Készült: 2020.07.13.01:39:03 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

76. ülésnap (2007.05.29.), 268. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:39


Felszólalások:  Előző  268  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, az mindenképpen megállapítható, hogy a kormány az ellenzék felvetéseivel nem kíván érdemben foglalkozni. Mint már előttem is szóvá tették, ma estig lehet a módosító javaslatokat leadni, holnap reggel tárgyalja a bizottság ezeket a módosító javaslatokat, és addig természetesen a kormány érdemben ki fogja alakítani az ezzel kapcsolatos álláspontját. Nyilván tudjuk, hogy mi lesz ez az álláspontot: körülbelül azt fogják kialakítani, hogy egyetlen módosító javaslatot sem fognak támogatni az ellenzék részéről, ahogy ez szokott lenni.

Egyébként talán abból is látszik, hogy a kormány milyen érdeklődést mutat, mondjuk, a parlamenti vita során, hogy Kiss Péter jelen lévő miniszter az első négy hozzászólást végigtelefonálta itt a parlamentben, a következő kettőt végigbeszélgette, majd a kétperces körökben gyorsan hozzászólt kétszer, hogy látszódjék, hogy reagált ő is itt a vitában elhangzottakra. (Dr. Szekeres Imre: Erre viszont ne reagáljál! - Szórványos derültség.)

(21.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel különösen sok jelentősége nincs annak az említettek után, hogy itt a mai napon a parlamentben éjszaka tíz óra magasságában miket is mondunk, ezért nagyon röviden két dologra szeretnék csak reagálni. Az egyik, amit itt szocialista képviselőtársaim többször emlegettek, az az, hogy az elénk terjesztett törvény a szakképzés színvonalának javulását fogja-e garantálni. Itt komoly kérdéseket lehet feltenni: mivel is akarja a kormány, illetve ez a törvénytervezet a szakképzés színvonalát garantálni, növelni? Ebből a törvénytervezetből egyetlen válasz olvasható ki: a kulcskérdés az integráció.

A kormány azt gondolja, hogy munkaerő-piaci szempontból és a szakképzés színvonala szempontjából mindenképpen jobb lesz, ha majd nagy intézmények jönnek létre. Ahogy itt a parlamentben több képviselőtársam elmondta, ez bizonyos esetekben így lesz, bizonyos esetekben pedig nem. Ugyanis ezek az intézmények nagyon heterogének, vannak kisebb szakokat képző intézmények, vannak nagyobbak, vannak eszközigényes szakmák, és vannak egyáltalán nem eszközigényes szakmák. Én azt gondolom, hogy az eszközigényes szakmák esetében mindenképpen szükség van az integrációra, de azt kell kérdeznem, hogy egy közgazdaság, ügyvitel, informatika szak esetében ez miért szükséges.

Bonyodalmak lesznek, úgy tűnik, az intézmények fenntartása körül is, erről is szóltak már képviselőtársaim itt a parlamentben, sőt bizonyos kérdések esetében alkotmányossági aggályokat is fel lehet vetni. Hiszen a fenntartó, ami a megyei városi önkormányzat, jogkörét erőteljesen csorbítja az a rendszer, ezt ugyan elég kifinomultan fogalmazza meg a törvénytervezet, hiszen gyakorlatilag egy regionális szakképzési fejlesztési bizottság fogja majd eldönteni, hogy ez egy kormányszerv, hogy milyen fejlesztési forrásokat vehetnek igénybe az intézmények. Tehát innentől kezdve nem a választott szervek, hanem egy kormány által kinevezett testület fogja ezeket a kérdéseket eldönteni. Tehát mondhatjuk nyugodtan, hogy egy választott testület döntéseit felülírhatja egy miniszter által kinevezett testület.

A másik nagy kérdés, ami többször szóba került, és problémafelvetés szintjén mindenképpen indokolt: a lemorzsolódás kérdése. Itt többen felvetették, hogy a lemorzsolódás túlságosan nagy jelenleg a szakképzés során. És szerintem azt a kérdést fel kell tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt a törvényt elfogadjuk, és ez életbe lép, akkor a lemorzsolódás vajon kisebb lesz vagy nagyobb, csökkenni fog vagy növekedni.

Én azt hiszem, hogy azt viszonylag könnyen és gyorsan beláthatjuk, hogy az integráció centralizációt is jelent. És mi történik most, amikor a kormány parlamenti többsége drasztikusan megemelte például a diákok utazási költségeit, ráadásul kollégiumi férőhelyek nem létesülnek az integráció kiszélesítésével? Akkor mi lesz ennek a következménye? Önök szerint csökkenni fog ettől a lemorzsolódás? Az az igazság, hogy az én véleményem szerint, ha az utazási költségek drasztikusan növekednek, kollégium nem lesz, helyben nem lehet tanulni, az nem a lemorzsolódás csökkenését fogja magával hozni, hanem egyértelműen ettől, azt gondolom, a lemorzsolódás nagyobb lesz ezekben az intézményekben.

Sőt, ehhez még nyugodtan hozzávehetjük azt is, hogy sok hátrányos helyzetű diák esetében nem a szakmára való felkészülés a legfontosabb feladat. A leszakadók döntő része csak megfelelő személyiségfejlesztéssel lenne képes a szakmatanulásra, a fegyelmezett munkára, a kooperációra. Számukra nem a szakma elsajátítása az elsőrendű feladat, hanem a tanulásra, munkára való szocializálódás. Ez egy kisebb, családias hangulatú iskolában sokkal könnyebben megvalósul, mint egy több ezer fős mamutintézményben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha még ezt az utazási költségek mellé rakjuk, a kollégiumi férőhelyek ki nem épülése mellé rakjuk, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy bizony ez nem a lemorzsolódás csökkenésével, hanem egyértelműen a lemorzsolódás növekedésével fog együtt járni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mivel véleményünk meghallgatására viszonylag csekély az esély, és meglehetősen késői órán járunk, és még öt vagy hat törvénytervezet tárgyalása hátravan a mai nap folyamán, ezért én le is zárom a mondanivalómat.

Azt gondolom, összefoglalva, félő, hogy az előttünk lévő törvény nem növelni fogja a szakképzés hatékonyságát, félő, hogy a lemorzsolódás tovább nő a szakképzést folytató intézményekben, hisz ez a törvénytervezet összességében elő fogja készíteni a további pénzkivonást a szakképzés területeiről. Kíváncsian várjuk holnap a módosító javaslataink fogadtatását a bizottsági ülésen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  268  Következő    Ülésnap adatai