Készült: 2020.04.08.08:14:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

163. ülésnap (2000.10.16.),  41-133. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 7:27:01


Felszólalások:   41   41-133   133-198      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Miután más frakció nem jelezte a felszólalási szándékát, most a határozathozatal következik. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e azzal, hogy a T/3122. számú törvényjavaslat általános vitája 60 órás időkeretben történjen, a jegyző által imént ismertetett felosztás szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 178 igen szavazattal, 99 nem ellenében, tartózkodó szavazat nélkül a törvényjavaslat időkeretben történő tárgyalását elfogadta.

 

Tisztelt Országgyűlés! Előző ülésünkön több előterjesztés általános vitáját lezártuk, most a részletes vitára bocsátások következnek. Indítványozom a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3008. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 176 igen szavazattal, 98 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Indítványozom a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3009. számú törvényjavaslat részletes vitára bocsátását. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 175 igen szavazattal, 92 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot részletes vitára bocsátotta.

 

Tisztelt Országgyűlés! A mai napon sor kerül a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitájára is. Az eredményes felkészülés érdekében a vita szerkezetére vonatkozó javaslatomat a napirendi ajánlás 2. számú mellékletében eljuttattam a képviselőkhöz. Az indítványról kézfelemeléssel határoz az Országgyűlés.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a részletes vita szerkezetére tett javaslatomat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a részletes vita szerkezetére tett javaslatot elfogadta. (Több képviselő elhagyja az üléstermet.)

 

Most pedig, tisztelt Országgyűlés, soron következik a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat és az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának megkezdése.

Az előterjesztést T/3122. számon, az Állami Számvevőszék jelentését T/3122/1. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3122/3-10. és 12-19. számokon kapták kézhez.

Emlékeztetem önöket, hogy a mai napon az Országgyűlés korábbi döntésének megfelelően az expozé elhangzása után az Állami Számvevőszék elnöke, a költségvetési bizottság előadója és a kisebbségi vélemény megfogalmazója ismerteti álláspontját. Ezt követően kerül sor az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására, majd a bizottsági előadók és a kisebbségi előadók következnek.

Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Járai Zsigmond pénzügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás szerinti 45 perces időkeretben.

 

DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Hölgyek és Urak! Az önök előtt lévő költségvetési javaslatot, amely a 2001., 2002. évekre vonatkozik, a kormány az áttörés költségvetésének nevezte. Miben jelent áttörést megítélésünk szerint az új költségvetés? Először is: két évre szól, ezzel jelentős mértékben növeli a gazdálkodás stabilitását, előreláthatóságát. Másodszor: olyan dinamikusan növekvő gazdasági pályát vázol föl, amelyben a kiemelkedően gyors gazdasági növekedés a gazdasági egyensúly javulásával jár együtt. Harmadszor: az európaitól elmaradt életszínvonal javítására, a keresetek és a nyugdíjak emelésére van lehetőség úgy, hogy a családok gyermekneveléssel kapcsolatos terhei mérséklődnek, az országban kialakult területi egyenlőtlenségek szűkülnek.

Tisztelt Ház! Nemcsak eszközrendszerében és céljaiban megújult költségvetési tervezet van önök előtt, hanem több szakmai elemmel is továbbfejlesztett javaslatcsomag. Most első alkalommal kapcsolódik szorosan, szervesen egybe az úgynevezett hagyományos költségvetési törvényjavaslat és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési törvényjavaslata. Mindez lényegesen több szakmai és mérlegelési esélyt ad nekünk az összefüggések áttekintésére, a korábbi, valamikor kétségtelenül előrelépést jelentő párhuzamos tárgyaláshoz képest is. Persze mindez nagyobb felelősséget is kíván, hiszen az államháztartás teljes körére kiterjedő hatások követésével kell majd minden újító javaslatot kezelni. Tehát az egy törvényjavaslatban tárgyalás szakmai háttere jelenti annak előnyét is.

A másik újszerű elem az, hogy sikerült először két évre szóló költségvetést összeállítanunk. Örülök annak, hogy egy olyan költségvetési javaslat készült, amelyben a magyarországi vállalatok, költségvetési intézmények, a társadalom valamennyi rétege számára két évre előre tervezhetővé, kiszámíthatóvá tesszük pénzügyi lehetőségeiket. Ez a kiszámíthatóság régi jogos követelése a gazdálkodó szférának. Pénzügyesként egyértelműen előrelépésnek tekintem azt, hogy a két évre szóló költségvetés növeli a gazdaság kiszámíthatóságát, előreláthatóságát. A költségvetés tervezésénél a lehető leggondosabb szakmai körültekintéssel jártunk el. A gazdasági fejlődésre vonatkozó prognózisaink a legjobb mai szakmai ismereteinken alapulnak.

 

 

(11.40)

 

Természetesen mi is látjuk azt, amire az Állami Számvevőszék felhívta a figyelmet, hogy minél hosszabb távra szól egy előrejelzés, annál nagyobb kockázatokat rejt magában.

Úgy ítéljük meg azonban, hogy a magyar gazdaság ma olyan mértékben stabil, amely a korábbinál hosszabb távú előrelátásra is lehetőséget ad. Ha a nemzetközi gazdasági feltételek az általunk tervezetthez képest lényegesen változnak, lehetőség lesz a költségvetés kiigazítására az államháztartási törvényben szabályozott módon, költségvetési törvénymódosítással vagy pótköltségvetéssel. Ezekkel az eszközökkel a parlament hatáskörének csorbítása nélkül lehet élni.

A kétéves törvényjavaslat tartalmilag azt jelenti, hogy a törvény normaszövegében a szabályok két évre szólnak, de a bevételi, kiadási és támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként kerülnek jóváhagyásra. Megmarad tehát az éves pénzügyi gazdálkodás és az évenkénti beszámolási kötelezettség. A két évre szóló költségvetés elfogadásához a jogi alapot az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban kezdeményezett államháztartási törvénymódosítás teremti meg. Véleményem szerint is helyes lenne e törvény sűrű módosítása helyett annak egységes áttekintése és ahol szükséges, korrigálása. Ezt a jövő évben igyekszünk napirendre tűzni.

Tisztelt Országgyűlés! Az elkövetkező évek gazdasági fejlődésére vonatkozó prognózisaink megalapozottak és reálisak. Olyan időszak elé nézünk, amikor az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott. Megállapíthatjuk, hogy az általunk az elmúlt években követett gazdaságpolitika helyes volt. A magyar gazdaság erős, teljesítménye nemzetközi mértékben is kiemelkedően jó. Ez teremti meg a lehetőséget arra, hogy az elkövetkező két évben a költségvetés középpontjába a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés mellett az életszínvonal növelését állíthassuk.

A benyújtott törvényjavaslatban mind a 2001., mind a 2002. évben a bruttó hazai termék 5-6 százalékos növekedésével számolunk, amely később, elsősorban az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk következtében 1-2 százalékkal tovább gyorsulhat.

Kedvezőek a gazdasági növekedés külső feltételei is. A világgazdaság egészében és azon belül is a számunkra meghatározó térségekben az elkövetkező néhány évben tartós konjunktúrára számítunk. Ez számunkra is kedvező lehetőséget teremt az Európai Unióhoz történő gazdasági felzárkózásra.

Célkitűzésünk nem változott, a gazdasági növekedés üteme Magyarországon nagyjából a duplája marad az Európai Unió növekedési ütemének. A gazdasági növekedés egyszerre lesz export és belföldi fogyasztásnövekedés-orientált. Továbbra is azzal számolunk, hogy a külkereskedelmi forgalom kiegyensúlyozottan 2001-ben 10-12, 2002-ben pedig 9-11 százalékkal növekszik. Úgy tervezzük, hogy az 1999-ben beindult rendkívül pozitív gazdasági folyamat, amely szerint az export üteme gyorsabban nő, mint az importé, nemcsak 2000-ben, de 2001-ben és 2002-ben is folytatódik. A kis- és középvállalkozások támogatásával kívánjuk elérni, hogy a világátlagot jelentősen meghaladó exportbővülésben sikeresen részt vegyenek a hazai vállalkozások is.

Számítunk a beruházások eddiginél dinamikusabb bővülésére is. Ennek előjeleit számos területen tapasztaltuk. Már az idén is jelentős fellendülés van az autópálya-építés, a háztartások lakásberuházásai, valamint a hazai és multinacionális vállalkozások üzleti beruházásai terén. E kedvező folyamatnak további lökést ad az Európai Unióból származó fejlesztési források várható jelentős bővülése is.

A gazdaság növekedése új munkahelyek teremtésével jár majd együtt. Tovább folytatódik a munkanélküliség csökkenésének rendkívül kedvező folyamata. A jelenlegi 6,7 százalékos munkanélküliség is lényegesen alacsonyabb az Európai Unió átlagos 9 százalék fölötti szintjénél. 2002 végére azonban 5-5,5 százalékra csökkenhet Magyarországon a munkanélküliek aránya. A gyors gazdasági növekedés két év alatt csaknem 100 ezer új munkahelyet teremthet. A háztartások fogyasztásának emelkedése is fontos tényezője lesz a gazdaság növekedésének, ez jelenti az életszínvonal emelkedését. Az egy főre jutó reáljövedelem viszonylag gyors növekedésére számítunk: 2001-ben 4-4,5; 2002-ben pedig 4,5-5 százalékkal.

Ilyen módon lehetőségünk lesz arra, hogy az Európai Uniótól elmaradt életszínvonalunkban valamelyest felzárkózzunk. Természetesen nem tudom azt ígérni, hogy az elmúlt évtizedek lemaradásait két vagy akár három év alatt behozzuk, de az 1999-től 2002-ig terjedő négy év reálértékben számított körülbelül 17 százalékos lakossági fogyasztásnövekedése mindenesetre az életszínvonal érezhető javulását és a nyugat-európai szinthez való lényeges közeledését eredményezi majd.

Nemcsak gyors, hanem kiegyensúlyozott is lesz a gazdasági növekedés az elkövetkező két évben. A kiegyensúlyozottságot az úgynevezett makrogazdasági egyensúlymutatók javulása mutatja. Nem kell félnünk a túlhajszolt vagy túlfűtött gazdasági növekedéstől, a kiemelkedően gyors növekedést az egyensúly javulása mellett tervezzük. A folyó fizetési mérleg hiánya az idén várhatóan lényegesen kisebb lesz a tervezettnél, és 2001-2002-ben a bruttó hazai termékhez viszonyított hiány további csökkenésével számolunk. Várhatóan alatta leszünk a kritikusnak tartott 4-5 százalék körüli hiánynak úgy, hogy a külföldi tőkebeáramlás teljes mértékben fedezni fogja a folyó fizetési mérleg hiányát.

Az egyensúly javulását mutatja az államháztartási deficit vagy hiány bruttó hazai termékhez viszonyított arányának csökkenése is. A hiányt az 1997. évi 4,8 százalékról 2000-re 3,5 százalékra szorítottuk le, és ez 2001-ben 3,4; 2002-ben pedig 3,2 százalékra tovább csökken.

A hiány csökkenése a fő tényezője az államadósság aránycsökkenésének is. Törékennyé teszi egy ország gazdaságát, ha az állam nagyon eladósodott. A folyamatosan csökkenő államadósság aránya mellett még 2001-ben is az összes állami kiadás 11,5 százalékát, 643 milliárd forintot fogunk az adósság kamataira költeni. Ez több, mint az összes egészségügyre fordított kiadások, és körülbelül annyi, mint az oktatási kiadások.

A múlt ezen örökségétől csak nagyon nehéz munkával, hosszú évtizedek alatt tudunk teljesen megszabadulni, de ebben a kormányzati ciklusban már elértük azt a szintet - a bruttó hazai termék 60 százalékánál kevesebb -, amely az Európai Pénzügyi Unióhoz való csatlakozáshoz megkövetelt. Az államadósság 2001-ben a bruttó hazai termék 54,6; 2002-ben pedig 51,4 százaléka lesz.

A költségvetési hiányt és az államadósság esedékes visszafizetését fedező új forint- és devizahitel-felvételeket egységes stratégia keretében kezeljük. Meghatározó szerepet kapnak az államkötvények, kisebb mértékben a lakossági papírok. Nem tervezünk lényeges változtatást a kötvénypiacon már bevált, főként 3-5 és részben 10 éves futamidejű államkötvények kibocsátási stratégiájában.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat egyik legnagyobb feszültségpontját az inflációs prognózis jelenti. Sajnos, az idén az áremelkedések üteme meghaladja az általunk tervezettet, ez a többlet azonban csaknem kizárólag külső tényezők következménye. A nemzetközi olajárak minden várakozáson felül növekedtek egy év alatt, az euró pedig, amelynek árfolyamához a forint árfolyamát is kötöttük, nagymértékben gyengült. A gyenge euró minden európai uniós országban a tervezettnél magasabb inflációt eredményezett, s ezt mi is importáltuk. Egyébként Magyarország az egyetlen ország a térségben, ahol az elmúlt hónapokban a tavalyihoz képest csökkent az infláció, minden más közép-európai és nyugat-európai országban növekedett az infláció.

A jövő évi 5-7 százalékos áremelkedési prognózisunk arra épít, hogy a belső gazdasági feltételek stabilak és kedvezőek, a nemzetközi környezet pedig számunkra semleges lesz.

Kérem, ne felejtsék el, hogy 1999-ben az infláció kisebb volt a kormány által tervezettnél, akkor a nemzetközi árfolyamatok számunkra pozitív hatással jártak. Mindenesetre sem a pozitív, sem a negatív hatásokat nem lehet előre látni, azt pedig nyugodtan állíthatom, hogy a semleges környezetben évi 2-3 százalékos inflációcsökkenésre Magyarországon minden további nélkül számíthatunk.

 

 

(11.50)

 

 

Ha az idei inflációt megtisztítjuk a negatív külső hatásoktól, legfeljebb 7-8 százalékos belső áremelkedés lett volna, ezt pedig egy év alatt 5-7 százalékra le lehet csökkenteni. Mindenesetre valamennyiünk érdeke azt kívánja, hogy mind a költségvetésben, mind a monetáris politikában minden lehetőt megtegyünk azért, hogy az infláció az általunk tervezett szinten alakuljon.

Hosszú távon senkinek sem jó az, ha az inflációs várakozásokat a reálisnál magasabbra állítjuk, ezért kérem valamennyiük támogatását annak érdekében, hogy a tervezett csökkentést meg tudjuk valósítani.

Nem tartozik közvetlenül az egyensúlyi mutatók közé, de fel kell hívnom az önök figyelmét egy további rendkívül pozitív folyamatra is, nevezetesen arra, hogy az állami elvonások aránya 2001-ben és 2002-ben is tovább csökken. A bruttó hazai termékhez viszonyított jövedelemközpontosítás, azaz az összes adó- és egyéb elvonások aránya az 1997. évi 45,7 százalékos szintről a kormányprogramban kitűzött 40 százalék alá csökken. 2001-ben ez az arányszám 39,7, 2002-ben pedig 38 százalékos lesz. Így a megtermelt összes jövedelem 60, illetve 62 százaléka marad vissza a lakosságnál és a vállalkozóknál.

Tisztelt Ház! A 2001-2002. évi költségvetés üzenetét röviden abban lehetne összefoglalni, hogy a kiegyensúlyozott és gyors fejlődés, valamint a közterhek csökkentése megalapozza az életszínvonal javítását, a családok helyzetének jobbá válását, és így közelebb kerülünk az Európai Unióhoz is. Ezen célok elérése olyan gazdaság- és költségvetés-politikát feltételez, amely keretet teremt ahhoz, hogy a gazdaság növekedése az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, valamint a beruházások és a lakossági fogyasztás fejlesztésére épüljön.

A költségvetés prioritásait négy fő terület jelenti. Ezek között nincs rangsor, hiszen mindegyik fontos része a kormány által követni tervezett gazdaság- és társadalompolitikának. Elsőként a családok támogatását, és ehhez kapcsolódóan az otthonteremtés támogatását emelem ki. A kormány elkötelezett, következetes családbarát politikája tükröződik 1999 óta az általunk benyújtott költségvetésekben is.

A családtámogatások többsége a gyermekek nevelésével kapcsolatos anyagi terhek könnyítését célozza; azt szeretnénk elérni, hogy egyre kisebb legyen az a különbség, amely a családok életszínvonalában, a gyermekek felnevelésének terhei miatt jelentkezik.

Az összes családi támogatások összege - beleértve a személyi jövedelemadó kedvezményeit - 2001-ben és 2002-ben is jelentős mértékben növekszik. 1999-ben 199 milliárd forint volt az anyasági, gyermekvédelmi segélyek és kedvezmények együttes összege, ami 2001-re 345, 2002-re pedig csaknem 370 milliárd forintra növekszik. A családi támogatások döntő többsége 1999 januárjától és továbbra is alanyi jogon jár. Ezek közé tartozik a családi pótlék, az iskoláztatási támogatás, az anyasági támogatás, a gyermekgondozási segély vagy gyes és a gyermekgondozási támogatás vagy gyet.

Az alanyi jogú családi pótlékot egy, a legszegényebb családokat segítő családipótlék-kiegészítéssel kívánjuk megnövelni, ami kiegészül egy új elemmel, a rászoruló családok gyermekeinek beiskolázási költségeihez való hozzájárulással. A családi adókedvezmények összege 2001-ben csaknem 60 százalékkal emelkedik, és az adómentes jövedelemszintek határa 2002-ben is tovább növekszik.

Ez az 1999-ben bevezetett új adókedvezmény megítélésünk szerint lényeges szerepet játszik a munkára való ösztönzésben és a gyermekvállalási kedv növelésében is, amellett, hogy nagymértékben hozzájárul a gyermeknevelési terhek könnyítéséhez.

A gyermekvállalási kedv növelését segíti elő az idén január 1-jétől újra bevezetett gyermekgondozási díj, a gyed, amelynek felső korlátja 2001-ben a jelenlegi havi 51 ezer forintról 80 ezer forintra növekszik. 2002-ben is tovább nő a felső határ: ekkor inflációkövető emelésével számolunk. A családok helyzetének javítását szolgálja a lakásépítések támogatása is. Ezek közül legfontosabb a 2000. év elejétől bevezetett kamattámogatás, amely a korábbi 20 százalék fölötti lakáshitelkamatokat a kedvezményezett körben 6-8 százalékra csökkentette.

Ennek köszönhető, hogy például egy 15 éves lejáratú, átlagos 5 millió forint értékű lakáskölcsön havi törlesztőrészlete az 1997. évi 108 ezer forint/hóról 2000-ben 33 ezer forint/hóra csökkent. Ez már olyan összeg, amelyet az új lakást építő vagy vásárló családok is meg tudnak fizetni. Nem véletlen tehát, hogy a lakásépítések fellendülése figyelhető meg már ez évben is, és további növekedéssel számolunk a következő években is.

Növekvő összeget fordítunk a költségvetésből a hitelt felvenni nem tudó családok lakáshelyzete megoldásának támogatására is. A gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezményt egyre több család veszi majd igénybe, így a költségvetés ezzel kapcsolatos kiadásai két év alatt várhatóan 40 százalékkal növekednek.

Az önkormányzatok szociális lakásépítési programjait a Gazdasági Minisztérium támogatja. Ez a támogatás is 2000-ben indult. Először 2 milliárd forintot szántunk rá, majd a nagy igényre való tekintettel a keretet 4 milliárd forintra emeltük. A tervek szerint 2001-ben és 2002-ben összesen 9 milliárd forint forrás áll erre rendelkezésre.

A költségvetés második kiemelt területének a gazdaságfejlesztési programokat nevezném. Ebbe beleértjük a Széchenyi-terv megvalósítására rendelkezésre álló évi 290 milliárd forintos keretet, a vidék- és agrárfejlesztés költségeit és a kutatás-fejlesztési kiadások jelentős mértékben megnövelt összegét is. A Széchenyi-terv részeként ugrásszerűen bővülnek az infrastruktúra, az idegenforgalom és a kis- és középvállalkozások fejlesztésére rendelkezésre álló források.

Ezeken túl egy új, önálló célelőirányzat szolgálja a Széchenyi-terv regionális gazdaságfejlesztő programjait. Ennek előirányzata 2001-ben 5 milliárd, 2002-ben pedig 6 milliárd forint. Az agrár- és vidékfejlesztési célokra az előző évihez képest a bruttó hazai termék növekedési ütemét jelentősen meghaladó ütemben növekvő támogatást javaslunk. Az agrár- és vidékfejlesztés támogatásai 2001-ben 70,7 milliárd, 2002-ben pedig 75,6 milliárd forinttal haladják meg az idei támogatásokat. Ez a kiugró növekedés lehetőséget teremt az évek vagy évtizedek óta halogatott mezőgazdasági beruházási programok gyorsítására, például a belvízelvezető csatornák kitisztítására, erdőtelepítésre és az öntözött területek jelentős kiterjesztésére.

Az agrártámogatáson túl külön forrásból létrehozzuk a nemzeti földalapot, amely mindkét évben 5-5 milliárd forinttal gazdálkodhat. Ez az állami tulajdonban lévő termőföldek hasznosítását és a gazdaságosan üzemeltethető, korszerű birtokméret kialakítását hivatott elősegíteni. Az Európai Unió SAPARD-programja által támogatott fejlesztéseket is finanszírozunk további 20 milliárd forint értékben.

A terület- és vidékfejlesztés támogatási célprogramjainak előirányzatai 2001-ben megközelítik a 22 milliárd, 2002-ben pedig a 25 milliárd forintot. Ez az idei lehetőségeket 51, illetve 71 százalékkal haladja meg.

Nem kétséges, hogy a kutatás és fejlesztés kulcsszerepet játszik a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének növelése, illetve az ezt ösztönző gazdasági-társadalmi feltételek kialakítása terén. A K+F programok támogatása 2001-ben 17,5, 2002-ben további 19,5 milliárd forinttal növekszik. Ezek a kutatások az életminőség javítását, a kommunikációs és információs technológiák fejlesztését, a környezetvédelmi és anyagtudományi, az agrárgazdasági és biotechnikai fejlesztéseket, valamint a nemzeti örökség és a jelenkori társadalmi kihívások elemzését összefogó nemzeti programokat célozzák.

A K+F kiadások növekménye részben a Magyar Tudományos Akadémiánál, részben pedig a kutatóhelyekként is szolgáló, felsőoktatási intézményeket működtető minisztériumok költségvetésében jelentkezik. A fenti kiadásokon túl a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében jelennek meg az informatikai társadalom kiépítésével összefüggő programok. Ezekre az újonnan induló, a XXI. század kihívásaira való megfelelést célzó fejlesztéseket finanszírozó programokra 2001-ben 14, 2002-ben pedig további 23 milliárd forintot tervezünk.

 

(12.00)

 

Tisztelt Képviselők! Minden bizonnyal a 2001-2002-es költségvetések egyik legjelentősebb programja tartalmazza az életszínvonal javítását szolgáló keresetnövelő intézkedéseket. Ezekre azért van szükség, mert a közszféra egészében a bérszínvonal jelentősen elmarad nemcsak az Európai Unió tagállamainak, hanem a magyar gazdaság egyéb részeinek bérszínvonalától is. 2001-ben 16-17 százalékos, 2002-ben pedig további 13-14 százalékos átlagos bruttó keresetnövekedést tervezünk a közszférában. Ugyanakkor nem gondolom, hogy ez a keresetnövelés akár kezelhetetlen inflációs nyomást, akár versenyképességünk bármilyen romlását eredményezhetné. Ez utóbbira csak akkor kerülhetne sor, ha a termelékenység nem nőne a gazdaságban a bérköltségeknél gyorsabban, ez azonban 2001-ben és 2002-ben is gyorsabban fog majd növekedni.

A jelentős keresetnövekmény mögött több bérpolitikai elem együttes hatása érvényesül. A kormány szándéka szerint a minimálbér 2001-ben 40 ezer, 2002-ben pedig 50 ezer forintra emelkedik, amely egyben a legkisebb közalkalmazotti béreket is erőteljesen növeli. A tervezett 60 százalékos, illetve azt követően 25 százalékos minimálbér-emelés szándékaink szerint azt fogja eredményezni, hogy azok a családok is viszonylag tisztességes megélhetési körülmények közé kerülnek, amelyek minimálbérből kénytelenek élni. A magasabb minimálbér ugyanakkor munka vállalására ösztönzi majd azokat a jelenleg esetleg munkanélkülieket is, akiknél a megemelt minimálbér jelentősen meghaladja a munkanélküli-segély összegét. A minimálbér-emelés hatásán túl a közszférában 2001-ben 8,75 százalékos, 2002-ben pedig 7,75 százalékos illetményalap-növekedést javaslunk, és ugyanilyen mértékben növekedne a közalkalmazotti bértábla és pótlékalap is.

Ezeken felül a nagy közalkalmazotti ágazatokban foglalkoztatottak esetében további szakmai bérszorzóemeléseket is tartalmaz a költségvetés. A pedagógus közalkalmazottak garantált illetménye 2001. szeptember 1-jétől további 20 százalékkal emelkedik, csakúgy, mint a szociális ágazatban dolgozó felsőfokú végzettségű szakalkalmazottaké. Ugyancsak 2001. szeptember 1-jétől kerül sor a szakmai szorzó 15 százalékpontos emelésére a közművelődési és közgyűjteményi intézményekben foglalkoztatottaknál. Csak a félreértések elkerülése érdekében említem meg, hogy a 8,75 százalékos illetményemelés, illetve a minimálbér-emelés ezen ágazatokban foglalkoztatottakra is 2001. január 1-jétől vonatkozik. A kiemelt illetményemeléssel preferált ágazatok közé tartoznak továbbá a felsőoktatási oktatók és kutatók, ahol 2001. január 1-jétől átlagosan 22 százalékos bérrendezésre kerül sor, valamint a Magyar Tudományos Akadémia kutatói, ahol 30 százalékos bérrendezés lesz.

Szintén 2001. január 1-jétől számíthatnak kiemelt béremelésre a humán-egészségügyi ágazatban, közvetlenül a betegellátásban dolgozók, valamint a szociális ágazatban közvetlenül ápolással foglalkozó szakalkalmazottak. Az ő keresetük átlagosan 20 százalékkal fog növekedni 2001-ben, ami magában foglalja a 8,75 százalékos illetményemelést és a minimálbér-emelés hatásait is.

A költségvetés technikai szerkezetét követve nem ide tartozik, mégis tartalmi összefüggések miatt itt említem meg a várható nyugdíjemelést. A gazdaság gyors fejlődése lehetőséget teremt arra, hogy mind 2001-ben, mind pedig 2002-ben a törvények által előírtnál 3-3 százalékkal nagyobb mértékben emelkedjenek a nyugdíjak. Ezt a javaslatot a benyújtott költségvetés még nem tartalmazza, de a kormány támogatja azt a módosítást, amely lehetőséget teremt a költségvetésben írtaknál magasabb nyugdíjemelésre. Így összességében 2001-ben 10,3, 2002-ben pedig 9,7 százalékkal emelkedhetnek a nyugdíjak, ami mindkét évben jelentős vásárlóerő-növekedést eredményez. 1999 és 2002 között, a négy év alatt a nyugdíjak vásárlóértéke, reálértéke 14-15 százalékkal emelkedik majd. Ezzel teljes egészében, sőt valamivel túl is tudjuk korrigálni azt a 11,9 százalékos csökkenést, amit a nyugdíjak vásárlóértéke az 1994-1998 közötti években szenvedett el. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Tavaly! - Bauer Tamás: A '90-94 közötti időszakban!) A törvények által előírtnál magasabb nyugdíjemeléssel lehetőséget teremtünk arra, hogy a nyugdíjas-társadalom is jobban részesedjen a gazdasági növekedés és az életszínvonal-növekedés eredményeiből.

A negyedik kiemelt kérdéskör a költségvetésben az ország Európai Unióhoz történő csatlakozásának elősegítése. A 2001-2002. évi költségvetési törvény tervezete kiváló bizonyítéka annak, hogy eredményesen közelítünk az európai uniós elvárásokhoz. Az európai uniós csatlakozáshoz leginkább kapcsolódó, az uniós követelmények átvételét szolgáló beruházásokat, illetve egyéb költségvetési kiadásokat bemutató táblázatot első ízben tartalmaz a költségvetési törvény. Tovább folytatjuk a kormány által elfogadott, 1999-2001-re szóló, az európai közösségi joganyag átvételét szolgáló nemzeti programot. Ennek keretében 2001-ben jelentkeznek a legjelentősebb jogharmonizációs intézmény- és gazdaságfejlesztési kiadások. E nemzeti program, illetve az európai uniós közös alapok, a Phare, a SAPARD és az ISPA által finanszírozott programok végrehajtására 2001-ben mintegy 88 milliárd forint szolgál, amely összeg felét európai uniós segélyek biztosítják.

Jelentős intézményfejlesztés valósul meg többek között az állategészségügy és növényellenőrzés, a környezetvédelem területén, majd az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatnál, valamint a vám- és pénzügyőrségnél. A kormány célja az, hogy a 2001-2002. évi költségvetés lezárultával a jogharmonizáció és a jogalkalmazás területén Magyarország készen álljon az Európai Unióhoz való csatlakozásra.

Tisztelt Országgyűlés! Rátérnék a költségvetési intézmények gazdálkodási helyzetének rövid áttekintésére. A központi költségvetési szervek forrásai az elkövetkezendő két évben összességében mintegy 19 százalékkal növekednek, a közel 257 milliárd forintos többlet fedezete 73 százalékban költségvetési támogatásból, 27 százalékban saját bevételemelkedésből valósul meg. A többletek elosztásánál a következő területek, illetve intézmények élveznek prioritást:

A védelmi kiadások szintje a következő két évben eléri a bruttó hazai termék 1,81 százalékát. A többlet biztosítja az idén megkezdett haderő-átalakítási program és a NATO-tagként vállalt haderő-fejlesztési feladatok teljesítésének pénzügyi fedezetét. Folytatódik a schengeni követelményeknek megfelelő határőrizeti rendszer kiépítése, a zöld határ védelmének technikai eszközökkel való megerősítése. A szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelem elősegítése érdekében létrejön a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ, amelynek személyi és technikai háttere fedezetét biztosítja a benyújtott költségvetés. Folytatódik a nemzetközi követelményeknek megfelelő okmánycsalád kialakítását célzó program. 2001-től többlettámogatás teszi lehetővé a futballstadionok felújítását, az ifjúsági feladatok közül pedig prioritást élvez a kábítószer-fogyasztás megelőzését támogató program.

Tisztelt Képviselőtársak! Javulnak a helyi önkormányzatok pénzügyi feltételei is. Az önkormányzatok a központi költségvetési kapcsolatokból 2001-ben 786 milliárd forint, 2002-ben pedig 873 milliárd forint bevételre számíthatnak. A feladat-összetétel változása miatt korrigált bázishoz képest e források 12,4, illetve 10,5 százalékkal bővülnek, ez az önkormányzatok tízéves fennállása óta a központi támogatások legmagasabb reálérték-növekedését jelenti. A helyi önkormányzatok körében is prioritást élvez a több mint 500 ezer munkavállaló bérhelyzetének javítása, ezen belül kiemelten a kvalifikált munkaerő illetményszínvonala lemaradásának csökkentése.

A központi támogatások lehetővé teszik, hogy az önkormányzati szférában 2001-ben 17,3 százalékos, 2002-ben 15,2 százalékos, több elemből álló egy főre jutó keresetnövekedés valósuljon meg. 2001-ben a minimálbér-emeléssel több mint 150 ezer, 2002-ben közel 190 ezer munkavállaló érintett. Kiemelt bérfejlesztést élvezhet a 160 ezer pedagógus, a 8 ezer közművelődési és közgyűjteményi területen dolgozó szakember, a közvetlen gondozásban, gyógyításban résztvevő 40 ezer szociális intézményi dolgozó és 80 ezer egészségügyi közalkalmazott.

 

 

(12.10)

 

Az önkormányzatok által folyósított lakossági szociális juttatások nyugdíjakéval azonos mértékű növekedését a központi költségvetésből származó források bővülése alapozza meg.

A 2000-ben elindított "segély helyett munkát" elvre épülő munkanélküliellátó-rendszer átalakításának első, teljes évi hatása 2001-ben jelentkezik. Szándékunk szerint lehetővé válik, hogy az önkormányzatok által szervezett közcélú munkában részt vevők száma az előző évhez képest csaknem duplájára, több mint 11 ezer főre, 2002-ben pedig 13 ezer főre növekedjék. A fejlesztéseket szolgáló címzett és céltámogatások 2001-ben 10 milliárd forinttal, 14 százalékkal bővülnek.

Mindezeken az említett forrásokon túl a gázközmű privatizációja miatt az 1990-es évek közepén felhalmozódott adósságok kifizetésével az önkormányzatok mintegy 61 milliárd forint további forráshoz jutnak.

Számba véve az előzőek szerinti központi forrásokat, valamint az elérhető helyi bevételeket, az önkormányzatok együttesen 2001-ben közel 1670 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, ami 2002-ben további 100 milliárd forinttal nő.

Tisztelt Ház! Javaslataink szerint az Egészségbiztosítási Alap költségvetése a következő két év során kiegyensúlyozottabb lesz, mint korábban. A tervezett hiány összege 2001-ben 10 milliárd, 2002-ben 17 milliárd forintra mérsékelhető. Az alap egyensúlyát mindkét évben a központi költségvetési támogatás növekvő összege javítja.

Az Egészségbiztosítási Alap kiadásai közül a gyógyszertámogatások jelentik évek óta az egyik kritikus pontot. Az elkövetkező két évben számoltunk a jelenleginél racionálisabb gyógyszerfelhasználásra ösztönző elemek bevezetésével, valamint az ellenőrzés hatékonyságának javulásával. Az úgynevezett gyógyító-megelőző kassza kiadásai a bruttó hazai termék növekedését meghaladó ütemben emelkednek majd. Így érhető el az, hogy az összes egészségügyi kiadások aránya az államháztartás kiadásai között stabilan 9,4 százalék marad.

A kormány által kijelölt reformlépéseknek megfelelően 2001. január 1-jétől a családtámogatási ellátások megállapításával és kifizetésével kapcsolatos feladatokat nem az egészségbiztosító végzi majd, azok átkerülnek az államháztartási hivatalokhoz.

Más helyen beszéltem már a 2001-ben és 2002-ben várható nyugdíjemelésekről, amelyek mértéke mindkét évben meghaladja majd a törvényben előírtakat. Ennek ellenére úgy számolunk, hogy a Nyugdíj-biztosítási Alap mindkét évben egyensúlyban lesz. Igaz, ez csak a központi költségvetés növekvő támogatásával érhető el.

A nyugdíjalap bevételeinek 2001-ben 15,1 százalékát, következő évben pedig 18,6 százalékát teszi ki a központi költségvetési támogatás. A jelentős összegű és növekvő támogatás két legfontosabb oka a nyugdíj-biztosítási járulékok csökkenése mindkét évben, valamint a magánnyugdíj-pénztári tagok kieső befizetéseinek pótlása.

Az előterjesztés szerint mindkét évben változatlanul marad az egyéni nyugdíjjárulék és a magánnyugdíj-pénztári hozzájárulás is.

Tisztelt Képviselők! A költségvetési törvényjavaslat kidolgozása során az idén is korrekt és hatékony munkakapcsolat alakult ki az Állami Számvevőszékkel, amelynek hozzájárulását ezúton is köszönöm. Alapvetően egyetértek a Számvevőszék legfontosabb megállapításaival, és - mint korábban is jeleztem - jövő évben szeretnénk napirendre tűzni az államháztartási törvény áttekintését annak érdekében, hogy a költségvetési előkészítő munka minősége tovább javuljon.

Köszönöm azt a segítséget is, amelyet a kormány tagjai, a parlament képviselői, a különböző minisztériumok és államigazgatási szervek dolgozói és a Pénzügyminisztérium munkatársai nyújtottak a költségvetési törvényjavaslatok összeállításához.

Kérem, hogy a 2001. és 2002. évekre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot megtárgyalni, azt javaslataikkal segíteni és azt a fő irányelvek megőrzése mellett elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Kovács Árpád úrnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a napirendi ajánlás szerinti 20 perces időkeretben.

 

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az alkotmány és a számvevőszéki törvény alapján véleményeztük a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslata megalapozottságát, a bevételi előirányzatok teljesíthetőségét.

A megalapozottságról, illetve a törvényjavaslat dokumentumának törvényességi és számszaki megfelelőségéről alkotott számvevőszéki vélemény nem érinti az állami újraelosztás arányait, a tervezett gazdaságpolitikai döntéseket, mivel erre nem terjed ki az Állami Számvevőszék felhatalmazása. Ennek felel meg véleményünk.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat véleményezése sajátos jogi környezetben történt, a többéves költségvetés benyújtásának lehetőségét a 1999. évi zárszámadási törvényjavaslat elfogadásával egy későbbiekben hatályosuló jogszabály teremti meg. Ezért az Állami Számvevőszéknek a törvényben előírt kötelezettsége teljesítésénél - a hatályos államháztartási törvény mellett - szükségszerűen figyelembe kellett vennie az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban tervezett, az új költségvetési törvényt megalapozó módosításokat is.

Az államháztartásról szóló törvény általános rendelkezéseket tartalmaz a részletező jogszabályok alapján. A törvény 1992-es megalkotásával az volt a cél, hogy az államháztartás vitelének fő szabályait külön törvény tartalmazza, és e szabályozások ne függjenek az aktuális gazdaságpolitikai elképzelésektől.

Az 1999. évi zárszámadási törvényjavaslathoz hasonlóan a 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslat is számos módosítást tartalmaz az államháztartási törvényre vonatkozóan. E törvényt a hatálybalépése óta eltelt nyolc év során, esetenként az Állami Számvevőszék javaslata alapján, de 23 alkalommal módosították, és jelenleg is további két módosítás van folyamatban. A jogszabály-módosítások, melyek bár a gazdaságpolitika jogi hátterének megteremtésére irányulnak, a kiszámíthatóságot, a jogbiztonságot csökkentik.

Az Állami Számvevőszék a gazdálkodási szabályok ilyen mértékű és gyakoriságú változását, a módosítások jelenlegi gyakorlatát a hosszú távú stabilitás érdekeit figyelembe véve kifogásolja. Köszönettel veszem miniszter úrnak a bejelentését, hogy e gyakorlaton változtatni kívánnak. Az évek során végrehajtott változások a törvény koncepcionális áttekintését, annak megújítását amúgy is szükségessé teszik. Ezzel párhuzamosan nélkülözhetetlen az államháztartás reformjának továbbvitele, a nagy ellátórendszerek korszerűsítése és a költségvetési intézményrendszer túlzott decentralizáltságának felülvizsgálata. Ennek hiányában egyrészt nem ítélhető meg az egyes területekre irányított források indokoltsága, felhasználásuk hatékonysága, másrészt a közpénzek elaprózása az ellenőrzés szempontjából is nehezen áttekinthető helyzetet tart fenn.

A törvényjavaslatban ismétlődnek az államháztartási törvény érvényesülésével kapcsolatban évek óta fennálló, az ÁSZ által észrevételezett hiányosságok.

 

 

(12.20)

 

 

Az Áht. előírja, hogy az államháztartás információs rendszerét - a nemzetgazdasági pénzügyi információs rendszer részeként - úgy kell kialakítani, hogy az segítse az államháztartási törvény, az államháztartás pénzügyi folyamatainak megtervezését, a költségvetési előirányzatok kialakítását, és alkalmas legyen a teljesülés elemzésére, értékelésére, ellenőrzésére.

A költségvetési törvényjavaslat dokumentumának tartalma, szerkezete, összeállításának metodikája - a zárszámadáshoz hasonlóan - nem meghatározott.

Évről évre a mérlegekkel kapcsolatos bemutatási kötelezettség teljesítése sem teljes körű.

A törvényjavaslat számozott mellékletei hivatottak megjeleníteni a legfontosabb döntési információkat, a jóváhagyandó előirányzatokat. A törvényjavaslat 1. számú mellékletében csak a költségvetési évre tervezett, jóváhagyandó előirányzatok szerepelnek. Az előirányzatok megítéléséhez, a döntés megalapozottságához - az Áht. előírásainak megfelelően - az előző év várható, s az azt megelőző év tényadatait is be kellene mutatni. Ezen idősorokat a fejezeti indoklásokat bemutató kötetek tartalmazzák, azonban e dokumentumokat nem együtt, hanem kéthetes időeltolódással terjeszti be a kormány az Országgyűlésnek. A véleményalkotáshoz ezek az ÁSZ számára sem álltak rendelkezésre.

A tervezés megalapozottságát, a költséghatékonyság javítását szolgálja az Áht.-ben rögzített felhatalmazás, mely szerint a pénzügyminiszter, a fejezet felügyeletét ellátó szervekkel együttesen, feladat- és teljesítménymutatókat, költségnormákat dolgoz ki, s azokat együttes rendeletben szabályozza. A 2001. és 2002. évi költségvetési előterjesztésben nem jelennek meg a mennyiségi és minőségi teljesítménymutatók, amelyek a funkcionális szerkezetű kimutatásokhoz rendelten a költségvetési előirányzatok megítélését érdemben segítenék.

A költségvetés 2001. évi makrogazdasági feltételrendszerét, tervezett pozícióját megalapozó elemzések és makroszámítások elkészítésének módszertana számottevően nem változott. A költségvetés fő bevételi előirányzatai megalapozottsága a 2000. évi tervezéshez képest azonban összességében javult. Ebben közrejátszott, hogy több munkaanyag, háttéranyag készült. Egyes bevételi előirányzatok teljesülése azonban így is kockázatokat tartalmaz, részben a tervezőmunka hiányosságai, részben a külső tényezők hatása miatt.

A bizottsági üléseken már szóltam róla, és ma is megerősítem, hogy a helyszíni ellenőrzés tapasztalatai szerint szerintünk jelentős kockázatot jelent, hogy a bevételeket determináló jogszabály-módosítások jóváhagyása a költségvetés összeállításakor még nem történt meg, emiatt, továbbá az időközben bekövetkezett egyéb változások, például a játékadó, a kőolajtermékek jövedéki adója emelésének elmaradása miatt, a törvényjavaslat egyes előirányzatainak módosítása szükséges.

Az Állami Számvevőszék által jelzett, a bevételi előirányzatok megalapozottságát és teljesíthetőségét érintő kockázatokat a helyszíni ellenőrzés során írásban egyeztettük, melyeket az érintettek elfogadtak. A miniszter úr jelezte az egyetértését, hogy a több évre készített költségvetés megalapozása, az átfogott időtartam hosszúsága miatt megítélése szerint is nehezebb, ugyanakkor az is tény, hogy az intézményi gazdálkodás szabályozási és támogatási feltételei jobban kiszámíthatóak. Ezt az Állami Számvevőszék tapasztalatai is megerősítik. Ezzel összefüggésben azonban meg kell említenem, hogy a tervezési szempontok között kiemelt szerepe volt, a korábbi javaslatainkat is figyelembe véve, az intézmény- és feladat-felülvizsgálatnak. Meg kell jegyeznem azonban, hogy az intézmény-korszerűsítések végrehajtási folyamata lassú, a tervezett változások az elkövetkező két évben érdemi megtakarítást még nem eredményezhetnek.

Az általános érvénnyel megfogalmazott létszámcsökkentési törekvés ellen hat a különböző jogszabályokban és az állami irányítás egyéb eszközeiben meghatározott többletfeladatok létszámigénye, illetve az előírt létszámfejlesztések végrehajtása.

A költségvetési törvényjavaslat a feladatbővülések létszám- és személyijuttatás-vonzatát nem vagy nem elégséges mértékben tartalmazza. A fejezetek többségénél a dologi kiadások előirányzata feszített, ennek oka az évek óta elmaradt és a 2001-ben sem biztosított automatizmus hiánya, az intézményi működési bevételek növelésének korlátai, továbbá az intézményi feladatvizsgálatok elégtelensége.

Az elkülönített állami pénzalapok bevételi és kiadási tervszámai a rendelkezésre álló információk szerint háttérszámításokkal alátámasztottak, részletesen kidolgozottak és a kitűzött célokkal összhangban vannak. A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési tervezésénél azonban több kockázati tényező jelentkezett: a makrogazdasági előrejelzések bizonytalansága, az egészségügyi rendszer reform értékű átalakításának hiánya, a vonatkozó kormányzati döntések késlekedése, továbbá az, hogy a költségvetési törvényjavaslat és az előirányzatok megalapozását szolgáló jogszabály-módosítások parlamenti jóváhagyása alapvetően párhuzamosan történik.

A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai által ellátott állami feladatok finanszírozására kialakított költségvetési irányszámok megítélésünk szerint alultervezettek. A terv szerint a Nyugdíj-biztosítási Alap költségvetése nullszaldós, az Egészségbiztosítási Alap hiánya 10,1 milliárd forint, de a hiány csökkentésében jelentős szerepe van a központi költségvetési pénzeszközátadásnak. Ez 2001-ben a két alapra nézve együttesen 114,5 milliárd forint. A központi költségvetési pénzeszközátadás növekvő mértéke pedig azt jelzi, hogy a társadalombiztosítási alapok bevételeinek és kiadásainak eltérése nagyobb, mint amit a költségvetésben megjelenő hiány mutat. Ezért kockázatosnak tartjuk a tervezett előirányzatok betartását. Ezt bevételi oldalról az adott járulékkulcs mellett a bruttó átlagkeresetek alakulása, 2000. február 1-jétől a járulékbefizetési kötelezettség alaponkénti teljesítésének bizonytalansága, kiadási oldalról az ez év novemberében megvalósuló kiegészítő nyugdíjemelés, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-támogatás csökkentésére bevezetett, illetve bevezetni tervezett intézkedések hatása jelenti.

Az államháztartás alrendszerének 2001. évi költségvetési előirányzata kialakításával párhuzamosan készült a 2002. évi költségvetés. A makrogazdasági feltételrendszert ugyanazok a paraméterek alkották, amelyek a 2001. évi tervkészítés alapját képezték. Azonosak voltak a tervkészítési munka szakaszaihoz kapcsolódó kormánydöntési és a Pénzügyminisztérium irányítói feladatellátásával teremtett körülmények is.

A költségvetési fejezetek a 2002. évi előirányzatokat a 2001. évi költségvetés tervezésénél - ez volt a helyszíni ellenőrzésünk tapasztalata -, minden szándék ellenére, kevésbé részletesen dolgozták ki. Ebben az a tény is közrejátszott, hogy a 2002. évi költségvetés megalapozása a fejezeti és intézményi munkában, valamint a Pénzügyminisztérium tervező és szervező munkájában is kisebb súlyt kapott. Erre utal például az is, hogy egyes előirányzatok meghatározásánál nem terveztek változást a két év előirányzatai között, mechanikusan jártak el.

A 2002. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő bevételi előirányzatok közül a jövedéki adó előirányzatát - az adók mértéke emelésének bizonytalan időre való elhalasztása következtében -, úgy véljük, módosítani szükséges.

A törvényjavaslat szerint a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok költségvetési kondícióit alapvetően meghatározó állami támogatások, hozzájárulások és az átengedett személyi jövedelemadó együttes összege a 2000. évi költségvetési előirányzathoz képest 2001-re 98 milliárd forinttal, 2002-re további 87 milliárd forinttal nő. A többletek döntően a bér- és szociálpolitikai intézkedésekhez, a szakmai törvényekkel elrendelt többletfeladatokhoz, illetve a Munkaerő-piaci Alapból történő forrásátrendezéshez kapcsolódnak. Ezek eredményeként érzékelhetően nőhet az önkormányzatok által foglalkoztatottak jövedelme, a szociálisan rászorulók juttatásai.

A többletek azonban a lakossági ellátás színvonalát alapvetően befolyásoló előirányzatok tekintetében, a reálérték szinten tartását biztosító dologi automatizmust továbbra se tartalmaznak. A törvényjavaslat a hatályos törvények, jogerős bírósági döntések végrehajtásához szükséges többletköltségekre sem tartalmazza teljeskörűen a pénzügyi fedezetet. Mindemellett a 2000. év elején kialakult árvízi katasztrófahelyzet pénzügyi fedezetének biztosításához a kormány által zárolt 7,3 milliárd forinttal a következő két év javasolt előirányzatai is csökkentek.

 

(12.30)

 

Az önkormányzati feladatok és a rendelkezésre álló források közötti, évek óta tartó feszültség oldása így a következő két évben sem várható jelentős mértékben. Az önkormányzatokat 2002-ben megillető források tervezésénél külön gondot okozott, hogy a nagyságrendre vonatkozó, 2000-ben még hatályos, de a költségvetési törvény keretében felfüggeszteni, illetve megszüntetni tervezett törvényi garanciák a tárgyévet megelőző második év tényleges adataihoz kapcsolódnak.

A közoktatási és kulturális feladatokat finanszírozó források összegére vonatkozó javaslathoz az önkormányzatok által e címeken 2000-ben ténylegesen teljesített kifizetéseket kellene ismerni, a személyi jövedelemadóból való részesedés pedig a 2000. évre vonatkozó adóbevallások összesített adatai alapján határozható meg. Ezek azonban csak a következő év közepén válnak ismertté. A tényadatok hiányából fakadó bizonytalanság áthidalására viszont nem sikerült olyan javaslatokat kidolgozni, amelyek fenntartanák az önkormányzatokat megillető finanszírozási garanciákat.

Az önkormányzati feladatok és hatáskörök kormány által elrendelt felülvizsgálata eddig nem történt meg. Erre tekintettel az önkormányzatok pénzügyi szabályozó rendszere - korábbi javaslataink ellenére - nem változik, kisebb pontosítások, korrekciók a normatív hozzájárulások rendszerében a normativitás erősítését, a feladatarányosabb finanszírozást, a személyi jövedelemadó elosztásánál az önkormányzati jövedelmek még erőteljesebb nivellálását szolgálják. Ezek azonban véleményünk szerint érdemben nem csökkentik a rendszer egésze megreformálásának szükségességét.

A 2001. évi gazdasági és pénzügyi folyamatok hatására a nemzetgazdaság főbb bevételi és kiadási előirányzatait jelentő tételek alakulása, a folyamatban levő állami feladat-felülvizsgálat, a közigazgatási és pénzügyi információs rendszer korszerűsítése következtében esetleg indokolhatóvá, indokolttá válhat a 2002. évi előirányzatok aktualizálása. A törvényjavaslat viszont az államháztartás egyetlen alrendszerénél sem tartalmaz arra vonatkozó utalást, hogy azt milyen módon, milyen formában és milyen döntési mechanizmus érvényesítésével kívánja a kormány megvalósítani.

Mindezt azért teszem szóvá, mert az államháztartási törvény is csak a kedvezőtlen változások esetén követendő eljárást rendezi, és nem tartalmaz intézkedési módot, kötelezettséget a kiadási és bevételi előirányzatok, továbbá a költségvetési hiány mértékének például inflációs hatások nyomán előálló pozitív irányú eltérése esetére. Ezért bár a miniszter úr kiegészítését megköszönöm, a törvényjavaslat hiányzó rendelkezésekkel történő kiegészítését változatlanul megfontolásra ajánlom.

Tisztelt Országgyűlés! Az Állami Számvevőszék véleményt alkot és nem jelentést készített. Ez magatartásunkat meghatározta. A korábbi évekhez hasonlóan javaslatokat tettünk a költségvetési törvényjavaslat normaszövegének módosítására, kiegészítésére. Amennyiben javaslatainkkal a kormány azonosulni tud, azokat képviselői, illetve bizottsági módosító indítványok benyújtásával a törvényjavaslat szövegén át lehet vezetni. A pénzügyi kormányzatnak - amellyel igen jó együttműködésben dolgoztunk idén is - jeleztük, hogy a módosító indítványok kidolgozásában munkatársaink készek a további együttműködésre.

Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a költségvetési és pénzügyi bizottság álláspontjának ismertetésére kerül sor, 10 perces időkeretben. Megadom a szót Tállai Andrásnak.

TÁLLAI ANDRÁS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tiszteletem a kormány jelen levő tagjainak. Tisztelt országgyűlési Képviselőtársaim!

A költségvetési bizottság az elmúlt héten megtárgyalta az előttünk levő törvényjavaslatot, és a törvényjavaslat terjedelméhez méltóan hosszasan, kellő szakmaisággal és még több politikai töltettel vitatkoztunk több órán keresztül az előttünk levő költségvetési törvényjavaslatról.

Szeretném előrebocsátani a végeredményt: a bizottság a szavazás során 17 igen szavazattal általános vitára alkalmasnak találta az előttünk levő törvényjavaslatot. A vitában a kormány álláspontját Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr, az Állami Számvevőszék véleményét pedig Kovács Árpád mondta el. A vita leginkább nem a törvényjavaslat tartalmáról - bár arról is -, hanem inkább az eljárási részéről szólt.

Szeretném ismertetni ebben a kérdésben a bizottság tagjai többségének álláspontját. Az Országgyűlés a beterjesztett 1999. évi zárszámadási törvényjavaslatban kezdeményezte az államháztartási törvény módosítását, amely megalapozza a több év költségvetését tartalmazó törvényjavaslat jóváhagyását, továbbá e törvényjavaslat tartalmazza a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetését is. Ez tartalmilag azt jelenti, hogy a törvényjavaslat, illetve a törvény normaszövegében a szabályok két évre és az államháztartás mind a négy alrendszerére szólnak, viszont a bevételi, kiadási és támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként és alrendszerenként kerülnek jóváhagyásra.

Megmarad tehát az éves pénzügyi gazdálkodás, a költségvetési előirányzatok évek és alrendszerek között változatlanul nem átjárhatók pénzügyi értelemben; továbbá a beszámolásra is megmarad az évenkénti kötelezettség. Amennyiben a többéves költségvetésben a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt kiigazításra van szükség, annak eszköze a parlament hatáskörének csorbítása nélkül az államháztartási törvényben szabályozott módon történhet: költségvetési törvénymódosítás, pótköltségvetés.

A benyújtott költségvetési törvényjavaslat eredményének tekinthető, hogy a gazdaság szereplői számára két évre előre lehet rögzíteni a gazdálkodás kereteit. A jogszabályi környezet kiszámíthatóbbá válik, segítve a hosszabb távon való gondolkodást. A stabil makrofeltételek és az adótörvények lehetővé teszik az államháztartás forrásainak megbízható számbavételét.

Szeretném jelezni, hogy mi volt a bizottságban a többség véleménye a költségvetési törvényjavaslat makrofeltételeiről. A középtávú gazdaságpolitika alapvető célja, hogy Magyarország a gazdasági teljesítmények és ezáltal a polgárok jóléte, életszínvonala tekintetében is fokozatosan közeledjék az Európai Unióhoz. A stratégia része a versenyképesség-javítás, a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés fenntartása, az uniós csatlakozás előkészítése. Olyan időszak elé nézünk, amikor az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott. A gazdaság erős, a növekedés már két éve meghaladja a 4 százalékot, sőt idén 5 százalék felett alakul, és a következő két évre is 5-6 százalékos GDP-bővüléssel kalkulálhatunk. A hazai növekedés továbbra is export- és beruházásorientált marad, összetevői ugyanakkor némileg módosulnak.

A 2001-2002-es időszakban a világkereskedelem bővülési ütemét lényegesen meghaladó mértékben, a számítások szerint 10 százalék körüli ütemben emelkedik az export és import volumene. Az EU-csatlakozáshoz kapcsolódóan a beruházások fellendülésének hatásaként mintegy 12-14 százalékos importnövekedés és némileg alacsonyabb exportvolumen valószínűsíthető. Ez azonban az 5 százalékos GDP-növekedés mellett nem veszélyezteti a külső egyensúlyt.

A következő évek költségvetésének egyik fő kérdése az infláció mértéke. Az éves átlagos infláció az 1999. évi 10 százalékról 2000-re az olajársokk miatt csak 9 százalék körülire, majd az olajárak feltételezett részbeni visszarendeződése után 2001-re 5-7 százalékra, 2002-re 4-6 százalékra csökkenthető. A számítások az infláció középértékeire épültek.

A kedvező makrogazdasági feltételek fenntartása és a magyar gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése az elmúlt évekhez hasonlóan megköveteli az államháztartás GDP-arányos hiányának további csökkentését, a kormány döntése szerint 2001-ben 3,4 százalékot, míg 2002-ben 3,2 százalékot tenne ki.

Szeretném hangsúlyozni, hogy a bizottság tagjainak többsége milyen prioritásokat emelt ki a 2001-es és 2002-es költségvetés kapcsán.

 

(12.40)

 

A 2001. és 2002. évi költségvetés üzenetét röviden talán abban lehetne tömöríteni, hogy a kiegyensúlyozott fejlődés, a köztehercsökkentés és a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulás, a tudás alapú társadalom, a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználás hordozója ez a költségvetés. Mindez egy olyan gazdasági és költségvetési politikát feltételez, amely keretet teremt arra, hogy több pénz jusson a fogyasztásra, a beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, a gyermekes családok terheinek csökkentésére és a lakásépítési kedv ösztönzésére. A költségvetési politika kedvezményezett területei: a családpolitika, a nemzeti fejlesztési program, amely a Széchenyi-terv alapján valósul meg, az agrár- és vidékfejlesztés, a tudás alapú társadalom emberi erőforrásainak fejlesztési céljai, az EU-integrációval kapcsolatos feladatok és pénzügyi hatások, valamint az életszínvonal-emelés.

Tovább folytatódik az 1999-ben megkezdődött új, komplex családtámogatási rendszer fejlesztése. Az alanyi jogon járó gyermekgondozási segély, az anyasági támogatás és a gyermekvédelmi támogatás évenkénti emelését az öregségi nyugdíjminimumhoz kapcsolódó törvényi kötöttség garantálja. A rászoruló családok számára a rendszeres gyermekvédelmi támogatás kiterjesztése jelent kiegészítő támogatást. A gyermekgondozási díj a gyermek nevelése miatt kieső kereset részleges kompenzálását szolgálja. Bár a családi pótlék mértéke nem változik, de a családtámogatás mégis emelkedik több mint 18 százalékkal, mert a családi támogatások rendszerén belül fontos, egyre erősödő elem a gyermekek után igénybe vehető személyi jövedelemadó-kedvezmény, amely jelentősen emelkedik, és az elkövetkezendő évben meghaladja a 80 milliárd forintot. A családpolitika megvalósításának fontos eszköze az otthonteremtési támogatások rendszere, amely emellett a gazdaság fejlődését és a társadalmi különbségek mérséklését szolgálja. A már említett Széchenyi-tervben, a költségvetési törvényjavaslatban 290 milliárd fog rendelkezésre állni.

Szeretném kiemelni, hogy az agrár- és vidékfejlesztés céljaira az előző évihez képest a folyó áras GDP-növekedés ütemét jelentősen meghaladó támogatás biztosítható. Az agrár- és vidékfejlesztés forrásai bővülnek: 2000-ben a támogatás 135,9 milliárd forint, 2001-ben 189,3 milliárd forint. Ezekben az években az agrárfejezet forrásaiban szerepel az agrárkezesség forrása is.

Az életszínvonal javítására is jelentős források állnak a költségvetési törvényjavaslatban. A következő években az Európai Unió országaiban jellemző arányokhoz történő fokozatos felzárkóztatását szolgálja a minimálbér 40 ezer, illetve 2002-ben 50 ezer forintra történő emelése. A köztisztviselők előmeneteli rendszerének közszolgálati életpályává történő alakításával, számos új jogintézmény bevezetésével kiemelt juttatásokban részesülnek, az életszínvonal-javulás érezhetővé válik. Jelentős előrelépés lesz majd az alacsony közalkalmazotti bérek felzárkóztatása terén. A költségvetési szféra területén 2001-ben 8,75, 2002-ben pedig 7,75 százalékos általános bruttó keresetnövekedés valósulhat meg. Az egyes közalkalmazotti foglalkoztatási csoportokban, ágazatokban kiemelt bér-, illetménynövelés is megvalósulhat. Ily módon a költségvetési szféra egészében a keresetek, az egy főre jutó személyi juttatási előirányzatok átlagos növekedésének tervezett mértéke 2001-ben 16-17 százalék, 2002-ben pedig 14 százalék körüli lesz.

A helyi önkormányzatok szabályozása is két évre szól, ami nem azt jelenti, hogy a törvény az önkormányzatokat is kétéves költségvetés elfogadására kötelezné, viszont megteremti ennek lehetőségét. Az önkormányzatok 2001-ben 12,4 százalékkal, 2002-ben pedig 10,5 százalékkal több forrással fognak tudni gazdálkodni.

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül szeretném újra kiemelni, hogy a költségvetési bizottság többsége a költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Tisztelettel kérem a képviselőtársaimat, hogy az elkövetkezendő napokban ezt vitassuk meg, és jobbító szándékaikra pedig vevők leszünk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, amit Szekeres Imre, a bizottság elnöke ismertet.

DR. SZEKERES IMRE, a költségvetési és pénzügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési és pénzügyi bizottság október 12-én tárgyalta meg a kormány 2001. és 2002. évekre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatát. Nagy vita volt arról, hogy alkalmas-e a törvényjavaslat a parlamenti tárgyalásra.

Végül ezt csak a kormánypártok támogatták, bár megjegyzem, hogy a Kisgazdapárt képviselője súlyos kifogásokat tett, a MIÉP nem jelent meg a bizottság ülésén. A szocialisták és szabad demokraták viszont általános vitára alkalmatlannak tartották a kormány költségvetési törvényjavaslatát.

Ezt az elutasító álláspontunkat a következőkkel indokoltuk a bizottság ülésén. Először is azzal, hogy a törvényjavaslat jogszabályellenes, mert nem felel meg a hatályos államháztartási törvénynek, mely arról rendelkezik, hogy a kormánynak egyéves költségvetést kell készítenie, vagyis a kormányoldal úgy terjesztette be a költségvetési javaslatot, hogy tudta: törvényellenesen jár el, mert az Országgyűlés nem módosította az államháztartási törvényt. Ezt a bizottság ülésén a kormányoldal képviselői is elismerték, idézem: "Ezt nem kellő időben indítottuk el, és gyakorlatilag a zárszámadási törvénnyel tesszük. Önök ezt az eseménysort joggal kritizálják." - eddig az idézet. Valószínűleg egyébként a jelenlegi államháztartási törvény lesz hatályban akkor is, amikor majd a kormányoldal a költségvetés fő tételeiről szavaz, tehát nemcsak a beterjesztés módja törvényellenes, de a szavazás is az lesz, így kétség sem férhet ahhoz, hogy a költségvetési törvényjavaslat általános vitára alkalmatlan.

Most is megerősítem azt, hogy törvényt sértett a kormányoldal akkor is, amikor nem terjesztették be a költségvetési irányelveket. Ha a kormányoldalnak az a szándéka, hogy ne egy-, hanem kétéves költségvetés készüljön, és ne készüljön hosszabb távú irányelv, akkor időben javasolnia kellett volna az államháztartási törvény módosítását. Ezt nem tették meg, és mi ezt kifogásoljuk.

Tisztelt Képviselőtársaim! Másodszor, azért utasítjuk el a kormány törvényjavaslatát, mert a mai, nagyon bizonytalan gazdasági környezetben hazánk esetében megalapozott kétéves költségvetést sajnos nem lehet készíteni. Azt járható útnak tartom, hogy készüljön egy két évre szóló terv, egy megalapozott prognózis, tervezésre szükség van. Ebben egyetértek Matolcsy miniszter úrral, aki azt mondta a bizottság ülésén, idézem: "Érdemes a tervezést újból bevenni a gazdaságpolitikába." Igaza volt, sőt szükség van intézményre is, amely ezt a tervezőmunkát szervezi. Ismét Matolcsy miniszter urat idézem: "Az 1968 után kialakult Pénzügyminisztérium mintájára szeretnénk működtetni, melyet Nyers Rezső politikai támogatása mellett Faluvégi Lajos és Hetényi István alkotott meg." - eddig az idézet. A tervezésre szükség van, még ha az ma a kormány centralizációs törekvéseinek része is, de ezt nem kell költségvetésnek nevezni, mert ahogy megyünk előbbre időben, nő a bizonytalanság.

Szigorúan szakmai szempontból mi is azt állapítottuk meg, amit az Állami Számvevőszék. Idézem a számvevők jelentését 2001-re vonatkozóan, és ez itt ma az elnök úrtól szintén elhangzott: "A tervezési munka problémáját a makroprognózisok megalapozottságának bizonytalansága, az egészségügyi rendszer reform értékű átalakításának hiánya, a vonatkozó kormányzati döntések késlekedése jelentette." Ami pedig 2002-t illeti, a számvevők megállapították: "A 2001. év költségvetésével kapcsolatban bizonytalanságot okozó feltételek 2002-ben fokozottan jelentkeznek."

Tisztelt Országgyűlés! A megalapozatlanság, a tervezéssel kapcsolatos problémák két tényezőre vezethetők vissza; egyrészt a bizottsági vitában az Állami Számvevőszék elnöke mellett kormánypárti és ellenzéki képviselők is bemutatták, hogy a kormány költségvetési törvényjavaslata nem felel meg a különböző törvények előírásainak - mint például az oktatási vagy a nyugdíjtörvény -, és nincs összhangban a kormányoldal által javasolt adótörvény-módosítással sem. A kormány álláspontja az elmúlt hetekben többször változott az adók ügyében is, és e változások jelentősen érintik a költségvetés bevételeit, a kormány ugyanakkor ezeket a változásokat nem veszi figyelembe, és más adóbevétellel számol - ez koherenciazavarhoz, koordinálatlansághoz vezet.

A minimálbér körüli vita is bizonytalanságot eredményez, nem volt ugyanis joga a kormánynak arra, hogy önmaga határozza meg a költségvetésben a minimálbért, mert ez még egyelőre az Országos Munkaügyi Tanács hatásköre.

 

(12.50)

 

A tervezéssel kapcsolatos másik probléma az infláció tudatos alultervezése, ami nagy eltérést okoz a bevételi és kiadási oldalon egyaránt. A törvényjavaslatban a kormány 2001-re 6 százalékos inflációval számol. Az előző hónapok adatai viszont azt vetítik előre, lehet, hogy idén az infláció 10 százalék körüli lesz. Vagyis új helyzet van, mert az infláció nem csökken tovább, hiszen a piaci folyamatok nem ebbe az irányba hatnak. A kormány költségvetési törvényjavaslata azonban nem tartalmaz semmiféle új eszközt az áremelkedés ütemének lassítása érdekében. Úgy tűnik, a kormány nem hajlandó szembenézni ezzel a problémával, így sem valódi szándék, sem akarat nem látszik arra, hogy adócsökkentéssel, leginkább a jövedéki adók és az áfa csökkentésével, vagy az államadósság mérséklésével és más gazdaságpolitikai eszközökkel elősegítenék, hogy valóban lassabban nőjenek a fogyasztói árak, és megállítsák a pénzromlás folyamatát.

Az infláció egyik fontos összetevője a várakozások alakulása is, ami nagymértékben függ attól, hogy a kormány figyelembe veszi-e a valóságot. Ha nem, mint most, akkor megnő a bizonytalanság, és nőnek az inflációs várakozások is. A kormányoldal egyik képviselője mondta erről a következőket a költségvetési bizottság ülésén: "Ezt a veszélyt nem lehet azzal a ráolvasással orvosolni, hogy mondok egy fiktív, leszorított inflációs rátát, hiszen ha az fiktív és irreálisan alacsony mértékben meghatározott, hiteltelenné válik. Tehát az inflációs várakozás szempontjából az ellenkező hatást váltja ki, mint egy reális, mértéktartó, de a valóságban jobban számba jövő inflációs ráta esetén." Eddig az idézet.

Tisztelt Országgyűlés! Joggal tarthatjuk tehát az előttünk lévő költségvetési törvényjavaslatot megalapozatlannak. Az adóbevételek mintegy évi 150-200 milliárd forinttal meghaladhatják a tervezetet, de a kiadások is megnőnek. Többe kerülne az iskolák, kórházak és más, a közt szolgáló intézmények működése. Erre viszont nincs fedezet a kormány által javasolt költségvetésben. Az infláció tudatos alultervezése munkavállalónak, nyugdíjasnak és vállalkozásnak egyaránt káros, így például azoknak a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek, akik a kormány szándékai szerint például 2001-ben 8,75 százalékos fizetésemelést kapnának. Nekik valójában nem nő majd a reálbérük, vagy csak kismértékben. A leírt számoknak tehát valószínűleg kevés közük lesz a valósághoz. A költségvetési bizottság ülésén elhangzottak, szintén a kormány egyik képviselőjétől, idézem: "Ha tévedünk az infláció megítélésében, eleve téves adatokhoz jutunk a bevételek megítélésében. És a téves bevételekből eleve téves kiadási oldalt tudunk csak összeállítani. Erre jó példa az idei költségvetés." Eddig szólt az idézet.

Tisztelt Országgyűlés! Harmadszor, mi azért utasítjuk el ezt a törvényjavaslatot, mert nemcsak jogszabályellenes, nemcsak megalapozatlan, hanem modernizációellenes is. Szó sincs az egészségügy, az oktatás fejlesztéséről. Az egészségügyre fordítandó pénz alig fedezi az inflációt, béremelésre pedig kevés lesz a fedezet. Az oktatásügyben a következő két évre a javaslat szerint összesen 19 százalék béremelést ígérnek, miközben az infláció kedvezőtlen esetben a következő két évben együttesen elérheti a 16 százalékot. Mindössze 3 százalék reálbér-növekedésről lehet szó, de ez is csak akkor, ha az önkormányzatok ki tudják gazdálkodni a szükséges összeget. A kormány ugyanakkor nem tervez érdemi előrelépést az infrastruktúra bővítése érdekében sem, nem vállalkozik a környezetvédelem égető problémáinak a megoldására, a mezőgazdaság mély válságának megoldására kísérletet sem tesz.

 

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Tisztelt Országgyűlés! Eltelik négy év úgy, hogy ez a kormány ezalatt nem volt képes, vagy nem volt elég bátor szembenézni a rá váró feladatokkal. Mindezek miatt a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselői a kormány költségvetési törvényjavaslatát nem tartották általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 35-35 perces időkeretben. Az elsőként szólásra jelentkezett független képviselőnek 15 perc áll rendelkezésre. Megadom a szót Domokos László úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

DOMOKOS LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt célja, hogy az ország polgárainak életkörülményei javuljanak, Magyarország lakói jólétben és biztonságban éljenek. A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja céljai elérését, Magyarország polgárainak gyarapodását a gazdasági növekedést ösztönző gazdaságpolitika folytatásával támasztja alá. Tehát a gazdaságpolitikánk célja a gyors és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés fenntartása és a versenyképesség javítása, a költségvetés egyensúlyának feltétele mellett.

A Magyar Köztársaság kormánya két évre tervező költségvetési javaslatot terjesztett elő. A két évre való tervezés növeli a gazdálkodás kiegyensúlyozottságát, kiszámíthatóságát. A fejlődési pályára állt magyar gazdaság alkalmat nyújt arra, hogy hosszabb távú tervezéssel kiszámíthatóbb belső gazdálkodási környezetet, tervezhetőbb jövőt biztosíthassunk a magyar családok és a gazdaság szereplői számára.

Tisztelt Ház! Mire is alapoz a költségvetés? Fiatal demokráciánk egy évtizede alatt hatalmas változáson ment keresztül. A demokratikus átalakulást, az intézmények kiépülését olyan mélyreható gazdasági változások kísérték, melyeket talán jól jellemez, hogy az 1990-es GDP színvonalát csak 1999-ben értük el újra. A társadalom minden tagjára jelentős terheket jelentő átalakulás az évtized végére beérett. Az utóbbi éveket jellemző dinamikus gazdasági növekedés már egy olyan pályát körvonalaz Magyarország számára, amellyel behozható a fejlett országokkal szemben az előző rendszerben felhalmozódott lemaradás. A gazdaság alapvető jellemzőjévé vált a folyamatos hatékonyság- és versenyképesség-javulás, valamint a rugalmas alkalmazkodás képessége, az igazodás a külső környezet gyors változásához. 1998-ban és 1999-ben, a világméretű pénzügyi válság és a katasztrófahelyzetek közepette is, az uniós átlagot kétszeresen meghaladó növekedésre volt képes a magyar gazdaság.

Ahhoz, hogy a kormány olyan gazdaságpolitikát tudjon kialakítani, amely kiszolgálja a további növekedést, és egyben újratermeli az egyensúlyi fejlődéshez szükséges forrásokat, egy fontos felismerést kellett magáévá tenni. Az 1990-es évek közepéig ugyanis a piacgazdasági átmenet állandó egyensúlyhiánnyal fenyegető, jellemzően belső problémáival kellett szembenézni. Az évtized közepétől ugyanakkor ezeket a belső feszültségi pontokat a világgazdaságból váratlanul betörő, kiszámíthatatlan hatású, külső megrázkodtatások váltották fel, amelyek kezelése merőben újfajta tervezést és védekezési technikákat igényel. Erre a gazdaság működésének feltételeit leginkább meghatározó jellegzetességre alapozva alakítottuk ki azt a gazdaságpolitikát, amelynek létjogosultságát az elmúlt két év igazolta, és amellyel hosszú távon is gondolkodni, tervezni lehet.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az új gazdaságpolitikának két, szervesen összekapcsolódó oldala van. Csak a rugalmas, alkalmazkodásra képes gazdaság tud megfelelő válaszokat adni a gazdaságot érő kihívásokra, az alkalmazkodás legfontosabb feltétele a versenyképesség léte. Ennek megfelelően a gazdaságpolitikának a rendelkezésre álló eszközökkel ezt kell elősegítenie. Az egyik oldalról úgy érheti el, ha kivonul a gazdaságból, az ott termelődő jövedelem mind kevesebb részét vonja el az eredeti előállítóktól, hogy azzal saját autonóm döntéseik szerint gazdálkodhassanak. Másrészt, a visszavonulással a terhek csökkentésére helyezi a hangsúlyt, ösztönözve a gazdasági szereplőket a nagyobb és jobb teljesítményekre, illetve újabb munkahelyteremtésre.

A másik oldal az állam számára az egyre csökkenő jövedelemcentralizáció után fennmaradó források elosztásának kérdése. Az államhoz kerülő forrásokat ugyanis úgy kell felhasználni, hogy tovább erősítse a rugalmas alkalmazkodás képességét. Szándékosan nem használtam a gazdasági alkalmazkodás szóösszetételét, hiszen itt már átfogó társadalompolitikai megközelítésről kell beszélni.

 

 

(13.00)

 

 

Olyan célokat fogalmaztunk tehát meg, amelyek szélesebb értelemben véve segítik a polgárok alkalmazkodását, a gyarapodást. Mindezek szellemében készült el az első két év költségvetése, s erre alapoz az önök előtt fekvő költségvetési javaslat. A fenti gondolatmenetből, úgy vélem, mindenki számára világos, hogy miért érett meg a pillanat a kétéves költségvetési tervezésre. A gazdasági értelemben vett rugalmas alkalmazkodásra az állami szektor sosem volt igazán alkalmas, annál inkább az egyre erősebbé váló piaci szféra. Ha az ország számára a további fejlődés a kihívásokra adott megfelelő válaszokban rejlik, tegyük lehetővé, hogy ezek a megfelelő helyen és időben születhessenek meg. Ez pedig leginkább a piac és az egyén szintje. A kétéves költségvetés a gazdasági szereplők számára a döntésekhez szükséges és az állam által egyáltalán befolyásolható környezetben kiszámíthatóságot, tervezhetőséget és stabilitást teremt.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kétéves törvényjavaslat azt jelenti, hogy megmarad az éves pénzügyi gazdálkodás és az évenkénti beszámolási kötelezettség. A törvény normaszövegében a szabályok két évre szólnak, de a bevételi és a kiadási támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként kerülnek jóváhagyásra. A magyar gazdaság ma olyan kiszámítható fejlődési pályán halad, melyben a kétéves tervezésre lehetőség nyílik. Mi történnék, ha olyan váratlan esemény történik, amellyel nem számolhatunk? A törvényi keretek az esetleges megváltozott külső gazdasági feltételekből eredő helyzetre is tartalmaznak megoldást. A költségvetés módosítása az államháztartási törvényben szabályozott módon történő törvénymódosítással lehetséges. Ez rugalmas alkalmazkodást jelent a költségvetés keretein belül, ahogy ez már megszokott.

Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr gondolatát idézve, olyan költségvetési javaslat készült, amelyben a magyarországi vállalkozások, költségvetési intézmények, a társadalom valamennyi rétege számára két évre előre tervezhetővé, kiszámíthatóvá tesszük a pénzügyi lehetőségeiket. Ez a kiszámíthatóság régi, jogos követelése a gazdálkodó és a költségvetési szférának is.

Milyen feltételrendszerre alapozva tehető meg ez a kijelentés? Vessünk egy pillantást a gazdasági folyamatokra! Tisztelt Országgyűlés! Bár a világban jelentősek a bizonytalanságok, a világgazdasági növekedés a kutató intézmények adatai szerint is tovább folytatódik a következő években. A magyar gazdaság mind nemzetközi összehasonlításban, mind saját korábbi teljesítményéhez képest továbbra is kiemelkedően fejlődik. 2000 első félévében 6,2 százalékkal növekedett a gazdaság, és a következő két évben is 5 százalék feletti növekedéssel számolunk. A növekedés exportorientálttá és tartóssá válását megalapozza a beruházások nagyarányú bővülése és az évről évre növekvő foglalkoztatás és az ezzel egy időben csökkenő munkanélküliség, melynek mértéke már most is alacsonyabb az európai átlagnál.

Fontos kiemelni, hogy az egyensúly töretlen. A folyó fizetési mérleg hiánya továbbra is tartható szinten mozog, várhatóan a következő két évben is. Az államháztartás hiánya és adósságállománya megnyugtató mértékben csökkent, s ma már mindkét szám jól közelíti az Európai Unió legfontosabb követelményeit, megfelel a maastrichti kritériumoknak is. Az inflációval kapcsolatos mutatók nem ilyen egyértelműen jók. Az utóbbi hónapokban a dezinflációs folyamat megtorpanásának lehetünk tanúi, ennek azonban jól körülhatárolható, rajtunk kívül álló átmeneti tényezők - mint az irracionálisan magas olajár és az élelmiszerárak világméretű korrekciója a korábbi időszakhoz képest - felelősek. A következő évekre tovagyűrűző hatások ellenére továbbra is az infláció csökkenését prognosztizáljuk: 2001-ben 5-7 százalék körüli, 2002-ben pedig 4-6 százalékos áremelkedés várható.

Tisztelt Ház! A társadalom minden tagját érintő kedvező változásokon túl a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatja a kormányt, hogy a társadalom terheiből többet vállaló családok és a gazdasági növekedést munkájukkal közvetlenül segítő kis- és középvállalkozások kiemelten részesüljenek a gazdasági növekedés előnyeiből. A megtermelt jövedelem ott van a legjobb helyen, ahol azt létrehozták. Az új évezred állama az esélyteremtésről szól. Érvényesülnie kell a "megőrizni, meghaladni" elvnek. Megőrizni azon intézkedéseket, melyek csökkentik az állami elvonás mértékét, és meghaladni is azokat. Az ilyen intézkedések nemcsak bevezetésük évében hatnak, hanem az azt követő időszakban is.

Fontos annak meghatározása, hogy az ország jövedelmének mekkora hányadát vonja el az állam. A polgári koalíció kormányának kezdetektől célja, hogy a javakból egyre több maradjon az emberek, a családok, a munkát, megélhetést teremtő vállalkozások kezében. Az állami elvonások aránya 2001-ben és 2002-ben is tovább csökken. 2001-ben ez az arányszám 39,7, 2002-ben pedig 38 százalék lesz. Így a megtermelt összes jövedelem 60 százaléka, illetve 62 százaléka marad a vállalkozóknál és a lakosságnál. Így a kormányprogramban kitűzött cél - 40 százalék alá csökken az összes adó- és egyéb elvonások aránya az 1997. évi 45,7 százalékos szinttől - teljesül, következésképpen 2002-re ezen időszak alatt közel egyötödével csökken az elvonás mértéke.

Tisztelt Országgyűlés! A 2001. és 2002. évi költségvetés, az előző évihez hasonlóan a családok költségvetése. Megvalósíthatósága kiszámíthatóságon alapul, középpontjában az ember, a család áll. Az életszínvonal gyors javítását, a családok gyarapodását a kiegyensúlyozott és gyors fejlődés és a közterhek csökkenő elvonása alapozza meg. Tekintsük át e támogatási forma legfontosabb elemeit! A családi támogatások döntő többsége 1999 januárjától továbbra is alanyi jogon jár. Ezek közé tartozik a családi pótlék, az iskoláztatási támogatás, az anyasági támogatás, a gyes és a családgondozási támogatás, a gyet. A Fidesz-Magyar Polgári Párt a társadalom minden tagjára igyekszik kiterjeszteni a gazdasági növekedés előnyeit. A legszegényebb családokat segítő, alanyi jogú családi pótlékot egy kiegészítéssel kívánjuk megnövelni. A múlt év január 1-jétől újra bevezetett gyed felső határa 2001-ben a jelenlegi havi 50 ezer forintról 80 ezer forintra növekszik, 2002-ben az infláció mértékével emelkedik a szülő által felvehető legmagasabb összeg.

A kormány tervei szerint a gyerekek után havonta járó adókedvezmény összege jelentősen emelkedik. Továbbra is úgy ítéljük meg, hogy a családi adókedvezmény a leghatékonyabb támogatási forma, amely a családokhoz eljut, hiszen a munkabér kifizetésének napján hozzájut a gyermeket nevelő család. Ezáltal azok az állampolgárok, akik a társadalmi közteherviselésben nagyobb szerepet vállalnak, arányosan többet kapnak vissza a költségvetésből.

A gyermekek után járó adókedvezményre fordítható összeg 2001-ben újabb 32 milliárd forinttal emelkedik, s ezzel a jelenlegi összeg kétszeresére növekszik. Jelenleg az egy gyermek utáni évi 330 ezer forint jövedelemig nem kell adózni. Az adómentes jövedelem mértéke 2001-ben 400 ezer forintra emelkedik. Az adómentes jövedelemsáv két gyermek esetén a jelenlegi 460 ezer forintról jövőre 642 800 forintra, 2002-ben pedig 685 700 forintra emelkedik. Mivel a minimálbér összege jelentősen emelkedett, ezt az adókedvezményt már akár két, minimálbérből élő családtag is teljes mértékben igénybe tudja venni, hiszen a kedvezmény a két szülőnek együtt is jár. A háromgyermekes családoknak az idén 657 100 forintos éves jövedelemig nem kell adózniuk. Ez a határ több mint a duplájára, 1 millió 350 ezer forintra emelkedik a következő évben, és 1 millió 421 ezer forintra 2002-ben.

(13.10)

 

A minimálbér jelentős mértékű emelkedése a gyedre is jótékony hatással bír, mivel ez jövőre 80 ezer forintra növekszik.

A tisztes családi otthonhoz mindenkinek joga van. A családok helyzetének javítását szolgálja a lakásépítések támogatása is. Ezeket a támogatási formákat a kormány megőrzi a következő két évre is. Így a lakásvásárlásnál az eddig megszokottnak megfelelően igénybe vehető, gyermekek után járó szociálpolitikai kedvezmény összege a következő két évben nem változik, de reményeink szerint az igénylők száma tovább bővül. Új eleme a lakástámogatási rendszernek, hogy 2000. július 1-jétől a lehetőségek jelentősen kiszélesedtek. Ettől kezdve életkori korlátozás nélkül minden házaspár vagy gyermeket nevelő személy igénybe veheti e különlegesen kedvezményes hitelkonstrukciót.

Tisztelt Országgyűlés! Méltánytalan, hogy a tisztességes munkához gyakran nem társul tisztes megélhetés. A Fidesz célja, hogy a tisztességes munka felértékelődjön, azok a családok is kielégítő körülmények között tudjanak élni, ahol az egyik vagy mindkét kenyérkereső minimálbérből kénytelen élni. A kenyérkeresőket minimálisan megillető bér az 1998-as 19 ezer 500 forintról szándékunk szerint több mint kétszeresére, 40 ezer forintra emelkedik 2001-ben és 50 ezer forintra 2002-ben. Várhatóan az 50 ezer forintra emelt minimálbér munka vállalására ösztönöz olyanokat is, akik eddig munkanélküli-segélyből és alkalmi munkából kerestek annyit, mint a minimálbér. A megemelt minimálbér lehetőséget nyújt arra is, hogy a családok és a gyerekek után járó adókedvezményt mind nagyobb mértékben tudják igénybe venni. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt határozottan támogatja a kormányt, hogy a minimálbér 2001-ben 40 ezer forintra, 2002-ben pedig 50 ezer forintra emelkedjen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nemcsak önöknek, nekem is van néha olyan érzésem, mintha olyan munkát kellene elvégeznem, amely nem helyes, hogy rám maradt. Nos, úgy gondolom, a közszférában dolgozók bérhelyzetének rendezése is hasonló feladat.

Az 1995-96-os 17 százalékos drasztikus reálbércsökkenést követően az elmúlt két évben a bérek vásárlóértéke folyamatosan nő. Látni kell azonban, hogy a közszférában jelentős lemaradást kell pótolni a polgári kormányzatnak. A pedagógusokra bízzuk gyermekeinket, az orvosokra és egészségügyi dolgozókra az egészségünket. Nemzetünk kulturális örökségét múzeumokban kezelik és őrzik. Pótolhatatlan feladatot látnak el az egyes ágazatok. Méltányolnunk kell az ő vállalásaikat, évtizedes tartozásunkat egyenlítjük a bérfejlesztéssel.

A költségvetésben a minimálbér közszférára gyakorolt hatásán túl számos kedvező elem található. A kormány az előterjesztésében 2001-ben 8,75 százalékos, 2002-ben pedig 7,75 százalékos illetményalap-növelést javasol, és ugyanilyen mértékben növekedne a közalkalmazotti bértábla és pótlékalap is. A pedagógus közalkalmazottak, a szociális ágazatban dolgozó felsőfokú végzettségű szakalkalmazottak garantált illetménye 2001. szeptember 1-jétől további 20 százalékkal emelkedik. A közművelődési és közgyűjteményi intézményekben foglalkoztatottaknál ugyancsak 2001. szeptember 1-jétől kerül sor 15 százalékpontos szakmai szorzó növelésére. Közvetlenül a humán egészségügyi ágazatban a betegellátásban dolgozók, valamint a szociális ágazatban közvetlenül ápolással foglalkozók 2001. január 1-jétől kiemelt 20 százalékos béremelésre számíthatnak.

Az egészség megőrzése természetesen nemcsak az egészségügyre tartozik, de fontos az egészséges életmód feltételrendszereinek a kiépítése. 5 milliárd forintot fordít az Ifjúsági és Sportminisztérium sportcentrumok felújítására, és hangsúlyosabb a környezetvédelem is, amely jövőre 14,4 százalékkal több pénzhez jut, mint 2000-ben. A nyugdíjakkal kapcsolatban is hasonló a helyzet, mint a közszféra béremeléseivel.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt figyelemmel fogja kísérni a módosító javaslatát, mely szerint 2001-ben és 2002-ben a kormány által beterjesztett javaslatnál is 3-3 százalékkal nagyobb mértékben emelkedjenek a nyugdíjak. A módosító javaslat szerint 2001-ben 10,3 százalék, 2002-ben pedig 9,7 százalékkal több pénzt vihet házhoz a postás. Az emelés biztosítaná a nyugdíj vásárlóértékének növekedését, a nyugdíjas-társadalom így jobban részesedhet a gazdasági növekedés kedvező hatásaiból.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A munkahelyeket biztosító kis- és középvállalkozások terhei is enyhülnek. A munkaadók által befizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke 2001-ben és 2002-ben egyaránt 2-2 százalékponttal lesz kevesebb. Így négy év alatt a társadalombiztosítási járulék 39 százalékról 29 százalékra karcsúsodik. Ennek következtében a jövő évben 100 milliárd, az azt követő évben 110 milliárd forinttal több marad a vállalkozások kezében, s ezt újabb munkahelyek teremtésére, illetve versenyképességük javítására használhatják fel.

Ha figyelembe vesszük az egész államháztartás által elvont forrásokat, önmagában a jövedelemcentralizáció több mint 1 százalékpontos csökkenése összességében 180 milliárd forintot hagy kint a gazdaságban. A vállalkozásokat segítő intézkedés, hogy az első 10 millió forint nyereség adómentességet élvez; ennek a programnak a beindításával az állam mintegy 50 milliárd forintról mond le a gazdaság javára.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A kiemelkedő gazdasági tendenciák fenntartása folyamatos figyelmet igényel. Olyan politikai és gazdaságpolitikai lépések meglétét, melyek hosszú távon előnyös feltételeket biztosítanak a fejlődés erőinek kibontásához. Ezt a célt szolgálja a Széchenyi-terv. Feladata az, hogy felvállalja azokat a prioritásokat, amelyek a gazdaság egészének fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségűek. A Széchenyi-terv eszköz a további növekedés, fejlődés megalapozására. Szeretném hangsúlyosan kiemelni, hogy a Széchenyi-terv egy keret, tartalommal a hazai és a globális üzleti szektor szereplői, valamint a települések, a megyék, a régiók tölthetik meg.

A kormány a Gazdasági Minisztérium internetoldalán is található összesítő adatok szerint összesen 434 milliárd forintot szán 2001-2002-ben fejlesztésekre. A közlekedésfejlesztés elengedhetetlen feltétele a vidék, valamint a turizmus fejlődésének, amelyet a Széchenyi-terv kiemelten támogat. A fejlesztést azonban gyakorta az értékmentésnek kell megelőznie. Az elmúlt két évben megtapasztalhattuk, hogy a folyók mentén élőknek mekkora szükségük van a védőgátak építésére. Az infrastruktúra korszerűsítésére, a turizmus támogatására, munkahely- és otthonteremtésre a Széchenyi-terv önmagában 290 milliárd forintot biztosít.

Az informatika napjaink stratégiai ágazata. Üdvözlendő, hogy a költségvetés jelentős mértékben szán a következő két évben az informatikai társadalom kiépítésével összefüggő programokra. A Miniszterelnöki Hivatalnál megjelenő programokra 2001-ben 17, 2002-ben pedig további 21 milliárd forintot tervez a kormány. A dinamikus fejlődés motorja lesz az a 17 milliárd forint is, amely a kutatást és a fejlesztést szolgálja, s amely végre tisztességes körülményeket teremthet a hazai kutatók számára.

Az agrárgazdaság és a vidékfejlesztés feladataira a szaktárca a következő két évben 190 milliárd forintos többlettámogatást kap, mely indokolt és fontos fejlesztési programokat indít útjára, melyek hozzájárulnak a mezőgazdaság és a vidék uniós fejlesztéséhez. Szőlő- és gyümölcsültetvények újulnak meg, előrelépünk az erdőtelepítésben, rendbe tesszük a belvízelvezető árokrendszereket, fejlesztjük az öntözést.

 

 

(13.20)

 

A vidék fejlődését segíti elő az is, hogy jövőre az önkormányzatok az inflációt jóval meghaladó, 10 százalék fölötti támogatásnövekedéssel számolhatnak, de majd' évtizedes huzavona után hozzájuthatnak a gázközművagyon ellentételezéseként részükre juttatott 61 milliárd forinthoz is. A helyi önkormányzatok 2001-ben 765 milliárd forintot, 2002-ben 843 milliárd forintot kapnak a közös pénztárcánkból.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A gazdaság igazolta elképzeléseinket, a gazdaság szereplői teszik a dolgukat, s jól teszik a dolgukat, mert a gazdaság pályája felfelé ível. A dinamikus növekedés alapot teremt arra, hogy a kormány költségvetési politikájával, a gazdaságpolitika fontos eszközével a magyar polgárok mind szélesebb körét részesítse a növekedés előnyeiből: a családok, a gazdaság alapvető sejtjeit jellemző hazai kis- és középvállalkozások támogatása, a versenyképességgel lépést tartó bérnövelés és nyugdíjemelés; a növekedés szolgálatába állítható egyéb források, amelyeket a következő évekre megfogalmazott Széchenyi-terv is tartalmaz, mind-mind azokat a célokat jelentik, amelyekért a Fidesz-Magyar Polgári Párt síkra száll.

A kétéves költségvetés kialakításánál továbbra is egy olyan országban gondolkodunk, amelyben mindenki számára lehetőség nyílik a tisztességes munka melletti tisztes megélhetésre, a gyermekvállalásra, a vállalkozói szabadság kiteljesítésére.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja nevében köszönöm a képviselők, a bizottságok, a minisztériumok, a Pénzügyminisztérium munkatársainak a kormány eddigi munkáját, mellyel a 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslatot előkészítették. A Fidesz-frakció a törvényjavaslatot támogatja.

Tisztelt Országgyűlés! Széchenyi István szavaival zárom a Fidesz-Magyar Polgári Párt vezérszónoklatát: "Tanácskozzunk, fáradjunk és cselekedjünk!"

Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP képviselőcsoportja nevében Burány Sándor képviselő úr következik szólásra; őt Turi-Kovács Béla úr, a Független Kisgazdapárt képviselője követi.

 

BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

A Magyar Köztársaság költségvetési törvényjavaslatáról tárgyalunk, s e törvényjavaslatot szokás szerint két fő szempont szerint kell értékelnünk. E két fő szempont pedig a törvényjavaslat megalapozottsága, valamint a törvényjavaslat tartalma.

Kezdjük először is a törvényjavaslat megalapozottságával! Sajnos, nincsenek jó híreim. Ez a törvényjavaslat ugyanis valótlanságokra épül, valótlanságokat tartalmaz, és végül, de nem utolsósorban törvénytelenül lett benyújtva. A törvényjavaslat valótlanságokra épül, mert a bázisnak tekintett 2000. évben szinte egyetlen szám sem úgy teljesül, ahogy azt a kormány eltervezte.

Ezen belül külön is érdemes kitérni az infláció alakulására. Az erre az érvre figyelembe vett 6,3 százalékos inflációs prognózis irreálisnak bizonyult. A Központi Statisztikai Hivatal szerint a valóság az, hogy az ez évi infláció el fogja érni a 9,5-10 százalékot. A pénzügyminiszter úr azt mondta, hogy meglepte ez a prognózis. Én viszont valószínűnek tartom, hogy ön az egyetlen ebben az országban, aki a KSH prognózisán meglepődött. Hiszen az év során, de a tavalyi évben is a költségvetés tárgyalásakor a különböző gazdaságkutató műhelyek, szocialista politikusok már felhívták a figyelmet arra, hogy a kormány prognózisa tarthatatlan. Ebben az évben a korrigálásra több törvényjavaslatban tettünk javaslatot, amelyeket a kormánypárti többség elutasított. Azonkívül a közszféra egészében az inflációval összefüggésben ígért reálbér-emelkedés helyett akár 2-3 százalékos reálbércsökkenés is létrejöhet.

Másodszor, a törvényjavaslat valótlanságokat tartalmaz, hiszen újra megvalósíthatatlanul alacsony, 6 százalékos inflációs prognózisra épül. Az elemzők ezzel szemben 8-9 százalékos jövő évi inflációval számolnak. Ugyanilyen számolási hibán alapul a 2002. év is. Így, ha ezek változatlanul maradnak, elmondhatjuk, hogy ez a kormány lesz az első, amely makacsul ragaszkodva a tévedéséhez, három egymást követő évben is többletbevételre tesz szert anélkül, hogy ezzel az Országgyűlésnek módja lenne számolni.

A javaslat törvénytelen, mert a jelenleg hatályos államháztartási törvény nem teszi lehetővé kétéves költségvetés készítését. (Bauer Tamás: Így van!) Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg az Országgyűlés előtt van egy törvényjavaslat, amely majd egyszer nyilván eljut a szavazásig, és ez a törvényjavaslat lehetővé tenné a jövőben kétéves költségvetés tervezését és benyújtását.

Ugyanakkor szeretném a figyelmet felhívni arra, hogy a Magyar Köztársaságban a szokás az, hogy egy törvény legkorábban a kihirdetés napján lép hatályba, és erről jelenleg nem beszélhetünk. Ezért ma itt és most azt kell mondanom, hogy a törvényjavaslat tárgyalása a hatályos törvényeknek nem felel meg. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Azt is el kell mondanom - bár apróságnak tűnik -, hogy a Házszabály sem ismeri a kétéves költségvetés fogalmát, így tárgyalása ráadásul házszabályellenes. Tudjuk, hogy a jelenlegi koalíciónak mindez értelmezés kérdése. Mégis azt kell mondanom, hogy demokráciákban a szavak betű szerinti jelentését nem szokták többségi szavazással megváltoztatni. Demokráciákban az értelmező szótárt nyelvészek írják, nem pedig a parlament ügyrendi bizottsága. (Bauer Tamás: Így van!)

Tisztelt Ház! Az előzőekben szóltam arról, hogy miért nem lehet valótlanságokra építve megalapozatlanul és benyújtásakor törvénytelen kétéves költségvetést készíteni. Ezért javasoltuk, hogy a kormány átdolgozásra vonja vissza a törvényjavaslatot. (Bauer Tamás: Helyes!) Ezt nem tette meg. Ezért kénytelenek vagyunk egy átfogó, alternatív költségvetési koncepciót készíteni. Javaslataink kizárólag a 2001. évről szólnak.

Mi ugyanis a bizonytalan tervezés útján nem kívánjuk a kormányt követni. Amennyiben az Országgyűlés mégis elfogadja a kormány javaslatát, úgy ebben az esetben 2001-ben önálló törvényjavaslatban nyújtjuk be a 2002-re vonatkozó költségvetési koncepciónkat.

A továbbiakban tehát kizárólag a 2001. évre vonatkozó javaslatainkat ismertetem. Mindenekelőtt azt akarjuk, hogy a költségvetési törvény legyen átlátható, ellenőrizhető és számon kérhető.

Először is, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság feladatait integrálni kell a költségvetésbe. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ÁPV Rt. milliárdjai a kormány zsebpénzeként funkcionáljanak. Itt kell kitérni egy különös könyvelési trükkre. Bizonyára tudják kedves képviselőtársaim, hogy előttünk van egy törvényjavaslat - és erről itt kell szólnom -, amely formailag az 1999. év végrehajtásáról szól, gyakorlatilag módosítja a 2000. évi költségvetési törvényt, és ebben lehetővé teszi egy elég komoly pénz 2001. évi felhasználását.

Ennek a pénzösszegnek a nagysága csekély 60,3 milliárd forint. Miért nem a költségvetési törvényjavaslatban tárgyaljuk? Miért kell nekünk erről az 1999. évi zárszámadásáról szóló törvényjavaslatban rendelkeznünk? Álláspontunk szerint ennek a pénznek a sorsát a költségvetési törvényben kell rendezni.

Továbbá az autópálya-építések költségeit be kell építeni a törvényjavaslatba. Az autópálya-építésre szánt 35 milliárd forint az államháztartási törvény szabályai szerint kormányzati beruházásként szerepeljen. Azt javasoljuk, hogy a beruházásra fordított közpénzek sorsa legyen nyilvános.

 

 

(13.30)

 

Nem értünk egyet azzal, hogy a kormány ezt a pénzt kivonja a közbeszerzési eljárás hatálya alól. Sőt, a parlament ellenőrzése alól is! A közpénzek felhasználása így az üzleti titkok homályába vész. Az üzleti titkok homályába vész akkor, amikor a közpénzek felhasználásával kapcsolatban szaporodnak a kedvezőtlen jelek.

Először is szólni kell arról, hogy a minap kiderült, közpénzek vándorolnak kisgazda vezetésű alapítványokba. Igaz, hallottuk is ezzel kapcsolatban a védekezést: ez így ebben a formában nem igaz, a pénzt nem költötték el, megvan, tehát minden rendben. Hölgyeim és Uraim! Szeretném azt mondani, hogy ez olyan, mint ha egy tolvaj azzal érvelne, hogy ő nem lopott, hiszen a pénz hiánytalanul itt lapul a zsebében. A mi megítélésünk szerint ugyanakkor a fő kérdés nem az, hogy a pénzt elköltötték-e, hanem az, hogy mit keres abban a zsebben.

Másodszor, szaporodnak a jelek arra vonatkozóan - erről is a minap értesültünk -, hogy közpénzekből pártlapot finanszíroznak. Hallottuk az ezzel kapcsolatos védekezéseket is, amelyek, őszintén szólva, elég erőtlenek. Azt is olvashattuk a lapokban, hogy közpénzekből kormánytanácsadó hetilapot indíthat. És ezeknek a történeteknek a vége természetesen mindig happy end. A Fidesz egykori kampánycége ma már busás megrendelések állandó címzettje. Hogy e közpénzek felhasználása mennyire áttekinthetetlen, arra példa, hogy még az augusztus 20-ai tűzijáték költségeit sem ismerhette meg a közvélemény hitelt érdemlő módon.

Tisztelt Ház! Az átláthatóságon túl fontos tartalmi javaslataink is vannak. Javaslataink mintegy 280 milliárd forintos átcsoportosítást jelentenek a beterjesztett törvényjavaslathoz képest. Javaslataink egyensúlyban vannak, azok a pénzügyi stabilitást nem veszélyeztetik.

Nézzük először is a forrásokat! A források közül először vegyük a többletbevételeket. A kormány ugyanis ismét hallgat arról, hogy jövőre legalább 150 milliárd forint lesz a többletbevétel a beterjesztett törvényjavaslathoz képest. Ebben az évben is hallgatott erről, ugyanakkor azt látjuk, hogy - saját maga által is beismert módon - 106 milliárddal fogják meghaladni az adóbevételek a tervezettet, és ha hozzászámoljuk a nyugdíjakra visszamenőleg kifizetett 30 milliárd forintot, akkor azt látjuk, hogy a kormány önmaga is beismert 136 milliárd forintot. Ugyanakkor a híradások, a szakértői vélemények további 30 milliárd forint adóbevételi többlettel számolnak. Ebben az évben minden bizonnyal mintegy 166 milliárd forinttal fogják meghaladni a bevételek azt, amivel a kormány számolt. (Dr. Horváth János: Bokros nem így csinálta!)

Másodszor: mintegy 71 milliárd forint takarítható meg a kormány kiadásaiban. Mi ugyanis elfogadhatatlannak tartjuk azt a tervezési és végrehajtási gyakorlatot, mely szerint a kormány rövid pórázon tartja például a települési önkormányzatokat, ugyanakkor saját kiadásait bőkezűen méri. Az indokolatlan kiadásnövekményeket javasoljuk megtakarítani, miközben több terület támogatása legfeljebb reálértékű lesz, de a legtöbb terület kiadása reálértéken csökkenni fog, aközben egyes kormányzati szervek kiadásai 18-20 százalékkal emelkednek. Mi ezt a többletet ebben a formában elfogadhatatlannak tartjuk.

Harmadszor: a költségvetési törvényben teszünk javaslatot a már említett 60 milliárd forint fontos beruházásokra történő felhasználására.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Nézzük ezek után, hogy a kormány javaslatával szemben mi mire szánjuk ezeket a bevételeket! Vegyük először is a nyugdíjakat. A pénzügyminiszter úr expozéjában említette, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokhoz képest 3 százalékos többletre számíthatnak a nyugdíjasok, így 10,3 százalékos lesz a jövő évi nyugdíjemelés. Szeretném felhívni a figyelmet az ebben az érvben rejlő néhány pontatlanságra. Ugyanis megítélésem szerint vagy a 3 százalék az igaz, vagy a 10,3 százalék, de a kettő együtt semmiképpen nem lehet igaz. Ugyanis ha nem a törvényjavaslat hamis inflációs prognózisával, hanem a jövő évben várható tényleges inflációval számolunk, akkor 3 százalékos többlet korrekt számokkal számolva 12,3 százalékos nyugdíjemelést jelentene. Kíváncsian várjuk, hogy a kormány végül is melyik eljárást, melyik számot tartja igaznak: a plusz 3 százalékot, vagy pedig a 10,3 százalékot.

A mi javaslatunk ezzel szemben az, hogy a benyújtott törvényjavaslathoz képest 55 milliárd forinttal többet kell szánni a nyugdíjemelésre. Ezzel, amennyiben az Országgyűlés elfogadja a javaslatunkat, visszaadhatnánk a nyugdíjasoknak azt az elvett pénzt (Babák Mihály: Ti vettétek el!), amelyet ez a kormánytöbbség ebben az Országgyűlésben, egyik első intézkedéseként elvett a nyugdíjas-társadalomtól. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ti vettétek el! - Azt kellene visszaadni, amit ti vetettek el! - Kuncze Gábor: Csönd legyen!) Egyébként az összeg nagyságára... (Tóth István: Fél százalékot adtatok!) Megvárom, képviselő úr, míg befejezi! Az összeg nagyságára jellemző, hogy ha ezt az 55 milliárd forintot nyugdíjemelésre fordítanánk, akkor a nyugdíjemelés jövőre több mint kétszerese lenne annak, mint amivel a kormány a törvényjavaslatban számol. (Zaj a Fidesz padsoraiból. - Dr. Répássy Róbert: Arcátlanság!)

Másodszor, vegyük a családtámogatásokat. Azt gondoljuk, hogy a kormány családtámogatási rendszere féloldalú, és ezért káros a társadalomra. (Tóth István: Miért féloldalú? - Bauer Tamás: Így van!) Féloldalú, mert pontosan azokról a családokról nem gondoskodik kellő mértékben, akik erre a legjobban rászorulnak. (Szalai Annamária: Miről beszél?) Statisztikai számok bizonyítják, tisztelt hölgyem és kedves uraim (Tóth István: Tájékozatlan!), hogy a családok mintegy 17 százaléka nem tudja igénybe venni azokat a családtámogatási kedvezményeket, amelyeket önök megszavaztak, és további egyharmad csak részben tudja igénybe venni. Mi önökkel ellentétben ezekre a családokra is gondolunk. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Persze!) Két javaslatunk van a családtámogatás megváltozására. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)

Az első javaslatunk értelmében a családi pótlékot a munkajövedelemmel rendelkező családok esetében ki kell egészíteni minden olyan esetben a gyermekkedvezmény mértékéig, ahol a családtámogatási rendszer nem biztosítja, hogy a gyermekkedvezményt ezek a családok maradéktalanul igénybe vehessék.

Másodszor, tudjuk jól, hogy a hátrányos helyzetű családok között vannak olyanok, amelyekben - vagy azért, mert az egyik fél gyesen van, vagy mert az egyik, esetleg mindkét szülő munkanélküli-segélyből él - sajnos nem minden szülő rendelkezik munkajövedelemmel. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Álszent!) E családok esetében pedig javasoljuk a családi pótlék összegét 50 százalékkal megemelni. A két javaslatunk együttes költségvetési kihatása 25 milliárd forint.

Harmadszor: az egészségügy helyzetét katasztrofálisnak ítéljük. Először is szólni kell arról, hogy az a béremelési javaslat, amelyet a kormány benyújtott, a dologi kiadások szinten tartása mellett valósulhat meg csak, magyarán, a kórházak újra abba a helyzetbe kerülnek, hogy mérlegelniük kell, a számukra rendelkezésre bocsátott pénzből fizetésemelést adnak-e az orvosoknak és ápolóknak, vagy pedig dologi kiadásaikra fordítják ezek egy részét. (Dr. Horváth Zsolt: Nem mérlegel, hanem oda kell adni!) Mi szeretnénk, ha ezt a dilemmát a kórházakban feloldanánk. Ezért, hogy ilyen dilemma ne létezhessen, a kormány béremelési javaslatára mi a forrást is biztosítani akarjuk, ennek mintegy 30 milliárd forint a költségvetési kihatása. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Ugyanakkor... (Tóth István közbeszól.) Képviselő úr, ön is hozzászólhat majd a vitában, kíváncsian fogom várni a szakmailag megalapozott véleményét. (Dr. Répássy Róbert: Nem te vagy az elnök!) Ugyanakkor amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az egészségügyben nemcsak a dolgozók helyzete rossz, maguknak az intézményeknek és a felszereléseknek az állapota is katasztrofális. Ezért mi minőségi cserére, beruházásra, orvosi műszerekre 30 milliárd forinttal szánunk többet, mint a beterjesztett költségvetési törvényjavaslat.

 

(13.40)

 

Külön kell szólni, hölgyeim és uraim, az önkormányzatok helyzetéről, hiszen ahogy az előbb mondtam, miközben a kormány saját kiadásait bőkezűen méri, az önkormányzatok támogatását igencsak szűkmarkúan mérte.

Ezért mi többletforrásokat javaslunk az önkormányzatok számára meghatározott célokra.

Szólnom kell a közoktatási bérfejlesztésről, hiszen a pedagógusok bérfejlesztésénél kicsit hasonló a helyzet, mint amit az egészségügyi szféráról mondtam. A kormány ugyan beszél pedagógusbér-emelésekről, de bevallott módon ennek forrásait az önkormányzati támogatásba kellő mértékben nem építi be. Ezért, hogy az önkormányzatok hasonló dilemma elé ne kerülhessenek, mint az egészségügyiek, javasoljuk, hogy a közoktatási bérfejlesztésekre további 18 milliárd forintot határozzunk el a költségvetésben.

Ugyanakkor az önkormányzatok nemcsak oktatási intézményeink, hanem egészségügyi intézményeink jelentős részének is a fenntartói, úgy, hogy erre külön normatíva mind a mai napig nincs. Ez egy évek óta megoldatlan probléma, tavaly is javaslatot tettünk e helyzet megoldására, és az idén is javaslatot teszünk.

Javasoljuk egy új egészségügyi norma bevezetését, amely ezen a jogcímen 10 milliárd forinttal növelné az önkormányzatok támogatását, hogy önkormányzati oldalról is legyen pénz kórházaink, rendelőintézeteink fenntartására.

Javasoljuk továbbá az önkormányzat területén, hogy a tűzoltóságok esetében, amelyeket az önkormányzatok tartanak fenn, és biztonságunk egyik fontos letéteményesei, az ügyeleti és készenléti díjakra további 2,4 milliárd forintot adjunk, szemben a kormány törvényjavaslatával.

Arról is kell szólni, hogy egy törvényi változtatás ma már önkormányzati feladattá teszi a hulladékgyűjtést is, anélkül, hogy erre külön normatívát és így forrásokat biztosítana. Úgy gondoljuk, hogy a kötelezettségeknek összhangban kell állniuk a rendelkezésre álló forrásokkal, ezért javasoljuk e célra egy 5 milliárd forintos normatíva beállítását a költségvetésbe.

Nem mehetünk el szó nélkül a lakáshelyzet mellett sem. Világos kell hogy legyen mindnyájunk számára: Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy mindenki, aki lakásra vágyik, saját tulajdonú lakásban lakhasson. (Tóth István közbeszól.) Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ugyanakkor mindenkinek jogos igénye, hogy valamilyen lakásban, méghozzá hozzá méltó, emberhez méltó lakásban lakhasson. (Tóth István közbeszól.) Ez a dilemma egyféleképpen oldható meg: ha a bérlakásépítésre - elsősorban az önkormányzati szférában - sokkal több pénzt szánunk e célokra, mint amivel a kormány törvényjavaslata számol.

Azt ma már a kormány is világosan látja, hogy önkormányzati bérlakásépítés nélkül a lakásprobléma sem rövid, sem közép-, de még hosszú távon sem oldható meg, ugyanakkor az erre biztosított források szerintünk a probléma megoldására nem elégségesek. Ezért mi önkormányzati bérlakásépítés céljára 20 milliárd forinttal javasoljuk az önkormányzati támogatások növelését.

Hölgyeim és Uraim! Azt is tudjuk - az előbbiekben már utaltam rá -, hogy bizony a hátrányos helyzetű családok egy részében nem az a fő probléma, hogy mire költsék a kormány által biztosított családtámogatási pénzeket. Bizony, egy-egy tanévkezdés e családokat megoldhatatlan pénzügyi probléma elé állíthatja. Ezért szintén az önkormányzati szférán belül a szociálisan hátrányos helyzetű családok számára, pontosan az ebben a családban felnövő gyermekek és tanulók számára azt szeretnénk, ha a tankönyv ingyenes lenne, és ezért javasoljuk ilyen célokra az önkormányzati támogatás 5 milliárd forinttal való növelését. (Babák Mihály közbeszól.)

Az is súlyos probléma évek óta, tisztelt Ház, hogy a felsőoktatásban, időnként a közoktatásban tanulók nem tudnak hol lakni, amennyiben nem saját városukban tanulnak tovább. Márpedig nincs minden községben, városban megfelelő közép- vagy felsőoktatási intézmény. (Tóth István közbeszól.) Azt is tudjuk, hogy a piaci alapú lakbérek rövid idő alatt megduplázódtak. Ezért egyetlenegy megoldás lehetséges: ha komolyan akarjuk venni, hogy a felnövekvő generációk taníttatási költségei mérsékeltek legyenek a jelenlegi magas szint helyett, ezért a kollégiumi felújításokra, sőt, új kollégiumi férőhelyek kialakítására is forrásokat kell szánni. A Magyar Szocialista Párt javasolja, hogy ezen célokra a költségvetés a beterjesztetthez képest 10 milliárd forinttal szánjon több pénzt. (Tóth István: Kevés! Több kell! - Közbeszólás: Licit!)

Évek óta változatlan - és ez is egy régi adósságunk - a felsőoktatási normatíva emelése. Ezért, hogy felsőoktatási intézményeink ne kerüljenek nehéz helyzetbe, javasoljuk ennek az évek óta változatlan normatívának az emelését, és az ennek megfelelő források biztosítását, a felsőoktatás helyzetének javítására tehát további 10 milliárd forintot szánunk a költségvetési törvényjavaslatunkban. (Dr. Juharos Róbert: Kevés!)

Külön kell szólni arról, hogy minden jobbító szándék ellenére is lesznek hátrányos helyzetű csoportok a Magyar Köztársaságban, ezért külön szociális csomag kell, és erre megfelelő forrás ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak a támogatására. Hiszen éppen az adórendszer szerényebb jövedelmű emberek helyzetére gyakorolt hatása, a családtámogatási rendszernek éppen a kispénzű embereket hátrányosan érintő hatása miatt terjedőben van újra a szegénység Magyarországon. Emellett nem mehetünk el szó nélkül, és hogy szavainknak súlya is legyen, erre a célra is forrásokat javaslunk a költségvetésben, mintegy 8 milliárd forint erejéig. (Tóth István: Kevés! Többet!)

Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt napokban ismertté vált, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács javaslatával szemben a kormány más pénzeszközökkel számol, sőt, meglehetősen udvariatlan módon az Országos Igazságszolgáltatási Tanács levelére a kormány még csak nem is válaszolt.

Mi egyetértünk az Országos Igazságszolgáltatási Tanács törekvéseivel azért, mert úgy ítéljük meg, hogy a bíróságok működési feltételeit javítani kell ahhoz, hogy a különböző perek és büntetőeljárások ne húzódhassanak évekig. Ezért, egyezően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács javaslatával, mi ennek az intézménynek a támogatását, pontosabban a bíróságok támogatását 23,5 milliárd forinttal javasoljuk növelni.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Tudom, hogy a beterjesztett törvényjavaslat tartalma, és a ránk erőltetett egyetlen hét, amely az általános vitára rendelkezésre áll, nehéz helyzetbe hozza a képviselőcsoportokat, az egyes képviselőket, hiszen a vitában való részvétel és a módosító indítványok megírása egyaránt időigényes. Ennek ellenére azt mondom - bármilyen nehéz helyzetbe hozott bennünket a kormány és a kormánypártok többsége, hogy ilyen körülmények között kell a Magyar Köztársaság költségvetését tárgyalni -, a szocialista frakció elkészíti a maga javaslatait, és szombati határidőig ezt benyújtjuk a tisztelt Háznak.

Kérem önöket, hogy javaslatainkat támogassák. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Még tíz perced van! Még tíz percet beszélhetsz! - Tóth István: Elfáradtál?)

 

ELNÖK: Megadom a szót Turi-Kovács Béla úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési vita erőpróbát jelent ellenzék és kormánypártok részére. Ezek a viták gyakran szenvedélyesek, indulatoktól sem mentesek, és ami ennél is nagyobb baj, időnként súlyos elfogultságoktól terheltek.

Szeretném előrebocsátani, hogy az az előadás, amelyet én most a Kisgazdapárt részéről megteszek, nem lesz egészen azonos, mint a megszokott. Így nem is nagyon számítok arra, hogy ellenzéki oldalról helyesléseket meg tapsokat kapjak. (Taps az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Jobb vagy, mint a Csúcs László!) De meg kell őszintén mondanom, hogy ez semmilyen búbánattal nem tölt el. Számítottam rá, hogy az SZDSZ, amely mindig és minden időben az ellenkezőjét teszi minden logikus lehetőségnek (Derültség, taps a Fidesz soraiból.), most is ugyanígy fog eljárni. (Szalay Gábor: Viszont nem ezért szeretjük!)

Kialakult koreográfia, hogy a vita nem itt, a parlamentben, a mai napon kezdődik, hanem jóval előbb, különböző kiszivárogtatások, féligazságok értékelésével, továbbragozásával és félremagyarázásával. Úgy tűnik, hogy az ellenzék és mások nem tudnak eltekinteni attól, hogy olyan féligazságokon vitatkozzanak, amelyek valóságtartalmáról nem is győződnek meg mindig. A vitamódszer egyszerű: ha a kiszivárogtatott hír valósnak látszik, és semmiképpen nem cáfolható, akkor az állítás az lesz, hogy a javaslat nem megvalósítható. Esetleg az a variáció lép életbe, hogy csak igen szűk réteg számára kedvező, mindenki másnak hátrányos. Ezeket a minden alapot nélkülöző állításokat addig lehet sulykolni, amíg a közvélemény azt el nem fogadja. (Kuncze Gábor közbeszól.)

A kormány által most előterjesztett költségvetési törvényjavaslat nézetem szerint igazodik az elfogadott kormányprogramhoz, a közös koalíciós akarathoz, mindenekelőtt pedig a kormányzás ideje alatt kialakult realitásokhoz.

 

(13.50)

 

Heves vitát váltott ki az a tény, hogy az előterjesztett javaslat több évre szól, s egyben és nyomban az államháztartási törvény szükséges módosítását is jelenti. Azonban az 1992. évi XXXVIII. törvény a megszületése idejében is kiérleletlen, az akkori gazdasági viszonyoknak megfelelő volt, nézetem szerint már régen alapos átdolgozásra szorult volna. Így bizonyos vagyok benne, hogy erre sor is kell kerüljön. Tartalmilag egyébként ez annyit jelent, hogy a most tárgyalásba vett törvényjavaslat, annak normaszövege a szabályokat két évre és az államháztartás mind a négy alrendszerére tartalmazza.

Nem ellentmondás, hanem nézetem szerint a javaslat erénye, hogy a bevételi, a kiadási és a támogatási előirányzatok, valamint a hiányok évenként és alrendszerenként kerülnek jóváhagyásra. Lényeges tehát, hogy megmarad az éves pénzügyi gazdálkodás, a költségvetési előirányzatok pénzügyileg évek és alrendszerek között változatlanul nem átjárhatóak, továbbá a beszámolás tekintetében is változatlan az évenkénti kötelezettség. Fontosnak tartom ezért, hogy akik garanciális hiányosságokat sérelmeznek, a most elmondott tényeket nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyják. Abban az esetben tehát, ha a körülmények kedvezőtlenül alakulnának - ettől isten ments - és kiigazításra lenne szükség, úgy ennek eszköze, így a parlament hatáskörének teljessége, minden csorbítás nélkül, változatlanul rendelkezésre áll.

Ugyanakkor a törvényjavaslat eredményének tekinthető, hogy a gazdaság szereplői számára két évre előre adottak a gazdálkodás keretei, kiszámíthatóbbá válik a jogszabályi környezet, és ez reményeink szerint hosszabb távon is biztosítja, hogy a gazdálkodás szereplői ne rövid távon, hanem hosszabb távon tervezzenek. A stabil makrofeltételek és adótörvények meggyőződésem szerint a gazdaság jelentős segítőivé válhatnak. A folytonosság és a szabályokon felüli viszonylagos stabilitás a kedvező gazdasági egyensúly megőrzésének sarkalatos feltétele.

Akár kétéves, többéves, netán csak egyéves költségvetésben gondolkodjunk, a költségvetés elkészítésénél néhány alapvető tényt, adottságot, lehetőséget mindenképpen figyelembe kell venni. A költségvetést mindenekelőtt megalapozza az a gazdasági növekedés, amelyet egyesek szeretnek ugyan önjárónak nevezni, amely növekedés azonban meggyőződésem szerint a koalíciós kormányzás egyik fontos eredménye. A kormányprogrammal egyezően a középtávú gazdaságpolitika alapvető célja volt és maradt, hogy hazánk gazdasági teljesítményét, ezzel egyidejűleg a polgárok jólétét és életszínvonalát fokozatosan közelítsük az Európai Unióéhoz; stratégiai célnak tekintettük, hogy javuljon a versenyképesség.

Megalapozottnak látjuk azt a körülményt, hogy az ország fejlődése folyamatosan lehet gyors és kiegyensúlyozott. A magyar gazdaság erejét bizonyítja, hogy a növekedés már két éve meghaladja a 4 százalékot, és ebben az esztendőben 5 százalék felett alakul. Indokolt várakozásaink szerint ez a következő évben elérheti a 6 százalékot. Ugyanakkor rá kell arra is mutatnom, hogy a ténylegesen felhasználható források távolról sincsenek egyenes arányban az egyébként mindenképpen kedvező GDP-növekedéssel.

Sajnálatosan nem látszik megváltozni az a trend, hogy a vámszabad területen elért gazdasági eredmények messze meghaladják az adózás és a közteher döntő súlyát viselő vámterületen elérhető gazdasági eredményeket. A két terület közötti helyes egyensúly kialakítása nézetem szerint még várat magára, ámde a szükséges lépések megtétele egyre inkább megkerülhetetlenné válik.

A 2001-2002-es időszakban a világkereskedelem bővülési ütemét várhatóan lényegesen meghaladó mértékben, előzetes számítások szerint 10 százalék körüli ütemben emelkedik az export és az import volumene. Ez a növekedés a mi nézetünk szerint nem veszélyezteti a külső egyensúlyt, mert ehhez kellő alapot biztosít az 5-6 százalékos GDP-növekedés. A Független Kisgazdapárt rendkívül fontosnak tartja, hogy a gazdasági növekedés másik alapvető összetevője legyen, hogy a belföldi felhasználás, a fogyasztás és a beruházás növekedése is felgyorsuljon. Csak abban az esetben tudjuk a GDP-növekedést valódi értéknek elfogadni, ha ez az eddiginél sokkal markánsabban jelenik meg a lakosság életszínvonalának kedvező növekedésében; ha a GDP növekedése a magyar polgár számára azt jelenti, hogy érzi és érzékelheti a maga és családja életének javulását.

Az erre vonatkozó első jeleket, úgy gondolom, már érezni, tapasztalni lehet. Szükség van azonban arra, hogy az elkövetkezendő két esztendőben ez fokozottan jelentkezzen. A Független Kisgazdapárt programja nem változott abban a tekintetben, a gazdaság egyik motorjának tartjuk, hogy a beruházás növekedése, a központi beruházási projektek - autópálya-építés, egyéb infrastrukturális fejlesztések - megindulása és a lakásépítés mind nagyobb szerepet kapjon és felgyorsuljon.

Hallottuk az előbb, hogy mennyire fontos a lakásépítés. Ezzel teljes mértékben egyetértünk, és egyben nyugodt lélekkel kijelenthetjük, hogy a rendszerváltást követően még soha nem volt olyan lakásépítési rendszer, olyanfajta támogatási mód és annak annyiféle lehetősége kialakítva Magyarországon, mint amely most kialakult és kialakulóban van, és ami azzal kecsegtet, hogy megáll az a fajta trend, amely a lakásállomány állandó csökkenését jelentette. És valószínűleg korrigálni lehet azt a súlyos hibát is, hogy nem maradtak bérlakások, hogy a bérlakások áron alul eladásra kerültek, és ma már ott tartunk, hogy ezeket kell újrateremteni. Úgy gondolom, a koalíciós kormány ezt képes elindítani, és ha két év alatt nem is csodákra, de mindenképpen változásokra képes.

Nem kétséges, hogy a következő évek egyik fontos és a gazdaságot lényegileg befolyásoló problematikája az infláció és annak mértéke. Az infláció alakulásánál a gazdaság erején kívül a további külső és belső tényezők számos bizonytalanságot rejtenek. Az olajárak drasztikus változása olyan helyzetet teremtett, amely a mi gazdaságunknál erősebbeket is sérülékennyé tehet. Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy az infláció alakulásában az egyik és nem elhanyagolható tényező a gazdaság várakozása. Mi most azt feltételezzük, hogy az olajárak jelenlegi irreálisan magas szintje lényegileg visszarendeződik, és ilyen módon az inflációra való hatása csökken vagy megszűnik.

Nehezebb kérdés az euró kérdése. Nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen helyzet alakul ki, különösen a dániai népszavazást követően. Meggyőződésünk szerint azonban a nyugat-európai gazdaság elég erős ahhoz, hogy az euró is stabilizálódjon, és ezzel a mi helyzetünk, a mi belső helyzetünk is javulhasson.

Azok a külső tényezők, amelyek a kormányzás eltelt két éve alatt többször befolyásolták a gazdaság és az infláció alakulását, az elkövetkező évekre megnyugodni látszanak, és bizonyossággal lehet azt mondani, hogy kedvezőbben is alakulnak. Az a körülmény, hogy minden háborús veszély megszűnik határaink közvetlen közelében, további jótékony hatással lehet mind a gazdaság növekedésére, mind pedig az infláció alakulására.

Mindezek a kedvező makrogazdasági feltételek lehetővé teszik, de a további fejlődés igénye egyben kötelezővé is, az államháztartás GDP-arányos hiányának csökkentését. A kormány határozott elképzelése szerint ez 2001-ben 3,4 százalékot, 2002-ben 3,2 százalékot tenne ki. A kormány célja, hogy a vállalkozói szféra jövedelempozíciója javuljon. Ezt a Független Kisgazdapárt támogatni tudja, de csak abban az esetben, ha ez egyben a munkavállalói oldalon igen határozott jövedelememelkedést eredményez. Meggyőződésünk, hogy ennek az egyik és nem elhanyagolhatóan jó eszköze a minimálbér megfelelő emelése, mert nézetem szerint a minimálbér ilyenfajta emelése a gazdaság egészére kihatással lehet, hiszen nőhet a fogyasztás, és ez nem utolsósorban azokra a bérekre is hatással lesz, amelyeket egyébként a minimálbéremelés nem érint. Hiszen ha elfogadjuk a piacgazdaság szabályozó voltát, akkor kizártnak tekinthető, hogy a minimálbér megemelését követően a további szférákban ezt ne kövesse ugyanígy a bérek arányos emelkedése. Éppen ezért támogatjuk és kifejezetten szükségesnek is tartjuk, hogy ez a változtatás megtörténjen.

 

 

(14.00)

 

Kedvező tendenciának tekintjük, hogy a jövedelem-központosítás GDP-hez viszonyított aránya gyorsabb ütemben csökken. Míg 1999-ről a 2000. évre a változás 1,2 százalékpont volt, 2000 és 2001 között ez 2 százalékpont, majd 2001-2002 között további 1,2 százalékpont. Fontosnak tartjuk, hogy szűkül az eladósodási ráta, a központi költségvetés adóssága a GDP százalékában 60 százalék alá csökkenhet.

A továbbiakban azokkal a prioritásokkal kívánnék foglalkozni, amelyek a költségvetésben meghatározóan jelentkeznek, és talán megbocsátható nekem, hogy ezen belül is külön kiemelten szólok a prioritásoknak azon részéről, amelyek a Független Kisgazdapárt által irányított tárcákat érintik.

Ez a költségvetés azt üzeni a polgároknak az én nézetem szerint, hogy a kormánykoalíció a kiegyensúlyozott fejlődést, a köztehercsökkentést, a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulást, a tudásalapú társadalmat kívánja erősíteni. Mindezzel párhuzamosan gondoskodni kíván a fokozottabban ellenőrzött közpénzfelhasználásról.

A költségvetésnek gondoskodnia kell arról, hogy több pénz jusson a fogyasztásra, több a beruházásokra, az infrastruktúra fejlesztésére, a vállalkozások támogatására, a gyermekes családok terheinek csökkentésére, és - amiről már külön szóltam - a lakásépítés ösztönzésére. Közhely, hogy a költségvetésben rendelkezésre álló források soha nem elégségesek, minden jogos, sokszor megalapozott igényt, amelyet ki kellene elégíteni, nem tudnak kielégíteni. Nincs más lehetőség, ezért fel kell állítani azokat a prioritásokat, amelyeket az éppen kormányzásért felelős pártok, a kormányzásért felelős és hatalomban levő kormány a legfontosabbaknak vél vagy gondol. A fokozatos és kiegyensúlyozott kielégítését elérni az indokolt igényeknek, ez az egyik legfőbb cél.

A most beterjesztett költségvetés azt a politikai üzenetet is tartalmazza, hogy kedvezményezettként kívánja kezelni a családpolitikát. A Széchenyi-terv alapján előtérbe kívánja helyezni a nemzeti fejlesztési program meghatározó területeit, a tudásalapú társadalom eléréséhez szükséges eszközöket, és számunkra, kisgazdák számára a nyilvánvalóan érthető módon kiemelten fontos területet, az agrár- és vidékfejlesztést.

Meggyőződésem, hogy bármilyen számadatokat is tárjanak a közvélemény elé, a magyar nemzet jövendőjének egyik, talán legfontosabb alappillére a nemzetgazdaságban most önhibáján kívül kellő súllyal meg nem jelenő agrárgazdaság, amelynek minden időkig megmaradó alapja a magyar termőföld. Évtizedeken keresztül sokat és nagy buzgalommal tettek némelyek, akik most ellenzéki oldalon ülnek, az agrárium tönkretételért (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) akkor, amikor hatalmas összegeket vontak ki erről a területről, és nyugodtan kimondhatom, hogy nincs olyan ágazat, amely el tudná viselni azt az iszonyatos forráskivonást, amelyen keresztül kellett menni. (Dr. Kis Zoltán: Egy árva petákot se...)

A kormányzás eddigi két éve arról szólt, hogy a legsúlyosabb tendenciákat meg kell fordítani (Dr. Kis Zoltán: Most sokkal jobb?!), az agrárium életképességét helyreállítjuk, és egy egészséges, a magyar gazdaság biztos pillérét jelentő agráriumot alakítunk ki. (Dr. Kis Zoltán: Az biztos!) Az előbb volt egy nagyon tisztességes javaslat az MSZP oldaláról, mely szerint szíveskedjék kivezettetni, mondták az elnök úrnak - én ilyet nem mondok.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2001. és 2002. évi fejezeti költségvetése tartalmazza a minisztérium felügyelete alatt működő 60 önállóan, továbbá 77 részben önállóan gazdálkodó költségvetési intézmény előirányzatait, a fejezeti kezelésű előirányzatokat, valamint a támogatási célelőirányzatokat, úgyszintén a vállalkozások folyó támogatását.

Mint minden évben, most különösen, mert két évről van szó, természetszerűen sor kellett kerüljön olyan érdekérvényesítésre, amely legalább közelítően biztosítani tudja azokat az alapvető célokat, amelyeket a Független Kisgazdapárt maga elé tűzött. A Pénzügyminisztérium eredeti tervezési körirata még olyan számokat tartalmazott, amelyeket az agrárium érdekében és a vidék érdekében nem lehetett elfogadni. A Független Kisgazdapártnak döntenie kellett arról, hogy az érdekérvényesítésnek melyik lehetséges útját választja. A közvéleménynek tudnia kell, hogy milyen mérlegeléseket kellett végrehajtanunk akkor, amidőn a végső és általunk is elfogadhatónak ítélt költségvetési forrás a tárca részére kialakult. A Kisgazdapárt az agrárium és a vidék érdekében a határozott tárgyalást és nem a konfrontációt választotta; nyugodtan állíthatom, hogy az eredmény most minket igazolt.

A magam részéről szerencsésnek és az egész koalíció, de még inkább a magyar vidék és az agrárium számára megnyugtatónak tartom, hogy végül is a tárca hozzájutott mindazokhoz a forrásokhoz, amelyek elégségesek az agrártársadalom szükséges és régóta várt fejlődéséhez. Az eredetileg megajánlott költségvetési támogatáshoz képest 2001-ben 42 milliárd 600 millió forint többlettámogatást, agrárkezesség beváltása címén további 23 milliárd 800 millió forint támogatást, összesen 66 milliárd 400 millió forint többletforrást biztosított, amelyet kiegészít a nemzeti földalapra elkülönített 5 milliárd forint. Kedvező még, hogy a 42 milliárd 600 millió forint a 2002. évre bázist képez, továbbá 2002-ben az agrárkezesség beváltása címén biztosított többletösszeg további 8 milliárd 250 millió forintot jelent. Ezt ismét kiegészíti az 5 milliárd forintos nemzeti földalap.

A költségvetés bővülése többféle módon mérhető. Mérhető a támogatások bővülésével vagy a költségvetés összes lehetőségeinek a növekedésével. Amikor mi, kisgazdák arról nyilatkoztunk, hogy miként bővül a költségvetési lehetőségünk, ez alatt a támogatások növekedését értettük. Ebben az esetben még azok is, akik rosszhiszeműen olvassák a költségvetést, nyilvánvalóan tudomásul kell vegyék, hogy az általunk megjelölt költségvetési lehetőség bővülése teljes mértékben reális és igaz.

A 2000. évi költségvetésben figyelembe vettek olyan Phare-segélyeket, amelyek a programok lezárása miatt a 2001. évben semmiképpen nem ismétlődnek meg. Meg kell jegyezni, hogy ezek a segélyek a 2000. évre is csak valószínűsíthetően, feltételesen kerültek be a költségvetésbe. Ezért a költségvetési támogatások most írt bővülése a valós költségvetési lehetőségeket tartalmazza.

Ezek a számadatok azt igazolják, hogy mi, kisgazdák tartottuk magunkat ahhoz, hogy a költségvetési támogatásokból elérjük a lehető legkedvezőbbet, de ugyanakkor egyértelműen bizonyítani kívántuk, hogy teljes egészében magunkénak valljuk azokat a prioritásokat, amelyeket a Széchenyi-terv tartalmaz, és amelyek nélkül a vidékfejlesztés sem lenne megvalósítható. (Dr. Kis Zoltán: Bort, búzát, békességet!) Tudatában vagyunk koalíciós felelősségünknek, és valljuk, hogy közös a felelősség a gazdaság, a magyar valóság egésze iránt.

A többletforrások elérése során meghatároztuk azokat a programokat, amelyek a fejlesztés súlypontjait jelentik a következő években. Mindemellett kiemelten kívánjuk kezelni a mezőgazdasági gépesítést, a tartósítóipart, a húsipar korszerűsítését, az agrár-környezetvédelmet, az agrárinformatikát; mindezek finanszírozására a forrásokat, ha nem is egyszerre, de biztosítani tudjuk.

A tárca a 2001. és 2002. évben kiemelten fontos feladatának tekinti a szabályozott belső agrárpiac működésének elősegítését, ezzel egyidejűleg az európai uniós integrációra való felkészülés elősegítését. Korszerűsíteni kell a hatósági feladatokat ellátó intézményrendszerek szervezetét. Folytatni kell a szakigazgatás színvonalának és feltételeinek javítását, jogi hátterének erősítését, az agrárigazgatási jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését. Változatlanul nagyon fontosnak tartjuk az agrárágazat éves exporttervének teljesítését, annak elősegítését a támogatási rendszer hatékony működtetésével, valamint szervezett információs és marketing rendszer kiépítésével.

A támogatások hatékony felhasználása, azoknak az agrárgazdaság növekedését szolgáló érvényesítése a tárca kiemelten fontos feladatai közé tartozik. Kijelentem, tudatában vagyunk annak, hogy a megemelt források, azok eredményes felhasználása még nagyobb felelősséget rónak valamennyiünkre, így értelemszerűen a tárcára is.

Nem sikkadhat el, sőt igen fontos a tárca feladatai között a terület- és vidékfejlesztés. Éppen ezért a fejezet költségvetése előirányzatot tartalmaz a gazdaság fejlődését szolgáló munkahelyteremtő, munkahelymegtartó, a vállalkozóvá válást elősegítő fejlesztések megvalósítására, valamint a régióknak az európai strukturális alaphoz kötődő programok, a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényben foglalt feladatok végrehajtására.

Személyesen is fontosnak tartom, hogy kiemelt programként jelenik meg a vízkárelhárítás, vízhasznosítás, az öntözésfejlesztés, erdőtelepítés bővítése és a szőlő-, gyümölcsültetvények korszerűsítése.

Új és fontos jogcímként szerepel az agrárlogisztika előirányzata. Az elmúlt két év igazolta, hogy hatékony szervezéssel, a megfelelő háttér biztosításával meg lehet szüntetni azokat az anomáliákat, amelyek szinte feloldhatatlannak látszottak korábban a földnyilvántartásnál, de így a földművelésügyi igazgatás esetében is érvényesülnek az EU-előírásoknak megfelelő ellenőrzési, vizsgálati, minősítési rendszerek és módszerek, az állat- és növénybetegségek elleni védekezés, a járványok megelőzése, a kutatási, szakoktatási és szaktanácsadási feladatok úgyszintén.

A költségvetési támogatás lehetővé teszi az agrártámogatás szabályozott működtetését, az intézmények likviditási helyzetének stabilizálását. A bevételi előirányzat szükségesnek ítélt növekményét ténylegesen igen nehéz realizálni, mert a díjtételek növelését az ágazat sajnálatosan alacsony jövedelemtermelő képessége nem vagy alig viseli el.

 

(14.10)

 

Ugyanígy nem látom támogathatónak azt a megoldást, hogy a feltétlenül szükséges és jogszabályi előírások alapján beszerzendő olyan szolgáltatásokért, mint például a tulajdoni lap kiadása, irreálisan magas ellentételezés kerüljön megállapításra. Ez nemcsak az ügyfélforgalomban jelenne meg, hanem a jogbiztonságban is nézetem szerint, sokkal több olyan jogügylet jöhetne létre, ahol a szükséges és mindenképpen szükséges tulajdoni lap nélkül kerülne sor esetleg jogügyletekre. Összességében nyugodt lélekkel megállapítható, hogy az agrárium számára elért költségvetési forrás az ország jelenlegi gazdasági viszonyai mellett kedvező, de természetesen mint mindig, soha nem elégséges.

Ismételten hangsúlyozni kívánom azonban, hogy a Független Kisgazdapárt felelősséget érez mindazon nehéz helyzetben lévő ágazat iránt, amelyeknek a költségvetési támogatása, a támogatás javítása megkerülhetetlen, így az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában és nem utolsósorban a nyugdíjasok körében a költségvetési támogatásra szintén múlhatatlanul szükség van.

Szeretnék külön szólni még a környezetvédelem helyzetéről és a környezetvédelmi tárca körüli helyzetről. A környezetvédelem a környezet- és természetvédelemért felelősséget viselő tárca, a Független Kisgazdapárt számára hasonlóan fontos, mint az agrár- és vidékfejlesztés. A retorika szintjén szinte mindenki egyetért azzal, hogy a környezet- és természetvédelem kiemelten fontos terület; hogy az uniós csatlakozásunknak egyik lényegi feltétele, hogy a követelményeknek ezen a területen is eleget tegyünk. De talán nem túlzott megállapítás az, ha a retorikáról a konkrét költségvetési forrásokra kell rátérni, akkor már nem ilyen nagy az összhang, és még kisebb a nagyvonalúság.

Arra ismételten újólag rá kívánok mutatni, hogy a környezetvédelmi beruházások, a környezetvédelmet érintő források távolról sem kizárólagosan a környezetvédelmi tárcánál jelennek meg - ezt fontos tudni -, azok más szaktárcák költségvetésében is jelen vannak, sőt döntően ott vannak jelen. A nemzeti környezetvédelmi programról az Országgyűlés határozatot hozott 83/1997. szám alatt, és ez rögzítette Magyarország környezetvédelmi érdekrendszerét. Ebben a határozatban az Országgyűlés kijelölte a prioritásokat, illetve felvázolta a konkrét környezetvédelmi beavatkozásokat, azoknak szükségességét. Minden évben a környezetvédelmi miniszter beszámolt a program teljesítéséről. Az eddigiek alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott célokhoz, beavatkozásokhoz tartozó fejlesztések alapvetően megvalósultak. Miután számszerű statisztikák azonban nem állnak rendelkezésre, ezért csak nagyon nehéz kimutatni, hogy az államháztartás, a gazdálkodók és a lakosság milyen arányban vesznek részt a környezetvédelmi ráfordítások finanszírozásában.

A nemzeti program előírásai alapján 1996. évi árakon 2001-ben 161 milliárd forint, 2002-ben 184 milliárd forint értékű fejlesztést irányzott elő, ez azonban mai árakon 260, illetve 290 milliárd forintot tesz ki. Ezzel szemben meg kell mondani, a környezetvédelmi fejlesztések mintegy 200, illetve 240 milliárd forintra becsülhetők a magyar gazdaságban. Ez nem szerencsés, hiszen a környezetvédelemtől elvont forintok, megítélésünk szerint, később nagyon erőteljesen visszaüthetnek, a különbözetet pedig jövőre nemzetközi segélyekből és támogatásokból kellene biztosítani. Mi ezt azonban - azt kell mondanom, ha már így alakult a költségvetési helyzet - nem lehetőségnek, hanem a környezetvédelem iránti kötelezettségnek, és egyben az elvégzett munka egyik értékmérőjének tekintjük, ezeknek a forintoknak be kell folyniuk a tárca költségvetéséhez.

A költségvetésben a támogatási rendszer hazai és nemzetközi elemei szerepelnek. Meg kell állapítani, hogy az igénybevételük és felhasználásuk eltérő módon történik. Nincs normatív, összehangolt szabályozás a hazai kormányzati és a nemzetközi pénzügyi alapok, segélyek együttes felhasználása és ellenőrzése tekintetében, ami meglehetősen szerencsétlen helyzet, és számos találgatásra adhat okot. Ezért célszerű lenne legalábbis a környezetvédelmet leginkább érintő BM címzett és céltámogatásokat a környezetvédelemnél lévő KAC- és ISPA-támogatásokat, a forráshasználást intézményi szabályozás alá vonni, és hatékonyan biztosítani az érdekegyeztetést, érdekérvényesítést és nem utolsósorban az ellenőrzést.

Külön szeretnék kitérni arra, hogy sajnálatos módon a környezetvédelem területén időnként még a kormányhatározatok sem mindig érvényesülnek. Az elmúlt öt esztendőben a második kormányhatározat született - és ezt példaként szeretném elmondani - a Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág vízminőségének rehabilitációjáról. A legutolsó felelősként a 2022/2000. számú kormányhatározat négy tárcát jelölt meg: a közlekedési és vízügyi miniszter, a környezetvédelmi miniszter, a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter, egészségügyi miniszter. A 2022/2000. számú kormányhatározat intézkedési tervében 2001. évre vonatkozóan pedig nyolc konkrét feladatot fogalmazott meg. Az intézkedési terv kimondja, hogy az elvégzendő feladatok költségét a központi költségvetés Közlekedési és Vízügyi Minisztérium fejezetében évenként külön sorban kell megjeleníteni.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy nem sikerült fellelnem külön sorban az immáron ott kötelezően megjelenni szükséges költséget. 2000 augusztusában a KÖVIM a Pénzügyminisztérium számára benyújtott egyeztető anyagában még ezt megjelentette, de a visszatervezés folyamatában a 300 millió forintos 2001. évi pénzeszközt a Pénzügyminisztérium, feltehetően nagyon alapos indokokkal, de a környezetvédelem számára mégiscsak sérelmesen elvonta.

A Ráckevei (Soroksári)-Duna-ág fenntartási költségeit a XVII. fejezet a 13/2/47. sorban tartalmazza, ezt most nem részletezem, ez legyen majd a részletes vita része, de meg kell mondanom, hogy ezek az összegek köszönő viszonyban sincsenek azzal, amit a kormányhatározat alapján meg kellett volna jeleníteni.

Nehéz megállapítani, hogy milyen források állnak rendelkezésre néhány igen súlyos környezetszennyezés megszüntetésére, felszámolására ítélt helyen, és ha ezek nem jelennek meg konkrétan, akkor nagy biztonsággal lehet mondani, hogy az elkövetkezendő időkben ezeknek a környezetszennyező helyeknek a felszámolása nem is fog megtörténni. Ha pedig ez így van, ez a környezetvédelmet igen súlyos helyzetbe hozhatja, de hozzá kell tennem, az ország megítélése szempontjából sem közömbös mindennek a tényleges végrehajtása. Őszintén remélem, hogy ez nem marad így.

Meglepő, de csak néhányan figyeltek fel a sajtóban arra, hogy a környezetvédelmi tárca költségvetése a 2000. évi 58,9 milliárd forint fejezeti összeghez képest 2001-ben 53,7 milliárd forint, míg a 2002. évi összeg 50,5 milliárd forintra csökken. Volt olyan kimutatás, amely ezt egyesen 8 százalék fölé tette. Bár a számok általában makacs ügyek, az adott esetben azonban a csökkenés mégiscsak látszólagos. A tervezési rendszer változásai miatt a folyamatban lévő Phare- és ISPA-projektek csak az EU által jóváhagyást követően kerülhetnek a költségvetésbe.

A magam részéről úgy vélekedek, hogy a virtuális számokat kár szerepeltetni, nincs is értelme, szilárd meggyőződésem, hogy csak tényszámokkal szabad dolgozni, és ha ez most így történt, azt csak helyeselni lehet. Ha és amennyiben azonban a jóváhagyás alatt lévő támogatási programok is beépülhetnek a költségvetésbe - meggyőződésem szerint ez így lesz -, ebben az esetben a költségvetési főösszeg várhatóan a 2001. évben 61,8 milliárdra, 2002-ben 63,4 milliárd forintra növekedhet, és ez már viszonylag számottevőbb növekedés.

Ismereteim szerint a tárca intézményi átszervezést tervez, aminek célja egy jobb és átláthatóbb működés. Az átszervezés egyben az előzetes számítások szerint mintegy egymilliárd forint megtakarítással is járhat. Nemcsak elvárható a mi nézetünk szerint, de követelmény, hogy az átszervezés emberségesen és a tisztesség mindenkori megtartásával történjen.

 

(14.20)

 

Mindezek ismeretében is fel kell tenni magunknak azt a nem költői kérdést, hogy akár az emelt költségvetési támogatás is elégséges és megfelelő-e mindazon feladatok ellátáshoz, amelyeket az uniós csatlakozás megkíván itt, ezen a területen. A magam részéről a költői kérdésnél maradok, bár a válasz nem lenne túlságosan nehéz.

A tisztelt Ház által most tárgyalásba vett 2001. és 2002. évi költségvetés megítélésem szerint szilárd bizonyítéka annak, hogy a kormánykoalíció eltökélten meg kívánja valósítani mindazt, amit a programjában korábban a nemzet elé tárt, és folyamatosan, mindenkor arányosan teljesíteni kívánja a magyar polgárok felé tett ígéreteit. A Független Kisgazdapárt éppen ezért támogatja a költségvetési törvényjavaslat elfogadását, és azt jó szívvel minden felelős képviselőtársának csak ajánlani tudja.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló John Forrest urat, az ausztrál parlament delegációjának vezetőjét és a delegáció tagjait. (Taps.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok.

Szólásra következik Kuncze Gábor úr, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úr. Megadom a szót.

 

KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kezdhetném akár azzal is, hogy nagy nap ez a mai, hiszen a Grespik-Székely-koalíció utoljára nyújtott be költségvetést ebben a ciklusban. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Derültség a Fidesz soraiban.)

A helyzet azonban sajnos, tisztelt képviselőtársaim, nem ilyen rózsás, és fogok beszélni arról is, hogy milyen körülmények között tárgyaljuk a költségvetést. Hadd jegyezzem meg azonban mindjárt, hogy most a vezérszónoki körnél tartunk, és a teremben három államtitkár tartózkodik - akik egyébként ezért minden dicséretet megérdemelnek -, a kormány teljes érdektelensége mellett folyik a költségvetés tárgyalása; nem érdekli egyszerűen, hogy mi történik költségvetésügyben a parlamentben. (Mádi László: Mostanáig itt ült a kormányfő!) Mi az, hogy "mostanáig" - mondja Mádi László képviselőtársam -, még 84 óra van hátra a vitából; talán lehetett volna pár percet rászánni. (Mádi László: Te se voltál itt, amikor a pénzügyminiszter beszélt!)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány szeret neveket adni a költségvetéseinek. Az 1999-es költségvetést minden idők legjobb költségvetésének nevezte; ma már tudjuk, hogy azért ez annyira nem volt igaz. A 2000-es költségvetés mostohagyerek ebből a szempontból, nem kapott nevet, kénytelen vagyok én kísérletet tenni: ez a tévedések költségvetése, tisztelt képviselőtársaim (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), a számai jelentős része nem talált. Nem baj, mondja a kormány, most majd teszünk egy olyan kísérletet, hogy mindjárt egyszerre két év esetében kíséreljük meg eltalálni, hogy vajon mi is lesz, és nevezzük el ezt, mondja ő, az áttörés költségvetésének; ezt egyébként a fideszes papagájkommandó naponta igyekszik több alkalommal sulykolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban majd bizonyítani kívánom, hogy ez nem az áttörés, hanem az átverés költségvetése lesz. Előtte azonban hadd szóljak néhány szót arról, hogy miért jelenti a költségvetés mostani tárgyalása a parlament semmibevételét, miért törvénysértő az a gyakorlat, amelybe a kormány most belekezdett, és egyébként pedig miért megalapozatlan ez a költségvetés.

Tisztelt Képviselőtársaim! A háromhetes ülésezés következménye, hogy ennek a kétszer egyéves költségvetésnek a tárgyalását, amelyet egyébként a Házszabály előírásainak megfelelően 60 órában kell lefolytatnunk, napi 16 órás ülésezés mellett fogjuk végigcsinálni, minden áldott nap reggel nyolctól éjfélig; ráadásul a vita döntő részében a nyilvánosság teljes kizárásával, teszem hozzá, érdektelenség mellett, parlamenti érdektelenség mellett is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a parlament semmibevétele, a képviselői munka lenézése, leértékelése, lejáratása. Szégyellhetik magukat azok, akik ezt a magyar parlamenttel 2000-ben képesek voltak megcsinálni! (Taps az SZDSZ soraiban.) Mindennek az oka, tisztelt képviselőtársaim, az irracionális, és most már megkockáztatom, eszelős ragaszkodás az egyébként házszabályellenes és az 1990 óta követett parlamenti gyakorlattal is ellentétes háromhetes ülésezéshez.

Tisztelt Képviselőtársaim! Többször elmondtuk már, ez a hét is fényesen bizonyítja, hogy a háromhetes ülésezés megbukott; most, ezen a héten majd az önök segítségével vele bukik a parlament is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Miért törvénytelen vajon? Erre vonatkozó utalások már elhangzottak - sajnos nem az Állami Számvevőszék jelentésében és szóbeli kiegészítésében - a helyzettel kapcsolatban; mi egyébként elvártuk volna az Állami Számvevőszéktől is, hogy határozottan foglaljon állást ebben a kérdésben. (Varga Mihály közbeszólása.) Nos, törvénytelen, mert ellentétes az államháztartási törvénnyel és ellentétes a Házszabállyal. A kormánytöbbség az államháztartási törvényt az 1999. évi zárszámadási törvényben kívánja módosítani; majd kívánja módosítani, tisztelt képviselőtársaim, mert most még a jelenleg hatályban lévő államháztartási törvény előírásai az érvényesek, ez pedig semmilyen kétéves költségvetést nem ismer. A kormány most nyújtotta be a költségvetést, ezért a kormány a jelenlegi helyzetben törvényellenesen nyújtotta be a kétéves költségvetést (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Kétszer egyéves!), ez egy törvénysértés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a dolgot majd a kormány utólag fogja kezelni, ahogy a Fidesz már csak a törvényeinkre tekint; hát előbb-utóbb majdcsak összeérnek a dolgok, addig pedig, nem érdekes, van egy kis törvénysértő állapot, jó. És mit szándékoznak kezdeni, tisztelt képviselőtársaim, a Házszabállyal, például a Házszabálynak azokkal az előírásaival, amelyek azt mondják, hogy a költségvetési bizottság a következő éves költségvetés fő számait a parlament elé terjeszti? Mit szándékoznak ezzel a kérdéssel csinálni? Én ezt az ügyet felvetettem a házbizottság ülésén, jellemző módon fideszes részről az volt a válasz, tisztelt képviselőtársaim: Miért? Hát a 2002-es év is egy következő év! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Úgy van!) Mondja a képviselőtársam, hogy úgy van... - hát bravó, tisztelt képviselőtársam! (Derültség az SZDSZ soraiban.) Amikor ön hatéves korában általános iskolába járt, és a tanító bácsi vagy tanító néni megkérdezte öntől, hogy "tessék mondani, az ötös szám után hányas következik?", és ön azt mondta, hogy "a nyolcas", akkor erre mit mondott a tanító bácsi, hogy "gratulálok, kisfiam", vagy esetleg leintette? (Derültség, taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Személyeskedés! - Közbeszólások az SZDSZ és a Fidesz soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány kiskapukat keres, kibújik a jogszabályok alól, ugyanúgy, mint a háromhetes ülésezésnél, ugyanúgy, mint a közbeszerzési törvény értelmezésénél, ugyanúgy, mint a főváros és a metró közötti szerződés értelmezésénél. Hogyan vár el a kormány a polgáraitól jogkövető magatartást, ha ő maga a legfőbb jogsértő, tisztelt képviselőtársaim?

Beszéljünk ezek után most már a költségvetés megalapozottságáról. Tisztelt Képviselőtársaim! A kétéves költségvetés benyújtásának feltételei nincsenek meg. Ez a költségvetés megalapozatlan, hiszen a bázisadatai már nem igazak, a prognózisai - egyébként véleményem szerint tudatosan - tévesek. A benyújtott költségvetés a 2000. év várható adatait a fő kötetében, amelyet időben megkaptak a képviselők, még nem tartalmazta. Tudjuk, hogy az infláció az idei évre tervezett 6 százalék helyett körülbelül 10 százalék körül fog alakulni, ennek következtében a bevételek jelentősen eltérnek; hozzáteszem, hogy eltérnek majd a kiadások is, és ezeket az összegeket a kormányzat valamilyen módon fel fogja osztani. Hogy mennyivel térnek el? Hát, tisztelt képviselőtársaim, az ember dolgozzon tiszta forrásból: a miniszterelnök úr a Kossuth Krónika című zsebrádióban egyik szerda reggel azt mondta, hogy még nem tudjuk megmondani, hogy mennyi lesz ez az összeg, várjuk meg ezzel az év végét.

 

 

(14.30)

 

Nos, tisztelt képviselőtársaim, a kormány nem lát előre három hónapot. De két évet, azt igen! A kormány közelre rossz szemmel rendelkezik, csak távolba lát. (Derültség az SZDSZ és az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Savanyú a szőlő!) De mindenesetre szögezzük le, hogy a költségvetés a 2000. év oldaláról teljes egészében megalapozatlan! Ha az ez évi infláció 10 százalék körül vagy afölött lesz, akkor ebből már biztos, hogy 2001-ben meg fogja haladni a 8 százalékot, szemben a mostani állítással, ezzel a bizonyos 5-7 százalék körüli inflációval; ami önmagában is szép egyébként, hogy ilyen számok mellett ekkora intervallumokat jelöl meg a kormányzat, de mindenesetre figyelembe véve a világgazdasági tendenciákat, figyelembe véve az idei év mutatóit is, azt kell mondanom, hogy a jövő évi inflációs szám is megalapozatlan.

Ebből következik, hogy a jövő évi bevételek tervezése is megalapozatlan, és gondolom, ebből aztán az is következik, hogy a 2002. év inflációs és bevételi adatai is és annak aztán már összes száma egyébként megalapozatlan. Ezért aztán mi a 2002. évi költségvetéssel nem kívánunk foglalkozni. (Dr. Répássy Róbert: Fogd rövidre, mert akkor fele az idő! - Varga Mihály: Ötletroham.) Egyébként sem fogadjuk el, hogy kétéves költségvetést ilyen módon, ebben a helyzetben a magyar parlamentbe be lehessen nyújtani. Valójában ennek az oka, ennek a tudatos alultervezésnek az oka az, hogy a kormány - ugyanúgy, ahogy egyébként az idén - a választásokat megelőző év végére is hozzájuthasson 1-200 milliárd forint többletpénzhez, amit úgy tud majd elkölteni, hogy teljes egészében nélkülözi a parlament kontrollját, a parlament ellenőrzését. (Kuncze Gábor iszik egy kortyot az odakészített pohár vízből. - Tóth István: Demszky úr üzeni, hogy egészségedre! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Egészségére!) Nagyon szépen köszönöm. Ez volt az első olyan észrevétele képviselő úrnak, ami megalapozott volt a mai napon. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! A mindenkori költségvetés az évente elfogadandó egyik legfontosabb törvényünk. A költségvetés az állam pénzügyi terve, igazolnia kell, hogy a tervezett bevételek reálisak, érvelnie kell a kiadási prioritások mellett. Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, tudatosan nem méri fel reálisan a bevételeket, ugyanakkor az általános elemzésre, a célok, a prioritások megfogalmazására hivatott általános indoklás kritikán aluli, mindenféle komolyabb elemzésre alkalmatlan lózunggyűjtemény. A kétéves költségvetés azt jelenti egyébként, hogy a kormány a hátralévő időben lényeges területeken már semmit sem akar csinálni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez persze így nem egészen igaz, hiszen szemmel láthatóan a hátralévő mintegy másfél-két évben fog azért valamit csinálni, jelentős tárgyalások lesznek a Fidesz és a Kisgazdapárt között, hogy azokat a képviselőket, akik nem zuhantak meg, vajon mely választókörzetekben indítsák, és egyáltalán hogy tudnák még szorosabbra fűzni ezt a szerintük eddig is gyümölcsöző kapcsolatot. Ez lesz a hátralévő időszak feladata. (Zaj.)

Ezért aztán, tisztelt képviselőtársaim, én kénytelen vagyok azért egy kis számvetést csinálni, tekintettel arra, hogy volt egyszer egy kormányprogram, azt megelőzően voltak választási ígéretek, ezzel a költségvetéssel pedig a kormányzat lényegében a rolót lehúzta, a saját cselekvési lehetőségeit szűkíti. Hát akkor nézzük meg, hogy hogy is állunk a választási ígéretekkel, hogy is állunk a kormányprogram teljesítésével!

Csak a teljesség igénye nélkül: a kormányprogram azt mondja a 6. oldalán, hogy a kormány nagy hangsúlyt fektet a hatásvizsgálatok elvégzésére. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) Erre majd még néhány tételnél vissza fogok térni, hogy ez hogy sikerült, mondjuk, például a 40 ezer forintos minimálbérnél vagy a közalkalmazotti béremeléseknél, különös tekintettel a pedagógusok béremelésére. Azt mondta a Fidesz, hogy egyszeri nagyarányú adócsökkentést hajt végre a polgárok javára, majd a kormányprogram adóreformról beszél. Hol van ez, tessék mondani?! Mi történt ezen a téren? (Tóth István: Elvitte a...) Hadd válaszoljak: semmi. De képviselőtársam, ez egy káprázatos dolog, hogy önöknél mindent elvisz a vízkár. Ha ez így van, ezt már özönvíznek kell neveznünk. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Babák Mihály: Princz Gábort mondott. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Nem azt mondta!) Az nem igaz, hogy elvitte a vízkár, tisztelt képviselőtársam, a mezőgazdasági támogatási rendszer átalakítását, a mezőgazdaság szerkezetátalakítását, az egészségügy átalakítását, a társadalombiztosítás reformját, a környezetvédelmet, úgy ahogy van, tokkal, vonóval! Ez valóban özönvíz, képviselőtársaim! (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Mást mondott! - Varga Mihály: Rosszul hall a képviselő úr.) Tessék már megmondani, mi történt ebben a két és fél évben, és mi fog a hátralévő időben ezeken a területeken történni! Mert majd arról is fogok később beszélni, hogy milyen következményei vannak ennek a tehetetlenségnek és nem cselekvésnek, ami az elmúlt években történt.

Mi történt a közigazgatási reformmal? Azt mondja a kormányprogram, hogy karcsúbb államhoz lesz majd szerencsénk ebben a négy évben. Hol van ez, tessék mondani! Hacsak nem az Országimázs Központra gondoltak, tisztelt képviselőtársaim, amelyik ugye, valóban jelentős feladatokat oldott meg. Én nem akarok már azzal jönni, hogy nem tudjuk, mennyi volt a tűzijáték, örültem, hogy lehetett látni ötágú vörös csillagokat és hamburgereket szállni a levegőben valamilyen újfajta filozófia jegyében. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi van az önkormányzati finanszírozási reformmal? Mi van a regionalizmus irányába történő elmozdulással? Azt mondja a kormányprogram, hogy a kormány törekszik a családi pótlék értékmegőrzésére. Mi van ezzel, kedves képviselőtársaim? Infrastruktúra-fejlesztésekről beszél a kormányprogram. Mi történt az elmúlt két évben ezen a területen, tisztelt képviselőtársaim?

Ezért aztán, miután ennyi elmaradásunk van, én most a költségvetés vitája során az általános vitabeli felszólalásomban nem kívánok külön kitérni a részletekre, külön számokra, én egy kérdést tennék föl, és ezt a kérdést válaszolnám meg különböző területeken. Hiszen, tisztelt képviselőtársaim, az állam egyik legfontosabb feladata, hogy a polgárok részére különböző szolgáltatásokat nyújtson, ráadásul egyre magasabb színvonalon és természetesen egyre megalapozottabbul, annak érdekében, hogy mindnyájan egy kicsit mindig jobban és jobban érezzük magunkat hazánkban.

Engedjék meg, hogy kiemeljek néhány területet: önkormányzatok. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugye, tudjuk, hogy itt intézik az emberek ügyes-bajos dolgaikat, itt élnek, itt találkoznak a legtöbb szolgáltatással, itt történik a közműszolgáltatások megszervezése, biztosítása, helyi úthálózatok fejlesztése itt történik, általában a helyi fejlesztéseket az önkormányzatok bonyolítják, az oktatás, közoktatás ügyei az önkormányzatokban dőlnek el. A rendszerváltáskor még egyetértettünk abban, hogy kapjanak önállóságot ezek az önkormányzatok, annak érdekében, hogy valóban helyben dőljenek el a dolgok, ott szülessenek a döntések, ahol a legtöbb információ ehhez rendelkezésre áll, és hozzáteszem, volt egy olyan gondolat is, hogy szülessenek helyben a bevételek, hogy a polgárok közelebb kerüljenek az adóforintjaik elköltéséhez, közvetlenül érzékeljék azok hasznosulását, és nem utolsósorban annak érdekében, hogy valóban olyan településeink legyenek, ahol jó élni, ahol a lakosság megmarad, amelyek fejlődnek, és amelyek ezen keresztül természetesen hozzájárulnak az ország fejlődéséhez.

Ehhez képest mi történt, tisztelt képviselőtársaim, a kormány időszakában? Csökkentek a szabadon felhasználható összegek és keretek, jelesül kiemelném a személyi jövedelemadó most már 5 százalékra zsugorított helyben hagyott részét, miközben az egyéb költségvetési támogatások az összköltségvetésen belül egyre nagyobb arányt képviselnek. Ez, tisztelt képviselőtársaim, önmagában támadás az önkormányzatiság ellen, hiszen pont azokat a forrásokat szűkítjük, amelyek az önkormányzatok számára a gazdálkodás önállóságát teremtenék meg. De hadd menjek tovább ezen az úton! A kormány a közalkalmazotti szférában általában is - és ezen belül egyes közalkalmazotti szférákban kiemelten, mint például a pedagógusoknál - jelentősebb bérfejlesztést helyezett kilátásba, tervezett.

 

(14.40)

 

Ez önmagában rendben van, hiszen a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg jelentős mértékben maradt el az elmúlt években a bérek rendezése területén.

Ugyanakkor azonban mi történik? Az önkormányzatok részére rendelkezésre bocsátott többletbevételek tulajdonképpen alig-alig fedezik a bérfejlesztésekhez szükséges összegeket. Az "alig-alig"-ot azért mondom, mert szerintem lesznek olyan kistelepülések, amelyeknek nem lesz elegendő fedezete ezeknek az egyébként kötelezővé tett bérfejlesztéseknek a rendezésére.

Mi következik ebből, tisztelt képviselőtársaim? Ha a növekményt elviszik a bérfejlesztések, akkor az önkormányzatok részére nem maradnak keretek arra, hogy a különböző szolgáltatásaik esetében például az infláció hatásait kivédjék. Vagyis az egyik feladatra kötelezés forrásokat von el más feladatok teljesítésétől. Ennek az lesz a következménye, hogy más szolgáltatások színvonala egyáltalán nem fog változni, vagy adott esetben csökkenni fog. Mert az rendben van, hogy például az iskolában a pedagógus bérfejlesztést kap, de jut-e az iskolákban a dologi kiadások növelésére pénz? E szerint a költségvetés szerint, tisztelt képviselőtársaim, nem. Különösen akkor nem, ha még ráadásul az önkormányzatok által szabadon felhasználható kereteket is tovább szűkítjük.

Pedagógusbérek esetében külön hadd jegyezzem meg, az is igazolja állításomat, hogy ez az átverés költségvetése, egy nagy átverés, hiszen a januári bérfejlesztést elviszi majd az infláció, ami a tervezettnél nagyobb lesz. Ott tehát valódi bérnövekedés nem történik. A tervezett szeptember 1-jei pedig együtt jár a kötelező óraszám 10 százalékos emelésével, ami abból a 20 százalékból mindjárt tízet el is fog vinni, a maradék tíznek viszont az éves hatása egyébként annak körülbelül az egynegyed része. Ez azt jelenti, hogy ennyi többletre számíthatnak a pedagógusok 2000-ben, miközben mindenütt azt kell hallaniuk, hogy közel 30 százalékos bérfejlesztésben fognak majd részesülni. De ennek a forrásai is hiányoznak egyébként az önkormányzatok költségvetéséből.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek aztán az lesz a következménye, hogy több helyi közigazgatási és közszolgálati feladat csorbát szenvedhet, nem jut pénz helyi beruházásokra, fejlesztésekre. Csak gondoljuk végig, hogy miért van az, hogy a címzett és céltámogatások egyre nagyobb hányadát nem veszik már igénybe az önkormányzatok. Azért, mert nem rendelkeznek hozzá saját forrással ezen okok miatt.

De továbbmegyek: rendezetlen a tűzoltók pótlékának fedezete a költségvetésben. Ha ezt az önkormányzatokkal akarja megoldatni a kormányzat, akkor újabb 6 milliárd forinttal terhelte meg a költségvetésüket.

Egy tény, tisztelt képviselőtársaim: önkormányzati területen semmilyen előrelépés nem történt, az önkormányzati finanszírozási reform területén semmilyen előrelépés nem történt, ezért aztán a lakosság részére nyújtható szolgáltatások terén semmilyen előrelépés nem fog történni.

Nézzünk egy másik nagyon fontos szolgáltatást, az egészségügyi szolgáltatást a lakosság részére, különösen ismerve a lakosság egészségügyi állapotát általában is. Ebből következik, hogy magasabb színvonalú szolgáltatásra lenne szükség. Mi történt ezen a területen? Az egészségügyi reform elmaradt, a társadalombiztosítás reformja elmaradt. Ebből adódóan a kormányzat saját maga számára semmilyen cselekvési szabadságot ezen a területen nem biztosított. Ki merné megkérdőjelezni, hogy a lakosság részére nyújtott szolgáltatások ezen a területen is folyamatosan romlanak? És miután semmi nem történik, a források egyre szűkülnek, folyamatosan romlani is fognak az elkövetkezendő években. Ez a helyzet nem jó a betegnek, nem jó az orvosnak, nem jó az egészségügyben dolgozó egyik alkalmazottnak sem, és mégsem történik semmi immáron két éve, szemben a hangzatos ígérgetésekkel.

Jövőre, tisztelt képviselőtársaim, tovább szűkülnek a források. A probléma egyébként ugyanaz, mint az iskolák esetében. Ugyanakkor még egy probléma jelentkezik: az önkormányzati kórházak majd az önkormányzatoknál fognak kopogtatni a problémáik megoldása érdekében. Ugye tudjuk, hogy már ma is több milliárd forint adóssággal küzdenek a kórházak. Azoknál az önkormányzatoknál fognak kopogtatni, amelyek költségvetését az előbb gyomlálta ki a kormányzat, azoknál, amelyeknek fejlesztésekre sem jut majd pénzük, nemhogy a kórházak működéséhez történő hozzájárulásra. Egyre nagyobb problémák jellemzik az egészségügy területét, csökkenő szolgáltatási színvonal mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden beszéljünk egy másik szolgáltatásról is, az infrastruktúráról - itt elsősorban az úthálózatokra gondolok, hiszen a jobb életminőséghez ez is hozzátartozik, ráadásul az egyik eszköze lehet az országon belüli térségi elmaradottság leküzdésének. A kormány mit tett? Leállította 1998-ban az úthálózat-fejlesztéseket, megszüntette az Útalapot, amely egyébként a finanszírozási biztonságát jelentette volna az útépítések finanszírozásának, az elkerülőutak építésének, a bekötőutak építésének, az útfelújításoknak. Ezek, tisztelt képviselőtársaim, lelassultak, és tovább fognak lassulni a következő években is.

Az autópálya-építések területén most hallunk a hangzatos tervekről, tisztelt képviselőtársaim, csak ne tévesszük szem elől, hogy két éven keresztül semmi nem történt ezen a területen. Ennek az lesz a következménye, hogy négy év alatt egyetlen méter autópályát sem fognak ezen kormány időszakában átadni, ami azt jelenti, hogy ismét elveszett két év. Ráadásul hogy történik ennek a beruházásnak a bonyolítása? Hogy költünk el több száz milliárd forintot? Úgy, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek elemei ebben a költségvetésben, amit most tárgyalunk, ráadásul nem fognak megjelenni. Íme egy újabb terület, ahol a szolgáltatások valamilyen módon hátrányt szenvedtek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak lehet feladata, hogy - az nem, hogy beavatkozzon a gazdaság ügyeibe, mint ahogy egyébként ezt tette a kormány például a gyógyszergyártók vagy a MOL esetében - különböző szolgáltatásokat nyújthat egy-egy fontos területen annak érdekében, ha egy területről úgy gondolja, hogy azt erősíteni szükséges, akkor ott valóban megtegye az intézkedéseket. Ilyennek gondolom a kis- és középvállalkozások területét, és hozzáteszem, hogy természetesen támogattuk, sőt tágítani javasoltuk azt az elképzelést, hogy 10 millió forint beruházási nyereségadó-kedvezményben biztosítsuk a kis- és középvállalkozókat.

De mit tesz egyébként a kormány a kisvállalkozókkal? Hát, tisztelt képviselőtársaim, rosszabb helyzetbe hozza őket egyébként, nem lesznek olyanok, akik a 10 milliós nyereségüket majd beruházásokra fordíthatják. Hiszen végzett valaki számításokat valóban a 40 ezer forintos minimálbér hatásairól, hogy ez hogy fog hatni épp a mikro- és kisvállalkozói körben, hogy ez vajon hogy fog hatni a feketegazdaság, a szürke- és fehérgazdaság arányainak az alakulására, hogy hogyan fog ez hatni az ő társadalombiztosítási kötelezettségeikre? Azt gondolom, hogy nem végzett, mint ahogy azzal sem kalkulált senki, hogy hogyan nyomja össze alulról a bérrendszerünket a 40 ezer forintos minimálbér. Ennek az utóbbi problémának a kivédésére, abban az esetben, ha a 40 ezer forintos minimálbér bevezetésre kerül, mi módosító javaslatot nyújtunk be azért, hogy akkor a diplomás minimálbér viszont legyen 80 ezer forint/hónap.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszéljünk pár szót a nyugdíjasok ügyéről: íme ismét az átverés költségvetése. Hadd emeljem ki először is azonban, hogy akkor, amikor az 1999. évi költségvetést tárgyaltuk, megváltoztatták a törvényi előírásokat a kormánytöbbség tagjai. Ennek a következményeként akkor a nyugdíjasok egyből 6-8 százalékos veszteséget szenvedtek el, amit azóta sem pótolt nekik egyébként vissza senki. 2000-ben az inflációs trükk miatt a nyugdíjasok hitelezőivé váltak a kormányzatnak, ráadásul az az ígérgetett nyugdíjemelés sem elegendő most már ennek a problémának a kezelésére sem.

Ugyanez a probléma fog majd jelentkezni a megalapozatlan számítások miatt 2001-ben. Ezek a mai nyugdíjasok, akikről a kormányzat részben lemondott; de lemondott jövő nyugdíjasairól is, hiszen megváltoztatta egyébként a nyugdíjtörvény másik nagyon fontos elemét is a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos szabályozás, amivel pedig egyébként beavatkozott a magánnyugdíjpénztárak és az állampolgárok közötti szerződésbe.

 

 

(14.50)

 

Ráadásul gyengíti az egyébként szerintünk nagyon szükséges öngondoskodás szemléletének elterjedését. Ezért a nyugdíjak területén is módosító indítványokat fogunk majd benyújtani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Beszélhetünk a közbiztonságról mint szolgáltatásról, és nem akarok belemenni abba a számháborúba, ami esetleg kialakítható a statisztikák kapcsán. Tény, hogy a robbantások szerencsés abbamaradásával - zárójelben jegyzem meg, hogy remélem, egyszer majd a robbantások okairól is lesznek információink - a lakosság biztonságérzete javult.

Ugyanakkor azonban tessék érdeklődni egy kicsit a választókörzetekben vagy akár az országos vezetésnél is a rendőrség anyagi helyzetét, állapotát illetően. Jövőre újra megindul az adósságállomány növekedése, ami burkolt formában már az idén is benne van a rendőrség költségvetésében. Újra megindul a rendőrség gazdálkodásának ellehetetlenülése, és meg fog indulni a tűzoltóké is, ha ez a 6 milliárdos összeg nem kerül rendezésre. (Babák Mihály: Ti hagytátok ránk!) Egyébként érdemes lenne a határőrség anyagi helyzetével is foglalkozni. Itt is voltak hangzatos ígéretek, amelyek teljesítésére nem került sor, és ezek a jövőre nézve bizony megint azzal a veszéllyel járnak, hogy ismét csökkenhet ezen a téren is a szolgáltatások színvonala.

A szociális területről nem beszélnék; ezt többen megtették már előttem képviselőtársaim. Én is arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy dolog az, hogy milyen támogatási rendszereket alakítunk ki, és más dolog az, hogy mit tettünk vajon, milyen szolgáltatást voltunk képesek együtt nyújtani azoknak, akik önmagukról gondoskodni nem képesek, vagy átmenetileg olyan helyzetbe kerültek, hogy rászorulnának a támogatásra. Vajon ők mit kapnak, és milyen helyzetben vannak, mondjuk, a két évvel ezelőtti időszakhoz képest?

Nem akarom föleleveníteni azt a vitát, amit most már két éve folytatunk e tekintetben a parlamentben, de megjegyzem, hogy ezen a területen adósságok vannak. Van egy réteg, amelyik folyamatosan, egyre jobban szegényedik el - velük nem foglalkozik a beterjesztett költségvetés; természetszerűleg nem foglalkozik vele a korábban tárgyalt adótörvénycsomag sem. Itt deficit keletkezik. Ennek egy részét, ami most még kezelhető, megint csak módosító indítványokkal kívánjuk majd javítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végül is állapítsuk meg, hogy a kormány nem létező gazdaságpolitikája egyszerűen megbukni látszik! (Dr. Répássy Róbert: Az hogy lehet? A nem létező hogy bukik meg?) Azért mondom, hogy nem létező, mert mint tudjuk, el szokott hangozni - megint a papagájkommandó (Derültség.) -, hogy milyen fantasztikus gazdaságpolitikája van a kormánynak, mert van gazdasági növekedés, mert van egyensúly, és még csökken is az infláció.

Hát, tisztelt képviselőtársaim, úgy tűnik, hogy kifújt! Eddig tartott az előző ciklus gazdasági hatása. (Derültség a Fidesz soraiban.) Miután önök két éve nem csinálnak semmit, a dolog megbukni látszik. (Dr. Répássy Róbert: Megbukott a Bokros-csomag!) Lehet ezen mosolyogni, képviselőtársam, csak tessék szembesíteni egymással a 6 százalékos infláció ígéretét a 10,3 százalékos szeptemberi inflációs adattal! (Tóth István: Bokros úrral tárgyalj egy kicsit! - Közbeszólások.) Amennyiben önöknek ekkora hiányuk van Bokros Lajos-ügyben, akkor majd megadom a telefonszámát, meg lehet kérdezni, hogy mit tanácsolna önöknek ebben a helyzetben. (Derültség. - Közbekiáltások a Fidesz soraiból. - Dr. Répássy Róbert: Nem is ismerjük! - Tóth István: Hívd haza Princz Gábort!) Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim... Princz Gábor telefonszáma viszont önöknél van, de én azt most nem kérem. (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Dr. Kis Zoltán: Technikai KO!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenesetre egy biztos: az elmúlt két évben valójában semmi nem történt a gazdaságpolitika területén, ez a költségvetés pedig azt jelenti, hogy már nem is fog. Ettől kezdve nem fog csökkenni a belső adósságállomány, az infláció növekedése miatt viszont nőni fog annak a kamatterhe. Mindennek a következtében - meg azért is, mert a különböző intézkedések el-elriasztják a külföldi befektetőket - meg fog indulni jövőre a gazdaság külső eladósodása is. Megyünk be egy másik utcába, tisztelt képviselőtársaim, amiről azt hittük, hogy már magunk mögött hagytuk. Mindez történik úgy, hogy van gazdasági növekedés, amivel szeretünk dicsekedni, a másik oldalon meg az emberek azzal találkoznak, hogy a részükre nyújtott szolgáltatások színvonala nem növekszik. (Tóth István: Hiteltelen! Hiteltelen az egész!) Na, ide sikerült eljutniuk önöknek ez alatt a két év alatt, és ebből nem lesz semmilyen pozitív elmozdulás az elkövetkezendő időszakban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az SZDSZ szónokai a különböző területek részletes elemzését el fogják végezni, és ismertetik azokat a módosító indítványainkat, amelyeket a családi pótlék kiegészítése, az autóút-építés felgyorsítása érdekében, a diplomások minimálbérének bevezetéséért, az oktatás nagyobb és racionálisabb támogatása érdekében, a tűzoltók pótlékának biztosításához, a nyugdíjrendszer alakításához be fogunk adni számos egyéb más módosító indítvány mellett is.

Bízunk benne, hogy mindannak ellenére, hogy az önöknek nem szokása, mégis fognak majd ezek között olyat találni, amit esetleg támogatni tudnak, és ebben az esetben az fog történni, hogy a költségvetés valamelyest, ehhez a lehetetlen, elfogadhatatlan állapotához képest javulhat.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balsai István úrnak, az MDF képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak.

 

DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ha az ember még sokáig hallgatná az előttem szóló szavait, nem sok kedve lenne ide fölállni és valamit mondani. Szétzüllött intézményrendszer, hazugságból épített légvárak, szétesés formájában álló ország - ezzel szemben vitatkoznom is kellene az előző szónokkal, hiszen azt hiszem, konszenzus alapján megállapítható az ország gazdasági helyzetével foglalkozó javaslatban írt rész. Azt hiszem, hogy nem csak engem és nem csak a kormánypárti képviselőket nyugtatja az meg, hogy a makrogazdasági adatok jók, sőt ma már az is látható, hogy a gazdasági növekedés, az átalakult gazdasági szerkezet pozitív hatásait nemcsak a parlamenti kormánypárti képviselők, hanem talán egyre többen érzik is.

Ezeket a folyamatokat - tízéves folyamatról van szó - '90 és '94 között az Antall József vezette koalíció kezdte el megalapozni, és a gazdaság újjáépítésének szakasza napjainkra befejeződni látszik, és azt sem lehet elvitatni, hogy a '94 utáni törvényhozás, tehát egy másik kormány és a jelenlegi koalíció is jelentős szerepet játszott ebben.

1997 óta a bruttó hazai termék jelentős növekedését értük el, és ez a növekedés évi 4-5 százalékos szinten - várakozásaink szerint hosszú távon is - fennmaradhat. A gazdaság szerkezete modernizálódott, az ipar rendkívüli dinamikával fejlődik, a szolgáltatások szerepe a gazdaságban növekszik, a külkereskedelem és a beruházások növekedése vezérli a gazdaságot, az utóbbi években nőtt a foglalkoztatottság - szemben a korábban hallottakkal. Például a legutóbbi évben 0,7 százalékos növekedés tapasztalható, és csökkent a munkanélküliség. Ez jelenleg 6,6 százalék, ami az egy évvel ezelőttihez képest 0,6 százalékkal nagyobb mértékű, tehát csökkenő.

Sajnos ez igaz - és ebben egyetértünk, azt hiszem, kár lenne ezt vitatni -, az infláció csökkenése az elmúlt esztendőben jelentős mértékben lelassult, és ennek hatását nyilván érezni fogjuk az elkövetkezendő években is. A jó számok mellett ebből is eredően zavarokat is lehet érzékelni a gazdaságban.

Ennek jó része - ahogy ez már elhangzott, de ezt mi sem tudjuk vitássá tenni - a tervezetthez képest 60-70 százalékkal magasabb, szerintünk is körülbelül 10 százalékosra becsülhető inflációban keresendő.

Ennek következtében egyrészt pozitívum az, hogy a központi fogyasztás szűkült a tervezetthez képeset, ugyanakkor negatívum, hogy a reálbér- és a reálnyugdíj-ígéretek távolról sem teljesültek. Egyetértünk ebben. Mi azonban nem azt a következtetést vonjuk ebből le, mint az előttem szóló szónok.

A vállalkozók és a lakosság az infláció következtében jelentős többletadót fizetett - ez is igaz -, és a monetáris és a fiskális politika egyensúlya is egy kissé repedezni látszik, a kamatpolitika adott infláció mellett nem kielégítő - legutóbb, néhány nappal ezelőtt történt ebben változás -, a megtakarítások csökkennek, a csúszóleértékelés hatása pedig elenyészik, ami a fizetési mérlegen keresztül valóban negatív hatásokat jelenthet. Ezek a problémák azonban az előzőekben elmondott pozitívumok mellett még nem túl jelentősek, de mindenesetre a tapasztaltnál szerintünk is több figyelmet érdemelnek, és a tervezésben is gondosabban kell eljárni, mint ahogy ezt a 2000. évi költségvetés során tettük.

 

 

(15.00)

 

Összefoglalva tehát: a következő évi költségvetés tervezéséhez az indulási pozíciók jók, valóban komoly országépítési szakasz kezdődhetett meg a Magyar Köztársaság történetében. Ezért, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a gazdaság túljutott a legnehezebb és legfájdalmasabb időszakon, ugyanakkor - ez is igaz - az ország európai mércével mérve még mindig a szegény országok körébe tartozik, még mindig nagyon komoly feszültségek vannak a társadalomban, a társadalom kettészakadása az elmúlt két év során nem szűnt meg, folytatódott, ha csökkenő mértékben is, és ezek enyhítése és feloldása jó néhány esztendőt igényel. Ezeknek a problémáknak a megoldása, a közelebbi és a távolabbi jövő megfogalmazása a legfontosabb társadalmi és gazdasági feladata egy költségvetésnek, úgy is mondhatnánk, most az európai középmezőnybe kellene felzárkóznunk, és ennek a nehéz feladatnak kell eleget tennünk.

Az MDF szociális piacgazdaság alapján épülő polgári Magyarországot akart és akar, tehát úgy, ahogy azt eredetileg az 1989-es programunkban megfogalmaztuk, széles középréteget szeretnénk megteremteni, az ehhez szükséges kiszámítható, stabil életlehetőségekkel, anyagi és szellemi gyarapodással együtt. Az MDF tehát a társadalmi szolidaritást alapkérdésnek tekinti, és örömmel érzékeli abban a törvényjavaslatban, amelyről most vitát nyitottunk, hogy részben az általunk kifejtett érvek hatására és annak következményeként ez a gondolat erőteljesebben látszik megjelenni, mint ahogy az az elmúlt két év költségvetésében látható volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban ezt a költségvetési vitát két szempontból is a Magyar Demokrata Fórum nehezen kezelhető ügynek tekinti. Az egyik tisztán politikai természetű és a parlamenti demokrácia általunk kívánatosnak tartott tartalmát érinti, a másik gazdaságpolitikai jellegű, nevezetesen az, hogy az MDF a kétéves költségvetést, elsősorban a magyar gazdaság nyitott, világpiacra utalt természete következtében két évre előre nem tartja kellően megalapozhatónak.

Ez utóbbiból következően is a kétéves költségvetést legfeljebb kísérleti jelleggel tudjuk elfogadni. Nem biztos, hogy ez a megfelelő kifejezés, de szeretném érzékeltetni, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem kíván ebből gyakorlatot teremteni. Ezek a kérdések amúgy is nagy vitát váltottak ki már eddig is, és fognak még ezek a viták folytatódni. Engedjék meg, hogy kicsit részletesebben is beszéljek ezért erről.

Az MDF úgy véli, hogy a közpénzekkel való gazdálkodás, az adótörvények és a költségvetés a törvényhozás legfontosabb feladata, és ennek a Magyarországon hosszú évek óta kialakult és Európában szokásos éves gyakorlatáról nem mondhat le. Ezt a jogkörét a végrehajtó hatalomra még részlegesen sem ruházhatja át. Az MDF számára a rendszerváltozás alapcélkitűzései közé tartozott a diktatúra felszámolása és a több értékű parlamenti demokrácia kialakítása. Az alkotmány és a több értékű demokrácia az MDF és Antall József értékrendjének meghatározó része volt és ma is az, ez azonban a kétségtelenül tapasztalható hatalmi politizálás mellett egyre inkább halványul. Az MDF készülő programjában fontos szerepet kap majd ez a kérdés, nevezetesen, hogy a következő ciklus fontos feladata a parlament működésének visszaigazítása az eredeti antalli koncepcióhoz, a parlament és a kormány hatalommegosztásának visszarendezése, a parlament méltóságának erősítése, a parlamenti pártok szerepének felértékelése. A mi felfogásunk szerint ugyanis ellenzék nélkül nem működik a parlament, sőt azt is tudjuk, hogy a parlamenti vitákban az ellenzék szerepe a kritikákban, a javaslatokban könnyebb, mint a kormányzó koalícióé, de azt is tudjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzék tisztelt képviselői mögött is választók tömegei állnak, széles rétegek, amelyeknek érdekei a Házban így jelennek meg.

Az MDF azt vallja, hogy az éves költségvetés és az éves zárszámadás olyan fontos politikai párbeszéd, ami demokratikus meggyőződésünk alapján indokoltnak látszik, hogy az Országgyűlésben évente lefolyjon. Az MDF nem zárja ki, hogy a kétéves költségvetés beterjesztésével a kormány racionális gazdasági értékeket akar megvalósítani, sőt az adótörvények tekintetében mi üdvözöljük a kétéves befagyasztást, de úgy érezzük, hogy nehéz lesz ezt a döntést számunkra meghozni.

A kérdés másik oldala tisztán gazdaságpolitikai, mint említettem, nevezetesen az, hogy Magyarország olyan nyitott gazdaság, ahol a bruttó hazai termék jelentős része, több mint 50 százaléka a nemzetközi kereskedelemben teljesül. Ez más szóval azt jelenti, hogy a hazai tervek realitása jelentős részben a nemzetközi konjuktúrától függ, tehát a világgazdasági folyamatok a tapasztalatok alapján nem jelezhetők kellő pontossággal két évre előre, valójában még a legnagyobb guruk sem tudják, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi történik a világgazdaságban ilyen hosszú idő alatt.

Ha a 2000. évi költségvetés 6,3 százalékos inflációval számolt, akkor egyébként már komoly olajár-emelkedés volt, és az élelmiszer-gazdaságban is érezhetők voltak az erős áremelkedések, és szerencsés esetben az lesz a tény, hogy az éves infláció 10 százalék alatt marad. Másrészt a bruttó hazai termék növekedése is jelentősen meg fogja haladni a tervezettet, tehát a bizonytalanságok mértéke igen nagy. Mindez érzékelhető az előterjesztett javaslat 2002-re vonatkozó részében, amelynek a kidolgozottsági szintje meg sem közelíti a 2001. évit.

Tudjuk és hallottuk, hogy a pénzügyminiszter úr bizonyos automatizmusok beépítéséről beszélt arra az esetre, ha a makrogazdasági paraméterekben és más jelentős tényezőkben érdemi változások lesznek, és az így jelentkező problémákat ezekkel a 2002. év vonatkozásában kezelhetőnek véli. Őszintén szólva, mi még most nem tudjuk, hogy miről is van szó, nem ismerjük ezt a kezelési módot, holott a költségvetési viták során ezzel a parlamentnek már most tisztában kellene lennie.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintsük át a főbb számokat! A leírtakból megállapítható, hogy a makroszámok várhatóan reálisak, bár a gazdasági növekedést az MDF inkább 5 százalékosra, mint 6 százalékosra becsüli, nem is tartja indokoltnak a 6 százalékot, és nem is célszerű. Úgy véljük, hogy már most érzékelhető, hogy a magyar gazdaság ilyen nagy arányú növekedése a nemzetgazdaság mérlegrendszerére kedvezőtlen hatást gyakorolna. Korábban már említettem, hogy a kamatpolitika nem felel meg a gazdaság helyzetének, szerény mértékű kamatemelés lenne indokolt, amely visszafogná a növekedést. Kérem, ne értsék félre, ezzel nem szeretnék rosszat mondani, a növekedés a termelésből, a szolgáltatásokból és a fogyasztásból következik, ami a megtakarítások növekedése esetén természetesen csökken. A 2001-es és 2002-es költségvetésnek az a pozitívuma, ami egyúttal negatívuma is, hogy jelentős jövedelemkiáramlással számol a lakosság széles rétegei felé, ami természetesen helyeslendő, hiszen végre érezhetővé válik a gazdasági növekedés a szegényebb rétegek, a szegényebb kétharmad számára is, de jó lenne a közvetlen fogyasztás mellett a megtakarításokat jobban ösztönözni.

A másik szám a 2001. és 2002. évre tervezett 5,5, illetve 7, vagy a 4, illetve 6 százalékos várható infláció. Ez, ugyanúgy, mint a 2000. évi költségvetésben - volt már erről szó itt - most is rendkívül alulbecsültnek tűnik számunkra is. Mi is szokatlannak tartjuk az inflációs sávnak ilyen nagy mértékű, 40 százalékos hibahatárt magában foglaló széthúzását, és a mi közgazdászaink véleménye szerint ez 2001-ben 8 százalék körül prognosztizálható, és 2002-ben sem valószínű, hogy a költségvetési javaslatban foglalt szám valósul meg. Ezt azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert éppen a költségvetésben lévő társadalompolitikai célok miatt a költségvetés fellazulni látszik, ami az infláció csökkenése ellen hat. A többi, 2000. évre jellemző inflációgerjesztő tényezőben sem látunk látványos javulási tendenciákat, az általunk 8 százalékra becsült infláció - ugyanúgy, mint korábban - természetesen egészen más megvilágításba helyezi az egyes fejezetek és jövedelmek reálnövekedését, mint ha ez, mondjuk, 5 százalék körül mozogna.

Az MDF támogatja a kormány dezinflációs politikáját, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy ez csak piacgazdasági eszközökkel mehet végbe azokon a területeken, ahol a hatósági beavatkozás jogos lehetősége véget ér. Üdvözöljük, hogy az államháztartás úgynevezett követelményszintű mutatói az inflációtól eltekintve meg fognak felelni a maastrichti kritériumoknak, a központi költségvetés adóssága a bruttó hazai termék százalékában 54,6, illetve 51,4 százalék lesz, ami nagyon jó, bár meg kell jegyeznünk, hogy a korábbi prognózistól eltérően 1999-ben a tervezett 56 százalékkal szemben még 2000-ben is 58,6 százalék lesz a teljesülés száma.

Általában egyetértünk azzal is, hogy a reálbérek növekedése egyfelől legyen látványos, de semmiképpen se haladja meg a termelékenység növekedését. Egyetértünk azzal a mintegy tíz éve követett elvnek a fenntartásával, hogy a növekedés exportvezérelt és kínálatösztönző legyen.

A gazdasági növekedés egyik legfontosabb eredménye a foglalkoztatottság növekedése és a munkanélküliség csökkenése. A költségvetés gazdaságpolitikája vállalkozásbarát, ismét nekifut a kis- és középvállalkozási problémának, megkísérli ezek helyzetének javítását, és ez várakozásaink szerint vissza fog tükröződni a foglalkoztatottak számának alakulásában is. A foglalkoztatáspolitika egyébként szerintünk nincs kellően hangsúlyozva a két év költségvetési terveiben, ezt hiányoljuk, de azt sem tudjuk, hogy a foglalkoztatásra milyen hatással lesz a következő két évben a minimálbér látványos emelkedése.

 

(15.10)

 

Ez egyrészt üdvözlendő, másrészt elképzelhető az is, hogy a szürkegazdaságot egy kissé erősíteni fogja.

További foglalkoztatási gondok jelentkezhetnek akkor is, ha nem sikerül megfelelő megoldást találni a szövetkezeti üzletrész manapság sokat vitatott kérdésére. E két tényező csökkentőleg hathat az egyébként jól alakuló foglalkoztatási tendenciákra.

Az MDF üdvözli, hogy a költségvetés a legnagyobb súlyt azoknak a területeknek a támogatására helyezi, amelyek az MDF programjában is megtalálhatók, és amelyek érdekében az MDF az elmúlt tíz esztendő során határozottan kiállt. A költségvetés kedvezményezett területei a családpolitika és az ehhez kapcsolódó lakáspolitika, a hazai kis- és középvállalkozások helyzetének javítása, a tudásalapú társadalom emberi erőforrásainak fejlesztése, az agrár- és vidékfejlesztés és az életszínvonal emelése. Ebből a felsorolásból az MDF számára viszont nagyon fájdalmasan hiányzik az egészségügy, ezt a kérdést a két év költségvetése nem kezeli kellő súllyal.

Az MDF számára igazán nehezen fogadható el az is, hogy a korábbi évek felfutása után - ahogy ezt itt mástól is hallottuk - a rendvédelmi és a közbiztonsági szervek miért nem kapnak a költségvetésben kellő figyelmet, miközben igaz ugyan, hogy e területen jelentős javulást tapasztaltunk az elmúlt két évben, azt hiszem, senki nincs közöttünk, aki úgy véli, hogy e problémát a társadalom számára már megnyugtatóan megoldottuk. A rendvédelem és a közbiztonság területén az MDF mind a személyi, mind a dologi kiadások tervezett alakulását elégtelennek tartja, és az e szervezetekre háruló feladatok többet indokolnának.

A költségvetés utal a Széchenyi-tervre, amelynek fő fejezeteit ismerjük, ezeket fontosnak tarjuk, ugyanakkor magáról a tervről, és különösen a hozzá kapcsolódó együttműködőkről nagyon keveset tudunk, így nehéz elbírálni ezek tartalmát vagy várható sikerét, forrásigényét. Hozzátesszük, hogy e tervnek egy kicsit szélesebb megalapozását várnánk a jelenleginél. Mi például azzal egyetértünk - gondolom, mindenki -, hogy az autópályák, illetve gyorsforgalmi utak építése elengedhetetlen, ugyanakkor ez így kevés. Például a Széchenyi-terv közútépítési programfejezetétől azt várnánk, hogy az egy közlekedési-politikai koncepció részeként jelenjen meg, tehát egy komplex rendszer elemei közül emeljük ki és preferáljuk a legfontosabbat, tekintettel a többivel való kapcsolatára. Különben mindenféle gazdaságossági és hatékonysági meggondolás nélkül csak autópálya-építésről beszélhetünk.

Hasonló módon javasoljuk átgondolni a Széchenyi-terv többi fejezetének, például a lakásépítésnek és a turizmusnak a fejlesztését is, mert önmagában a leírt számok és a hozzájuk tartozó rövidebb-hosszabb felsorolások érdemben nagyon nehezen értelmezhetők.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon röviden szeretnék szólni a költségvetés bevételi oldaláról, elsősorban az adókról és a járulékokról. Az igazság az, hogy Magyarország nemzetközi összehasonlításban egyáltalán nem túladóztatott, az adó- és járulékbevételek átlaga a bruttó hazai termék százalékában mérve az uniós átlag alatt van. A politika legnépszerűbb üzenete mindig az szokott lenni, hogy az adók és a járulékok csökkentését ígéri - hallottuk, ezt számon kérik a kormánytól. Ezt azonban nagyon nehéz megvalósítani, mert mint a vitából is láthatják majd, a költségvetés kiadási oldalán nagyon sok és nagyon jól indokolható kiadási tételre nincsen további fedezet.

Az MDF egyetért az adók fokozatos, lassú csökkentésével, azonban látványos adócsökkentésre a magyar gazdaságban nem lát lehetőséget. Hozzáteszem: az adók a közfeladatok ellátását szolgálják, és ez egyben a szolidaritás kifejeződése is. Magyarországon nem az elvonás mértéke magas - néhány példát szeretnék mondani -, alacsonyabb mint Dániában, Hollandiában, Belgiumban, Luxemburgban, Ausztriában, Lengyelországban, más országok esetéhez képest is; általában a jövedelmek az alacsonyak.

Üdvözöljük azt a szándékot - mint már említettük -, hogy az adórendszert a kormány két évre be szeretné fagyasztani. Igaz, hogy elmaradt az e ciklusra tervezett adóreform, ez okozhat problémákat, éppen ezért a következő ciklusra vonatkozóan a Magyar Demokrata Fórum előkészítette az adóreformmal kapcsolatos elképzeléseit, de látványos átalakítást adórendszeren belül ma már nem lehet elérni. Valószínűleg az a helyesebb út, ha lényegében változatlanul hagyjuk a ciklus elején kialakított adórendszert a következő választásokig.

Egyébként az adó- és járulékrendszerben, ha lesznek pozitív elmozdulások, az - nem mulaszthatom el megemlíteni - éppen az MDF-es képviselői módosító javaslatok elfogadásán fog múlni. Ezek közé soroljuk a személyi jövedelemadó-rendszer szerény valorizálását, a gyermekek után járó adókedvezmények növekedését, a kis-, közép- és egyéni vállalkozóknak szánt kedvezményeket. Az üzemanyagok adótartalmával kapcsolatos első felvetést szintén az MDF tette meg, és a taxisokat érintő mentességeket is üdvözölni fogjuk.

Pozitívumnak tekintjük azt is, hogy az iparűzési adó rendszerében nem történt változás, és nem láttuk kellően megalapozhatónak az egészségbiztosítási járulék 3-3 százalékos csökkentését - itt a 2 százalékos járulékcsökkenést javasoltuk, úgy tűnik, hogy ez kerül majd elfogadásra.

Az általunk javasolt és az adóbevételhez fűződő módosítások mind-mind vagy legalábbis nagymértékben azt a célt szolgálják, hogy a javaslatban foglalt 7,3 százalékos nyugdíjemelés helyett az általunk javasolt és módosító indítványként majd benyújtandó 15 százalékos nyugdíjemelés kerüljön megvalósításra.

Nem támogatjuk a tételes egészségügyi hozzájárulás összegének 3900 forintra történő felemelését, mert ez ellenkezik a költségvetési politika azon céljával, amely az egyéni és kisvállalkozások helyzetén kívánna javítani. Nem kívánom kifejteni - az idő nagyon gyorsan szalad - annak az indokait, ami ilyen értelemben szerintünk a már eleve hátrányosabb helyzetből induló kis- és középvállalkozásokat még hátrányosabb helyzetbe hozza a nagyvállalkozásokkal szemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés legizgalmasabb része a költségvetési vita során nyilván a kiadási oldal. Sajnos, ahogy máskor sem, ebben az évben sem lehetett nullbázisú költségvetést javasolni, a költségvetési intézmények felülvizsgálatában semmilyen látványos lépés nem történt. Az államháztartás reformja kétségtelenül megállt vagy stagnál, az önkormányzati költségvetések feltételeinek romlása már a Horn-kormány időszaka óta az önállóság pénzügyi megszorításának folyamatát tárja elénk. Ha nincs helyben szabad forrás, akkor nincs is igazán miről dönteni, tehát sérül a szubszidiaritás.

A nullbázisú költségvetés azt jelenthetné, hogy minden egyes költségvetési tételnél ismét meg kellene vizsgálni azok indokoltságát, mert különben már régen feleslegessé vált feladatokra jelentős forrásokat vonnak el, nehezítve ezzel az érdemi feladatok végrehajtását. Ilyen alapon, a költségvetési javaslatot tanulmányozva nem pontosan látjuk az indokát, és nem tudjuk áttekinteni, hogy egy sereg tárcánál - FVM, GM, HM és a többi - igen nagy számú szakintézmény van, és igen nagy támogatások kerülnek oda koncentrálásra; ezek át nem láthatósága miatt nem látjuk ezek indokoltságát minden szempontból.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az MDF legfontosabb célkitűzései közé tartozik jelenleg is, hogy ebben az évezredben is erős, életképes és felkészült, kultúráját ápoló magyarság éljen a Kárpát-medencében. Ennek érdekében fogalmaztuk meg és követtük tíz év óta az erőteljesen családbarát, családokat támogató politikát, és elégedettséggel tölt el az most minket, hogy ezt a politikát ebben a ciklusban már a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Kisgazdapárt is teljes mértékben vállalja.

A családtámogatások növekedésével, a családpolitikával egyetértünk, és annyi év után végre elmozdulást érzékelünk a lakáspolitikában is. Sajnos, a családpolitikai intézkedések még mindig nem elegendőek ahhoz, hogy az országban élő magyarság fogyását megállítsuk, de a tendenciák enyhülése mindenképpen érzékelhető. A népesedéspolitika másik ága az egészségügy viszont számunkra érthetetlenül, hogy stílszerű legyek, krónikusan a kormányzati politika folyamatosan elhanyagolt területe, holott a magyar halálozási statisztikák, a magyar lakosság egészségügyi mutatói majdnem a legrosszabbak Európában, talán egy-két FÁK-országot előzünk meg.

Ígéreteink ellenére az államháztartási reform keretébe tartozó egészségügy reformjában sajnos nem történik semmi, az intézményekben kaotikus helyzet kezd kialakulni, és a nyolcvanas évek végének spontán privatizációs tendenciái látszanak érvényesülni, vagyis az egészségügy vagyonának egy része illetéktelenül, áron alul és tervszerűtlenül magánkezekbe kerülhet.

Az MDF ezért a következő ciklusban nagyon határozott egészségügyi reformmal fog előállni, amely tartalmazni fogja korábbi reformelképzeléseink elemeit, és amennyiben az a megtiszteltetés ér minket, hogy kormányzó párt leszünk, akkor ebben a kérdésben nagyon kemény feltételeket állítunk koalíciós partnereink felé. A ránk jellemző kereszténydemokrata felfogás mellett ugyanis a jelenlegi egészségpolitika nem fogadható el.

Sokszor elmondtuk, ma is megismételem, nem tartjuk járható útnak átgondolt egészségügyi reform nélkül az egészségügy forrásainak szűkítését, másrészt azt is látjuk, hogy a lakosság jelentős része nem tudja fizetni a rá háruló kiadásokat. A társadalom kettészakadása nagyon jól érzékelhető a gyógyszertárakban, a lakosság jelentős része számára még az úgynevezett olcsó gyógyszerek kiváltása is komoly gondot jelent, sokszor megoldhatatlan.

 

(15.20)

 

Az egészségügy reformját szerintünk nem lehet a tb-járulékok csökkentésével elintézni, hiszen mint mondottam, ennek következtében a költségek egyre jelentősebb részét a központi költségvetésnek kell átvennie, ami más adóbevételektől és más céloktól vonja el a forrásokat.

A kétéves költségvetésben - röviden utalok arra, számokkal lehet bebizonyítani - az első évben nagyon szerény reálnövekedés van, 9,5 százalék kerül tervezésre, ám 2002-ben ez az előirányzat már csak 4,5 százalékos, tehát nyilvánvalóan, egyértelműen a reálérték csökkenését jelzi. Számításaink szerint a magyar egészségügyi ráfordítások a GDP-hez mérten az 1999. évi 4,4 százalékról 2002 végére 3,9 százalékra fognak csökkenni. Utalok arra, hogy az Antall-kormány utolsó évében több mint 7 százalék volt ez az arány, ez felel meg egyébként az uniós követelményeknek. Ez a helyzet tarthatatlan. Meg kellene értenie végre mindenkinek, beleértve a koalíciós partnereinket is, hogy az egészség fontos népesedési tényező, a nemzetgazdaság fejlődésének feltétele és olyan nemzeti erőforrás, amelynek a visszafejlesztése vagy stagnálása elfogadhatatlan a számunkra. Mint ahogy az a nézet is elfogadhatatlan, hogy az egészség mindenkinek a magánügye, és ennek a fenntartásához a forrásokat magának kell előteremtenie.

Az is igaz, hogy az egészségügy területén a bérezés már évek óta elmarad a kívánatostól; és a mostani költségvetés egyik dicséretes törekvése, hogy a bérek 20 százalékos javítását irányozza elő, azonban ezt mi keveselljük. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy a minimálbérrel kapcsolatos kötelezettségek miatt, abban az esetben, ha az egészségügyben a munkavállalók 39 százaléka kevesebb pénzt kap, mint 40 ezer forint, ez azt jelenti, hogy a 20 százalékos növekményből 17 százalékot kötelezően nominálbérre kell költeni. Ez tehát a javaslat szerint - miközben ezzel egyetértünk - azt is jelenti, hogy differenciált béremelésre 3 százalékos keret maradna. Ez a 3 százalékos keret nevetséges, és nagyon indokolt feszültségeket idézhetne elő; évtizedek alatt áldozatos munkát végző emberektől kellene elvárni, hogy megértsék, hogy 1-2 ezer forinttal keresnek többet sok évtized után, mint a pályakezdő, most belépő fiatalok.

Éppen ezért azt fogjuk javasolni, és ne csodálkozzanak, tisztelt kormánypárti képviselőtársaink, ha ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók bérét 30 százalékkal emelje meg a költségvetés a mostani, tervezett 20 százalékhoz képest. Ez se jelent egyébként végleges megoldást, de valamit enyhíteni vagy javítani fog a helyzeten.

Csak érintem, hogy nem értünk egyet, már annak idején se értettünk egyet - majd Csáky András képviselő úr részletesen ki fogja ezt fejteni - a társadalombiztosítás kapcsán azzal a változtatással, amely ezt a Pénzügyminisztériumhoz sorolta. És végképp nem értünk egyet a mostani javaslatban foglalt tervezett lépéssel, amely az államháztartásnak ezt az önálló alrendszerét a központi költségvetésbe integrálná.

Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetpolitikát érintő harmadik kérdés a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek megmaradásának a problémaköre. Ebben felhőtlen és töretlen az együttműködés a koalíciós pártok között. Örülünk annak, hogy több mint 400 millió forint áll majd a Határon Túli Magyarok Hivatalának a működési költségvetési keretében rendelkezésre, ami 19 százalékos emelkedés. Azonban ez a szám önmagában még mindig kevésnek mondható, és csak egy másik számmal szeretném megvilágítani, hogy ez mennyire szerény. A Magyar Állandó Értekezlet részére, amely egyre inkább a kormány nemzetpolitikai szándékainak egyik stabil tényezője, a költségvetés a szakbizottságok működtetésére 6 millió forintot szán. Ez nyilván nem fedezheti a tényleges kiadásokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szorosan tartozik a nemzet- és családpolitika témájához, de ismételten szeretnék egy-két mondat erejéig visszatérni a lakásprogram kérdéséhez, hiszen a magunk választási programjában 40 ezer lakás megépítését tartottuk kívánatosnak. Ezért nagyon üdvözöljük, hogy a kormány figyelmet kíván fordítani a bérlakás- és a szociálislakás-építésre. Ez ugyan szerény, 4, illetve 5 milliárd forint, de mindenesetre valami nagyon fontos dolog újra elindult. Úgy véljük, a piacgazdaság egyik fontos feltétele, hogy a munkaerőpiac reagáljon a változásokra, a kihívásokra, és a belső migráció talán legnagyobb korlátját ma a lakások merev tulajdonlása okozza. Ennek a felszámolása vagy megtörése a kormány dicséretes törekvése.

A minimálbérrel kapcsolatban már említettem, hogy az MDF üdvözli a költségvetés pozitív bérpolitikai intézkedéseit. Tudjuk, hogy a minimálbérnek - 40 ezer, illetve 50 ezer forintról van szó - makrogazdaságilag nem csak pozitív hatásai vannak, sőt konfliktusokat is fognak gerjeszteni - halljuk, látjuk a napokban is ezeket -, egyes munkavállalói közösségek másképp reagálnak, de mindenképpen üdvözöljük ezt az igen nehéz lépést. Reméljük, végül is sikerül a munkavállalói és a munkaadói érdekképviseletekkel a kérdést közösen és véglegesen, megfelelően rendezni.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a közszféra számára jelentős bérpolitikai intézkedések kerültek megtervezésre. Nagyjából 16-17 százalékkal, 2002-ben pedig 14 százalékkal, tehát reálértéken is jelentős mértékben növekednek az egy főre jutó személyi juttatások. Természetesen a legjobb növekedő bér sem tudja azt a problémát kezelni, ami a Magyar Köztársaságban eddig minden választás után szokásos volt, hogy a köztisztviselőket igen nagy számban és a polgári demokráciák történetében szokatlan mértékben lecserélték. Reméljük, hogy erre többet nem kerül sor.

Akkor most rátérnék a nyugdíjasok helyzetére, ugyanis a törvényjavaslat 344. oldalán azt írja az előterjesztő, hogy a kormányprogramban meghirdetettnek megfelelően jelentősen növekszik a nyugdíjak reálértéke. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez sajnos részben nem felel meg a valóságnak, részben pedig kevés. A Horn-kormány időszakában, mint ezt már hallottuk, az 1994. évi szinthez képest a nyugdíjak 29 százalékot veszítettek az értékükből, amit a ciklus végére 5-6 százalékkal korrigáltak, tehát 22 százalékos mínusszal, deficittel indult neki a kormány az új ciklusnak.

Úgy gondolom, nekünk, a kormánytöbbségnek nemcsak az a feladatunk, hogy a nyugdíjak reálértékét megőrizzük, hanem az is, hogy a nemzetgazdaság lehetőségeinek a függvényében javítsuk ennek a rétegnek, ennek a korosztálynak a helyzetét, hiszen ők azok, akik életüket jórészt a régi rendszerben élték le, nagy nehézségben, döntő részt tisztes szegénységben. Ennek a rétegnek tehát tartozunk. Különösen markánsan mutatkozik meg ez a tartozás akkor, amikor a kormányzat, egyébként dicsérendő módon, a pályakezdőket a minimálbéren élők vonatkozásában radikális mértékben jobb helyzetbe kívánja hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén ki kell mondani, hogy ebben az esztendőben a reálnyugdíjak nem nőttek, hanem csökkentek. Ahogy az előttem szóló ezt kifejtette - ebben igazat kell neki adni -, az MDF már a tavalyi költségvetési vitában felhívta a figyelmet arra, hogy az alultervezés miatt itt könnyen lehet tévedés. A legfrissebb adatok alapján az éves infláció 10 százalékra becsülhető, és ahogy tudjuk, a januári nyugdíjemelés 6 százalékos volt, a korrekciós nyugdíjemelés 2,6 százalékos, tehát 8,6 százalékot fordítottunk emelésre, miközben ez az igazán alacsony jövedelmű réteg a rendkívül rosszul megtervezett infláció következében közel egy éven keresztül hitelezni kényszerült a költségvetésnek. Ezért meglepő és semmivel sem indokolható, az előttünk fekvő javaslatban szereplő 7,3 százalékos emelést elfogadhatatlannak tartjuk; érthetetlen a számunkra, hogy került ez a szám egyáltalán leírásra.

Az MDF úgy véli, hogy nyugdíjemelésre 2001-ben és 2002-ben is egyaránt 15 százalék többletet kell biztosítani, mert ebben az esetben még a pesszimistább és reálisabb inflációs várakozások ellenére is nemcsak megőrizzük a nyugdíjak reálértékét, hanem részben kompenzáljuk a nyugdíjasoknak, ki kell mondani, a Horn-kormány időszaka alatt elszenvedett (Bauer Tamás: Az Antall-kormány...) veszteségeit, és itt is elindulhatna valami növekedés. (Bauer Tamásnak:) Tisztelt Képviselőtársam! Az Antall-kormány igen sokat tett a nyugdíjak felemelésére. Tisztelt Képviselőtársam! Módunkban lesz ezt majd kifejteni, ha erről szól majd a napirend.

Az agrárágazattal kapcsolatos költségvetési források bővítését üdvözölve most nincs arra mód és idő, hogy részletesen kifejtsem, mit látunk aggályosnak, minden oda fordított összeget indokoltnak tartva is. Úgy látjuk, hogy azok a modernizációs folyamatok még nem indultak meg, amelyek a piaci intézmények és az erős mezőgazdasági szervezetek, a nyugati típusú szövetkezetek és szövetségek s a többi kiépítése kapcsán nagy várakozást gerjesztettek. Ezekre a kérdésekre az agrárpolitikának még választ kell adnia, eddig még adósak ezzel a válasszal. Az uniós csatlakozás most már elérhető távolsága miatt ezek remélhetőleg az agrárgazdaság felkészültségét is meg fogják teremteni. Nem kívánok ezzel bővebben foglalkozni, hiszen lesz még erre mód a héten.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az első költségvetés hosszú évek óta, amely az önkormányzatok számára reálérték-növekedést jelent - ezt üdvözöljük. Még akkor is, ha ennek a reálérték-növekedésnek az oka a sok éve húzódó gázközmű-privatizáció következtében járó 61 milliárd forintos forráshoz jutás.

Reméljük, hogy vége szakad annak a folyamatnak, amely az önkormányzatok pénzügyi feltételeinek szűkítését idézte elő, sajnos az utóbbi két évben is.

Nagyon röviden összegezve, tisztelt képviselőtársaim: a költségvetés szerkezetében a kormány kiemelt támogatottságú törekvései helyesek és jók, számunkra elfogadhatóak. A gazdaságpolitika irányultsága nehezen olvasható ki - egyetértünk azokkal, akik így gondolják - ebből a javaslatból, de az egyes fejezetekben felsoroltakat az MDF tudja támogatni.

 

(15.30)

 

A költségvetés feltételezi azt, hogy a külső körülmények két éven keresztül gyakorlatilag azonos szinten maradnak, és csak az inflációs rátával korrigált költségvetési számokat változtatja meg. Számunkra nagyon kétséges, hogy ez így megvalósítható-e, de természetesen nem kívánjuk a kormány törekvéseit meggátolni.

Ahogy ezt már a bevezetőben említettem, tisztelt képviselőtársaim, az MDF számára a kétéves költségvetés nem könnyű döntést fog igényelni sem politikai, sem pedig gazdaságpolitikai okokból, de természetesen azt is tudjuk, hogy az MDF a mai parlamentben sajnos nagyon szerény erőt képvisel ahhoz, hogy koalíciós partnereinek a kétéves javaslatra vonatkozó elképzeléseit már az előkészítés stádiumában meg tudta volna úgy változtatni, ahogy azt mi szeretnénk.

Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a mi frakciónk az elmondottak alapján a szavazásnál a törvényt nem fogja ellenezni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A MIÉP képviselőcsoportja jelezte, hogy álláspontjukat két vezérszónok ismerteti. Elsőként megadom a szót Csurka István úrnak.

 

CSURKA ISTVÁN, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Egy két évre benyújtandó költségvetés már feltétlenül nemzetstratégiai alátámasztást igényel. Az én első, rövidebbik hozzászólásomban ilyen szempontból veszem elsősorban politikailag, nemzetstratégiai szempontból szemügyre ezt a kétévesre tervezett költségvetést, és ezzel kapcsolatban mondom el a MIÉP véleményét.

Ennek következtében kényszerülök arra, hogy egy kis áttekintést kíséreljek meg a tíz vagy tizenöt év óta megtörtént költségvetések tekintetében. A váltás előkészületi idejében, '88-89-ben a reform volt a költségvetések - amennyiben azokat költségvetéseknek lehetett nevezni - fő jelszava. Aztán jött az Antall-kormány, kényszerből a stabilitást tűzte zászlajára, aztán tekintettel arra, hogy ez a stabilitás azt jelentette, hogy az előző rendszer elemei számára utat tört az MDF-kormány, következett az egyensúly Horn-kormány alatti költségvetése, most pedig a növekedés van soron. És ha e között a látszólag nagyon különböző jelszócsokor között összefüggést keresünk, akkor meg is találjuk: valamennyi költségvetés globalizációs jellegű volt, IMF-hatásokra történt, és olyan követelményeket támasztott a magyar társadalommal szemben, a magyar gazdasággal szemben, amelyek a magyar gazdaságtól alapvetően idegenek voltak. Ez most is fennáll.

Nemzetstratégiailag tehát az a bajunk ezzel a költségvetéssel, hogy nem azokat a célokat fogalmazza meg, vagy kíséreli meg legalábbis megfogalmazni, amelyek a magyarság szempontjából jelenleg elsőrendűen szükségesek volnának, hanem olyanfajta alkalmazkodást folytat, amelyet lehet, hogy kényszerül folytatni, ezt mi természetesen elismerjük, azonban azt nem látjuk benne, hogy megpróbálna ezeknek legalább egy része alól kibújni, és megpróbálna a magyarság számára saját úton való járást előkészíteni és a lehetőségét megteremteni. Ez volna ugyanis a cél. Mert ha kétéves költségvetést csinál, de akár ha csak egyévest is, amennyiben jól felméri a kormány a saját helyzetét itt Közép-Európában, Európa helyzetét a világban és egyáltalán a világgazdaság helyzetét...

Az előttem szólók már elmondták mind a két oldalról úgyszólván, hogy mennyire kockázatos a világgazdasági tendenciákat figyelembe véve akár csak az inflációról, akár csak a növekedésről biztos szavakat ejteni, és ennek alapján erre költségvetést építeni. Hiszen itt elhangzott, hogy a kormány reméli az olajárak csökkenését. Mire föl? Mert egyes guruk azt mondják, hogy majd csökkeni fog? És ha még tovább emelkedik? Vagy ha hirtelen lezuhan? És reméli a kormány talán a világpolitikai egyensúly fennmaradását is a következő két évre? Biztos abban, hogy nem lesz háború? Mikor már van!?

Ilyen mértékben ennek a kis nyitott országnak a szemét nem lehet behunyni! Sokkal bátrabb volna, ha azt mondaná a jelen helyzetben a magyar kormány, hogy nem tudjuk, mikor vesznek fel bennünket az EU-ba, nem tudjuk, hogy lesz-e euró, amihez kötöttük a pénzügyi rendszerünket, nem tudunk semmit, talán nem is csinálunk költségvetést, de mindenesetre nem haladunk ilyen nagy lépésekkel az eurós követelmények irányába, mert ez számunkra semmi jót nem ígér.

Mi tehát azért nem tudjuk ezt elfogadni, mert nem tesz semmit abban az irányban, amit a kormány egyébként sejtetni engedett a programjában, hogy kormányváltásnál egy kicsit többet akar. Nem! Ez a kormány, ez a költségvetés pontosan olyan, mint az előzőek voltak, és ez a bajunk vele, hogy pontosan olyan! Vannak benne nagyon szép dolgok, és ezeket mi támogatjuk is. Például a családtámogatás rendben van, például a lakásépítés rendben van; ugyanakkor például azt már nem tudjuk elfogadni, hogy a lakások tatarozása, a fenntartás már nincs ugyanilyen erővel benne ebben a költségvetésben.

Nem tudjuk elfogadni - de erről még sokat fogunk beszélni a részletezésben is -, hogy a bankok és pénzintézetek összesen 1 milliárd forint adót fizetnek, és a társadalomra van terhelve továbbra is, akármilyen változatos formában és némely helyen engedményekkel, az egész rendszer fenntartása. Nem tudjuk elfogadni, hogy mindennek az lesz a következménye esetleg - nem biztos, nem is kívánjuk, hogy így legyen -, az lehet a következménye, amit már itt mások elmondtak, hogy sokkal nagyobb eladósodottság fog következni, mert még mindig semmit nem tesz a kormány az ellen, hogy kiemeljenek bennünket ebből a rettentő nagy kamatfizetéssel és adósságtörlesztéssel terhelt államok és társadalmak sorából.

Mi tudjuk - nem akarunk esztelen követelményeket támasztani -, hogy ez bizony nagyon nehéz. De ha soha nem kezdődik el az a gondolkodás és az a költségvetési tervezés, amelyik ez ellen hat, akkor soha nem lesz alapvető változás. Magyarországnak nem volna szabad ezen az úton járni. Induljon el egy autópályán, egy már megépített autópályán valaki akármelyik nagy vidéki város felé: Kecskemét vagy Szeged. Kérem szépen, ahogy közeledik felé, a szántóföldeken egymásba érnek a hatalmas táblák, amelyek áruházláncokat - mit tudom én, a nevüket sem tudom, annyira nem szeretem őket - hirdetnek, és ez életforma-változást jelent, kérem szépen, egy borzalmas életforma-változást, amely meg fog bukni. Az egész világon meg fog bukni, és nekünk akkor itt lesznek a nyakunkon ezek az áruházak, amelyek akkor mennek el, amikor akarnak, mint ahogy egy másik helyen egy komoly nagyvállalat ezt már beígérte, és el is fog menni.

Nem így kellene, nem errefelé kellene terelni a költségvetéssel sem a magyar életet. Ez a legnagyobb bajunk: a harmadik út hiányzik ebből a költségvetésből. Természetesen tudom, hogy önök nem ígérték, de mi azért nem fogadjuk el, mert hiányzik belőle.

 

 

(15.40)

 

Mert a világon a gondolkodó fők a legnagyobb államokat, a legnagyobb társadalmakat is efelé terelik ma már. A globalizmus mint olyan, megbukott. Akármikor kitörhet egy pénzügyi világválság, nem tehet róla ez a kormány - de mi lesz vele? A kétéves költségvetéssel?

Növekedést ígér és egy kis jólétemelkedést. Lehet, hogy meg fogja tudni tenni, örülünk neki; az a fennmaradását jelenti, ha itt valami életszínvonal-emelkedés lesz. Nem fogunk ellene semmit tenni, örülünk neki, mert azon vagyunk, hogy így legyen, és gyarapodjék a magyar ember. De nagyon kétséges, hogy most meg lehet úszni látszólag a vitákat azzal, hogy két évre csinálunk költségvetést, de aztán, ha hirtelen - bocsánat, hogy ezt a kifejezést használom - begyűrűznek a válságok, akkor mit fog csinálni ez a kormány? Az ellenséges sajtó vezérletével rárontanak és összeroppantják. Gondolja meg! A védelmében is mondjuk el ezt a meglehetősen kemény bírálatot.

A költségvetés részletező véleményezése kollégámra és képviselőtársamra, Rozgonyi Ernőre vár. Én megköszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Rozgonyi Ernő úrnak, a MIÉP képviselőjének.

 

ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Már az adócsomag tárgyalása során világossá vált, hogy a kormány taktikája a mozdulatlanság. Ez azt jelentette, azt jelezte, hogy a költségvetés is - legyen az egyéves vagy kétéves - az elvi folyamatosság, a változatlanság és a mozdulatlanság jegyében készül. Azt kell mondani, hogy ezzel a kör, illetőleg a négyéves ciklus lezárult. Lezárult annak a lehetősége és annak a reménye is, hogy a Fidesz vezetői által meghirdetett és fennen hangoztatott jelmondat valóra váljék, amelyet előttem már annyian idéztek, nevezetesen: rendszerváltásnál kevesebb, de kormányváltásnál több lesz majd, ha a Fidesz átveszi a hatalmat. A dolgok lényegét, ideológiai alapjait tekintve ma már kimondható - íme, már most, a ciklus közepén -, hogy bizony, ez csak kormányváltásocska volt, semmi több. Ennek a megállapításnak a részletes kifejtésére még vissza fogok térni, előzőleg azonban szeretnék néhány észrevételt fűzni a kétéves költségvetés megalapozottságát illetően, valamint véleményt mondani magáról a kétéves költségvetés rendszeréről, realitásáról.

A 2001. évi költségvetés fő bevételeinek megalapozottsága összességében javult - mondja az ÁSZ. Én meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a bevételi oldal jelentősen alultervezett - kényelmes ez a hálóköntös, kérem, csak egy kicsit slampos. Kritikusnak látom már az első évben is a társadalombiztosítási alapok helyzetét, a helyi önkormányzatok előirányzatainak bizonytalanságait. Rendszerbéli problémákról van itt szó a javából, ezek állandó tovagörgetése, rendszerszemléletű, gyökeres megoldása és ennek örökös halogatása hihetetlen kockázatokat rejt magában, és hihetetlen módon veszélyezteti ezeknek az ágazatoknak a tevékenységét. Félek, hogy ez a helyzet nemcsak konzervál, hanem sok tekintetben tovább rombol, tovább zülleszti az ország egyes területeit. Minden, még az adottnak tekintett, az általunk, a Magyar Igazság és Élet Pártja által állandóan vitatott koordinátarendszeren belül is sajnos így néz ki.

Továbbra is elképesztőnek látom az adósságszolgálattal kapcsolatos terheket, azok kezelését. Egyre inkább előtérbe kerül a jegybank és a kormány közötti kapcsolat kérdése, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a Magyar Nemzeti Bank függetlensége elsősorban és mindenekfelett azt jelenti, hogy mindentől független, ami magyar és ami nemzeti érdek - és ez tarthatatlan. A Magyar Igazság és Élet Pártja ez ellen ezúton is a leghatározottabban tiltakozik, és felszólítja a kormányt, hogy ennek az öngyilkos államfelettiségnek vessen végre véget.

A 2002. évi költségvetés megalapozottságát mind a bevételi, mind a kiadási oldal tekintetében lényeges bizonytalanság uralja. Azt kell mondanom, hogy egész egyszerűen mind a bevételi, mind a kiadási oldal csak bizonytalanságból áll, szinte egyetlenegy olyan tétel nincs, amit ma nyugodt lélekkel lehetne egy költségvetésben szerepeltetni.

Azt is el kell mondanom, hogy önmagában a két évre szóló tervezést, tervezési gyakorlatot nem lehet kifogásolni, sőt ennek a törekvésnek örülni lehet; ha van egyáltalán valamilyen gazdasági koncepció - nem sokat láttunk belőle -, annak alakulását, az esetleges beavatkozások szükségességét, az esélyeket, a célok realitását ilyen módon lehet nyomon követni. Segíti ez a módszer az éves tervezés megalapozását is, hiszen folyamatos munkát tételez fel a több évre szóló tervek készítése és azok állandó karbantartása. Ez mindenképpen üdvözlendő és előrelépésnek lehet tekinteni.

Semmi realitása nincs azonban annak, hogy ma egy magyar kormány két vagy több évre szóló költségvetést azzal az igénnyel vigyen a parlament elé, hogy azt úgy, mint eddig az éves költségvetéseket, hagyja jóvá, iktassa törvénybe. Egy kis ország, amelyik ennyire nyitott, ennyire védtelen és kiszolgáltatott a világgazdaság és a nemzetközi tőke nyomásával szemben, amelyiknek jóformán nincs vagy afrikai szintű a saját gazdasága, az bizony már akkor is örülhet, ha éves szinten betartható költségvetést tud produkálni. Elfogadható tehát elvileg a két vagy több évre szóló tervezési gyakorlat, de jóváhagyni, az ország pénzügyi alaptörvényévé tenni csak éves költségvetést szabad. A kalandorság szintjén mozog az, ha a parlament kétéves költségvetést hagy jóvá.

Nem válasz erre a pénzügyminiszter úr meglehetősen cinikus reagálása és nyilatkozatai, nevezetesen, hogy azt mondja, létezik pótköltségvetés is; persze, létezik, vis maior esetén. És azt is hozzátehetném, hogy pót-pótköltségvetés is létezik, csak akkor nem tudom, hogy miért ülünk itt, miről beszélünk itt, ha ilyen szemléletben be lehet nyújtani Magyarországon egy költségvetést. Különösen izgalmas ezt hallgatni egy pénzügyminiszter szájából.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Visszatérve a "kormányváltásnál több" című ígéretre - most már a négy év költségvetésének és annak elvi alapjainak ismeretében -, hogy valójában mi is történt, illetőleg mi nem történt és nem is történik meg ez alatt a négy év alatt, szeretnék arra is utalni, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja és én magam is már számtalanszor kifogásoltunk, és ami az alaptétele az e kormány által benyújtott valamennyi eddigi költségvetésnek: ezen alaptétel szerint az államháztartás centralizációs és újraelosztó szerepét állandóan csökkenteni és mérsékelni kell. Ez a tétel az a libertariánus monetarista kényszerzubbony, amelyet a gyarmatosításra, kifosztásra és teljes kizsigerelésre kiszemelt országok részére találtak ki. Aki ebbe önként, még az elvárásokat is túllihegve belebújt és belegyömöszölte mit sem sejtő nemzetét, hazájának és népének irtózatos kárt és szenvedést okozott, és sajnos azt kell mondanom, tragikus perspektívát jelölt ki.

 

 

(15.50)

 

Az ehhez szükséges csapdahelyzetek, zsarolások előkészítő folyamata már a késői Kádár-korszakban elindult, folytatódott a Németh-kormány alatt, majd döbbenetes méretekben aktivizálódott és realizálódott az Antall-, Boross- és Horn-Kuncze-kormányzat idején. A nemzetidegen média ehhez a félretájékoztatás, az agymosás módszereivel hatékonyan járult és járul hozzá ma is.

Tisztelt Kormánykoalíció! Önök ezt a liberál-bolsevik csődtömeget konzerválták, ezt folytatják, minden érdemi kritika és korrekció nélkül. Ezt jelenti ugyanis a mozdulatlanság taktikája. Hogyan juthat eszébe egy józanul gondolkodó embernek, hogy egy olyan ország, amelyben 45 év bolsevik terrorja következtében hiányzik a lakossági saját tőke, mondjon le a jegybankjáról, kótyavetyélje el nehezen kiépített bankszervezeteit, -rendszerét, mondjon le így a hitel gazdaságélénkítő, gazdaságépítő szerepéről, és természetesen mondjon le a költségvetés újraelosztó funkciójáról is; romboljon le minden szabályozást a külföldi tőke elől; árusítsa ki idegeneknek a még meglévő nemzeti vagyonát, az érték 10 százalékán, piacostul, évtizedes kutatómunkák eredményeivel együtt, és természetesen adómentességgel, sőt, infrastrukturális ingyenes szolgáltatásokkal engedje át egész gazdaságát, társadalmát a nemzetközi tőkének?! Mert ugye, az, mint általános csodaszer, majd mindent megold. Örüljünk, hiszen a pénzügyminiszter úr itt örömmel jelentette be, hogy sikerült csökkenteni a költségvetés újraelosztó szerepét, igen. Ebben az örömben, ebben az örömünnepben a Magyar Igazság és Élet Pártja nem hajlandó részt venni.

Nem hisszük, hogy a külföldi tőke az a csodaszer, amely mindent megold. A transznacionális vállalatok, a külföldi tőke merő altruizmusból segít? Elvégre, igaz, szép és jó az idegen, szeretni, sőt tisztelni kell, és akkor minden megoldódik, mint általában a halálban. Ha nem is csodaszer ez a külföldi tőke, azért országunk hasznára is be lehetett volna fogni, csak ehhez a magyar érdekeket képviselő, elkötelezett kormányokra lett volna szükség. És mindent sajnos másképp kellett volna csinálni. Akkor ki kellett volna lépni a monetarista kényszerzubbonyból; akkor nem lett volna szabad privatizálni, vagy nem úgy, az élelmiszeripart, a gyógyszeripart és az energiaszektort, piacostul; akkor a privatizációs bevételt is a hazai gazdaság erősítésére, a magyar vállalkozások fejlesztésére kellett volna fordítani, és a külföldi tőkét pedig olyan ütemben és összetételben - technika, technológia, és nem kereskedelem - kellett volna beengedni, amilyen mértékben a magyar gazdaság is képes fejlődni; akkor nem lett volna szabad a magyar agráriumot szétverni és tönkretenni, bankkonszolidációkra az adózók pénzét elszórni, és folytathatnám napestig a vádiratot. Vádiratot mondtam, tudatosan, remélem, ennek is eljön majd az ideje.

Álszent és hazug az a tétel is, hogy magas a jövedelmek koncentrációja a költségvetésben, mert ezzel szemben az igazság az, hogy a magyar lakosság szemérmetlen megsarcolásából eredő jövedelmek koncentrációja, az bizony igen magas. Ez pedig a teljesen torz, elhibázott adópolitika következménye, amely éppen attól ilyen, hogy egész pénzügyi, gazdasági rendszerünk a globalizmus bástyáinak, a transznacionális vállalatoknak és a mögöttük álló bankházaknak az érdekeit szolgálja. Apropó, igazán örvendetes, hogy a szegény bankárok terhein tovább kívánunk csökkenteni. Ki kellene talán mondani Magyarországon, egyenesen, törvényi szinten, hogy minden idegen tulajdonú és valamennyi pénzintézet fel van mentve örök időkre az adók, a járulékok, az illetékek, a vámok és mindennek a fizetése alól. Nem lenne ez egyszerűbb, tisztelt pénzügyi kormányzat?

Aztán itt van újból az infláció, hiszen erről is írnak, ez is egy sarokkérdése az önök előterjesztésének. Mint ahogyan az lenni szokott, a monetáris politika végső célja, mint ahogy önök fogalmazzák, a tartós dezinfláció. Évek óta ezt írják az anyagokban. Az indokolásban ugyan azt is kimondják, igaz, ezt egészen apró betűkkel írják, hogy az olajár és az élelmiszerek világpiaci konjunktúrája miatt az infláció csökkentése számottevően kisebb a tervezettnél. És mit csinál ilyenkor a Magyar Nemzeti Bank? Mellesleg az anyagban erről egy árva szó nincs: beavatkozik monetáris eszközökkel. Hiszen olvashattuk, tudjuk, az első lépés az volt, hogy felemelte a kamatokat. Az MNB indoklása szerint a szeptemberi fogyasztói árindex felerősítette az infláció alakulásának kedvezőtlen folyamatait, és így erre a lépésre kényszerült. Mit mondjak, igazán csak gratulálni tudok, ezzel egy költségoldalról elindult inflációra ráerősít a bank, monetáris eszközökkel. Ha, kérem, valami gerjeszteni fogja az inflációt a továbbiakban, akkor ez a módszer biztosan beválik - zseniális! Nemrég mondtam, most megerősítem: lúdtalp ellen hashajtó. Ez a terápia csúcsa! Csak az ember elkezd gondolkozni: vajon min törheti a fejét a Nemzeti Bank vezére? Csak nem egy újabb Bokros-csomagot akar Surányi úr megalapozni? Elvégre jó barátok és régi harcostársak.

Az általános indokolás szinte valamennyi megállapításával vitatkozhatnék. Bebizonyíthatnám, hogy nem igaz, vagy tendenciózusan félrebeszél, vagy rendkívül egyoldalú, ugyanolyan téveszmerendszeren nyugszik ugyanis, mint amilyen téveszmerendszer a marxizmus-leninizmus volt - a libertariánus, monetarista téveszmerendszeren. Hozzáteszem, édestestvérek, egy tőből fakadnak. Aztán írnak önök a jövedelempolitikáról is. Eljutnak arra a grandiózus megállapításra, mely szerint követelmény, hogy a reálbérek növekedése ne haladja meg a termelékenység növekedését. És sajnos azt kell mondanom, ez valóban alapkövetelmény. Csakhogy kinek vagy minek a termelékenységnövekedéséről van itt szó, tessék már mondani? Magyarországon ugyanis két gazdaság van. Az egyik a vámszabad-területi, ez virul, növekszik, óriási extraprofitot vág zsebre és visz ki az országból mindnyájunk kárára, de a közteherviselésben nem vesz részt. A másik, a saját magyar gazdaság egyre zsugorodik, legjobb esetben stagnál, úgy tátog, mint a hal az oxigénszegény posványban.

Tisztelt Kormányzat! Vegyék már végre tudomásul, hogy nem az Audi gyár termelékenysége, nem a vámszabad terület termelékenysége határozza meg többek között a magyar jövedelmi viszonyokat sem. Ha nem hiszik, nézzék meg a mexikói gyakorlatot, ahol az Egyesült Államok és Mexikó határán végig, egy óriási sávban működik a vámszabad terület, óriási eredményekkel, ragyogó termelékenységgel, és az ország éhen hal. Ez a perspektívánk, úgy látszik.

Egyedül, és ezt végre egyszer ki kell mondani már egyértelműen és világosan, egyedül és kizárólag a saját magyar gazdaság és annak alakulása nyújthat fedezetet a bérek és nyugdíjak növeléséhez. Ezért, és ezt tudomásul kell egyszer végre venni, minden eszközzel a magyar gazdaság fejlődését, a magyar gazdaság fejlesztését, erősítését kell célul kitűzni, mert annak dinamikája teremti meg az összes feltételt ahhoz, hogy ez az ország valóban talpra tudjon állni, hogy az ország végre valóban egy fejlődési pályán tudjon elindulni.

 

(16.00)

 

Erről így - érdekes módon - szó sincs az indoklásban, se a költségvetési anyagban ehhez hasonlót még nem olvastam.

Ne feledjék, a mai magyar viszonyok mellett egyébként például a fogyasztás növelése is - ami egy örvendetes dolog - sajnos a külföldi áruházláncok forgalmát és hasznát bővíti, hiszen ezt a területet is átengedtük! Hát a magyar annyira buta, hogy nem tudja eladni a káposztát!

Az egyensúly kialakítása, a magyar gazdaság kiépülése szempontjából pedig sajnos azt kell mondanom: a Széchenyi-terv kevés, ösztövér és erőtlen.

Vagy itt van az agrárium helyzete. Ne higgyék, hogy az agrártárca fokozott pénzhajszája és annak akceptálása bármit is megold! A pénz végül is - érdekes módon - sohasem a paraszthoz, hanem mindig a kufárok kezébe jut. Meg egyébként is: hogyan lehet úgy pénzelni valamit, hogy nincs mögötte egy kiérlelt és a parlament által is elfogadott agrárpolitikai koncepció? Hát mi csak bólintsunk rá valamire, amiről azt se tudjuk, hogy micsoda és miért van rá szükség!?

Félreértés ne essék! Nem keveselljük a pénzt, vagy nem sokalljuk a pénzt. Nem erről van szó. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar mezőgazdaság talpra állítására egy ilyen tíz év után ezeknél az összegeknél lényegesen nagyobb összegekre van szükség. Nem erről van szó! De ha egyszer egy ilyen állapotban van a magyar agrárium, amilyenben van, tessék az ezért felelős tárcának egy olyan koncepciót kidolgozni, amire érdemes és amire lehet pénzt adni, és főleg ami leellenőrizhető!

Aztán van itt két dolog, amit végképp nem értek. Az egyik: itt mindenki állandóan európázik, az indokolás is, persze csak akkor, ha valami nemzetünknek előnytelen; akkor aztán különösen erre hivatkozunk. Ugyanakkor mélyen hallgat mindenki arról, hogy a közös Európa nem tűri, sőt tiltja az olyan méretű vámszabad-területi gazdaságok tevékenységeket, mint amilyen méretek nálunk kialakultak, és a kényszerpálya révén még a jövőben is bővülnek és kialakulnak.

Hölgyeim és Uraim! Ha bennünket felvesznek véletlenül ebbe az Európai Közösségbe, mit fognak önök csinálni? Hát kipukkad a léggömb! Hát vissza fog esni a GDP! Vagy nálunk ezt elnézik? Európában? Igaz, elvégre a közös Európának is jól jön egy gyarmat. Hogy van ez, tessék mondani?

A másik, amit nem értek: önökről, tisztelt kormánykoalíció, derült ki először, hogy mindezt, amit ma elmondtam, korábban elmondtam, amit a Magyar Igazság és Élet Pártja már évek óta hangoztat, a félelmetes anomáliákat, mellékvágányokat, téveszmés kényszerpályákat, ismerik. Tudják, kérem, önök, hogy miről van szó. Leírta ezt önöknek többek között Tellér Gyula, aki azért nem akárki volt, amikor írása napvilágot látott. Nem tudom, most mi, de akkor a Miniszterelnöki Hivatal politikai elemzések főosztálya vezetője volt. Leírta az uzsoraköröket is, és mindazt, ami ekörül van, és mindazt, ami ebből fakad.

Önökről derül ki először tehát, hogy noha tudják, ismerik, miről van szó, tudják, hova vezet, amit tesznek, és mégis ezt konzerválják, és ebből egyre nehezebb lesz kilábalni. És akkor miért teszik?

A Magyar Igazság és Élet Pártja jelen esetben sem tud azonosulni ezzel a költségvetéssel, ennek szellemiségével, így az adócsomaggal együtt biztos, hogy erre is nemmel fog szavazni. Nem vagyunk hajlandók cinkosai lenni tovább egy ilyen szemléletnek, és ami a legszörnyűbb - mert hiszen a szemléletet ki lehet bírni -, nem vagyunk hajlandók belenyugodni abba, hogy ez ennek az országnak az egyetlen perspektívája.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig szólásra következik Kupa Mihály képviselő úr mint az elsőként jelentkezett független képviselő, 15 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. KUPA MIHÁLY (független): Köszönöm, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előre szeretném bocsátani, hogy én nem támogatom ezt a kétéves költségvetést; el is fogom mondani, hogy miért.

Elöljáróban annyit mondanék, hogy én Antall Józseftől fegyelmit kaptam volna, ha a politikai államtitkáromat ültetem itt, és egyetlenegy kormánytag nem vesz részt az általános vita vezérszónoki fordulójában. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Helyes! - Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

A november végéig hatályban lévő államháztartási törvény 52. § (1) bekezdése azt mondja, hogy "a kormány szeptember 30-ig benyújtja az Országgyűlésnek a következő évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatot". Gondolom, hogy ez a törvény hatályban van itt is, most is, a magyar kormányra is vonatkozik és a magyar parlamentre is, tehát kétéves költségvetés benyújtása szabályellenes volt, kérem szépen, és az is szabályellenes volt, hogy ezt a parlament befogadta.

Ez olyan - nem vagyok, hála istennek, jogász, de nyilván a jogászok tudják ezt -, hogy először elkövetek valamilyen cselekményt, majd utána jogilag leszabályozom azt. Ez nem szabályos.

Egyébiránt az államháztartással kapcsolatos legfőbb dolgokat az alkotmányban szokták szabályozni, még olyan országokban is mint Elefántcsontpart, igaz, hogy ők a francia alkotmányt vették át. Tehát ez minimum egy kétharmados törvénynek megfelelő döntés, amit most ötven plusz eggyel nyilván november végén át fognak szavazni; nem kérdéses, mert az nagyon fura lenne, ha nem szavaznák meg.

Nem értek egyet azért sem, mert ez a parlament és a politikai demokrácia csorbítása; csorbítása azért, mert évente nem vitatjuk meg a következő évi költségvetést, nem beszéljük meg, hogy hogy alakultak a dolgok, hanem két évre be van "betonozva" a dolog. És főleg nagyon nem elegáns az, hogy pont a választási év költségvetését tetszett odacsatolni, mert hiszen a választás előtti költségvetés - tudom, hogy rettenetes, borzalmas, de - végül is egy kormány négyéves munkájának a megvitatása, illetve a kormány részéről a megvédése vagy dicsérése.

Végül, szakmailag szeretném azt mondani, hogy sajnos a pénzügyek: az árak, az árfolyam, az infláció, a profit - és sok mindent lehet mondani - rendkívül bizonytalan, és általában a rövid távú dolgok. Most tanulhattak belőle, hogy milyen gyorsan meg tud változni a világ, szinte egy hónap alatt. Ezért általában mindenki az éves kalkulációkat alkalmazza, mert ehhez van talán megfelelő előrelátás.

Szeretném megkérni azért az előterjesztőt, ha mutatnának egy olyan országot nekem Európában, amelyikben demokrácia van, és nem éves költségvetés fogadnak el, akkor rendkívül hálás lennék ezért. Nem szabad összetéveszteni a tervezést és a prognózist. Mert van ahol csúszóterveket csinálnak, és csúszóprognózisokat, de nem öntik törvénybe, mert még nagy, erős országok is bizonytalannak tartják ezt.

Az viszont, amit hallottam, nagyon megrémített, hogy lesz majd valami automata átszorzó (Kuncze Gábor: Az a félkarú rabló!), berakjuk a komputerbe, és átszorozzuk. Tudniillik az Országgyűlés fő számait a parlament hagyja jóvá, tehát itt akár szoroznak, akár nem, ide vissza kell sétálni, és jóvá kell hagyatni az új számokat. Ennyit erről.

Milyen gazdasági és pénzügyi háttere van ennek az államháztartásnak? Én csak 2001-ről beszélek, mert teljesen biztos vagyok benne, hogy jövő novemberben nem kötögetni fogok itt, hanem a 2002-es költségvetést fogjuk - akár pótköltségvetés, nekem mindegy - megvitatni.

 

 

(16.10)

 

Jó háttere van, hiszen a gazdaság mutatói jók, azt lehet mondani. A pénzügyi nagy egyensúlyi viszonyok jól állnak, ezért azt lehet mondani, hogy a magyar gazdaság egy fejlődési pályán lesz, és hogy eddig is ilyen fejlődési pályán volt - most nem akarok vitatkozni, hogy ki mit talált ki és kinek az érdeme -, az egyrészt a piacgazdasági viszonyoknak köszönhető, most már nemcsak a formákra mondom, hanem profitérzékenység, s a többi, s a többi; másrészt egy sor korábbi beruházásnak - erre majd azért vissza fogok térni -, harmadrészt annak, hogy el kell ismerni, a kormány körülbelül ez év közepéig nagyon szigorú pénzügyi és monetáris politikát folytatott. Ezt a szigort ugyan az emberek, hogy is mondjam, megszenvedték, hiszen rendkívül egyszerűen mindig alátervezték az inflációt, több lett a bevétel, a kiadási oldalon viszont evvel az inflációval vagy efelett egy kicsit kapják az emberek a bért, a nyugdíjat, az intézmények, az önkormányzatok. Tehát ez nagyon fájdalmas volt, de az egyensúlynak nem tett rosszat, hiszen a kormány nem költekezett, mert a többletbevétel meg volt termelve; tehát inflációs, inflációs, de akkor is volt mögötte valamennyi.

Ezzel együtt úgy látom, hogy a gazdaságnak van néhány veszélyes területe. Az agráriumról nem akarok beszélni, mert már csak a szívem vérzik, hogyan néz ki a magyar mezőgazdaság, és néha az az érzésem, hogy a vidék kormánya ezt direkt csinálja - nem tudom, na. Nincs hagyma. Most jöttem hazafelé, mondták, hagymahiány van. Öt forintba kerül az első osztályú alma léalmának - nem mondom tovább. A költségvetésben erről nincs elgondolás, kérem szépen, még ha több évre terveznek, akkor sem.

A második egy ilyen összefüggő dolog: sajnos a kőolajjal, mindennel együtt egyrészt cserearányromlást szenvedünk el és nyilván el fogunk szenvedni, ami azt jelenti, hogy kevesebbet tudunk elkölteni, mint amennyi Magyarországon megtermelésre került jövedelemben. A profitkivonás folytatódik Magyarországról, nem jó ez a helyzet, nem tudunk olyan lukratív dolgokat mondani - lehet, hogy majd a Széchenyi ezen segít, mármint a terv, hogy ne vonják ki -, és csökkennek a tőkebefektetések. Tudom, hogy a MIÉP ennek örül, de csökkenő a tőkebefektetés, tehát itt azért van egy veszélyzóna.

Kis- és középvállalkozások - nem akarom ragozni. A legújabb APEH-adatok szerint a magyar tulajdonosi szerkezetben 51 százalék a külföldi tulajdon. Most júliusban libbent át ezen a bűvös határon, megindult egy nagyon erős koncentráció, ami egy modern gazdaságban természetes, de a kicsik és közepesek, azok tőkeerőben és mindenben szorulnak vissza, tehát nagyon rossz helyzetben vannak. Ezért persze hogy támogatom azt, hogy kapjanak fejlesztési adókedvezményt, és talán a Széchenyi-terv is segít valamin, de azt hiszem, mindez kevés lesz ahhoz, hogy a magyar vállalkozók valamilyen helyzetbe kerüljenek istenigazából.

Végül van egy egyoldalú külpiaci orientációnk. Átestünk a KGST-ből az Európai Unióba, ami persze nagyon helyes; 76 százaléka megy már oda az exportunknak. De a hagyományos piacaink, amelyek jó magyar piacok voltak, a környező országokkal való forgalom, az arab országokkal, Kínával, Indiával és az orosz birodalom régi és új szereplőivel hallatlanul gyengék. Azért is sikeresek vagyunk, mert az Európai Unióban konjunktúra van, tehát fellendülőben van a gazdaság, és ha ez egy recesszióba csap át, akkor nem tudom, összehúzódik a mi teljesítményünk is, és akkor nagyon egyoldalúak vagyunk. Én támogatom, hogy integrálódjunk, de nézzünk körül!

Pénzügyekben négy dolog, ami összefügg, nem áll túl jól. Az egyik az infláció, nem akarom ragozni; a másik az árfolyamkérdés; a harmadik a kamatok és a negyedik a lakossági megtakarítások. A jegybank kétszer javasolta a kormánynak még az első félévben, hogy valamilyen átmenettel szüntessük meg a csúszóleértékelést, mert nem hatékony az infláció ellen, hanem hozza be az inflációt, nem lenyomja, ez most már feketén fehéren bizonyítható, és rengeteg pénzbe került az, hogy az árfolyamot nem változtattuk, a kamatok meg beestek az infláció alá, tehát reálkamata nem volt a gazdaságnak; ezért jött pénz, minden nyavalya - bocsánat a kifejezésért -, nem akarom ezt nagyon ragozni.

Amennyiben ezt elfogadták volna, nem ilyen magas az inflációs ráta, nem hat ránk ennyire az egész kőolajár, és azt a rizikót pedig, hogy az export ösztönzöttsége nem lesz elegendő - 30 százalékkal nőtt az export, még mit akarok ösztönözni? -, azt el lehet viselni. És azt is el lehet viselni, hogy a forint persze felértékelődne, mert alul van szegény értékelve, ezzel szegényedünk persze, hogy az import esetleg bejön. Ezt meg kellene fontolni. Az anyagban az szerepel, hogy marad ez az egész rezsim.

Az inflációs veszteséget a lakosság nyelte le és fogja, kérem szépen, lenyelni. Nem a vállalatok, azok továbbverik árban, ott nincs gond az ő számukra, de a lakosság szenved ettől, és mérlegelni kellene, hogy ez jó vagy nem jó. Hosszú távon sem, rövid távon sem jó.

Végül: megint elkezdett az ország adósságállománya növekedni a legfrissebb statisztikák szerint. Ez megint egy ilyen idegesítő jel. Ezek még nem óriási bajok, de ebben a nemzetközi világban nagyon oda kell figyelni, pláne egy ilyen pici országnak.

Mindez, valamint ez a költségvetés egyrészt bizonytalanságot okozott a monetáris politikában, és kamatot kellett a jegybanknak emelni, mert az infláció elviszi a reálkamatot. A betétek vagy a megtakarítások, amelyek egyébként csökkennek, elértéktelenednek. A megtakarítási hajlandóság csökken az országban, az sem egy jó jel, mert van adósságunk belső is, külső is, amit valamiből finanszírozni kell. Tehát bizonytalan volt a monetáris politika, a költségvetés pedig lazít. Lazít, mert az elsődleges deficitet vagy egyenleget leszedtük 1-re, tehát már az elsődleges elosztásnál engedtünk kifelé, és a deficit 3,6-ra van belőve; ebben az évben egyébként 2,5 alatt kellene lennie, ha nem költené el a kormány a többletbevételeket, hanem egyszerűen a deficit csökkentésére fordítaná. Tehát elindultunk egy olyan növekedési pályára, ahol az export mellett most már a fogyasztás is belép mint generáló, tehát növekedésgeneráló, csak az a kérdés, hogy ez az egyensúlyi viszonyainkban majd mit fog jelenteni, mert ez egy másfajta növekedési pálya, itt már nagyon észnél kell lenni a kormánynak monetáris politikában és költségvetésben is.

A költségvetésről néhány mondatot. Ez a "mindent bérre, semmit működésre és fejlesztésre" nem jó dolog, kérem szépen. Leinfláltuk az intézményeket, az önkormányzatokat.

Szociálpolitika: jó dolog, de talán valami romaprogramot bele kellene már rakni, ha ennyi bajunk van belföldön meg külföldön - nem láttam nyomát.

Önkormányzatok: olyan helyzetbe hozták azzal, hogy a normatívákat megváltoztatják, hogy kiszámíthatóság helyett kiszolgáltatottság lesz az egészből. Így is évente háromszor módosították a költségvetésüket, most még többször fogják módosítani - ráadásul nem is tudják megcsinálni. Fejlesztési pénzük a gázon kívül nincs. Negatív, negatív; egyedül a szociálpolitikai pénzeik nőnek, a többi nem.

A tb államosítását befejezték, most már benne van egy alrendszer; ezt valahol a hetvenes években engedték meg utoljára maguknak az emberek. (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Adósságfinanszírozás: hiányzik egy csomó tábla, államháztartási tábla, a hiány finanszírozásának a módja, tehát a törvény egy csomó mindent előír.

 

(16.20)

 

Végül egy mondat röviden az államháztartási törvényről: ne tessék már folyton módosítani alul! Az szabályozza az egész rendszert! Ha ilyen jó a gazdaság meg ráérünk, akkor tessék megcsinálni azt az államháztartási törvényt, és ide behozni az államszámviteli törvénnyel együtt.

Végül: ez a két év nekem azt jelenti, hogy érdemi reform ezen a területen nem lesz, az EU-sztenderdeket, normákat nem vezetjük be a költségvetésbe, bár ez a funkcionális tervezés már egy nagyon szép előrehaladás - ezt kellene folytatni.

Köszönöm szépen a szót. (Taps az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési bizottság részéről a vélemények már elhangzottak, most a további bizottsági előadók felszólalásaira és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, az alkotmányügyi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, az alkotmány- és igazságügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Október 11-én tárgyalta az alkotmányügyi bizottság a 2001-2002. évi költségvetést az általános vitára alkalmasság szempontjából.

Ellenzéki képviselőtársaim ugyanúgy felvetették a kétéves költségvetés jogszerűségét, ahogy az előző felszólaló, Kupa Mihály képviselő úr is ezt tette. A teremben jelen lévő pénzügyminisztériumi előterjesztő akkor szépen kifejtette azt, hogy álláspontja szerint az államháztartási törvény nem fogja tiltani az elfogadáskor ezt a költségvetési módszert. Kétségtelen, hogy ez egy bizonyos kockázatvállalással jár, nevezetesen azzal, hogy az államháztartási törvény módosítása folyamatban van, tehát akkor tudja elfogadni az Országgyűlés, ha ennek az államháztartási törvény meg fogja teremteni a feltételeit.

Elhangzott a bizottsági ülésen az is, hogy 23 esetben módosította az Országgyűlés az államháztartási törvényt. Én tökéletesen egyetértek Kupa Mihály képviselő úrral, hogy meg kellene csinálni egy jót, de az biztos, hogy a 23 módosítás gyakorlatilag előre mutatja azt, hogy itt, ezen a téren még további módosításokra is szükség lesz.

Szeretném elmondani még azt is, hogy a Magyar Országgyűlésben teljesen elfogadott és bevett szokás az, hogy még el nem fogadott, de folyamatban lévő törvényeknek a továbbgondolásával újabb és újabb törvényjavaslatok kerülnek előterjesztésre. Nemcsak ilyen eset van, mint jelen pillanatban ez, hogy az államháztartási törvény módosítása már folyamatban van, hanem például a legutóbbi bizottsági ülésünkön az alkotmányügyi bizottság két olyan ellenzéki képviselő által előterjesztett törvényjavaslatról vitatkozott, ahol egyszerre került be a bizottság elé az alkotmánymódosítási törvényjavaslat, és annak a továbbgondolásaként már ott volt rögtön az a törvény is, és soha szóba nem került az, hogy ez a hatályos alkotmányba ütközik, tehát ezt az Országgyűlés nem tárgyalhatná.

De maradjuk magánál a költségvetési törvényjavaslatnál. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés forrásoldalát a még el nem fogadott adótörvények fogják meghozni. Tehát gyakorlatilag itt is egy folyamatban lévő, még el nem fogadott alapon, várakozás eredményeként tudunk tárgyalni, annak ellenére, hogy itt a számok már le vannak írva; magyarul az előterjesztő megelőlegezi azt, hogy azzal az adótörvény-módosítással ezeket a bevételeket fogja tudni produkálni.

Ezen előadásokat követően az alkotmányügyi bizottság döntött, a döntése pedig az volt, hogy 18:14 arányban a 2001-2002. évi költségvetést általános vitára alkalmasnak tartotta. Ez a bizottság többségi álláspontja.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban megfogalmazott kisebbségi véleményt Csiha Judit képviselő asszony ismerteti. Képviselő asszony!

 

DR. CSIHA JUDIT, az alkotmány- és igazságügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Nagy szerencse, hogy Rubovszky képviselőtársam a szavazás eredményét ismertette, hiszen ez volt az egyetlen aktív tevékenység a kormánypártok képviselői részéről, amivel azt is ki akarom fejezni, hogy egy ilyen fontos és - mint hallottuk a pénzügyminiszteri expozéban - áttörést jelentő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságánál a kormánypárti képviselőtársaink nem szólaltak meg.

A bizottság ellenzéki tagjai a két évre szóló költségvetési javaslatot - mint az előzőekből is kiderült - nem tartották általános vitára alkalmasnak. Véleményünk kizárólag törvényességi szempontból fogalmazódott meg, amit alapjában erősített meg az Állami Számvevőszéknek a törvényjavaslatról leírt véleménye is. Azzal, hogy a pénzügyminiszter úr többször elismétli, hogy egy törvényjavaslat nem lehet törvénysértő, nem biztos, hogy igaza van. Ezt szeretném alá is támasztani.

A pénzügyminiszter úr is, de maga a miniszterelnök úr is az ország nyilvánossága előtt hónapokkal ezelőtt kihirdette, hogy két évre szóló költségvetési törvényjavaslat készül. A kormányfő és a miniszterek, kormánypárti politikusok többször részletesen indokolták, miért érzik ezt indokoltnak. Eközben azonban elmulasztották módosíttatni az Országgyűléssel az államháztartási törvényt. Ezért hiányzik az a jogi alap, amely megengedné, hogy kétéves költségvetési törvény szülessen. A beterjesztéskor legalábbis ilyen még nincsen.

Az ÁSZ nagyon udvariasan ezt úgy minősítette, mint egy sajátos jogfelfogást. A képviselőtársaim a bizottsági ülésen ennél pontosabban fogalmaztak, miszerint ez egy nagyon sajátos jogfelfogás - ez sok mindenről tanúskodik, csak nem a törvények tiszteletéről. Talán ennek tudható be, hogy az Országgyűlés két bizottsága is nemet mondott az általános vitára. Feltettük a kérdést: mi akadályozta a kormányt az államháztartási törvény időben történő módosításában? Választ sem az előterjesztőtől, sem kormánypárti képviselőtársaimtól nem kaptunk.

Törvénysértő a beterjesztés azért, mert nem tartotta be a vezérszónoki körben már többször elhangzott azon követelményt, hogy az államháztartási törvény előírásai szerint kellő időben az Országgyűlés elé kell terjeszteni a költségvetés irányelveit. Törvénysértő a beterjesztés azért is, mert nem előzte meg az érdekegyeztetés, ezt pedig a jogalkotási törvény szigorúan előírja. Tanulhatott volna az előterjesztő a tavalyi esztendőből, hiszen az ugyanezen okból ellene indított pert jogerősen elvesztette. Az ítéletben a Magyar Köztársaság bírósága megállapította, hogy a tárca megsértette a jogalkotási, valamint a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvényt, amikor az érdekegyeztetést nem végezte el, és ennek pótlása sem a törvénynek megfelelően történt. Az előterjesztő vagy nem tanult ebből, vagy nem számít neki a bíróság ítélete.

A törvényjavaslat beterjesztése a Házszabályt is sérti, hiszen az indítványnak tárgyalásra és határozathozatalra alkalmasnak kell lennie - írja a Házszabály szó szerint. Kérdezem a képviselőtársaimat: tárgyalásra alkalmas-e a sokszoros törvénysértés útján beterjesztett javaslat, és határozathozatalra alkalmassá tehető-e, ha nagyon fontos törvények meghozatala hiányzik? Sem a beterjesztéskor, sem az ÁSZ véleményezésekor nem voltak meg azok a hatástanulmányok, amelyek nélkül nem lett volna szabad beterjeszteni a javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben a teremben ma már elhangzott, magam is megismétlem: a törvénysértő és házszabályellenes módon előterjesztett javaslatot a házelnök visszautasíthatja. A véleményünk az, hogy vissza kellett volna utasítania. Miért nem tette? Lehet, hogy azért, hogy ne veszélyeztesse a törvény év végi elfogadását? Lehet. Azonban a háromhetenkénti ülésezés kényelme talán nem ér annyit, hogy a kormány több mint fél tucat tételes törvénysértést vállaljon magára már a beterjesztéssel. Olyan sok szó esik jogállamiságról, a törvények tiszteletéről és betartásáról - milyen példát mutat a kormány és a kormánypártok a meglévő törvények és jogerős bírósági ítélet figyelmen kívül hagyásával, ha azok megszegésével kényszeríti a képviselőket törvényalkotásra? Hogyan várja el polgáraitól az így megszavazott törvény betartását?

 

 

(16.30)

 

Higgyék el, kormánypárti képviselőtársaim, a törvények megtartásával is lehet új törvényjavaslatokat beterjeszteni és új törvényeket hozni - ki van próbálva.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Szólásra következik Bartha László képviselő úr, aki az egészségügyi bizottság véleményét ismerteti. (Közbeszólások: Nincs bent a teremben.) Képviselőtársunk nincs az ülésteremben. A kisebbségi véleményt Vojnik Mária képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

 

DR. VOJNIK MÁRIA, az egészségügyi és szociális bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot ellenzéki képviselőtársaimmal az egészségügyi és szociális bizottság október 10-ei ülésén általános vitára alkalmatlannak minősítettük. Az a határozott véleményünk alakult ki, hogy a hatályos államháztartási törvénnyel ellentétesen terjesztette be a kormány a köztársaság költségvetésének részeként a társadalombiztosítás kétéves költségvetését.

Tiltakozunk az ellen, hogy a kormány bármilyen indokkal, szómágiával alátámasztva a társadalombiztosítás költségvetését beolvassza az állami költségvetésbe! A társadalombiztosítás költségvetésének bevételi és kiadási oldala, az Állami Számvevőszék megállapításaival teljesen összhangban, véleményünk szerint is számos bizonytalanságot tartalmaz. Ezek három fő csoportba sorolhatók. A tervezet készítésekor nem vették figyelembe a 2000. évi költségvetésnek az eredeti tervtől való eltéréseit. A két évre előre meghatározott makrogazdasági mutatók mértékét és megbízhatóságát illetően komoly kétségek merülhetnek fel. Harmadszor: az ellátórendszerek főbb feszültségpontjait a kormány ebben a tervezetben meg sem kísérli mérsékelni. Ezek bármelyike olyan súlyú kifogást képezhet, ami a költségvetés megalapozottságát eleve megkérdőjelezi.

A vitában elhangzott, a Pénzügyminisztérium felelős képviselője több alkalommal kérdésre válaszolva és a hozzászólásában megerősítette, hogy az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya az 1999. évi 4,4 százalékhoz képest 2002-re 3,9 százalékra fog csökkenni.

Igen tisztelt képviselőtársaim, és bárki, aki az ebben a teremben folyó vitát hallgatja, még egyszer elmondom, mert ez az adat egyszerűen indokolhatatlan, elképesztő és mondhatnám azt is, hogy felháborító. Tehát az egészségügyre fordított kiadások 4,4 százalékról '99-től, amikor a Fidesz-kormány a maga tevékenységét érdemben elkezdte, 2002-re 3,9 százalékra fognak csökkenni.

Egy válságban lévő ágazat esetén megengedhetetlen, hogy az állam kivonuljon az ellátás fedezetének megteremtéséből. És miközben az egészségügyi intézmények átalakítása, a szerkezetátalakítás és a reform minden lépése megtorpant vagy visszafordult, ilyen módon csak ellehetetleníteni lehet az ellátásokat.

Kérdésre válaszolva ugyancsak a Pénzügyminisztérium illetékes képviselője kijelentette, hogy 2002-re az egészségügyre fordítható kiadások elérik az 1998. évi szintet. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy ehhez az utóbbi mondathoz már nem is kell külön kommentár.

Az ágazati költségvetésben az intézmények összesített előirányzata 23 százalékkal nő. Ez tehát azt jelenti, hogy azt a jogot, amelyet a kormány nem fog megadni az önkormányzatoknak mint tulajdonosoknak, ő maga az állami költségvetésben a dologi kiadások emelésére megpróbálja valamilyen módon megteremteni. Ennek ára azonban az, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatoknál a megkezdett programok megtorpannak vagy meg is szűnnek.

Megtorpannak a gép-műszer beszerzések, a pályázati pénzek, megtorpannak a kórházon kívüli ellátást segítő eszközökre fordítható pályázati források, megszűnnek a minőségbiztosítás feltételeinek megteremtését és biztonságát szolgáló előirányzatok, és megszűnnek az alapvető betegellátás biztonságát szolgáló eszközbeszerzések.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A 2001-2002. évi költségvetési javaslatból érzékelhető, hogy a kormány rövid távú politikai érdekeit elébe helyezi a társadalom hosszú távú érdekeinek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Kósáné dr. Kovács Magdának, az emberi jogi bizottság elnökének, aki a bizottság állásfoglalását ismerteti. Öné a szó, bizottsági elnök asszony.

 

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház!

Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 8 igent, 9 nemet és 1 tartózkodást jelentő szavazással a költségvetés tervezetét általános vitára nem tartotta alkalmasnak. Nem tartotta alkalmasnak azért, mert a benyújtott javaslatnak nincs meg a törvényes alapja. Képviselőtársaim erről az előbbiekben már részletesen szóltak.

Az emberi jogi bizottság számára is elfogadhatatlan, hogy egy, a parlament által meg nem hozott döntés jelenti a jogi alapját a benyújtott költségvetésnek, egy el nem fogadott törvénymódosítást kellene hatályosnak tekinteni; az egyébként is keserves sorsú államháztartási törvény módosításáról van szó.

A bizottság nem tartja a költségvetést általános vitára alkalmasnak, mert a tervezésnek ez a módja súlyosan sérti a jogbiztonság követelményét. A költségvetés-tervezet tömegesen módosít törvényeket. Ez a kormány szokásává vált már - és nagyon kérem, senki ne hivatkozzék a Bokros-csomagra! Enyhén szólva, más történelmi helyzetben adódott precedensről van szó.

A kétéves költségvetés tervezete úgy nyúl bele törvényekbe, hogy szakkérdéseket tesz megvitathatatlanná, például a közoktatási törvény meglehetősen nagy terjedelmű módosításában. Veszélyezteti a jogbiztonságot az erőltetett menet: sem a költségvetési kontrollban érdekelt szerveknek - így az Állami Számvevőszéknek -, sem a parlamenti bizottságoknak, sem a képviselőknek nem volt módjuk a tisztességes felkészülésre, amit egyébként nehezít az áttekinthetetlen rendszerű költségvetés.

A bizottság többsége a költségvetés szerkezetét vitatva nem értett egyet a társadalombiztosítási alapok bekebelezésével - erről legutóbb Kupa Mihály beszélt. Meg vagyunk arról győződve, hogy a társadalombiztosítási alapok ilyetén államosítása az állampolgárok számára átláthatatlanná, az illetékesek számára ellenőrizhetetlenné teszi a társadalombiztosítási alapok gazdálkodását.

A bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a költségvetést azért sem, mert nem értett egyet a költségvetésben tükröződő szellemiséggel. Ez a költségvetés szegényellenes, erről a vitában képviselőtársaim részletesen szólnak majd. Elmondtuk és el fogjuk mondani, hogy a költségvetésben megjelenő családtámogatási rendszer a nehezebb sorsúaktól vesz el, és a jobb sorsúaknak ad (Dr. Pap János: Nem igaz!), és nem tudunk mit kezdeni a költségvetésen kívül megjelenő kormányzati bejelentésekkel, amelyek nem tükröződnek a költségvetésben. Szegényesnek tartjuk a szegény sorsú családok iskolás gyermekeinek felzárkóztatását segítő összegeket, pedig itt valóban a jövőt szolgáló beruházásról lenne szó.

Nem értünk egyet azzal, hogy a törvény nem eléggé kisebbségpárti. A kisebbségek működését segítő költségvetési ráfordítások jelentős része reálértékben csökken, nominálértékben változatlanul marad, nem változik többek között a kisebbségi szervezetek parlamenti eszközökből, bizottsági eszközökből történő támogatását szolgáló összeg, nem változik a Kisebbségekért Közalapítvány rendelkezésére álló összeg sem. A kisebbségi nyelven történő oktatást a költségvetés összemossa a kéttannyelvű oktatással. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy ebből a kisebbségi nyelven történő oktatás jön ki rosszabbul.

A kétéves költségvetés nincs és talán nem is tud tekintettel lenni a változó feladatokra, hiszen még nem eldöntött kérdés, hogy változik-e a kisebbségi joganyag. Ha változik, akkor ennek a kétéves költségvetésben nincs anyagi fedezete.

 

(16.40)

 

Mint ahogy nem tudjuk, mi az oka annak, hogy bizonyos feladatok eltűntek a költségvetési sorok közül. A Nemzetiségi Oktatási Bizottság, a Ghandi Közalapítvány állítólag benne van, de nagyobb biztonságot jelentene, ha nevesítve lenne benne.

Végül a bizottság nehezményezte és fájlalta, hogy az Országgyűlési Biztosok Hivatala költségvetésében évek óta a költségvetés nem veszi figyelembe a szervezet székházgondját, működési gondjait és a kvalifikációnak megfelelő bérigényét.

Legutoljára megjegyzem, hogy nemcsak itt, a plenáris ülésen, hanem a bizottság ülésén is igen szegényes volt a kormány képviselete, ezért tucatnyi kérdésünk maradt megválaszolatlanul a Pénzügyminisztérium képviselőjének jó szándéka ellenére. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezt a közömbösséget nem tartjuk elfogadhatónak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A bizottsági ülésen megfogalmazódott kisebbségi véleményt Potápi Árpád képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság kormánypárti oldalának nyolc képviselője a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot az általános vitára alkalmasnak találta.

Alkalmasnak találta, hiszen a kisebbségi célú előirányzatok a tárcák javaslataiban 2001-ben 16 százalékkal, 2002-ben további 10 százalékkal nőnek. Kiemelném a 13 kisebbség országos önkormányzatát. Az 1998-as választások után immár másodszor jöhettek létre ezen intézmények, melyek óriási feladatot látnak el a hazai kisebbségek, nemzetiségek kulturális életében, identitásuk megőrzésében. Jövőre közel 629 millió, majd 2002-ben 691 millió forintra számíthatnak az idei 546 millió forinttal szemben. Ez 15, illetve 10 százalékos növekedést jelent. Az Igazságügyi Minisztériumnak alárendelten működő Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal támogatása is több mint 11 százalékkal növekedik. Jelentősen nő a kisebbségi koordinációs és intervenciós keret. A 2001. évben közel 83 millió forint, a 2002. évben közel 133 millió forint áll rendelkezésre. Ez az összeg intervenciós lehetőséget biztosít azokban az esetekben, amikor értékes kisebbségi intézmények, szervezetek, programok kerülnek veszélybe pénzügyi nehézségek miatt.

Örülünk annak, hogy a polgári koalíció a következő években is kiemelt figyelemmel fordul a romatársadalom felé, sokat tesz gondjainak megoldásáért. Tudjuk, hogy ez nagyon nehéz, több évtizedre szóló feladat. A cigány tanulók ösztöndíj-támogatására jövőre 200 millió forint, majd utána 250 millió forint áll rendelkezésre. Az előirányzat a hazai és külföldi felső- és középfokú oktatásban részt vevő tanulók lemorzsolódásának visszaszorítására és a tehetséges fiatalok továbbtanulási lehetőségeinek, esélyeinek segítésére használható fel. A Magyarországi Cigányokért Közalapítvány jóval több pénzt fordíthat például a cigány kisvállalkozások támogatására vagy éppen válságkezelő programokra.

Magyarország mint anyaország kiemelt figyelmet kíván fordítani a jövőben is a szomszédos országokban élő magyarság identitásmegőrzésére. E fontos cél megjelenik a költségvetési törvényjavaslat fejezeteiben is.

Ma már talán elmondhatjuk, hogy vallásos honfitársaink nem másodrendű állampolgárok. Az elmúlt két évben is jelentősen emelkedtek az egyházi célú kiadások. Újra megerősödtek, szépültek, épültek egyházi iskoláink. Újra volt pénz a hittanoktatás finanszírozására. E kedvező tendencia az előttünk álló két évben is folytatódik.

E néhány kiragadott példa miatt is, természetesen kritikai észrevételeink mellett, gondoltuk a költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Lenártek András képviselő úrnak, aki az európai integrációs ügyek bizottsága véleményét ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

LENÁRTEK ANDRÁS, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A parlament integrációs bizottsága október 10-ei ülésén tárgyalta a kormány által beterjesztett, 2001. és 2002. évre vonatkozó törvényjavaslatot. A bizottság 15 igen, 9 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát támogatta.

Bizottságunk szokása minden költségvetési törvényjavaslat vizsgálatakor, hogy azokat az elemeket veszi számba, amelyek a csatlakozással összefüggésben vannak, és vizsgálja azt, hogy az adott költségvetés megfelel-e a nemzeti programban is meghatározott, integrációval összefüggő feladatvállalásainknak. A többségi vélemény általánosságban az volt, hogy az egész régió növekedése az elkövetkezendő években az utóbbi évtizedekben vizsgált értékekhez képest a legjobbnak ígérkezik. Az is bizton várható, hogy a magyar gazdaság ez idő alatt továbbra is biztosítja az ország gyors és kiegyensúlyozott fejlődését, fokozatos európai felzárkózását.

Megállapítható, hogy nemcsak az ország polgárainak fontos a dinamikus, de kiegyensúlyozott fejlődés, a biztonságos és kiszámítható gazdasági stratégia, hanem ezt elvárják tőlünk azon nemzetközi szervezetek is, amelyek az európai uniós csatlakozásunk feltételeit vizsgálják. Nézőpontunk szerint ezt a kiszámíthatóságot a költségvetésnek is igazolnia kell. A következő két év költségvetésének célja, egybeesve a kormány középtávú gazdaságpolitikájával, az, hogy Magyarországon a gazdasági teljesítmények és az életszínvonal is közeledjen az Európai Unióhoz. A tervezett makrogazdasági mutatókból megállapítható, hogy azok a felzárkózás céljainak megfelelőek. Ebben a költségvetésben az infláció várhatóan az ez évi 9 százalékról két év alatt 4-6 százalékra csökken, a gazdasági növekedés tervezete a következő két évben 5-6 százalék, a reálbérek a termelékenység növekedésével nőnek, fokozatosan megközelítik a GDP tervezett növekedési ütemét. Az egy főre jutó reáljövedelem a két év átlagában 4,5 százalékkal nő, csökkennek a bérterhek.

A következő években az Európai Unió országaihoz történő fokozatos felzárkózást szolgálja a minimálbér 40 ezer, illetve 50 ezer forintra történő emelése. A kamatpolitikában megkezdődik a kötelező tartalékrendszer fokozatos EU-konformmá tétele. Tehát a csatlakozásunkhoz az Unió által támasztott szükséges makrogazdasági követelményeknek megfelel a költségvetés.

A költségvetés irányszámait abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy a felkészülés éveiben a szükséges kiadások, költségek, fejlesztések és az ezekhez tartozó források megjelentek-e. Megállapítható, hogy a nemzeti programban foglalt felkészülési feladatok szerepelnek az 1. számú mellékletben az egyes minisztériumi fejezeteknél. Megállapítható, hogy 2001-ben az előző évihez képest számottevően több költségvetési forrásra van szükség a jogharmonizációs feladatok ellátásához, mely összegek rendelkezésre állnak. Az ISPA- és a Phare-programokhoz a költségvetésben szerepelnek az állami additív források is.

A kétéves költségvetés mellett szól az az érv is többek között, hogy jobban tervezhetővé válik a társfinanszírozás, akár a magyar költségvetés, akár az Unió költségvetése oldaláról vizsgáljuk. Az egyes programok áthúzódó hatása is jobban követhető, sőt gördülő tervezéssel egyszerűbben kalkulálható és ellenőrizhető. Ez a technika növeli a költségvetési mozgásteret bizonyos, az Unió és Magyarország által kiemelt ágazatokban, mint például a környezetvédelem, vidékfejlesztés. Tartalmilag tehát mind a nemzeti programban meghatározott feladatok elvégzésének fedezete, mind a segélyprogramokhoz tartozó társfinanszírozás összegei szerepelnek a kétéves költségvetésben.

 

 

(16.50)

 

Formai szempontból is egyértelműen jobb ez a költségvetés az előző évekhez képest. Az I. kötetben található egy integrációs feladatokat bemutató táblarendszer, amely teljeskörűen mutatja be mind a SAPARD-, ISPA-, Phare-programok költségvetési előirányzatait, mind a nemzeti program feladatait. Mindenképpen nagy lépésnek tartja ezt a bizottság, ezzel egy jogos óhaja és régi igénye teljesült (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy elkészültek ezek a táblázatok.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Karl Imre képviselő úr ismerteti. Képviselő úr! Kérem szépen Karl Imre képviselő úr mikrofonját bekapcsolni! Köszönöm, most már a mikrofon is az öné, képviselő úr.

 

DR. KARL IMRE, az európai integrációs ügyek bizottsága kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy az előzőekben Lenártek András képviselőtársam elmondta, az európai integrációs ügyek bizottsága az elmúlt hét keddjén tárgyalta a 2001-2002. évi költségvetés általános vitára való alkalmasságát. El kell hogy mondjam, hogy ebben a bizottságban egy rendkívül részletes és viszonylag hosszú vita zajlott le e kérdéskörben. Gyakorlatilag ez azt jelentette, hogy több mint három órán keresztül beszéltünk a kérdésről. A jelen lévő ellenzéki képviselők mindegyike részletesen kifejtette az álláspontját, és egy komoly vitát sikerült lefolytatni, aminek az volt a végeredménye, amit képviselőtársam ismertetett, nevezetesen: az ellenzéki képviselők, a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége képviselői "nem" szavazatukkal fejezték ki az egyet nem értésüket arról, hogy ez a költségvetés általános vitára megítélésünk szerint nem alkalmas.

Azt gondolom, hogy a vitáról mindenképpen érdemes egy olyan általánosító megjegyzést tenni, hogy az ottani megközelítés messze túlnyúlt egy egyszerű szakmai megközelítésen, és nemcsak arról volt szó a bizottsági ülésen, hogy az európai integrációs ügyek kapcsán a jogharmonizációra mennyi pénz van, hogy az egyes fejezeteknél milyen összegeket lehet találni, hanem az ottani vita ennél többről szólt. Mindenki abból indult ki, hogy az európai integráció nem egyszerűen csak jogharmonizációt vagy intézményi reformokat jelent, hanem egy olyan tudatos gazdaságfejlesztési folyamatot, aminek beruházásokban, fejlesztésekben is meg kell jelennie. Természetesen arról is szó van, hogy ennek a kétéves költségvetésnek, ami a jelenlegi kormányzati ciklus végéig tart, kell tartalmaznia olyan típusú költségeket, ami az ország versenyképességét, az Európai Unióhoz történő alkalmazkodást, felzárkózást is segítheti. Tehát egy ilyen szemüvegen keresztül folyt a vita, és ezzel kapcsolatosan születtek meg a mi kritikai észrevételeink is.

Az általános kifogásokról nagyon röviden néhány szót. Az első ilyen kifogásunk a törvényességi hiányosság volt, erről részletesen nem akarok beszélni, előttem szóló képviselőtársaim ezt elmondták, tehát, hogy ennek nincs meg a megalapozottsága. A másik ilyen kifogásunk a kétéves, hosszabb távú tervezéssel kapcsolatos, több ponton megjelenő kritikánk volt. Gyakorlatilag nem az a kifogásunk, hogy egy költségvetés két évre szól vagy háromra, vagy bármennyire, az a probléma, hogy ennek a költségvetésnek a megalapozottságával vannak komoly dolgok, és egyébként azt kell hogy mondjam, hogy az EU-ban nemhogy nem ilyen hosszabb, konkrét tervezési ciklusok folynak, hanem rövidebbek. Természetesen az Európai Unióban az egyéves költségvetések a jellemzők, de a féléves tervezés és elnöki váltások miatt ezek még sokkal pontosabban is megfogalmazódnak.

A harmadik ilyen kifogásunk a nagyon nagy fokú bizonytalanság volt a tervezésben, az inflációs problémáról már többen beszéltek. Túl nagyok azok az értékhatárok, a tól-ig határok, ahogy ezeket a kormányzat betervezi. Ebből következik a negyedik ilyen kifogás is. A kormány túlságosan nagy mozgásteret kíván magának biztosítani az ilyen típusú költségvetési tervezéssel. Úgy látjuk, hogy ez eléri a GDP 1-1,5 százalékát, és egy demokratikus rendszerben ezt mindenképpen indokolatlannak tartjuk.

Azt gondolom, hogy az is probléma, hogy a kormányzati ciklus végéig szóló tervezésből világosan látszik, hogy reformok márpedig ebben a ciklusban most már nem lesznek. Korábban láttuk, hogy adó- és járulékreformok elmaradnak, most látni, hogy egészségügyi se lesz, és így tovább.

Az európai integráció egy új szakaszába érkezett. Gyakorlatilag azt már biztosan tudjuk, hogy az Unió 2003 után fogadókész lesz, tehát egy hosszabb időszak lesz még, amikor a felkészülésünket el kell végeznünk. Ehhez megfelelő előcsatlakozási alapok állnak rendelkezésre. Azt gondoljuk, hogy egy több évre szóló időszakban a Phare, ISPA és SAPARD előcsatlakozási alapok programjaira egy költségvetésben pontosan meg kell jelölni - és így ebben a kétéves költségvetésben is viszonylag pontosan meg kell jelölni - azokat a forrásokat, amit az úgynevezett kofinanszírozás, társfinanszírozás keretében a költségvetés erre fordítani tud. Itt is vannak komoly hiányosságok.

Tehát ezek voltak azok a kifogásaink, amelyekre a vitában érdemi választ nem kaptunk, ezért támogatni nem tudtuk az általános vitára való alkalmasságot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Bernáth Ildikó képviselő asszonynak, a foglalkoztatási bizottság alelnökének, a bizottsági vélemény előadójának. Öné a szó, képviselő asszony.

 

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság október 10-ei ülésén tárgyalta meg a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A vitában meghallgattuk az előterjesztő és az Állami Számvevőszék képviseletében megjelent munkatársak szóbeli kiegészítését is. A kiegészítés és a vitában elhangzottak alapján a többségi vélemény a következők szerint összegezhető.

A törvényjavaslat azt a célkitűzést tartalmazza, hogy a gazdasági teljesítmények, és ezáltal a polgárok jóléte és életszínvonala tekintetében is közeledjék az Európai Unió színvonalához. E stratégia része a versenyképesség javítása, a gyors és kiegyensúlyozott növekedés fenntartása, az uniós csatlakozás előkészítésének folytatása. Az 1999. év és a 2000. év gazdasági mutatói alapján, amikor is a gazdasági növekedés meghaladta a 4 százalékot, illetve ez évben várhatóan meghaladja az 5 százalékot, úgy ítéltük meg, hogy az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott.

A benyújtott törvényjavaslat 2001-re és 2002-re 5-6 százalékos növekedéssel számol, amely az export növekedésén, a beruházás élénkülésén és a belső fogyasztás emelkedésén alapul. A tervezett infláció mértéke 2001-re 5-7, 2002-re pedig 4-6 százalékra lesz csökkenthető, jelenlegi ismereteink és a várható világpiaci és a hazai gazdasági folyamatok figyelembevételével. A törvényjavaslat kiemelten kezeli a családok helyzetének, megélhetési körülményeinek javítását. A személyi jövedelemadóban igénybe vehető adókedvezmény összességében 18 százalékkal növeli a családoknak juttatott támogatást. A családi pótlék összege ugyan nem emelkedik, de továbbra is alanyi jogon megillet minden gyermeket.

Az életszínvonal javítása szempontjából különösen fontos, hogy 2001-re 16-17 százalékos, 2002-re pedig 14 százalék körüli bruttó átlagos keresetemelkedést tartalmaz a törvényjavaslat. A minimálbér kormány által javasolt mértékei, 40, illetve 50 ezer forint elfogadása esetén mérséklődhet az a különbség, amely évek óta emelkedik a közszférában dolgozók és a versenyszférában dolgozók között. A munkahelyteremtést, a foglalkoztatottak számának növelését ösztönzik a Gazdasági Minisztérium fejezetében szereplő célelőirányzatok is.

A számok nyelvén is megjelenik az a koncepció, amely az aktív eszközök alkalmazására helyezi a hangsúlyt a foglalkoztatáspolitikában. A passzív ellátások, a munkanélküli-segély és a különböző jogcímeken folyósított szociális támogatások mellett a következő két évre is az az aktív foglalkoztatáspolitika kap nagyobb hangsúlyt, amely már ebben az évben is éreztette pozitív hatását. A különböző statisztikai kimutatások és a kutatóintézetek részletes beszámolói, elemzései mind azt igazolják, hogy csökkent a munkanélküliség és nőtt a foglalkoztatottak száma.

 

 

(17.00)

 

Tisztelt Ház! Összegezve a bizottság ülésén elhangzottakat: a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság tagjainak többsége a benyújtott 2001. és 2002. évi költségvetési törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A kisebbségi véleményt Sándor László képviselő úr ismerteti. Öné a szó.

 

DR. SÁNDOR LÁSZLÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A kisebbség hat ok miatt nem tudta támogatni, hogy a törvényjavaslat általános vitára kerüljön. Egyébként a bizottságban megítélésem szerint igazán komoly vita nem zajlott, inkább az egymás melletti elbeszélés volt a jellemző. Érveinkre, felvetéseinkre megnyugtató válaszokat nem kaptunk, ezért a plenáris ülésen is szeretnénk ezeket közreadni. Az idő rövidsége miatt és az ismétlések elkerülése végett is inkább csak jelzem azokat a problémákat, amelyekre a véleményünket alapoztuk.

Az első felvetésünk az volt, hogy ez a javaslat a jogszerűség kritériumainak nem felel meg, nehéz lenne összeszámolni azokat a jogforrásokat, amelyeket nem teljesít. És bár sokan azt mondták előttem is, hogy ehhez a helyzethez lassanként hozzá kell szokni, a kormánypárti képviselők figyelmét szeretném arra felhívni, hogy az ilyen ad hoc jellegű módosítások és az erre alapozott törvényalkotás teremthet olyan helyzeteket, hogy a miniszterelnök úr az ország nyilvánossága előtt bejelent tényeket, majd kiderül, hogy ilyen jellegű képviselői indítvány nincsen. Ha minden folyna a normál mederben, azt gondolom, ezek a veszélyek kisebbek lennének.

A második dolog: az előkészületek a törvényjavaslat benyújtása előtt teljességgel hiányoztak, nem készültek irányelvek, nem volt érdekegyeztetés, és gyakorlatilag az utólagos kontroll lehetőségei is rendkívül korlátozottak.

Ezek után néhány tartalmi dolog. Magyarország kormánya akkor akar kétéves költségvetési törvényre áttérni, amikor az utóbbi évek legkiszámíthatatlanabb világgazdasági körülményei vesznek körül bennünket, és a 2000. év tapasztalatai enyhén szólva nem támasztják alá az érvelésüket.

 

(A jegyzői székeket Németh Zsolt és dr. Juhászné Lévai Katalin foglalja el.)

 

Ahol egy inflációs előrejelzésben lehet tévedni 50 százalékot, ahol a kiáramló jövedelmeknél lehet tévedni 35 százalékot, ahol a nyugdíjaknál egyharmados kompenzációra kell az év második felében sort keríteni, ott azt gondolom, nagyon instabil lábakon állnak a prognózisok, és ez talán még csak az anyagi része. Felhívom a figyelmüket arra az erkölcsi kárra, hogy ma már Magyarországon a gazdasági élet szereplői cinkosan összemosolyognak, amikor kormányprognózist hallanak, és elkezdik a tárgyalást a saját eszük szerint. Azt gondolom, ez a kár lehet, hogy nagyobb, mint az a kár, amely az anyagi természetű hibákból ered.

A negyedik dolog: foglalkoztatás - erről mint sikerágazatról ad számot a kormányzat. Szeretném, ha a munkanélküliségi számok mellett mindenkinek kiterjedne a figyelme arra, hogy Magyarországon az elmúlt három esztendőben, noha igen jelentős gazdasági növekedés zajlik, a felnőtt korú lakosság foglalkoztatási rátája stagnál. És lehet bűvészkedni a számokkal, lehet statisztikai kiadványokra hivatkozni, szeretném világosan megmondani, hogy a munkahelyek effektív bővülése nem éri el a 25 ezret az elmúlt két esztendőben. (Glattfelder Béla: 130 ezer!) És a bizonytalanságot csak növeli a minimálbér körül kialakult, igen-igen veszélyes helyzet.

Itt is csak összefoglalnám: van egy jó gondolat, van egy jó ötlet. Az alapötlettel mindenki egyetért. Van egy olyan megoldási mód, amely a legkisebb feszültségekkel tenné lehetővé a probléma kezelését. Ezzel mindenki egyetért, kivéve a kormányt. Az az érzésem, hogy a kormány nem a feszültségek megoldásában működik közre, hanem maga feszültségeket gerjeszt - ezt viszont elegáns mozdulattal áthárítja a gazdasági élet szereplőire.

Az ötödik dolog: a jövedelemcentralizációnak a magyar viszonyoktól abszolút idegen, irreálisan alacsony szintje egyben garanciát is jelent arra nézve, hogy ez a kormány majd úgy fejezi be a négyéves ciklust, hogy - ígéretei ellenére - egy komolyabb reformot sem hajt végre. Úgy tűnik, a reformok lehetősége elszállt, Magyarországon 2002-ig átfogó reformok a nagy elosztó rendszerekben nem fognak bekövetkezni.

A hatodik dolog: szemben az 1990-es konszenzussal, az államháztartás négy fő területe gyakorlatilag összemosódik; a tb-alapok, az önkormányzatok, az elkülönített alapok kezdenek beolvadni a központi költségvetésbe. S ezek után felvetődik a kérdés: akkor miért kétéves? És miért alulbecsült infláció mellett? Azért, hogy legyenek társadalmi kontroll nélkül elosztható források.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A gazdasági bizottság álláspontját Ivanics István képviselő úr ismerteti. Öné a szó, képviselő úr.

 

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság október 9-ei ülésén tárgyalta az ország 2001-re és 2002-re vonatkozó költségvetési tervezetének általános vitára való alkalmasságát. Meghallgattuk erről a számvevőszéki véleményt is; dr. Kovács Árpád számvevőszéki elnök az értékelésében kitért az ágazatonkénti előirányzatok alakulására is. A szemléletes ágazati csoportosításról a bizottság külön táblázatos összefoglalót is kapott az 1998-2002 közötti időszak tény- és tervszámaival.

Az ÁSZ elnökének véleménye szerint nem idegen a kétéves költségvetés gondolata, és határozott előnye, hogy a költségvetési intézmények beláthatóbban, jobban, hosszabb távra tudnak tervezni. Természetesen a bevételi oldalon a kockázatokkal összefüggő gazdaságpolitikai garanciáknál a növelt időt figyelembe kell venni.

A bizottsági vitában felmerült az a kérdés, hogy az adótörvények időközbeni változása hogyan kerül átvezetésre a költségvetési törvényben, nevezetesen: a jövedéki törvény módosításában kalkulált 5 százalékos valorizáció elmaradása az üzemanyagtermékeknél. A Pénzügyminisztérium képviselője részéről megnyugtató választ kaptunk, hogy ezek a technikai jellegű átvezetések kialakult gyakorlat szerint történnek, és a részletes vitára már rendelkezésre állnak a módosított összegek. Ellenzéki részről felvetődött, hogy a két évre szóló költségvetés a vitát kívánja kiölni, pontosan a választás előtti időszakban, és sok bizonytalanságot visz a költségvetés végrehajtásába.

A kormánypárti oldalról pedig elhangzott, hogy az elmúlt három évben látványosan felgyorsult az Európai Unió gazdasági és pénzügyi rendszeréhez való alkalmazkodásunk. Elmondhatjuk, hogy 2000-ben Magyarország külgazdasági tevékenysége nagyobb mértékben kapcsolódik az Európai Közösség országaihoz, mint néhány uniós tagország külgazdasága. Ismerve az Unió szigorú szabályozási metodikáját az infláció, az államháztartási hiány, az eladósodottság mértékére vonatkozóan, belátható, hogy egy olyan ország, amely erre a gazdaságra épül, és növekedési kilátásai jobbak, mint az EU-átlag, megengedheti magának, hogy két évre készítsen költségvetést.

Talán bizonytalanságot hordozott magában déli szomszédunk politikai berendezkedése, de az ismert fejlemények itt is inkább új, biztató lehetőségeket hordoznak. Az inflációs bizonytalanság is olyan kis mezőben okozhat eltérést a tervezettől, mely a költségvetés kiadási oldalát semmiképpen nem veszélyezteti. Monetáris politikánk szigorúsága, bevált gyakorlata szintén alapot ad a hosszabb távra történő tervezésre, természetesen az évenkénti beszámolás és mérlegkészítés mellett.

A költségvetési törvény reprezentálja a kormányprogramban lefektetett célokat, jelentősen növekednek a bérek és a nyugdíjak, kiemelkedő támogatásban részesülnek a családok. A költségvetés megfelelő alapokat szolgáltat a Széchenyi-terv kivitelezéséhez, mely az infrastruktúra fejlesztésén túl, az ország szellemi teljesítőképességére építve növeli a gazdasági potenciált, az Uniót meghaladó dinamikával.

A gazdasági bizottság a tartalmas vita után 16 igen szavazattal és 12 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak ítélte a T/3122. szám alatt beterjesztett költségvetési törvényjavaslatot.

Meg kívánom jegyezni, többször elhangzanak olyan vélemények, amelyek ágazatonként a nemzeti össztermékhez, illetve a GDP-hez hasonlítják a változások mértékét.

 

 

(17.10)

 

Itt megelőzőleg is az egészségügyi ágazat költségvetésénél ez merült fel. Emellett, hogy világos kép legyen elsősorban a tévénézők és rádióhallgatók felé, jó lenne, hogy ha számokat közlünk, akkor a nominális értékeket is mindig megjelölnénk, mert igazából csak emellett lehet határozott és világos képet kapni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Szalay Gábor képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

SZALAY GÁBOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Legelőször is korrigálni szeretném Ivanics képviselőtársam meglehetősen furcsa tévedését. A gazdasági bizottságban természetesen nem 12 tartózkodó szavazatot adott le az ellenzék, hanem 11 ellenszavazatot és 1 tartózkodást.

Ennek a költségvetésnek a két legmarkánsabb és egyben a két legvitatottabb újítása, hogy egyrészt két esztendőre, azaz 2001-re és 2002-re szól, másrészt hogy ismét magába foglalja a társadalombiztosítási alapokat, illetve az azokról szóló törvényt is. A tb-alapok visszahozása a költségvetésbe egyáltalán nem formai, de nagyon is tartalmi változtatás. Azt fejezi ki, hogy a tb járulékbevételei és kiadásai ismét köszönő viszonyban sincsenek egymással. A különbséget a költségvetés ismét intézményesen és nem hiánypótló jelleggel kezdi finanszírozni. A tb-alapok jövőre már ismét úgy működnek, mint a költségvetés bármelyik fejezete, mint egykor a szocializmusban. A tb reformja helyett tehát visszaállításra került a rendszerváltás előtti állapot.

A két esztendőre szóló költségvetés pedig nemcsak jogilag aggályos, de a számtalan bizonytalanságtól terhes gazdasági környezetben megindokolhatatlan és irracionális.

A kormány olyankor próbálkozik ezzel az újítással, amikor tíz év nyugalmi állapot után a mögöttünk hagyott nem egészen két év során a kőolaj világpiaci ára három és félszeresére növekedett; amikor az euró, amelyhez nemzeti fizetőeszközünket kötöttük, a dollárhoz képest értékének 25 százalékát elvesztette; amikor a kormány úgynevezett inflációfékező intézkedései következtében számos elhalasztott, elfojtott inflációs időzített bomba tetején ülünk, vagyis amikor jelentős az inflációs várakozás a gazdaságban; amikor az ismét jelentősen alultervezett infláció tesz önmagában is hiteltelenné minden számot a vaskos költségvetési kötetekben; amikor a növekvő folyó fizetési mérleg hiányának finanszírozása már nem olyan könnyen oldható meg az érkező működőtőke- és portfólió-befektetésekből, mint eddig, hiszen ezek erősen apadóban vannak; amikor a bevételi oldalon az adóbefizetések szintén teljesítési kockázatokat tartalmaznak, hiszen az adótörvények jóváhagyása még meg sem történt; amikor bármely hatástanulmány nélkül, hályogkovács módjára kívánjuk bevezetni a szóban forgó minimálbér-emelést; amikor a tb pénzügyi alapjainak tervezésénél még több kockázati elem jelentkezik, mint a költségvetésnél.

Mi lehet akkor az oka annak, hogy pont ilyen jelentős bizonytalanság közepette áll elő a kormány újításával, a kétéves költségvetéssel? Ennek az oka egyértelműen politikai. A kormány ugyanis meg kívánja spórolni a jövő évi, azaz a választásokat megelőző várhatóan éles költségvetési vitát, miközben jótékony fátyol borulhat a rendszeresen alultervezett infláció adta százmilliárdos nagyságrendű bevételi pluszok elköltésére, a parlament megkerülésével történő felhasználására a választásokat megelőző időszakban. Ez a fajta politizálás azonban tisztességtelen, és így elfogadhatatlan is valamennyi, legalábbis ellenzéki képviselő számára.

Mindezen leglényegesebb kérdéskörön túl ugyancsak nem tűnik indokolhatónak, legalábbis a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői számára nem, hogy miért van szükség az államháztartási törvény folyamatos és masszív módosításaira. Miért kerültek be a költségvetéssel semmi kapcsolatban nem levő törvényrészek is a költségvetési törvény által módosításra kerülők közé, mint például a bányatörvény, a hulladékgazdálkodási törvény vagy éppen a privatizációs törvény? Miért kell máris forrásokat allokálni egy olyan intézményre, a nemzeti földalapra, amelynek felállításáról szóló törvényjavaslat még benyújtásra sem került a parlamentnek, sőt, koalíciós viták tárgyát képezi? Miért nő rohamosan az állami tartalék összege, amelyet azután minden kontroll nélkül használhat fel a kormány? Miért nincs még csak utalás sem arra, hogy ha menet közben mégiscsak módosítani kéne a 2002. évi költségvetést, akkor azt miként, milyen korrekciós mechanizmussal lehet megtenni? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Ezért a gazdasági bizottság ellenzéki tagjai 11 ellenszavazattal és 1 tartózkodással utasították el a dupla költségvetést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A honvédelmi bizottság véleményét Vidoven Árpád képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

DR. VIDOVEN ÁRPÁD, a honvédelmi bizottság előadója: Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés honvédelmi bizottsága 2000. október 11-ei ülésén vitatta meg az általános vitára való alkalmasság szempontjából az előttünk fekvő T/3122. számú, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot.

A bizottság hatásköréből adódóan elsősorban a költségvetési törvényjavaslat XIII., a Honvédelmi Minisztériumot érintő fejezetét vette górcső alá. Meghallgattuk a Pénzügyminisztérium, az Állami Számvevőszék és a Honvédelmi Minisztérium jelen levő képviselőit. A Pénzügyminisztérium képviselője szóbeli kiegészítésében megjelölte a 2001-2002. évi költségvetés kiemelten kezelt területeit.

Melyek ezek, tisztelt képviselőtársaim? Mindenekelőtt a bérek és a nyugdíjak nagyarányú emelése. Másodsorban a polgári kormány által kidolgozott és bevezetett családtámogatási rendszer, ezen belül is az otthonteremtés elősegítésének továbbfejlesztése. Harmadrészt a nemzeti fejlesztési program, a Széchenyi-terv megvalósítása, amely az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkat segíti elő. Utalt azokra a kedvező makrogazdasági mutatókra, gondolok itt például az EU átlagának kétszeresét elérő gazdasági növekedésre, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a polgári kormány a fiatal magyar demokrácia tízéves (Bauer Tamás közbeszól.) történetében először kétéves költségvetést terjeszthessen a parlament elé.

A kétéves költségvetés stabilabb környezetet teremt a gazdasági élet szereplőinek, a vállalkozások és a családok számára is. A gazdálkodás keretei kiszámíthatóbbá válnak, ezáltal mindenki hosszabb távra tud majd tervezni. Ellenzéki képviselőtársaink megnyugtatására a PM képviselője elmondta, hogy a két évre beterjesztett költségvetés ellenére továbbra is megmarad az éves gazdálkodás, azaz a kormány évente ad számot a zárszámadási törvényben a végrehajtásról.

A polgári kormány mindannyiunk biztonsága érdekében 2001-ben 265,3 milliárd forintot áldoz a védelmi kiadásokra. Ez az összeg, amely a várható bruttó hazai össztermék 1,81 százaléka, 50 milliárd forinttal, 19,24 százalékkal haladja meg az idei előirányzatot. Ezzel teljesítjük a NATO irányába tett kötelezettségvállalásunkat, miszerint 2001-ig évente a GDP 0,1 százalékával növeljük a védelmi kiadásokat. Jelen esetben védelmi kiadások alatt a NATO-definíció szerinti kiadásokat kell érteni. Ezért a fenti összeg magában foglalja nemcsak a XIII. fejezet, a Honvédelmi Minisztérium kiadásait, hanem a Belügyminisztérium fejeztében található határőrségét, valamint a Gazdasági, illetve a Pénzügyminisztérium fejezetében fellelhető - országmozgósításra, a hadiipari kapacitások és a K-600-as vezetési rendszer fenntartására szolgáló - egyéb védelmi célú kiadásokat is.

A Honvédelmi Minisztérium 2001-ben több mint 236 milliárd forinttal gazdálkodhat, 2002-ben pedig már 261 milliárd 380 millió forinttal. Megállapítható, hogy a HM költségvetése jövőre az idei egynegyedével fog megnövekedni. Ez a jelentős növekmény, mint arra a bizottság ülésén a tárca politikai államtitkára is utalt, megfelelő forrásul szolgál a NATO-tagságból és növekvő nemzetközi kötelezettségekből - KFOR-, SFOR-kontingensek, missziók, külföldi kiképzés, oktatás, NATO- és PfP-gyakorlatok, NATO-beosztások és külképviseletek fenntartása, bővítése -, valamint a haderőreformból adódó feladatok végrehajtására.

A személyi kiadások növekedése mind a hivatásos állomány, mind a polgári alkalmazottak számára biztosítja 2001-ben a 8,75 százalékos, 2002-ben pedig a 7,77 százalékos fizetésemelést. A felhalmozási kiadások dinamikusan növekednek, 2001-ben 12,2 milliárd forinttal, 2002-ben pedig további 17,9 milliárd forinttal haladják meg az előző évit.

 

 

(17.20)

 

A tavaszi ülésszak végén elfogadott, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításáról szóló országgyűlési határozatban megjelölt céloknak megfelelően a növekményt elsősorban az állomány élet- és munkakörülményeinek javítására, a laktanyák felújítására, a gépjárműprogramra és a haderő-fejlesztési kiadásokra költi el a HM. A fejezeti kezelésű előirányzatok közül a vita során a bizottság tagjai örömmel üdvözölték a lakástámogatásra és lakásépítésre 2001-ben biztosított 3,75 milliárd forintot, amely 2002-re 4,2 milliárd forintra emelkedik. Ez is bizonyítja, hogy a polgári kormány kiemelten támogatja az otthonteremtést.

A kormány képviselőinek feltett kérdések után a bizottság tagjai élénk vita során ismertették véleményüket a kétéves költségvetésről, majd a honvédelmi bizottság a törvényjavaslatot 12 igen szavazattal, 9 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanezen bizottságból a kisebbségi véleményt Mécs Imre képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

MÉCS IMRE, a honvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A honvédelmi bizottsági vita után 12 kormánypárti képviselő alkalmasnak, míg valamennyi ellenzéki képviselő - összesen kilencen - alkalmatlannak találta a törvényjavaslatot arra, hogy azt az Országgyűlés tárgyalja.

Az ellenzék álláspontjának legfontosabb állításait összegezem: törvénytelen, ésszerűtlen és megengedhetetlen a kétévi költségvetésnek mind a beterjesztése, mind a tárgyalása. Lehetetlenné válik a költségvetés végrehajtásának ellenőrzése, bizonytalanságokat teremt a kormány, hiszen eddigi becslései és előfeltételei nem váltak be. Megengedhetetlennek tartjuk, és az Országgyűlés lebecsülésének, tekintélye megcsúfolásának, hogy csak napokkal korábban kaptuk meg a törvényjavaslatot, és hat munkanapon keresztül, napi 16-20 órában, látástól vakulásig kívánják a kormánypártok átpréselni a kétéves teljes magyar költségvetést és a társadalombiztosítási előterjesztés, mérleg tárgyalását. Ez abszurd, az elgondolási szándék cinikus.

Civilizált jogállamokban hosszú időn keresztül, van, ahol szinte egész évben - például az Egyesült Államok kongresszusában, de akár más országok parlamentjeiben, így a német Bundestagban vagy a francia nemzetgyűlésben - foglalkoznak a költségvetés elemzésével, tárgyalásával, megvitatásával, módosításával, majd utána ellenőrzésével. A polgárok azért küldik képviselőiket az Országgyűlésbe, hogy érdemben döntsenek adóforintjaik elköltéséről, és azt a legszigorúbban és a legalaposabban ellenőrizzék.

Pár éve vagyunk szabadok, pár éve élünk demokratikus jogállamban, nem engedhető meg, hogy a parlament szerepét és ezen keresztül a választópolgárok akaratát és érdekeit ennyire durván visszaszorítsák. Alkalmatlan a költségvetés azért is, mert ömlesztett, tagolatlan, nem részletezett. A honvédelmi bizottság ülésén a Honvédelmi Minisztérium képviselői szerint nem volt érdemes részletezett költségvetést elkészíteni, hiszen sokáig bizonytalan volt, hogy mennyi pénzt kapnak, hiszen a beterjesztés előtt született meg a kormányon belüli alku. Még a laza költségvetési szerkesztési előírásokhoz képest is hiányos és elnagyolt a költségvetés honvédelmi, XIII. számú fejezete.

A kormány a tagolatlan költségvetési kereteket szabadon kívánja elkölteni, átcsoportosítani, ellenőrzés nélkül. A törvénytelen kétévi költségvetéssel kívánják megakadályozni azt, hogy ezt a kormányt a választás évében az Országgyűlés elszámoltassa. A tervezési alapok labilisak; bármennyire is jó lenne, ha az infláció 5-7 százalék között lenne 2001-ben, de az idei, tudatosan alátervezett inflációt is alaposan túllépte a valóság: a legújabb jelentések szerint már 10,5 százalék felett van. Sajnos, ismét a kisemberekre, a nyugdíjasokra hárítják a terheket, ők fognak megint károsodni.

Ugyanakkor nem látni jelét a valódi, hosszú távú tervezésnek. Ötpárti egyetértés született a haderő hosszú távú, 10-15 évre szóló átalakításáról; ennek semmi jelét nem látni a költségvetésben. Évek óta igény, hogy a Pénzügyminisztérium kidolgozza a több éven, sőt parlamenti ciklusokon átívelő költségvetési módszerek és intézmények rendszerét. Úgy gondoljuk, sokkal alaposabban kellene a költségvetést analizálni, ennek azonban semmi lehetősége nincsen.

A Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt ezzel a költségvetéssel nem ért egyet, sem a metódusával, sem az elosztásával, sem részleteivel. Megengedhetetlennek tartja, hogy a jövő évben a Magyar Országgyűlésben ne lehessen a költségvetéssel foglalkozni, ne lehessen a 2001. évi költségvetés teljesítését ellenőrizni, ne lehessen abból következtetéseket levonni. Mindezek alapján nem tudja elfogadni, hogy a Magyar Országgyűlés a költségvetési törvényjavaslatot tárgyalja, még módosító indítványok elfogadása esetén sem, ezért a költségvetést általános vitára eleve alkalmatlannak tartja. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most pedig megadom a szót Fehérvári Tamás képviselő úrnak, az ifjúsági bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

 

FEHÉRVÁRI TAMÁS, az ifjúsági és sportbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Az ifjúsági és sportbizottság az elmúlt hét szerdai ülésén jelentős időt fordítva a kormány által előterjesztett kétéves költségvetési törvényjavaslatra, azt általános vitára alkalmasnak tartja.

Néhány szóban ismertetem a vitában elhangzottakat. Az előterjesztés szóbeli kiegészítéseként az ifjúsági és sportminiszter úr tájékoztatta a bizottság tagjait arról, hogy az ország gazdasági helyzete mostanra tette lehetővé azt, hogy a költségvetési törvény ne egyéves időtartamra, hanem két évre vonatkozzon. A bizottsági tagok többsége egyetértett azzal, hogy a törvényjavaslat megfelel a hatályos magyar jogszabályoknak, valamint az előterjesztés szakmai és jogi feltételeinek.

Az előterjesztő megfogalmazta azokat a hangsúlyos gazdasági és társadalompolitikai célokat, amelyeket a polgári kormány maga elé kitűzött. Az alapvető gazdaságpolitikai célok: a GDP 5-6 százalékos növelése, az infláció visszaszorítása és a költségvetés egyensúlyát érintő, azt javító folyamatok további erősítése. A társadalompolitikai célok között a legjelentősebb a családok helyzetének további javítása. E célok eléréséhez véleményünk szerint kellő segítséget nyújt a kétéves költségvetési törvénytervezet, természetesen kiegészülve az adótörvényekkel.

A bizottság külön figyelemmel tárgyalt az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetési fejezetéről. Megállapítást nyert, hogy a minisztérium a költségvetési alkufolyamat nyertese volt, ez azt jelenti, hogy tovább emelkedhetnek a sportra, az ifjúságra, a kábítószer-ellenes programra, valamint a fogyatékosok támogatására fordítható összegek.

Néhány tájékoztató adatot is említenék: az elkövetkező két évben az ifjúsági célokat támogató források 40 százalékkal bővülnének, míg a kábítószer-ellenes programra a kormány szándékai szerint a következő három évben 17 milliárd forintot fordíthatnánk. A fogyatékosok sportját illetően az eddigi tekintélyes mértékű fejlődést kívánjuk fenntartani, ami azt jelenti, hogy 2000-ben az 1999. évi érték duplájára, majd 2001-ben ismét ennek a kétszeresére nőne a támogatásra fordítható összeg.

A sport területének három elemére kívánom felhívni a figyelmet. A költségvetés folytatni kívánja a magyar olimpiai mozgalom támogatását annak ellenére, hogy az eddigi költségvetésekben az olimpiai ciklusok első két évére ez volt igaz, és annak ellenére sem, hogy a következő két év szintén nem az olimpia évei lesznek. Növekszik a minőségi sport támogatása, míg az elkövetkező két évben is hangsúlyos szerepet kíván biztosítani az ISM költségvetési tétele a szabadidősportnak. Külön ki kell emelni a stadionfejlesztési programra beállított, 2001-ben felhasználásra kerülő 8 milliárd forintnyi tételt, amelynek megvalósulása esetén kialakulhat egy olyan, jó értelemben vett multifunkcionális létesítményhálózat, amely nemcsak a labdarúgásra, hanem az egész magyar sportra fogja kifejteni kedvező hatásait.

 

(17.30)

 

Egyébként a bizottságon belül egyes előirányzatok esetén szinte teljes egyetértés kísérte a vitát, így például ez a kábítószer-ellenes programra és a fogyatékosokat segítő programokra fordítható összegek esetén igaz volt.

A költségvetési törvényjavaslat több bírálatot kapott ellenzéki oldalról. A kérdések és vélemények egy része arról tanúskodott, hogy ellenzéki képviselőtársaink sok mindent nem értettek meg sem a céljainkból, sem a célok megvalósítását biztosító javaslatokról. Gyakran tévedések és tudatos - finoman kifejezve - csúsztatások épültek a hozzászólásaikba, kérdéseikbe, amelyek arról győzték meg a kormánypárti oldalt, hogy a megértés minimális szándékával sem rendelkeznek. Egyes esetekben a részletes vitára bocsáthatósággal ellentétben már a költségvetés apróbb részletei és azok politikai hozadékai kerültek elő a vita hevében. Az előterjesztő a válaszában részletesen válaszolt a kérdésekre és az ellenvetésekre, valamint a véleményekre. Ezeket azonban egyes ellenzéki képviselők már meg sem várták, így nem is érthették meg.

Összességében: a bizottság az előttünk fekvő költségvetési törvényjavaslatot 12 igen, 9 nem arányban általános vitára alkalmasnak tartja.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt a bizottság elnöke, Szabó Imre képviselő úr ismerteti. Öné a szó, bizottsági elnök úr.

 

SZABÓ IMRE, az ifjúsági és sportbizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Abban tudok egyetérteni az előttem szóló képviselőtársammal, hogy jelentős időt fordított a bizottság a törvénytervezet vitájára, mert jelentős időt kellett fordítanunk arra, hogy megpróbáljuk megérteni, miért szeretne a kormányzat egy olyan törvényi akadályokkal terhelt időszakba belemenni, hogy az előttem elhangzottak szerint is több törvénnyel ellentétes tervezetet nyújtott be.

Én ehhez egyetlenegy tételt szeretnék még felsorakoztatni, ez a Budapest Sportcsarnokról szóló törvény, amelyre szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat: nagy hatpárti összefogással megvalósult javaslatként, magas elfogadottsággal került a Ház elé és fogadta el a tisztelt Ház. A BS-törvény tételesen kimondja, hogy a BS külön fejezetként kell hogy szerepeljen az Ifjúsági és Sportminisztériumon belül, az állami támogatás mértékét illetően és az adományok mértékét illetően is. Ennek a törvényi előírásnak sem felel meg a most benyújtott törvény. A többiről előttem többen szóltak, ezért ezekre nem szeretnék külön kitérni.

A bizottság valóban foglalkozott azzal az összefüggéssel, hogy közel egy éve próbáljuk meg elérni, hogy a minisztérium egy sportkoncepció alapján készítse el a sporttörvényt úgy, hogy az még az előző, azaz a tavaszi ülésszakon történő elfogadása esetén megjelenhessen ebben a kétéves költségvetési törvényben. Azt látjuk, hogy a sporttörvény gazdasági, költségvetési hatásai most nem jelennek meg ebben a költségvetési törvényben, és miután ez két évre szól, úgy gondoljuk, hogy ez duplázott hátrányt jelent. Nem jelennek meg azok az önkormányzati feladatok, amely önkormányzati feladatok kötelezővé tételéről maga Kara Pál belügyi helyettes államtitkár úr fejtette ki azon véleményét a sporttörvényről szóló nyílt napon, hogy igenis az önkormányzatok kötelező feladatává kellene tenni a szabadidős lakossági sporttevékenység, a diáksport-tevékenység és az intézményhálózat sportinfrastruktúra-fenntartásának kötelezettségét is, az ehhez járó normatívákkal együtt. Ez szerkezetében nem jelenik meg.

Elfogadhatatlan számunkra az a családtámogatási rendszer, amely a törvényben tervezett gyakorlatával továbbra is hátrányos helyzetben tartaná azokat a szegény családokat, akiknek a gyereknevelésben nagyon fontos támogatást jelentene egy megváltozott, általunk többször is javasolt családtámogatási rendszer.

Nem érvényesül a mi megítélésünk szerint a kábítószer-ellenes nemzeti stratégia elfogadott prioritássora sem. Hároméves időszakról beszélt a képviselőtársam, ebben a kétéves időszakban az a 17 milliárd forint kisebb részben lelhető fel és nagy jóindulattal rakható össze, ezért úgy gondoljuk, hogy az a stratégia, amely széles körű hatpárti egyeztetésen keresztül hatpárti támogatást kapott, lényegesen markánsabban kellett volna hogy megjelenjen.

Nem tartjuk elfogadhatónak, és ha már csúsztatásról volt szó, azt gondolom, egy csúszókorong-bajnokság első díját is megérné az a tétel, amely arról szól, hogy a sport területén milyen jelentős pénzügyi támogatásokról hallhatunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek legjelentősebb része az a 8,3 milliárd forint, amely a labdarúgásnak egy nagyon szűk rétegét érintő stadionrekonstrukciós programról szól. Ez a nagyon szűk réteg a legjobb esetben is 36 egyesületet érint, a valóságban összesen talán 6-8-at, és nem szól arról a 3 ezer amatőr egyesületről, amely egyébként a magyar labdarúgás alapjait, gerincét és jövőjét jelenti, nem szól az utánpótlásprogramról, és még sorolhatnám. Tehát akkor, amikor sporttámogatásról beszélünk, kérem, hogy önök ezt is vegyék a szempontok közé. És úgy ítéljük meg, hogy mindezek alapján, sem törvényességi, sem szakmai szempontok alapján nem elfogadható a törvény általános vitára.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, az idegenforgalmi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó.

 

LASZTOVICZA JENŐ, az idegenforgalmi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az idegenforgalmi bizottság október 10-én tárgyalta a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, hogy alkalmas-e az általános vitára. A bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Mi, a kormánypárti képviselők természetesnek tartjuk és tartottuk, hogy az ellenzéki képviselőtársaink alkalmatlannak találták általános vitára a törvényjavaslatot, de én azt hiszem, ez mindig így is van. Csak egy dolgot furcsállottunk a bizottsági ülésen is, hogy magához az előterjesztéshez érdemben értékelhető tartalmi javaslatokat nem hallottunk tőlük, csak azokat a kritikákat, amelyeket itt az elmúlt egy-másfél órában is hallottunk.

Én azt hiszem, hogy ez a két költségvetés, a 2001-es és a 2002-es, folytatása az előző évnek, az előző gazdasági évnek és a 2000-esnek. Hiszen a Fidesz vezette kormány azért elég sok mindent nyújtott már a magyar államnak az elmúlt két évben, ha csak a bérek javuló állapotát nézzük, eleve a minimálbéreket, amelyek lényegesen magasabb voltak az elmúlt időszakban, mint az előző kormány idején, és a következő két évben 40 ezer, illetve 50 ezer forintra kívánja emelni a kormány. Azt hiszem, ez egy olyan momentum, amelyre az ellenzéki képviselőtársaink sem gondoltak ezelőtt fél évvel, hiszen ha megnézzük azt, hogy azok a szakszervezetek, amelyek az MSZP irányítása alatt állnak, sem tudtak mit kezdeni a 40 ezer, illetve 50 ezer forintos javaslattal, csak csodálkoztak.

Nagyon fontos és lényeges dolog az a családtámogatási rendszer, amely az elmúlt években elindult, hiszen ennek továbbfejlesztett változatát találjuk meg a következő két év költségvetésében, amely nagyon jelentős, hiszen a gyermeknevelés terheinek a megkönnyítése a cél, a családok életkörülményeinek a javítása, amely szintén a Fidesz vezette kormány egyik legfontosabb alappillére. Nagyon lényeges a gyes, gyed visszaállítása, az otthonteremtési támogatás, amely komoly tartalma a következő két év költségvetésének.

Itt szeretném megjegyezni, hogy örvendetes, ami megjelenik a következő két év költségvetésében, a Széchenyi-terv, a gazdaságfejlesztési program, amely olyan területekre orientálja a figyelmet, amely nemcsak munkahelyeket teremt, hanem igazából nagyon komoly gazdasági élénkítő hatása is van.

 

(17.40)

 

Ezzel egyetértettek ellenzéki képviselőtársaink is, és örömmel vették az idegenforgalmi bizottságban, hogy ez a terület kiemelten szerepel az előterjesztésben. Soha nem látott mértékű támogatást kap a következő két évben a turizmus, hiszen 2001-ben 25 milliárd forintos, 2002-ben 28 milliárd forintos állami támogatást realizálhatunk.

Ennek nagyon egyszerű és logikus oka van, hiszen - mint többször elhangzott már itt a parlamentben is - a turizmus egy olyan gazdasági ágazat, amely nagyon komoly élőmunkaerővel bír, hiszen jelen pillanatban is közel 300 ezer ember dolgozik az idegenforgalomban. Nagyon komoly bevételt realizál az állam az idegenforgalomból, hiszen az elmúlt évben is 3,5 milliárd dollár volt az idegenforgalom bevétele. És ha hozzátesszük azt, hogy a külkereskedelemben az exportból 24 milliárd dollár volt az állami bevétel, akkor láthatjuk, hogy ez egy nagyon komoly teljesítmény.

Ami nagyon fontos még: az idegenforgalmi bevételekben 10 százalék importigény jelentkezik, tehát annak a bevételnek, amit az idegenforgalomból az állam realizál, 90 százaléka az itthon megtermelt termék és az élőmunka értéke. Az idegenforgalom fejlesztésének nagyon fontos motivációja még az, hogy míg Magyarországon az itt elköltött, egy főre eső bevétel 115 dollár, addig a szomszédos Ausztriában ez az összeg 750 dollár. Tehát nagyon komoly fejlesztésekkel ebből az ágazatból nagyon komoly profitot hozhat az ország.

Ami nagyon lényeges még, az idegenforgalom fejlesztésében nagyon komoly munkahely-teremtési lehetőség van, a vidékfejlesztésben, a vidéken élők megtartásában, a környezetvédelemben és az infrastruktúra fejlesztésében nagyon fontos szerepe van. Ezért a bizottság általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Korózs Lajos képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

KORÓZS LAJOS, az idegenforgalmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A parlament idegenforgalmi bizottsága kisebbségi előadójaként mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy az ellenzéki képviselők helytelenítik a két évre szóló költségvetés benyújtását az Országgyűlés elé.

Véleményünk szerint túl sok tényezőn - külső és belső - múlik a magyar gazdaság sikere vagy sikertelensége. Csak a közelmúlt történései közül két dolgot említünk meg: az egyik az olaj világpiaci árának alakulása mint külső tényező, s az infláció mértékének helytelen prognózisa mint belső tényező.

Ha az inflációt vesszük mint tervezési mutatót, látszik, hogy erre az évre sem tudták jól prognosztizálni, nemhogy még a jövő vagy urambocsá, a 2002-es évre. Lehet persze tudatos is egy ilyen alátervezés. Ha ez így történik, és ehhez párosul az adóbevételek nem pontos meghatározása, a kormány százmilliárdos többletbevételekre tehet szert. De még ezzel sincs nagy baj. A baj ott van, hogy a kormány ezen többletbevételeket parlamenti kontroll nélkül kívánja felhasználni.

A kétéves költségvetés logikája is azt a csalafintaságot követi, hogy a választások előtt kiiktasson minden kontrollt a pénzfelhasználás kapcsán. Ez az összeg jelen esetben már eléri a 150 milliárd forintot. A tudatos rosszul számolás következtében ez az összeg három év alatt elérheti az 500 milliárdot is. Ezt az ellenzéki képviselők nem tudják támogatni.

Ezen túl a kétéves költségvetést törvénytelennek is tartják az idegenforgalmi bizottság ellenzéki képviselői, hiszen az államháztartásról szóló törvényt csak három hét múlva fogadhatja el a parlament - ha egyáltalán elfogadja -, mely legitimmé teszi a kétéves költségvetés benyújtását.

Aggasztja az idegenforgalmi bizottsági tagokat a külképviseletek sorsa, tekintettel arra, hogy a költségvetési fejezetekben nem láttunk finanszírozásukról semmit. A megszüntetett kirendeltségek ugyan működhetnek az ITD Hungary szervezésében, de meddig. Talán ez a költségvetés jelenti a szervezetek végét.

A másik ilyen jellegű problémakör az idegenforgalmi régiók ügye. A kormány alig hogy kiépült, máris az elsorvasztásukra törekszik. Egyrészről nem talált feladatot számukra, illetve amikor azok megtalálták, azt el is vonták. Most már a tanácsadók tanácsadója lesz a rib.

Általános problémaként jelenik meg az országmarketing két külön helyen való kezelése. Tudniillik a turizmus részét a Magyar Turizmus Rt. végzi - több-kevesebb sikerrel -, ugyanakkor a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében jelenik meg az Országimázs Központ, most már emelt költségvetéssel. Az a tapasztalatunk, hogy köszönő viszonyban sincs a két szervezet, pedig ugyanazt kéne mindkettőnek csinálnia. Legjobb az lenne persze, ha ezt egy szervezet végezné, és az a Magyar Turizmus Rt. lenne. A párhuzamosság csak a pénzek ellenőrizhetetlen tékozlását teszi lehetővé, lásd az ez évi augusztus 20-ai tűzijáték ügyét.

Negyedik elemként említhetjük az önkormányzatok idegenforgalmi tevékenységét. A törvény előírásai szerint az idegenforgalmi bevételek egy részének idegenforgalmi célokat illenék finanszírozni. Nagyon nehéz helyzetbe kerültek az önkormányzatok. Ugyanis az idegenforgalmi bevételeik nem a turizmust szolgáló beruházásokra, infrastruktúrákra, kisvállalkozások támogatására fordítódnak, hanem mindenféle járulékokra, bérnövekményekre fog elmenni.

Az önkormányzati normatívák garanciái megszűnni látszanak. Ez lehet figyelmeztetés is a települési önkormányzatok számára, két évvel a választások előtt. Ha nem jól viselkednek, nem kaphatnak azon forrásokból, ami a kormány kezében van, ezáltal nem tud kialakulni egy objektív fejlesztési trend, hanem egy osztogatás, amely szubjektív alapokon történik.

Ezen vélemények alapján nem tartjuk alkalmasnak általános vitára a kétéves költségvetést.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Pap János képviselő úrnak, aki a környezetvédelmi bizottság többségi véleményét ismerteti.

Öné a szó, képviselő úr.

 

DR. PAP JÁNOS, a környezetvédelmi bizottság előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő költségvetési törvényjavaslatot, annak elsősorban környezetvédelmi vonatkozásait a környezetvédelmi bizottság megtárgyalta, és az alábbi megállapításokat tettük.

A tárca költségvetésének tárgyalásakor elhangzott, hogy a környezetvédelem ismét és újra bajban van. A legenyhébb megjegyzés szerint is nagyon minimális a változás, ennél sokkal többet kell erre a területre fordítani.

Az Európai Unió elvárása, de sokkal inkább a mi igényünk, hogy jelentősen nőjenek a lehetőségek, amire egyébként van is lehetőség átcsoportosítással és egyéb forrásnöveléssel, mint például a termékdíjak drasztikus növelésével, a környezethasználati díjjal és más, a központi költségvetésre terhet nem jelentő megoldásokkal. Sajnálatos módon nem jelennek meg a környezetvédelmi prioritások, amit pedig nagy előszeretettel emlegetünk mindig.

Az EU-csatlakozásnál sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy ha nem történik áttörés, akkor egészségünk és a környezeti állapotok tovább romlanak. Mindehhez elsősorban nemcsak pénzre van szükség, hanem elsősorban szemléletváltásra és az ügy helyén kezelésére.

Engedje meg a tisztelt Ház, hogy a konkrétan elhangzott aggályokról is szóljak. A természetvédelemről szóló törvény módosítása - amely szerint újabb hat évre halasztanánk el a védett területek visszavásárlását - nagy gondot jelent, mert ma is csak 50 százalékon állunk a visszavásárlásával, és sajnos az értékesebb részek nem kerültek még megváltásra. Félő, hogy ezek örökre el is vesznek.

A termékdíjak emelését ellenzők véleményét végre egyszer már figyelmen kívül kellene hagyni, mert sem az árakat, sem az inflációt nem növeli a díjak jelentős és drasztikus emelése.

A holtágak rehabilitációját ha komolyan vesszük - márpedig úgy kell hogy vegyük, hiszen erről országgyűlési határozat is szól -, akkor erre a területre nagyságrendekkel többet kell fordítani a költségvetésekben.

A szennyvíz és a hulladék terén is szemléletváltásra van szükség, és több pénzre, mert csak ekkor lehet előrelépni, és megtisztítani az országot a nyakunkon lévő szeméttől.

Ha szűkösek a lehetőségek - márpedig látnunk kell, hogy szűkösek a lehetőségek -, akkor fölmerül a kérdés, hogy miből lesz intézményi fejlesztés, a megnövekedett engedélyezési ügyek ellenőrzése létszámstoppal vajon hogy oldható meg.

Az agrár-környezetvédelmi programot elfogadó kormányhatározatban szerepel, hogy külön címen kell megjeleníteni a költségvetésben. Ez sajnálatos módon már az idei évben sem történt meg, el is maradt a program indítása. Félő, hogy hasonló helyzet áll elő 2001-ben és 2002-ben is, ha nem kerül önálló címen nevesítésre ez a mindenki által támogatott program.

A környezetvédelem minisztériumi szinten szinte semmit sem bővül, ehhez képest viszont jelentősnek értékelte a bizottság, hogy magára a környezetvédelemre 21 százalékkal több jut, mint az idei évben.

 

 

(17.50)

 

Ez úgy jelenik meg, mint integrált környezetvédelem, tehát több tárcánál. Ehhez képest viszont gondot jelent, hogy több minisztériumban még osztály- vagy munkatársi szinten sem képviselik a környezetvédelmet. Vajon hogyan lehet így integrált környezetvédelemről beszélni még a jelentős költségvetésikeret-növekedés mellett is? Arról nem is szólva, hogy sok esetben olyan beruházásnak is környezetvédelmi jelentőséget tulajdonítanak, ami pont a fordítottja. Példaként lehet itt említeni a szennyvíziszapnak a szeméttelepre történő kihordását.

A bizottság általános véleménye, mely szerint a tárca helyben járásában nagy súllyal bír az, hogy az idén még meglévő EU- és SAPARD-pénzek nem jelennek meg a következő két év költségvetésében. Ezt figyelembe véve már elmondhatjuk azt, hogy ha minimális is, de növekedés van, és az is igaz, hogy ezek az EU-pénzek még bejöhetnek a kasszába, hiszen ha jó programot tudunk elfogadtatni, akkor ezekre a pénzekre is számíthatunk. A Phare- és ISPA-pénzek és -támogatások nélkül a növekedés így a tárcánál mintegy 3,4 százalékos, amit azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy lényegesen növeljünk.

Sajnálatosan kell azt megállapítani, és ebben a bizottság egyetértett, hogy a tíz év arról is szól valahol, hogy a sokat hangsúlyozott környezetvédelmi prioritások szem előtt tartása mellett a környezet- és természetvédelem szükséges és rossz, ugyanakkor mindig az utolsó sorba kerül.

Az elmondottakat is figyelembe véve a környezetvédelmi bizottság 10 igen és 8 nem ellenében a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A környezetvédelmi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Baja Ferenc képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

DR. BAJA FERENC, a környezetvédelmi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Átláthatóság és dinamikus bővülés helyett homály és alulfinanszírozottság jellemzi a 2001-2002. évi környezetvédelmi költségvetést. Bizonyítható, hogy a környezetvédelem valójában nem élvez semmiféle prioritást, a környezetvédelem finanszírozása egy-két éven belül, ha így marad, válságossá válik. A jelenlegi és a korábbi költségvetési törvények szerkezete nem teszi lehetővé az EU-csatlakozás szempontjából kulcsfontosságú környezetvédelmi csatlakozási követelmények teljesítéséről, a nemzeti környezetvédelmi program végrehajtása finanszírozhatóságáról történő parlamenti döntést. A környezetvédelem finanszírozása egyre átláthatatlanabb, nem érvényesül a parlament végrehajtó hatalom feletti költségvetési ügydöntő, ellenőrző funkciója.

A jelenlegi kormány által 1999-ben elfogadott döntés szerint legalább a nemzeti környezetvédelmi program finanszírozását szolgáló előirányzatokat külön soron kellett volna szerepeltetni. Nem történt meg. A költségvetési törvényben erre mindeddig nem került sor, így fordulhat elő, hogy a költségvetési törvényjavaslat szerint 2000-ben környezetvédelmi feladatokra a költségvetésben összesen 43,8 milliárd forintot fordítottak, miközben csak a nemzeti környezetvédelmi program 2000. évi intézkedési tervében több mint 113 milliárd forint szerepel az egyes tárcáknál.

Az Országgyűlés által elfogadott nemzeti környezetvédelmi program szerint a környezetvédelmi ráfordítások GDP-hez viszonyított arányát a program időszaka alatt 1,7 százalékra, a közvetett környezetvédelmi kiadásokkal együtt 2,2 százalékra kell emelni. Ez egy parlamenti határozat, amelyet nem hajt végre a kormány. Ezt a célkitűzést a jelenlegi kormány '99-ben megerősítette, sőt hozzátette, hogy az EU-csatlakozás követelményeire tekintettel a GDP növekedési üteménél nagyobb arányban kell növelni a környezetvédelmi kiadások részarányát. A törvényjavaslat alapján ez a parlament és az ország lakossága számára nem bizonyítható és nem igazolható. Nem látjuk annak garanciáját, hogy a csatlakozás 1000 milliárdos nagyságrendű környezetvédelmi követelményeihez - amelyről a napokban Ligetvári miniszter úr is beszélt - és a lakosság egészségmegőrzéséhez, a fenntartható fejlődéshez szükséges forrásokat a kormányzat a következő években biztosítani kívánja; egyetértünk ebben egyébként Pap János képviselőtársammal is. A törvényjavaslatból csak annyi látszik, hogy a környezetvédelmi funkcióként kezelt előirányzatok mintegy egyharmadával növekednek, azonban a mintegy 15 milliárd forintos növekedés 2002-re ezt már csak 1,2 százalékkal kívánja növelni, ami elfogadhatatlan. Ha a GDP-növekedés üteméhez viszonyítjuk az állam környezetvédelmi funkciójára fordítottként kimutatott kiadásokat, segélyprogramok nélkül 0,36 százalékról 0,32 százalékra, segélyprogramokkal 0,47 százalékról 0,37 százalékra csökken a mutató, amit elfogadhatatlannak tartunk.

A környezetvédelmi tárca költségvetési pozíciójának alakulása a következő. A tárca tényleges mozgástere a 2000. évhez képest jelentéktelen, 5 százalék alatti mértékben bővül, ami reálértékben csökkenést jelent. A kormány nem fogadta el a tárca által igényelt több mint 300 fős létszámnövelést, ami a hatósági igazgatási munka elengedhetetlen feltétele lenne. Érdekes tervezési adat az is, amely szerint a következő években csökkennek a környezetvédelmi és természetvédelmi bírságbevételek - ezt is elfogadhatatlannak tartjuk.

Az idei kétéves költségvetési törvényjavaslathoz kiadott tervezési utasítás végrehajtásával befejeződött az a folyamat, amely a Környezetvédelmi Alapba befizetett díjak felhasználását a befizetők számára az elkülönített kezelés révén átláthatóvá, ellenőrizhetővé tette. Tavaly még tudhattuk például, hogy az üzemanyagok környezetvédelmi termékdíjából mennyit fordítunk környezetvédelmi célokra; idén ez már nem látható, sőt a megszüntetett Környezetvédelmi Alapba befolyt valamennyi termékdíj bekerül a nagy kalapba, és a tárca helyette - állítólag azonos nagyságrendben - költségvetési támogatási többletet kap. Gyakorlatilag elmarad a termékdíjak valorizációja, a környezetterhelési díjak bevezetésével lényegét tekintve nem számol a kormány.

Mindezek eredményeként azt látjuk, hogy a költségvetési számok alakulása alapján a tárca jelentős presztízs- és anyagi veszteséggel zárta ezt a költségvetést.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Tisztelt Ligetvári Ferenc Miniszter Úr! Azt szeretnénk kérni, hogy az elkövetkezendő időszakban, a miniszterváltás után ugyanúgy, mint ahogyan a bizottságban az ellenzék, a kormánykoalíció és a kormány is a költségvetés támogatásával támogassa a környezetvédelmi minisztert; mi a módosító indítványokkal ezt meg fogjuk tenni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! A kulturális bizottság véleményét Szalai Annamária képviselő asszony ismerteti. Öné a szó, képviselő asszony.

SZALAI ANNAMÁRIA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársak! A kulturális és sajtóbizottság a múlt heti ülésén ellenszavazat nélkül általános vitára alkalmasnak találta a kormány által benyújtott kétéves költségvetési javaslatot. A bizottság egyetértett a kormány azon szándékával, támogatandónak tartotta, hogy egy kétéves költségvetést terjeszt a Ház elé, hiszen ez biztonságot jelent a következő időszakra, egy folyamatos, kiszámítható jövőt jelez elénk. Azt gondolom, azok a célok, amelyek megfogalmazódnak a költségvetés tervezetében, jó szívvel támogathatók minden képviselőtársam által.

Az egyik legfontosabb kitűzött cél az életszínvonal emelése, azaz az, hogy minden állampolgár érezhesse azt, hogy Magyarország gazdasági helyzete javul. Elsősorban a bérek jelentős emelése jelenti ezt a jövőben, egyrészt a minimálbérek magas arányú emelése: a 40 ezer, illetve 2002-ben az 50 ezer forint jelenti ezt; másrészt a közalkalmazottak bére is jelentős változást, illetve növekedést fog eredményezni a jövő évben, illetve az elkövetkezendő két évben. Igaz ez a kulturális szférában dolgozókra is, a közművelődési és közgyűjtemények dolgozóira is. Az átlagkereset-növekedés 2001-ben 8,71 százalékos, illetve 2002-ben 7,75 százalékos növekedést jelent. A közalkalmazotti bértábla ezen növekedés számára garanciát nyújt. A szakalkalmazottaknál pedig bérszorzó növekedésével is számolunk, az eddigi 1,05-ös szorzó helyett 1,20-ra emeli 2001. szeptember 1-jétől a tervek szerint a kormány a közalkalmazottak bérét. Ennek forrását központilag irányozták elő a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma költségvetésében, azaz ha alaposan áttanulmányozzuk a költségvetést, akkor mind a központi, mind az önkormányzati terület tartalmazza ennek a bérpreferenciának, a béremelésnek a forrását.

Harmadrészt jelentős lépés lesz a közszféra, a közalkalmazottak, a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók nyugdíjasainak az a tény, hogy a nyugdíjakat is a törvényi előírások felett kívánja a kormány a következő években emelni.

 

(18.00)

 

Mint ahogy ez eddig is így történt, tehát a nyugdíjakat eddig is dinamikusan és mindig infláció feletti mértékben emeltük az elmúlt években, most a törvény szerinti 7,3 százalék helyett 10 százalék fölötti béremelést tervezünk.

Azt gondolom, hogy a közművelődési, közgyűjteményi munka, életpálya is talán biztatóbbá válik az elkövetkezendő években, hiszen már lehet olyan béreket adni az itt dolgozóknak, ami lehetővé teszi a biztos megélhetésüket.

A kulturális tárca költségvetése is dinamikusan fejlődött az elmúlt években. 1998-ban, '99-ben és most, a 2000. évi költségvetést követően 2001-2002-ben is ez a tendencia mutatkozik meg. 2001-ben 12,4 százalékkal, 2002-ben pedig 14,9 százalékkal haladja meg az előző évit a tárca költségvetése. Azt gondolom, hogy a kultúrára a következő időszakban is szép évek várnak. Az intézmények, a kiemelt intézmények biztonságosan tudnak működni a következő években is.

A millenniumi év ugyan 2001. augusztus 20-áig tart, tehát a millenniumi rendezvények támogatása a következő évben is várható, illetve új előirányzat jelenik meg, a Millenniumi Vallási Alap - ez egy 2 milliárd forintos összeg -, amely vallásokhoz kapcsolódó emlékek megőrzésével, új emlékek létrehozásával kapcsolatos kiadások fedezésére szolgál. De a béremelések és a millenniumi programok mellett a beruházások is rendkívüli mértékben folytatódnak, nem állnak le. Így a múzeumi rekonstrukció, a Szent István Bazilika rekonstrukciója (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), a királyi városok rekonstrukciója - és hosszan sorolhatnám tovább, de ezt majd a részletes vitában teszem meg.

Kérem valamennyiüket, hogy ahogy a kulturális bizottság, önök is támogassák a kormány előterjesztését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig megadom a szót Surján László képviselő úrnak, a külügyi bizottság alelnökének, a bizottság előadójának. Alelnök úr, öné a szó.

 

DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a külügyi bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. A polgári koalíció kormánya a Fidesz gondolkodásával és elgondolásaival összhangban olyan költségvetést terjesztett elénk, mely elősegíti, hogy a gazdasági sikerek forrása ne az alacsony bérszínvonal, hanem a tehetség és a szorgalom legyen, a kormány a szegénypolitika helyett a bérpolitika, a béremelések útjára lépett, s mint kereszténydemokrata, különös örömmel észleltem, hogy a munkabérek emelkedésén túl, amely csak egyes ágazatokban függ közvetlenül a kormánytól, nagy teret kapott a gyermekes családok segítése.

Biztató, hogy jelentős források állnak a Széchenyi-terv rendelkezésére is. Ettől a magyar gazdaság további fejlődését, így a polgárok életszínvonalának további növekedését várjuk. De a súlypontok között nem lehetett ott minden ágazat, és nincsenek ott a külügyek sem.

A külügyi tárca mégsem vesztese a költségvetésnek. A külgazdasági többletfeladatok elvesznek vagy 1 milliárdnyit abból a 7,4 milliárdnyi többletből, amelyet a tárca kap, de ez a többlet tetemes, 28 százalék, a bevételekkel együtt 42 milliárddal lehet gazdálkodni. Mindemellett van egy külön nagyon nagy eredmény ebben a költségvetésben, nevezetesen az, hogy a devizában keletkező kiadások nem károsodnak a forint esetleges értékvesztése miatt.

Érdemi szakmai kifogást az ellenzék sem fogalmazott meg, ezért a külügyi bizottság ülésén valójában a költségvetési, de még inkább az alkotmányügyi bizottság elé tartozó kérdés élére állításával találkoztunk. Ugyanaz a papagájkommandó szólalt meg - Kuncze Gábor szavát idézve -, amit itt ma délután is hallhatunk a költségvetés jogi megalapozottságáról. Szerintük a kormánynak még nincs törvényi felhatalmazása a kétéves költségvetésre, ezért a tervezet nem tárgyalható. A bizottság többsége egy erre vonatkozó ügyrendi indítványt elvetett, s bár talán okosabb lenne a Külügyminisztérium költségvetésének részleteivel foglalkozni, magam is kénytelen vagyok a vitát követve erről szólni.

A koalíció a gazdasággal együtt örül a kétéves költségvetésnek. 1998 előtt szinte félévente jöttek a pótköltségvetések. A polgári koalíció sem 1990-ben, sem 2000-ben nem kényszerült benyújtani pótköltségvetést, holott szakmai érvekbe bújtatva erős ösztönzést kapott a viszonylag szelíd újságcikkektől egészen egy Orbán- vagy Chikán-csomag ötletének riogató felvetéséig. A kormány ellenállt ezeknek az ötleteknek, és az élet igazolta a döntést: elmúlt a félévente változó szabályozás réme. Ez biztat fel, hogy most kétszer egyéves költségvetést tárgyaljunk.

A költségvetés tervezetét ellenőrző és idén is igen alapos munkát végző számvevőszéki szakemberek javaslatai között nem szerepelt, hogy a költségvetést le kellene redukálni egy évre. A Számvevőszék szakértelmében jobban bízom, mint az ellenzékében.

A államháztartási törvény költségvetési törvényben való módosításának gyakorlatát a Horn-kormány vezette be. Először az 1995. évi költségvetési törvényben volt így, aztán a Bokros-csomag is, majd a '96. évi és a '97. évi költségvetésről szóló törvényben éltek ezzel a gyakorlattal.

A polgári kormány a kétéves költségvetésre a felhatalmazást ráadásul nem is a vonatkozó költségvetési törvényben akarja megszerezni, hanem a '99. évet lezáró törvényjavaslatban. Tehát előbbre hozza a döntést épp abba az irányba, amelyről az ellenzék beszél. Így az ez irányú ellenzéki kritikákra az a közmondás vonatkozik, hogy bagoly mondja a verébnek, hogy nagy a feje.

A bizottságban főleg a kormánypárti, elvétve az ellenzéki képviselők konkrét szakmai kérdéseket is feltettek. Ezekre korrekt, megnyugtató feleleteket kaptunk. A kormányoldalon a külügyi bizottság ülésén jó lélekkel szavaztunk igennel, hiszen meggyőződtünk arról, hogy Magyarország a 2001. és a 2002. év folyamán is eredményesen dolgozhat a közösen vállalt külpolitikai érdekek érvényesítésén, az európai integráció előmozdításán, a jószomszédi kapcsolatokon és a határon túli magyarság érdekeinek hathatós védelmén. Eközben itthon a szociális igazság jobban érvényesül, emelkednek a bérek, tovább nő (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a kisgyermekes dolgozó családok életszínvonala, és a Széchenyi-terv révén hathatós gazdaságfejlesztés indul.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiból.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A külügyi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Szent-Iványi István bizottsági elnök úr ismerteti. Elnök úr!

 

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN, a külügyi bizottság elnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Valóban kicsit nehéz helyzetben vagyok, mert az az érzésem, hogy nem ugyanazon a bizottsági ülésen vettem részt, mint Surján László alelnök úr, hiszen én egészen másképp ítéltem meg az ott lefolytatott vitát és az ottani felvetéseket. Engedjék meg, hogy az én nézetemben is számot adjak arról, hogy mi is történt.

Surján alelnök úr már említette azt, hogy a bizottság ülésén ugyancsak éles vita bontakozott ki arról, hogy a hatályos Áht.-val szemben benyújtható-e kétéves költségvetés. A kormánypárti képviselőtársaink sem vitatták, hogy ez ellentétes a hatályos államháztartási törvénnyel, de arra az álláspontra helyezkedtek, amit már hallhattunk a mai nap folyamán igen sokszor, hogy mire véget ér a költségvetési vita, addigra ez a probléma megoldódik. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb és sokkal szerencsésebb lett volna, ha máris egy tiszta jogi helyzettel nézünk szembe. Ezért a külügyi bizottságban ugyan 11 igen és 10 ellenszavazat ellenére a költségvetés tárgyalását jóváhagyta a bizottsági többség, de úgy gondolom, hogy az aggályainkat e tárgyban eloszlatni nem tudta.

Az alelnök úr említést tett arról, hogy 7,4 milliárd forintos támogatásbővítésre kerül sor a külügy vonatkozásában ebben az évben. Azt hiszem, hogy ennek minden, a külügyekkel foglalkozó képviselő nagyon örül, hiszen azt szeretné, ha a hozzá tartozó, az érdeklődési körébe tartozó tárca költségvetési forrásai gyarapodnának. Ebben nincs is vita.

Ugyanakkor az ördög a részletekben szokott lakozni, és itt is ez a helyzet. Surján alelnöktársam megemlítette már, hogy ennek a 7,4 milliárdos növekménynek egy része - egy részéről tett említést, amely 1 milliárd forint - a külgazdasági tevékenység, tehát egy új tevékenység finanszírozására szolgál.

 

 

(18.10)

 

De nem tett említést arról, hogy a növekményben még igen jelentős szerepet játszik a nemzetközi tagdíjaknak 1,4 milliárd forinttal történő emelkedése; új képviseletek nyitása 337 millió forintért; az EU-kommunikáció - ami egyébként egy helyes cél, és ezt az ellenzék is támogatja - 395 millió forinttal történő bővítése - ennek az oka az, hogy a jövő évtől a Phare-támogatások már nem állnak rendelkezésre -, a kereskedelemfejlesztés 1,5 milliárd forintos kiadása, a kisebbségi és koordinációs keret, valamint az Új Kézfogás Alapítvány 410 millió forintos növekménye.

Ha mindezeket összeadjuk, több mint 5 milliárd forintra kerekedik ki a számla, tehát kiderül, hogy a 7,4 milliárdból több mint 5 milliárd forint nem a klasszikus, nem a hagyományos külpolitikai tevékenység támogatására szolgál. Örvendetesek alapvetően a célok, csak nem mondhatjuk azt, hogy a tényleges és alapfeladatokat jelentő célkitűzések megvalósítását szolgálja.

Még nagyobb problémát látott a bizottság - és ez egyébként összhangban van az ÁSZ idevonatkozó észrevételével - azt illetően is, hogy 2002-ben a Külügyminisztérium költségvetési támogatásnövekménye mindössze 0,5 milliárd forint; 1,68 százaléknyi növekedésről van szó. Legyünk bármilyen optimisták is a 2001-es és a 2002-es inflációt illetően, nem hiszem, hogy bármely képviselőtársunk komolyan azt gondolná, hogy ez összhangban áll a 2001-re tervezett inflációval, amely kormánypártiak szerint is lényegesen magasabb összeg. Tehát meg kell jegyeznünk azt, hogy 2002-ben már az alapfeladatok ellátása is veszélybe kerülhet. Ezért sem tudjuk támogatni, nem is helyeseljük a kétéves költségvetést és annak az előirányzatait.

Megjelent egy igen furcsa tételsor a külügyi költségvetésben, amely korábban soha nem volt, külsősök külszolgálatra történő felkészítése címen. Igaz ugyan, hogy nem sikerült tisztázni, hogy pontosan mekkora összeget szánnak erre, mert az ott megjelölt 281 millió forintról a helyettes államtitkár úr úgy nyilatkozott, hogy több más célra is szolgál - és én ezt készséggel elhiszem -, de egy olyan új tétel jelent meg, amire véleményem szerint semmiféle szükség nincs, és semmiféle értelme nincs. Szakítani kéne azzal a gyakorlattal, hogy tömegesen állnak be külsősök külszolgálatra - akkor erre a tételre egyáltalán nem kerülne sor -, és szakítani kéne azzal is, hogy ennek különböző költségvetési támogatásai is legyenek.

Még egy fontos kérdésre ki kell térnem, de nagyon sok mindenre nem tudok, amik problémaként megfogalmazódtak. Ez az Erdélyi Egyetem ügye. Mint közismert, az ellenzéki képviselők is egyetértenek az Erdélyi Egyetem támogatásával abban az esetben, ha ilyen egyetem van és ennek a célkitűzései nyilvánosak, és a támogatás felhasználása is ismert. A mai napig nem kaptunk semmiféle elszámolást arra vonatkozóan, hogy a 2000. évre megszavazott 2 milliárd forinttal mi történt.

Ugyanekkora összeget szavaztak meg 2001-re, 2002-re is. Ezt ráadásul egy Sapientia nevű, általunk nem ismert alapítvány számára kívánják átutalni, tehát teljesen kikerülhet a költségvetés ellenőrzése alól. Természetes, hogy ezzel mi nem érhetünk egyet. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem az alapcélról van szó, hanem arról, hogy a közpénzeknek csakis a lelkiismeretünknek megfelelő felhasználását tudjuk támogatni. Ilyen okok miatt a kisebbség, az ellenzék nem tudja támogatni a költségvetést.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig megadom a szót Farkas Sándor bizottsági elnök úrnak, aki a mezőgazdasági bizottsági véleményt ismerteti. Öné a szó, bizottsági elnök úr.

 

FARKAS SÁNDOR, a mezőgazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim!

Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága október 11-én megtárgyalta a kétéves költségvetésről szóló törvényjavaslatot, majd ezt követően az Állami Számvevőszék véleményét is végighallgatva úgy döntött, hogy támogatja az általános vitára való alkalmasságot, 14 igen, 2 nem szavazat és 2 tartózkodás mellett.

Természetesen amikor a törvényjavaslat tárgyalásakor ültünk a teremben, nagyon sok minden megfogalmazódott támogató jelleggel az ellenzék részéről is, de abban, azt hiszem, megegyezhetünk, hogy a törvényjavaslat a makrogazdasági feltételeket tekintve azzal számol, hogy az ország fejlődése egyszerre lehet gyors és kiegyensúlyozott, ami az európai uniós csatlakozásra való felkészülést tekintve is fontos. Az ugyanis a fejlesztések nagyobb ütemét kívánja meg, amelynek anyagi feltételeit a gyorsabb gazdasági növekedés tudja biztosítani.

A törvényjavaslat a kiegyensúlyozott fejlődés, a köztehercsökkentés, a gyorsuló ütemű életszínvonal-javulás, a tudásalapú társadalom, végül a fokozottabban ellenőrzött közpénz felhasználási feltételeit kívánja megteremteni. Ezen belül fokozott és megkülönböztetett figyelmet fordítunk a bérek és a nyugdíjak kezelésére, emelésére, a családtámogatási rendszer bővítésére, és arra a gazdaságnövekedési programra, amit Széchenyi-terv néven ismer mindenki, ezt kiegészítve az agrár- és vidékfejlesztéssel.

Természetesen bizottsági előadóként az agrár- és vidékfejlesztésről mondok néhány gondolatot. A kormány által benyújtott költségvetési törvényjavaslat szerint a 2001. évben az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokra összesen 197,1 milliárd forint fizethető ki. Ez az összeg 54,4 milliárd forinttal haladja meg a 2000. évi lehetőségeket. Az említett összesített támogatási lehetőségen belül a három legfontosabb támogatási előirányzat változására néhány kiemelést engedjenek meg. Termelési támogatásra 67,2 milliárd forint, piaci támogatásokra 37,7, a beruházási támogatásokra 68,1 milliárd forint költhető. A három előirányzat jelentős átrendeződését a következők indokolják.

A piaci támogatások összegét az Európai Unióval kötött és a 2000. év júliusától hatályba lépett úgynevezett négynullás megállapodás, illetve a WTO-s kötelezettségvállalások miatt is csökkentenünk kell, az exporttámogatások leépítésére vonatkozó kötelezettségvállalásaink következtében.

A termelési támogatások növekedését viszont indokolja, hogy ebből az előirányzatból kell biztosítani többek között az idei évben indukált kibontakozási és gazdahitelprogram kamattámogatási, kibontakozási és esetleges beváltásra kerülő kezességvállalások forrásigényét. Tovább kell erősítenünk a földalapú támogatások szerepét, támogatási oldalról is meg kell alapoznunk a fiatal agrárvállalkozások és esetleg az új típusú szövetkezetek fejlődésének segítését.

A beruházási támogatások körében néhány prioritást említenék még meg. Az agrárágazat műszaki fejlesztését fel kell gyorsítani annak érdekében, hogy az uniós csatlakozásig hátralévő években érzékelhetően korszerűsödjenek a mezőgazdasági termelőkapacitások. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a megvalósuló fejlesztések megalapozzák a termelés hatékonyságának javulását, javítását, szolgálják az energiatakarékosságot és környezetvédelmet, javítsák esetleg az állattartó telepek állattartási körülményeit.

A nagyon rövid időre való tekintettel meg kell jegyezni azt, hogy a bizottsági ülésen elhangzott egy kérés a minisztérium és a szaktárca felé, hogy a 2001. évi agrártámogatási rendszer, a támogatás kimunkálása során kerüljön a bizottság elé még a kiadás előtt. Feltétlenül szükséges az, hogy ebben az évben a termelők, a gazdálkodók megismerjék a következő évi feltételrendszert, amely természetesen nemcsak 2001, hanem 2002 fontosabb körvonalait is tartalmazni fogja. Tudnunk kell, tervezhetővé kell válni annak a tudatos munkának, amelyet akár a kibontakozási és gazdahiteleken keresztül és más egyéb piaci beavatkozásokon át tudunk a mezőgazdaságban konkrét termelésfejlesztésre, beruházásra fordítani.

A támogatási többletek ellenére is csak kellő differenciálással biztosítható a tárca legfontosabb célkitűzéseinek támogatási igénye. Mindezeket összefoglalva megállapítható - még egyszer -, hogy a bizottság kormánypárti oldala támogatta a törvénytervezetet. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy hasonlóan cselekedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ugyanezen bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Németh Imre képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

 

DR. NÉMETH IMRE, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

A mezőgazdasági bizottság kétszer egyéves költségvetést tárgyalt az október 11-ei ülésnapon. Szoros eredmény született azt általános vitára való alkalmasság tekintetében, és szeretném kiemelni, hogy kormánypárti képviselők sem értettek egyet az előterjesztés jogszerűségével. Mi, ellenzéki képviselők a költségvetést természetesen abból a szempontból vizsgáltuk, hogy az milyen feltételeket teremt a mezőgazdasági termelők számára az elkövetkezendő két évben.

Az agrárgazdaság területén ugyanis nemcsak az áruk piaci versenye zajlik, hanem a támogatásoké is, ezért nem közömbös, hogy mekkora a támogatások mértéke. E tekintetben, jelentem, a számháború folytatódik. Az agárköltségvetés a kormány bűvészmutatványa, amely bemutatja, hogy miként lehet hatalmas számokkal elkábítani a közvéleményt és talán az FVM miniszterét is.

 

(18.20)

 

Hallottunk már 180 milliárd forintos többlettámogatásról, a bizottsági ülésen 140 milliárd forintos többlettámogatásról, miközben ha a számokkal - melyek makacs dolgok - való számításokat elvégezzük, a fejezet két év átlagában ténylegesen mindössze 2,5 százalékos reálérték-növekedést valósít meg. Ez elmarad a gazdaság átlagos növekedési ütemétől és az agrárfejlesztési törvényben foglaltaktól. Az agrárium kiemelt támogatása mint költségvetési prioritás tehát hamis állítás. 2001-ben a többlettámogatást egyrészt a 2002. évi rovására képzik, másrészt a többlet mellé fejezetek közötti átcsoportosítással többletterhet, többletfeladatokat is társítanak. Ez is torzítja a rendszert.

Az FVM fejezet kiadási főösszege 2001-ben 10 százalékos reálérték-növekedést mutat, 2002-ben pedig 5 százalék reálérték-csökkenést, e kettőnek az eredője a 2,5 százalékos reálérték-növekedés. Az agrártámogatási növekmény tehát még a jövedelemválság rendezéséhez sem lesz elegendő, nemhogy a mezőgazdaság szerkezetváltásához és fejlesztéséhez.

Ha nem jut több agrárcélokra, akkor fokozatosan ügyelni kell arra, hogy a meglévő összeget mire fordítják. A szűkös források vonatkozásában én egyetlen fő arányt vizsgálnék: hogy a támogatási forintból mennyi jut a termelőknek, és mennyi az adminisztrációs és intézményi feladatok ellátására. E tekintetben elég lehangoló a kép: az FVM a következő évben kirívó mértékű intézményfejlesztést kíván megvalósítani. A minisztérium személyi állományát 782 főről 1011 főre kívánja növelni, a megyei FVM-hivatalok foglalkoztatási létszámát pedig 909 fővel kívánja növelni. A 300 fős falugazdász-létszám növekedésén felül igazán nem is kaptunk választ arra, hogy a 600 fős növekmény mire szükséges. E vonatkozásban az intézményi kiadások növelése 28 százalékot tesz ki, tehát ebből le lehet vonni a következtetést, hogy akkor a termelői oldalnak igazából mennyi jut. Az agrárigazgatás ilyen mértékű állami kézben történő centralizálása Európában példátlan, finanszírozása indokolatlanul magas költségvetési kiadást igényel, ezért elfogadhatatlan.

A kétéves költségvetés a gazdálkodók támogatása szempontjából nem bázisszemlélet alapján készült, a piacra jutási támogatási előirányzat nominálisan is csökken, míg például a termelési támogatás megduplázódik, illetve a beruházási támogatás is. A támogatási szemléletváltás ok- és célszerűsége azonban semmilyen formában sincs megindokolva. Az elmúlt két évben már nyár végére csődöt mondott az agrártámogatási rendszer, ennek fő oka, hogy a költségvetési előirányzatok megalapozására, a támogatási rendszer kialakítására szakmai koncepció nem készült sajnos ez évben sem.

E feltételek miatt az ellenzéki képviselők a bizottsági ülésen nem tartották általános vitára alkalmasnak az előterjesztést. Köszönöm a szót. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, az oktatási bizottság elnökének, a bizottság előadójának. Öné a szó.

 

LEZSÁK SÁNDOR, az oktatási és tudományos bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottsága 2000. október 11-én tárgyalta a 2001-2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A bizottság több mint kétórás vita után, tartózkodás nélkül, 12 igen szavazattal, 9 ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta a T/3122. számú törvényjavaslatot.

Könnyű helyzetben vagyok, hiszen hamarosan a bizottság kisebbségi véleménye is elhangzik, így a többségi álláspont képviselőjeként elsősorban a kedvező, a költségvetésnek bizottságunk hatáskörébe tartozó és azt elfogadó, támogató megállapításokat foglalom össze röviden.

Megnyugtató számunkra, hogy ez a kétéves költségvetés továbbra is egy-egy évre határozza meg a bevételi, a kiadási és a támogatási előirányzatokat, mint ahogy azt a törvényjavaslat 1. számú melléklete rögzíti. Ez azt jelenti, hogy az előirányzatokkal továbbra is éves gazdálkodás történik, a beszámolási kötelezettség is egy-egy évre vonatkozik, és nincs szó arról, hogy az egyes évek között egyik évről a másikra az előirányzatok átjárhatóak lennének.

A bizottság kormánypárti többsége megelégedéssel nyugtázta, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén a felsőoktatásban tanuló hallgatók életkörülményei és lehetőségei érezhetően javulhatnak. A 2001 szeptemberében bevezetésre kerülő új típusú, mindenki számára hozzáférhetővé váló diákhitel, valamint az önkormányzatokkal együttesen kialakítható szociális ösztöndíjrendszer minden bizonnyal segítheti a szegény sorsú, de tehetséges, tanulni vágyó fiatalokat.

Több új elem van ebben a költségvetésben, amelyet bizottságunk többsége támogatólag vesz tudomásul. Kiemelem például azt, hogy az egyházi felsőoktatás beruházásai is átkerültek az Oktatási Minisztériumhoz. A közoktatásban és a felsőoktatásban folytatódnak a megkezdett fejlesztési programok, különös figyelmet fordítva a minőségre és az esélyegyenlőségre. Nem szükséges részletezni, hogy a költségvetés előkészülete során az évek óta elmaradó felújításoktól kezdve az eszközfejlesztésen át az új beruházásokig számos jogos igény fogalmazódott meg.

A bizottság többségi véleményét erősen befolyásolta az a tény, hogy a tárca rendelkezésére álló keretösszeg ismeretében az Oktatási Minisztériumnak el kellett döntenie, hogy fejleszteni akar vagy pedig bért akar fejleszteni. Egyszerre minden fejlesztési célra nem rendelkezünk elegendő forrással. Véleményünk szerint a tárca jól döntött akkor, amikor a fejlesztésre fordítható keretösszeg többségét bérfejlesztésre kívánja fordítani.

A sikeres pedagógusbér-emelésnek két feltétele van: törvényi garancia és megfelelő forrás. Az előzetes egyeztetések során a tárca azt az alapelvet választotta, hogy két alapfeltételt kell teljesíteni: a pedagógus-munkakörben lehetőleg minden kereset emelkedjen, ugyanakkor a szakszervezetekkel is egyeztetve a keresetemelés ne járjon érdemi óraszámemeléssel. A bizottság véleménye szerint a költségvetés e területet érintő valamennyi része jó esélyt teremt arra, hogy a pedagógusok bérének növekedése a felzárkózás kezdetét jelentheti.

Vitát vált ki többek között itt a kötelező óraszámok kérdésköre. A többségi vélemény álláspontja szerint remélhetőleg mindössze annyi történik, hogy olyan feladat kerül a kötelező óraszámokhoz, ami a pedagógus számára amúgy is elvégzendő feladat. Úgy vélem, hogy mind a kötelező óraszám kérdésköre, de sok-sok egyéb részletkérdés az általános és részletes vita ismétlődő témája lesz.

Az elmúlt esztendőben két olyan terület is volt, ahol a bizottság egyhangú szavazatával és a szaktárca támogatásával sem sikerült eredményt elérnünk. Elégtétel számunkra, hogy mind a kutatás-fejlesztés területén, mind pedig a kisiskolák megmaradása, megtartása érdekében e törvényjavaslat jelentős anyagi forrásokat mozgósít. A K+F GDP-hez viszonyított aránya a tervezet adatai alapján megnövekedne. A kormányprogram egyértelműen meghatározta, hogy a K+F GDP-hez viszonyított arányát 2002-re 1,5 százalékra kell emelni.

Bizottságunk több esztendős törekvése valósulhat meg akkor, amikor jelentősen, esetenként körülbelül 40 százalékkal emelhetjük a kutatói béreket. A Magyar Tudományos Akadémia támogatása évi 5 milliárdos növekedést mutat. Az OTKA-célelőirányzat 2001-ben 61 százalékkal, 2002-ben további 33 százalékkal bővül, és jelentős forrásbővülés tapasztalható a Gazdasági Minisztérium különböző alprogramjaiban, elsősorban műszaki fejlesztési célelőirányzataiban is.

Összegezve: az oktatási és tudományos bizottság többségi véleménye szerint a benyújtott költségvetés biztosítja a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a tudományos kutatás intézményeinek nyugodt, kiegyensúlyozott és kiszámítható működését.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen, bizottsági elnök úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Jánosi Györgynek, a bizottság alelnökének. Öné a szó.

 

DR. JÁNOSI GYÖRGY, az oktatási és tudományos bizottság alelnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén is felvetődött az a kérdés, hogy megvan-e a jogszabályi alapja a költségvetés megtárgyalásának.

 

(18.30)

 

Az ellenzék úgy ítélte meg, nincs, hiszen nem született meg az államháztartási törvény módosítása, és jogszabályi ellentét feszül a Házszabállyal is. Felvetődött az a kérdés is, hogy a bizottság kizárólag a 2001. évi költségvetést vitassa meg, hiszen a jövő évi folyamatok ismerete nélkül mérhetetlen, minősíthetetlen és értékelhetetlen mindaz, ami a 2002-es költségvetés tételei között szerepel.

A kormánykoalíciós többség elutasította e javaslatokat, ezt követően átengedte a terepet az ellenzék kritikai véleményének, és igazán aktívvá ismét csak a végszavazáskor vált.

Az ellenzéki pártok képviselői nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. A közoktatás terén azért, mert indokolatlan méretű módosításokat tartalmaz a közoktatási törvény területén.

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az ellenzék kifogásolta az úgynevezett 90 százalékos finanszírozási szabály felfüggesztését. Azt a passzust függeszti fel a törvény, amely kimondja: a központi költségvetésnek minden évben annyi központi támogatást kell biztosítania a közoktatás számára, amennyi a két évvel korábbi össz közoktatási kiadások 90 százaléka volt. Érthetetlen számunkra, hiszen éppen a jelenlegi kormánykoalíció erőltette be ezt a 90 százalékos passzust tavaly a közoktatási törvénybe, túllicitálva a korábbi 80 százalékos szabályt, és rögtön az első költségvetésnél azonnal felfüggeszti az általa előírt követelményt. Ez világosan mutatja azt az eddig követett oktatási kormányzati logikát, amely éles szakadékot állít a politikai deklarációk és a realitások közé.

Több ponton további tényeket függesztett fel a költségvetési törvény. Felfüggesztette a taneszköz-beszerzési fejlesztésekre vonatkozó előírást, a könyvtáros tanítók beállítására vagy a vezetői státuszok szabályozására vonatkozó törvényi garanciát is. Mindez elfogadhatatlan volt az ellenzék számára, mert ezeket a passzusokat is a jelenlegi kormánykoalíció vitte be a korábbi közoktatási törvénybe.

Mindez világossá tette, hogy a beígért pedagógusbér-emelésen túl semmilyen valóságos többletforrás nincs a közoktatás számára. Nincs az esélyegyenlőtlenség mérséklésére, kezelésére forrás, nincs többletforrás a kisebbségi oktatás problémáinak rendezésére, és nincs igazán forrás az iskolaépületek, kollégiumok felújítására, fejlesztésére, márpedig sok helyen robbanásveszélyes helyzet közelébe jutunk, ha az iskolaépületek állagát tekintjük.

Ugyanakkor világossá vált, hogy a pedagógusbérek emelésére vonatkozó ígéretek is bizonyos ponton kétségessé válnak. A január 1-jei 8,75 százalékos béremelés, majd a szeptember 1-jei további 20 százalékos béremelés mindössze a jövő évben egy 16 százalékos bérfejlesztésre ad lehetőséget havi átlagban lebontva. Azonban, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben 3-4 százalékkal csökkent a pedagógusok keresetének reálértéke, mert az infláció túllépte már a 10 százalékot, akkor ez azt jelenti, hogy a nulla bázison azonnal mindössze 12-13 százalékos béremeléssel számolhatunk jövőre. A pedagógusok jelentős rétegei azonban megint túl fogják lépni az évi 1 millió 250 ezer forintos jövedelemhatárt, ami további 1-2 százalékkal ismét csökkenti mindezt. És akkor nem beszéltem még a szeptembertől esedékes 10 százalékos kötelezőóraszám-emelésről, amely további 1-2 százalékkal ezt csökkenti. Vagyis odajutunk, hogy jó, ha jövő évben megőrzi a reálértékét a pedagógusok keresete, ha elfogadjuk a gazdasági kutatóintézetek 9 százalékos inflációs előrejelzését.

A felsőoktatás terén jó érzéssel vette tudomásul az ellenzék a béremelésre vonatkozó erőfeszítéseket, bár itt kifogásolta azt, hogy az egyes kategóriákon belül nincs szolgálati idő szerinti előmeneteli lehetőség; mint ahogy kifogásolta azt is, hogy a doktoranduszok esetében nincs reális növekedés a képzési normatívákban, és a hallgatói normatívák területén sincs igazi és valóságos emelkedés.

Mindezekre tekintettel az ellenzéki pártok képviselői általános vitára alkalmatlannak tartották a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Perlaki Jenő úrnak, az önkormányzati bizottság előadójának.

 

PERLAKI JENŐ, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és rendészeti bizottság október 10-én megtárgyalta a 2001. és 2002. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot. A vitában a képviselők az önkormányzatok szempontjából értékelték a benyújtott adatok összefüggéseit. A többségi vélemény melletti hozzászólásokból kiderült, hogy a képviselők egyetértettek a keresetek növekedését célzó kormányzati akarattal, a pedagógusok és a nem pedagógus iskolai alkalmazottak 14,9 százalékos fizetésemelésével, valamint hogy a szociális ágazat dolgozói 19,7 százalékkal keresnek többet. A közművelődésben 13,1 százalékkal, az egyéb önkormányzati alkalmazottak 16,5 százalékkal többet találnak 2001-ben a fizetési listákon.

Az árvíz miatti elvonás báziskorrigáló hatásáról elhangzott, hogy a helyzet megítélésénél figyelembe kell venni bázisnövelőként a Munkaerő-piaci Alap által közvetlenül finanszírozott és a Szociális és Családügyi Minisztérium által átadott pénzeszközöket. A felsoroltakkal együtt 12,4 százalékkal emelkedik az önkormányzatok forrásállománya. Az önkormányzati önállóság irányába hat a helyi bevételeknek az állami támogatásokkal szembeni térnyerése, ugyanakkor a kétéves költségvetés kiszámíthatóbbá teszi a helyi hatóságok gazdálkodását, tervezését pedig megalapozottabbá alakítja.

Az szja és az egyéb adóbevételek dinamikusan növekednek. A főváros bevételei 11,3 százalékkal növekednek, a megyei jogú városoké 11 százalékkal, az egyéb városok 12 százalékkal többhöz jutnak hozzá, a megyék helyzetét 16 százalékos szja-növekedés fogja javítani. Elhangzott a vitában az, hogy a főváros gazdálkodási hatékonysága a dologi kiadásoknál, a felújításoknál és a beruházásoknál gyenge, a pénzfelhasználás pazarló. Tehát a rendelkezésre álló források és tartalékok bőségesen elegendőek a feladatok ellátásához.

A fővárosi forrásmegosztás alsó küszöbértékeinek nagysága messze elmarad a 2000. évi tényadatoktól, és még távolabb vannak a szükségestől. A küszöbértékeket emelni szükséges, hogy a kerületek maradéktalanul el tudják látni valamennyi feladatukat. Az önkormányzatok pozíciói összességükben növekedtek és növekednek, másrészről stabilizálódtak. Segíti ezt a kormány antiinflációs politikája és a gázközművagyonnal kapcsolatos kifizetések tömege, a közel 62 milliárd forint. A címzett és céltámogatásokkal kapcsolatban kevesellték az előirányzatot a képviselők, és a forráskoordináció javítását támogatták.

Az önkormányzati társulások a tervezetet időben, még a kormány elé kerülő anyag formájában három körben véleményezhették.

Mindezen indokok alapján a bizottság 15 igen és 7 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak ítélte a 2001. és 2002. évi költségvetési javaslatot. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Jauernik István úr. Megadom a szót.

 

JAUERNIK ISTVÁN, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkormányzati és rendészeti bizottság ülésén is igen nagy hangsúlyt kaptak a benyújtott költségvetési törvényjavaslat tartalmi, formai hiányosságai, az, hogy ellentétes az államháztartási törvény hatályos előírásaival, ellentétes a Házszabállyal, a jogalkotásról szóló törvénnyel. Ezekről a dolgokról nem szeretnék hosszabban szólni, bár önmagukban ezek is elégségesek lennének arra, hogy nemet mondjunk e törvényjavaslatra. Inkább azokkal a dolgokkal szeretnék foglalkozni, amelyek konkrétan érintik az önkormányzatokat, és amelyek súlyosabb érvek a nemre.

Megítélésünk szerint az önkormányzatok továbbra is a költségvetés mostohagyerekei. A költségvetési alku során most is alulmaradtak a Pénzügyminisztériummal szemben az önkormányzatok. A feladataik ellátásához a következő két évben sem kapnak megfelelő forrásokat. A tervezett és az ígért finanszírozási reform, a feladatok felülvizsgálata és azok újraelosztása ebben a parlamenti ciklusban már nem valósul meg. Ezt a véleményt az Állami Számvevőszék jelentése is megerősíti, sőt ők is kifogásolják, hogy a feladatok és a források között igen nagy a feszültség, és ez a feszültség nem csökken a következő két évben.

 

 

(18.40)

 

Konkrétan néhány fontos kérdésről: elfogadhatatlan, hogy annak érdekében, hogy a forrásbővülés mutatói magasabbnak látszódjanak, kivették a számítás bázisából az árvízi többletköltségek miatt az önkormányzatoktól elvont, zárolt mintegy 7 milliárd forintot. Ettől nem több, nem kevesebb a pénz, de értelmetlen dolog; csak azért kerül erre sor, hogy szebb számokról tudjanak beszámolni a kormánypárti képviselők, mint ahogy előttem Perlaki úr is megtette ezt.

Komoly gond a létszámleépítés kérdése. A költségvetés beterjesztése előtt a kormánytagok részéről, kormánypárti politikusok részéről elhangzott, hogy ez lesz az első olyan költségvetés, amikor nem kerül sor létszámleépítés előírására. Hát nem így történt! Kétszázalékos létszámcsökkentéssel számol a költségvetés. És nem is ez a legnagyobb probléma, hogy ezzel számol, hanem az, hogy ennek már nincs meg a lehetősége; azon önkormányzatoknál, amelyeknél pénzügyi gond van, már régen meglépték a létszámleépítést; amelyeknél pedig nincs pénzügyi gond, azoknál pedig nem lehet pénzügyi szigorral kényszeríteni ezt a létszámleépítést. A pedagógusok béremelésére szintén nem elégséges a betervezett összeg. A Számvevőszék pontosan leírja, hogy az ő számítása szerint mennyi hiányzik.

A kormány a törvényjavaslattal igyekszik felszámolni minden olyan automatizmust, törvényi kötelezettséget, garanciát, amely biztonságot jelentett ez idáig az önkormányzatoknak.

Röviden a beruházási, fejlesztési forrásokról. Egyrészt kevés a forrás, másrészt erősen megfigyelhető a központosítási törekvés, konkrétan az, hogy nem alanyi jogon illeti meg az önkormányzatokat, hanem a kormány döntésétől függően. A 2001-ben induló új céltámogatásra példátlanul kevés a pénz. Az idei 8 milliárddal szemben 1,4 milliárd áll rendelkezésre. Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy a területfejlesztési tanácsok rendelkezésére bocsátott pénz még csak nominálértékben se növekszik, mert az ez évi tényszámok betervezésére kerül sor, és nemcsak 2001-re, hanem a 2002. évre is.

Komoly gondot jelent, és látunk abban, hogy a bérlakásépítés nem szerepel az önkormányzati költségvetésben. Az önkormányzatoknak rendkívül nagy igénye lenne arra, hogy szociális bérlakásokat építsenek. A Gazdasági Minisztériumban van 4 milliárd forint. Ez nem jó megoldás, önkormányzati pénzt kellene belőle csinálni, és alanyi jogon kellene hogy megillesse az önkormányzatokat.

Hiányzik több ágazati szaktörvény által előírt új feladat finanszírozására a pénz, így többek között a növényvédelmi törvényben megfogalmazott új feladatokra az Állami Számvevőszék több mint 3,8 milliárd forintot számolt ki, hogy ennyi hiányzik a 2001. évi forrásokból. De ugyanilyen probléma a hulladékgazdálkodási törvényben előírt feladatok végrehajtásához hiányzó összeg is.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Befejezésül még egy indok arra, hogy miért mondtunk mi az önkormányzati bizottságban nemet erre a költségvetésre, és itt is az Állami Számvevőszék jelentését hívom segítségül. Az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó bevétele az 1994. évi reálértéke 80 százalékát se fogja elérni a következő évben. Úgy gondolom, hogy amikor a gazdaság, a központi költségvetés ilyen helyzetben van, ez elfogadhatatlan. Éppen ezért erre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) csak nemmel lehet szavazni.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Veres János úrnak, a számvevőszéki bizottság előadójának.

 

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A számvevőszéki bizottság, megtárgyalva a kormány előterjesztését, végeredményben nem tartotta általános vitára alkalmasnak a javaslatot, ezért is mondhatom én, ellenzéki képviselőként, a többségi véleményt.

Nem tartotta alkalmasnak, mert a vitában kiderült, hogy a Számvevőszéknek összesen 24 órája volt arra, hogy a fejezetek áttekintése után véleményt alkosson a benyújtott javaslatról. Nem tartotta alkalmasnak, mert mi sem gondoltuk azt, hogy az Áht.-módosítás végigvitele nélkül jogszabályszerű lenne a beterjesztett javaslat. Nem tartottuk alkalmasnak, mert a Házszabállyal sem egyezik meg a benyújtás módja. És nem tartottuk alkalmasnak azért, mert kétharmados törvényeket is érint a benyújtott javaslatban szereplő azon passzus, amely úgy szól, hogy ezt követően éves költségvetésen a többéves költségvetést is kell érteni.

Ebből következően, miután kétharmados törvényeket ilyen módon nem lehet módosítani a parlamentben, nem felelt meg a beterjesztés a Házszabály azon pontjának, amely úgy szól: az általános vitára való alkalmasság kritériuma, hogy összhangban áll-e más törvénnyel, törvényekkel a benyújtott javaslat. A számvevőszéki bizottság ülésén sem a kormány képviselői, sem a Számvevőszék képviselői nem tudták cáfolni azt az ellenzéki vélekedést, amely úgy szólt, hogy ezekkel az általam felsorolt törvényekkel nincs összhangban a beterjesztett javaslat.

Nem tartottuk alkalmasnak a javaslatot azért sem, mert a beterjesztett javaslat 2002-es része láthatóan nincs elég részletesen kidolgozva, az előirányzatok gyakorlatilag csak bázisszerűen fel vannak szorozva, és ennélfogva az is látszik, hogy nincs kellő mértékben megalapozva a javaslat. Nincs kellő mértékben megalapozva azért, mert nincs átvezetve a javaslaton az a több tízmilliárd forintos tétel, amely az adótörvények vitájában, péntek délután csak úgy előkerült az asztalra javaslatként; és két vélekedés szerint vagy 70 vagy 30 milliárd forintos társaságiadóbevétel-csökkenést fog eredményezi ez az adókedvezményes javaslat.

Nem alkalmas vitára azért, mert amikor beterjesztette a kormány, akkor természetesen az az indítvány se volt végigtárgyalva és végigvezetve a javaslaton, hogy a 25 dollár fölötti olajárakból következően a kormány képviselőjének becslése szerint 20 milliárd forintos bevételkieséssel lehet számolni.

A számvevőszéki bizottság vitájában komoly kritika fogalmazódott meg az Állami Számvevőszék azon véleményével kapcsolatban is, hogy az adott helyzethez alkalmazkodott a Számvevőszék. A hozzászólók közül többen úgy gondolták, hogy ebben az esetben a Számvevőszéknek nem az adott helyzethez kellett volna alkalmazkodnia a törvényjavaslat megítélése során, hanem az érvényben lévő jogszabályokhoz, az érvényben lévő törvényekhez kellett volna alkalmazkodnia.

Nem volt alkalmas és nem alkalmas a javaslat általános vitára, hiszen a költségvetési törvénybe bújtatva olyan módon próbál területeket finanszírozni, amely móddal szemben már rendkívül sok ellentétes vélemény hangzott el az elmúlt két évben a parlamentben. És számunkra most sem fogadható el az, hogy az ÁPV Rt., az MFB, a Nemzeti Autópálya bűvös háromszögében - mondhatni nyugodtan: Bermuda-háromszögében - próbálják elbújtatni és eldugni azokat a pénzeket, amelyek nem nyilvános pályáztatással, nem áttekinthető módon, banktitokra való hivatkozással nem tudjuk, kinek a baráti köréhez vándorolnak ezt követően, ha a költségvetési törvény úgy lesz elfogadva, ahogy most be van terjesztve.

Nem tartottuk alkalmasnak azért sem, mert szerepel benne az a bizonyos 2 százalékos létszámcsökkentés az önkormányzatoknál, amire hivatkozott az imént a kollégám a hozzászólásában; s nem tartjuk azért sem, mert a költségvetés hiányának, amely közel 500 milliárd forint, finanszírozási módja nincs szabályozva a költségvetésben. Ez már önmagában elég lenne ahhoz, hogy a költségvetést általános vitára alkalmatlannak tekintsük.

A nemzeti földalapra vonatkozó olyan jogintézményt próbál finanszírozni a költségvetés a következő két évben, amely jogintézmény Magyarországon nem létezik. Láthatóan a kormánypártok között is komoly vita van a tekintetben, hogy milyen módon kívánnák létrehozni ezt a bizonyos nemzeti földalapot. Kétszer 5 milliárd forintos javaslat szerepel a Miniszterelnöki Hivatal fejezetben erre a célra; és mi tudjuk, hogy a parlament általános vitára alkalmasnak ítélte és tárgysorozatba vette Medgyasszay László azon javaslatát, amely ezzel szögesen ellentétes megoldást javasol. Ebből következőn tehát erre is azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen légből kapott javaslat. (Balsay István: Megoldjuk.)

A vitában elhangzott az is, hogy teljesen szabályozatlan, feltétel nélküli a Magyar Televízió 7,5 milliárd forintos köztartozásának az elengedése. Nincs megvizsgálva, hogy ez kinél, milyen időszakban, kinek a vezetése alatt halmozódott fel, hiszen az alkalmazottaktól levont járulékot se fizették be a központi költségvetésbe.

Mindezek után, részben ellenzéki képviselők nem szavazatával, részben pedig kormánypárti képviselők tartózkodásával a bizottság az előterjesztést nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Varga Mihály: Pirruszi győzelem! - Keller László közbeszól.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetője Dancsó József úr. Megadom a szót.

 

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Furcsa dolog a bizottsági matematika, amely az előbb szóba került, hiszen a bizottsági ülésünkön 6 igen szavazat, 5 nem szavazat és 1 tartózkodás mellett végül is nem lett általános vitára alkalmasnak nyilvánítva a beterjesztett törvényjavaslat, de azért láthatjuk, hogy a 6 mégiscsak több, mint a 5. Tehát mint mondottam, a furcsa matematika alapján ez így alakult.

A bizottsági ülésünkön kormánypárti oldalról nagyon sok pozitív vélemény elhangzott, amely többségi véleményként nem jelent itt meg. Azt hiszem, a bizottságban több ellenzéki képviselőtársunk is egyetértett azzal, hogy tartalmában jó alapokról indul a 2001-2002. évi költségvetés.

 

(18.50)

 

Tulajdonképpen formai problémák vannak, amelyben mindenképpen kellene valamilyen megállapodásra jutnunk.

A tartalmat illetően ellenzéki oldalról is elismerés illette a kormány gazdaságpolitikáját, hiszen olyan alapokat teremtett meg az elmúlt két évben (Bauer Tamás: Mikor?), amely mindenképpen lehetővé teszi azt, hogy a 2001-es és a 2002-es számok alkalmasak és megvalósíthatóak legyenek; ez az előzőekre vonatkozott. Így mindenképpen pozitívnak kell értékelni a gazdaság növekedési ütemét, amely nemhogy csökkenne, hanem némileg fokozódik is az elkövetkezendő két évben. Nagyon pozitívnak kell értékelni azt, hogy a reálkeresetek tovább nőnek, ezzel egyetemben a nyugdíjak reálértéke is növekedni fog, ami természetesen a foglalkoztatás bővülésével is jár, és olyan szempontból nagyon fontos, hogy az egyensúly megőrzése irányába is tesz lépéseket.

Az Állami Számvevőszék véleménye kifejtése során többször leírta azt, hogy a 2001-es, 2002-es költségvetésben több táblázatot, több információt és több adatot ismerhetett meg; ez mindenképpen a tervezés színvonalának javulását mutatja. Ennek ellenére több hiányosság is fölmerült, amelyet hosszú évek óta, azt mondhatnók, hogy egy évtized óta nem sikerült kellőképpen rendezni, ezért több feladat hárul majd a bizottságokra, illetve az Állami Számvevőszékre és a parlamentre is, hogy ezeket a hiányosságokat ki tudjuk küszöbölni.

Miért fontos az, hogy kétéves költségvetés került az asztalunkra? Azt hiszem, nagyon fontos az, hogy a gazdasági élet szereplőinek a kiszámíthatóság és az előre tervezhetőség biztosítva legyen. Ez jelenik meg végül is a kétéves költségvetés beterjesztésében is, hiszen nagyon fontos az, hogy a gazdaság szereplői számára mind bevételi oldalról, mind adózási oldalról, mind pedig egyéb terhek oldaláról világos kép kerüljön a szemük elé. Sőt, az lenne a legjobb, ha hároméves lenne ez a kétéves költségvetés... (Bauer Tamás: Öt!) - az még jobb lenne, hiszen az még messzebb vezetne. Tehát ilyen szempontból az előreláthatóságot ez fokozná, viszont tudjuk, hogy 2002-ben választások lesznek, és ezért nyilván nem ildomos két évnél hosszabb tervezetet benyújtani.

Azt kell mondanunk, hogy a kétéves költségvetés fogadása, fogadottsága jó, hiszen a társadalom nagyon sok rétegét pozitívan érinti, és azt kell mondani, hogy nagyobb az a csoport, az a lakosság, amely mindenképpen haszonélvezője lesz a 2001. és 2002. évi költségvetésnek, és nagyon kevesen vannak, akiknek nem változik valamilyen értelemben pozitívan az elkövetkezendőkben az életszínvonala, a támogatottsága. Külön ki kell emelni itt a minimálbér-emelést, amely hosszú idő után végre egy nagy lépés a tekintetben, hogy végre európai színvonalú bérek alakuljanak ki Magyarországon, és tulajdonképpen ez az egy olyan eszköze van a kormánynak, amellyel ezt a hozzáigazítást elő tudja segíteni.

Az Állami Számvevőszék véleményezésében többször előfordult még egy fogalom, amelyre szeretnék kitérni, és ez a bizottsági ülésünkön is fölmerült: ez a teljesítési kockázat, amelyet úgy gondoljuk, hogy mindenképpen célszerű az elkövetkezendőkben kicsit bővebben és részletesebben kifejteni. Érezzük azt, hogy az Állami Számvevőszék jóindulatú féltése van ezek mögött a szófordulatok mögött, ezek állandó toposzként térnek vissza. Mindenesetre úgy gondoljuk, hogy az elkövetkezendőkben ezeket majd egy kicsit célszerűbb jobban megfogalmazni és jobban elénk tárni, hogy mindnyájan tanulhassunk belőle.

Ennek alapján a Fidesz országgyűlési képviselői mindenképpen az elfogadás mellett és az általános vitára alkalmasság mellett tették le voksukat.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Balsay István úrnak, a területfejlesztési bizottság elnökének.

 

BALSAY ISTVÁN, a területfejlesztési bizottság elnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság az alkotmányosságon, az uniós csatlakozáson, a más törvényekhez való kapcsolódáson túlmenően hármas bontásban vizsgálta a 2001-2002. évi költségvetés általános vitára való alkalmasságát.

A területfejlesztési bizottság, ahol a programozás, a partnerség, az addicionalitás elvei és eszközei minden költségvetési vitánál és tételnél vizsgálandó uniós előírás és program, örömmel üdvözölte döntő többségében a két évre előre tervezhető, átlátható, kiszámítható terv készítését. Integrált jellegű, figyelembe veszi a makrogazdasági feltételek alakulását, amely több dolgot tesz lehetővé, valamint vizsgáltuk, hogy a költségvetési politika területfejlesztési vonatkozása milyen.

Megállapította a területfejlesztési bizottság, hogy a kiemelkedő fejlődés és az egyensúly követelményeit tartani tudja ez a költségvetési javaslat. Jelentős életszínvonal-javítás lehetséges, szükséges az államháztartási törvény módosítása. Megállapítottuk azt is, hogy a gazdasági növekedés eredményeit az embereknek közvetlenül a mindennapi életükben érezniük kell, és ennek ez a költségvetés jelentős mértékben lehetőséget biztosít mind a nyugdíjak, mind a bérek tekintetében. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermeknevelés terheinek könnyítése, a családok életkörülményeinek javítása továbbra is a program kiemelkedő része legyen. A Széchenyi-tervről pedig külön blokkban fejtettük ki a véleményünket.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a beruházásban érdekelt vállalkozók terhe tovább csökkenjen, és kedvező mozgástér alakuljon ki a területfejlesztési körben. Felvetettük azt is - és örömmel látjuk -, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségek adókedvezményei maradjanak meg.

A területfejlesztés üzenete a költségvetésnek, hogy az önkormányzatoknak a 2001-2002. évben mintegy 12,4 és 10,5 százalékkal nőnek a költségvetési tételei. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Jobb lenne, az is jobb lenne, ha azok, akiknek az idejében 12-14 százalékkal csökkent (Keller László: Egészen más körülmények voltak!), most kevésbé tennének bekiabálós észrevételeket. Alkotmányos, mert esélyegyenlőséget biztosít ez a kétéves költségvetés (Közbeszólások, köztük Varga Mihály: Mi nem kiabáltunk! - Bauer Tamás: Ott sem voltatok!), mert a hátrányos helyzetű régióknak lehetőséget ad. A vita során elhangzott az is, hogy a kistérségre monitorozott megfigyelő rendszer kialakította szempontokat figyelembe kell venni, mert néhány megyeközpont és néhány hátrányos helyzetű régió egy-egy területe kiemelkedően fejlődik, míg a közvetlen közelében levő kistérségnél nem mozdult ki.

Megállapítottuk, hogy a címzett és céltámogatásoknál el kell végre végeznünk a megfelelőségi vizsgálatokat, és nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy ne ilyen tömegben, ilyen mértékben adják vissza az önkormányzatok a címzett és céltámogatási lehetőségeket, különösen a szennyvíz, vízi közmű esetében, ezért egy olyan táblázatot, mátrixot javasolunk elkészíteni, amely figyelembe veszi a különböző támogatási lehetőségeket.

Örömmel üdvözöltük a Phare 2001-es programjában részt vevő régiókat, valamint azt is, hogy az ipari parkokra és vállalkozási övezetekre nagyobb gondot kell fordítani. Feltétlenül fontos, hogy a Széchenyi-tervben kiemelkedő szerepet kap a gyorsforgalmiút-építés, a turizmus, a kis- és középvállalkozások támogatása, valamint a harmadik generációs program, az innovációorientált programozás és tervezés.

Nem mindenki tudja - vagy aki tudja, néhányan nem veszik figyelembe -, hogy a közvetlen területfejlesztés 50 százalékkal növekedik. Ennek reálérték-növekedése egyes helyeken 23,5 százalékot ér el, a decentralizáció mértéke pedig másfélszerese a két évvel ezelőttinek. A Széchenyi-terv társfinanszírozásra ad lehetőséget, így a területfejlesztési bizottság 12:8 arányban általános vitára alkalmasnak találta és üdvözölte a kétéves költségvetési tervet.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: A megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Bajor Tibor úrnak.

 

BAJOR TIBOR, a területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A területfejlesztési bizottságban a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitája során megfogalmazódott egy határozott kisebbségi álláspont, amely a két évre szóló törvényjavaslat kritikus kérdéseire mutat rá. A kormány most először két évre tervez, egy olyan időszakban és világgazdasági környezetben az ezredfordulón, amikor éppen azt mutatják a nemzetközi és a hazai események, hogy bizonytalanabbá váltak az előrejelzések.

 

(19.00)

 

Az idei évben bekövetkezett, nem számított olajárrobbanás, az ezt követő inflációs áremelkedés a vezető gazdaságokban nem azt igazolják, hogy most könnyű előre látni egy évre is a várható eseményeket. Jól látható, a magyar gazdaság sem tudta teljesíteni az egyik legfontosabb gazdasági mutatószám, az infláció szinten tartását. Ilyen, már az idén sem teljesíthető körülmények mellett a kormány megkockáztat egy kétéves költségvetést. Azt hiszem, az említett tények ismeretében nem kell kommentálni azt, hogy sokkal bizonytalanabb ez a két évre előretekintés, mint amilyen akár csak két évvel ezelőtt lehetett volna. A bizottsági ülésen elhangzott számvevőszéki tájékoztató szerint a költségvetés bevételi oldala bizonytalan, de akkor a bizonytalan a területfejlesztésre fordítható összeg is.

Ezen általános összefüggéseiben a területfejlesztésre is kiterjeszthető gondolatsor után a konkrét területfejlesztési hiányosságok kerülnének bemutatásra. Valójában most csak jelzésszerűen a következőre szeretnék rámutatni.

A vállalkozói övezetek kedvezményezett helyzete lejár 2000. december 31-ével, és nincs beterjesztve az erre vonatkozó szabályzás. Úgy tűnik, a magyar autópálya-építési program végre megindul állami forrásból: az ÁPV Rt. a Magyar Fejlesztési Banknak utal át pénzt erre a célra, és ezáltal kikerüli a közbeszerzési eljárást. Valóban így fog megvalósulni az ország számára leghatékonyabban ez az építkezés? Kétségek merülnek fel ezzel kapcsolatban valakiben is? Másrészt milyen hosszúságú autópálya megépítésére elegendő ez az összeg?

Az infrastruktúra fejlesztése és szinten tartása kifejezetten háttérbe szorul. Mivel jelentősen csökken az útépítésre, beruházásra szánt összeg, ezért a nemzeti környezetvédelmi programban megfogalmazott, környezeti értékeket előtérbe állító kerülőutak megvalósítása késedelmet fog szenvedni. Az útfenntartás is relatív veszteségeket fog elkönyvelni, melynek következtében a közutak állapota romlani fog. Nem történik meg a MÁV adósságrendezése, és a vasúthálózat fejlesztésére szánt összeg is gyakorlatilag stagnál. A nominálértéken, illetve az e körül maradó vízügyi előirányzatok általában alig változó dologi kiadásokkal megnehezítik a fennálló feladatok végrehajtását, és valószínűleg áradás tavasszal is lesz.

Több fejlesztési program megkezdése és folytatása a Phare-támogatástól függ; a pályázatok elbírálása még nem fejeződött be. Az igaz, hogy az ötmegyés támogatás 10 százalékkal emelkedik a tervezet szerint, azonban egyes minisztériumok területfejlesztésre fordítható különböző keretszámai ennél lényegesen magasabb százalékkal. Ha a megyék csak a megyei keretet használhatják fel, akkor az a 10 százalékos emelés tulajdonképpen büntetés. Elég csak arra figyelni, hogy a Gazdasági Minisztérium turisztikai előirányzatai hatszorosára emelkednek, és érthetetlen, hogy miért csak és kizárólag az Alföldön a Tisza-tóval foglalkoznak, a Tisza többi részével miért nem.

Az elmúlt időszakban Borsod és Szabolcs megyék a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatási rendszerében külön kiegészítő támogatást kaptak. Az előttünk lévő költségvetési tervezetben már csak Borsod szerepel, külön indoklás nélkül.

Tisztelt Ház! A területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményét mondtam el, mely alapján ezt a költségvetést mi nem tudjuk támogatni. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

ELNÖK: Megadom a szót Halász János úrnak, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának.

 

HALÁSZ JÁNOS, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezetek bizottsága október 12-i ülésén általános vitára alkalmasnak találta az elkövetkező két évre szóló költségvetési törvényjavaslatot. A Fidesz célja a költségvetéssel kapcsolatban a bérek, nyugdíjak jelentős emelése, a családtámogatási rendszer további bővítése és a Széchenyi-terv - ezen országépítő, -fejlesztő terv - elindítása, megvalósítása. Általánosságban erről is volt szó a bizottsági ülésünkön, és nyilván ezt is figyelembe véve a bizottságunk ezt a javaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Természetesen vizsgáltuk a civil szervezetek támogatását. A magyar egyesületi, alapítványi világ évente több mint 300 milliárd forinttal gazdálkodik. Ennek az összegnek körülbelül 60 százaléka az, amely saját bevétele ezeknek a szervezeteknek; vagy vállalkozási tevékenységből, vagy saját alaptevékenységükből származó bevétel ez. Nem egészen 20 százaléka ennek az összegnek adomány, vállalkozások, magánszemélyek felajánlásából jut a szervezetekhez, és valamivel több mint 20 százaléka ennek a 300 milliárd forintnak állami támogatásként jut a szervezetekhez - ez nagyon jelentős összeg. Ez a sok tízmilliárd forint egyébként alapvetően kétféle módon jut a szervezetekhez: egyrészt normatívákon keresztül, hiszen nagyon sok olyan szervezet van akár az oktatás területén, akár szociális területen, amely állami feladatot lát el, és azt a támogatást, amit egyébként állami intézmények megkapnak, a fenntartó egyesületek, alapítványok is megkapják; a másik ilyen alapvető mód az, hogy a költségvetésben nevesítetten szerepelnek egyesületek, alapítványok, illetve vannak olyan rovatok, amelyek a különböző minisztériumoknál elsősorban olyan pályázati lehetőségeket biztosítanak sok tíz-, illetve százmillió forint formájában, amely pályázatokra egyesületek, alapítványok nevezhetnek különböző pályamunkáikkal. A normatívák emelkednek az inflációt követően vagy meghaladóan; ez megnyugtató volt bizottságunknak, hiszen az ilyen, előbb említett feladatátvállaló civil szervezetek is tudják folytatni munkájukat.

A nevesített, tehát a költségvetésben megnevezett szervezetek és a hozzájuk juttatott támogatások összege pedig - ha a pályázati lehetőségek összegét is vizsgáljuk - az inflációt meghaladó mértékben nő. Így volt ez korábban is, és meg kell mondanom, egyébként így volt ez már 1998-ban is. Azt gondolom, összességében is vizsgálva - és nyilván általános vita kapcsán egy ilyen ügyet különösen így érdemes nézni - ez megnyugtató volt a bizottság számára, és nyilván ezért is tartotta általános vitára alkalmasnak ezt a törvényjavaslatot.

Van egy tétel ebben a törvényjavaslatban, mint egyébként minden más éves költségvetésben: ez pedig az, amely civil szervezetek, egyesületek, alapítványok működési támogatásául szolgál, és az Országgyűlés fejezetében található ez az összeg. Örömmel mondom és a bizottság is örömmel nyugtázta, hogy egy új elemmel bővül az elkövetkező években ez a támogatási lehetőség, hiszen egy, a Ház által most tárgyalt másik törvény megteremti azt a lehetőséget - az 1+1 százalékos törvényről van szó -, hogy az ott felajánlott, de célba nem ért 1+1 százalékos összegek az egyesületi, alapítványi világot segítsék, éppen az Országgyűlés fejezetében betervezve, évről évre. Ez újabb 250-300 millió forintot jelent az APEH legújabb hivatalos közlése szerint is, és ez azt jelenti, hogy a korábbi összeg - itt 348 millió forint -, amely rendelkezésre állt, szinte majdnem megduplázódik. Ezért a bizottságunk és bizottságunk többsége el tudta fogadni azt, hogy ez az alapösszeg nem változik jövőre és 2002-ben, mert egy új elemmel nagyon jelentősen bővül. Nyilván a két dolgot együtt vizsgálva megnyugtató volt számunkra ebben a tekintetben is a jövő évi és a 2002. évi költségvetés, és bizottságunk ezt a törvényt általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

ELNÖK: A kisebbségi vélemény ismertetésére megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, a bizottság alelnökének.

 

HEGYI GYULA, a társadalmi szervezetek bizottságának alelnöke, a kisebbségi vélemény ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az igazság az, hogy a társadalmi szervezetek bizottsága igen szűk szavazattöbbséggel, 7:6 arányban fogadta el azt a többségi álláspontot, amelyet Halász alelnöktársam képviselt a bizottságban. Én a kisebbségi álláspontot szeretném ismertetni.

Először is: természetesen a bizottságunkban is felmerült, hogy a kétéves költségvetés jelenlegi benyújtása törvényellenes, és felmerült az a kérdés is, hogy milyen példát adunk a civil szervezeteknek, ha maga az Országgyűlés, illetve maga a kormány nem tartja be a Magyar Köztársaság alapvető törvényeit. Természetesen felmerült az, hogy a nyugdíjasok helyzete sajnos tovább romlik ennek a költségvetésnek megfelelően, amiben különösen nagy szerepe van az infláció alulbecslésének. Néhány hosszú emlékezetű képviselő, akik tizenkét hónapra vissza tudnak emlékezni, felidézte azt a tényt, hogy a pénzügyminiszter úr tavaly ilyenkor 6 százalékos inflációt jósolt 2000-re itt, Magyarországon; Londonban közben 7-8 százalékos inflációt jósolt és becsült meg. Sajnos még ez az utóbbi, őszintének szánt kijelentése is messze állt a valóságtól, hiszen tudjuk, hogy már 10 százalék körül jár az infláció.

 

(19.10)

 

Azt gondolom, ha 6 százalék helyett 10 százalék az infláció, az azt jelenti, hogy valaki több mint 50 százalékkal - elnézést a közhelyért - mellétrafált, melléfogott. Egy civil szervezetnél, amely például félmillió forinttal gazdálkodik, ha a pénztárnok ekkora hibát követ el, akkor másnap már nem marad meg a tisztségében. Úgy látszik, hogy egy ország pénzügyeinek az irányításánál ennél liberálisabb szabályok érvényesülnek, mint nagyon sok civil szervezetnél.

Ami most már a társadalmi szervezetek támogatását illeti, Halász alelnöktársam fejtegetését meghallgatva is szeretném a hallgatókat, akik ezt a közvetítést hallgatják, figyelmeztetni arra, hogy a soron beírva az van, hogy 348,1 millió forintot kapnak a civil szervezetek, ugyanannyit, mint az előző évben, sőt a 2002-es költségvetésre is 348,1 millió forint szerepel, ugyanannyi pénz, egyetlen fillér emelés nélkül, e tekintetben tehát, a civil szervezetek támogatása tekintetében a kormány már a nulla százalékos inflációt is megvalósulni látja, ami persze aligha fog bekövetkezni. Szeretném hozzátenni, hogy erre a nominálértékben azonos, reálértékben csökkenő pénzre egyre többen pályáznak, mert örvendetesen egyre több a közhasznú alapítvány, a közhasznú alapítványok száma növekszik, egyre többen pályáznak erre a keretre, és egyre kevesebb pénzből kell boldogulniuk, illetve egyre kevesebb pénzt tudunk kiosztani.

Amit Halász alelnöktársam említett, az is felmerült a bizottság ülésén, hogy egyrészt az ellenzéki képviselők úgy vannak ezzel, hogy - az apróhirdetések nyelvén - minden megoldás érdekel minket, tehát ha a civil szervezetek több pénzt kapnának a jövőben, mint amennyit a költségvetés szerint kapnának, akkor minden ilyen megoldást tudunk támogatni, de nem hisszük azért, hogy a civil szervezetek támogatásának az egyetlen biztos módja lehet az, hogy azzal számolunk, hogy emberek évről évre elrontják az adóívet, és az így elrontott összegek majd kiszámítható és biztos módon a mi bizottságunkhoz és a bizottságon keresztül a civil szervezetekhez fognak eljutni. Azt gondoljuk, hogy a civil szervezetek támogatásának biztos alapokon kell állnia, ezzel együtt természetesen, mint mondtam, minden olyan megoldást támogatunk, amely valamilyen módon ezt az összeget bővíti.

Azt is szeretném megjegyezni, tisztelt Országgyűlés, hogy a bizottsági vitán a kormányt kizárólag a Fidesz képviselői képviselték, ugyanúgy, ahogy, ha ma körülnézünk, ma is azt látjuk, hogy kormánypárti képviselők közül kizárólag fideszes képviselők vannak jelen. A három ellenzéki párt, ez esetben az MSZP, az SZDSZ és a MIÉP képviselői ezt a kétéves költségvetést nem találták általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására a holnapi ülésnapunkon kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/3008. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/3008/65. számon kapták kézhez. Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani a részletes vitában. (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Emlékeztetem önöket, hogy ma az ülés kezdetén döntött az Országgyűlés a részletes vita szerkezetéről. Az elfogadott vitaszerkezetet az elfogadott napirendi ajánlás tartalmazza.

Megnyitom a részletes vita első szakaszát, az ajánlás 1-18., 62., 63. és 66-70. pontjai alapján. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. Keller László képviselő úrnak adom meg a szót.

 




Felszólalások:   41   41-133   133-198      Ülésnap adatai