szolgálat teljesíthető. A gyakorlatban felmerült igények alapján a jövőben informatikai, ügyviteli, valamint katasztrófavédelmi tevékenységgel is lehet polgári szolgálatot teljesíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tapasztalatunk az, hogy a polgári szolgálatosok túlnyomó többsége lelkiismeretesen végzi a munkáját, teljesíti szolgálati kötelezettségeit. A kis számban előforduló kötelezettségszegő magatartással szemben a törvény fegyelmi büntetési rendszere, valamint a büntető törvénykönyv legutóbbi módosítása által bevezetett új törvényi tényállások megfelelő fellépési lehetőséget biztosítanak.

Ugyanakkor a hatályos szabályozásban nincs megfelelő jogi eszköz annak kezelésére, ha a fegyelmi eljárás alatt álló polgári szolgálatos munkahelyen való jelenléte gátolja a tényállás tisztázását, vagy bármilyen okból a munkahelytől való távoltartása indokolt. Ezért a javaslat bevezeti a fegyelmi eljárás alatt álló polgári szolgálatos munkavégzés alóli felfüggesztésének lehetőségét. A felfüggesztés időtartama a jogerősen kiszabott fegyelmi büntetés esetében nem számít be a polgári szolgálat időtartamába.

A törvény nem határozza meg annak az időtartamnak a mértékét, melynek elteltével a polgári szolgálatot félbe kell szakítani, ha teljesítése alatt a polgári szolgálatos megbetegszik. Ez a szabályozási hiányosság a jogszabályi előírások megkerülésére, a szolgálati kötelezettség alóli kibúvásra ad lehetőséget. A javaslat ezt az időtartamot 30 napban határozza meg, így biztosított, hogy a polgári szolgálat időtartama tényleges munkavégzéssel teljen. Ezt a célt szolgálja az a szabály is, mely szerint a polgári szolgálat félbeszakítható, ha a polgári szolgálatot teljesítő - akár a maga, akár a foglalkoztató oldalán felmerült okból - 30 napot meghaladó időtartamban nem végez munkát.

Tisztelt Országgyűlés! Álláspontunk szerint a javaslat által tartalmazott módosítások javítják a polgári szolgálatosok fegyelmi helyzetét, hozzájárulnak ahhoz, hogy a polgári szolgálat a honvédelmi kötelezettség teljesítésének a katonai szolgálattal valóban egyenértékű formája legyen.

Az előbbi gondolatok jegyében kérem az Országgyűlést, hogy a javaslat általános vitára való alkalmasságát állapítsa meg.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalásaira, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor az ajánlás szerinti 5-5 perces időkeretben.

Először megadom a szót Boda Ilona képviselő asszonynak, a foglalkoztatási bizottság előadójának. Tessék, képviselő asszony!

DR. BODA ILONA, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosítása tárgyában benyújtott 1176. számú törvényjavaslatot a foglalkoztatási bizottság megtárgyalta, és azt általános vitára alkalmasnak találta.

Egyetértett a foglalkoztatási bizottság a törvénytervezettel abban, hogy az 1176. számú javaslatban megfogalmazott változtatások olyanok, amelyeket a törvény gyakorlati alkalmazása tesz szükségessé, illetve olyanok, amely változtatásokra azért van szükség, mert a törvény hatálybalépése óta eltelt időszakban jogszabályi változások következtek be. Egyetért tehát a foglalkoztatási bizottság azzal, hogy módosítani kell az alaptörvény azon rendelkezéseit, amelyek a polgári szolgálatot teljesítő személyt foglalkoztató szervek körére, a polgári szolgálat teljesítése során ellátandó tevékenységekre, a foglalkoztató szervek nyilvántartásba-vételére, a polgári szolgálatra való alkalmasság megállapítása során az egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálatot végző szerv meghatározására, a polgári szolgálat félbeszakításának szabályaira, a polgári szolgálatot teljesítő személy és a foglalkoztató anyagi felelősségére, valamint a polgári szolgálati viszonyból történő elbocsátás szabályaira vonatkozna. Részletekbe menően mégis az alábbiakat emelem ki.

Mint tudjuk, a polgári szolgálat alternatív szolgálat, teljesítésének igénye az ezen szolgálatot vállalóknak alapvetően lelkiismereti okokból ered. Egyetértünk tehát azzal, hogy teljesítésére ezért elsősorban olyan szervezeteknél kerülhessen sor, amelyek karitatív jellegűek, közhasznúak, nem nyereségérdekeltek. Éppen ezért aggályos számunkra az, hogy az új szabályozás kibővíti az ilyen szolgálatot teljesítő személyt foglalkoztató szervek körét a polgári védelem országos, területi és helyi szerveire, illetve az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságokra. Aggályunk abból ered, hogy a katasztrófaelhárításról rendelkező törvény katasztrófahelyzetben ezen szervek irányítási lehetőségének körét a belügyminiszter feladat- és hatáskörébe utalja, és ez esetben a lelkiismereti okból nem fegyveres szolgálatot teljesítő polgári szolgálatos már fegyveres testület irányítási jogkörébe tartozik.

Aggályos ehelyütt a törvény annyiban is, hogy minden, a fegyveres testületekre vonatkozó joginorma-változtatás kétharmados döntést igényel. Márpedig ha fegyveres testület tagjai közé, akárcsak átmeneti jelleggel is, katasztrófahelyzetben, polgári védelmi, tűzoltósági kötelékben bárki szolgálati beosztást kap, az a fegyveres testületre vonatkozó törvény egyidejű és kétharmados többséggel való módosítását igényli. Aggályunkat ide vonatkozóan csak az oszlathatná el, ha megfelelő módosító javaslat akként kerülne benyújtásra, hogy még katasztrófahelyzetben is csak informatikai, ügyviteli tevékenységet folytathat a polgári szolgálatos, fegyveres testület irányítása alatt is.

Örömmel üdvözöljük a törvény 4. és 5. §-át, mert mindenképpen szükséges a polgári szolgálat alóli egészségügyi alkalmatlanság kimondására jogosult szerv pontos törvényi meghatározása, mert a polgári szolgálat teljesítése semmiképpen sem lehet a fegyveres szolgálat alóli kibúvás eszköze, illetve a polgári szolgálat alóli indokolatlan mentesítés nem szolgálja a polgári szolgálat teljesítéséhez fűzött törvényalkotói célzatot.

Helyes az is, hogy a munkaügyi központok lesznek a regisztráció színhelyei a jövőre nézve, ugyanis a polgári szolgálatot teljesítők foglalkoztatására kijelölt intézmények, szervezetek helyismerete lényegesen nagyobb, mint a korábbi minisztériumok felügyeleti jogkörében.

 

(10.10)

Helyes a törvény 7. és 10. §-ában megfogalmazott költségkímélési szándék is, hiszen a polgári szolgálatos számára is az a kívánatos, hogy lakóhelyét mindennap elérje a számára kijelölt szolgálati helyről. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Véleményünk szerint módosító javaslatokkal kellene árnyaltabbá tenni a törvény 14. és 16. §-át, illetve mindenkiben tudatosítani kell azt, hogy a polgári szolgálat is a haza szolgálatának eszköze. Éppen ezért a teljesség igényével csak úgy tudjuk a törvényjavaslatot elfogadni (Az elnök a csengő újbóli megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), ha azt módosító javaslatokkal árnyaltabbá tesszük.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok és a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának. Tessék, képviselő úr.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmány 40. §-a kimondja a magyar állampolgárok részére a lelkiismereti szabadságot, ugyanakkor az alkotmány 70. §-a pedig azt mondja ki, hogy a honvédelem minden állampolgár kötelezettsége.

Ennek a két előírásnak az esetenkénti ellentmondásából, nevezetesen amikor valaki a honvédelmi kötelezettséget az alkotmány 40. §-ára alapozott lelkiismereti okokból tagadta meg, vagy nem kívánta teljesíteni, évtizedekig ebből mindig a lelkiismereti szabadság kárára történt egy feloldás, amely olyannyira súlyos volt, hogy még büntetőjogi szankciója is volt annak, ha valaki a katonai szolgálatot akár lelkiismereti okokra való hivatkozással tagadta meg.

Ezt a XXI. században egyáltalán nem emberinek mondható gyakorlatot szüntette meg tíz évvel ezelőtt az alkotmánymódosítás, amikor is a 70/H. § kimondta, hogy a honvédelmi kötelezettség teljesítése során a katonai szolgálattal egyenértékű a polgári szolgálat. Erre aztán 1997-ben törvény is született, az 1997. évi XXI. törvény, amelyet április 25-én hirdettek ki. És ahogy arra az államtitkár úr hivatkozott, így már kétéves a tapasztalatunk a gyakorlatról. Egyrészt a gyakorlat alatt szerzett tapasztalat, másrészt pedig időközben néhány jogszabály, néhány törvény megjelenése, illetőleg módosítása vezet oda, hogy ezt az 1997. évi XXI. törvényt módosítani kell - ez fekszik előttünk az 1176. számú törvényjavaslatot tárgyaló előterjesztésben, melyet az önkormányzati bizottság is megtárgyalt.

Arra is hivatkozott az államtitkár úr az expozéjában, hogy koncepcionálisan nem változik a törvény, de mégis egyrészt tartalmi, másrészt eljárásbeli változtatásokat vezetnek át ezek a módosítások, mégpedig azért tartalmilag, mert az eredeti jogszabály tilalmakat sorolt fel. Azokat a szervezeteket sorolta fel, amelyeknél nem lehet polgári szolgálatot teljesíteni. Az új tartalmi változás pedig azt mondja meg, hogy hol lehet, mégpedig azért, mert időközben a közhasznú szervezetekről törvény jelent meg, és már az alkotmány is azt mondja ki, és erre utal vissza a '97. évi XXI. törvény is, hogy azért fogható fel a katonai szolgálattal egyenértékűnek a polgári szolgálat, mert itt olyan munkát végeznek, amely a nemzet számára hasznos. Tehát a közhasznú szervezetekről szóló törvény ugyancsak erről szól, hogy ott olyan munkákat végeznek, amelyek a nemzet számára hasznosak.

Milyen szervezetek ezek? Önkormányzati szervezetek, társadalmi szervezetek és egyházi szervezetek. Mindenki által ismert, hogy az Ökumenikus Szeretetszolgálat, amely menekültügyben, katasztrófavédelemben és karitatív tevékenységben is tevékenyen kiveszi a részét, eddig is előszeretettel alkalmazott polgári szolgálatosokat. Tehát ez vezethette a módosítást előterjesztőket abban, hogy kiemeljék ezeket a szervezeteket, és azt határozzák meg, hogy vajon hol lehet a jövőben polgári szolgálatosokat alkalmazni. Ez az egyik legfontosabb tartalmi változás.

A másik pedig az, amikor kimondják, hogy az önkormányzati tűzoltóságnál, illetőleg katasztrófavédelemben nem szükséges a polgári szolgálatos előzetes hozzájárulása, bár ez kétségtelenül vet fel bizonyos problémákat, amit Boda Ilona képviselőtársam már részletezett a fegyveres testületekkel kapcsolatban.

Igen fontos változás az is - a fegyelem és valóban a katonai szolgálattal való egyenértékűség jele -, amikor arról szól a módosítás, hogy bizonyos esetekben fel kell függeszteni a polgári szolgálatos tevékenységét, és ez a felfüggesztés nem számít bele a polgári szolgálat idejébe, amely egyébként hosszabb, mint a katonai szolgálat. Nagyon lényeges, több ilyen eset is van, amikor például fegyelmi eljárás alá vonják az illetőt, de akkor is, amikor a megnevezett szervezetek, amelyeknél ezeket a polgári szolgálatokat végezhetik, nem tudnak átmenetileg olyan tevékenységet folytatni, amely valóban hasznos lenne a nemzet számára. Ilyen esetben is felfüggesztődik a polgári szolgálat ideje, hacsak nincs másik olyan szervezet, amelyiknél ezt tovább folytathatná.

Összegezve: az önkormányzati és rendészeti bizottság bizonyos módosításokkal - nem igazán volt vita, de már jelezték a vitában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) részt vevők, hogy lesz néhány módosítás - az előterjesztést általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az emberi jogi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Potápi Árpád képviselő úrnak, a bizottság előadójának. Tessék!

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottsága az 1999. május 19-ei ülésén a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosításáról szóló, T/1176. számú törvényjavaslatot megvitatta. A bizottság többsége egyetértett azzal, hogy a törvény hatálybalépése óta eltelt másfél év tapasztalatai alapján szükséges a törvénymódosítás.

Fontos a jogi eszközök kibővítése annak érdekében, hogy a polgári szolgálat teljesítése ténylegesen a társadalom számára hasznos munkavégzéssel történjék, másrészt garanciális jelentőségű a katonai szolgálatot lelkiismereti okból nem vállaló, polgári szolgálatot teljesítő állampolgárok és kötelezettségeik még pontosabb szabályozása. A többségi vélemény szerint megfelelő módosító javaslatok után - egyébként nemleges szavazat nem volt - az alapvető emberi jogokat nem sérti, hogy az új szabályozás lehetővé teszi a polgári szolgálat letöltését a tűzoltóságnál, illetve a polgári védelemnél is.

A bizottság 11 igen szavazat és 6 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak.

DR. FODOR GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság ülésén, ahogy Potápi Árpád képviselő úr is hivatkozott már rá, valóban vita bontakozott ki a törvényjavaslatról.

A bizottság ellenzéki képviselői, akik végül is kisebbségben maradtak a szavazásnál, a bizottság ülésén is elmondták, hogy bizonyos feltételekkel tudják csak támogatni a törvényjavaslatot. Ezek a feltételek elsősorban ahhoz kötődnek, amiről majd nyilván a vitában részletesebben is fogunk szólni, nevezetesen hogy az Alba Kör a képviselőkhöz fordult, és elmondta, milyen kifogásai vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban.

A bizottsági ülésen úgy ítéltük meg, hogy itt olyan civil szervezetről van szó, amely igen régóta foglalkozik ezzel a témakörrel, hazai és nemzetközi tekintélyre tett szert színvonalas véleményei és kutatómunkái révén, és azok az aggályok, amelyeket megfogalmazott, olyan aggályok voltak, amelyeket a képviselők is a magukévá tettek, és problémának látnak a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Utalásképpen szeretném csak megemlíteni képviselőtársaimnak, hogy ezek két csoportba sorolhatók. Az első témakör azzal kapcsolatos, hogy a polgári szolgálattal foglalkozó szakemberek szerint nehezen tartható a törvényjavaslatnak az az iránya, amely az elkövetkezendő időben azzal, hogy lehetővé teszi írásbeli hozzájárulás nélkül is a tűzoltóságnál való polgári szolgálat teljesítését, illetve bevonja ebbe a körbe a polgári védelmet is, gyakorlatilag rendvédelmi és fegyveres szervezeteknél kell hogy polgári szolgálatot teljesítsenek azok, akik ezt a szolgálati formát választják.

 

(10.20)

Ez ellentétes a nemzetközi joggyakorlattal és ellentétes a hazai elképzelésekkel is, azon elképzelésekkel, amelyek a polgári szolgálat létrehozásakor fogalmazódtak meg.

A másik terület, ahol gondjaink voltak a javaslattal, a szolgálati időre vonatkozó kérdéskör volt. Hosszú vita bontakozott ki ezzel kapcsolatban már az elmúlt időszakban, az elmúlt években is a hazai sajtóban, és a bizottsági ülésen gyakorlatilag ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk. Nevezetesen, hogy a polgári szolgálattal foglalkozók megint csak azt javasolják, hogy a nemzetközi gyakorlathoz közelítve Magyarországon is a katonai szolgálat idejével egyezzen meg a polgári szolgálat ideje. A bizottsági ülésen itt is pro és kontra összecsaptak az érvek. Mi, akik a kisebbségi véleményt képviseltük, azon az állásponton voltunk, mint mindenütt szerte a világon - ahogy előbb említettem -, hogy a szolgálati időt kell közelíteni ehhez, és nagyon sok országban már azonos a katonai szolgálat ideje a polgári szolgálat idejével. Jogosnak ítéltük meg azt a hazai követelést is, amely elsősorban tehát a polgári szolgálatot teljesítő civil szervezetek részéről fogalmazódott meg, hogy itt is ezt a szolgálati időt közelítsük.

Végezetül még egyszer szeretném hangsúlyozni, a bizottsági ülésen egyértelművé vált az, hogy az ellenzéki képviselők ezt a törvényjavaslatot leginkább akkor tudják támogatni, ha ezekre a kérdésekre majd a módosító javaslatok kapcsán megnyugtató rendezési kísérletet látunk, illetve nemcsak kísérlet történik, hanem megnyugtatóan rendezésre is kerül.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a honvédelmi bizottság előadójának. Tessék!

DR. GYIMESI JÓZSEF, a honvédelmi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi bizottság többségi határozatával azt az ajánlást fogadta el, hogy a tisztelt Országgyűlés tárgyalja meg a T/1176. számú javaslatot, mert azt általános vitára alkalmasnak találta.

A honvédelmi bizottságban a törvényjavaslatról részletesebb vita nem bontakozott ki. Tulajdonképpen egy ellenvélemény fogalmazódott meg, amely a polgári szolgálatot teljesítő személyt foglalkoztató szervezeteket, illetve a polgári szolgálat teljesítése során ellátandó tevékenységeket megfogalmazó törvényjavaslat rendelkezéseit érintette. A hatályos törvény általánosságban utal arra, hogy mely szervezeteknél lehet, illetve kell polgári szolgálatot teljesíteni. A javaslat e vonatkozásban lényeges, és ezen bizottságban megfogalmazódott ellenvéleménnyel kapcsolatosan változtatást nem tartalmaz.

Ugyanakkor a javaslat, miként a hatályos törvény is, felsorolja azon szervezeteket, amelyeknél polgári szolgálat nem teljesíthető. Itt kivételként hivatkozik a jelenleg hatályos törvény az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságra, és a kivétel kivételeként - de ez csak törvényszerkesztési kérdés - utal arra, hogy a tűzoltóságnál akkor teljesíthető polgári szolgálat, ha írásbeli hozzájárulását adja az arra jogosult. A törvényjavaslat e vonatkozásban tartalmaz rendelkezést, nevezetesen: megszünteti a jogosult mérlegelési jogát. Másrészt pedig a kivételes rendelkezések között kiterjeszti a foglalkoztatottak körét a tűzoltóság mellett a polgári védelem országos, területi és helyi szerveire is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat a tevékenységek felsorolásánál következetességgel javasolja megváltoztatni a hatályos törvényt annyiban, amennyiben a tűzoltósági és katasztrófavédelmi tevékenységgel is teljesíthetőnek ítéli meg a polgári szolgálatot.

Az ellenvélemény megfogalmazása és a most hivatkozott civil szerveződés álláspontja véleményem szerint a honvédelmi kötelezettségek téves értelmezésén alapul. A honvédelmi kötelezettségek között kell mindenekelőtt az általános honvédelmi kötelezettséget megemlíteni, amelyet közismert nevén hadkötelezettségnek nevezünk, és ebbe a körbe tartozik a polgári szolgálat teljesítésének kötelezettsége is. Ezen túlmenően e kötelezettségek körébe tartozik a hadkötelezettség mellett a polgári védelmi kötelezettség és a honvédelmi munkakötelezettség. Ez a három kötelezettség egymásnak nem alternatívája, tehát ha az adott helyzetben a feltételek így alakulnak, akár mind a három szolgálat, mind a három kötelezettség előírható és teljesíthető egymást követően.

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

A most hatályos törvény, az 1997. évi XXI. törvény honvédelmi bizottságbeli vitájánál jelen volt a hivatkozott Alba Kör képviselője. Amikor a bizottság meghallgatta az Alba Kör képviselőjét, lényegében kifejtette, hogy az ő a problémájuk alapvetően az, és az ellenvetésük arra vonatkozik, hogy a polgári védelem egy olyan szervezet, ahol fegyelem van, ahol alá-, fölérendeltség van, egyértelműen parancsot lehet adni, és nekik lelkiismereti meggyőződésük tiltja a parancs elfogadását.

A honvédelmi bizottság ülésén jelen volt a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási államtitkára is, aki az előterjesztő minisztérium mellett érvelve utalt arra, hogy a kormány nem tartja elfogadhatónak az Alba Kör akkori és most visszaköszönő érvelését a szolgálat polgári védelemnél való teljesítésével kapcsolatosan, mert alapvetően és elviekben nem erről van szó, nem a fegyelem alatti munka az, amellyel szemben lelkiismereti érv megállhat, hanem a fegyverfogás az, amellyel szemben a lelkiismereti ok megalapozottságát az alkotmány elismeri.

A honvédelmi bizottság akkor egyhangúlag, most pedig többségi határozattal támogatta a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalásai következnek a napirendi ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Ezek között a felszólalások között kétperces hozzászólásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Nyitray Andrásnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Ecsődi László, a Szocialista Párt részéről.

NYITRAY ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár a magyar jogi szabályozás már 1989 óta megengedi a honvédelmi kötelezettség polgári szolgálat útján való teljesítését, mégis ezt a lehetőséget csak 1997-ben foglalta törvénybe az Országgyűlés.

Az elmúlt két esztendő tapasztalatai alapján kimondható, hogy a törvény alapvető célját, nevezetesen azt, hogy a katonai szolgálatot még fegyver nélküli formájában sem vállaló fiatalok a polgári szolgálat keretein belül a társadalom számára hasznos tevékenységgel tegyenek eleget hazafias kötelezettségeiknek, az 1997. évi XXI. törvény teljesítette. A hatálybalépés óta tovább emelkedett a polgári szolgálatot kérők száma. Az évente bevonuló mintegy 30 ezer fiatal közül hozzávetőlegesen ötezren kérik, hogy ez a módot választhassák. Egyre nő azon szervezetek száma, melyek igénylik, hogy polgári szolgálatosok náluk töltsék el szolgálati idejüket. Számos, szociális ellátással, családgondozással, kallódó gyermekekkel való törődéssel foglalkozó civil és egyházi szervezet számára ez a megoldás szinte nélkülözhetetlenné vált. Egyes önkormányzatok családsegítő és gyermekjóléti szolgálatai már hosszú távra tervezik a polgári szolgálatosok bevonását munkájukba, igaz, ennek részben anyagi okai is vannak, hisz jóval kevesebbe kerül egy civil katona, mint egy közalkalmazott foglalkoztatása.

Mégis azon szempontok miatt, melyekre az előterjesztő és az előttem felszólaló bizottsági állásfoglalást ismertetők utaltak, indokoltnak tűnik, hogy a törvény bizonyos elemein módosításokat végezzünk.

 

(10.30)

 

Nézzük ezeket sorjában!

Először: a törvény hatálybalépése óta bekövetkezett jogszabályi változásokat, melyek például az adózás egyes kérdéseiről, illetve a közhasznú szervezetekről szóló rendelkezéseket érintették, e törvényben is át kell vezetni.

Másodszor: célszerűnek mutatkozik olyan módosítás megfogalmazása, mely lényegében valamennyi kiemelten közhasznú tevékenység végzésének lehetőségét megnyitja.

Harmadszor: a polgári szolgálat teljesítését célszerű mind a tűzoltóság, mind a polgári védelem szerveiben is megengedni. Azon érvek, melyek ezt a lehetőséget az ezen testületekben feltétlenül szükséges fegyelem úgymond elviselhetetlenségének indokával elutasítják, nehezen vehetők komolyan. Ha arra gondolnak, tisztelt képviselőtársaim, hogy például egy sebészeti műtőben, ahol e szolgálat vállalása vitathatatlan lehetőség, vajon szükséges-e a szigorú fegyelem, a válasz aligha lehet kétséges.

Tisztelt Országgyűlés! Képmutatás lenne, ha nem tennék említést azokról a negatív tapasztalatokról is, melyekre tekintettel úgyszintén indokolt a törvény bizonyos módosítása.

A nem kellően átgondolt szabályozás igen tág lehetőséget adott a szolgálathalasztások indokolatlan elnyújtására, majd végül a szolgálat megtagadására. Bár nem ezen törvény tárgya, mégsem indokolatlan szólni arról, hogy a kialakult vitatható bírói gyakorlat, mely a polgári szolgálat megtagadását még amúgy a fegyveres szolgálat megtagadása esetén kiszabott igen enyhe büntetésnél is csekélyebb mértékben szankcionálja, úgyszintén nem igazán hatásos ezen szolgálat teljesítésének megkövetelésére.

Nem árt, ha tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy a polgári szolgálat ugyanúgy honvédelmi kötelezettség, mint a fegyveres. Amíg a hadkötelezettség fennáll, az ebből való tudatos kibúvás bűncselekmény, és nem játékos csínytevés.

Mint ahogy a polgári szolgálat munkavégzéssel teljesül, arról is a törvénynek kell intézkednie, hogy mind betegség, mind fegyelmi vétség, mind a foglalkoztatónak felróható mulasztás esetén mi az az időtartam, melyen túl a szolgálat teljesítését félbe kell, illetve félbe lehet szakítani. Ezt a javaslat általában 30 napban határozza meg.

A következetesebb és hatékonyabb ellenőrzést szolgálja az a tervezett módosítás, mely a minisztériumtól a megyei munkaügyi központokhoz telepíti a felügyeleti jogosítványokat.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy a módosításokkal a törvény hatékonyabbá válik. Éppen ezért kérem önöket, hogy szavazataikkal támogassák az előterjesztett T/1176. számú törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Ecsődi Lászlónak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselőnek; őt követi majd Turi-Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt részéről.

ECSŐDI LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 1997. április 25-én lépett életbe a polgári szolgálatról szóló XXI. törvény. A polgári szolgálat törvényi szabályozásáról szóló előterjesztés akkori általános vitája során a parlamenti frakciók egyhangúlag támogatták az új jogintézmény bevezetését, és alig volt vita a részletek tekintetében. Ez annak volt köszönhető, hogy a törvényjavaslat készítői figyelembe vették az 1989 óta eltelt időszak tapasztalatait, valamint a nemzetközi normákat, így például az Európa Parlamentnek az 1989-ben e tárgyban hozott határozatát, valamint az Európa Tanács miniszteri bizottságának a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadókra vonatkozó, 1987-ben hozott ajánlását.

Az akkori honvédelmi bizottság több fordulóban tárgyalta a tervezetet úgy, hogy a civil szervezeteket is bevonta az előkészítésbe. Ma is minden elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy akkor egy korszerű, az európai normákkal összhangban álló szabályozás született, amely Mécs Imre, az akkori honvédelmi bizottsági elnök úr véleménye szerint pozitív módon befolyásolhatja a Magyar Köztársaság európai csatlakozási lehetőségeit.

Ennél azonban fontosabb volt, hogy a törvény elfogadásával a honvédelmi kötelezettségnek mint alkotmányos kötelezettségnek valamennyi szolgálati formájáról törvény rendelkezett, felváltva az azt szabályozó 75/1984-es minisztertanácsi rendeletet, valamint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal 6/1990-es rendelkezéseit.

Szeretném megjegyezni, hogy a Magyar Köztársaság alkotmánya a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból nem vállalók számára 1989 óta biztosítja a honvédelmi kötelezettségüknek fegyver nélküli katonai szolgálattal, polgári szolgálattal való teljesítését.

A törvény elfogadása óta eltelt közel két év tapasztalatai is azt mutatják, hogy a törvény alapját képező alapelvek kiállták az idő próbáját, és az arra épülő részletes szabályok biztosították az intézmény megfelelő működését. Az aggodalmak ellenére bebizonyosodott, hogy a polgári szolgálat a honvédelmi kötelezettség teljesítésének megfelelő formája azok számára, akik a katonai szolgálat teljesítését katonai, illetve lelkiismeretei okokból nem vállalják.

Ugyanakkor természetes az, hogy a tapasztalatok alapján bizonyos részletek egy idő után pontosításra szorulnak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kilenc területen javasolja a törvény módosítását. Ezen területeket az indoklás tartalmazza. Ezek közé tartozik többek között a polgári szolgálatot foglalkoztató szervezetek köre, a polgári szolgálat teljesítése során ellátandó tevékenységek, a foglalkoztató szervezetek nyilvántartásba vétele, vagy a polgári szolgálatot teljesítő személyek juttatásai, a polgári szolgálat során lefolytatandó fegyelmi eljárás és egyebek.

A módosítások többsége kisebb mérvű pontosítást jelent, amelyek lehetővé teszik a jogviták elkerülését. Ezek közé tartozik például a polgári szolgálat időtartamának pontosítása. Ezen módosításokkal, illetve pontosításokkal az MSZP frakciója egyetért. Egyetértünk azzal, hogy a javaslat kizárja a nyereségérdekelt szervezeteket a polgári szolgálatot teljesítők foglalkoztatásából, valamint az olyan szervezeteket, amelyek tevékenysége nem egyeztethető össze azzal a lelkiismereti okkal, amely a polgári szolgálat teljesítését megalapozza.

A módosító javaslatok között azonban vannak lényegi, a törvény készítésekor a fent már említett Európa parlamenti és Európa tanácsi ajánlások alapján figyelembe vett alapelveket érintő szabályozások is. Ezek közé tartozik az az alapelv, amelynek értelmében a polgári szolgálat fegyver nélküli szolgálati forma, s ennek legfontosabb ismérve a civil jelleg. A polgári szolgálatra jogosult személy a honvédelmi kötelezettségét a katonaságtól független polgári szervezetnél, polgári irányítás alatt, polgári munkavégzéssel végzi. Ezen alapelvhez tartozik, hogy a polgári szolgálatot teljesítőket nem lehet foglalkoztatni olyan szervezetnél, amelynél hivatásos személyek teljesítenek szolgálatot. Az ilyen jellegű szolgálat legyen civil, legyen távol a katonai szolgálattól.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat a polgári szolgálatot teljesítő személyt foglakoztató szervezetek körét - az indoklás szerint megfelelve a gyakorlati alkalmazás során felmerült igényeknek - kibővíti a polgári védelem országos területi és helyi hivatásos szerveivel. E javaslattal a szocialista frakció nem ért egyet, mivel az sérti a fenti alapelvet, mivel a polgári védelmet Magyarországon hivatásos katonák irányítják.

Az igazi gond ez a javaslattal, és nem a fegyelem megkövetelése. Ez nem jelenti azt, hogy kizárnánk a polgári szolgálatot teljesítőket a katasztrófavédelem tevékenységéből. A polgári védelmen kívül számos olyan szervezet van még, amely katasztrófavédelemmel foglalkozik, és ahol a szolgálat teljesítése nem sérti a fenti alapelvet. Ilyen például a vízügy, de idetartozik a törvényben szereplő tűzoltóság is.

Hasznosnak tartottuk volna, ha a törvény hangsúlyosabban foglalkozik a szolgálat végrehajtása ellenőrzésének kérdésével, a törvényt megsértők felelősségével, beleértve a polgári szolgálatot teljesítőket alkalmazó szervezeteket, intézményeket is.

Számos információt lehet arról hallani, hogy a polgári szolgálatot teljesítők egy része munkaidejének jelentős részét saját vállalkozásának működtetésére fordítja. Ez nyilvánvalóan csak a munkahelyi vezetők tudtával, hallgatólagos jóváhagyásával lehetséges. Ezért szükségesnek tartjuk a visszaélések kizárására irányuló további szigorítást. Ezek megakadályozására nem tesz kísérletet a törvényjavaslat.

(10.40)

Ugyanakkor a javaslat pontosítja az 5. és a 39. §-ban a tanulmányi szolgálat halasztására vonatkozó szabályokat. Az indoklás szerint ennek eredményeként egyértelművé válik, hogy a szolgálathalasztás engedélyezésére tanulmányi okból csak nappali tagozatos képzésben való részvétel esetén kerülhet sor. Azt gondolom, hogy ez a javaslat figyelmen kívül hagyja a felsőoktatás képzési rendszerének átalakulását. Ma nagyon sok, több tízezer fiatal közvetlenül az érettségi megszerzése után különböző okokból nem nappali, hanem levelező vagy távoktatás formájában szerez diplomát, s közben a költségtérítéses oktatás forrását maga teremti meg. Azt gondolom, méltányos volna velük szemben, ha a törvény számukra is biztosítaná a halasztás lehetőségét, ha már az ingyenes diplomához jutást nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt a fenti megjegyzésekkel együtt egyetért a törvényjavaslattal, de csak azok figyelembevételével tudja azt elfogadni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, aki a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának véleményét kívánja elmondani ebben a vitában. Őt követi majd Fodor Gábor, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A most a Ház által tárgyalt, T/1176. szám alatt benyújtott és az 1997. évi XXI. törvény módosítását megcélzó javaslat kis terjedelmű, és első olvasatra talán nem is tűnik nagyon fontos előterjesztésnek. A javaslat azonban nemcsak jónak tekinthető az én nézetem szerint, hanem néhány kérdésben, elsősorban szerkezeti kérdésekben akár példaértékűnek is. A javaslat ugyanis szerkezetileg jól áttekinthető, az eredeti törvényhez illeszthető, és a kellő összehasonlítási lehetőséget, az előterjesztő céljait világosan fel lehet ismerni. Ezt a javaslat tartalma és szerkezete nagyban segíti.

Az általános indokolás egyértelműsíti, hogy a módosításra miért került sor. S ezt is fontosnak tartom, hogy aki a törvényjavaslatot olvassa, tudja azt, hogy ezt miért terjesztették elő. Összhangban kell legyen a közben meghozott törvényekkel a módosítás folytán, a polgári szolgálat teljesítése során a társadalom számára hasznos munkavégzésre kell sor kerüljön, s a törvény alkalmazása során szerzett gyakorlati tapasztalatok érvényesüljenek.

Külön ki szeretném emelni a javaslatnak azon részét, amely témakörönként, tíz témakörben sorolja fel, milyen körben kíván a javaslattevő módosításokat. A javaslat olvasója megállapíthatja, mily mértékben sikerült vagy nem sikerült a kitűzött célokat elérni. A javaslat a törvényhez képest elsősorban pontosít, ahol szükséges, egyszerűsít, és néhány helyen kiegészít.

A teljesség igénye nélkül a fontosabb módosításokra szeretnék kitérni.

A javaslat 2. §-a a törvény 5. §-a (1) bekezdésének helyébe a foglalkoztatókat taxatíve felsorolja. Nem törli a foglalkoztatás tilalma alá eső szervezeteket, de a pozitív meghatározással a törvény alkalmazhatóságát nagyban segíti.

A javaslat 3. §-a a törvény 6. §-ának helyébe új rendelkezést állít, és a korábbi lehetséges tevékenységi köröket az informatikai ügyvitel lehetőségével bővíti.

A 6. § (2) bekezdésének helyébe lépő szabályozásról a későbbiek során külön kívánok szólni.

Fontos pontosításokat tartalmaz a javaslat a polgári szolgálat időtartamának meghatározására, azt 15 hónapban jelöli meg. Ugyancsak fontos, hogy egy évről 18 hónapra emeli fel annak a leghosszabb időtartamnak a mértékét, mely a polgári szolgálat engedélyezése és megkezdése között eltelhet. Ezeket mi helyes módosulásoknak tekintjük.

Fontos, de mindeddig nem teljesült rendelkezést igyekszik a javaslattevő megszilárdítani, amikor a munkavégzésre irányuló jogviszony kizárását teszi határozottabbá. Ennek során azonban mindeddig súlyos anomáliák voltak, és attól tartok, ez a jövőben is így lesz. Arról van ugyanis szó, hogy bizony azok, akik lelkiismeretükre hivatkozással maradnak távol a fegyveres szolgálattól - vagy akár a fegyvertelen katonai szolgálattól -, rendszeres munkavégzéssel igyekeznek jövedelmüket megteremteni, mindeközben pedig állítólag eleget tesznek a polgári szolgálat követelményeinek. Tartok tőle, hogy ez a módosítás ezt nem fogja megakadályozni. A lakhatási hozzájárulás, a díjtalan elhelyezés szabályozása ma is enged kibúvókat, és az ügy természetéből eredően félő, hogy ezzel kapcsolatosan, de ugyanígy az étkezéssel kapcsolatos szabályozás esetében is, biztos és teljes körű megoldást aligha lehet találni.

Amiről külön kívánok szólni, az a javaslat 3. § (2) bekezdése, és ezzel kapcsolatosan a javaslattevő általam feltételezett viszonylagos bátorsága. Mert mindeddig dicsértem, és úgy gondolom, méltán tettem a módosító javaslatot, most azonban szólni kell arról is, ami hiányzik a javaslatból, és amit ilyen kis terjedelmű módosítással, úgy gondolom, nem is lehet elérni.

Mert miről is szól az 1997. évi XXI. törvény, amelynek 1. §-a a következőt mondja: "A polgári szolgálati viszony az állam és a polgári szolgálatra engedélyt kapott állampolgár (továbbiakban: polgári szolgálatra jogosult) között létrejött olyan jogviszony - jogviszony! -, amely a polgári jogviszony engedélyezéséről szóló államigazgatási határozat jogerőre emelkedésének napjától a polgári szolgálati viszonyból történő elbocsátás napjáig tart." Tehát nem másról van szó, mint hogy egy államigazgatási határozat azt engedélyezi az állampolgár részére, hogy ne teljesítse az alkotmány 70/H. § (1) bekezdésében foglaltakat. Mert mit mond az alkotmány idézett bekezdése? "A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége." Igaz, hogy ugyanekkor a (2) bekezdés azt mondja: "Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek."

Arról van tehát nézetem szerint szó, hogy valaki vagy valakik - lelkiismeretükre hivatkozva - a haza védelmére vonatkozó állampolgári kötelességüknek nem tesznek, nem kívánnak eleget tenni, és a törvényhozó ezt az alkotmány 2. §-ába beemelte.

Tisztában kell lenni tehát azzal, hogy valamelyiket meg kellene változtatni. Vagy az alkotmány hivatkozott (1) bekezdését kell megváltoztatni, és azt kell mondani, hogy a haza védelme az állampolgároknak nem kötelessége. Mert ezzel merőben ellentétes az a 2. §, amely ezt mondja ki ugyanezen alkotmányon belül, csak éppenséggel úgy fogalmaz, hogy ezt majd egy törvény lehetővé teszi. Lehetővé is tette.

Azt mondtam, hogy a javaslattevő igen nagy bátorságról tett tanúbizonyságot, vagy legalábbis mérsékelt bátorságról, amikor a törvény 6. §-a (2) bekezdésének helyébe a következőket rendeli: "A polgári szolgálat az (1) bekezdésben felsorolt tevékenységeken kívül tűzoltósági, valamint katasztrófavédelmi tevékenységgel is teljesíthető." Ugyanezt a szabályozást, a szent és sérthetetlen lelkiismeret figyelembevételével a törvény jelenleg akkor teszi lehetővé, ha ahhoz a polgári szolgálatot teljesítő méltóztatik hozzájárulni, mégpedig írásban.

1997-ben a törvényhozók nyilván tudták, hogy aki az alkotmányban előírt és a haza védelmére irányuló kötelezettségének nem kíván eleget tenni, annak a lelkiismerete olyan, hogy nemcsak a fegyveres szolgálatot, de az egyenruhát, a laktanyát, főleg a parancsolgatást el nem viseli, legyen az katonai, tűzoltói vagy bármilyen más jellegű. Képzeljük el azt a helyzetet, amikor tüzet kellene oltani vagy földrengésnél életeket kellene menteni, netán a saját becses életét is kockáztatni, milyen erős lelkiismereti ellenállásba ütközne ez az illető részéről! Meggyőződésem szerint olyan határozott lelkiismereti problémája lenne, hogy semmi ilyenben nem venne részt.

Úgy tűnik, a javaslattevő felismerte, hogy a lelkiismeretre történő hivatkozás ha megáll a tűzoltóknál, megáll ez bármilyen munkavégzésnél. Mert az illetőnek tilthatja a lelkiismerete az egészségügyi munkavégzést - hát ott, kérem szépen, a sebészeten vér folyik! Esetleg, én csak feltételezem, netán utálja a gyerekeket - ha ez tényleg így van, akkor a lelkiismerete megtiltja, hogy azokkal foglalkozzon.

Alapvetően kell elgondolkodni azon, lehet-e az állampolgárok között - és ez az egyik legfontosabb az én nézetem szerint - olyan különbséget tenni, hogy az egyiknek a haza védelme kötelessége, míg a másiknak csak a lelkiismeretét kell védenie. Felmerül a kérdés, hogy a haza védelmére köteles magyar állampolgár vajon kötelességszerűen, adott esetben meg kell-e hogy védje azt, aki a haza védelmében nem kíván részt venni.

(10.50)

Vajon az ő lelkiismerete meddig terjed? Mit kell neki megvédeni? Hol? Meddig terjed a hazának az a határa? Kiterjed-e azokra is, akik mindezekben nem kívánnak tudatosan részt venni? Ez egy alapkérdés, és meggyőződésem szerint most már mélységesen el kellene gondolkodni azon, hogy az individuum határai hol vannak. Lehetséges-e közösségben élni, közösségbe beilleszkedni, annak minden előnyét élvezni, mindeközben pedig másokra hárítani az összes olyan terhet, amely az ő lelkiismeretével már nem egyeztethető össze?

Tisztában vagyok azzal, hogy kitűnő nyugat-európai példákat lehet felhozni. Például Németországban éveken keresztül hosszú vita folyt, éspedig ellentmondásos vita az alkotmánybíróság előtt is a német alkotmány 4. cikkely (3) bekezdésének 1. pontja értelmezése körül. Hasonló kérdésről van szó, mint amiről beszélünk. Kezdetben vala ott is csak odáig mentek el, hogy a lelkiismereti kérdés olyan kérdés, amelyet nehéz ugyan eldönteni, de bizonyos feltételeket mégiscsak szabni és vizsgálni kell, hogy vajon az illető valóban lelkiismereti okból teszi-e, amit tesz, illetve nem teszi, amit nem tesz, avagy pedig kifejezetten arról van szó, hogy valami alól ki akar bújni. Ehhez tehát valamilyen feltételrendszer kell. De nem állt itt meg az ügy, és ez a veszélyes az egész dologban. Nem állt meg, hanem ezt követően elkezdődött egy olyan akció, amely úgy tűnik, hogy hosszabb idő után még eredményes is volt Németországban, amely azt mondja, hogy az is a lelkiismeret ellen van, ha vizsgálják, hogy tényleg lelkiismereti kérdés-e az illetőnél. Nem tudom, hogy ez érthető-e... Ha én azt mondom, hogy ez az én lelkiismereti problémám, és ezt valaki vitatni merészeli, akkor belegázol az én lelkiismereti ügyembe, az én szabadságomba.

Hát ha idáig történik az individuum kiterjesztése, akkor, tisztelettel, tudomásul kell venni, hogy a közösség, a közösség érdekei nemcsak másodrangúvá, nemcsak harmadrangúvá válnak, hanem elsüllyednek, és azt kell mondanom, hogy aztán már kereshetjük azt, hogy a törvényesség határai hol vannak - hiszen az is csak lelkiismereti kérdés!

Nos, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy a módosító javaslaton mindazt, amit elmondtam, nem lehet számon kérni. Ez egy sokkal nagyobb lélegzetű, és azt gondolom, komoly társadalmi vitát is okozó, mégis reményeim szerint az ország túlnyomó többségének egyetértésével meghozható módosítást igényel. Világossá kell tenni azokat a határokat, amely határokat lelkiismeretre hivatkozással nem lehet átlépni.

A Független Kisgazdapártnak nem az a véleménye, hogy mindenkit fegyveres szolgálatra lehet kötelezni. Lehetnek alapos indokok arra, hogy valaki fegyveres szolgálatot nem teljesít. Ez elfogadható lehet, mert lehet, hogy valaki évtizedek óta olyan valláshoz kötődik, amely vallási kötődése számára nagyon súlyos, valódi lelkiismereti problémát jelent. De egészen más az, amikor már oda kezdünk elmenni, hogy hogyan lesz az egyetemistákkal, meg hogy hogyan lesz azoknak, akik különböző, általuk lelkiismeretinek mondott okokra hivatkozással egészen egyszerűen nem kívánják teljesíteni azt a kötelezettséget, amelyet az alkotmány pedig mindenki számára előír!

Fel kell tehát oldani azt a létező ellentétet, amely a hivatkozott alkotmány (1) és (2) bekezdése között van. Azt gondolom, hogy ez a Háznak kötelessége. Egyebekben a Független Kisgazdapárt elfogadásra javasolja a módosító indítványt.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Fodor Gábor képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége véleményét ismertetni kívánó képviselőnek;őt követi majd Lezsák Sándor, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. FODOR GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy röviden, néhány percben a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját kifejtsem a polgári szolgálatról szóló törvény módosításával kapcsolatban.

Azzal kezdeném, hogy talán érdemes felidézni azt a pillanatot, amikor körülbelül 15 évvel ezelőtt Magyarországon elindult egy vita arra vonatkozóan, hogy szükséges lenne megteremteni a polgári szolgálat intézményét. Talán képviselőtársaim világosan emlékeznek rá, de érdemes egy picit elidőznünk itt, és felidéznünk azt, hogy az úgynevezett szocializmus időszakában vagy a kommunista rendszer alatt - ízlés szerint lehet megneveznünk az elmúlt időszakot - nem volt szokásos lehetőséget adni a fiatalok számára arra vonatkozóan, hogy ha valaki meggyőződése alapján, döntően keresztény meggyőződése alapján nem kívánt fegyvert fogni, és nem kívánt részt venni egy olyan folyamatban, amelynek az az eredménye, hogy arra képezik ki, hogy embertársát megölje, nos tehát ezen fiatalok jelentős része börtönbe került, ha ezt az álláspontját, ezt a véleményét a hivatalos hatóságokkal, szervekkel, a katonai vezetéssel szemben képviselni merte. A nyolcvanas években Magyarország és minden más úgynevezett szocialista ország sajnos szomorú, előkelő pozíciót vívott ki az emberi jogsértések területén a nemzetközi összehasonlításokban. Az egyik ilyen terület a polgári szolgálat hiányának az ügye volt. Tudjuk jól, hogy közel száz fiatal volt a kommunista rendszer alatt a nyolcvanas évek elején is börtönben azért, mert megtagadta a katonai szolgálatot.

Nos, a rendszernek, az úgynevezett kommunista rendszernek az ideológiájához tartozott az, hogy az volt a felfogás annak idején, hogy itt olyan léha fiatalokról van szó, akik nem akarják teljesíteni a honvédelemre vonatkozó kötelességüket, ki akarnak bújni a haza védelmének kötelezettsége alól, nem akarják fegyverrel szolgálni a hazát, nem akarják megvédeni veszélyben a hazát. Nos, ezt azért tartottam fontosnak felidézni, mert az elmúlt percekben itt, a Házban hallhattunk olyan érvelést, amely tökéletesen a 15-20 évvel ezelőtti, az előző rendszernek, ha úgy tetszik, immanens részét, szerves és stabil ideológiai részét képviselő érvrendszert ismételte meg és mondta el, csak most természetesen valamivel modernebb köntösben. Ezt azért tartom lényegesnek felidézni, mert láthatjuk, hogy problémák, emberi mentalitások, gondolkodásmód a politikai rendszertől függetlenül, különböző színekben, köntösben, politikai mentalitásban és politikai pártszínekben is megjelenhetnek.

Amikor erről a törvényjavaslatról gondolkodunk, én azt javaslom, hogy ne ezt az utat járjuk, hanem próbáljunk egy kicsit a dolgok mélyére nézni, és valóban megvizsgálni azon emberek problémáját, amely kapcsán talán - az előző példák is azt mutatták, persze tisztelet a kivételnek - jó néhány képviselőtársunk számára valószínűleg erőfeszítéseket kell tenni ahhoz, hogy kellő empátiát felébresztve magában, át tudja érezni azoknak a helyzetét, akik valóban másként gondolkodnak erről a kérdésről, és valóban olyan erős a vallási, még egyszer hangsúlyoznám, döntően keresztényi meggyőződésük, hogy nem kívánnak fegyveres katonai szolgálatot teljesíteni.

Szeretnék kitérni egy másik problémára is a történeti visszatekintés mellett. Nevezetesen arra, hogy elhangzott már itt, a Házban, ugyancsak az előzetes vitában, hogy azon túlmenően, amit idéztem, hogy a 15-20 évvel ezelőtti véleményekkel kapcsolatban is, amelyek az ismert közhelyek, hogy hogyan próbálnak egyesek kibújni a haza védelmének kötelezettsége alól, azon túlmenően az is elhangzott, hogy itt ráadásul az is probléma, hogy ha kibújnak ezen kötelezettség alól az említett fiatalok, valójában akkor nem is hasznos a társadalom számára az a tevékenység, amelyet végeznek, mert az lenne igazából hasznos, ha teljesítenék ezt a kötelezettségüket.

Nos, azt hiszem, hogy a világ alapvetően nem így gondolkodik erről a kérdésről, és jó lenne, ha Magyarország sem gondolná azt, hogy szembe kell szegülnie e téren is a világban, a fejlett, civilizált világban kialakult gyakorlattal, amely az elmúlt 20-30 évet jellemezte.

Elhangzott itt példaként Németország. Én is hadd hivatkozzam akkor Németországra, ha már a tisztelt Házban beszéltünk eme nagy és jelentős európai országról. Talán tudják képviselőtársaim - de elnézést kérek azoktól, akik tisztában vannak ezekkel az adatokkal, ezt megint csak felidézném -, hogy Németországban a polgári szolgálatot választó fiatalok aránya körülbelül 30 százaléka a sorkötelezetteknek. Ez az arány magasnak tekinthető, ha a magyarral vetjük össze, ugyanis Magyarországon néhány százalékos a polgári szolgálatot választók aránya, gyakorlatilag elhanyagolható. Németországban és hozzátenném: a nyugat-európai országok többségében ez igen nagy; ez a 30 százalékos arány is erre utal.

Azt is tudják képviselőtársaim, hogy minden fejlett nyugat-európai országban vita folyik arról, hogy töröljék el az általános sorkötelezettséget, illetve az országok egy jelentős részében el is törölték ezt, mint korszerűtlen és a modern kor követelményeinek nem megfelelő, évtizedekkel ezelőtti, avítt katonai felfogást tükröző katonai doktrínát.

 

(11.00)

Nos, amikor Németországban is erről vitatkoznak - mert természetesen ott is erről vitatkoznak, hogy hogyan fogják eltörölni az általános sorkötelezettséget -, akkor az egyik legkomolyabb indok, ami miatt a vita folyik, és ami miatt még húzódik ez a vita, az az, hogy ez a 30 százalékos arányú, polgári szolgálatra jelentkező fiatal olyan hihetetlenül fontos szerepet tölt be a német szociális és egészségügyi rendszer működtetésében, hogy ha ezek a fiatalok kiesnének, akkor nagyon nagy gond lenne a fejlett és gazdag Németország számára, hogy a saját szociális és egészségügyi rendszerét hogyan működtesse. Vagyis a helyzet súlyos félreértése és meg nem értése azt gondolni, hogy nem hihetetlen mértékben hasznos társadalmilag az a munka, amit a polgári szolgálatosok végeznek, és nem a haza szolgálata, legnemesebb szolgálata az, amit kórházakban, betegekkel foglalkozva, egészségügyi intézményekben ellátnak.

Csak azt kell tudnunk - még egyszer felhívnám a figyelmet erre, tisztelt képviselőtársaim -, hogy van ilyen, hogy lelkiismeret, van ilyen, hogy lelkiismereti meggyőződés; ki így tudja a hazáját szolgálni, ki úgy - és ezt illik tiszteletben tartani. Van, aki hajlandó fegyverrel szolgálni, van, aki nem, és tudjuk jól, hogy akár egy fegyveres konfliktusban is milyen hihetetlenül nagy szerepe van azoknak, akiknek a háttérben kell dolgozni, akiknek a segítséget kell megadni sokak számára, hogy orvosi, egészségügyi, szociális ellátásban részesüljenek. Úgyhogy illik nem kétségbe vonni ezt a meggyőződést és ezt a hasznosságot sem egy ilyen kérdéssel kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy rátérjek a javaslatainkra, amelyekről az előbb tulajdonképpen már nagyon röviden beszéltem, és szeretnék most is - ugyancsak röviden - kitérni a problémákra.

Utaltam már az Alba Kör levelére, amelyet a képviselőkhöz intézett, és a Szabad Demokraták Szövetségének javaslatai is döntően ehhez kapcsolódnak. Mi úgy ítéljük meg, hogy a mostani törvényjavaslatnak az az iránya, amely kiterjesztené a polgári szolgálatot a tűzoltóságnál való szolgálatteljesítésre, illetve a polgári védelemre, ez helytelen irány. Ugye, a tűzoltóságnál most is lehet szolgálatot teljesíteni, de ez jelenleg írásbeli hozzájáruláshoz van kötve. A javaslat eltörölné az írásbeli hozzájárulást. Azt gondolom, egy olyan garanciális elem esne ki ezzel a törvényből, amely emberi jogi szempontból sajnos alaposan és komolyan megkérdőjelezhető.

A polgári védelemnél való szolgálatteljesítés és a tűzoltóságnak ilyen típusú behozatala a szolgálatteljesítési körbe azt eredményezni, hogy bizony a katonai szolgálatot lelkiismereti okból elutasítók ezután rendvédelmi és fegyveres szervnél kell hogy szolgálatot teljesítsenek, mert hiszen tudjuk jól, hogy mindkettő, tehát a tűzoltóság is és a polgári védelem is rendvédelmi és fegyveres szervnek számít, ezért itt komoly aggályok vethetők fel.

Képviselőtársaim közül nyilván sokan vannak, akik voltak katonák, és személyes élményeik is vannak arra vonatkozóan, hogy egy katonai szervezetnél, tehát egy rendvédelmi és fegyveres szervnél előállhatnak olyan helyzetek - sőt azt kell mondjam, rendszeresen előállnak olyan helyzetek, és természetesen a hierarchikus belső szisztémából következően ezek a helyzetek, amelyek előállhatnak, és amelyekre hivatkozni akarok, sajátos megoldást is kapnak -, nos tehát előállhatnak olyan helyzetek, amikor különösebb vita vagy mérlegelés nélkül kell egy bizonyos szituációt megoldani az adott szervnek, akár tűzoltóságról van szó, akár polgári védelemről, akár katonaságról. Nem lehetnek mindig figyelemmel az ott lévő állomány adott meggyőződésére, helyzetére vagy éppen személyes viszonyára az adott szituációhoz. Úgyhogy amennyiben olyan fiatalokat, akiknek ez lelkiismeretei problémát jelent, rákényszerítünk arra, hogy ilyen szerveknél legyenek, semmiféle garancia nincs arra, hogy ne kerüljenek nap mint nap olyan szituációba, amikor a saját lelkiismeretükkel szemben kell bizonyos helyzetekben, bizonyos gyakorlatok megoldásában vagy bizonyos feladatok teljesítésében részt venniük, és állandóan az elé a dilemma elé állítjuk őket, hogy megtagadják a parancsot, vagy pedig a lelkiismeretüknek engednek.

Ez az, amiért ezt a nemzetközi gyakorlatban sehol nem alkalmazzák. A világon mindenütt, azok a nemzetközi szervezetek, amelyek ezzel foglalkoznak, ajánlásokat adnak ki a kormányok számára, hogy kerüljék el azt a helyzetet, hogy fegyveres és rendvédelmi szerveknél polgári szolgálatot kelljen teljesíteni. Meglepő, hogy Magyarország most erre az útra kíván lépni ezzel a javaslattal. Mi ezt helytelenítjük.

Mint ahogy nem értünk egyet azzal sem, hogy a katonai szolgálat idejére, illetve a polgári szolgálat idejére vonatkozóan a törvényjavaslat fenn kívánja tartani azt a nagy aránytalanságot, ami a jelenlegi törvényben is benne van. Én azt gondolom, helyénvaló lenne közelíteni egymáshoz a két időt. Azért lenne helyénvaló, mert itt már beszéltem arról, hogy azt gondolom, a helyzet nem értése az, ami azt mondatja némelyekkel, hogy a polgári szolgálat nem egyenértékű és nem ugyanolyan hasznos a társadalom számára, mint a katonai szolgálat - azt gondolom, ugyanolyan hasznos.

Utaltam itt már arra, hogy Magyarországon a fiataloknak csak néhány százaléka választja a polgári szolgálatot. Igaz, tudnunk kell, hogy növekvő mértékben, tehát évről évre növekszik a polgári szolgálatot választók aránya - de ez még mindig csak néhány százalék! Fölvethető a kérdés, vajon miért van az, hogy Magyarországon ez csak néhány százalék, a fejlett nyugat-európai országokban pedig 15-30 százalék között ingadozik, ahogyan utaltam már rá.

Nos, képviselőtársaim, amikor az általános hadkötelezettséggel kapcsolatos vitanapon erről beszéltünk, ott elmondtam, hogy ez többek között azért van - és szeretném ezt itt újra megismételni -, mert Magyarországon a polgári szolgálat áldozattal jár. Jelen pillanatban a polgári szolgálatot azok tudják választani, akik jó anyagi körülményekkel rendelkeznek. Az átlagos, egyszerű, rossz anyagi körülmények közül érkező vidéki fiatalok többsége, még ha szeretné, akkor sem tudja a polgári szolgálatot választani, ugyanis olyan alacsony az a bér, amit a munkájáért kap, hogy csak akkor tudja ezt megtenni, vagy csak akkor tudja vállalni ezt a szolgálattípust, ha a szülei ott vannak a háta mögött és képesek eltartani őt. Azt gondolom, ez megint csak egy rendkívül rossz gyakorlat, nagyon rossz gyakorlat! Nekünk arra kellene törekednünk, hogy valóban, minél több fiatalt, aki ezt a szolgálati formát választja, tudjunk használni és foglalkoztatni nálunk is az egészségügyi és szociális rendszerben.

Ezért is, mivel erre szükség lenne, én helyesnek tartanám azt, hogy valóban közelítsük egymáshoz a szolgálati időt. Ne gondoljuk azt, hogy itt valamiféle büntetést kell mérni ezekre a fiatalokra a hosszabb szolgálati idővel.

A magunk részéről így támogatni tudunk minden olyan javaslatot, és szeretnénk is beadni ilyen módosító indítványt, amely a katonai szolgálat idejét és a polgári szolgálat idejét közelíti egymáshoz, azonos módon méri. De még egyszer mondom, mi természetesen nyitottak vagyunk a kompromisszumra: nagyjából azonos időt is el tudunk fogadni. De azt a feltűnő aránytalanságot, amely jelen pillanatban van, nem tartjuk helyénvalónak.

Képviselőtársaimnak köszönöm a figyelmet. A törvényjavaslattal kapcsolatban ezeket a gondolatokat szerettem volna megosztani önökkel. És még egyszer nagyon szeretném kérni a képviselőket, hogy átérezve mindazoknak a nehéz problémáját, akiknek valóban lelkiismereti vívódást jelent a fegyveres katonai szolgálat, kellő empátiával közelítsenek e törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, aki a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának véleményét kívánja ismertetni; őt követi majd Erkel Tibor, a MIÉP részéről.

LEZSÁK SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint nagyon fontos törvénymódosító javaslat fekszik előttünk. Hiszen a fiatalok azon csoportja helyzetének jogi szabályozásával foglalkozik, akik iskoláikat befejezve, fegyveres katonai szolgálatot nem vállalnak, honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálattal teljesítik.

Ez a szolgálati forma 1989 óta alkotmányos lehetőség, amelyről nyolc éven keresztül alacsony szintű jogszabályok rendelkeztek; majd 1997 óta törvény szabályozza a polgári szolgálat vállalásának lehetőségeit és körülményeit. A törvény hatálybalépése új fejezetet nyitott mind a polgári szolgálatot teljesítők, mind a polgári szolgálat engedélyezésével és a teljesítéssel összefüggő feladatokat ellátó hatóságok viszonylatában. A Magyar Demokrata Fórum nem azonosul véleményükkel, de megérti azokat a fiatalokat, akik a törvény életbelépése óta növekvő számban választják a szolgálati kötelezettségnek ezt a módját.

A törvény kihirdetését megelőzően évi átlagban 800-900 fő vállalta a polgári szolgálatot, számuk azóta négyszeresére növekedett. A polgári szolgálatra behívottak - együtt a polgári védelemmel - sikeresen vették fel a küzdelmet az elmúlt fél év két nagy árvízi veszélyével, járhatóvá tették az utakat a februári nagy havazások idején, és a Zala megyei gázkitörést követő kiürítési és vagyonmentési munkákban is segítettek.

 

(11.10)

A törvény vitája során 1997-ben a képviselők mind az akkori kormánypárti, mind az ellenzéki oldalról hangsúlyozták, hogy a fegyveres szolgálatnak és a polgári szolgálatnak hasonlónak kell lennie, mert nem lehet a polgári szolgálat sem kedvezőbb, sem büntető jellegű. A tapasztalatok ezt bizonyítják is, hiszen a növekvő létszám ellenére a magyarországi arányok elmaradnak a nyugat-európai átlagtól.

A Magyar Demokrata Fórum elismeréssel nyugtázza, hogy a szakminisztériumban folyamatosan elemezték és értékelték a törvény hatálybalépése óta eltelt két év tapasztalatait, amelyek a szolgálatot teljesítők és a gyakorlati végrehajtók oldaláról jelentkeztek, és arra irányultak, hogy elősegítsék a jogalkalmazók munkáját. A Magyar Demokrata Fórum nevében támogatom, hogy a jelen törvénymódosító javaslat bővíteni kívánja azokat a jogi eszközöket, amelyek ténylegesen biztosítják a hasznos munkavégzéssel megvalósuló polgári szolgálat teljesítését. A törvény hatékonyabb érvényesülése érdekében egyrészt kiegészítik a foglalkoztatók körét például a közhasznú szervezetekkel, másrészt - és ez nagyon lényeges - csak olyan alapítványok és közalapítványok, társadalmi szervezetek lehetnek foglalkoztatók, amelyek tevékenységéhez a fenntartó normatív állami hozzájárulást kap. Harmadrészt kedvező lehetőség, hogy a szolgálat egyháznál, egyházi intézménynél is teljesíthető.

Természetesen változatlanul teljesíthető a polgári szolgálat a központi, a helyi önkormányzati, helyi kisebbségi önkormányzati, valamint társadalombiztosítási költségvetési szerveknél, ahol esetenkénti létszámgondok átmeneti megoldásához hathatós segítséget nyújt a szolgálatot vállaló fiatalok munkája.

Új elem, hogy a polgári szolgálatot teljesítőket foglalkoztató szervezetek pontos meghatározásával párhuzamosan bővíti a módosító javaslat a tevékenységi köröket is két általunk is messzemenően támogatott területtel, az informatikával és a katasztrófavédelemmel. A szolgálatot teljesítő fiatal érdeke, hogy az iskolából kikerülve az ott tanultakat a gyakorlatban is elsajátítsa, ismereteit készségszintre fejlessze. Az informatika az a terület, ahol az előbbi megállapítás maradéktalanul igaz. Ugyanakkor a szervezetnek is érdeke, hogy e téren jól képzett munkatársa legyen, ha csak a szolgálat időtartamára is.

A Magyar Demokrata Fórum képviselője már 1997-ben az általános vita során kezdeményezte: lehetőséget kell biztosítani arra, hogy katasztrófavédelmi tevékenység ellátásával is teljesíteni lehessen a polgári szolgálatot. A kormány akkor ezt elvetette azzal, hogy a polgári védelem rendvédelmi szerv, a köztudatban élő kifejezéssel fegyveres testület, ahol a parancs az parancs. Akkor mi azzal érveltünk, hogy a fegyver nélküli szolgálat is a haza szolgálata, védelme. A szolgálat pedig megkövetelhető, szabályozható rendben történhet.

A mai kormány a Ház asztalán fekvő katasztrófavédelmi törvényben a polgári védelem és tűzoltóság országos parancsnokságait az ilyen tevékenységeket jobban összehangoló katasztrófavédelmi főigazgatósággá szervezi át. Az ilyen szervezetek működésében nem a katonai tevékenység a meghatározó, hanem olyan tevékenységek, amelyekben sem fegyverre, sem egyenruhára nincsen szükség. Így az irodai munkában a tervezés, a szervezés, az irányítás, a gyakorlati munkában a gátépítés, az utak megtisztítása, figyelőszolgálat, a lakosság élelemmel, ruhával, átmeneti szállással, sátrakkal, takarókkal való ellátása a meghatározó.

Az eddig elmondottak rendszerébe illeszkedik, hogy a módosító javaslat pontosan meghatározza a polgári szolgálat időtartamát, amely a sor- és tartalékos katonai szolgálati idő, valamint a katasztrófaelhárítás érdekében letölthető tartalékos szolgálati idő együttes időtartama. Tekintettel arra, hogy bizonyos közérdekű, élet- és vagyonvédelmi tevékenységek semmiképpen nem tekinthetők fegyveres szolgálatnak, a törvényjavaslat megszünteti a polgári szolgálatra jogosult előzetes írásbeli hozzájárulásának követelményeit az állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóságnál, továbbá a katasztrófavédelmi feladatok ellátása esetében is.

A polgári szolgálatos személy végzettségének, valamint a foglalkoztatók munkaköri igényének jobb figyelembevétele érdekében került a törvényjavaslatba, hogy a polgári szolgálat engedélyezésétől számított korábbi egy év helyett most 18 hónap áll majd rendelkezésre a szolgálat megkezdéséig. Jelentős eredménynek tartom, hogy a törvény módosításával megoldódik a polgári szolgálatos személy egészségügyi orvosi alkalmassági vizsgálata, amelynek elvégzésére a jövőben az Országos Orvosszakértői Intézet lesz jogosult.

A polgári szolgálat akkor tekinthető eredményesnek, ha az valóban tényleges munkavégzéssel valósul meg, ezért fontos, hogy pontosításra kerülnek a szolgálat félbeszakítására vonatkozó szabályok. A polgári szolgálat egészségügyi okból történő félbeszakítására 30 napnál hosszabb betegség esetén kerülhet sor. Lehetőség nyílik továbbá a félbeszakításra akkor is, ha akár a polgári szolgálatot teljesítő részéről, akár a foglalkoztató oldaláról felmerült okból 30 napot meghaladóan nem kerül sor munkavégzésre.

A törvényjavaslat időszerűségét indokolja, hogy jogi megoldásokkal rendezi a polgári szolgálatot teljesítők létszámnövekedéséből fakadó gyakorlati problémákat. Például ilyen problémát orvosol a polgári szolgálatot teljesítőt megillető juttatásokra vonatkozó szabályok pontosítása. Eszerint a foglalkoztató ezentúl naponta kétszeri díjtalan étkezést és egy étkezésnek megfelelő költségtérítést köteles biztosítani. Ha erre a foglalkoztató intézménynél nincs mód, akkor kerülhet sor a háromszori étkezési költség pénzbeni megtérítésére.

Változnak a polgári szolgálatos elhelyezésére vonatkozó szabályok is. A jövőben elsősorban olyan foglalkoztatót kell kijelölni, amelyik a polgári szolgálatos lakhelyén, tartózkodási helyén van. Ilyen foglalkoztató hiányában sor kerülhet távolabb levő foglalkoztató kijelölésére, viszont a díjtalan elhelyezést köteles majd biztosítani. A polgári szolgálatot teljesítők munkaerkölcsének erősítését célozza egyrészt a szolgálat félbeszakítására vonatkozó szabályok kiegészítése, de ezzel párhuzamosan szükséges a fegyelmi eljárás eredményessége, másrészt a kötelezettségszegés oka szükségessé teheti, hogy az eljárás befejezésig a polgári szolgálatos ne teljesítse szolgálatát az adott foglalkoztatóknál. Ennek érdekében ezért a foglalkoztató szervezet a munkaügyi központ egyetértésével felfüggesztheti a polgári szolgálat teljesítését. A felfüggesztés időtartama nem számít a szolgálat időtartamába akkor, ha jogerős fegyelmi büntetés kiszabására kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! A polgári szolgálattal kapcsolatos hatósági feladatokkal összefüggésben az MDF részéről végül fontosnak tartom kiemelni, hogy a polgári szolgálatot teljesítő személyek foglalkoztatóinak nyilvántartásba vétele a törvényjavaslat szerint a Szociális és Családügyi Minisztérium elsőfokú hatósági jogköréből átkerül a foglalkoztató székhelye szerint illetékes munkaügyi központhoz. Ezáltal a minisztérium a közigazgatás korszerűsítésével összefüggő kormányhatározatokban megfogalmazott céloknak megfelelően mentesül olyan elsőfokú hatósági feladatoktól, amelyeket egyébként a foglalkoztatókkal közvetlenebb kapcsolatban álló munkaügyi központoknál indokolt ellátni.

A törvény módosításai várhatóan elősegítik azt, hogy a polgári szolgálatot teljesítők növekvő aránya és az őket foglalkoztató intézmények növekvő száma mellett a szolgálatok teljesítése jobb körülmények között, egyértelműbb szabályok mellett valósuljon meg.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum a törvényjavaslatot támogatja, az apróbb módosításokat időben beterjesztjük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, aki a Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának véleményét kívánja ismertetni.

 

(11.20)

 

ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nemrég a Magyar Televízió emlékeztetett: ötvenegyedik születésnapját ünnepli Izrael állama. A szokásostól eltérő sajátos figyelmeztetés, hiszen ez igazán nem kerek évforduló, eszembe juttatta, hogy tavaly ilyenkor e témában egy érdekes beszélgetés passzív résztvevője lehettem.

Ugyancsak az MTV-ben a Mélyvíz szerkesztősége tíz izraeli és magyar vendéget hívott emlékeztető beszélgetésre. Az 50 éves Izrael múltját, jelenét és remélt jövőjét taglaló számos téma egyike a katonai szolgálat volt. Egy egyetemista lány, Nehama Engel kezdett róla beszélni, leányként is magától értetődő természetességgel, hiszen mint mondja, náluk 18 éves koruk, vagyis az érettségi után a lányok is bevonulnak két évre. A fiúknak ez három év, ami további két évvel hosszabbodik a tiszti rang megszerzéséért. Aki valamiért kimarad belőle, veszteségként éli meg. Más minőségű a felnőtté érés általa; utána komolyabbak, és komolyabban veszik az életet is.

Jozef Hartmann, egy ötvenes éveiben járó karnagy kapcsolódott hozzá, megerősítve az elhangzottakat. Idézem: "A fiatalok mindezt nem úgy fogják fel, mint ami elháríthatatlan teher. Ez természetes velejárója az életnek, nem militarizmus, nem parádézás, nem jogosulatlan manőverek sora, hanem mindenki érzi, hogy amit el kell végeznie, az a saját házáról, saját környékéről, maga és hozzátartozói épségéről szól és semmi másról." Joel Alon nagykövet úrtól egy mondat: "Militarizmus? Akármilyen öt vagy hat háborúban vett részt Izrael, és hát fontos volt nekünk ezeket győzelmesen befejezni, még sincs Izraelben győzelem ünnepe."

Összegezve: Izrael e beszélgetésben is hangoztatott legyőzhetetlenségébe vetett hite abból az egész nemzetre, annak minden közösségére, családjára és azok tagjaira jellemző meggyőződésből táplálkozik, hogy mindenki egyformán felelős mindenkiért teljes életével. Ezt a felelősséget nem kívánják áthárítani zsoldosokra, mert azoknak semmi közük hozzá. Akiknek ez a - hogy úgy mondjam - lelkiállapot elválaszthatatlan az öt-hat háborútól, mintegy abból következőnek vélik, azok tekintsenek Izraelnél közelebb!

Svájc nem viselt háborút több mint 150 éve. Már arra sem emlékezünk pontosan, hogy mióta, csak tudjuk, semlegességét az egész világ garantálja. Mégis Svájc Európa legszervezettebb hadseregei egyikét tudja magáénak, és ezzel a hadsereggel - amely természetesen nem zsoldos hadsereg - igen hasonló a svájci nép s benne a fiatalság viszonya, bár talán más temperamentummal, mint a Földközi-tenger partján Izraelben.

Mindezek után megkérdezhetjük, vajon helyes-e, hogy az alkotmány 70/H. §-a lehetőséget biztosít a fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók számára, hogy az állampolgárok általános honvédelmi kötelezettségéből polgári szolgálat révén vegyék ki arányos részüket? Természetesen helyes. Hiszen erőszakot tenni egy sajátosan formált lelkiismereten felnőtt fiatal esetében is reménytelen és értelmetlen vállalkozás.

Nem helyes viszont elsiklani afölött, hogy a katonai szolgálatot megtagadók aránya már 10-15 százalék körül mozog, és a fiatalok lelkiismeretét erre formálók elég széles körének tevékenységével mégsem foglalkoznak kellő figyelemmel és határozottsággal az arra hivatottak. Nem helyes, hogy a magyar fiatalság 30, mérvadó tekintélyek szerint akár 80 százaléka a szolgálatra alkalmatlan - és jó, ha csak fizikai adottságai miatt. Ez a helyzet felér egy állandósult természeti katasztrófával, és egyenesen vezet a mindenfajta terhelés előli meneküléshez bármi áron, akár a lelkiismeret elkábítása árán is. Sajnálatos, hogy a magyar honvédelem vezetése még mindig nem rendelkezik azokkal az anyagi és személyi feltételekkel, amelyek birtokában a fiatalok érdeklődését felkeltve és a szolgálat idejére lekötve életre szóló hasznos élményhez juttatnák őket.

Az elmondott izraeli és svájci példákkal érzékeltetni kívántam önökkel, hogy a haza szolgálata mindenki számára kötelező ezekben az országokban. Ez alól a kötelezettség alól szégyenteljes és megvetendő tett kibújni, és valóban alig-alig akad erre példa. Ugyanakkor ezekben az országokban is minden évben a behívottak néhány százaléka alkalmatlan katonai szolgálatra. Ez azonban csupán azt jelenti, hogy háborús veszély esetén más posztokra hívják be őket, mint a fegyveres szolgálatra felkészített honfitársaikat. De háborús körülmények esetében ezek is megkerülhetetlen és gyors megoldásra váró feladatok. Éppen úgy teljesítendők a frontvonalban - gondoljunk csak a sebesülteket a tűzvonalból biztonságba helyező szanitécek életveszélyes munkájára -, mint a korántsem veszélytelen frontvonal és hátország közötti vasúti, közúti és légi szállítást megoldó hadtáp munkája során például. A légitámadások még a biztonságosnak tűnő hátországban is naponta megrongálják az utakat, hidakat, épületeket döntenek romba, nem fegyveres alakulatok hozzák a szükséges mértékig rendbe a közlekedési hálózatot, és bontják le az életveszélyessé vált épületeket. Emellett háborús körülmények között a közegészségügyre, járványügyre háruló gondok is megsokasodnak az ország egész területén, és e gondok megoldására legalább alapfokon szakképzett személyek sokaságát kell hirtelen mozgósítani.

Tehát a polgári szolgálatra behívottaknak is óriási tömegű feladatot kell teljesíteniük háborús veszély esetén. E feladatok ellátását két feltétel teljesítése teszi lehetővé. Az első feltétel az, hogy egy kézben, azaz a hadsereg vezetésének kezében összpontosuljon mind a harcoló alakulatok, mind pedig a polgári szolgálatra behívottak tevékenységének az összehangolása. A második feltétel az, hogy a polgári szolgálatra behívottak szakmai ismerete vagy korábbi tevékenysége alkalmazkodjék a háborús körülmények által megszabott követelményekhez.

Sajnos, az előttünk fekvő törvényjavaslat egyik feltételt sem teljesíti, azaz valójában nem alkalmas a háborús veszélyből vagy helyzetből adódó polgári problémák enyhítését megoldani. Pedig ezt a feladatot kellene elsősorban teljesítenie. Az 1997. évi eredeti törvényjavaslat alkotóit nem is ez a vezérelv késztette, és ezen az elrontott alapon most nem is tudunk segíteni. De arra, reméljük, lesz lehetőségünk, hogy a haza szolgálatának morálja a polgári szolgálatról szóló törvény miatt látványosan ne romoljon tovább.

A törvényjavaslat deklaráltan is a honvédelmi tárca feladatain kívüli területnek tekinti, és ezáltal nevezett minisztérium háborús körülmények között sem tudja szervezetten az ország védelmére felsorakoztatni a korábban polgári szolgálatot teljesített személyeket, tehát nem teljesül benne az első feltétel.

Az 1997. évi XXI. törvény emiatt magában hordozta, és ma is magában hordozza a háborús konfliktus helyzetében amúgy is fellépő szervezetlenség, anarchia állapotát. Sajnos, döbbenten kell tapasztalnunk, hogy egy ilyen fontos törvényjavaslat előterjesztője nem a honvédelmi, hanem a szociális és családügyi miniszter, és ennek megfelelően például az egészségügyi és szociális bizottság az egyik szakmai vitafórum, függetlenül a helyzetismeret hiányától.

Ellenzéki helyzetünk csak azt teszi lehetővé, hogy hangot adjunk a véleményünknek: a mai helyzet fennmaradása esetén háborús veszélyben - ami, reméljük, nem következik el - már késő lesz összehangolni a fegyveres és a polgári szolgálat munkáját, azaz a mai honvédelem-ellenes szemellenzős szemléletből számos súlyos probléma fakadhat.

A katonai, honvédelmi szakkönyvek rendszeresen közölnek becsléseket a harcoló és a harcoló alakulatokat kiszolgáló, nem közvetlenül harci feladatokat ellátó létszámok közötti optimális arányról. Ez két évtizede átlépte az 1:10 arányt. Ma már 1:15, légierőnél több mint 1:100 az elfogadott arányszám. Gondolom, ezekkel a számokkal érzékeltettem, hogy a polgári szolgálatosok mai számaránya technikailag nem fenyegeti a hadsereg ütőképességét, hiszen valakiknek mindenképpen el kell látniuk a közvetlenül nem harcoló alakulatokra háruló 92-94 százaléknyi feladatot.

 

(11.30)

A komoly probléma az, hogy hibás szemlélet eredményeként nem a honvédelmi miniszter koordinálja ennek a nem harcoló állománynak az egészét; hogy bár sok behívott lelkiismereti okokra hivatkozva tagadja meg a haza fegyveres szolgálatát, nem fegyveresen sem akarja szolgálni Magyarországot; hogy a szociálliberális kormány törvénye általában lehetővé tette a haza szolgálatának az elutasítását, nem csupán a fegyveres szolgálat megtagadását. Elég, ha ez utóbbira a tűzoltás megtagadásának lelkiismereti okokból történő lehetőségét, illetve az erről szóló törvényi felhatalmazást emelem ki. Érezhetik, hogy milyen mélyre süllyedt közösségi morálra utal ez! De nem kívánnám Fodor képviselő úrnak sem, hogy egy lángoló épületbe szorulva az Alba Kör tagjainak tűzoltására legyen rászorulva. Örvendetes, hogy a javaslat 2. és 3. §-a ezt a deformáltságot meg akarja szüntetni.

A polgári szolgálat ne általában hasznos és megbecsült munkát lásson el, hanem krízishelyzetben szükséges feladatok ellátására legyen jó előre felkészítve. Minél több nem krízis megoldást szolgáló munkavégzést teszünk lehetővé ma a szolgálatban, annál több megoldatlan súlyos probléma keletkezhet emiatt egy válsághelyzetű holnapban. Ezért törölni javasoljuk a javaslat 3. § (1) bekezdéséből a c) pontot, amely szerint a polgári szolgálat keretében kulturális, művelődési és oktatási munkavégzés is teljesíthető. Az említett okokon túl károsnak tartom, ha egy bármilyen okból deformálódott lelkiismeret kap lehetőséget oktatás címén eszméi terjesztésére.

Számos tevékenység viszont hiányzik a javaslat 3. §-ából, amelyek elvégzéséhez háborús helyzetben a megszokottnál jóval nagyobb létszám szükséges. Mi tartozik ide?

Szállítás és hírközlési munkavégzés; nem fegyveres behívottként is hatalmas feladat hárul a hadtápot ellátó közúti, vasúti és légi szállításra, sok képzetlen behívott ha nem is jogosítványt, de betanított fokon alapvető anyagmozgatási és szállítási ismereteket elsajátíthat.

Utak, vasúti vonalak, hidak helyrehozása és javítása. - Aki akár csak hézagosan is követi a mai balkáni híradásokat, tudja, hogy az ellenség hadászati céljainak elérését csak a közlekedési hálózat helyrehozásán fáradozók igen nagy létszáma és persze intenzív munkája semlegesítheti. Természetesen itt kell megemlítenünk a Budapest felháborítóan elhanyagolt úthálózatán található sok veszélyes kátyút is. Ezen a területen fel sem tűnik, hogy nálunk békeidő lenne. Az épületek lebontása, tereprendezés, gáz-, víz-, csatorna- és elektromos hálózat javítása és karbantartása mind súlyos veszélyhelyzeteket küszöböl ki. Közülük nem egy halaszthatatlan háborús helyzetben. Az ömlő gáz életveszélyt, a széttördelt csatorna- és vízhálózat járványveszélyt okozhat, az elektromos energiaellátás szüneteltetése alapvetően fenyegeti a lakosság életbiztonságát, különösen télen.

Városgazdálkodási feladatok, a tömegközlekedés segítése, kiürítési parancsból fakadó költöztetések lebonyolítása, köztemetések ellátása - bizonyára mindez tovább sorolható. Mindezen tevékenységekre való felkészültségről személyre szóló nyilvántartást kellene vezetni. Hol és kik tárolják ezeket a krízishelyzetben nélkülözhetetlen adatokat, hogy mindenki idejében a megfelelő helyre vezényelhető legyen? És persze még egyszer megkérdezem: ki is vezényel?

A fenti problémák túlságosan súlyosak ahhoz, hogy ezt a törvényt és ennek módosítását a MIÉP-frakció támogatni tudja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az általános vitát elnapolom, folytatására következő ülésünkön kerül sor.

Egy óráig szünetet tartunk, akkor az azonnali kérdésekkel folytatjuk munkánkat. Jó étvágyat kívánok!

 

(Szünet: 11.35-13.02

Elnök: Gyimóthy Géza

Jegyzők: Németh Zsolt és Mádai Péter)




Felszólalások:   19-23   23-49   50-52      Ülésnap adatai