Készült: 2020.04.01.20:00:27 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

153. ülésnap (2008.06.03.),  21-75. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása
Felszólalás ideje 2:15:49


Felszólalások:   17-20   21-75   75      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Államtitkár úr, már azt hittem, olyan sokrétű és sokoldalú a képesítése, hogy a képviselő úr által fölvetett speciális témákra is ön fog válaszolni, de akkor ezek szerint a válasz egy kicsit még várat magára.

Tisztelt Országgyűlés! Befejeztük akkor a napirend előtti felszólalásokat, így elkezdjük a soron levő napirend szerinti törvényjavaslatok tárgyalását.

Elsőként soron következik a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat, továbbá a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása és lezárása. A törvényjavaslatokat T/4318., T/4319. és T/4320. számokon kapták kézhez, a bizottságok ajánlásait pedig T/4318/1. és 2., T/4319/1. és 24., valamint T/4320/1. és 2. számokon a honlapon elérhetik.

Tisztelt Országgyűlés! Tegnap az Országgyűlés úgy módosította napirendjét, hogy a mai vita végén csak az alkotmánymódosító törvényjavaslat általános vitájának lezárására kerül sor, míg a Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslat és az önkormányzati törvény módosítását kezdeményező előterjesztés általános vitáját az ülésvezető elnök elnapolja.

Most az írásban előre jelentkezett képviselők következnek. Írásban előre két képviselő jelezte felszólalási szándékát, Wiener György és Tukacs István képviselő urak, az MSZP-frakcióból. 15 perces időkeret áll rendelkezésükre, úgyhogy ők kezdik meg a hozzászólásokat. Elsőként Wiener György képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Rendkívül fontos alkotmánymódosító törvényjavaslat fekszik a Ház előtt, mely egy teljesen új intézményt vezetne be a magyar alkotmányos rendszerbe.

Az alkotmánymódosító törvényjavaslat lényegében két elemből áll. Az egyik elem hagyományos alkotmányjogi kérdéseket tárgyal, hagyományos alkotmányjogi szabályokkal egészítené ki a ma hatályos alaptörvényt. A másik elem tartalmazza a felelős költségvetési gazdálkodásra vonatkozó szabályokat, illetőleg a Törvényhozási Költségvetési Hivatal mint új intézmény megteremtésére irányuló rendelkezéseket.

Ami a hagyományos alkotmányjogi szabályokat illeti, ezek eddig a magyar alaptörvényből lényegében hiányoztak. Miről is van szó? Arról, hogy a ma hatályos alkotmány nem tartalmaz arra vonatkozó rendelkezéseket, hogy miként is néz ki az ex lex állapot, milyen kezelést igényel az úgynevezett felhatalmazás, az appropriáció, és hallgat az indemnitás elvéről is. A beterjesztett alkotmánymódosító törvényjavaslat egyértelművé teszi azt, hogy Magyarországon nincs szükség külön felhatalmazási, úgynevezett appropriációs törvényre - egyébként eddig is ez volt a helyzet az államháztartási törvény alapján -, hanem amikor elfogadja az Országgyűlés a költségvetést, akkor egyben fel is hatalmazza arra a kormányt, hogy beszedje a bevételeket, és teljesítse a kiadásokat.

Az államháztartási törvény eddig is rendezte az úgynevezett ex lex állapotot. Ez a helyzet akkor áll elő, amikor a tárgyév végén az országnak nincs elfogadott költségvetése. Más azonban a helyzet akkor, amikor egy feles törvény rendelkezik egy ilyen alapvető jelentőségű alkotmányos intézményről, és más akkor, ha maga az alaptörvény. Ha az alaptörvény tartalmaz ilyen szabályt, akkor nemcsak az adott rendelkezés súlya növekszik, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy az Alkotmánybíróság az erre vonatkozó rendelkezést értelmezze, jogfejlesztő tevékenységet végezzen.

A javaslat tehát pótol olyan hiányosságokat, amelyek az alkotmányt eddig jellemezték. Megjegyzem, már évekkel korábban is felmerült az az igény, hogy az alkotmány tartalmazzon egy részletesebb közpénzügyi fejezetet, azonban az alkotmányozás folyamatának elakadása ennek az igénynek a teljesítését kizárta. A mostani törvényjavaslat tehát ebben az értelemben hiánypótló jellegű.

De, mint előbb már jeleztem, nemcsak alkotmányjogi szempontjából jelentős a törvényjavaslat, hanem állami intézményfejlesztési és gazdaságpolitikai, közgazdasági szempontból is. Egyfelől tartalmaz úgynevezett költségvetési felelősséggel kapcsolatos szabályokat. Ezek közül meghatározó jelentőségűnek tűnik az a rendelkezés, amely szerint a költségvetés elsődleges egyenlege, tehát kamatbevételek és kamatkiadások nélküli egyenlege mindig pozitív kell hogy legyen. Ez az előírás egyébként egyenesen következik a rendkívüli szigorú maastrichti kritériumrendszerből.

Van egy másik szabály is, amely már jóval problematikusabb, és az általános vita megkezdésekor több felszólaló is jelezte, hogy ezzel a rendelkezéssel semmiképpen nem tudnának egyetérteni. Ezen rendelkezés szerint az Országgyűlésnek és a kormánynak a költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül kell hatásköreit gyakorolnia. Ez a szabály teljesen helytállónak tűnik egy államháztartási törvényben vagy egy költségvetési felelősségről szóló kétharmados törvényben, ám semmiképpen nem való az alkotmányba.

(10.00)

Azért nem való, mert ez az Alkotmánybíróság számára egy túlzottan általános felhatalmazást adna, és bizonyos értelemben jogbizonytalanságot is eredményezhetne. Úgyhogy nemcsak az ellenzéki frakciók, hanem a Szocialista Párt parlamenti frakciója sem helyesli ennek a rendelkezésnek az alkotmányba való felvételét, éppen azért, hogy költségvetés-politikai kérdésekben ne az Alkotmánybíróságé, hanem a parlamenté legyen a döntő szó. Ugyanakkor az elsődleges egyenlegre vonatkozó szabály lehetőséget biztosít arra, hogy az Alkotmánybíróság ezt az egzakt rendelkezést figyelembe véve valóban megsemmisítse azt a költségvetési törvényt, amely ennek az alkotmányos előírásnak nem tesz eleget. Ilyen értelemben tehát azt mondhatjuk, hogy a felelős költségvetési gazdálkodás követelményét a két szabály közül az egyik már önmagában ki tudja elégíteni, a másikra is szükség van, de semmiképpen nem az alkotmányban, hanem kétharmados törvényben.

Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozására irányuló törekvést a kormány elsődlegesen azzal igazolta, hogy szükség van arra, a választási években se szaladjon el a költségvetési hiány, ne működjön Magyarországon is, miként számos más polgári demokráciában, az úgynevezett politikai ciklus jelensége. Ellenzéki képviselőtársaim pedig nyomatékosan azt hangoztatták, hogy ha Magyarország úgymond normális állam lenne, abban az esetben ilyen szabályokra nem lenne szükség.

A helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Nemcsak azért tűnik szükségesnek egy új intézménynek, a Törvényhozási Költségvetési Hivatalnak a megteremtése, mert az elmúlt évek magyarországi költségvetési gazdálkodásában a hiány túlzottan megnőtt - egyébként megnőtt nemcsak 2006-ban, hanem 2002-ben és 1994-ben is -, hanem azért, mert ennek az intézménynek a megteremtése szorosan összefügg a legújabb államfejlődési tendenciákkal. A szakirodalom már évekkel korábban jelezte azt, hogy létre kellene hozni egy fiskális politikai hatóságot, amelynek a jogállása és tevékenysége a nemzeti bankokéra, a független jegybankokéra hasonlítana.

Elsősorban ezt az elemet emelném ki hozzászólásomban, tehát nem arra helyezném a hangsúlyt, hogy meg kell fékezni az éppen aktuális kormányok költekezési kedvét, hanem arra, hogy a maastrichti kritériumok és a globalizálódó világ megköveteli ennek az intézménynek a megteremtését. Ugyanakkor hallatlanul vigyáznunk kell arra, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal vagy más ilyen jellegű intézményhez hasonló jellegű intézmény - mint például a költségvetési főtanácsadó intézménye, egy változatban egyébként ez is szerepel, vagy a költségvetési tanács intézménye szerepel egy harmadik változatban - ne korlátozza a parlamentáris demokrácia működését.

Nem érthettünk egyet 2006-ban a költségvetési tanács megteremtésére irányuló fideszes, KDNP-s javaslattal, mert ez a koncepció egyfajta árumegállító jellegű jogot adományozott volna a költségvetési tanácsnak, tudniillik, előrejelzése alapján a köztársasági elnök nagy valószínűséggel megfontolásra visszaküldte volna az elfogadott, de még ki nem hirdetett költségvetési törvényt a parlamentnek. Ugyanezen oknál fogva nem értettünk egyet a pénzügyi szakapparátusnak azzal az elképzelésével sem, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal álláspontját a parlament csak kétharmados döntéssel írhatná felül, s ugyanezen ok játszott szerepet abban, hogy az Alkotmánybíróságnak sem kívánunk egyfajta ilyen árumegállító jog jellegű felhatalmazást adni.

A Törvényhozási Költségvetési Hivatal döntően jelző jellegű intézmény. Jelzéseket ad arra nézve a kormánynak, a parlamentnek és a társadalomnak, hogy milyen is valójában az államháztartás helyzete. Olyan intézmény lenne ez, amelyet nem válthatna ki az Állami Számvevőszék hatáskörének a bővítése. Az Állami Számvevőszék ugyanis elsődlegesen egy ellenőrző jellegű szervezet, egy hagyományos polgári alkotmányjogi intézmény, mely Magyarországon a XIX. század végén jött létre, és szinte minden európai uniós tagállamban működik. Feladata az, hogy ellenőrizze a költségvetés előkészítésének és végrehajtásának a folyamatát, de alapvetően nem feladata az, hogy makrogazdasági előrejelzéseket készítsen, nem feladata az, hogy egyfajta konjunktúrakutatással és prognóziskészítéssel foglalkozzon.

Felmerült a vitában az, hogy egy költségvetés főtanácsadó vagy egy költségvetési tanács, vagy bármilyen más, hasonló jellegű intézmény a piacról megrendelhetne előrejelzéseket. Más azonban az, amikor egy konjunktúrakutató intézet - legyen ez a GKI vagy az Ecostat vagy bármilyen más - készít prognózisokat, majd utána negyedév múlva, fél év múlva azokat módosítja, megváltoztatja az aktuális helyzetnek megfelelően, és megint más az, amikor egy felelős állami intézménynek kell ilyen feladatot elvégeznie. Ezért nem válthatja ki a Költségvetési Törvényhozási Hivatalt az sem, ha a létrehozandó új intézmény megfelelő háttérapparátus nélkül a piacról rendelne meg prognózisokat, becsléseket, előrejelzéseket, mindenképpen szükséges az, hogy a Törvényhozási Költségvetési Hivatal vezetője, vezető elemzői, elemzői, főigazgatója, igazgatói, meghatározott köztisztviselői, illetőleg az első számú vezető, az elnök és az elnökhelyettes politikai felelősséget viseljen tevékenységéért. Ennek az intézménynek ugyanakkor pártsemlegesnek kell lennie, ezért nem az egyensúly, a pártok közötti paritás elve alapján történne a két első számú vezető megválasztása, illetőleg kinevezése, hanem kizárólag szakmai szempontok alapján.

A Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozása ugyanakkor nem irányulhat arra sem, hogy rendkívül szigorú költségvetési politikát folytasson a kormányzat. A felelős költségvetési politika kialakítása nem azonos az állandó, folyamatos restrikciókkal, megszorításokkal. Ebből a szempontból rendkívül jelentős a költségvetési felelősségről és a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szóló törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely különbséget tesz a belső és a külső tételek között. Teljesen egyértelmű, hogy a megszorító jellegű politika a belső tételekkel kapcsolatos egyedi döntéseket jelenti, míg az úgynevezett külső tételek kérdésköre függ össze a reformokkal, hiszen a külső tételek döntően szaktörvények által meghatározottak, és demográfiai, illetőleg magángazdasági folyamatok is befolyásolják azt, hogy a szaktörvények alapján a költségvetésnek milyen összegű juttatásokat kell biztosítania a címzetteknek.

Amikor a törvényjavaslat különbséget tesz a belső, illetőleg a külső tételek között, akkor egyben figyelemmel van arra is, hogy a költségvetési politikának nemcsak felelősnek, átláthatónak és szigorúnak, hanem anticiklikusnak is kell lennie. Ez a különbségtétel, amire az előbb utaltam, lehetőséget biztosít az anticiklikus költségvetési politika folytatására. Ezt a lehetőséget különösen felerősíti az a szabályrendszer, amely egy 4 éves időintervallummal kapcsolatosan szabályozza az úgynevezett reáladóssági követelményt. Tehát azt mondja ki, hogy a tárgyévet, tényévet követő második évnek, a t+2-dik évnek a reáladóssága nem lehet nagyobb, mint a tárgyév előtti második évnek, a t-2-dik évnek a reáladóssága. Ez a 4 éves időintervallum lehetőséget biztosít arra, hogy az egyes években, amikor a konjunktúra nem megfelelő, akkor történjen egyfajta könnyítés, lazítás a növekedés gyorsítása érdekében, ám t+2 évben már nem lehet a reáladósság-állomány nagyobb.

A kormányzat kompromisszumkészségét jelezve a szabályok közé felvette az úgynevezett kiadási plafonra vonatkozó fideszes javaslatot is, éppen azért, hogy egyértelművé tegye, hajlik arra, hogy konszenzust teremtsen, megegyezést keressen annak érdekében, hogy a magyar költségvetési politika hosszú távon is fenntarthatóvá váljon. Ugyanakkor azt is világosan látnunk kell, hogy a szigorú és fegyelmezett költségvetési politikának is vannak hátulütői, ilyen például az, hogy ez egyfajta növekedési áldozattal jár.

(10.10)

Ebben a kérdéskörben azonban a magyar parlamentnek nincs igazán hatásköre. Ameddig a maastrichti kritériumok érvényesek, azokhoz kell igazodni. Azt persze világosan látjuk, hogy a maastrichti kritériumok rendszeresen és állandóan felülkerekednek a lisszaboni stratégián, ezért valószínű, hogy hosszabb távon az Európai Uniónak is el kell gondolkodni azon, az erős eurót vagy a gyorsabb növekedést és a nagyobb arányú foglalkoztatást tekinti-e alapvető feladatának.

Köszönöm a figyelmüket. (Keller László tapsol.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tukacs képviselő úr jelezte, hogy eláll a felszólalási szándékától. Viszont írásban egy korábbi felszólaló jelezte felszólalási szándékát, úgyhogy Herényi Károly képviselő úr következik, az MDF-frakcióból; őt majd Kovács Zoltán követi, a Fideszből.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az első kérdés az - és erről beszéltünk múltkor, az általános vita megkezdésekor -, hogy milyen indokokkal támasztható alá egy ilyen hivatal létrehozásának a szükségessége. A Magyar Demokrata Fórum véleménye az volt, amikor ez a kérdés felmerült, hogy ha a jelenleg hatályos törvényeket a mindenkori kormányok betartanák, akkor nagy valószínűséggel egy ilyen hivatalra nem lenne szükség, hiszen minden esztendőben pontosan tudjuk a költségvetés elfogadásának a pillanatában, hogy a költségvetésbe foglalt számok legtöbbje biztosan nem tartható a következő esztendőben.

Ha valaki erre magától nem jönne rá, akkor elég elolvasni az Állami Számvevőszék ajánlását, illetve véleményezését, amelyet minden esztendőben a költségvetési törvénnyel egy időben kapunk meg az Állami Számvevőszéktől. Az Állami Számvevőszék rendre jelzi, hogy a bevételek felültervezettek - nagyon általánosítva -, a kiadási oldal pedig alultervezett. Ráadásul az államháztartásról szóló törvény sorozatos módosítása olyan mozgásteret ad a kormánynak a pénzügyi folyamatok tekintetében, hogy egészen jelentős összeghatár az, ahol pótköltségvetés beterjesztésére kötelezett. Ez azt jelenti, hogy minden esztendőben a kormányzati többség többé-kevésbé annak a tudatában fogadja el a költségvetési törvényt, hogy tudja, hogy annak számai nem betarthatóak.

A mi véleményünk szerint, ha ez a fajta gondolkodás így marad, létrehozhatunk bármilyen nevű vagy bármilyen funkciójú hivatalt, aminek a feladata az lenne, amit az előbb Wiener képviselő úr rendkívül színvonalasan és képletesen ábrázolt, mi a garancia arra, hogy ennek a hivatalnak az utasításait, jelzéseit, észrevételeit a mindenkori kormányzati többség vagy akár a parlament tudomásul venné. Ha ez így lenne, akkor ezt akár megtehetné az Állami Számvevőszék előrejelzésével is.

Tulajdonképpen itt másról van szó. Lehet, hogy nem teljesen adekvát az a példa, amit én most fel akarok hozni, de volt már a magyar történelemnek számos olyan szakasza, amikor a politikai döntéshozók kátyúba kerültek, és nem tudtak onnan kivergődni. Most többé-kevésbé itt tartunk. Most többé-kevésbé azt akarjuk elhitetni a magyar lakossággal, hogy a politikai elit képtelen bizonyos kérdések megoldására, képtelen egy normális költségvetési törvényt megalkotni, és ha ez sikerült is, képtelen annak a betartását egy esztendőn keresztül folyamatosan fenntartani, hogy a pénzügyi-gazdasági folyamatok rendben legyenek.

Ilyenkor - legalábbis a történelmünk azt mutatja - a nálunk bölcsebb politikusok választottak olyan megoldást, hogy a nehezen elfogadható döntések előkészítésére olyan társadalmi bizottságot hoztak létre, amiben nemcsak politikusok mint kevéssé elfogadott szereplők vettek részt, hanem részt vettek benne a civil élet, a gazdasági élet meghatározó szereplői. Az első világháborút, illetve a trianoni békeszerződést követően, amikor meglehetősen nagy káosz volt Magyarországon, az akkori magyar miniszterelnök egy 33-as bizottságot hozott létre 11 ellenzéki, 11 kormánypárti képviselővel és 11 olyan gazdasági szereplővel, akik meghatározóak voltak. A legfontosabb kérdéseket, például a nemzetközi segély felvételét - ez volt a kiváltó indok -, amit az Országgyűlés, se az ellenzéki, se a kormányoldal nem akart elfogadni, ez a bizottság készítette elő, és miután ellenzék és kormányoldal képviseltetett volt ebben a bizottságban, az Országgyűlés nem tehetett mást, mint elfogadta. Ez egy jó technika és jó technológia.

Most mi is valami ilyet próbálunk csinálni, hogy amit nem tudtunk magunktól megoldani, létrehozunk egy olyan hivatalt, ami majd az általunk meg nem hozott döntéseket előkészíti, és később, annak szakmai elfogadtatása után az Országgyűlés is elfogadja, és ehhez tartja magát. Ez egy jó elképzelés, ezért változtattuk meg álláspontunkat, és azt mondtuk, hogy bizony számos olyan ország van Európa boldogabbik felében meg a világ más tájain, amelyek fejlettebbek, a politikai kultúrájuk színvonala is nívósabb a mienknél, mégis létrehoznak egy ilyen hivatalt, nyilván azért, hogy egy ilyen nagyon fontos kérdést nemcsak a politikai döntéshozókra, hanem a társadalom egyéb szereplőire is bízzanak, legalábbis az előkészítését.

Tegnap a pénzügyminiszter úr a 17. olyan előkészítő tárgyaláson, ami ennek a törvénynek az elfogadását igyekszik megalapozni és elősegíteni, újabb javaslatokkal állt elő, hiszen látszik, hogy ebből a törvényből a jelen állapot szerint nem lesz semmi. Tudvalevő, hogy a törvény kétharmados többséget igényel. Ezt a kétharmados többséget, úgy tűnik, a jelen politikai helyzetben a kormány nem tudja megteremteni, és nem tudja a törvény mögé felsorakoztatni.

Vitatkoznék Wiener képviselőtársammal - ezt már tegnap ezen a bizottsági ülésen is elmondta -, hogy nem elfogadható dolog, ha a piacról akarunk olyan tudást vásárolni, amit később kormányzati és költségvetési kérdések megoldásában fel akarunk használni, és elvetette azt a C típusú megoldást, amely ennek a biztosnak a hivatalát szervezné meg. A mi álláspontunk az, hogy meg lehet ezt oldani. Ha csak a szomszédos országok egyikét nézzük meg, ott egy kutatóintézet van egy ilyen feladattal megbízva. Például az Állami Számvevőszéknek is van egy olyan kutatóintézete, amely alkalmas ennek a feladatnak az ellátásra, hiszen minden eszközzel, tudással, intellektuális felkészültséggel rendelkezik. Tehát a mi elsődleges szempontunk, hogy ha egy ilyen hivatal létrejön, az lehetőleg kerülje el a párhuzamosságot, és a lehető legolcsóbb és leggazdaságosabb legyen.

Én nem értek egyet Wiener képviselő úrral abban, hogy a piacról megvásárolt tudás nem egyenértékű azzal, amit egy ilyen hivatal munkatársai terjesztenének elő. Gondoljon csak arra, hogy a nagy londoni és a világ más nagyvárosaiban működő pénzügyi minősítő intézetek milyen hatással rendelkeznek a politikai döntéshozatal folyamatára. Teljesen mindegy, hogy mi itt a parlamentben milyen döntéseket hozunk, ha egy ilyen hitelminősítő, illetve egy ilyen pénzügyi minősítő minket visszasorol, akkor az abszolút nem veszi figyelembe azt a munkát, ami itt a parlamentben vagy az Országgyűlésben és a kormányzatban folyik. Tehát mi, ha a négy verzió vagy a négy variáció közül választani kell, valószínűleg ezt a típusú megoldást támogatnánk, egyfelől a viszonylagos olcsósága, másrészt az adminisztrációt nem elfogadhatatlan mértékben növelő tulajdonságai miatt, harmadsorban azért, mert mi nagyon jónak tartjuk azokat az adatokat és azokat az információkat, tudást, amit egy olyan piacról vásárolunk meg, ahol mérhető eredmények vannak.

Befejezésül csak annyit, hogy ha egy ilyen hitelminősítő vagy pénzügyi minősítő téved, akkor ennek ott következményei vannak. Akkor annak a vezetőjét, a vezető munkatársait páros lábbal azonnal kirúgják, amíg ez nem mondható el egy kormányhivatalról, mert ott mindenki megvonja a vállát, és azt mondja, hát igen, tévedtünk, nem így gondoltuk. Ennek a logikának az alapján maradhat egy kormány nagyon sokáig a helyén akkor is, ha éveken keresztül nem tudja betartani azokat a szabályokat, törvényeket, amelyeket egyébként önmaga fogadtatott el a saját parlamenti többségével. Tehát egyáltalán nem baj, ha ebbe a döntéshozatalba - és ez beleillik ennek a 33-as bizottságnak a logikájába is - bevonunk olyan külső szereplőket, akik akár törvény alapján működnek, akár nem, de nincsenek a parlament, illetve az Országgyűlés hatáskörében.

Egyébként ma egy órakor a költségvetési bizottság meghallgatja a független jegybank elnökét. Ezt csak azért mondom, mert azért itt vannak értelmezési problémák. Egy olyan független intézménynek a vezetőjét, akinek a függetlenségét törvény garantálja, miért gondoljuk, hogy nekünk ezekben az ügyekben meg kell hallgatnunk? De meghallgatjuk.

(10.20)

Összefoglalva, álláspontunk annyiban változott, hogy támogatjuk egy ilyen hivatal létrejöttét. Ez a hivatal legyen roppant hatékony, legyen olcsó, és ami a legfontosabb, hogy az általa meghozott észrevételeket, javaslatokat, döntéseket nem tudom műfajilag behatárolni, hogy milyen formában fogjuk ezeket az információkat megkapni, hiszen attól függ, hogy a törvényt milyen formában fogadjuk el, ezeket a szempontokat figyelemben tartva el tudjuk fogadni. De úgy látom, hogy a mi elfogadási szándékunk a kétharmados háttér biztosításához kevés lesz, és egyre kisebb reményt látok arra, hogy ez a hivatal fel fog állni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kovács Zoltán képviselő úr következik, a Fidesz-frakcióból.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Együttes és általános vitát folytatunk le a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról, az alkotmánymódosításról és az önkormányzati törvény módosításáról. A vita elsősorban a Törvényhozási Költségvetési Hivatalról szólt, a mai napon is erről beszéltünk, de talán méltatlanul kevés szó esett az önkormányzati törvény módosításáról, hiszen az önkormányzatok egyik fontos alrendszere a magyar költségvetésnek. Jelentős milliárdokról döntenek az önkormányzatoknál, illetve a központi költségvetés is jelentős milliárdokat nyújt az önkormányzatok számára.

Azt is tudjuk, hogy az önkormányzatiság az egyik legnagyobb vívmánya volt a rendszerváltásnak, az 1990. évi LXV. törvény kiemelt autonómiát biztosított az önkormányzatoknak, hogy a helyi döntéshozók, legközelebb lévén a választókhoz, legjobb belátásuk szerint hozzanak döntéseket. Ez a törvényjavaslat 2007 novemberében került benyújtásra. Beszédes önmagában a dátum is, hiszen ha visszagondolunk, az önkormányzatok részéről a kötvénykibocsátási hullám 2007 novemberét követően indult meg, miután ez a törvényjavaslat benyújtásra került. Az önkormányzatok kötvénykibocsátása 2006-ban 22 milliárd forintot ért el, ez mintegy megtízszereződött a 2007-es esztendő végén, vélhetően ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása is indukálta ezt.

Miért mondom ezt? Azért, mert jó néhány olyan önkormányzat is felvett ilyen jellegű hitelt, illetve bocsátott ki zárt körben kötvényt, amelynek ilyen nagyságrendben nem állt szándékában. Tette ezt azért, mert ez a törvény jelentősen korlátozza az önkormányzati autonómiát, gyakorlatilag ellehetetleníti a hitelfelvételt, hiszen az adósságkorlát alapja az önkormányzati szabad forrás, néhány nagyon gazdag önkormányzatot kivéve. Hiszen a helyi önkormányzat fejlesztési célú éves kötelezettségvállalásának felső határa az adósságkorlát-alap 80 százaléka. Ez így bonyolult mindenki számára, de engedjék meg, hogy mondjak néhány példát erre majd a következőkben.

Tudjuk, hogy az önkormányzati döntéseket és a finanszírozást legtöbb esetben a központi jogszabályok, illetve az ágazati jogszabályok határozzák meg. Feladatot rendelnek el az önkormányzatoknál, a többletkiadásokat azonban, kevés kivételtől eltekintve, nem vagy csak részben finanszírozza a költségvetés. Így az önkormányzatoknak központilag keletkezik forráshiánya, nem saját maguk idézik elő. Gondoljunk csak az oktatási kiadásokra, vagy akár a tb. által finanszírozott kórházi kiadásokra, amelyek jelentős adósságállományt keletkeztetnek. A működésben a bérpolitikai intézkedések, akár az illetményemelés, a pótlékemelés, a minimálbér-emelés, a költségvetés által évente számított és túllépett infláció, az áfajogszabályok és kulcsok változása mind-mind önkormányzaton kívül álló körülmény. Ugyancsak a fejlesztési kiadásoknál például az eszköz- és felszerelésjegyzék az oktatásban és az egészségügyben, akadálymentesítési feladatok előírása, szakmai jogszabályok előírása, például az amortizáció máig megoldatlan kérdése mind-mind önkormányzaton kívül álló intézkedés.

Így aztán előre nem lehet számítani, hogy milyen kiadások keletkeznek az önkormányzatoknál, a többletkiadások finanszírozását és a feladatok végrehajtását adott esetben ez meg is tilthatja, ami további adósságot keletkeztet. Gondoljunk például arra, ha a béremelést nem hajtja végre az önkormányzat, a központilag elrendelt béremelést, mert nem tud működési hitelt felvenni ennek a korlátozó szabálynak a következtében, a bíróság pedig megítéli az oda forduló közalkalmazottaknak, ez újabb adósságot keletkeztet. Nem veszi figyelembe ez a törvény az önkormányzatok gazdálkodását sem, azt sem, hogy ez egy folyamat, amelyet nem lehet leszűkíteni naptári vagy költségvetési évre. Eddig volt lehetőség, illetve még ma is van, és remélem, marad is az éven belüli likvid hitel felvétele helyett egy éves, de a költségvetési éven túlmutató hitel felvételére. Hiszen pont ez a lényege, hogy az év közben keletkező adósságot vagy kiadást nem egyenletesen osztja el a szabályozórendszer sem a bevételek, sem a kiadások tekintetében, ezért sok esetben év végén nyújtanak be olyan számlákat, amelyeknek áthúzódó hatásuk van a következő esztendőre. Ez egy újabb adósságot keletkeztetne az önkormányzatoknál.

Ilyen például az áfa visszaigénylése is, annak kiutalásáig a hitel itt is áthúzódhat a következő évre, vagy akár a pályázati pénzek esetében, mondjuk, ha három évre nyer el az önkormányzat egy pályázati forrást, itt utófinanszírozás van, a program kiadásait nem tudja majd megelőlegezni az önkormányzat. Ráadásul, ha áfa-visszaigénylés van, és ez jelentős összeget tesz ki, az APEH minden esetben megvizsgálja ennek jogszerűségét, ami hosszabb időt vehet igénybe. Mindannyian tudjuk, hogy az európai uniós források utólagos finanszírozással valósulnak meg. Gyakorlatilag kizáródnának ebből az önkormányzatok, csak néhány tehetős önkormányzat tudná ezt megelőlegezni. Ismerve a kiszámíthatatlan központi szabályozást, a költségvetésből származó bevételek sem prognosztizálhatók megfelelő pontossággal, tekintettel az évente változó szabályozásra.

Az önkormányzati feladatok és azok finanszírozási összhangjának hiánya miatt a bevételek és kiadások különbségéből számított adósságkorlát a költségvetési gazdálkodás folyamatát veszélyezteti. Megoldására az önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel, mert elsősorban nem saját döntéseik miatt, ahogy már említettem, merülhet fel az eladósodás kérdése. A finanszírozási reform évek óta várat magára. A gyakorlatban a hitel alapvető funkcióját nem hagyja érvényesülni ez a jogszabálytervezet, hogy a később keletkező bevételeit az önkormányzat megelőlegezze külső forrásból, például utófinanszírozás esetén, egyes esetekben a lakosság részére megállapított fizetési kötelezettségből, új adónemek bevezetéséből számított, vagy később keletkezett bevételek terhére.

Egy technikai jellegű probléma is van a jogszabályban, 90 napos hatályba léptetési határidőt ír elő a törvényszöveg, az indoklás érthetetlen módon ezt 30 napra szűkíti, vélhetően ezt ki kell javítani, mert ez nem teremti meg a törvény szövegének és indoklásának összhangját.

Szeretném elmondani itt a Házban, hogy nem az önkormányzatoktól kell félteni az állam eladósodását. Hiszen ha belegondolunk, a 8 ezer milliárdról 16 ezer milliárdra növekedett adósságállomány, ami az elmúlt öt esztendőben keletkezett, mintegy huszadrésze az önkormányzati adósságállomány. Ez is az utóbbi időben növekedett meg, akkor, amikor jelentős költségvetési finanszírozási korlátokat vezettek be a különböző ágazatok területén, mint a már említett oktatás vagy az egészségügy, amelyeket az önkormányzatoknak mint állami feladatot ellátóknak az állam helyett kell vállalniuk, és ha ehhez nem biztosítanak elegendő pénzeszközt, akkor ezt valamilyen formában, akár működési hitel, akár a fejlesztések esetén fejlesztési hitel formájában fel kell hogy vegyék.

(10.30)

Az önkormányzatoknak abban az esetben, ha ezzel a működési hitellel ki nem egyenlített adósságai keletkeznek, úgy máshonnét kell forrásokat megspórolni, adott esetben a szociális kiadásoknál, amiről tudjuk, hogy egyébként növekvő tendenciát mutat. A törvényjavaslat nem tér ki annak a problémának a rendezésére sem, hogy a megelőző években felvett hosszú lejáratú hitelek törlesztését és a felvett hitelek kamatait az adósságkorlátnál figyelembe kell-e venni.

Úgy látom, és javaslom is a képviselőtársaknak, hogy ebben a formában ez a törvényjavaslat az önkormányzatok számára elfogadhatatlan. Egy próbaszámítást is végeztek jó néhány önkormányzatnál az elmúlt évi költségvetési számokkal, amely azt eredményezte, hogy az önkormányzatnak nemcsak az új fejlesztési elképzeléseiről kellett volna lemondani, de a folyamatban lévő beruházások fedezetét sem tudta volna biztosítani.

Erre figyelemmel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség ezt a törvényjavaslatot részben mint alkalmatlant ennek a kérdésnek a kezelésére, részben pedig azért, mert az önkormányzati autonómiát messzemenően sérti, elutasítja, nem támogatja a zárószavazás során.

Köszönöm a figyelmüket. (Keller László: Ez világos beszéd. - Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Hargitai János képviselő úr következik, a KDNP-frakcióból.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Három kérdéskör van itt előttünk, és egynek az általános vitáját akarjuk lezárni, ez az alkotmánymódosításra irányuló része, ezért erről beszélek többet; mégis a harmadikkal kezdem, és azért, hogy ne kelljen róla érdemben beszélnem, ez az önkormányzatokat érintő rész, mert Kovács Zoltán képviselőtársam erről hosszasan beszélt.

A KDNP-frakció sem fogja támogatni az önkormányzati törvény módosítását, még abban a formában sem, amit a kormány a tegnapi ötpárti egyeztetésen kompromisszumos javaslatként előterjesztett, és ennek a kompromisszumos javaslatnak gyakorlatilag az lenne a lényege, hogy most már csak egy ponton nyúlnánk bele az önkormányzati törvénybe, amikor a likvid hitel fogalmát pontosítanánk, és azt az adott költségvetési évhez kötnénk. Kovács Zoltán képviselő úr hosszasan érvelt amellett, hogy ez miért járhatatlan. Ki kell mondani sokadszor itt az Országgyűlésben, hogy költségvetési eszközöket használ fel a kormány ahhoz, hogy átalakítsa az önkormányzati rendszert.

Az önkormányzati rendszer átalakításához lehet, hogy hozzá kellene nyúlnunk, én ezt akár elfogadom egy gondolkodási irányként, de nem gondolom azt, hogy a rendszerváltáskor megtelepített önkormányzati rendszert változatlan formában fel kell hagyni. Erről el lehet gondolkodni, de az meggyőződésem, sérti az alaptörvényt, hogy ezt költségvetési eszközökkel teszi a kormány. Az Állami Számvevőszék elnöke szinte minden évben a költségvetési bizottsági üléseken gyakorlatilag erre figyelmeztetett minket, a kétharmados törvényekhez nem hozzányúlva, költségvetési eszközökkel kezelve kell ezt a kérdést rendezni. Ez veszélyes, ahogy ő fogalmazni szokott, én meg azt gondolom, hogy egyszerűen sérti az alkotmányt.

Az alkotmány önkormányzatokra vonatkozó alapjogait most nem fogom itt felidézni, ezek változatlanok, ezekhez nem nyúlunk hozzá, és a költségvetési présen keresztül, a kasszakulccsal visszaélve mégis átalakítjuk ezeket a rendszereket. Itt a kormány a továbbiakban is erre tenne egy kísérletet. Elfogadhatatlan, hogy az önkormányzatokat, mondjuk, törvények kötelezik bizonyos feladatok ellátására, a kormány ehhez nem nyújt forrásokat, az önkormányzatoknak nincsen forrása, de a feladatokat el akarja látni; tudva, hogy nagy szabadsága van a feladat ellátásában, nyilvánvalóan hitelt kénytelen felvenni, és amikor ezt a lépést megtenné, akkor jön a kormány, és azt mondja, hogy itt is korlátozom. Ez egyszerűen így működni nem tud. A kormányzati felelőtlenséget, ami a parlament és a kormány magasságában zajlik, ezzel nem lehet büntetni az önkormányzatokat.

Sokadszor mondtuk el, és újra ráerősítenénk arra, hogy nézzük meg, mi az önkormányzati feladat, az mennyi forrást igényel, és így kezdjük szabályozni ezeket a kérdéseket, és nem úgy, hogy elzárjuk a forrás lehetőségét az önkormányzatok elől. Ebben az országban működik elméletileg egy normatív önkormányzati finanszírozási rendszer. Ez mára annyira normatív, csak annyira normatív, hogy az önkormányzatok több mint egyharmada már eleve az önhibáján kívül hátrányos helyzetű kategóriába soroltatik, azaz egy külön eljárási rendben kell pénzhez jutnia, ha ezt a kormány úgy akarja, mert itt a kormány dönt végül is ezekről a kérdésekről, hogy egyszerűen az adott évet végigéljék. Ebben a szituációban felvetni azt, hogy a hitelfelvételi lehetőségeiket is korlátozza a kormány, én azt gondolom, hogy ez átgondolatlan és felelőtlen, mert ez összedönti a rendszert.

A rendszert pedig valakik igénybe veszik, gondoljanak a szociális otthonokra, az egészségügyi ellátás rendszerére. Ne csak az önkormányzati politikusokat lássuk, mert ha csak őket látnánk, akkor néhány emberben felvetődhet a kérdés, hogy mondjuk, ilyen módon is kezelhető ez a kérdés. De ezeket a szolgáltatásokat valakik igénybe veszik, az önkormányzatoknak ebben nagyobb a felelőssége, azt gondolom, mint a kormánynak. Ilyen felelőtlenül nem lehet eljárni, ahogy a kormány eljárni szándékozik, és mondom, most már a hitelfelvételi lehetőségeknek is gátat szabna. Ráadásul nem az önkormányzati világ veszélyezteti az államháztartási egyensúlyt, bár ha továbbra is tart ez a forráskivonás az önkormányzati rendszerből, amit évek óta megszenvedtünk, akkor nyilvánvalóan az önkormányzatok is egyre többet tesznek majd hozzá a nem kívánt államháztartási hiányhoz.

A másik két törvényre térve, és elsősorban az alkotmányban gondolkodva, és részben a televízión keresztül az első felszólaló, Wiener György úr képviselő okfejtését is látva, ő azzal indított, hogy kétféle szabályt akar itt az alkotmány meghonosítani. Az egyik gyakorlatilag azoknak a szabályoknak az alkotmányba emelése, amely szabályok léteznek az államháztartási törvényben, de az alkotmányban lenne a helyük. Ezzel tökéletesen egyetértek, ha ezt célozzuk meg az alkotmány módosítása során, akkor én arra fogom kérni a frakciónkat, hogy támogassa ezt a törekvést. Tehát ezeknek az alkotmányba való szabályoknak az államháztartási törvényből az alkotmányba emeléséről van szó.

Itt csak mire gondolhatok? Magától értetődik, hogy költségvetést beterjeszteni a kormány fog, és zárszámadást beterjeszteni is a kormány fog. Ez eddig is teljesen világos volt számunkra, de kétségtelen, hogy nincs az alkotmányban szabályozva. Módosítást beterjeszteni, ezt már nem gondolom, hogy a kormány fog. Nemcsak a kormány tehet módosítást, hanem ezt meghagynám akár képviselőnek is, de hogy beterjeszteni zárszámadást és költségvetési törvényt, ez a kormány privilégiuma, ez számunkra teljesen elfogadható. Hogy az ex lex állapotot, amikor nincs elfogadott költségvetés, szabályozni kell az alkotmányban, megint magától értetődő lenne.

Viszont az alkotmányba semmi olyan szabályt nem emelnénk be - és itt van vita köztünk, ami közgazdasági tartalmú szabály. Ma lehet, hogy azt gondoljuk, hogy az elsődleges egyenleg kérdését úgy kell szabályozni, ahogy itt ez elő van írva, vitatkozhatunk azon, hogy maastrichti kritériumokból mi következik, vagy a lisszaboni szerződés mit diktál, ezek a szabályok változóak. Én azt gondolom, hogy közgazdasági jellegű szabályokat az alkotmányba nem emelnék, főleg ilyet, hogy fenntarthatóság. Az állami költségvetés fenntarthatóságának veszélyeztetése nélkül gyakorolja az Országgyűlés és a kormány a hatásköreit. Ezzel a szabállyal soha nem tudnánk mit kezdeni, ezek olyan puha és meghatározhatatlan jogfogalmak, amikkel nem megyünk semmire. Ezeket nem szabályoznám az alkotmányban, és az elsődleges egyenleg kérdését se vonnám alkotmányos szabályozási tárgykörbe.

Kell-e egy kétharmados törvény? - mert itt az alkotmány arról is rendelkezne, hogy egy költségvetési szabály a rendszerről kétharmados törvényben dönt, és ez a törvény szabályozza a költségvetés átláthatóságának és fenntarthatóságának kérdéskörét. A KDNP-frakciónak az egyeztetéseken is mindig az volt az álláspontja - ezt újra megerősítem, mert tegnap Veres János pénzügyminiszter úr az egyeztetések során a mi megállapodásainkat úgy elengedte maga mellett, és úgy tekintette az egyeztetéseket, mintha csak a Fidesz menne szembe a kormány álláspontjával, gyakorlatilag a KDNP álláspontja jó ideje az -, hogy nincsen szükség kétharmados törvényekre. Ha ezeket a közgazdaságinak mondott szabályokat, elsődleges egyenleg és fenntarthatósági ködös szabályokat nem emeljük be az alkotmányba, akkor nincsen értelme önmagában kétharmados törvényt alkotni.

Ha a kétharmados törvény vagy bármilyen törvény nem kap alkotmányos fogódzót, akkor az semmiféle garanciát nem jelent a betartására. Alkotmányos fogódzót közgazdasági kérdésekben pedig nem akartunk adni, mert azt mondtuk, hogy az Alkotmánybíróságot nem lehet ilyen helyzetbe hozni, hogy költségvetési tartalmi kérdésekről döntsön, ez a mindenkori kormánytöbbség feladata.

Tehát én azt gondolom, hogy erre a kétharmados törvényre nincs szükség. Egy egyszerű törvényt, 50 százalékkal elfogadható törvényt vagy az államháztartási törvény alakítását fontosnak tartanám, hogy átláthatóbb legyen, vagy az egész eljárási rendet, ami a költségvetés alkotását és a zárszámadás elfogadását szabályozza, az aprólékosabb és részletezőbb legyen.

(10.40)

Mindig elmondtam azt is, most is mondom, azt tartanám fontosnak, hogy az Országgyűlést vagy annak legalább költségvetési bizottságát beemeljük már a költségvetés előkészítésének folyamatába, s ne csak valamikor az ősszel, amikor már a sajtó előtt van minden, találkozzék a költségvetési bizottság azzal, amin a kormány egész évben dolgozott. Tehát az Országgyűlésnek adnék rangot, mert a költségvetési jog az Országgyűlés joga. A mi gyakorlatunkban ez nem így van. Tehát ezeket a kérdéseket úgy szabályoznám, hogy legalább az Országgyűlést vagy annak költségvetési bizottságát vonnám be a költségvetés előkészítésébe. Ezen keresztül kapna nyilvánosságot a költségvetés előkészítése.

A következő kérdéskör - s talán ez a legizgalmasabb a költségvetési szabályrendszer kapcsán -, hogy szükség van-e valamifajta hivatalra, amit eddig nem ismert a magyar alkotmányos rend. Én továbbra is azt gondolom, hogy az Állami Számvevőszéknek - persze lehetne még szabályozni, hogyan tegyen eleget ennek a feladatának; egyébként maradéktalanul meg tud felelni annak a feladatnak, amit a hivatalnak adnánk, vagyis a költségvetés véleményezésének - adhatnánk rangot. Rajtunk múlik, hogy ezeket a kérdéseket így szabályozzuk. Nem látom értelmét egy hivatal felállításának, hisz ennek a hivatalnak amellett, hogy viszonylag drága, igazából csak egy feladata lenne, a költségvetés véleményezése. Számomra ez a legszimpatikusabb megoldás. Ha nem a Számvevőszékben gondolkodunk, vagy a Számvevőszék mellett másban is gondolkodunk, akkor én ezt a tudást - néhány európai ország gyakorlatát követve - a piacról venném fel, hogy kimozduljunk a politika bűvköréből, kimozduljunk ebből a teremből, és a piacról szerezve ezt a tudást valahogy bevonnám ebbe az eljárási rendbe, mert annak is hírértéke lenne, ha tőlünk független meghatározó piaci szereplők, ilyen tudással rendelkező intézmények valamit állítanának a beterjesztett költségvetésről.

Számunkra ez lenne elfogadható. Mondom, elsődlegesen továbbra is az ÁSZ-ban gondolkodnánk. Nem fogadom el azt az állítást, amivel magyarázni akarják a dolgokat, hogy azért, mert az ÁSZ ellenőrzésre jogosult, a költségvetés véleményezése az ÁSZ-tól független intézményhez kell hogy kerüljön. Szerintem a kettő tökéletesen megfér egymás mellett. De ha abban gondolkodunk, hogy valami független intézmény is kerüljön be, akkor a piacról szerezném be ezt a tudást és nem máshonnan.

Ha kompromisszumokat akarunk találni - mert most már ideje lenne erről beszélni -, akkor azt gondolom, legalábbis ma ezt látom, nincs kétharmados támogatottsága az önkormányzati rendszer bármilyen féken tartásának. Azt, ami itt be van terjesztve, el kellene felejteni. Azt gondolom, nincs támogatottsága annak, hogy kétharmados törvényt alkossunk, és ebben a kétharmados törvényben közgazdasági szabályokat állapítsunk meg. Ez 50 százalékos költségvetési ügy. Azt gondolom, végre ezeket is el kellene felejteni. Főleg nincs értelme az egésznek úgy, hogy ennek egyébként sincs az alkotmányban megalapozott lába, tehát semmiféle garanciát nem jelent, nem jelent alkotmánybírósági kontrollt érdemben, ezért ezzel ne kísérletezzünk.

Ahol a megegyezés lehetőségét látom, az az alkotmánymódosítás azokban a szabályokban, amik léteznek, de az alkotmányba valók. Ahogy Wiener képviselő úr fogalmazott, arra én mindenképp ráerősítenék, és vagy az államháztartási törvényben, vagy egy 50 százalékos költségvetési szabályrendszert megalkotó törvényben a mi frakciónk partner lenne, de csak ebben.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László államtitkár úr.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Majd hosszabban is szeretnék reagálni, de most Kovács Zoltán és Hargitai János képviselő urak hozzászólása után szeretném kategorikusan világossá tenni, szó sincs arról, hogy itt az önkormányzati rendszer átszabását szeretnénk költségvetési eszközökkel végrehajtani. Egy fegyelmezett költségvetési politikát szeretnénk az önkormányzatoknál is látni.

Hargitai Képviselő Úr! Nem hosszú ideig voltam polgármester, egy Fidesz-KDNP-s többségű testületben két költségvetési irányelvet fogadtunk el, amely két költségvetési irányelv sarkalatos pontja az volt, amit most itt a törvényben is látunk. És a Fidesz-KDNP-s többség nem 80 százalékos mértéken, hanem 66 százalékos mértéken elfogadta azt a javaslatot, hogy korlátozzuk az önkormányzat hitelfelvételét, mert a jövőt éljük fel akkor, ha akár a 80, akár a 66 százalék fölé megyünk az eladósodás mértékében. (Dr. Hargitai János: Törökbálinton ezt meg lehet csinálni, de az Ormánságban nem!)

Szó sincs arról, hogy az önkormányzatok forrásait szűkítenénk, hanem arról van szó, hogy mindenképpen egy törvény által - sajnálom, hogy most kimondták, önök ezt nem akarják támogatni; egyébként eddig is volt korlát, csak nem volt olyan precízen megfogalmazva, mint ahogy most a törvényben megvan - feltétlenül szükséges lenne úgy, ahogy az államháztartás más alrendszerében is, egyfajta korlátot állítani az eladósodás elé az önkormányzati szférában is.

Erről szól ez a törvényjavaslat, semmi másról, tisztelt képviselő úr. Nagyon szerencsétlen az, ha ennek a törvénynek a kapcsán egész más célkitűzéseket vélnek fölfedezni a törvényjavaslatban.

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Wiener György képviselő úr, az MSZP-frakcióból.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Pozitívan értékelem azt, hogy Hargitai János is szükségesnek tartja az alkotmány módosítását bizonyos kérdésekben. Jelzem számára, hogy a szocialista frakció sem fogadja el azt az általános klauzulát, amely szerint az Országgyűlésnek és a kormánynak a költségvetés fenntarthatóságának a veszélyeztetése nélkül kell a hatásköreit gyakorolnia, mert ez az Alkotmánybíróság számára olyan lehetőségeket biztosít, ami amúgy éppen a jogbiztonság elvével ellentétben áll. Ugyanakkor a frakció - akárcsak a kormány - szükségesnek tartja, hogy az elsődleges egyenlegre vonatkozó rendelkezés bekerüljön az alaptörvénybe. Nem idegen az alkotmányozástól az ilyen jellegű szabályok felvétele.

Két példát mondanék. A lengyel alkotmány kimondja, hogy az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, ebben az értelemben tehát egy maastrichti kritériumelem a lengyel alaptörvényben megjelenik. A másik példa a német alkotmány. A Német Szövetségi Köztársaság alkotmányába a hatvanas évek végén került be az a rendelkezés, amely éppen a konjunkturális ingadozások kiküszöbölése érdekében egy úgynevezett konjunkturális betét intézményét hozza létre. Ennek a betétnek az a lényege, hogy állami szerveknek a banknál meghatározott pénzösszeget kamatfizetés nélkül kell letétbe helyezniük, amelyet aztán felhasználhatnak abban az esetben, ha a gazdasági ciklus a dekonjuktúra állapotába megy át.

Ami pedig az önkormányzati kérdéskört illeti: meg tudom erősíteni Keller László államtitkár úr állítását, a Szocialista Párt nem készül az önkormányzati rendszer átszabására, költségvetési eszközökkel sem kíván erre ösztönözni, csupán az a helyzet, hogy egy kiigazító költségvetési politika alól sajnos az önkormányzatok sem tudnak mentesülni.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Babák Mihály képviselő úr jelentkezett hozzászólásra.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Mélyen tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a törvényjavaslattal is úgy vagyunk, hogy semmi sem átgondolt benne, mint ahogy hetedik éve semmi sem az állam pénzügyeiben. Be kellene tartania a kormánynak azt a szabályt, ha törvényt hoz a parlament elé, akkor hatástanulmányt is készít. Úgy gondolom, hogy a rövid távú célok irányába való rögtönzés, amely jellemzi a kormányt, helytelen, rossz dolog, és úgy gondolom, egy parlamentnek átgondoltan kell egy törvényt hozni, törvényt módosítani, s nem egy széljárás, egy rossz időjárás, egy bal lábbal való felkelés kapcsán egy kiragadott kérdést szabályozni úgy, amely alapjában véve látszhat úgy is, hogy helyes. De, mélyen tisztelt hölgyek és urak, a dolgok mindig mindennel összefüggenek, s ha egy helyen valahol a lyukat betömik, akkor lehet, hogy száz keletkezik helyette, ha azt nem jól csinálják.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én az önkormányzati törvénnyel kapcsolatos korlátozásokhoz szeretnék hozzászólni, egész pontosan a hitelfelvételhez. Jó ha tudják, hogy az önkormányzatok önrendelkezéssel bírnak, egy településen szabályozzák az életviszonyokat, szolgáltatnak, és ehhez pénzre van szükség. A rendszerváltásnak egy nagyon fontos momentuma volt az, hogy a településen élők önrendelkezését megalapozta.

(10.50)

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az utóbbi hét évben ez az önrendelkezés, az önkormányzatiság megszűnt. Jó ha tudják: megszűnt. Tanácsrendszer van ismételten. Miért van tanácsrendszer? Hát van döntési jogosítványa egy képviselő-testületnek? Kap az államtól, a központi költségvetésből egy bevételt, kipótolhatja helyi sarccal, helyi adóval, s ugyanakkor a törvények odarendelnek bizonyos feladatokat - és jó, ha futja ezekre a feladatokra a két forrásból inkasszált pénz. Hölgyek, Urak! Nem futja! Óriási a baj!

Az Állami Számvevőszék jelentéséből tudható, hogy Magyarországon az önkormányzatok kétharmada csődben vagy csőd közelben van. Hölgyek, Urak! Akkor mi a baj? Nagy a baj! Ugyanis az állami költségvetés restrikciós metódusokkal, azaz megvonással, konvergenciával, megszorítással elsorvasztja azt a nagy ellátórendszert, amely nagyon fontos az emberek oldaláról, hiszen a szociális kérdésektől kezdve, a köztemetéstől kezdve a köztisztaságig mindenféle dologról gondoskodnia kell. Egy kormány nem ilyen gondoskodó, hölgyek, urak, mint egy települési önkormányzat! Az emberek életviszonyait közvetlenül befolyásoló kérdésekről van szó.

Most ehhez is hozzá kívánnak nyúlni; önök rosszul finanszírozzák az országot, rosszul finanszírozzák az önkormányzatokat, és most még a hitelfelvétel lehetőségét is korlátozni kívánják. Hozzáteszem, ez a hitelfelvétel mostanság elsősorban az uniós források megpályázása céljából szükségeltetik. Ugyanis nem engedhetik meg az önkormányzatok, hogy ha egyszer uniós fejlesztési forrásokhoz juthatunk, akkor ne legyen hozzá szükséges önerő. Önök erről az önerőről nem gondoskodtak, de még a működésről sem!

Nos, úgy gondolom, tényleg nagy a baj. Az állami költségvetés és maga az ország államcsőd közelében van, naponta 6 milliárddal növekszik a hiány, és nincs önkorlátozás a kormány részéről. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az önök költségvetési politikájával, a hozzáértésükkel van baj. Nem hivatalokat kell ismételten fölállítani: szakértő módon, hozzáértő módon, higgadtan, nyugodtan, átgondoltan, netalántán egy törvénynél a hatástanulmányt is figyelembe véve, sőt a szakmát, a reálszférát, a hozzáértő embereket is figyelembe véve kellene költségvetési törvényt alkotni. Szóval, nagy a baj.

Hasonlítsuk össze az önkormányzatokat például egy céggel! Ha egy reálszférában lévő cég nem tud jó üzleti tervet csinálni, akkor az csődbe megy. De higgyék meg, a reálszférában, mindentől függetlenül, attól függetlenül, hogy nem kiszámíthatók az adójogszabályok, miután alkalmazkodik, és egy típusú vagy közel egy típusú szolgáltatást végez, kiszámíthatók a viszonyaik. Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Most beszéljük ki azt, hogy kiszámítható-e ma egy önkormányzat költségvetése, működése. Bejelentem, hogy nem kiszámítható. Hiszen az önök kénye-kedve szerint a normatívák évente csökkennek, faragják; nézzük csak például a közoktatás kérdését!

Azon is vitatkoznak manapság már, és elméleteket gyártanak, hogy a közoktatás állami feladat-e vagy önkormányzati feladat. Állami feladat az állami közoktatás. Ugye, voltak szép idők, amikor ennek a közoktatásnak az állami normatívája a működéséhez és fenntartásához szükséges költségnek 80-90 százalékát biztosította, az állami költségvetés. Lezüllöttünk 55 százalékra. Nem a közoktatásban kell a hibát keresni, hanem a feltételeiben, a finanszírozásban!

Úgy gondolom, ez nem tartható. Nem tartható a kiszámíthatatlanság, hogy a jövőt sem látja egy település, és minden évben, sőt év közben is az önök változó szabályaihoz kell alkalmazkodni, amikor fontos, embereket érintő, nagyon fontos települési szolgáltatásokat kell ezekből a forrásokból biztosítani, és ezen szabályok mentén is. Gondolják csak végig, milyen széles skálát, milyen széles körű feladatokat telepítettek az önkormányzatokhoz!

Nézzük a felelősség kérdését! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A település költségvetéséért és pénzügyeiért a polgármester felel, büntetőjogilag, anyagilag is. Tudják, vannak perek is. Tessenek megmondani, mikor felelt a kormány az állami költségvetés hiányáért?! Lemondott egy pénzügyminiszter? Felelősségre vonták, hogy nem tartotta be az állami költségvetés normatíváit, amelyet magára szabott? Nem tartotta be, és nem volt ilyen, hölgyek, urak! De nem is kellett korábban, mert igyekeztek betartani az állami költségvetést. Önök pedig kényük-kedvük szerint módosítják év közben - emlékezzenek csak vissza, amikor a Medgyessy-kormány idején elrugaszkodtak itt a hiányok! Állítom önöknek, hogy egy településen egy polgármester, egy képviselő-testület, egy pénzügyi bizottság jobban kalkulál, mint önök, felelősebben.

Felelőtlen a gazdálkodás. Most önök felelőst keresnek az állami hiányokért, az állami gondokkal szemben, és mutogatni kívánnak, mint ahogy teszik mindig ezt a politikában, hogy mindig valaki hibás. De nem önök! Nem önök, akik irányítják az országot, hetedik éve kormányoznak, hanem az önkormányzatokat kívánják ezért felelőssé tenni. No, kérem, kikérjük magunknak!

Szóval, úgy gondolom, hogy ha felelősen gazdálkodunk, felelősen vezetjük a településeket mint polgármesterek, jár az a felelős döntési lehetőség is, hogy akkor és olyan mértékben vegyen föl egy önkormányzat hitelt, ahogy azt a település közössége, törvényesen megválasztott képviselő-testülete fontosnak tartja. Úgy gondolom, ha valaki ott hibázik, azt fél perc alatt megbillentik - nem úgy, mint most a kormánynál. És az az igazság, az az érzésem, mert mindig a céljaikat kell keresni és mögé kell tudni látni: mi a célja ennek a törvényjavaslatnak? Miért kellett beterjeszteni? Önök attól félnek, hogy az önkormányzatok teszik tönkre az országot és a pénzügyi helyzetét? No, nem! Felelőst keresnek, és másra kívánnak mutogatni.

Nézzük meg, miért jutottunk idáig! Önök a szakmai törvényeknél sok esetben még továbbra is spannolják a feltételeket. Ugyanakkor az ahhoz szükséges pénzt sosem rendelik hozzá. Szokták ezt mondani régebben: aki á-t mond, mondjon b-t is. Ha önkormányzatnak feladatot szignál és kötelezi, akkor tegyen mellé forrást is - no, ezt nem teszik meg sose. Úgy gondolom, ez sem tartható. Éppen ezért ténylegesen fontos áttekinteni a kormánynak, ha egyszer kormányoznak, az önkormányzatok szolgáltatásait, kötelező feladatait, és a mellé a pénzt is oda kellene rendelni.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amikor arra bazíroznak, hogy szembeállítanak minket a saját lakosságunkkal, hogy helyben adókból pótoljuk ki a helyi közoktatás, közvilágítás, köztisztaság, hadd ne soroljam még, szociális ellátás hiányzó forintjait, akkor szembeállítanak a reálszférával is, a helyi lakosokkal. Nem tartható ez az állapot! Ők sem hiszik már, hogy mi tehetünk a helyi adók mértékének emeléséről, de nem is lehet már emelni, hiszen a reálszféra és a lakosság tűrőképessége is korlátozott. Ugyanis rosszabbul élnek, ténylegesen.

Vagyis úgy gondolom, nem bűnbakot kellene keresni, hanem sürgősen le kellene számolni azzal a pazarlással, azzal a gazdálkodásnak nem nevezhető pénzköltéssel, hogy folyik mindenhol a pénz. És nem arról hallunk, hogy a központi közigazgatás költségeit csökkentenék, ott racionalizálnának - mert ilyen nem volt, hölgyek, urak! Eltörölték az államtitkári posztot - többet vettek föl. Eltöröltek hivatalokat - lettek kft.-k, kht.-k. Szóval, folyik mindenhol a pénz.

Tudják, hogy egy települési önkormányzat hogyan készíti a költségvetését? Itt mindig szó van arról a parlamentben, hogy nullabázisú vagy bázisszemléletű. Hölgyek, urak, képzeljék el, hogy korszerű módon csinálják: nullabázisú költségvetést kalkulálnak. Amikor megnézik, melyik feladathoz mennyi pénz kell. Önök nem ezt teszik. Itt benyújtja minden tárca az igényét, és akkor vagy elfogadják, vagy nem. Levesznek x százalékot, vagy tesznek hozzá még többet.

Úgy gondolom, ebben a kérdésben és az önkormányzatiságban nem szabad ehhez hozzányúlni, nagyon fontos demokratikus vívmányról van szó, és meg kell szüntetni a tanácsrendszert. Felelős önkormányzatok vannak, de legyen felelős a kormány is a saját döntéseiért, a saját előterjesztéseiért!

Max Webert sem ártana tanulmányozni; többek között azt mondta: cél, feladat, szervezet, feltétel. Tudni kellene, hogy mi a kormány célja, aztán milyen feladatokat, milyen szervezeteket kíván, és milyen feltételeket, milyen pénzeket kíván mellétenni. Úgyhogy el kellene ezen gondolkodnunk, hogy a szakszerű kormányzásnak, a felelős kormányzásnak eljött már az ideje, hiszen olyan mélyre süllyedtünk, és olyan komoly pénzügyi válság van ebben az országban, hogy a kilábalás lehetőségét sem látják sokan.

Én úgy gondolom, egy ország depressziós nem lehet. Bizakodás kell, reménység. De nem hivatalok felállításával! Hölgyek, Urak! Visszatérek most a Költségvetési Hivatal kérdésére, amely, mondhatnánk, jó is. Tényleg kellene egy igazi, amely a kormány sarkában áll. Van ilyen: az Állami Számvevőszék. Tessék mondani, államtitkár úr, mikor vették tudomásul és komolyan az Állami Számvevőszék jelzéseit, kifogásait, észrevételeit, javaslatait, megalapozott szakmai javaslatait is? Nem vették figyelembe.

(11.00)

Hadd mondjak egy dolgot a költségvetésről, az önkormányzatiról, hogy amikor önök bérintézkedést tesznek, milyen álságos sok esetben. Adnak egy bizonyos rétegnek, a pedagógusoknak, az egészségügyben dolgozóknak béremelést egy adott évben, mint ahogy volt ez 2002-ben is. A következő évben a nyakunkba varrták. A költségvetésben a normatívák ezeket sosem finanszírozzák. Tehát ha önök bejelentenek bármit, akkor mindig másnak a szerszámával a csalán esete történik, a következő évben sosincs mellette az állami finanszírozás.

Úgy gondolom, nincs szükség Költségvetési Hivatalra. Komoly, felelős kormányzásra van szükség és a szakma, a reálszféra, azonkívül a Számvevőszék javaslatait kell komolyan venni, alázattal kellene kezelni, szakmai alázattal és átgondolt törvénykezést hozni. Ennyit szerettem volna mondani. (Keller László: Köszönöm szépen.) Nem támogatom egyik javaslatukat sem, mert nem megalapozottak, hatástanulmány sincs mögöttük, nem oldják meg a problémát. Hölgyek, urak, magukban keressék a bűnbakot, és ne az önkormányzatokban.

Elnök Úr! Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Hargitai János, a KDNP-frakcióból.

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Az államtitkár úrnak arra a megjegyzésére reagálnék, amikor törökbálinti példát hozott fel az ő kétéves polgármesteri gyakorlatából; igen, Törökbálint ilyen szabályokat is elbírna, mint amit itt meghozni kényszerülünk, csak hát az ország nem csak Törökbálintból áll. Budapest árnyékában élni egy kisvárosban más önkormányzati pozíciót jelent, mint ezerfős kistelepüléseken élni és ott önkormányzatiságot megélni, vagy ne adj' isten, Baranya megyében, mondjuk, az Ormánságban. Tehát az, ami jó Törökbálintnak, vagy elfogadható - és egyébként jól szabályozta Törökbálint ezeket a kérdéseket, bár minden önkormányzat lenne ilyen helyzetben -, azt nem viselik el, mondjuk, a kisfalvak önkormányzatai, de a megyei önkormányzatok sem.

A megyei önkormányzatoknak nincsen bevételszerzési lehetőségük, csak az állami költségvetés köldökzsinórján lógnak. Törökbálintnak megvan a lehetősége arra, hogy feladatot elpasszoljon az önkormányzati törvény értelmében, mondjuk, a Pest Megyei Önkormányzatnak, ha éppen ezt akarja tenni, a Pest Megyei Önkormányzatnak pedig azt a feladatot el kell látnia. Erre mi azt mondjuk ennek a Pest Megyei Önkormányzatnak, hogy a tegnapi hitelfelvételi lehetőségeidet is korlátozzuk. Ez nem eljárás, államtitkár úr! Nem Törökbálintból és Budapest térségéből áll a világ, az ország és az önkormányzati világ, és ezért árnyaltabban kellene ezeket a kérdéseket szabályozni, azt gondolom, és erre nincsenek önök tekintettel.

Persze, tudom, hogy élesen fogalmazok, amikor azt mondom, hogy az önkormányzati rendszert át akarják szabni. A napnál világosabb, hogy ezt akarják, önök meg ezt megcáfolják. Amit én állítok, Wiener képviselő úr - mert ön legalább érti azt, amit mondok -, az önkormányzati alapjogok az alaptörvényben: ezeket kiüresítik azzal, hogy ez az erős pénzügyi prés, ami rajta van az önkormányzatokon, valójában a pénzügyi részen keresztül az önkormányzati alapjogok nem elvonásával, de kiüresítésével valójában a rendszer átalakítását érik el.

A rendszer megérett az átalakításra, de nem a költségvetésen keresztül kell ezt megtenni, hanem egy politikai konszenzus alapján. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

ELNÖK: Szabó Lajos képviselő úr jelentkezett hozzászólásra, az MSZP-frakcióból.

SZABÓ LAJOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita végéhez közeledve jó a tárgyalási pozíciókat áttekinteni, hogy ki miben, milyen körülmények között hajlandó arra, hogy erről a mindenki által fontosnak tartott területről tárgyaljon, gondolkodjon, és keresse a kompromisszumos megoldásokat.

Én ismét csak azt tudom mondani, hogy lehet olyan hangnemben vitatkozni, hogy ki mit szúrt el a múltban. Garantálom, hogy ez nem vezet eredményre, hiszen bármelyikünk tud mondani eggyel előbbi időpontot, ami éppen a másik tevékenységére esik. Nem hiszem, hogy ez lenne a cél, a célravezető módszer. Ha már a múltra nézve nem lehet a megegyezést megkötni, akkor meg kellene próbálni, hogy a jövőre nézve kössük meg azokat a megállapodásokat, amelyeket meg lehet. Ha nem azt lehet megtenni, amit kell, akkor azt kell megtenni, amit lehet. Ez kimondottan ezen a területen és e törvény vonatkozásában szükséges.

Ha egyetértünk azzal, hogy csökkenteni kell a költségvetési hiányt, ha egyetértünk azzal, hogy a magyar államadósság ne növekedjen jobban, mint amit az infláció okoz, ha egyetértünk azzal, hogy a nemzedékek közötti szolidaritás érdekében szabályozni kell az életnek ezt a területét, ha egyetértünk azzal, hogy ez a közbizalom helyreállításának egy fontos eszköze lehet, akkor igyekezzünk a jövőre nézve megkötni azokat az egyezségeket, amelyek ezeket a célokat képviselik, és ne azt próbáljuk meg bebizonyítani, hogy a múltban melyik kormányzati ciklusban ki mit szúrt el. Ezt majd a gazdaságkutatók megteszik, a választópolgárok pedig minden választási időszakban a saját maguk döntéseit meg fogják hozni, és úgy befolyásolják, hogy ki fogja kormányozni az országot.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A szocialista frakció végig részt vett ezeken a tárgyalásokon. Közelebb van már a tárgyalások száma a húszhoz, mint a tízhez. Végig azzal a szándékkal ültünk ott, hogy ebből valamiféle kompromisszum legyen. A végén elmentünk -talán mondhatom - a szakmai irracionalitásokig a kompromisszum keresésében, és kifejeztük azt a szándékunkat, hogy mik azok a keretfeltételek, amelyek teljesülése esetén mi hajlandóak vagyunk ezekre a megállapodásokra. Tegnap volt egy utolsó egyeztetés, amelyen a kormány behozta azokat a módosító javaslatait, amelyek tartalmazzák nagyon sok változatban mind az ellenzéki pártok, mind a kormánypárt módosító javaslatait. Ezek között a módosítók között van olyan, amely kielégíti a mi minimumelvárásainkat, és ezekben partnerek vagyunk a megoldás keresésére.

Így az alkotmánynál visszamentünk addig az alkotmánymódosításig, hogy azt is tudomásul fogjuk tudni venni, hogyha az alkotmányban csak két változás lesz; az egyik az, hogy a közpénzügyi szabályozásról kétharmados törvény rendelkezik, és a valami módon felálló szervezet statútuma az alkotmányban jelenik meg ugyanúgy, ahogy az ÁSZ, az MNB és az egyéb szervezetek, amelyek az alkotmányba valók.

A költségvetés-politikai szabályoknál elfogadtuk azt a szakmai érvelést, amelyet a legnagyobb ellenzéki párt szakemberei a szakmai egyeztetéseken mondtak a kiadási plafonokról. Azt mondtuk, hogy a reáladósság szabálya, amelyet a kormány kidolgozott és beterjesztett és a kiadási plafonok nem egymást kizáró szakmai szabályozások, hanem egymás mellett megélő, egymást kiegészítő szakmai szabályok, amelyekkel a rendszert működtetni lehet. Elfogadjuk és támogatjuk azt a fajta módosítást, amely a reáladósság szabálya és a kiadási plafonok egymás mellett való szerepeltetésével kívánja megoldani a költségvetés-politikai szabályozást.

A szervezetről: egészen addig visszavonultunk a megegyezés, a kompromisszum érdekében, hogy a szervezettel kapcsolatban már azt sem mondjuk, hogy mi legyen, tanács, hivatal vagy egyszemélyes költségvetési nem tudom, micsoda; addig visszamentünk, hogy nekünk itt a feladat a fontos, amelyet elvárunk ettől az újonnan felálló szervezettől vagy más formában működtetett szervezettől, mégpedig azt, hogy a makroszámok előrejelzését készítse el, és ezért vállaljon felelősséget, és hogy a költségvetést véleményezze. Ezenfelül az ÁSZ-nak mint szervezetnek a feladata változatlan maradna, sőt az ellenőrzési jogosítványok bővülésével még nőne is az ÁSZ súlya.

Az önkormányzati törvénnyel kapcsolatban semmiképpen nem volt szándék az önkormányzatok fejlesztési kiadásainak a beszűkítése, a fejlesztési források megteremtődésének az akadályozása. Mi a tárgyalások elejétől azt mondtuk, hogy minden erővel biztosítani kell azt, hogy az önkormányzatok a fejlesztési kiadásaikhoz kiemelten az európai uniós pénzekhez a lehető legjobb körülmények között tudjanak hozzájutni, azon lehető legjobb körülmények között, amelyet ma biztosítani tudunk.

(11.10)

Nagyon sajnáljuk, hogy még azt a minimális, szakmailag szükséges, a szakmai tárgyalásokon sem vitatott pontosításra sem hajlandó az ellenzék, hogy az önkormányzati törvényben ezt megtegyük.

Mindezeket összefoglalva azt tudom mondani, hogy ezen keretfeltételek mellett a módosító indítványok beadási határidejéig az MSZP-frakció kész közös ötpárti módosító indítványok beadására, olyan módosító indítványok beadására, amelyek biztosítják azt, hogy ez a törvénycsomag kétharmados parlamenti támogatással a vita végén elfogadható lesz.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces felszólalások következnek. Elsőként Tállai Andrásé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hallgatva Szabó képviselő urat, aki ugyan mindig a jövőről beszél, és nem nagyon tartja helyesnek, hogy a múltra visszatekintsünk, pedig érdemes, hiszen mindig a múltból kell építkezni, a konzekvenciákat, a tanulságokat levonni. Azért tartunk itt, azért van az Országgyűlés előtt ez a törvényjavaslat-csomag, mert valamit a múltban rosszul csináltak. Nem csináltunk - csináltak. (Szabó Lajos: Kétéves költségvetés! - Kontur Pál: Hat éve ti csináljátok!)

Tehát sajnos az elhangzottak alapján újra el kell mondanom, hogy azért volt nem is olyan régen egy olyan időszak az országban, amikor szó nem esett arról, hogy mennyi az ország költségvetésének a hiánya. Akkor arról beszéltünk a gazdasági növekedést illetően, hogy vajon el fogja érni a 7 százalékot, vagy nem fogja elérni a 7 százalékot. Az inflációt tekintve pedig arról beszéltünk, hogy vajon 5 százalék alá fog menni az infláció a 18-ról, vagy később tud csak 5 százalék alá menni.

(A jegyzői széket Móring József Attila foglalja el.)

Tehát itt olyan érzetet kelt szocialista képviselőtársam, mintha itt valami közös felelősség lenne. Bocsánatot kérek, azért, hogy ez az ország idejutott, arról nem az ellenzék tehet, hanem a kormány és a kormánypártok tehetnek. Az, hogy most itt kérlelik az ellenzéket, hogy most már aztán állapodjunk meg, és most már jól fogjuk majd csinálni, és jól kell majd csinálnunk, és ahhoz kétharmados törvények kellenek; természetesen mi ebben partnerek vagyunk. De azért azt a felelősséget közössé tenni, hogy itt az ország állapota, költségvetési, gazdasági helyzete azért ilyen, mert egyébként az ellenzék eddig nem volt partner, azt gondolom, nem helyes a vita során ezt az érzetet kelteni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kovács Zoltán képviselő úr a következő felszólaló.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársak! Elnök Úr! Az önkormányzati gazdálkodás egy folyamat, csakúgy, mint az állami gazdálkodás. Ez akkor lehetne kiszámítható, ha a központi szabályozók kiszámíthatóvá tennék, és akkor lehetne beszélni adott esetben egy ilyen jellegű korlátozásról, mint ami ebben a törvényben van. De gondoljunk csak bele, és nem az ellenzék mondja, hanem az Állami Számvevőszék számítása szerint 2007-ről 2008-ban minden, amit az államtól az önkormányzati rendszer kap, az 9 százalékkal csökkent. Ez azt jelenti, hogy százmilliárd forintokban lehet mérni a kevesebb forrást.

Mit tesz ilyenkor a feladatellátásra kötelezett? Hiszen vannak kötelező és önként vállalt feladatok egy-egy önkormányzatnál. Legtöbb kötelező feladat ma már úgy forráshiányos, hogy az ahhoz járó központi költségvetési támogatás, noha állami feladatot látunk el, nem éri el a 80 százalékot sem. Ez a korlátozó szabály nem egy minimális korlátozás, Szabó képviselő úr, ez a teljes szabad felhasználású pénz korlátját jelenti, ami a jövőre nézve - amiről ön beszélt - azt a korlátot is hozza magával, hogy a múltban felvett hitelek visszafizetésére, a jövőben, mondjuk, az európai uniós források megelőlegezésére alkalmatlanná válik az önkormányzat, és akkor önök nem tudnak Bajnai miniszter úrral az élen arról beszélni, hogy milyen pénzeső esik be az Unióból, mert a saját forrásra és a megelőlegezésre alkalmatlanná teszik az önkormányzatokat.

Tállai András elmondta, hogy nem az önkormányzatok gazdálkodásától kell félteni az államháztartást. Önök megduplázták öt év alatt, 8 ezerről 16 ezer milliárdra az állam adósságát. Az önkormányzati adósságállomány ennek mindösszesen huszadrésze, tehát egy kis szelete.

Az önkorlátozást önökön kell kezdeni, nem az önkormányzatokon. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Kormánypárti felszólaló következik, Wiener György.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Tállai képviselőtársam hiányolja a múltról való beszélgetést. Egy bonyolult, komplex törvényjavaslat-csomag fekszik előttünk, melynek a megvitatása kizárja, hogy a múltban elmélyedjünk, de ha képviselőtársamnak ilyen igénye van, akkor azért lehetne reflektálni egyes múltbeli eseményekre is.

Ön utalt arra, hogy vitatkoztunk tíz évvel ezelőtt a 7 százalékos gazdasági növekedésről. Ez természetesen teljesen megalapozatlan volt. Egyetlenegy alkalommal, kétségtelen, az önök kormányzása alatt, 2000-ben a világgazdasági konjunktúra csúcspontján 5,2 százalékos volt az évi gazdasági növekedés. (Babák Mihály: Na tessék! Hét éve kormányoznak!) Sőt, ennek a 2000. évnek az első negyedévében a növekedés üteme 6,6 százalék volt.

De ha már a múltat akarjuk vizsgálni, akkor azt is látnunk kell, hogy miközben valóban rendkívül magassá vált a költségvetési hiány 2006-ban, 2006 első negyedévében is a gazdasági növekedés üteme 4,9 százalék volt, egy kiugró érték, egyébként nem függetlenül a magas költségvetési hiánytól.

Ami pedig az államadósság mértékének a növekedését illeti, Kovács Zoltán képviselőtársam ma már másodszor említette a 8000 milliárdot. Ennél egy kicsit magasabb volt az adósságállomány szintje 2002-ben, amikor a Medgyessy-kormány átvette a hatalmat, nem sokkal magasabb, 9220 milliárd forint, de ha a pontosságról van szó, akkor ezt is figyelembe kell venni.

Ha önök igénylik, természetesen rendezhetünk politikai vitanapot arról, hogyan alakult a magyar gazdaság helyzete az elmúlt 18 évben, az elmúlt 10 évben, az elmúlt 6 évben, de ez nem ennek a Költségvetési Hivatallal kapcsolatos csomagnak a tárgya.

Röviden meg kell azt is jegyeznem, hogy a jövőről van szó, hosszú távú értelemben is, ezért nem célszerű most döntően a múltra koncentrálni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Herényi Károly következik.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Látszólag vita folyik, méghozzá ádáz vita, a színvonaláról nem akarok említést tenni, közben kialakult egy nagyon nagy egyetértés. Az egyetértés abban fogható meg, hogy ellenzéki oldalról, Fidesz-oldalról azzal vádolták a kormánypárti képviselőket, hogy ezzel a törvénnyel tulajdonképpen az önkormányzati rendszert akarják megváltoztatni, amit szocialista képviselőtársaink határozottan tagadtak.

Ez azt jelenti, hogy a két nagy párt úgy gondolja, hogy ez a mostani önkormányzati rendszer maga a tökéletesség, és ezt így kell hagyni. (Babák Mihály: Nem mondtunk ilyet!) Az, hogy az államtitkár úr azt mondja, hogy hozzá se akarunk nyúlni, az, hogy Wiener képviselő úr azt mondja, hogy dehogy akarjuk mi bántani az önkormányzati rendszert; hát egyszer beszélni kéne arról, hogy egy tízmilliós országban 3200 önkormányzat ilyen jogkörökkel, az túlzás. Ezt az ország nem tudja eltartani.

Mondok két példát: Európában két gyakorlat honosult meg. Az egyikre jó példa Anglia, a maga körülbelül 50 milliós lakosával, 400 önkormányzata van, mindegyik felruházva mindenféle kellékkel, hogy a feladatait el tudja látni. A másik modell Franciaország, jóval nagyobb, 36 ezer önkormányzata van, viszont 1400 olyan hivatal szolgálja ki őket, amelyek valóban mindennel föl vannak ruházva és ki vannak képezve, a kis önkormányzatok legfeljebb döntenek a település zászlajáról meg az indulójáról.

Magyarország megtalálta a kettő között a legjobb megoldást, 3200 önkormányzat a tízmillió lakosra, ahol elvileg minden hivatal rendelkezhet mindenféle szerkezettel. Ez finanszírozhatatlan.

(11.20)

Ha egyszer eljutunk oda, hogy erről is beszéljünk, hogy ezt az önkormányzati rendszert át kell alakítani, mert ez így tovább nem fog menni, akkor nagyot léptünk előre. De amíg ezt senki nem meri kimondani, mert attól fél, hogy a másik azonnal megtámadja, és ez valószínűleg így is van, addig az értelmes vitákat messzire elkerüljük, pedig előbb-utóbb erre lenne szükség, mert különben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rámegy az ország.

Köszönöm.

ELNÖK: Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szóval, hogy ez az önkormányzati rendszer finanszírozhatatlan, Herényi képviselőtársam iménti megjegyzésére: nem is finanszírozzák - ezért van kétharmada csődben. De nem erről szól a törvényjavaslat. Arról szól, hogy ezt a finanszírozást még lehetetlenítsék el, hogy ne vehessenek föl hitelt. Képviselő úr, ne keverjük össze a dolgokat! Itt kormányozni kellene, és annak áll elébe mindenki, ha netalántán volna a kormánynak kormányzás közben arra ötlete, hogy az önkormányzati rendszert át kellene tekinteni feladat és finanszírozás oldaláról. De nem erről szól a törvényjavaslat. Szóval maradjunk annyiban, hogy tanácsrendszer van, igen, és mennek csődbe az önkormányzatok.

Én úgy gondolom, nagyanyámtól megtanultam, hogy fiam, csak annyit nézz hátra, amennyiből tapasztalsz, mert ha sokáig nézel hátra, akkor orra buksz. De nem így tekintünk hátra, hiszen minduntalan elhangzik egy hetedik éve kormányzó kormánytól, hogy mi volt a polgári kormány idején. Hát, hölgyek, urak, kormányozzanak már, könyörgök! Aztán azt is mondta nagyanyám, hogy fiam, ha hibát követsz el, nem az a baj, hogy hibát követtél el, hanem gyorsan javítsd ki! Hölgyek, urak, itt óriási hibát követett el a kormány. Államcsőd van, pénzügyi csőd van, és most az önkormányzatokon kívánják leverni a port, sőt egy költségvetési hivatalon. Ehhez nem vagyunk partnerek, hogy mutogasson a kormány, hogy lám, a költségvetési hivatal felel érte, nem én mint kormány, és az önkormányzat, mert ő fölvett hitelt.

Erről szól a történet, ebben tiltakozunk, képviselő úr. Ebben mi megalkudni nem tudunk. Másként látjuk a dolgokat, ugyanis nem kormányoznak, rögtönöznek, semmi sincs kiszámítva, és folyik az állam pénze, és az államadósság megsokszorozódott, és naponta 6 milliárddal tovább növelik. Nem magán kezdi el a kormány a spórolást, hanem hivatalt akar, és ugyanakkor az önkormányzatokat kívánják megszorítani. Ez ellen csak tiltakozni lehet, képviselő úr! Önkormányozni meg ellátni kell a településeken; az más kérdés, hogy tekintsük át a feladatokat, mit teszünk kötelezővé, és gondoskodjunk a finanszírozásról is. De nem erről szól a törvényjavaslat, és a kormányzás sem hetedik éve, hanem arról, hogy pénzt elvonunk tőlük, és lehetetlenítjük őket. Ezért kétharmada csődben van. Nem én mondom, az Állami Számvevőszék.

Elnök úr, köszönöm, hogy szólhattam. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Molnár László következik.

MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák képviselőtársam, kedves megyei kollégám felvetésére szeretnék reagálni annyiban, hogy nincs államcsőd, és ezt nem mondja az Állami Számvevőszék. Költségvetési bizottsági tagként, kérem, ilyen tónusban erről ne szóljunk, mert félrevezetjük az embereket.

A második kérdés: a szocialista képviselőcsoport és annak költségvetési munkacsoportja abban partner, hogy tekintsük át az önkormányzati feladatokat, az önkormányzati finanszírozást, az önkormányzati igazgatást, a népképviselet önkormányzati oldalát és az állami hatósági oldal jegyzői munkáját. Nézzük meg! A költségvetési bizottság elnöke Varga Mihály kollégánk, tegyük napirendre, mi javaslatot fogunk tenni. Konszenzus alapján kellene a tanácsrendszert megváltoztatni, igen. Kettőharmados törvény.

Hallgattam a közvetítést a zárt láncon bent, mert közben dolgoztam. Hargitai képviselőtársamnak teljesen igaza van, alkotmányban rögzíteni kellene valamiféle olyan megfogalmazást a költségvetéssel kapcsolatban, hogy a jó gazda gondosságával eljárva. Ez elég tág, meg lehet ezt fogalmazni szépen általánosságban. Azt gondolom, amikor a természeti erőforrások, a környezetvédelmi előírások egy-egy beruházás kapcsán olyan gátakat szabnak, ami nem teszi lehetővé azt, hogy a jó gazda gondosságával, a szakma szabályai szerint és a költség-haszon elemzés legracionálisabb elemei szerint járjunk el, akkor bajok vannak. Alapokig kellene visszamenni, én is azt mondom, a '89-es, '90-es jogalkotásig. Ebben legyen partner a Fidesz, én arra kérem, meg a KDNP, illetve az MDF. Mi a magunk részéről nyitottak vagyunk ebben.

Köszönöm.

ELNÖK: Kovács Zoltáné a szó.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Wiener képviselő úr rám hivatkozott az imént. Valóban 8,2 ezer milliárd, de azt év végére érte el, amikor májustól már önök kormányoztak, és az önkormányzati közalkalmazotti, köztisztviselői szférában a béremelésből két hónapot fedeztek le, a többit az önkormányzatoknak kellett fedeznie. Például az eladósodása az önkormányzatoknak, mondhatnánk azt is, hogy itt kezdődött. Ráadásul ez beépülő, folyamatos kiadást jelentett. Ma is azt mondtuk, hogy 16 ezer, annak is van föle, tisztelt képviselő úr, és azt most már nem lehet visszamutogatni az Orbán-kormány idejére.

Hargitai János éppen arról beszélt, hogy nem kőbe vésettnek kell tekinteni a '90. évi LXV. törvényt, az önkormányzati törvényt, hanem ezen lehet valamilyen formában is változtatni. Molnár László már a jövőről beszélt. Én régóta azt mondom, amit ő most az imént elmondott. Korábban nyomtam kétpercest, csak ugye, a parlamenti rend szerint egy kormánypárti, egy ellenzéki beszél. Ide írtam fel magamnak, feladat- és hatáskör újragondolása az önkormányzati szférában és a finanszírozási reform elmaradása, ami adott esetben akadályozza az előbbre jutást. Ezeket a szabályokat önöknek kell megteremteni, hogy arról lehessen aztán kormányzati pozícióból, illetve ellenzékből vitatkozni.

Szeretném azt is elmondani, hogy én ellene vagyok egyébként a nyakló nélküli hitelfelvételnek és kötvénykibocsátásnak, de többek között, hogy önök ezt a korlátozó törvényt beterjesztették, ezzel generálták a 2007-es esztendő végén a nyakló nélküli kötvénykibocsátást. Ha ezt előtte a KÖEF-en, a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórumán, ahol egyébként állítólag partnernek tekintik az önkormányzatokat, érdemben meg lehetett volna beszélni, lehet, hogy elkerülhettük volna ezt a lépést, hogy egyrészt törvényjavaslat ilyen formában beadásra kerüljön, másrészt, hogy ilyen nagyságrendű kötvénykibocsátásra kerüljön sor.

Tisztelt Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy lehet ebben partneri módon együttműködni, de ehhez legalább (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az alapokat meg kell hogy beszéljük, anélkül nem lehet előbbre jutni.

ELNÖK: Göndör István kap szót.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én most osztom Kovács Zoltán sorsát, mert Babák képviselő úrhoz szerettem volna, ha lehetett volna, rögtön egy rövid kérdést föltenni, hogy mint polgármester meg közgazdász, ugye, egy percig sem gondolta, hogy az önkormányzati rendszer kívül esik az államháztartási rendszeren. (Babák Mihály: Nem.) Köszönöm szépen. Csak ezt akartam. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Tehát ha része, akkor most folytassuk azzal, amit mondott Kovács Zoltán, hogy a felelős együtt gondolkodás számomra azt jelentené, hogy igen, nem felelőtlenül kötvénykibocsátás, hanem elgondolkodni azon, hogy mi az, amikor fejlesztést akar finanszírozni, és fejlesztéshez önerő. Tehát azt gondolom, hogy amikor mi, kormánypártiak arra gondolunk, és arról szeretnénk önöket meggyőzni, hogy igenis kell, hogy az önkormányzati szférában is legyen egy fék, pont azért, mert része a nagy egésznek, ha nem ezt tennénk, akkor ugyanaz lenne, mint amikor a családi rossz gazdálkodásban csak a családapa vagy a családanya a felelős azért, hogy a kasszában pénz legyen, mindenki más meg költ, és nem veszi figyelembe, hogy a bevételek hogyan alakulnak, vagy nem jönnek a bevételek.

Tehát azt gondolom, azzal, hogy az önkormányzati szféráról teljesen elfordítanánk a figyelmünket úgy, ahogy azt ön elmondta, az jelenthetné azt, hogy hiába teszünk a közkiadások lefaragására bármilyen erőfeszítéseket, ezt az önkormányzati szféra akár egy felelőtlen gondolattal, egy felelőtlen kötvénykibocsátással, ami mint egy hullám, elindult az országban, ezt az egészet annullálhatja, semmissé teheti. Ezt nem kellene. Ezen az úton nem kellene menni. Azt gondolom, fontos lenne, hogy ezt a törvényjavaslatot így együtt gondolkodva, és ebben értek egyet Kovács Zoltánnal, de ahhoz tényleg kellene (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy felelősen beszéljünk erről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Herényi Károlyé a szó.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak meg szeretném nyugtatni Babák képviselő urat, hogy én nem az ő pozíciójukat hibáztatom, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy itt egy nehezen működtethető vagy finanszírozható rendszer finanszírozásának a lehetőségeit keressük, de ettől a rendszer nem fog megváltozni. Tehát ezt mindenképpen szerintem meg kell változtatni. Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy azért az önkormányzatok eladósodásának a mértéke, ami az utóbbi időben drámai méreteket öltött, nincs arányban azzal, amennyivel csökkent a költségvetési támogatás.

(11.30)

Tehát itt valami más baj van, mert azért azt a fajta egy nagyságrenddel történő eladósodást, ami az utóbbi években tapasztalható volt, nem indokolja a költségvetési támogatások csökkenése. Mi is felróttuk a kormánynak a tavalyi költségvetési vita során, hogy szerintünk 7-10 százalékkal csökken ebben az esztendőben az önkormányzatok finanszírozásának forrása, ez így tarthatatlan. De ha egyszer eljutunk oda, hogy tényleg elkezdünk beszélni arról, hogy milyen önkormányzati rendszert akarunk... - persze ezt az államháztartási reformmal, illetve az államszerkezeti reformmal együtt kellene valahogy megvalósítani, hiszen számos párhuzamosság, számos felesleges feladat, számos olyan pénzkiszóró technika, technológia van érvényben és hatályban, amit ha egy kicsit átgondolunk és ésszerűsítünk, akkor rengeteg pénzt lehetne megspórolni. (Babák Mihály: Csak ez a törvényjavaslat nem erről szól.)

Hát persze, hogy nem erről szól, csak azért mondtam, hogy egy törvényjavaslat, ami egy hibás helyzetnél nem az okokat akarja megszüntetni, hanem a tünetet akarja átmenetileg valahogy kezelni, az rövid távon esetleg politikai előnyt előidéz, de hogy hosszú távon nincs sok értelme, az egészen biztos. Ez a baja ennek a fajta közelítésnek, és ezért kellene őszintén beszélni arról, hogy mik a megoldási lehetőségek.

ELNÖK: Végül még egy kétperces felszólalónk van. Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tényleg nagy a baj. És ahelyett, hogy a kormány magán kezdené, ugyanis ő felelős a költségvetési gazdálkodásért, az önkormányzatokat pécézte ki a tekintetben, hogy a lehetőségét bekorlátozza. Úgy gondolom, hogy ez tarthatatlan, és ebben nem lehetünk partnerek. Szeretném azt is elmondani, hogy hetedik éve kormányoznak. Ennek következménye az eladósodás. Lehet sok mindent mondani a jelenlegi helyzetre, csak azt nem, hogy rózsás. Az imént kiment Molnár képviselőtársam, pedig arra volt ideje, hogy belém kössön. Nem az államcsőd klasszikus fogalmai szerint, de, tisztelt hölgyeim és uraim, tessenek elmondani: nem csődhelyzet az, amikor az önkormányzatok kétharmada csődközelben vagy csődben van? Nem pénzügyi csőd-e az, amikor a családok megélhetése veszélyben van? Nem csőd-e az, amikor az emberek körülményei ellehetetlenülnek, amikor nem tudunk helyben szolgáltatásokat nyújtani, amikor infláció terhel, amikor az ország lakosságának egyharmada a létminimum alatt él, és amikor félmillió a munkanélküli?

Hölgyek! Urak! Az államadósság mindezek ellenére nő, nő, nő, naponta nő 6 milliárddal. Nos, tessenek mondani, nem csődhelyzet ez? Nem borzasztó? És akkor önök most rámutatnak az önkormányzatokra? Na, ezt nem vállaljuk, hogy ennek az egésznek a balhéját elvigyék az önkormányzatok. Őket bekorlátoznák abban, hogy kifizessék a munkabért, vagy éppen fejlesszenek valamiben. (Göndör István közbeszól.) De a kétharmaduk csődben van. Magán kezdje a kormány, mert ezt most sem látom.

Hölgyek! Urak! Alázattal kérem, tessenek ezt tenni, ebben kompromisszumkész vagyok.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kétperces felszólalók vannak még. Tállai Andrásé a szó.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Herényi képviselő úrnak mondom, hogy azért ez a vita nem most kezdődött, hanem két héttel ezelőtt, amikor több órán keresztül, a frakciók 40 percben fejthették ki szakmai álláspontjukat. Az, hogy ő most a vitát leminősíti, legyen az ő problémája.

Nagyon érdekesen alakul a mai vita valójában, hiszen nem is tudom, hogy az Országgyűlés előtt mikor volt ilyen törvénycsomag, amikor három kétharmados törvényt kellene az Országgyűlésnek módosítani. Kíváncsian vártam, hogy a frakciók hogyan vesznek részt ebben a vitában. Jól érzékelhető egyébként, hogy az országgyűlési képviselők nem érzékelik azt, hogy most miről is tárgyal a parlament. Hiszen akik most itt vannak, általában az önkormányzatoknál kötnek ki, mert a hétköznapjaik során, a munkájuk során ezzel a problémával találkoznak.

De hogy egyébként mellé kellene egy közpénzügyi törvényt alkotni és az alkotmányt is módosítani, az jól érzékelhetően ki sem jön igazából a vitából. A szabad demokratákat nem akarom minősíteni, mert ők nagyon sajátosan értelmezik az ellenzéki szerepet, ők úgy gondolják, hogy egy ilyen törvénycsomagnál a vitában részt sem vesznek. Nem probléma, mert az egyeztetésen a szabad demokrata képviselő úr elmondta, hogy nekik végül is teljesen mindegy, ami a parlament elé be lesz nyújtva, azt ők meg fogják szavazni. Ilyen értelemben a kisebbségben lévő szocialisták nyugodtak lehetnek, mert a bősz SZDSZ-ellenzék meg fogja szavazni mind a három törvényjavaslatot. Legalábbis az egyeztetésen ez hangzott el. (Keller László: Koalíciós kormány nyújtotta be.)

Azt gondolom, ez a vita nagyon rávilágít arra, hogy a probléma kezelését valóban az önkormányzatoknál kellene kezdeni, hiszen minden felszólalás teljes egészében ezt támasztja alá. Ezért javaslom is az államtitkár úrnak, hogy figyelje a vitát, és fogadja meg azokat a tanácsokat, amelyeket az önkormányzatok helyzetéről kormánypárti és ellenzéki képviselők egyetértésben elmondanak.

Köszönöm.

ELNÖK: Kovács Zoltán következik.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Csak röviden szeretném azt elmondani, amire Herényi Károly utalt. Nem az önkormányzatok száma a döntő a finanszírozásban, hiszen Csehországban 6 ezer önkormányzat van, hanem maga a finanszírozási modell. A finanszírozási reformot nem a végén kell kezdeni, hogy hogyan korlátozzuk be a pénzfelvételi lehetőséget, hanem egy rendszerben ezt egy elemként kell kezelni. A rendszerelemekből először az alapokat kell lerakni, és ehhez a feladat- és hatáskör megállapítása a legfontosabb. Lehet ebben különbséget tenni egyébként önkormányzat és önkormányzat között, a tehetősség, a létszám szerint és hogy ki milyen feladatot bír el. Ezzel, azt gondolom, lehet valamit kezdeni, és utána lehet ehhez igazítani a finanszírozást. És ha valaki ezeket a kereteket túllépi felelőtlenül, akkor lehet a korlátozó szabályt behozni. Most éppen fordítva történik; a szekér elkerülte a lovat.

Egyetértek azzal is, hogy noha ez kevés forrásmegtakarítást jelent, hogy adott esetben lehet a képviselő-testületek létszámát csökkenteni, akár a megyei közgyűlésekét, akár a nagyvárosokét. A kistelepüléseken, ahol egyébként 3-4-5 ember ül egy képviselő-testületben, azt lecsökkenteni szerintem nem ildomos, ráadásul az önkormányzatok 1500 fő alatt tiszteletdíjat sem vesznek fel, hiszen olyan nehéz helyzetben vannak.

A jövőt illetően azt gondolom, hogy ezt a törvényjavaslatot, ami előttünk fekszik, át kellene gondolni, az éven belüli hitel felvételét mindenképpen, de a hosszú távú hitelkorlátozásra is kellene egy újabb javaslatot tenniük, vagy más, az önkormányzat-kormány egyeztető fórumon egy alapkérdésben megállapodni. Így, ebben a formájában nem lesz ebből törvényjavaslat, ebben biztos vagyok. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kontur Pál következik.

KONTUR PÁL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én egy munkás vagyok, nem vagyok közgazdász, mint önök közül többen. De azért alsó hangon arcpirító számomra az, hogy még mindig mernek arról beszélni, miközben hetedik éve kormányoznak, hogy mit követett el a Fidesz vagy a Fidesz hibáiról. Hülyének nézik az embereket, a televíziónézőket, a rádióhallgatókat; hülyének próbálják nézni. Pedig nem azok! Minden családban, ha valami probléma van a költségvetéssel, leül a férj, feleség, megbeszélik. A múltra visszatekintve, márpedig a hetedik éves működés az múlt, igen kemény múlt, a 2006-os választási kampányig azt tudtuk, hogy ugrik a pannon puma, és minden tökéletes volt az önök működésében.

Egy újabbat, és jobbat tenni csak akkor lehet, ha azt, amit önök hat év alatt hibát elkövettek, köszörüljük ki. Szó nincs arról, hogy mint ahogy a betegbiztosítós törvénnyel kapcsolatban sem arról volt a Fidesz háza tájáról, hogy minden jó az egészségügyben, itt sem arról beszél egyetlenegy képviselőtársam sem, hogy minden rendben van az önkormányzatok terén. Arról van szó, hogy jobbítani kellene. De azt nem lehet úgy, hogy az államháztartás bűneit, a hetedik éve elkövetett pazarlást rákenik az önkormányzatokra.

Hogyan legyen bizalmuk az embereknek, egyáltalán az önkormányzatoknak ahhoz a kormányhoz, amelyik idáig juttatta az országot? Mert csak-csak valami baj van, a koalíciós partner nem véletlenül ugrott ki. Önök kormányoznak hetedik éve. Kié a felelősség? Nehogy már áthárítsák, és most nagy kegyesen megkérdezzenek ellenzékieket! Legyen konszenzus a jövőben, beszéljünk a jövőről, de ahhoz el kell ismerni, hogy hibát is követtek el.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(11.40)

ELNÖK: Göndör Istváné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Képviselő Úr! Ugyan általános vitában vagyunk, tehát az elnök úr reményem szerint nem vonja meg tőlem a szót, de hadd mondjam el önnek, amikor felelősségről beszélünk, igen, csak a mi felelősségünk sok esetben megáll az 50 + 1-nél. Vannak kétharmados törvények, és az újszülöttnek minden vicc új. (Babák Mihály: Nem erről szól a történet.) Én elmondom önnek, Babák képviselő úrnak tudnia kell róla, mert itt ült. Lamperth Mónika volt a belügyminiszter az előző ciklusban, amikor egészen messzire jutottunk az önkormányzati feladatok tárgykörben, és amikor meg kellett volna állapodni, az utolsó pillanatban a Fidesz volt, aki lecserélte először a tárgyalódelegációját, aztán, amikor a második körben is eljutottunk az eredményig, akkor pedig fölálltak a tárgyalóasztaltól.

Tehát lehet felelősségről beszélni, de kétharmados törvényt nem tud elfogadni az 51 százalékos többséggel bíró kormányzati többség. Mi érezzük a felelősségünket, csak azt szeretnénk, hogy önök is vállalják azt a részt legalább, amit a kétharmad jelent. Amiről beszélt Kovács Zoltán, ezekről a kérdésekről beszéltünk, írott anyagok voltak. (Babák Mihály: Hol?) Vannak képviselők, akik közülük már vissza sem jutottak a következő ciklusban, de biztos, hogy sokan vannak, akik még emlékeznek erre, és nyilván erre alapozza Kovács Zoltán is, hogy lát esélyt a megállapodásra. Én is láttam, mert ott ültem.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Elnök úr, kérem, alig kapok szót Göndör képviselő úr felszólalása után. Komolyan mondom! Tetszenek érteni? Az ország eladósodott, és az ellenzék a kétharmados törvények miatt a hibás. Azt mondják, hogy az önkormányzati rendszer finanszírozhatatlan. Nem igaz, hölgyek, urak, az ország így finanszírozhatatlan! Lássák már a lényegét! Megint mutogatnak az ellenzékre.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én úgy gondolom, hogy tessenek citálni egy felelőtlenül fölvett hitelt egy önkormányzatnál! Tessenek egyet mondani! Lehet róla szó, és akkor kibeszélhetik vele, mert előfordulhat ott is különben búza közt a konkoly meg a hibás termék. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, a kormány mikor felelt azért, hogy eladósította az országot, hogy naponta 6 milliárddal nő a hitel és a hiány? Erről tessenek beszélni! Most hogy kívánják korlátozni a hiány növekedését? Hogy az önkormányzatok közfeladataik ellátásához, mert önök a költségvetésben oda nem biztosítanak pénzt, még hitelt se tudjanak fölvenni. Szóval, erről szól a történet, és nem kétharmadról meg nem konszenzusról.

És nem az ellenzék a hibás azért, hogy idejutottunk. Önök hetedik éve kormányoznak, most mondta kedves képviselőtársam. Tudják, mi a sanda gyanúm? Az a sanda gyanúm, mélyen tisztelt hölgyek, urak, hogy többségben vannak most a jobboldali polgármesterek és önkormányzatok. Hogy kívánják ellehetetleníteni és megfojtani őket? Hogy kívánják a lakossággal szembeállítani? Kénytelen vagyok magamban már ezt az igen furcsa gondolatot is megfontolni, hogy nem ezzel a metódussal-e, hogy még pénzhez se jussanak, és ne tudjanak szolgáltatni.

Nem magukon kezdik a takarékoskodást, az eladósodáskorlátozást, hanem rajtunk kezdik, önkormányzatokon. Hát, ez már mégiscsak több kettőnél! És akkor erről beszél Göndör képviselő úr!? Képviselő úr, komolyan mondom, hogy egyszerűen vérlázító, amit mond. (Göndör István: Nem kívánok önnel erről vitatkozni.) 3200 önkormányzat tiltakozni fog. (Kontur Pál: Nem is lehet.) Én úgy gondolom, az önök felelősségéről kellene tárgyalni, és magukon kellene kezdeni a rendet és a takarékoskodást.

Köszönöm, hogy szólhattam. Ez a véleményem. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

ELNÖK: Kovács Zoltánt látom még a monitoron.

DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Tényleg nem akartam szólni már, össze is pakoltam, hogy vége a vitának, de amit Göndör képviselő úr mondott, azért annak van egy másik olvasata is. Nyilvánvaló, hogy a kétharmados törvények partneri viszonyt feltételeznek mind az egyik, mind a másik oldalról. És hogy miért állt fel akkor adott esetben a Fidesz az asztaltól, nézzük meg a másik olvasatát is.

Talán minden képviselő emlékszik arra, hogy a Fidesz hozzájárulását adta annak a kétharmados törvénynek a módosításához, amely a megyei közigazgatási hivatalok átalakítására vonatkozott. Önök azonnal regionális közigazgatási hivatalokat létesítettek belőlük, noha csak a szervezeti rendszer átalakításához adtuk meg a hozzájárulást, hogy mindenki úgy alakítsa ki kormányzati szerveit, aki kormányoz, ahogy éppen akarja. Ebből aztán lett egy alkotmánybírósági döntés, amely visszaállította a kétharmados, hozzájárulás nélküli szabályozást.

Ugyancsak Lamperth Mónika belügyminisztersége idején volt az az elhíresült mondat, hogy mi tudjuk a dolgunkat, és meglátjátok, nem fogtok csalódni. Így történt az, hogy a megyei területfejlesztési tanácsoktól, miután a 19 megyéből 18-ban ellenzéki vezetés jött létre, a vis maior keretet elvették, illetve kiüresítették a megyei területfejlesztési tanácsokat, egy fillér nem található ma ezekben a szervezetekben. A kormánytöbbségű - miniszteri, SZDSZ-es és MSZP-s tisztséget nem nyerő - pozíciójukat elvesztő emberekkel feltöltve minisztériumi delegáltként, kétharmad-egyharmad arányban történő szavazati aránnyal hozták létre ezeket a szervezeteket. Ez nem partnerségi viszony!

Innentől kezdve valóban nem lehet ezekben az ügyekben megegyezni. Én azt mondom, ha jövőre ezen a metóduson változtatni kívánnak a kormányzó pártok - vagy most már csak egy van, meg egy félig-meddig az -, akkor lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) a jövőre vonatkozó finanszírozási reformról, feladatmegosztásról, önkormányzati reformról beszélni, a kormány-önkormányzat egyeztető fórumban először, majd egy jó törvényjavaslat következtében, ötpártiban itt a parlament előtt, végül a törvény zárószavazásához el is lehet jutni, de ehhez partneri viszony kell.

ELNÖK: Még nincs vége a kétperces felszólalásoknak, Babák Mihályé a szó.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Igen, szeretnék utoljára szólni ebben a témakörben. Köszönöm, elnök úr, a szót. Én úgy gondolom, hogy Kovács Zoltán képviselőtársam szavait kell ismételgetni. Azt, hogy nagy a baj, ezt nem kell ragozni, mert ezt érzi az egész ország, tudjuk mi magunk is. Ezt a bajt különben önök csinálták, de hogy rendbe tegyük, össze kéne fogni. De, mélyen tisztelt hölgyeim, uraim, nem ez a kétharmados törvény a rendcsináló törvény és a lényeget érintő törvény.

A dolgok gyökeréig kell lemenni, a tisztes gazdálkodásig, a felelős vezetésig, a spórolásig, és akkor mindenki meg fogja érteni. Össze lehet fogni egy országnak, mert össze kell fognia, akkora a baj, és mondom, nem akarom még egyszer elmondani, de önök nem ezt teszik. Önök most is mutogatnak vissza hét évre, beszélnek összevissza, és ugyanakkor a dolog lényegét nem értik. Ténylegesen szakmáról van szó, nem egy kétharmados törvény oldja meg az ország rendjét és a kistérségek működése sem. Amúgy különben működnek, mert értik, hogy csak úgy tudják túlélni az önök kormányzását.

Én úgy gondolom, hogy a kétharmados törvénnyel és azt megkerülve is csinálhattak regionális közigazgatást. Hölgyek, Urak! Vegyék már észre, duplikum van, dupla kiadás! És tovább működik! Ragaszkodnak a butaságukhoz, holott Magyarországon - az MDF véleménye szerint is - a Szent István-i megyerendszer működik, arra van minden kitalálva. Önök nem ezt teszik, önök ragaszkodnak és nem hajolnak, nem hajlanak a józan ész irányába. Kérem, tényleg fogjunk össze, mert az ország óriási bajban van. Senki nem akar ezen rontani, és ne ránk mutogassanak, magukban keressék először a hibát, és a maguk tevékenységén javítsanak. Göndör képviselő úr, hallotta a sor végét?

Fogjunk össze! Rend kell, fegyelem kell, de az önök kormányzása nem erről szól. A rendetlenségről, a pazarlásról, a meggondolatlanságról, az átgondolatlanságról szól, és nem mennek jól a dolgok. Ez így nem tartható, hölgyek, urak! És ezekhez a kérdésekhez mindenkor partnerek leszünk, elnök úr, de az ostobaságokhoz nem.

Köszönöm, hogy szólhattam. (Taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Több jelentkezőt nem látok, ezért megkérdezem Keller László államtitkár urat, kíván-e válaszolni az elhangzottakra. (Keller László: Igen, elnök úr.) Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár fideszes képviselők azt mondják, hogy már vége a vitának, összepakolnak, aztán hazamennek, de arra szeretném kérni őket, hogy ezt ne tegyék, mert az eddigi megszólalásaikból számomra úgy tűnt, hogy valahogy nem akarják, vagy nem tudják, nem akarják meghallani azokat az üzeneteket, amelyeket miniszter úr az expozéban elmondott. Szabó Lajos itt nagyon világossá tette a vitában, Wiener György képviselő úr, mások, akik hozzászóltak, nem akarom megbántani Herényi képviselő urat, de ő is világossá tette, hogy itt egy nagyon komoly felelőssége van az Országgyűlésnek a három törvényjavaslattal kapcsolatban, nemcsak a kormánypárti képviselőknek, hanem azoknak, akikkel együtt lehet a kétharmados törvényeket módosítani.

Az elmúlt hónapokban számos alkalommal és sokféle szövegkörnyezetben hangzott el, hogy az elmúlt 18 év magyar költségvetési politikájában jellemző volt a túlzott lazaság, az általános deficithajlam, az átláthatatlanság és a politikai ciklusok nyilvánvaló rátelepedése a gazdasági folyamatokra.

(11.50)

A külső-belső hitelesség fokozatos elvesztése tetten érhető abban is, hogy a magyar állam a szomszédoknál és más EU-tagországoknál lényegesen magasabb kamatot fizet az államadósság után. Ez nagy baj, de ennél még nagyobb baj, ami ebből a jövőre nézve következik. A deficit lényege, hogy többet költünk, mint amennyi rendelkezésünkre áll. Amikor pedig ezt államkötvények kibocsátásával fedezzük, nem mást teszünk, mint hogy a hiányzó részt az utókorral fizettetjük meg. Ugyanez igaz az önkormányzatokra is, amikor nem államkötvényt, hanem kötvényt bocsátanak ki. Tudjuk, hogy a következő évtizedekben minden előrejelzés szerint Magyarország lakossága létszámában csökkenni, átlagos életkorát tekintve öregedni fog. Az egyre nagyobb örökül hagyott terheket az egyre kisebb létszámú dolgozó társadalmi csoportoknak kell majd viselniük. Ez így tovább nem mehet!

Ahhoz, hogy tartós megoldást találhassunk, először meg kell értenünk a baj gyökereit, a lényegi mechanizmusokat. A deficithajlamnak számos oka lehet. Sokan úgy gondolják - és ez a vitában is elhangzott -, hogy a fő ok egy rövid mondatban összefoglalható: ilyen a mai magyar politikai elit. A törvényjavaslat vitája során is elhangzott az az állítás, hogy normális országban nem lenne szükség erre a törvényre, talán éppen Babák képviselő úr is mondta. Ez a válasz így, képviselő úr, felszínes.

Amikor az OECD szakértői a kormány felkérésére 2006 májusában átvilágították a költségvetési rendszerünket, arra a következtetésre jutottak, hogy hasonló intézményi keretek között más országok is hajlamossá válnának a túlzott költségvetési hiányra. 2007 áprilisában éppen ebben az épületben került sor nemzetközi konferenciára a monetáris és fiskális politika néhány aktuális kérdéséről. Az egyik előadó összehasonlította az EU-országokat abból a szempontból, hogy költségvetési rendszerük intézményi keretei mennyiben járulhatnak hozzá a költségvetési fegyelem fenntartásához. Huszonöt ország között Magyarország a legutolsó helyen végzett. Ez természetesen nem menti a politikailag motivált túlköltekezést, de felveti a kérdést, hogy nem lehetne-e a játékszabályok megváltoztatásával eredményt elérni.

Mélyen egyetértek a törvényjavaslat indokolásának első mondatában megjelölt céllal, amelyik így fogalmaz: "A javasolt törvény azt célozza, hogy felelős parlamenti pártok vállalják, hogy kormányra kerülvén költségvetési politikájukban nem fogják túllépni az itt meghatározott fenntarthatósági kereteket, és biztosítják a szükséges átláthatóságot." A vita arról győzött meg engem, hogy úgy látszik, sokan nem akarják osztani az indokolásnak ezt a mondatát az ellenzéki pártok képviselői közül.

Az önfegyelem és az elköltekeződés problémáját már ismerték a régi görögök is. Homérosz eposzában a sziklás tengerparton éneklő szirének hangjának egy hajós sem tud ellenállni, ezért közelebb hajózik a parthoz, ott viszont hajótörést szenved a sziklákon. A leleményes Odüsszeusz - aki tudja magáról, hogy ő sem tudna ellenállni a kísértésnek - magát a hajó árbocához kötözteti, a matrózok fülébe pedig viaszt önt, hogy a veszélyes szakaszon még utasítást se tudjon adni nekik a közelebb hajózásra. Az a feladatunk tehát, hogy megkössük saját kezünket. Van, aki szerint azért nem érdemes túlságosan megkötni a politikusok kezét szabályrendszerekkel, mert akkor sosem fog kialakulni sem a felelős politikai gondolkodás, sem a felelős politikusok iránti közbizalom.

Nem tudom, hogy e vélemény pártolói mely országok vezetőit gondolják kellően felelősnek, de azok a megoldások, amelyeket itt javasol a kormány, szinte kizárólag fejlett, több évtizedes, sőt évszázados stabil demokráciák, angolszász és skandináv országok találmányai az elmúlt harminc évből. Ezek az országok, ahol a felelős politikai gondolkodás és a politikusok iránti közbizalom felette van a nemzetközi átlagnak, bizonyára nem azért fejlesztették ki szabályaikat, mert nem ismerték ezeket a problémákat. Ők is szembesültek vele különféle okokból és körülmények között, hogy a kis rövid távú előnyök képesek elhomályosítani a nagy hosszú távú hátrányokat.

Költségvetési szabályokat a nemzetközi tapasztalatok szerint jellemzően válságok után szoktak bevezetni. Most nem ez a helyzet. Csak nagyon kevés példa van arra, hogy már a válság megelőzése is elegendő érv lett volna a szükséges politikai konszenzus megteremtésére. Bízom benne, hogy felelősen gondolkodó parlamenti pártok számára a további politikai költségvetési ciklusok megakadályozásának igénye és a jövő generációk jövőjének tisztelete elegendő érv. Ha nem, akkor hosszabb és fájdalmasabb út vár ránk.

Elméletileg szerezhetnénk ugyanis hitelességet úgy is, hogy nem változtatunk semmit az intézményrendszeren, mindössze sok éven és több választási cikluson keresztül a váltakozó kormányok mind fegyelmezett költségvetési politikát folytatnak. Vajon mennyi idő kellene ahhoz, hogy a befektetők majd visszanézve fegyelmezettnek könyveljék el a magyar költségvetési politikát? Ha sikerülne, akkor öt-hat év talán elegendő lenne, csak ez túl hosszú idő. Öt-hat éven keresztül fizetni az euróhozamoknál lényegesen magasabb forintkamatokat drága az adófizetőknek, drága a beruházó vállalatoknak és drága a lakáshiteladósoknak.

A fegyelmezett költségvetési politikát természetesen nem helyettesíti semmi, de a hitelesség visszaszerzésének folyamatát lehet gyorsítani. Amint a törvény indokolásában is olvasható, a mai viszonyok között mintegy 90 milliárd forinttal fizet ki többet a költségvetés csak a magyar államkötvények külföldi tulajdonosainak azért, mert a forintkötvények elvárt hozama mintegy 3,5 százalékponttal az euróhozamok felett van. Ezt a 90 milliárdot nemcsak az állam veszti el, hanem az egész magyar gazdaság is. Ha a javasolt törvénycsomaggal a hitelesség visszaszerzéséhez szükséges időt akárcsak egyetlen évvel is sikerül lerövidíteni, már nyertünk 90 milliárd forintot. Ha ezt betennénk a bankba, a kamatokból a világ végéig elműködne az új Költségvetési Hivatal. Talán érdemesebb lenne ezt hagyni örökül a jövő nemzedékének.

Az elmúlt évtizedekben számos más ország polgáraival együtt rászoktunk, hogy minden probléma megoldását az állami költekezésben lássuk. Az államreform egyik legfontosabb célja, hogy ne tekintsük érinthetetlennek, örökre adottnak, mire, hogyan költi az adófizetők pénzét az állam. Vizsgáljuk meg, mit lehet hatékonyabban, esetleg pénzköltés helyett szabályozással megoldani, mert különben nem lehet csökkenteni az adókat, és akkor nem nyerhetjük vissza versenyképességünket a világgazdaságban. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az állam számos feladatának teljesítéséhez mindenképpen pénz szükséges, és ezt a pénzt valahonnan elő kell teremteni. Lehet adók formájában megfizettetni a mai generációkkal, és lehet átcsoportosítani más állami feladatoktól. Ezek között a mindenkori kormányoldal szabadon dönthet. Az új törvény szellemében egyet nem lehet: államadósság formájában megfizettetni a jövő generációkkal. Nem áll jogunkban a saját szabadságunkat és lehetőségeinket a jövő generációk kárára kiterjeszteni.

Mindezzel ilyen elvontan természetesen könnyű egyetérteni. A kérdés, hogy hogyan lehet a magasztos elveket érvényre juttatni a mindennapok döntéshozatalában. Mivel a költségvetési hatásvizsgálatok gyakran bonyolult szakmai és technikai részletekkel terhelt levezetéseket igényelnek, szükség van egy kontrollszervezetre, amely számunkra garantálja a becslések megalapozottságát. Ez az egyik legfontosabb cél, amely csak a Törvényhozási Költségvetési Hivatal létrehozásával érhető el. Amennyiben az előterjesztő nem, vagy nem megfelelő színvonalon készítette el a hatásvizsgálatokat, akkor ezt a hivatal meg fogja állapítani, és helyette ezt a munkát számunkra, parlamenti képviselők számára el fogja végezni.

Többen felvetették, hogy nem lehetne-e a szükséges szakértői bázist az Állami Számvevőszéken belül kialakítani, különösen hangsúlyosan beszélt erről Tállai képviselő úr. Bárki megnézheti, hogy jelenleg mekkora kapacitást köt le az Állami Számvevőszékben a költségvetés és a zárszámadás éves vizsgálata. A legutóbbi jelentések tanúsága szerint az ÁSZ nagyságrendileg hetven fő külső kapacitást vesz fel e két törvényjavaslat ellenőrzéséhez. A kormány ehelyett azt javasolja, hogy az ÁSZ belső munkatársai teljes munkaidejükben a zárszámadás ellenőrzésére koncentráljanak, és a költségvetés vizsgálatára ne az ÁSZ vegyen fel hetven külső munkatársat, hanem alakuljon egy külön hivatal, nem számvevőkből, hanem közgazdászokból, és ők végezzék a költségvetési becsléseket a nyári hónapokban, az év maradék részében pedig új feladatként tegyék ugyanezt az összes többi törvény esetén.

(12.00)

Mindezt nem azért mondom, mintha az ÁSZ szerepének csökkentésére törekednénk, sőt ellenkezőleg. Egy modern költségvetési rendszer, amely ellenőrizhető mutatókkal méri a különféle állami programok eredményességét és hatékonyságát, hatalmas új kihívásokat jelent a számvevők számára.

A hatékonyság és célszerűség vizsgálata ma is része az ÁSZ feladatainak, de a jogszerűség ellenőrzése eddig lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott. Mind az elméleti megfontolások, mind a nemzetközi gyakorlat vizsgálata alapján célszerűnek tűnik a profiltisztítás. Az ÁSZ a továbbiakban kiteljesítheti tevékenységét a célszerűség és hatékonyság utólagos ellenőrzése területén, a Törvényhozási Költségvetési Hivatal pedig előzetesen árazza immár az összes törvényjavaslatot és módosító javaslatokat. Ez a megoldás eleve kizárja azt a lehetséges érdekkonfliktust is, amely akkor állna elő, ha a Számvevőszéknek utólag olyan adatokat kellene ellenőriznie, amelyeket az előzetes ellenőrzés során már elfogadott, vagy esetleg éppen maga határozott meg.

Az ötpárti egyeztetések során felmerült a kérdés, hogy van-e szükség, és ha igen, hogyan a tervezési folyamat intézményi szintű ellenőrzésére. Igen, azt gondolom, hogy szükség van annak ellenőrzésére, hogy az intézmények tiszteletben tartják és érvényre juttatják-e a kormányzati és az intézményi szintű eljárási szabályokat, de valószínűleg nem minden évben és minden intézmény esetében, hanem az ellenőrzési rendszerekben szokásos módszertan szerint, például kockázatelemzés alapján kiválasztva és utólag. Erre a kormány javaslata természetesen nem tér ki, hiszen az intézmények belső működésének ellenőrzése ugyanúgy feladata marad a Számvevőszéknek, mint ahogyan eddig is az volt.

Tisztelt Ház! A kiszámíthatóság és hitelesség növelése, a generációk közti igazságosság biztosítása és a társadalom általános öregedése miatti költségvetési problémák tompítása nem kis feladat, de egyetértek azokkal, akik ennél többet szeretnének elérni. Rövid távon igazságosabb elosztásra van szükség a ma élő generációk között, viszont középtávon csökkenteni kell az állam méretét, és közben úgy kell alakítani a költségvetés szerkezetét, hogy az elősegítse a hosszú távon fenntartható növekedést. Mindezek fontos kérdések, de a beterjesztett javaslat nem ezeket a feladatokat kívánja megoldani. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk nyitottak a költségvetési kiadások növekedésének korlátozására, és ezáltal az állam méretének csökkentésére vonatkozó hosszabb távú konszenzus kimunkálására.

Az ötpárti egyeztetéseken elhangzott felvetések alapján kidolgoztuk - úgy, ahogy azt Szabó Lajos képviselő úr itt prezentálta - a reáladósság szabály- és a kiadási plafonok közös rendszerét is, amely egyszerre biztosítja a költségvetési fegyelmet, és korlátozza a kiadási főösszeg növekedését. Nyilvánvaló ugyanis, hogy önmagában a kiadások korlátozása, a kiadási plafonok rendszere nem alkalmas arra, hogy gátat vessen az államadósság növekedésének, hiszen nem mond semmit a bevételi oldalról, nem mond semmit a deficitről. Amennyiben az új szabály a deficit szintje helyett csak a kiadási oldal korlátozását írná elő, az azt a nemkívánatos üzenetet közvetítené, hogy a mindenkori kormány a jövőben az adó- és járulékbevételek csökkentésével akarja fellazítani a fiskális fegyelmet. A kiadási plafonok és a reáladósság szabályai nem helyettesítő, hanem kiegészítő viszonyban vannak egymással.

Tisztelt Ház! Az ötpárti egyeztetéseken kiderült, hogy minden parlamenti párt szerint szükség van olyan szabályokra, amelyek biztosítják a költségvetési politika fenntarthatóságát és átláthatóságát. Most alkalom nyílik arra, hogy azokban a kérdésekben, amelyekről az eddigi háttértárgyalások során az egyes pártok nem tudtak egyértelmű álláspontot elfoglalni, immár nyilvánosság előtt mondjunk véleményt. Ez most megtörtént, és ezen a véleményen, meggyőződésem, hogy szükséges változtatni az ellenzéki pártok képviselőinek.

Az ellenzék számos alkalommal hangot adott kritikáinak a múltat illetően. Most azt kérem, hogy a sérelmek felhánytorgatása helyett összpontosítsanak a törvényjavaslat céljaira és tartalmára. Ha van javaslatuk - márpedig azt mondta Tállai képviselő úr, hogy van javaslatuk, erről persze nem beszélt a vitában -, amellyel a célok elérését még jobban lehet biztosítani, akkor mondják el, és ezzel bizonyítsák saját elkötelezettségüket a költségvetési fegyelem és átláthatóság megteremtése iránt saját szavazóiknak és a gazdaság összes szereplőjének.

Tisztelt Ház! Tállai képviselő úr a múlt héten az általános vitában azt mondta: "Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat céljával egyet lehet érteni. Egyértelmű célja az, hogy a költségvetés egyensúlyát, egyenlegét javítsa, a hiányt csökkentse, az eladósodás növekedését megállítsa, és egyértelműen olyan intézményi és szabályozási környezetet hozzon létre a költségvetés elfogadása, felhasználása és módosítása kapcsán, amely mindenki számára érthető, átlátható. Én azt gondolom - mondta Tállai képviselő úr -, ezekkel a célokkal alapvetően egyet kell és egyet lehet érteni."

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha ez így van, és ha megfontolják mindazokat, amelyeket az elmúlt nagyjából tizenhét percben mondtam, akkor el kell hogy jöjjön az a pillanat, amikor a Fidesz, a KDNP képviselői felülvizsgálják az általános vitában képviselt álláspontjukat, és fordítanak a véleményükön; nem azon, amivel Tállai képviselő úr egyetértett, hanem azon, ahogy hozzáállnak, és ahogy kifejezték várható szavazási magatartásukat a zárószavazásnál. Azon fordítani kell, tisztelt képviselőtársaim, mert azt a három törvényjavaslatot azokkal a módosításokkal, amelyekben meggyőződésem szerint meg tudunk egyezni, azokkal szükséges lenne elfogadni. Kérem önöket arra, hogy ezt a fordulatot a véleményalkotásukban tegyék meg, és támogassák módosításokkal a három most tárgyalt törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan a vita kezdetén elhangzott, most lezárom a T/4318. számú törvényjavaslat általános vitáját, viszont a T/4319. és a T/4320. számú törvényjavaslatok általános vitáját csupán elnapolom. Az előterjesztések általános vitájának folytatására a házbizottság tesz majd javaslatot.

Soron következik a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5723. számon megkapták, a bizottságok ajánlásait pedig T/5723/1., 2. és 3. számokon a honlapon megismerhetik.

Megadom a szót Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszternek, a napirendi pont előadójának, huszonöt perces időkeretben.




Felszólalások:   17-20   21-75   75      Ülésnap adatai