Készült: 2020.04.04.04:27:50 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

146. ülésnap (2008.05.14.),  21-47. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 2:47:56


Felszólalások:   17-20   21-47   47      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Most az élménydús napirend előtti felszólalások után rátérünk napirendjeink tárgyalására; elsőként az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentés, valamint az ennek elfogadásáról szóló, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájára a lezárásig. A számvevőszéki jelentést J/5493. számon, a határozati javaslatot pedig H/5678. számon kapták kézhez.

A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, melyek J/5493/1., 2. és 3., továbbá H/5678/1. számon a honlapon elérhetők.

Most az előterjesztői expozék következnek. Megadom a szót Kovács Árpádnak, az Állami Számvevőszék elnökének, a jelentés előterjesztőjének, húszperces időkeretben.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Munkatársaim! A számvevőszéki munkának immár a 18. esztendejéről adhatok számot most, amikor a 2007. évi tevékenységünkről szóló jelentésünket önök megtárgyalják.

Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt megköszönöm az Országgyűlésnek, önöknek, a tisztelt képviselő hölgyeknek és uraknak a tevékenységünk iránti igényüket, bizalmukat, és azt, hogy az elmúlt esztendőben is biztosították intézményünk nyugodt munkavégzésének a feltételeit. Talán rendhagyó, de már a hozzászólásom elején szeretném megköszönni munkatársaim és vezetőtársaim tevékenységét, ami lehetővé tette, hogy ellenőrzéseinkről, eredményeinkről itt magam önöknek számot adhassak az ő nevükben is.

Engedjék meg, hogy rátérjek beszámolónk tartalmi kérdéseire. Most is, mint a korábbi években, abból a felelősségünkből indulunk ki, hogy az ellenőrzés a múltról a jelenben a jövőnek szól. A gazdasági, mindenekelőtt az államháztartási folyamatok sajátos tükörképei, megannyi tény és összefüggés megtalálhatók a magyarországi rendszerváltás közel két évtizedes történetét végigkísérő számvevőszéki jelentésekben. Ezek mindig igyekeznek a vizsgált területre, témára, projektre vagy akár intézményre nézve az ellenőrzés eszközeivel a tények mögött feltárni a folyamatok lényegét, az okokat, a mozgatórugókat, a javítás lehetőségeit, a távlatot, és mindazt, amit tehetünk.

A legfőbb nemzeti, illetve állami ellenőrző szervezeteket integráló és szakmai fejlődésüket harmonizáló világszervezet, az Intosai és tagszervezetei körében mindinkább teret nyer az a felismerés, hogy a határokat átívelő globalizációs folyamatok, a demográfiai és ökológiai változások, nem kevésbé a tudásalapú társadalom kifejlesztésének kihívásai a számvevőszéki ellenőrzés paradigmaváltását igénylik. Az új gazdasági, sőt társadalomformáló erők, hatásmechanizmusok arra késztetnek, hogy a számvevőszéki tevékenység súlypontjai fokozatosan áthelyeződjenek. A nagyobbrészt számvitelalapú és elsősorban a szervezetekre, illetve azok beszámolóira, nyilvántartásaira, ha úgy tetszik, a mikrogazdaságra összpontosuló vizsgálatok helyett olyan ellenőrzések, elemzések szükségesek, amelyek az állami, nemzeti költségvetés, valamint a különböző fejlesztési tervek és programok kialakításához, illetve jóváhagyásához kapcsolódó országgyűlési döntési, jogalkotási és ellenőrzési funkciók támogatását szolgálják.

Az Intosai több mint fél évszázados történetében mérföldkőnek számít, hogy - a makrogazdasági, sőt társadalmi kihívásokat is érzékelve - a 2004 októberében Budapesten rendezett XVIII. kongresszuson első ízben fogadtak el a világszervezet fejlesztésére irányuló középtávú stratégiai tervet. A legutóbbi, 2007-ben Mexikóvárosban lezajlott XIX. kongresszuson - a kibontakozó modernizációs irányzat jegyében - a számvevőszékek tanácsadó szerepének kiteljesedésével, az intézmények függetlenségének erősítésével és az ellenőrzés-módszertani szabályok új, strukturált rendszerével kapcsolatos feladatokat határoztak meg. E helyen is megköszönöm, hogy az Országgyűlés határozatokban erősítette meg az ezekhez a célokhoz kapcsolódó törekvéseinket.

A fejlett világ pénzügyi ellenőrző szervezetei ugyanis ma már nem csak arra alkalmasak, hogy a vizsgált szervezetekre nézve rendet tartsanak és korrekciókat kezdeményezzenek, sőt az államháztartás egészére nézve jelzéseket adjanak a pénzügyek, a gazdaság biztonságáról vagy éppen kockázatairól.

(10.00)

Megbízható, kiegyensúlyozott működésük által arra is hivatottak, hogy maguk is a közbizalom-teremtés eszközei legyenek.

Az Állami Számvevőszék is ennek szolgálatában fejleszti ellenőrzési tevékenységét, módszereit és szervezetét. Kiépítettük ellenőrzéseink minőségirányítási rendszerét. Ennek újdonságérzetét és újdonságértékét érzékelteti: ez idő szerint még az Intosai is csak tervezi, hogy megalkotja a minőségirányítási szabályokra vonatkozó átfogó ajánlásait. Szerencsés lehetek, mert magam az európai szervezetek körében e munka egyik összefogója lehetek.

Néhány héten belül közreadjuk ellenőrzés-módszertani szabálygyűjteményünk tartalmilag korszerűsített második kiadását, az Állami Számvevőszék megújított ellenőrzési kézikönyvét. Az abban foglaltak következetes alkalmazása ellenőrzéseink megalapozottságának, megbízhatóságának garanciáját jelenti. Nemzetközi összehasonlításban is korszerű és meglehetősen rigorózus szakmai szabályaink, a vizsgálati megállapítások kétszeres felülvizsgálatát megvalósító belső minőségbiztosítási gyakorlat kizárja, hogy a valóságnak meg nem felelő, nem igazolható megállapítást tartalmazzon bármelyik jelentésünk.

Követjük az ellenőrzési világszervezet által a legfőbb nemzeti, állami ellenőrző szervezetek számára ajánlott irányvonalat, hogy a nemzetgazdaság számára fontos programok rendszerszemléletű, úgynevezett rendszerorientált ellenőrzéseit, elemzéseit valósítsák meg. Szándékaink szerint egyre inkább a jövőnket, a fejlődés lehetőségeit meghatározó nemzeti, állami fejlesztési és más gazdasági programok megalapozottságának, valóra váltásának kérdésére koncentrálunk. A következő egy-két évben ennek előkészítésére összpontosítjuk szakmai-módszertani fejlesztési tevékenységünket.

Szintén nemzetközi trend, az előbb említett irányzathoz csatlakozva az elmúlt év áprilisában közel két évtizedes elemzési tapasztalataink rendszerezésével, kutatóintézetünk közreműködésével közreadtuk a hazai közpénzügyi szabályozás korszerűsítésének téziseit. A dokumentumot az Országgyűlés a kormány figyelmébe ajánlotta. A pénzügyi kormányzat pedig hasznosította annak a parlamenti vitára váró törvényjavaslatnak a kidolgozásához, amelynek centrumában a költségvetési tervezés megújítása és a kiadások túlfutásának megelőzésére szolgáló korlátok és eljárások alkalmazása áll.

A 2008. évi költségvetés parlamenti vitájához a törvényi előírás alapján elkészült számvevőszéki vélemény mellett kutatóműhelyünk, a Fejlesztési és Módszertani Intézet tanulmányát is az önök rendelkezésére bocsátottuk. A tanulmány rámutatott a gazdasági növekedéssel, az árak és a bérek alakulásával, az önkormányzatok eladósodásával, az uniós támogatások felhasználásával, az adóterheléssel és az egészségügyben hozott intézkedésekkel kapcsolatos legfontosabb kockázatokra.

Újabb, a 2009-es költségvetés készítésének feltételére kitekintő tanulmányunk pedig, élve az önök biztatásával, éppen most került az önök asztalára, a parlament folyosóján kihelyezve a nagyközönség számára is rendelkezésre áll. Természetesen ősszel is a költségvetési vitához a véleményünk mellékleteként ugyancsak egy makrogazdasági kitekintést fogunk rendelkezésükre bocsátani.

Tanácsadó tevékenységünkben új elemként jelent meg, hogy az Európai Unió pénzügyi támogatásával, a holland számvevőszékkel együttműködve újszerű módszertant dolgoztunk ki a korrupciós kockázatok feltárására egy korrupciós térkép elkészítésével. A munka eredményei beépültek a kormányzat most készülő úgynevezett antikorrupciós stratégiájába és a rövid távú cselekvési tervébe.

Tisztelt Országgyűlés! Fontosnak tartottuk, hogy fejlődő civil kapcsolataink keretében befolyást gyakoroljunk a szakmai közvéleményre. Tovább erősítettük együttműködésünket az egyetemekkel, főiskolákkal és a Számvevőszék vezető munkatársai különböző hazai és nemzetközi szakmai rendezvényeken, konferenciákon is megismertették az ellenőrzések következtetéseit, valamint kutatóműhelyünk eredményeit is. Magunk is több konferenciát rendeztünk, együttműködve például az "Új rend és szabadság" kormánybiztosával, a Magyar Közgazdasági Társasággal, a Magyar Jogász Egylettel.

Szakmai-közéleti tevékenységünk részeként - az Országgyűlés biztatására és határozatára is támaszkodva - gondozzuk, szerkesztjük a magyar és angol nyelven megjelenő közpénzügyi folyóiratot, a Pénzügyi Szemlét, amelyben 2007-ben 43 tanulmány, szakcikk, 10 szakkönyvrecenzió jelent meg. Szerzőink sora az akadémikusoktól, egyetemi tanároktól kezdve az államapparátus szakértőin át a doktori iskolák hallgatóiig és külföldi szakírókig terjed. A publikációk egyetemeken hasznosítottak, és egyebek mellett a közpénzügyi rendszer korszerűsítésével, a konvergenciaprogrammal, valamint a társadalom, a politika és a gazdaság kölcsönhatásaival is foglalkoztak. A kétnyelvű megjelenéssel eredményesen törekszünk arra - és ezt lényegesnek tartom, kedvezőek a visszacsatolások -, hogy nemcsak belföldön, hanem külföldön is ismertté és érthetővé tegyük a hazai államháztartási folyamatokat, a jövőépítési, felzárkózási törekvéseket és az azokhoz kapcsolódó szakmai vitákat is.

A nyilvánosság nagymértékben hozzájárul ellenőrzéseink hasznosításához. Segítheti az ellenőrzöttek meggyőződését, meggyőzését, a hibák és a szabálytalanságok megelőzését. Az Országgyűlés szolgálata mellett ezért fontosnak tartjuk a közvélemény tájékoztatását is, és amint már szóltam róla, ezért szorgalmazzuk a párbeszédet a pénzügyi és az ellenőrzési szakma szereplőivel.

Kommunikációnk szervezésének, tevékenységünk és eredményeink minél szélesebb körű megismertetésének alapja, hogy jelentéseink, szakmai kiadványaink teljes terjedelmükben nyilvánosak, és bárki által hozzáférhetők.

A közkedvelt információforrást, a honlapunkat az eddigieknél még inkább felhasználóbaráttá tettük. A munkánk iránt érdeklődők 2007-ben - és ez bennünket is meglepett - több mint 100 ezer alkalommal töltöttek le jelentést. Egyre népszerűbb az Állami Számvevőszék weboldalának angol nyelvű változata is. Míg 2006-ban alig 400-an nyitották meg az angol nyelvű jelentés-összefoglalókat, addig 2007-ben ez a szám 1400-ra nőtt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 2007-ban 57 jelentést tettünk közzé. Az országgyűlési képviselőkhöz elsősorban elektronikus úton eljuttattuk jelentéseinket, illetve a jelentések legfontosabb megállapításait, javaslatait összegző képviselői leveleket.

Az országgyűlési bizottságok az előző évekhez hasonlóan 9 jelentésről 51 alkalommal tárgyaltak. A korábbi gyakorlatnak megfelelően néhány jelentést több bizottság is napirendjére tűzött. A 2007-ben közreadott jelentéseinkben összesen 895 javaslatot tettünk, amelyeket 1082 szervezetnél végzett helyszíni ellenőrzés lefolytatásával alapoztunk meg.

Mielőtt elmúlt évi ellenőrzéseinkről részletesen szólnék, egyetlen olyan kérdésre szeretnék utalni, amely általános gond, de a mi munkánkat is megnehezíti. Nevezetesen: anélkül született törvényi döntés újabb számvevőszéki feladatról, ezúttal a kormányzati vezetők vagyonnyilatkozatának az ellenőrzéséről, hogy részt vehettünk volna a szabály kialakításában, konzultáltak volna velünk a személyi, technikai és informatikai feltételekről, egyáltalán arról, hogy mennyire illeszkedik ez a jogilag nem is teljesen konzisztens, körüljárható módon egy újabb kötelezettségként az Állami Számvevőszék államszervezetben elfoglalt helyéhez, alkotmányos feladatrendszeréhez.

Az Alkotmánybíróság egyik korábbi elvi döntése elvi éllel leszögezte, hogy a Számvevőszék nem közigazgatási szerv, nem hatóság. Ennek fényében valószínű, hogy e feladatnak Állami Számvevőszékhez telepítése nem egyeztethető össze a szervezet jogállásával. Számunkra kész helyzetet teremtettek, és így utólag próbálkozhatunk azzal, hogy megtaláljuk a munkamódszereket, a szervezeti keretet és a költségvetési fedezetet ehhez az új feladathoz, remélve, hogy a törvényalkotó rövid időn belül korrigálja döntését. Előre is megköszönöm ezért, ha az Országgyűlés munkánkról szóló határozatában e kérdés rendezéséről tesz valamit.

Ami a legfontosabb feladataink struktúráját, összetételét illeti, a korábbiakhoz képest nem következett be érdemi változás. A törvényekben különféle rendszerességgel előírt feladatok teljesítése 2007-ben az előző évivel megegyezően ellenőrzési kapacitásunk kétharmadát kötötte le.

(10.10)

Stratégiai célkitűzéseinkhez igazodóan választottuk meg az elnöki döntés alapján megvalósított ellenőrzéseink témáit. Vizsgáltuk például az állami, önkormányzati kórházak gyógyszergazdálkodását, valamint az önkormányzatok szociális alapellátási tevékenységét. Ezek külön-külön és részben egymással is összefüggésben számot adtak a lakosság életminőségének, nemkülönben a nagy közösségi ellátórendszerek működésének több fontos jellemzőjéről.

Mindinkább előtérbe kerülő versenyképességi tényezőt jelent a felzárkózási folyamat részeként az infrastruktúra fejlesztése, ezért feltérképeztük az államháztartás és a magángazdaság újszerű beruházásfejlesztési együttműködésének kockázati tényezőit, a villamosenergia-ellátás rendszerének, továbbá a 2006-ban befejezett autópálya-beruházásoknak, valamint a felsőoktatási kollégiumi programoknak az ellenőrzését.

Nem szeretnék részletesen foglalkozni e jelentéseink megállapításaival, következtetéseivel. Mindössze arra emlékeztetem a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, hogy mint korábban, 2007-ben az idei költségvetési törvényjavaslat véleményezése kapcsán ismételten arra kellett felhívni a figyelmet, mennyire kevés még az eredménye a költségvetést megalapozó makrogazdasági előrejelzések módszertani továbbfejlesztésének, és amint arra mértékadó külföldi szakvélemények is felhívták a figyelmet, mennyire hiányoznak a megbízható kormányzati prognózisok.

Hasonlóképpen a költségvetési törvényjavaslatok hiányosságaként kellett értékelnünk, hogy nem vagy alig voltak követhetők az utóbbi évek költségvetési javaslataiban a konvergenciaprogram intézkedéseinek számszerűsített hatásai. A tervezett hatások mellett a program alapján addigra már megvalósult intézkedéseknek és azok alapján kibontakozó folyamatok várható eredményének bemutatása sem volt helyes, holott a kormány a 2007-2009. évek költségvetésének fenntarthatóságát elsősorban az adó- és támogatási rendszer korszerűsítése mellett a nagy közösségi ellátórendszerek átfogó átalakításával szándékozik biztosítani.

Engedjék meg, hogy a gazdaságfejlesztéssel összefüggő ellenőrzésünk alapján hangsúlyozzam: a konvergenciaprogram teljesítésének kockázatai mögött számolni kell az uniós források felhasználásának gondjaival is. E források hasznosításának mértéke és üteme elmarad a korábban tervezettől. A számvevőszéki ellenőrzések is megerősítik: szervezési és eljárási hibák mellett a források hasznosításának hiányosságai arra is visszavezethetők, hogy nincs konszenzussal elfogadott és kiérlelt komplex nemzeti fejlesztési stratégia, hanem pusztán különböző részstratégiákra épülő programok alapján valósul meg az uniós pénzek hasznosítása.

Többéves ellenőrzési tapasztalatok is alátámasztják, hogy a nominális és reálkonvergencia megvalósításához, a fenntartható finanszírozás megtartásához elengedhetetlen a nemzetgazdasági méretekben, szervezett keretekben megvalósuló gondolkodás. Ez feltételezi a társadalom többsége által támogatott stratégiai célok megfogalmazását és egy olyan nemzetgazdasági tervezési rendszer kiépítését, amely korszerű módszereket alkalmazva képes a tervek társadalmi-gazdasági hatásait, kockázatait felmérni és rendszerszemléletben értékelni.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Végül arról szólnék néhány gondolatot, hogy az Országgyűlés asztalán lévő, de tárgysorozatba még fel nem vett közpénzügyi törvénycsomag kapcsán elemzési tapasztalatainkat sokszor alátámasztottan szóvá kell tenni, hogy ma lényegében hiányoznak a közösségi szférát vezénylő intézményrendszerben a visszatérő jogsértések, visszaélések korlátozásához nélkülözhetetlen, jól működő belső kontrollmechanizmusok. Ezzel is összefügg az igazgatási rendszer sajátos működési hiátusa, a határozott és következetes szankcionálás. Nincsenek vagy nem teljesek és világosak a mulasztások és visszaélések szankcióinak normái és a kapcsolódó eljárási követelmények. Ezért sokszor szinte lehetetlen a szabályoktól való eltérések okainak egyértelmű feltárása és minősítése.

Meggyőződésünk, hogy mindezekre szükség van; bár 120 büntetőeljárást kezdeményeztünk, több tucatnyi közbeszerzési eljárás esetében jeleztünk hibákat, jogsértéseket az elmúlt években, ezek az eljárások azonban elhúzódnak, nehezen követhetők, és az elmarasztalások gyakran elmaradnak végül. A költségvetési rendszer problémáinak mielőbbi kiküszöböléséhez és a finanszírozható, fenntartható növekedési pályára álláshoz elengedhetetlen mindazoknak a veszteségforrásoknak a felszámolása makrogazdasági szinten és mikrogazdasági szinten is, amelyek gátolják az elszámoltatható, átlátható gazdálkodást, és ma már a közigazgatás működőképességét is veszélyeztetik. Ezért szorgalmaztuk eddig is, és ezért is sürgetem ismételten most is hozzászólásom lezárásaként azt a közös gondolkodást, amelynek eredményeként konkrét, transzparens javaslatok alakíthatók ki a hibák, mulasztások, visszaélések következetes szankcionálására, a rendteremtés feltételeinek javítására.

Tisztelt Országgyűlés! Ezekkel a gondolatokkal szeretném kiegészíteni írásbeli beszámolónkat. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket a költségvetési bizottság, a gazdasági bizottság, az emberi jogi bizottság, a környezetvédelmi bizottság munkánk iránt való értékelő megnyilvánulásait a benyújtott határozatijavaslat-tervezethez. Kérem, hogy a határozati javaslatot, amit e bizottság munkája alapján benyújtottak, és tudomásom szerint a kormánnyal egyeztettek, támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönjük elnök úr szóbeli kiegészítését is.

Most megadom a szót Tukacs István képviselő úrnak, aki a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a határozati javaslat előterjesztője, 15 perces időkeretben.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság a két előterjesztést, a jelentést és a határozati javaslatot általános vitára javasolta, támogatta.

A bizottság először is megállapította azt, hogy a jelentés egy kidolgozott, hasznos, mindenki számára fontos megállapításokat tartalmazó, magas színvonalon elkészült jelentés a Ház számára. Az összes megállapításait a bizottság véleménye szerint is súllyal kell kezelni; ezeket a megállapításokat a későbbiekben a bizottság többségének véleményeként sorolni fogom. Ugyanakkor a bizottság nagyra értékelte a jelentés szakmaiságán, sokrétűségén túl azt is, hogy azt Állami Számvevőszék igen komoly apparátussal és munkával vesz részt különféle, segítségként használható jelentős anyagok kidolgozásában; a bizottsági ülésen hangzott el elnök úr részéről annak jelzése, hogy a makrogazdasági prognózisokról el fog készülni az előterjesztés, amelyet a bizottság örömmel fogadott, és példás gyorsasággal kapták meg a képviselők, a bizottság tagjai is.

A bizottság többsége úgy gondolja, hogy kellő súllyal kell kezelni mindazokat a megállapításokat, amelyek a kormányzati költségvetési tervezés prognózisaira, a közpénzek felhasználásának átláthatóságára, az EU-források felhasználására vonatkoznak. Ugyanakkor az átfogó koncepciók hiányolásánál a bizottság többsége azzal értett egyet, hogy az EU-források felhasználásánál léteznek azok a koncepciók, amelyek lehetővé teszik a tervszerű és fókuszált felhasználást - ilyen az Új Magyarország fejlesztési terv is.

A bizottsági ülésen hosszú polémia alakult ki egy minőségében új problémán, az önkormányzatok helyzetének, gazdálkodásának megítélésében, hiszen ez az ügy nem körbeírható pusztán csak azzal a megállapítással, hogy az önkormányzatok finanszírozása, állami forrásai vagy saját forrásai szűkösek. Az önkormányzatok tekintetében a bizottság többsége úgy érzékelte, hogy egy új problémával állunk szemben, amikor is az önkormányzatok eddigi számos feladataik mellé más súlyos feladatokat, többek között az európai uniós források felhasználását, lebonyolítását kapják vagy igénylik.

(10.20)

Ezáltal az önkormányzatok egy minőségében új helyzetbe kerülnek, részben azért, mert ezekhez saját forrásokat teremtenek, részben azért, mert be kell tartaniuk a források felhasználására vonatkozó pénzügyi szabályokat, részben pedig a miatt a fenyegetettség miatt, amely nemcsak önkormányzatoknál, hanem általában közpénzek felhasználásánál előállhat. Gondolok itt nevezetesen a korrupciós veszélyekre.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A bizottság a jelentést általános vitára alkalmasnak tartotta és támogatta. A bizottság megtette indítványát a jelentéssel kapcsolatban, amelynek pontjait természetszerűleg a bizottság javaslataként támogatja. Ugyanakkor egyetlen megjegyzésként meg kell említenünk, hogy a 3/a pontban foglaltak pontosabb körülírást igényelnek majd, és remélhetőleg a vitában és a kapcsolódó módosító javaslatoknál lesz mód arra, hogy a 3/a pontban megfogalmazott, elég általános, körülhatárolatlan és a szervezet számára nem megállapítható nagyságrendű - hadd fogalmazzak így - feladatokat szabó vagy adó pont helyett egy sokkal pontosabb megfogalmazás kerüljön be az indítványba arról, hogy milyen törvények esetében kérjük, javasoljuk az Állami Számvevőszék közreműködését.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság többségi véleményét ebben szerettem volna összefoglalni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Mivel a bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, most megadom a szót annak előadójának, Domokos László képviselő úrnak.

DOMOKOS LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság a beszámolót egyhangúlag fogadta el, viszont a bizottsági határozatnál tartózkodás is volt, és ebben valóban, egy viszonylagos nagy konszenzus ellenére láthatóan elég komoly viták bontakoztak ki. A vita lényege nem elsősorban a megállapítások, hanem a megállapításokból való következtetések körül bontakozott ki. Erről szeretnék véleményt adni és tájékoztatást adni.

Azt gondolom, a Számvevőszék szerepe körül is vita bontakozott ki, hogy tulajdonképpen a Számvevőszék feladata a költségvetés megalkotásának és végrehajtásának a legfőbb támasza a Magyar Országgyűlés számára. Az, hogy milyen mértékben van következménye a számvevőszéki megállapításoknak, ez az a kérdéskör, amelyet már hosszabb ideje magam is és az ellenzék részéről is szóvá teszünk, hogy a parlament mindenkori MSZP-SZDSZ-es többsége elfogadja ugyan a számvevőszéki jelentéseket, de olyan országgyűlési határozatot, amely a Számvevőszék megállapításait - mint az ellenőrzéssel megbízott szervezet megállapításait - tulajdonképpen nem emeli országgyűlési határozati rangra, különösen akkor, ha ez a kormányzat felelősségét, a kormányzat intézkedéseit írja elő, hanem úgymond ajánlja figyelmébe, ahogy az elnök úr is szólt, de nem kötelezi arra, hogy a kormányzat tegye ezt. Ilyenkor joggal fölvetődik az a kérdés, hogy a Számvevőszék a kormány ellenőrző szerve, mármint hozzá rendelt szervezet, vagy pedig a Magyar Országgyűléshez rendelt szerv, legalábbis megítélést tekintve. Mert jogi státusában teljesen világos, hogy az Állami Számvevőszék a Magyar Országgyűlésnek egy olyan intézménye, amely a magyar kormányon túl önkormányzatokat és sok más civil szervezetet, általában a közpénzeket ellenőrzi, és messze nem csak a kormányzat úgymond ajánlásait kell hogy megfogalmazza.

Azt gondolom, hogy a vita leglényegesebb pontja ekörül bontakozott ki, különösen, ha úgy tekintünk a 2007. évi állami számvevőszéki tevékenységre, hogy a 2006. évi költségvetés végrehajtásának az ellenőrzéséről szóló időszak is erre az időszakra esik. Azért lássuk be, hogy az elmúlt 18 év költségvetési szempontból legsúlyosabb kibontakozó éve a 2006. év volt, mondhatjuk nyugodtan, a nagy átverések, a nagy adatmódosítások és a nagy bizonytalanságok időszaka, amelyet aztán a kormányzat megszorító intézkedésekkel volt kénytelen korrigálni.

A vita lényege arról bontakozik ki most már hosszabb ideje, hogy a Magyar Országgyűlés költségvetési törvényében, amelyet elfogadott, a törvényalkotásban bontakozott ki ez a hiba, vagy pedig a végrehajtásban, a kormányzat túlköltekezéséből adódó következmény az, hogy mi történt a 2006. évben. Márpedig, ha a tényeket számba vesszük, amit az Állami Számvevőszék is megállapít, akkor döntően a kiadások túlfutását, a magyar kormány, az akkori kormány túlköltekezését, a Gyurcsány-kormány túlköltekezését állapította meg, hogy a kiadások a tervezet, tehát a Magyar Országgyűlés által 2005 decemberében elfogadott költségvetési törvény be nem tartásából adódtak.

Ebből következett az a megállapítás is, hogy 2006-ban kétszer kellett a kormányzat javaslata alapján a költségvetési törvény módosítását megtenni. Egyik képviselőtársunk a vitában azt mondta, hogy tulajdonképpen az történt, hogy a tények megtörténtek, majd pedig az Országgyűlés többségével élve az MSZP-SZDSZ gyakorlatilag utánaigazította a költségvetés terveit, tervszámait, magának a költségvetési törvénynek a számait és szövegét.

Ha ebből a szempontból nézzük, hogy az Állami Számvevőszék milyen megállapításokat tett a 2007. évi munkájában a 2006. évi beszámoló keretében, akkor elég világos feladatsort állapított meg, amelynek a megállapításait... - még egyszer mondom, itt a vitát lefolytatva a múlt évben, végül is a kormány javaslatára nem fogadták el az ellenzéknek azt a módosító javaslatát, hogy az Országgyűlés határozatait - meghagyva szó szerinti, igen diplomatikus megfogalmazásait is - emeljük országgyűlési határozattá.

Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb része, hogy az Országgyűlés, amikor a 2008. évre vonatkozó országgyűlési határozatot az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló beszámoló elfogadásához hozzáteszi, akkor ezt érzékelheti, hogy milyen következménye van a Számvevőszék megállapításainak, mennyiben ez csak egy ajánlás, és mennyiben pedig ez egy kötelezettség. Nyilvánvaló, a törvényi keretek között a Számvevőszék jól jár el, helyesen jár el, ha törvénysértést talál, akkor feljelentést tesz. Ha viszont csak kifogásai, megállapításai, a rossz hatékonysággal kapcsolatos megjegyzései vannak, vagy egyszerűen csak a szabályozatlanság vagy éppen az auditálás, tehát az egész számviteli rendszernek a meg nem felelése található egy-egy szektorában a költségvetésnek, akkor joggal vetődik az fel, hogy miért nem kötelezi erre a Magyar Országgyűlés mind az öt pártja egyhangúlag, miért nem fog össze a 2006. évi költségvetési törvény végrehajtása körüli problémák esetén, hogy márpedig a kormányzat többet ilyet nem tehet.

Itt vagyunk, és itt van, mondom, a vitának a tétje is most, hogy itt állunk a 2009-es, 2010-es év előtt, amikor újból a választási ciklusra készülve a kormányzatnak megnyílik a lehetősége, az a négyévente mindig visszatérő túlköltekezési hajlama, amelyre már a Gyurcsány-kormány 2005-ben és 2006-ban bizonyította, hogy semmilyen olyan garancia nincsen ezen javaslat alapján 2009-ben, amely a kormányzat 2009-2010-es túlköltését akadályozná. Nyilván a Számvevőszék egymaga nem tudja megoldani ezt a kérdést, ha a Magyar Országgyűlés mint a megbízója, a 2009-2010-re vonatkozó feladatait szabó szervezet nem kap kellő hangsúlyt arra, hogy ez a túlköltekezési hajlam megtörténjen.

A vitának, azt gondolom, legnagyobb része az, hogy a költségvetés, amely ma a magyar gazdaságpolitika egyik legsúlyosabb problémája, a költségvetés hiánya és annak alakulása, a Magyar Országgyűlés felelőssége, azt gondolom, miután a kormányzati többség kiszolgálja a kormányt, abban jelenik meg, hogy nem ellenőrzi a végrehajtást, nem ellenőrzi kellő mértékben, és nem vonja felelősségre, nincs következménye a szabálytalan, illetve rossz gazdálkodás eredményeinek. Másrészről a kormányzatnak meg egyértelműen a felelőssége ott található meg, hogy gyakorlatilag, átvéve a költségvetés alkotását, gyakorlatilag nem tudja érdemben vagy nem hajlandó érdemben a Magyar Országgyűlés döntéseit végrehajtani.

(10.30)

Ez egy súlyos megállapítás, amit természetesen évközi költségvetésitörvény-módosítással formálisan szabályossá tesz a kormányzat, de tartalmilag az a következménye, amit ma Magyarország megélt, éltanulóból a sor végére került a gazdaságpolitikáját tekintve a tíz európai uniós csatlakozó ország közül. Ezért rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy 2009-2010-re olyan helyzet jöjjön létre, amelyben a kormányzatnak nem áll módjában, hogy felelősség nélkül, felelőtlenül a túlköltekezés irányába vigye a magyar költségvetést.

A másik, ahogy Tukacs István mint többségivélemény-alkotó szavaiból is kiderült, hogy alapvetően az önkormányzati irányba tereli a felelősséget a gazdálkodás tekintetében. Ahogy a hozzászólásból is kiderült, ha valahol problémát talál a költségvetés tekintetében, általában az önkormányzati szektort nevezi meg. Azt gondolom, ebben sem volt egyetértés a vita során a bizottságban. Hiszen teljesen világossá tettük a Fidesz részéről, de azt gondolom, ebben talán partner volt még az SZDSZ is, az MDF és a KDNP egyértelműen, hogy bizony, ha az önkormányzatok feladatai évről évre egyre nőnek, másrészről ha a kormányzat arányaiban, a finanszírozás, a fedezet tekintetében, hogy mennyi költségkövetkezménye van ennek, ezt nem követi nyomon, annál kevesebbet ad, ebből egyetlenegy dolog következhet: az, hogy bármennyire jól szervezett vagy kevésbé jól szervezett egy szervezet, ha nem adnak neki annyi pénzt, amennyire szüksége van a közfeladatok ellátására, abból feszültségek, a szabályozatlanságból adódó bizonytalanságok, általában a feladatok rossz hatékonyságú ellátása következhetnek.

Azt gondoljuk, hogy ez nem önmagában szervezeti probléma, hanem messze az a hatéves tendencia, amit az elmúlt időszakban a szocialisták vezette kormány tett, egyre több pénzt vont ki relatíve a kiadásokhoz képest, az önkormányzati feladatok ellátására egyre kevesebb pénzt adott, mint amennyire szükség lett volna. Mert azt hiába mondja, a vitában is elhangzott, hogy arányaiban több pénz van az önkormányzatok számára, mint korábban, de ha a feladatok nagyságrendekkel nagyobb mértékben nőnek, több a kiadás, akkor ebből csak gazdasági konfliktus alakulhat ki, és rendkívül sok, visszatetsző folyamatot is láthatunk, amelynek következménye az, hogy súlyosan eladósodik ez a szektor. Ekörül vita bontakozott ki, nem vagyunk egy véleményen.

A harmadik terület, amiről érdemes szólni, az Állami Számvevőszék tevékenységéhez, munkájához kapcsolódóan, az a bizonyos 3/a pont, amely az országgyűlési határozati javaslatban, legalábbis a szocialista oldalon vitát kelt. Érdemes ezt felolvasni, hogy tudjuk, miről folyik a vita. "Az Országgyűlés felkéri a törvényjavaslatok előkészítőit, hogy az Állami Számvevőszéket érintő előírások tervezetét egyeztesse az intézménnyel." Szeretném jelezni, hogy ez törvényszöveg. Tehát a törvényalkotás szövegszerű kötelezettségét írja elő ez az országgyűlési határozati javaslat, hogy egy olyan szervezettel kapcsolatos kérdéseket, amely a Magyar Országgyűlésnek felel, konzultáljon meg, hogy végrehajthatóak-e a rá vonatkozó feladatok. Ebben mit lehet sikamlósnak tekinteni, ahogy az egyik képviselő mondta a kormányoldalról? Ennek csak egy másik változata van, hogy nem egyeztet vele; vagy egyeztet vagy nem egyeztet.

Azt gondolom, az a minimum, hogy az ésszerű törvényi előírásokat betartsuk. Miután ez nem történt meg korábban egy konkrét döntés kapcsán, az Állami Számvevőszék joggal kérdezheti, hogy most az Országgyűlés ténylegesen a feje fölött akar-e a dolgairól dönteni. De hogy mennyire nem a saját dolgairól van szó, ezért visszakapcsolódik az eredeti, a költségvetés végrehajtásához kapcsolódó garanciális kérdések részterületéhez.

Mert miről is van szó, amiről folyik a vita? A Magyar Országgyűlés egy képviselői módosító javaslat hatására olyan feladatot adott a Számvevőszéknek, amely alkotmányosan is minimum vitatható, hogy erre jogköre van, ez a feladata, és meg tud-e felelni ennek. És hogy mennyire kényes ez a kérdéskör, ezt érdemes itt idézni, hiszen az állami vezetők és hozzátartozóik vagyonnyilatkozatáról és vagyongyarapodásának vizsgálatáról szól. Ez azt jelenti, hogy az adóhivataltól kivette a magyar kormány vezető tisztségviselőinek és családtagjainak vagyonvizsgálatát, és egy olyan szervezethez tette, amelyik sem jogilag, sem hatáskörénél fogva, sem pedig munkáját tekintve nincs rá felkészülve.

Ebből mi következik? Az, hogy olyan helyre tette ezt a feladatot, ahol az nincs elvégezve. Hiszen ha nincs felkészülve rá a szervezet, nem tudja ezt megcsinálni, akkor ez nincs is elvégezve. Ha ebből a szempontból nézzük, hogy 2007-ben meg tudott-e a Számvevőszék ennek felelni, nyilván ebben burkoltan az benne van, hogy legalábbis igen hiányosan. Csak egyetlenegy dologra hívom fel a figyelmet, hogy például az adózással kapcsolatos teljes adatállományhoz való hozzáférés lehetősége nincs jogilag szabályozva. Milyen alapon fog tudni hozzáférni? Tehát nem arról van szó, hogy az Állami Számvevőszék csinálni akarja-e ezt, vagy meg akarja csinálni, hanem olyan helyre tették ügyesen, mondhatnák trükkök százaival - igaz, Keller László államtitkár úr? - saját vagyonosodási vizsgálatukat, ahol nem lehet elvégezni. Más állampolgárét, 10 millió 40 ezer emberét elvégzi az Állami Számvevőszéken kívül az APEH, akinek ez a dolga, ebben az egy esetben viszont a Számvevőszékhez tették, éppen az úgymond kormányzati vezető körökét.

Na ez az, amiről joggal mondhatjuk azt, hogy akár a határozattal vissza lehetne vonatni ezt a törvényi módosítást. Tehát, ha módosítani szeretnének Tukacs István és társai, ezt a törvényi keretet kell megváltoztatni, és visszavonni ezt a típusú állami számvevőszéki feladatot.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az ellenzéki oldalon.)

ELNÖK: Kérdezem, hogy melyik jelen lévő kormánytag kíván válaszolni az elhangzottakra. Keller Lászlóé a szó.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt számvevőszéki Munkatársak! Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék 2007-ben is jelentős, magas szakmai színvonalú munkát végzett a törvényben előírt feladatainak keretében végzett ellenőrzések és egyéb tevékenységek során. Mint az ország legfőbb pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, objektív, független elemző és értékelő munkájával nagymértékben segítette számos parlamenti és kormányzati döntés meghozatalát, illetve elősegítette a nem megfelelően felhasznált források visszaszerzését. A Számvevőszék tevékenységének elismertségét jól bizonyítják a nemzetközi kapcsolatok terén elért sikerek, illetve, mint azt a jelentés is részletezi, az ellenőrzöttek részéről a számvevőszéki megállapítások, javaslatok hasznosítása, érvényesítése.

A jelentés tartalmára annak főbb témakörei szerint szeretnék reagálni. A 2006. évi költségvetés végrehajtásával kapcsolatban örömünkre szolgált, hogy a Számvevőszék megítélése szerint a központi költségvetésben a pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak. Még egyszer mondom, hátha Domokos képviselő úr is figyel, mert ezzel ellentétes állításokat tett, a pénzforgalmi adatok összességében megbízhatóak. A Számvevőszék a kiadási főösszeg rendkívül magas arányának, 83 százalékának vizsgálata alapján tette ezt a megállapítást. A számvevőszéki tapasztalatok alapján a fennmaradó 17 százalék nem jelent olyan kockázatot, ami a megbízhatóságot befolyásolná.

Kritika érte ugyanakkor a kormányzatot az év közbeni szerkezetváltozások miatt, mivel egyes esetekben nem sikerült a feladatokat zökkenőmentesen átadni-átvenni. A jövőben igyekszünk kiemelt figyelmet fordítani az ÁSZ által jelzett problémára és hasznosítani a korábbi tapasztalatokat. Ugyancsak sajnálatos tény, hogy a közigazgatás korszerűsítéséről szóló kormányhatározat nem teljesült maradéktalanul, különösen az önkormányzatok finanszírozási rendszere igényel további módosításokat, fejlesztéseket.

(10.40)

Ezt a kormány továbbra is prioritásként kezeli, de egy ekkora komplex rendszer megalapozott, ésszerű átalakítása bizony időt igényel. Mindazonáltal az Állami Számvevőszék jelentős tapasztalata e téren hozzájárul a módosítások kidolgozásához.

Ambivalens a jelentés az egyensúlyi helyzettel kapcsolatosan, hiszen elismeri, hogy 2006-ban és 2007-ben történtek az egyensúlyt javító intézkedések, de jogosan felrója, hogy a 2006-os eredeti hiánycélt nem sikerült pontosan teljesíteni. Mivel ez főleg a kiadási előirányzatok túllépéséből adódott, a kormány megtette a szükséges intézkedéseket, hogy az ezen a területen szükséges fékek és korlátozó mechanizmusok érvényesülhessenek.

Tisztelt Ház! Nagy eredménynek tartjuk, hogy a részletes szakértői előkészítő munka, az egyeztetések és természetesen az Állami Számvevőszék korábbi javaslatainak felhasználása eredményeképpen olyan költségvetési törvényjavaslat született a 2008. évre vonatkozóan, amely az ÁSZ szerint is végrehajtható a tervezett makrogazdasági tendenciák teljesülése mellett.

Megnyugtató, hogy az ÁSZ is úgy látja, hogy az ország életében rendkívül fontos szerepet játszó uniós támogatások igénybevételének fedezete a törvényben biztosított. Az Állami Számvevőszék által nagy kockázatúnak ítélt témakörökre - úgymint a kormányzati körbe tartozó gazdálkodó szervezetek, illetve az állami garanciavállalás mellett felvett hitelek miatti esetleges adósságátvállalás - kiemelt figyelmet fordítunk.

Nagy elismerésnek tartjuk azt, hogy az Állami Számvevőszék szerint a társadalombiztosítási alapok bevételi előirányzatainak számításai a makroparaméterek teljesülése esetén nem kérdőjelezhetőek meg. A kiadási előirányzatok tervezése során érvényesült a konvergenciaprogramnak való megfelelés követelménye. Mint arról korábban is szót ejtettem, a 2008. évi költségvetés nem tartalmazza az önkormányzatok finanszírozási rendszerének gyökeres átalakítását.

A Számvevőszék felhívja a figyelmet az alrendszer jelentőségének növekedésére, mely együtt jár az államháztartásra gyakorolt kockázat növekedésével is. Lépéseket szükséges tenni a szektor eladósodásának csökkentésére, illetve át kell tekinteni az önkormányzati feladat- és finanszírozási rendszert. E téren is egyet kell értenünk a Számvevőszék megállapításaival, és vállalásainknak megfelelően tovább dolgozunk átfogó, koherens módosítások kidolgozásán és végrehajtásán. Pozitívum, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint javult az önkormányzatoknál a belső ellenőrzés, mely korábban nagyon elmarasztalt terület volt, a szabályozottság és működtetés.

A számvevőszéki jelentés elmarasztalja a kormányt a foglalkoztatottság és a szakképzés helyzete miatt. E téren is önkritikusnak kell lennünk, és az eddig elért eredményekre támaszkodva a foglalkoztatottság bővülése, az adóbázis-szélesedés, a munkaerő-szakképzettség javulása mellett jelentős erőfeszítéseket kell tennünk az új kormányzati programok alapján a pozitív folyamatok felgyorsítása érdekében.

Tisztelt Országgyűlés! Magyarország számára az elmúlt években is rendkívül fontos volt az uniós támogatások megfelelő hasznosítása.

A források kiaknázása a következő időszakban még nagyobb jelentőséget kap. Az Állami Számvevőszék jelentése alapján megállapítható, hogy az uniós támogatások hazai intézményrendszere az Európai Unió előírásainak megfelelően kiépült, a projektek előkészítése és megvalósítása rendezett.

A Számvevőszék azonban három területen kisebb fenntartásokat tett. Megállapítja, hogy a reálkonvergencia szempontjából nem sikerült maradéktalanul kihasználni a lehetőségeket, ennek megfelelően további erőfeszítéseket teszünk az uniós lehetőségek lehető legnagyobb mértékű hasznosítása érdekében. Az eddigi számok azt mutatják, hogy jó úton haladunk.

Szintén köszönjük a Számvevőszék azon javaslatát, hogy fordítsunk nagyobb gondot a kifizetési és monitoringtevékenységekre. Az ezzel kapcsolatos elképzeléseink körvonalazódtak, erőfeszítéseket teszünk hatékonyabb rendszer kialakítása érdekében. Nem tartjuk azonban maradéktalanul helytállónak a jelentés azon következtetését, amely szerint az EU-források összehangolt felhasználására nem készült egységes nemzeti szintű stratégia, így a hazai és uniós források összehangolásából eredő szinergikus hatások kevésbé érvényesültek.

Ezzel kapcsolatban mindenképpen fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a legjelentősebb, nem normatív alapon elérhető közösségi források felhasználásáról kiemelt stratégiai dokumentumok: az Új Magyarország fejlesztési terv és az Új Magyarország vidékfejlesztési program szólnak. E dokumentumok az egyéb közösségi források céljait figyelembe véve készültek, minderre konkrét hivatkozást is tartalmaznak.

A közösségi és hazai források céljainak összehangolása a hazai támogatások jogszabályainak, pályázati felhívásainak kialakításakor minisztériumi, illetve kormányzati szinten történt, illetve erre a 2007. évi költségvetési törvényjavaslat összeállítása folyamán került sor.

Szintén szeretném szóba hozni egy ellentmondásunkat. Az Állami Számvevőszék kifogásolja, hogy az a Pénzügyminisztérium nem hasznosítja kellőképpen azokat az adatokat, prognózisokat, amelyeket az adóhatóságok szolgáltatnak. Az ÁSZ-nak ezzel a megállapításával nem értünk egyet. Mind a napi munkában, mind a makrogazdasági tervezésben, mind pedig a jogszabályok előkészítésében meghatározó mértékben támaszkodunk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a vám- és pénzügyőrség folyamatos adatszolgáltatására, elemzéseire.

Ezek révén jut ugyanis a Pénzügyminisztérium fontos reálgazdasági információkhoz, az adóhatóságok elemzései az esetek döntő többségében alapvetően meghatározzák a tervezett jogszabály-változtatásokat. Igaz ez az adótörvényekre, de olyan jogszabályokra is, amelyek a gazdaság működését befolyásolják, mint például a gazdasági társaságokról szóló törvény, a pénzmosásról szóló törvény, de idetartozik még a büntető törvénykönyv is. A jelentés bemutatja a legjelentősebb ellenőrzések eredményeként tett javaslatokat, valamint azt, hogy az ellenőrzöttek miként reagáltak, milyen intézkedési terveket készítettek.

A válaszintézkedésekből jól látszik, hogy a kormány, a minisztériumok elismerik és elfogadják a számvevőszéki javaslatokat, és igyekeznek azoknak eleget tenni. A megállapításokból és az ajánlásokból is kiderül, hogy az Állami Számvevőszék különös figyelmet fordít az ellenőrzött szervezeteknél a belső kontrollok működésére.

Az ÁSZ szinte minden minisztériumnál felhívta a figyelmet a megfelelő belső kontrollok, a folyamatba épített ellenőrzések rendszerének továbbfejlesztésére, mivel ezek hozzájárulnak a közpénzek szabályszerűbb, hatékonyabb felhasználásához. A jelentésekben külön fejezetek foglalkoznak a belső ellenőrzéssel is. Ez érthető, hiszen a belső és külső ellenőrzés között jó együttműködésnek kell lenni. A kormány a továbbiakban is figyelmet fordít a fenti területek összhangjának javítására.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagyon jelentős munkának tartjuk a közpénzügyek újraszabályozásával kapcsolatban a számvevőszéki szakértők által kidolgozott téziseket. Egyetértünk a legfőbb ellenőrzési szervezettel abban, hogy a közpénzügyek szabályozásának reformja kulcskérdés. Olyan új szabályok megalkotása szükséges, amelyek segítenek a már megfogalmazott elvárásoknak eleget tenni.

Alapvető cél az Országgyűlés költségvetéssel kapcsolatos jogkörének teljes körű érvényesíthetősége, a döntések megalapozottságának erősítése, a fenntarthatóság és az egyensúly mindenkori maximális figyelembevétele. Ezeket az alapelveket érvényesíteni kell mind a költségvetési tervezés, mind pedig az egyes törvények, törvénymódosítások lehetséges hatásainak vizsgálata során.

Örömmel mondhatom, hogy a Számvevőszék az általa többször megfogalmazott elvárásokkal a közpénzügyi fegyelem javításáról, a garanciális szabályok megalkotásáról nyitott kapukat dönget. A Pénzügyminisztérium és a kormány maximálisan elkötelezett e téren a szabály- és intézményrendszer megújítása mellett. Ezt a tisztelt Országgyűlés számára benyújtott törvényjavaslat-csomag is bizonyítja. A tervezet számos fórumon egyeztetett, megalapozott javaslatot tartalmaz a fentiek orvoslására, az átláthatóság és kiszámíthatóság növelésére. A csomag és a mögötte álló szándék súlyát jól mutatja, hogy az alkotmány szintjén kívánja rendezni a fentiek érvényesülését.

Itt szeretném kérni az ellenzéki képviselőket, hogy ne csak aggodalmukat fejezzék ki a 2009-es, 2010-es költségvetés iránt, hanem végre mondják ki azt, hogy támogatják azt a közpénzügyi törvénycsomagot és hozzá kapcsolódóan az alkotmányt, amit a kormány még az elmúlt évben benyújtott, és folyamatosan - ha jól tudom, most már 18 alkalommal - egyeztetett az ellenzékkel, és a mai napig csak az időhúzást tapasztaljuk a Fidesz részéről ahelyett, hogy ma például Domokos képviselő úr azt mondta volna, hogy lám-lám, támogatjuk azt a közpénzügyi csomagot, amit a kormány 2007-ben benyújtott. (Domokos László: Bizottsági véleményt mondtam.) Remélem, hogy akkor Fidesz-hozzászólóként Tállai képviselő úr meg fogja erősíteni ezt a szándékot.

(10.50)

Tisztelt Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Engedje meg, hogy e helyen is gratuláljak az Intosai kormányzótanácsának élén eltöltött három évéhez, az elnöki tisztsége alatt elért kiemelkedő eredményekhez, amelyek hozzájárultak Magyarország elismertségének növeléséhez is. Reméljük, hogy utódja az ön irányítása alatt elfogadott stratégiai tervvel összhangban tovább viszi a beindított fejlesztéseket, amelyek hozzájárulnak a pénzügyi és ellenőrzési kérdésekkel kapcsolatos kihívások megválaszolásához.

Tisztelt Ház! Szeretném a kormány nevében köszönetemet kifejezni az Állami Számvevőszék elnökének, munkatársainak azért a kiváló szakmai munkáért, amelyet a 2007. évi munkájukról szóló jelentés tartalmaz. Az elmondottak szerint a kormány a legteljesebb mértékben azon lesz, hogy a benne megfogalmazott javaslatokat, még ha azok országgyűlési határozati javaslat formájában nem is kerülnek megfogalmazásra, a legteljesebb mértékben végrehajtsa.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásának ismertetése következik ötperces időkeretben. Megadom a szót Göndör Istvánnak, a gazdasági és informatikai bizottság előadójának.

GÖNDÖR ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! A gazdasági bizottság a május 7-i ülésén értékelte és megtárgyalta az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló jelentést és az ahhoz kapcsolódó költségvetési bizottsági országgyűlési határozati javaslatot.

Ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt kellene mondanom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló jelentést, elismerését, köszönetét fejezte ki az elnök úrnak személyesen és rajta keresztül az Állami Számvevőszék teljes apparátusának, teljes személyi állományának azért a munkáért, amit elvégeztek.

Engedjék meg, hogy a rendelkezésemre álló időkereten belül azért kiemeljek néhány gondolatot, mert az a meggyőződésem, hogy amikor elismerő szavakat mondunk, és mögé teszünk néhány állítást, azzal segítjük tovább azt a partneri kapcsolatot, ami kialakult az Állami Számvevőszék és az Országgyűlés között, és erősíti az Állami Számvevőszéket abban a tevékenységében, amelyet végez.

Külön kiemelték a bizottságban a makrogazdasági elemzőmunka fontosságát, annak eredményeit, ami - ahogyan az elnök úr ígérte - ma reggelre itt volt az asztalunkon. Nagyon fontos, hogy ma Magyarországon egy olyan szervezet tevékenységét - amelynek a tevékenységét nemcsak itt, a parlamenti patkóban, hanem már az ország határain túl is egyre többen elismerik - bizalom övezi, ilyen elemzéseket juttatnak el hozzánk, ezzel is segítik a munkánkat.

Beszélnem kell arról, amikor az Állami Számvevőszék az ellenőrzései során segíti az ellenőrzöttek munkáját, ugyanakkor felhívja a figyelmünket a kockázatokra. Bocsánatot kérek, ennyiben hadd térjek el: egy pillanatig úgy éreztem, mintha Domokos képviselő úr bizottsági előadóként nem erről a jelentésről beszélt volna, mert néhány dologban, amit mi magunk is tudtunk, megerősített az Állami Számvevőszék. Szeretnék hivatkozni egyrészt a társadalombiztosítási alapokban lévő kockázatra, amit már évek említettek, és most a jelentésben már látható az az eredmény, hogy itt a kockázat csökkent.

Ugyanakkor egy másik kérdés: meg kell vizsgálnunk, hogy mi, jogalkotók megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy az Állami Számvevőszék még eredményesebb munkát végezhessen, vagy az általa tett megállapítások, amelyek bennünket is érintenek, nem csak a kormányzatot, ebben mi megtettünk-e mindent. Azért itt hadd említsem a pártfinanszírozást, a már Keller államtitkár úr által is hivatkozott közpénzügyi szabályozást vagy az önkormányzati kockázatot, ami összefügg ezzel a szabályozással; évek óta tudjuk, hogy rendkívül nagy kockázatot jelent. Én azért most ki is kerestem külön a jelentésben, ha netán ebből itt a vita során szóváltás kerekedne, akkor szó szerint lehessen idézni abból, hogy bizony itt a feladatok változása és a finanszírozási rendszer összhangba hozása kétharmados törvény. Erről lehet beszélni. Én is úgy fogalmazok, hogy érdekes lenne, amikor elfogadjuk az Állami Számvevőszék tevékenységéről szóló jelentést, akkor azt is kimondanánk, hogy magunkra nézve kötelezőnek érezzük, hogy záros határidőn belül megalkotjuk azokat a jogszabályokat, amelyekre az Állami Számvevőszék a vizsgálatai során felhívta a figyelmet.

Összefoglalva: a bizottságunk egyetértett abban, hogy az Állami Számvevőszék nem veheti át sem a kormány, sem az Országgyűlés munkáját, annak felelősségét vagy feladatkörét, de az eddigi tevékenységével nagyon sokban segített bennünket. Segített abban, hogy kevesebb hibával dolgozzunk, nekünk pedig ezt feladatunk és kötelezettségünk tovább segíteni.

Mindannyiunk nevében még egyszer köszönöm az elnök úr és az Állami Számvevőszék munkáját. A jelentést és az országgyűlési határozati javaslatot a bizottságunk elfogadásra javasolja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: A környezetvédelmi bizottság előadója, Józsa István képviselő úr következik.

DR. JÓZSA ISTVÁN, a környezetvédelmi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr és a Számvevőszék tisztelt Vezetői! Örömmel jelenthetem a Háznak, hogy a környezetvédelmi bizottság május 6-i ülésén 19 egybehangzó igen szavazattal egyhangúlag általános vitára javasolta a jelentést.

A bizottság megállapította, hogy az Állami Számvevőszék jelentős szerepet tölt be abban, hogy segítse az állami munka hatékonyságát, és arról a jelentésrészről, amit a bizottság külön áttekintett a saját szakmai területéről, az a vélemény alakult ki, hogy a 2007. évre reális és kritikus képet mutat be a jelentés. A bizottság pozitív eredménynek értékelte, hogy a környezetvédelem és a vízgazdálkodás területén több területen is javulást állapított meg az Állami Számvevőszék - megjegyzem, volt mihez. Tehát korábban volt olyan hiátus, amit szintén az Állami Számvevőszék tárt fel, amihez képest meg lehetett ezt a javulást állapítani. Ennek egyike a települések vízrendezési és csapadékvíz-elvezetési feladatainak pályázati úton történő támogatása.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az Állami Számvevőszék munkája is hozzájárult ahhoz, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv operatív programjainak végrehajtása során az akciótervekbe és a pályázati kiírásokba beépültek a helyi vízrendezés létesítményeinek fejlesztései. Erre vonatkozóan a környezetvédelmi bizottság elhatározta, hogy külön is megtárgyalja az Állami Számvevőszék erre vonatkozó 2007. évi 0708. számú jelentését.

Szintén fontosnak ítélte a bizottság a villamosenergia-ellátás rendszerének ellenőrzéséről tett számvevőszéki megállapításokat, azt az összehasonlító elemzést, hogy a magyarországi villamos energia árának kialakulásában a különböző energiatermelési szektorok, így ezen belül a relatíve olcsón termelt paksi villamos energia és a relatíve költségesebb egyéb energiák hogyan biztosítják az árstabilitást.

Azt is megállapította az ÁSZ képviselője, hogy a Központi Nukleáris Alap értelmezhető funkcióval rendelkező, az egyetlen igazán jogos elkülönített funkciót betöltő állami pénzügyi alap, és reális célokat kitűzve teljesíti a feladatát.

A bizottság külön figyelemmel kísérte a Wesselényi Alappal kapcsolatos ÁSZ-megállapításokat, mert maga úgy érzi, az alap működése mindenképpen átgondolandó, újragondolandó.

A jelentés a 3. számú mellékletben számos pontban tárgyalta az észrevételeit és az erre adott válaszokat, illetve az észrevételek által feltárt problémákat.

(11.00)

Pozitívan értékelhetők nemcsak az ÁSZ-nak adott válaszok, hanem a megtett intézkedések is. Ennek egyik példája a környezetvédelmi tárca által megtett azon lépések, amelyek a feltárt hibák, szabálytalanságok megismétlődését gátolják meg. A jelentés alapján megállapítható volt az is, hogy mind az ellenőrzés függetlensége, mind a megbízási szerződések szabályszerűségének biztosítása a környezetvédelmi tárcánál megtörtént.

Az Állami Számvevőszék elmondta véleményét arról is, hogy miként látja magának a Számvevőszéknek a lehetőségeit a fenntartható fejlődés megvalósításában, és ez szakmailag - úgy értékeltük - igen jelentős. A jövőre vonatkozóan elhangzott az a kérdés - ez lényegében javaslat is -, hogy kíván-e az Állami Számvevőszék a hulladékgazdálkodás garanciális kérdéseivel foglalkozni. Azon a véleményen vagyunk, hogy ez szakmailag mindenképpen hasznos lehetne, bár független a leadott jelentéstől.

A bizottság elnöke ezen túlmenően javasolta - és ezt támogattuk -, hogy az Állami Számvevőszék ellenőrzési programjába vegye be a szén-dioxid-elosztási kvótakereskedelem rendszerének ellenőrzését azt követően, hogy az első időszak lezárul. Mivel a szén-dioxid-kvóta vagyoni értékű jog, a nemzeti vagyon része, így tárgyát képezheti az Állami Számvevőszék ellenőrzésének.

Összefoglalva: a bizottság jelentős szakmai színvonalúnak és hasznosnak értékelte a Számvevőszék tevékenységét, és ezek alapján elfogadásra javasolja a 2007. évi beszámolóját.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Józsa képviselő úr. Tisztelettel köszöntöm képviselőtársaimat. Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a Házszabály szerint 15 perces időkeretben.

A Magyar Szocialista Párt részéről elsőként felszólal Boldvai László képviselő úr.

Öné a szó, képviselő úr.

BOLDVAI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szerve, évente beszámol előző évi tevékenységéről. A jelentést több országgyűlési bizottság napirendre tűzi, és azt a plenáris ülés is minden évben megtárgyalja. A szocialista frakció a jelentést elfogadásra javasolja, s egyben köszönetet mond az elmúlt időszakban végzett munkáért.

Az Állami Számvevőszék a 2007-ben is jóváhagyott, az Országgyűlés költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottsága által megtárgyalt ellenőrzési tervben foglaltak szerint végezte tevékenységét. Az ellenőrzési tervben 80 téma szerepelt, amely év közben négy vizsgálattal kiegészült, három feladat pedig törlésre került.

Az Állami Számvevőszék előző évben tett javaslatai kapcsán képviselőtársaim figyelmébe szeretném ajánlani, hogy az Országgyűlés előtt van az a törvényjavaslat-csomag, amely érvényesíti a Számvevőszék "A közpénzügyek szabályozásának tézisei" című összeállításában megfogalmazott kritériumok egy részét, továbbá az államháztartáson kívülre juttatott támogatások fokozottabb átláthatóságának megteremtése érdekében az Országgyűlés elfogadta a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról szóló törvényt, amely a fejlesztési támogatások odaítéléséről és felhasználásáról döntő intézményrendszer átlátható működését célozza azzal a jogos igénnyel, hogy - idézem - "a közpénzekből származó források felhasználásával és befektetésével megvalósuló fejlesztések ügye jogi-politikai védelmet kapjon a pártpolitikai vitáktól, illetve a kormányzati ciklusváltásoktól egyaránt". Ezzel összhangban a kormány megalkotta azt a rendeletet, amelyben hasznosította a számvevőszéki ellenőrzési megállapításokat is.

Az Állami Számvevőszék az előző időszakra szóló stratégiájában meghatározott feladatait teljesítette, ezeket teljessé tette a zárszámadási ellenőrzésekkel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008. évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő hiány betartható, a törvényjavaslat a tervezett makrogazdasági tendenciák teljesülése mellett végrehajthatónak látszik. A központi költségvetés adósságának növekedése 2006-ig folyamatos volt, ebben az időszakban a növekedés üteme 9 és 15 százalék között volt, addig 2007-re ez 6 százalékra csökkent, köszönhetően többek közt annak, hogy a társadalombiztosítási alapok 2007-ben nemhogy már nem mutattak hiányt, hanem többlettel zárták az évet.

Az Állami Számvevőszék megállapítása alapján a helyi önkormányzatok rendszere megérett a reformra, mert ott egyre nagyobb mértékben összpontosulnak a magyar államháztartás fiskális kockázatai, felgyorsult ugyanis a szektor eladósodása. Az önkormányzati alrendszer bevétele-kiadása az elmúlt négy évben emelkedett, a 2006. évi konszolidált bevétele-kiadása a 2002. évinél körülbelül 50 százalékkal magasabb, könyvviteli mérleg szerinti vagyonuk a 2002. évihez viszonyítva 60 százalékkal nőtt, amely növekedést a beruházások, felújítások eredményezték.

A költségvetési egyensúlyt javító önkormányzati intézkedések következtében növekedtek az emelkedő összegű hitelfelvételekből eredő visszafizetési kötelezettségek. A jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy dinamikusan nőnek az önkormányzatok rövid és hosszú lejáratú hitelfelvételek miatti kötelezettségei. A hosszú távú kötelezettségek év végi állománya a múlt esztendőben 46,7 százalékkal nőtt. Az önkormányzatok döntően a kötvénykibocsátást részesítették előnyben. A kötvényállomány 2006. év végéhez képest 2007 végére több mint 187 milliárd forinttal nőtt, 24 milliárdról 211 milliárd forintra.

A normatív állami hozzájárulás jogcímein belül a feladatok részletezettebbé váltak, és külön fajlagos hozzájárulást rendeltek hozzájuk. A közoktatás-finanszírozás támogatási rendszerének változása - összhangban a közoktatási törvényben meghatározottakkal - felmenő rendszerben a közoktatás racionálisabb megszervezésére ösztönzött. A szociális törvény módosításával pedig prioritást kapott a szociális ellátásokban a rászorultság elvének az érvényesülése. A fejlesztési támogatások meghatározó elemét a vizsgált időszakban továbbra is a címzett és céltámogatások jelentették, azonban az Európai Unió által nyújtott támogatások bővülésével folyamatosan csökkent ezen támogatások nagyságrendje.

A fejlesztési célú költségvetési támogatások döntéshozatala átrendeződött, a különböző szintű fejlesztési célú támogatások döntési jogköre régiós szintre koncentrálódott, amely segítette a fejlesztési célok összehangolását, fokozta a források felhasználásnak hatékonyságát. A címzett és céltámogatások felhasználása a vizsgált beruházásoknál eredményes volt, mert a beruházási célok megvalósultak, és a létesítményeket a támogatott célnak megfelelően használják. A beruházások az érintett települések, térségek közmű-, valamint egészségügyi, oktatási, kulturális, infrastruktúra-ellátottságának bővülését és színvonaljavulását eredményezték.

Az uniós források, támogatások szabályszerű felhasználása a felzárkózás, a reálkonvergencia szempontjából fontos. Az uniós támogatások kezelésének intézményrendszere kiépült, a projektek előkészítése és megvalósítása az utóbbi időben rendezett. Az Állami Számvevőszék megállapítása alapján nagyobb gondot kell fordítani a kifizetési és a monitoringtevékenységre, hogy jobban kihasználhassuk az európai forrásokat, támogatásokat.

A Számvevőszék második alkalommal készítette el az európai uniós támogatások felhasználásnak ellenőrzéséről szóló tájékoztatót, amely elemzi Magyarország támogatásfelhasználását. Eszerint a 2004-ben csatlakozott új tagországok között a strukturális alapok kifizetései esetében 37 százalékos értékkel az élmezőnyben helyezkedünk el.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyakorlatnak megfelelően az Állami Számvevőszék a 2007. évben is figyelemmel kísérte az általuk megtett korrekciós módosításokkal kapcsolatos intézkedéseket. Szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy a javaslatok szinte minden esetben pozitív fogadtatásra találtak. Kormányzati szinten a javaslatok 87 százaléka megvalósult vagy megvalósulásuk folyamatban van. 2006-ról 2007-re tovább növekedett a célszerűséget, a hatékonyságot, az eredményességet javító intézkedésekre tett javaslatok aránya, csökkent azonban az elszámolási, finanszírozási és nyilvántartási rendszerek korszerűsítését célzó javaslatok száma.

(11.10)

Az Állami Számvevőszék elnöke látta el a 2004 és 2007 közötti időszakban a legfőbb ellenőrző intézmények nemzetközi szervezete kormányzótanácsának elnöki feladatát. Erre az időszakra esett az Intosai 2005-2010-re szóló stratégiai tervének gyakorlati beindítása és megvalósításának első szakasza. Az Állami Számvevőszék elnöke számos fontos és protokolláris eseményen képviselte az Intosai-közösséget. Az elvégzett színvonalas és hasznos elnöki munkát ezúton szeretném a szocialista frakció nevében megköszönni dr. Kovács Árpád elnök úrnak.

A jelentés részletesen kiterjed az ellenőrzésekből adódó tapasztalatokra, és figyelmeztet a tapasztalatok gyakorlati megvalósulásának hasznosságára is. Az Állami Számvevőszék a vizsgálatokból következtetéseket világít meg, és szakmailag a legmegfelelőbb javaslatokat teszi. Hangsúlyozom, hogy a kormányzati szervek a megtett javaslatokat maximálisan igyekeznek figyelembe venni és alkalmazni azokat. Az esetlegesen felmerült hibákat, hiányosságokat szinte azonnali hatállyal próbálják javítani, korrigálni.

Végül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak az Állami Számvevőszék dolgozóinak teljes körű és precíz munkájukért. Teljesítményük példamutató, amelyet nemcsak a gazdálkodásra, hanem a gazdálkodásuk szabályszerűségére is értek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Boldvai képviselő úr. A Fidesz képviselőcsoportja részéről Tállai András képviselő úr felszólalása következik.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elvégezte az Állami Számvevőszék a 2007. évi munkáját az ellenőrzési terve alapján, s immár hagyományosan, már 18 éve elkészítette a beszámolóját az Országgyűlés számára.

A beszámoló részletes, alapos, bemutatja az elvégzett munkát. Törvényi kötelezettségét az Állami Számvevőszék 2007-re vonatkozóan teljesítette. Az Állami Számvevőszék a központi költségvetés előirányzatainak 83 százalékát ellenőrizte, és ez alapján minősítette a központi költségvetés gazdálkodását. Elvégezte 161 önkormányzat ellenőrzését, elkészített 59 jelentést, közel 60 ezer ellenőri órát töltöttek a revizorok az ellenőrzéssel. A beszámoló alapján megállapítható, hogy az Állami Számvevőszék 2007-ben rendelkezett a feladat ellátásához szükséges tárgyi és személyi feltételekkel.

A független könyvvizsgáló elvégezte az Állami Számvevőszék beszámolójának vizsgálatát, és ennek alapján kimondta, hogy az Állami Számvevőszék beszámolója, vagyoni és pénzügyi helyzete megbízható és valós képet mutat. Elmondhatjuk, hogy az Állami Számvevőszék 2007-ben is magas szakmai színvonalon, igényesen, megbízható módon, határidőre, a nyilvánosság tájékoztatásával, a tények bemutatásával végezte munkáját, ezen ellenőrzésekből készített alapos elemzéseket, amelyekben nemcsak a tényeket rögzítette, hanem felvázolta a problémákat, és a feladatok bemutatására is koncentrált.

Ma Magyarországon az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan állami szervezet, amely élvezi a közbizalmat. Az Állami Számvevőszék az egyetlen olyan szervezet, amely élvezi a politika bizalmát. Az Állami Számvevőszék jelentéseit 2007-ben több mint százezer ember figyelhette az Állami Számvevőszék honlapján, ami kiugróan magas számot mutat.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek a statisztikai tények, ez röviden, tömören az Állami Számvevőszék 2007. évi munkájának minősítése. Azt gondolom, ez összecseng a parlament minden politikai erejének a véleményével.

Szeretnék e tekintetben bő tíz perc alatt továbblépni egy picit, föltenni azt a kérdést, hogy vajon az Állami Számvevőszéknek van-e felelőssége abban, hogy ma Magyarországon politikai, társadalmi, gazdasági, költségvetési és szociális válság van. Vajon az Állami Számvevőszék cinkostárs volt-e abban, hogy Magyarországon ilyen helyzetről, ilyen állapotokról kell hogy beszéljünk? Az Állami Számvevőszék jelezte-e időben az eladósodási spirált, ami az országban beállt, az önkormányzati finanszírozás válságát? Jelezte-e a döntéshozók felé, hogy ezek a tendenciák, amelyek az elmúlt évekre jellemzőek, ide fognak vezetni? Oda, hogy az Európai Unió 27 országából a 27.-ek vagyunk a gazdasági eredményeinket tekintve; hogy ma Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol nem tudjuk megmondani, hogy mikor fogjuk bevezetni az eurót. Ma Magyarország az egyetlen olyan ország az Európai Unióban, amely ellen mind a mai napig hiányrendezési eljárás van, hogy hazánkban az egyik legmagasabb adóterhek mellett tovább növekszik az államadósság.

Vajon mondhatják-e a döntéshozók, mondhatja-e a kormány, mondhatják-e az MSZP és az SZDSZ országgyűlési képviselői, hogy ők nem tudták, hogy ekkora a baj, nem tudták, hogy döntéseiknek ilyen hatása van, nem tudták, hogy ez a tendencia ide fog vezetni?

Azt gondolom, hogy aki az Állami Számvevőszék tevékenységét megvizsgálja az elmúlt évekre vonatkozóan, azt kell hogy mondjuk, hogy az Állami Számvevőszék felelőssége ebben a kérdésben nem állapítható meg. A döntéshozók nem mondhatják, hogy Magyarországon nincsen olyan szervezet, amely felhívta volna a figyelmüket arra, hogy hová vezetnek a meggondolatlan döntések. Az Állami Számvevőszék mind a költségvetés előzetes véleményezésekor, mind a zárszámadás ellenőrzésekor tényszerűen és megcáfolhatatlanul jelezte a hibákat és jelezte a tendenciákat. Elég elővenni a 2007. évről készített beszámolót, és elég elolvasni az összegző részt, amely mindössze két és fél oldal, amelyben szeretném felidézni, hogy az Állami Számvevőszék milyen problémákat jelez a 2007. évre vonatkozóan.

Az első és legfontosabb megállapítás, hogy a 2006. évi zárszámadás a munka jelentős részét tette ki a 2007. évben. Az Országgyűlés ülésén már ma is elhangzott, hogy ötször kellett módosítani 2006-ban a finanszírozási tervet, amire az elmúlt időszakban nem volt példa, kétszer kellett a költségvetést módosítani, a költségvetés fő számait, a hiánycélokat módosítani. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy milyen költségvetést milyen felelősséggel fogadott el 2005-ben az Országgyűlés többsége, és azt a kormánya hogyan hajtotta végre.

Nagyon fontos megállapítás, hogy a 2006. évi költségvetés nem teljesülése elsősorban a kiadások túllépésével lett sajnos elérve. Ugyan az Állami Számvevőszék nem mondja ki, de azt gondolom, mindannyian tudjuk, hogy 2006-ban és az azt megelőző években is a jelenlegi kormánynál tendencia volt, hogy a költségvetés végrehajtása elsősorban politikai célokat szolgált, elsősorban politikai szavazatszerzésre volt alkalmas. Ez azt jelzi, hogy a jelenlegi kormány mindennemű állami számvevőszéki észrevétel ellenére saját maga érdekében, saját maga hatalmának megtartása érdekében tervezte és hajtotta végre a költségvetést, és így volt ez a 2006. évben is.

A következő megállapítás a kormányzati intézményi struktúraváltozásokból eredő döntések minősítése. Egyértelmű az Állami Számvevőszék megállapítása, hogy nem szolgálták a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét és átláthatóságát. Tehát nem épültek egymásra ezek a döntések, nem voltak előre eltervezve, és nem voltak rendszerbe szedve. Tehát a kormányzati strukturális intézkedések nem szolgálták a közpénzek felhasználásának hatékonyságát.

A harmadik ilyen megállapítás, és szintén óriási feladata és felelőssége az Állami Számvevőszéknek, az adott évi költségvetési tervezet véleményezése. Nagyon fontos megállapítást tesz az Állami Számvevőszék a 2008. évi költségvetésre vonatkozóan.

Azt mondja, hogy nincsenek megbízható kormányzati prognózisok, és így nem csoda, hogy a költségvetés nem kellő szakmai megalapozottsággal készül, és egyenes következmény az, hogy minden évben eltérnek a valóságos folyamatok a költségvetési tervben megfogalmazottaktól.

(11.20)

Ez egy nagyon súlyos megállapítás. S ha azt vesszük alapul, hogy az Állami Számvevőszék ezt évek óta megfogalmazza, de előrelépés valójában nem történik, akkor láthatjuk és érezhetjük, hogy sokkal súlyosabb a helyzet. Olyan érzet alakult ki a közvéleményben, hogy amikor a kormány benyújtja a költségvetést, semmiféle felelőssége nincs, hiszen ahogy alakulnak a valóságos folyamatok, ahhoz a parlamenti többséggel hozzáigazítjuk. Számonkérés, felelősségre vonás nincs, s majd amikor eljön a választás, a politikai felelősséget újabb közpénzek szétszórásával úgyis el tudjuk mismásolni.

Fontos megállapítás, hogy a foglalkoztatási helyzet alakulásában nem történt előrelépés az országban, pedig jelentős pénzeket mozgósít a költségvetés erre a célra, azonban nem hatékonyan. S nem sikerült valóságos eredményt elérni az adóbázis szélesítésére vonatkozóan sem. Tehát az a kormányzati szlogen, hogy többen fizessünk kevesebbet, az Állami Számvevőszék véleménye szerint nem valósult meg.

Az Állami Számvevőszék évek óta jelzi, hogy önkormányzatok tekintetében nagyon súlyos a probléma. Az elmúlt évekre az volt a jellemző, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány azon az áron, hogy a költségvetés hiányát megpróbálja szebbé, jobbá tenni, más ágazatokat hozott válságos helyzetbe.

Ilyen ágazat például az önkormányzat. Az önkormányzat problémakörét a kormány közvetlenül nem érzékeli, az önkormányzati testületek, a polgármesterek meg úgyis megbirkóznak majd ott helyben. Sajnos azonban csak úgy tudnak megbirkózni, hogy rövid és hosszú lejáratú hiteleket vesznek fel. Amint azt Boldvai képviselő úr is elmondta, az önkormányzatok ma jellemzően kötvényt bocsátanak ki annak érdekében, hogy elkerüljék a csődhelyzetet.

Fontos a megállapítás az európai uniós pénzek felhasználására vonatkozóan. Itt dicséretet is kap a kormány, hiszen a strukturális alapok tekintetében 37 százalékos, a kohéziós alapok tekintetében pedig 25 százalékos a lehívási ráta. S azt mondja, hogy ezzel a csatlakozó országok élvonalában vagyunk. Hölgyeim és uraim, elgondolkodtató, hogy ennyi százalékkal az élvonalban lehet lenni. Akkor mit fog ez majd jelenteni a 2007-2013-as források lehívása tekintetében? Nagyon elgondolkodtató ez a kérdés. Nem beszélve arról, hogy lesújtó az Állami Számvevőszék véleménye a tekintetben, hogy ezek a források szolgálják-e a társadalmi problémák, a társadalmi nehézségek megoldását. Egyértelműen megfogalmazásra kerül, hogy egységes nemzeti stratégia hiányában ez nem valósulhat meg.

Ismét leszögezi az Állami Számvevőszék, hogy az ország szerkezeti reformok - ami elsősorban az adórendszer és a nagy közösségi ellátórendszerek megújítására vonatkozik - nélkül képtelen a gondjait megoldani. Láthatjuk, hogy a konvergenciaprogram - amely arról szól, hogy többet vegyünk el az emberektől, a családoktól, a vállalkozásoktól, és ezáltal a bevételnövekménnyel próbáljunk meg egyensúlyi helyzetet teremteni - árát 10 millió ember fizeti. Ennek az az ára, hogy ma vállalkozói és szociális válság van az országban.

Végezetül az Állami Számvevőszék 2007. évi munkájának következményeként a nyolcadik megállapítása, hogy világos és egyértelmű szabályozás szükséges a költségvetési fegyelem rendbehozatalára. Fontos kiemelni, az Állami Számvevőszék fontosnak tartja, hogy az alkotmányban önálló fejezet foglalkozzon a közpénzügyek megteremtésével.

Nem látom Keller államtitkár urat, de szeretném neki mondani, hogy nem volt pontos a felszólalása, mert nem 18 egyeztetés volt, hanem 19. Ahhoz, hogy közpénzügyekben egy kétharmados törvény elfogadásra kerüljön, nem megfelelő eszköz az, hogy a parlamentben agresszíven feláll, és felszólítja a Fideszt, hogy értsen egyet. Lehet, hogy Keller László szerint a konszenzus ezt jelenti, a mi véleményünk szerint viszont a konszenzus az, ha egy törvény tartalmáról, belső szabályairól hosszas tárgyalást követően meg tudunk egyezni. Nem sürgős a feladat, ha az elmúlt 10-18 évben nem tudtuk megalkotni, akkor az a néhány hónap, amit erre még rááldozunk, biztosan kifizetődő lenne, de ilyen módszerekkel bizonyosan nehéz lesz megállapodni.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, ezzel a beszámolóval is sikerült bebizonyítani, hogy az Állami Számvevőszék átérzi a felelősségét, átérzi az ország helyzetét, és nagyon örvendetes, hogy az elmúlt évben a tanácsadó és az előrejelző tendenciákat bemutató, elemző feladata óriási mértékben megnövekedett. Mutatja ezt a közpénzügyek téziseiről szóló kiadványuk, az elmúlt évi makrogazdasági tendenciák, elemzések bemutatása, és az a kis füzetecske, amit tegnap kaptunk a 2009. évi költségvetés tervezésekor.

Én is szeretném megköszönni a Fidesz frakciója nevében az Állami Számvevőszék munkáját, az Állami Számvevőszék elnökének és vezető munkatársainak a lelkiismeretes, jövőbe mutató munkáját. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy olvasgassuk az Állami Számvevőszék jelentéseit, mert aki ezeket ismeri, az átérzi annak a felelősségét, hogy egy Országgyűlésnek, egy kormánynak mi a teendője a mai Magyarországon.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, Tállai képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja részéről Latorcai János képviselő úr szólal fel.

DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kovács Árpád Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönettel és örömmel vettem, vettük kézbe az Állami Számvevőszék 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolót, amely az előző évekéhez hasonlóan korrekten, magas színvonalon összegezte az elmúlt év ellenőrzési tapasztalatait, jól áttekinthető, teljes képet adva az Állami Számvevőszék elmúlt évi tevékenységéről. Ismét megállapíthattuk, hogy a Számvevőszék kiemelkedő munkát végzett, jelentései, javaslatai, figyelemfelhívásai megszívlelendők, de sajnálatos módon nemegyszer késik azok bevezetése, a hétköznapok valóságába való átültetése.

A beszámolóból kitűnik, hogy bár a javaslatok egy része megvalósult, illetve remélhető, hogy megvalósul, hiszen most van a megvalósulás folyamatában, de átfogó törvényi változtatásokat célzó, az Országgyűlés többsége egyetértését igénylő javaslatok megvalósítása évek óta halasztást szenved.

A gyakorlat is igazolja, hogy az Állami Számvevőszék, illetve annak munkája az Országgyűlés legfőbb támasza. Csak a legfontosabbakat kiemelve: mind a zárszámadás ellenőrzése, mind a költségvetési javaslat megalapozottságának értékelése olyan segítséget jelent e törvényjavaslatok vitájában, amely nélkül sokszor nehezen tudnánk értelmezni a számokat, értékelni a folyamatokat, felfigyelni azokra a tendenciákra, amelyek az ország pénzügyi, költségvetési helyzetét, működőképességét, közpénzügyi biztonságát jellemzik.

Ezzel kapcsolatban is szeretném valamennyiünket emlékeztetni, hogy a 2008. évi költségvetés parlamenti vitájához a törvényi előírás alapján készült számvevőszéki vélemény mellett az ÁSZ kutatóműhelye, a Fejlesztési és Módszertani Intézet tanulmányát is az Országgyűlés rendelkezésére bocsátotta. A tanulmány rámutatott a gazdasági növekedéssel, az árak és a bérek alakulásával, az önkormányzatok eladósodásával - ahogy Tállai András képviselőtársam az imént részleteiben is érintette -, az uniós támogatások felhasználásával, az adóterheléssel és az egészségügyben hozott intézkedésekkel kapcsolatos legfontosabb kockázatokra. S hogy mennyire szükséges és fontos volt ez, azt láthattuk, és sajnos ma is láthatjuk. Azért is fogadtuk örömmel a makrogazdasági tanulmányt, mert hiánypótló volt. Hiánypótló, mert pótolta mindazt, amivel a kormányzatnak kellett volna számunkra adatokat szolgáltatnia, hogy a költségvetési javaslat megalapozottságát érdemben tudtuk volna megítélni.

(11.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem öröm, de tény, hogy az elemzés megállapításai sajnos többségükben bejöttek. Sajnálattal kell leszögeznem, hogy még mindig nem kerülnek figyelembevételre az éves költségvetési javaslatok tárgyalásakor, illetve a zárszámadások során az ÁSZ adott jelzései. Így a 2008. évi költségvetési törvényjavaslat véleményezése kapcsán az ÁSZ ellenőrzése kénytelen volt ismételten rávilágítani arra, hogy kevés a jele, illetve az eredménye a költségvetést megalapozó makrogazdasági előrejelzések módszertani továbbfejlesztésének, és hogy bizony hiányoznak a megbízható kormányzati prognózisok, hogy nem voltak követhetők a javaslatokban a konvergenciaprogram intézkedéseinek számszerűsített hatásai, hogy a program alapján addigra már megvalósult intézkedések és azok alapján kibontakozó folyamatok várható eredményének bemutatása is hiányzott. Csak kérdésként fogalmazom meg: mitől megalapozott az ilyen tervezés? Az eredményt, a következményt sajnos valamennyien tapasztaljuk.

Talán ebből is adódóan a zárszámadási ellenőrzések során is ismerős problémával szembesült az ÁSZ: minthogy a tervezett hiánycélt 2006-ban sem sikerült tartani, ahogy ezt már több képviselőtársam is jelezte, öt ízben kellett változtatni a finanszírozási tervet, a költségvetési törvényt az Országgyűlésnek pedig két alkalommal kellett módosítania.

Teljes mértékben egyet kell értenem a beszámoló azon megállapításával, hogy a költségvetési törvény bevételi és kiadási főösszegének és ezáltal a hiány összegének jelentős, a költségvetési év végéhez közeli módosítása a tervezéssel ellentétes, ahogy azt már Domokos László képviselőtársam a bizottság kisebbségi véleményében megfogalmazta, a tervet igazítja a pénzügyi folyamatokhoz, ez pedig példátlan. Ez pedig példátlan, képviselőtársaim!

De, tisztelt képviselőtársaim, nem mehetünk el olyan jelentős megállapítások mellett sem szó nélkül, amelyek a stabilizációs megszorító, a jövőt megalapozni akaró kormányzati lépéseket, következményeiket érintik. Szomorúsággal tölt el, hogy az Állami Számvevőszéknek abban is igaza van, hogy az ismétlődő évközi kormányzati intézményi struktúraváltásból eredő, a költségvetés szerkezetét is jelentősen érintő módosítások nem szolgálták a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét és átláthatóságát, a közvagyonnal való felelős gazdálkodást, valamint az évek közötti összehasonlíthatóságot.

De súlyos gondokat tárt fel az Állami Számvevőszék éves összefoglalója az uniós források felhasználását illetően is. Az elvégzett elemzések, összegzések azt mutatják, hogy az uniós források, támogatások szabályszerű és "jól célzott" felhasználása a felzárkózás, a reálkonvergencia szempontjából fontos, de az ebben rejlő lehetőségeket még nem sikerült kiaknázni, hogy finoman fogalmazzak. Eddig is érzékeltük, hogy a konvergenciaprogram teljesítésének kockázatai között számolni kell az uniós források felhasználásának gondjaival is. Itt is ismét a Tállai képviselőtársam által elmondottakra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét.

Rontja növekedési esélyünket, hogy a források hasznosításának mértéke és üteme elmarad a korábban tervezettől. A számvevőszéki ellenőrzések is megerősítik: szervezési és eljárástechnikai hibák mellett a források hasznosításának hiányosságai arra is visszavezethetők, hogy nincs konszenzussal elfogadott és kiérlelt komplex nemzeti fejlesztési stratégiánk, hanem pusztán különböző részstratégiákra épülő programok alapján valósul meg az uniós pénzek hasznosítása.

Az előző évhez hasonlóan idén is felhívnám a tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a megismertek alapján érdemes ezen anyagot is fokozottan hasznosítani, lapozgatni, egy kicsit elmélyülni benne, azokat az információkat, amelyeket ebből szerezhetünk, a mindennapi parlamenti munkánkban is alkotóan felhasználni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az Állami Számvevőszék jelentéséből kitűnik, és ezt többéves tapasztalatai mutatják, hogy felgyorsult az önkormányzati szektor eladósodása. Erre az önkormányzati feladatok és a finanszírozási rendszer áttekintése nélkül nem adható valós megoldás. Csak fokozza a feszültséget, hogy az önkormányzatok egyre több feladatot kapnak, és az önkormányzati törvényben megfogalmazottakkal szöges ellentétben forrás biztosítása nélkül. Ma már nem a finanszírozási rendszer megújítása a fő kívánalom, hanem az önkormányzati rendszer egésze megérett egy valódi reformra, mert ott egyre nagyobb mértékben összpontosulnak a magyar államháztartás fiskális kockázatai. Ellentmondásban áll a szinte teljes körű jogi függetlenség és a jelenlegi finanszírozási rend, fejlesztési képesség, miközben mindinkább növekszik e szektor jelentősége, de pénzügyei és vagyongazdálkodása az államháztartás egészét is potenciálisan fenyegető kockázatokkal terheltek. Ezt végre észre kell venni, és ennek elhárítása érdekében tenni kell.

Tisztelt Ház! Az állami számvevőszéki ellenőrzések évek óta hangsúlyozzák, hogy sürgetőek a szerkezeti reformok az adórendszer és a nagy közösségi ellátórendszerek megújítása területén, amelyek - valljuk be - nagyon nehezen és nagyon rosszul haladnak, az úgynevezett reformlépések nem előkészítettek, nem képeznek konzisztens rendszert. Sok esetben helyettük inkább kevesebb, mint több sikerrel csak takarékossági, úgy is mondhatnám, nadrágszíjmeghúzó, megszorító jellegű intézkedésekre került, kerül sor.

Több ellenőrzés is rámutatott a hosszú távú fenntartható megoldások, a fejlesztési tervek és stratégiák hiányára, arra, hogy a feladatkijelöléseket, megoldásokat általában nem előzik, nem alapozzák meg helyzetfelmérések, megvalósíthatósági tanulmányok. E hiányosságok egyik következménye, hogy a felhasznált pénzeszközök nem kellő hatékonysággal hasznosulnak. Erről szólnak a jelentések.

Tisztelt Ház! Az Állami Számvevőszék elmúlt év áprilisában közel két évtizedes ellenőrzési tapasztalatai rendezésével, kutatóintézetek közreműködésével közreadta a hazai közpénzügyi szabályozás korszerűsítésének téziseit, amelyben felhívta a figyelmet a közpénzügyek szabályozásának halaszthatatlanságára. E körben nem kell különösebben bizonyítgatnom, hogy a közszektor reformja, a közpénzügyek korszerű szabályozása kulcskérdés.

Jelenleg parlamenti vitára vár az a törvényjavaslat-csomag, amely érvényesíti a tézisekben lefektetett kritériumok egy részét. Sajnos, ellentmondásos a közpénzügyi reform előkészítése, érezhetően nem is halad. Ezért is van különösen nagy szükség az ÁSZ elnöke által bejelentett makrogazdasági elemzésre. Én magam is nagyra értékelem ezt a elemzést. Ha jó döntéseket akarunk hozni, akkor tisztán kell látni. Ehhez pedig az kell, hogy az ÁSZ-nak mint a parlamentet támogató segédorgánumnak, minden támogatást meg kell adnunk. Itt kell újra megemlítenem: tekintettel arra, hogy a független, költségvetést véleményező szervezet a mai napig nem jött létre, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt által korábban javasolt költségvetési tanács megítélésem szerint a legegyszerűbb és a legolcsóbb formája lenne a feladat ellátásának, és meghagyná az ÁSZ funkcióját abban a sértetlen formában, amelyet az alkotmány is számára biztosít. Ebben a testületben az Állami Számvevőszék méltó szerepet kaphatna, figyelembe véve, hogy a legfelsőbb ellenőrző szervezet státusát maga az alkotmány rögzíti. Ilyen értelemben az Állami Számvevőszék nem megkerülhető.

Szeretném újra leszögezni, hogy az Állami Számvevőszék esetében sem hatásköri korlátai vannak a költségvetési javaslat ellenőrzésének, hanem a tervezési mechanizmus és az időkorlátok tették és teszik sokszor lehetetlenné az elmélyültebb elemzés elvégzését.

(11.40)

Sokszor még a tervezési időszakbeli együttműködés ellenére is két-három hét áll csak rendelkezésükre, ezalatt pedig teljes értékű, átfogó, a valóságnak mindenben megfelelő elemzést végezni bizony nagyon nehéz.

Egyet kell értenem Kovács Árpád elnök úrral abban, hogy a makrogazdasági előrejelzések és a tervezés erősítése, korszerűsítése, a költségvetési túlköltekezés megakadályozását szolgáló szabályozási megoldások törvényi szintre emelése szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy a költségvetési gazdálkodás mindinkább és mielőbb kiegyensúlyozottá, jogszerűvé és szabályszerűvé váljon.

Tisztelt Képviselőtársaim! A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőcsoportja támogatja az Állami Számvevőszék 2007. évi feladatairól szóló beszámoló elfogadását. Egyetértünk a határozati javaslat egyes pontjaival is. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a közigazgatási rendszer legfontosabb működési problémái, azok okai feltárásra kerüljenek, és az Állami Számvevőszék ajánlásokat tegyen kiküszöbölésük feltételeire, lehetőségeire, valamint rámutasson a korrupció tipikus kiváltó okaira, területeire, a jogalkalmazási hiányosságokra. Viszont semmilyen módon nem tudjuk elfogadni, hogy a kormány bármilyen formában megpróbáljon rátelepülni az Állami Számvevőszékre, vagy valamilyen formában gyengíteni igyekezzen az Állami Számvevőszék szerepét.

Végül, de nem utolsósorban a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja nevében megköszönöm az ÁSZ valamennyi munkatársának és személy szerint Kovács Árpád elnök úrnak a munkáját (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt a segítséget, amit mindennapi munkánkban az ÁSZ részünkre nyújtani tud.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm, Latorcai képviselő úr. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja részéről Gegesy Ferenc képviselő úr mondja el hozzászólását.

DR. GEGESY FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Megkaptuk megint az Állami Számvevőszék fizikailag is, tartalmilag is súlyos anyagát, amely 80 oldal és még kétszer annyi mellékletet tartalmaz, amelynek minden oldalán, beleértve a mellékleteket is, fontos, meggondolásra méltó kijelentések szerepelnek. Értelemszerűen az a sok állítás, ami itt szerepel, azoknak mindegyikére reflektálni nem lehet, az előttem felszólalók is néhányat emeltek ki, én is csak mazsolázni tudok az anyagból.

Kezdem mindjárt azzal, hogy tulajdonképpen a jelentés címe egy kicsit félrevezető, mert arról szól, hogy "jelentés a tevékenységéről", és ez a tevékenységi jelentés körülbelül 20 oldal a 60 oldalból a végén. Ez számomra egyébként elvileg nagyon szimpatikus felvezetés vagy hozzáállás, hiszen az első 60 oldal az, ami a külvilág szempontjából leginkább érdekes eredményeket foglalja össze, és hogy ezt a tevékenységet mi tette lehetővé, az tulajdonképpen mintegy mellékesen jelenik meg. Pedig ebben a részben is nagyon fontos megállapítások vannak, amiket egy szervezet működtetése szempontjából tartok figyelemre méltónak.

Az egyik az, hogy minden hozzászóló többször is dicsérte a Számvevőszék teljesítményét, az elvégzett feladatok mennyiségét, óraszámát, szóval, nagyon sok paraméter elhangzott, de azt senki nem említette, hogy az Állami Számvevőszék költségvetése 1 százalékkal csökkent, legalábbis az eredeti előirányzata. A másik ilyen figyelemre méltó kijelentés az, hogy a létszáma is csökkent, a 62. oldalon 10 fővel, a 63. oldalon 15 fővel. Nyilván könnyen megmagyarázható a két szám közötti különbség, de a lényeg az, hogy létszámcsökkenés zajlott le, tehát forintban is, munkaerőben is.

Az anyag más helyén szerepel, hogy ebből kihozhat egy - idézőjelben mondom - "normálisan" működő szervezet olyan következtetést, hogy miután az Országgyűléstől meg a kormánytól tavaly a Számvevőszék nem kapott felkérést, tehát akkor úgy jól megvagyunk, de szerepel az anyagban az, hogy a mégis hasznosítható vagy felhasználható emberi erőforrásokat, időkereteket az Állami Számvevőszék elnökének saját felkérése alapján vagy saját javaslatai alapján végzett munkákkal pótolta ki.

Mi szerepel ezen részben még, ami szerintem szintén fontos? Mint egy jelentős méretű szervezet vezetője kiépített és már hosszú évek óta működtet egy, az erőforrások vagy a munkaerő minősítését szolgáló rendszert. Ez, hogy hosszú évek óta működteti, abból a meggyőződésből is látszik, hogy évek óta sor kerül az esetleges negatív konklúziónak a levonására is, nevezetesen az eltanácsolásra. Ugyan egy főről van szó a tavalyi szám szerint, de ezt nagyon fontosnak tartom kiemelni, mert pluszpénzzel, pluszelismeréssel könnyű vezetni, de amikor egy szervezet pénze éppenséggel nem nő dinamikusan, hogy ezt a finom megfogalmazást használjam, akkor bizony ennek a kitételnek, eszköznek még inkább szerepe van.

Szerepel még egy olyan szervezeti formula, ami az anyag szerint a többi hasonló típusú szervezetnél is van, de itt egyedülálló, az a belső minőségbiztosító független osztály - biztos, hogy nem jól idéztem a nevét -, ami arról szól, hogy ugyan a kollégák nyilván öt, tíz, húsz év óta dolgoznak ezen a területen, és szinte verkliszerűen csinálják az ügyeket, de nem árt, ha időről időre ezeket a jelentéseket, megállapításokat más emberek más szemlélettel, más háttérrel felülvizsgálják. Úgyhogy én ennek a kiváló szervezetvezetésnek is tulajdonítom, vagy részben ennek is tulajdonítom, amit már több előttem szóló is említett, ennek a nemzetközi szervezetnek, az Intosainak az elmúlt hároméves vezetését, amit, ha jól tudom, Kelet-Közép-Európában elsőként kapott meg a magyar Állami Számvevőszék.

Az első 60 oldalhoz visszatérve itt hangsúlyozottan csak mazsolázni tudok, hiszen nagyon sok fontos megállapítás van, és a költségvetés tervezésének, megvalósításának témája szinte már mindenkinek a könyökén jön ki. Természetesen az Állami Számvevőszéknek ezt minden évben ugyanilyen részletességgel - kivéve, ha elfogynak az okok - meg kell tenni. Én inkább két olyan fontos megállapítást emelnék ki, ami azt mutatja, hogy az Állami Számvevőszék a kifejezetten szabályszerűségi vizsgálatokon túlmenően célszerűségi vizsgálatokat is végez, és ezt hihetetlenül fontosnak tartom. Hiszen a szabályok betartását, a könyvelési vagy döntési mechanizmusok betartását, az állami különböző szintű jogszabályok, előírások betartását az emberek, a szervezetek előbb-utóbb megtanulják, és előbb-utóbb alkalmazni fogják, főleg akkor, ha sűrűn érik őket ellenőrzések.

Szintén nagyon örülök annak a felsorolásnak, ami szintén látszik az anyagból, hogy gyakorlatilag egy ciklusban az összes nagyobb önkormányzat átfogó ellenőrzésére sor kerül, hiszen ezek azok az alkalmak, amikor az ellenőrzés olyan dolgokat tud feltárni, amikkel jobb, ha a vezető saját maga szembesül, és nem később, más irányból jönnek a kritikák.

(11.50)

Tehát mi ez a kettő? Az egyik a foglalkoztatási helyzettel kapcsolatos, tehát a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos kitétel, a másik az EU-pénzek. Most felolvasom megint azt a finom megfogalmazást: "a foglalkoztatási helyzet alakulásában a források eredményes hasznosulását a makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza". Borzasztóan fontos megállapítás, még akkor is, ha ilyen nagyon finoman van leírva. Hiszen arról van szó, hogy több mint 300 milliárd forint van ebben az alapban, és ráadásul ez az alap az elmúlt évek során dinamikusan növekedett. Egyébként az ember azt gondolná, hogy indokolt is, hiszen a magyar gazdaság egyik nagy baja, ami a nagyobb növekedést, a határozottabb növekedést is gátolja, az épp a foglalkoztatottság alacsony szintje. Ebben a mondatban benne van, hogy ezek a pénzek szabályszerűen költődtek el, nem maradt benne sok tartalék, fel lett használva, feladatvégzés van mögötte, viszont az eredményt, tehát hogy a felhasználás jó volt-e, eredményes volt-e, azt legalábbis a makrogazdasági mutatók nem igazolják vissza.

A másik ilyen terület szintén az uniós pénzek, ami azért lenne fontos, mert ez ugye a 2006-os évet elemzi, és ott még, mint mindnyájan tudjuk, az uniós utófinanszírozási gyakorlat miatt a 37 százalék tényleg egy jó eredmény. De az uniós pénzek, a most közvetlenül előttünk álló időszakban befolyó uniós pénzek nagyságrendje megnő, és nagyon fontos az uniós források, támogatások szabályszerű és jól célzott felhasználása, amelyben a szinergikus hatások eddig nem igazán jutnak érvényre; igyekeztem megint idézni. Tehát nagyságrendekkel növekvő pénzbeáramlásra számíthatunk, és az nem elegendő önmagában, egy-egy beruházást jól felhasználni, elkölteni, annak a Dárius kincse sem elég arra, hogy ezáltal minden bajunk megoldódhasson.

Vannak természetesen az anyagban olyan megállapítások is, amelyeknél az értelmezéssel legalábbis lehetne vitatkozni. Az egyik ilyen dolog például az, hogy az ellátórendszerekre fordított kiadások nemcsak 2006-ban, hanem 2007-ben is emelkedtek, pedig 2006 végén kiadáscsökkentő intézkedések is valósultak meg. Vagy a másik, a nagyon sokszor idézett: felgyorsult az önkormányzati szektor eladósodása. Ezeknél a megállapításoknál is az van, hogy e mögött a megállapítás mögött tények állnak. A tényeket lehet a leírttal szemben is vagy másként értelmezni, de a lényeg az, hogy a tények nem vitathatók. Az Állami Számvevőszék által leírt tények nem vitathatók, és az is több előttem felszólalótól elhangzott, hogy ebben az Állami Számvevőszék egyedülálló, és ennek a hozzáállásnak a fenntartása mindnyájunknak az érdeke.

Hogy a tényeket milyen módon, mennyire eltérő módon lehet értelmezni, arra nagyon sok példát lehetne a mostani vitában is idézni. Én inkább csak azokat említem, amelyekkel egyetértek - ilyen is volt természetesen. Az egyik, hogy egyetértek azzal, hogy nagyon fontos a 2009-2010-es költségvetési helyzet megalapozása, úgyhogy én is áttörést várok a huszadik ötpárti tárgyaláson. A másik, hogy az önkormányzati rendszerből forráskivonás volt. Egyetértek, hiszen ezt 18 év óta mondom régi motorosként. Vagy egyetértek azzal is, hogy szükség lenne az önkormányzati finanszírozási rendszer reformjára. Ezt meg már 14 év óta hallom, és nagyon optimista lévén remélem, hogy nem kell még ugyanennyit várni, hogy ebből legyen is valami. De ezek már azok a vitapontok, amelyek, úgy gondolom, hogy számosan vannak a számvevőszéki jelentésben, és tényleg minden olyan parlamenti képviselő vagy újságíró, aki a gazdasági élettel, a társadalmi folyamatokkal foglalkozni kíván, ezt a könyvecskét - könyvecskét? -, 180 meg 140 oldal, haszonnal alkalmazhatja.

Természetesen javasoljuk, az SZDSZ-frakció is javasolja a jelentés elfogadását, és köszönjük az Állami Számvevőszék színvonalas munkáját.

ELNÖK: Köszönöm, Gegesy képviselő úr. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja részéről Herényi Károly hozzászólása következik.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ÁSZ-jelentés, ami előttünk fekszik, az előző évek gyakorlatához képest rendkívül színvonalas munka. Egy jól működő intézmény éves munkájáról, eredményeiről, tapasztalatairól és konzekvens küzdelméről számol be. Azt, hogy küzdelmekről van szó, nyilván láthatjuk abból is, hogy az államháztartással, ennek négy alrendszerével és sok esetben az állam és intézményei, illetve az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos megállapításai nem különböznek lényegében az egy vagy akár négy évvel korábban olvasottaktól. Más szavakkal fogalmazva: bármilyen problematikus is a költségvetési gazdálkodás helyzete és fegyelme, ezen a kormány érdemben javítani nem tud, az Országgyűlés ennek irányába kellő kényszerítő lépéseket nem tesz, ezeket nem kezeli a társadalom érdekeinek megfelelően.

Az ÁSZ 2007. évi tevékenysége tartalmában megfelel annak, aminek meg kell felelnie. Az ÁSZ működésével kapcsolatos személyzeti, technikai és pénzügyi paraméterek is megnyugtatóak abból a szempontból, hogy az ellenőrzési tevékenység az elkövetkezendő években is magas színvonalon fog végbemenni, illetve megtörténni.

A jelentéssel kapcsolatban az MDF-nek különösebb észrevétele nincs, illetve a bizottságok megtárgyalták, és az elemző vagy kutatási jelentések is eljutottak hozzánk. Ezzel kapcsolatban komoly kritikai észrevételeket az MDF nem tett, véleménye az anyagokról minden esetben pozitív olt. A mostani vita mégsem felesleges, mert az ÁSZ-jelentés mindig segít újra végiggondolni azt, hogy az elmúlt év során milyen negatív és pozitív események játszódtak le az államháztartás területén. A jelentésben bemutatott munka elismerésre méltó, az államháztartásról bemutatott kép reális, tehát egyáltalában nem dicséretes sem a kormányra, sem az önkormányzatokra nézve. Ilyen kép mellett egyértelmű, hogy ennek a jelentésnek nem lehet örülni. A kormánynak azért nem, mert ebből az anyagból is nyilvánvalóan kitűnik, hogy nem alkalmas az ország vezetésére, a társadalomnak pedig azért nem, mert mi fizetjük meg, érezzük mindennapjainkban a rossz kormányzás tetemes költségeit.

Az alkotmány és a törvények messzemenően biztosítják az ÁSZ független tevékenységéhez szükséges jogi feltételeket és garanciákat - olvashatjuk évről évre az ÁSZ-jelentésekben. Ez egy demokráciában természetes, ami viszont örvendetes, az az, hogy az ÁSZ ezzel a függetlenséggel újjászületése óta konzekvensen mer élni, és ez így történt 2007-ben is, és ezért mindeddig az aktuális hatalom részéről komoly támadás még sohasem érte. Reméljük, ez így is marad.

A jelentés alapvetően három részre bontható. Nevezetesen, az első rész az ÁSZ feladatait és azok teljesítését mutatja be, a második rész az ellenőrzési tapasztalatokat és azok hasznosítását foglalja össze, a harmadik az intézmény működését, gazdálkodását, kutatási tevékenységét, munkamódszereinek fejlesztését állítja elénk.

A jelentésből tudjuk, hogy az ÁSZ 2007. évi ellenőrzési tervében 80 ellenőrzési téma szerepelt, ez év közben 81-re módosult, a közzétett jelentések száma 57, a ráfordított ellenőri napok száma 59 540 volt.

(12.00)

Mindezek 2006-hoz viszonyítva tovább csökkentek, akkor az ellenőrzési témák száma 86, a közzétett jelentések száma 61, az ellenőri napok száma 64 557 volt. 2006-ban viszont 2005-höz képest tapasztaltunk csökkenést. A tervezett feladatok tehát teljesültek, a törvényben különféle rendszerességgel előírt feladatokat az ÁSZ elvégezte, és számos munka folyt az ÁSZ elnökének döntése alapján is. De arról azért szeretnénk tájékoztatást kapni, hogy ez a folyamatos csökkenés indokolt-e, hogyan hat az ellenőrzés egészére és színvonalára, illetve hol lesz ennek a vége.

Az ÁSZ, illetve annak elnöke a tevékenységi körébe tartozó feladatok keretében ellenjegyezte a költségvetés hitelfelvételeire vonatkozó szerződéseket, és véleményezte a számviteli rend megváltozását eredményező törvényeket. Javaslattételi jogkörében 56 gazdálkodó szervezet felügyelőbizottsági elnökére tett javaslatot, és véleményt adott az MNB és a Magyar Fejlesztési Bank könyvvizsgálójának kiválasztásához. Mindezeken kívül az ÁSZ több hasznos elemző tanulmányt készített és adott közre egyes gazdasági területek problémáiról. A jelentések mind az Országgyűlés, mind a területet felügyelő tárcák számára hasznosak. Az ÁSZ tehát 2007-ben feladatait teljesítette.

A 2006-os esztendő furcsa év volt a magyar közpénzügyi gazdálkodásban, hiszen a választási kampányban, az év első felében a Gyurcsány-kormány olyan hangulatjavító intézkedéseket tett, amelyeknek szokás szerint nem volt meg a kellő fedezete. A hatalom legpéldátlanabb intézkedése a 2005. évi ezermilliárdos adócsökkentést beütemező törvény volt, aminek természetesen semmi realitása nem volt. A választások után a kormány elvben a realitások útjára lépett, kidolgozta a jelentős megszorításokat tartalmazó konvergenciaprogramot, és adócsökkentés helyett adóemelésekkel már szeptemberben megkezdte ennek végrehajtását. Mindebből látszik az is, hogy a 2006. évi költségvetési tervnek nem volt realitása, és nemcsak a rossz tervezésből, hanem a szándékos tervezési hibákból is fakadt ez a tény. A 2006. évi tervezett hiány 1546 milliárd forint volt, amit az Országgyűlés mint célt az év folyamán kétszer megemelt, és végül is az államháztartás egészét tekintve 2199 milliárdra teljesült. A GDP-arányos hiány így 9,3 százalékra emelkedett, ami az év során Európa-csúcs, kis híján világcsúcs volt.

A fogadkozás ellenére 2006-ban az államháztartás nagy ellátórendszereire fordított kiadások tovább emelkedtek, és ez az emelkedés 2007-ben is folytatódott. Folytatódott annak ellenére, hogy mint mondtam, 2006 második felében megkezdődtek az államháztartás egyensúlyi helyzetét javító intézkedések, és az adóbevételi előirányzatok nemcsak hogy teljesültek, de a tervezett összegeket valamivel még meg is haladták. Az év folyamán nem erősödött a közpénzek előre meghatározott célok szerinti elosztásának aránya.

Az ismétlődő évközi kormányzati intézményi struktúraváltozásból eredő, a költségvetés szerkezetét is jelentősen érintő módosítások nem szolgálták a közpénzek felhasználásának nyomon követhetőségét és átláthatóságát, a közvagyonnal való felelős gazdálkodást, valamint az évek közötti összehasonlíthatóságot - állapította meg az ÁSZ, amivel szerintem nem is lehet vitatkozni. Hozzáteszem, hogy ezeknek a kormányzati intézményi struktúraváltozásoknak általában, a tapasztalat ezt igazolta, nem sok értelme volt.

A felelőtlen tervezés következtében a szocialista-szabad demokrata kormányzásra jellemző magas hiány tovább növelte az államadósságot, aminek növekedési üteme 2002 és 2006 között igen magas, 9-15 százalék közötti volt. 2007-ben a növekedés üteme 6 százalékra csökkent, de a felhalmozott 15 586 milliárd forintos hiány szinte megoldhatatlan gondok elé állítja a magyar költségvetést. Az adósság növekedése következtében az adósság után fizetett kamat abszolút összege is rendre emelkedett, évi 4-10 százalékpontnyi értékben. Mindez azt jelenti, hogy éves szinten több mint ezermilliárdot kell költsünk az adósságszolgálatra, és ennek csökkenése belátható időn belül a konvergenciaprogram szerint sem várható. A 2006. évi költségvetési törvény utolsó módosítására december 22-én került sor, vagyis a Gyurcsány-kormány továbbra is tartotta azt a gyakorlatot, hogy az év végén a tervet igazítja a pénzügyi folyamatokhoz, amit az Országgyűlés kormánytöbbsége gondolkodás nélkül, szinte minden alkalommal tudomásul vesz.

A 2008. évi költségvetési törvényjavaslat újszerű volt az elmúlt évekhez képest, mert a tervezett makrogazdasági tendenciák teljesülése mellett végrehajthatónak látszik. A bevételek és a kiadások kockázatait 170 milliárd forintos tartalék igyekszik elhárítani. A 2008. évi költségvetés annyiban hasonlít az előző évihez, hogy az egyensúlyjavulást az adóbevételek körülbelül 10 százalékos emelkedése jelenti, a kiadási oldalon viszont érzékelhetően nem történik semmi. A népszavazás után humorosnak tűnik az ÁSZ-jelentés azon megállapítása, hogy a törvényjavaslat véleményezése kapcsán ellenőrzésünk kénytelen volt 2007 után ismételten rávilágítani arra, hogy nem voltak követhetőek a javaslatokban a konvergenciaprogram intézkedéseinek számszerűsített hatásai. Ez az anyag nyilván korábban született, és még nem érzékelte, hogy a tervezett, ám előkészítetlen reformoknak vége. Május 1-jén filozófiát váltott a kormányfő, és ismét felfestette az égre a szivárványt.

Az elmúlt hetekben megkezdődni látszanak a hangulatjavító intézkedések, amelyeknek a fedezeti problémái később fognak jelentkezni, például a háziorvosi költségvetési finanszírozás vagy az előrehozott nyugdíjkorrekció. Azt még ugyan nem láttuk előre, hogy 2008-ban ismét nagy változások lesznek a kormányzati struktúrában, de az is bekövetkezett. Ezek előkészítése szokás szerint nem volt kellően megalapozva, az okozott zavarokról nyilván a 2008. évi zárszámadásban fogunk értesülni. Az ÁSZ fontos figyelmeztetése, hogy a közigazgatásban évek óta tartó, nem kellően átgondolt létszámcsökkentés, intézményi átszervezések mellett még 2008-ban sem látszik kialakulni egy olyan, megfelelő szakemberekkel rendelkező, stabil intézményrendszer, amelynek működése megalapozná a pénzekkel való átlátható és szabályos elszámolást, illetve beszámolást. Megjegyzem, hogy a közigazgatás korszerűsítése is egy 2000-ben elhatározott reformprojekt volt, amiből valójában nem lett semmi. Ennek keretében kellett volna meghatározni vagy újrafogalmazni az állam és az önkormányzatok közötti feladatmegosztást is, aminek hiánya az egyik oka az amúgy is barokk önkormányzati struktúra válságos helyzetének.

Visszatetsző, hogy a központi költségvetési szervek tartozásállománya, köztartozásai magasak, ez a 17. oldalon szerepel. A tartozásállomány alakulását a központi költségvetési szervek likviditási problémái határozzák meg, ami nyilvánvalóan a rossz költségvetési tervezésből és szervezésből ered. Az FVM-nél folytatott vizsgálatok például azt mutatták, hogy jellemző volt az egyes támogatások késedelmes kifizetése és a nyugdíjfolyósító igazgatósággal szemben fennálló többmilliárdos tartozás. Problémaként állapította meg az ÁSZ, hogy itt az EU-csatlakozásból fakadó pénzügyi előnyt a gazdaság nem tudta időben kihasználni, mert késett a pályázatokat kezelő mechanizmus kialakítása, és előfordultak a hazai források szűkössége miatti pályázati felfüggesztések is.

Az ÁSZ vizsgálta az állami pénzalapok helyzetét, és bár ezek pénzügyi helyzete alaponként és összességében is kiegyensúlyozott volt, komoly problémák merültek fel. A Munkaerő-piaci Alap ezek közül a legnagyobb, amelynek feladata a foglalkoztatás elősegítése és a munkanélküliség kezelése. Az ÁSZ ellenőrzései évek óta jelzik, hogy a kiadások belső szerkezetében bekövetkezett változások egy része kedvezőtlen tendenciát mutat. Mivel ez a kormánykoalíció már hat éve regnál, hányszor kell még jelezni a problémát, hogy valami történjék is? Hatalmas erőforrásról van itt szó, hiszen ebben az alapban 2008-ban 394,1 milliárd forint felett való rendelkezés utaltatott oda, amiből az álláskeresőkre történt ráfordítás csak 103,1 milliárd forint, az egésznek körülbelül 25 százaléka. Az ÁSZ és az MDF a fő problémát abban látja, hogy a foglalkoztatáspolitika aktív eszközeinél a pénzeszközök felhasználása egyre átláthatatlanabbá vált, nehezen lehet követni az aktív eszközök foglalkoztatási hatását.

Ezt az átlagember röviden úgy fogalmazná meg, hogy nem igazán lehet tudni, hogy mi történik ezzel a hatalmas pénzzel. Problémát jelent tovább az is, és ezt is el szoktuk mondani, hogy mind többet fordítanak a hozzá kötődő szervezetek működési kiadásának finanszírozására. Rendszeres megállapítása az ÁSZ-nak, hogy a Wesselényi Miklós Árvíz- és Belvízvédelmi Alap érdemben nem működik, hogy a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap jelentős tartalékkal rendelkezik, ami a költségvetési hiányt finanszírozza.

(12.10)

Úgy véljük, hogy az alapot a nevében megfogalmazott fejlesztések élénkítése érdekében hozták létre, és az ezzel folytatott gazdálkodási politika alapvetően elhibázott és rossz.

Még néhány mondatot mondanék a helyi önkormányzatokról. Az önkormányzati alrendszer bevétele-kiadása az elmúlt négy évben 50 százalékkal emelkedett, az évenkénti növekedési ütem 6-12 százalék volt, ugyanakkor ez mégsem nyújt fedezetet az egyre jobban eladósodó önkormányzatok finanszírozásához. Az államháztartás egészéhez képest az önkormányzatok hitelállománya, ami ma körülbelül 800 milliárd körülire becsülhető, nem jelentős, de ennek dinamikája riasztó.

Különösen megemelkedett a kötvénykibocsátás - nyilván praktikus okai vannak. - 2005 végén a kötvényállomány még alig 4 milliárd forint volt, ami 2007 végére a 211 milliárd forintot is meghaladta, amit százalékban nem is érdemes kifejezni.

Az önkormányzatok minden kategóriájában emelkedett az eladósodottság. A helyzet kiugróan romlott Budapest főváros kerületeinél, a megyei és megyei jogú városoknál, valamint a városi önkormányzatoknál. Nagyon rossz a helyzet a likvid hiteleket felvevő önkormányzatoknál is. Ezek egyötöde egyik évben sem fizette vissza a hitel teljes összegét az év végén (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), így az folyamatosan szolgálta a fizetőképesség fennmaradását. Az MDF indokoltnak tartja az önkormányzatok fejlesztési és hitelkorlátozásának mielőbbi újragondolását, hiszen egy gyorsan eszkalálódó, egyre súlyosodó problémáról van szó.

Az ÁSZ-jelentések tanúsága szerint a Számvevőszék az önkormányzatok felé több mint 50 ezer javaslatot tett, amelyek 80-90 százalékát ezek elfogadták és végrehajtották. Az ÁSZ-jelentés 28. és 32. oldalán (Az elnök ismét csenget.) leírtakat olvasva azonban úgy véljük, hogy az önkormányzatok költségvetése, gazdálkodása, vagyongazdálkodása, közbeszerzésekhez való viszonya, államháztartáson kívülre történő támogatásainak fegyelme, a gazdálkodás átláthatósága, helyi adópolitika és mások még mindig nagyfokú lezserséget mutatnak (Az elnök ismét csenget.), ami egy normális országban - bocsánat - elviselhetetlen; ezekről a jelenségekről minden zárszámadásban és minden ÁSZ-jelentésben olvashattunk.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum elfogadja és az Országgyűlésnek ezt a beszámolót és az országgyűlési határozatot elfogadásra javasolja, és köszönetét fejezi ki az ÁSZ elnökének és minden munkatársának azért a lelkiismeretes munkáért, amelyet most már nem évek óta, hanem majdnem két évtizede folytatnak.

Köszönöm szépen. Elnézést kérek az időcsúszásért.

ELNÖK: Köszönöm, Herényi frakcióvezető úr. Az előre bejelentett felszólalások végére értünk. Megadom a szót 15 perces időkeretben Ékes József képviselő úrnak, Fidesz.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök úr, ugyan bizottsági ülés miatt nem tudtam részt venni az expozé végighallgatásában és a vita elindításában, de részben átolvasva az Állami Számvevőszék jelentését, valamint a költségvetési bizottságban felszólalt képviselők hozzászólását, azért az embernek van egy-két tapasztalata és tapasztalnivalója az ÁSZ-jelentéssel kapcsolatosan.

Ezelőtt négy héttel a költségvetési és az európai ügyek bizottsága közösen tartott egy ülést, ahol Magyarország korrupciókérdésével foglalkozott, amelyen a G8-ak nagykövetei is részt vettek. Szomorú volt tapasztalni azt a megállapítást - hisz összehasonlításra került a szomszédos országokkal Magyarország -, hogy míg a szomszédos országokban a korrupció csökkenő tendenciát mutat, addig Magyarországon stagnál, vagy bizonyos esetekben a helyzet romlása következett be. Nem véletlenül mondom ezt, hiszen az ÁSZ-jelentésben is sok területen kitér magára a korrupcióra, és nagyon érdekes volt a G8-ak álláspontja ebben a kérdésben, amikor megfogalmazódott az, hogy a politikát is elérte maga a korrupció. Ez egy nagyon kemény megállapítás.

Most az európai ügyek bizottsága előtt Bajnai Gordon új minisztert hallgattuk meg, ahol visszaköszöntek pontosan azok az érvelések, amelyeket az ÁSZ is saját maga részéről a jelentésben megállapít: egyrészt a közpénzek felhasználása, másrészt a korrupció jelenléte bizonyos szinteken, ez akár az önkormányzatoknál is tapasztalható, harmadrészt a közbeszerzési eljárások különböző metodikával történő kijátszása - tehát azt lehet mondani, hogy visszaélésgyanús -, negyedrészt az önkormányzatok jelenlegi állapota és az önkormányzatok költségvetési hiányából adódó hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, vagyonfelélés és a vagyonfelélésnek különböző praktikával történő kijátszása.

Nem véletlenül mondom ezt, hiszen az ÁSZ-vizsgálat is kitér arra, hogy hány vizsgálatot tartottak az elmúlt időszakban önkormányzatoknál. Szeretném hangsúlyosan megfogalmazni, hogy jelenleg az önkormányzatok helyzetét leméri az is, hogy ebben a ciklusban, tehát 2006 óta - félidejénél tartunk a kormányzási időszaknak, a parlamenti munkának is - soha ennyi önkormányzati választásra nem volt példa, mint amennyi az elmúlt időszakban. Soha ennyi önkormányzatnál a képviselő-testület vagy a polgármester nem mondott le, mint az elmúlt két év folyamán; és ez is mutat valamit. Mutat valamit, hogy kormányzati szinten az önkormányzatok finanszírozása abba a válságos helyzetbe került, hogy az önkormányzatok kilátásai egyre jobban romló állapotba kerülnek, és ebből adódóan maguk a képviselők és a polgármesterek sem biztosak abban, hogy az általuk a településsel szemben felvállalt tevékenységet maradéktalanul végre tudják hajtani.

A másik ilyen kérdés, amit talán államtitkár úrnak is meg kellene szívlelni, hiszen a tavalyi állami számvevőszéki vizsgálatnál is kormányzati oldalról elhangzott több alkalommal, hogy igen, figyelembe vesszük az Állami Számvevőszék megállapításait (Keller László: Így is lesz.), igen, majd a törvénykezésnél ezeket előtérbe helyezzük és alkalmazzuk. De rendre - ugyan tapasztalható pozitív változás is ebben a kérdésben - az Állami Számvevőszék figyelemfelkeltése nemhogy csökkenne, hanem növekszik, államtitkár úr.

Talán ebben a kérdésben kellene úgy megvizsgálni, hogy hol tartanak jelenleg az önkormányzatok. Közel 800 milliárd forintra emelkedett az önkormányzatok hitelfelvétele, kötvénykibocsátása, és a vagyonfelélés tendenciájának jelenlegi állapota. Beszélünk arról, hogy minden közpénzt, minden fillérig el kell tudni számolni egy önkormányzatnak, vagy legalábbis láthatóvá kell tenni. Ön nagyon sokszor alkalmazta ezt a mondást, és ugyanúgy, ahogy tavaly az Állami Számvevőszék jelentésénél is elmondtam: addig, amíg egy önkormányzat és addig, amíg egy kormányzati szerv megteheti azt, hogy ha az ellenzéki oldalról van egy olyan kérés, hogy szeretne betekinteni bizonyos szerződésekbe, és a szerződéseket eldugják vagy megpróbálják eldugni, sőt információt zárolni és tárolni, nem nyilvánossá tenni a képviselők előtt - akár a parlamenti vagy helyi képviselők előtt -, ott már gyanítható az, hogy valamilyen mértékben, pont azért, hogy az információ ne kerüljön ki, valamilyen turpisság, nem akarok súlyosabb szavakat mondani ebben a kérdésben, de valamilyen turpisság fellelhető mögötte.

Most a parlament előtt van, és tegnap késő este vitatkoztunk arról, hogy a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt beruházásoknál - és ezzel majd az Állami Számvevőszék is találkozni fog - pozitív diszkriminációt próbál alkalmazni maga a törvény; 5 milliárd forint fölötti beruházás, ezer fő foglalkoztatása esetén kiemelten próbálja nemzetgazdasági szempontból kezelni a kormány a beruházás kérdését. A kérdés az, hogy nemzetgazdasági szempontból fontos-e, vagy pedig egy adott gazdasági társaság érdekszférájának kötődéséből adódó beruházásról van szó. Föltesszük mindjárt a kérdést, hogy a közigazgatási és hatósági eljárásaink törvénynek megfelelően működnek-e, megvannak-e megfelelően, vagy biztosítva van-e számukra egyáltalán a szakértői háttér, és nem lenne-e célszerűbb inkább először is a közigazgatási és hatósági törvényeinket felülvizsgálni, megfelelő szakértőket biztosítani az európai szintekhez az eljárás szempontjából akár a határidő vagy az összességében több hatóság által közösen végzett tevékenység esetén lerövidíteni a határidőket.

Mert ha azt mondjuk, hogy a nemzetgazdaság szempontjából kiemelt beruházás, ha veszem a Hancook beruházását, hihetetlenül gyorsan megkapta az összes hatósági eljárási rendszerben előírt engedélyt. Kérdés, hogy mit nevezünk nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásnak. Az Európai Unió által is több alkalommal megfogalmazott úthálózat-építés kérdése, a vasútfejlesztés kérdése, akár a környezetvédelmi beruházások, de ugyanígy a Vásárhelyi-terv, amit annak idején közösen fogadtunk el a parlamentben, kiemelt beruházásnak tekinthetők.

(12.20)

De akkor, amikor olyan gazdasági társaság számára, amelyik 5 milliárd tőkével rendelkezik, és ezer fő foglalkoztatását hozza létre Magyarországon, kevés hazai kis- és középvállalkozás rendelkezik ezzel a tőkemennyiséggel, és kevés kis- és középvállalkozás rendelkezik azzal a háttérrel, akár technológiai vagy beruházási háttérrel, aminek alapján ennek maximálisan meg tud felelni. Tehát itt megint a külföldi beruházások kerülnek előnybe.

Visszatérve az önkormányzatokra: tapasztalható az is, és ezt Bajnai miniszter úrnak is elmondtam és felvetettem a bizottsági ülésen, amikor arról van szó, hogy takarékos beruházás, amikor arról van szó, hogy az európai uniós források elsődleges célja, hogy ha beruházunk valahová, akkor annak a megtérülését is, akár rövid, akár hosszú távon, garantálni kell magának az uniós forrásnak.

Az elmúlt időszakban, hiszen 2004. május 1-jétől áll rendelkezésre nagyobb mennyiségű uniós forrás Magyarország számára, de ennek ellenére a felhasznált uniós források megtérülése és a takarékos beruházási végrehajtása nem tapasztalható. Miért nem tapasztalható? Hiszen Magyarország gazdasági mutatói nemhogy javultak volna, hanem sorra romlottak. Ugyanígy a munkaerő kérdése is, a munkanélküliségi ráta kérdése is, tehát hihetetlen mennyiségű uniós forrást használunk fel, és ennek a megtérülése, a gazdasági mutatókban történő pozitív megjelenése nem tapasztalható. Erre az Állami Számvevőszék is felhívja a figyelmet. Tehát a rendszer önmagában egészen biztos, hogy így nem jól működik.

Nem véletlenül hozom össze az európai ügyek bizottságának ülésével, hiszen Bajnai miniszter úr több alkalommal elmondta, hogy elsők vagyunk a kiemelt állami nagyprojektek kérdésében, elsők vagyunk különböző pályázatok kiírásában. Itt sorra mondja a magáét kormányzati szempontból, viszont a mutatóink összességében a 27 tagországon belül minden területen a legrosszabbak.

Az Állami Számvevőszék jelentése is megpróbál erre rávilágítani, hogy önmagában az, hogy valamit felgyorsítunk és valamihez hihetetlen mértékű forrásokat használunk fel, az nem biztos, hogy jó helyre kerül, jó döntéssel, lehet, hogy a korrupció melegágyaként költi el úgy a forrásokat, hogy annak tulajdonképpen a nemzetgazdaság szempontjából nem sok haszna van.

A pénzfelhasználás tekintetében: ma már az önkormányzatok odáig jutottak, hogy nemcsak a hitelfelvétel plafonküszöbét merítették ki, hanem tulajdonképpen kötvénykibocsátással is, és a kötvénykibocsátásban is a 2-3 éves türelmi idő után kezdik el a törlesztést, ami 20-30 évre előrevetíti egy önkormányzatnak, egy településnek - fogalmazzunk így - a sorsát.

Tehát nagyon gyorsan el lehet költeni ezeket a pénzeket, vagyonfelélésnél is, utána pedig az önkormányzat hosszú éveken keresztül abba a stádiumba kerül, hogy semmiféle beruházást nem tud végrehajtani, sőt mi több, a saját szolgáltatásait sem tudja biztosítani, mert a forrásokat előre elköltötte, hitel formájában. Ma már azt a praktikát, taktikát próbálják meg az önkormányzatok alkalmazni, hogy létrehoznak gazdasági társaságokat, ezekbe valamilyen vagyonelemeket bevisznek, majd a gazdasági társasággal, az önkormányzat által alapított gazdasági társasággal hitelt vetetnek fel, tehát az önkormányzat felhasználja ezt a hitelmennyiséget. Kezességet vállal ugyan a gazdasági társaság által felvett hitel fölött, de a gazdasági társaság bevételei nem jönnek, és itt egy eklatáns példát tudok mondani: van olyan önkormányzat, ahol négy gazdasági társaságot alapított az önkormányzat, és egyetlenegy vezetője van. Itt felmerül a kérdés, hogy az átszámlázások a gazdasági társaságok között hogyan érvényesülnek, és teljesen tiszta körülmények között zajlanak-e. Csak a figyelmet szerettem volna erre felhívni.

Államtitkár úr is többször hangsúlyozta, és mint közpénzügyi államtitkár, az üvegzsebtörvény kapcsán is, és Nógrádi Zoltán képviselőtársam interpellációja alapján vetette fel ezt a kérdést, hiszen 30 kiemelt projekt fölött döntött a kormány. Ehhez a 30 kiemelt projekthez a parlamenti képviselőket mint mentorokat alkalmazza a kormány, ugyan nem fizetésért vagy javadalmazásért, de mint mentor, ott áll a nagy projekt mögött egy-egy parlamenti képviselő. Mi ez, ha nem a politikai befolyás gyanújának a felvetődése?

Szeretném, ha valóban azok a rendszerek alakulnának ki, és az Állami Számvevőszék vizsgálata is kőkeményen fogalmaz ezekben a kérdésekben, hogy a gyanúját sem szabad a rendszerben úgy megalapozni és kialakítani, aminek alapján majd a későbbiek folyamán a korrupció melegágya vagy annak a csírája lelhető fel.

Tehát egészen biztos, hogy a szándék önmagában jó, de nem biztos, hogy a mai viszonyok között, a mai feszült állapotban, és a jelenlegi gazdasági eredmények és mutatók között ilyen lépésre kellene a kormánynak elszánnia magát.

Mindenképpen távol kellene tartani a politikát a tiszta közbeszerzésen, uniós forrásokon alapuló beruházásoktól, mert úgy érzem, hogy ezt a G8-ak nagykövetei is kellőképpen kihangsúlyozták.

Szeretném megerősíteni, amit a többiek is elmondtak, hogy az Állami Számvevőszék jelentése minden évben rendre nagyon korrekt, nagyon keményen fogalmaz bizonyos kérdésekben, és várja az Állami Számvevőszék, hogy valóban a politika, a mindenkori kormány olyan törvényeket terjesszen a parlament elé, amivel az általa felvetett problémák a következő időszakban eltűnnek vagy adott esetben kevésbé találhatók meg. Ebből a szempontból az Állami Számvevőszék jelentése korrekt.

Most is fel szeretném tenni azt a kérdést, hiszen tudjuk nagyon jól, hogy állandó jelleggel létszámhiánnyal küszködnek. Megvan-e a forrása az Állami Számvevőszéknek ahhoz, hogy valóban a felfokozott, XXI. századi és az uniós források tömkelege mellett az ellenőrzési tevékenységet tudják-e úgy fokozni, és olybá tenni, hogy valóban e nagy mennyiségű uniós forrás korrupciómentes ellenőrzési mechanizmusának is maximálisan meg tudjanak felelni? Vagy évente kitűzik azt a mennyiségű ellenőrzést, amire a létszámkeretből adódóan lehetőségük van, és pontosan emiatt nagyon sok dologra nem tudnak fényt deríteni, és nagyon sok dologra nem tudják megtalálni a választ, és nem tudják kellőképpen erre a kormány figyelmét felhívni.

Szeretném, ha mindenki komolyan venné az Állami Számvevőszék jelentését, és valóban kormányzati oldalon is ódzkodnának azoktól a lépésektől, amelyek a gyanú árnyékát is, akár parlamenti képviselők részéről vagy akár a közvélemény részéről is megfogalmaztatják, mert jelen pillanatban és a jelenlegi viszonyok között számos olyan lépéssel találkozunk, ami sajnos a korrupció visszaszorításának nem az eredményességét próbálja meg erősíteni, hanem sajnos a korrupció jelenlegi viszonyok között történő rosszabbodását.

Ennyivel szerettem volna hozzájárulni, és bízom benne, hogy a további vitában még lesz lehetőség kifejteni két percben is az álláspontot.

ELNÖK: Köszönöm, Ékes képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok.

Akkor az előterjesztők részéről Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke kíván válaszolni a vitában elhangzottakra.

Öné a szó, elnök úr.

DR. KOVÁCS ÁRPÁD, az Állami Számvevőszék elnöke: (Hangosítás nélkül:) Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, elkövettem azt a hibát, hogy nem tettem be a kártyámat. (Behelyezi kártyáját a kártyaolvasóba.) Köszönöm szépen.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Nagyon rövid próbálok lenni. Mindenekelőtt némi zavarral és az önök iránti tisztelettel mondanék köszönetet a megjegyzésekért, támogatásért, azokért az esetleges véleményeltérésekért, hiszen az nagyon fontos volt számomra, hogy két dolgot megerősítsenek, és nemcsak nekem, hanem barátaimnak, kollégáimnak is, akikkel itt vagyunk.

Az egyik az, hogy mi annyit mindenféleképpen megpróbálunk megtenni, hogy önök mindig tényekhez jussanak. Az, hogy ebből milyen következtetést vonunk le, találkozik-e minden képviselőnek a következtetésével vagy akár a kormányéval, az egy más dolog.

(12.30)

A másik, amit szeretnék mondani - amiért én külön köszönetet mondok mindazoknak, akik erre utaltak -, hogy mi a magunk részéről nem a szervezetet tartjuk lényegesnek, és a beszámolónk is azt jelzi, hogy normál körülmények között nem az a lényeg, hogy az Állami Számvevőszék milyen szervezeti fölállásban dolgozik, hogy számol be erről, milyen dolgai vannak, hanem a szervezet valahol meghúzódik a munka mögött. A produktum a lényeg; nem az az érdekes, hogy ki kovácsol kerítést, hanem az, hogy milyen a kerítés. Ha ezt valaki jól csinálja, saját magát is örömmel tölti el, ha meg azt mondják, hogy szép a kerítés, az úgyis neki szól.

Ezt azért merem mondani, és talán azért időztem el ennél, mert amikor ezek a közpénzügyi tézisek elkészültek - amiből nagyon sok gondolat hasznosult a kormányzati tervekben, országgyűlési viselkedésben, hozzáállásban is lehet szabályozni -, úgy gondoljuk, valahogy egy kicsit a munka elmozdult abba az irányba, ami a szervezeti-intézményi garanciákról szól. Nem a szervezeti-intézményi garanciák az elsődlegesek - ezek fontosak -, hanem az, hogy milyen időben készül el a költségvetési irányelv, publikus-e, van-e arra idő, az utolsó pillanatban, durván, személyi ráhatások alapján vagy politikai alku alapján belenyúlnak-e. Mert teljesen más az a két hét az Állami Számvevőszéknek, ha a Pénzügyminisztériummal nyugodtan tavasztól együtt dolgozik, és tudja, hogy nagyjából egy szervesen fejlődő munka része lesz, vagy ha az utolsó pillanatban bediktálják a minisztériumok vezetőinek a sarokszámokat, és a miniszternek az a választása, hogy vagy föláll, vagy tudomásul veszi a diktandót. Akkor valóban rendkívül rövid a határidő, és nem is lehet lényegileg érdemben állást foglalni.

Én úgy gondolom, hogy ezekben a költségvetés-tervezési kérdésekben nem az a lényeg, hogy legyen hivatal, tanács, ÁSZ vagy akár főtanácsadó, hanem hogy a túlköltekezések elleni biztosítékok, jogi garanciák beépüljenek a költségvetési folyamatba, és szeretném mondani, hogy jó néhány garancia be is épült. Tehát nem ugyanott tartunk, mint 2006-ban. Gondoljanak a túlköltekezésnél az adósságszabályra, gondoljanak az Áht. módosításaira, amit megszavaztak, tehát ebben van változás. De alapvetően mégiscsak arról van szó, hogy mindez nem működhet a realitások tisztelete, az önmérséklet, a tervkészítési határidők betartása nélkül.

Ha ebben képesek vagyunk együtt dolgozni az Állami Számvevőszéknél, akkor ezek a létszámkérdések máshogy jelentkeznek. Még akkor is, ha jelentős létszámfejlesztésre kerül sor, nem juthatunk vissza a "ha egy méter árkot egy kubikus egy óra alatt ás ki, akkor ugyanezt az árkot ezer kubikus hány másodperc alatt ássa ki?" című összehasonlításhoz. Tehát megvannak a szükségszerű technológiai idők, és tulajdonképpen mi az idei véleményezési munkánkban ezeket a technológiai időket próbáljuk meg együtt a Pénzügyminisztériummal tartani, kialakítani. Hozzá kell tenni - és ezt mindig tisztességgel elmondjuk -, nem a Pénzügyminisztériumon múlnak. Ezek sokszor olyan viszonyokra vezethetők vissza, amiknek az írásba foglalhatósága meglehetősen korlátozott.

A másik gondolat az, hogy a magyar költségvetési rendszer az egyetlen költségvetést érintő szabályozás Magyarországon, ahol lényegileg sem polgári jogi, sem büntetőjogi következménye nincs a félrekalapálásnak - maradván ennél a hasonlatnál -, tekintettel arra, hogy ha a költségvetési zárszámadásban az Országgyűlés elfogadja a beszámolót, akkor felmentvényt ad az előző évi gazdálkodás alól, ha elfogadja a költségvetést, akkor lényegileg egy önkéntes jogkövetés indul be, nincs jogi szankciója ezeknek az ügyeknek.

Egyetértés volt abban, hogy próbáljuk megtalálni a módját, hogy a jelentős, költségvetést érintő hibák esetén is, akárcsak a gazdasági életben, legyenek polgárjogi szankciói vagy akár büntetőjogi szankciói is annak, ami ezekben az esetekben történt. Ennek tulajdonképpen nincsenek helyes módszerei, de nagyon csendesen megjegyzem, kicsit példát ad az Európai Unió költségvetési joga, ahol, ha az előző évben jelentősen túllépik a költségvetési keretet, akkor nem hiányként elszámolják, hanem a következő évben kevesebbet költhetnek, vagy ha többletet érnek el, az pluszforrást jelent. Tehát én nem olyan szankciókra gondolok ebben a tekintetben, ami lehetetlenítené vagy gúzsba kötné a gazdálkodást, hanem ami ennek a fegyelmét elősegítené.

Mindezeket csendesen azért tettem hozzá, mert - lehet, hogy ezzel nem vagyok népszerű - nekem mély meggyőződésem az, hogy semmiféle szakmai szervezet, hivatal, főtanácsadó, Állami Számvevőszék nem vonhatja el a kormány és az Országgyűlés politikai alkotmányos jogait, nem korlátozhatja azokat. Nem menthetők meg önök, ne haragudjanak, önmaguktól, hiszen a felelősség sincs telepítve. Ebben az esetben, ha az Állami Számvevőszéknek vagy egy főtanácsadónak vétójoga volna, akkor ehhez felelősség is tartozna, hiszen ez félrekalapálhat. Nem tudhat mindent, nem orákulum, éppen a Gegesy képviselő úr által követett gondolatmenetnek megfelelően. Az Országgyűlés bölcsességére van ez bízva, és a kompetenciagyakorlat alapján mi maximálisan abban leszünk az önök segítségére, hogy minél több tényt árnyalatban, részletekben gazdagabban, összefoglaló folyamatokban megpróbáljunk odaadni. Abban, hogy létszámot és pénzt tudunk megtakarítani, jelentős szerepe van a szervezet belső stabilitásának, hiszen nem kell újra és újra emberek kiképzésére költeni a pénzt, hanem normális életpályák alakulnak ki, és az adott keretek között megpróbálunk továbbmozdulni.

Goromba, kiszámítható létszámigénye azoknak a feladatoknak van, amelyek hatósági jellegű tevékenységeket csoportosítanak hozzánk. Ilyen például adott esetben az állami vezetők vagyonnyilatkozatának a kontrollja, de ebben is valószínűsíthetően ki tud alakulni egy konszenzus, hogy meg tudjuk oldani. Ez kiszámítható, hogy ennek milyen következménye van. Vagy ilyen volt, ami számomra kellemes meglepetés, hogy jól működik - köszönve Csapodi úrnak és munkatársainak, Bihari úrnak, Lóránt úrnak a másik két területen is -, a jelölési rendszere is a felügyelőbizottsági elnököknek. De ehhez is hozzátartozik egy nyilvántartási rendszer s a többi, nem akarom az önök idejét ezzel húzni. Tehát amikor magunk döntünk arról, hogy hova helyezzük a hangsúlyt, akkor tudunk jobban ebben átgondolni, amikor strikt módon egy új feladatot kapunk, akkor tulajdonképpen mindig a többi feladattól kellene elvonni a forrást, ha nem új erőt köt le.

Én megmondom őszintén, hogy nagyon nagy örömmel jöttem, és köszönöm az önök figyelmét. Ezekben a beszámolókban nagyon sok egyforma elem van, és higgyék el, hogy nagyon sok változás is van, hiszen alapvetően ezek a beszámolók arról szólnak - és ez nem a mi lustaságunk -, hogy a makrogazdasági problémák, döntési hibák okozzák a problémák döntő részét. A másik oldalon szeretném azt mondani, hogy önkormányzati területen, más területeken, ahol a gazdálkodás fegyelmében egy pici stabilitás megjelenik, néhány éven belül kedvező tapasztalatokat tudunk hozni.

Nagyon szépen köszönöm az önök türelmét, figyelmét, azt is, hogy most meghallgattak.

Köszönöm szépen. (Taps.)

(12.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, Kovács Árpád elnök úr. Az együttes általános vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitájának lezárása. A törvényjavaslatot T/5311. sorszámon, a kijelölt bizottság ajánlását pedig T/5311/139. sorszámon kapták kézhez a képviselők. Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az előterjesztés részletes vitája befejeződött, de a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében a vita lezárására most kerül sor. A részletes vitát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5589. sorszámon, a bizottságok ajánlásait pedig T/5589/1., 2. és 3. sorszámokon a honlapon megismerhetik.

Megadom a szót az önkormányzati és területfejlesztési államtitkár úrnak, Ujhelyi Istvánnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben.

Öné a szó, államtitkár úr.




Felszólalások:   17-20   21-47   47      Ülésnap adatai