Készült: 2021.04.17.10:23:48 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 86 1999.12.01. 1:44  75-340

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megmondom őszintén, nem értem ezeket a javaslatokat, hogy ne tárgyaljunk arról az igen fontos törvényről, ami miatt az ellenzék részéről számtalan kritikát kaptak a kormánypárt képviselői, illetve a kormányzat, hogy mikor kezdődik el az egészségügy átalakítása.

Én úgy gondolom - félig-meddig osztva azt a javaslatot és igényt, de ennek miniszter úr is hangot adott, hogy semmi akadálya, hogy az ezzel kapcsolatos elkészült anyagokat eljuttassa, és részben én úgy emlékszem, hogy már a bizottság találkozott ezekkel az anyagokkal, tehát minden parlamenti párt megismerkedhetett ezekkel az anyagokkal. (Béki Gabriella: Tévedés!) Én se kiabáltam közbe Béki képviselő asszonynak a hozzászólásába. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: De ő igazat mondott, viszont te meg nem!)

Nem értem, hogy miért nem akarnak vitatkozni erről a kérdésről, erről a nagyon fontos kérdésről, miért nem vagyunk kíváncsiak egymás véleményére az egész egészségügy átalakításával kapcsolatosan. Miért nem mondják el jobbító javaslataikat vagy ötleteiket itt, a nagy nyilvánosság és a parlament plénuma előtt. Nekem az az érzésem, hogy ez az egész csak az obstrukciós játék, nehogy elindulhasson az átalakítás (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!), mert ez bizonyos körök érdekeit sérti. Tehát a Magyar Demokrata Fórum mindenféleképpen azt kéri, hogy ezt a vitát folytassuk le.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 212 1999.12.01. 2:00  75-340

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Karakas képviselő úr valóban egy jelenleg is létező problémáról beszél; jelenleg is létező problémáról.

Mi bízunk abban, hogy ha itt a konzultációk végén a Magyar Orvosi Kamara és az ÁNTSZ ezzel kapcsolatos, ezen tevékenységgel kapcsolatos tevékenységi jogosítványai megerősödnek, akkor egy valódi szakmai kontroll jön létre a praxisok felett, mert most ez eléggé hibádzik, én legalábbis így érzem, úgyhogy ezzel a törvénnyel nem új probléma keletkezik. Itt a kérdés feltevése az, hogy egy meglévő problémát ez a változtatás tud-e kezelni vagy sem. Ezen érdemes vitatkozni, és ha ezzel kapcsolatban valamilyen jó ötletek merülnek fel, akkor, gondolom, az mindenki megnyugtatására szolgálna.

Keller képviselő úr felvetette, hogy miért csak a háziorvosok, egyéb foglalkozások miért nem kapnak ilyen jogot. Jelenleg a háziorvosokról beszélünk. Én úgy gondolom, hogy a világ boldogabb felén tulajdonképpen az orvoslással kapcsolatosan ez a tevékenységi forma egy bevett gyakorlat, szemben a pedagógusokkal, habár vannak magánintézetek, amelyek vállalkozások formájában oktatnak - Magyarországon is vannak -, még ha ezek alapítványi iskolák is, de jelenleg erről van szó. Lépni kell, mindenféleképpen lépni kell, mert bemerevedett az alapellátási rendszer. Nincs mobilitás. Nincs mobilitás, mert - adjunk magasabb fizetést. A 67 éves idős orvosnak adhatunk most magasabb fizetést, attól nem lesz magasabb a nyugdíja. Kénytelen a praxisát jóformán élete végéig vinni ahhoz, hogy meg tudjon élni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 226 1999.12.01. 0:56  75-340

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Bár részben már Horváth képviselő úr válaszolt Karakas képviselőtársam felvetett kérdéseire, elmondom, nem az önkormányzat elővásárlási jogáról van szó, teljesen más dologról van szó, de ezt már Horváth Zsolt elmondta.

Arról, hogy kinek mi csípi a szemét: nekem csípi a szememet a bankszférában a takarítónők és sorolhatnám tovább, jövedelmi viszonya, egyéb közalkalmazotti jövedelmi viszonyok. Hogy a szakmánál maradjak, nekem csípi a szememet, hogy a Lajtán túl egy hasonló szakmai gyakorlattal rendelkező kórboncnok hányszorosát keresi. Most nem erről van szó, most arról van szó, hogy egy átalakítási folyamat első lépését tegyük meg, és úgy gondolom, erről kellene beszélnünk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 295 1999.12.01. 10:07  75-340

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Ház! A kétpercessel kezdem, mert én is reagálnék Béki Gabriella hozzászólására és Szabó miniszter úr hozzászólására is. Nem adhatják el az egészségügyi intézményeiket, hiszen azok a forgalomképtelen törzsvagyon részét képezik és ellátási kötelezettséggel terhelt bizonyos fokig.

 

(15.00)

 

Én is nagyon furcsának tartanám azt, hogy ezért az ellátási kötelezettségért vagy annak a jogáért fizetnie kelljen az orvosoknak, amikor ugyanakkor az önkormányzati törvényben benne van, hogy neki biztosítania kell az ellátási kötelezettséget a mostani törvénykezés szerint. Nagyon furcsán nézne ki az, ha a "gyere, fizess azért, hogy dolgozhassál!" elvet hirdetnénk. Ez tényleg egy nóvum, de más szakmát illetően is nagyon érdekes lenne, mert akkor más szakma kapcsán is fel lehetne ezt vetni. De nem hiszem, hogy itt erről van szó.

Tisztelt Ház! Idősebb képviselőtársaink talán még emlékeznek arra az időre, amikor úgy ötven évvel ezelőtt a háziorvosi hivatás még szellemi szabadfoglalkozás volt. A doktor bácsi többnyire saját lakásában vagy az azzal egybeépült rendelőben látta el az egész családot. Nemcsak orvos volt, hanem a család bizalmasa, akihez a gyerekneveléstől a házassági konfliktusokig minden kérdésben bizalommal fordulhattunk. Megbecsült és tisztelt polgára volt a társadalomnak, aki ennek megfelelő jövedelemmel és életmóddal bírt. Betegei nagy része biztosított volt, ezért az orvosi számlát az akkori biztosítók: OTI, MABI, OTBA és a többiek fizették a beteg helyett. Ha nyugdíjba vonult, biztos és őt megbecsülő klientúráját, a praxist fiatalabb kollegája vehette át, s a nyugdíjas doktor úr vagy özvegye továbbra is tisztesen megélt a praxisért kapott pénzből.

1950-ben ezt a rendszert gyökeresen felszámolták, az orvosból hivatalnok lett, a beteg pedig alattvaló, aki azt sem választhatta meg, hogy legbizalmasabb, legbensőbb személyes ügyeit kire kívánja bízni. A hivatali rend szabályai szerint kialakított körzeti orvoshoz kellett fordulnia, ha bízott benne, ha nem.

A rendszerváltoztatás után a hivatalnoki lét béklyóiból kitörni vágyó orvosok szándéka, hogy ismét szellemi szabadfoglalkozásúvá válhassanak, s a betegek óhaja, hogy az általuk legjobbnak vélt orvost választhassák, csak hosszú és rögös úton valósulhatott és valósulhat meg.

Az első lépést, a szabad orvosválasztás és az alapellátás úgynevezett funkcionális privatizációját sikerült megteremteni még 1991-ben. Annak érdekében ugyanis, hogy a változásban érdekeltté váljanak az immár vállalkozó orvosok, olyan díjazási rendszert kellett bevezetni, amely 17 milliárd forint többletköltséggel terhelte meg az egészségügyi költségvetést.

A további lépésekre, tehát arra, hogy az orvosok valóban tulajdonosai legyenek annak a rendelőnek, amelyben dolgoznak, és sajátjukként igyekezzenek fejleszteni azt a nagyobb pacientúra érdekében, mind a mai napig várniuk kellett. Elsősorban a háziorvosok, házi gyermekorvosok és fogorvosok várják a praxisprivatizációt, akik ennek a kívánságuknak minden lehetséges fórumon hangot adnak, ettől remélve, hogy siralmasan alacsony nyugdíjukat majdan a praxis értékesítéséből kiegészíthessék.

A betegek ugyan nem nyilvánítottak hasonlóan hangos véleményt, ám végső soron az ő érdekük is ez lenne. Ha a praxis értékesíthető tulajdon, akkor annak értékét elsősorban az adott orvost választó betegek száma határozza meg, ezért az orvos igyekszik úgy kezelni a betegeit, hogy azok hozzá forduljanak, vagyis minél jobb ellátást és emberségesebb, együttérzőbb bánásmódot kapjanak.

Minden egészségügyi politikus pártállásra tekintet nélkül hitet tett a magánosítás mellett. Nagyon jól tudják ugyanis, hogy az orvos évente 16 alkalommal találkozik minden egyes betegével, tehát jelentős véleményformáló erő lehet az orvostársadalom. Kegyeit megnyerni ezért minden politikus józanul felfogott érdeke.

A kormánypártok szándéka szerint a praxishoz való jogot a jelenlegi háziorvosok térítés nélkül, mintegy nemzeti ajándékként megkapnák. Véleményem szerint ezt meg is érdemlik. Évtizedeken át munkájukhoz, felelősségvállalásukhoz, a szakma elsajátításához szükséges tanulóidőhöz képest méltatlanul alacsony fizetést kaptak, és ennek következtében szégyenletesen alacsony nyugdíj vár rájuk. A tényleges tevékenység gyakorlásához szükséges eszközöket, berendezéseket pedig megvásárolhatnák, s a továbbiakban saját tulajdonukként rendelkeznek azzal. Az ehhez szükséges bankhiteleket állami garancia biztosítaná.

A gyökeres rendezést azonban egy lényeges körülmény akadályozza. Az önkormányzati törvény ugyanis a területi önkormányzatok feladatává tette az alapfokú területi ellátás biztosítását, és az ehhez szükséges eszközöket az önkormányzatok tulajdonába adta. Ezt a tulajdonjogot másra átruházni még akkor sem lehet, ha azok tényleges használói a háziorvosok, mert ehhez a önkormányzati törvényt kellene megváltoztatni. Mivel pedig az önkormányzati törvény megváltoztatásához kétharmados többség kell, az ellenzék támogatása nélkül ez nem lehetséges. Bízunk benne, hogy nemcsak szavakban hirdetik a privatizáció üdvös voltát, hanem az e héten megkezdett tárgyalások eredményeként nem lesz akadálya az önkormányzati törvény módosításának sem.

De ha mégsem lehet az említett okok miatt a tényleges tulajdonjoggal járó háziorvosi privatizációt megvalósítani, akkor egyetlen dolgot tehetünk: a most tárgyalt törvényjavaslat szerint a háziorvosok tulajdonába adjuk a praxisjogot, vagy ahogy a törvény fogalmaz: a működtetési jogot. A működtetési jog az adott orvos személyes ellátási kötelezettsége, függetlenül attól, hogy a szolgáltatás milyen szervezeti keretek között történik. Ezzel a lépéssel maga az orvosi tevékenység válik vagyoni értékű joggá.

Ez a felemás megoldás azt jelentené, hogy a jelenleg területi ellátási kötelezettségekkel dolgozó háziorvosok, házi gyermekorvosok, fogorvosok tulajdonává válna az a jog, hogy az őket választó betegek akaratának megfelelően továbbra is ők legyenek jogosultak az ellátásért járó egészségbiztosítási támogatás felvételére. Ez azonban valójában semmilyen lényeges változást nem jelent. Az igazi kérdés ugyanis az, hogy ez a jog milyen mértékű vagyoni jellegű értéket képvisel, miként bocsáthatják áruba, vagyis annak értéke miként realizálható, valamint az, hogy ezt a jogot ki adományozza, milyen garanciális elemek lépnek életbe, mikor jelenik meg az amortizáció a finanszírozásban.

A törvényjavaslat szerint ezeket a kérdéseket rendelet formájában kívánja a kormányzat megoldani. Ezt sokan vitatják, mert véleményük szerint ezeket a kérdéseket is törvényi szinten kellene szabályozni.

A Magyar Demokrata Fórum véleménye az, hogy a rendeleti úton való szabályozás rugalmasabbá teszi a rendszer átalakítását, s ezzel a módszerrel az előre nem kalkulálható problémák könnyebben megoldhatók. Tudjuk, hogy a háziorvosi praxisok privatizációja csupán egy lépés lehet az orvosi hivatás presztízsének, társadalmi megbecsülésének visszaállításához. Egyedüli megvalósulása esetén még fokozhatná is a szakmán belül már eddig is tapasztalható ellentéteket, megoszthatná vagy akár egymással szembe is fordíthatná az egészségügyben dolgozókat. Ezért legalább két további lépésre is sort kell kerítenünk a veszély megelőzése érdekében. Egyrészt át kell alakítani a járóbeteg-szakellátás és fekvőbeteg-ellátás tulajdoni és szerkezeti viszonyait, másrészt a privatizáció során elkerülhetetlen a nem orvos egészségügyi dolgozók, nővérek, műszakiak gyalázatos bérszínvonalának javítása, mert emiatt ez a pálya lassan elnéptelenedik, ám nélkülük működésképtelen az egészségügy, tehetetlen a legjobb orvos is.

Ezekre a kérdésekre a privatizáció önmagában nem adhat megoldást. A jelenlegi funkcionális privatizálás körülményei között is előfordul ugyanis, hogy minimálbért fizet a praxisban dolgozó nővérnek az orvos.

Az egészségügyi privatizációra is érvényes, hogy nagyon kívánatos lenne a különböző politikai pártok közötti megegyezés, abból a felismerésből kiindulva, hogy az egészség ügye mindannyiunk, az egész nemzet ügye, ha úgy tetszik: jövőnk záloga. Európa legbetegebb nemzete vagyunk, ezért minden politikusnak, aki a polisz, vagyis a közösség méltó képviseletére tart igényt, ennek a tragikus állapotnak a jobbításáért kellene dolgoznia; személyes példájával bizonyítani a közvélemény előtt, hogy az egészségügyet értékéhez méltón kezeli, mert ettől remélhető, hogy a közgondolkodás is értéknek fogadja el az egészséget, nem feledve, hogy az ország egészségi állapota túlmutat nemcsak egy parlamenti cikluson, hanem egy emberöltőnyi időn is.

A közmegegyezés biztosíthatná, hogy ne csak ehhez a jó szándékot mutató, ám csonkára sikeredett törvényt tudjuk elfogadni, hanem olyat, melyre büszkék lehetünk utódaink előtt is.

Köszönöm szépen figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 327 1999.12.01. 1:29  75-340

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megmondom őszintén, nem tudom, hogy mi akadályozza, hogy a vitát lezárjuk. Itt elhangzott a mai nap, az ellenzék részéről mást sem hallottunk, hogy ez a négy paragrafusos törvény tulajdonképpen semmiről nem szól, semmi lényegi dolog nincs benne, és most jelenleg erről vitatkozunk.

Az, hogy ne zárjuk le, azt jelenti, hogy akkor mégis csak lenne mondanivalója az ellenzéknek arról a törvényről, amiről tárgyalunk. Nekünk az a véleményünk, hogy jó lenne már a részletes vitában tárgyalni az érdemi módosításokról, mert a jelenlegi fázisában az egésznek valóban a részletes vitában lehet tárgyalni az érdemi módosításokról, és ha most nem zárjuk le az általános vitát, akkor nem tudunk érdemi dolgokról beszélni.

Itt többen jelezték az ellenzék részéről is, hogy módosító javalatokat nyújtottak be, mi ezt nagy kíváncsisággal várjuk és a részletes vitában érdemi dolgokról tudunk tárgyalni, és a részletes vita végén meg tudjuk majd állapítani, illetve tudunk abban dönteni, hogy hogyan tovább. Nem látom indokát annak, hogy most ne zárjuk le az általános vitát. Zárjuk le, vagy ha még valakinek mondanivalója, akkor gondolom, hogy mondhatja tovább, ennek nincs semmi akadálya.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 340 1999.12.07. 2:07  315-447

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lelki szemeim előtt van, hogy ha ne adj'isten a törvényjavaslat címét az előterjesztő úgy nyújtotta volna be, ahogy azt szabad demokrata képviselőtársaink javasolják a módosító javaslatukban, hogy "az egészségügyi alap- és járóbeteg-szakellátás privatizációjáról" szóló törvény, akkor önök most sorozatban állnának fel és teljes joggal tennék fel a kérdéseket, hogy vajon mi lesz a kórházakkal összeintegrált rendelőintézetekkel kapcsolatban; mi lesz a teljesen bizonytalan státuszú járóbeteg-szakellátási orvosokkal, mert nagyon sok helyen igenis bizonytalan a státusz abból a szempontból, hogy kórházi orvosok látják el, s nemcsak feltétlenül a kórházzal összefüggésben álló járóbeteg-szakellátás esetében, hanem a kórház közelében lévő, különben önálló járóbeteg-szakrendelőkbe is kórházi orvosok járnak ki és látják el ezt a feladatot. Teljesen jogosan sorolnák ezeket a kérdéseket és fogalmaznák meg a kritikákat.

Úgy gondolom, az alapellátás az egész rendszeren belül viszonylag tiszta, önálló egység, ahonnan el lehet indulni. Ez a törvényjavaslat a továbblépés lehetőségét magában rejti, de a szakellátás tekintetében nemcsak az eszközbeli és a személyi összekapcsolódások szétválasztásáról kell gondoskodni, hanem például a betegutakról is. Egy szakrendelői privatizáció kapcsán nagyon jó lenne megcsinálni a különböző kapacitások rendberakását, ami egyéb törvényeket is érint, kettéválasztani dolgokat. Fontos az összeférhetetlenségi dolgok kimondása, ami nagyon kényelmetlen, nagyon felelős dolog, de ki kell mondani, mert anélkül a reform semmit nem ér.

Majd folytatom a következő felszólalásomban. Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 352 1999.12.07. 0:29  315-447

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy érzem már hosszú percek óta, mintha az általános vita folytatódna, de úgy tudom, hogy a részletes vita megy. Kérem képviselőtársaimat, hogy a részletes vitát folytassuk le, mert itt már a más állapotba szenderedett tehéntől kezdve a kórháztörvényig mindennel foglalkozunk, csak nem a módosító javaslatokkal. Kérem az elnök asszonyt, hogy térjünk vissza a részletes vitára.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 368 1999.12.07. 2:03  315-447

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom őszintén és tényleg nem bántóan mondom, de nagyon eklektikusnak tűnt Béki képviselő asszony hozzászólása, egy csomó dolog keveredett benne. Ha jól értettem, az ajánlás 11. pontjáról folyik most a vita. Ebben pedig az szerepel, hogy azt javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a települési önkormányzat a működtetési jogot térítés ellenében adhassa el. A képviselő asszony a hozzászólásának túlnyomó többségében arról beszélt, hogy egyáltalán az eldöntendő, hogy a működtetési jog odaítélése, ez egy külön lépcsőfok, hova kerül.

A működtetési jog, illetve tulajdonképpen az önálló orvosi tevékenységnek a joga mint immateriális jog a szabad demokraták véleménye szerint egy árucikk, egy szabad árucikk jelen formájában. Úgy gondolom, nem az önkormányzat tulajdona egy ilyen önálló orvosi tevékenység, mert az önálló orvosi tevékenység az én olvasatomban egy szakmai tudást, egy több éves, évtizedes szakmai tapasztalatot és egy fölépített praxist jelent, amit az adott praxisban dolgozó kolléga teremtett meg. Tehát ez megítélésem szerint nem lehet a klasszikus értelemben vett árucikk, mert a következő lépés akkor az lehetne, hogy mondjuk, versenytárgyalás útján árulja az önkormányzat ezt a jogosítványt vagy ennek a jogosítványnak a lehetőségét. Ez nem ebbe a rendszerbe tartozik.

Ez lenne igazán rossz az állampolgárnak, hisz nem a szakmai kérdések dominálnának egy ilyen esetben, hanem kifejezetten financiális kérdések.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 378 1999.12.07. 1:46  315-447

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megígérem, hogy többet ehhez nem fogok hozzászólni, de változatlanul azt mondom, hogy itt nagyon-nagyon keverednek a dolgok, és Hegedűs képviselő úr hozzászólásából is ez tűnt ki számomra.

Válasszuk ketté a dolgot! Az önálló tevékenység lehetősége mint immateriális jog és a rendelő, az eszközállomány és egyebek mint materiális jog - két teljesen különálló dolog. Az én olvasatomban a 11. ajánlási pont az első részéről szól, és azzal kapcsolatban korábban elmondtam a véleményem, de ha annak a logikának a mentén megyek, amit szabad demokrata képviselőtársaim mondtak, akkor jogosultabb lenne az orvosi egyetemeknek adni ezt a jogot, mert az orvos képzésében nagyobb szerepet játszottak, mint az önkormányzatok - ennek a logikának a mentén.

A materiális jogok kérdése teljesen más kérdés, az egy másik ajánlási pontban lesz. Ott valóban fölmerül az, hogy azért igenis jár az önkormányzatoknak valamilyen térítés, habár az esetek túlnyomó többségében a feladattal együtt ingyen kapták az épületeket, az épületek tulajdonjogát és az eszközöket. De ha az elmúlt 8-9 év alatt új rendelőt építettek vagy beruháztak a meglévő rendelőbe, eszközöket vettek, annak az ellenértéke mindenféleképpen jár nekik. Nem hiszem, hogy ebben közöttünk bárminemű vita van.

De az, hogy a működtetési jog, az önálló tevékenység engedélyezése árucikk legyen, más tulajdonát árulják, számomra változatlanul elfogadhatatlan elv.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 311 1999.12.08. 11:44  294-318

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A magyarországi magánosítás minden ellentmondása ellenére gazdasági sikertörténet a régióban, vagy mondhatnám úgy is, hogy a volt szocialista országok között a legsikeresebbnek mondható.

A vállalkozási szektorban Magyarországon a magántulajdon aránya sok esetben meghaladja az európai uniós országok magántulajdoni arányait. A piacgazdaság kiépítése terén a törvényi feltételek és más intézmények biztosítása körében szintén jó eredményeket mondhat magáénak a Magyar Köztársaság. A nyugati világ, a meghatározó nemzetközi és gazdasági, pénzügyi intézmények Magyarországot ma a régió éllovasának tartják, és egyértelmű - hallhattuk nemzetközi fórumokon, olvashattuk többször az újságokban -, hogy ez az eredmény nagyban a magyarországi privatizáció gyors végrehajtásának köszönhető. Amikor ezt állítom, akkor nem azt a sok anomáliát kívánom dicsérni, amivel ez a privatizáció együtt járt, nem kívánom dicsérni a törvénytelenül szerzett vagyonokat, a sokszor előfordult erkölcstelenséget.

Hozzáteszem azonban, hogy - többek közt a parlamenti csatáknak is köszönhetőn - a privatizáció körül ma sokkal több visszataszító történet kering, mint emennyi valójában előfordul. A privatizációt folytatni kell, de ma már nem kell sietni vele. Ma az üzleti értelemben legkedvezőbb eladási időpont kiválasztása a cél.

Komolyan meg kell fontolni azonban, hogy mit és miért nem kívánunk majd magánosítani. A magánosításhoz szükség van egy központi intézményre, nevezetesen az ÁPV Rt.-re, ami egyrészt hosszú távon a magyar államnál maradó vagyon kezelésével, másrészt a még privatizálandó vagyon értékesítésével, harmadrészt a privatizációs folyamatokból fakadó feladatok menedzselésével kell hogy foglalkozzon.

Az MDF fontosnak tartja, hogy ezt a feladatot jól felkészült, kellően koncentrált szervezet lássa el. Hibának tartanánk, ha itt valamiféle vagyonkezelés-decentralizáció történne. Ezt azért tartom célszerűnek kiemelni, mert időnként erre irányuló, illetve hasonló javaslatokkal a politikai életben találkozhatunk. A privatizációs törvények ugyanakkor időről időre karbantartásra szorulnak a magyar gazdaság helyzetének, a magánosítás előrehaladásának, illetve a különböző kormányok gazdaságpolitikájának következtében.

Az előttünk lévő törvényjavaslat, az ebben szereplő módosítások érdemi gazdaságpolitikai célkitűzéseket nem tükröznek. A 11 paragrafusból álló törvénymódosítás jórészt technikai jellegű, ezekkel egyet lehet érteni. A törvényjavaslat indoklása viszonylag szűkszavú, és ez a legtöbb esetben elfogadható. A 6. és 8. § azonban bővebb indoklást igényelne. Az azokban foglaltakat a Magyar Demokrata Fórum csak részben tudja elfogadni.

A 9. §-t sem ártana jobban megindokolni. Miről is van szó? Az eredeti privatizációs törvény 7. §-ának (6) bekezdése helyébe a módosítás 3. §-a új szöveget javasol, melynek alapján a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-ben az állami tulajdoni hányadot hosszú távon 25 százalék plusz 1 részvényben meg kívánja tartani.

A kormány a nemzeti örökség részének tekinti a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt.-t, s ezzel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért. Nem kíván kockáztatni, meg kívánja szüntetni azt a helyzetet, hogy ehelyett esetleg 1 darab szavazatelsőbbségi részvény maradjon csak a magyar állam birtokában.

Mint mondottam, mi ezzel egyetértünk. A Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. egyébként kiváló privatizáció volt. Az Antall-kormány időszakában a munkavállalók egy MRP-szervezet keretében olcsón jutottak az Rt. 75 százalékának tulajdonába. A gyár azóta is erősödik, fejlődik. Sajnálatos, hogy a magánosítás terén 1994 után a hazai tulajdonlás kérdése háttérbe szorult, holott akár az MRP területén is számos jó példát tudnánk felsorolni: így például a Tatai Tégla- és Cserépgyárat és másokat, melyek körében tulajdonosi polgárság alakult ki.

A mai ülésen hallottunk rossz példákat is, és ezek is igazak, de a szocializmus csődjének felszámolása természetesen számos vállalati csőddel és felszámolással is együtt jár, különösen azért, mert a privatizációs utókezelés, a kis- és középvállalkozások felkarolása az elmúlt években elmaradt. Mellékesen említem meg, hogy a 3. §-ban maradó Matávról és OTP-ről szóló kitétel lényegében aktualitását vesztette; ezeknél a társaságoknál minimális részvénytulajdona van a magyar államnak. A cégek a szavazatelsőbbségi részvényeket kibocsátották. A 25 százalékos állami tulajdonról így már nem érdemes törvénykezni.

Ugyanakkor az előterjesztő a 8. §-ban javasolja, hogy a Mol Rt. esetén a tartós állami részesedés 1 darab szavazatelsőbbségi részvényre csökkenjen a korábbi 25 százalék plusz 1 részvény tulajdoni arány helyett. A vonatkozó paragrafussal a Magyar Demokrata Fórum több okból nem ért egyet. Nevezetesen: a szavazatelsőbbségi részvényben - mint ahogy azt a Herendi Porcelánmanufaktúra Rt. esetében láttuk - a kormány sem igazán bízik, amit meg tudunk érteni.

A népszerű, aranyrészvénynek mondott részvényben a Mol Rt. esetében sem bízik igazán az előterjesztő, mert az indoklás szerint - idézem - "A társaságban a tulajdonos szavazatelsőbbségi részvény az állami érdekérvényesítés elegendő eszközének látszik."

A kérdés az, hogy a nevezett részvény az állami érdekérvényesítéshez elegendő-e vagy sem. Ha igen, ezt kellett volna leírni. Ahhoz, hogy ebben a kérdésben dönteni tudjunk, ismernünk kellene azt a stratégiát, amelyet a kormány a Mol Rt. esetében követni kíván. Ez azért is igaz, mert ez speciális helyzetben lévő magyar vállalat, mert ő birtokolja a hazai olaj- és gázvezetékrendszert, valamint a föld alatti tárolókat is, tehát mindenképpen stratégiai helyzetben lévő társaságról van szó.

Tudjuk, láttuk már az idén is, hogy milyen konfliktusokhoz vezet, amikor a társaság vezetése a gázárak teljes piackonformmá tételéért száll síkra, holott a Mol akárhogy is, nem igazán piaci, hanem monopolfeltételek mellett működik.

(16.30)

Itt a cégérdekek és a nemzetgazdasági érdekek ütköznek, hiszen a gázárak felszabadítása hihetetlen inflációs nyomást jelentene, és elviselhetetlenné tenné az energiaárakat a lakosság mintegy 40 százaléka számára, ugyanakkor minden forint emelés több milliárd forint nyereségtöbbletet jelent az rt.-nek.

Ezek csak példák voltak, de tudjuk azt is, hogy milyen negatív propaganda kíséri a kormány erőfeszítéseit a gázárak keretek között való tartásában. Azt is tudjuk, hogy a régió tizenegynéhány hasonló társaságából - amibe beleértjük az ÖMV-t is - az előrebecslések szerint kettő-három marad életképes tíz éven belül. Vajon ezek között lesz-e a Mol? Vajon rendelkezünk-e erre nézvést elképzeléssel, stratégiával? Nem kérdezem meg, félek, a válasz nem lenne érdemi.

Az ország törekvése, hogy mielőbb az Európai Unióba kerüljünk, de tudjuk azt is, hogy bár az Európai Unióban az elfogadott társasági jogi irányelvek a szavazatelsőbbség kérdéséről nem rendelkeznek, jelenleg nem tartalmaznak ez irányú korlátozást. A részvénytársaságok szervezetéről, működési rendjéről szóló úgynevezett 5. számú irányelvtervezet szerint ugyanakkor szigorú korlátozások várhatók ezen a területen. Az irányelvek megtiltanák a szavazati jog terén az előjogokat biztosító részvényosztályok kialakítását. Ennek elfogadását késlelteti, hogy a tagállamok nemzeti joga igen változatos, egymástól eltérő megoldással él e szavazati jogok tekintetében. Miután fontos kérdésről van szó, biztosak lehetünk abban, hogy ebben a kérdésben az Európai Unió szigorú piackonform megoldás mellett fog dönteni.

A privatizációról szóló 1995. évi XIX. törvény és a 1997. évi társasági törvény nem egyformán rendelkezik a szavazatelsőbbségi részvényekről, és a társasági törvény 185. §-ának indoklásánál szintén látható, hogy ezt a piacellenes megoldást végül is a magyar jogászvilág - beleértve az Alkotmánybíróságot is - rendkívül ambivalens érzésekkel fogadja. A hazai megoldás az európai összehasonlításban kihívóan sajátos. Itt ne hivatkozzunk angol megoldásra, az angol jogrendszer teljesen más alapú!

A Magyar Demokrata Fórum úgy véli, hogy az aranyrészvény intézményét komoly stratégiai célok esetében nem kívánatos alkalmazni. Ennek szerepét az európai uniós tagságunk mindenképpen a minimálisra fogja csökkenteni, és ha ez így van, pusztán az történik, hogy ma vagy holnap a Mol részvényeit az aranyrészvénnyel terhelten sokkal rosszabb feltételekkel tudjuk eladni, mintha ez nem történne meg. Következtetés: elveszítjük a biztonságunkat, és az üzlet is rossz lesz. Az MDF módosító indítványában fogja javasolni, hogy ez a változtatás a törvényből kimaradjon.

Másik érdemi észrevételünk a 6. §-hoz kapcsolódik, mely az eredeti privatizációs törvény 23. §-át egészítené ki. Az új szöveg szerint "az ÁPV Rt. egyszemélyes gazdasági társaságot alapíthat". Mi ezzel minden korlátozás nélkül nem értünk egyet, mert az ilyen társaságok alapítása újabb nemkívánatos privatizációs jelenségekre adhat módot, s ugyanakkor az ÁPV Rt. működését különösebben nem segítené. Úgy véljük, akárki is legyen kormányon, és akárki is vezényelje a privatizációt, ezen a területen mindenképpen a maximális átláthatóságra kell törekedni, különös tekintettel arra, hogy az eredeti törvény 24. §-a intézkedik arról, hogy milyen speciális esetekben hozhat létre egyszemélyes társaságot, illetve vásárolhat részesedést a privatizáció előmozdítása érdekében az ÁPV Rt. Az MDF módosító javaslatában ennek a paragrafusnak a változatlanul hagyását fogja kérni a tisztelt képviselőháztól, illetve, amennyiben meghatározott cél érdekében kívánnak ilyen társaságot létrehozni, azt nevesíteni kell a törvényben.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Demokrata Fórum a többi paragrafusában támogatni fogja az előttünk lévő törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 90 1999.12.15. 1:54  53-111

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem kívántam szólni, sőt, amikor az irodából a napirendi pont tárgyalásának kezdetét figyeltem, megmondom őszintén, nagyon örültem annak, hogy a Magyar Szocialista Párt nem állított vezérszónokot. Ez számomra olyan üzenet volt, hogy valamiféle beismerés rejlik ebben a hozzáállásban, hogy talán ez az a téma, amiben az a párt, amelyik utódjának vallja magát és a nemzet felé nem közvetített semmiféle bocsánatkérést az elmúlt időszak történései miatt, tulajdonképpen belátva ezt a hibáját, nem kíván nagyon aktívan részt venni ennek a határozati javaslatnak a vitája során.

Hegyi Gyula azonban hozzászólásában, én úgy gondolom, egy kicsit elvetette a sulykot akkor, amikor az MSZMP utódpártjaként a jelenlegi kormányzattal kapcsolatban sugall olyan dolgokat, hogy itt ismételten a félelem kezd eluralkodni, hogy nem merünk telefonálni, nem merünk őszintén beszélni. Ezekkel a sima modorú mondatokkal, úgy gondolom, nagyon-nagyon igaztalan dolgokat fogalmazott meg, és nem hiszem, hogy bárminemű bizonyítékot tud ezzel kapcsolatosan prezentálni.

Hegyi Gyula nagyon szereti Illyés Gyulát, mint ahogy én is, és mindig azzal kezdi, hogy nem az a fontos, hogy honnan jöttél, hanem hogy merre tartasz. De úgy gondolom, hogy azért az, ahonnan jöttél, hogy ott mit csináltál, az nagyon-nagyon nagy fontossággal bír, és jó lenne már, ha egyszer ebben tisztán tudnánk látni.

Köszönöm szépen. (Ifj. Hegedűs Lóránt tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 106 1999.12.15. 1:00  53-111

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Vélhetőleg Vancsik képviselő úr nagyon elmélyült az újság olvasásában, és nem kísérte teljes figyelemmel az itt zajló vitát. Nekem eszem ágában sem volt vitát provokálni.

Elkerülte a figyelmét, hogy Hegyi képviselő úr volt az, aki a Történeti Hivatal beszámolójának vitája kapcsán megvádolta a kormányzatot azzal, hogy itt telefonlehallgatások zajlanak, megvádolta a kormányzatot azzal, hogy ha valaki kritikát mer megfogalmazni a kormányzattal szemben, akkor az adóhatóságon keresztül retorziók érnék.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy amikor valaki mond valamit, akkor mindenre terjedjen ki a figyelme. Vancsik képviselő úr mondandójának minőségére nem kívánok kitérni. (Vancsik Zoltán: Jobb is!)

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 116 1999.12.15. 2:50  111-129

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi és szociális bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az egészségügyi és szociális bizottság december 2-án tárgyalta az előttünk fekvő T/1894. számú, az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslatot. Az előterjesztő képviselője - kiegészítendő a törvényjavaslatot - igen részletesen taglalta az eljárást a közérdekű dolgok felhasználása kapcsán, illetve az ebbe a körbe bevont dolgok ismertetését. Ismertetésre került még, hogy a törvényalkotó több célnak kellett hogy megfeleljen akkor, amikor elkészítette ezt a törvényt. Itt lényegében a miniszter asszony ezeket a célokat már részletesen ismertette.

Megtudhattuk azt is, hogy a törvény készítése során a különböző karitatív szervezetekkel folyamatosan egyeztettek, tehát amikor valakiben kétség merül fel, hogy egyáltalán megvalósítható-e az a cél, amit a törvény megfogalmaz, akkor nyugodtan el lehet mondani, hogy igen, hisz a majdan ebben részt vevők ezeket a feladatokat fölvállalták.

Kérdésként fogalmazódott meg, hogy a különböző állami vagy önkormányzati szociális intézmények, gyermekintézmények miért nem kerülnek be taxatíve a törvénybe kedvezményezettként. Elhangzott válaszként a kormányzat részéről, hogy pont a bürokrácia csökkentése érdekében nem vonták be ezeket az intézményeket a körbe, hisz való igaz, ha egy ilyen intézménynek a gazdálkodási szabályzatát végiggondoljuk, akkor különböző termékek végigvezetése ezen intézmények naplófőkönyvében és egyéb, törvény által meghatározott irataiban elég nehézkes. De maga a törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az intézményekben lakók mint magánszemélyek ugyanúgy részesüljenek ezekből, mint más állampolgárok.

Összegezve végül: a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 124 1999.12.15. 6:28  111-129

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslat olyan kérdéskört vesz célba, amelynek rendezése jogi és erkölcsi kötelezettségünk. Hazánkénál kedvezőbb gazdasági feltételek között élő országok sem engedhetik meg maguknak, hogy emberi munka eredményeként létrejövő, rendeltetésszerű használatra és emberi igények kielégítésére alkalmas dolgokat tömegesen megsemmisítsenek csupán azért, mert ezek az áruk, valamilyen jogellenes magatartással való kapcsolódásuk miatt elkobzás tárgyát képzik.

Magyarországon a jól ismert okokra visszavezethető társadalmi polarizációs folyamat kétséget kizáróan indokolja olyan jogszabály megalkotását, amely lehetővé teszi és részletesen szabályozza az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználását. Szükség van rá, hogy a szabálysértési és büntetőeljárás során elkobzott dolgok ne esetenként, kivételesen jussanak el az arra leginkább rászorulókhoz, hanem a jelenlegi szabályozásban uralkodó értékesítés és megsemmisítés mellett a jogszabályilag rendezett, közérdekű felhasználás az előbbiekkel egyenrangú, a valóságban pedig domináns lehetőséggé váljon.

A hétköznapok karitatív tevékenysége, amellett, hogy a leginkább rászorultak anyagi helyzetét könnyíti, bizonyítja és egyúttal növeli a társadalmi szolidaritás érzését. Ennek a ténynek úgyszólván az élet minden területére kiható, meghatározó jelentősége van, és lesz a jövőben is. A társadalmi szolidaritás alakulása nagymértékben függ a szolidaritás talaján álló tevékenységek eredményességétől, nevezetesen attól, hogy a polgárok többségének helyeslésével találkozó karitatív tevékenység érvényesül-e a valóságban, tényleges segítséget jelent-e a rászorulók részére. Nyilvánvaló, hogy ez alapvetően függ a részletek szabályozásától. A törvényhozó szándéka zátonyra futhat, ha nem határozza meg körültekintően és pontosan a közérdekű felhasználás feltételeit, körét, mértékét, az eljárás legfőbb szabályait. Az elérni kívánt cél teljesüléséhez végül okvetlenül szükséges azoknak a karitatív szervezeteknek a megléte, amelyek a folyamatot koordinálják és lebonyolítják.

A javaslat sarokpontjainak tekinthető, hogy az átadásnak ingyenesnek kell lennie, illetőleg a juttatás mértéke nem haladhatja meg az egyéni szükségleteket. Ez a két követelmény a karitatív jelleg lényegéből fakad, és egyértelmű, hogy a közérdekű felhasználásnak a javaslatban írt módja szükségképpen nélkülöz minden üzleti elemet. Amikor állami tulajdonból adományozás révén bizonyos dolgok személyi tulajdonba mennek át, sem az adományozót, sem a jogviszony kedvezményezettjét nem illetik meg az ügylet jellegével ellentétes előnyök és jogosultságok.

Nagyon lényegesnek tartjuk azoknak a dolgoknak a meghatározását, melyek annak ellenére sem lehetnek a szétosztás tárgyai, hogy elkobzásukra a jogszabályok alapján került sor. Nyilvánvalóan minden valós és méltányolható érdekkel szemben állna, ha a javaslat lehetővé tenné, hogy a közbiztonságot veszélyeztető, illetőleg használhatatlan vagy rossz minőségű termékek kerülnének szétosztás folytán a rászorulók tulajdonába.

Tekintettel arra, hogy azokban az esetekben, ahol nem lehetett a sértett érdekeit kellően védő garanciákkal biztosítani - ilyen például a szerzői vagy szomszédos jogok, iparjogvédelmi jogok megsértése, illetőleg ezzel szorosan összefüggő szabálysértést vagy bűncselekményt megvalósító magatartások miatt elkobzott dolgok esetében -, nincs mód a karitatív jellegű hasznosításra. Ugyancsak a ki nem osztható dolgok körébe tartozik minden olyan áru, melyet külön jogszabály alapján meghatározott szerveknek kell átadni. Egyértelmű, hogy a közrendet, közegészséget, közerkölcsöt sértő dolgok jelen jogszabálytervezetben írt felhasználása ellentétes lenne a közérdekkel, csakúgy, mint a testi épséget veszélyeztető áruk szétosztása.

Kétségtelen az is, hogy a karitatív szempontok által vezérelt jogi megoldás nem ütközhet a szellemi tulajdonjogot sértő, jogellenes magatartások sértettjeinek érdekével. Nem szorul indoklásra, hogy amennyiben a szellemi tulajdonjog jogosultja a közérdekű felhasználáshoz mégis hozzájárul, a felhasználás elől a jogi akadály elhárul, ellenkező esetben viszont a bíróságnak kell megállapítania, hogy a dolog megfosztható-e jogsértő mivoltától és ha igen, milyen módon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy Magyarországon az elmúlt tíz esztendő alatt létrejöttek és megerősödtek azok a karitatív szervezetek, melyek a karitatív tanács döntése és irányítása alapján a közérdekű felhasználás intézményét a gyakorlatban működtetni tudják majd. A lebonyolítással járó szakmai feladatok gazdájaként a Szociális és Családügyi Minisztérium, meggyőződésem szerint, biztosítani tudja, hogy a jogalkotó által elérni kívánt célok a jogszabályban rögzített feltételek mellett és eljárás keretében folyamatosan megvalósuljanak.

Úgy érzem, hogy társadalmilag nagyon indokolt, jogilag következetes és kellően pontos javaslat születhet meg a magyar parlamentben, egy rendkívül fontos probléma megnyugtató rendezése érdekében. Az eddigiekből következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciója a törvényjavaslatot támogatja, és kéri a tisztelt Házat is, hogy azt fogadja el.

Köszönöm szépen figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 22 1999.12.21. 1:23  17-43

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi és szociális bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi és szociális bizottság november 24-én tartott ülésén megvitatta a kémiai biztonságról szóló T/1802. számon előttünk fekvő törvényjavaslatot. Az ülésen elhangzott, hogy a törvényjavaslat alapvetően jogharmonizációs célokat szolgál, azonban egészségügyi, környezetvédelmi és egyidejűleg gazdasági célkitűzéseknek is meg kíván felelni. Egyben ezen célkitűzések közötti konszenzusteremtésre is törekszik a törvény - sikerrel. A legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy végre rendelkezésre fog állni a Magyarországon alkalmazott anyagokról, készítményekről egy országos regiszter, amely a bejelentés és törzskönyvezés talaján áll.

Két kérdés merült fel a törvénnyel kapcsolatban. Egyrészt a kivételek körét, másrészt a vámszabad területeken folytatott tevékenység körét érintette a problémafelvetés. Kielégítő választ kaptak a bizottság tagjai, hogy ezeket a kérdéseket megnyugtató módon szabályozzák más jogszabályok, illetve rendeletek.

Végezetül a bizottság egyhangú szavazással általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 40 1999.12.21. 14:39  17-43

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a kémiai biztonság kérdésköréről ejtünk szót, nem túlzás azt állítani, hogy mint az élet számos egyéb területén, a kemizáció területén is a teljes globalizáció korát éljük. A második világháborút követő években, már az '50-es években is tíz év alatt közel annyi, addig ismeretlen kémiai vegyületet írt le a szakirodalom, mint századunk első felében együttvéve. Napjainkban az ismert és regisztrált kémiai vegyületek száma meghaladta a tízmilliót, és az évente felfedezett és a szakirodalomban ismertetett ilyen anyagok száma eléri a százötvenezret. Még megdöbbentőbb a fejlődés, ha ezt a számot az év egy munkanapjára vetítjük. Ebben az esetben azt fogjuk látni, hogy a világ kémiai kutatói naponta mintegy hatszáz új kémiai vegyületnek adnak életet, és teszik közzé a kémiai szakirodalomban.

Ezek után az sem meglepő, ha azt látjuk, hogy az évente a világ kémiai szakfolyóirataiban megjelenő közlemények regisztrálására hivatott tartalomjegyzék, például a Chemical Abstracts önmagában egy közepes méretű könyvtár kötetmennyiségét jelenti, és maguk az évente megjelenő szakfolyóiratok egymás mellé állított sora csak sok-sok kilométerrel mérhető. Nyilvánvaló, hogy ilyen mennyiségű információ befogadása, kezelése és ismerete még a legszűkebben vett szakmai közvélemény számára is megoldhatatlan feladat, és a szakemberek is kénytelenek megelégedni ezen mérhetetlen mennyiségű információ azon részének megismertetésével és megismerésével, ami kizárólag a szorosan vett szakterületükkel összefüggésben jelenik meg. Úgy látszik, hogy a kémia fejlődésének üteme erősen megközelítette vagy talán el is érte mind szakmai, szellemi kapacitás, mind anyagi-gazdasági feltételek tekintetében a teljesítőképesség felső határát.

Ezt feltételezve nem nagy merészség prognosztizálni, hogy 2003-2005-re az ismertté vált kémiai vegyületek száma meghaladhatja a 11 milliót, és az ezekből előállított különböző készítmények, humán- és állatgyógyászati gyógyszerek, növényvédő szerek, háztartási kemikáliák száma vélhetően átlépi az ötmilliós államhatárt is. Ezen számok tükrében aligha kell bizonygatni, hogy mindenki számára egyértelmű, hogy ennél az irdatlan mennyiségű, potenciálisan minden emberi és állati, élő szervezetre, valamint az élő és élettelen környezetre veszélyes anyagtömeg meghalad minden más veszélyt jelentő tényezőt, és a kémiai biztonság kérdéskörének megnyugtató rendezése alapvető jelentőségű a Föld létbiztonsága tekintetében is.

Úgy gondolom, nem kell nagy merészség azt állítani, hogy azt a lépést, amit a kémiai biztonság igényének nevezünk, mindenféleképpen meg kell tenni, ugyanis eléggé zavart dolgok vannak ezen a területen. Köztudott, hogy például a bányászat területén már a kezdetektől fogva igen komoly biztonsági berendezések megalkotására és biztonsági intézkedések bevezetésére került sor.

 

(11.10)

 

A kémiai iparágak, úgy mint a vegyipar és ezen belül kiemelten a XX. század terméke, a gyógyszeripar éppen a kémiai veszélyeztetettség felismerése következtében jártak a biztonságra való törekvés élén. Közismert, hogy a századforduló idejére nőtt ki a patikákból, a mennyiségi igények növekedése következtében az ipari gyógyszertermelés. Elsőként 1902-ben a Richter Gedeon által alapított gyárban találkozunk a hiperol hatóanyag és biztonságról szóló törvény meghozatalával kapcsolatos feljegyzésekkel.

Akkor, amikor erről a törvényről beszélünk, ennek a törvénynek a meghozatalával a tisztelt Ház azt kívánja elérni, hogy az uniós jogharmonizációs törekvéseknek feleljen meg, s emellett szűkebb körben a magyar társadalom, tágabban az európai társadalom, sőt az egész világ biztonsága és életminősége jobbítása érdekében kíván tenni. Nem állítom azt, hogy ez a törvényjavaslat minden előzmény nélkül való, az teljesen egyértelmű, hogy a gazdaság, az ipari termelés kialakulása és fejlődése nem nélkülözhette a termelés, ezen belül a termelő berendezések és kiemelten azok működtetői, a dolgozó emberek feladatait.

Az első igazán említésre méltó, átfogó biztonságtechnikai szabályozás, mely a kémiai biztonság tekintetében is számos előírást tartalmazott, a Szakszervezetek Országos Tanácsa által kiadott általános balesetelhárító és egészségvédő, -óvó rendszabály, 1965-től volt érvényben. Akkori értékét tekintve - ismerve a SZOT helyét az akkori idők hatalmi hierarchiájában - miniszteri vagy minisztertanácsi szintű szabályozásnak felelt meg.

Mai szemmel nézve úgy tűnik, hogy a biztonság nem volt több holmi mozgalmi feladatnál, arra mindenesetre jó volt, hogy ellenőrzéseik során a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők a vállalatokra és azok különböző szintű vezetőire - sokszor szubjektív módon - rendellenesség esetében akkori mércével mérve tetemes bírságokat szabhassanak ki. A szabályozás maga azokban az időkben jól használhatónak bizonyult, az adott ipari körülmények között időnként talán még hatékony is volt. Az ipari termelésnek a gazdaságon belüli arányát tekintve a termelés viszonylag biztonságosan folyt, olyan típusú balesetek, mint például Vályi Péter miniszterelnök-helyettes halálos balesete vagy a Kőbányai Gyógyszergyár kémiai 1. üzemének emlékezetes készülékrobbanása viszonylag ritkán fordult elő, és a szabályozás alapján a valós okok nem mindig voltak kideríthetőek.

Ami az általános jellegéből az előnye volt, az egyúttal a hátrányának is felróható. Az előny, hogy végre valamiféle biztonságtechnikai szabályozás előírásainak betartása nagy valószínűséggel biztonságos tevékenységet tett lehetővé, és hátrány, hogy azonos előírások voltak érvényesek az iparban, a mezőgazdaságban és egyéb területeken. Például egy színházi előadás és a nitroglicerin termelése kis túlzással azonos biztonsági előírások mentén történt. Emellett gyakorlatilag azonos szempontok, az idézett rendelet szempontjai szerint történt a kivizsgálása a legeltérőbb eseményeknek, például egy színházi próbán történt lábtörésnek vagy egy gyógyszergyári készülékrobbanásnak. Kivételt csak a tűzbiztonság kérdései és a tűzesetek képeztek, mert azok nagyon helyesen mindenkor - az aktuális tűzvédelmi rendeletek hatálya alapján - a tűzoltóság hatáskörébe tartoztak. Mindezek mellett az idézett rendelet előírásai csak a termelésben foglalkoztatottak körében voltak közismertek, a lakosság biztonságát érintő közvetlen szabályozást nem tartalmaztak. A lakosságot csak közvetve, a termelés viszonylagos biztonságán keresztül érintette.

Komoly előrelépést jelentett a Minisztertanács 47/1979. számú rendelete a munkavédelemről, amely már valódi kormányrendeletként szabályozta a biztonságtechnikával kapcsolatos kérdéseket. Ez mintegy előkészítése volt - vagy többé-kevésbé párhuzamosan készült - egy szűk körű, az akkori KGST-tagállamok területén nemzetközi szinten érvényes munkavédelmi, biztonságtechnikai rendeletegyüttesnek, az 1980. január 1-jén hatályba lépett öt darab munkavédelmi alapszabványnak. A társadalom, valamint az emberi környezet kémiai biztonságának kérdéseit azonban ezek a rendeletek, illetve szabványok sem rendezték elfogadhatóan, a kor igényeinek megfelelő módon.

A fenti rendelkezések voltak joghatályosak az 1993-ban elfogadott, a munkavédelemről szóló XCIII. törvény életbe lépéséig. Meg kell azonban jegyezni, hogy a munkavédelmi törvény - jellegénél fogva és a törvényalkotó szándéka szerint - nem rendezi közvetlenül a kémiai biztonság kérdését, függetlenül attól, hogy azt követően 1996-ban és 1997-ben is kormány-, illetve miniszteri rendelet jelent meg ebben a tárgykörben. Ennek a feladatnak tesz eleget elfogadása esetén a most előterjesztett törvényjavaslat.

Az eddig elmondottakat követően most néhány konkrét észrevételt szeretnék tenni a törvényjavaslat egyes pontjaihoz. A javaslat 3. §-a foglalkozik a veszélyesség meghatározásával és a veszélyes anyagok osztályozásával. Itt jobbnak tartanánk követni az érvényes tűzvédelmi szabályok szerinti csoportosítást, hiszen ez az osztályozás régen elfogadott, közismert, megszokott és konform az egyéb biztonságtechnikai és tűzvédelmi szabályozásokkal.

A 7. § (3) bekezdése kapcsán számomra nem világos, hogy miért van szükség a magyarországi bejelentéshez csatolni az Európai Unió területén törzskönyveztető írásbeli engedélyét. Úgy gondolom, az a tény, hogy magyar felhasználóval az adásvételi szerződés létrejött, önmagában azt jelenti, hogy az eladó hozzájárult a magyarországi felhasználáshoz, forgalmazáshoz és az ezen tevékenységekkel kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséhez, így a hazai bejelentéshez és törzskönyveztetéshez is. Ha ez az írásbeli engedély pedig valamelyik uniós szabályozás miatt vált szükségessé, úgy helyes lenne e pontban ennek a szabálynak a megjelölése.

A 9. § (3) bekezdése kapcsán felvetődik, hogy miért szükséges egyazon anyag ismételt, akár többszöri törzskönyveztetése, miért nem elegendő a már egyszer törzskönyvezett anyagot a meglévő törzskönyvre hivatkozva minden új felhasználónak vagy forgalmazónak csak bejelenteni. Félő, hogy ez a követelmény az adminisztráció felesleges burjánzását, esetleg egyes anyagok esetében kaotikus állapotokat fog eredményezni. Lehetséges, hogy ez a pont is az uniós szabályozás alapján került a javaslatba?

A 14. § (2) bekezdése a) pontja kapcsán: remélem, ha még ilyen nincsen, akkor születni fog egy tiltó rendelkezés, amely kizárja, hogy nagyon mérgező anyagok lakossági forgalomba kerülhessenek. Utalnék itt olyan nemkívánatos esetekre, amikor valaki a haragosai kutyáit játszótéren szétszórt, sztrichninnel mérgezett kolbásszal kívánta elpusztítani, és a "csemegéből" kis híján a parkban játszó gyerekek is fogyasztottak. Valahol meg kell húzni azt a veszélyességi határt, amely felett a lakossági forgalmazás nem engedélyezhető.

A 23. § (6) bekezdésében rögzített bejelentési kötelezettséget helyesnek tartanám kiterjeszteni az állatokat ért mérgezések eseteire is. Ezek kiértékelésével és közzétételével vagy az anyag törzskönyvén való szerepeltetésével nagy valószínűséggel embereket érő mérgezési eseteket lehetne megelőzni.

A 28. § (3) bekezdésében megfontolandó rögzíteni, hogy legalább a kiemelkedően veszélyes anyagokkal végzett minden tevékenység csak a jó gyártási gyakorlat elveinek és előírásainak megfelelő feltételek teljesülése esetén történhessen meg. Ez és csak ez biztosíthatná, hogy az adott anyag teljes hazai életútja megfelelő biztonsággal és pontossággal végigkövethető legyen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül szándékosan a végére hagyva, éppen a jelentőségét kiemelendő, néhány szó a 27. §-hoz, mely a veszélyes anyagokkal kapcsolatos alapvető ismeretek nemzeti alaptantervbe történő beépítéséről rendelkezik. Nem tudom, ismerős-e egy brit kutatónak a dihidrogén-monooxid kapcsán végzett vizsgálata. A kutatás lényege röviden az volt, hogy találomra megszólított személyeket kérdezett arról, hogy mennyire ismerik, illetve mi a véleményük a dihidrogén-monooxidról. A kérdéshez olyan kiegészítő információkat adtak, hogy a nevezett anyag veszélyessége abban áll, hogy például fontos alkotórésze a savas esőknek, hogy a tüdőbe kerülve kis mennyiségben is fulladásos halált okoz vagy nagy tisztaságú formájában a gyomorba kerülve szintén képes halált okozni.

 

(11.20)

 

Az eredmény döbbenetes volt. A megkérdezettek 80 százaléka elszörnyülködve válaszolt, hogy miért kell egy ilyen veszélyes anyagnak forgalomban lennie, és sürgős intézkedéseket tartott szükségesnek ennek megakadályozására. A megkérdezettek mindössze 20 százaléka tudta, hogy valójában a vízről van szó. Csak remélni tudom, hogy a magyar lakosság körében egy ilyen vizsgálat kedvezőbb eredményre vezetett volna. Azért, hogy ez biztosan így is legyen, a javaslat egyik legfontosabb elemének tartom azt, hogy ez a törvény kötelezően a nemzeti alaptantervben is rögzített tananyaggá kívánja emelni a kémiai biztonság oktatásának kérdését.

Az eddig elmondottakból következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum üdvözli a törvény megszületését, és elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 66 2000.01.31. 2:10  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Pozsgai Balázs felvetette, hogy az önkormányzatok elbizonytalanodtak, mert majd el kell adniuk a rendelőiket. Nem tudom, hogy ennek a törvényjavaslatnak melyik paragrafusa az, amelyik akár direkt, akár indirekt módon jóval nagyobb nyomást gyakorolna esetlegesen az önkormányzatokra egy ilyen tranzakció szempontjából, mint ami eddig élt vagy nem élt.

Keller képviselő úr a szokásos vehemenciával és szokásos stílusban kritizált. Ő nagyon jól tudja, hiszen az előző kormányzati időszakban az illetékes minisztérium államtitkáraként vagy helyettes államtitkáraként tapasztalatai voltak. (Dr. Kökény Mihály: Politikai államtitkár!)

Kovács Tibor pedig a klasszikus piacgazdaságra hivatkozott. Úgy gondolom, nagyon furcsának tetszik, hogy az egészségügyet, az egészségüggyel kapcsolatos tevékenységet a klasszikus piacgazdaság fogalmi körébe próbáljuk vonni. Teljesen másról van szó. Fölvetette, hogy a betegellátás milyen szempontból nyer ebből a törvényből. Azzal, hogy az alapellátásban működő kollégák a tevékenységüket illetően szakmai szempontból bizonyos védelmet kapnak abból a szempontból, hogy a szakmán kívüli erők nem próbálják mindenáron befolyásolni a tevékenységüket, érdekeltté válnak abban, hogy beruházzanak, mert tudják, hogy az az övék lesz, hogy azt majdan, ha az élet úgy hozza, ki tudják venni a praxisból.

Úgyhogy nekem az az érzésem, hogy nagyon sok esetben a jelenlegi működési mechanizmusok ismeretének a hiánya az, ami fölvet egy csomó problémát, és ha ez világosabb lenne, akkor nem merülnének föl ezek a kérdések.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 86 2000.01.31. 1:58  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Többször visszatérő kérdés a kétharmados résznek az érintése, és az ellenzék azt állítja, hogy azért nem járult hozzá, mert az ellátás biztonságát látja veszélyeztetve akkor, hogyha az önkormányzati törvényből kikerül ez a passzus.

Azért jó lenne, ha definiálnánk, hogy mit értünk az alatt, hogy az ellátás biztonsága. Jelenleg mit jelent az, hogy az ellátás biztonsága? Mi történik egy praxisban, hogyha valami gond van? Az önkormányzat állít orvost? Nem az önkormányzat állít orvost, ha bárminemű gond van, azonnal megy az ÁNTSZ-hez, és az ÁNTSZ intézkedik az ellenőrzési hatósági jogkörénél fogva. Ha a rendelő össze akar omlani, akkor nyilvánvaló, hogy a tulajdonos önkormányzatnak megvan az ezzel kapcsolatos felelőssége, akkor intézkedik.

Mi csak azt szerettük volna, hogyha ezek a tulajdonviszonyok is rendezésre kerülnek, hisz az elmúlt nyolc év alatt az alapellátásban dolgozó kollégák bizonyították azt, hogy eme sajátos gazdasági tevékenységre - de nem egy klasszikus gazdasági tevékenységről van szó, tehát nem, mit tudom én, cipőárusokról van szó, hanem teljesen sajátos, és nem is azzal összehasonlítható - alkalmasak, hogy ezt működtessék.

Úgyhogy akkor, amikor az ellátás biztonságáról beszélünk, akkor az a biztonság nem az önkormányzatnak a szakmai hozzáértésén alapul, hanem a törvényi szabályozáson, ami az ÁNTSZ feladatává teszi ezeknek a folyamatoknak az ellenőrzését, és az ÁNTSZ az, amelyik ezekben az esetekben lép is.

Köszönöm szépen. (Lezsák Sándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 146 2000.01.31. 2:05  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nagyon érdekes dolgok hangzanak el a Házban ugyanazon képviselőcsoporton belül is. A legutóbbi felszólalás azt taglalta, hogy a lakossági fórumokon a lakosság úgy értékeli az egész törvénytervezetet, hogy ez egy reklám, semmiféle lényeges tartalmi eleme nincs, néhány felszólalással korábban, ha jól emlékszem, Keleti képviselő úr volt az, aki azt taglalta, nemhogy a lakosságnak nincs fogalma arról, hogy egyáltalán mi ez a törvény, vagy hogy ezzel foglalkozik-e egyáltalán a parlament, de hogy még a polgármesterek sincsenek kellőképpen tájékozódva ebben az ügyben.

Ezt megelőzően polgármester képviselőtársunk mondta, hogy reggel a szakrendelésen, a laboratóriumban és a másik szakrendelésen kell osztani a sorban a jegyeket, hogy ki mikor kerül sorra, hiszen kapacitásszűke van, ugyanakkor a másik oldalról pedig azt állítják, hogy azonnal ki kell terjeszteni a szakrendelőkre is ezt a törvényjavaslatot. Homlokegyenest egymásnak ellentmondó, egymást keresztbeverő javaslatok hangzanak el ugyanazokon a frakciókon belül is, ugyanis azon kívül, hogy a szakellátáson belül nagyon nagy kuszaság van, hogy ki milyen státusban, hogy s mint, a másik nagyon nagy probléma - amit szintén rendezni kell, és amit a szakmában lévők szintén nagyon jól tudnak -, hogy a szakmai és területi struktúrának a teljes felülvizsgálata szükséges, igazságosabb elosztás szükséges, beteghez közelibb ellátás szükséges, anélkül nem szabad ezt a rendszert kiterjeszteni. Csak erre is szerettem volna a figyelmet felhívni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 176 2000.01.31. 2:06  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem személyes megtámadtatás kapcsán, de elnézést, valahogy Szabó képviselő asszonynak egy szólásmondás-interpretálása és az a hite, hogy annak a tartalma adaptálható egy adott helyzetre, számomra egyértelműen azt bizonyítja, hogy körülbelül az egész kérdéskörrel kapcsolatosan bizonyos esetekben és bizonyos képviselők esetében - és ne sértődjön meg, Göndör képviselő úr - a tájékozódás enyhén szólva hiányos.

Ugyanis csak a történeti hitelesség kedvéért elmondom önöknek, hogy a Csáki szalmája egy kifejezetten pozitív szólás a magyar történelemben. Azt jelenti, hogy a cséplés során, a cséplés után direkt nem csépelték ki teljesen a gabonát, hogy a munkában részt vevők a megállapodottakon felül is még pluszjavadalomhoz jussanak, tehát ez anno egy kvázi szociálpolitikai intézmény volt, egy pozitív valami. (Derültség. - Taps a Fidesz soraiban.) Ezt csak próbáltam elmondani.

Itt elhangzott, hogy mi nem fogadjuk el. Kérem, vegyük elő a decemberi jegyzőkönyveket, nézzük meg a szavazásokat - nem fogadták el, ezzel nincs mit tenni. Itt az egyik sarkalatos kérdés, a kétharmados törvény kérdése, ami egy lényegi előrelépés lenne, nem ment keresztül. Nagyon jól tudják, hogy ebben teljesen egyetértek az ellenzéki képviselőkkel, de ez nem a költségvetés vitája, sajnos az lezajlott, sajnos nem sikerült eredményt elérnünk, sajnos nem sikerült sem ehhez, sem a többi kasszához pluszpénzt rakni, de az az érzésem, ha netalántán valami csoda folytán a miniszter úr azt mondaná, vagy azt mondhatná most, hogy kérem, itt van 15 milliárd az ágazatnak, akkor biztos, hogy valami más baj lenne; ez olyan, mint a nyuszi a sapkával.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 184 2000.01.31. 1:25  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Itt folyamatosan azt hozzák fel, tisztelt képviselőtársaim, és azt sérelmezik, hogy miért nem a kormány nyújtotta be a kétharmados törvényjavaslatot érintő részeket. Itt nagyon sokan nagyon jól tudják, hogy informális tájékozódások több alkalommal voltak arra vonatkozóan, hogy esetlegesen milyen fogadtatást találna egy ilyen kétharmadot érintő törvényjavaslat. Tapasztalatok is voltak már korábban a kétharmados törvényeket illetően. Most nem akarok itt beszélni az ügyészségi törvényről, hogy az úgynevezett konstruktivitás ebben az esetben mit jelent.

Keller képviselő úr fel lehet háborodva, mondhatja, hogy csúsztatás vagy nem csúsztatás. Kérem, a jegyzőkönyveket meg kell nézni! Ezek tények! Ezek tények, hogy ez be volt nyújtva, igaz, hogy a koalíciós képviselők közös módosító indítványa volt, egy koherens módosító csomag volt, amely nagyon sok kérdésre választ adott volna, nagyon jelentős mértékben tisztította volna a helyzetet. Nem ment keresztül. Ezen nem kell megsértődni. Ez így történt.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 202 2000.01.31. 2:40  31-211

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már, e fárasztó nap végén prológok hangzanak el; az előbb is ezt hallhattuk.

Abban tudnám összefoglalni az egész törvényjavaslatnak nemcsak a mostani, hanem a decemberi vitáját is, hogy nagyon sajnálom, jóllehet minden politikai erő elvben elfogadja ezt, és amikor kommunikálni kell, akkor azt mondja, az egészségügy tulajdonképpen a pártok felett lévő kérdéskör, hiszen jól tudjuk, hogy politikai értelemben nincs baloldali és jobboldali tüdőgyulladás. Azzal is tisztában vagyunk mindannyian, hogy gondok terhelik az ágazatot.

Azt már kevésbé hangoztatjuk, hogy ezek a gondok nagyrészt több mint egy évtized óta görgetett gondok, miközben az ország demográfiai mutatói oly mértékben romlanak, hogy néha az embernek az az érzése, egyre kisebb a lehetőség arra, hogy előrelépjünk, hiszen 3,8 millió honfitársunk járulékából kell 10 millió ember egészségügyi ellátását biztosítani.

Folyosón meg nyilvánosság előtt, sajtótájékoztatón elfogadjuk azt, hogy ez nem politikai kérdés, s amikor bejövünk ide, a patkóba, pláne, ha ez nyilvánosság előtt zajlik, akkor kőkeményen - függetlenül attól, hogy ez milyen hatást vált ki, függetlenül attól, hogy ez milyen téves információk képzetét keltheti, vagy ne adj' isten, azért arra is van példa, hogy riadalmat okozhat a társadalomban -, abszolút megalapozatlanul, kizárólag politikai érdekekből mondjuk a magunkét, már-már mókuskerékszerűen. Ezt nagyon sajnálom.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat jó, ez a törvényjavaslat egy lépés a reform irányába, és ez a törvényjavaslat megalapozza azt - legalábbis reményt nyújt arra -, hogy az a mindannyiunk által óhajtott reformfolyamat, ha szép, lassú lépésekkel is, de valamikor a végére fog érni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 177 2000.02.01. 1:17  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnézést kérek, de Kökény képviselő úr hozzászólásának a túlnyomó többsége sem a módosító javaslatról, hanem a mai bizottsági ülésről szólt, amelyben kifejtette a képviselő úr, hogy a kormánypárti képviselők nem voltak hajlandók meghallgatni az érveiket. Mondjuk, ennek ellentmond, hogy nem mi vonultunk ki a bizottsági ülésről, és sajnálhatják, hogy nem maradtak ott, hisz a módosító indítványok kapcsán egy csomó kérdést szerettünk volna feltenni, tisztázó kérdéseket.

A kormány képviselője minden alkalommal észérvekkel megindokolta azt, hogy az adott kérdést a kormány miért nem fogadja be, és a későbbiek folyamán is - jóllehet ellenzéki módosító javaslatok voltak, és befogadhatónak tűnt számunkra az adott kérdés - rákérdeztünk, és mindig koherens észérvet kaptunk arra, hogy miért nem fogadja el, és ezt akceptálni kellett.

Úgyhogy én nem hiszem, hogy a kormánypárti oldal volt az, amelyik megakadályozta, hogy érdemi vita folyjon a módosító javaslatokról a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 183 2000.02.01. 0:54  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Nekünk az a véleményünk, hogy a beterjesztett törvényjavaslat preambuluma - amely így szól: "Az Országgyűlés, felismerve, hogy az egészségügyi reform végrehajtása, a betegségek megelőzése, felismerése és gyógyítása csak a szakmáját szerető orvostársadalom aktív közreműködésével valósítható meg, figyelemmel arra, hogy a gyógyítás közügy, amelyben az elsődleges felelősség a gyógyító orvost terheli, e munka elismerése, az orvostársadalom helyzetének, ezáltal a betegellátás színvonalának javítása érdekében a következő törvényt alkotja." - kellőképpen kifejezi azt az irányt, amit meg szeretnénk fogalmazni, illetve meg szeretnénk valósítani, és megítélésünk szerint ez összhangban van a törvény szellemével is. Köszönöm szépen.

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 199 2000.02.01. 2:03  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Itt azért több dolog keveredik. Bauer képviselő úr a szabad orvosválasztást hozza összhangba vagy próbálja összhangba hozni - habár logikailag a kettő abszolút nem fér össze - azzal, hogy a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező kollégák azt a praxist nem idegeníthetik el. Ha eladják, akkor hogy jön oda, akkor hogy választhatják őket, ha ők eladják a praxisukat? Én ebbe nem megyek bele!

Az elv valóban az, hogy csak területi ellátási kötelezettséggel rendelkező kollégák működjenek az alapellátásban, és ennek igenis nyomós oka van. A nyomós oka az, hogy ebben az országban ellátatlanul ne legyen senki. Minden magyar állampolgárnak valakihez, valamilyen alapellátó orvoshoz tartoznia kell, aki köteles őt adott szituációban ellátni, és ez csak a területi ellátási kötelezettség elve mellett lehetséges.

Turi-Kovács képviselő úr mondandójával valahol összhangban van ez az egész, mert a polémia az volt, hogy ez most kezdődő reform vagy nem kezdődő reform. Ez nem kezdődő reform, ez a '92-ben elkezdődött egészségügyi reform egy része, és ez a '92-es reform, ami akkor elkezdődött, kimondta azt, hogy csak területi ellátási kötelezettséggel működhet a rendszer. Az már egy külön történet, hogy ebbe aztán végül hátulról hogyan került be az ellátási kötelezettség nélküli rész.

Schvarcz képviselő úr azt mondja, hogy ez sértő a többi egészségügyi dolgozóra. Kérem, a törvény címe az önálló orvosi tevékenységről szól. Tehát csak az orvosi tevékenységről szól, nem en bloc az egészségügyi tevékenységről, úgyhogy semmiféleképpen nem sérti.

Majd a következőnél folytatom. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 219 2000.02.01. 2:14  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Göndör képviselő úr, sajnos nem találom, de ezért nagyon sajnálatos, hogy az ellenzéki képviselők kivonultak a bizottsági ülésről, ugyanis pont ennek a pontnak a kapcsán, amit Göndör képviselő úr taglalt, részletes jogszabályi megjelöléssel kaptunk magyarázatot arra, hogy miért lehetetlen, amit ön mond. Sajnos - megmondom önnek őszintén - nem vagyok jogász, ezért nem tudom elismételni azt, hogy amit ön javasol, az apportként való bevitel, egyszerűen lehetetlen - ez az egyik.

De még visszatérnék Béki képviselő asszony mondataira, és Keller képviselő úr is hivatkozott arra, hogy "a piacról kiszorítva", és az orvosválasztás lehetősége szűkül. Az orvosválasztás személyhez szól. A beteg nem általában választ orvost, hanem X. vagy Y. doktort választja, mert benne bízik. Úgyhogy attól a pillanattól kezdve, hogy kikerül, meghal, elköltözik, miért sérülne? Mennyiben sérülne jobban, mint általában a szabad orvosválasztás? Pont ez a törvény teszi lehetővé azt, hogy újak kerüljenek be, hogy egy kis mobilitás legyen, hisz nem tudom, hogy az általános vitában vagy pedig a bizottsági ülésen hangzott el, hogy a jelenlegi körülmények között, az igen elöregedett alapellátási... - elhangzott, hogy hány százalék van már 70 év fölött, és több mint 20 százalékuk a 60 évet meghaladta, akik egzisztenciális okokból nem tudnak a rendszerből kijönni. Ez a törvény most lehetővé teszi, hogy kijöjjenek, és újak kerüljenek a helyére. Ebből a szempontból még növeli is a lehetőséget. Ha meg szűkíti, akkor van még (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) rajtuk kívül 21 ezer orvos ebben az országban. Róluk miért nem beszélünk?

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 235 2000.02.01. 1:42  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Ígérem, hogy ebben a kérdéskörben többet nem fogok hozzászólni. Mindaddig, amíg Kökény képviselő úr, volt egészségügyi miniszter nem szólt, addig tulajdonképpen betudtam annak, hogy nem a szakmában lévők azok, akik hozzászólnak, és nem nagyon értik, hogy miről van szó.

Itt klasszikus piacról nem lehet szó. Ilyen alapon tehát az, hogy Magyarországon ötezer lakosonként lehet csak egy patikát működtetni - mert ez törvénybe van fektetve -, akkor az is borzalmas! Annak megvan az oka, mert az a lakosságnagyság tud eltartani egy patikát.

Az egész mostani vitának az a veszélye, hogy azt sugallja kifelé - és gondolom, ez a cél is -, mintha a jelenleg területi ellátási kötelezettség nélkül működő kollégák működési jogát megvonná. Nincs erről szó! A kollégák a továbbiakban is ugyanúgy végezhetik a tevékenységet. Az, hogy ez hosszabb távon rendszeridegen, ebben - higgyék el, akik nincsenek a szakmában (Dr. Gidai Erzsébet: Így igaz!) - túlnyomó többségében egyetért a szakma.

Tehát ne keverjük a két dolgot! Hosszú távon nemkívánatos semmiféleképpen, mert rendszeridegen, de a jelenleg működő kollégák igenis folytathatják a tevékenységüket, és a betegek ugyanúgy járhatnak ezekhez a kollégákhoz - ezt hangsúlyozni szeretném.

Megígérem, hogy ezzel a résszel nem is fogok többet foglalkozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a MIÉP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 283 2000.02.01. 1:58  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. 8-as, 10-es - Erkel képviselő úr a praxissal kapcsolatban és utána Béki képviselő asszony is beszélt.

Egy dolgot szeretnék leszögezni: Erkel képviselő úr bizonyára nagyon jól tudja, hogy egy indoklás nem lehet jogforrás, és itt tulajdonképpen csak a könnyebb érthetőség kedvéért került be, mert valóban itt megfogalmazási zavar van - ahogy bizottsági ülésen is mondta a képviselő úr, nehéz találni megfelelő szót. A konkrét benyújtott módosító javaslatok viszont egyértelműen magukban foglalják az anyagi javakat is, tehát a rendelőt és a berendezést. Ezt viszont már nagyon jól tudjuk, ezt az általános vita során is meg egyéb vita során is végigtárgyaltuk, hogy ez így már érinti az önkormányzati törvényt, mert más tulajdonáról rendelkezik. Nem akarom megnyitni ezt a vitát, csak a tisztánlátás kedvéért, hogy az is kiderült a vita során többé-kevésbé, hogy a kétharmadnak nincs esélye, tehát jelen megfogalmazásában a praxis nem megy, nem mehet.

Abban teljesen egyetértünk, mindannyian egyetértünk - igaz, hogy akkor, amikor a helyzet úgy hozza, hogy élesben dönteni kell, mégsem értünk egyet -, hogy az ideális az lenne, amit akár a MIÉP, akár a Szabad Demokraták Szövetsége mint praxisjogot megfogalmazott, hogy ez egy egységet képviseljen, és akkor egy csomó olyan polémia és vitakérdés is tisztába kerülne, ami a preambulum kapcsán a területi ellátási kötelezettség, illetve a nem területi ellátási kötelezettség kapcsán szóba került. De most jelenleg ebben a formában ez nem megy.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 287 2000.02.01. 1:03  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Gondolom, a félreértés ott lehet, hogy a törvénynek ennél a szakaszánál ragadunk le, mintha önmagában csak azt szabályozná a törvény, hogy ezt most praxisnak vagy önálló orvosi tevékenységnek nevezzük. De ezt a törvény többi paragrafusával összhangban kell figyelembe venni, amelyek az elidegenítésről szólnak, mert az egésznek az a lényege, hogy ez elidegeníthető. Ebben a pillanatban viszont már más vagyonáról nem rendelkezhetem, tehát nem lehet megkerülni az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos módosításokat, ami kétharmados.

Önmagában ez áll, ha kivesszük és azt mondjuk, hogy törvényt alkotunk, ezt most így hívják vagy úgy hívják. De ez, ha nem is sok, de több paragrafusból álló törvény, amiben benne van egy elidegenítés is. És ez a kettő együtt azért nem jön össze, mert más tulajdonát nem lehet elidegeníteni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 291 2000.02.01. 1:58  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Béki képviselő asszony egyrészt a szemünkre veti és a mi felelősségünkké teszi azt, hogy a kétharmados rész nem megy. Amit elismer - tulajdonképpen a 10. és a 19. módosító javaslatot nézem -, a 10.-ben határozza meg a Szabad Demokraták Szövetsége a praxis fogalmát, amelybe beleértendő a rendelő, a szükséges ingatlan, a tárgyi eszközök meg egyebek; illetve az említett 19. pedig ennek a praxisnak az átruházásáról, tehát az eladhatóságáról beszél. Akkor nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy ezek a módosítások ezzel a törvénnyel nem lehetnek koherensek, miután - azt most ne vitassuk, hogy kinek a felelőssége, ki a hibás, miért nem ment a kétharmad - nem megy a kétharmad. Akkor most miért tárgyaljunk olyanról, amiről úgyis tudjuk, hogy nem megy?

Az nagyon jó dolog lett volna, ha végig tudjuk vinni a kétharmados részt, és teljes egészében tisztába tudtuk volna rakni ezzel az alapellátást, és a későbbiek folyamán erre majd nem kell visszatérni. Bízunk benne, hogy azért egyszer kialakul egy olyan lehetőség, hogy meg tudunk állapodni, vagy egyéb módon alakul ki a lehetőség, és akkor lehetőség lesz egy teljesebb, szélesebb körű privatizációról, a praxis privatizációjáról beszélni. Jelenleg az önálló orvosi tevékenységről van szó.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 299 2000.02.01. 2:09  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Ezek a módosító javaslatok, amelyeket a Szabad Demokraták Szövetsége részéről tárgyalunk, valóban egy koherensen benyújtott törvényjavaslat részei. Ezt Béki képviselő asszony is mondta, hogy gyorsan darabjaira szedték, és módosítóként nyújtották be. Tehát érdemben magáról az egészről - mert a dolgok összefüggnek - tárgyalás nem volt, habár tegnap az általános vita lezárása vége felé a miniszter úr már sejtette, és néhány példát mondott arra, hogy gondok vannak azzal a javaslattal. Azzal nem is foglalkoztunk, mert a holnapi napra van az egészségügyi bizottság napirendjére tűzve az egész kérdéskör.

A másik: ez nagyon jól hangzik, de azt mindenki tudja, hogy egyeztetések a háttérben... Tegnap is elmondtam azt, hogy puhatolódzó tárgyalások meg a ténylegesen lefolytatott hatpárti egyeztetések - vagy nem tudom, minek nevezzem -, megbeszélések során nyilvánvalóvá vált, hogy nincs meg a szándék. Akkor puhán fogalmazok, ha azt mondom, hogy mi úgy értelmeztük, úgy értelmezzük most is, hogy nincs meg a szándék a kétharmadra.

Ezek után úgy gondolom, hogy behozni a kormány részéről egy olyat, ami eleve biztos, hogy nem talál meghallgatásra, nem kapja meg a szükséges szavazatokat, balgaság lett volna; az tényleg színjáték lett volna. Amit úgy gondolt, hogy elérhető, csak elérhető célt tűzött maga elé, ezért ebben a formában nem látom akadályát annak, hogy ezt végigtárgyaljuk, és utána következő lépésként a most megfogalmazódott kérdéseknek, melyek érintik a kétharmadot, folytassuk a tárgyalásukat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 331 2000.02.01. 2:14  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen már nem először folytatjuk le Bauer képviselő úrral azt a vitát, amikor Bauer képviselő úr mint kiváló liberális közgazdász, a közgazdaságtan piaci modelljét, amely kiválóan alkalmas, mondjuk, egy cipő vagy játék forgalmazására, eladására, alkalmazza az egészségügyre, ami nem tehető meg. Jóllehet egészségügyi piacról beszélünk, mert mást még nem találtunk ki, de ez egy speciális piac, itt nem tárgyakról van szó, hanem emberekről, beteg emberek további sorsáról, illetve bízzunk benne, habár önök azt mondják, hogy nincs reform, egyre inkább az egészséges emberek ellátásról, illetve az egészségük megőrzéséről fog szólni a továbbiakban ez a téma.

Az egyik oldalon azt mondja, hogy szükséges a szerkezetátalakítás. Teljes mértékben egyetértünk, és ezért javasolja a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy most azonnal terjesszük ki a járóbeteg-szakellátásra is a privatizációt - most részletkérdésekbe nem megyek bele. De ha a járóbeteg-ellátásra kiterjesztenénk az úgynevezett immateriális anyagi jogot, akkor az az igazi bemerevítése lenne valóban - ezzel önnel egyetértek - a nem megfelelő struktúrának, mert nyilvánvalóan, akik most benne vannak, azok abban a pillanatban ezt a jogosultságot megkérnék, és meg kell hogy kapják ebben a torz szerkezetben, és attól kezdve, miután már anyagi jogokat érintene bárminemű változtatás, ezerszer többe kerülne, sokkal több igazságtalanságot hordozna, mint hogy most az első lépésben csak ez történik meg. Arról már korábban szó volt, hogy miért kell utána a kórházakat rendbe rakni, jogilag, funkcionális szempontból, és utána (Az elnök csenget.) a végén visszatérni. Bízom benne, hogy ez ebben az évben megtörténik.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 339 2000.02.01. 2:06  172-346

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Jóllehet abban elnök úrnak teljesen igaza van, hogy nem házszabályszerű a vita, mert már nem módosító javaslatokról (Bauer Tamás: Én végig arról beszéltem.), hanem elvekről beszélünk. De azért hadd reagáljak! Keller képviselő úr, biztos vagyok benne, hogy nem orvos, nem egészségügyi dolgozó volt az, aki a költségvetési bizottság vitája során ezt mondta, ön tehát nem mondott nekem ellent ezzel, és nem vitatom el Bauer képviselő úrnak azt a véleményét, hogy igenis közgazdászok is az egészségügyben járatosak, mint ahogy, gondolom, abban is egyetértünk, hogy az elmúlt tíz év azért az egészségügyben dolgozókat is rászorította, rászorítja a közgazdasági szemléletű gondolkodásra. Erről szól az egész reform, az egész eddigi alapellátás erről szól. Úgyhogy ebben közöttünk nincs vita.

Azt viszont, amit Béki képviselő asszony és tegnap Eörsi képviselő úr itt a pulpitusról elmondott, hogy itt az egész rendszer - a ki fizeti a révészt? - azon alapul, hogy az orvostársadalomban a bent lévők vagy a majdan bekerülők kizárólag, illetve (Bauer Tamás: "Kizárólag" nem volt!) - bocsánat, a válasz az volt, hogy csak a paraszolvenciáért jelentkeznek, hogy ez hajtja az egészet. (Bauer Tamás: Nem. "Csak" nem volt!) Egyszer s mindenkorra vissza kell utasítanom azt (Bauer Tamás: Ilyet nem mondtunk!), hogy itt ennek döntő motivációja lenne. Higgyék el, hogy nem az egészségügy, és nem akarok a történelembe visszamenni, önök nagyon jól tudják, s nem az egészségügy szereplői, akik belekényszerültek ebbe a megalázó helyzetbe - és egyszer s mindenkorra biztos vagyok benne, mint orvos, állítom és ismerem annyira a kollégákat, hogy nem ez a motiváció. S hogy ki fizeti a révészt? Akkor, amikor kiszáll a rendszerből, amikor a praxist eladja, akkor tulajdonképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) amit befektetett, azt halmozottan fogja visszakapni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 20 2000.02.08. 4:57  19-22

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megalakulása óta az egészségügyi kormányzat reformelképzeléseinek középpontjában a sürgősségi betegellátás és az esélyegyenlőség megteremtésének igénye szerepel. Nem véletlenül, hisz hazánkban az elkerülhető halálesetek száma feltűnően magas, és a megfelelő színvonalú egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében is különbségek mutatkoznak az egyes országrészek között. Az Országos Mentőszolgálat az országban több helyen szerepet vállal az alapellátás részét képező ügyeleti ellátásban is. Ez utóbbi tevékenység bővítése hatékonyabbá tehetné a betegellátást, és csökkenthetné a hozzáférhetőség területén tapasztalható egyenetlenségeket is.

Az utóbbi hetekben a média működési zavarokról tudósított, sőt felvetették a sztrájk lehetőségét is, bár akik ismerik az Országos Mentőszolgálatnál dolgozó kollégákat, azok tudták, hogy ez komolyan sohasem merült fel. A múlt év folyamán, amikor a kormányzat a közszféra létszámának fűnyíróelvszerű 3 százalékos csökkenését írta elő, a Magyar Demokrata Fórum jelezte, hogy ez az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a mentőszolgálat esetében működési zavarokhoz vezethet. A költségvetés idei évi keretszámai újabb jelentős létszámcsökkenést írnak elő a mentőszolgálat számára, új mentőállomások és esetkocsi-szolgálatok rendszerbe állításának ígérete mellett. Ezt a karcsúsítást már csak a kivonuló állományi létszám terhére lehet végrehajtani, ami a feladatellátást rontja és szöges ellentétben áll a sürgősségi betegellátás meghirdetett és megkezdett fejlesztési koncepciójával.

A létszámcsökkentés a betegszállító kapacitást kurtítja, amely alulfinanszírozottsága miatt amúgy is diszfunkcionális. A lakosság szemében a mentés és a betegszállítás nem különül el határozottan, s a betegszállítás zavarait évente kétmillió beteg tapasztalhatja közvetlenül, akik nem értik, hogy a jelentős fejlesztések ellenére miért nem javul, hanem inkább romlik a színvonal. Képviselőtársaim közül bizonyára már többen kaptak olyan levelet, melyben a betegek a szakrendelésre történő szállítás vagy a hazaszállítás elhúzódása miatt panaszkodtak. Az sem szokatlan, hogy a kórházi ellátás időtartama növekszik meg a szállítási kapacitás szűkössége miatt.

Tisztelt Országgyűlés! A speciális viszonyok miatt Budapesten még súlyosabb a helyzet, mint az ország egyéb területein. A speciális viszony alatt most elsősorban azt értem, hogy itt kevésbé kiszolgáltatott a munkavállaló, mint vidéken, könnyebben talál magának kevésbé megterhelő és jobban fizető állást. A döntően alacsony bér miatt számos orvosi, mentőtiszti álláshely van betöltetlenül, és ezért a kívánatosnál kevesebb olyan mentőkocsi teljesít szolgálatot, melynek fedélzetén orvos vagy mentőtiszt foglal helyet a kivonuláskor. A túlórával kompenzálást részben a bérkeret, részben a munkajogi szabályok korlátozzák. A fluktuáció a minőséget is hátrányosan érinti, hisz a megfelelő szintű mentés mint önálló orvostudományi ág, az elméleti felkészültségen kívül több év alatt megszerezhető tapasztalatot is igényel. Így van ez az orvoslás más területein is, itt azonban a mentés közben nincs lehetőség konzultációra, segítségkérésre, azonnal kell dönteni, és tét maga az emberi élet.

Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően új vizsgáló módszerek kerültek bevezetésre, és hála istennek, hazánkban is elérhetőek a legmodernebb diagnosztikus eszközök, melyek azonban további terheket róttak a mentőkre. Az utóbbi időben jelentősen megnövekedett az orvos, illetve mentőtiszt felügyeletét szükségessé tevő vizsgálatra és az onnan történő visszaszállítások iránti igény. Mindezek miatt a szállítókocsik személyzete folyamatosan a kocsin van, de így sem képesek a nagy mennyiségű feladat elvégzésére. Egyes szállítási feladatok elkerülhetetlenül áttevődnek a rohamkocsikra, ami így a sürgős feladatok ellátását veszélyezteti, illetve késlelteti. A szolgálatirányítás is 15-20 százalékos létszámhiánnyal küzd, miközben számtalan reklamációval és fenyegetéssel szembesül.

Tisztelt Ház! A problémák felsorolásával nem kívánok riadalmat kelteni, csupán felhívni a figyelmet a meglévő feszültségekre, amelyek kormányzati intézkedéseket igényelek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 32 2000.02.10. 8:31  1-57

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Én most egy másik szemszögből, orvosként, illetve fogyasztóként szeretnék a törvényről néhány mondatot mondani.

A növényi élet teremtette és tartja fenn a Földön az állati és emberi lét feltételeit, biztosítja a számukra nélkülözhetetlen oxigént és megújuló energiaforrásként a táplálékot is. A táplálékláncnak az ember mint csúcsragadozó a végső haszonélvezője, ám a robbanásszerűen szaporodó emberiség könnyen kárvallottá is válhat, mert egyre növekvő igényeit kénytelen a növények egyre növekvő mennyiségű előállításából fedezni.

Az úgynevezett zöld forradalom, a termésmennyiségek hihetetlen növelése tette lehetővé, hogy mára hatalmas termésfeleslegek halmozódjanak fel Európában, alig nyolcvan évvel azután, hogy az éhínség emberek millióinak halálát okozta ugyanitt. Ez a viharos növekedés elképzelhetetlen lenne a modern növényvédelem, a mesterséges talajerő-utánpótlás megteremtése nélkül. Mindez azonban igen jelentős beavatkozást jelent a természet évmilliók alatt kialakult, dinamikus egyensúlyt teremtő és fenntartó rendszerében, és közvetlen beavatkozást jelent az ember egészségi állapotába is, márpedig minden emberi tevékenység végső célja az ember létfeltételeinek, ezen belül egészségének fenntartása lenne.

Ezért a növényvédelemről rendelkező törvényt is az ember védelméről rendelkező törvénynek tekintem. Ha viszont ebből a számomra szinte kötelező szempontból vizsgálom a beterjesztett törvényjavaslatot, akkor sajnálatosnak tartom, hogy miközben igen helyesen mellékelték a környezeti hatástanulmányt, aközben a közegészségügyi hatástanulmány hiányzik.

Ez azért is feltűnő hiányosság, mert a törvény későbbre ígért végrehajtási utasításainál rendre előírja az egészségügyi miniszter, illetve szakhatósága egyetértési, sőt kezdeményezési jogát. Nem lenne szerencsés, ha a környezetvédelmi szempontok fontosabbak lennének az embervédelmi szempontoknál, hiszen soha nem szabad elfelejtenünk, hogy a biodiverzitásnak az emberi faj is része.

Annak igazolására, hogy nem a szakmai sovinizmus mondatja velem mindezt, elég legyen egy adat a törvény indoklási részéből. Eszerint az utóbbi három év átlagában évi húszezer tonna növényvédő szert használtak fel hazánkban. Tízmillió lakosra számolva ez azt jelenti, hogy minden polgárunkra évi két kiló növényvédő szer jut olyan mérgekből, amelyek némelyike már milligrammos adagban is életveszélyes lehet. Szerencsére ez a mennyiség a növényekben hosszabb vagy rövidebb idő alatt lebomlik, és a szermaradványok megengedett mennyiségét szigorú szabályok korlátozzák.

A kérdés az, hogy ezeket a szabályokat mi módon lehet betartatni. Számomra legalábbis ez a törvényjavaslat kulcskérdése, mert fogyasztóként nem tudom ellenőrizni a láthatatlan és érzékszervileg észlelhetetlen mérgező anyagok jelenlétét az élelmiszerekben, ezért nem dönthetek szabadon arról, hogy az aluljáróban kapható olcsó zöldpaprikát vagy a bolti drágábbat vegyem-e.

Patológusként is jól tudom, hogy az élet veszélyes foglalkozás. Fennmaradásunk érdekében gyakran különböző kockázatok vállalására kényszerülünk. Az ésszerű és még vállalható kockázatok mértéke azonban nagyon különböző lehet, és mindenképpen az egyén szabad elhatározásából kell ezt a mértéket megadni.

Számomra ijesztő például, hogy a hasonlóan életveszélyt jelentő radioaktív sugárzás megengedhető mértékét ahhoz viszonyította egy vezető tudósunk, hogy a gépkocsivezetés ismerten magas kockázatát milyen mértékben vagyunk hajlandóak vállalni. Mert amikor autóba ülök, tudom, hogy milyen kockázatot vállalok, de nem tudhatom, mert nem érzékelhetem, hogy egy röntgenvizsgálatkor vagy egy alma elfogyasztásakor milyen dózisú sugár- vagy méregterhelést kapok! Nem beszélve arról, hogy még a tudomány sem tudja, hogy utódaimra milyen genetikai károsodást jelenthet mindez, hiszen a jövő titka, kivel házasodik össze majd lányom vagy fiam, partnerének lesz-e hasonló ponton látensen létező hasonló génhibája, attól függően, hogy apja vagy anyja röntgenorvos vagy növényvédelmi mérnök volt, netán csak beteg - vagy csak szerette az almát.

A fel nem ismerhető kockázatok esetében tehát az egyén helyett a megfelelően felkészült szakembereknek, a megfelelő műszerekkel ellátott és gazdaságilag független, tehát elfogulatlan és minden befolyástól mentes intézményeknek kell a vállalható kockázatot ellenőrizni. Vannak-e, lesznek-e ilyenek?

Korántsem megnyugtató ugyanis az az indoklásban szereplő adat, miszerint a növényvédelmi szolgálatok működési költségeit mindössze 26 százalékban fedezi a költségvetés, bevételeik háromnegyed részét a díjtételes hatósági vizsgálatok biztosítják. Anélkül, hogy megkérdőjelezném szakmai tisztességüket, mégis aggódnom kell amiatt, hogy az élesedő piaci verseny körülményei között biztosított lesz-e teljes elfogulatlanságuk.

Ennél is nagyobb gondot jelent számomra, hogy a növény- és egészségvédelem terén az önkormányzati jegyzőkre számos feladatot róna a törvényjavaslat, miközben elismeri, hogy mindehhez nem rendelkeznek sem kellő szakmai tudással, sem megfelelő személyi állománnyal. Feladataik közül csak néhányat idéznék az indoklás alapján.

Eszerint a jegyző abban a sajátos helyzetben van, hogy az önkormányzati tulajdonú vagy használatú területeken mint tulajdonos köteles eleget tenni a növényvédelmi rendelkezéseknek, ugyanakkor közigazgatási szervként köteles eljárni azokkal szemben, akik nem tartják be ezeket a rendelkezéseket - vagyis adott esetben önmaga ellen kell majd eljárnia. Ez valóban sajátos helyzet.

Ha ezt meg tudja oldani, akkor már az sem lehet gondja, hogy eközben - a növényi betegségek és kártevők elleni növényvédelmi intézkedései mellett - eleget tegyen a közegészségügyi követelményeknek is, például a piacon a fogyasztói biztonság megteremtésével. Ennek érdekében az őstermelőknél, illetve a nagybani piacok beszállítóinál köteles ellenőrizni az érvényes permetezési naplót, illetve a növény-egészségügyi igazolás meglétét, ezek hiányában pedig betiltani az árusítást.

 

(11.10)

Minden törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle. Ezt vajon miképpen fogják betartani? Mint ahogy eddig sem tartották be.

Ugyancsak az ellenőrizhetőséget veszélyeztetőnek tartom, hogy külföldi tulajdonos számára lehetővé tenné a törvényjavaslat a Magyarországon nem engedélyezett növényvédő szerek használatát is. Az indoklás szerint ez azért nem veszélyes, mert csupán kis területet érint. Ám szerintem egy törvénynek nem egy évre kell szólnia, és az európai uniós tagság után ez a ma még kis terület sajnos igencsak nagy lehet majd. Ám már ma is komoly egészségügyi veszélyt jelentene, ha a magyar toxikológiai nyilvántartásokban nem szereplő, az orvosok számára ismeretlen vegyi anyagokkal szemben kellene védekeznünk.

Összefoglalva: azt kérem az előterjesztő földművelésügyi miniszter úrtól, hogy az elmondott aggályokat figyelembe véve támogassa a vitatott szakaszok módosítását, s ez esetben - mint ahogy ezt már Font Sándor képviselőtársam, frakciótársam mondta - a Magyar Demokrata Fórum, mint az emberi életet legfőbb értéknek tekintő párt, jó szívvel támogatni tudja a törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
127 38 2000.03.21. 9:19  23-43

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Száz év múlva, amikor remélhetőleg még lesz magyar nemzet, ha vizsgálni fogja valaki az elődök jogalkotási szokásait és ezen évek törvényeinek címeit, valamint preambulumait, és azok tényleges tartalmával fogja összehasonlítani, bizonyára csodálkozni fog. Nem érti, hogy a magzati élet védelméről szóló törvény, melynek bevezető szakasza leszögezi, hogy a fogantatással induló magzati élet tiszteletet és védelmet érdemel, túlnyomórészt miért a magzat megsemmisítésével foglalkozik.

Az előzményeket illetően az előttem szólók már utaltak az Alkotmánybíróság vonatkozó 1991-es, illetve 1998-as határozataira, de mivel mindkét határozat alapvetően a jogalkotó felelősségét veti fel, nem haszontalan az eddigiektől kissé eltérő szempontból is megvizsgálni azokat. A 64/1991-es alkotmánybírósági határozat megsemmisítette a terhességmegszakításról akkor érvényben lévő minisztertanácsi és ágazati rendelkezéseket, és kimondta, hogy a kérdés kizárólag törvényi szinten szabályozható. Rámutatott, hogy a törvényi szintű szabályozás azért szükséges, mert ezzel szükségképpen állást kell foglalni a magzat jogi státusza tekintetében.

 

 

(11.20)

 

Indoklásában a testület azt is leszögezi - idézem -: "a természettudományok fejlődése következtében a megszületés többé nem magától értetődő természetes és minőségi választóvonal a magzati és emberi lét között. Biológiai, főleg genetikai szempontból az egyedi emberi élet nem a születés és a halál, hanem a fogantatás és a halál közötti egységes folyamat". Ennek alapján a kérdés az: kiterjedjen-e az ember jogi fogalma a születés előtti időszakra is, egészen a fogantatásig. A jogalanyiság - mondja ki a határozat - ilyen kiterjesztésének jellege és hordereje csak a rabszolgaság eltörléséhez hasonlítható, de annál is jelentősebb lenne. Ezzel az ember jogalanyisága elérné elvileg lehetséges végső határát és teljességét, az ember különböző fogalmai ismét egybeesnének.

Az Országgyűlés nem élt a felkínált lehetőséggel, a rabszolgaság mellett döntött. Hosszú parázs viták után született meg az 1992. évi LXXIX. törvény a magzati élet védelméről. A törvény lényegében teljesen szabad kezet adott a megfogant élet 12., bizonyos esetekben 18. hétig történő elpusztításához, hiszen azt az áldott állapotban lévő nő súlyos válsághelyzete esetén is lehetővé tette. A súlyos válsághelyzetet a magzat egészséges fejlődését veszélyeztető testi vagy lelki megrendülésként, illetve társadalmi ellehetetlenülésként definiálta. A súlyos válsághelyzet fennállását az áldott állapotban lévő anya a kérőlap aláírásával igazolhatta, és ezt a törvényhez készített végrehajtási rendelet 9. §-ának (3) bekezdése szerint tartalmi, illetve hitelesség szempontjából nem lehetett megítélni, megkérdőjelezni.

Az akkori képviselők többsége naiv módon azt hitte, hogy a törvény 2. és 3. §-a elegendő lesz az abnormális méreteket öltő abortuszok számának visszaszorítására, az abortusszal kapcsolatos addigi közfelfogás megváltoztatására. Idézzük fel szó szerint a 2. §-t, mivel a közvélemény túlnyomó többsége nem is tudja, miről van szó. "Az egészség és az emberi élet értékéről, az egészséges életmódról, a felelősségteljes párkapcsolatokról, az emberhez méltó családi életről, az egészségre ártalmatlan születésszabályozási módszerekről szóló oktatás az alap- és középfokú oktatási intézményekben történik. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat városi intézetei keretében működő családvédelmi szolgálat szervezi az oktatási intézményeken kívül a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését. Az állam elősegíti a magzati élet védelmét szolgáló, valamint a fogamzásszabályozást ismertető kiadványok közzétételét és a tömegkommunikáció fórumain való ismertetését."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ki-ki eldöntheti, hogy az elmúlt nyolc év során mi teljesült ezekből a kötelezvényekből. Gyakorlatilag semmi! Ez azért szomorú, mert amikor az anya önrendelkezési jogáról beszélünk, nem adjuk meg számára az összes rendelkezésünkre álló ismeretet. Nem tudja, hogy amikor abortuszra jelentkezik, egy genetikai értelemben egyedi és megismételhetetlen személyiségjegyekkel bíró életet hord a méhében. Nem tudja, hogy áldott állapotának negyedik hetében gyermekének már felismerhető a gerince, hogy a hatodik héttől kezdődően szíve percenként 140-150-et ver, hogy önmaga által indított mozgásokat végez. Nem tudja, hogy a második hónap folyamán kifejlődik a szaglás és az ízlelés. Nem tudja, hogy ekkor a kialakulóban lévő agy már feldolgozza az első benyomásokat, és hogy a második hónap végétől kezdődően bőrén keresztül érzékeli és feldolgozza a fény- és hangingereket. Nem tudja, hogy már kialakultak a kéz- és lábujjpercek, hogy mozgatja a karját és a lábát, ökölbe szorítja a kezét, szopja az ujját. Már arcvonásai is felismerhetők. De ekkor még mindig szabadon elpusztítható!

Vagy nézzük meg azt, hogy az állam mit tett annak érdekében, hogy a magzati élet védelme megfelelő hangsúlyt kapjon a tömegkommunikáció fórumain! Úgy gondolom, elegendő a helyzet jellemzésére, hogy az elmúlt napok sajtója csak mint abortusztörvényt jelenítette meg a magzati élet védelméről szóló előterjesztést. Ezért nem a sajtó munkatársai felelősek, mint ahogy túlnyomó többségében nem az áldott állapotban lévő anyák a felelősek, hanem mi, akik tudjuk, hogy miről van szó, és mégis a könnyebb utat választjuk.

Az Alkotmánybíróság, amikor a 48/1998. számú határozatával kimondta - idézem -: "A magzati élet védelmére vonatkozó állami kötelesség és a terhes nő önrendelkezési joga alkotmányosan szükséges egymással szembeni mérlegelését a magzatvédelmi törvény részben egyáltalán nem, részben alkotmányellenesen végezte el, és erre tekintettel a 12. § (6) bekezdését, valamint a törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. számú népjóléti miniszteri rendelet 9. §-ának (3) bekezdését alkotmányellenesség miatt ez év június 30-ával megsemmisítette", ismételten megadja a lehetőséget számunkra, hogy a természet rendjének megfelelően megadjuk a megfogant életnek az őt megillető jogot. Sajnálatos módon ismételten nem él e lehetőséggel a törvényalkotó, jogtechnikai kérdésként kezeli a problémát.

Hosszasan lehetne idézni az alkotmánybírósági döntés különböző részeit, és vizsgálni, hogy az abban megfogalmazott kritériumoknak megfelel-e az előttünk fekvő törvényjavaslat. Határozottabbá válik-e a magzat védelme azzal, hogy most már nem csupán az ÁNTSZ keretében működő családvédelmi szolgálat végzi a családtervezéssel kapcsolatos ismeretek terjesztését, hanem más, működési engedéllyel rendelkező szolgálatok is megtehetik ezt? Növekszik-e a magzat esélye azzal, hogy édesanyjának három nap elteltével ismételten meg kell jelennie a családvédelmi tanácsadáson? Megítélésem szerint nem.

Örömmel fogadnánk, ha az 1996. évi XXII. törvénnyel megszüntetett várandóssági pótlék intézménye ismételten visszaállításra kerülne. Ezzel kapcsolatban a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja módosítást fog benyújtani.

Tisztelt Ház! Bár az úgynevezett vezérszónoki rendszerben tárgyaljuk a törvényjavaslatot, az eltérő álláspontok miatt nehéz egységes véleményt közvetíteni. Többen vagyunk, akik az alapelvvel nem értenek egyet, azaz szükségesnek tartanánk a magzat jogalanyiságának kimondását, még annak a kompromisszumnak az árán is, hogy az csak a későbbiekben hatályosulna. Hosszabb távon ez lehet az egyetlen helyes döntés, és mind morális, mind gazdasági szempontból célszerűbbnek tűnik, mint azon fáradozni, hogy milyen bevándorlási politikával próbáljuk kompenzálni drámaian fogyó népességszámunkat.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja abban egységes, hogy jelen formájában nem tudja támogatni a törvényjavaslatot. Nyitottak vagyunk a magzat védelmét szolgáló minden módosító javaslat iránt, és ezek ismeretében végül ki-ki lelkiismerete szerint fogja eldönteni, hogy támogatja-e a törvényjavaslatot vagy sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban. - Nagy taps a MIÉP padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 52 2000.03.22. 1:32  2-79

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm. Elnézést kérek a miniszter úrtól, időben megnyomtam a gombot.

Vágvölgyi kolléga mondandójára szeretnék röviden reflektálni két szempontból. Való igaz, hogy nehéz helyzetben vannak az egészségügyi intézmények, azonban azok a tanulmányok, illetve adatok, amelyeket a bizottságban folyamatosan megkapunk, amelyekhez hozzájuthatunk, azt mutatják, hogy azonos ágystruktúrájú, azonos ellátási körzettel rendelkező, közel azonos tevékenységet végző egészségügyi intézmények között óriási különbség van az anyagi helyzetet illetően. Vannak helyek valóban, ahol hihetetlen adósságok merültek fel, például az ügyeleti problémákkal kapcsolatosan. Vannak azonban olyan helyek is, ugyanolyan típusú egészségügyi intézmények, ahol meg tudták oldani, egy fillér elmaradás nem volt. Ezekre kell koncentrálni, ezeket kell vizsgálni, hogy ez hogy lehetséges.

A másik a gyógyszerügy. Itt mindenki azt mondja, hogy az egészségügyet emeljük a politika színtere fölé. Ha valamit fölé kell venni, az a gyógyszerügy. Abban egyetértünk, hogy ez a növekedés, amely a gyógyszerárakban bekövetkezett, tarthatatlan. A legutóbbi bizottsági ülésen - emlékezhetnek rá - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nagyon sok ilyen problémáról szó volt. Ezt, úgy gondolom, valóban ki kellene venni az egészből. Elnézést. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 68 2000.03.22. 2:03  2-79

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Későn nyomtam meg... Bauer képviselő úr hozzászólására szerettem volna reagálni, a hálapénz a kedvenc témája, mindig visszatér erre.

Úgy gondolom, hogy egyféle módon lehetne ezt a kérdést megoldani, mert alapvetően nem gazdasági, hanem morális problémáról van szó, azért ezt soha ne felejtsük el, úgy, ha a co-payment bevezetésre kerülne, de nem hiszem, hogy van ebben a Házban olyan politikai párt, amely felvállalná ezt, figyelembe véve a magyar lakosságnak a korösszetételét, és ezért vannak aggályaink. És akkor itt utalnék Kuncze frakcióvezető úr hozzászólására, a több-biztosítós modellel kapcsolatban. Hisz ez azt a veszélyt hordaná magában, és nagyon örülünk, hogy a kormányzat végképp letett erről az elképzeléséről, hogy miután egy nagyon jelentős réteg már nem befizetője a szolgáltatásoknak, azok egyszerűen kiesnének ebből a rendszerből, ez a veszélye ennek a bevezetésnek. Mindazoknak, akik ezt szorgalmazzák, figyelmébe ajánlom, hogy a lengyelországi ezzel kapcsolatos történéseket tanulmányozzák. Kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaim is ott voltak, amikor a lengyel egészségügyi bizottság vendégeként tanulmányozhattuk, és ékes példáját kaptuk annak, hogy mennyivel drágábban működik az egész rendszer, és milyen gondokat okozott az egészségügyi ellátásnak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 38 2000.03.23. 5:16  29-105

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló 1995. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat benyújtásával az volt a célunk, hogy a nemzeti zászló az állami szervek, önkormányzatok és más közintézmények életében nagyobb szerepet töltsön be, mint ma. E kiemelkedő jelentőségű nemzeti jelképünk, a három színű zászló évszázadok óta, de a szabadságharc óta mindenképpen a nemzet megtestesítője és kifejezője, amelyre minden magyar ember szívdobogással és áhítattal néz fel. A rendszerváltozással lezárult történelmi korszak elmúltával minden magyar korlátozás nélkül használhatja hazánkban a nemzeti zászlót, és mindannyiunk közös tapasztalata, hogy az állampolgárok szívesen választják nemzeti érzéseik kifejezésére a zászlót. Ma már nemcsak gépkocsikon, kirakatokban, hanem sok helyen, családi házak kertjében is látni a nemzeti színű zászlót.

Ugyanakkor sajnálatos módon ez csak a magánszemélyekre jellemző, a köz szolgálatát ellátó szervek megelégednek a címer használatával, pedig vitathatatlan, hogy a közjogi méltóságok, a kormányzati szervek, az önkormányzatok és más közintézmények a nemzet intézményei, amit nemcsak köztársasági címerrel, hanem a magyar zászlóval is indokolt kifejezniük, felmutatniuk. A benyújtott törvényjavaslat ezért a közhatalmi és más közfeladatot ellátó szervek teljes körére nézve előírja, hogy a zászlót állandó jelleggel ki kell tűzni a középületeken vagy felvonni azok előtt.

 

 

(11.00)

 

 

A legfőbb közjogi méltóságok esetében pedig ez nemcsak a hivatali épületeikre, hanem a rezidenciájukra is vonatkozik, hiszen azok számos esetben hivatalos, protokolláris események színhelyei, ahol mindenképpen indokolt a Magyar Köztársaság zászlajának állandó jelenléte.

Mit várunk ettől a törvényjavaslattól? Mindenekelőtt azt, hogy a két nemzeti jelkép, a címer és a zászló együttes és folyamatos használata, jelenléte a középületeken az eddiginél hangsúlyosabban fogja kifejezni az állam és nemzet egységét, és hozzájárul a nemzeti identitás, a nemzeti önazonosság érzetének megerősödéséhez hazánk polgáraiban. A közügyek intézésének színterein a zászló állandó jelenléte bizonyítéka és jele lesz a hatalom, a közszféra nemzeti jellegének.

Mindez egyébként csak számukra lehet újdonság; számos országban, ahol nemzetükre büszke polgárok élnek, jellemző és bevett szokás a középületeken lengő állami zászló; erről már az előttem szólók is mondtak néhány szót. Gondoljunk csak Franciaországra vagy különösen az Egyesült Államokra, ahol az államigazgatási és más közintézmények épületein az Unió zászlajának kötelező kitűzését szövetségi szabályozás írja elő. És mindazok, akik abban a szerencsében részesültek, hogy a szentföldi zarándoklaton részt vettek, meggyőződhettünk arról, hogy például Izrael államban is minden középületen ott lobog a nemzeti zászló. Mindannyian tapasztalhatjuk, hogy ezek igen sikeres országok, és bizonyosak lehetünk abban, hogy sikerességük egyik alapja az, hogy ezen államok polgárai bíznak önmagukban, bíznak országukban, nemzetükben, amihez kétségtelenül hozzájárul a nemzeti zászló tisztelete és a mindennapokban való állandó jelenléte.

Tisztelt Ház! A magyarokat sírva vigadó népnek, szélsőséges lelkiállapotokra hajlamos nemzetnek látja a nagyvilág. Ebből annyi feltétlenül igaz, hogy történelmi múltunk keserű tapasztalatai miatt néha valóban borúlátók vagyunk, és gyakorta jellemző ránk az önbizalom hiánya. Ha ezen segíthet - mint ahogy meg vagyok győződve arról, hogy segít - a nemzeti jelképek állandó jelenléte mindennapjainkban, akkor élnünk kell ezzel a lehetőséggel.

Abban is biztos vagyok, hogy törvényjavaslatunk elfogadása az ország egész lakosságának egyetértésével fog találkozni, és ennek jeleként értékelem, hogy az Országgyűlés minden pártja a bizottsági tárgyalás során a törvényjavaslat céljával való egyetértését fejezte ki, aminek szintén örülök. Remélem, hogy a törvényjavaslat elfogadása során is meglesz ez a széles körű egyetértés.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 42 2000.03.23. 2:09  29-105

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt hiszem, nem lepi meg Mécs képviselőtársamat, hogy alapvetően ellenkezik a véleményem és a felfogásom az ön által elmondottakkal. A nemzeti érzés nem magánügy, a nemzeti érzés közügy, a nemzeti érzés lehet az alapja és az egyetlen remény arra, hogy megfelelő erővel, megfelelő módon tudjuk magunkat képviselni majd az egyesült Európában. És sajnálatos módon nem magától értetődő, mert az elmúlt tíz év politikai története másról sem szólt, hogy amikor a nemzeti identitásunkat próbáltuk megtalálni, próbálunk visszatérni ehhez, akkor ezt bizonyos politikai körök állandóan fasizmusként, rasszizmusként és egyéb más megbélyegző jelzővel próbálják eliminálni. Úgyhogy abszolút nem értek egyet!

Mécs Imre képviselőtársam összemos itt bizonyos dolgokat. Ebben a törvényjavaslatban magánszemélyeket senki nem akar kötelezni arra, hogy a zászlót tegye ki. Pont azt reméljük, hogy ha mindennapjaikban találkoznak - különben, ha jár önkormányzatoknál, akkor tapasztalja, hogy a lakosság igényével ez igenis találkozik, mindenhol hiányolják azt, hogy a középületeken miért nincsenek kinn folyamatosan a zászlók -, ettől reméljük azt, hogy fölébred a nemzeti érzés, és akkor megérjük azt... - és nincs igaza a képviselő úrnak, mert a szövetségi szabályozás előírja az Egyesült Államokban, hogy ki kell rakni a középületekre a zászlót, mint ahogy Izraelben is előírja, és gondolom, hogy ezek követhető példák.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 56 2000.03.23. 2:12  29-105

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Én tényleg nagyon-nagyon tisztelem Mécs Imrét, ő megjárta a poklok poklát, ahogy a történelem lapjain immár olvashatjuk. Tehát, ha valakinek, Mécs Imrének tudnia kell, hogy milyen aljas módon, milyen erősen szorították bele a magyar nemzetbe a nemzeti érzést, és generációknak kellett - az én generációmnak is - felnőniük úgy, hogy ha nemzeti érzését megpróbálta megvallani, akkor abból igen komoly hátrányai származtak. Ez a szorongás még mindig benne van a nemzetben, ha valakinek, Mécs Imrének ezt nagyon jól kell tudnia. Ezt a szorongást erősítette az elmúlt tíz év alatt a politikai légkör - és nem akarom nevesíteni, úgyis nagyon jól tudják, hogy kikre gondolok. Amikor a nemzeti öntudatunkról beszéltünk - itt valaki pont a koronás címer vitájára is utalt, ez is ebbe a sorba tartozik -, akkor elemi erővel stigmatizáltak, bélyegeztek meg embereket, és ez a szorongást még mindig benne tartja az emberekben.

Úgyhogy egyetértünk abban, hogy belülről kell jönnie, de lehetőséget is kell biztosítanunk arra, hogy nyugodt lelkiismerettel tudják megvallani magyarságukat az emberek, és emiatt ne legyen szorongásuk. Erre igenis nagyon alkalmas ez a törvényjavaslat, hogy amikor naponta azt tapasztalják, hogy ha az állami épületeken, a középületeken folyamatosan ott van a zászló, akkor nyugodtan megélhetik ők is a magyarságukat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
129 84 2000.03.23. 2:07  29-105

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Először is vissza kell utasítanom Bauer képviselő úrnak azt a kijelentését, hogy az előterjesztők farizeusak. Ezt kerekperec vissza kell utasítanom. Nekem is lennének jelzőim Bauer képviselő úrral kapcsolatosan, de nem hiszem, hogy ez a vita erről szól. Viszont igazat adok Bauer képviselő úrnak, és ebben bizonyos fokig polemizálnom kell Molnár képviselő úrral, hogy igenis van összefüggés az identitástudat és a gazdasági teljesítmények, van összefüggés az identitástudat és a másik megbecsülése között, és mindazokban, amit itt taglalt.

Csak nekem az a véleményem, hogy ezeknek nem következménye a trikolórnak, illetve az amerikai zászlónak a viselése, hanem az alapja. Tehát azok az eredmények, amelyeket ezek az országok elértek, amelyek ugyanezt a szabályozást már évek, évtizedek óta maguk előtt tartják, ez az alapja annak, hogy a gazdasági teljesítményük olyan, hogy az egymáshoz való viszonyuk olyan, és mindazok, amiket Bauer képviselő úr felsorolt.

Egy nagyon egyszerű példát hadd mondjak: gondoljuk végig, mindig attól szenvedünk, hogy a magyar gazdaságnak a szürkezónája milyen nagy, ezen vitatkozunk, az adózási morál milyen. Ha valaki bajba jut, akkor az ahhoz való viszonyulásunk milyen? Nagyon rossz tapasztalataink vannak, és pont azért, mert nincs meg a nemzethez való tartozás érzése bennük, mert ha meglenne, akkor ezek sokkal hatékonyabban működhetnének, úgyhogy teljesen igaza van, itt csak fordítva van (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) az egész kérdéskör.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 107 2000.04.12. 1:54  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném önöket emlékeztetni, hogy nem abortusztörvényről, hanem a magzati élet védelméről szóló törvényről folyik most a vita. Akkor, amikor itt a kétperces vitatkozás kapcsán a hűvös racionalitást kérik számon a tisztelt Házon, úgy gondolom, hogy nem a hűvös racionalitást kell számon kérni, hanem az életnek a tiszteletét.

Mert abban, gondolom, mindannyian egyetértünk - de ha nem értünk egyet, akkor el kell olvasni az Alkotmánybíróság döntését -, hogy az élet a fogantatástól kezdődik, és akkor, amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor igenis, életek elpusztításáról beszélünk. Nagyon sajnálatos, és nagyon szegényes fantáziára vall, hogy itt egy nagyon rossz romániai példával hozakodik elő a kormányzat, mert gondolom, hogy onnan származnak az adatok. Lehetne, mondjuk, a portugál példát hozni, lehetne az ír példát hozni, vagy lehetne a lengyelországi példát hozni. Ez akarat kérdése. (Dr. Pusztai Erzsébet: Benne van! - Bauer Tamás: Benne van! Lapozni kellene!) Még nem láttam, csak személyesen beszéltem a lengyel egészségügyi bizottság elnökével erről a kérdésről.

Akarat kérdése az, hogy a törvényhozás, amely példát mutat, példát kell hogy mutasson a nemzetnek, az élet mellé teszi le a voksát, vagy pedig arról vitatkozik, hogy milyen körülmények között engedi meg az élet elpusztítását. Erről folyik most a vita, és sajnálatos módon mindenki csak az abortuszról beszél, nem arról, hogy még milyen lépéseket lehetne tenni az életnek a védelmében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 127 2000.04.12. 2:08  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is T. Asztalos Ildikó képviselőnőnek a hozzászólására szeretnék reagálni, két momentumra. A képviselő asszony aggályosnak tartja azt, hogy esetlegesen civil szervezetek vegyenek részt a tanácsadásban.

Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi konstrukció az, ami nagyon aggályos, hogy az úgynevezett magzatvédelmi tevékenységet, a felvilágosító tevékenységet azon a szervezeten belül tartjuk, amelyik a végén a magzat megsemmisítését végzi el, hisz nagyon jól tudjuk, hogy ez hogyan működik. Én úgy gondolom, hogy ez a kettő egymást abszolút kizárja. Tehát ha az egyik nagy hibája ennek a törvénynek, akkor az az, hogy azon az egészségügyi ellátórendszeren belül tartja a felvilágosítást és a tanácsadást, amelyik a végén ezt az igen szomorú aktust végrehajtja.

A másik, itt többen is felvetették, és T. Asztalos Ildikó is felvetette, hogy ezek a magzati élet mellett szóló felszólalások a kiszolgáltatott nő félelmét fokozzák. Én úgy gondolom, hogy ez egy nagy félreértés. Egyrészt sajnálatos, hogy mindig csak a nőről beszélünk, itt bizony a másik partnernek is komoly felelőssége van, és számtalanszor, minden alkalommal erre a felelősségre fel kell hogy hívjuk a figyelmet. És itt nem a félelem fokozásáról van szó, hanem a felelősségre való felhívásról, arra való utalás, hogy igenis itt nagyon komoly felelősség terheli mind a két partnert. És itt hadd jegyezzem meg, hogy akkor, amikor folyamatosan az önrendelkezésről beszélünk, nekem az a véleményem, hogy a fogantatást eredményező aktussal végeredményben az önrendelkezés egy jelentős jogáról lemondtunk mindkét fél esetében. Az pedig, hogy többször vissza kell menni a bizottsághoz, egyértelműen az alkotmánybírósági döntésből következik.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 145 2000.04.12. 1:32  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nagyon sok mindenben egyetértek Surján képviselő úrral, csak többször visszatér az a gondolat, hogy az Alkotmánybíróság döntésében kimondta azt, hogy a magzat nem jogalany.

Úgy gondolom, ez így nem korrekt. Engedjék meg, hogy hadd idézzem szó szerint a II. fejezet 3. bekezdését. Az Alkotmánybíróság az alkotmánybírósági határozatban részletesen kifejtette: "A terhességmegszakítás szabályozása során a törvényhozónak abban az előkérdésben kell dönteni, hogy a magzat ember-e, rendelkezik-e jogalanyisággal, azaz kiterjedjen-e az ember jogi fogalma a születés előttre, egészen a fogantatásig. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmány rendelkezései nem adnak kifejezett eligazítást a tekintetben, hogy a magzat jogalany-e, és a kérdés az alkotmány értelmezésével sem dönthető el. Az alkotmányból nem következik, hogy a magzat jogalanyiságát el kellene ismerni, de az sem, hogy ne lehetne a magzatot jogilag embernek tekinteni."

Az Alkotmánybíróság tehát azt mondja, hogy a törvényhozásnak kell ebben a kérdésben döntenie. Teljesen egyetértek Surján képviselő úrral abban, hogy nagyon sajnálatos, hogy ebben az alapvető kérdésben nem adják meg a törvényhozásnak a lehetőséget, hogy a véleményét kifejtse, illetve szavazás formájában döntsön a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF és a MIÉP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 161 2000.04.12. 2:08  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Nem hiszem, hogy itt kellene tudományos vitát folytatni. Én is szerencsétlen hozzászólásnak tartom Lévai képviselő úr hozzászólását. De Schvarcz kollégát is azért hadd korrigáljam: a korai csecsemőhalálozás és a hirtelen csecsemőhalálozás két teljesen önálló kategória, ezt kolléga úr is nagyon jól tudja, valóban egy tudományos entitás a hirtelen csecsemőhalálozás, és ő erre gondolt.

Én Béki képviselő asszony és valahol Szabó képviselő asszony hozzászólására is szeretnék reagálni: senki nem beszél itt gyilkosságról. Béki képviselő asszony is azt mondta, hogy "bűncselekményt követ el", Szabó képviselő asszony azt mondta, hogy "gyilkosságról beszélünk". Úgy gondolom, hogy nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy miről is van szó. És itt ez a törvényhozásnak a felelőssége.

Az meg elfogadhatatlan számomra, ha fölvállaljuk azt - és erre Surján képviselő úr is kitért -, hogy anyagi motivációval lehet a terhességmegszakítást végrehajtani. Mert abban nem lehet vita közöttünk az új évezred küszöbén, hogy az élet a fogantatással kezdődik. Mert nem lehet, mert ez egy tudományosan bizonyított tény! Ettől a pillanattól kezdve, ha ezt elfogadjuk, és el kell fogadnunk, és azt mondjuk, hogy anyagi motiváció is szóba jön, akkor most például az árvizek idején nagyon sok család kerülhet olyan helyzetbe, hogy a gyermekük nevelése anyagi motiváció szempontjából ellehetetlenül. Most nem akarom továbbvinni ezt a gondolatsort.

Tehát itt nagyon komoly felelőssége van mindenkinek, aki erről beszél. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd folytatom a következő kétpercesben.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 175 2000.04.12. 1:53  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Megmondom őszintén, államtitkár asszony, ezzel az ábrával gondban vagyok (Felmutatja.), mert közben azért volt egy Trianon. Ezt mennyiben veszi figyelembe? Ezek a statisztikai adatok arra jók, hogy magyarázzunk. (Dr. Pusztai Erzsébet: Figyelembe veszi, mert ezer nőre számol!) Figyelembe veszi, köszönöm szépen.

A másik az, hogy valóban, az abortuszkérdés nem demográfiai kérdés. Itt a lengyel példát hozta az államtitkár asszony. Lengyelországban két év alatt az állam hathatós tevékenysége során - és ezt képviselőtársaim, akikkel együtt voltunk a lengyel úton, tanúsíthatják - át tudták formálni a nemzettudatot az élet védelme irányába (Dr. Pusztai Erzsébet: Két év alatt!), több mint két év alatt, de át tudták formálni - igen, így van - egy propagandával. A lakosság igenis az élet mellett teszi le a voksot, és a lakosság - nagyon nehezen merem kimondani - bizonyos fokig kétkedve figyeli azon kollégáknak a tevékenységét, akik ilyen jellegű beavatkozásokat mégis kénytelenek elvégezni.

A '92-es törvény bebizonyította, hogy az állam ezen a téren végeredményben nem tett semmit. Mert az az öt százalék - ne haragudjon, államtitkár asszony - a statisztikai hibahatáron belül van, úgyhogy arra folyamatosan hivatkozni, úgy gondolom, nem nagyon lehet, mert annak a hátterében semmiféle olyan mélyinterjú nem történt, hogy aki meggondolta magát, valóban annak a tanácsadásnak megfelelően gondolta-e meg magát.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 211 2000.04.12. 0:39  80-292

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony félelmeinek adott hangot, hogy esetlegesen a tanácsadó szolgálatok megpróbálják rávenni az áldott állapotban lévő anyát, hogy magzatát tartsa meg. Felhívom a figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság kötelezővé teszi tulajdonképpen az ellensúlyképzés kapcsán, idézem: "Ez elsősorban az állapotos nővel való együttműködésre, krízishelyzetében való megsegítésére irányul, azzal a törekvéssel, hogy az anya magzatát megtartsa."

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 110 2000.05.02. 2:20  109-116

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nil nocere, azaz ne árts, mondja a latin mondás, mely a gyógyítás alapfogalmává vált; de úgy gondolom, az élet minden területére igaz, különösen a törvényhozásra. A múlt év első felében fogadta el a tisztelt Ház az 1999. évi LXIX. törvényt a szabálysértésekről, mely ez év március 1-jével lépett hatályba. A változtatást a több mint 30 éves szabályozáson túl az uniós normákhoz való közelítés, a közvélemény erőteljesebb kívánalma a szankcionálás iránt, valamint az eljárások gyorsaságának és egyszerűsítésének igénye kényszerítette ki, ahogy ezt a törvény indoklási részében is olvashatjuk.

Március 1-jétől a kiszabott pénzbírságot, melynek legalacsonyabb összege ezer forint, a legmagasabb - önkormányzati hatáskörben - 30 ezer forint, letilthatják, adók módjára beszedhetik, illetőleg az elkövető beleegyezése esetén közérdekű munkára lehet átváltoztatni. A törvény kimondja továbbá, hogy a közérdekű munkát az elkövető hetenként legalább egy napon, heti pihenőnapon vagy a szabadidejében díjazás nélkül végzi. Önkormányzati jegyzők jelezték nekem, bíznak benne, hogy az elkövetők nem fognak beleegyezni a közmunkába, bár a következő lépcsőfok, az elzárás miatt egy picit félnek attól, hogy megoldhatatlan feladat elé állítják őket.

Képzeljük el, hogy például szemetelés ügyében kétezer forintos bírságot szabnak ki, az illető nem fizeti be az összeget, állása, letiltható jövedelme nincs, és adók módjára sem hajtható be a bírság. A közmunkától nem zárkózik el, félve az elzárástól, de közli: nem biztos benne, hogy a felajánlott munkát egészségi állapotát figyelembe véve el tudja végezni. A munka-egészségügyi vizsgálat - mely az alkalmasságról hivatott dönteni - több ezer forint. Ezen túl jogosan kérhet munkaruhát, szerszámot, melyek szintén több ezer forintba kerülhetnek. Végül, ad absurdum, munkaszüneti napon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) még valakinek felügyelni sem árt az elvégzendő közmunkát. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést: kit büntetünk a szabálysértési törvénnyel?

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 114 2000.05.02. 0:45  109-116

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Természetesen én is bízom benne, mint ahogy nagyon sokan bízunk ebben a Házban, hisz ezért szavaztuk meg ezt a törvényt. Azonban akik a törvényt alkalmazzák, és a törvényt szellemiségének megfelelően kell hogy végrehajtsák - nem ad absurdum azért, amit itt példaként felsoroltam -, félnek, hogy esetleg ilyen csapdahelyzetbe kerülnek.

Nyilvánvalóan az idő rövidsége nem teszi lehetővé, hogy értékeljük az elmúlt időszak alatt történt eseményeket, és bízunk abban, hogy önnek lesz igaza, én ezt kívánom mindannyiunknak.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 16 2000.05.22. 4:28  15-18

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Megszállottak, átutazók, reménykedők, nővérhiány a fővárosban, osztálybezárás nővérhiány miatt, egyre kevesebb az ápolónő a kórházakban, krónikus nővérhiány fenyegeti a betegellátást - néhány cím az elmúlt napok sajtójából. 1999-ben az egészségügyben dolgozó nővérek és fizikai szakdolgozók 11 százaléka fordított hátat munkahelyének. Egészségügyi intézményeinkben a szükségesnél több ezer nővérrel kevesebb dolgozik, és a 36-50 év közötti, szakmai rutinnal rendelkező korosztály jóformán teljesen hiányzik.

Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának 1999. évi tevékenységéről szóló beszámoló, amelyet a tisztelt Ház ezen a héten tárgyal, szintén kritikusnak minősíti a helyzetet. A beszámoló 569. oldalán, A betegek jogai az egészségügyi ellátó intézményekben és azon kívül című fejezetben ezt olvashatjuk: "Az egy-egy területen kialakuló súlyos forráshiány azonban már közvetlenül is érinti a szolgáltatásokra rászorulók, valamint az egészségügyben dolgozók emberi jogait. A finanszírozás hiányosságai közvetlenül veszélyeztetik az ellátást". Súlyos megállapítás!

Miközben büszkén hirdetjük, hogy a gazdaság talpraállt, teljesítménye elérte, sőt bizonyos területeken meghaladta a rendszerváltozás előtti szintet, az egészségügy finanszírozása a felére csökkent. Eddig a hivatástudat, a nagyfokú munkanélküliség miatti kiszolgáltatottság a pályán tartotta a nővéreket. Ma azonban - hála a gazdasági növekedésnek - egyre csökken az utóbbi kényszer. Jóval több pénzért jóval könnyebb munkát találnak maguknak. Az vesse rájuk az első követ, aki helyükben nem így cselekedne! Annyira azonban mégsem gazdag ez az ország, hogy több ezer, jól képzett szakember munkájáról könnyedén lemondjon. A hiány pótlása igen sokba fog kerülni.

Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy nagyon beteg. Ha diagnózist kellene felállítanom, azt mondanám, hogy a kivérzéses sokk állapotában szenved. Életveszélyes helyzet, mely sürgős és szakszerű ellátást igényel. Hangsúlyozom, hogy szakszerűt, mert nem vagyok meggyőződve arról, hogy a gyógyítást imitáló szakemberek megfelelő kezelést alkalmaznak. Szakembereket mondok, és azt is idézőjelben, mert már hatodik esztendeje nem egészségügyiek irányítják az egészségügyet. A rendszeres érvágás és piócák alkalmazása ellenjavalt ebben a betegségben. Erre még hbcs-pontok sem járnak. Először stabilizálni kell az állapotot, és csak azt követően lehet a gyógykezeléshez fogni. Így igen nagy a kockázat, és a gyógykezelést végzők felelőssége is; bár sokan úgy gondolják, a felelősség nem csupán az egészségügyi tárcáé, legalább annyira felelős a kormány és az Országgyűlés is.

A Magyar Demokrata Fórum mindig tiltakozott az ellen, hogy az egészségügy finanszírozásában kizárólag fiskális szempontok érvényesüljenek; immár hatodik esztendeje hiába tesszük. Az idei év költségvetésének tárgyalása során olyan javaslatot raktunk le a tisztelt Ház asztalára, amely forrásbővítést tett volna lehetővé az ágazat számára.

 

(14.40)

 

A reklámadó és az évi 5 millió forint fölötti keresettel rendelkezők számára átmenetileg megállapítandó új személyi jövedelemadó-sáv a szolidaritás elvén alapul, és a közvélemény túlnyomó többségénél helyesléssel találkozott. De még szavazni sem tudtunk a módosítókról, mert a bizottsági üléseken az ellenzéki pártok sem támogatták a javaslatot. Ezért mondom, hogy a kialakult helyzetért egyetemleges a felelősségünk.

De most ne azt firtassuk, hogy mi történt korábban, hanem tegyünk meg mindent a helyzet stabilizálása érdekében. A gyógyszerszekrény kulcsa azonban nem a mi kezünkben van. Mi most már csak reménykedhetünk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 147 2000.05.23. 1:56  146-153

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban a statisztikák szerint a bűnüldözés hatékonysága jelentős mértékben nőtt, ezt nemzetközi vizsgálatok is alátámasztják. De úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy a legolcsóbb és leghatékonyabb tevékenység ezen a téren a példamutatás; példamutatás abban, hogy betartjuk a törvényeket, és ez, úgy gondolom, az államigazgatás minden szintjére kell hogy vonatkozzon. Egy konkrét ügy kapcsán fogalmazódott meg ez bennem.

 

 

(14.00)

 

A konkrét ügy pedig a következő. A szociális ellátásokról szóló törvény egyik paragrafusa lehetőséget nyújt arra, hogy a rendszeres szociális segélyben részesülők ingatlanára ráterheljék a segélyt, és az indoklást tartalmazó részben egyértelműen le van fektetve az, hogy ezt bíróság sem változtathatja meg, tehát mindenféleképpen jogos ez az eljárás.

Egy eset kapcsán, mivel az illető személy örökös nélkül hunyt el, az államra szállt az örökség, azonban az állam képviseletében eljáró Kincstár ezt a hagyatéki követelést nem ismerte el. Úgy gondolom, ez egy nagyon rossz példa, hiszen abban mindenki egyetért, hogy a bíróság a későbbiek folyamán úgyis az önkormányzatnak ad igazat.

Ha ez valamilyen belső szabályzat következtében történt, akkor úgy gondolom, hogy a szabályzaton kellene változtatni, ha nem, akkor viszont az ellenőrzést kellene fokozni a Kincstáron belül, hogy a különböző ügyintézők hogyan végzik a tevékenységüket.

Kíváncsian várom az esettel kapcsolatos választ. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 151 2000.05.23. 0:39  146-153

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A konkrét ügyben az államtitkár úr nem nyugtatott meg. Ezek szerint egy apró formai hiba nyújtott lehetőséget a Kincstárnak arra, hogy az államháztartási törvény adott passzusára hivatkozva mintegy húzza-halassza a kifizetést, mert abban mindenki egyetért, hogy a követelés jogos.

Úgy gondolom, hogy a kormányzatnak a feladata a törvénykezést olyan módon változtatni és a parlament elé benyújtani, mely ezeket az anomáliákat kiküszöböli, és nagyon kérem, tegyenek lépéseket ebbe az irányba.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 65 2000.05.25. 0:22  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Én azt javaslom, hogy egy szakaszban tárgyaljuk az egészet. A képviselőtársaimmal megbeszéltük, mert úgy gondoljuk, hogy sokkal gördülékenyebb lenne a tárgyalás, ha egyszerre mehetne. Ígéretet teszünk, hogy a Házszabálynak megfelelő módon csak a módosító javaslatokról fogunk beszélni. Ez a javaslatom.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 69 2000.05.25. 8:53  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. A napirendi pontokban természetesen szerepel egy ajánlás, hogy az egyes hozzászólások tíz percet ne haladjanak meg, és ehhez természetesen tartani fogom magam.

Az ajánlás 1. pontjában képviselőtársammal azt javasoltuk, hogy az egész abortuszengedélyezéssel kapcsolatos tevékenység az egészségügy keretéből kerüljön ki, és ez - megfelelő átállási idő biztosítását követően - a megítélésünk szerint profiljába tartozandó Szociális és Családügyi minisztériumhoz kerüljön.

Elfogadva azt természetesen, hogy szoros összefüggés a beavatkozást végző egészségügyi intézmény és a válságtanácsadást végző ÁNTSZ-ek között nincsen, de azt mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy egy szerkezeti egység alá tartozik az egész, és tulajdonképpen a több évtizedes beidegződések, szokások túlélnek. Az a véleményünk, hogy sokkal hatásosabban tudna működni az egész szolgálat, ha hermetikusan és teljesen el lehetne választani az egészségügyi szolgálattól.

Az ajánlás 18. pontjában a '92-től '95-ig életben lévő várandóssági pótlék visszaállítását kezdeményeztük, hivatkozva arra, hogy az Alkotmánybíróság a döntésében több alkalommal visszatér arra, hogy megfelelő ellensúlyt kell képezni az anya önrendelkezésével szemben. Bár ezt soha senki nem ellenőrizte, mert nem is ellenőrizhette, azért a statisztikai adatok alapján kikövetkeztethető, hogy a beavatkozások hátterében elég sokszor anyagi okok húzódnak meg. Meggyőződésünk az, hogy ha a várandóssági pótlék visszaállításra kerülne, akkor ez könnyebbséget jelentene a gyermeket váró családok számára, tehát mindenféleképpen megfontolásra ajánljuk.

Az ajánlás 24. pontjában a "súlyos válsághelyzet" megfogalmazására tettünk javaslatot, méghozzá jóformán majdnem szóról szóra az Alkotmánybíróság által használt szöveg szerint. Megítélésünk az, hogy ez plasztikusabban fejezi ki a helyzetet.

Azonban a bizottsági vita során a kormány képviselője aggályát fejezte ki a módosítással kapcsolatban. Elsősorban stilisztikai aggályt fogalmazott meg, nevezetesen, hogy az "áldott állapot" - ami szerintünk a "terhesség" helyett megfelelőbb kifejezés lenne az édesanyák állapotának leírására - sehol nem szerepel máshol a törvénytervezetben, és hogy ne legyen kuszaság, ezért ezzel kapcsolatban kapcsolódó módosító javaslatot nyújtottunk be, és örülünk, hogy mind a bizottság, mind a kormányzat elfogadja ezt a javaslatot.

A 30. pontban szeretnénk elérni azt, hogy - az alkotmánybírósági döntésnek megfelelően - megfogalmazásra kerüljön az, hogy a magzatot valóságos és ezért alkotmányos védelem illeti meg. Szeretnénk feloldani azt az antagonisztikusnak tűnő ellentmondást, hogy van egy úgynevezett magzatvédelmi törvényünk, amelynek a 90 százaléka arról szól, hogyan lehet a magzatot elpusztítani. Úgy gondolom, hogy ha ez a meghatározás bekerülhetne a törvényjavaslatba, ez mind a törvényalkotónak, mind az Országgyűlésnek azt a szándékát fejezné ki, hogy igenis arra törekszik, hogy minden megfogant emberi élet világra jöhessen.

A viták során abban nem volt közöttünk nézeteltérés, és abban mindannyian egyetértettünk, hogy a fogantatással egy megismételhetetlen, egyedi emberi élet keletkezik. Abban is egyetértettünk, hogy a terhességmegszakítás senki számára nem öröm, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezeknek a számát minimálisra csökkentsük, többek között a későbbiekben megszületendő élet esélyeit javítandó is, ugyanis a vita során arról nem esett olyan sok szó, hogy az igen jelentős számú, alacsony súlyú koraszülések hátterében is komoly szereppel bír a nagy számú terhességmegszakítás. Mi ezzel a módosítással, úgy gondoljuk, elindulhatnánk egy olyan úton, ami középtávon egy igen erélyes és valódi magzatvédelmet eredményezhetne.

Végül a 34. pontban a válságtanácsadás keretén belül javasoljuk azt, hogy ne csupán technikai jellegű felvilágosító munkát végezzenek a munkatársak, hanem bemutatásra is kerüljön, hogy tulajdonképpen mi is az élet, mi a magzati élet, hogyan fejlődik ki az ember az anya méhében.

Itt többen hangsúlyozták azt, hogy az anya önrendelkezési jogát tiszteletben kell tartani. Én kiegészíteném ezt azzal, hogy egy emberi élet keletkezésénél egy apa is van, tehát együttesen a szülők önrendelkezési joga csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha minden információnak a birtokában vannak.

Akkor, amikor egy ilyen súlyos döntést meghoznak vagy meghoz az édesanya, tulajdonképpen a mellette szóló, illetve az ellene szóló érveket sorakoztatja fel. Az ellene szóló érvek közül igen jelentős súllyal bíró érv lehet az, ha ténylegesen megismeri azt, hogy miről van szó, úgyhogy mi nagyon fontosnak tartjuk, hogy a válságtanácsadás erre is kiterjedjen. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy ha módosítással is - mert elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben, amikor erőszak következtében fogant meg egy élet, akkor pszichikailag tényleg szerencsétlen lenne, ha ilyen jellegű előadást tartanának, de ezt kivéve -, fogadókészség mutatkozott erre mind a kormányzat, mind a bizottság részéről. Ez nagy örömmel tölt el minket.

Ezek voltak a módosító javaslataink, és bízom benne, hogy nagy támogatást fognak kapni.

Köszönöm szépen a figyelmet.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 77 2000.05.25. 1:05  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy Mécs Imre elképzelése az egész ügyről nagyon sok mindenben hasonlít az enyémhez. Eggyel azonban abszolút nem tudok egyetérteni: ez a 14. pontban megfogalmazott módosítása volt, amely azt mondja, hogy elő kell segíteni a gyors örökbefogadást.

Nem hiszem, hogy van olyan politikai erő, amely abban érdekelt, hogy a gyermeket az anyától elszakítsa és ezt elősegítse. Ha egy olyan módosítás lett volna, ami ennek a procedúrának az egyszerűsítését kezdeményezi, annak teljesen más a törvényben megjelenő üzenete és hangsúlya, mint hogy azt mondja bármelyik kormányzó párt, hogy ő elősegíti az örökbefogadást. Ez egyikünknek sem lehet célja, ezért nem elfogadható ez a javaslat - számomra legalábbis.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 93 2000.05.25. 1:22  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Béki képviselő asszony az ismételt megjelenést illetően... - felolvasta végeredményben az indokokat az Alkotmánybíróság kapcsán, az, hogy ki hogyan értelmezi, az valóban nézőpont kérdése, habár úgy gondolom, a kisebbik rosszat választjuk akkor, amikor biztosra megyünk, és egy alkotmányosan is elfogadható törvényjavaslatot szavazunk meg a végén.

Mindig visszatérő kérdés az, ha teljes körű tájékoztatást kap az érintett, akkor ezt most pressziónak éli meg, vagy nem pressziónak éli meg, ugyanakkor ilyenkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy itt egy harmadik emberi életről döntenek, nem kis dolog az, amiről döntés születik, egy megfogant emberi élet világra jöveteléről vagy pedig az elpusztításáról. Tehát akkor, amikor egy teljes körű felvilágosítást kap az, akinek ezt az igen súlyos döntést kell meghoznia, akkor nem hiszem, hogy ezt pressziónak lehet nevezni. Ebben korábban sem értettünk egyet, de úgy hiszem, hogy soha nem fogunk egyetérteni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 105 2000.05.25. 1:28  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Bauer képviselő úr azt mondja, hogy az Alkotmánybíróság kimondta és leírta azt, hogy az alkotmányból nem következik a jogalanyiság kérdése, de folytatja, hogy viszont nem következik az sem, hogy ne tekinthetnénk jogalanynak a magzatot. Ezt a törvényhozásra bízza, hogy döntsön a törvényhozás. Sajnos, mi ezzel a lehetőséggel nem élünk.

A súlyos válsághelyzettel kapcsolatosan elég részletesen aggályait fejti ki az Alkotmánybíróság. Azt mondja, mert az egész döntés ugye a megfelelő ellensúly képzése a magzat érdekében - hiszen itt egy emberi életről van szó, ezt azért ne felejtsük el, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy itt nem valami, nem tudom én, miről beszélünk, hanem emberi életről beszélünk, hogy kellő ellensúlyt kell képezni -, és hogy a törvényben lévő megfogalmazás nagyon homályos, megfoghatatlan, és akkor, amikor a 24. pont alatt, mert ezt citálta Bauer képviselő úr, mi egy másik megfogalmazásra teszünk javaslatot, még nem találtam meg, de meg fogom találni, jóformán az Alkotmánybíróság által megadott meghatározást emelnénk be a törvénybe.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 121 2000.05.25. 1:34  62-155

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Csak Kökény képviselő úrnak az előbb, a 24. ponttal, a súlyos válsághelyzettel kapcsolatos hozzászólására szeretnék reagálni. Szeretném fölhívni képviselőtársam figyelmét az Alkotmánybíróságnak ezzel a résszel foglalkozó döntésére, meghatározására. Szó szerint idézném: "A terhesség-megszakításról szóló törvénynek világosan kifejezésre kell juttatnia: a terhesség-megszakítás az államnak a magzati élet védelmére irányuló alkotmányos kötelezettségével ütközik, csupán kivételesen, aránytalan sérelmük esetében érvényesülhetnek vele szemben az anya jogai." Szó szerint így szól az alkotmánybírósági döntés. (Közbekiáltás: Indokolás!) Ad is egy megoldási lehetőséget, példát hoz, hogy vannak olyan gyakorlatok, vannak olyan törvények, amelyek az ellenőrizetlen, súlyos válsághelyzetre alapozott terhességmegszakítástól megvonják mindazokat a támogatásokat, amelyeket egyébként a hatóságilag mérlegelhető és ténylegesen súlyos kockázatot, vagy el nem várható terhet jelentő indikációknál megad. Tehát akkor, amikor ezt a módosító javaslatot benyújtottuk, a bíróság döntésének szellemiségét figyelembe véve nyújtottuk be.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 48 2000.06.13. 3:49  31-65

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az egyes miniszterek feladat- és hatáskörének változásával összefüggésben szükséges törvénymódosításról szóló törvényjavaslat lényegében két, egymással is összefüggő területet érint.

Az első fejezet a távközlési, informatikai ágazat irányításának a Miniszterelnöki Hivatalhoz történő áthelyezéséről rendelkezik. Az elmúlt évtizedek és az elkövetkező évtizedek is az informatika hihetetlen mértékű fejlődését eredményezték és fogják eredményezni. Életünk minden területét érinti az informatika, melyen belül a telefónia területén az elmúlt években sikerült az európai élvonalhoz történő felzárkózásunk. Az internet területén azonban még vannak tennivalóink. Sokan vannak, akik szkeptikusak az információközlés e formájával szemben, azonban tudomásul kell vennünk, hogy a körülöttünk lévő világ fejlődése megkívánja, hogy kiemelten foglalkozzunk ezzel a területtel is.

Az informatikának egyre komolyabb szerepe kell hogy legyen a foglalkoztatási és munkaügyi szakterületen is. Az előttünk fekvő törvényjavaslat második fejezete az ezeket a területeket érintő irányítási változással foglalkozik.

Tisztelt Ház! A koalíciós kormány programjában kiemelt szerepet szán a munkahelyteremtésnek. A program "a gazdasági növekedés motorjának, a jólét növekedése első számú feltételének tekinti a munkahelyteremtést". A T/2804. számú törvényjavaslatnak a foglalkoztatási törvénnyel kapcsolatos rendelkezései tulajdonképpen egy két évvel korábban megkezdett átalakítási folyamat lezárását jelentik.

A kormány - felismerve azt, hogy a gazdaság fejlesztése előnyösen befolyásolja a foglalkoztatási helyzet alakulását - a foglalkoztatáspolitika elvi megalapozásával kapcsolatos feladatokat a Gazdasági Minisztériumhoz telepítette. Az elmúlt két év igazolta e döntés helyességét. A közelmúltban bekövetkezett gazdasági növekedés azonban új lehetőségeket teremtett a munkanélküliek gazdaságba történő bevonásának területén. Ez a munkanélküliségnek nem a szociális szempontú, hanem gazdasági, foglalkoztatási szempontú kezelését teszi szükségessé. Ez csak úgy lehet eredményes, ha a gazdasági stratégiával, valamint munkaerő-piaci politikával kapcsolatos cél-, eszköz- és intézményrendszerrel összefüggő feladatok ellátása egy kézben összpontosul. Ezért módosítja a törvényjavaslat a foglalkoztatási törvényt úgy, hogy a foglalkoztatáspolitikával kapcsolatos intézmények irányítása, a Munkaerő-piaci Alap kezelése, valamint a munkanélküliséggel kapcsolatos jogi szabályozás előkészítése a Gazdasági Minisztériumhoz kerüljön.

A törvényjavaslat azonban figyelemmel van a munkanélküliek azon körére, akikkel kapcsolatos kormányzati tevékenység során nem mellőzhető bizonyos szociális szemléletmód sem. Ezért a törvényjavaslat a megváltozott munkaképességű munkanélküliekkel kapcsolatos szabályozást, valamint a Munkaerő-piaci Alap rehabilitációs alaprészének felhasználását továbbra is a Szociális és Családügyi Minisztérium feladataként fogalmazza meg.

Összességében - tekintettel az elmondottakra - a Magyar Demokrata Fórum természetesen támogatni fogja a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
150 44 2000.06.19. 14:18  29-251

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Elöljáróban szeretném leszögezni: a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a Szabad Demokraták Szövetségének előttünk fekvő kezdeményezését.

Már második alkalommal foglalkozunk az alkotmányban rögzített hadkötelezettséggel, igaz, most nem direkt módon, hanem indirekten: 2002-ig kellene a beterjesztők elképzelése szerint megvalósítani az önkéntes és hivatásos haderőt. Ez azt jelentené, hogy békében felfüggesztésre kerülne a hadkötelezettség, amennyiben a fogalom alkotmányos szintű rögzítése nem változna; veszélyeztetett időszakban viszont vagy háború esetén aztán tömegesen kerülnének behívásra a kiképzetlen évfolyamok. A haderő állandó létszámhiánnyal küszködne, a hadsereg működésképtelenné válna legalább 7-10 évre, amíg a költségvetés az elmaradt finanszírozást nem pótolná. Még álomnak is rossz! Lehet, hogy a mi elképzelésünk a bevonulás előtt álló fiatalok és édesanyáik szemében nem látszik oly rózsaszínűnek, mint a csak népszerűségre törekvő, megalapozatlan javaslat, de megfelel az európai országok döntő többségében folytatott gyakorlatnak, biztosítja a jól működő honvédséget, ezáltal minden, ma reálisan felvázolható időben és helyzetben biztosítja a haza védelmét és a washingtoni szerződésből reánk háruló kötelezettségek teljesítését.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint az alkotmányban rögzített honvédelmi kötelezettséget, ezen belül a hadkötelezettséget és a sorkötelezettséget is fenn kell tartani. Az elkövetkező 10 év alatt meg kell valósítani a Magyar Honvédség átalakításának a hosszú távú fejlesztési irányairól szóló határozattervezetben felvázolt elképzeléseket. Ebben az időszakban a ma működőképessége alsó határán vegetáló Magyar Honvédség létszáma legfeljebb 38 ezres szintre csökken, ezáltal finanszírozhatóvá válik, és megteremtődnek a feltételei a hivatásos haderőre való áttérésnek - hogy csak a legfontosabb mutatókat emeljem ki az átalakítás bonyolult folyamatából.

A jelenlegi napirendi ponttal kapcsolatban még egy átalakítási jellemzőt meg kell említeni: a nemzetőrség megszervezésére vonatkozót. Jogosan merül fel a kérdés: az átalakítás előbb említett négy elemét - a 38 ezres létszámot, a finanszírozhatóságot, a hivatásos haderőre való fokozatos áttérést és a nemzetőrséget - hogyan tudjuk az elkövetkező időszakban megvalósítani.

Az első két mutató szorosan összefügg. A magyar gazdaság jelenlegi és a következő tíz év alatti várható fejlődése más fontos területeket - mint például: oktatás, egészségügy - is figyelembe véve legfeljebb 38 ezer fős honvédség finanszírozását teszi lehetővé. 2010-ig lehetővé válik az 1990-től napjainkig - szerény számítások szerint is - körülbelül két év elmaradt költségvetési támogatásának a pótlása a források évi 0,1 százalékos fokozatos növelése mellett a nemzeti össztermék 2-2,1 százalékos arányáig. Ez a szolid számítás a 45 ezres tárcalétszámra és ezen belül a 38 ezres honvédségi létszámra vonatkozik.

Ezen időszak alatt fokozatosan kialakulhatna a hivatásos haderőre való áttérés lehetősége - a fokozatos áttérés alatt értem a szerződéses állomány vonatkozó illetményrendszerének kialakulását és a technikai fejlesztéseket. Ez természetesen maga után vonná a hivatásos állomány illetményrendszerének átalakítását, amelyet - nagyon jól tudjuk - nem lehet elkülöníteni a köztisztviselők és közalkalmazottak javadalmazásától. Az Egyesült Államok és más NATO-országok példája bizonyítja, milyen illetményarányok mellett lehet biztosítani a polgári életben is versenyképes, fiatalokból verbuvált szerződéses állományt. Megfelelő és vonzó szerződéses illetményrendszerrel lehet csak biztosítani, hogy a mai gyakorlattól eltérően ne rövid időt töltsenek a hadseregben, hanem a törvény által biztosított felső korhatárig szolgáljanak, a honvédség számára rentábilissá téve e szolgálati viszonyt. A kedvező lehetőséget a katonák munkafeltételeinek oly mértékű javításával lehet csak megvalósítani, amit a ma szolgálók még talán elképzelni sem tudnak.

Tisztelt Ház! Ha megvalósulna a tíz év vagy az azt is meghaladó szerződéses viszony, akkor a Magyar Honvédség az egyes sorványokból, azaz évfolyamokból 18 ezer fős szerződéses állománnyal számolva, évi maximálisan 2 ezer főt igényelne. Az egyes évfolyamok fennmaradó részéről is gondoskodni kell, hisz elképzelhetetlen számunkra, hogy a haza védelmét az egyes évfolyamokból csupán néhány fiatal vállalja, a több pedig élvezi szolgáltatásaikat. Úgy gondoljuk, hogy a fennmaradó részt később kialakítandó alapkiképzésben részesítenék, és a már említett negyedik elem, a nemzetőrség keretében terület- és polgári védelmi feladatokra készítenék fel.

Az elmúlt két évben az elemi csapások széles skáláját voltunk kénytelenek elszenvedni. Az árvizek, a felhőszakadást követő hegyvidéki árhullámok, a földgázkitörés, a belvizek után a pünkösdi ünnepek alatt a tűzvésszel is meg kellett ismerkednünk. A katasztrófák több száz milliárdos kártétele mellett volt egy igen pozitív jelenség, mégpedig az, hogy a lakosság mindent megtesz, korábban fel nem tételezett módon, összefogva építi a védekezéshez szükséges gátakat, árkokat, védelmi műveket vagy ami éppen szükséges. A hatalmas elszántságot célszerű volna szervezett keretek között felhasználni.

Az államnak éppen szervező lehetőségei miatt kell fellépnie a katasztrófák megelőzése érdekében: gátakat kell építenie, vízelvezető árkok kialakítására kell késztetnie az önkormányzatokat, a földtulajdonosokat, és - katonai terminológia szerint - élő erőt kell biztosítani olyan esetekben, amikor a profi szervezetek, például a vízügy ereje már nem elégséges.

Eddig, ha veszély volt, kirendeltük a honvédséget, de a hivatásos haderőnek nem fő feladata az ilyen jellegű tevékenység. Ezért létre kell hozni egy jól szervezett, megfelelő technikai erőkkel felszerelt, gyorsan mozgósítható erőt, amely képes ellátni a katasztrófamegelőzést, ha szükséges, a katasztrófaelhárítást és a katasztrófa okozta károk felszámolását, amely helyi erőkből áll és amely a saját vagyonát, szerettei életét védi. Természetesen ezen elképzelések megvalósításához is pénzre van szükség. Ezért fogalmaz a honvédség átalakításáról szóló határozattervezet úgy, hogy a nemzetőrség szervezésének lehetőségét meg kell vizsgálni 2010-ig, a tervezhető jövőig. A szervezet teljes kiépítése fokozatosan, a veszélyeztetettségi arányokat és a finanszírozhatóságot figyelembe véve történne meg.

Tisztelt Országgyűlés! A mai fiatalság állapotát elemezve talán a legszembetűnőbb jelenség a szinte évről évre növekvő számú, katonai szolgálatra alkalmatlan sorköteles. Ez a jelenség minden szempontból riasztó. Ma már nem rémképet fest az a személy, aki pár évtized múlva 6 milliós magyarságról beszél, ha ez a tendencia marad. Ebben a folyamatban szerepet játszik a növekvő alkalmatlanok száma is - persze sok más, most nem említett és a téma szempontjából nem annyira fontos tényező mellett. Nem szabad túlértékelni, de más, nálunk gazdagabb országokban is az életszínvonal emelkedésének egyik jellemzője volt az ilyen jellegű folyamat, amit kompenzált később, az életnívó jelentős emelkedése után, hogy az emberek kezdték értékelni az egészséget, és erre egyre több anyagi lehetőségük volt. A sportolásra, a testkultúrára többet áldoztak, ami ugrásszerű javulást okozott a katonai szolgálatra alkalmasok számának a növekedésében. Szerény számításaink szerint e folyamat 2010 körül jelentkezhet hazánkban, ami együtt jár azzal, hogy nem lesz sikk szolgálatra alkalmatlannak minősíttetnie magát senkinek.

Elképzeléseinket összefoglalva: jól finanszírozható honvédség és anyagi lehetőségeinknek megfelelő, a legveszélyeztetettebb területeken katasztrófavédelmi feladatot is ellátni képes, sokoldalú nemzetőrség szervezése, a hivatásos haderő és a hadkötelezettség alapján álló nemzetőrség lehet a jövő útja.

Más aspektusból is vizsgálhatjuk az előterjesztést. A Hadtudományi Lexikon 1995-ös kiadása az önkéntes haderő és a professzionális haderő közé egyenlőségjelet tesz - nem mellékesen jegyzem meg, hogy a kiadás éve 1995 -, és a "hivatásos tiszt" címszó alatt említi meg, hogy a tiszti rendfokozatok alhadnagytól kezdve következnek. Az 1994. január 1-jétől hatályban lévő honvédelmi törvény az alhadnagy rendfokozatot nem ismeri. Ennyit a pontosságról.

 

(16.20)

 

A mi fogalmaink szerint a katona nem csupán egyenruhás polgár, a hivatásos katonai pálya nem csupán ugyanolyan foglalkozás, hivatás, mint az azonos iskolai végzettséghez kötött más foglalkozás. A különbség az egyenruhában, a hazához való viszonyulásban, a speciális kötöttségeiben van, amit ellensúlyozni kellene kedvezményeknek, például a nyugdíjkorhatárnak, a magasabb nyugdíjszázaléknak, ingyen lakáshoz jutásnak és egyebeknek.

A jól működő haderőre a profi, hivatásos tiszt, a zászlós és tiszthelyettes jellemző. Ha a vállalkozói szférából veszem a hasonlatot, a tisztiállomány a menedzserrétegnek, a tábornoki kar a topmenedzsereknek, a zászlós és tiszthelyettes-állomány a szakmunkásrétegnek felel meg.

A sorállomány kiképzettsége a leszerelés idejére éri el a kívánt mértéket. A jelenlegi rövid sorkatonai időszak nem teszi lehetővé, hogy már korábban teljes mértékig kiképzettnek tekintsük őket. Ezt rögzíti alkotmányunk is, amely tiltja sorkatonai szolgálatát teljesítők részére a nemzetközi kötelezettségeinkből adódó békefenntartásban való részvételt.

A sorkatonák kiképzetlenségét lehet áthidalni a szerződéses állomány alkalmazásával. A szerződéses katona alapos kiképzése nemzetközi tapasztalatok alapján minimum nyolc-kilenc hónap, de bonyolultabb szakterületeken egy-másfél év. Ahogy az előbb említettem, mi a haderőt és az abban szolgálatot teljesítőket felkészültségük, szakmai színvonaluk alapján minősítjük hivatásosnak vagy nem hivatásosnak. A hivatásos hadsereg önkéntesség nélkül elképzelhetetlen, ezért számunkra értékelhetetlen az önkéntes és hivatásos haderő, mert megítélésünk szerint ez egyet jelent. Mi az önkéntes szót azokra vonatkoztatva ismerjük, akik önkéntesen sorkatonai szolgálatra jelentkeznek. A Hadtudományi Lexikon e címszava véleményünk szerint nem az egyenruhás polgár fogalmát tükröző szemlélet szerint íródott.

A harmadik terület, amelyről beszélnem kell, a hivatásos haderőszervezés, azaz az átállás bonyolult folyamata. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Belgium, Hollandia is jól működő, jól finanszírozott, hadkötelezettség alapján szervezett haderővel rendelkezett az átszervezést megelőző időben. Hadseregük infrastruktúrája kiépült, technikai színvonaluk az adott időszaknak megfelelő volt. A hivatásos állomány illetményrendszere biztosította a tisztes megélhetést, a társadalom elismerését. Az átállást eldöntő határozat után hat-tíz évet adtak a szervezés lebonyolítására. A haderő létszáma az eredetinek kétharmadára-háromnegyedére csökkent, az így felszabaduló pénzeket fordították a szerződéses katonákra.

Nálunk a helyzet teljesen más. Elfogadható lenne az SZDSZ javaslata, ha hadseregünk nem működőképessége határán lenne, és ha nem másfél évet hagyna az átszervezésre, és a hadseregünk technikai színvonala legalább megközelítené a NATO-országok műszaki nívóját, valamint ha a hivatásos állomány illetményei megengednék a szerződéses állomány vonzó illetménystruktúráját - és mondhatnám még tovább, de nem mondom. Hanem azt kérdezem, hogy ez miért most jutott az SZDSZ-nek az eszébe - hiszen '98 előtt, kormányzati pozícióban, honvédelmi bizottsági elnökkel eszükbe sem jutott ilyen vad ötlet.

Vagy egy másik kérdés: miért ilyen rövid idő alatt, ebben a ciklusban kellene megvalósítani az átállást, hiszen ismerjük a nyugati átállások időterminusait. Csak egy válasz van: komolytalan a javaslat. Lenézik a választókat is és minket is. Bedobva egy első látásra tetszetős ötletet, melyet a parlamenti pártok általában elfogadnak, felvetve azt, hogy a honvédségnek a professzionalitás felé kell átalakulnia, de vigyázva arra, hogy megvalósíthatatlan legyen a javaslat, mert így mindenki ellentmond, és egyedül artikulálhatják ötletüket az aláírás-gyűjtési akció segítségével. Ezzel sok médiaidőt lehet szerezni, vezető politikusaik jelentős szereplési lehetőséget kapnak. A lényeg tehát: sok hűhó semmiért; illetve nem a nemzet jövőjéért, nem a nemzeti hadseregért való aggódás áll a háttérben, hanem voksszerzés.

Végezetül csak meg tudom ismételni a bevezetőkben mondottakat, miszerint a Magyar Demokrata Fórum nem támogatja a kezdeményezést, és a tisztelt Háznak is azt javasolja, hogy utasítsa el azt.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 203 2000.09.04. 10:31  188-208

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban mindannyian egyetértünk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valódi napi problémákra keres megoldást, amikor javaslatot tesz az egészségügyi közvetítői tanácsok felállítására a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara szervezésében.

Valós gond ugyanis az egészségügyi szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők közti vitás esetek számának a növekedése, mert ez a szám a jövőben várhatóan tovább nő majd annak függvényében, ahogy a betegjogi törvény adta lehetőségek ismerete elterjed a társadalomban, s egyre több ügyvéd kapcsolódik be ebbe a kecsegtetőnek ígérkező "üzletágba." Riasztó példa lehet erre az Egyesült Államok helyzete, ahol a First Lady rosszmájú, de találó megjegyzése szerint a hihetetlenül magas egészségügyi költségek fele az ügyvédek zsebébe vándorol. Magyarországon még nem tartunk itt, azonban a bíróságok túlterheltsége miatt a kisebb számú ügyek szinte a végtelenségig elhúzhatók, eljárásokkal terheltek mind az érintettek, és ez terheli a bíróságok idejét is.

Az egészségügyi törvény által előírt kötelezettség mellett feltehetőleg ez utóbbi miatt keresett az előterjesztő valamilyen megoldást ezeknek a pereknek a megelőzésére. Hasonló egyeztető fórumok a világ számos országában sikeresen működnek, ám azokban a társadalmakban sokkal nagyobb a tolerancia, a kompromisszumokra való hajlam, mint nálunk. Talán ezért is nevezik egyesek a közvetítést - vagy a világban ismert latin nevén: a mediációt - az egyezségteremtés művészetének. Tehát volt idejük megtanulni, hogy érdemesebb megegyezni, mint egy elhúzódó eljárás után bizonytalan kimenetelű, jogerős ítéletre várni.

Ugyancsak jelentős tényező a különböző civil szervezetek nálunk még nem létező jogsegélyrendszere, amely a kívánatos és lehetséges célok közötti különbséget meg tudja magyarázni a hozzájuk forduló személyeknek. Megfelelő példák nélkül persze nem várható, hogy a társadalom felismerje a valós érdekeit, ezért a javasolt eljárást mindenképpen érdemes bevezetni.

Ennek során valószínűleg azt fogjuk tapasztalni, hogy az ellenérdekű felek közül ketten maradnak a páston, egyfelől a szolgáltatókat képviselő biztosítók jogászai, másfelől a szolgáltatásokat igénybe vevők jogai védelmére specializálódott jogászok. A közvetítő szerepe ezért döntő lesz, hiába nem ítélkeznek, hisz a résztvevőket a szakértelmükkel döntően befolyásolhatják. Személyüket, mivel a jelentkezés önkéntes, a javaslatban szereplőnél szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok alapján kellene kiválasztani. Hiszen ha például egy adott kórháznál állnak közalkalmazotti jogviszonyban, nem lenne kívánatos, ha részt vennének a munkaadójukat is érintő ügyekben.

Erre tekintettel frakciónk a módosító indítványában azt javasolja, a törvény 4. §-a egészüljön ki azzal, hogy az adott eljárásban közvetítői tevékenységet a szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy nem tölthet be.

 

 

(22.50)

 

 

Ugyancsak kívánatos lenne működésük etikai szabályainak kidolgozása és azok betartatása ellenőrzési rendszerének bevezetése.

Szintén a törvényjavaslat 4. §-a rendelkezik arról, hogy a felek a tanács tagjait a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara által vezetett közvetítői névjegyzékből jelölik ki. A következő paragrafus részletezi, hogy kik kerülhetnek a névjegyzékbe, illetve mely munkakörök összeférhetetlenek ezzel a tevékenységgel. Mivel a névjegyzékbe történő felvétel pillanatnyi állapotot rögzít, előfordulhat, hogy a listán szereplő személy életében olyan változás következik be, mely a tevékenység végzésével összeegyeztethetetlen. Nem kizárt, hogy ez csak átmeneti állapot. Az időközben bekövetkező változások regisztrálása esetlegesen nehézkes, és így bizonytalan, hogy az adott pillanatban kiválasztott személy betölthet-e ilyen funkciót.

Szentgyörgyvölgyi képviselő úr jelezte már ennél a paragrafusnál, hogy bizonytalannak tűnik, hogy haladéktalanul össze kell hívni a feleket. Ezért egyrészt javasoljuk, hogy akkor, amikor a kiválasztott közvetítőt értesítik, és ettől számított nyolc napon belül írásban nyilatkoztatják a jelölés elfogadásáról vagy visszautasításáról, valamint az előbbi esetben arról, hogy az ügyben érdektelen, illetve nem elfogult, szintén nyilatkoznia kelljen, hogy vele szemben a későbbi paragrafusokban részletezett kizáró okok nem állnak fenn.

Célszerűnek tűnne, ha egyszerre több személyt választanának ki az érintett felek és azok sorrendiségében megállapodnának, hisz így amennyiben az első helyen kijelölt közvetítő valamilyen oknál fogva nem tudja a feladatot vállalni, nem kell ismételten összehívni az egyeztetést, hanem automatikusan lehet a következő személyt értesíteni.

A 6. § (3) bekezdése szerint: "A meghívóban tájékoztatni kell a feleket a képviselet lehetőségéről, illetve módjáról, továbbá fel kell hívni a feleket arra, hogy az üggyel kapcsolatos ismereteiket és irataikat lehetőleg az első ülésen tárják a tanács elé." Azaz mérlegelési lehetőséget biztosít a résztvevők számára, hogy a rendelkezésükre álló ismereteket és iratokat az első ülésen ismertessék vagy sem, illetve bemutassák vagy sem.

A törvényjavaslat 8. § (1) bekezdése viszont kimondja: "A felek az első ülésen a rendelkezésükre álló okiratokat is kötelesek bemutatni." Vélhetőleg a törvényalkotó az okiratok alatt a vitatott ügy dokumentumait, leleteket, zárójelentéseket, diskurzusokat érti. Ebben az esetben viszont a két idézett bekezdés egymásnak ellentmond. Ennek feloldására javasoljuk, hogy a 6. § (3) bekezdéséből az "és irataikat" rész kerüljön ki.

Mint már korábban említésre került, a törvény alapvető célja, hogy az érintett felek peres eljáráson kívül igyekezzenek egymással megállapodni. Ezért az előterjesztés tartalmazza, hogy ha a felek között ugyanabból a jogalapból származó bírósági eljárás folyamatban van, azt kötelesek szüneteltetni, és ezzel kapcsolatos igényüket a bíróságnak 8 napon belül bejelenteni.

Nyitva hagyja a törvényjavaslat azt a kérdést, hogy mi történik, ha ennek a kötelezettségnek a felek nem tesznek eleget. Célszerűnek tartanánk a bejelentés elmaradásához jogkövetkezményt fűzni. Tehát az idézett paragrafus kiegészítését javasoljuk, mely szerint a bejelentés elmulasztása esetén a közvetítői eljárást meg kell szüntetni. Ebben az esetben bármikor jut a tanács tudomására a mulasztás, az eljárást kötelező megszüntetni. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy párhuzamosan folyjon közvetítői eljárás és bírósági per.

Utoljára hagytam a biztosítóval kapcsolatos kérdéseket, mely véleményünk szerint a törvényjavaslat egyik legneuralgikusabb pontja. A törvénytervezet szerint a szolgáltató biztosítójának jelenléte a tárgyalásokon kötelező, hisz értesíteni kell a biztosítót. Vélhetőleg a törvényalkotó abból a megfontolásból indult ki, hogy abban az esetben, ha a szolgáltató kártérítési kötelezettséget vállal, ezt a kötelezettséget úgyis a biztosító fogja helyette teljesíteni.

Ne felejtsük el azonban, hogy a biztosítótól ezt a szolgáltatást az egészségügyi intézmények vásárolják. Bár a felelősségbiztosítás megkötése kötelező, de az, hogy melyik biztosítóval milyen kondíciók mellett kötik meg a szerződést, a felek szabad akaratán múlik. Nem biztos, hogy minden jogvita esetében érdeke a szolgáltatónak a tárgyalásokba bevonni a biztosítót, hisz az esetleg a biztosítóval történő későbbi tárgyalási pozícióját rontja. Bírósági eljárások során sem válik a per alanyává automatikusan a biztosító. Az természetes, hogy a felek megállapodása a biztosítóra nézve nem lehet automatikusan kötelező, de ez abban az esetben is úgy van, ha végig részt vesz a megállapodásokkal végződő tárgyalásokon, hisz észrevételeinek figyelmen kívül hagyásával is megállapodhatnak a felek.

Indokolatlan és a szolgáltató érdekei esetleges megsértésének lehetőségét eredményezi a kötelező értesítés, illetve jelenlét előírása. Ez azzal a következménnyel járhat, hogy az egészségügyi intézmények nem fognak élni az egészségügyi közvetítői eljárás által nyújtott lehetőséggel. Ez a törvény alapelvével ellentétes, ezért javasoljuk, hogy az ezt szabályozó paragrafus egészüljön ki azzal, hogy a szolgáltató szabadon nyilatkozhat arról, az eljárásba be kívánja-e vonni a biztosítóját vagy sem.

Hadd tegyek még két megjegyzést, mielőtt befejezem. Mindenki az egészségügyi szolgáltató és a beteg kapcsolatáról beszél, holott pont az amerikai példák kapcsán nem feltétlenül egészségügyi szolgáltató és beteg között alakulnak ki a konfliktusok - nem véletlenül fogalmaztam úgy, hogy a szolgáltatást igénybe vevők között. Hisz például a kozmetikai célú sebészet esetében nem beteg fordul a szolgáltatóhoz, vagy szűrővizsgálatok elvégzése esetében nem biztos, hogy beteg fordul a szolgáltatóhoz... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - egy mondatot engedjenek még meg.

A másik tapasztalatom, illetve a kollégák tapasztalata az, hogy nagyon hosszú idő fog eltelni, amíg ez az eljárási szokás bevezetődik az egészségügyi ellátórendszerbe. Mindezek ellenére be kell vezetni, és úgy gondolom, teljesen természetes, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja az előterjesztést, és bízik benne, hogy az előterjesztő a módosító javaslatainkat akceptálni fogja.

Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 280 2000.09.05. 1:22  267-283

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja elméletben egyetért azzal az elvvel, hogy valamilyen módon ezeket a különbségeket a bértáblázatban is jó lenne megjeleníteni. Azonban a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy csak olyan ügyekről érdemes tárgyalni, amelyeknek reális alapjuk van, és amelyek nem kizárólag propagandacélokat szolgálnak. Filló képviselő úr már mondott egy okot, ami miatt nem támogatjuk, hiszen ezek a bérmegállapodások nem a parlament asztalára tartoznak.

A másik, hogy a financiális lehetőséget az előterjesztő nem vette figyelembe - ezt nem mondta Filló képviselő úr. Erre a bizottsági vita során rákérdeztünk, és 5-700 milliárd körüli kiadásról van szó, amelyet nem hiszem, hogy a költségvetésbe be lehet állítani.

Úgyhogy mivel elméletben egyetértünk, és nagyon jó lenne, ha ezt meg tudnánk lépni, de jelenleg erre lehetőséget nem látunk, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja is tartózkodni fog a szavazásnál.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 12 2000.09.07. 12:18  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A társadalombiztosítást, a magán- és önkéntes pénztárakat érintő változások legfontosabb eleme a munkáltatói társadalombiztosítási járulék évi 3-3 százalékos csökkentése. Ezzel szemben kismértékben emelkedne az egészségügyi hozzájárulás összege, és így a számítások szerint összességében 2001-ben 100 milliárd, 2002-ben pedig 110 milliárd forinttal csökkennének a munkáltatók társadalombiztosítási terhei. Természetesen ugyanilyen arányban csökkennének a bevételek is. A munkavállalók egy részének ilyen jellegű kiadásai viszont növekednének az egészségügyi járulék felső határának megszüntetése következtében.

Jelenleg a dolgozók csak addig kötelesek nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetni, amíg jövedelmük el nem éri a tárgyévre tervezett, egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset kétszeresének naptári évre számított összegét. Ezt nevezik járulékfizetési határnak. Ez a határ az idei évben 2 020 320 forint, a törvényjavaslat szerint jövőre ez a plafon 2 266 650 forint lesz, de az efölötti jövedelmekből is kötelező lesz a 3 százalékos egészségbiztosítási járulékot megfizetni. Ez a szolidaritási elv erősítése irányába mutató változás.

A társadalombiztosítási alapok bevételei azonban eltérő mértékben változnának a nyugdíj-, illetve az egészségbiztosítási ágazatban. A nyugdíjalap bevételei az első évben 3 százalékkal, a másodikban 2 százalékkal, azaz két év alatt 5 százalékkal csökkennének. Feszültséget okozhat azonban, hogy a magánnyugdíjpénztárakba átlépők tervezettnél nagyobb száma miatt már eddig is jelentős veszteség keletkezett a társadalombiztosítási bevételekben.

1997-ben, amikor a konszenzusos törvénykezés mintájaként, az ellenzék megalapozott bírálatai ellenére, megszavazták a nyugdíjtörvényt, a szakértők előrejelzései szerint 1999 szeptemberéig 1 millió 200 ezer fő belépésével számoltak. A ténylegesen belépők száma a megadott időszakra kishíján elérte a 2 milliót, és ez év június végi adatok szerint 2 millió 93 ezer fő a magán-nyugdíjpénztári tagok száma.

Természetesen a tagság korösszetétele is eltér az előzetes várakozásoktól. A 30 éven felüli magán-nyugdíjpénztári tagok aránya 54,3 százalék, a 40 éven felüliek aránya 19,2 százalék; népegészségügyi szempontból a legveszélyeztetettebb korosztály. Több mint 1 millió 300 ezer ember, akiket becsaptak, amikor elhallgatták előlük, hogy belépésük időpontjáig összegyűjtött nyugdíjígérvényeik 25 százalékát elvesztik, lemondhatnak róla. Minél idősebben, minél több szolgálati időt a háta mögött tudva lépett valaki nyugdíjpénztárba, annál nagyobb a vesztesége, s egyúttal egyre kevesebb ideje marad ezt a hátrányt ledolgozni; nem beszélve arról, hogy ha ne adj' isten, egészsége súlyosan károsodna, és erre a magyar népegészségügyi adatok alapján komoly esély van, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt évi nyugdíjazások 44 százaléka rokkantságból és baleseti rokkantságból adódott, nagyon nagy bajba kerülnek, hiszen a rokkantsági kockázatot a magán-nyugdíjpénztári rendszer önállóan nem kezeli, a hozzátartozói kockázat kezelése pedig csak részleges.

A magánnyugdíjpénztárak kötelező tagdíjbefizetésből származó bevétele 1998-ban a 27 milliárd forintot meghaladta. A múlt évben az ilyen jellegű bevétel több mint kétszerese - 56,2 milliárd forint - volt az előző évinek. Idén 70 milliárd körüli bevétel várható ezen a jogcímen, 2001-ben 95-105 milliárd forintra becsülik a bevételt. Emiatt a keletkező hiány halmozott összege egyes szakértői becslések szerint 2013-ra elérheti a 3000 milliárd forintot. A törvényjavaslat megkísérli ezt a folyamatot mérsékelni, oly módon, hogy két évvel meghosszabbítja a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépés lehetséges határidejét. Kérdéses azonban, hogy lesz-e ennek számottevő hatása. A magánnyugdíjpénztárak változatlanul intenzív reklámhadjárata közepette ugyanis a reális döntéshez az előbbiekben részletezett ismeretek teljes hiánya jellemzi a közvéleményt, arról nem is beszélve, hogy a kezdő munkavállalók kötelező belépése változatlanul érvényben marad.

A magánnyugdíjpénztárak jelenlegi felhalmozási szakaszában nem várhatók azon problémáknak a tünetei, amelyek majd csak a kötelezettségek teljesítésének idején jelentkezhetnek. A törvényjavaslat készítői azonban már érzékelhették ezek veszélyét, legalábbis erre utal, hogy igyekeztek a pénztártagok megtakarításait az eddiginél gondosabban védeni, a befektetések fokozott ellenőrzésével, a letétkezelő nagyobb felelősségének megfelelő szabályok előírásával.

Ezen túlmenően különösen figyelmeztető, hogy a pénztárak felszámolási eljárásra vonatkozó előírásait úgy módosítanák, hogy az esetleges felszámolás lehetőleg minél kisebb terhet jelentsen a Kincstárra, illetve az alapra nézve. Ez az előrelátás - idézőjelbe téve - azonban meglehetősen aggályosnak tűnik. Ha ugyanis az állam kötelező jelleggel írja elő a magán-nyugdíjpénztári tagságot, akkor nehezen védhető e javaslat 168. §-ának 3. pontja, miszerint: "A pénztárak felszámolása esetén a csődtörvény 62. § (1) bekezdésében meghatározott, az állam járadék jellegű követeléseként fennálló felelősségre vonatkozó rendelkezés a pénztártagi követelések tekintetében nem alkalmazható." Az indoklás szerint ezt a csődtörvénnyel való összhang teszi szükségessé. Csakhogy a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény 84. § 1/b pontja egyértelműen leszögezi: a pénztár ellen nincs helye a csődeljárásnak. Ez ellentmondásosnak tűnik.

Összességében tehát a társadalombiztosítási nyugdíjalap kritikus helyzetbe kerülhet. A kérdés az, hogy a jövedelemnövekedésből befolyó többletbevételek mennyiben tudják majd pótolni a járulékmérték csökkenése és a magánnyugdíjpénztárak okozta veszteségeket.

Az egészségbiztosítási járulék mértéke jóval kisebb arányban csökkenne, 2002-ben is csak 1 százalékkal. Ezt kompenzálni látszik, hogy ugyanakkor az egészségügyi hozzájárulás összege, ha kismértékben is, növekedni fog. Ugyancsak bevételnövelő hatása lesz annak a korábban már említett változásnak, hogy az egészségügyi járulék megállapításánál a felső jövedelemhatár eltörlésre kerül. Kétséges azonban, hogy ezek elegendőek lesznek-e az egészségügyi működési költségek növekedésének fedezésére. Ezek a kiadások ugyanis az inflációt és a munkabérek növekedését meghaladó mértékben nőnek évek óta. Az igazsághoz tartozik, hogy ez minden fejlett országban így van.

Ezeken túlmenően is számolni kell egy további kiadásnövelő tényezővel. A minimálbér tervezett növekedése az egészségügyben meglévő igen alacsony bérszínvonal miatt jelentős költségtöbbletet ró az Egészségbiztosítási Alapra mint a működési költségek fedezőjére. 30-40 milliárd forint körüli összeget igényelne a jelenleg a tervezett minimálbér alatti fizetést kapó munkavállalók emelt összegű keresetének biztosítása. Ebben az esetben azonban oly mértékben összecsúszna a magasan képzett kezdő és képzetlen egészségügyi munkavállalók jövedelme, amely kezelhetetlen bérfeszültségekhez vezethet. A szakképzett ápolónők pályaelhagyása felgyorsulna, az egészségügy egészének működőképességét veszélyeztető mértékben.

 

 

(9.50)

 

 

Ha pedig valamiféle differenciálást próbálnánk meg bevezetni az éppen csak minimálbér fölött kereső szakdolgozóknál, akkor az egészségbiztosítási kiadásokat 90-100 milliárd forinttal kellene emelni. Erre semmiképpen nem elegendő a magasabb minimálbér után fizetendő magasabb összegű egészségbiztosítási járulék, hiszen az csupán a kereset 10 plusz 3 százaléka. Ez nem azt jelenti, hogy nem támogatjuk a minimálbér emelését, mert szégyenletesnek tartható a jelenlegi helyzet. Csupán aggodalmainkat szeretnénk kifejezésre juttatni a várható feszültségek miatt, és bízunk abban, hogy a többi érintett megérti ennek a lépésnek a szükségszerűségét, valamint abban, hogy ez nem fogja szembefordítani egymással a különböző végzettségű munkavállalókat. Ha tehát az egészségügy működésének legalább a jelenlegi szintjét fenn akarjuk tartani, akkor a központi költségvetésnek sokkal nagyobb összeggel kell hozzájárulnia az Egészségbiztosítási Alaphoz azok ellátásának fedezésére, akik után sem önmaguk, sem munkáltatójuk nem fizet egészségbiztosítási járulékot.

A javaslat azon pontja, mely a munkáltatót mentesíti a hozzájárulás megfizetése alól arra az időre, amely alatt a munkavállaló nem dolgozik, hiszen ez az időszak nem számít biztosítotti jogviszonyban töltött időnek, és a beszedett hozzájárulásért a biztosító eddig nem nyújtott ellenértéket, üdvözlendő, és szintén a társadalmi igazságosság irányában hat.

A családok támogatásáról szóló törvény módosításának lényegi eleme az a rendelkezés, miszerint a jövőben a területi államháztartási hivatalok végzik az ezzel kapcsolatos feladatokat. Mivel ezeket a pénzbeli ellátásokat az 1989-es forráscsere óta eddig is a költségvetés fedezte, semmi sem indokolta azt a postásszerepet, amelyre a társadalombiztosítási szervek eleddig kényszerültek. Ezek az ellátások állampolgári és nem biztosítotti jogon járnak, hasonlóan a családok támogatását jelentő adókedvezményekhez. Indokolt tehát, hogy állami és nem biztosítói szervezet lássa el ezeket a feladatokat.

A családtámogatások rendszerének gyakori változásait a múltban sok esetben csak késedelmesen, nehézkesen követte az adminisztrációs rendszer. Csak remélhetjük, hogy a tervezett változtatás a hibák számát csökkenteni fogja. Ennek érdekében vált szükségessé a jelenlegi szabályozás egyszerűsítése, egységesítése mind a családtámogatási, mind pedig a táppénzrendszeren belül. Ezeket tartalmazza a munka törvénykönyvének és a kötelező egészségügyi ellátásokat szabályozó törvények módosítása.

Az indokoltnak tartható változások között azonban található egy olyan is, amely a törvényjavaslat jelenlegi megfogalmazásában nem tűnik méltányosnak. A javaslat szerint ugyanis a jogtalanul felvett ellátások késedelmes visszafizetése esetén kamatot kell fizetni, ami ugyan helyeselhető, ám csak abban az esetben, ha az ellátások kifizetésének késedelme esetén ugyanilyen mértékű kamat kifizetését követeljük meg az ellátás folyósítóitól is annak érdekében, hogy ne sérüljön az egyenlő jogok és kötelezettségek elve egyik fél hátrányára sem.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 16 2000.09.07. 2:10  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Kökény képviselő úr úgy fogalmazott, hogy nem vesszük figyelembe a tényeket. Gondolom, Kökény képviselő úr is gondosan tanulmányozta, hisz mint bizottsági elnök, ő kérte az Egészségügyi Minisztériumtól a nyugdíjbiztosítók helyzetéről szóló jelentést, tehát gondosan tanulmányozta ezt a jelentést, és ezek az adatok, amelyeket én felsoroltam, nagyobbrészt abból a jelentésből származnak. Gondolom, abban sem lehet vita közöttünk, hogy a 30-50 év közötti korosztály népegészségügyi helyzete az egyik legrosszabb. Nem hiszem, hogy az korrekt megoldás lenne, illetve furcsa megoldás, hogy abban az esetben, ha valamilyen baj történik, akkor köszönöm szépen, nem kell, visszaadom az államnak az egész gondot, ő nyűglődjön vele. Egy biztos: azt nem vitatom, hogy 40-50 éves embereket nem szólítottak fel, habár a biztosítók bombázták az állampolgárokat, és kedvezőbbnél kedvezőbb ajánlatokat tettek, és bizonyították nekik, hogy milyen jól járnak még 40-50 éves korban is, ha átlépnek az új rendszerbe.

Azt azonban elfelejtették közölni - gondolom, ebben egyetértünk -, hogy az addig összegyűjtött ígérvényeik 25 százalékát automatikusan elvesztik. Azt elfelejtették közölni, hogy ha valamilyen módon károsodnak, az egészségük károsodik, akkor bizony gondok következhetnek be. Úgy gondolom, hogy ha korrekt módon tájékoztatták volna a lakosokat, az embereket, akkor nem lett volna ilyen tömeges ez az átlépés, és - mondom - döbbenetes (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), hogy a túlnyomó többsége a 30 éven felüli korosztályból volt. Ennek a hátrányait még sajnos inni fogjuk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 22 2000.09.07. 0:39  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Balczó képviselő úr inspirált a hozzászólásra. Hogy az ember a kétségét fejezi ki, ez nyilvánvaló. Egy adott keret adva van, és úgy gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha leszoknánk arról az elvről - a jó magyar mondás szerint -, hogy "dögöljön meg a másik lova". Egyetértünk abban, hogy a minimálbér helyzete tragikus bármelyik ágazatban, ezt rendezni kell, és kifejezzük a kívánságunkat, hogy amennyiben lehet, egyéb lépések is történjenek. Úgy gondolom, ez nem mond ellent egymásnak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 36 2000.09.07. 1:21  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Keller képviselő úr azzal zárta mondandóját - próbálom szó szerint idézni -, hogy összegezve: kedvező irányba mozdult el a kormány a jelenlegi törvényjavaslattal, de felelős ellenzékiként nem támogathatjuk. Két dolog lehetséges: vagy freudi elszólás, vagy pedig véletlenül kimaradt egy sor abból a szövegből, amit felolvasott Keller képviselő úr.

De nem is ez az érdekes. Fennhangon mondta - s már több ellenzéki képviselő is szóvá tette -, hogy a kormány szigorítja a pénztárak működését. Úgy gondolom, minden felelős kormány úgy gondolkozik, hogy nem a nem is túlnyomó többségben, hanem teljes többségben külföldi biztosítók tulajdonában lévő pénztárak érdekeit védi, hanem azoknak a honfitársainknak az érdekeit, akiket kissé félrevezetve rávettek arra, hogy a pénzüket ezekben az intézményekben helyezzék el, és ilyen lépéseket tesz. Nagyon jó lenne, ha az ellenzék színt vallana, hogy a biztosítók érdekeit védi-e, vagy pedig azoknak az érdekeit, akik a pénzüket ezekben a pénzintézetekben elhelyezték.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 105 2000.09.07. 2:04  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megmondom őszintén, Farkas képviselő úr mondandójában egy nagyon nagy ellentmondást vélek felfedezni. Mondandója elején részletesen taglalta, hogy a tervezett formában esetlegesen bekövetkező, 40 ezer forintra növekvő minimálbér kifizetését milyen módon fogják várhatóan kijátszani a munkáltatók - a dolgozókat részmunkaidőben foglalkoztatják, teljesítménybérezésre fogják átállítani. Úgy gondolom, hogy ha részmunkaidőben foglalkoztatják, akkor is érvényesül a minimálbér emelő hatása, hiszen kevesebb idő alatt fognak ugyanannyi pénzt megkeresni, mint most. A teljesítménybérezés pedig attól függ, hogy hol húzzák meg a teljesítmény határát.

Az előadás első részében taglalta, hogy hogyan fogják kijátszani, utána meg javaslatot tesz arra, hogy kétszintű járulékfizetés lépjen be egyrészt a minimálbér szintjéig, másrészt pedig a magasabb szinten. Ha a munkáltatók ilyen gazemberek, hogy a jelen formában kijátsszák, akkor kicsi a valószínűsége, hogy ha kapnak egy olyan lehetőséget, hogy a minimálbéren egy teljesen más kulccsal adózzanak, akkor nem ezt választják. Úgy gondolom, hogy emellé, mondjuk, egy ágazati bértarifarendszert kellene bevezetni, az nagyon jó lenne, sok minden problémát, valóban a minimálbér esetén jelentkező problémát megoldana.

Másrészt senki nem beszél arról, hogy ez a munkavállalók érdekét szolgálja. Tíz év telt el a rendszerváltás óta, egyre nő a magángazdaság tere, egyre nő azoknak a munkavállalóknak a száma, akiket kényszerűségből minimálbéren foglalkoztatnak... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - és majd folytatom a következő kétpercesben.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 109 2000.09.07. 1:40  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Azért bízom benne, hogy ennek érzékelhető hatása lesz, és én sem állítottam természetesen, hogy gazemberek a munkáltatók.

A másik része, ami viszont itt nem került szóba, hogy közelítünk ahhoz az időponthoz, amikor ez a munkavállalói réteg eléri a nyugdíjkorhatárt, vagy a délelőtt elmondott beszédemben idéztem, hogy a múlt évben nyugállományba helyezettek 44 százaléka rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjba került, akik az ellátást vennék igénybe. Ha ez az állapot marad, akkor olyan minimális ellátásra lesznek jogosultak ezek a munkavállalók, akik az átmeneti kényszer alatt kiszolgáltatva, minimálbéren és zsebbe fizetve - mert azért ebben egyetértünk, hogy ez egy elterjedt szokás Magyarországon, hogy zsebbe fizetnek, pont a járulék kikerülése miatt -, hogy ha ez a munkavállalói réteg nyugállományba vonul, akkor ez az önkormányzatokon keresztül vagy közvetlenül a kormányzatra, az akkori kormányzatra - és teljesen mindegy, hogy most jobb- vagy baloldali kormányzatra - megoldhatatlan terheket fog róni.

Úgyhogy ebben, úgy gondolom, igenis határozottan lépni kell, és bízom benne, hogy a Munkaügyi Tanács el fogja fogadni a 40 ezer forintos minimálbér-javaslatot.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 127 2000.09.07. 1:23  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Bauer képviselő urat emlékeztetni szeretném arra, hogy pont a társadalmi különbségek fokozatos növekedése miatt is, illetve alapvetően az egészségügyi költségvetéshez való hozzájárulás miatt múlt évben a Magyar Demokrata Fórum frakciója javaslatot tett arra, hogy az 5 millió forint feletti jövedelmek esetében átmenetileg rakjunk be még egy adósávot, és az ebből befolyó összegeket fordítsuk a humán szféra átalakítására, segítsük ezzel az átalakulást.

Az egy dolog, hogy a koalíciós partnerek nem szavazták meg, ez a mi bajunk. De amikor Bauer képviselő úr számon kéri rajtunk, a Magyar Demokrata Fórumon, akkor azt ne felejtse el, hogy az ellenzék sem szavazta meg. Sem a Szabad Demokraták Szövetsége, sem a Magyar Szocialista Párt a bizottsági ülésen nem tette lehetővé még azt sem, hogy a Ház elé kerüljön, és erről a kérdésről vitatkozzunk. Úgyhogy amikor kritizál, ezeket ne felejtsük el!

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 135 2000.09.07. 2:12  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Lehet, hogy a Szabad Demokraták Szövetségénél, vagy lehet, hogy csak Béki Gabriellánál szerepzavarnak hívják azt, amikor az emberben dilemmák, kétkedések fogalmazódnak meg, amikor elgondolkodik azon, hogy vajon melyik megoldás az, ami adott pillanatban jó, s adott pillanatban, illetve az elkövetkező években a társadalom nagyobbik részének talán előnnyel jár. Lehet, hogy ez hiba. Én úgy gondolom, természetes dolog - legalábbis számunkra az, ha belátjuk, hogy nem vagyunk csalhatatlanok, és ha időnként egy-egy döntés előtt aggodalmaink vannak.

A családtámogatásról ma már többször szó volt, több ízben az éppen aktuális elnöklő elnök rendre utasított minket, teljesen jogosan. Úgy gondolom, hogy a családtámogatásnak ez az adón keresztüli része egy elem, de azért van egyéb szociálpolitikai eszköz is.

Keller képviselő úr azt mondja, hogy rossz javaslatot nem lehet támogatni. Úgy gondolom, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében annál jobb módszer nincs - felvállalva azt, hogy orvosként ártom magam közgazdasági kérdésekbe -, mint hogy a körülményei, adottságai, múltból származó lehetőségei alapján az átlagnál jóval több jövedelemre szert tevő honpolgáraink átmenetileg - hangsúlyozom, átmenetileg! - kissé többel járulnak hozzá a közadakozáshoz.

 

(14.00)

 

Úgy gondolom, ez a bismarcki alapelvekkel teljesen egybevág. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 149 2000.09.07. 1:35  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Gondolom, hogy itt összekeveredik két dolog, azért itt a 100-110 milliárd forintos csökkenés, amire Béki Gabriella utalt, a társadalombiztosítási járulékcsökkenéssel együtt, tehát nem kizárólagosan az egészségügyi hozzájárulás csökkentésével, illetve emelésével kapcsolatosan... Én pontosan most kerestem itt az adatokat, de az talán tízmilliárd nagyságú tételeket jelent.

Keller képviselő úr, hogy más formáját kellene keresni, ez mindig visszautalás arra a családpolitikai adórendszerre, amelyet a jelenlegi kormány bevezetett. Azonban ne felejtsük el, hogy akkor, amikor a népességfogyás ellen próbálunk ezekkel az eszközökkel is lépni, és úgy néz ki, hála istennek, hogy hatásosan, akkor ez az egyik, amit az egyik serpenyőbe kell berakni, hiszen nem hiszem, hogy bárkit kell a millennium évében arra emlékeztetni, hogy mindannyiunknak az az érdeke, és gondolom, mindannyian úgy gondolkozunk, hogy ezer év múlva is ezen falak között majd az utódaink vitatkozni fognak egy sokkal jobb időn belül. Úgyhogy azért ezt is mérlegelni kell akkor, amikor a két dolgot egymással szembeállítjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 169 2000.09.07. 1:40  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megmondom őszintén, nagy érdeklődéssel hallgatom itt a polémiát és a kifogásokat a magán-nyugdíjpénztári átlépéssel kapcsolatos időpont meghosszabbítása kapcsán. Ha ez olyan kiváló rendszer, ha ez olyan hibátlan rendszer, akkor miért félnek attól, hogy itt esetleg az átlépési határidő megnövelésével visszalépnek emberek? Hacsak nem azért, mert önök már akkor, amikor megszavazták, nagyon jól tudták, hogy ezer sebtől vérzik ez az egész rendszer, hogy teljesen bizonytalan az egész rendszer.

Délelőtt részletesen taglaltam azokat az adatokat, amelyeknek alapján lehet bizonyítani azt, hogy bizony itt egy csomó minden el lett hallgatva az emberek előtt, ugyanakkor fel lettek biztatva, hogy lépjenek be a magánpénztárakba.

Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, mindenki hozzájuthat, Keller képviselő úr kérje el Kökény képviselő úrtól a Pénzügyminisztériumnak az ez év augusztusában elkészült, a nyugdíj-biztosítási alapok helyzetével kapcsolatos tanulmányát, illetve anyagát. Nem hiszem, hogy az az apparátus, amelyik előkészítette az egész magán-nyugdíjpénztári rendszert, azzal vádolható, hogy esetlegesen elfogultan nyilatkozik a rendszerről. Tanulságos olvasmány, és akkor tulajdonképpen megértik az aggodalmainkat.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
156 173 2000.09.07. 1:54  1-226

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Köszönöm szépen Bauer képviselő úrnak a felajánlást, de már előtte megállapodtunk a Fidesszel. (Szórványos derültség.) De tényleg őszintén köszönöm, nagyon korrekt gesztus volt.

Úgy gondolom, hogy abszolút nem a stabilitás felbomlásának irányába mutat az, ha egy határidőt meghosszabbítunk. Őszintén mondom, nem tudom belátni, hogy ez miért rengetné meg a pénztárakat. Abban már egyetértünk, hogy a jelenleg kormányzó pártok véleménye alapvetően más a magánnyugdíjpénztár-rendszert illetően, mint a jelenleg ellenzékben levő pártoké. De nem hiszem, hogy ez olyan nagy meglepetést okozhat, hisz akkor, amikor a törvényjavaslat vitája volt, a koalíciós pártok ezeket a fenntartásaikat - ha visszaolvassuk a jegyzőkönyveket - akkor is hangoztatták.

Ez csak azért érdekes, mert mindig vádként kapjuk a konszenzusos törvényalkotás hiányát, hát gondolom, hogy pont ez a nyugdíjkérdés volt az, erre lehet azt mondani, hogy bort iszik és vizet prédikál valaki, hogy akkor, amikor valóban alapvető kérdés - mert ha valami, akkor ez az egész nyugdíjrendszer egy alapvető kérdés -, hogy mennyire volt konszenzusos az akkori kormányzat; úgyhogy olyan nagy meglepetést nem hiszem, hogy ezek a megnyilatkozások bárkinek is okozhatnának.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 36 2000.09.26. 2:18  23-83

DR. CSÁKY ANDRÁS, az egészségügyi és szociális bizottság alelnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az egészségügyi bizottság szeptember 20-án tárgyalta T/3008. számon a Ház asztalán fekvő 1999. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatról. A napirendi pont tárgyalásának kezdetén a kormány képviselője kiemelte a fontosabb sarokszámokat az előterjesztésből. Ezek szerint az állam működtetésére a múlt esztendőben az adófizetők pénzéből 688 milliárd forintot fordítottunk, ez az összes kiadás 12,9 százaléka. Védelmi kiadásokra 123 milliárd, rend és közbiztonságra 181 milliárd forint jutott. Jóléti funkciókra 1999-ben összesen 3062 milliárd forintot költött a költségvetés, ez az összes kiadás 57,2 százaléka. Az államadóssággal kapcsolatos kifizetés 863 milliárd forint volt, azaz minden száz forintból 16 forint 10 fillért államadósság törlesztésére voltunk kénytelenek fordítani.

Az ÁSZ képviselője tájékoztatta a bizottságot, hogy financial audit módszerrel 12 beszámolót vizsgáltak felül és megállapították, hogy azok megfeleltek a számviteli alapelveknek, hitelesnek, megbízhatónak bizonyultak. Nagy vita az előterjesztéssel kapcsolatban nem alakult ki, a képviselőtársaim vélhetőleg a nyilvánosság előtt fogják ismertetni a véleményüket. Kritikai észrevétel mindkét részről elhangzott. Mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaim kifogásolták az előterjesztés 22. §-ának (1) bekezdését, mely jogalapot biztosít arra, hogy ezen túl a társadalombiztosítás költségvetését a nagy költségvetés egyik fejezeteként tárgyaljuk.

 

(10.20)

 

Bízom benne, hogy ez a vélemény és ez a kritika kitart a módosító indítványok szavazásáig is.

Végezetül: a bizottság 13 igen szavazattal 8 nem szavazat ellenében a Magyar Köztársaság 1999. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3008. számú törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak minősítette. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 198 2000.09.26. 2:55  197-202

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Legfelsőbb Bíróság ez év április 19-én pontot tett egy huzamosabb idő óta folyó vita végére, azonban úgy tűnik, egy újabb vita vette kezdetét. Miről is van szó? Felülvizsgálati eljárás során hozott ítéletében a tisztelt testület megállapította az önkormányzati hivatásos tűzoltók készenléti szolgálatot ellátó állományának délutáni és éjszakai pótlékra való jogosultságát, illetve hogy a munkaszüneti napon teljesített szolgálat idejére illetményen felüli távolléti díj is megilleti őket.

Mint köztudott, az 1994. évi CIV. törvény a Magyar Köztársaság 1995. évi költségvetéséről hatalmazta fel a kormányt, hogy a Belügyminisztérium a külön mellékletben felsorolt helyi önkormányzatok részére működésre adja át a tűzoltóságokat. Az 59/1995. kormányrendelettel ez meg is történik, és megalakultak az önkormányzati hivatásos tűzoltóságok. Rá egy évre a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről, a tűzoltásról szóló törvény, illetve a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény az, amely érinti a területet, itt kerül meghatározásra egy végrehajtási rendelettel az éjszakai és délutáni pótlék.

Az önkormányzati törvény kimondja, hogy a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok ellátásához - a tűzoltóság működtetése is ilyen - az Országgyűlés gondoskodik az éves költségvetési törvényben az önkormányzatok számára szükséges pénzeszközökről. Ez az, ami 1997 óta nem történt meg teljes egészében. Kezdetben azért, mert a tárca nem ismerte el a tűzoltók igényét - ez még az előző ciklusra vonatkozik - a fentebb részletezett pótlékokra és távolléti díjra, ezzel az értelmezésével viszont indirekt módon elismerte, hogy ilyen célból a költségvetésbe nem állított be forrásokat. A Legfelsőbb Bíróság idézett döntése egyértelművé tette, hogy a tűzoltóknak van igazuk, de újabb kérdés merült fel: ki fizessen? Júniusban a belügyminiszter úr egy udvarias levélben kérte az érintett önkormányzatok polgármestereit, hogy fizesse ki visszamenőlegesen kamataival ezeket a kérdéses összegeket. Gondolom, nem sok udvarias válaszlevelet kaphatott a miniszter úr ez ügyben.

Az eddigiek alapján kérdezem az államtitkár urat: elismeri-e a tárca, hogy az elmúlt évek költségvetései során a normatívákba nem kerültek bele a pótlékok és távolléti díjak? Ha nem, akkor milyen módon tájékoztatta az önkormányzatokat korábban ezekről a kötelezettségekről? Ha igen, mikor és milyen formában kíván törvényben meghatározott kötelezettségének eleget tenni a tárca?

Érdeklődve várom válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 202 2000.09.26. 1:06  197-202

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy gondolom, azon már kár polemizálni, hogy a csontvázat ki rakta a szekrénybe, egy helyzet van, amiről sem a tűzoltók, sem az önkormányzatok nem tehetnek, megoldást kell találni. Azzal, hogy a katasztrófavédelem területén a Belügyminisztérium végeredményben eleget tett ennek a kötelezettségének, pluszpénzt tett az ágazathoz, elismerte azt, hogy a normatívákban ez nincs benne. Feltételesen tudom államtitkár úr válaszát elfogadni, azzal a feltétellel, hogy a költségvetés, a 2001. évi költségvetés tárgyalása során mindenféleképpen végleges és megnyugtató választ találjunk erre a kérdésre, és ne próbáljuk az önkormányzatokra hárítani ezt a feladatot, hisz nem az önkormányzatok hibájából alakult ki ez a helyzet. Bizony itt egy-egy érintett önkormányzat esetében 30-50 millió forintról, úgyhogy nem kis összegekről van szó, és ehhez majd kérem államtitkár úr támogatását. Ennek értelmében elfogadom a választ.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 82 2000.09.27. 5:57  57-85

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! A törvényalkotók, törvényalkalmazók hosszú vajúdás után jutottak el odáig, hogy szembenézve a társadalommal elismerjék: Magyarországon is létezik szervezett bűnözés. 1990 őszén alakult meg a magyar rendőrség keretében az első olyan szervezeti egység, amelynek kizárólagos feladata a szervezett bűnözés felderítése volt. Azóta a rendőrség ez irányú megerősítése mellett a szükséges törvényi háttér is biztosíttatott ahhoz - itt a büntető törvénykönyv módosítására, a büntetőeljárásról szóló törvény módosítására, a tanúvédelemre és egyébre gondolok -, hogy a mindenkori kormányzat eredménnyel léphessen fel a szervezett bűnözés ellen. Az utóbbi időben érzékelhető módon csökkent azon bűncselekmények száma - természetesen vannak kivételek -, amelyek szervesen kapcsolódnak olyan bűnelkövetői csoportokhoz, amelyekről nyugodtan elmondhatjuk: szervezetten bűnözők.

Ezen szisztematikusan felépített törvényalkotói folyamat része az a most tárgyalt törvényjavaslat, amelynek az elfogadása esetén létrejön a szervezett bűnözés elleni koordinációs központ, remélve azt, hogy eredményesen is fog működni.

A laikus számára a törvény megnevezése riasztó; joghoz értő embernek, a törvényalkotónak azonban azt jelenti, amit tartalmaz: célirányosan összegyűjtött információtömeg a hatékony bűnüldözés érdekében, feladata a bűncselekmények felderítésének, megelőzésének elősegítése, valamint a szervezett bűnözés elleni kormányzati stratégiai döntések előkészítése, segítése. E törvényjavaslat erről szól.

A mai napig a bűnüldözésben - a továbbiakban bűnüldözés alatt a szervezett bűnözés elleni küzdelemről beszélek - komoly gondot jelent az, hogy az információk nem találkoznak, az aktuális adatok elmennek egymás mellett, s a most már többé-kevésbé tiszta profilú bűnüldöző szervek által felügyelt területek egymással csak udvarias köszönő viszonyban vannak. Ezért a magunk részéről támogatunk minden olyan törvényi kezdeményezést, amely a személyiségi jogok csorbítása nélkül, az adatvédelmi szabályok betartása mellett célirányosan csoportosítja az információkat azért, hogy azok a polgárok által tőlünk megkívánt cél, a szervezett bűnözés felszámolása érdekében eredménnyel működjenek.

A törvényjavaslat elfogadásának alkotmányossági aggályát nem tapasztaltuk, s ezért a javaslatot a Magyar Demokrata Fórum elfogadja és önöknek is elfogadásra ajánlja. Ez nem jelenti azt, hogy tökéletesnek tartjuk a javaslatot. Kénytelen vagyok elmondani azt a szinte szlogenszerű szólást, hogy a törvényjavaslat javítható, javítandó, ezért a részletes vita során bizonyos kérdésekben kifejtjük önálló álláspontunkat, és azt módosító javaslatok formájában a tisztelt Ház elé be is nyújtjuk.

Megfontolásra ajánljuk azt az álláspontunkat, hogy az irányító miniszter - most a 14. § (1) bekezdés d) pontjára gondolok - szélesebb jogkört birtokolhatna, magyarán fogalmazva: egyedi ügyekben is meghatározhatna feladatot a központ részére, azzal azonban, hogy a központ hatáskörét értelemszerűen nem vonhatja el.

Egyetértünk azzal - és ezzel reflektálnék az adatvédelmi biztos nyilatkozatára -, hogy a felderítés alá vont személy személyazonosító, adóazonosító, társadalombiztosító azonosító jelét, továbbá a többi technikai jellegű személyazonosító adatot a központ nem kezelheti. Az adatvédelmi törvényességi garanciák a kezelt adatok célhoz kötöttsége révén, valamint a kezelt adatok körének pontos meghatározásával biztosítottnak tűnnek.

Nem tartjuk ugyanakkor eléggé kidolgozottnak azt a technikát, amellyel a központ az általa célirányosan összegyűjtött és csoportosított információkat az arra illetékes bűnüldöző szerveknek továbbítja, és amelyek eredményeként az együttműködő szerv a büntetőeljárást eredménnyel képes lesz folytatni.

A törvényjavaslat 4. §-ában adott taxáció elfogadható, félő viszont, hogy a gyakorlatban rendkívül komoly nehézségeket fog jelenteni annak alkalmazása. A felderítés alá vont személyre vonatkozóan azon esetekben kezel adatokat a központ, ha és amennyiben a felsorolt bűncselekmények nagy részében azokat bűnszervezet tagja vagy bűnszervezet megbízásából követte el. A fenti minősített esetben azonban a központ által végzett elemző munka tudja csak valószínűsíteni azt, hogy a felderítés alá vont személy bűnszervezet tagjaként követte-e el cselekményét, avagy sem. Célszerűnek tűnik ezért felülvizsgálni, módosítani a 4. §-ban felsorolt minősített bűncselekményeket, mivel a törvényjavaslat által ajánlott megoldás esetében egy aránylag tág bűnözői kör kieshet a központ látókörének sugarából.

Hangsúlyozva ismét, hogy az előttünk fekvő tervezetet indokoltnak tartjuk, a Magyar Demokrata Fórum a szükséges és természetes módosítások eredményeként szerkesztett törvényjavaslatot elfogadja és elfogadásra ajánlja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 262 2000.09.27. 13:43  191-293

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Megvallom őszintén, egyre reménytelenebbnek tűnt számomra a helyzet, hogy még a mai nap folyamán nem győzelmi jelentésemet elmondhatom, de hogy végre magamhoz ragadhattam a szót, hadd kezdjem egy előzetes kétpercessel, Mádai képviselő úr hozzászólása kapcsán. Felvetett egy nagyon valós problémát, amire már az államtitkár úr is kitért, hogy adott térségekben milyen gyakorisággal milyen betegségek fordulnak elő, hogy ebben nagyon jó lenne tisztán látni.

Itt már elhangzott, utalás történt arra, hogy ez a jelenlegi finanszírozási rendszer - ez kormányoktól független - sajnos egy olyan statisztikai bázist hozott létre, amely tulajdonképpen semmire sem alkalmas. Nem állnak rendelkezésre valid adatok, erről már szó volt. Itt felvetődik az ellenőrzés hiánya mindenféleképpen, felvetődik a szakma felelőssége, az egészségügy felelőssége, azoknak a protokolloknak az elkészítése, amelyek alapján az ellenőrzéseket el lehet végezni.

Most a társadalombiztosítás 1999. évi zárszámadásáról: azok, akik évek óta figyelemmel kísérik a társadalombiztosítási költségvetések alakulását, évről évre azt kellett hogy tapasztalják, hogy a tb-költségvetés rendre nem a tervezettnek megfelelően teljesül, a zárszámadáskor azt kell megállapítani, hogy a deficit magasabb a becsültnél. Az Állami Számvevőszék és a kérdés iránt érdeklődők ennek a folyamatnak az okát abban látták, hogy a bevételeket rendre túl-, a kiadásokat pedig alultervezték. Ezeket a mondatokat - bár tudom, hogy nem illik - a tb-költségvetés elfogadásakor zajló vitában kellett elmondanom, és sajnos igaznak bizonyultak. A deficit a tervezettnél több, mint 10 százalékkal magasabb lett, az Egészségbiztosítási Alap tervezettnél nagyobb vesztesége következtében.

Nézzük meg, hogy milyen tételekből áll össze az Egészségbiztosítási Alap tervezettnél alacsonyabb bevétele! Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a központi költségvetésnek különféle jogcímeken 130,1 milliárd forint összeggel kellett volna hozzájárulnia a tb költségvetéséhez, ám ennél 23 milliárd forinttal kevesebbet teljesített. A dologban az a különös, hogy mindkét költségvetést a Pénzügyminisztérium készítette, tehát tudnia kellett volna, hogy mit vállalt. Ez az elmaradás önmagában is figyelemre méltó, ám még aggasztóbb, ha arra gondolok, hogy ugyanennek a minisztériumnak a tervei szerint a következő évtől megszüntetnék az önálló társadalombiztosítási költségvetést, és az csupán egy fejezetként jelenne meg a központi költségvetésben.

Gondoljunk bele, miként lehet majd megnyugtatni a járulékfizetőket, akik már most is aggódnak amiatt, hogy a befizetéseik nincsenek biztonságban, ha az állam hozzáférhet a biztosítottak pénzéhez, milyen hatással lesz a járulékfizetési fegyelemre, ha azt látják, hogy egy házon belül, egy kézben az eddigieknél is követhetetlenebb módon kezelik a befizetéseiket. Hiszen az egészségügyi hozzájárulás bevételei már 1999-ben is elmaradtak a tervezettől, és csak 91,3 százalékban teljesültek. Az elmaradás a százalékos hozzájárulás esetében jelentős. A tervezett 20,1 milliárd forinttal szemben a teljesítés 8,5 milliárd forint volt.

A társadalombiztosítással szembeni tartozások összege meghaladta a 300 milliárd forintot. Az adósságállomány gyorsabban nőtt, mint a megelőző években, pedig azt reméltük, hogy az APEH majd eredményesebben kezeli ezt a kérdést, mint a társadalombiztosítás. Ezzel szemben a tervezett behajtási bevétel 45,5 milliárd forint helyett mindössze 21 milliárd forint lett. Az igazsághoz tartozik az, amit az ÁSZ megállapított, hogy a tartozások növekedése alapvetően a felszámolás alatt álló gazdálkodók tartozásában jelentkezett.

Ugyancsak bevételkiesést okozott a nyugdíjalapnál a magánnyugdíjpénztárba átlépők után járó költségvetési támogatásnak a tervezettnél 12,6 milliárd forinttal alacsonyabb összege. Igaz, a nyugdíjalap is enyhe szufficittel zárta az évet, annak ellenére, hogy az Egészségbiztosítási Alap nem adta át a nyugdíjalapnak azt a 20,8 milliárd forintot, amit a járulékok megosztásának arányait meghatározó költségvetési törvény előírt. Ezt az összeget tehát úgy kell tekintenünk, mintha ennyivel még a meglévőnél is nagyobb lenne az egészségügyi alap hiánya a zárszámadásban jelzettnél. A tervezettnél alacsonyabb bevételek mellett a kiadások viszont magasabbak lettek annál, mint amennyit a költségvetés előírt. Sajnos tehát mindkét egykori baljóslatunk megvalósult.

Az egészségügyi alap kiadásai 6,7 százalékkal, vagyis 4,7 milliárd forinttal magasabbak voltak a tervezettnél, a nyugdíjalapnál a túllépés 900 millió forint. A túllépés sajnos annak ellenére is bekövetkezett, hogy a kormány év közben éppen a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összegekből zárolt 7 milliárd forint céltartalékot, és ennek felhasználásáról azóta sem döntött. Így az egészségügy finanszírozására a tervezettnél 11,3 milliárd forinttal kevesebb jutott.

A vagyongazdálkodás kiadásaira viszont több pénz jutott a tervezettnél. Ebből a legjelentősebb tétel a Postabanknál egykor vállalt garanciális kötelezettség miatt kifizetett 1 milliárd 673 millió forint. Ennél a tételnél két dolog is eszébe jut az embernek. Az egyik azok felelőssége, akik azt a rossz üzletet megkötötték, súlyos adósságot varrva utódaik nyakába. A másik az a mára kialakult furcsa helyzet, amit az jelent, hogy a társadalombiztosítás vagyonát az állam magához vonta, a tulajdonosi jogokhoz kapcsolódó viszontgarancia terhét azonban a tb nyakán hagyta. Ennek indokoltságát és jogszerűségét az Állami Számvevőszék már 1998 óta vitatja, ideje lenne hát ezt a visszás helyzetet végre megszüntetni.

Összefoglalva az eddigieket, azt kell mondanunk, hogy a társadalombiztosítás 1999. évi költségvetése sok esetben nem a tervezettnek megfelelően teljesült. Véleményem szerint ennek elsődleges oka a tervezés során évről évre jelentkező, és az Állami Számvevőszék által is évek óta kritizált gyakorlat, vagyis a bevételek túl- és a kiadások alultervezése. Ideje lenne ezen változtatni ugyanúgy, mint azon a furcsa jelenségen is, hogy a tervezést végző Pénzügyminisztérium a végrehajtás során jó néhányszor nem teljesíti vállalt kötelezettségeit, ha azok a központi költségvetés terheit növelnék.

A társadalombiztosítás vezetése a jelenlegi körülmények között ugyanis igen szűk mozgástérrel rendelkezik a költségvetés végrehajtásakor. A járulékbeszedés feladata átkerült az APEH hatáskörébe. A finanszírozást a Kincstár bonyolítja. A társadalombiztosításnak a valós pénzügyi folyamatokról nincs naprakész információja, hisz az ÁSZ-jelentés megállapítása szerint "az alapokat jogcímenként külön-külön megillető bevételekre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségét az APEH nem teljesítette". A törvényben előírt havonkénti tájékoztatás helyett első alkalommal csak 1999. október 1-jén közölt adatokat az előírt formában és tartalommal az év első kilenc hónapjáról. Ilyen körülmények között a társadalombiztosításnak már nem is csak megbéklyózva, hanem gúzsba kötve kellene táncolnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sajátos műfaj a költségvetési zárszámadás - mert mi van, ha nem fogadjuk el? Egy egyetemi professzorom jut eszembe, aki egy vizsgán az előttem vizsgázó kollégának azt mondta: tudja mit, átengedem, mert a végén még visszajön. De félre a tréfával, kívánatosnak tartanánk, ha a jövő évi, reméljük, továbbra is önálló tb-költségvetés és annak végrehajtása során figyelembe vennék az 1999. évi nem túl rózsás tapasztalatokat.

Egy év kiragadása különben is hamis képet festhet. Szerintem folyamatokat kell vizsgálni, és ha az elmúlt évekre visszamenőleg ismételten áttekintjük az Állami Számvevőszék jelentéseit a tb zárszámadásáról, akkor óhatatlanul javulást kell tapasztalnunk.

Nem kívántam kitérni a gyógyszerkasszára, de mivel van időm, és itt igen intenzív polémia folyt a gyógyszer-támogatási rendszerről, engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban is néhány szót elmondjak, habár több ízben mindig, amikor a gyógyszertámogatás kérdése akár bizottságban, akár itt, a Ház nyilvánossága előtt szóba került, mindenkinek azt mondtam, hogy ezzel csínján bánjunk, mert mindannyiunk érdeke, hogy ezt a kérdést valamilyen módon megoldjuk.

 

 

(21.20)

 

Ha megnézzük a zárszámadás adatait, láthatjuk, hogy 1999-ben a gyógyító-megelőző ellátás összege en bloc 338,8 milliárd forint volt, ezen belül a gyógyszertámogatás összege 139,4 milliárd forint, azaz a tényleges egészségügyi ellátásunk 41 százalékát gyógyszertámogatásra költöttük.

Mánya képviselő úr már ismertette azt a dinamikus emelkedést, amely tulajdonképpen a rendszerváltozás óta a gyógyszerárpiacon a liberalizáció következtében létrejött, ami tarthatatlanná vált ezekre az évekre, és mindenképpen lépéseket kell ennek érdekében tenni. Úgy gondolom, mindannyiunk érdeke - teljesen mindegy, hogy ezen vagy azon az oldalon állunk -, hogy ezt a dinamikát megállítsuk, hiszen ha közben figyelemmel kísérjük a tőzsdei információkat, a különböző gyógyszergyártó és gyógyszerforgalmazó cégek tőzsdei adatait, amiket időről időre nyilvánosságra kell hozniuk, akkor nem azt tapasztaljuk, hogy tönkremenés előtt állnának ezek az intézmények, és nem hiszem, hogy egy átalakulóban lévő országban - abban az országban, ahol alapelv a szolidaritási elv - a tb-járulékot fizetők pénzét mindenfajta nagyobb ellenszolgáltatás és ellenőrzés nélkül, csak úgy át kellene engedni a multiknak.

Bizottsági képviselőtársaim bizonyára emlékeznek arra, amikor legutóbb a gyógyszerárvita kapcsán az összes érintett fél jelen volt a bizottság ülésén, egy igen neuralgikus kérdést, a promóciós kérdést vetettem fel, kérdezve az ott jelen lévő gyógyszerforgalmazó és gyógyszergyártó képviselőket, hogy hány százalékot fordítanak erre a célra. Nem voltak hajlandók elárulni, nyilván nem véletlenül, és sajnos interneten keresztül sem lehet ilyen adatokhoz hozzájutni.

 

 

(Az elnöklést dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke veszi át.)

 

Változatlanul az a véleményem, hogy akkor, amikor azokat az erőfeszítéseket, amiket az egészségügyi kormányzat a gyógyszerár-támogatási rendszer átalakítása kapcsán megtesz, amikor teljesen új alapokra helyezi a gyógyszerár-támogatást, és megpróbál egy olyan rendszert kialakítani, amely átláthatóvá és ellenőrizhetővé teszi azt, hogy a járulékfizetők pénzét mire költjük, akkor azt inkább támogassuk és ne támadjuk, mert, hála istennek, demokráciában élünk, politikai váltógazdaság van, remélem, hogy minél későbbi időpontban, de ellenzéki képviselőtársaink is kerülhetnek kormányzati pozícióba hosszú-hosszú évek után, és akkor nekik is nagyon jól fog jönni, hogy ez a kérdés már megoldódott és nem kell ezzel foglalkozniuk.

Csak ennyit szerettem volna a gyógyszerkérdésről mondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 289 2000.09.28. 10:59  1-349

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Türelmesen kivártam, pedig a vita kapcsán az embernek időnként elkezdett viszketni az ujja, hogy kétpercest kérjen, ugyanis megmondom őszintén, hogy nem tudom, mi az, hogy álságos, dacára annak, hogy szoktam olvasni, meg tudok is olvasni. Az-e az álságos, hogy egy bizottsági ülésen a hasonló indítványok közül az ember a frakciótárs vagy a koalíciós társ indítványát támogatja, vagy inkább az az álságos, hogy egy adóvitánál az adó mérséklése mellett érvelünk, mondván, hogy a gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi, aztán majd amikor jön a költségvetés és a különböző fejezetek, akkor pedig azt hiányoljuk, hogy miért nem adunk többet a különböző fejezetekhez, hisz a gazdaság helyzete ezt lehetővé teszi? Nem tudom, hogy ez nem álságos-e.

Nem tudom, az nem álságos-e, hogy fölállunk és azt mondjuk, hogy a szegényekhez nem jut semmi, jóllehet nagyon jól tudjuk, hogy hál' istennek egy elég jó, nem tökéletes, de elég jó olyan szociális rendszer működik az országban, amely több csatornán keresztül juttat az arra rászorulóknak anyagi javakat, illetve egyéb javakat. Nem tudom. Az én véleményem szerint inkább ez az álságos, de miután eredetileg nem akartam ebben a vitában részt venni, csak kihasználom azt, hogy a türelmem rózsát termett és végre szót kaptam, ezért visszatérnék a tárgyhoz.

A törvényjavaslat III. fejezetében a vegyes rendelkezések között húzódik meg a 271. § (3) bekezdése, amely valóban igen gondos olvasást igényelt, és különösképpen az indokolás gondos olvasását igényelte, hogy rájöjjünk arra, miről is szól ez a módosítás. Nagyon szívesen várok, ha képviselőtársaim befejezik, akkor folytatom. (Keller László, dr. Veres János és Molnár László beszélgetnek.)

A módosítás az 1997. évi CIII. törvény, a jövedéki törvény 87. §-ának (14) bekezdését hatályon kívül kívánja helyezni. Ez az idézett paragrafus arról szól, hogy a cigaretta árusítása 2001. december 31-éig automatából is megengedhető. Tehát a kormányjavaslat azt mondja, hogy ezt töröljük el, azaz 2001. december 31-e után is lehetne - reményeim szerint nem fog bekövetkezni - automatából is cigarettát vásárolni. A 319. szám alatt jegyzett módosító indítványomban kezdeményeztem, hogy ez a rész kerüljön ki a törvényből, tehát maradjon ez a majdan életbe lépő tilalom hatályban.

Két dologgal indokolnám ezt a módosító javaslatomat. Az egyik tulajdonképpen magával a törvényhozással, a törvényalkotással és a joggal összefüggő, a másik inkább szívemhez közelebb álló és komolyabbnak tűnő, az egészségügyi része. Emlékeztetem képviselőtársaimat, hogy lassan talán már elmúlt két éve, hogy tárgyaltuk és végül elfogadtuk - illetve nem, bocsánat, csak egy év telt el, múlt év tavaszán - az 1999. évi XLII. törvényt a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól.

Engedjék meg, hogy idézzem a tisztelt Ház által elfogadott törvény 5. §-ának (2) bekezdését, mely kimondja, hogy dohánytermék kereskedelmi forgalomban a 18. életévét be nem töltött személy számára nem szolgálható ki, és hogy ezen szabály megszegésének konzekvenciája legyen, a 7. §-ban az ezt a szabályt megszegőket büntetéssel fenyegeti a törvény, méghozzá a dohánytermékek forgalmazását érintő tilalmak, korlátozások megtartására vonatkozó kötelezettségek elmulasztása esetén minimum 50 ezer, legfeljebb 100 ezer forint bírság fizetendő.

 

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

 

Tehát úgy gondolom, ez már önmagában indokolná azt, hogy igenis 2002-től ne lehessen automatából cigarettát venni, hisz saját magunknak mondanánk ellent, amikor hatályban tartunk olyan rendelkezést, ami egyszerűen a korábban elfogadott törvényünk ellenőrzését és véghezvitelét lehetetlenné teszi.

S ez valahol átvisz a másik sokkal jelentősebb, sokkal komolyabb indokomhoz, hisz akkor, amikor erről a törvényről vitatkoztunk - és elég komoly viták voltak -, akkor abban mindannyian egyetértettünk, hogy hazánk népegészségügyi állapota indokolttá teszi azt, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy morbiditási, mortalitási mutatóink valamit javuljanak.

Akik foglalkoznak vele, tudják, de hát akik nem foglalkoznak vele, azért hadd tájékoztassam tisztelt képviselőtársaimat, hogy hazánkban évente több mint 12 ezer honfitársunk hal meg például tüdődaganatban, és a szakemberek egyöntetű álláspontja szerint nemcsak a tüdőrák, hanem az egyéb daganatos megbetegedések, szív-, érrendszeri megbetegedések kialakulásában is a dohányzásnak vezető, igen komoly szerepe van.

 

 

(15.10)

 

Vita volt abban - nyilvánvalóan elsősorban a gazdasági környezet miatt még a kormány részéről is bizonyos kérdésekben ellenállás volt -, hogy ezekről a bevételekről a költségvetés nem mondhat le. Ugyanakkor a humán szféra folyamatosan - én ugyan első generációs országgyűlési képviselő vagyok, de ha visszafelé az ember elolvassa a tíz év hasonló jellegű vitáit, láthatja - próbálta az éppen aktuális kormányzattal megértetni azt, hogy az esetlegesen itt elvesztett forintok, illetve itt kieső bevételek középtávon, hosszabb távon busásan megtérülnek. Nagyon nehéz felmérni annak a gazdasági következményeit, hogy a népegészségügy mennyit vesz ki a központi költségvetésből. De bizonyos felmérések alapján mondható, hogy önmagában csak a dohányzás - a két szélső értéket említem - évente 30-70 milliárd forint bevételkiesést okoz a költségvetésnek, a táppénz, a halálozás miatt. Sajnálatos módon ezek a betegségek az aktív korban lévő honfitársainkat érintik elsősorban.

Amikor a nemdohányzók védelméről szóló törvényről vitatkoztunk, a végén abban egyetértettünk, hogy meg kell akadályozni, hogy a fiatalság rászokjon a dohányzásra, hozzászokjon ahhoz, mert ez a legjobb megelőzése a dolgoknak. Többen vagyunk gyarló emberek, akik ezzel a szenvedéllyel még mindig bírunk, saját példákkal tudjuk bizonyítani, hogy egy berögzült megszokásról való leszoktatás igen nehéz, időnként az ember úgy érzi, hogy jóformán lehetetlen, tehát az utánpótlás kialakulását kell mindenféleképpen megakadályozni. Az utánpótlás kialakulásának egyik megakadályozási módja - és ebben is többé-kevésbé egyetértettünk -, ha a hozzáférhetőség lehetőségét szűkítjük.

Ezért - összefoglalva - nagyon szépen kérem a képviselőtársaimat, támogassák e javaslatot. Miután ez a törvénymódosítás abszolút nem érinti a költségvetés részét, nem hiszem, hogy a dohánytermékek forgalmában, mondjuk, az automatákból vásárolt mennyiség számottevő lehetne, tehát kiesést semmiféleképpen nem okoz, azonban komoly szerepe lehet abban, hogy a fiatalság, az utánpótlás kontrollálatlanul ne jusson hozzá a cigarettához, hangsúlyozva azt a furcsaságot is, hogy be tudjuk tartani, illetve be tudjuk tartatni a saját magunk által korábban hozott törvényt. Úgyhogy elsősorban az egészségügyi okokra való tekintettel az egészségügyi bizottság konszenzussal támogatta ezt a javaslatot, és tájékoztatás szerint a költségvetési bizottság is túlnyomó többséggel vagy egyhangúlag elfogadta.

Kérem a képviselőtársaimat, mindannyian a saját frakciójukban adják át, hogy ezt a módosítást - mert sajnos a kormányzat nem fogadta be - vigyük keresztül a Házon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 369 2000.09.28. 2:08  350-418

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem is Molnár képviselő úr hozzászólásai inspiráltak a felszólalásra. Előadói beszédében képviselő úr azt mondta, hogy a magyar infrastruktúra fejletlensége nem teszi lehetővé, hogy egy Németországéhoz hasonló szigorúságú német pontrendszert vezessünk be. Én úgy gondolom, pont ez indokolja egyrészt, hogy bevezessünk egy ilyen pontrendszert, hiszen sajnálatos módon a gépkocsik számának növekedésével az infrastruktúra fejlődése nem tud lépést tartani. Nagyon jól ismerjük azt a nagyon sok esetben, közlekedési balesetek híradása során olvasott indoklást, hogy nem a közlekedési viszonyoknak megfelelően vezette járművét.

Azzal meg végképp nem tudok egyetérteni, hogy most itt a csekély szabálytalanságok miatt vegzáljuk az autóvezetőket. Mindannyian vezetünk autót, nagyon jól ismerjük azt az állapotot, hogy mindaddig, amíg nem kapnak el minket, előszeretettel nyomjuk a gázpedált, de ha belefutunk egy ilyen ellenőrzésbe, akkor azt követően, legalábbis egy bizonyos ideig jobban odafigyelünk a közlekedési szabályokra. Pont ez a rendszer az, amelyik a folyamatosan kis szabálytalanságokat végző... - és ezek a folyamatosan kis szabálytalanságok előbb-utóbb tragédiákba torkollnak. Pont ezzel lehet kiemelni azokat a folyamatosan a közlekedést veszélyeztető vezetőket, lehet őket óvatosabb vezetésre kényszeríteni, illetve a pontrendszer alapján egy bizonyos pontszám elérése után továbbképzésre küldeni.

Azon, hogy a belső ponttartalom milyen, hogy milyen magatartásért hány pont jár, lehet vitatkozni, de szerintem magán a rendszeren nem érdemes, mert haszna lesz. Ez a véleményem.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 425 2000.09.28. 2:01  418-444

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Meggondolásra érdemesnek tartom Schvarcz képviselő úr mondandóját, habár a 7. pontban magam voltam, aki a "beavatkozás" helyett a "magatartás"-t javasoltam, illetve ugyanitt a "szolgáltatóval szembeni" meghatározás kivételét, hiszen nem egyirányú kapcsolatról van szó, hanem kétirányú kapcsolat történik minden ilyen esetben. Tehát ha csak a "szolgáltatóval szembeni"-t hagyjuk benne a törvényjavaslatban, akkor ez azt jelenti, hogy a szolgáltató a szolgáltatást igénybe vevővel szemben semmiféle ilyen eljárást nem kezdeményezhet.

Úgy gondolom, a "magatartás" lefedi az egészet, de most gondolkozom rajta, nem lehetne-e egy csatlakozó módosítóval "beavatkozás és magatartás"-ra módosítani az egészet, és akkor úgy gondolom, meg tudunk abban állapodni, és gondolom, a beterjesztő is elfogadja, hogy akkor ez így kompletten lefedi az egészet. Hiszen a szolgáltatásba nem feltétlenül értendő bele egyértelműen a magatartás. A magatartást az esetek túlnyomó többségében nem is a szolgáltatást igénybe vevők, hanem a hozzátartozók szokták általában kifogásolni. Tehát ha ez így a kormánynak, illetve az Igazságügyi Minisztériumnak megfelelő, szerintem egy kapcsolódó módosítóval át lehet hidalni. Akkor kérem, hogy adja be képviselő úr vagy beadhatom én is. Majd megbeszéljük.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 433 2000.09.28. 9:52  418-444

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Mielőtt a kijelölt pontokkal kapcsolatban elmondanám a javaslatomat, hadd reagáljak az Erkel képviselő úr által elmondottakra általánosságban, hogy nagyon nehezen értjük meg magának az egész eljárásnak a lényegét, és pont ezért fogadtuk el azt a bővített kört (Dr. Hende Csaba bólogat.), hogy ne csak jogi és egészségügyi végzettségű, hanem más egyéb felsőfokú végzettséggel rendelkező személyek is részt vehessenek ebben az eljárásban, illetve mediátorok lehessenek, hiszen nagyon nehezen tudunk elszakadni a bírósági emlékképektől - mintha egy ítélőszék lenne ez az egész, holott nagyon távol áll ettől. Én is bevallom őszintén, miután külföldi anyagokat kaptam és olvastam át ezekről a kérdésekről, akkor jöttem rá végeredményben, hogy egy teljesen más dologról van szó.

Tulajdonképpen a 8 év vagy 15 év szakmai gyakorlat irreleváns, mert ahogy Erkel képviselő úr is mondta, ha szükség van valamilyen szakmai kérdés eldöntésére, és a törvényben is benne van, akkor úgyis szakértőt lehet bevonni. Tehát itt a hangsúly inkább azon a képzésen van, amelyben ezek a listára került személyek részesülnek. Ez a megjegyzésem.

Én az ajánlás 15., 19., 20., 22., 24., 25. és 30. pontjaihoz szeretnék tényleg nagyon röviden néhány mondatot mondani. Kérdés volt, hogy a közvetítői névjegyzékbe kerülő személyek esetében, ha időközben összeférhetetlenség alakul ki, akár munkajogi, akár büntetőjogi okok miatt, akkor ezt milyen módon kell regisztráltatni, illetve hogyan értesül erről a kamara. Itt lényegében két megoldási variációt próbált a Magyar Demokrata Fórum a javaslatával benyújtani. Az egyik az, hogy akkor, amikor a közvetítőt a kijelölésről a kamara értesíti, és a közvetítőnek nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja ezt a közvetítői szerepet az adott ügyben, egyben nyilatkoznia kelljen arról is, hogy összeférhetetlenség nem áll fenn vele szemben; ez a 15. pont. A másik variáció pedig az, hogy ha ez az összeférhetetlenség időközben keletkezik a közvetítő esetében, akkor ezt 30 napon belül jelentenie kelljen. Megmondom őszintén, még mindig gondolkozunk, hogy melyik variációt preferáljuk.

A 19. pontban azt javasoljuk, hogy a 8 éves szakmai gyakorlatot Magyarországon kelljen letölteni, hiszen az elmúlt években tapasztalhattuk, hazatelepülések és egyéb módon, pláne ha az Unióhoz csatlakozunk, akkor ez nem lesz ritka, és akkor olyanok is praktizálhatnak, illetve elméletileg olyanok is bekerülhetnek a közvetítői névjegyzékbe, akik nem Magyarországon szerezték ezt a szakmai gyakorlatot. Látszólag egy picit ellentmondok saját magamnak az előzőekhez képest, de mi úgy gondoljuk, hogy azért a magyar viszonyok speciális viszonyok, azért nem árt, ha néhány évet legalább itt tölt az, aki ilyen tevékenységre vállalkozik. Bár erre ellenérv volt, hogy nem feltétlenül kell választani ilyen személyt, de mi úgy gondoljuk, hogy azért nem árt, ha berakunk egy ilyen pontosítást vagy módosítást.

Az ajánlás 20. pontjában egy pontosítást javasoltunk, hogy a közszolgálati viszonyt köztisztviselői viszonyként határozzuk meg. Jóllehet a törvény indoklásában egyértelműen benne van, hogy a közszolgálati viszony alatt a köztisztviselőit érti a törvényalkotó is, és a '92. évi XXIII. törvény is leírja a köztisztviselők jogállását, de úgy gondoljuk, hogy mi nem jogászoknak írjuk ezeket a törvényeket, hanem jogi szempontból laikus állampolgároknak, és itt példaként azt hoztuk fel, hogy a többek között alkotmánybírók által is szerkesztett jogi lexikon a közszolgálati jogviszony alatt egyértelműen leszögezi azt, hogy alá tartozik a köztisztviselői és a közalkalmazotti jogviszony is. Mivel a törvényalkotó szándéka nem az volt, hogy a közalkalmazottakat kizárja ebből a körből, ezért mi ezt a pontosítást javasoljuk.

Az ajánlás 24. pontja érdekes kérdés volt. A törvényjavaslatban az van, hogy az eljárás megkezdésekor a szolgáltató biztosítóját mindenkor kötelező értesíteni és ezekbe a tárgyalásokba bevonni. Többféle szempontból aggályosnak tartottuk ezt a kérdést, hiszen maga a biztosító is szolgáltatást végez az egészségügyi intézmények esetében.

 

 

(19.00)

 

Jóllehet, ennek a szolgáltatásnak az igénybevétele kötelező jellegű, de az, hogy melyik szolgáltatót veszi igénybe az egészségügyi intézmény, az már szabad tárgyalások eredményeként jöhet létre. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy - különösképpen kisebb súlyú esetek esetében - az intézménynek nem érdeke bevonni a biztosítót a tárgyalásba, különösképpen, ha az megegyezéssel zárul. Tudom, hogy nagyon durva az analógia, de gondoljunk a Cascóra, a bonus-malus-rendszer esetében, ha kisebb koccanás van, akkor nagyon sokszor inkább zsebből kifizetjük, hogy ne kerüljünk rosszabb kategóriába a biztosító esetében. Félő, hogy ilyen esetben a biztosító a kisebb súlyú esetekre hivatkozva a későbbiek folyamán a szolgáltatás díját megemelheti, és el tudunk képzelni olyan szituációt, amikor az egészségügyi intézmény nem érdekelt abban, hogy a biztosító jelen legyen ezeken a tárgyalásokon. Ezért javasoljuk azt, hogy a szolgáltató úgy is nyilatkozhasson, hogy a közvetítői eljárásban a biztosítójának a részvételét mellőzi. Ez nyilvánvalóan azzal jár, hogy azt kockáztatja, hogy a biztosító a későbbiek folyamán nem hajlandó a kárigényt teljesíteni.

A 25. pontban egy elég nyilvánvaló elírásból fakadó ellentmondást kívánunk feloldani, méghozzá azt, hogy a törvényjavaslat 6. § (3) bekezdése azt mondja ki, hogy a meghívóban tájékoztatni kell a feleket a képviselet lehetőségéről, illetve módjáról, továbbá fel kell hívni a feleket arra, hogy az üggyel kapcsolatos ismereteiket és irataikat lehetőleg az első ülésen tárják a tanács elé. Tehát ez egy megengedő fogalmazás: ha akarja, odatárja, ha akarja, akkor nem. Ugyanakkor a 8. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felek az első ülésen a rendelkezésre álló okiratokat is kötelesek bemutatni. Ezt ellentmondásosnak véljük, és ezért a 6. § (3) bekezdéséből az "és irataikat" megnevezést javasoljuk kivenni. Ezt az előterjesztő elfogadta.

Maga az egész eljárás lényege az, hogy reményeink szerint csökkentse a bírósági eljárások számát. Pont ezért egy ilyen kezdeményezés esetén az esetleg függő vagy folyamatban lévő bírósági pereket is fel kell függeszteni, és azt szüneteltetni kell, vagy véglegesen, ha megegyezés van, vagy az eljárásig, ha nincs megegyezés.

Joggal merült fel a kérdés, hogy mi van, ha ezt elfelejtik az érintett felek, hogy ezt valamilyen módon indirekt módon is kényszeríteni kellene, hogy ennek a kötelezettségnek tegyenek eleget. Ezt úgy látjuk megoldhatónak, ha a törvényjavaslatba betesszük azt, hogy ha a bejelentést bármelyik fél elmulasztja, akkor a közvetítői eljárást meg kell szüntetni. Ennyi.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 439 2000.09.28. 1:28  418-444

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Erkel képviselő úr, higgye el, hogy nyolc év alatt is lehet annyi tapasztalatot szerezni, mint tizenöt év alatt. Van az a mondás, hogy a szénium a bölcsőben kezdődik. Nem hiszem, hogy ez egy kardinális kérdés.

A titoktartás körül talán az adhat félreértésre okot, hogy a büntetőügyi kategóriák egy teljesen más kategória, az megy a maga törvényi útján. Ez a rész inkább a polgári peres ügyek kezelésére szolgál, és a polgári peres ügyek kezelése kapcsán igenis bizonyos fokú határt szabni kell a nyilvánosságnak, illetve a titoktartással kapcsolatos kérdéseknek. Úgyhogy itt valószínűleg az lehet a félreértés oka, hogy nagyon könnyen, megvallom, először én is mindig csak a műhibaperekre gondolok. Ha ott gondatlanság vagy egyéb bizonyítható, az automatikusan megy a maga útján, ahogy Schvarcz képviselő úr mondta, de ezekben az esetekben ez a törvény az esetek túlnyomó többségében polgári perekre, illetve büntetőügyek utáni polgári perekre - mert azok is követhetik egymást kártérítés formájában - azokra vonatkozik.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
161 441 2000.09.28. 0:40  418-444

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. A 39. pontban javasoltuk azt, hogy pont az ilyen kényes adatvédelmi kérdések miatt az igazságügy-miniszter és az egészségügyi miniszter ne csak a közvetítői képesítés megszerzésnek módjára, illetve ezek meghatározásának módjára kapjon felhatalmazást, hanem törvényi felhatalmazást kapjon a névjegyzékbe vezetett adatok körének meghatározására is. Úgy gondolom, ez az adatvédelmi törvénnyel szinkronban van, ezért javasoljuk, és támogatásra is talált.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 143 2000.10.17. 1:56  142-149

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Közlöny idei 91. számában jelent meg miniszter úr 24. szám alatt jegyzett rendelete, mely az egészségügyi intézmények minimumfeltételének a személyi részét szabályozza, ami, úgy gondolom, nagyon támogatandó és örvendetes törekvés, hisz köztudott, hogy Magyarországon az egészségügyi munkaerő-kínálat torznak tűnik, középszinten ápolókban nagyon nagy hiány van. A rendelet értelmében január 1-jétől a különböző fekvőbeteg-intézményekben, a megfelelő napszakokra lebontva, meghatározott számú szakszemélyzetnek, illetve segédszemélyzetnek kell dolgoznia ahhoz, hogy az adott osztály a működési engedélyt megkapja.

Kérdezem miniszter urat, hogy akkor, amikor ez a rendelet elkészült, egyrészt a szakmával egyeztettek-e - ugyanis az utóbbi időben egészségügyi intézmények hívták föl a figyelmet arra, hogy egyrészt financiális okok miatt, másrészt az utánpótlás hiánya miatt, hisz köztudottan nem jönnek az egészségügybe, hanem elhagyják a szakápolók és az ápolók az egészségügyet -, történt-e valamilyen hatásvizsgálat arra vonatkozóan, hogy teljesíthető-e ez a feltétel, mi várható ezen a téren, illetve mit tudnak tenni azok az egészségügyi intézmények, amelyek önhibájukon kívül esetlegesen ezeknek a feltételeknek nem tudnak megfelelni.

Várom válaszát, miniszter úr. (Taps az MDF soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 147 2000.10.17. 1:08  142-149

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen a választ, miniszter úr. Azonban úgy tűnik, hogy jóllehet azt mondta, hogy lényegében a szakma készítette elő ezt a rendeletet, azért még így is elég nagyoltnak tűnik ez a rendelet, hisz nem számol azzal, hogy különböző szakterületek szakemberigénye más és más, mondjuk, egy aktív kardiológia és egy orr-fül-gégészet ápolási szükséglete nem ugyanaz. Azzal egyáltalán nem számol - ha jól értelmezem -, hogy, mondjuk, a hétvégi műszak egy adott egészségügyi intézményben teljesen más, mint egy hétközi vagy esetlegesen egy felvételes időszak. Arról nem is beszélve - hisz a miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a Magyar Demokrata Fórumnak már a kezdetektől fogva ez az egész minimumfeltétel nem nagyon tetszik -, hogy ez az rendelet már akkor jelent meg, miután lezárultak az egyeztetések, a finanszírozási egyeztetések az OEP-pel, tehát valahogy ezek sem voltak összhangban.

Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 330 2000.10.17. 5:08  329-339

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Naponta jelennek meg a sajtóban híradások különböző egészségügyi intézményekkel kapcsolatban, hogy azok tevékenységét vagy azok egy részének tevékenységét a tulajdonos privatizálja.

A múlt héten csütörtökön a soproni kórház radiológiai osztályával kapcsolatosan jelent meg cikk. Elég emlékeztetnem csak arra, hogy a múlt héten Budapest önkormányzatának egészségügyi bizottsága foglalkozott ezzel a kérdéssel; vagy hogy választókerületemben maradjak: vélhetőleg már véget ért annak az egészségügyi bizottságnak az ülése Cegléden, amely a ceglédi szakellátás privatizációját hivatott előkészíteni.

Mindezen privatizációs folyamatok egyvalamiben azonosak és egységesek: az érintettek, az egészségügyben dolgozók túlnyomó többsége tiltakozik ellene, a Magyar Orvosi Kamara tiltakozik ellene, és más érdekvédelmi szervezetek is tiltakoznak ellene. A közös vélemény az, hogy az egészségügyben a privatizációt szabályozott törvényi keretek között kell lefolytatni, hisz ez mindannyiunk érdeke, és legfőképpen a betegek érdeke, mert a betegellátás biztonságát ez fokozná.

A Magyar Demokrata Fórum részéről benyújtott törvénymódosító javaslatunk azt kezdeményezi, hogy mindaddig, amíg az előkészítés alatt és tényleg a végső stádiumban álló, orvosi tevékenység ellátásának formáiról szóló, illetve az önálló szakorvosi tevékenységgel kapcsolatos törvények nem kerülnek a Ház elé, és ezt nem fogadja el a tisztelt Ház, addig rendeljünk el moratóriumot az egészségügyi privatizációval kapcsolatban.

Ez, gondolom, a tárca szándékával is összhangban van, hisz májusban a miniszter úr épp a magyar orvosi kamara elnökét kérte, hogy saját hatáskörében próbálja az önkormányzatokat arra ösztönözni, hogy önmérsékletet gyakoroljanak, amíg a törvényi szabályozás nem születik meg.

Úgy tűnik, hogy dacára az egészségügy igen rossz állapotának - amit folyamatosan mondunk, hogy nagyon rossz helyzetben van az egészségügy -, azért bizonyos csoportok számára mégiscsak vonzó, hisz azért gondoljunk bele, évi 400 milliárdos piacról van szó, és annak a működtetése kapcsán - még ha csak morzsákról beszélünk is -, bizony aki monopolhelyzetbe kerül, hosszú távra megalapozza a jövőjét.

Úgy gondolom és úgy gondolja a Magyar Demokrata Fórum, hogy a magánosításnak egy célja lehet. A célja az lehet, hogy a betegellátás javuljon. Ez akkor tud javulni, ha ez a magánosítás a többség akaratának megfelelően zajlik, ha a változásokból minél többen pozitívan kerülnek ki.

A jelenlegi folyamatok arra utalnak, hogy mielőtt még a törvényi szabályozás megszületne, szűk érdekcsoportok szeretnének monopolhelyzetbe kerülni, és aztán, amikor a törvény megszületik, a többség számára végeredményben semmi nem marad.

A másik, ami nagyon nagy veszély, hogy ha a jelenlegi struktúrában zajlik a szakellátás - arról már nem is beszélek, hogy fekvőbeteg-ellátás, mert az távol áll a Magyar Demokrata Fórum céljaitól -, ezt a struktúrát bemerevíti, nem adja meg a lehetőségét annak, hogy törvényi szabályozással azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek ma Magyarországon az ellátásban tapasztalhatóak, valamilyen módon korrigálni tudjuk.

Tulajdonképpen az önkormányzatoknak sem olyan jó, mert lehet, hogy a végén csapdahelyzetbe kerülnek, hisz a törvényi szabályozás miatt olyan utómódosítások, olyan szerződésmódosítások válnak szükségessé, melyekből a végén vesztesként kerülnek ki.

Mindezekre tekintettel kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a törvényjavaslatot, támogassák azt, hogy tárgysorozatba vegyük. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
164 338 2000.10.17. 2:06  329-339

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos, a félelmeim ismételten beigazolódnak. Igyekeztem nem pártpolitikai szempontok alapján beszélni egy olyan problémáról, mely az egész országot érinti, hisz ha az egészségügyi ellátásban gondok vannak, az a lakosságot érinti.

Én tisztában vagyok azzal - és ezt Hegedűs képviselő úrnak mondom -, hogy ez kétharmados törvényt érint. Ha elolvasta a benyújtott törvényjavaslatot, annak indoklás részében ez szerepel.

Sajnálom, hogy miniszter úr nem szólalt meg az ügyben, nem mondta el a tárca véleményét. Habár a bizottsági ülésen bizonyos jogi kifogások fölmerültek, de úgy gondolom, hogy az nem lehet akadály, azon lehet a legkönnyebben segíteni. Ez csak szándék és elhatározás kérdése.

Tulajdonképpen ezzel a kérdéssel megvilágította a parlament az egész egészségüggyel kapcsolatos attitűdjét - és ez vonatkozik mind a kormánypártokra, mind az ellenzékre -, hogy nem tudunk elszakadni egy ilyen, mindenekfelett álló kérdés kapcsán pitiáner, mindennapi pártpolitikai érdekektől, nem tudunk elszakadni egyéni érdekektől, hisz köztudott - önök is tudják, nagyon sokan tudják -, hogy nagyon sokan ülnek ebben a Házban, akik egyénileg is érdekeltek abban, hogy minél hamarabb keresztül tudjanak verni bizonyos dolgokat, mindaddig, amíg a törvényi szabályozás nem születik meg.

Én kérem, hogy gondolják végig, és támogassák a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.  - Közbeszólás az MDF soraiból: Na, ez egy jó beszéd volt.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 32 2000.10.19. 23:36  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahhoz, hogy az ember képet alkothasson arról, milyen jövő vár rá, és még inkább ahhoz, hogy ezt a jövőt tervezni tudja, mindenképpen célszerű a múlt tapasztalatait figyelembe vennie. Enélkül úgy jár, mintha egy sötét szobában kergetne egy fekete macskát, sőt a mostani költségvetési vitában megszólaló néhány ellenzéki képviselőt hallgatva az az érzése támad, hogy szerintük nincs is ott macska, kormánypárti vélemény szerint pedig a macska nem is fekete, hanem fehér; jómagam arra hajlanék, hogy van, de tarka.

Ha azonban ennél pontosabb képet szeretnénk kapni a kérdésről, a múlt tanulságait kell segítségül hívnunk. Erre alkalmat ad az 1999. évi költségvetés, illetve a társadalombiztosítási költségvetés zárszámadása, és még inkább az arról szóló állami számvevőszéki jelentés. Ha ennek az anyagnak a tanulságaira visszagondolunk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a központi költségvetés és az attól elvileg független társadalombiztosítási költségvetés egymással való kapcsolatában rendszeresen a társadalombiztosítás húzta a rövidebbet.

Az Állami Számvevőszék jelentése szerint a központi költségvetésnek különféle jogcímeken 130,1 milliárd forinttal kellett volna hozzájárulnia a tb-költségvetéshez, ám ennél 27 milliárd forinttal kevesebbet teljesített. A magánnyugdíjpénztárba átlépők után járó költségvetési támogatás 12,6 milliárd forinttal volt alacsonyabb a tervezettnél. Év közben a költségvetési egyensúly átmeneti zavara miatt a gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összegekből a kormány 7 milliárd forint céltartalékot zárolt, és annak felhasználásáról azóta sem döntött.

 

 

(9.40)

 

A Postabankkal szemben fennálló egykori szerencsétlen viszontgarancia-vállalás további 1 milliárd 673 millió forint kiadást jelentett az Egészségbiztosítási Alapnak, noha az annak alapját képező vagyon már előzőleg állami tulajdonba került. Ezen tapasztalatok mindenképpen aggályossá teszik a most tárgyalt költségvetésnek azt a megoldását, hogy a jövőben megszűnne az önálló társadalombiztosítási költségvetés, hiszen azt már most is a központi költségvetés egyik fejezeteként tárgyaljuk.

Európában nagyjából kétféle szociális védelmi rendszer alakult ki. Az egyik az úgynevezett bismarcki rendszer, amellyel például Németországban, Hollandiában, Ausztriában, Franciaországban vagy Belgiumban találkozhatunk. Ez a rendszer a támogatást a munkaadók és munkavállalók kötelező befizetéseire alapozza, és az állami vagy helyi költségvetés csak kisebb részben vállal benne szerepet. Megállapítható, hogy 40 évnyi állami egészségügyi rendszer után szinte valamennyi közép- és kelet-európai volt kommunista ország ezt a rendszert kívánja visszaállítani vagy kialakítani.

A másik, Európában megtalálható rendszer az úgynevezett Beveridge-i, amely elsősorban az Egyesült Királyságban, Írországban, Svédországban, Dániában és Olaszországban jellemző, és az adókból biztosítja a szociális és egészségügyi kiadások fedezetét.

Mindkét rendszernek vannak, lehetnek előnyei és hátrányai. Véleményünk szerint azonban előbb erről beszélni kellene, dönteni, és csak utána változtatni. Úgy tűnik, a kormányzat az állami egészségügyi szolgálat kialakítása irányába tesz lépéseket. Múlt évben döntöttünk arról, hogy a járulékbeszedés az APEH feladata lesz, de az eddigi eredmények nem támasztották alá e döntés helyességét, legalábbis ami az egészségügyet illeti. Nincs hiteles képünk az időarányos járulékbeszedésről, nő a kintlevőségek aránya, és nem kizárt, hogy a behajtás költségei is jóval magasabbak, mint korábban. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy talán még kevés idő telt el ahhoz, hogy korrekt értékelést lehessen készíteni az új rendszerről.

Az állami egészségügyi szolgálat irányába történő elmozdulást bizonyítja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve az államtitkári felügyeleten keresztül a Pénzügyminisztérium monetáris megfontolású biztosításpolitikai, finanszírozáspolitikai, sőt esetenként egészségpolitikát meghatározó centrummá válása. Ez ellen a bizottsági ülésen a Pénzügyminisztérium jelen levő képviselője tiltakozott, figyelmen kívül hagyva az államháztartási törvény 84. §-ának (2) bekezdését, mely szerint - idézem - a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak kezelői - a pénzügyminiszter irányítása és az egészségügyi miniszter, valamint a szociális és családügyi miniszter közreműködése mellett - közreműködnek a következő évre vonatkozó költségvetési irányelvek elkészítésében. A 84. § (6) bekezdése pedig kimondja: a pénzügyminiszter az 51. § (2) bekezdésében meghatározott időpontig terjeszti a kormány elé a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetési törvényjavaslat-tervezetét.

Kérdezem én: ki irányítja az egészségügyet ma Magyarországon? Milyen eszközei vannak az egészségügyi kormányzatnak elképzelései megvalósításához? Ki-ki eldöntheti. A Magyar Demokrata Fórum szerint ezen a helyzeten mindenféleképpen változtatni kell.

Az egészségbiztosítás pénzalapjának felügyeletét, a finanszírozáspolitika irányítását a szaktárcán belül kell megoldani. A finanszírozás az egészségpolitika megvalósításának legfontosabb eszközrendszere. Az e feletti rendelkezési lehetőség alapkérdés. A jelenlegi helyzet, amelyben tisztán pénzügyi, gazdasági determinációk sarokba szoríthatják olykor még a kormányzati szándékot is, elfogadhatatlan. A mára kialakult szituáció esetenként szűk csoportérdekeknek kedvez, szektoron kívüli lobbiérdekek érvényesítését teszi lehetővé, nagyon megnehezítve ezzel a források hatékony felhasználását és a folyamatos ellenőrzést.

Magyarország élen járó volt Európában a tömeges kockázatvállalásra épülő, generációk, szegények és gazdagok közötti szolidaritásra alapozott, mindenki számára hozzáférési esélyt jelentő bismarcki társadalombiztosítás kiépítésében. A mára 117 éves egészségbiztosítási modell óriási érték. Nem véletlen, hogy a rendszerváltoztatás első időszakában még az Antall-kormány idején leválasztottuk a társadalombiztosítást az állam köldökzsinórjáról, hiszen joggal féltünk attól: azon keresztül nem mindig a magzat felé áramlik az életben maradáshoz nélkülözhetetlen oxigén és tápanyag.

A társadalombiztosítást visszaadtuk a társadalomnak; ráadásul nem pólya nélkül, utcára tett csecsemőként, hanem ingyenes vagyonjuttatással kistafírozva. Mi sajnáltuk a legjobban, hogy a csecsemő dajkája, a tb-önkormányzat nem vigyázott gondos gazdaként a rábízott vagyonra, és ezért azt újból állami kézbe kellett venni. Ez azonban semmiképpen nem indokolja, hogy a mostani javaslat szerint az eddiginél is közvetlenebb kapcsolat legyen a nemzetgazdaság két alrendszere, az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés között.

Gondoljunk csak arra, hogy milyen hatása lenne ennek a lépésnek a járulékfizetési fegyelemre, ha a biztosítottak azt látják majd, hogy befizetéseiket egy házon belül, egy kézben, az eddiginél is követhetetlenebb módon kezeli. Hiszen már most is aggódnak amiatt, hogy az állam hozzáférhet a biztosítottak pénzéhez. Ennek is része lehet abban, hogy a társadalombiztosítási tartozások összege meghaladta a 300 milliárd forintot. Az egészségügyi hozzájárulás bevételei már 1999-ben is elmaradtak a tervezettől, a százalékos hozzájárulás esetében a tervezett 20,1 milliárd forinttal szemben mindössze 8,5 milliárd forint volt.

Ilyen bizonytalan bevételekre pedig nem szabad tervezni. Ezért igen komoly megfontolásra ajánljuk a pénzügyminiszter úrnak, gondolja meg, érdemes-e saját nyakába venni a társadalombiztosítás nyűgét, bajait. Mert igaz ugyan, hogy Magyarországon - Burundival ellentétben - még akkor sem szokás megenni a pénzügyminisztereket, ha más ennivalóra nem telik, de az is igaz, hogy aki nem tanul a múltból, az nem érdemli meg, hogy jövője legyen.

Tisztelt Ház! Jelen állapot szerint a választási ciklus utolsó költségvetését tárgyaljuk, így nem csupán lehetőségünk, hanem kötelességünk is, hogy elemezzük a rendelkezésre álló adatok alapján, mit sikerült megvalósítanunk elképzeléseinkből az egészségügy területén. A pénzügyminiszteri előterjesztés azt sugallta számunkra, hogy a polgári kormány négyéves pénzügypolitikája fejlődési pályára állította, illetve állítja az országot, sőt, a mostani költségvetés az áttörés költségvetése.

Sok igazság van az elmondottakban, de az egészségügyet illetően, enyhén szólva, kissé túlzó a megállapítás. A rendszerváltoztatás súlyos infrastrukturális, financiális és morális állapotban köszöntött rá a magyar egészségügyre. Körülményei, nehéz öröksége ellenére az egészségügyi társadalom emberfeletti munkát végzett, de így sem tudja biztosítani az állampolgári jogon járó egyenlő orvosi ellátást, és sem a beteg emberek, sem önmaga elvárásait nem tudja teljes mértékben teljesíteni.

Hazánk népességének évtizedek óta tartó fogyása az élveszületések számának csökkenésére és a halálozások számának egyidejű emelkedésére vezethető vissza. Az elmúlt évben bekövetkezett 48 ezer fős természetes népességcsökkenés az első világháború vége óta a legnagyobb. A születések számában, a kormány következetes családtámogatási rendszerének köszönhetően kedvező tendenciák kezdenek jelentkezni. A halandóság azonban európai mércével mérve magas, és csak tőlünk keletre fordulnak elő rosszabb halandósági viszonyok, alacsonyabb várható élettartamok.

Mára már eljutottunk oda, hogy a nemzetgazdaság fejlődésének egyik akadálya népegészségügyi állapotunk lehet. 1994-ben egy a Nature című folyóiratban megjelent tanulmány megállapítja, hogy Nyugat- és Kelet-Európa lakosságának egészségi állapota között tátongó szakadék van, és ez rontja a keleti régió Európához való csatlakozásának esélyeit. Józan Péter epidemiológiai válságként jellemezte ezt a folyamatot, mely a posztkommunista országokban mindenhol bekövetkezett, de sehol nem volt olyan súlyos a halandóság romlása, mint nálunk, és az elmúlt hat esztendőben jóformán semmit nem tettünk ennek megakadályozása érdekében. Jellemző, hogy az elmúlt évben a nyugdíjazások 40 százaléka rokkantosítás miatt következett be.

Az Antall- és Boross-kormány nemzetstratégiai kérdésnek tekintette a nemzet polgárainak egészségügyi állapotát, és hallgatva a szakemberekre, 1994 áprilisában határozatot fogadott el a hosszú távú egészségfejlesztési politika alapelveiről. A határozat mellékletét - és így szerves részét - képező tanulmány megállapításai, hogy stílszerű maradjak, a státus és a javasolt kezelés ma is helytállóak. A dokumentum leszögezi, hogy a lakosság halálozásának mintegy 90 százalékáért öt nagy betegségcsoport felelős, melyek között vannak olyanok, amelyek megelőzhetők és/vagy gyógyíthatók, és olyanok, amelyek megelőzését és/vagy gyógyítását még nem ismerjük.

 

(9.50)

 

Kimutatható - olvashatjuk az anyagban -, hogy amíg az egészségügyi ellátás rossz minőségét jellemző halálesetek száma Európában lefelé tendál, addig Magyarországon jobban emelkedik, mint az összes halálozás. A halálozási statisztikák jelentős eltéréseket mutatnak a városok és falvak, valamint a városokon belül az egyes kerületek lakói, továbbá különböző foglalkozású, anyagi helyzetű és műveltségű csoportok tagjai között.

A kormányhatározatban megfogalmazott program öt nemzeti cél megvalósítását tűzte ki, melyek a következők: "A lakosság mind nagyobb része vallja, hogy az egyik legfőbb emberi érték az egészség, és ezzel egyidejűleg el kell érni, hogy a döntéshozók mind a jogalkotásban, mind a költségvetésben kitüntetett jelentőséget tulajdonítsanak a lakosság egészsége javításának. A betegségmentes életéveket legalább 55 évre kell kiterjeszteni. A születéskor várható átlagos élettartamot férfiaknál legalább 67, nőknél legalább 75 évre kell meghosszabbítani. A különösen jó és rossz szociális körülmények között élő lakosság születéskor várható élettartama nem mutathat három évnél nagyobb különbséget. A halálozások és az élveszületések száma közötti különbséget jelentősen csökkenteni kell az élveszületések javára." E célok megvalósítása érdekében a kormányhatározat az oktatástól kezdve a munka-egészségügyi kérdéseken, környezetvédelmi problémákon keresztül a prevencióig sok feladatot tűzött ki.

A határozat kimondja még, hogy a program végrehajtásáért a népjóléti miniszter a felelős, aki minden év negyedik negyedévében jelentést tesz a kormánynak a program előrehaladásáról, melyet elfogadása esetén a parlamentnek is bemutat. Nem emlékszem rá, hogy a tisztelt Ház kapott volna ilyen anyagot, és arról sincs tudomásom, hogy a kormány előtt lett volna ilyen előterjesztés, vagy arról, hogy az idézett kormányhatározatot hatályon kívül helyezték volna. Lehet, hogy a Népjóléti Minisztérium Egészségügyi Minisztériummá történő átalakításával hatálytalannak minősítették azt.

Tisztelt Ház! Az egészségüggyel való "törődés" a költségvetésekben is tükröződik. Az egészségügyi összkiadásokon belül az egyes kasszák kezdeti viszonylagos súlyát az 1992. évi kiadásokban való részesedésük alapján határozták meg, és ez azóta alig változott. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetése szinte létrejötte óta deficites. A bevételek visszaesését a foglalkoztatottság csökkenése, a cégek és munkavállalók körében elterjedt adókerülő magatartás, továbbá a járulékok be nem fizetése okozta és okozza most is; a magánvállalkozók fejenkénti éves összes járadéka egyötödét teszi ki a bérből élő alkalmazottakénak, ami a járulékfizetés széles körű elmulasztására utal. A nyugdíjasok és szociális segélyben részesülők helyett a központi költségvetés által fizetett járulékok megszüntetése 1997-ben tovább csökkentette a bevételeket. Az így elszenvedett veszteségek a kizárólag fiskális szempontokat érvényesítő egészségpolitika miatt évről évre halmozódnak.

A kiadási oldalon 1991 és '94 között 12 százalékos reálérték-növekedés valósult meg. A Bokros-csomag bevezetésével 1995-ben a kiadások reálértéke 10 százalékkal csökkent, majd további 5 százalékkal a rá következő két évben. A teljes egészségügyi költségvetésen belül az alapellátásra előirányzott összegek '94 és '97 között 25 százalékkal, a járóbeteg- és fekvőbeteg-ellátásra fordított kiadások 10 százalékkal csökkentek. A gyógyszertámogatás 1997-ig reálértéken szintén csökkent, de azt követően egészen az elmúlt évig az inflációt jóval meghaladó támogatásnövekedésben részesült.

Az előttünk fekvő költségvetés adatai alapján sajnos azt kell megállapítanunk, hogy ebben a kormányzati ciklusban sem változik az egészségügy helyzete, és nagyon nagy optimizmus kell ahhoz, hogy ne romlásról beszéljünk.

1998-at bázisesztendőnek tekintve azt mondhatjuk, hogy a ciklus végére 1,6 százalékponttal javul az ágazat helyzete. Ehhez azonban az kellene, hogy az idei évben az infláció ne haladja meg a 8 százalékot, jövőre pedig a 6 százalékot; már most biztosak lehetünk benne, hogy ez nem valósul meg. Az adatokból viszont egyértelműen kiderül, hogy az állam fokozatosan vonul ki az egészségügy finanszírozásából. 1999-ben még a nemzeti össztermék 4,4 százalékát fordítottuk az ágazatra, 2002-re azonban ez az arány a tervezet szerint 3,9 százalékra csökken.

A bérezés tekintetében sem történt lényeges előrelépés, hacsak azt nem tekintjük annak, hogy az ágazati bérskálán sikerült megelőznünk a halászokat. Feltehetően ebben szerepe volt a tiszai ciánszennyezésnek is. A most közzétett statisztikai adatok szerint az elmúlt esztendőben a humán egészségügyi ellátásban dolgozók havi nettó átlagkeresete 43 318 forint volt, mely magába foglalja a műszakpótlékokat, az ügyeleteket, a hétvégén és ünnepnapokon végzett munkáért megállapított magasabb juttatásokat is.

A jövő esztendőre meghirdetett 20 százalékos bérnövekedés nagyon nagy veszélyeket hordoz magában, ha nem mondjuk meg, hogy ez pontosan mit jelent. Az előterjesztés szövege szerint "Az egészségügyi intézmények körében a minimálbér emelésének biztosításához, valamint a 2001. évben megvalósítandó 8,75 százalékos személyijutattás-növekedéssel és a minimálbér-emeléssel együtt értendő, átlagosan 20 százalékos bérfejlesztés végrehajtásához az előirányzat további többletet tartalmaz." - kissé bonyolultnak tűnik. Azaz, ha jól értelmezem, előbb mindenkinek megemelik 8,75 százalékkal a fizetését, majd ezt követően, akinek még mindig nem éri el a tervezett 40 ezer forintos minimálbért, azt kipótolják. Ez utóbbi a Gazdasági Minisztérium által készített számítások szerint közel 59 ezer egészségügyi dolgozót érint, az összes foglalkoztatott 39,1 százalékát. Szintén ebben a kimutatásban olvasható, hogy a minimálbér miatti szükséges alapbérnövelés az érintettek körében 17,2 százalék.

A Magyar Demokrata Fórum egyetért és támogatja a minimálbér 40 ezer forintra történő emelését, de felhívja a figyelmet, hogy ez jelentős feszültségeket fog generálni az egészségügyben. A bérskála összecsúszása következtében - reméljük, csak átmenetileg - a minőségi munka az eddiginél is jobban devalválódni fog. Ne sértődjön meg egyetlen kormánytag sem, ha emiatt kritikák fognak elhangzani.

Szintén az előterjesztésben olvashatjuk: "A költségvetési javaslat 2001. évi előirányzata egyrészt tartalmazza az átlagosan 8,75 százalékos személyijuttatás-növelés forrását a költségvetési rend szerint gazdálkodó intézményeknél megvalósítandó 2 százalékos létszámcsökkentés hatásának figyelembevételével." Ebből a javaslatból is jól látható, mit jelent az, ha a Pénzügyminisztérium határozza meg az egészségügy működését.

Kérdezem én, miniszter úr, hol csökkentsük a 2 százalékot. Az uniós csatlakozásból következően az ÁNTSZ esetében létszámbővítéssel kell számolni. A mentőszolgálat a túlóra-szabályozás miatt jelenlegi létszámában is csak igen nagy nehézségek árán tudja feladatát ellátni. Az alapellátásban gazdasági kényszerűségből már évek óta a törvényben előírt minimális létszámmal dolgoznak. Szak- és fekvőbeteg-ellátásban - bár az utóbbi időben megindult a spontán létszámcsökkenés - szintén létszámhiánnyal küszködnek, különösen, ha figyelembe vesszük a 24/2000. számú ágazati rendeletet, mely az egészségügyi intézmények működési minimumfeltételeinek személyi részét szabályozza. A bizottsági ülésen megkérdeztem a Pénzügyminisztériumot képviselő helyettes államtitkár urat, ismeri-e a rendeletet, a költségvetés összeállításánál figyelembe vették-e. A válasz lakonikus "nem" volt.

A dologi kiadások növelésének ismételt elmaradása már-már lehetetlen helyzetbe hozza egészségügyi intézményeinket. Mint köztudott, a fekvőbeteg-intézetekben felhasznált gyógyszerek nem részesülnek OEP-támogatásban, így azok árának az inflációt jóval meghaladó emelkedését saját költségvetésén belül kell kigazdálkodnia az intézményeknek. Az élelmiszerek ára is az elmúlt időszakban jelentősen megemelkedett, és akkor még nem beszéltünk az energia árának és más szolgáltatások árának emelkedéséről. Az embernek néha az az érzése, hogy előre megfontolt szándékkal igyekeznek még lehetetlenebb helyzetbe hozni az egészségügyet. Ez az érzés két nappal ezelőtt még inkább megerősödött bennem, amikor a Magyar Demokrata Fórum törvényjavaslatának tárgysorozatba-vételéről döntött elutasítólag a tisztelt Ház.

Nem telik el nap, hogy az újságok ne adnának hírt egészségügyi intézmények működtetésének magánosításáról.

 

(10.00)

 

Szegedtől Sopronig, Deszktől Ceglédig gőzerővel folynak az előkészületek. Ezekben az ügyekben egyvalami azonos: az érintett intézmények dolgozóinak túlnyomó többsége és az érdekvédelmi szervezetek tiltakoznak ellene, már amennyiben tudnak róla. Ezért javasoltuk, hogy amíg a folyamatokat szabályozó törvények nem kerülnek elfogadásra, és ez a reményeink szerint a közeljövőben várható, rendeljünk el moratóriumot az egészségügyi privatizációra. Akadályozzuk meg, hogy az egészségügyi dolgozók kiszolgáltatott helyzetbe kerüljenek, hogy az önkormányzatoknak utólag esetleg kártérítési perekkel kelljen szembenézni. Koalíciós partnereink és a középső ellenzéki párt elutasította a javaslatot, de nehogy azt gondolja valaki, hogy itt politikai döntés született: szűk gazdasági érdekcsoportok érvényesítették akaratukat. Évi 400 milliárdos biztos piacról van szó - ehhez képest holmi 20 millió forint bagónak minősül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti képviselőként nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor a társadalombiztosítás elkövetkező kétéves költségvetésének elfogadásáról kell nyilatkoznom, különösen így, hogy ez csupán az ország költségvetésének egy-egy fejezetét jelenti. Mivel tiszta lelkiismerettel nem tudom elfogadásra ajánlani, ezért csöndben megköszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 42 2000.10.19. 2:04  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Örülök is meg sajnálom is, hogy a hozzászólásom vitát gerjesztett, de úgy gondolom, hogy immáron lassan több mint két évtizedes egészségügyi tevékenységem feljogosít arra, hogy véleményt mondjak, függetlenül attól, és gondolom, hogy az eddigi parlamenti szereplésemmel ezt sikerült bizonyítani, hogy ezekben a kérdésekben nem politikailag, hanem szakmailag igyekeztem megnyilvánulni.

Bauer képviselő úr rosszul emlékszik, Balsai képviselő úr nem azt mondta, hogy meg fogjuk szavazni, hanem azt, hogy nem fogjuk megakadályozni a költségvetési törvénynek az elfogadását; azért ez a kettő, nagyon jól tudja ön is, nem ugyanaz.

Keller képviselő úrnak azt tudom válaszolni, hogy lehet provokálni (Keller László: Nem provokálok!), de miután jelenleg az egészségügy magánosítását illetően egy abszolút szabad terep van, mert nincs jogilag semmi sem szabályozva, ezért nem lehet jogilag megfogni egyetlenegy ilyen lépést sem. Az, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak: kiszolgáltatott helyzetben, mint ahogy minden munkavállaló ma Magyarországon, ágazattól függetlenül. De az, hogy a privatizálásnak, az átalakításnak a lehetőségéből teljesen kizáródik az egészségügyi dolgozóknak a túlnyomó többsége, úgy gondolom, ez a mi felelősségünk. Egy átalakításnak mindig vannak és lesznek vesztesei. Nekünk az a felelősségünk, hogy ez az átalakítás úgy történjen meg, hogy lehetőleg kevesebb legyen a vesztes, és több legyen a győztes. Olyan tendenciák indultak be, ezt nagyon jól tudják önök is (Keller László: Nevezd meg!), hogy bizonyos intézmények esetében szűk, néhány tagos érdekcsoportok próbálnak olyan monopolhelyzetbe kerülni, hogy amikor a törvényi szabályozás megszületik, akkor már ne lehessen változtatni.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 48 2000.10.19. 1:55  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Már-már megható számomra Bauer képviselő úr aggódása, de higgye el, hogy megbízható és korrekt koalíciós partnernek megfelelően kellő időben mindenki számára és előbb-utóbb az ön számára is világossá fog válni az, hogy a költségvetéssel kapcsolatosan, illetve a tb-költségvetéssel kapcsolatosan, mert azért még a reményt nem adtuk föl, hogy nem kerül összefésülésre a kettő, mert ebben viszont következetesen kitartunk, tehát a '99-es zárszámadásban az Áht.-módosítással kapcsolatos módosító javaslatunk bent van, és bízunk benne, hogy miután a legnagyobb kormánypárt több képviselője részéről is elhangzott ezzel kapcsolatos támogató megnyilatkozás, hogy azért ezt sikerül megakadályozni.

Bartha képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy tulajdonképpen nekem indifferens lenne, hogy Szegeden mi történik, csak engem Szegedre meghívtak, én Szegeden egy egészségügyi fórumon vettem részt, és a félelmek ott fogalmazódtak meg, habár igen depresszált módon, hisz nyilvánvalóan ilyen esetben azt mondják, hogy én hazamegyek, ők ott maradnak, valóban kiszolgáltatott helyzetben. De nagyon örülök, ha a szolgálat átalakítása a többség részére javulást fog hozni; ha egy konszenzusos, tárgyalásos átalakítás történik, akkor semmiféle gond nincs. De változatlanul az a véleményem, hogy érdemes lenne néhány hónapot várni, hogy a törvényi szabályozás alapján az egész országban egységesen menjenek végbe ezek a folyamatok. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 56 2000.10.19. 1:43  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Azok az idézetek, amelyek az Áht.-ból történtek... - megmondom őszintén, amikor a költségvetésre készültem, az íróasztalomon lévő több kötet közül egyet véve azt hittem, hogy az idei év költségvetését olvasgatom, közben kellett rájönnöm, hogy a múlt év költségvetését olvasgattam, és múlt évben, a költségvetés tárgyalása során módosítottuk ilyen módon az államháztartási törvényt, úgyhogy az nem az Antall-kormány ideje alatt került ebbe bele.

Abban teljesen egyetértünk, hogy miután jogszabály nincs, '90 óta szabadon lehet privatizálni, azonban az nem véletlen, hogy ez a tendencia ilyen hihetetlen mértékben felgyorsult. A béremelést illetően pedig mindezek az elvek akkor érvényesek, ha az adott munkavállaló a szakmai szorzójának megfelelő minimálbérszinten áll, akkor teljes mértékben érvényesül. Az esetek túlnyomó többségében azért, hála istennek, nem feltétlenül a minimálszinten vannak most a bérek meghatározva. Elmondtam a statisztikai adatok alapján, hogy ez milyen összegeket jelent, és nagyon köszönöm Horváth államtitkár úrnak, hogy korrekt módon elmondta, hogy mit jelent a béremelés, hogy akadályozzuk meg azt, hogy ismételten egy ilyen 15 milliárdos effektusba fussunk bele, hogy akkor, amikor adunk végre valamit, akkor akik azt a végén kapják, rossz szájízzel kapják. Ezért mondom, hogy pontosan mondjuk el, nehogy azt higgye mindenki, aki ott dolgozik, hogy január 1-jétől automatikusan 20 százalékkal meg fog emelkedni a bére, mert ez a béremelés nem ezt jelenti, hanem egy bértömeg 20 százalékos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) növekedéséről van szó.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 157 2000.10.19. 2:05  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Vojnik képviselő asszony utalt arra, hogy a délelőtt folyamán én állítólagosan kifogásoltam volna a gyógyítókasszák átjárhatóságát. Egy szóval nem beszéltem róla, alapvetően időhiány miatt, de ha beszéltem volna róla, akkor pozitívan beszéltem volna róla, ugyanis szemben képviselő asszonnyal, én azért el tudok képzelni olyan átcsoportosítási szükségleteket, amiket a szakma alapoz meg. Bízom benne, hogy egy komolyabb ellenőrzés kapcsán... - mert azért olyan nagyon erről nem esett szó itt ebben a Házban, a jelenlegi struktúrának az egyik leggyengébb pontja az ellenőrzés hiánya. Ennek hiányában vélhetőleg nagyon sok pénz folyik ki a rendszerből, de egy korrektebb ellenőrzés, a meglévő protokollok alapján - és akkor utalhatnék, mondjuk a racionális gyógyszerfelhasználásra is, hogy mit jelent - történő kezelés, illetve annak az ellenőrzése megtakarításokat eredményezhet egyes kasszáknál, és ez lehetőséget biztosít arra, hogy átcsoportosítsanak akkor, ha a szakma teszi.

Ami ellen én tiltakoztam - ha már ezt így lehet minősíteni -, hogy fiskális szemlélet érvényesüljön, hogy ne a pénzügyminiszter legyen, aki megmondja azt, hogy melyik kasszához mennyi pénzt kell tenni. A modellkísérletekkel kapcsolatban pedig az egészségügyi bizottság kapott a veresegyházi modellel kapcsolatban egy értékelést, aminek az egyik rezüméje volt az, hogy kicsi az a lakosságcsoport... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Majd folytatom később. Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 181 2000.10.19. 1:34  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. Bauer képviselő úr nagyon-nagyon összekever bizonyos dolgokat, amikor azt mondja, hogy a gyógyulás esélye az anyagi lehetőségektől függ. Lehet, hogy egy picit van benne, de talán arra gondolt, hogy a megbetegedés az, a mortalitási adatok azok, amelyek a szociális különbségekben is megmutatkoznak.

Amiről mi beszélünk, az az, hogy ha már van egy beteg, annak az egészségügyi szolgálathoz való hozzájutásában, illetve a szolgálaton belüli ellátásában lehetőleg ne legyen különbség, és úgy gondolom, hogy ez még Magyarországon túlnyomó többségében így van. Ha egy hajléktalan beteg kerül be egy egészségügyi intézménybe, vagy egy országgyűlési képviselő beteg kerül be egy egészségügyi intézménybe, ugyanazt az ellátást kapja, és kizárólagosan csak az egyéni állapotától függ az, hogy most ez akutan milyen hatásos vagy sem.

Úgyhogy ne keverjük össze a két dolgot! Amikor a szolidaritás elvéről beszélünk, akkor mi azt mondjuk, hogy a hozzáférés és az ellátáson belüli esélyegyenlőség maradjon meg, és pont ezért óvunk attól, hogy egy olyan gazdasági alapú biztosítási modell kerüljön bevezetésre, ahol valóban az érvényesülne, amit a képviselő úr mond.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 191 2000.10.19. 1:02  1-301

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen. T. Asztalos Ildikó képviselő asszony bár szlogen szinten használta, de ezen a szinten is vissza kell utasítani azt a meghatározást: Isten ments, hogy a betegek az orvosok kezébe kerüljenek, mert akkor van esélyük a gyógyulásra. Százötvenezer kolléga havi 43 ezer forintos nettó átlagkeresetért biztosít európai szintű egészségügyi ellátást ebben az országban. Ha valakiknek, akkor nekik köszönet jár azért, hogy ilyen körülmények között működtetik a rendszert, mert az, hogy a rendszer működik, a hivatástudatuknak és az elkötelezettségüknek köszönhető, és még vicc szintjén is nagyon durvának tűnik az, hogy ilyen meghatározásokkal becsméreljük őket. Nagyon szépen kérem, hogy ettől tartózkodjunk.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 263 2000.12.05. 2:05  262-269

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy évvel ezelőtt, amikor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár költségvetését elfogadtuk, döntöttünk arról, hogy a különböző zárt kasszák túlteljesítése esetén, ha az az éves előirányzat 5 százalékáig történik, akkor a pénzügyminiszter, e mérték felett a kormány engedélyezheti az ettől való eltérést.

A kötelező egészségbiztosítási ellátásról szóló 1997. évi LXXXIII. törvényhez kiadott 43/99. kormányrendelet kimondja, hogy a finanszírozás alapját szolgáló úgynevezett országos alapdíj módosítását OEP-kezdeményezésre az egészségügyi miniszter és az OEP főigazgatója közös közleményben teszi közzé. A nyár végén a híradások már szóltak arról, hogy a fekvőbeteg-ellátás esetében túlteljesítés fog bekövetkezni, ez év decemberre a kassza kiürül. Azt is tudhattuk a sajtóból, hogy az OEP főigazgatója kezdeményezte a hbcs visszanormálását; miután ez nem lett közzé téve, feltételezhető, hogy az egészségügyi miniszter ehhez nem járult hozzá, amiért köszönet jár. Mindezek ellenére elérkeztünk decemberhez. Az első leutalások egy 20 százalékos visszanormálásra utalnak, ami az igen szorult helyzetben lévő fekvőbeteg-ellátó intézmények működését lehetetlenné teszi, hisz ez az összeg tartalmazza a 13. havi bért és a dologi kiadást is.

Kérdezem a miniszter urat, hogy mint a pénzügyi felügyeletet ellátó miniszter, mit kíván tenni ebben az ügyben.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 267 2000.12.05. 0:45  262-269

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. Való igaz, hogy a zárt kasszáról a parlament döntött, de nem vagyunk látnokok, nem tudhattunk mindent előre. Habár azt tudtuk, hogy Magyarország népegészségügyi állapota katasztrofális, hogy az egészségügyi intézmények teljesítménye a betegellátást illetően nőni fog, s az az 5,5 százalék az infláció fényében azért nem tűnik olyan soknak. Mindenesetre ez megnyugtató, és bízom benne, hogy a megemelt hbcs-összeg, illetve ennek a pótlása időben el fog jutni az intézményekhez, és az év végi kifizetéseket lehetővé fogja tenni.

Köszönöm szépen a válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 356 2000.12.05. 1:58  347-361

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony. Úgy gondolom, akinek gyermeke van vagy gyermekekkel foglalkozik, az mindenféleképpen elgondolkodtatónak tartja ezt a határozati javaslatot, és egyet kell értenie azzal, hogy az 1997-ben megalkotott gyermekvédelmi törvény - és még folytatnám: az ahhoz kapcsolódó 15/1998-as népjóléti miniszteri rendelet, amely végrehajtási rendeletnek tekinthető - hatásosságát, eredményét mindenféleképpen ellenőrizni kell.

A Fidesz nevében megszólaló képviselőtársunk már részben reagált arra, hogy bizonyos vizsgálatok nem szükségesek, hiszen az adatok rendelkezésre állnak. A Magyar Demokrata Fórum mindenféleképpen fontosnak tartja, hogy áttekintsük ezeket a kérdéseket, azonban megítélésünk szerint ez egy olyan szakmai kérdés, ami elsősorban és első körben nem a parlament plénuma elé tartozik. Az eddigi tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy hiába próbáltunk szakmai kérdéseket itt megvitatni, azok mindig oly mértékben átpolitizálódtak, hogy a helyzet reális megítélésére nincs mód.

A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja azt javasolja, hogy az ellenőrző bizottság előkészítését követően az egészségügyi és szociális bizottság tételesen vizsgálja meg ezeket a kérdéseket, és azt követően, ha olyan felismerés történik vagy olyan határozat születik, akkor jöjjünk a Ház elé.

Tehát ebben a formában nem tudjuk támogatni az előterjesztést.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
183 57 2000.12.13. 6:22  46-60

DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, régi adósságát törleszti a törvényhozás, amikor a gazdasági jogalkotás mellett végre figyelmet szentel a társadalom azon tagjainak is, akiknek érdekérvényesítő készsége, lehetősége nem elég erős ahhoz, hogy helyzetük javítása, jogaik védelme érdekében hatékonyan felléphessenek. A cselekvőképességgel, gondnoksággal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megteszi azt a lépést, amely - ahogyan arra az indoklás is utal - az érintettek autonómiáját a korábbiakénál jobban figyelembe vevő differenciált rendszert, jogszabályi kereteket alakít ki, és egyben csak a legszükségesebb mértékben korlátozza az érintettek személyi szabadságát, döntési autonómiáját. Emellett biztosítja, hogy amikor ez szükséges, kizárólag bíróság dönthessen a cselekvőképesség korlátozásáról vagy kizárásáról, meghallgatva az érintettet, tehát a gondnokság alá helyezendő személyt.

A bizottsági viták során megtudhattuk, hogy a törvényjavaslat gondos előkészítő munka, egyeztetési folyamat során készült el, amely számos civil szervezet, a bíróságok és a gyámhatóságok gyakorlati tapasztalatait egyaránt hasznosítja. A szabályozásnak most csak az egyik elemére kívánom felhívni képviselőtársaim figyelmét.

A törvényjavaslat az Európa Tanács ajánlásával összhangban a korlátozott cselekvőképesség hatályos, valamennyi érintettre ugyanazon jogkövetkezményeket megállapító rendelkezései helyett elismeri, hogy a csökkent belátási képesség megnyilvánulhat úgy is, hogy az csak egyes kérdésekben, területeken jelentkezik. Ennek következtében a jövőben a bíróság a bizonyítási eljárás eredményeként ítéletében egyéniesítve, azaz testre szabottan mondhatja ki, hogy mely területeken, jognyilatkozatok tekintetében szükséges korlátozni az alperes autonómiáját, és mely kérdésekben dönthet a jövőben is önállóan az érintett személy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezéstől függetlenül. Így például lehetséges, hogy valaki krónikus költekező, ezért a vagyoni ügyeiben szüksége van a megfelelő kontrollra, de más ügyekben jól tájékozott és racionális döntéseket hoz. Az ilyen embert indokolatlan az élet minden területén korlátozni önállóságában. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy a gondnokság alá helyezendő korlátozott cselekvőképessége általános jellegű, azonban a családjogi jognyilatkozatok önálló megtételéhez szükséges belátási képessége fennáll.

A szabályozás helyességét, előremutató voltát erősíti meg álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak egy, a közelmúltban született döntése is. Ez megsemmisítette az egészségügyről szóló törvény azon passzusát, amely a cselekvőképességet kizáró és korlátozó gondnokság alá helyezettek esetében egyaránt más személyt jogosít fel az orvosi beavatkozással vagy a kezelés visszautasításával kapcsolatos döntésre. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez alkotmányellenes. A korlátozottan cselekvőképes betegek belegyezési és visszautasítási jogát differenciáltan, a cselekvőképtelen és cselekvőképes betegekre vonatkozó szabályok közötti tartományban szükséges rendezni.

Véleményem szerint az előttünk fekvő törvényjavaslat nagyrészt megoldja az Alkotmánybíróság által felvetett problémát. Azokban az esetekben ugyanis, amikor a bírósági eljárásban megállapítható, hogy az alperes képes a felelős döntésre az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása során, a bíróság e vonatkozásban fenn fogja tartani a teljes cselekvőképességét, és ennélfogva eleve nem kerülhet a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyzetekkel azonos státuszba.

Tisztelt Ház! A most említett kérdéskör mellett nagyon fontosnak találom a törvényjavaslatnak azt a részét is, amely a gondnok személyének kiválasztására, funkciójának újragondolására vállalkozik. A rendelkezések kifejezik, hogy a gondnok személye alapvető kérdés a gondnokság alá helyezett szempontjából. A cél ugyanis az, hogy megfelelő emberi, bizalmi kapcsolat alakuljon ki a gondnok és a gondnokolt között. Erre az új rendelkezésre kitűnő jogszabályi keretet nyújtanak többek között azzal, hogy a gondnokoltnak döntő szava lehet a gondnok kirendelésénél, illetve a hivatásos gondnok jogintézménye is alapvetően megújul.

Ugyancsak örömmel olvastam a törvényjavaslatban azt az alapelvi szintű előírást, hogy a gondnok vagyonkezelésének a gondnokolt jólétét kell szolgálnia, és a gondnok köteles a gondnokolt személyes kívánságát meghallgatni és jogos igényeit lehetőség szerint teljesíteni. E rendelkezések a gondnokoltak életminőségének javulását eredményezhetik.

Csak néhány elemét emeltem most ki a cselekvőképességre, gondnokságra vonatkozó törvényjavaslatnak. A kérdéskör fontosságát, a megoldási módozatok alapvető jó irányát ismerték el a törvényjavaslattal foglalkozó országgyűlési bizottságok is, amikor a törvényjavaslatot pártállástól függetlenül egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találták. Mindezekből következik, hogy a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja támogatni fogja a törvényjavaslat elfogadását, és készen áll az eddigiekben is elhangzott módosító javaslatok megvitatására, és gondolkodik saját maga is, hogy esetleg bizonyos finomításokkal még jobbá tegye az alapvetően megítélésünk szerint igen jó minőségű törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)