Készült: 2024.03.29.11:26:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

232. ülésnap (2001.10.17.), 34. felszólalás
Felszólaló Dr. Fazekas Sándor (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:36


Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. FAZEKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/5059. számú, a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló törvényjavaslat, legalábbis a magyar jogrendszer fejlődése szempontjából alighanem az 1998-2002 közötti parlamenti időszak egyik legjelentősebb változását kívánja megcélozni, illetve végigvinni.

Jól tudjuk, hogy a jelenleg hatályos büntető törvénykönyv, illetve annak korábbi, jórészt a klasszikus büntetőjogi dogmatikán alapuló előzményei és a tudományos szakirodalom is sarkalatos elvként kezelte azt, hogy bűncselekményt csak természetes - külföldön elterjedt elnevezéssel: fizikai - személy követhet el. A "societas delinquere non potest" elve a jogi irodalom és a tudományos közvélekedés megegyezésen alapuló, elfogadott és az európai kontinentális jogokban, a francia, illetve a német, osztrák, magyar jogterületeken lényegében általános szabály volt, és zömmel ma is annak tekinthető. Ebből az elvből logikusan következik, hogy ha bűncselekményt csak valós, természetes személy követhet el, akkor csak ő büntethető, ő vonható felelősségre, de az a cég, egyesület, alapítvány s a többi, amelynek tagjaként, képviselőjeként járt el, esetleg ezen jogi személyiséggel rendelkező társulások javára és érdekében, az nem büntethető.

Mindezt azért is fontosnak tartottam az előzményekről szólva kiemelni, mivel a mai napirendünket nyilván nem csak jogászok hallgatják, az tárgyánál fogva bizton számíthat a szélesebb nyilvánosság érdeklődésére is. A jelenlegi helyzet, amelynek gyökeres megváltoztatását célozza a tervezet, a régmúltból öröklődött, hosszú viták eredményeként rögzült a törvényekben is. A római jog, amely a jelenlegi európai jogrendszerek zömének alapja, nem alakított ki egységes szabályozást a problémakörre. A jogi személyek közül az egyesületekre vonatkozó norma úgy rendelkezett, hogy az egyesület maga nemcsak jognyilatkozatok tételére képtelen, de vétőképtelen is, azonban a nevében eljáró képviselő szervek delictumaiért, gazdagodása erejéig maga az univerzitás volt perelhető. Ez némileg ellentmondásos szabályozás.

Látható tehát, hogy ebből származtatható, legalábbis az első részéből a jelenlegi törvényben rögzített álláspont, de a javaslat által megcélozni kívánt új intézmény is. Az előzményekhez tartozik az is, hogy a későbbiekben a középkori jogfelfogás ismerte és befogadta, kidolgozta a jogi személyek büntethetőségének elvét és szabályait. A germán jogban például zárt volt az elkövethető bűncselekmények köre. Ide tartozott az engedelmesség megtagadása, mondjuk, egy város vagy egy község részéről, a bűntettesek elrejtése, a törvénytelen szabályalkotás, az adósságszolgáltatás elmulasztása. A büntetések között találjuk a városfalak lerombolását, az egyházi és világi kitaszítást és más hasonló szankciókat. Az újkor vége felé hanyatlásnak indult ez a jogfelfogás, és a XIX. század elején meg is dőlt.

A kérdéssel foglalkozott a magyar jog is. Először Mátyás király 1486. évi dekrétuma érintette a kérdést, de foglalkozott vele II. Ulászló 1492. évi dekrétuma is. A következő lépést Werbőczy István Tripartituma jelentette, amely a káptalant, illetve a konventet kívánta büntethetővé tenni. Később Mária Terézia a céhek ellen is módot adott a represszív intézkedések alkalmazására. Végül 1785-től egy királyi rendelet hatására szűnt meg a testületek büntethetőségének lehetősége. Kitűnik tehát, hogy bár a külföldi példák és a gyakorlati érvek hatására a magyar jog hajlott a jogintézmény elfogadására, az csekély hatással bírt, és mélyebb nyomokat nem hagyott jogéletünkben és jogfejlődésünkben. Mindezt úgy is lehet összegezni, hogy igazodtunk a fő európai tendenciákhoz.

Lényegesen eltérő irányú fejlődés figyelhető meg az angolszász jogterületen. A XVIII. században a common law még azon az állásponton volt, hogy a jogi személyeknek nincs büntetőjogi jogalanyiságuk, mivel nem lehet saját akaratuk, amely bűnös szándékú cselekedetekre késztetné őket. A gyors gazdasági fejlődés, a társaságok számának gyarapodása, szerepük és befolyásuk növekedése azonban a bírói gyakorlatot változtatásra kényszerítette. Hasonló a helyzet az Amerikai Egyesült Államok jogában, jogaiban is.

Tisztelt Országgyűlés! Az eddigiekből is látható, hogy az előttünk lévő téma előtörténete igen összetett, és tudnunk kell, hogy a jogterület szabályozására, az egyes jogtechnikai problémák megoldására a legkülönfélébb variációk elképzelhetők, illetve kerültek kidolgozásra, alkalmazásra. Egyre több ország döntött úgy az elmúlt években a kontinentális jog területén is, hogy felülvizsgálva a korábbi, klasszikusnak elfogadott jogelveket, bevezeti, illetve szélesíti a jogi személyek büntethetőségét.

 

 

(12.10)

 

 

Ilyen irányú javaslatokat fogalmazott meg az Európai Unió is. A jogásztársadalmat, a tudományos köröket is már régóta foglalkoztatja a problémakör, hiszen számos érvrendszer mozgósítható mindkét oldalon. Ugyanakkor le kell szögeznünk: nem lehet feladatunk ezen viták eldöntése, erre aligha vállalkozhatunk. Nekünk az életviszonyok változása, a társadalom átalakulása által felvetett kérdésekre és kihívásokra kell a választ megkeresnünk és megtalálnunk, és ez bizony nem könnyű. Nem ritka, hogy korábban már biztosnak és mozdíthatatlannak ítélt felfogásokat kell átértékelnünk.

A kor, amelyben élünk, sok szempontból a nagy szervezetek és a szervezetek millióinak kora. Ha megnézzük a különféle cég-, egyesületi és alapítványi nyilvántartásokat, a jogi személyek valóságos dzsungele tárul fel előttünk. Az őket alapító, alkotó személyek nagy száma, állandó mozgásuk, a vagyonmozgások és -mozgatások bonyolult alrendszerszövedéket jelentenek a társadalmi lét felszínén, sőt afölött, de a felszín alatt is. Lehetőségek és kibúvók, falak, határok és kiskapuk, komoly kapcsolatok és nehéz esetek húzódnak meg itt, nemcsak a civil és a gazdasági, hanem más irányú szervezeteket is erősítve és helyzetbe hozva.

Az életviszonyok bonyolultabbá válása az a körülmény, amely a jogalkotókat meggyőzte - amint tudjuk - tucatnyi országban a klasszikus jogi felfogás átértékelésének szükségességéről. Az egyébként jogi alaphelyzet, mondhatni közhely, hogy a jogi személy, amennyiben büntethetővé válik is ezen javaslat általunk remélt elfogadásával, akkor sem eshet azonos megítélés és gyakorlat alá a természetes személyekkel. Ez az intézmény lényegéből és sajátosságaiból ered, ezért is tartalmazza a tervezet azokat az egyedi szabályokat és világos lehatárolásokat, amelyek a kitűzött cél eléréséhez okvetlenül szükségesek. Fontos, hogy konkrét meghatározásra kerülnek azok a természetes személyek által elkövetett bűncselekmények, amelyek a jogi személy számára előny szerzését jelentik. Ezek a vagyoni előny megszerzésére irányuló cselekedetek.

Meghatározott az elkövetői kör is: ügyvezető, a felügyelőbizottság tagja, illetőleg megbízottja s a többi. A jogi személy felelősségét a szándékos delictumot elkövető személyhez fűződő kapcsolata alapozza meg a cselekményből adódó vagyoni előny által. Ez az a logikai váz, amelyre a felelősségre vonás alapítható, illetve a büntetés mint következmény ennek folyománya. A jogi személyek különös jellegéből következnek a büntetések, intézkedések is, így a jogi személy megszüntetése mint a legsúlyosabb szankció, illetve a tevékenység korlátozása és a pénzbírság.

A büntetések kapcsán méltán újulhatna fel az a régi szakmai vita, hogy vajon, ha a jogi személyt például ügyvezetőjének bűncselekménye miatt büntetik és megszüntetik, ez nem sújtja-e azokat az ártatlan személyeket, akik további ügyvezetői, alkalmazottai, szerződéses bedolgozói s a többi az adott cégnek. A tervezet alaposan átgondolt megoldást tartalmaz az ilyen jellegű érdek-összeütközések, az állam, a társadalom büntetőjogi igénye és a jogos magánérdekek védelmére, áthidalására. A javaslat szerint ugyanis azt a jogi személyt lehet megszüntetni, amelyet bűncselekmény elkövetésének fedezésére hoztak létre vagy ténylegesen ilyen céllal tevékenykedett. Itt tehát egy taxatív körülhatárolás történik. Másrészt biztosíték az is, hogy nem lehet megszüntetni azt a jogi személyt, amelynek működéséhez fontos állami vagy önkormányzati érdek fűződik. Ilyenek az országos közüzemi szolgáltatók, a gazdaságilag kiemelt, illetve honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító szervezetek. Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy ilyen esetben indokolt a védelem. Természetesen ebből a felsorolásból az is következik, hogy a többi terület fölött nincs ilyen védőernyő. Az, hogy ez a kör szűkíthető-e vagy bővíteni kellene, azt hiszem, hálás vitatéma lehet nemcsak a mai napirendnél, de a szakmai fórumokon is.

Fontos rendelkezés a jogi személy tevékenységének korlátozása mint lehetőség bevezetése is, hiszen elképzelhető, hogy viszonylag nagy méretű, szerteágazó feladatkörű gazdálkodónál ez is eredményes és elégséges lehet a kívánt cél eléréséhez.

Mindezen szankciók igazi értelmét és lényegét az adja, hogy elválnak a tényleges bűnelkövető természetes személy terhére érvényesített szankcióktól. Az egy külön ügy, külön felelősség. A két kategória: a természetes és a jogi személy felelősségre vonása a büntetőjogi rendszerben egyfajta párhuzamosan mozgó, mégis átfedésben lévő cselekménysort feltételez, és a tervezet eljárásjogi részei az ehhez szükséges kereteket és garanciákat teremtik meg. A javaslat alapálláspontja ugyanis az, hogy a jogi személynek nincs önálló büntetőjogi jogalanyisága, nem elkövető; az a természetes személy. De a fent kifejtett esetkörben a jogi személy is "felel" képviselőjéért, ügyvezetőjéért, hiszen ha az törvénybe ütköző módon vagyoni előnyhöz juttatja, ezáltal a cselekmény haszonélvezőjévé válik.

Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésünkre álló időkeret és műfaj aligha teszi lehetővé bonyolult elméleti okfejtések kibontását. Mégis fontosnak tartottam, hogy a javaslat által meghonosítani kívánt jogintézmény elvi alapjairól a lehető legfontosabbakat elmondjam, kiemeljem. Ugyanakkor érintenünk kell még egy olyan kérdést is, hogy a jogintézmény miért nem került bevezetésre hamarabb, akár évekkel ezelőtt.

Nos, azt hiszem, az életviszonyok felgyorsult fejlődése a magyarázat, mely mozgásokat a jog nyilván csak jelentős késésekkel képes követni. Az egyértelmű, hogy az államszocializmus időszakában az alapprobléma sem létezhetett. Szinte minden jogi személy állami tulajdonban vagy felügyelet alatt volt, így a javukra vagyoni előnyt bűncselekménnyel elérni büntetőjogi következménnyel nem járhatott. A rendszerváltást követően váltak szabadabbá a cég- és egyesületalapítások, vált nyitottá a gazdaság, és a piaci viszonyok robbanásszerűen alakultak ki, illetve át. Cégek tízezrei alakultak meg, váltak szét és egyesültek, szűntek meg, és ez a mai helyzetre is jellemző. Elég csak a fantomcégek, a gazdasági bűncselekmények elszaporodásának jelenségére és a szervezett bűnözés kapcsolatára, a fekete- és szürkegazdaság kapcsolatára utalnom.

Ezért is vetette fel a Fidesz vezérszónoka már 1993-ban itt, a parlamentben a jogi személyek büntethetőségének kérdését és szükségességét. Az azóta eltelt idő módot adott egy kiérlelt megoldás kidolgozására, amely az előttünk lévő tervezet formájában beterjesztésre került, és amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója részéről - nyitottak lévén a cél biztosabb elérését, az intézmény jobbítását és erősítését indítványozó módosításokra - megvitatásra és elfogadásra ajánlunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai