Készült: 2020.06.06.16:00:52 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

224. ülésnap (2017.05.17.), 10. felszólalás
Felszólaló Kósa Lajos (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:55


Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a költségvetés az utolsó olyan költségvetés, amit ebben a ciklusban elfogadunk, tehát illik egy kicsit visszatekinteni arra, hogy 2010-ben honnan is indultunk és milyen ívet futott be a magyar állam gazdálkodása, hogyan is történtek a költségvetések végrehajtásai.

Tudjuk, hogy 2010-ben egészen katasztrofális állapotban volt az ország. Egy mondattal jellemezhettük: a görög állapotokhoz volt hasonló Magyarország helyzete; közvetlen államcsőd fenyegetett. A költségvetést úgy vettük át, hogy egyébként egy 600 milliárd forintos lyuk volt benne, továbbá fenyegetett, ami később bekövetkezett, 250 milliárd forintnyi európai uniós visszafizetés. A foglalkoztatás mélyponton volt; a gazdasági teljesítmény mélyponton volt; és akkor már évek óta nemcsak a gazdasági teljesítmény csökkent, hanem a reálbérek is csökkentek. Innen kellett valamilyen módon költségvetési pályát és gazdasági pályát felrajzolni. Ma elmondhatjuk, hogy amikor 2010-ben elmondtuk a fő céljainkat, az tényleg nehezen volt hihető. Azt mondtuk, hogy a segélyalapú, elosztásalapú államháztartási logika helytelen Magyarország számára, és számunkra csak a munkaalapú és növekedésalapú, teljesítményalapú gazdaságpolitika és költségvetési politika az elfogadható.

Ezenfelül azt mondtuk, hogy változtatni kell azon a megoldáson vagy azon a gondolkodáson, hogy évekig a költségvetésnek olyan fogalmai uralták a legfontosabb társadalompolitikai célvitákat, amelyek egyébként az emberek milliói számára teljes mértékben érthetetlenek. Emlékezzünk vissza: hiánycél, felülről nyitott költségvetési alapok ‑ ezek mind az elosztást szolgálták ‑, és az, hogy a különböző megszorító csomagokkal hogyan próbáljuk a költségvetésen tátongó lyukakat befoltozni. Mi azt mondtuk, hogy természetesen a költségvetés, az állam gazdálkodása kulcskérdés, és persze, ehhez kellenek olyan fogalmak, mint a GDP meg hiány, de a magyar társadalom alapvetően nem költségvetési társadalom. A magyar társadalom egy élő szövet, egy élő közösség, amelynek rendkívül fontos, a költségvetésen messze túlmutató, az éves pénzügyi vitákon messze túlmutató céljai, törekvései vannak.

Ebben fogalmaztuk meg a mi elképzelésünket a társadalompolitikáról. Azt mondtuk, hogy a magyar társadalom egyik legfontosabb középtávú problémája a demográfiai probléma, hogy a magyar népesség fogy. Ha ezen nem tudunk változtatni, akkor akármilyen csilivili költségvetést rakunk össze ‑ meg­jegy­zem, a demográfiai folyamatok itt is éreztetik a hatásukat, akár csak ha egy olyan egyszerű dologra gondolunk, mint a tömegközlekedési árkiegészítési rendszer vagy a fogyasztóiár-támogatási rendszer ‑, tehát ha erre nem tudunk valamilyen módon megoldást találni, akkor az erőfeszítéseink már középtávon is semmivé foszlanak. Ezért mondtuk azt, hogy a költségvetési logikát egy kicsit fel kellene cserélni arra a logikára, hogy nézzük meg, hogy mi a magyar társadalom legfontosabb érdeke, mi az, amit közösen el szeretnénk érni, és ehhez tervezzünk egyébként költségvetést, ne pedig fordítva, a magyar társadalmat megerőszakolva próbáljuk meg a költségvetési célokat megvalósítani.

Akkor a családtámogatási rendszer, az adózásban a családi adózási rendszer, az egyenes adó bevezetése, az adópolitika változtatása a jövedelemtípusú adókról a fogyasztási adó felé, az adóterhelés kiegyenlítése, tehát ezek voltak azok, amiket egyébként költségvetésre is lefordítottunk. És végül, de nem utolsósorban, azt mondtuk, hogy mindez hiábavaló biztonság nélkül. A családok biztonságának, a mindennapok biztonságának, az ország biztonságának megteremtése nélkül az erőfeszítéseink egész egyszerűen… Gondol egyszer valamit egy New York-i dolgozószobában egy spekuláns, csettint egyet, és meg van shortolva a magyar államháztartás, bukunk rajta, mondjuk a magyar családok elbukják a megtakarításuk felét. Volt már ilyen, emlékszünk rá. Londonból, illetőleg Angliából ezért tiltották ki Soros Györgyöt, mert egyébként tönkretett sok millió angol családot, és megshortolta a forintot. Itt is volt rá kísérlet, nem csak Soros Györgyé, félreértés ne essék, és mindig arról beszéltünk, arról hallottunk előadásokat meg beszédeket, hogy bizony-bizony a magyar államháztartás rendkívül sérülékeny, a magyar költségvetés finanszírozása rendkívül sérülékeny, nincs biztonságban az ország.

Innen indultunk 2010-ben, és most, 2017-ben, amikor az utolsó költségvetésünket fogadjuk el a választás előtt, azért nagyon-nagyon fontos eredményekről beszámolhatunk. A legfontosabbnak azt tartom, hogy aktív költségvetési eszközökkel és aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel sikerült megvalósítani azt, hogy 700 ezerrel bővült a foglalkoztatás. 700 ezerrel bővült a foglalkoztatás! Természetesen ez sem abszolút szám, mögé kell nézni. Tudjuk, hogy a közfoglalkoztatásban dolgozók számát tovább kellene csökkenteni. Ennek a 700 ezer új munkahelynek a nagyobb része egyébként már piaci munkahely, tehát a versenyszférában keletkezett, de tudjuk azt, hogy amilyen hasznos volt a közmunka rendszere akkor, amikor elindítottuk, akkor, amikor 3,2-3,3-3,4 millió ember dolgozott és lehetőséget és munkát adott nekik, úgy kell átértékelni a rendszert, mert egyébként természetesen ‑ gondolom, mindenki olvasta a makrotankönyveket ‑ van kiszorítási mechanizmus, nem csak a pénzpiacon, itt is van kiszorítási mechanizmus, ahol bizony bizonyos versenyszférában dolgozó szektorokban a közmunka kiszorítási hatása kapcsán olyan alkalmazkodás indult be a gazdaságban, ami nem helyes, és ezen folyamatosan korrigálni kell.

De önmagában azt nézni… ‑ persze, mindig vannak problémák, de sikerült a magyar gazdaságot és a magyar társadalmat egy munkaalapú társadalommá átalakítani a gondolkodásban is. A gondolkodásban ez hogy alakul át? Emlékszünk rá: Tiszalökön a közmunkáért tüntettek a tiszalökiek, a kivonuló híradó legnagyobb megdöbbenésére, mert korábban állandóan segélyalapú viták voltak a városban, most pedig a közmunkarendszer fenntartásáért tüntettek. Ez apróság, csak jelzi, hogy a gondolkodásban, a mentalitásban is óriási változás következett be. És amikor azt mondtuk 2010-ben, hogy tízmillióan vagyunk, és egymillió új munkahely kell, ez hihetetlen szám volt. Hihetetlen szám volt! És nézzék meg, időarányosan most hol tartunk! Ez óriási teljesítmény!

Óriási teljesítmény volt az, hogy a családtámogatási rendszer bevezetésével, nyugodtan mondhatom, hogy az Európai Unióban a legbőségesebb családtámogatási rendszer bevezetésével és fenntartásával majdnem minden családon tudtunk segíteni. Értelemszerűen vannak családok, amelyek válsága nem szociálpolitikai kérdés, hanem gyámügyi kérdés. Ott természetesen más eszközökkel kell fellépni, de a családok döntő többségén a devizahiteles akciótervünkön keresztül, és hogy hogyan tudtuk azt a 900 ezer devizahitelest megmenteni a közvetlen csődtől ‑ elviselhető mértékben károkat okozva egyébként a gazdaságban és a pénzügyi közvetítőrendszerben ‑, hogy a családi adókedvezmények, az otthontámogatási rendszer, a különböző, kifejezetten a nőket támogató szociálpolitikai és családpolitikai eszközrendszer bevezetésével, számtalan nóvummal és újítással… ‑ kétségtelen, hogy ez a makro­szá­mok­ban is egészen megdöbbentő, mert senki nem hitte el a demográfusok közül, hogy egyébként az egy főre, egy szülő nőre eső gyermeklétszám hét év alatt így tud változni, 1,28-ról 1,48-ra ment fel.

(9.50)

Ez még mindig kevés, félreértés ne essék, még mindig fogy a magyar társadalom, de a napnál fényesebben bebizonyította ez a nyolc év, hogy nem igaz az a mantra, hogy itt bizony nem tudunk mit tenni, itt bizony nincsenek politikai eszközök, ez egy olyan istencsapás, amin mi nem tudunk segíteni. És az összes költségvetés, ez a mostani is, a ’18-as is természetesen tovább támogatja ezt a legfontosabb célkitűzésünket, azt is, hogy a foglalkoztatás bővüljön, és azt is, hogy a családok továbbra is kiemelten támogatandó közösségei legyenek a magyar társadalomnak.

Harmadrészt szeretnék beszélni a biztonságról, hiszen nemcsak migrációs fenyegetés van, ami egyébként 2010-ben még nem volt, hanem az a fenyegetés is van, amitől mindig rettegtünk, hogy jaj, valaki megshortolja Magyarországot, akkor mi lesz, tönkre lehet minket tenni. Ezt úgy fogalmazták diszkréten és bájosan, hogy a magyar államháztartás rendkívül sérülékeny. Itt is óriási áttörést értünk el. Emlékezzenek rá, 2010-ben egy megállíthatatlanul növekedő külső államadósságot egy olyan finanszírozási szerkezet kísért, amiben a külföldi finanszírozók többségben voltak, szemben a hazaiakkal, és a lakosság, ami a legkényelmesebb és a legbiztonságosabb finanszírozó megtakarításaival a költségvetésben, 10 százalék alatt volt a teljes finanszírozásban. Ma a lakosság 30 százalék, és ma 26 százalék külföldi finanszírozza a magyar államadósságot. A többi belföldi, vagy devizabelföldi, vagy magyar intézményi befektető. Magyarul, a legnagyobb eredmény a pénzügyi biztonság megteremtésében mégiscsak az a bravúr volt, hogy egy olyan végletekig eladósodott és egy olyan, egyébként bóvli kategóriába minősített ország esetében, ami Magyarország volt 2010-ben, ezt meg tudtuk fordítani.

Persze kérdezhetik, hogy vannak-e csodák. Természetesen csodák nincsenek. Kell hozzá 10 millió, állhatatosan dolgozó magyar. Kell hozzá egy olyan politikai rendszer, amely felvállalja azokat a konfliktusokat, amit, ha emlékeznek rá, 2010-ben úgy fogalmazott meg Szijjártó Péter, illetőleg jómagam, hogy bizony ebben a válságban a gazdasági alkotmányosság határait súroló intézkedéseket kell hozni: magánnyugdíjpénztár, devizaadósság. Egy csomó eszközre emlékezhetünk, amelyek kapcsán a legélesebb jogi vitákat folytattuk arról, hogy ez belefér-e vagy sem a gazdaságpolitikába. De azt mondtuk, ha süllyedő a hajó, ha az életünkért küzdünk, akkor bele kell férjen. S ehhez kellett egy olyan politikai támogatás, amit a Fidesz és a KDNP adott meg a magyar kormánynak, és kellett egy olyan állhatatos kormány Orbán Viktor vezetésével, amely minden vihart bátran megvívott, minden csatát megnyert ebben az ügyben, és azt tudja mondani ma az Uniónak, hogy kedves Unió, bocsánat, nem fogadtuk meg a tanácsaitokat, sem Brüsszelnek, sem az IMF-nek, de jelentem, itt a magyar csoda ezzel a költségvetéssel. Nézzék meg a makropályát, a makroszámokat, hallottuk a kockázatokat ‑ mindig van kockázat a gazdaságban ‑, de ezek teljesen kezelhetők, a növekedési pálya, az inflációs pálya, az adósságpálya. Azt kell mondjam, hogy 10 millió magyar nyolc év alatt ‑ senki nem hitte el, de mégiscsak ‑ csodát tett.

Ez a költségvetés ennek az útnak a folytatása. A Fidesz-KDNP-frakció, nyugodtan mondhatom, mellszélességgel kiáll a magyar kormány gazdasági és költségvetési politikájáért, és szeretné azt a szövetséget fenntartani a választókkal, ami a garanciája annak, hogy ez így fog folytatódni. Azt, hogy a szocialisták mit tudtak csinálni az országgal nyolc év alatt, láttuk. Nem kéne újra megpróbálni.

Arra kérem a parlamentet, főleg a kormánypárti frakciókat, hogy természetesen vitában, költségvetési módosító indítványokkal, de alapvetően támogassuk azt a gazdaságpolitikát és költségvetési politikát, ami ezeket az eredményeket elérte. Ehhez kívánok mindenkinek nagyon jó vitát és munkát, és azt kérem, hogy támogassák a költségvetést. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  10  Következő    Ülésnap adatai