Készült: 2020.04.07.13:07:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

246. ülésnap (2001.12.10.),  25-160. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 3:50:23


Felszólalások:   23-24   25-160   160-178      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: A Házszabály világosan rendelkezik arról, hogy bármelyik frakció javaslatára a házbizottság ülését össze kell hívni, az időpontot természetesen nem határozza meg. Abban az esetben, ha Szili Katalin alelnök asszony fél négykor ráérne és leváltana, akkor, azt hiszem, fél négykor alkalmas lenne a házbizottság ülésének a megtartása. Úgyhogy kérem a frakcióvezető-helyettes urat, esetleg szóljon frakciótársának, hogy méltóztasson ide a pulpitusra feljönni (Felzúdulás az MSZP soraiban.) - mert egyébként négy órakor lett volna a váltás -, és akkor fél négykor a házbizottság ülését meg tudjuk tartani, nincs ennek semmi akadálya.

 

Most pedig el tudjuk kezdeni a munkát. Soron következik a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentés, valamint az ehhez kapcsolódó országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája. (A képviselők többsége elhagyja az üléstermet.) Az előterjesztéseket J/5136. és H/5188. számokon, a bizottságok ajánlásait pedig J/5136/1-4. számokon, valamint H/5188/1-3. számokon kapták kézhez. (Folyamatos zaj. - Csenget.) Tisztelt Országgyűlés! Figyelmet kérnék, különösen, miután szeretném megadni a szót Deutsch Tamás miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint húszperces időkeretben. (Folyamatos zaj. - Ismét csenget.)

Tisztelt Országgyűlés! Arra kérnék mindenkit, hogy vagy foglaljon helyet, de mindenképpen maradjon csendben, hogy a miniszter úr elkezdhesse expozéját!

 

DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Magyar Köztársaság kormányának 1996 óta immár ötödik esztendeje kötelezettsége, hogy tájékoztassa a Magyar Köztársaság Országgyűlését, egy országgyűlési beszámoló keretében ismertesse a magyar parlamenttel a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló tájékoztató anyagát.

A Magyar Köztársaság kormánya az országgyűlési határozatban meghatározott időpontban eleget tett ennek a beszámolási kötelezettségének, és benyújtotta a magyar parlamentnek a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló beszámolót; azt a beszámolót, tisztelt hölgyeim és uraim, amely beszámoló az eddig kialakult gyakorlattal szemben példa nélküli alapossággal és részletességgel szól azokról a kérdésekről, amely kérdések a mindennapokban érintik a magyar gyermekeket és fiatalokat, a családjaikat, a gyermekekkel és fiatalokkal foglalkozó szervezetrendszer tagjait, szakembereit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének bizottságai nagyon alapos vitát, eszmecserét folytattak erről a közel 250 oldalas országgyűlési beszámolóról. A parlament öt bizottsága tárgyalta meg ezt a jelentést, és az öt bizottság közül négy bizottság - az ifjúsági és sportbizottság, az oktatási bizottság, az emberi jogi bizottság, valamint az országgyűlési beszámoló tartalmát illetően a foglalkoztatási bizottság - valamennyi tagja, kormánypárti és ellenzéki képviselők, valamint a bizottságok munkájában részt vevő független képviselők közül is mindannyian támogatták a kormánynak ezt az országgyűlési beszámolóját; értékelték azt az alapos, minden részletre kiterjedő elemzést, amelyet az Országgyűlés, az Országgyűlésen keresztül az egész, széles értelemben vett nyilvánosság elé tárt a kormány.

Az egészségügyi bizottságban is 17 támogató szavazat mellett csupán 5 képviselőtársam tartózkodott az országgyűlési beszámoló általános vitára való alkalmasságáról szóló döntéskor.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon remélem, hogy a bizottsági előkészítés során kialakult egyetértés visszaköszön a mostani országgyűlési vitában. Bízom ebben annak ellenére, hogy ennek az előterjesztésnek is az a címe, hogy országgyűlési beszámoló, és ebből az előterjesztésből is, ebből a dokumentumból, országgyűlési beszámolóból, akár országgyűlési képviselők, akár országgyűlési képviselők frakciói, akár minisztériumok, maga a kormány vagy bárki, aki a téma iránt érdeklődik, aki nem csupán szlogenekben, hanem tényleges odafigyelésben mutatja érdeklődését a gyermekek és a fiatalok helyzete iránt, egy szó mint száz, bármely honfitársunk, nyilvános dokumentumról lévén szó, szabadon idézhet.

 

 

(15.10)

 

 

Abból az országgyűlési beszámolóból, tisztelt hölgyeim és uraim, amely országgyűlési beszámoló lényege - ha nem tűnne túlságosan patetikusnak, azt is merném mondani, hogy a lelke -, hogy végre az a kicsit talán bántó, de mindenféleképpen rendkívül elkoptatott szlogen, amit unos-untalanig hangoztatunk, miszerint a gyermekeké, a fiataloké a jövő, no, ez a szlogen a gyakorlatban épp az ellenkezőjére változott, és végre az érvényesül a hétköznapjainkban, nem kifogástalanul, nem minden probléma nélkül, hogy Magyarország, a XXI. század Magyarországa olyan ország, amelyben már a jelen is a gyermekeké, már a jelen is az ifjúságé, a fiataloké. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Közös felelősségünk, szülői felelősségünk, közös felelősségünk döntéshozókként, nehogy abba a hibába essünk, hogy mindig az éppen aktuális jelent vesszük el a gyermekektől és a fiataloktól, arra gondolva, hogy a jövő úgyis az övék. Nem, tisztelt hölgyeim és uraim, a gyermekeké és a fiataloké csak úgy lehet a jövő, csak úgy tudunk számukra - velük együtt, őket bevonva ebbe a munkába - biztos jövőt építeni, ha tudomásul vesszük, hogy ugyanannyira övék a jelen, mint aktív vagy idős korú honfitársainké.

Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Honfitársaink közel egynegyedéről szól ez az országgyűlési beszámoló. Ma Magyarországon közel 2 millió 300 ezer 29 évesnél fiatalabb honfitársunk él. Minden negyedik honfitársunk vagy gyermek, vagy fiatal, minden negyedik honfitársunk számára kell a hétköznapokban bizonyítanunk, hogy úgy gondolkodunk, úgy cselekszünk, hogy nem csupán a jövő, hanem a jelen is az övék.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy nagyon röviden szóljak ennek a rendkívül terjedelmes dokumentumnak a szerkezetéről. Ez a dokumentum összesen tíz fejezetben, tíz, szakmai igényesség alapján meghatározott fejezetben foglalkozik a gyermekek és a fiatalok helyzetével. Minden fejezet két részre oszlik, először egy később ismertetendő, rendkívül alapos társadalomtudományi kutatásra építve, a napi pártpolitikai megközelítéseken felülemelkedve, nyugodtan merem mondani, objektív tudományos igényesség szempontjából is tárgyszerű ténymegállapításokkal ad tájékoztatást arról, hogy milyen a gyermekek és a fiatalok helyzete; és valamennyi fejezetben részletesen ismerteti azokat a kormányzati intézkedéseket, amely kormányzati intézkedések az adott területen felmerülő problémák megoldását szolgálják, vagy feltételeket igyekeznek teremteni ahhoz, hogy mi magunk családunkban, szűkebb-tágabb közösségünkben tenni tudjunk ezeknek a problémáknak a megoldása érdekében.

A tíz fejezet közül két fejezetre engedjék meg, hogy külön felhívjam a figyelmüket. Az egyik egy olyan fejezet, amelyben módot és lehetőséget teremtettünk arra, hogy valamennyi nem kormányzati szervezet - országos gyermek- és ifjúsági szervezetek, történelmi egyházakhoz kapcsolódó ifjúsági szervezetek, a fogyatékosok, a hazánkban élő nemzeti és etnikai kisebbségekhez tartozó gyermek- és ifjúsági szervezetek - képviselői mondhassák el a véleményüket, és a kormányzati szervezetek, a minisztériumok és országos hatáskörű szervezetek intézkedéseiről beszámoló oldalak mellett ugyanolyan részletességgel, ugyanolyan alapossággal ad teret ez az országgyűlési beszámoló a nem kormányzati szervezetek véleményének; azoknak a véleményeknek, amelyek bizony több ponton kritikusak, olyan kritikát tartalmaznak, amely kritika döntő részével egyébként a kormányzati szervezetek is egyetértenek, mert ez a kritika nem vagy nem elsősorban kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg, hanem a helyzettel, a nem minden szempontból megelégedésre okot adó helyzettel kapcsolatban.

Engedjék meg, hogy arról is beszámoljak a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a 2001-es esztendőtől kezdve minden évben egy fontos, a gyermekek és a fiatalok jelenét és jövőjét érintő kérdést a fókuszba kíván állítani ez a jelentés; nem kiragad, hanem kiemel egy rendkívül fontos kérdést, amelyet külön igyekszik körbejárni, külön önálló fejezetet szentel annak a kérdésnek. Ebben az esztendőben - egyetértve a kormányzati és nem kormányzati szervezetek javaslatával és véleményével - az információs társadalommal összefüggő társadalomtudományi, társadalmi, gazdasági, szociális kérdésekről szól egy önálló fejezetben ez a jelentés, ez az országgyűlési beszámoló.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány olyan megállapítást, néhány olyan kérdést és azzal összefüggő kormányzati intézkedést, amely a legfontosabb részét képezi ennek az országgyűlési beszámolónak.

Rögtön szeretném előrebocsátani, hogy ez a húszperces miniszteri expozé nem helyettesítheti ennek a közel 250 oldalas dokumentumnak az alapos áttanulmányozását. Nincs rá mód és lehetőség, de nem is lenne helyes, ha pótolná, ha a 250 oldalas nyilvános, az interneten is bárki által hozzáférhető dokumentum ismertetésére szorítkozna ez a miniszteri expozé. Így szeretném képviselőtársaimnak elmondani, hogy mindaz, amiről nem szólok, nem azt jelenti, hogy ezeket a kérdéseket ne tekintené a Magyar Köztársaság kormánya rendkívül fontos kérdésnek, hanem egyszerűen egy húszperces miniszteri expozé kereteit feszítené szét.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy elsőként arról szóljak, hogy Magyarországon a gyermekek és a fiatalok jelenével és jövőjével kapcsolatos közös cselekvésünk középpontjában az a szándék áll, hogy mindent meg kell tennünk és mindent meg is tettünk annak érdekében, hogy megfordítsuk a hosszú-hosszú évek, nyugodtan fogalmazhatok úgy: évtizedek óta uralkodó rendkívül kedvezőtlen demográfiai, népesedési folyamatokat. Ennek érdekében, tisztelt hölgyeim és uraim, igen sokat tett a Magyar Köztársaság Országgyűlése, támogatta a kormánynak azokat a javaslatait, amely javaslatokkal egy teljesen új családtámogatási rendszert sikerült kiépíteni. Tudom nagyon jól, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy jelen pillanatban a napi pártpolitikai viták kereszttüzében állnak ezek az intézkedések, azonban engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam azt, nincs értelme annak, hogy a soron következő országgyűlési választási kampányra készülve a fehéret feketére fessük, a jót rossznak állítsuk be, a meghozott intézkedésről meg nem hozott intézkedésként beszéljünk. (Bauer Tamás: Mit csináltatok '93-94-ben?)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy az önök emlékezetébe idézzem azt a néhány héttel ezelőtti parlamenti napot, amikor a kormány a háromesztendős tevékenységéről számolt be az Országgyűlésnek. Akkor nagyon hosszan és részletesen szólt a miniszterelnök úr is az új családtámogatási rendszerről. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam azt, hogy a 2001-es esztendőben a Magyar Köztársaság Országgyűlésének döntése alapján közel kétszer akkora összeget fordíthat a magyar kormány a családok támogatására, mint amekkora összeget 1998-ban az akkori Országgyűlés döntése alapján az előző kormány a családok támogatására fordított. És valóban, sajnos 1999-ben is, 2000-ben és 2001-ben is volt Magyarországon infláció, még ha ez az infláció, pénzromlás csökkenő ütemet is mutat, azonban, tisztelt hölgyeim és uraim, ha valamire 1998-hoz képest 2001-ben kétszer akkora összeget fordítunk, az azt jelenti, hogy reálértékben is rendkívül nagy mértékben nőtt az az összeg, azok a források, amelyeket a családok támogatására fordítunk.

2000-ben megfordultak Magyarországon a rendkívül kedvezőtlen népesedési tendenciák, 3000-rel több gyermek született, mint a megelőző esztendőben, és a népességfogyás ütemének lassulásához az is nagymértékben hozzájárult, hogy sokkal kevesebben távoztak el közülünk a 2000-es esztendőben, mint az azt megelőző évben, években.

 

(15.20)

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy röviden szóljak az oktatás világáról is! Ha a három évvel ezelőtti helyzetre visszagondolunk, és igyekszünk megfogalmazni azt, hogy mi volt a közös szándékunk, akkor azt hiszem, pontosan fogalmazok, amikor azt mondom, mindannyiunknak szülőként, a jövő iránt érzett felelősségünktől vezettetve azt volt a szándékunk, hogy mind a közoktatás, mind a felsőoktatás egyre több, egyre bővülő lehetőséget biztosítson a gyermekek, a fiatalok számára. Azt hiszem, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az elmúlt három esztendőben, a parlament és a kormány döntéseinek köszönhetően ennek a közös elképzelésünknek eleget tudtunk tenni, ezt valóra tudtuk váltani.

Az elmúlt években folyamatosan bővült azoknak a fiataloknak a száma, akik a közoktatásban folytatott tanulmányaik végén érettségit szereznek. Engedjék meg, hogy elmondjam azt, hogy a tíz esztendővel ezelőtti nagyságrendhez képest, amikor az érettségit szerző fiatalok aránya alig haladta meg az egyharmadot, az 1999-es tanévben az érettségit szerzők aránya már meghaladta az 50 százalékot, a fiatalok 53,6 százaléka az adott korosztályban már érettségit szerzett.

Hasonló bővülés tapasztalható a felsőoktatási intézménybe járó fiatalok számát illetően is. 1990-ben, nem is olyan régen, alig tíz esztendővel ezelőtt 102 ezer diák járt egyetemre, főiskolára Magyarországon. Ez a szám az 1999-2000-es tanévben 279 ezer volt. Tíz esztendő alatt Magyarországon az egyetemre, főiskolára járó diákok létszáma közel a háromszorosára nőtt, háromszor több a lehetősége, háromszor nagyobb lehetősége van Magyarországon az érettségit szerző fiataloknak arra, hogy egyetemen, főiskolán folytassák tovább a tanulmányaikat, és egyetemi, főiskolai diplomát szerezzenek. Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban elmondjam, hogy ebben az esztendőben a 18-19 évesek több mint fele folytathatja egyetemen és főiskolán a tanulmányait. Szeretnénk, ha ez az arány az elkövetkezendő esztendőkben még tovább emelkedne.

Engedjék meg, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy harmadikként a munkaerő-piaci esélyekről szóljak önöknek néhány szót! Örvendetes tény, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon a munkanélküliségi ráta, az az arányszám, amely mutatja, hogy a munkavállaló korú honfitársaink hány százaléka az, aki nem tud dolgozni, nem tudja munkával megteremteni saját maga és családja egzisztenciáját, az elmúlt években a magyar gazdaság növekvő teljesítményének köszönhetően 5,5 százalékos mutatóra csökkent. Ez az arányszám bármely európai uniós országban rendkívül komoly sikere lenne mind az adott ország parlamentjének, kormányának, mind az adott országban dolgozó munkaadói és munkavállalói szervezeteknek közösen.

Ezzel a folyamattal párhuzamosan a korábbi években az aktív korú polgárok körében tapasztalható munkanélküliséget meghaladó mértékű ifjúsági munkanélküliség is csökkent. Ma Magyarországon mind az aktív korúak, mind pedig a fiatalok munkanélküliségi mutatói egyre csökkenő tendenciát mutatnak, azaz egyre kisebb mértékben fenyegeti a munkanélküliség veszélye a munkaerőpiacra belépő fiatalokat. Nyilvánvaló tény, hogy a magasabb iskolai végzettség egyre nagyobb garanciáját jelenti annak, hogy a fiatalok a munkaerőpiacra belépve munkát kapjanak, jól jövedelmező állást tudjanak betölteni, és ezzel tudják biztosítani a maguk és megalapítandó családjuk egzisztenciáját.

S végül, de nem utolsósorban, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy szóljak néhány szót az információs társadalom esélyeiről, kihívásairól! Az az alapos társadalomtudományi kutatás, amelyik bázisát adja az ebben az esztendőben benyújtott jelentésnek, az "Ifjúság 2000" kutatás keretében 8 ezer, 15-29 év közötti fiatalt elérő társadalomtudományi felmérés foglalkozott a fiatalok számítástechnikai ismereteivel, internethasználati szokásaival. Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy ma Magyarországon a 15-29 évesek azok, akik a legnagyobb mértékben ismerői az információs társadalom új nyelvének. A 15-29 éves fiatalok azok, akik a legnagyobb mértékben használói az internet nyújtotta lehetőségeknek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) E tekintetben rendkívül fontos előrelépés az, hogy ma Magyarországon az elmúlt három év fejlesztéseinek köszönhetően valamennyi középfokú oktatási intézmény részese a Sulinet-hálózatnak, és már több mint 20 százaléka az általános iskoláknak is. A felmérés egyértelműen arról tanúskodik, hogy biztosítani kell azt, hogy minél több fiatalnak otthon is legyen számítógépe. (Az elnök ismét csenget.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tárgyalja meg a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló országgyűlési beszámolót. A parlamenti bizottságokban már kialakult egyetértés reményében remélem, hogy valamennyi frakció, valamennyi képviselőtársam támogatni fogja ennek az országgyűlési beszámolónak az elfogadását. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, és ezek után a bizottsági vélemények ismertetésére. A vezérszónokoknak 10-10 perc áll rendelkezésükre.

Elsőként megadom a szót Gyürk Andrásnak, a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójának véleményét ismertető képviselőnek.

 

GYÜRK ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter! Tisztelt Ház! Egy görög közmondás szerint az ember utódaiban él tovább. Világunk, természeti értékeivel, hagyományaival és szokásaival együtt olyan örökség, ami nemzedékről nemzedékre száll.

A ma Magyarországon élő gyermekek és fiatalok öröksége - szüleik és nagyszüleik küzdelmeinek hála - kiegészült valami alapvető és hazánkban sokáig mégis hiányzó értékkel, a szabadsággal. A mai huszonévesek, akik közé én is tartozom, és a nálunk fiatalabbak számára a szabadság már magától értetődő, természetes közeg, amiben jövőnket éljük majd. A szüleinket gúzsba kötő diktatúra, a létező szocializmus pedig már csak a tankönyvekből megismerhető múlt.

Ma tehát bizonyosan igaz az amúgy közhelyes gondolat: ezek a mai fiatalok már mások. De ha mások, hát milyenek? Milyen terveik vannak, és milyen félelmeik? Hogyan élnek, és hogyan szeretnének élni? Nos, ezekről a kérdésekről szól az előttünk fekvő dokumentum, aminek jelentősége éppen ezért kiemelkedő, és amivel szemben a Fidesz-Magyar Polgári Párt elvárásai is nagyok voltak.

Tisztelt Ház! A mindenkori kormányoknak évről évre kötelezettsége átfogó jelentést letenni a parlament asztalára a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről címmel. A mostani munka azonban feltétlen kiemelkedik az eddig elkészített anyagok közül, nemcsak az 1996-ban, az előző kormány által készített ötoldalas vázlattal összevetve, hanem, mondjuk, a tavalyi, amúgy alapos, 200 oldalas dokumentummal való összehasonlításban is. Ennek az oka pedig egy új, eddig rendelkezésre nem álló forrásban keresendő, az "Ifjúság 2000" kutatás című szociológiai felmérésben. Ez az évtizedek óta egyedülálló felmérés az Ifjúsági és Sportminisztérium megbízásából az elmúlt év során több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével zajlott, és a jelentés elkészítésekor a kutatásból származó információk már rendelkezésre állottak.

A kutatást végzők munkájának hála, számos olyan területre derült fény, ahol az ifjúsággal foglalkozók eddig sötétben tapogatóztak, és jobb híján találgatásokba voltak kénytelenek bocsátkozni.

(15.30)

 

A jelentés azáltal, hogy bátran él az új felmérés nyújtotta lehetőségekkel - részletesen és alaposan használva az adatokat -, valódi forrásmunkává válhat; annál is inkább, mert bár jövőre is készül majd hasonló előterjesztés, új adatok ilyen mélységű gyűjtésére minden évben nem lesz mód. Azt javaslom tehát, tisztelt képviselőtársaim, őrizzük meg ezt a jelentést, hiszen hasznos segítségünk lehet későbbi munkánk során.

Még mindig a szerkezetnél maradva fontos leszögezni - ezt egyébként bizottsági ülésen ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt így látták -, hogy az egyes részterületek vizsgálata kiegyensúlyozottá vált. Tavalyi felszólalásom során magam is kértem, hogy az oktatás, az egészségügy, a családtámogatás, otthonteremtés és más területek fiatalokat érintő kérdései egyforma mélységben kerüljenek tárgyalásra. Úgy látszik, a kérés meghallgatásra talált, az egyenetlenségek eltűntek, és ennek köszönhetően, valamint a fentebb említett forrásmunka eredményeképpen az idei jelentés feltétlen alkalmas arra, hogy kiindulópontja legyen a gyermekek és a fiatalok érdekében végzett szakmai munkának.

Tisztelt Ház! A már említett ifjúságkutatás kérdezőbiztosai a fiatalokat terveikről is kérdezték, és a válaszolók sorrendben a következő területeket említették: tanulás, lakáshoz jutás, családalapítás. Engedjék meg, hogy a jelentés tartalmára térve - elfogadva a fiatalok preferenciáját - én is erre a három kérdéskörre koncentráljak!

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nézzük tehát, mint mond az előttünk fekvő dokumentum a kormányzati intézkedésekről az oktatás, az otthonteremtés és a családtámogatás területén! Az 1998-as kormányalakítást követő első intézkedés a felsőfokú oktatási intézmények hallgatói által fizetendő tandíj eltörlése volt. Következő lépésként a fiatalok továbbtanulásának elősegítése érdekében született meg az a diákhitel-konstrukció, amelynek sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mára már majd' 60 ezer fiatal élt ezzel a lehetőséggel. Eközben a szociálisan rászorulók ösztöndíjáról sem feledkezett el a kormány, és megalkotta a Bursa Hungarica-ösztöndíjat, amelynek révén az önkormányzatok és az Oktatási Minisztérium közösen segítik a rászoruló diákokat, illetve duplájára növelte az "Esély a tanulásra" Közalapítvány forrásait.

Ezen intézkedéseknek is köszönhető az, hogy míg 1990-ben az érintett korosztálynak csak 10 százaléka juthatott el egyetemre vagy főiskolára, ma már a 19 évesek 40 százaléka felsőoktatási intézményben folytathatja tanulmányait, és jó esély van arra, hogy 2010-re - az európai átlagnak megfelelően - minden második fiatal egyetemen, főiskolán tanulhasson.

Lakáshoz jutás - ez a fiatalok második legfontosabb célja a felmérés szerint. A jelentés itt is alapvető változásokról számol be. Már 1998-ban elfogadást nyertek azok a jogszabályok, amelyek alapján bevezetésre került a lakásépítéssel összefüggő áfakedvezmény és az első lakás megszerzéséhez kapcsolódó illetékkedvezmény. Később ezekhez társult a lakáscélú hitelek kamattámogatása, lehetővé téve azt, hogy az 1998-ban vállalhatatlan 24 százalékról mára 4,5 százalékra csökkenjen a lakáshitelek kamata. Az eredmény ezen a területen is látható már, hiszen míg 2000-ben 21 ezer új lakás épült, 2001-re ez a szám 40 ezer körül van.

Az otthonteremtés programja kiterjedt a bérlakásokra is, ideértve a kifejezetten a fiatalok élethelyzetének megfelelő fecskeházak létesítését is. Több száz önkormányzat részvételével zajlik a Széchenyi-terv vonatkozó fejezetének megvalósítása, és mintegy 25 milliárd forint állami támogatással 5500 bérlakás épült ez idáig.

Végül hadd szóljak a családtámogatás kérdéséről! Alapvető feladatának tekintette a polgári kormány, hogy az elődje által lerombolt családtámogatási rendszert új alapokon ismét felépítse. A kormány működésének első félévében megszületett a családok támogatásáról szóló törvény. Ezzel egy, a korábbitól eltérő elveken nyugvó új támogatási rendszer kiépítése kezdődött meg, ahol már nem a család jövedelme határozza meg az ellátásokra való jogosultságot, hanem a jogosultság alanyi joggá tételével magát a gyermekvállalást jutalmazza a rendszer, miközben azt az elvet is kifejezésre juttatja, hogy a társadalom számára minden gyermek egyforma értéket jelent.

Amellett, hogy a támogatások újraszabályozásával, egységes rendszerbe foglalásával egy átlátható, a korábbinál jobban alkalmazható joganyag került kibocsátásra, a szabályozás számos új elemmel is gazdagodott. Ezek közül feltétlenül megemlítendő a tanköteles korú gyermekek esetében a családi pótlékkal azonos feltételek szerinti iskoláztatási támogatás bevezetése, amely a tankötelezettség teljesítésének állami eszközökkel történő segítését célozza. 1999. január 1-jétől tehát ismét jövedelemtől függetlenül jár a családi pótlék és gyermekgondozási segély, 2000. január 1-jétől pedig az újrabevezetett gyermekgondozási díj, amelynek célja, hogy növelje a gyermekvállalási hajlandóságot elsősorban azoknál a családoknál, ahol a gyermekvállalás miatt jelentősebb jövedelemkieséssel kell számolni.

A gyermekeket nevelő családok támogatásának másik új pillérét, a személyi jövedelemadó-rendszert érintő családi adókedvezmény jelenti, amelynek bevezetésére 1999-től került sor. Ez az intézkedés a munkajövedelemmel rendelkező családok közel 80 százalékát érinti.

Mindent összevetve elmondható tehát, hogy három év alatt duplájára nőtt a családtámogatásra fordított összeg.

Tisztelt Ház! A jelentésből világosan kiderül tehát, hogy a fiatalok legfontosabb terveinek, a tanulás, az otthonteremtés, a családalapítás megvalósításában ez a kormány partner. Elégedettek természetesen ennek ellenére nem lehetünk, hiszen bőven van még tennivaló a legifjabb korosztályok életlehetőségének javítása terén. A további munkához azonban erőt adhat az az adat, amely talán a legfontosabb a jelentés hosszú adatsorai között. Engedjék meg, hogy befejezésül erre hívjam fel figyelmüket! A fiatalok 88 százaléka - talán nem függetlenül az előbb felsorolt tényektől - ma bizakodóan néz a jövőbe, és úgy véli, hogy terveit meg fogja tudni valósítani. Legendásan pesszimizmusra hajló hazánkban ez nem akármilyen eredmény.

Tisztelt Ház! A fentiek alapján a jelentést és az ahhoz kapcsolódó határozati javaslatot a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója nevében elfogadásra javaslom.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Tóbiás József úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

 

TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A gyermekek és az ifjúság helyzetéről szóló jelentés kapcsán a bizottságokban valószínűleg nagyon sok vita folyt mindazokról, amiket Gyürk András képviselőtársam elmondott, és az az igazság, az a gondolat jutott eszembe, hogy az elmúlt három évben a kormányzat - így a ifjúsági is - nem a való világhoz igazította az intézkedését, hanem egy számára ideálisan elképzelt világhoz. Ehhez képest van egy mai magyar való világ, amelyben a fiatalok megpróbálnak megküzdeni mindazokkal a problémáikkal, amelyekre különben a kutatások és az elemzések során fényt is deríthetünk.

Mégis van két olyan mozzanat, amelyre érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik az, hogy időben elkészült ez a jelentés, amely méltán válhat a minisztérium dicsőségére. A másik, hogy az a helyzetelemzés, amelyet az "Ifjúság 2000" kutatás rögzített, nagyon komoly helyzetelemzést ad a mai magyar generáció élethelyzetéről. Összehasonlítva ugyanezt a helyzetértékelést és a mögötte lévő kormányzati intézkedéseket, azt kell megállapítani, hogy nagyon ritka és kevés az átfedés, mintha valójában azok az elemzések nem szolgáltak volna arra, hogy a kormányzat ezek alapján hozza meg azokat a döntéseket, amelyek valójában és érdemben segíthetnék a korosztályt. Tehát ezek a kormányzati döntések nemhogy megoldották, hanem módszeresen megkerülték a problémákat, egyfajta kormányzati píár rózsaszín képét vetítették elénk.

 

 

(15.40)

 

Ugyanakkor a jelentésből nyilvánvalóvá válik az a kórkép, ami a legfiatalabb korosztályok helyzetére és lehetőségeire vonatkozik. Korántsem tartalmaz annyi pozitív elemet, ami az előbbiekben elhangzott.

Tény, hogy Magyarországon nőtt a gyermekszegénység. Ma több mint 830 ezer gyermeket kell kiegészítő családi pótlékban részesíteni, mert a családjukban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot. Ez a szám 90 ezerrel nőtt 1998-hoz képest. Tény, hogy a születéskori helyzet alapvetően meghatározza a gyermek lehetőségét, jövőjét, ifjúsági életét az oktatásban és a foglalkoztatásban.

A kutatásban két példa van, mind a kettőre szeretném fölhívni a figyelmet. Az egyiket az idegen nyelv ismeretén keresztül vezeti le. Az idegen nyelv ismeretén keresztül mutatható be, hogy mekkora az összefonódás a fiatal iskolázottsága és a családfő iskolázottsági szintje között. Olyan családban, ahol az apa nyolc általánost végzett, a fiatalok 75,7 százaléka nem beszél egyetlenegy idegen nyelvet sem. Ez az arány a szakmunkásképző és a szakiskola esetében is 50 százalék feletti. Tehát amikor mi társadalmi kettészakadásról beszélünk, az megfogalmazható a születési hely és meghatározható a képzettség tekintetében is.

Tény, hogy a regionális különbségeket is rögzíti ez a kutatás, hiszen ez jól látszik az iskolázottsági szint vizsgálatakor. Ma Magyarországon 32 ezren nem fejezik be általános iskolai tanulmányaikat. Regionális elhelyezkedésük egyértelműen mutatja, hogy az észak-magyarországi régióban és az észak-alföldi régióban keletkeznek ezek a hiányosságok - 23 és 25 százalék érhető tetten. Csak viszonyítási alapként: Budapesten ez az arány 1,8 százalék.

A következő, ami a települési különbségek tekintetében tetten érhető, ma Magyarországon egy fővárosi fiatalnak az egyetemre, főiskolára való belépésre a lehetősége - 86 százalékuk jut be. Megyei jogú városban, középvárosokban ez az arány már csak 60 százalék, és településszerkezetében ez 16 százalék.

Tehát indokolatlan azt gondolni, hogy azok az intézkedések, amelyek '98-hoz képest azt a számot mutatják, hogy növekszik a főiskolára, egyetemre belépők aránya, elegendőek. Ez a szám ugyanis azt igazolja, hogy ez a területi eloszlásból adódóan hátrányosan érinti azokat a régiókat, amelyek mind gazdaságilag, mind pedig társadalmi vetületében a rendszerváltás óta hátrányban vannak, különösképpen az elmúlt három évben. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Az elmúlt negyven évben!)

Ehhez képest az is tény, hogy az ifjúság bizakodik a jobb jövőben, de azt gondolom, hogy enélkül minden társadalom halott lenne, ha az ifjúsága nem bízna a jövőben. Az optimizmus a fiatalok generációs sajátossága, és erre, remélem, még kormánypárti képviselőtársaim is emlékeznek, talán nem is volt olyan régen.

A jelentés egyik legszomorúbb és tettekre ösztönző része az, amelyik az ifjúság legégetőbb problémáit sorolja föl. Csak azért, hogy aki esetleg nem olvasta el, világos legyen: ma Magyarországon a fiatalok 47 százaléka retteg a munkanélküliségtől, 34 százaléka ebből adódóan az egzisztenciális problémáktól, 32 százaléka pedig a lakáshelyzettől. Ez kellő kutatási alap arra, hogy amikor egy kormányzati intézkedés elkészül, akkor minden tekintetben azt vegye figyelembe, hogyan küszöbölhetők ki ezek a típusú félelmek.

A munkanélküliség. Szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy azok az átképzési programok - a pályakezdők elhelyezkedési programja -, amelyek '98 után megálltak, mind annak lehetőségét vetítette vissza a fiatalra, hogy nincs meg az a típusú munkabiztonsága, munkabékéje, hogy az ő belépése a tudás birtokában biztos lehet a munkaerőpiacon. 26 ezer fiatal van ma Magyarországon, akik azért nem keresnek munkát, mert úgy ítélik meg, hogy a lakóhelyük adta lehetőségekben esélytelenül indulnak ebben a versenyben, és 133 ezren szinte teljesen lemondtak arról, hogy álláshoz jussanak. A pályakezdő fiatalok jelentős csoportja eleve ebből a hátrányból indul az életnek.

Amikor azt olvassuk, hogy a fiatalok 47 százaléka retteg a munkanélküliségtől, akkor szeretném fölhívni tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét, hogy a munka törvénykönyvének módosításakor számos olyan módosító javaslat született, amely segítette volna a fiatalok belépését a munkaerőpiacra; segítette volna a sorkatonai szolgálat után egy három hónapos biztonsági idővel visszatérni a munka világába; segített volna a magasabb szintű tudáshoz és képzéshez való hozzáférésben. Önök akkor ezeket nem szavazták meg.

A pénztelenséget össze kell kapcsolni a lakásproblémával, hiszen mindannyian tudjuk, hogy ma Magyarországon csak egyfajta jövedelemből és annak megtakarításaiból lehet elindulni az önálló otthon megteremtéséért. Ez a lakástámogatási rendszer egy versenyképes és nem a megélhetéshez éppen csak elegendő fizetésből oldható meg. A felmérések azt mutatják, hogy a dolgozó fiatalok fele 20-40 ezer forint közötti nettó bért visz haza havonta, további egyharmada pedig 41-60 ezret. Az ennél jobban keresők aránya 8 százalék. A bérek tekintetében jelentős a regionális különbség, hiszen amíg a fővárosban a fiataloknak mindössze harmada keres havonta 40 ezer forint alatt, addig ez az arány az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon élők körében ennek duplája, vagyis eléri a kétharmados arányt. Ebből is az látszik, hogy a fiatalok kétharmadának nincs esélye, hogy igénybe vegye a kedvezményes lakásvásárlási hiteleket.

El kellene érni, hogy a hitelek és a fiatalok keresőképessége közötti különbségeket ne az önkormányzatok politikai megosztása okán lehessen a kormányzatnak produkálni. Minden egyes önkormányzat, ahol a fiatalok megtartóképességére szándék van a testületben, azoknak igenis biztosítani kellene azokat a támogatásokat, amelyek mentén a szociális bérlakásokat és az úgynevezett fecskeház-programokat tudnák beindítani.

És továbbmegyek - csak címszavakban. El kellene érni, hogy Magyarországon a diploma tényleg értékkel bírjon a munkaerőpiacon. Szeretném elmondani, hogy nagyon szépen hangzik a Bursa Hungarica támogatási rendszere. Arról elfelejtett Gyürk képviselőtársam beszélni, hogy ezáltal megszűnik a fiatal szociális normatívája; és arról is elfelejtett beszélni, hogy 1998 óta a hallgatói ösztöndíj mértéke nem változott, ugyanazon a szinten maradt, sőt inflálódott.

Arról is elfelejt beszélni a kormánypárt, hogy a 300 ezer fiatal több mint fele költségtérítéses főiskolai, egyetemi képzésben vesz részt, köszönhetően annak, hogy a minisztérium olyan döntést hoz, amellyel fölülírja a ponthatárokat. Ezáltal fiatalokat taszít egyfajta hitelkonstrukcióba, amelynek mentén mondhatjuk, hogy a diákhitel ott áll. Szeretnénk elmondani, hogy csak az a jövő garantálható a fiatalok számára, saját maga számára az alakítható, amelyben tervezni tud. Egy olyan hitelkonstrukcióban, amelyben nem tudja tervezni, nem látja előre kiadásait, nem látja a jövedelmét a munkaerőpiacon, abban a hitel nem ér semmit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát.)

A jelentés IX. fejezetében - köszönöm, elnök úr, rögtön befejezem - az információs társadalom áll. Teljesen egyetértek miniszter úrral, szükségszerű, hogy a jövő korosztálya megbirkózzon ezzel a kihívással. Egy adatot szeretnék önnek zárásként mondani. Ma Magyarországon a fiatalok 8 százaléka rendelkezik internet-hozzáférési lehetőséggel. Ha igaz ez, akkor tudomásul kellene venni (Az elnök ismét csenget.), hogy nem internet-hozzáférést kell biztosítani, hanem gépet és szoftvereket kell tudni a fiatal kezébe adni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Vincze László úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

 

VINCZE LÁSZLÓ, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A kormány az országgyűlési határozatban foglaltaknak eleget téve elkészítette a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel kapcsolatosan megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentését.

Három pillérre támaszkodik ez a jelentés. Az első pillér az ISM és a közigazgatási szervek által szolgáltatott adatok, adatbázisok, tanulmányok, dokumentumok köre. Adatokat szolgáltattak: az összes minisztérium, az állampolgári jogok biztosa, az Országos Bűnmegelőzési Tanács, az ORTT, az önkormányzati szövetségek, az érdek-képviseleti szervek egyaránt.

A második pillért az országos ifjúsági civil szervezetek jelentik, amelyek véleményt mondtak, gondolataikat közölték a jelentéshez. Az "Ifjúság 2000" program keretében a 15-29 éves fiatalok körében több mint 8 ezret kérdeztek meg.

 

(15.50)

 

A jelentésről általánosságban: tíz fejezetre oszlik, minden egyes fejezet két részre oszlik. Az első részben felvázolásra kerül egy általános helyzetkép az adott témáról, míg a második részben a kormányzati intézkedésekről lehet olvasni. Általánosságban elmondható a demográfiai alapadatokkal kapcsolatosan, hogy a 2000. évben az élveszületések számát tekintve a csökkenés megtorpant, sőt remény lehet arra vonatkozóan, hogy az élveszületések száma emelkedő tendenciát mutathat a jövőt illetően. A családtámogatás, illetve a családtámogatásokat igénybe vevők száma és az erre biztosított források fontos részei a jelentésnek.

A kábítószer-probléma a fiatalokat érintő egyik legjelentősebb kérdéskör, amelynek elemzése és az abból levont következtetések, intézkedések meghozatala komoly mélységű. Az oktatás területén, a közoktatásban megfigyelhetőek a pozitív tendenciák, nő ugyanis a magasabb szintű oktatási intézményekben továbbtanulók és végzettek aránya. A kormányzat elképzelése szerint 2010-re a korosztály fele vélhetően felsőoktatási hallgatónak mondhatja magát, és diplomával rendelkezhet.

A jelentésnek fontos és érdekes része a fiatalok értékválasztásával kapcsolatos elemzések összefoglalása is, itt kiemelkedő, hogy értékrendjükben a család jelenik meg fő értékként, amiből feltétlenül következik az a cselekvési sor, amely a kormányra nézve kötelező érvényű. A felmérés szerint a fiatalok problémái közül a megkérdezettek a legnagyobbnak ítélik meg - 47 százalékban - a munkanélküliséget, 34 százalékban a pénztelenséget, 32 százalékban a lakásproblémákat. Az ifjúság az információs társadalomban címet viselő, ez évi program összesen azt jelenti, hogy ez a téma állt központban, fókuszban; ebbe beletartozik az oktatási rendszerben a számítógépekkel való ellátottság, valamint megítélésem szerint a teleházprogram is. Az ifjúságkutatási programokat, azok eredményeit, adatait el lehet érni internetes honlapon, így a fiatalok széles köre ehhez hozzá tud férni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érzem, ez a kiváló és nagy terjedelmű jelentés megér annyit, hogy egy kicsit a részletekbe is beletekinthessünk. Az I. fejezet a családi életciklusról, a párkapcsolatokról, a generációkról szól. Itt egy szomorú tény kerül megállapításra, mely szerint '90 óta 332 ezer fővel csökkent Magyarország lakosságának száma. A lakosság korösszetételére a 14 éven aluliak arányának fokozatos csökkenése, valamint az idősek egyre növekvő aránya jellemző. 2000-ben a 0-14 éves korúak 17,1 százalékát, a 60 évesek és azon felüliek pedig 19,7 százalékát tették ki a lakosságnak.

2000-ben a házasságkötések száma növekedést mutat az előző évihez viszonyítva. A fiatal nemzedék életében az önálló életkezdés, a családalapítás, a gyermekek fogadása és azok felnevelése életük legnehezebb szakasza. Az elmúlt évtizedek alatt a család intézménye válságát élte. A statisztikai adatok erre vonatkozóan arra utalnak, hogy beláthatatlan következményei lehetnek ennek a folyamatnak, végső soron a gazdasági növekedés fejlődését is gátolhatják.

A kormány a kedvezőtlen folyamatok megállítása és visszafordítása érdekében intézkedések hosszú sorát hozta és hozza. A családok támogatásáról szóló '98. évi LXXXIV. törvény elfogadásával a korábbitól eltérő elven nyugvó támogatási rendszer került bevezetésre: alanyi jogúvá vált a jogosultság a gyermekvállalást illetően; jár a családi pótlék, a tanköteles kortól az iskoláztatási támogatás, a gyermeknevelési támogatás, a terhességi gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, mely az előző kormány idején például megszűnt. A fiatalok, a fiatal szülők gyermeknevelés miatti jövedelemkiesését valamilyen módon ellensúlyozni kell, ilyen például a keresetarányos gyerekgondozási díj bevezetése.

1999-től bevezetésre került a családi adókedvezmény. Ezt a gyermekes családok több mint 70 százaléka tudja igénybe venni, akik pedig nem, azok kiegészítő családi támogatásban részesülhetnek. A gyermekjóléti alapellátások, a gyermekétkeztetés, a gyermekvédelmi szakellátás, a gyermekvédelmi gondoskodás és a gyámügyi igazgatás mind a családok érdekében történő fontos intézkedések.

A II. fejezet az egészséges életmóddal foglalkozik. Az ifjúság egészségügyi felméréseiből az következik, hogy az egészségügyi állapotuk sok tekintetben romló helyzetet mutat. Ennek következtében fontos intézkedések: az egészségügyi programok bevezetése, a szűrővizsgálatok, a szenvedélybetegek ellátása, a drogfogyasztás és más szenvedélybetegségek leküzdése; esélyteremtés a drogok visszautasítására, például DADA-program, hatékony egészségmegőrzést megszilárdító sportprogramok, szabadidő- és versenyprogramok fejlesztése - ezekre sokat áldoz a kormány. Néhányat kiemelnék: például a nemzeti atlétikai program, vagy a kiemelt események támogatása, vagy a kosárlabda-fejlesztési program, vagy a szabadidősport-tevékenységek támogatása, ugyanúgy a Bozsik József nemzeti labdarúgásutánpótlás-nevelési program.

A III. fejezet a "Képzés: tudástőke, ifjúsági életút" címet kapta. Fontos kiemelni az esélyteremtést, amely a munkaerőpiacon való előremenetelt és elhelyezkedést segíti; a tanulás és a munka közötti átmenetet rögzíti. Az iskolázottság az a szellemi tőke, amely a munkaerőpiacon jobb elhelyezkedést, ennélfogva jobb élethelyzet megteremtését eredményezi a fiataloknak. A sok intézkedésből egy dolgot emelnék ki: mivel a vidéki fiatalok továbbtanulásának alapvetően fontos színtere a kollégium, utalnék arra, hogy elindult a kollégiumépítési és -fejlesztési program, melynek következtében a kitűzött alapvető célnak, hogy 2010-re a korosztály fele felsőoktatási intézménybe járjon, illetve ott diplomázzon, eleget lehet tenni. A Nemzeti Kollégium Közalapítvány 2001 januárjában megkezdte a működését, ahol eszközbeszerzésekre is lehet pályázni. Jelentős intézkedés volt a tandíj eltörlése, valamint a diákhitel intézményének bevezetése.

A IV. fejezet a megélhetési viszonyokat taglalja; itt kiderül, hogy a 15-29 éves korosztály fele gazdaságilag aktív, 45 százalékuk állásban van, kisebbik része, 4 százaléka alkalmi munkából él, vagy jövedelempótlós. A fiatalok kétötöde ingázik a munkahelyére. A fiatalok több mint fele 20-40 ezer forint nettó bért visz haza havonta. Mindezekből következik, hogy a foglalkoztatásra és az otthonteremtésre kiemelten kell figyelni a fiatal generáció esetében. Az utóbbi időben a "segély helyett munkát" alapelv jegyében olyan új eszközök kerültek bevezetésre, amelyek kifejezetten pályakezdők foglalkoztatására ösztönzik a munkavállalókat; a minimálbér bevezetése is a fiatalok jövedelmezőségét növelő intézkedés volt.

A fiatalok lakáshelyzete az elmúlt tíz évben jelentősen romlott. 2000-ben a kormány intézkedéseket tett a lakásépítéshez nyújtott hitelek támogatása terén; új eleme az intézkedéseknek, hogy használt lakás vásárlásához, annak korszerűsítéséhez is igénybe lehet venni. Fontos kamattámogatási lehetőségek társulnak a fenti intézkedésekhez.

Az V. fejezet az ifjúsági kultúráról, értékekről szól; a VI. fejezet az ifjúsági problémákról, az ifjúság veszélyeztetettségéről, a különböző negatív hatások kivédéséről. Egy picit gyorsítom a mondókámat, mert az idő szorít. A VII. fejezet: az Ifjúsági és Sportminisztérium gyermek- és ifjúsági szervezetek adatait tartalmazó gyermek- és ifjúsági szervezeti katasztert hozott létre - nagyon lényeges -, 971 szervezet regisztráltatta magát.

A VIII. fejezet a kormány ifjúságpolitikájával foglalkozik. Az "Ifjúság 2000" kutatási program széles kormányzati összefogást hozott létre. Ez követte az európai országok példáját annak érdekében, hogy egy átfogó, a kormányzat által támogatott rendszer, az ifjúságkutatás kialakulhasson. Támogatja az ifjúsági turizmust, a fogyatékosok, a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok szabadidős programjait. A IX. fejezet, "Fókuszban: ifjúság az információs társadalomban"; itt megemlíthetem a Sulinet-, a Comenius-programok értékteremtő dolgait (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a pedagógusok számítógéphez hozzáférhetőségét.

A X. fejezetben felsorolja mindazon szervezeteket, amelyeknek a véleménye tulajdonképpen mérvadó ezekhez a dolgokhoz, itt az egyházakról, a civil szervezetekről...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a rendelkezésre álló időkeret!

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Mindezek alapján jómagam és a Független Kisgazdapárt frakciója nevében a jelentést és a határozati javaslatot jónak tartom, az elfogadását javaslom a tisztelt Háznak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Világosi Gábor úrnak, az SZDSZ-képviselőcsoport vezérszónokának.

 

(16.00)

 

DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést két részre bontanám. Az elsőről - ami gyakorlatilag A) alatt került minden egyes fejezetnél összefoglalásra, tehát a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról szóló helyzetkép, azaz a jelenlegi helyzetnek a jellemzése és annak leírása - csak annyit tudok mondani, hogy túlnyomó többségében színvonalas és igényes munkát ismerhetünk meg, ha az egyes fejezetekben levő helyzetképrészeket elolvassuk és tanulmányozzuk.

A másik rész - amit úgy mondhatnánk, hogy "és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről szóló B) pontok" alatt összegyűjtött anyag - már jóval kevesebb dicsérő szóra tarthat igényt, jóval kevesebb elismerő szót tudunk erről a részről mondani.

Maga ez a nagyon terjedelmes anyag a demográfiai adatokkal és azok elemzésével kezdődik, és itt azt kell látnunk, hogy a lakosság korösszetételére a gyermekek, azaz a 14 éven aluliak arányának a fokozatos csökkenése a jellemző - állapítja meg az anyag, ennek is a helyzetértékelő része -, és ez önmagában nézve, azt hiszem, nagyon szomorú. És természetesen azt is tudjuk, hogy ez nem egy vagy nem két év tendenciája, hanem sajnos jóval korábbra vezethető vissza.

A különböző korcsoportok várható élettartamát vizsgálva, és az erről szóló adatokat, adathalmazt nézve megint csak lehangoló a kép, hiszen azt láthatjuk, hogy nemcsak a fejlett nyugat-európai országokhoz képest jelentős a lemaradásunk, hanem sajnos a velünk együtt startoló úgynevezett volt szocialista országokhoz képest is jóval kedvezőtlenebbek a magyar adatok, azaz a magyar embereknek, mind a férfiaknak, mind a nőknek jóval rosszabbak az életkilátásaik már születéskor, mint akár a közvetlen szomszédságunkban levő országokban születendőké, nem beszélve természetesen a fejlett nyugat-európai országokról.

Szó volt már itt a valamennyiünk pénzén folytatott kormánypropagandáról és kampányról, ami megjelent az elmúlt napokban az újságokban a családtámogatási rendszerre vonatkozóan, amelynek fő jellemzője, hogy éppen a legszegényebb rétegeket hozza hátrányos és egyre hátrányosabb helyzetbe, hiszen az adókedvezményt vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak részben tudják igénybe venni azok a rétegek, azok az emberek, akik erre a legjobban rászorulnának. A gyed - azt kell mondanom - számukra nem megoldás, hiszen csak nagyon keveseknek érhető el ez a támogatási forma, a gyes pedig ott maradt a minimálnyugdíj szintjén, ami megengedhetetlen szerintünk.

Ha a gyermektámogatási rendszerről csak egy mondatot kellene összefoglalóan mondanom, akkor azt kellene mondanom, hogy a jelenlegi gyermektámogatási rendszer torz. Torz, mert a magasabb jövedelmű családok gyermekei jóval nagyobb mértékben részesülnek a központi támogatásokból, mint a valóban rászorulók, és véleményünk szerint a legfontosabb támogatási elem, a családi pótlék, amely minden gyerekhez eljutó támogatási forma, az elmúlt három, illetve négy évben gyakorlatilag egy fillérrel sem került megemelésre, aminek az a következménye, hogy jövőre már mintegy 30 százalékkal ér kevesebbet, mint négy évvel korábban.

Ha számszerűsítjük ezeket a tendenciákat és ezt a jellemzést, akkor azt kell mondanunk, hogy a magasabb jövedelmű háromgyermekes családok havi 18 ezer forinttal - ez több mint évi 200 ezer forint - kapnak több támogatást, mint az úgynevezett szegényebb családok. De akkor még nem beszéltünk arról, hogy milyen lehetősége van egy hátrányos helyzetből induló gyereknek a felemelkedésre, és bár nagyon jól bejött a kétezer forintos tandíj eltörlésére vonatkozó kampánya a Fidesznek három évvel ezelőtt, de akkor megkérdezném (Gyürk András: Több mint tízezer forint.), hogy talán a kétezer forint miatt el tudják a szegényebb gyerekek is végezni a főiskolákat, egyetemeket, de ugyanakkor a kollégiumi elhelyezés szűkös volta miatt az albérleteket, ami már 20-25 ezer forint, tényleg nem tudják kifizetni, és emiatt behozhatatlan hátrányba kerülnek. (Gyürk András: Több mint tízezer forint lenne ma az a tandíj!)

Gyakorlatilag a családi támogatási rendszerrel összefüggésben szintén nagyon sokszor és büszkén szólnak a jelentések arról, hogy a gyermekjóléti szolgálat tulajdonképpen milyen nagy arányban kiépült, és a 3200 település jó része már bekapcsolásra került ebbe a rendszerbe. Az írással és az elhangzott szavakkal szemben azonban a tapasztalat az, hogy nagyon sok helyen - és itt is - pontosan a legrászorultabb úgynevezett kistelepüléseken a gyermekjóléti szolgálatok gyakorlatilag kényszermegoldásokat szültek, és érdemben igazán nem tudnak segíteni a családokon.

Logikai sorba ide vehető a bölcsődék helyzete is, hisz valóban történt előrelépés, de itt megint csak azt kell mondanunk, hogy pontosan a hátrányos helyzetben levő kisebb településeken nincs megoldva a bölcsődei ellátás, és a bölcsődék létrehozásáról szóló törvény, törvényhely ezekkel nem foglalkozik, illetve a családinapközi-rendszert mint alternatívát fogalmazza meg, holott látnunk kell, hogy ez a rendszer - ha egyáltalán itt rendszerről beszélhetünk, hiszen mintegy 30 van csak az országban - semmiféle szempontból nem jelent alternatívát a bölcsődei ellátással szemben, sem szaktudásban, sem pedig minőségben nem tudja megközelítőleg sem azt nyújtani, amit a bölcsődei ellátás.

Az egészségügyről rengeteg szó esett már itt az elmúlt napokban. Egyértelmű, hogy vészhelyzet van az egészségügyben, és ennek elhárítása érdekében a kormány rendkívül keveset tett, és az engem - megmondom őszintén - korántsem nyugtat meg, hogy hárommillió forint került átutalásra a kaposvári egészségfejlesztő központ kialakítására.

A foglalkoztatásról is volt már itt az előbb szó, annyit azért megjegyeznék, hogy a ciklus idején a törvénymódosítás kiindulópontja az volt, hogy aki akar, talál magának munkát, tehát a segélyezés szigorításával lehet csökkenteni a munkanélküliséget. Nos, az elmúlt napokban megjelent szakértői vélemények egyértelműen bizonyítják, hogy a munkanélküli-ellátó rendszer átalakításának következményeként kevesebben és kevesebb segélyhez jutottak, miközben az elhelyezkedők száma érzékelhetően nem nőtt, tehát mondhatni azt, hogy ez a próbálkozás teljesen rossz volt, és nem vezetett eredményre, rossz volt maga a kiindulási pont.

Elhangzottak itt számok, hogy hányan végeznek napjainkban egyetemet és főiskolát, de akkor talán a másik oldalról is kellene szólni, hogy az iskolai lemorzsolódást is figyelembe vevő számítások szerint hazánkban a fiataloknak mintegy 20 százaléka úgy lép ki a munkaerőpiacra, hogy legfeljebb nyolc általánost végzett, vagy legfeljebb egy-két éves szakiskolát, és az elmúlt időszak kormányzati intézkedései tovább rontják elhelyezkedési lehetőségeiket és esélyeiket.

Néhány szót a sportról, illetve a sporttal összefüggésben a sporttörvényről. A kormány, illetve a kormányzó pártok deklarációi, megfogalmazott elvei ebben a sporttörvényben nem köszönnek vissza. Az egészséges életmódra nevelés, az ifjúsági testedzés, az iskolai sport- és utánpótlás-nevelés a törvényben, az elfogadott törvényben korántsem foglal el olyan helyet, mint az illő és szükséges lenne. Sokat küzdöttünk itt a mindennapos testnevelés bevezetéséért, és nagyon sok szó elhangzott az óvodai testnevelés fontosságáról is, de azok csupán üres szólamok maradtak, hiszen a törvénybe ezek már nem kerültek be, hiába nyújtottunk be módosító indítványokat is. És azt kell mondanom, hogy az elfogadott törvény nem tükrözi az európai sportchartában megfogalmazott azon elvet sem, mely szerint mindenkinek egyforma lehetőséget kell adni arra, hogy bekapcsolódjon valamilyen sporttevékenységbe.

Hangsúlyozom, hogy a költségvetésben sem tükröződik az, hogy valóban ez a kormányzat, illetve a kormánypártok az óvodai és iskolai testnevelésre valóban komoly anyagi erőforrásokat kívántak volna biztosítani.

Köszönöm a figyelmüket, és remélem, hogy a miniszter úr is kellőképpen megismerte a mai napilap tartalmát beszédem alatt.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Gémesi György úrnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólaló képviselő úrnak.

 

(16.10)

 

DR. GÉMESI GYÖRGY az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Mindig jó helyzetben vagyok, mert az SZDSZ vezérszónoka után kell szólnom, és ha harminc percem lenne, akkor sem tudnám megválaszolni azokat a felvetéseket, amelyeket meg kellene, hiszen számos kérdés felvetése mögött, azt gondolom, politikai gondolatok húzódnak meg, és nem a tények reális értékelése. (Szalay Gábor: Szemben veletek!) Természetesen az előző hozzászólással kapcsolatosan, azoknál a területeknél szeretnék majd néhány mondatban reagálni a felvetett kérdésekre, amikor az általános vita kapcsán odaérünk.

Hölgyeim és Uraim! A kormány második alkalommal terjeszti elénk ezt a valóban bőséges, átfogó anyagot, amelyről ebben az esztendőben kialakíthatjuk azt a véleményt - és ez elhangzott ellenzéki képviselőtársaink részéről is -, hogy egy bőségesebb, részletesebb, a tavalyi vitában felmerült hiányosságokat is tartalmazó, átfogó anyagról van szó. És ez nemcsak azért fontos a számomra vagy a Magyar Demokrata Fórum számára, mert ez a kormánynak kötelezettsége, hanem mert azt gondolom, a jövő generációval szemben érzett felelősségünk mindenféleképpen indokolja azt, hogy évente legalább egyszer foglalkozzunk az ifjúság helyzetével, azokkal a kérdésekkel, amelyek a következő generáció tekintetében kiemelten fontosak, és nyilván azokkal a változásokkal, amelyek az előző évvel kapcsolatosan megtörténtek vagy azokkal a folyamatokkal, trendekkel, amelyeket tapasztalhatunk. Hiszen ha van egy reális anyag, amely feltárja előttünk az ifjúsággal kapcsolatos helyzetet, amely értékeli azt, akkor onnan nyilván egyszerűbb a megoldásokat is megtalálni.

Gratulálok a nyolcezres minta alapján végzett munkához, hiszen izgalmas olvasmányt tarthatunk a kezünkben, és meggyőződésem, hogy saját területi képviselői munkánk során is számos esetben hivatkozhatunk rá, alkalmazhatjuk, és dolgozhatunk belőle. Az anyag, amely a kezünkben van, a minta alapján nyilván reális képet próbál kialakítani a jelenlegi helyzetről, és ez azért fontos, mert nem tussol el kérdéseket, mert rávilágít olyan problémákra, amelyekkel kapcsolatosan további teendők vannak.

Számos témát említettek képviselőtársaim az előzőek során. Én is szeretnék kiemelten foglalkozni ezekkel a területekkel, ha csak egy-egy gondolat erejéig is, mert azt gondolom, ha újra és újra visszatérünk egy-egy kérdésre, akkor az csak segíti a gondolkodást a jövő szempontjából.

A családok támogatásának rendszere, a családok támogatásában beállt változás az elmúlt években jótékony hatással volt a népességfogyás tekintetében, hiszen olvashatjuk az anyagból, hogy megállt ez a népességfogyás, és azt gondolom, hogy aki ma, ebben az országban komolyan politizál, az nem mehet el szótlanul a mellett a trend mellett, amely az előző évtizedben volt tapasztalható (Kertész István közbeszól.) és amelynek talán a vége felé vagyunk, magának a fogyásnak, a népességfogyásnak a tekintetében. Nyilván szerepet játszott ebben a gyes, a gyed visszaállítása, nyilván szerepet játszott ebben az a családi adókedvezmény, amely mindenféleképpen terhet vesz le a jövőt vállaló családok válláról.

Elsőként itt szeretnék reagálni Világosi Gábor felszólalására, aki a korábbiakhoz képest, mármint pártja véleményével, a pártja által kialakított véleménnyel kapcsolatosan újra és újra megjegyzi azt, hogy a családi adókedvezményt a többség nem tudja igénybe venni, illetve a szegényeket sújtja. Azt gondolom, az a szám, ami a 70 százalékos igénybevételt jelenti, meggyőző lehet számunkra (Szabó Sándorné: Annak a 70 százaléka!), illetve azok a kiegészítő támogatási rendszerek, amelyek működnek - ideértve a kiegészítő családi pótlékot, ami a lemaradottak hóna alá nyúlva segíti az egzisztenciális biztonságukat, ideértve a települések támogatási rendszerét, amely az elmúlt időszakban elég hatékonyan és intenzíven működött -, azt gondolom, a családtámogatási rendszer egy komplex támogatási rendszer Magyarországon, amely minden szinten, minden területen megpróbálja a családok helyzetbe hozását megvalósítani, de legalábbis a családok lemaradását meggátolni. Meggyőződésem, hogy nem igazak azok a vádak, hogy olyan jellegű lemaradások vannak ebben az országban, amelyek kezelhetetlenek. Természetesen nemcsak kormányzati felelősség - nemcsak kormányzati felelősség! - a családtámogatási rendszer biztosítása, hanem egy jó összhangban, a kormányzati és az önkormányzati munka kapcsán találhatjuk meg azt a végső megoldást, amelynek eredményeképpen, meggyőződésem, ma azt tapasztalhatjuk, hogy a lemaradások, a leszakadások, amelyek talán a '98 előtti években másképpen látszottak, legalábbis települési szemszögből, megálltak.

Az oktatással kapcsolatban elhangzott a diákhitelre, illetve a tandíjra vonatkozó kérdés az előző hozzászólásban is. Szeretném korrigálni Világosi Gábor képviselőtársamat: nem 2 ezer forintos tandíjról van szó, hanem több mint 10 ezer forint lenne jelenleg a tandíj, amelynek a megszüntetését vállalta fel - ígéretének megfelelően rögtön - a jelenlegi kormányzat. De én nem is ezt emelném ki, hiszen a tandíjmentesség kérdése ma már bevált gyakorlat, hanem azt a diákhitelt, amely az elmúlt ősszel elindult, és amelynek mint családapa, gyermekeimen keresztül magam is élvezője vagyok, ha úgy tetszik (Szabó Sándorné közbeszól.), illetve nem én vagyok az, hanem a gyermek, mert a gyermeknek szól a diákhitel, és nem a családnak.

Azt emelném ki ebből a dologból - és ez saját tapasztalat, a fiamon keresztül érzem, bármennyire is személyesnek tűnik ez -, hogy a gyermek, a fiatal érzi azt, hogy ő maga is tett valamit azért, hogy a diplomáját megszerezze, és nyilván vállal abból a költségből, mert ez a költségek egy részét fedezi egyébként, amely az ő tanulása kapcsán jelenik meg. Egyébként nem új dolog ez, hiszen annak idején, amikor egyetemre jártam, én magam is éjszakai munkával egészítettem ki a tanulási feltételrendszeremet, de azt hiszem, ebben a teremben többen vagyunk, akik korábban dolgoztunk (Szabó Sándorné: Így van!), és nem esett le a karikagyűrű az ujjunkról, amikor tenni kellett azért. Most egy jobb formát talált erre a kormányzat: nem kell éjszaka dolgozniuk a gyermekeknek, a fiataloknak, hanem, azt gondolom, egy olyan hitelt vehetnek igénybe, amely a későbbi biztos egzisztenciateremtés után bátran vállalható, hiszen olyan kamat, olyan százalékos visszafizetési arány van meghatározva, ami semmiféleképpen nem veszélyezteti az egzisztenciákat. Mindenféle ellenpropaganda ellenében kell elmondanunk ezt, mert aki végigolvasta és végigtanulmányozta ennek a hitelnek a konstrukcióját, az meggyőződhet arról, hogy ez egy biztonsággal visszafizethető hitel, és ez egy megelőlegezett lehetőség a gyerekek, a fiatalok részére.

Polgármesterként el kell mondjam, hogy számos olyan fogadónapom van, amikor lakáskérdésben jönnek be hozzám, de azt gondolom, többen vagyunk így, nemcsak polgármesterek, hanem országgyűlési képviselők is, amikor az otthonteremtés lehetőségét keresik fiatalok és kevésbé fiatalok. Azt hiszem, az a lakástámogatási rendszer, otthonteremtési program, amely elindult, egy óriási löketet adott ennek a problémának a megoldására. Szintén napi tapasztalat és gyakorlat az, hogy ha számában nem is csökkent az ilyen jellegű igények feltárása, de mindenféleképpen jó megoldási lehetőségeket lehet ma már ajánlani az érintetteknek, és azok a programok, amelyek a bérlakás-, a szociális lakásprogramot vagy akár a fecskeházprogramot illetik, azt gondolom, egy újabb teret, egy újabb fejezetet nyitnak meg a probléma megoldásának terén.

Az egészségügyi helyzetéhez csak egy gondolat: azt gondolom, a fiatalok egészségi állapotával kapcsolatosan azért vannak bennünk felmerült kérdések. Ez nem az egészségügy helyzetével, nem az egészségügy jelenlegi állapotával hozható össze, hanem egész egyszerűen, én úgy gondolom, sokszor szemléletbeli kérdéssel. És ezzel összefüggésben mindjárt mondanám a sporttal kapcsolatos kérdéskört is, hiszen az anyagban világosan látszik az, hogy a fiatalok, a 14-29 éves fiatalok közül délután szervezett sportfoglalkozáson nagyon kevesen vesznek részt, és a napi testnevelésórán kívüli sportfoglalkozáson való részvétel aránya is rendkívül alacsony. És ez nem a lehetőségek gyönge voltát jelenti, hanem egész egyszerűen szemléletbeli kérdéseket tükröz. Azt gondolom, itt van mit tenni. Az elmúlt időszakban megváltozott a szabadidősportra fordított állami támogatások rendszere, és egy jóval nagyobb összeg fordíttatik a szabadidősport támogatására. Megalakult a Nemzeti Szabadidősport Szövetség, számos pályázati rendszer bővült az elmúlt időszakban. Meggyőződésem, hogy politikusok is, sportemberek is, települési vezetők is nagyon sokat tehetünk azért, hogy ez a helyzet javuljon.

Én pozitívumként említem meg az elmúlt időszakban elfogadott sporttörvény által biztosított lehetőséget. Nem sikerült minden szintű oktatási intézményben elérni a mindennapos testnevelést, de az alapfokú oktatásnál ez a program elindult, és meggyőződésem, hogy ennek a folytatása következik majd, hiszen erre szándék is, ígéret is van, és akkor, biztos vagyok benne, a délutáni foglalkozások, a szervezett sportfoglalkozások száma és az abban való részvétel is növekedni fog. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, az anyag 200 oldala is lehetőséget ad számunkra arra, hogy elmélyedjünk ezekben a kérdésekben. Nincs lehetőség minden részletre kitérni, erre a részletes vita során természetesen majd lehetőség lesz. A Magyar Demokrata Fórum az említett anyagot, az előterjesztést és a parlamenti határozati javaslatot természetesen támogatja, elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

 

(16.20)

 

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Bognár László úrnak, a MIÉP-képviselőcsoport vezérszónokának.

 

DR. BOGNÁR LÁSZLÓ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Államtitkár Úr! Végre van egy felmérésünk, amit valóban nyolcezres mintavétel alapján, az ifjúság körében megtett ez a kormány, és ez nagyon becsülendő dolog, nem vaktában és vélt igények alapján kell a különböző politikai programokat megvalósítani, tudjuk, hogy mire és milyen energiát kell fordítani. Nem kívánom, hogy az én szerepem itt most mindenre kiterjedjen, tulajdonképpen arról szólnék, ami veszélyek a magyar társadalom kapcsán ebben a jelentésben elhangzanak - és többek között azért, mert a társadalmi szervezetek bizottságának is a tagja vagyok, a társadalmi szervezetek harsonája szeretnék lenni az Országgyűlésben - és arról, amit ebben a jelentésben megírtak.

Nézzük sorban! Az első két fejezetben lesújtó és kedvezőtlen statisztikai adatokat látunk, vagyis a magyar társadalom fogy, beteg, és korfánk öregszik. Ki fog majd engem eltartani, amikor nyugdíjas leszek, mondjuk, húsz év múlva? - nehéz kérdés lesz. A 14 évesek, a fiatalkorúak 17,1 százaléknál, a 60 év felettiek viszont már 19,7 százaléknál tartanak - öregszünk. A férfiak várható életkora elmarad még a közép-kelet-európai országok átlagától is - megdöbbentő ez az adat. Tendencia, hogy évről évre több halmozottan sérült gyermek kerül az általános iskolába, ezt megerősíti a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének a jelentése is ebben a tanulmányban. Az iskolába lépők egészségi állapota folyamatosan romlik; sorköteles állományunkról, katonáinkról megdöbbentő az adat: 62,8 százalékuk károsodott, és ebből teljesen alkalmatlan 52,46 százalék. Megdöbbentő, tehát tennünk kell valamit!

Az is megdöbbentő adat, hogy középiskolásaink 80 százaléka - képviselőtársaim, 80 százaléka! - szkoliózisban, gerinchibában és egyéb tartáshibákban szenved, vagyis az iskolai testnevelésre igenis még többet kell költenünk és több időt kell szánnunk, ezért harcoltam én is a mindennapos testnevelési órákért. Sajnos, ez egyelőre kis javulás volt, de nem az igazi. A fiatalok között a nők 73 százaléka és a férfiak 61 százaléka a kötelező testnevelésórán kívül semmit nem mozog.

Itt vagyunk a sportnál, kénytelen vagyok rövid időt szánni arra, amit hiányolunk, mert kimaradt ebből a tanulmányból, ebből a jelentésből - ez pedig a doppingkérdés. Ötszáznál több sportoló halt meg eddig doppingolás miatt, de ugyanúgy a fitneszszalonokban, erősítőszalonokban egészséges, bikanyakú fiataljaink összevissza, orvosi vizsgálatok nélkül szedik a doppingszereket. Hadd ajánljam a kedves államtitkár úrnak is és a kormánynak is a figyelmébe, hogy 1989. november 16-án léptünk az Európai Unió doppingellenes konvenciójába, és ezt nem követte, csak 1999-ben a szankcionáló törvény megalkotása, de csak 2000. december 14-ig élt a Btk. 283/B. § hatálya. Ez szankcionálta a doppingszerek forgalmazóit, fogyasztóit és a többit.

Az Alkotmánybíróság egy indítvány alapján ezt a paragrafust alaki hiányosságra hivatkozva hatályon kívül helyezte, és azóta nincs semmi, ami szabályozza ezt a kérdést, de a jogalkotó nincs elzárva a megfelelő büntető jogszabályok megalkotásától - írja az Alkotmánybíróság. Erre a törvénykezési hiányra a mindennapi élet úgy válaszolt, hogy Magyarországon igen elterjedté vált a tiltott teljesítménynövelő szerek sportolók által, illetve fitneszklubokban, erősítőtermekben történő használata. Én mint sportoló láttam egy kiváló atlétát - aki 140 kilós volt - utolsó napjaiban 35 kilósan, a doppingtól elnyomorítva, utána pedig rövid időn belül meghalt.

Kérem ezért a tisztelt kormányt, hogy próbálja ezt a rendelkezést valahogy javítani jogszabályban, de addig is az idevonatkozó paragrafusok alapján az ügyészség kellő erővel és hatékonysággal járjon el az ilyen természetű ügyekben, hogy önérdek-érvényesítés céljából semmilyen, a versenyző egészségét, életét veszélyeztető csalás, súlyos testi sértés, sőt szándékos emberölés kísérlete se maradhasson büntetlenül.

Nézzük tovább, hogy a III. fejezetben az oktatásnál milyen veszélyekre figyelmeztetnek minket a civil szervezetek! A hallgatói önkormányzatok országos konferenciája továbbra is zártnak tekinti az orvosi, jogi és gazdasági területeket, tehát beltenyészetnek tartja. Ezt tapasztalja a Magyar Igazság és Élet Pártja is. Több mint furcsának tartjuk, hogy a Magyar Köztársaság kormánya és a Világbank - szebbik nevén a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank - között 1998. március 4-én megköttetett szerződés egy tanárra tizenhárom hallgatót irányoz elő az egyetemeken. Jelenleg nyolc hallgató jut egy tanárra. Nem lehet megengedni, hogy még tovább romoljon ez a helyzet, még több hallgató jusson egy tanárra, professzorra - nagyon veszélyesnek tartjuk.

Elodázhatatlan a hallgatói előirányzat reformja, erre a 144/1996. számú kormányrendelet igazából alkalmatlan, elégtelennek bizonyult. Valóban el kell gondolkozni azon is, hogy a második diplomát is ingyenesen kaphassák majd meg a diákjaink, annál is inkább, mivel a munkanélküliség nő, valószínűleg ez levezető hatású lehet.

A IV. fejezetben, a megélhetési viszonyoknál nézzük meg, hogy melyek a legveszélyesebbek a Magyar Igazság és Élet Pártja szerint! Felhívják a figyelmet a civil szervezetek, így a Nagycsaládosok Országos Egyesülete is, hogy a fiatalok egy része kizsákmányolt helyzetben van és dolgozik a munkahelyén - bérük, szabad idejük, személyes kapcsolataik alárendelődnek a munkahelyeken. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete felhívja a figyelmet arra, hogy a banki hitelképesség vizsgálati listáján a lakástámogatásból eleve kiesnek az ő nagycsaládos tagjai, mivel az egy főre jutó összeg nagyon kevésnek bizonyul.

A vallásosság igen érdekes kérdés. A fiatal nemzedék hívő aránya csupán fele a nyugat-európai szintnek, Magyarországon a vallásosság területén generációs feszültség érzékelhető. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete a nemzetközi tendenciákra hivatkozva és azok hatására túlhangsúlyozottnak véli a jogokat, és alig esik szó a kötelességekről és a felelősségről. A Magyar Katolikus Egyház elmondja, hogy a család mint a társadalom alapsejtje agonizál, a városok fiatalsága van leginkább kitéve az érték nélküli világnak, romboló hatásnak - ezt megerősíti több más civil szervezet -, felhívja a figyelmet a reklámok veszélyességére az ifjúságnál és a gyermekeknél. A Magyarországi Református Egyház szerint is - amely véleményét adta ezen jelentésben - a gyermekvállalás, házasságkötés negatív helyzetén csupán szociális intézkedésekkel sajnos már nem lehet segíteni, mert alapvető életélmény és -érzés lett az önzés, tehát ezekben a kérdésekben is tenni kell valamit.

Utoljára a társadalmi szervezetek támogatásáról szólnék. Több szervezet, így a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament is azt kéri, hogy legyen működési támogatása a szervezeteknek, ne csak az Országgyűlés társadalmi szervezetek bizottsága adjon ilyet, hanem igenis a minisztériumok is próbáljanak meg támogatást adni a működéshez a civil szervezetek részére, valamint ne legyen annyira túlzottan bürokratikus ez a pályázati rendszer.

 

 

(16.30)

 

Az időm lejárt, megköszönöm a figyelmüket. A Magyar Igazság és Élet Pártja elfogadja ezen jelentést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP padsoraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a független képviselők közül kíván-e valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Miután nem látok senkit közülük a teremben, valószínűleg nem.

Most öt-öt perces időkeretben kerül sor a hatáskörrel rendelkező bizottságok állásfoglalásának, valamint a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére.

Elsőként megadom a szót Gyürk András úrnak, az ifjúsági bizottság előadójának.

 

GYÜRK ANDRÁS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Ház! Az ifjúsági és sportbizottság az október 30-ai ülésén megtárgyalta a J/5136. számú jelentést a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel összefüggésben megtett kormányzati intézkedésekről. Megtárgyalta és egyhangúlag, ellenzéki és kormánypárti szavazatokkal úgy döntött, hogy az idei jelentés feltétlenül alkalmas arra, hogy kiindulópontja legyen a gyermekek és a fiatalok érdekében végzett szakmai munkának. A döntését a következő érvekkel támasztotta alá a bizottság.

Mindenekelőtt azzal, hogy az anyag megfelelő terjedelemben és kellő mélységben foglalkozik a tárgyalt kérdéssel, 240 oldalon és tíz fejezetben teszi ezt. A bizottság egyetértett az anyag szerkezetével is; az Európai Unióban egyébként megszokott szerkezet ez, amely először a helyzetképet ismerteti, azt követően pedig a kormányzati intézkedésekről számol be. Itt szeretném megjegyezni, hogy a bizottság tagjai egyöntetűen örültek annak a kiegyensúlyozottságnak, amely idén jellemzi az egyes fejezetek egymáshoz való viszonyát a jelentésben. A bizottság örömmel fogadta, hogy egy újabb fejezettel egészült ki a tárgyalt jelentés, ez a fejezet a Fókusz címet viseli. Mindig egy-egy témát igyekszik fókuszba állítani, már esett szó erről a témáról a Házban, ez a téma idén az informatika kérdése volt: az ifjúság szerepe az információs társadalomban.

Azt is örömmel fogadta a bizottság tagsága, hogy idén, akárcsak tavaly, a civil szervezetek és az egyházak véleménye is részét képezte ennek a jelentésnek. Tizennégy egyházi és civil szervezet véleménye került be és alkotja részét az anyagnak.

A végére hagytam azt a pontot, amelyet magam is a legfontosabbnak tartok, és amelyet a bizottság tagjai is a legjelentősebb változásnak érzékeltek az anyagban, ez pedig az, hogy az "Ifjúság 2000" szociológiai felmérés eredményei képezték az egyes fejezetek helyzetelemző részeinek a magját. Ez teszi a bizottság tagjai szerint kifejezetten értékessé az idei jelentést. Mindezek alapján az ifjúsági és sportbizottság egyhangúlag támogatta a jelentést.

Tisztelt Elnök Úr! A bizottság tárgyalta a jelentés elfogadását célzó határozati javaslatot is; miután most a kettőt együtt tárgyaljuk, ezért engedje meg, hogy erről is szóljak néhány szót. A határozati javaslat eredendően semmi mást nem céloz, mint azt, hogy a parlament határozati javaslattal fogadja el a jelentést. Ehhez egy módosító javaslat érkezett, egy szocialista módosító javaslat; azt gondolom, hogy a kisebbségi előadó erről fog szólni. A módosító javaslat azt indítványozta, hogy az ifjúsági törvény kérdése kerüljön be e határozatba, döntsön úgy a parlament, hogy az ifjúsági törvény még az idén kerüljön elfogadásra. A többség úgy érezte, hogy e két kérdésnek egymáshoz nincs oly módon köze, hogy egy határozati javaslatban kellene megjelenniük. Emellett pedig tájékoztatást kaptunk az Ifjúsági és Sportminisztérium jelen lévő képviselőjétől arról, hogy az egyházi és civil szervezetek kérése volt a minisztérium felé, hogy a törvénytervezet jelenleg még ne kerüljön a parlament elé tárgyalásra, hadd vehessenek részt ők is a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek kidolgozásában, és amikor erre már lehetőségük nyílt, akkor együttesen kerüljön a parlament elé a kérdés, és legyen lehetőségünk arra, hogy a törvényről szavazzunk.

Ezt a magyarázatot is elfogadva, és ahogy az előbb mondtam, a két kérdés összekapcsolását fontosnak nem tartva, döntött úgy a bizottság többsége, hogy a határozati javaslatot az eredeti formában támogatja.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Tóbiás József képviselő úrnak.

 

TÓBIÁS JÓZSEF, az ifjúsági és sportbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A bizottság egyetértett abban, hogy a gyermekek és ifjúság helyzetét érintő helyzetelemzés, amely az "Ifjúság 2000" kutatás alapján történt, helytálló, és azért fogalmazta meg az alternatív határozati javaslatát, hogy ne maradjanak függőben egy jelentés tárgyalásánál az abból fakadó kormányzati döntések.

Megítélésünk szerint a jelentés és a helyzetértékelés egyértelműen bizonyítja, hogy igenis az az esélyegyenlőtlenség, amely a generációnkat érinti, egy ifjúsági törvénnyel, egy átható korosztályi törvénycsomaggal orvosolható, ezért a határozati javaslat lehetővé szerette volna tenni, hogy még az idén kerüljön benyújtásra a parlament elé az ifjúsági törvény. Gyürk képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az érvelése azért sántít, mert az elmúlt három hónapban folyamatos médianyilvánosságot kapott az ifjúsági törvény előkészítése kapcsán, hány civil egyeztetés, hány olyan nyílt érdekegyeztetés, véleménycsere zajlott, amely lehetővé tette volna a kormányzat számára, hogy mind a civil szervezetek, mind pedig az egyházi szervezetek bevonásával egy jól megalapozott és jól végiggondolt törvénytervezet kerüljön az Országgyűlés elé.

Szerettük volna, ha az Országgyűlés előtt jelen pillanatban meg nem jelenő ifjúsági törvénytervezetet tudott volna érdemben tárgyalni a parlament a gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő döntéshozatali rendszerek szabályozása, a gyermek- és ifjúsági korosztály életlehetőségeinek bővítését célzó szabályozások, a gyermek- és ifjúsági szervezetek működését támogató pályázati rendszerek szabályozása és működése, a gyermek- és ifjúsági korosztály intézményrendszerének működése tekintetében, a gyermek- és ifjúsági korosztály kapcsán megfogalmazódó feladatokról, az Országgyűlés, a kormány, a kormány tagjai, a megyei és a települési önkormányzatok kapcsán, a gyermek- és ifjúsági korosztályt érintő kedvezményrendszer tekintetében. Szerettük volna, ha a parlament érdemben tudott volna tárgyalni erről, azok után, hogy az asztalán hever egy olyan helyzetértékelés, egy olyan jelentés, amely kellő alapot adott volna minden parlamenti párt frakciójának arra, hogy legjobb tudásával hozzájárulva, érdemben segítsen az ifjúság helyzetén.

Én nagyon sajnálom, hogy miközben a bizottság egyöntetűen egyetértett azzal, hogy a jelentésben a helyzetértékelés kellőképpen tükrözi azokat az ellentmondásokat, amelyekkel a mi generációnk a mai magyar társadalomban küszködik, nincs konszenzusos lépés a tekintetben, hogy egy már elkészült törvénytervezet elinduljon a parlamenti útján, ahol mindenki, minden parlamenti erő megpróbál legjobb szakmai tudása révén hozzájárulni ahhoz, hogy a fiatalok tényleg ne csak a papírokon, hanem a mindennapokban is érzékelhessék: egy parlamenti demokráciában a polgári pártok szerepe fontos az ő mindennapjaikban is. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt a határozati javaslatot a bizottság többsége nem szavazta meg. Ezáltal ellentmondásba kerültek, hiszen egyik oldalról a generációért, a másik oldalon pedig pontosan az ahhoz szükséges feltételek ellen szavazott a bizottság.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Imre Zsoltnak, az egészségügyi bizottság előadójának.

 

IMRE ZSOLT, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Immár negyedik alkalommal kerül a tisztelt Ház asztalára a gyermekek és az ifjúság helyzetéről készült kormányjelentés. Azt gondolom, bátran mondhatjuk, hogy az előttünk fekvő 244 oldalas jelentés az eddig elkészültek közül a legjobb, minden tekintetben színvonalasabb az elődeinél. E kormányjelentés mind terjedelme, mind pedig tartalma alapján egyértelműen tükrözi azt a szándékot, hogy a fiatalok mindennapi problémáival való érdemi foglalkozást, a korosztályok élethelyzetének változásait, azok hatásainak függvényében a fiatalok élethelyzetét esetlegesen jellemző kedvezőtlen trendek megfordítását célul tűzve, a kormány kiemelten kezeli a gyermekek és az ifjúság ügyét.

 

 

(16.40)

 

 

A korábbi, 1999. évi jelentés tárgyalása során ellenzéki kritikaként fogalmazódott meg, hogy nincs ifjúságkutatás, illetve hogy az adatokat nem elemzi a kormány. Nos, ez a jelentés már nagymértékben támaszkodik a 2000 október-novemberében végzett nagymintás, 8 ezer fős ifjúságkutatás eredményeire, illetve az általa feltárt adatok elemzésére. A helyzetelemzés a rendelkezésre álló statisztikai adatok, a szaktárcák, az országos hatáskörű szervek által nyújtott információk és adatok, valamint az ifjúságkutatási eredmények és elemzések alapján készült.

A korábbi jelentésekhez képest az újdonság erejével hat, hogy az ifjúságkutatási eredmények és elemzések mellett a jelentés tartalmazza a közigazgatási intézmények és a civil szervezetek véleményét. Ez azt jelenti, hogy a kormányjelentésbe szó szerint belekerült a civil szféra véleménye és állásfoglalása is.

Sajnálatos, hogy bár többszöri felkérést kapott, de a Magyar Gyermek- és Ifjúsági Tanács nem küldött véleményt, szemben az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlamenttel, amely átfogó és mindenre kiterjedő állásfoglalást közölt.

A tartalmi oldalát illetően a jelentés átfogó képet ad a korosztály helyzetéről és a kormányzat szerteágazó területeken megtett legfontosabb intézkedéseiről. A széles körű elemzés nem píárblöff, mint ahogy azt Tóbiás képviselő úr aposztrofálta, hanem éppen azt mutatja, hogy a korosztály mindennapjait ilyen sokféle terület érinti, a kormány ifjúságpolitikája és támogatási rendszere éppen ezeket fogja át. Ezért terjed ki az elemzés a demográfiai folyamatoktól a gyermekfogászaton át a lakástámogatásig, az utazási kedvezményektől az oktatási és családtámogatási rendszeren keresztül a szervezetek hazai és nemzetközi támogatási programjainak bemutatásáig.

További újdonságként jelent meg, hogy a jelentés egy témát külön is kiemel, fókuszba állítva az ifjúság helyzetét, esélyeit az információs társadalomban. Fontos kiemelni azt, hogy ezzel egy időben a kormány a "www.ifjusag.hu" internetes honlapon mindenki számára hozzáférhetővé teszi a jelentését, és döntött a kormányzati intézkedések összefoglalására alkalmas nyilvános adatbázis létrehozásáról.

A jelentés részletesen tartalmazza a gyermek- és ifjúsági célokra fordított állami támogatások összegeit, részletesen bemutatja a nemzetközi és hazai programok keretében, ezen belül a regionális intézményrendszeren keresztül az ifjúsági közösségek, szervezetek számára nyújtott támogatásokat.

Komoly előrelépés, hogy a kormány az ifjúsági célú források elosztásánál is figyelembe vette a területi sajátosságokat, így a fiatalok számát, a régió gazdasági fejlettségét.

Összegezvén az elmondottakat: a szociális és egészségügyi bizottság többsége a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta, elfogadásra ajánlja. Álláspontja szerint a kormány a jelentés készítésével kapcsolatban figyelembe vette az eddigi tapasztalatokat és véleményeket, és minden területen megjelenik az a szándéka, amellyel a gyermek- és ifjúsági korosztályt a nemzet felemelkedésének érdekében kiemelten támogatja, ezzel növeli a generációk életesélyeit és bővíti életlehetőségeit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Potápi Árpád úrnak, az emberi jogi bizottság előadójának.

 

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi bizottság 2001. november 21-én tárgyalta meg a J/5136. számú, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeik alakulásáról és az ezzel kapcsolatban megtett kormányzati intézkedésekről szóló jelentést.

A bizottsági ülésen a kormány részéről Szabó László helyettes államtitkár úr volt jelen, és a tőle megszokott lendülettel, technikai segédeszközöket is igénybe véve egészítette ki az írásban és CD-n már megkapott jelentést. Itt szeretném megjegyezni, hogy hasonlóan jó és igen színvonalas, nagy munkával összeállított jelentést ritkán kapunk bizottsági munkánkhoz.

1996 óta már a negyedik ez a jelentés, hiszen '96-ban, '97-ben és '99-ben is készültek már hasonló jelentések. Ha az eddig elkészült ifjúsági jelentéseket tartalmilag, illetve mennyiségük szerint összehasonlítjuk, akkor minőségi változást is tapasztalhatunk, hiszen az 1996-os jelentés mindössze 5-6 oldalas volt, az 1997-es 40 oldalas, míg a mostani 244-245 oldalt tesz ki. Igaz, hogy egy-egy jelentést nem a terjedelme után ítélünk meg, de talán már ez is sokat elárul az eddig elénk került jelentésekről.

Ha a jelentést elolvassuk, azt láthatjuk, hogy nagyon széles körű kutatási munka előzte meg az elkészültét. A minisztérium nemcsak a saját apparátusát használta fel, hogy egy ilyen jelentést tárjon az Országgyűlés elé, hanem gyakorlatilag az összes kormányzati és közigazgatási szervet megkérdezte országos, megyei és helyi szinten, valamint nagy segítséget kapott az országosan és helyi szinten működő civil szervezetektől is. Ennek is köszönhető az, hogy az eddigi jelentések közül a legátfogóbb, szakmailag a legjobb jelentéshez juthattunk most hozzá.

A helyettes államtitkár úrtól a szóbeli kiegészítésekor megtudhattuk, hogy az előttünk fekvő jelentés alapvetően négy pillérre támaszkodik. Az első ezek közül részben támaszkodik a kormányzat és a központi államigazgatás különböző intézményeinek adatbázisára. A második alappillér az országos gyermek- és ifjúsági szervezetek által kialakított álláspont. A harmadik az "Ifjúság 2000" elnevezésű nagymintás ifjúságkutatás, mely több mint 8 ezer fiatal megkérdezésével készült. A negyedik pedig más ifjúságkutatási tanulmányok felhasználása.

A bizottsági ülésen megtudhattuk, hogy az Ifjúsági és Sportminisztérium határon túli ifjúságkutatási programja is elkezdődött "Mozaik 2001" elnevezéssel. A tervek szerint a program eredményeit a jövő tavasszal egy gyorsjelentésben mutatják be, majd év végén elkészül a részletes tanulmánykötet is.

Végezetül szeretném elmondani, hogy az emberi jogi bizottság egyhangúlag fogadta el a jelentést és tartotta általános vitára alkalmasnak, és javasolja az Országgyűlésnek elfogadásra.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály úrnak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

 

BABÁK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A bizottságunk, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tárgyalta az ifjúsági és sportminiszter úr által készített, a kormány által benyújtott J/5136. számú jelentést... (Babák Mihály mobiltelefonja zavarja a mikrofon működését.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, kérem, hogy a telefonját kapcsolja ki.

 

BABÁK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm. Bocsánatot kérek, elnök úr. (Kikapcsolja mobiltelefonját.)

 

ELNÖK: Én is köszönöm.

 

BABÁK MIHÁLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tehát a bizottságunk tárgyalt a jelentésről, a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és az ezzel összefüggő megtett kormányzati intézkedésekről, valamint bizottságunk tárgyalta hasonló módon az ezzel összefüggő és előzőekkel azonos elnevezésű H/5188. számú országgyűlési határozati javaslatot, amely szintén a bizottság napirendjén volt.

Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Szeretnék önnek gratulálni és a kormánynak, hisz úgy gondolom, hogy a kormány nagyon korrekt és nagyon hű jelentést tett le a parlament asztalára (Szabó Sándorné: Ezt ki mondta a bizottságban?), és itt, a Házban a fiatalok, bár most már kevés számban ülnek a karzaton, de azt hiszem, megtapasztalhatták, hogy komolyan gondolja a polgári kormány a fiatalok és az ifjúság helyzetét.

Úgy gondolom és úgy gondoljuk, hogy korrekt a jelentés, és hűen tükrözi a problémákat, az intézkedéseket, a megoldásokat és az előttünk lévő feladatokat. A cél természetesen a kedvezőtlen tendenciák megfordítása, a folyamatok megállítása. Ez történt azért, mert az előző időszakban erre kevés figyelem fordítódott. Ezért a kormányprogram a következőképpen fogalmaz: "A kormány a fiatalok élethelyzetét jellemző kedvezőtlen tendenciák megfordítását az egész nemzet előtt álló feladatnak tartja. Az oktatás és az intézményes nevelés kérdései, az ifjúsági munkanélküliség következményei enyhítésének lehetőségei, a fiatalok egészségi állapota, a családok támogatása és segítése, a kábítószer-fogyasztás terjedésének problémája, a fiatalkorú bűnözés növekedése mind-mind olyan kérdések, amelyekkel sokan sokféleképpen kell hogy foglalkozzanak."

 

(16.50)

 

Részlet a '98-as kormányprogramból - és ugye érdekes, hogy arról beszél a kormányprogram, hogy meg kell állítani, meg kell fordítani és foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel. Ezt nagyon fontosnak tartotta a magyar kormány, és úgy gondolom, hogy a jelentés tükrözi az eltelt időszak alatt történt változásokat, egy elemző munka, és Gyürk András képviselőtársam beszámolt arról, hogy milyen intézkedések következtek be az elmúlt három év alatt, a polgári kormány ideje alatt.

Ha megengedik, akkor pár mondatban még elmondanám, hogy a bizottsági ülésen fontosnak tartotta a bizottságunk, hogy a jelentés terjedelme és tartalma tükrözi a kérdés fontosságát. Széles körű információgyűjtésen alapul a jelentés, és nagyon fontosnak vélte a bizottságunk, hogy a közigazgatási intézményeken kívül a civil szervezetek, az ifjúságkutatás eredményei, a civilek véleménye is belekerült ebbe a jelentésbe. Úgy gondoljuk, hogy átfogó képet kaptunk a korosztály helyzetéről, és még egyszer hangsúlyozom: a kormány ifjúsággal kapcsolatos intézkedéseiről.

Én úgy gondolom és a bizottságunk is, hogy az alaposabb helyzetelemzést lehetővé tette - és itt erről már többször szó esett - az "Ifjúság 2000" elnevezésű nagymintás kérdőíves vizsgálat. Széles körű a tájékoztatás a jelentésről - és ezért hívtam fel a hallgatóság figyelmét is -, hiszen az internetes honlapon ez mind megtapasztalható, olvasható és elemezhető.

Nagyon fontos volt számunkra, hogy közös munka volt, mégpedig, mint mondtam, a közigazgatás intézményei, ezen belül a minisztériumok és a szervezetek, azon szervezetek bevonásával, amelyek az ifjúsággal, a felsőoktatással és sok egyéb más kérdéssel foglalkoznak. Nagyon fontos volt számunkra, hogy ehhez csatlakoztak a civil szervezetek is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A jelentés minden területén megjelenik, hogy a gyermek- és az ifjúsági korosztályt kiemelten támogatja a kormányzat, mivel a nemzet felemelkedését szolgálja, ha növeli a generáció életesélyeit, bővíti életlehetőségeit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! A jelentést a foglalkoztatási bizottság ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak tartotta, a hozzá kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatot pedig, érdekes módon, 10 igen és 8 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: A bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Juhászné Lévai Katalin képviselő asszonynak.

 

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy tűnik, hogy Babák Mihály úrral nem egy helyen hallgattuk végig a bizottsági vitát (Babák Mihály: Olvassa el a jegyzőkönyvet, képviselő asszony!), ő inkább beillik az Országimázs Központ munkatársának, mintsem olyan országgyűlési képviselőnek, aki a bizottsági véleményt tolmácsolja.

A foglalkoztatási bizottság teljesen természetesen elsősorban az ifjúság és a fiatalok elhelyezkedési lehetőségét, a foglalkoztatás, a munkahelyteremtés és az ehhez kapcsolódó képzés és szakképzés problematikáját vizsgálta a jelentés kapcsán. Azt gondolom, hogy az a helyzetkép, amely a jelentésben megfogalmazódik, szomorúan, de tényszerűen közli azt a helyzetet, amely ma Magyarországon jellemzi az ifjúság helyzetét ebből az aspektusból. Azt megállapította a kisebbségi vélemény, hogy teljesen ellentmond ez a helyzetkép - amelyet mi reálisnak tartunk - a Gazdasági Minisztérium által készített, többször a bizottsági ülésen elhangzott rózsaszín képnek, ezzel teljesen ellentmondásban van.

Sajnálatosnak tartjuk azt, hogy a magyar fiatalok közel 10 százaléka a leszakadók rétegéhez és táborához tartozik, megdöbbentőek azok a jövedelmi adatok és viszonyok, amelyek jellemzik az ifjúság elhelyezkedésénél a fizetéseket. A minimálbér az, amely a többség jövedelmi viszonyaira jellemző, és ezen belül is rettenetesen súlyos a helyzet a keleti régióban, a leszakadó térségekben, jelentős regionális és kistérségi különbségeket fogalmaz meg és mutat be a jelentés is.

A fiatalok többsége nem elégedett a munkakörülményeivel, a bérekkel, az előmeneteli lehetőséggel, és kétötödük nyilatkozik úgy, hogy nem képes megtakarításokra, így a jövőjét sem érzi biztosnak. 78 ezer fiatal esetében mondható el, hogy a munkanélküliség veszélye fenyegeti és ott lebeg a feje felett. Különösen gondot okoz a fiatalasszonyok visszatérése a szülés után a munkahelyre vagy a fiatalemberek visszatérése a katonaság után a munkahelyre, amely veszélyeztetve van, hiszen nincs garancia arra, hogy nem szűnik meg a munkahely, vagy egyáltalán visszaveszik-e őket.

Katasztrofálisnak tartjuk azt a helyzetet, hogy ma Magyarországon 32 ezer fiatal nem végezte el az általános iskolát, különösen gondot okoz az, hogy regionális szempontból vizsgálva ezt az adatot, pontosan azokon a területeken vannak nagyon jelentős számban, ahol ma is a legnagyobb problémát jelenti a munkanélküliség, tehát gyakorlatilag a munkanélküliség újratermelődését vetíti fel ez az adatsor.

Aggasztónak tartjuk azt is, ami a felsőoktatás, az oktatás területén zajlik, ugyanis úgy gondoljuk, hogy az intézményrendszer infrastruktúrája nem biztosít megfelelő esélyt a hátrányos helyzetű fiataloknak. Gondot okoz az is ma már, hogy a minőség helyett elsősorban a mennyiség jellemző a felsőoktatásban. Tehát szépek azok a számok, hogy ma már a fiatalok többsége bekerülhet a felsőoktatási intézménybe, ugyanakkor azt gondolom, hogy a humán erőforrás szempontjából nem mindegy, hogy milyen minőségű az a végzettség és az a képzettség, amit ők megszereznek.

Nagy gondot okoz az is, hogy a fiatalok többsége, fele egyáltalán nem beszél idegen nyelvet, ez a későbbi munkaerő-piaci lehetőségeiket nagymértékben csorbítja. A tanult szakma és a munkaerő-piaci lehetőségek pedig csak 50 százalékban fedik egymást és felelnek meg egymásnak, ez egy másik olyan probléma, amely a strukturális munkanélküliség problematikáját felveti, és ennek a megoldását sürgetően jelzi a kormány számára.

Ugyanakkor, ahogyan elmondtam, a bizottság többsége egyetértett abban, hogy a helyzet olyan, amit tényekkel, adatokkal a kormány jelentése bemutat számunkra, ugyanakkor nem tudjuk elfogadni azt a semmitmondó határozati javaslatot, amely ezzel a feladatsorral nincs összhangban, nem határozza meg a konkrét teendőket, a konkrét személyi felelősséget, a prioritásokat, és nem rendeli hozzá sem a személyi, sem a tárgyi feltételrendszert, illetve nem biztosítja azokat a költségvetési forrásokat, amelyek az általam elmondott, csak a foglalkoztatáspolitikából kiemelt feladatsort megnyugtatóan rendeznék az elkövetkezendő időszakban.

Emiatt nem tudjuk támogatni a határozatijavaslat-részét az előterjesztésnek. Általános vitára egyébként a jelentést alkalmasnak tartotta a kisebbség is.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, az oktatási bizottságnak van-e megválasztott előadója. (Senki sem jelentkezik.) Nincsen.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előre jelentkezett felszólalások előtt kétperces hozzászólásokra kerül sor. Elsőként Takács Imrének, az MSZP képviselőjének adom meg a szót.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Sok képviselőtársam helyesen szólt a családok szerepéről a gyermeknevelésben, azonban nem szabad ezt csak jövedelmi viszonyokra leszűkíteni. Azt hiszem, azzal valamennyien egyetértünk, hogy a magasabb jövedelemmel rendelkező családok magasabb támogatásban részesülnek, itt túl nagy vita nem lehet. De a család nemcsak anyagi javakat gyűjtő csoportosulások összessége, hanem a család elsősorban az érzelmi kapcsolatok színtere.

Hadd tegyem hozzá, akik ismerik a hippizmus történetét, olasz szociológusok bebizonyították, hogy... - ők úgy hívták a hippizmust, hogy szappan nélküli társadalom. A szappan nélküli társadalomba elsősorban azok a fiatalok menekültek el, akiknek a szülei igen gazdagok voltak. Magyarul, a gazdagság és a szeretetkapcsolat nem minden családnál van összhangban egymással. Ez nagy gond nálunk, mert a szeretetkapcsolat azért meghatározza a többi alapérzelmet is, így a félelmet és az agressziót is, és a többi alapérzelmet. A személyiségfejlődés szempontjából a szeretetkapcsolatnak nagy szerepe van.

Felteszem a kérdést, képviselőtársaim, hogy ebben a túlzottan elanyagiasodott világban, amikor az édesapa és az édesanya is sokszor túlzottan hajszolja az anyagi javakat, nem sérül-e vajon néha-néha ez a szeretetkapcsolat, ami a gyerek egész jellemére, jövőjére nagy hatással van.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

(17.00)

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A miniszteri beszámoló és az anyag megtévesztésre alkalmas adatokat és adattartalmakat hordoz magában. A munkanélküli-ráta 6 százalékos adata nem a regisztrált munkanélküliek után számolt adat, mert az ettől 50 százalékkal több lenne. A munkaerő-piaci felmérés sajnálatos módon mindenkit munkába állónak tekint, aki egy hét alatt legalább egy órát dolgozik. Azt hiszem, ez enyhén szólva túlzó feltételezés, és megtévesztő megállapításokra ad alkalmat.

Sajnálatos módon a pályakezdők munkanélkülisége nőtt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tartósan 4 ezer fő fölött van. Megjelent a diplomás munkanélküliek jelentős létszáma, 500-600 fő között mozog a felsőfokú és az egyetemi végzettségű munkanélküliek létszáma. Azt hiszem, azzal, hogy van tartós munkanélküliség, és ez egyre riasztóbb probléma, ezzel sem lehet nem foglalkozni egy ilyen beszámolóban, hiszen sajnálatos módon a fiatalok, a pályakezdő munkanélküli fiatalok is jelentős részben tartoznak ebbe a körbe.

Amit Gémesi képviselőtársam mondott, az nagyon jó lenne, ha így lenne, de sajnos nem így van. Az ország népessége mintegy 40 ezer fővel csökkent korábban, most mintegy 30 ezer fővel csökken évente. Sajnos nem állt meg a népesség csökkenése. Ami viszont ezt a 10 ezer fős javulást illeti, az arra vezethető vissza, hogy a Ratkó-korszak gyerekeinek a gyerekei most vannak szülőképes korban, tehát akik '50 és '55 között születtek, azoknak a gyerekei most házasodtak és most szülnek. Úgy gondolom, hogy ez egy automatikus és természetes jelenség, aki ismeri a korfa szerkezetét, annak ezzel tisztában kellett volna lenni.

Még egyet majd a későbbiek során második kétpercesként szeretnék elmondani.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Kétségtelen, hogy az Országgyűlés elé most benyújtott jelentés lényegesen nagyobb terjedelmű, mint az egy évvel ezelőtti, azonban a benne található adatok részben elfedik azokat a súlyos problémákat, amelyekkel a kormánynak szembe kellene néznie. Noha igaz, hogy a gyermekekre fordított össztársadalmi erőforrásokat minden körülmények között növelni kellene, azonban az is igaz, hogy az Orbán-kormány regnálása idején ebben az évben 0,1 százalékkal nőtt az össznemzeti termékből a gyermekekre fordított kiadások nagysága. Igaz, hogy összességében valóban megduplázódott a családok támogatására fordított összeg, azonban a kormány elhallgatja, hogy ezek a többlettámogatások azokhoz csoportosultak, akik a legkevésbé voltak rászorultak. Ennek eredménye, hogy miközben 2,2 millió gyermek életét kellene könnyebbé tenni, és 835 ezer olyan gyerek van, akik szegény családban nőnek fel, az ő többlettámogatásukra nem sikerült a kormányzatnak érdemi forrásokat mozgósítania. Így érhették el, hogy kormányzásuk ideje alatt egynegyedével csökkent a szegény gyermekek támogatására fordítható, mindenkihez eljutó családi pótlék összege; így érhették el, hogy az adókedvezményből a családoknak alig a fele részesül teljes mértékben, és így érhették el végeredményben, hogy a legszegényebbek nem jutnak ma hozzá az egészséghez, a sportoláshoz, a különórákhoz.

Ha igaz, hogy a jövőnk a tudás, azok a vidéken, szegény családban élő gyerekek, akik nem tudják megszerezni a tudáshoz szükséges javakat, elveszítik a jövőjüket. Ezért kellene az ifjúsági törvény (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és ezért kellene a kormánynak a szavak mögé is látni.

Köszönöm a figyelmüket.

 

 

(A jegyzői székeket Németh Zsolt és Kapronczi Mihály foglalja el.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gyürk András úr, a Fidesz képviselője.

 

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Világosi Gábor hozzászólására szeretnék reagálni. Ő már-már bokrosi nagyvonalúsággal fogalmazott úgy, hogy a 2 ezer forintot a diákok könnyen ki tudják fizetni. Nem javaslom ezt a fordulatot egyébként egyetemi gyűléseken. De azt is hozzátenném, amit Gémesi képviselő úr már elmondott, és ez nagyon fontos, hogy ez a tandíj ma már jóval 10 ezer forint fölött lenne az eredeti elképzelések szerint, a szerint a rendelet szerint, amelyet a Horn-kormány megalkotott. 10 ezer forint pedig nagyon sok; 2 ezer forint is sok volt akkor, de 10 ezer forint nagyon sok.

De vannak egyéb költségek is, ebben egyetértek Világosi Gáborral. Pontosan ezen költségek megfizethetősége érdekében született meg a diákhitel-konstrukció. Értem azt a keserűséget, amivel Világosi Gábor viseltetik a diákhitel-konstrukció irányában, hiszen annak idején ők is megpróbálkoztak ezzel. Akkor az SZDSZ-es Oktatási Minisztérium által kitalált diákhitel-megoldással öt fiatal élt Magyarországon; a mostani diákhitelt mind ez idáig közel 60 ezren vették föl. Ezzel együtt azt javaslom, hogy örüljünk együtt, közösen annak, hogy másodjára sikerült a helyes megoldást eltalálni.

Tulajdonképpen ez a válaszom Juhászné Lévai Katalinnak is, aki a munkanélküliségről beszél. Egyetértek azzal, hogy a fiatalok nem szeretnének munkanélküliek lenni. Talán az, hogy rettegnek ettől - ahogy Tóbiás József fogalmazott -, ez túlzás, de nézzük, mi a munkanélküliség oka! A munkanélküliség legfőbb oka az alacsony iskolázottság. Azok között, akik munkanélküliek, túlnyomórészt olyanok vannak, akik 8 általánost végeztek vagy még 8 általánost sem. A helyes válasz tehát az oktatás a munkanélküliségre, semmi esetre sem az a tandíj, amit önök annak idején bevezettek, és ami merénylet volt meggyőződésem szerint a fiatalok ellen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány észrevételre szintén reagáljak. Részben Gyürk András már jó néhányat érintett, én csak azt szeretném ehhez kapcsolódóan még megjegyezni, hogy aki kicsit közelebbről látja a felsőoktatást - és itt Lévai Katalin képviselő asszonynak címzem a szavaimat -, az tudhatja azt is, hogy részben a diplomásoknál jelentkező munkanélküliség - ezt Kertész képviselő úr is felvetette - létezett egyébként korábban is, kétségtelenül van most is. Tehát innentől kezdve nem azt kell megnézni önmagában, vagy nem úgy kell megközelíteni, hogy ez mostantól van, kérem szépen, ez így nem stimmel. Onnan nézzük meg, hogy miért is van! Jó néhány esetben bizony az az oka, hogy olyan egyedüli szakokat választanak esetleg hallgatók, amelyek önmagukban - fogalmazzunk úgy - nem piacképesek; magyarán, nem tud utána vele mit kezdeni. Ez ügyben kétségtelenül igaz, ez a kormányzat elindult azon az úton - ennek elsősorban financiális vetületei vannak -, hogy a többszakos képzést próbálja forszírozni a felsőoktatási intézményekben. Azt is látni kell természetesen, hogy az egyetemre jelentkező fiatalok számára a könnyebb ellenállás irányába könnyebb elmozdulni és egy szakkal felvételizni, mintsem kettővel vagy nem tudom, mennyivel, de bizony ez olyan kérdéskör, aminek az oka nem igazából itt keresendő feltétlenül, és nem feltétlenül a mostani kormányzatnak címzendő kritika kell hogy legyen.

Azt mondta Lévai Katalin, hogy a legelesettebbeknek nem biztosítanak esélyeket a mostani körülmények. Szeretném azt gondolni, hogy ez pontosan ellenkező módon van, és szeretném azt gondolni, hogy Lévai Katalin nem jár kellően nyitott szemmel a világban, mert ha csak azt végignézi, hogy milyen pénzügyi lehetőségekhez tudnak hozzájutni a felsőoktatásban részt vevő hallgatók, én nem akarom még egyszer elsorolni, amit már jó néhány képviselőtársam ezelőtt megtett, de akkor bizony csak osztani és szorozni kellene, és rájönne, hogy a helyzet bizony sokkal jobb, mint volt, mondjuk, négy vagy öt évvel ezelőtt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Arról még nem is beszélve, hogy a tankönyvek áfamentességét is már megoldottuk.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Szóval, amit itt az ellenzéki képviselőtársaim elmondtak a szegénységgel és annak a fiatalokra gyakorolt hatásával kapcsolatban, higgyék el, hogy tény! Nem olyan régen tartottak Ferge Zsuzsáék és más szociológusok egy tanácskozást, amelyen bebizonyították - és sajnos kevesebb állami támogatásból végzik a kutatásokat, mint kellene, és inkább nemzetközi szervezetek adataira támaszkodnak általánosításaik során -, tehát e vita során bebizonyították, hogy a lakosság egyharmada a létminimum alatt él, ami durván most olyan 25 ezer forint körül van. A legszomorúbb az - és azt hiszem, képviselőtársaim is egyetértenek ezzel -, hogy ahogy ők mondták: a szegénység falura költözött, mert ők ugyan csak jövedelmi szegénységről beszéltek, de akik foglalkozunk szociológiával, tudjuk, hogy nemcsak jövedelmi szegénység van, a szegénységhez tartozik az elesettség is és más, a társadalomból való kiszorítottság is.

 

 

(17.10)

 

De ha csak a jövedelmi szegénységről beszélünk, akkor is - ahogy ők megállapították - Budapesten él a szegények 8 százaléka, és falvakban él a szegények 33 százaléka. Nem én mondom, hanem azok a kiváló szociológusok, akik tényekre építenek. Ez a szegénység, amiről én az előbbi kétpercesben nem szóltam, mégiscsak befolyásolja, kedves képviselőtársaim, a fiatalok és az ifjúság helyzetét, és elsősorban a falvakban élő fiatalok helyzetét. Megint vitatkozzanak, ne velem, hanem azokkal a kiváló szociológusokkal, akik nagyon értenek ehhez a témához.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Lezsák Sándor úr, az MDF képviselője.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Meglepődve jegyzeteltem Kertész István MSZP-s képviselőtársam kétpercesét. Mivel korrekt, a tényekhez ragaszkodó képviselőnek tartom, ezért szíves figyelmébe ajánlom többek közt azt, hogy két lényeges kormánystratégiai döntés javította a fiatalok foglalkoztatottsági és kereseti pozícióit az elmúlt években. Az első a munkahelyteremtő gazdaságpolitika, a második pedig a minimálbérek gyors növelése. Igenis a fiatalpárti munkaügyi politika eredményeként lényegesen jobb ma fiatal pályakezdőnek lenni, mint öt-hat esztendővel ezelőtt.

Ma 10 százalék alatti az ifjúsági munkanélküliség, és ez az európai uniós országok átlagánál is kedvezőbb arány. 200 ezerrel több munkahely van ma az országban, mint volt az előző kormány alatt, és ez a foglalkoztatottságbővítő politika lényegesen javította a fiatalok elhelyezkedési lehetőségeit is. A minimálbérek idei, 40 ezer forintra történő felemelése, illetve a most január 1-jétől várható, további 10 ezer forintos növelés elsősorban a fiatal, kis keresetű pályakezdők életkörülményeit javította és javítja.

Egyszóval, kedves képviselőtársam, ha összegezzük a fiatalok munkábaállási lehetőségeit, kereseteit, szociális ellátását, lakáshiteleit növelő és adóit csökkentő intézkedések hatását, akkor egyértelműen látható a fiatalok életkörülményeinek az előző kormányzati ciklushoz mérteni gyors javulása. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nincs teendő, hiszen erről szól ez a kitűnő kormányjelentés.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Lezsák Sándor képviselőtársamnak mondanám: ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 12 ezerrel kevesebb a munkahelyek száma, mint 1998. december 31-én volt - statisztika, tényadat, mai adat, legfrissebb adat. Ugyanakkor az aktívak aránya 202 ezer fő; egy 570 ezres megyében 202 ezer fő, ami 35,4 százalék. Mutasson nekem, Lezsák úr, még egy megyét Magyarországon, vagy egy régiót, egy térséget Európában, ahol az aktívak aránya 35,4 százalék! Ha ebből még levonom a munkanélküliek létszámát, akkor kiderül, hogy 176 ezer munkahely van ma Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 570 ezer lakosra. Az emberek 30 százaléka kap állást, ebből következően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem is a kétkeresős, hanem a másfél keresős, de inkább csak az egykeresős családi háztartások száma és aránya a jellemző.

Az előzőekre visszatérve: igaz, a felsőfokú képzés sokkal fontosabb lenne. Majdnem 100 ezer fiatalt sikerült fölvenni az egyetemekre, főiskolákra. De hogyan? Úgy, hogy ennek a fele önköltséges képzésben vesz részt, tisztelt képviselőtársaim! Tehát nem kétezer forinttal kell neki hozzájárulni az Úr kasszájához, hanem 50 ezer forinttól 100 ezer forintig terjedő összegekben. (Dr. Vojnik Mária közbeszól.)

A KSH adatai alapján nagyon jól számolható, hogy ha mindenki számára megadatna a gyerekek utáni adókedvezmény, akkor az 135 milliárd forintot jelentene az országban. Ezzel szemben a tényadat 82 milliárd forint, tisztelt képviselőtársaim. Ez azt jelenti, hogy átlag 60 százalékban férhetnek hozzá a gyerekek, és ez az átlag is úgy valósul meg, hogy 20 százalék egyáltalán nem fér hozzá, 40 százalék az átlag felét kapja, és 40 százalék, a képviselők és a hasonló jövedelmi viszonyúak kapják meg teljes egészében az adókedvezményt.

Ha ez szociálpolitika, akkor ez fideszes szociálpolitika! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az az igazság, hogy próbáltam Juhászné Lévai Katalin megjegyzéseiben pozitív dolgot keresni. Sajnos, megvallom őszintén, képviselő asszony, nem leltem ilyet. Ön feketére festi megint az eget, és úgy gondolom, hogy kicsit depressziós.

Az tényleg úgy igaz, hogy az országban vannak különbözőségek területenként, de azt hiszem, hogy azoknak, akik irányították az országot, valahol a lelkiismeretükben kell megkeresni, hogy miért történt az, hogy különbözőségek vannak.

Ha azt mondja, kedves képviselő asszony - szeretném, ha ezt mondaná -, hogy még nem elég, amit tettünk a fiatalokért, a családokért, akkor mi ebben szót értünk. Ha azt mondja, hogy nem elég az idegennyelv-tudás, és több kellene, akkor ebben szót értünk. Ha azt mondaná, hogy vannak még kedvezőtlen folyamatok, de valami elindult, akkor ebben szót érthetnénk. De sajnos az az igazság, hogy ezek a megjegyzések, amikor önök Tóbiás úrral szisztematikusan a megállapításokat, az elemzés, a jelentés megállapításait keverik, és ezt a kormánynak róják föl, akkor ez, kérem, álnokság. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van!) Ez - mondhatnám - hazugság! Azok szájából kifejezetten rosszul hangzik, képviselő asszony, akik annak idején a Bokros-csomaggal elvették a gyedet, a gyest, a minimálbért alacsonyan tartották, magasan tartották az inflációt, a tandíjat bevezették, a lakáskamatokat fölverték, és kettészakították az országot a privatizációkkal. (Bauer Tamás közbeszól.) Mondja már meg, képviselő asszony, ön komolyan gondolja ezeket a megjegyzéseit!? Nagyon sajnálom, ha nincsen reális értékítélete e tekintetben. Rosszul veszi ki magát az, amit mond, de ha azt mondja, hogy még nem elég, akkor ebben egyetértünk.

Szeretném, ha ebben szót érthetnénk, és úgy értékelnénk ezt a korrekt jelentést, amely tükör az ifjúság és a gyermekek mai helyzetéről, ugyanakkor meghatározza, hogy miket kell még tenni. Kérem, lehetőleg így értékeljék, és azt hiszem, hogy akkor előrébb fogunk jutni! De azt az igaztalan vádat, amit önök itt szisztematikusan tesznek, kérem, mellőzzék! Senki sem hiszi el önöknek.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót. Hogy kormánypárti képviselőtársaimat és külön Babák Mihály képviselő urat megnyugtassam, szeretném azt mondani, hogy igen, mi is egyetértünk, még nem elég, amit kapnak a családok a Fidesz-kormánytól, különösen azért nem, mert igazságtalanul és torzul osztják el a javakat, mindazokat a javakat, amit az előző ciklusban az ország és a lakosság közösen szenvedett meg a gazdasági stabilizáció eredményeként.

Szeretném azt is elmondani önnek - itt vannak ennek az anyagnak a 11. oldalán, csak Gyürk képviselő úr és a többiek is csak a felét idézték a mondatnak -, hogy a gyermekes családok 70 százalékának a 70 százaléka tudja igénybe venni az adókedvezményt (Gyürk András közbeszól.), ez a matematika jelenlegi állása szerint 49 százalék, egy az egyik; 51 százaléka tehát nem, még megosztva sem. Ez döbbenetesen magas szám!

Szeretném azt is elmondani, itt elhangzott az, hogy jelentős mértékben megnőtt a képzésben részt vevők aránya, ez rendkívül örvendetes. Azt is tudjuk ebből az anyagból - a 66. oldalon van -, hogy a nappali képzésben 171 ezer, estin 7 800, levelezőn 99 889 fiatal tanulhat nagy örömünkre és az ország szellemi gyarapodására. Csak az elfelejtették mondani, amit már Kertész képviselőtársam is elmondott, hogy ennek egy jelentős része távoktatásban és önköltséges térítésben, olyan önköltséges térítésben, aminek a győri főiskolán például 100 ezer forint a féléves térítési díja, de vannak felsőoktatási intézmények, ahol ennél lényegesen magasabb.

Örömmel hallottam Gémesi képviselőtársamat, személyes indíttatásból is mondta, hogy a gyermeke igénybe tudja venni a diákhitelt, és ez milyen nagy könnyebbség, hogy nem kell például a gyerekének éjszaka vagont rakni. Szeretném elmondani, hogy szociális munkás diákjaim közül egyetlenegy sem tudja igénybe venni, mert nem meri, mert nem lesz a minimálbérből megfelelő forrása arra, hogy ezt tudja fizetni akkor, amikor majd neki családalapításra, lakásra és minden másra kell gyűjteni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Gyürk András: Mindenkinek 6 százalék... - Szabó Sándorné: Első évben garantáltan.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bazsa György úr.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy látszik, minden ilyen alkalommal a Bokros-csomagról szól a kormányoldal, és nem arról a három-négy évről, amely igazából ennek a vitának a tárgya.

 

(17.20)

 

Mondta is Gyürk képviselő úr, hogy mi lett volna a tandíjjal, ha... Én azt kérdezem világosan: mi lett a hallgatói normatív támogatással? 70 ezer forinttal indult az Orbán-kormány, és 70 ezer forintnál tart az Orbán-kormány.

Én azt kérdezem, mi lett a kollégiumokkal, amelyek kiemelt programpontját képezték az Orbán-kormány programjának. Épült kollégium? Nem épült érdemben kollégium, néhány száz férőhelyet korszerűsítettek vagy rendbe hoztak a lehetetlen állapotok miatt. Erről beszéljük, mi az, ami itt valóban megvalósult!

A diákhitel, persze én is azt gondolom, hogy jó konstrukció, mert kedvező kamatot jelent, de azért mégiscsak megkérdezem: a hitelt örömében vagy szükségében veszi fel az ember? Ha a 70 ezer forint nem 70 ezer lenne, hanem 150, akkor nagyon sok, több tízezer hallgatónak nem kellene felvenni a diákhitelt, mert volna olyan támogatás a zsebében, amely nem kényszerítené arra, hogy diákhitelt vegyen fel, amely - szeretném mondani - egyébként jó konstrukció, azt gondolom, ez ténykérdés.

Az egyszakosság: Pósán képviselőtársam nagyon jól tudja, hogy nem a kormány indította ezt el az előző ciklusban, hanem az ELTE bölcsészkara, mert így akart részben a tanári pályán alig elhelyezkedők számára jobb esélyt biztosítani - az érdeklődés is ezért volt ott nagyobb -, és kényelmesebb volt ezt mondani, nem pedig a kétszakossággal meg a tanárképzés moduljával terhelni a hallgatókat, akik így oda jelentkeztek nagyobb számban. A választ nem a kormány adta meg, az összes többi bölcsészkar is meghirdette az egyszakosságot. Világos, hogy munkaerő-gazdálkodási szempontból ez nem jó. Úgyhogy nem hiszem, hogy ezt a kormányra kellene kenni, azt hiszem, a piac működött. Lehet, hogy ezt szabályozni kell - ezt történik most. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gémesi György úr, az MDF képviselője.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány reakció: egyrészt Takács Imre képviselőtársammal maximálisan egyetértek abban, hogy érzelmi kapcsolat és szeretetkapcsolat a család, éppen ezért furcsa számomra, hogy folyamatosan arról beszélnek képviselőtársaim - az elmúlt néhány percben is -, hogy milyen anyagi lehetőségek nyílnak meg vagy nem nyílnak meg a családok előtt. A kettő között, azt gondolom, nincs teljes szinkronitás.

Kertész István képviselőtársamnak: lehet, hogy valóban én nem voltam jól érthető, a népesség fogyása lassult. Azt gondolom, hogy ez elég világos, mert a számok egyértelműen beszélnek.

Szintén a képviselő úr hozzászólására szeretnék reagálni Szabolcs-Szatmár megyével kapcsolatosan: ne próbáljuk elfelejteni, hogy ezek a különbségek az ország különböző térségei között mikor keletkeztek, és hány év volt arra - mondjuk, talán önöknek is -, hogy ezen a különbségen csökkentsenek különböző stratégiai elhatározásokkal; nemcsak pénzt pumpálni a térségbe, hanem stratégiát kialakítani elsősorban az oktatás terén, hogy az a bizonyos munkaerő, amely ott van, képzettebb, kvalifikáltabb legyen, elérhető legyen, a külföldi tőke számára befektetési igényként jelentkezzen. Nem nagyon láttam abban a négy esztendőben ilyen típusú stratégiai kérdésekre választ, amikor önök kétharmados többséggel bírtak ebben a parlamentben.

Vojnik Márta képviselőtársam (Kertész István: Mária!) és más képviselőtársaim véleményével kapcsolatosan, mert az előbb elhangzott, hogy a családi pótlék nem emelkedett, és hogy az adókedvezményt mennyien veszik igénybe: én ezt a másik oldalról közelíteném meg, hogy mennyien tudják igénybe venni, hiszen olyan lemaradások voltak (Szabó Sándorné: Tévedés!) és keletkeztek az elmúlt négy esztendőben, amikor önök voltak kormányon, hogy igenis azt a társadalmi réteget is meg kell és meg kellett erősíteni. (Szabó Sándorné: A szegények kárán! Világos, tiszta beszéd!) A másik pedig, hogy akkor keletkezik adókedvezmény, ha munka és teljesítmény van mögötte. Azt se felejtsük el, hogy bizonyos teljesítményt értékel az adókedvezmény e tekintetben!

Ezen lehet vitatkozni reggeltől estig, úgysem fogják tudni elfogadni a mi véleményünket, de azt gondolom, hogy ebben van stratégia; abban, amit önök mondanak, csak egy osztogatás van - és politika. (Taps az MDF soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Az előbb a szociológusokat, most az egyházat akarom segítségül hívni. 1891-ben XIII. Leó pápa hangsúlyozta, hogy a gazdagok nem szorulnak rá az állam védelmére, a szegények viszont csak az államra támaszkodhatnak. Azzal valamennyien egyetértünk, hogy egy nagyfokú egyenlőtlenség van Magyarországon. Ezt Chikán Attila is bizonyította 1995-ben egyik vizsgálatában.

De most a magyar püspöki karral folytatnám, és remélem, hogy egyetértenek velem és a püspöki karral is képviselőtársaim: "A társadalmi egyenlőtlenségek számottevő növekedése a jövőben gátolja a gazdaság fejlődését is. Félő, hogy ebben a folyamatban a társadalmi rétegek között olyan szakadék jön létre, amely tartósan lehetetlenné teszi a piacgazdaság működését." Nem én mondom, a magyar püspöki kar mondja. Nyilvánvaló, hogy ez az egyenlőtlenség hatással van a fiatalokra, az ifjúságra.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Mindenekelőtt: az eget nem kell feketére festeni, mert az a nap felében magától is fekete. Ami pedig az itteni vitát illeti: kormánypárti képviselőtársaim folyamatosan azt bizonygatják, hogy mennyivel jobb a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt. Ezen mi nem vitatkozunk. Hogy az ördögben ne lenne jobb a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt, amikor mögöttünk van öt olyan esztendő, amikor 4 és 5 százalék között volt folyamatosan a gazdasági növekedés, nem mellesleg annak a stabilizációs politikának a következtében, amit Babák képviselőtársam éppen az imént is volt szíves ócsárolni! Nem az a kérdés, hogy jobb-e ma a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt, hanem hogy annyival jobb-e a helyzet, mint öt esztendővel ezelőtt volt, amennyivel jobb lehetne egy megfelelőbb kormánypolitika esetén. És erre a mi válaszunk az, hogy nem.

Négy esztendővel ezelőtt is meg ma is a GDP 2,3 százalékát fordítják családtámogatásra. Ebből ma a társadalomnak egy magasabb jövedelmű rétege lényegesen nagyobb részt kap - mint ezt most Gémesi képviselőtársam is volt szíves említeni -, következésképpen lényegesen kisebb részt kap az a réteg, amely igazán rá van szorulva. Erről beszélünk.

Valóban igaz az, hogy a munkanélküliségnek a tudás a legjobb ellenszere, de szeretném arra is felhívni a tisztelt képviselőtársak figyelmét, hogy e tekintetben az érettségi jelenti azt az ugrópontot és nem a felsőoktatás, ahol igazán sokat lehet javítani. Mennyivel nőtt az érettségizettek aránya a megfelelő korosztályban az elmúlt négy év alatt, tisztelt képviselőtársaim? Lehet adatokat mondani, de az önök miniszterelnöke, az önök által megválasztott miniszterelnök volt az, aki négy esztendővel ezelőtt egy politikai vitában idézte azt a cikket, amikor a teknősbéka azt mondja, milyen jó, hogy lassan megyünk, mert rossz irányban haladunk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi azt kifogásoljuk, hogy túl gyorsan megyünk az önök által megválasztott rossz irányba.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azok az itt jelen lévő képviselőtársaink, Deutsch miniszter úr, Glattfelder államtitkár úr a Fideszből vagy Lezsák és Gémesi képviselő urak az MDF-ből talán még emlékeznek arra, hogy négy évvel ezelőtt, az akkori választásokat megelőzően önök, Pokorni Zoltán, Orbán Viktor, Deutsch Tamás és mások milyen nagy hangsúllyal ostorozták az előző kormányt amiatt, hogy a társadalmon belül a legfelső és a legalsó tized közötti jövedelemkülönbség nő és milyen magas. Ugye, emlékeznek még erre, hogy nyolcszoros? Mondott Pokorni Zoltán tizennégyszerest is, de ez csak valami félreértés volt nála. Mi azt mondtuk akkor, hogy bizony-bizony ez nagy baj, tenni kell ellene, és teszünk is ellene.

Három héttel ezelőtt Orbán Viktor elmondta a Nap-keltében, hogy minden piacgazdaságban ez a különbség a felső és alsó decilis között nőni szokott. Vagyis azért, amiért bennünket ostoroztak, amikor ellenzékben voltak, ugyanaz az Orbán Viktor most amellett érvelt, hogy ez egy természetes dolog. Miért? Miért változott ilyen hirtelen a jelenlegi miniszterelnök álláspontja? Azért, mert az önök kormányzása alatt, a gazdasági növekedés körülményei között ez a különbség nem csökken, hanem azon a szinten marad, ahol 1998-ban önök a dolgot átvették. Vajon miért? Azért, mert az önök kormánya egy olyan jövedelempolitikát folytat, amely azokon a pontokon, ahol az állam beavatkozik a jövedelmek elosztásába, a szegényektől a gazdagok irányába csoportosítja át a milliárdokat, és ez legjobban valóban a gyermekeket és a fiatalokat sújtja. Erről szól ez a történet, tisztelt képviselőtársaim.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Gémesi képviselőtársamnak akartam mondani az előbb, hogy említette, a kormányzat és az önkormányzat egymást segítő munkájával a fiatalok helyzetén lehet javítani, csak sajnos ez a valóságban nem így van. Ott, ahol magas a tartós munkanélküliség, jellemző a pályakezdő a munkanélküliség, ott helyi foglalkoztatási problémák vannak, ott helyi befektetési problémák vannak, nincs jellemzően komoly nagyságrendű beszedhető adó, és magas a segélyezettek aránya.

 

 

(17.30)

 

Magyarul, a vak vezet világtalant tipikus esetéről van szó, tehát ahol a fiatal gondban van, ott sajnálatos módon az önkormányzat is gondban van. Egymást nagyon kevéssé tudják kompenzálni a pozíciójuk kapcsán.

Az oktatást említette Gémesi úr: nagyon szép lenne, és így is van. Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az elsők egyike azon a listán, amelyen a középfokú végzettségűekből felvételt nyertek arányában mérik a sorrendet. Emlékszem, 2000-ben a középfokú oktatási intézményekben végzettek 39 százaléka nyert felvételt főiskolára vagy egyetemre, csak sajnos nincs munkahely, ahová visszajöjjenek. A fiataljaink 90 százaléka Debrecenben, Miskolcon, Budapesten telepszik le, mert nálunk nem kap munkahelyet, hiányzik a munkahely-teremtési tudatos tevékenység.

Még egy, ami a fiatalok pozícióját sarkosan befolyásolja: a mostani kormányzat rengeteg kritikával illette az önkéntes kötelező nyugdíjjárulék-biztosítás harmadiklábas ügye rendszerét. Egy fiatal, átlagbérrel rendelkező és 62 évet megélő fiatalember vagy -asszony, amikor döntés elé kerül, hogy vajon járadékban vagy egy összegben kéri majd az általa felhalmozott összeget, tisztelt képviselőtársaim, 3 millió forintról dönt 62 éves korában. Tehát önök 3 millió forintot akarnak a 2 százalék meg nem adásával attól a fiataltól elvenni, a pályája kezdetétől a végéig, holott úgy gondolom, ez a 3 millió forint megilleti őt.

Vojnik Mária képviselőtársam mondta, hogy 2,2-2,3 százalék a gyerekek támogatása évente. Én ehhez a 230 milliárd forinthoz nyugodtan hozzá merném tenni... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) Jó, akkor majd később befejezem - nem ússzák meg, tisztelt képviselőtársaim! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból. - Derültség a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Bauer Tamás nagy és lendületes gesztusokkal alátámasztottan próbálta állítani azt, amit nagyon nehéz állítani, ugyanis én azt gondolom, olyan tartalmat próbál a mostani időszakra kivetíteni, ami akkor volt jellemző, amikor a Horn-kormány volt irányító pozícióban.

Ha megengedi, képviselő úr, én csak egyetlenegy dolgot említenék, és azt hiszem, ezzel elég sok mindent elárultam. Ön azt mondta, hogy a szegényektől átcsoportosítanánk a gazdagok felé. Képviselő úr, ha csak a minimálbért nézi, ha csak és kizárólag ennél az egyetlenegy példánál leragadunk, ön akkor is láthatja, hogy a 19 500 forint 2002-re 50 ezer forintra, közel a háromszorosára emelkedett. Mondja meg nekem, kérem, hogy az önök négy évében mikor volt ehhez hasonló jellegű, egyáltalán politikai akarat is! Egyszer sem volt!

Bazsa képviselő úr több mindent felvetett. Ha megengedi, én azt gondolom, a hallgatói normatívát önmagában kiragadni egy rendszerből nagyon szerencsétlen, merthogy a hallgatóknak adott juttatások egész vertikumát és spektrumát kell összevetni és az egészet szemlélni. Ebből mindig egy elemet ragad ki a képviselő úr, ez a hallgatói normatíva kérdése, minden másról szeret megfeledkezni. Én azt gondolom, ha ezt egyben nézzük, akkor a kép teljesen más lesz.

Azt mondja, hogy nem épül semmilyen épület, nincs felsőoktatási beruházás. Ha csak Debrecenben szétnézne, képviselő úr, azon az egyetemen, amelyen mind a ketten ott vagyunk, akkor igazán láthatná, hogy nem is egy területen, az egyetemnek már több campusában láthatóan folynak az építkezések, húzzák fel a falakat. Szóval, nem tudom, hogy igazából miről beszélünk. Én azt hiszem, szó szerint nemcsak arról beszélgetünk, hogy vannak-e milliárdok, mert ezek megfoghatóak, láthatóak malter, tégla, cement formájában, ott vannak, épülnek az épületek, tehát a tények valóban makacs dolgok. Arról beszéljünk, ami van, és ne arról, amit esetleg szeretnénk vagy nagyon nem szeretnénk látni. A tényekről beszéljünk - a tények pedig ezek!

Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gyürk András úr, a Fidesz képviselője.

 

GYÜRK ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hadd csatlakozzam először is Pósán László képviselő úrhoz, aki a hallgatói normatíváról beszélt. Bazsa képviselő úr még egy dologról elfeledkezett a hallgatói normatívával kapcsolatban, hogy ezt annak idején az MSZP-kormány sem emelte, mindössze egyetlenegyszer, minimális mértékben, kampánycélokkal, közvetlenül a választás előtt (Szabó Sándorné közbeszól.), pedig az akkori inflációt nem nagyon lehet összehasonlítani a mostani inflációval, a hallgatói normatíva igazi elértéktelenedése tehát akkor következett be. A többivel mélyen egyetértek. A támogatások további elemei léteznek, a diákhitel, a Bursa Hungarica, az "Esélyt a tanulásra" Közalapítvány, amelynek a pénzösszege a duplájára emelkedett az elmúlt időszakban, vagy a Nemzeti Kollégium Közalapítvány - ennyit tehát Bazsa képviselő úr megjegyzésére.

A második mondanivalóm Szabó Sándorné felszólalásához kapcsolódik: ő azt mondja, hogy idézzük pontosan a jelentésnek a családi adókedvezményre vonatkozó passzusát. (Szabó Sándorné: Igen!) Akkor idézném, ez úgy szól: az adókedvezményt a gyermekes családok több mint 70 százaléka tudja igénybe venni. Ha ezt a halmazt 100 százaléknak tekintjük, akkor ezeknek szintén 70 százaléka teljeskörűen érvényesíti az adókedvezmény nyújtotta lehetőségeket. Ő ezt kiszámolta, és azt mondta, hogy hétszer hét az negyvenkilenc, tehát ez 49 százalék (Bauer Tamás: Vagyis a fele...) - a felismerés örömével -, ez körülbelül 1 millió családot jelent. (Szabó Sándorné: Így van!) Ez azt jelenti, hogy pontosan 1 millió családdal több, mint amennyi annak idején, az önök kormánya alatt igénybe vehette a családi adókedvezményeket, hiszen akkor ilyen nem volt. (Szabó Sándorné rázza a fejét. - Kertész István: A családi pótlékot...)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Gémesi Képviselőtársam! Valóban jelentős véleménykülönbség van közöttünk annak megítélésében, hogy a jelenleg leszakadt régiók, és ebbe nem csak Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét kell beleérteni, maguk tehetnek-e arról, vagy éppen az előző kormány, hogy ez a helyzet az önök kormánya idején nemcsak hogy nem javult, hanem sajnos egy kicsit még rosszabbodott is.

Szeretném emlékeztetni Gémesi képviselőtársamat, hogy 1995-ben a Horn-kormány elfogadta Szabolcs-Szatmár-Bereg megye fejlesztési stratégiáját, tehát volt a megyének is stratégiája. Ehhez célzott forrásokat kapott, amit önöktől már nem kapott meg olyan mértékben, ahogy az szükséges lett volna, miszerint elvárhattuk volna, hogy abban a tempóban épül tovább az M3-as, segítve az infrastruktúra fejlődését és munkalehetőségeket hozva a megyének, ahogy azt önök nem segítették.

Miközben a régió és benne az én megyém is, magához képest valamelyest fejlődött, azonban az ország közepétől sajnos továbbra is lemaradt. Az ott élő szegény családok szegény gyerekeinek ma kevesebb az esélye egy boldogabb életet teremteni, munkához jutni, felsőfokú tanulmányokban részt venni és piacképes diplomát szerezni, mint a kormányváltás idején.

Azt gondolom, hagyjuk abba, hogy megcsaljuk egymást számokkal, mert ezek a tények minden statisztikai adatban megtalálhatóak, és keressük közösen, hogy ne lemondjon Gémesi képviselőtársam arról az 500 ezernél is több emberről, aki segítségre vár, hanem hogy ez a kormány legalább a hátralévő idejében segítsen abban, hogy hozzákezdhessünk a kormányváltáskor az ő felzárkóztatásukhoz!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője.

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is a Gémesi képviselőtársamnak adott válasszal kezdeném: ő azt mondta, hogy mindaz, amit mi csinálunk, politika, és itt pejoratívan értelmezte a "politika" szót. Igen, képviselő úr, politika számunkra a közügyek intézése. És itt, ebben a parlamentben a politikai pártok közügyekért felelnek, és nem kormánypíárt kell hogy végezzenek közpénzen, hanem a közügyeket, és akikért felelősséggel tartoznak, azoknak az ügyeit kellene hogy jól intézzék.

Azt mondta képviselőtársam, hogy jelentősen megnövelték azokat az összegeket, amiket a családi adókedvezménnyel biztosítottak. 156 ezer gyermek jutott be újból a rendszerbe, akik családi pótlékot kaptak; 2,2 millió gyerek volt '98-ban, és '99-ben 156 ezerrel több kapott családi pótlékot, olyan gyerekek, akik viszonylag magasabb jövedelmű családokban éltek, tehát annyival nőtt a csp-re jogosultak köre. De felhívnám a figyelmét egy másik döbbenetes számra! '98-ban az adócsökkentő kedvezmények összesen 152,7 milliárdot tettek ki. 2000-ben, tetszik tudni, mennyi volt ez a szám, adójóváírással és családi adókedvezménnyel együttesen? 122,4 milliárd forint. Kérem, adják össze, s ami még erre jön majd 2001-re és 2002-re ígérvény, az mind adókedvezmény, adójóváírás a gyermekek után, és a családok szűk köre veheti igénybe.

 

 

(17.40)

 

Hadd mondjak még egy számot, ami döbbenetes: ma Magyarországon 206 ezer három- és többgyermekes család van - az adókedvezményt teljeskörűen ezeknek a 25 százaléka tudja igénybe venni. És ez tetszik tudni, mit jelent? Kérdezze meg a Nagycsaládosok Országos Egyesületét! Ez azt jelenti, hogy ezek a családok évente 216 ezer forinttal többet kapnak, mint azok, akik csak a családi pótlékot és a kiegészítő családi pótlékot vagy átkeresztelt gyermekvédelmi támogatást kapják.

Köszönöm.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! Nagyon boldog vagyok, hogy XIII. Leó pápával és az egyház vezetőivel nem vitatkozik senki. Az, amit most akarok mondani, az az, hogy valószínűleg Karol Vojtyl ával, II. János Pál pápával sem vitatkoznak, aki az egyik könyvében azt írta: "a fiatalokat munkanélküliségre kárhoztatni annyi, mint megölni a lelküket", ismétlem: "a fiatalokat munkanélküliségre kárhoztatni annyi, mint megölni a lelküket".

Kertész képviselőtársam az előbb Szabolcs-Szatmár megye munkanélküliségéről szólt. Én csak Hajdú-Bihar megyéről és csak a fiatalok helyzetéről akarnék szólni a munkanélküliség kapcsán, de hozzáteszem, hogy a regisztrált munkanélküliség gyakorlatilag nem fejezi ki teljesen a munkanélküliséget, mert mindannyian tudjuk, hogy az nem egy pontos dolog, a foglalkoztatási ráta sokkal jobban kifejezné.

Hajdú-Bihar megyében a 17-20 évesek körében - most a megyei KSH-igazgatóság adatait ismertetem - 1998-ban 1757, 2000-ben 1603 fő, a 21-25 évesek körében 1998-ban 4673, 2000-ben 4574 fő volt a regisztrált munkanélküliek száma. Egy minimális csökkenés bekövetkezett, de ha figyelembe veszem - még egyszer mondom - azt, hogy a regisztrált munkanélküliség mutatója nem pontos, akkor lehet, hogy itt még csökkenés sincs. Ha viszont figyelembe vennénk a foglalkoztatási rátát, ami, hadd mondjam, a fejlett országokban durván egy olyan 70 százalék, nálunk durván 58 százalék, akkor még sokkal rosszabb a helyzet.

Szóval, képviselőtársaim, ha valaki gyógyítani akar, akkor annak jó diagnosztizálást kell elvégeznie, mert a terápia csak így sikerülhet.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gémesi György úr, az MDF képviselője.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valószínű, hogy ez a vita, ami arról szól, hogy az adókedvezménnyel kapcsolatosan ki hogyan és mint kerülhet helyzetbe, nem fog ma véget érni. Elhangzott az előbb, Gyürk képviselőtársam, azt gondolom, azért egy kicsit kitisztította azt a képet, ami egy picit összezavarodott, hogy a 70 százaléka tudja igénybe venni, teljeskörűen pedig az 50 százalék. Ez azért nem ugyanaz, mint amit mondani tetszett, hogy 50 százalék veszi igénybe, a másik 50 pedig nem. De ezen lehet vitatkozni; a számokon is lehet vitatkozni, hiszen ha innen közelítek meg egy kérdést ezekkel a számokkal, vagy ha onnan azokkal, nagyon jól tudjuk, hogy lehet igazolni azt a gondolatmenetet, amit kiválasztunk és szeretnénk bebizonyítani. Én akkor is azt mondom, hogy ez az adókedvezmény-stratégia, ha úgy tetszik, a családok ilyen típusú megerősítése mindenféleképpen a jövő.

Az egy másik kérdés, hogy mi történik azokkal, akik lemaradnak. Nem tudom, képviselőtársaim között ott a túloldalon hány polgármester van; Szabó képviselőtársam az, de ő a fővárosban polgármester, bár elég nehéz kerülete van ilyen szempontból is. Azt gondolom, Szabó képviselőtársam is tudja polgármesterként azt, hogy milyen formában lehet a hóna alá nyúlni azoknak a családoknak, nemcsak a kiegészítő családi pótlék formájában, hanem milyen más támogatási rendszereket tud az önkormányzat megvalósítani a saját szociális normatív keretéből, ami megint állami forrásból érkezik oda a település szociális mutatói alapján, ami lehetőséget ad arra, hogy azok a leszakadó rétegek, amelyekről képviselőtársaim beszéltek, semmiféleképpen ne kerüljenek nehéz és válságos helyzetbe. Számokkal tudom kimutatni - kevés az idő rá -, hogy a települések milyen formában tudják segíteni ezeket a családokat: ennek egy része nyilván saját forrás, másik része pedig normatív mutató alapján jön.

Egyébként hadd mondjam el, hogy a kelet-magyarországi térségnek nemcsak a lemaradása keletkezett korábban, hanem a felzárkóztatási programja is elindult, hiszen számos település kap olyan forrásokat, pluszforrásokat az adóerő-képesség alapján, amelyekkel tudja ezeket a feladatait pótolni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Például Nyíregyháza polgármester asszonya nyilatkozhatna arról a közel 150 millió forintról (Az elnök ismét csenget.), amit ilyen formában kap meg a település. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István úr, az MSZP képviselője.

 

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Azon nincs mit különösebben vitatkozni, ha valaki előveszi a KSH nyilvántartását és megnézi a családi pótlékra jogosultak összetételét, hogy a magasabb adómentességi összeggel mérve 135 milliárd forint kellett volna ahhoz, hogy minden gyerek megkapja a maga 10 ezer forintos járandóságát, illetve családmérettől függő járandóságát. Ehhez képest a tényleges igénybevétel 82 milliárd forint, tehát 53 milliárd forint eltűnik a rendszerből, 53 milliárd forintot nem kapnak meg a nagycsaládosok. És ez az 53 milliárd forint nem a padlásról, hanem a pincéből hiányzik, tisztelt képviselőtársaim, hanem onnan, ahol igazán rászorultak a gyerekek és a családok. (Szabó Sándorné: Úgy van!)

Ugyanakkor én is örvendetesen veszem a lapot és nézem a statisztikákat, hogy 10 ezerrel nőtt a születések száma. De elegendő-e a forrás? És ott növekszik-e ez a 10 ezer fős családi létszám, ahol igénybe tudják venni az adókedvezményt, tisztelt képviselőtársaim? Vojnik Marika már mondta, hogy mintegy 300 milliárd forint az az összeg, ami a gyerekek után járó kedvezményeket jelenti. Ehhez viszont mínusz tényezőként hozzá kellene venni - az igazság kedvéért - azt, hogy a munkavállalói kedvezmény 75 milliárd forinttal csökkent a Fidesz-hatalom első éve után. Márpedig ebből a 75 milliárd forintból magasan nagyobb arányban részesülhetnek a nagycsaládosok, a viszonylag alacsony jövedelmi színvonalon, de dolgozó családosok, és ezért úgy gondolom, hogy ez a 2,2-2,3 százalék egy optimistán közelített becslés. Ha ezt a 75 milliárd forintot arányosan leveszem, akkor bizony éppen hogy eléri a 2 százalékot az Orbán-kormány családi kasszájának az éves költségvetési büdzséje.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, elég világosan és tisztán beszélt Gyürk András képviselő úr. Ő azt mondta, hogy a 70 százalék 70 százaléka, vagyis 1 millió - ugye? -, örüljünk annak, hogy az az 1 millió megkapja azt az adókedvezményt, ez 1 millióval több, mint az előző kormány idején. (Balla Mihály: Úgy van!) Melyik ez az 1 millió, képviselő úr? Az az 1 millió, aki a legjobban él Magyarországon, azt az 1 milliót támogatja a Fidesz-kormány. (Szabó Sándorné: Így van!) Erre büszkék önök. A XXI. században én nem lennék erre büszke.

A dolog másik fele: Pósán képviselő úr azt mondja, amikor én arról beszélek, hogy a Fidesz három és féléves kormányzása alatt nem csökkent a felső és alsó tized közötti különbség, miközben ezért ostoroztak bennünket négy évvel ezelőtt, akkor ő a minimálbér emelésére hivatkozik, hogy ha egyszer emelik a minimálbért, akkor nem lehet, hogy ne csökkenjenek a jövedelemkülönbségek. Képviselő úr, tudja, mi a vicces? Hogy lehet. Nemhogy lehet - ez történik. A tények azt mutatják, hogy a felső és az alsó tized közötti különbség nem csökken. Miért? Azért, képviselő úr, mert az alsó tized nagy részének nincs minimálbére sem - nem az egésznek, a nagy részének. A másik oldalon meg a felső tized benne van abban az 1 millióban, amelyről Gyürk András beszél. A felső tizedbe önök nyomják a pénzt, az alsó tizedtől meg elveszik. Elveszik, képviselő úr, mert mindazok a juttatások, amelyek az alsó tizedet elérnék, azok mind-mind három és fél éve egyfolytában elértéktelenednek, minden évben, idén is meg jövőre is. Ezért nem csökkennek a jövedelemkülönbségek, miközben nő a gazdaság!

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Valóban, egyetértünk abban, a tények makacs dolgok. Abban is, elfogadom, hogy én kiemeltem a hallgatói támogatási körből a legfontosabbat és a legjelentősebbet, azt a 70 ezer forintos évi támogatást, amit az államilag finanszírozott nappali képzésben részt vevő hallgatók 170 ezren megkapnak. Ez az, ami nem változott, és azt mondtam, hogy ez az, ami nagyon szomorú. Hozzátehetem, hogy akkor teljes legyen a kép, hogy nem emelkedett a 7 ezer forint/fő/éves tankönyvtámogatás sem, csak a hallgatók körülbelül egyharmadát érintő lakhatási támogatás nőtt 30 ezer forint/fő/évről 33 ezer forintra, és a sporttámogatás 200 forintról 820 forintra, ami 400 százalékos emelkedés. Ezért elismerésem és gratulálok a kormánynak, mint ahogy összességében is megtehetem, mert a hallgatói juttatásokat három év alatt nominálisan 2 százalékkal majdnem megemelte - a három év alatt bekövetkező több mint 30 százalékos inflációval szemben. Ezt kell akkor ilyen értelemben teljes képként elmondanom.

 

 

(17.50)

 

 

Én is tudom persze, Pósán képviselőtársamhoz hasonlóan, hogy elkezdődött már néhány alap lerakása a Debreceni Egyetem két campusán is, de három évig nem épült semmi, és én ezt mondtam világosan, hogy igazából három évig nem épült semmi a magyar felsőoktatásban. Ilyen három éve nem volt még a magyar felsőoktatásnak, amikor az infrastruktúra ilyen mértékben nem fejlődött, és azt is tudom hozzá mondani, hogy az állapota és az állaga az intézményeknek is ugyanilyen mértékben maradt, ahol a hallgatóknak, a nagy tömegnek, a megemelt létszámnak tanulnia kellene.

Azt írja a kormányjelentés, hogy az előző évekhez hasonlóan elsősorban a halaszthatatlan felújítási munkálatokat lehetett csak megvalósítani, a létesítmények nagyfokú igénybevétele és túlzsúfoltsága miatt fokozatosan romlik az épületek, tantermek, laboratóriumok, irodahelyiségek, könyvtárak, kollégiumok, s a többi műszaki állapota. Nem én mondom! Idézem a kormány jelentéséből! Tessék már elhinni, hogy ez a valóság! Nem az, hogy most a választások előtt mi fog épülni! (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tulajdonképpen azt folytatnám, amit Bauer képviselőtársam elkezdett ama bizonyos egymillió családról, amelynek mennyivel jobb ma, mint volt, hiszen ők már igénybe vehetik teljes mértékben ezt az adókedvezményt. Azt szeretném mondani, hogy még csak nem is az a legnagyobb baj, hogy ők ezt igénybe vehetik. A legnagyobb baj az, hogy összességében az a pénzmennyiség, az a pénzarány, amit a családok támogatására fordítottak, az négy év alatt nem nőtt, következésképpen ha a családoknak az a fele, amelyik ebbe az egymillióba beletartozik, igénybe veheti ezt, akkor azt valahonnan el kellett venni, azt bizony a másik felétől vették el, attól, amelyik amúgy is rosszabbul él - ez az igazi baj, képviselőtársaim!

Gémesi képviselőtársam azt mondta, hogy az önkormányzati támogatásokról én is tudnék beszélni, hogy hogyan tud egy önkormányzat támogatni. Igen! Mi a VII. kerületben szintén úgy gondoljuk, hogy a tudás a jövő és a kikapaszkodás útja, ezért a VII. kerületben az óvodában a gyerekek ingyen kapnak enni, hogy járjanak óvodába; ingyen kapják az iskolában a tankönyveket; és tekintettel arra, hogy ha a munkaerőpiacon ma valaki munkát akar keresni, akkor azt a kérdést teszik fel neki, hogy van-e érettségije, tud-e angolul, tud-e bánni a számítógéppel és van-e jogosítványa, ezért a VII. kerületi középiskolákban a gyerekek az érettségi mellé az önkormányzat költségén megszerezhetik a jogosítványt, az angol nyelvvizsgát meg az ECDL-t. (Dr. Takács Imre tapsol.)

Ezeket, amiket elmondtam, a kormány összesen csak azzal az évi háromezer forintos vagy hány ezer forintos tankönyvtámogatással támogatja - semmi egyébbel! Tehát van állami támogatás, de elenyésző. Ha egy önkormányzat valamit tenni akar, azt bizony a maga erejéből kell megtennie.

Azt mondta Gémesi képviselőtársam, hogy ez egy stratégia, amit ők képviselnek. Én is ezt mondom, ez egy stratégia; ez az a stratégia, hogy az alsó egyharmad úgysem jár szavazni, nekik nem kell adni semmit. Azoknak a nagyobbik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) felét kell megnyerni magunknak, akik majd elmennek szavazni. Ez egy logikus (Az elnök ismét csenget.), de nagyon cinikus stratégia, képviselő úr! (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Sándorné, az MSZP képviselője.

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm. Én ott szeretném folytatni, ahol Szabó Zoltán képviselőtársam abbahagyta, mert igenis ez egy cinikus stratégia és cinikus politika, hogy kitüntetetten támogatnak, mintha a gyermekek tehetnének arról, hogy milyen térségbe, milyen családba és milyen szerkezetű családba születnek. Azért mondom ezt, mert tudjuk, hogy a térségek között óriási különbségek vannak az országban, a családok foglalkoztatottsági lehetőségeiben óriási különbségek vannak, és a családok szerkezetében is. Mert vannak nyugdíjas, rokkantnyugdíjas és munkanélküli családokban felnevelődő gyerekek is, és ők például, miután nem adóalanyok a szülők vagy a nevelőik, ezért nem tudják igénybe venni például az önök által nagyon támogatott adókedvezményt.

És nem tudom, tetszenek-e tudni, 1400 önhikis település van az országban (Dr. Gémesi György: 1100!), 1100, ugyanaz a nagy szám, óriási szám, 1100 önhibáján kívül eladósodott vagy rossz anyagi helyzetben levő település. Tetszenek tudni, hogy ott mekkora mozgástér van? Önkormányzati képviselőként és önkormányzati polgármesterként mindannyian jól ismerhetik ezt a kérdést.

Hadd tegyem fel, költői kérdésként teszem fel, mert azt hiszem, úgysem kapok rá őszinte, egyenes választ, csak legfeljebb a demagógia szintjén, mert a Fidesz '98-as választási programjában az szerepelt, hogy minden gyermek egyforma, és kiszélesítenek minden támogatást. Megkérdezem most, 2002-ben, európai csatlakozásunk időszakban: nem minden gyerek egyforma ma Magyarországon? Mikor várható majd el az, hogy a XXI. században európai polgárként minden gyermeknek azonos életesélyei vagy hasonló életesélyei legyenek, ne annak függvényében, hogy a szülei milyen anyagi helyzetűek? Azt hiszem, ez a legnagyobb igazságtalanság, és az önök módosításai, illetve családpolitikája ezt a szakadékot tovább növeli.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Örülök, hogy képviselőtársaim tovább gördítették a vitát, és ma már arról szólhatunk, hogy ha már a kormány nem tudja támogatni a szegényebb régiókat és a szegény családokat, ellenkezőleg, a tehetősebbekhez csoportosítja át a nekik járó támogatást, akkor még mindig ott vannak az önkormányzatok, amelyek helyt tudnak állni - mondjuk így - a kormány helyett.

Nos, Gémesi képviselőtársam, én magam nem vagyok polgármester, de önkormányzati képviselő és országgyűlési képviselő vagyok, tehát látom a települési önkormányzatok helyzetét, ezért hát önt szólítom vitába az önkormányzati szövetség képviselőjeként. Mondja meg, képviselőtársam: hogyan segítette az Orbán-kormány a települési önkormányzatokat, hogy helyt tudjanak állni azokért a feladatokért, amelyeket többletfeladatként az önkormányzatokra terheltek? Néhány dolgot mondok: az iskoláztatási támogatás a szegény családoknál, az oktatási normatívák, a település kommunális kiadásai, a szegény családok lakásfenntartási támogatása, a munkanélküli-ellátásból kikerülők segélyezése, és sorolhatnánk tovább.

Ha képviselőtársam azt mondja, hogy az Orbán-kormány természetesen úgy segítette az önkormányzatokat, hogy jelentősen megemelte azokat a normatívákat, amelyekből pedagógusbéreket, iskolák fenntartását, gyermekek iskoláztatását lehet támogatni, akkor visszavonulok, és azt mondom, egyedi eset a mi megyénk, ahol a nagyon szegény településen a semmiből kellene segélyekre fordítani pénzt, iskolakezdési támogatást adni, gyermekétkeztetést nyújtani, pedagógusbért emelni, tankönyveket vásárolni a rászoruló gyerekeknek - és akkor lehetséges, hogy csak az én megyém áll egyedül? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Várom a választ, hátha a kormánypárti képviselők megmondják, hogy mit tett az Orbán-kormány.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Kicsikét szomorú vagyok, amikor valaki nagyon frappáns dolgot mond, és a többiek majdhogynem felugorva tapsolnak. Én szeretném úgy lefordítani ezt a kérdést, amit Vojnik Mária is feltett, amikor az előző hozzászólásnál kellemetlen kérdés volt, akkor visszamutogatott az MDF-kormányra. Teljesen helytelen. Teljesen helytelen, mert ha nézzük a statisztikákat és nézzük azt, hogy a felsőoktatásban, az egyetemeken hányszoros a jelenlegi hallgatói létszám, a másod-, harmaddiploma kérdése, akkor ezeket mind össze kell adni. Mind össze kell adni azon támogatásokat, amelyeket a kormány az elmúlt három év folyamán foganatosított. Itt a minimálbér kérdése, adott esetben a különböző családtámogatások kérdése, lakásépítési támogatás kérdése, és ne tessék azt sem elfelejteni, hogy irányított közüzemidíj-emelkedések vannak; tehát olyan értelemben, hogy nem az infláció mértékével emelkednek a közüzemi díjak, hanem vissza van szorítva, vissza van fogva, tehát ez is tulajdonképpen a családok helyzetén javít, és javít az önkormányzatok helyzetén is.

Én is mint polgármester el tudom azt nyugodtan mondani, hogy egyetlenegy intézményt nem zártunk be. Tehát az első és legjobb befektetés a tudásalapú befektetés. Lehet, hogy az önkormányzat költségvetése a mai viszonyok között nehéz körülmények között van, de ennek ellenére évente 20 milliót tudunk biztosítani a fiatal házasok első lakáshoz jutásának kérdésére mint egyfajta támogatást. Függ az önkormányzattól is, teljesen logikus, és tessék azt megnézni és összehasonlítani, melyik időszakban milyen iskolabezárási hullámok zajlottak le. Tessék ezt is megnézni!

És a másik pedig az, hogy ha vizsgáljuk és nagyon komolyan vizsgáljuk, összeadjuk az összes támogatást és annak a lehetőségeit, hogy egy-egy család hányféle támogatást tud kihasználni, ez egy fontos kérdés. Tehát nem egyet kiragadok, és akkor számokat állítok mögéje (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hanem az összes támogatást próbálja meg levetíteni arra, hogy hány család tudja azt igénybe venni. Ez a fontos kérdés!

 

 

(18.00)

 

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Pósán László úr, a Fidesz képviselője.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány észrevételem hadd legyen az elhangzottakkal kapcsolatosan. Bauer Tamás felvetésére csak annyit szeretnék mondani, hogy a társadalompolitika nem összekeverendő a szociálpolitikával, innentől kezdődően tehát nem feltétlenül abban kell csak gondolkodni, hogy halat adjunk mindig, hanem hálót is.

Innentől kezdődően szeretném Vojnik Máriának címezni a következőket. Vojnik Mária hivatkozott arra, hogy az előző kormány idején Szabolcs-Szatmár megyére vonatkozóan voltak mindenféle fejlesztési tervek. Azt szeretném mondani, hogy a Horn-kormánynak voltak tervei, az Orbán-kormány alatt meg voltak már tettek. (Bauer Tamás: Na!) Ha megnézné a képviselő asszony, hogy a Széchenyi-terven keresztül is például milyen típusú támogatások jutottak akár munkahelyteremtésre, kis- és középvállalkozások fejlesztésére, azt kell mondani - ebben nyilván az államtitkár úr még jobban meg tud majd engem erősíteni -, hogy az adott térségben a tényleges gazdasági szintnél is jóval fölötte vannak azok a támogatási összegek, amelyek oda kerültek. Kérem szépen, hogy ezt megint csak a helyén kezelje!

Bazsa képviselő úrnak kétségtelenül voltak felvetései a felsőoktatásra vonatkozóan, a lakhatási támogatást, sporttámogatást említette, amelyek nőttek, itt nyilván a mértéken lehet vitatkozni, hogy jó vagy nem jó. Egyetlenegy dologra szeretném csak felhívni a figyelmet. A lakhatási támogatás kérdése bizony az egyetemi, főiskolai vonalon kellő szélhámosságoknak is a melegágya, hiszen sokan csak bejelentkeznek a kollégiumba annak tudatában, hogy úgysem akarnak ott lakni, csak azért, hogy felvegyék. Ezt Bazsa képviselő úr mint egyetemi ember meg tudja erősíteni, ahogyan azt is említette, hogy három évig nem építettek az egyetemeken, és a nagy tömegek elhelyezésével kapcsolatosan komoly problémák voltak. Tény és való, én egyszer - ha szabad emlékezetébe idézni - meg is kérdeztem tőle, amikor még rektor volt, hogy árulja el, a Debreceni Egyetemen miért nem előadótermeket és szemináriumhelyiségeket építettek, hanem ehelyett egy hallgatói szórakoztató-központot (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - 600 millió forintos beruházás volt a Horn-kormány idején.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Orbán Viktor miniszterelnök úr - emlékezzenek vissza - egyik beszédében hangsúlyozta, hogy a dagály minden csónakot felemel. Visszaemlékeznek, ugye, ezt mondta? Vajon igaz-e, hogy a dagály minden csónakot felemel, amikor apály idején egyes csónakok már a sárba ragadtak?

Ezzel kapcsolatban hadd tegyem hozzá, hogy teljesen igazuk van azoknak a közgazdászoknak - Nordhausnak, Samuelsonnak és a többi Nobel-díjasnak -, akik azt mondják, hogy egy államnak nemcsak az a feladata, hogy a hatékonyság érdekében beavatkozzon a gazdaságba, nemcsak az a feladata, hogy a stabilitást biztosítsa, hanem az államnak az is a feladata, hogy az igazságosságot biztosítsa. És az egész vita, ami ma este itt folyik köztünk, a kormánypártiak és miköztünk, az utóbbiról szól, hogy az igazságosságot biztosítja-e ez a kormány. Mindenkire rábízom a választ, mert azt hiszem, a válasz benne van azokban a gondolatokban, amiket már mi itt elmondtunk.

Hadd fejezzem be azzal, amit Goleman, az egyik híres szakember mondott: "Erkölcsi elkötelezettség után kiáltó korunkban kulcskérdés az önmérséklet és az együttérzés." Valóban, az együttérzést a szegények, a társadalom peremén élők érdekében kormányzati tettekkel is bizonyítani kellene. Magyarul, arról van szó, hogy vissza kell térni egy másik kormányzati filozófiára, a rászorultsági elvre. Lehet, hogy mi az előző ciklusban elszúrtunk egy-két dolgot a rászorultsági elvvel kapcsolatban - gondoljunk azokra az értékhatárokra, amelyeket meghatároztunk -, de ha egy kormány az igazságosságot is akarja biztosítani, a rászorultsági elvet nem lehet kihagyni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a játékból, a kormányzati politikából.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Két percre következik Gémesi György úr, az MDF képviselője.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kettő nagyon rövid reakcióm lenne, két percbe több nem is fér bele. Az egyik az, hogy szerintem át kellene ismételni az önkormányzati törvényt és a települések finanszírozásának kérdését. Sajnálom, hogy Szabó Zoltán képviselőtársam, polgármestertársam, akit nagyra tartok, elfelejtette említeni, hogy van étkezési normatíva, van szociális normatíva - nem csak a háromezer forintos tankönyvtámogatás van -, és van számos olyan normatíva, ami a település szociális mutatói alapján van visszaosztva. Nyíregyházán több, lehet, hogy a VII. kerületben több, Gödöllőn kevesebb, ez mindig attól függ, hogy a településen mennyi személyi jövedelemadó képződik, mekkora a munkanélküliség, milyen a szociális helyzet, mennyi az idősek aránya és a többi.

Ha arról van szó, hogy az állam elfelejtett gondoskodni ezekről az emberekről, az egész egyszerűen nem igaz. Egyrészt megadja az adókedvezményt ott, ahol teljesítmény van, a másik oldalon a településeken keresztül visszaoszt egy bizonyos szorzó alapján forrásokat, mely források arra a feladatra vannak biztosítva, hogy a település a saját elkészített szociális védőhálója alapján tudja a rászorultakat segíteni. Nagyon komolyan dolgoznak a települések azon, hogy feltérképezzék, kik a rászorultak; nagyon komolyan megvannak ezek a feltételrendszerek, amelyeket biztosítani lehet, foglalkozni kell vele. Az egy másik kérdés, hogy vannak települések, amelyek a szociális normatívát, étkezési normatívát másra kívánják felhasználni.

Egyébként pedig ha az önhibájukon kívüli hátrányos települések ezt a helyzetet jelzik, akkor az állam plusz kiegészítő működésiforrás-támogatást ad, tehát megint nem igaz az, hogy nincs meg a lehetőség arra, hogy ezeket az önkormányzati feladatokat, amelyek helyben érzékelhetőek a legjobban, helyben látszanak a legjobban... - ezt központilag nem lehet finanszírozni, hiszen nem tudja pontosan állami szinten a Pénzügyminisztérium, hogy a településen melyik a szegény ember és melyik a kevésbé szegény; a településen a megfelelő, jól felkészült szakemberek egy támogatási rendszeren keresztül biztosítják - ami egyébként az anyagban benne van, a gyermekjóléti szolgálat és a többi.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balla György úr, a Fidesz képviselője.

 

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden: kérni szeretnék tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól. Azt szeretném kérni, hogy ne bántsák meg azokat az embereket, akik, mondjuk, minimálbért keresnek, ne nevezzék őket tehetőseknek; ne bántsák meg azt a pedagógus házaspárt, amelyik, mondjuk, két gyermeket nevel, és teljes egészében igénybe tudja venni az adókedvezményt, ne nevezzék őket dúsgazdagnak. Itt nem arról van szó, hogy a szegényektől a gazdagokhoz, hanem egyszerűen arról van szó, hogy azokon az embereken kell az én megítélésem szerint elsősorban segíteni, akik vállukon viszik az országot, akik dolgoznak és gyermeket nevelnek.

Lehet beszélni igazságosságról, azt hiszem, ez is egy igazság. Jó lenne ezen is elgondolkozni, jó lenne átértékelni azt, hogy valójában joga, lehetősége van egy kormánynak döntően azokon az embereken segíteni, akik dolgoznak, gyereket nevelnek, vállukon viszik az országot, és elérik mindazt az eredményt, amire ma büszkék lehetünk, mert az a gazdasági növekedés, amiről beszélünk, egyébként pontosan ezeknek az embereknek, az ő erőfeszítéseiknek köszönhető.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Visszakanyarodnék Takács képviselőtársamhoz. Megint más kérdés az, hogy egy ciklusban nem adok semmit, és egy következő ciklusban megpróbálom valaminek az alapjait lerakni. Tulajdonképpen most azzal, hogy a minimálbér kérdését rendezték, azzal, hogy a családi pótlék kérdését rendezték, azzal, hogy a gyed, gyes kérdését rendezték, azzal, hogy a felsőoktatásban az oktatási díjat eltörölték, azzal, hogy a felsőoktatásban igénybe lehet venni bizonyos összeget ahhoz, hogy egy fiatal normálisan tudjon tanulni, egy alaplerakás történt. Teljesen logikus, hogy egy ciklus alatt egy ekkora gondot, problémát megoldani nem lehet. Veszem a Veszprémi Egyetem példáját: a hallgatói állomány létszáma megötszöröződött. Ha veszem a saját településem négy középiskolájának a példáját, az elmúlt pár év folyamán mindegyik középiskolánál a hallgatói létszám megduplázódott, tehát van egyfajta olyan támogatási rendszer, amivel tulajdonképpen a családok sokkal jobban és sokkal hatékonyabban tudnak élni annak érdekében, hogy a gyerekeik ne egy szakmával, hanem lehetőleg érettségivel, lehetőleg több diplomával tudjanak rendelkezni, hiszen az esélyüket így lehet megnövelni, így lehet megteremteni ennek az alapjait.

Nem lehet és balgaság elvárni egy kormánytól, egy kormányzati ciklustól azt, hogy tulajdonképpen minden lehetséges támogatást - mint, mondjuk, Ausztriában vagy Németországban - egyből megteremtsen. A semmihez képest ez a kormány már nagyon sokat tett annak érdekében, hogy a következő időszakban valóban stabil lehetőség legyen a fiatalok számára.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője.

 

 

(18.10)

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szociálpolitika és a társadalompolitika között semmi különbség nincs, tekintettel arra, hogy a társadalompolitika a szociálpolitika tükörfordítása. (Balla György: Szerinted!) Ez egész egyszerű, alapfokú latintudás. (Szabó Sándorné: Így van!)

Ami most már a halat és a hálót illeti, én is azt vallom természetesen, hogy mindenekelőtt hálót és nem halat kell adni, mert a hal elfogy, a háló pedig megmarad és újra lehet vele halat fogni. Persze Gémesi képviselőtársamnak igaza van abban, hogy különböző kormányzati támogatásokat kapnak az önkormányzatok ezekhez, ez kétségkívül igaz. A mérték az - és ezt karikíroztam kicsit úgy, hogy ehhez a kormány nem járul hozzá egy fillérrel sem; egy fillérrel azért hozzájárul -, ami irdatlanul elmarad a tényleges bekerülési költségtől. A kormány pontosan azt nem teszi lehetővé az önkormányzatok számára - nem a kormány, hanem a költségvetés -, hogy hozzájáruljanak ahhoz a bizonyos hálóhoz, ahhoz, hogy a családoknak hálóik legyenek, amivel halat lehet fogni, és akkor nem lesznek rászorulva sem a költségvetési, sem az önkormányzati haljuttatásra, sem a csodálatos halszaporításra.

Ami pedig a családi pótlékok elintézését illeti, ebben Ékes József képviselőtársamnak tökéletesen igaza van. Ez a kormány elintézte a családi pótlékot, a családi pótlék az értékének a felét elveszítette körülbelül... (Ékes József: Mihez képest?), bocsánat, egyharmadát elveszítette azóta, hogy ez a kormány kormányoz, és előremutat a 2002-re már elfogadott költségvetés: azt mutatja, hogy további értékeket fog veszíteni, mert hiszen 2002-ben sem óhajtják egy huncut garassal sem emelni a családi pótlékot. Erről beszéltünk, tisztelt képviselőtársaim!

Valóban, az egy filozófia, hogy azokat támogatom, akik az ország ügyét a vállukon viszik; de talán azokat is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik szintén szívesen vinnék a vállukon, csak nem engedik őket ahhoz, hogy cipeljék, azokat is lehetne valamivel támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Vojnik Mária asszony, az MSZP képviselője.

 

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót. Gémesi képviselőtársam nem tagadta, hogy a települési önkormányzatok lehetőségei között hatalmas különbség van, tehát abban, hogy mit tudnak hozzátenni ahhoz a szociális rendszerhez, amivel a családok és a gyermekek életkörülményeihez hozzásegíthetnek. Azonban különös logikát mutatott fel a képviselő úr, vagy talán nagyon is jellemzőt.

Azt mondja, hogy persze ott, ahol megfelelő mennyiségű saját jövedelme van egy önkormányzatnak, többet tud nyújtani a településen élő családoknak. Mert az a települési önkormányzat, ahol van ipar, kivethet iparűzési adót, egyéb olyan helyi adókat beszedhet, amelyekkel kiegészítheti a saját büdzséjét, amelyekkel kiegészítheti a központi költségvetésből kapott normatív támogatásokat. Így tehát előáll az a helyzet, hogy ahol nagyon magas a munkanélküliség, nagyon kevés az önkormányzat saját bevétele, ott természetesen sokkal kevesebbet tud segíteni azoknak a családoknak, akik egyébként pontosan ezért sokkal nehezebb helyzetben is vannak. Ezért kevesebbet tud segíteni azoknak a családoknak, akiknek segítenie kell. Így azt gondolom, hogy megkettőzi ez az önkormányzati támogatási politika a kormány elhibázott családpolitikáját, és ahelyett, hogy a hálót segítene önkormányzati szinten szorosabbra vonni, az adott településtípusokon még nagyobbak lesznek a lyukak.

Azt mondja Balla képviselőtársam, lehet, hogy mi az igazságosságról beszélünk, de az önök igazságára is lehet azt mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy megfelel ennek. Lehet, hogy önöknek maguk szerint igazuk van (Az elnök ismét csenget.), ezt azonban nem kellene azonosítani az igazságossággal.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bazsa György úr, az MSZP képviselője.

 

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr, annyi sem lesz ez.

Balla György képviselőtársam gondolatainak tartalmával teljesen egyetértek. Egy probléma van: a címzett! Nem mi vagyunk a címzettek. Három éven keresztül az az oldal volt a címzett, csak elfelejtették, hogy ezt akkor kellett volna végiggondolni, mikor ezt csinálni kellett volna.

Pósán képviselőtársam, azt tudom mondani egyrészt, hogy amikor az a bizonyos lovarda megépült, a bölcsészettudományi kar - ahol ön is vagy te is oktatsz, és ha megnézed a tantermet, látod - 45 milliót kapott tanterem-korszerűsítésre, tehát nem egészen úgy néz ki a helyzet, ahogy mondtad. Ezzel együtt nem fogom azt mondani most, hogy miért épít a kormány Nemzeti Színházat, és miért nem annak a sok hajléktalannak épít valami hajléktalanszállót - amikor jövünk a Nyugatitól együtt, ott találjuk őket, tized-, századmagával aluljárókban alszanak. Nem fogom ezt mondani; a világ ilyen, hogy bizonyos dolgokat akkor is meg kell csinálni, amikor alkalmasint más dolgok nagyon feszítenek.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Takács Imre úr, az MSZP képviselője.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Ház! Az önkormányzatokkal kapcsolatban a Számvevőszéket hívom segítségül. Emlékezzenek vissza, képviselőtársaim, évről évre megismétli a Számvevőszék a jelentésében, hogy az önkormányzatok feladatai és forrásai között nagy feszültségek vannak, hogy a feladatokhoz nincsenek hozzárendelve a források.

Gémesi képviselőtársam és Ékes képviselőtársam is jól tudja, hogy a rendszerváltás óta durván ezer új feladatot kaptak az önkormányzatok, és ehhez az ezer új feladathoz nem kaptak elégséges forrást. Ezzel, azt hiszem, egyetértünk. És abban is egyetértünk, hogy önkormányzatok és önkormányzatok között óriási különbség van: nem ugyanaz egy Kokad önkormányzata, mint egy Dunaújváros önkormányzata. Elhiszem, hogy az önhikit megkapják, de előre tervezni így nagyon nehéz nekik, és tudjuk, hogy milyen kötöttségekkel jár az önhiki.

A másik az, amit Ékes képviselőtársam mondott, hogy a kormány lép és megadta a minimálbért s a többi. Eszembe jutott a következő. A hetvenes évek elején bevezették annak idején a keretbesorolási rendszert, más néven a bértarifa-táblázatot. Ennek alapján szakképzettség, erőkifejtés, munkakörülmény szerint csoportosították a dolgozókat, és tól-ig határon belül határozták meg, hogy mennyi a minimum bér és mennyi a maximum bér. Ott volt a nagy baj, hogy a vállalatoknak meg kellett adniuk a minimum bért, de már nem volt többre pénz. És most is ott a baj. Amellett, hogy egyetértünk a minimálbér növelésével, hogy ha a termelékenységet akarjuk növelni, elsősorban azoknak a dolgozóknak kellene a bukszáját tömni, akik lelkesen és sokan dolgoznak, de hát erre a bukszatömésre kevés pénz marad, mert a minimálbért mindenkinek meg kell adni - egy. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kettő: az én választókörzetemben igen nehéz helyzetbe kerülnek a kis- és középvállalatok (Az elnök ismét csenget.), és nem a nagyvállalatokkal lesz a baj a minimálbér kapcsán (Az elnök folyamatosan csenget.), hanem a kis- és középvállalatokkal.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Gémesi György úr, az MDF képviselője.

 

DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanaz a téma: az önkormányzatok szociális feladatra megkapják a szükséges forrásokat. Tizenkét éve foglalkozom az önkormányzatokkal. Én nem mondom, hogy minden önkormányzat megkapja a településüzemeltetés minden részletéhez a szükséges forrást; nem azt mondom, hogy önkormányzatok mértéktelen fejlesztési forrásokkal rendelkeznek, mert ez nem igaz. De ne keverjük össze ezt azzal, hogy a szociális feladatokra megkapják a pénzt, a szociális feladatokra biztosított pénzből pedig a különböző, szegényebb családokra szükséges kiegyenlítő mechanizmusokat biztosítani tudják. Nem beszéltünk egyébként a kiegészítő családi pótlékról, amely már négyezer forintos nagyságrendet fog megütni, és ez azért részben pótolja azokat a forrásokat, amelyekről tetszettek beszélni.

Tehát visszatérve a szociális feladatokra, a források megvannak; csak az egy másik kérdés, hogy a település az esetleg szorító fejlesztési elképzelései és gondjai miatt mire fordítja ezeket a normatívákat, hiszen egységes pénzalappal gazdálkodik, hiszen nem kell minden egyes szociális feladatra biztosított pénzzel szó szerint, forint szerint elszámolni.

Tehát visszatérve nem tudom elfogadni azt a nézetet (Dr. Vojnik Mária: És az oktatási normatíva?!), hogy nincs lehetőségük a településeknek a helyi szociális védőháló kiépítésére, és nincs lehetőségük azokat a problémákat orvosolni, amelyek abból adódnak, hogy egyes családok nehéz helyzete miatt, vagy a munkanélküliség, vagy a térség szegénysége miatt nem tudnak megfelelő helyzetbe kerülni. Ez egész egyszerűen nem igaz! Mondom ezt amellett, hogy tudom, a településeknek milyen alapvető gondjaik vannak, tudom, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetű település kategóriájába még mindig nagyon magas számban tartoznak önkormányzatok, de ezeket a forrásokat is, amelyek ezeken keresztül jönnek, tehát a kiegészítő működésiforrás-támogatásokat is részben szociális feladatokra igénylik meg a települések.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Babák Mihály úr, a Fidesz képviselője.

 

(18.20)

 

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre képviselő úr szavait a szomszéd helyiségben a televízióban meghatódással hallgattam, amikor az állam feladatairól beszélt, és azt mondta, hogy tisztelt képviselőtársaink, az igazságosság elve alapján, a rászorultság elve alapján kell a szociálpolitikában munkálkodni.

Tisztelt Képviselő Úr! Osztjuk a véleményét, hogy az igazságosság és a rászorultság alapján; de kedves képviselő úr, megvallom őszintén, sajnos nem igazán hitelesek a szavai. Rossz padsorból, rossz helyről s rossz előélet után mondja mindezeket a szavakat, mert volt alkalma az ön pártjának négy éven keresztül arra, hogy az igazságosságot és a rászorultságot gyakorolja.

Önök nem ezt tették, tisztelt képviselőtársam! Annyi igazságtalanságot hagytak hátra ebben a társadalomban és annyi rászorultat, hogy négy év is kevés ahhoz, hogy mi ezt helyre tegyük és reparáljuk. (Moraj az MSZP soraiban.) Úgy gondolom, sok idő kell még ahhoz, hogy azt a sok hibát és azt a sok csorbát kiköszörülhessük.

Furcsa dolog ezt hallgatni, mondom, mert ha ön azt mondja, hogy a fiatalokról - és ez a mi napirendünk - az igazságosság elvén és a rászorultság elvén kell gondoskodni, akkor pedig egyáltalán nem értek önnel egyet, mert nemcsak ezek alapján kell; mert aki a fiatalról, a gyermekről, a családról gondoskodik, a gyermekéről és a gyerekről, pláne egy állam, annak kötelessége, hisz a jövőt támogatja, és nem holmiféle dolgot, és nem gazdagot és nem szegényt, hanem a jövőt támogatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a napirendünk a gyermekek és az ifjúság helyzete. Úgy gondolom, hogy rossz sztenderdről indultak az elmúlt négy év után. Ebben jelentős eredményeket sikerült elérni, és ezt pedig az demonstrálja, hogy a fiatalok, akiket megkérdeztek, 80 százaléka jövőt lát már, és ennek én fantasztikusan örülök. Higgyék el, a jövő tényleg elkezdődött - de ez nem önök alatt kezdődött el!

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Ékes József úr, az MDF képviselője.

 

ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Visszatérek Takács Imre képviselőtársamhoz - egész jól el tudunk kommunikálni egymással. A minimálbér kérdéséről és a bérsávok közötti különbség kérdéséről: ha nem lett volna a minimálbér megemelve ebben az évben 40 ezer forintra és jövőre 50 ezer forintra, akkor mekkora lett volna a különbség a szegények és a gazdagok között?

Bauer Tamás képviselőtársam is mondta, hogy a miniszterelnök úr annak idején félt attól, hogy a szegények és a gazdagok között szélesedni fog a sáv, középosztály nélkül. Most viszont azzal, hogy a 40 ezer és az 50 ezer forintos minimálbér-emelés bekövetkezik, valóban közelítünk ahhoz, hogy ki tud alakulni egy normális középosztály a bér tekintetében is, a család biztonsága tekintetében is, hiszen nagyon sok, számos olyan támogatási rendszer párosul hozzá, amely egyfajta biztonságot hoz a családnak.

A másik kérdés pedig az önkormányzatiság kérdése. Én is már nyolc éve vagyok alpolgármester, illetve polgármester is. Nagyon jól tudom azt, hogy egy önkormányzatnál jelen viszonyok között milyen terhek vannak. Viszont annak érdekében, hogy valóban a szociális háló az önkormányzatiság keretein belül meg tudjon maradni, a minimálbér-emeléssel tulajdonképpen valamilyen mértékben csökken a szociális rászorultság száma és nagyságrendje.

Nálunk, Ajkán is megvan az, hogy ha valaki szociálisan rászorult, akkor két jogon kaphat támogatást az önkormányzattól. Ez egyébként odafigyelés kérdése is - nagyon őszintén.

Tudom azt határozottan, hogy nálunk sem tudunk megoldani minden problémát, hisz rengeteg intézményünk van. Maga Ajka nyolc településrészből áll, és nincs még egy olyan település, ahol 13 templom lenne adott esetben a városban, nálunk az is van; van kórház, vannak középiskolák, általános iskolák, van bölcsőde, óvoda, vannak sportcentrumok és még lehet sorolni. Tehát nem jut mindenre. De kellő odafigyeléssel az önkormányzatok is egyfajta biztonságot tudnak adni az ott élő állampolgárok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) számára. Nem tudnak mindent megoldani, ez teljesen logikus. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Átadom az ülés vezetését Szili Katalin alelnök asszonynak. Felhívnám a figyelmüket a témára: jó lenne talán az ifjúság helyzetével foglalkozó jelentést tárgyalni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van!) Tudom, hogy természetesen minden mindennel összefügg, de az írásos anyag azért egy kicsit összefogottabb ebben a témában.

Köszönöm a segítő együttműködésüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

 

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Köszöntöm tisztelt képviselőtársaimat. Megadom két percben a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! Valóban utoljára szólok, de Babák képviselőtársam miatt hadd olvassak már fel Nordhaustól és Samuelsontól egy gondolatot - nézze meg ön is -, a Közgazdaságtan című könyvükben írják. (Babák Mihály: Én nem vitatkozom önnel!) Azt írják: "A javak a dollárszavazatokat követik, s nem a legnagyobb szükséget. Egy gazdag ember macskája kaphatja meg azt a tejet, amelyre egy szegény gyermeknek lenne szüksége ahhoz, hogy egészséges maradjon." Erről van szó.

Képviselőtársam! Azt hiszem, ha ismeri a magyar gazdaságpolitika történetét, tudja, hogy az előző ciklusban a rászorultsági elvet próbáltuk megvalósítani - hibákkal együtt, de a rászorultsági elvet próbáltuk megvalósítani. Azt hiszem, ezen nem lehet vitatkozni. Más kérdés, hogy a családok néhány százaléka családi pótlékot nem kapott, de ki a fene kívánja azt, hogy a milliókat kereső bankár vagy mit tudom én, kicsoda, talán még ön sem kívánja, hogy felvegye a családi pótlékot!

Még egy másik: az előző ciklusban a stabilitást meg kellett valósítani. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jaj!) 1992-ben 0,3 milliárd dollár volt a fizetési mérleg hiánya, '94-ben 4 milliárd dollár, az ország a csőd közelébe került, és ha a csőd bekövetkezik, akkor mi nem kapunk fizetést, a tanár nem kap fizetést s a többi. A csődöt el kellett kerülni? Igen. Gyakorlatilag kisebb volt a takaró, nem lehetett addig nyújtózkodni, mint szerettük volna. De, képviselőtársam, a takaró most lényegesen nagyobb, és ezt a takarót nem biztos, hogy jól használja a kormány!

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, ugyancsak az MSZP képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Én is Babák képviselőtársammal vagyok kénytelen vitatkozni. Rászorultakat nem az előző kormány hagyott itt, hanem az előző rendszer, és azt követően a rendszerváltás, a gazdasági válság, amelyből csak manapság kezdünk nagy nehezen kikeveredni.

Az természetesen a mi szemünkre vethető, amit a képviselő úr egyetlen felszólalásában sem mulaszt el a szemünkre vetni. Mondhatja azt a jelenlegi kormánykoalíció, hogy elég hülyék voltunk mi, amikor mi voltunk kormányon, hogy a tulajdon népszerűségvesztésünk árán meghoztuk azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz kellettek, hogy az ország megfelelő növekedési pályára kerüljön, amiből most önök osztogathatnak, és úgy dicsekedhetnek mindezzel (Szabó Sándorné: Úgy van!), mintha önök teremtették volna, és pfújolhatják az egész stabilizációs programot. Ha önök azt mondják, hogy mi elég hülyék voltunk, ha ezt csináltuk, tulajdonképpen van benne valami.

Ettől függetlenül engedje meg, hogy azt mondjam: mi erre büszkék vagyunk. Mi büszkék vagyunk arra, hogy nem fél szemmel a népszerűségi mutatókra sandítva kormányoztuk ezt az országot, nem azt néztük, hogy egy forint többlettámogatást ideadva vagy odaadva hol hány tized százalék népszerűség-emelkedést fog eredményezni, hanem azt néztük, hogy hogyan lehetne ezt az országot az örökölt és a rendszerváltás utáni kormány által elmélyített gazdasági válságból valahogyan kihúzni. Kihúztuk, tisztelt képviselőtársam, ezért nekünk talán túl sok szemrehányást nem kellene tenni.

Ami pedig az igazságosságot és a rászorultságot illeti: igen, megvontuk a családi pótlékot a legmagasabb jövedelmű 20 százaléktól. Nem azért, mert ennek a 20 százaléknak már annyi pénze volt, hogy nem tudott vele mit kezdeni, hanem mert ha valahonnan el kellett venni, akkor mi úgy gondoltuk, hogy a legmagasabb jövedelműektől vesszük el, nem úgy, mint önök, hogy akkor a legalacsonyabb jövedelműektől kellene elvenni. Én a magam részéről ma is így gondolom; én például nem is veszem fel a családi pótlékot, noha jár.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem kívánom húzni az időt, csak megütötte a fülemet az, amit Szabó Zoltán úr mondott. Azt mondta, hogy anno a legmagasabb jövedelműektől vonták meg a családi pótlékot. Én emlékszem, hogy ez 20 ezer forint/fő jövedelemhatárnál volt megszabva. (Szabó Sándorné: 21 300 forint!) Kérem szépen, ha ön azt gondolja, hogy akkor ez a legmagasabb jövedelemhez tartozott, akkor valószínűleg végképp nem fogjuk egymás szavát érteni a jövőben sem, hiszen ön olyan úton jár, amire mi véletlenül sem akarunk rátévedni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Sándorné képviselő asszonynak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő asszony!

 

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt hiszem, a képviselőtársaim ott követik el az első hibát, amikor a mai árakkal számolnak és a mai nyugdíjminimumot veszik például '94-es vagy '95-ös nyugdíjminimumnak alapul. Nem ahhoz kell viszonyítani az akkori 21 300 forintot! Kérem, mélyüljenek el azokban a számokban, egészen más százalékokról, tízezer forint körüli összegről volt akkor szó, és akkor ennek a duplája fölött húzták meg ezt a határt.

 

 

(18.30)

 

Nem vagyok ma sem arra büszke, ezt akkori képviselőként én... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) De csak a szociálpolitikai megszorító csomagra nem vagyok büszke, de az összes többire igen, hogy a három- és többgyermekesek mellett meg tudtuk tartani azokat a juttatásokat, tehát a gyest is és a családi pótlékot is megkapták. Én magam is, háromgyerekesként rögtön lemondtam erről - de nem erről akartam beszélni.

'98-ban önök azt ígérték a választásokon: Orbán Viktor és pártja magyar csodáról beszélt, 7 százalékos emelkedésről és 7 százalékos nemzetijövedelem-gyarapodásról beszéltek. Ehhez képest a tények: 4,2, 5,2 és 3,9 százalékos növekedés. Ehhez képest - már képviselőtársaim elmondták, de úgy látszik, ebben a Házban még mindig csak ismételni kell - egytized forinttal, tehát 10 fillérrel növelték önök ilyen gazdasági növekedés mellett a családtámogatásra fordított összegeket, és ezeket aránytalanul osztották el. Ez a bajunk, semmi más!

És nagyon örülünk minden családokhoz, gyermekekhez eljutó forintnak, fillérnek, de igazságtalannak tartjuk azt, hogy önök valamilyen elv szerint különbséget tesznek gyerek és gyerek között ma Magyarországon, és ez egy Európába törekvő államban elfogadhatatlan. (Babák Mihály: Ez meg nem igaz, kedves!) Ez egy perverz újraelosztás. Tessék megkérdezni európai szociálpolitikusokat, mi erről a véleményük!

Köszönöm.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Vincze László képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

VINCZE LÁSZLÓ (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre MSZP-s képviselő úr hasonlata nekem mást juttat eszembe a tejről, nevezetesen azt, hogy lassan már országos szintűvé lesz téve az úgynevezett tejakció, amit az iskolákban fognak iskolatej címén bevezetni, és ezt meg fogja kapni minden gyermek. Most nem tudom pontosan, hogy már hány megyében gyakorlat ez, és bizony ez a mostani kormány idején vált gyakorlattá és válik teljessé reményeim szerint 2002-re. Ez nemcsak a gyermekeket érinti támogatásként, hanem szüleiket is indirekt módon, hiszen vidéki emberek állítják elő a tejet, és a vidéki családok részesülnek tulajdonképpen mint beszállítók ebből a dologból.

Ugyanakkor viszont a családok támogatásával kapcsolatosan nagyon jónak tartom ezt a sokrétű és teljes körű intézkedési sort. Nyilván, hogy ezt meg lehetne még fejelni valamilyen módon, de azért nagy tisztelettel arra is emlékeztetnék, hogy bizony 22 százalékos inflációról lementünk 9-re, 10-re, 8-ra - nem tudom pontosan, én nem vagyok közgazdász, de lényegesen lementünk. Ugyanakkor az üzemanyagárak - csak emlékeztetnék - közel 50 forinttal olcsóbbak, csak a tavalyi évhez képest. Én tudom, hogy elsősorban nem a kormánynak, de egy kicsit a kormánynak is köszönhető, hiszen az a rés, amely a világpiaci árból adódott, nem került elvételre különböző adók és egyéb módján, hanem ott maradt a családoknál, és valamilyen indirekt módon főleg a vidéki fiatalokat is segíti ez, hiszen a statisztikából és a jelentésből az is kiderül, hogy kétharmada ingázik az ifjúságnak, és bizony ez is egyfajta támogatási rész. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Lehet, hogy belemagyarázásnak tűnik, de én ezt így értem, és örülök ennek a dolognak is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Ez csak egy mondat lesz. Elnök Asszony! Miniszter Úr! Képviselőtársaim! A kormányváltás előtt nem sokkal a parlamentben én szólaltam fel az iskolatejtémában, és bizonyítottam, hogy miért van szükség arra... - (Babák Mihály a képviselőtársával történő beszélgetés közben összeüti a tenyerét.) na végre, már Babák képviselőtársam tapsol! (Vincze László tapsol.) -, miért van szükség arra, hogy az iskolatejet be kell vezetni. Gyakorlatilag a váltás bekövetkezett, és köszönjük, hogy egyre jobban kibővül ez, mert valóban szükség van rá. Persze nem olyan tejre, amit a boltokban itt-ott lehet kapni, hanem valóban iskolatejre.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

 

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Vincze képviselő úrnak igaza van, valóban nagy öröm, hogy az üzemanyag 50 forinttal olcsóbb, mint tavaly volt; igaz, hogy tavaly meg 60 forinttal volt drágább, mint tavalyelőtt volt. Ez tudniillik az üzemanyagár világpiaci változásával függ össze. Tavaly egy hordó olaj ára 30 dollár fölött volt, ma, azt hiszem, már 20 dollár alatt, és ilyenkor hála istennek működik a piacgazdaság, változik az üzemanyagár is.

Sajnos a másik összetevője az üzemanyagárnak, amitől szintén lejjebb ment, abban már a kormánynak van szerepe, és eléggé kétséges, hogy ez mennyire pozitív szerep: a forint erősödésére gondolok, tisztelt képviselőtársaim. Természetesen azon az oldalon nagyon jó dolog, hogy mi olcsóbban tudjuk megvenni a külföldről behozott árutermékeket; akkor már egy kicsit problematikusabb a dolog, amikor az exportunk drasztikusan visszaesik annak következtében, hogy ezen a magasabb átváltási árfolyamon nem sikerül már eladni külföldön azokat a termékeket, amelyeket a magyar gazdaság termel.

Tehát miközben az egyik oldalon nagyon jó az, és az én pénztárcámnak is igen jólesik, hogy 50 forinttal kevesebbet kell fizetnem literenként az üzemanyagért, aközben egy csomó ember veszíti el a munkáját amiatt, hogy a forint oly mértékben megerősödött, hogy ilyen árviszonyok mellett már nem érdemes az adott terméket exportálni, nem lehet eladni külföldön.

Mindennek megvan a maga jó és rossz oldala, ennek például ez. Ha most az a kérdés, hogy mi itt a Házban annak örülünk, hogy ma az üzemanyagért kevesebbet fizetünk, ugyanakkor a megnövekedett számú, általában eddig is minimálbéren foglalkoztatott munkanélküliek meg azon búsulnak, hogy elveszítették a munkájukat, akkor megint ugyanoda jutottunk vissza, tisztelt képviselőtársaim: minden intézkedés jó valakinek és rossz valakinek. Ennek a kormánynak minden intézkedése a relatíve magasabb jövedelműeknek volt jó és a relatíve alacsonyabb jövedelműeknek volt rossz.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; őt követi majd Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó.

 

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Én most az általános vita táncrendjében visszatérek a kályhához: a jelentéshez.

Egyetértek az egyik bizottsági összegzést ismertető Potápi Árpád képviselőtársammal, aki valamennyi korábbi jelentés közül ezt tartja adatokban rendkívül gazdagnak, a legrészletesebbnek, és hozzáteszem, ezt kézhez kapták a képviselők a törvény szerinti határidő előtt, még a nyári hónapokban. Mindenképpen gratulálok a kormányjelentést készítő minisztériumi munkatársaknak.

Folytatva az MDF nevében megszólaló Gémesi György képviselőtársam elemzését, utalok arra a fontos tendenciára, amely szerint ebben a kormányzati ciklusban egyharmadával csökkent a veszélyeztetett gyermekek száma. 1998 elején még 420 ezer veszélyeztetett gyermeket tartottak nyilván, ez év elején már ennek a létszámnak csak a 63 százalékát, 265 ezret.

A nagymértékű javulás egyértelműen a gyermekes családok anyagi helyzetének az időközben bekövetkezett javulásával hozható összefüggésbe. 1998 elején a veszélyeztetettség okai közül az anyagi okok játszották a legnagyobb szerepet, akkor a gyermekek 83 százaléka került ilyen okból a gyámhatóságok nyilvántartásába. A nehéz anyagi körülmények következtében gyakrabban alakulnak ki egyéb, az egészséget, a testi-lelki fejlődést veszélyeztető tényezők is; ezek száma szintén visszaesett. A veszélyeztetett gyermekek számának a gyors csökkenése önmagában már igazolja a kormány családpolitikájának a helyességét, a korábban leghátrányosabb helyzetben élő gyermekes családok életkörülményeinek a gyors javulását.

A mai kormány családellenes jogszabályokat örökölt elődjétől, és két év alatt lényegében sikerült felszámolnia ezek káros hatásait. Ha az átlagjövedelem felénél húzzuk meg a szegénységi küszöböt, akkor a kormányváltás évében a kétévesnél fiatalabb gyermekek egyharmada élt ilyen szegény családban, ma már kevesebb mint egyötöde. Akkor a négy- és többgyermekes családok többsége, több mint a fele szegénysorban élt, ma már kevesebb mint kétötödük szegény.

A gyermekes családok helyzetének a javítását sokrétű szociálpolitikai és adópolitikai intézkedések révén sikerült elérni. Itt kell azt is megemlítenünk, hogy a gyermekes családok helyzetének javítása megfékezte a jövedelmi egyenlőtlenségek korábbi növekedését.

 

 

(18.40)

 

Míg 1994 és '98 között rohamosan nőttek a jövedelmi különbségek, azaz a szegények szegényedtek, és a gazdagok még tovább gazdagodtak, elég ha csak arra utalunk, hogy a legelesettebbek adóterheinek növekedésével és szociális ellátásainak a megkurtításával egyidejűleg nagymértékben csökkentek a sokmilliós jövedelmek adóterhei, nos, ennek a jövedelmi szakadéknak a további tágulása állt meg 1998 után. A jövedelmi különbségek korábbi növekedését ugyanis lefékezték azok a tömegeket érintő intézkedések, hogy 110 ezerrel több gyermek kap ma családi pótlékot és iskoláztatási támogatást, mint 1998-ban. 50 ezerrel többen részesülnek anyasági segélyben, 70 ezerrel több család veheti igénybe a gyermekgondozási segélyt, és 50-60 ezerrel többen a gyermekgondozási díjat, mint az előző kormány záró évében.

Tisztelt Ház! Európa kirívóan antiszociális és családellenes adórendszerét működtette az előző kormány. A gyermekek nevelésére fordított jövedelmeket ugyanúgy adóztatta, mintha azokat luxuscikkekre, utazásokra vagy élvezeti cikkekre költötték volna, vagy jobban megadóztatta a gyermekek létminimumát fedező szülői jövedelmeket, mint a tehetősek befektetési jegy vásárlására, nagy életbiztosítására fordított jövedelmeit. Az új kormány évről évre közelíti a teherbíráshoz igazodó közteherviselés megvalósulását, és a családosok adókedvezménye révén az idén már 82 milliárd forinttal több marad több mint egymillió gyermekes családnál, mintha érvényben maradt volna az előző kormány családellenes adóztatása. Ez év január 1-jétől már a megfogant gyermek életének, tehát a terhesség 91. napjától igénybe vehető a családosok adókedvezménye, hiszen köztudottan sok kiadással jár egy új élet fogadása.

A gyermeknevelés költségeinek az adóztatott jövedelmekből történő kivonása azt eredményezi, hogy egyre több gyermekes család mentesül az adózás terhe alól, hiszen ők amúgy is a gyermeknevelés munkájával már eleve sokat vállalnak a köz és a jövő érdekében. Ezt az eredményt, miszerint az adókedvezmények növelése révén egyre több kis- és közepes jövedelmű gyermekes család mentesül a személyi jövedelemadózás korábban méltánytalan terhe alól, sokan nem eredménynek, hanem kudarcnak tüntetik fel, s azt állítják, hogy jaj, milyen sokan nem vehetnek igénybe adó-visszatérítést be sem fizetendő és be sem fizetett adóik után.

Míg ennek a kormánynak az az állapot a kívánatos, hogy a szegénységi küszöb környékén élő többgyermekes családok olyan mértékű adókedvezményt kaphassanak, hogy ne kelljen adót fizetniük, addig a mai ellenzék változatlanul az olyan igazságtalan, a teherbírással köszönő viszonyban sem álló adórendszert favorizál, amelyik minden gyermeknevelési kiadást az előző kormányhoz hasonlóan megadóztatna, és az lenne az eredményesség kritériuma, hogy egy csekély kedvezményt az adózók 90-95 százaléka teljes mértékben igénybe tudna venni. Nos, nagyon remélem, hogy ezt a családellenes adórendszert a választópolgárok nem kívánják vissza.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, aki szintén írásban jelezte hozzászólási szándékát. Öné a szó.

 

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Visszatérve most már valóban a gyermekek és az ifjúság helyzetéről, életkörülményeinek alakulásáról és a kormányzati intézkedésekről szóló jelentéshez, hadd tegyem hozzá, hogy azok az elemzések, amelyek a jelentésben megtalálhatók, valóban jók, a gondolatok is, és azok az oszlop-, kördiagramok és egyéb diagramok megfelelőképpen fejezik ki a gondolatok színvonalát.

Már a kétpercesekben elég sok mindent elmondtam, ezért hadd mondjam azt, hogy inkább egy megyére, Hajdú-Bihar megyére koncentrálva próbálom az ifjúság és a gyermekek helyzetét ábrázolni. Ezeket is csak vázlatosan teszem az idő előrehaladta miatt. A megyében a gyermekotthonok férőhelyeinek száma 1998-ban 1004, 2000-ben 798 volt, tehát csökkenés következett be. A gyermekeket gondozók száma 1998-ban 128, 2000-ben 112 volt. Az elhelyezett gyermekek száma viszont alig változott, mert 1998-ban 1264, 2000-ben 1226 fő volt. Tehát a férőhelyek csökkentek, a gyermekek száma, mint ahogy mondtam, majdnem változatlan maradt, így elég sok feladat hárult a gondozókra. Azt hiszem, hogy ez a gyermekeket gondozók feladatait nagymértékben megnövelte. Mielőtt tovább folytatnám az adatokat, hadd mondjam azt, hogy a megyei statisztikai igazgatóság adatai alapján ismertetem ezeket az adatokat.

Eléggé lehangoló, hogy egyre nagyobb szükség van az ifjúsági pszichiátriai gondozásra, és ez számomra is nagyon fájó, hiszen 1990-ben 9261, 1998-ban 16 439, 2000-ben mintegy 20 ezer ifjúsági pszichiátriai gondozás történt a megyében. Ugyanakkor azoknak az intézeteknek a száma, amelyek ezzel foglalkoztak, mind a három időszakban csak három volt, tehát igen nagy feladat hárult az intézetekre.

Néhány gondolatot az óvodai ellátásról: 1997-ben a megyében 224 önkormányzati óvoda volt, '99-ben 222, alig történt változás.

A gimnáziumi diákok száma a megyében ebben az időszakban stagnál, ugyanakkor nő a szakközépiskolai tanulók száma: '97-ben 7260, '99-ben 7747 szakközépiskolai tanuló volt. Azt lehet tapasztalni, hogy elég nagy különbség van az egyes középiskolák színvonala között.

A főiskolai, egyetemi hallgatók száma Hajdú-Bihar megyében - Budapestet, Csongrád és Baranya megyét követően - a negyedik helyen van, de sajnos az ott végzettek nagy része nem tud elhelyezkedni Hajdú-Bihar megyében, mert egyrészt nincs elegendő munkahely, másrészt az a névleges bér, amit Hajdú-Bihar megyében ajánlanak nekik, nincs olyan magas, mint Budapesten és a Dunántúlon, és így nagyon sok végzett hallgató eljön ide Pestre, vagy elhelyezkedik a Dunántúlon. Ez aztán elég sok életpálya-kezdési gonddal jár számukra. Az idő rövidsége miatt erről nem szólok.

Sajnos, ebben az időszakban Hajdú-Bihar megyében romlott a közművelődés helyzete, pedig a globalizáció korában ez igen fontos terület lenne. A hollywoodi művészeti ipar uralma egyre meghatározóbbá válik a világon. Ha Hollywoodban tüsszentenek egyet, akkor a művészet sok esetben tüdőgyulladást kap. Ezért lehangoló, hogy amíg 1998-ban 277, 2000-ben 241 fő volt az ezer lakosra jutó színházlátogatók száma, és a fiatalok körében is látható, érezhető ez a csökkenés.

A könyvtárak helyzete sem rózsás. 1998-ban 3338, 2000-ben 3396 volt az ezer lakosra jutó könyvtári egységek száma, tehát növekedés alig következett be. Szomorú, hogy a könyvtárak nem tudnak lépést tartani a könyvpiac bővülésével, ezt nagyrészt a kevés pénzforrás miatt lehet tapasztalni.

 

 

(18.50)

 

A közoktatás, közművelődés nehéz helyzete ellenére is példamutató munkát végeznek a megyében a pedagógusok, a közművelődési dolgozók. Sokszor megtapasztaltam, hogy ők mindent megtesznek az ifjúságért is. Jóleső érzés volt több alkalommal azt látni, hogy a roma gyermekek nevelése, oktatása érdekében időt, fáradságot nem kímélve dolgoznak a kollegák. Létavértesen, Hosszúpályiban, Hajdúszováton több ízben, jó érzéssel tapasztaltam a kiváló munkát az oktatásban dolgozók, a közművelődésben dolgozók körében azért, hogy a roma gyermekek minél magasabb színvonalra kerüljenek.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak jelezte felszólalási szándékát Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

 

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A nem is tudom, talán másfél órán keresztül folyó kétperces vitában már sokan sokat szóltak azokról a társadalompolitikai következtetésekről, amelyek a jelentéssel, a határozati javaslattal és a kormány expozéjával kapcsolatban óhatatlanul fölmerülnek valamennyiünkben. Én ezen a vonalon szeretnék egy kicsit továbbmenni, hiszen abban nincs köztünk vita, hogy ez a jelentés figyelemre méltó elemzéseket tartalmaz. Egy kicsit az arányai vitathatók, hiszen annak következtében, hogy a fő alapja egy ifjúságpolitikai kutatás, ennek megfelelően a jelentés aránytalanul sokat foglalkozik az úgynevezett ifjúságnak tekinthető csoporttal, és aránytalanul keveset a gyermekkorúak problémáival, ami abból fakad, hogy a nyersanyag ebben a tekintetben állt rendelkezésre. Ettől még lehet értékes ez a jelentés sok vonatkozásban, az igazi kérdés azonban az, hogy milyen következtetéseket vonunk le belőle.

Azzal kezdte Deutsch Tamás miniszter úr az expozéjában, és ő hozta be ezt az elemet a mai vitába, hogy itt egy teljesen új családtámogatási rendszert hozott létre a jelenlegi kormány, az elődje által lerombolt családtámogatási rendszer után. Azzal szeretném kezdeni, tisztelt Országgyűlés, hogy természetesen szó sincs sem arról, hogy a családtámogatási rendszert az előző kormány, a mi kormányunk lerombolta volna; átalakította: egyes elemeit megszüntette, más elemeit megerősítette. Arról sincs szó, hogy a jelenlegi kormány egy teljesen új rendszert hozott volna létre, hiszen azok az elemek, amelyeket mi megszüntettünk, és önök visszahoztak - nevezetesen, mondjuk, a gyed -, nem egy új dolog, hanem a Lázár-kormány idején hozták létre. A családi adókedvezmény, a gyerekek utáni adókedvezmény, amelyet mi megszüntettünk, és amit önök visszaállítottak, a Grósz-kormány idején, a '88-as adóreform részeként került bevezetésre.

Ez a kormány semmi újat nem hozott a családtámogatási rendszerbe. Visszahozta azokat az elemeket, amelyeket a Kádár-korszak korai, középső és késői időszakában hoztak létre. A probléma ezzel csak az, hogy egy más társadalmi szituációban hozta vissza. Mert azok az elemek, amelyek egy aránylag kiegyensúlyozott jövedelemstruktúrájú, teljes foglalkoztatottsággal jellemezhető országban, mint amilyen a '60-as, '70-es, korai '80-as évek Magyarországa volt - tehát alanyi jogú családi pótlék, alanyi jogú gyes, emellett a gyed és a legvégén a családi adókedvezmény -, egy ilyen gyermeknevelést támogató politikának mások a hatásai, mint egy olyan országban, mint a '90-es vagy a 2000-es évek Magyarországa, amelyet nem teljes foglalkoztatás és növekvő jövedelemkülönbségek jellemeznek. Egy ilyen struktúrájú országban, mint a mai Magyarország, olyan támogatási rendszer működtetése, amely a magas jövedelműeket fogja be a rendszerbe, és az alacsony jövedelműeket zárja ki, a társadalomra kifejezetten kedvezőtlen.

Arról beszélt itt Lezsák képviselő úr, hogy a jövedelemkülönbségek a '94-98-as időszakban nőttek meg gyorsan - ugye, ezt mondta a képviselő úr? -, és ez annak köszönhető, hogy megszűnt a családi pótlék és a gyes alanyijogúsága. Képviselő úr, komolyan gondolja, ha a legmagasabb jövedelműektől vesznek el egy juttatást - kétségtelen, hogy 11 százalék esett el ettől, a fölső 11 és nem az alsó 11 százalék -, akkor ez hogyan hathat Lezsák képviselő úr szerint a jövedelemkülönbségek növekedése irányába? Ez egy logikai képtelenség, amit itt Lezsák Sándor képviselő úr mondott, nem is beszélve arról, hogy a jövedelemkülönbségek kétségtelen gyors növekedése nem 1994-ben kezdődött el, amikor Lezsák képviselő úr pártja, az MDF ellenzékbe szorult, és a Szabad Demokraták Szövetsége, az én pártom kormányra került, hanem ez a gyors növekedés 1988-89 körül indult el, és a leggyorsabb éppen 1990 és '94 között volt; nem azért, mert az MDF volt akkor kormányon, hanem azért, mert akkor szűnt meg a teljes foglalkoztatás, akkor szűnt meg másfél millió munkahely, akkor indult meg a jövedelmek differenciálódása. A kérdés nem ez. A kérdés az, hogy ha egyszer ilyen szituáció van, akkor milyen jövedelempolitikát folytat egy kormány.

Arról beszélt Babák képviselő úr ebben a kétperces vitában, hogy rossz helyről mondjuk ezeket a dolgokat, meg rossz múlttal mondjuk ezeket a dolgokat (Babák Mihály: Ezt most is állítom.), hogy beszélünk mi igazságosságról, szabad demokraták meg szocialisták, amikor a mi kormányzásunk idején nőttek meg ezek a dolgok. Ugye, ezt mondta, Babák képviselő úr? Nos, téved a képviselő úr. Mi teljes joggal kérjük számon önöktől az igazságosságot, mert abban a négy évben, amikor kétségkívül az egész társadalomban romlott az életszínvonal, a mi jövedelempolitikánk arra irányult (Babák Mihály: Hogy kitekerje a nyakát!), hogy a romlástól a szegényeket megóvjuk, és a terheket elsősorban a magas jövedelműek viseljék. Most, amikor gyorsan növekszik a gazdaság, az önök jövedelempolitikája arra irányul, hogy a javulásból elsősorban a magas jövedelműek részesüljenek, és a szegényeknek minél kevesebb jusson belőle. Tehát mi teljes joggal kérjük önöktől számon a társadalmi igazságosság, a méltányosság és a rászorultság szempontjait. Mert bizony elsősorban a gyerekeket sújtja az a jövedelempolitika, amit önök folytatnak. Ezért utasítjuk el ezt a politikát, ezt a jövedelempolitikát, éppen a gyerekek és a fiatalok szempontjából.

De szeretnék még két intézkedésük társadalmi hatására rátérni, amelyek közül az egyikkel - annak ellenére, hogy nagyon büszkék voltak rá, amikor bevezették - egyáltalán nem foglalkozik a jelentés. Önök bevezették az úgynevezett iskoláztatási támogatást, vagyis kimondták azt, hogy az iskolás gyerekek már nem automatikusan kapják a családi pótlékot, hanem csak ha igazolják, hogy a gyerek iskolába jár. Elvárható lett volna, hogy három év után bemutassák ebben a jelentésben (Babák Mihály közbeszól. - Az elnök csenget.), hogy milyen pozitív hatása volt ennek, csökkent-e ennek következtében az iskolakerülés. Ezt elfelejtették bemutatni, nyilván azért, mert ez az intézkedés, ami egy jelentős adminisztratív terhet hozott a gyerekes szülők számára, nem érte el azt a hatást, amit önök vártak tőle.

A harmadik kérdéskör, amiről szólnék: szó esik a jelentésben a drog kérdéséről. Mit mutat a jelentés? Azt mutatja, hogy 1999-ben még folytatódott a kezelt drogfüggők számának a növekedése, 2000-ben ez a növekedés lelassult. A kérdés csak az, hogy miért: azért, mert kevesebben vannak a kábítószer-élvezők, vagy azért, mert a kábítószer-élvezők nem mernek elmenni a kezelésre, mert félnek azoktól a büntetőjogi következményektől, amelyekkel önök sújtják őket? Nos, minden ismeretünk, ami rendelkezésre áll, azt mutatja, hogy nem szorult vissza a kábítószer-élvezet Magyarországon, csak a kezelésre elmenés szorult vissza. Jó lett volna, ha ezt a jelentés tisztességesen elemzi, három évvel azután, hogy önök ezt a minden európai trenddel ellentétes intézkedésüket bevezették.

 

 

(19.00)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek a kérdéseknek az alapos elemzésével kezdődne az a vizsgálat, hogy a gyermekek és az ifjúság helyzetében mit is jelentett a fideszes kormányzat. Azt mondta, ha jól emlékszem, Babák képviselő úr, ha mi azt mondanánk, hogy amit önök tettek, az jó, de még nem elég, akkor egyet tudnánk érteni. Tekintve az önök jövedelempolitikai intézkedéseit, tekintve az önök iskoláztatási támogatását, tekintve az önök drogpolitikáját, én mást mondok: azt mondom, hogy ebből a politikából elég.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy kíván-e még valaki felszólalni. (Nem érkezik jelzés.) Tekintettel arra, hogy több képviselőtársam nem jelezte felszólalási szándékát, megkérdezem Szakács Imre politikai államtitkár urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Szakács Imre: Nem.) Az államtitkár úr jelzi, hogy nem kíván válaszolni a vitában elhangzottakra. Az általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelemmel arra, hogy módosító javaslat érkezett, az országgyűlési határozati javaslat részletes vitájára következő ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi IL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/5467. számon, a gazdasági bizottság ajánlását pedig T/5467/2. számon kapták kézhez.

Először megadom a szót Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi ajánlás értelmében 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

 




Felszólalások:   23-24   25-160   160-178      Ülésnap adatai