Készült: 2020.04.06.12:37:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

141. ülésnap (2016.04.12.), 136. felszólalás
Felszólaló Pogácsás Tibor (Fidesz)
Beosztás Belügyminisztérium államtitkára
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Előadói válasz
Videó/Felszólalás ideje 6:12


Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

POGÁCSÁS TIBOR belügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az várható volt, az ivóvíz, a víz, a víz hasznosítása és nyilván a jövőnk megmozgatja képviselőtársaink fantáziáját, és az ivóvízhez, a vízhez, az öntözővízhez, és egyáltalán mindenhez, ami a vízzel kapcsolatos, azzal kapcsolatban elmondják a hozzászólásaikat. Maga a törvény azonban ennél sokkal szerényebb, csak három tételben, három lépésben kíván a vízgazdálkodáshoz hozzászólni. Ez a törvény nem alkalmas arra, és nem is tűzte ki szándékául azt, hogy akár a homokhátság problémáit, akár a Dunával kapcsolatos problémákat e törvény keretén belül oldjuk meg.

Az viszont egyértelműen célja a törvénynek, hogy a törvényjavaslat elfogadása után az európai uniós jogharmonizáció megtörténjen. Mindenképpen az a célunk, hogy tisztább képet kapjunk, tisztább helyzetet teremtsünk a vízkivétel kapcsán. Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy mindazok a vízkivételi művek, kis kutak, egyebek, amelyek megépültek, illetve létrejöttek az elmúlt évtizedekben, nyilvántartásba kerüljenek, hiszen ma senki nem tudja megmondani pontosan, hogy hány házi vízmű, vízkivételi mű van, amely adott esetben egy rossz időjárási időszakban vízszennyezési forrásként működik, hiszen a rosszul vagy szabálytalanul megépített házi kutak egy belvizes időszakban adott esetben pont visszafelé vezetik a vizet, és így szennyezik el a föld alatti vízkészleteket. Az természetesen nem lenne elfogadható, hogy mindezt bírsággal sújtsuk, és egy kibogozhatatlan előállítás vagy létrehozás után a mostani tulajdonosokra terheljük a felelősséget. Ezért szükséges az a nagyjából kétéves türelmi időszak, amely ezeknek a kutaknak vagy vízkivételi helyeknek a legalizálását lehetővé teszi. Az LMP részéről az a megállapítás, hogy azok a kiskerttulajdonosok, akik ilyen kutakkal rendelkeznek, valamiféle oligarchák lennének, azt gondolom, erős túlzásnak tekinthető.

A víziközmű-társulatok és a víziközmű-válla­latok között jelentős különbség van. Heringes képviselő asszony, mi ebben a törvényben nem a vízi közműveket üzemeltető vállalatokkal kapcsolatos szabályozást fogalmazunk meg, hanem a víziközmű-társulatokkal kapcsolatosat. A víziközmű-társulatok azok a lakossági önszerveződő társulatok, amelyek ezeket a létesítményeket alapvetően megépítették, illetve ma is megépítik, az ehhez szükséges lakossági támogatást, mind anyagi, mind pedig erkölcsi támogatást megszervezik. Aki ebben járatos, az nyilvánvalóan tudja, hogy nagyon-nagyon fontos szerepet töltöttek be a víziközmű-társulatok abban, hogy a csatornaberuházások indulásakor elfogadtassák azt, hogy lakossági hozzájárulás szükséges, hogy majd csatornadíjat kell fizetni, hogy ennek az összes terhét is viselni kell. Ez tehát egészen más, mint a vízi közművet üzemeltető társaságok, és ez a törvény nem is a társaságokkal kapcsolatban kíván most szabályozásokat megfogalmazni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően úgy tudom összegezni, úgy értelmezem az elhangzott felszólalásokat, hogy az LMP kivételével a szabályozás fő irányait támogatni tudják, az LMP kivételével a többi párt számára elfogadható az, hogy legalizálni kell, nyilvántartásba kell venni a vízkivételi pontokat, ehhez türelmi időt kell szolgáltatni; a víziközmű-társulatok szabályozását egyértelművé kell tenni, hiszen az elmúlt időszakban bizony voltak olyan viták, amikor egy-egy önkormányzat, illetve a víziközmű-társulat jogutódja mint önkormányzat aztán vitába keveredett a saját lakosságával. Ez a szabályozatlanság pontatlanságából is levezethető volt. Ez a szabályozás most mindezt rendezi.

Az pedig, hogy két ellentétes vélemény fogalmazódik meg a járulékfizetés kötelezettségének a mentességéről vagy éppen a mértékéről, az természetes, hiszen a mezőgazdaságban élők, a mezőgazdászok nyilván azt szeretnék, ha minél kisebb költséggel öntözhetnének, és ennek nyilván vannak közgazdasági okai is. De azért az a 30 hektár, amely az öntözés során mentes a járuléktól, még mindig nehezen tekinthető oligarchának és nagygazdaságnak, ez tehát alapvetően a kisebb gazdálkodóknak kedvez. Persze érthető, hogy a mezőgazdaság ennél nagyobb mentességet szeretne.

Én azt gondolom, hogy minden érvet és minden indokot mérlegelve megfelelő szabályozás születhet. Az olyan módosító indítványokat, amelyek a törvényt javítják, természetesen elfogadjuk, és azt kérem, hogy a Ház majd támogassa a törvényt. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(17.00)




Felszólalások:  Előző  136  Következő    Ülésnap adatai