Készült: 2024.03.29.10:01:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

149. ülésnap (2011.12.07.), 198. felszólalás
Felszólaló Ertsey Katalin (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:01


Felszólalások:  Előző  198  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. A 19. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, amiben szomorúan állapítjuk meg, hogy a Fidesz egyáltalán nem foglalkozik ebben a választójogi törvényjavaslatban a magyar társadalom felét alkotó nőkkel, ezért azt a javaslatot tesszük, hogy egyharmadot, méghozzá minden harmadik helyre nőt jelöljenek a pártok az országos listában.

Nemrég volt egy vitanap is ebben a Házban. Abban ezen a vitanapon mindenképpen egyetértettünk, hogy kell több nő a parlamentbe, tarthatatlan a jelenlegi helyzet, miszerint 9 százaléknyian képviseljük a társadalom felét. Ezt minden épeszű ember beláthatja. Nem is érvelnék hosszasan amellett, hogy miért fontos ez, kutatások kimutatják, hogy milyen minőségi javulást hozna a döntéshozatalban, ha több nő venne ebben a részt, hiszen a nők képzettebbek ma már, és biológiai adottságunk az, amitől mások vagyunk, mint a férfiak: alkalmasabbak vagyunk arra, hogy az eltérő szempontokat összehangoljuk. És mi más lenne a politika, ha nem az eltérő szempontok összehangolása a közjó érdekében.

Hogy hogyan érjük el ezt, arra sajnos önöknek nincsen válaszuk, nekünk van. Az ajánlási pontban azt javasoljuk, hogy minden harmadik jelölt az országos listán nő legyen, vagyis női kvótát javasolunk, aminek a nemzetközi szakirodalomban az a neve, hogy átmeneti, különleges intézkedés. És itt szeretném megköszönni azoknak, akik a társadalmi vita során támogatásukról biztosították ezt a javaslatot, köztük van Szalma Botond, a KDNP új alelnöke, számtalan kitűnő kutató, szakember a közgazdaság-tudományi egyetemtől a nőkutatókon keresztül, a Talita keresztény női portál egyik szerzője is írt erről, illetve II. János Pál is már '95-ben arról biztosította egy beszédében a hallgatókat, hogy szükséges - akár törvényi szabályozással is -, hogy biztosítsuk a nők részvételét a közéletben. Ezt nemrég XVI. Benedek pápa is idézte; ugyan nem a Facebookon szólt hozzá a mi vitánkhoz, de Afrikában beszélt erről.

Próbáltunk többpárti módosítót benyújtani, és az egyeztetések során azt is javasoltuk, hogy nyújtsanak be egy olyan kapcsolódó módosítót esetleg, amivel átmeneti hatályt szabnak erre. Tehát ne adjuk fel a most megcélzott 16 százaléknál, hiszen azért az egy nagyon szerény növekedés lenne, még ha meg is duplázná a mostani arányt, 30 százalék az, ami fölött elkezd hatni valójában a nők jelenléte. Tehát nem kell aggódni, uraim, önöknek még nagyon sokáig a hegemóniája megmarad a Házban, csak valamiféle halvány jelzést adnánk a társadalom felé, hogy elindulnánk egy igazságosabb, egy jobban képviselő rendszer felé.

Mindössze két olyan szokványos és tájékozatlanságon alapuló érvet fogok megcáfolni, ami meglepő módon még kiváló alkotmányjogászok száját is gyakran elhagyja. Az egyik az, hogy nem szabad beavatkozni a rendszerbe, a természetes kiválasztódásra kell hagyatkozni. Nos, ezt az elmúlt húsz év fényesen cáfolta, egyre több a női jelölt ugyanis, tehát egyre többen érzik alkalmasnak még a jelenlegi borzalmas hangulatban is azt, hogy szeretnének a közéletben részt venni, mégis egyre kevesebben lesznek közülük képviselők, ugyanis pártközpontok, adott esetben, az önök esetében egyetlenegy ember dönti el azt, hogy kiből lesz végül jelölt és kiből nem. És mivel ezek a döntéshozók - adott esetben ez a döntéshozó - elsősorban vagy adott esetben kizárólag hatalmi szempontokat vesznek figyelembe, és a hatalomról való lemondás nem éppen gyakorolt erényük, ezért nem csoda, hogy a nők sorra kikerülnek a bejutó helyekről.

A pártokon belül működő nőtagozatoknak a bűnrészességéről most nem ejtenék szót. Valóban bűnrészesek ebben, de nem ők a fő bűnösök, azt gondolom, hogy minden pártnak van teendője abban, hogy felkészítse, felkutassa azokat a jelölteket, akik valóban nem kvótanévként, hanem alkalmas jelöltként tölthetik be a fenntartott helyeket.

A második gyakori érv, ami rendkívüli tájékozatlanságra vall, azt mondja, hogy ez egy diszkriminatív javaslat. Nos, a Magyar Köztársaság - hamarosan Magyarország - esélyegyenlőségi törvényében, amit egyelőre még nem iktattak ki szerencsére, nevesítve benne van az, hogy nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését, ha egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport - ez itt a nők - esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul. Sőt nevesíti azt is, ha egy párt az alapszabályában ilyet rögzít, vagy törvény nevesíti ennek a fajta esélyegyenlőtlenségnek a felszámolását, az nem diszkriminatív. Ezt ezúton is üzenem Sólyom Lászlónak, aki sajnos most nincs itt, alkotmányjogászként én nagyon tisztelem őt, de sajnos ebben a téved.

Abban is tévednek, hogy alkotmánysértő lenne ez a javaslat, hiszen az alaptörvény kifejezetten nevesíti azt a Szabadság és felelősség XV. cikkelyében, hogy Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti, valamint külön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket. Tehát semmiféle olyan akadálya, ami itt az előzőekben felmerült, és nyilván laikus választók megtévesztésére alkalmas lehet - az alkotmányjogászok egyértelműen kimutatták, hogy nem alkotmányjogi probléma van ezzel. Az a probléma ezzel talán, hogy le kellene mondani előjogokról, és azt a fajta férfikvótát vagy párthűségkvótát, hiszen ma - azért ne csaljuk meg magunkat - nem kizárólag az alkalmasság dönt a jelöltek személyéről, ezt feladják valamelyest, különösen egy csökkenő parlament esetén. De én arra kérem önöket, hogy fontolják meg, hiszen a világ több mint száz országában alkalmazzák sikerrel a kvótát. Sok helyen már ki is vezették, hiszen elérték a célt, és már nincs szükség a kvótára. Ezért nem találnak kvótát egy csomó olyan országban, amire gyakran hivatkoznak. Ott maximum a pártok önként vállalt kötelezettsége, hogy 30, 40, 50 százalékban nőket jelölnek.

A térségünkben még a kvóta az, ami megoldást jelent. Ha példát vesznek Lengyelországról, ők elégedetlenek voltak a 20 százalékos aránnyal - ugye, ez az, amiről mi még csak álmodunk -, és 2011 elején 35 százalékos kvótát szavaztak meg. A miniszterelnök úr, aki - talán tudják - egy konzervatív polgári oldalt vezet, kicsit csalódott volt, hogy nem sikerült 50 százalékos arányt kiharcolni.

Azt gondolom, hogy egyetlenegy módon lehet ezt a fajta küzdelmünket a nők méltó képviseletéért a magyar parlamentben leállítani, kifogni a szelet a vitorlánkból, ha önök - és ez minden parlamenti pártnak szól, de elsősorban a most uralkodó kétharmadnak - bejelentik, hogy túlszárnyalják az eddig alkalmazott kvótákat, elfogadják az LMP kihívását, és a jelenleg általunk 33 százalékban meghatározott női kvótát meghaladják, bejelentik, hogy 2014-ben ennél magasabb arányban, legalább 35 százalékban nőket fognak bejutó helyre jelölni a listáikon. Én nagyon várom ezt a bejelentést, addig is folytatjuk a harcot. Ha ebben a törvényi vitában nem sikerül elérnünk, akkor az eljárási törvényben folytatjuk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  198  Következő    Ülésnap adatai