Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem képviselőtársaimat, az adott napirendi pont keretében kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólalót nem látok, így most az általános vitát lezárom.

Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Bencsik János, Szatmáry Kristóf, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/389. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Szatmáry Kristóf úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

SZATMÁRY KRISTÓF (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálom gyorsan összefoglalni ennek a nem túl hosszú, kétparagrafusos törvénymódosításnak a lényegét.

Hadd kezdjem azzal, hogy talán jól látszik, hogy az elmúlt időszakban a parlament alapvetően két típusú törvényjavaslatot tárgyalt. Az egyik egy koncepcionális elképzelésen alapuló, egy új társadalmi működést feltételező törvényjavaslat, illetve a másik, az előző időszakból itt maradt, mondhatnám azt is, hogy aknák hatástalanítása, és egy ilyen előző kormány által elfogadott javaslatnak a nagyon sürgős hatástalanítását kell ezzel a törvényjavaslattal megtennünk.

Egy évvel ezelőtt, 2009-ben az adózás rendjéről szóló törvény módosításakor egy paragrafust illesztettek a törvénybe, amely arról rendelkezett, hogy a közbeszerzési fővállalkozónak, ha 200 ezer forintnál nagyobb összeggel tartozik az alvállalkozója, akkor azt csak akkor fizetheti ki a fővállalkozó az alvállalkozónak, ha a cég 30 napnál nem régebbi nemleges adóigazolást tud bemutatni, vagy pedig szerepel az APEH köztartozásmentes adózói listáján.

A javaslat egy normálisan működő gazdaság és egy normálisan működő állam keretében még értelmezhető és jó javaslat is lenne. Csak sajnos a magyar valóság egy évvel ezelőtt sem olyan volt, hogy ez a törvényjavaslat találkozott volna a valós élet igényeivel és kihívásaival. Ezt már akkor - egyébként többek között ellenzéki javaslatra - az akkori kormánypárt is érezte, hogy egy olyan javaslatot kíván beemelni a törvények sorába, amelynek alkalmazása nagyon megnehezítené a hazai kis- és középvállalkozók tízezreinek életét.

(10.00)

Azért merjük azt mondani, hogy megnehezítené, ugyanis a mindennapi életben az a gyakorlat, hogy egyrészt ez a nullás adóigazolás akár egy-két ezer forintos adótartozás esetén sem kapható meg, illetve az APEH nyilvántartási rendszere is olyan sajnos, hogy ha valaki fölkerül a belső listára a tekintetben, hogy nem adható ki neki adóigazolás, hiába egyenlíti ki egyébként az adótartozását, jó néhány nap eltelik addig, amíg ezt az igazolást ő megkaphatja.

Elképzelhető ezek alapján, hogy milyen hátrányt jelenthet sok tízezer vállalkozónak az, főleg ebben a likviditási körbetartozásoktól terhelt időszakban, hogy ha ő egy komolyabb számláját a fővállalkozójától azért nem kapja meg, mert az APEH rendszerében vagy néhány ezer forintos tartozása van, vagy azért, mert például pár nappal később veszik le erről a listáról.

Sajnálatosan a gazdasági válság pontosan igazolja, hogy a vállalkozások jelentős részének vagy önhibából, vagy egyébként is, de az APEH-nál jelentkezik időről időre adótartozása. Az akkori törvényhozók ezt látva ezt a paragrafust nem léptették hatályba a jogszabály többi paragrafusával együtt, hanem ez év július 1-jei határidőt szabtak meg. Nos, azóta az élet sajnos a gazdasági válság tekintetében sokat nem változott, tehát ugyanúgy nem időszerű ennek a javaslatnak az életbe léptetése.

Annyi igaz, hogy ezt a javaslatot elegánsabb lett volna egy nagyobb adókoncepció keretében tárgyalni, de sajnálatos módon a parlament nem fog tudni komoly adótörvényeket tárgyalni vagy elfogadni jobban mondva a július 1-jei időpontig, és ezért volt szükség arra, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtsuk a tekintetben, hogy ez a szabály december 31-éig tolódjon ki.

Az előzetes kérdéseket megelőzve azért döntöttünk amellett, hogy nem a paragrafus kivételét javasoljuk a törvényből, hanem csak a hatályba léptetésnek az eltolását, ugyanis a tervek szerint a kormányzat egy átfogó adókoncepció keretében ezt a problémát is kezelni fogja. De ez sajnos nem elegendő ahhoz, hogy ne hozzunk több ezer vállalkozást nehéz helyzetbe július 2-ával, ha ezt a törvényt az eredeti formában július 1-jével életbe léptetnénk.

Tehát én kérném a parlamentet - és azt gondolom, hogy ebben talán az ellenzéki pártok támogatását is bírhatjuk -, hogy ezt a törvényjavaslatot mindenképpen minél sürgősebben fogadjuk el, és ne nehezítsük tovább az elmúlt időszak örökségeként a hazai vállalkozások helyzetét.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok és az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kormány képviseletében kíván-e felszólalni valaki. (Jelzésre:) Igen, Bencsik János államtitkár úrnak adom meg a szót.

BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Valóban kijelenthető, hogy ez a megoldás nem elegáns, de mindenképpen szükségszerű, hiszen kármentésre van szükség. Senki nem vitatja azt, hogy a törvényhozó eredetileg jó irányban és jó szándékkal kívánta módosítani az idézett törvényhelyet, amely valójában az adózás rendjéről szóló törvény 36/A. §-át érinti.

Jó irányban mozdult el a törvényhozó akkor, amikor a hazai gazdaság kifehérítése érdekében a közbeszerzési törvénybe is beillesztette azt a kötelmet, hogy alvállalkozót a fővállalkozó csak abban az esetben fizethet ki, hogyha az alvállalkozónak nincs a köz irányában, az állam irányában tartozása. Ugyanakkor a törvényhozó nem vette figyelembe a gazdasági válság által előállított helyzetet, amelynek következtében a hazai kis- és középvállalkozók, akik túlnyomó többségében alvállalkozóként tudnak közbeszerzés által meghirdetett beruházások kivitelezésébe bekapcsolódni, hosszú időn keresztül nem képesek önállóan a fizetőképességüket fenntartani.

Ennek a fizetésképtelenségnek és a lánctartozásnak sok tekintetben maga az állam volt az okozója és ma is az okozója, hiszen aki közbeszerzésből, közbeszerzés által európai uniós forrásokból megvalósuló beruházások előkészítésén és lebonyolításán dolgozott, az nagyon jól tudja és látja, hogy sok esetben a közreműködő szervezetektől a beruházás készre jelentését követően akár 120-150 nap múltán érkezik meg az elvégzett munkának az ellenértéke. Tehát ilyen mértékű kifizetési határidővel kalkulálva nem várható el a hazai kis- és középvállalkozóktól, hogy meg tudják hitelezni tulajdonképpen az állami beruházások ellenértékét.

Az elmúlt esztendőben, amikor javaslatunkra, ellenzéki képviselők javaslatára, a kormánypárti képviselőkkel összefogva benyújtottuk a módosító indítványunkat, és ennek következtében ez év július 1-jéig ennek a törvényhelynek a hatálybalépését sikerül kitolni, a faktorálásban érintett pénzügyi szervezetek éves jelentése alapján a következő állapítható meg. És azért fontos, hogy erre kitérjünk, mert ennek a törvényhelynek az érvénybe kerülése, tehát a hatályosulása a faktorálás lehetőségét is ellehetetleníti, ami azt jelenti, hogy a pénzügyi intézmények, szervezetek az átmenetileg nehéz helyzetbe jutott vállalkozások számára nem tudják biztosítani a faktorálás segítségét, nem tudják átvállalni a pénzügyi kötelezettségek teljesítését. Tehát az elmúlt esztendőben a faktorálásban érintett pénzügyi szervezetek tájékoztatása alapján több tízezer munkahelyet lehetett megőrizni ennek a törvénynek a halasztott hatályba léptetésével, és több mint százmilliárd forint értékű faktorálási műveletre kerülhetett sor.

Azt is meg kell állapítanunk, hogy a problémával sújtott, leginkább sújtott két ágazatban, az egészségügyi beszállítók körében és az építésgazdaság területén látványos pozitív változás nem történt az elmúlt egy esztendőben, sőt kijelenthetjük a Központi Statisztikai Hivatal adataira hivatkozva, hogy az építésgazdaság területén áprilisban az előző évi áprilisi adatokhoz képest 12 százalékos építőipari teljesítményzuhanást könyveltek el, és a szektor mintegy másfél esztendő alatt 50 ezer legális, regisztrált álláshelyet veszített el. Tehát abban az esetben, hogyha ezt a kedvezőtlen gazdasági helyzetet tudomásul vesszük, akkor további kármentő akcióként ennek a törvényhelynek a hatályba léptetését el kell halasztanunk egészen ez év végéig.

Hasonló a helyzet a fedezetkezelő intézmény létrehozásával kapcsolatosan is, amely egy jó szándékú indítvány volt az Országgyűlés részéről, ugyanakkor a kormányrendeletben történő megfogalmazása nagyon bürokratikusra sikeredett, amely szintén akadályozza a vállalkozások kifizethetőségét. Ennek pedig az lesz a következménye, hogy a kormány rövid időn belül kezdeményezi és döntést is fog hozni a fedezetkezelő rendszer működtetésének átmeneti felfüggesztéséről is.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a kormány is úgy látja, hogy ennek a törvényjavaslatnak alapvetően a hazai kis- és középvállalkozók megmentése, a csődtől való megmentése a célja. Ígéretet tudunk tenni a kormány részéről arra, hogy ezen átmeneti megoldást követően az év végéig elkészülő új adótörvény ezen problémakört is kellő mértékben elegánsan fogja kezelni, hogy az eredeti törvénykezési céloknak eleget lehessen tenni, és összességében a hazai gazdaság kifehérítése irányába tudjunk elmozdulni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás szerint öt-öt perces időkeretben. Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, a költségvetési bizottság előadójának.

(10.10)

DR. HARGITAI JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottságban minden frakció részéről támogató álláspontok fogalmazódtak meg, így a bizottság a törvényjavaslatot elfogadásra javasolja. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most következik Kupcsok Lajos képviselő úr, a gazdasági bizottság előadója. Öné a szó, képviselő úr.

DR. KUPCSOK LAJOS, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági és informatikai bizottság megtárgyalta a közbeszerzésekhez kapcsolódó kifizetési szabályok módosításáról szóló törvényjavaslatot.

A vállalkozókat, alvállalkozókat érintő mentesítés, moratórium meghosszabbítását kívánja elérni a javaslat a közbeszerzések teljesítéséhez kapcsolódó vállalkozói és alvállalkozói szerződésekre vonatkozó kifizetési szabály tekintetében. A gazdasági válság indokolttá teszi a mentesítési határidő fél évvel történő meghosszabbítását.

A gazdasági válság által hátrányosan érintett építőipar területén működő vállalkozások számára különösen fontos a lélegzetvételhez jutás. Nemcsak a vállalkozások, a kis- és középvállalkozások működési feltételeinek, lehetőségeinek javításáról van szó, de szó van a munkahelyek megőrzéséről is. A javaslat illeszkedik a kormány programjába e tekintetben ugyancsak.

Az élőmunka-igényes vállalkozások számára kiváltképp jelentőséggel bír a javaslat, mert elősegíti, lehetővé teszi, hogy maguk mellett alkalmazottaik foglalkoztatását is fenntartsák.

A hazai kis- és középvállalkozások előtt álló gátakat tekintve a kkv-gátfutás újabb akadályához értünk. Javasoljuk, hogy hagyjunk magunk mögött egy újabb gátló tényezőt.

Itt a fizetési készség és a fizetési képesség kettősségére is röviden rávilágítanánk. A fizetési készségnél a szándék nem hiányzik a vállalkozói-alvállalkozói kapcsolatokban általában, azonban a fizetési képességen újabb lyukakat ütni vétek, hiba lenne. Ne tegyük alkalmatlanná a fizetési kötelezettségek teljesítésekor a hazai kis- és középvállalkozásokat!

A gazdasági és informatikai bizottság támogatja a törvényjavaslatot. Köszönöm a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Elsőként Vejkey Imre képviselő úrnak, a KDNP frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VEJKEY IMRE (KDNP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közbeszerzésekhez kapcsolódó fizetési szabályok módosítása kifejezetten és kizárólag csak a határidő módosításáról szól. Az előttem szólók ezt részletesen kifejtették, hogy az elhúzódó gazdasági válság által hátrányosan érintett vállalkozások helyzetének megkönnyítése érdekében vált szükségessé a határidő módosítása, a moratórium meghosszabbítása. A mentesítés a törvénytervezet által 2010. december 31-ig meghosszabbításra kerülne a törvénytervezet által. Kérjük ennek elfogadását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, az MSZP frakciójából.

Öné a szó.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A szocialista frakció támogatja ezt a kis terjedelmű módosító indítványt, de általános vita révén kell hogy beszéljünk arról - és örülök annak, hogy Bencsik János államtitkár úr és Szatmáry Kristóf előterjesztő is elfogadta és elismerte -, hogy az adózás rendjéről szóló törvénybe ennek a paragrafusnak a beiktatása, mely szerint az adóterheket ki kell fizetni - itt szeretnék nyomatékot adni, és mindenkinek felhívni a figyelmét -, ez nem egy különleges dolog, mert a közbeszerzés általában közpénzből valósul meg, és a közpénzből most nem kell jelenleg sem, és ha elfogadjuk a törvényjavaslatot, amire nagy hajlandóságot látok az egész Házban, akkor azt jelenti, hogy ebből a közpénzből nem kell megfizetni a közterheket, merthogy az, aki majd teljesít kifizetést az alvállalkozónak, ezt nem kell hogy levonja, és nem kell befizesse az adóhatóság számára. Ezt én így nagyon korrektnek tartom, mert tegnap egy másik vitában is elmondtam, hogy nekünk itt a parlamenti patkóban az a felelősségünk is megvan, hogy a költségvetés bevételeiről is gondoskodnunk kell, mert ebből aztán adódik később oktatás, egészségügy és minden más kérdésben, hogy van-e megfelelő forrás. Ezért én azt már kifejezetten politikainak érzem, amikor Szatmáry Kristóf előterjesztőként azt mondja, hogy aknákat kell elhárítani. Ebben a kérdésben, meggyőződésem, hogy semminemű akna nem volt. Az, hogy kísérletet tettünk egy oldalról, amit most folytatnak, hogy tartsuk életben a kis- és középvállalkozásokat, ez természetes, és az, hogy hangsúlyozzuk továbbra is, hogy a 2008. szeptember 30. után keletkezett köztartozásokra legyen ez csak igaz. Tisztelt Képviselőtársaim! Szóval attól szép az országgyűlési képviselői munka, hogy sok célt kell tudni összehozni egybe, és tudni kell ezek között egyensúlyozni.

Én elfogadom, és nagyon korrekt, amikor Bencsik államtitkár úr azt mondja, hogy különböző ágazatokat különbözőképpen érintett a válság. Mert ha most globálisan vizsgáljuk, ma már egyértelműen azt mondják, hogy Magyarországon a válságnak vége van, mert két egymást követő negyedévben, az első negyedévben az előző évhez képest 0,1 százalékos növekedést mutat a bruttó hazai termék, viszont ugyanez az előző év azonos időszakához már 0,9 százalék, tehát közelíti az 1 százalékot. De amikor erről beszélek, nem leszek önző, kimondom azt, hogy a magyar gazdaságban ma, és ez az eredmény ennek tudható be, hogy újra az exportnövekedés vezérli a gazdasági növekedést, tehát amikor mi a kis- és középvállalkozásokról beszélünk, akkor én most azt érezném feladatnak, hogy minél előbb éledjenek újra azok a kapcsolatok, hogy a beszállítók, a kis- és középvállalkozások tudjanak rácsatlakozni azokra a vállalatokra, amelyek számára megnyílott az Európai Unió piaca, ahol egyre nagyobb lehetőség van a termék elhelyezésére. Mert azt gondolom, hogy a kis- és középvállalkozások számára a piac az, ami nagyon fontos kérdés, a hazai piac. És itt azért annyit hadd mondjak, hogy az építőiparban - mint vidéki képviselő, van személyes tapasztalatom - egyre több kisvállalkozás már nem tud újabb kivitelezéseket vállalni, mert a megkezdett egészségügyi, oktatási, óvoda-, bölcsőde-, iskolaépítések, -felújítások nagyon sok kis- és középvállalkozás számára jelentenek már lehetőséget. A nagyvállalatok számára bizony ez még problémát jelent.

Szeretném felhívni a kormány képviselőjét és az előterjesztőt is, hogy itt most megint egy kicsi szimbolikus dolgot teszünk azzal, hogy decemberig elhárítjuk, de ma a világban a válságot követően mindenütt azt lehet tapasztalni, hogy nőnek a protekcionista intézkedések. Én ezt várnám, hogy mi itt a Házban olyan intézkedésekről kezdjünk vitatkozni, amelyek segítik és a versenypozícióját javítják a kis- és közepes vállalkozásoknak, miközben ezek az intézkedések azért európai uniós konformitással is bírnak, hogy nehogy valamilyen oknál fogva diszkriminációt kezdjenek velünk szemben alkalmazni.

Tehát elfogadom, és azt feltételezem, ha az a trend folytatódik, hogy a magyar gazdaság lassan növekedni kezd, akkor tényleg reális esély van arra, hogy ezek az elmaradt adóbefizetések már 2011. január 1-jét követően reálisan befizethetők legyenek, anélkül, hogy az a veszély előállna, amiről beszélt Bencsik államtitkár úr, hogy itt bizony sok esetben ez a csőd- vagy felszámolási eljárástól menti meg a vállalkozásokat.

Tehát a frakciónk nevében hangsúlyoznám még egyszer, hogy támogatjuk, de nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy további intézkedések kerüljenek a lehető legrövidebb időn belül ide a Ház asztalára, hogy az, amit szeretnénk elérni 2011-ben, az már valós cél és valós lehetőség legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Írásban bejelentkezett Lenhardt Balázs képviselő úr, a Jobbik frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

(10.20)

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót. A gazdasági válságon nincs túl sem a világ, sem Magyarország. A buborékokba, lufikba tovább pumpálják a levegőt a Földünket, legdrágább kincsünket kizsákmányoló globalista gazdasági hatalom képviselői. Ha nem lépünk meg alapvető strukturális döntéseket, ha nincs radikális változás, akkor az összeomlás csak időben kitolható, de el nem kerülhető.

Az államadósság kérdésének megnyugtató rendezése nélkül nincs reális kilábalási lehetőség a gazdasági és az ebből fakadó társadalmi válságból. Látszólag messzire kanyarodtam, de a kérdés nagyon is összefügg a hazai vállalkozások helyzetével. Az ország költségvetését gúzsba kötő kamat- és adósságszolgálat törlesztéséhez szükséges állami elvonások mértéke ellehetetleníti és nagy számban a feketegazdaságba űzi a hazai vállalkozásokat. Ezt a kérdést kell megoldani, mert valódi kilábalás az országot, polgárait és vállalkozásait fojtogató adósságcsapdából csak ezen az úton keresztül vezet. Lehet persze hivatkozni a piacok nyugtalanságára, a görög válság továbbgyűrűző hatásaira vagy az úgynevezett PIGS-országok államait fenyegető csődhelyzetekre, de az az igazság, hogy ma is pontosan húszéves késésben vagyunk. Mert 1989-90-ben rendszerváltozás nem volt, és azóta is tovább él az a posztkommunista nomenklatúra, ami itt is helyet foglal a parlamentben. Szintén elmaradt az államadósság rendezése, miközben valamennyi volt, exszocialista ország kapott könnyítéseket, átütemezéseket, illetve lengyel barátaink államadósságának a felét engedték el.

Nálunk azt a tőkepárti, neoliberális doktrínát - amelyet a világ bankközpontjaiból diktálnak - fújta az elmúlt húsz évben Antall Pénzügyminisztériumának államtitkárától kezdve valamennyi kormányzati pozícióba kerülő felelős, hogy ezt az államadósságot fizetnünk kell, akkor is, ha beledöglünk is. Mi nem szeretnénk ezen az úton folytatni, ahova az ország most eljutott, hanem igenis azt szeretnénk, ha nem dögölne bele sem az ország, sem senki a kilakoltatásokba, amiként a múlt héten is ezért tiltakoztunk az itt már említett nagytétény-budafoki helyszínen.

A mostani módosítással természetesen egyetértünk, meg is fogjuk szavazni, de a problémák ezzel nem lesznek megoldva. December 31-én ez az újabb moratórium, a meghosszabbítás lejár, és ugyan a kormány képviselője ígért egyéb intézkedéseket a költségvetési bizottság ülésén, úgy érezzük, hogy a módosítás csak a teljesen szétfoszlott és folt hátán folt nadrágon egy újabb folt megerősítése. Radikális változásra van szükség.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most felszólalásra következik Scheiring Gábor képviselő úr, az LMP frakciójából.

Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ki fogunk lógni a sorból, de engedjék meg, hogy ezt indokoljam. Számos alkalommal leszögeztük, hogy egyetértünk a bürokráciacsökkentéssel mint gazdaságélénkítő eszközzel; abban is egyetértünk a kormánnyal, hogy a kkv-k a helyi gazdaság kulcsszereplői, ezért kiemelt figyelmet érdemelnek. A most tárgyalt módosító bár első ránézésre ártalmatlannak és akár támogathatónak tűnik is, mégis szembemegy a felelős gazdálkodás és az átláthatóság követelményeivel.

A módosítás ugyanis az adózás rendjéről szóló törvényt, illetve annak egy paragrafusának felfüggesztését hosszabbítja meg. E paragrafus lényege, hogy ha valaki nyer egy közbeszerzésen és a megrendelő fizet neki, ennek feltételéül először igazolja, hogy nincs adótartozása. Ha pedig ezt nem tudja, akkor az APEH jogosult legyen végrehajtás alá vonni azt az összeget, amivel tartozik neki. Ugyanez vonatkozik az alvállalkozóra is.

A hivatkozott rész távolról sem lehetetleníti el a vállalkozókat, illetve a hatálybalépés elodázása sem könnyítené meg a dolgukat. A megrendelő kifizeti számára a pénzt, ha nincs adótartozása, ha pedig van, akkor az APEH számára utalja a pénzt. Ne feledjük, hogy a vállalkozó az állampolgárok pénzével tartozik az APEH-nak, vagyis a társadalomnak tartozik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Fontolják meg azt a hasonlatot, hogy ez olyan, mintha a munkáltató abban az esetben, ha gyermektartást kell fizetnie a munkavállalónak, nem vonná le a munkavállaló fizetéséből ezt a gyermektartást, mert arra hivatkozna, hogy valahogy meg kéne könnyíteni az életét a munkavállalónak a gazdasági nehézségekre hivatkozva. Csakhogy erre a pénzre ahogy a hasonlatban a családnak szüksége van, a vonatkozó törvény szerint pedig az APEH-nek, illetve a költségvetésnek, ezen keresztül pedig a közszolgáltatásoknak van szüksége ezekre a befizetésekre.

Arról nem is beszélve, hogy a vállalkozó munkavállalóit sem érinti rosszul a most felfüggeszteni kívánt szabály. Egyrészt lehet, hogy pont a munkavállalók járulékaival tartozik a vállalkozó, ami pedig a zsebükre, nyugdíjukra, egészségbiztosításukra megy, ha pedig nem, akkor a végrehajtás során elsőbbséget élvez a munkabérek kifizetése, mint az APEH-tartozások, illetve azokkal szemben, tehát a munkavállalók semmi esetre sem kerülhetnek rosszabb helyzetbe. A vállalkozó pedig fizesse meg az adótartozását, ha pedig nehéz helyzetben van, kérjen mérséklést vagy részletfizetést vagy mentességet méltányossági okokra hivatkozva.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági válság - ahogy itt már hallottuk - valóban némileg enyhülőben van. Lassan lélegzethez jutnak a vállalkozások, tehát nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb intézkedés ebben a jelen helyzetben a magyar gazdaság szereplői helyzetének javítására. Ezzel a módosítással sajnos a felelős gazdálkodást, az adófizetési morált rontjuk tovább, azt képviseljük, hogy megint adunk egy haladékot az adók megfizetésére, most a nehéz gazdasági helyzetre hivatkozva.

Tisztelt Képviselőtársaim! Arra biztatnám a kormánypárti képviselőket, illetve a kormányt, hogy vállalkozzanak valóban rendszerszintű átalakításokra. Olyan átalakításokra ugyanakkor, amelyeket már rövid távon is be lehet vezetni. Egyszerűsítsék a adórendszert, tegyék kiszámíthatóvá a gazdasági környezetet, javítsák a kkv-k hitelhez és támogatáshoz jutási esélyeit, indítsák újra a zöldfordulatot, és állami fejlesztésekkel hozzák helyzetbe a fenntarthatóság magyar vállalkozóit. Bencsik államtitkár úr is utalt arra, hogy az építőiparban egy ilyen zöldfordulattal rövid távon is lehetne munkahelyeket teremteni, rövid távon is helyzetbe lehetne hozni a magyar gazdaság szereplőit.

Biztatjuk továbbá önöket, hogy számolják fel az állami támogatások terén tapasztalható súlyos aránytalanságot, melynek eredményeként a nemzetközi óriásvállalatok viszik el a közvetlen és közvetett támogatások 80 százalékát a helyi kkv-k rovására. Amennyiben ilyen eszközökkel kívánják erősíteni a helyi gazdaságot, abban partnerek tudunk lenni.

Tudjuk jól továbbá, hogy az egész közbeszerzési törvény alapos újragondolásra szorul. A finnek egy 40 oldalas törvénnyel dolgoznak sikeresebben, mint mi. Más kérdés, hogy ott talán a mentalitás is egy kicsit más, de talán nekünk sincs szükségünk több száz oldalas törvényre. Tudjuk továbbá, hogy a közbeszerzési rendszer a korrupciós ügyletek lebonyolításának egyik fő terepe. A Transparency International tanulmánya szerint a korrupció nálunk átlagban 20-25 százalékkal drágíthatja meg a közbeszerzéseket, ami azt jelenti például, hogy 2006-ban 1700 milliárd forintból körülbelül 280 milliárd forint megtakarítható lett volna.

Ennek felszámolása érdekében mindenekelőtt meg kellene szabadítani a közbeszerzési törvényt azoktól a kiskapuktól, amelyeken keresztül a döntéshozók a klienseik érdekeit érvényesíteni tudják. Ehhez csökkenteni kell az általános szabályok alóli kivételek lehetőségét, a riválisok formai okokból történő kizárásának lehetőségeit, szűkíteni kell a döntéshozók szabad mérlegelési jogkörét, illetve biztosítani kell a közbeszerzésekben részt vevő vállalkozások tulajdonosi szerkezetének átláthatóságát és nyilvánosságát. A tisztázatlan tulajdonosi hátterű és off-shore cégeket ki kell zárni a közbeszerzésekből.

(10.30)

A nemzetközi tapasztalatok szerint a közbeszerzésekhez kapcsolódó korrupció visszaszorításának egy bevált eszköze a közbeszerzések felosztása kisebb egységekre, olyan egységekre, amelyekre a kisebb vállalkozások, így a hazai kis- és közepes vállalkozások is eséllyel pályázhatnak. Amennyiben újra ilyen irányban kívánják módosítani a közbeszerzést, ilyen típusú eszközökkel kívánják segíteni, illetve helyzetbe hozni a helyi gazdaság kis és közepes szereplőit, abban partnerek tudunk lenni. Ugyanakkor, elnézve az APEH követelésállományát és azt, hogy a meg nem fizetett adók behajtása meglehetős nehézségekbe ütközik, felmerül az is, hogy a kormány a saját maga által deklarált költségvetési fegyelemmel is szembemegy.

Partnerek leszünk az adózási morál megerősítésében, az átláthatóság és a költségvetési fegyelem biztosításában és a kkv-k ennek megfelelő támogatásában. Programunkban számos azonnal bevezethető, a helyi kkv-kat is segítő ilyen intézkedést fogalmaztunk meg a zöldélénkítés címszava alatt. Figyelmébe ajánlom a kormánypárti képviselőknek, illetve a kormánynak ezeket az intézkedéseket. Amennyiben ilyen úton-módon kívánják segíteni a kkv-kat, abban támogatók, partnerek leszünk, ugyanakkor ezzel a javaslattal a jelen formájában nem tudunk egyetérteni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az írásban előre bejelentett felszólalások végéhez érkeztünk. Most a képviselői felszólalások következnek. Elsőként megadom a szót Bencsik János államtitkár úrnak. Öné a szó, államtitkár úr.

BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! Scheiring képviselőtársam valószínűleg félreértette ennek a törvényhelynek az értelmezését. Itt nem arról van szó, hogy menlevelet kapnának a közbeszerzésben alvállalkozóként részt vevő gazdasági társaságok, zömében hazai kis- és középvállalkozások az adófizetési és közteher-befizetési kötelezettség alól, hiszen abban az esetben, ha a fővállalkozó kifizeti őket, és az elvégzett munka ellenértéke megérkezik a gazdasági társaság számlájára, akkor az adóhatóságnak ugyanúgy megvan az inkasszálási lehetősége, mint bármely más gazdasági társaság esetében.

Itt mindössze arról van szó, hogy ne hozzuk lehetetlen helyzetbe ezeket a vállalkozásokat azzal, hogy a fővállalkozó nem fizetheti ki az alvállalkozók által elvégzett munkát. Az elvégzett munka ellenértékéből köteles az alvállalkozó kifizetni a köztartozásait, és az adóhatóságnak lehetősége is van arra, hogy inkasszóval leemelje a köztartozást az adott vállalkozás számlájáról. Tehát ez egy tipikusan olyan törvényhely - ha életbe lép -, amely ellehetetleníti azt, hogy a vállalkozói láncban szereplő vállalkozások az elvégzett munka ellenértékét át tudják egymásnak utalni, életben tudjanak maradni, ki tudják fizetni a munkavállalóikat, és tudják teljesíteni a közterhet.

Ez a módosítás - amely egy jó szándékú módosítás volt korábban is, és jó irányban is hat - egy olyan féket szeretett volna már az első ponton beépíteni, amely az adott gazdasági társaság vonatkozásában közvetlenül az APEH általi adósságleemelést biztosította volna, azaz tulajdonképpen megállította volna a pénzmozgást. Itt megvan a lehetősége az adóhivatalnak arra, ahogy érvényesítse a jogait, és a köz érdekeit képviselje. Az igaz, hogy ebben az esetben nagyobb odafigyelést igényel, mert figyelni kell az adott vállalkozás számláján a pénzmozgást. De ha ezt a féket nem vesszük ki, akkor a tartozási lánc mértékét - a hosszát és a benne lévő pénzek mértékét - fogja növelni, és ezáltal fogja rontani a gazdasági szereplők talpon maradásának az esélyét.

Amik azokkal a felszólalásokkal kapcsolatosak, amelyek a kormánynak a kis- és középvállalkozásokat, illetve a hazai gazdaságot érintő stratégiai döntéseit hiányolják: szeretném leszögezni, hogy az elmúlt hetekben a kormány 29 pontos akciótervében számos olyan bejelentés történt, amelyek a hazai gazdasági szereplők helyzetén lesznek hivatottak javítani. Ezeknek a bejelentéseknek a kodifikálása jelenleg is tart, és az elkövetkezendő héttől kezdve folyamatosan érkezni fognak azok a törvényjavaslatok, amelyek többek között arra lesznek hivatottak, hogy csökkentsék a hazai gazdasági szervezetekre terhelődő adminisztrációs terheket. Azt látnunk kell, hogy ma az adminisztrációs kötelezettségből fakadó kiadások mintegy 2800 milliárd forintot tesznek ki, s ebből mintegy 800 milliárdos teher hárul a hazai gazdasági szereplőkre, a vállalkozásokra. Ha az Európai Unió által is elvárt 25 százalékos mértékben lennénk képesek az elkövetkezendő néhány esztendőben csökkenteni ezeket az adminisztrációs terheket, akkor mintegy 200-250 milliárd forintot lehetne otthagyni a hazai gazdasági szereplők kasszájában, de hozzá kell tenni azt is, hogy jelentős mértékben lehet ebben az esetben csökkenteni magának az államigazgatásnak a működési költségeit is.

Ezen túlmenően döntöttünk, illetve dönteni fogunk arról is, hogy a kis- és középvállalkozások adókötelezettségeit jelentős mértékben csökkentjük. Abban az esetben, ha az adózás előtti nyereség az 500 millió forintot nem haladja meg, az eddigi 19 százalékos adókulcs helyett 10 százalékos adókulccsal lehet majd megfizetni a kötelezettségeket, és azok a teljesítéssel, tehát a jogosultsággal kapcsolatos megkötések, amelyek eddig érvényben voltak, eltörlésre kerülnek, így valóban esélyt fogunk biztosítani arra, hogy a hazai kkv-szektor szereplői ezt a kedvezményes adókulcsot ki is tudják majd használni, és érvényesíteni tudják az adózás során.

Olyan belsőpiac-élénkítő programok előkészítésén dolgozunk - többek között a Scheiring Gábor képviselőtársam által is megemlített épületrekonstrukciós program vonatkozásában -, amelyek mind a meglévő forrásokat, mind pedig az eddigi pályázati rendszereket tekintve az elkövetkezendő esztendő elejétől kezdve egységesített formában lehetőséget fog biztosítani arra is, hogy a panelépületek, a nem panelépületek és a vidéki családi házak vonatkozásában is el lehessen indítani egy mély beavatkozási szintet jelentő épület-korszerűsítési programot, amelynek része az épületenergetikai beavatkozás is. Ennek következtében nemcsak energiamegtakarításokat lehet elérni, az energiaszegénységet lehet csökkenteni és a szennyező kibocsátások mértékét lehet minimalizálni, hanem ez egy jó lehetőség arra, hogy az ország energiabiztonságát javítsuk, és még jobb lehetőség arra, hogy a hazai kis- és középvállalkozói szektor számára tartósan tudjunk munkalehetőséget teremteni. Az építésgazdaságban mintegy 60-70 ezer új munkahelyet lehet ezáltal létrehozni, és miután a rezsiköltségek csökkennek, a másodlagos fizetőképes kereslet újra be fog kerülni a gazdaság vérkeringésébe, amely további hazai munkahelyeket tud majd generálni.

Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy csak abban az esetben van esélyünk ezeknek az új munkahelyeknek a megteremtésére és hazai munkavállalókkal való betöltésére, ha a szakképzési rendszer átalakítása is megtörténik. Erre vonatkozóan is elindultak az előkészületek, hogy egy törvénymódosítással a duális szakképzési rendszer feltételeit be lehessen vezetni Magyarországon.

Nagyon fontos az is - mivel termékekről, berendezésekről, építési anyagokról, gépészetről van szó -, hogy olyan kkv-támogatási rendszert alakítsunk ki európai uniós források átcsoportosításával, amely képes arra, hogy a háttéripar feltételeit is megteremtse. Ha belsőpiac-élénkítő döntéseket hozunk és programokat indítunk, el kell érnünk, hogy az arra ráépülő hazai gyártási kapacitások is kialakításra kerüljenek.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, valóban úgy tűnik, hogy a jelenlegi időszakban, ezekben a hetekben részterületeket érintő beavatkozásokra kerül sor, ezzel együtt a korábban bejelentett akciótervi javaslatpontoknak és az elindult kodifikációs munkának köszönhetően kezd kirajzolódni az a jövőkép, amely a következő esztendőben már érzékeltetheti hatását a hazai gazdaságon belül, 2012-re pedig már egészen érzékelhető, talán a közép-európai térségben lévő országokkal való összehasonlítás vonatkozásában is az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság lehet a magyar gazdaság.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(10.40)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra jelentkezett Volner János képviselő úr, a Jobbik frakciójából.

Öné a szó, képviselő úr.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők, illetve az államtitkár úr részéről is sokat hallottunk arról, hogy meg kell segíteni a kis- és középvállalkozókat. Egyet is értünk az államtitkár úrral abban, hogy ez a törvénymódosítás, amelyet most előterjesztettek, egy kicsi, de nagyon fontos lépés ezen az úton.

Én azonban az államtitkár úr és képviselőtársaim figyelmébe szeretném ajánlani a T/384. számon futó, általam benyújtott törvényjavaslatot, amely egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról rendelkezik, és azt javasolom önöknek, hogy ezt minél hamarabb tárgyalja meg az illetékes bizottság, illetve minél hamarabb kerüljön itt napirendre a plenáris ülésen való tárgyalásra.

Jelenleg a törvény minden adóalanytól megköveteli, hogy az általa kibocsátott számlán szereplő áfa összegét, függetlenül attól, hogy megtörtént-e a számla összegének a kifizetése, az állam részére fizesse meg. Ez egy olyan igazságtalan és a cégek likviditását súlyosan veszélyeztető állapot, amely lényegesen nagyobb terhet jelent a cégek számára, mint a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat, ezért is kérjük önöktől azt, hogy minél hamarabb tárgyaljon erről az Országgyűlés, és minél hamarabb ilyen módon is tevékenyen járuljunk hozzá ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozók helyzetét stabilizálni tudjuk, meg tudjuk őket segíteni.

Fel szeretném hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a közbeszerzési rendszerben jelenleg évi 1600-1700 milliárd forint sorsáról döntenek. Ugyanúgy, mint a fejlett világban bárhol, Magyarországon is az állam a legnagyobb megrendelő. Jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy a közbeszerzési rendszerben elköltött pénzek nagyon rossz hatékonysággal vannak felhasználva, Scheiring képviselőtársam is utalt arra, hogy jelentős korrupciós felárral kerülnek elköltésre. Ennek a megoldása lenne az egyik legfontosabb feladat.

Annak, hogy miért fontos megváltoztatnunk a korrupcióval, illetve a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos közgondolkodást Magyarországon, egész egyszerűen az az oka, hogy nagyon sokszor a gazdaságpolitikai döntéshozók is csak a korrupció által közvetlenül okozott károkkal számolnak, azzal azonban nem, hogy ha az állam, mint a legnagyobb megrendelő, amely ezt az irdatlanul nagy összeget, ezt az 1600-1700 milliárd forintot elkölti, ha kontraszelektált módon csupán a politikai holdudvarral való kapcsolattartása alapján juttatja a vállalkozókat megrendeléshez, ebben az esetben nem történik más, mint hogy kontraszelektálódik maga a piac is, tönkremegy a verseny, és folyamatosan olyan cégek fognak állami megrendelésekben dúskálni, amelyek egyébként a normális piaci versenyben, piacgazdasági körülmények között egyszerűen életképtelenek lennének. Míg más cégek, amelyek akár nemzetközi szinten is fejlődőképesek lehetnének, mivel a hazai piacon nem jutnak elegendő számú és mennyiségű megrendeléshez, ezért gyakorlatilag tönkremennek, forráshiányosak lesznek, nem lesz esélyük arra, hogy növeljék a foglalkoztatást, az exportképességet javítsák, és úgy általában feljebb húzzák a magyar gazdaság teljesítményét.

Fellegi úr a közelmúltban egy újságírói kérdésre, már nemzetgazdasági miniszterként azt mondta, hogy a kormánynak van egy ambiciózus terve, az, hogy a közbeszerzési rendszerben elköltött 1600-1700 milliárd forintos éves összeg felét kapják meg majd a kis- és középvállalkozók. Most jelzem a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nem találom túlságosan ambiciózusnak ezt a tervet, hiszen a szocialista kormányzat alatt 60 százalékot kaptak meg, tehát ahhoz képest én sem a forradalmat, sem pedig azt az óriási változást nem látom; ezt a 10 százalékos különbséget hadd ne jellemezzem forradalomnak és óriási változásnak. Én arra biztatnám önöket, hogy dolgozzák át a meglévő közbeszerzési rendszert, nézzék végig azt a folyamatot, ami az immár több mint négyszáz paragrafusra rúgó közbeszerzési rendszer kidolgozását végigkísérte. Ezt minden ciklusban minden kormányzat folyamatosan kicsit toldozgatta, kicsit foltozgatta, és a végén akkora kiskapuk maradtak a közbeszerzési rendszeren, hogy ha a Titanic még most is úszna a tenger tetején, akkor meg tudott volna rajtuk keresztben fordulni. Ennek az állapotnak többek között az a következménye, hogy itt ezek a pénzek, ezek a százmilliárdok évről évre folyamatosan tűnnek el és mennek veszendőbe.

Én nagyon sajnálom, hogy Fellegi úr nincs itt, és jelenleg a tárcáját sem képviseli más. Arra utalnék, hogy Fellegi úrtól megkérdeztük azt is, hogy ha a Fidesz-kormány megfelelően berendezkedik, átalakítja a közigazgatás rendszerét, úgy, ahogyan mi azt várjuk tőle, és ahogyan a szavazópolgárok erre felhatalmazták, akkor előfordulhat-e az a csoda, hogy a két-háromszoros áron épülő autópályák a jövőben majd normális áron kerülnek megépítésre. Ez ugye különösen azért fontos, mert Fellegi úr, mielőtt miniszter lett volna, a saját sajtóbirodalmában rendszeresen értekezett arról, illetve értekeztek arról az újságírói, hogy jelenleg Magyarországon két-háromszoros áron épülnek az autópályák. Mi ezzel természetesen egyetértünk, de arra is kíváncsiak lettünk volna, a miniszter úr látja-e annak esélyét, hogy ezt a két-háromszoros költséget a Fidesz kormányzása alatt sikerül lefaragni. Fellegi úr, meg kell mondanom, meg sem próbált válaszolni a kérdéseinkre a miniszteri meghallgatása alatt, nem is jegyzetelte ezt a sok kérdést, adott egy általános összefoglalót, és utána elment, mert a fideszes többség természetesen megszavazta a miniszteri alkalmasságát.

Én most is arra lennék kíváncsi, ha az államtitkár úr tud vagy esetleg mer erre a kérdésre válaszolni, számíthatunk-e arra, hogy ezt a jelentős felárat, amit Magyarországon most megfizetünk a közbeszerzési rendszerben - elsősorban ezeket a bizonyos két-háromszoros áron épülő autópályákat értem ez alatt -, sikerül-e letörni, és sikerül-e megfelelő módon, megfelelő hatékonysággal a közpénzeket elkölteni. Ugyanis ne felejtsük el, önök is nagyon sokszor elmondják, hogy az állam is lehet jó tulajdonos. Látjuk ezt akkor, amikor külföldi állami vállalatok vásárolnak be magyar állami vállalatok részvényeiből, s ilyen módon a nemzeti vagyonunk külföldre kerül, ilyen módon a nemzeti vagyon a külföldi tulajdonosoknak termel jelentős jövedelmet.

Említette Göndör képviselőtársam, illetve az államtitkár úr részéről is többször hallottuk a faktoringot. Arra biztatnám önöket, hogy ha ilyen rengeteg pénzt elkölt a magyar költségvetés, akkor ne elsősorban azzal próbálják a kisvállalkozásokat segíteni, hogy a költségvetési bevételeket az egyik legdrágább átmeneti hitelmegoldás, a faktoring segítségével kaphassák meg, hiszen ez a jelentős költség a kisvállalkozókat terheli, a likviditásukat veszélyezteti. Én inkább arra tennék javaslatot, hogy dolgozzák át a közbeszerzési rendszerek kifizetésének módját, olyan szintű megoldást hozzanak, amely elősegíti, hogy a kisvállalkozásokhoz gyorsan megérkezzenek a pénzek, és ne kelljen ilyen jelentős tranzakciós felárat fizetniük, mint amit a jelenlegi faktoringrendszer jelent.

Az építőiparra, mint jelentős foglalkoztatást növelő ágazatra, illetve a multiplikátor hatást okozó beruházásokra szeretném még felhívni az önök figyelmét. Nagyon fontos lenne, hogy amikor lehetőség szerint az államot fejlesztjük, és a közbeszerzési rendszerben jelentős, több száz milliárdos pénzek elköltéséről határozunk, akkor ezek a pénzek lehetőség szerint úgy hasznosuljanak, hogy érvényesüljön a multiplikátor hatás, azaz az elköltött pénz újabb munkahelyeket, újabb jövedelemszerző lehetőségeket teremtsen a magyar polgárok számára, és ilyen módon járuljon hozzá a közjó növekedéséhez.

Végezetül, de nem utolsósorban ismét meg szeretném erősíteni, hogy ezt a pici, de fontos törvényi változást, amelyet, most úgy tűnik, az LMP-t leszámítva összpárti egyetértéssel elfogad a parlament, természetesen mi is támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most kétperces felszólalásra megadom a szót Herman István képviselő úrnak, a Fidesz-frakcióból. Öné a szó.

HERMAN ISTVÁN ERVIN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, ez az előterjesztés nem egy teljes körű és nem egy részletesen átfogó intézkedési csomagterv a magyar kis- és középvállalkozók problémáinak kezelésére. Ezt az előterjesztő is, a kormány is többször kihangsúlyozta.

(10.50)

Úgy is fogalmazhatok, hogy egy tűzoltómunkát végzünk a magyar kis- és középvállalkozók érdekében. Az ellenzék oldaláról folyamatosan kritikai észrevételt kapunk a tekintetben, hogy a Fidesz teljes gőzzel halad előre, ugyanakkor a mostani előterjesztés kapcsán azt a kritikát fogalmazzák meg, hogy miért nem teljes körű és részletes előterjesztésben kezeljük a magyar kis- és középvállalkozók problémáját.

Tisztelt Ellenzék! Szeretném önöktől megkérdezni, hogy most a féket nyomjuk, vagy a gázt nyomjuk. Én úgy gondolom, hogy a magyar kis- és középvállalkozóknak, amelynek tagja vagyok magam is, nem a féket, hanem a gázt kell nyomni, hiszen minden perc elvesztegetett idő számukra - úgy is fogalmazhatok, hogy bepótolhatatlan. A magyar kis- és középvállalkozói réteg a nemzet gerincét képezi, éppen ezért múlhatatlan érdekünk fűződik - önöknek is, a kormánynak is - ahhoz, hogy ez a vállalkozói réteg talpon maradjon. Így próbálják ezt a problémakört kezelni, és kérem, hogy segítsenek ebben a munkában bennünket.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Most megadom a szót kettőperces felszólalásra Kupcsok Lajos képviselő úrnak, a Fidesz frakciójából.

DR. KUPCSOK LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Arra a megjegyzésre szeretnék nagyon röviden reagálni, amely szerint nincs összefüggés a munkahelyek megőrzése és a törvényjavaslat között. Szögezzük le, és azt hiszem, ebben egyetértünk mindannyian, hogy a kkv-k tőkehiányosak és alultőkésítettek - erről még fogunk sokat és nagyokat vitatkozni -, az elmúlt húsz évben a támogatásoknak kevesebb mint 10 százalékát kapták a hazai kis- és középvállalkozások.

Tessék ezen elgondolkodni! Az elvonások versenyképtelenné tették a szektort. Az adminisztrációs terheket úgy lehetne jellemezni, hogy a jogászok és az adótanácsadók - én is jogász vagyok, számos adótanácsadóval dolgozom együtt - igen nehezen tudják követni a gyorsan történő változásokat. APEH-szakértők azt mondják, hogy nem adják a nevüket az állásfoglaláshoz, ne hivatkozzanak rá, ha kérdeznek tőlük valamit. Az építőiparban annyira drámai a helyzet, csak annyira drámai a helyzet, hogy olyan településeken, ahol kisvállalkozók tíz-húsz embert foglalkoztattak, magyarul tíz-húsz családnak adtak kenyeret, az alkalmazottak száma jó esetben eléri az egyet.

Közbeszerzés: az alkalmasság megítélésében alapvető fontosságúnak tartják a kamarák és az érdekképviseletek, hogy az ajánlattevő eddigi tisztességes vállalkozói működését tudja dokumentálni, ennek pedig az egyik alapvető feltétele, hogy az alvállalkozókat fizesse ki, tehát ez is aláhúzza ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát.

Az uniós források átcsoportosításáról nagyon röviden szeretnék néhány gondolatot mondani. Mindenképpen bele kell nyúlnia a kormánynak, és bele is fog nyúlni ebbe a katyvaszba, ugyanis egy túlkomplikált feltételrendszerrel állunk szemben, ahol az Új Magyarország fejlesztési tervben, nem tévedés, 710 kifizetési jogcím van. Az intézményrendszer az elmúlt években a következőképpen nézett ki: 15 közreműködő szervezet, 44 iroda és 306 aliroda. Ehhez képest semmit nem éreztek a hazai kis- és középvállalkozók ezekből a fejlesztési célokból. Innen indulunk. Nem a legnagyobb javaslatot tettük az asztalra, de ezen a kásahegyen ennek a parlamentnek közösen át kell rágnia magát, ha komolyan gondolja a kkv-k helyzetének javítását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre megadom a szót Scheiring Gábor képviselő úrnak, az LMP frakciójából. Öné a szó.

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm a szót. Bencsik államtitkár úrnak röviden válaszolva: nem gondolom, hogy ezen a passzuson fogunk összeveszni. Én kívánom, hogy a kormány egyik államtitkáraként véghez tudja vinni azokat az elképzeléseket, amelyeket a sajtóban is hangoztat, és amelyekről most is beszélt, ugyanakkor azt gondolom, hogy másként látjuk ennek a módosítónak a lényegét.

Én azt gondolom, hogy az alapkérdés az, hogy kaphasson-e az adófizetők pénzéből átutalást az, aki maga is tartozik az adófizetők, azaz az állam irányába. Tudom, hogy az állam sokak számára egy ilyen népszerűtlen kategória, ugyanakkor az állam azt jelenti, hogy infrastruktúra-fejlesztés, az állam azt jelenti, hogy a kkv-k támogatása, az állam azt jelenti, hogy egészségügyi szolgáltatás, az állam azt jelenti, hogy nyugdíj. Ezért azt gondolom, hogy a felelős gazdálkodásnak és az adófizetésnek, az adófizetési morálnak igenis szerepe van. Egyetértünk abban, hogy az egyik oldalon a kkv-k fejlesztése egy cél, a másik oldalon viszont ez is cél, tehát a közszolgáltatások finanszírozhatóságának biztosítása, illetve hosszú távon az adózási morál megerősítése és a felelős gazdálkodás elvének intézményesítése ugyanúgy fontos feladata a politikának.

Végezetül, Herman István képviselő úrra is reagálva, hogy a féket nyomja-e a kormány vagy a gázt, azt gondolom, hogy egyértelműen nyomja a gázt, de valódi, érdemi és ugyanakkor rövid távon is keresztülvihető intézkedésekkel nyomja a gázt; ilyenekre utaltam a zöldköltségvetés élénkítése kapcsán. Ezek azonnal bevezethető és nagyon rövid távon érzékelhető hatású gazdaságélénkítő eszközök, melyek úgy vannak megfogalmazva, hogy a helyi gazdaságban a helyi kis- és közepes vállalkozásoknak segítsenek, itt tartva a pénzt, itt tartva az erőforrásokat és egyben a fenntarthatóság irányába is elmozdulva.

Én ezeket az intézkedéseket ajánlom az önök figyelmébe. Köszönöm. (Karácsony Gergely tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Ékes József képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Megadom a szót.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán érdemes lenne Scheiring Gábornak és Volner képviselő úrnak egy picikét leülni, hiszen amit Volner képviselő elmondott a maga részéről, az áfabefizetési kötelezettség a vállalkozóknál, az egy hihetetlen akut kérdés. Tegnap hívott fel egy vállalkozó, aki a 6-os úton dolgozott - nagyon jól tudjuk, hogy bontják a 6-os útnak egy bizonyos részét, mert az alvállalkozók sorra nem lettek kifizetve -, hogy neki is 60 millióval tartoznak. Kialakul egy köztartozási lánc? Ugye, kialakul, Scheiring képviselőtársam? Ha nem fizetnek neki, akkor honnan a manóból tudja befizetni, mondjuk, a különböző adók kérdéseinek a rendezését? Egyszerűen nem tudja.

Én úgy érzem, hogy amikor miniszterelnök úr az akciótervet meghirdette, pontosan arra próbált rávilágítani, amit államtitkár úr is elmondott: hatósági bürokratikus rendszerek lebontása, korrupció visszaszorítása kegyetlen keményen. Itt jön be az, amit Volner képviselőtársam is mondott: miért is kerülnek drágábba ma Magyarországon a beruházások? Pontosan azért, amire ön is megpróbált rámutatni. Ebben a kérdésben igenis, nagyon határozott lépéseket kell megtenni a kormánynak, és valóban egy olyan közbeszerzési rendszert kell kialakítani, ahol a tisztánlátás is ki tud alakulni, amit Kupcsok képviselőtársam is elmondott, hogy milyen rendszer épült rá erre a bürokratikus, korrupciót gerjesztő hatósági és egyéb más közbeszerzési rendszeren keresztül, ami odavezetett, hogy ma Magyarországon egy autópálya-építés vagy egy gyorsforgalmi út építése két- vagy háromszorosába kerül egy lengyel vagy egy horvát hasonló beruházásnak.

Nézzük, hol tart jelen pillanatban Magyarország a körbetartozások területén: 700 milliárd környékén. Ez gerjeszti azt, hogy valóban olyan szerződések köttetnek meg, ami 150 napos kifizetési határidővel biztosítja a generálkivitelezőnek a kifizetést. Tegyük fel a kérdést magunkban: hogyha a generálkivitelező 150 nappal később kapja meg a beruházás ellenértékét, akkor az alvállalkozó mikor kapja meg? Vagy időközben eltűnik a generálkivitelező? Mert ma már ott tartunk, hogy sportot űznek a körbetartozásból. Pontosan Bencsik János képviselőtársam volt az, aki az elmúlt négy év folyamán ezekre a dolgokra kőkeményen megpróbált a kormányzó oldal számára rávilágítani, és ezért is van az, hogy ezeket a lépéseket valóban meg kell tenni. Ahhoz azonban, hogy a jelenlegi probléma... - hisz hihetetlen mértékű felszámolás, csődeljárás van hazai kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatosan. Nézzük meg az idei vagy a múlt év felszámolási eljárásait! Rengeteg cég dőlt be, és pontosan emiatt dőlt be, mert sportot űznek a körbetartozásból, hisz a források döntő többségét az állami és önkormányzati beruházások biztosítják; de meg lehet nézni, hogy egy-egy önkormányzat mikor jut hozzá a forráshoz a Kincstáron keresztül: egy év, két év? 150 napos határidő a fizetési feltéteknél?

Tudok olyan önkormányzatot, ahol 500-600 millió forintos ki nem fizetett állomány van a beruházásokkal és a beruházókkal szemben, tehát egyszerűen az önkormányzatok sem tudják teljesíteni, mert a Kincstár önmagában nem tudja teljesíteni azt a forrásösszetételt, ami alapján a beruházások végre lettek hajtva.

(11.00)

Ez jelen pillanatban pontosan a hazai kis- és középvállalkozások, alvállalkozók számára egy lehetőség ahhoz, hogy ne zárják ki magukat a további közbeszerzésből, ha adott esetben a generálkivitelező vagy az önkormányzat vagy az állam tisztességesen fizet az elvégzett munka után. Viszont azokat a törvényeket, amelyekre rávilágított államtitkár úr is, meg kell hozni, és valóban olyannak kell lenniük, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy 150 napos teljesítési határidők köttessenek, és úgy, ahogy akár Németországban, akár Ausztriában, ha egy munka el van végezve, a műszaki átadás megtörténik, akkor minimum 15, de lehetőleg 8 napon belül a fizetések is átutalásra kerüljenek. Azt a rendszert kell kialakítani, amelyben valóban lehet kontrollálni és biztosítani az alvállalkozók számára is a kifizetési kötelezettséget, hiszen ha kötelezzük az alvállalkozókat, hogy az áfát befizessék, és nem jutnak forráshoz, akkor bedőlnek, akkor munkahelyek vesznek el, és lehetne sorolni tovább a láncreakciót.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én is úgy érzem, hogy ezt az apró lépést meg kell tenni, mielőtt a 29 pont, amit miniszterelnök úr is elmondott, hogy milyen lépéseket kíván tenni a kormány, idekerül a parlament elé. Akkor valóban azok a szigorú törvények fognak kialakulni, amelyeket Volner képviselőtársam is említett, mert ezt mondtuk mi is az elmúlt négy évben, ezt mondtuk az elmúlt nyolc év folyamán, és bízom benne, hogy ezeknél a törvényeknél, amelyek átfogóan fogják rendezni akár a közbeszerzést, akár a körbetartozás kérdését, olyan konszenzus tud kialakulni, ami biztosítja a vállalkozók számára a tisztességes fizetési morál kialakulását. Teljesen természetes, hogy ezeket az adó- és járulékcsökkentéseket is végre kell hajtani, és az uniós forrásokat is úgy kell átalakítani, hogy az elsődlegesen a hazai kis- és középvállalkozásoknak legyen a hasznára, ahogy Franciaországban is, a francia kormány vagy az önkormányzatok által meghirdetett pályázatoknál megközelítőleg 67-70 százalékát a saját hazai vállalkozásaik nyerik el, nem pedig más vállalkozások jutnak olyan forráshoz, ami nem biztos, hogy itthon adózik, vagy a megkapott forrást itt költi el Magyarországon. Azt hiszem, értjük mindannyian, hogy ebben a rendszerben hol és mi hibádzik ahhoz, hogy valóban tisztességessé lehessen alakítani magát a rendszert.

Köszönöm.

ELNÖK: Szép jó napot kívánok, tisztelt Ház! Átvettem az elnöklést.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Volner János képviselő úr, a Jobbik részéről.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Herman úrnak szeretnék válaszolni. Ugye, föltette ön a kérdést, hogy a féket vagy a gázt nyomják. Természetesen a gázt, csak az a kérésünk, hogy soha ne a fal felé rohanjunk teljes gázzal, mert jelenleg olyan törvényjavaslatok tömegével találkozunk, amihez később maga a Fidesz fűz, még a törvényjavaslat vitájában, 20-30 módosító javaslatot, mert rájönnek arra, hogy a törvényjavaslat rossz. Itt tegnap éppen Novák Előd képviselőtársam mondta el, lesöpörték a jobbikos javaslatot, majd szó szerint ugyanazt benyújtották. Ettől nekünk sem lesz jó a szánk íze, illetve a demokrácia is ilyen módon csorbul Magyarországon.

Ékes úrnak szeretném megköszönni, hogy elismerte, hogy két-háromszoros áron épülnek az autópályák. Őszintén reméltük, hogy nemcsak a választások előtt volt érvényes ez a két-háromszoros érték, hanem a választások után is érvényes lesz, egészen addig, amíg a Fidesz nem tesz ellene. Mi nagyon drukkolunk önöknek, hogy ez sikerüljön, de meg kell mondjam, azért jöttünk, hogy a szemünket ezen a terven és ezen a vállaláson rajta tartsuk, és ha nem teljesül, akkor természetesen egy radikális párthoz méltó határozottsággal föl fogjuk erre a figyelmet hívni.

Végül pedig a hosszú fizetési határidőkről ejtettek szót képviselőtársaim, ami a kis- és középvállalkozások helyzetét rendkívül megnehezíti. Meg kell mondjam, hogy ez nemcsak a közbeszerzési rendszerben, hanem általában a nagyobb megrendelők részéről fennálló gyakorlat. Ha szétnézünk Magyarországon, akkor egy oligopol gazdasági környezetben működő vállalati lánc képét látjuk kibontakozni egyre több szegmensben. Az lenne a nagyon fontos teendője jelenleg a kormányzatnak, hogy valóban felvegye az oligarchák ellen a küzdelmet, akár akkor is, ha ezek külföldi tulajdonban állnak, és multinacionális cégekként működnek.

Végül, de nem utolsósorban egyetlen mondatban: nagyon sokat használna a magyar kis- és középvállalkozások fejlődési pályájának szempontjából, ha egy kompetenciaalapú felmérés keretén belül meg tudná határozni a kormányzat azt, hogy milyen gazdasági területre érdemes az erőforrásokat összpontosítani.

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik-frakcióban.)

ELNÖK: A monitoromon nem látok újabb jelentkezőt. Megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. Ha nem... (Bencsik János államtitkár jelentkezik. - Ékes József: Az államtitkár úr.) Elnézést. Államtitkár úr! Tessék gombot nyomni és segíteni a munkánkat, mert nem láttam. Elnézést kérek. Bencsik János államtitkár úr!

BENCSIK JÁNOS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fellegi Tamás miniszter úr által vezetett Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban a közbeszerzési törvény teljes körű átvilágítása elkezdődött a szakmai szervezetek bevonásával, többek között a Magyar Mérnöki Kamara észrevételeinek figyelembevételével, hogy sokkal világosabb és áttekinthetőbb közbeszerzési törvény jöjjön létre. Ráadásul olyan világos mellékletekkel, amelyek a műszaki paraméterek nagyon pontos meghatározását követelik meg a pályázat kiírója részéről, annak érdekében, hogy már az előzetes mérnökárak figyelembevételével történhessen meg a későbbi ajánlattétel, illetve az ajánlatok elbírálása.

A reálistól eltérő árajánlatok kiszűrése érdekében olyan lehetőségek beépítésére van szükség, ami arra is lehetőséget nyújt a kiíró részéről, hogy reálisan tudja ellenőrizni, hogy a különböző munkanemeket figyelembe véve az élőmunkát jelentő költségek tartalmazzák-e a kötelező járulékok befizetéséhez szükséges fedezetet vagy sem. Mert ma, be kell vallani, viszonylag csekély lehetőségei vannak a pályázatok kiíróinak arra vonatkozóan, hogy ilyen mélységben végezzék el az elemzéseket, és nem mutathatnak rá arra, hogy egy vállalkozó olyan mértékben kurtította meg az ajánlatát, ami a közkötelezettségek, közköltségek befizetését magában foglaló kötelezettségek teljesítésére sem biztosít fedezetet.

Tehát zajlik a közbeszerzési törvény átalakítása, a tegnapi napon már egy tárcaközi egyeztetett változatát láttam. Azt kell elmondanom, hogy egy kicsit tényleg gyorsnak tartom ebben a tempót, mert látom azt, hogy a törvény ilyen formában történő módosítása nem fogja még szükségtelenné tenni azt, hogy egy teljes körű, viszonylag hosszú idő rendelkezésre bocsátása melletti felülvizsgálata megtörténjen. Ugyanis ez az építési törvényt, az építményekről, építésről, az épített környezet védelméről szóló törvényeket, a mögöttük lévő kormányrendeletek, miniszteri rendeletek sokaságát érinti. Körültekintő eljárásrendre lenne szükség. Én ebben az esetben azt mondom, hogy igen, kell nyomni minden bizonnyal a gázt, ugyanakkor a fékkel is nagyon ügyesen kell bánni, mert egy jó szándékú, de mégis a végén rossz irányba menő módosítással még kuszáltabbá lehet tenni a közbeszerzési rendszert.

Amit nagyon fontosnak tartok, az az, hogy az állam mint megrendelő, a pályázatokon keresztül finanszírozást végző, lehetőség szerint a következő évtől 60 napon belül teljesítse a kifizetési kötelezettségeit, és ha a 2012-es esztendőre a mostani 120-150 napról el lehet jutni a 30 napos kifizetési határidőig, akkor már nagy dolgot sikerült elérni. Ha ez netalántán négy év múlva már az itt elhangzott 15 napos kifizetési határidőt is kezelni tudja, akkor az szenzációs lenne közép-európai összehasonlításban. A magam részéről nagyon örülnék annak, ha a következő évben ez 60 nap lenne, és az utána való esztendőben 30 napra le lehetne szorítani.

Végezetül nagy tisztelettel szeretném megköszönni képviselőtársaimnak a korrekt felszólalásokat és a vitát. Végül is úgy tűnik, hogy ha nagy a baj, akkor függetlenül attól, hogy kormánypárti, illetve ellenzéki képviselők szólalnak föl, az összefogás minimálisan szükséges, és azt kell mondani, ebben az esetben elégséges mértéke is kézzelfogható volt. Köszönöm szépen a kormány nevében. Biztatónak tartom a jövőt illetően, még azokat a konstruktív kritikai észrevételeket is, amelyeket az LMP képviselője, Scheiring Gábor képviselő úr tett meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. Műfajilag ez egy előterjesztői zárszó volt egyértelműen, ezért nem is szóltam két perc után sem, de kérdezem Szatmáry Kristóf urat, hogy kíván-e ő válaszolni a kérdésekre. Természetesen megadom a szót. (Szatmáry Kristóf jelzi, hogy nem kíván szólni.) Köszönöm szépen.

Ebben az esetben az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez nem érkezett módosító javaslat, részletes vitára nem kerül sor. A következő ülésünkön az előterjesztés elfogadásáról döntünk majd.

(11.10)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Lázár János és Harrach Péter képviselők önálló indítványát T/420. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Harrach Péter képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 20 perces időkeretben.

Képviselő úr!