Készült: 2020.06.06.14:57:18 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 136. felszólalás
Felszólaló Szabó Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 11:27


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A helyi önkormányzatokat érintő költségvetési kérdésekről szeretnék beszélni, de néhány szót először általánosságban a költségvetésről szólnék. Képviselőtársamtól eltérően kicsit másképp látjuk mi a helyzetet. Képviselő úr felvázolta, hogy milyen jól teljesít a kormány hat éve, mi pedig úgy látjuk, hogy Magyarország Kormánya erőlködik annak érdekében, hogy erősödjön, azonban regionális összevetésben hazánk gazdasági helyzetét vagy a magyar polgárok anyagi gyarapodását vizsgálva az látszik, hogy sokkal inkább növekedett a leszakadás mértéke a megelőző években.

Nemzetközi szinten rossz híre van a magyar gazdaságpolitikának, amely a magyar tulajdoni arányok növelése érdekében az egyes ágazatokban a külföldi tulajdonú cégek kivéreztetésére irányul, és igazából, ha szigorúan veszem, komoly tőkebevonás az elmúlt időszakban nem volt, hacsak a bankok tőkebevonásáról nem beszélünk. A költségvetés pedig csak azért lehet jó helyzetben, mert kevesebbet költöttek egészségügyre, oktatásra, szociális ellátásokra, így összességében általánosságban azt lehet elmondani, hogy a következő évi költségvetés jövőre is kiszolgálja a kormány urizálását, e tekintetben igazságtalan és a korrupció melegágya.

Ami a helyi önkormányzatokat érinti: azt látjuk, hogy a Fidesznek 2010 óta, amióta kormányzati hatalomra került, egyre világosabb célja a hatalomkoncentráció, a kormányzati tevékenység kontrollálhatóságának a szűkítése, a hatalmi ágak mozgásterének a korlátozása. Ez a folyamat zajlik évek óta a már csak egyetlen, még valamelyest valós ellensúlyt képviselő hatalmi ág, a helyi közösségek képviseletére és érdekérvényesítésére hivatott önkormányzatok esetében is, azok feladat- és hatáskörének folyamatos drasztikus szűkítésével, az ellátásokhoz szükséges pénzügyi források csökkentésével. Az önkormányzati feladatok ellátásának pénzügyi forrásai a mindenkori költségvetési törvények alapján nagyon jól nyomon követhető módon évek óta szűkülnek. Ennek oka nem csupán az egyes feladatok állami részről történő átvállalása, államosítása, centralizálása vagy bárhogy is nevezzük, hanem a megmaradó feladatellátáshoz szükséges források reálérték-megőrzésének az elmaradása.

A helyi önkormányzatok feladatainak ellátásához a központi költségvetés, ahogyan látjuk, 695 milliárd forintot biztosítana 2018-ban, és ha megnézzük, az utolsó szocialista kormányok idején ez a szám 1164 milliárd forint volt, ami 41 százalékos csökkenést mutat 2010-hez képest. A kormányzati tervek szerint jövőre a 2017. évivel szinte megegyező összegből kell megoldani az önkormányzatok működésének általános alapvető és városüzemeltetési feladatait. Az látható, hogy a köznevelési, szociális, gyermekjóléti és gyermekétkeztetési, valamint a kulturális feladatokra szánt támogatás valamelyest több, mint amennyi tavaly volt, de ez döntően az ágazati bérpolitikai intézkedések finanszírozása miatt valósul meg. Számottevő viszont az önkormányzatok működési célú kiegészítő támogatása előirányzatának jelentős csökkentése ‑ 23 százalékkal csökken ez a szám ‑, ami összegszerűen 14,1 milliárd forintot tesz ki.

Az önkormányzatok finanszírozása 2013 óta feladatalapú finanszírozás, feladatalapú támogatási rendszerben történik, a finanszírozási struktúra alapjaiban azonban ma sem tér el a 2013-ban kialakított és alkalmazott forrásallokációtól. Az önkormányzatokat megillető egyes költségvetési támogatásokat 2018-ban is csökkenti az úgynevezett beszámítás összege, ami azt jelenti, hogy az alacsonyabb helyiadó-bevétellel rendelkező települések sajnálatos módon rászorulnak meghatározott százalékú kiegészítő forrásra, hiszen a feladataikat csak így tudják ellátni, és a jelentősebb iparűzési adóval rendelkező települések, jellemzően a nagyvárosok, amelyek pedig ezt a pénzt fejlesztésre fordíthatnák, viszont ennek megfelelően forráselvonásban részesülnek.

Megítélésünk szerint a 2013-ban bevezetett, feladatfinanszírozásnak nevezett rendszer az önkormányzatoktól történő forráskivonás ürügyéül szolgál csak alapot, a korábbi normatív finanszírozási rendszerhez képest nem jelent egy új átgondolt, akár egységes finanszírozási rendszert. Ez a kormányzati kényszeres forráselvonás 2018-ban is folytatódik, nagyon röviden úgy is fogalmazhatnánk, azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy sokkal több forrást vont el az önkormányzatoktól a kormány, mint amennyi feladatot azok átvállaltak.

A feladatfinanszírozás alapelveiben egyébként hibás, nincs meghatározva, hogy milyen szintet, milyen színvonalat jelent egy-egy feladat ellátása, mi a minimum-feladatellátási szint egy-egy ágazatban. A kiszámított finanszírozási számok nem fedik le a tényleges költségeket, minden egyes feladatot sajnos ki kell egészíteni saját forrásból, már ha a településeknek erre van pénzük. Jellemzően ad hoc és kiszámíthatatlan évközi finanszírozás történik egyes feladatoknál, ami értelemszerűen a biztonságos, a tervezhető önkormányzati működtetést szinte teljes egészében ellehetetleníti. A feladatfinanszírozási rendszer úgy lenne normális, átlátható vagy tervezhető az eddigiekkel szemben, ha meg lenne határozva az önkormányzati kötelező és önként vállalt feladat jogszabályi szinten, erre alapozva meg lenne állapítva a feladatok ellátási minősége, mennyisége alapszintje, és ez alapján a feladatokra jellemző területi, regionális egységköltségeket megismerve lehetne egy egységes, normális és kiszámítható forrást biztosítani.

(20.30)

A kormány bérpolitikája is ellentmondásos, hiszen előír, rendel, de ennek forrását nem adja oda az önkormányzatoknak, csak folyamatosan ígérget. Többször tettem fel magam is szóbeli kérdést, a Belügyminisztérium államtitkára folyamatosan azt válaszolta, hogy abban az esetben, ha szükség van az önkormányzatoknak a pluszforrásra a bérhez, hiszen a garantált bérminimum, illetve a minimálbér emelésével az önkormányzatok egyfajta nehéz helyzetbe kerültek, és ehhez forrást nem kaptak, akkor majd ezt az állam odaadja az önkormányzatoknak. Ez azóta is csak ígérgetés, ilyenfajta forrást az önkormányzatok nem kaptak.

Senki nem vitatja azt, hogy sürgetően szükség volt a régió legalacsonyabb béreinek emelésére. A visegrádi négyek között is a legalacsonyabbak a bérek nálunk, az átlagbérekben a lemaradásunk elérte a 30 százalékot. De ahogyan azt egyébként a kis- és középvállalkozások megszenvedték, úgy megszenvedik az önkormányzatok is, hiszen mint mondtam, nem tudják egyértelműen teljesíteni a kötelező béremelést, illetve, ha tudják, akkor azt vagy kötelező feladataik vagy egyéb feladataik kárára, terhére tudják megoldani. Hiszen, mint mondtam, pluszforrást az önkormányzatok nem kaptak. 230 ezer fő közalkalmazott dolgozik minimálbéren, illetve garantált bérminimumon, a bértolódás pedig több mint 470 embert érint.

Ugyanakkor azt látjuk, hogy a közalkalmazotti és köztisztviselői bértábla immár kilencedik éve változatlan, nem változik, függetlenül attól, hogy egyébként folyamatos tárgyalásban vannak. A Közszol­gálati Dolgozók Szakszervezete folyamatosan kéri, mi is itt, az Országgyűlésben számos alkalommal interpelláltunk, kérdést tettünk föl önöknek ebben az ügyben. Ugyanakkor előrelépést nem látunk.

Azt látjuk, hogy a 30 ezer önkormányzati köztisztviselő kétharmada 9 éve egyetlen fillért sem kapott béremelés gyanánt. Azt viszont látjuk, hogy a kancelláriaminiszter bejelentette, hogy ne is számítsanak több állami pénzre a jövőben sem, miközben egyébként az állami tisztviselők 30 százalékos béremelésben részesültek. Nem azzal van baj, hogy ők kaptak, nem sajnáljuk tőlük, nem is értük aggódunk, hanem a többiekért aggódunk. Értük emelünk szót, mint ahogyan egyébként azt a szakszervezetek is teszik.

Ha a szociális és gyermekjóléti ágazatot nézzük az önkormányzatoknál, akkor azt tapasztaljuk, hogy míg az önkormányzatoknál egy komoly centralizációs folyamat zajlott minden területen, addig ez az a terület, amelyen egyfajta decentralizáció folyik a kormányzat részéről. Történetesen az, hogy 2015 márciusa óta a településeknek maguknak kell megoldaniuk, hogy hogyan és miként biztosítják a pénzügyi forrást a rászoruló családok számára. 2015. március 1-jétől ugyanis az önkormányzatoknak maguknak kellett meghatározniuk, hogy milyenfajta települési támogatást adnak, hiszen a kormány a szociális segélyt, a közgyógyellátást és még sorolhatnám a pénzügyi forrásokat, az önkormányzatoktól elvette.

Ezzel természetesen megint az a baj, hogy a több mint 3 ezer település vagy önkormányzat esetén nagyon sok önkormányzat erre képtelen, nem tudja megoldani. Honnan is tudná megoldani, hiszen az alapvető feladataik megoldása is problémát jelent. Van természetesen néhány nagyobb város, többek között például Szeged városa is, amely egyébként az idei saját költségvetésében egy 500 milliós pluszkeretet biztosított pontosan a rászoruló emberek támogatására szociális keretként, de nyilvánvaló, és ezt tudjuk mindannyian, hogy nagyon kevés olyan város van, amelyik ezt megteheti.

A „Modern városok” programjának finanszírozásában is még számos kérdőjel van jelen. Nyár óta több száz milliárd forinttal növekedett a program országos költségigénye. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy számos meghatározó projekt optimális esetben is csak a támogatási ciklus utolsó harmadában, körülbelül, ahogy látjuk, 2018-tól indulhat el. Az európai uniós programok teljes körű elindítására komoly hatással bírhat sajnos az a tény is, hogy Brüsszel továbbra is vitatja az állami pályázatértékelő rendszerre alapozott uniós forráselosztó rendszert, bármennyire is tetszenek azt dicsérni.

Ami a közoktatást illeti, csak röviden még, egy új helyzet állt elő 2017. január 1-jétől az önkormányzatoknál. Korábban el tetszettek venni az önkormányzatoktól az iskolák fenntartási jogát, 2017. január 1-jétől már a működtetés jogát is, tehát az önkormányzatoknak nincsenek már iskoláik. Azt tetszettek mondani, olcsóbb, jobb, hatékonyabb rendszert tetszenek kiépíteni. Ez sem valósult meg. Nincsenek tekintettel arra, hogy a helyi közösségekben milyenfajta kapcsolat van a szülők, a pedagógusok és a gyerekek között.

Összességében tehát azt tudom elmondani, az ön­kormányzatokat érintően azt tapasztaljuk, azt lát­juk, hogy az önkormányzatiság mint szellemiség az önök számára nem fontos. Az önkormányzatok fölszámolása zajlik, és ezt nem csak én mondom, fi­de­szes képviselőtársuk által vezetett települési önkormányzati szövetségek is ezt mondják. Éppen ezért módosító javaslattal kívánunk élni. Kíváncsi vagyok majd, különösen Boldog képviselő úrra, hogy támogatni fogja-e azt a módosító javaslatunkat, amely az önkormányzatok működését kívánja majd emelni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai