Készült: 2021.06.18.04:17:15 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

229. ülésnap (2009.10.08.), 130. felszólalás
Felszólaló Dr. Jánosi György (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:55


Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem egyszerű, sőt nehéz az a költségvetés, aminek tervezetét most itt a Házban vitatjuk. Nehéz, mert vitathatatlanul takarékossági kényszereket, elvonásokat és bizonyos területeken megszorításokat tartalmaz. Nem csoda. Hiszen az államháztartás is úgy van, mint a családi kassza, hogy ha csökkennek a bevételek, akkor bizony végig kell gondolni a kiadásokat is.

(14.50)

Egy államháztartási rendszerben, ha fenn akarjuk tartani a költségvetés egyensúlyát, a csökkenő bevételek mellett nem lehet fenntartani ugyanazt a kiadási struktúrát, ami korábban jellemezte a költségvetést.

Hallgatva a vitát, néha az az érzésem, hogy mintha sokan nem vennénk tudomást arról, hogy egy pénzügyi-világgazdasági válság kellős közepén ülünk, aminek a hatásai a korábbi előrejelzések ellenére elérték ezt az országot is. Emiatt óhatatlanul csökkentek a bevételek, amelyek felett egy költségvetés gazdálkodhat. De néha, hallgatva a hozzászólásokat, afelől is kételyem támad, hogy valóban együtt akartuk-e mind, valamennyien a rendszerváltást. Mert a hozzászólások mindegyike mintha azt mondaná, hogy mindenért az állam a felelős, mindenről az államnak, a központi költségvetésnek kell gondoskodnia. Nem veszünk tudomást néha arról, hogy a teherviselésnek és a felelősségmegosztásnak azért egy demokrácia keretei között van értelme.

Sokszor elhangzott az önkormányzatok helyzete. Biztos igaz, biztos igaz, hogy nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok, de ez borzasztóan differenciált. Csak egy példát hadd mondjak! A lakóhelyemtől nem messze, egymás mellett él két település, az egyiket Százhalombattának hívják, a másikat Tárnoknak hívják. Egészen más a pénzügyi helyzete, egészen más a felelősségvállalási helyzete, és egészen más a megosztott teherviselő képessége ezeknek a településeknek.

De ugyanez igaz lehet a civil világra is. Sokszor előjött már itt a fogyatékkal élők, a mozgáskorlátozottak helyzete. Korábban nagyon sokan kaptunk levelet szeptember 18-ai keltezéssel, amely segélykiáltásról szól. Közben lefolyt sok víz a Dunán, közben újabb egyeztetések, tárgyalások voltak, és kiderült, hogy ha beszélünk egymással, a teherviselésből néha ők is ki tudják venni a részüket. Csak egy országos egyesületi vezetőnek akkor nem kell három titkárnőt tartani, nem kell kabinetfőnököt tartani, lehet, hogy nem kell külföldi tanulmányutakat szervezni, lehet, hogy kevesebb nemzetközi konferenciával meg lehet úszni a nemzetközi kapcsolatok romlását. Szóval vannak tartalékok, úgy, hogy egyébként pedig azok a helyi szervezetek, amelyek tényleg foglalkoznak a fogyatékkal élőkkel, mozgáskorlátozottakkal, azok számára az oda juttatott pénz ne csökkenjen, mert végül is ez a fajta megállapodás körvonalazódott az utóbbi időben.

Nehéz ez a költségvetés, mert valóban vannak megszorítások, vannak elvonások. Mégis, ez a költségvetés filozófiájában, stratégiai gondolkodásában jelentősen eltér más időszakok megszorító költségvetésétől. Én közel húsz éve ülök itt a parlamentben, és politikai arculattól függetlenül kormányok gyakran hoztak be ez idő alatt megszorító költségvetést. Ezekhez képest ez más. Alapvetően azért, mert nem fűnyíróelvszerűen viszonyul a megszorításokhoz. Vannak területek, ahol talán még több is jut, mint a korábbi időszakban - gondoljunk például a közbiztonság egész rendszerére, ideértve az oktatást is természetesen, ami ezen a területen igaz. Vannak területek ugyanakkor, ahol talán meg tudjuk őrizni az ez évi forrásokat, erre törekszünk például az egészségügy rendszerében. Más területeken persze szembe kell nézni ezekkel a megvonásokkal.

A másik új eleme ennek a költségvetésnek, hogy egy kicsit rugalmasabban viszonyul a helyi szintekhez és a különböző felelősségmegosztási kérdésekhez. Nagyon sok helyen megszünteti azt a túldifferenciált, aprólékos normatív támogatást, ami eddig működött, és inkább azt mondja, hogy vonjunk össze normatív támogatási kereteket, és bízzuk a lokális érdekekre, a helyi érdekekre, hogy ezeket hogyan próbáljuk meg felhasználni, hogyan próbálják meg ők maguk jobban szétosztani ezeket a forrásokat. Ilyen megfigyelhető a kultúra területén, de megfigyelhető az egyházak finanszírozása területén is, ahol megpróbálja a költségvetés betartani a vatikáni szerződést, de nagyobb mozgásteret ad az eddigi források felhasználása terén magának az egyháznak, hogy jobban tudja hasznosítani ezeket a forrásokat.

Végül a harmadik új eleme ennek a költségvetésnek, amire érdemes felhívni a figyelmet, az, hogy a korábbi évekhez viszonyítva talán egy kicsit rugalmasabb ez a költségvetési tervezet. Valóban tervezet, hiszen folyamatosan zajlanak az egyeztetések a kormány, a szocialista frakció, a civil szervezetek között, folyamatosan próbáljuk bemérni a költségvetés hatásait, hogy ezek hogyan csapódnak le, és ezek figyelembevételével közös erővel folyamatosan gondolkodunk a korrekción, a korrigáláson. Nagyon remélem, hogy így fogunk tudni majd viszonyulni az ellenzéki módosító indítványokhoz is, csak hát akkor jó lenne elkerülni azt, ami a korábbi évek gyakorlata volt, hogy például ellenzéki képviselők saját választókörzetükből egy-egy intézménynek javasolnak pénzt adni, és ha ezt összeadom, ugyanazt a forrást, amit erre megjelölnek, tízszeresen vagy hússzorosan kötik le. Jó lenne legalább belül egyeztetni, hogy akkor amit szeretnének átcsoportosítani, akkor azt mire költsük.

Valóban zajlanak ezek az egyeztetések, és már látszanak az elmozdulások. Képviselőtársaim sokszor beszámoltak már eddig is róla, hogy milyen módosító indítványokkal lépnek majd elő, egyeztetve természetesen a kormánnyal. És itt már látszanak az elmozdulási irányok. Hogy csak az oktatás területét említsem, a két tannyelvű iskolák ügyében már lesz elmozdulás, vagy a roma tanulók oktatási támogatásánál várhatóak elmozdulások. Ahogy jeleztem, a mozgáskorlátozottak esetében is lesznek olyan módosító indítványaink, amelyek javítani próbálják ezt a helyzetet, de azt gondolom, ezek az indítványok más területen is bejönnek.

Hogy szűkebb területemre, a kultúra, média világára térjek, ezt is nagyon sok kritika érte az eddigi felszólalások során. Valóban, a kultúra területén, ha mindent összevetek, az ez évihez képest egy 8 százalékos csökkenés várhatóan be fog következni. Persze vannak források, ahol viszont többletekkel számolhatunk, csak most még nehéz kalkulálni ezeknek az összegét. Hiszen például azzal, hogy a kulturálisjárulék-rendszert megszüntettük, viszont a Kulturális Alap feltöltésében a Szerencsejáték Alaptól az ötös lottó bevételeinek egy jelentős részét átcsoportosítjuk ide, ennek a várható hatása a mostani számítások szerint az, hogy több forrás fölött rendelkezik majd a Kulturális Alap, mint eddig. És ebből az alapból bizony lehet majd kompenzálni azokat a területeket, ahol most az elvonás papíron szemmel láthatóan jelen van, gondolok például a közintézményekre, a közgyűjteményekre. Ezeknek a szándékaink szerint a Kulturális Alapban meg kell nyitni majd olyan forrást, amely a papíron jelentkező bevételkiesést kompenzálni tudja, és forrásokhoz tudja juttatni ezt a területet is.

Itt is az igaz, amit már korábban elmondtam, hogy a különböző szétaprózott normatívák összevonásával próbálunk nagyobb mozgásteret adni a helyi szinteknek. Azzal, hogy az igazgatási, sport-, kulturális normatívát összevonjuk, tehát ha az eddigi hármat összeadjuk, ez az összevont normatíva kevesebb, vitathatatlanul kevesebb. De talán valamit kompenzál ezen az, hogy szabadabbá tesszük a felhasználását, hiszen nem vagyunk egyformák, és területileg sem vagyunk egyformák. Van, ahol kulturális, történelmi tradíciók okán a kultúra erősebb valamelyest és a sport gyengébb, más területeken pedig ilyen hagyományok miatt a sport az erősebb, több forrást igénylő terület. Itt ez a mozgástér elérheti azt, hogy nagyon radikálisan ne csökkenjenek az erre juttatott eddigi támogatások, hogyha ésszerűen és jól használják fel ezeket a pénzeket.

Végezetül én is egy módosító indítványt szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, ez pedig a Duna Televízió ügyét érinti. Bizonyára értesültek róla, nemrég száz neves közéleti személyiség, sportoló, tudós, politikus, művész írt alá egy kiáltványt, amelyben a Duna Televízió által képviselt értékek megerősítését kéri. Én azt gondolom, megvan erre a lehetőség - erre irányul a módosító indítványom is. Az elmúlt években a médiatörvény alapján céltámogatásban eddig csak a Magyar Televízió Közalapítvány részesült. Az én javaslatom szerint itt az ideje, hogy figyelve a közélet véleményére is, ez a forrás most a Duna Televízió Közalapítványhoz kerüljön, mert ott is közös célnak kell tekintenünk a közszolgálatiság védelmét és megerősítését. Én azt hiszem, legalábbis remélem, hogy ezen a területen partnerségre találok majd az ellenzék köreiben is.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)

(15.00)




Felszólalások:  Előző  130  Következő    Ülésnap adatai