Felszólalás adatai

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Politikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Abban közmegegyezés születhet ebben a parlamentben, hogy a törvényjavaslat hátterében egy alkotmánybírósági döntés húzódik meg. A 7/2001. számú alkotmánybírósági határozat a jogbiztonság elvére hivatkozva megsemmisítette az ombudsmanokról szóló 1993-ban elfogadott törvény 29. § (1) bekezdésének néhány elemét, s ennek következtében joghézag állna elő akkor, ha 2001. december 15-e után nem lépne hatályba ezek helyébe új törvényi rendelkezések sora. Ennek következtében az Országgyűlés valóban kényszerhelyzetbe került, döntenie kell, ám ezt a döntést megfelelő széles politikai konszenzus alapján kell meghoznia.

Közismert, hogy kétharmados törvényről van szó, ugyanakkor ennek a kétharmados törvénymódosításnak a benyújtását nem előzte meg hatpárti egyeztetés. Egy hatpárti egyeztetés lehetővé tette volna, hogy olyan javaslat kerüljön a Ház elé, amely valamennyi parlamenti politikai erőnek a támogatását bírja. Ennek hiányában az ellenzéki pártoknak csupán arra nyílik lehetőségük, hogy módosító indítványokkal fejezzék ki saját álláspontjukat, s egyben kérjék a kormányzati többséget arra, hogy ezeket a módosító indítványokat fogadják el. Ám ebben az esetben, éppen azért, mert kétharmados törvényről van szó, az ellenzék politikai ereje, súlya jóval nagyobb.

Semmiképpen nem célunk az, hogy joghézagok maradjanak, de az sem célunk, hogy olyan törvény szülessen, amely nem bírja a Házban a széles körű konszenzust; olyan törvény szülessen, amely bizonyos területeken azért mégiscsak csorbítja az országgyűlési biztosok feladat- és hatáskörét - gondolok itt természetesen nemcsak a biztosra, hanem általános helyettesére is.

(17.20)

Abban az alapkérdésben, hogy úgynevezett államhatalmi szervvel, más szóval, az Országgyűléssel kapcsolatosan lehet-e az állampolgári jogok országgyűlési biztosának bármiféle jogosítványa, ezzel összefüggésben úgy gondolom, nem lehet arról beszélni, hogy nincs megegyezés, hiszen - minden ellenkező vélekedéssel szemben - az Országgyűlés tevékenységét a biztosok közvetlenül nem érintették.

Az Alkotmánybíróság határozata egyértelműen kimondta, hogy az államhatalmi szerv egy meghaladott államelméleti felfogás meghatározó jelentőségű kategóriája, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy ezt a kifejezést a ma hatályos alaptörvény tartalmazza. Az alkotmány 19. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés. Az államhatalmi szó tehát benne van a hatályos alkotmányban, része a mai alkotmányos fogalmi rendszerünknek. Meg kell jegyeznem, hogy az államhatalmi kifejezésnek természetesen van egy szélesebb értelme: átfogja valamennyi állami szervet, mint erre egyébként az Alkotmánybíróság a határozat indoklásában utal is, de ennek ellenére mindenki világosan tudja, hogy ez a kifejezés az alkotmányban kizárólag az Országgyűléssel kapcsolatosan fordul elő.

Milyen is valójában a parlament és az ombudsmanok viszonya? Kétségtelen - erre az előbb már utaltam -, hogy az ombudsman közvetlenül nem járt el a parlament döntéseivel kapcsolatosan, ám a ma hatályos törvény 22. és 25. §-a közvetett lehetőséget biztosít az országgyűlési biztosnak arra, hogy a parlament tevékenységét valamilyen módon mégiscsak befolyásolja. A 22. § alkotmánybírósági indítványozási jogokat ad az ombudsmannak, olyan esetekben is, amikor korlátozott az indítványozók köre, mint például az alkotmányértelmezésnél, illetőleg jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatánál. Mind a két esetben arról van szó, hogy parlamenti döntést, akár törvényt is, az ombudsman megkérdőjelezhet, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, és az alkotmányértelmezés alapvetően befolyásolhatja a törvényhozás tevékenységét, a döntéseit. Ez egyébként meg is történt 1997 szeptemberében, amikor az ombudsman alkotmányértelmezést kért a népszavazással kapcsolatosan, és az alkotmánybírósági határozatnak nagyon komoly belpolitikai következményei voltak.

A 25. § pedig azt mondja ki, az országgyűlési biztos jogosult arra, hogy joghézag vagy más jogi anomália esetén a jogalkotó szervhez forduljon, ez a szerv lehet maga az Országgyűlés is. Ennek következtében valójában nem oldottuk meg azt a problémát, amit meg akartunk oldani, nem is lenne helyes egyébként ezt a problémát a maga teljességében megoldani, tudniillik ezekben az esetekben az ombudsman, éppúgy, mint más jogosítványait is gyakorolva, nem ügydöntő szervként, hanem figyelemfelhívó, szignalizáló, a közvéleményt támogató, tájékoztató szervként tevékenykedik. Mint közismert, az ombudsman fő fegyvere a nyilvánosság, és ezeket az eszközöket, a nyilvánossághoz fordulás különféle formáit ilyen esetekben akár az Országgyűléssel kapcsolatosan is alkalmazni tudja.

Nagyon röviden kitérnék arra, hogy a megszületendő törvény, a mostani törvényjavaslat, mint erre Kósáné Kovács Magda képviselőtársam már az előző felszólalásában utalt, valóban egyfajta korlátozást kíván megállapítani mind az ügyészség esetében, mind a közjegyzőknél, mind a bírósági végrehajtóknál. Jeleznem kell, nem azt kifogásolta az Alkotmánybíróság, hogy ilyen szervekkel kapcsolatosan jogosítványai lehetnek az ombudsmannak, hanem azt kifogásolta, hogy az alkalmazott kategóriák nem feleltek meg a jogbiztonság követelményének. Van olyan ombudsman Európában, a svéd ombudsman, akinek a bíróságokkal kapcsolatosan is vannak bizonyos jogosítványai, és ez a svéd igazságszolgáltatási rendszerben semmiféle ellentmondást nem idéz elő.

Nagyon röviden utalnom kell arra is, hogy a taxációnak is megvannak a maga csapdái. Akármennyire is fontos egy pozitív taxáció, és mellétéve egy negatív taxáció, előfordulhat, hogy valamely szerv például mind a kettőből kimarad; ez történt például a briteknél, ahol 1967-ben szabályozták a parlamenti biztos intézményét, s mind a pozitív taxáció, mind a negatív taxáció olyan volt, hogy nem tartalmazta például az állami közszolgáltató szerveket, amelyek monopolhelyzetben voltak. Ennek következtében rendkívül nehéz volt abban a kérdésben állást foglalni, hogy ezekre az ottani parlamenti biztos jogköre kiterjed-e, avagy sem.

Végezetül nagyon röviden érintenék egy olyan kérdést, amely mellőzhetetlen, s amely lényegében egy olyan kiterjesztő lépést eredményez, amely az ombudsmani jogosítványokat valóban elég erőteljesen korlátozza. Ez pedig az, hogy a titkos információgyűjtést végző szervek körének szélesedésével egyben növekszik az a kör is, amely az ombudsman számára iratbetekintési jogkorlátozást jelent. Eddig 37 pont sorolta fel ezeket, most 58 pontban lennének felsorolva azok az irattípusok, amelyekbe az ombudsman nem, vagy csak korlátozásokkal tekinthet be.

Ebből a körből külön kiemelném az APEH Bűnügyi Igazgatósága helyzetét. Az Alkotmánybíróság ugyanis az idén nemcsak az ombudsmantörvény néhány elemét semmisítette meg, hanem a 31/2001. számú, július 11-ei határozatával - igaz, 2002. december 31-ei hatállyal - megsemmisítette az 1998. évi XCIII. törvény több rendelkezését; azokat a rendelkezéseket, amelyek felhatalmazzák ezt a szervezetet arra, hogy titkos információgyűjtést folytassanak. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem megfelelő többséggel születtek ennek a törvénynek a hatályon kívül helyezendő rendelkezései, ezeket kétharmaddal kellett volna elfogadni. Alkotmányellenes volt az, hogy a rendőrségi törvényből a titkos információgyűjtésre vonatkozó szabályokat átemelték az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalról szóló új törvénybe. Ennek következtében ma is alkotmányellenesen folytatja a titkos információgyűjtést ez a nyomozó hatóság. Annak pedig nem látjuk lehetőségét, hogy egy alkotmányellenesen működő szervet még külön védjünk oly módon, hogy az ombudsman számára az irataiba való betekintés jogát korlátozzuk. Ennek következtében a törvényjavaslatnak ez az eleme a szocialisták számára elfogadhatatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

Végezetül jelzem: a szocialisták csak akkor tudják elfogadni ezt a törvényjavaslatot, ha a módosító indítványait a többség figyelembe veszi.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)