Készült: 2021.05.16.16:41:10 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 290 2003.11.24. 2:02  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita legelejéhez azért annyit hadd szóljak, ha már meg kell indokolnom, hogy miért kellett kicsit a hatásokról és a történelemről szólni, hiszen alig egy éve történt egy törvénymódosítás, és annak hatásait szakszerűen nem mutatta be semmilyen tanulmány. Főleg azokat a részeket, amelyeket akkor módosított, és hogy azoknak a hatásait és működését illetően az elmúlt másfél év történéseiben mi történt. Ehhez most mégiscsak kapcsolódnak olyan módosító javaslatok, amelyek szerintem tovább rontják a nyári módosító javaslatokból keletkezett hibákat, hiszen a 2001-es törvény például az egész felügyelőbizottság kérdését elrendezte azzal, hogy az Állami Számvevőszékre bízta.

A felügyelőbizottság semmivel több hatáskört nem kapott, mint amennyit egyébként is az Állami Számvevőszék el tudott volna vagy el tud látni. A felügyelőbizottság létrejötte ilyen szempontból egy duplikáció, és ráadásul szervezetelméletileg egy elég szerencsétlen döntést hoz, mert azt is sugallja ezzel, hogy a Nemzeti Bank vezetésének, elnökének nincsen belső ellenőrzési szervezete. Ez nyilván képtelenség, tehát nyilván az ügyrendben majd ezt rendezni fogja a Nemzeti Bank, hogy egy ilyen intézménynek saját magának, hiszen a belső ellenőrzésben benne van a lényege, az nem egy külső ellenőrző szervezet, az a Nemzeti Bank vezetésének ad még korrekciós lehetőségeket a belülről fölismert problémák kezelésére. Tehát a belső ellenőrzést kivinni egy felügyelőbizottság irányába, az már nem belső ellenőrzés, hanem egy külső ellenőrzési intézmény.

Ellenőrzés-elméleti vitát nem akarok folytatni, de azért azt látni kell, hogy ha már egyszer van felügyelőbizottság, persze kellhet neki szervezet, akár törvény által is, de akkor szerencsétlen megfogalmazás az, mintha a Nemzeti Bank vezetésének nem lenne belső ellenőrzése.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 298 2003.11.24. 2:08  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nehéz, hiszen olyan állítások történtek, amelyekről azt gondoltam, hogy a közgazdasági tankönyvekben meg a pénzügyi tankönyvekben is egyértelmű - de ha kell, akkor vitatkozzunk erről.

Az, hogy egy ország megítélése hogyan alakul, és annak különösen a pénzpolitikáját hogyan értékeli a külvilág, az bizony egy várakozás, egy bizalom kérdése, és bizony a tankönyvek is tanítják, hogy ahol a politikai bizonytalanság nő, ott annak az országnak a pénzhez való hozzájutási költsége is nő, méghozzá oly módon, hogy ha hitelt kell felvennie, akkor drágábban adják. Egyébként ez így van a hétköznapi piacon is: ha valakiben én nem bízom, vagy nem adok neki pénzt, vagy csak sokkal drágábban, nagyobb garanciával adom.

Ez történik most is, kérem szépen, hiszen az árfolyamról Latorcai János képviselő úr elmondta, hogy mi történt, illetve Font Sándor is, és ennek ellenére ma már többet kell fizetnünk, ha külső forrásokhoz - a magyar lakossági forrásokhoz is egyébként, de ha külföldi forrásokhoz - akarunk jutni, akkor ennek nagyobb az ára. Tehát bizony van felelőssége, és tényleg nagyon oda kell figyelni a parlamentnek, talán jó is, hogy ilyen késő esti órákban van, és nagyon kevesen tudják nyomon követni, hogy mi történik itt.

Hiszen az a törvénytervezet, amire önök most még rátesznek egy kormányzati beavatkozási lapáttal a felügyelőbizottságon keresztül, ez bizony azt jósolja számomra, hogy megnyílik az a lehetőség, hogy a felügyelőbizottság még nagyobb ráhatással történjen meg, pont majd a 2003-as évértékeléshez kapcsolódóan. Hiszen majd az osztalékkal kapcsolatos kérdéskörben is neki véleményt kell mondania olyan kérdésben egyébként, amiben szakmailag, legyünk őszinték, nem tud, hiszen nem teljeskörűen tudja megítélni a Nemzeti Banknak a gazdálkodását, mert azt kiveszi.

Tehát eleve fából vaskarika az, hogy az Állami Számvevőszék mellett a felügyelőbizottság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bekerült ebbe az ellenőrzési jogkörbe. Ez nem helyes.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 306 2003.11.24. 2:05  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hiába, talán előre megjósolható volt, hogy az a stratégia folytatódik, ami eddig is történt: az ellenzék ma elmond egy szakmai véleményt, utána kétpercesekben - Szabó Zoltánnal az élen egyébként - belekavarnak olyan kérdéseket, amiről ma egyáltalán nincs is szó, ezért tényleg nem is kívánok rá válaszolni (Göndör István: Ezt nem mi hoztuk elő, kedves képviselő úr!), mert különböző személyeskedő, vádaskodó hangot üt meg folyamatosan. Ez történt a költségvetési vitában is, kedves Göndör István képviselő úr, ugyanez történt egyébként az útügyi vitában is, akkor nem Szabó Zoltán volt persze, hanem mások végezték el azt a többórás, szerintem nem túl szerencsés munkát, bár önök ezt nyilván jónak tartják, hogy egyetlenegy normális hozzászólásuk nincs, csak a másikkal való vitát kétpercesekben próbálják kezdeményezni.

(21.00)

Sajnos megjósolható - rátérve a törvénytervezetre, amit több képviselőtársuk is megpróbál védeni, hogy nem látható benne a kormányzati befolyás; sajnos látható -, hogy a közeljövőben szakmai köntösbe burkolt újabb kormányzati támadás várható a különböző befolyásolási kérdésekben, ami a Nemzeti Bank árfolyam-politikáját alakítja. Egyetlenegy jelzés: gondoljunk csak arra, hogy a Monetáris Tanács nem mert - vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem tudott - 2004-re inflációs célt megjelölni. 2005-re jelöl! Az már önmagában jelzés, hogy a következő évre valójában nehéz meghatározni azt az inflációs célt, amelyről a kormány ugyan optimistán beszél, de nagyon világos, hogy januártól sajnos sokkal nagyobb inflációs növekedés várható, amelyhez a dráguló import is társul. Örülök, hogy Göndör Istvántól kezdve ezt mindenki üdvözli, de a dráguló import dráguló árakat és felpörgő inflációt jelent. Ez ellen tiltakozunk.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 316 2003.11.24. 2:04  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Sajnos, Göndör István szavai elkeserítőek, hiszen amivel most a jegybankelnök legutolsó hónapokban való szereplését minősítette, az rávilágít arra, hogy egy újabb támadás készül, és ennek különösen a kormányzati gazdaságpolitikát érintő kritikai részét nem tudja még egy független szervezettől sem elfogadni, sőt rögtön ezt politikai színezettel minősíti is. És ezért hívtam fel a figyelmet arra, pont ezen érzések miatt, hogy ne piszkáljanak bele a tisztelt képviselő urak az ilyen jellegű csábításnak engedve abba, ami valóban a bevételek növelését célozza, mert legyünk tisztában azzal, hogy a magyar költségvetésben, az adópolitikában épp a legutolsó, mostani törvények vitájánál, amit ma újból benyújtottak a jövedéki törvénynél is, mindegyik további adónövelő tételeket szolgál.

De visszatérve, én nem akarok más törvényre áttérni, a Nemzeti Bankról szóló törvény tekintetében az osztalékfizetéssel kapcsolatban, ami egy kiszámítható automatizmust és semleges befizetési pozíciót jelentett, önök megfordították, azt mondták, a költségvetés szempontjai kívánnak stabilitást, értsd: jó előre kiszámítható nemzeti banki osztalékot vár el ez a törvény, megteremti a feltételeit annak, hogy ne egy előre kiszámítható rendszerben lehessen fizetni, hanem úgy, ahogy a kormányt képviselő pénzügyminiszter majd a Nemzeti Banknak a közgyűlésén képviseli.

Kérem, ne tegyék ezt, mert drága árat fognak fizetni. Nem a parlamentben kell majd a vitát lefolytatni, hanem a pénzpiac fogja csúnyán büntetni, ha a magyar gazdaságpolitika a monetáris politikát piszkálja, babrálja, ahelyett, hogy a gazdaságpolitika valódi problémáival és a versenyképesség valódi problémáival foglalkozna.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 320 2003.11.24. 2:10  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én még szeretnék arra a vitára visszatérni, amelyben az árfolyam-politika alakításában a kormányzat felelősségét is meg tudom fogalmazni, ha már keresünk felelősöket. A 11. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az árfolyamrendszerről - és folytatva a részleteit - a kormány dönt az MNB egyetértésével. Itt elhangzott, azt hiszem, Göndör István mondta, hogy az időzítés valóban problematikus volt. Akkor beszéljünk világosan, Göndör képviselőtársam! Lássuk, kinek volt módja kezdeményezni az árfolyam-politika megváltoztatását és az árfolyamsáv szélességével kapcsolatos döntést! A kormánynak. Ehhez valóban a Nemzeti Bank egyetértését meg tudták szerezni. De erre hívtam föl a figyelmet, hogy bizony önök egyre bővítik azokat az eszközöket, amelyekkel indirekt vagy direkt módon befolyást tudnak gyakorolni a Nemzeti Banknak akár az árfolyam-politikájára is. Részben a felügyelőbizottság ez az eszköz.

Belátható, átlátható, hogy hamarosan egy igen érdekes jelentést fog letenni a felügyelőbizottság, és ha még ehhez hozzátesszük az osztalékpolitikával kapcsolatos módosulást, akkor még egy haszna is lesz önöknek, hiszen valóban azt a nyereséget, amely megképződött, mind be tudják vonni a jövő évi költségvetés hiányának a finanszírozásába. Ez itt a cél, kérem szépen. Ráadásul ebben - Göndör képviselő úr szavaiból kiderült - még Járai úrnak, a Nemzeti Bank elnökének a felelősségét is megfogalmazzák, miközben bemutattam: a kormány kezdeményezésére, a monetáris tanács egyetértésével született ez a döntés, tehát akkor nyilván a kormány felelősségét is majd meg fogja említeni ez a jelentés.

Már csak egy külön érdekesség, hogy a monetáris tanács tagjainak a visszahívásával kapcsolatos (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szabályozás is külön figyelmet érdemel, a vita alapján nyugodtan megállapíthatom, gyanús most már ettől a perctől fogva.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
110 324 2003.11.24. 2:10  261-327

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, az infláció növelése elleni legfontosabb intézményesült eszköz ma a Nemzeti Bank figyelő szeme, hiszen a törvény szerint is ezért felel. Viszont az eszközrendszerében határozottan gyengítés jelenik meg, ami a kormánynak lehetőséget teremt a beavatkozásra.

Még egyszer fel szeretném hívni a figyelmet: az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, illetve az EU ajánlásai szerinti módosítások ellen nincs kifogása a Fidesznek, de mindaz, amelyik nem EU-előírás és nem mások, hanem a kormány kezdeményezi egy rossz kiindulópontból, amely szerint szeretné az árfolyam-politikát, ez által a forint árfolyamát, ezáltal viszont pedig az infláció alakulását befolyásolni, akár azon nemes célok tekintetében is, amelyekről Göndör István úgy gondolja, fontos, hogy az országban drágább legyen az import, az importtermékek árai dráguljanak, az exportot pedig olcsítsuk, tegyük kedvezőbbé - ez lehet egy gazdaságpolitikai elképzelés.

Ne akarjuk ráerőszakolni a Nemzeti Bankra, a jegybankra azt a helyzetet, és a kormánynak eszközt adni ahhoz, hogy ezt ki is tudja kényszeríteni a monetáris tanácsból azáltal, hogy megfenyegeti, befolyási eszközöket szerez, ragad magához a felügyelőbizottságon keresztül, amellyel valójában az MDF-fel egyetértésben mi sem értünk egyet, hogy fennmaradjon. Még áttekintve a mai vita eredményét, a monetáris tanács tagjainak a visszahívhatóságával kapcsolatos szabályok is igen tanulságosak, figyelemre méltóak, hiszen fel nem róható okból és felróható okból is úgy ítélik meg, a visszahívásának a kezdeményezése lehetséges. Azt gondolom, ez nem erősíti a monetáris tanács függetlenségét.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 308 2003.12.02. 1:40  27-425

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Olyan jó hallani, hogy ilyen jó a 2004-es tervezet szerint a költségvetés az MSZP képviselői szerint. Én ehhez egy nagyon kedves, kis apró, 70 millió forintos kéréssel fordulok, méghozzá egy sikerágazat - amely önök szerint is az, állítólag -, az egészségügy tekintetében. Gondolom, nem vitatható az a kérdés, hogy milyen probléma az, ha nincs kellő időben segítség egy baleset, egy egészségügyi katasztrófa fennállása esetén. És ha még megnézzük, Magyarországon bőven van teendő a mentőállomások, mentők tekintetében is.

Én most csak egyszerűen két város egy-egy mentőjére szeretném felhívni a figyelmet, amely rohamkocsi igencsak indokolt, hiszen nagyon sok embernek hátrányt jelent a hiánya. Erre nyújtottunk be módosító javaslatot Babák Mihály képviselőtársammal együtt. Ez Szarvas és Gyomaendrőd városának rohamkocsival, ehhez Gyomaendrőd esetében 24 órás személyzettel való ellátását is jelenti; Szarvason ugyan van, de a technikai feltételek hiányoznak ehhez.

Ehhez valóban a tárcán belül meg is találtuk a forrást. Nagyon szívesen látnánk, ha majd erről szavazunk, hogy valóban ez a kedvező költségvetésben... - miután a jövő év a fejlesztések, a beruházások éve is, mint hallhattuk, ha már utakra nem is marad sok pénz, de legalább azokon a rossz utakon minél jobb technika és minél gyorsabban odaérő orvosi segítség álljon rendelkezésre. Erre szeretném felhívni a figyelmet, ami összesen a két kocsi esetén 70 millió forintot jelent. Gondolom, nem okoz gondot ennek a megszavazása.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 318 2003.12.02. 1:59  27-425

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előző képviselő egyetlenegy módosító javaslathoz nem szólt hozzá, csak jelezni szeretném, de nyilván lehet bármiről beszélni. Azért én szeretnék konkrét módosító javaslathoz kapcsolódni.

Ha annyira elkötelezettek az útépítésekért, az állapot fenntartásáért, akkor a 11,5 tonnás tengelyterheléshez felkészítendő utat jó lenne, ha támogatnák. Nem a 4-es úton, bár ott is rászorulna: a 44-es úton. Szalay úr keverte a kettőt egymással. Aki nem arra jár, nem arra él, annak majdnem ugyanaz nyilvánvalóan ez a két út, de nagy különbség egyébként. (Szalay Gáborhoz.) Államtitkár úr, majd ha ismeri az utakat, akkor szóljon!

Ehhez még kapcsolódnék, hogy van egy útrehabilitációra tett módosító javaslatunk, amely viszont valóban a 44-es úton helyezkedik el, és ma is balesetveszélyes. Sajnos, egyébként az országban nagyon sok ilyen útszakasz van, és messze alul van tervezve a közlekedési tárcánál az útfelújítások kérdése is. Bár az ez évről nem illik beszélni, de nyugodtan mondhatom, hogy sajnos a múlt évinek csak a 60 százalékát költi a tárca útfelújításokra, karbantartásokra. Hátha a jövő évi, valamivel magasabb keretekből jut majd Békés megyében is erre, erre szeretném felhívni a figyelmet.

És ha már szót kaptam, azért még el szeretném mondani azt, hogy Gyomaendrődön van egy olyan, Kiss Bálint általános iskolai felújítási igény, amely most már tavaly óta előttünk van. Vis maior helyzet van, négy-öt helyen van, nagyon rossz állapotú épületekben. Másfél éve alakult ki ennek a terve, most újból itt van az asztalon. Sajnos, Földesi úr, azt kell mondanom, lehet, hogy négy címzett támogatás van ön szerint, de sajnos abban a választókörzetben, ahol én élek, Gyomaendrőd tekintetében ezt nem tartalmazza, és így engedje meg, hogy szóvá tegyem, még ha esetleg önök nem is értenek vele egyet.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 388-390 2003.12.02. 6:31  27-425

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos, a vita ezen szakasza is azt bizonyítja, hogy az MSZP gyakorlatilag csak arra készült fel a mai napon is, mint az előző általános vitában, hogy amint a kormányzati oldal hibáit helyre tevő ellenzéki módosító javaslatok elhangzanak a Fidesz és az MDF részéről, folyamatosan két percben szétrombolva a vitát arra igyekeztek törekedni, hogy bemutassák, mennyire alkalmatlan az elkészült költségvetés, amit megtettek. Ezt nyilván el próbálták fedni azzal, hogy a különböző módosító javaslatok alkalmasságát kérdőjelezik meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Kérdezem, miért nem támogatják azt, amit önök ígértek is, másrészt az emberek elvárnak tőlünk, parlamenti képviselőktől, hogy legyen az emberek számára biztonságos megélhetést biztosító munkahely, lakható városokat és falvakat akartak az emberek.

 

(15.50)

 

Ezek a javaslatok ezt segítették volna. Mi azt gondoltuk, hogy elolvasták a módosító javaslatainkat. Sokszor az derült ki, hogy itt, a vitában ismerték meg ezt, és azonnal, reflexből vagy a múltra mutogattak, vagy egyéb zöldséget mondtak olyan kérdésekben, amelyeknek mély szakmai előkészítésük volt, amely módosító javaslatok a munkahelyteremtés érdekében, a megélhetést könnyítő javaslatok, a gazdákkal kapcsolatok adósságok kérdését vetik föl, és a városokat, falvakat segítő módosító javaslatok hangzottak el.

Különösebben, gondolom, nem kell említeni, fontosnak tartottuk folytatni a bérlakások építésével kapcsolatosan: egy 15 milliárd forintos módosító javaslatot terjesztett be a Fidesz, vagy akár csak az özvegyi nyugdíjakra vonatkozó 20 milliárd forintos javaslatot, amelyekre szokták mondani, hogy mi a fedezete. Kérem szépen, akkor miért ragaszkodnak a tisztelt szocialista képviselők a 30 milliárdos utántöltős Gripenekhez? Miért ragaszkodnak a Miniszterelnöki Hivatal gáláns üdültetési pénzeihez, miért ragaszkodnak az emberek adatait összegyűjtő, több mint 5 milliárd forintba kerülő adatközpont létrehozásához, ami felesleges, veszélyes és az adatvédelmi biztos szerint törvénytelen.

És sorolhatnám még, hogy mely lábakra, mely fedezetekre vonatkozóan hangoznak el olyan módosító javaslataink, amelyek fedezetet nyújtottak volna azon módosító javaslatokra, amelyeket önök nagyon arrogánsan, pikírten, cinikusan lesajnáltak, nem támogattak (Keller László: Az idő lejárt! Két perc!), és az előterjesztő képviselők személyiségi jogaiba is beletaposva tették ezt meg. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Két perc, elnök úr!)

Rendes hozzászólásra jelentkeztem, elnök úr.

ELNÖK: Bocsásson meg, két helyen nyomta meg a gombot. Én kétpercesre gondoltam, de ezek szerint mondja a rendes felszólalását.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Normál hozzászólásra jelentkeztem be. (Göndör István: Legyen, elnök úr!) Be fogom fejezni, és utána megtehetik azt, amit eddig is tettek, hogy rögtön támadják, szétszedik, úgyis megteszik, ismerjük önöket (Göndör István: Megtesszük, képviselő úr!), de engedjék meg, hogy hadd mondjam el, legalább itt a parlamentben szót kaphassak, ha már máshol nem szívesen adják ezt meg. (Derültség.)

Bizony, szerették volna a módosító javaslataink az MDF-fel együtt a gyógyszerek támogatását növelni, hiszen önök az áfát megemelték ehhez kapcsolódóan. Szerettük volna a gyógyászati segédeszközök, a fogtömések, a mankók és a járókeretek támogatását növelni. Önök ezekre nemet mondanak, miközben az áfájukat emelik, amely által az árak és a költségek jelentősen nőnek.

Bizony, nagyon fontos kérdés lett volna a mezőgazdaságban érintettek számára, hogy legalább azt, amit önök ígértek, és mi is fontosnak tartottuk, és fölajánlottuk, mind a négy párt együttműködése valósuljon meg annak érdekében, hogy az európai uniós csatlakozás a gazdák számára lehetőleg a legkisebb gonddal, a lehető legtöbb eredménnyel, lehetőséggel járjon. Ennek érdekében több olyan módosító javaslatunk fogalmazódott meg az 5601/2075. szám alatt, amely a mezőgazdasági támogatások nemzeti kiegészítésére kínál lehetőséget.

Miért mondanak erre nemet? Miért nem támogatják ezt? Ezt nem értik sem a gazdák, sem mi, képviselők. Azt gondolom, részben az MSZP-s képviselők sem értik, hiszen a kormányzat heves ellenállását, illetve azt, hogy mennyire remek a helyzet, állandóan hallhatjuk a miniszter úrtól ezeket a gondolatokat, miközben akár az állattartást tekintve, akár más, a gazdálkodáshoz kapcsolódó problémák tekintetében érzéketlenül reagálnak.

Engedjék meg ezért, hogy összegezzük azt... - a módosító javaslatokhoz való hozzáállás az önök részéről egy olyan külön csomagban is megjelent, amelyben szerettük volna szembesíteni önöket azokkal az ígéretekkel, amelyeket önök tettek az elmúlt két évben, a választásokat megelőzően és a választásokat követően is. Sajnos, azt kell mondanunk, összegezve a költségvetés ezen részének vitáját, hogy ezek az ígéretek megsemmisültek, megbuktak. Önök maguk buktatták meg ezeket a módosító javaslatokat, mi csak szerettük volna önöket szembesíteni ezzel a ténnyel. Nem elsősorban az volt a feltétele, hogy mi ráerőltessük önökre azt a programot, amit önök ígértek, de önök mondták az egész napi vita során, hogy ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan, erre nincs pénzük, erre Németország költségvetése sem lenne elég. Mind önök javasolták ezeket az elmúlt két évben, amelyre sajnos, nem tudtak megfelelő fedezetet nyújtani. Mi fölajánlottuk ezt, elvetették, ehelyett mindenféle fegyverkezési, államigazgatási és más olyan költségekre nyújtanak fedezetet, amelyet mi nem tartunk helyesnek.

Az önkormányzatokkal kapcsolatos problémákkal kapcsolatban azt gondolom, széles körben, mindenki által ismert, világos, hogy jó néhány tíz milliárd forint hiányzik, és ez bizony az önök felelőssége, hogy nem adtak az önkormányzatoknak megfelelő pénzt.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 402 2003.12.02. 1:10  27-425

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör István magyarázkodott egyfolytában. Nem nekünk kell, az emberek felé kell elmagyarázni azt, hogy miért emelték meg ilyen mértékben az árakat, és miért vannak ilyen mértékben alulfinanszírozva az önkormányzatok.

Engedjék meg, hogy Sisák Imrét, aki hozzászólt itt többször is, kicsit megvédjem abban a tekintetben, hogy bizony az a közszolgálati reform, amiről beszélt Toller László, azt nem látta még senki sem, itt a parlamentben ez nem lett benyújtva, és ha majd benyújtják, akkor annak a vitáját is lefolytatjuk.

Nem ma kell lefolytatni a vitát; a pénzt viszont előre célszerű lenne odaadni, mert elég nehéz lesz utólag adni, ha már a jövő évben valamit akarnak vagy szeretnénk csinálni a közigazgatási reformból.

Megnéztem közben, hogy Toller László hányszor szólalt föl: számtalanszor, megszámlálhatatlanszor. Hány módosító javaslata van? - hiszen ma a módosító javaslatokról szól a vita. Egyetlenegy sem. Tehát azért jött be igazából, hogy egy jó nagyot vitatkozzon olyan ügyekben, amelyeket talán el se olvasott, mert biztosan polgármestersége mellett nem volt ideje a összes két-háromezer módosító javaslatot elolvasni - nem is vetem föl. Csak akkor nem kell ilyen vehemensen vitatkozni és bántani másokat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 492 2003.12.02. 5:22  487-496

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Parlament! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvény annál többet érdemel, mint ahányan most részt veszünk ennek a vitáján, hiszen valóban egy alapintézmény, a pénzügyi rendszer és a gazdaság egy olyan intézményéről van szó, amely függetlenségének kérdése láthatóan az előző felszólalásokban is fontos értelmezési, szakmai értelmezési kérdéseket vet fel.

Horváth János képviselő úrnak a másik módosító javaslatához kapcsolódóan szeretnék szólni, amely a 2. §-hoz kapcsolódik, de az eredeti törvény 4. § (1), (2) bekezdése, amely a Nemzeti Bank monetáris tanácsának a helyzetét, illetve annak hatáskörét próbálja meg pontosítani, meghatározni. A vita során is, amely a költségvetési bizottságban lezajlott, világossá vált, hogy még a kormány részéről, de a képviselők részéről sem egyformán értelmezték ezt a helyzetet, hiszen valójában a monetáris tanács meghatározza és a Nemzeti Bank valósítja meg teljes szervezetével a monetáris politikát.

Erre vonatkozóan azért fontos erről szólni, mert a Fidesz szerint több olyan kérdéskörben az eredeti törvénymódosítás, amelyet a kormány nyújtott be, további bizonytalanságokat, pontatlanságokat és szerintem tévedéseket helyez el a törvény módosításában; a parlamenti vita és a bizottsági vita során is kiderült, hogy az Európai Unióval nem is voltak egyeztetve ezek a módosítások, ez nem az Állami Számvevőszék, nem az Európai Unió vagy éppen az Alkotmánybíróságnak az észrevételeiből ered, ezért azt módosításokkal nehéz javítani. Ezért érdemes hozzátenni, hogy mely pontok azok, amelyek egyértelműen - a Fidesz, amennyiben ezt a törvénymódosítást el fogja utasítani - ezt a függetlenséget veszélyeztetik. Ennek a függetlenségnek a mai helyzetben teremti egy olyan bizalmi kérdéskörét, amely vitatott helyzetbe hozhatja a Nemzeti Banknak a jövőbeli néhány hónapját, amikor egyébként is látjuk, hogy napról napra kényes helyzetben van a monetáris tanács és a Nemzeti Bank is, amikor a monetáris politikával, de azon belül is az árfolyam-politikával kapcsolatos lépéseit, döntéseit hozza meg.

Itt különösen érdemes kiemelni a törvénymódosítás 11. §-át, amely a monetáris tanács tagjai felmentésének körülményeit taglalja. Ez több szempontból értelmezhetetlen és pontatlan megfogalmazásokat jelez, de mindenféleképpen arra alkalmas lesz, hogy a rosszul szereplő... - a kormány szempontjából vagy a felügyelőbizottság, amelyben a kormányzat tagjai többségben vannak, alkalmat adhat arra, hogy a monetáris tanács tagjait befolyásolja, fenyegetését kifejezze. A 12. § is ezt támasztja alá, amely szintén, azt gondolom, alapjaiban sem elfogadható, hiszen a felügyelőbizottságnak egy további ellenőrzési pontot teremt meg ez a módosítás, de valójában a felügyelőbizottság létéről mi azt gondoljuk, hogy helytelen. Ma sokkal helyesebb lenne, különösen amikor ilyen bizalmi válságban van a magyar gazdaság és szereplőinek megítélése, az egy fontos jelzés lenne, ha a felügyelőbizottság megszüntetéséről gondolkodna a parlament és a kormányzat, és pont ellenkezőleg, mint hogy további hatáskört kíván adni.

Harmadrészben pedig, ez már csak jelzés, ami a 15. §-ban jelenik meg, a törvény 65. §-ához kapcsolódik, amely a kormány kezébe helyezi az osztalékfizetéssel kapcsolatos döntést. Nem a parlament fog dönteni, ahogy eddig szabályozta a megfelelő formulán keresztül, hanem a költségvetés mindenkori kiszámíthatósága érdekében, ahogy ez az indoklásban is olvasható, gyakorlatilag a pénzt, a szabad forrásokat elvonhatja a Nemzeti Banktól, szűkítve annak mozgásterét, gazdálkodásának a szabadságát, a jövőbeli évekre való felkészülést.

Tehát összegezve, határozottan szeretném jelezni, hogy ezt a három pontot nem támogatjuk, viszont figyelmébe ajánljuk a kormánynak, hogy pont a pontos, egyértelmű beszéd érdekében dr. Horváth János képviselő 2. módosító javaslatának további értelmezésére keressük a közös megoldást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 54 2004.02.19. 0:52  1-145

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): A vitához hasonlóan, az eddigieknek megfelelően Szabó úr méltatlanul szólt megint hozzá, kommunikációs két mondatát elmondta, amivel legyalázta az ellenfelet, utána szépen, boldogan mosolyogva leült.

Gaál Gyulának inkább, azt gondolom, kicsit érdemibb hozzászólása volt. A kis- és középvállalkozásokról szóló adatok, amelyeket ön idézett, egyértelműen azt mutatják, hogy visszalépett a kormány, hiszen erre lényegesen kevesebb pénzt szán ebben az évben. Sőt, ha Draskovics urat megkérdezi, valószínűleg abból a tizenkettő egész néhány tized milliárdból is kevesebbet fog tudni adni ebben az évben, abban az évben, ami a csatlakozás előtt az utolsó év.

Most ugyanazt a szerepet szánják azon munkahelyteremtő kis- és középvállalkozásoknak, amit az agrárium kis- és középvállalkozásainak is már megajánlottak a múlt év óta, magyarul: a lehetetlenülést. Ez nem jó válasz, ezt nem fogadjuk el.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 62 2004.02.19. 1:42  1-145

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szociáldemokrata-liberális kormány lett a nemzeti közép kormányából, mint hallhattuk. Körülbelül a szavak értelme is így változik. Ugyanarról a kormányról beszélünk, ugyanazokkal az emberekkel, akikkel '90 előtt, '94-98 között, Szekeres úr, majd pedig 2002 után is megismerkedhetett az ország. Hallottak ők már ilyet is, olyat is.

Az biztos, hogy önöknél nagyon nagy baj lehet, hiszen tudják: hat nap után megbukott a költségvetés, ennek ellenére vádaskodásokkal és különleges, üres ígéretekkel, egy új szociálliberális program meghirdetésével most egy nagy ívű beszédet mondott, ötödikként körülbelül az önök oldaláról. Ennyiféle dolgot is mondanak körülbelül. Sajnálom, hogy ennyire megosztottak, sajnálom, hogy ennyire nem tudnak megbékélni.

Egy közös pont van, úgy látom: mindent az Orbán-kormányra fognak. Ez a közös platform, de hogy mit kellene csinálni és hogyan, arról elképzelésük sincs. Csak kérdezze meg Draskovics miniszter urat: zöld számot hirdetett meg, megkérdezte az Állami Számvevőszéket, mindenkit megkérdezett, mert fogalmuk nem volt arról, hogy a három hónapig itt gyömöszkölt költségvetést hogyan kellene végrehajtani. (Göndör István: Ez a demokrácia!) Ma sincs elképzelésük egyébként róla, vagy ha van, akkor a minisztereiket most megkérdezhetjük, hogy hogyan fogják végrehajtani ezt a költségvetést. Elképzelésük sincs: azt mondják, hogy türelem, várjuk ki, majd a bölcsek eldöntik.

És ezután még azt mondja a legelején, hogy együttműködésre tesz javaslatot. Önöknek ez az együttműködésre tett javaslat? Kérem szépen! Ezt nem gondolhatják komolyan! Egy szép beszéd volt, semmi több. Sajnálom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 68 2004.02.19. 1:11  1-145

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Szekeres úr áfacsökkentésre tett javaslatot. Csak egy kérdésem lenne, de már eltűnt Draskovics miniszter úr, már csak az államtitkára van itt: milyen áfacsökkentésről beszélnek? Milyen törvénymódosítást szeretnének most előhozni? Most is tárgyalunk egyet. Egy hónappal ezelőtt vagy két hónappal ezelőtt is jóváhagytunk egyet. Önök letették a voksot: Európa egyik legmagasabb áfakulcsával dolgozik ma a magyar gazdaság.

Másik oldalról: a bérhez akarnak hozzányúlni? Kérem szépen, ma az a helyzet, hogy a bérek nem emelkedtek gyakorlatilag sem a közszférában, a magánszférában is minimálisan. Ehhez képest a KSH-tól hét eleje óta tudjuk, hogy 6,6 százalékos volt csak a januári áremelés, februárban 7 százalék fölötti áremelésre számítanak. Mennyivel fog csökkenni ezeknek a keresőknek a bére? Szekeres Úr! Szociális érzékenység? Miről beszél?! Ne segélyt osszanak! Normális gazdaságpolitikát folytassanak, amelynek eredményeképpen nincs ilyen mértékű adóemelés, és normálisan a közalkalmazottaknak legalább az infláció mértékének megfelelő béremelése benne van a költségvetésben. Hol van ez beépítve, kérem szépen? Erre válaszoljanak!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 72 2004.02.19. 1:12  1-145

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Vegye elő a saját köztisztviselőinek a fizetését! Hacsak önök nem emeltek soron kívül, engedély nélkül béreket. Ezek szerint december és január között nincsen bérnövekedés, legalábbis a költségvetési törvény erre nem adott lehetőséget. Ha önök megtették, egyetlenegy módja volt egyébként csak, ha átsorolásokat hajtottak végre, ez az egyetlenegy módja volt, de ez nem egy általános béremelés. Miről vitatkoztak a szakszervezetek, kérdezem én önöket, mire kértek garanciát akkor, amikor azt mondták, hogy nincsenek meg a feltételei a közszférában a béremeléseknek? Nagyon jól tudja, hogy nem így van, nincsenek meg ezek a feltételek, másrészről pedig ezek a bérek már most a nyugdíjasoknál és a többieknél is - 5,5 százalékot ígértek - már januárban 6,6 százalék.

Az első hónapban nem tudják tartani az inflációs számokat, és ennél csak magasabb lesz a következőkben. Hogy majd mi lesz júliusban meg augusztusban, amiről önök beszéltek, azt még önök sem tudják. Reményeket kár kelteni. Miért kellett elküldeni László Csabát a miniszterelnöknek? - kérdezem én. Azért, mert ilyen jól alakultak az adatok vagy talán a KSH-adatokat nézegette, és ennek eredményeképpen azt mondták, hogy hát ezek a számok mégsem jók talán?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 86 2004.02.19. 1:17  1-145

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Magda képviselő úr, főiskolai főigazgató úr a teljes empátia hiányát mutatja a sertéstartók ügyében, bár 2001 végén, 2002 tavaszán nagy hanggal mondták azt, hogy a 270 forint/kilogramm az semmi, majd 350 forint is lesz.

Tisztelt Magda Úr! Azt kérdezik az emberek, hogy hol van ez a 350 forint. A Holdban - soha nem is gondolták komolyan, mint kiderül most a szavaiból, és ezért cinikus a helyzet, ezért borzasztó a helyzet. Végigkampányolták az országot, bebolondították az embereket azzal, hogy sertést tartsanak - hittek önöknek nagyon sokan, ne mosolyogjon! Sajnos, hittek Békésben is. És utána azzal kellett szembesülniük, hogy ezzel szemben ezen óriási pénzek, támogatások, amelyekről ön beszél, nem jutottak el a termelőkhöz. Ezzel szemben 270 forintról bizony leesett 200-210 forintra, és most pedig, télen, 190-210 forint közötti sertésfelvásárlási árak vannak, ha fizetnek egyáltalán.

Nem érti, hogy miért vannak az emberek az utcán? Nem érti, hogy probléma van? Ne jöjjön itt azzal az európai uniós szöveggel, amit nem értenek meg az emberek, mert egészen más a helyzet ott, mint itt.

Köszönöm. (Gőgös Zoltán: Azért, mert elbutítjátok őket!)

(12.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 137 2004.03.24. 1:51  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Géczi képviselő úr igen magas szintre helyezte a vita ezen szakaszát, hogy Szent István államalkotó és térségfejlesztési történelmi összefüggéseit vizsgáljuk. Azt hiszem, ez egy más történelmi hely, más adottságokkal, nem egészen erre van, bár egy része ma is élő egyébként, ami alapelvként működik; például az, hogy egy napon belül oda lehessen érni ahhoz a helyhez, amely államigazgatási feladatot lát el. De ha már erre megyünk, akkor talán érdemes tényleg megnézni, hogy Kosztolányi Dénes miről szólt.

Világos dolog - és a mai önkormányzati törvény és az alkotmány is lehetővé teszi - az önkéntes társulások kérdése. Megkérdezem: az elmúlt két évben a kormányzat mennyiben segítette elő, hogy ezek az önkormányzati társulások valóban megkapják azt a pénzügyi ösztönzést, amelynek keretében akár az oktatásügynek, akár más, önök által fontosnak tartott ésszerűsítési, racionalizálási lépéseknek az anyagi hátterét megteremtette volna. Mert ha ilyeneket tudunk találni például az oktatásban - ami elég nehéz, hiszen 80 százalékról 70 százalékra visszavették az állami finanszírozás arányát -, ebben az esetben igen nehéz arra rámutatni, hogy a kormányzat megbízható partner egy ilyen átalakításhoz. Ha már kötelezővé lesz téve, mondjuk, a kistelepülések társulása az oktatásban, akkor hihetünk-e abban, hogy valóban ehhez a pénz is hozzá lesz rendelve. Erről szóltunk, hogy ennek a pénzügyi garanciális hátterét messze nem bizonyította az elmúlt másfél év kormányzati, pénzügyi és önkormányzati politikája.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 149 2004.03.24. 1:47  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Papp János (Sic!) felszólalására szeretnék reagálni. Előszeretettel szokták az ijesztgetés szót használni. Valóban, amikor önök ilyeneket mondanak, akkor önmagukra gondolnak, mert valóban önök ijesztgetik az önkormányzatokat, sőt alaposan meg is ijesztették, hiszen egy rakás kötelező feladat finanszírozási hátterét megvonva kényszerítették az önkormányzatokat arra, hogy hajtsák végre az egyszerű többséggel elfogadott költségvetési törvényi kereteket.

Tehát sajnos ez sokkal nagyobb bajokat okozott, mint az, hogy mi előre felhívjuk a figyelmet arra, hogy nem mond igazat, nem mond valóst, amit a képviselő úr mond. Tudniillik, ha egy város, egy nagyobb település érdekelt abban, hogy a környező kistelepülés diákját fogadja, ami egyébként ma gyakorlat, és ahhoz a megfelelő normatív hozzájárulás, kiegészítés megtörténik, akkor úgyis odaviszik és be is fogadják ezt. Én nem hallottam a mi választókörzetünkben és Békés megyében olyat, hogy ezért ellátatlanul maradt volna diák iskolai ellátásában, mert nem tette meg, pedig anyagilag még most nem is igazából érdekelt ebben a kérdésben, de most is megvan az a kiegészítő juttatás, ami ösztönzi erre.

Másrészről nem tudom, a képviselő úr mennyire tájékozott, de Győr és Cakóháza között legalább egy különbséget tudok mondani. Győr megyei jogú, tehát megyei feladatokat ellátó önkormányzat is, Cakóháza pedig egy települési önkormányzat, amelynek nincsenek megyei jogú kötelezettségei. Ez minimális különbség. Talán ön valószínűleg tájékozottabb is, csak most úgy tett, mintha mi nem látnánk át ennek az összefüggéseit. Kicsit talán szerényebben...

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 165 2004.03.24. 2:09  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Jauernik képviselő úr a demográfiai helyzetet hozta itt mint legfőbb érvet a kistérségek szervezésének.

Ha innen nézzük, lehet, hogy a '97. évet talán érdemesebb kiemelni, mert az volt az egyik legmélyebb demográfiai helyzetű év, a Bokros-csomag gyermekjuttatásai megnyirbálásának az éve ez, és azok valóban ebben az évben iratkoztak be, vagy most szeptemberben fogják elkezdeni az iskolájukat, és valóban az egyik legalacsonyabb évfolyamról van szó, és látható, hogy milyen hatásai vannak egy rossz '96-os döntésnek - most, 2004-ben már közigazgatási reformról és államigazgatási reformról beszélgetünk. De nagyon jól tudjuk, hogy azért nem egészen így van ez, hiszen nem tudom, hogy hol bizonyították be közgazdaságilag, vagy akár államigazgatásilag, hogy a nagyobb hatékonyabb. Csak a földhivataloknak a problémájára gondoljunk, hogy a Fővárosi Földhivatal, miután jó nagy, mennyire hatékonyan tudja megoldani ezekhez a kis vidéki földhivatalokhoz képest. Vagy sorolhatnám az összes további kérdést is. Tehát megnézném azt a tanárt, akivel önök beszélgetnek, hogy azt mondja, 30 fős osztályban jobb tanítani, mint 11 fős osztályban, és hogy hol lehet magasabb színvonalú oktatást biztosítani. Ekkor se biztos, hogy a nagyobb lenne a hatékonyabb. Itt önök amellett érveltek, hogy ez jobb lehetőségeket, jobb minőséget kínál. Én azt gondolom, ez alapvetően attól függ, hogy mennyi pénzt rendelünk hozzá, és milyen tudású ember dolgozik azokon a szinteken, amelyeken ez megjelenik.

Másrészről pedig azért azt sem tudták nekem még igazából bebizonyítani, hogy ha a három önkormányzati szint helyett egy negyediket is kreálnak, netán ötödiket, az mennyivel lesz olcsóbb, és mennyivel lesz hatékonyabb, amit eddig el tudtak helyben intézni a lakosok, majd egy városban, egy megyeszékhelyen vagy egy régióközpontban hatékonyabban el fogják tudni látni. Erre nem tudnak igazából jó példákat hozni.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 187 2004.03.24. 2:01  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Ön talán emlékszik arra a 2002-es álláspontjukra, amikor életképes és életképtelen önkormányzatokra osztották a magyar önkormányzati rendszert. Ezt követően annak a másfél évnek a pénzügyi ámokfutására, amelynek eredményeképpen az önhikis szabályokat kétszer is megváltoztatva, egyre szűkítve úgy alakították ezt ki, hogy amennyi pénz volt a bérhikiben vagy az önhikiben, annak megfelelő összegekhez tudtak hozzáférni. Jó néhány érvelésnél előkerült az, hogy bezzeg az önhikis szabályok szerint hogyan lehet ehhez hozzáférni, vagy hogy nem. Az teljesen kormányzati hatáskör, és a mindenkori pénzügyi lehetőségekhez igyekezett a Pénzügyminisztérium bekorlátozni a Belügyminisztérium mozgásterét - ennek megfelelően alakította ki a szabályait.

Én azt gondolom, hogy ezen múltbeli tapasztalatok alapján, és különösen amit most Géczi képviselő úr is mondott, tulajdonképpen egy kitöltetlen csekk átadását kérik az ellenzéktől. Ha önök is ellenzékben lennének, akkor talán óvatosabban fogalmaznának ebben, hiszen azért nehéz úgy állást foglalni egy kerettörvényről, amelynek pont a tartalmát később kívánják behozni, és azt már egyszerű többséggel kívánják elfogadtatni - mind a pénzügyi hátterét, mind pedig a feladat- és hatásköri kérdéseit.

És hogy a miniszter asszony előszeretettel visszaidézte az én hozzászólásomhoz kapcsolódóan egy társulásos önkormányzati feladatokbani ellátásának pozitív példáit, ez csak a miáltalunk, az ellenzék által elmondott érveket erősíti, hiszen ezek az önkéntes társulások, különösen ha ehhez kormányzati társulási kiegészítő pénzügyi feltételeket is kapnak, igen jól tudnak működni a mai törvényi keretek között is. Köszönöm szépen.

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 199 2004.03.24. 2:10  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Lamperth Mónika miniszter asszony egy olyan következtetést vont le, amely vitatható. Semmilyen számítás nem igazolja, és olyan hatástanulmányt nem mutattak be, amely szerint az egész országra kiterjedő kistérségi lefedés egy társadalmilag hatékonyabb, gazdaságosabb és emberibb rendszert hozna létre, mint az, hogy ha társulási alapon történik ez meg.

Csak gondoljunk bele abba, hogy azok a járulékos társadalmi költségek, amelyek az odaközlekedés költségei, vagy az ehhez kapcsolódó kapcsolattartás költségei, lehet, hogy nem a kormánynál jelennek meg közvetlenül, hanem az önkormányzat szociális segélyezési oldalán, a másik oldalon, amit fizetni kell.

Vagy éppen most a busz-tömegközlekedés ellátási kötelezettségének a felszámolására irányuló törvénymódosítás sejtése jelenik meg azon törvénymódosításban, amelyet éppen a napokban a bizottságok tárgyalnak. Bizony ott majd az ésszerű, hatékony, másik elveknek megfelelő közlekedés hatékonysága miatt megtörténhet az, ami Nyugat-Európában is megtörtént, hogy jó néhány olyan település van, ahol gyakorlatilag felszámolódott a tömegközlekedés vasúti, illetve buszos része, és heti egyszeri, vagy ennél is ritkább tömegközlekedési formák vannak, vagy olyan áron lehet közlekedni, hogy azt érdemben nem tudják igénybe venni. Ezt pedig a jóval nagyobb GDP-vel, jövedelemmel bíró országokban sem tudják megtenni. Tehát közel nem igazolt az az állítás, hogy ez megvalósítható.

Másrészről pedig bizony vannak olyan kistérségi feladatok, amelyeket egyféle települési körrel lehet értelmesen megszervezni, és vannak olyanok ugyanazoknál a településeknél, ahol az egyiket ki kell hagyni, vagy egy másikat be kell vonni. Tehát közel nem olyan merevek a határok, ahogy most értelmezi a kötelező kistérségi társulási javaslat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 225 2004.03.24. 1:56  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Wiener György már ki is állította a bizonyítványt az általunk még nem ismert őszi törvényjavaslat sorsáról. (A kezeit összecsapja.) Rögtön azt mondta, hogy ez az ellenzék felelőssége. (Dr. Wiener György: Ha nem valósul meg!) Jó, jó, ha, ha… - hahaha… Ugyanezt a kommunikációs helyzetet már fölállították az előttünk fekvő törvényjavaslatban: ha a parlamentben ez nem kapja meg a többséget, akkor az az ellenzék miatt bukik meg.

De jure lehet, hogy így lesz, de facto bizony, amit Németh Zsolt fölvetett: nézzenek már egy kicsit széjjel a megyei jogú városok polgármesterei meg a megyei képviselők között. Vannak jó pár tízen az önök padjai között, hogy bizony, a saját székük alatt ki fogják-e szavazni. Először tartsanak egy belső szavazást, és utána nyújtsák be ide ezt a törvényt, utána majd beszélgethetünk arról, hogy valóban, szakmailag mennyire megalapozott azon megfontolás, hogy egy negyedik közjogi szintet, egy negyedik választott szintet hozzanak létre, és annak milyen előnyei és milyen hátrányai jelennek meg, és annak valóban hatékonyságjavító, a szubszidiaritás elvét támogató... - és sorolhatnám azokat a szépen hangzó, jól hangzó elveket, amelyeket el lehet mellé sorolni, hogy valóban azokat a negatívumokat és az arra való válaszokat is hozzáteszik-e.

Szóval, kedves Wiener György, én nagyon szívesen hallgatom az ön jogi fejtegetését, de szerintem egy kicsit túllőtt a lendületen. Jelenleg még azt a törvényt nem ismerjük, nagy kíváncsisággal várjuk, és kíváncsiak vagyunk különösen az elnökeikre meg a polgármestereikre, hogy mit fognak arra reagálni. Mint ahogy a területfejlesztési törvénnyel kapcsolatban is elég világos az SZDSZ álláspontja: első perctől fogva nemet mondott ehhez kapcsolódóan, pedig ott csak egy egyszerű többséges törvényről van szó. Amit viszont szerettem volna még fölvetni (Jauernik István: Tíz másodpercben!), a következő két percben fogom elmondani.

Köszönöm szépen a figyelmeztetést.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 235 2004.03.24. 2:19  128-244

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Ha nagyon viccesen szeretném folytatni Wiener György hozzászólását, akkor talán miniszterelnökre se lenne szükség, mert a második, harmadik miniszterelnök-helyettesnek jobb lenne a dolga valószínűleg, ha ezt a logikát tovább folytatjuk.

Komolyra fordítva a szót, tényleg, képviselő úr, most elment a regionalizmus ügyében, csak én nem akarok tovább erre reagálni, mert szerintem nem ez a téma, de ezzel a negyedik szintet akarnák létrehozni, ne haragudjon, jó lenne, ha - már előre mondom - a hatástanulmányát is bemutatnák, hogy mibe kerül ez a kis aprócska reform, ami önök szerint ilyen magas ívű. Csak zárójelben mondom, a történelmet, gondolom, legalább annyira ismeri, mint én, a 150 év alatt már kétszer próbáltak régiót csinálni, diktatúrák idején mindig (Dr. Wiener György: Többször!), a Bach-korszakban is és a Rákosi-korszakban is volt erre törekvés… (Dr. Wiener György közbeszól.) Bocsánat, de rövid ideje volt neki erre, de a másik kettő meg is próbálta bevezetni, és bizony úgymond a katonai régiókat meg is teremtették egy darabig, de nem akarom, hogy elmenjünk ebbe az irányba.

Megyei önkormányzatról volt szó, Géczi úr magasívűen erről szólt. Csak zárójelben van egy nagyon apró megjegyzésem: '94-ig már egyszer polgármestereknek a gyűlése volt a megyei önkormányzat, önök változtatták meg kétharmados többséggel az 1994. évi nyári, meleg hónapokban, amikor hirtelen megváltoztatták ennek az összetételét. Miben különbözik a mostani kistérségi elképzelés az akkori megyei polgármesteri értekezlettől? Gondolkozzon el ezen, mert lehet, hogy elfelejtette ezt a kis négyéves momentumot, amely akkoriban volt.

 

(18.20)

Még van 30 másodpercem, azt szerettem volna még elmondani, hogy volt itt egy érv közben, azt hiszem, pont Géczi úr mondta el korábban, hogy ha egy 500 fős település nem tud pályázatokon részt venni - nem is kell, én azt gondolom, hiszen ma is ismert az, hogy konzorcionálisan, illetve egy-egy projektre szerveződve jönnek létre különböző társulások, és a jövőben is így lesz egyébként. Ha lenne kistérség és régió, ilyen közigazgatásra és körülhatárolva, akkor is valószínűleg lennének régiók és kistérségek közti, sőt országhatáron túlnyúló regionális együttműködések.

Tehát igazából, én azt gondolom, erre ez nem érv, legfeljebb egy érdekkörrel kevesebbel kell számolni, mert az a kistelepülés már nem fogja érdemileg képviselni a saját jogkörét, ha nincs önállósága.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 256 2004.03.29. 1:26  243-279

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Veres János államtitkár úr szavai indítottak hozzászólásra, hiszen egy nagyon fontos mondatot mondott, amihez csak hozzá kell gondolni, hogy elismerte azt, hogy ez a törvénymódosítás, amely az elmúlt másfél évben a Sulinet-programot finanszírozta, az valóban a gazdagok és a luxusjavak finanszírozása volt, és az ennek irányába való módosulás jegyében kampányol amellett, hogy most már akkor tényleg el kell fogadni, hogy valóban a rászorultak érdekében történjen ez. Én azt gondolom, hogy ez már önmagában nagy eredmény.

Most a részletes vitának azon részével, hogy melyik pontját fogjuk módosítani, jó alapot teremtett arra, hogy azt a közös célt, valóban azt a célt szolgálja, hogy az informatikai eszközökkel való ellátás valóban a legrászorultabbak, és azon belül is a pedagógusok irányába hasson. Én azt gondolom, Pósán képviselő úr erre próbált utalni a hozzászólásával, és a módosító javaslata arról szólna, hogy megpróbálná ezt a szándékot még egyértelműbbé tenni. Ha korábban már nem hallgattak ránk, talán most érdemes lenne, hiszen ez az észrevétel, amit a képviselő úr elmondott, az biztosítaná valóban azt, hogy a rászorultsági elv is figyelembe legyen véve, és valóban az eredeti célt szolgálja a jól meghirdetett, de valójában ellentétes eszköz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 304 2004.03.29. 5:34  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság valóban elég hosszú és tartalmas vitát folytatott le, amelyben alapvetően a Fidesz-MDF kisebbségben maradt álláspontjával, amely szerint általános vitára sem alkalmas ez a törvénytervezet. Mely pontok körül bontakozott ki a vita?

Az egyik kérdéskör az, hogy ez a törvénytervezet hatástanulmányt és ennek megfelelő költségvetési kalkulációt tartalmaz-e; másrészről az ellátási kötelezettség és az ehhez kapcsolódó, most éppen kistérségi reform kérdésköre, harmadrészt a Volán-vállalatok privatizációja és az ehhez kapcsolódó árpolitika, tehát a közlekedés árpolitikájának kérdése. Egy olyan technikai kérdés is felmerült, amely igen szokatlan a jogalkotásban, amely szerint azt kellett tisztázni, hogy a törvény módosít olyan alacsonyabb rendű jogszabályokat, amelyekről a zárórendelkezések szólnak, kormányrendeletet és minisztertanácsi rendeletet, illetve miniszteri rendeleteket is hatályon kívül helyez. Ez legalábbis elég szokatlan.

Vegyük sorba talán; a kritikák első pontja, ami az elutasítás indokaként megfogalmazható, a hatástanulmány számonkérése a fideszes, MDF-es hozzászólók, az ellenzék részéről. Az átalakítás, amely megtörténik, a gyakorlatilag ma nonprofit alapon működő, vagy legalábbis közel nem a tőkearányos megtérülést követelő tulajdonosi viszonynak megfelelő Volán-vállalati működéssel, ezzel szemben a pályáztatás és a verseny biztosítása nyereségarányos profit megteremtését feltételezi. Ez önmagában azt a kategóriát jeleníti meg, hogy bizony mindenféleképpen megjelenik egy olyan elem, a nyereségtermelés kötelezettsége, amely az árakban vagy az állami támogatásokban kell hogy megnyilvánuljon.

Az erre vonatkozó számítást próbáltuk tisztázni, és valóban, ahogy a bizottság többségi előadója elmondta, 18 és 10 milliárd közötti összeg az, amelyről végül is a válasz elhangzott, azzal, hogy gyakorlatilag nem forrott ki végleges álláspont a kormányon belül sem. A válasz úgy hangzott el, hogy miután pályáztatás útján lesz majd megoldva ez a kérdés, így majd a pályázat végeredménye után lehet megmondani, hogy mennyibe kerül. Ez alapvetően mint a költségvetési bizottságnak, felelős közpénzekkel foglalkozó bizottságnak nem elfogadható válasz, hiszen éppen a mai megszorító intézkedések keretében egy, a jövőben előre nem számszerűsíthető, költségvetési kiadásokat meghatározó törvénytervezettől elvárható, hogy ezt megadja.

Másrészről az ellátási kötelezettség több bizottságnál is felmerült. Valóban, a kistelepüléseken, tanyavilágban, bokortelepüléseken ma veszteségesként megjelenő közlekedés fenntartásáért aggódott, és vetette föl azt a kérdést, hogy gyakorlatilag a létfontosságú közlekedés mint fogalom nincs tisztázva, ennek megfelelően kötetlen lehetőséget biztosít, és nagymértékben kiszolgáltatja az ott élőket a tömegközlekedésből való kimaradásnak vagy színvonalcsökkenésének. Egyébként a kormányzati válaszban is ez alátámasztásra került, mert amennyiben ehhez többletpénzt nem fog tudni biztosítani a kormányzat, márpedig 2004-2005-ben sem látjuk, a hároméves költségvetés keretében ennek a lehetőségeit, akkor egyértelműen ellátási színvonal-, illetve ellátási minőségcsökkenéssel lehet számolni. Ez számunkra elfogadhatatlan.

A privatizáció kérdése, miután a törvénytervezet indoklása is többször visszatér arra, az európai uniós jogharmonizáción túl, hogy bizony különös aktualitást ad a Volán-társaságok tervezett privatizációja, nem lehet azt mondani, és a vita erről is folyt, hogy most akkor szól-e ez a törvény privatizációról, vagy nem. Egyértelműen szól, hiszen a törvény indoklásában is megjelenik ez a fogalom, illetve egyértelmű, hogy az új feltételek keretében az, hogy lehetővé teszi a privatizáció kérdését, már a privatizációt kormányzati hatáskörbe helyezve, a törvényalkotói szinten nem megengedő, hanem ténylegesen a lehetőség kereteit meghatározó.

Ennek megfelelően a bizottság kisebbségben maradt része, szavazati arányát is mindjárt mondom, 8 nem szavazattal nem támogatta ezen törvény napirendre vételét és általános vitára való alkalmasságát sem.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 312 2004.03.29. 2:33  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szalay Gábor úr a privatizáció mellett foglalt állást az SZDSZ nevében. Ez nem is meglepetés, de azért föl szeretnénk hívni a figyelmet, hogy ez bizony nem megalapozott és nem átgondolt álláspont, hogy a következő időben egy gyorsított, ahogy az általános indoklás is fogalmaz, mihamarabbi privatizációt készítsen elő, pont az európai uniós jogszabályok harmonizációja címén. Hiszen azzal a kifejezéssel szemben, amely látszólag remekül hangzik kívülről hallgatva - miszerint azt irányozza elő, hogy a lehető legnagyobb színvonalú szolgáltatást biztosítsa ez a törvény -, ezzel szemben azt is meg lehet állapítani, hogy rosszabb is lehet az ellátás színvonala, mint ma. Ez benne van ebben a lehetőségben.

 

(22.10)

Pont a költségvetési bizottsági vitában is felvetődött, hogy az állam mennyi forrást kíván biztosítani egyik részről, másrészt pedig hogyan kellene sztenderdizálni a szolgáltatást, nem pedig a pályázó dönti el majd, hogy milyen lesz az a létfontosságú, minimális szolgáltatás.

Másrészről Horváth Csabának azt szeretném jelezni, hogy a hátrányos helyzetű térségek, a vidék szempontjából innen, Budapestről lehet, hogy nehezebb megítélni azt, hogy mi fog majd komoly gondot okozni, de meg kell mondani, hogy sok kistelepülés számára igen aggályos ez a törvénytervezet, amelynek figyelembevételével talán óvatosabban kellene fogalmazni.

Harmadrészt Fónagy János képviselőtársam elmondta a Volán részvénytársaságok privatizációjával kapcsolatban, hogy egyértelmű, hogy nem értünk vele egyet, de az az optimista hozzáállás, hogy talán az ingatlanspekuláció föl sem vetődik, ismerve a Volán-vállalatok vagyoni összetételét, bizony aggodalmasan kell figyelnünk arra, mert ez bizony akár milliárdos nagyságrendű forgalmi értékű vállalatonkénti ingatlanvagyont is feltételez. Valóban, azért kell aggódnunk, mert a kormány képviseletében ezt gyakorlatilag értéktelennek nevezték. Most Szalay képviselő úr megint azt mondta, hogy gyakorlatilag eltekinthetünk a Volán-vállalatok valódi vagyonától, ahhoz képest, hogy milyen lehetőség van a szolgáltatásban. Különösen az új szolgáltatóknak, de a Volán-vállalatokban bizony nagyon komoly állami közvagyon halmozódott össze az elmúlt ötven évben, ezért én aggodalmasabb vagyok, mint ahogy a képviselő úr ezt megfogalmazta.

Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 336 2004.03.29. 2:05  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kárpáti Zsuzsa! Egy dolgot szeretnék, mégpedig nagyon világosan tisztázni: az MSZP támogatja-e a Volán-vállalatok privatizációját vagy sem. Az SZDSZ nevében Szalay Gábor képviselő úr világosan elmondta, hogy támogatja. Azt gondolom, ez világos válasz lenne nagyon sok kérdésre, és akkor láthatnánk, hogy miért is izgulnak az MSZP-s képviselők, és miért nem vesznek részt ebben a vitában. Tóth Sándor képviselőtársamnak például itt kellett volna lennie bizottsági hozzászólóként, be is jött, majd mégiscsak elment. Neki egy huszonegy településből álló körzete van Dél-Békésben, ahol jogosan vethetnék fel a választói, hogy tisztelt képviselő úr, ön támogatja-e a Volán-vállalatok privatizációját vagy nem.

Megértük mi már Mezőhegyes privatizációját, ami a cukoriparhoz kapcsolódik (Göndör István: Meg tizenkét állami gazdaságét!), megértünk már nagyon sok mindent, élelmiszer-ipari vállalatok privatizációját, amelyek megszűntek, Göndör képviselő úr, és az ott dolgozók munkanélküliek lettek. Ne nevessen olyan nagyon, képviselő úr, mert a mezőhegyesi emberek nem boldogok attól, hogy Göndör képviselő úr kineveti őket, mert munka nélkül maradtak. Majd szót fog kapni a képviselő úr, és akkor nyugodtan elmondhatja a véleményét. Sokkal nagyobb tiszteletet kellene adni a Háznak, még ha este 11 órakor folyik is a vita. De nézzük meg, hogy mi van a holnapi meghívóban, lesz vagy három napirendi pont, és délelőtt 10 órakor már be is fejezi a Ház az ülését.

Jó lenne, ha most a vidék élhetőségéről nagy általános szövegeket elmondó képviselőtársaink végre a törvényhez kapcsolódó problémákat vennék elő, mégpedig azt, hogy ez bizonytalanságot teremt, aggodalmat jelent az emberek számára, azt jelentheti, hogy a díjak könnyen elszabadulhatnak, és teljesen bizonytalan szolgáltatási helyzet jöhet létre, amiről Papcsák Ferenc képviselőtársam is beszélt.

Ha ezekre a kérdésekre választ kaphatnánk, akkor talán világosabb lenne, hogy az MSZP privatizálni akar vagy nem. Erre adjon választ, képviselő úr!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 344 2004.03.29. 2:19  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy sem nemére, sem fajára, sem pedig korára való tekintettel nem szoktunk érveket elmondani egy szakmai politikai vitában. Én nem szeretném ezt a példát követni, még ha képviselő asszony erre az útra tévedt is. Elnézést kérek, hogy ezt kiváltottam belőle.

Előttem is itt van e hat közlekedési egyesület, szövetség álláspontja, amelynek egyik lobbistájaként személy szerint is megnevezte magát képviselő asszony mint aláíró. Hogy itt mit tartalmaz? Nos, ez egyértelműen azt támasztja alá, amit egyébként Horváth Csaba II. kerületi MSZP-s képviselő is elmondott, hogy a törvény szabályozásának részletkérdései bizonytalanságot keltenek, rosszul megfogalmazottak és nem megalapozottak. Másrészről kiszámíthatatlanságot teremt sok részletszabály tisztázatlansága. Pont ezek a részletszabályok azok, amelyekről az ön egyesülete is szól. Remélem, majd a minisztérium is figyelembe tudja ezt venni, hiszen valóban a kormányzat buktatta ki belőle ezeket a pontokat.

Ez kiderül a körözésen lévő anyag és a most előttünk lévő anyag közötti különbségből, amely pont azon garanciális elemeket, pont azon finanszírozási kérdéseket, pont azon színvonalat biztosító, vagy akár azt emelő szempontokat hagyja ki, amelyek egyrészről a helyi közlekedés helyzetét, finanszírozási kérdését teszik kérdőjelessé. Egyébként úgy, hogy erről nem szól most a törvény ténylegesen, de valójában mégis a városon belüli vagy a helyi közlekedésnek, a településen belüli közlekedésnek nagyon kemény kihívást ad, sugallva azt is akár, hogy 2005-ben a kormányzat vissza akar lépni ennek finanszírozásából. És ennek a jogi megágyazottsága most történik meg, az este 11 óra utáni törvényi vitában.

Ugye, tudjuk, hogy ma, amikor megszorító intézkedések tömegét kell Göndör képviselő úrnak is vezényelni a frakcióban, ez komoly gondot jelent, örülök, hogy hallgatja, mert így legalább mód lesz arra, hogy megnyugtasson, hogy több pénz lesz, legalább az inflációnak megfelelően növekvő mértékű pénze lesz a közlekedési tárcának erre. Ez lenne számomra a megnyugtató válasz.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 350 2004.03.29. 10:34  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az előttünk lévő törvényhez kapcsolódóan elmondjam véleményemet. A törvény célja, hallhattuk államtitkár úrtól, hogy megfeleljen az Európai Unióban alkalmazott eljárásnak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ha most ez a törvény nem születik meg, akkor valóban az 1191/69. számú EGK-rendeletnek akkor is alkalmazásra kell kerülnie május 1-től. Hiszen a törvény maga is utal arra, hogy annak kiegészítését kívánja megtenni.

 

(23.10)

De más célokat is megfogalmaz, erről már volt szó az előző vitában, arra majd később még visszatérnék. A hatása, hogy mégis egy-két kedvezőbb elemét is hangsúlyozzuk... - hiszen akkor vagyunk igazságosak ezzel a törvénnyel, ha azon keret jellegű, szakmailag megalapozott, és tudjuk, hogy nagyon sok szakember által is megelőző vizsgálatok alapján megfogalmazott szövegrészek benne maradtak a törvénytervezetben, amivel kialakul a szabályozás, a menetrend szerinti autóbusz-közlekedés gyakorlásának keretei.

Viszont alapvetően két helyre telepíti az ellátási kötelezettséget: a helyi közlekedésben az érintett önkormányzathoz, a helyközi közlekedésben pedig az államhoz, itt a közlekedésért felelős miniszterhez. Hogy ez jó vagy rossz, ez már önmagában vitát kelthet, hiszen a helyi közlekedéssel kapcsolatosan, amelyről ugyan nem szól ma ez a törvény, de valójában egy áttételes jelzést ad arra vonatkozóan, hogy itt valamilyen átalakítási elképzelések vannak. Jó lenne, ha az államtitkár úr erről külön szólt volna vagy szólna, amellyel a részletes vitához való módosító javaslatokban is jobb megértést adna, mert ez bizonytalanságot jelent, gondolom, mind a fővárosi lakosság számára, mind pedig a vidéki lakosság számára egyaránt, tehát nemcsak a kistelepülésekre vonatkozik ez a bizonytalan helyzet, ahogy több képviselőtársam is erre felhívta a figyelmet, egyetértek vele.

Mindenféleképpen tehát pozitívumként említhetjük, hogy a törvény egy olyan szabályozott, versenysemleges piaci működésnek a kereteire ad lehetőséget, amelyet ha néhány, nem elhanyagolható részletszabállyal pontosítana, amely az ellátás színvonalát, az árképzés módját és az ellátás minimumát meghatározó fogalmakat tisztábbá és egyértelműbbé tenné, mint ahogy az MSZP-s képviselőtársaim is szóltak erről, akkor azt gondolom, ebben még akár egy jó szabályozási keret is kialakulhatna.

Másrészt viszont a pályáztatás tekintetében már felveti azt a kérdést, hogy valóban a pályáztatás, amely a meglévő, ma is működő vonalakhoz kapcsolódóan lehetőséget teremt, helyes-e, és valóban ez egyenlő esélyeket teremt-e a most szolgáltatók, a leendő szolgáltatók, a közszolgáltatók és a ma még egyféle köztes szolgáltatóként állami átengedett, de mai jogszabályok keretébeni magánszolgáltatók számára.

Mindenféleképpen, már csak az európai uniós előírásoknak megfelelően is, kedvező az, hogy bevezeti a veszteségkiegyenlítés rendszerét és fogalmát, viszont az már hátrányos, hogy igazából ennek a pénzügyi kereteit illetően egyértelműen még a különböző előkészítő hatóságok sem tudták eldönteni, hogy pontosan milyen kiegyenlítési rendszernek a pénzügyi következményei. Arra, hogy miért nem ez, azt a választ kaptuk a bizottsági vitában is, hogy gyakorlatilag ma még koncepcionálisan nem zárult le annak a rendezése például, hogy hogyan lesz meghatározva a szolgáltatás minimumfeltétele. Csak gondoljunk arra a kérdésre, hogy bizony, milyen nívójú járművekkel kell majd teljesíteni a feladatokat, magyarul, milyen amortizációs költségekkel kell számolni, vagy fogad el az ország vagy a kormány. Csak gondoljunk bele, az Ikarusokkal és például a Mercedes buszokkal is ugyanazt a szolgáltatást elméletileg el lehet látni, mégpedig azért nem kell mondani, hogy leírható a különbség a két szolgáltatás között - melyik lesz a minimum? Ha Toller Lászlót megkérdezzük Pécsről, valószínűleg mást fog mondani, mint ha például Békés megyéből megkérdezzük Békéscsaba lakosságának az igényét, mert a szolgáltatás árainak, színvonalának az arányát kell majd igazából szem előtt tartani, és ma nem olyan egyszerű a megfelelő szolgáltatás mértékét és az ahhoz kapcsolódó árakat rendezni.

A másik kérdés, ugyancsak a költségoldalról fölmerülhet az, amely, belátom, kényes, nem is biztos, hogy olyan egyszerű tisztázni, de mindenféleképpen megkerülhetetlen, hogy mekkora bérszínvonallal fogadhatók el az állam számára majd ezek a szállítási költségek, amelyek az árképzéshez kapcsolódóan bizony jelentős nyitott kérdéseket jelenítenek meg. Nagyon nagy a veszélye, hogy ha a költségvetés szűkös, leépítő, megszorító jellege fog tovább erősödni az MSZP-kormányzat idején, a következő években, akkor ez bizony az elégséges szolgáltatási színvonalnak a fogalmát és tényét is lejjebb fogja szorítani, mint amely ma is már nagyon sok esetben kritikus, nehezen elfogadható.

Negatívumként mindenféleképpen kiemelhető az, hogy a törvény 9. §-a beszél a közszolgáltatási szerződésről. Ez alapvetően segíti ugyan a sikeres privatizációt, hiszen a Volánok számára verseny nélkül biztosítja a szolgáltatás jogát nyolc évre maximálisan, ily módon a cégek felértékelődnek, legalábbis rövid távon az eladásuk előtt, de megítélésem szerint alapvetően a Volánok állami kézben tartása még mindig indokolt. Hiszen - Papcsák Ferenc képviselőtársam is többször szólt erről, de röviden fel szeretném idézni - valóban nagyon fontos szakmai felvetés az, hogy talán először egy körültekintő, gondos közlekedésszervezést és vagyonkezelést kellene megfogalmazni állami stratégiában, kormányzati felelős gondolkodásban, a közpénzek megóvása érdekében, és nem a privatizáció mindenáron való felhajtását, mint ahogy egyébként a törvény indoklásában, szó szerint idézem, mert talán itt a képviselőtársaim, különösen az MSZP-sek nem tették világossá, hogy mi az álláspontjuk, bár a kormány, és ez az előterjesztés számomra egyértelmű, de a vitában szívesen hallottam volna, hogy most privatizálni szeretnének vagy nem. Mindenesetre az indoklás önmagáért beszél, tehát én azt gondolom, ha nem válaszolnak, akkor is egyértelmű, hadd hangozzon el (Olvassa.): a közúti személyszállításban mutatkozó problémák, a jogharmonizációs kötelezettség és - itt a lényeg az indoklásban, 17. oldal - a Volán-társaságok mielőbbi privatizálásának szándéka nem teszik lehetővé a szabályozás halasztását, s a többi, s a többi.

Tehát egyértelmű, hogy a kormányzat letette a voksot abban, hogy ha kell, még akár ebben az évben is megkezdi a Volán-vállalatok privatizációját. Ezért beszél a Fidesz részéről aggodalommal, azt gondolom, minden képviselő, különösen, hogy nem egyenes beszéd hangzik el itt a parlamentben ilyen késői órákon ezzel kapcsolatban, hiszen el kellene mondani, hogy igen, mi, MSZP-s képviselők privatizálni akarunk, és akkor viszont ilyen feltételekkel szeretnénk, hogy valóban egy korrekt eljárási rend legyen, mert lehet jól privatizálni, ezzel egyetértünk; az egy másik kérdés, hogy a Volán-vállalatok tekintetében lehet-e, de lehet ilyet felvállalni, senki nem mondja, hogy ne vállalják föl. Ebben Szalay Gábor, azt gondolom, becsületes hozzáállása megtörtént, hiszen ő egyértelműen elmondta a saját maga és a pártja véleményét is, hogy ők úgy gondolják, hogy privatizálni kell ezt a szolgáltatást. Csak az a problémánk, hogy akkor ennek a szabályrendszerét, privatizációs stratégiáját, és ennek a közpénzek valódi kímélését szolgáló technikáját is bemutathatnák, hiszen így lenne teljes, ezért fogalmaztuk azt meg, hogy egy hatástanulmányt is szerettünk volna mögötte látni. Vannak olyan híreink, miszerint ilyen készült, csak miután a kormány megosztott volt ebben a kérdésben, ezért aztán nem került a képviselők elé. Horváth János képviselőtársam szokta elmondani, egyébként nemzetközi tapasztalatok alapján is, hogy Magyarországon nagyon is hiányzik az a bizonyos elemzés, hogy milyen hozzáadott érték, milyen közszolgáltatások milyen pénzügyi következménnyel járnak, milyen juttatások mennek át egy törvényváltoztatás kapcsán. Erre vonatkozóan világosan látni kellene, hogy milyen előnyök és hátrányok fogalmazódnak meg a költségvetés kifizetési oldalán, másrészről pedig a közlekedésszervezési szolgáltatás oldalán, harmadrészt pedig az állami vagyon átalakítása, eladása, vagy ki tudja, milyen technikával való megváltoztatása kapcsán.

Egyértelműen le szeretném szögezni, a Fidesz részéről ma nem látjuk megalapozottnak, hogy a következő három-négy évben a privatizáció megtörténjen. Mindenféleképpen tovább kellene lépni a ma veszteséges és rossz minőségű szolgáltatásoknál vagy felhagyott vonalaknál valóban egy ilyen kiegyenlítő rendszernek a működtetésével egy pályáztatási rendszerbe, mert itt el lehetne kezdeni, és valóban a mainál jobb szolgáltatást nyújtó feltételekkel indulnának meg, pont Nógrádban, Békésben vagy épp Zala megyében, nem pedig a költségvetési szigor hatására egyre nagyobb visszavonulást fog megtapasztalni a lakosság, amit mi nem tudunk támogatni a Fidesz részéről.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 354 2004.03.29. 2:14  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szalay képviselőtársam egy új aspektust próbált felvetni, amivel akár egyet is érthetünk, ha egyszer azon a platformon megegyeznénk, hogy az MSZP és az SZDSZ privatizálni akar. Akkor ez egy további részletkérdés, folyó vita, de itt van egy általános elvi kérdése, és szerintem rossz kérdésre csak rossz választ lehet adni.

Ma mind Európában, de a világ más részein is a tömegközlekedést soha nem tisztán állami vagy tisztán egyéni szolgáltatás igénybe vevői finanszírozásból oldják meg. Ennek nagyon egyszerű az oka. Miután vannak általános közösségi érdekek, mint például a környezetvédelem, mint például a nagyvárosok befogadóképessége, parkolók, utak s a többi kiépítésének a kérdése, mint az utak terhelhetőségének a kérdése, hidak s a többi, ez meghatározza, hogy van, ahol a közszolgáltatásnak, a közadózásnak a jövedelméből vagy annak bevételeiből kell helytállni, és ez, ha tetszik nekünk, ha nem, ez így van. Hiszen önök is az árkiegészítés… - az európai uniós szabályozás is az árkiegészítésről, vagyis a kiegészítő kompenzációról szóló közérdeket elismeri, és akkor azt mondja, hogy közpénzt kell tenni bele.

Hogy ennek hol van a határa, ez ebből a mai törvénytervezetből nem látszik. Egy dolgot látunk: ma nem tudunk bízni a kormányban abban, hogy ha kell, több pénzt fog adni, ha a szolgáltatás megköveteli, a szolgáltatás kiesése megköveteli. Ezért mi azt gondoljuk, hogy az a jogszabály, bár elméletileg lehet jó, de gyakorlatilag azt a veszélyt jeleníti meg a Fidesz számára, hogy vissza fog lépni a kormányzat, szűkös anyagi helyzetére is hivatkozva (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), meg az élhető vidék másik fogalomrendszerére hivatkozva abban, hogy erre valóban annyi pénzt szánjon, amennyire szüksége van a lakosságnak. Ez a mi problémánk.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 358 2004.03.29. 2:08  295-367

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Még egy összefüggésben szerettem volna a közszolgáltatások tekintetében megnyilvánulni, mégpedig a kistérségi ellátás, a közigazgatási reformba való áttérés kérdésében, amelynek kényes pontjai éppen most vannak napirendre véve a parlamentben is. Bizony, ha öt-hét évente átmetszett kistérségeknek az újra- és újrarajzolásával, netalántán régiók - bár most arról nincs szó, de maradjunk a kistérségeknél - átrajzolásával kapcsolatosan belegondolunk, hogy hogy lesz lekövetve úttal, tömegközlekedéssel az a közlekedési igény, amit a kistérségi ellátási szolgáltatások, mondjuk, az iskola, óvoda tekintetében a kormányzat éppen az általános hatékonyság és költségtakarékosság jegyében kíván megoldani, ésszerűsíteni, közben pedig a tömegközlekedés tekintetében az utazási költségeket áthárítjuk vagy kihúzzuk ezen emberek lába alól, akkor már csak ez is arra az óvatosságra kell hogy intse még az SZDSZ-es képviselőket is megítélésem szerint a privatizáció támogatása mellett, hogy amíg ezt nem rendezi le a kormányzat, hogy vagy visszalép és nem foglalkozik a kistérségek hatósági és közigazgatási átrendezésével, vagy ha akar vele foglalkozni, akkor addig nem nyúl ehhez a kérdéshez, mert a kettő nagyon szorosan összefügg, bár látszólag távol áll egymástól az, hogy hova jár a gyerek az iskolába, hol kapja meg ezt a szolgáltatást, másrészről meg hogy közlekedik oda... De aki egy kicsit is gyakorlati oldalról nézi meg ezt a kérdést, rögtön szembe fog vele találkozni, ha, mondjuk, a saját gyerekével ugyanezt meg kell csinálnia, vagy a saját lakosságával, ha polgármester, hogy hogy oldja meg ezt a szolgáltatást.

Az is fontos kérdés lenne, hogy rendeződik le a közigazgatási reform kérdése. Szerintem ez nyitott, ezért három-négy évig elhalasztható nyugodtan, semmi nem sürget bennünket a Volánok privatizációjával.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 75 2004.03.30. 10:28  66-89

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz álláspontja a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény tekintetében - kétséget nem keltve rögtön le akarom szögezni - támogató. Ez a költségvetési bizottsági beszélgetés, vita, értelmezés keretében is egyértelművé vált.

Valóban, jó néhány kérdés van, amelyet szerettünk volna körüljárni, hogy valójában mire terjed ki a szabályozás, hogyan is értelmezendő ez majd valójában. Igazából az a tény, ahogyan a Nemzeti Bank-törvény módosítása a múlt év őszén még hosszas vita és dilemmák után jó néhány kérdést nyitva hagyott, most ez a törvénytervezet huszonkét szakaszban azokat a pontosításokat, kiegészítéseket teszi meg, amely által az Európai Unióba való belépésünkkel, május 1-jével meg kell felelnünk, és működő jegybankrendszerrel kell megfelelnünk, azt gondoljuk, ez egy olyan pillanat, amely kifejezi - különösen a Nemzeti Bank és a kormány közötti elég feszült viszony ellenére, amely részben a gazdaságpolitika, részben a monetáris politika közötti konfliktusokból adódott -, hogy példaértékű, ahogyan mégiscsak a legalapvetőbb kereteket meghatározó szabályozásban egységre sikerült jutni. A Nemzeti Bank alelnöke, aki jelen volt a bizottsági ülésen, csak annyit tudott mondani, hogy teljes mértékben egyetért a szabályozással. Ez önmagában jó üzenet, jó jelzés a gazdasági szereplők számára is, hogy az alapvető keretszabályozás tekintetében a kormányzat és a jegybank között - egyébként mint a súly-ellensúly viszonyában lévő, de együttműködésre is kényszerülő szervezetek, rendszerek között - kialakult az együttműködés, kialakult az egyetértés azon törvénytervezet keretében, amely most a Ház asztalán van.

Látva azt, hogy a négy párt is, amely a parlamentben ehhez a kérdéshez nyúlt, szintén egyetértésre jutott, azt gondolom, a napi politikai feszültségek fölé emeli e törvény megalkotását. Ez mindenféleképpen jó alapot teremt arra, hogy valóban olyan szakmai részletkérdéseket próbáljunk meg tisztázni, értelmezni, amelyek a sokkal feszültebb politikai helyzetben túlértékelődnének vagy leértékelődnének, annak függvényében, hogy a politika aktualitása mit kíván. Tehát ilyen szempontból valóban eljutottunk egy szakmapolitikai törvény tárgyalásához, amely egyébként messzebb vezet. Bizony, ezt valóban meghatározza a rendszerstabilitás, amelyről az előttem szólóknál is szó volt. A pénzügyi rendszer stabilitásához a mai, talán bizonytalanabb időszakban fontos, hogy a törvényalkotás területén konszenzus tud kialakulni az ellentétes, természetes konfliktusban levő rendszerek között - törvényalkotási, kormányzati, nemzeti banki rendszerek között -, és olyan jelzést ad, amelynek keretében mondhatjuk, hogy akár salátatörvény... Én azonban ezt nem használom, mert úgy látom, ez negatív fogalomként jelenik meg, és azt gondolom, itt most pozitív elemként kell megemlíteni azt, hogy a Nemzeti Bank-törvényt, amely a jegybanktörvény 2001. évi LVIII. törvényét módosítja, és tulajdonképpen további három törvény helyretételét is megteszi: mind az említett 2003. évi őszi CXV. törvény módosítását, mind pedig a hitelintézetekről, pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényt érinti, valamint a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegesítéséről szóló 2003. évi XXIII. törvény módosításával hozza összhangba azokat a szabályokat, amelyekről már jó néhányan szóltak.

Csak említésszerűen érdemes azért kiemelni: valóban sajátos helyzetet teremt a rendeletalkotási jogkör tisztázása, amely a dolog jellegénél fogva indokolt, de beillesztése a mai jogrendszerbe pontosító szabályozásokat kíván, és nagyon fontos az, hogy törvényi felhatalmazást ad a Nemzeti Bank, illetve elnöke számára, hogy a szükséges szabályozásokra megteremtse a rendeletalkotási jogkört, amelyre korábban kormányhatározat vagy más jogszabályok adtak számára felhatalmazást.

Nos, azt gondolom, a másik kérdéskört értékeljük, bölcsnek tekintjük, hogy a kétharmados törvényekhez tartozó kérdéskört nem ez a törvény tárgyalja - bár formailag a múlt évben ez itt jelent meg -, hanem az Állami Számvevőszékről szóló törvény módosításában jelenik meg, amely egyébként szintén most van a Ház előtt, tehát annak az egyeztetése is folyamatban van. Erre most nem szeretnék kitérni, hiszen ez egy másik törvény keretében jelenik meg.

A harmadik kérdéskör, amit szerintem fontos kiemelni: az európai uniós intézmények jelzése és valóban a Nemzeti Bank függetlenségét érintő kérdéskör - amely még a szabályozás egyféle adóssága volt -, hogy a kormány - mint a Nemzeti Bank közgyűlésén eljáró százszázalékos állami tulajdonos - hatásköre szűkül, és az európai uniós intézmények kérésének megfelelően szabályozzák, ha úgy tetszik, az európai joggyakorlatba illeszkedik bele. Ez is egy olyan fontos kérdés volt, amely talán a kormányzat és a jegybank közötti potenciális feszültségi felületek területe lehetne, és nagyon fontos, hogy a tulajdonosi oldalról valóban a kormányzatnak annyi hatásköre van, amelyet Európában ma elfogadottnak tekint a szakmaiság, amennyit ma elfogad a függetlenség. Azután az egy másik kérdés, hogy egyébként általános bankjogilag hogyan tekintenek erre, arról lehetne majd külön beszélni. Ezt a kérdéskört ma nem kívánom feszegetni, pont azért, mert van egy közös megegyezés, egy közös minimumpont, amely optimumpontnak tűnik a mai napon ezen törvény keretében. Azt gondolom, ennek a kitekintésére érdemes lesz majd később visszatérni, de nyugodtan állíthatjuk, ma ez beleilleszkedik abba az európai uniós gyakorlatba, amely felé tartunk, amelybe bele fog kerülni a magyar bankrendszer szabályozórendszere is a Nemzeti Bank, a magyar jegybank keretei között.

Valóban, egy nagyon fontos felvetés, amelyre Kékesi Tibor képviselő úr is felhívta a figyelmet, a “felvigyázzaö kifejezés értelmezése, amely valóban nem egy szokásos dolog. Idézem is, ez a 4. § 5. pontja: a Nemzeti Bank kialakítja a fizetési és elszámolási, valamint az értékpapír-elszámolási rendszereket, és figyelemmel kíséri – zárójelben: felvigyázza - azok tevékenységét a rendszer biztonságos és hatékony működése, továbbá a pénzforgalom zavartalan lebonyolítása érdekében.

A cél szép, de valójában az külön vizsgálandó, mit értünk tartalmilag rajta, milyen eszközrendszere van, és valóban megvan-e az eszközrendszere a Nemzeti Banknak, amely ezt értelmezi. A Nemzeti Bank képviselője azt jelezte, hogy ez egy olyan gyakorlat, amelynek ugyan van szakirodalma, van múltja, de tulajdonképpen a részletes szabályait nem javasolja. Nyilván a kormányzat álláspontja is ez, hiszen kialakult a kormány által benyújtott törvénytervezetben ez az értelmezés. Viszont azt gondolom, a cél, amely azt szolgálja, valóban a rendszerét, a pénzügyi rendszer egészének a kockázatát, stressztűrő képességét vizsgálandó ez egy fontos fogalomrendszer, pont akkor, amikor a bizalom, a bizalmi viszony kialakulása a pénzügypolitikával szemben hogyan nyilvánul meg, akkor fontos, hogy van-e olyan rendszer, amely ezen bizalomteremtés eszközrendszerét kezelni tudja, illetve megfogalmazódik számára ez a követelmény. Azt gondolom, ez egyébként erős követelmény, de szükséges követelmény, hogy a jegybanknak legyen ilyen feladata.

Az eszközrendszer az, amely számomra per pillanat picit nyitva hagyja a kérdést. Tehát ebben is egyet tudok érteni Kékesi Tiborral, hogy megfontolandó lenne egyébként a magyar jogalkotásban is bizonyos értelemben az angolszász jogalkotási gyakorlat és az EU-ban is szokásos jogalkotási gyakorlat, hogy minden fogalmat egyúttal értelmezni is próbál, mert egyébként valóban sokféle értelmezést adhat. Persze, ha most nincs igazi, pontos, kiforrott fogalmunk, akkor inkább ne keressük, de be kell látni, ez a probléma valójában félreértéseket, bizonytalanságot is adhat.

 

(Dr. Lázár Jánost a jegyzői székben Balogh László váltja fel.)

 

Tehát mi egyelőre most elfogadjuk ezt az álláspontot, csak jelezni szeretnénk azt, hogy itt érződik egy olyan bizonytalanság, amely lehetséges, hogy később még további értelmezést, pontosítást szolgálhat.

 

(14.00)

Összegezve: a Fidesz részéről tehát egyértelműen támogatásunkról tudjuk biztosítani ezt a törvénytervezetet, és üdvözöljük azt, hogy a pénzügyi kormányzat és a monetáris politikát megtestesítő Nemzeti Bank, úgy tűnik, a törvényalkotással összhangban be tudja fejezni a jegybankról szóló törvénykezés európai uniós csatlakozást megelőző szakaszának utolsó elemeként ezen törvény elfogadását. Ehhez sok sikert kívánok magunknak.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 83 2004.03.30. 0:41  66-89

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Ügyrendiben és szintén ebben a kérdésben, hiszen az előző törvénytervezetnél is ugyanez a kérdés felvetődött, úgyhogy én azt javasolnám, ha egy mód van rá, legalább a foglalkoztatásról szóló egyes kérdésekben, amit Bernáth Ildikó kért ügyrendi javaslatban, holnapig meg legyen hosszabbítva. Akkor az elnök úr azt jelentette ki, hogy ha most befejezzük a parlamenti plenáris ülést, rögtön be is fejeződik a módosító javaslatok beadása. Amennyiben ezt itt elfogadja, akkor azt gondolom, a másik törvénynél is indokolt lenne legalább 18 óráig meghosszabbítani a módosítások beadását. Erre irányulna a kezdeményezésem.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 89 2004.03.30. 1:32  66-89

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én csak szeretném jelezni, hogy az előző, a foglalkoztatással kapcsolatos törvénynél is ugyanaz a helyzet, mint ami most a jegybanktörvény módosításával kapcsolatban. Nyilvánvaló, a Háznak kényelmetlen, hogy tovább tartson a beadási idő. Csak szeretném felhívni a figyelmet, hogy a meghívóban, amely a képviselőknek a rendelkezésére áll - és nemcsak abból a szempontból mondom, amit Horváth János képviselőtársam mondott, hogy a vita hevében valaki módosítást kezdeményezne, és azt le is szeretné írni és be szeretné adni -, eredetileg a keddi napra 21 óra a napirendi pontok ajánlott lezárásának az ideje, tehát aki úgymond, házszabályszerűen szeretett volna módosítást beadni, de nem követte nyomon itt, helyben a vitát, annak sem áll már módjában, hogy ezt megtegye. Tehát amennyiben ennek eleget tett - gondolom, semmi köze nincs ahhoz, hogy kormánypárti képviselő tette meg az előbb ezt a javaslatot -, én megfontolás tárgyává tenném ezt itt is.

És csak azért vetem ezt fel, mert nem adott választ egyértelműen, hogy elutasítja-e az ügyrendi javaslatomat vagy támogatja a korábban lezárt törvénytervezettel kapcsolatban, hogy miután most pillanatokon belül lezáródna a módosító javaslatok lehetősége, teremtse meg egyetemlegesen a feltételeit, ha erre kérhetem. Ezt szerettem volna felvetni, semmi egyéb kötözködés nincs a felszólalásomban.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

(14.30)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 52 2004.03.31. 10:36  35-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nagy tisztelettel köszöntöm önöket, most már egymás után a harmadik napja találkozunk az államtitkár úrral is; hétfőn éppen a késő esti időben, más téma kapcsán: akkor éppen közlekedtünk.

Most pedig a kis- és középvállalkozások kerültek napirendre, és ezen törvénytervezet mint ahogy az előző hozzászólásokban és a bizottsági véleményekben is megfogalmazódott, fontos és talán az európai uniós csatlakozás szempontjából kiemelt célokat is kitűzve igazítja a mai szabályozást, másrészről viszont olyan aggályokat is felvet, amelyek a bizottsági kisebbségi véleményekben is elhangzottak.

Talán nézzük először a pozitívumait, hiszen a '99-ben elfogadott XCV. törvény először Magyarországon a kis- és középvállalkozásoknak egységes keretet biztosított, amely már az akkori európai közösségi bizottsági ajánlásnak megfelelően született meg, figyelembe véve az akkori polgári kormány álláspontját is, amely a kis- és középvállalkozások kereteinek rendezését, megerősítését szolgálta, és ennek érdekében alakította ki azon kereteket, amelyek majd később a támogatásokat, beleértve a Széchenyi-terv kialakítását is szolgálták.

Ezen törvény helyett egy új törvény benyújtása történt meg, bár megtörténhetett volna az is, hogy ennek a módosítását tárgyaljuk, de új törvényként tárgyalja a Ház, a kormány így látta jónak. Nos, ezen új törvény jelentős változást azon a ponton mutat, hogy egyáltalán, akire vonatkozik, arra vonatkozóan kiterjeszti a törvény hatályát, és olyan méretű vállalkozásokat is a kis- és középvállalkozások kategóriájába sorol, amelyek a mai magyar értelemben inkább a nagyvállalkozásokat jelentik.

Ezért érdemes is talán a vállalkozási szövetségek vezetőinek néhány gondolatát idézni, hogy ne csak arról legyen szó, amit Józsa képviselő úr mondott, hogy az ellenzék mit mond, hanem bizony a magyar valóság egy kicsit másképp reagál; ezen törvény változásával kapcsolatos aggodalmait, legalábbis azt gondolom, itt szóvá illik és szóvá kell tenni.

Ha átvesszük az ottani normákat, mármint az európai uniós normákat, nehezebb lesz érvényesíteni a kicsik érdekeit - fogalmazott az egyik érdekképviselet vezetője. A limitek módosítása nincs összhangban a magyar valóssággal. Másrészről - ilyen vélemények is elhangzottak - a limitek módosítását aggályosnak, nem feltétlenül célszerűnek tartjuk. A magyar vállalkozások tőkéje európai viszonylatban alacsony, ezért szinte az egész ország kis- és középvállalkozó lenne. Miután a nagyvállalkozások a középkategóriába, a közepesek a kicsik közé, a kicsik a mikrókhoz kerülnek, az igazi kicsik kevesebb forráshoz jutnak a pályázatokon. Ezeken ugyanis a nagyobbak tőkéjük és menedzsmentjük révén hatékonyabban indulhatnak. No, ez a magyar gazdaság szereplőinek egyik véleménye, egyik oldala az olvasatnak.

Józsa képviselő úrnak is egyúttal jelezni szeretném: azt gondolom, ezeket a hangokat is meg kell hallani, érteni kell, hogy a magyar valóságnak, a magyar gazdaságnak mik a realitásai, és bizony, azt az érzetet, amelyet sok tízezer magyar vállalkozás megfogalmaz, hogy valahol kimarad az európai uniós csatlakozás támogatotti köréből, kimarad a versenyképes részvételből, ez a törvényi keret erősíti.

(12.50)

Ez nehezen vitatható. Nyilván erre majd a keretek kitöltésével lehet igazi válaszokat adni, amire ma látszólag nem tudunk választ adni. Igen ám, csak a költségvetési bizottságban e törvény vitájában azért megpróbáltuk tisztázni, hogy milyen hatástanulmány készült annak érdekében, hogy ez a törvény bevezetésre kerüljön, milyen pénzügyi-költségvetési következményei vannak. Feltettük ezt a kérdést, hiszen tudjuk, hogy ma Magyarországon - alapvetően a megszorítások okán - a közvetlen vállalkozói támogatások terén a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak és más jövedelemváróknak kevesebbet tud ajánlani a magyar kormányzat, mint amit egyébként 2003-ban, a költségvetés vitája kapcsán 2004-re ígért.

Nézzük a konkrét számokat! A kisvállalkozások legnagyobb támogatási kerete, amely a kormányzati költségvetésben megfogalmazódik, a kis- és középvállalkozások célelőirányzata - nézzük, mi történt ezzel. A 2004-es költségvetésben a beállított összeg 14 milliárd forint volt, ma 11 milliárd forint áll rendelkezésre, alig négy hónappal utána. Nem azért, mert közben elköltötték, hanem azért, mert a mai kormányzat álláspontja szerint a magyar gazdaság helyzete ma azt kívánja, hogy megszorítások történjenek.

Nézzük a számok másik részét! Megkérdeztük, hogy a 2005. évi költségvetésre milyen hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak, mennyivel több pénzre van szükség. A Gazdasági Minisztérium, azt gondolom, korrektül kiszámolta, hogy a 14 milliárdos eredeti előirányzathoz képest további, mintegy 5 milliárd forintra lenne szükség. Ehhez képest a kormány álláspontja, a Pénzügyminisztérium álláspontja az, hogy érdemileg nincsen hatása ezen költségvetési sorokra, tehát ez a törvényjavaslat nem kíván több pénzt biztosítani a kis- és középvállalkozói szférának, mint amennyit egyébként ez évben is, a most még be nem nyújtott törvényjavaslat előtti időszakhoz képest.

Ez egyszerű matematika ettől a perctől fogva: csinálunk szép, nagy kereteket, hangzatos európai uniós fogalmakat és rendszereket, de tartalmában tulajdonképpen ezer új nagyvállalkozást besorolunk ezen kategóriába, és kecsegtetjük őket, hogy nektek itt, ebben a kisebb keretben nagyobb lehetőségeitek lesznek. Tulajdonképpen a másik oldalon, a magyar oldalon, a támogatási oldalon pedig még kevesebb pénz fog rendelkezésre állni, mint egyébként ezen kevesebb vállalkozó, és kevesebb pénzigényű vállalkozó számára.

Ehhez azt tudom mondani ettől a perctől fogva, hogy azt gondolom, ne csodálkozzon a kormányzat, ha mi azt mondjuk, hogy ehhez nem kívánunk asszisztálni; a Fidesz nem kíván ehhez asszisztálni. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azt gondolja, hogy ha a keretekhez hozzányúl a parlament, és ezt önmagában támogatandó célnak tekintjük, akkor ahhoz a megfelelő pénzügyi lehetőségeket is hozzá kell rendelni, és ezen pénzügyi lehetőségek hozzárendelése teszi igazából életképessé a törvény működését.

De nézzük meg tartalmilag is ezen törvény változásait. Lehet, hogy nem kell annyira durván fogalmazni, mint ahogy a költségvetési bizottság szakmai berkeiben ezt tettük, de azokat a kiegészítéseket, amelyek alapvetően a banki szolgáltatások, a pénzügyi szolgáltatások díjának a támogatását emelik be, már csak abból a szempontból is gondoljuk végig, hogy nagyon sok vállalkozás tulajdonképpen nem is tud a bankoknál mint hitelfelvevő, mint partner - azon kívül, hogy számlát vezet a számára - megjelenni. Tehát azoknak a jogcímeknek a növelése, amelyek tulajdonképpen most további támogatások nyújtását nyitják meg, pont a bejövő ezer új vállalkozás számára ad valódi támogatási lehetőséget, ha úgy tetszik: átemeli ebbe a kategóriába, de tulajdonképpen pont azon kis- és középvállalkozók számára, akik ma is benne vannak ebben a kategóriában Magyarországon, ez az új jogcím nem teremt lehetőséget.

Tehát nemcsak hogy kevesebb pénz áll rendelkezésre, de jogcímeken belüli átcsoportosítás várható, amely keretében pont a mai magyar értelemben vett nagyvállalkozói - de az új törvény szerint középvállalkozónak átminősülő - vállalkozói kör számára teremti meg a pénzügyi támogatás jogcímeit. Ez az igazi probléma. Amellett az is valóban megkérdőjelezendő, hogy ha egy állami szolgáltatás valóban államilag támogatott, nem azt tapasztaljuk-e a gyakorlatban, hogy a rendes piaci díjnál ténylegesen magasabb díj képződik a maga természetességénél fogva - vagy nem természetességénél fogva -, de a tapasztalat mégiscsak ez. Tehát én azt gondolom, ezt az aggályt, legalábbis a gazdasági kormányzat felé, figyelmeztetésképpen jeleznünk kell.

A legfontosabbakat szerettem volna kiemelni. Azt gondolom, ez alapján megalapozott az, hogy azt mondjuk, hogy legalábbis újra kell gondolni ezt a törvényjavaslatot, megítélésünk szerint egy kicsit elhamarkodott. És semmiképpen sem a mai magyar valóság talaján áll ez a lehetőség, hacsak a kormányzat nem kíván ehhez sokkal több pénzt hozzárendelni, magyar, saját forrásból. Erre várjuk a választ, akkor talán hozzá tudunk állni támogatólag is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 70 2004.03.31. 2:05  35-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szalay képviselő úr megint őszinte volt, és ezt külön megköszönöm neki. Mi nem mondtuk, hogy ez a Széchenyi-terv, ezt az MSZP mondja, Molnár Albert mondja, és Göndör István mondja. Az MSZP-s képviselők mondják, hogy csak vissza nem térítendő támogatásokból állt a Széchenyi-terv. Hiszen amiről képviselőtársam beszélt - lakások, utak építése, különböző infrastrukturális támogatások -, az is része volt ennek. Ha nemcsak a píárt nézzük, hanem azt is, hogy 2000-ben ténylegesen mi volt mögötte, akkor egyetértek Szalay képviselő úrral, aki nagyon jól elmondta. Sőt, éppen azt akartam felhozni, ha önök annyira ellene vannak az ingyenes tőkejuttatásnak, akkor hogy kezelik azt, hogy benne hagyták ezt, plusz a vállalkozásokban tulajdonosi részesedés szerzésére tesznek lehetőséget. Hát ez nem állami közpénzekből való belépés magáncégekbe? Ennek a lehetősége is itt van.

Vagy miként kezelik, kérdezem én - amire önök is büszkék, és mi is büszkék lehetünk - a SAPARD-programokat? A SAPARD-programokban a mezőgazdasági vállalkozások nem visszatérítendő támogatásokat kapnak? Úgy beszélnek, mintha az Európai Unióban nem lenne a tőkepótlásnak egy teljesen bevett, szokásos módja a kisvállalkozói szférában, sőt nagyobb cégek esetében is, de a mi viszonyaink között is.

A mi problémánk az - s ezt értse meg Szalay képviselő úr is meg Molnár Albert is -, hogy a kisvállalkozások 95 százaléka tíz fő alatti cég. Attól tartunk, ha kitágítják a kategóriákat, kevesebb pénzt adnak, átalakítják a támogatás arányait, akkor ettől a 850 ezer vállalkozástól elszívják a lehetőségeket, a pénzt, és valójában az európai uniós felkészülésnek az utolsó, legkritikusabb időszakában, illetve már a belépéskor gyakorlatilag nem marad számukra pénz. Mi ezért aggódunk.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 78 2004.03.31. 2:14  35-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértek, a nagyok fontosak, és félreértés ne essék, hogy mi őket nem szeretnénk támogatni, az a probléma, hogy betesszük egy olyan szűkebb kategóriába, ahol egyébként is kevés a pénz és kiszoríthatja, és valójában a kiszorító hatástól tartunk. Ha erre van megoldás, azt szeretettel várjuk, és erre érdeklődéssel figyelünk.

Józsa képviselőtársam a legjobbat válaszolta, amire szerettem volna a figyelmet felhívni, az aggályunknak épp ez az oka: nem ugyanazokkal a feltételekkel lehet az EU-s forrásokhoz hozzáférni, mint magyarországi forrásokhoz. Ezt nagyon jól tudjuk, de ez nem feltétlenül erény egy vállalkozás számára, hiszen a Figyelőnek itt egy felmérése előttem, ahol a vállalatvezetők közül többen egybehangzóan arról számoltak be, hogy a brüsszeli pályázati pénzek egyelőre nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A hazai vállalkozókat elrettenti a sok adminisztrációs kötelezettség, de még inkább az, ha valaki elnyer egy támogatást, akkor is legfeljebb hét-nyolc hónap múlva jut hozzá és a többi. Az állandó pályáztatás egyébként sem old meg semmit, ugyanúgy maradnak a termelési és foglalkoztatási problémák. Azt gondolom, ez megint a magyar valóságnak egy fontos szelete.

Szeretném azt jelezni, hogy bizony meg lehet majd követelni, hogy hatástanulmány meg egyéb készüljön el, egyelőre jó lenne, ha a magyar költségvetésnek az elköltött EU-s pénzeire elkészülnének ezek a hatástanulmányok, ne egy kis tízfős vállalkozástól várjuk már el, hogy ő hatástanulmányt csináljon a pénzei felhasználásáról. Jelenleg a magyar kormány se képes arra, vagy a különböző szervezetek, hogy megmondják, milyen kimutatható gazdasági előnye, hatása van akár egy nyilvánvalóan nyereséges logisztikai központ megépítésének, annak milyen gazdasági húzóhatásai vannak. Mégse kérdőjelezzük meg, hogy ésszerű-e, mondjuk, a Duna budapesti vonalán logisztikai központot megépíteni, vagy az ország határán kell-e ilyet készíteni, egyértelmű. De azért mégiscsak kellenek hatástanulmányok, amelyeket egyelőre még a magyar kormány se tud megcsinálni. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 82 2004.03.31. 2:02  35-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Megnevezem: költségvetési bizottsági ülés, nem tudom pontosan az időpontot, de a 29. oldala a jegyzőkönyvnek. Idézem: “Készítettünk hatástanulmányt, sok szemszögből, az új törvény életbelépése előtt. Akkor ennek milyen hatása várható a társadalom különböző rétegeire, mekkora a pénzigény?

(13.50)

A pénzigény, amit a hatástanulmány vázolt, mintegy ötmilliárd forint plusz, amit a Pénzügyminisztérium szakvéleménye sokallt, és azt állították, hogy a Pénzügyminisztérium szerint különböző hatások úgy alakulnak ki, hogy ez jelentéktelen mértékű változtatást igényel.ö Másrészt: “A kis- és középvállalkozók célelőirányzata, amit a minisztérium kezel, 14 milliárd forinttal indult, jelenleg 11 milliárd forint a keretünk, ebből állapítottuk meg a különböző támogatások mögötti összegeket.ö - és a többi, és a többi, konkrétum.

Másrészről, kedves Józsa úr: a vállalkozásoknak, mondják, a hitel milyen nagyszerű megoldás. Széchenyi óta tudjuk, hogy nincs gazdasági bővülés hitel nélkül. Az a probléma, hogy ha megkérdezzük ezt a 900 ezer magyar vállalkozót, hogy hányan tudtak hitelhez, lízinghez vagy bármilyen más banki szolgáltatáshoz jutni, akkor ennek a nagyon nagy hányada örül, ha számlavezetője van megfelelő költségekkel és tisztességes kiszolgálással, de azok a többlet fejlesztési lehetőségek azért nagyrészt korlátozottak számukra, tehát ez nem egyedüli megoldási mód.

Csak gondoljon bele abba, érthető a bankok oldaláról is egyébként, ezért lenne helyes valószínűleg egy magyar bank, amelyik állami tulajdonban lenne - de önök nem így látják, ezt tudjuk. De be kell látni, hogy tartósan nem nyereséges vállalkozásokat nem hitelez a bank, és ettől még fejlesztendő kellene hogy legyen.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 92 2004.03.31. 2:02  35-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy nem érdemes méltatlan körülmények közé vinni a vitát. Már próbáltak az előbb a gazdaságpolitikáról vitatkozni, próbáltak az előző kormánnyal kapcsolatos dolgokról - most éppen a bankárokhoz való viszonyát próbálta pozicionálni az MSZP.

Mi nem vagyunk semelyik szektor ellen sem, sem a nagyvállalkozói, sem a kisvállalkozói szektor ellen, sem a banki szektor, sem a termelői szektor ellen. Nem erről szól a dolog. Mi arra hívtuk fel a figyelmet, hogy önök mutogatnak arra, hogy hitelhez tudnak jutni vállalkozások, még ha jók is - mi azt mondjuk, hogy ez egy részében igaz, de másik részében sajnos nem igaz, tehát egyetlen üdvözítő eszközként ez nem működhet.

(14.00)

Amiért én felszólaltam, és a tízperces felszólalásomban elmondtam, hogy ezer új hitelképes, egyébként erős vállalkozás fog bekerülni a kis- és középvállalkozói kategóriába - hogy a törvénynél maradjunk -, miközben a pénz nem bővül, amely közvetlenül magyar forrásként rendelkezésre áll. A Pénzügyminisztérium álláspontját felolvastam, 2005-ben sem fogja ennek megfelelően nyilván a tárcának befogadtatni a plusz 5 milliárd forint igényét, és ebből vontam le azt a következtetést, hogy kereteiben, formájában ugyan adunk egy európai uniós keretet és formát a kis- és középvállalkozók támogatására, de ténylegesen mégsem tud vele pont az a szféra élni, amelyik egyébként ma is ebben a kis- és középvállalkozói szférában van. Egyébként az összes adó 68 százalékát fizeti meg ez a mai kategóriában lévő szféra, a fizetések 57 százalékát fizetik ki ebből a szektorból, a munkahelyek kétharmada van ebben a szektorban.

Tehát lássuk, hogy milyen méretekről van szó, milyen nagyságrendekről, és ennek fényében érezzék azt, hogy itt most nem egy-két vállalkozásról beszélünk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 252 2004.04.05. 3:07  247-271

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A költségvetési bizottság megtárgyalta a befektetők és betétesek fokozott védelmével kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, amely azért került tárgyalásra, mert tény, a törvény azért nem kerülhetett kihirdetésre, mert az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette. Ennek megfelelően felvetődött a bizottsági ülésen a törvény eredeti vitája is, az, hogy a korábbi három jogelőd szervezet összevonása miatt is aggályos volt ezeknek a területeknek a működése. A jogszabályi keretekről szóló vitában viszont egyértelművé vált, hogy az Alkotmánybíróság nem foglalt el ilyen álláspontot e törvény kapcsán, tehát a három szervezetet összevonó eredeti törvénytervezetet, amelyet az MSZP módosításra javasol, az Alkotmánybíróság nem kifogásolta, nem állapította meg vele kapcsolatban az alkotmánysértést.

Másrészt a kisebbség részéről felvetődött a bizottsági ülésen, hogy az egész törvény módosítása kapcsán személyi kérdésről van szó - ez volt a Fidesz álláspontja is -, mivel a bizottság MSZP-SZDSZ-es többsége leszavazta a Fidesznek azt a javaslatát, amely azt a megoldást jelentette volna, hogy a jelenlegi vezetés kitöltse megbízatásának a teljes idejét. Ez a bizottság kisebbsége szerint a jogbiztonság alapvető érdekét is sérti, mivel a mindenáron erőltetett leváltási szándékot fejezi ki.

Harmadrészt felvetődött az a kérdés is, hogy egy ellenőrző szervezet hatékonyságát döntően gyengíti az a helyzet, ha nem egyértelmű felelősségi viszonyok alakulnak ki a döntéshozatalban, magyarul, bizottsági formává alakul át, és a kollektív felelőtlenséget intézményesíti az a törvénytervezet, amelyet MSZP-s képviselőtársaink a demokrácia bevezetésére hivatkozva javasoltak. A Fidesz-MDF-es kisebbségnek az volt az egyértelmű álláspontja, hogy ez növeli a jogbizonytalanságot, és nem szolgálja a betétesek pénzének a védelmét. Egyértelműen az a Fidesz álláspontja, hogy ezeknek a jogi kereteknek a változtatása a mai személyi vezetés leváltását szolgálja, és azoknak a jogi keretekben való jobbításoknak a bevezetése, amivel a Fidesz is részben egyetért, a későbbiekben majd egy új konstrukcióban, új személyi állománnyal indokolt lehet, de ez ma egyértelműen politikai támadás, amely a jogbizonytalanságot növeli, ezért a Fidesz-MDF képviselői nem támogatták a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 116 2004.04.06. 2:04  33-173

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Először is azt gondolom, hogy a címzett beruházások kapcsán a sajnálkozás szavával kell szólni. Az a pályázati rendszer, ahol 455 pályázat elutasításra kerül, s ha jól értem jórészt forrás hiányában, elég súlyos jelzés.

Másrészt büszkén elmondják, hogy mennyi oktatási célú támogatás van. Most elkezdhetném sorolni oldalszámokon át, hogy hány iskola, oktatási intézmény maradt ki a támogatásból, és ezek számára nem megnyugtató, hogy néhányan kapnak támogatást, miközben sorolhatnánk azokat, akár csak Békés megyéből, amelyek már évek óta küzdenek iskolafelújítási problémával. A tótkomlósi kéttannyelvű iskola esete már kormányokon átnyúló problémaként ismert. Jó példa volt a szarvasi szlovák iskola rendbe hozása.

(14.30)

Bizony, ez lenne a másik olyan terület, amely Békés megyében nem egy települést érintően, szélesebb körben, egy kisebbséghez kötődően - egyébként a Tótkomlóson és környékén élők számára - jelent fontos támogatást. Ez azért különösen fontos, mert egy MSZP-s város MSZP-s országgyűlési képviselője körzetéről van szó, de ő nincs itt, nem szól ennek az érdekben, nem veti fel ezt a kérdéskört, pedig egyértelmű, hogy pártállástól függetlenül ez döntő támogatási szempont lenne.

Nyilván nagyon nehéz mit mondani a veszélyes állapotban lévő gyomaendrődi Kiss Bálint Általános Iskola és Óvoda rekonstrukciójával kapcsolatban, amelynél szintén nem pártállástól független polgármester nyújtotta ezt be. Mit tud mondani neki a Belügyminisztérium? Azt gondolom, az, hogy az Európai Unióban keressenek forrást, nem fogja őket megnyugtatni, és az sem fogja őket megnyugtatni, hogy hosszú lejáratú hitelt vegyenek fel, abból építsenek iskolát. Erre szeretném felhívni a figyelmet, hogy milyen választ tudunk erre adni.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 128 2004.04.06. 2:10  33-173

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban érdemes a pozitívumokról is szólni, hiszen Békés megyében két olyan program is van, amely az elmúlt években lett előkészítve, és most jutott odáig, hogy ha kicsi részében is, de egy része meg fog valósulni.

Az egyik a dél-békési oktatási centrum, amely valóban egy nagyon nehéz sorsú vidék oktatási igényeit szolgálja, viszont az a problémája, hogy sokkal kisebb méretű programot tud fölvállalni, mint amire ténylegesen szükség van, mert már állítólag a Belügyminisztériumból is korlátozó jelzést kaptak, hogy eleve csak a kevesebbiket adják be.

Ugyanez történt a belvízelvezetéssel kapcsolatban, és tudjuk, hogy 2000-ben mekkora belvíz pusztított a megyében. Harmincegynéhány települést érintett, most újabb 8-9 településhez jut el ennek a belterületi rendezése, de tudjuk, hogy még továbbiak maradtak ki; szintén önkorlátozást kért a kormányzat a megyei önkormányzattól, hogy ezt benyújtsa.

Lássuk be, hogy gyakorlatilag a Draskovics-csomag elfogadása előtt már olyan önkorlátozást kért a kormányzat informálisan - amint a megyei önkormányzati ülésen kiderült -, amely egyébként nem formális, de mégis már egy visszafékezésnek az eredménye, korlátozták az önkormányzatokat, ajánlották korlátozni mind darabszámban, mind pedig mennyiségben az igényeiket. Ehhez képest, ha azt nézzük, hogy 455 önkormányzat elutasításra kerül, és ezen belül 170 oktatási intézmény, akkor bizony ezt azt mutatja, hogy komoly problémák vannak a pénz oldaláról, márpedig a pénztelenség kapcsán, azt gondolom, egyetérthetünk, szívesen látnánk, ha nemcsak 4 milliárdra, hanem sokkal több pénzre lenne mód.

Másrészről a pénztelenségnek egy másik elemét jelzi az, hogy 2008-ban befejeződő beruházásokról van szó. Aki egy kicsit is foglalkozott ezzel valaha, tudja, hogy ma két-három évnél hosszabb ideig vétek beruházni, inkább egy-két év a helyes. Ezzel bizony komoly gondokat okoznak majd a végrehajtásnál, ezzel legyünk tisztában.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 136 2004.04.06. 2:15  33-173

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Sisák Imre képviselőtársam mondanivalójához szeretnék kapcsolódni. Valóban, az Állami Számvevőszéknek mint egy hiteles, külső véleményalkotó és a parlamenti munkát segítő szervnek a pénzhelyzetről szóló jelentésében egyértelművé válik az, hogy az önkormányzati szférában egyre inkább fokozódik a pénzhiány. Ez összefügg a címzett beruházások felújítási és bővítési igényeivel, és egyre több olyan, egy településre vonatkozó, gyakorlatilag csak egy település igényeit szolgáló, elmaradt felújítások pótlására is szolgáló címzett beruházási igények jelennek meg, amelyeket formálisan be lehet adni, de tartalmilag mégis vitatható az eredeti célkitűzés.

Ez azért mutatja azt, hogy az általános pénzhiány egy diszfunkcionális működést ad egy egyébként értelmesen működő vagy korábban értelmesebben is működő címzett beruházási támogatásnak, amely lehetetlen helyzetet hoz. Ebből külön ki szeretném emelni azt a problémát, amelyről a belügyminiszter asszony és a pénzügyminiszter úr is tud, hiszen a fogadóóráján fel lett vetve ez a kérdés, mégpedig egy olyan egyedi, az egyebek között felsorolt, a tűzoltósággal kapcsolatos felújítási, elhelyezési kérdés, amely ugyan önkormányzati feladatkörben van elhelyezve, de valójában tudjuk nagyon jól, hogy a tűzoltóságok térségi feladatot látnak el. Mégsem találni igazából a megfelelő forrását, hogy hol lehetne megteremteni.

Innen láthatóan most a Belügyminisztérium nem tudta elhelyezni ezt az igényét, ha úgy tetszik, ő maga se tudta a saját érdekeltségébe tartozó intézményét sem segíteni a tűzoltósági feladatokban, miközben csak egyetlen ilyen igény jelenik meg ezen a területen.

Arra kérem államtitkár urat és a kormányt, hogy keressük meg rá a megoldást, hiszen ez nem kormánypárti vagy nem kormánypárti kérdés, ez tíz-egynéhány településnek - benne a fideszes és nem fideszes, az MSZP-s vezetésű települések - számára is komoly gond, nem beszélve a tűzoltóság elhelyezéséről (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), az ott dolgozók munkakörülményeiről.

Kérem majd erre a választ. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 82-84 2004.05.03. 3:13  81-89

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Medgyessy-kormány a bérbefagyasztásra vonatkozó vérfagyasztó tervét, úgy tűnik, sikeresen teljesítette, így a bérből és a fizetésből élők számára a megélhetés az év eleje óta jóval nehezebbé vált. Ez, a szocialista kormányzati ciklusok történetét ismerve, nem is lenne kirívó dolog. Azonban önök két évvel ezelőtt még jóléti rendszerváltást ígértek. Ezt a legtöbb választópolgár úgy értelmezte, hogy jövedelme a Medgyessy-kormány politikájának következtében nőni fog, és a Horn-éra nadrágszíj-megszorításait végleg elfelejtve, boldogan költhet jóval többet mindennapjaiban.

Most viszont jön ön, és mutatóujját szigorúan felemelve megdorgálja a túl sokat fogyasztó embereket. Sőt, az ön minisztere, Draskovics Tibor kijelenti, hogy a jóléti rendszerváltozás bizony már megtörtént. Ma már mindenki látja, hogy az MSZP egyre határozottabban igyekszik kihátrálni a valódi jóléti rendszerváltás ígérete mögül. Kérdezem, miért tévesztették meg önök az embereket 2002-ben azzal, hogy már rövid távon komoly előrelépést képesek produkálni. Kérem államtitkár urat, számoljon utána! Ha a következő száz év alatt évente csupán 0,4 százalékkal emelkednek a reálbérek, mint ahogy ezt most látjuk 2004-ben, akkor vajon még ebben az évszázadban utolérhetjük-e akár a portugál életszínvonalat? Engedje meg, hogy kételkedjem ebben.

A probléma gyökere azonban valószínűleg abból adódik, hogy önök egészen mást értenek jólét alatt, mint a normális emberek. Az MSZP elnöke, Kovács László például január 5-én a Nap-keltében a következő módon értelmezte a jólét fogalmát: “Jólétben él az az ember véleményem szerint, akinek van szabadon elkölthető jövedelemrésze.ö - mondta a pártelnök úr. Tehát a létfenntartáson felül van egy bizonyos összeg, kisebb-nagyobb, amit arra költ, amire akar. No, itt van a kutya elásva.

Vegyük akkor ennek alapján egy rokkantnyugdíjas esetét, akik, mondjuk, a havi 30 ezer forintja mellett még rendelkezik egy 50 ezer forintos bankbetéttel is. Vajon jólétben él a példában szereplő nyugdíjas? Mi az, hogy! - állítják a szocialisták, Kovács Lászlóval az élen. Hiszen a létfenntartáson túl van 50 ezer forintja, amit arra költ, amire akar. De tegyük hozzá, ezt is csak addig teheti, amíg nem érkezik az agyafúrt Draskovics Tibor a kamatadóval, vagy mondhatnánk, a kisemberek betétjének adójával, és el nem viszi a szegény nyugdíjas kicsiny kamatjövedelmének akár 20 százalékát. Így fogja megsarcolni a szociálisan érzékeny pénzügyminiszter a kisemberek szerény megtakarításait azért, hogy a költségvetésen tátogó lyukakat betöltse.

ELNÖK: Képviselő úr!

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Ne tegyék ezt! Kérem államtitkár úr ez irányú válaszát. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 88 2004.05.03. 1:12  81-89

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Úr! Draskovics Tibor miniszter úr az alábbi módon összegezte a szocialista kormány elmúlt két évi gazdaságpolitikáját: “Nem mehetünk tovább azon az úton, amely magas adót, nagy államháztartási hiányt és jelentős adósságot jelent.ö

Most akkor, tisztelt államtitkár úr, döntsék el, hogy Draskovics Tibornak, aki szerint már megtörtént a jóléti fordulat, és a telefonadó után most éppen egy újabb adónem bevezetésén törik a fejüket, neki adnak-e igazat, az ő álláspontja szerint folytatják-e a gazdaságpolitikát, a megtakarítások mentén; vagy pedig, ez Kovács Lászlónak egy másik idézete egyébként, amelyik azt mondta: nem értük még el ugyan a jóléti rendszerváltást, van még erre idő, van még mit tenni.

Nem adott arra vonatkozóan választ, hogy akkor most adóemelésekre számíthat-e az ország a következőkben vagy nem, ezért nem fogadom el a válaszát.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 212 2004.05.10. 5:25  209-213

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánnám ilyen módon minősíteni a kormánypárti kérdéseket, mert ilyenek nem voltak, gyakorlatilag csak az ellenzéki képviselők vitatkoztak, a többségi szavazatot leadó képviselők nem, sőt az SZDSZ nem is vett részt ezen az ülésen, azért ez is hozzá tartozik.

A Fidesz és az MDF viszont, megismerve Farkas István elnökjelölt úr személyi hátterét, határozott álláspontot alakított ki. A jelölt életrajza alapján egyértelművé vált, hogy állami megbízatásai alapvetően az 1990 előtti időszakhoz kapcsolódnak. 1994-95-ben, a Horn-kormány időszakában a Pénzügyminisztériumban dolgozott, illetve mint bankprivatizációs kormánybiztos, valamint az Állami Vagyonkezelő Igazgatóságának megbízott elnöke kapott az akkori, Horn-kormánytól megbízatást. 2002-ben újból az MSZP-SZDSZ-koalíció kinevezte a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. igazgatósági tagjának, majd elnökének, most pedig - szintén kormányzati felkérésre - a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét irányító felügyeleti tanács elnökjelöltje, a miniszterelnök jelöltje. Az életrajza tehát egyértelműen és valóban mély és tartalmas szakmai utat tükröz, viszont állami megbízásai alapvetően a mindenkori szocialista kormányhoz kötődnek. A jelölt büszkén elmondta, hogy a hetvenes évektől kezdve a Pénzügyminisztérium dolgozójaként ismeri a mostani miniszterelnököt, Medgyessy Péter urat, de ezt az ellenzék nem feltétlenül tartotta… (Nagy zaj a kormánypárti oldalon. - Közbeszólások.) Türelem, nyugalom!

Azt is szeretném elmondani, képviselőtársaim, hogy aktuális ügyekről is kérdeztük a jelölt urat, például hogy mennyiben támogatta a PSZÁF korábbi döntéseit, ma mi lenne a véleménye ugyanezekben a kérdésekben, Pannonplast-ügyben, illetve a PSZÁF eddigi tevékenységével kapcsolatban. Külön kérdésként felmerült, hogy mi a véleménye a Szász Károly elleni kormányzati támadásról; amennyiben esetlegesen a mostani miniszterelnök részéről vagy akár később hasonló támadások érik, arra hogyan reagálna; véleménye szerint helyesen járt-e el a felügyelet a brókerbotrány kapcsán. Ezekre a kérdésekre nem kaptunk választ, miután a jelölt úr arra az álláspontra helyezkedett, hogy aktuális kérdésekre nem kíván válaszolni.

Külön kérdésként vetődtek fel a Molnár László és az MSZP által képviselt támadások, amelyek a PSZÁF előző elnökének 2003-as erőfeszítéseit vonták kétségbe. Megkérdeztük tőle, milyen törvényi lehetőséget lát ő maga a magas hozammal kecsegtető ingatlanszövetkezetekkel kapcsolatosan, amelyek veszélyeztetik a befektetői bizalmat, hiszen tudhatja, hogy a törvény nem is kötelezi őt erre. Tudjuk mi is, hiszen alig néhány perccel ezelőtt Dancsó József képviselőtársam szövetkezetekkel kapcsolatos módosító javaslatának 2005-re való elhalasztásáról döntöttek. Mindenesetre kiderült, hogy ő is csak legfeljebb erőteljesebb információra, tájékoztatásra tud javaslatot tenni. Ez számunkra azt jelenti, hogy gyakorlatilag ugyanazt a hibát szóban elkövette, ami Szász Károly igazi bűne volt, hiszen a Baumag Szövetkezettel kapcsolatban ő is ugyanezt tette, nevezetesen felhívta a kisbefektetők figyelmét, hogy bizony magas kockázatuk van ezeknek a befektetéseknek. Nyilvánvaló, ha ezt mérlegeljük, akkor ez az észrevétel ma minden jelölttel kapcsolatban megjelenhet.

Külön vitát folytattunk le az úgynevezett kollektív bölcsesség vagy a kollektív felelőtlenség kérdésében, de ez nyilván a törvény korábbi elfogadásához kapcsolódik. Mindenesetre felmerült az is - miután kiderült, hogy a tanács szavazati többséggel fog működni -, hogy ha az elnököt külön meghallgatjuk, akkor a tagjait miért ne hallgathatná meg a költségvetési bizottság, hiszen ők is teljes felelősséggel fognak dönteni a konkrét ügyekben.

Összegezve, mind a Fidesznek, mind az MDF-nek az az álláspontja, hogy nem lehet megadni a bizalmat egy olyan jelöltnek (Hangos moraj a kormánypártok soraiban.), aki a fenti kérdésekre adott válaszaival nem győzte meg teljes bizalmáról a bizottság kisebbségét. Ezért nem javasoljuk az urat az elnöki jelölésre.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 64 2004.05.19. 9:54  1-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy miért is ültünk le a mai, szerdai vitanapra? Talán érdemes felidézni, hogy 70 SZDSZ-es és MSZP-s képviselő úgy gondolta, itt az ideje a kormánynak figyelmeztetést adni, hogy ez az adópolitika, amely ma Magyarországon folyik, nagyon sok ember számára nem elfogadható, és érdemes arról vitatkozni, hogy két év után végre valamilyen csökkentés megtörténjen.

Úgy látszik, ezek a dilemmák még a 70 képviselőt sem izgatták, mert azok se jöttek el, akik ezt kezdeményezték aláírásukkal, de legalább a másik százhúsz-egynéhány képviselő nem biztos, hogy így gondolja. Sőt, a lapokat figyelve, különösen a kormányban ülő képviselőtársaink a megszorításokban, illetve a különböző megtakarítási formák keresésében járnak az élen.

 

(12.30)

Azt gondolom, tipikusan megállapítható, hogy zsákutcába került a magyar kormány gazdaságpolitikája. Ez a zsákutca abban nyilvánul meg, hogy bizony egyre nehezebben vállalható a munkahelyteremtésben, a munkahelymegtartásban működő cégek számára, hogy egyáltalán a fenntartható fejlődésükben meg tudjanak maradni.

Másrészről pedig az egyének szintjén olyan mértékű terhet jelentett különösen az áfa és a fogyasztói adók növekedése, amely messze infláció fölötti áremelkedéseket gerjesztett. Ennek eredményeképpen mind a tízmillió magyar fogyasztó állampolgárnak nagyon jelentős, az infláción és az áremeléseken keresztül megjelenő adó-többletterhe van. Azt mondták képviselőtársaim, hogy minden százalékpontot meg lehet figyelni az infláció okaként. Ennek több mint a fele az adóemelésekből következik, az önök által gyakran emlegetett KSH-adatok alapján is.

Tehát messze nem arról van szó, amint most az előttem szóló Kovács Tibor is előszeretettel elmondta, hogy az ellenzéknek vagy néhány újságírónak van valamilyen problémája, hanem alapvetően bizony arról van szó, hogy egyre szélesebb társadalmi rétegekben jelent komoly terhet az az adóemelés, amely megjelenik a gyógyszerek árában, a napi villanyáram kifizetésében, a gázárhoz és a fűtéshez kapcsolódó költségekben, tehát mindazokban, amik a mindennapi élet részei. És ilyenkor arra hivatkozni, amiről kiderült, hogy elszámolták magukat a kormány részéről, hogy a személyi jövedelemadónál néhány százalékponttal korrigáltak - erről eleve azt kell megállapítani, hogy már a kiindulópontja sem volt összhangban ezzel.

És ezt nagyon jól tudja Veres János államtitkár is, hiszen a nyáron elég nagy kínban voltak, amikor a különböző adóvadász-társaságokat összeállították, hogy hogyan lehet azt a személyi jövedelemadókulcs-csökkentést visszaszedni a központi költségvetés számára, amit utána ősszel meg is találtak, mégpedig elsősorban az áfaemelésekhez kapcsolódóan, 12-ről 15-re, nulláról 5-re, illetve néhány fogyasztói terméknél, így a villanyáramnál is, a 12 százalék 25 százalékra való átsorolásában. De sorolhatnánk a példákat, Varga Mihály képviselőtársam már elmondta. Én most nem szeretném felsorolni, hiszen ezt nem cáfolta senki sem, hogy milyen területeken milyen mértékű adóemelések történtek.

Márpedig ha ez így van, akkor nem csoda, hogy a kormányzati képviselők egy részének a lelkiismerete megszólalt, és próbálnak egy olyan vitát gerjeszteni, amelyben elsősorban a múltra, a körülményekre és sok minden másra hivatkoznak, ahogy hallhattuk. A XI. század adópolitikájától kezdve ma már sok mindent hallhattunk, de hogy 2004-ben milyen adóterhekkel kell szembenézni, ez mit jelent a hétköznapi emberek szintjén, milyen napi megélhetési gondokkal küzdenek, erre vonatkozóan elég kevés javaslatot kaptunk. És én azt gondolom, hogy az igazán nagy gond egyrészről a fogyasztáshoz kapcsolódó hihetetlen mértékű adóterhek, amiről több képviselőtársam is szólt, hogy bizony ez szokatlan mértékű az Európai Unióban is. És arról még nem szólt senki sem, hogy tudni kell, hogy az áfához kapcsolódó bevételek egy jó részét legalábbis befizetjük az Európai Uniónak is, hiszen ez az oda befizetendő adók számolásának az alapját jelenti. Tehát tudni kell, hogy minden többlet-áfaemelést, amit a múlt évben végrehajtott a kormányzat az MSZP-SZDSZ részéről, bizony közvetlenül az európai uniós adóbefizetések alapját bővítette a következő évekre vonatkozóan.

Amikor azt halljuk, hogy a kormányzat arányos közteherviselésről, igazságosságról, versenyképesség-növelésről szól, akkor mindig arra kell figyelmeztetnünk magunkat, mint '90 előtt, hogy bizony ennek az ellenkezője történt, történik. És ennek az ellensúlyozására annak a klasszikus mondásnak az emlegetése történik meg, ami a három boríték története, hogy: fogd az elődödre, fogd a körülményekre. De, képviselőtársaim, felhívom a figyelmet, hogy a kormány részéről lassan a harmadik boríték felbontása is következik, hogy: add át a következő három borítékot az utódodnak.

Ezt a helyzetet én úgy látom, hogy valóban van egy irány - Tállai András képviselőtársammal is egyetértek -, amely szerint az adócsökkentések tekintetében, legalábbis a telefonadóhoz kapcsolódóan, a parlament talán féket tudott a kormányzat szájára tenni, ha úgy tetszik, gyeplőbe tudta fogni, és bizony ez az adóemelési törekvése nem történhetett meg 2004-ben év közben. Egyébként nagyon sokan megkönnyebbültek - hozzátartozik, hogy nem egy-két ezer emberről van szó, sok-sok millió emberről van szó, és sok százezer vállalkozást érint közvetlenül ez a változás. Én azt gondolom, ez olyan előremutató dolog, amin talán lehet, érdemes továbbgondolkozni, hogy hogyan csökkentsünk adót - legalábbis, hogy ne emeljünk, ebben már együtt lehet működni.

A másik kérdéskör viszont elég jól mutatja, hogy amikor a kormányzat azt mondja, hogy a versenyképességet növelni kell, akkor mindig meg kell vizsgálni, hogy mihez képest. Ekkor pedig azt kell látnunk, hogy bizony a vállalatok jó részének, amelyek munkahelyeket teremtenek, komoly terhet jelent az, hogy az elmúlt két évben adócsökkentések helyett adóemelések történtek.

A 2004. évi új adókról és adótöbbletekről már több képviselőtársam is szólt. Azt gondolom, elég fájdalmas, és ezért nem kérdezem meg, hogy ki szavazta meg ezt a kormányoldalról? De talán fel kell idézni, ne felejtsük el: bizony azért emelkedett többek között az energiahordozók ára is, mert az energiaadó, illetve a környezetterhelési adó is megjelent; illetve külön, új típusú adóként az innovációs adó, aminek önmagában akár még lehetne értelme is, ha ezzel szemben egy világos adóváltoztatási koncepció, adócsökkentés kapcsolódott volna hozzá. De messze nem ez történt. Nézzük meg, hogy a magyar vállalkozások nagy része nem nyereséges. Ha nem nyereségesek ezek a vállalkozások, akkor nem tudják a társasági nyereségadó 2 százalékpontnyi csökkentését igénybe venni, viszont ezeket a nyereségtől egyébként független adóformákat fizetniük kell.

Gyakorlatilag egy erőteljes adóprés ellenére is, a mai költségvetési helyzet azt mutatja - és itt nagyon fontos az, amit Varga Mihály a legelején elkezdett, és azt gondolom, így érdemi a vita -, hogy nemcsak az adókivetés és az adócsökkentés kérdését kell felvetni, hanem a magyar költségvetés helyzetét is, és nem önmagában a magyar gazdaság helyzetét. Bizony a magyar költségvetés egyre gyorsuló eladósodottságba sodródik, és ez az elmúlt négy hónapban olyan mértékűre nőtt, amire az elmúlt tizenöt évben nem volt példa: meghaladta az 500 milliárd forintot. Egyes elemzők szerint június végére közel 1000 milliárdnyi hiány fog a magyar államháztartásban megjelenni.

Ez bizony azt mutatja, hogy az állam túlköltekezik, mert az adóbevételek jó része, úgy tűnik, be fog érkezni, ami itt az adótörvényekben megfogalmazódott, viszont olyan mértékű túlköltés van az SZDSZ-MSZP-kormányzat részéről, ami beszűkíti a mozgásteret. És még a legjobb szándék ellenére sem fognak tudni adót csökkenteni, Kuncze Gábor, mert sajnos a magyar költségvetésnek az államháztartás hiányából adódó terhei szűk mozgástérre szorítják ezt be. Ezt nagyon jól tudják, hiszen júliusban-augusztusban a kormányzat fogja ezt a kérdéskört tárgyalni, és augusztusban-szeptemberben már valószínűleg számolnunk kell azzal, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézni a következő évben: nem lesz reálbéremelés; nem lesz meg igazából az úgymond szociális rendszerváltás folytatása. Helyette lesz adónövekedés, és lesznek különböző megszorítások az állami szolgáltatások tekintetében, az oktatásban, az egészségügyben, az önkormányzati működésben - ezt nem szeretnénk. Ezért mi partnerek szeretnénk lenni ebben a vitában.

Egyetértek az előttem szóló fideszes képviselőtársaimmal, szívesen látjuk azokat az adómódosító törvényjavaslatokat, amelyek az adócsökkentés irányába hatnak, érdemi vita keretében, nem a vitanapon, hanem ennek a napirendnek a tárgyalásakor, akár már most, júniusban is állunk elébe.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 90 2004.05.19. 1:17  1-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A helyi önkormányzatok adóiról beszélt képviselőtársam. Hát, ha valami, akkor - s ebben még az SZDSZ-szel is egyetértünk - ez az MSZP-SZDSZ-kormány egyik legcsúfabb tevékenysége, ami az önkormányzati adóztatás területén megjelent, illetve az önkormányzati adókhoz kapcsolódik. A mai vitanap arról szól, hogy szeretnénk az adók csökkentésére javaslatokat keresni. Lássuk be, hogy itt van mit csökkenteni, hiszen ezt óriási mértékben növelték az elmúlt időszakban. Gondoljunk csak arra, hogy az iparűzési adó felső határát megemelték az elmúlt években, másrészt pedig a gépjárműadók központosításával és kötelezővé tételével is megemelték az adókat. Másrészről viszont az önhiki- és bérhiki-igényléshez, valamint az önök ígéreteihez kapcsolódó finanszírozási hátteret úgy teremtették meg, hogy a helyben befizetett adókat ma már nem járdára, útra, kerékpárútra vagy belvízelvezető csatornákra költik az önkormányzatok, hanem bérre, intézményfenntartásra, szociális segélyre kell költeniük. Sajnos ez a valóság. Keressük a jó megoldást, várom képviselő úr javaslatait. Erről szívesen folytatjuk a továbbiakban a vitát majd a törvénymódosítás kapcsán.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 108 2004.05.19. 1:01  1-111

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A legvégére csak kiderült, hogy adóemelés és új adókulcsok elgondolásai körvonalazódtak a koalíció képviselői között, amelyben láthatóan óriási vita van. Itt a szokásos megoldás: előremenekülni, itt valamikor két órakor elmondani, amire már alig van reagálási idő. De köszönjük az őszinteséget az utolsó szavakban, mert bizony ez mutatja azt, hogy önök megint “adócsökkentésö címet adtak, de közben adóemelés a következő időszak terve, legalábbis 2005-re vonatkozóan.

Kuncze Gábor folyamatosan beszélt arról, hogy a múltról nem kell beszélni, ehhez képest ő maga beszélt a múltról. Igaz, ő még mindig csak tízegynéhány évet ment vissza, volt olyan - Göndör képviselő úr -, aki a XI. század adórendszerét mondta el.

Valóban nem tudom, kinek volt mondanivalója. Ehhez képest mi azt mondtuk, lássuk konkrétan az adócsökkentő javaslatokat, érdemi vitára nyitott mind a Fidesz, mind az MDF. Ezt várjuk önöktől.

Köszönjük. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 101 2004.06.21. 3:11  100-106

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úr válaszát fogom elfogadni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar kormány az Európai Unióhoz néhány héttel ezelőtt benyújtott gazdasági konvergenciaprogramban egyértelműen elismerte azt, hogy 2004-ben jelentősen megnőtt, a kitűzött célnál magasabban az infláció kockázata. Mennyi is a szocialista kormányzati prognózis jelenleg az éves infláció mértékére vonatkozóan? 6,5 százalék. Ha jól értelmezzük tehát a konvergenciaprogramban leírtakat, akkor a Pénzügyminisztérium 2004 májusában felfelé módosította a várakozásait, és jelenleg már 7-8 százalék közötti inflációt is elképzel éves szinten. Szintén a kormány konvergenciaprogramjában olvasható az, hogy 2004-ben az infláció emelkedéséhez 1,5 százalékpontos mértékben járult hozzá az indirekt adók emelése, azaz az áfakulcsok módosítása, emelése.

Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét a legutóbbi, májusban mért 12 havi inflációs adatra is, ami az összes előzetes várakozást túlszárnyalta, és végül is 7,6 százalékra sikeredett. Tudja-e, államtitkár úr, mikor volt az infláció legutóbb ilyen magas? Elég régen: 2001 októberében. Akkor viszont egy mintegy 30 százalékkal csökkenő infláció volt jellemző, ma viszont duplájára emelkedett az infláció mértéke.

Az sem mellékes kérdés, hogy az infláció milyen szerkezetben valósult meg. Tudja-e, államtitkár úr? Miközben az infláció mértéke 2003 májusa és 2004 májusa között 3,6 százalékról 7,6 százalékra nőtt, a csatornadíjak ugyanebben az időben 19 százalékkal emelkedtek, a helyi tömegközlekedés 16 százalékkal drágult. Kiemelkedő mértékű az elektromos energia 22 százalékos drágulása, a vezetékes gáz árának 19 százalékos emelkedése és a távfűtés 13 százalékos drágulása. Mit kíván tenni, államtitkár úr? Hol van már az a szociális érzékenység, amikor a kormány ma már maga ismeri el a konvergenciajelentésben, hogy a magyar gazdaság áralapú versenyképességét kedvezőtlen irányba befolyásolta az infláció emelkedése?

Ezen túlmenően jelentős terheket ró az infláció a bérből és fizetésből élőkre és a nyugdíjasokra is. Mennyi is volt a nyugdíjemelés az év elején? Mindössze 6,3 százalék. És mennyi volt a nyugdíjasok fogyasztói kosarába illeszkedő úgynevezett nyugdíjas-infláció 2004 májusában? 8,1 százalék.

Kérdezem az államtitkár úrtól: mi a kormány álláspontja a hatóságiár-emelkedések kordában tartása tekintetében, és mikor kíván véget vetni az inflációt mesterséges módon szító fiskális politikának?

Őszinte válaszát kérem. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 105 2004.06.21. 0:59  100-106

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Államtitkár úr, tudja-e, mi történik nap mint nap a magyar családokkal, a magyar nyugdíjasokkal? Nem, nem hiszem. Tudja, az infláció a szegények adója. Az áfaemelés minden fogyasztót, így minden magyar állampolgárt megterhel és elvon tőle. Mik a kilátások akkor, amikor a kormány már az év elejétől - eltérve a magyar költségvetésben megfogalmazott gazdasági pályától - újabb és újabb aktuális várakozásokat fogalmaz meg, majd éppen az Uniónak megadott számokban fogalmaz meg egyre romló gazdasági kilátásokat? Államtitkár úr, milyen kilátásaik vannak a magyar embereknek? Egyre többen élnek hónapról hónapra, hétről hétre anyagi bizonytalanságban, sőt sajnos már egyre többen napról napra keresik a megélhetést, de igyekeznek még emberhez méltóan élni. Nekik sem elfogadható az, amit ön elmondott.

Az érzéketlen válaszadását nem fogadom el. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 267 2004.06.21. 2:21  242-304

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Kuncze Gábor képviselő úr nagyon szeret a múlttal foglalkozni, akkor egy picit nézzük meg a múltat. Tulajdonképpen az, hogy kinek milyen mozgástere volt a szerződés kötésekor, az valóban '94. május 2-án történt, amely még a Boross-kormányhoz kötődik, MDF-kisgazda-KDNP-kormányzathoz. Majd pedig kétszer volt módja - mint belügyminiszter valószínűleg láthatta ezt - a Horn-kormány nevében tárgyalni. Akkor is ide lehetett volna hozni a parlament elé, nem tették, hanem - Lotz Károllyal aláíratva ezt a szerződést -, nagyon jól tudja, hogy '97-ben 2003 decemberéig átívelték ezt a szerződést; nem 2002-ig, nem 2001-ig, hanem bizony, egy kormányzati időszakot átugrottak, ami a következő kormányzatnak lehetett volna a mozgástere.

Valójában azért nem jó az az érvelés, amit Keller László államtitkár úr mond, mert itt nem az eladó diktált, hanem egy koncessziós szerződés lejárt, és nem teljesített a partner. Ez bizony 2003 decemberében derült ki, és ekkor nyílt meg a kormánynak az a mozgástere, hogy egyáltalán a '97-es bebetonozás után valamilyen módon eltérjenek ettől.

Önök léptek még egyet, amelyben még harminc évre próbálnak egy kötelezettséget adni, amely rég nem arról szól, hogy hány kilométer út épül, hanem arról szól, hogy mennyi hitelt milyen áron vesznek fel. Megkérdezem: amikor évente felvesz a kormányzat sok száz milliárd forintnyi hitelt, akkor a parlament szokta tárgyalni, hogy milyen feltételekkel veszi fel a kormányzat? Nem; ez, amit most önök csinálnak, egy színjáték, egy hitelfelvétel, amely extra profitot biztosít a hitelnyújtóknak, ezért teljesen etikátlan, sőt üzletileg hátrányos ez a szerződés.

A parlamentben itt ma nincs olyan szakmailag olyan mértékben felkészült ember - akár ön is -, aki ezt érdemben meg tudná ítélni. 194 ember bölcsességével itt csak legfeljebb a felelősséget lehet majd elkenni. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 283 2004.06.21. 2:07  242-304

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Kuncze Gábor! Lehet, hogy rossz gazda önök szerint az állam, de az ön szavaiból is kiderült, hogy a legolcsóbban tud hitelhez hozzájutni, mert lám, az ön állítása - ami persze külön vizsgálandó, hogy igaz-e, attól hogy állami garancia van egy magánhitel mögött, az olcsóbb lesz, ez csak akkor lehetséges, feltehetőleg a hitel maga is olcsóbb lenne, ha a kormány venné föl. Ezért jogosan mondjuk, hogy mivel kéne összehasonlítani. Miután ez egy hitelszerződés az én olvasatom szerint, és arra kérnek országgyűlési határozatot, talán megkérhetnénk a Pénzügyminisztériumot, ha itt lenne ezen a vitán késő délután, ami az utolsó parlamenti vitanap, ami önmagában jelzi, hogy mikor vitatkozunk erről, hogy bizony a kormányzat milyen feltételekkel tud felvenni hitelt ugyanilyen kondíciókkal, állami garanciával és kedvező kamatfeltételekkel, függetlenül attól egyébként, hogy mi a beruházás projektjének a mérete. De talán azt is össze tudnánk vetni, hogy Budapest az európai uniós banktól, az Európai Fejlesztési Banktól milyen módon tud fölvenni hitelt, amit ugyancsak önkormányzat vesz föl állami garanciákkal. Tehát vannak összevethető paraméterek, erről kellene beszélni, akkor talán többet látnánk.

A másik kérdés - csak Géczi Alajosnak mondom -, az ellenzék ellenzéke önök, ezt nagyon jól megfogalmazták. Tehát önmagukkal lehet, hogy a nyáron jól fognak vitatkozni, sok sikert hozzá, mi érdemi kérdésekről szeretnénk szólni. (Dr. Géczi József Alajos: Ellenzékibb az ellenzéknél!) Arra, mint jogász, adjon már választ, érvényes-e ez a szerződés ma! Mert ma akkor a matricás rendszer milyen alapon működik, illetve azok a módosítások, amivel kiegészítették - egy-kétszáz milliárdos beruházással talán még ki tudnánk egészíteni ezt a szerződést -, az hogyan fog érvényesülni önök szerint? A partner nézi a tévében, hogy mi mivel fogjuk kiegészíteni, és még után fölárazza, hogy mennyire nagy a parlamenti nyomás? Vagy milyen áron lesz ez a pár kilométer meg pár műtárgy megépítve? Erre tudnának vajon választ adni?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 291 2004.06.21. 2:13  242-304

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! A jegyzőkönyv kedvéért… - ne menjen el, Keller László, maradjon itt, nagyon szívesen szeretnénk, ha itt állna! Egyedül maradt már, aki még állítólag ért a dologhoz, és a közpénzek ügyeit bizony nem árt, ha vizsgáljuk, és bizony, azt a 101 milliárd forintot valóban a miniszterelnök úr vetette föl, hogy erre kell költeni, és ha egy miniszterelnök ilyet javasol, feltehetőleg a kormányzatban van valami nyoma is, amelyet érdemes külön megvizsgálni, hogy mégis miért állt el a kormányzat attól, megvolt a pénze is rá, hogy megvásárolja ezt. Erre azért érdemi választ jó lenne tenni, hiszen tudta a miniszterelnök, hogy nagyjából mennyi a bevétel, sőt, túl is teljesült a várakozásokhoz képest. Miért nem volt ennyi pénze a kormányzatnak? Miért kellett egy ilyen hosszú, 30 éves lejáratú szerződést kötni? Erre nem adnak választ. El lehet persze bagatellizálni, hogy a stílus ilyen meg olyan - adjanak érdemi választ, Keller László! Nagyon nagy tisztelettel kérdezem: ön, mint a kormány tagja is, adjon már választ nekünk arra, hogy miért nem lehetett a kormányzat rendkívüli bevételeiből, mondjuk, a Postabankéból vagy akár középtávú hitelből ezt a vásárlást megvalósítani, amire a miniszterelnök személy szerint is lehetőséget látott, hogy ezt meg lehet vásárolni. (Közbeszólás: Így igaz.)

Mi tántorította el önöket attól, hogy ne a vásárlás mellett döntsenek, hanem egy hitelnyújtáshoz nyújtsanak segítő kezet, és 30 éves kötelezettségvállalást arra vonatkozóan, hogy a közpénzekből sok száz milliárd erre menjen? Mi nem tudjuk kiszámolni valóban, mert ön nem adott választ, és a kormány nem ad választ és az államtitkár úr a közlekedési tárcától nem ad választ, hogy milyen tőkemegtérülési jutalékkal vagy mutatóval számolnak. Ne mosolyogjon, államtitkár úr, mert ez az egész ügy egy felelősségeltussolás, amit önök ezzel az országgyűlési határozattal akarnak tenni! A személyes felelősség elől nem fog kitérni, államtitkár úr, Keller Lászlóval együtt, ebben mind a kettőjüknek súlyos felelősségük van! (Babák Mihály: Keller asszisztál hozzá. - Zaj és taps a Fidesz soraiban.)

(18.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 295 2004.06.21. 2:15  242-304

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Még egy kérdés Keller Lászlóhoz és az államtitkár úrhoz is, aki persze itt szép csendben ücsörög; persze a szerződést, mint tudjuk, ők készítették elő a tárcánál - a közlekedési tárcáról beszélek. Vizsgálóbizottság elé javasolják már most, az országgyűlési határozat előtt ezt a témakört és ehhez adatok szolgáltatását. Ha most akarnak érdemben tényleges vitát folytatni, azért minimum az általános vitánál meg kell említeni a jegyzőkönyv kedvéért, hogy ez alkalmatlan az általános vitára, mert nem tudja a parlament, az előterjesztésből nem derül ki, hogy tulajdonképpen mire is vállal kötelezettséget. Egy dolog biztos, hogy néhány hónap után megpróbálja a kormány a már egyébként érvényben lévő szerződés jogi és gazdasági felelősségét áthárítani a parlamentre.

Ha már így döntöttek, nyilván részben a jogszabály is erre kötelezi önöket, csak ezt elfelejtették pár hónappal ezelőtt közölni, valószínűleg a szerződő partnerükkel is, hiszen a matricára átállt a rendszer, a beruházás előkészítése elindult, tehát, ha úgy tetszik, a kötelezettségvállalások elindultak a túloldalról. Valószínűleg, ha most a parlament nem fogadná el ezt a határozatot, az pénzbe kerülne a kormányzatnak, és a partner, az AKA Rt. ezt valószínűleg igényelné. (Babák Mihály: Mondjon le Keller!) Elmondhatja, nagyon szívesen meghallgatom Keller úr válaszát, hogy akkor bizony miért is kell az egész szerződéskötésnek az utólagos jóváhagyása úgy, hogy közben a vizsgálóbizottságnak, ön nagyon jól tudja, ha már az Országgyűlés meghozza határozatát, mi értelme van vizsgálni. Hiszen azt fogják mondani, hogy az általános vitában meg a részletes vitában mindenki hallhatta ország-világ előtt a feltételeket.

Jelzem, nem tudjuk a feltételeket. Ez egy vak, félig kitöltött kötelezettségvállalás, amely persze teljes egészében a parlamentre próbálja a felelősséget átnyomni, de ez nem fog megfelelni majd a jogi tényállásnak, Keller úr, ha majd nem ön lesz már a közpénzügyi államtitkár. Csak önnek most jobb ez.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 290 2004.08.27. 2:16  263-391

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Bábolna Rt. sok esetben képviselőtársaimnak valami dunántúli céget juttat eszébe. Bizony még Békéscsabán sem köztudott az a helyzet, hogy valahol távol döntenek több mint 1200 ott dolgozó ember és közel ezer beintegrált beszállítóról. ’95-ben, a Horn-kormány idején veszítette el az önállóságát ez a cég, akkor hozták létre; az egyébként már akkor is veszteséges Bábolnának és az akkor még nyereséges Békéscsabai Baromfi-feldolgozónak a teljes vertikumával, külkereskedelmi kapcsolataival és minden egyébbel rendelkező vidéki nagyvállalat volt ez.

Bizony eljutott odáig ez a helyzet, hogy most a kormányzat hozott egy olyan döntést, amelyről ellenzéki székből is azt kell mondanunk, hogy ez a privatizáció nem elfogadható, ha ezt Bábolnának hívják, akkor a Bábolna Rt. esetében, de kimondottan a békéscsabai és a kecskeméti gyár - de maradjunk csak békéscsabainál - egy olyan cinikus és felületes kormányzati döntést tükröz, ami egyértelműen azt jelzi, hogy amennyiben szeptember 6-áig benyújtott sikertelen pályázat lesz, akkor gyakorlatilag a cég megszűnik, be kell zárni. Így fogalmaz a kormányhatározat. Nem tudom, tudják-e, hogy erre a pályázati kiírásra egy hónapnál kevesebb idő van. Aki egy picit is foglalkozott ezzel, mint Puch László, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a halálba lett küldve ez a cég, mert ennyi nap alatt sem beszállító, sem komoly szakmai befektető nem tud felkészülni erre; hacsak nem tájékoztatta valaki őket már előzetesen, és tudták, hogy hova és mire kell pályázni, ez pedig a tisztességtelenség kérdését veti fel.

De - amit Molnár László elmondott - sajnos nincs a kormányhatározatban az, hogy az 1200 embernek meg az ezer beszállítónak egyáltalán esélye van arra, hogy ők megmaradhassanak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nincs ilyen szerződéses feltétel, ezért mindenféleképpen javasoljuk a felfüggesztését ennek a privatizációnak.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 304 2004.08.27. 2:17  263-391

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Úgy látom, hogy Bábolna-ügyben bizonyos kérdésekben akár még egyet is érthetünk. Az eszközökben van a különbség. Mi már nem bízunk a kormányban, hogy ezt a döntést meg fogja hozni, módosítani fogja, Puch László nyilatkozata pedig egyértelművé tette számomra, hogy ezt így gondolják jól. Úgy látom, hogy néhány képviselő - főleg a megyéből - még úgy gondolja, Bábolnáért talán mégiscsak többet kellene tenni és hisz a kormánynak.

Én ezt nem így látom. Kérem, gondolják át, amikor majd erről szavazunk, hogy szabad-e hagyni, mert ma egyetlen eszköz van igazából ahhoz - ami koncepcionálisan elhangzott -, hogy Békéscsaba újból életképes legyen, és ehhez idő kell, mert elvették a piacait, elvették az integrációs rendszerét, és teljesen igaza van Puch Lászlónak, ha kívülről, Budapestről nézzük, hogy ez egy életképtelen cég, mert ezt az 1200 embert meg a közel ezer beszállítót a mai viszonyok között nem fogja tudni integrálni, mert Bábolna elvette mind a takarmányoldalról, mind pedig a feldolgozói és kereskedelmi oldalról az életlehetőségeit.

Elméletileg ez jó duma - mondhatnánk nagyon egyszerűen úgy, ahogy ezt otthon, Békéscsabán mondják -, hogy ezt el lehet meg el kell adni, de ilyen körülmények között ez gyakorlatilag lehetetlen. A tényhelyzet mégiscsak az, amit létrehozott Bábolna és a kormány - s a mai bábolnai közgyűlés ezt még tovább erősítette -, az egyértelműen abba az irányba visz, hogy Békéscsabán 1200 embernek nem lesz munkahelye, valamint azok családtagjainak és a beszállítóknak. Engedjék meg, hogy azt mondjam, ezt a vitát bizony a parlament előtt kell lefolytatni.

Picit bele akartam kapni, de kevés időm maradt, a Ménesbirtok és Mezőhegyes ügyébe. Ott meg arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy 2001-ben, az Orbán-kormány idején valóban vita volt arról, hogy el kell-e adni vagy sem. Akkor egyetértésre jutott az MSZP és a Fidesz a megyében is, hogy nem kell eladni. Most meg tessék, el lett adva, bár a szerződés talán még nincs aláírva. Ezt is meg kellene fontolni! A cukorgyárügy rossz példát mutatott már egyszer ott, Mezőhegyesen. Szerintem értük kell aggódni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 354 2004.08.27. 2:20  263-391

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én innen bejelentem, hogy a rendes hozzászólástól el fogok állni, mert reménytelennek látom az optimista hozzáállásom ellenére is, hogy az elkészült beszédemet elmondjam. De azért a Szalay Gábor által elmondottakra reagálnék annyiban, hogy tisztelt volt államtitkár úr, ki most az állam, ki játssza el azt a szerepet? Nem az az MSZP-SZDSZ-es kormány, amely ezeket a szempontokat nem tudja érvényesíteni, amelyeket ön felsorolt? Miből állt volna eddig akár ezeket a szempontokat érvényesíteni? (Szalay Gábor közbeszól.) Ki van most kormányon? (Szalay Gábor: És ki volt?) Azt gondolom, lehetne erre választ adni.

Az ön tárcájánál lévő másik témakört akartam még szóvá tenni. Az, hogy mennyire mohó a költségvetés pénzügyi szempontból, nyilvánvalóan látszik, hiszen az évi 200 milliárdos bruttó bevételi kényszer miatt azt gondolom, éppen időszerű, hogy most többek között a 24 Volán-vállalat ügyében is megszólaljunk, mert bizony úgy tűnik, hogy ez a pénz, ami a költségvetésben hiányzik, erőteljesen rá fogja nyomni a bélyegét a Volánok privatizációjára. Önök szerint rendben van a költségvetés. Mi úgy tudjuk, hogy nem, de önök szerint rendben van. Miután nincs költségvetési kényszer, akkor talán ezt a 24 Volán-vállalatot és ezen belül azt a sok-sok ezer embert és családot, amely mögöttük van, nem kellene kitenni annak, hogy bizonytalan anyagi és egzisztenciális helyzetbe kerüljenek.

Biztos látjuk a Körös Volánnál, hogy Békés megyében komoly gondot fog jelenteni, ha azt az akármilyen módon megfogalmazott privatizációs stratégiából ki fogja választani a volt ágazata, a volt minisztériuma ezekkel a vállalatokkal kapcsolatban. Ez komoly gondot fog jelenteni. Ha a bábolnai 1200 ember plusz 1000 ember mellett még egy Volán-vállalati hasonló elbocsátási veszély megjelenik, azon már tényleg komolyabban el kellene gondolkodni. Talán képviselőtársai is, akik az önök oldaláról hozzászóltak, meggyőzhetik önöket, hogy álljunk már meg egy pillanatra, ezt az országgyűlési határozatot támogatni kellene, és meg kellene állítani ezt a privatizációt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 72 2004.09.21. 2:04  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, Katona Béla valóban jobban tette volna, ha nem dugja vissza a kártyáját és nem szólal meg, mert szakmailag szerintem eléggé téves, felszínes megjegyzést tett annak érdekben, hogy a kormány egyébként vállalhatatlan költségvetési politikáját elfedve, a Nemzeti Bankra hárítsa azt a felelősséget, amelyet a költségvetés kiadásainak mértéktelen megugrása jelent 2002-től kezdődően, és amelynek az a következménye, hogy a költségvetés hiánya is jelentős mértékben megugrott.

Ezen nem kell mosolyogni, mert ez valóban tény, egy szomorú tény, és gazdálkodni pedig szigorúbban kellene, tisztelt Veres János államtitkár úr. Talán akkor valószínűleg a bizalom is nagyobb lenne a pénzpiacok részéről a kormányzat irányában. Hiszen ha a forint árfolyamkockázatát és a forintért felvehető hitelek kamatát összefüggésében vizsgáljuk, akkor az derül ki, hogy bizony, a forintkamatok messze magasabbak, mint a devizában felvett kamatok, amely egyébként ma kockázatot jelent minden szempontból a pénzpiac számára.

Ha ehhez hozzátesszük, minek a következménye az, hogy ez a kamatkülönbözet ilyen mértékű, akkor egyértelműen azokhoz az elemekhez kell nyúlni, amelyekről a pénzügyi befektetők megítélik a magyar forinttal kapcsolatos álláspontjukat. Ez pedig az, hogy az eurózónához való konvergenciafeltételektől mennyiben távolodik el az ország, amely az elmúlt két évben megtörtént mind a maastrichti követelményekhez kapcsolódóan, mind az államháztartás, mind a folyó fizetési mérleg hiányát tekintve. Bizony, ez egy kockázati felár, és ezt a kockázati felárat alapvetően a piac árazza be, amelyet a Nemzeti Bank csak lekövet.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 86 2004.09.21. 2:01  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, MSZP-s képviselőtársaim, akik most kormányon vannak, elfelejtik azt az időszakot, amikor még az ellenzéki szerepkörben a kampányban az emberek számára azt mondták, akár lakás tekintetében, akár a szövetkezeti üzletrésznél, hogy ez a kormány, ez a politika keveset ad, mi többet fogunk adni, mi még jobban ki fogjuk szélesíteni a lakáshoz jutás lehetőségeit, mi még megvesszük az üzletrészeknek azokat a részeit is; ma is több tízezer ember várja egyébként, hogy majd a szövetkezeti üzletrészek felvásárlását teljesíteni fogja ez a kormány.

Miről beszél akkor, tisztelt államtitkár úr? Ezeket teljesítették, bővítették? Nem, utána folyamatosan szűkítették, léptek vissza ebben. Most még azt kéri rajtunk számon, hogy 2001 végén, 2002-ben, amikor egyébként, azon költségvetési és gazdasági helyzetben volt többletpénz, volt tartalék a költségvetésben, azokat miért nem használták föl erre. Egészen más irányban költötték el a pénzt. Nagyon jól tudjuk, hogy a közalkalmazotti, köztisztviselői szférában bővült a létszám, nagyon jól tudjuk, hogy az önkormányzati választásokon mindent, ami úgymond a csövön kifért, minden pénzt annak érdekében áldoztak föl, hogy az önkormányzati választásokat megnyerjék. Meg is történt ez. Ezzel talán nincs is probléma, bár hosszabb távon érdemes lenne külön értékelni. De az biztos, hogy ennek a költségeit, ennek az árát legalább annyira el kell vinnie a kormánynak, amennyiben ebben szerepe volt. Márpedig jelentős mértékben, hiszen ma annak, hogy az államháztartás hiánya hogyan alakult, hogy 2002 óta folyamatosan föl van billenve a költségvetés hiánya, a felelőssége a kormányzaté, amelynek ön is tagja, Veres János úr. Jó lesz szembenézni azzal, hogy bizony a pénzpiacon is keresleti-kínálati viszony van, és ennek a kamatköltségeit viszont meg kell fizetnie a magyar költségvetésnek.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 96 2004.09.21. 2:05  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 2002. évi hangulatot és annak gazdasági környezetét nem lehet elszakítani a 2003-ban történt eseményektől, különösen a Nemzeti Bank ehhez kapcsolódó politikájától.

(12.30)

A 2002. évben az a hangulat volt, amire nagyon jól emlékszem, amikor az MSZP képviselői még ellenzékben voltak a bizottságban, hogy mindenáron többletköltésre kívánták szorítani az akkori kormányzatot. Csak emlékezzünk arra a bértáblát meghatározó táblázatnak a benyújtására, amely jelentős béremelkedéseket szeretett volna előidézni!

Úgy látom, arra már Keller László nem emlékszik, hogy azt akkor valóban leszavaztuk, és ezt aztán a választásokon folyamatos demagógiával sikerült is abba az irányba terelni, hogy lám, a polgári kormány adhatna pénzt a közalkalmazottaknak, de bezzeg majd mi fogunk adni, ha odakerülünk, és ennek eredményeképpen az önkormányzati választások előtt ezt meg is tették valóban, amihez mi is hozzájárultunk - ezt nagyon fontos hozzátenni -, azért, mert azt gondoltuk, hogy önöknek valami van a tarsolyukban, amitől talán más gazdaságpolitikai pályát, még szélesebb pályát tudnak bemutatni, mint ami 2002 tavaszán látszott és az akkori költési viszonyok engedték.

Önök valóban elköltötték a pénzt, csak éppen leállították azokat a motorokat, amelyek ennek a gazdasági hátterét megteremtették volna, illetve a világgazdasági folyamatok nem úgy alakultak, ahogy önök kalkuláltak. Ezt egyébként önök maguk is elismerték.

Ebből kifolyólag végül is az, hogy ez a helyzet létrejött, bátor döntés volt 2002 nyarán a pénzköltésre, a kiadások megnövelésére. Ráadásul az volt a probléma, hogy 2004-2005-2006-ra áthúzódó hatásaival már nem számoltak, és ennek eredményeképpen, egy jelentős túlköltekezés eredményeként kellett a Nemzeti Banknak ezt ellensúlyoznia. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 102 2004.09.21. 10:32  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Nemzeti Bank monetáris politikáját, mint láthatjuk, sokféle kritika és vélemény vette körül és veszi körül ma is, de ennek kiemelkedő időszaka mégiscsak a 2003. évre csúcsosodott ki, amikor láthattuk, hogy bizony jelentős mértékben kívülről is úgy látták a pénzpiacok, hogy érdemes megtámadni a magyar pénzpiacot, érdemes a magyar forintra spekulálni, és érdemes az ezen jelenség körül zajló eseményeket számba venni. Hiszen azt gondolom, ha valami, akkor ez jelezte azt, hogy bizony nem lesz sokáig tartható, hogy a kormányzati gazdaságpolitika és a monetáris tanács, illetve a Nemzeti Bank közötti konfliktus tovább éleződjön.

Ha ebből a szempontból értékeljük az egész időszakot, akkor engedjék meg, hogy azt mondjam, hogy végül is a kormánynak és a Nemzeti Banknak a sok rossz döntés közül sikerült egy konszolidált döntést hoznia, hiszen valamilyen módon mégiscsak sikerült - talán szerencse is kellett hozzá -, hogy az egyensúly megteremtődött. Igaz, hogy egy más szinten, de végül is a forint elleni spekulációnak sokkal súlyosabb következményei lehettek volna, ha a Nemzeti Bank 2003 januárjában nem tudja kivédeni, és ma nem arról vitatkoznánk, hogy talán meg lehetett volna oldani ezt egy kicsit alacsonyabb kamattal, lehetett volna talán az árfolyamsáv egyik vagy másik oldalán tartani a forintot, hanem egy egészen más forgatókönyv mentén, egészen más gazdaságpolitikai kényszerpályán lehetnénk.

Engedjék meg, hogy a vitának ezen szakaszában azt mondjam el, hogy ha nagy vitákon keresztül is, de egy súly-ellensúly működött - ahogy ez elhangzott már a vitában Varga Mihály részéről -, hiszen egyensúlyt tudott teremteni egy olyan szinten, amely vita tárgya lehet. Abban egyetértünk - és erre utalt Horváth János képviselőtársam is -, hogy ez következményeképpen magas kamatot eredményezett, amely nagyon sok szempontból egyébként nem jó senkinek sem, hiszen magas felárat kell fizetnie az eurókamatok és a forintkamatok között mind a gazdaságnak, mind a magyar államnak, mind pedig az embereknek.

Ha ilyen több órányi vita után kívülről figyelik a hallgatók, akkor talán érdemes arról külön szólni annyiban, hogy tanuljanak belőle, hogy azért érzékelhető az, hogy ma nagyon sokan bizony a forintok iránti bizalmatlanság és a forintok magas kamatai miatt azokat a banki hitelkonstrukciókat helyezik előtérbe, amelyek hasonló kis családi dilemmákhoz kell hogy vezessenek. Hiszen ugyan lehet euróban vagy éppen svájci frankban fölvenni hiteleket nagyon kedvező kamattal, de utána bizony ez egyre nagyobb nyomást fog jelenteni az egész gazdaság és a pénzvilág számára és számunkra is. Azt gondolom, hogy ha ez az árfolyam megmozdul, akkor bizony lehet, hogy nem a kamatoldalon, de az árfolyamkockázaton keresztül óriási árat fizethet mind a magyar állam - ami kapcsán nem tudom, hogy Molnár Albert miért biztatja arra a Nemzeti Bankot, hogy egyre több külföldi devizahitelt vegyen föl -, mind pedig a magyar lakosság, hiszen a forint és a deviza közötti különbségre tartósan be kell rendezkedni.

Azt gondolom, ha valahol levonjuk az elmúlt három év tanulságát, a legsúlyosabb következménye az, hogy előzetesen a 2006-2007-nek, az euró bevezetése céldátumának folyamatos arrébb tolása történt meg, ami ma már olyan távolságban van, mondhatjuk, hogy gyakorlatilag a mikroszféra, a gazdaság, a vállalkozások, a lakosság számára értelmezhetetlen távolság, hiszen 2010-es, esetleg még későbbi időpontok hangzanak el. Bár a kormányzatnak és a Nemzeti Banknak ma a 2010 a hivatalos közös céldátuma.

Ez azért nagyon fontos kérdés, mert azt gondolom, ez jelzi azt, hogy ugyan itt lehet sokféle vitát folytatni, de valójában a mélyen a pénzvilággal, a makrogazdasági folyamatokkal foglalkozó kormányzati, nemzeti banki és monetáris szakértők végül is ezen gazdasági katyvasz végeredményeképpen, ami az elmúlt időszakban történt, egy folyamatos bizalom-helyreállítási lépéssorozatot mérlegelnek, és ennek az a következménye, hogy az euró bevezetéséhez kapcsolódó feltételek teljesítéséhez időre lesz szüksége a magyar gazdaságnak, a magyar költségvetésnek, amelynek súlyos árairól most nem akarok különösebben beszélni, mert az már messzire vezető kérdés lenne.

Ezen belül kell megvizsgálni, hogy a Nemzeti Bank monetáris politikája, egyáltalán működése, gazdasági működése hogyan történt. Ha sorra vesszük, hogy teljesültek-e azok a célok, amelyeket a kormányzattal közösen tűzött ki a monetáris politika, meg kell állapítanunk, hogy igen, eredményes volt a Nemzeti Bank monetáris politikája, hiszen ezen célok megtartása, amelyek az inflációhoz is kötődnek, megtörtént, teljesült.

 

(12.50)

Hiszen 2002-2003-ban 4-5 százalékra csökkent az infláció, és nagyon jól tudjuk, a polgári oldal azt többször hangsúlyozta, hogy az elsődleges, és azt gondolom, hogy a baloldal, az MSZP részéről is egyértelmű volt, hogy az infláció elleni küzdelem egy közös cél volt eddig. Most úgy tűnik ebben a vitában, mintha ezt nem tartanánk közös célnak, pedig nagyon jól tudjuk, hogy valójában a szegényeknek, a kiszolgáltatottaknak a legnagyobb tehertétel a növekvő áremelkedés, és ezen áremelkedés mérséklése kedvezően hat a mikroszférára, a lakossági szférára, a kis- és középvállalkozói szférára, egyáltalán a magyar belgazdaság számára ez egy hihetetlen nagy érték.

Sokkal jobb a helyzet, mint akár az 1998-2001 közötti időszakban, amikor bizony magas, 10 százalék vagy azt meghaladó inflációval kellett számolni. Ne felejtsük el ezt sem, kedves képviselőtársaim, és ennek valóban van új gazdaságpolitikai és monetáris politikai eszközrendszere. Azt kell mondanom, hogy az a képviselőtársam, aki azt mondta - azt hiszem, Kékesi Tibor -, hogy akkor csökkentette a Nemzeti Bank, amikor nem kellett volna, és akkor növelte, amikor pedig szerinte kellett volna... - az pedig éppen azt mutatja, hogy bizony a mikroszint szemlélete és a makrogazdasági politika nem esik egybe. Más folyamatok zajlanak a két szinten, és nem lehet demagóg módon a mikroszintnek az egyébként általános inflációs árnövekedés és magas kamatok elleni nyilvánvaló utálatára hivatkozva a Nemzeti Bankra áthárítani ennek a felelősségét. Ezt ne tegyük, mert akkor nem szakmailag járunk el, hanem egy ilyen felszínes, demagóg hozzáállásunk van, mintha azt gondolnánk, hogy szabadon alakítjuk a forint árfolyam-politikáját, szabadon alakítjuk a kamatpolitikát.

Nagyon jól tudjuk, hogy a magyar gazdaság pont a nyitottság - amit annyiszor el szoktak mondani -, a külső piacok és a pénzpiacok megítélésétől függ, kereslet-kínálat függvényében formálódnak ki azok a követelmények, amelyeken keresztül akár a magyar államadósságot finanszírozni tudja a Nemzeti Bank, és ennek következményeként annak a kamatfelárát meg kell fizetni, amit képvisel a magyar gazdaságpolitika.

Ha az inflációt tovább követjük, bizony 2003-ban egy jelentős növekedés indult meg, és 2004-től nem lehet eltekinteni, mert bizony a Magyar Nemzeti Bank nem véletlenül - aki egy kicsit is figyelte - nem 2004 végére, hanem 2005 végére határozott meg inflációs célt, és ezt egyébként beépítette, tehát ebben akár dicséretet is mondhatnának, beépítette azt a gazdaságpolitikai és költségvetés-politikai kényszert, hogy bizony adóemeléseken keresztül, a KSH szerint is 1,5-2 százalékpontnyi infláció van abban, hogy 2004-ben az adók megemelkedtek. Ez elsősorban az áfaemelkedés, de más adónemek következménye is volt, mert ha azt leszámítanánk, akkor tulajdonképpen az 5 százalék körüli inflációnál maradna továbbra is a magyar gazdaság, amire a Nemzeti Bank elnöke is utalt a beszédében, hogy ez 2004 végére, 2005-től kezdődően beállhat, ha újabb adóemelésekkel és más gazdaságpolitikai lépésekkel ehhez hozzá nem nyúlnak.

Azt gondolom, hogy ha azt nézzük, hogy a forint árfolyamával kapcsolatban elhangzott véleményeket sorra vesszük, összességében egy jelentős ingadozás, de végül is az erős oldalon való stabilizálása maradt, eltérő vélemények voltak erről, de a sávon belüli mozgása nem kérdőjeleződött meg.

Ha a devizatartalékokat nézzük, akkor is kedvezőnek ítélhető a gazdálkodás. Ha azt nézzük, hogy a bankügyi világot hogyan szolgálta ki a Nemzeti Bank pénzkezelői, közvetítői rendszere, azt kell mondani, hogy az is erős és stabil volt.

Tehát azt gondolom, hogy összességében a Nemzeti Bank betöltötte azt a szerepét, amelyre a törvények és a magyar gazdaságpolitika predesztinálta. Kritizálni lehet, de összességében segítette ezeknek a folyamatoknak az egyensúlyban tartását és a magyar gazdaság pénzpiacokhoz való bizalmának megerősítését. Ennek figyelembevételével ajánlom ezt a vitát.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 116 2004.09.21. 2:11  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezt megelőzően szerettem volna még szólni, amikor a Nemzeti Bank gazdálkodásával kapcsolatban hangzottak el vélemények, előszeretettel hivatkoztak a felügyelőbizottság elnökére is. Én is föllapoztam az ő álláspontját erről, amelyben egyértelműen fogalmazza meg bizottsági meghallgatáson, hogy összességében egy jó színvonalú gazdálkodást tapasztalhatunk a Nemzeti Banknál, próbálták föltárni a problémákat, hogy hol vannak problémák, és ennek keretében sikerült a bankvezetéssel is felvetéseiket elfogadtatni, a későbbiekben is változtattak rajta, ami olyan felvetés volt, ami ésszerű és jogos volt.

Másrészről a gazdálkodással kapcsolatban érdemes azért elmondani, hogy sokféle kritikát lehet elmondani, de azért, ha a magyar államháztartásban a köztisztviselői, közalkalmazotti és egyáltalán az állami szférában hasonló csökkentés alakult volna ki, 2000-hez képest 2003-ban 30 százalékkal kisebb reálértékű kiadások vannak, azért jelzi azt, hogy 2000 előtt bizony voltak tartalékok, hogy finoman fogalmazzunk, ebben a nemzeti banki rendszerben. Bár hozzátartozik az is, hogy a bank profiltisztítása, amiről tudjuk, hogy akkor elég nagy költségeket, nemcsak működési költségeket, hanem egyéb veszteségeket is jelenített meg a kereskedelmi banki tevékenységén keresztül... - azoknak a profiltisztításoknak, illetve az ésszerű létszámgazdálkodásnak is köszönhetően több mint 25 százalékkal csökkent a létszám.

(13.20)

Ha ezt tekintjük, és ehhez hozzátesszük a Nemzeti Bank felügyelőbizottsága elnökének is a véleményét - aki a Nemzeti Bank elnöke iránti elfogultsággal nem vádolható -, akkor azt gondolom, hogy ez egy jó bizonyítvány.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 126 2004.09.21. 2:09  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Varga Mihály gondolataival folytatnám. Sepregessen mindenki maga előtt, tisztelt államtitkár úr, végezze a munkáját, nem itt kell soron kívüli bejelentkezéssel olyan kérdéseket fölvetni, ami, azt gondolom, egyértelműen elfogultságot jelent be. Politikát hoz be olyan kérdésekben, amiben egyébként senki nem szólította meg Járai urat mint politikailag elfogultat, egyedül ön tette ezt meg a legvégén. Azt gondolom, nem kellene ezt tenni.

Ha azt nézzük, hogy a kormány felelőssége hol jelenik meg, akkor bizony nem tudom, hogy hová helyezi azt, amikor az államháztartás hiányának folyamatos lebegtetése, folyamatos bevallása, gyötrelmes, néha a pénzügyminiszter elzavarásával járó időszakát vesszük sorra. Hiszen az elmúlt két év története folyamatos, az államháztartási hiány növekedése bevallásának időszaka. Ha ebből a kronológiából sorra vesszük, hogy hány ilyen esemény volt, és ez hogyan hat egyébként a magyar gazdaság, a magyar kormány gazdaságpolitikájának megítélésére, akkor azt kell mondani, ha ön, mondjuk, mint saját gyerekére tekint a gazdaságra, hogy sosem mond igazat ez a gyerek. Valahogy mindig más adatok jönnek ki, mint amelyeket egyébként a kormány megfogalmaz.

És bizony, ennek az időszaka most is folytatódik, mint ahogy 2003-ban is volt, 2004-ben ugyanitt tartunk, hogy egyre romló államháztartási hiányadatokkal kell szembenézni, és sokáig az is kérdés volt, hogy egyáltalán Draskovics Tibor fenn tud-e maradni azon óriási hiány újabb bejelentése után, amely az ez évi 3,8 százalékos hiány után most 5,3 százalék körül tart. De azt nem lehet tudni, hogy hol fog tartani. Ehhez képest, azt gondolom, valóban az lenne a helyes, ha mindenki a saját maga... - a kormány a kormányzati szereppel foglalkozna, az államtitkár úr is, és a Nemzeti Bank elnöke nyilván a monetáris tanácson belül próbálná a kamatcsökkentést előidézni.

Köszönjük szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 134 2004.09.21. 2:05  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Kékesi Tibor már többször előjött ezzel a fogyasztásorientált gazdasággal - nem tudom, hogy ki hirdette ezt meg. Biztos, hogy a mi oldalunkról ilyen meghirdetés nem történt.

Viszont maradjunk a számoknál, és nézzük meg a Statisztikai Hivatal számait, mely szerint 2002-2003-ban bizony jelentős bérinfláció volt. Magyarul mit jelent ez? A bérek a termelékenység növekedésétől messze elszakadtak, és ilyen mértékben növekedtek. Ez aztán az inflációt felfelé nyomta, majd pedig, ha megnézzük a 2003. évi fogyasztási adatokat, jelentős növekedésbe torkollott. Ráadásul - erről beszélt már Varga Mihály is - a megtakarítások, pont a lakossági szférában, gyakorlatilag megszűntek, sőt hitelfelvevők lettek, mégpedig a magas kamatok ellenére is. Csak emlékezzünk rá, hogy 20-25 százalékos fogyasztási kamatokkal lehetett vásárolni 2003-ban, a legegyszerűbb fogyasztási cikkeket is beleértve, nemcsak a tartós fogyasztási cikkeket, és bizony a lakosság így is vásárolt. Miért? Azért, mert megvolt hozzá a fedezete. És ez a fedezet ráadásul, ami alapvető különbség a '99-2001 közötti időszakhoz képest, a hatékonyságot, a termelékenységet lényegesen meghaladó mértékben növekvő bérekben jelent meg 2002 második felében és 2003-ban, ez az az ominózus béremelés. Ennek van ára, ennek van következménye, amit önök 2003-ban nem korrigáltak, majd 2004-ben az adóemeléseken keresztül korrigáltak, aminek az eredménye most az, hogy megint emelkedik az infláció - 4-5 százalékról 7 százalék fölé emelkedik.

Ezek a tények. Ez egy rossz helyzet, de hát ezzel kell szembenézni. Köszönöm szépen.

(A jegyzői székben dr. Kis Zoltánt Podolák György váltja fel.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 142 2004.09.21. 2:11  17-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az emberek mit tesznek, ha pénz van a kezükben? Elárulom: még ha nem volt a kezükben, akkor is hiteleket vettek föl, és költekeztek. Tényszerűen ezt mutatja a 2002., 2003. év. Én nem tudom, hogy ezt a kormány akarta vagy nem akarta, ezen folyhat a vita. Én úgy emlékszem, hogy pont 2003 vége felé a megtakarítási hajlandóságról, a lakosság megtakarítási hiányáról beszéltek, és arra hivatkozva lett az otthonteremtés utána lefékezve az én emlékképeim szerint. Tehát, ha jól tudom, a kormány volt az, aki úgy gondolta, hogy a lakosságnak nem kell akkora hitelt fölvennie, nem kell annyira fogyasztania. De én azt gondolom, tegyük félre ezt a vitát, mert ehhez a kérdéskörhöz félrevezető.

Viszont az államháztartási hiánnyal kapcsolatban több állítás hangzott el, amit Szabó Lajostól kezdve többen is elmondtak, hogy csökken. De nem az a kérdés összességében, hogy csökken-e egy kormányzati, egy gazdaságpolitikai hitelesség, hanem hogy például a parlament által elfogadott költségvetési sarokszámok, így a hiány mértéke hogyan változik, ezt tudja-e tartani a kormány! Ehhez képest kell megállapítani, hogy bizony, volt 4,5 százalék tervezés 2003-ban, lett helyette 5,9, ebben az évben meg lett tervezve 3,8, most 5-5,3 között van a kormányzat hivatalos álláspontja, de ettől rosszabb, borúlátóbb megoldások is látszanak, attól függően, hogy az adóbevételek, például az áfabevételek majd hogyan fognak érkezni.

Ha ehhez nézzük a bizalmat és a kiszámíthatóságot, hogy a kormány valóban söpröget-e a saját háza táján, akkor azt kell mondani, hogy amit ő elronthatott, azt elrontotta az államháztartás hiányával kapcsolatban. Mindig azt mondta, hogy be fogja tartani, mindig erre hivatkozott, majd pedig ténylegesen mégiscsak a hiány túlköltekezéséről van szó, és ráadásul, ha jól emlékszem, már a hatodik különféle megszorító, takarékossági és egyéb csomagon bukdácsol át az ország, épp egy héttel ezelőtt történt meg az utolsónak a bejelentése.

Ez a tény, sajnos. Ennek nem örülünk. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 157 2004.09.21. 25:20  150-287

DOMOKOS LÁSZLÓ, az összefoglalt kisebbségi vélemények ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés költségvetési és pénzügyi bizottsága, illetve többi bizottságainak a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/11020. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról történő szavazás során kisebbségben maradt tagjainak véleményét kívánom ismertetni, összefoglalni.

A költségvetési bizottság kisebbségben maradt fideszes és MDF-es képviselői a zárszámadást nem tartják általános vitára alkalmasnak. Elsősorban az Állami Számvevőszék által is megfogalmazott törvényességi kételyek, a valódisággal kapcsolatos aggodalmak miatt.

Az elmúlt évi költségvetés hiánya, tervezési pontatlanságai, az elszámolásokkal kapcsolatban megfogalmazott kételyek tovább erősítik azt a képet, hogy a kormány sodródott az eseményekkel, ahelyett, hogy irányítója, befolyásolója, meghatározója lett volna annak. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség röviden talán úgy fogalmazhatja meg a zárszámadásról a véleményét, hogy a 2003. esztendőt gazdaságpolitikai tekintetben rengeteg szakmai hiba sorozatával, a gazdaságpolitikai irányvonal sodródásával, az irányvesztettséggel és a céltalansággal tudja leírni. Az MSZP-SZDSZ-kormány olyan fenntarthatatlan pálya irányába mozdult el a gazdaságban, amely súlyos tendenciákat indított el, és ezek a tendenciák most, 2004-ben is hatnak. Különösen, ha ennek az államháztartási és költségvetési hiánnyal kapcsolatos összefüggéseit figyeljük.

De érdemes azért külön azt is megfigyelni, hogy ha e pálya nehézségeit számba vesszük, sokszor a magas energiaárakra, a nemzetközi gazdasági visszaesésre vagy egyéb más külső tényezőkre is hivatkozni szoktak, de döntően meghatározza az a helyzet, amely 2002 őszén az akkori kormányzatnak a gazdaságpolitikáját a gazdasági törvényszerűséggel szemben meghatározott céljaiból vezette le, hiszen egy egyértelmű politikai célnak: az önkormányzati választások minél sikeresebb megnyerésének rendelte alá. Ez meghatározta és meghatározza a mai napig is a mozgásterét az MSZP-SZDSZ-kormánynak, amely olyan terhet rak leginkább az államháztartás, de másrészről - mint a délelőtti vitában elhangzott - a monetáris politika és a reálszféra más folyamataira is, amelyekre sokféle érv el szokott hangozni, de összességében a 2003. költségvetési év ennek lenyomatait egyértelműen jelzi.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha a gazdasági tendenciákat nézzük, akkor a magyar gazdaság, a magyar költségvetés, a magyar államháztartás 2003-ban túllépte a lehetőségeit, túllépett annak reális, vállalható keretein. A magyar gazdaság olyan pozícióba került, ahol egyrészt teljes mértékben eltűntek a lakossági megtakarítások - még a 9 százalékos reálbér-növekedés ellenére is -, valamint a magyar gazdaság és a magyar államháztartás, a központi költségvetés teljes egészében fölszívta azokat a külföldi megtakarításokat, amelyeket jobb esetben vállalati beruházásokra szoktunk fordítani.

A vállalati pozíciókban a szokásos beruházási és felhalmozási pozíció helyett megtakarító pozíció alakult ki. Ez bizony jelentős fordulat, jelentős változás a 2002. évi és az azt megelőző évek folyamataihoz képest, tehát valóban gazdaságpolitikai fordulat történt a magyar gazdaságban, amelynek fontos jellemzője volt 2003-ban az a bérnövekedés, amely a termelékenységgel és a hatékonysággal semmilyen mértékben nem tartott lépést, azt nagymértékben meghaladta. A magyar gazdaság ennek következtében olyan pályára került, amely ma már kimondhatóan - és ki is mondják szakértők és kormánypárti, ellenzéki képviselők is - ikerdeficittel, a külső és belső pénzügyi helyzet megromlásával járt együtt. Hogy mennyiben drámai, mennyire jelentős és mennyire kicsi, ebben vannak igazából a viták, de a tényben egyetértés van.

A kormány ezen keretek között folyamatos defenzív, hátráló stratégiát követett, amely igyekezett óvatosan hozzáigazítani a hiteltelen és valótlan számokat a valós élethez. Hiszen ha csak a költségvetés hiányát tekintjük, 4,5 százalékkal kezdtük 2002 végén, amikor elfogadtuk a költségvetés tervszámait. Ezt követően a hiányprognózis már 2003 elejére 4,8 százalék lett, október-novemberben a Pénzügyminisztérium már 4,9 százalékkal számolt év végére; decemberben 5,2 százalék volt. Az akkori pénzügyminiszter úr bukásának egyik oka talán éppen ez a szakmai hiba volt, amikor decemberről januárra - néhány napon belül - kiderült, hogy 5,2 helyet - amely december 31-i adat volt - már 5,6 százalékot kellett bejelenteni 2004 januárjában. S a folyamatnak még nincs vége, hiszen az 5,6 helyett már ebben az évben, 2004-ben tovább növekedett a hiány, legalábbis annak elszámolt mértéke, és 5,9 százalék lett a tényleges hiány.

Azt gondolom, ez képletesen is és ténylegesen is mutatja azt a sodródást, azt az átgondolatlan, kiszámíthatatlan gazdaságpolitikát - és azon belül is a költségvetési politika alakulását -, amely nagymértékben meghatározta a 2003. év gazdasági folyamatait, gazdaságpolitikájának megítélését, a kiszámíthatóságot, a megbízhatóságot.

Azt gondolom, érdemes továbblépnünk, és kicsit a számok nyelvén is sorra venni, hogy mi is történt ebben az időszakban.

(15.40)

A zárszámadási törvényjavaslat 2003. évi központi költségvetési mérlegének főösszege és a hiány jelentős összeggel meg kell hogy haladják a törvényi módosított előirányzatokat, a kiadási főösszeget, amely 5670 milliárd forint, 297 milliárd forinttal, a bevételi főösszeget, amely 4938 milliárd forint volt, 133 milliárd forinttal, és a hiány így 732 milliárd forint lett 2003-ban, 163,5 milliárd forinttal meghaladva a törvényi módosított előirányzatot, ami egyébként, jelzem, egy évvel ezelőtt - pont a zárszámadási törvényben -, év közben lett pontosítva, és ennek ellenére 28,7 százalékkal magasabb összegben teljesült.

Ha nemcsak a számokat tekintjük, mert azok is eléggé drámaiak, de ehhez hozzátesszük a számvevőszéki törvényességi, ésszerűségből és gazdálkodásból adódó vizsgálódásokat, akkor ezt nyugodtan nevezhetjük vádiratnak is - ez elhangzott a bizottsági üléseken is, különösen vehemensebb képviselőtársainktól, akik próbálták nagyon komolyan venni a Számvevőszék minden megjegyzését, azon belül is különösen a pótköltségvetés készítésének kötelezettsége alóli... - egyébként a 2002 júliusában az úgynevezett száznapos program keretében módosított költségvetési keretek lazításának következménye. Tudniillik, ha ez a költségvetési hiány, amelyben 5 százalékponttal el lehet térni az előre megadott költségvetési hiánytól, ez 1247 milliárd forint hiány elérésére adott volna módot. Tehát nyugodtan lehet mondani, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány a törvényesség keretei között, de azt nagymértékben cinikusan kikerülve, a pótköltségvetés intézményét, ad acta a parlamenten kívül helyezte gyakorlatilag. Magyarul, nem teremtette meg azt a kényszert, hogy a magyar költségvetésben a kormányzat betartsa azt a törvényi kötelezettségét, amellyel a számok tekintetében - hosszú hetek, hónapok vitája keretében - kialakulnak a költségvetés bevételi és kiadási előirányzatai, illetve hiányszámai.

Sajnos, azt kell mondani, hogy ráadásul a 2003-at megelőző időszakhoz képest, különösen 1999-2000-2001-hez képest, amikor állandóan a költségvetési többletek elköltése körül forogtak az MSZP és az SZDSZ kérdései, és folytak a támadásai, 2003-ban bizony eljutottunk odáig, hogy a költségvetési hiány felosztásának újabb és újabb drámai történeteiről kell beszélnünk, amelyek jellemzően mindenkor a szocialista kormányzás éveire voltak jellemzőek, hiszen a '98-at megelőző évek is erről szóltak.

Most, 2004-ben, amikor ezt nézzük, mégiscsak szívesebben lehetne vállalni azt a valójában talán nehezebbnek látszó, de a gazdaság szempontjából mindenképpen előnyösebb helyzetet, amikor a költségvetés többletei felosztásáról beszélünk, hogy mire is kellene költeni még, a nyugdíjasokra, a gyógyszerkassza feltöltésére, vagy éppen valamilyen programra, a turizmushoz vagy más beruházásokhoz kapcsolódó állami támogatások növelésére vagy esetleg adócsökkentésre is - ha ez a vita folyhatna. Sajnos, nem tud erről folyni ez a vita; arról tud folyni, ami aztán 2004-ben, a 2003. év kapcsán - amikor a zárszámadás ugyan még nem volt meg, de az éven túl voltunk - bizony a 2004. évre vonatkozó adótörvények vitájában jelent meg. Ezek az adótörvények viszont azt mutatták, hogy további jelentős adóemeléssel kellett korrigálni a 2003. év sikertelen, elhibázott államháztartási és költségvetési számait.

Továbbhaladva a bevételi oldalon: ha az APEH és a vám- és pénzügyőrség adók és vámok esetében beszedett bevételeit vesszük számba, ami egyébként a bevételek 80 százalékát jelenti, az Állami Számvevőszék azon előzetes véleménye, ami a 2003. évi költségvetésről szólt - jelentős kockázatokkal -, és egyes adónemekben - így a társasági adó és a bányajáradék, a pénzintézeti társasági adó esetében - megalapozottságra mutatott rá: jelezte azt, hogy a bevételi oldalon jelentős eltérések lehetnek a tervezetthez képest. Azt kell mondani, hogy utólag, és ezért is fontos a Számvevőszék szerepe ebben a folyamatban, igaznak és helytállónak bizonyultak a Számvevőszék akkori jelzései.

Külön kérdéskörként merül fel, ami, azt gondolom, elég súlyos két irányban is, az, ami a Pénzügyminisztérium kapcsán leírásra került a jelentésben, hogy a Pénzügyminisztérium jóváhagyásával a finanszírozási tervet a 2003. évben négy alkalommal módosították, és ez a finanszírozási terv a pénzügyminiszter jóváhagyásával - egy esetben -, öt hónappal a módosítás után történt meg, erre a Számvevőszék elnöke külön is kitért. Nem kell mondani, hogy ezen időszak alatt gyakorlatilag nem volt aktuális finanszírozási terv a magyar államháztartásban, amely a bizonytalanságnak fontos tényezője, szereplője volt, így gyakorlatilag kontrollálatlan folyamatok zajlódhattak le. Nehéz összevetni, hogy tulajdonképpen hogyan is kellett volna történnie, hiszen nem volt semmilyen terv.

Ha megnézzük - és ezt szintén olvashatjuk a számvevőszéki véleményben is -, a költségvetés adó- és vámhátralékra vonatkozó követelésállományáról nem számolt be. De ha továbbvesszük, még egy nagyon fontos kérdés jelenik meg, amely a központi költségvetés egyes közvetlen kiadásainál jelentős túllépés - 96 milliárd forint mutatkozott az előirányzat-módosítási kötelezettség nélkül teljesülő előirányzatoknál, ami hozzájárult a költségvetési hiány előirányzatot meghaladó növekedéséhez.

Külön érdemes megnézni, kicsit most már a fejezeti kérdésekre is rátérve, évek óta jelentős problémát jelent - és a 2003. évben is ezen nyomok erősödése jelenik meg -, hogy a mezőgazdasági termelők részéről felmerülő támogatási igények összege meghaladja a rendelkezésre álló előirányzatot; a 2003. évre áthúzódóan 30 milliárd forinttal, és ez a determináció a 2004. évre már 51 milliárd forintot jelenít meg, amit az adott évi költségvetési nehézségek csak tovább növelnek. És akkor nem kell csodálkoznunk, amikor az a kérdés vetődik fel, hogy bizony a földművelésügyi tárcánál megfelelően rendelkezésre állnak-e a támogatások, amelyekre - pályázatokkal és egyéb módon - történtek 2003-ban ígéretek és kötelezettségvállalások.

Egy igen súlyos, a fejezeteknél megjelenő általános probléma jelent meg: a fejezetek többségénél megtalálható közhasznú társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok, közalapítványok és alapítványok közreműködnek a szakmai feladatok ellátásában. Ez sok esetben egyébként az államháztartás reformjának nevezett fogalom keretében történik, de tényleges kiadáscsökkentéssel - ezt szoktuk jelezni - ezek nem járnak, legfeljebb az átnevezése történik meg.

Ennek elég jellemző példái voltak 2003-ban is, de ezen túl az elszámolás körül is kérdések vetődnek fel, amire a Számvevőszék egész határozottan rámutat, hogy nemhogy a költséghatékonyság javulása, hanem éppen a lazasága felé haladt 2003-ban az ezen közreműködő szervezetekkel való együttműködés, hiszen a gazdasági társaságok és az egyes tárcák között létrejött szerződések többségénél elmondható, hogy nem dolgoznak ki a finanszírozott feladatokra költségnormákat, nem található szoros korreláció a feladatok és az azokra számolt költségek, állami támogatás között. Magyarul ez azt jelenti, hogy az a feladat sem tisztázott, amelyet elvileg el kellene látni. Amit ezért fizetnek, arról sem tudni, hogy miért fizetik. Ha ezt otthon valaki megtenné, az valószínűleg nem kapna dicséretet. Innen is azt kell mondani a kormány és annak tagjai irányába, hogy semmiképpen nem lehet dicsérettel ellátni őket. Ez a gyakorlat azonnal jelentős változást kíván.

De ennél súlyosabb probléma is megjelenik, amire egyébként több bizottság visszatér, amikor a kisebbségben maradt fideszes-MDF-es képviselők nemmel szavaznak ezen törvény támogatására - vagy nem támogatására -, arra, hogy a társaságok a szabad pénzeszközök lekötése révén jelentős kamatbevételt realizálnak.

(15.50)

A jelenlegi ellenőrzések során ismételten megállapította a Számvevőszék, hogy az előző évben említett esetekben ezt a gyakorlatot nem szüntették meg, a feleslegesen átadott forrásokat nem vonták el. Különösen nagy jelentősége van ennek azért is, hiszen egy nagyon súlyos vádirat született ebben, hiszen ahhoz a bizonyos K&H-brókerbotrány ügyhöz kapcsolódó szálak azt alapozták meg, ami 2002 végén megteremtette a feltételeit, hogy gyakorlatilag a Gazdasági Minisztériumból olyan pénzek kerüljenek át társaságokba, amelyek aztán eltűntek, most nagyon leegyszerűsítve a dolgot. Nyilván, miután ez bírósági úton van, erről nem is érdemes többet beszélnünk innen, de ennek a tanulságát illett volna levonni. És, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem sikerült ezt a nagyon egyszerű kérdést megoldani, pedig itt már nem egy burkolt hiba volt, nem egy előre nem látott probléma, hanem valószínűleg itt tudatosan az a döntés született, hogy nem kell ezt az állami számvevőszéki észrevételt tenni.

S ha megnézzük, hogy mi történt, akkor vegyünk konkrét példát is. A Sportfólió Kht. bankszámláján 2003 első felében 7 milliárd forint állt rendelkezésre, a társaság az év végén 6,647 milliárd forint bankszámlapénzzel rendelkezett, és így 350 millió forint kamatjövedelmet ért el, akkor, amikor egyébként valószínűleg a Pénzügyminisztériumnak minden pénzét össze kellett volna szednie a Kincstárból, hogy ki tudja fizetni egyéb más kötelezettségét, akkor ezt itt tartalékolták, itt parkolt pénz. Még szerencse, hogy nem vitte el senki, tehát ebből a szempontból akár még örülhetünk is, de akkor is egyértelműen állítható, hogy maga a jelenség nem helyes, és nem abba az irányba mutat, amely a fegyelmezett, szigorú gazdálkodást kívánná meg, amire fölhívtam a figyelmet már az előbb is a Pénzügyminisztérium részére. Ebben lazaságot engedett meg, aminek nagyon súlyos árát fizetjük ma is, keressük azt a pénzt, ami elveszett.

A további megjegyzések, amit még a fejezeti kezelésű előirányzatoknál példaként lehet felhozni, hogy a beszámoló jelentések 43 százalékát korlátozó véleménnyel látta el az Állami Számvevőszék, mind a pénzügyi, mind a vagyoni helyzetet bemutató mérlegek nem valós adatainak kimutatása, a céltól eltérő felhasználás miatt.

Néhány bizottság részletesebb véleményét is ismertetném, hiszen megtette a többségi előadó is - talán rögtön akkor a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumnál maradva. A bizottsági kisebbségi vélemény egyértelműen megállapítja, hogy 2003-ban a GYISM közel 30 milliárd forinttal gazdálkodott, azonban ebből az összegből 2003 decemberéig 1,4 milliárd forint jutott el azon szervezetekhez és csoportokhoz, amelyek valós ifjúsági és sporttevékenységet, valamint drogellenes tevékenységet látnak el. Tehát az arány óriási, hiszen 30 az 1-hez, 1,4-hez, ami a konkrét célra lett felhasználva.

Másrészről a bizottság kisebbségi véleményalkotói megállapítják, hogy olyan elfogadhatatlan, a Gyurcsány Ferenc miniszter úr kommunikációs akciói érdekében felhasznált adópénzekről is jelentést olvashatunk, amelyek olyan gazdasági társaságot finanszíroztak, mint az Ifjúsági és Sportkommunikációs Kft., amely mint cég egyébként csak veszteséget termelt, viszont az tény, hogy szolgálta a miniszter úr, mostani miniszterelnök-jelölt úr PR-jának és fiatal PR-csapatának elbújtatását. Azt hiszem, hogy ez majd később még vita tárgya lehet; én a bizottság véleményét szerettem volna megismertetni.

A turizmus kapcsán is elhangzott, hogy a többség szerint rendben megy minden. Nemcsak a jelentésből derült ki, hanem aki a turizmussal kapcsolatosan információkat kapott, azt hallhatta, hogy bizony a megítélt pályázati támogatások egyrészt nagyon jelentősen elhúzódnak; például 2002. évi felhasználású támogatási összeget még 2004-ben sem fizettek ki, ez az, amit a bizottság külön kiemel. Kiemeli azt, hogy a mintegy 16 milliárd forint támogatás felosztása érdekében több mint 2,6 milliárd forint lebonyolítási költség lett elszámolva, ami megint csak azt mutatja, hogy nem takarékos állami gazdálkodás történik, hanem igen jelentős, talán indokolatlan mértékű pénzköltés is folyik.

Ha tovább lapozunk, és a bizottságok véleményeit sorra vesszük, akkor az Egészségbiztosítási Alapnál a mintegy 11 százalékkal magasabb hiányt érdemes kiemelni, a gyógyszerkasszánál a közel 35 milliárd forintos tényleges túlköltést, amely az eredeti előirányzathoz képest 16 százalékos növekedést jelez. Tehát annak a bizonyos gyógyszercégekkel való megállapodásnak, amely az inflációnál nem nagyobb mértékű áremelkedést jelzett, annak a felmondását mind az államháztartás, mind pedig a lakosság súlyos áron fizeti meg. És bizony arról is szólnunk kell, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések, valamint a csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszerek ingyenességének ígérete ellenére nem volt meg még ebben sem annak a fedezete. Végül is a lakosság gyógyszerkiadásai 20 százalékkal emelkedtek. Ha figyelembe vesszük, hogy a gyógyszerfogyasztók körét többségben nyugdíjasok alkotják, ők az éves nyugdíjemelés többszörösét kényszerültek gyógyszerre költeni - áll a bizottság jegyzőkönyvében.

Mit lehet tenni, mi lehet az álláspont? Azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy az Állami Számvevőszék és a vitában elhangzott vélemények figyelembevételével a kormányzat egy szigorúbb, szabályozottabb és átláthatóbb költségvetést alakít ki, hogy ne forduljon olyan elő, mint ahogy egy egész tárcafejezetnél, a Belügyminisztériumnál gyakorlatilag nem tudta az Állami Számvevőszék elvégezni a munkáját, mert nem lehetett auditálni, nem lehetett áttekinteni.

Másrészről a törvényesség és a valódiság kérdéseire megnyugtatóbb lépéssorozatot kell megtenni, és azt be is kell tartatni, a tervezéshez kapcsolódóan pedig feltétlenül ragaszkodunk a pótköltségvetéssel összekapcsolódó szabályozás megváltoztatásához, ami valódi kontrollt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jelenthet a költségvetést elfogadó parlament számára is a költségvetés végrehajtása tekintetében. Ezért jelenleg azt tudjuk csak mondani, hogy nem tudjuk elfogadni ezt a zárszámadást.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 80 2004.09.28. 2:05  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, valóban felelős tulajdonosi testületként kell most a közgyűlésen - amely egyben a magyar parlament ülése is - szólnunk. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a költségvetési bizottságban elhangzott kisebbségi véleményben világossá tettük, hogy mind a 2002., mind a 2003. évi beszámolót gazdálkodási szempontból elfogadhatatlannak tartjuk.

A többség, az MSZP és az SZDSZ úgy gondolta, kedves Pető Iván - ha itt lenne -, miszerint elfogadható, hogy mind 2002-ben, mind 2003-ban, sőt 2004-ben is veszteséges legyen egy olyan társaság, amely egyébként nagyon jelentős állami támogatást kap, sőt 2002-ről 2003-ra további többletnövekmény, 334 millió forint támogatás ellenére is nagyjából ugyanaz a 140 millió forintos veszteség keletkezett, mint 2002-ben, amikor több egyedi kiadás is volt, például végkielégítések és az üzleti társaság bevonásával kapcsolatos többletkiadások, ahogy az már elhangzott. Ráadásul 2004-ben ingatlanokból származó rendkívüli bevételekkel is számolhat - és 2003-ban is számolhatott - ez a társaság.

Azt kell tehát mondani, hogy bizony szakmai szempontból - amely a pénzügyi költségvetés összefüggéseit vizsgálja - a 2002. és a 2003. év is elfogadhatatlan. A rendes hozzászólásomban erre majd részletesen is ki kívánok térni, már csak azért is, kedves Pető Iván, mert ha a magánszférában egy cég veszteségessé válik, akkor annak a vezetését nem szokta megerősíteni a tulajdonosok testülete, hanem elzavarja, az pedig végképp elképzelhetetlen, hogy a második meg a harmadik évben is ott tartja. Ez a különbség közöttünk.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

 

(A jegyzői székben Németh Zsoltot Vincze László váltja fel.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 100 2004.09.28. 2:07  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szabó Zoltán megint túltett mindenen, bankalapításról kezdett el beszélni. Ha már közgyűlésen ilyenről beszélünk, azért előbb ezt tegyük helyre. Az MSZP eladta a Postabankot, meg azt hiszem, más kisebb bankokat is, amelyek állami tulajdonban voltak. Talán felvetheti a kormánynál, hogy miért tette ezt. Azt nem vitattuk meg itt a parlamentben, de hogy bankot alapítani nem olyan biztosan jó üzlet Magyarországon, főleg nem a parlament által, ezt nyugodtan állíthatom. Tegyük ezt félre!

Ehhez képest nézzük meg, amit az MTI-vel kapcsolatban mondott, hogy ez az év remek lesz. A remek év úgy néz ki - a költségvetési bizottság előtt kiderült -, hogy az év végére 71 millió forintos veszteség várható, amellett, hogy az állam mennyi támogatást ad. Tisztelt Képviselő Úr! Ha valamiért veszteséges lehet ez a társaság, azt ugyan nem mondták el az MTI jelen lévő jólnevelt tagjai, de az az, hogy nem világos, az állam mennyi pénzt akar adni például a jövő évben, és abba az irányba lobbiztak, hogy bizony, több pénz kellene, mint az idei évben, mert egyébként veszteséges lesz a 2005. év is, és aggódva vetették fel ezt a kérdést. Tehát ha valamiért válság törhet ki az MTI-ben, az ma egyértelműen az állami támogatások visszaesése, leértékelődése, csökkentése.

Az egy más kérdés, hogy van egy másik probléma is, hogy jelenleg a kormányzat nem határozza meg pontosan, miért adja oda a pénzét, illetve ha odaadja a pénzt - mondjuk, céltámogatás keretében -, akkor az MTI nem úgy használja föl, ahogy egyébként a kormányrendeletben meg van fogalmazva. Tehát ha válságról beszélünk, akkor ebben van válság, bár ezt senki sem mondta, ez nyilván az ön gondolata volt. Hogy egész világos legyen, a 2003-as zárszámadásról, illetve ennek az egész beszámolónak az elfogadásával kapcsolatban: egyébként a többségi tulajdonosi testület utasította el ennek az elfogadását. Tehát messze nem egy kisebbségi kérdésről van szó, hanem egy mély problémáról van szó, amit komolyan kell venni, nem pedig így lesöpörni, ahogy a képviselő úr tette.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 118 2004.09.28. 10:17  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság tevékenységéről szóló beszámoló, amely országgyűlési határozatba van fogalmazva, és dr. Pető Iván elnök úr jegyzésével került elénk, késztetett arra, hogy a bizottsági ülés után készüljek erre a felszólalásra. Tudniillik, ha megnézzük, hogy mi van ebben az országgyűlési határozatban, tisztelt közpénzügyi államtitkár úr: tudomásul veszi 2002-ben, hogy ez az eredmény, amely mínusz 142 millió 238 ezer forint veszteség, a korábbi évek eredménytartalékával szemben elszámolható. Majd pedig a 2003. évvel kapcsolatosan ugyanezt írja le úgy, hogy az éppen erről folytatott beszélgetés kapcsán világossá vált, hogy egy magáncég esetében elfogadhatatlan lenne, hogy a tulajdonosok nemhogy számon kérik ezt a vezetésen, de még le sem írják, hogy valami mást kellene csinálni. Tisztelt Uraim! Hogy a tulajdonost nem kötelezi a közgyűlés akaratán keresztül és határozatán keresztül, hogy ezen változtasson, az nem elfogadható.

Amit most itt az MSZP és az SZDSZ képvisel, az az, hogy minden szó nélkül vegye tudomásul, tartsa tiszteletben ellenzék és kormánypárt azt az álláspontot, hogy ez a világ így van jól, ahogy önök elképzelték. Legyenek veszteségesek az állami cégek, annak ellenére, hogy 2002-t megelőzően soha nem volt erre példa. '97-től kezdődően mindig is nyereséges volt a Magyar Távirati Iroda Részvénytársaság, amelyet egyébként a médiatörvényen keresztül a hírügynökségről szóló törvény szabályozott. És most, amikor önök véletlenül kormányra kerülnek, kiderül az, hogy bizony az elmúlt két évben csak az egyévnyi veszteségösszeget a végkielégítések kifizetése okozta, több mint 120 millió forint veszteség - többletköltség, fogalmazhatunk akárhogy - abból keletkezett, hogy a 2002-ben és 2003-ban végrehajtott elbocsátások költségei.

Tisztelt közgyűlés - mert én nyugodtan fogalmaznám így ezt a mai ülést, nem Országgyűlés, bár az Országgyűlés keretei között zajlik ez a közgyűlés. Ha végignézzük azt, hogy a könyvvizsgálónk, illetve a Számvevőszék ezt mélyen vizsgálta, és a törvény által minden évben kötelező volt véleményezni és véleményt írni erről, rögtön kérdés lehet, hogy miért most tárgyaljuk a 2002-es beszámolót, azt 2003-ban kellett volna tennünk. Tehát, ha úgy tetszik, a Ház is, a Ház vezetése is úgy látta, hogy ezt 2003-ban nem indokolt megtárgyalni, bár akkor is 142 milliós veszteség halmozódott föl, hanem 2003-at meg kellett várni, a 2003-as veszteséget, és most kezdjük el tárgyalni.

Tehát joggal vetették fel az MTI képviselői, hogy nem látják azt a tulajdonosi akaratot, amely igazából iránymutatást adna a végrehajtásra. És különösen az volt számomra megdöbbentő, és ezért irányozza elő a Fidesz azt a javaslatot, és én ellenjegyzem ezt a módosítást, hogy az Állami Számvevőszék észrevételeit egyféle javaslatként, ajánlásként kezeli az ellenőrzött részvénytársaság. Ez megdöbbentő, bár jogszerű. Csak akkor lehet rendezni ezt a kérdést, ha a közgyűlés nem a Pető Iván által jegyzett határozati javaslatot fogadja el, hanem világossá teszi, hogy ennek elfogadása ugyan a társasági törvény szerint egy kötelező formula - bár a társasági törvény szerint egyébként más kötelező formulák is vannak, csak jelzem, hogy ez még a társasági törvény minimumának sem felel meg, mert ott a mérleg egyéb adatait is idézni kellene, meg a tőkeösszetételt is hozni kellene, de ezt külön szakmai problémának látom -, de tartalmilag ki kell egészíteni ezt az országgyűlési határozatot. Világossá kell tenni, hogy az Állami Számvevőszékkel egyetért a tulajdonosi testület, a közgyűlés, így az Országgyűlés, és az Állami Számvevőszék által javasolt összes javaslatot kötelezővé kell tenni; különösen arra való tekintettel, hogy ne politikainak tekintődjön a Fidesz ehhez való hozzáállása.

Világosan le van írva, hogy bizony az állami támogatás folyósítását nem foglalta szerződésbe a magyar állam. Ezáltal a konkrét feladatok, illetve feltételek hiányában a támogatás tág teret adott a támogatottnak a felhasználást illetően. A többletfeladatok és a konkrét cél nélkül a támogatás célszerűsége nem biztosított. Ez bizony a kormányzat és az MTI közötti megállapodás hiányából eredő hiányosság, és ennek felelőssége a kormányzaté.

További kérdés merült föl, hogy a kormány meghozta rendeletét a támogatott cél érdekében közvetlenül felmerült költségek elszámolására. Ez az, amikor a céltámogatást közvetlenül szabályozta. A támogatás keretében vásárolt informatikai eszközök hasznosítása viszont nem köthető minden esetben az európai uniós csatlakozással kapcsolatos tájékoztatási feladatokhoz. Tehát az állam mint megrendelő adott ennek a részvénytársaságnak pénzt informatikai fejlesztésre, és másra költötte - ez van leírva. Ráadásul a kormányzatot sem veszi teljesen komolyan ez a részvénytársaság, ha úgy tetszik, illetve nem érzi azt kötelezettségének, hogy a szerződésnek megfelelő, értsd: rendelettel szabályozott támogatás keretei között számolja el a pénz elköltését.

De sorolhatnánk további számviteli és belső szabályzatok, eljárások hibáját is. Az MTI Rt. alapító határozata szerint a fotó, hír és mikrofilm archívumait ezer forintban tartja nyilván a mérlegben, ezzel szemben nulla forint értékben kerül a könyveibe, és így az eljárás mind a belső szabályzatok, mind a számviteli törvény előírásaival ellentétes. Folytatja az ÁSZ a megállapítását: az archívumok folyamatos bővülése nincs összhangban a számviteli törvénnyel és a hatályos belső szabályzatokkal.

De sorolhatnám tovább: az MTI Rt. elnökének kettős foglalkoztatására irányuló megszüntető javaslatot mind a két jelentésben, mind 2002-ben, mind 2003-ban leírja. Sőt, egészen pikáns dolgok is le vannak ide írva, amelyeket most nem biztos, hogy itt fel kell olvasnom, csak fel kell lapozni az számvevőszéki jelentést, amelyből kiderül, hogy olyan prémiumfeltételt írtak ki számára, amely egyébként alkalmazási feltétele volt az elnök úrnak. Azt gondolom, önmagában ez sem az elnök felelőssége, valaki ilyen szerződést kötött vele. Vajon miért? - merülhet föl.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Sorolhatnánk még a további megjegyzéseket. Ami még aggodalomra ad okot, hogy bizony a 2002-es állami számvevőszéki javaslatok nemhogy csökkentek volna, hanem 2003-ban még megismétlődnek, sőt bővülnek is. Tehát nyugodtan állítható az, hogy a költségvetési bizottság egy része, kisebbsége nem véletlenül szavazott e határozati javaslat ellen már 2003-ban, mert érzékelhető volt az, hogy a 2002-es évhez képest is a költségvetés végrehajtása, illetve a beszámolt év teljesítménye romlott, szabályszerűsége és elszámolási fegyelme romlott. Hiszen például a belső ellenőrzéssel kapcsolatban egyértelmű kritikát fogalmaz meg a jelentés.

Egyértelművé vált az is, hogy 2003-ban az MTI Rt. elnökének 15 feladatából, amelyet egyébként az intézkedésében előírt, csak hatot végeztek el határidőre, többségében teljeskörűen fogalmaz megengedően ez az észrevétel. Évek óta megoldatlanok a legfontosabb feladatok, egyes szabályzatok, utasítások elkészítése, összehangolása, aktualizálása, közfeladatok.

 

(15.10)

Tisztelt Szabó Úr! Ha nem világos, hogy mit akarunk, akkor, azt hiszem, nyugodtan láthatja, hogy rendet végre. Normális, szabályozott rendet, ahol a részvénytársaság, még ha az állami támogatása ilyen nagy arányú is, hiszen a 4 milliárd forintos működési kiadás legnagyobb hányadát, ha úgy tetszik, az állam adja, ami közel negyven-egynéhány százalékát jelenti a kiadásainak, bizony elvárható az, hogy azokat az észrevételeket, amelyeket egyébként helyettünk mint tulajdonosi testületnek... - Horváth János képviselő úrnak mondom, világosan le van írva, le van kottázva, hogy mit kellene csinálni, hogy mint tulajdonos teljes jogkörrel számon kérjük a részvénytársaságunktól, ha már a törvény így szabályozott, hogy a mi dolgunk ezzel foglalatoskodni.

Megvan minden eszközünk ahhoz, csak akarat kellene hozzá, ha az ajánlásokban lévőket, amit egyébként a 2003. éviben a 11., a 12. és 13. oldalon leír az Állami Számvevőszék számunkra, hogy mit kell előírni a tulajdonosi testületnek, az fb elnökének és a részvénytársaság elnökének, ha ezt előírjuk, jó esély van arra, hogy rendezett viszonyok alakuljanak ki ebben a társaságban. Ezért szóltam, és azt kérem, hogy ezeket a módosításokat támogassák majd, hogy a Számvevőszék jelentésében megállapítottakat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) kötelezővé tegyük a részvénytársaság teljes szervezetének és vezetésének.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 124 2004.09.28. 2:09  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Keller László Államtitkár Úr! Azt hiszem, hogy rossz lóra tett. Ön a közpénzekért felelős államtitkárként nem mondhatja azt, hogy jól van az úgy, hogy 2002-ben, 2003-ban és 2004-ben is veszteséges egy parlament által felügyelt szervezet, ahol a tulajdonosi jogokat a parlament gyakorolja. Önnek pont a fordítottját kellett volna mondani; azt kellett volna mondani, hogy valóban igazuk van, képviselő urak, meg fogom nézni, hogy mitől vannak ezek a bajok. Hiszen 2004-re vonatkozóan, amit most nem tárgyalunk, direkt megkérdeztük a költségvetési bizottságban, és világossá vált, hogy ez az év is veszteséges lesz. És 2002 előtt, bizony, képviselő úr - ne torzítsunk, mert most a politikus szólt önből -, amikor ön még bizottsági tag volt, és nem államtitkár, helyesen, akkor még nem volt veszteséges ez a társaság. Talán kiment a fejéből az, hogy nem kellett különösebben e nyereséges céggel foglalkoznia egy igen elfoglalt parlamentnek akkor, amikor '97 és 2001 között egy nyereséges társaságról volt szó.

Viszont amikor 2002-től kezdve egyébként most tárgyaljuk először így, hogy veszteséges ez a társaság - mert most került elénk, Szili Katalin házelnök asszony most terjesztette elénk ezt a beszámolót, jelentést és országgyűlési határozati javaslatot -, talán engedje meg, hogy megkérdezzük, miért történhet ez így, és minimálisan javasoljuk azt, hogy amit egyébként szakmailag kötelező feladatként nem tud más előírni, csak a parlament mint tulajdonos ezen társaság számára, akkor azt írjuk elő. Ne mondjuk azt, hogy zárjuk le a vitát, és ahogy Pető Iván, a koalíciós partnere mondta, hogy ennek a kis előterjesztésnek az a lényege, hogy így jó, ahogy van, a mínusz 142 meg a mínusz 130-egynéhány millió forint veszteséget írjuk le, az eredménytartalékkal szemben számoljuk el, és kész.

Azt javaslom, gondolja át higgadtan, amíg még államtitkár (Derültség.), mert ezzel önnek feladata kell hogy legyen, hiszen itt volt, hallhatta az észrevételeket egy rosszul működő társasággal kapcsolatban.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 136 2004.09.28. 2:08  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Jobb lesz, ha a maszatolásnak véget vetünk. Nézzük meg, mit mond a szakértő a veszteségek okairól: “A veszteséges gazdálkodás fő oka a különféle jogcímeken kifizetett, de összességében személyi jellegű ráfordítások inflációt meghaladó, túlzott mértékű növekedése, konkrét feladatok meghatározása, illetve teljesítmény- és hatékonyságjavulás nélkül.ö - Állami Számvevőszék. Nem az ellenzék mondja, hanem szakértők. Olvassák el, kedves képviselőtársaim, mielőtt vádaskodnak.

Mi a javaslat, amit önök nem akarnak támogatni? “Az MTI Rt. elnöke végezze el a megbízási, ezen belül ügyvédi és vállalkozási szerződések hatékonyságelemzését. A hasznosítás elsődlegessége alapján döntsön azok szükségességéről. Határozza meg a szerződések egységes tartalmi követelményeit, és biztosítsa azokban a feladat-meghatározás, a teljesítés és a számonkérés összhangját.ö A számvitel alapelveiről van szó. “Alakítsa ki a társaság elő- és utókalkulációját úgy, hogy azok megfelelő adatokat szolgáltathassanak az egyes termékek, szolgáltatások árképzéséhez. Intézkedjen az új tarifarendszer kidolgozására és bevezetésére.ö

Tisztelt Szabó Úr! Itt nem a piac változott meg, itt alapvető piaci feltételeknek a minimumát sem elérő döntések elmaradása van, ami sajnos 2002-ben is volt. Ha magyarázatot kell adni arra, hogy 2002-ben a bizottságban miért csak tartózkodott az ellenzék, nos azért, mert az az első év volt, és váratlanul érték a piaci változások. De hogy 2003 után is ugyanazt kell leírni, és vélhetően 2004-nél is hasonló a helyzet, azért az már megér egy-két szót. Legalább mint tulajdonos vessük fel, hogy tisztelt menedzsment, legyen szíves elő- és utókalkulációt csinálni, legyen szíves leszabályozni a bérkiáramlással és a vállalkozási megbízásokkal kapcsolatos szerződéseket, és konkrét feladatokat kössön hozzá. Ezt kérjük csak. Nem másról van szó. (Gőgös Zoltán: Ez volt a bizottság többségi véleménye is.)

Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 146 2004.09.28. 2:07  45-149

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Szomorú azt látni, hogy a kormány képviselője, igaz, hogy csak ügyvivő kormányé, nem olvassa el, hogy mit ír a Számvevőszék feladatként - és nyilván ezért is tiltakozik ellene Keller László. Felhívja a kormány figyelmét, 2002-vel ellentétben 2003-ban, amikor a kormánynak ajánlja egyébként, hogy különös figyelemmel a közösségi jog előírására, egyéb jogalkotási intézkedések szükségesek, amelyeket egyébként még 2002-ben nem írt elő, valamint kezdeményezze a nemzeti hírügynökségről szóló törvény külön törvényben megalkotását, valamint fontolja meg a Tulajdonosi Tanácsadó Testület működési költsége támogatásának elkülönítését az MTI Rt. előirányzatától.

Bizony, ez a köze a kormánynak, és ez a baj, hogy bizony a kormány nem tudta, hogy neki itt dolgai lettek volna. Az ÁSZ ezt jelezte, és jó lenne most már, ha tényleg, majd reméljük, az újjáalakuló kormány már fogja tudni jogutódként, ezt előszeretettel elő fogja venni, ha mást nem, és ha annyira felelősséget éreznek az MTI Rt. működéséért, akkor a kormányzat is meghozza azokat a döntéseit, amelyeket 2002-ben még nem kellett meghozzon, de a 2003-ról szóló beszámolónál már meg kell hogy hozzon.

Másrészről azt gondolom, nem várhatom el egy képviselőtől, aki irodalmi tudását fitogtatja, hogy a számviteli rendhez értsen, és ahhoz, hogy hogyan kell működnie egy részvénytársaságnak. Nos, ez egy részvénytársaság, amelynek olyan szabályai nem működnek, amelyek egy normál bt.-ben is működőképesek. És olyan felmondási és végkielégítési gyakorlatra hívja el az Állami Számvevőszék a figyelmet, ami bizony messze túlmutat azon, ami normális. Mi ezeket az anomáliákat oldjuk meg közösen, képviselő úr, képviselőtársaim.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 212 2004.09.28. 1:34  149-313

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Göndör István majd talán figyelni is fog… (Göndör István mobiltelefonon beszél.) Kisebb állam ügyben mondott igen figyelemre méltó dolgokat, amelyekkel megint maszatolni próbált. A kormányzat határozza meg a létszámkereteket. És ezen létszámkereteket úgy töltötték ki, hogy ha a 2003-as képet megnézzük, az állami alkalmazottak száma nemhogy nőtt volna, hanem csökkent. (Keller László: Ez jó!) Mondják önök. De valójában nem ez történt, valójában az történt, hogy bizony kisebb államot kiabáltak, és utána ténylegesen pedig - és most a tényszámokról van szó, nem a jövőről – a 2003. évben rossz bizonyítványt kaptak, kiderült, hogy mégiscsak növelték a létszámokat, és bizony ez a létszám több pénzbe is került.

Most ehhez képest, mondhatnám, önmagukkal harcolnak, mert most meg ugyanezt a létszámot, amit fölemeltek, megpróbálják lecsökkenteni. Azt hiszem, Parragh Dénes képviselőtársam világosan rámutatott, hogy egyetlenegy dologra volt ez jó, fölvették a saját embereiket, most meg jó ürügy úgymond a nem eléggé lojális embereket eltávolítani. Erre kívánják úgymond a kisebb állam jelszavát felhasználni. Ez viszont meg tisztességtelen, és azt gondolom, a köztisztviselői törvénnyel ellentétes is, méltánytalan az ott dolgozó emberekkel szemben, és ezért mi azt mondjuk, hogy legalább a 2003-as tényszámokat ne próbáljuk meg a majd előrevetített 2005-ös döntések legalizálására felhasználni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 222 2004.09.28. 2:15  149-313

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselő úr valóban igen kritikus véleményt mondott el, én csak szeretném egy kicsit a kormányzati elfogultságát fölszabadítva kiegészíteni azt a kérdéskört, hogy a területfejlesztésre szánt 2003. évi pénzek közül jó néhány hányada, legalább 15 százaléka nem lett kihasználva. A képviselő úr abban találta meg az okokat, hogy előkészítetlenek voltak a pályázatok.

Tisztelt Képviselő Úr! Ha ismeri a területfejlesztési pályázatok rendszerét, akkor tudja, hogy csak a pályázati kiírásoknak megfelelő részletességű, és annak mind formailag, mind tartalmilag megfelelő pályázatokat fogadhattak be a megyei, illetve a regionális fejlesztési tanácsok. Ha mégis ez az állítása igaz, az azt jelenti, hogy szabálytalanul is befogadtak ilyen pályázatokat, mert egyébként normál esetben ezek végrehajtható és lebonyolítható pályázatok, amire egyébként valóban nagyon szükség van fejlett és fejletlen régiókban is, mert mindenhol megvan a maga szerepe, nemcsak a területi kiegyenlítésben, hanem környezetvédelmi vagy esetleg más olyan települési gondok megoldásában is, amit nem biztos, hogy az önkormányzat vagy az önkormányzatok közössége önmagában képes megoldani.

De ehhez hozzátartozik egy másik állítás is, ha egy kicsit elmélyülünk a dologban. Akár Szarvas polgármestere, de más is elmondhatja, hogy ezen megnyert pályázatoknál sokszor érdemtelenül két-három évre szétbontják a döntéshozók a felhasználás módját. Mondjuk, 8 milliónál háromfelé bontani egy megnyert pályázatot, egy kicsit, mondhatni, megkérdőjelezi a szakszerűségét ennek. (Közbeszólás az MSZP soraiból.) Ilyen megtörtént Békés megyében, meg tudjuk mutatni. A másik megoldás pedig az (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), hogy a kifizető pénzügyi rendszer bizony sokszor bürokratikus akadályokat teremt, és amire utalt az elnök úr, bizony vannak olyanok, amikor nem lehet kiigazodni azon, hogy kivel kell elszámolni ezzel az egésszel.

Ez is része az ön állításainak, és így együtt igaz a kép. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 234 2004.09.28. 2:09  149-313

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban nem tudom, hogy egy költségvetést olvasunk-e meg egy országban járunk-e Tatai úrral, mert azért nagyon jól tudjuk, még a rendőrség is el tudott adósodni, nemhogy egy egyetem, egy főiskola vagy akár egy önkormányzat ne tudna eladósodni. Ez a fogalom teljesen ismert és közismert, hiszen ezért van például a nehéz helyzetbe kerülő vagy csődbe kerülő önkormányzatnak az elszámolásával kapcsolatos kérdés. Ha ezt most az oktatásra megnézzük, bizony a felsőoktatásban is megtörtént ez, valóban, elsősorban ott nagyobb mértékben, ahol az egészségüggyel, az orvostudományokkal is kiegészült a felsősoktatás, mert ott két oldalról sújtottak a nehézségek: egyszer a központi költségvetés, de nagyon jól tudjuk, hogy az Egészségbiztosítási Pénztárból érkező pénzek tekintetében is gondokat örököltek, ha úgy teszik, 2003-ra a felsőoktatás intézményei.

Ha megnézzük azt, hogy a felsőoktatásban hogyan alakultak a köztartozások, akkor bizony arról kapunk számot, hogy a tartozásállomány megnőtt, és a szállítói-szolgáltatói arány már 90-95 százalékát érte el a költségvetésnek. Magyarul tudjuk nagyon jól, miről van szó: szívesen hiteleznek szállítók természetesen állami intézményeknek, csak - amiről kevésbé szoktunk szólni, de érdemes - megemelkedtek ennek a költségei, hiszen ennek a kamatait, emelt szintű büntetőkamatait meg kell fizetni. Bizony a fejlesztéseknél ugyanez történik - erről Pósán képviselőtáram már beszélt -, hogy az állam sokkal olcsóbban tudna fejleszteni, ha ő veszi föl a pénzpiacokon a hitelt, csak akkor nyilván a központi költségvetés hiányát tovább növelné ez, ezért húsz évre elhúzva kívánják ezt a hitelezést megvalósítani, egyébként majd 2005-től, 2006-tól, nem 2003-ban, mert akkor még ilyet nem csináltak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 240 2004.09.28. 2:13  149-313

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Örülök, Szalay képviselőtársam, hogy egyetérthetünk, hiszen a mai egész költségvetési zárszámadási vita egyik legkényesebb pontja az, hogy a 2002. július 27-én hatályba lépett módosítás meghatározta az összköltségvetési sarokszámhoz képest 5 százalékkal eltérő hiány kialakulását. Ez a szabályozás a 2003. év vonatkozásában azt jelentette, hogy a költségvetésben rögzített hiánytól 50 százalékot meghaladó összegű eltérésre 1247,2 milliárd forintos összeg elérésével lett volna lehetőség pótköltségvetés benyújtása nélkül, miközben a 800 milliárdos hiányt nem érte el.

Ráadásul az idén egyébként már ezen a szinten vagyunk, csak miután nagyobbak a számok, most egyelőre még benne van, de megvan az a veszély, csak jelzem, hogy 2004-ben még így is bele fognak csúszni ebbe a problémába, csak legfeljebb majd novemberben azt mondják, hogy már nincs értelme benyújtani. Mert ha így növekszik a hiány, akkor bizony még ez a jogszabályi feltétel sem lesz betartva.

De 2003-ra visszatérve, ez egyértelműen mutatja, hogy a kormány azt csinált minden költségvetési sorával, amit akart: megemelhette, kitörölhette, módosíthatta, növelhette és csökkenthette.

A másik része viszont az, hogy érdemtelenül bírálja a polgári kormányt abban, hogy az előző évek költségvetési vitáinál milyen szabálytalanságok történtek. Szabályos volt ez a költségvetés, és bizony akkor a többletek felosztásáról kaptunk kritikát egyébként akár az SZDSZ-től, akár az MSZP-től, mert akkor viszont a kormányzat valóban utólag nyújtotta be azokat a többletpénzeket, amelyek turizmusra, útépítésre, lakásépítésre vagy éppen más célokra mentek. Most pedig bizony a hiányt osztja el a kormányzat felelőtlenül - sok száz milliárd forintot évente -, úgy, hogy gyakorlatilag nincs felügyelete a parlamentben, amivel szintén egyetértünk, mert ez történik ténylegesen.

Köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 246 2004.09.28. 2:09  149-313

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Szalay Képviselőtársam! Kicsit álságos a dolog, hiszen önök rontottak ezen a szabályzaton 2002 júliusában, az úgynevezett száznapos jóléti programok keretében.

Tehát ne általában maszatoljuk el ezt, hogy általában a parlament ilyen rosszul csinálja a dolgát, hanem bizony lehet, hogy önök nem értettek egyet azzal, amit mi akkor csináltunk, de mégis kedvezőbb volt egy többlet felosztása, mint a hiányé - ezt mondtam el. Ezen valóban lehet vitatkozni.

De azért azt a felelősséget ne hallgassuk el, hogy önök utána tovább rontottak ezen a feltételen, mert 2002-ben olyan szabályozást hoztak, ami egyébként most, 2003-ban és majd 2004-ben is tarthatatlan költségvetési hiányt teremt meg, egyébként törvényes keretek között, de az Állami Számvevőszék és minden jóérzésű szakember kritikája alapján. Tehát ez a felelősség ott van, és én még nem látom azt, hogy 2005-ben már nem így lesznek ezek a feltételek, vagy lehet, hogy ön jobban tudja, hogy Gyurcsány úr mit akar csinálni az ősz folyamán, meg a jövő évi államháztartási törvény módosítása kapcsán, egyáltalán nem látom biztosítva, hogy 2005-ben ne kívánnának ezzel a lehetőséggel élni.

Másrészről azt gondolom, hogy azért érdemes felidézni, bár messzire vezet a részleteiben, de azért tudjuk, hogy agrárkonszolidáció címén még önök döntöttek, az önkormányzati választások előtt, egy 60 milliárdos konszolidációval kapcsolatban; olyan állami garanciákat vontak be 2002-ben, amiről nagyon jól tudtuk mindannyian, hogy 2003-2004-2005-2006-ban, de még azt követő időszakban sem biztos, hogy be fogják váltani. De úgymond rendet tettek, és behelyezték ezt egy számvitelileg egyébként indokolt körbe. De politikailag azt a 3,4 százalékos többlethiányt nem kell mind ebbe a témába beletenni, mert ebben bizony van a MÁV-nak is közel 100 milliárdja - erre talán még ön is emlékszik mint államtitkár, hogy ebbe be lett téve a MÁV-nak több tíz milliárdja -, és a BKV-nak a 37 milliárdja, ami soron kívül be lett fogadva, szintén a fővárosi választásokat megelőzően.

Köszönöm a figyelmüket.

(18.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 274 2004.10.11. 10:08  273-293

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A költségvetési bizottság saját hatáskörében benyújtott jó néhány bizottsági javaslatot, amely a bizottsági ülés előtt közvetlenül kiosztásra került. A bizottsági előterjesztések jellemzően olyan kormányzati javaslatokat vetnek fel, amelyek mégsem az eredeti javaslatban, hanem attól függetlenül, végül is ezen technikai lehetőséggel élve jelentek meg.

A Fidesz és az ott lévő ellenzéki képviselők részéről több kifogás is elhangzott, hiszen olyan módosító javaslatok jelentek meg, amelyek a 11., 12., 13. és 14. cím alatt a vagyongazdálkodással vagy a kormányzat felszabaduló ingatlanokkal és vagyontárgyakkal kapcsolatos javaslatait foglalja össze. Ezeket nem ebben a törvénytervezetben kellett volna megtenni, eredetileg benyújtva talán célszerűbb és ésszerűbb lett volna megtenni, mint ilyen késő esti órán ennek már a részletes vitában való szerepeltetése.

Miről is van szó? A 11. pontban az ÁPV Rt. zárókészletével kapcsolatosan egy könnyítést tesz lehetővé, számára egy szabadabb, nagyobb, 10-ről 25 milliárd forintra felemelt pénzkészlet meghatározására tesz javaslatot. Az ÁPV Rt. körül már a zárszámadás keretében is jelentős kritika hangzott el, illetve kérdések vetődtek fel azzal kapcsolatban, hogy mennyiben hatékonyan működik az ÁPV Rt. szervezete. Most ez két és félszeres bővítése a pénzfelhasználásnak, majd a privatizációért felelős miniszter határozza meg ezt az összeget. Ez azt mutatja, hogy ha év végével ez a pénzösszeg 10 milliárdot meghaladó, illetve adott esetben a módosítás szerint 25 milliárd forintot meghaladó lesz, azt a központi költségvetésbe kellene befizetnie. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy 15 milliárd forinttal a befizetéstől így mentesül az ÁPV Rt., és a költségvetés hiányának csökkentéséhez ennyivel kevésbé járul hozzá abban az időszakban, amikor - tudjuk - egyébként 3,8 százalékkal a 2003. évi költségvetési hiánynál is jelentősen, az eredeti tervezethez képest nagyobb lett a végeredménye. Tehát ez az a folyamat, amely mutatja, hogy a költségvetés hiányának alakulását még nemcsak 2003 folyamán, hanem 2003-at követően is folyamatosan módosító tényezők jelölik meg, és tulajdonképpen ezen módosító javaslat megszavazását követően alakul ki a 2003. évi végleges költségvetési hiány száma.

A másik kérdéskör egyedibb jellegű. Igazából különösebb magyarázatot senki nem adott, de talán majd az államtitkár úr reagálni fog arra, hogy a Volánbusz pályaudvar elnevezésű ingatlan kivonása történik meg az ÁPV Rt.-től, és a kincstári vagyonba kerül át ellenérték nélkül. Ha az az érv lesz majd, hogy természetesen a megszerzett értéknél nagyobb vagy ugyanannyi értékért adja tovább az ÁPV Rt., az már a nulla értéket jelenti, tehát igencsak kérdéses ennek az egész ingatlanügyletnek az ilyen módon való kiemelése, különös tekintettel arra, hogy egyáltalán a Volán-vállalatok tervezett vagy legalábbis előkészítés alatt levő privatizációjához hogyan viszonyul ez a kérdés. Tehát itt láthatóan nemcsak egy múltbeli kérdést, hanem jövőbeli szándékot jelenít meg, amelyre, miután nem a kormány nyújtotta be, nem volt igazából kitől választ kapni. A kormánypárti képviselők pedig erre nem tudtak vagy nem kívántak válaszolni, a lényeg az tehát, hogy nem hangzott el erre vonatkozóan javaslat.

A 13. pontban a honvédelmi bizottságnak van egy benyújtott javaslata. Megítélésünk szerint ezt nyugodtan a 2004. évi költségvetéshez vagy a 2005. évi tervezethez lehetne kapcsolni. Ez a megoldás a felszabaduló rendvédelmi célú felesleges ingatlanok, ingóságok és készletek felszámolását, illetve átadásának technikáját szabályozza. Azt gondolom - és ez a felvetésünk is -, hogy miután a honvédelmet érintő jelentős átalakulás éppen 2004-re esik, előszeretettel szeret a kormány arról beszélni, hogy egy előkészített, nagy honvédelmi reform részeként jelenik meg ez a szabályozás, de pont e felesleges vagyontárgyak kérdésében, amelyek nyilvánvalóan velejárói voltak ennek az átalakulásnak, a szabályokat most egy ilyen bizottsági módosítás készül megtenni. Nem a kormány gondoskodik tulajdonképpen ennek a kérdéskörnek a megnyugtató rendezéséről, hanem egy arctalan, sokfejű bizottsági javaslatként jelenik meg. Ez egy tipikusan zöldségtörvény, mondhatnánk, sokféle témakörnek az összevegyítése történik meg zárszámadás ürügyén. Azt gondolom, ez a vagyontárgyakról való rendelkezés is tipikusan az, amit nem egy zárszámadási törvényben kell megjeleníteni. Van itt külföldi értékesítés lehetőségétől, múzeumok önkormányzati, karitatív és egyéb szervezeteknek való átadásától kezdve sok minden.

 

(20.40)

Azt gondoljuk, hogy ez a módosító javaslat ilyen módon pont az állami vagyonnal való körültekintő gazdálkodás kérdésében nem megnyugtató, különösen így, ide elhelyezve.

Külön figyelmet érdemel a Magyar Fejlesztési Bank forrásszerzés céljából felvett éven túli, lejárt hiteleihez és kölcsöneihez kapcsolódó módosítás, amely az árfolyam-garanciákat is beleértve, 2004. december 31-én 380 milliárd forinttal szemben 530 milliárd forintban határozza meg a kormányzat lehetőségeit, kereteit. Ez azt jelenti, hogy 150 milliárd forinttal nagyobb mozgásteret kap a Fejlesztési Bank. Az előterjesztő támogatta - tehát a kormányzat -, de tulajdonképpen a költségvetési bizottság adta be. Érthetetlen, hiszen, ha egy ilyen nagyságrendű forrásbővítést fontosnak tart a kormányzat, akkor miért nem ő nyújtotta be. Nem világos, hogy pontosan milyen célokat szolgálna, tehát a Magyar Fejlesztési Banknak ez az 530 milliárd forintnyi együttes állománya, ami december 31-én beállhat, olyan mértékű módosítást jelent, ami az egész Fejlesztési Bank költségvetésének a tervezetét, üzletpolitikáját átalakítja, formálja. Nem kaptunk erre sem választ, és ma sem tudunk erre megnyugtató válaszokat adni.

Van egy külön érdekessége, ami, ha jól gondolom, pont Világosi Gábort érinti, hiszen a 29. módosító javaslathoz kapcsolódnak azok a módosítások, amelyekre azért ritkán szokott példa lenni, és nem teljesen világos; egy konkrét ingatlanhasznosító kft. adóhiányának és késedelmi pótlékának az APEH általi elengedését irányozza elő. Ez még az önkormányzatok esetében is vita tárgya szokott lenni, hogy a törvénytől függetlenül elengedjünk-e törvényi szabályozás általi visszafizetéseket. Most itt egy konkrét vállalat jelentik meg. Ez minimálisan aggályosnak fogalmazható meg, különösebben nem is vizsgálva a részleteit, egyáltalán a gyakorlata nagyon kilóg az ilyen ügyek normál kezeléséből. Erre sem kaptunk kielégítő választ a költségvetési és pénzügyi bizottságban.

Köszönöm, elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 290 2004.10.11. 2:01  273-293

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem tért ki az államtitkár úr a válaszadásában - bár köszönöm, hogy megpróbált válaszolni -, hogy a Fejlesztési Bank 150 milliárd forintos, garanciavállalással kapcsolatos bővítése milyen üzleti tervre terjed ki. Ez olyan mértékű állománynövekedés, amelyre miután bizottsági ülésen se kaptunk érdemi választ, azt reméltem, hogy itt most mód nyílik erre.

Azt gondolom, az összes ügynél nagyobb mértékű, amiről itt szó van, hiszen az, hogy a Kisrókus Kft.-nél vagy éppen a Portfólió Kft.-nél 1-2-3 milliárd forintokat érintő ügy van, ezek precedens értékű ügyek, rossz precedensek. De az, hogy egy Fejlesztési Banknál 150 milliárd forinttal megnő a garanciavállalási állomány mértéke, önmagában közel 30 százalékos állománynövekedést jelent, minimálisan egy indokolást, egy részletesebb válaszadást megkövetelne, azt gondolom, ha a parlamentben valóban érdemi vitát szeretnénk. Nem beszélve arról, hogy az előterjesztő egyet is ért vele, tehát nyilván a Pénzügyminisztérium teljes mértékben tudatában van ennek a kérdésnek a részleteivel. Ezt én nagymértékben hiányolom, mint ahogy az ÁPV Rt.-vel kapcsolatos intézkedés indokoltságát is, ami igaz, csak 15 milliárd forinttal érinti az elszámolást, de hatalmas összegekről van szó. Gondoljunk csak arra, hogy a kis- és középvállalkozók támogatása 2003-ban nem éri el ezt az összeget, 2004-ben pedig ennek az ötöde lesz, tehát az egész magyar kis- és középvállalkozói szektornak az ötöde lesz, itt pedig ennyivel megnöveli. Azért talán ennél többet érdemelt volna a válaszadás.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

(21.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 306 2004.10.11. 10:28  293-309

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban azt gondolom, hogy ilyen késő este, tíz órakor is mértékadó témát tárgyal a parlament, nem először az elmúlt két évben. Talán sok fontos, meghatározó kérdéskörben kisebb létszámban érdemibb vitát lehet folytatni, bár a hozzászólók száma nem is olyan kevés lesz, ellentétben azzal, amint Gémesi György képviselőtársam ezt említette.

Nézzük meg először is, hogy normális helyzet-e, amit az államtitkár úr idézett, az a törvényi szabályozás, amely a négyévenként szokásos kormányzati struktúra kialakításához kapcsolható, és Wiener György utána ezt még többségi előadóként megerősítette. A példák nem igazából megfelelőek, hiszen a kilencvenes évek törvényhozási rendjében és azt követő gyakorlatban nem volt példa arra, hogy húsz hónappal a rendes választásokat megelőzően a parlament ily mértékben átalakítja a kormányzatot, hogy lemond a miniszterelnök, és egy teljesen új szerkezetet próbál kommunikálni, míg valójában részben a személyeket cseréli, részben pedig meghagyja.

Kormányátalakítások mindig történnek, és ésszerű is, de itt jó néhány konkrét kérdés felvetődik. Tartalmilag is felmerül, hogy végül is mi lesz ennek a kormányzatnak a gazdaságpolitikai centruma. A Pénzügyminisztérium, a Gazdasági Minisztérium, a területfejlesztési minisztérium, amely egy új minisztériumi fogalomrendszer, és amelybe egyébként még idegenforgalom és építésügy is belekerül? Erre most, a felsorolás kapcsán nehéz választ találni, bár nyilvánvalóan mindennap figyeli a gazdaságpolitika ezen rezdüléseit a gazdaság, amelyről annyit beszélünk itt a parlamentben, és a kormányzat oly büszkén szokott is rá hivatkozni, hogy a gazdaságban jól mennek a dolgok. Lehet, hogy a gazdaságban, ahol a piac működik, jól mennek, bár ott is volna bőven mit megnézni, főleg a kis- és középvállalkozói körben. Azonban érdemes külön megnézni, hogy amikor a felmérések során a gazdaság szereplői részéről vetődik fel ez a kérdés, akkor általában a kormányzat, a parlament döntéseinek, illetve szerkezetének és folytatott gyakorlatának a bizonytalanságát, a kiszámíthatatlanságát, a hatékonytalanságát említik, amelyre oly előszeretettel szokott az új-régi kormányzat legutóbb megválasztott miniszterelnöke is hivatkozni.

Bizony, ez az átalakítás - a gazdaságpolitika tekintetében legalábbis nyugodtan mondhatjuk - bizonytalanságot kelt a gazdaság szereplőiben, mert nem látjuk, hogy például egész ágazatok helyzete hogyan fog alakulni, akár az építésügyet tekintjük, akár az idegenforgalomhoz kapcsolódó kérdésköröket. Nehezen is értelmezhető egyébként, hogy miért nem a Gazdasági Minisztériumhoz tartozik, ugyanúgy, mint a többi ágazat, de ennek nyilván megvannak az indokai, de inkább valószínűleg belső indokai vannak, nem szakmai, gazdaságpolitikai indokai - az idegenforgalom tekintetében ezt nyugodtan állíthatom. Az építésügy tekintetében is felvetődnek legalábbis kérdések.

A másik témakör, azt gondolom, amely szintén hosszú ideje kéreti a megoldást, a fogyasztóvédelemhez kapcsolódik. Talán egyetérthetünk, szakmailag én legalábbis azt mondom, helyes felismerés, hogy az a minisztérium, amely az energiaárakat, a telefonszabályozást és az összes nagy szolgáltatáshoz kapcsolódó állami szabályozást adja, valahol annak a fogyasztóvédelmi felügyelete nem helyes. Az egy kérdés viszont, hogy jól érzi-e majd magát ez a terület, hol találja meg a helyét az ifjúság, a sport, a családügy, az esélyegyenlőség, a nemzeti, etnikai kisebbségi ügyek területén.

 

(22.10)

 

Itt pedig talán könnyen árva gyerek lehet, hiszen ha a kormányzat valóban olyan mértékben szeretné privatizálni a közügyekben, a közszolgáltatások és a közvagyon tekintetében a bevont külföldi vagy hazai magántőkét, akkor még inkább élesedni fognak azok a kérdések, amelyek egyébként állami szabályozású, állami tulajdonú szervezeteknél kevésbé jelentek meg. A postatörvény védi a postát, tudjuk nagyon jól, hogy milyen kiszolgáltatott az ügyfél ebben a tekintetben, de sorolhatnánk még jó néhány ilyen területet, amelyet, ha valóban fontosnak tekinti a kormányzat, akkor valószínűleg nem ezen a területen kellene elhelyezni. Valószínűleg semmi köze a kisebbségi, etnikai kérdésekhez, bár egyféle esélyegyenlőségnek is nevezhető, bár ez nem esélyegyenlőségi, hanem jó kemény versenyszabályozási kérdés, a közgazdász szakma ezt nem esélyegyenlőségként kezeli, hanem különböző felek erőviszonyaiban való súly-ellensúly kérdésének. A franciáktól lehet tanulni, meg kell nézni, hogy mit csinál most éppen a kormányzat ezekkel a területekkel. Ajánlom figyelmébe a tisztelt kormányzó szervezeteknek.

Nyilván ehhez viszont bátorság is kell, hogy mondjuk, különböző ilyen szervezetek, amelyek gyakorlatilag monopóliumszerűen működnek részben állami közreműködéssel, részben állami segítséggel, valóban a fék szerepét is tudják gyakorolni. Egy esélyegyenlőséggel, ifjúsággal, sporttal vegyesen kezelt terület, legalábbis minimálisan aggályokat vet fel, hogy ezt valóban komolyan gondolja a kormányzat, hogy egy közvagyon kiárusításához elég súlya lesz ennek a minisztériumnak a kormányon belül, illetve ezen belül ennek a területnek. Tehát a szándék, a kimozdítás helyes; ha úgy tetszik, ordítana, ha ez nem történne meg, de hogy valójában ez megfelelő színtérre került-e, az kérdés.

Talán maradjunk a gazdaság területén még egy kicsit: ehhez kötődik a külgazdasági feladatkör áttekintése. Úgy látom, Kovács László búcsúzik, a külgazdaság a helyére kerül. Talán szakemberként mondhatom ezt, hiszen a szakma már régóta szerette volna kiszabadítani ezt a területet a külügy karmai közül, ez egy helyes felismerés. Valóban megmozdíthatja a gazdasági miniszter mozgásterét ebben a tekintetben. Tehát sokkal erőteljesebben számon lehet kérni, ha úgy tetszik, a kormányzati felelősségben is, mint ahogy Csillag miniszter úr állandóan erőteljesen visszautasította az érdekérvényesítő képességét, bár ismereteink szerint azért jól tudta az érdekeit érvényesíteni, csak talán nem biztos, hogy a külgazdaság területén, bár ehhez volt kompetenciája egyébként a korábbi hatásköri törvény szerint is, csak Kovács László, úgy látszik, nem engedte akkor, hogy ezt kellően érvényesítse. Tehát ez egy bevallása, felismerése a dolognak, azt gondolom, hogy ez helyes, ezt nem mint fideszes mondom, hanem egyáltalán mint a területtel foglalkozó szakpolitikus is állíthatom.

Nem akarok minden minisztériumi kérdésre kitérni, bár volnának más területek is - egyházügy és határon túli magyarok ügye -, de miután ezek nem állnak annyira közel az én szakterületemhez, ezt nem vetem fel, bár a határon túli magyarok ügyeiben azért komoly gazdaságpolitikai kérdések is felvetődnek. Ezt hallania kell a kormánynak. Azt gondolom, az, hogy ez meg a Külügyminisztériumhoz kerül, azt tudjuk, hogy a gazdaságra, a gazdasági megfontolásokra eddig sem nagyon volt érzékeny, sokkal inkább diplomáciai megfontolások voltak, márpedig, ha meghallgatjuk a határon túli magyarok felvetéseit, az nagyon sokszor gazdasági természetű, ha úgy tetszik, a pénzről, a munkahelyekről és a lehetőségekről szól; kicsit aggódva figyelem, hogy a határon túli magyarság szempontjából kellő érzékenysége lesz-e a külügyminiszternek.

Bár általában azt szokták mondani, hogy a jó ügyekhez igazából a jó személyek teremtik meg a feltételt, hát ha ezeket a jó személyeket sorra vesszük, akkor nem mindig sikerült a kormánynak eltalálni a szakembereket, mármint szakmabelieket a szakmai tárcák élére tenni. A Gazdasági Minisztériumnál sokszor sikerült ezt nem eltalálni, ennek meg is issza a levét az ország, de ezt majd húsz hónap múlva meg fogja beszélni mindenki a kormánnyal, lesz módja a 8 millió állampolgárnak ebben állást foglalni.

Talán még egy kérdéskört érdemes felvetni, a közpénzügyi államtitkárság megszüntetését. Az indoklás elég lakonikus volt, hiszen nem tért ki az államtitkár úr ennek a kérdéskörére. Mondhatnánk így is az MDF-es képviselőtársammal, hogy ez egy bevallása a helyzetnek, mert megkérdezhetem, hogy ez az államtitkárság nem volt életszerű, esetleg rosszul dolgozott az államtitkár úr, vagy esetleg elszabadult az államtitkár úr, például a vadászatokra gondolva, ahol azért nagyon sok kormányzati politikust talált meg a vizsgálódásaival, és 15 hónap után elkezdett nemcsak az ellenzékkel célzottan foglalkozni, hanem közügyekkel is foglalkozni. Mind a három kérdés nagy kérdés, mert lehet, hogy mind a háromban van igazság. Erre majd érdemes választ adni.

Utolsó kérdés az, amit általában felvetnek az emberek, hogy ettől kisebb lesz-e az állam. Ez egy általános nagy kérdés, ma inkább az a válasz, hogy nem. Azt gondolom, erre a költségvetés vitájánál fogunk kitérni, de azért a felsorolás kapcsán ez a kérdés is el kell hangozzon.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 117 2004.10.12. 2:08  19-317

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Beszélhetnek itt akármiről, itt van előttünk az a számítás (Derültség az MSZP soraiban.), ami a személyi jövedelemadó-kulcsok változásának az eredményét hozza. Majd mondom a számokat tovább, nyugalom, Gőgös képviselőtársam!

2004-ben a személyi jövedelemadóból várhatóan 931 milliárd forintot fog kasszírozni az MSZP-SZDSZ-kormány, 2005-re 1000 milliárd forint kasszírozását tervezi a költségvetés. Ez a tényszám, és ehhez képest most, hogy egyik helyen kevesebbet, a másik helyen meg többet vesznek el, az nem vigasztal senkit sem. Összességében több pénz fog bekerülni az államkasszába, tehát bizony adónövekedés, adóemelés fog megjelenni.

Másrészről, kedves államtitkár úr, örülök, hogy a 2002. évet is az MSZP-nek próbálja odakönyvelni, talán 2003. január 1-jétől lenne érdemes odakönyvelni, mert a magas adókulcsokat viszont a kollégái láthatóan egyedül a Fideszre próbálják ráhárítani. Tegyük akkor tegyük a kettőt egymás mellé, elvisszük a 2002. év bér- és adóterheit is, de 2003. január 1-től nézzük meg, hogy önök mit műveltek, amikor az első tiszta évük volt - van róla tapasztalat.

Nézzük meg azt is, amit ön mondott, hogy majd 4000 forint/hóval több pénz marad az embereknél. Sajnos, államtitkár úr, látszik, hogy nem ismeri az életet, mert bizony úgy fognak a munkáltatók eljárni: “Ja kérem, a kormányzat csökkentette az adókat ezeknél a 200 ezer forintos jövedelmű embereknél? Nem lesz béremelés!ö Tavaly is ugyanez történt, szépen beépítették ebbe. Ezt tették egyébként a közalkalmazottakkal is, hiszen január 1-jétől nem volt kötelező közalkalmazotti béremelés, sőt, ha minden igaz, akkor most, 2005. január 1-jétől sem kívánják ezt tervezni, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag önök azt gondolják, hogy az a 4 százaléknyi vagy 4000 forintnyi összeg majd a béremeléshez fog hozzájárulni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Magyarul: béremelés helyett adókedvezményt adnak. Ez nem egy korrekt dolog.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 163 2004.10.12. 1:15  19-317

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! A számok makacs dolgok. Ha megnézzük, hogy 2004-ben a személyi jövedelemadó 931 milliárd lesz, 2005-ben önök 1000 milliárdot terveznek, az összesen 69 milliárd növekményt jelent. Ha megnézzük az áfát, amelyben 2004-ben 1695 milliárd forintot kívánnak kasszírozni, már 2005-ben 2048 milliárd forintnyit kívánnak kasszírozni. Összességében, ha még hozzávesszük a jövedéki, a regisztrációs, a társasági adót, az illeték, az eva és a bankadó növekményét, akkor a 4190 milliárddal szemben 4730 milliárd forint növekménnyel számolnak, amely több mint 500 milliárd forintnyi adónövekedést jelent.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2003-as adóemelések is most 2004-ben körülbelül 550 milliárdot jelentettek, akkor ez azt jelenti, hogy 2005-ben ez összesen több mint 1100 milliárd forinttal fog nőni a 2003. évhez képest az adóterhelés. Ezután, hogy néhány elemben önök kedvezményeket adnak, az csak annyit jelent, hogy egyik kézzel néhány elemben könnyítenek, de a nagy többségében viszont visszaveszik, növelik az adóterhelést. Ez a gond. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 187 2004.10.12. 2:03  19-317

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A mai délután más dolgok is történnek, párhuzamosan az országban. Néhány képviselő úr szorgos jegyzetelésbe kezdett: Bőhm András, Göndör István és dr. Géczi József. Láthatóan nem bíznak a kormányukban, nem bíznak az adótörvényekben és a költségvetésben, hiszen úgy tűnik, az infláció felpörgetésével a forint gyengítésére törekednek, hiszen megjelent az a törvénytervezet-módosítás, amelyet a Nemzeti Bank, illetve a monetáris tanácsot érintő támadásokkal lehet körülírni.

Vajon miért teszik ezt? Miért van szüksége Gyurcsány Ferencnek arra, hogy a Nemzeti Bank politikáját és a monetáris tanács függetlenségét megtámadva közvetlenül ő szeretné kinevezni a monetáris tanács tagjait? Miért akarja akkor megtenni ezt, amikor bizony a dollár árfolyama, tudjuk, hogy nagyon alacsony? Ha ehhez az olajárak magas növekedését tekintjük, nem érzik-e kockázatosnak, hogy bizony micsoda áremelkedés következhet be akkor, ha meggyengítik a forintot a dollárral és az euróval szemben? Milyen következményei lesznek? Akkor majd mit fognak mondani? Hogy január 1-től megváltozott a gazdasági helyzet?

Nem, kedves uraim, az fog történni, hogy önöknek valóban módjuk lesz legyengíteni a forintot. Hallhattuk Molnár Alberttől, hogy túl erős a forint. Most erre itt a válasz, amikor önök megpróbálják ezt hatalmi eszközökkel kierőszakolni, egy független szervezetet a kormány szolgálólányává lealacsonyítani, és ezáltal az embereknek, mind a tízmillió lakost érintő áremelkedéssel kapcsolatban olyan helyzetet teremteni, amikor az adó ugyan lehet, hogy kevés vagy nem elég a mohó költségvetés számára, de bizony majd az infláció jótékony hatása segíteni fogja a kormány költségvetési helyzetét.

Ne tegyék ezt, uraim! (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 207 2004.10.12. 0:57  19-317

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kékesi Tibor képviselőtársam, egy dolgot felejt el: adócsökkentést ígértek. Adócsökkentést várnak az emberek. Ehhez képest ez az adó nem csökken. Nem csökken az áfakulcsok mértéke, amit 10 millió ember fizet meg mindennapi fogyasztásával, és bizony nagyon sok tekintetben 2004-ben ezek a kulcsok még nőttek is, ami 2005-ben is megmarad. Ezért ez egy elfogadhatatlan, méltánytalan, igazságtalan rendszer.

Másrészt pedig pont a munkahelyteremtéshez kapcsolódó kis- és középvállalkozói igényeket nem elégíti ki, hanem további új adókat vet ki számukra ahelyett, hogy éppen egy általános munkahelybővítésre adna lehetőséget. Nem ezt szolgálják ezek a módosítások sem. Ezért sajnálatosan azt a szempontrendszert, amit ön megfogalmazott, nem tudjuk elfogadni. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 223 2004.10.12. 1:24  19-317

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A helyi adókról erőteljes vita bontakozik ki, amiben Bőhm Andrástól kezdve Jauernik képviselő úr is arra próbálta biztatni az önkormányzatokat, hogy ott a helyi adó, az az autonómia része, milyen nagyszerű dolog.

De nagyon jól tudjuk, hogy az államháztartás kalkulációjánál, amikor a költségvetésben kikalkulálják, hogy majd az önkormányzatoknak hogy fog alakulni a jövedelempozíciója, akkor eleve beállítják azokat a helyiadó-bevételeket is, amelyekről itt most folyik az a magasröptű vita, hogy fog-e emelkedni vagy nem. Természetesen emelkedő kalkulációval van beállítva a költségvetésben ez a tétel, és ezzel lesz majd az önkormányzati egyensúly megteremtve önök szerint, amely jelenleg, tudjuk, a nominális értéknél is kisebb mértékű támogatásokat jelent, és ezt majd a helyiadó-többletbevételekkel próbálják kiegyensúlyozni.

Ez hasonló gondolkodás, mint a személyi jövedelemadónál is, amit ugyancsak a közszférában tettek meg. Nem volt 2003-ban és 2004-ben, és 2005-re sem terveznek közalkalmazotti béremelést, de majd rá fognak mutatni, hogy nade ott van néhány százalékpontnyi, nézzétek meg, a személyi jövedelemadó-csökkentéssel kapcsolatban, és ezáltal tudjátok be, itt van a nagy béremelés.

Köszönjük szépen, ezzel nem értünk egyet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 50 2004.10.13. 2:04  1-57

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Göndör képviselő úrtól, frakcióvezető-helyettes úrtól, aki az MSZP-t minden ilyen nagy fontosságú törvénynél képviseli - helyesen -, nagy tisztelettel azt kérem, tartsa be azt a fontos szabályt, hogy pontosan idéz. Márpedig a társasági nyereségadó emelését önök nem nyújtották be ennek a törvénynek a keretében. Helyette a kisemberek, a számlavezetők és a bankok sokféle üzleti partnerei azok - amiről Lenártek András képviselőtársam is beszélt -, akikkel könnyen az egész folyamat végén megfizettették azt a mohóságot, amit a költségvetés pénzigénye fogalmaz meg.

Ennél elegánsabban szólt természetesen SZDSZ-es képviselőtársunk, Bőhm András, aki azt mondta, hogy a lyukakat foltozzák a költségvetésben. Sajnos, azt kell mondani, hogy ez tényszerű, másrészről viszont amit önök úgymond bankadónak neveznek, az messze nem az, hanem - ahogy Lenártek András elmondta - rengeteg olyan módja van, amelynek keretében ezeket a többletterheket lehet egyensúlyozni egy banknak. Az, hogy 0,2 százalékkal módosítsa akár a hitel-, akár a betéti kamatokat egy bank, vagy épp a költségeken egypár tized százalékkal mozdít, nem reális.

Göndör képviselő úr biztos nem szokott bankokhoz járni, vagy nem szokta a vállalatoktól megkérdezni azt, hogy hajlandóak-e ezért a csekkeket kicserélni, a számlaszámokat átírni, a számlákat átírni, hogy mindaz, ami egy bankváltozás tortúrájával jár... - különösen, ha még hitelek is vannak egy vállalkozásnak vagy egy magánszemélynek egy banknál. Mennyi lehetősége van és mennyire éri meg egyáltalán, ha csak ökonomikusan számol, gazdaságos-e neki áttérni erre? Különösen akkor, ha majdnem minden bank valamilyen módon ezt meg fogja tenni, lehet, hogy az egyik a hitelkamatoknál, a másik pedig a költségeknél.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 120 2004.10.19. 7:06  19-139

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy egy történettel kezdjem. A minap Magyarország egyik városában az egyik országos élelmiszerlánc üzletében akciósan öt forintért árulták a zsemlének darabját. Nyitáskor már tömeg tolongott az ajtóknál, és valóságos életre-halálra szóló küzdelem indult az olcsó zsemléért. A tömeg elsodort egy idős bácsit, aki emiatt elesett, és eltört a keze és a lába. A történet igaz, ellentétben Szabó Zoltán képviselő úr szavaival.

 

(14.00)

 

A kérdés ekkor valóban az, hogy vajon ezeket a történeteket és ehhez hasonló történeteket személyesen megélik-e, részt vesznek-e benne, tájékozódnak-e róla képviselőtársaim, amikor oly megbízhatóan és oly megnyugtatóan azt mondják, hogy jólét van Magyarországon. Miniszterelnök úr - aki nagyon szeretett volna a vitában részt venni, de csak a védett miniszteri hozzászólások keretében szólalt fel, és amikor kicsit tudnánk beszélgetni, akkor nincs itt - azt mondta, óriási eredmény az, hogy 2003-ban már a nyugdíjak 1989-es vásárlóértékét elérte az ország. Gondolom én, az emberek nagy többsége nem így gondolja, hogy ez olyan óriási eredmény lenne, nem beszélve arról, hogy nem is ezt várták '89-ben, ha felidézzük ezeket a kérdéseket.

De a tények makacs dolgok. Vegyük sorban! Bizony, '91 és '94 között a nyugdíjak vásárlóértéke 8,2 százalékkal csökkent. A Horn-kormány idején összesen 11,9-12 százalékkal csökkent a vásárlóérték, amelyben különösen a '96-97-es év fordulója volt a legkritikusabb időszak, és majd '98-ban egy kicsit többet adva javítottak a számokon, de így is még nagymértékben vesztésre állt a Horn-kormány négyéves mérlege. Majd az Orbán-kormány idején, '99 és 2002 között - nem beleszámolva a 19 ezer forintot, amit önök később úgymond ígértek - 16,2 százalékkal nőtt a nyugdíjak vásárlóértéke. Ezt a tendenciát valóban még 2003-ban folytatta az ország, ekkor érte el azt a legmagasabb szintet, amit sajnos 2004-ben a nyugdíjak vásárlóértéke már messze nem követ.

Tény az is, hogy az Orbán-kormány időszakához kötődik az - még '98 végén -, hogy az a 800 ezer kisnyugdíjas valóban a 25 százaléknak megfelelő nyugdíjemelést kapta, akik egyébként akkor - mondhatjuk - mind a létminimum alatt lévő családokban vagy háztartásokban éltek. A többiek is megkapták a törvény szerint járó nyugdíjat, ez a törvényen felüli hozzájárulás volt az akkori parlamenti többség által.

Erre az időszakra esik az a 2001-es döntés, amely szerint 300 ezer dolgozó nyugdíjas, akik eddig a személyi jövedelemadó alá tartoztak - a nyugdíja és hozzáadva a keresete -, adózó körbe került. Ezt valóban önök 2002 után is megtartották, amit csak helyeselni tudunk. Tehát mondhatjuk is, hogy örülhetünk, hogy nem vettek el innen.

Nézzük meg, hogy mi történt 2003 és 2004 között, mert bizony, ebben az időszakban elég furcsa dolgok történtek: a havi villanyszámlák, fűtésköltségek, a kenyér és egyéb élelmiszerek árának a növekedése, utazás, postaköltségek, gyógyszerár-, szállítási és üzemanyagköltség-növekedés, telefondíj, vízdíj és egyéb rezsiköltségek növekedése keretében mintegy 44 500 forintnak megfelelő többletkiadásra kényszerültek ezek a nyugdíjasok. Ha ezt a nyugdíjas háztartást megnézzük, akkor bizony ez már a 2004. év csaknem egyhavi átlagos öregségi nyugdíjának felel meg, annak 80 százaléka.

Ha azt a matematikát megnézzük, amit képviselőtársam az előbb idézett: bizony, ha a Fidesz-kormánynak a 2001-es - egyébként Selmeczi Gabriella és jómagam nyújtottuk be - plusz 3 százalékos, a törvényi előírások fölötti nyugdíjemelési rendszerét - nemcsak 2001-2002-ben, hanem 2003-tól kezdődően - végigviszik, akkor ez 2003-ban további 18 ezer forintot jelentett volna, 2004-ben viszont már 38 ezer forintot, hiszen egy nagyon nagy igazságtalanság történt itt a nyugdíjasok kapcsán, amikor az úgynevezett 53. hetit adták, nem az alapnyugdíjakba építették be, ahogy ezt elvárták volna, hanem csak egyszeri, eseti hozzájárulásként adják évente. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy bizony a 13. havi keretében az 53-54. heti nyugdíjat is kifizették, az 28 ezer forint egy átlagnyugdíjas esetében, akkor bizony 2004-ben már a plusz 3 százalék együttesen 38 ezer forint egyszeri, egyéves többletkifizetést jelentett volna, és ezáltal - kiszámítható - 2004-ben már évente nyugdíjasonként 10 ezer forintot spórol meg évente az a szocialista kormány, amely azt állítja, hogy minden rendben van. Mi azt gondoljuk, hogy bizony, messze nincsen minden rendben.

Ha hozzávesszük azokat az adatokat, amelyek a létminimum-számításhoz kötődnek, akkor a nyugdíjasoknál megállapítható, hogy a Gyurcsány-kormány alatt is, amikor a miniszterelnök úr azt mondta, hogy nagy a jólét, bizony, egymillió nyugdíjas az, aki ma szintén a létminimum alatt él. Tehát azt gondolom, ez egy súlyos teher a magyar társadalmon, amelynek a legdöntőbb része a '90 előtti rendkívül alacsony bérek következményeként kialakuló alacsony nyugdíjtömeg létrejötte az elmúlt harminc-negyven év elvégzett munkáját követően.

Messze nem vagyunk abban az állapotban, hogy ilyennel irritáljuk a magyar társadalmat, hogy ilyen nagy jólét van, hiszen a nyugdíjasoknak több mint az egyharmada ma is - a KSH számításai szerint - a létminimum alatt él.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 132-134 2004.10.25. 2:11  131-140

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Természetesen elfogadom.

ELNÖK: Elfogadja, köszönöm, akkor képviselő urat illeti a szó.

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! (Dr. Géczi József Alajos: Japánban van!) Tisztelt Miniszter Úr! Úgy gondolom, Magyarországon most azok a hírek, amelyek a múlt héten kerültek a minisztérium, a miniszter úr asztalára, nem a legboldogabb napjai közé tartozhat Draskovics pénzügyminiszter úrnak sem, hiszen a brüsszeli Európai Bizottság kiállította azt a bizonyítványt, amelyet most már minden évben a tagoknak kiállít, és ebben a kormányról véleményt mondott, Magyarország gazdasági helyzetéről véleményt mondott.

 

(16.00)

Bizony, egyértelművé válik, hogy az euróhoz való közelítés, a felzárkózás az európai uniós pénzügyi rendszerben minden kritériumában távolodó adatokat mutat. Első kérdésem, miniszter úr: valósak-e ezek a hírek?

Valóban ez van-e, hogy 2002-2004 között Magyarország gazdasági adatai az európai uniós Bizottság véleménye szerint romló adatokat mutatnak? Nagyon jó kérdés ez. Nem szeretnék nagyon határozott politikai kérdést feltenni, tényszerű kérdést szeretnék, mert fontos a magyar gazdaságban az, azt gondolom, hogy azonos tényekről beszélünk-e.

Nyilván azért fontos ez a kérdés, mert az, hogy az Európai Uniónak azon biztonságos szigetéhez tudunk-e kapcsolódni, ahol az árfolyam-ingadozás nehézségei minden exportőr számára kockázatot jelentenek, bizony nem mindegy, hogy 2008-ban vagy 2010-ben csatlakozunk az Európai Unió ezen szigetéhez. Nem mindegy az, hogy milyen drága hitelkamatokkal kell számolnia a lakosságnak és a vállalkozóknak. Ennek a tétje az, hogy a magyar gazdaságpolitika milyen eredményt tud felmutatni 2004-re vonatkozóan. Erre várom először a válaszát.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 138 2004.10.25. 1:03  131-140

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! Sajnos, a válasza nem volt tárgyszerű. Én elég világosan 2002 és 2004 viszonylatát kérdeztem. Vagy megkérdezhettem volna 2003 és 2004 viszonylatát, mert ezek a tények - a tényszámok alakulását kértem önön számon.

Nem mondta el, pedig a tisztességhez hozzátartozott volna, hogy 2002-höz képest romlottak a számok, jelentősen romlottak a számok, sőt azt is elmondhatta volna, amiért önt végül is pénzügyminiszternek kinevezték 2004 elején, hogy ahhoz képest is, amit ön akkor kitűzött, rosszabbak - sajnos azt kell mondani - a várt adatok.

Több őszinteség nagyobb együttműködésre adna lehetőséget, azt gondolom, a gazdasági szakmai köröknek, talán még itt a parlamentben is. Ezért sajnos azt kell megállapítanom, hogy önök mind a lakossággal, mind a vállalkozókkal egy rossz gazdaságpolitika árát fizettetik meg - nem kellene ezt tenni.

Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 236 2004.10.25. 2:10  201-477

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csabainét kérem, hogy kicsit mélyebben gondoljon abba bele, amit mondott. Ha 19 500 forint lenne még ma is a minimálbér, akkor ön szerint a textilipar működne ott, Szabolcs-Szatmárban, vagy akár mondhatnám, Békés megyében? Kérem szépen, akkor csak emlékezzünk közösen vissza! A textilipar válsága mikor indult el? Mi történt az 1990 és '98 közötti időszakban? Éppen akkor Nyíregyházán új textilgyárakat nyitottak meg és új cipőgyárakat? Tudjuk nagyon jól, hogy nem így volt. Sajnos 19 500 vagy annál kisebb minimálbér mellett sem volt versenyképes ez az ágazat, és nagyon jól tudjuk, hogy mi ennek az oka. Hiszen akkor a határon túlról jöttek be a különböző olyan termékek, amelyekkel sok-sok gond volt; a vámhivatallal érdemes fölvenni a kapcsolatot.

De térjünk rá arra, hogy most mi a helyzet. Talán tudja képviselő asszony is, hogy több mint 3 milliárd dollár volt a múlt évben a kínai exporttöbblet. Tudja, képviselő asszony, hogy ebből mennyi a textilipari termék? Tudja, mennyi abból a cipő? Mennyi az elektronikai termék? Azok, amelyek miatt a mai napon gyakorlatilag a megmaradt cégek is nagyon nehéz helyzetben vannak. Tehát gazdaságpolitikailag nem igazolt az, hogy minél alacsonyabb a minimálbér, annál több textilipar van Magyarországon.

És kérdezem én, ön polgármester: mennyi segélyt kívánna adni azoknak az embereknek, ha netalántán 19 500 lenne a minimálbér, akár még adómentesen is? Mennyi segélyre lenne szükség? Segítek. A KSH ma 45-50 ezer forint egy főre jutó létminimumot számol. Megvan ennek a feltétele az ön költségvetésében, tisztelt polgármester asszony? Tudja, nagyon jól, hogy nincs meg.

A minimálbérrel kapcsolatban egyébként a polgári kormány megadta a választ, csak a Gazdasági Minisztérium - úgy hívták, hogy Csillag-féle Gazdasági Minisztérium - egy fillért nem adott a minimálbér miatt nehéz helyzetbe kerülő vállalkozásoknak, amelyek erre hivatkozva kívántak leépíteni. Így volt?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 250 2004.10.25. 2:15  201-477

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék a 18. ponthoz kapcsolódóan, az átlagbérek adóztatása kérdéskörben felszólalni. Azt gondolom, az egy fontos cél lenne, hogy az adók tekintetében a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsába az átlagbérek nem érjenek bele.

De azért válaszképpen még szerettem volna Kuncze Gábornak is reagálni, illetve Csabainénak, ha benn lenne… (Csabai Lászlóné a képviselői helyén ülő Farkas Imrével beszélget.) Ja igen, ott van! Azt gondolom, nagy félreértés azt mondani, hogy a minimálbér a versenyképességet rontotta 2002-t megelőzően, tudniillik ne felejtsük el, képviselő urak, hogy bizony, akkor a társadalombiztosítási járulékkulcsok csökkentek. Ne felejtsük el, 2002-ben… (Göndör István: És közben emelkedett… - Gőgös Zoltán közbeszól.) Meghallgatjuk, Göndör képviselő úr, sőt Gőgös képviselő urat is meg fogjuk hallgatni, ha majd szót kér.

Tehát 2002-ben nagyon komoly kiegészítő támogatásokat kaptak azok a cégek, amelyek igényelték ezt normatív alapon. De 2003-ban tényleg lehetett olyan cég - én nem vonom kétségbe, nem tömegesen, de lehetett annyi, mint 2002-ben -, amelynek továbbra is kedvezményeket, illetve támogatást kellett volna adni azért, hogy a munkahelyeket megőrizzék. Tisztelt Csillag miniszter urat is támogató Kuncze Gábor (Kuncze Gábor: No!), folytatták ezt a támogatást? Ha már annyira úgy érezték, hogy a minimálbérrel baj van, és túl magas az 50 ezer forintos minimálbér, akkor ezeknek a cégeknek, amire Csabainé is utalt - az a néhány cég, amelyet esetleg érintett ez a kérdéskör -, miért nem folytatták 2003-ban a támogatását, miért nem csökkentették tovább a társadalombiztosítási járulékokat, a kulcsokat, ami valóban segített volna mindenkinek?

 

(18.40)

S az utolsó kérdésem Kuncze úrhoz: önök az 50 százalékos béremelés - amiről azt mondják, hogy fontos volt - járulékait nem kasszírozták be ezekkel a magas kulcsokkal? S nem kasszírozzák be 2004-ben is? Dehogynem! Sok tízmilliárd forintot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 126 2004.10.26. 5:10  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nemzeti Bank-elnök Úr! Tisztelt kormány képviseletében jelen lévő Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt két év tapasztalatai alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy monetáris kérdésekben a kormány erőteljes nyomást kíván gyakorolni a forint ócsítására, ahogy Medgyessy Péter szólt erről. Most itt egy újabb kísérlet, mondhatni, az ötödik, amikor a Nemzeti Bankkal, a jegybankkal kapcsolatos törvény módosítását vitatja meg a parlament, az elmúlt két és fél év történéseit figyelembe véve. Ezek a módosítások különféle módon folyamatosan a demokratikus intézmények, jelen esetben a Nemzeti Bank függetlenségének a bekerítése céljából történnek.

Azért különösen fontos ezt vizsgálni, mert csak ezen előzmények és körülmények fényében lehet megítélni a mai törvénymódosítást, amelyet az oly bátor és lendületes kormány helyett - amely ezt, mint hallottuk, nagyon nagy mértékben támogatja - három képviselő nyújtott be. A bizottsági ülésen fontos kérdésként vetődött fel, hogy betartották-e a törvényességet, tisztelt Göndör képviselő úr, tisztelt Bőhm képviselő úr és tisztelt Gedei képviselő úr: egyeztettek-e a benyújtást megelőzően a Nemzeti Bankkal, megtették-e azt a benyújtást megelőzően, amit a törvény 36. §-a ír elő az önök számára? A bizottsági ülésen az előterjesztők nevében Göndör képviselő úrnak - aki jelen volt - töredelmesen be kellett vallania, hogy ezt nem tették meg. Megkérdeztük a kormányt is, és kiderült, hogy akkor még, a bizottsági ülés idején a kormány sem döntött, a döntés csak késő délután született meg. A bizottsági ülésen a jelen lévő főosztályvezető a pénzügyminiszter álláspontját közölve elmondta, hogy ők is egyetértenek ezzel a javaslattal.

Felmerült az a kérdés is, hogy egyeztettek-e az Európai Központi Bankkal a benyújtás előtt, a kormány támogató nyilatkozatát megelőzően történt-e egyeztetés az Európai Központi Bankkal. Megtudhattuk, hogy nem történt, váratlanul, ha úgy tetszik, a benyújtást követően, egyféle kényszerhelyzetben tették ezt meg. Szavahihetően a kormány megvárta, hogy a három képviselő benyújtja ezt a módosító javaslatot, majd pedig a bizottsági ülésen - egyébként soron kívül, nem tervezett módon, külön ügyrendi eljárásban - az első napirend témájául tették múlt csütörtökön. Ezt követően valóban egy négyórás vita zajlott, melynek keretében számba vettük az egyes módosításokat. A vita minőségére jellemző, hogy Göndör képviselő úrnak akkor az volt a legfontosabb érve, hogy ezek csak technikai módosítások, csupán hat röpke kis módosítás van benne - ezek tehát nem lényegi kérdések -, és az az előterjesztés erénye, hogy egyszerű, átlátható és tiszta.

Nézzük meg, hogy valóban egyszerű, tiszta és átlátható-e. Ha a legfontosabb részét nézzük - hogy a kormánynak milyen befolyási lehetőséget ad, az elmúlt két és fél év működését követően milyen többletlehetőséget teremt a függetlenség korlátozásában -, akkor nyugodtan állíthatjuk, hogy most két monetáristanács-tagot vissza kívánnak hívni, Európában példátlan módon, nem várva meg a hatéves kinevezési határidő lejáratát - erre Magyarországon sem volt példa az elmúlt tizenöt évben -; ráadásul további olyan jogosítványt kívánnak adni, mely szerint a jegybankelnököt megkerülve, a tizenegy tagból ötnek közvetlenül a miniszterelnök kezdeményezheti a kinevezését. S miután az elmúlt két és fél évben a jelen lévő öt monetáristanács-tagnak is rendes, törvényes eljárás keretében, Medgyessy Péterrel egyeztetve történt meg a kinevezése, egyértelműen kifejezésre juttatja a kormány - tehát nem a képviselőket kell ostorozni ebben az ügyben, hanem a kormányt -, hogy támogatja ezt a példátlanul törvénysértő módosítást, és azt mondja, hogy igen, igényt tartunk a monetáris politika megfogalmazására, igényt tartunk a forintgyengítés lehetőségének érdekében a kormány közvetlen beavatkozására, hiszen mind Göndör képviselő úr, mind pedig a kormány folyamatosan azt tolmácsolta az elmúlt hetekben, hogy ők mindenképpen gyengébb forintot szeretnének.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 144 2004.10.26. 2:05  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy látom, már a bizottsági kisebbségi vélemények is igen harcos küzdelemre szorították a törvény előterjesztőjét. Szerényebben, bölcsebben, nyugodtabban!

A jegybanktörvény - Kovács Tibornak mondom - 36. §-a egyértelművé teszi azt, hogy nem egyetértési jogot kell gyakorolnia senkinek sem, hanem véleményezési jogot. Amit Kovács Tibor mondott, abban összekeverte az egyetértési és a véleményezési jogot. Természetesen, képviselő úr, ha úgy gondolták volna, hogy korrektül elő akarják készíteni ezt a törvényt, nyilván bekopogtattak volna a jegybankhoz, és megpróbálják egyeztetni ezeket a kérdéseket; amiről most kiderül, hogy kis bakit követett el az előző törvénymódosításnál is Göndör képviselő úr, éppen a vagyonnyilatkozat tekintetében, amit most kéztördelve beismert.

Ez a törvény talán sokkal jobb színvonalú lett volna, és talán az európai uniós folyamatok irányába hatna, és az eddigi magyar fejlődési trend irányába haladna az, ha nem visszalép ebben a tekintetben Magyarország, és nem Észtországgal, Lettországgal vagy Nagy-Britanniával hasonlítja össze, hiszen mind más-más történelmi szerepű és más-más fejlődési utat járt be. Akkor miért nem az Egyesült Államokkal vetette össze? Mert oly gyakran szeretik egyébként azzal összevetni a magyar gazdaság árfolyam-politikáját, csak egyet mondok. Most éppen az észtországi vagy a nagy-britanniai példa tetszik önöknek.

Nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogy Magyarország, amikor aláírta az Európai Közösséggel a megállapodást, akkor milyen törvényt hagyott jóvá, milyen törvényt mutatott be az egyeztetési folyamatban, és akkor bizony ez történt.

Én csak egy kérdést teszek fel Göndör képviselő úrnak, ott is megtettem, a bizottsági ülésen. Megtették volna ezt a törvénymódosítást 2001-ben is a polgári kormány számára?

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 148 2004.10.26. 2:05  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Képviselő úr, ne túlozzon! Egyértelmű, amiről itt szó van. Arról van szó, hogy talán az európai uniós normákat akkor is be kellene tartani, ha azt nem írják le. Erről szól a dolog, és bizony nem arról van szó, hogy ön engedélyt kérjen, de azért megkapta egyébként a frakcióvezető-helyettesi kinevezését és az alelnöki helyet, tehát semmi probléma egyébként, de talán mégiscsak jó lenne a törvényekhez ragaszkodás minimális feltételeit megteremteni, hiszen majd ha belemegyünk a részletek vitájába, ki fog derülni, hogy hány ponton aggályos alkotmányosan is, amit önök támogatnak most, és kiállnak mindenáron Göndör képviselő úr módosító javaslata mellett.

Mert valóban Babák Mihály képviselőtársam mutatott rá a lényegre, amikor hatástanulmányt kértünk a bizottsági ülésen, a költségvetési bizottság előtt, akkor azt mondták, hogy hát minek az. Hát igazuk volt, ha jobban megnéztük, egy hétre rá a költségvetési törvényben ott a hatástanulmány. Megmutatja a mérhetetlen eladósodás költségeit, ami csak ebben az évben meghaladja a sok száz milliárdot, megközelíti az ezer milliárdot, két és fél év alatt meg a négyezer milliárdos növekedést, akkor bizony annak a költségei hatalmas teherként nyomják a költségvetés készítésének a felelősségét.

 

(13.20)

És bizony, ha az államtitkár úr őszintén meggondolja, akkor el tudja mondani, hogy sok száz milliárd forint kötelezettségnek nem tudnak valójában megfelelni, csak takarékossággal, spórolással, létszámleépítéssel. A NATO felé nem tartjuk be a szerződéses kötelezettségünket, a vatikáni megállapodást nem fogjuk tudni tartani az egyházi oktatás és intézmények tekintetében, és sorolhatnánk, hogy mennyi nehézség és gond van. Nyilván azért, hogy ezt meg tudják valósítani - egyébként erre az Állami Számvevőszék is felhívta a figyelmet -, bizony, megint eléggé kétséges a kamatok megtervezése. Ezt szeretnék most önök leszorítani. Sajnáljuk.

Köszönöm. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 192 2004.10.26. 2:04  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Gulyás László elérte a célját, demagógiát hirdetett, demagógiát sikerült mondania. De a végén még el is szólta magát, mert megkérte a jegybankelnököt, hogy távozzon - ugyanolyan elegánsan, finoman, ahogy biztos otthon szokta: szegény testület, szegény önkormányzat, szegény település; ennél talán többet érdemelt volna, több pénzt, és többet érdemelt volna. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Meg is kapta!) De hagyjuk ezt, mert nem érdemes ezzel foglalkozni, csak a képviselő úr magas szintre felemelte a vitának ezt a részét. Ha eltekintenénk tőle, talán előrébb jutnánk. (Gulyás László: Mondok még jobbat!)

Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon jól tudja, ha már őszintén szeretett volna szólni, volt KSH-dolgozóként is, amikor még ezekkel foglalkozott - de oda akar visszamenni is, gondolom, tehát azért nyugodtan mondhatom -, ha ön valóban azt gondolja, hogy nem fog 60 százalék fölé menni az adósság jövőre... Kössünk egy egyezséget: ha megtörténik, lemondanak. Ha 59 százalék fölé emelkedik a GDP-arányos adósság mértéke, a kormány köszöni szépen, az ellenzéknek igaza volt, valóban távozni fogunk.

(14.10)

Hiszen most azt mondta, be fogjuk tartani az európai uniós monetáris kötelezettséget, a 60 százalékot még nem érte el, jól állunk. Lássuk majd, bátran, lendületesen lehet erre válaszolni.

Másrészt, államtitkár úr, én a miniszter úrtól már megkérdeztem, hogy mennyi kamattal számolnak önök az államadósság törlesztéseként. Mondják el itt, nyilvánosan, mert ez korábban még nem hangzott el. Azt a bizonyos hétszázegynéhány milliárd forintos törlesztést, amit jövőre terveznek, mekkora kamattal kívánják kifizetni?

Kérdezem, hogy hatásokat vizsgáltak-e. Milyen hatása lesz annak, ha az inflációs mérték tényleg nagyobb lesz? Mit fog az jelenteni a magyar gazdaságnak? Erre adjon választ! Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 204 2004.10.26. 2:07  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kóródi Mária és az SZDSZ, azt gondolom, elég határozottan kiáll az MSZP ilyen agresszív nyomulásának - nem értem. Javaslom, mélyedjünk el egy kicsit az önök holdudvarát is jelentő liberális gazdaságpolitikusok eszmefuttatásaiban. Önök ugyan nagyon szeretik azt mondani, hogy a demokrácia intézményrendszerének a védelmezői. Volt erre jó pár példa az elmúlt években, amikor ezt hangoztatták, különösen akkor, amikor ellenzékben voltak. Nézzük, amikor kormányon voltak, akkor most mit tesznek, amikor a demokrácia, a demokratikus állam egyik alapelve, hogy a súly-ellensúly hatás megtörténjen, akkor talán még nem közgazdászként is azt mindannyian megértjük, hogy fiskális és monetáris politika két ellentétes, más célrendszerrel, más logikával működő rendszer.

Gondolom, a liberális közgazdászok is elismerik azt, hogy ezen két célrendszer között nem lehet úgy összhangot teremteni, hogy egyiket a másik alá rendeljük. Hiszen ha egyiket a másik alá rendeljük, és adott esetben a költségvetés mohóságát alárendeljük a forint értékállóságának, annak az a következménye, hogy elszegényedik a magyar munka, elszegényedik az ország vagyona, és végeredményben pont annak ellentéteként, hogy az Európai Unióhoz felzárkózzunk, egy leszakadási folyamat erősödik. Oly gyakran szeretik mondani a hajléktalanok, a munkanélküliek nehéz helyzetét, a különböző szociálisan igen érzékeny területeket, amiket meg szoktak jeleníteni, bizony annak fontos része, hogy mennyit ér a magyar forint, és ehhez mit tud a kormányzat tenni. Ma egyértelműen látszik, hogy a kormányzat erőteljes nyomást kíván gyakorolni a forint gyengítésére; nem az itteni törvényben, amit hozzá szoktak mondani például a miniszterelnökök.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 230 2004.10.26. 2:11  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr! Ha ez így lenne, akkor miért kell ez a törvény? Miért támogatják önök ezt? Ha ez valóban ennyire rendben lenne az önök részéről is, akkor azt mondanák, hogy valóban ez a 12 százalékos exportbővülés, ez a kiváló gazdasági teljesítmény, amelyet a magyar gazdaság teljesített ilyen árfolyam mellett, ilyen monetáris politika mellett, ezt meg kell őrizni, mert ez egy nagy értéke a magyar gazdaságnak. Nem ezt teszik. Elmondják, hogy milyen remekül nő az ipari termelés, milyen remek az exportteljesítmény, és utána pedig a Járai úrra és a Nemzeti Bankra visszalöknek minden mást, ami rossz, amit egyébként a költségvetés kiadási oldalán rontanak el, a mezőgazdasági támogatások tekintetében vagy éppen a minimálbér alacsonyan tartása tekintetében, azért meg mindenért valaki mást akarnak felelőssé tenni.

Vagy a másik, amit tesznek, hogy a múltról beszélnek. De még az államtitkár úrnál maradva, hiszen a múltat idézte, talán mint volt KSH-s is tudja: mennyi is volt bizony az az 1998-as inflációs ráta, amivel a polgári kormány, az Orbán-kormány átvette a kormányzást? 18 százalékos volt. (Göndör István: 14 százalék volt, képviselő úr!) Utána kérdezem én, két percben… (Göndör István: Tessék megkérdezni a bankelnök urat!) Göndör képviselő úr is kap szót. Vizet kérek, hogy vigyenek hozzá, nyugodjon meg, mert úgy látom, rendkívül ingerült, amikor a múlt kellemetlenebb adatairól szólunk. (Göndör István: Amikor nem mond igazat most már sokadszor a képviselő úr!)

Utána mi történt? Egészen két éven keresztül, amikor Surányi György volt a jegybank elnöke (Dr. Faragó Péter: Aki elegánsan lemondott!), akkor egy csúszóárfolyam volt, folyamatosan leértékelődött a forint, és 10 százaléknál képtelen volt lejjebb menni ez a kamatláb. Bizony, amikor átadta az Orbán-kormány a Medgyessy-kormánynak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor 5,6 százalék volt ez a pénzromlás, ez az infláció. Ezek a tények.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
178 248 2004.10.26. 2:06  119-334

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kovács Tibornak szeretném mondani: az Európai Unióban nincs olyan jegybank, amelyiknek nem egy volt pénzügyminiszter az elnöke, képviselő úr? (Kovács Tibor: Nem ezt mondtam.) Dehogynem! Kérdezem azt, most miért állít olyat, ami nem így van. Most is van befolyása a kormánynak a tagok kinevezésére. Sőt, mondom, amióta önök vannak kormányon, bizony 5 olyan tagja van a 9 tagú testületnek, aki már Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején... - lehet, hogy önök már megtagadják, de akkor is azt kell mondanom, az önök többsége által alkotott kormány feje egyetértett vele, a jegybankelnökkel közösen. Egyetértett vele, és ezt az egyetértést, most úgy látom, kifogásolják, mert szeretnék, ha átléphetnének a jegybank elnökén, és közvetlenül Gyurcsány Ferencnek adnák meg a lehetőséget, hogy kijelölje a saját megbízottjait a monetáris tanács többségében.

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Nagyon jól tudja, hogy ennek viszont óriási ára van. Hiszen valóban a költségvetés hiányával kapcsolatos adatokról államtitkár úr hallgat. Bölcsen hallgat, mert nagyon jó kérdést tett föl képviselőtársam, Tállai András, amit már én is föltettem, hogy mennyi kamattal számoltak, tisztelt államtitkár úr, a 2005-ös költségvetésben az államadósság kifizetésére. Álljon fel, és mondja el! (Göndör István: Pénteken!) Mondja el, hogy milyen euró- vagy dollárárfolyammal számoltak a 2005-ös költségvetésben. Mondja el azt is, hogy itt egy évvel ezelőtt éjszakába nyúlóan, hajnalig vitatkoztunk az autópálya-építés finanszírozási módjairól. Azzal a kétszázegynéhány milliárd forinttal szemben, amit 2005-ben be kellene tenni a költségvetésbe, mennyi tettek bele? 30 milliárdot? 200 milliárd hiányzik belőle, az önök egyébként már csökkentett programjához képest? Ugye, ez nagy probléma? A főnökeinek is nagy probléma. Legyünk őszinték!

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
181 48 2004.11.03. 2:03  13-469

DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Azt gondolom, Katona Tamás pénzügyminisztériumi államtitkár messze nem az államtitkári, messze nem a pénzügyminisztériumi gondosság és számítás szavaival élt, hiszen mindenki nagyon jól tudja - a szakmában legalábbis -, hogy a kereskedelmi bankok által finanszírozott hitelek messze drágábbak, mint az állam által felvett hitelek.

Bizony, tisztelt államtitkár úr, sajnos nem sikerült kimutatniuk, hogy a következő évekre, évtizedekre az ilyen, úgymond, magántőke-bevonású, de egyébként kötelező állami feladatokat finanszírozó ügyekben milyen kötelezettséget kívánnak vállalni, és ennek mi lesz az ára, mi lesz a többletköltsége. Azt, hogy kinek mennyi haszna van, igazából nem az államtitkár úr dolga hangsúlyozni. Az nyilván egy másik kérdéskör, hogy kinek mekkora haszna lesz ebből az ügyből. Nyilván lesz a magánbefektetőnek haszna, és remélhetőleg lesz a magyar állampolgároknak is haszna belőle.

De, államtitkár úr, ez a költségvetés arról szól, hogy eladósították az egész költségvetést. Gyakorlatilag nincs további olyan mértékű hitelfelvételi lehetőségük, amely legalább minimálisan, mondjuk, a felsőoktatási intézmények előadóira, kollégiumaira és a megfelelő épületek felépítésére módot adna. Ezért most egy újabb eladósodási technikát találtak ki - egyébként úgynevezett pénzügyi innovációnak hívják -, amely, az a gyanúm, hogy számvitelileg és az államháztartási törvény szerint is eléggé durva áthágása annak a szabályrendszernek, ami azt bizonyítja, hogy bizony nem fogja ráterhelni a következő években a költségvetésre azokat a technikákat, amelyekkel gyakorlatilag hozzá kellene adni az adósság növekedését ahhoz, amit önök most megpróbálnak az úgynevezett magántőke-bevonás címén túlkölteni, a költségvetésen túlnyújtózkodni. Ne tegyék ezt!

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)